Müpa Magazin 2007/2008 évad 3. szám

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

TündérbirodalomgépészeHaydn: A teremtés m

üpa

ingyenes idôszaki kiadvány • III. évfolyam 1. szám • 2008. január/február

MesternyolcasMagyarSzimfonikusKörkép

JazztehetségekforgószínpadaJazz Showcase

Nyugat 2008-1908Aranymosás a nyílt színen

Hidat építeni aszakadék föléBeszélgetésHemrik Lászlóval

ma

ga

zin

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

3

NyitányAz ünnepi készülôdés, az év végi hajrá lázában égve az ember el-elmereng azon, hogyan is

egyeztethetô össze ez a bennünket körülvevô világméretû kapkodás a meghitt pillanatokkal, a

csúcsforgalom egy komolyzenei koncert nyugalmával, egy piruett, egy ecsetvonás a szórólapok

nyomdai leadásával. Hogyan válnak kivételes pillanatok hétköznapiakká, s hogyan lesz a megszokás

ünneppé… Itt nálunk a Müpában mintha nem lenne idô. Évi 750 program lévén lázban égünk estérôl

estére, évszakról évszakra. Nálunk valahogy nincs év végi hajrá. Csak hajrá. Lassan megszokjuk ezt

a tempót, ezt a színvonalat, lassan napi rutinná válik Schumann gondolata: „Fényességet küldeni az

emberi szív mélységébe: ez a mûvész hivatása.”

Tavaly novemberben kollégáimmal a londoni Barbicanban jártunk, ahol az elôcsarnokba lépvén

rávetettük magunkat a kiadványokra, illetve vetettük volna, ha lettek volna. A csekély mennyiségû

információs anyagnál, amely rendelkezésünkre állt, már csak a plakátok nemléte volt

„szembeszökôbb”… Mihelyst módunk nyílt az intézmény marketing csapatával találkozni, azonnal

kérdések tucatjaival ostromoltuk ôket, hogy megtudakoljuk, hány hetesek a reklámkampányaik,

mekkora megjelenést generálnak közterületen, milyen arányban használnak elektronikus, illetve print

médiát és így tovább... A válaszok pedig az értetlenség jeleit tükrözték, mivel néhány szórólapon és a

mûsorkalauzaikon túl a fenti eszközökkel szinte egyáltalán nem élnek, ezzel szemben rendkívül sok

energiát fordítanak az online felületekre, elsôsorban a honlapjuk fejlesztésére, és igyekeznek

kiszolgálni az intézményt közvetlenül megkeresôk körét. Azután azt kérdeztük, hogy akkor hogyan

érik el a közönséget, hogyan hozzák tudomásukra a programokat. S a felelet a Barbican Centerben,

a Royal Albert Hallban, a Finlandia Concert Hallban minduntalan ugyanaz volt. A közönség

kultúraéhsége, érdeklôdése olyan mértékû, hogy szinte képtelenek az igényeket kielégíteni, a jegyek

hónapokkal, egyes helyeken évekkel elôre, elôvételben elfogynak, az intézmények többnyire nagyon

szûk „baráti körei” (amely tagság általában igen jelentôs vagyoni hozzájárulást is takar a pártoló

részérôl) pedig mindösszesen azon elônyben részesülnek, hogy az adott produkciókra szóló jegyekre

elôvásárlási lehetôséget kapnak. Aztán a szakmai megbeszélést követôen – kissé kételkedve –

kiléptünk a foyer-ba, lapozgatni kezdtük azt a bizonyos mûsorkalauzt és arra gondoltunk: most majd

végképp elkedvetlenedhetünk, mert arról a produkcióegyvelegrôl, amit ez a füzet takar, mi csak

álmodozhatunk. És ahogy felütöttük, szinte elállt a lélegzetünk: mert a zenekarok, a karmesterek, a

táncmûvészek, a világhírû produkciók és világsztárok, akikrôl a programfüzet szólt, ugyanazok az

arcok és nevek voltak, mint amelyek a Müpa mûsorkalauzaiban megtalálhatóak – ugyanazon

mûvek, hangok, mozdulatok… és abban a pillanatban nagyon büszkék voltunk. Mert van a Duna

mellett egy épület, ahol a kultúra otthon érzi magát. Amelyet a világsztárok, híres impresszáriók már

felfedeztek maguknak. És amit a mi Közönségünk ugyanúgy kitüntet a figyelmével, csak talán még

nem tervez annyira elôre.

Kedves Közönség, kérjük, tervezzenek velünk! A palota még alig két és fél éves, de a Budapesti

Wagner Napok iránt Norvégiától Ausztrálián át már óriási az érdeklôdés, az Emberi Himnusz

sanghaji és hazai sikere felülmúlhatatlan, a ház nemzetközi ismertsége és elismertsége napról napra

nô, ifjúsági programjaink, a HangÁr sorozatai sokszorosan teltházasak és még hosszan

folytathatnám a sort. A Müpa népszerû elôadásainak látogatottsága már a kezdetektôl igen irigylésre

méltó, de ne feledjék: csak azért, mert egy mûvész, egy mûalkotás kevéssé ismert, a mûvészi,

minôségi színvonala még megkérdôjelezhetetlen. Hiszen a Mûvészetek Palotája egyetlen egy

kritériumot tart szem elôtt és támasztja valamennyi produkció elé mûfajtól függetlenül: csak a

legmagasabb színvonalon teljesítôk mutatkozhatnak be nálunk! Végül, kérem, az ünnepekre

fogadják el a fényt – a mûvészek ajándékát, de legyenek tudatában annak, hogy a Müpát Önök, a

Mûvészek és a Közönség együtt varázsolják élménnyé. Minden tekintetben!

Turkovics Monikamarketing- és kommunikációs igazgató

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

4

2008. január/február

Tartalom

Tündérbirodalom gépészeHaydn: A teremtés

Túl a DiótörônNépmesei táncdarab aprónépeknek

Jazztehetségek forgószínpadaJazz Showcase

Nyugat 2008-1908Aranymosás a nyílt színen

Hidat építeni a szakadék föléBeszélgetés Hemrik Lászlóval

12

32

36

54

Müpa Magazin

A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja

Alapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgató

Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid

Felelôs szerkesztô:Csonka András

Szerkesztô:Kádár-Csoboth Judit

Szerkesztôség: Fidelio Média1088 Budapest, Rákóczi út 19.

Tel./Fax: (1) 476-0320, 21e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés:

Práczky István

A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és

Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: COMORN Kft.

Megjelenik 15.000 példányban.

HU ISSN 1788-439X

www.mupa.hu

56

Nyitány 3

Hírhozó 6

Gondolkodó koncertek 8

Ôk ajánlják 10

Tündérbirodalom gépésze 12Haydn: A teremtés

Mesternyolcas 16Szimfonikus zenekari körkép

Tíz óra zene 18Csajkovszkij-maraton

Reiner öröksége 20

Egy tiszta mûvészbarátság 22

Mesés hangok 24

Zeneszauruszok 26

Mini-Fesztivál 2008 27

Kis ország nagy kultúrája 28

Pillangózás az operában 30

Túl a Diótörôn 32

Áttekintô 34

Jazztehetségek forgószínpada 36

Kortárs, jazz vagy... 38

Európa Jazzes 39

Az örök diák 40

A Hammond-legenda 42

Tomasz Stanko 44

Folk-rock 46

Az Istenek szigete 48

Kis nép, nagy népzene 50

Táncdalfesztivál 52

Aranymosás a nyílt színen 54

Hidat építeni... 56

Házról házra 58Shanghay Grand Theatre

Kulissza 60Akusztikusaink

Tavaszváró 62

Echo 64

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

hirdetés

3

6

8

10

ze 12

16

18

20

ág 22

24

26

27

a 28

n 30

32

34

da 36

38

39

40

42

44

46

48

50

52

en 54

56

58

60

62

64

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

Hírhozó

Hírek, érdekességek

66

Orgonaverseny a Müpában, a hangszer élô legendái a zsûriben

Szeptember 3. és 13. között a 43.

Budapesti Nemzetközi Zenei Versenyen a

világ legjobb orgonistái mérik majd össze

tudásukat. E fesztiválnak is beillô

viadalokat mindeddig a Zeneakadémia

épületében rendezték meg. Idén

azonban – teljesen magától értôdô

módon – az esemény egyik helyszíne a

Mûvészetek Palotája lesz. Az

elôdöntôkön a Zeneakadémia

Nagytermének orgonáján játszanak majd

a versenyzôk, a középdöntôk, a döntô és

a gálakoncert helyszíne azonban már a

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

lesz. A muzsikusoknak 2008 januárjától

lehet jelentkezniük, a regisztráció mind

elektronikus úton, mind papíralapon

történhet. A www.mupa.hu külön

aloldala foglalkozik a versennyel, ahol a

hivatalos kiíráson és a jelentkezési lapon

kívül a böngészôk a két érintett

koncertteremmel és a bennük lévô

orgonákkal, a versenyzôkkel és – végül,

de nem utolsó sorban – a zsûrivel is

megismerkedhetnek. A feladatra a

legnevesebb elôadómûvész-oktatók

közül zsûrielnöknek Philippe Lefebvre-t, a

párizsi Conservatoire improvizáció

professzorát, a Notre-Dame orgonistáját,

tagoknak pedig Jeremy S. Brunst, a New

York-i Szent Tamás templom orgonistáját,

az egyházi szolgálatok zenei felelôsét,

Fassang Lászlót, a San Sebastian-i

Zenemûvészeti Fôiskola improvizáció-

tanárát, a Mûvészetek Palotája

orgonakoncertjeinek mûvészeti vezetôjét,

Pálúr Jánost, a budapesti Fasori

református templom orgonistáját, a Liszt

Ferenc Zenemûvészeti Egyetem orgona

és improvizáció tanárát, Simon Prestont,

a Calgary Nemzetközi Orgonafesztivál

igazgatóját, Lionel Roggot, a genfi

Konzervatórium tanárát, a londoni Királyi

Zeneakadémia orgona- és improvizáció-

professzorát és Martin Sandert, a

heidelbergi Egyházzenei Fôiskola,

valamint a frankfurti Zene- és

Képzômûvészeti Fôiskola tanárát sikerült

megnyerni.

Angol után holland siker

Az angol Gramophone-díj elnyerése után

újabb rangos elismerést kapott a

Budapesti Fesztiválzenekar. A Holland

Klasszikus Zenei Díjat „az elôzô évad

legnagyobb hatású hollandiai

fellépéseiért” ítélte oda a nagy holland

koncerttermek és hangversenysorozatok

vezetôibôl álló zsûri a magyar

zenekarnak. Fischer Iván együttese a

legnépszerûbb külföldi szimfonikus

zenekarok egyike Hollandiában, a

2006/2007-es évadban Eindhovenben,

Utrechtben és a világhírû amszterdami

Concertgebouw-ban hallhatta ôket a

holland közönség. A rangos díj

történetében elôször fordult elô, hogy az

elismerést nem holland együttes kapta. A

díjat a Maastrichti Színházban rendezett

ünnepi gálaesten vette át Körner Tamás,

a Fesztiválzenekar igazgatója.

Philippe Lefebvre

Fischer Iván

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

Hírhozó

7

Budapest Winter Invasion

2007. december 1-jén kezdôdött és 2008.

március 31-ig tart az egy évvel korábban

nagy sikerrel zárult Budapest Winter

Invasion (BWI) elnevezésû kampány,

amelyhez egyedülálló módon 70

szolgáltató csatlakozott. A tavalyi siker

alapján az akció célja továbbra is

Budapest látogatottságának, a magyar

nemzeti légitársaság, illetve a Ferihegyi

Repülôtér utószezoni forgalmának

növelése. A Budapest Winter Invasion

együttmûködô partnerei: a budapesti

három-, négy- és ötcsillagos szállodák, a

Magyar Szállodaszövetség, a Magyar

Turizmus Zrt., a Malév Zrt., a BTH

Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht., a

Budapest Airport Zrt. és egyéb turisztikai

szolgáltatók. A Magyar Turizmus Zrt. és a

Mûvészetek Palotájának valóban

konstruktív együttmûködése a BWI-t

megelôzôen is számos sikeres projektet

eredményezett.

Népszerû bérletek és teltház

Második alkalommal kezdett bérleteket

árusítani a Mûvészetek Palotája

december elején. A bérletek, amelyeket

különbözô árkategóriájú (a termek más-

más helyére szóló) jegyekbôl állíthatnak

össze a vásárlók, nagyon népszerûek.

Különösen közkedveltek az orgona- és

operasorozatok. A júniusi Wagner-napok

bérletben árusított Ring elôadásaira

csaknem az összes jegy ebben az

elôvételi formában kelt el. Fogytán

vannak a helyek a Puccini-operákra is,

amelyek közül elsôsorban a január 7-i és

9-i Pillangókisasszony iránt nagy az

érdeklôdés. Sikeresnek bizonyul a

Mûvészetek Palotájának újévi

hangversenye is; Haydn oratóriumát, A

teremtést minden bizonnyal táblás ház

elôtt vezényli majd Fischer Ádám

nemcsak az esti, de a délután négy

órakor kezdôdô gyerekelôadáson is.

Primák és Prima Primissimák

A Mûvészetek Palotája számos világhírû

együttest és szólistát fogadott, óriási

érdeklôdéssel kísért, sikeres produkciót

állított színpadra. A nagynevû nemzetközi

sztárok között – szerencsére – sok a

magyar mûvész. Érthetô tehát, hogy a

december 7-i Jubileumi Prima Primissima

Díjátadó Gálán több „saját” kitüntetett is a

színpadra vonult. Az egyszer már Prima-

díjas Kocsis Zoltán, a Nemzeti

Filharmonikus Zenekar fôzeneigazgatója

kapta a Jubileumi Primissima-díj egyikét.

Ugyanebben a kitüntetésben részesült

Novák Ferenc, Tata is, akinek világot

hódító koreográfiái között nem egynek

tapsoltak felállva a Fesztivál Színházban

is. A magyar zenemûvészet két Prima-

díjasa a Müpa vissza-visszatérô

kedvence, Kelemen Barnabás

hegedûmûvész és Vásáry Tamás

zongoramûvész, karmester lett. Prima

Primissimának a Müpa-koncertekrôl

ugyancsak jól ismert Perényi Miklós

csellómûvészt választották. A Magyar

népmûvészet és közmûvelôdés

kategóriában Prima-díj jutott a Magyar

Állami Népi Együttesnek, a közönség

azonban sok-sok szavazattal hálálta meg

a feledhetetlen elôadásokat. A Fesztivál

Színház teltházas Magyar Concerto-,

Naplegenda-, Pannon freskó-estjei után

a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

publikuma is hosszasan ünnepelte a

közönségdíjat elnyert táncosokat, akiket

rajongóik választottak Prima

Primissimának.Kocsis Zoltán Perényi Miklós

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

Gondolkodó koncerteknek hívják, deinkább a szabad asszociációra épülazoknak a hangversenyeknek a sora,amelyeket januárban indít útjára aMûvészetek Palotája. Az ötletet a zeneôsi sajátossága adja: a muzsikatermészetes közege ugyanis akomplex emberi tevékenység, amunka, a mágia, a játék, a ringatás, asiratás, a szertartások, a háborúk.Ugyanez természetesen elmondható atáncról, a költészetrôl, aképzômûvészetrôl is. Miért ne lehetneakkor a mûfajok egymás irántinyitottságára építeni a középiskoláskorosztályt megcélzó koncerteket?

Szerencsére ebben az életkorban is

nagyon sokan vannak, akik vonzódnak

valamilyen mûvészeti ághoz, szívesen

rajzolnak, szeretik az irodalmat, ismerik a

sztenderd és latin táncokat, közel áll

hozzájuk a jazz. Ennél sokkal kevesebben

vannak azok, akiket megérintett már a

klasszikus zene varázsa, netán

testközelbe kerültek vele valamilyen

hangszer vagy éppen kóruséneklés

révén. A mindig szombati napon,

koraeste megszólaló Gondolkodó

hangversenyek kitárják a mûfaji

határokon posztoló ajtókat.

Január 12-én a Bartók Béla és JózsefAttila címû koncert a magyar kultúra két,

szinte azonos korban élt alkotóját mutatja

be. Sikerek és baljós jelek, szerelmek,

csalódások öltenek testet hangokban,

illetve szavakban, de mindkét esetben a

ritmus erejével. A muzsika és a költészet

közötti (nem is véletlen) áthallásokat Érdi

Tamás zongora- és Korhecz Imola

elôadómûvész segíti.

Március 8-án Táncok, asszonyok,szerelmek címmel a reneszánsztól a 20.

századig szólalnak meg a táncdallamok,

amelyekre korhû ruhában bevonuló

táncosok lépnek. Az érzelmek és

mozdulatok már-már banális

összefüggéseit a hozzájuk kapcsolódó

dallamok teszik teljessé. Minden feltétel

adott ahhoz, hogy a már „letisztult”

hangszeres zenében még azoknak is

ismerôssé váljanak bizonyos szvit-,

szimfónia- vagy versenymû-tételek,

akiknek addig nem öltöttek formát ezek a

kompozíciók. A Company Canario

Együttes elôadása, mûvészeti vezetô:

Aranyos Ágota.

Április 5-én, a Bôvebben a jazzrôlkoncerten a pop, a rock és a mai

népszerû szórakoztató zene számos más

irányzatának rajongói azzal

szembesülhetnek, hogy mindaz, amit

nagyon szeretnek vagy éppen nagyon

nem szeretnek, a jazz hagyományaiból

táplálkozik. Az Egyesült Államok

jellegzetes muzsikája maga is nagyon

sokféle irányzattal rendelkezik, amely

mindegyikének megvan a maga

kiemelkedô zenészegyénisége, technikai

eszköztára. A Budapest Jazz Orchestra

hangversenyén Retkes Attila, a mûfaj

nemzetközileg elismert szakértôje segít

tájékozódni az irányzatok, formák

szövevényes világában.

Végül április 17-én kicsit „direktebb”

formában reflektál a komolyzenére a

Gondolkodó. Az Egy optimista rekviem a

175 éve született Johannes Brahmsra

emlékezik a szerzô emblematikus

mûrészleteinek bemutatásával. Köztük

két tétel a Német Requiembôl, a

komponista anyanyelvére írt halotti

misébôl. A test halandóságának és a

lélek halhatatlanságának

ellentmondását, az utolsó ítélet látomását

ábrázoló részek szólalnak meg. Olyan

gyászzene ez, amelynek alapérzése a

reménység, vagyis ez egy optimista

rekviem. Közremûködik a Duna

Szimfonikus Zenekar és a Nemzeti

Énekkar, vezényel: Antal Mátyás.

Zene, tánc, költészet, szimfónia, jazz – és sok minden másGondolkodó koncertek

8

Antal Mátyás

Érdi Tamás

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

Ôk ajánlják...Bali ôsi ritmusaiFebruár 23. 19.30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Hegyi Barbara: Látva a mûsort, rögtön

ez ütötte meg a szememet. Nem

ismerem ezt a fajta zenét, kíváncsi

lennék rá. Meg arra is, hogy a Müpa

színpadán hogyan él meg, hogyan

fogadja a magyar közönség. Egy

autentikus elôadás, pláne, ha az ember

elôször látja, mindig nagyon jó, mert

lehetôséget ad egy idegen dolog

befogadására, szélesíti a kultúráról való

gondolkodást.

Hangversenyek fiataloknakKm.: MÁV Szimfonikus ZenekarHázigazda: Kocsis ZoltánFebruár 7. 15:00 – Fesztivál SzínházVarázscirkusz: NemzetiTáncszínház – Bozsik YvetteTársulatJanuár 13. 11:00 és 15:00 – FesztiválSzínház

Szabó Gyôzô: Gyerekkorom óta

szeretem Debussyt, a harmóniákat, azt,

ahogy az ütôs hangszerekkel bánik. Az

Egy faun délutánjához több szempontból

is kötôdöm: egyrészt játszottam a Bozsik

Yvette féle elôadásban, másrészt tudom,

hogy Nizsinszkij is készített rá

koreográfiát. Ôt nagyon tisztelem, nem

nyúlt akármilyen alapanyaghoz.

Zseniális mû. A Varázscirkusz

/Varázsfuvola pedig igazi családi

program. Láttam a lányommal, teljesen

odavolt tôle. Nagyon jó, hogy ilyen

módon hozzák közelebb a gyerekekhez

a komolyzenét. Ilyen módon is lehet

szólni hozzájuk, zenével és tánccal, mert

értik és érzik.

Fesztbaum Béla: Sokat jelent nekem a nyugatos

generáció, rengeteget tanultam és

kaptam tôlük. Szeretem, olvasom,

ismerem ôket, és kíváncsian várom,

hogyan lehet ebbôl színház. Mácsai Pál

és az Örkény Színház néhány évvel

ezelôtt a Mi újság, múlt század? címû,

hasonló témájú elôadásukkal már

bebizonyította, hogy tehetségesen és

kreatívan nyúlnak ehhez a korszakhoz.

Valószínûleg az 1910-es évek

szeretetébôl ered, hogy nagyon

kedvelem a jazzt és a cigánymuzsikát is.

„Összeházasítva” a kettôt viszont még

nem hallottam. Egészen különlegesnek

találom Szakcsi Lakatos Béla

Csárdáskirálynô-feldolgozását, jó, hogy

ez a két mûfaj nála találkozott. Az ô

nevét és a fellépôk névsorát olvasva

valami hasonlóra számítok, és mivel

aznap van a születésnapom, meg is

lepem magam egy koncerttel.

Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadásaFebruár 14., 15. 19:00 – Fesztivál SzínházSzakcsi Trió és Bolla Gábor Január 6. 20:00 – Fesztivál Színház

„Kalasnyikov-koncert” – BobanMarkovic Orkestar és vendégeiFebruár 10. 19:30 – Bartók Béla NemzetiHangversenyteremSzájról szájra; Suden Aika(Finnország)Február 15. 19:30 – Bartók Béla NemzetiHangversenyterem

Jordán Adél: Jaj, én legszívesebben

beköltöznék a világzenei programokra!

Leginkább Boban Markovicot hallgatnám

meg élôben. Nagyon szeretem, amit

csinál, de még sosem jutottam el a

koncertjére. Egy barátnôm, aki már volt,

mesélte, hogy a végén az asztalokon is

táncoltak. Nyilván itt most nem lesz ilyen,

de az élô koncert hangulatát egyszer

mindenképp szeretném átélni. És Szalóky

Ágira is kíváncsi vagyok, ôt nagyon sokat

hallgatom. Érdekelne, hogy mi lesz ez a

magyar-finn közös dolog, milyen, ha ez

a kétféle zene együtt szólal meg. Értem

ezt akár a dallamvilágra, akár a

hangszerekre.

10

Fotók: Müpa Archívum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

Haydn hivatalosan 1761. május 1-jén

lépett Esterházy Pál Antal herceg

szolgálatába Kismartonban mint Vice-

Kapellmeister (másodkarmester). A

tizennégy pontra kiterjedô szerzôdés

aprólékosan részletezte a zeneszerzô

feladatait a kompozíciós munkától

kezdve az alárendelt zenészekkel való

bánásmódon át a hercegi

alkalmazottakhoz illôen tisztára mosott,

rizsporos megjelenésig. Naponta kétszer

kellett jelentkeznie munkaadójánál,

hátha a herceg kedvet érez egy kis

muzsikáláshoz, és neki kellett zenével,

kamaramûvekkel, szimfóniákkal ellátnia

a rendszeressé váló, heti kétszeri

zeneesteket is, miközben mûvei a

herceg tulajdonát képezték szellemi és

pénzügyi értelemben egyaránt.

Mindennapjainak rendjét egészen addig

nem ingatta meg jószerével semmi,

amíg el nem készült az új, káprázatosan

pompás kastély a Fertô-tó lecsapolt

mocsárvidékén. A nyári rezidencia

Miklós herceg elképzelései szerint épült,

akire néhány évvel korábban szállt a

hercegi cím, és aki amint tehette,

nyomban át is költözött oda egész

udvartartásával együtt. Az Esterházyak

méltóságát hirdetô kastélyban számtalan

arisztokrata látogató fordult meg a

birodalom legmagasabb köreibôl: a

császári család különbözô tagjain és

Haydn: A teremtés

Az Esterházy hercegek messze földön híres kastélyánakmeseszerûen fényes és elegáns élete ihlette Goethét arra, hogyTündérbirodalomnak (das Esterházysche Feenreich) nevezze I.Miklós herceg világát. A ragyogó ünnepségek szakadatlansorának látszó évtizedek alatt alighanem seregnyi zseniálisszakember állt a herceg alkalmazásában, feltûnésmentesen észajtalanul tartva mozgásban a grandiózus mindennapok bonyolultgépezetét. Többségükrôl azonban ma már semmit sem tudni,vagy legalábbis sokkal kevesebbet, mint Pompakedvelô Miklósegykori Kapellmeisterérôl, Joseph Haydnról, akinek döntô szerepevolt abban, hogy a 18. század közepén még fôleg vízimadaraknakotthont adó vidék alig húsz év alatt a zenei világ egyikközpontjává vált.

Tündér-birodalomgépészeRákai Zsuzsanna írása

12

Fischer Ádám

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 21:03

– Noha talán nincs is ennél kevésbéeredeti kérdés, mégsem lehetmegkerülni: miért éppen a A teremtéstválasztotta az új év elsô napjára?

– Ez az oratórium a kezdet és a

teljesség, a folyamatosan változó

állandóság zenei megfogalmazása, a

tabula rasa, az újrakezdés szimbóluma,

vagyis mindenképpen nagyszerû

évkezdet. Ráadásul lényegében minden

valláshoz remekül illeszkedik, legalábbis

ami a nyugatiakat illeti, sôt tiszta, világos

rendje olyan magával ragadó, hogy nem

vallásos hallgató számára sem veszít

semmit a jelentôségébôl. Mondhatnánk

úgy is, hogy Haydn még az ateistákra is

gondolt. Számomra azért is különösen

fontos, mert az egyik elsô gyerekkori

zenei élményem volt. Jószerével azóta

meggyôzôdésem, hogy a szinte

meseszerû libretto nagyon is képszerû

megjelenítést kíván, nem szimbolikus,

hanem nagyon is plasztikusan

felismerhetô hegyeket, folyókat és

állatokat. Nagyon szeretem vezényelni,

és Mannheimben egyszer már

megpróbálkoztam azzal, hogy újévi

hagyománnyá avassam. Mûködött is az

ötlet három évig, mivel azonban

ragaszkodtak hozzá, hogy minden

alkalommal én dirigáljam a mûvet, végül

be kellett fejezni a sorozatot.

– Budapesten viszont nem változatlanismétlôdést tervez. Miben tér el ez azelképzelés a korábbitól?

– Olyan hagyományt szeretnék teremteni

a rendszeres újévi hangversenyekkel,

amelyben csak a kompozíció volna

változatlan, az elôadók azonban évrôl

évre mások lennének. A zenekarok és a

karmesterek is váltanák egymást.

(Természetesen nem mindenki vállalhatilyen kötelezettséget január 1-re, atengerentúli együttesek számára példáuligen nagy nehézségekkel járna. De aLondoni Szimfonikus Zenekar többekközött már jelezte, hogy szívesen jönne.)Számomra fontosak a következô évek

kulturális és politikai eseményei is,

amelyekkel A teremtés elôadása

összekapcsolódhat. A mostani

koncertnek ez a vetülete a schengeni

határnyitást ünnepli, a 2009-es elôadás

különös jelentôségét természetesen a

Haydn-év adja, 2011-ben pedig

Magyarország lesz az Európai Unió

soros elnöke, ennek reprezentálására

pedig keresve sem lehetne alkalmasabb

kompozíciót találni. Budapesten – bár a

mostani lakosok nagy része már nem

tudja – még utcát is neveztek el a mûrôl:

az Alkotás utca eredeti német neve

Schöpfunggasse volt. Emellett, az

újjászületés jegyében a gyerekeket is be

szeretném vonni a koncertekbe. A

hangverseny elôtt, délután kisebb

elôadást fogok tartani nekik a mûrôl.

Közben gyerekrajz-kiállítás is lesz, a

rajzok témáiként pedig A teremtés

tárgyai szolgálnak. Most a magyar

gyerekek rajzai mellett dánokéit állítjuk

ki, de ezt is évrôl évre változtatni

szeretnénk.

– Említette, hogy ez az oratórium az Önszámára gyerekkori élmény volt. Mitjelent most, felnôttként és sikereskarmesterként? Hol látja a helyét Haydnéletmûvében?

– A két nagy oratórium, A teremtés és az

Évszakok Haydn mûvészetének a

koronája. Annak a komponistának az

alkotása, akinek a háza elé Napóleon

katonákat állított, miközben Bécs

ostroma zajlott, hogy ôrizzék az idôs

zeneszerzô biztonságát. Ugyanazok a

katonák, akik Egyiptomban lelkifurdalás

nélkül lôdözték a piramisokat. Ez fontos

adat, mert sokat elárul arról, milyen

elidegeníthetetlen része lett Haydn még

életében az európai kultúrának. Ettôl

eltekintve azonban a mûvészek életrajza

általában kevéssé érdekes. A

komponista személyiségének nincs köze

sem a mûvek nagyszerûségéhez, sem

az interpretálásukhoz. (A mûvészeket, azéletüket egyébként sem tartom olyanfontosnak a világ számára, mintahogyan azt sokszor ôk maguk is hinniszeretik. Az a fontos, ahogyan avíziójukat megvalósítják, de hogy mitéreznek és hogyan viselkednek közben,lényegtelen. A mûvész kétségkívülerôsen aszociális embertípus, de eztnem volna szabad idealizálni.) Ami

viszont valóban számít, az a mûvek

életrajza, ha lehet ilyet mondani, és ez

az életrajz egyértelmûen az életmû

tetôpontjára helyezi A teremtést és az

Évszakokat. A korábbi kompozíciók

minden sikeres ötlete, minden kételye és

a kételyek legyôzésének bölcsessége is

jelen van ezekben a mûvekben.

– Mit jelent az Ön számára azinterpretáció feladata?

– Kétségtelen, hogy egyetlen ember nem

lehet képes az egész világ minden

rezdülését átérezni, ezért az

elôadómûvész is könnyen

szembetalálhatja magát olyan

feladatokkal, amelyekhez nem fûzi

személyes viszony. Az ilyen felkérések

vállalása azonban problematikus, mert

ha valaki átélés, belsô szükségszerûség,

személyes kapcsolódási pont nélkül ad

elô valamit, az szinte aljasság. Nem

mutatja meg kellôképpen a darab

lehetôségeit, és ezzel árt neki. A jó

interpretáció tulajdonképpen

észrevehetetlen. Akkor sikeres, ha a

koncert után a közönség a mûvet dicséri.

Ha az elôadást kezdik magasztalni,

esetleg hozzátéve, hogy a darab

önmagában, a nagyszerû

elôadómûvészi teljesítmény nélkül kissé

lapos lenne, az vereség. Haydn

egyébként is sok munkát követel a

zenészektôl, mert tele van sziporkázó

ötletekkel, de elrejti ôket. Mahler például

száz évvel késôbb csak azt nem írta be a

partitúrába, amit már semmiképp sem

lehetett jelekkel rögzíteni. Haydn nem

ilyen. Az ô mûveit fel kell tárni, ki kell

dolgozni, különben unalmas lesz. A

megformálás folyamata azonban

rendkívül érdekes és megtisztelô is

egyszersmind. Olyan ez, mint a világ

teremtése: Isten teremt, de a

megnevezés jogát átadja az embernek.

Errôl egyébként a gyerekeknek is akarok

beszélni.

13

Joseph Haydn

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

14

2008. január 1. 19:00

Bartók Béla Nemzeti

Hangversenyterem

Az Osztrák-Magyar HaydnZenekar újévi hangversenye

Haydn: A teremtés – oratórium,Hob. XXI:2Km.: Veronica Cangemi (szoprán),John Mark Ainsley (tenor), FlorianBoesch (basszus), MR Énekkar(karig.: Strausz Kálmán)Vez.: Fischer Ádám

14

rokonain kívül maga az uralkodó, Mária

Terézia is. Eszterháza egész gépezete a

császárság ragyogásának szolgálatába

állt, alaposan átalakítva ezzel Haydn

kötelezettségeit. Az ünnepségek és

arisztokrata esküvôk legfôbb attrakciója

ugyanis a herceg saját, udvari

operaháza lett, amelyben idôvel

szabályos színházi szezon alakult ki. Az

operaház és a marionett-színház

valamennyi problémája Haydn nyakába

szakadt. Mindenre neki kellett ügyelnie a

komponálástól – vagy máshonnan

kölcsönzött, leggyakrabban olasz operák

esetén a helyi viszonyokhoz való

átalakítástól – kezdve a szólamok

másoltatásán át a próbákig és az

elôadások irányításáig. Még olyan

katasztrófa sem gátolhatta meg a

herceget és magasrangú vendégeit a

hatalom csillogóan kifinomult

megjelenítésével színezett mûélvezetben,

mint az 1779-es tûzvész, amely az

operaház jelentôs részét elpusztította –

mindössze három nappal egy újabb

lakodalomra tervezett bemutató elôtt. A

herceg semmi áron nem volt hajlandó

lemondani az eseményrôl, így a darabot

a sebtiben átalakított marionett-

színházban kellett színpadra állítani.

