Szekernyés János

SZÉKELY LÁSZLÓ

© Szekernyés János, 2002© Asociaţia Femeilor Maghiare din Timioara, 2002

Székely László műépítész születésének 125. évfordulója tiszteletére az albumot kiadja a Temesvári Magyar NőszövetségAlbum editat de Asociaţia Femeilor Maghiare din Timioara cu ocazia împlinirii a 125 de ani de la naterea arhitectului László Székely

Album published by the Association of the Hungarian Women of Temeswar on the occasion of architect László Székely’ s 125th birthday anniversary

A könyv megjelenését támogatták:Apariţia volumului a fost susţinut de:

e volume’s publication was supported by:

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (Magyarország) Ministerul Patrimoniului Cultural Naţional (Ungaria)

e Ministry of Cultural Heritage (Hungary)

Temesvár Megyei Jogú Város ÖnkormányzataConsiliul Local al Municipiului Timioara

e City Council of Temeswar

Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakkollégiuma (Magyarország)Programul de Bază pentru Cultura Naţională – Colegiul de Artă Fotografică (Ungaria)e Photographic Art College of the National Cultural Fund (Hungary)

Temes Megyei ÖnkormányzatConsiliul Judeţean Timie Timi District Council

Szórvány Alapítvány (Temesvár)Fundaţia Diaspora (Timioara)

e Diaspora Foundation (Temeswar)

Szeged Megyei Jogú Város Határontúli és Nemzetiségi Kapcsolataiért Közalapítvány (Magyarország)Fundaţia Publică pentru Relaţiile Transfrontaliere i Interetnice al municipiului Szeged (Ungaria)

e Szeged Public Foundation for Transfrontier and Interethnic Relations (Hungary)

ISBN 973-8045-39-8

SZÉKELY LÁSZLÓ

Kolozsvár – Cluj – Klausenburg

S J

Felelős kiadó – Editor responsabil – Responsible publisher: Szerkesztő – Redactor – Editor:

S E,a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke

preedintele Asociaţiei Femeilor Maghiare din TimioaraPresident of the Association of the Hungarian Women of Temeswar

Fényképek – Fotografii – Photos: arh. H B, arh. M B

Grafikai szerkesztő – Concepţia grafică – Graphic design: C ITipográfia – Concepţie tipografică – Tipography: K A

Fordítók – Traducători – Translators :

román – român – Romanian: S J angol – engleză – English: S. D H

Angol nyelvű képfeliratok – Textele clieu în limba engleză – English captions: T M

A fordításokat lektorálta – Traducerile au fost lectorate – e translations have been scrutinized by:

román – română – Romanian: I A angol – engleză – English: J I

Korrektúra – Corectură – Proof-sheet:

magyar – maghiară – Hungarian: L Iromán – română – Romanian: S U M

angol – engleză – English: J I

Számítógépes javítás – Corectură pe computer – Corrector on computer: S. D M

Székely László

-

A VÁROSÉPÍTŐ SZÉKELY LÁSZLÓ

Székely László (1877–1934), vitathatatlanul, Temesvár építé-szetének legmarkánsabb, legkiemelkedőbb alkotóegyénisége. Pályájának legtermékenyebb szakasza a XX. század első évtizedeire esett, arra a moz-galmas időszakra, amelyben a Béga-parti település több egymástól távol-eső negyedből lenyűgözően feszes iramban korszerű nagyvárossá szerve-sült, és erőteljes, látványos fejlődésnek lendült. A XVIII. században épült Vauban-rendszerű téglavár falainak lebontásával, az erődítmény hadászati rendeltetésének feladásával és megszüntetésével, a vársáncok betömésével, a vársík kiparcellázásának és beépítésének engedélyezésével a város több évtizedes instanciázás, kérvényezgetés és kitartó, okos érvelés eredménye-ként végre megszabadult attól a béklyótól, amely gyarapodását, természe-tes kibontakozását hosszú évtizedeken át gátolta, makacsul visszavetette. A város műszaki hivatalának vezetője, Szilárd Emil főmérnök többek között azzal érvelve javasolta 1902-ben a műépítészi állás létesítését a tör-vényhatósági bizottságnak illetve a szabad királyi város közgyűlésének, hogy Temesvár előreláthatólag monumentális köz- és magánépületekkel fog benépesülni, s megkülönböztetett gondot kell majd fordítani arra, hogy az új épületek esztétikai és művészeti szempontból is maradékta-lanul megfeleljenek a modern kor, a haladás, a lendületes kibontakozás kívánalmainak és követelményeinek. Miután az ésszerű indítványt a váro-si közgyűlés elfogadta, Telbisz Károly polgármester a vársáncok műszaki vizsgálatára felkért szakértői bizottság tagjaként Temesvárott többször is megforduló Czigler Győző műépítész ajánlására a mindössze 26 esztendős Székely Lászlót hívta meg a felelősségteljes állásra. Választása rendkívül szerencsésnek és üdvösnek bizonyult. Temesvár a XX. század első éveiben az egész Európát átölelő nagy építkezési láz közepette kezdett ténylegesen korszerű nagyvárossá növekedni, lendületesen terebélyesedni és új, friss és tetszetős urbanisztikai arculatot ölteni. A várgyűrű szorításából kiszaba-dult katonaváros sietett minél gyorsabban kivetkőzni egyrészt szembeöt-lően osztrákos, másrészt meg erősen kopott, vedlett, sivár – művészietlen

– uniformisából, s hatalmas léptekkel indult el a modernizálódás, az újjá-születés, a gyarapodás, az átformálódás, a mélyreható megújulás útján. Nemcsak jelentős, tekintélyes és korszerű, hanem szép és mutatós várossá is kívánt rangosulni. A városi műépítészre várt az a komoly és sokrétű fela-dat, hogy érvényesítse, maradéktalanul megvalósítsa és élettel töltse meg az Ybl Lajos és Kovács Sebestény Aladár által kidolgozott városrendezési terveket, amelyeket Szesztay László 1910-ben átdolgozott, bizonyos fokig módosított. A városgazdák távlatilag Temesvárt a „kontinens egyik leg-szebb és legegészségesebb városává” kívánták fejleszteni. A korszerű köz- és magánépületek sokaságára, tömött és mutatós soraira várt a régi és az újonnan nyitott utcák, sugárutak és közterek frissen kijelölt és megrajzolt dús hálózata. A város műépítészére egyrészt a komoly, nagyhorderejű ter-vezési feladatok özöne hárult, ugyanakkor szakértőként részt vett minden jelentősebb városfejlesztési döntés előkészítésében és meghozatalában, más-részt elbírálta s jóváhagyta a műépítész-társai által elkészített és benyújtott

Székely László szülei: Székely Mihály (1849–1905) és Mados Zsuzsanna (1858–1930)

Părinţii architectului László Székely: Mihály Székely (1849–1905) i mama Zsuzsanna Mados (1858–1930)

Architect László Székely’s parents: Mihály Székely (1849–1905) and Zsuzsanna Mados (1858–1930)

terveket. Felelős hivatali beosztásánál fogva és káprázatosan termékeny ter-vezői tevékenysége révén tulajdonképpen Székely László formálta s alakí-totta ki, határozta meg évszázadokra szólóan Temesvár városképét, archi-tekturális arculatát. A pályája során tervezett köz- és magánépületek nélkül – amelyek közül jó néhány emblematikus súlyt és jelentőséget ka-pott –, a Bánság fővárosa nem úgy festene és nézne ki, nem azt a látványt és összképet mutatná, amelyet napjainkban ismerünk. Székely László – a szó konkrét és átvitt értelmében is – valósággal beleépítette magát Temes-vár épületeibe valamint a XX. század építészete egészébe. Szakértelmét, ideje jelentős hányadát, alkotói leleményét és energiáját a Temesköz gaz-dasági, közigazgatási és szellemi központjának a szolgálatába állította. Tervezőépítészként a nagy kezdeményezők, a sikeres úttörők s a higgadt, kifinomult betetőzők sorába tartozott.

Székely László 1877. augusztus 3-án Nagyszalontán született Székely Mihály okleves építőmester, építkezési vállalkozó és Mados Zsuzsanna gyer-mekeként. A hétgyermekes, kálvinista család ősei a Bocskai István erdélyi fejedelem által 1605-ben megnemesített hajdúk sorából kerültek ki. Temesvár első műépítészének nagyapja s korábbi felmenői a hajdúváros nemzetes urai közé tartoztak. Székely Mihály hosszabb időn át Nagysza-lontán, majd pedig Budapesten gyakorolta és kamatoztatta tanult mester-ségét. Vállalkozóként, pallérként több, napjainkban is álló épületet emelt Bihar megyében illetve Magyarország fővárosában. Középiskolai tanulmá-nyainak első négy osztályát Székely László szülővárosa református algim-náziumában végezte. Iglón járt az ötödikbe, a gimnázium utolsó három osztályát pedig Máramarosszigeten, a Református Kollégiumban abszol-válta, amelynek a költő Arany János meghitt barátja, az ugyancsak nagy-szalontai születésű Szilágyi István volt az igazgatója. Az érettségi vizsga sikeres letétele után a budapesti Királyi József Műegyetem építészeti kará-ra iratkozott be, ahol a dékán Pecz Samu (1854–1922) mellett többek között Czigler Győző (1850–1905), Hauszmann Alajos (1847–1926) és Schulek Frigyes (1841–1919) tanította a köz- és magánépítészet tervezése szaktárgyat. Negyedéven, amikor a hallgatóknak jogukban állt mestert

választani, Székely László a reneszánsz- és a barokk-kor építészetét előadó Hauszmann Alajos növendéke lett. A budai királyi várpalotát tervező Hauszmann Alajos nem tartozott a túlságosan szigorú professzorok sorá-ba. Nagy népszerűségnek örvendett épp ezért az építészjelöltek körében.

„Kellemes hangú, értelmes, jó előadó volt”, aki bőséges ismeretanyaggal vértezte fel tanítványait. Miként Kós Károly megjegyezte: „rutinosan, ízlésesen, precízen, flottan rajzolt a táblára”. Korának egyik élenjáró, felka-pott, jó összeköttetésekkel rendelkező, sokat kereső építésze volt. Népes magántervezőirodát tartott fenn és vezetett, mivel rengeteg munkát, meg-bízatást kapott és vállalt. A magyar építőművészet megújítását, nemzeti jellegének megerősítését célzó mozgalomban Hauszmann Alajos nézeteit

Csoportkép. A nagyszalontai községi elemi iskola tanulóiFotografie de grup. Elevii colii elementare comunale din SalontaGroup photography. e pupils of the Elementary School in Salonta

írásban is megfogalmazva és kifejtve azt az álláspontot és irányzatot kép-viselte és támogatta, amely azt vallotta és hirdette, hogy a népies művészet gazdag tárházának kimerítése, kamatoztatása mellett a középkori műemlé-kek szellemiségére, formakincsére kell támaszkodnia a kialakuló új ma-gyar architektúrának. Növendékeit is a középkori magyar építészet fel-lelhető emlékeinek beható és alapos tanulmányozására buzdította és ösztönözte. Másrészt unos-untalan arra intette és figyelmeztette hallgatóit,

hogy az építészet egyedüli nemes anyaga a kő, hogy lehetőleg természetes anyagokból formálják meg tervezendő épületeik homlokzatát. Hauszmann Alajos valamint az angol preraffaeliták a középkori építészet jelentőségét, a művészetek egyetemességét valamint a természetes anyagok primátusát valló és hangsúlyozó tanítása erőteljesen rányomta bélyegét Székely László későbbi stílustörekvéseire, fokozatosan kikristályosuló egyéni formanyel-vére. A gyakorlati főtárgyak közül a középítéstant Tandor Ottó, az alkal-mazott szilárdságtant Czakó Adolf oktatta. Az alakrajzot Háry Gyula, a mintázást Maróti R. Géza, az akvarellt Rauscher Lajos, az esztétikát pedig Alexander Bernát adta elő. Egyetemistaként Székely László 1897. október 15-től 1898 februárjáig Sopron szabad királyi város háromszögesítési, fel-mérési és lejtmérési vállalatánál mérnöki beosztásban dolgozott, s „meg-bízható pontossággal és lelkiismeretes szorgalommal” látta el feladatait. Utolsó nyári vakációjában, 1899 júniusától szeptemberéig pedig a buda-pesti Grünfeld Testvérek és Schiffer cég alkalmazottjaként a káposztásme-gyeri vízmű építőtelepén dolgozott „szorgalmat és szakértelmet tanúsítva”. Jelesebb és tehetségesebb évfolyamtársaival – Vágó Józseffel, Szőts Imrével, Fritz-Láczai Oszkárral, Fiala Gézával, Vadász Pállal stb. – együtt Székely László 1900-ban diplomázott a budapesti műegyetemen. A szigorlati bizottságok előtt matematikából, mechanikából, kémiai technológiából, technikai fizikából, középítéstanból, építészettörténetből és építésterve-zésből vizsgázott sikeresen, kiváló eredménnyel. Az építész-oklevél meg-szerzése után, mint egyik legjobb végzős hallgatóját a tekintélyes felsőfokú tanintézet állami ösztöndíjjal tanulmányútra küldte Olaszországba, ahol a lenyűgöző és nagyszerű itáliai építészet római, firenzei s lombardiai emlé-keit vette alaposabban szemügyre, tanulmányozta testközelből módszere-sen és behatóan. Megszilárdult benne a középkori építészet értékei, formai megoldásai iránti vonzalom és tisztelet.

