Müpa Magazin 2006/2007 évad 4. szám

Élmény! Minden tekintetben. www.mupa.hu

Fischer ÁdámRing, Ring, Ring m

üpa

ingyenes idôszaki kiadvány • II. évfolyam 2. szám • 2007. május/július

AmerikábóljönnekNew York-itörténetek

FrankofónFesztiválA zeneolvasztótégelye

FellegajtókHárom variációegybegyúrva

Párbeszédek ésállásfoglalásokKortárs fotók aLudwigban

ma

ga

zin

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 13:11

2

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:34

3

NyitányAz Európai Elôadómûvészeti Szövetség legutóbbi elnökségi ülésén csak francia kollégám és én

tudtuk német és brit elnökségi tagtársaink leplezetlen információéhségét csillapítani, minthogy az

EU egy számunkra igencsak jelentôs dokumentuma aznap még csak észtül, dánul, máltaiul,

magyarul, no meg az elôterjesztô francia képviselônô, Claire Gibault anyanyelvén volt elérhetô.

Nem titkolom, élveztem a helyzetet: világnyelveket adó nagy nemzetek fiai csüggtek ajkaimon,

hogy hevenyészett fordításomban ismerkedjenek egy várhatóan nagy viharokat kavaró és

remélhetôleg hosszú békét eredményezô döntéshozatal elsô lépésének számító írással.

De mi is okozta hát ezt a nagy izgalmat? Gibault képviselôasszony „Jelentéstervezet a mûvészektársadalmi megítélésrôl” címmel adott be elôterjesztést a Kulturális és Oktatási Bizottságnak azzal a

reménnyel, hogy abból megszülethet az Európai Parlament állásfoglalása, s minden tagországban

olyan jogszabályok születnek, amelyek végre alapkérdéseket tisztáznak, és alapjaiban stabilizálják

az elôadómûvészet helyzetét. Nézzük elôterjesztése néhány figyelemre méltó alapgondolatát:

- mivel a mûvészet legmagasabb fokú gyakorlása megkívánja a lehetô legfiatalabb korbanfelébredô érdeklôdést az elôadó-mûvészet világa iránt, továbbá kulturális örökségünklegfontosabb alkotásainak megértéséhez szükséges adottságok birtoklását,- mivel a mûvészi foglalkozás az egyetlen, jogszabályban nem szabályozott foglalkozás,- mivel pályafutása során soha egyetlen mûvész sem lehet teljes biztonságban munkájamegtartása felôl,- mivel a mûvészeti hajlandóság, a természetes adottságok és a tehetség csak ritkán elegendôeka hivatásszerûen ûzött mûvészi pálya választásához,- mivel a mûvészeti oktatás iskolai tantervekbe történô integrálását a tagállamokban hatékonymódon biztosítani szükséges,nos, többek között mindezért látja fontosnak az igazi cél, egy EU-alapdokumentum, nevezetesen

a „mûvészi tevékenységrôl és gyakorlásának feltételeirôl szóló európai charta” megalkotását.

Itt álljunk meg egy pillanatra, majd üljünk be egy illatos kávéra a Ludwig Múzeum kávézójába,

csukjuk be szemünket és gondoljuk végig: a mûvészek évszázadokig többnyire rabszolgaként

szolgáltak, még Mozart is csak a konyhában kosztolt lakájok és szakácsok között a salzburgi

püspök udvarában. Mi magyarok komoly történelmi pechszériák, változó lehetôségû és hullámzó

színvonalú mûvészeti fél- és közelmúltunk után itt ülünk egy közép-európai mûvészeti

központban, ahol naponta fordulnak meg világsztárok olyan mennyiségben és minôséggel,

melyrôl most húsz éves gyerekeink születésekor nem mertünk volna álmodni sem.

Befolyásos és nagy tekintélyû európai és nemzetközi szakmai szervezetek látogatnak el hozzánk

ide, a Lágymányosi híd pesti hídfôjéhez, hogy itt vitassák meg, merre tovább. Itt telik meg estérôl

estére a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, a Fesztivál Színház jelentôs részben magyar és

ezen belül jelentôs részben bizony világszínvonalú produkciókkal. Ha megittuk kávénkat, és a

Duna-parton teliengedjük tüdônket friss tavaszi fuvallattal, gondoljunk arra, hogy száz és ezer

örömünk-bajunk közepette mindig kínálja magát az örök és biztos kapaszkodó, a mûvészet,

melynek sorsa itt, a Duna partján és az egész kontinensen minden korábbihoz képest

rendezettebbnek, biztosabbnak látszik. Lássuk be, ez igazán szép tavaszi gondolat!

Kovács Géza

elnökségi tag,

Európai Elôadó-mûvészeti Szövetség

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:34

4

2007. május/július

Tartalom

Amerikából jönnekNew York-i történetek

A király meztelenAndersen operaszínpadon

Stílusok határán„Hey June“ Fesztivál

Zene, zene, táncHárom variáció egybegyúrva

PillanatképPárbeszédek és állásfoglalások

18

32

44

52

Müpa Magazin

A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja

Alapító: Mûvészetek Palotája Kft.Kiss Imre vezérigazgató

Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid

Felelôs szerkesztô:Csonka András

Szerkesztô:Kádár-Csoboth Judit

Szerkesztôség: Fidelio Média1088 Budapest, Rákóczi út 19.

Tel./Fax: (1) 476-0320, 21e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó:a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

Grafikai tervezés és nyomdai elôkészítés:

Práczky István

A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és

Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: COMORN Kft.

HU ISSN 1788-439X

www.mupa.hu

56

Nyitány 3

Hírhozó 6

Ring, Ring, Ring 12Egy laikus wagneriánus vallomása

Amerikából jönnek 18New York-i történetek

Tévutakon 22Hommage à Ligeti György

Mr. Sokoldalú 24Markus Stockhausen

A hatvan éves ifjú 26Gidon Kremer

Herzog úr igazsága 28

A Jolly Joker hangszer 30

A király meztelen 32

Áttekintô 34

Dunaparti gyerekparti 36

Az igazi cél a zene 28

A zene olvasztótégelye 38Frankofón Fesztivál

Laurie Anderson 42

„Hey June“ Fesztivál 44

Meglep-e még a jazz? 48Hétfô Esti Jazz

Zerkula: éles jelentés 50

Zene, zene, tánc 52

Fájdalmas XX. század 54

Párbeszédek és állásfoglalások56

Házról házra 58Carnegie Hall

Kulissza 60Szabó Péter

Ajánló 62

Echo 65

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:34

3

6

12mása

18

22

24

26

28

30

32

34

36

28

38

42

44

48

50

52

54

k56

58

60

62

65

hirdetés

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:34

Kodály zenéje a MûvészetekPalotájában

A 125 éve született és 40 éve elhunyt

Kodály Zoltán zenéje folyamatosan

szerepel a Müpa programján. Január 6-án

a Magyar Szimfonikus Körképet a Galántai

táncokkal nyitotta meg a Szombathelyi

Szimfonikus Zenekar Alpaslan Ertüngealp

vezényletével. Ugyanez a mû – Pertis Attila

átiratában – elhangzott négy nappal

késôbb az Egri & Pertis Duó

hangversenyén, majd január 15-én az

Academy of St. Martin in the Fields

elôadásában, Sir Neville Marriner

vezényletével. A Ferencsik-emlékesten

(január 18-án) a Psalmus Hungaricust

hallhattuk – Ferencsik János maga is

gyakran tûzte mûsorára ezt a

kulcsfontosságú Kodály-mûvet. A Magyar

Rádió Szimfonikus Zenekara a

„Szimfonikus körkép” keretében (február 18-

án) a Páva-variációkat, a Kodály Zoltán

emlékének dedikált március 3-i koncertjén,

együtt a vegyes- és a gyermekkarral a

Missa brevist, néhány reprezentatív

kórusmûvet, majd ugyancsak a Psalmust

adta elô.

Március 11-én meghallgathattuk azt az

ifjúsági hangversenyt, amelyet a

többszörös versenygyôztes Nyíregyházi

Cantemus Gyermekkar és a Duna

Szimfonikus Zenekar adott a zeneszerzô,

zenepedagógus ismert mûveibôl: egy

csokrot a gyerekkarokból, részleteket a

Háry János daljátékból, végül pedig a

Marosszéki táncokat. A zenekart Ménesi

Gergely, a gyermekkart a Kossuth-díjas

Szabó Dénes vezényelte.

A Budapesti Tavaszi Fesztivált is Kodály

zenéje nyitotta: a Nemzeti Filharmonikus

Zenekar és Énekkar mûsorának elején

Húsz magyar népdal szerepelt Kocsis

hangszerelésében, majd a Kállai kettôs és

a nagyszabású Budavári Te Deum

csendült fel – Kocsis Zoltán vezényletével.

Március 19-én „Pávaének – Székelyfonó”

címmel különleges összeállítást

hallhattunk. Itt a második rész (a

Székelyfonó) volt ténylegesen Kodály mûve,

elôtte a hagyományos paraszti kultúrát

zenével és a film eszközeivel is bemutató

produkció várta a közönséget. Március 27-

én a Deutsche Kammerphilharmonie

Bremen is játszott a gazdag Kodály-

oeuvre-bôl: hasonlóan más mûvészeti

vezetôkhöz, Trevor Pinnock választása is a

Galántai táncokra esett. Április 1-jén pedig

a Magyar Rádió Ének- és Zenekara Fischer

Ádám vezényletével megszólaltatta a teljes

Háry Jánost a Bartók Béla Nemzeti

Hangversenyteremben.

Mûvészeti díjak március 15-én

Dr. Sólyom László, a Magyar Köztársaság

elnöke március 15-e alkalmából

kiosztotta a mûvészeti díjakat. A zenei

élet képviselôi közül Kossuth-díjban

részesült B. Nagy János operaénekes,

Dés László zeneszerzô, elôadómûvész,

Ligeti András karmester, Párkai István

karnagy, Perényi Miklós gordonkamûvész

és ifj. Sánta Ferenc hegedûmûvész.

Széchenyi-díjat kapott Szöllôsy András

zeneszerzô, zenetörténész. Dr Hiller

István oktatási és kulturális miniszter Erkel

Ferenc-díjat adományozott Horváth

Balázs és Mohay Miklós zeneszerzôknek,

zeneelmélet-tanároknak, valamint Tóth

Péter zeneszerzô-tanárnak. Harangozó

Gyula-díjban részesült Bakó Tamás,

Horváth Zsófia, Kun Attila, Macher

Szilárd, Sóthy Virág, Varasdy Ernôné

Bérczes Mária és Vámos László. Liszt

Ferenc-díjat kapott Dienes Gábor, Dresch

Mihály, Gráf Zsuzsanna, Horváth Anikó,

Rozmán Lajos, Szeverényi Ilona, Szilvágyi

Sándor és Vajda Júlia, Szabolcsi Bence-

díjat pedig Hamburger Klára és Pándi

Marianne.

Hírhozó

Hírek, érdekességek

6

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:34

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

Kultúra, turizmus – kulturálisturizmus

Az Utazás Kiállítás – Budapest 2007 elsô

napján, március 30-án konferenciát

szerveztek a kulturális turizmus

fejlesztésérôl. Az ötlet és a megvalósítás

a terület négy kiemelkedô

intézményének – az Utazásszervezôk és

Utazásközvetítôk Szövetsége, a

Mûvészetek Palotája – Budapest, az

Alapítvány a Szépmûvészeti Múzeumért

és a Hungexpo Vásár és Reklám Zrt. –

nevéhez fûzôdik. A tanácskozáson az

egyes intézmények és területek rangos

szakemberei vettek részt: Somogyi Zoltán

szakállamtitkár (Önkormányzati és

Területfejlesztési Minisztérium), Molnár

Gabriella elnök (Magyar

Utazásszervezôk és Utazásközvetítôk

Szövetsége), Dieter Gauf fôtitkár (RDA),

Bogyay Katalin nemzetközi

szakállamtitkár (Oktatási és Kulturális

Minisztérium), Dr. Baán László fôigazgató

(Szépmûvészeti Múzeum), Csonka

András vezérigazgató-helyettes

(Mûvészetek Palotája – Budapest), Dr.

Faragó Hilda titkár (Országos

Idegenforgalmi Bizottság) és Kubesch

Mária idegenvezetô.

Az elôadások, prezentációk és

hozzászólások elsôsorban azt

hangsúlyozták, hogy a kultúra és a

turizmus két, egymáshoz szorosan

kapcsolódó, egymással a történelem

során mindvégig összefüggô terület. A

cél, hogy ezek minél közelebb kerüljenek

egymáshoz. Világszerte azok a

települések bizonyulnak ugyanis

sikeresnek, amelyek kulturális

szolgáltatásaik fejlesztésével növelik

vonzerejüket. A globalizáció

térnyerésével egyre nagyobb érdeklôdés

övezi a helyi kultúrák ápolását,

mindenütt erôsödik a nemzeti

azonosságtudat. Új jelenségként

figyelhetô meg a közös európai tudat: a

nemzeti kultúrák megôrzésének és

kölcsönös megismerésének szándéka

fokozottan tapasztalható.

A konferencián olyan utazások

tervezésérôl volt szó, amelyek fô

motivációja új kultúrák megismerése

vagy kulturális eseményen való részvétel.

Ezért az esemény célja az volt, hogy

- járuljon hozzá a helyi kulturális értékekéletre keltéséhez, ápolja a tradíciókat,közönséget szolgáltasson a kulturáliseseményekhez;

- inspiráljon új kulturális értékekteremtésére, ezzel bôvítse mind aturisták, mind a település lakosságánakszabadidôs választékát;

- járuljon hozzá az egyes intézményekközti hatékonyabb együttmûködéshez,mert napjainkban egyre növekszik akulturális termékek és szolgáltatásokfogyasztása, a kínálat egyredifferenciáltabb – fontos tehát atevékenységek és az ajánlatokkoordinálása;

- mûködjenek együtt a szakterületek ésazok képviselôi szinergiában –partnerként tekintsenek egymásra.

Új próbaterem a MûvészetekPalotájában

A Mûvészetek Palotája épületében

eredetileg kialakított, azonban e célra

sohasem használt könyvtár helyiség

április 23-ától próbateremként üzemel.

Elsôsorban a hosszabb elôkészületet

igénylô színpadi produkciók, így pl. a

félig szcenírozott operaelôadásokra

történô megfelelô felkészülés biztosítása

miatt volt szükség újabb próbahelyiség

kialakítására. Elsôként a júniusi Wagner-

elôadások próbáinak ad helyet az új

próbaterem. A már meglévô tánc

próbateremmel együtt így több elôadás

elôkészületei folyhatnak párhuzamosan.

Hírhozó

8

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

Hírhozó

10

Pongrácz Zoltán Erkel Ferenc-díjas

zeneszerzôtôl, akit 95 éves korában,

2007. április 3-án ért a halál.

Pongrácz pályája kezdetén az

Operaházban volt korrepetitor, ezután

a Magyar Rádió karnagya és zenei

rendezôje lett. 1954-tôl 1964-ig a

debreceni Kodály Zoltán

Zenemûvészeti Szakiskolában, 1975-

tôl 1995-ig a Zenemûvészeti Fôiskolán

tanított. Az Elektro-akusztikus Zenei

Nemzetközi Szövetség egyik alapítója,

a nemzetközi igazgatóság tagja volt.

Pongrácz Zoltán 1988-ban mesteri

fokozatot szerzett. 1992-tôl a Magyar

Mûvészeti Akadémia tagja, 1996 és

2000 között alelnöke volt. 1992-ben

elnyerte az Érdemes Mûvész címet és

megkapta a Magyar Köztársasági

Érdemrend tiszti keresztjét. Erkel

Ferenc-díjjal 1996-ban tüntették ki.

Odysseus és Nausikaa címmel operát

írt, amelyet 1960-ban, Debrecenben

mutattak be. Az utolsó stáció címû

operáját Szeged város felkérésére

komponálta. Oratóriumok és kantáták

is fûzôdnek nevéhez: A teknôkaparó

legendája, Ut omnes unum simt,

Missa solemnis Buda expugnata,

Kossuth-kantáta, Apollón

Mozagetész.

Elméleti munkássága is jelentôs, több

könyve jelent meg, például a

Népzenészek könyve, a Mai zene,

mai hangjegyírás és Az elektronikus

zene.

(forrás: MTI)

Hidas Frigyes Erkel-díjas zeneszerzôtôl,

aki életének 78. évében, hosszan tartó,

súlyos betegség után hunyt el.

Tanulmányait a Zeneakadémián, Viski

János növendékeként végezte. 1950-51-

ben az Ifjúsági Színház karmestere volt,

1951-tôl 1966-ig a Nemzeti Színház

zenei vezetôjeként dolgozott. 1959 és

1962 között a Szent István Bazilika

Énekkarának karnagya volt, majd 1974

és 1979 között a Fôvárosi Operettszínház

zenei igazgatójaként tevékenykedett.

Számos színpadi alkotáshoz (pl. A

cédrus címû baletthez), televízió- és

rádiójátékhoz, teleregényhez

(Szomszédok), valamint filmhez (A

névtelen vár, A dunai hajós, Rab Ráby,

Sellô a pecsétgyûrûn, Katonazene) írt

kísérôzenét. Karinthy Ferenc

Bösendorfer címû egyfelvonásosából ô

komponált kisoperát a Zenés

Tévészínház számára.

A zeneszerzô kétszer, 1959-ben és

1980-ban kapott Erkel Ferenc-díjat,

1987-ben Érdemes Mûvész címmel

tüntették ki. 1993-ban Bartók-Pásztory-

díjjal ismerték el munkásságát.

A Bartók Béla Nemzeti

Hangversenyterem új orgonáját tavaly

májusban - más mûvek mellett - Hidas

Frigyes Orgonaversenyének

ôsbemutatójával avatták fel.

(forrás: MTI)

10

Búcsú

Új lámpák, új fények, új mûveka Müpa színpadain

Tradícióvá válik immár, hogy a Müpában

félig szcenírozott operákat láthatunk.

Mivel ilyenkor nincs hagyományos

értelemben vett díszlet, a világítás, a

vetítés és egyéb technikai trükkök fontos

szerephez jutnak. A szezon legnagyobb

szabású a opera produkciója a június

elején bemutatásra kerülô Budapesti

Wagner Napok. Ezek az elôadások már

teljesen szcenírozottnak számítanak, ami

azért különlegesség, mert a Nemzeti

Hangversenyterem terem eredetileg nem

rendelkezik olyan színpadtechnikai

eszközökkel, amely az operák esetében

megszokott gazdag díszletezést,

hatásvilágítást lehetôvé tenné. A Müpa

ezért két új technikai kelléket vásárolt,

amelyek más produkciókban is jól

használhatóak: két Pandora Box névre

„hallgató”, Coolux márkájú

médiaszervert, illetve 15 Varilight

márkájú teljesen zajmentes intelligens

lámpát. A médiaszerver (amely mindkét

teremben használható) közvetlenül a

fényvezérlôpulthoz kapcsolódik, így a

hatásvilágítás és a háttérvetítés teljesen

összehangoltan tud mûködni és az

eszköz számos beépített effektet is

tartalmaz. A 375 Wattos Varilight lámpák

fényereje megegyezik a hagyományos

világítótestekével, minden motorizált

bennük, alkalmasak színkeverésre is, és

ami a Hangversenyteremben a

legfontosabb: mûködésükkor nem

keletkezik semmilyen zaj, így a

leghalkabb piano jelenetek is esetén

sem zavarják a zenehallgatás élvezetét.

Ezek a lámpák ezentúl a zenekari

koncertek esetében is használhatóak

lesznek, az operaelôadásoknál

egyenesen nélkülözhetetlenek.

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

11

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

Hanem nálam elsôként mégiscsak a

ringatáshoz volt köze. Nem mintha

valaha is elszunyókáltam volna a hosszú

zenedarabon, nem. Kapcsolatunk sokkal

mélyebbre nyúlik vissza az idôben,

minthogy ez megtörténhetett volna, olyan

messzire, hogy még fogalmam sem volt

Wagnerrôl és zenéjérôl. Nyolc éves

lehettem talán, amikor boldog

emlékezetû keresztanyám, akinek

televíziótlan bérleményében

vendégeskedtem néhány napra, egy

este, hogy meggyorsítsa álmom jövetelét,

a Nibelung-ének mesévé zsugorított

változatát kezdte felolvasni. Elátkozott

gyûrûrôl szólt a rege, hadakozó

istenekrôl, dühös óriásokról és kapzsi

törpékrôl, szépséges hableányokról és

sárkányvérben fürdô, izmos, ifjú hôsrôl –

olyan csudadologról tehát, amely

azonnal kikergette az álmot a

szemembôl, ha egyáltalán el akartam

volna álmosodni. Így lettem akkor, tudat

alatt – egyetlen adekvát zenei hang

ismerete nélkül – Wagner-rajongó.

Késôbb aztán mindehhez zenei impulzus

is társult, anélkül nem megy. Az eset az

elôzônek épp a fordítottja. A Trisztán és

Izoldát hallgattam meg lemezrôl, és alig

tudtam többet a librettóból, minthogy a

címszereplôk végzetesen egymásba

szeretnek. Ez elég soványka, és hát nem

a Trisztán az egyetlen opera, amelyre

ráillik. Nem is nagyon foglalkoztatott

volna a történet, hanem a zene… A zene

olyan magával sodró erôvel hömpölygött

a hangfalakból, amelyhez foghatóval

korábban nem találkoztam. (Azóta sem.

Tegyük hozzá: Furtwängler vezényelt.)

Zene és mítosz, ha külön-külön is, de

mindkettô Richard Wagnerre mutatott.

Ideje volt, hogy megadjam magam, és

félrelökjem a homályos sztereotípiákat,

amelyek egészen addig elválasztottak

tôle és muzsikájától, nevezetesen, hogy

valami bombasztikus, véres

vadromantika van itt hangözönbe öntve,

és a szerzô egyébként is Hitler kedvenc

komponistája volt. (Nota bene, Karl May

Egy laikus wágnerianus vallomása

Ring, Ring, Ring

12

Így kondul angolul a harang,vagy csenget a vekker; milyentalányos, hogy magyarul éppellenkezôleg: ez a szó álombaringat… Pedig hát valójábannémetül van, és a „gyûrû”-rôlbeszélünk most, hiszenzenerajongó számára nemfedhet mást e négy betû, mintnégyestés operát, minden idôklegnagyobb zenei vállalkozását.Der Ring des Nibelungen – Anibelung gyûrûje, így a pontoscím, csak aztán a köznyelvbenRinggé szelídült.

Rockenbauer Zoltán írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

esetében jóval hamarabb megbirkóztam

a hasonló fenntartásokkal: a Führer meg

a prenáci ideológia emlegetése nem

tántorított el a Winnetou olvasásától.)

Leghûbb vágyammá lett tehát, hogy

megismerkedjem a Ringgel. Elôször csak

hanglemezeket és könyveket tudtam

beszerezni – a pesti Operaházban éppen

nemigen játszották –, de aztán

megadatott az elsô Walkür, késôbb az

egész Tetralógia. Wagner mûve pedig

idôközben kiszorított érdeklôdésembôl

minden olyan XX. századi sagát, amely

valamiképpen kapcsolatba hozható a

germán-kelta mondakörrel. Sem Tolkien

regényciklusa, a Gyûrûk ura, sem a sci-

fibe bújtatott filmfolyam, a Csillagok

háborúja nem tudott hatalmába keríteni.

Nem dicsekvésbôl mondom, inkább úgy

fogalmaznék: ez az én fogyatékosságom.

Talán azért alakult így, mert Wagner

hatalmas mûve nem csak szándékában

„összmûvészet”, hanem valóban az,

minden dimenziójában: zenei, irodalmi

és szcenikai aspektusában is a titkok

kifogyhatatlan tárháza, és ez semmi

hasonlóról el nem mondható.

Elôny és hátrány is rejlik ebben. A mû

több felôl képes bennünket megszólítani,

ám nem enged azonnal közel magához.

Ha valakit elvarázsol valamely Wagner-

részlet: a heroikus „Walkürök lovaglása”

például vagy a méltóságteljes

Tannhäuser-nyitány, illetve, miként

engem is, megérinti a germán-kelta

mítoszok világa: a Niebelung-ének, az

Edda-dalok vagy az Arthur király-

mondakör, még korántsem biztos, hogy

hajlandó lesz végigülni egy Wagner-

darabot az Operaházban. Senkit sem

bíztatnék arra, hogy teljesen

felkészületlenül váltson jegyet Wagner-

zenedrámára. De nem hosszadalmas

elôtanulmányokra van szükség; az

utánajárás, olvasás, zenehallgatás jön

úgyis magától, ha valaki ténylegesen el

akar mélyedni e sajátos univerzumban. A

cselekménnyel és a zenei építkezés

alapelveivel azonban jó tisztában lenni.

Különösen manapság, amikor a

rendezôk nemigen követik a zeneszerzôk

színpadi utasításait. Bizony, újabban

leginkább csak a szöveg és fôként a

muzsika nyújt eligazítást, mi is történik

éppen a színpadon. A világ jelesebb

operaházaiban, a miénkben is ma már

sokat segít a feliratozás, de például

Bayreuthban nem könnyítik meg a

beavatatlanok dolgát. A legegyértelmûbb

útmutatást tehát a muzsika adja. Wagner

a vezérmotívumokon keresztül a zenébe

kódolta mondandóját, és ezt sem rossz

szövegejtés, sem a vetített feliratok

hiánya, sem a rendezôk olykor felettébb

abszurd ötletei nem tudják elvenni a

hallgatótól.

A Ring végignézése emberes program.

Olyasmi, mint egy családregény

elolvasása. Új világot nyit, körbefon,

eláraszt. Leköti idegszálainkat, és olyan

energiákkal tölt fel, amelyre csak a

mûvészet képes. Manapság, amikor

sietve ugrálunk egyik lapról a másikra a

világhálón, hogy újabb és újabb

információkat szerezzünk, lehetôleg

minél inkább képekben és minél

kevesebb olvasással, nem árt néha

megállni egy kicsit. És elutazni egy hétre

Mitológiába.

13

A Festspielhaus épülete Bayreuthban

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:35

Wagner nem lett volna vérbeli fantaszta,

ha húsz éven át készülô grandiózus

mûvéhez nem tervezett volna mindjárt

színházat is. Csak megrögzött álmodozók

tudnak igazán nagyszabásút létrehozni.

Amikor Wagner a darabot írni kezdte,

épp a hatóságok elôl menekülô

forradalmár, kényszerû hontalan volt, aki

ráadásul a hitelezôi elôl is bujkált, mert

nem tudta fizetni a számláit. Gondjait

szaporította zaklatott házassága és

viharos szerelmi élete. És mégis: mindent

megvalósított! 1876-ra megépült a

Festspielhaus, amelynek elôkép nélküli,

egyedülálló akusztikáját, színpadát és

zenekari árkát teljes egészében az ô

zenedrámáira szabták, és Európa

elôkelôségei jelenlétében a Ring

bemutatásával megkezdôdtek a

Bayreuthi Ünnepi Játékok. „Nem hittem

volna, hogy mindezt véghez viszi!” –

mondta állítólag Vilmos császár, az

újraegyesült német birodalom ura.

De az álom beteljesedésének pillanata

másként hatott a közönségre és másként

a szerzôre. Mihalovics Ödön zeneszerzô,

a magyar Wagner Egylet elnöke meséli:

„Felrohantam a színpadra, hogy

Wagnernek szerencsekívánataimat

tolmácsoljam. A mestert a színpad

baloldalán fekvô kis szobában leltem

meg. Egy asztalra könyökölve ült, arcát

kezébe temette. Szavaimra felemelte a

fejét és merev arccal egy ideig rám

bámult, majd tompa hangon ezt

mondta: »Nem így képzeltem el. Ez

valami egész más, mint ahogyan én

elgondoltam.«”

Wagner elôször mindennel elégedetlen

volt, magával éppúgy, mint mûve

elôadásával. Muzsikájának

nagyszerûségében persze nem

kételkedett, de jól tudta, hogy a

színpadra állítás zenedrámáinak

Achilles-sarka. Még Wilhelm

Furtwängler, Wagner mûveinek talán

legnagyobb tolmácsolója is hosszú idôre

elriadt egy balsikerû ifjúkori élményét

követôen: „Történt valami, ami

kiábrándított – írta már bayreuthi

dirigensként. – Apám helyet foglaltatott

nekem a müncheni Hoftheaterben »A

nibelung gyûrûje« négy elôadására.

Franz Fischer, a Wagner-interpretációiról

híres karmester vezényelt, és a

müncheni opera legjobbjai énekeltek. Az

elôadás nyilván nem volt sem jobb, sem

rosszabb az átlagnál – és mégis, évekre

lerombolta bennem azt a hitet és

rajongást, amit addig Wagner iránt

éreztem. Ízig-vérig »színház« volt az, amit

ott láttam: a legszebb dallamok is

olcsónak, banálisnak hatottak attól,

ahogy a szereplôk a darabot elôadták.

Hirtelen megértettem Nietzschét és

mindazokat, akik valamely okból

elutasították Wagnert. Ezt a

csalódottságot késôbb még sokszor

átéltem. Csak amikor magam is

vezényelni kezdtem mûveit, értettem

- Német, osztrák, svájci és más európaivárosok tucatjában bukkanhat azérdeklôdô az Ön munkáinak nyomára.Hol van tulajdonképpen otthon?

- Salzburgban, pontosabban a környezô

hegyekben élek, ide térek vissza egy-egy

munkám után. Tény azonban, hogy

szoros szálak fûznek német városokhoz,

Braunschweighez, Halléhoz, Lipcséhez,

Hannoverhez – és sorolhatnám tovább

mindazokat, amelyek színházaiban,

operaházaiban az elmúlt másfél

évtizedben többször is dolgoztam.

