Müpa Magazin 2014/2015 évad 4. szám

Ing

yen

es i

dő

sza

ki k

iad

ván

y •

X.

évfo

lya

m

2.

szá

m •

20

15.

má

rciu

s–á

pri

lis

É L E T • S T Í L U S • M Ű V É S Z E T

müp

aM

AG

AZ

IN

w w w . m u p a . h u

A Rózsavölgyi Kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának kötetei

a zenével kapcsolatos alapkérdésekhez vezetik el az olvasót. Szakterületük

legjelentősebb kutatói nyújtanak nagyon rövid bevezetést a legfontosabb

zenei témákba közérthető, elgondolkodtató, olykor provokatív formában.

Márciustól két újabb kötet kapható a könyvesboltokban!

Nagyon rövid. Nagyon komoly. Nagyon szórakoztató.

Rózsavölgyi és Társa

Zene_MUPA_sajto_205x275_2015_FEBRUAR.indd 1 24/01/15 20:56

A Rózsavölgyi Kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának kötetei

a zenével kapcsolatos alapkérdésekhez vezetik el az olvasót. Szakterületük

legjelentősebb kutatói nyújtanak nagyon rövid bevezetést a legfontosabb

zenei témákba közérthető, elgondolkodtató, olykor provokatív formában.

Márciustól két újabb kötet kapható a könyvesboltokban!

Nagyon rövid. Nagyon komoly. Nagyon szórakoztató.

Rózsavölgyi és Társa

Zene_MUPA_sajto_205x275_2015_FEBRUAR.indd 1 24/01/15 20:56

NY

ITÁ

NY

A 2004 decemberében megnyílt Sage Gateshead egy teljes éven át ünnepli tizedik szü-letésnapját. Nagy öröm számunkra, hogy az ünneplésben most osztozik velünk őszintén csodált testvérintézményünk, a Művészetek Palotája. Az elmúlt tíz év alatt magyar kollé-gáinkkal nagyon sok közös tapasztalatra tettünk szert, és egymásnál tett kölcsönös látogatásaink minden alkalommal nagy élményt jelentettek számunkra. A Müpában dolgozó kollégáinknak és barátainknak kívánok sikerekben gazdag, boldog születésnapot! Kívánom továbbá mindannyiunknak, hogy ezt a mostani évfordulót további sok éves együttműködés és barátság kövesse!

Nagy öröm számomra, hogy közös születésnapot ünnepelhetünk! Az európai kultúra és ezen belül a zeneművészet fontosságába vetett hitünket erősíti, hogy a kontinens négy városában szinte ugyanabban az időben – Budapesten és Portóban egyetlen hó-nap különbséggel – megépülhetett ez a négy csodálatos koncertterem. Eltérő társadal-mi és kulturális hátterünk ellenére, a Müpa és a Casa da Música alapvető törekvésében hasonlít egymásra. Mindketten minél nagyobb helyi és nemzetközi közönséggel szeret-nénk megismertetni a zeneművészet remekeit, azaz a zenehallgatás gyönyörűségét. Az eszköz – a Müpa esetében is, ugyanúgy, mint nálunk –: évadról évadra a legjobb ha-zai és külföldi előadókkal, minél szélesebb, minél izgalmasabb, minél változatosabb re-pertoárral várni a közönséget. Hogy e célkitűzés megvalósítása töretlenül folytatódjék, azt kívánom a tízéves Budapesti Művészetek Palotájának ezen a tavaszi születésnapon!

Európai kultúrtörténeti eseménynek számít, ha egy éven belül négy előadó-művészeti intézmény nyílik meg a kontinensen. Ilyenkor nem csak a zenét és a kultúrát szerető kö-zönség számára teremtődnek új helyszínek, hanem az európai kultúra erősödik meg egyszerre négy helyen. Az elmúlt tíz év ezt igazolta. Ezek a kulturális központok eltérő kulturális közegekben nyitották meg kapuikat, mégis: egy közös európai kulturális nyelv – a zene – által összekapcsolódtak és egymással párbeszédet kezdtek. Ezt a hagyományt folytatni kell. Mindannyian az ECHO – az Európai Koncerttermek Szövetsége – tagjai vagyunk, azzal a további huszonkét koncerthelyszínnel, amellyel együtt egy nagyon je-lentős európai kulturális erődítményrendszert alkotunk. Az a feladatunk, hogy az utókor-nak megőrizzük és továbbadjuk ezt a fantasztikus közös kultúrát.

Mindezek szellemében kívánok a Művészetek Palotája társintézményeinek boldog születésnapot!

2005-ben jártam utoljára Budapesten a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, amelynek zenekari igazgatója voltam. Egyszerű látogatóként elmentem megcsodálni a frissen meg-nyílt Művészetek Palotáját, nem is sejtve, hogy ezzel a csodálatos épülettel és az ott dolgozó kollégákkal néhány év múlva munkakapcsolatba kerülök. Számítunk a magyar tapasztalatokra, hiszen a mi legfőbb feladatunk, hogy Luxemburgban, ahol a zenei ne-velés közel sem olyan szintű, mint Magyarországon, az ifjúság érdeklődését felkeltsük a komolyzene iránt. Mi három hónappal fiatalabbak vagyunk a Müpánál: a Philharmonie Luxembourg 2005. június 26-án nyitotta meg kapuit a közönség előtt. És miután a két születésnap nem esik egybe, remélem, hogy március közepén személyesen is kívánha-tok a Müpának boldog születésnapot és legalább annyi sikert, amennyit az első tíz év hozott!

KÁEL CSABA vezérigazgató, Művészetek Palotája

STEPHAN GEHMACHER vezérigazgató, Philharmonie Luxembourg

ANTHONY SARGENT vezérigazgató, Sage Gateshead, Newcastle

ANTÓNIO JORGE PACHECO művészeti igazgató, Casa da Música, Porto A köszöntőket fordította: Petrányi Judit

müpa magazin 2015 március–április 3

Fotó

© M

arty

nas

Ale

ksa,

Lit

ván

Nem

zeti

Ope

ra é

s Ba

lett

szín

ház

3 Nyitány

4 Tartalom

6 Horizont

AKTUÁLIS ZENE

8 A párbeszéd folytatódik

KLASSZIKUS

12 Két hang, négy kéz

16 A zene hatalma

18 Hangszeres csúcstalálkozó

20 Tradicionális crossover

22 Vendégjárás két héten át

26 Házhoz jön a hely szelleme

FOLYAMATOS MÚLT

30 Helyben járó zarándoklat

MŰVÉSZBEJÁRÓ

32 Hogy megmozduljon bennük valami

LITERÁRIUM

34 Best of Literárium

JAZZ

38 A periféria és a napos oldal

42 Vissza a jövőbe – David Sanbornnal

46 A jazz napja a Müpában

VILÁGZENE

48 A másik Balkán

50 Még egy lapáttal

MÜPAMOZI

54 Nélküled, Federico García

162622

Fotó

© Ji

m R

aket

e

Fotó

© S

uzan

ne S

chw

iert

z

Elena MosucChristian GerhaherModel – Eglė Grėbliauskaitė-Tursienė

4 müpa magazin 2015 március–április

TÁNC

56 Kint vagy bent?

A PÉNZ ZENÉL

58 Szabad hozzáférés a kultúrához

KULISSZA

60 Adrenalin és megfontoltság

HULLÁMHOSSZ

62 Sümegi Noémi • Péntek Orsolya • Urfi Péter

BECKMESSER ÉS SACHS

64 Szemelvények kritikákból

HATÁRSÉRTŐK

66 „Így vagyok összerakva”

Müpa Magazin

A Művészetek Palotája ingyenes kiadványa

Alapító: Művészetek Palotája Kulturális Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság Káel Csaba vezérigazgató

Főszerkesztő: Csengery KristófKeresztury Tibor

Olvasószerkesztő: Papp Tímea

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft.1066 Budapest, Nyugati tér 1. (6. emelet)

Telefon: (+36-1) 476-0320

Fax: (+36-1) 476-0321

E-mail: [email protected]

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.

Megjelenik 16.000 példányban

HU ISSN 1788-439X

Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000E-mail: [email protected]

Címlapon: Elīna GarančaCímlapfotó: Felix Broede / DG

www.mupa.hu

I M P R E S S Z U M

Fotó

© N

emén

yi M

árto

n

42 Fotó

© S

cott

Che

rnis

Fotó

© N

emén

yi M

árto

n

Karafiáth Orsolya David Sanborn34

HO

RIZ

ON

T

A jubileumi évadban a Müpa látogatóit az intéz-ményhez kötődő legkiválóbb művészek hangja köszönti a koncertek előtt. A szerteágazó program-kínálatnak megfelelően az adott műfaj elismert képviselője, többek között Baráti Kristóf, Fischer Iván, Gryllus Vilmos, Juronics Tamás, Péterfy Bori, Rácz Zoltán, Sebestyén Márta, Szakcsi Lakatos Béla, Vásáry Tamás kéri a hallgatóságot a telefonok elcsendesítésére. A jubileumát ünneplő intézményt első két számjegyű születésnapja alkalmából fel is köszöntik a sztárok: eddig többek között Laurie Anderson, Elvis Costello, Daniele Finzi Pasca, Sir John Eliot Gardiner, a King’s Singers, Tony Lakatos és Zubin Mehta mondta el születésnapi jókívánságát és személyes élményét a Müpa kamerájának. A sor folyamatosan bővül, a kisfilmek megtekinthetők a Müpa hétről hétre frissülő YouTube-csatornáján!

A Bachtrack elnevezésű internetes oldal évről évre különféle statisztikákat közöl a komolyzene világából. Megtudhatjuk, kik voltak az előző esztendőben a legtöbbet játszott zeneszerzők, olvashatunk a legnépszerűbb operákról, a leggyakrabban foglalkoztatott művészekről. A legutóbb megjelent összesítés szerint a világ tíz legkeresettebb hangszeres muzsikusának listáján a zongoristák kategóriájában Várjon Dénes az ötödik, a csellisták sorában Várdai István a második, a hegedűsök kategóriájában pedig Baráti Kristóf az első. Az együttesek között is szerepel – rész-ben – magyar vonatkozású csoport. Az 1975-ben Takács-Nagy Gábor által kizárólag hazai muzsikusokból alapított, s jelenleg is két magyar tagot (Schranz Károly, Fejér András) foglalkoztató Takács Quartet a világ legkeresettebb vonósnégyeseinek lis-táján a hetedik helyet foglalja el.

Decemberben Brüsszelben tartotta éves találkozóját az Európai Fesztiválok Szövetsége (EFA). A konferencián a szervezet egyik legrégebbi teljes jogú tagját, a Budapesti Tavaszi Fesztivált, valamint a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivált Káel Csaba képviselte. Az eseményen részt vett Navracsics Tibor, az új Európai Bizottság kulturális, oktatási, if-júságpolitikai és sportügyi biztosa is. A megbeszélésen a fesztiválokat érintő legfontosabb kérdéseket vitatták meg. Többek között téma volt a két, illetve hároméves időtartamra szóló kulturális EU-pályázati lehetőségek megteremtése, az uniós pénzekből elnyerhető támogatások, pályázatok kiírásában és elbírálásában való részvétel, a történelmi műem-lékekhez köthető fesztiválok kiemelt támogatása, valamint a kulturális turizmus gazda-sági fejlesztési ágazatként való elismertetése európai szinten.

A MŰVÉSZEK KÖSZÖNTIK A TÍZÉVES MÜPÁT

MAGYAR ELŐADÓ-MŰVÉSZEK A VILÁG LEGKERESETTEBBJEI KÖZÖTT

AZ EURÓPAI FESZTIVÁLOK SZÖVETSÉGÉNEK ÉVES TALÁLKOZÓJA BRÜSSZELBEN

2014 utolsó hónapjaiban rangos szakmai elis-merésekkel díjazták a Művészetek Palotája marketingkommunikációs tevékenységét. Az intézménynek a Hammer Advertisinggel és a Quargóval közös munkája, a Szigeten bemutatott „Lógj a Müpával” szabadtéri új-cirkusz-aktivitás ezüstöt ért a Kreatív szaklap LolliPOP reklámversenyén. Különdíjat nyert a Müpa tavasszal megújult weboldala a Magyar Marketing Szövetség „Az Év Honlapja” verse-nyén is, kultúra kategóriában. A rangos pályá-zat zsűrijének indoklása szerint a honlap megjelenése „ötvözi a célcsoport vizuális el-várásait és a modern webdesign-elemeket. […] látszik, hogy minden csatornát megfelelő gondossággal és szakértelemmel kezelnek”. A Kreatív Mediadesign versenyén is előkelő helyen végzett a Müpa. A megmérettetésen első díjat érdemelt ki a Hammer ügynökséggel közösen megtervezett jubileumi plakátsorozat, és itt is trófeát szerzett az új honlap: ezúttal a Müpa és a Mito digitális ügynökség által megalkotott dizájnterv hozta el „promóciós oldalak” kategóriában a bronzérmet.

ÉV VÉGI DÍJESŐ A MÜPÁNAK

Laurie Anderson

Fotó

© S

tram

mer

Jacq

uelin

e

Baráti Kristóf

Fotó

© L

ucie

Jans

ch


ÉV VÉGI DÍJESŐ A MÜPÁNAK

A világ vezető stílusmagazinja minden hónapban inspiráló stílusötletekkel és

praktikus tanácsokkal lát el.

FRISS � STÍLUSOS � INSPIRÁLÓ

A világ vezető stílusmagazinja.InStyle.hu – KERESS RÁ A STÍLUSRA!

000_IS_mupa.indd 1 26/01/15 15:42

AK

TU

ÁL

IS Z

EN

E

FOLYTATÓDIKBeszélgetés Káel Csaba vezérigazgatóval, a Müpa tizedik évében

A PÁRBESZÉD

Káel Csaba


A minőségi kultúra folyamatos képviselete – a Művészetek Palotája létrehozói már

a kezdet kezdetén is ebben gondolkodtak. A most tíz éves előadó-művészeti intézmény

vezérigazgatója szerint ez a cél beteljesült, ennek megfelelően a következő időszakban

is nagyon jelentős feladatok várnak a Müpára.

Vajon Káel Csaba hogyan emlékszik vissza a kezdetre, 2005. március 14-ére? A nagy napra, amikor a közönség birtokba ve-hette Közép-Európa első igazi kulturális központját?Gyönyörű nap volt – és nagyon izgalmas időszak. Miközben a ház nyitására készül-tünk, én egy másik megnyitón is dolgoztam: a Fesztivál Színház első előadását, Monte-verdi Orfeo című operáját rendeztem. A hang-versenyterem kapcsán is adódott izgalom, mert a hasonló termek esetében gyakran egy évig is eltartó próbaidőszak nálunk na-gyon rövid volt: mindössze január tól március közepéig tartott. Azon a napon, a nyitáskor nem is fogtuk fel, hogy a magyar kultúra tör-ténetének milyen ritka pillanatát éljük meg. A csillagok különlegesen szerencsés együtt-állásaként találkozott egymással egy erős szakmai igény, a közönségkívánalom és a politikai döntéshozók akarata. Akkor csak annyit érzékeltünk, hogy száz évvel a Zene-akadémia nyitása után egy álom beteljesült. Lett egy csodálatos, új koncerttermünk. Több évnek kellett eltelnie, mire ráébred-tünk, mennyivel többről van szó. Hogy itt egy teljesen új gondolat – egy előadó-mű-vészeti központ gondolata – talált építé-szeti formát, és ez a forma tartalmat kér. Az is csak menet közben tudatosult ben-nünk, hogy mire vállalkoztunk. A magyar és az európai kultúra olyan minőségi képvi-seletére, amely ilyen szerteágazó formá-ban egyetlen intézményben sem valósult meg azelőtt.

A tizedik születésnapon feltétlenül említsük meg Kiss Imre nevét, akinek a halála sokakat megrendített – kiváltképp azokat, akik tudták, hogy a Müpa az életműve volt.Az életművének beteljesülése – mert az út-ja több irányból vezetett ide. Az egyik volt a Tavaszi Fesztivál, a másik a turizmus és a kultúra kapcsolata, a harmadik a színház. Életműve végül abban teljesedett ki, hogy a Művészetek Palotáját mint előadó-művé-szeti központot Magyarország és a világ számára tartalmilag hitelesítette. Hitelesí-tést adott maga az épület is, amelyet Zoboki Gábor nagyon okosan és praktikusan a hasz-nálat felől fogalmazott meg. Nem véletlen,

hogy Russell Johnsont kérték fel az akuszti-kai tervezésre, és nem véletlen, hogy Zoboki mint szenvedélyes zenerajongó, végigkon-zultálta a teljes szakmát. Tehát az épületet hamar felfedezték, híre ment, Imre pedig tartalmilag hitelesítette. Az ő vezetésének és koncepciójának az volt a lényege, hogy idehívja azokat a művészeket és nagy együt-

teseket, akik addig nem tudtak Budapestre jönni, mert a korábban meglévő helyszínek akusztikája számukra kevés volt. Itt viszont megszületett egy 21. századi akusztika, ami azt is jelenti, hogy műveket fedezhettünk fel újra, mert meghallhattunk bennük olyan zenei rétegeket, amelyeket addig nem. Azzal pedig, hogy idejöttek, ezek a nagy művészek

FOLYTATÓDIK

Elképesztően színes kulturális

kavalkádra készülünk…


AK

TU

ÁL

IS Z

EN

E

és együttesek hitelesítették a termet. Bekapcsolódtunk a világ nagy zenei körfor-gásába. Beléptünk abba a klubba, amelyet a New York-i Carnegie Hall, a londoni Royal Festival Hall, a párizsi Cité de la Musique vagy az amszterdami Concertgebouw kép-visel. És nagyon fontos, hogy az innovatív és modern irányból léptünk be.

Min változtatott az új vezérigazgató, aki ezeknek a folyamatoknak közvetve korábban is formálója volt?Kiss Imrétől kaptam egy stafétabotot, ame-lyet azóta is féltve őrzök. Olyan, mint egy igazi, csak rá van írva, hogy Művészetek Palotája. Ezt átadta nekem, mint egyik fu-tó a másiknak a négyszer százas váltóban. Két feladatom volt. Egyrészt, hogy a bran-det megőrizzem. Tehát amit a Müpa mint márka elért, azt ne hagyjam se lerombolni, se stagnálni, hanem továbbfejlesszem. De mivel közben a világ sokat változott, a kom-munikációt a tartalmi oldallal együtt kellett nagyon erősen kinyitnunk. Imre eredeti kon-cepcióját, mely szerint több műfaj van együtt jelen a Müpában, tovább szélesítettük, a kommunikációban pedig erőteljesen nyitot-tunk a fiatalok felé. Nem csak azért, mert ők lesznek a jövő hangverseny-látogatói, hanem azért is, mert nagyon fontosnak tart-juk, hogy a kulturális és művészeti értékeket

úgy tudjuk átadni a fiatal generációnak, hogy azok igényükké váljanak. Például itt él körülöttünk mintegy hatvanezer egyete-mista, akik nem is tudják, mennyi közük van, lehet a Müpához. Szeretnénk őket bevonni a különböző folyamatokba. Ennek érdeké-ben nagyon jelentős programot indítottunk el. Szerződést írtunk alá a szakkollégiumok-kal, felvettük a kapcsolatot az egyetemek-kel. Megkerestük nemcsak a művészeti, de a jogi, közgazdasági, műszaki egyetemek diákjait is. Támpontokat, feladatokat adtunk nekik, amelyek alapján pályázhatnak, vé-giggondolva, hogyan segítenének bennün-ket a szervezési, kommunikációs, marke-ting, gazdasági vagy éppen műszaki feladatok megoldásában. Mindezzel azt szeretnénk kidolgozni, hogyan lehet az övék is a Müpa.

Mennyire fenyegeti és milyen válaszlé-pésekre készteti a Müpát a konkurencia növekvő jelenléte?Nincs konkurencia. A Zeneakadémiával va-ló szakmai és egyéb együttműködés min-dig is folyamatos volt. Ezt most, hogy megnyílt az Erkel Színház, a Vigadó és több más új helyszín, felerősítettük. Élénk és komoly párbeszéd zajlik, sőt konkrét szakmai együttműködési folyamatok in-dultak. Ráadásul ettől az évtől az együtt-

működés elmélyítésére különleges lehető-séget teremt, hogy a Művészetek Palotája a Tavaszi Fesztiválnak és a CAFe Budapest-nek aktív résztvevőjévé, sőt zászlóshajójá-vá vált. Ebbe az egész kulturális élet – tehát a zene mellett a film, a színház, a képző-művészet, az iparművészet –, és persze a turizmus is bekapcsolódik. A fesztivál olyan közös terep, ahol mindenki a saját profilját erősítheti, kipróbálva olyasmiket is, amiket külön-külön egyikünk sem tudna sem fi-nanszírozni, sem megvalósítani.

Egy tavalyi felmérés szerint a Müpa a leg ismertebb kulturális brand lett Magyar-országon – és a világban is a leginkább számon tartottak egyike. Kihasználjuk-e kellőképpen a nemzetközi vonzerőben rejlő potenciált?A programok tekintetében már majdnem elértük a bécsi szintet, de az ebből szárma-zó járulékos hasznunk még nincs meg. Ezen a téren tehát van még tennivaló.

Mennyire segíthet ebben az a komoly fejlesztés, amely az elmúlt egy-két évben a Müpa falai között megvalósult? A nálunk felépített HD stúdió Európában is ritkaságszámba megy. A Concertgebouw utá-nunk fél évvel hozta létre a maga digitális stúdióját, és most zajlanak tárgyalások ar-ról, hogyan tudjuk a webcastjainkat össze-fűzni, közös üggyé tenni. Például az Echo, vagyis a European Concert Hall Organization (Európai Koncerttermek Szövetsége) nevű szervezeten keresztül, amelynek mindket-ten tagjai vagyunk. Ebbe a kommunikációs marketing projectbe most az új párizsi kon-certterem is bejelentkezett. Ha létrejön a weben egy ilyen struktúra, az elkezdi ma-gát reklámozni. És ez azt jelenti, hogy a vi-lág legfontosabb koncerttermei bárhonnan együtt elérhetők. Ez a mi rangunkat is emeli, de – ne legyünk álszerények – az övékét is. Ráadásul ezt felkínáljuk a Balassi Intézetek-nek is. A segítségükkel meg lehet hívni a közönséget egy Müpa-koncertre – HD kép-minőségben és tökéletes hangtechniká-val –, mondjuk, Johannesburgban, New York-ban vagy bárhol, ahol nagykövetségünk van.

A Müpa honlapja is megújult. Mit fog kí-nálni azon túl, ami már most is elérhető?Két Müpa-rádióval is elindulunk, az egyik klasszikus zenét ad, a másik minden egyéb zenei műfajt. Nem hagyományos, moderált rádiót, inkább streaminget kell elképzelni, zenefolyamot a Müpához kapcsolódó zenék-ből. Ebből ízelítőt kaphattak, akik karácsony előtt ellátogattak az épület előtt felállított jégpályára. Érdekesség lesz az a tár is,


2015. március 14-15.TÍZÉVES A MÜPA JUBILEUMI HÉTVÉGEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM,FESZTIVÁL SZÍNHÁZ, FESZTIVÁL TÉR, ZÁSZLÓTÉR

funzine.hu

Szórakozol velünk?!

015 hirdetes Mupa 102.5x275 hegedus.indd 1 2015.01.22. 18:15:15

ahonnan koncertélményeket lehet majd képben, hangban visz-szahívni. Készülnek már a Literárium eddig elhangzott irodal-mi estjeiből szerkesztett letölthető, bármikor meghallgatható podcastok is. Tehát használni kezdjük az úgynevezett mass médiának azokat az eszközeit, amelyeket kiépítettünk. Az el-múlt egy évben a Müpa már öt közösségi médiacsatornán – YouTube, Instagram, Pinterest, Facebook, Google+ – van jelen. A Müpa Magazin digitális formában is fent van már a Facebook oldalunkon, extra tartalmakkal körítve. Látszik, hogy nem csak szólni akarunk a közönségünkhöz, hanem azokon a csatorná-kon próbáljuk őket párbeszédbe vonni, ahol egyébként kom-munikációt folytatnak. A továbbfejlődés érdekében ez nagyon fontos.

Legalább annyira, mint az anyagiak. Költségvetési problé-mákról érkeztek baljós hírek december vége felé. Mik a kilátások? Ez állandó harc. De nem vészhelyzetről, hanem egy szemlélet-ről van szó. Arról, hogy egy intézményt nem csak fenntartani kell, hanem – ha már ilyen jelentős beruházás áll mögötte –, ki kell hozni belőle azokat az értékeket, amelyekért érdemes volt felépíteni. A kultúra a 21. század elejére meghatározó fejleszté-si ágazattá vált, nemcsak a kreatív ipar részeként, hanem mint munkahelyteremtő és új innovációs formákat is felmutató te-rület. Ahhoz, hogy mi ebben a folyamatban hosszú távon tud-junk lépni és tervezni, nem elég csupán a fenntartást támogat-ni, hanem ugyanúgy, ahogy más fejlesztési ágazatokban, akár az energiaiparban vagy a mezőgazdaságban, befektetni is kell. Másképp nem megy. Ezt a megközelítést várjuk, és ez ügyben harcolunk a magunk eszközeivel.

A születésnap megünneplése március 14-én és 15-én két teljes napon át tart majd. Milyen programmal?Szeretnénk ebbe a születésnapi ünnepségbe az egész országot bevonni. Egy kétnapos maratonra hívtuk meg azokat a művésze-ket és együtteseket, akiknek és amelyeknek sokat köszönhet a Müpa – és ők is sokat köszönhetnek a Művészetek Palotájá-nak, vagyis itt léptek fel az elmúlt tíz évben, egyszerre építve a Müpa imázsát és a sajátjukat. A Muzsikástól a Fesztiválzene-karon át a Nemzeti Filharmonikusokig mindenki itt lesz. Képvi-selteti majd magát minden műfaj, amely a Müpában jelen van. Felavatjuk a Müpa első vezérigazgatójának tiszteletére a Kiss Imre-páholyt, kiállítások lesznek és archív koncertek vetítése zajlik majd a házban két napon át. Az esemény webcaston folya-matosan követhető lesz, jelen leszünk különböző információs csatornákon, sőt a városban is a legkülönbözőbb felületeken. Meghívtuk az Európai Koncerttermek Szövetsége tartalmi plat-formjának vezetőit is, hogy a magyar kultúrának ezen a rend-kívüli bemutatóján jelen legyenek. Elképesztően színes kultu-rális kavalkádra készülünk, amit szeretnénk emlékezetessé tenni, hogy mindenkiben tudatosuljon, milyen gazdag és mi-lyen széles skálán mozog a mi kultúránk. Különleges ünnep lesz, ahol nem az ünneplés a lényeg. Nem magunkat ünnepel-jük, hanem a kultúránkat.