A szüntelen vendégjárás ugyanakkor

Haydn hírét is egyre messzebbre vitte. A

herceg, hogy valamelyest lépést tartson

a Kapellmeistere iránti érdeklôdéssel, új

szerzôdést kötött vele, amelyben már

nem tartott igényt arra, hogy Haydn

mûveinek kizárólagos tulajdonosa

legyen. A komponista azonnal meg is

állapodott az eredetileg térképkészítéssel

foglalkozó, bécsi Artaria céggel, a

császárság elsô zenemûkiadójával

mûveinek publikálásáról, miközben neve

lassan versenyre kelt a herceg

hatalmának tündöklésével, és Párizstól

Cádizon át Nápolyig sorra érkeztek a

megrendelések a Fertô-tó partjára.

Ekkoriban a vidéki fényûzésben töltött

nyarak rendszerint tíz hónapig is

eltartottak a hercegi idôszámítás szerint,

Haydn azonban egyre kevésbé érezte

magát az Esterházy-legenda okos és

megbízható elemének. Vonzotta a II.

József korabeli Bécs felvilágosult és

szabadkômûves eszméket valló mûvészi-

értelmiségi társasága, az élet

eleganciájának rangja, amelyben

telente, a császárvárosban megbecsült

komponistaként része volt.

Miklós herceg 1790-ben bekövetkezett

halála után örököse feloszlatta a zenei-

színházi apparátust, bár Haydn

jövedelmét továbbra is folyósította. Az

operaház gyertyáit eloltották, és a tóparti

kastély viszonylagos jelentéktelenségbe

süllyedt, mert azt a fényt, amelyet I.

Miklós herceg álmodott meg, Haydn,

akinek mûvészete a felvilágosodás és a

klasszikus tökéletesség jelképeként

messze túlnôtt Eszterháza

megteremtésének csodáján, magával

vitte Bécsbe és Londonba, hogy végül A

teremtés díszkötéses kiadásában tárja

büszke alázattal a hozzáértôk csodálata

és ítélete elé.

Veronica Cangemi

Fotó

: Ger

ma

n G

onza

lez

Men

a

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

15

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:40

Kovács László: Lehet, hogy meg fognak

kövezni majd érte, de mind a két koncert

mûsorába egy-egy Orbán György

darabot választottam. Szerintem

méltatlanul mellôzött és kissé lenézett

szerzô. Én azonban nyíltan kiállok

mellette! Szerintem zseniális és teljesen

egyedi hangú, rafinált megoldásokkal teli

zenét írt. Három ütem után fel lehet

ismerni, ha egy Orbán-darabot hallunk.

Az MR Szimfonikusokkal Orff Carmina

Buranája mellett újra vezényelhetem a

Missa quartát, a Miskolciakkal adott

koncerten pedig a Velencei vázlatokat. Itt

még három orosz szerzô mûvét adjuk

elô, köztük Rahmanyinov második

zongoraversenyét, amely a harmadikkal

együtt újabban teljesen a szívembe

fészkelte magát. A szólista Mocsári

Károllyal pedig közel húsz éve nem

játszhattam együtt, így nagyon várom a

koncertet.

Kovács János: Mindkét koncertre nagy

örömmel vállaltam a felkérést. A

Filharmóniai Társaságnak külön célja,

hogy fiatal, tehetséges muzsikusokat

mutathasson be, így esett a választás

Zempléni Szabolcsra, akivel Hidas

Frigyes elsô kürtversenyét adjuk elô.

Habár a programokat nem én állítottam

össze, külön öröm, hogy a Szent István

Király Szimfonikusokkal két, számomra új

és ritkán játszott mûvet vezényelhetek:

Brahms Schönberg által zenekarra átírt,

fantasztikusan szerkesztett g-moll

zongoranégyesét és Dubrovay László

Concertóját, amely ütôs hangszerekre és

zenekarra íródott.

Keller András: Én személy szerint

rendkívül örülök annak, hogy létezik egy

olyan kezdeményezés, ahol kötelezô

feltétel egy kortárs magyar zeneszerzô

mûvének elôadása. A januári koncertre

Kocsis Zoltán, az est karmestere Soproni

József a hatvanas évek végén komponált

Gordonkaversenyét választotta, ami

sajnos egy ritkán elôadott, ám annál

értékesebb mû. A többi kompozíció is

meglehetôsen ritkán hangzik el

koncerten. Brahms A párkák énekének

elôadására – a viszonylag nagy

apparátus miatt – ritkán vállalkoznak, és

Ravel Daphnis és Chloéja is kevésszer

hangzik el teljes terjedelmében. A

Bartók-bérlet kapcsán pedig a kissé

különös, ám annál jelentôsebb Négy

zenekari darab is helyet kapott a

programban.

Héja Domonkos: A Magyar Szimfonikus

Körkép sorozatban mindig nagy

örömmel veszünk részt. A mûsorunkban

Wagner és Mendelssohn két remekmûve

között egyik kollégánk, Sándor László

Felhôk címû mûvét adjuk elô, amely a

2005-ös József Attila emlékév

zeneszerzôi versenyének díjnyertes

MesternyolcasMagyar Szimfonikus Körkép

Péterváry Ádám összeállítása

2008. január 16-ától a Mûvészetek Palotája ismét vendégül látjaaz ország kiemelkedô zenekarait és karmestereit a MagyarSzimfonikus Körkép sorozat keretében. Az ötlet még a Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem próbaüzemének idôszakában jöttlétre, amikor a hazai zenekarok segítségével a terem utolsóakusztikus beállításait végezték. Szinte valamennyi budapesti ésvidéki zenekar fellép majd a koncertsorozatban, amelyben csupánegyetlen kötelezô feltétel volt: egy kortárs magyar zeneszerzômûvének elôadása. A programokról és azok összeállításáról akoncerteket vezénylô karmesterek, illetve az együttesekzeneigazgatói nyilatkoztak.

16

Fotó

k: M

üpa

Arc

hívu

m

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

2008. január 16. 19:30

A Miskolci Szimfonikus Zenekarhangversenye

Glinka: Ruszlán és Ludmilla – nyitány; Rahmanyinov: II. c-moll zongoraverseny,op. 18; Orbán György: Veronai vázlatok; Stravinsky: A tûzmadár – szvit (1919)Km.: Mocsári Károly (zongora)Vez.: Kovács László

2008. január 24. 19:30

Az MR Szimfonikusok hangversenye

Orbán György: Missa quarta; Orff: Carmina BuranaKm.: Cserna Ildikó, Derecskei Zsolt,Kálmándi Mihály (ének), MR Énekkar ésGyermekkórus (karig.: Strausz Kálmán,Thész Gabriella)Vez.: Kovács László

2008. január 26. 19:30

A Zuglói Filharmónia – Szent IstvánKirály Szimfonikus Zenekarhangversenye

Brahms-Schönberg: g-mollzongoranégyes (zenekari átirat);

Dubrovay László: Concerto ütôkre észenekarra; J. Strauss: Keringôk, polkákKm.: Dzsanda Vitalij (ütôhangszerek),Szent István Király OratóriumkórusVez.: Kovács János

2008. január 28. 19:30

A Budapesti Filharmóniai TársaságZenekarának hangversenye

Janácek: Sinfonietta; Hidas Frigyes: I. kürtverseny; Beethoven: V. c-moll, „Sors” szimfónia,op. 67Km.: Zempléni Szabolcs (kürt)Vez.: Kovács János

2008. január 29. 19:30

A Magyar Telekom SzimfonikusZenekar hangversenye

Brahms: A párkák éneke, op. 89; Bartók: Négy zenekari darab; Soproni József: I. gordonkaverseny;Ravel: Daphnis és Chloé – balettzeneKm.: Fenyô László (gordonka), NemzetiÉnekkar (karig.: Antal Mátyás)Vez.: Kocsis Zoltán

2008. február 3. 19:30

Az Óbudai Danubia Zenekarhangversenye

Wagner: Parsifal – elôjáték; Sándor László: Felhôk; Mendelssohn: V. D-dúr, „Reformáció” szimfónia, op. 107Km.: Cseke Péter (színmûvész)Vez.: Héja Domonkos

2008. február 11. 19:30

A Savaria Szimfonikus Zenekarhangversenye

Hacsaturján: Hegedûverseny; Spartacus– balettszvit; Jeney Zoltán: Új mû –ôsbemutató; Stravinsky: ZsoltárszimfóniaKm.: Baráti Kristóf (hegedû), BBC SingersVez.: Alpaslan Ertüngealp

2008. február 14. 19:30

A MÁV Szimfonikus Zenekarhangversenye

Kodály: Galántai táncok; LendvayKamilló: Zongoraverseny; Bartók: A csodálatos mandarin -balettzene (vetítéssel)Km.: Baranyay László (zongora)Vez.: Gál Tamás

alkotása. A darab tételei egy-egy József

Attila vers sorainak hatására születtek

meg, amelyeket a partitúrába is beleírt a

szerzô. A koncerten ezeket Cseke Péter

adja majd elô.

Alpaslan Ertüngealp: A BBC Singers

együttessel már régóta tervezünk egy

közös koncertet. Részükrôl is igény volt,

hogy egy új, viszonylag ritkán játszott

darabot tanulhassanak meg, így esett a

választásunk Sravinsky

Zsoltárszimfóniájára. Magyar szerzônek

Jeney Zoltánt választottam, aki külön erre

a koncertre vállalta egy teljesen új darab

megírását, amirôl pontosan még nem

sokat tudok, de az biztos, hogy kórusra

és zenekarra készül majd. Harmadikként

pedig egy olyan huszadik századi

szerzôt szerettünk volna bemutatni, aki a

közönség számára befogadható, vonzó

és hálás. Így esett a választás

Hacsaturján Hegedûversenyére, amely a

hegedûversenyek között igen jelentôs

helyet foglal el. Majd egy rövid,

számomra nagyon kedves darabja, a

Spartacus címû balett szvit szólal meg.

Gál Tamás: A magyarok közül az én

választásom egy számomra nagyon

kedves szerzôre, Lendvay Kamillóra

esett, akinek nemrégiben bemutatott

zongoraversenyét adjuk elô Baranyay

László zongoramûvész

közremûködésével. Elôtte egy igazi

„slágert”, sokat játszott darabunkat,

Kodály Galántai táncok címû szimfonikus

mûvét hallhatja a közönség, a második

részben pedig egy valódi kuriózumot,

Bartók A csodálatos mandarin címû

teljes balettjét, amelyet M. Tóth Géza

Oscar-díjra jelölt rendezônk animációs

filmje kísér majd. Ezt a vadonatúj

elôadását elôször Kocsis Zoltán

vezényelte, majd engem is felkértek egy

pozsonyi premierre. Most nagy

örömömre ismét Budapesten

mutathatjuk be a produkciót.

17

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉPBartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A Kr. u. 21. század elején elszaporodó

zenei maratonok is valami effélére

vállalkoznak, hol az elôadók, hol a

közönség fizikai és szellemi

állóképességét téve próbára. Nyugat-

Európában és Amerikában rendeztek

már maratont Beethoven, Brahms vagy

Bach mûveibôl, és sokan emlékezhetnek

a két évvel ezelôtti Budapesti Tavaszi

Fesztiválra, amikor Mozart-maraton

címmel a három Da Ponte-opera

egyetlen napon, egymás után szólalt

meg – mintegy tizenkét óra alatt. A

Mûvészetek Palotája és a Budapesti

Fesztiválzenekar új kezdeményezése

ebbe a sorba illeszkedik. A tervek szerint

évente egyszer, valamely hétvégi napon,

kora délelôttôl késô estig egyetlen

szerzô életmûvébôl válogatnak az

elôadók. A Mûvészetek Palotájának

maratonját elsô alkalommal Pjotr Iljics

Csajkovszkij fogja lefutni február 2-án

délelôtt tizenegytôl este tízig.

Manapság, amikor a koncertélet

meglehetôsen szigorú szabályok között

folytatja iparjellegû mûködését, s egy-

egy elhúzódó hangverseny esetén a

közönség jó néhány tagjának a

zsebében bicskaként nyílik ki a

ruhatárjegy, provokatív jellege van a

nagyszabású koncertprodukcióknak.

Pedig a modern értelemben vett

hangversenyélet kezdetén – a 18.

század végén, 19. század elején –

megrendezett egy-egy szerzôi est

hossza nyilvánvalóan megfeküdné

napjaink zenerajongóinak gyomrát (de

legalábbis a hallójáratait).

1783. március 29-i levelében Mozart

részletesen beszámol egyik

hangversenyérôl. Büszkén ír a zsúfolt

házról, a császár jelenlétérôl és a

sikerrôl, majd felsorolja, hogy mi volt a

koncert mûsora. Elsôként elhangzott a

Haffner-szimfónia nyitótétele, ezt egy

hangversenyária követte, majd Mozart

eljátszotta egyik új zongoraversenyét (C-

dúr, K 415). Újabb hangversenyária után

két tétel szólalt meg az egyik D-dúr

szerenádból (K 369), majd újabb

zongoraverseny következett a szerzô

szólójával (D-dúr, K 175). A Haffner-

szimfónia utolsó tétele zárta a koncertet,

de elôtte elhangzott még két ária,

valamint egy improvizált fúga és két

variációsorozat Mozart elôadásában. A

koncert legalább két és fél, három óra

hosszú lehetett.

Beethoven sem fukarkodott, amikor 1803.

április 5-i szerzôi estjének programját

állította össze. Két szimfónia (az Elsô és a

Második) mellett nemcsak egy teljes

zongoraverseny (a Harmadik) szólalt

meg, de a koncert második (harmadik?

negyedik?) részében a nem sokkal

korábban befejezett új oratórium, a

Krisztus az olajfák hegyén is elhangzott.

A hangverseny teljes idôtartama megint

csak nem lehet kevesebb két és fél,

három óránál.

A mai zenei maratonokat persze

korántsem a régi koncertgyakorlat

felelevenítésének szándékával hozzák

létre, sokkal inkább a zenei élmény

töménységének gyönyörét kínálják a

szervezôk a közönségnek. Kovalik

Balázs, a Mozart-maraton szellemi atyja

szerint a cél, hogy „a nézô, a hallgató

éppúgy, mint az elôadó abba a

delíriumszerû tudatállapotba kerüljön,

amibe a hosszútávfutó, aki átesik a

holtponton. Legyen ez egyfajta repülés.

Repülés Mozart világában.” Alighanem a

Csajkovszkij-maraton célja is ez, hogy túl

Csajkovszkij-maraton

18

Tíz óra zeneA maratoni futók célja nyilvánvalóan

nem a legenda újraélése,amennyiben a Kr. e. 490-ben aperzsák fölött aratott marathoni

gyôzelem hírét futva Athénba vivôkatona a hír átadása („Gyôztünk!)

után holtan rogyott össze. A negyvenkét kilométeres távot

teljesítôk sokkal inkább saját fizikaiképességeiket kívánják legyôzni,

hiszen az évezredek során„Marathon” az emberi

teljesítôképesség próbájánakszimbólumává vált.

Fazekas Gergely írása

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

az életmû rendkívül sokszínû és

aprólékosan kidolgozott

keresztmetszetének felmutatásán a több

mint tízórányi zene átélése a hallgatóság

zsigereibe égesse a „csajkovszkijság”

lényegét.

És az efféle zsigeri kapcsolat kiépítésére

aligha találunk tökéletesebb alanyt

Csajkovszkijnál, több okból is. Egyrészt

Csajkovszkij a klasszikus zene

irodalmának legnépszerûbb zeneszerzôi

közé tartozik, egy-egy mûve, tétele vagy

dallama már-már slágerszámba megy,

vagyis zenéje nem ismeretlen terep.

Másrészt, a népszerûsége mögött nem

mûvészetének olcsósága rejlik, s

köztudott, hogy bármily érzelmesnek és

ösztönösnek hat is a zenéje, ô volt a 19.

század egyik legtudatosabb

zeneszerzôje. A szellem távolsága és a

hatás közvetlensége az életmûvében

nem választható el tehát egymástól. Ez

az életmû ráadásul minden szempontból

rendkívül gazdag: nagyszabású színpadi

mûvektôl és zenekari daraboktól kezdve

zongora- és kamarazenén át a dalokig

nincs olyan mûfaj, amelyben Csajkovszkij

ne próbálta volna ki magát, s amelynek

történetében ne hagyta volna

végérvényesen semmihez sem

hasonlítható kézjegyét.

A Csajkovszkij-maraton mûvészeti

vezetôje, Fischer Iván úgy állította össze

a február 2-i egész napos mûsort, hogy

abban lehetôleg szerepeljen a

különbözô mûfajú és különbözô

népszerûségû mûvek valamennyi

csoportjából egynéhány. Elhangzik majd

három közismert szimfónia (a Negyedik,

az Ötödik és a Hatodik), a

Hegedûverseny és a Rómeo és Júlia

nyitányfantázia, de olyan ritkaságokkal is

találkozhatunk, mint a dalok, a

kamaramûvek vagy a magyarországi

bemutatóként elhangzó kórusmû, az

Aranyszájú Szent János liturgiája.

Csajkovszkij-rajongóknak a részvétel

kötelezô, ha pedig valaki esetleg még

csak ismerkedik a 19. század második

felének legjelentôsebb orosz szerzôjével,

az ne hagyja ki az alkalmat, hiszen

jövôre már más zeneszerzôvel futtatja a

Mûvészetek Palotája a maratoni távot.

19

CSAJKOVSZKIJ-MARATON 2007. február 2. szombat

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,

Fesztivál Színház

11:00-11:45

6. (h-moll, „Patetikus”) szimfónia, op. 74Pannon Filharmonikusok – Pécs;vez.: Hamar Zsolt12:00-12:45

Zongora- és hegedû–zongora-darabokIvanyickaja Irina (zongora), DanyilovaGalina (hegedû)13:00-13:45

Olasz capriccio, op. 45; Rómeó és Júlia – nyitányfantáziaMagyar Telekom Szimfonikus Zenekar;vez.: Kovács János14:00-14:45

1. (D-dúr) vonósnégyes, op. 11Bartók vonósnégyes15:00-15:45

D-dúr hegedûverseny, op. 35;Melankolikus szerenád, op. 26MÁV Szimfonikus Zenekar, AlekszanderMarkov (hegedû); vez.: Gál Tamás16:00-16:45

Aranyszájú Szent János liturgiája(magyarországi bemutató)

Schola Cantorum Budapestiensis, SzentEfrém Bizánci Férfikar; vez.: Bubnó Tamás17:00-17:45

5. (e-moll) szimfónia, op. 64Óbudai Danubia Zenekar;vez.: Héja Domonkos18:00-18:45

a-moll zongoratrió(„Egy nagy mûvész emlékére”), op. 50Jandó Jenô (zongora), Szenthelyi Miklós(hegedû), Faludi Judit (gordonka)19:00-19:45

Vonósszerenád, op. 48; Változatok egyrokokó témára, op. 33Budapesti Vonósok, Fenyô László (gordonka)20:00-20:45

Dalok és duettekFokanov Anatolij (bariton), Cserna Ildikó(szoprán), Virág Emese (zongora)21:00-21:45

4. (f-moll) szimfónia, op. 36Budapesti Fesztiválzenekar;vez.: Fischer Iván

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Az 1888-ban született dirigens sok más

útkeresô fiatalhoz hasonlóan kerülô úton

jutott el a muzsikusi pályához.

Gimnáziumi évei alatt elôször a jog

bonyolult rendszerében való

eligazodáshoz érzett indíttatást, de aztán

hamar a violinkulcsok mögött

felsorakozó hangjegyek

megszólaltatásának lehetôségei felé

irányult érdeklôdése. A Zeneakadémián

a nála alig hat esztendôvel idôsebb

Bartók Béla is a tanára volt. Friss

diplomával a kezében 1909-tôl egy évig

a Vígopera korrepetítora volt, majd egy

ével késôbb Ljubljanában kapott

karmesteri állást. 1911-tôl három

esztendeig a Népopera karmestere volt.

Nehéz feladat várt rá, a színház

zenekara ugyanis nem a legjobb

muzsikusokból verbuválódott. Mégis,

Reiner rendkívül alapos betanító

munkájának köszönhetôen, zeneileg

igen magas színvonalú elôadásokat

láthatott-hallhatott a közönség.

Operatörténeti premier, magyarországi

ôsbemutató fûzôdik a nevéhez. 1914.

január 1-jén, egy nappal azután, hogy

Wagner Parsifalja kikerült a Bayreuthon

kívüli elôadást tiltó szerzôi jog hatálya

alól, vezényletével a Népoerában, német

nyelvû elôadáson felcsendült a német

zeneköltô hattyúdala, amely az év

áprilisáig kilenc elôadást ért meg. Reiner

a Lohengrint is vezényelte. Errôl így írt a

korabeli kritika: „Lohengrin elôadásaújabb alkalom volt arra, hogy ReinerFrigyes kitûnô kvalitásairól ismétbizonyság adódjék. Az elôjáték ezüstöscsillogású muzsikája subtilisgyengédséggel emelkedett fel azenekarból.” (Bálint Aladár: A Népopera

vendégei, Nyugat, 1913)

Nemzetközi karrierje is ebben az évben

kezdôdött. Elôször a világhírû drezdai

Hofoper karmestere volt, itt több

alkalommal dirigálta Richard Strauss

mûveit a zeneszerzô jelenlétében. Majd

vezényelt Rómában, Barcelonában és

Buenos Airesben. A történelem viharai ôt

is váltásra késztették: 1922-ben hazát

„váltott”, az Egyesült Államokban lelt új

otthonra. Híre megelôzte, ennek

köszönhetôen azonnal a Cincinatti

Szimfonikus Zenekar vezetôje lett.

Közben több más együttes mellett 1928-

tól a New York-i Filharmonikus Zenekart

is vezényelte. Kilenc évvel késôbb

Philadelphiában a zenei egyetem

karnagyképzô szakán tanári katedrát

kapott. Legnevesebb tanítványa Leonard

Bernstein volt. Gyakran látogatott haza.

Reiner Frigyes 1937. január 19-i

budapesti hangversenyérôl ezt írta a

korabeli kritika: „... Befejezésül Strauss TillEulenspiegeljét játszotta bravúrosan aremek formában levô FilharmóniaiZenekar. Reiner Frigyes orkesztervezetômûvészetét természetesen nem kellfelfedezni, csak talán azt tehetjük hozzá,hogy ha lehetséges, az talán még azutóbbi látogatásai óta is fölényesebb,nagyobb vonalú lett. Mert hiszentechnikában már régen felülmúlhatatlanvolt. A közönség melegen ünnepelteegész este az illusztris vendégkarmestertés a brillírozó zenekart”.

Reiner 1938-tól tíz éven át irányította a

pittsburghi szimfonikusokat. Ô volt Bartók

Béla utolsó pódiumszereplésének

karmestere 1943-ban New York-ban.

Ezen a koncerten az ekkor már

nagybeteg komponista feleségével,

Pásztory Dittával a Versenymû két

zongorára és zenekarra címû mûvét

adta elô. A világhírû dirigens 1948-tól

1953-ig a Metropolitan karnagya volt, 113

elôadást vezényelt itt, többek között

Sztravinszkij A léhaság útja címû

operájának amerikai bemutatóját. 1953-

ban Chicagóba tette át székhelyét, hogy

az ottani szimfonikusok élén is hasonló

20

Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

Reiner örökségeSpangel Péter írása

A budapesti fiatalember mindösszehuszonöt évesen már Strauss egyik

kedvencének számított Drezdában -ötvenévesen pedig Otto Klemperer

kezébôl vette át Amerika egyiklegígéretesebb zenekarát, a

Pittsburghi Szimfonikus Zenekart.

Reiner Frigyyes Pittsb

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

sikereket érjen el. De közben járta a

világot. Koncertjein gyakran tûzte

mûsorára Bartók mellett Kodály és

Weiner Leó mûveit. Vezénylési

technikája, kiváló szín- és ritmusérzéke a

múlt század egyik legnagyobb

karmesterévé avatta.

Egy vele kapcsolatos kedves történet

1960-ból, Bécsben. Próbájára két fiatal

magyar karmester kéredzkedett be.

Angolul kérdezték a Maestrót, mire az

visszafordította a kérdést magyarra, és

azt mondta: „Én nem tartozom azonszamarak közé, akik elfelejtették azanyanyelvüket”. 1963-ban visszatért régi

sikerei helyszínére, a MET-be, ahol

Wagner Az istenek alkonya címû

zenedrámájának elôkészületei során

rosszul lett, és még a bemutató elôtt,

november 15-én meghalt.

A zenekar

A Pittsburghi Szimfonikus ZenekartAmerika legjelentôsebb együttesei között

tartják számon. A megalakulásuk utáni

évben, 1896-ban adtak elôször

hangversenyt. Az elsô években neves

karmesterek sora – köztük Edward Elgar

és Richard Strauss – dirigálta

koncertjeiket. A zenekart anyagi

problémák miatt 1910-ben feloszlatták, és

csak tizenhat évvel késôbb alakultak újjá.

1937-tôl Otto Klemperer vezette az

együttest, aki egy esztendô alatt jelentôs

fejlôdést ért el muzsikusaival. A

szimfonikusokat 1938-tól tíz esztendeig

vezetô Reiner Frigyes után olyan neves

dirigensek irányították, mint Leonard

Bernstein, Leopold Stokowski, André Previn

vagy Lorin Maazel. 2004-ben a pittsburghi

volt az elsô amerikai zenekar, amely Sir

Gilbert Levine vezényletével a pápa elôtt

játszott. II. János Pálnak annyira tetszett

produkciójuk, hogy személyesen kért

ráadást az együttestôl. 1996-tól Mariss

Jansons az együttes zeneigazgatója.

A karmester

Marek Janowski, a varsói születésû

német dirigens a Budapesti

Fesztiválzenekar meghívásainak

jóvoltából visszatérô vendége honi

hangversenyéletünknek. Nem szó szerinti

világsztár, nem jelennek meg róla

bulvárhírek, címlapfotók sem nagyon

készülnek róla. Nem foglalkozik önmaga

menedzselésével, vezénylése nem

öncélú, mentes a túlkoreografált

hadonászástól. Igényes, lényegre törô,

nagyszerû muzsikus. Ezért is tartozik a

legnagyobbak közé. Jelenleg a Suisse

Romande Zenekar zeneigazgatója, de a

világ számos vezetô együttesét

vezényelte már. A német repertoár

autentikus interpretátora,

operadirigensként fôleg a Wagner-

operák hiteles tolmácsolásával szerzett

hírnevet magának.

A zongorista

Az est szólistája, Nyikolaj Luganszkij az

orosz zongoraiskola egyik legkiválóbb

képviselôje. A harminchatodik

életévében járó mûvész a legendás

emlékû, „Mária-Terézia méretû

anyacárné”, Tatjana Nyikolajeva

tanítványa volt. A jeles tanítványt –

kiemelkedô tehetsége okán –

szerényebb képességû diáktársai

trónörökösnek „becézték”. A nagy

Nyikolajeva hozzájárult a becenév

viseléséhez, mert méltó követôjének

tartotta a szárnyait bontogató

mûvészjelöltet. A nagy reménységbôl

mára érett, befutott mûvész lett, számos

díj birtokosa. A gyermekeit otthonában

nevelô mûvész többször koncertezett

Budapesten, szabadidejében

szenvedélyesen sakkozik.

21

2008. február 4. 19.30


Hangversenyterem

A Pittsburghi SzimfonikusZenekar koncertje

Beethoven: Egmont-nyitány, op.84; IV. G-dúr zongoraverseny, op.58; Brahms: III. F-dúr szimfónia,op. 90Km.: Nyikolaj Luganszkij (zongora)Vez.: Marek Janowski

Pittsburghi Szimfonikus Zenekar

Fotó

: Ja

son

Coh

n

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Mendelssohn zsenialitását mindenki

elismerte, de kevesen voltak azok, akik

valóban ôszintén, irigykedés nélkül

csodálták harmonikus lényét. Schumann

közéjük tartozott. Mendelssohn boldog

gyermekkora, csodagyermeksége,

kényelmes anyagi körülményei, zenei

invenciójának veleszületett áradása,

sikerei egy pillanatra sem vetették el

benne a féltékenység magját. Úgy

tekintett rá, mint a legnagyobbra,

egyenesen bálványozta pályatársát.

Nem rejtette véka alá azt a nézetét, hogy

Mendelssohnban Mozart géniuszának

reinkarnációját látja. Csodálta benne a

zongoristát, a zeneszerzôt, a karmestert.

Ámulatba ejtette mûveltsége,

tájékozottsága, ítélôképessége.

Schumannt valóban nem frusztrálta

(szemben Wagnerrel), hogy

Mendelssohn ölébe érett gyümölcsként

hullnak a zseniális megoldások, minden

zenei forma engedelmesen simul a keze

alá, s amihez csak hozzáér, arannyá

változik. Zenei lapjában (Neue Zeitschrift

für Musik) mûveirôl csak méltató kritikák

jelentek meg, recenzálta többek között a

Szöveg nélküli dalok több kötetét, a fisz-moll capricciót, a g-mollzongoraversenyt, a Zongorás triót, a

Paulus oratóriumot, az Olasz szimfóniát

és természetesen a Szentivánéji álomnyitányt. A Schumann képzelete által

alapított „zenei szabadcsapatnak”, a

Dávid-szövetségnek – F. Meritis néven –

Mendelssohn is tagja volt.

Schumann C-dúr szimfóniája gazdagon

dokumentálja a két szerzô kapcsolatát.

Nem kétséges, hogy a mû magán viseli

Schubert Nagy C-dúr szimfóniájának

hatását. Azét a szimfóniáét, amelyet

éppen Schumann fedezett fel Bécsben.

Azonnal felismerte a kompozíció értékét,

s annyira a hatása alá került, hogy

„meglepô” kijelentésre ragadtatta magát:

Beethoven után nem írtak ilyen

szimfóniát, még Mendelssohn sem. A

kottát természetesen Mendelssohnnak

küldte el, aki Lipcsében be is mutatta a

mûvet. Schumann az elsôk között

értesítette Mendelssohnt, amikor

elkezdett dolgozni saját C-dúr

szimfóniáján: „Az utóbbi néhány napban

Mendelssohn és Schumann

Egy tisztamûvészbarátságMolnár Szabolcs írása

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809-1847) és Robert Schumann(1810-1856) kortársak voltak abban az értelemben is, hogy társakvoltak egy korszak zenei arculatának alakításában. Személyesen1835 augusztusában ismerték meg egymást, Mendelssohn ekkorvette át a lipcsei Gewandhaus Zenekar irányítását, és innentôlkezdve haláláig a városban élt. Hamar kialakult a két zeneszerzôkölcsönös kollegiális megbecsülésre, majd barátságra épülôkapcsolata. Együttmûködésük a város zenei aranykorát hozta el,melynek fénye az egész századot besugározta. Hatásuk mértékeegy másik zeneszerzôpáros, Liszt és Wagner mûködéséhezfogható. Ám amíg Liszt és Wagner kapcsolatát rendszeresen tettékpróbára magánemberi (késôbb családi) konfliktusok, addigMendelssohn és Schumann viszonya – e viszony tagadhatatlanaszimmetriája ellenére – végig harmonikus volt.

22

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Schiff András

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

dobok és trombiták harsogtak bennem

C-dúrban. Fogalmam sincs, hogy mindez

hová fog vezetni” – írta 1845

szeptemberében. És ott van a

szimfóniában a közös szerelem, Bach

muzsikájának ihletése is, a mû

ôsbemutatóját pedig ki más

vezényelhette volna, mint Mendelssohn.

Az igazsághoz tartozik, hogy a premier

inkább hûvös, a megismételt elôadás

langyos fogadtatásban részesült, a

darab igazán csak egy késôbbi

koncerten, Zwickauban (Schumann

szülôvárosában) aratott sikert. Az

elôadás „igazi népünnepély volt, úgy

ünnepeltek, mint még soha. A szimfónia

is jobban ment, mint Lipcsében a

bemutatón” – írta a zeneszerzô egyik

levelében. A mû ma sem tartozik a

gyakran játszott szimfóniák közé, a

Bevezetés és allegro appassionato (op.

92) címû kompozíció pedig igazi

ritkaság, amely nem találta még meg a

helyét a koncertrepertoárban. Utóbbi

azért is érdekes, mert Schumann

kifejezetten a korabeli koncertgyakorlat

számára komponálta. Akkoriban gyakori

volt ugyanis, hogy a hangszervirtuózok a

versenymûvekbôl csak a második és a

harmadik tételt játszották el. Ezt a

„formát” követte Schumann is, amikor a

virtuóz allegro elé lírai hangvételû

bevezetôt komponált. A bemutatón

Schumann felesége, Clara játszotta a

magánszólamot.

Mendelssohn d-moll zongoraversenye is

a kevéssé ismert darabok közé tartozik,

miként Schumann esetében a rendkívül

népszerû a-moll zongoraverseny – itt is

háttérbe szorította egy másik zongorás

versenymû, a g-moll zongoraverseny. A

d-moll zongoraversennyel kapcsolatban

érdekes dolgot derített ki a modern

zenetudomány. Mendelssohn 1838-ban,

egy Lipcsében esedékes koncertre sietve

komponált egy kéttételes koncertdarabot

Serenade és Allegro giojoso (op. 43)

címmel. A mû eredeti címe Adagio ésRondo volt, mintha csak egy

hagyományos versenymû 2-3. tétele

volna. Az elemzés kiderítette, hogy

Mendelssohn ebben a kompozícióban a

korábbi d-moll zongoraverseny anyagát

dolgozta át. Az átdolgozásnak tudható

be, hogy az eredeti alak hosszú idôre

feledésbe merült. Schiff András és az

Európai Kamarazenekar koncertjén igazi

slágerszám csak egy lesz, a

Mendelssohn skóciai utazásait

megidézô Hebridák-nyitány.

