Laszlo Gyula - 50 Rajz a Honfoglalokrol

8/17/2019 Laszlo Gyula - 50 Rajz a Honfoglalokrol

1/111


2/111

L Á S Z L Ó G Y U L A

50 RAJZ A HONFOGLALÓKRÓL


3/111

A 18., 30., 50., 66. oldalon levő ábrákatBajót Sándorné készítette

© László Gyula, 1982


4/111

LÁSZLÓ GYULA

50 RAJZ A HONFOGLALÓKRÓL A SZERZŐ RAJZAIVAL

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ


5/111

A magyar múlt

nagy tehetségű kutatójának,

a fiatalon elhunyt

G. Molnár Verának emlékére

Nincsen talán magyar ember, aki Budapesten járva, nem állt volna meg bámulón a városligeti Ezredéves emlékmű messzetekintő, lovas Árpádja és honszerző vezéreinek szobra előtt.Múltunk szobrokban és képekben elevenedik meg bennünk, s

így őrzi emlékezetünk, nem betűkben. Szent Lászlóra gondolvaa fenséges győri ereklyetartó szobor képmása, Mátyás királynála róla készült márvány dombormű, Rákóczi Ferencnél a Mányoki festette arckép tűnik fel előttünk, de így van ez napjainkig:Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Ady Endre vagy József Attilafényképeiken keresztül válnak ismerősünkké.

De mi történik, ha múltunk egyes szakaszairól, nagy embe-reink egyikérőlmásikáról nem maradt fenn kép, és csupán fes-tők, szobrászok keltik életre számunkra vonásaikat? Ilyenkor

bizony megesik, hogy minden kor, minden művész a maga mód- ján képzeli el a múltat, s ahogy lassan mind többet és többettudunk meg az elmúlt időkről, úgy válik idejétmúlttá egyegyrégebbi ábrázolás.

Nos, ez történt Árpádnak és magyarjainak ábrázolásával is. A magyar történeti festészet nagy korszaka a múlt században,a szabadságharc leverése után bontakozott ki, és a művészek amagyar állam ezeréves megalakulásának ünnepségei kapcsánkaptak nagy megbízásokat, vagy kaptak kedvet nagy méretű ké-pekre. Árpádról és a honfoglalásról három nagy mű készült: a

Hősök terén levő Ezredéves emlékmű, Munkácsy Mihály Hon- foglalása, (ez az Országházban van) és Feszty Árpád nagy kör-képe. (Most állítják fel újra Pusztaszeren.) Beszélni, írni lehetetta honfoglalásról, de amikor meg kellett festeni, sor került a hon-foglalók viseletére, fegyverzetére, lovaik szerszámozására, sőtmagukra az emberekre is: milyenek voltak? Akkoriban mégnagyon kevés ásatás volt a honfoglalás korából, így inkább kép-zeletükre bízták magukat a művészek, meg a múzeumok kin

4


6/111

cseire, amelyek legnagyobbrészt török koriak voltak. Az Ezred-éves emlékmű Árpádja például Hunyadikori buzogányt tarta kezében, fejét török kori sisak fedi, viselete hosszú szok-nyája pedig a művészek képzeletében született meg. Egyik

vezérének lován a zablán hatalmas szarvasagancsot látunk, nyil- ván azért, mert a művészek hallottak valamit finnugor rokonsá-gunkról. Nincs ezeken a műveken egyetlen négyzetcentimétersem, ami mai tudásunk szerint hiteles lenne, kivéve a legfonto-sabbat: a vezérek és az emberek magatartását. Ezek jók, méltóka múltakhoz. Árpád jövőt fürkésző tekintete, kemény tartása,méltósága hű jellemrajza honfoglaló fejedelmünknek. S azOrszágház Honfoglalás című hatalmas festménye? MunkácsyMihály a vezérek közé odafestette kora ismert magyarjait (pél-dául Jókai Mórt), és fényképfelvételeken kereste a magyar em-

berre jellemző arcokat, alkatokat. Közben azonban a NemzetiMúzeum majdnem valamennyi ékességét ráfestette az őslako-sokra, a szlávokra, függetlenül attól, hogy bronzkoriake vagyesetleg későbbiek.

Ezekben az időkben jelent meg egy tudományos munka is amagyar viseletről: NemesNagy: A magyar viseletek története.(Budapest, 1900.) A könyv szövege kiváló, korai képei azonbanéppen olyan megbízhatatlanok, mint ahogy azt előbb nagy művé-szeink alkotásain láttuk. (Sajnos, mind a mai napig ezek szolgál-

nak mintául, ha grafikusaink Árpád magyarjait ábrázolják!)Napjainkra azonban nagyot fejlődött a magyar régészet, és mamár többékevésbé hitelesen vagy legalábbis százszor hiteleseb- ben tudjuk magunk elé képzelni őseinket. Sokat segített ebbena néprajz is: a rokon népek viseletének, életmódjának ismerete.E könyv szövege voltaképpen soksok magyar kutató munkájá-nak eredményeit ötvözi. Ahol csak alkalom nyílik rá, mindenüttutalok elődeim, kortársaim és tanítványaim munkáira.

5

Az, aki ennek a könyvnek a képeit megrajzolta, régész, de egy-úttal elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát is. Nem kellett más-sal megrajzoltatnia elképzeléseit, hanem maga látott neki a mun-kának. A következő lapokon bemutatja rajzaival a régi magyarok

mondáit, hitvilágát, rövidre fogva beszél a történelemről, és rész-letesen elénk tárja a mindennapi életet. Természetesen nem sza-

bad azt hinnünk, hogy most már mindent tudunk eleinkről!Éppen ezért a képekhez írt szövegében a szerző elmondja, hogymit, miért rajzolt úgy; mi az, amit bizonyosan tudunk, mi az,amit csak sejtünk, vagy éppenséggel csak elképzelünk. Aki ezeketa rajzokat áttanulmányozza, már nemcsak szóból ismeri megőseinket, hanem emlékezetében elraktározódik viseletük, maga-tartásuk, munkájuk, mulatságuk, születésük és haláluk, egyszó-

val ismét eleven lesz, ami elmúlt.

Voltaképpen ez a könyv rajzokban ismétli meg azt, amit 1944 ben egy vaskos kötetben mondott el a szerző: A honfoglaló magyar nép életé ben. A szöveghez készített vázlatok is segítenekabban, hogy hitelesen tudjuk elképzelni, ami ezer évvel ezelőttelmúlt. A szerző szerint a magyar nép több hullámban foglaltael a Kárpátok medencéjét (ez az úgynevezett kettős honfoglalásfeltevése), a képekben elsősorban a 896os honfoglalás népéről,tehát Árpád magyarjairól lesz szó.

Természetesen a többi történeti steppei népek (pl. szkíták,

hunok, avarok, onogurok, bolgárok) régészeti leleteit is felhasz-nálta a szerző, és kitekintett a rokon népekre éppen úgy, mintEurópa egykorú műveltségeire. Sem akkor, sem most nem vol-tak elszigetelt, csak önmagukban megálló műveltségek. Például

Árpád magyarjai elsősorban az akkori keletimohamedán mű- veltségek körében nemesítették hagyományaikat.


7/111

E M E S E Á L M A

A régi, nagy hatalmú fejedelmi családok isteni származásúnakhirdették magukat és hatalmukat. Ősüket rendszerint az Istenfiának, az ég fiának, avagy gyermekének tartották, és az isteniősöket nagyon gyakran állatalakban képzelték el (totemizmus).

Dzsingisz kán születését például úgy mondja el A mongolok tit-kos története, hogy anyja egy rőtes szarvasünő, apja egy kékes-szürke farkas volt. Gyakori ezek közt az állat alakú ősök közt asas vagy valamely más ragadozó madár is. A görög mondák rá-

világítanak e képzetek eredetére: nem gondoltak ám igazi állatra,hanem csak állatalakká változott isteni ősre: főistenük, Zeusz,hol bika, hol sas, hol más állat képében tartja meg nászát vala-melyik földi nővel.

Nekünk, magyaroknak is van egy ilyen szépséges mondánk:az Emese álma. Ez is az egyik nagy hatalmú uralkodóház eredet

Ragadozó madárhegyikecskére csap rá(Szkíta munkaaz Ermitázsgyűjteményéből)

mondája: az Árpádházé. Az Árpádok önmagukat Attila leszár-mazottjának hirdették, Attilának őse pedig krónikáink szerint aturulmadár volt (a XIV. században keletkezett Képes Króniká-ban Attila ezt viseli a pajzsán). Így tehát az Árpádok őseiben isa turulmadár született újjá. Erről így ír Anonymus, valamelyikBéla királyunk egykori jegyzője:

„...fia született, aki az Álmos nevét kapta. Azonban isteni,

csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherbenlevő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadárképében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt. Egyszersmindúgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicsőkirályok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnakel..."

Hogyan lesz mindebből kép, hiszen semmiféle ábrázolás nemmaradt reánk? Nézzük először a környezetet! A tűz mellett fekvőszépséges királyleány egy jurtában van. A rajzon ebből csak alécrács egyik részlete látszik. A pusztai népek vagyonukat, ruhái-kat díszes ládákban tartják. Részben a ládán, részben mellettea nagyszentmiklósi kincs néhány darabja korsó, kehely, ivó-csésze, pohár látható. A kincs kétségtelenül későbbi, mintEmese, mint az eredetmonda, de hát ennyit megengedhet a raj-zoló magának.

Hogy került Emese a tűz mellé? Általánosan ismert hiedelem,hogy az ős szelleme a tűzben lakik, s ezért a foganás és szülésa tűz közelében történik. Itt a tűzből száll ki az ős: a turul,amelynek mellén férfifej látható. Ezt sem képzeletből vettem,

mert a Szovjetunióban, a Káma mentén azokon a területeken,ahol őseink egykor élhettek ilyenféle sasábrázolásokat találtak bronzból, és a sas mellkasán emberalak vagy emberfej volt(a nagyszentmiklósi kincsen is van ilyenfajta kép!). A turulróltudnunk kell, hogy nemes vadászmadár, voltaképpen sólyom-faj. A régi vadászok számára kincs volt egyegy jól betanított

vadászmadár. Az „isteni ős" tehát megbecsült ragadozó madárképében öltött testet.

6


8/111

Emese a tűz mellett álmodik, álmában pártája lecsúszott afejéről. S ez így helyes, hiszen a párta a hajadonság jelképe, aszszonyoknak már nem jár. Viszont haját még nem kontyolták föl,ez pedig a leányságát idézi. Emese viselete nagyrészt a képzeletszülötte. Alapjául az egyik legősibb magyar viselet, a kalotaszegi

szolgált. A középen nyíló melles és a díszes ingnyak nyomaitmegtaláltuk ásatásainkban.

Egészében véve tehát a kép az írott monda, az ásatási meg-figyelések és a rokon népek ismeretében gazdagodott képzeleteredménye. Hangulatában azonban feltétlenül hiteles.

7


9/111

REGE A CSODASZARVASRÓL

Az Emese álma a fejedelmi család eredetének mondája volt, aRege a csodaszarvasról pedig a magyarság kettős származásánakmesés története. A szarvas az eurázsiai népek hitében két sze-repben található meg: mint ősanya és mint új hazába vezető

állat. Úgy látszik, a magyar csodaszarvasmondában mindkét jelleg egyesül.