Hazatérte után Székely Lászlót Czigler Győző műegyetemi tanár hívta meg budapesti magántervezőirodájába munkatársnak, asszisztensnek. 1900. július 1-től 1903 márciusáig maradt a Kereskedelmi Akadémia, az Országos Kaszinó, a Központi Statisztikai Hivatal, a Széchenyi-fürdő s

Székely László évfolyamtársai körében a József MűegyetemenLászló Székely în mijlocul colegilor de an de la Politehnica „József“ din BudapestaLászló Székely among his classmates at the „József“ Technological University in Budapest

még vagy 60 jelentősebb épület tervezőjének alkalmazásában. A népes ter-vezőirodában együtt dolgozott, többek között, Dvorák Ede műépítésszel. Az irodában részletterveket, költségvetési számításokat és kisebb terveket készített. Építésvezetőként pedig az országos vegykísérleti, állatélettani, vetőmag-vizsgáló állomások valamint az Erzsébet Királyné Tüdőbeteg Szanatórium és a Központi Szülészeti Kísérleti Állomás építkezéseit irányí-totta és felügyelte pályája kezdeti korszakában Székely László. Budapesten szüleivel együtt a VII. kerületben, a Nefelejcs utca 8. szám alatt lakott,

innen járt be naponta Czigler Győző tervezőirodájába, ahol mind a ter-vezésben, mind az építkezések gyakorlati vezetésében „önálló gondolko-dást, kiváló ügyességet, gyors intézőképességet és rendkívüli megbízhatósá-got tanúsított”. Budapesten 1902. április 5-én kötött házasságot Bányász Mária Erzsébettel, Bányász Mihály posta- es távirdatiszt és Kovács Janka 21 éves hajadonlányával, akitől aztán nyolcévi együttélés után 1910. novem-ber 14-én Temesváron törvényesen elvált. Másodjára 1912. július 16-án a Béga-parti városban nősült, amikor is Lichtscheindl Viola kisasszonyt, dr. Lichtscheindl Gézának, a Városi Kórház igazgató-főorvosának a lányát vezette az anyakönyvvezető elé. Egyházilag Szabolcska Mihály, a reformá-tus költő-pap adta össze a házaspárt.

Czigler Győző tökéletesen meg volt elégedve a pályakezdő, fiatal építész munkájával. Mikor a műépítészi állás rendszeresítését eldöntő Temesvár polgármestere, Telbisz Károly megkereste s konkrét ajánlatot kért tőle a nagy horderejű műépítészeti és urbanisztikai feladatok elvégzésére alkal-mas, felkészült, rátermett szakember személyére vonatkozóan, az Aradon született kiváló műépítész és műegyetemi tanár nyomban asszisztensét, Székely Lászlót javasolta, akit alaposan képzett, megfelelő gyakorlati isme-retekkel rendelkező, önálló feladatok megoldására is alkalmas építészként jellemzett. Tanácsára hívta meg Temesvár városa Székely Lászlót a frissi-ben létesített műépítészi állásra. Székely László a felajánlott állás elfoga-dását és elfoglalását a magángyakorlat megengedésének feltételéhez kötöt-te, mivel nem akart közönséges közhivatalnokká süllyedni, degradálódni. Kérését, kikötéseit a város méltányolta és teljesítette, így Temesvárra kerü-lése első esztendejétől privát tervezési és építési irodát is fenntartott. A város sorrendben legelső műépítészének kinevezési okmányát Temes vár-megye és Temesvár főispánjaként Molnár Viktor írta alá, javadalmazását 1903. április 1-től kezdődőleg évi 2800 korona fizetésben és 600 korona lakbérpótlékban állapítva meg. Székely László 1903. április 8-án tette le Temesváron a hivatali esküt. Gyakorlatilag hivatalba lépésének első nap-jától kezdve lázas, feszes tempójú, de ugyanakkor roppant körültekintő és céltudatos tevékenységbe kezdett. Nem riadt meg a feladatok hatalmas

Székely László leckekönyveCarnetul de student al lui László SzékelyLászló Székely’s student card

tömegétől, összetettségétől és sokrétűségétől. Példás szorgalommal, lanka-datlan kitartással dolgozott városházi hivatalában s magántervező-irodájá-ban is, amelyet nem sok idő múltán a Püspök úton (ma: Mihai Viteazul sugárút) épített fel és rendezett be (64.)*. Tehetsége, rátermettsége, szak-tudása és alapos felkészültsége már első Temesvárra tervezett épületeiben pregnánsan megmutatkozott. Valósággal elhalmozták a komoly, nagyhord-erejű, igényes megbízatások és feladatok szerteágazó tömegével. Nem sza-kosodhatott pusztán az architektúra egyetlen, a szívéhez közelebb álló műfajára vagy ágazatára. Középületeket, iskolákat, szanatóriumokat, ipa-ri létesítményeket, bérpalotákat, családi villákat és magánházakat egya-ránt tervezett. A sokoldalú, a találékony és a gazdag szaktudású építészek sorába tartozott.

A város műszaki osztályának munkatársaként hivatalból véleményezte és jóváhagyta a budapesti és temesvári műépítész-társai által temesvári meg-rendelésre készített épületterveket. Nemcsak a maga által tervezett és felé-pített edifíciumokkal határozta meg Temesvár architekturális arculatát, utcaképét, hanem azon jellegzetes létesítmények által is, amelyeknek ter-veit, elhelyezését és felépítését az évek során támogatta, felkarolta és jóvá-hagyta. Munkásságában mindenkor azt az alapelvet követte és érvényesí-tette, amely szerint minden épületnek mondanivalója kell legyen azok számára, akik benne laknak vagy dolgoznak valamint azok számára is, akik elhaladnak előtte vagy mellette. Szakértőként közel két évtizeden át tevékenyen részt vett az alkalmi meg az állandó jelleggel működő műszaki bizottságok munkájában. Több nagyobb szabású helyi érdekű és országos rangú rendezvényen, tanácskozáson és összejövetelen képviselte Temesvár városát.

Temesvárra kerülése után nem sokkal Székely Lászlónak egy roppant nehéz és bonyolult szakmai feladattal kellett megbirkóznia: ki kellett dol-goznia, el kellett készítenie a Városi Közvágóhíd (4.) terveit. A Bánság közigazgatási, gazdasági és szellemi központjának korábban nem volt vágó-

hídja, a vágómarhák, a disznók, a juhok stb. levágását és feldolgozását a magánmészárszékek önállóan végezték. A város lakosságának nagyiramú gyarapodása, a XX. század közegészségügyi és higiéniai követelményei egyaránt szükségessé tették egy nagykapacitású, korszerű vágóhíd felállí-tását. Több éven át ismételten szerepelt a városi közgyűlések napirendjén a közvágóhíd felépítésének ügye és kérdése, amelynek haladéktalan meg-oldására az állategészségügyi tisztiorvosi szolgálat felállításáról hozott törvény rendelkezései is kötelezték a várost. Székely László műépítész ter-vei alapján 1904-ben láttak hozzá az Erzsébetváros és a Gyárváros közöt-ti szabad, beépítetlen területen a 11 épületből álló közvágóhíd felépítésé-hez, amely mind elhelyezése, belső tagoltsága, mind méretei és berendezése tekintetében tökéletesen megfelelt a korszerű technika és vágóipar köve-telményeinek. A tervek kidolgozásakor, véglegesítésekor Székely László

Fiatalkori arcképPortret din tinereţee young architect

* Zárójelben az említett, a tárgyalt épületek albumbeli száma szerepel.

számára főként az újabbkeletű németországi vágóhidak szolgáltak minta-ként, követendő modellként. A vágóhíd csarnokai, iroda- és melléképüle-tei mintegy 37 000 négyzetméteren terültek el. A nagy- és kisállatok vágására egy 48 méter hosszú, 16 méter széles és 8 méter magas csarnok szolgált, amelynek padlóját s 2,5 méteres magasságban az oldalfalait köny-nyen lemosható kerámialapok borították. A világos és jól szellőző csarnok-ban elegendő számú lefolyó vezette el a szennyvizet. A húsok mozgatását, szállítását függesztett síneken gördülő kampók biztosították. A csarnokot fedett folyosó kötötte össze a jégkamrával. A kijáratnál függesztett mérleg mérte a kampókra akasztott húsdarabok pontos súlyát. Megfelelő számú

mészárossal egy hatórás műszakban 120 szarvasmarha, 240 borjú, 250 juh és 500 bárány levágását s alapfokú feldolgozását biztosította a csarnok. Hasonló méretű külön csarnokban vágták le a sertéseket, egy műszakban átlagosan 270-et. A beszerelt műszaki berendezések és eszközök a sertések vágásának specifikus kívánalmaihoz igazodtak: a függesztett síneken csú-szó kampók mellett mozgódaruk tették könnyebbé a leszúrt állatok moz-gatását, a hússzállítást. Két 5 m hosszú és 2 m széles fémmedencében forrázták a levágott disznókat. A csarnokot úgy képezték ki, hogy első negyedében végezték a sertések vágását és tisztítását, második negyedében került sor a bontásra s a belsőségek tisztítására, míg a csarnok hátsó felé-

Székely László műépítészi okleveleDiploma de arhitect a lui László SzékelyLászló Székely’s architect’s degree

ben a darabolásra. A csarnokot ugyancsak zárt folyosó kapcsolta a hűtő-házhoz. A két csarnokkal párhuzamosan épültek fel az istállók s kaptak helyet a karámok.

A két nagyobb méretű csarnok között emelkedett a zömökségében is impozáns és mutatós, várbástyára emlékeztető víztorony, amelyet erede-tileg hegyes, meredeken magasba ívelő tető fedett. A választott formai megoldást bizonyos mértékig a fiatornyos falusi templomok inspirálhat-ták. Torony alakúak voltak a hegyes kúpban végződő kémények is. A köz-ponti épület földszintjén a mészárosok öltözői, műhelyei, mosdói stb. sora-koztak. Az első emeleten négy szolgálati lakást alakítottak ki a vágóhídi alkalmazottak számára. A felső szintre két 30 köbméter űrtartalmú víztar-tályt szereltek be, amelyekbe a vágóhíd területén fúrt kutak vizét szivaty-tyúzták fel egy modern szűrőrendszeren keresztül. A tiszta, emberi fogyasztásra is alkalmas víz a toronyból jutott el vezetékeken a vágóhíd valamennyi épületébe. A torony mögé került a hűtőház emeletes tömbje, amely három belső folyosót és 36 hűtőkamrát foglalt magába. A hűtést hideg levegő befújásával biztosították. A hűtőházhoz csatlakozott a fa-gyasztógép csarnoka, a gép-, a szivattyú-, a kompresszorterem valamint a géplakatosok műhelye. Külön állt a kazánház. Egy újabb hűtőházzal egészült ki a közvágóhíd telepe 1910-ben. A terveket ugyancsak Székely László készítette, a kivitelezésre pedig Klein Jenő temesvári építkezési vál-lalkozóval kötött szerződést a város. Az 1911–12-es esztendőkben épült fel a közvágóhíd udvarán a Városi Jéggyár, amelynek kapacitása 11 000 kg mesterséges jég előállítását tette lehetővé naponta. A gyár csupán a nyári hónapokban termelt, 12,5 kg-os jégkockákkal látva el a lakosságot és a mészárosokat. A vágóhíd udvarát gondosan karbantartott, kövezett utak hálózták be, amelyeket virágágyak és fűvel beültetett zöldsávok szegé-lyeztek. A díszes, szoborcsoportokkal ékesített főkapu két oldalán egy-egy nagyobb épület emelkedett, amelyekben az igazgató, az aligazgató és az állandó portás lakásai, két bakteriológiai laboratórium valamint az admi-nisztráció irodái kaptak helyet. Az egész telepet három méter magas nyers-téglakerítés vette körül.

Bizonyítvány Czigler Győző műépítész, műegyetemi tanár aláírásávalRecomandare semnată de arhitectul Győző Czigler, profesor universitar la PolitehnicăRecommendation signed by architect Győző Czigler, university teacher at the Technological University

A tervező Székely László remekül ötvözte a célszerűséget, a praktiku-mot valamint a korszerű esztétikai és műépítészeti követelményeket. Szim-metrikusan helyezte el a csarnokokat, a gépházakat, a melléképületeket. Megkülönböztetett gondot fordított a főbejárat valamint a telepet domi-náló torony tetszetős, hatásos kiképzésére. Ötletesen és hatásosan kama-toztatta a kétszer égetett tégla dekorációs lehetőségeit. Leleményesen és bravúrosan társította a vörös tégla berakásokat s a világosra mázolt falfe-lületeket. Nagyszerű, mozgalmas homlokzati síkokat alakított ki. A tető-szerkezetek megformálásában, kiképzésében, dekorativitásuk emelésében és fokozásában Székely László bátran merített a népi építészet hagyomá-nyaiból, a főként a gazdasági épületeknél előszeretettel használt megnyúj-tott fedélszékes struktúrákat vette át. Felépültekor a temesvári minden tekintetben az országrész legkorszerűbb, legfunkcionálisabb és legszebb közvágóhídjának számított. Több, a telepet felkereső külföldi szakember is dicsérőleg, a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott a Székely László tervezte épületegyüttes erényeiről. Székely Lászlót pedig kiváló vágóhíd-tervezőként kezdték számontartani. Közelről sem véletlen, hogy Temesvár műépítészét kérték fel a nagybecskereki, a pancsovai, a zombo-ri, a kiskunhalasi és az aradi vágóhidak megtervezésére is. Némely létesít-mény ezek közül, az építész elképzelése és szándéka szerint tető alá is került, mások befejezését ellenben megakadályozta az első világháború kitörése.

Nagy, szép, arányos együttest alkotott a nagybecskereki városi közvá-góhíd Béga partján felépített telepe (15.), amelyet a felmagasodó, hasáb alakú, testes torony ural. Hozzá csatlakoztak a munkacsarnokok, a mellék-épületek, a műhelyek és a jéggyár. Külön állott az adminisztráció csinos, arányosan tagolt magasföldszintes épülete. Megkapó, mozgalmas és har-monikus összhatást nyújtott a fedelek, a szabad falfelületek, a lépcsőzete-sen kiszögellő sarkok együttes látványa, egyedi megkomponáltsága. A vágóhíd évek óta nem üzemel: üzletek, raktárak, kisebb vállalatok, irodák működnek falai között. Az igazgatóság egykori épületét napköziotthonná, óvodává alakították át. A későbbi hozzáépítésektől, kisebb átalakítástól

eltekintve a nagybecskereki régi vágóhíd épülete eredeti formáját őrzi nap-jainkban is. Pótolhatatlan veszteség, hogy a használaton kívül helyezett temesvári közvágóhíd csarnokait, épületegyüttesét – amelyet az elmúlt évtizedekben körülölelt a fejlődő város, diákotthonok, sportcsarnok, lakó-

Városi műépítészi kinevezése, Telbisz Károly polgármester aláírásávalActul de numire în funcţia de arhitect al oraului, semnat de primarul Károly Telbisze act of appointment in the function of the town’s architect, signed by Mayor Károly Telbisz

telepek kerültek tőszomszédságába –, 2000-ben meggondolatlanul, elsi-etetten, a műemlékvédő felügyelőség döntését meg sem várva lebulldóze-rezték, lebontották. Csak az egykori víztorony tömbje, a főbejárat s az annak két oldalán szimmetrikusan elhelyezett két épület maradt meg. Kita-karításuk, felújításuk után a tágas csarnokok eszményi hajlékot nyújthat-tak volna a város ipartörténeti múzeumának, amelynek mindmáig nincs alkalmas otthona. A Székely László tervezte hatalmas épületkomplexum-nak pusztán csak egy töredéke őrződött meg emlékül. Jogos és megalapo-zott a nem pusztán szónoki kérdés: az elhagyatott falak, a magányosságra kárhoztatott torony vajon meddig lesz képes dacolni a „piacgazdaság” fék-telen mohóságával, a városgazdák érzéketlenségével, cinikusságával s kö-zömbösségével? A közelmúltban, sajnos, Székely László több értékes műve, épülete esett a durva, az avatatlan és szakszerűtlen beavatkozások, átalakí-tások áldozatául. Nemcsak a könyveknek, hanem – sajnos – az épületek-nek is megvan a maguk sorsa.