23

2008. február 7. 19:30


Hangversenyterem

Schiff András és az EurópaiKamarazenekar hangversenye

Mendelssohn: Hebridák-nyitány,op. 26; Schumann: Bevezetés ésallegro appassionato, op. 92;Mendelssohn: d-mollzongoraverseny, op. 40;Schumann: II. C-dúr szimfónia,op. 61Zongorán játszik és vezényel:Schiff András

PILLANATFELVÉTEL F.MERITISRÔL

„Eusebiusom – szólt Florestan –, sok

mindennek örülök ma este: elsôsorban

magának a muzsikának, amelyre már igen

szomjúhozom e szikkadt nyár után, aztán F.

Meritisnek, aki zenekarával elôször vonul

csatába. A közönség dermedten némult el. F.

Meritis elôlépett, s már az elsô pillanatban

száz szív repül feléje. Emlékszel-e még,

amikor aznap estefelé Páduából a Brentán

lehajóztunk? A kábítóan forró olasz

éjszakában mindkettônk szeme lecsukódott.

De másnap felharsant egy ébresztô hang:

ecco, ecco, Signori, Venezia! – és kitárult

elôttünk a tenger, csendesen és végtelenül,

de a horizont legszélén lágy csobogás

ringatózott fel-alá, mintha kis hullámok

álmukban beszélgetnének egymással. Lásd,

ugyanígy leng és zsong a „Szélcsend a

tengeren”, az ember szinte elbágyad tôle, s

már inkább maga a gondolat, semmint az,

aki elgondolja. Az értelmet közvetítô és

kihangsúlyozó énekszó szinte durvának tûnik

a hegedûk ilyetén pókhálófinom hangjához

képest. A mû vége felé megcsendül egy

harmónia, amelynél bizonyra Nereus

lányának csábító szeme szegezôdhetett a

költôre, hogy ôt a mélységbe húzza… De

felcsap az elsô nagyobb hullám és a tenger

lassanként élénkül, beszédesebb lesz. S már

dagad a vitorla, lengenek a vidám

zászlócskák, és most rajta, elôre, elôre, elôre!

Meritis úgy vezényelt, mintha ô maga

komponálta volna a nyitányt és a zenekar is

eszerint játszott. (…) Öröm volt látni, ahogy F.

Meritis szeme villanásával elôre jelezte a mû

menetének minden árnyalatát – a

legfinomabbtól a legerôteljesebbig – és

átszellemülten úszott vezetô elsôként a

hangok árjában, ellentétben azzal a

karmesterrel – idônként ilyenekbe is botlunk

–, aki kormánypálcájával fenyegetôdzik, hogy

elnáspángolja a partitúrát, a zenekarral és a

közönséggel együtt.” (Részlet Schumann

Mendelssohn lipcsei bemutatkozó

hangversenyérôl írt beszámolójából. A

hangverseny mûsorán Weber, Spohr és

Cherubini mûvei mellet Mendelssohn

Szélcsend és szerencsés hajózás nyitánya és

Beethoven IV. szimfóniája hangzott el.)

MENDELSSOHN HALÁLA UTÁN

Schumann egy alkalommal meglátogatta

Mendelssohn özvegyét Berlinben, és

elzarándokolt a zeneszerzô sírjához is. Clara

Schumann jegyezte fel, hogy a sírkövön talált

babérkoszorúról Schumann – csendes,

romantikus gesztusként – levett egy levelet és

eltette emlékként. Jóval hangosabb és

feszültebb jelenet játszódott le Lipcsében,

amikor Liszt Weimarba utazva megállt a

városban. Nem elég, hogy Liszt az esti házi

koncertrôl elkésett, de a muzsikálás utáni

beszélgetésben hosszadalmas fejtegetésbe

kezdett, amelyben Meyerbeert és

Mendelssohnt – nem az utóbbi javára –

hasonlította össze. Schumann nem tudta

türtôztetni magát, felpattant és éles hangon

Lisztnek esett: „Hogy említheti ezt a két

embert egy lapon?! Jegyezze meg, hogy

Mendelssohn óriási hatást gyakorolt a világ

mûvészetére, s jobban tenné, ha fékezné a

nyelvét!” Ezzel kirohant a szobából. Liszt kínos

helyzetbe került – különösen, hogy e jelenet

elôtt Schumann Esz-dúr zongoraötösét is

furcsán dicsérte: „egy kicsit lipcsei” – mondta.

Amikor Liszt távozott, így szólt Schumann

feleségéhez: „Asszonyom, az Ön férje az

egyetlen ember, akitôl ezt a hangot

elviselem.”

Félix Medelssohn-Bartholdy

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A történet mesén kívüli szakasza 1978-

ban kezdôdött, amikor San Franciscóban,

a Bay Area-i fôiskola zenetudományi

szakán végzett fiatalember, Louis Botto

hiányolta, hogy a középkori és

reneszánsz vokális mûvek nagy része –

melyeket tanulmányozott – elôadatlanok,

és eldöntötte, hogy alapít egy együttest a

mellôzött repertoár elénekelésére a

reneszánsz egyházi tradíció szerint, csak

férfihangokat felhasználva. Botto

vállalkozásának ötletével kórustársaihoz

fordult, így a San Franciscó-i

Szimfonikusok Kórusa, valamint a Grace

Cathedral Kórus Fiú- és Férfikórusa

„teremtette elô” az elsô kilenc tagot, a

tenort éneklô Bottót is beleértve. A mesei

szál az alapító tagok egyikével szövôdött

hozzá, a bariton Charlie Erikson éppen

Geoffrey Chaucer Canterbury Meséjének

közepénél tartott és azt javasolta, hogy

legyen a nevük az Apácák papjának

történetében szereplô kakas neve.

Chaucer a nevet valószínûleg a Renard,

a róka címû ókori francia fabulából vette,

amely két francia szó kombinációja: a

chanter („énekelni”) és a clair („tiszta”)

szavaké.

A név ómene és Chaucer korszaka pont

megfelel saját célkitûzéseiknek, a csapat

tehát 1978. június 27-én Chanticleer

néven debütált zsúfolt nézôtér elôtt a San

Franciscó-i történelmi Old Mission

Dolores-ben. A program kiemelt

zeneszerzôi azok voltak, akik késôbb is

fôszerepet játszottak az együttes

repertoárjában: Byrd, Isaac, Ockeghem,

Morales, Morley, Dufay és Josquin. A

siker kijelölte mûködési szisztémájukat is:

négyhavonta adtak koncertet. Az elsô

utak az Államokba vezettek, de

nemzetközi elismertségük is hamar

megszületett; 1984-ben az együttest

meghívták Belgiumba, a Nemzetközi

Josquin Szimpóziumra. Egy másik kórus

szereplésének visszamondása mesébe

illô merészséget és ambíciót munkált

bennük. Egy olyan ötlettel hozakodtak

elô, hogy mûsorukon kívül még egy

ráadás Josquin-misét is elôadnának,

ami végül nagy tetszéssel hangzott el a

fesztivál egyik koncertjén. Az idôhiányt

szintén megoldották: a gépen tanulták

meg a mûvet... Ma már az együttes sok

neves nemzetközi fesztivál, mint például

a Salzburgi Fesztivál (Ausztria), a

Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál

(Németország), a Brisbane-i Kétévenkénti

Zenei Fesztivál (Ausztrália), a Taipei

Nemzetközi Kórus Fesztivál (Taiwan) és a

Van Vlaanderen Fesztivál (Belgium)

állandó szereplôje.

A mesék világában megszokott, hogy ha valaki különlegesképességekkel megáldott, messze földön híres lesz és csodájárajárnak… Így volt ez – régi történet szerint – egy bizonyos beszédesnevû (Chanticleer – „tisztán éneklô”) kakassal is, akinek „harsányszavánál az se szebb talán, mely misenapkor zeng az orgonán”. A mesékkel, jelképekkel azonban megtörténik néha, hogy kilépneksaját közegükbôl és a valóság talaján kezdenek új életet.

24

Chanticleer Énekegyüttes

Mesés hangokIványi-Papp Monika írása

Chanticleer

Fotó

: Lis

a K

ohle

r

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Megalakulásuk óta több mint hetvenöt

ember énekelt az együttesben, de

történetükben meghatározó pillanat volt

1983, amikor Joseph Jennings

kontratenor csatlakozott a csapathoz.

Jennings különleges talentuma révén

zenei rendezôjük lett. Az évek során

jellegzetes éneklési stílusa éppúgy

fémjelzésévé vált a chanticleeri

hangzásnak, mint az újító gospel vagy

popzenei átiratai. Fiatal énekesek

tanításáért való lelkesedése napjainkig

tartó éneklésfejlesztési programot indított

be. Bottót, a kórus megálmodóját

ugyanakkor egy másik fejlesztési

program foglalkoztatta. Mivel egy

kórusénekes sosem rendelkezett

megfelelô pályafutási lehetôséggel,

elhatározta, hogy a Chanticleer teljes

állásban fogja foglalkoztatni tagjait.

A korai évekre jellemzô veszôdséges és

fáradságos, sokszor nyolc-tíz hetes, kis

furgonnal megtett turnék, spórolások

(Botto mindannyijuknak kevesebb, mint

$50-ból hozta ki az ebédet) meghozták

gyümölcsüket: az együttes az Egyesült

Államok ez idô szerint legnevesebb

független profi énekegyüttese.

Küldetéstudatukat Botto alakította, ami

1997-ben bekövetkezett halála után is

részük maradt. Hitvallásuk szerint a

tökéletesség legmagasabb fokán

bemutatott kóruszene világszerte

ösztönözi az ilyen formációk létrejöttét és

értékelését, az általános mûveltségbe

való beágyazottságát éppúgy, mint új

kórus mûvek születését. Tehát létezik egy

nemes, objektív cél, amelyet szolgálniuk

kell a mûvészetükkel, bármennyi

hallgatónak, bármilyen körülmények

között szerepelnek (énekeltek már

kevésbé szokványos helyeken is:

kanadai csûrben, tetô nélküli

templomban a volt Kelet-Németország

területén, svéd konditeremben vagy a

New York-i Filharmonikusokkal a Central

Parkban). Olyasmi ez, amit egy régi

mondás úgy fejez ki, miszerint a mester

a gótikus templomnak azt a részét is

ugyanolyan gonddal faragja ki, amit az

emberi szem nem lát.

Noha elôadásaik nagy része önálló a

cappella koncert volt, az együttes

belefogott néhány merész vállalkozásba.

A Chanticleer Craig Russell zenetudós

együttmûködésével elôadott és felvételt

is készített két 18. századi mexikói

zeneszerzô (Manuel de Zumaya, Ignaciode Jerusalem) ismeretlen mûveibôl két

korabeli hangszereken játszó zenekarral

(Mexican Baroque és Matins for theVirgin of Guadalupe). Egy másik

emlékezetes zenekaros vállalkozásuk

Claudio Monteverdi Vespro della BeataVergine darabjának San Franciscó-i és

New York-i elôadása volt. A barokk

mûvek mellett az együttes elôadta

Benjamin Britten Curlew River operáját,

ami a japán „no színház” és a középkori

angol vallásos dráma hatását

egyesítette. Könnyebb mûfajban is

sikeres felvételeket hallhatunk tôlük:

kiemelkedik Ettore Stratta vezényletével a

Londoni Studio Zenekarral, valamint a

Don Haas Trióval közösen készített

albumuk, a Lost in the Stars („Csillagokbarejtve”), amely jazz és pop standardek

feldolgozásait tartalmazza. A Chanticleer

sok neves mûvésszel és együttessel

lépett fel története során, beleértve a

híres mezzoszoprán Frederica von

Stade-t, a japán táncosokat, Eikót és

Komát, valamint George Shearinget, az

élô jazzlegendát éppúgy, mint a New

York-i Filharmonikusokat, a San

Franciscó-i Szimfonikusokat vagy a Saint

Paul Chamber Orchestrat. Az együttes

elég szerencsésnek mondhatja magát

olyan szempontból is, hogy a mai idôk

legismertebb zeneszerzôitôl (Chen Yi – a

kínai hölgy 1993-tôl 1996-ig a csapat

megbízott zeneszerzôjeként mûködött –,

David Conte, Anthony Davis, Morton

Gould, Bernard Rands, Steve Sametz, Sir

John Tavener és Augusta Read Thomas)

rendelhetett darabokat.

A New Yorker magazin által „a világ

vezetô férfikarának” nevezett Chanticleer

Énekegyüttes mûvészetébôl

„hangszínbeli gazdagság és élesen

metszô fényesség” árad – írja a San

Franciscó-i Krónika. A Grammy-díjas

együttes 2007/2008-ra, harmincadik

évadjára több mint száz elôadást

tervezett. Az ünnepi évad miatt

sokhelyütt megfordulnak, az USA

huszonkét tagállama mellett 2008

januárjától európai országok jelentôs

városaiban énekel majd az együttes:

Párizs, Luxembourg, Brugge, Bécs,

Prága, Budapest és Vilnius szerepel

listájukon. A Chanticleert 2008-ra „Az év

együttesévé” avatta a MAIDPA (Musical

America International Directory of the

Performing Arts) kiadója – ezzel a

címmel elsô alkalommal tüntettek ki

énekegyüttest. A homogén hangzásuk

tökéletessége miatt „hangzenekarként”

emlegetett együttes budapesti koncertjén

mindenbôl hallhatunk ízelítôt. Az angol,

az itáliai és a németalföldi vokálpolifónia

emblematikus képviselôinek egyházi és

világi mûvei mellett elhangzik az osztrák

Gustav Mahler talán legszebb Rückert-

dala, a 20. századi francia zeneszerzô,

Francis Poulenc Négy kis imája, az

amerikai Samuel Barber egyik dalának

szerzôi átirata, sôt magyar vonatkozású

kompozíciók is: Ligeti György még

hazánkban komponált néhány

kórusmûve. A mûsorban két kortárs

alkotó kompozíciói, a fent már említett

rezidens zeneszerzô, Chen Yi és a

népszerû kórusmûveirôl híres Steven

Sametz is megjelennek a spirituálék,

gospelek, népzene- és jazzfeldolgozások

mellett.

25

2008. február 9. 19:30


A Chanticleer Énekegyütteskoncertje

William Byrd: Sing Joyfully; Aveverum corpus; Palestrina: AveRegina coelorum; Josquin DesPrés: El grillo; Mille regretz;Scaramella va alla guerra; Je neme puis tenir d’aimer; Chen Yi:New York; Samuel Barber:Heaven-Haven (A Nun Takes TheVeil); Poulenc: Quatre petitesprières de Saint-François d’Assise;Steven Sametz: I have hadsinging; Mahler: Ich bin der Weltabhanden gekommen; LigetiGyörgy: Pápainé; Idegen földön;Magány; Gospelek, jazzátiratokés népdalok

„Hangzenekarként”emlegetik ôket

homogénhangzásuk miatt.„

„

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Hasonló érzésünk támadhat a soha nem

hallott hangszer-ôslények láttán. E csodák

némelyike csak bizarr ötlet, a

hangszerész–feltaláló játékos kedvének

terméke, másokat viszont valóban

használtak is. Ilyen volt többek közt a

pochette, a zsebhegedû. Néha bizony

szükség lehet arra, hogy zsebre tegyük a

hegedût – legalábbis ha táncmesternek

mennénk, aki egyszerre mutatja a

bonyolult lépéseket és karmozdulatokat,

ugyanakkor a zenét is ô szolgáltatja a

gyakorláshoz. A késô reneszánsz, kora

barokk idôkben ugyanis még nem állt

rendelkezésre gépzene, s állandó

hangszeresek foglalkoztatása sem volt

egyszerû. A táncmesternek ugyanúgy

kellett értenie a hangszerkezeléshez, mint

a tánchoz. Így született a pochette, más

néven táncmesterhegedû, a korábbi rebecutódja. Teste olyan keskeny, hogy a

kabátzsebben könnyen elfér. Régebben

három, késôbb négy húrja volt, és

természetesen vonóval játszottak rajta

pezsdítô táncmuzsikát.

Mint ahogy a szöghegedûhöz is vonót

használtak – de hol voltak a húrok? Egy

bajor muzsikusnak szöget ütött a fejébe a

gondolat, hogy szögekbôl építsen vonós

hangszert. Kerekded hangszertestre,

„asztalkára” félkörívben szerelt fel

függôlegesen álló, különbözô hosszúságú

fémpálcikákat, amelyeket többnyire

kromatikusan, vagyis minden félhangot

szerepeltetve hangolt be. E pálcikáknak a

húrokkal ellentétben nincs szükségük

kifeszítésre, hogy a vonó által rezgésbe

jöhessenek, mert vastagságuk miatt az

anyagban rejlô feszültség elég

rugalmasságot ad, hogy a súrlódás

hatására rezgésbe jöjjön. Csak épp

játszani nem lehet könnyû rajta...

A baryton nevének semmi köze sincs a

középmagas férfihanghoz, csupán egy

félreértésbôl keletkezett. A francia bourdonszó tartott hangot, illetve erre szolgáló mély

húrokat vagy sípokat jelent, amelyek a

zenében kíséretként szolgálhatnak (lásd

tekerôlant, duda). A bourdon olasz

megfelelôje bardone, ebbôl lett paredon,

majd bariton. A baryton húrjainak száma

10-27 között lehet, csakhogy ezek a

hangszer nyaka mögött szabadon futnak,

így a játékos bal kezének hüvelykujjával

megpengetheti bármelyiket, így e vonós-

pengetôs hangszeren akár saját magát

kísérheti. Pompakedvelô Esterházy Miklós

herceg kedvence volt, ennek köszönhetjük,

hogy Haydn 126 triót, 25 duót és 3

versenymûvet írt e ritka hangszerre.

Sokan próbálkoztak már üvegedény

peremét nedves ujjal finoman súrolva

hangot kelteni. Ezen az elven mûködik az

üvegharmonika, amelynek semmi köze

sincs billentyûs névrokonához. A hangolt

üvegharangokat egy fekvô rúdra mint

tengelyre szerelik fel, s az egész

harangsort egy Singer-varrógépre

emlékeztetô pedálszerkezettel forgatják a

tengely körül, közben nedvesítve az üveget.

A játékos ujjal érinti meg az éppen

szükséges hangot, így játszhat dallamot,

akkordot rajta. Lágy, éteri hangzása

sokakat elbûvölt, bár furcsa rezgését

egyesek a szervezetre ártalmasnak vélték.

Mozart üvegharmonika-kvintettjét sokan

emlegetik, de kevesen hallották. A nagy

zeneszerzôk közül Beethoven, Dusek és

Tomásek is írt e hangszerre, amely a 21.

század folyamán még kedvelt maradt.

A baryton vonós hangszer, amelyen

gitárszerû pengetéssel is lehet játszani.

Miért ne lehetne egy gitárt vonóval

megszólaltatni? A gitár jellegzetessége,

hogy a fogólapon, a húrok alatt

keresztbefutó érintôk, ún. bundok segítik,

hogy sokszólamú akkordokat tisztán

lehessen fogni rajta. Ez a megoldás

vonóval is mûködik, így keletkezett az

arpeggione, a gitárcselló. A gordonka

módjára épített hangszernek hat húrja van,

s ez szintén az akkordikus játékot segíti.

Schubert jól ismert Arpeggione szonátáját

csellón, brácsán, fuvolán sokszor

hallhattuk, de arpeggionén való

megszólaltatása igazi kuriózum.

A hegedût már zsebre tettük – de hogyan

veszünk a szánkba egy bôgôt? Pedig ilyen

is volt, a szájbôgô, avagy Maultrommel. De

mindent azért mégse áruljunk el elôre,

maradjon valami meglepetés a

hangversenyre is!

Elfelejtett régi hangszerek

Theszisz írása

Próbált már zsebre tenni egy hegedût? Nos, mielôtt komolykísérletezésbe fogna, nézze meg, hogyan csinálja egy profi! Az egyszeri paraszt bácsi, Pesten járván, elmegy az Állatkertbe. A különös állatok között sétálgatva egyszer csak meglátja avízilovat. Nem szól semmit, csak a fejét csóválja. Továbbmenve azsiráfhoz ér, jól megnézi, és megint csak a fejét csóválja. Végülmegpillantja az elefántot. Nézi, nézi, aztán határozottan kijelenti:Ilyen állat pedig nincs!

2008. február 18. 19:30


ÚJRA MEGSZÓLAL! – Klasszikus hangszercsodák

Zeneszauruszok

Üvegharmonika

Szöghegedû

26

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Szerencsére van olyan fórum, amelyen az

új mûvek bemutatói mellett az elmúlt

évtizedek zeneszerzésének arra érdemes

darabjai is helyet kapnak. A huszadik és

huszonegyedik század zenéjébôl

válogató, 2008 januárjában immár

huszadik alkalommal megrendezésre

kerülô Mini-Fesztivál ugyanis – hûen

alapítója, Durkó Zsolt kezdeti

elképzeléséhez – ma is „a minôség, a

felismert érték eszményét szándékozik

érvényre juttatni”. Vagyis – mint tíz

esztendôvel ezelôtt, az elôzô jubileumkor

Durkó fogalmazott – „azokat az értékes

mûveket” kívánják „elôadni, amelyeket

vagy nagyon ritkán hallhatunk idehaza,

vagy egyáltalán nem hangzanak el”.

Bizonyára a kerek évforduló miatt önként

kínálkozó visszatekintés is arra késztette a

Mini-Fesztivál szerkesztôit, hogy idén

kizárólag magyar zeneszerzôk mûveibôl

állítsák össze a négy hangverseny

mûsorát, s hogy abban a szokottnál több

régebbi kompozíció szerepeljen. A

vasárnap esti zenekari koncerten így

Kocsár Miklós és Bozay Attila muzsikája

mellett az 1960-as évek zeneszerzésének

két meghatározó zenekari mûve is

elhangzik majd: Maros Rudolf 2. Eufoniája

és Durkó Zsolt Fioriture címû darabja.

A Mini-Fesztivál továbbra is elmondhatja

azonban magáról, hogy – ismét Durkó

szavait idézve – „nemcsak évtizedek

történeti mélységei felé fordul, hanem a

fiatal, sôt a legfiatalabb generációk

bemutatására is törekszik”. Idén a

hangversenysorozat majd’ harminc

zeneszerzôjének negyede ezt a korosztályt

képviseli. Közülük Dragony Tímea, Durkó

Péter, Fekete Gyula, Horváth Barnabás,

Sáry Bánk és Tóth Péter már szerepelt a

korábbi Mini-Fesztiválokon; mellettük a két

éve diplomát szerzett Meskó Ilona kap

lehetôséget idén a bemutatkozásra egy

kamarazenei alkotásával.

Január utolsó hétvégéje a Mûvészetek

Palotájában most is az új zenéé lesz, s

ezúttal is változatos program várja a

közönséget: hallhatunk új és már bevált

kompozíciókat, idôsebb és fiatalabb

alkotók darabjait, zenekari muzsikát,

kamarazenét és kórusmûveket. A Mini-

Fesztivál két évtizedes hagyománya

folytatódik tehát – remélhetôen még

sokáig.

Felismert értékek és újdonságok

Mini-Fesztivál 2008Kerékfy Márton írása

Egy volt tanárom – sokat tapasztalt zeneszerzô – szoktamondogatni zeneszerzô-palánta növendékeinek: „nagy dolog, habemutatnak egy mûvet – de mennyivel nagyobb, ha másodszor iselôadják!” Valóban, a mai komponista, ha nem is könnyen, deáltalában elérheti, hogy új darabja megszólaljon – egyszer. Ésmásodjára? Az elsô elhangzás pillanatától a zenemû önálló életrekel, s – bár természetesen szerzôjének van beleszólása –elsôsorban mégsem tôle függ már további sorsa, inkább attól: van-e olyan muzsikus, aki szívesen eljátssza, és olyan közönség,amelyik szívesen meghallgatja az alkotást – újból.

Meláth Andrea

27

MINI-FESZTIVÁLFesztivál Színház

2008. január 25. 19:30

Dubrovay László: Klarinétkvartett

Bujtás József:Négy karakter szólócsellóra

Madarász Iván: Párbeszéd

harsonára és zongorára

Dragony Tímea: Thoughts – dal

Shakespeare szonettjeire

Tihanyi László: Linos

Meskó Ilona: Adom burkolt címû...

Farkas Ferenc:Correspondances

Pertis Jenô: Rézfúvós szextett

Lendvay Kamilló: Az erdô dalai

2008. január 26. 17:00

Mohay Miklós: Virághullás No. 2

Szônyi Erzsébet: Sirató

Szôllôsy András:Planctus Mariae

Durkó Péter: Kvadrusaxofónia

Fekete Gyula: Kék hold

Bárdos Lajos: Menyecske

Reményi Attila: Öt gyermekkar

Tóth Péter: Hajnalban a csillagok

Terényi Ede: Psallite unigento

2008. január 26. 19:30

Balassa Sándor: Quintetto d'ottoni

Ligeti György: Musica ricercata

Sáry Bánk: Szivárvány havasán

Láng István: Broken Consort

Horváth Barnabás:Vonósnégyes

Sugár Miklós: Minikoncert

Szokolay Sándor: Pálma

2008. január 27. 19:30

Maros Rudolf: Eufonia No. 2

Bozay Attila: Pezzo concertato

Kocsár Miklós: Formazioni

Durkó Zsolt: Fioriture

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

LOW Holland-Flamand Kultfesztivál

Hollandiában létezett elôször polgárság.

Polgárság, mely már pénzzel

rendelkezett, és festményeket rendelt. S

ha már rendelt, akkor angyalkák helyett

kocsmai jelenteket várt el a festôktôl. Így

születtek meg a mindennapi életrôl szóló

képek, s így jött létre a képek piaca.

Németalföldön már nemcsak az egyház,

de a polgár is rendelt festményt,

mégpedig egyre többet, s ez a több

kitermelte a minôséget. A festészet ma is

jól fekszik a hollandoknak. Tán azért,

merthogy ez egy individuális mûvészeti

ág, s a hollandok eléggé individuálisak.

Szinte nincs család, ahol a nagybácsi

vagy unokaöcs vasárnaponként ne

festegetne. Kevésbé tudott, hogy a 15. és

16. században Németalföld a zenében is

nagyhatalom volt (Ockeghemtôl Orlando

di Lassóig). Hogy mitôl lett akkortájt a

németalföldi zeneiskola oly nagy, és

késôbb mitôl múlt ki, azt ma már ki

tudja?

No de ugorjunk át a mába! Milyen ma a

holland mûvészet? Ki finanszírozza, kik

támogatják? Kik a fô

mûvészetfogyasztók? Mit fogyasztanak

inkább: hazai vagy import kultúrát?

Miben erôs és hol zsengébb a holland

mûvészet? Mit akar a holland mûvészet

a nagyvilágnak (Budapestnek)

megmutatni magából? Mennyiben más

a mûvészethez való holland hozzáállás,

mint nálunk? Tengernyi kérdés cseppnyi

válaszlehetôséggel.

Árulkodó tény, hogy a hollandok –

ellentétben más EU-országgal – Párizs

és Jakarta kivételével sehol a világon

nem tartanak fenn állandó kulturális

képviseletet. Helyette idônként

fesztiválokat rendeznek. Így találkozhat a

magyar érdeklôdô 2008. február-

márciusában a holland kultúrával.

Amszterdam utcáin sétálgatva, a

kulturális plakátokat nézegetve azt látjuk,

hogy a nagyvilág mûvészete jelen van

Hollandiában. Jelentôs tehát a kultúra-

import (ellentétben az exporttal): van

tehát az országnak elég pénze és igénye

arra, hogy a nagy neveket néhány napra

mindenhonnan megvásárolja. Más

kérdés, hogy néhány nap alatt, borsos

árak mellett vajon hányan jutnak hozzá.

A hollandok valahogy másképp állnak a

mûvészethez, mint mi. Mintha hiányozna

a mûvészet eliter volta. Ellentétben

mondjuk kishazánkkal vagy

Franciaországgal, Hollandiában nem

olyan nagy sikk mûvésznek lenni, s a

mûvészetnek közel nincs akkora

társadalmi tekintélye, mint másutt. Ez

talán a holland puritán és pragmatikus

lélekbôl adódik. Az átlag holland jobban

értékel egy sikeres papírkereskedôt, mint

mondjuk egy rendezôt. A

papírkereskedôt jobban el tudja helyezni

lelki palettáján, nagyobb a bizalma

hozzá. S ez nem feltétlenül az anyagi

biztonsággal függ össze. Hollandiában a

közelmúltig egész jól finanszírozták a

mûvészeket. Festôk, szobrászok például

évtizedekig havi fizetést és mûtermet

kaptak, aminek fejében némi

rendszerességgel az államnak képeket,

szobrokat kellett szállítani. Nem egy

olyan magyar és orosz

mûvészismerôsöm volt Amszterdamban,

akik azért települtek le Hollandiában,

hogy bekerüljenek ebbe a kategóriába.

Amikor azután a jóléti állam kezdett

lebomlani, és a felhalmozott mûveket az

állam már nem tudta hol tárolni,

alaposan megcsappant e pénzügyi

forrás.

Egy másik feltûnô jelenség: a kultúrát, a

mûvészetet valahogy szélesebben,

lazában – bizonyos szempontból

demokratikusabban – értelmezik, mint

Kis országnagy kultúrájaDr. Sándor Anna írása

Nathalie Stutzmann

Hollandia: egy kis ország nagy kultúrával. Vajh jogos-e amegállapítás? Ahogy vesszük. Ahonnan nézzük. A válasz függattól, hogy mely korról, mely századról beszélünk, s a kultúra melyágára gondolunk éppen. Jól tudott: a 17. századi németalföldifestészet óriási volt. Ez idôben a hollandoknak szinte minden jólment. A világkereskedelem s a tengerek urai voltak, nálukhalmozódott fel elôször jelentôs tôke, s ôk polgárosodtak elôször.

28

Fotó

: Nic

ola

s Li

eber

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

29

2008. február 17. 19:30


Hangversenyterem

Tetzepi; Flat Earth Society

2008. február 24. 19:30


Hangversenyterem

UMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra

Louis Andriessen: Raccontodall’inferno; Worker’sUnion;Martijn Padding: ThreeSummer PiecesKm.: Cristina Zavalloni (jazzének)Vez.: Rácz Zoltán

2008. február 25. 19:30


Asko Ensemble

Louis Andriessen: Dances; GerardGrisey: Vortex temporumKm.: Claron McFadden (szoprán)Vez.: Hans Leenders

2008. február 28. 19:30


Combattimento ConsortAmsterdam

Händel: Il trionfo del Tempo e delDisinganno, HWV 46a (oratóriumkét részben) Szólisták: PatriziaBiccerè (Bellezza), Anne LiseSollied (Piacere), NathalieStutzmann (Disinganno), CarloVincenzo Allemano (Tempo)Vez.: Jan Willem de Vriend

2008. március 2. 19:30


Capilla Flamenca„Négy évszak az Ars novakorában”

Baude Cordier, Thomas Fabri,Philippe de Vitry, Oswald vonWolkenstein, Jehan Vaillant,Guillaume de Machaut, MartinusFabri, valamint ismeretlenkorabeli szerzôk mûveiKm.: Marnix De Cat (kontratenor),Tore Denys (tenor), Lieven Termont(bariton), Dirk Snelling (basszus,mûv. vez.), Patrick Denecker(fuvolák), Liam Fenelly (hegedû),Jan Van Outryve (lant)

nálunk. Mintha „a mûvészet mindenkié”

szlogent komolyan vennék. Ha valaki hat

darab kávés csészét tesz egymásra,

avagy egy disznót hajt be a

fürdôszobába, és azt nevezi

mûvészetnek, ám legyen. Hollandiában

az ilyesmit hamarabb elfogadják,

hamarabb tolerálják. E tolerancia

hátránya, hogy több a

megemészthetetlen mûvészeti szemét.

Elônye tán, hogy az új érték könnyebben

kiugrik.

Jól cseng az amszterdami

Concertgebouw neve, és Hollandia

valóban jó zenében. Ez persze nem úgy

értendô, hogy jók a holland zeneszerzôk,

aminek talán ellentmond, hogy a

budapesti Spinoza-ház öt évvel ezelôtt a

Mata Hari címû holland opera

világpremierjével nyitott, s azt egy évig

mûsoron is tartotta. Inkább arról van szó,

hogy kitûnôk a zenészeik. Ha viszont a

zenészek, karmesterek neveit

megnézzük, igen nagy számban

találkozunk külföldi nevekkel. Ez ismét a

holland demokrácia, tolerancia és a

xenofóbiahiány terméke: elsôsorban az

a fontos, hogy valaki valóban jó zenész

legyen. Bár a nehezedô gazdasági

helyzet miatt ez mostanság változik, s

kezd számítani, hogy ki holland, ki nem.

Kitûnô a holland modern tánc. Ennek

pedig két oka van: nem volt klasszikus

balett, amit le vagy át kellett volna törni,

s a hollandok rögtön ráállhattak a

modern táncra. A másik ok ugyanaz,

mint a zene esetében: a modern holland

tánc zömében külföldiekkel dolgozik. A

legnagyobb koreográfusuk például, aki a

holland balettet naggyá tette, Jirí Kylian,

cseh.

Nagyok még a fotográfiában, és

kezdetben itt is a külföldiek játszottak

nagy szerepet. Büszkén elmondhatjuk,

hogy ehhez a harmincas évektôl kezdve

magyarok is nagyban hozzájárultak. Az

elsô holland fotóügynökséget (ABC Press)

a magyar Róna Imre hozta létre 1935-

ben. A harmincas évek holland lapjai

még nemigen használtak fotókat, azokra

Róna szoktatta rá a holland lapok

fôszerkesztôit. A fotó szûz területét olyan

magyar fotósok törték még át, mint Éva

Besnyô, Moholy Nagy, Ata Kando stb.