A magyar nemzet történetének egyik legszebb emléke a KépesKrónika, amelynek szövegét 142 gyönyörű színes képecske dí-szíti. Kálti Márk barát írta Nagy Lajos királyunk (13421382)idejében, a XIV. század második felében. Nos, ebben a króniká-

ban olvashatjuk a következőket:„...Ménrót, az óriás... Eviláth földjére költözött... s ott

feleségétől, Enethtől, két fia született, ti. Hunor és Magyar...

Történt pedig egy napon, hogy amint kimentek vadászni, a pusz-taságban egy szarvasünő bukkant fel előttük, s amint űzőbe vet-ték, az a maeotisi ingoványokba menekült .. . Letelepedvén teháta maeotisi ingoványok közé, ki sem mozdultak onnan öt évig.

A hatodik évben kikalandoztak, s egy puszta helyen véletlenülBelár fiainak férjeik nélkül otthon maradt feleségeire és gyerme-

keire bukkantak. Kiket is vagyonostul sebesen vágtatva elragad-tak . . . az alánok fejedelmének, Dulának két leányát is elfogtáka gyermekek között, ezek egyikét Hunor, másikát Magyar vettefeleségül. Ezektől az asszonyoktól származnak a hunok vala-mennyien ..."

Úgy látszik, hogy ennek a szövegnek egyik ősi változata ma-radt reánk egy perzsa történetben, amelyből világosan látszik,hogy a szarvas voltaképpen leány: az ősanya. Az a tény, hogy amagyar csodaszarvas új hazába vezeti népünk őseit, azt mutatja,hogy a rég múlt időkben az ősanya és a vezető állat képe egybe-mosódott. A nagy keleti pusztákon a szarvas alakja a honfoglalástmegelőzően már jó kétezer évvel feltűnik, és igen gyakran pajzs-díszként, nemzetségi jelvényként ábrázolják. Ezek az úgyneve-zett szkíta idők, szarvasunk szerepe tehát e távoli időkben kez-dett kiformálódni.

Számunkra a csodaszarvas mondája Arany János szépséges

versében kelt új életre (Rege a csodaszarvasról, a Buda halála VI. éneke).Térjünk most rá a rajzra! A természettudósok azt mondják,

hogy a szarvasünőnek nincsen agancsa, kivéve az északi terüle-tek egyik szarvasfaját. De mivel a magyar közműveltségben azagancsos szarvas üldözése vált megszokottá, mi is ezt választot-tuk. Az agancskoronára egy félholdat rajzoltam, ezzel akartam jelezni az ősi anyaistennőt (a Hold a régieknél általában a nőiistenséget jelentette). Látható, hogy a kilőtt nyílvesszők nemtudják megsebezni a menekülő szarvast hiszen a régiek hite

szerint sebezhetetlen volt. Két lovas Hunor és Magyar üldözisebesen vágtatva az ingoványba menekülő szarvast. Az egyik lósötét, a másik fehér, ezzel akartam a két nép ősét megkülönböz-tetni.

Van egy apró részlet a rajzon, amely József Attilát idézi:

Imhol őzikelépésekbenKis rüggyel szájában a lány...

8


10/111

s ezzel lappangva utal arra, hogy a szarvas nem szarvas, hanemazzá varázsolt leány. Kérdezzük, vane történeti tanulsága amondának?

Van, méghozzá az, hogy a magyar nép két népnek, a hunornak (onour, onogur) és a magyarnak ötvözete. Ezt a kettősséget

magyarázta úgy a szerző, hogy az egyik (az onogur) az első hon-foglalás népe (670 táján), a másik, a magyar, pedig Árpád ma-gyarjainak őse. A mondák, legendák, mesék mindig őriznek

valamit az egykori valóságból, csak hozzáértéssel kell magya-rázni őket.

9


11/111

ÁLMOS F EJ E DEL EM

Az első képnél olvashattuk a krónika szövegét csodás születé-séről.

Tudvalevő, hogy régente a neveknek jelentése volt, amit min-denki értett. Hogy csak a magyar neveknél maradjunk, például

Gyula erdélyi fejedelem egyik leányát Saroldunak hívták, amiannyit jelentett törökös magyarsággal, hogy „fehér menyét", amásik leányának Karoldu volt a neve, ami „fekete menyét"et jelentett. Vagy egy másik példa: Ákos neve (akkus) fehér só-lyom, Zsolt neve (sultan) fejedelem, s így tovább. Vajon mi lehe-tett Álmos nevének magyarázata? Anonymus, a névtelen jegyző,két értelmet is ad a szóra: „Álmos", azaz álomban meglátott,

vagy a latin „Almus", amelyiknek „szent" a jelentése. Névtudó-saink más magyarázatokkal is szolgálnak. Egyikük elmondja,hogy a volgai bolgárok fejedelmét Almysnak hívták. Kétségtele

Vadászmadár címerszerű ábrázolásaa régi szkíta időkből

nül ugyanaz a név, mint az Árpádok őséé. Ennek is van törökös jelentése, méghozzá: „a vásáron vett" . Erről a különleges név-adásról még hallunk majd ebben a könyvben, amikor a születésiszokásokat mutatjuk meg egy rajzon. Még egy magyarázat buk-kant fel a múltban, mely a nevet az „Almás"ból magyarázza. Azt hozza föl indokolásul, hogy a rokon népeknél a gyerektelenasszonnyal almamagot, árpaszemet etetnek, abban a hitben,

hogy ez meghozza a gyerekáldást. Születtek még más magyará-zatok is, ám ennyi is elég ahhoz, hogy láthassuk, milyen érdekeshistóriákat tudnak kibogozni a névmagyarázók egyegy név kap-csán.

Most pedig térjünk a rajzra! Hárman vannak rajta: Álmos,fehér lova és a levegőben lebegő turul. A turulról már tudjukEmese álmából, hogy ezt a nemes vadászmadarat tartották Attilaés az Árpádház ősének. A nagy hatalmú pusztai fejedelmek ne-mes paripákat kaptak ajándékba, s így Álmost nem keleti, aprótermetű lovon ábrázoltam, hanem amolyan arabs ménen. Még-hozzá fehér lovon, mert ez járt a fejedelemnek. Honfoglalás korilovas sírjainkból ismerjük a farhám és a szügyellő nemes szép-ségű vereteit.

A sisak keleti jellegű, csúcsos sisak, amelyről arc és nyakvédőpáncélszövet csüng alá. Hasonló sisakcsúcsot találtak még a múltszázadban egy gazdag honfoglalás kori sírban (Beregszászon ma: Beregovo). Jobb kezében íjat tart nagyon jól ismerjüka keleti népek e félelmetes fegyverét. Baljában hét nyilat szorít.Tudjuk, hogy a régi keleti népeknél a nyílnak méltóságjelvény

szerepe is volt: itt a hét törzset jelenti (majd a vérszerződés ké-pén is megismétlődik ez a jelkép). Álmos testét kaftán fedi, akeleti népeknek mindmáig legjellegzetesebb viselete. Öve kettős. Az egyik honfoglalás kori sírban Dienes István megtalálta ezt akétágú övet: a csatos része az egyik, vékony ághoz szolgál, mígaz arany vagy aranyozott, ezüstveretekkel sűrűn borított övrésze,áthúzva a deréknál az övön, hosszan lecsüngött. Dísze és rang- jelzője volt ez a szabad embernek. Feltűnhetik, hogy Álmos övé

10


12/111

ről aranyperemű ivókürt függ. Az arany ivókürt a szkíta időktőlkezdve fejedelmi jelvény volt, ilyeneket fejedelmi sírokban gyak-ran találunk, és a híres nagyszentmiklósi aranykincsben is ez jelezte gazdája rangját. Álmosnak nemcsak lova színe fehér, ha-nem a sisakját övező prém és bő nadrágja is. Figyeljünk még meg

egykét apróságot: a ló csótárján a nap és hold jelvénye az ural-kodók uralkodóját jelképezi. A zabla „oldalvasa" voltaképpenszarvasagancs. Ilyet is ismerünk honfoglalás kori sírjainkból, fel-tehetőleg a szarvas gyorsaságát „kölcsönözte" a paripának.

A kép minden részlete „hiteles" tehát.

11


13/111

A V É R S Z E R Z Ő D É S

A vérszerződés régi pusztai szokás. Lényege az, hogy egymás véréből egyegy cseppet megiva, egymás „vérint való test- véreivé" válnak, egy test egy vér lesznek. A különböző törzsek vezéreinek vérszerződése kovácsolta egybe a magyarságot, úgy

is mondhatnánk, hogy a vérszerződés ünnepe a magyar népszületésnapja volt! A szkítáktól kezdve tudunk a vérszerződésszokásáról, mely megvolt még a Dzsingisz káni mongol társa-dalomban is.

Béla király névtelen jegyzője (Anonymus) így ír (5. fej.):„. . . hét fejedelmi személy nem dolgában előkelő, hadban hatal-mas, hűségben állhatatos férfiú volt. Akkor közakarattal Álmos

Vérszerződés (Aranylemezegy szkíta királysírból)

vezérnek azt mondták: »A mai naptól téged vezérünkké és parancsolónkká választunk, s ahová szerencséd visz, oda követünktéged.« Majd a fent említett férfiak mindegyike Álmos vezérért pogány szokás szerint saját vérét egy edénybe csorgatta, sesküjét ezzel szentesítette. És noha pogányok voltak, mégis azta hitet, amelyet akkor egymás közt esküjükre tettek, mindhaláligmegtartották úgy, amint ez az eskü következik" s ezután el-

mondja az eskü pontjait.Mit tehet ennek a szertartásnak megörökítésére a rajzoló?

Szeme előtt van Székely Bertalannak a kecskeméti városházadísztermébe festett nagyszerű falfestménye. Ezen török koriharci viseletbe öltözött karcsú, nemes megjelenésű vitézek állnakaz üst körül, és színpadi mozdulattal sebzik meg karjukat. A képegy nagy magyar mester alkotása, s úgy vagyunk vele, mint azEzredéves emlékmű Árpádjával és vezéreivel: csak büszke maga-tartásuk hiteles.

Régi krónikák szólnak arról, hogy a vezérek tanácskozni islovon ülve tanácskoztak. Így hát bizonyára a vérszerződést islovon ülve kötötték. Álmos az ivókürtöt tartja, s abba ereszt min-den törzsfőnöke egyegy cseppnyi vért, hogy aztán, borral ke-

verve, mindenki igyék belőle. Akik még várakoznak, méltóság-teljesen karba tett kézzel ülik meg lovukat. Álmos pedig a hétnyilat szorítva várja őket a szertartásra.

Nem véletlenül ábrázoltam a jelenetet fák közt. Tudvalevő,és Szent László törvényéből is tudjuk, hogy voltak szent lige-teink, berkeink, ahol az istenek képmását őrizhették. Nyilván-

való, hogy egy ilyen, az idők végezetéig érvényes szövetségkötésnem akárhol a pusztán játszódott le, hanem egy ilyen szentligetben. A viselet, a fegyverzet és a lószerszám részleteit másrajzokkal kapcsolatban ismerhetjük meg. Ha a vérszerződésttörténész szemmel nézzük, nyilvánvalóvá válik, hogy a magyar-ságban még közvetlenül a honfoglalás előtt is több rokon népötvöződött az Árpádcsalád uralma alatt.