Temesvár város közgyűlese 1905-ben határozta el, hogy a Józsefváros-ban, az Eötvös utca 22. szám alatti telken fekvő házat, udvart és kertet, amelyek a Scherter-testvérek tulajdonát képezték, 19 000 koronás vétel-áron óvodai célokra megvásárolja. Az ingatlan tehermentesen és örökáron 1905. augusztus 1-én került a város birtokába. Székely László és a mérnöki hivatal javaslatára megszületett a döntés, hogy a még használható épüle-tekben közel 28 000 koronás költséggel két óvónői és két dajkalakást ala-kítsanak ki, míg a kertben két új, a kisgyerekek oktatására és gondozására alkalmas pavilont építsenek fel. A Székely László által elképzelt és meg-tervezett pavilonok mindegyike egy előszobát, kis pihenőszobát, nagy já-téktermet és dolgozótermet foglalt magába. Az új épületek mindenben igyekeztek megfelelni az óvodai oktatás korszerű követelményeinek. A ter-meket két oldalról érte, világította meg a természetes fény. Az összes helyi-ségeket dolomet hézagmentes padlózat borította. A falakat lemosható bazalt-festékkel mázolták le. A két pavilont egymással valamint a kapu-bejárattal fedett játszófolyosó kötötte össze. Az átalakításokat s a két pa-vilon felépítését a temesvári Janovits József és Társai cég végezte 30 209

korona 38 fillérért. A későbbiekben, több mint egy negyedszázad leforgása alatt Székely László legalább egy tucatnyi tanintézetet – iskolát, óvodát és internátust – tervezett Temesvár városa számára.

A Hunyadi út és az egykori Bem (ma: Văcărescu) utca sarkán 1905 júli-usának végén láttak hozzá a józsefvárosi új tűzoltó-laktanya (5.) építésé-hez. Az épület ugyanazon esztendőben tető alá is került. Befejezésére és ünnepélyes felavatására 1906 nyarán került sor. A régi, lebontott tűzoltó-kaszárnya helyén emelt új laktanya egy fő- valamint egy melléképületből állott. A kétszer égetett tégla és a fehér kővel burkolt szegélyek díszítő adottságait merészen és eredetien kamatoztató, részben egy-, részben meg kétemeletes főépület négy méterrel bennebb került az utca vonalától, hogy az önműködően kifelé széttáruló, nagy kétszárnyú kapuk ne közvetlenül

Székely László irodája a temesvári városházán 1905-ben

Biroul arhitectului László Székely în edificiul Primăriei Timioara, în anul 1905

Architect László Székely’s office in the edifice of the Temeswar City Hall, in 1905

a járdára nyíljanak, meg hogy a kirohanó fogatoknak elegendő helyük legyen a fordulásra. A főbejáratot szecessziós ihletettségű, színes dombor-mű ékesítette, amely virágmotívumoktól keretezetten jelenítette meg a tűzoltók jellegzetes kellékeinek, jelvényeinek stilizált mását. A műkő- és a szobrászmunkák Goldstein Fülöp temesvári műhelyéből kerültek ki, s 2233 korona 70 fillérbe kerültek.

A főhelyet a földszinten a hat fecskendőkocsi befogadására szolgáló szer-tár foglalta el, amelynek hat nagy, masszív kapuja egyenesen az utcafrontra nyílott. A szertárhoz közvetlenül kapcsolódott az őrszoba, a négy lóra beren-dezett istálló, a szivattyúkamra valamint a lépcsőház. Az első emeleten ala-kították ki és rendezték be a tanácstermet, az irodát, az önkéntes tűzoltók szobáját, a közös hálótermet, a ruhatárat, a mosdót, az illemhelyet valamint egy őrparancsnoki lakást. A kiemelkedő, felmagasított résznek a második emeletén a szertárt helyezték el. A padlásra került a két nagy víztartály, a vészkürt és a hozzávaló villanymotor. A második emelet fölé emelkedett a körüljáróval ellátott, karcsú őrtorony, amelynek egyik falába a mászógya-korlatok végzésére alkalmas erkélyeket helyezte el a tervező.

A különálló melléképület utcai traktusába került a vízhordókocsik szín-je. Hátsó részébe pedig két tűzőri lakást tervezett Székely László. A telek hátsó részén a tűzoltó parancsnokság saját költségén építtetett 30 ló befo-gadására alkalmas istállót. Az épületegyüttes – amelynek terveit „a taka-rékosság alapos mérlegelésével, valamint a modern tűzoltó-technika igé-nyeinek figyelembe vételével” dolgozta ki és véglegesítette a városi mérnökség –, a városi tanács építészeti bizottságának véleménye szerint maradéktalanul megfelelt a tűzoltóalakulat valóságos szükségleteinek, a konkrét helyi viszonyoknak és elvárásoknak. Az eredeti elképzelés és terv az elkészültnél nagyobb arányú, impozánsabb épületegyüttes felhúzását irányozta elő. A városi önkormányzat azonban több létesítményt felesle-gesnek minősített, s a parancsnoki lakás valamint a 40 lóra tervezett istál-ló megépítésének elhagyását javasolta. Székely Lászlónak akarva-akarat-lanul igazodnia kellett a városi tanács igényeihez és feltételeihez valamint az előirányzott közel 80 000 koronás költségvetéshez. Az építkezési költ-

ségek végösszege együttesen 84 010 koronára rúgott. A föld-, az alapozási, a kőműves-, ács-, cserépfedő-, kőfaragó-munkákat Gerner József végezte. A vízvezetéket, a csatornázást, a falkötő vasakat, a villanycsengőket vala-mint a nyílászárókat Leyritz Árpád lakatosműhelye szerelte be. Az aszta-losmunkákat Fischer Jakabnak, a szobafestést és mázolást Marossy Mátyás-nak, a bádogosmunkákat Rieszer Ádámnak adta ki Temesvár városa.

Felépültekor a józsefvárosi új tűzoltó-laktanya a hajdani Hunyadi út tengelyébe került, s a Délvidéki Kaszinó irányából nyíló kilátást remekül lezárta. Az őrtorony körüljárható erkélyéről az egész városrész és a környék könnyen áttekinthető volt. Az épület tornyának meredeken kicsúcsosodó, karcsú fedelét 1931 szeptemberében lesodorta a Temesváron végigsöprő pusztító vihar, s már nem építették vissza eredeti formájában. A későbbiek-

Bányász Mária, Székely László első felesége

Mária Bányász, prima soţie a arhitectului

Mária Bányász, the architect’s first wife

ben is alakítottak, módosítottak a tűzoltó-laktanya épületén, azonban struktúrája, homlokzatainak kiképzése alapvetően mindmáig töretlenül őrzi Székely László műépítészi intencióit és stílusjegyeit. Székely László ter-vei alapján építette fel Temesvár városa néhány évvel később a Hungária (ma: Eroilor) úton az új csendőrlaktanya épületét is. (34.)

A Józsefváros és Erzsébetváros határán, az egykori Hunyadi út (jelenleg: 1989. December 16. sugárút) és a Dózsa utca sarkán – azon a helyen, ahol 1514-ben a történelmi hagyomány szerint a parasztfelkelés vezérét, Dózsa Györgyöt kivégezték, s ahol a Szűzanya alakja a kétségbeesett, megkínzott jobbágyok előtt megjelent –, állíttatta fel 1906-ban Temesvár város közös-

sége 13 571 koronás költséggel a Mária-emlékművet (3.), amelynek kápol-narészét Székely László műépítész tervezte. A neoromán stílusú baldachin-ra emlékeztető fülke felmagasított talapzaton áll, amelyre három irányból lépcsők vezetnek fel. A középkori építészet jellegzetes elemeit felidező, tör-ténelmi levegőt árasztó emlékmű kemény homokkőből épült. Belga grá-nitból készült a tetőt tartó oszlopok törzse, lábazatukat és fejüket pedig carrarai márványból faragták. A 1,5 méter magas márványszobor Kiss György budapesti szobrászművész alkotása, aki számos templom ékesítése mellett többek között a budapesti Magyar Állami Operaház szobordíszeit is készítette. A temesvári Mária-szobrot – amelyért 3000 koronás honorá-riumot fizetett a város –, a gipszbe mintázott modell után közvetlenül az olaszországi híres márványtelepen, Carrarában faragtatta. Az emlékművet 1906 decemberében szentelték fel.

A Bégán felépítendő vízierőmű (16.) terveit 1906-ban dolgozta ki Temesvár mérnöki hivatala: Szilárd Emil főmérnök, Stan Vidrighin mérnök és Székely László műépítész, akiket a nagyszabású építkezések – a piarista főgimnázium, az Andrássy úti bérház, a városi vízierőmű, az álta-lános csatornázás, a városi vízvezeték, az új közkórház – befejezéséig rend-kívüli műszaki jutalomban részesített a város, ami az épületek kivitelezési költségeinek egy százalékát tette ki. Értékes megvalósításnak, remek alko-tásnak minősítették az 1909-ben felépített „turbinaház”-at nemcsak a Béga Gyárvárosban szertefolyó mellékágainak felszámolása miatt, hanem városesztétikai és -rendezési szempontból is a hajdani városgazdák vala-mint a létesítmény elfogulatlan méltatói, az urbanológus és energetikai szakemberek. Székely László a Béga-csatornára benyúló, távolról lovag-várra emlékeztetető, hangsúlyozottan geometrizált épület zárt, kissé töm-zsi tömbjének külső és belső kiképzését jellegzetes szecessziós elemekkel és díszítményekkel varázsolta melegebbé, oldottabbá és mutatósabbá. A színes pirogránit borítólapokat és díszítményeket a híres Zsolnay-féle gyár budapesti fióktelepe szállította. Habár korábban nem tervezett vízépíté-szeti műtárgyakat, hasonló jellegű és rendeltetésű épületeket, Székely László nagyszerűen, leleményesen oldotta meg összetett, igényes feladatát.

Második felesége, Lichtscheindt Viola társaságában

László Székely în compania celei de-a doua soţii, Viola Lichtscheindt

László Székely in the company of his second wife, Viola Lichtscheindt

Az épület a kerület urbanisztikai arculatának meghatározó, uralkodó ele-mévé vált. A vízierőmű gátja mögött alakították ki, rendezték be ugyan-csak Székely László elképzelése alapján a városi strandot.

A régió más városaiban is hamar felfigyeltek Székely László sikeres műé-pítészeti tevékenységére, feltűnést keltő remekléseire. Komoly, igényes megbízatásokkal tisztelte meg a fiatal temesvári műépítészt a Bánság s a Partium több települése. Az 1906–1907-es esztendőben épült fel Nagysza-lontán, a műépítész bihari szülővárosában, a Székely László tervezte gran-diózus városháza (6.) meg az állami főgimnázium (7.) épülete, Versecen pedig a görögkeleti szerb püspöki palota (17.). Az impozáns, széles és dí-szes homlokzatú palota felépítésének költségvetését az előzetes számítások alapján kb. 110 000 koronában határozta meg. Az arányos, érdekes tago-lású épület Székely László életművének egyik kiemelkedő és karakterisz-

tikus alkotása. Tervei, javaslatai alapján újították fel a XVIII. században emelt verseci görögkeleti szerb székesegyház tornyát, külső falait is, s bőví-tették, egészítették ki egy újabb szárnnyal a templom bejáratával szemköz-ti iskola tömbjét is. A szerb ortodox egyház bánsági vezetőivel kialakított jó kapcsolat eredményeként Temesvár város fiatal műépítésze kapott meg-bízatást a temesvári Losonczy-téri püspöki palota (1.) felújítására, kibővíté-sére s homlokzatainak átformálására is. Székely László a keleti s a bizánci művészet gazdag formakincséből ihletődve, Lechner Ödön elveinek és törekvéseinek szellemében dús ornamentikájú, elevenen színezett szecesz-sziós köntösbe öltöztette az épületet. Nagybecskerekre vágóhidat (15.), Gyulára villát (10.; 11.), Dettára lakóházat (14.), a Balaton partjára nyara-lót, Vingára községházat (12.), Fólyára pedig kastélyt (13.) tervezett. Elké-szítette, véglegesítette a pancsovai, a zombori, az aradi és kiskunhalasi közvágóhidak valamint a liptóújvári erdészeti szakiskola terveit is, de ezek-nek a létesítményeknek kivitelezését – miként azt már fentebb is említet-tük –, megakadályozták a közbejött történelmi megrázkódtatások, az első világháború kitörése valamint az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése.