Hollandiában öröm múzeumba járni,

mert a múzeumok jól rendezettek,

eseménydúsak, gyerekbarátok és

interaktívak. Említhetném példaként az

amszterdami Van Gogh múzeumot, a

Zsidó Múzeumot avagy a Hajózási

Múzeumot, ám igazságtalan lennék,

mert a többi is ragyogó. Kedvenceim az

utcai szobrok, amelyek a közterületeken

az emberrel szembejönnek, merthogy

oly emberszabásúak, eszköztelenek,

puritánok, mint maguk a hollandok. S ha

már utcán vagyunk, szóljunk az

építészetrôl is! A 17. századból ránk

maradt Amszterdam ugyebár csoda,

még akkor is, ha a házak ide-oda

dôlnek. Ami az elmúlt hatvan év

építészetét illeti, nagy különbség van a

tekintetben, hogy például Amszterdamról

vagy Rotterdamról beszélünk. Érdemes

még figyelni az utcai és az üzleti

designra – van mit csodálni!

Combattimento Consort Amsterdam

Fotó

: Sim

on v

an

Boxt

el

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Itáliában írt opera ez, amely angol

szerzô angolul megjelent darabjára épül

francia és olasz átdolgozók (pl. Belasco),

valamint Puccini két házi librettistájának

nyomán. A mû Japánban játszódik,

miközben utóromantikus muzsikája –

minden keleties idézet vagy utánzat

dacára – hamisítatlanul olasz. Amerikai

tengerésztiszt, diplomata, tizenhat

esztendôs gésa és teljes, az ôsi

szokásokat tartó rokonsága dalol

egyöntetû Puccini-stílusban. A teremtô

fantázia szerint a hegy is a komponista-

Mohamed ölébe gyalogol: sosem járt

Japánban, de még Ázsiában sem, a

figurasor, a történet s a fura pentatónia

viszont beköltözött a Torre del Lago-i

dolgozószobába.

Újabb, mélyebb probléma: miért is nem

írja japánosabbra a Pillangókisasszonyta zeneszerzô? Fôleg, hogy tizenhárom

évvel késôbb, a befejezetlen Turandot

már temérdek kínaias vonást hordoz

magán (hogy szervülnek-e ezen jegyek,

vagy csak lifegnek az áradó Puccini-

muzsika testén, most hagyjuk). Nekem a

Turandot épp az egyik kedvencem, de

absztrakció a javából ez a szeretet is,

hisz éppúgy nagyra tartom az Alfano-

féle befejezést, a halott szerzô

jegyzeteibôl összerántott – rendben:

mérethelytelen – szerelmi kettôst is, mint

ahogy negligálhatják akármilyen

vehemensen Süssmayrt, Mozarteszköztelenül szép Rekviemje számomra

az általa menedzselt befejezéssel teljes.

(Érdekes, mindkét kiegészítô a

visszatéréses technikát alkalmazta.)

No, Puccini javára írhatjuk, hogy nem

sétál az etno-opera csapdájába: hogy is

írhatna távol-keleti motívumok mentén

„autentikus operát”, ha ez a fogalom ott

teljességgel értelmezhetetlen, ráadásul a

komponista alig tud többet a földgolyó

másik felérôl, mint a századelô átlag

mûvésze. „1903: egész Európa az ázsiai

és egyéb egzotikus mûvészetek

bûvöletében él. A festôk Gauguinre

figyelnek, a muzsikusok jávai

gamelánzenekarokat hallgatnak… de

Puccini orientalizmusa merô díszlet” –

véli Paul Henry Lang.

Ma se lehetne kárhoztatni, mondjuk, a

tehetséges Gyöngyösi Leventét, hogy

nem akar echte perui operát növeszteni

az aluljáró pánsíposainak élménye

nyomán. És ennek a finoman stilizált

elvonatkoztatásnak, távolságtartásnak

volt nagy hagyománya az európai

zenében is. Louis Spohr indiai darabja, a

Jessonda se téved el, remek német zene

marad; Puccini kissé akadémikus-

cvikkeres pályatársa, Umberto Giordano

orosz kétfelvonásosa, a Fedora se

keverhetô Muszorgszkij mûveivel.

(Érdekes körülmény, hogy a

Pillangókisasszony elsô Cso-cso-szánja,

Rosina Storchio, valamint elsô

Sharplesse, Giuseppe de Luca egyaránt

részese volt egy másik pikáns Giordano-

opera, a Siberia világpremierjének.

Állítólag abban se muzsikok

muzsikáltak.) Puccini Pillangókisasszonya

olasz és opera – adott helyeken, például

Szuzuki kétsoros, visszatérô imája alatt

mégis japánnak, ôsinek halljuk.

A fantáziát próbára teszi a fôhôsnô

személye is. Cso-cso-szán a kiírás

szerint tizenhat esztendôs. Ehhez képest

Az elvonatkoztatás mûvészete

30

Pillangózás azoperában

Januárban különleges, félszcenírozott elôadásban látható aPillangókisasszony a Mûvészetek Palotájában. Hadd jegyzeteljekhát ide néhány gondolatot, amely az amerikai rajongók által TOP20-ba választott Puccini-mûrôl felötlik bennem! Hogy mondjakrögtön egy meredeket: ha valami próbára teszi az összmûvészetmáig legélôbb mûfajának, az operának elmélyültebb élvezôit, azpéldának okáért a Pillangókisasszony is lehet. (A problémaannyira sokrétû, hogy már a címmel sem tudunk egykönnyendûlôre jutni, de errôl majd a végén.) Népszerû Puccini-mûrôl ilymeghökkentôt állítani indoklásért kiált.

Ókovács Szilveszter írása

Karine Babajanian

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

a filigrán kislány szólamát Puccini

drámai szopránra komponálja, de

legalábbis olyan spinto hangra, amely

az opera során számos alkalommal

végtelen fájdalommal, dühvel (és

hangerôvel) szólal meg. 1903-ban

járunk, a sztárszerzô már rég túl a

Manonon, de négy éve fut sikerrel

brutális darabja, a Tosca is. Elôbbiben

Cesira Ferrani, utóbbi premierjén pedig a

román születésû Hariclea Darcléemutatja be, hány éves és hány kiló egy

efféle hangtípust képviselô énekesnô. De

ebbôl is csak papíron adódik

diszkrepancia: az összmûvészeti

teljesítmény varázsa e problémát is

áthidalja.

Jöjjön végül a cím viszontagságos sorsa.

Az olasz eredetiben nincs kétség,

Madama Butterfly, azaz Pillangó Asszony

(nem feltétlen utal férjezett állapotra, hisz

a bizonyos Pillangó felesége inkább

Signora Butterfly volna). Az

operairodalomban egyébként elôfordul a

Madama-szerkezet más színlapon is,

például Gaetano Donizetti humoreszkjét,

A csengôt (Il campanello) egy

mellékszereplô, bizonyos Madama Rosa

„ékesíti”. E név idôs – csak recitativóban

komponált hangú – nôre, anyósra,

majdnem csak Róza mamára utal.

Amikor viharos gyorsasággal és

magyarítva, a világpremier után alig két

esztendôvel ismerhette meg e mûvet

Budapest, a Várady-fordítás nagyária-

szövegének szellemében („Ó, te icipici

asszony…”) született a cím:

Pillangókisasszony. Értelme mai

magyarázattal inkább Kis

Pillangóasszony volna, hisz a mû elején

még valóban és teljességgel hajadon

lánykát Pinkerton nevezi el a lepkérôl, s

becézi rendre.

Mindent egybevetve nehéz az igényes

fordító helyzete, hisz egy voltaképpeni

kislány, a cseppet sem asszonyos,

legfeljebb filigrán kamasz Cso-cso-szán

szerelmi becézését, annak hangulatát

kellene visszaadnia. Csaknem száz éven

át ezt a kompromisszumot a

Pillangókisasszony cím jelenítette meg, s

valószínûleg senki nem értette félre ettôl

a darab – ha nem is alap-, de –

helyzetét. Kerényi Miklós Gábor szegedi

rendezése azonban címet váltott,

Pillangóasszony lett belôle, s így

feltehetjük a kérdést, hogy a magyar

színháztörténetre fittyet hányva

újranevezzük-e Csehov drámáját (szó

szerint: Meggyeskert), mindenképp

despinázzuk-e a Figaro Rosináját (ha

már itt tartunk: „lakodalmazzuk-e” a

„házasságát”?), ha ez eddig nem zavarta

a nézôket, s legalább emléket állít –

elôbbi esetében – egy szemérmesebb

kornak. Vagy visszafordítsuk a

Szentivánéji álom Zubolyának nevét is,

amely Arany János másfélszáz éves

telitalálata? Vagy a Pillangóasszonyötletét besoroljuk a Dr. Bôregér mellé,

amely az említett – egyébként igen

eredeti – rendezô másik, inkább

meghökkentésre épülô ötlete, s a

straussi Denevért takarja, Dr. Falke, a

tulajdonképpeni címszereplô nevével

összeházasítva? (Különben a német

színházi prüdéria is kiforrta a maga

érdekességét: ott a pikáns asszociációt

kerülendô és saját kultúrhistóriájukat

óvandó hívják Linkertonnak ma is

Madama Butterfly tengerész

szerelmét…)

Egy szó mint száz: az opera

összmûvészete a fent sorolt

elvonatkoztatások mellé még bizonyára

sokakat követel. S ha a részek magukat

önfeladás nélkül képesek az egész

szolgálatába állítani, a széttartó

mûfajokból tökéletes élmény bogozható.

Amennyi valóságos és álprobléma szól a

Pillangókisasszony ellen, sokszor annyi

szól mellette, s a másodpremier óta

százhárom esztendô töretlen világsikere.

Pillangózásunk végén álljon itt – a

Turandotéhoz hasonló, hosszan, több

formán át vezetett, de érzéki harmóniái

miatt megunhatatlan – szerelmi kettôs

utolsó sora a Pillangókisasszony elsô

felvonásából: „Mennyi szem néz ránk az

éjben!” A januári elôadás szereplôi is így

suttognak majd, a színpadajtó mögött is.

A remekmûvet s a remek helyszínt

ismerve elôre irigylem ôket.

31

2008. január 7, 9. 19:00


Hangversenyterem

Puccini: Pillangókisasszony

(részben szcenírozott elôadás kétrészben, olasz nyelven) Szövegétírta: Giuseppe Giacosa és LuigiIllicaKm.: Cso-cso-szán(Pillangókisasszony): KarineBabajanian; Szuzuki: WiedemannBernadett; Kate: Markovics Erika;Pinkerton: Giuseppe Giacomini;Sharpless: Roberto Servile, aMagyar Állami OperaházZenekara és Énekkara (karig.:Szabó Sipos Máté)Vez.: Pier Giorgio MorandiRend.: Káel Csaba

Pier Giorgio Morandi, Karine Babajanian, Giuseppe Giacomini

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

32

– Kezdjük a közepén. Az Egyszer voltBudán kutyavásár – Mátyás király meséibeharangozója azt írja: „az elôadásüzenete észrevétlenül épül be a gyerekeklelkébe”. Mi az üzenet?

– Tudjuk, hogy mi a szerepe a magyar

népmesékben és történelemben Mátyás

királynak – rajta keresztül az örök

igazságról, az élet örök érvényû dolgairól

van szó. Mint a jin és jang esetében, csak

más formában: a király és a nép, akit – ha

jólelkû az uralkodó – ô szolgál és nem

fordítva. Mátyásnak, ugye, az a mesebeli

törekvése, hogy megpróbáljon igazságot

teremteni bizonyos szituációkban. A király

leveti azt a helyzeti elônyt, hogy felülrôl

máshogyan teremtsen igazságot:

megpróbál ugyanabban a közegben,

ugyanúgy megjelenni, és így keresni az

igazságot. Az ember sokarcúsága van

benne ezekben a mesékben: hogy mikor

vagyunk igazán önmagunk, mikor

használunk ki egy pozíciót, mikor

nyilvánulunk meg igazán ôszintén egymás

között. Így aztán a Mátyás-mesék

üzenetvilága is örök; azon keresztül, hogy

hogyan viselkedik az, akinek lehetôsége,

joga és kötelessége van az élet

útvesztôiben rendet rakni, azt mutatja

meg, az igazság mennyire fontos – avagy

nem fontos. Persze eközben gyerekekrôl,

mesérôl beszélünk.

– Milyen korosztályt céloz a darab?

– Ez az ötödik gyerekdarab, amit

csinálunk, és én úgy láttam, hogy négy-öt

éves kortól már megfogja ôket a zene, az

esztétika, a mozgás, a karakterek. És ha a

darab úgy van megkoreografálva, olyan a

mondanivaló, elmehetünk egészen tíz-

tizenkét éves korig. Valahol félúton van

az, hogy már az összetett mondanivaló is

hatással van rájuk, a kisebbeket pedig a

színkavalkád, a zene, a látvány, a

dinamika ragadja magával. De örök

aktualitás, gyerekeknél különösen, hogy

megéri az egyenes utat járni, és ezt

komolyan is gondolom. Nagyon régóta,

harminc éve tanítok táncot, és mindig azt

mondom a gyerekeknek, hogy olvassanak

népmeséket, mert hiszek abban, hogy

végül tényleg a kicsi királyfi éri el a célt.

Hogyha valakinek célja van az életben, és

azért a nehézségek árán is küzd, dolgozik

érte, abból lesz igazán valaki és valami –

és hogy amit tényleg szeret, az a körülötte

lévô embereknek is hasznára válik. Az

elsô két királyfiban pedig, akik mindig arra

törnek ki, amerre látják, hogy épp egy

kicsit több lehetôség van, nem hiszek. A

Mátyás-mesék mind tele vannak ilyen

dolgokkal, mi az Egyszer volt Budán

kutyavásárt csináljuk, mert sok

szempontból nagyon alkalmas arra, hogy

színpadra vigyük.

– Hogy néz ki az elôadás gerince?Fogtátok az Egyszer volt Budánt és egy azegyben színpadra állítottátok, vagy más, a

korról szóló mesékbôl is beleszôttetekdarabokat?

– Nem, noha eleinte abban

gondolkoztam, hogy több mese legyen

benne, késôbb aztán kiderült, hogy

vannak olyan gyakorlati szabályok,

amiket érdemes betartani. Mennyit bír

körülbelül egy gyerek egy helyben, egy

popsin? Mennyi ideig tud koncentrálni?

Az utóbbi idôben kiderült, hogy körülbelül

egy órácskát – ha nagyon jól van

megcsinálva a darab, akkor is egy órát,

és nem többet. Az is gyakorlati kérdés,

hogy nem jó szünetet tartani, szétszedni

a mesét, mint egy rendes színházi

elôadásban, mert a gyerek nem fogja

tudni követni a dramaturgiát. Elôször úgy

gondoltam, hogy két mesét fogok

csinálni, a kettôt középen összekötöm

szünet nélkül, és átviszem ôket

egymásba. De ahogy az Egyszer volt

Budánt elkezdtem feldolgozni, rájöttem,

hogy annyi a szín, annyi a szereplô, hogy

örülök, ha ezt az egyet be tudom sûríteni

egy órába. De ha minden jól alakul, és

úgy sikerül az elôadás, ahogy

szeretnénk, akkor ennek lehet folytatása

is. És azon is gondolkozunk, hogy kiadjuk

DVD-n: egyrészt hogy archiválva legyen,

másrészt hogy több gyerekhez tudjuk

eljuttatni.

– És hogy fog kinézni az elôadás? Holvannak a hangsúlyok a dráma, azeneiség, illetve a tánc között?

– Hosszú évtizedeken keresztül, ha

mesetáncokban gondolkodtunk, szinte

csak a Diótörô került szóba az Operában,

mert táncból nem csináltak más

gyerekdarabokat. Miközben a táncnál

ugyanúgy érvényes, hogy a gyerekek

fogékonyak az újra, és ha azt szeretnénk,

hogy késôbb több olyan felnôtt legyen,

akik érzékenyek a mozgásra, akkor

idôben meg kell ezt mutatni nekik.

Teljesen egyértelmûnek tartjuk, hogy

verbálisan kommunikálunk, miközben

Pál Zsombor interjúja

Népmesei táncdarab aprónépeknek

Túl a DiótörônHogyan mûködik egy gyerekelôadás,amely táncban (is) próbál mesélni az

igazságról és az élet útjairól? AzEgyszer volt Budán kutyavásár címû

bemutatót Földi Béla koreográfussal,a Budapest Táncszínház mûvészeti

vezetôjével jártuk körül.

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

33

mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos

a hétköznapi életben a testbeszéd,

aminek a tánc a leggazdagabb változata.

Ezért csinálunk táncos gyerekdarabokat,

hogy értsék, hogyan használja az ember

ezt a szimbólumrendszert, és minél elôbb

kezdjük ezt el, annál jobb. A déli

országokban, ahol sokkal erôsebb a

gesztikuláció, sokkal egyértelmûbben érzik

az emberek, milyen mozdulat mit jelent –

a testükkel is le tudják írni a lelküket. Ezért

is érdekes, hogy ezt a mesét táncban

adjuk elô, mert ezzel nevelni tudjuk a

gyerekeket. És persze sok minden más is

lesz benne. A meséinkben mindig

törekszem például arra, hogy legyen

valamilyen verbális támasz, valamilyen

narráció éppen azért, hogy ne útmutatás

nélkül bolyongjon a gyerek, ne értse félre

a dolgokat, tehát meg-megcélozzuk egy-

egy szóval. Itt valószínûleg a bohóc lesz a

mesélô.

– Mire gondoljunk stílusok terén? Sokminden adja magát, a Mátyás-mesékrévén több mûfaj találkozik össze, az

egyetemes, európai reneszánsz udvarikultúrától a néptáncig és -zenéig.

– Ez nehéz ügy. A Budapest Táncszínház

egy kortárs, modern táncszínház, a felnôtt

darabjaiban is ezzel az általam európai

modernnek hívott stílussal operál. Az

együttes képzettsége komolyan építkezik a

klasszikus balettre is, de alapvetôen egy

nagy mix az a szókincs, amit mi

használunk. Valóban erôsen kérdéses

még, mennyire lesznek stilizáltak ezek a

táncok. Nem szeretnék echte néptáncot a

parasztnál és pontos reneszánsz táncokat

az udvarban, engem mindkettônél inkább

a szereplôk lelkülete érdekel. A parasztnál

például inkább az elkeseredettséget, a

nehéz helyzetet vagy az öröm és vidámság

sugallatát keresem, mint a tradicionális

szabályokat, vagy hogy hogyan kell

csárdást táncolni. A zeneírásnál pedig sok

minden meghatározó: a zenészektôl azt

kértem, jelenjen meg a reneszánsz zene,

de éreznem kell azt is, hogy ez egy

magyar mese, amely a magyar népzene

gazdaságából építkezik. Eközben éreznem

kell azt is, hogy 2008-at írunk, és mivel

mesedarabról van szó, abban is

gondolkoznunk kell, hogy legyen karaktere

vagy akár egy slágerdallama az egésznek.

Ha azt mondom, Vuk, egybôl tudod a

nótát, és ez jó. Szóval a végeredmény

olyan zene lesz, amely szerethetô a

gyerekek számára, de közben nem

csapjuk be, mivel a gyökerekbôl

építkezünk, és kapcsolódunk a korhoz.

– Szóba került már, hogy nem ez az elsôgyerekelôadásotok. A korábbiakból milyentapasztalatokat tudtok most felhasználni?

– Az elsô gyerekdarabunk a Holle anyó

volt, ami azóta is sikeres és nagyon jól

megy, de persze ahogy az ember egyre

többet csinál valamit, annál valószínûbb,

hogy egyre jobb lesz benne. Szerintem

természetes, hogy a gyerekeknek más a

fontos, máshogy látnak, mint mi. Számukra

nem annyira fontos a technika, hogy egy

passzé ott van-e. Emocionálisan kell ôket

megfognunk, ôszintének kell lennünk, nem

szabad bugyutának néznünk ôket, és meg

kell piszkálni ôket kicsit, hogy

gondolkozzanak a látottakon, benne

éljenek a darabban! Hogy érezzék, hogy

ez matéria, ez anyag, nem egy virtuális

világ, hogy hús-vér embereket lát, akikkel ô

abban a pillanatban tényleg ôszinte

kontaktust teremthet. Ez egyébként nem

könnyû ügy a mai világban, miközben

látjuk, hogy az elektromos média mennyit

haladt elôre, nemcsak gagyi, de irodalmi

szempontból is; hogy a legértékesebb

mûveket, gondolatokat, történeteket úgy

lehet már megmutatni, hogy az

kegyetlenül megfogja az embereket,

ráadásul ez ma már mindenkinek ott van a

szobájában. Ezzel szemben kellene, ha

nem is konkurálni, de olyat mutatni a

gyerekeknek, ami több. Ez a része a

legnehezebb: úgy hatni az emberi

érzelmekre, úgy mutatni meg értékeket,

tulajdonságokat, ahogy csak élôben lehet.

De ez jó kihívás, nagyon jó.

2008. január 24., február 27. és29. 10:30 és 15:00


a Budapest Táncszínházgyermekelôadása

Egyszer volt Budán kutyavásár –Mátyás király meséi (bemutató)Kor.: Földi Béla

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

34

Áttekintô 2008. január Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztiválszínház Egyéb helyszínek

1. K 16.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAKÚjévi ifjúsági hangversenyHaydn: A teremtés – oratórium-keresztmetszetOsztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám

19.00 Újévi hangverseny – Haydn: A teremtésOsztrák-Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám

feb.21-ig 1–2–3 Fókuszban a gyûjtemény LuMú

4–6. P-V 16.00, 17.00, 18.00 Jazz Showcase – jazz-tehetségbörze

4. P 20.00 Dresch Mihály Quartet

5. SZ 20.00 Babos Project Special

6. V 20.00 Szakcsi Trió és Bolla Gábor 10–15 „Cifra Palota” ECS

7. H 19.00 Puccini: PillangókisasszonyBabajanian, Giacomini, Morandi

8. K 17.00 Hangulatkoncert ZT

9. SZ 19.00 Puccini: Pillangókisasszony 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTBabajanian, Giacomini, Morandi

10. CS 19.30 MR Zenei Együttesek / Fischer Ádám 19.30 Napra, BarbaroKovács Annamária, Fekete AttilaGesualdo, Mahler

11. P 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis ZoltánVelenczei Tamás / Bartók, Haydn, Csajkovszkij

12. SZ 11.00 Hangulatkoncert ÜT

15.00 Varnus Xavér orgonabeavató mûsora fiataloknak 18.00 GONDOLKODÓ KONCERTEKBartók Béla és József Attila

13. V 19.30 Budafoki Dohnányi Zenekar, Budapesti 11.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAK 10–15 „Cifra Palota” ECSAkadémiai Kórustársaság / Hollerung Gábor 15.00 Házigazda: Kocsis ZoltánHonvéd Táncszínház /„Zene és tánc”

14. H 19.30 HÉTFÔ ESTI JAZZFree Style Chamber Orchestra

15. K 20.00 Mystery Gang„Garázs és dzsungel a Müpában”

16. SZ 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 15.00 KFKI Kamarabalett – 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTMiskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László 18.00 Magyar Nemzeti Balett 17.00 Hangulatkoncert ÜTMocsári Károly Bogármese 17.30 Mûhelybeszélgetés – ETGlinka, Rachmaninov, Orbán György, Stravinsky a Hangzó Helikon Sorozat

január 22-i hangversenyéhez

17. CS 19.30 MÁV Szimfonikus Zenekar / Jorge Mester 19.00 A Magyar Nemzeti Balett színei 17.00 Hangulatkoncert ECSKim Hye-Jin /Dohnányi, Mozart, Stravinsky – klasszikustól a modernig

18. P 19.30 A népzene ünnepe 19.00 Szegedi Kortárs Balett„Tanszékfoglaló” Carmina Burana

19. SZ 19.30 Michael Brecker-emlékkoncert 10.30 KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI ÜTRandy Brecker, Tony Lakatos és barátaik 12.00 Diót-törô

Ismerkedés a balettmûvészettel

20. V 11.00 Zene és tánc 10–15 „Cifra Palota” ECS15.00 A Nemzeti Filharmonikus Zenekar

ifjúsági hangversenye

21. H 19.30 Szlovén Filharmonikus Zenekar / George PehlivanianKerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler

22. K 19.30 Szlovén Filharmonikus Zenekar / George Pehlivanian 19.30 HANGZÓ HELIKON SOROZAT 17.00 Hangulatkoncert ZTKerekes Tibor / Ivo Petris, L. M. Skerjanc, Mahler Ferenczi György: Petôfi

23. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.00 Hangulatkoncert ÜT17.30 Mûhelybeszélgetés

– a Pittsburghi Szimfonikusok február 4-i hangversenyéhez ET

24. CS 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 10.30 Budapest TáncszínházMR Zenei Együttesek / Kovács László 15.00 Egyszer volt Budán kutyavásárCserna Ildikó, Derecskei Zsolt, Kálmándi Mihály – Mátyás király meséiOrbán György, Orff

25. P 19.30 Mini-Fesztivál

26. SZ 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 17.00, 19.30 Mini-FesztiválZuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Kovács JánosDzsanda VitalijBrahms–Schönberg, Dubrovay László, Johann Strauss

27. V 19.30 Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt 19.30 Mini-Fesztivál 10–15 „Cifra Palota” ECSMassimo Quarta / Satie, Brahms, César Franck

28. H 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 A Zeneakadémia opera szakosA Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara hallgatóinak féléves vizsgakoncertje/ Kovács János / Zempléni SzabolcsJanácek, Hidas Frigyes, Beethoven

29. K 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.00 Magyar Állami Népi EgyüttesMagyar Telekom Szimfonikus Zenekar, NaplegendaNemzeti Énekkar / Kocsis ZoltánFenyô László / Brahms, Bartók, Soproni József, Ravel

30. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.00 Hangulatkoncert ÜT17.30 Mûhelybeszélgetés

– Schiff András és az Európai Kzk. feb. 7-i hangversenyéhez ET

31. CS 18.30 Elôhang 15.00 Szegedi Kortárs Balett 17.00 Hangulatkoncert ECS19.30 Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje Hattyúk tava (gyermekelôadás)

19.00 Hattyúk tava (felnôttelôadás)

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

35

2008. február

RÖVIDÍTÉSEK: BBNH = Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FSZ = Fesztivál Színház

LuMú = Ludwig Múzeum

ECS = ElôcsarnokET = ElôadóteremÜT = Üvegterem

KT = Kék TeremZT = ZászlótérBÉ = Bohém Étterem

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fesztiválszínház Egyéb helyszínek

2. SZ 11–21.45 Csajkovszkij-maraton Csajkovszkij-maraton

3. V 10–15 „Cifra Palota” ECS

19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 Für AnikóÓbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos „Nôstény álom”Cseke Péter / Wagner, Sándor László, Mendelssohn

4. H 19.30 Pittsburghi Szimfonikus Zenekar / Marek JanowskiNyikolaj Luganszkij / Beethoven, Brahms

5. K 19.30 Purcell Kórus és Orfeo Zenekar / Vashegyi György 15.00 Honvéd TáncszínházZádori M., Halmai K., Bárány P., J. Podger, R. Nolte 19.00 Várkonyi Mátyás–Béres Attila:J. S. Bach: h-moll mise Egri csillagok

6. SZ 15.00 Honvéd Táncszínház 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT19.00 Várkonyi Mátyás–Béres Attila: 17.00 Hangulatkoncert ÜT

Egri csillagok

7. CS 19.30 Európai Kamarazenekar / Schiff András 15.00 Nemzeti Táncszínház – MINDEN MOZI! All that Cinema LuMúMendelssohn, Schumann Bozsik Yvette Társulat / Varázscirkusz Cinema Total / március 30-ig.

19.00 Varázsfuvola Fliegauf Benedek: Tejút LuMú/ február 24-ig

8. P 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar 19.00 Pécsi Balett/ Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia A notre-dame-i toronyôr

9. SZ 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar 19.30 Chanticleer Énekegyüttes (USA) 11.00 Hangulatkoncert ÜT/ Kocsis Zoltán / Mahler: VIII. szimfónia 18.30 Elôhang FSZ

10. V 19.30 Boban Markovic Orkestar és vendégei 15.00 KFKI Kamarabalett – Magyar Nemzeti Balett 10–15 „Cifra Palota” ECS„Kalasnyikov-koncert” 18.00 Bogármese

11. H 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.30 HÉTFÔ ESTI JAZZSavaria Szimfonikus Zenekar / Alpaslan Ertüngealp Egri János Trió és Steve GrossmanBaráti Kristóf, BBC SingersHacsaturján, Jeney Zoltán, Stravinsky

12. K 19.30 Lajkó Félix koncert 17.00 Hangulatkoncert ZT

13. SZ 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT17.30 Mûhelybeszélgetés – ET

a Bali ôsi ritmusai címû február 23-i gamelán produkcióhoz

14. CS 19.30 MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 19.00 Nyugat 2008–1908 17.00 Hangulatkoncert ECSMÁV Szimfonikus Zenekar / Gál Tamás Az Örkény Színház elôadásaBaranyay László / Kodály, Lendvay Kamilló, Bartók

15. P 19.30 Szájról szájra, Suden Aika 19.00 Nyugat 2008–1908Az Örkény Színház elôadása

16. SZ 19.30 Tomasz Stanko Quartet 19.00 Soroksári Német Nemzetiségi Táncegyesület 10.30 KICSINYEK ZENÉS DÉLELÔTTJEI ÜTEgy hazában 12.00 Euforikus utazás

17. V 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL 11.00 HANGVERSENYEK FIATALOKNAK 10–15 „Cifra Palota” ECSTetzepi, Flat Earth Society 15.00 A népzene rejtelmei

A Téka Együttes hangversenye

18. H 19.30 ÚJRA MEGSZÓLAL!Klasszikus hangszercsodák

19. K 17.00 Hangulatkoncert ZT

20. SZ 15.00 Artus – Goda Gábor társulata 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KTFarkasfalka és a lány 17.00 Hangulatkoncert ÜT

19.00 Artus – Goda Gábor társulataFarkasok társasága

21. CS 19.30 Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar, 19.00 Gyôri Balett Bertien van Manen: LuMúMR Énekkar / Antal Mátyás Az operaház fantomja Add nekem a képedM. Deinyan, J. Fogasová, Kóbor T., P. Mikulás Hans van der Meer: Európai mezôkVerdi: Requiem – A másodkategóriás futball tájképe

április 6.-ig

22. P 20.00 Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál?

23. SZ 19.30 Bali ôsi ritmusai

24. V 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁL 19.00 Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 10–15 „Cifra Palota” ECSUMZE Kamaraegyüttes, Modern Art Orchestra / Rácz Zoltán Góbé virtusCristina Zavalloni / Louis Andriessen, Martijn Padding

25. H 19.30 LOW HOLLAND–FLAMAND KULTFESZTIVÁLAsko Ensemble / Hans LeendersClaron McFaddenLouis Andriessen, Gerard Grisey

26. K 19.00 Magyar Állami Népi EgyüttesNaplegenda

27. SZ 10.30 Budapest Táncszínház 9.45, 10.30, 11.15 Ringató KT15.00 Egyszer volt Budán kutyavásár 17.00 Hangulatkoncert ÜT

– Mátyás király meséi

28. CS 19.30 Snétberger Ferenc 19.30 LOW Holland–Flamand Kultfesztivál 17.00 Hangulatkoncert ECSVendégek: Howard Levy, Combattimento Consort Amsterdam Tony Lakatos, Paolo Vinaccia / J. W. de Vriend

Händel: Il trionfo del Tempo...

29. P 19.30 Pannon Filharmonikusok – Pécs / Leopold Hager 15.00 Budapest TáncszínházRadovan Vlatkovic 18.00 Egyszer volt Budán kutyavásárR. Strauss, Schubert – Mátyás király meséi

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A három napnak ugyanaz a struktúrája.

Péntek–szombat–vasárnap négytôl hétig

a Fesztiválszínházban egymást váltják a

fiatal együttesek, hétkor afféle térzene

szól a Palota Zászlótérnek nevezett

csarnokában, este nyolckor pedig a

mûfaj sztárjai játszanak. Eddigi

eredményeikbôl, már learatott díjaikból

és felvételeikbôl biztosan lehet tudni,

hogy tehetségeink színpadkészen

érkeznek erre a pörgôs zenei hétvégére.

Már pusztán egy jól sikerült jamboree is

azt jelenti majd, hogy a Showcase célja

teljesülni fog, hiszen a nagyközönség

számára vonzó egy ilyen szigorú

idôkeretben megrendezett fesztivál, mert

koncentrált lehetôséget nyújt a

koncertélvezetre. A szervezôk minden

elôkészületet megtettek ennek

érdekében, és ha a külföldi

menedzserek, szakemberek,

fesztiválszervezôk érdeklôdése is olyan

komoly lesz, mint a hazaiaké, akkor

mindenki jó mérleget vonhat majd.

Az, hogy a jazzben ki számít fiatalnak,

csak viszonylagos fogalom. Dresch

Mihály zenekarának hosszú évek óta

tagja a kiváló nagybôgôs, Szandai

Mátyás, aki rutinja és eddigi pályafutása

alapján beérett elôadómûvész, de

abban a zenekarban harminc évével ô a

legfiatalabb. Hallhatjuk majd ugyanôt a

vele egyidôsekkel a Dés András Trióban

is, az elsô napon, amikor valami egész

más stílusban játszik, sokoldalúságának

újabb bizonyságát adva. Babos Gyuláról

közismert, hogy régóta szerepelteti a

legfiatalabbakat, jelenlegi énekesnôje,

Veress Mónika is nála debütált. Babos a

kezdetek óta tanít a budapesti Jazz

Tanszéken, keze alól most már a sokadik

gitáros generáció kerül ki. Ôsszel, a MOL

Budapest Jazzfesztiválon vagy fél tucat,

más-más korosztályhoz tartozó

tanítványát hívta meg egy közös

jammelésre. A Showcase-en jelenlegi

hallgatói közül Fenyvesi Márton lesz

hallható saját együttesével.