- Salzburgi és linzi tanulmányaitkövetôen Ön 2004-ig kizárólag díszlet-és jelmeztervezôként dolgozott. Azótarendez is. Szükségszerûen? Mert úgyérezte, jobb, ha egy kézben van azegész elôadás?

- A szükségszerûség inkább abban

mutatható ki, hogy a díszlet- és

jelmeztervezéstôl eljutottam a rendezésig.

Amikor az ember az elôadás közegével, a

díszlettel, a jelmezekkel foglalkozik,

értelemszerûen beleássa magát a

tartalomba. A díszletnek a darab lényegét

kell szolgálnia, segíteni az énekeseknek

megfelelô légkört teremteni – s ennek

érdekében elengedhetetlen minden

részlet ismerete. Ha pedig az ember ilyen

mélyen megismerkedik az operával, a

szereplôkkel, és kialakul a kép a teljes

elôadásról, egy idô után eléggé logikusan

felvetôdik a kérdés: akkor már miért ne

rendezném a szóban forgó darabot.

Természetes fejlôdési folyamatnak érzem

ezt.

- G. H. Seebach, Peter Mussbach, Ernst-Theo Richter, Friedrich Meyer-Oertel,Christine Mielitz, Olivier Tambosi, Dmitry

A rendezô: Hartmut Schörghofer

„Teljes értékû, tökéletesestéket tervezünk” Szászi Júlia interjúja

14

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

meg Wagnert minden dimenziójában, és

találtam rá újra arra a kapcsolatra,

amely korábban a zenéjéhez fûzött.”

Ma bizony nemigen fenyeget a rutin-

elôadásoknak az a kiüresedettsége,

amelyrôl Furtwängler írt. Wagnerre nem

lehet ráunni. Akaratlanul is határtalan

távlatokat nyitott. Mert az irodalom, zene

és látvány mellett – szeretjük, nem

szeretjük – mára itt a negyedik dimenzió:

a rendezôi színház. A mai színrevitelek

elsöprô többsége ugyanis átértelmezés.

Láthattunk már walkürt motorbiciklin

lovagolni, rockerként, desszantosként és

haláltábor fegyôrként. Bayreuth nagy

rendezôi sem kivételek: Patrice Chéreau

elrepítette nézôit az ipari forradalom

idejére, Jürgen Flimm víziójában Wotan

fôisten amerikai vállalkozó lett, afféle

Jockey Ewing; Tankred Dorstnál pedig a

weimari köztársaságban játszódik Az

Istenek alkonya. Ahány színrevitel, annyi

parafrázis. S bár némelyik bornírt vagy

bugyuta, akad köztük ötletes és

elgondolkodtató is. Egy Ring-elôadás

mindig meglepetés. Ezért is várom

türelmetlenül Fischer Ádám karmester és

Hartmut Schörghofer rendezô-

látványtervezô közös produkcióját a saját

tradícióját épp most megteremtô

Budapesti Wagner Napokon.

15

Bertman – alig felsorolható a rendezôklistája, akikkel együtt dolgozott.

- Kétségtelen, hogy tôlük sokat tanultam,

munka közben sok minden ráragad az

emberre, sokat beszélgetünk, a

tapasztalatok felhalmozódnak. Ezek a

kapcsolatok megmaradnak, sôt

sokszorozódnak, és ennek szerepe van a

felkérésekben. Azt is el kell mondanom,

hogy korántsem minden feladatot

vállalok: alaposan meggondolom, van-e

a felkínált témával kapcsolatban akár

látványtervezôként mondanivalóm.

- Melyik volt az elsô rendezése?

- Kismartonban Haydn L'infedelta delusa

(Aki hûtlen, pórul jár) címû operájával

debütáltam mint rendezô. Azóta még

egy rendezésem volt, az is Haydn,

Ludwigsburgban.

- Lipcsében a Lohengrin díszletéttervezte. Volt más kapcsolata isWagnerrel?

- Igen, még korábban Halléban a

Tannhäuser elôadásában mûködtem közre.

- Úgy tudom, most elôször dolgozikBudapesten, és mindjárt ilyen nehéz

feladattal kezd. A Ringet rendezni,látványát megtervezni a MûvészetekPalotájában nem éppen kis falat.

- Ez igaz. És az is, hogy Budapesten

eddig még nem dolgoztam. Fischer

Ádámot azonban régebben ismerem, a

szereposztást fantasztikusnak tartom, és

a Mûvészetek Palotája, az a lelkes

csapat, amellyel találkozhattam, nagyon

megnyerte a tetszésemet. Persze nem

könnyû a munka, már csak az

élvonalbeli énekesek viszonylag

korlátozott ideje és az emiatt behatárolt

próbaidôszak miatt sem. A rendezésen

kívül igazi kihívás a színpadkép

megteremtése is. Nem koncertelôadásra

készülünk, de nem beszélhetünk

hagyományos operamegjelenítésrôl sem

– ezt a színpad mérete nem teszi

lehetôvé. A szcenikai hatásokról

azonban nem mondunk le, a díszletrôl

és a táncosokról sem, és mindezt

szolgálja majd a világítás. A történetet

másként kell elmesélni; ezt a fogalmat, a

koncertelôadás és a hagyományos

közötti formát ki kell találnunk.

Mindenesetre teljes értékû, tökéletes

estéket tervezünk.

- Elárul valamilyen részletet ahogyanból?

- A központi elem egy óriási, tizenkét

méter széles és három méter magas

üvegablak, ezen keresztül tárul fel

Wagner világa.

- Ez a világ ma is érdeklôdést ésfigyelmet kel. Mit gondol, miért?

- Wagner zenéje az érzelmekre hat, s az

ilyen hatás örökérvényû, nem függvénye

kornak, de még a divatnak sem. Ami a

legendát, a Ring mitológiáját illeti, abban

nem nehéz felfedezni a mindenkori

izgalmas aktualitást és nem mellékesen

azt, hogy mindenki talál benne valamit,

amirôl úgy érzi: csak neki szól.

- Ez az a világ, ami az ablakon át feltárul?

- Igen, mindenképpen. Mindenkinek a

saját világa, s ehhez a felfedezéshez mi

nem adunk egyértelmû irányítást,

engedjük, hogy a zene és a fantáziája

vigye a nézôt.

- Budapest után mik a tervei?

- Dortmund, majd Hannover a következô

állomás, a Rigoletto, illetve a Hoffmann

meséi – díszlet- és látványtervezés. Szó

van újabb rendezési felkérésrôl is, de

errôl még korai beszélni.

A Bayreuth Festspielhaus színpada és nézôtere

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

„Ez egy teljesen családregény...“

- Kezdjük a Parsifallal: számított ekkorasikerre?

- Fogalmazzunk úgy, hogy bíztunk benne,

különben nem is mertünk volna belevágni.

S minden elismerésem a Müpáé, hiszen

rengeteg munka fekszik egy ilyen

produkcióban.

- Mennyiben más a Müpa és Bayreuth:másképpen kell-e nyúlni Wagnerhez aRádiózenekar élén, mint a bayreuthimuzsikusokat dirigálva?

- Teljesen más a két terem akusztikája –

tehát a tökéletes hangzásélményhez

mindenképp más módon kell játszani.

Hogy csak a kérdés legegyszerûbb

aspektusát említsem: Bayreuthban

hangosabban, a Müpában pedig

halkabban, mert az utóbbi esetben nincs

lefedve a zenekar. Ráadásul minden

zenekar más és más. Egy karmester úgy

van ezzel, mint az öttusázó a

versenylovakkal: vannak ugyan jobb és

kevésbé jó lovak, de a feladat az, hogy

mindegyikbôl ki kell tudni hozni a

maximumot. A leglényegesebb

különbség, hogy Bayreuthban százötven

éves hagyománya van a Wagner-operák

legapróbb rezdülésének is; az a zenekar

már szinte minden elképzelhetô

megoldással találkozott, és azt ki is

dolgozta: a karmester szabadsága inkább

csak abban áll, hogy válogathat a már

kiforrott lehetôségek közül. A

Rádiózenekarnál pont fordított volt a

helyzet: még sohasem játszották a mûvet,

elôször meg kellett ismerkedniük a

darabbal, a nyelvvel.

- Ez nagyobb alkotói-elôadói szabadságotis jelent egyúttal?

- Inkább azt mondanám, hogy a

Rádiózenekarral könnyebb volt

érvényesíteni az elképzeléseket, hiszen

nem voltak olyan beidegzôdések, amelyek

mélyen bevésôdtek volna a muzsikusokba

– márpedig néha nagyon nehéz

rábeszélni egy zenészt, hogy feladja a

számára ismerôs és begyakorolt

megoldást egy elsô pillantásra idegennek

tûnô alternatíváért. A bayreuthiak javára

kell mondanom: a komoly hagyomány

ellenére kifejezetten nyitottan állnak az új

elképzelésekhez – a karmester számára

inkább oly módon jelentenek kihívást,

hogy nehéz újat, érvényeset mondani

Wagnerrôl olyanoknak, akik egész

életünkben az ô zenéjével foglalkoztak.

- Mitôl releváns a 21. század embereszámára a Ring? Mitôl érvényes ésidôszerû ez a germán mondavilágbólmerítô, romantikus zenévelmegbolondított „Gyûrûk ura”-történet amai befogadó számára?

- Elôször is azért, mert – hiába

szerepelnek benne istenek és

természetfeletti lények – ahogyan a görög

mitológia történetei, ez is hihetetlenül

emberi. Féltékenység, szeretet, gyûlölet –

az istenek, óriások és törpék ember

módra viselkednek, s mi magunkra

ismerünk bennük. Végül is a történet arról

szól, hogy valaki belefog egy építkezésbe

és nincsen rá elég pénze... Egy teljesen

mindennapi családregény – és attól

csodálatos, hogy hiába kerül a mese egy

másik dimenzióba, az alapkonfliktusok

annyira emberiek maradnak, hogy nem

A karmester: Fischer Ádám

Zsoldos Dávid interjúja

16

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

tudjuk kivonni magunkat a hatása alól.

Siegfried és Mime, vagy Alberich és Mime

viszonya, gyûlölet és szeretet keveredése

bonyolult, kettôs és nagyon is földi

érzések. Ami a zenét illeti, túlságosan sok

hamis sztereotípia tapad Wagnerhez:

lassú, monumentális, hangos – ez

egyszerûen nem igaz. Wagner olyan

kamarazenei hatásokat is komponált,

amelyekkel legfeljebb a Schubert-

dalokban találkozhatunk. A túlságosan

lassú tempók okát pedig leginkább a

bayreuthi adottságokhoz való túlságos

alkalmazkodásban kell keresni. A hatása

viszont felülmúlhatatlan: magam sem

tudom, mi az oka, de úgy tapasztalom,

hogy Wagner zenéje talán minden más

muzsikánál inkább képes magába

szippantani, függôvé tenni befogadóját.

Aki egyszer „wagneriánussá” vált, már

aligha szabadul a mester bûvkörébôl.

17

2006. szeptember 16. 19:30 Mozart : Figaro házassága

Km.: a Bécsi Állami Operaház

Zenekara, Színpadi Zenekara és

Énekkara

Vez.: Ulf Schirmer

2006. szeptember 29. 19:30 Mozart: Don Giovanni

Km.: az Operastúdió tagjai és a

Magyar Telekom Szimfonikus

Zenekar

Librettó: Lorenzo da Ponte

2006. október 14. 19:00 Mozart: Titus kegyelme

Km.: a Dán Rádió

Kamarazenekara és a Magyar

Rádió Énekkara (karig.: Strausz

Kálmán)

Vez.: Fischer Ádám

mindennapi“

17A cikkben és a címoldalon látható fotókat a Magyar Fotográfiai Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre.

2007. június 7., 9. 18:00

Wagner: A Rajna kincseZenedráma négy képben,

német nyelvû elôadás

Km.: James Johnson (Wotan), Olaf Bär(Donner), Fekete Attila (Froh), ChristianFranz (Loge), Németh Judit (Fricka),Herczenik Anna (Freia), HannaSchwarz (Erda), Hartmut Welker(Alberich), Herwig Pecoraro (Mime),Jyrki Korhonen (Fafner), ThomasJesatko (Fasolt), Korondi Anna(Woglinde), Gémes Katalin(Wellgunde), Schöck Atala (Flosshilde)

2007. június 8., 10. 16:00

Wagner: A walkürZenedráma három felvonásban,

német nyelvû elôadás

Km.: Christian Franz (Siegmund),Polgár László (Hunding), ThomasKonieczny (Wotan), Michaela Schuster(Sieglinde), Linda Watson (Brünnhilde),Németh Judit (Fricka), WittingerGertrud (Helmwige), Somogyi Eszter(Gerhilde), Ardó Mária (Ortlinde), FodorGabriella (Waltraute), Várhelyi Éva(Siegrune), Bokor Jutta (Rossweise),Bakos Kornélia (Grimgerde), KovácsAnnamária (Schwertleite)

km.: Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara; karmester és mûvészeti vezetô: Fischer Ádám

BUDAPESTI WAGNER-NAPOKBartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

A zenekar alapító atyjaként tisztelt Ureli

Corelli Hill egy zenetanár fiaként született

1802-ben Hartfordban, Connecticut állam

fôvárosában. Már keresett hegedûs volt

New Yorkban, amikor átkelt az óceánon,

hogy a kor egyik legjelentôsebb

hegedûvirtuóz-zeneszerzôje, Beethoven

korábbi bécsi kollégája, Luis Spohr

instrukciói mellett képezze magát tovább. A

két Kasselben töltött év tapasztalataival

felvértezve Hill visszatért New Yorkba és a

frissen alakult New York Philharmonic

Society elnöke lett. A zenekar bemutatkozó

fellépésére 1842. december 7-én került sor:

Hill Beethoven V. szimfóniáját vezényelte –

az akkor 15 éve elhunyt Beethoven még

szinte kortárs szerzônek számított –, két

kollégája pedig egy további, mintegy

kétórás, operarészleteket és kamarazenét is

tartalmazó egyveleggel tette le saját és az

újdonsült együttes névjegyét. Az elsô

években a zenekar mûködésének

valamennyi mozzanatát a mai idôkben már

elképzelhetetlen, boldog és kontraproduktív

demokrácia irányította: többségi szavazás

döntötte el, hogy ki lehet az együttes tagja,

melyik koncerten ki s mit vezényeljen, és az

esetleges pozitív pénzügyi egyenleget is

egyenlô arányban osztották fel egymás

között. Bár Hill csak az elsô évben vezette a

Filharmonikusokat, kisebb-nagyobb

megszakításokkal haláláig a zenekar

hegedûszólamának és elnökségének tagja

maradt.

Tovább lapozgatva a Filharmonikusok

krónikáját, az 1870-es években feltûnik az a

családnév, amelynek két viselôje is

meghatározó szerepet játszott a zenekar és

New York zenei életében. Leopold

Damrosch, a Poroszországban született

hegedûmûvész-karmester a vén

kontinensen is komoly elismertségnek

örvendett: Liszt ôt kérte fel weimari

zenekarának koncertmesteri posztjára, sôt

neki ajánlotta a Tassót. Damrosch 1871-ben

mégis úgy döntött, hogy kivándorol az

Újvilágba, s a szólistaként és karmesterként

aratott sikerek eredményeképpen a

Filharmonikusok felkérték az 1876/77-es

évad irányítására. A kölcsönös bizalom

azonban hamar szertefoszlott: a következô

évadban Damrosch nem csupán elhagyta

az együttest, de egy „ellen-zenekart” is

alapított: a New York-i Szimfonikus

Társaságot (New York Symphony Society), a

késôbbi New York Symphony Orchestra

elôdjét. A rivalizálásnak – ahogy az lenni

szokott – egyetlen igazi nyertese volt: a

közönség. Damrosch ugyanis megnyerte

magának azt az embert, akinek a neve

talán még ma is az egyik legismertebb

mecénásnak számít: Andrew Carnegie-t.

Carnegie nemcsak a New York Symphony

Society mûködését támogatta, hanem

finanszírozta annak a

New York-i történetek

... ahol mesterségük címeréttöbb mint másfél évszázada

hordozzák. A New YorkPhilharmonic Orchestra nemcsupán az Egyesült Államok

legrégebben alapítottszimfonikus zenekara: színes

története vetekszik az öregkontinens legpatinásabb

együtteseinek históriájával.

18

Ureli Corelli Hill - az alapító

Amerikából jönnek...Zsoldos Dávid írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

hangversenyteremnek a felépítését is,

amely évekkel késôbb épp a

Filharmonikusok otthonaként vált a világ

egyik legjelentôsebb koncerttermévé – igen,

a Carnegie Hallról van szó.

Damrosch 1885-ban bekövetkezett

halálával nem szûnt meg a vetélkedés,

helyére a New York Symphony Society élén

fia, az akkor huszonhárom éves Walter

Damrosch lépett. A Filharmonikusokat

ezekben az években (1877-1891) a szintén

német földrôl érkezett Theodore Thomas

hegedûmûvész-karmester vezette, aki már

1854 óta a zenekar tagja volt. Thomas

egyébként Chicagóba távozott –

megalapítani Amerika egy másik

csúcszenekarát, a Chicago Symphony

Orhcestrát. A Filharmonikusok és New York

Symphony Society vetélkedése – amelyet az

a közjáték is színesített, hogy az ôsi rivális,

Damrosch az 1902/03-as évadban a

Filharmonikusokat vezette – egészen 1928-

ig tartott, amikor is a két társaság

vezetôsége az összeolvadás mellett döntött.

A Filharmonikusok élén Theodore Thomast

a zenekar elsô – de nem egyetlen! –

budapesti születésû zeneigazgatója, Anton

Seidl (1850-1898) követte. A Lipcsében

tanuló Seidlt már huszonévesen

beszippantotta a Wagner-kultusz: a Ringen

dolgozó maestro egyik legközelebbi

munkatársa az elsô Bayreuth Fesztivál

(1876) fontos szereplôje lett. Ahogy annyi

európai muzsikus akkoriban, 1885-ben ô is

nekivágott az Újvilágnak a New York-i

Német Opera az idôsebb Damrosch

halálával megüresedett zeneigazgatói

posztja kedvéért. Seidl 1891-tôl haláláig

vezette a Filharmonikusokat: az ô nevéhez

fûzôdik a zenekar egyik legsikeresebb

periódusa, egyebek mellett Dvorák IX.

„Újvilág” szimfóniájának ôsbemutatója.

Tragikusan korai halálát ételmérgezés

okozta, a Metropolitan Operánál tízezrek

búcsúztatták – ki tudja, egyszer talán

szülôvárosa is felfedezi magának.

Az 1909-es év komoly változást hozott a

Filharmonikusok életében: néhány New

York-i mecénás komoly anyagi

kötelezettséget vállalt a zenekar felé. A

támogatásnak azonban ára is volt: a

mindeddig a zenészek által vezetett

egyesület irányítása végleg kikerült a

muzsikusok kezébôl, az ügyeket ettôl fogva

hivatásos menedzsment intézte. A

támogatók pénzén azonban meg lehetett

szerezni Gustav Mahlert zeneigazgatónak

(1909-11), aki két év alatt is komoly hatást

gyakorolt a zenekar minôségére, a 1910-es

években pedig, Josef Stransky irányítása

alatt az együttes mind zeneileg, mind pedig

struktúrájában végérvényesen

professzionálissá vált. 1917-ben a zenekar

elkészítette elsô hangfelvételét is, öt évvel

késôbb pedig – az elsô zenekarok

egyikeként – élô rádióadás közvetítette

egyik hangversenyüket. A legendás

produkciók megszületéséhez már csak egy

szuggesztív karmester-egyéniség hiányzott.

Aztán az is megkerült, Willem Mengelberg

személyében, aki – valószínûleg örökre

felülmúlhatatlan rekordként – fél

évszázadon keresztül (1895-1945) vezette

Európa egyik legnívósabb zenekari

mûhelyét, az Amsterdami Concertgebouw-t,

s emellett Mahler személyes jó barátja,

mûveinek egyik legkiválóbb elôadója volt. A

Mengelberg-korszakban (1922-30) számos

kiváló karmester – köztük Bruno Walter és

Furtwängler – tette le névjegyét a

Filharmonikusoknál, ám végül az 1928-as

nagy fúziót követôen olyasvalaki lett az

újjászületett zenekar vezetôje, aki akkor már

két évtizede az Újvilág egyik

legünnepeltebb maestrójának számított:

Arturo Toscanini.

Toscanini 1908-ban a Metropolitan Opera

kedvéért hagyta el a milánói Scalát – s

miután az 1920-as évekre visszatért

Milánóba, ezúttal a Filharmonikusok

ajánlatának nem tudott ellenállni. A

Toscanini-korszak talán legfontosabb

eseménye a zenekar 1930-as európai

turnéja volt: bár az elsôség a korábbi rivális

New York Symphony Orchestra 1920-as

körútját illeti – Toscanini ugyanebben az

évben vitte Amerikába a Scala zenekarát –,

az európai közönségnek ez a Toscanini-

turné mutatta meg igazán, hogy az Újvilág

szimfonikus együttesei méltó versenytársai

az öreg kontinens patinás zenekarainak.

Amikor Toscanini 1936-ban bejelentette,

hogy visszavonul, az utódlás körül komoly

harc kezdôdött. A menedzsment elôször

Furtwänglert szerette volna, aki közel állt

ahhoz, hogy elfogadja a meghívást – ám a

szerzôdés mégis kútba esett. Hogy miért,

arról ma is megoszlanak a vélemények –

mindenesetre tény, hogy Furtwängler

ellenzôi mindent megtettek, hogy

19

Anton Seidl Willem Mengelberg Arturo Toscanini

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

kihasználják az erôsödô németellenes

hangulatot, és a Német Birodalom sem

nézte túl jó szemmel, hogy elsô számú

karmestere külföldre készül. Furtwängler

után a Filharmonikusok mindenható

menedzsere, Arthur Judson a brit John

Barbirollit, míg Toscanini a Cleveland

Orchestra vezetôjét, a lengyel Arthur

Rodzniskit pártfogolta. Judson ugyan

gyôzött, de a sértett Toscanini elhatározta,

hogy visszavág: lemondta huszonöt

koncertbôl álló turnéját a

Filharmonikusokkal, és elvállalta az akkor

szervezôdô NBC Symphony Orchestra

vezetését. A CBS-szel szorosan

összefonódott Filharmonikusok – épp a

rádióhangversenyek virágkorában – ismét

komoly versenyhelyzetbe kerültek, amelynek

csak Toscanini 1954-es visszavonulása és

az NBC még ugyanabban az évben való

megszûnése vetett véget.

Barbirolli öt éven át (1936-41) állt a zenekar

élén, ám a kritika nem volt túlságosan

szívélyes azzal a karmesterrel, akinek az

abszolút tekintélynek örvendô Toscanini

hadat üzent. Amikor a brit karmester

visszatért háborúban álló szülôföldjére, a

Filharmonikusok – épp századik évadjuk

kezdetén – hirtelen zeneigazgató nélkül

maradtak. Két év intermezzo után

Rodzniskit nevezték ki, majd rövid idôre a

berlini zsidó családból származó Bruno

Walter és a Philadelphia Orchestra lengyel

származású mágusa, Leopold Stokowski

következett, de a hosszú távú megoldásra

csak 1949-ben találtak rá a görög Dimitri

Mitropoulos személyében. Bár már 1943-

ban óriási sikerrel debütált a zenekarral,

csak az ötvenes években vált az együttes

meghatározó karmester-egyéniségévé,

majd 1958-ban zeneigazgatójává Leonard

Bernstein, aki oly sokat tett az együttesért,

hogy 1969-es elköszönésekor – máig

egyedüliként – örökös tiszteletbeli

karmesteri címmel tüntették ki. Bernstein,

akit imádott a média, korábban

elképzelhetetlen népszerûségre tett szert, és

ebben a népszerûségben zenekara is

osztozott – televíziós sorozatát, a fiataloknak

szóló „Young People’s Concerts”-et ma is

sokan a mûfaj mércéjének tartják.

Bernstein után egyetlen szezon erejéig

(1969/70) – életének utolsó évében – a

Cleveland Orchestra idôs maestrója, a

magyar származású Széll György irányította

az együttest, majd – az elképzelhetô

legnagyobb kontrasztként – a kortárs zene

francia fenegyereke, Pierre Boulez került a

zenekar élére (1971-77). A minden

alkalommal pálca nélkül dirigáló

zeneszerzô-karmester – aki épp ekkortájt

tette elhíresült kijelentését: „Robbantsátok fel

az Operaházakat!”, és akit ez persze nem

akadályozott meg abban, hogy az egyik

legjelentôsebb Wagner-dirigenssé váljon –

hét konfliktusokkal övezett éven át vezette a

Filharmonikusokat: sem a közönség, sem a

kritika nem vette jó néven, hogy a modern

mûvek kedvéért háttérbe szorította a

megszokott repertoárt.

A New Yorki Filharmonikus Zenekar utolsó

három évtizede három M-betûs névvel

foglalható össze: Mehta, Masur, Maazel.

Zubin Mehta zeneigazgatósága idején

(1978-91) az együttes egy hatalmas európai

turnéval ünnepelte meg a Toscanini-féle

elsô tengerentúli körút ötvenedik

évfordulóját. Kurt Masur az egykori

keletnémet állam emblematikus

ellenzékijébôl lett szinte egy szempillantás

alatt a New York-i közönség kedvence; a bô

évtizedes (1991-2002) közös munkát a

zenekar a búcsú évében egy tiszteletbeli

zeneigazgatói címmel hálálta meg. A

jelenlegi zeneigazgató, Lorin Maazel – aki

1960-ban az elsô amerikai karmesterként

Bayreuthban a pulpitusra léphetett –

megbízatása 2009-ig szól, de ha minden a

tervek szerint alakul, valószínûleg

meghosszabbítják szerzôdését. A

legrégebben alapított tengerentúli zenekar

2004. december 18-án adta 14000.

hangversenyét, lekörözve ezzel valamennyi

ó- és újvilágbeli konkurensét – az évi

mintegy 180 koncertbôl álló menetrendet

tekintve aligha fogják egyhamar

megszorítani ôket.

20

Zubin Mehta Lorin MaazelLeonard Bernstein

2007. május 04. 19:30

Bartók Béla Nemzeti

Hangversenyterem

A New York-i FilharmonikusZenekar hangversenye

Beethoven: III. Leonora-nyitány,op. 72; Brahms: a-mollkettôsverseny, op. 102; Bartók:Concerto; km.: Glenn Dicterow(hegedû), Carter Brey (gordonka);vez.: Lorin Maazel

2007. május 05. 19:30


Hangversenyterem

A New York-i FilharmonikusZenekar hangversenye

Dvorák: Karnevál-nyitány, op. 92;Brahms: D-dúr hegedûverseny,op. 77; Stravinsky: A csalogányéneke; Ravel: Daphnis és Chloé -II. szvit; km.: Julia Fischer(hegedû); vez.: Lorin Maazel

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

21

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

Ha majd egyszer utcátneveznek el rólam, hívják LigetiGyörgy tévútnak – mondogattaolykor, s nem csak a poénkedvéért. Arra célzott ezzel,hogy zeneszerzôi pályája idôrôlidôre gyökeres fordulatot vett;folyton megújította zeneinyelvét, új kifejezésmódokatkeresett, állandóan újkompozíciós technikákkal ésformai megoldásokkalkísérletezett.

Ahogy egy interjúban meg is fogalmazta:

„hajlamos vagyok arra, hogy ne

fogadjam el, vagy ne szeressem, ha egy

mûvész felállít egy mûvészi elméletet, és

a mûvei ennek az elméletnek felelnek

meg. […] Az én hozzáállásom teljesen

más. Vannak egészen határozott

elképzeléseim, olyan problémák, amiket

most oldok meg – és csak átmenetileg.

És ha megoldottam ôket, akkor –

ugyanúgy, mint a tudományban –

százával adódnak az új problémák. Új

gondolatok merülnek fel. Ezért

változtatom állandóan a zenei nyelvemet.

[…] nincs semmilyen dogmám,

semmilyen általános elméletem, hanem

vakon tapogatózom elôre.”

Ligeti György életmûve immár lezárult – s

kísérletei, „tévútjai” nyomán a huszadik

század második felének egyik

legsokszínûbb, legizgalmasabb és

legegyénibb hangú zeneszerzôi oeuvre-

je jött létre. Ligeti igazi megszállottja volt

mesterségének: maga a csinálás, a

komponálás izgatta leginkább, a

kitalálás, a felfedezés vágya és öröme

hajtotta – s ezért kereste mindig

szenvedélyesen az újat. Ezért sem tudott

hosszabb ideig egyetlen irányzat,

egyetlen zeneszerzôi csoportosulás

elkötelezettje lenni. De éppen „árulásai”,

vagyis esztétikai elveinek állandó

revideálása és a folytonos keresés révén

maradhatott hû önmagához; így tudta

leginkább érvényesíteni saját mûvészi

autonómiáját egy olyan korszakban,

amelyet egymással élesen szembenálló

tömörülések és gyorsan változó

Hommage à Ligeti György

22

TévutakonKerékfy Márton írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

zeneszerzôi divatok jellemeztek. A

mûvészi autonómia, a szellemi

függetlenség volt az, amihez Ligeti egész

életében a legmakacsabbul

ragaszkodott. Tudta, hogy ez a

legnagyobb kincse az alkotó embernek, s

azt is – mert a történelem nagyon korán

megtanította erre –, hogy ezt nem adják

ajándékba: állandóan meg kell érte

küzdeni.

A kisebbségi létbe beleszületett.