A hajdani Andrássy (napjainkban: Augusztus 3.) utcának a Coronini (ma: Romanilor) és a Kossuth (jelenleg: Traian) terek közötti szakaszán a XX. század elején még a Sigmund- és Risztics-féle ócska, régi földszintes házak terpeszkedtek. Elhanyagoltságuk, szegényességük még szembeöt-lőbbé, zavaróbbá vált a Millenniumi templom 1901-es felszentelése, a Coronini tér rendezése valamint a szemközti díszes, kétemeletes Mirbach-bérpalota felépülte után. A „kettős vityillót” 1908 tavaszán bontották le. A tágas telekre építették fel 392 000 koronás költséggel a Városi Polgári Menházalap hatalmas palotáját (50.), amelynek tervrajzai Székely László rátermettségét, nemes ízlését dicsérik. Ybl Lajos budapesti és i. Krémer József temesvári műépítészekkel párhuzamosan a városi mérnöki hivatal is készített alternatív terveket az új Városi Bérpalota számára, amelynek földszintjén a gyárvárosi polgárság kívánalmára a különböző jellegű és nagyságú üzlethelyiségek mellett egy korszerű vendéglőnek és kávéháznak is helyet kellett kapnia. Székely László műépítész nem szokványos, rideg

A Városi Közvágóhíd központi épülete a XX. század elejénClădirea centrală a Abatorului Comunal la începutul veacului XX.e central building of the town’s slaughter house at the beginning of the 20th century

bérházat képzelt el és tervezett, hanem egy nagyvárosias, elegáns és min-den részletében művészies kiképzésű palotát. Mivel a bérpalota egyik ol-dala a Coronini térre rúgott ki – amelyet a neoromán stílusjegyeket viselő Ybl Lajos tervezte Millenniumi templom ural –, Székely László tudatosan az összhang megőrzésére, a templom esztétikai értékeinek zavartalan érvé-nyesítésére, leleményes kidomborítására törekedve eleve ugyancsak a neo-román modorra és eszköztárra apellált. A párosan elhelyezett ablakokat, amelyek egy-egy belső helyet világítottak meg, románkorra utaló ívek fog-lalták egybe és keretezték. Az ablakok között sorakozó pillérek tetejét a román stílussal ugyancsak harmonizáló szobrászmunkák, különböző, kis-sé bizarrul ható címertartó majom- és medvefigurák foglalták el. Az álla-tok, a szörnyek ábrázolását a középkori európai épületplasztika jellegzetes összetevőjeként, sűrűn alkalmazott elemeként tartja számon a művészet-történet. A két piactérre könyöklő sarkok hármas ablaksoraikkal, a magas párkányok alatti erkélyzetükkel tágas termekre engedtek következtetni. Különösen erőteljes összhatásában a Coronini tér felőli oldalon a sarokpár-kány fölé szökő huszártorony, amely a földszinttől számított 50 méteres magasságával a teret szegélyező házsor meghatározó elemévé vált. A torony tövében strázsáló középkori vértezetben megjelenített szoboralakkal még inkább kihangsúlyozta s egyértelművé tette az épület historizáló jellegét és törekvését. Ha nem kellett volna ezúttal is az anyagokkal, a felhasz-nálható pénzösszegekkel takarékoskodnia, Székely László minden bizony-nyal továbbővítette és -gazdagította volna a művészi kiképzés összetevőinek körét, továbbdúsította volna a monumentális épület általános esztétikai értékét és hatását.

Az épületben tíz nagy, tágas, négyszobás lakást képeztek ki. A Coronini tér felőli szárny első emeletén rendezték be a Gyárvárosi Társaskör új ott-honát. A földszinten bolthelyiségek sorakoztak, a Coronini-téri bejárattól jobbra pedig a vendéglő meg a vendéglős lakása került. A föld-, kőműves-, elhelyezési és cserépfedési munkálatok elvégzésére Krémer József építőmes-ter vállalkozott. A műkő- és betonozási munkákat D’Angelo Domokosra bízták. A szobrászati munkákat több mint hat és félezer koronáért Heine

A józsefvárosi Önkéntes Tűzoltóegylet laktanyája és figyelőtornyaCazarma i turnul de observaţie ale Asociaţiei Pompierilor Voluntari din cartierul Iosefine barracks and the tower of observation of the Volunteer Firemen’s Association in the Josef district

Alajos végezte, míg a kőfaragó-munkákra Tunner Kornélt szerződtették, akinek 5432 korona 40 fillért fizetett a város. Az 1909 augusztusában hasz-nálatba adott épületet eleve úgy helyezték el, hogy a Gyárváros főteréről a Belváros irányába nyíló forgalmas sugárút 5,5 méterrel szélesedjék.

Az impozáns épületet Hortensia és Mihai Botescu műépítészek tervei alapján 2000–2002-ben manzárdosították, szerkezetét megerősítették, homlokzatát újrafestették. Összhatásában korábbi állapotához képest sok-kalta derűsebbé világosodott, felfrissült az épület, amelynek jellegzetes ornamensei, építőművészeti értékei is lényegesen jobban érvényesülnek.

A XX. század első évtizedének utolsó esztendejében került tető alá a Béga partján a Püspök-híd közelében a Temesvári Csónakázóegylet, a Regatta valamint a korcsolyázók egyesületének új székháza és sporttelepe, amely-nek épületeit (43.) ugyancsak Székely László műépítész tervezte. A cél-szerűnek és funkcionálisnak szánt épületek – amelyek felépültükkor a szabad idő hasznos eltöltésének, a sportolásnak, a kikapcsolódásnak és a szórakozásnak nyújtottak fedelet, biztosítottak civilizált színteret –, pár évtizede a temesvári műegyetem vízépítészeti karának illetve több szob-rász, festő és grafikus műtermének hajlékaként szolgálnak.

A Gyárvárosban 1908-ban indult meg a termelés a békésgyulai Kötött- és Szövöttiparárugyár Rt. temesvári telepén, amelynek szecessziós stílus-ban emelt hosszú munkatermeit (8.) ugyancsak Székely László tervezte. A későbbi Harisnyagyár kétszintes gyárcsarnokának utcafront felőli homlok-zatán az ívelt ablakok ritmikusan tagolt sora töri meg a hosszan elnyúló falsík egyhangúságát. A bejárat fölött a tetőzetet megemelte és ereszesen kiugrasztotta Székely László. Szövőnőt ábrázoló szecessziós dombormű díszíti a homlokzat központi részét. A felavatását követő években a vállalat 300 munkásnőt foglalkoztatott. A temesvári gyártelep annyira megnyerte a főrészvényes, Weisz Mór tetszését, hogy az új gyulai anyavállalat (9.) megtervezésére is Székely Lászlót kérte fel, s a temesvári műépítésszel ter-veztette meg Gyulán 1913–14-ben felépített magánvilláját (10.) is, amely-nek megoldásaiban, díszítéseiben érdekes módon vegyülnek a mór és a szecessziós elemek, stílusjegyek.

A Mária-emlékmű és -kápolnaCapela i monumentul Sf. MariaMary’s Chapel and monument

Külföldi tanulmányútra küldte 1909-ben Székely Lászlót Temesvár vá-rosa, hogy a kórházépítés korszerű gyakorlatát és megvalósításait tanulmá-nyozza. Egyúttal azzal is megbízták, hogy a nyugati városok közfürdőit, nyilvános tisztálkodási intézményeit és berendezéseit is vegye alaposan szemügyre. A Béga-parti város közgyűlését már évek óta komolyan fog-lalkoztatta a megnövekedett lakosságú város igényeinek és rangjának megfelelő új közkórház illetve egy modern közfürdő megépítésének, fel-szerelésének és megnyitásának a terve. A szempontok, az elképzelések ala-pos mérlegelése, ismételt megvitatása után a város 1909-ben bízta meg Gerstner Kálmán budapesti és Székely László temesvári műépítészeket a közfürdő terveinek elkészítésével, kidolgozásával. Székely László monu-

mentális épületet tervezett, amelyben külön-külön uszodát és gőzfürdőt szánt a férfiak és a nők számára, s külön vízgyógyintézetet a mozgásszervi bántalmakban szenvedőknek. Az alagsorba az uszodával és kádfürdőkkel ellátott népfürdőt helyezte el. Mindkét építész a Hunyadi-híd és a báziási vasúti vágány közötti, a Hunyadi-hídtól balra eső területre kívánta elhe-lyezni a mintegy másfél millió korona költséggel felépítendő létesítményt. A város építési bizottsága mindkét tervet kivitelezésre alkalmasnak találta, s hozzájárult az építészek által javasolt helyhez is. A két terv esetleges össze-vonásának, kombinálásának ötletét is felvetette. A kivitelezést részvénytár-sasági alapon kívánta megvalósítani a város. A munkálatok megkezdése azonban éveken át elhúzódott, ismételten kitolódott. Megelégelve a vége-érhetetlen huzavonát, Székely László 1912-ben önerőből épített fel egy modern, a XX. századi igényeknek és kényelmi elvárásoknak megfelelő gőzfürdőt, vízgyógyintézetet és népfürdőt is magába foglaló bérházat (44.). Eredetileg vendéglőnek szánta a Liget úton (ma: 1919. Augusztus 3. út) emelt épület földszintjét, de a közönség igényeit, a kereskedelmi szem-pontokat mérlegelve a Temesvárott régóta nélkülözött közfürdő felállítása, berendezése és megnyitása mellett döntött. Az ízlésesen berendezett gőz-, kád- és hidegfürdőt 1913-ban nyitotta meg a nagyközönség számára.

Már a kortársak is nagyon értékesnek tartották és minősítették a Hun-gária-közfürdőt (a későbbi: Neptun-fürdőt) magába foglaló emeletes bér-palotát, amelynek Székely László volt nemcsak a tervezője, hanem a tulaj-donosa is. Kiegyensúlyozott, romantikusan szép és roppant impozáns a sarokfront valamint a belőle jobbra s balra letompulón kinyúló s besüly-lyedő kétemeletes oldalszárny kigondolása és kivitele. A homlokzatot s a belső tereket is antik ihletettségű ornamentumok ékesítették. Az épülő Temesvár címen a Temesvári Hírlap 1912. május 5-i számában közölt „szub-jektív hozzászólásában” Lengyel László azon véleményének adott hangot, hogy Székely László az épület homlokzatára nagy felületeket tervezett, amelyeket aztán kihasználatlanul hagyott, pedig „gazdag szépségek beraj-zolására” lett volna alkalma és lehetősége. Megítélésünk szerint Székely László szándékosan tartózkodott a saroképület túlcicomázásától, homlok-

Temesvár-józsefvárosi községi óvoda Grădiniţa de copii din Timioara-IosefinKindergarten in Temeswar-Iosef district

zata agyondíszítésétől, a gipsz-, a malter- és a cement ornamentumok, cirá-dák fölös használatától; a hangsúlyt mindenekelőtt a nemes tömbök, a stílusos vonalak szabad, zavartalan érvényesülésére helyezte. A sallangta-lan, puritán egyszerűség jegyében formálta meg édesanyjának, Székely Mihálynénak a Hungária-fürdő tőszomszédságában emelt bérházát (45.) is, amelyen azért viszonylag könnyen azonosítható Székely László stílusá-nak két-három jellegzetes, egyéni jegye, miként a Hungária-fürdő Béga felőli oldalán emelkedő, egyszerűbb, visszafogottabb homlokzatú bérhá-zon is, amelynek eredetileg Kiss Károly városi mérnök, Székely László sógora volt a tulajdonosa (46.).

Székely László műépítészi pályájának főműve a temesvári kegyesrendi főgimnázium, rendház és templom (18.) három utca határolta nagysza-bású épülettömbje, amelynek terveit 1907-ben véglegesítette. Vezetése és közvetlen felügyelete alatt 1907. augusztus 12-én kezdte el az építkezési munkálatokat Merbl Antal építkezési vállalkozó. Az ünnepélyes alapkő-letételre 1908. március 28-án került sor. A templom főpillérének jobb oldali részére került a félméter hosszú és 40 cm széles márványkő, amely az alapító okiratot őrzi, s amelyet egy kereszttel díszített fehér márványlap takar.

A piaristák Temesvár Belvárosában, a feltöltött vársáncok helyén 2 hold 646 négyszögöles telket kaptak a várostól. A három épületből álló tömb eszményi környezetbe került. Közel feküdt a város szívéhez, nem esett messze a vasúti pályaudvartól, ugyanakkor a tanintézet ablakai a nagy kiterjedésű Scudier-ligetre, a gyermekpoliklinika kertjére illetve az azon túl elterülő katonai gyakorlótérre nyíltak. A három egymáshoz kapcso-lódó épület – a főgimnázium, a rendház és a kápolna – összefüggő, szerves egészet alkotott s alkot. Az épület betájolásánál, szerkezetének kialakítá-sánál, a részlettervek kidolgozásánál Székely László szigorúan szem előtt tartotta s következetesen érvényesítette a városrendezési és épületesztétikai kívánalmakat és alapelveket. Megkülönböztetett figyelmet és gondot for-dított az épülettömb kiemelkedő, teret vagy utcát lezáró részeinek lelemé-nyes, fantáziadús és arányos kialakítására, tagolására. A főgimnázium

homlokzata, főbejárata hatásos kiképzésével, motívumgazdag ornamenti-kájával, kiemelkedő kupolájával valósággal dominálta és uralja a Sailer Antal mellszobra körül kialakult teret. A vallás- és közoktatásügyi minisz-térium szakértői éppenséggel túlságosan gazdag kiképzésűnek minősítet-ték a homlokzatnak a főbejárat és a díszterem felőli részét, ami mind az építési, mind a fenntartási költségeket tetemesen megemelte. Székely László azonban konokul ragaszkodott elképzeléséhez. A kápolna merészen felmagasodó, karcsú tornya, amelyet két fiatorony vesz közre, a Scudier-liget és a Józsefváros irányából kitáruló perspektívába íródott frappánsan bele. A rendház homlokzata a város új főteréről bevezető oldalutcát lett volna hivatva lezárni.

Az épületek által körülzárt nagy terület nyáron játszótérként, télen pedig korcsolyapályaként szolgált. A rendház felőli udvart szépen parko-sították. A telek üresen maradt hátsó részén szándékoztak felépíteni az

A nagyszalontai városházaPrimăria din Salontae Town Hall in Salonta

internátust a gimnázium diákjai számára. De egy tetemes jövedelmet biz-tosító bérpalota esetleges fölépítésének gondolata is felmerült.

A főépület, a gimnázium alagsorába helyezték el a szénraktárt valamint a fűtőházat, amelynek kazánjai az épületrész központi fűtését biztosítot-ták. Néhány nagyobb raktárhelyiség mellett a szuterénben az iskolaszol-gák számára alakítottak ki két lakást, amelyek közül az egyik közvetlen összeköttetésben állt a bejárat melletti portásszobával.