Petrányi Judit

KL

AS

SZ

IKU

S

A nigériai születésű szoprán, Omo Bello sejt-biológiai és genetikai tanulmányait köve-tően, életét az éneklésnek szentelve vált sikeres szopránná Franciaországban. Az éne-kesnő a Conservatoire-on szerzett diplomát, majd ezt követően számos fesztivál és ope-raház színpadán debütált. Legutóbb 2014-ben a Paris Opera Competition alkalmával aratott elsöprő győzelmet: az első helyezés és a nagydíj mellett ő vihette haza a közön-ségdíjat is. A színpadokon kívül számos más kulturális és társadalmi színtéren is aktív: a zenét olyan univerzális nyelvként használ-ja, amely képes áthidalni a származási, val-lási, kulturális és generációs különbségek-

ből adódó határokat. Zongorista partnereként a magyar felmenőkkel is rendelkező párizsi művészt, Clément Mao-Takacsot hallhatjuk. A szólistaként, kamarazenészként, karmes-terként és zeneszerzőként egyaránt aktív fiatal zenész Kőmíves János asszisztense-ként korábban többször vezényelt a Magyar Állami Operaházban is.

Igazi kuriózumnak számít Omo Bello és Clément Mao-Takacs műsora, mely ezúttal a népszerű operaáriák helyett a bel canto repertoár talán kevésbé ismert alkotásaiból: Bellini, Rossini, Verdi, Respighi és Tosti da-laiból áll össze. A válogatás a legkülönfé-

lébb történeteket, tájakat, hangulatokat tárja elénk: Júlia románca, Rossini párizsi szalonok hangulatát idéző dalai (Soirées musicales) vagy épp Respighi toszkán népv-költészeten alapuló kompozíciói mind külön, önálló világot teremtenek maguk köré.

Az est második felében színpadra lépő csel-lista, Michael Petrov mindössze tizenkét éves volt, mikor először vett részt a Kronberg Aka-démia mesterkurzusán. A fiatal bolgár fiú már ekkor kitűnt tehetségével, melynek köszön-hetően Kronbergből a Rosztropovics Alapít-vány jóvoltából egy új csellóval gyara pod va térhetett haza. Az elmúlt évadban a Phil-

KÉZA legtehetségesebb fiatal zenészeket Európa-szerte bemutató Rising Stars sorozat

márciusi koncertjén nem hétköznapi társaság lép pódiumra. Az Európai Hangverseny-

termek Szövetsége (ECHO) által szervezett, a kontinens legnevesebb helyszíneit érintő

turné keretein belül Omo Bello szoprán, Michael Petrov csellista, valamint két zongo-

rista, Clément Mao-Takacs és Ashley Fripp érkezik a Művészetek Palotájába. Változatos

kamarazenei repertoárjukon a romantika és a 20. század elejének különböző alkotásai

szerepelnek: a műsorban a bel canto dalok és Chopin zongoraművei mellett César Franck

és Stravinsky egy-egy műve is helyet kap.

Fotó

© K

aupo

Kik

kas

Michael Petrov

KÉTHANG,NÉGY


harmo nia Zenekarral Dvořák Csellóverse nyét, valamint a Royal Philharmonic Orchestrá val Elgar versenyművét játszva aratott sikereket. A csellót olyan hangszernek tekinti, amely nem ismer kifejezésbeli határokat.

Ashley Fripp fiatal kora ellenére szólistaként és kamarazenészként a világ olyan nagy kon-certtermeit hódította már meg, mint a Royal Festival Hall, a Musikverein vagy a Carnegie Hall. Több mint egy tucat zenei versenyen nyert különféle díjakat, és többek között a BBC televíziós és rádiós közvetítéséinek is rendszeres szereplője. A közelmúltban vette lemezre Chopin mindkét zongoraversenyét, így biztosak lehetünk benne, hogy a Berceuse és a Barcarola tolmácsolójaként igazi Chopin-szakértőként lép majd színpadra. Kamara-partneréhez, Petrovhoz hasonlóan Fripp is a Guildhall School of Music intézményében diplomázott.

Petrov és Fripp előadásában két népszerű csel-ló-zongora átirat szólal majd meg: Stravinsky Olasz szvitje a Pulcinella balettből, valamint César Franck eredetileg hegedűre és zongorára komponált A-dúr szonátája. Stravinsky a Pulcinellában a 18. században alkotó Pergolesi-nek tulajdonított műveket is felhasznált,

átalakítva és újraírva őket saját, összetéveszt-hetetlen zenei stílusában. A balett bizonyos számait kiemelve Stravinsky 1932-ben Gregor Piatigorsky csellista segítségével készítet-te el az Olasz szvitként ismert kompozíciót. Egészen más zenei világot képvisel Franck Jules Delsart által csellóra átírt A-dúr szonátá-ja, mely máig a csellisták legkedveltebb kon-certdarabjai közé tartozik. A szonátát a szer-ző a hegedűművész Eugène Ysaÿe-nak de-dikálta, később pedig – egy homályos meg-jegyzésre hivatkozva, mely szerint a mű

eredetileg mégis csellóra készült volna – Pablo Casals is előszeretettel játszotta turnéin a darabot.

Belinszky Anna

2015. március 5.RISING STARSHANGGAL ÉS NÉGY KÉZZELOMO BELLO, CLÉMENT MAO-TAKACS,MICHAEL PETROV, ASHLEY FRIPPFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Elveszett a bel canto?Bár a bel canto elnevezés használata a 19. század közepéig egyáltalán nem volt divatban, Rossini már 1858-ban az olasz énekhagyomány hanyatlásáról beszélt. „Jaj nekünk, mind-örökre elveszett számunkra a bel canto” – aggódott a szerző, aki ekkorra már közel há-rom évtizede visszavonult az operaírástól. A könnyed, szép éneklésről, lágy futamokkal és trillákkal díszített, érzékeny dallamvonalairól ismertté vált bel canto időszaka legszűkebb értelemben a 19. század első évtizedeire, Rossini, Donizetti és Bellini operaszínpadi uralmá-nak idejére vonatkozik. A bel canto líraisága, technikai finomságai és árnyalatai azonban a 19. század szinte minden zeneszerzőjére hatással voltak. Bár soha nem volt hajlandó elismerni, korai művei, mint például A szerelmi tilalom, arról árulkodnak, hogy az olasz énekstílus még Richard Wagner művészetét sem hagyta érintetlenül. Technikai bravúrja-iknak, könnyen terjedő dallamfordulataiknak és kifejező drámaiságuknak köszönhetően a 19. század olasz operái ma is hallatlan népszerűségnek örvendenek. Rossinit megnyug-tathatnánk: a bel canto nem veszett el, tovább él és virágzik a 21. század operaházaiban és koncerttermeiben is!

„A cselló világfővárosa”Msztyiszlav Rosztropovics nevezte így Kronberget, azt az alig húszezer lelket számláló né-met kisvárost, amelynek akadémiája világviszonylatban is a fiatal vonósok – kiváltképp a csellisták – számára leginspirálóbb intézmények egyike. Sokat elárul az akadémia ki-emelkedő színvonaláról, hogy Rosztropovics által alapított Művészeti Tanácsának tagjai között nem kisebb neveket találunk, mint Yuri Bashmet, Marta Casals Istomin, Gidon Kre-mer és Schiff András. A Kronberg Akadémia célkitűzése, hogy a legtehetségesebb, ígéretes karrier előtt álló fiatal művészeket a lehető legmagasabb művészi szinten képezze tovább, inspirálja és felkészítse a nemzetközi zenei életben való helytállásra. Az akadémia mes-terkurzusaira, kamarazenei programjaira, valamint az általuk életre hívott Pablo Casals Csellóversenyre és a kétévente megrendezett Cselló Fesztiválra a világ minden tájáról ér-keznek fiatal művészek, hogy a közös zenélésből, a különböző kultúrák találkozásából, az új ismeretségekből szakmai és emberi szempontból egyaránt életre szóló tapasztalatot nyerjenek. Ahogyan az egyedülálló légkörről Schiff András is nyilatkozott: Kronberg „igazi oázis” a zenészek számára.

Omo BelloFo

tó ©

Stu

dio

1B

Ashley Fripp


KL

AS

SZ

IKU

S

Ha a New York Times kritikusa azt írja a Fischer Iván vezette Budapesti Fesztiválzenekar operaprodukciójáról, hogy „a New York-i operaszezon fénypontja volt”, az máris felkeltheti kíván-csiságunkat a március 7-i Varázsfuvola-előadás iránt, hiszen az amerikai kritikus is Mozart-operát hallott tavaly az együttes előadásában (a Figaro házasságát), de akár azért is érdekes le-het, mert éppen a Schikaneder színháza számára írott daljáték volt a zenekar legelső szcenírozott operaelőadása – még intéz-ményesülése előtt.

Persze ha még ez sem lenne elég, akkor a parádés szereposztás is magáért beszél: az Éj királynőjét a német Mandy Fredrich ala-kítja, aki éppen ebben a szerepben debütált zeneakadémista-ként, majd pár évvel később a Salzburgi Fesztiválon Harnoncourt irányítása alatt; a 2009-ben ECHO Klassik Díjjal kitüntetett spa-nyol-katalán szoprán, Nuria Rial formálja meg Paminát; Taminót a svájci lírai tenor, Bernard Richter énekli, aki a szerepet 2001-ben már a Lipcsei Operában alakította. A német bassz bariton, Hanno-Müller Brachmann, aki Papageno jelmezét ölti magára, többször fellépett Schiff Andrással dalesteken, és a legnagyobb karmesterek keze alatt énekelhetett. A Sarastróként látható-hallható Friedemann Röhling pedig vendége volt már a világ jóformán összes vezető operaszínpadának. Az előadás külön-legessége még, hogy Fischer Iván a vezénylés mellett rendező-ként is jegyzi a produkciót.

Szerencsénkre nem telik el év anélkül, hogy Budapestre látogat-na Grigorij Szokolov, akinek játékát leggyakrabban a „mágikus” és „varázslatos” szavakkal jellemzik – elég csupán rápillantani a művész honlapján összegyűjtött kritikák és beszámolók címei-re. 1966-ban a Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen elért első helyezésével az akkor tizenhat éves orosz zongorista elindult a világhír felé – és játékát azóta is csodálattal hallgatják. Havonta nyolc-tíz koncertet ad, ami éves viszonylatban tetemes meny-nyiség, különösen egy hatvanöt éves művész esetében. Játé-kának szuggesztív hatását gyakran hasonlítják Szvjatoszlav Richteréhez.

Hatalmas repertoárjában megtalálhatók a leggyakrabban ját-szott Beethoven-szonáták és Chopin-művek éppúgy, mint a rit-kábban hallható francia barokk billentyűs zenék vagy Szkrjabin-prelűdök. Mostani műsorával a barokk és a korai romantika közötti utazásra invitálja a hallgatóságot, szigorúan betartva a krono-lógiát. Johann Sebastian Bach örök érvényű zenéjét a Clavier-Übung első kötetének nyitódarabja, a B-dúr partita (BWV 825) képviseli, amely után Beethoven korai D-dúr szonátáját (op. 10, No. 3) játssza Szokolov: az 1798-as keltezésű mű második, tra-gikus hangvételű lassú tétele a kompozíció egyik legtöbbet idé-zett része. A szünet után pedig a kései Schuberté a főszerep: az 1823-ban komponált, kiemelkedő jelentőségű a-moll szoná-ta (D 784) és a hat rövid darabból álló híres sorozat, a Moments Musicaux (D 780) hangzik majd el.

VARÁZSFUVOLA ÍNYENCEKNEK

A ZONGORA- MÁGUS

2015. március 7., 9, 11.MOZART: A VARÁZSFUVOLABUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKARRENDEZTE ÉS VEZÉNYEL: FISCHER IVÁNBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. március 17.MVM KONCERTEK – A ZONGORAGRIGORIJ SZOKOLOV ZONGORAESTJEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó

© M

arco

Bor

ggre

ve

Fotó

©Grigorij SzokolovFischer Iván


A Kennedy-merénylet, valamint nem sokkal később a zeneszer-ző Marc Blitzstein tragikus halála után Leonard Bernstein alko-tói válságba került: 1963-ban az előbbi szomorú esemény emlé-kére még megírta Harmadik szimfóniáját, a Kaddisht, de aztán 1965-ben szabadságoltatta magát a New York-i Filharmonikusok-nál. Egy elkezdett Broadway-musical mellett az angliai chiches teri katedrális papja, Walter Hussey felkérésére belefogott egy „zsol-tár-szvitbe”, amelyet nagyon sok dodekafon stúdium előzött meg, amiket aztán rendre kidobott, s így nyugodt szívvel jelent-hette ki saját, jól ismert stílusában írott új művéről: „a legköny-nyebben befogadható B-dúr darab, amit valaha írtam”. Bernstein Chichesteri zsoltárok című műve mellett a március 22-i hangver-senyen más hasonlóan „fogyasztható”, de mindenképp igencsak ismert művek is megszólalnak majd: Ravel Bolerója és Beethoven V. (c-moll, „Sors”) szimfóniá ja.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, a Nemzeti Énekkar és a Magyar Rádió Gyermekkórusának szólistája szólistái élére az a Daniel Oren áll, akit maga Bernstein választott ki a Chichesteri zsoltárok 1968-as bemutatója fiúszoprán szólistájának. Oren a karmesteri pályát Herbert von Karajan és Franco Ferrara irányítá-sa alatt kezdte, 1975-ben pedig a Karajan nevével fémjelzett első karmesterversenyt is megnyerte. Az izraeli dirigensnek ekkor indult el nemzetközi karrierje: főképp olasz operákat vezényelt előbb Itália, majd a világ több más jelentős dalszínházában. Emel-lett nem hagyta félbe szimfonikus karrierjét sem, hiszen a mos-tani produkción kívül több neves együttes mellett időnként a Berlini Filharmonikusokat is vezényli.

Gioacchino Rossini harminchat éves koráig több mint negyven operát komponált, majd életének hátralévő negyven évében so-ha többé nem tért vissza a művészetét olyannyira meghatározó színpadi műfajhoz. Saját és barátai szórakoztatására szánt több kisebb darab megírása mellett 1831-ben, spanyol útja során fel-kérést kapott Fernandez Valera államtanácsostól, hogy meg ze-né sít se Jacopone da Todi híres Mária-himnuszát, a Stabat matert. A keletkezés mintegy tízéves intervallumot ölel fel, ami eléggé különös, ha meggondoljuk, hogy Rossini szinte néhány hét alatt elkészült egy-egy operájával. A betegeskedő szerző a partitúra felét elkészítette, a másikat viszont barátjára, Giovanni Tadolinira bízta. Valera halála után Rossini párizsi kiadójához, Aulagnier-hez került a kézirat, de a szerző nem engedte ebben a formá-ban előadni a művet, csak miután Tadolini tételeit a sajátjaival helyet te sítette. A mostani nagycsütörtöki hangversenyen Rossini műve előtt Verdi Négy szent énekéből is a Stabat mater hangzik majd el, ame lyet szerzője szintén utolsó operája után, 1896-ban komponált.

A világ jelentős operaszínpadain megforduló nagyszerű olasz szoprán és tenor, valamint kínai basszus szólista mellett (Maria Agresta, Francesco Demuro és Li Liang) az előadásban feltűnik a fiatal Vörös Szilvia, az I. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny nagydíjasa is. A Nemzeti Filharmonikus Zenekart és a Nemzeti Énekkart a jelenleg Varsóban főzeneigazgatói tisztséget betöltő Carlo Montanaro vezényli.

Tóth Endre

„A LEGKÖNNYEBBEN BEFOGADHATÓ”

ÉLET AZ OPERÁK UTÁN

2015. március 22.DANIEL OREN ÉS A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARAVEZÉNYEL: DANIEL ORENBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. április 2.VERDI ÉS ROSSINI: STABAT MATERKÖZREMŰKÖDIK: MARIA AGRESTA, VÖRÖS SZILVIA, FRANCESCO DEMURO, LI LIANG,NEMZETI ÉNEKKAR, NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKARVEZÉNYEL: CARLO MONTANAROBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó

©

Fotó

©Daniel Oren Carlo Montanaro


KL

AS

SZ

IKU

S

HATALMAA ZENEA Tűzijáték-zene nyilvános

próbájára 1749-ben tizenkétezer

fizetővendég volt kíváncsi, London

közlekedése három órára meg-

bénult. Noha más időket élünk,

így ma aligha okozna forgalmi

dugót, de Händel zenéje korunkban

is méltán népszerű. Ünnepélyes

és szórakoztató, mély és könnyed

oratóriumai mint megannyi képes-

könyv mesélnek el hőstörténeteket.

A legnagyobb görög hadvezért

érzé keny lelkű emberként mutatja

be, aki tökéletesen érti és érzi a ze-

ne minden rezdülését: a Nagy Sándor

ünnepe című alkotást különleges

rendezésben láthatjuk márciusban,

néhány nappal Händel születésének

330. évfordulója után.

Fotó

© M

arty

nas

Ale

ksa,

Lit

ván

Nem

zeti

Ope

ra é

s Ba

lett

szín

ház

Bacchus – Eligijus Butkus

A népszerűséget nem feltétlenül a kiadott kották számában mérték a 18. század első felében; oratorikus művei közül a korszak egyik legjobban megfizetett zeneszerzője, Händel például mindössze kettőt láthatott megjelenni nyomtatásban. A Nagy Sándor ünnepe avagy a zene hatalma című művét – amely egyszerre óda, opera és oratórium – előfizetéses formában adták ki, Houbraken híres Händel-portréjával díszítve, az előfize-tők hosszú listájának élén a brit királyi család hét tagja szerepelt. A közönség 1736 február-jában hallhatta először a Covent Garden ben, de a zeneszerző életében még több mint öt-ven alkalommal játszották, sőt halála után is ismerték – ami pedig nagy szó volt, amikor szinte kizárólag kortárs zenét játszottak. Mára kétségtelenül vesztett népszerűségé-ből, de a Nagy Sándor ünnepe egyike annak a négy nagyszabású Händel-kompozíciónak, amelyet Mozart áthangszerelt az 1790-es évek elején, Gottfried van Swieten báró csá szári könyvtárban rendezett koncertjei számára.

Az elmúlt évszázadokban a mű méltatlanul háttérbe szorult a hasonló témájú Szent Cecília-óda mellett, ezért is döntött úgy a Művészetek Palotája és a Litván Nemzeti Opera, hogy koprodukcióban bemutatja. Az első előadást 2014 júniusában rendezték a litván fővárosban, a Vilniusi Fesztivál zá-róeseményeként, 2015 januárja és áprilisa között minden hónapban egyszer műsor ra tűzik. Mi március 28-án láthatjuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, Káel Csaba rendezésében, nemzetközi szereplő-gárdával, sztárdivattervező jelmezeivel (lásd keretes írásainkat).

Az alaptörténetet a zeneszerzőnél két gene-rációval idősebb John Dryden öntötte versbe a zene védőszentje, Szent Cecília tiszteleté-re, a költeményt Händel kortársa, a Sámson-oratórium librettóját is jegyző Newburgh Hamilton írta át megzenésítésre alkalmas formába, a mitológiai történetet némileg a kor ízléséhez igazítva. Händel aligha kapha-tott volna ennél jobban testhez álló librettót. A cselekmény csak vázlatosan rajzolódik ki az áriák, recitativók és kórustételek láncola-tában, a középpontban a szenvedélyek, az érzelmek megjelenítése áll. A perzsa város, Perszepolisz leigázása alkalmából Nagy Sándor ünnepséget rendez, amelyen őt és szerető-jét, Thaiszt a lantos-énekes Timótheusz szó-rakoztatja, a zenében meg jelenő karakterek-nek megfelelő hangulatokat, érzéseket keltve hallgatóságában – addig-addig, míg a muzsi-ka hangjai arra indítják a rettenthetetlen Nagy Sándort, hogy feléges se a várost, gö-rög katonái halálát megbosszulandó.

A budapesti előadáson a címszerepet a lit-ván basszus, Tadas Girininkas alakítja, a ren-dezés koncepciójába tökéletesen beleillik, hogy a nagyszerű művésznek nem esik ne-hezére az angol nyelvet oroszos akcentus-sal ejteni. Miah Persson énekli a szoprán fő-szerepet, őt aligha kell bemutatni, hiszen számos nagy sikerű produkcióban élvezhet-tük rendkívüli zeneiségét. Az alt szólistát, a szlovák Lucia Duchoňovát még nem ismeri a magyar közönség, a német Eric Stoklossa azonban már több szálon kötődik a Művé-

szetek Palotájához: 2014 januárjában Eötvös Péter új operájának Ádámjaként láthattuk-hallhattuk, valamint tenor szólis ta ként köz-reműködött az 2015-ös újévi hangversenyen is. A Vashegyi György vezette Purcell Kórus és Orfeo Zenekar korábban nem játszotta a művet, a két együttest a barokk zenei spe cia-lista, Helmuth Rilling egykori tanítványa, a Bambergi Szimfonikusok zeneigazgatója és a Lübecki Nemzetközi Kórusakadémia művé-szeti vezetője, Rolf Beck dirigálja.

Várkonyi Tamás

HATALMA…a muzsika hangjai arra indítják

a rettenthetetlen Nagy Sándort,

hogy felégesse a várost…

Nagy Sándor, az orosz újgazdag multimilliárdosA rendező Káel Csaba a Dryden-óda emberi-erkölcsi, humán-etikai oldalait domborítja ki a színpadon. Egy hódító életében történt események kapcsán vet fel hatalom és ember viszonyát érintő kérdéseket, továbbá azt, hogyan lehet a hatalmat befolyásolni, hogyan éli meg a sikereket, a bukásokat a hatalmat gyakorló gyarló ember. Mint mondja, bizo-nyos filmekben, filmsorozatokban találkozhatunk hasonló beállításokkal, de azok nem e kérdések filozófiai részét taglalják. Káel Csaba koncepciójában a történet napjainkban játszódik; Nagy Sándor személyét orosz újgazdag multimilliárdos jeleníti meg, aki New York-i penthouse-ában divatbemutatót rendez barátainak, felvonultatva az haute couture világ krémjét. A produkció díszleteit Szendrényi Éva tervezte, a barokk zenéhez szervesen kapcsolódó, azt látványilag még izgalmasabbá tevő videó-látványelemek Bordos László Zsolt munkáját dicsérik.

Divatszakma a zenés színpadon A divatbemutatót középpontba állító alapszituáció kulcsszerepet ad a produkció jelmez-tervezőjének. Ez pedig nem kisebb személyiség, mint a litván sztárdivattervező, Juozas Statkevičius. Az 1968-ban született művész érdekes személyiség, aki a nemzetközi divat-szakmában is jelen van Los Angelestől New Yorkon át Párizsig; ő az első litván divatter-vező, akinek kreációit a legrangosabb francia és amerikai divatmagazinok is bemutatták. Ismertségét és népszerűségét jelzi, hogy elnököknek, trónörökösöknek, popsztároknak, filmsztároknak is tervezett ruhákat, japán inspirációból merítő kollekcióját pedig tízezer fős, telt házas sportcsarnokban mutatta be. Minden évben más ország kultúrájához kapcsolódik haute couture, exkluzív és egyedi gyártású ruhadarabokat felvonultató kol-lekcióival, rendszerint hosszabb időt töltve el az adott országban, tanulmányozva annak kultúráját, öltözködési szokásait, az ott lakók életstílusát. Opera-jelmeztervezői munkás-sága jelentős: Mozart, Puccini, Gounod, Verdi, Massenet műveinek színpadra állításában is aktívan közreműködött.

2015. március 28.HÄNDEL: NAGY SÁNDOR ÜNNEPEA LITVÁN NEMZETI OPERA ÉS A MŰVÉSZETEK PALOTÁJA KÖZÖS PRODUKCIÓJA, FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁSKÖZREMŰKÖDIK: MIAH PERSSON, LUCIA DUCHOŇOVA, ERIC STOKLOSSA, TADAS GIRININKAS, PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR (MŰVÉSZETI VEZETŐ: VASHEGYI GYÖRGY)DÍSZLET: SZENDRÉNYI ÉVA, JELMEZ: JUOZAS STATKEVIČIUS, VIDEÓ: BORDOS LÁSZLÓ ZSOLT, FÉNYTERV: LEVAS KLEINAS,VEZÉNYEL: ROLF BECK, RENDEZŐ: KÁEL CSABABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


Baráti Kristóf

HANGSZERESCSÚCSTALÁLKOZÓ

KL

AS

SZ

IKU

S

Nem sok magyar hegedűművésznek adatik meg, ami Baráti Kristófnak (1979): szólóest a Carnegie Hallban. Műsorának középpont-jában Johann Sebastian Bach d-moll partitája (BWV 1004) állt. Ennek fényében nem meg-lepő, hogy a világhírű hegedűs Müpa-beli hangversenye szintén az 1720 körül Köthen-ben keletkezett kompozícióval fog kezdődni. A mű magában foglalja a sokszor önállóan is előadott Chaconne-t, amelyet Yehudi Menuhin a valaha létrehozott legtökélete-sebb zenei „építménynek” nevezett.

Beethoven sem hiányzik a kínálatból: 1808-ban keletkezett D-dúr triója (op. 70, no. 1) csendül fel, amelynek mellékneve – Szellem – Carl Czernytől ered. Visszaemlékezéseiben a Beethoven-tanítvány azt írta, hogy a trió második tétele mindig is Hamlet atyjának szellemére emlékeztette őt. Bár ez pusztán Czerny fikciója volt, nem járt messze az igaz-ságtól: Beethoven jegyzetfüzeteiből ma már

ismert, hogy a kompozíció keletkezésének idején komolyan foglalkoztatta Shakespeare Macbethjének megzenésítése. A trió vázla-taiban a „Macbett” és „Ende” szavak szere-pelnek a Largo mellett, ezért feltételezhető, hogy a tételt később a boszorkányok zené-jeként akarta felhasználni.

A szigorú szerkesztés, a tudatos zenei épít-kezés Bohuslav Martinů hegedűre és brácsá-ra írt Három madrigáljának (H. 313) éppúgy jellemzője, mint a Bach-chaconne-nak. Bár a darab névválasztása reneszánsz előképet feltételez, Martinů 1947-es művében sokkal inkább a 18. századi formákat – és különösen Mozart azonos hangszerösszeállításra írt szo-nátáit – veszi alapul. A madrigálszerűséget főként az első tétel sodró ritmikája és vál-tozatos, hol kontrapunktikus, hol homofon textúrája adja, de a három tétel könnyed, mégis komoly hangvétele is a 16. század kedvelt vokális műfajára utal.

Gabriel Fauré egyik legismertebb műve az I. (c-moll) zongoranégyes (op. 15). Ellentét-ben a hangverseny többi darabjával, a kom-pozíció első hallásra valószínűleg nem zene-szerzéstechnikai bravúrjaival, sokkal inkább áradó, végtelen dallamosságával fogja meg-ragadni a közönség figyelmét. Utóbbi Richard Wagner hatása, akivel – és persze zenéjé-vel – Fauré 1879-ben, nem sokkal a kvartett megírása előtt találkozott. Fauré azonban, ellentétben több neves francia pályatársá-val, nem került a német szerző bűvkörébe: a tőle tanultakat részévé tette jellegzetes stílusának, amely hidat képez a későroman-tikus César Franck és a századforduló fran-cia zenéje, Debussy és Ravel stílusa között.