Dicsôszentmártonban, erdélyi magyar

családban látta meg a napvilágot 1923.

május 28-án; az elemi iskolát magyarul, a

gimnáziumot románul végezte. A család

már Kolozsvárott élt, amikor 1940-ben a

várost – Erdély egy részével együtt – ismét

Magyarországhoz csatolták. Az érettségi

után matematikát és fizikát szeretett volna

tanulni, de zsidó származása miatt nem

vették fel az egyetemre. Így került Ligeti a

kolozsvári konzervatóriumba, ahol Farkas

Ferenc, a kitûnô, utóbb egész

nemzedékeket kinevelô zeneszerzéstanár

növendéke lett. Tanulmányai azonban két

és fél év után megszakadtak, mert 1943-

ban behívták munkaszolgálatra. Amikor

hazatért, családjából egyedül anyját

találta életben – apja és testvére nem jött

haza a koncentrációs táborból. A háború

végeztével Magyarországra szökött, és

1945 szeptemberében felvételizett a

budapesti Zeneakadémiára. Itt, a

vizsgára várakozva, az intézmény

folyosóján ismerkedett meg és kötött

barátságot a nála három évvel fiatalabb,

szintén Erdélybôl jött Kurtág Györggyel,

akivel együtt elôször Veress Sándor, majd

Farkas Ferenc növendéke lett, s akit ma –

Ligeti mellett – a század második felének

legjelentôsebb magyar zeneszerzôjeként

tartanak számon.

Diplomája megszerzése után Ligeti

György egy évig román népzenét gyûjtött

Erdélyben, majd a Zeneakadémia tanára

lett. Ekkor már Magyarországon is

javában tombolt a sztálinista diktatúra,

ami a háború utáni pezsgô szellemi és

kulturális életet is egy csapásra

megfojtotta. A vasfüggöny hermetikusan

elzárta a magyar komponistákat nyugati

kollégáik zenéjétôl; Ligeti és

legelszántabb társai csak szóbeszéd

útján és a titokban hallgatott (gyakran a

hatóságok által zavart) nyugat-európai

rádióadások alapján sejthettek valamit

arról, milyen alapvetô változások zajlanak

az ottani zeneszerzésben. Ligeti

kompozíciói közül csak a

népdalfeldolgozások kerülhettek

nyilvánosságra, legjelentôsebb, újító

mûveit (Musica ricercata, I. vonósnégyes)

az asztalfiók számára írta. A forradalom

leverése után ezért – részint a politikai,

részint a mûvészi kilátástalanság miatt –

úgy döntött: elhagyja az országot.

Útja Bécsen át Kölnbe, a Nyugat-német

Rádió elektronikus zenei stúdiójába, az új

zene akkori egyik fellegvárába vezetett,

ahol Karlheinz Stockhausen szerzett

számára ösztöndíjat. Ligeti gyorsan

elsajátította a korszerû zeneszerzési

technikát és nyelvezetet, és néhány éven

belül a nemzetközi avantgárd élvonalába

került. Érdeklôdése azonban hamarosan

eltávolodott az elektronikus zenétôl, és az

abban nyert tapasztalatait késôbb

instrumentális, elsôsorban zenekari

mûveiben kamatoztatta. 1959-tôl Bécsben

élt (néhány évvel késôbb osztrák

állampolgár lett); ott kezdett el dolgozni

Atmosphères címû mûvén, amely azután

széles körben elismertté tette nevét. Ebben

a zenekari kompozícióban Ligeti szinte

teljesen lemondott a zene hagyományos

elemeirôl, a ritmusról, a harmóniáról és a

dallamról; ehelyett inkább a hangszín és a

hangzássûrûség kategóriáival írható le a

zenei folyamat.

Az Atmosphères-t követô „mikropolifon”

mûvek, az apró szólammozgásokból

kialakuló sûrû hangszôttesek, irizáló

hangzásfelületek és -masszák után a

hetvenes években egyfajta átláthatóbb,

transzparensebb hangzásvilág kezdte

jellemezni Ligeti mûvészetét. 1974 és 1977

között alkotta meg egyetlen egész estét

betöltô színpadi mûvét, a Michel de

Ghelderode nyomán írt Grand Macabre-t.

Az opera a haláltematikát a Ligetire oly

jellemzô, végletesen groteszk és abszurd

látásmóddal jeleníti meg.

A hetvenes évek végétôl Ligetit egyre inkább

foglalkoztatta a hagyományos formák és

hangzásvilágok, sôt a tonalitás

felhasználásának lehetôsége. Az 1982-ben

írt Kürttrió nyíltan szembefordította ôt az

avantgárd zenei körökkel, amelyek

konzervativizmussal és az új zene

elárulásával vádolták a komponistát. Pedig

a nyolcvanas-kilencvenes évek

legjelentôsebb Ligeti-muzsikái a legkevésbé

sem konzervativizmusról, sokkal inkább a

zeneszerzô szellemének mindig megújulni

kész frissességérôl tanúskodnak. Ligeti

zenei horizontja utolsó alkotásaiban is

tovább tágult, beolvasztva mûveibe sok

egyéb mellett a különféle nem európai

hangolási rendszerek tapasztalatait, az

afrikai dobritmusokat és poliritmiát, sôt –

három évtized után újból – a közép-európai

folklórt is. A zongorára írt Etûdök 1985-ben

indult, azóta háromkötetesre nôtt sorozata,

a Zongoraverseny (1985–88), a

Hegedûverseny (1989–93) és a Hamburgi

concerto (1998–2001) mintaszerûen mutatja:

Ligeti idôs korában sem állapodott meg.

Kíméletlen (sôt, bizonyára túlzott) kritikával

tekintett korábbi mûveire, s szenvedélyesen

kereste, hogyan tudna mindig újat, egyénit,

érvényeset alkotni.

Hálásak lehetünk ezért a szenvedélyéért –

akárcsak mûveiért, amelyek tévútjait

szegélyezik.

23

2007. május 28. 19:30


Hangversenyterem

'Hommage à Ligeti' - Az UMZEKamaraegyüttes elôadása

Ligeti György: Ballada és tánc; Kétkánon; Magány; Csellószonáta;Musica Ricercata; I. vonósnégyes;Artikulation; Lux Aeterna;Csellóverseny; Melodien; km.:Csalog Gábor (zongora), PerényiMiklós, Déri György (cselló), KellerKvartett, Schola CantorumBudapestiensis (mûv. vez.: BubnóTamás, Mezei János); vez.: RáczZoltán

...nincs semmilyendogmám,semmilyenáltalános

elméletem, hanem vakontapogatózom

elôre...„

„

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

A zenei specializáció korában,amikor a zongorista többnyirezongorázik, a zeneszerzôkomponál, a karmesterzenekart irányít, az énekesénekel, a zenetudós kutat, már-már úgy tûnik, hogy örökrebúcsút kell vennünk azuniverzális zenei tehetségektôl.Azoktól, akik virtuóz módonjátszanak valamilyenhangszeren, magasszínvonalon komponálnak,tanítanak, zenekart vezetnek, snem koncentrálnak egyetlenstílusra vagy mûfajra, sok-sokterületen próbálják ki magukat.Manapság nincsenek Bachok,Mozartok, Lisztek, s ha néha-néha feltûnik egy sokoldalúzenész, tevékenységétlegtöbbször gyanakvássalszemléljük. MarkusStockhausen a ritka kivételekegyike; végignézve eddigipályáján két dologszembetûnô. Egyfelôl kevésesélye volt arra, hogy nezenész legyen, másfelôl viszontezt az eleve elrendeltnek tetszôpályát rendkívül tudatosanépítette fel.

Markus Stockhausen a 20. századi zene

egyik legimpulzívabb, legnagyobb hatású

zeneszerzôjének fiaként 1957. május 2-án

született Kölnben. Hihetetlennek tûnik,

hogy a még mindig kamaszos külsejû,

törékeny testalkatú trombitás immár 50

éves! A nyilvános szerepléssel nem várt

sokáig: még csak négy éves volt, amikor

édesapja, Karlheinz Stockhausen egyik

színházi darabjában (Originale) színpadra

állt. Miként testvérei, ô is korán kezdte

zenei tanulmányait, hat évesen

zongorázni, majd tizenkét évesen

trombitálni kezdett. Együtt végezte jazz és

klasszikus tanulmányait, 1974-tôl pedig

szoros együttmûködésben dolgozott

apjával. Az idôsebb Stockhausen az ifjú

Stockhausen elképesztô technikai

készségeire szabta darabjainak nem

kevésbé elképesztô trombitaszólamait;

Markus még húsz éves sem volt, amikor

bemutatta a Siriust (1976), s ô játszotta a

Licht címû „opera”-ciklus nehezen

felülmúlható szólóit (Donnerstag, 1978-80;

Samstag, 1981-1984; Dienstag, 1989-

1992). A kortárs zenében szerzett

tapasztalat egyenes következményeként

Markus a trombitajáték egészen új

lehetôségeivel találkozott, majd maga is

új játéklehetôségek kifejlesztôjévé vált, s

ezzel párhuzamosan természetesen

számos zeneszerzôt is inspirált, köztük

Kurtág Györgyöt és Eötvös Pétert. Utóbbi

egy egészen különleges trombitaversenyt

is komponált (Jetstream) Markus számára,

a darabot néhány éve a szerzô vezénylete

mellett a Budapesti Tavaszi Fesztivál

közönsége is hallhatta.

Mindeközben Markus teljes

erôbedobással építette jazzkarrierjét.

Számos formációban (Key, Rainer

Brüninghaus Group, Kairos, Aparis)

muzsikált, izgalmas projektekben vett

részt, Simon nevû testvérével

megalapította a Possible Worlds nevû

formációt. Partnerei felsorolása helyett –

hazabeszélve – csak egyet emelünk ki, a

gitáros Snétberger Ferencet. A közösen

végzett munkának (mint amilyen például

a For my People volt) köszönhetô, hogy a

Liszt Ferenc Kamarazenekar és Markus

egymásra talált, s ennek az

együttmûködésnek a gyümölcse, hogy

világpremierként hallhatja a magyar

közönség Markus Stockhausen új

kompozícióját (Szimbiózis trombitára és

basszetkürtre), valamint magyarországi

premierként egy trombitaversenyét

(Ascent and Pause).

Egy kiteljesedô pálya újabb állomása

Mr. Sokoldalú

24

Markus Stockhausen

Molnár Szabolcs írása

Fotó

: Hyo

u V

ielz

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:36

Az utóbbi idôben mind gyakrabban lép

közönség elé saját koncertdarabokkal,

elôadómûvészi, jazzmuzsikusi

tevékenységét negyvenes éveiben

egészítette (illetve teljesítette) ki a

komponálással. Eddig bemutatott munkái

között a trombitás mûvek mellett több

vokális darabot és sajátos, jazzegyüttest

(triót, big bandet) és klasszikus zenekart

kombináló kompozíciót (pl. Modules,

Choral, Sehnsucht) találunk. Külön kell

szólni az utóbbi években kibontakozó,

Markus Stockhausen és Tara Bouman

duójára (Moving Sounds) építô produkciók

zeneszerzôi hozadékáról. Bouman

(Markus ifjú holland felesége) elsôrangú

klarinét, basszusklarinét és basszetkürt

játékos. Játéka számos komponistát

inspirált (Ligetit, Knussent, George

Benjamint), és maga Markus is írt mûvet

számára. Vallomással is felérô darabjai,

a basszetkürtre komponált Tara vagy a

kamaraegyüttesre és basszetkürtre írt

Portrait for Tara komoly nemzetközi

visszhangot váltott ki. A Budapesten

bemutatásra kerülô „kettôsverseny” pedig

az elsô olyan kompozíciója, melyben saját

hangszere, a trombita mellett a

basszetkürt kap kiemelt szerepet. Együttes

játékuk az egymásrautaltságra (miként a

cím is jelzi: szimbiózisra) épül.

Vajon a szólókarrier (Markus Stockhausen

Phoenix címû programjával a szó

klasszikus értelmében is szólózik, effekt-

szintetizátorral kombinálva ad

trombitakoncerteket), a jazz és a

komponálás mellé mikor veszi fel Markus

a karmesterkedést, kérdezheti a

„rosszmájú” olvasó. Már felvette. Egyik

legújabb kísérletében (Synergia)

nagyegyüttest vezényel, a végeredmény

pedig vérbeli, improvizált muzsika. Mind

az Ascent and Pause, mind a Szimbiózis

trombitára és basszetkürtre tartalmaz

improvizált szakaszokat: a budapesti

koncert egyik legizgalmasabb pillanatai

valószínûleg éppen azok lesznek, amikor

Stockhausen szólistaként és

karmesterként improvizációra kéri majd

fel a Rolla János vezette Liszt Ferenc

Kamarazenekart..

2007. május 18. 19:30


Hangversenyterem

A Liszt Ferenc Kamarazenekarhangversenye

Britten: Simple Symphony; MarkusStockhausen: Ascent and Pausefor Trumpet and Orchestra(ôsbemutató); MarkusStockhausen: Symbiosis forTrumpet and Basset Horn(ôsbemutató); Britten: Változatokegy Frank Bridge-témára;hangversenymester: Rolla János;km.: Markus Stockhausen(trombita), Tara Bouman(basszusklarinét)

Markus Stockhausen és Tara Bouman Moving Sound duója

25

Fotó

: Hyo

u V

ielz

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

Szinte hihetetlen, de GidonKremer 60 éves. Vagy csak azén „köztudatomban” él ô örökifjúként, szinte gyerekként?Nem tudom – talán az az okatévhitemnek, hogy Kremert márnem mint szovjet mûvésztismertem meg, hanem„nyugati” sztárként. Megkésve,hiszen a Szovjetuniót 1975-benelhagyó hegedûmûvész„valamiért” hallhatatlan volt anyolcvanas években idehaza –tehát a kilencvenes évekigkellett várnom, hogyfelvételeivelmegismerkedhessek.

Kremer elhagyta a Szovjetuniót, holott

nyitva állt elôtte a karrier lehetôsége

odahaza is. Nyolc évig volt David Ojsztrah

tanítványa, pályakezdését mestere

egyengette, aki gyakran vezényelt

versenymûveket, amelyekben Kremer

játszotta a szólót. Ha a fiatal talentum

Moszkvában marad, tanítási,

koncertezési, lemezfelvételi lehetôsége

bôven akadt volna. Ô a távozás mellett

döntött – mégis hû maradt. Nem a

rendszerhez: hazájához. Mint látni fogjuk,

nem is akárhogy.

Kremer mentalitásában mind a mai

napig van valami elképesztôen fiatalos.

Egész életében kiemelten fontosnak

tartotta, hogy a kortársak (különösen a

szovjet szerzôk) mûveit népszerûsítse. Ma

már nincs olyan zeneértô, aki ne ismerné

Schnittke, Arvo Pärt, Szofija Gubajdulina

nevét; a hetvenes években nagyon nem

volt mindegy, hogy egy hirtelen felkapott

hegedûs – akit Herbert von Karajan

nemes egyszerûséggel „a világ legjobb

hegedûsének” nevezett, amikor felvette

vele Brahms Hegedûversenyét (na igen,

Karajan a marketinghez is értett!) –

melyik kortársa mûveit próbálja lenyeletni

a Nagyérdemûvel.

Az efféle hazaszeretet, kultúrmisszió

mindenképp tiszteletre méltó. Kremer

más vonatkozásokban is ragaszkodó

típus: választott hazája ugyan a

nagyvilág lett (pesti fellépése elôtt többek

26

Gidon Kremer

A hatvanéves ifjú Mesterházi Gábor írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

közt Latin-Amerikában, az Egyesült

Államokban, Spanyolországban,

Kanadában, majd ismét az USA-ban

turnézik), ebben mégis megtalálta azokat

az apró, kitüntetett helyeket, ahol otthon

lehet. Az ausztriai Lockenhaus az egyik

ilyen, ahol 1981-ben kamarazenei

fesztivált alapított fiatal tehetségek

számára (1992 óta KREMERata MUSICA a

fesztivál neve), 1996-ban pedig eredeti

hazájában, a lettországi Rigában

megalapította a KREMERata Baltica

kamarazenekart, amelybe a három balti

államból toborzott fiatal kiválóságokat.

Kremer tehát sosem tagadta meg,

honnan jött, mindvégig a köztudatban

tartotta, hogy Riga – ahol szülei zenekari

hegedûsként, nagyapja, Georg Bruckner

pedig koncertmesterként élte le életét – a

zenei világnak nem a vége, hanem egyik

központja. A hegedûmûvész nem azt az

utat választotta, hogy elôkelô idegenként

néha hazalátogat, magát ünnepeltetni,

épp ellenkezôleg: a KREMERata Balticával

utazza körbe a világot, hogy Uruguaytól

a Carnegie Hallig mindenki tudja, kik

laknak a Baltikumban.

És miközben világossá teszi, hogy a

Baltikum külön kultúrrégió, sosem

tagadja, hogy képzését nagyrészt a nagy

orosz hegedûsiskolának köszönheti.

Egyéniségéhez azonban jobban illik

Lettország, mint Oroszország. Kremer

ugyanis az apró dolgokat szereti.

Lockenhaus mellett a svájci

„Musiksommer Gstaad” igazgatója –

érzésem szerint jellemzô, hogy nem

valamely világváros fesztiváljának

vezetését vállalta el. Hasonló mondható

el repertoárjáról is. Bár a „nagy” mûveket

is szívesen játssza, a „kisebbek”

felfedezésével-leporolásával legalább

ennyire magára vonja a figyelmet.

Példaként említeném Mendelssohn

kevésbé ismert D-dúr hegedûversenyét

és Kettôsversenyét (partnere Martha

Argerich, akivel – Valerij Afanaszijev,

Oleg Majzenberg és Vagyim Szaharov

mellett – számos nagyszerû lemezzel

ajándékozta meg a zeneszeretôket):

ezekrôl a korai, amúgy feledhetô

mûvekrôl is képes bebizonyítani, hogy

nagyszerûek. Talán mert ezek is olyan

gyermekiek, mint Kremer?

Ha lemezre is játszik nagy mûveket,

valami apró újdonsággal rendszerint

megfûszerezi az elôadást. Így járt el

Beethoven Hegedûversenyével is, amikor

Schnittke kadenciáival játszotta lemezre,

a kritikusok nem kis megrökönyödésére.

Nem kisebb felhördülést váltott ki, amikor

a KREMERata Baltica Astor Piazzolla

tangóival mutatkozott be. De mielôtt azt

hinnénk, ez is csak egy a soros

„crossover”-felvételek közül, hallgassuk

meg és rájövünk, Karajannak alighanem

mégis igaza volt: Kremer – aki 1970-ben

a Csajkovszkij-versenyen Vlagyimir

Szpivakovot utasította maga mögé –

tényleg a világ (egyik) legjobb hegedûse.

Arról nem is beszélve, hogy az efféle

felvételek piacot nyitnak a hasonlók elôtt

– így kerül át Piazzolla lassan a „komoly”

repertoárba. És így válik magától

értetôdôvé, hogy Nono, Glass,

Gubajdulina éppúgy nem maradhat le a

koncertmûsorokról, mint Sosztakovics.

Érte harminc éve kellett megküzdeni,

Piazzolláért tíz éve, de biztosra vehetjük,

hogy Gidon Kremer öt év múlva is

felfedez számunkra valaki vagy valami

újat. És ha felfedezi, olyan színvonalon

tárja elénk, hogy kénytelenek leszünk

elfogadni. Ô ugyanis az a típus, aki

abbahagy valamit, és újba vágja a

fejszéjét, mielôtt unni kezdené, amit

csinál – aminek az az eredménye, hogy

mindig frissel, újjal, fiatalossal áll elô.

Hatvan évesen is.

27

2007. május 25., 26. 19:45


Hangversenyterem

A Budapesti Fesztiválzenekarhangversenye

R. Strauss: A rózsalovag - elsôkeringôsorozat; Bartók: I.hegedûverseny; Stravinsky:Tavaszi áldozat; km.: GidonKremer (hegedû); vez.: FischerIván

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

Szlovák zenekar - cseh zene

28

„Jó emberek, az, amit mindjárthallani fogtok, olyan találmány,amelyért harcolni fogIparpártunk, hogy egy-két évmúlva eljusson mindenháztartásba, minden családbaez a szerkezet, a lehetôségszerint olcsón, hogy ne csupánzenét hallgathasson mindenki,hanem híreket is. Nem akarokelébe vágni a fejlôdésnek,ámde ez a találmány azteredményezheti, hogy nemcsakPrágából hallunk majd híreket,hanem talán még Brünnbôl is,zenét talán még Pilzenbôl is,sôt ha nem vagyokszerénytelen, híreket és zenét

Bécsbôl!” – harsogta Herzog úr,a divatcikk-kereskedô a HercegHotel elôtt egy staflin HrabalSörgyári cappriccio címûregényében. Igaz ugyan, hogya találmány, amelyrôl beszélt, arádió volt, amiért jövendölésemégis idekívánkozott, az aszilárd meggyôzôdés, hogy avilág közepe Bécs, és embertnagyobb jótétemény nem isérhet, mint az, ha a földrajzitávolságokat misztikus módonlerövidítve napontakapcsolatban lehet a császárifôváros életével éseseményeivel, a régi monarchiavilágának központjával.

Herzog úr világképe megingathatatlan

támaszt nyert abban a tényben, hogy bár

a cseh kulturális élet sosem volt annyira

elszigetelt, mint a magyar, az utat az

európai közönség érdeklôdése felé

számukra is a német nyelv, a német

iskolázottság nyitotta meg. Az eltérô

történelmi adottságokkal rendelkezô

Prága polgárai cseh mivoltukkal sokkal

szervesebb egységben beszélték a

német nyelvet, mint Pest sokáig

elenyészô létszámú magyar lakói. Ez a

nyelv tette lehetôvé Rilke és Kafka

számára, hogy az elôzô századforduló

irodalmi életének nagyhatású alakjaivá

válhassanak, de a 19. század második

felében állami intézménnyé váló zene

világában is a német iskolák formai és

esztétikai törekvéseinek természetes

nyelvezetté oldódó, fölényes ismerete

emelte Mahlert a hiábavaló emberi

nagyság panaszának utolérhetetlen

mesterévé.

Éppen ezért tûnik olyan magától

értôdônek, hogy az „Európa szívében”

elnevezésû koncertsorozat részeként,

amely az egykori birodalom négy fontos

városa, Bécs, Ljubljana, Pozsony és

Prága zenei világát hozza Budapestre, a

Szlovák Filharmonikusok kizárólag cseh

szerzôk mûveivel lépnek pódiumra.

Maga a monarchia szentesíti ezt a

döntést, amelynek nyomai még mindig

meghatározzák a hétköznapokat, az

emberek emlékeit és gondolkodását

csakúgy, mint a régi vasúti ôrházak

külsejét, és tarkán kavargó promenáddá

változtatják az egykori határokon belüli

akcentusokat, színeket, ahogyan az az

elsô világháború elôtt természetes volt.

Herzog úrigazsága

Vladimír Válek

Rákai Zsuzsanna írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

29

2007. május 23., 24. 19:30


Hangversenyterem

A Szlovák Filharmonikusokhangversenye

Smetana: Moldva; Dvorák: V. (F-dúr) szimfónia, op. 76; Janácek:Sinfonietta; vez.: Vladimír Válek

Ugyanakkor abban sincs semmi meglepô

vagy Herzog úr meggyôzôdésével

összeegyeztethetetlen, hogy ezen a

mûsoron csupa olyan cseh komponista

mûvei szerepelnek, akiket a kulturális

identitástudat a cseh nemzeti zene

megteremtésének bajnokaiként tart

számon. Smetána, Dvorák és Janácek

egyaránt annak a 19. századi

törekvésnek az élharcosai voltak, amely a

nemzeti sajátosságok zenei kifejezésére

törekedve ugyanazon zenei nyelv eltérô

dialektusaivá oldotta az esztétikai

rendszerek kora elôtti különbségeket,

ízlésnek (gusto) nevezett zeneszerzés-

technikai eltéréseket. Az általános

emberivel szemben egyéninek,

kiválasztottnak minôsülô nemzeti karakter

adekvát zenei megjelenítése szent

célkitûzés volt. Dvorák még egy több évre

szóló amerikai meghívást is elfogadott,

hogy a cseh zenei életben szerzett

tapasztalataival megkönnyítse az

Egyesült Államok kulturális

önkifejezésének megteremtését: „Az

amerikaiak nagy dolgokat várnak tôlem.

Azért vagyok itt, hogy megmutassam

nekik az utat az Ígéret Földjére, egy új,

független mûvészet birodalmába, röviden

a nemzeti zenei stílus világába. [... ]

Remélem, Isten segítségével sikerrel

járok” – írta 1892-ben egy barátjának.

Bizonyos értelemben azonban még e

felkérés mögött is Bécs állt, az a város,

amelynek zenei stílusa Haydn, Mozart és

Beethoven korában klasszikus mintává

vált, és amelynek iskolái a cseh

komponisták számára is irányadóak

voltak. Dvorák maga szoros kapcsolatban

állt a császárváros zenei köreivel, osztrák

ösztöndíjban is részesült és jó viszonyt

tartott fenn Brahmsszal, az „utolsó

klasszikussal”, aki az abszolút zene és a

programzene vitájának idején Bécs zenei

emblémája lett. Annak a városnak a

szimbóluma, amelynek ízlését a keringô

mellett az éles szellemû és nyelvû

zenekritikus, Eduard Hanslick határozta

meg, aki rendíthetetlenül hirdette, hogy a

kompozíció létrehozásának és

megvalósításának rendjét soha nem

szabad megzabolázhatatlan asszociációk

prédájául odavetni. Jóllehet az abszolút

zene is megengedett rejtett tartalomra

utaló célzásokat, sokkal

fegyelmezettebben, a klasszikus zenei

mûveltség és a fennálló társadalmi rend

számára sokkal megbízhatóbban

képviselte egyediségét, nemzeti mivoltát

elsôsorban jellegzetes zenei fordulatokkal

emelve ki. Jól tükrözik ezt Dvorák

szimfóniái is, amelyek közül a Szlovák

Filharmonikusok a viszonylag kevéssé

ismert ötödiket tûzték mûsorukra.

A programzene ezzel szemben nemcsak

a szabálytalan kakofónia világa és a

szabadabb, betörhetetlenebb szellemek

megnyilvánulási területe volt, aminek

eleinte ellenzôi szemében tûnhetett.

Hamar bebizonyosodott, hogy a nemzeti

törekvések számára sokkal

kiszámíthatóbban ható lehetôségeket

biztosít, mivel a közönség fantáziáját nem

absztrakt zenei alakzatokkal, hanem a

zenei forma mögött húzódó képekkel,

történetekkel képes irányítani. Nemzeti

operák, programatikus nyitányok és

szimfonikus költemények lényegesen

gyakrabban váltak egy-egy önállósodni

vágyó nemzet önkifejezésének jelképévé,

mint az alapos zenei ismereteket igénylô

szimfóniák. Ráadásul anélkül tehettek

szert ilyen hatalomra, hogy zenei

nyelvezetük lényegesen eltért volna a

német szimfonikus zenei ízlés igényeitôl,

mint Smetána Hazám címû ciklusának

Prágát is átszelô, a cseh nemzeti

egységet szimbolizáló folyót, a Moldvát

bemutató második tétele.

A magyar zenei élet sajátosságaihoz

hasonlóan természetesen a cseheknél is

a paraszti zene gyûjtésében és mûzenei

feldolgozásában oldódott fel végül a

képszerû ábrázolás és a zenei szerkezet

logikájának ellentéte, és találta meg

identitásbeli egységét a 20. század

elején, többek között a morva

származású Leos Janácek mûvészetében.

Ekkorra azonban Bécs nem volt már sem

örök ellenfél, sem világítótorony.

Nosztalgikus emlékké vált a hadseregével

együtt, amelynek felvonulásai és

díszszemléi az egykori monarchia

polgárainak emlékezetében éltek tovább.

Janácek számára is olyan szervesen

tartoztak hozzá fogadott városa, Brno

(Brünn) zenei hangulatához, hogy a

várossal kapcsolatos érzéseit élete végén

megjelenítô, 1926-ban komponált és

Bécsben bemutatott Sinfoniettájának

címéhez eredetileg a „katonai” jelzôt is

hozzáfûzte, és csak késôbb, a

komponálás során törölte a szikárabb,

mértéktartóbb címadás kedvéért. Ezzel

azonban nemhogy Herzog urat, de Pepin

bácsit sem tévesztette volna meg, aki

rögtön ki is adta volna a parancsot: ”Hát

akkor: direkción!”

Bedrich Smetana

Leos Janácek

Antonín Dvorák

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

Talán kevesen vannak, akik azonnal

rávágnák, hogy a fenti idézet Wolfgang

Amadeus Mozart egyik levelébôl

származik (1777. október 18.), különösen,

hogy Mozarttól egyetlen szóló

orgonadarab sem maradt fenn, s

feltehetôleg egyet sem írt. Ám a hangszer

népszerûségét és jelentôségét mutatja,

hogy még egy Mozarthoz hasonlóan

kevéssé „orgonás” szerzô is így rajonghat

érte. Az orgona iránti lelkesedés persze

érthetô, hiszen nincs még egy hangszer,

amely ilyen méretû hangtömeg, ilyen

mennyiségû hangszín összpontosítását

teszi lehetôvé egy kézben. Pontosabban

két kézben és két lábban. Hiszen az

orgona egyik legfontosabb

jellegzetessége, amely ugyancsak

egyedülállóvá teszi a hangszerek között,

hogy nemcsak lélekben, de testben is

egész embert kíván: a játékos

valamennyi végtagjának

összehangolását.

S talán éppen test és lélek efféle egysége

teszi, hogy a klasszikus zenei elôadók

között mára szinte kizárólag az

orgonisták privilégiuma lett az

A hangszerek királya

„Amikor azt mondtam Stein úrnak,hogy nagyon szeretnék játszani azorgonáján, mivel az orgona aszenvedélyem, csodálkozva nézettrám. – Maga, a neves Clavieristszeretne egy olyan hangszerenjátszani, amelyben nincs semmifinomság, semmi kifejezés, amelyennem játszható se piano, se forte,amely mindig ugyanúgy szól? –kérdezte. – Számomra ennek semmijelentôsége – feleltem. – A szememés a fülem számára az orgona leszmindig is a hangszerek királya.”