Bár a showcase nálunk még új formának

számít, azért Magyarországon a

tehetséggondozásra a jazzben komoly

intézményi háttér épült ki. Gonda János

tevékenységére kell elsôsorban ennek

kapcsán emlékeztetni, kis túlzással azt

mondhatjuk, hogy a Jazz Tanszék az ô

személyes fáradozásainak köszönhetôen

lett szakközépiskolából európai szinten

jegyzett, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti

Egyetemhez tartozó intézmény. A Tanár

úr, ahogy mindenki hívja, arra is nagyon

büszke, hogy ma már alap- és

középfokú szinten is az ország rengeteg

iskolájában tanítanak jazzt: ez úgy vált

lehetségessé, hogy a „jazzkonzi”

mûvész- és tanárképzésben egyaránt

komoly eredményeket mutatott fel.

A mûvészutánpótlás útját hangszeres

tehetségkutató versenyek

megrendezésével eredményesen

egyengette a Magyar Rádió, illetve

Maloschik Róbert szerkesztô is. Pat

Metheny, Al Jarreau és további

világhírességek vállalták el a zsûri

díszelnöki pozícióját ezeken a

versenyeken. Az egykori díjazottak közül

például Szabó Dániel, Tzumó Árpád,

Bacsó Kristóf, Pusztai Antal már neves

elôadók, többen közülük külföldön,

posztgraduális és mesterkurzusokon

tökéletesítették tudásukat. A pénteken

fellépô Hungarian Swing Company

harsonása, Korb Attila 2007 tavaszán

nyerte meg a nemzetközi tehetségkutatót

a Rádióban, és készíthetett lemezt saját

Showcase a Fesztiválszínházban

Az év eleji Jazz Showcase (január 4-6.) célja, hogy a magyartehetségek fôleg külföldi szaktekintélyek és menedzserek elôtt

játszhassanak. Esténként egy-egy „húzónév”, Dresch, Babos,Szakcsi, elôttük pedig összesen egy tucat feltörekvô együttes

óránkénti egymásutánban, forgószínpadszerûen megrendezettkoncertjei – ez a showcase, a már sok helyen bevált recept,

amely annak a lehetôségét hordozza, hogy a kitûnô tehetségektovábbtanuláshoz, lemezfelvételi lehetôséghez,

koncertturnékhoz jutnak.

36

JazztehetségekforgószínpadaZipernovszky Kornél írása

Dresch Mihály

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

neve alatt. Korára nézve ô is fiatal,

huszonöt éves, de zenészként egyáltalán

nem nevezethetô annak. A

versenygyôztesként készített

szólólemezének címe, The Guy from

Kecskemét szülôvárosára utal és arra,

hogy Korb a kecskeméti Bohém Ragtime

Jazz Band tagja szinte gyerekkora óta.

Márpedig ez az egyik legjobb magyar

tradicionális zenekar, bejártak ungot-

berket Sacramentótól Montreux-ig,

tizenöt éve házigazdái egy sikeres

klubnak és egy pompás nemzetközi

fesztiválnak. Korbék Kecskeméten azóta

a Little Jazz Bandet is megalapították,

amely a Bohém második generációját

alkotja. A Korb-féle Hungarian Swing

Company összes tagja rutinos, már évek

óta koncertezô muzsikus; ebben a

kvintettben a mindnyájuk által kedvelt

korai szving-zenét mûvelik, bár egyéb

zenekarokban más irányzatokban is

jeleskednek, mint például a dobos

Berdisz Tamás, aki a Budapest Jazz

Orchestra big band és más mainstream

formációk ismert dobosa.

Stílusban már az elsô nap teljes

változatosságot kínálnak a fiatalok, hiszen

Váczi Dániel alt- és szopranínó

szaxofonokon, Horváth Balázs bôgôn és

Sárvári Kovács Zsolt dobon az

individuális, expresszív jazzt mûvelik, és

hat év közös munka után azt valóban

mûvészi tökélyre fejlesztették.

Megszólalásuk és fogalomkészletük

kidolgozottsága a kortárs zenével

rokonítja mûvészetüket.

A már említett gitáros, Fenyvesi Márton

(21) és Borbély Miklós új kvintettjérôl, a

Jazzlecticrôl meg kell említeni, hogy

szárnybontogatásukat éppen az ô

esetükben egy civil kezdeményezés, a

Nyitott Mûhely is segítette: Pallai Péter és

barátai régóta rendeznek a fiatalok

számára jam sessionöket. Fenyvesit az

improvizáció hozta a jazzbôl a

klasszikusba, korához képest nagyon

tudatosan építi mûvészi énjét, keresi a

fejlôdés és a saját hang megtalálásának

útját. Fenyvesi néha évfolyamtársával,

Oláh Dezsô zongoristával is játszik, ôt

viszont a zárónapon hallhatjuk,

kvartettjében a nem kevésbé rutinos

bôgôssel, Horváth „Plútó” Józseffel.

Fenyvesi a fôdíjat és egy különdíjat, Oláh

szintén két díjat nyert el a Magyar Jazz

Szövetség november végi szerzôi

versenyén. Dezsô huszonegy éves,

jelenleg Oláh Kálmán (csak névrokonság)

tanítványa a Jazz Tanszéken, ahol a

sikeres iskolai big band zongoristája is.

Három lemez és tíz év tapasztalatával a

tarsolyában lép fel a Transform Quintet,

amely nevével ellentétben utoljára 2006-

ban alakult át. Igaz, azóta elhagyták

nevükbôl a Tropical jelzôt, ez viszont

valóban utal stílusuk csiszolódására.

Ebben szerepe van Joey Calderazzónak,

a világhírû amerikai zongoristának is,

akivel idén tavasszal már harmadszor

fognak együtt turnézni Európában – ha

minden jól megy, Branford Marsalis is

társul hozzájuk.

Nem kevésbé rutinos, már jegyzett

elôadó és szerzô Oláh Szabolcs, akit

szombaton kvartettjével és Szolnoki Dóra

ötösfogatában is hallhatunk. Az

énekesnô produkciója azért különleges,

mert nem egyszerûen szólista-kíséret

felfogásra épül, hanem az ének és Cseh

László tenorszaxofonja egyenrangúak.

Fontos szerep hárul így Oláh Szabolcs

gitárjára, mert az egyetlen

akkordhangszert ô szólaltatja meg. A

huszonhat éves gitáros számos díjat

nyert, maga is tanítja a zenét, hiszen két

és fél éve diplomázott. Különlegesen

képzett zeneszerzô, aki a Modern Art

Orchestrának is ír és hangszerel

darabokat. Öt éve mûködô saját

kvartettjével is a kortárs jazz

kifejezésmódot választotta. Ô és

együttesének dobosa, Mohay András is

díjazottjai annak az ugyancsak fontos

tehetséggondozási formának, amelyet

néhány éve kaphatnak tehetséges fiatal

elôadók, ez a Lakatos „Ablakos” Dezsôrôl

elnevezett állami ösztöndíj.

A zenében, a jazzben is egész életre

meghatározó szerepe van a családi

indíttatásnak. A fiatalok közül ennek

legnyilvánvalóbb példája – az idôsebbik

Szakcsi-fiút, a Babos Projectben

zongorázó Róbertet most nem is említve

– a Pecek zenészdinasztia tagjaiból

alakult zenekar. A három elsôfokú

unokatestvér már rég bizonyított: a

legidôsebb András, a dobos, Krisztián

pedig a bôgôs versenyt nyerte meg a

Magyar Rádióban. Társulásuk már rég

nem alkalmi: négy éve játszanak

Adorjánnal zongorás trióban. És a

példaképek? Éppen Pecek András

nyilatkozott úgy a Gramofon címû lapnak

a Szakcsi Generation Band kapcsán,

hogy Szakcsira és a magyar mesterekre

ugyanúgy felnéznek, mint például a világ

egyik legjobb dobosára, Jack

deJohnette-re, aki Szakcsi vendége volt a

Generation projektben. A koncertek

zárószámaként fellépô három

zenekarvezetô abban is példaadó lehet

számukra, hogy mindegyikük kiérlelte

saját viszonyát a népzenei

hagyományhoz, így válhattak a magyar

jazz külföldön is híres elôadóivá. Dresch

expresszív zenéjében a Kárpát-medence

népzenéjét olyan mélyen sajátította el,

hogy sokan, éppen a fiatalok közül az ô

hatására fordultak a tiszta forráshoz.

Babos jelenleg a Special Projectben épít

elôzô zenekara, a Project Romani

eredményeire, álomidézô dalokkal,

gyönyörû „repüléssel” téve vonzóvá

muzsikáját mindenki számára. Szakcsi

pedig a Gipsy Jazzel arat mindenhol

sikereket, hiszen egyszerre lobogó és

romantikus zenei énjének mélyrétegeit

tudja ebben a közegben legjobban

kifejezni.

37

JAZZ SHOWCASE2008. január 4-6.Fesztivál Színház

2008. január 4. 20:00

A Dresch Mihály QuartetkoncertjeTagjai: Dresch Mihály (szoprán-és tenorszaxofon, furulyák),Lukács Miklós (cimbalom),Szandai Mátyás (bôgô), BalóIstván (dob)

2008. január 5. 20:00

A Babos Project SpecialkoncertjeTagjai: Babos Gyula (gitár), VeressMónika (ének), Szakcsi LakatosRóbert (zongora, szintetizátor),Hárs Viktor (bôgô), Balogh László(dob)

2008. január 6. 20:00

Szakcsi Trió és Bolla GáborkoncertjeKm.: Szakcsi Lakatos Béla(zongora), Bolla Gábor (szoprán-és tenorszaxofon), Egri János(bôgô), Jellinek Emil (dob)

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Érdekes, hogy a jazzt egészen a ’90-es

évekig úgyszólván hidegen hagyta a

klasszikus szimfonikus zenekari hangzás.

A szving-korszak nagyzenekari

apparátusa, a big band korántsem a

bécsi klasszika kamarazenei vagy a

romantika grandiózus apparátusainak

hangzásából szerezte elsôdleges

inspirációit – sokkal inkább az egykorú

katonazenekarok felállását,

hangszerelési lehetôségeit vette alapul,

és alkalmazta sajátosan egyedi

stílusának megszólaltatásához. A 20.

század elsô felének szimfonikus

jazznyomai szoros értelemben nem

tartoznak a jazz történetéhez. George

Gershwin, számtalan dal, musical és pár

nagyobb lélegzetvételû szimfonikus

költemény szerzôje sok afro-amerikai

népzenei elemet és stilizált jazzelemet

alkalmazott életmûvében. Ezek

megjelenése és funkciója azonban

inkább azzal mutat rokonságot, ahogyan

Bartók, Kodály vagy Dohnányi zenéjében

megjelenik a magyar népzenei

hagyomány – a jazz alapvetô

tulajdonságai, a ritmus központi szerepe,

a zenei rögtönzés nem válnak Gershwin

zenéjének részéve. A szimfonikus zene

azonban egy-egy hangszeres elôadó

révén folyamatos kapcsolatban maradt a

jazzel. Csak egy példa a sok közül

Gunther Schuller, a Cincinnati

Szimfonikus Zenekar kürtöse a ’40-es és

’50-es években, aki részt vett Miles Davis

nonettjében a „Birth of the Cool”

felvételén. A szimfonikus vagy big band

jazz hazai úttörôje Martiny Lajos volt, aki

a ’40-es évek végétôl egészen a ’80-as

évek elejéig aktívan foglalkozott

nagyzenekari apparátusokra szerzett

jazzdarabok komponálásával,

hangszerelésével és átirataival.

A jazz-zene válasza a szimfonikusok

„meghívására” viszonylag késôn érkezett.

A klasszikus szimfonikus zenekari

hangzás csupán a ’90-es évektôl jelenik

meg markánsan a jazzben, ám azóta is

viszonylag kevés példa van rá. A jazz-

rock és a fúziós zene csúcséveinek

végén kezdett megjelenni egyfajta

klasszicizálódási irány a jazzben, amikor

a legnagyobb sztárelôadók – Herbie

Hancockkal, Chick Coreával, Pat

Methenyvel és Bobby McFerrinnel az

élen – elkezdtek foglalkozni a

szimfonikus zenekari hangszereléssel.

Nem csoda persze, hogy ez az ág

lassan fejlôdik: kevés komolyabb kihívás

van annál, mint a nagyzenekari

apparátust a hangszeres improvizáció

szolgálatába állítani. A folyamat

részeként a jazzben felértékelôdött a

kompozíció szerepe. Az Oregon együttes

legendás vezetôjének, Ralph Townernek

a szerzeményein tisztán hallható a

mûvésznek a bécsi Zeneakadémián

szerzett klasszikus elôképzettsége. Az

Oregon azon kevés jazz-zenekarok

egyike, amely vállalkozott arra, hogy

lemezfelvételt készítsen, sôt koncertturnét

szervezzen szimfonikus zenekarral

közösen (Oregon in Moscow).

Magyarországon üdítôen gazdag a két

mûfaj kapcsolata. A Kovács László

vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar

rendszeresen ad jazzátiratokból

összeállított koncerteket, amelyek során

együttmûködtek már többek között

Fekete-Kovács Kornéllal, Oláh

Kálmánnal, Vukán Györggyel és Zsoldos

Bélával is. A Rolla János vezette Liszt

Ferenc Kamarazenekar idén a

Mûvészetek Palotájában közremûködött

azon a bemutatón, amelyen Babos

Gyula új gitárszvitjével ismerkedhetett

meg a közönség.

A Free Style Chamber Orchestra az elsô

olyan magyarországi zenekar, amely

arra vállalkozott, hogy egy jazzcombó és

vonós-fúvós kamarazenekar állandó

felállására alakítson ki egyedülálló

repertoárt. A zenekar természetesen

nemcsak a szimfonikus jazz eddigi

hagyományait aknázza ki, de bôven

merít napjaink crossover áramlataiból is,

így aztán koncertjei túlzás nélkül zenei

meglepetések egész sorozatát

tartogatják. A Nagy János zeneszerzô és

zongoramûvész, valamint Pálhegyi Máté

fuvolamûvész kezdeményezésével 2004-

ben alakult FSCO gondosan szerkesztett

kompozícióiban méltó helyet kap az

improvizáció is.

Improvizáló szimfonikusok

Kortárs, jazz vagy mindkettô?H. Magyar Kornél írása

38

2008. január 14. 19:30


HÉTFÔ ESTI JAZZ –

A Free Style Chamber Orchestrakoncertje

Érdekes, ahogy a 20. században a szimfonikus zene és a jazzegymásra talált. Stravinsky, Bartók és mindenekelôtt Gershwinviszonylag korán rátalált a mûfajra, és az afro-amerikai etnikuszene egyik autentikus megnyilvánulásának tekintette. A jazzviszont – ahogy általában – ezúttal is okozott meglepetéseketazzal, ahogy nyitott a nagyzenekar felé.

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

39

2008. február 11. 19.30


HÉTFÔ ESTI JAZZFókuszban: Egri János (bôgô)

Km.: Oláh Kálmán (zongora),Mohay András (dob)Vendégszólista: Steve Grossman(szoprán- és tenorszaxofon)

A Müpa Magazin 2007. május–júliusi

számában már említettem röviden az

angol jazzszakíró, Stewart Nicholson

elméletét, mely szerint manapság

egyértelmûen Európából érkezik az igazi

táplálék a jazz továbbélése számára.

Ezzel a gondolatával sokak ellenérzését

kiváltotta, és nem kevés ellenirat

született, amely szerint Nicholson túllôtt a

célon. Az mindenesetre tény, hogy

Európa ma számos tekintetben fontos

terepe e zenének, sôt így volt ez

évtizedekkel ezelôtt is.

Már az I. világháború után elkezdtek

Franciaországba, Németországba,

Angliába, Hollandiába és más

országokba vándorolni az afro-amerikai

jazzmuzsikusok, miután tudatosult

bennük, hogy a bôrszín szerinti

megkülönböztetés, a szegregáció

törvényei (melyeket Jim Crow-

törvényeknek is neveznek egy Thomas

Dartmouth „Daddy” Rice nevû komédiás

által megformált tipikus néger alak után)

csak az USA határain belül érvényesek.

Ráadásul azt is megtapasztalták, hogy

az általuk anyanyelvi szinten beszélt

zenei dialektus mindenhol máshol a

világon egyértelmûen a magas kultúrát

képviseli, így rendkívül megbecsült

mûvészeti ág. Sidney Bechet például V.

György királlyal szinte a bizalmaskodásig

merészkedhetett, amikor 1919-ben a

Buckingham Palace-ban lépett fel

zenekarával. Odahaza viszont nem

léphetett volna be abba a nyilvános

mosdóba, amely fehérek számára volt

fenntartva…

Késôbb a nácizmus, majd a

kommunizmus is üldözni kezdte a jazzt –

legalábbis az intézményesült diktatúra

szintjén. 1935-ben Németországban

törvény tiltotta meg a jazz sugárzását

minden rádiócsatornán. A stílus viszont

túlzottan is népszerû volt az emberek

körében, így a jazzlemezek kedvelt

csempészáruvá váltak. Még a Luftwaffe

pilótái is inkább a BBC-n kerestek jó

jazzmûsorokat (a honfitársaik által

játszott, az amerikai jazzt csak

külsôségeiben utánzó big band zene

helyett), és „sehogy sem sikerült” a brit

rádió-adótornyokat lebombázniuk. Náci

tisztek pedig röplapokat osztottak az

orosz fronton, amelyek arról adtak hírt,

hol játszik legközelebb Benny Carter

szaxofonos.

A háborúk után ismét erôsödött

kivándorlási hullám a jazzisták körében.

Legtöbbjük a faji megkülönböztetés, a

megaláztatások és a gazdasági

hátrányok elôl szinte menekülve érkezett

az óceán túloldalára. Új hazájukban

nemcsak több fellépési és lemezkészítési

lehetôséghez jutottak, de nagyobb

elfogadás, sôt tisztelet fogadta ôket.

Érdekes megfigyelés, hogy a kivándorlók

közül néhányan a jazz egyetemes

mivoltára helyezték a hangsúlyt, mások

igyekeztek emlékeztetni rá, hogy a mûfaj

Amerikában született, és mindig is ott

lesz a hazája. Josephine Baker

énekesnô, Bud Powell és Kenny Drew

zongorista, Dexter Gordon és Johnny

Griffin szaxofonos, Art Farmer trombitás

csak néhány név azok közül, akik

Európában teljesítették ki vagy fejezték

be karrierjüket. A fiatal amerikai jazz-

zenészgeneráció tagja közül pedig

Stacey Kent, Kurt Rosenwinkel és Rick

Margitza is Európában telepedett le.

A középgeneráció tagja Steve Grossman,

a legendás tenorszaxofonos, aki

Olaszországot választotta hazájául. Az

1951. január 18-án New Yorkban

született, briliáns tehetségû muzsikus

még alig volt tizennyolc éves, amikor

átvette Wayne Shorter helyét Miles Davis

zenekarában. Az 1970-es években

Lonnie Liston Smith billentyûs, majd Elvin

Jones dobos zenekarának szólistája volt,

késôbb pedig Gene Perla Stone Alliance

elnevezésû formációját erôsítette. Már

több mint két éve vezeti saját együtteseit,

amelyekkel a hard bop ösvényén jár.

Lemezei a francia Owl és Dreyfus,

valamint az olasz Red labeleknél jelentek

meg, legújabb CD-jét, a 2007-es I’m

Confessinget nagy lelkesedéssel fogadta

a nemzetközi szaksajtó. Grossman

néhány évvel ezelôtt óriási sikerrel lépett

fel kiváló nagybôgôsünkkel, Egri

Jánossal, s közös koncertjük 2008.

február 11-én a Fesztivál Színházban is

rendkívülinek ígérkezik.

Fókuszban: Egri János

Európa jazzesBércesi Barbara írása

Jó pár évtizede folyik a párbeszéd – néha a vita – arról, hogy holvan igazán otthon a jazz: Amerikában vagy Európában? A kérdéspersze költôi, de míg a mûfaj szülôföldje vitathatatlanul atengerentúlon van, mûvelôit és a jazzt magát is sokszor többmegbecsülés érte az öreg kontinensen. Mi több, idôközönként azEurópából érkezô kreatív hullámok sodorták tovább a jazz hajóját.

Egri János

Fotó

: Ka

rdos

Zsu

zsa

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Michael Brecker

Harkányi László írása

40

Az örök diák

Egy éve hunyt el korunk egyik legjelentôsebbjazzmûvésze. Michael Brecker hangzása, virtuozitása,

magabiztos és érzelemgazdag elôadásmódja máshangszerek játékosainak is példát állított, a

szaxofonosok körében azonban Lester Young, CharlieParker és John Coltrane óta kétségkívül ô volt a

legnagyobb hatású mester. Önmagára viszont inkábbdiákként tekintett: minden nap figyelte elôdeit és

kortársait a színpadon és azon kívül, folyamatosantanult.

Fotó

: Int

erna

tiona

l Ja

zz P

rod

uctio

ns

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Michael Brecker komponista és elôadó

57 évesen fejezte be földi tanulmányait,

elképesztôen intenzív pályafutásába

számtalan fellépés, több mint 900

lemezfelvétel és 13 Grammy-díj (2

poszthumusz) fért. Persze nem a számok

tették több generációnyi muzsikus és

közönség kedvencévé. Ritka ellentétek

jellemezték: egyszerre tartozott a

legünnepeltebb és a legszerényebb

elôadók közé, rendkívüli muzikalitása és

fölényes technikai tudása zenei és

emberi alázattal párosult. A konzervatív

jazzisták mellett a poprajongók is

tisztelték, az akusztikus hangzással

együtt az elektronika világa is vonzotta,

többek közt az EWI (elektronikus fúvós

hangszer) úttörôje volt. Talán épp e

tulajdonságok konstellációja, a nyitottság

és a tisztelet meg persze a kíváncsiság

hajtotta arra, hogy egyre fejlôdjön, de ne

veszítse el saját hangját.

A hosszú tanulópályához jó helyrôl

startolt, apja ügyvédkedésbôl élt, de

amikor csak tehette, jazzt játszott

zongoráján, a gyerekeit pedig idejekorán

koncertekre vitte. Míg a philadelphiai

kölykök többsége baseballmeccsre járt,

Breckerék Duke Ellingtont, Miles Davist és

Thelonius Monkot hallgatták élôben.

Igazi muzsikus családban nôtt fel,

nôvére, Emily zongorázni, bátyja, Randy

pedig trombitálni tanult. Michael szerint,

ha lázadni akartak volna a szülôk ellen,

ügyvéd vagy orvos lett volna belôlük. Az

utóbbit egyébként ki is próbálta, érettségi

után az Indianai Egyetem orvosi

elôkészítôjére járt, de néhány hónap

után belátta, csak a zenében találja meg

a helyét. Visszatérve a starthoz, némi

dobolás után, hat évesen végre

komolyan kezdett tanulni: a Philadelphiai

Zenekar elsôklarinétosától vett órákat.

Aztán tizennégy évesen hangszert és

stílust váltott, Cannonball Adderley

hatására a klasszikus klarinét után az

altszaxofon és a jazz következett,

tizenhat évesen pedig meghallotta John

Coltrane játékát, és menten áttért a

tenorszaxofonra.

Ebben az idôben zajlottak Miles Davis

elsô fúziós kísérletei, együttesébe nem

kevés Joe Zawinult, a jazzbe pedig

rockot és elektronikát kevert. A

bombasztikus hatás Michaelt sem

kerülte el, viszont hallgatott még rhythm

and blues-t, Jimmy Hendrixet és Eric

Claptont is, de mindenekelôtt Coltrane-t,

akinek robosztus hangzását,

szabadságát, egyéni harmóniáit és

finom megoldásait kivételes hûséggel

tudta visszaadni. Közben kipróbálta az

egyetemista létet, de húsz évesen már

New Yorkban volt, ahol különbözô

formációk szólistájaként hamar elismert

muzsikus lett. Ezek után pedig nem

alapított saját együttest, arra csak

harminchét évesen érzett indíttatást.

Inkább a jazz, a pop, a funk és a rock

legnevesebb képviselôivel játszott. Akik

jót akartak, Michael Breckert hívták

vendégzenésznek, így ma hallhatjuk ôt

Herbie Hancock, Paul Simon, Frank

Sinatra, Chick Corea, Quincy Jones, Chet

Baker, a Parliament, Frank Zappa,

George Benson, John Lennon, McCoy

Tyner, Jaco Pastorius, Pat Metheny,

Charles Mingus, Billy Joel vagy épp Eric

Clapton felvételein.

A ’70-es és ’80-as évek a tanulóidôszak

különleges részét adták, a popdalok

rövid, néhány taktusnyi

szaxofonszólóiban sûrített, de széles

dinamikai skálán mozgó, számos

stílusban mûködô mondanivalót tanult

meg közölni, amit a jazzformációkban

volt tere kifejteni. Ilyen volt a bátyjával,

valamint John Abercrombie gitárossal és

Billy Cobham dobossal közösen alapított

Dreams nevû fúziós együttes vagy

Horace Silver zongorista kvintettje, ahol

szintén Randyvel közösen fújt. Sôt, ketten

külön, Brecker Brothers néven is

játszottak jazz-rockot több évtizeden át,

kiemelkedô sikerrel. 1979-ben újabb

banda alakult: a testvérekhez Mike

Manieri vibrafonos, Eddie Gomez bôgôs

és Steve Gadd, illetve késôbb Peter

Erskine dobos csatlakozott. A Steps

Ahead hét albumot és óriási

népszerûséget ért meg. 1987-ben aztán

végre szólólemezt adott ki Michael

Brecker címmel, amit a neves Downbeat

és Jazziz zenei folyóiratok rögtön az év

felvételének választottak. Nem sokkal ezt

követôen a Don’t Try This At Home címû

lemezt rögzítette többek között Adam

Nussbaum dobos társaságában, ekkor

már Grammy-díjjal jutalmazták.

Megállíthatatlanul muzsikált, kísérletezett

és tanult tovább, 2003-ban egy tizenöt

tagú együttessel, vagy ahogy ô nevezte,

kvindektettel vette fel a két Grammy-vel

díjazott Wide Angels címû lemezt.

2004-ben diagnosztizálták csontvelô

rendellenességét, amely két és fél év

alatt leukémiává fejlôdött. Küzdelme

azonban példaértékû volt, két héttel

halála elôtt még el tudta készíteni utolsó

felvételét: a Pilgrimage legenergikusabb

és legkreatívabb lemezei közé tartozik.

Barátaival játszott közösen, egészen

véletlenül ôk is a jazz nagyágyúi: Pat

Metheny gitározott, John Patitucci játszott

basszuson, Jack DeJohnette dobolt,

Herbie Hancock és Brad Mehldau

zongorázott. A két Grammy-díjat viszont

már nem érhette meg, Michael Breckert

2007. január 13-án gyôzte le a betegség.

Egy éve, hogy nincs köztünk,

tanulmányait másoknak kell folytatniuk.

2008. január 19. 19:30


Hangversenyterem

Michael Brecker-emlékkoncert: Randy Brecker, Tony Lakatos ésbarátaik (USA-Magyarország)

Km.: Randy Brecker (trombita),Tony Lakatos (szoprán- éstenorszaxofon), Gary Thomas,Rick Margitza (tenorszaxofon),Szakcsi Lakatos Béla, OláhKálmán (zongora), Boris Kozlov(bôgô), Adam Nussbaum (dob)

41

Randy Brecker és Tony Lakatos

Fotó

: IJP

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Háromdimenziós filmnézô szemüveg

(vörös- és zöld lencsével); ketyegés

nélküli, rugós hajtású óraszerkezet;

bridzskártya-automata: ilyen és hasonló

találmányok (némelyek ma is

használatosak) tucatjai köthetôk Laurens

Hammond elektromérnök, az

„elektromos zeneszerszám” (electrical

music instrument) megalkotójának

nevéhez. Az eszközt csak az 1934.

április 24-i szabadalmi lapon nevezték

így, egyébként mindenki Hammond

orgonaként emlegeti. Laurens

Hammond egyetlen hangszeren sem

tudott játszani, ám ifjúkorát Európában

töltötte, és kifinomult modora mellett a

klasszikus mûvészetek, fôképpen az

opera szeretetét vitte haza magával

Amerikába. A Cornell Egyetemen

szerzett diplomával járó ismereteket és

az I. világháborúban folytatott

hadmérnöki tevékenység tapasztalatait

(például a tengeri jármûvek

elektronikáját és mechanikáját

fejlesztette) már egy New York-i loftban

1922-ben berendezett irodában és

mûhelyben kamatoztatta. Lényeges

találmányai, amelyek hírnevet hoztak

Hammond számára, mind ebben a

tetôtéri helyiségben születtek. Különös

módon a gazdasági világválság vezetett

az orgona megalkotásához, hiszen

cége, a Hammond Clock Company

termékei iránt abban az idôben

megcsappant a kereslet: luxuscikkekre,

például a bridzs-automatára a gondok

közepette nem volt szükség.

Másodsorban pedig kísérletei során

olyan hangjelenségeket tapasztalt,

amelyek egyértelmûen az

elektromossághoz kapcsolódtak: így

jutott el korábbi találmányainak egy

részét alkalmazva saját

hanggenerátorának megalkotásáig,

amelyet próbaképpen egy leselejtezett

pianínó mechanikájával épített egybe.

Az óramûvekbôl átültetett forgó

tengelyre 91 hangkereket (tone-wheel)

szerelt, amelyek elektromos indukciót

keltettek, és az elektromágneses

hangszedôk révén máris képesek voltak

a megszólalásra. A megszületett

hangszer egyik különleges erénye az

volt, hogy nem kellett hangolni, valamint

a megszólaló hangokhoz – a

hagyományos templomi orgonák

mintájára – húzóregiszterekkel

(drawbar) a felhangokat is

hozzákeverhették.

A hangszer nyilvános bemutatójára

1934. április 15-én került sor az

Iparmûvészeti Kiállításon a Radio City

RCA épületében, a tulajdonképpeni

Rockefeller Palotában, New Yorkban.

Hogy egy kiállítás akkor ilyen

különösnek számító tematikával

kerüljön megrendezésre, abban

bizonyára Henry Fordnak, a motorizáció

úttörôjének is szerepe lehetett. Fordnak

az indusztriális evolúció mellett másik

nagy szerelme a muzsika volt,

amelyeket egyesülni látott Hammond új

instrumentumában. A legendárium

szerint az autógyáros vásárolta meg az

1. sorozatszámú hangszert, a bizonyos

A-modellt (amely a Ford múzeum

leégésekor odaveszett). Ugyanakkor

Hammond szerette hangoztatni, hogy

az elsô muzsikus, aki orgonát vásárolt

nála, George Gershwin volt; ám az elsô

muzsikus, aki játszott a hangszeren,

egy bizonyos William L. Lahey volt.

Lahey chicagói kántorként részt vett

1933-ban a készülô hangszer

tesztelésén: ekkor Brahms I.

szimfóniáját szólaltatta meg rajta. Ezek

után evidens volt, hogy Hammond az

orgonáját piacra dobva elôször kisebb,

orgona nélkül álló templomokat céloz

meg, ahol – ahogyan azt az idô

bizonyította is – a hangszer

nagyszerûen teljesítette feladatát; relatív

kis mérete és tömege (kb. 160 kg) révén

könnyen elfért és mozgatható is volt. A

kétmanuálos hangszer rövid idô alatt

gyorsan fejlôdött, pedálsort, zengetô- és

vibrato effektet kapott, így már nem

meglepô, hogy a II. világháború

amerikai hadserege számára készült

egy hordozható típus is, valamint a

hazatérô háborús veteránok kisvárosi

42

Barbara Dennerlein orgonaestje

A Hammond-legendaVégsô Zoltán írása

Egy rocktörténeti könyvsorozat bemutatóján nemrégiben azthallottam Bródy Jánostól, hogy a 20. század zenéje akkorváltozott meg végérvényesen, amikor a hangerô növeléséhez márnem kellett mind több embert és hangszert a színpadra állítani.Magvas megállapítás, és esszenciálisan foglalja össze atechnicizálódás korában megjelenô hangszerek és mindezekenkeresztül a frissen születô zenei stílusok lényegét. Az elektronika,az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosításegyüttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máigható egyik fôszereplôje a Hammond orgona volt.

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

hitközösségeibe is kerülhetett így

hangszer – ezért úgy tartják, hogy a hit

megerôsítésében és a katonák

visszailleszkedésben is fontos szerepe

volt a Hammond orgonának. Az elsô,

Hammond orgonához kötôdô No. 1.

sláger már a háború végét éreztette: az

1944 végén megjelent „Tico Tico” címû

kislemezen Ethel Smith játszott, aki a

Hammond elsô népszerû sikereinek

kovácsa volt.

1955-ben megjelent minden

Hammondok királya, a B3-modell. A

történet innentôl már ismertebb, hiszen

a populáris mûfajok az új modell

különleges perkusszív hanghatása miatt

rögtön magukénak tekintették az

orgonát. A jazz éppen a big band

korszak végére jutott, mégis hiányzott a

masszív hangzás, de persze a

Hammond ennél többet nyújtott: addig

nem hallható szólókat is eljátszhatott

rajta az invenciózus játékos. Míg a jazz

oldaláról Jimmy Smith, addig a

rockzene felôl a hatvanas évek surf-

zenéje (Beach Boys) és a pszichedelikus

rock (Emerson, Lake & Palmer; Pink

Floyd) egyaránt sikerre vitte a hangszert.