Baráti partnerei a nemzetközi hangverseny-élet keresett művészei. A Bartók zongora-versenyeit is műsorán tartó, kiváló Debussy-játékos, Jean-Efflam Bavouzet (1962) 1995- ben Solti György vezényletével debütált az


Fotó

© S

tram

mer

Jacq

uelin

e

A Müpa kínálatának visszatérő cseme-

géje: kiemelkedő magyar muzsikusok vi-

lághírű külföldi pályatársakat látnak

vendégül, hogy a Bartók Béla Nemzeti

Hangverseny terem pódiumán együtt

népszerűsítsék a kamarazenét. A közön-

ség hallhatta már Várjon Dénes, később

Fenyő László estjét. A Kossuth-díjas

hegedűművész, Baráti Kristóf nem

először házigazda. Tavaly Enrico Pace

társaságában lépett fel, de idei

vendégei is világklasszisok: a brácsás

Kim Kashkashian, a zongora művész

Jean-Efflam Bavouzet és a csellista

Várdai István.CSÚCSTALÁLKOZÓOrchestre de Paris élén, ezért sokan őt tartják a magyar szár-mazású karmester utolsó nagy felfedezettjének. Soltit igazol-ja, hogy Bavouzet azóta többszörös versenygyőztes, illetve a Gramophone- és az Arany Hangvilla-díjat is elnyerte. Az örmény származású amerikai Kim Kashkashiant (1952), korunk egyik legnagyobb brácsaművészét nem kell bemutatni a budapesti közönségnek, hiszen évtizedek óta jár a magyar fővárosba (ma-gyar zongorista partnere is van Nagy Péter személyében), és már a Művészetek Palotájának is visszatérő vendége. Hasonlóan a csellista Várdai Istvánhoz (1985), számos nemzetközi megmé-rettetés – legutóbb a rangos müncheni ARD-verseny – győzte-séhez, aki az elmúlt években személyes jó barátja, Baráti Kristóf mellett a magyar zenei előadó-művészet világszerte megbecsült nagykövetévé vált.

Németh Zsombor

2015. április 8.BARÁTI KRISTÓF ÉS VENDÉGEIBARÁTI KRISTÓF, KIM KASHKASHIAN,VÁRDAI ISTVÁN, JEAN-EFFLAM BAVOUZETBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KL

AS

SZ

IKU

S

„1977-ben, tizenhét évesen hallottam először a Les Percussions de Strasbourgot Budapes-ten, és világossá vált számomra, hogy az ütő hangszeres művészetnek olyan perspek-tívái léteznek, melyekről addig nem tudtam” – emlékszik vissza Rácz Zoltán az Amadinda ötletének első szikrájára. Az azóta harminc éve működő, világszerte ismert és ünnepelt együttes rengeteg művésszel, zenekarral és együttessel játszott már együtt. Koncert-jeiken mindig szem előtt tartják hitvallásu-kat és küldetésüket: jelentős ütős darabok magyarországi bemutatása, magyar művek külföldi előadása, a zenekar tagjainak aktív zeneszerzői tevé keny sége, új művek létrejöt-te és időtálló alkotások ütős együttesre való

átírása. Emellett a különböző kultúrák tradi-cionális kincseinek feltárása is szívügyük, így elmélyültek többek közt Tahiti, Bali, Ghána és Zimbabwe zenei világában. Hiába a föld-rajzi távolság, szellemben a magyar népze-néhez az Amadinda utóbbi arca áll legköze-lebb, így a Muzsikás együttessel közösen adott koncertjükön is ezen lesz a hangsúly.

Bár ma akár a Zeneakadémián is választhat-juk a népzenét főtárgyként, negyven éve, mikor a Muzsikás létrejött, még úttörőnek számított egy ilyen együttes. Ők voltak az elsők, akik egyenértékű műfajjá tették a nép-zenét a klasszikus muzsikával vagy a jazzel. Fő irány vonaluk mellett foglalkozik a zene-

kar zsidó, kelta és más népek zenéjével, jazzel és komolyzenével is. Mindezek ötvöze té ben rejlik egyéni hangjuk és sok éves töretlen népszerűségük titka. 2013-ban ünnepelték kerek évfordulójukat a Sziget Fesztiválon, ahová komolyzenei múltjukhoz híven meg-hívták Jandó Jenő zongoraművészt és az Amadindát is. Bár több évtizedre nyúlik visz-sza barátságuk a Rácz Zoltán vezette együt-tessel, ez utóbbi rövid szakmai együttmű-ködésen kívül mindeddig nem léptek még közösen színpadra. Mikor a 2014-ben jubi-láló Amadinda elnyerte Az Évad Együttese címet a Müpában, három zenekarral szer-vezhettek közös fellépést. Hamar Dániel, a Muzsikás ritmushangszerese elmondása

Ritmusdominanciájú népzene vagy népzenét játszó ütőegyüttes? Első megközelítésre

talán szokatlannak tűnhet az Amadinda és a Muzsikás együttműködése, jobban

belegondolva azonban nem is áll olyan távol egymástól ars poeticájuk.

Ki mondta, hogy valami nem lehet

egyszerre édes és sós?


TRADICIONÁLIS

Amadinda

2015. április 16.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLAMADINDA 30 – JUBILEUMI KONCERTSOROZATAZ AMADINDA ÉS A MUZSIKÁSBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

szerint régi álom vált valóra mindkét műhely részéről, mikor Rácz Zoltán felkérte őket, hogy játsszanak együtt a Tavaszi Fesztiválon.

A rengeteg népzenei gyűjtés közt akadnak olyanok, amelyek lakodalomban, farsangkor, népi bálokban ké-szültek. Bár a zenéből talán kevesebb hallatszik e felvé-teleken, mégis felfedezhető valami többlet, amit nevez-hetnénk akár zajnak, zörejnek is: a tánc ritmusa, a lábak dobogása, a táncosok kiáltásai mind hozzájárulnak a ze-nekarhoz, élőbbé téve ezzel zenéjüket. Az Amadindá hoz kapcsolódva ezt használja ki a Muzsikás, előtérbe he-lyezve a ritmus szerepét. A kérdés-felelet jellegű koncer-ten keveredni fog magyar és távoli népek kultúrája, népi és klasszikus, alternatív és tradicionális zene – hiszen ki mondta, hogy valami nem lehet egyszerre édes és sós?

Könyves-Tóth Zsuzsanna

Fotó

© O

pitz

Tam

ás

CROSSOVER

Muzsikás

KL

AS

SZ

IKU

S

A nyitónapon, április 10-én Gyenyisz Macujev (1975) lép a Bartók Béla Nemzeti Hangver-senyterem közönsége elé, a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok szó-listájaként. Az irkutszki születésű zongora-művész régi ismerősünk: számos alkalommal vendégszerepelt már Budapesten verseny-művek előadójaként, de szólóestjét is hall-hattuk – utóbbit éppen a Müpa nagytermé-ben. Vérbeli virtuóz, abból a fajtából, melynek képviselői nem szégyellik előtérbe helyezni a technikai bravúrt. Az egykori Csajkovszkij-versenygyőztes (1998) szeret olyan műso-rokat összeállítani, melyekkel azt bizonyítja, hogy teherbírása rendkívüli. Fogalmazhat-nánk úgy is: sportteljesítményként értelmezi a zongorázást – s ez aligha csoda, hiszen az atlétatermetű muzsikus gyermekkorában szenvedélyesen sportolt: jégkorongozott, futballozott, azzal sem törődve, ha olykor eltörte a kezét (ez kétszer is megesett vele).

Legkedvesebb stílusterülete a 19. századi re-pertoár: Csajkovszkij, Liszt, Rachmaninov művészete. A magyar közönség nem egyszer hallotta már olyan hangversenyeken, melyek műsorán az említett szerzőktől nem egy, nem is két, hanem három (!) versenyművet ját-szott egyetlen estén. Hatalmas erő jellemzi, óriási fortissimókra és szimfonikus hangha-tásokra képes – máskor azonban a szibériai vaskéz ujjai alól leheletfinom piano-gyön gy-

szemek peregnek ki. Szívesen váltogatja a végleteket – provokatív alkat. Mostani buda-pesti látogatása alkalmából kivételesen csak egy zongoraversenyt szólaltat meg, az azon-ban nem akármilyen: Macujev Rachmaninov III. (d-moll) koncertjét játssza. Az előadást azért is érdemes lesz meghallgatni, mert a karmester, Kocsis Zoltán Rachmaninov életművének értő és elmélyült ismerője.

Amióta nyilvános hangversenyélet létezik, a közönség sok és sokféle sztárt körülrajon-gott már: csodálta ördöghegedűsök és zon-

goristafenomének virtuozitását, hevert kar-mesterdiktátorok lába előtt. A legfényesebb csillag azonban mindig az énekes volt, vagy inkább az énekesnő – a díva, akinek nemcsak hangját-technikáját, zenei előadó-művésze-tét és színészi alakításait lehet csodálni, de báját, szépségét is. A dívától a publikum a teljesség élményeként, „csomagban” kapja mindazt, amit másoktól külön-külön. Minden fesztiválnak szüksége van tehát egy dívára – s az idei Budapesti Tavaszi Fesztiválnak van is egy: Elīna Garanča (1976). A lett lírai mezzo-szoprán korábban nem járt Budapesten, a

Családtagok a pódiumonA világjáró művészeket sokan sajnálják, mert annyi időt kell szeretteiktől távol tölteniük utazásaikon, repülőgépen, szállodai szobákban. De nem mindenkinek! A legendás bel can-to szoprán, Joan Sutherland pályája összeforrt férje, a karmester-zongorakísérő Richard Bonynge tevékenységével. A magyar közönség is láthatta-hallhatta Edita Gruberovát élet-társa, Friedrich Haider vezényletével fellépni. Említhetnénk a finn szopránt, Anu Komsit is, aki karmester férje, Sakari Oramo társaságában lépett fel a Müpában, a Nemzeti Fil-harmonikusok hangversenyén. Hasonlóan kellemes helyzetben van Elīna Garanča, akit a budapesti koncerten szintén férje, az angol karmester, Karel Mark Chichon kísér. „Össze-tartozunk, nagyszerűen működik a kapcsolatunk, olyanok vagyunk, mint mások, és ezt meg akarom mutatni az embereknek” – mondja az énekesnő. De hivatkozhatnánk a ma-gyar közönség által sokszor hallott házaspár-zongoraduók (Ránki Dezső és Klukon Edit, Várjon Dénes és Simon Izabella) által sugárzott művészi és emberi harmóniára is. És persze nemcsak házaspárok muzsikálnak együtt: a legendás Pasquier Triót három fivér: Étienne, Jean és Pierre alapította annak idején, Yehudi Menuhin évtizedeken át szonátázott hú-gával, Hephzibahhal, a zongoraművésznő Bella Davidovich és hegedűvirtuóz fia, Dmitry Sitkovetsky szintén szonátapárost alkotott.

Elīna Garanča


Müpa közönsége mégis ismerősként üdvö-zölheti, hiszen nemegyszer látta-hallotta élő HD operaközvetítéseken, a Metropolitan produkcióiban.

A zenészcsaládból származó Garanča rigai, bécsi és amerikai tanulmányok, majd egy finnországi versenygyőzelem után szinte berobbant Európa operaéletébe: huszonhat évesen már a Salzburgi Ünnepi Játékokon énekelt Nikolaus Harnoncourt vezényleté-vel. Ez volt számára az áttörés: azóta a leg-híresebb karmesterek adják kézről-kézre, a legjelentősebb koncerttermekben és opera-házakban lép fel. Sok mindent műsorára tűz Mozarttól Bergig – kedvenc szerepe Carmen –, legotthonosabb területe mégis az olasz bel

canto repertoár: Bellini, Rossini, Donizetti. Április 17-i, Müpa-beli fellépésén a franciák dominálnak: a Filharmóniai Társaság Zene-karának kíséretével az első részben egy-egy híres Csajkovszkij-, Saint-Saëns- és Gounod-áriát énekel, a második rész ékessége pedig a Carmen keresztmetszete lesz.

A Macujevhez hasonlóan szibériai születésű Kirill Petrenkóval is úgy van a magyar közön-ség, mint Garančával: személyes találkozás-ra eddig még nem került sor, de ha majd az orosz karmester április 19-én a Bajor Állami Zenekar élén a Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyterem pódiumára lép, ismerősként üdvözölhetjük, hiszen mindazok, akik nyaran-ta figyelemmel kísérik a Bayreuthi Ünnepi Já-

tékok operaközvetítéseit, vele hallhatták A nibelung gyűrűjét 2013-ban és 2014-ben – és tudják, hogy idén is ő fogja vezényelni a tetralógiát a Zöld Dombon. Márpedig a bayreuthi Ring-dirigensek klubja igen jeles társaság: olyanok tartoztak és tartoznak oda, mint Karajan, Böhm, Boulez, Barenboim, Solti és – büszkeségünkre – Fischer Ádám. A ha-zájából tizennyolc évesen emigrált Petrenko bécsi tanulóévek után különféle osztrák és német operaházak karmestereként és fő-zeneigazgatójaként halmozott fel érdeme-ket (bécsi Volksoper, Dél-thüringiai Állami Színház, Meiningeni Színház, berlini Komische Oper), mielőtt 2013-ban a müncheni Bajor Állami Operaház főzeneigazgatójává nevezték ki – e poszton Kent Nagano és Zubin Mehta előzte meg.

A Bajor Állami Zenekar, melynek élén Buda-pestre érkezik, hasonló kapcsolatban áll a müncheni opera zenekarával, mint a bécsi operáéval az ottani Filharmonikusok együtte-se. A közelebbi és távolabbi múltban olyanok álltak az élén, mint Hans von Bülow, Richard

Strauss, Bruno Walter, Hans Knappertsbusch, Solti György, Fricsay Ferenc, Wolfgang Sawallisch – és a lista korántsem teljes. Színvonalát jellemzi, hogy a 20. század egyik legnagyobb karmestere, Carlos Kleiber ezzel az együttessel dolgozott legszívesebben. Petrenkót innovatív művész-személyiség-ként tartják számon, ezt jelzi az is, hogy buda-pesti műsorának két népszerű szimfonikus száma (Ravel: La Valse, Berlioz: Fantasztikus szimfónia, op. 14) között megszólal Karl Amadeus Hartmann Szodoma és Gomora című jelenete, Christian Gerhaher szólójával.

Mindössze egy nappal a Bajor Állami Zene-kar koncertje után máris egy másik világhí-rű szimfonikus együttes foglalja el a Müpa

Ahány fesztivál, annyiféle koncepció. Az egyik szer-

vező a tematikus vezérfonál fontosságára esküszik,

a másik az izgalmas új helyszínek felfedezésére, egy

harmadik a fiatalok megszólítását tartja a siker tit-

kának. Valamennyi tényező fontos lehet, egyvalami

azonban biztos: nincs fesztivál sztárok nélkül. 2015.

április 10. és 26. között is érkeznek sztárok a Müpába.

Róluk szól ez a cikk: szólisták, karmesterek, zeneka-

rok a Budapesti Tavaszi Fesztiválon.

Minden

fesztiválnak

szüksége

van egy dívára.

VENDÉGJÁRÁS HÉTEN ÁT

KÉTGyenyisz Macujev

Fotó

© P

aul S

chirn

hofe

r / D

G


KL

AS

SZ

IKU

S

nagytermét: a Philharmonia Zenekar London-ból. A zenei interpretációtörténet iránt ér-deklődők tudják, hogy ezt a legendás mű-helyt Elisabeth Schwarzkopf férje, az EMI nagy tekintélyű szakembere, Walter Legge hanglemezproducer alapította 1945-ben, alig pár hónappal a II. világháború befejezé-se után. Hanglemeztörténeti jelentőségű felvételek sokasága fűződik az együttes hős-korához, melyet két nagy név fémjelez: Herbert von Karajan, Otto Klemperer. Karajan nem vállalta hivatalosan a főzeneigazgatói titu-lust, de minden visszaemlékezés szerint az volt – ő építette föl és tette világklasszis-sá a zenekart. 1954-ben azonban meghalt Wilhelm Furtwängler, Karajant kinevezték a Berlini Filharmonikusok élére, és Legge kény-telen volt új principal conductor után nézni. Kapóra jött, hogy Klemperer a rövid buda-pesti időszak (1947–50) után hullámvölgy-ben időzött: őt hívta meg a Philharmonia Zenekar, s ezzel kezdetét vette a karmester pályájának csodálatos utóvirágzása, mely egészen haláláig (1973) tartott.

A Philharmonia Zenekar, amely nem elő-ször vendégszerepel a Müpában, Sibelius–Csajkovszij műsorral érkezik: a finn zeneszer-ző Valse triste-je (op. 44) és a 2. szimfóniája (op. 43) keretezi az orosz komponista Hegedű-versenyét (op. 35), mely Julian Rachlin szó-lójával hangzik fel. A Sibelius-művek kivá-lasztásában nyilván az a körülmény is szere-pet játszik, hogy az idei esztendő decem-berében ünnepli majd a zenei világ a zene-szerző születésének 150. évfordulóját – de persze megszólaltatásuk azzal is összefügg, hogy az együttes főzeneigazgatója 2008 óta a kiváló finn dirigens, Esa-Pekka Salonen. Az ő működése értelemszerűen fordítja a londoni zenekar figyelmét az északi szer-zők felé: Salonen 2012-ben a Müpában is Sibeliust vezényelt a Philharmonia Zenekar

élén. Most azonban nem vele érkezik az együttes, hanem a 78 éves, orosz szárma-zású zongoraművész-karmester, Vladimir Ashkenazy társaságában, akinek évtizede-

ken át csodáltuk Beethoven- és Chopin-, Schumann- és Sosztakovics-játékát, az utób-bi időben pedig elsősorban karmesteri mun-kájának eredményeiben gyönyörködhetünk.

Egy hajdani négyéves emigránsNemcsak lett, világhírű litván vendégművésze is van a 2015-ös Budapesti Tavaszi Fesz-tiválnak: Julian Rachlin 1974-ben Vilniusban született, kilenc évesen, 1983-ban azonban már a bécsi konzervatóriumban kezdte meg tanulmányait – négy éves korában, 1978-ban ugyanis Ausztriába emigrált szüleivel. Mint pályatársai többsége, ő is csodagyerek volt, akit olyan művészek tanítottak, mint Boris Kuschnir és Pinchas Zukerman. Kamasz fejjel ő lett a Bécsi Filharmonikusok legfiatalabb szólistája – már ekkor olyan karmesterek kísér-ték, mint Lorin Maazel és Riccardo Muti. A névsor később olyanokkal bővült, mint Vladimir Ashkenazy, Bernard Haitink, James Levine, Zubin Mehta, André Previn. Fényes koncertter-mek, nagy fesztiválok, a legnehezebb hegedűversenyek – és kamarazene olyan partnerek-kel, mint Jurij Bashmet és Gidon Kremer, Martha Argerich és Msztyiszlav Rosztropovics. A Müpában is járt már: két éve, 2012 májusában a Fesztiválzenekar koncertjén, Dmitrij Kitajenko vezényletével játszotta Sosztakovics 2. hegedűversenyét. Most népszerűbb üze-netet közvetít, Csajkovszkij tolmácsaként.

Nomen est omenKarl Amadeus Hartmann (1905–1963) sokak szerint a 20. századi német szimfonikus zene legnagyobb alkotója volt, műveit ma mégis ritkán játsszák, Magyarországon pedig soha nem volt ismert. Indokolt, hogy a Müncheniek szólaltatják meg Jean Giraudoux szövegére komponált, kései jelenetét, a baritonra és zenekarra írt Szodoma és Gomorát (1962/63), hiszen maga Hartmann is München szülötte volt. Csupa képzőművész vette körül: apja és három fivére festőművész, ő maga is sokáig hezitált zene és festészet között. Idealizmus, szilárd erkölcsiség, erős szociális érzékenység jellemezte már fiatal korától. A nácizmus hatalomra jutását követő években úgy viselkedett, ahogy a neve – Hartmann – diktálta: kemény emberként. Belső emigrációba vonult: az íróasztalfióknak komponált. Nem üldöz-ték, de bojkottálták darabjait. A háború után pályája új lendületet kapott: megalapította a müncheni Musica Viva koncertsorozatot, melynek szerepe a kortárs zene megismertetése terén a Donaueschingeni Napok, a Darmstadti Nyári Kurzus vagy a Witteni Kamarazenei Napok jelentőségéhez mérhető. Pályáját korán törte derékba a halál: rákban hunyt el, ötvennyolc évesen. Műveit a legjelentősebb muzsikusok szólaltatták meg, köztük Rafael Kubelík és Dietrich Fischer-Dieskau.

Fotó

© B

ayer

isch

e St

aats

oper

Wilf

ried

Hoe

sl

Kirill Petrenko

Fotó

© K

eith

Sau

nder

s

Vladimir Ashkenazy


Az április 23-án a Nemzeti Filharmonikusok élén fellépő, ötvenéves francia karmester, Bertrand de Billy legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy tavaly szeptember-ben, pár nappal azután, hogy Franz Welser-Möst megvált a bécsi Staatsopertől, ő is búcsút mondott az intézménynek, nem kí-vánván tovább együttműködni Dominique Meyer igazgatóval. Pályáját azonban nem a botrányok jellemzik, hanem az igényesség és az eredeti gondolkodás. A párizsi születé-sű fiatalember jezsuita iskolába járt, és csak kamaszkorában kezdett komolyabban fog-lalkozni a zenével. Az ő karrierje is úgy kez-dődött, mint a legtöbb olyan európai karmes-teré, akit nem csupán a szimfonikus reper-toár vonz, de a zenés színpad iránt is erős affinitást érez: különböző rövidebb-hosszabb szerződések különböző kisebb-nagyobb ope-raházaknál. Elismertségének fokozódását jelzi, hogy 1997-től a Metropolitan rendszeres vendége. A bécsi Volksopernél töltött éveit (1996-98) követte a nagy kiugrás: a barcelonai Gran Teatre del Liceu zeneigazgatói felada-ta 1999 és 2004 között. Itteni munkásságát a szakma és a közönség élénk figyelemmel kísérte, izgalmas és eredeti pro duk ciók fű-ződtek nevéhez. Barcelona után ismét Bécs:

2002 és 2010 között Bertrand de Billy a Bécsi Rádió Szimfonikus Zenekarának karmestere.

Akárcsak Petrenko, ő is elkötelezett Wagner-karmester, és ő is vezényelt már teljes Ring-ciklust. De persze a francia repertoár is fon-tos számára – és a különlegességek. Aki

vet egy pillantást diszkográfiájára, olyan művek felvételével találkozik, mint Poulenc-től a Karmeliták beszélgetései vagy Mahler 8. szimfóniája, s aki arra kíváncsi, mit vezé-nyel a világ koncertpódiumain Bertrand de Billy a budapesti fellépést megelőző és kö-vető hónapokban, olyan ritkaságokra buk-kan, mint Josef Suk Mese-szvitje, Messiaen Trois petites liturgies de la présence divine (Az isteni jelenlét három kis liturgiája) című ciklusa női karra, zenekarra, zongorára és ondes Martenot-ra, Dutilleux 2. szimfóniája, Brahms Rinaldo-kantátája. Bertrand de Billy olyan muzsikus, aki keresi az újat, a nem is-mertet, és összefüggéseket mutat fel ritkán hallható művek között. Budapesti műsorára is így került Liszt szimfonikus költeménye, az Orfeusz és Schubert Esz-dúr miséje között egy Berlioz-kantáta (Tristia, op. 18) és egy ritkán hallható Schubert-mű Liszt átdolgo-zásában (Die Allmacht, D. 852/L13). Érdemes lesz találkozni a Nemzeti Filharmonikusok élén korunk egyik izgalmas karmester-egyé-niségével.

Csengery Kristóf

2015. április 19.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLKIRILL PETRENKO ÉS A BAJOR ÁLLAMI ZENEKARKÖZREMŰKÖDIK: CHRISTIAN GERHAHERBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. április 20.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLVLADIMIR ASHKENAZY ÉS A PHILHARMONIA ORCHESTRAKÖZREMŰKÖDIK: JULIAN RACHLINBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. április 23.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLBERTRAND DE BILLY ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOKVEZÉNYEL: BERTRAND DE BILLYBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Fotó

© M

arco

Bor

ggre

ve

Bertrand de Billy

Fotó

© Ju

lia W

eble

y

Julian Rachlin

2015. április 10.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLGYENYISZ MACUJEV ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOKVEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁNBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. április 17.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLELĪNA GARANČA ÉS A BUDAPESTI FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG ZENEKARAVEZÉNYEL: KAREL MARK CHICHONBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


Fotó

© S

uzan

ne S

chw

iert

z

NÉ

PZ

EN

EK

LA

SS

ZIK

US

Elena Mosuc

A HELY SZELLEMEHÁZHOZ JÖN


„A hely szelleme” – mondjuk áhítattal, ha valamely remekművet első előadásának helyszí-

nén van szerencsénk látni-hallani. A Budapesti Tavaszi Fesztivál ezúttal importálja a hely

szellemét: Verdi Luisa Millerét az ősbemutató helyszínéül szolgáló nápolyi Teatro di San

Carlo produkciójában hallhatjuk.

„Jövőre megírom az operát Nápolynak, kizá-rólag az Ön kedvéért; ez napi két órámat, va-lamint az egészségemet fogja elrabolni” – írta Verdi Salvatore Cammaranónak, az opera lib-rettistájának 1848 őszén. Aligha tévedünk, ha a kelletlenség hangját véljük kihallani az idézetből: a zeneszerző minden lehetséges módon igyekezett kihátrálni abból a szerző-désből, mely új opera írására kötelezte a város már akkor is patinásnak számító színháza, az 1737-ben megnyílt Teatro di San Carlo szá-mára. Ebből tehát úgy tűnik, hogy Verdi és Nápoly viszonya közel sem volt olyan végze-tes egymásra utaltság, mint amilyen Wagner és a maga teremtette Bayreuth között állt fenn; de még csak Rossini és Nápoly pár év-tizeddel korábbi, anyagilag és művészileg egyaránt rendkívül gyümölcsöző kapcsola-tához sem hasonlítható. Meglehet, ünnep-rontásnak hat egy ilyen kivételesen izgal-masnak ígérkező vendégjáték előtt a zene-szerző és a színház viszonyának árnyoldalait taglalni, ám a tények polírozása még kevés-bé volna hasznos: az ellentmondásosság fel-villantása legalább annyi tanulsággal szol-gál zenetörténeti, sőt történelmi ismerete-ink, s ezen keresztül önismeretünk számára, mint ha csak a szépre emlékeznénk. Gondol-junk csak a kézenfekvő hazai példára, Bartók Béla és a Magyar Királyi Operaház kapcso-latára: hiá ba büszkélkedhet az intézmény az első két színpadi mű (egyébként jócskán megkésett) bemutatásának dicsőségével, ha a harmadikat, A csodálatos mandarint évtizedeken át elutasította. A bemutatás és a megtagadás ténye egyaránt sokat-mondó.

Lássuk tehát, hogyan alakult Verdi és Nápoly kutya-macska viszonya! Talán nem tévedünk nagyot, ha Verdi húzódozásának hátterében Nápoly számára komponált előző darabja, a szintén Cammaranóval együtt írt Alzira sikertelenségét sejtjük (ez a Voltaire színmű-ve nyomán komponált, Dél-Amerikában ját-szódó Verdi-opera jószerivel ma is ismeret-len a nagyközönség számára). Ám akár erre, akár személyes okokra vezethető vissza Verdi tartózkodása, végül is tekintettel kellett len-nie a nápolyi illetőségű és hat gyermeket nevelő Cammaranóra, akit szerződésben vál-lalt kötelezettségeinek elmulasztása esetén börtönnel fenyegetett a színház vezetősé-ge. Nem volt más hátra: az operát meg kel-lett írni.