30

A Jolly JokerhangszerFazekas Gergely írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

improvizáció, s megfordítva:

ritkaságszámba megy az az orgonista,

aki a koncertjén nem mutat be

rögtönzést. Pedig az orgonarepertoár

rendkívül gazdag, vagyis igazán van

mibôl válogatni – a 17. századtól Bachon

át, a francia romantika és századforduló

orgonazenéin át számos hallatlanul

izgalmas 20. századi mûig és tovább –,

de azt is mondhatnánk, hogy az

orgonairodalom végtelen, amennyiben a

hangszer szinte bármelyik korszak,

bármilyen zenei mûfaj, tetszôleges

apparátusra írott mû megszólaltatására

képes. Szimfonikus zenekari anyag

éppoly hitelesen játszható el rajta, mint

egy kamaramû, lehet kísérôhangszer egy

nagyobb apparátus részeként, vagy

állhat szólistaként egy zenekar élén.

És ahogyan Mozart fogalmazott: az

orgona nemcsak a fül, hanem a szem

számára is a hangszerek királya, hiszen

kevés impozánsabb látvány képzelhetô el

a hatalmas sípok csillogó soránál,

díszítse az egy katedrális fôhajóját vagy a

mûvészetvallás szakralitását megjelenítô

valamely hangversenyterem belsôjét. A

Mûvészetek Palotája új orgonája, amely

jellemzô módon csak addig kavart

vitákat, amíg meg nem szólalt – a puding

kiállta az evés próbáját –, már méreteivel

is lenyûgözi az embert, s persze ettôl

nem függetlenül a hangzása is

egyedülálló Magyarországon. A 6804

sípból – amelyek közül a legkisebb

néhány centiméter, a legnagyobb

majdnem tíz méter hosszú – egy

egyszerû halandó „csupán” a 92

homlokzati sípot csodálhatja meg a

szemével, füllel azonban minden

hallható.

Feltéve persze, hogy olyan orgonisták

ülnek a játszóasztalhoz, akikben megvan

a kreativitás és a bátorság e különleges

hangszer felfedezésére és a benne rejlô

lehetôségek kiaknázására. Májusban és

júniusban a legfiatalabb magyar

orgonistageneráció két tagja mutatkozik

be a Mûvészetek Palotájában,

mindketten számos versenygyôzelemmel

büszkélkedhetnek, s mindketten külföldön

élnek és dolgoznak. Kovács Róbert, aki

május 7-én ad hangversenyt, a bécsi

Zeneakadémián végzett és jelenleg az

ausztriai St. Florian-i apátság orgonistája,

Karosi Bálint pedig, aki a budapesti

Zeneakadémiát nemcsak orgona, hanem

klarinét szakon is elvégezte, és mindkét

hangszeren különleges virtuozitással

játszik, jelenleg az Egyesült Államokban

folytatja tanulmányait, június 28-án

hallható.

Hogy e sokszínû hangszert méltóképpen

vehessék birtokba, mindketten sokszínû

mûsort állítottak össze számos

különlegességgel. Kovács Róbert

koncertjének mûsorából Franz Schmidt C-

dúr toccatája érdemel külön említést,

nemcsak azért, mert Kovács már-már

Schmidt-specialistának számít, hanem

mert az Osztrák-Magyar Monarchia egyik

legjelesebb, mégis alig ismert

szerzôjének nagyságát manapság kezdi

felfedezni magának a zenetörténet.

Karosi Bálint hangversenyének egyik

érdekessége pedig túl egy saját,

nagyzenekarra és orgonára írott mû

ôsbemutatóján Horatio Parker – Charles

Ives tanára – 1902-ben írott

orgonaversenye lesz (Esz-dúr, op. 55).

Egy másik századfordulós és

Magyarországon alig ismert szerzô

mûvének elôadása tehát: egy több mint

száz éves mû hiánypótló bemutatója.

31

2007. május 7. 19:30


Hangversenyterem

Kovács Róbert orgonaestje

Franz Schmidt: C-dúr toccata;César Franck: Cantabile;Schumann: h-moll kánon; J. S.Bach: Kommst du nun, Jesu, vomHimmel herunter, BWV 650;Kovács Róbert: Improvizáció;Alain: Litánia; R. Strauss: Ajohannita rend lovagjainakünnepi bevonulása; J. S. Bach:'Christ lag in Todesbaden', BWV4,3; BWV 4,4; Bruckner: Adagio aVonósötösbôl; Karg-Elert: Háromkorál az op. 65-ösKorálimprovizációkból - Wieschön leucht' uns derMorgenstern, Allein Gott in derHöh' sei Ehr, Nun danket alle Gott(Marche triomphale); km.: akibôvített Ewald Rézfúvós Kvintett(mûv. vez.: Bakó Levente)

2007. június 28. 19:30


Hangversenyterem

Karosi Bálint orgonaestje

J. S. Bach: G-dúr prelúdium ésfúga, BWV 550; Böhm: 'Freu dichsehr, o meine Seele' –korálpartita; Reger: II. (d-moll)orgonaszonáta op. 60 - I. tétel(improvizáció); Thalben-Ball:Variációk egy Paganini-témára;Karosi Bálint: Consonances -esszé zenekarra és orgonára(ôsbemutató); Parker: Esz-dúrconcerto orgonára és zenekarra,op. 55 (magyarországi bemutató);km.: Miskolci SzimfonikusZenekar; vez.: Kovács László

Kovács Róbert és Karosi Bálint

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

32

„A király meztelen” – Pomádé király

történetét legbiztosabban a csattanóról

lehet az emberek eszébe juttatni. Elsô

pillantásra azt hihetnénk, a szemfüles

takácsok és a mindenható uralkodó –

akinek hiúságánál csak ostobasága

nevetségesebb – mulatságos történetéhez

csak jó adag szuicid hajlam birtokában

nyúlhatott bárki a Rákosi-diktatúra

éveiben. Hiszen elég lett volna, ha az

ideológiailag magasan képzett Virág

elvtársak valamelyike gondterhelten

megcsóválja a fejét: „Tudja, Pelikán, a

mindenütt meglapuló felforgató erôk

kezeiket dörzsölve csak arra várnak, hogy

nevethessenek Pártunk minden áldozatra

kész vezetôjén. Arról nem is beszélve,

hogyan röhögne a markába az ellenség,

ha látná, hogy dolgozó népünk

szórakoztatásához kommunista szerzôink

a dekadens nyugat meséihez fordulnak

ötletért. Nem, Pelikán (határozott és súlyos

fejrázás) –, a király legyen csak azoknak

meztelen, odaát.”

Ránki és az utókor szerencséjére azonban

a témaválasztást a hatalom egyáltalán

nem vette magára, olyannyira, hogy az

1953. június 6-án a Magyar Állami

Operaházban bemutatott Pomádé király új

ruhája a rákövetkezô évben egyenesen

Kossuth-díjat hozott a szerzô számára.

Igaz, nem minden elôzmény nélkül: a

darab rádiójáték változatát már 1951-ben

mûsorra tûzte a Magyar Rádió, így a

Kossuth-díj idején már szinte az egész

ország fütyörészte a Pomádé fülbemászó

részleteit. A politikai áthallás mellett a

mûnek persze van egy sokkal

valóságosabb és egyértelmûbb arca is,

amelyet Dalos Anna a Hungaroton

legendás, 1968-as felvételének – amelyen

Oberfrank Géza vezényel és Gregor József

énekli a címszerepet – ezredfordulós

újrakiadása kapcsán igen találóan így

jellemzett: „Szokás a Pomádét rejtjelezett,

meseoperába bújtatott politikai kritikaként

értelmezni: a nép szeleburdi és eszes fiai

becsapják a hatalom buta, képmutató és

önkényes képviselôit. Ez az elképzelés

azonban nem állja meg a helyét, Ránki

operájának ugyanis egyértelmûen

Pomádé király a legszimpatikusabb

szereplôje. Nemcsak azért, mert Gregor

úgy állítja elénk, hogy nem lehet nem

szeretni, hanem dramaturgiai-zenei

okokból is. A két csodatakács, Dani és

Béni közönséges szélhámosok.

Kíméletlenül bánnak el a kedvesen

hóbortos Pomádéval, akit nemcsak népe,

de közvetlen környezete is megaláz nap

mint nap. A fôszereplô valójában saját

udvara képmutatásának áldozata,

fetisizmusa pedig – tudniillik az, hogy

irreális mértékben kötôdik a ruhákhoz –

szeretethiányból és kisebbségi

komplexusokból fakad.”

Ez a népzenei elemekben bôvelkedô, igazi

stíluskavalkádot felvonultató, groteszk 20.

századi opera buffa aztán töretlen

népszerûségnek örvendett évtizedeken át

– s hogy e népszerûség ne korlátozódjon

az operaszínpadokra, a szerzô két

zenekari szvitet is készített a Pomádé

zenei anyagából. Ránki következô

operája, Az ember tragédiája (1970) már

közel sem volt ilyen sikeres: valószínûleg a

kései utódok szemében sem lesz olyan

emblematikus operája a hatvanas-

hetvenes éveknek, mint Petrovics Emil C’est

la guerre-je (1961), Szokolay Sándor

Vérnásza (1964) vagy Durkó Zsolt Mózese

(1977) – de a Madách-darab olyan

örökérvényû zenébe ültetése sem, mint

Bozay Attila hattyúdala, a Négy utolsó szín

(1999). Ránki ezen kívül két ízben nyúlt az

opera mûfajához, mindkétszer a

gyerekekhez szólva: A holdbéli csónakos

Weöres Sándor meséjére készült, a

Muzsikus Péter Hangszerországban pedig

Chitz Klára ötvenes években írt népszerû

ifjúsági regényén alapul, librettóját a

felülmúlhatatlan rímgyáros, Romhányi

József írta. S bár hangszeres és

operaszerzôként Ránki sikerek mellett

kudarcokat is elkönyvelhetett, a filmzenék

terén egyértelmûen – és hazai

viszonylatban csak Farkas Ferenchez

mérhetôen – egyedülállóan gazdag és

értékes életmûvet hagyott hátra. A

lenyûgözô lista még Az arany emberrel

(1936) kezdôdik, a háború után a

Körhintával (1956) és az Édes Annával

(1958) folytatódik, a hatvanas években

pedig olyan produkciókban éri el

tetôpontját, mint az Egy szerelem három

éjszakája (1967), a Szinetár–Mészöly-féle

Bánk Bán (1968) vagy a Beszélô köntös

(1969). És persze a Jó estét nyár, jó estét

szerelem 1972-bôl. Ugye, már fel sem

tûnik, hogy „kortárs zenérôl” beszélünk?

Andersen örökzöldje Ránkizenéjének ruhájában egy sötétkorszak sajátos vidámságátjelentette – bár a király ekkor ismeztelen volt, a mese ellenbenszínes, tarka muzsikábaöltözött.

Zsoldos Dávid írása

Andersen operaszínpadon

A király

Hans Christian Andersen

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

33

Negyvenéves, hallatlanulsikeres operaénekesipályafutással a háta mögöttMarton Éva visszatért egykoriiskolájába, a Liszt FerencZenemûvészeti Egyetemre. A magánének tanszékvezetôtanára tantervet ír, felvételiztetés szívvel-lélekkel tanít.Tanítványai közül alegjobbakkal most RánkiGyörgy Pomádé király új ruhájacímû operájának elôadásárakészülnek. A produkcióbanKovalik Balázsban és OberfrankPéterben hozzá hasonlóanlelkes tanártársakra lelt.

- A diákjaimat nagyon szeretem, és ôk

ezt tudják. De ez a szeretet sem engedi

meg, hogy ne mondjam meg nekik az

igazat. Tegnap például negyvenöt

gyereket elôfelvételiztettem, akadtak

ígéretesek, és olyan is, akit jobb volt

szembesíteni a ténnyel: nincs hangja,

nem lesz belôle énekes. Amúgy pozitív

tanár vagyok: az izgat, mit tudok átadni,

s hol a határa a diák képességeinek.

- Ha azt mondaná nekik, ugorjanak akútba…

- Sose kérnék ilyet. Sokat dolgozom

velük, ismerem a képességeiket. Heti két

nap tanítok, mindenkinek egész órát

adok, nem negyvenöt percet, és csak a

diákra figyelek. Aki hármast kap, az

magára vessen, de aki tehetséges,

annak ösztöndíjat szerzek.

- Nem számít, hogy csak lassan érik bea gyümölcs?

- Ez nem feltétlenül van így. Már hat

olyan hallgatóm van, aki bontogatja a

szárnyait, színpadon énekel, van olyan

is, aki a Müpában már Kocsis Zoltán

kezei alatt dolgozhat… Jól kell választani

az elején. A felvételin négy napig együtt

tartjuk a „döntôig eljutott” gyerekeket, és

kollégáimmal együtt figyeljük ôket: nem

akarom a sorsukat egy napi, egyetlen

produkció alapján eldönteni.

- Pedig a vége mégiscsak az. Ki kellmenni a színpadra, és ott, akkor, egyszerlehet elénekelni a mûvet.

- Igen, de addigra kész a mû, az ember.

Ezért is olyan fontos a tanulás során,

hogy olyan feladatokkal, olyan

helyszínen próbálhassák ki magukat a

gyerekek, mint amilyenrôl ez az Opera

mindenkinek sorozat is szól. A

Mûvészetek Palotájában, közönség elôtt

fellépni a kezdôknek nagyon nagy

lehetôség.

- Két nézet ismert, az egyik szerinttanítani csak úgy lehet, hogy az embermaga is magas fokon ismeri azt, amirôlbeszél, a másik szerint „nem kellszakácsnak lenni ahhoz, hogy megtudjunk ítélni egy rántottát”.

- Én az elôbbiben hiszek. Tudom, hol

vannak a buktatók, mit lehet megoldani,

ráadásul meg is tudom mutatni. Na jó,

bár mélyült a hangom, a basszust azért

nem igazán, szoktunk is ezen nevetgélni

a tanítványaimmal… Engem rettentôen

érdekel a tanítás. És fantasztikus, hogy

az egyetemen az értekezleteken

olyanokkal ülök együtt, akik régi

osztálytársaim voltak. Bezárult a kör, ez

az igazi Alma Mater.

- Tanított valahol korábban?

- Igen, mesterkurzusokat adtam Tajvanon,

Japánban, Dél-Amerikában, de azok csak

öt naposak voltak, s nagyon mások.

Egyáltalán, az életem nagyon más volt.

Mára magányos farkasból, elérhetetlen

dívából közösségi ember lettem. Új

hivatásra leltem, és teljes erômmel

dolgozom a tanítványokért. Még a

mottóm is megváltozott. Korábban Tosca

kezdô szavai jelentették életem credóját:

„Vissi d’arte, vissi d’amore… Tisztán

éltem, híven szerettem.” Ma II. János Pál

pápa egyik utolsó mondása a

legfontosabb: „Segui me... Kövessetek.”

„Szeretném, ha követnék a példámat...“

Morvai Katalin írása

2007. május 13. 11:00 és 15:00

Fesztivál Színház

OPERA MINDENKINEKRánki György: Pomádé király újruhája - opera-keresztmetszet

Km.: a Liszt Ferenc ZenemûvészetiEgyetem Szimfonikus Zenekara,valamint az ének és az operatanszak hallgatói

2007. július 5. 19:00


Túl az Óperencián….

Az egykori zeneakadémistaKálmán Imre a maizeneakadémisták elôadásában

y meztelen

Marton Éva

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

34

ÁttekintôMájusDátum Esemény Idôpont Helyszín

MájusDátum Esemény Idôpont Helyszín

1.kedd JAZZTAVASZ 2007 19.30 FSZ

„Francia kapcsolat” – Gadó Gábor Quartet

2. szerda Soltész Petra orgona-diplomahangversenye 19.00 BBNH

JAZZTAVASZ 2007 19.30 FSZ

„Brit kapcsolat” – Tisza Bea és zenekara

3. csütörtök JAZZTAVASZ 2007 19.30 BBNH

Randy Brecker–Bill Evans Soulbop Band

featuring Hiram Bullock

4. péntek New York-i Filharmonikus Zenekar / Lorin Maazel 19.30 BBNH

Glenn Dicterow, Carter Brey

Beethoven, Brahms, Bartók

Honvéd Együttes

Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok 19.00 FSZ

5. szombat New York-i Filharmonikus Zenekar / Lorin Maazel 19.30 BBNH

Julia Fischer

Dvorak, Brahms, Stravinsky, Ravel

ExperiDance 19.00 FSZ

Steel – A fém legendája

6. vasárnap „Énekel az ország” 19.30 BBNH

Országos Egyesített Kórus, Budafoki Dohnányi Zenekar

/ Hollerung Gábor

Brahms: Német requiem

HANGVERSENYEK FIATALOKNAK 11.00 FSZ

Mese, kép, zene 15.00

„Cifra Palota” – Anyák napja 10–15 ECS

7. hétfô Kovács Róbert orgonaestje 19.30 BBNH

Ewald Rézfúvós Kvintett

A Magyar Nemzeti Balett színei 19.00 FSZ

A klasszikustól a modernig

8. kedd KFKI Kamarabalett – Madách Musical Tánciskola 15.00 FSZ

Bogármese 18.00

9. szerda Magyar Állami Népi Együttes 19.00 FSZ

Naplegenda

9. szerda Adagio koncert 19.30 BBNH

10. csütörtök Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Mihail Agrest 19.30 BBNH

Stravinsky, Adams, Prokofjev

10. csütörtök Az operaház fantomja – a Gyôri Balett elôadása 19.00 FSZ

11. péntek Pannon Filharmonikusok – Pécs / Tonc i Bilic 19.30 BBNH

Szilvay Réka

Grieg, Sibelius, Mendelssohn

12. szombat Budapesti Fesztiválzenekar / Osmo Vänska 19.45 BBNH

Han-Na Chang

Ives, Sosztakovics, Sibelius

Somló Tamás 20.00 FSZ

„Csinn-bumm”

13. vasárnap Palya Bea 19.30 BBNH

OPERA MINDENKINEK 11.00 FSZ

Ránki György: Pomádé király új ruhája 15.00

Opera-keresztmetszet

„Cifra Palota” – Madarak – Fák napja 10–15 ECS

14. hétfô HÉTFÔ ESTI JAZZ 19.30 FSZ

Jazz 5 Nôi Hangra

16. szerda Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / 19.30 BBNH

Kobayashi Ken-Ichiro, Meláth Andrea, Kóbor Tamás,

Kovács István, Nemzeti Énekkar

Berlioz: Rómeó és Júlia

16. szerda Magyar Balett Színház – Gödöllô 19.00 FSZ

Fellegajtók

17. csütörtök FRANKOFÓN FESZTIVÁL 19.30 BBNH

Maurice El Médioni; Les Hurlements D’Léo

17. csütörtök Bolero / Angyalok üzenete / Bolero 19.00 FSZ

A Magyar Fesztivál Balett elôadása

18. péntek Liszt Ferenc Kamarazenekar 19.30 BBNH

Markus Stockhausen, Tara Bouman

Britten, Markus Stockhausen

18. péntek Bolero / Angyalok üzenete / Bolero 19.00 FSZ

A Magyar Fesztivál Balett elôadása

18. péntek BMC Music Flash – klasszikus-kortárs est 19.30 ÜT

19. szombat Monarchia – Népek tánczai… 19.00 FSZ

A Budapest Táncegyüttes elôadása

19. szombat BMC Music Flash – jazz est 19.30 ÜT

20. vasárnap „Cifra Palota” - Történelem 10–15 ECS

20. vasárnap „Virágvasárnap” – 19.00 FSZ

a Duna Mûvészegyüttes 50 éves jubileumi gálamûsora

21. hétfô Carmina Burana – Szegedi Kortárs Balett 19.00 FSZ

22. kedd Purcell Kórus és Orfeo Zenekar / Vashegyi György 19.30 BBNH

Zádori M., Wierdl E., Bárány P., J. Podger, R. Nolte

Händel: L’Allegro, il Penseroso ed il Moderato

23. szerda Szlovák Filharmonikusok / Vladimír Válek 19.30 BBNH

Smetana, Dvorak, Janácek

Naplegenda 19.00 FSZ

Magyar Állami Népi Együttes elôadása

24. csütörtök Szlovák Filharmonikusok / Vladimír Válek 19.30 BBNH

Smetana, Dvorak, Janácek

Bozsik Yvette Társulat – Varázscirkusz 15.00 FSZ

Bozsik Yvette Társulat – Varázsfuvola 19.00 FSZ

25. péntek Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván 19.45 BBNH

Gidon Kremer

Richard Strauss, Bartók, Stravinsky

FRANKOFÓN FESZTIVÁL 19.30 FSZ

Ba Cissoko

26. szombat Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván 19.45 BBNH

Gidon Kremer

Richard Strauss, Bartók, Stravinsky

FRANKOFÓN FESZTIVÁL 19.30 FSZ

Lo’Jo

27. vasárnap Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván 15.30 BBNH

Dimitris Sgouros

Richard Strauss, Liszt, Stravinsky

ORGONAKONCERTEK FIATALOKNAK 19.00 BBNH

VARNUS XAVÉR SOROZATA

Rögtönözzünk!

Gyermeknap 10–18

27. vasárnap A Zeneakadémia Jazz tanszakának diplomakoncertje 19.00 FSZ

28. hétfô „Hommage à Ligeti” 19.30 BBNH

UMZE Kamaraegyüttes

30. szerda Kocsis Zoltán jótékonysági hangversenye 20.00 BBNH

Magyar Balett Színház – Gödöllô 19.00 FSZ

Fellegajtók

31. csütörtök Jubileumi táncest – 19.00 FSZ

Kricskovics Antal, Galambos Tibor, Tímár Sándor

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

35

2007. május - július

2. szombat FRANKOFÓN FESZTIVÁLErik Marchand Quartet 19.30 FSZ

3. vasárnap Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán 19.30 BBNH

Kim Kashkashian, a Nemzeti Énekkar Nôi Kara

Debussy, Eötvös Péter, Dvorak

A Martin György Néptáncszövetség szervezésében 19.00 FSZ

Tízéves a „Kortárs Néptánc”

„Cifra Palota” - Testmozgás 10–15 ECS

4. hétfô Bozsik Yvette Társulat – Varázscirkusz 15.00 FSZ

4. hétfô Bozsik Yvette Társulat – Varázsfuvola 19.00 FSZ

5. kedd Magyar Táncmûvészeti Fôiskola 19.00 FSZ

Vizsgakoncert-elôzetes

6. szerda Szegedi Kortárs Balett 19.00 FSZ

XX. század-est

7. csütörtök BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 18.00 BBNH

A Rajna kincse

Honvéd Együttes 19.00 FSZ

Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

8. péntek BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 16.00 BBNH

A walkür

Gyôri Balett 19.00 FSZ

Az operaház fantomja

9. szombat BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 18.00 BBNH

A Rajna kincse

Bihari Képeskönyv 11.00 FSZ

A Bihari János Táncegyüttes és 15.00

Mûvészeti Iskola évadzáró mûsora

10. vasárnap BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 16.00 BBNH

A walkür

KFKI Kamarabalett – Madách Musical Tánciskola 15.00 FSZ

Bogármese 18.00

„Cifra Palota” - Tájak 10–15 ECS

11. hétfô Laurie Anderson 19.30 BBNH

HÉTFÔ ESTI JAZZ 19.30 FSZ

Budapest Jazz Orchestra

12. kedd Laurie Anderson 19.30 BBNH

12. kedd Budapest Táncegyüttes 19.00 FSZ

Monarchia – népek tánczai

13. szerda Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Ligeti András 19.30 BBNH

Dmitrij Szitkovetszkij

Elgar, Mahler

14. csütörtök MÁV Szimfonikus Zenekar / Vladimír Válek 19.30 BBNH

Jung-Yoon Yang

Mozart, Beethoven, Smetana, Janácek

Magyar Balett Színház – Gödöllô 19.00 FSZ

Fellegajtók

15. péntek „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 FSZ

Kimnowak – „Ház”

Simon Starling LuMú

Megtekinthetô: szeptember 2-áig

16. szombat „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 FSZ

Yonderboi

17. vasárnap „Református énekek VI.” 19.30 BBNH

A IV. Református Zenei Fesztivál keretében

„HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 FSZ

„Apák napja” koncert

„Cifra Palota” – Apák napja 10–15 ECS

18. hétfô „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 FSZ

Kiki – Elsô Emelet

19. kedd Budapest Táncegyüttes 19.00 FSZ

Monarchia – Népek Tánczai

19. kedd A Pannon Filharmonikusok – Pécs hangversenye 19.30 BBNH

20. szerda ExperiDance – Steel – A fém legendája 19.00 FSZ

22. péntek „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 BBNH

Katona Klári

A Magyar Nemzeti Balett színei 19.00 FSZ

A klasszikustól a modernig

Fehér László retrospektív kiállítása LuMú

Megtekinthetô: július 10-éig

23. szombat „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 BBNH

KFT – Korlátolt Felelôsségû Társaság

23. szombat Jason Robert Brown: Volt öt évünk (The Last Five Year) 20.00 FSZ

24. vasárnap Varnus Xavér orgonabeavató mûsora fiataloknak 15.00 BBNH

24. vasárnap Jason Robert Brown: Volt öt évünk (The Last Five Year) 16.00 FSZ

20.00

24. vasárnap Varnus Xavér Szent Iván-éji orgonaestje 20.00 BBNH

25. hétfô „HEY, JUNE” FESZTIVÁL 20.00 FSZ

Kovács Kati

26. kedd A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Szimfonikus 19.30 BBNH

Zenekara és az Oratorio Society of New York Kórus

/ David Rosenmeyer, Kent Tritle

Poulenc, Honegger

26. kedd Nyírô Sebestyén zongora-diplomahangversenye 17.00 ÜT

27. szerda JAZZDÍVÁK A PALOTÁBAN 19.30 BBNH

Patricia Barber

Honvéd Együttes 19.00 FSZ

Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

28. csütörtök Karosi Bálint orgonaestje 19.30 BBNH

Miskolci Szimfonikus Zenekar / Kovács László

„HAZAFELÉ” MAGYAR NÉPZENEI FESZTIVÁL 19.30 FSZ

Zerkula János; Kerekes Band

29. péntek „HAZAFELÉ” MAGYAR NÉPZENEI FESZTIVÁL 19.30 FSZ

Berecz András – „Sinka-ének”

30. szombat „HAZAFELÉ” MAGYAR NÉPZENEI FESZTIVÁL 19.30 BBNH

A Muzsikás és barátai

Magyar Állami Népi Együttes 19.00 FSZ

Naplegenda

1. vasárnap Rúzsa Magdi koncertje 20.00 FSZ

5. csütörtök Túl az Óperencián 19.00 FSZ

Az egykori zeneakadémista Kálmán Imre a mai

zeneakadémisták elôadásában

JúniusDátum Esemény Idôpont Helyszín

JúniusDátum Esemény Idôpont Helyszín

JúliusDátum Esemény Idôpont Helyszín

RÖVIDÍTÉSEK: BBNH = Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FSZ = Fesztivál Színház

LuMú = Ludwig Múzeum ECS = Elôcsarnok

ET = ElôadóteremÜT = ÜvegteremBÉ = Bohém Étterem

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

Mit jelenthet egy gyermeknek agyermeknap? Sok-sok nevetést,önfeledt hancúrozást. Mitjelenthet egy szülônek? Sok-sokodafigyelést, a szokottnálnagyobb szeretetadagot. Mitjelenthet egy szervezônek?Sok-sok örömteli munkát ésfelelôsséget. A MûvészetekPalotája immáron harmadikalkalommal ad helyet májusutolsó vasárnapján egykicsiknek és nagyoknakegyaránt élményt nyújtóGyermeknapnak.

A szervezôk, Börzsönyi Anna Petra és

Darvas Krisztián – akik más vasárnapokon

a Cifra Palota rendezvényeit egyengetik –

az elmúlt évek tapasztalatai alapján több

mint 10 000 ember részvételére

számítanak. Az integrált gyermeknap

házigazdája Várkonyi Attila. Integrált abból

a szempontból, hogy épek és fogyatékkal

élôk is fellépnek majd, másrészt mert

nagyon sok szervezet dolgozik együtt azon,

hogy ez a nap létrejöhessen.

„Azért dolgozunk, hogy a gyerekek értelmesprogramokat halljanak, lássanak aszínpadokon. Interaktív programok tanulnivágyó gyermekeknek és felnôtteknek – ez aCifra Palota jelmondata. Mi olyanprogramokat szeretnénk nyújtani agyerekeknek, melyek révéngyarapodhatnak mozgásban,intellektusban és kézügyességben.” –

hangsúlyozta Várkonyi Attila. – „Az egésznapos ingyenes rendezvény természetesennem a budapestiek privilégiuma, hiszen azmár tradíció, hogy vidéki és határon túliiskolákat is meghívunk a vasárnapirendezvényekre. Külön odafigyelünk arra,hogy az ország minden tájáról érkezzenekvendégek.“

Az idei Gyermeknapon fellép többek között

a Nemzeti Énekkar, az Alma együttes, a

„Nem adom fel” Együttes, Gryllus Vilmos, a

Kolompos együttes, a Karaván Família, a

Gördülô Táncszínház, a Baltazár Színház, a

Kacskaringó, a Nemzeti Színház színészei,

de lesznek hagyományôrzô kézmûvesek,

rádiós mûhely – ahol a rádiózás alapjait

tanulhatják meg a gyerekek –, népi játék-

és hangszerbemutatók is. A rendkívül

színes és gazdag programban szerepel

még Játszópark, Kézmûves falu, Cimbora

és „ásatási terület” is, ahol a gyerekek

homokból áshatnak ki mindenféle

érdekességet.