A szerződés négyszáz éven át (8961301ig) fenntartotta az

12


14/111

Árpádok uralmát, és mikor kihaltak, következő királyaink is azona jogon tartottak igényt a magyar trónra, hogy leányágon roko-nai az Árpádoknak. Történelemtudósaink kimutatták, hogy Ano-nymus a vérszerződés pontjait saját kora társadalmi erőviszo-

nyainak igazolására fogalmazta meg, tehát azok az 1200as évekre jellemzőek. A szerződés legfontosabb célja, az Árpádok uralmá-nak biztosítása, azonban bizonyára régi hagyományként került

Anonymushoz.

13


15/111

ÁR PÁD ÉS A SZ ÉK ELY EK

Krónikáink szerint a székelyek Attila népe voltak. Az újabb tör-téneti felfogás a Székely, a Varsány és a Tárkány törzseket azavar korból ha ugyan nem még előbbről származtatja. Anonymusnál, Ősbő és Velek hadjáratának leírásakor (50. fej.), azt

olvassuk, hogy: „Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, sönként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbőserege előtt első hadrendként indultak MénMarót ellen harcba.

A székelyek fiaikat azonnal elküldték Árpád vezérnek..." Anonymus szövegét megerősíteni látszik a következő tény:

a keleti, pusztai államszervezésben a csatlakozott vagy legyőzöttnépeket a határokra, a peremekre telepítik le, és ezek a hadbanelöl járnak. Nos, a székelyek két határvidék őrzői voltak: az er-délyi részek végeit védték, és a nyugati határszélen is hallunk

Szent László ereklyetartó mellszobra (Győr,székesegyház) az Árpádok családi vonásait viseli

róluk és a besenyőkről. Mivel azonban határszélen éltek, s nem bent a honfoglalók szállásai közt, nyelvük eleve is magyar kelletthogy legyen, mert hiszen hol magyarosodtak volna el? Feltevé-sem szerint a székelyek és az előbb említett törzsek az első hon-foglalás népei voltak, akiket Árpád magyarjai már itt találtak,ők mentek a honfoglalók elé, szövetséget ajánlva nekik.

Mos nézzük a rajzot, elsősorban Árpád alakját! Kissé sasorrú,

szikár arca van. Vajon mit tudunk az Árpádok megjelenéséről? A következő hiteles királysírjaink és királyábrázolásaink vannak:1. A koronázási paláston Szent István képe, kezében lándzsávalés országalmával, fején liliomos koronával. Aranyszál hímzéseannyira kuszává vált, hogy arcának jellegét nem tudjuk meg-figyelni. 2. I. Endre (10471061) sírja a tihanyi altemplomban,feltárásában én is részt vettem. Malán Mihály professzor aztmondta, hogy feltűnően hasonlít a Szent Lászlóhermához.3. A győri székesegyház Szent Lászlóhermája és a benne őrzött

koponyacsont. A magyar embertan megteremtője, Török Aurél vette először észre, hogy László királyunk arcmása és koponyá- jának maradványa az orrindítással feltűnően hasonlít I II . Bélakoponyájához, nyilván tehát az Árpádok családi vonásait őrzi.4. A konstantinápolyi Hagia Sophiatemplomnak előcsarnoká- ban látható Szent László leányának, Piroskának aki bizáncicsászárné volt, és a keleti egyház szentje (Szt. Eiréné) lett arc-képe. Rá is a keskeny arc, magas homlok, vékony sasorr jellemző.5. A legépebb maradványunk III . Béla királyunknak sírja éscsontváza, ezt 1848ban, a szabadságharc idején találták meg.

Jó ideig a Nemzeti Múzeumban őrizték, feleségének, Antiochiai Annának maradványaival együtt, majd a koronázó templombantemették el egy román jellegű mellékkápolnában. III. Béla arcá-nak tudományos elképzelése szinte a Szent Lászlóherma voná-sait tükrözi, úgyhogy feltevésem szerint a herma arca III. Béláétpéldázza. (László királyunkat III. Béla korában avatták szentté,s nyilván az uralkodó Árpádházi arcvonásait adta a szobrásza síremléknek és az ereklyetartónak.)

14


16/111

Ennyi az, amit az Árpádok megjelenéséről tudunk, s ha ehhezhozzászámítjuk, amit a forrásokban alakjukról, termetükről ol-

vashatunk, elég megbízható alapot kapunk Árpád elképzelésé-hez. Nos, ezt valósítottam meg rajzomon. A székelyek vezérénekarcvonásaiban családunk vonásait örökítettem meg, mert amióta

eszünket tudjuk, abásfalvi és bibarcfalvi földműves székelyek voltak az őseink. Árpádot ivókürttel, a székely vezért szablyávalábrázoltam. A sisak levétele az önkéntes meghódolás jelképe,ezért láthatjuk a székely fejedelem borotvált koponyáját fedet-lenül.

15


17/111

A F E H É R L Ó M O N D Á J A

A honfoglalás eseményei a regösök ajkán hamarosan hősi éne-kekké formálódtak. Ilyen a fehér ló mondája is, amely még Ano-nymus után századokkal is a magyar költészet témája volt. Hall-gassuk meg először, mit mond Anonymus!

Árpád Salán vezér követeitől a következőket kéri: „...küldjönnekem a maga jóvoltából két korsót tele Duna vizével és egynyalábot Alpár homokjának füvéből, hogy megtapasztalhassam,

vajon édesebbe Alpár homokjának a füve a szcítiai tájaknak,azaz Dentümogyernek a füvénél, és a Duna vize vajon jobbea Don vizénél." Árpád a maga követeit gazdag ajándékokkalküldte el Salán vezérhez, köztük legelsőnek említik a 12 fehérlovat.

Még a XVI. században is énekeltek erről az eseményről. CsátiDemeter Ének Pannónia megvételéről című verséből idézzük akövetkezőket, annál inkább, mert a rajz alapja voltaképpen ezaz ének volt:

Egy fejér lovat hozatának,Féket, nyerget, aranyast hozának, Az herceghez bocsátának,Hogy ilyen szóval neki szólnának,

Ez szép lóval azok tisztelének,Kik Szythiából kijüvének,

Nagyságodtól feldet kérének.Országodban letelepedének.

Mikor pedig megkapták a földet, vizet, füvet:

Feldedet adtad fejér lovan,És fivedet aranyas féken,Duna vizit aranyas nyergen, Akkort való nagy szükségedben.

Ha most az érdekelne minket, hogy mi ebben a szép mondá- ban a történeti igazság, akkor több oldalról kellene feléje köze-lednünk. Egyrészt a fehér ló, az aranyos lószerszám és a nyereg.Ez fejedelmek közt a legdrágább ajándék volt, de elfogadása aszerződések jelképes nyelvén azt is jelentette, hogy az illető alá-

veti magát a küldőnek. Ilyenre több példát idézhetünk az avarkorból. Másrészt az ajándék fejében kért föld, fű és víz magátaz országot jelképezte, azaz aki az ajándékot elfogadta, és cse-rébe földjét, füvét, vizét ajánlotta föl, voltaképpen országát adta

oda. A krónika itt valóságos szerződés „szövegét" őrizte meg.De még másról is beszél a szöveg: a Kárpátmedence elfogla-

lása nemcsak harccal történt, hanem szerződésekkel is (ilyen voltpéldául az is, hogy Árpád fejedelem fiának, Zsoltnak, feleségülkérte MénMarót leányát).

Nos, mit mond mindezekről a rajz? Salánról azt írja a krónika,hogy a bizánciak hatalmában bízott. Viseletében a bizánci két-fejű sas és a nyugati páncélzat egyesül, ugyanúgy a fegyverek

16


18/111

ben is. A mögötte álló követek már kezükben tartják a füvet,földet és a vizet. A háttérben egy nagy palánkvár emelkedik.

A magyar követeken egykorú viseletet látunk, csüngős, veretesövvel, tarsollyal. Vezetik a fehér lovat, és átadásra készen tartjáka nyerget és a lószerszámot. A Dunántúl nyugati részében talált

szlávok hamar átvették a magyarok szokásait (például a haj varkocsba fonását).

Visszatérve a monda és a rajz fehér lovára, a székely nép-monda a fehér lovat tartja a nép ősének, nem véletlen, hogy egyiklegkedveltebb régi mesénk Fehérlófiáról szól!

17


19/111

L E H E L K Ü R T J E

Talán nincs is magyar ember, aki ne hallott volna Lehel kürt- jéről, sőt sokan vannak olyanok, akik látták is a kürtöt a jász- berényi múzeumban. A mondáról, amely szerint az elfogott,halálra ítélt Lehel vezér kürtjével agyonvágta a győztes császárt,

magyar krónikáink sokat írnak, a legszebben a Képes Krónika. A krónikás, Kálti Márk barát, latin nyelvű elbeszélése magyarrafordítva így hangzik: „Azon a helyen (t. i. a Lech mezején) fog-lyok lettek Lél és Bulcsú kiváló kapitányok és a császár elé vezet-ték őket. Mikor a császár kérdezte, miért oly kegyetlenek a ke-resztények iránt, azt mondják: »Mi a legfőbb Isten bosszúja va-gyunk, tőle küldve ostorul hozzátok. Ti akkor fogtok el bennün-ket és öltök meg, amikor mi megszűnünk titeket üldözni.« A csá-szár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent

akartok!« Lél így felelt: »Hozzák ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császár-hoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen hom-lokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondtaneki: »Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon.«Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek,azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul le-

fogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtottak."Mi igaz ebben a hősi énekben? 1. A Lechmezei vereség igaz.2. Igaznak tudjuk a két magyar vezér elfogását és kivégzését.3. A kürtről hosszasabban kell beszélnünk, mert abban is sok azigazság, ha nem is úgy, hogy agyonvágta volna vele Lél (Lehel)a császárt.

Nos, nézzük: előbb egykét szót Lehel nevéről és szerepéről!Nevében ugyanaz a szavunk őrződött meg, amely lélegzés, lélekszavunkban is megvan, s átvitt értelemben azt jelenthette, hogya (kürtöt) fúvó. Ugyanis krónikáink szerint a kürt Lehel vezér

méltóságának jelvénye volt, s így Lehel neve a „kürtöst", a „kür-töt fúvó"t jelentette. Népvándorlás kori fejedelmi sírokbangyakran találunk arany vagy ezüstkürtöt, és a Képes Krónikafestője szerint Árpád is arany veretes kürtjét emelte az ég felé,így adott hálát az ország elfoglalásáért. A kürtmonda tehát tele

van történeti emlékezéssel, s különösen az a része igaz, amelybena másvilágra küldött császár Lehel jövendő szolgájaként szere-pel. Valóban ez volt a régiek hite.

Nézzük most a kürtöt: kiterített rajzán nagy, nyitott tenyerűkezet látunk. Bizáncban a császári játékokon a császár így adtameg a jelt a játékok megkezdésére, s ezzel egyidőben megfújtáka kürtöt. A rajzon cirkuszi játékokat látunk, szarvasvadászatot(hosszú időn keresztül azt hitték, hogy ez csodaszarvasmondánkábrázolása lenne), aztán lótestű kentaurok küzdelmét, majd azalsó sorban légtornászok és szemfényvesztők bemutatóját. A kürt

valóban Lehel korában készült, de hogy az övé lett volna, erre bizonyságunk nincsen. Mindenesetre tudjuk, hogy a kürt Lehel

18


20/111

méltóságának jelvénye volt, s tudjuk azt is, hogy egy ilyen drágamívű munka nem lehetett akárkié. Feltehető tehát, hogy a mondaigazat mond, de ellene szól, hogy a Képes Krónika képecskéjénLehel kezében nem ez a kürt, hanem hosszú havasi kürt látható.