Ha mindez fájdalmas csalódásként érné az olvasót, mert mindeddig abban a hitben élt, hogy a remekművek nem a megélhetés, ha-nem az ihlet hatására keletkeznek, előre kell jeleznünk, hogy a következőkben egy újabb tévhittel fogunk leszámolni: Verdi mindenek-felett álló forradalmiságának közhelyével. Tény, hogy 1848-49 hevülete hozta világra

a szerző talán leginkább risorgimento-ihle-tésű operáját, A legnanói csatát, ám Verdi rögtön ezt követően, még a fegyverzaj elül-te előtt olyan témát választott Nápoly szá-mára, mely nemcsak saját korábbi műveinek világától, de általában az olasz opera meg-szokott témáitól is idegen volt: a polgárság és az uralkodó osztály konfliktusának bemu-tatását egy szerelmi történeten keresztül. A Luisa Miller címmel színre került opera alapja Friedrich Schiller polgári tragédiája, az Ármány és szerelem. A német drámaíró művészete ko-rántsem volt ismeretlen a zeneszerző számá-ra: a korábbi években operát írt A haramiák és Az orléans-i szűz című tragédiái nyomán is – ám a másik két dráma közelebb áll a ro-mantikus olasz opera történelmi tablókat és érzelmi szélsőségeket kedvelő irányvona-lához. A Luisa Miller bensőséges érzelmeket középpontba állító, tömegjeleneteket nél-külöző cselekménye azonban új színfoltot jelentett Verdi életművében – fontos lépést a pár évvel későbbi, immár minden tekintet-ben beteljesült remekmű, a Traviata felé. És egyben szakítást az éppen akkor aktuá-lis risorgimento-ideállal.

Azzal, hogy Verdi befejezte a kompozíciós munkát, a mű sorsa még korántsem volt sí-nen: a zeneszerző Nápolyba utazott, hogy személyesen felügyelje a próbafolyamatot és a bemutatót. Ezt azonban további kelle-metlen huzakodás előzte meg a színház ve-zetőségével, melynek során a felek mai ész-szel elképzelhetetlennek látszó fenye ge té-sek kel léptek fel egymással szemben – többek között szó esett a szerzőpáros hatóságok ál-tali elfogatásáról is, amit Verdi a város kikö-tőjében horgonyzó francia hajóra való mene-küléssel óhajtott volna kivédeni. Szerencsére végül nem került sor ilyesmire, a tárgyalá-

Csillag a szomszédból: Elena MosucA nemzetközi színpadok elismert koloratúrszoprán-csillaga, a román Elena Mosuc nem először lép fel Magyarországon: a jászvásári születésű énekesnő, a Zürichi Opera sztárja a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon a Lammermoori Lucia címszerepét, a Művésze-tek Palotájában az Éj királynőjét, a Magyar Állami Operaházban pedig a Traviata Violettá-ját alakította az elmúlt évek során. 2005-ös miskolci bemutatkozását így méltatta Tallián Tibor a Muzsika hasábjain: „Elena Mosuc […] semmiféle kíméletre nem szorult. Kiváló, mondhatni fenomenálisan jó énekesnő, éjkirálynői hangterjedelemmel. Bombabiztos magasságát éppenséggel nem szégyelli, de nem is kérkedik vele; az alsóbb szinteken karcsún, de telten, ellenőrzötten, sokszínűen énekel […] Kedves jelenség és érzékeny előadó. Vokális alakításával nemcsak a közönséget győzte meg, hanem nyomban tekin-télyt szerzett magának partnereinél is, így aztán harmonikusan, de nem eseménytelenül bonyolódott le a szoprán-tenor és a szoprán-bariton duett, az opera expozíciójának két kulcsjelenete.”

…többek között szó esett

a szerzőpáros hatóságok általi

elfogatásáról is…


KL

AS

SZ

IKU

Ssok a kezdeti hevesség után ismét normális hangnemben zajlottak, s végül így került sor a sikeresnek mondható premierre 1849. de-cember 8-án. Noha a közönség tapssal ju-talmazta a hallottakat, magatartása kezdet-ben kissé tartózkodó volt az újszerű témá-val és dramaturgiával szemben. Bukásról azonban aligha beszélhetünk, hiszen a kö-vetkező néhány évben a darab meghódítot-ta Itália csaknem összes fontos színpadát, és eljutott a korabeli operaélet fővárosába, Párizsba is. Ez azonban nem enyhítette Verdi ellenállását Nápollyal szemben: a harmadik előadást követően távozott a városból, aho-vá zeneszerzői minőségében többé nem tért vissza – annak ellenére sem, hogy a már em-lített szerződése még egy opera írására kö-telezte volna. Ezek után jogos a kérdés: mennyire tekinthető élő hagyománynak Nápolyban a Luisa Miller műsoron tartása? Fölösleges lenne előadásszámokat sorol-nunk: a Verdi-játszás immáron másfél év-százada elengedhetetlen része a vezető itá-

liai színpadok repertoár jának – pontosab-ban, mivel ezek a színházak nem ismerik a repertoárrendszert, az évről évre ismétlődő stagionéknak. A Teatro di San Carlo 2015. május 5-én tűzi műsorra a Luisa Miller új produkcióját Andrea De Rosa rendezésé ben; ennek szereplői érkeznek hozzánk a szín-

ház zenekarával és énekkarával, hogy kon-certszerű előadás keretében mutassák meg, milyen is manapság a látóterünkből mél-tatlanul kieső nápolyi operaélet.

Bóka Gábor

Daniele Rustioni

Fotó

© M

arco

Cam

biag

hi

Miller Lujza MagyarországonA Luisa Miller magyarországi karrierje nem mondható éppen harmonikusnak: noha már bemutatása után két évvel, 1851-ben színre került a pesti Nemzeti Színházban (a korabeli szokásoknak megfelelően magyarosítva, Miller Lujza címmel), ez a premier nem bizonyult olyan sikeresnek, mint oly sok más korábbi és későbbi Verdi-premier: a darab mindössze négy estén át kötötte le a mai Astoriánál álló színház közönségét. Az érdeklődés hiánya tartós maradt: a Nemzetiben soha többé nem próbálkoztak a Miller Lujzával, és az önál-lósult Operaház társulata is csak 2013-ban, a Verdi-bicentenárium alkalmából vállalkozott előadására – mindössze egyetlen este erejéig, a Kolozsvári Magyar Operával koprodukció-ban. (Ez a produkció idén márciusban újabb két alkalommal látható az Erkel Színházban.) Debrecenben az 1960-as évek során játszották a darabot Ármány és szerelem címen; ez a tény azonban alig-alig kozmetikáz valamit Verdi e remekművének itthoni gyatra sta-tisztikáin. Talán az idei három előadás – a nápolyiak vendégjátéka és a két Erkel színházi – végre fordulatot hoz Miller Lujza magyarországi karrierjében?

A Teatro di San CarloA Nápolyi Királyság reprezentatív intézménye-ként 1737-ben megnyílt Teatro di San Carlo építtetőjének, Bourbon Károlynak a nevét viseli (VII. Károly néven uralkodott itt 1734-től 1759-ig; ekkor III. Károly néven megörö-költe a spanyol trónt). Az eredeti épület 1816-ban tűzvész martaléka lett; újjáépíté-sét az eredeti tervek figyelembe vételével, de a 19. század szellemének megfelelően díszesebben, monumentálisabban végezték el. A színház első fénykora a 18. század, amikor a „nápolyi iskola” önálló operastí-lust jelentett: Porpora, Traetta, Piccinni, Jommelli, Cimarosa, Paisiello és Hasse e kor-szak kiemelkedő szerzői, akiknek életművét mostanság kezdjük újra felfedezni. 1815-től Rossini egyfajta művészeti vezetőként tény-kedett a színházban, ahol tizenkét operáját mutatták be; 1822-ben Donizetti követte őt a poszton, akinek 1838-ig tizenhat új műve (köztük a Lammermoori Lucia) került itt színre. A Verdivel való felemás viszony elle-nére tehát Nápoly operaházának bőven van mivel büszkélkednie.

2015. április 26.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLTEATRO DI SAN CARLOVERDI: LUISA MILLERKONCERTSZERŰ ELŐADÁS KÖZREMŰKÖDIK: ELENA MOSUC, LUCIANO GANCI, ROBERTO TAGLIAVINI, NINO SURGULADZE, MARCO SPOTTI, MICHELA ANTENUCCI, VITALIY BILYY, A TEATRO DI SAN CARLO ZENEKARA ÉS KÓRUSABARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


JÁRÓ

FO

LY

AM

AT

OS

MÚ

LT

Március 21-én lesz 330 éve, hogy

megszületett Johann Sebastian

Bach. A Müpa ebből az alkalom-

ból huszonnégy órás „Bach-

ügyeletet” tart. Március 20-án

este tíztől 21-én este tízig neves

magyar és külföldi orgonaművé-

szek játszanak Bachot, gondosan

felépített tematika szerint.

HELYBEN

ZARÁNDOKLAT

…az ember belép egy másik, egyéb alkalommal megtapasztalhatatlan világba…


Többen állítják: ha Bach nem élt volna, vagy nem írt volna orgonaműveket, a hangszer fejlődése, szerepe egészen másként alakult volna. A zenetörténet Bach nélkül elképzel-hetetlen, ugyanakkor a Bach-oeuvre ugyan-csak elképzelhetetlen lenne az orgonára írt alkotások nélkül, mert változatosságában és terjedelmében egyaránt oly jelentős ez a termés.

„Mintegy huszonnégy órányi zenéről van szó” – jegyzi meg Fassang László, a program szer-kesztője. Ez hozta az ötletet, hogy megszer-vezze a péntek estétől szombat estig tartó koncertfolyamot , amelynek során Bach összes szóló orgonára írt műve elhangzik. Fontos francia, olasz és német „sztárvendé-geket” hívtak, ezzel is érzékeltetve, milyen megkérdőjelezhetetlen és kiemelkedő Bach európai jelenléte. Michel Bouvard, a család-jában már a harmadik nemzedéket képvise-lő francia orgonista kezdi a sort péntek este tízkor. Christoph Bossert német professzor zárja szombaton este ezt az egy helyben mozgó szellemi zarándoklatot, lelki tisztí-tókúrát. Aki végig jelen lesz, annak számá-ra világossá válhat, hogy az orgona, lévén az egyetlen olyan hangszer, amelynek hang-ja képes bármeddig szólni, az örökkévalósá-got jelképezi. Ugyanígy Bach zenéjéről is el-mondható, hogy már kiállta az örökkévalóság próbáját. És benne van még az elképzelés-ben az is, különösen az éjszakára gondolva, hogy az ember belép egy másik, egyéb alka-lommal megtapasztalhatatlan világba, az-tán kilép belőle, azután megint visszalép.

A Müpa szívében, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tizennégy koncertre kerül sor. Nemcsak az időkeret miatt tervez-tek ennyit, hanem mert ha Bach nevét szá-mokkal helyettesítjük, és a számokat ösz-szeadjuk, tizennégy jön ki. Napközben két-óránként kezdődik egy-egy műsor, éjféltől reggel nyolcig megszakítás nélkül zajlik a program. Így kipróbálható, milyen élmény babzsákokon pihenve hallgatni a muzsikát, miközben szinte beleolvadhatnak a zenébe. És hogy valamennyi orgonamű beleférjen a huszonnégy órába, nem lehet egy óra, egy óra tíz percesnél rövidebb koncertekre bon-tani a folyamot. A nagyobb ciklusok egyben hangzanak el, mint például a Lipcsei korálok, az Orgel-Büchlein vagy a Neumeister-korálok. De lesz olyan is, amelyik bőven belenyúlik a két órába, hiszen például a záró ciklus, a Clavier-Übung harmadik kötete önmagában több mint száz tíz perces alkotás. A mobil játszóasztal kint lesz a pódiumon, de bi-zonyosan akad majd művész, aki a felsőt választja.

A belépők változatosak, egy-egy hangver-senyre is lehet jegyet venni, de napszakok-ra és természetesen az egész, különleges élményt kínáló teljes huszonnégy órára is. Az éjszakai események idején a fiatalok, haj-nalban a már aludni nem tudó idősebbek érkezésére számítanak, de mindegyik kor-osztály talál kedvére való időszakot. Amíg a hangversenyteremben szól az orgona-muzsika, a vendégek a helyüket is változ-tathatják: jegyük kel vagy bérletükkel a te-rem különböző pontjain lévő székeket vagy babzsákokat foglalhatják el, kipróbálva, me-lyik helyről legjobb a hangzás. Aki elfárad, az Üvegteremben Bach-lounge keretében frissülhet fel, az AerisOrgona Kft. műhelyé-ben pedig a hangszerkészítés titkaiba pillant-hat bele. Az orgonaszimulátoron és a mel-lette elhelyezett kisorgonán zeneakadémis-ta hallgatók segítségével bárki kipróbál-hatja orgonatudását, sőt akár élete első orgonaóráját is megkaphatja.

Bach megközelítése az elmúlt századokban igen sokat változott, a jelen pedig a hagyo-mányt és annak meghaladását tekintve is eltérő felfogásokat mutat. Ezt a sokfélesé-get ugyancsak tükrözi a Müpa „Bach-ügyele-te”, annál is inkább, mivel szombaton délelőtt zeneakadémiai növendékek, sőt zeneiskolá-sok is bemutatkoznak, a legfiatalabb fellépő mindössze tizenkét éves.

A különféle fesztiválokon, a jelentősebb Bach-születésnapokon szinte mindig valamilyen izgalmas akcióval emlékeznek meg a zene-szerzőről. 2014-ben a Budapesti Fesztiválze-nekar által a Müpában meghonosított egész napos zenei maratonon Bach munkássága került terítékre. Külföldön, a „Bach-városok-ban” is nagy a készülődés az évfordulóra. Ám ilyen, a teljes huszonnégy órát kitöltő, egyetlen hang szer hez fűződő vállalkozásról nem tudunk.

Albert Mária

2015. március 20., 22.00-24.00, március 21. 00.00-22.00BACH24BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM, ELŐCSARNOK, ÜVEGTEREM

A Müpa orgonája Európa egyik legnagyobb hangversenytermi orgonája egy évvel fiatalabb a Művészetek Palotájánál. Bemutatását és felavatását ünnepi koncertsorozattal és nemzetközi feszti-vállal 2006. április 3-tól június 30-ig tartották. Tervezése a ház tervezésével párhuzamo-san folyt, kivitelezését pályázat útján nyerte el a német Orgelbau-Mühleisen cég és a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem és az orgona akusz-tikai tervezése, valamint építése 2004 augusztusától összekapcsolódott. A Müpa próba-üzemének kezdetére, 2005. január 8-ára a hangszer homlokzata – a fix játszóasztal és a spanyoltrombiták kivételével – elkészült. Impozáns látványt nyújtott: 92 monumentális ónsíp került a helyére, a legtekintélyesebb 9 és fél méteres, tömege 480 kg. Az orgona intonációja tíz hónapot vett igénybe. A teljes hangszer 92 regiszterrel, 5 manuállal és 6804 síppal szólal meg, működtetéséhez mobil, a pódiumra kitolható játszóasztal csatlakozik.

Legenda és valóság Az egyetlen hiteles portréról, Elias Gottlob Haussmann festményéről joviális, kiegyensú-lyozott, tudós mester tekint az utókorra. Johann Sebastian Bach azonban egyaránt meg-tapasztalta a szegénységet és a szolid polgári életet. Apa nélkül maradva a Mihály-temp-lomhoz tartozó iskolába, Lüneburgba került. Innen gyalogolt Hamburgba, hogy meghall-gassa a Katalin-templom elismert orgonistáját, Johann Adam Reinckent. A zarándoklat-hoz fűződik a közismert anekdota: Bach visszatérőben Lüneburgba – egy krajcár nélkül –, megpihent egy fogadó előtt. Valaki egy ablakból két heringfejet hajított ki. Az ifjú és éhes zenész felvette a halfejeket, hogy megnézze, nem talál-e rajtuk valami ehetőt. Két dán dukát rejtőzött bennük. Így csillapíthatta éhségét, ezt követően pedig állítólag visszafor-dult Hamburgba. Hogy valóban így történt-e vagy sem, nem tudjuk – az azonban biztos, hogy Bach és Reincken más alkalommal mindenképpen találkoztak: 1720-ban a hambur-gi Jakab-templom orgonista állásáért folyamodó Bach meghallgatásán ott volt az idős Reincken, aki a családi feljegyzések szerint kijelentette: „Azt hittem, ez a művészet már kihalt, de látom, Önben tovább él.”


MŰ

VÉ

SZ

BE

J ÁR

Ó

Ugye nem tévedek, ha azt mondom, hogy az orgona azon kevés hangszerek közé tartozik, amelyeken az improvizáció a komolyzenészek körében is általános gyakorlat?A mai világban valóban így van, bár érzékel-hető egy folyamat, miszerint a rögtönzés művészete egyre fontosabbá válik a klasz-szikus hangszeres gyakorlatban. Az, hogy az improvizáció nagyon szorosan kötődik az orgonához, szerintem két okra vezethe-tő vissza. Az egyik: minden orgona teljesen más. Amikor egy orgonát ki kell próbálni vagy be kell mutatni, erre a lehető legjobb eszköz az improvizáció, hiszen ezáltal a hangszer egybeolvad a zenei ötletekkel. A hangszer nyújtotta inspiráció rögtön meg is szólal, és nem kell egy időben és térben nagy távol-ságra keletkezett művet adaptálni a hang-szerre. A másik ok a hangszer liturgiában betöltött szerepe, amely nagyon sokszor improvizatív, hiszen nem lehet előre pon-tosan tudni, mennyi idő jut az orgonának.

Azt mondod, minden orgona más. Ha olyan orgonán kell játszanod, amelyet még nem ismersz, egy koncert előtt mennyi időt kell a hangszerrel való ismerkedésre fordítanod?

Ez általában a hangszer és a koncertprogram bonyolultságától függ. Ha hosszú műsorról van szó, tele romantikus vagy 20. századi darabokkal, amelyekben bizonyos helyeken esetleg másodpercenként kell hangszínt vál-tani, akkor sokkal hosszabb időre – akár több napra – van szükség, hiszen előfordulhat, hogy egy félórás műben van 100-200 hang-szín, amelyeket először meg kell találni, de még ez sem feltétlenül elég, mert például templomban nagyon fontos ellenőrizni, hogy lentről is ugyanaz hallatszik-e, amit fent el-képzelünk. Más hangszeren játszó zenészek olykor hitetlenkedve veszik tudomásul, hogy egy nagy orgonán egy fortissimo hangzás kikeverésekor akár fél percig is eltart, míg az ember minden regisztert bekapcsol – ez a hangszer sajátosságaiból fakad. Az orgonis-ta mesterség egyik leginspirálóbb vonása, hogy az ember olyan hangszereken játssza el adott esetben ugyanazt a művet, hogy minden egyes előadáskor akár teljesen újra kell értelmeznie, és ezáltal friss marad a mű-vel való kapcsolata. Ez ugyanakkor az egyik legnagyobb nehézsége is ennek a szakmának, hiszen megépülésük ideje és fizikai elhelyez-kedésük függvényében az orgonák olyannyi-ra különbözők, hogy néha talán nem is ugyan-azzal a szóval kellene illetnünk őket. Egy

17. századi kis olasz hangszernek egyetlen manuálja van, pedálbillentyűket alig talá-lunk rajta, bizonyos hangközök leütésekor olyan hamisan szól, hogy azt már nem is lehet tolerálni, ezzel szemben egy francia katedrális romantikus hangszere egészen más élményt nyújt: rengeteg manuál, szám-talan regiszter, hatalmas akusztika – és ak-kor még csak két példát emeltem ki a sok közül.

Azt, hogy egy háromszáz éves hangsze-ren bizonyos hangközök elviselhetetlenül hamisan szólnak, csak a mai fül érzékeli így, vagy ez a hangszer korából adódik – vagy más oka van?Ez abból adódik, hogy a zenében sokkal több-féle hangmagasságot használunk, mint ahány billentyű van egy hangszeren. Úgy alakult ki, hogy általában tizenkét billentyű van egy oktávban, de léteznek olyan régebbi billen-tyűs hangszerek, amelyeken bizonyos fél-hangbillentyűk duplán is megvannak, vagy-is külön billentyű tartozik például a diszhez és az eszhez vagy a giszhez és az aszhoz. Amíg ezt a hangolási rendszert használták – nevezzük nagyon leegyszerűsítve közép-hangos temperatúrának –, addig bizonyos hangnemek sokkal tisztábban szólaltak meg,

A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Mérföldkövek címmel ad

orgonahangversenyt a Müpában Fassang László.

Ennek kapcsán a hangszer sajátosságairól is

beszélgettünk vele.

Fassang László


mint a mai zongorán, mások pedig olyan ha-misak voltak, hogy azokat nem használták. Természetesen ma a koncerttermekben – így a Müpában is – olyan orgonák vannak, amelyek szimfonikus zenekarral is együtt tudnak játszani, de ideális esetben kellene egy másik, barokk hangolásra alkalmas or-gona is, amellyel egy régizene együttest is lehetne kísérni.

Mikor került be az orgona a koncert-termekbe? Hiszen korábban csak templomokban volt jelen.Azért jelen volt mondjuk előkelő hercegi ud-varok kastélyaiban is, és azt is tudjuk, hogy például a Händel-operák szünetében játszot-ták az orgonaversenyeket – tehát az opera-házakban is voltak orgonák –, de a mai ér-telemben vett koncerttermi hangszerek a 19. század második felében terjedtek el, elő-ször Európában, majd az Egyesült Államok-ban, később, a 20. század második felétől, Ázsiában is. Franciaország első koncerttermi orgonája 1878-ban épült a párizsi Trocadéro-palota ötezer férőhelyes dísztermében. Magyarországon az első hangversenytermi orgona a Zeneakadémia 1907-ben épült Voit orgonája volt.

Mérföldkövek című koncerteden a Müpa orgonáján játszol, amelyet a legkisebb csavarig tökéletesen ismersz. Itt tehát nem maga a hangszer jelent majd kihí-vást, hanem a műsor, amely Bachtól napjainkig hatalmas ívet fog át, és fel-tehetőleg csupa olyan művet tartalmaz, amelyet már sokszor játszottál, vagyis az lesz az érdekes, hogyan tudsz a magad számára is valami újdonságot felfedezni bennük, és megmutatni a közönségnek.Ebben a műsorban az az újdonság, hogy nincs benne semmi különleges: teljesen hagyomá-nyos orgonakoncert lesz, amit nagyon sokan hiányolnak, mert az ilyen jellegű hangverse-nyeket általában külföldön adom, hiszen itt, a Müpában szerencsére gyakran nyílik lehe-tőségem különleges dolgokat kipróbálni. Mondjuk azt, hogyan működik az orgona tánccal, ütőhangszerekkel vagy némafilm-mel társítva. Ám mint minden kísérletezés-ben, ezekben is ott a kérdőjel, hogy vajon hogyan sülnek el, és ez a közönség részéről a ténylegesen meglévőnél talán valamivel nagyobb nyitottságot feltételez… Ezért most olyan koncertet fogok adni, amelynek műso-rán valóban klasszikus orgonaművek szólal-nak meg, s ezek kölcsönhatása és az orgona hangzása alapján szeretném végigvezetni a

hallgatókat egy olyan úton, amelyben lesz egy-két hátborzongató mozzanat is, de min-dig meglesz a feloldásuk.

Hogyan építed fel a programot?Az első rész Bach köré csoportosul, a máso-dikban pedig cikázom az évszázadok között, igyekezvén megtalálni és felmutatni azokat a kapcsolatokat, amelyek összekötik a külön-böző darabokat. Ügyelek arra, hogy most a könnyen befogadható művek legyenek több-ségben, és szeretném, ha a közönség hagy-ná, hogy hassanak rá a hallottak. A hangok-kal a hallgatóságból minden egyes embert át lehet ölelni, és sok olyan információt le-het átadni nekik, amely a hangok és együtt-hangzások szimbolikájában el van rejtve, és nem is tudatosul bennük. Ha nem sikerül is rögtön megérteniük vagy megszeretniük, amit hallanak, de megmozdít bennük vala-mit, akkor már nem jöttek hiába. Számom-ra ez nagyon fontos.

Aradi Péter

A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Mérföldkövek címmel ad

orgonahangversenyt a Müpában Fassang László.

Ennek kapcsán a hangszer sajátosságairól is

beszélgettünk vele.

HO

GYBENNÜKVALAMI

MEGMOZDULJON Teljesen

hagyományos

orgonakoncert

lesz, amit nagyon

sokan hiányolnak.

2015. április 11.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLMÉRFÖLDKÖVEK FASSANG LÁSZLÓ ORGONAESTJEBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM


LIT

ER

ÁR

IUM

Jó helyre került2012. január 23-án egy addig hiányzó műfaj, az irodalom térfoglalásának nyitóeseményén köszöntötte Veiszer Alinda a százharminc fős közönséget az Üvegterem színpadán. A kortárs magyar írók legjobbjait bemutató sorozat szerkesztője rég tapasztalt, lányos izgalmában lehanyatlott leghátul egy szék-re: jöjjön, aminek jönnie kell. A kezdet kez-detén egy dolgot tudott biztosan csupán: hogy szakítani akar a diszkrét ásításokba fú-ló felolvasóestek unalmával, s helyette szín-házi előadás-értékű, látványos, emlékezetes műsorokkal szeretné bővíteni a Művészetek Palotája kínálatát. Testhez álló, az íróval pár-beszédbe lépő zenei közreműködőkkel, szí-nészekkel, meglepetésvendégekkel, felké-szült műsorvezetőkkel, ihletett rendezővel, teret hagyva a spontaneitásnak, az előre nem tervezhető kreatív, improvizatív ener-giáknak is.

A fogadtatás felülmúlt minden képzeletet: az irodalom a Művészetek Palotájában jó helyre került. A Literárium mára márkavéd-jegy, a kortárs irodalom rangos és népszerű fóruma lett; több esetben kinőtte az Üveg-termet, megtöltve a Fesztivál Színházat is. És kinőtte az eredeti sorozat kereteit is: a Literárium Extra olyan előadásokkal keltett országos visszhangot, mint a Weöres Sándor-

centenáriumi év egész napos záróeseményeit követő díszelőadás, az irodalmat a romkocs-mákba exportáló, tizenkét estés Irodalmi vándorcirkusz, vagy épp a Mácsai Pál, Fullajtár Andrea, Dés László és Ferencz Győző nevé-vel fémjelezhető, feledhetetlen Radnóti-előadás. Nem szorul különösebb indoklásra tehát, hogy a költészet napján, 2015. április 11-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül elindul a Best of Literárium, melynek műsorai új kontextusba helyezik a legnép-szerűbb fellépők önálló estjeit. Nem ismét-lésről, hanem a sorozat több szereplőjét egyszerre mozgósító irodalmi műsorról van tehát szó, sok zenével, tánccal, vendéggel és látvá ny ele mek kel. Egyszerre kínálva fel-hőtlen és tartalmas szórakozást a Literári-um törzs közön sé gé nek, és azoknak, akik most látják majd először – s mindjárt egy színpadon, együtt – az eddigi estek legsike-resebbjeit.

Keresztury Tibor

LITERÁRIUMBEST OF

Grecsó Krisztián

Térey János

PHILOSOPHYOF SHERPA A lelked alaptáborában, A néma csúcs alattSerpák sátraznak jéghidegben,Amíg te mászod rendületlen Kancsendzöngáidat.