Várkonyi Attila szerint „tévedés azt hinni,hogy a gyerekek a Superman- és aBatman-filmeket szeretik. ôk azt akarjáknézni, és azt akarják hallani, ami értékes ésnormális. Csak rajtunk, szervezôkön, aszülôkön és az iskolán múlik, hogy mit tanula gyerek. És igenis tud úgy szocializálódniegy kisember, hogy örül egy hangszernek,egy koncertnek, egy alkotásnak; egy virágotlefesteni ugyanolyan örömöt jelentszámára, mint a McDonald’s-ban sorbanállni egy kis mûanyag figuráért. Mindezcsak attól függ, hogyan szocializáljuk ôt –és ez a felelôssége mindenkinek, aki ebbena munkában részt vesz. A MûvészetekPalotája gyermeknapjának a másik neve„Dunaparti gyerekparti”, amelymárkavédjegy lett: ide csak olyanfellépôkethívunk, akik ennek akritériumnakmegfelelnek.”

A kicsik május 27-én délelôtt tíz órától

egészen estig játszva tanulhatnak

mindenfélérôl: zenérôl, festészetrôl,

hagyományos mesterségekrôl, táncról,

régészetrôl, fogyatékkal élôkrôl és ki tudja,

mi mindenrôl még. Élményt kapnak, és

közben gyarapodnak – errôl szól ez a nap.

Élmény és gyarapodás

2007. május 27. 10:00

Elôcsarnok, Könyvesbolt elôtti tér

Cifra Palota - „Gyermeknap“

DunapartigyerekpartiFilip Viktória írása

36

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

37

Diplomakoncertek

Az igazi cél:a zene

Szokatlan, de jólesôújdonsággal találkozhatunk aMûvészetek Palotájaprogramján: végzôszeneakadémisták adják ittdiplomakoncertjüket. Az országtalán legjobb orgonáját adják afiatalok, Soltész Petra és NyírôSebestyén keze alá, hogy ôkéletük eddigi legfontosabbkoncertjével hálálhassák meg.

Egy egyetemi diploma megvédése

általában szûk szakmai kör ügye. A

vizsgázó számot ad tudásáról, az

iskolában tanultakról, a vizsgabizottság

pedig bírál, a hibákat keresi, az új

gondolatokat, tudományos értékeket

díjazza – és osztályoz. A megtanulhatók

gyakorlati alkalmazásáról van szó. Ennyi

volna egy mûvészeti diploma is?

Érezzük, hogy ez az összehasonlítás nem

állja meg a helyét. A mûvészetnek ugyanis

épp az a lényege, hogy van benne valami,

ami nem megtanulható, ami több mint

adottság, képesség, tehetség, szorgalom

és tudás összessége: a mûvészi

mondanivaló, az élményszerzés

képessége. Egy olyan belsô tartalom,

amelynek a tehetség, a tudás csak

eszköze, de nem helyettesítôje.

A diploma a tanulmányok lezárását jelenti

– de mit jelentenek maguk a tanulmányok?

Természetesen rengeteg kézzel fogható

tudást: zeneelméletet, stílusismeretet,

technikát – a laikus számára ez lehet olyan

egyszerû, mint a bachi mondás: a

megfelelô hangot a megfelelô idôben a

megfelelô módon leütni. Ez az

egyszerûség mégis van olyan bonyolult

feladat, hogy 6-7 éves kortól 23-24 éves

korig keményen dolgozik a muzsikus, hogy

megközelítse azt, ami ezen az úton

valójában elérhetetlen. Mert ha elérhetô

volna, összegezhetnénk a muzsikusságot

úgy, mint egy klasszis sportoló és egy

kiváló tudós elegyét. Minden tiszteletem a

sportolóké és a tudósoké, ám ha ennyi

volna a mûvészet, aligha hallgatnám meg.

Mert a lényeg: a CSODA.

Lehet-e a csodát tanulni, tanítani? A válasz

egyértelmû nem – és mégis ezt tesszük.

Keressük az utat, igyekszünk megérteni,

próbáljuk elemezni, hogy közelebb

kerüljünk hozzá. Egy tanár életének

csúcspontja, ha egy növendékében

felfedezi a csoda szikráját. Óvatosan

megpróbálja megismerni e csoda

mibenlétét, lehántani róla, ami gátolja,

eltakarja, megadni az eszközöket, amivel a

csoda mozgásba jön, hozzátenni a tudást,

amitôl a csoda hatni kezd – életre segíteni

a csodát. De megtanítani a csodát a hozzá

való szikra nélkül – ez a lehetetlennél is

lehetetlenebb vállalkozás. A mindennapi

varázslás kézikönyvét még senkinek sem

sikerült megírni. S a leendô muzsikus

feladata mi? Sohasem elfelejteni a célt,

bármilyen kanyargós és rögös az út,

gyakorlatokon, etûdökön, tandarabokon

keresztül, kilátástalan pillanatokon át

megtalálni a végtelen távolsághoz vezetô

következô lépcsôt. Nem elég jó

orgonistának, hegedûsnek, trombitásnak

lenni. A jó technikust elismerô

fejbólintással meggratuláljuk, aztán

továbbmegyünk, hogy keressünk egy

mûvészt. Mert az igazi cél a zene: az én

csodámat Bach csodájával

összeolvasztani, hogy olyan élmény

szülessen belôle, amelyet senki más nem

volna képes megadni, csakis én és Bach;

Bach és én. A sorrend mindegy, mert a

csodában már eggyé váltunk.

És mi a vizsgabizottság, a zsûri feladata?

Hát, semmiképpen sem a hibák

szánalmas strigulázása, vagy hogy

megfelelô sorrendben rakja-e az ujjait a

„vizsgázó”... Sôt, még a hibátlanság

értékelése is kevés. Ezen a ponton már

csak azt ítélheti meg: a játékos

technikus-e, mester, aki elért pályája

csúcsára vagy valódi mûvész, aki élete

végéig tanulni – és varázsolni fog.

S mi az Ön feladata, kedves koncertlátogató?

Jöjjön el, figyeljen, hogy a csoda megszületik-

e, és adja át magát a varázslatnak! Ítélje

meg, kiadná-e a varázslási bizonyítványt az

ifjú elôadónak! S ha így van, akkor egy másik

csodát is átélhet: évszázadok távolságából

maga Bach szól Önhöz, személyesen. Kell

ennél több?

2007. május 02. 19:00


Hangversenyterem

Soltész Petra orgona-diplomahangversenye

J. S. Bach: c-moll passacaglia,BWV 582; Schumann: IV. kánon-etûd; J. Reubke: c-moll szonáta(94. zsoltár); Daquin: XI. Noël enRecit en Traille; Guilmant: d-mollszonáta orgonára és zenekarra;km.: Pest Megye SzimfonikusZenekara; vez.: Noseda Tibor

2007. június 26. 17:00

Üvegterem

Nyírô Sebestyén zongora-diplomahangversenye

Szônyi Erzsébet: Színek - 8 színzongorára; Moór Emánuel: Négyprelûd, op. 71; Mendelssohn:Karakterdarab, op. 7;Mendelssohn: h-moll prelúdiumés fúga, op. 35; J. S. Bach: Áriakülönféle változatokkal(Klavierübung IV., „Goldberg-variációk“), BWV 988

Jakab Géza írása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

Az év leghosszabb napja

Franciaországban 1982 óta sajátos

ünnep: ez az egyike azon kevés

napoknak, amikor a rendôrök meg sem

mozdulnak, ha utcai hangoskodásért

hívják ki ôket. Zenélnek vagy zenét

hallgatnak, az élvezeteket halmozók

pedig a Szent Lajos -szigeten, a Szajna

mellett fehér abrosszal terített asztalok

körül költik el szokásos „franciás”

vacsorájukat. Ilyenkor Párizs egyik

utcájában valaki sanzont énekel, pár

sarokkal arrébb a fiatalok arab zenére

tombolnak, és megint odébb francia

népzene, klezmer vagy latin-amerikai

zene szól. A stílusokat persze

sorolhatnánk. Az ötletadó, Jack Lang

egykori kultuszminiszter érdeme

elvitathatatlan, a sikerhez azonban kellett

egy zeneimádó ország és annak

szerteágazó (zenei) kultúrája.

A hatvanmilliós Franciaország

lakosságának majdnem tíz százaléka

más országból származik. A legtöbben

Portugáliából és Algériából, de nagy

számban élnek marokkói, olasz, török,

tunéziai, kínai, lengyel, indiai és szenegáli

származásúak. Ma a Francia

Köztársaságban 75 nyelvet beszélnek –

többségüket persze a tengerentúli

megyékben, amelyeknek kulturális

„vissza”-hatása elkerülhetetlen. Ha ennek

az elképesztô kulturális kavalkádnak csak

a zenei vonatkozásaiba gondolunk bele,

máris gyanítani lehet, hogy számtalan

egyedi, stílusokat átívelô, határokat

ledöntô zene alakult ki és van

folyamatosan születôben.

Ez a zenei sokszínûség azonban már

régóta az itt élô népek sajátja. A kelták

elôtt, akiknek zenéje ma a breton muzsika

alapja, már több mint kilencven nép élt

Talán egyetlen állam sincs Európában,amely etnikailag oly sokszínû volna,mint Franciaország. És kevés ország

van, ahol ennyire mély gyökereilennének a dalnak, a zenének. Ezért is

van, hogy az ország olyan, mint egyóriás zenei mûhely, ahol éppúgy

közkedvelt a tradicionális népzene,mint annak számtalan megújult

változata, és ahol a világ bármelyikpontján született zenei motívumok

keveredése a legtermészetesebbjelenségek közé tartozik.

Frankofón Fesztivál

A zeneolvasztótégelyeVörös Eszter írása

Lo‘jo

38

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:37

ezen a területen. Az ôket meghódító

rómaiakat a frankok követték a negyedik

században. Markáns zenei hatásuk volt a

tizenötödik században ideérkezô

cigányoknak, s a tizenkilencedik század

gyarmatosításaival megnyíltak a kapuk az

észak- és nyugat-afrikai, illetve az Indiai-

óceán egyes kultúráinak beáramlása elôtt.

Majd jött a második világháború elôtti és

utáni két jelentôs bevándorlási hullám,

amelyek során fôleg Európából és

Afrikából jött zene lépte át a francia

határokat. Innentôl nem volt megállás...

Ezzel párhuzamosan a francia népzene is

szárnyakat kapott, a hetvenes évek

ugyanis itt is meghozták a folk újra

felfedezését. A távoli Korzika vagy a

hegyvidékes Auvergne, illetve a nemzeti

örökségüket féltve ôrzô baszkok és

bretonok népzenéje érintetlenebb

formában indult el a népszerûsödés útján,

de mellettük Limousin, Gascogn vagy

Languedoc sajátos dallamai is

kedvencekké váltak. Az úgynevezett

groupes folkloriques-ok

turistacsalogatásképpen korai huszadik

századi melódiákat dolgoztak fel saját

hangszereiken, legtöbbször harmonikán,

és tették ismertebbé a külföldiek elôtt is

régiójuk zenéjét. A kevésbé zárkózott

közösségek zenéinek persze a

megyehatárok nem szabtak határt.

A provanszi zenén például, amely

többnyire a dob és a síp duóján alapul,

markáns olasz hatás hallható. A dél-

nyugati Roussillon megye sajátos

muzsikája a katalán és a cigány népzene

egyvelegére épül.

A bretonok pedig a többi kelta közösség

zenéje elôtt nyíltak meg mindenekelôtt;

Wales, Cornwall, Galícia, Cantabria,

Asturias vagy észak-kelet Portugália

zenéiben mind ott vannak a kelta

gyökerek. Nem sok kellett már ahhoz,

hogy a világ más zenei áramlatai is

„megfertôzzenek” néhány innovatív

bretont, így a jazz, a rock, a blues, a

szimfonikus zene, az afrikai, az elektro és

a hip-hop mind beférkôzött a kelta hangok

közé.

Mindez persze nem megy igazi

személyiségek nélkül. Míg Bretagne-ban

Alan Stivell vállalta a nyitás szerepét még

a hetvenes években, addig az észak-

afrikai zene egyik nagy átmentôje és más

stílusokkal ötvözôje Maurice el Medioni

lett.

Ôt hallgatva is bebizonyosodik, hogy a

zenei képzelet mennyire nem ismer

határokat. A 78 éves zongorista 1962-ben

kényszerült elhagyni Algériát, ahol addigra

már ismert név volt az orani bárokban.

Az arab közösség éppúgy befogadta, mint

a zsidó zenészek, így ô lett az egyik

legismertebb rai-zenész a városban.

A népszerû algériai zene, a rai (az arab

szó „vélemény”-t jelent) azóta

meghódította a világot és

Franciaországban az egyik legnépszerûbb

kívülrôl jött zene lett. Medioni Marseille-

ben telepedett le, és azóta is ott él. Nevét

és az általa pianorientalnak keresztelt

zenét a világ a kilencvenes években

ismerte meg igazán Café Oran címû

lemezén keresztül. Játéka mindenhol

nyitott fülekre talál, a sokféle zenei

hatásból mindenki megtalálja a neki

legkedvesebbet. S hogy az ô fülei mire

nyitottak, arról beszéljen ô maga...

39

Erik Marchand Quartet Ba Cissoko

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

Descarga Oriental címû legutóbbilemezébôl a kubai zene iránti szeretetesugárzik. Ez már a sokadik zenei stílus,amit saját mûvészetébe integrál.Mennyire maradtak meg a gyökerek,például a rai?

Valóban a rai volt az a zene, amivel

annak idején elkezdtem, a Maghreb

zenéje. Az elsô zenekarom, amit a

negyvenes évek végén alapítottam, rait

játszott. Az andalúz zene pár évvel

késôbb jött csak. A mostani

darabjaimban van rai, Chaabi (ez az

algériai pop), andalúz zene. Szerintem ezt

szeretik a muzsikámban az emberek,

hogy mindenféle hatás érezhetô rajta. Ott

van például a klezmer is vagy a cigány

zene meg a flamenco. Már 18 évesen is

„manipuláltam” a zenét, ezek a stílusok

már akkor belemásztak a fejembe, és ma

is játszom ôket. Ugyancsak benne vannak

a gyönyörû latin retro dalok is. Viszont

amikor eljöttem Algériából, nem maradt

meg a kapcsolatom a rai-zenészekkel,

ezért mást játszottam. Nem olyan régen

azonban Khaleddel készítettem egy

lemezt. Addig csak a nevemet ismerte,

mivel Algériában máig nem feledkeztek el

rólam. Khaled azt mondta a kiadónak,

hogy ha új lemezt csinál, azt csakis

Maurice el Medionival, mert ô a

példaképe az ’50-es évekbôl. Azt akarta,

hogy a zongorajátékom ott legyen a

lemezén. És ha más rai-zenészek is

megkérnek, velük is örömmel játszom.

Hogyan folytatódott a zenei pályafutásazután, hogy el kellett hagynia Orant, sMarseille lett az új otthona?

Elôször is felkerestem azokat az andalúz

zsidó énekeseket, akiket ismertem, és

mivel ôk fontosnak tartották, hogy velem

játsszanak, újra zenélni kezdtem:

játszottunk esküvôkön, nemzeti

ünnepeken. Akkoriban, az ötvenes

években minden nagy zenésszel

játszottam, de mára mind elmentek...,

így most szólóban játszom, még több

zenei hatással. Például, ha az egyik

szerzeményemben a szám közepén

megtetszik valamilyen másik stílusú

dallam, akkor azt játszom, s így

gazdagabb lesz a zene is.

Az utóbbi évtizedben sokat utazott, s afrancia közönségen kívül a világonmindenütt megismerhették. Változtatottez valamit a zenéjén?

Igen, még több stílus került be a

zenémbe. Most fôleg a latin-amerikai

zene foglalkoztat, illetve visszatértem az

egyik alaphoz, az andalúz zenéhez. Amit

most játszom, azt úgy hívom:

latinoriental, a pianorientalon túl, persze.

Mi lehet az, ami a világ különbözôpontjain egyaránt megfogja azembereket?

Elôször is én olyan dallamokat, stílusokat

játszom, amilyeneket szeretek, amelyek

Maurice El Medioni

A szám közbeneszembe jutvalami, és

fogalmam sincs,hogy milyen hanglesz a következô,csak jön belôlem.„

„

40

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

belôlem jönnek. Ilyen például az andalúz

zene, amely már gyerekkorom óta velem

van. A latin pedig, amely ugyancsak

közel áll hozzám, általában megfogja az

embereket. A világ távoli pontjait kötöm

össze tehát olyan zenékkel, amiket

nagyon szeretek: például Kubát

Algériával, és úgy látom, ez

ellenállhatatlanul magával ragadja az

embereket. A világ minden szegletében

játszottam már. Los Angelesben

legutóbb például 95 százalékban

mexikóiak voltak a közönségben.

Nagyon boldogok voltak, hogy olyan

zenét hallhatnak, amit még nem

ismertek.

Kiket hallgat legszívesebben?

A kedvenc zenészeim már itt hagytak

minket: Compay Segundo, Ibrahim

Ferrer, ôket nagyon szerettem. A régiek

közül pedig a negyvenes-ötvenes évek

nagy jazz-zenészeit hallgattam; Duke

Ellington, Glenn Miller, Benny Goodman,

Count Basie – ôk voltak a nagy ideálok.

A mostaniak közül nagyon szeretem a

francia énekeseket is, a nagy kedvencem

Charles Aznavour.

Saját zenészeivel, akikkel Budapesten isjátszik majd, szoros kapcsolata lehet, hiszennémelyikükkel már régóta együtt zenél...

Igen, ôk keleti zenészek. A bôgôssel több

mint negyven éve játszom már együtt, a

bátyja, a dobos pedig tizenöt éve van

velem. Minden rezdülésemet ismerik

már...

Az összeszokottságnak kiváló ismérve aközös improvizáció...

Ami az én zenémnek a kétharmada! Soha

nem játszom el ugyanúgy ugyanazt a

dalt. A szám közben eszembe jut valami,

és fogalmam sincs, hogy milyen hang

lesz a következô, csak jön belôlem. Az

agyamból valamiféle spontán inspiráció

érkezik az ujjaim irányába, és létrejön a

zene. A közönség nagyon szereti ezeket a

részeket. Amikor játszom, rájuk nézek:

ekkor tudják, hogy improvizálni fogok, és

ôk is felkészülnek arra, hogy „díszítsék” a

zenét. Visszanéznek, összemosolygunk –

ezek az igazán boldog pillanatok a

zenélésben.

41

Les Hurlements D’Leo

FRANKOFÓN FESZTIVÁL

2007. május 17. 19:30


Hangversenyterem

Maurice El Médioni (zongora);

Les Hurlements D'Léo

Km.: Claude Maimaran (dob),Raphael Benchimol (derbuka),Mardoche Maimaran(basszusgitár); Laulo (ének, gitár),Rémi (dob), Benziz (szaxofon,zongora, gitár), Dawed(nagybôgô), Lo’jo (harmonika,harsona), Pépito (trombita), R1Wallace (ének, gitár), Zébulon(hegedû, gitár)

2007. május 25. 19:30


Ba Cissoko (Guinea)

Km.: Ba Cissoko (kora, ének),Sekou Kouyaté (kora, vokál),Kourou Kouyaté (basszusgitár,vokál), Ibrahima Bah(ütôhangszerek)

2007. május 26. 19:30


Lo'jo (Franciaország)

Km.: Denis Péan (ének, billentyûshangszerek), Richard Bourreau(hegedû, kora), Nadia Nid ElMourid (ének), Yamina Nid ElMourid (ének, szopránszaxofon),Kham Meslien (basszusgitár),Franck Vaillant (dob)

2007. június 2. 19:30


Erik Marchand Quartet(Franciaország, Szerbia, Románia)

Km.: Erik Marchand (ének), JackyMolard (hegedû), Costica Olan(taragot), Viorel Tajkuna(harmonika)

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

Laurie Andersonnal kapcsolatban hiába

használjuk minduntalan az elegáns, kissé

titokzatos és kellôen bennfentes

performance-mûvész kifejezést,

mégiscsak el kell ismernünk, hogy a világ

nem elsôsorban (képzô)mûvészeti és

intermediális akciói vagy az Art in

Americá-ban, az Artforumban, az

Awakeben és az Art Newsban közzétett

írásai, még csak nem is könyvei, például

az egy év álomnaplóit összefogó Night

Life, a Postcard Book vagy a Talking Music

– amelyben William Duckworth beszélget

az experimentális zene meghatározó

figuráival (Cage, Glass, Anderson) –,

hanem népszerû lemezei alapján ítél

felôle. Anderson az 1982-ben megjelent

Big Science LP-vel lett alternatív zenei

sztár, pontosabban e lemez

publikálásával került abba a köztes, nem

egyszerûen definiálható pozícióba, melyet

egyfelôl a mûvészetekkel (irodalmi

mûfajok, installációk, kísérleti színház és

performance) való szoros kapcsolata,

másrészt a populáris regiszterben

elfoglalt, évrôl évre stabilabb helye

határozott meg. A Big Science és a

késôbbi, nagyobb közönséghez szóló

lemezek közé ékelôdött pályáján a United

States Live címû ötlemezes kiadvány, egy

teljes performance anyaga. Ahogy ezen

az opus magnumon ironikus viszonyt

Laurie Anderson

Máté J. György írása

42

Hátrálás ajövôbe

Költô, zenész, performance-mûvész. Az összesérzékszervre erôsen ható elôadásain általában a

legmodernebb digitális technológia adja a keretet,ugyanakkor Laurie Anderson az öncélú és

semmitmondó tech-art finoman ironikus kritikusa is.

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

teremtett az amerikai mindennapok

mítoszaival, úgy a filmet, zenét, videót,

vetített képeket, loopokat, recitativót, áriát,

valamint szabályos tempójú és torzított

emberi beszédet alkalmazó elôadásaiban

legalábbis ambivalens viszonyt hoz létre

az általa felhasznált technológiai

kavalkáddal. Sosem válik a multimédia-

mûvészet prófétájává, alkalmanként

szinte lo-fi tonális környezetet varázsol, a

nézô/hallgató azonban nem mindig érti,

hogy itt fékezett technika, szándékosan

lebutított eszköztár mûködik, s hogy a

„computer geek” mûvész épp a

számítógépes mûvészet tévútjai felett

gyakorol kritikát, mivel gesztusai

többértelmûek, s talán az is

megkockáztatható, hogy Laurie Anderson

olykor saját technikakritikai pozícióját is

némi iróniával szemléli.

Világosabban értelmezhetô gesztusok

jellemezték a popzenén kívüli „zenei”

akcióit, például a Guggenheim

Múzeumbeli installációihoz készített

animatronikus papagájt, amely az

Anderson-alteregók egyike volt:

számítógép vezérelte hangja semmiben

sem emlékeztetett Andersonéra, s a

múzeumlátogatókhoz beszélve csupa

olyan fordulattal élt, amilyet a mûvésznô

soha nem használt volna. A mûanyag

papagáj tudatosan nem-önreflexív

találmány volt. Tárgyias, elidegenítô

effektusok voltak a késôbbi performance-

okban alkalmazott, számítógéppel

generált digitális hangok is, rajtuk

keresztül Anderson képzelt lények

sokaságával került kapcsolatba. Ennek a

mûvészi gyakorlatnak mintha az

ellenkezôjét valósítaná meg lemezein,

ahol sokszor épp a személyes hang, a

nyomatékos önreflexió látszik dominálni.

A „Laurie Anderson-jelenség”

többértelmûségét tovább fokozták a Big

Science utáni sikeralbumok. Míg az 1982-

es lemezzel kapcsolatban felvetôdött a

jogos kérdés: vajon a kilenc „számból”

álló gyûjtemény valóban kilenc populáris

dal sorozatának tekinthetô, vagy inkább

alternatív popelemekbôl is építkezô

kortárs zenei amalgám, amelyben

meghatározó jelentôségû a textus és

Anderson szövegmondása, addig e

kétség már lényegesen kevesebb

indokkal volt megfogalmazható a Mister

Heartbreak (1983), a Home Of The Brave

(1986) vagy a Strange Angels (1987)

esetében. Ezek a produkciók – elsôsorban

zeneileg – kevesebb kihívással

szembesítették a hallgatót; a Big Science

kísérleti arrangement-jai helyébe a

kiszámíthatóbb, a csak nagyon

mérsékelten avantgárd közönség

elvárásainak sokkal jobban megfelelô

hangszerelések és melódiák léptek annak

ellenére, hogy az 1987-es lemezen kiváló

jazzmuzsikusok kísértek és hangszereltek

(Lenny Pickett, Bobby McFerrin, Steve

Gadd, Alex Foster, Mark Dresser, Joey

Baron stb.).

Ami mégis megkülönböztette ezeket a

gyûjteményeket és szerzeményeket a

legtöbb korabeli soft core avantgárd,

esetleg underground popzenétôl, az a

dalszövegek magas intellektuális foka,

illetve e szövegek nyílt vagy rejtett

kulturális utalásrendszere volt. A Strange

Angels dalai között például szerényen

megbújt az alig több mint három perces,

Walter Benjaminnak ajánlott The Dream

Before, mely Jancsi és Juliska

feltámasztásával kezdôdik: a pár

Berlinben él, a lány pincérnô, a fiú pedig

szerepelt egy Fassbinder-filmben. Most

épp pálinkát és gint iszogatnak, s a fiú

bevallja, elfuserálta az életét ostoba

legendájuk ébren tartásával, mivel mindig

is a vasorrú bábába volt szerelmes. Végül

Juliska kérdésére, hogy mi a történelem,

Jancsi megismétli Benjaminnak Klee

Angelus Novusa ürügyén kifejtett kései

történelemfilozófiai vízióját a történelem

angyaláról. Az angyal a jövô felé hátrál,

miközben szeme elôtt, a múltban mind

magasabbra nô a történelem törmeléke.

Az angyal visszarepülne, hogy a dolgokat

helyre tegye, de az édenkert felôl fújó

viharos szél továbblendíti a jövô felé. Ezt

nevezik haladásnak, mondja Benjamin –

és az új életre kelt mesehôs, aki talán egy

újabb Anderson-alteregó.

A kis dal vízió a vízióról: ahogy Benjamin

csak kiindulópontnak használja Klee

képét, hogy valami egészen szubjektívet,

a képbôl kiolvashatatlant fogalmazzon

meg, úgy Anderson is kiemeli a

Benjamin-szöveget kontextusából, s egy

kissé közhelyes, új szövegkörnyezetbe

helyezi. A hallgatóra bízza, hogyan teremt

kapcsolatot magában az abszurd berlini

mese/párbeszéd és a Jancsi által

felidézett Benjamin-vízió között. Mint

ahogy az is kérdés marad, hogy a

történelem angyalának van-e mélyebb

köze a lemez címadó számában vissza-

visszatérô, régi történeteket mesélô és

nagy változásokat ígérô furcsa

angyalokhoz, illetve Aquinói Szent Tamás

angyalaihoz, akikrôl Anderson egyik

esszéjében ír: „Szent Tamás szerint hír

nélkül nincs angyal, és angyal nélkül

nincs hír, és a hírek között megáll az idô.

Kérdés, hogy mi van ezekkel a lyukakkal,

ezekkel a digitális szünetekkel? Teljesen

megáll az idô? Hogy kapcsolódik ez a

buddhizmus idô-felfüggesztés

gondolatához?”

43

2007. június 11., 12. 19:30


Hangversenyterem

Laurie Anderson koncertje

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

Ha a klasszikus zene a pop- és rockzene

irányában ható mai örökségét

elemezgetjük, elsôsorban a különbözô

archaikus hangszínek jelenléte tûnik fel,

hiszen mind a pop- mind a rockzene

elôszeretettel merít az évszázadok alatt

bevált hangzásokból. Na de kezdjük

Ádámtól és Évától, Bachtól és a Deep

Purple-tôl a zenetörténelmi városnézést.

Elôször a hatvanas évek végén kezdtek

körvonalazódni nagyobb ívû

megmozdulások. Ekkor buzgott fel

ugyanis a „nagy generáció”

zenekaraiban az olthatatlan vágy,

miszerint ideje lenne kitörni a lágytojás-

idejû dalok keretei közül, és jól

megmutatni a zsöllyék kényelmében

tesznyülô szmokingos-nagyestélyis

ôsöknek, hogy a füvet pöfékelô,

torzonborz trapézgatyások is tudnak

monumentálisat alkotni.

Az elsô komolyabb vállalkozás a rock és

a klasszikus zene összeházasítására a

Deep Purple nevéhez fûzôdik.

Legendásan antiszociális gitárosuknak,

Ritchie Blackmore-nak a zenésztársakkal

való pofozkodás és a színpadfelgyújtás

mellett arra is maradt némi ideje, hogy

összekalapáljon egy nagylemeznyi

tömény meglepetést. Az 1969-es

Concerto For Group And Orchestra

albumon a csapat egy komplett

szimfonikus zenekarral parádézott, és ez

Bódy Zoltán írása

„Hey June“ Fesztivál

Stílusok határánPersze tudom, mûfaji sokszínûség –

de valljuk be: mégis van abbanvalami pikáns, ha a komolyzene

felkent szentélyében egy könnyûzeneicsapat lép a pódiumra. A „Hey

June“-sorozat kapcsán érdemesalaposan körbenézni: valóban olyan

messze esett az alma a fájától, akönnyûzene a klasszikustól?

YONDERBOI

Nevét 2000-ben ismerhette meg a

nagyközönség: Yonderboi Shallow and

Profound címû debütáló korongja nemcsak

hazánkban, hanem Európa számos másik

országában is nagy sikert aratott. A folytatásra

közel öt évet kellett várni: 2005 ôszén került a

lemezboltok polcaira a második, Splendid

Isolation címû Yonderboi-korong, amelyet a

Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége

(MAHASZ) Fonogram-díjjal ismert el az év

legjobb elektroprodukciója kategóriában.