A rajzról csak annyit, hogy a császár viselete általában olyan,

mint a X. századi miniatúrák császárábrázolásain, a szárnyaslándzsák is korabeliek. Lehelen „mejjes" (melles) van, amilyentpásztoraink százkétszáz évvel ezelőtt viseltek, öve a honfoglalóköve. Tudjuk azt is, hogy a honfoglalók varkocsba fonták hajukat.

A kis pajzson a császársas később is a birodalom jelvénye volt.

19


21/111

B O T O N D

A Képes Krónika s annak változatai szabad fordításban ígyírnak a magyarok Konstantinápoly előtt álló seregének esemé-nyéről: Ott az óriás görög kihívására kiállt egy magyar s ígyszólt:

Én Botond vagyok, igaz magyar, a magyarok legkisebbike; végy magadhoz két görögöt, hogy az egyik megőrizze kiszállnikészülő lelkedet, a másik pedig elföldelje holttestedet, mert bizo-nyos az, hogy a görögök császárját népem adófizetőjévé fogomtenni. Azért a magyarok kapitánya, Apor, kit a község akarataállított a sereg élére, megparancsolta Botondnak, hogy menjen

bárdjával a város kapuja el len... Bárdjával a város érckapujánegy csapással akkora hasadékot nyitott, hogy a görögök nemakarták kijavítani, hogy mutogathassák, egy ötéves gyerek könynyedén ki és bemehetett a hasadékon... A görög óriás azt

mondta Botondnak, aki egyedül ment eléje, miért nem hoz magá- val másik magyart is segítségül. Akkor Botond a monda szerintúgy megragadta, hogy ez egy kis órai küzdelem után mentenkilehelte lelkét.

Bíborbanszületett Konsztantinoszaranysolidusa, az érmen II. Romanoszfiával látható

Nos, mi lehet ebből az igaz? kérdezzük most is, mint min-den rajznál. Mindenekelőtt Botond termetéről tudnunk kell,könnyen lehet, hogy alacsony volt. Mai napig is mondjuk: „Kicsia bors, de erős." Nos, a honfoglalás kori sírokban megőrzöttcsontvázak szerint a honfoglaló magyarok valóban nem voltakmagas termetűek, különösen ha a mai, nagyra nőtt fiatalokkal vetjük egybe őket: átlagosan 160 cm volt a felnőtt férfiak test-

magassága. Van valami ebben a mondában, amely a bibliaiDávid és Góliát történetét példázza. Tekintve, hogy króniká-saink mind művelt szerzetesek voltak, akik jól ismerték a Bibliát,könnyen lehetséges, hogy a Botondról a nép ajkán élő hősi éne-ket átszőtték bibliai elemekkel.

Egyebekben Botond mondája történeti valóságot őriz. FehérGéza egykori történészünk feljegyezte, hogy Krum bolgár kánazt üzente a bizánci császárnak: vagy megfizeti az adót, vagykopjáját belevágja Bizánc aranykapujába. Ez tehát, akárcsakBotond bárdjának ütése, a hadüzenetet jelentette.

Valóság még az aranykapu, és valóság a Bizáncot övező nagyfal, amelyet Justinianus császár építtetett (527565), s amelyhosszú időn keresztül megvédte Konstantinápolyt. (Ez Bizánckeresztény neve, mivel Nagy Konstantin itt alapította meg aRómai Birodalom keleti székvárosát.)

Így fonódik egybe a valóság és a mese. A rajzban nagy lánco-kon leereszthető, vizesárkot áthidaló hidat rajzoltam, és az arany-kapu sakktáblaszerű osztásába a bizánci kétfejű sast. A bizáncióriás római és középkori páncélban van. Botond nekivetkőzött,de övét magán tartotta. Haja varkocsba van fonva.

Ilyen hajviseletről a Képes Krónikában olvashatunk. SzentIstván halála után Vata vezér pogány felkelést szervezett. „Elő-ször pedig... Vata nevű ajánlotta fel magát a rossz szellemek-nek, megborotválva fejét, és tincseket hagyva három helyen,pogány szertartás szerint..."

Feltehető, hogy a varkocsok száma egy, kettő vagy három rangjelző lehetett, vagy törzsenként változott.

20


22/111

Ha a Botondmonda mélyére nézünk, meglepően ősi mozza-natokra találunk. Figyeljünk erre a mondatra: „úgy megragadta,hogy egyórai küzdelem után menten kilehelte lelkét." A küz-delem tehát fegyver nélkül folyt. Nos, az ilyenfajta „szent pár- viadalokat" jól ismerjük a keleti népeknél. Nálunk például Szent

László küzd fegyver nélkül a kunnal, középkori falképeinken. A harc azért folyik fegyver nélkül, mert a monda ősi magvaszerint a hősök sebezhetetlenek. A Botondmondát tehát a bib-liai emlékképeken kívül (egyébként ez is ebbe a képzetkörbetartozik!) ilyen ősvallási elemek is átszövik.

21


23/111

A TAN ÁCS

A tanács, a tanácskozás későbbi törvényeink születésénél is nagyszerepet töltött be, s így lehetett az a honfoglalás korában is, bárerre írott forrásaink nincsenek. A rajz tehát elképzelésből szüle-tett, de mégis minden részletében hiteles. Nézzük mindenek-

előtt az egyes alakokat! Nem véletlen, hogy hét vezért ábrázol-tam, hiszen krónikáinkban mindenütt a „hét magyar", „a hét

vezér" szerepel. Egyik dolgozatomban arra az eredményre jutot-tam, hogy ez a hét szent szám, s nem okvetlenül azt jelentette,hogy valóban hét vezérünk, hét törzsünk volt. A magyar tör-zsekhez hozzátartozott még a Varsány, Tárkány és a Székely is,tehát tíz törzsünk lehetett (az onogur népnevünk ungar, hungarus, hongrois stb. is tíz törzset jelentett). A férfiak török-ülésben ülnek, mint ahogy ez Keleten általában szokás. Tartá-suk méltósággal teli, nem fecsegnek, nem magyaráznak hevesen,hanem szinte hallgatagon gondolkodnak a szőnyegre kerülő kér-déseken. Ez a fegyelmezett magatartás is jellemző a keleti em-

berre. Jurtában ülnek, abban a lécvázas sátorban, amelynek szer-kezetéről a továbbiakban lesz szó. Viseletük általában: magas,

Hegyikecske alakja egy X. századi iránibizánciselyemről

merev nyakú ing (erre a sírleletek tanítottak meg), balra áthajtottés övvel megszorított kaftán (keleti rokon népeink jellegzetes

viselete, s ez oldalt nyílik). Alóla kilátszik a buggyos bugyogóés a fémveretes, díszes csizma (ez utóbbiról sírleleteink vallanak).Övükön díszes tarsoly függ. Öveikről sok mellékszíj csüng. Ezta sírokban nem találjuk. A kései avarok (magyarok) öveit vettempéldának. Tarsolyukban hordták a tűzcsiholó acélt, a kovát és

a taplót. A tarsolyfedő lemezek a honfoglalás kori ötvösség leg-szebb művészi alkotásai. Csúcsos süvegükről az egyik bereg-szászi (ma Beregovo, Szovjetunió) sírleletben talált sisakcsúcsad hírt, prémes szegélyük néha lehajtható a keleti lovas né-peknél általános. Varkocsba font hajukról már volt szó.

A rangban legidősebb vezér sisakján a napkorongot látjuk.Erre az indított, hogy a mohamedán írók feljegyezték a magyaruralkodó címét: „kündü". Ez pedig nyelvészeink szerint a török„kun" (nap) szó származéka. Észrevehető, hogy mindegyik vezér

más és más jelvényt tart a kezében. Erre az indítékot az adta,hogy a Képes Krónika címlapján a Nagy Lajos elé járuló keletiurak mindegyike kezében tartja méltóságának jelvényét: az íjat,a buzogányt és a szablyát. A régi vezérsírokban is megtaláljuke jelvényeket, s így jogosnak tűnt az egyes vezéreket kürt, íj,nyíl, tegez, serleg, buzogány (ilyent nem találtunk még ma-gyar sírban) és szablyajelvényekkel szerepeltetni. Fegyverzetüktöbbi részét hátuk mögé akasztva láthatjuk. Fehér bőrön vagynemezen ülnek, ez jár még mai napig is a tisztelt vendégnekKeleten. A jurta rácsos falát mintás szőnyeg fedi. A viseletek is

drága anyagokból készültek, hogy még régi hazánkban is az egyiklegfőbb csereérték a nehéz bizánci szövött áru volt. Az arab IbnRószteh és Gardézi, nagyjából a honfoglalást követő első század- ban, például így ír rólunk: „Amikor a magyarok Kercsbe érnek,az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok (a magyarok)eladják nekik a rabszolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyapjú-szőnyegeket és más bizánci árukat... Ezek (a magyarok) szemre-

való és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak, és

22


24/111

szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek.Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve,és gyönggyel berakottak." Ha az Ezeregyéjszaka világából kö-zénk került arabok így nyilatkoznak rólunk, akkor indokolt, hogya rajzomon is rangos, szép megjelenésű vezéreket ábrázoljak.

Meg kell vallanom, hogy arcvonásaikban, termetük rajzábanelsősorban székelyföldi és alföldi emlékeimet idéztem föl, és azt,hogy sokfajta népelemet fogott össze az Árpádok állama is, amintSzent István írja Intelmeiben: „Mert az egynyelvű és egyszokásúország gyenge és esendő."

23


25/111

AT TILA VÁ RO SÁBAN

A rajz az óbudai római amfiteátrum romjait ábrázolja, a háttér- ben is félig romba dőlten oszlopos, oromháromszöges római épít-mények állanak. Fent a romok magasán látjuk Árpádot és a szé-kelyek vezérét, a porondon pedig a hódoló népek vonulnak elé-

jük. A római színházat, az amfiteátrumot ábrázoló rajz régészeinkásatómunkája alapján készült, ilyenek lehettek az óbudai romoka X. században. Azt, hogy a hódolás jelenetét iderajzoltam, kétdolog indokolja. Elsőbben is ez az amfiteátrum volt az egyik ma-gyar vezérnek, talán a fővezér társának, Kurszánnak szállása,még a későbbi időkben is „Kurszán vára" volt a neve. Másodjáraazért került ide a jelenet, mert krónikáink bőven írnak „Attila

városáról". Anonymus például így: „Másnap pedig Árpád vezérmeg minden főembere, Magyarország valamennyi vitézével

együtt, bevonult Attila király városába. Ott látták a királyi palo-tákat egyeseket földig romban, másokat nem , és fölötte cso-dálták mindazt a kőépületet. Kimondhatatlanul felvidultak, mi-

vel érdemesek lettek arra, hogy elfoglalják méghozzá háború

Ujgur fejedelem képe keletturkesztánifalfestményről. Tegeze pontosan példázza az avarés a magyar tegezeket, bal oldalán viselte íját

nélkül Attila király városát, kinek az ivadékából származott Árpád vezér." A rajz nem követi a továbbiakban a krónikát, mertaz nagy mulatozást, tornajátékot ír le, ehelyett a meghódoltakszemléjét idéztem föl.

Az elöl álló három fehér ruhás ember előtt egyegy kosár van,amelyben a föld termékeit ajánlották föl Árpádnak. A régészetileletekből ugyanis úgy tűnik, hogy a helyiek elsősorban föld-

művesek voltak, nagyrészt késői avarok akikben véleményemszerint az első honfoglalás népét kell látnunk , meg határ mentiszláv népek.