1967-ben a Procul Harum az „A Whiter

Shade of Pale” címû dalával teremtett

iskolát úgy, hogy Bachot idézett a

rockban (az ének alatt húzódó

Hammond-téma minden idôk egyik

leghíresebb rock-témájává vált). Hogy

egy rendkívül tág és invenciózus út

nyílhatott az orgonisták elôtt, egy

idôközben a Hammond orgonához

kapcsolódó új szerkezetnek köszönhetô.

Keith Emerson, Rick Wright a Pink

Floydból, Tony Banks a Genesisbôl, Rick

Wakeman a Yesbôl, John Lord a Deep

Purplebôl, Ken Hensley a Uriah

Heepbôl, John Paul Jones a Led

Zeppelinbôl aligha választották volna

hangszerüknek a Hammondot, ha 1965-

ben a Hammond gyár egykori

alkalmazottja, Don Leslie mérnök nem

találja ki a Doppler-effektus elvén

mûködô, gyorsítható-lassítható

forgóhangszórókkal rendelkezô

hanglebegtetô szerkezetét. A Hammond

orgona és a hozzá csatlakoztatott

Leslie-effekt azóta összenôttek (bár

Laurens Hammond és Don Leslie

híresen rossz viszonyt ápoltak), és

közösen emelték legendává a jazztôl, a

poptól, a rocktól és majd’ minden 20.

században megszületett zenei

irányzattól elválaszthatatlan hangzást.

43

BARBARA DENNERLEIN

Barbara Dennerlein Münchenben született, majd éppen abban az esztendôben, tizenegy

évesen kapta meg elsô otthoni kis orgonáját, amikor a Hammond gyár beszüntette a

hagyományos, elektromechanikus elveken mûködô tone-wheel orgonák gyártását. Rövid

zenedei tanulmányok után saját stílusát és egyedi technikáját kezdte fejleszteni, mígnem –

még mindig kora tizenévesen – szülei vásároltak neki egy eredeti Hammond B3 modellt.

Rendszeresen szerepelt klubokban, rádiókban és tévémûsorokban, és tizennyolc évesen már

saját lemezfelvételt készíthetett saját kompozícióiból: stílus szerint a swingtôl a bebopig, a

bluestól a funkig. Ekkor kritikusai a „müncheni orgona-tornádóként” és Németország

legsikeresebb jazz exportcikkeként jellemezték, valamint az amerikai DownBeat összesítô

szavazásain évrôl évre a legjobbak között szerepelt. Harmadik, „Bebab” (a bebop szó és

nevének összevonásából keletkezett) címû lemeze nyomán saját alapítású lemezkiadóját is

hasonlóan keresztelte el húszéves korában. Emellett az Enja és a Verve kiadóknál is sorra

jelenteti meg albumait olyan világsztárokkal közösen, mint a harsonás Ray Anderson, a

szaxofonos David Murray és Andy Sheppard, a dobos Dennis Chambers és Jeff „Tain” Watts,

a bôgôs Lonnie Plaxico, az ütôs Don Alias, a trombitás Roy Hargrove – és a névsor korántsem

teljes.

Koncertjei során beutazta a világot, és hívei szerint minden alkalommal garantáltan egyedi,

invenciózus és rögtönzésekkel teli produkciókat nyújtott a közönségnek. Alkalmi

zenésztársaihoz éppoly készségesen viszonyul, mint állandó muzsikusaihoz, repertoárján

pedig a saját kompozíciókon túl a jazz klasszikusai, például Charlie Parker, Thelonious Monk,

Duke Ellington, illetve komolyzenei szerzôk mûvei is megtalálhatók. Külön kiemelendô

egyedien virtuóz pedáltechnikája és a senkivel össze nem vethetô, többrétegû ritmusjátéka.

Ethel Smith és Rhoda Scott követôjeként Barbara Dennerlein a különleges képességû nôi

Hammond orgonisták legújabb nemzedékét képviseli.

2008. január 31. 19:30


Hangversenyterem

Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje

Km.: Balázs Elemér (dob), ZanaZoltán (tenorszaxofon), JuhászGábor (elektromos gitár)

Barbara Dennerlein

©N

ewto

ne M

ana

gem

ent

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A krakkói Zeneakadémián végzett

trombitás húsz évesen, 1962-ben

alapította elsô zenekarát, amelyben a

késôbbi lengyel jazz egyik meghatározó

alakja, Adam Makovicz zongorázott.

Stanko csapata az akkori legmodernebb

amerikai jazz nyomdokain indult el,

példaképük a free jazzt népszerûsítô

Ornette Coleman, a modális zenére váltó

Miles Davis és a zeneelméleti íróként is

roppant jelentôs George Russell volt. A

Stanko-együttes azonban nem sokáig

maradhatott együtt, mivel a trombitás

1963-ban nem tudott ellenállni a lengyel

jazz pápája, Krzystof Komeda (1931-1969)

meghívásának: csatlakozzon a

kvintettjéhez. Ma, hatvanhét évesen is

azt állítja, hogy a korán meghalt

zongorista-komponista senkiéhez se

hasonlítható hatással volt játékára és

szemléletére. Stanko tôle tanulta meg

többek között azt is, hogyan kell mindig

csak a lényeget elmondani

hangszerünkkel.

Komeda iskolája tökéletes elôkészítônek

bizonyult a nemzetközi jazzporondon

való boldoguláshoz. 1970-ben Stanko

újabb mérföldes lépést tett a csúcs felé:

csatlakozott Alexander von

Schlippenbach Globe Unity

Orchestrájához. A német zongorista

együttesében, illetve az ottani szereplés

kapcsán ismerkedett meg az akkori

európai jazzvilág jeleseivel, s szinte

bizonyosra vehetô, hogy ezzel nem

csupán saját nemzetközi szerepléseinek

vetette meg az alapját, hanem az egész

lengyel jazz azóta is töretlen

internacionalizmusát erôsítette (az akkori

GUO-nak többek között Albert

Mangelsdorff, Peter Brötzmann, Evan

Parker, Gerd Dudek, Derek Bailey és Han

Bennink volt a tagja). Ekkoriban alapította

Stanko második saját zenekarát, egy

kvintettet, amelyben a hegedûs Zbigniew

Seifert is közremûködött. Ezzel az

együttessel vette fel Music For K címû

elsô albumát, egy Komedának dedikált

tribute-lemezt. Itt még nyersebb a

hangzás, mint majd a késôbbi Stanko-

lemezeken. A lemez fô attrakciója a

hosszú címadó szám – a fiatal (28 éves)

Stanko zenei gondolkozásának

legjellemzôbb lenyomata.

A GUO-beli szereplést már 1971-ben egy

újabb zenetörténeti jelentôségû akció

követte: Stanko tagja lett a The New

Eternal Rhythm Orchestrának, egy, a

GUO összeállítását követô alkalmi

társulásnak, amely azt a feladatot kapta,

hogy az 1971-es Donaueschingen Jazz

Festivalon adja elô Krzystof Penderecki

Actions For Free Jazz Orchestra címû

darabját a szerzô vezényletével. Az

egyedi megbízatásokon túl Stanko az

1970-es években több lemezen együtt

dolgozott a finn jazz egyik úttörôjével, a

dobos Edward Vesalával (1945-1999). A

finn ütôs elôször az 1974 áprilisában

rögzített TWET-en tûnik fel, majd az 1975.

decemberi Balladyna következik, egy

németországi felvétel, amelyen Stankon

és Vesalán kívül Tomasz Szukalski

szaxofonos és Dave Holland bôgôs vett

részt. A Balladyna minden bizonnyal

Stanko egyik legjobb lemeze: a

játékában beállt lírai fordulat talán itt

érzékelhetô elôször. A kvartett szabad

balladákat játszik, s míg a free játékot

Vesala, addig a kötöttebb harmóniák

pólusát a két lengyel képviseli. Holland

Máté J. György írása

A lengyel „jazz ambassador”

Tomasz StankoTomasz Stanko: egyike a modern jazztörténet alapfiguráinak. Alegnagyobb trombitások szûk körû klubjának tagja. Mindenmegmozdulására érdemes odafigyelnünk. Sose tudhatjuk, nemépp akkor és ott szólal-e meg valami új, addig még nem hallottzenei csoda a lengyel muzsikus hangszerén.

44

©A

ndrz

ej T

yszk

o /

ECM

Rec

ord

s

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

bôgôjátéka képez hidat a két zenei

felfogás között. Személyes hangú és

szívhez szóló album, amely jelentôs

mértékben öregbítette a müncheni ECM

cég hírnevét.

Vesala 1976-ban adta vissza a

meghívást Stankonak: Finnországban

vették fel a Rodina címû nagyzenekari

albumot, amelyen Nazim Hikmet versei

hangzanak el, s a jazzistákat egy

vonószenekar kíséri. Stankora egyébként

azóta is jellemzô, hogy a

társmûvészetekbôl – irodalomból,

festészetbôl – merít ihletet. Ezt a

vállalkozást még ugyanabban az évben

követte a Satu címû tentettalbum, majd

egy finn-lengyel közös koncertlemez, a

Live In Remont. Ismereteim szerint

kettejük zenei kapcsolatának utolsó

állomása az 1983-as Bad Luck, GoodLuck címû Vesala-lemez volt, amely

sajnos máig csak LP-formában létezik.

Tomasz Stanko az 1980-as években

végképp megszilárdította elôkelô

pozícióját a nemzetközi jazzéletben.

Lengyelországban különbözô jazz/rock

és jazz/funk formációkat alapított

(C.O.C.X., Freelectronic), külföldön pedig

többek között Cecil Taylor együttesével

turnézott. Két fontos lemezfelvétel ôrzi

ennek a zenei találkozásnak az emlékét

1984-bôl és 1988-ból; Stanko mindkét

lemezen másodmagával, az olasz Enrico

Ravával trombitált – valószínûleg a

Taylor-féle zenekar nyújtotta egyedülálló

élmény, a felemelô közös játék mondatta

vele késôbb, hogy Chet Bakeré és Miles

Davisé mellett Rava trombitajátéka hatott

rá elsôsorban.

Az ECM-hez való 1994-es visszatérése

elôtt még elkészített néhány lemezt

nemzetközi csapattal. Ezek közül, úgy

vélem, 1991-es trióalbuma, a Bluishérdemli a legtöbb figyelmet. A lemez

akár az ECM katalógusában is

szerepelhetne, nemcsak magas mûvészi

színvonala, hanem összeállítása okán is:

Arild Andersen bôgôs és Jon Christensen

dobos kulcsfigurái voltak számos,

Manfred Eicher produkciójában

megjelent albumnak is. A Bluishösszefoglalása az addigi Stanko-

életmûnek: a Bosanetta például egy

Vesala-féle tangó-pastiche idézete, az

Under The Volcano újabb irodalmi

allúzió (Malcolm Lowry), a Dialogue

pedig mintha a Balladyna Stanko-

Holland párbeszédét folytatná. Stanko

hangja éretten meditatív, alkalmasint két

nagy amerikai példaképének

melankóliáját idézi.

A Bluish megjelenésének idején még az

a furcsa helyzet volt Stankoval, hogy bár

a nemzetközi kritika elismerôen szólt róla

(elsôsorban az avantgarde jazzt figyelô

bírálók), munkássága jórészt

hozzáférhetetlen maradt, fôleg a nyugat-

európai érdeklôdôk számára. Például a

Balladyna csak jóval késôbb jelent meg

CD-változatban, a lengyel albumok

szintén LP-formátumban léteztek csak. A

nagyobb közönség csak 1994 után

fedezte fel magának a lengyel

trombitást, miután visszatért az ECM

kiadóhoz, és régi lemezei is lassanként

hozzáférhetôkké váltak CD-

formátumban. A Kawalerowicz-film

ihlette Matka Joanna, a Leosia, majd az

ismét Komeda szellemét felidézô Litaniaalapozta meg világhírét. Új fejezetet

nyitott Stanko 2002-ben, amikor szinte

teljesen ismeretlen lengyel fiatalokból

álló új triójával jelent meg a zenei

piacon. A tizenhárom részes Soul OfThingsen mutatkozott be a mind líraibb

muzsikát játszó Stanko szenzációs új

együttese: Marcin Wasilewski (zongora),

S lawomir Kurkiewicz (bôgô) és Michal

Miskiewicz (dob). Tomasz Stankonak az

új trióval elôadott zenéit kell a

legkevésbé bemutatni a magyar

közönségnek, mivel többször is jártak és

felléptek Magyarországon. Elôször –

néhány évvel ezelôtt – a Sziget Fesztivál

jazzsátrában lehetett hallani ôket.

Tomasz Stanko öregszik, ami az évek

számát jelenti, de a szelleme ma is

mindig az újabb kalandokat keresi.

Miután fiatal triójával meghódította a

világot, már újabb formációk és kísérôk

felé kacsintgat: 2007 novemberének

végén Bielsko-Bialában lépett fel a

jazzfesztiválon egy alkalmi (?) szeptettel,

amelyben Joey Baron dobolt, a Bartók

Béla Nemzeti Hangversenyterembe

pedig egy új kvartett élén érkezik. Új

zongoristája a finn Alexi Tuomarilla,

dobosa a dán Stefan Pasborg lesz, míg

a bôgôt továbbra is a kipróbált S lawomir

Kurkiewicz kezeli. Lehet, hogy újabb

fejezet kezdôdik Lengyelország és Észak-

Európa jazzkapcsolataiban?

45

2008. február 16. szombat 19:30


Hangversenyterem

A Tomasz Stan`ko Quartet Lengyelország–Finnország–Dánia)koncertje

Km.: Tomasz Stanko (trombita),Alexi Tuomarila (zongora),S lawomir Kurkiewicz (bôgô),Stefan Pasborg (dob)

TOMASZ STANKO válogatott diszkográfiája

Lontano (2006)

Wolnosc w Sierpniu (Freedom in August)

(2006)

Too Pee (2006)

Suspended Night (2004)

Soul Of Things (2002)

Egzekutor (2001)

Reich (2001)

From the Green Hill (1999)

Litania: The Music of Krzysztof Komeda

(1997)

Leosia (1997)

Matka Joanna (1996)

Roberto Zucco (1996)

Balladyna (Theater play compositions)

(1994)

A Farewell to Maria (1994)

Bosanossa (1993)

Caoma (1993)

Suite Talk (1993)

Bluish (1992)

Tales for a girl, 12 (1991)

Chameleon (1989)

Live at Montreux Jazz Festival (1988)

Witkacy - Peyotl / Freelectronic (1988)

Korozje (1986)

Lady Go (1986)

C.O.C.X. (1985)

A i J (1985)

Music 81 (1984)

Stanko (1983)

Music From Taj Mahal And Karla Caves

(1980)

Almost Green (1978)

Live In Remont (1976)

Balladyna (1975)

TWET (1974)

Fish Face (1974)

Purple Sun (1973)

Jazzmessage From Poland (1972)

Music for K (1970)

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A kultúrát illetôen soha nemvoltunk a világ mögött, azonbelül pedig van egy (sôt, talántöbb) terület is, amelyben sokévvel megelôztük a többieket.Az elôny furcsamód amúltunkból származtatható éselsôsorban két huszadik századigéniuszunknak, Bartóknak ésKodálynak köszönhetô. Áldásostevékenységük olyanegyedülálló utat, lehetôségetnyitott meg a magyarzenemûvészet elôtt, amelyérttalán már néha irigyelnek isminket. A magyar népzeneújrafelfedezése, elevennévarázslása azóta kultikusfeladattá, sokaknál igazielhívatottsággá vált. Vannakpersze olyanok is, akik csupánmúzeumi tárgyként kezelik amegmentett kincset, defeltehetôen kevesebben, mintazok, akik számáraértékrenddé, életmóddá, sôt,filozófiává vált kulturálisidentitásunk megélése.

A hetvenes évek közepétôl, a

táncházmozgalom megjelenésével

elindult egy másik párhuzamos zenei

hullám is Magyarországon: magyar és

közép-kelet-európai népzenék és a

korszak igényesebb modern irányzatai

közti hídverés. A folk egyre komolyabb

beolvadása az akkori gitárzenékbe,

progresszív rockba és az improvizatív

mûfajokba – a jazzbe és a kortárs

komolyzenébe is – jelentôs kreatív

energiát szabadított fel sok fiatal

muzsikusban. Az akkoriban még sehová

nem sorolható zenei kísérletekben a

magyar fiatalok úttörôk voltak

világviszonylatban is – csak bô tizenöt év

elteltével jelent meg elôször a „world

music” fogalom.

A fôleg észak-afrikai arabok klasszikus

zenébe, majd pop-, rock- és jazz-zenébe

oltott folklórja azonban – ahonnan a

népszerû világzene mûfaji besorolás

származtatható – csak elvétve mutatott

olyan törekvéseket, amelyekben a

népzene mélyebb szellemisége kapott

volna hangsúlyt. A magyarok sokkal

inkább ez utóbbival büszkélkedhetnek.

Talán az ízlés, talán a kulturális gyökerek

tisztelete, de az is lehet, hogy a rosszabb

üzleti érzék a magyarázat arra, hogy

nálunk nem csupán egy hatásos,

egzotikus fúzió volt a cél, hanem a

zsigerekben rejlô büszkeség, az alázat

mindazon szellemi erôk iránt, amelyek

ma is munkálnak a legigényesebb hazai

muzsikuslelkekben.

Az igazán velôs folk-rock, így, magyar

viszonylatban nem is elsôsorban az

angolszász rockzene és a magyar

népzene keverékét jelenti, és nem is

csupán népzenei feldolgozást, hanem a

rock mûfaj énekes, hangszeres elôadói

egyéniségek által áradó energiáját, a

magyar népdal igaz voltával hitelesítve.

Ez utóbbi megközelítést mondhatják

napjainkban leginkább magukénak a

Barbaro és a Napra zenekarok alkotói.

A Barbaro együttes tagjai külön-külön is

a magyar folk-rock emblematikus

személyiségei: Both Miklós énekes-

gitáros, Cziránku Sándor gitáros, Herpai

Sándor dobos és Zsoldos Tamás

basszusgitáros több évtizeden keresztül

kiérlelt zenéjükkel reprezentálják a

mûfajt. A már-már világhírû

cimbalmossal, Balogh Kálmánnal

erôsített formáció frontembere szintén

Both Miklós, aki Napra zenekarával a

Kárpát-medence etnikai sokszínûségét is

remekül érzékelteti. Sodró lendületû,

egyéni hangszerelésben megszólaló,

helyenként virtuóz folk-rock a

végeredmény.

Folk-rockNapra, Barbaro

Matisz László írása

46

2008. január 10. 19:30


A Napra és a Barbaro zenekarkoncertje

Napra: Balogh Kálmán(cimbalom), Bobár Zoltán(harmonika), Both Miklós (gitár,ének), Hegedûs Máté (hegedû),Krámli Kinga (ének), Pfeiler Ferenc(dob), Winter Csaba (basszusgitár)Barbaro: Both Miklós (ének, gitár,)Cziránku Sándor (gitár), HerpaiSándor (dob), Zsoldos Tamás(basszusgitár)

Napra

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Itt és most két „világ” ér össze bennem

is, amelyek eddig elég mereven külön

álltak: a Zeneakadémia mindeddig

számomra a klasszikus zenei képzést, a

zeneszerzést és az elméleti órákat, a

magányos alkotást jelentette, a

muzsikálás, a hangszeres

néphagyománnyal foglalkozás pedig az

„életet”, apámat-nagyapámat, a

közösséget, amelybôl vétettem és

amelyikben élek. Azt is látom, hogy most,

amikor éltetem az egyiket, a másikat

lassan temethetem, legalábbis abban a

formájában, ahogyan én és az elôzô

generációk azt megélték. Két világ

között, az ajtóban állok tehát, amelynek

küszöbérôl ide is, oda is látni, és talán

fontos tanulságok is levonhatók.

Egyik legfontosabb tanulság és mai

követelmény a mozgalom és a

tudományosság kezdeti

összefonódásának példája. Kezdetben

Bartók, Kodály, Lajtha írásait böngésztük,

lejegyzéseit próbáltuk megfejteni. Ma

már az is nyilvánvaló, hogy Martin

György, Tímár Sándor, Andrásfalvy

Bertalan, a Pesovár testvérek vagy Szenik

Ilona, Kallós Zoltán és mások önzetlen

irányítása, segítsége nélkül nem biztos,

hogy megtaláltuk volna a „tiszta forrást”,

az élô, akkor még erejük teljében játszó

zenekarokat, énekeseket, táncosokat.

De ha nem láthattuk volna a saját

szemünkkel, nem hallhattuk volna, nem

rögzíthettük volna, nem fogadhattuk

volna a szívünkbe is az eszünkön kívül

mestereinket és zenéjüket, bizony, ez a

koncert sem lenne. Tehát a másik fontos

tanulság: szükség volt a Bartók által is

sokat emlegetett, ám sokak által

korábban nem eléggé gyakorolt helyszínitapasztalatra, a közvetlen percepcióra és

tanulásra, amely nélkül ismét csak a

lényeg sikkadt volna el.

Most pedig itt vagyunk ezen az ünnepi

alkalmon, láthatjuk-hallhatjuk, hogy a

sok egyéni útból, amely a népzenétôl

visz a nép-zene felé, hogyan kerekedik ki

az a vastag fonat, amely életünket,

mûvészetünket tartja. Tudjuk, hogy ez az

út, amelyen elindulunk, már nem

hagyományôrzés, ez annál több is és

kevesebb is: a néphagyomány általunkmég megélt utolsó századának ésfeltérképezett elôzményeinekkanonizálása, beszorítása a rögzített,köz- és magas kultúra által kialakítottátadási formákba annak érdekében,hogy a benne rejlô érték túlélje a népikisközösségek hagyományoskultúrájának, a néphagyománynakkipusztulását. Mert ne legyenek illúzióink,

korszakváltásnál állunk: nekünk ezen

értékek mentésében, átadásában,

jövôjének építésében csak a köz- és a

magas kultúrába emelés alternatívája

maradt. És ha meghökkentünk a

gondolat súlyosságán, gondoljunk mai

falvainkra, és képzeljük el a holnapot!

Tanúi vagyunk, ahogy a kisközösségi

népi kultúrát még ôrzô generációk

kipusztulnak mellettünk. Láthatjuk egy

évezredes életforma megszûnését,

annak minden kulturális negatívumával

együtt. Megôrzéséhez módszert kellett

tehát váltanunk – ennek egyik állomása

a Zeneakadémián belül elkezdett

munka.

Csak remélni tudom, hogy az utánunk

következô generációk is megpróbálják

saját maguknak felfedezni a saját

kultúrájukat, hogy ôk is beleszövik

magukat abba a mind vastagabb

kulturális fonatba, mely Bartókkal,

Kodállyal kezdôdött és velük folytatódhat.

Ehhez pedig már megnyílt egy míves,

zeneakadémiai ajtó. Lépjünk be rajta!

A népzene felsôfokon

47

2008. január 18. 19:30


Hangversenyterem

„Tanszékfoglaló”A népzene ünnepe

TanszékfoglalóKelemen László írása

Megvalósult sokunk álma: a zeneakadémiai népzenei tanszékmegalakult, sikeresen mûködik. Ennek örömére a MûvészetekPalotájában, a legjobb helyen most elôször egy olyan gálamûsorszületett, amelynek fókuszában – Bartók és Kodály munkásságanyomán – a népzene és a mûzene kapcsolata áll olyanfellépôkkel, akik eddig is igen sokat tettek a mûfajok közöttihatárok átjárhatóságáért.

Muzsikás Együttes

Fotó

: Ka

sa B

éla

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

Theszisz írása

Az Istenekszigete

48

Balin minden nap történik valami fontos.

A háziasszony, mielôtt enni adna a

családnak, elôbb enni ad az isteneknek.

Felölti ünnepi ruháját: élénk színû,

áttetszô, gyönyörû csipkeblúzt, száz

színben pompázó, mívesen rajzolt

batikszoknyát, megfésüli koromfekete

haját, majd kis pálmalevél tálkában rizst,

kevés zöldséget, egy darab húst, tofut,

gyümölcsöt tesz a házi oltárra, és illatos

füstölôvel áldoz, hogy megôrizze az

istenek jóindulatát. Majd hasonlóképpen

áldoz az ôsök szellemének is, akik ha

testileg nincsenek is már, szellemi

jelenlétükkel óvják, segítik a családot. És

hát enni nekik is kell…

Fûben-fában, kôben és házban, hegyben

és tengerben, szerszámban és autóban

is szellemek laknak. Mindegyiknek kell

áldozni hetente, havonta vagy évente,

nehogy megharagudjanak. Ha új biciklit

vesznek, elôbb áldozatot helyeznek a

kormányra, s csak azután kezdik

használni. Hogy hatásos-e? Egyszer Bali

egyik végébôl a másikba utaztam

kisbusszal, tizenkét személyessel,

amelybe húszan szoktak belepréselôdni

csomagokkal, csirkékkel. Most viszont

ketten ültünk benne, s a sofôr, aki a saját

zsebére dolgozik, hiába várt fél órát is az

állomáson, csak nem jött senki.

Kelletlenül elindulva még egy fél órát

keringett, hátha talál utast, de senki sem

akart arra jönni. Egyszer csak megállt

egy boltnál, áldozati tálkát vett, és a

mûszerfalra tette. Öt perc múlva dugig

tele volt a busz…

A gonosz isteneknek az év egy

meghatározott napján tartanak

áldozatot: csörömpöléssel,

kurjongatással, kakasviadallal,

mindenféle zajos, durva szórakozással

igyekeznek kedvükre tenni, hogy ôk

aztán megelégedve visszabújjanak a

föld alá, és ismét egy évig ne

háborgassák az embereket. A jó

isteneknek pedig – akik szerencsére

sokkal többen vannak – rendszeresen

áldoznak a nekik tetszô dolgokkal:

szépséggel, nemes és drága holmikkal,

és legfôképpen mûvészetekkel, zenével

és tánccal. Így válik e két mûvészet a

legfontosabbá, a mindennapok részévé

Balin.

A kislányok már eszmélésüktôl kezdve

arról álmodnak, hogy egyszer a Kraton,

a szultáni udvar táncosnôi lesznek. Oda

két módon lehet bejutni: elôkelô

származással, és kifinomult tánc- vagy

zenemûvészként. Már az óvodában

próbálgatják a mozdulatokat, aztán az

iskolában már hivatalos tantárgy a tánc.

A legtehetségesebbek úgy tizenöt évig

tanulják, mire igazán táncos lesz belôlük.

Hogy miért? Ebben a táncban a test

minden porcikája részt vesz. Elsô látásra

a testtartás tûnik fel: homorított gerinccel,

szinte bábszerû tartásban mozognak a

hölgyek. (Nem véletlenül hívják a

táncjáték egyik formáját wayang

orangnak, ember-bábnak.) A tánc

jónéhány részlete egyhelyben, akár ülve

történik. Amikor a táncos megindul,

Balin mindenkivel történik valamirendkívüli. Jó vagy rossz, azt nem

tudni, de történik. Elsô ottjártamkorjó kis karácsonyi vesegörcsöt

kaptam. Másodszor komolydepresszióval érkeztem, és lelkileg

kisimulva, boldogan jöttem el.

Bali ôsi ritmusai

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

furcsa, szinte kacsázó léptekkel jár körbe

vagy valamilyen íves vonalon. Ezt a fej

tánca kíséri, alaposan kihasználva teljes

mozgásterét. Egyes pillanatokban a

táncos mozdulatlanná dermed, s csak a

szemével táncol – meglepô hatású

mozdulatok ezek. De mind közül a kezek

játéka a legkifinomultabb. Néha a

derékra kötött vagy kézben tartott sál

végeivel játszik látványosan, máskor

legyezôt használ bûvészi ügyességgel.

Eszköz nélkül pedig az ujjak tánca

lenyûgözô: a tíz ujj egyszerre

tízféleképpen mozogva mutat elképesztô

kéztartásokat, amely mind valamilyen

jelentést is hordoz.

A legong kraton a legnemesebb nôi

tánc, a tari baris pedig a legnépszerûbb

férfi tánc. A táncos hatalmas, látványos

jelmezt visel, élénk színekkel, arany

díszítéssel telve, minden mozdulatra

libbenô rojtokkal borítva, s szinte

óriásnak látszik benne. Ehhez maszkot

tesz fel. (A maszkos táncok egész

Indonéziára jellemzôk, sôt egy

típusukban metamorfózist játszik el a

táncos: maszk nélkül, majd maszkkal

táncol, vagy egyik maszkot másikra

cseréli, így különbözô jellemeket, akár jót

és rosszat személyesít meg, tánc közben

átlényegülve.) A baris maszk általában

állati vagy szörny-arc. Ezt erôtôl

duzzadó, férfias, haragos-heves

mozdulatokkal, ugrásokkal kelti életre a

táncos. Kéz- és ujj-játéka azonban

ugyanolyan finom, mint a nôi táncosoké.

Zene nélkül nincsen tánc, s az ehhez illô

zenekar az egész Délkelet-Ázsiában

honos gamelán. Ennek két legfontosabb

típusa a közép-jávai és a bali gamelán. A

jávai általában csöndes, elmélyült, a bali

látványos, ritmikus, virtuóz. Balin számos

gamelántípus él egymás mellett. A rindikfekvô, függesztett bambuszcsövek sora,

amelyet két oktávnyi terjedelemre

hangolnak skálaszerûen. A játékos két

verôvel két szólamban játszik, az együttes

2-5 hangszerbôl áll. Más típus az

anklung: itt fakeretre helyeznek hangolt

bambuszcsöveket, amelyek a keretet

megrázva szólalnak meg. Egy játékos

mindössze két hangot tart a kezében,

tehát a dallam úgy alakul ki, hogy mindig

az a játékos rázza meg a megfelelô

keretet, aki a soron következô hangot a

kezében tartja. A gender wayang a

xilofonhoz hasonló metallofon hangszer:

hangolt fémlapok sora, melyek hangját

bambuszcsô rezonátorok erôsítik.

Kemény faverôvel két szólamot játszik a

játékos, és az együttes két vagy négy

hangszerbôl áll. A két fölsô és két alsó

szólam szorosan összeölelkezik, a

találkozó hangokat ellentétes irányú

dallamlépések választják el – az egész

egy csengô-bongó hangközjáték.

Az igazi nagy együttes neve gong kebyar.(Tudta-e, hogy a magyar nyelvben két

indonéz-maláj jövevényszó is van? Az

orángután, vagyis „erdei ember” és a

gong.) A már említett gender wayangmellett hasonló, de rezonátorcsô nélküli

metallofonok egész családja található.

Ezek hangolása egy oktávval magasabb

vagy mélyebb, hanglapjaik vastagabbak,

és csont- vagy faverôvel játszanak rajtuk.

A játékmód lenyûgözô: a hangszerpárok

nem egyszerre, hanem felváltva,

közéütéssel játszanak, vagyis két

hangszer közös „terméke” a dallam –

csakhogy olyan elképesztô sebességgel,

amilyen semmihez sem hasonlítható,

fülkápráztató élményt ad. Mellettük kis

cintányérok csapata csattog, szintén

közéütéses módon. A zene bizonyos

szerkezeti pontjait jelzi a két gong: jókora

függesztett bronztányér, amelynek

közepén kiugró félgömböt kell megütni. A

kisméretû fekvôgongok sora, a bonangolyan hosszú, hogy akár három játékos is

játszhat rajta, s a dallam vezetésére

szolgál. A suling, a bambuszfurulya lehet

rövid, de olyan hosszú is, hogy az ülô

játékos a lábujjával támasztja meg játék

közben. Persze sulingból is több van,

hogy a fémhangszerek „csörömpölése”

közepette szólamuk hallható legyen. Az

együttes irányítója a kendang, a dob,

amelybôl (ki gondolta volna?) szintén

kettô van. A játékos ölébe fektetve

mindkét végén játszik, s a két dob szintén

közéütéses módon alakítja a virtuóz

szólamot.

Az egész gamelán zene alapja a

kommunikáció, miként az indonéz

társadalom is erre épül. Kommunikálnak

a hangszerpárok, a különbözô

hangszercsoportok, igazodnak a gong

jelzéseihez, követik a dobokat – semmi

sem jár egyedül. Az európai zene

individualizmusával szemben a gamelán

közösséget alkot, ahol nem az egyes

hangszerek jelenléte, hanem hiánya

tûnik fel.

A holland gyarmatosítókat annyira

elbûvölte Bali bája, a páratlan természet,

a gyönyörû lányok, a csodálatos

mûvészetek és a különös, egyedi hindu

vallás elegye, hogy elhatározták,

megóvják a szigetet az európai kultúra

befolyásától, hittérítôktôl, turistáktól,

minden modern dologtól – Bali maradjon

igaz mese. Ezért virágozhat máig az

eredeti bali kultúra: ami Debussyre oly

nagy hatást tett a párizsi világkiállításon

1889-ben, a mai nézô-hallgató

ugyanazzal találkozik. Itt nincs

csikosch–fokosch–gulasch parti; az

idelátogató turistának kicsit

leegyszerûsített formában, de ugyanazt

mutatják be, amit önmaguknak és

persze isteneiknek. És ne felejtsék el:

amit mi láthatunk, hallhatunk e rendkívüli

alkalommal, azzal maguk az istenek is

elégedettek!