Feszít a mítosz késztetése, S ha megdőlsz, jaj neked.Gyakorolván a csúcsra tartástBejárod, éber Nyugtalanság, A korlátlan teret.

Van szikla, mely tapinthatatlan, Fellegbe bújt ikon,Csipkézet, vesztéssel határos;És mágnesvonzás, mely halálos Kancsendzöngáidon.

„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!” „Bérced mihaszna, lásd!”„Sorszámot kell szereznem itt fent.”„Tudod, idegesíti Istent Minden csúcstámadás.”

2015. április 11.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLBEST OF LITERÁRIUM I.FESZTIVÁL SZÍNHÁZ


Palya Bea

Fotó

© D

omon

yi É

va

Grecsó KrisztiánOROSZ NYÁRMég haza se érek, egy régi, népfürdős este jut az eszembe. Az is orosz nyár volt, mosolygok magamban, hamis volt, mint a tajgai ro-mantika. Sétahajók csobogtak a Dunán, a rózsaszirmokat formázó meleg vizes medencében álltunk, Annával meg Gáborral. Átmász-tunk a kerítésen. Gábort sokkal jobban szerették a lányok, mint en-gem, és szerintem Anna is sokkal jobban szerette, mint engem, de Anna velem érkezett, és a hivatalos verzió szerint, már ha van a re-ménykedésnek hivatalos verziója, belém volt szerelmes. Gábor cingár volt, de már egyetemistának is sármos, én meg szakállat hordtam, és úgy néztem ki, mint egy házinénijével vívódó Dosztojevszkij-hős. Ott, a rózsaszirmokat formázó medencében lettem férfi. Csalódott, szomorú. Ezek szerint orosz. Gábor megkérdezte, hogy hárman le-hetne-e. Megfontolnánk-e, hogy beadja a testét a közösbe, de én még tiszta voltam és szerelmes, nem értettem a kérdést, csak re-ménykedtem, mint a mesterét elvesztő Aljosa Karamazov. Hogy et-től mégis megkímél a Teremtő.

Hazaértem, kiléptem a teraszra, reménytelenül fölöslegesnek érez-tem magam, mintha Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij formázta volna a napom. Gyuszi azt mondta tegnap a Pikolóban, hogy nincs még elég ráncom, nem vagyok gyűrött, nézzek csak körül, minden szerkesztő és kritikus sokkal elhasználtabb, a férfiban az a jó, ha pa-tinás. Az sem baj, ha nem működik olyan flottul, annál nagyobb az asszony öröme, ha összejön valami. Bólogattam, igazat adtam neki, pedig alig negyed órával korábban megfogadtam, többé nem hallga-tok rá. Szerinte egy vakvezető kutyának elég, ha megmondod a cí-met, és oda megy.

Anna állt mellettem, és éreztem, hogy jobban kívánja azt a cingár férfit, mint engem. És ha bevennénk a buliba, akkor én lennék a har-madik, igazából ők szeretnék egymást, és én asszisztálnék, mint va-lami megtűrt cipészsegéd. Fél óránként kerültek egyet a Dagályos biztonsági őrök, lebuktunk, amikor jött az őr. Összemosolyogtak, és csak most jöttem rá, hogy ez így még rosszabb volt, mert az a rozo-ga kufirc nem ért volna annyit, mint egy ilyen pillantás. Hajladoztak a népfürdő nyárfái, mintha tangóznának. Szemben meg csak álltak a mogorva, sötét hegyek. Anna annyira kívánta Gábort, mintha Puskin költötte volna mellém, „én írok levelet magának”.

Háy JánosCSALÁDÁLLÍTÁS

A család lejárt lemez, olyan, mint a nagymama ünneplője, már húsz éve kiment a divatból. A család egy intézmény, ami soha nem műkö-dött jól, de most már rosszul se. A család egy adózási forma, családi adó, egy támogatási rendszer, családtámogatás, egy prosperáló pszi-chológiai szakirány: családterápia. Különben melyik családról beszé-lünk? Apa új családjáról vagy a régiről, vagy anya új férjének a régi családjáról vagy erről az egészről együtt? Ha így haladunk, milyen lesz egy családfénykép ötven év múlva? Elöl a testvérek, mellettük a féltestvérek, meg a féltestvérek féltestvérei, mögöttük egy tucat apa és anya, s leghátul már megszámolni sem lehet, hány nagyszülő?

A család olyan, mint egy bukott politikai párt: egyre kevesebben vá-lasztják, s akik választják, azok sem egy életre szólóan. Talán, mert túl sokáig élünk. Régen a többség már a válás előtt meghalt. A bioló-giai jólét lehetőséget kínál az újrakezdésre. S bár nem veti fel Magyar-országot a pénz, egy válás mégsem feltétlen végső bukás, utcára ke-rülés és teljes lezüllés. A választás terén persze a férfiak vannak jobb helyzetben, hisz számukra nyitottak az ifjabb korosztályok is. A sok válás miatt egy sereg nő keresi az elvesztett apamintát, nekik külön jó, ha egy idősebb, az apjukhoz korban és egzisztenciában közel eső férfi kerül a képbe. Igaz, ezzel általában bomlik egy házasság, hogy újabb sérült és apakomplexusos lányok nevelődjenek fel, s így a vég-telenségig folytatódjon a családok bomlása.

A szerelmi párválasztás egyáltalán nem hozta meg azt a felszabadult családmodellt, amit várni lehetett tőle. A szerelmi házasságok talán még nehezebben bírják el a gyerekneveléssel, az életkörülmények megteremtésével járó napi terheket. A felemelő érzés szétmorzsoló-dik a hétköznapok robotján, s már erő sincs, hogy ünnepnapot teremt-senek. A gyors és hatásos megoldásnak a válás látszik. Váljunk, mi-előtt meggyűlöljük egymást, mielőtt a gyerekek életét is tönkretesszük az állandó veszekedésekkel. Holott a gyerekek azt szeretnék, hogy együtt. Mert bár divatjamúlt, de a gyerekeknek még mindig ez az ós-di forma a legmegfelelőbb. Nem miattuk lépünk, hanem magunk mi-att. Nincs erőnk mélyebben megszeretni és megismerni ezt a kicsi közösséget. Holott benne maradni egy családban, olyan, mint amikor nem turisták vagyunk a világban, hanem ott lakók, akiket már nem a látványosság nyűgöz le, hanem a látványosság mögött zajló élet.

Térey János


LIT

ER

ÁR

IUM

Garaczi László

Garaczi László

HOGYAN LETT A FELESÉGEM VEGETÁRIÁNUS?

A feleségem 2002 augusztus huszonharmadikán este hét óra ti-zenhat perckor lett vegetáriánus, hét óra tizenötkor még nem volt vegetáriánus, sőt nem is gyanította, hogy nemsokára az lesz, hét tizenhatkor pedig már vegetáriánus volt a feleségem, és azóta is az. Recés késsel álltam a konyha közepén, és valamit csináltam, amit nem kellett volna, mert a feleségem nem-vegetáriánusból vegetáriánus lett, és ezt, legalábbis formálisan, én idéztem elő.

Fél hét, jövök haza, benyitok az előszobába, sülő hús illatát érzem, és valóban, egy csirke rotyog-sziszeg a sütőben, feleségem pedig a konyhában elmeséli, hogy mikor a hentestől hazaérve a csomagot kibontotta (új és idegen hentesnél vásárolt valahol bent a központ-ban), azt tapasztalta, hogy valaki, tán épp a hentes, levágta a csir-ke fejét, és betuszkolta a fenekébe. Olyan volt, mintha a csirke meg akarta volna nézni magát belülről, és addig nyújtózkodott, míg el-szakadt a nyaka, és bent maradt önmagában.

Annál finomabb lesz, vigasztaltam a feleségemet, de ez valahogy úgy hangzott, anál finomabb.

A baljós jelek dacára meg se fordult bennem, hogy valami baj lehet, hogy a feleségem nem is a vacsorát, hanem önnön vegetáriánus-ságát készíti elő, hogy nem bazsalikomos csirke lesz, hanem meg-térés. Egyikünk se gyanakodott, már csak azért se, mert ott, a kony-hában állva azonmód az orális és anális típusú kultúrák különbségéről kezdtem értekezni, ami ugyebár a káromkodások eltérő fajtáiban ragadható meg, a magyar azt mondja, helyezzed lécedet örömlány-nyá lett szüléd ajaka közé, míg a német ugyanezt a tartalmat úgy fejezi ki, hogy Arschloch, az angol: asshole, nekik ez esik jól, ez esik szájra, popó-kultúrák. Mindez pedig Lutherből és a puritanizmusból jön, mire a feleségem azt mondta, ha már nem szeretem őt, mond-jam ki nyíltan.

Közben a csirke ropogósra sült, locsolgattuk fűszeres olajjal, kitet-tük az asztalra, combjából, melle húsából szeltünk, falatoztunk, jó volt, csirkeszerű volt, bár ahogy haladtunk befelé, a csirke mélye, hogy ne mondjam, titka felé, egyre pikánsabb, egyre bonyolultabb

íz-variánsok jelentkeztek. A bazsalikomnak, ha megpirul, van néha ilyen kesernyés íze, mondtam halogató jelleggel, mert ekkor már sejtettem, hogy valami nem stimmel.

Végül ő maga, a feleségem, még nem-vegetáriánus mivoltában azt javasolta, vágjuk ketté a csirkét a könnyebb elfogyasztás végett.

Jöjjön, aminek jönnie kell, felálltam, megfogtam a kést, feleségem nem-vegetáriánus életének utolsó pillanatához érkezett, noha er-ről mit sem tudott. Érdemes e felfokozott percet jobban szemügy-re venni, milyen lehetőségeket hordoz magában, mert például a késhegyre tűzött csirketörzset szétnyitás nélkül bevághattam vol-na a lichthofba, aztán valahogy megmagyarázom, például nekem ez kell az íráshoz. Ez esetben a feleségem még ma is enne húst, nem lenne vegetáriánus. De nem ezt tettem, beledöftem a kést a csirke szügyébe, egyetlen rántással szétnyitottam, és feltárult a lényeg, a gasztronómiai apokalipszis: a csirkének mindene megvolt odabent, ahogy a jóisten megteremtette: szivárványosan remegő, félig nyers, egybeizmozott szervcsomók, szétfolyva rajtuk a kékeszöld, nyál-kás epe.

Feleségem szó nélkül kifordult a konyhából.

Mikor utolértem, a szoba közepén állt verítékezve, falfehéren, resz-ketve, a szent és véres perc borzadályos eufóriájában. Lassan rám emelte tekintetét, és így szólt: vegának érzem, ó, Laci, magam.

Még felötlött bennem a lehetőség, hogy megpróbálom valami vic-cel elütni a dolgot, például hogy kell megenni egy kolibrit: kiszívod a csőrén át, és eldobod a bőrét, de inkább átöleltem némán az én immár vegetáriánussá lett kis feleségemet. Új korszak határán áll-tunk, átéreztem a pillanat ünnepélyességét.

Hát így lett a feleségem vegetáriánus.

Arról az érdekes témáról, hogy milyen, ha a feleség vega, a férj nem, legközelebb mesélek.

Harcsa Veronika, Gyémánt Bálint


Karafiáth OrsolyaAZ OTTHON ÉJJELPókok

Én úgy alszom, hogy jól tudommi zajlik éjjelente itt.A pókok fogják, s megragadjákszobám szabályos sarkait.

Kifordítják, akár egy zsákot,meggyűrik és továbbszövik;a tér nyúlik, csücskét behúzzákegész mélyre, az álomig.

Háló lepi lezárt szemem: belül a látvány szétszakad.Rémekre oszlik, látomásra,gyötri foglyát, az árnyakat.

Sürgő iszony – bennem cikázik –amorf csapdám ehhez kevés.Ti jó pókok, hiába minden:befog mindent az ébredés.

Varró Dániel

ÜZENET AZ OLVASÓKNAKMivel az olvasásnak van most az évada, – jusson az eszetekbe Závada, – Esterházy Péter és Tandori Dezső, – meg a többi potyaleső, – de mindannyiunknak sok örömet szerző – kortárs magyar szerző. – Hiszen írók nélkül az olvasás bajos – (eszembe jut még Parti Nagy Lajos), – ha ők nem volnának, az olvasók, komálnák, nem komálnák, – kénytelenek volnának olvasni a Románát, – meg a többi rissz-rossz szerel-mes füzetet, – ebből az apropóból szól most az üzenet.

De mielőtt még kivenném a szót a számból, – fölteszem a kérdést a jámbor – olvasónak esdvén – itt a költészet és a próza közti mezs-gyén, – ami ugyebár a rímes próza, más néven makáma – (mintha az ember aranyat kakálna, – és ami másfelől, mint közismert, nem köny-nyű dolog, – hiszen olyan, mint repülni gyalog), – szóval fölmerül a kérdés, – hogy az olvasó olvas-e és mikor és hogyan és mért, és – ha ugyan olvas, akkor is mit, – Garaczi Lacit vagy Eörsi Pistit, – és honnan tudja, hogy mit érdemes – olvasni a nyájas, szíves, érdemes – olva-só? – Mit olvasson, ha ő egy kistesó, – ha vénül, – ha szerelmes és a rét gyepén ül, – vagy ha kamaszodik, és tucatszám nőne ki – az arcán őne-ki – a sok mitesszer meg a csúf kis pattanások? – Ebben a kérdésben adnék szaktanácsot.

Üzenem hát, hogy ki-ki olvasson illőt az alkatához, – ha egyszer úgy határoz, – hogy könyvet kíván a kezébe venni. – Röviden ennyi.

Magyarul: akinek a szíve kőkemény, – annak nem való a költemény, – aki durván harsog, és az étellel herseg, – az ne olvasson verset, – olvasson inkább prózát, – ha meg akarja őrizni a komoly ember pózát, – sorakozzanak a polcán a vaskos regények – szegénynek, – amíg a szem ellát, – vagy olvasson novellát.

Ezen belül, aki nem ragad bele a sárba itt alant, – akinél jelentkezik a kaland, – mint hiány, – aki a lelke mélyén indián, – és aki szerint az anyjukat – azoknak, akiknek fáj a vadnyugat, – az jobban teszi, ha Coopert és Karl Mayt – meg más hasonló regényeket fal majd. – Aki Prousttól – prüszköl, – és irtózik Joyce-tól, – annak gondolom, jobban fekszik Tolsztoj, – viszont akinek az olvasás csak afféle ebéd utáni ejtőzés, – az olvasson Rejtőt, és – ha még nem olvasta a Svejket – (ami elég sokat sejtet), – akkor ajánlom neki Hasekot, – ne sokat – habozzon, – lapozzon – bele, – de ha elégedetlen vele, – és ha nem jön be neki Wodehouse, – mert amilyet ő ír, olyat tud száz, – leküzdeni a lélek undorát – olvasson egy kis Kunderát.

De ne olvassatok ti prózát, – mimózák! – És ne olvassatok prózát, ti kábák, – akiknek a lábát – az élet – kemény bakancsa nyomja, mert szűk a méret, – és fölsértik apró kavicsok; – olvassatok ti Babitsot! – Hiszen azok az ászok, akik a lírát – írják, – és akinek alkotóterülete a próza, – az a tehetségét nyilvánvalóan elaprózza, – szóval sok-sok verseskönyvet vegyetek, – húzzák le a súlyos verseskötetek – a ka-bátzsebeket, retikülöket, tasókat, – ezt üzenem a nyájas olvasóknak.

Karafiáth Orsolya


J AZ

Z

Borlai Gergőt ugyan jazzdobosként tartja nyilván a szakma és a zenehallgatók tábora, de ez csak a műfajok átrendeződését magá-val hozó átmeneti kor címkézési bizonyta-lanságának jele. Az 1978-ban született ze-nész semmiképp sem tekinthető jazzmu-zsikusnak abban az értelemben, ahogy Gene Krupa vagy Buddy Rich az volt. Sokkal széle-sebb művészi térben mozog elődeinél, ritkán játszik postbop, vagy más, a „klasszikus” is-kolákhoz egyértelműen köthető formációk-ban. Nemes egyszerűséggel fusiondobosnak is nevezhetnénk, ha e kategória nem lenne máris túlságosan általánosító a mai irány-zatok szinte áttekinthetetlenül széles me-zejében.

Mint ismeretes, sokműfajú dobosról van szó, akit gyerekkorában a Dave Brubeck Quartet Take Five-ja, abban is Joe Morello dobjátéka inspirált, ám azóta sok minden történt a zene világában és Borlai Gergő gondolkozásában. Kevés magyar muzsikus-ról tudunk, aki ennyire kora kifejezőjévé vált volna, mint ő. Stiláris besorolhatatlanságát főleg az értheti, aki hajlandó maga mögött hagyni a zenei műfajokra vonatkozó ismere-teit, és képes követni Borlait a határátlépé-

sekben. Vegyük csak zenekarát, a ritkán fel-lépő, de akkor száz százalékos intenzitással dolgozó European Mantrát, mely thrash-metal-pop-funk-jazz-rockot játszik. A stí-lusjelölő többszörös összetétel első tagja bármely hagyományos szemléletű jazzkönyv-ben szitokszóként hangozna. A kizárólag a régi konvenciókat elfogadó, egyedül a „cent-rum” már presztízzsel rendelkező műfajait legitimáló esztétikai szemlélet érezhetően még ma sem vesz tudomást a mindinkább kikerülhetetlen tényről, mely szerint napja-inkban elsősorban bizonyos periférikus mű-fajok képesek a művészet forradalmasítá-sára. Borlait már pályája elején is a limeseknél jelentkező, gyakran hibrid, „barbár” műfa-jok érdekelték, s kivételes tehetségével azt is elérte, hogy a hagyományos formációk-

kal szembeni közömbösségét megbocsás-sák neki. Zenei példaképe jellemzően Jaco Pastorius. Kedvenc dobosai között egyet-len régi mestert sem találunk. Az ismertebb Vinnie Colaiuta és Dennis Chambers mellett olyan európai és amerikai fiatalok inspirálják, akik maguk is otthonosan mozognak külön-böző stílusirányzatokban (Nicolas Viccaro, Damien Schmitt, Moritz Müller stb.), vagy épp egy, a jazzhez semmiben sem kapcsolha-tó crossover thrashbanda tagjai (Eric Moore).

A nemzetközi jazzporondon rengeteg olyan együttest találni, amely Borlai zenei elkép-zeléseit osztja, s mivel stílusa a világ szinte bármely pontján értő fülekre talál, nem cso-da, hogy dobosunk ma már nemzetközi for-mációknak is elmaradhatatlan tagja. Drum-

Napjainkban elsősorban bizonyos

periférikus műfajok képesek

a művészet forradalmasítására.

A Fesztivál Színház Jazzműhelyének soron következő koncertjein előbb egy kortárs elektronikus jazzt képviselő nemzetközi zenekart hallhatunk, melyben Borlai Gergő dobos az egyik tag, majd a műfaj vidám és melodikus oldalát idézi fel a három fiatal nőből álló Mrs. Columbo.

A PERIFÉRIA ÉS A NAPOS OLDAL

Borlai Gergő


http://hu.wikipedia.org/wiki/Thrash_metal

http://hu.wikipedia.org/wiki/Heavy_metal

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pop

http://hu.wikipedia.org/wiki/Funk_rock

http://hu.wikipedia.org/wiki/Jazz

http://hu.wikipedia.org/wiki/Rock

Craft, Paiste, Remo és Vic Firth Endorser, emellett rendszeresen tart külföldi dobkur-zusokat, és dobfesztiváloknak is szívesen látott fellépője. A középgenerációs, vietnámi származású francia gitáros Nguyên Lê régi rockszámokat jazzesítő Songs of Freedom zenekarában is helyet kapott. S a munka-kapcsolat ezzel nem ért véget: a Fesztivál színházbeli hangversenyen egy különleges négyesben lépnek fel, melyben a norvég Eivind Aarset lesz a másik gitáros, a kortárs európai elektronikus jazz egyik legnagyobb alakja, in-tellektuálisan és artisztikusan játszó hang-szervirtuóz. A kétgitáros triót Gustaf Hielm, a szintén energiabombának számító svéd basszusgitáros egészíti ki kvartetté.

Ha Borlai Gergőt a fiatal magyar jazzmuzsi-kusok egyik leginkább nemzetközi stilisztá-jának mondjuk, akkor a Mrs. Columbo együt-tesről bátran kijelenthetjük, egy nagyjából kilencven éves jazzhagyomány letéteménye-se. Ugyanis az 1920-as évek derekán vált sikeressé a jazztörténet talán első, csak nők-ből álló zenekara, a Helen Lewis and Her All-Girl Jazz Syncopators. Szintén a húszas évek közepén alakult Ohióban a vaudeville-hagyo-mányokon iskolázott Ingenues, egy másik női jazz-zenekar, mely Paul Whiteman köny-nyed stílusában adott elő. Lil Hardin, Louis Armstrong volt felesége alapította az első harlemi női hot-jazz együttest a harmincas évek elején. És a sor még hosszan folytatha-tó. Napjainkban már külön jazzfesztiválokat rendeznek női előadóknak, mindenekelőtt a Kennedy Centerben megszervezett Mary Lou Williams Women in Jazz Festival említhető.

A Mrs. Columbo ekképp nem előzmények nél-kül alakult magyar női jazz-zenekar. Koráb-ban kvartett volt, melyben Galambos Dorina énekelt, Miseta Szandra zongorázott, Hudák Zsófi bőgőzött és Idrányi Ildikó dobolt, má-ra azonban trióvá alakult az együttes: Dorina és Zsófi mellett Sárközy Fanni zongorista a Mrs. Columbo harmadik tagja. Őket egy „ál-landó vendég”-nek nevezett negyedik tag, Kovács Norbert dobos egészíti ki. A többje-lentésű, ironikus együttesnév mindenekelőtt a talány allegóriája, hiszen a jól ismert ame-rikai tévés krimisorozat egy olyan alakjára utal, aki egyetlen epizódban sem jelenik meg, csupán a férje emlegeti, így még olyan olva-sata is elképzelhető Columbo szavainak, hogy nincs felesége.

A női trió úgy is kapcsolható a cikk első felé-ben emlegetett Songs of Freedomhoz, hogy változatos témájú saját dalaikon kívül jaz-zes átdolgozásokkal szintén szívesen fog-lalkoznak. Ezt 2012-es albumuk – (re)Make Up – is bizonyította, melyen a Beatles és a Doors, a Queen és Cindy Lauper, illetve más popelőadók slágereinek remake-jei voltak

hallhatók. Dalaik, akár a nevük, különböző értékeket jelenítenek meg egyszerre: ha akarjuk, mindenekelőtt a komoly improvi-zációt vesszük észre bennük, ha másképp hallgatjuk, a feldolgozás könnyed játékos-sága e számok fő jellemzője. Saját szerze-ményeik jelentősége több esetben túlnőtt a zene világának keretein: a Smile például az Összefogás a mellrák ellen kampány hiva-talos dala lett. A Pécsi Tavaszi Fesztiválon a Zsolnay negyedben egy 3D-s animációs épü-letvetítéshez is kiválasztotta egy dalukat a Limelight Projection alkotócsoport, mely a környező épületek homlokzatán keltette életre a kompozíciót.

A női zenekar mindegyik megnyilatkozása a jazz vidám, mosolygós, napfényes oldalát mutatja a hallgatóknak. A pécsi animációban szereplő Sunny Side of Jazz művészi hitvallás is egyben.

A Mrs. Columbo előadásai a három tag de-mokratikus együttműködésén alapulnak, mégis egyértelmű, hogy a repertoárdarabo-kat elsősorban az énekes Galambos Dorina személyiségéhez igazítják. A bőgős Hudák Zsófi így fogalmazta meg egy interjúban tevékenységük lényegét: „Általában olyan dalokkal kísérletezünk, amelyek valamiképp megérintenek minket, ihletet adnak. […] Szerintem egy zenekar jó működéséhez a kö-zös munka a kulcs.”

Máté J. György

Napjainkban elsősorban bizonyos

periférikus műfajok képesek

a művészet forradalmasítására.

A többjelentésű, ironikus

együttesnév mindenekelőtt

a talány allegóriája.

2015. április 1.JAZZMŰHELYMRS. COLUMBO UNDER THE RAINBOWFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. március 17.JAZZMŰHELYBORLAI GERGŐDIVIDED CONCERT NO. 2 (H–F–N–S)BORLAI GERGŐ, NGUYÊN LÊ, EIVIND AARSET, GUSTAF HIELMFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

A PERIFÉRIA ÉS A NAPOS OLDAL

Fotó

© O

leg

Boris

uk

Mrs. Columbo


J AZ

Z

2015. március 4.BUGGE WESSELTOFT & HENRIK SCHWARZ & DAN BERGLUND TRIO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. április 2.TIGRAN HAMASYAN TRIO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

ELSÖPRŐ ENERGIÁKA nu jazz megteremtője, Bugge Wesseltoft jelenlegi legizgal-masabb formációjával olyan „poszt-posztmodern” elektroakusz-tikus stílusban alkot, amely egészen egyedülálló, új irányokat mutat a jelenkori jazzben. A norvég billentyűst állandó megúju-lásra törekvő kreativitása tette a skandináv improvizatív zenék meghatározó alakjává, s ennek az útkeresésnek egyik mérföld-köve lehet Trialogue nevű együttesével közös produkciója, me-lyet március 4-én hallhat élőben a Fesztivál Színház közönsége. A Trialogue három művész rendkívüli összjátéka. A számítógé-pekből Henrik Schwarz varázsolja elő a szintetizált effektek mi-riádját, ő két évtizede az egyik legsokoldalúbb elektronikus ze-nei producer és szerző (deep house és techno gyökerei ellenére „DJ-ként” hivatkozni rá messze nem volna helytálló). A trió ere-deti magját kezdetben ketten alkották duóban Wesseltofttal, majd csatlakozott hozzájuk a tragikus hirtelenséggel megszűnt Esbjörn Svensson Trió bőgőse, Dan Berglund, akinek ujjai alatt doromboló akusztikus hangszerből gyakran tomboló elektroni-kus gitárrá változik a nagybőgő. Vele együtt, hármasban tovább mélyült a mondanivaló és kiteljesedett a hangzás, melyben mo-dern jazz és blues lüktet, és lebegős ambient atmoszférából el-vont értelmezésű melódiák bontakoznak ki, vagy elsöprő energiájú elektronizált hangorkánok törnek elő. A csapat meglepetéseket rögtönöz a színpadon önmaguk és a közönség örömére. Egészen különleges élményre számíthatunk budapesti fellépésükön mi is.