Ezen az estén Yonderboi eddigi slágerei

mellett számos különlegesség is elhangzik

majd a kilenc tagú zenekar kíséretével és egy

olyan, egyedülálló látványshow keretében,

amely kihasználja hazánk egyik

legmodernebb, világszínvonalú koncert- és

hangtechnikájának a lehetôségeit. A videók és

az animáció holland mesterek tehetségét és

munkáját dicséri.

44

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

elegendô volt arra, hogy nevük hallatán

a rockrajongók világszerte felkapják a

fejüket. A kor szabad szellemiségére és

tabudöntögetésére jellemzô, hogy

ekkortájt nem csak a rock közelített a

komolyzenéhez, hanem utóbbi is az

elôbbihez. 1971 mérföldkônek számít,

hiszen ekkor jelent meg Andrew Lloyd

Webber legendás mûve, a Jesus Christ

Superstar. Az ekkor még csak 23 éves

Webber ezzel lerakta a rockopera

alapkövét. A rockzenét és a musicalt

egyenlô arányban ötvözô lemez anyaga

elôször csak oratorikus formában

létezett, de már a korong

megjelenésekor megfogant az

alkotókban a darab színpadi

adaptációjának víziója is. Az elsô

címszereplô persze ki más is lehetett

volna, mint a Deep Purple frontembere,

Ian Gillan. A mû pályafutása azóta jól

ismert: ma már nem létezhet magára

valamit is adó musicaltársulat, amelynek

a repertoárjában ne szerepelne a hippi-

Jézus és lelkes kommunájának története.

A hetvenes-nyolcvanas években aztán –

egy-egy rockmusicaltôl eltekintve –

mintha téli álmát aludta volna a

rockzene-klasszikus zene hibrid. Egyedül

egy svéd hegedûmûvész döntött úgy,

hogy sutba dobja négyhúrosát, és

átnyergel a hathúrosra. Yngwie

Malmsteen fénysebességû gitárfutamai,

és a barokkos billentyûtémák azonnal

felbolydították a rockvilágot. Egy egész

tinigeneráció kezdte el akadozó ujjakkal

gyakorolni az apáik által már jól ismert

Paganini-témákat, az élemedettebb korú

zenészek pedig savanyú arccal álltak

sorban hangszereikkel a bizományi elôtt.

Rosszabb esetben interjúkban

fejtegették, hogy úgyis elmúlik ez az

extrém klasszikus-ôrület, és végül úgyis

mindenki magzatpózban, pentatont

pengetve tér vissza a blueshoz. Azóta

persze tudjuk, hogy Malmsteen mester

futamai nélkül ezredforduló-kompatíbilis

emberfia nem állíthatja, hogy birtokában

van a gitáros alapmûveltségnek.

A rockvilág kísérletezései természetesen

nem maradtak visszhang nélkül a

popberkekben sem. A cicanadrágos,

feltúrt hajú diszkónemzedék is úgy

érezte, elkelne egy kis kirándulás a

komolyzene elvarázsolt erdejében.

Keményebb muzsikát mûvelô

kollégáihoz hasonlóan a komolyzene

iránti rajongás sarkallta Elton Johnt is

arra, hogy felkérje a melbourne-i

szimfonikusokat egy kis „örömzenélésre”.

Az eredményt mindenki hallhatja az

extravagáns énekes 1987-es Live In

Australia korongján. Érdemes

belehallgatni.

n

KOVÁCS KATI

A magyar könnyûzene elvitathatatlanul

kiemelkedô énekes-egyéniségének

nevéhez a hatvanas évek óta több ezer

sikeres koncert, több millió eladott lemez

és számtalan sláger fûzôdik, köztük sok

másik mellett olyan örökzöldek, mint a

Nem leszek a játékszered, az Úgy

szeretném meghálálni és a Találkozás

egy régi szerelemmel.

RÚZSA MAGDI

„1985 november 28-án születtem Vrbas városban, Vajdaságban, elsô dolgom az volt,

hogy ordítottam egy nagyot, nos hát azóta ragaszkodom Én Rúzsa Magdi a

hangomhoz!

2006 május 20-án újjá születtem, mert, hogy megnyertem a Megasztár címû

vetélkedôt, végre lett közönségem, megnôtt a lelkem és megígértem ezentúl adni

fogok, már amit az ember a hangjával adni tud…

Semmi mást nem kérek, csak erôt, hogy végig tudjam járni az utamat.

Az angyalok velünk…“

45

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

A kilencvenes évek végén aztán valami

megint megmozdult – és ismét csak

Skandináviában. A Nightwish nevû heavy

metal csapatnak az az agyament ötlete

támadt, hogy dallamos fémzenét játszó

bandájuk élére egy operaénekesnôt

kértjenek fel. Eleinte azonban hiába

házaltak a kiadóknál, még a gyönyörû és

pofátlanul fiatal Tarja Turunen hangja

sem gyôzött meg senkit, hogy érdemes

lenne esélyt adni a bemutatkozásukhoz.

Végül 1997-ben napvilágot látott a

csapat elsô albuma, az Angel Fall First,

amely egy fényes karrier kezdetét

jelentette. A zenekar néhány év múlva

már teltházas koncerteket adott Európa-

szerte, késôbb Dél-Amerika és Japán is

a lábaik elôtt hevert, a legtöbb bulijukra

már hetekkel a koncert elôtt már csak az

üzérekkel tudott alkudozni a rajongók

többsége. Legutóbbi, Once címû

korongjukon az agyszaggató

kétlábdobos témák és a százfôs

szimfonikus zenekar szépen megfér

egymás mellett.

Még a Nightwishnél is messzebbre

merészkedett a Therion. Az eleinte hörgôs

death metallal sokkoló svéd gárda

gitáros-énekese egy kimerítô koncert úgy

döntött, nem költ többet toroköblögetôre,

és meghagyja az éneklést az igazán

hozzáértôknek. Így aztán a zenekar

frontemberi teendôit hat-nyolc

operaénekesre bízta. Az eredmény

KATONA KLÁRI

Az 1972-es Táncdalfesztiválon, a Bôvizû

forrás címû dallal aratott gyôzelme után

énekelt a Kék Csillag és 1974-tôl a Neoton

Família együttessel. Aztán elsô lett az 1975-

ös Tessék Választani-n, fellépett a sopoti

fesztiválon, és 1977-tôl négy alkalommal

lett az Év Énekesnôje. Külföldi és hazai

fesztiválokon szerepelt, majd néhány évi

hallgatás után Sztevanovity Dusán és

Presser Gábor segítségével elkészítette

Titkaim címû lemezét. Rendszeresen

publikál folyóiratokban. 1995-ben

megkapta a Köztársasági Érdemrend

Kiskeresztje kitüntetést. 2002-ben az Év

Legjobb Nôi Elôadója eMeRTon-díjat, illetve

a MAHASZ-Westel Életmûdíjat kapta.

KFT – KORLÁTOLT FELELÔSSÉGÛTÁRSASÁG

Bábu vagy – szólalt meg az 1982-es

Táncdalfesztiválon az elôzô évben alakult

együttes új dala. A színházi, pantomimes

elemekkel fûszerezett sláger után még abban az

évben a Szkéné Színházban is debütáltak az

Elmúltak az ünnepek címû darabbal. Ekkorra már

rendszeressé váltak a KFT klubestek a

Lágymányosi Közösségi Házban. Saját

produkcióikon kívül zenét írtak például Koncz

Zsuzsának, Mácsai Pálnak, Márton András pedig

lefordította és kiadta a Beatles összes szövegét.

1986-ban Bostonban és Los Angelesben játszott a

zenekar. 1987-ben ôk voltak az elsôk, akik egy

magánkiadóval kötöttek szerzôdést. 1991-ben az

együttes közös jubileumi, illetve búcsúkoncertet

tartott, öt évvel késôbb azonban újra együtt álltak

a zsúfolásig telt Budapest Sportcsarnokban: „Bál

az Interneten” címmel hetedhét országra szóló

koncertet adtak, melynek során a KFT élôben

kísérte a Dublinban éneklô Hazel O'Connort.

1999-ben váltás történt: Laár András helyett

Mohai Tamás (Faxni, Háború) érkezett az

együttesbe. 2000-ben – tíz év után – ismét

lemezzel jelentkeztek Éljen a szerelem címmel.

Végül Laár András mégis visszatért, és 2001-ben

már vele koncertezett a KFT a Körcsarnokban.

2002-ben megjelentek a Sziget Fesztiválon, most

pedig a Mûvészetek Palotájában is

bemutatkoznak.

46

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:38

hallatán rajongók tízezrei kezdték el

ostromolni Európa lemezboltjait, a zenekar

tagjai pedig az elsô kontinensturnéja

alkalmával addiktív szívgyógyszer- és

vérnyomáscsökkentô-élvezôk lettek, mivel

a lekötött bulik kisebb helyszínein

rendszeresen azzal szembesültek, hogy

nem férnek fel a színpadra.

A lágyabb rockzenék énekesei is élénk

érdeklôdést mutattak operákon edzôdött

kollégáik iránt. A számos elvetélt

próbálkozás közül kiemelkedik Freddie

Mercury és Montserrat Caballé valamint

Paul McCartney és Kiri Te Kanawa

duettje. A legelképesztôbb azonban a

zúzós-hörgôs thrash metalban utazó

Sepultura és Luciano

„Hogyanôrüljünkmegöregkorunkra”

Pavarotti közös munkája. A csapat Roots

Bloody Roots címû dalából készült

átiratban a földbedöngölô,

nyugdíjaskergetô ritmusokra az idôs

mester és a két kiló smirglit nyelt Max

Cavalera énekes felváltva nyomja a

témákat a sátáni csûrdöngölôhöz. Hát

ezt überelje, aki tudja!

Természetesen a virágénekek hazája

sem maradhatott le a versenyben. Szinte

a Nightwishsel egyszerre startolt a

zömmel komolyzenei elôképzettségû

tagokat felvonultató Rhapsody. A talján

ötösfogat nem sokat lacafacázott, és

már elsô albumukon eredeti barokk és

reneszánsz muzsikával, illetve autentikus

hangszerekkel örvendeztette meg a

heroikus kômuzsikák kedvelôit. A

sárkányos-lovagos metalzene ezzel

világhódító útjára indult, és elkezdtek

gombamód szaporodni a fantasys

szövegvilágú, monumentális, hollywoodi

filmzenés betétekkel operáló

fémcsapatok, amelyek közül sokan máig

is teltháznyi agyrázót képesek aktivizálni.

A felsoroltak után talán úgy tetszhet, a

komolyzene és a pop-rock fúziója mára

kimerítette saját tartalékait, azonban ne

feledjük az iszapszemû amerikai

zsurnaliszták évtizedekkel ezelôtti

jóslatát: Elvis után a könnyûzenében újat

hozni már nem lehet!

47

„HEY, JUNE“ FESZTIVÁL

2007. június 15. 20:00


„Ház” – a Kimnowak koncertje

2007. június 16. 20:00


Yonderboi

2007. június 17. 20:00


Apák napja

2007. június 18. 20:00


Kiki – Elsô Emelet

2007. június 22. 20:00


Hangversenyterem

Katona Klári

2007. június 23. 20:00


Hangversenyterem

KFT – Korlátolt FelelôsségûTársaság

2007. június 25. 20:00


Kovács Kati

2007. július 1. 20:00


Rúzsa Magdi

KIKI

Patkó Béla, azaz Kiki az 1970-es évek

végén az Óceán együttesben tûnt fel, az

átütô sikert azonban a '80-as évek elején

alakult Elsô Emelet hozta meg számára.

Ezzel a zenekarral mindent elért, amit

csak elérhetett, többek között 'Az év

zenekara', 'Az év elôadója' és 'Az év

énekese' címeket 'zsebelhették be'. A

kilencvenes évek elején Kiki

szólókarrierbe kezdett, s több filmzenét és

fôcímdalt is énekelt, 1998-tól pedig a

Csütörtök 12 formáció tagja volt.

KIMNOWAK

1993-ban Novák Péter énekes, Nagy

Gergely basszusgitáros és Pribil György

gitáros hozta létre a Kimnowakot. A

barátaik éppen más zenekarokban

játszottak, ezért vendégként meghívták

magukhoz ôket: Dióssy D. Ákos

(billentyûs), Nyíri Sándor (dobos). Babos

Károly ütôhangszeres, valamint a

vokalista lányok késôbb csatlakoztak a

zenekarhoz. Ez a formáció azóta is

változatlan: három alaptag és vendégek.

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

Milyen élmények reményébenlátogatnak a zenekedvelôkjazzkoncertre manapság? Mitvárnak egy-egyjazzprodukciótól? Intellektuálisvagy érzéki élményt, izgalmasvagy megnyugtató dallamokat,megkomponált vagy éppszabadon szárnyalódarabokat? Számtalanbefogadói attitûd, motivációlétezhet, egyvalami azonbanminden bizonnyal alegfontosabbak között kaphelyet. A meglepetésgyönyörködtet.

Whitney Balliett, a The NewYorker

nemrégiben elhunyt neves jazzújságírója

szerint a jazz a meglepetés mûvészete –

idézte már nem egyszer jelenlétemben

Pallai Péter, a londoni Magyar Kulturális

Központ jazzkurátora. Bár korábban is úgy

éreztem, s több jazzrajongó barátommal

együtt arra a megállapításra jutottunk,

hogy a jazz legizgalmasabb,

legélvezetesebb momentuma annak

kiszámíthatatlansága, a Balliett-féle

frappáns megfogalmazás tömörségével

fején találja a szöget.

A jazz, ez a több mint százéves mûfaj

számos korszakváltást megélt. Állandó

megújulása a mindenkori jazzmuzsikusok

kiemelkedô kreativitásának és a jazznek az

egyéb mûfajok irányába való kivételes

nyitottságának, befogadókészségének

köszönhetô. Az eredendôen afro-amerikai

muzsika az elmúlt évtizedekben a

klasszikus zene, a kortárs populáris

irányzatok és a különféle népzenék elemeit

is magába olvasztotta, mára pedig már az

amerikai jazzel szinte teljesen egyenjogú

nemzeti mutációk alakultak ki, melyekben

sem a swinges lüktetés, sem a

hagyományos hangszerösszeállítások,

sem a mûfajt eredendôen meghatározó

harmóniamenetek nem feltétlenül vannak

már jelen – csak az improvizáció

elengedhetetlen alkotórészük. Stuart

Nicholson, a nemzetközi hírû angol

jazzszakíró odáig ment, hogy legújabb

könyvében – Is Jazz Dead? (Or Has It

Moved To A New Address), Routledge,

2005 – nem mást igyekszik alátámasztani,

mint hogy a végzetesen hagyománytisztelô

amerikai jazz-fôsodorral szemben immár

az európai jazz vált az „üzenet” valódi

hordozójává, ahol a folytonos megújulás,

az új kifejezési módok keresése, az éppen

virágzó populáris irányzatokra való

fogékonyság máig valóban jellemzi a

mûfajt.

Akár igaza van Nicholsonnak, akár nem,

tény, hogy az európai jazzben jó pár

évtizede jelentôs produkciók születnek a

stílust a legavatottabb módon

megszólaltató zenészek jóvoltából, s sokan

valami újat adnak az afro-amerikai

kifejezéskészlethez, valami olyat, aminek

csak európai muzsikus lehet birtokában. A

klasszikus zenei elemek jelenléte (például

Bartók, Debussy vagy Sosztakovics zenei

Hétfô Esti Jazz

48

Jazz 5 nôi hangra


Meglep-e még a jazz?Bércesi Barbara írása

Fotó

: Ritt

er D

oron

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

világának hatása) vagy épp a népzenei

motívumok beillesztése egyedülálló

formáló erô, s úgy tûnik, máig

kiapadhatatlan ihletô forrás a

megújhodáshoz. Folyvást visszatérô kérdés

persze az is, mennyire szükségszerû az

állandó stiláris megújulás, hiszen egy

jazzelôadó esetében az egyéni hang

megléte, mely az illetô tónusában,

hangszerkezelésében s a rögtönzéseiben

kibontott zenei gondolatok eredetiségében

érhetô tetten, éppoly elengedhetetlen, mint

a gyökerek, az idióma ismerete. Egy-egy

igazán remekül kidolgozott és spirituális

hevülettel elôadott hangszerszóló

önmagában képes lehet a hallgatót

elemelni.

Ahogy Máté J. György kifejtette a Müpa

Magazin 2007. március/áprilisi számában,

hazánkban a vasfüggöny mögé szorult

jazz csak nagy küzdelmek árán volt képes

fennmaradni, s a világ jazzéletébe való

bekapcsolódásunk csak különleges

erôfeszítésekkel tudott többé-kevésbé

megvalósulni. Mára azonban egyre több

magyar jazzmûvész életrajzában

olvashatjuk, milyen kiváló amerikai és más

nemzetközi sztárokkal koncertezett és

készített lemezfelvételeket, s hány

nemzetközi versenygyôzelem, rangos

fesztiválokon való szereplés és egyéb díjak

jelzik, hogy a világ jazzszínterén

egyenrangú félként kell tekinteni rá. Hogy

csak a legújabb büszkeségeinket említsük:

Oláh Kálmán zongoramûvész tavaly

Always – in memoriam Dezsô ’Ablakos’

Lakatos címû kompozíciójával kiérdemelte

a Thelonious Monk Jazz-zeneszerzô

Verseny Nagydíját, Szabó Dániel

zongoramûvész Párizsban megnyerte a 4.

Martial Solal Nemzetközi Jazz-zongora

Versenyt, Sárik Péter zongoramûvész

Stream címû dala döntôbe jutott az

International Songwriting Competitionön a

jazz kategóriában, Bolla Gábor

szaxofonmûvész pedig több hónapos New

York-i ösztöndíjat mondhat magáénak az

Austrian Music Office jóvoltából.

Sikereiknek csak az egyik záloga, hogy

kivételesen tehetséges jazzelôadók és

komponisták, zenéjük magyar karaktere –

akár közvetlen, akár rejtett módon is

nyilvánul meg – szintén meghatározó. Ôk

már mindnyájan a meglepetés mûvészeivé

váltak.

S hogy milyen meglepetést kínálnak a

Müpa Hétfô Esti Jazz sorozatának

következô koncertjei? A Jazz 5 Nôi Hangra,

legújabb nevén a JazzJet formáció,

egyedülálló felállásban szólal meg: az öt

különbözô nôi hangszín mögé egy

jazzkvartett fest hátteret, s ezen az estén

világkörüli útra invitálják a hallgatót. A

Budapest Jazz Orchestra elôadását Berki

Tamás improvizációi koronázzák, Vukán

György kompozíciójának bemutatója, a

szerzô közremûködésével, igazi

finomságnak ígérkezik. A nyári szünet elôtt

a haszid zene és a jazz sajátos elegyét

játszó Nigun zenekar lép színpadra,

meglepetésemberük pedig az a Matt

Darriau fúvós hangszeres lesz, aki a

Klezmatics zenekar tagjaként nemrég

Grammy-díjat kapott.

49

HÉTFÔ ESTI JAZZA FESZTIVÁL SZÍNHÁZBAN

2007. május 14. 19:30

Fókuszban: Jazz 5 Nôi Hangra

Tagjai: Téli Márta, Lakatos Ágnes,Illy Dorka, Kövendi Zsófia,Spielberger Ágnes (ének)Km.: Gyárfás István (zongora),Gyárfás István (gitár), Csuhaj Barna Tibor (nagybôgô), Jeszenszky György (dob)

2007. június 11. 19:30

Fókuszban:


Km.: Berki Tamás (ének), VukánGyörgy (zongora)

2007. július 16. 19:30

Fókuszban: Nigun

Tagjai: Párniczky András (gitár),Bacsó Kristóf (altszaxofon), NagyPéter (bôgô), Baló István (dob)Km.: Matt Darriau (Klezmatics,USA)

Párniczky András – Nigun

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

Ezt is megértük. Jön Zerkula, éskoncertet ad. Nem aTáncháztalálkozón, nem aKaláka Fesztiválon, nem is aCsángó Bálon, azaz nemkimondottan anépzenerajongók gyûjtôhelyein,hanem egy koncertpódiumon, aMûvészetek Palotájában. Ésennek örülni kell, mert ezzeltalán Budapesten is véglegmegtörik a jég.

A klasszikus mûfajok jege egyfajta

globális felmelegedés hatására régóta

vékonyodik. Az a gondolat, hogy a

népzene önmagában, „vadrózsa

nemesítés”, vagyis különféle szintû és

irányú feldolgozások vagy „másodlagos

olvasatok” nélkül is hordoz annyi

esztétikai értéket, amelyek révén megállja

a helyét a vájt fülû közönség elôtt, végre

kezd polgárjogot nyerni. Igaz, néhány

városi népzenei együttes idôrôl idôre

eddig is bekerült a nagynevû magyar

koncerttermek programjába, ám ez

legtöbbször csak a kötelezô, Bartókra

vagy Kodályra való hivatkozás révén

sikerülhetett. Zerkulát nem azért érdemes

meghallgatni, mert amit játszik, az

Bartóknak is tetszett volna.

Hogy hogyan kerül egy majd’ 80

esztendôs falusi cigányember a

Mûvészetek Palotája színpadára? Nagy

sora van annak – mondanák a

gyimesiek. Nagy utat járt be a csángó

magyar hangszeres népzene egyik utolsó

mohikánja, a gyimesi hegedû élô

legendája a Gyimesektôl Chicagón,

Párizson, Stockholmon, Amszterdamon

és Londonon keresztül Budapestig.

Valószínûleg nincs értelme

ötvenezredszer is elbúsongani azon,

hogy saját értékeinket miért csak ilyen

állomásokon keresztül tudjuk felfedezni,

egyáltalán: értéknek tekinteni. Annál

inkább értelmes, sôt, e sorok írójának

fölöttébb kellemes elfoglaltság

megpróbálni Zerkula János

gyimesközéploki cigányprímás

személyérôl és az általa képviselt zenei

kultúráról megfogalmazni néhány

útbaigazító gondolatot. Persze ha leírjuk

azt a szót, hogy cigányprímás, így,

magyar nyelven, ennek mai társadalmi

olvasatai mentén, mély, homályos

emlékeink közül elôlép néhány feltételes

reflex. A vasárnapi húsleves zamata, a

hajdani pesti kávéházak fodrosillatú

szivarfüstje, villan egy szmoking, százas

a vonóban, vagy a finom, éteri zajok

között megszólal egy bemondó-bariton:

„Jó ebédhez szól a nóta”… Zerkula

mögött más képek sorakoznak: meredek,

zöldellô gyimesi hegyoldalak, jéghideg,

pisztrángos patakok, misére igyekvô,

pörge kalapú csángók, vagy a

történeteiben szereplô, a farkasok mellé

a verembe esett, hajdan volt öreg

muzsikusok körvonalai cikáznak élete

történetének elképzelt falán. Zenéjét sem

az édesen görgô cimbalomfutamok, a

lágyan öblögetô klarinétszólamok és a

kifinomult, érzéki brácsakíséret

környezetében kell elképzelnünk.

Elôadóestjén a dallam, a harmónia, az

érzés, a ritmus és a stílus ô lesz, egyedül.

Igaz, biztosan elhozza magával Gizi

nénit, a gardonost, hiszen felesége

(egyben saját, régi gardonosa), ahogy ô

hívja, a „kicsi Reginacska” már nem bírja

a hosszú utazásokat és a reflektorfény is

bántja már megfáradt szemét. Mert

Gyimesben két hangszer elég a

zenekarhoz. Hegedû és gardon. Hegedû

helyett esetleg furulya. Magyar minimal

art.

Aki eljön erre a koncertre, olyan zenével

találkozhat, amelynek gyökereit mélyen a

magyar középkorban kereshetjük.

Minden pátosz és negédes nosztalgia

nélkül érezhetjük benne Erdély

évszázadainak leheletét. A gyimesi

csángók a 17. században kezdtek

letelepedni mai szálláshelyeiken, a keleti

Kárpátok szûk patakvölgyeiben.

Küzdelmes történelmük korábbi

Hazafelé

Agócs Gergely írása

50

Zerkula: é

Zerkula János és felesége

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

színterérôl, a Székelyföldrôl magukkal

hozták azt a kultúrát, amely csodás

módon, hihetetlen szívóssággal ôrizte

meg a 20. századig a maga szikár,

végletekig lecsiszolt, sokszínûségében is

egységes arculatát. A korai telepeseket

zenészeik is követték, akik magukkal

hozták, mi több, máig megôrizték a

magyar hangszeres népzene egyik

legarchaikusabb formációját. A hegedû-

gardon kettôs egyes kutatókat a balkáni

töröksíp-dob duóra emlékezteti, bár nem

szükséges erôvel keresni a

párhuzamokat. A magyar zenefolklór

gazdag formavilágában ez a hangzás

mindenesetre egyedülálló. Az öthúros

gyimesi hegedû zenei világa (az ötödik

egy, a fogólap alatt kifaragott vájatban

feszülô zengôhúr) játékstílusánál fogva is

különleges. A folyamatos teltségre

törekvô hangszerkezelési technika olyan

gazdag hangzásélményt képes

varázsolni, amilyenhez foghatót a

klasszikus hegedülés világában talán

csak Paganini Capriccióiban hallhatunk.

Ez a különös, egyhangszeres

többszólamúság bizonyára a

harmóniakíséret hiányában alakulhatott

ki, mindenesetre a gyimesi muzsikusok

olyan tökélyre fejlesztették, hogy a

brácsa- vagy cimbalomkíséret

elmaradása nem ébreszt bennünk

hiányérzetet.

Legutóbb, amikor Zerkula János a

Mûvészetek Palotájában járt, egy

harminctagú erdélyi zenészkülönítmény,

az Életek éneke címû produkció részeként

mutatta meg magát. Ötperces

„magánszáma” talán nagyobb vastapsot

kapott, mint a produkció végén a

tapsrendbe állított teljes muzsikuscsapat.

És ez nem véletlen. Zerkula János

magával ragadó, szuggesztív elôadó.

Látáskárosultsága, mely öregkorára teljes

sötétségbe borította szeme világát, talán

még inkább felerôsítette a zene

személyes, teljes átéléssel történô

tolmácsolásának készségét. János bácsi

letisztult, vadságában is kifinomult

elôadói stílusában minden hangnak

súlya, külön értelme van, és ez dallamait

olyan éles jelenlétre készteti, hogy aki ezt

a zenét hallgatja, nem tud nem

odafigyelni.

Talán mosolygós, kerek arcáról

ragasztották rá a Gyimesben

mindenkinek kijáró melléknevet, mert a

csángók egymás között „Gömböcskének”

vagy „Gömbölyû Janinak” is nevezik.

Szeretik, mert vérbeli mulattató.

Hegedülés közben nemegyszer dalra

fakad, ilyenkor öblös hangja megrendítô

hangsúlyt ad a keserveseknek és különös

méltóságot kölcsönöz még az olykor

könnyed szövegû, lassú magyarosoknak

is. Szívbôl hegedül, szívbôl énekel. Zeng

benne a lélek.

Ha a magas mûvészet zeneirodalmának

van ellentétpárja, és ha ez a népzene,

Zerkula fényes bizonyítéka annak, hogy

amit e „magasság” túloldalán találunk,

az nem lehet alacsony, hanem csakis

mélységesen mély.

51

2007. június 28. 19:30


„HAZAFELÉ“ MAGYAR NÉPZENEIFESZTIVÁLZerkula János (Románia) és aKerekes Band koncertje

Km.: Pulika Gizella (ütôgardon),Varga Zsuzsanna, Sára Ferenc(tánc); Fehér Viktor (dob), CsarnóÁkos (brácsa), Fehér Zsombor(furulya), Námor Csaba (koboz),Kónya Csaba (basszusgitár)

: éles jelenlét

Kerekes Band

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

Különleges, a hazai tánc

világában egyedi történet a

Magyar Balett Színházé, noha

magától értetôdô

természetességgel

beszélhetnénk róla. A

debreceni balettegyüttes vezetô

táncmûvészei döntöttek úgy,

hogy nem szélednek szét,

hanem közösen terveznek

jövôt, ha már a sors úgy hozta,

hogy a Csokonai Színház új

(azóta már le is léptetett)

vezetése másként gondolkozik

a háromtagozatos vidéki

repertoárról. Debrecenbe is

együtt kerültek, legtöbben

korábban a Pécsi Balett

mûvészei voltak. A Magyar

Balett Színház új bemutatójáról

Egerházi Attila koreográfust

kérdeztem.

A társulatot elôször tehát Pécsett felépítô

Egerházi Attila alapítványként jegyeztette

be új színházát, s máris helykeresésbe

kezdett, hogy a csapat vezéregyéniségei,

a kemény mag tagjai együtt

maradhassanak. Talán túl romantikus ez

a történet, különösen, ha elárulom, sínen

vannak. Nem nevezzük persze ezt happy

endnek, a vég legyen csak bár boldog,

de távoli. Egy év után azonban most már

kijelenthetjük, hogy a felszámolt

debreceni balett új otthonra lelt,

mégpedig a lüktetô kulturális élettel teli

fôvároshoz jóval közelebb, Gödöllôn. A

koreográfus mindenképpen Budapest

közelében akart helyet találni a

társulatnak, de ahhoz is ragaszkodott,

hogy lehetôleg a fôváros határain kívül

telepedjenek le. Hogy mivel indokolja

ezt? Kórusban fújhatnánk: a nehéz

helyzetben lévô kulturális szféra, a túlzó

kínálat, a telített piac, az egyre többfelé

forgácsolódó, mégis szûkülô pénzügyi

keret és az egyre jobban felhíguló

szakmai közeg az, amitôl megóvná

táncosait. Magyarán: öngyilkosságnak

tartotta volna Budapestre jönni, szakmai

értelemben mindenképp. Így viszont a

távolság minimális, a fogadtatás mégis

kiemelkedô, ha csak azt vesszük számba,

hogy a gödöllôi városvezetés egy

emberként állt ki a társulat

befogadásáért. Ma már kezdhetjük tehát

úgy a mondatot: a gödöllôi Magyar Balett

Színház…, s ez minden bizonnyal arról is

szól, hogy a polgármester belátta: egy

profi mûvészekbôl álló táncegyüttes

képes akár világszerte is reprezentálni a

várost és kultúráját. Támogatást és

megfelelô infrastruktúrát kaptak tehát,

Három variáció egybegyúrva

Koren Zsolt írása

Zene, zene, tánc

52

Fotó

: Gya

rma

ti Z

sófia

Fotó

: Gya

rma

ti Z

sófia

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

többek között saját próbatermet vehettek

birtokba, és most épp a mûvészek

lakhatását igyekeznek megoldani.