Ha most tekintetünket a két vezérre vetjük akiknek alakjátmár az előző rajzon megismertük , itt elsősorban a sisakjukonlevő jelvényekre figyeljünk: Árpád sisakját a nap, a székelyek vezéréét a hold díszíti. Mi ennek a magyarázata? Történészeinkés nyelvészeink felfigyeltek arra a tényre, hogy a magyar állam-szervezet szinte mása a kazárnak, ami nem csoda, hiszen egyideig a Feketetenger északi partjain kialakult, török nyelvű

kazár birodalom szövetségében éltünk. Az arab forrásokban aztolvashatjuk a magyarokról, hogy „Főnökük neve K.nde (Künde

vagy Kende). Ez azonban csak névleges címe királyuknak, mint-hogy azt az embert, aki királyként uralkodik fölöttük, Dzs.lá-nak (Dzsila vagy Dzsula, Gyula) hívják. Minden magyar aDzsila nevű főnökük parancsait követi háború dolgában, a véde-lemben és más ügyekben." Pais Dezső, kiváló nyelvtudósunkszerint, a Kündü török szavának gyöke a nap, a DzsilaGyuláépedig a fáklya, a hold. Nos, a kazár kagánok udvarában a hata-lomnak ugyanilyen megosztását találjuk, a nap és holdjelvény jelzi a hatalmat.

Bíborbanszületett Kónsztantinosz bizánci császár, aki 950 kö-rül írt könyvében azt jegyzi föl, hogy mi (t. i. a magyarok) a ka-zároktól elszakadt kabarokat magunk közé fogadtuk, s „mivelpedig a háborúkban legerősebbnek és legbátrabbaknak mutat-koztak a nyolc törzs közül, és háborúban elöl jártak, az elsőtörzsek rangjára emelték őket. Egy fejedelem van náluk..." Tör

24


26/111

ténészeink nagyon helyesen úgy magyarázzák ezt a szöveget,hogy a lovas népek mindig a csatlakozott népeket küldik előrea harcba, s őket telepítik a határszélekre is, hogy az ellenségtámadását elsőnek fogják föl. Mármost a csatlakozott székelye-ket ott találjuk a nyugati határszélen és a keleti végeken. E fon-

25

tos szerepnek megfelelően fontos helyre került fejedelmük is,s nyilván jelen volt, amikor népe Árpádnak hódolt. Ám ennekellenére kétségtelen, hogy a rajzban sok a „gondolom", az el-képzelés. A rajz részletei kürt, szablya, tegez, öv, sisak stb. hitelesek, amint arról a többi rajz kapcsán meggyőződhetünk.

A H A D R E N D i lé é k ódjá ól i f k ü kök é ől é


27/111

A H A D R E N D

A magyarság türk népének erős katonai szervezete volt. (Miértmondjuk a magyarság egyik alkotó népelemét türknek? Merta finnugor rokonságú ág mellett erőteljes türk, azaz törökös nép-elemekkel is számolnunk kell őseinknél.) Ha elolvassuk A mon-

golok titkos történetét meg Bölcs Leó bizánci császárnak Taktiká- ját s előzményeit, akkor világos képet kapunk a hadrend begya-korlásáról és a harcban való szerepéről. A mongolok titkos törté-netében amely voltaképpen Dzsingisz kán életrajza az áll,hogy a harcosok béke idejében nagyszabású vadászatokat ren-deztek, s ezeken gyakorolták be a hadmozdulatok rendjét, zász-lókkal és kürtjelekkel mozgatták a hadtesteket. A játékok a végénnagyszabású kerítő vadászatba torkolltak, ahol a harcosok ki-élhették vadászszenvedélyüket. Így lehetett ez nálunk is, mertkrónikáink többször megemlékeznek nagyobb vadászatokról.

Hogy a harcban mi módon értékesítették a vadászatok alkal-mával begyakorolt hadmozdulatokat, arról Bölcs Leó bizáncicsászárnak hadvezérei számára írt taktikai utasításai vallanak.Részletesen leírja a türkök a magyarság harcos rétege had

Bölcs Leó aranysolidusa. Taktika címűműve a magyar hadtörténet alapvetőforrása

viselésének módját: „. . . szólni fogunk a türkök szervezetéről éshadrendjéről, mely keveset vagy mit sem különbözik a bolgáro-kétól: hogy férfiakban gazdag és szabad ez a nép, s egyéb pom-pát és bőséget mellőzvén, csupán arra van gondja, hogy vitézül viselkedjék a maga ellenségeivel szemben. Ez a nép tehát, amelyegy fő alatt áll, feljebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket állki elkövetett vétkeiért, s nem szeretet, hanem félelem tartja őtféken; a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűrik, dacol-nak a hőséggel és faggyal, és a szükségesekben való egyéb nél-külözéssel... Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségei-ket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni,mint inkább csel, rajtaütés és a szükségekben való megszorításútján... Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukata lóhátról való nyilazásban is... A harcban nem mint a rómaiak,három hadosztályban állnak csatarendbe, hanem különböző ez-redekben, tömören összekötve egymással az ezredeket, amelye-ket csak kis közök választanak el, hogy egyetlen csatasornak lát-

szódjanak..." A hadsereg további mozgását a következő rajzok-nál olvashatjuk. Itt inkább arról esik még szó, hogyan látták amagyar haderőt a mohamedán történetírók, akik értesüléseiketkereskedőktől, postamesterektől, térítő szerzetesektől és kémek-től szerezték be.

Ibn Rószteh például 930 táján a következőket írja rólunk:„A magyar pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20000 lovassal

vonul ki." Más források szerint 60000, sőt 100000 lovast tudtakcsatába küldeni. Ezek a számok adják alapját azoknak a követ-keztetéseknek, hogy mennyi lehetett a honfoglaló magyarságlélekszáma.

Rajzomon elsősorban a fegyelmet szerettem volna érzékel-tetni, ahogy a csatarendbe fejlődött íjasok parancsszóra azonospillanatban lövik nyilukat a távolban levő ellenség felé. Később,amikor az íjkészítéssel ismerkedünk meg, szó lesz arról, hogyíjászaink több száz méterre röpítették ki a nyilakat, ugyanakkor,amikor a nyugati íjak alig vittek száz méternél messzebbre.

26


28/111

A nyílzáporral elborított ellenséges hadrend tehát tehetetlen volt a távolról jövő pusztítással szemben, hiszen az ő nyilaik feleúton földre estek. Részben ez a fölény magyarázza a külföldöntevékenykedő „kalandozó" magyar haderők számos győzel-mét. Ezeknek az íjaknak felajzásához roppant erő kellett. Mint

egy 2530 kgnyi húzást kellett kifejteni ehhez, amit akkor tu-dunk kellőképpen elképzelni, ha arra gondolunk, hogy ilyen súlytkellene felemelnünk!

Csak egy ellensége volt az íjnak, ennek a pompás fegyvernek:az eső. Ha az íj megázott, felmondta a szolgálatot.

27

AZ ÜL DÖ Z ÉS


29/111

AZ ÜL DÖ Z ÉS

A távoli nyílzápor megbontotta az ellenség zárt tömbjeit, s emegzavart hadat támadta aztán, az ellenség számára kiszámít-hatatlan kavarodásban amely voltaképpen zászló jelzésekkelirányított hadmozdulatok sorozata volt a magyar sereg. A kava-

rodás végül is seregünk színlelt megfutamodásával végződött.Ennek célja az volt, hogy az ellenség hadrend helyett kisebbcsoportokra bomoljon, s szinte egyenként kezdje meg a meg-futottak üldözését. Ekkor került sor a híres hátrafelé nyilazásra,amikor a vágtató lovas nyergében hátrafordulva lőtte ki halálthozó nyilait. Erről is sok egykorú forrás szól, az egyik Maszúdifeljegyzésében maradt reánk. Ez a Bagdadban született híresföldrajztudós a következőket írja a türköknek (magyarok) és a velük szövetséges besenyőknek a bizánciakkal vívott csatájáról:

„Mikor megvirradt, a besenyő király sok lovasosztagot rendelta jobbszárny mellé, mindegyik osztag 1000 lovast számlált,ugyanígy a balszárny mellé is. Mikor aztán felsorakoztak a csata-sorok, a jobbszárny lovasosztagai a bizánciak derékhadára tör-tek, és nyílzáport zúdítottak rá, miközben átmentek a balszárny-ra. A balszárny lovasosztagai is felvonultak, és nyílzáport zúdí-tottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahon-

nan a jobbszárny lovasosztagai kiindultak. A nyilazás így állan-dóan folyt, a lovasosztagok pedig forogtak, mint a malomkerék.Maga a türk jobbszárny, középhad és balszárny azonban nemmozdult. A lovasosztagok tovább folytatták akciójukat ezres cso-portokban: azok, akik a türkök jobbszárnya mellett voltak, el-kezdték nyilazni a bizánciak balszárnyát, majd a bizánciak jobb-szárnya felé törekedve, állandó nyilazás közben a bizánci derék-hadig is eljutottak. Azok a lovasosztagok pedig, amelyek a türkök balszárnya mellől indultak ki, a bizánci jobbszárnyat nyilazvahaladtak a bizánci balszárny felé, miközben a derékhadig is el-

jutottak. A lovasosztagok a bizánci derékhadnál találkoztak, ésa leírt módon váltogatták egymást."

Még olvasás közben is szinte szédül az ember, miközben ezta kavargást nyomon követi, jól írja Maszúdi, úgy forogtak acsapattestek, mint a malomkerék. De olvassuk tovább a szöve-get : „Mikor pedig a kereszténnyé lett mohamedánok és a bizán-ciak látták, hogy miként bomlanak fel soraik, s hogyan tér visszarájuk állandóan a nyílzápor, rendezetlen soraikkal támadásbamentek át, s az eddig mozdulatlanul álló türk fősereget rohantákmeg. A türk lovasság utat is nyitott nekik, utána azonban hatal-mas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának. .."

Az íj félelmetes fegyver volt. A megrémült nyugati népektemplomaiban gyakran felhangzott könyörgésekben az égiek vé-delmét kérték ellene.

Az előző rajzzal kapcsolatban arról beszéltünk, hogy ezeket a bonyolult hadmozdulatokat évenként megrendezett nagy vadá

28


30/111

szátok alkalmával gyakorolták be csapataink amelyek, íme, a besenyőkkel együtt harcolnak a bizánciakkal szemben. Nos, ezta taktikát tanúsítják azok a vadászjelenetek is, melyeken a perzsafejedelmek vagy a nomád vadászfejedelmek lovukon vágtatva,hátrafelé fordulva lövik ki halált hozó nyilaikat az oroszlánokra,

29

párducokra. Ilyen vadászjelenetek láthatók a leningrádi Ermitázs ezüsttáljain. A hallatlan biztonságot harcosaink a kisgyer-mek koruktól fogva tartó nevelés során és a vadászatokon idegezték be. A rajzon „megfutamodó" lovasaink hátrafelé nyilazvaegyenként semmisítik meg az őket üldöző páncélos lovagokat.