A földszinten a főbejárat egy tágas előcsarnokba vezet, amelyből egy 6,5 méteres lépcsőn érhető el a tulajdonképpeni első szint magassága. A kiszé-lesített előtérből nyílik a főlépcsőház, amelyben 2,5 méter széles három-karú márványlépcsőzet biztosítja az emeletek közötti összeköttetést és for-galmat. A magasföldszinten a főbejárattól jobbra eredetileg az igazgatói iroda, az irattár, a szülők tanácskozószobája, a tanári, a tanárok dolgozó-szobája, a tanári könyvtár helyiségei valamint öt tanterem került. Balra egymást követték a filológiai valamint a földtani múzeum, a tornatanári szoba, az öltözők, a láb- és zuhanyfürdők, a mosdók meg a tágas tornate-rem. Nem hiányoztak a mellékhelyiségek, a megfelelő előterek sem. Az első emeleti nagy előtérből nyílott a tanintézet dísztermének három ajtaja. A két emelet magasságú, 700 személy befogadására alkalmas díszterembe színpadot és karzatot is tervezett Székely László. A szereplők számára öltö-zőről, „előkészítő szobáról” is gondoskodott. A díszterem mellett az első emeleten még tíz kisebb és nagyobb tantermet helyezett el. A gimnázium épületének második emeletén kapott helyet a nagy rajzterem meg a rajz-szertár. A fizika- és természetrajzi előadótermekhez szertárak, laboratóriu-mok és gyakorlótermek kapcsolódtak. Még két kisebb előadóterem várta a növendékeket és a tanárokat a tanintézet legfelsőbb szintjén. A rendház-ban a nagy főzőkonyha, a tálaló, az éléskamrák, a mosókonyha, a fűtőház, a szénraktár, több más raktár- és pincehelyiség foglalta el az alagsort, ahol a szolgalakásnak is helyet szorítottak. A földszinten az igazgatói lakás, három tanári lakás, a kolostor házikönyvtára, a nagy ebédlőterem, a tár-salgó, a tálaló, a kiszolgáló fiúk helyiségei valamint a cselédség szobái sora-koztak. Az első emeletre 11 kétszobás tanári lakást, vendégszobákat és

mellékhelyiségeket irányzott elő a tervező. A konviktus és a felügyelő tanárok lakásai kerültek a második emeletre. A konviktus négy részből ál-lott. Mindegyik traktushoz egy hálóterem, egy tanulóterem és egy tanári lakás tartozott. Közös helyiségként szolgáltak a zeneszobák valamint a tár-salgó. Egy második lépcső vezetett az elkülönített betegosztályra, amely két betegszobát, fürdőszobát, WC-t és előszobát foglalt magába.

A kápolna az utcáról nyíló bejáratával, két karzati lépcsőjével, előterével, a sekrestyén át a rendházba vezető zárt folyosójával mintegy átmenetet, architekturális kapcsolatot teremtett a tanintézet és a rendház között.

A pincéket cementbe rakott téglafalak tartják, az emeleti részek fehér mészbe vagy cemetbe rakott elsőosztályú téglából épültek. A födémek vas-gerendák közé öntött vasbetonból készültek. Vasbeton a díszterem bolto-

Az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár temesvári telepe a GyárvárosbanUzina din Timioara a Primei Fabrici de Tricotaje i ţesături din Giula, în cartierul Fabrice Temeswar-plant of the First Knitwear and Textile Mill from Gyula in the Fabrik district

zata illetve a kápolna kupolája is, amelyeket felülről parafakővel szigeteltek. A tornaterem mennyezete felszegezett parafakő. A padozat a tornate-remben, a konviktusi teremben, az ebédlőben s a többi hasonló jellegű he-lyiségben hézagmentes padló. A kápolnát mozaiklappal, a folyosókat asz-falttal, míg a tantermeket, irodákat, hálókat, szertárakat stb. parkettával burkolták. A tetőt cserép illetve a kápolna tornyait eternitpala fedi.

Székely László igyekezett úgy tagolni az épület külső struktúráját és ki-képzését, hogy azok sugallják és érzékeltessék a belső helyiségek elosztását, tagozottságát. Az összekapcsolt ablakok hitelesen mutatják, hogy az a te-rem vagy szoba, melynek megvilágítására szolgálnak milyen elosztású, hány ablakos. Az alaprajzi elrendezést tükrözi és követi valamennyi szerkezeti megoldás és tagozódás. Az intézet főhomlokzata monumentális. Tömött, szolid lábazatával, oromfalaival, szabadon álló kőoszlopaival, kihangsú-lyozott párkányaival, az ablakok kereszt alakú kiképzésével, manzárdtető-ivel és zömök tornyával az egyetemes egyház és a keresztény oktatás erejét jelképezte, sugallta. A szecessziós építészet motívumokban egyik leggaz-dagabb mintapéldánya a Bánság fővárosában. Eredetileg Szent István és Szent Imre szobra ékesítette a temesvári Kegyesrendi Főgimnázium épü-letének főhomlokzatát. A két szent alakját Kiss György szobrászművész mintázta meg s faragtatta sóskúti homokkőbe. Az iskolaépület valamennyi műépítészeti megoldása harmonikusan hozzásimult, tökéletesen igazodott a homlokzat stílusához, arányaihoz és kiképzéséhez. A rendház méltóságát a tömegelosztás kiegyensúlyozottságával, a középső rész markánsabb kie-melésével domborította és fejezte ki a tervező. A rendház főbejárata, az ere-deti elképzelés szerint, a város új főterébe torkolló keresztutca tengelyébe esett volna. Nagyon művésziesen, nagystílűen, a századelő iparműveszete eredményeinek kamatoztatásával képezte ki Székely László a piaristák rend-házának lépcsőfeljáratát s belső helyiségeit is. Az emeletek között rendkívül mutatós kovácsoltvas korlátokkal felszerelt, igényesen kiképzett, három-karú lépcsők biztosították s biztosítják a zavartalan, nyugodt közlekedést. Az udvar felőli felmagasított, toronyszerűen befedett lépcsőház Székely László épületeinek sűrűn visszatérő, karakterisztikus eleme.

A kápolna egyrészt az épületegyüttes, másrészt a városrész fontos és kie-melkedő pontját képezte és alkotja. Székely László olyan arányokat és meg-oldásokat választott a fő- és a két melléktorony megformálására, hogy az épület jellege és rendeltetése méltó módon és pregnánsan érvényesüljön. A templom homlokzatának – amelyet Kiss György szobrászművész Szent Erzsébetet és Szent Lászlót ábrázoló kőszobrai ékesítettek –, s belső hajó-jának műépítészeti kiképzése jellegzetesen egyéni. Székely László ezúttal is – miként a Mária-emlékmű vagy a Városi Polgári Menházalap bérpalo-tája esetében is tette –, a románkori építészet formakincséből, karakterisz-tikus elemeiből ihletődött és merített. A pannonhalmi kolostor, a jáki, veszprémi és lebényi templomok formarendjéhez, motívumkincséhez nyúlt vissza, hogy az épületnek minden ízében magyaros jelleget adjon. A temp-lomhajó fölé emelt kupola inkább a bazilika-stílusra emlékeztet. Szépségét a sikerült, egyszerű festés – fehér alapon erős aranyozás – jelentős mérték-ben kiemelte.

A templomban három szoborcsoportozat díszíti a márványból faragott főoltárt: a középső Krisztust ábrázolja a keresztfán, az epistola-oldalon Szent János evangélista, az evangéliumi részen pedig Mária, a Fájdalmas Szűz szoboralakja áll. A főoltár fölötti színes ablak a Szentlelket, míg a templomhajóban levő, Jézus Szent Szívét jelképezi. A főoltártól balra eső üvegfestésű ablak Kalazanti Szent Józsefet, a kegyesrend megalapítóját örökítette meg tanítványaival, míg a jobb oldalon Szent István és Szent Imre alakján világított át a kinti fény.

Eredetileg Székely László négy mellékoltárt tervezett a kápolnába, azon-ban a „költségek hiánya miatt” csak kettőt viteleztek ki. Képek helyett faszobrok kerültek az oltárokra. A baloldali mellékoltár Jézust ábrázolja az Olajfák hegyén, a jobbra eső pedig Kalazanti Szent Józsefet hűséges ta-nítványaival. A mellékoltárok melletti fülkékbe Krisztus, Mária, Szent Erzsébet és Szent László szobrai kerültek. A piarista templom kupolájának négy pillérmezőjébe Ferenczy József temesvári festőművész négy képet fes-tett. A képek tárgya valamint a pendatifok alakja és mérete adott volt. A temperával, finom gipsz alapra szárazon festett, élénken színezett képek a

nagy nevelőnek, Kalazanti Szent Józsefnek, a piarista tanítórend alapító-jának az életéből vett négy jelenetet elevenítenek fel. Az eredeti szerződés szerint freskókat kellett volna festenie a jeles festőművésznek, de a feladat kivitelezhetetlennek bizonyult.

A kápolna – amelyet 1912. január 22-én, a Szent Család ünnepén szen-telt fel Csanád egyházmegye püspöke, dr. Glattfelder Gyula –, 1000 sze-mély befogadására alkalmas. Székely László a templomhajót teljesen sza-badon hagyta, padokat csak a bejárat két oldalára tervezett.

Nagyon termékenynek, mozgalmasnak és gyümölcsözőnek bizonyult Székely László műépítészi pályájának a XX. század második évtizede első éveire eső szakasza is. Többek között ekkor készítette el, dolgozta ki a városi mérnöki osztály munkatársaként több temesvári tanintézet épületé-nek a tervét, amelyek közül a gyárvárosi Magyar utcai (jelenleg: Simion

Bărnuţiu) elemi fiú- és leányiskola (21.), az erzsébetvárosi Vörösmarty (most: Corbului) utcai iskola (22.) valamint a rezsőföldi óvoda és iskola 1912-ben tető alá is került. Az ívelt, magas oromzatú, szimmetrikusan tagolt homlokzatán nemes szépségű domborművekkel és vakolatdíszekkel ékített, két kapubejáratos, egyemeletes és 14 tantermes gyárvárosi iskola építési költségei 161 779 korona 84 fillérre rúgtak. A kőműves-, cserépfe-dői-, szobrászati-, asztalosmunkákat stb. Tunner Artúr építkezési vállal-kozó végezte. Mind a fiú-, mind a leányiskola 7-7 tanteremből, egy-egy tanítói szobából, igazgatói szobából és két szolgalakásból állott. A fiúk osz-tálytermei a földszinten, a leányoké meg az emeleten sorakoztak. Két kül-ön bejárat s két teljesen elkülönített játszótér állt a fiútanulók és a diák-lányok rendelkezésére. Visszafogottabb, valamelyest szerényebb léptékben, de lényegében hasonló stílusban és szellemben fogant az erzsébetvárosi új községi elemi iskola épülete is, amelynek felépítésére 94 932 koronát áldo-zott a város. I. Ecker József építész vitelezte ki a rezsőföldi elemi iskola és óvoda épületetét, amely összesen 51 130 koronába került. Remekül sike-rült a vadászerdei erdészeti szakiskola 1908-ban több mint 180 000 ko-rona költséggel emelt épületegyüttese (20.), amely a rusztikus, a népi épí-tészet formai megoldásait ötvözte a modern építészet követelményeivel, előremutató eredményeivel. Nem került sor a Temesvári Állami Főreális-kola a Nagykörútra tervezett új hajlékának felépítésére, ellenben ugyan-csak Székely László tervei alapján láttak hozzá 1914 májusában a Felső Kereskedelmi Iskola edifíciumának (55.) felépítéséhez a Nagykörút legele-jén, a belvárosi mozgóképszínházzal szemközt. A kétemeletes épületben külön bejáratot tervezett az építész a leányok és a fiúk számára. A magas-földszinten és az első emeleten az igazgatói és tanári szobák, a laboratóri-umok mellett, az eredeti elképzelés szerint, külön tantermek álltak volna a két nembeli diákok rendelkezésére. Felváltva használták volna a kereske-delmi iskola fiú- és leánynövendékei a második emeleten kialakított közös termeket. Külön nagy játszótermeket szándékoztak építeni a fiúk és a leányok számára, de terveztek egy ugyancsak felváltva használható tágas, közös tornatermet is. Eleve az épületnek csak két homlokzatát szándékoz-

Temesvári Vízierőmű és VillanytelepHidrocentrala i Uzina Electrică din Timioara e hydro-electric plant and the power station in Temeswar

ták kiépíteni és véglegesen kiképezni, hogy a későbbiekben fejleszthessék, hozzáépítésekkel továbbővíthessék az iskolát. Fel kívánták használni a modern higiénia és technika minden vívmányát. Az építési költségeket 600 000 koronára becsülték. Az elhelyezési, a kőműves-, a cserépfedői és szobrászi munkák kivitelezését több mint kétszáz ezer koronáért Tunner Artúr építkezési vállalkozó vállalta. Az építkezés vezetésével Székely László műépítészt bízta meg a város. A falazás azonban csak a földszinti felegyenig készült el, amikor is az első világháború kitörése megakadályoz-ta a munka továbbfolytatását, gyors befejezését. Az épület csak 1925-ben került tető alá, a külső falakat 1929-ben vakolták le s díszítették a román szecesszióra jellemző ékítményekkel. Az alapterven azonban nem módo-sítottak. A néhány évtizede városházaként szolgáló iskolaépület belső és külső tagoltságában, főként hátsó, udvari oldalának dinamikus térbeli megformáltságában jellegzetes Székely László-i létesítmény.

Megkülönböztetett feladatot jelentett Székely László számára a Malom téri új vasbetonhíd felépítése miatt lebontott görögkeleti templom helyett Temesvár városa által emelt, a korábbinál lényegesen nagyobb és impozánsabb új gyárvárosi román ortodox templom (49.) megtervezése. Az összes építkezési munkálatok elvégzését 71 811 koronáért i. Ecker József vállalta. Az alaptervet Székely László készítette, a templom bizán-cias belső kiképzésének s a keleties külső ornamentikának a megtervezését azonban Ion Niga építészre hagyta.