- Feleségem, Popova Aleszja lett a

mûvészeti vezetô, aki táncos pályájához

régóta szeretne újabb tapasztalatokat

nyerni, s egyébként is, régóta terveztük,

hogy valamilyen módon együtt

dolgozzunk. Most itt a remek alkalom, s

állíthatom, ezen a téren is kitûnô

választás volt – mosolyodik el Egerházi,

majd hozzáteszi, hogy az Operából

ismert balerina nem kizárólag

szólistaként vesz részt a Gödöllôre

költözött csapat munkájában, mert a

mûvészeti koncepció kidolgozásában is

tevékeny része van, valamint

rendszeresen tart balett-gyakorlatot is a

mûvészeknek. Hogy a gödöllôi

közönségnek pontosan mire van igénye,

hány elôadásra, mekkora repertoárra

elegendô a kisváros lakossága,

hamarosan kiderül majd. Egerházi úgy

tervez, évente 30-40 elôadást tartanak,

két felnôtteknek és egy gyerekeknek

szóló bemutatóval. Aztán az elkészült

produkciókkal járhatják az országot –

miközben a budapesti helyszínek,

befogadó színházak hosszú távú

elképzeléseit igazán nehéz kiszámítani a

társulatvezetô szerint. Nem titkolja,

legszívesebben a Mûvészetek

Palotájával számol, hiszen a mûvészi

munka szempontjából meghatározó az a

technikai és szervezési háttér, amivel itt

találkozhatnak a fellépôk. Meséli, hogy

amikor a Fesztivál Színházban lépett fel a

legendás holland társulat, az NDT,

korábbi kollégái, akikkel Nyugat-Európa

egyik legjobban felszerelt színházában

dolgoztak együtt Hágában, csodálattal

beszéltek a budapesti helyszínrôl. Ezért

Egerházi megtiszteltetésnek tekinti, ha itt

léphet fel, s igyekszik olyan színvonalú

elôadást bemutatni, amely a világ

minden táján megállja a helyét, bármely

hasonló igényû színpadon. Prága,

Ciprus, Finnország, Svédország

következik az együttes egyáltalán nem

ritkás naptárjában, mégis elsôrangúnak

gondolja a koreográfus, hogy társulata

itthon tegye le a névjegyét, és itthon

találja meg közönségét, lehetôség

szerint mihamarabb.

Nem kérdéses, hogy ennek fontos

állomása lehet a Fellegajtók címen

készülô új bemutató, melyet elsô

alkalommal május 16-án játszanak a

Fesztivál Színházban. Hogy Kathy

Horváth Lajos és Lovász Irén miként kerül

munkakapcsolatba egymással – noha

két teljesen elkülönülô zenei világról van

szó –, sokkal egyértelmûbb, mint a

Magyar Balett Színház kapcsolódása

ehhez a két nagyszerû zenészhez

egyszerre. Egerházi Attila számára

azonban éppen az eltérô hangzásvilág

miatt izgalmas a találkozás e két

zenével: Lovász Irén Fellegajtó címû

lemezének anyaga, valamint Kathy

Horváth Lajos Alfa & Omega címû

szerzeményének felhasználásával készül

a társulat az új bemutatóra. Csángó

népdalok átiratai szerepelnek a lemezen,

ezek adnák a capella elôadva a

táncelôadás zenei gerincét, mint

mondja. Kathy Horváth zenei-, valamint

saját képi, koreográfusi világa között már

korábban is számos párhuzamot

fedezett fel Egerházi, erre az inspirációira

alapozza a közös színpadi

megmutatkozást a zeneszerzôvel. A

Fellegajtók a rendezô szándékai szerint

tehát táncos misztériumjáték lesz

szakrális zenével.

- Ez a darabban mindenképpen

ellenpontja lesz Lovász Irén zenéjének, s

éppen ez jelenti majd az elôadás savát és

borsát – magyarázza a rendezô. Bár

mindketten valami kimondhatatlanról,

helyesebben A kimondhatatlanról

beszélnek, más eszközökkel élnek: Irén a

népdalokon keresztül fogalmazza meg

ezeket, Lajos akusztikussá teszi, mi,

táncosok pedig vizualizáljuk a szavakba

nem formálhatót. Legalábbis teszünk rá

egy kísérletet.

Azt azonban már hiába kérdezem, mindez

miként ölt majd testet a szereplôkben.

Egerházi azt mondja, ez egy kifestôkönyv,

amelyben ô csak a skiccet rajzolja föl. Ami

ezen kívül még hátra van, az már a

táncosok feladata. Nem több, nem

kevesebb: színezzék ki.

53

2007. május 16., 30. és június 14.19:00


Fellegajtók - a Magyar BalettSzínház elôadása

Km.: Popova Aleszja,Schneiderova Linda, BogdánPetronella, Szirmai Irén, ZakaTamás, Svidró Viktor, Bitó Sándor,Kéri Nagy Béla (tánc); zene: KathyHorváth Lajos (Alfa & Omegacímû mûvének felhasználásával)és Lovász Irén (Fellegajtó címûalbumának felhasználásával);rendezô-koreográfus: EgerháziAttila

c

"Helyreigazítás: az elôzô számunk

azonos oldalán tévesen idéztük Török

Jolánt. A Ballet Flamenco Sara Baras

produkciójának a címe helyesen:

Sabores."

Fotó

: Gya

rma

ti Z

sófia

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

54

Fájdalmas XX. sMikes Éva írása

Azt, hogy fájdalmas, csak énteszem a Szegedi Kortárs Balettúj produkciójának címe elé,amelynek bemutatójáraSzegeden április 27-én,Budapesten, a FesztiválSzínházban április 29-én ésjúnius 6-án kerül sor. Az egyrészes, 80 perces darab többnagy szellem és több mûvészetiág találkozása. JuronicsTamással beszélgettem aprodukcióról, amely messzebbremutat, mint egy egyszerûtörténet, egy egyszerû táncest.Íve nem csupán száz évet fogát, hanem egy megfoghatatlanutat is bejár lélektôl lélekig.

A koreográfus színpada ezúttal

interaktívvá válik: táncosok és

médialejátszók folyamatos

kommunikációja áll a fókuszban. Egyik

mozdul, másik reagál, majd viszont.

Viszonyrendszer és annak kivetítése.

Izgalmas effektek, amelyek az

eseményekben gazdag XX. század

mûvészi leképezései. Bartóktól az összes

táncmûvet színre vitte már Juronics,

Stravinsky-tôl pedig a Tûzmadarat, a

Tavaszi áldozatot és a Menyegzôt.

Legújabb alkotását az elmúlt évszázad

hatalmas társadalmi fordulatai, drámai

fordulópontjai ihlették. A történelem, a

tömegek lázadása, a sátáni versek, az

ikertornyok, háborúk, fegyverkezés,

globalizáció, kivándorlás, bevándorlás,

információdömping, kvantumfizika,

digitális technológia, génmanipuláció –

a sornak nem most van vége. A kor,

amelyben minden önmagának az

ellentéte. A társadalom és az egyén

viszonya is gyökeresen más a múlt

század végén, mint annak elején. A XX.

század talán azzal írja be magát a Nagy

Világtörténelem könyvébe, hogy még

egyetlen kor sem alakította ennyire

gyorsan és dominánsan nemcsak a

történelmet, a politikát, a gazdaságot, a

tudományt, hanem az emberi

kapcsolatokat. Azelõtt talán sosem volt az

ember mindennapi életében, egymás

közötti viszonyaiban ennyire sarkítottan

meghatározó az, hogy mi van odakint.

Hogy háború van vagy forradalom,

ellenforradalom, hidegháború vagy

globalizáció. Vagy csak mi érezzük így?

Lehet, hogy a történelemkönyvek tényei

mögött ugyanilyen háttér rejlik?

A történelem valójában nem az

évszámok, a csaták, a békekötések

idõszakosságában mérhetõ, hanem

abban, hogy két ember hogyan éli meg a

szeretetet, a szerelmet, a szenvedélyt, a

ragaszkodást.

A viszonyháló, melyben az ember

minden korban létezik, nagyon összetett

és bonyolult rendszer, kezdve a másik

emberrel, folytatva a társadalommal,

hazával, Istennel való viszonnyal. Ez az

állandóan változó mátrix maga a

történelmileg meghatározott ember,

akiben egymásra rakódnak az örökölt

hitek, erõk, kérdések és az ezekre adott

válaszok. És talán mégis van valami, ami

a folyton változó világban állandó: ez

pedig a vágy a kapcsolatokra, az a

génjeinkbõl eredõ erõ, amely a másik

ember felé hajt bennünket. Kapcsolatot

keresünk a másikkal, Istennel, a hazával,

mert csak kapcsolatban tudunk létezni,

csak valamivel való viszonyunkban

vagyunk képesek meghatározni

magunkat, felismerni, kik is vagyunk, sõt,

egyáltalán érezni, hogy vagyunk.

A mai harmincas-negyvenes generáció

éppúgy nem igazán találja helyét

hétköznapjaiban, viszonyaiban, hitében,

mint nagyapáink, szüleink. Mindenki más

miatt: mert mindenkiben ott él az elôzô

század lenyomata. Így lesz ez a színházi

este nagyon mai, nagyon kortárs

tematikájú táncest. Arról szól, hogyan

tudjuk feldolgozni azt a múltat, amely

nem a történelemkönyvek lapjain jelenik

meg, hanem hétköznapi viszonyainkban

úgy, hogy talán nem is tudjuk, miért

gyûlölünk, miért szeretünk, miért

keresünk, miért vágyakozunk – és miért

éppen így. Utazás a történelmileg

determinált lélekben, feltárva titkos

rétegeit.

XX. századi szerzôk gondolatai, mûvei

inspirálták Juronics Tamást. Bartók, Ligeti

György és Eötvös Péter alkotásai mentén

rendezôdik az elôadás. Három kor,

három pszichológiai állapot lenyomata a

neurózis, a nárcizmus és a borderline-

szindróma századáról. E három

pszichológiai kórképet tekintik a XX.

század meghatározó jelenségének. Belsõ

zenék, intim gondolatok a korról,

amelyben éltek. Bennük rejtjelezve az

elmúlt száz év minden gondolata, félelme

és reménye. Nem évszámok, nem

politikai elemzés, hanem az igazi

történelem: az embereké. Az ô

kompozícióik kifejezik a XX. század

legmeghatározóbb érzéseit, viszonyait,

gondolatait, kódolva hordozzák a század

Juronics Tamás

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

bizonyos pillanatainak érzetét, állapotát.

Táncról lévén szó, mindez még egy

áttételen át, absztrakt módon tükrözôdik.

E három zeneszerzô mellett a szerelem,

haza és Isten hármas tematikája köré is

szervezôdik az elôadás. E három téma

sajátságos magyar érzetét leginkább

visszaadó költônk Juronics Tamás

számára Ady. Az ô versei szintén

inspirálóan hatottak a koreográfus-

rendezôre, és a darabban is feltûnnek

bizonyos szavak, sorok, versrészletek. Szó

szerint feltûnnek, ugyanis kivetítôn

jelennek meg. Az egész darabhoz

szerkezetileg nagyon erôsen

kapcsolódnak a vizuális elemek: videó,

hat projektor, nyolc kamera,

számítógépes effektek, azaz a XX.

századi technika. A legfontosabb ebben

is a „real time”, azaz nem elôre rögzített

képek, hanem az adott pillanatok tûnnek

föl bizonyos torzítással. Itt is viszonyokat

hoz létre a produkció emberek és képek

között azzal, hogy kivetülnek a térbe, ám

csak a képük van ott, nem ôk, a maguk

valójában. Vizuális varázslat, amelyben

az egyéniségek megsokszorozódnak,

külsõ és belsõ képek, álmok

önmagunkról, apró mozdulatok és

hatalmas energiák, lelassult lépések és

lemaradó árnyékok: képek a bennünk élõ

századról.

A XX. század változásaiban sarkítottan

ez a három zeneszerzô és mûveik

születésének kora eredményezi, hogy

más-más viszonyban, formában

születnek meg az örök fogalmak. Egy-egy

ölelés egészen más a század elején vagy

’56-ban, a század végén vagy akár most.

A szerelem mindig más formában

valósul meg, teljesedik ki. Ha ezeket a

viszonyokat, ezeket az apró

mozdulatokat, öleléseket, azok változását

figyeljük meg és rögzítjük, egymás után

vágjuk össze filmre, akkor is egyfajta

hiteles képet kapunk a XX. századról. És

mivel közel van, van rálátásunk, hiszen

magunkban hordjuk szüleink öleléseit:

bennünk van az elõzõ század, ismerjük,

tudjuk, még nem puszta évszámok,

hanem kapcsolatok, családtörténetek,

érzelmek formájában. És ezzel

kezdenünk kell valamit.

Ám éppen ez a század nem úgy él

bennünk, mint a pozitív értékek

megtestesítôje, hanem legalábbis a

kettôsségé. A négy ihletô mûvész

életmûve sem a harmónia jegyében

született, sokkal inkább a

meghasonláséban. Ezek „borzalmas”

zenék abban az értelemben, hogy

rettenetet, iszonyatot, hatalmas

mélységeket és nagy fájdalmakat

fejeznek ki. Semmilyen pozitív kicsengést

nem hallani ki belôlük. Ady verseiben is

nagy erôvel és intenzitással jelenik meg a

fájdalom, ritkán hordoz tisztán pozitív

energiákat. Talán nem véletlen, hogy

három olyan zeneszerzôt választott

Juronics Tamás, akik elhagyták az

országot – de nagyon magyarok

maradtak zenéjükben és

gondolkodásukban is. Ennek a döntésnek

minden könnyûségével és nehézségével.

Mert a magyar sors nem egyszerû, és

néha – bár ez kissé cinikusan hangzik,

noha távol áll akár Juronics Tamástól,

akár tôlem, hogy azok legyünk éppen e

három szerzôvel, akiket nagyon nagyra

tartunk – könnyebb idegenbe szakadva

magyarnak lenni, mint itthon, néha

egyszerûbb távolról szeretni a hazát,

mint közelrôl.

„Nincs más lehetôség. Nem mondom,

hogy ez tudatosan vállalt hûség,

egyszerûen nincs más lehetôség.”

55

. század

2007. április 29. és június 6.19:00


XX. század-est - a SzegediKortárs Balett elôadása

Rendezô-koreográfus: JuronicsTamás

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

Tavaly ôsszel a Majna mellettiFrankfurtban tettem hivataloslátogatást Luminita Sabau, aDZ BANK AG MûvészetiGyûjtemény vezetôjemeghívására. A DeutscheZentral-GenossenschaftsbankZrt. immár 15 éve építi kifantasztikusan gazdag kortársfotográfiai gyûjteményét. Ez afotográfiai mûfajokban szélesskálát körbejáró anyag 5000mûalkotást számlál, de sajnosmég nincsen saját múzeumuk,csak egy picike kiállítóhelységük a Bankfelhôkarcolójának földszintjén.

A rendkívül értékes gyûjteményi anyagot

mégsem tárolják teljes egészében a Bank

raktárjaiban – ahol feltehetôleg

aranyrudak is vannak, legalábbis

képzeletem szerint –, hanem nagyon

célszerûen és okosan a banki tisztviselôk

elôadószobáiban, irodáiban is számtalan

nemzetközileg ismert és rangos mûtárgy

lóg a falon. Így amikor a válogatást

folytattam, a pince után szinte minden

emeleten kapkodhattam a fejem a

jobbnál jobb képek miatt. Mario Merz,

Gottfried Helnwein, Thomas Struth, Sibylle

Bergemann, John Waters vagy Seydou

Keita fotográfiai díszítették a DZ BANK AG

irodáinak falait. Már ezen a rundgangon

megvilágosodott elôttem a kiállítás

koncepciója: Párbeszédek és

állásfoglalások – sugárzott a feladat a 44

emeletes épület minden fokáról.

A mûvész, aki szándéka szerint apollói

álommûvész vagy inkább dionüszoszi

mámornak veti magát alá (nietzschei

értelemben), esetleg mind a kettônek

hódol, egyszerre keresi a Párbeszédet, és

elzárkózik elôle. Az utóbbi esetben

magán a mûvön belül keresendôk azok a

jellegzetességek, amelyek a mûvész

belsô magatartását hivatottak képbe

hozni. A fotográfus belsô

magatartásformáihoz (állásfoglalások,

attitûdök) kötött munkamódszerét

feltônûen arisztokratikus tartás jellemezi

és kerüli a nyilvános párbeszédet. Enyhén

dekadensnek tûnik, de ez csak egyfajta

olvasata az alkotói folyamatnak, mivel

bizonyos belsô magatartásformák csak

kitartó rejtôzködéssel nyilvánulnak meg.

Dialógus kezdeményezése volt az egyik

fô motivációja számtalan

társadalomkritikai sorozatnak, amely a

bank gyûjteményének jelentôs profilját

teszi ki. Így kiállításunkon is láthatóak

Jochen Gerz munkái, a Tanúk és az

Orákel. Gerz munkáiban az emlékezet

különbözô vetületeivel találkozhatunk. A

Párbeszéd a mûvész által kreált szociális

plasztikán keresztül történik, ami jelen

esetben 40 darab kisméretû, színes

fotográfia hálós elrendezését jelenti a

kiállító tér egyik falán. A Berkeley

orákulum (Megválaszolatlan kérdések) az

1968-as diákmozgalmak helyszínére és

egyben a görög jóshelyre is utal. Jochen

Gerz kérdésfelvetései az általános, közös

dolgoktól, mint Ki volt az elsô rasszista?

vagy Miért halnak meg gyerekek? a

személyes, szerelmi élettel kapcsolatos

ügyekig terjednek. A képen elhelyezett

szöveg technikájával dolgozik a

médiakritikus Les Levine és Barbara

Kruger is. Az utcára pakolt

reklámanyagban ellenpontként helyezik

el szövegüket, és komoly dilemma elé

állítják a fogyasztókat, illetve enigma-

fejtôket.

Párbeszédként, de állásfoglalásként is

természetesen felkínálkozott annak a

portrésorozatnak a szembeállítása,

amelyeket Andy Warhol és Gottfried

Helnwein készített húszadik századi

személyiségekrôl, mint Clint Eastwood,

Sting, Mick Jagger, Lech Walesa, Leni

Riefenstahl, Truman Capote, Salavadore

Dali, valamint Bianca Jagger.

Érdekes összehasonlítani a portrékészítô

Marie-Jo Lafontain, Robert Mappelthorpe,

Seydou Keita, Santiago Sierra vagy a

nagy realista, Richard Avedon, illetve

Andy Warhol és Gottfried Helnwein

egészen más hozzáállással (attitûddel,

ami a külföldi címe is kiállításnak:

Dialogues & Attitudes) készült munkáit.

Egymással és saját magukkal is

vitatkoznak az arcok, a kiállító térben

ezen eltérô nézetek összecsapására

számítok. Ugyanez vonatkozik a

természetfotográfia megfogalmazására

Baksa-Soós Vera írása

Párbeszédek és állásfoglalások

Pillanatkép

56

Tracey Moffat alkotása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

is, Gabriel Orozco, Rodney Graham vagy

Olafur Eliasson megközelítése ugyanazon

teremben, tájak különbözô

megjelenítésben, azok más és másfajta

értelmezésével üzennek egymásnak és

nekünk látogatóknak is. Inge Rambow az

ember által brutálisan lefaragott tájkép

sorozatával ejt minket ámultba. Rambow

szinte holdbéli tájai kegyetlenül

esztétikusak, ugyanakkor emberi létre

alkalmatlan helyzetet vázolnak fel. Az

urbanitás területén gyûjtött anyagomban

is nem egy talányos munka van. Így Ryuji

Miyamoto és Ilya Kabakov romboló képei

állnak Robert Rauschenberg és Andreas

Gursky bámulatosan esztétikai, tudatosan

kritikamentes alkotásai mellett.

Teresa Hubbard és Alexander Bichler,

Taryn Simon, Sascha Weidner vagy

Christian Boltanski, Sibylle Bergemann

valamint Tracey Moffatt is

forgatókönyvszerûen közvetítik

fotónovelláikban szociális vállalásaikat.

A párbeszédkeresés újonnan felfedezett

gyakorlata segítségével keresik a képileg

megjelenített kérdésekre a választ. Ez az

ókori reliefek óta ismeretes ikonográfiai

módszer erôsen hat képi elbeszélô

készsége által. A történetet

regényszerûségében látjuk és képileg

olvasunk belôle.

Nagy erénye a kiállításnak, hogy a kortárs

magyar fotográfia két kiemelkedô alakját,

Gerhes Gábort és Németh Hajnalt a

kiállítás egyik meghatározó szegletében,

Matthew Barney és Cindy Sherman –

Richard Prince társaságában mutatja be.

A attitûd/szerepjátszás, magatartás, a

póz, nemek (gender) ábrázolása és az

önmegrendezés mesterei egy teremben.

Számomra ez is egy érdekes kísérlete a

párbeszédnek.

Hajas Tibor jelenléte a nagy öregeknél,

David Hockney, Josef Beuys és Sigmar

Polke a Ludwig Múzeum szempontjából

közép-európai követelmény. Egyedül egy

ilyen bátran kialakított közös kontextus

mellett válik a magyar koncept art

nemzetközileg marginális alakja

mûvészettörténeti szempontból fontos,

saját korszellemét visszatükrözô alkotóvá.

A Ludwig Múzeumban megtekinthetô

kiállítás Budapestrôl egy két évig tartó

euró-ázsiai körútra indul 2008

januárjától, Németország, Olaszország

és Kína az eddig tervezett állomásai az

utazó kiállításnak.

KIÁLLÍTÓ MÛVÉSZEK

Richard Avedon, Matthew Barney,

Sibylle Bergemann, Joseph Beuys,

Christian Boltanski, Hanne Darboven,

Tacita Dean, Olafur Eliasson Gerhes

Gábor, Jochen Gerz, Rodney Graham,

Andreas Gursky, Hajas Tibor, Gottfried

Helnwein, David Hockney, Nan

Hoover, Teresa Hubbard/Alexander

Birchler, Ilya Kabakov, Seydou Keita,

Barbara Kruger, Marie-Jo Lafontaine,

Les Levine, Robert Mapplethorpe,

Mario Merz, Ryuji Miyamoto, Tracey

Moffatt, Németh Hajnal, Gabriel

Orozco, Sigmar Polke, Inge Rambow,

Robert Rauschenberg, Klaus Rinke,

Jörg Sasse, Cindy Sherman/Richard

Prince, Anatolij Zsuravljov/Shuravlev,

Santiago Sierra, Taryn Simon, Thomas

Struth, Andy Warhol, John Waters,

William Wegman, Sascha Weidner.

A kiállításhoz megjelent katalógus:

Concept: Photography – Dialogues &

Attitudes./ Koncepció: Fotográfia –

Párbeszédek és állásfoglalások.

(Editor: Luminita Sabau DZ BANK AG

Frankfrurt am Main), Hatje Cantz

Verlag, Ostfildern 2007. A Müpa

könyvesboltjában kapható. A kiállítás

a DZ BANK AG Deutsche Zentral-

Genossenschaftsbank, Frankfurt am

Main és a Magyar

Takarékszövetkezeti Bank Zrt.

együttmûködésével jött létre.

57

2007. április 27-tôl június 10-ig

Ludwig Múzeum

PÁRBESZÉDEK ÉSÁLLÁSFOGLALÁSOK (Dialogues & Attitudes)

A fotográfia hagyományos

mûfajaitól a szerzôi fotográfiáig;

válogatás a DZ BANK AG

Deutsche Zentral-

Genossenschaftsbank, Frankfurt

am Main fotográfiai

gyûjteményébôl.

Les Levine alkotása

Barbara Kruger alkotása

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

Ha Andrew Carnegie életmûve többek

által lenne ismert, valószínûleg már

régesrég kihaltak volna a skót viccek – ám

talán egyetérthetünk abban, hogy felette

érdemes volna meghozni ezt az áldozatot,

s széles körben propagálni e kivételesen

sokoldalú mecénás áldásos

tevékenységét. Az ifjú Carnegie

telegráfkezelôként kezdte Ohióban, majd

a Pennsylvania Railroadnál, de gyorsan

lépkedett felfelé a ranglétrán. 1855-ben,

mindössze húszévesen 500 dollárt

fektetett egy induló vasúti vállalkozásba,

amely fényesen megtérült, a profitot pedig

további vasúttal kapcsolatos üzletekbe

forgatta vissza. Az amerikai polgárháború

éveit (1861-65) követô robbanásszerû ipari

és gazdasági fejlôdés a Carnegie-vagyon

gyors növekedését eredményezte. A 80-as

években Carnegie minden figyelmét és

pénzét az acélgyártásra fordította, s az

évtized végére a Carnegie Steel a világ

legnagyobb acélipari konglomerátuma

lett. A századfordulón Carnegie végleg

úgy döntött, kiszáll az üzletbôl, s idejét és

pénzét a továbbiakban kizárólag jótékony

célra fordítja. J. P. Morgan, a kor talán

legjelentôsebb bankárának segítségével

1901 tavaszán megvalósult a Carnegie

Steel és számos kisebb acélipari cég

egyesülése, megalakult a U. S. Steel

Company, a világ elsô, egymilliárd

dollárnál nagyobb értékû cége – s a

tranzakció nyomán Carnegie 225 millió

Házról házra – Carnegie Hall

Amikor 1614-ben a hollandgyarmatosítók felépítették ÚjAmszterdam elsô szerény házait,aligha képzelték, hogy négyévszázad múltán városuk Párizst,Londont, Amszterdamot, vagyRómát megelôzve lesz akereskedelem és a kultúraközpontja. S ma Manhattanban ottállnak a felhôkarcolók – s Mammontemplomaitól néhány utcasarokra aCarnegie Hall.

ManhattanszívébenZsoldos Dávid írása

Fotó

: Don

Per

due

58

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:39

dollár értékû államkötvényt vihetett haza.

A pénz jó helyre került. Legjelentôsebb

adománya a Carnegie-könyvtárak

hálózatának kiépítése volt: mintegy 3000

közkönyvtárat alapított, zömmel az USA-

ban, de jutott belôlük Új-Zélandtól

Írországig az angol nyelvterület minden

sarkába. A számtalan alapítvány és

adomány közül e helyen talán egyet

érdemes külön is kiemelni, az

orgonarajongó Carnegie közel 7000 (!)

orgona építését finanszírozta. Haláláig

350 millió dollárt költött jótékony célokra –

mai értékén ez mintegy 4,3 milliárd dollárt

jelent.

A Manhattan középsô részén, az

úgynevezett Midtown-ban, a 881 Seventh

Avenue alatt álló épületet 1890-ben

kezdték el építeni, mégpedig a város

kisebbik szimfonikus együttese, a New

York Symphony Society számára,

amelynek Carnegie elnökségi tagja volt. A

korra jellemzô, hogy a máig korszerûnek

ható, impozáns épületet William Tuthill

tervezte, aki egyébként

mellékfoglalkozásként a társaság

csellistája és elnökségi tagja volt. A

hivatalos megnyitóra 1891. május 5-én

került sor, s a gálakoncerten a társaság

zeneigazgatója, Walter Damrosch mellett,

nem kisebb muzsikus dirigált, az épp az

Államokban turnézó Csajkovszkij. A

kezdetben egyszerûen Music Hall-ként

emlegetett épület 1893-ban felvette

tulajdonosa nevét. Carnegie özvegye

1925-ben eladta az épületet egy

ingatlancégnek, amelynek állandó bérlôje

a New York Philharmonic Orchestra volt.

1955-ben a New York Philharmonic

Orchestra menedzsmentje úgy döntött,

hogy zenekar távozik a Carnegie Hall-ból,

és az újonnan, kifejezetten az ô igényeik

szerint épített Lincoln Centerbe költözik. Ám

mivel új, fizetôképes zenekari bérlôre az

üzemeltetô nem számíthatott,

elkerülhetetlennek látszott a szomorú vég: a

Carnegie Hall sorsa a ledózerolás lesz,

helyére irodaházat építenek. Számtalan

mûvész tiltakozásának, valamint Isaac Stern

és barátai hatékony lobbizásának hatására

azonban New York városa 1960 júniusában

– az utolsó pillanatban, szinte csak órákkal

a munkagépek indulása elôtt – megvette és

ezzel megmentette az épületet, majd bérbe

adta a Stern által vezetett Carnegie Hall

Társaságnak, amely a mai napig

eredményesen üzemelteti a házat.