49

2008. február 23. 19.30


Hangversenyterem

Bali ôsi ritmusai – Gamelán zeneés táncok autentikus elôadásbanelôször Magyarországon

Ókori idôk: Baris (szólótáncos)Wayan Lotring alkotói korszaka:Gambangan (hangszeres);Legong Keraton (4 táncosnô)Kebyar-korszak: Semara Giri(hangszeres); Kebyar Duduk(szólótáncos); Oleg Tambulilingan(1-1 táncos és táncosnô); TerunaJaya (szólótáncosnô); Zenekarikíséretes táncok

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A városkából induló modern népzenei

újjáéledés része volt a hatvanas-

hetvenes években Európán akkortájt úrrá

lévô zenei mozgalomnak, amelyben a

zenészek népi hagyományokhoz nyúltak

vissza a könnyûzene eszközeivel. A

lelkesedés az ezer tó országában mára

sem hunyt ki, ellenkezôleg: a népzenei

kultusz folyamatosan megújul. A finn

világzenei együttesek állandó vendégei a

nemzetközi fesztiváloknak (így a Sziget

Fesztiválon rendszeresen föllépnek), és

hazájukban is népszerûek a mai

stílusokba bújtatott népdalok. A legfôbb

inspiráló „alapanyag” pedig az a mû,

amely a 19. század közepétôl a finn

kultúra és öntudat meghatározó

alapeleme lett: a Kalevala. „Mostankedvem kerekedik,/elmém azontöprenkedik,/Hogy ím dalra /énekelni,/Ideje volna énekelni,/Nemek nótáitdúdolni,/Fajok énekeit fújni;”

Vikár Béla 1909-ben megjelent gyönyörû

fordításában e pár sor is szinte dalra

kelt, s kedvet csinál az olvasónak, hogy

elmerüljön a rímek s a jellegzetes

kalevalai verselés folyamában. A finn

nemzeti eposz a finn ôsköltészet

úgynevezett runóénekeinek gyûjteménye,

mely 1835-ben jelent meg Elias Lönnrot

munkája eredményeként. A

nagyszabású mû kiadását többéves

gyûjtôút elôzte meg, amely során még

idôben sikerült megörökíteni a már csak

az ország nyugati részén énekelt

dalokat. S bár ezeken is sokat alakított a

különbözô korok zenéje, nagy részükrôl

sikerült még ôsi formájukban

pillanatképet készíteni.

A kalevalai költészet virágkorát a kutatók

a kereszténység elôtti idôkre teszik (ez a

11. századig tartó idôszak), utolsó

fejlôdési szakaszát pedig a 16-17.

századra. Az ország nagy részén ezután

a runóénekek hanyatlásnak indultak. A

Kalevalában – amelynek jelentése

„Kaleva földje” – az emberiség eredete

és ôstörténete, valamint az emberi élet

minden területe megjelenik: a teremtés,

a hétköznapi élet a maga gondjaival és

örömeivel, a születés és a halál, az

ünnepek mind-mind ritmikus versbe

foglaltatnak. Ennek megfelelôen az

énekeket epikára, lírára, lakodalmi és

ünnepi költészetre, illetve alkalmi

költészetre és varázsigékre osztják fel.

Az eredetversek arról regélnek, hogyan

keletkezett a tûz, a vas, a csónak vagy a

A finnek zenéje

Vörös Eszter írása

50

Kis nép, nagy népzeneVan egy kisváros Finnországban, Kaustinen, ahol egész évbenegyetlen eseményre készülôdnek. Immár negyven éve mindenjúliusban a legjobb hazai és most már külföldi zenészekrészvételével itt rendezik meg az ország híres népzeneifesztiválját. Kaustine neve mára összefonódott a tradícionális és amodern finn népzenével – mai divatos szóhasználattal:világzenével –, sok finn népzenész errôl a vidékrôl származik.

Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Bognár Szilvia

Fotó

: Müp

a A

rchí

v

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

finn népzene legfontosabb hangszere, a

kantele. A hôsköltészet fôszereplôje

azonban a kitûnô zenész és énekes,

illetve remek harcos, egyben törzsének

bölcse és sámánja: Väinämöinen. Bár a

kereszténység érkeztekor a hôsnek

osztoznia kellett a dicsôségben: az ekkor

kialakult úgynevezett legendaénekekben

már Jézus és a szentek is helyet kaptak

a megénekelt hôsök között. A lírai dalok

leginkább a nôk dalai voltak – a fiatal

lány, a feleség, az anya öröme és

bánata elevenedik meg bennük. A lírai

dalokat Lönnrot a Kanteletar nevû

gyûjteményben adta ki 1840-ben. A

dátum nem meglepô: az Európában a

19. század elsô felére felerôsödô nemzeti

romantika az 1809-tôl – a hat és fél

évszázados svéd fennhatóság után –

Oroszország részévé vált Finnországot is

eléri. A mûvészet új értelmet nyer: egy

jövôbeni függetlenség eléréséért „szól” a

nemzeti színezetû zenei, irodalmi,

képzômûvészeti alkotások nagy része.

Az 1917-es függetlenségig ez a

lelkesedés sok remekmûvet szül, amely

a Kalevala, a finn nemzeti tudat

szimbólumának zenei és történeti

világán alapul. A legnagyobb finn

zeneszerzô, Jean Sibelius kezdeti

szimfonikus mûvei, illetve szimfonikus

költeményei (mint a Finlandia) mind a

Kalevala mitikus világából merítenek –

akárcsak kortársai és utódaik közül

sokan egészen a mai napig.

A 21. század zenészeire azonban

nemcsak a runóénekek gazdag

választéka maradt. A 17. századtól a

népi énekek – többnyire a közeli

országok kultúrájának és a vallás

hatására – más fajtája is kialakult és

tette még sokszínûbbé a finn népzenét.

A svéd uralom nyomán Finnországban

is elterjedtek a svéd népdalok, és a

kereskedelem fellendülésével Európa

távolabbi hangjai is eljutottak a

skandináv kikötôkbe. Onnan pedig az

úgynevezett ponyvaverseken keresztül

könnyen bekerülhettek a paraszti

énekek közé. Ezek újság formában

kiadott dalok voltak, amelyeket

zsoltároskönyv nagyságúra hajtottak

össze, s a vásárok forgatagában jártak

kézrôl-kézre. Kezdetben vallási énekek,

késôbb világi dalok is nyomtatásba

kerültek. Egy-egy írástudó pedig

betanította ôket a betûket nem

ismerôknek.

A 19. században még nagyon sok

dalforma jelent meg más kultúrák

hatására (jelentôs volt például a német

zenei hatás). Az új dalokat új

hangszereken játszották, némelyikük

teljesen beépült a finn népzenébe a

tradícionális hangszerek mellé. Eddig

ugyanis a legfontosabb ôsi finn

hangszer, amelyet a Kalevala is

megénekel, a kantele volt. Mivel a

runóénekek szinte kivétel nélkül

egyszólamúak voltak, nemigen

igényeltek kísérôhangszereket. A

kantele is 1000 körül kezdett csak

elterjedni. Eredetileg öthúrú volt – az öt

hang az ôsi pentaton hangzásvilágot

tükrözi. A kezdetleges hangszert egy

darab nyírfából vágták ki, tetejére

illesztették a húrokat. Késôbb a

készítése és a húrozata is bonyolultabb

lett, az úgynevezett dobozkantelének

már 8, majd 15 és 18 húrja volt. A

kantelének a 18. században egy vonós

változata is elterjedt. Az új finn

népdallal megjelent a hegedû, amely

azóta a finn népzene egyik

legfontosabb hangszerévé vált. A

harmonikának nem volt ilyen könnyû

dolga: a kezdetben lenézett hangszert

csak a 20. században fogadták el

igazán, azóta viszont elmaradhatatlan a

finn népzenei életben.

A hangszerek és a gazdag tradíciók

nyújtotta lehetôséget sok zenekar ma ki

is használja. A hagyományok

megôrzésével sorra születnek a

változatos világzenei produkciók.

Érdemes belehallgatni abba a gazdag

zenei világba, amit a mintegy ötmilliós

nép oly sok zenésze mára létrehozott,

és új hullámot adott a finn népi kultúra

terjedésének otthon és a világban.

51

2008. február 15. 19.30


Hangversenyterem

Szájról szájraKm.: Bognár Szilvia, HerczkuÁgnes, Szalóki Ági (ének), NikolaParov (fúvós hangszerek,gadulka), Juhász Gábor (gitár),Mester László (brácsa,ütôgardon), Dés András(ütôhangszerek), Kovács Zoltán(nagybôgô)

A Suden Aika (Finnország)koncertjeTagjai: Katariina Airas (ének), LiisaMatveinen (ének, kantele), TelluTurkka (ének, tekerôlant, lant,kantele), Nora Vaura (ének,furulya)

2008. március 1. 19.30


Hangversenyterem

„Kaurismäki muzsikája” – AzAnssi Tikanmäki Film Orchestra(Finnország) koncertje

Km.: Sami Kuoppamäki(ütôhangszerek), Juuso Nordlund(basszusgitár), Eemil Tikanmäki(gitár, hegedû), Masa Orpana(szaxofon), Eljas Tikanmäki(billentyûs hangszerek), AnssiTikanmäki (billentyûs hangszerek)

A négy finn énekesnôbôl álló Suden Aika együttes az ôsi finn népzenét eleveníti fel saját

szerzeményeken és egy nagyon sajátos hangzáson keresztül. Dalaikban fôleg a nôk

életének különbözô szféráiról énekelnek. „A farkas ideje” – ezt jelenti a nevük, és ez a sötét,

balladai kép bizony egyik-másik hátborzongató daluktól sem idegen. Legalább ennyire

egyedi a három kiváló magyar énekesnô produkciója, a Szájról szájra címû elôadás, amely

egyben nagylemez-bemutató koncert is. Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági

kedvenc magyar és bolgár dalaikat éneklik majd, de nem a megszokott, autentikus

formában. A finn és magyar zene eme találkozásából akár zenetörténeti különlegesség is

születhet.

Az 52 éves Anssi Tikanmäki neve szorosan összefonódik a híres rendezô testvérpár, Mika és

Aki Kaurismäki filmjeivel. Mindkettôjük mûveihez írt zenét (összesen kilenc Kaurismäki-

filmhez). Tikanmäki a Sibelius Akadémián tanult, és hamar feltûnt a rock- és a jazzvilágban,

saját zenekarát már diákévei alatt Ikaros néven megalapította. Filmzenéi közül a legnagyobb

sikert Aki Kaurismäki 1999-es némafilmje, a Juha aratta. Most Magyarországon elôször és

egyetlen alkalommal lesz látható a legendás némafilm Anssi Tikanmäki zenekarának élô

aláfestésével.

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

A Táncdalfesztiválok nagy elôdje, a Ki mit

tud? az „állami tehetségkutatás” fóruma

volt, számos kategóriában indultak

versenyzôi, e kategóriák egyike volt

csupán a tánczene. Ez még a kor

könnyûzenei hagyományainak keretein

belül mozgott, itt a késôbbi

táncdalfesztiválos énekesek is a

korszellemnek megfelelô slágerekkel

indultak. A dalok humoros

kuplészerûségek vagy szívhez szóló

balladák voltak, az elôadók visszafogott

eleganciával énekelték a dallamcentrikus

tánczenét, s közben versmondók,

humoristák, népdalénekesek léptek fel.

Annál nagyobb újítást hozott 1966-ban

az elsô Táncdalfesztivál, amelyre

háromszáz szerzô négyszázötvennél is

több dala nevezett, s végül hatvanegy

került közülük képernyôre. Ez már

kizárólag a könnyûzene rendezvénye

volt, s mint ilyen, hosszú

koncertsorozatként jelentkezett a tévé

hôskorának mûsorszerkezetében.

Felléptek még az ötvenes évek nagy

sztárjai is, ám az igazi szenzációt az újak

jelentették, akiknek többnyire elsô nagy

kiugrási lehetôségük volt ez a verseny.

Jellemzô, hogy a második évben már

háromszor annyi dal szerzôje jelentkezett

a versenyprogramba, mint 1966-ban.

Fontos jelensége volt ezeknek a

versenyeknek az is, hogy az énekesek

nem csupán hangjukkal, hanem

külsejükkel, vagyis „imázsukkal” is

megmérkôztek egymással – hiszen ôket

már egy egész ország nézte a tévében,

míg a korábbi elôadók elsôsorban a

rádióból voltak közismertek. Merész

hangszerelések és öltözékek, új,

zabolátlanabb énekstílus képviselôi

váltották egymást a színpadon a

hagyományos, jól bevált nagyságokkal.

Vagyis útjára indult a stílusteremtés. Az

elôadók voltak a legfontosabb szereplôk,

szemben a Ki mit tud? adásaival,

amelyekben a zsûri hozzászólásai

legalább akkora vonzerôt jelentettek,

A 40 éves friss sztori

Zöldi Gergô írása

Táncdalfesztivál

52

A Táncdalfesztiválokról manapságelsôként a nosztalgia jut eszünkbe.

Pedig a maguk idejében, a hatvanasévek második felében a magyarkönnyûzenei élet megújításánakfontos fórumaiként is szolgáltak

ezek a rendezvények. Éppen ezértolyan összefüggésben is érdemes

megvizsgálni ôket, hogy anosztalgia mellett az újító szándék

is hangsúlyt kapjon. Hogyanszólalhat meg egy fesztiválslágermásként? Ezzel a szándékkal jön

létre a Bartók Béla NemzetiHangversenyterem koncertje.

Dolhai Attila

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:41

mint a versenyzôk produkciói. Itt már

nem volt Petrovics Emil, Major Tamás

vagy Pernye András, akiknek szigorú

ítéletét lélegzetvisszafojtva várta a Ki mit

tud? közönsége.

A zeneközpontúság nagy nemzetközi

piacot is jelentett a Táncdalfesztiválnak,

hiszen nem szerepeltek benne olyan

produkciók, amelyeket csupán a

magyarul beszélô nézô élvezhetett.

Jellemzô, hogy már a második

seregszemlét tizenegy ország televíziói

vették át. Az arcukat is megmutató,

vagyis korai médiasztárokká váló

énekesek egész Közép- és Kelet-

Európában közismertek lettek, s bár a

vasfüggönyön nem törhettek át,

valójában a térség elsô valódi

popsztárjaivá váltak. Kovács Kati, Koncz

Zsuzsa, Zalatnay Sarolta, Aradszky

László, az Illés, Kovács József, Toldy

Mária, Dobos Attila… hosszan

sorolhatnánk azok nevét, akik egyik

pillanatról a másikra egy ország

kedvenceivé váltak. Vagyis: megjelent az

új generáció a popzenében, az a

generáció, amelyet akkoriban beat

nemzedéknek hívtak. Táborokra oszlott a

nézôközönség, kinek Koncz Zsuzsa,

kinek Kovács Kati a kedvence –

mindenesetre a közvetítés odaszegezte

a képernyô elé a magyarok apraját-

nagyját. Hatalmas szenzációt keltett

Szörényi Levente a „Még fáj, fáj, fáj,

fáj…” elôadásával, s a Kovács Kati

nyakán dagadó erek is hosszas

beszédtémát jelentettek másnap a

munkahelyen – ne felejtsük el, hogy

ekkoriban mindenki „A” tévét nézte, nem

csatornák tucatjai között válogatott. Hat

egymást követô éven át jelentkezett a

Táncdalfesztivál képernyôn, ám igazi

hôskorát a legelsô, még hatvanas évekre

esô négy adás jelentette. Tíz évvel

késôbb, 1981-ben újra megrendezték,

megint nagy szenzációt keltett – igaz,

közben indult számos más hasonló

seregszemle is, ám ezek már más nevet

viseltek.

A mostani koncerten a hôskor, vagyis a

hatvanas-hetvenes évek fordulójának

Táncdalfesztiváljai, illetve azok

versenydalai, gyôztesei a fôszereplôk. Az

akkori frissesség, a meghökkentô

újszerûség persze – a popzene

természetét illetôen – ma már inkább

nosztalgiát jelent, bár a dalok nagy része

mindmáig közismert, s elôadóik egyike-

másika ma is fontos szereplôje a

könnyûzenének. Mégis, ha egy az

egyben hangzanak el a számok, az

ember inkább egy kellemes, múltidézô

házibulin hallgatná ôket némi fröccs

vagy sör társaságában. (Ahogy teszi a

Szigeten, a Táncdalfesztivál sátorban.)

Ami ennek a koncertnek a

különlegességét illeti, Böhm György

rendezô legfontosabb célja az, hogy ne

csupán a régi emlékeket felelevenítô

rendezvény legyen az este, hanem

kövesse a Táncdalfesztiválok eredeti

szellemiségét, vagyis az új zenei

hangzások, szokatlan interpretációk

felvonultatásáról szóljon. A

középpontban tehát a dalok új köntösbe

öltöztetése, a különbözô stílusok és

mûfajok harmóniája áll. Egy egykori

keringô megszólalhat blues-ként, egy

könnyed táncdal jazzmotívummá

alakulhat, modern rock-dal válhat a

könnyes sanzonból, az egykori Jazz+Az

énekesnôinek háromszólamú vokálja

szólaltathatja meg a jól ismert slágert,

vagy Palya Bea énekelhet Kovács Kati

sikerdalt. Lényeg, hogy semmi sem egy

az egyben szerepel, hanem

átfogalmazza mindaz, ami az eltelt

negyven évben történt velünk és a

zenével.

53

2008. február 22. 20:00


Hangversenyterem

Táncdalfesztivál!Táncdalfesztivál?

Ex Jazz+Az: Behumi Dóri, Kozma Orsi, Váczi Eszter

Palya Bea

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

Aranymosás a nyílt színenKaren Zsolt írása

A fiatal társulat mára tökéletesen

összecsiszolódott: premierközönsége ezért

magas elvárásokkal nézett a bemutató elébe,

ahol orosz vendégrendezô elképzelése

szerint láthatta Csehov fiatalkori alkotását,

amelynek címe nem maradt fenn.

Legtöbbször – a férfi fôszerep után –

Platonovként mutatják be a darabot, az

Örkény Színházban (melyet ma már senki

nem az egykori Madách Kamarakéntemleget) Jurij Kordonszkij vezette a próbákat.

Az elmélyült és hosszas mûhelymunka

meghozta gyümölcsét: boldog a társulat és a

direktor, dicsér a kritika, jegyet szeretne a

közönség. S valljuk be, nincs, nem lehet

szerencsésebb, mint a siker friss élményével

fogni bele új produkcióba, különösen

olyanba, ahol hasonlóan nagy a tét. A

Fesztivál Színházban kétszer látható est

késôbb a Madách térre, a társulat belvárosi

otthonába költözik, azaz repertoárra kerül,

hiszen a színház legtöbb tagja részt vesz a

produkcióban. Egyedül Hámori Gabriella „jár

külön utakon”, aki egy monodráma

próbafolyamata miatt nem vehet részt az

Örkény egyik legizgalmasabbnak tetszô

irodalmi-színházi vállalkozásában: a

legendás és 2008-ban éppen száz esztendôs

Nyugat címû folyóirat és mûhely nagyszerû

szerzôinek és szerkesztôinek felidézésében.

Innen nézünk vissza, innen értékelünk

valamit, magyarázza a készülô est címében a

számokat Mácsai. „Nem akartuk, hogy a cím

úgy hasson, mint egy sírkô. A Nyugatnak

vége van, de él. Él, és noha kevesebben

ismerik, mint korábban, mégis kultikus

jelenség ma is. Az irodalomnak nagy

szerencséje ez: ércnél maradandóbb,

megmarad, megkerülhetetlen marad, jövôje

van.” S hogy mit jelent a Nyugat ma? Az est

rendezôje szerint nem is csak a mûvek

fontosak, hanem, hogy a Nyugat milyen

környezetben, mivel szemben jött létre, és

milyen tántoríthatatlanul ragaszkodott

elveihez, elsôsorban az irodalmi minôséghez.

„Lázas, szellemi értelemben

elmagányosodott, és fiatal emberek

szövetsége volt eleinte” – fogalmaz Mácsai,

aki úgy látja, mindez egyértelmûen

kiolvasható a szövegekbôl és az is, hogy

ezzel mind tisztában is voltak. „E jelenségnek

folytatása nem lehet. Ha nincs, nyilván nem is

lehet, különben lenne, azt hiszem” – teszi

hozzá.

A készülô elôadás ajánlójában meglepô a

kitétel: a színház nem méltatni akar és nem

elemezni, de még csak nem is irodalmi estet

rendezni a Nyugatban közölt remekmûvekbôl.

Színházi élményt keres, drámát – drámaíró

nélkül. Miként lehetséges ez? „Megpróbálunk

embereket ábrázolni, és nem szövegeket

tolmácsolni. Kísérletet teszünk felidézni azt a

hevületet, amelyben a Nyugat élt – tehát a

jelen idôt keressük, nem a múltat. Ez

mindenkor a színház kiindulása. Másfelôl

természetesen ez egy irodalmi anyagból

készülô irodalmi mûsor. Kis szerencsével

mégis színház lehet belôle, még ha a mûfaja

soha nem is lesz dráma.” Az est szövegét

Nyugat: 2008-1908

Boldogítóan sikerült Mácsai Pál megfogalmazása szerint az ÖrkénySzínház legutóbbi bemutatója, az Apátlanul – a mûvészeti igazgatóa színház egyik legfontosabb produkciójaként jellemzi a Platonovbólkészült elôadást, amely nyilvánvaló hangsúlyokat ad majd az éppenfutó évadnak is. Ilyen szempontból is szerencsés, hogy a társulat akövetkezô, a Mûvészetek Palotájában bemutatandó elôadását újsikerélményekkel és energiákkal gazdagodva kezdi próbálni.Elôkészületben a Nyugat 2008-1908 est.

54

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

összeállító Réz Pál és Várady Szabolcs

heroikus munkát végez, várhatóan a

bemutató elôtti utolsó napokig: a három

évtizednél is több idôt lefedô korszak teljes

termését feldolgozták. Csak az elôadás elsô

felét kitevô, hatalmas, látszatra is több kilós

köteget mutat Mácsai, illusztrálva, hogy az

elsô válogatás után még többször átszûrik a

szöveget február közepéig. S a mennyiség

csak egy kérdés – jóval fontosabb, hogy mi

lesz az elôadás rendezôelve, mi lesz a

mûfajok aránya. „Nyilvánvaló: minden nagy

Nyugatos költô meg fog szólalni verssel is, de

inkább arra koncentrálunk, hogy mit akartak,

mi volt a nézetük, a világlátásuk, ez lesz a

súlypont.” Mácsai Pál a tél elejét tölti az eleve

rostált anyag további válogatásával, s amikor

errôl esik szó, felidézi az Örkény Színházat

elindító Mi újság, múlt század? címû

elôadást, melyhez 150 ezer oldalt olvastak át

a 20. század sajtójából, majd végül 60

oldalas szövegkönyv készült az elsô

próbákra. Ráadásul most irodalmi szöveget

szemléznek: ez már az aranymosáshoz

hasonlítható, mondja mosolyogva a rendezô,

nyilván, mert örömét leli az aranymosásban.

Jól látja a különbséget, ezerszer szigorúbb

szerkesztési elveket követhettek annak idején

a Nyugatban, mint bármely más

szerkesztôségben.

„Kétes szöveg is alig-alig akad, minden

anyag szépirodalmi nívójú, így hát

megdolgoztatja a dramaturgot meg a

rendezôt, akinek az a feladata, mint annak

idején a Nyugat szerkesztôinek: hogy

könyörtelen legyen. Az elsôdleges szempont

az, hogy megtaláljuk azokat a gondolatokat,

amelyek ma éppannyira érvényesen és

élesen, jelen idejûen szólnak, mint akkor. Sok

ilyen van. Amirôl olvasás közben úgy érzem,

hogy ma szíven üt, az bent marad, s

elhangzik majd az esten. Ami „csak”

dokumentumszerû, az kiesik– azokat a

színház a maga eszközeivel nem tudja élôvé

tenni. A többirôl azonban egy porszemet sem

kell letörölnünk. Mert nincs rajta.”

Babits Mihály: A NYUGAT RÉGEN ÉS MOST(Felolvasás a Nyugat huszonöt éves évfordulójának emlékünnepén)

… Mi világnézetek kavargása között iramodtunk neki az irodalomnak; a szellem egy nagy

századának végsô problémái izzottak körülöttünk; vörös fények és fekete árnyékok estek

már az úgynevezett magyar ugarra is. Mi fölfigyeltünk fényre és árnyékra; szívünket izgalom

és gôg töltötte meg; s csakugyan egy kissé lenéztük az elôttünk járó generációt, mely

bezárkózva a nemzeti glóbus hazudott örömeibe s ingékony nyugalmába, kedélyes vagy

cinikus mosollyal pipaszónál anekdotázott vagy bor mellett nótázott.

Mi mások voltunk, s nagyobb kockázatot vállaltunk. Nem a politika választott el elôzôinktôl,

hanem éppen az, hogy túl voltunk az ô politikájukon; az ô problémáik minekünk nem voltak

problémák; a mieink nem is politikai, hanem világnézeti problémák voltak; tudtuk, éreztük,

hogy ezen mulik minden; a magyar politika kicsinyes játék volt csak; mi kérdéssé tettük

magát a magyarságot, magát a politikát s emberségünket és mûvészetünket; átéltünk

minden világnézetet, szocializmust és arisztokratizmust, apostolokét és tiszta artistákét; s ha

csak szép verseket akartunk – mint Ady mondta, «gyönyörûket írni»: az is több volt mint

egyszerûen csak szép vers, az is tüntetés volt és tiltakozás, az egész akkori magyar glóbus

ellen, mely nem ismert verset a cigány nótáján túl.

Ebben voltunk valahogy mind baloldaliak, azaz ellenzék: noha egymás közt a

legkülönbözôbb hitvallással, s egyenként is és évek sorjában a legkülönbözôbb hitvallásokat

járva meg. Egyben egyek voltunk: lázadók és forradalmárok még akkor is, és akkor

leginkább, mikor leghívebben fogóztunk a régi magyar hagyományok gyökereibe – mert a

magyar kultúra mindig lázadó volt és mindig exogam, s rögtön mocsárba fúlt és

gyengeségbe, mihelyt nem tudtunk túlnézni magunkon s jelenünkön. Az elsô nyugatos nem

Ady és nem is Ignotus; még csak nem is Kazinczy vagy Széchenyi, hanem maga Szent

István volt, s mikor a Mult ellen harcoltunk mi, a Mult velünk harcolt!...

2008. február 14., 15. 19:00


Nyugat: 2008-1908 – az Örkény Színház elôadása

Összeállította: Réz Pál, VáradySzabolcs; díszlet: Khell Csörsz; jelmez:Izsák Lili; zene: Darvas Ferenc;dramaturg: Boskovics Szandra e. h.;rend.: Mácsai Pál

55

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

– Magyarországon mióta beszélhetünkmúzeumpedagógiáról?

– A ’70-es években volt az elsô felfutása,

ekkor az oktatási törvény kötelezte az

iskolákat a múzeumlátogatásra. Ebben

az idôben tényleg sok gyerek jutott el a

kiállítóterekbe, bár elég nehézkesek

voltak ezek a látogatások; nélkülözték az

innovatív elemeket, amelyek nemcsak

eseménnyé, hanem tanulsággá

alakították volna a látnivalókat.

– Mikortól változott meg a helyzet?

– A múzeumok világára hatékonyan

hatott a rendszerváltás. A kialakult

versenyhelyzet rákényszeríttette az

intézményeket, hogy minél jobb

kiállításokat hozzanak létre. Ezzel egy

idôben egyre fontosabbá vált az is, hogy

a közönséget odacsalogassák a

tárlatokra, hogy a látogatók jól érezzék

magukat. Fontos lett, hogy a közönség

érezze: foglalkoznak vele, „beszélnek”

hozzá.

– Milyen pozíciót foglal el ebbenversenyben a Ludwig Múzeum?

- A LUMÚ múzeumpedagógia nélkül is

egy izgalmas világ az emberek számára.

Különleges, lélegzetelállító, tartalmas

világba lép, aki ellátogat hozzánk. Ez

azonban kevés, mert a látottak

megértéséhez utakat is kell mutatni.

Nálunk lehetôség van arra, hogy az

idelátogató csoportok kiszakadjanak a

hagyományos oktatási rendszerbôl.

Tartalmában itt sem történik más, mint

az iskolában. Van egy oktatási tartalom

– egy kiállítás, egy alkotó, egy adott kép,

egy korszak –, amit fel kell dolgozni;

lehetôség szerint minél izgalmasabb

eszközökkel. Épp ezért a foglalkozások –

a múzeumpedagógia séták – sok

interaktív és játékos elemet

tartalmaznak.

– Hogyan veszitek fel a kapcsolatot aziskolákkal, a különbözô csoportokkal?

– Legtöbbször a tanárok keresnek meg

minket, jellemzôen azok, akik

szeretnének kilépni a megszokott,

iskolapadhoz kötött oktatásból. Mi pedig

törekszünk arra, hogy a

programfüzeteink, hirdetéseink

eljussanak az iskolákba. Próbáljuk

felhívni a tanárok, csoportvezetôk,

programszervezôk figyelmét a

létezésünkre, a foglalkozásainkra.

Kôhegyi Ilona írása

Beszélgetés Hemrik László múzeumpedagógussal

Hidat építeni aszakadék fölé

A múzeumpedagógia, mint alegtöbb fiatal tudomány, az

Amerikai Egyesült Államokbólszármazik. A múzeumok alap

funkciója – megôrizni a kulturálisértékeket és javakat – mellett a 20.

században egyre nagyobb igényalakult ki a felhalmozott ismeretek

átadására. Ez a tendencia máraszinte az egész világon érvényesül:

a múzeumi gyûjteményekkönnyebben befogadhatóvá tették

addig féltve ôrzött kincseiket.

56

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

– Nehéz a kortárs mûvészetetfogyaszthatóvá tenni a nagyközönségszámára?

– A Ludwig Múzeum paradox helyzetben

van, mert a kortárs mûvészet nem

igazán akar intézményesülni. Nem azért

születnek ezek a képzômûvészeti

alkotások, hogy múzeumi értékek

legyenek. A LUMÚ célja, hogy a kortárs

mûvészet jelenleg legdivatosabb és

legújabb trendjeit, valamint az ezeket a

legmagasabb szinten képviselô alkotóit

bemutassa. A sok, jó, értékes kiállítás,

akció mégsem evidenciaként hat. A

nézôk legtöbbször nem élvezik és nem

értik meg saját koruk mûvészetét. A mai

globális világban mindenkinek joga van

az értékek és információk

megszerzéséhez és megértéséhez. A

világ legtermészetesebb dolgának

kellene lennie, hogy az emberek értsék a

saját koruk mûvészetét. A kortárs

társadalom vágyait, igényeit a kortárs

mûvészetnek kellene kielégítenie.

Azonban az emberek, akik élik a

hétköznapjaikat, nem a kortárs

mûvészetben találják meg esztétikai

élményeik forrását, hanem a

mûvészettörténet által meghaladott

alkotásokban. Ez posztmodern tünet.

Több mûvészeti jelenség létezik, zakatol

egymás mellett. A világgal együtt a

mûvészet is bonyolult és gyorsan

változik. Nem mindenkinek van ideje

arra, hogy a legaktuálisabb mûvészethez

eljusson. Nekünk,

múzeumpedagógusoknak az a célunk,

hogy a kortárs értékeket minél szélesebb

közönséggel megosszuk.

– Mi a legnagyobb kihívás amunkátokban?

– Amikor eljön ide egy csoport –

bármilyen dinamikájú, életkorú –, egy

szakadék két különbözô oldalán állunk,

és a foglalkozás ideje alatt közösen kell

felépítenünk egy hidat. Ebben a

hídépítésben én a tárgyi, pedagógia,

pszichológia tudásommal veszek részt, a

szakadék másik oldalán álló emberek

pedig az érzékenységükkel, a világról

való tudásukkal, a szerteágazó

mûvészeti tapasztalataikkal. Ha jó

napunk van, akkor a séta végére felépül

ez a híd. Semmi világmegváltás nincs

ebben. Az sem biztos, hogy kortárs

rajongók lesznek. Létrejöhet azonban

egy olyan együttlét, amely pozitív irányba

mozdítja az emberek mûvészetekhez

való viszonyát.

– A szervezett csoportok, programokesetében könnyebb a dolgotok?

– Az úgynevezett klasszikus

múzeumpedagógiai foglalkozások a

hétköznapi nyitva tartás ideje alatt

zajlanak, szervezett csoportokkal.

Mindenkinek szervezünk foglalkozásokat:

az óvodásoktól egészen a nyugdíjas

csoportokig. Kialakított, jól mûködô

rendszerünk van erre. Középpontjában egy

témával, amelyet próbálunk jól feldolgozni

a mûvek között. Nem célunk mindent

megtanítani vagy megmutatni. A kevesebb

néha több. A szervezett csoportoknál

didaktikusabb keretek közé kell zárni a

foglalkozást. Ezek minden esetben

szakadékba való ugrást jelentenek, ezért

próbálunk információkat szerezni a

hozzánk látogatókról. Azonban ezeken a

didaktikusan felépített foglalkozáson is

fontos, hogy a gyerekek, a csoportban lévô

emberek reakciói felszínre kerüljenek.

A hétvégi programjainkat szabadidôs

tevékenységnek választják az emberek,

fôleg szombatra próbálunk szervezni. A

tárlatvezetésen és a beszélgetéseken nem

az a cél, hogy a mûvésszel a szakma

legfelkészültebb és a szakzsargont

legjobban használó mûvészettörténész

beszélgessen. Sokkal fontosabb az

ismeretterjesztô szint elérése és

megtartása. A LUMÚ 10-tôl 10-ig

programjain látható filmek igényes

alkotások, amelyeket érdekes

környezetben nézhetnek meg az

idelátogatók. A hétvégi programjainkon

több improvizációra van lehetôség. Az IS-IS

randevúnak vagy a Félkör programnak,

amelyen a hónap mûtárgyáról

beszélgetünk, sokkal lazább a szerkezete.