Városi műépítészként ugyancsak ebben a periódusban tervezte meg a törvény előírta szabványokhoz igazodva a város bejáratainál felépített új vámházakat, a vízierőmű fölött kialakított strandfürdőt valamint a gyár-városi Magyar utcában, a villamostelep szomszédságában elkezdett ipari munkásházakat (54.). A Gyárvárosban a villamosvasút központi telepé-nek közelében 1914 áprilisában kezdtek hozzá hat egyemeletes, 18 két-szobás és 63 egyszobás – előszobával, kamrával és konyhával rendelkező

– lakást magában foglaló bérház építéséhez a temesvári iparvállalatok munkásai számára. A Székely László jellegzetes, ívelt oromzatos s mege-melt manzárdtetős stílusában tervezett épületek, amelyeknek felépítésére

315 000 koronát irányoztak elő, tető alá is kerültek az első világéges kirob-banásáig. A munkálatok azonban csakhamar leálltak, az építkezést a berendezkedő román közigazgatás fejezte be 1920-ban, úgy, hogy a háza-kat tíz évre bérbe adta három temesvári gyárnak illetve vállalatnak. A hat különálló épület közé parkokat, kerteket és egy tág játszóteret tervezett az építész.

Székely László tervezte meg a Szabadfalu határában a korábban mester-ségesen emelt dombot s a belefoglalt szerény kőlapot 1913-ban felváltó na-gyobb méretű, impozánsabb Petőfi-emlékművet (51.), amellyel azt a he-lyet jelölték meg, ahol Bem József tábornak a magyarság legnagyobb költőjét 1849. május 3-án őrnaggyá léptette elő. A dombormű-portré Sipos András temesvári szobrász, ipariskolai tanár alkotása.

A temesvári Városi Strandtrandul Orăenesc din Timioara e city-strand of Temeswar

Magánépítészként a Hungária-fürdő s édesanyja Liget-úti bérháza mel-lett az első világégést közvetlenül megelőző években készítette el a Mercy utcai Emmer- (23.) és Brück-féle (25.), a Szerb utcai Králik-féle (24.) bér-házak, a Nagykörút és a Ferenc József-liget közötti Darvas- (39.), Poko-mándy- (37.), Rieger- (38.), Blăian- (41.), Frankl- (40.) villák, a Miasz-szonyunkról elnevezett iskolanővérek belvárosi zárdája, elemi és polgári iskolája (19.), a Magyar Általános Hitelbank Szabadság téri palotája (27.) valamint a Lloyd-sori bérpaloták terveit. Az elkészült épületek nagyszerűen példázzák Székely László műépítészi és városesztétikai törekvéseinek alap-vető irányait, legfőbb csapásait. Előszeretettel alkalmazta és hasznosította az általa tervezett magánvillákon, bérházakon is a középkori építészet jel-legzetes térformáit, szerkezeti megoldásait és díszítőelemeit, de szívesen élt a szecessziós építészet formarendjével, a népi építészetre visszautaló motí-

vumaival, kerámia-berakásos színes ornamentikájával is, nem zárkózva el ugyanakkor a célszerűség mindenhatóságát hirdető, a sallangtalanság és a formai puritánság vezérelvét követő modernebb stílusirányzatok eredmé-nyeinek, korszerű eszköztárának kamatoztatásától sem. Stílusjegyeik, for-marendjük alapján a Székely László tervei nyomán emelt épületek alap-vetően három nagyobb vonulatba tagolhatók. Egyidejűleg, párhuzamosan – némelykor éppenséggel egymással vegyítve! – alkalmazta a historizálás, a magyaros szecesszió valamint a XX. század eleji korszerű építészetnek a Bauhaus-mozgalom által kanonizált eszközeit, jellegzetes megoldásait.

Bizonyos mértékig a Lechner Ödön hatásának, befolyásának nyomai fedezhetők fel az oldalfrontjával az egykori Losonczy (ma: Egyesülés) térre kirúgó Brück-féle bérházon valamint az ugyancsak a Belváros hajdani piac-terét szegélyező, egymással szemközt emelkedő görögkeleti szerb püspöki palota (1.), valamint a Délmagyarországi Gazdasági Bank székházának (2.) homlokzatán, amelyeket Székely László alakított és formált át. A há-rom épület nagyszerűen harmonizált nemcsak egymással, hanem a Ko-mor Marcell és Jakab Dezső tervezte Délmagyarországi Leszámítoló Bank színes majolika díszes palotájával is, amely ugyancsak a római katolikus püspöki székesegyház barokk tömbje által dominált téren emelkedik. Dús, formagazdag szecessziós ornamentika ékesíti a Mercy utcai Emmer-féle bérpalota homlokzatát. Temesvár másik központi terét, a Szabadság teret – a valamikori katonai díszteret – méretei, szerencsés elhelyezése, markáns műépítészeti kiképzése, erőteljes részelemei révén a Székely László tervez-te Magyar Általános Hitelbank palotája uralja. A háromemeletes, magas, kiugró saroktornyos, ívelt párkányzatú épület a kegyesrendiek 1911-ben lebontott, régi temploma helyére került, immár a megtervezett, a Gyárvá-rost Mehalával a Belvároson át összekötő sugárút kijelölt frontjához iga-zodva. Határozat született ugyanis a régi városháza valamint a Takarék-pénztár és a Széchenyi (Brediceanu) utcák baloldalán sorakozó emeletes házak lebontásáról, az út kiegyenesítéséről és kiszélesítéséről. A Temes-várott született Foerk Ernő műépítész által javasolt és kidolgozott terv megvalósulását ugyancsak az első világháború kitörése akadályozta meg.

A Temesvári Kegyestanítórendi Főgimnázium homlokzata, Kiss György szobraivalFaţada Gimnaziului Superior Piarist din Timioara, cu statuile lui György Kisse façade of the Piarist High School in Temeswar, with György Kiss’ statues

S ennek következtében a Székely László tervezte banképület – amelynek megtervezésében és kivitelezésében a beruházó pénzintézet szűkmarkú-sága a kompromisszumok sorára kényszerítette a műépítészt –, kissé fur-csán, szokatlanul hat az utcafronttól bennebb húzott tömbjével a változat-lanul maradt egykori katonai dísztéren. Székely Lászlóra várt egyébként a városháza új, háromemeletes épületének megtervezése is, amelyet az egy-kori Balázs téren a hajdani Timiana Takarékpénztár székházának szom-szédságában szándékoztak felépíteni.

Az 1875-ben felavatott Városi Színház neoreneszánsz épülete előtt a lebontott Péterváradi várkapu s a betömött vársáncok helyén jelölték ki Temesvár új 18 020 négyzetméteres alapterületű főterét, amelyet magas és mutatós bérpalotákkal valamint impozáns középületekkel kívántak szegé-lyezni, körülépíteni. Az új térnek a színházzal szemközti, keskenyebb olda-lára – vagyis arra a helyre, ahol az 1936 és 1946 között felépített román görögkeleti érseki székesegyház áll –, került volna a város vezetőinek elgon-dolása és szándéka szerint a hangversenyteremnek, városi múzeum kiál-lító- és a nyilvános könyvtár olvasótermeinek, raktárainak, irodáinak egya-ránt hajlékot nyújtó díszes Városi Kultúrpalota, amelynek megtervezése a város műépítészére, Székely Lászlóra várt. A tér és a nagykörút sarkán ki-mért telket a kerületi vasútigazgatóság felépítendő palotája számára tartot-ták fenn. A tér épületei közül a színház után elsőként a Baumhorn Lipót tervezte Lloyd-palota került tető alá 1912-ben. Székely Lászlót bízták meg a Lloyd-sor további bérházainak megtervezésével. Hatalmas, párját ritkító esélyt és szakmai lehetőséget kapott. Megformálhatta, megszabhatta az új központi tér egészének városképi arculatát. Székely László elsőként Neuhausz Ernő, a rövid ideig megjelent Magyar Művészet című igényes folyóiratot is kiadóként és szerkesztőként jegyző építőanyag-termelő és

-forgalmazó nagyvállalkozó háromemeletes bérpalotáját (29.) tervezte meg, amelyik a Lloyd-palota tőszomszédságában elterülő 221,6 négyszög-öles telken épült fel ugyancsak 1912-ben. Bemélyített loggiáival, arányos elrendezésű rizalitjaival, formagazdag vakolatdíszeivel, színes majolika-berakásaival, felső cikkbe tört nemes veretű záróívével az épület a Magyar

A piaristák temesvári temploma és rendházaBiserica i mănăstirea ordinului piarist din Timioarae Church and Monastery of the Piarist Order in Temeswar

Leszámítoló Bank Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte Dóm téri szék-háza mellett a magyaros szecesszió egyik legszebb, legjellegzetesebb reme-kének számít Temesváron. Feltételezhetően a megrendelő elvárásait, kikö-téseit is messzemenően szem előtt tartotta és maradéktalanul érvényesítette a bérház dúsan ékített, a megszokottnál cifrább homlokzatának meg-tervezésekor Székely László. A Dóm tért szegélyező épületek homlok-zatátalakításainál követett stílust és formanyelvet érvényesítette tisztább és kikristályosultabb formában. Az ékítményekben a mór, a keleti, a románkori, a gót motívumok valamint a korszerű, a XX. század eleji épí-tészet és iparműveszet jellegzetes elemei, formai megoldásai egyedülálló szimbiózist alkotva jelentkeznek, tűnnek együttesen elő. Később az épület a Fäber-család tulajdonába került.

Hatalmas méreteivel, tetőpárkányának erőteljes hullámvonalával, felma-gasított manzárdfedelével, a főhomlokzat erkélyeinek, tornácainak s leke-rekített ablaknyílásainak szimmetrikus tagolásával a tér közepét a három utcára néző monumentális Dauerbach-palota (30.) uralja, amely 1912–13-ban épült Székely László tervei szerint. A 632 négyszögöles telekre Székely László olyan impozáns bérházat tervezett, amely homlokzatain eredeti módon ötvözte a népi és a középkori forrásokból, hagyományokból céltu-datos megfontoltsággal merítő szecessziós építészet karakterisztikus je-gyeit. A hosszú, többszintes épület városképileg is szép összhatást nyújt. A földszintjén a Dauerbach György tulajdonát képező Palace vendéglőnek és kávéháznak valamint néhány tágasabb, elegánsabb üzletnek helyet biz-tosító épületet, amelynek emeletein többszobás bérlakások sorakoztak, két oldalról az új főtérre merőleges keresztutcák fogták közre. A Dauerbach-palota valamint a baloldalán ugyancsak Székely László tervei alapján felépült Hilt-bérpalota (32.) között nyíló utca tengelyébe az eredeti elkép-zelés szerint a kegyesrendi szerzetesek rendházának homlozata zárta volna le a perspektívát. A műépítész eleve a kialakuló összefüggő városképi együttesben gondolkozva tervezte meg a két épületet, amelyeket a főmo-tívumok, a homlokzatdíszek, a szecessziós építészeti elemek szembetűnő hasonlósága, megejtő összehangja kapcsolt egymáshoz valamint a piarista

főgimnázium tömbjéhez. Többsíkú, rizalitos, domborműves timpanonjá-val, bemélyített loggiáival, rövid és tornácszerű függesztett erkélyeivel in-kább az eklektika felé hajlott a sarokra épült Széchenyi-palota (31.) kettős homlokzata, amely egyrészt a Lloyd-sort, másrészt pedig a Püspök- vala-mint a Hunyadi-híd felől nyíló városképi távlatot volt hívatva hatásosan és pregnánsan lezárni. Ugyanakkor stílusában, struktúrájában és díszít-ményeiben tökéletesen harmonizálnia kellett volna az új főtér déli oldalát lezárni hivatott kultúrpalotával, a szomszédságába tervezett közfürdővel meg a fölötte díszesnek megálmodott új Hunyadi-híddal is. A tér végleges kialakítását, beépítését megakadályozta – sajnos – az első világháború kitö-rése. A Székely László tervezte négy főtéri épület mindegyikének megvan a maga önálló egyénisége, karaktere, de ugyanakkor a rokonvonások, az átmenetek, a közös motívumok is egyértelműen kiviláglanak, hangsúlyo-zottan előtűnnek. A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara neoklasszi-cista, korintusi fejes lizenákkal tagolt, timpanonnal lezárt homlokzata bi-zonyos mértékig a Széchenyi-palotáéval rímel s mutat közeli rokonságot. Temesvár főtere – jelentős mértékben a Székely László tervezte szecessziós és neoklasszicista bérpalotáknak köszönhetően – az átgondolt rendezett-ség, békés nyugalom, szolid kiegyensúlyozottság és pallérozott választé-kosság légkörét lehelte és sugallja napjainkban is. Az arányok, a léptékek grandiózusak, de egyáltalán nem nyomasztóak.

Éles és hosszas gazdasági és szakmai vita előzte meg a Temesvári Keres-kedelmi és Iparkamara új székháza (33.) felépítésének megkezdését. A meghirdetett pályázatra két terv készült: az egyiket i. Krémer József műépítész, a másikat Székely László nyújtotta be. Székely László terve mindenekelőtt a kamarai székház középületi jellegének kidomborítására és érvényesítésére helyezte a hangsúlyt, míg i. Krémer József a monu-mentalitás érzékeltetésére, műépíteszeti megfogalmazására törekedett. A felkért szakértők, Klein Jakab és Gemainhardt Márton építészek, a tervek körültekintő elemzése után azt ajánlották, hogy i. Krémer József és Székely László közösen készítse el a Temesvári Kereskedelmi és Iparka-mara a hajdani Ferenc József tér baloldalán, a Löffler-palota mellett

felépítendő új székházának terveit. A sorozatos egyeztető tárgyalások ered-ményeként a közület vezetőtestülete inkább a Székely László javasolta vál-tozatot karolta fel és támogatta. Az építkezés a világháború éveiben rend-kívül nehezen haladt, többször is megszakadt. Befejezésére csak az 1920-as évek elején kerülhetett sor. A kegyesrendi főgimnázium és rend-ház, a Dózsa-kápolna valamint a Dauerbach-palota megtervezésénél követett elveket, esztétikai törekvéseket érvényesítve dolgozta ki a Nagy-körút (C. D. Loga körút) két oldalán s a Ferenc József-liget (Gyermek-park) közelében felépített Pokomándy-, Rieger-, Darvas-, Frankl-, Blăian- és Lindner-villák (42.) alaprajzait, változatos struktúráit, kiegyensúlyozott homlokzatait. Szomszédságukban épült fel több mint egy évtizeddel később a Kakuk-szanatórium (63.), a Csasznek- (60.) és Kovács-féle (58.) villák, a körút elején pedig a Zsidó Líceum bentlakása (56.), amelyeknek épületei ugyancsak Székely László kézjegyét viselik. Határozott egyéni-sége, kikristályosult karaktere van minden egyes villának, közhasznú épü-letnek, de ugyanakkor felismerhetőek, kielemezhetőek a közös vonások, a Székely Lászlót jellemző tipikus, személyes stílusjegyek is.