KÖZELHARC á b áll ü i á j á Ebb l á


31/111

KÖZELHARC

A támadások és színlelt megfutamodások megtévesztő hadmoz-dulatai eredményeként felbomlott nyugati seregekkel végül isközelharcra került sor. Erről az előbbi besenyőtürk és bizáncicsata leírásakor Maszúdi röviden a következőket írja: „A lovas-

osztagok jobbról és balról száguldoztak. Előkerültek a kardok is.Elsötétült a látóhatár, és sűrűn hangzott a lovasok kiáltása."Ha a rajz részleteit nézzük, az volt a törekvésem, hogy a nyu-

gati és a türk (magyar) fegyverzet közti különbséget hangsúlyoz-zam. Ma önkéntelenül is úgy képzeljük el a lovasharcot, hogy

egyegy pár szembenállva ütivágja egymást. Ebben a lovas pár- viadalok emléke kísért. A honfoglalók azonban nem így harcol-tak, hanem villámgyorsan elvágtattak az ellenség mellett, ésszinte „röptében" csaptak oda szablyájukkal. Mire az „válaszol-ni" akart volna, a lovas már messze járt. Kicsinyben tehát ugyan-az a kavargás de kiszámított kavargás jellemezte a közelharcotis, mint a nagy hadmozdulatokat.

A nyugati lovasok viseletében elsősorban a bayeuxi szőnyegképeire támaszkodtam, a honfoglalókénál pedig sírleleteinkre.Néhány szót kell szólnunk a bayeuxi szőnyegről. A körülbelül70 méter hosszú és nagyjából fél méter széles hímzett szőnyegazt a csatát ábrázolja, amelyben Hódító Vilmos normann ural-kodó Hastingsnél 1066. okt. 14én legyőzte az angolszász Haraldkirályt. A szőnyeget állítólag Vilmos felesége, Matild királynőkészítette a csatát követő évtizedekben. Ez a szépséges falikárpita XI . századi európai fegyvertörténet gazdag emléke. Nemcsaka lovasharcokat ismerjük meg belőle, hanem a hajóépítést, a hajó-

csatákat, a fából készített lakótornyokat, a páncélzatot, az íjakat,a lándzsákat, pajzsokat, baltákat és még sok mindent. Ezt vettemalapul a nyugati sereg ábrázolásában, de azt is figyelembe vet-tem, hogy a nyugatiak az évtizedes állandó harcok közt sok min-dent ellestek a mieink fegyverzetéből, harci taktikájából. Ígypéldául a láncpáncélt azért adtam reájuk, mert egy XI . századidélukrajnai besenyő vezér sírjában már találtak láncpáncélt,mely a XI. századtól kezdve nyugaton is gyorsan elterjedt. Neméreztem hát merésznek azt a feltevést, hogy a magyarok elleninduló nyugati hadak is magukra öltötték ezt az akkor modern„vasinget". A kétélű kard a nyugati hadsereg jellemzője volt,mi is akkor vettük át ezt, amikor Géza és István megteremtetteúj királyi hadseregét. A kétélű kard hatásosabb fegyver ugyana szablyánál, de nem is a szablya győzött harcainkban, hanemaz előzőleg már szétzilált, harci kedvében megtört harcosokonlett úrrá seregünk. Egyébként egy jó szablya átvágta a gyűrűspáncélt is.

30


32/111

A nyugati sereg csupa jól képzett, egyéni becsvágytól fűtött har-cosból állt, akik nehezen engedelmeskedtek a központi paran-csoknak, mindegyik egyéni vitézségére volt büszke. Éhséget,szomjat, hideget nem nagyon tűrtek, s ha sokáig halasztódott aharc, bizony hazaszállingóztak. A honfoglalók seregéről minden-

31

nek ellenkezőjét mondhatjuk el: fegyelmezett, a parancsoknakfeltétlenül engedelmeskedő, hidegetmeleget, éhséget, fagyotegyaránt jól tűrő, edzett harcosokról van szó, akiknek lovai isigénytelenül szolgálták gazdáikat, fáradhatatlanok voltak a harcban.

SANKT GALLEN a magyarok Alemanniát csapatosan rohanták meg senki


33/111

SANKT GALLEN

A nagyrészt szerzetes írók tollából származó, régi források in-kább csak az eseményeket, háborúkat jegyzik fel, s ritkán tudunkáltaluk belepillantani a régi emberek mindennapjába, életébe.

A magyar történelem forrásai közül is mindössze kettő van, ame-lyik az emberrel, a hétköznapokkal ismertet meg. Az egyik moha-

medán forrás (Ibn Rószteh és Gardézi), amelyből a magyarokesküvői szokásáról kapunk hírt, a másik egy Ekkehardt nevűSankt Galleni szerzetes, aki a kolostor történetének megírásaközben széles mesélőkedvvel örökítette meg egyik kalandozá-sunkat. Sajnos, az elbeszélés túlságosan hosszú ahhoz, hogy azegészet újraközöljük, így hát meg kell elégednünk részletekkelés a hozzáfűzött rajz magyarázatával. Ekkehardt tehát így ír:

Sankt Gallen a középkorban

„...a magyarok... Alemanniát csapatosan rohanták meg, senkisem állván útjukat... (ti. Sankt Gallenben) Először azonban a barátok közül néhány és a cselédség, nem adván hitelt a hírnek,nem akart menekülni... Maga Engilbert (t. i. a kolostor apátja)is a hitetlenkedők közé tartozott, s így majdnem későn szállíttattaaz erődítménybe Szent Gál kolostorának legdrágább kincseit...

Abban az időben volt a mieink között egy együgyű és félkegyelmű barát, név szerint Heribald... Ez, amikor a barátok első ízbenfutottak az erődítménybe, és egyesek fenyegetve felszólították,hogy ő is fusson velük, »igazán felelte nekik hát fusson, akiakar, én bizony nem futok, mivel a kolostor gazdája nem adtaki még ez évre a sarura való bőrt«... megmaradt elhatározásamellett, és nyugodtan sétálgatott. Végre azok berontanak tegze-sen, megrakodva fenyegető hajítódárdákkal és nyilakkal... Őtegyedül találják ott a középen rendületlenül állva... Amikorészreveszik, hogy félkegyelmű szörnyszülöttel van dolguk, mind-nyájan nevetnek rajta, és megkímélik életét... (két magyar, akia toronyra mászott, lezuhan, és szörnyethal, elégetik őket)...

A barátok közös pincéjében pedig volt két színültig tele boros-hordó, amely ott maradt... az egyik közülük meglóbálva bárdá ját, átvágott egy abroncsot, Heribald, aki már egész otthonosanforgolódott köztük, így szólt: »Hagyd el, jó ember, hát mi mitigyunk, ha ti elmentek?« Ez tolmács útján megértve a dolgot,nevetve kérte társait, ne bántsák az ő bolondjának a hordóit...

A kolostor udvarát a tisztek veszik birtokukba, és bőségesen lako-máznak. Heribald is velük úgy belakott, hogy mint utóbb magamondogatta, soha jobban... Bort annyit ivott mindenki...amennyi jólesett. Miután pedig a bortól nekihevültek, mind-

nyájan elkezdtek rettenetesen kiáltozni isteneikhez... és vidám-ságukat szabadon engedve, táncolnak és birkóznak a főemberekelőtt. (A magyarok elvonulása után ). . . megkérdezték Heribaldtól, hogyan tetszettek neki Sankt Gallen nagyszámú ellenségei:»Hát szólt a lehető legjobban. Higgyétek el nekem, nem em-lékszem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi

32


34/111

kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőségbenadtak. Amire ugyanis én azelőtt a mi hajthatatlan pincemeste-rünket alig tudtam megkérni, azok bőségesen adtak nekem, hakértem.«" Hát így emlékezett vissza a vidám magyar legényekreaz egykori szegény barát.

A rajzon román kori kéttornyú templomot ábrázoltam, s egyiktornyán látni a felkúszott magyart. Az ivóserlegből hörpintőharcos mellett egy húst rágó magyar. Heribald barát pedig BerdaJózsef költő barátom, aki nagyon szerette a „pogány tütüt" (azaza „kereszteletlen" bort) és a finom ételeket.

33

A H ÉT GYÁSZ MAGYAR állapotban, elválasztották őket feleségeiktől, gyermekeiktől, s


35/111

Mielőtt a Krónika szövegét megismernők, föl kell idéznünk azta föltevést, hogy a „7" nem jelent határozott számot, hanemmisztikus szám az emberiség történetében, és így a mienkben is.Szó esett erről már „hét" törzsünkkel kapcsolatban. Úgy látszik,ez a hetes szent szám az iszlám vallás egyik nagy hatású feleke-zetétől származott, és így a magyarság törökös rétegének emléke.Nos, olvassuk a Képes Krónikát:

„Megesett pedig Taksony idejében, hogy a magyarok seregeGallia felé szállt föl zsákmányok szerzéséért. Mikor ezek haza-térőben átkelve a Rajnán, három részre oszlottak, kettő becsületnélkül, (azaz vereséggel), egy becsülettel szállott le Magyar-országba. Ezt Szászföld hercege Eisenachnál, Türingia városá-nál hét magyart kivéve, mind leölte. Hetet pedig közülük meg-hagyva, füleiket levágva küldött Pannoniába. Menjetek úgy-

mond magyarjaitokhoz, s így beszéljétek el, hogy többé ne jöjjenek a gyötrelmek ezen helyér e... A fületlen hétmagyarrólpedig azért, mert élve visszatértek, s nem választották inkábba halált társaikkal, a község monda szerint oly ítéletet hozott,hogy minden vagyonukat elvesztették, úgy ingatlan, mint ingó

A X. századból származó és a gótikában átépített augsburgidóm. Tornyából látszik a Lech mezeje, tragikus végűcsatavesztésünk színhelye

állapotban, elválasztották őket feleségeiktől, gyermekeiktől, smezítláb, saru nélkül, magántulajdon nélkül hagyták őket. S min-dig együtt, sátorrólsátorra koldulva járatták őket, míg éltek."

Ezek után néhány szót a rajzokról. A győzelem után meg-csonkítva szélnek eresztett néhány hírvivő az egykori háborúkkegyetlen szokása volt a Nyugaton s a Keleten egyaránt. Egylovas ember számára még külön megalázás, ha gyalog engedikútnak: rajzomon ezt is igyekeztem érzékeltetni. Az öv a szabad-ság jelképe volt régen, a hét gyászmagyar ezért van övétől meg-fosztva. Viseletüket tekintve itt nem voltak gondjaim: a rongymindenütt rongy, s ez takarja kiaszott testüket.

Mi mondanivalója lehet ezzel kapcsolatban a történésznek?Először is az, hogy nem győztünk mindig, hanem néha bizonyalaposan megtiportak bennünket. A harc mindig kétesélyes, sazokból, akik azt hirdetik magukról, hogy mindig győztek, csaka nemzeti gőg beszél, s nem az igazság. De hát mik voltak azoka „kalandozó hadjáratok", amelyekből ezt a hét szerencsétlen

embert engedték haza? Nagy hadivállalkozások, de mindig vala-melyik nyugati hatalommal szövetségben. Úgy is magyarázhat- juk őket, hogy különféle uralkodók zsoldosként fogadták meg ahíres, kiváló katonai erényekkel ékes magyarok egyegy csapatát.Semmiképpen sem voltak ezek pusztán „rablóhadjáratok", mintahogyan ellenségeink és a magyar történészek egy része is tanítja.Nemrégen írt Vajay Szabolcs egy könyvet erről a kérdésről,melyből kiderül, hogy a magyar segédcsapatok csak átvonultaka szövetségesek területén, s csak az ellenség földjére érve kezdő-dött meg a verekedés, a dúlás, a fosztogatás. De hát abban az

időben így volt ez világszerte! Ma méltán nagyra becsüljüka dánokat, svédeket és norvégokat, ám őseik, a harcias vikingek,évenként végigrabolták egész NyugatEurópát, nem is beszélveaz orosz területekről. Más szemmel kell néznünk tehát a kalan-dozásokat, s akkor bontakozik ki előttünk vitézi virtusuk, hameggondoljuk: néhány ezer főnyi magyar lovas néha még Spa-nyolországot is „megjárta"!