A Carnegie Hall nagytermét 1986-ban

teljesen felújították, és még Stern életében

– 1996-ban – felvette a 2001-ben elhunyt

hegedûmûvész nevét. Az Isaac Stern

Auditorium közönsége öt szinten és 2804

széken foglalhat helyet, az akusztikáról

pedig valamennyi ott megforduló mûvész

felsôfokban nyilatkozik. Fennállásának bô

száz éve alatt a Carnegie Hall egyfajta

mércévé vált, a világhír mércéjévé – aki

számít, már megfordult ott, s aki

megfordult ott, az már számít. Maga Stern

pedig élete alkonyán így nyilatkozott a

teremrôl: „Azt mondják, ez a terem maga

is egy hangszer. Megérzi, amit csinálsz, és

nagyobbá teszi, mint valójában.”

Fotó: Bjorg M

ag

ne

Andrew Carnegie

Isaac Stern Auditorium

59

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Tudták, hogy a MûvészetekPalotájában közel mindenkoncertrôl és elôadásról videó-és hangfelvétel készül?Képzelhetik, mi történik akkor,ha több helyszínen, egyszerrefolynak a programok! Enneklebonyolításáért Szabó Péter, aház stúdióvezetôje a felelôs.

- Egyrészt az a feladatom, hogy mindig

legyen annyi ember, illetve rendelkezésre

álljon a megfelelô technikai eszközpark,

amivel az adott elôadást le lehet

bonyolítani. A munkám másik része az

archiválás feltételeinek megszervezése.

Komoly hangstúdióink vannak, külön a

hangversenyteremhez és a színházhoz is

tartozik egy, ezen kívül van egy mastering

stúdió, ahol az utómunka folyik. Ha

„csak” archiválásról van szó, akkor egy

élô sztereó felvétel készül, de ugyanúgy

be kell mikrofonozni a termet. Ha a

felvétel valamilyen kiadvány (DVD, CD,

televíziómûsor) céljára készül, akkor

minden mikrofon jelét külön sávra

vesszük fel, és az utómunkák – a vágás

és a keverés, mastering – után nyeri el

végsô formáját az anyag. Évente

körülbelül kétszáz felvételt készítünk,

hetente legalább négyet, ennél kevesebb

még sosem volt.

- És ha egyszerre több helyszínen vanprogram?

- Hangstúdióból több is van,

videóstúdióból és a hozzá tartozó

kamerakészletbôl viszont csak egy.

Ilyenkor választani kell, hogy mikor

melyikrôl készül videofelvétel.

- Beülsz te is a gépek mögé?

- A keverôpult mellôl viszonylag ritkán

veszek részt a munkában. Ennek a

szervezése, bonyolítása, a hozzá tartozó

irodai munka, adminisztráció,

számlázások, egyeztetések tartoznak

hozzám.

- Nem sajnálod?

- De, mert mint mindenki, én is úgy

kezdtem a szakmát. Próbákon azért néha

beülök a pult mögé. És remélem, hogy

nemsokára élesben is lesz még erre

lehetôségem! Jelenleg havi három-négy

felvételt készítünk televízióadás vagy

valamilyen kiadvány céljára. A Tavaszi

Fesztiválon fölvettünk két koncertet,

folyamatos munkáink vannak a Liszt

Ferenc Kamarazenekarral, Kelemen

Barnabással… Két év alatt alakult ki

mindez: ma már elfogadják a stúdiót,

mindenki tisztában van vele, hogy nem

mások elôl akarjuk elhalászni a munkát,

hanem van a házban egy ilyen

lehetôség. De rengeteg idôbe és

energiába került, amíg idáig eljutottunk.

Kulissza – Szabó Péter

Rick Zsófi írása

Az archiválás m

60

Szabó Péter

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

- Stúdióvezetôként kerültél ide?

- 2004 nyarán, amikor idekerültem, még

a fômérnökség alá tartozott a ház összes

technikai területe, így a szcenika és a

stúdió is, de ma már önálló

igazgatóságként dolgozunk. A fômérnök,

Kiss Barnabás mindig engem kérdezett

meg, ha problémái voltak videós

ügyekben. Én akkor az egyik

kereskedelmi tévében dolgoztam egy

nagy stúdióban, az összes showmûsort

mi csináltuk. Egyszer megkérdezte, hogy

nincs-e kedvem átjönni. Megbízható,

rendes embert keresett, és úgy gondolta,

hogy én ilyen vagyok. Nem volt kérdés,

hogy jövök-e, mert egy új dologban

mindig jó részt venni. 2005. január 8-án

volt a nyitókoncert, január 6-án kaptam

három kulcsot, és azt mondták: tessék, itt

van, lehet dolgozni.

- Hány emberért felelsz?

- Van hét videótechnikus, három

hangmérnök, egy szerkesztô, egy zenei

asszisztens, van egy helyettesem és egy

asszisztensem. Összesen tizenöten

vagyunk, velem együtt.

- Probléma esetén te tartod a hátad?

- Ha hiba történik, az nem azért van,

mert az emberek nem értenek hozzá. Ez

az intézmény jellegébôl adódik. Ugyanaz

a személyzet szolgálja ki mind a két

színpadot és a különbözô helyiségeket,

az Üvegtermet, a Kéktermet. Van olyan

este, hogy három-négy különbözô

rendezvény folyik egyszerre; nagyon oda

kell figyelni, hogy mindenütt legyen elég

ember és technika. Szükségszerûen

vannak ütközések, amelyeket elôre nem

lehet látni. Ilyenkor jön az ügyelôi

jelentés, a vezérigazgató úr melléteszi a

kérdôjeleket, aláhúzza azokat, amiket

meg kell válaszolnom. De mire ez a papír

ideér, én már rég tudom, hogy mi volt,

utána tudok kérdezni. Esténként

általában nem vagyok itt, csak ha

nehezebb, zûrösebb a program. Ez azért

lehetséges, mert a stúdióban olyan

irányítási rendszert vezettünk be, melyhez

nem kell a stúdióvezetô jelenléte. Persze

mindig van felelôse az adott felvételnek.

A módszer bevált, bár kicsit másként

mûködünk, mint egy „hagyományos”

tévéstúdió.

- Az archív felvételeknek mi a sorsa?

- Azok szépen, rendszerezve pihennek

egyelôre három szekrényben. És például

ha jön egy zenekar, amelyik már volt itt,

akkor a korábbi felvételt fel lehet

használni tévés vagy rádiós

marketinganyagok készítésére. Néha a

rádióból, tévébôl is kérnek egy-egy

felvételrészletet mûsoraik készítéséhez.

Az archívumkészítés öncélúnak tûnik

abban a pillanatban, amikor készül, de

tíz év múlva már nem lesz az.

- A világsztárokról is készül felvétel?

- Ôk általában úgy szerzôdnek, hogy

nem készülhet róluk semmilyen felvétel,

tehát ilyen szempontból mi „megússzuk”

a világsztárokat. Akik viszont engedik,

azoknál maximális segítôkészséget

tapasztalunk. Persze nem zavarhatjuk a

turné bevett lépéseit, hogy mi hol van a

színpadon és mi honnan szól.

Szellemként, megfigyelôként vagyunk

jelen. Aki beül a koncertre, nem is

nagyon lát kamerákat.

- És hangban?

- Hangban ugyanaz a helyzet: sok a

lógatott mikrofon, amelyek mindig ott

vannak a színpad felett, így az elvi

lehetôsége megvan, hogy kalózfelvétel

készüljön a letiltott koncertekrôl, de a

valóságban ilyen nem létezik. Ezzel az

ember egy életre kiírná magát a

szakmából. A felvételek mozgásának

dokumentálását nagyon komolyan

veszem, azzal sem rendelkezem

szabadon, amit fölvettünk. Itt csak

egyszer lehet ekkorát hibázni: elôször és

utoljára. Sok szerzôdéses kötöttség van,

amit be kell tartani, ebben szigorú és

következetes vagyok.

61

s mesterei

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Mesélô sípok és némafilm

Szeptember 19-én az a Thierry Escaichszólaltatja meg a hangversenyterem híres

orgonáját, akinek mûvészetét már nem

egyszer megcsodálhatta a magyar

közönség a Mátyás templomban. Ezúttal

azonban különleges mûvészi környezetben

mutatja meg világszerte csodált

muzsikuserényeit: briliáns technikáját,

irigylésre méltó biztonságát a megfelelô

regiszterek alkalmazásában, perfekcióját a

francia zene elôadásában és

improvizálásában, kifinomult érzékét az

elôadott mûvek zenetörténeti

összefüggéseit illetôen. A képzeletbeli

színhely lehetne akár egy kis párizsi mozi

1925-ben, amikor bemutatták Gaston

Leroux 1910-ben írt Az Operaház fantomja

címû novellájából készített némafilmet.

Némafilm azonban, mint olyan, soha nem

létezett, mert a cselekményt többféleképpen

is kísérték. Zenekar, még inkább egy

zongorista, aki többé-kevésbé mindig

ugyanazokból a motívumokból építkezett;

és fôképpen a kísérôszöveg-mondó, avagy

a „kikiáltó". Escaich, akinek szenvedélye a

mozi, aki írt már kísérôzenét némafilmhez a

Louvre felkérésére, most ebben a mûfajban

is debütál Budapesten. A

hangversenyteremben megjelennek a

nyolcvan évnél is idôsebb filmkockák a

nyolc tárgyból is kitüntetéssel diplomázó

egykori Conservatoire-növendék, a párizsi

St-Etienne-du-Mont orgonistájának

kíséretével.

Október 25-én a Német Hanglemez-

akadémia ECHO-Klassik elsô orgonista

nagydíjasa, 2005-ben „Az év hangszeres

elôadómûvésze”, a lettországi Iveta

Apkalna lép a budapesti közönség elé. A

számos versenyen gyôztes, többszörös

közönségdíjas fiatal mûvésznô olyan

elôadók „társaságában” birtokolja Litvánia

Zenei Nagydíját, mint Gidon Kremer, Mariss

Jansons, Baiba Skride. Hazájának

elôadómûvészi nagyköveteként – Bach,

Saint-Saëns és Sosztakovics egy-egy mûve

mellett – Budapesten is mûsorra tûzi lett

zeneszerzôk orgonadarabjait és egy Thierry

Escaich-kompozíciót is. A koncert második

részét a világhírû, a sokéves kelet-európai

„feketelista” miatt nálunk még kevésbé

ismert Arvo Pärt muzsikájának szenteli.

62

Ajánló

ÔszikékRumba, salsa, csacsacsa… éstangó!

Akik voltak már spanyol nyelvterületen,

azokat az elevenen élô emlékek, akik

pedig még nem, azokat álmaik

megvalósulása csalogatja be októberben

a Mûvészetek Palotájába a Latin

Fesztiválra. Három napon át, október 5-7.

között idevarázsoljuk ezt a hatalmas

térségét minden színével, hangulatával,

szívdobbanásával és

temperamentumával együtt. Ez alatt az

idô alatt csak a szabadban eshet esô és

fújhat szél: a Fesztivál Színházban és a


Hangversenyteremben végig ragyog és

szórja forró sugarait a nap.

Mindez természetesen nem elég arra,

hogy ezt a sokszínû, fergeteges kultúrát

tövirôl hegyire bemutassa a Latin

Fesztivál, de minden nézôben felkeltheti a

szunnyadó tüzet, hogy táncra perdüljön

akár egy szenvedélyes tangóra vagy

salsára, esetleg csacsacsára, amit egy

rumba követ.

Az eseményeket a 2002-ben négy fiatal

által alapított Quartett Escualo zenekar

nyitja október 5-én a Fesztivál

Színházban. Az együttes mûsorain

elsôsorban Astor Piazzolla mûvei

szerepelnek saját hangszerelésben. Az

est nem maradhat sztárfellépô nélkül. Az

1979-ben Argentínában született Cristóbal

Repetto elképesztô üstökösként robbant

be az ezredforduló tangóuniverzumába.

2004-ben saját nevével fémjelzett elsô

albuma is az élre tört. Aki a tangót

szereti, annak feltétlenül részt kell vennie

ezen a koncerten.

Október 6-án, szombat este a több mint

negyed évszázados töretlen pályafutással

latin zenéket játszó, szintén magyar

zenekar, a Latin Combo tart fergeteges

forró éjszakát. A kilencvenes évek dél-

amerikai revivaljét jócskán megelôzve

olyan mesterekkel turnézott együtt, mint

Carlos Santana, Al di Meola vagy a Gipsy

Kings, s mindeközben több mint két tucat

hanghordozót jelentetett meg. Az elôzô

hagyományokat folytatva most is lesz egy

külföldi vendég a ragyogó Tania Nerfin

személyében, ki a yoruba ritmusok és a

kubai son, csacsacsa, boleró, rumba

igézetébe varázsolja a Fesztivál Színház

közönségét.

A záró esten, október 7-én a Bartók Béla

Nemzeti Hangversenytermet töltik meg

azok, akik a latin jazz kiemelkedô

alakjára, a Puerto Ricó-i gyökerû, ám

New Yorkban született Eddie Palmierire

kíváncsiak. Ô már 1975-ben megkapta

elsô Grammy-díját, amit még további

nyolc követett. Ez lesz ám a salsa a

javából!

Eddie Palmieri

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Richard Strauss Kölnbôl

Éppen 60. születésnapját ünnepli idén a

Kölni Rádió Szimfonikus Zenekara, amely

a német romantika és a kortárs zene

világviszonylatban is kimagasló elôadója.

Számos vendégszereplése mellett a Kölni

Filharmónia és a kölni rádió Klaus von

Bismarck termében koncertezik

leggyakrabban. Budapesti Richard

Strauss hangversenyét egy olyan

szimfonikus költeménnyel kezdi az

együttes, amelynek ôsbemutatója (1895-

ben) a pazar dóm városában volt. A XV.

századtól a kultúra szolgálatában álló

Gürzenich-teremben csendült fel elôször

a Till Eulenspiegel vidám csínyjei, amit

szeptember 24-én az est karmestere, az

akkor még Leningrádból emigrált

Szemjon Bicskov vezényel majd. Az

elmúlt harminc évben nemzetközileg

elismert operakarmesterré vált, aki sok

egyéb mellett lemezre dirigálta az Elektrát

és a Daphnét is. Ezeken a felvételeken

szerepet kapott a többszörös díjnyertes,

rangos Mozart- és Strauss-énekesnô, a

salzburgi Genia Kühmeier is. A 2003-ban

Karajan-ösztöndíjjal elismert szoprán

dolgozott Riccardo Mutival a Scalában és

a salzburgi Festspielhausban, ismeri már

a bécsi Staatsoper és a Musikverein

közönsége is. A Till Eulenspiegel vidám

csínyjei után ô lép a Bartók Béla Nemzeti

Hangversenyterem színpadára, és

Strauss zenekari dalaiból énekel

reprezentatív válogatást. A koncertet a

komponista ötvenévesen írt Alpesi

szimfóniája zárja, amelynek 1915-ös

bemutatóján még szél- és vihargépek is

megszólaltak.

63

Francia szimfonikusok

1974 óta „szállítja” háromszáz év zenekari

muzsikáját és a kortárs kompozíciókat a

közép-franciaországi Ile de France régió

szimfonikus zenekara az ott élô embereknek.

A Párizsban bemutatott Berlioz-opera, a

legendás reneszánsz mûvész és a pápai

kincstárnok lányának szerelmét feldolgozó

Benvenuto Cellini nyitányával kezdôdik az

együttes budapesti mûsora szeptember 28-

án. A karmester a romániai születésû,

Izraelben nevelkedett Yoel Levi, aki az

atlantai olimpiai játékok nyitó- és záró

ceremóniáját vezényelte, a francia kormány

kitüntetettje, több mint negyven hangfelvétel

birtokosa.

A Berlioz-nyitányt Ravel bal kézre, az I.

világháborúban jobb kezét elvesztett

zongoramûvész barátjának írt

zongoraversenye követi, az egykori Artur

Schnabel-tanítvány, Leon Fleisher szólójával.

A kaliforniai születésû, nyolcévesen a New

York-i Filharmonikusokkal debütáló pianistáé

korunk zenéjének leghíresebb jobb keze,

amit titokzatos betegség támadt meg és tett

évtizedekre alkalmatlanná a hangszerjátékra.

A bal kézzel tovább zongorázó és

dirigensként is híressé vált muzsikus óriási

erôfeszítések árán aztán újra „színpadképes”

állapotba hozatta jobbját, amit diadalmas

kétkezes visszatéréssel ünnepelt 1996-ban a

Carnegie Hall-ban. A New York Times

elragadtatva nyilatkozott „zongorázásáról,

még véletlenül sem gyógykezelésérôl”.

Az Orchestre National de I’lle de France estje

Saint-Saëns Liszt halálára komponált

Orgonaszimfóniájával fejezôdik be. A

káprázatos hangszerszólót a tizenhat évesen

már a Saint Brieuc-i katedrális címzetes

orgonistájaként tevékenykedô Vincent Dubois

játssza.

Yoel Levi

Richard Strauss

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

„A végzet…” sztárjai

Szeptember 29-én gördül fel a virtuális

függöny a Mûvészetek Palotája

operaszínpadán – az évad elsô, a

tradíciók szerint részben szcenírozott

elôadására A végzet hatalmát rendezi

meg Káel Csaba. Spanyol eredeti

nyomán Francesco Maria Piave írta az

opera szövegkönyvét, amit Verdi az orosz

udvar felkérésére komponált. A mûvet

1862-ben mutatták be a pétervári udvari

operaházban. Késôbb (1869) a

komponista átdolgozta a darabot, és

ebben a formában Milánóban bocsátotta

nyilvánosság elé. A tragikus történetet

karakterisztikus – valósággal vígoperaian

életszerû – mellékalakokkal és színes

epizódokkal teszi érdekessé.

A Magyar Állami Operaház Zenekara és

Énekkara mellett ismét világsztárok

lépnek fel a hangversenyteremben: Don

Carlosként „a földkerekség egyik

legdúsabb, leglágyabb,

legtermészetesebb hangjával megáldott”

Lado Ataneli (ahogy a Los Angeles Times

kritikusa fogalmazott 2002-ben). A grúz

énekes 1991-ben aratta elsô kiemelkedô

versenygyôzelmét, amikor nyert és

nagydíjas lett Barcelonában. Négy évvel

késôbb egy nagysikerû augsburgi Tosca-

elôadással elindult páratlan nemzetközi

karrierje is, amit mára olyan „beénekelt”

színházak fémjeleznek, mint a Covent

Garden, a Scala vagy a Metropolitan.

Leonórát az egyesült államokbeli Michéle

Crider alakítja, az olasz operarepertoár

egyik legjelentôsebb szopránénekesnôje.

1991-tôl vendégszerepel a világ

legjelentôsebb operaházaiban, egyike

azon keveseknek, akik kellôen „nagy”

hanggal rendelkeznek a Verdi-szerepek

megfelelô interpretációjához. Dolgozott

Mutival, Barenboimmal, Mehtával,

Levine-nal, Christoph von Dohnányival,

Bicskovval, Ozawával és Colin Davisszel

is. Verdi, Puccini, Boito, Mascagni és más

olasz romantikus szerzôk operái mellett

oratorikus mûveket is énekel.

1999-ben Csajkovszkij Mazeppájában

debütált a milánói Scala színpadán az

est Alvarója, korunk egyik legjelentôsebb

drámai tenorja, a grúz Badri Maisuradze.

A moszkvai Bolsoj szólistája, aki

összesen mintegy negyven különbözô

szereppel járja a világot, otthonosan

mozog klasszikus és kortárs

repertoárban egyaránt.

Az elôadás talán legnagyobb sztárja a

hazai közönség nagy kedvence, a

Zürichben élô magyar basszista, Polgár

László. A Kossuth- és Grammy-díjas

énekes az irodalom minden jelentôs,

hangfajának megfelelô szerepét

elénekelte, és a Gvárdiánt sem elôször

alakítja szeptember 29-én. Leporellóként,

Gurnemanzként, Kékszakállúként, II.

Fülöpként, Sarastróként egyaránt a

legnagyobbak között tartják ma számon.

Tomasz Konieczny-t, a Melitonét éneklô

fiatal basszbaritont Wagner-énekesként

ismerhette meg a magyar közönség.

2006-ban a Parsifalban (Amfortas), 2007-

ben pedig A Walkürben (Wotan) kapott

szerepet. Számos Wagner- és Mozart-

szerep mellett gyakran és sikeresen alakít

Verdi-hôsöket is.

64

A német dal amerikai mestere –Thomas Hampson a Müpában

Énekes, elôadómûvész, kutató,

pedagógus, szenvedélyes golfjátékos és

könyvgyûjtô, megszállott híve minden

technikai újdonságnak – számítógépnek

és egyéb korszerû médiumnak –, amely

a zenét mint az emberek közötti

kommunikáció eszközét támogatja. A

világsajtóban a nyilvánosságtól már

visszavonult Dietrich Fischer-Dieskau

mûvészi-szellemi örökösének kikiáltott

Thomas Hampson az Egyesült

Államokból települt Európába, hogy –

többek között – Horst Günter és Elisabeth

Schwarzkopf növendékeként az öreg

kontinens opera- és koncertpódiumain

kápráztassa el közönségét

repertoárjával, elôadó-mûvészetével,

muzsikus személyiségével.

Elkötelezettsége a dalirodalom iránt nem

korlátozódik a német romantika

klasszikus repertoárjára, hazájának

kevésbé ismert dalszerzôit is népszerûsíti

hangversenyein. Szeptember 16-án

azonban, a Budapesti Mahler-ünnep

kiemelkedô eseményeként Liszt-dalokkal

kezdi mûsorát, majd Mahler Egy

vándorlegény dalai ciklusával és A fiú

csodakürtjének részleteivel („Balladák és

példabeszédek – földi lét és túlvilág”)

folytatja. A Mahler-kompozíciókhoz a már

idôs Leonard Bernsteintôl kapott életre

szóló útmutatást az énekes, de olyan

karmesterekkel is lemezre vette az

osztrák zeneszerzô dalait, mint Luciano

Berio, Simon Rattle és Klaus Tennstedt.

A müncheni zenemûvészeti fôiskolán

diplomázott zongorista, Wolfram Rieger

részt vett Elisabeth Schwarzkopf, Dietrich

Fischer-Dieskau és Hans Hotter

mesterkurzusain. Thomas Hampson

állandó partnere másfél évtizede saját

Lied-osztályában tanítja az énekeseket és

zongorakísérôket.

Michéle Cridel

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Váradi Júlia

Az opera vonzásában – interjú Fischer Ádámmal (Magyar Narancs, 2007. március 1.)

MN: Bayreuthhoz képest, ahol a teljes

Ringet és más Wagner-operákat

pompásan kiállított színpadi

elôadásokon vezényelte, mennyiben

jelent visszalépést, hogy itt,

Magyarországon koncertszerû

elôadásként rendezik meg ugyanezeket

a nagy mûveket?

FÁ: Semmiképpen nem érzem

visszalépésnek, már csak azért sem,

mert félreértésbôl hiszik azt sokan, hogy

ez szokványos koncertszerû elôadás

lesz. Egy egészen újszerû rendezési

stílusról van szó, amelyben a zene

valóban nagyobb szerepet kap,

ugyanakkor olyan látványelemekkel

dolgozunk, amilyenekkel korábban

sohasem. Ilyesmit eddig még nem

csináltam. Úgy érzem, ezzel a

rendezéssel sokkal közelebb jutok a

saját Wagner-elképzelésemhez.

Végsô Zoltán

Száz puszi (Élet és Irodalom, 2007. március 2.)

A kizárólag élô elôadásokon létezô

zenekart Keszég és az általa rendezett

színdarabok zeneszerzôje, a csellista

Márkos Albert alapította. A kitalálók

szerint a lényeg, hogy ne legyenek

fôszereplôk, mindenki hozza a saját

ötletét, ezért lehet stilárisan oly

szerteágazó egy Budbudas-est. Zeneileg

kevés újat nyújtanak, a megidézett világ

a már említett poszt-boptól a ’70-es évek

krimizenéin át Martin Denny exotica

stílusán és a buddhista skandáláson

keresztül a kedélyes esztrádig tart, míg

közben vissza-visszatérô motívum a

Grencsó–Ágoston–Van Vliet fúvóstengely

dinamikus effekt-recsegése. Itt mindenki

szerzô, és olyan darabokat hoznak,

amelyek némileg távolabb állnak az

egyes zenészek önálló zenekaraitól.

Például a ráadásban elhangzott Száz

puszi slágerlistákra kívánkozó naivitással

vizionál egy jobb világot, ahol mindenki

fenntartások nélkül lehet mindenkinek a

partnere, a stílushatárokat pedig

felemészti az oldott örömzenélés bája.

Sashegyi Zsófia

Debütált a Müpa internetes játéka (Magyar Nemzet, 2007. március 3.)

Nagy sikert aratott a Mûvészetek

Palotájában (Müpa) Karasszon Dezsô

orgonamûvész és a Danubia Szimfonikus

Zenekar március 1-jén. A debreceni

egyházzenei élet kiemelkedô

személyisége három ráadással köszönte

meg a vastapsot a bemutatkozó

hangversenyen. E koncerttel debütált a

Müpa elsô internetes kvízjátéka is, a

„Regisztrálj! – Játssz velünk, és légy a

vendégünk!” online vetélkedô, amelybe

száznál is többen bekapcsolódtak, s

közülük majdnem negyvenen adtak

nyereményjegyekre jogosító válaszokat.

A játék végigkíséri a 2007-es

orgonaestek mindegyikét: a Müpa

honlapján a Fassang László április 11-i,

Kovács Róbert május 7-i és Karosi Bálint

június 28-i fellépését megelôzô hetekben

újabb fejtörôk várják a játszani szeretô

zenebarátokat.

Mácsai János

A Londoni Szimfonikus Zenekarkoncertje (Magyar Rádió – Új Zenei Újság, 2007.

március 3.)

Kérem, higgyék el, sajnos egyetlen

kormányszerv sem ajánlott fel csinos

összeget, hogy dicsérjem a budapesti

zenei életet, a kritikusi honoráriumot sem

egészítették ki gépkocsi használattal és

mobiltelefonnal. Mégis újfent

nyilvánosan ámulok azon, hogy egymást

kergetik a világ vezetô muzsikusai és

zenekarai Budapesten: még ki sem hûlt

a Bécsi Filharmonikusok, Barenboim és

Lang Lang alatt a szék, máris itt voltak a

Londoni Szimfonikusok Sir Colin Davies-

szel és egy ugyancsak világnagyság

zongoramûvésszel, Mitsuko Uchidával.

Budapest koncertélete, legalábbis a

Mûvészetek Palotájának mûködésének

megkezdése óta – ismét és ismét

hangsúlyoznom kell – nyugodtan

összevethetô a bécsivel, a londonival, sôt

néha talán még a New York-ival is. Ebbe

természetesen a hazai erôk mûködése is

beletartozik.

Metz Katalin

Tisztán és mesterfokon – A LondoniSzimfonikusok estje azongorafenomén MitsukoUchidával (Magyar Nemzet, 2007. március 5.)

Ritka képesség, amikor a mûvész mer

viszonylag halk lenni, kifejezô

árnyalással, szeszélyes játékossággal és

a technika magától értetôdô tökélyével.

Vadim Repin

Echo Visszhangok a Müpa eseményeirôl

Colin Davis

65

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Echo Bejegyzések a Müpa vendégkönyvébôl

66

Mozart C-dúr (K 415) zongoraversenyét

légiesen, ha kellett, meditatívan, az

érzelmek tiszta áramlásával, személyes

élményének intenzív tolmácsolásával,

hallatlan képzelôerôvel játszotta Mitsuko

Uchida, miközben végig érezni lehetett a

jótékony tudatosságot. Davis

zenekarával mindent megtett, amit

kíséretként együttes megtehet egy

önjáró szólistáért. Igencsak kijárt az

ünneplés a nyolcvanadik életévébe

lépett, szemlátomást vitalitása teljében

vezénylô Sir Colin Davisnek.

Kósa Lilián

Életek éneke(Kultissimo, 2007. március 5.)

Etnikum, folklór és enteriôr, zenészek,

táncosok és ücsörgôk, hegedû,

nagybôgô, gitár és gardony,

damasztabrosz, szóda és bor, vasalt

nadrág, fehér ing és mellény, virágos

szoknya és kendô… Ínycsiklandóan

tökéletes teríték, a tálalás pedig még

kiválóbb… A Mûvészetek Palotája pazar

ízekkel várta az éhezôket, az erdélyi

Buena Vista a hétfogásos vacsora után

tejszínhabos desszerttel szolgált úgy,

ahogy ez egy vérbô mulatságon

helyénvaló…

Fáy Miklós

Egy másik város hétköznapja (Népszabadság, 2007. március 6.)

Mióta van Mûvészetek Palotája, a

nagybetûs zenei élet nem áll meg a

szomszéd fôvárosoknál, lassan abba

kell hagynunk a nyavalygást, hogy a

dolgok ott történnek, ahol mi nem

vagyunk.

Marianne Faithfull bûnös ésártatlan dalai (MTI, 2007. március 13.)

Marianne Faithfull az elsô perctôl az

utolsóig mágnesként vonzotta magához

a közönséget. Az a sokat emlegetett

„együtt lélegzés” most szinte

kitapinthatóvá vált e remek akusztikájú

falak között. Sikerült neki a Bartók Béla

Nemzeti Hangversenyteremben az, ami

eddig keveseknek: intim hangulatot

teremtett, ölelni tudott ekkora térben is.

Lerch István nagy sikert aratott (Metró, 2007.április 13.; forrás: MTI)

Az énekesek közül Micheller Myrtill a

dzsessz világából, Caramel a

popmûfajból érkezett, Sebestyén Márta

a népzenét és világzenét képviselte –

mindnyájan egyéniségüket adva,

egyúttal a produkcióhoz simulva, a tôlük

megszokott magas színvonalon

teljesítettek.

Lang Lang

Daniel Barenboim

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

MUPAmag2007 05-6++ 2007/04/21 12:40

Müpa Magazin 2006/2007 évad 4. szám

Documents

Transcript of Müpa Magazin 2006/2007 évad 4. szám