Székely László műépítészeti pályájának meredek, rendkívül termékeny felívelését drasztikusan megtörte az első világháború kitörése, amely telje-sen elhamvasztotta, lefojtotta a Bánságban is az építkezési kedvet. Temes-váron is leálltak a korábban elkezdett építkezések, míg újabb középületek vagy magánházak építésére több mint egy évtizeden át senki sem vállal-kozott. Végérvényesen elnapolták az új városi közkórház felépítését is, amelynek a tervezésén Székely László hosszú éveken át példás buzgalom-mal, kitartással és igyekezettel dolgozott. A 600 ágyra tervezett pavilon-rendszerű új közkórház – amely a Gyárváros keleti szegélyén, a Vadászerdő közelében, a temesrékasi út valamint az orsovai vasútvonal közötti mint-egy 20 katasztrális holdnyi területen épült volna fel –, részletes terveit Székely László 1910-ben fejezte be. Nagyon kedvezően véleményezte azo-kat F. Ruppel, Hamburg város építészeti tanácsosa. Székely László elgon-dolása szerint külön-külön pavilonba került volna a betegfelvételi rendelő és hivatal, a fürdő, a gazdasági szolgálat és a kazánház. Egy-egy külön

pavilont kaptak volna ugyanakkor a sebészeti, a TBC-, a bujakóros, a skarlátos, a diftériás stb. osztályok. Nagy pavilonokban helyezték volna el a belgyógyászatot, a szemészetet és a járványosztályt. Önálló épületekbe kerültek volna a hullaház, a parentárium, a kapusi lakás valamint az igaz-gatóság. Az előirányzott építési költségek 4 millió koronát tettek ki. A köz-kórház befogadóképességét távlatilag 1000 beteg felvételére szándékozták bővíteni. A terveket 1914. június 11-én hagyta jóvá Magyarország belügy-minisztériuma… A „nagy mű” nem valósult meg. Székely László élete végéig fájlalta, hogy többéves munkája teljesen kárba veszett.

Székely László 1922-ben nyugdíjaztatását kérte, s végérvényesen meg-vált városi műépítészi állásától. A továbbiakban magánépítészként dolgo-zott Temesváron. Az első világháború befejezése után is azonban még jó ideig csak takaréklángon pislákolgatott az építkezési szándék és hajlam. Tulajdonképpen csak az 1920-as évek derekától kezdtek a Belváros pere-mén valamint a külvárosok irányába tartó főutcák mentén nagyobb szám-ban villák és csinos magánházak emelkedni. Székely László ekkor több

A Regatta Sportklub székháza a RózsaparkbanSediul Clubului Sportiv „Regatta“ în Parcul Rozelore centre of the „Regatta” sport club in the Park of Roses

magánházat és villát tervezett a Püspök (ma: Mihai Viteazul) sugárútra, a Beethoven utcába, a Kunz-sorra illetve a Nagykörútra, amelyeket formai-lag a gyakorlatiasság, az ésszerűség kritériumainak nyomatékos érvénye-sítésével valósított meg. Önszorgalmúlag típusterveket készített falvakon, vidéki településeken felépíthető református templomok, iskolák és tanítói lakások számára, amelyeket elküldött az erdélyi és a királyhágómelléki egyházkerületek püspökségeinek a címére. Nincs adatunk arra vonatko-zóan, hogy ezen tervek közül valamelyik is megvalósult volna. Életének és pályájának utolsó évtizedében – amikor már súlyos egészségügyi prob-lémákkal is küszködött –, viszonylag kevés középületet tervezett.

A bánsági magyarság összefogásának, áldozatkészségének eredménye-ként, közadakozásból épült fel 1929–30-ban Temesvár Belvárosában a Mária királyné (jelenleg: az 1989-es Forradalom) út 8. szám alatt a Magyar Ház háromemeletes pompás palotája (75.), amelyet a szokásos tisztelet-díjról lemondva, teljesen ingyenesen Székely László tervezett. Az építkezé-si összeg öt százalékát kitevő műépítészi honoráriumról való lemondásával valamint a Magyar Ház Részvénytársaság konkrét anyagi lehetőségeihez, a kiválasztott telek adottságaihoz igazodó ésszerű, gazdaságos tervek kidol-gozásával járult hathatósan hozzá Székely László a „magyar otthon” felépí-téséhez. Az építési bizottság szakértő tagjaként, az Országos Magyar Párt bánsági tagozatának buzgó élharcosaként egyik legfőbb gerjesztője és szor-galmazója volt a közösségi ház felépítése ügyének. Több megbeszélésen, tanácskozáson vett részt. Felmerült annak a gondolata, hogy esetleg a Tőzsde (ma: Republicii) úton vagy a Kegyesrendiek temploma és a Széchenyi-palota közötti üres telken illetve a Zsidó Líceum szomszédságá-ban építsék fel a bánsági magyarság kultúrházát. A városi hatóságok által támasztott politikai és közigazgatási akadályok elhárítása, a gazdaságossá-gi szempontok és megfontolások körültekintő mérlegelése után a hivatalo-san 1927. február 15-én megalakult Magyar Ház Részvénytársaság végül is a Mária királyné úton, az Eschker-szanatórium szomszédságában fekvő 306 négyszögöles telket vásárolta meg Temesvár városától 463 590 lejért, amelyet készpénzben, egy összegben fizetett ki 1929 júniusában. Nyom-

ban hozzá is kezdtek az alapozáshoz. A föld-, kőműves-, elhelyező-, ács- és vasbeton-munkálatok elvégzését, kivitelezését Klein Jenő okleveles mér-nökre, a Temesvári Ipari Munkaadók Szindikátusának elnökére bízta a Magyar Ház Rt. Igazgatósága. Klein Jenő váratlan halála után Lázár László temesvári építőmester vette át az építési munkálatok vezetését. A bádogosmunkákat Bittó Ferenc bádogosmester végezte, míg a tető befedé-sét a Meteor Palagyár vállalta. A városi tanács 22 413/929. V. számú hatá-rozatával 1929. július l2-én hagyta jóvá Székely László műépítész terveit, s adta meg az építési engedélyt.

Székely László a „lehetőségek határain belül”, a rendelkezésre álló anyagi eszközök szűkösségét valamint a megvásárolt telek adottságait szem előtt tartva egy tetszetős homlokzatú, praktikus beosztású, egyszerű, de ízlése-sen kiképzett és berendezett háromemeletes épületet tervezett, amely az Eschker-féle magánszanatórium közvetlen szomszédságában épült. Az eklektikus homlokzaton a neoklasszicista valamint a korszerű építészet stílusjegyeinek társításával, merész egybeszervesítésével, a kőből faragott ablakkeretek, a pilaszterek, a kétszer égetett téglából rakott falrészek össze-kapcsolásával, ritmikus váltakoztatásával mozgalmas, motívumgazdag felületet teremtett Székely László. Az épület formai megjelenésében is a bánsági magyarság életkedvét, tettrekészségét, áldozatos összefogásának erejét érzékeltette, jelezte. A belső terek kiképzésében a célszerűség szem-pontjai érvényesültek.

A tágas kapubejáró világos, háromablakos előtérbe vezetett, amelyet váró- és olvasóteremmé rendeztek be. A földszinten sorakozott az Orszá-gos Magyar Párt bánsági tagozatának öt irodahelyisége valamint a Temes-vári Magyar Nőegylet két tágas utcai szobája, amelyekhez külön előszoba és toalettfülke társult. A lépcsőfeljárat baloldalán elhelyezkedő két tágas szobát széthúzható üvegfal választotta el csupán egymástól, ami alkalmas-sá tette a helyiséget kisebb összejövetelek, tanfolyamok és ismeretterjesztő előadások megtartására, befogadására. Bálok és mulatságok alkalmával itt rendezték be a büfét, amely hivatalos italmérési engedéllyel is rendelkezett. Az előtérből nyílt a mosdó és a WC. Az emeletre zárt s télen fűthető

lépcsőház vezetett. A Magyar Ház egyik legfontosabb része – a 26 méter hosszú, kilenc ablakával az utcára néző nagyterem – az épület első eme-letére került. A terem egyik végébe tökéletes világítóberendezéssel, színes függönnyel, praktikus kulisszatartókkal felszerelt kisebb méretű színpa-dot alakítottak ki, amelyhez 12 muzsikus befogadására alkalmas „zene-kari árok” valamint külön női és külön férfi öltöző járult. A nagyteremben 240 elmozdítható széket helyeztek el, amelyek mögött és között mintegy 60 állóhely maradt. A Magyar Ház nagyterme nemcsak gyűlések és nép-szerűsítő előadások megtartására bizonyult alkalmasnak, hanem hangver-senyek, kiállítások, műsoros estélyek, műkedvelő előadások és táncmu-latságok megrendezésére is. Vonzó rendezvényei révén a Magyar Ház nagyterme a temesvári és a bánsági magyarság közkedvelt, népszerű ta-lálkozóhelyévé vált.

A második emeleten két modern bérlakást alakítottak ki. A befolyt házbérekből kívánták ugyanis fedezni az épület fenntartási költségeit, fizetni a kirótt adókat és illetékeket s csökkenteni az adósságterheket. A harmadik emeleten egy háromablakos próbaterem és három tágas szoba nyert elhelyezést. A próbaterem a nagyszámú temesvári magyar énekkar és műkedvelő csoport rendelkezésére állt, míg az egyik szoba a Temesvári Magyar Dalárda, a másik a Bánsági Magyar Közművelődési Egyesület, a harmadik pedig az Arany János Társaság hivatali helyiségeként szolgált. Átmenetileg, ideiglenes jelleggel itt helyezték el a könyvtárat is. Hosszú, világos belső folyosó és mellékhelyiségek tartoztak még a legfelső trak-tushoz.

Az alagsorban a házmesterlakáson, a fáskamrákon, a szénraktáron, a központi fűtés kazánházán, a mosókonyhán, a kamrákon és mellékhelyi-ségeken kívül egy tágas konyha valamint a magyar cserkészotthon is he-lyet kapott. A háztartási iskola gyakorlati foglalkozásai megtartására is alkalmas konyha mellől – amelyből táncmulatságok, nagyobb összejöve-telek alkalmával népes vendégsereget lehetett ellátni meleg ételekkel –, ételfelvonó vezetett a Temesvári Magyar Nőegylet földszinti helyiségeihez illetve az első emeleti nagyteremhez.

Az épület mögött, a telek hátsó részén szándékoztak felépíteni az ezer férőhelyes hangverseny-, színház- és báltermet, amely jól felszerelt, szab-ványméretű színpaddal is rendelkezett volna. A multifunkcionális nagy-terem alagsorába szánták a hangulatos és tágas magyar vendéglőt, amely mellett néhány a bánsági magyarság közcélú intézményeinek – minde-nekelőtt egy magyar sportegyletnek! – otthont nyújtó helyiség sorakozott volna az eredeti tervek és elképzelések szerint. A gazdasági okok, a sűrű-södő anyagi nehézségek miatt a hátsó traktust, az udvari épületszárnyat a bánsági magyarság őszinte bánatára nem sikerült felépíteni.

Nagyszabású ünnepséggel avatták fel 1930. november 29–30-án a há-romemeletes temesvári Magyar Házat, a bánsági magyarság „erős várát”, Székely László műépítész nagyszerű alkotását, az összefogás, kitartás, ál-dozatkészség és megfeszített munka kézzelfogható tanújelét és párját rit-kító szimbólumát.

A józsefvárosi római katolikus magyar és német tagozatos elemi iskola 1931–32-ben emelt kétemeletes épülete (74.) volt Székely László műépí-tészi pályájának utolsó nagyobb méretű tervezése. Az ún „kerti iskola” – amely 1971 óta a Bartók Béla Elméleti Líceum hajlékaként szolgál –, ugyancsak közadakozásból s a szükségesnél kevesebb pénzből épült, még-hozzá a gazdasági világválság teljében, akárcsak a Magyar Ház. A műépí-tész nem engedhette szabadjára alkotó fantáziáját, eleve le kellett mon-dania a nemesebb anyagok használatáról, a látványosabb architekturális megoldásokról. A gazdaságosság, a célszerűség s a költségkímélés szem-pontjait és elveit kellett előnyben részesítenie. Egyszerű és szerény épületet tervezett, amely nem csinos külsejével akart imponálni és hatni, hanem mindenekelőtt az oktatás és képzés kívánalmainak igyekezett maradék-talanul megfelelni.

Az épület alagsorába helyezték el a kézimunkatermet, a tornatermet, két könyvtárszobát, a római katolikus hitközség ideiglenes kettős irodáját, a szolgalakást s több szobát biztosítottak a katolikus intézmények és szerve-zetek számára. Szerencsésnek minősítették a szuterénhelyiségek építészeti megoldását, mivel a folyosó és a termek világítását kellő mennyiségű ter-

mészetes fény biztosította. A magasföldszintet, amelyet – miként az alag-sort valamint az első és második emeletet is – 3 méter széles barátságos folyosó osztott ketté, négy tágas tanterem foglalta el. Minden tanterembe négy-négy ablak engedte be bőségesen a világosságot. A négy, parkettával padolt, fehérre meszelt tanterem mindegyikéhez külön öltöző- és mosdó-szobák valamint közös illemhelyek tartoztak. Az első emeletre került a nagy előadóterem, a moziterem, az olvasóterem, a hitközségi tanácsko-zóterem és iroda valamint néhány kisebb szoba katolikus egyesületek számára. Négy tanterem várta a felsőbb osztályos tanulókat az épület má-sodik emeletén. Az épület lapos tetejen vasráccsal körülkerített 34 m hosszú és 17 m széles játszóteret képeztek ki.