MINDEN ÍZÉBEN MODERNTigran Hamasyan még harminc sincs, de már évek óta az egyik legnagyobb tehetségként tartják számon a kortárs jazzben. Az örmény származású zongoristát szuperlatívuszokkal méltat-ják, s nemcsak a kritikusok, hanem olyan zenészlegendák is, mint Herbie Hancock, Chick Corea és Brad Mehldau. „Érett, nagyszerű, gazdag és mély stílusú művész”; „egészen megragadó”; „a követ-kező Keith Jarrett” – így szólnak a jellemzések, melyeket komoly nemzetközi szakmai elismerések is alátámasztanak, többek között 2003-as montreux-i fesztiválgyőzelme, vagy a Hancock védnöksége alatt álló Thelonious Monk Jazz Zongoraverseny 2006-os első díja (ahol ugyanekkor egyébként a komponisták versenyét Oláh Kálmán nyerte meg). Hamasyan rendkívül válto-zatos hangú művész, és minden ízében modern. A jazz mellett szülőföldje népzenei hagyományai éppúgy meghatározzák zené-jét, mint a pop és a dance iránti vonzalma, és gyerekkori rajongá-sa a rock iránt. A virtuózan kibontakoztatott témák és széles ívű zongoraszólók mellett egészen zúzós, elektronikus dubstep groove-ok és dübörgő basszusú dance ritmusok is helyet kap-nak a produkcióiban, de bármit is választ aktuálisan sokszínű stíluspalettájáról, mindig lendület és energia árad a játékából. Több formációban muzsikál, és termékeny szerzői munkáját máris sok album fémjelezi, 2015-ben Mockroot címmel sorban hetedik lemeze jelenik meg. A pianista április 2-án triójával ad egy várhatóan üdítő frissességű tavaszi koncertet a Fesztivál Színházban.

Laczkó Krisztián

Fotó

© Jo

achi

m G

ern

Fotó

© M

aeve

Sta

m

Bugge Wesseltoft & Henrik Schwarz & Dan Berglund Trio

Tigran Hamasyan Trio


2015. április 2.TIGRAN HAMASYAN TRIO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

J AZ

Z

A mesés pályakezdést a februárban a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben koncer-tező Arturo Sandovaléhoz hasonlóan David Sanborn (1945) életrajzában is megtalálhat-juk. Sanbornnál hároméves korában gyermek-bénulást diagnosztizáltak, egy évet vastü-dőben töltött, majd még egy újabb esztendőn át teljesen béna volt a teste nyaktól lefelé. Ahelyett, hogy a téren labdázhatott volna a többi gyerekkel, egész nap az ágyban fe-küdt, és a rádiót hallgatta. Különösen a ké-

ső éjszakákra emlékszik élénken, amikor a sötétben szólt a rock & roll és az ős-rhythm & blues. Úgy érezte, egy varázslatos világ van odaát, a zene birodalmában. Akkoriban Fats Domino, Little Richard, Ray Charles meg Chuck Berry hódítottak, és nem gitárszólók, hanem szaxofonszólók adták a számokhoz azt a bizonyos izgalmi többletet. Sanborn tizenegy éves lett, az orvosok pedig azt tanácsolták a szüleinek, kezdjen el valamilyen fúvós hang-szeren játszani, hogy megerősödjön a tüde-

je és az izomzata. A lehetőség hallatán tel-jesen lázba jött, egyértelmű volt számára, hogy szaxofonozni akar. Az alt hangszert vá-lasztották, mert a tenornál kisebb volt – rá-adásul megpróbálhatta rajta utánozni hősét, Hank Crawfordot. Hallás után tanulta meg az alapokat: feltett egy lemezt, és együtt fújt vele. A rock & roll és az R&B mellett szintén nagy hatással volt Sanbornra annak a város-nak a zenéje, ahol felnőtt: a St. Louis-i blues, különösen Albert King és Little Milton zenéje.

David Sanborn

A JÖVŐBE


Amikor Sanborn betöltötte a tizenötöt, egy dobos barátja megkérte Little Miltont, en-gedje meg, hogy az ifjú szaxofonos beüljön közéjük, ha csak egy szám idejére is. Milton beleegyezett, és nem csalódott. Sanborn pe-dig érezte, hogy ez a neki való hivatás. Albert Kinggel is kipróbálhatta magát. Aztán elér-kezett 1967, és Sanborn épp egy barátját ment meglátogatni Los Angelesbe, ahol felfigyelt rá a Paul Butterfield Blues Band névadója. Öt évig volt a banda tagja, melynek során

Lépten-nyomon halljuk a „legenda” kifejezést bizonyos kort megért, elismert jazzművé-

szekre alkalmazva. Néha megkérdőjelezhető az illető legenda mivolta. David Sanborn

esetében kétség sem merülhet fel érvényességével kapcsolatban. Felsorolunk néhány

mozzanatot ennek illuszt rálására. A végső igazolást, Sanborn zenéjét viszont minden-

kinek a saját fülével kell hallania április 15-én.

VISSZA

…egy évet vastüdőben töltött, majd

még egy újabb esztendőn át teljesen

béna volt a teste nyaktól lefelé…

– DAVID SANBORNNALA JÖVŐBE

Fotó

© S

cott

Che

rnis


J AZ

Zaz egyik legemlékezetesebb epizód a Wood-stocki Fesztiválon való fellépésük volt. 1969. augusztus 18-án napkeltekor kerül-tek színpadra, bár az előző éjjelre voltak hirdetve. Kettővel utánuk lépett fel Jimi Hendrix.

A Butterfield Blues Band feloszlása után pár héttel Sanborn már Stevie Wonderrel indult koncertkörútra. 1975-ben Gil Evans és David Bowie következett a sorban, mind-kettejükkel turnézott és lemezeket vett fel – utóbbinak a Young Americans című albumán működött közre (a vokalisták között pedig „mellékesen” ott találjuk Luther Vandrosst). Ahogy Sanborn fogalmaz, számára nemcsak maga az egykori közös munka felbecsülhe-tetlen érték Bowie-val, Wonderrel, James Taylorral, Paul Simon nal vagy a Brecker Brotherszel, hanem az abból származó ins-piráció is, hogy bete kin tést nyerhetett mind-ezen előadó-zeneszer zők munkamódszeré-be, amelynek köszönhetően estéről estére meg tudtak újulni, és kísérletezéseik által új zenei stílusokat voltak képesek alkotni. Ugyanebben az évben indult a szaxofonos szólókarrierje a Taking Off című lemezzel,

és aztán sorra jöttek az időközben klasszi-kussá vált albumok. Ritkán maradt ki két évnél hosszabb idő a meg jele né sek közt. 1981-ben kezdett a basszusgitár-fenomén zeneszerző-producer Marcus Millerrel dol-gozni, és a párosítás felettébb nyerőnek bi-zonyult, hiszen az All I Need is You című szer-zemény meghozta számára az első Grammy-díjat (öt másik követte, továbbá öt arany- és egy platinalemez).

1988-tól két éven át nagy sikerrel ment Sanborn tévéműsora, a Night Music, amely-ben a legkülönfélébb előadók léptek együtt színpadra. A bátor kísérlet eredményeképp közös produkciókban szerepelt például Sonny Rollins, Leonard Cohen és a Was (Not Was) – persze Sanborn is beszállt fújni. A 1,5 mil-liós nézettség azonban nem bizonyult ele-gendőnek, és a Night Music lekerült a mű-sorról. Hiába, az USA nagy ország.

A 2015-ben hetvenéves David Sanborn az elmúlt években is kitartóan koncertezett – annak ellenére, hogy 2007 körül kezdett kiújulni gyerekkori betegsége –, lemezeket készített olyan vendégelőadókkal, mint Jack DeJohnette, Bill Frisell, Charlie Haden, Wallace Roney, Kenny Barron, Christian McBride vagy Eric Clapton, és közben sikerrel egyensúlyo-zott a könnyen befogadható zenék előállí-tása, illetve merészebb, a jazzpuristák által is elismert albumok készítése között. Az előb-biek rajongói évek óta meghallgathatják őt a Smooth Jazz Cruise állandó fellépőjeként, az utóbbiak pedig betehetik a lejátszóba pél-dául a Quartette Humaine lemezt. Annak meg leginkább a nyolcvanas évek Sanbornját ked-velők fognak örülni, hogy tizenöt év után újra Marcus Millerrel dolgozik együtt, és 2015-ben az ő produceri közreműködésével készül majd a szaxofonos legújabb lemeze. Na de ki ne szeretné a nyolcvanas évek David Sanbornját?

Bércesi Barbara

2015. április 15.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLDAVID SANBORN BANDKÖZREMŰKÖDIK: DAVID SANBORN – SZAXOFON, RICKY PETERSON – BILLENTYŰS HANGSZEREK, RICHARD PATTERSON – BASSZUSGITÁR, NICKY MOROCH – GITÁR, GENE LAKE – DOBBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

„Nincs időnk, jó lesz ez” David Sanborn nevéhez fűződik egy ikonikus szaxofonszóló a Talking Book Stevie Wonder-albumon szereplő Tuesday Heartbreak című számban. A popzene története számára iko-nikus, Sanborn viszont máig rosszul van, ha meghallja. Történt ugyanis, hogy 1972-ben, turné-juk Los Angeles-i állomásán zenészkollégáival – Wonder kivételével – összejöttek egy Mick Jagger által bérelt házban, és meglehetősen jól szórakoztak… Sanborn reggel hétre támoly-gott vissza a hotelbe. Tízkor csöngött a telefonja: Stevie producere kérte, hogy azonnal legyen a stúdióban, mert lemezt vesznek fel. Sanborn azt sem tudta, hol van, gyorsan felöltözött és taxiba vágta magát. A stúdióban kapott egy fejhallgatót, hogy hallgassa meg a dalt. Miközben forgott a szalag, Sanborn a csővel a kezében próbálta memorizálni, amit hall, és szimultán fújkodta a szaxofont. Amikor vége lett a számnak, a hangmérnök felkiáltott: „köszönöm, ennyi!” Sanborn nem hitt a fülének: „hiszen még csak épp leszed-tem, mire kéne rájátszanom! Újra kell vennünk!” „Nincs időnk, jó lesz ez”, hangzott az ellentmondást nem tűrő válasz. Sanbornban ma is olyan érzést kelt ez a szóló, mintha a világ pizsamában, fogmosás közben leste volna meg őt.

Fotó

© S

cott

Che

rnis


2015. április 15.BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLDAVID SANBORN BANDKÖZREMŰKÖDIK: DAVID SANBORN – SZAXOFON, RICKY PETERSON – BILLENTYŰS HANGSZEREK, RICHARD PATTERSON – BASSZUSGITÁR, NICKY MOROCH – GITÁR, GENE LAKE – DOBBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

J AZ

Z

A Nemzetközi Jazznap atyja Herbie Hancock, akit az UNESCO kért fel jószolgálati nagy-követnek 2011-ben. A ma is aktív, hetvenöt éves zongorista, zeneszerző és producer április 30-at az ENSZ oktatási és kulturális szervezetével közösen kikiáltotta Nemzet-közi Jazznapnak, hogy a műfaj oktatási és kulturális hasznát, demokratikus szellemét megmutassák. Fantasztikusan rövid idő alatt igazi világnap lett belőle: tavaly 196 ország-ban rendeztek ehhez kapcsolódó eseménye-ket. A magyarországi történések a műfaj összefogásának jegyében álltak, jazznap.hu néven tavaly Budapesten huszonhárom, az országban és a határon túl még fele ennyi

ingyenes koncertet rendeztek, hogy ezen a napon azok is benézzenek egy jazzkoncert-re, akiknek ez év közben nem, vagy csak rit-kán jut eszükbe. Idén is azt a célt teljesíti a Müpa, hogy vonzó, színvonalas, fiatal, ráadá-sul üdítő változatosságként kora este hall-ható produkciók várják az érdeklődőket egy képletes értelemben is nyitott helyszínen, az Átriumban. Kiváló alkalom a műfajjal va-ló fesztelen ismerkedésre.

A Balázs Elemér Groupban megismert Hajdu Klára nemrég már második előadói albumát adta ki. A népszerű énekesnő ekkor zeneka-rát is újjáalakította: Neumann Balázs zongo-

rista személyében olyan partnert talált, aki a kíséret élén mind a blues és gospel, mind pedig a standardek iránti nyitottságot mai felfogásban tudja képviselni. Ebbe a reper-toárba beleférnek népdalok, a mai jazz- és régi francia popslágerek feldolgozásai.

Másként, de feldolgozásokban utazik a Káel Norbert Jazzical Trio is. A Budapesten és a jazz oktatás nemzetközi fellegvárában, a bos-toni Berklee-n tanult, fantasztikusan képzett zongorista koncepciója nem új, de örökzöld-ként is elég érdekes: klasszikusokat dolgoz fel jazzben. A dongót Harry James trombitás, a Török indulót Dave Brubeck zongorista, a

Három friss, feltörekvő magyar zenekar került a Művészetek Palotája naptárába

a Nemzetközi Jazznapra idén: Hajdu Klára és Káel Norbert együttesei, valamint

a Syrius Legacy zenekar.

JAZZNAPJA

Hajdu Klára Quartet

A46 müpa magazin 2015 március–április

Kardtáncot például Woody Herman vagy az Andrews Sisters adták elő – napestig sorol-hatnánk a híresebbnél híresebb jazzes „le-téteket” a klasszikus komponisták ráadás-darabjaiból. Technikájában és fantáziájában bízva Káel a leghíresebbekből válogatott, és bátorságának örülhet a közönség: tisz-teletteljes, de frappánsan egyénített ver ziói sikerre vannak ítélve. Különösen azért, mert ebben a trióban generációjának talán két legkeresettebb session zenésze társul hoz-zá: a már tinédzserként Szakcsi által foglal-koztatott Orbán György nagybőgős és a hí-res dinasztia méltó tagja, Pecek Lakatos András dobos.

Különös, generációkon átívelő gesztus meg-jelenítése a harmadik produkció. A Zeneaka-démia jazz tanszékén az utóbbi években vég-zett muzsikusok apáik nemzedékének leg iz-galmasabb együttese, a Syrius nyomdokaiba léptek. A szakmai vélemények egyetértenek abban, hogy ez a túl rövid ideig „tűrt” zene-kar képviselte a legprogresszívebb irányt a maga idejében. A Syrius Legacy kvintett mél-tó felélesztőjévé vált egy elhallgattatott hagyománynak: Benkó Ákos dobos, Szebényi Dániel billentyűs és társaik a tavaly hetven-éves szaxofonos, Ráduly Mihály tiszteleté-re – és az ő egyetértő támogatásával – nyúl-tak hozzá és tették teljesen sajátjukká a

Syrius-repertoárt: mai hangszereken, komoly tudással és kellő alázattal sok mindenben gazdagítva azt.

Zipernovszky Kornél

2015. április 30.NEMZETKÖZI JAZZNAP16.00 – HAJDU KLÁRA QUARTET18.00 – KÁEL NORBERT JAZZICAL TRIO 22.00 – SYRIUS LEGACYÁTRIUM

Kiváló alkalom a műfajjal való fesztelen ismerkedésre.

A MÜPÁBAN

Káel Norbert Syrius Legacy

Fotó

© H

rotk

ó Bá

lint


VIL

ÁG

ZE

NE

Az 1995-ben Szentendrén megalakult Söndörgő kirívó nemzetközi sikere persze korántsem előzmény nélkül való. Ráadásul – mondhatnánk –, könnyű olyan háttérrel, mint amilyen az övék: a Vujicsics együttes családi kötelékeiben. De nem mondjuk, hi-szen teljesen nyilvánvaló: miközben tökéle-tesen azonosultak a délszláv hagyomány mintáival, pontosan tudták azt is, hogy mi-lyen elragadtatást követel saját hangjuk, saját stílusuk.

Lépésről lépésre, a Balkán zenei bugyraiban egyre mélyebbre hatolva jutottak a csúcsra. 2008-ban már a macedón čoček királyával, Ferus Mustafovval készítettek koncertle-mezt, a 2010-es Lost Music of the Balkans című albumukat pedig hatvan országban for-galmazta a Harmonia Mundi/World Village. Az igazi robbanást azonban a tavalyi Tambu-rocket eredményezte, mely októberben az európai világzenei rádiósok listájának első helyén állt, az éves összesítésben pedig – nyolcszázhuszonnégy jelöltből – harmadik-ként végzett. Ilyen szintű rádiós sikert ma-gyar világzenei előadó még soha nem ért el.

Persze nem a listázás vagy a statisztika a döntő, hanem annak a lenyűgöző virtuozi-tásnak és lehengerlő frissességnek, illetve

annak a könnyed emelkedettségnek és rend-kívüli elmélyültségnek az egysége, aminek nem lehet ellenállni. Ezt csak a legnagyob-bak tudják így, állítható visszafogottan…

Ám ez még semmi…

Ezen a koncerten a Söndörgő egy olyan bos-nyák együttest lát vendégül, mely ugyancsak megér egy misét. És amely – a Söndörgő höz hasonlóan – ugyancsak azt tanúsítja, hogy a Balkán legfelkavaróbb zenei rétegei koránt-sem a híres rézfúvós bandák reper toár jában rejlenek.

A Mostar Sevdah Reunionról már sokat sej-tet a neve is.

Mostar városa arról a négyszázötven éves „öreg hídról” kapta nevét, amely egykor a Balkán kereskedelmi központjává tette, ugyanakkor betöltötte a keresztény és mu-zulmán kultúra közötti kapocs szerepét is. A jugosz láviai háború azonban nem kímél-te, 1993-ban lebombázták, és csak 2004-re építették újjá.

A sevdah török szó, és eredetileg az elragad-tatott szerelmi vágy neve, de ebből alakult ki a súlyosan melankolikus „sevdalinka” nevű

bosnyák zenei stílus is. A zöld-foki morna és a portugál fado rokonaként nem csoda, hogy balkáni bluesként terjedt el.

Ami pedig a reuniont illeti, az éppoly elválaszt-hatatlan Mostartól, mint a zenekar tagjait el-szakító háborútól és a sevdalinkától. A Mostar Sevdah Reunion tagjainak egy része még ma is Hollandiában él. 1998-ban az onnan hazalátogató Dragi Sestic producer a mos-tari Pavarotti Music Center és a War Child szervezet biztatására hozta össze őket új-ra, valójában azóta szerepelnek ezen a né-ven. Városi népzenének, folk-rocknak vagy bosnyák bluesnak egyaránt nevezhetjük a já-tékukat, végül is mind belefér. De nevezzük bárminek is, az a lényeg, hogy egyszerre friss és veretes-historikus muzsika ez, a remény-telen szerelem és a város jelképéül szolgáló öreg híd minden súlyával. Nem véletlen, hogy Tales From a Forgotten City című albumukkal – a Söndörgő után – ők jegyezték a múlt év másik megkerülhetetlen balkáni sikerét.

És most együtt… Kettőt egy csapásra! Marton László Távolodó

2015. március 1.SÖNDÖRGŐ & MOSTAR SEVDAH REUNIONBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Hirtelenjében nem is tudom: mit lehet még elérni? Esetleg hogy a határon innen is elhasaljon tőlük a világ, amire most itt az alkalom a húszéves jubileumuk kapcsán… Rajtunk ne múljon, még idejében szólunk: március elsején azt a társaságot ünnepeljük a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, amelynek tamburamuzsikája egyedülálló a Balkán és Európa zenéjében.

Mostar Sevdah Reunion Söndörgő

A MÁSIK B A LK Á N

Ezt csak a legnagyobbak tudják így, állítható visszafogottan…48 müpa magazin 2015 március–április

2015. március 1.SÖNDÖRGŐ & MOSTAR SEVDAH REUNIONBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM mupa.hu

MŰSORVEZETŐ:VEISZER ALINDA, JÁNOSSY LAJOS

SPIRÓ GYÖRGY 2014. SZEPTEMBER 22.Barcza Horváth József

PARTI NAGY LAJOS 2014. OKTÓBER 9.Lukács Miklós-Dés AndrásA CAFe Budapest programja

BEREMÉNYI GÉZA 2014. NOVEMBER 17.Tóth Evelin

ZÁVADA PÁL 2015. JANUÁR 19. Presser Gábor

NÁDASDY ÁDÁM 2015. FEBRUÁR 16. Darvas Ferenc

MARNO JÁNOS 2015. MÁRCIUS 16.Cserna Ildikó, Sándor Szabolcs

NÁDAS PÉTER 2015. MÁJUS 11.Csalog Gábor

ORAVECZ IMRE 2015. JÚNIUS 15.Frankie Látó

Élmény! Minden tekintetben.

Literarium_205x275_2014.indd 1 2015.02.04. 17:39

VIL

ÁG

ZE

NE

Milyen megfontolások nyomán született meg a tematikus sorozat ötlete? Nem féltél-e egy újabb „összművészeti” estet szerkeszteni, mikor a csapból is az folyik? Miben tér el a Bábel a hasonló ambíciójú műsoroktól? Azt nem mondhatom, hogy egy reggel arra ébredtem, nem élhetek tovább összművé-szet nélkül. Valójában nem lebegett a sze-mem előtt semmiféle forradalmian magasz-tos cél. Egyszerűen zavart, hogy ha mondjuk meg akarok nézni egy rövidfilmet, akkor el kell mennem egy rövidfilm-szemlére, ahol aztán rám zúdítják az éves termést. Vagyis nem annyira a tartalom vagy a forma izga-tott, mint inkább a terjedelem. A másik ol-dalról nézve is, hiszen az épp olyan lehango-

ló, ha azért kell negyven percig hallgatni egy írót, mert ugye mégsem lehet tizenöt per-cesre tervezni egy felolvasóestet… Minde-közben persze munkálkodott bennem vala-miféle osztályharcos mentalitás is. Szerve-zőként és újságíróként is mindig azokat akartam beljebb tessékelni, akik kívül reked-tek a közismertség partvonalain. Pedig oly-kor ezerszer izgalmasabbak, mint a sztárok. Meg aztán abba is gyakran belefutottam, hogy a különféle művészeti ágak képviselői sem igazán tudnak egymásról. Nagyjából ezeket a határokat, gátakat szerettem volna eltüntetni. Így állt össze az a képlet, amely aztán felvette az összművészet nevet, noha nem feltétlenül azonos azzal, ami eszünkbe juthat erről a szóról.

Milyen hagyományra, előképekre, előzmé-nyekre támaszkodhattál? Szembetűnő, milyen hangsúlyos szerepet kapnak nálad például a moderátorok…Az én életemben nem volt konkrét előzmé-nye a Bábel-esteknek, de azt gondolom, hogy a két világháború közötti kabarékban történ-hetett olyasmi, ami ezzel rokonítható. És abban az első pillanattól biztos voltam, hogy kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie a mindenkori moderátornak. Nem elég a szimp-la konferálás: nem csak bejelenti a produk-ciókat, hanem ő maga is produkció. Szenve-délyes, csókos, kitárulkozó – a mindenkori tematika szerint. És ha már a kabarét emlí-tettem, akkor frivol, szellemes, felkavaró is. Ő az én legfőbb támaszom, aki segít egysé-

MÉGLAPÁTTALEGY

A Szenvedély után a Csók, majd a Kiadások(k): a címében és felépítésében a bábeli kavalkádra

utaló tematikus összművészeti sorozat végképp otthonra lelt a Művészetek Palotája

színpadán. A műsorok ötletgazdáját és szerkesztőjét, Marton László Távolodót a produkció

létrejöttéről, eddigi tapasztalatairól kérdeztük, de ahogy ez lenni szokott, sok minden

más is szóba került.

Marton László Távolodó


get teremteni a változatosságban. Eddig ugye Vajdai Vili és Péterfy Bori volt, a következő kettő Gryllus Dorka és Herczku Ágnes lesz.

Hogyan fogadták a fellépők az invitálá-sodat? Összetehetem a kezem: nem kellett győzköd-nöm egyik előadót sem, rögtön vették a la-pot. Számukra ugyanolyan beavatást vagy élményt jelentett egyik-másik produkció, mint a közönségnek. Hiszen azokat teljes pompájukban csak az előadás során ismer-ték meg. Az is kimondottan inspirálóan ha-tott rájuk, hogy éppúgy beindította a közön-séget az irodalom vagy a film, mint a legva-dabb zene. Hogy egymásnak adogatták a labdát, hogy egyaránt fontossá váltak, hogy közösen hatottak, vagyis hogy igazi csapat-játék folyt. Ezért is akartam, hogy folyama-tosan jelen legyen a színpadon az összes közreműködő.

Mennyire zajlanak olajozottan a próbák, az alkalmi együttműködések ennyi különböző alkatú, egymással eddig soha nem dolgozott művész esetében?A legutóbbi Bábel-estet a csóknak szentel-tük, és ehhez azt kértem a Csókolom együt-testől, hogy gyúrják össze Palya Beával és Péterfy Borival a Még fáj minden csók című Illés-számot. Könnyen beleegyeztek, sőt abszolút beletették magukat mindannyian, teljesen egyértelmű volt számukra, hogy mi a jelentősége annak, hogy valamit ily mó-don is közösen kövessünk el. Hálás vagyok nekik ezért. Remélem, a jövőben sem lesz másként.

Hogyan fogadta a közönség az eddigi esteket? Van-e valami, amiről menet köz-ben kiderült, hogy változtatásra szorul?Az volt az érzésem, hogy igen kedvező fogad-tatásban volt részünk, de ennek a megítélé-se aligha az én tisztem. Számomra az volt a legfőbb megerősítés, hogy nem érződött különbség a befutott és a kevésbé közismert nevek sikere között. Persze, mihelyt túles-

tünk az első esten, tudtam, hogy mikre kell jobban figyelnem legközelebb. Az egyik ilyen dolog a tempóhoz köthető: egy pillanatra sem engedhető meg, hogy leüljön a műsor – ez részben terjedelmi, részben sorrendi kérdés. Másrészt: az előbb már említett – és ugyancsak a második esthez kötődő – közös Illés-szám azt tanúsította, hogy szinte el-engedhetetlen, hogy az „összre” még ráte-gyünk egy „közös” lapáttal.

Keresztury Tibor

2014. október 17.SZENVEDÉLYKÖZREMŰKÖDÖTT: QUIMBY, ROMENGO,PATAKY KLÁRA TÁRSULATA, TÓTH KRISZTINA ÍRÓMŰSORVEZETŐ: VAJDAI VILMOS

2014. december 6. CSÓKKÖZREMŰKÖDÖTT: PALYA BEA, CSÓKOLOM EGYÜTTES,SZAMOSI JUDIT KORTÁRSTÁNC-TÁRSULATA,PALLAG ZOLTÁN KÖLTŐ, JELI ANDRÁS ÉS LUKÁCS DÁVID FILMESMŰSORVEZETŐ: PÉTERFY BORI

2015. március 21.BÁBEL-ESTKIADÁSOK(K)KÖZREMŰKÖDIK: EURÓPA KIADÓ, PEGAZUSOK NEM LÉTEZNEK,HODWORKS, KARAFIÁTH ORSOLYA KÖLTŐ MŰSORVEZETŐ: GRYLLUS DORKAFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

„…lehangoló, ha azért kell negyven percig hallgatni egy írót, mert ugye mégsem lehet tizenöt percesre tervezni egy felolvasóestet…”


KÖ

NN

YŰ

Igazán szerencsések vagyunk, hogy számos olyan magyar előadóművész dolgozik a jelen-ben, aki elképesztő könnyedséggel képes többféle műfajban alkotni anélkül, hogy a sokak számára pejoratív jelentéssel bíró crossover jelzőt rá kellene aggatni. Bíró Eszter ezen kevesek egyike: csodagyerekként indult, amikor tizenhat évesen megkapta a Miss Saigon színházi főszerepét, lehetett volna sikeres Broadway-színész musicalekben, ám a több éves egyszerepes ottlét helyett sokkal többre vágyott – hazajött. „Ahogy megyek előre időben és hangban, egyre inkább feszegetem a határaimat, érzelmi skálámat, a világról alkotott elképzeléseimet. Mert ta-lán érdemes örökké kételkedni, és hinni, hogy lehet a dolgokon változtatni, új dolgokat lét-rehozni” – vallja Eszter, és az elmúlt húsz év

valóban ezen ars poetica jegyében telt, hi-szen megismerhettük színészként színpa-don, filmben, énekesnőként zenekarban, majd szólóban, duettekben. Otthonosan érzi magát mindenütt, a klezmertől a popig, a világzenétől a jazzig és a gyereklemezig. Fonogram Magyar Zenei Díj, Gundel Művé-szeti Díj, eMeRTon-díj és Cosmopolitan-díj; zajos itthoni és külföldi sikerek. Idei Művé-szetek Palotája-beli akusztikus koncertje mindennek a lenyomata – jutalomjáték.