34


36/111

Mindez azonban a „kalandozó" hadjáratoknak csak egyik oka volt. Újabban Földváry Gábor ötféle hadjáratot különböztetmeg: önvédelmi ütközetek a támadó ellen; a környező erők gyen-gítését szolgáló hadjáratok; a fentebb leírt nagyobb kalandozóhadjáratok, két nagy hadjárat a németrómai császárság meg

félemlítésére s végül kisebb hadjáratok adóbehajtás és zsákmá-nyolás okából.

Nos, az egyik ilyen kalandozó hadjárat nem győzelemmel vég-ződött, mint annyi más, hanem vereséggel, s ennek emlékét őr-zik a „gyászmagyarok".

35

G É Z A N A G Y F E J E D E L E M hoz adta férjhez. Egyegy lengyel vagy cseh fejedelem legfeljebb


37/111

Történelemírásunk egyik legrejtélyesebb alakja. Újabban egyreinkább teret hódít az a felismerés, hogy a mai magyar állam igazimegalapítója Géza volt, és fia, István király, voltaképpen az őmunkáját fejezte be. Tudvalevő, hogy István királyt SzentLászló alatt, 1083ban szentté avatták. Mármost történészeink

egy része úgy véli, hogy krónikásainknál akik szerzetesek vol-tak a szent király alakja homályba borította az apa érdemeit,s így Géza alakja elmosódottá vált. Vannak forrásaink, amelyek-

ben ő a magyar kereszténység első terjesztője, sőt maga is „szent".Hogy nem lehetett jelentéktelen, hétköznapi ember, arra sok jelutal, többek közt fia házassága. Tudvalevő, hogy a németrómaicsászári ház leányait csak egyenlő rangú királyi, fejedelmi sarjak

A Dunában talált aranyozott normann lándzsakiterített rajza

grófi rangú hölgyet kaphatott feleségül, míg a fiatal, még nemis teljesen keresztény magyar állam nagyfejedelme fia számáraa németrómai császár unokahúgát kérhette és kaphatta meg.Ez egymagában is azt jelentette, hogy Géza hatalma, állama erős volt, ő maga pedig egyenlő rangúnak számított a németrómaicsászárral. Nyilván belejátszott ebbe az Attilától való leszárma-zás, tehát az isteni küldetés, a turultól való újjászületés tudata is.De tekintve a németrómai diplomácia nagy valóságérzékét, ez-zel a házassággal voltaképpen az erős magyar államot ismerték el.

A frigy nyilván nem a későbbi István királynak szólt hiszen azilyen házasságokat akkor a szülők kötötték, a fiatalok megkérde-zése nélkül , a nász Géza hatalmának elismerése volt. Géza márkorábban megkeresztelkedett, és a keresztségben az István nevetkapta, megparancsolta a keresztelő Bruno püspöknek, hogy fiátis István névre keresztelje. (Az István Sztephanosz név amegkoszorúzottat, megkoronázottat jelenti. A katolikus egyház

tisztelt Istvánja a passaui püspökség védőszentje, a megkövezettőskeresztény vértanú volt.) Az esküvővel voltaképpen egy ha-talmi harc jutott időlegesen nyugvópontra: Kelet és Nyugat békéjét kötötte meg Géza ezzel a házassággal.

Nos, hogyan lehet mindezt rajzban kifejezni? Géza fejedelemtartásában öntudat, keménység van, tekintete messze néz.Sisakja prémjén a napkorong, hiszen tudjuk, a magyar kündüa törökös magyarságban a napot jelentette. Mellkasán az ember-fejes turul ugyanaz, amit Emese álmánál is láthattunk. Ennekképe ismétlődik a felálló gallérú ing varrottasaiban. Öve a hon-

foglalók kettős öve, kardja azonban már nyugati, hasonlít a prá-gai Szent Istvánkardhoz ami az Árpádok kincstárából kerültoda , hermelines palástja is nyugati mintájú. Előtte síkság, mö-götte hegyvidék. Így kíséreltem meg a rajz nyelvén kifejezni,hogy Géza határon állt, a régi és új közt. Van egy feltevésem,amely szerint első ezüstpénzeinket is amelyek felirata Stephanus rex (István király) GézaIstván verette. E pénzek betű

36


38/111

vetésében ugyanis vannak olyan jelek, amelyek a nagyszent-miklósi kincsen is megtalálhatók, méghozzá annak rovásírásúfelirataiban. Ez a csodálatos aranykincs (ma Bécsben őrzik) vala-melyik fejedelmünk tulajdona lehetett.

37

Akárhogyan is fogadjuk e kérdéseket, kétségtelen, hogy Gézafejedelmünk rakta le azokat az alapokat, amelyeken az Árpádokezeréves magyar állama felépült. Országukba beleépültek az itttalált onogurmagyarok, székelyek, varsányok és tárkányok is.

A KÖLTÖZ ÉS Szent László I. törvénykönyvének 19. fejezete: „Ha valamelyf l é lh á ő t l át á h l költö ik ü


39/111

Bár valljuk és tudjuk, hogy a magyar nép nem volt a szó szorosértelmében vett nomád nép, úgy látszik, egykét törzsében mégerősek voltak a nomád hagyományok. Egyik arab forrásunk ígyír erről: „Sátraik (boltos jurtjaik) vannak... és együtt vonulnaka sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhová is mennek, együtt

utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísé-rőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal." Ám ugyanaza forrás így folytatja: „A magyarok országa bővelkedik fákbanés vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van."

Általában kutatóink úgy tartják, hogy itt a téli és nyári szállá-sok közti évenkénti vándorlásról van szó. Ahogy az előbb idézetthonfoglalás kori arab forrás (Ibn Rószteh és Gardézi) mondja:„Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhozhúzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire, és

halászik. A téli tartózkodás ott alkalmasabb számukra." Talánilyenfajta költözködésre vonatkozik a több évszázaddal későbbi

falu népe, elhagyván az ő templomát, más helyre költözik, a püs-pök hatalma és a király parancsolata kényszerítse vissza oda,ahonnan eltávozott." Úgy látszik, hogy a magyar helynevek isőrzik effajta téli és nyári szállások emlékét. Így például GyörffyIstván megfigyelte, hogy a Tisza menti helynevek körülbelülegynapi járásföldre megismétlődnek a Mátra és a Bükk hegységtövében. Ugyanilyen megfigyeléseket tett Hóman Bálint a

Dunántúlon és Makkay László az erdélyi Mezőségen. Így tehátnem lehet tagadni, hogy bizonyos törzseinknek vagy nemzetsé-geinknek még itt, az új hazában is két szállása volt: a téli és anyári. Sőt újabban Györffy György feltételezi, hogy előkelőinkés fejedelmeink a folyók mentén rendszeresen váltogatták téli-nyári szálláshelyeiket.

A tavasz, amely a téli szállásról való felkerekedést jelentette,még ma is örömünnep a füves puszták népeinél. Cs. SebestyénKároly, a szegedi múzeum egykori kitűnő néprajzkutatója, a

következő költői szavakkal ír erről: „A hosszú tél után be-köszöntő tavasz az egyetlen igazán szép időszak a steppén, azigazi boldogság szaka. Csak az a kár, hogy igen rövid ideig tart.

Ahogy a melegebb idő elolvasztja a havat, kezd a fű hajtani, nemugyan pázsitosan, mint nálunk a réten vagy kaszálón, hanemcsomókban, de rövid idő alatt magasra nő. A steppevirágok mil-liói egyszerre nyílnak a langyos tavaszi levegőben... A nomádokköltői beszédének legszebb szava: A virágzó legelő. Mindazt,ami kedves nekik, hőseiket, kedvenc lovaikat és a fiatal leányo-kat, mikor menyasszonyi díszben vannak, virágzó legelőnek

mondják."Ha most egy pillanatra magunk elé képzeljük az úgynevezett

perzsaszőnyegek csodás virágdíszét (ezek nagyrészt nomád sző-nyegek), eszünkbe jut, hogy ezek voltaképpen a tavaszt idézhet-ték meg a jurtákba, otthonokba.

A költözködésnek természetesen megvoltak a törvényei, ame-lyeket nagyrészt az állatok természete szabott meg. Elöl mentek

38


40/111

a ménesek, aztán a szarvasmarhák, végül a legelőt szinte kitépőés bepiszkító juhnyájak. Ezek az évenkénti költözések egyúttalnagyszerű „hadgyakorlatok" voltak a Kárpátmedencébe átköl-töző törzsek számára. Az a körülmény ugyanis, hogy honfoglaláskori temetőinkben nagyjából azonos számban vannak a nők és

39

férfiak, s mindkettő viselete keleti jellegű, bizonyossá teszi, hogya „besenyő vereség", asszonyaink, gyermekeink elrablása, ki-sebbfajta rajtaütés lehetett csupán, hiszen a X. században mártudunk közös besenyőtürk (azaz besenyőmagyar) hadjárat-ról is.

A J U R T A F E L Á L L Í T Á S A ezeknek a keregéknek... száma szerint ítélik meg, amelyeknekhossza kiegyenesítve 3 4 méter A rendes jurt négykeregés


41/111

Géza fejedelmünk rajzán a kerek nemezsátor, a jurta jelképeztea múltat. A jurta évszázadok, évezredek alatt kialakult építmény,a népi tapasztalatok csodája. Olyan épület, amelynek alaprajzanagyobbra vagy kisebbre, magassága alacsonyabbra vagy maga-sabbra vehető. Kör alakú rácsfalból és föléje emelt dorongkupo-

lából áll. Leírásakor Almásy Györgyre és a múlt században Ázsiában dolgozó Vilhelm Radlov orosz akadémikusra hagyat-kozunk. Lássuk előbb Almásynak a kirgizeknél, kalmüköknél éstürkméneknél szerzett tapasztalatait: „A jurt felállítása alkalmá-

val először a »kerege« nevezetű kerek rácsfalakat állítják fel, ame-lyek a gólyaorr módjára összerótt, szíjakkal összekötözött lécecskékből állnak. Ezeket egyszerűen a földre állítják, egymássalösszekötik, s a fal két összehozott végét a négy durva deszkábólösszerótt ajtókerettel fogják egybe. A jurt nagyságát rendszerint

Az altáji jurta belsejének beosztása(Radlov nyomán)

hossza kiegyenesítve 34 méter. A rendes jurt négykeregés...kerülete 1214 méter, átmérője pedig 45 méter, de vannak ezek-nél jelentékenyen nagyobb jurtok is... Ha a keregék már ren-desen körben fel vannak állítva, akkor felső végük sekély behaj-lásán keresztül kötéllel szilárd gyűrűvé kötözik össze. Ezutánhosszú doronggal valami 1,52 átmérőjű fagyűrűt emelnek felkellő magasságra, mert ez lesz a sátor tetejének befejezése s egy

szersmint a füst kieresztésére szolgáló nyílás... külső pereménlyukak vannak, amelyekbe hosszú, tető alakban meggörbítettpóznák hegyes végét dugják, s ezeken nyugszik a nemezfedél. Alsó végük át van lyukasztva, s ezen keresztül húznak kecske-szőrből készült tarka zsinórdarabokat, amelyekkel a keregebotokkereszteződésének helyén, ott, ahol két ilyen bot keresztezi egy-mást, odakötözik őket. A négykhanátos jurtnak mintegy 6070póznája van. Ha a favázat, amely valami óriási madárkalitkáhozhasonlít, felállították, akkor csak a sajátságosan szabott és meg-felelően összevarrt nemeztakarókat húzzák rá, s azzal a ház ké-szen van... Alig tíz perc alatt tökéletesen készen áll a jurt, ha-csak elég női kéz dolgozhatik a felállításán. Mert mint mindenmunkát, úgy a jurt felállítását is a nők végzik..." (Almásy követ-kezetesen jurtot írt.)