Szerteágazóbbak lehetnek ezek a

foglalkozások, amelyeknek fontos elemei a

résztvevôk spontán gondolatkísérletei,

érzelmei, élménybeszámolói. Éppen ezért

ezek a programok számomra is

tartogatnak meglepetéseket…

57

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

Elôször is: szép. Ez persze minden

megaberuházásnál alapkövetelmény

kellene, hogy legyen, de talán

egyetértünk abban, hogy nem kell

Sanghajig utaznunk, hogy kivételeket

lássunk… Ráadásul ne tessék azt hinni,

hogy a 22. századot sejtetô kínai

gigapolisz csupa olyan építészeti

remekmûvet rejt, mint amilyeneket a

képeslapokon látunk – bizony, némi

vasbeton alapú uniformizmusért ôk sem

mennek a szomszédba. Ellenben javukra

szóljon, hogy ami ott az utóbbi egy

évtizedben felépült, annak az

egytizedével – itthon a századával –

bármely városvezetés örökre beírhatná

magát az urbanizáció aranykönyvébe.

Utak és metrók, luxus irodaházak és

monstre lakóépületek mind-mind

elképesztô sebességgel nônek ki a

földbôl a Huangpu folyó mindkét partján:

a múlt század fordulóján az amerikai

városok épülhettek ehhez hasonló

lendülettel – csak ez már egy másik

század léptéke és sebessége. Summa

summarum: a központosított

államhatalom és a vadkapitalizmus

házasságából igencsak életképes utód

született.

A Sanghaji Nagyszínház tökéletes

lenyomata a nyugati kultúrára éhes, azt

megismerni, sôt birtokolni kívánó, anyagi

és emberi erôforrásokban bôvelkedô

mai Kínának. Pompázatos, grandiózus,

és a színházban bolyongva a feliratokon

kívül szinte semmi nem utal arra, hogy

nem egy európai színházban járunk,

hanem sok ezer kilométerrel távolabb. A

francia építész, Jean-Marie Charpentier

tisztában volt azzal, mennyire

emblematikus épületet tervez: a külsôZso

ldos

Dá

vid

fel

véte

lei

58

Szép új világ –szép új színház

Házról házra – Shanghay Grand Theatre

Zsoldos Dávid írása

Máris elszégyelltem magam aHuxley-ra tett utalás negatív

mellékzöngéje miatt: bár Sanghajvalóban meglehetôsen

ellentmondásos megtestesülése ajelenben megvalósult jövônek, a

Nagyszínházról nehéz rosszatmondani.

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

vonalvezetés egyértelmûen a

tradicionális Kínát juttatja eszünkbe –

azt, amibôl egyébként Sanghajban már

alig maradt valami. A Grand Theatre

ráadásul a város szívében, a Nép

terének nevezett, igen reprezentatív

telken áll – a nyugati kultúra értékeit

hirdetô, mégis láthatóan a kínai ízlés

számára tervezett épület így önmagában

is üzenetet hordoz: a két világ

kölcsönhatásának, szinergiájának erejét.

A közel 63 ezer négyzetméteres

épületben három teremnek is akadt hely:

a legnagyobb az 1800 férôhelyes Lyric

Theatre, amely 1700 négyzetméteres

színpadával Ázsia legnagyobb fedett

színháza is egyben. A két kisebb

programhelyszín 750, illetve 300 nézô

befogadására alkalmas, így a

legkisebbtôl a legnagyobbig minden

mûfaj a hozzá leginkább illô tér- és

akusztikai körülmények között léphet fel.

Az impozáns üvegpalota jövôre lesz

tízesztendôs, 1998. augusztus 27-én

nyitották meg, s azóta egymásnak adják

benne a kilincset a legnevesebb

zenekarok, táncegyüttesek, karmesterek

és szólisták. És persze a közönség,

amely egy-egy elôadás szünetében

kényelmesen tereferélhet a közel 2000

négyzetméteres elôcsarnokban…

A nagyvilág koncertélete hamar

felfedezte magának a régi-új

metropoliszt és annak vadonatúj

színházát – persze errôl a sanghaji

városvezetés is gondoskodott. Idén

novemberben a Müpa is letette itt a

névjegyét: az Emberi Himnusz két

elôadásának kirobbanó sikere már nem

azért volt rendkívüli eredmény, mert a

kínai közönséggel nehéz megértetni egy

európai produkciót, hanem azért, mert a

sanghaji publikum kegyeiért ma már a

legnagyobb európai és amerikai sztárok

versengenek. Ott jártamkor egyszerre

hirdették a New York-i Filharmonikusok,

a Concertgebouw Zenekar, az Izraeli

Filharmonikusok, a Szentpéterváriak és

az Orchestre de Paris koncertjeit –

természetesen a megfelelô karmester-

és szólistasztárokkal: Mehta, Jansons és

a többiek. Nem vitás tehát, hogy Sanghaj

nemcsak az épített környezet terén veszi

halálosan komolyan a nyugathoz való

felzárkózást, hanem az olyan

homályosan értelmezhetô luxuscikkek

terén is, mint a klasszikus zene. A helyi

viszonyokat jól ismerôk elmondták, hogy

kifejezetten „trendinek” számít a nyugati

klasszikus zene, kivált az opera és a

balett ismerete, sôt mûvelése is – a

sanghaji tôzsdén hirtelen mesés

vagyonokat keresô kínai yuppiek balett-

és zongoraórákra járatják gyermekeiket.

Mindez annak fényében, hogy csupán

néhány évtizede, a kulturális forradalom

idején még az életével játszott az, aki

Beethoven nevét a szájára vette, még

inkább hihetetlennek tûnik. A jövô

közönsége? Nagy valószínûséggel igen:

a Népek terén magasodó Grand Theatre

mindenesetre ezt bizonyítja.

59

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

– Szerintetek milyen az ideálishangversenyterem? Elônybenrészesíthetôk bizonyos teremtípusok?

Boldoghy Kummert Péter: Ideális terem

az, amelyik mind a közönségnek, mind

az elôadóknak tökéletes hangzásélményt

nyújt. Vannak olyan együttesek,

amelyekhez jobban illenek bizonyos

termek, mint mások. Ezért nem árt, ha

tudjuk, hogy milyen fajta formációk

hangsúlyozzák az adott koncertterem

elônyeit, illetve miként tudjuk mérsékelni

a terem hiányosságait.

Lakatos Gergely: A hangtechnikai és a

zenei megítélés folyamatában

kikerülhetetlen a szubjektum, amelynek

objektív közelítése évtizedek óta

foglalkoztatja a szakembereket. A

hangzásideál individuális, ráadásul

mûfaj- és korszakfüggô is. E tekintetben

más várakozással ülünk be egy barokk,

máshogy egy romantikus zenemûre és

megint máshogy egy popzenei

elôadásra. A 20. század

hangversenyterem-építészetének

kézenfekvô törekvése, hogy minél

szélesebb körû felhasználási lehetôségei

legyenek a létrejövô akusztikai térnek.

Ma már elfogadhatatlan, ha egy terem

kiváló Verdi Requiemjének elôadására,

de zongoraestekre nem. Amerikában

van olyan terem, amely

konferenciaközpont, hangversenyeket is

rendeznek benne, és néha

autószalonként üzemel. Nekünk is

ugyanott meg kell felelnünk a hangosított

koncert idealizált körülményeinek

(semleges, kis utózengésû tér), egy

koncertorgonával szemben támasztott

követelményeknek (hosszabb,

színezettebb zengésû tér), nagyzenekari

elvárásoknak, valamint szóló- és

kamarazenekari apparátusoknak is. E

célok megvalósítását szolgálják a

változtatható akusztikai elemek, mint a

zengôkamrák vagy a canopy, mely

tulajdonképpen változtatható

magasságú mennyezet – hangvetô a

színpad fölött. Elôbbiek alapján e terem

világszínvonalú.

– Milyen szempontokat kell figyelembevenni a terem beállításánál, s hogyanmegy végbe a „hangolás” folyamata?

B. K. P.: Rengeteg – olykor egymásnak

ellentmondó – szempont alapján kell

döntenünk. Elengedhetetlen az elhangzó

zenemû ismerete: bizonyos darabokban

a vonós szólamok igényelnek nagyobb

odafigyelést, más darabok esetében

pedig kifejezetten elônyös, ha a

rézfúvóskar kerül elôtérbe. A

hangolásnál megadunk egy

alapbeállítást, amely zenekaronként más

és más lehet. Az adott zenekarral már

kitapasztalt legjobb beállítással kezdünk

annak érdekében, hogy a korábbi

tapasztalatok tanulságai levonhatók

legyenek. A mûsor és a zenekari

hangzás ismeretében elkezdôdik a

fôpróbán a terem finombeállítása,

amelyet a fenti tényezôk befolyásolnak.

Ebben a folyamatban segítségünkre

vannak a karmesterek, illetve a szólisták

és a zenekari muzsikusok is.

L. G.: A két – egymásnak néha

ellentmondó – szempontrendszer a

közönségé és az elôadóké. Célunk az,

hogy mindkettô akusztikai komfortérzete

maximális legyen, hiszen kiemelkedô

elôadás nem jöhet létre e nélkül. Az

elôadók akár külön-külön egymást, a

közönség a szólamokat egyensúlyban,

egységben szeretné hallani. Akkor

végeztük jól a dolgunkat, ha e két

szempontrendszer követelményei

egyszerre teljesülnek, érezhetô kapcsolat

alakul ki a színpad és a nézôtér között.

– Az orgona (akusztikai) beállításánálmilyen nehézségek merültek fel?

B. K. P.: Az orgona viszonylag

egyszerûbb, mivel van elég hangereje

ahhoz, hogy szinte bármelyik

beállításnál jól szóljon. Az

orgonakoncertek esetén inkább azokra a

mûvészekre kell tekintettel lennünk, akik

az orgona mellett szeretnének

érvényesülni. Ezért a termet ilyenkor nem

feltétlenül az orgonára, hanem az

orgonával együttmûködô

együttesre/mûvészekre optimalizáljuk.

L. G.: Kezdetektôl folyamatosan

konzultáltunk az orgonaépítôkkel és a

mûvészekkel, valódi együttmûködés

alakult ki köztünk. Az elsô idôkben

nehézséget – mindenki részérôl – inkább

Kulissza – Akusztikusaink

60

UtózengésTóth Endre interjúja

A hangversenynek vége. Szûnni nem akaró taps, majd boldog,megrendült vagy fellelkesült érzéssel utunkat a ruhatár felévesszük, s benyomásainkat megosztjuk barátainkkal,családtagjainkkal. De vajon hány embernek jut eszébe eközbenaz, hogy a hallásélményt, amit kapott, nem csupán azeneszerzônek és az elôadó(k)nak köszönheti?

Boldoghy Kummert Péter

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

az jelentett, hogy megszokjuk, ez egy

hangversenytermi orgona lesz, amelynek

hangja eltér a templomokban

tapasztalttól; sokkal analitikusabb,

tisztább.

– Voltak-e kihívást jelentô produkciók,nehezen kivitelezhetô vagy esetlegkivitelezhetetlen elôadói igények?

B. K. P.: Mivel fôként akusztikus

hangszerekkel dolgozunk, ezért olyankor

kerülünk nehéz helyzetbe, amikor halk

hangszerre kell beállítanunk a termet.

Például kihívás egy vonósnégyes est,

vagy igen nehéz feladat volt Jordi Savall

koncertje.

L. G.: Többek között a Wagner-

elôadások jelentettek igazi kihívást,

amelyek esetében valódi összmûvészeti

produkciókról beszélhetünk. A Wagner-

operáknál maradva, kiemelt figyelmet

fordíthattunk a díszletek akusztikai

hatására. A tetralógiánál az üvegfal

akusztikai szempontból különösen

jelentékeny, hiszen amikor a szereplôk a

közönségnek hátat fordítva énekeltek,

akkor is jól hallhatók voltak a

visszaverôdéseknek köszönhetôen. A

Wagner-elôadások sokak által

emlegetett erénye, hogy a megszokott

(operai) akusztikai környezettôl eltérôen

zengôbb, hangversenytermi arányokkal

hallhatók e monumentális alkotások.

Együttmûködésünk során néha

meglepetések is érnek: legutóbb Kurt

Masurról derült ki, hogy végzett

akusztikai tanulmányokat, így nagyon

érdekes beszélgetéseket folytattunk vele

a beállításokról. Most már, hogy hellyel-

közel sikerült megismernünk a termet,

munkánk nagyon jelentôs hányadát az

teszi ki, hogy a mûvészekkel együtt kell

tudnunk mûködni, igényeiket ki kell

tudnunk elégíteni a közönség igényeinek

figyelembe vétele mellett.

– Másképp szól-e ma a Bartók BélaNemzeti Hangversenyterem, mintközvetlenül az átadást követôen?

B. K. P.: Igen. Ma már több

tapasztalattal, tudással rendelkezünk,

mint az átadáskor. Több száz koncert áll

már a hátunk mögött, és sokat tanultunk

a teremrôl és az elôadókról. Egy modern

koncertterem bejáratási idôszaka

általában négy-hat év. Mi még ennek az

útnak az elején járunk, de már

érezhetôen javult a terem megítélése.

L. G.: Mint említettem beszélgetésünk

elején, az „ideális” meglehetôsen

szubjektív fogalom, a magyar

koncertlátogatók 90%-a a

Zeneakadémiához volt szokva. A

Zeneakadémia Nagytermének térfogata

7500 m3, a Nemzeti Hangversenyteremé

pedig 17 000 m3. A közönségnek meg

kellett szoknia ezt az egészen más fizikai

adottságokkal bíró akusztikai teret.

Nemcsak nekünk kellett megtanulni a

termet, valamint a teremben lévô

akusztikai elemeket használni, hanem a

közönségnek is meg kellett szoknia e tér

hangázását. Így azt mondhatom, hogy

mára egészen biztosan másképp

viszonyul a közönség a teremhez. E két

tényezô eredményeképpen biztosan

állítható: szubjektív ítéletek alapján mást

hallunk ma, mint 2005-ben. Mostanra

produkcióról produkcióra finomítunk

alapbeállításainkon, de nem járkálunk

csavarhúzókkal a teremben.

– Mik a terem legelônyösebbtulajdonságai?

L. G.: A nagyfokú variabilitás. Az

akusztikai paramétereket közvetlenül

befolyásoló elemek mellett ebbe bele kell

értenünk a színpad méretét és a

zenekari árkot is, amelyekkel szintén

hatékonyan tudjuk befolyásolni a

közönség és az elôadók viszonyát. A

másik nem annyira kézenfekvô és

meglepônek tûnhet. Nagyon sokat

gondolkodtunk azon, hogy (fôként a

zenei szünetekben) miért köhög, zörög

olyan sokat a közönség. A teremnek az

egyik legnagyobb értéke, hogy nagyon

kis szintû az alapzaj, mondhatni szinte

tökéletes csend van, ha éppen nem

történik semmi. A mai, modern városi

embernek ez a csend „fáj”. Ezért

tapasztalható, hogy a közönség

soraiban valaki mindig úgy érzi, egy-egy

generálpauzában meg kell törni ezt a

csendet. Megfigyelhetô, hogy az esetek

többségében nem egészségügyi oka van

a köhögésnek.

– Várhatók-e még nagyobb akusztikaifejlesztések, változtatások aközeljövôben? Egyáltalán van-e mégvalamire „szüksége” a teremnek?

B. K. P.: Igen. Vannak olyan

hiányosságok, amelyek javíthatók –

ezeken folyamatosan dolgozunk. Ez egy

kitûnô terem, de természetesen mindig

lehet javítani. Mi azt szeretnénk, ha

megôrizhetnénk vezetô szerepünket, és

a közönséglátogatók évtizedek múltán is

úgy gondolnák, hogy ez egy igen jó

beruházás volt az adófizetôk pénzébôl.

L. G.: Vannak apró javaslatok,

amelyeken a tervezôkkel közösen

gondolkodunk, ezeket azonban számos

objektív vizsgálatnak kell megelôznie

ahhoz, hogy megvalósuljanak.

– Mióta dolgoztok együtt, és hogyantörténik a munkamegosztás kettôtökközött?

B. K. P.: 2005 óta dolgozunk együtt. Van

egy kialakult munkamegosztás köztünk,

de arra törekszünk, hogy minden

szituációban egyformán „képben

legyünk”. A külföldi zenekaroknál,

szólistáknál általában mindketten jelen

vagyunk. Úgy gondoljuk, hogy a

nemzetközi tapasztalatokat közösen kell

megélnünk mind itthon, mind külföldön,

ha akusztikai jellegû tanulmányútra

megyünk.

L. G.: Péterrel más irányúak zenei

gyökereink; ô elsôként a mûvész, én a

mérnök oldaláról közelítem meg a

problémákat, így jól kiegészítjük

egymást. A hazai együttesek esetében

kialakult egy állandó munkamegosztás.

Igyekszünk minél közvetlenebb, partneri

kapcsolatot kialakítani az egyes

zenekarokkal, karmesterekkel. Ezek a

konzultációk kifejezetten fontosak és

számos kérdésre kiterjedhetnek, például

az ülésrendre is.

61

Lakatos Gergely

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

A LOW Fesztivál márciusban is folytatódik

– sôt, talán az utolsó hangverseny

ígérkezik a legizgalmasabbnak. A

világhírû orgonista-csembalista Ton

Koopman és az általa 1979-ben alapított,

nem kevésbé világhírû historikus

együttes, az Amszterdami BarokkZenekar és Kórus érkezik ugyanis a


Hangversenyterembe, mûsorukon pedig

a német barokk zene – a kortársak által

még Bachnál is nagyobbra tartott, ma

azonban méltánytalanul kevéssé ismert

– óriása, Georg Philipp Telemann két

mûve szerepel: az 1755-ös lipcsei

földrengés hatására komponált „Vihar-

óda”, és az igazi húsvéti hangulatot

árasztó „Jézus feltámadása és

mennybemenetele”.

Orgona és zongora

– e két, hangzásában erôsen

különbözô, megszólaltatásában

azonban közeli rokonságban álló

hangszer lehetôségeinek

összehasonlításához kiváló alkalmat ad

majd Király Csaba orgona-zongora estje,

amelyen egyebek mellett Liszt híres B-A-

C-H prelúdium és fúga címû mûvét

mindkét hangszeren meghallgathatjuk. A

koncert zárószámaként pedig egy igazi

kuriózum, Liszt eredetileg zongorára és

zenekarra írt Haláltáncának zongora-

orgona átirata hangzik el Fassang László

átiratában és közremûködésével: kiderül

tehát, hogy a hangszerek királya képes-e

helyettesíteni valamennyi alattvalóját…

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,2008. március. 3.)

Március-áprilisi elôzetes

Tavaszváró

LOW Fesztivál

62

és együttesei, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus és már jó ideje a historikus

elôadási gyakorlat hazai specialistáinak számítanak. Míg az elmúlt években a

szokásos húsvét körüli koncertjükön Bach-mûveket tûztek mûsorukra, 2008. április

13-án Haydn nagyszabású, mégis intim hangulatú oratóriuma, „A Megváltó hét

szava a keresztfán” hangzik el. Az eredetileg vonósnégyesre készült darab Haydn

egyik legegyénibb hangú opusza, Vashegyiék produkciója pedig a mû elsô

magyarországi elôadása korabeli hangszereken..

Vashegyi György

Fotó

: Fel

vég

i And

rea

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

Magyar Szimfonikus Körkép

A Magyar Szimfonikus Körkép tavaszi

hangversenyei négy koncertet foglalnak

magukba.

Elsôként a Budafoki Dohnányi Zenekar és

zeneigazgatójuk, Hollerung Gábor lép a

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

pódiumára április 2-án, mûsorukon egy

igazi különlegességgel, a zenekar

hegedûseként játszó Pánczél Tamászongoraversenyének ôsbemutatójával.

A versenymû szólistája Oravecz Györgylesz, a koncert második részében pedig

Mahler gyönyörû V. szimfóniája hangzik el.

A második áprilisi koncerten

Székesfehérvár szimfonikus együttese, a

kitûnô fuvolamûvész-karmester, DrahosBéla vezette Alba Regia SzimfonikusZenekar lép fel. Mûsoruk elsô felében

két népszerû Csajkovszkij-mû, a Rómeó

és Júlia nyitányfantázia és a Változatok

egy rokokó témára szerepel – utóbbi

szólistája Fenyô László –, a második

részben pedig elôbb a marosvásárhelyi,

idén hetven éves Csiky Boldizsár

Concertatio címû mûvének

ôsbemutatója, majd Kodály Budavári Te

Deumja hangzik el.

Április 21-én a Debreceni FilharmonikusZenekar érkezik Kocsár Balázsvezetésével. Janacek és Smetána

koncertteremben méltatlanul ritkán

hallható mûvei (Taras Bulba és Az

eladott menyasszony részletei) mellett

Weiner elsô zenekari opusza, az f-moll

szerenád és a karmester édesapja,

Kocsár Miklós 1994-ben komponált

Szimfonikus balladájának 2007-es

átirata szerepel mûsorukon.

Öt nappal késôbb, a Magyar

Szimfonikus Körkép utolsó áprilisi

állomásaként a Gyôri SzimfonikusZenekar érkezik a Müpába: MedveczkyÁdám zeneigazgató vezetésével

mûsoruk elsô felében egy Dvorák-

nyitányt követôen Jandó Jenô szólójával

Madarász Iván második

zongoraversenyének ôsbemutatóját

adják elô, majd szünet után egy igazi

közönségkedvenc, Muszorgszkij Egy

kiállítás képei címû opusza hangzik el a

jól ismert Ravel-féle hangszerelésben.

63

Bernard Foccroule

Április 17-én ismét az orgonáé lesz a

fôszerep: ezúttal Belgium legnevesebb

orgonamûvésze, Bernard Foccroule ül a

manuálok mögé. Mûsorán 300 év

orgonamuzsikájából válogatott,

mégpedig a német barokk és a francia

romantikus orgonaiskola egy-egy

mentor-tanítvány kapcsolata alapján: a

lübecki Mária-templom egykori

orgonistája, Dietrich Buxtehudeorgonajátéka és kompozíciói nagy hatást

gyakoroltak az ifjú Johann SebastianBachra, s hasonlóképpen OlivierMessiaen is nagyrészt César Franckorgonamûveibôl leste el a hangszer

mesterfogásait. Tanár vagy tanítvány

alkotott-e tökéletesebbet – a döntés

természetesen a hallgatóra marad.

Drahos Béla

Kocsár Balázs a Debreceni Filharmonikus Zenekar élén

Fotó

: Joh

an

Jaco

bs

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

Fotó

: Müp

a A

rchí

vum

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

64

Végsô Zoltán:

A szék sem jelent akadályt (Fidelio, 2007. október 18.)

Palmieri bájosan közvetlen volt, és talán

a dzsesszre hangolt koncert

velejárójaként a Szigeten bemutatott,

kimondottan a színtiszta latin zenei

világra koncentráló program után most

megmutathatta valódi énjét. Akkor alig

zongorázott, most azonban játékával

húzta magával a zenészeket, kedélyesen

biccentett néha a fejével, és abból társai

máris tudták, hogy témaváltás

következik. A megkomponált részek a

laza hangulati kötések mentén

szervezôdtek egységgé az improvizációs

pillanatokkal, és Palmieri kezdett egyre

érdekesebben játszani.

Varga Péter:

Klasszikus vagy jazz?(Momus, 2007. október 21.)

Bizonyos, hogy Jarrett arra törekedett –

vannak lemezein példák az ellenkezôjére

is –, hogy zenéje olyan

kiegyensúlyozottságot mutasson a

nagyon szabad improvizáció, a nagyon

jazzes, valamint a hagyományos európai

dallami és harmóniai elemek

felhasználásával, amely szélesebb

közönségréteghez képes szólni. De ez

soha nem vezetett olcsó megoldásokhoz,

legihletettebb pillanatai pedig szigorú

mércével mérve is magas mûvészi

értékû produktumként értékelhetôek.

Amelyrôl szólván nem lehet nem szólni

Jarrett pianista képességeirôl, hiszen

hatásához hozzátartozik az a virtuozitás,

kimûvelt billentéstechnika, amellyel

elgondolásait meg is tudja valósítani. Aki

tehát nem lehetett ott Kölnben azon a

bizonyos mérföldkô-koncerten, most

bôven kárpótolva érezhette magát: egy

sokkal változatosabb zenei világú,

részleteiben is érettebben kidolgozott

mûsort hallhatott. A legenda velünk él.

Kolozsi László:

Jarrett mint közvetítô(Fidelio, 2007. október 24.)

Amikor elôször felnyögött – elôttem

nevettek, dôre dolog, nem törôdtem vele

–, tudtam, hogy megérkezett. A helyén

van. Nem fogja abbahagyni. Odaért, oda

lépett, oda nyúlt, ahol az erôk vannak.

Tudtam: ez a koncert lesz az utóbbi évek

legemlékezetesebb koncertje. Tudtam,

foszlányai – mintha az ôszi széllel

jönnének – kísérteni fognak.

Beleborzongok – akármikor eszembe jut.

Amikor ez az áramlás megtörténik,

amikor valaki az Ég erôit használva

játszik, akkor furcsa bizsergést érzünk.

Végsô Zoltán:

Az aktus(Élet és Irodalom, 2007. október 26.)

Lényegében az elmúlt negyven év

minden jelentôsebb dzsessztendenciája

érvényesült a szünettel tagolt és négy

ráadással kiegészített bô két órában.

Nyugodtan érezhettük magunkat

zenetörténeti eseményen, mert a

dzsessz csak hivatkozási alapként

szerepelt a repertoáron; a budapesti

közönség egy gigász önnön

számvetésével szembesült, mikor is az

összegzésen túlmutató szándékok az

abszolútum irányába vezettek.

kobzos 55:

Az idôk szava(Momus, 2007. november 9.)

Az elektronikán is áthatol azonban az a

hangszín-sokféleség, amit bemutatnak.

Néha elámul az ember, hogy egy-egy

hangszer mennyire másként tud

megszólalni a különbözô darabokban.

Ha valakit ki lehet emelni ebbôl a

négyesbôl, az talán a mélyhegedûs,

Hank Dutt, aki a legszebb

hangvarázsokkal örvendeztetett meg

ezen az estén. A tapsokat három

ráadással köszönték meg, elôször – mint

már oly sok koncertjükön – az amerikai

himnuszt játszották el úgy, ahogyan

Jimmy Hendrix nevezetes woodstocki

koncertjén ellesték. Tépték, nyúzták a

hangszereket, s az erôsítésnek

köszönhetôen a hangerô is elérte a

fájdalomküszöböt. Hogy ez a stílus és

értelmezés kinek tetszik és kinek nem,

arról semmi értelme vitát nyitni.

Technikailag káprázatos volt!

Danczi Csaba László:

Posztmodern romantika(Prae, 2007. november 14.)

Nem kis romantikus, heroikus szufla

kellett ahhoz, hogy a Kronos Quartet

tagjai ilyen mértékben urai tudjanak

maradni hangszerüknek, hogy ily

mértékben elmerüljenek a különféle

kultúrákban, és mégis visszataláljanak

Árkádiába. A közönség ütemes

vastapssal köszöntötte a bravúros

elôadást.

Máté J. György:

Üdvöz légy, Királynô (Fidelio, 2007. november 21.)

A Lengyel Jazz Szüret elsô estéjén tehát

a régi lengyel zene és a jazz

összebékíthetôségébôl kaptunk

nagyszerû leckét. Pjotr Baron

zenekarának minden tagja jelesre

vizsgázott. Newton élôben is elsöprô

erejû fuvolista, akit legszívesebben

minden este meghallgatna koncerten a

jazzrajongó; Darek Oleszkiewicz, akit

lemezen más formációkban ismertem

eddig (ld. A hét jazzlemeze, Fidelio,

2005. 03. 14.), színpadon is megrendítô

élményt nyújt, megerôsítve a bírálót

Echo Visszhangok a Müpa eseményeirôl

Keith Jarrett

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

65

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

Echo

66

abban a hitében, hogy az Amerikában

élô lengyel muzsikus ma az egyik legjobb

bôgôs a világon. Mark Ferber dobos

mûvészi alázata elôtt is fejet kell

hajtanunk: több esetben jutott

szólószerephez, de miután egy virtuóz

dobszóló nagyon nem illett volna Baron

zenéjéhez, tömör, puritán és visszafogott

improvizációkban fejezte ki magát.

Kolozsi László:

Semmi opera, semmi dráma(Fidelio, 2007. november 23.)

A hölgyeké minden tiszteletem, a Fairest

Isle-t gyönyörûen tolmácsolta Hamvasi

Szilvia, a hangja fellobbantotta a

legkérgesebb szívet is. Szeretni valóan,

hibátlanul, de vérszegényen énekelt

Wierdl Eszter és Csereklyei Andrea. (…) A

legismertebb részekben a zenekar és a

kórus is brillírozott. Kitett magáért. A

fafúvósok sem fogtak mellé, a kórus hitet

tett az örömteli éneklés mellett. Mintha

örültek volna a szerzô géniuszának, mely

korántsem fagyos, sokkal inkább

szívmelengetô. Vigasztaló. Ok a víg

kedélyre.

Végh Dániel:

Jazz + ez + az(Prae, 2007. november 26.)

Közös estjükön Fassang László példás

Bach-orgonálással örvendeztetett meg,

Palya Bea népdal-interpretációival

szokásához híven elbûvölte és

lebilincselte a közönséget, Vincent Lé

Quang pedig olyan jazzszaxofonozást

mutatott be, amitôl a legsüketebb fülek is

kettéálltak.

László Ferenc:

Szenvedély(Magyar Narancs, 2007. december 6.)

A hat énekes színész élvezte az ügyesen

dramatizált Sondheim-gyorstalpalót: a

két Miller (Lajos és Zoltán) és az Adagio

nevû tenorformációból ismerôs Nagy

Sándor szavatoltan snájdig

hangtulajdonos; Oroszlán Szonja

elsöprôen bájos jelenség, akinek vokális

korlátai legfeljebb a Dick Tracy-film

népszerû betétszámának (More)

elôadása során váltak érzékelhetôvé;

Mahó Andrea és Sáfár Mónika pedig

nemcsak hangszépségével, de imponáló

drámai adottságaival is megszolgálta a

közönség tapsait. A dalok szövegét

Galambos Attila magyarította, s

szellemdús megoldásai ugyancsak

nagyban hozzájárultak a produkció

sikeréhez. A napjainkban divatozó

köznyelvi fordulatokat (például a „simán”

kiszólást) a stílustörés kockázata nélkül

foglalta versbe, s attól sem riadt vissza,

hogy a Broadway-színházak

tárgykörében mozgó textusba

belecsempéssze a pesti

musicaldirektorok (Szirtes és Kerényi)

nevét.

Szilgyo:

Sondheim-ünnep a Müpában (Momus, 2007. december 11.)

Örömteli, hogy a Madách Színház

maroknyi csapata néhány vendéggel

kiegészülve vállalkozott a hatalmas

életmû néhány reprezentatív dalának

megszólaltatására, de még örömtelibb,

hogy sikerült olyan minôségû koncerttel

elôrukkolniuk, amely után nem csak a

legelvakultabb Sondheim-fanatikusok,

hanem a színházi szakma is elégedetten

csettinthet. Vagy akár füttyenthet is, mert

mint tudjuk, fütyörészni könnyû.

Heiner Lajos:

A csodák igenis ismétlôdnek(Momus, 2007. december 11.)

Felesleges részletezni az egészet, ódákat

lehetne zengeni a lassú tétel

kürtszólójáról, a valcer rokokó

eleganciájú indításáról, a záró Allegro

vivace örömujjongásáról. Egy szó, mint

száz: perfekcionizmus. Gyerekkoromban

hittem utoljára a csodákban. A

Szentpéterváriak tavalyi nagyszerû

koncertje s e Csajkovszkij-est után hiszek

abban, hogy a csodák néha ismétlôdnek.

Csont András:

Makulátlan ízlés(Kultúra.hu, 2007. december 12.)

(…) És Rattle mégis izgalmas drámát

teremtett. Persze egy pillanatig sem

erôszakoltan vagy kiagyalt módon,

rafinált trükkök bedobásával. Fellépése a

makulátlan ízlés diadala volt, a

taníthatatlan arányérzéké, mely mindig

pontosan tudja, mibôl mennyi kell,

hogyan kell a hangokat és a hangerôt

adagolni; nem stilizál sem felül, sem alul;

világosan érzi, hogyan tartható fenn a

feszültség az elsô pillanattól az utolsóig;

tudja, hogyan kell egyetlen pillanatnyi

üresjárat nélkül felépíteni egy negyven

perces, állandóan sûrûsödô processzust;

ismeri a zenei frázisok logikáját;

birtokolja a folyamatos, és mégis

állandóan lebegô tempó titkát; mindig

érzi, mikor kell egy-egy alig hallható vagy

látható, de annál pontosabban

érzékelhetô kis elmozdulással,

karakterváltással új impulzust adni

elôadóinak és a zenei lefolyásnak;

hagyja lélegezni a muzsikát, de mégsem

engedi ki a forma vasmarkából.

Kiri Te Kanawa

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

MUPAmag200801++ 13.12.2007 20:42

Müpa Magazin 2007/2008 évad 3. szám

Documents

Transcript of Müpa Magazin 2007/2008 évad 3. szám