„Ezen a koncerten azt szeretném megmutat-ni, hogy mostanában milyen dolgok foglal-koztatnak, hogyan boldogulok az élet szö-vevényes rendszerében, így a gondolatme-netem köré épülnek majd a dalok” – meséli Eszter, aki ezúttal ismét a zongorához ül majd.

Állandó partnere ezúttal is Födő Sándor, „Fodo”: „Sanyi zenét szerez, hangszerel, és minden a hanggal és a zenekarral kapcsola-tos ügyet visz, én pedig az előadásmóddal, a koncert felépítésével, kinézetével, üzene-tével kapcsolatos dolgokkal foglalkozom.”

A vonósokat vezető Szirtes Edina Mókus és a zenész barátok mellett színpadra lép egy másik ismerős, Ferenczi György is: lesz olyan új dal, amit Sanyi kifejezetten nekünk írt duettnek, és egy olyan is, ami az ősszel megjelenő új gyereklemezem, az Állati Zenés ABC második lemezének egyik dala lesz, ott is Gyurival adjuk majd elő. Persze ezen a kon-certen a felnőttekhez szólok.

2015. március 28.MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓLBÍRÓ ESZTERFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó

© H

ajdú

And

rás

Bíró Eszter

„…egyre inkább feszegetem

a határaimat…”

MINDEN UGYANAZ – MÁSKÉPP


2015. március 28.MR2 AKUSZTIK+ A MÜPÁBÓLBÍRÓ ESZTERFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. április 29MR2 SZIMFONIK+ A MÜPÁBÓLPÁL UTCAI FIÚKBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

Pál Utcai Fiúk

Nagyon kevés olyan veterán magyar zene-kart ismerhetünk, amely a létezése, netán sikeressége mellett képes volt eredeti atti-tűdjét megőrizni. A Pál Utcai Fiúk ezen ke-vesek közé tartozik, pedig szinte mindent megélt az eltelt harminckét év során: a ma-gyar undergroundból a rendszerváltás utá-ni évek egyik legsikeresebb produkciójává nőtték ki magukat, eljutottak az Almássy tértől egészen a Budapest Sportcsarnokig, sorjáztak mára legendássá vált lemezeik – majd visszatértek a klubokba, fesztiválok-ra, elkészült a zenekar történetét feldolgozó könyv, és közben a PUF is megtalálta állan-dó helyét a magyar popzene változó koor-dinátái között. Így lehet az, hogy egy PUF-koncert időtlen miliője – bár mások a mére-tek, más a profizmus foka – teljességgel hasonlóan bájos-kamaszos, mintha 1991-ben lennénk, az Aranyember Fesztiválon.

A társ-frontember-gitáros Leskovics Gábor zenekara 2013-ban lépett fel utoljára a Művészetek Palotájában, akkor akusztikus műsorral, amikor szintén áthangszerelték

dalaikat. Most emeltek a téten, hiszen szim-fonikus zenekarral még soha nem szólaltak meg a PUF slágerei. Premier.

„A daloknál a legfőbb szempont a dal »egyé-nisége«, »érdekessége«, vagyis megpróbál-juk elképzelni, mely dalok működhetnek a Müpában szimfonikus hangszerelésben. Most nem a dal népszerűsége lesz a döntő: sok olyan is megszólal majd, amelyet élőben nem nagyon játszunk, pontosan a hangszerelése miatt – vázolja az elképzeléseket Leskovics Gábor „Lecsó”. – Igyekszünk a zenekar min-den korszakából választani; szeretném, ha olyan új dal is elhangzana, amely csak a kö-vetkező lemezen szerepel majd.

A hangszerelők kiválasztásakor első körben a zenészbarátok-ismerősök között keresünk olyat, aki szakmailag is megfelel a feladatra, de »érti« is a dalainkat, magáénak tudja érezni azokat. Szeretnénk több olyan verzi-ót is, amely teljesen eltér az eredeti daltól, s ezáltal a dal teljesen új arcát mutatja meg.

Bihari Balázs

„...a dal teljesen új arcát

mutatja meg...”

SZIMFONIKUSOKRABÁL


FIL

M

Franco tábornok vérben fogant diktatúrája bizony egészen haláláig, 1975-ig tartott. Európában egyedülállóan jó túlélőképessé-gekkel bíró fasisztaként nem csupán meg-valósíthatta, de sokáig fenn is tarthatta Mussolini álmát, jóllehet a falangista dikta-túra keménysége azért enyhült az idők fo-lyamán. Nagyjából az ötvenes évek végéig Spanyolország teljes elszigeteltségben vege-tált, a cenzúra is keményen működött: né-ha maga a Generalísimo tiltotta be azt, amit éppen jónak látott betiltani nagyúri önkénye. Amit meg ő nem tiltott be, azt csak azért nem, mert már előtte betiltották az alatt-valói. Az elszigeteltséget azonban nem lehe-tett a végtelenségig bírni, elsősorban gazda-sági kényszerek okán nyitni kellett, s e nyi-tással a belső szigor is enyhült valamelyest.

Már ez is elég volt ahhoz, hogy felszínre buk-kanjanak azok a kulturális energiák, amelyek addig szunnyadni voltak kénytelenek. A spa-nyol film életre kelt. A Müpamozi új sorozata ennek a csodás feléledésnek mutatja be már-ciusban és áprilisban négy nagyszerű darabját: Luis Buñuel Tristana, Carlos Saura Angélica, az unokatestvér, valamint Luis García Berlanga A hóhér, és Nemzeti vadászat című alkotását.

A Tristana a Franco elől emigrációba kénysze-rült, spanyolból immár mexikóivá lett Buñuel-nek már csupán egyik vendégjátéka hazájá-ban. Vászonra vitte azt, amit már 1933-ban eltervezett: a lehető legjobbat hozta ki a Benito Pérez Galdós véleménye szerint „leg-rosszabb” regényéből. Tristana, a hamvas, ártatlan leány édesanyja halála után Don Lope gyámsága alá kerül, ám a korosodó férfiú nem csupán gyámként ügyel a leányra, idő-vel a szeretőjévé is teszi. A film cselekmé-

nye kettejüknek a kölcsönös intrikáktól és bosszúktól nem mentes harca, Buñueltől egyáltalán nem szokatlan módon erőteljes társadalomkritikai háttér előtt, teletűzdel-ve szürreális elemekkel. Több kritikusa sze-rint ez minden idők legbuñuelibb filmje. Hogy ez így van-e, nem tudom, de az biztos, hogy felejthetetlen alkotás. És nem csak a rendezőnek köszönhetően, hiszen két nagy-szerű színész játssza a főszerepeket: a nagyon fiatal Catherine Deneuve és Fernando Rey.

NÉLKÜLED,

Mifelénk a sztálinista-rákosista,

s a némiképp megszelídült kádárista

diktatúra mintha elterelné arról

a figyelmet, hogy a huszadik század

Nyugat-Európában sem volt diktatúráktól

mentes. Pedig elég, ha csupán a spanyol

polgárháborúra gondolunk, amikor fasiszta

kivégzőosztagosok megölték – oly sokak

mellett – a költő Federico García Lorcát.

Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

Angélica

FEDERICO GARCÍA

Tristana


Carlos Saura Buñuel tanítványa. Életének egyik meghatározó élménye, hogy köztár-saságpárti szülei a polgárháború vége után biztonsági okokból egy időre falangista ro-konaiknál helyezték el. Saura gyerekként egyáltalán nem értette, miként lehetséges, hogy akik eddig jók voltak, hirtelen rosszak lettek, akik pedig rosszak voltak, azok let-tek a jók. Olyannyira meghatározó élménye ez, hogy hatással van egész művészetére. Az Angélica sem nélkülözi az életrajzi ele-meket. A felnőtt Luis húsz éve halott édes-anyja maradványait viszi el Barcelonából Segoviába, gyermekkora helyszíneit felkeres-ve próbálja mozaikokból rekonstruálni az eseményeket, hogy megértse, mi is történt, és ami történt, az miért éppen úgy. A nyolc-éves kisfiú 1936 nyarán, a polgárháború ki-törésének napján már nem tudott visszatér-ni Madridba a szüleihez, és olyan rokonoknál kellett maradnia, akik az ő családját utálták. Ideiglenes „nevelőapja” olyanokkal fenye-gette, hogy ha a mieink bevonulnak Madridba, apádat majd jól felakasztják. Közben szerel-mes lett unokatestvérébe, Angélicába, és együtt próbáltak megszökni Madridba, de a falangista katonák elkapták őket, és visz-szavitték a „biztonságba”, ahol persze alapos verés lett az osztályrésze.

Filmjében Saura megdöbbentő erővel játszik az idősíkokkal. Több szerepet ugyanazokkal a színészekkel játszat el, utalásként arra, hogy a múltat a jelentől (a film jelenidejétől, 1973-tól) nem sok minden különbözteti meg. A forgatókönyvet kétszer is betiltották, a film mégis elkészülhetett, ám bemutatása heves tiltakozást, sőt erőszakot váltott ki a falangisták köreiben. Olyannyira, hogy amíg be nem tiltották, groteszk módon a falangis-ta rendőrségnek kellett megvédenie a falan-gisták támadásaitól azokat a mozikat, ame-lyekben játszották.

Luis Garcia Berlanga Buñueltől és Saurától eltérően pályafutását falangistaként kezd-te. Az akkori helyzet súlyosságát jelzi, hogy apja köztársasági volt, akit a polgárháború után le is tartóztattak. Berlanga – állítólag csupán azért, hogy apja sorsán könnyítsen – beállt az úgynevezett Kék Hadosztályba, amelyet Franco bocsátott Hitler rendelke-zésére, hogy a szovjet fronton a németek oldalán harcoljon. Később eltávolodott a fa-sizmustól, és a könnyedebb műfajok, vígjá-tékok, szatírák alkotójaként forgatott éle-sen rendszerkritikus filmeket. Ezek sorába tartozik A hóhér éppúgy, mint a Nemzeti vadászat.

José Luis, a temetkezési vállalatnál dolgozó fiatalember kapcsolatba kerül a hóhérral, majd beleszeret annak lányába, Carmenba. A házasságkötés után a fiú átveheti nyuga-lomba vonuló apósa hivatalát, amit egyál-talán nem szeretne, viszont csakis így tart-hatják meg a hóhérpapa szolgálati lakását. José Luis élete ettől fogva rettegésben telik: jaj, csak nehogy valakit halálra ítéljenek…

A Nemzeti vadászat főhőse egy üzletember, aki a felsőbb körök sportnak tartott kedvenc időtöltése, a vadászat révén szeretne beke-rülni ezekbe a bizonyos körökbe. A Franco-diktatúra nevezetes vadászatai által inspi-rált vígjáték kíméletlen gúnnyal ábrázolja a politikai hatalomhoz dörgölőző gazda-

sági vezetőket, arisztokratákat, katolikus egyházfikat.

Bátor film, de az is igaz, hogy az előzőektől eltérően már a diktátor halála után készült. Abban az időben, amikor Spanyolország meg-indult azon az úton, hogy I. János Károly ki-rály vezetésével demokratikus, alkotmányos monarchiává váljon, és lassan békét kössenek egymással a köztársaságiak és nemzetiek.

Mesés Péter

2015. március 9., 23., április 13., 27MÜPAMOZI. AZ IGAZSÁG PILLANATA. FÉL ÉVSZÁZAD SPANYOL FILMJEILUIS GARCÍA BERLANGA: EL VERDOGO (A HÓHÉR, 1963) LUIS BUÑUEL: TRISTANA (1970)CARLOS SAURA: LA PRIMA ANGELICA (ANGÉLICA, AZ UNOKATESTVÉR, 1974) LUIS GARCÍA BERLANGA: LA ESCOPETA NACIONAL (NEMZETI VADÁSZAT, 1978)ELŐADÓTEREM

A sorozat a Spanyol Nagykövetség és a Cervantes Intézet támogatásával valósul meg.

„Gyerekként egyáltalán nem

értette, miként lehetséges, hogy

akik eddig jók voltak, hirtelen

rosszak lettek, akik pedig rosszak

voltak, azok lettek a jók.”Fo

tó ©

Álb

um A

rchi

vo F

otog

ráfic

o

Fotó

© Á

lbum

Arc

hivo

Fot

ográ

fico

A hóhér

Nemzeti vadászat

FEDERICO GARCÍA


Fotó

© Jo

zef M

arci

nsky

TÁ

NC

KINTVAGY

BENT?

A BIRDIE BEMUTATÓJA ELÉEgy új táncmű megalkotása

izgalmasan képlékeny,

folyton változó folyamat.

Ami azonban bizonyosan

nem változott meg Frenák

Pál vadonatúj előadásában

a terv megszületése és a

bemutató között, az a mű

súlypontja és alapkérdése:

hogyan is állunk a szabad-

sággal?

Fotó

© Jo

zef M

arci

nsky

Frenák Pál


Január elején, a Müpa színpadára tervezett előadás csíra-fázisában Frenák Pál meggyő-ző erejű képekkel vázolta fel, hogyan köz-vetíti majd a BIRDIE az élete meghatározó proble matikájának számító kérdést, amely persze a fenti, leegyszerűsített formájánál jóval összetettebb. Valahogy így szól: vajon az a bolond, aki menekül, vagy az, aki benne marad egy közmegegyezéses, ám irracionális történésekkel terhelt közegben? S hogy ez a menekülés a valós térben vagy önmagun-kon belül történik-e?

Az egy ideig intézetben nevelkedett koreog-ráfus gyermekkorának egyik alapélménye volt a bezártságból történő elvágyódás, a szabad-sághiány által generált víziók, és a magasan elhelyezett intézeti ablakból kitekintve meg-csodált, fel- és átröppenő madarak látványa. Nem titkolja tehát, hogy Alan Parker Birdy című filmje (1984) az alapgondolatot kibon-tani segítő ihletforrások egyike. Nem először fordul elő, hogy Frenákot egy (vagy több) film inspirálja. Ilyenkor nem a sztorit, hanem a mozgókép hangulatait, érzeteit, ember-em-berközi gesztusait használja érzéki gyúanyag-ként. Így volt ez például a k.Rush című, Trafó-beli darab esetében (2010), amely néhány villanás erejéig a Thelma és Louise című, 1991-es road-movie hangulatvilágát is felhasznál-ta. De rögtön ott egy másik inspirációforrás: Raymond Depardon francia dokumentum-fotós filmalkotása a Velence egyik szigetén (San Clemente) működő elmegyógyintézet bentlakóiról. Berendezkedésük saját őrült-ségükbe – vallja Frenák – arra az útra emlé-keztet, ahogyan felépítesz magadnak egy saját, olykor zártnak tűnő világot, amelyben valóban önmagad lehetsz. Olyan világot, amelyben te magad vagy a madár, és szár-nyalásodat semmi sem gátolja. Öntörvé nyű-ség? Menekülés? Párhuzamos valóság? S talán mégis: olykor ez a saját szabályrend-szer, önmagunkba és különcségünkbe, külön-legességünkbe vetett, irracionálisnak látszó, mély hit lehet a túlélés kulcsa… A mindezt körüljáró mű megalkotásának gondolata már évek óta szerepelt Frenák tervei között, aki szerint az igazán egyedi hangú művészek életművében megvannak azok a fontos sa-rokpontok, motívumok, amelyekhez újra és újra hozzányúlnak, időről-időre más és más fénytörésben mutatva meg az őket mélyen érdeklő problémaköröket.

Frenák előadásaiban mindig jellegzetes, ka-rakteres díszletrendszer ad teret, valamint új dimenziókat a táncosok mozgásának, így nem meglepő, hogy a koreográfus most is

izgalmas képi világot álmodott meg, ez al-kalommal nem egyedül. A Tervhivatal elne-vezésű építész- és dizájncsoport – a díjakkal elismert Logifaces koncepciója nyomán – az előadáshoz „Rubik-kocka” elvű, többszörösen összerakható hófehér óriáselemeket terve-zett, melyek a hat oldallal rendelkező formák lehető legváltozatosabb variációit kínálják. Ezek akár labirintusszerűen, útvesztőként, vagy épp útirányítóként is felállíthatók, em-bermagasságnál jóval nagyobb, mégis moz-gatható módon. Az előadás célzottan a Müpa színpadi adottságaira készült, ugyanakkor Frenákot most is rendkívüli módon foglal-koztatja a tér variabilitása, a helyszín-spe-cifikusság, így az eredeti hat-nyolc elemből tetszés szerint alakítható majd egy-egy elő-adás szerkezete. Ezt erősíti az a tény is, hogy a koreográfus ezúttal ismét élni kíván egyik legkedvesebb eszközével, a speciális függesz-tési rendszerben megvalósuló „röptetéssel”. Már a ’90-es, bemutatkozó évek nagy alko-tásaiban (Gördeszkák, Vadócok) – korának első, sokakat inspiráló határátlépőjeként – lélegzetelállító módon használta a színpad-tér adta függőleges lehetőségeket. Kötélen, csúszdákon lendültek, zuhantak és szállnak azóta is táncosai, ám sohasem öncélú látvány-elemként, mindig olyan pontokon, ahol az dramaturgiailag indokolt.

A látvány mellett a hang, a zenei alap is meg-határozó eleme egy-egy Frenák-előadásnak. Ezúttal a kemény, dinamikus, pulzáló elekt-roakusztikus zene mellett klasszikus, első-sorban Bachtól származó zenei töredékek szolgáltak inspirációul az alkotási folyamat-ban. A két ellentétes zenei világ közti arányok folyamatosan változnak, helyzetbe hozva ezzel a próbák bizonyos szakaszában zene nélkül, csendben próbáló táncosokat is.

S bár az összeszokott, a mester műveit kohe-rensen, gyakorlottan közvetítő csapat óriási érték és könnyebbség az alkotói folyamat so-rán, a koreográfus időről-időre mégis szük-

ségét érzi annak, hogy új, friss egyéniségek-kel/testekkel dolgozzon, önmagát is az új ötletek, megoldások keresésére sarkallva ez-zel. Ez az oka annak, hogy Frenák Pál a tár-sulat frissítésére – hosszú idő után először – hivatalos próbatáncot hirdetett, melyre ren-geteg fiatal érkezett külföldről is. Részben ennek köszönhetően a társulat fiatal tánc-művészekkel bővült, akik most láthatóak majd először Frenák-előadásban. Szorosan ide kapcsolódik egy – nem közvetlenül a BIRDIE témáját érintő – hír is: épp a fiatalok nyújtotta inspiráció készteti Frenákot arra, hogy junior programot indítson; olyan mű-helymunkát, mely fiatalokat kapcsol be a társulat vonzáskörébe, de a résztvevők szá-mára ezen túlmutatóan általános pedagógiai haszna is minden bizonnyal jelentős lesz.

A jövőt ugyanis – az önazonosság, a jellegze-tes, egyedi Frenák-hang feltétlen megőrzé-se mellett – az új energiák, új tehetségek fel-mutatásában látja a társulat, hiszen a kortárs táncművészet hagyományos, megszokott „felvevőpiaca” állandóan változik, a feszti-válok profilja átszerveződik, új trendek sora alakul. A Frenák Pál Társulat pedig továbbra is olyan jelentékeny tényezője kíván marad-ni a nemzetközi mezőnynek, amilyen eddig is volt, teljes joggal, csaknem húsz éve már.

Lőrinc Katalin

2015. április 17BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁLCOMPAGNIE PÁL FRENÁK: BIRDIEŐSBEMUTATÓFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

„S hogy ez a menekülés

a valós térben, vagy

önmagunkon belül történik-e?”

A P

ÉN

Z Z

EN

ÉL

Az internet és a kultúra viszonyáról általá-ban mindenkinek azonnal az illegális letöl-tés, a kalózkodás jut eszébe, utóbbi persze első pillantásra kifejezetten kártékonynak tűnhet a kulturális termékek és piac számá-ra. Nem veszünk zenei albumokat, letöltjük a tévésorozatokat és a filmeket, sőt a köny-veket is, hangzik el sokszor, miközben arról kevesebbet beszélnek, hogy általában azt keressük illegálisan, amit nem érünk el köny-nyen, gyorsan és normális áron. Az interne-ten mindenféle kulturális tartalomhoz hoz-záférünk: fesztiválokon pörgő, ám a mozi-forgalmazásba nem kerülő filmekhez ugyan -úgy, ahogy a Radiohead énekes-zeneszerzője, Thom Yorke új albumához (Tomorrow Mo-dern Boxes), amit az egyik legnagyobb tor-rentoldalon, a Bit Torrenten tett elérhetővé. Novák Erik low-budget rendezését, a Fekete levest két hét alatt harminc ötezren nézték meg, miután legálisan feltöltötték az nCore-ra. A kultúra fogyasztása átalakult, a hagyo-mányos gondolkodási és terjesztési módok nem működnek, pedig még mindig ugyan-az a cél: elérni a nézőket, hallgatókat vagy

olvasókat. Az internet biztosítja a kultúrá-hoz való demokratikus hozzáférést.

A mondatok vagy regények nem változtak meg az internettől, ahogy a szerzők sem, hiába szeretik sokan azt gondolni (termé-szetesen van kivétel, de nyomtatásban hogy néz ki az ugróhivatkozás? http://goo.gl/yRhkIw). Az olvasók változtak meg, akiket az internet felszabadított, mert korábban soha ennyi szöveghez nem tudtak hozzá-férni. Bármikor egy közeli vagy távoli nyelv, kultúra és irodalmi közösség aktív tagjává válhatunk, ami azt jelenti, hogy együtt értel-

mezhetjük Murakami Haruki macskás meta-foráit japán olvasókkal, nevetgélhetünk Jonathan Franzen internetellenes kiroha-násain, de franciául olvashatjuk Michel Houellebecq frissen, a megjelenés előtt ki-szivárgott Behódolás című regényét, amely-ben 2022-ben egy muszlim elnök vezeti Franciaországot.

A fenti példákat a fősodorból hoztam, pedig a kisműfajok köszönhetik a legtöbbet a kö-zösségi hálóknak: így találja meg olvasóit drogtörténeteivel Kubiszyn Viktor, és való-színűleg Erdős Virág ezt is el című köteté-

„Nagyszerű, hogy nem

vagyunk bezárva saját nyelvünkbe

és könyv piacunkba.”

58 müpa magazin 2014 november–december

nek óriási sikerében is szerepet játszottak a Facebookon terjedő versei. Egy fiatal ma-gyar genetikus, Meskó Bertalan saját kiadás-ban megjelent angol nyelvű, szakmai e-köny-ve például közel tízezer példányban fogyott a világon. Az olvasót saját kíváncsisága, ér-deklődése, illetve a nyelvi korlátok állíthatják csak meg, mert végeláthatatlan mennyiségű szöveg feltárása lehetséges, induljon el tet-szőleges nyomon bármilyen irányba. Nagy-szerű, hogy nem vagyunk bezárva saját nyelvünkbe és könyvpiacunkba.

Az internet nem alakította át az irodalmat, nem írta újra a szabályokat, viszont a közép-pontba helyezte az olvasót, aki sokáig vég-felhasználó volt, a véleménye az úgyneve-zett profi olvasókéval szemben kevésbé számított. Ez alapjaiban változott meg az utóbbi évtizedben: az olvasó végre úgy ad-hat hangot véleményének, hogy az eljut a Facebookon vagy Twitteren körülötte össz-pontosuló közösséghez. Egyszerre rajongó és kritikus, aki folyamatosan posztolja a véleményét.

Lassan megszűnni látszik a mindenhez értő, megkérdőjelezhetetlen, kicsit zord irodal-már képe, a helyét sok-sok olvasó-szerző vette át, akik jól körülhatárolható mikroté-mákban írnak megbízható alapossággal. Minden témának megvannak a fontos blog-jai: az LMBT és a gyerekirodalom kapcsoló-dásáról, a skandináv krimikről, a kreatív írás-ról és a könyvborítókról is olvashatunk jó posztokat vagy cikkeket.

Az irodalmi közbeszéd működése is megvál-tozott, és már nem egy-egy fajsúlyos heti- vagy havilap véleménye számít, hogy egy könyv kiemelkedjen a kínálatból, vagy eljus-son az olvasóhoz, hanem egy-egy blog, egy sokak által követett véleményvezér a Twitte-ren, egy rengetegszer megosztott Facebook-poszt, vagy sok esetben maga a közösség. (Ne felejtsük el, hogy a rengeteg példány-ban eladott szoftpornó, A szürke ötven árnyalata fan fictionnek, az Alkonyat vilá-gában játszódó rajongói regénynek íródott, majd kiadták, és meghódította a világot.)

Peremterületről hozott példa: a közösségi finanszírozás miatt lett megvalósítható a Nyugat+Zombik című képregény, Csepella Olivér diplomamunkája: néhány jól megraj-zolt oldaltervre dobott össze 7,4 millió fo-rintot az Adyért, Kosztolányiért és a zom-bikért egyaránt rajongó olvasóközönség. Hasonlóan készült az első magyar közösségi szakácskönyv is, a Menü: a kereskedelmi forgalomba nem került ezer példányt két hét alatt elkapkodta az interneten szerve-ződő közösség.

A rengeteg regény, vers, mikroblogbejegyzés, esszé, tárca ráömlik az olvasóra, aki könnye-dén válogathat az óriási adatmennyiségben, csak ki kell szemelnie a számára érdekes blogokat, követnie kell néhány Facebook- és Twitter-felhasználót, illetve az ott kiala-kuló közösségeket. Borges bábeli könyvtárá-nak elbeszélőjéhez hasonlóan én is mindig azt az egy könyvet kerestem, ami az összes többi könyvet tartalmazza. Egy ilyen könyv megvalósulását sokáig elképzelni sem lehe-tett, most viszont a kezünkben van.

Valuska László

Dragomán György honlapjáról tanultam meg,

hogy lehet öt perc alatt mosogatás nélkül,

fedetlen műanyag dobozban, sós-fokhagymás

joghurtban csirkét panírozni, nem maradok le

Bret Easton Ellis egyetlen kokainmámorban

kitwitterezett gondolatáról sem, legyen szó

Alice Munro és David Foster Wallace

túlértékeltségéről vagy az Oscar-díjról,

és valószínűleg a Lelkigyakorlatok, valamint

az Instavers miatt találkozom költészettel

mindennap. Az irodalomhoz, a könyvekhez és

az írókhoz soha ennyire könnyen és szabadon

nem férhettünk hozzá.