Ez a jurta pompás lakás. Csöppet sem kezdetlegesebb az épí-tett háznál, inkább tökéletesebb. A honfoglaló magyarok jurtái-nak nyomát sorozatban találtam meg a felgyői (Csongrád megye)honfoglalás kori faluásatásomon. Nemezsátrainkról megemlé-keznek az arab írók is. Al Bekri azonban megemlíti kunyhóinkat

is, amidőn így jellemez minket: „A nép kunyhókban és sátrak- ban lakik, követve az eső hullását s a fű sarjadását."

A jurtában az élet szabályozottan folyt, erről bőséges híradástkapunk Radlov akadémikustól. Középen állt a tűzhely, s egésznap égett a tűz. Ha a jurtát az ajtótól számítva négy nagy, nagy- jából egyforma körcikkre osztjuk, akkor megkapjuk a bennefolyt élet egész rendszerét. Az ajtóval szemben, a tűzhely mögött

40


42/111

van a családfő helye. A körnek a családfőtől jobbra eső része aférfiaké, a balra eső pedig a nőké. Közvetlenül a családfő jobbján van a tisztelethely. A jurta férfioldalán vannak felfüggesztvemindazon tárgyak, amelyek a férfiember munkájához szüksége-sek: puskák, töltény táskák, fékek, szíjak, nyergek, terhelő nyer

gek, korbácsok és így tovább. A nők oldalán pedig azok a holmiktalálhatók, amelyek az asszonynépet szolgálják: az asszonyoklovaglófelszerelése, gazdasági és konyhaszerszámok, edények,kannák, facsészék, őrlőkövek, nagy tömlők a kumisz tárolására,a kisgyermek bölcsője stb.

41

A F ÖL DK U N Y H Ó ugyanis sikerült kimutatnom a föld fölé emelt épületekből aboronaházat a vert falú házat a téglaházat és a jurtát! A régi


43/111

Régészeink jó ideig csak honfoglalás kori és Árpádkori föld-kunyhókat tártak fel, s azt tanították: ez volt eleink lakása.Magyarázattal tartozunk, hogy miért változott meg az utóbbiidőben éppen felgyői ásatásaim révén ez a kép. Az olvasónakmost kis időre egy kissé régésznek is kell lennie, hogy megértse,

miről van szó.Hogyan történtek az ásatások, úgyszólván mind a mai napig?

Úgy, hogy a területről letisztították a termőföldet, s alatta elő- bukkant a bolygatatlan talaj. Mármost ha egykor ebbe a talajbasírt, házat, netán szemétgödröt ástak, akkor annak foltja szépenkirajzolódott, mert a töltelék, bemosódott föld más színű volt,mint a bolygatatlan talaj. Ezután a régésznek már nem volt másdolga, mint óvatosan, szakszerűen kiásni a foltokat, megtalálván bennük a csontvázat, a házat, a szemét vagy a gabonatároló göd-

röt, egyszóval mindent, amit egykor beástak a földbe. S amitnem ástak be, hanem a föld felszínére építettek? Az jó ideig teljesen eltűnt a régészeti kutatás elől, legfeljebb csak sejtették,hogy a földkunyhók között föld feletti házak is állhattak. E tekin-tetben a döntő fordulatot felgyői ásatásaim hozták meg. Felgyőn

Egy földkunyhó alaprajza(Méri István ásatása nyomán)

boronaházat, a vert falú házat, a téglaházat és a jurtát! A régifalu tehát sokfajta házával inkább mai falvainkra hasonlított,mint a putrifalura.

Ezek a földbe ásott házak nem voltak nagyok, csak 23 x 34méteresek, s bennük rendszerint a bejárattal szemben állt a tűz-hely. Ezt vagy megépítették kőből és agyagból, vagy pedig mé-

lyen bevájták a földbe. Ebben fűtöttek, főztek. Sajnos, nem tud-tuk még megfigyelni, hogy volte füstelvezetője, vagy a füst aházon keresztül, a mennyezet nélküli tetőn át távozott. Újabbanarra gondoltam, hogy voltaképpen nem is lakóházak voltak ezek,hanem amolyan nyári konyhák, amilyent még ma is megfigyel-hetünk például a Székelyföldön s másutt is. Akárhogyan is néz-zük, ezeknek a földbe ásott, szegényes putriknak elterjedésesehogyan sem fedi azt, amit a magyarságról tudunk, ugyanismessze túllépi a magyar nyelvhatárt, és inkább középkelet-európai házforma.

Lehetséges, hogy nem néphez kötődik, hanem általában a sze-génysorhoz, s talán a földműveléshez. Ugyanis Bóna István haj-szálra ilyen házakat ásott ki Pentelén az avar korból! A házak-

ban talált „munkagödrök" talán függőleges szövőszék helyei vol-tak, s a gödrök arra szolgáltak, hogy a szövő asszony kényelme-sen elhelyezze bennük a lábát. Ez a vélemény ma általános, deellene lehetne vetni, hogy a szövőszék ilyenformán teljes homály- ban, sötétségben állt, távol az ajtótól, amely nyilván az egyetlenfényforrás volt. Hogy lehetett így dolgozni rajta? Még valamitel kell mondanom: honfoglaláskorunk és Árpádkorunk jelleg-

zetes edénye, a 1015 literes cserépbogrács nem fér be a tűzhelynyílásán, kellett hogy legyenek tehát szabad tűzhelyek is, ame-lyeken szolgafára felfüggesztve főztek a bográcsokban (ahogyanezt a 81. oldalon láthatjuk).

Ilyen földbe ásott házat amelynek ez a rajz a belsejét mu-tatja több rajzomon is láthatunk, például a nyergesmester hátamögött, a kislányok játéka is ilyen ház előtt folyt stb.

42


44/111

Még valamit honfoglalás kori falunkról, amelyre tehát nema földkunyhók jellemzők: sok bennük a malomkőtöredék, amia földművelés elterjedésére mutat.

A házak körül mély árkok és sáncok határolták el a „kertet",úgy kell elképzelnünk, hogy ami ma léckerítés, az akkor földsánc

volt. Egyegy falu nagy kiterjedésűnek látszik, Felgyő példáulmintegy 800 x 400 méteren terült el.

Az állatcsontok és a gabonamaradványok nagyjából olyas-fajta falusi életről vallanak, mint a múlt századi Magyarorszá-gon.

43

A F I Ú K J Á T É K A nyoma nem marad a sírokban. Vannak azonban gyermekjáté-kaink, amelyek úgy látszik ebből a korból őrződtek meg.


45/111

Feltűnő dolog, hogy a népvándorláskor gyermeksírjaiban csakelvétve találunk játékot, a honfoglaló magyarok gyermeksírjaibólpedig eddig egyáltalán nem került elő játékszer. Ez nem lehet véletlen, s valóban, ha a keleti népek társadalmát tanulmányoz-zuk, megtaláljuk a magyarázatot. A sokszor idézett AlmásyGyörgytől tudjuk, hogy a nomád gyermekeknek nincsen játék-szerük, játékaik is csak mintegy gyakorlatok a felnőttek munkái-hoz. Csak a legkisebb gyermek aki éppen most hagyta el a bölcsőt, s alig tud görbe kis lábán megállni játszik egyszerű birkacsontokkal, leginkább kerek térdkalácsokkal. Ha ezen a kor-szakon túl van, már bárányok és birkák bekergetésével, nyereg-gyakorlatokkal, az ostorral és pányvával való bánással és birkó-zással készül hivatására. A fiú életének legnagyobb fordulója alovasítás. Erre hároméves kora táján kerül sor, nagy ünnepsé-

gekkel. Azontúl gyermeknyeregben tölti élete nagy részét, és gyermek-íjából nyilaz egerekre, ürgékre. Mindennek természetesen semmi

kaink, amelyek úgy látszik ebből a korból őrződtek meg.Édesapám néhai László Gyula gyűjtéséből mutatok be kétilyent, s ezek közül az egyiket megrajzoltam. A XVI. századbólértesülünk arról, hogy a kiskunsági pásztorok keményfából fara-gott, lábhosszúságú cöveket használtak verekedéskor. Ennekemlékét őrzi nyelvünk „megcüvekelés" szava. Bátky Zsigmondnéprajzkutatónk felteszi, hogy ez a cövek elsősorban hajítófegy

ver volt, aminthogy a kanászbalta sem csak vágó, hanem hajítófegyver is. Nos, édesapám egy tyukodi (Szatmár megye) gyer-mekjátékot írt le, amelyik éppen arra való, hogy a cövek kezelésétmegtanulják. A legénykék egy sorban, egymástól 56 métertávolságra állnak fel. Egy vezér eldobja a sor előtt a célfát (kar-

vastagságú buzogányforma), s a legénykéknek a repülő célfát2530 cm hosszú hajítófával kell eltalálniok. Aki eltalálja, az lépa vezér helyébe, s így tovább. (A játék emlékét őrzi a magyarszólásmondás: nem ér egy hajítófát sem.) A kirgizek és más pusz-

tai népek is használják a hajítófát (kelevézt). Almásy írja, hogygyökérgörcsből faragják. A karakirgizek 3040 lépésről bizto-san ejtik el vele a mormotát, s még a repülő madarat, példáula fácánt is képesek eltalálni. Könnyen lehet, hogy a tyukodigyerekjáték éppen ezt az ősi vadászmódot őrizte meg évszázadokmúltán is.

Hasonló játékot írt le édesapám gyermekkorából, a múlt szá-zad vége tájáról, a Székelyföldről. Tavasszal a fiúk kimentek arétre. Fűzfából íjat, nyílvesszőket készítettek, s aztán egymássalszemben két sorban felálltak. A vezér a középtengely egyik, a

soroktól távolabbi pontján állt, és mókázással, beszéddel igye-kezett a fiúk figyelmét elterelni, s aztán hirtelen kilőtte nyilát. Aki röptében eltalálta, a vezér helyébe lépett.

Mindkét játék a későbbi vadász, harcos legény nevelését szol-gálta, így ránk is érvényes, amit Almásy a nomádokról írt. De afiúk részt vettek azokban a játékokban is, amelyeknek leírását akövetkező oldalakon találjuk.

44


46/111

Nem kétséges, hogy mindazokat a foglalkozásokat, amelyekete könyvből megismerünk, gyermeki módon utánozták a serdülőksuhancok. Lehetett, aki nyerget, aki íjat készített, aki csap-dát a madaraknak, apró vadaknak. Utánozhatták a legények

versengését, birkózását, lóvers

Laszlo Gyula - 50 Rajz a Honfoglalokrol

Documents

Transcript of Laszlo Gyula - 50 Rajz a Honfoglalokrol