SZABAD

A KULTÚRÁHOZHOZZÁFÉRÉS


KU

LIS

SZ

A

„Wagner-imádó fogorvos apukám ragaszko-dott hozzá, hogy karvezetés szakra felvéte-lizzem. Szerencsére nem sikerült bekerülnöm. Így lettem az, aki most vagyok” – meséli egy kávé mellett Szomolányi Janina, és mozdu-lataiból még eszpresszóivás közben is su-gárzik a határozottság. Gyerek- és kamasz-korát a hegedű, a zongora és az Angelica Leánykar vonzáskörében töltötte. A kórus-ban nemcsak a színpadi szereplés lélekta-nát tapasztalhatta meg, hanem a fellépé-sek szervezésébe is besegített. Majd – a si-kertelen zeneakadémiai felvételi után – pr és marketingszakon tanult tovább a Külke-reskedelmi Főiskolán, illetve kulturális dip-lomáciát hallgatott a Közgazdaság-tudo-mányi Egyetemen. Apukája régi barátjával, Zimányi Zsófiával, a Budapesti Tavaszi és

Őszi Fesztiválok korábbi igazgatójával egy rendezvényen futott össze, s elmesélte ne-ki, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Zimányi Zsófia úgy gondolta, náluk is beletanulhat a fesztiválszervezésbe. Így lett Szomolányi Janina Kovalik Balázs, a Budapesti Őszi Fesz-tivál akkori művészeti vezetőjének asszisz-tense, éppen tíz éve.

Azóta számtalan produkciót menedzselt. Azt mondja, a legnagyobb tanulsága ennek az évtizednek, hogy nincs két egyforma nap, két egyforma kihívás. „Persze mindig eljön az a pont, amikor úgy érzem, inkább elmen-nék egy bankba dolgozni, mint hogy tovább csináljam. De valójában már akkor hiányzik a fesztivál, amikor még épp csak elkezdődött, és előre szomorú vagyok, hogy vége lesz”

„A produkciók

»szíveként dobogni«

a munka

legösszetettebb,

ugyanakkor

legszebb része is.”

ADRENALIN ÉSMEGFONTOLTSÁG


– meséli. Pedig nagy türelem kell az olyan helyzetekhez, amikor a híres német énekes, Max Raabe és zenekara először játszott a Müpában. Az együttes a fellépés napján ta-lálta ki, hogy az egyik számot hegedűkön adná elő. Hangszert azonban nem hoztak – a Palast Orchester zenészei alapvetően fa- és rézfúvós hangszereken játszanak –, és természetesen nem zeneiskolai hegedűkön akartak játszani, hanem milliókat érő profi hangszereken. Szomolányi Janina ekkor fel-ment a Müpában próbáló Nemzeti Filharmo-nikusokhoz, és kölcsönkérte a hegedűket. „A négy zenész a koncert végéig nem moz-dult a hangszertokok mellől, egészen addig, amíg épségben vissza nem kapták értékes hegedűiket. Amikor Max Raabe két évvel ké-sőbb, a következő koncertjéhez harsonákat

kért, már meg sem lepődtem. Igaz, akkor legalább két nappal korábban szólt” – me-séli nevetve. Szomolányi Janina ma már nincs ennyire közvetlen kapcsolatban az előadók-kal. Ez kicsit hiányzik is neki, mert a produk-ciók „szíveként dobogni” a munka legössze-tettebb, ugyanakkor legszebb része is. Új feladata sem kevésbé vonzó, ám a döntést komolyan megfontolta. Olyannyira, hogy Káel Csaba vezérigazgatónak több szemé-lyes találkozóra volt szüksége, hogy sikerül-jön meggyőznie őt arról, érdemes a Müpa csapatához csatlakoznia. 2013 novembere óta a Müpa szervezésében – házon belül és kívül – megvalósuló fesztiválprogramok menedzselését és a fesztiválhoz kapcsoló-dó marketing-kommunikációs és közönség-szervezési feladatokat fogja össze. Aktív részese a program szerkesztésének, vala-mint a fesztivál létrehozását és lebonyolí-tását koordináló operatív testület munká-jának. „2008-ig a Budapesti Tavaszi Fesztivál teljesen más kulturális környezetben szerve-ződött. Annyi volt a dolgunk, hogy a legjobb, leghíresebb előadókat és zenekarokat meg-hívjuk Budapestre. Persze ez sem volt egy-szerű. Csakhogy a Müpa időközben brand lett, fogalom. Szinte hétköznapi dolognak szá-mít, hogy a Berlini Filharmonikusok fellép-nek, vagy Zubin Mehta vezényel itt. Ezért helyeztünk aztán egyre nagyobb hangsúlyt később saját produk ciók, majd egy perem-fesztivál (Budapest Fringe Fesztivál) létre-hozására. Azzal, hogy a tavaszi és őszi fesz-tiválok támogatásáról most kormányhatáro-zatban a 2015–2017 közötti időszakra, tehát négy évre előre rendelkeztek, újabb lehető-ségek nyílnak meg előttünk. Tervezhetünk, gondolkodhatunk nemzetközi produkciók létrehozásában, komolyabb szerepvállalás-sal. Ezért is született döntés arról, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivált az eddigi már-ciusi időpont helyett egy hónappal későbbre, áprilisra tervezzük, eddig ugyanis nem volt esélyünk külföldi fesztiválokhoz kapcsolód-ni, más művészeti intézményekkel együtt-működni és koprodukciókat létrehozni. Eu-rópa más országaiban csak később, április-ban, májusban kezdődik a fesztiválszezon” – mondja.

Sokak számára hihetetlen, de a fesztivál-szervezés egész éves kötöttség. A szerve-zés és a kommunikáció, illetve a jegyérté-kesítés korábban, sokszor másfél évvel előre kezdődik, Szomolányi Janina szerint mégis versenyt futnak az idővel. „A fesztiválszer-vezésben érintett kollégák a Müpában és a társ szervező Budapesti Fesztivál- és Turisz-tikai Központban egész évben azon dolgoz-

nak, hogy úgy indíthassák a fesztivált, hogy adott esetben minden addigi egyeztetést a lehető legnagyobb nyugalommal újra lehes-sen kezdeni. Egy fesztiválon ugyanis minden megtörténhet, a váratlan helyszíncserétől kezdve a más időpontban érkező művészig, és olykor sajnos az is előfordul, hogy a legin-kább várt sztár megbetegszik, és az utolsó pillanatban lemondja a programot” – teszi hozzá.

A fesztiválszervezésben szerinte nincs üres-járat, nincs unalmas részterület. „Ráadásul az itteni csapat a legkomolyabb méretű azok közül, akikkel eddig dolgoztam, és izgalmassá teszi a munkát az is, hogy a Müpában tényleg mindennap történik valami. A Fesztivál iro da által koordinált feladatok közül számomra a legkedvesebb természetesen a programszer-vezés, hiszen korábban produkciós menedzser-ként lehettem aktív részese olyan előadások létrejöttének, mint a 2006-os Mozart-mara ton a Millenárison, vagy Pfitzner Palestrinája, itt, a Müpában. A szervezésnek szerintem van lélektana. Vannak menedzserek, akik annyi-ra imádják a művészeket, hogy mindent meg-tennének értük, tűzön-vízen átmennének a kedvükért, háttérbe szorítva ezzel a produk-ció egészét meghatározó további szempon-tokat. A programokat a magam visszafogott módján én is szívügyemnek tartom, de alap-vetően higgadt és racionális maradok minden helyzetben. Ezért valószínűleg nem szeretnek, de talán tisztelnek, mert tudják, hogy amit megígérek, az úgy is lesz. A fesztivál után pe-dig jön egy kis önsajnálat, némi üres ség ér zet, amit hamar gyógyít az újabb fesztivál szer-vezésének feladata. Már most nyakig vagyunk az októberi CAFe Budapest programjának vég le gesíté sé ben, illetve a 2016-os Tavaszi Fesztivál szerkesztésében.”

Szomolányi Janina végezetül hozzáteszi: már most elszomorodik, amikor arra gondol, hogy hamarosan vége a 2015-ös Tavaszi Fesztivál-nak, ahol biztosan lesznek érzékeny művé-szek, nehéz helyzetek, a végén feledhetet-len pillanatokkal és koncertélményekkel. Utóbbi jóslatában aligha kételkedhetünk, hiszen csak a Müpába olyan sztárok érkeznek, mint Elīna Garanča vagy Kirill Petrenko orosz karmester a Bajor Állami Zenekar élén. Lát-hatjuk a világhírű nápolyi társulat, a Teatro di San Carlo koncertszerű előadásában a Luisa Millert, amelynek főszerepét az ismert román énekesnő, Elena Mosuc alakítja. De itt lesz Vladimir Ashkenazy is, aki a legendás Philhar-monia Zenekart vezényli majd.

Sipos Szilvia Anna

A legfegyelmezettebb fesztiválmenedzser, akit ismerek. Ha kell, percek alatt szerez az aznapi fellépéshez milliókat érő hegedűket. Ösztönösen tudja, mit kell majd átszer-veznie, amikor a repülőgé-pével éppen landolt világ-sztár még a legszívélyesebb hangján biztosítja arról, hogy minden az eredeti tervek szerint alakul. Szomolányi Janina, a Buda-pesti Tavaszi Fesztivál és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál prog-ramjait szervező iroda vezetője akkor van igazán elemében, amikor más való-színűleg már rég infark-tust kapott volna.


HU

LL

ÁM

HO

SS

Z

2015. március 14.HANGZÓ HELIKONSEBESTYÉN MÁRTA, KALÁKA, SEBŐ EGYÜTTESBARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

SÜMEGI NOÉMIkulturális rovatvezető, Heti Válasz

Tíz évvel ezelőtt az az ötlete támadt a Helikon Kiadónak és a Gryllus Kiadónak, hogy énekelt ver-seket adjanak ki. Nem az volt az eredeti, hogy lírai szövegeket zenésítenek meg – megtette ezt előttük számtalan kiváló muzsikus. Az újdonságot az adta, hogy olyan előadókat párosítottak össze klasszikus vagy kortárs alkotókkal, akiket valamilyen lelki rokonság fűz össze. Így lett Both Miklós társa Radnóti, Gerendás Péteré Faludy, Lovasi Andrásé Lackfi János, Cseh Tamásé Ady Endre, Ferenczi Györgyé Gérecz Attila. A CD-ket és a versesköteteket pedig együtt jelentet-ték meg. Most ismét ebből a sorozatból hallhatók dalok a Müpában, s ezúttal a magyar népze-nei hagyományok kerülnek előtérbe: Sebestyén Márta, a Kaláka és a Sebő Együttes énekli töb-bek közt Arany János, József Attila, Kányádi Sándor, Kiss Anna, Kosztolányi Dezső, Lázár Ervin, Nagy László és Szabó Lőrinc műveit. A vers hajdanán eleve énekkel, ritmussal született – lelkünk ezen ősi rétegeibe visz bennünket vissza a megzenésített költészet, s mint ilyen, biztosan hozzá-tesz a versek jelentésrétegeihez.

PÉNTEK ORSOLYAíró, kulturális rovatvezető, Magyar Hírlap

Melyik Párizs az igazi? A Napkirályé? A Liberté toujours mosolygó plakátlányáé? Vagy Toulouse-Lautrecé, aki megmutatta a nevető Cha-U-Kaot, a bordélyházak csorba mosdótálai fölé hajló lá-nyokat és La Goulue-t, ahogy Valentin, a kígyóember karján belép? Vagy Marcelé, aki Odette-ék háza előtt toporog, várva, hogy öt óra legyen? Vagy Brassaïé és André Kertészé, akik nélkül ma nem így emlékezhetnénk a húszas-harmincas évek városára, ahol Picasso mindig mással ivott, és amelynek éjszakáit Brassaï dokumentálta? Fotózta a Szajnán a hajókat, a ködöt az utcalámpa alatt, a Montparnasse lépcsőit, a prostituáltakat és a rendőrt.

A Recirquel Újcirkusz Társulat most Brassaï képeiből merített ihletet, hogy egészestés előadásá-ban felmutassa a párizsi éjszaka esszenciáját. A Vági Bence rendező-koreográfus vezetésével alakult társulat az összművészet jegyében egyesíti a cirkuszosok technikai tudását a zenével, a tánccal, az énekkel és a színházzal. Aligha lenne más műfajban jobban megfogható a város illé-kony lelke.

URFI PÉTERkulturális rovatvezető, Magyar Narancs

Fölösleges minden ünnep. Nem feltétlenül hazug és üres, de szükségszerűen fölösleges: ráadás, főhajtás, bokréta, koszorú. Sok régi és új ünnephez hasonlóan a magyar költészet napjának fogan-tatása sem szeplőtelen: született 1964-ben, az alig elviselhető pártállami József Attila-kultusz idején. A költő azonban legyőzte ezt a kort is, és a költészet napja valószínűleg ma is azért lehet több unalmas rutinnál, halott dátumnál (nézzük csak meg szegény magyar kultúra napját!), mert minden évben ezt a nagyon is élő életművet idézi elénk, vele méri magát minden versmondó és szónok, és József Attila még az ünnepi szavalat és ünnepi beszéd halva született műfajait is képes feltámasztani.

Kell annál több, mint hogy április 11-én ne méregdrága tűzijátékok fényét dobálja a Duna, hanem azt a sokat látott, közhellyé ázott dinnyehéjat? Ha a Müpa erkélyéről lenéz a néző, látja. Ehhez meg se kell hallgatnia Térey, Háy, Karafiáth, Varró, Garaczi és Grecsó műsorát. Azt csak akkor kell meghallgatnia, ha jót akar. Mindenki akarjon jót.

2015. március 18-19-20., április 7-8-9.RECIRQUEL ÚJCIRKUSZ TÁRSULAT: PÁRIZS ÉJJELFESZTIVÁL SZÍNHÁZ

Fotó

© F

ürje

s Vi

któr

ia

2015. április 11.BEST OF LITERÁRIUM I.A KÖLTÉSZET NAPJAFESZTIVÁL SZÍNHÁZ


mupa.hu

Müpa jeggyelmég több élmény!


LUMU_hirdetes_205x275.indd 1 2014.11.13. 16:38

BE

CK

ME

SS

ER

ÉS

SA

CH

S

Michiel Bortslap

KRITIKÁK

A Jazz Showcase hangversenyeiről

(Fesztivál Színház, 2015. január 9.: Philip Catherine Quartet; Fesztivál Színház, 2015. január 11: Michiel Borstlap Trio)

„…elbűvölő a számok kimunkáltsága, tökéletessége…”

Catherine 72 éves, amit maga is nehezen hisz el, mi meg még any-nyira se. Hallatlanul szellemes témája a hetedik X kapcsán a Seven Teas címet viseli, ezt is játszotta Pesten. A gitáros műsorán vegyí-tette utóbbi néhány lemezének (…) repertoárját, de például az Old Folks című örökzöld a legfrissebb CD-jén hallható, amit duóban vett fel. Gördülékeny játékáról, szellemes, a legtisztább szving ritmus-ból kiinduló tempóiról, a melódia szépségére és ártatlan kis tréfák-ra épülő produkciójáról nyugodtan eszünkbe juthat akár a leghíre-sebb belga jazz szólista is: a már visszavonult Toots Thielemans. (…) A standardekre is igaz, ami a gitáros-zenekarvezető számaira: elbűvölő a számok kimunkáltsága, tökéletessége, az egész hang-szövet finoman vert csipkéje, klasszicizáltsága. (…)

A holland zongorista, Michiel Borstlap zárókoncertjére csak azt le-het mondani, hogy végén csattan az ostor. Olyan „amerikai” jazzt játszik, amilyet a sokat látott fesztiválveteránok is ovációval fogad-nak, nem véletlen, hogy Borstlapot igazán jól ismerik a tengeren-túlon is. (…) Négy éve Borstlap sokat játszik szólóban is, de 1992-es pályakezdése óta addigra már olyan súlyos zongorás trió életmű-vet tett le az asztalra, hogy azt nehéz lett volna tovább tökélete-síteni, ráadásul szólóban is totális zenét tud nyújtani. Egyik szóló számát egyedül kezdte és trióban fejezte be, nos, nehezebb lett volna tovább fokozni az extenzitást. Volt kritikus, aki Borstlap já-tékát Mozarthoz, volt, aki a kristály csillogásához hasonlította (...)

Zipernovszky Kornél (Fidelio.hu – 2015. 01. 13.)

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara hangversenyéről

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. január 16. Közreműködött: Szergej Leiferkusz – bariton)

„…nagyon tudja, hogy mit csinál…”

A 42 éves dirigens nagyon tudja, hogy mit csinál, s ez aligha csak azzal magyarázható, hogy a választott korszakát ezúttal odaha-gyó zenekar éppen orosz romantikus zenét játszik. A kísérletező kedvű együttes programválasztása mindenesetre nem szokványos, végeredményében pedig határozottan felvillanyozó. Az Éj a kopár hegyen eredeti (azaz Muszorgszkij által hangszerelt) változata va-lósággal elsöprő erővel szólal meg: a dinamikával és a hangerő fo-kozásával merészen élve, s a nyersebb szakaszok megszólaltatá-sában pedig láthatóan élvezetüket lelve, mely érzésben azután a közönség is osztozik. Hasonló energia jellemzi a Borisz Godunov három részletét is, egy komoly plusszal és egy éppily komoly fogyat-kozással. Az errefelé rég nem hallott bariton, Szergej Leiferkusz ugyanis egészen pazar kondícióban van: átütő erejű hang s a sze-repformáló készség imponáló foka jellemezte az énekest, aki a fülünknek szokatlan fekvésben is meggyőző Borisznak bizonyult. Az viszont már annál problematikusabbnak tetszett, hogy a Koronázási jelenetben a harangzúgás, míg Borisz halálakor a kórus megszólalása felvételről szólt – ami erősen illúziórombolóan hatott egy ilyen koncerten. A szünet után felhangzó Csajkovszkij-mű, a ritkán játszott I. szimfónia azután feledtette ezt a botlást: a Felvilá-gosodás Korának Zenekara – a darab melléknevének szellemében – valódi „téli álmodozás”-ba ringatta a hallgatóságot, s ez az álom egy remek koncertről szólt.

László Ferenc (Magyar Narancs, 2015. 01. 22.)

A KRITIKUSNAK NEM IGAZA VAN, HANEM VÉLEMÉNYE. A KRITIKUSNAK NEM IGAZA VAN, HANEM VÉLEMÉNYE.

Vladimir Jurowski

Fotó

© S

heila

Roc

k


Madaras GergelyFo

tó ©

Gér

ard

Cuni

n

KRITIKÁKA KRITIKUSNAK NEM IGAZA VAN, HANEM VÉLEMÉNYE.

Madaras Gergely és a Savaria Szimfonikus Zenekar hangversenyéről

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. január 18. Közreműködött: Palojtay János – zongora)

„…ahogy a nagykönyvben meg van írva…”

Noha Palojtay János birtokában van a zongorajáték megannyi tech-nikai kívánalmának, a versenymű [Brahms: d-moll zongoraverseny – a szerk.] melankolikus, de mégis rendkívül expresszív hangvételét nem mindig tudta megragadni. A másik oldalról nézve természete-sen értékelendő zongorajátékának higgadtsága, mely mentes a sal-langoktól és mindenféle modorosságtól, de a mű mindenképpen több érzékenységet és egyéni látásmódot igényel. A Madaras Gergely dirigálta szombathelyi zenekar rendkívül pontos tempókkal és vilá-gos artikulációval, de hasonlóképpen langyosabb intenzitással ját-szott, ami a zaklatott, borús első tételben okozott hiányérzetet, a tétel mesterien felvezetett kódája azonban méltónak bizonyult a rendhagyó módon felzúduló tapsra. (…)

A műsor második felében Beethoven Eroicája szerepelt a műsoron. (…) A fiatal karmester precíz és világos intésekkel dolgozik, markáns jelen-létet és összetéveszthetetlen stílust elvárni tőle még nem lehet, de biztosan hallani fogunk még róla. Bár rendkívül izgalmas, ha egy új ér-telmezés képes hasonló hatást kiváltani, mint amilyet az Eroica a maga korában kiváltott (…), a szombathelyi zenekartól inkább egy proto-tipikus Harmadikat hallottunk: úgy hangzott fel, ahogy a nagykönyv-ben meg van írva. Az első tétel nagy expresszivitással, pontos hang-súlyokkal és frazeálással, a Marcia funebre méltósággal, a Scherzo pedig megkapó temperamentumossággal. Az Allegro molto fel-iratú finálé ellenpontozó vonósfutamaiban és a 117. ütemnél kezdő-dő fúgában mikroszinten is megmutatkozott a zenekar kiválósá-ga, a verbunkosszerű melléktémában pedig telt hangzása.

Csabai Máté (Revizor Online, 2015. 01. 26.)

Philippe Herreweghe, a Collegium Vocale Gent, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus hangversenyéről(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2015. január 25. Közreműködött: Christina Landshamer – szoprán, Wiebke Lehmkuhl – alt, Maximilian Schmitt – tenor, Thomas Stimmel – basszus)

„…mintha a fény vált volna benne áttetszően közérthető zenei formává…”

A Collegium Vocale Gent együttesével kiegészített Orfeo Zenekart és Purcell Kórust irányító Philippe Herreweghe (…) biztos kézzel fog-ta össze a struktúra széttartó elemeit. Ahelyett, hogy a szerkezet összetettségére, a változatos inspirációs forrásokból származó öt-letek száraz tudálékossággal és nehézkességgel fenyegető kiegyen-súlyozására törekedett volna, a szerző elsősorban saját nyelvére, az egyébként is leküzdhetetlenül uralkodó lírai hangvétel érvénye-sítésére koncentrált. Ezáltal sikerült természetesen lebegő folya-mattá formálnia az utalások, asszociációk és idézetek csodálatosan áttekinthető egyvelegét, mintegy az előadás során hozva létre és bontva ki a közönség előtt a mendelssohni formakoncepciót. (…)

A változó megvilágítás kölcsönzött plasztikus színpadi létet az ál-lóképeknek, és adott szerves formát a stilisztikai értelemben ne-hezen összeilleszthető zenei gondolatoknak. Herreweghe keze alatt nemcsak a kórus megszólalásainak borzongató transzparen-ciája, a zenekar pontos, szilárd testet alkotó, ugyanakkor hol élén-ken, hol lágyan hajlékony játéka, Christina Landshamer szopránjá-nak ragyogása, Wiebke Lehmkuhl bársonyos altja vagy Maximilian Schmitt és Thomas Stimmel professzionális szólamformálása, de Mendelssohn egész műve [a Paulus – a szerk.] úgy hatott, mintha a fény vált volna benne áttetszően közérthető zenei formává.

Rákai Zsuzsanna (Élet és Irodalom, 2015. 01. 30.)

Philippe Herreweghe

Fotó

© M

ichi

el H

endr

yckx


Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

MÉ

G

TÖ

BB

M

ÜP

A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 3

MÉG

TÖB

B M

ÜPA!A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 5

M

06_5old-ny.pdf 1 2014.1

MÉ

G

TÖ

BB

M

ÜP

A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 1

M

_06_1old-ny.pdf 1 2014.1

mupa.hu/mupaplusz

Még több Müpa!


Mupa_husegkartya_205x275.indd 1 2014.11.13. 16:38

HA

TÁ

RS

ÉR

TŐ

K

„ÍGY VAGYOKHogyan talált meg ez a feladat, és mi vonzott benne?Műsort már vezettem, de ehhez hasonló nagyszínpadi produkciónak még nem voltam műsorvezetőként részese. Ebből adódóan egészséges izgalommal készülök rá, s no-ha nem ez a fő profilom, nagyon örülök, hogy ebben az ötletes, kreatív összművészeti sorozatban új szerepben is kipróbál hatom magam.

Milyen volt a tavalyi éved? Melyik munkád volt a legizgalmasabb?Remek évem volt, sok kedvemre való fel-adattal, és van egy nagyszerű kisfiam – ő és a munkám tökéletesen kitöltik az élete-met. Nemrég került a mozikba Mátyássy Áron Víkend című thrillerje, a télen fejeztük be a Szász Attila által rendezett Félvilág cí-mű filmet. Tavaly sokat forgattam más vá-rosokban is; gyakran vagyunk Berlinben, de most itt van a bázis Budapesten.

Miben más a berlini és a budapesti művészvilág, művészeti élet? Melyik számodra az inspiratívabb közeg?

A német jóval nagyobb kulturális piac, annak minden következményével együtt: értelem-szerűen több minden történik, egyszerűen az ország méreténél fogva. Nem véletlen, hogy máig a világ minden tájáról seregle-nek a művészek Berlinbe. A budapesti kö-zegben viszont sokkal inkább otthon vagyok. Ebbe beleszülettem, itt gyerekkorom óta mindenkit ismerek. Családiasabb. Ha valaki hív, szól, sokkal biztosabban meg tudom ítél-ni, hogy miről is van szó, s így könnyebben tudok dönteni, vállalom-e a feladatot. Hogy melyik város inspiratívabb? Ez számom ra nem a várostól függ, hanem az adott munkától és leginkább a rendezőtől. Szász Attilával például csodálatos volt a forgatás. Ennél job-bat nem kívánhat magának az ember, se-hol a világon.

Mi az oka, hogy sokkal többet forgatsz, mint amennyit színpadon szerepelsz? Kevésbé vonz a színház, mint a film? Vagy csak egyszerűen kevesebb a szín-padi felkérés?A színházat is nagyon szeretem, időről idő-re szükségem van rá, hogy újra színpadon

álljak, de azok a munkák számomra inkább kirándulások. Most szívesebben forgatok, az kétségtelen.

Van-e szerepálmod? Egyáltalán: valami titkos vágy, kívánság, terv?Van, sok. Például még sohasem játszottam igazi operettben. Már győzködtem is több producert, hogy csináljunk egy operettfilmet, de eddig még senkit sem sikerült rávennem, pedig azt nagyon élvezném.

„Mindenhol kilógok” – mondtad egy 2010-es interjúban, s azóta a helyzet csak fokozódott. Törekedtél erre, vagy egyszerűen így alakult?Így vagyok összerakva. Vannak emberek, akik szeretik ugyan a csapatmunkát, a társa ságot, valahogy mégis magányos farkasok. Úgy hoz-ta az élet, hogy mindig kilógtam, a magam útját jártam. És ezt egyál talán nem bántam meg.

Keresztury Tibor

Fotó

© Ja

nine

Gul

dene

r

Láttuk már számos filmben, színdarab-

ban, vagy épp énekesnőként alternatív

klubokban és fesztiválokon. Most itt

az alkalom, hogy a Berlin és Budapest

között ingázó, két laki Gryllus Dorká-

hoz a Kiadások(k) című Bábel-est

moderátoraként is szerencsénk legyen.

Nincs kétségünk afelől, hogy ebben

az új szerepkörben is emlékezeteset fog

nyújtani a Művészetek Palotája

szín padán.

2015. március 21.BÁBEL-EST – KIADÁSOK(K)FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

ÖSSZERAKVA”


Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

MÉ

G

TÖ

BB

M

ÜP

A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 3

MÉG

TÖB

B M

ÜPA!A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 5

M

06_5old-ny.pdf 1 2014.1

MÉ

G

TÖ

BB

M

ÜP

A!

4_85

x54_

06_n

y.ind

d 1

M

_06_1old-ny.pdf 1 2014.1

mupa.hu/mupaplusz

Még több Müpa!


Mupa_husegkartya_205x275.indd 1 2014.11.13. 16:38

„ÍGY VAGYOKÖSSZERAKVA”

Müpa10Jubileumi hétvége

2015. március 14-15.

Az elmúlt 10 év neves magyar fellépőiegyetlen hétvége alatt a Müpában!

Mupa10 205x275.indd 1 2015.02.04. 12:58:44

Müpa Magazin 2014/2015 évad 4. szám

Documents

Transcript of Müpa Magazin 2014/2015 évad 4. szám