Építőművészként Székely László Fortuna pártfogoltja volt. Alkotópályá-ja indulásának és kiteljesedésének mozgalmas korszakában nemcsak egyes épületekben, hanem egy település, egy dinamikusan fejlődő és kiépülő város egészében gondolkozhatott és tervezhetett. Nagy, átfogó léptékek-ben vázolhatta fel és valósíthatta meg műépítészi szándékait, célkitűzéseit. Remekül sáfárkodott tehetségével s kivételes, párját ritkító lehetőségeivel. Kigyöngyözte magából a XX. század elejének Temesvárját, amelyet élő, eleven organizmusként kezelt, gondozott és gyarapított. Ismételten alkal-ma és lehetősége nyílt arra – amire a műépítészek többsége egy életen át hiába áhítozik és vágyik –, hogy összefüggő házsorokat, egységes épület-csoportokat tervezzen. Kisebb-nagyobb tömböket, övezeteket, épülete-gyütteseket alakított ki pályája során. Többszintes bérpalotái szegélyezik Temesvár főterét, amellyel az eredeti elképzelés szerint közvetlen, szerves kapcsolatban állt volna a kegyesrendiek főgimnáziuma és rendháza, Székely László főműve. Külön telepet képez a gyárvárosi munkásházak jól körülhárolható együttese. A Beethoven utca bal oldalán sorakozó takaros villák szinte mindegyikét Székely László álmodta és tervezte meg az első

világháború előtt illetve az 1920-as évek közepén. Szorosan kötődnek ezekhez a hajdani Telbisz (jelenleg: C. D. Loga) úti villák és iskolák illetve a Kakuk Szanatórium és az 1930-ban felavatott Magyar Ház épületei. Az egykori Püspök (ma: Mihai Viteazul) sugárúton sorakozó villák és családi házak döntő hányadát ugyancsak Székely László tervezte. A Belvárost az Erzsébetváros szívével összekötő úton volt Székely László tervezőirodája és lakása (64.), s itt épített lányai számára is szép ikerházat (65.), immár a gyakorlatiasabb, a geometria mindenhatóságát valló építészeti stílus mo-dorában és szellemében. Minden reggel konflissal vagy fiákerrel kihajta-tott az építőtelepekre, hogy személyesen felügyelje és ellenőrizze az általa vezetett munkálatok menetét. Magánemberként és műépítészként példás fegyelmezettség, kérlelhetetlen igényesség, rátartiság és szigor jellemezte. Szakértőként nyugdíjaztatása után is gyakorta a városi hatóságok rendel-kezésére állt. Az 1919–1926 közötti nehéz időszakban főgondoka volt a temesvári református egyházközségnek. Szenvedélyes vadászként és spor-temberként tartották számon.

Székely László 1934. január 23-án hunyta le örökre a szemét Temes-várott. A gyomrát megtámadó gyógyíthatatlan betegség végzett vele 57 esztendős korában. Földi maradványai a józsefvárosi temetőben nyug-szanak (76.). Emlékét a tervei alapján a XX. század első évtizedeiben emelt köz- és magánépületek impozáns sora őrzi remélhetőleg örök időkig

– Temesváron, Nagyszalontán, Versecen, Nagybecskereken, Gyulán, Det-tán, Fólyán, Vingán etc.

Kőbe, tartós anyagokba veretesült gazdag és jelentős életműve értékes örökségünk, megbecsülendő közkincsünk. Akinek szeme van látja, aki-nek füle van hallja, hogy a Székely László tervezte csodálatos épületek tény-legesen beszélnek. Magvas mondanivalójuk, tartalmas üzenetük van szá-munkra s az eljövendő nemzedékek számára is.

LÁSZLÓ SZÉKELY, FĂURITOR AL TIMIOAREI MODERNE Personalitatea creatoare cea mai ilustră i proeminentă a arhitec-

turii timiorene a fost, de bună seamă, László Székely (1877–1934). Perioada cea mai rodnică, mai productivă a carierei sale a coincis cu pri-mele decenii ale secolului al XX-lea, răstimp de un rar dinamism, în care cartierele de pe ambele maluri ale canalului Bega, aflate la considerabilă distanţă unele de altele, s-au dezvoltat într-un ritm fascinant de alert, apro-piindu-se până la coagularea spectaculoasă a unui ora modern. O dată cu renunţarea la funcţiile militare strategice ale fortificaţiilor existente în zonă, s-au eliberat, în sfârit, iniţiativele logice i perseverente care fuseseră zăgăzuite timp de mai multe decenii, îngrădindu-se creterea naturală, organică, a oraului. Descătuarea poate fi considerată ca având drept punct de plecare data dărâmării zidurilor de cărămidă ale cetăţii ridicate în sistem Vauban, în secolul al XVIII-lea, stimulată fiind i de aprobările de parcelare i construire a glacis-ului. După închegarea oraului liber crăiesc, inginerul-ef Emil Szilárd, care conducea serviciul tehnic, a pro-pus, în anul 1902, comisiei juridice, respectiv adunării generale a oraului, să înfiinţeze postul de arhitect orăenesc, aducând drept argument faptul că Timioara se va popula, în mod previzibil în viitorul foarte apropiat, cu edificii publice i private monumentale, ceea ce impunea acordarea unei atenţii deosebite pentru ca aceste clădiri să corespundă din punct de vedere estetic i artistic cu cerinţele i perspectivele epocii moderne i ale progresului. Adunarea generală a aprobat propunerea, considerând-o cât se poate de potrivită, iar primarul Károly Telbisz a fost însărcinat cu îndeplinirea acesteia. Primul edil al urbei l-a consultat pe arhitectul Győző Czigler, care, în calitatea sa de membru al comisiei de experţi, participase la efectuarea expertizei tehnice a anţurilor cetăţii i poposise de mai multe ori la Timioara. La propunerea lui, primarul l-a ales pentru această misi-une de mare răspundere pe tânărul arhitect László Székely, care avea pe atunci doar 26 de ani. Alegerea s-a dovedit a fi cât se poate de inspirată i

de bun augur. În toiul unui avânt fără precedent în materie de construcţii, care cuprinsese întreaga Europă în primii ani ai secolului XX, Timioara a început să crească văzând cu ochii, transformându-se, pe zi ce trecea, într-un ora din ce în ce mai mare, îmbrăcând strălucitoarele veminte ale unei aezări mari, moderne. Fostul ora de garnizoană, abia eliberat de încletarea inelară a fortificaţiilor, s-a grăbit să se dezbare cât putea mai repede de „uniforma” pe de o parte vădit austriacă, pe de alta, cam jer-pelită. A pornit pe calea modernizării, renaterii i a reînnoirilor profunde. N-a vrut doar să se ridice ca un ora important, respectabil i modern, ci a dorit să fie, în acelai timp, un ora arătos i frumos. În această viziune, arhitectului orăenesc i-a revenit o misiune cât se poate de serioasă i complexă. El trebuia să materializeze i să armonizeze planurile de siste-matizare urbană elaborate de Lajos Ybl i Aladár Kovács Sebestény, prelu-crate i modificate într-o anumită măsură în anul 1910 de către László Szesztay. Edilii oraului aveau ambiţia ca, în perspectivă, Timioara să devină „cel mai frumos i mai sănătos ora al continentului”. Străzile, bulevardele i pieţele publice, vechi i abia deschise, trasate i desenate proaspăt în schema de sistematizare, ateptau să fie flancate i populate de iruri dense i arătoase de clădiri publice i private moderne. În calitate de specialist i expert, arhitectul orăenesc a luat parte la pregătirea i adop-tarea tuturor deciziilor mai importante care vizau dezvoltarea urbanistică a oraului, a evaluat i a aprobat proiectele realizate i înaintate munici-palităţii de către colegii săi arhitecţi. Pe de altă parte, a elaborat efectiv proiecte serioase i de importanţă majoră. Prin funcţia oficială pe care a îndeplinit-o i prin fascinanta lui activitate de proiectare, László Székely a modelat, format i determinat, de fapt, pentru multe veacuri, aspectul urbanistic i profilul arhitectonic ale Timioarei. Multe dintre edificiile publice sau particulare, proiectate de el, au dobândit greutate i impor-tanţă emblematică pentru imaginea oraului. Fără ele, capitala Banatului nu ar avea înfăţiarea pe care o cunoatem în prezent. László Székely s-a

„zidit” cu adevărat – în înţelesul metaforic al cuvântului – în edificiile Timioarei, în întreaga ei arhitectură din secolul al XX-lea. Pregătirea pro-

fesională, partea leului din timpul său, inventivitatea i energia sa crea-toare au fost puse, fără preget, în slujba înfloririi centrului economic, administrativ i spiritual al plaiurilor timiene. Ca arhitect proiectant, a făcut parte din irul strălucitor i rar al marilor deschizători de drumuri, al pionierilor izbânditori, al celor ce-i finalizează îndrăzneţele proiecte cu calm i subtilitate.

Arhitectul László Székely s-a născut în oraul Salonta, judeţul Bihor, la data de 3 august 1877, ca fiu al maistrului constructor i antreprenorului calificat Mihály Székely i al Zsuzsannei Mados. Strămoii cunoscuţi ai familiei Székely, de religie reformată, aveau apte copii i făcuseră parte din cetele de luptători liberi care au fost înnobilaţi i stabilizaţi în Transil-vania, în anul 1605, de către principele de atunci István Bocskai. Bunicul primului arhitect orăenesc al Timioarei, ca de altfel mulţi dintre prede-

cesorii săi, s-a numărat printre demnitarii de frunte ai aezării de batină. Mihály Székely a lucrat o perioadă îndelungată ca maistru constructor la Salonta, după care i-a practicat meseria la Budapesta. László Székely i-a trăit copilăria, a urmat clasele primare i primii patru ani de gimnaziu în oraul său natal. După încă un an, în care a fost elev la Igló, a terminat ultimele trei clase la Colegiul Reformat din Sighetul Marmaţiei. Direc-torul colii era, pe-atunci, literatul István Szilágyi, originar din Salonta, prieten apropiat al poetului clasic János Arany. După trecerea cu succes a examenului de bacalaureat, s-a înscris la Facultatea de Arhitectură a Uni-versităţii Politehnice Regale „József Nádor”, din Budapesta. i-a însuit acolo disciplinele de proiectare a construcţiilor de la dascăli cunoscuţi, cum au fost, în acea vreme, decanul facultăţii, Samu Pecz (1854–1922) i arhitecţii Győző Czigler (1850–1905), Alajos Hauszmann (1847–1926) i Frigyes Schulek (1841–1919). În anul al patrulea, când, conform uzan-ţelor, studenţii aveau dreptul să-i aleagă maestrul, László Székely a deve-nit discipolul lui Alajos Hauszmann, proiectantul Palatului Regal din Buda. El preda arhitectura Renaterii i a barocului, nu era un dascăl nici prea sever, nici cine tie ce exigent, aa că se bucura de mare popularitate în rândurile studenţilor. Era considerat „un conferenţiar bun, detept, cu o voce plăcută, care i-a înzestrat studenţii cu cunotinţe temeinice i vaste”. Unul dintre admiratorii săi, arhitectul Károly Kós, îi amintea că

„desena pe tablă rutinat, cu gust, precizie i dezinvoltură”. Alajos Hausz-mann s-a numărat printre arhitecţii de frunte ai epocii sale, era deosebit de căutat, avea relaţii excelente i venituri substanţiale. Pentru că a primit i acceptat multe comenzi, i-a deschis un atelier de proiectare cu mulţi angajaţi i colaboratori. El a fost adept i exponent al micării care îi pro-punea înnoirea arhitecturii maghiare i consolidarea caracterului său naţi-onal. i-a formulat i în scris intenţiile, dar i convingerea că noua arhitec-tură maghiară, aflată în plin proces de formare, pe lângă valorificarea bogatului i nesecatului filon reprezentat de arta populară, trebuie să se întemeieze i pe motenirea spiritualităţii i a patrimoniului de forme ale monumentelor istorice medievale. Studenţilor săi le-a transmis dorinţa de

Hungária fürdő és bérházBăile i casa de raport „Hungaria“e „Hungaria” Bath and rental

studiu i cercetare profundă a vestigiilor de artă existente, cu sublinierea că materialul cu adevărat nobil al arhitecturii îl reprezintă piatra, că aceasta, asemenea altor materiale naturale, trebuie avută în primul rând în vedere la proiectarea faţadelor de construcţii. De la el i de la prerafaeliţii englezi, László Székely i-a însuit o seamă de cunotinţe legate de rolul i importanţa arhitecturii medievale, universalitatea artelor i primordiali-tatea materialelor naturale, cunotinţe care i-au pus pecetea pregnant pe orientarea sa stilistică de mai târziu, pe limbajul personal care s-a cristali-zat treptat. Dintre disciplinele de specialitate, construcţiile civile i-au fost predate de Ottó Tandor, iar rezistenţa materialelor, de profesorul Adolf Czakó. Studenţii de la arhitectură au studiat desenul figurativ sub îndru-marea lui Gyula Háry, modelajul, cu sculptorul Géza R. Maróti, acuarela, cu Lajos Rauscher, iar estetica, cu Bernát Alexander. Pe vremea studenţiei, în perioada octombrie 1897 – februarie 1898, László Székely a fost înca-drat ca inginer la Întreprinderea de topografie i evaluare a oraului liber crăiesc Sopron, definindu-se prin „punctualitate demnă de toată lauda, sârguinţă i contiinciozitate”. În ultima sa vacanţă de vară, din iunie i până în septembrie 1899, ca angajat al firmei „Fraţii Grünfeld i Schiffer” din Budapesta, a lucrat pe antierul Uzinei de Apă din Káposztásmegyer, evidenţiindu-se prin „sârguinţă i o deosebită pregătire profesională”. Laolaltă cu colegii săi mai răsăriţi i înzestraţi – precum József Vágó, Imre Szőts, Oszkár Fritz-Laczai, Géza Fiala, Pál Vadász etc. – László Székely i-a luat licenţa i diploma la Universitatea Politehnică din Budapesta, în anul 1900. i-a luat examenele cu brio, în faţa comisiilor de examinare, la mate-matică, mecanică, tehnologie chimică, fizică tehnică, construcţii publice, istoria arhitecturii, proiectare. După obţinerea patalamalei de arhitect, László Székely, unul dintre cei mai străluciţi absolvenţi, a fost trimis cu o bursă de stat într-o călătorie de studii i documentare în Italia. Acolo, el a cercetat pe viu, nemijlocit, studiind metodic i în profunzime, vestigiile arhitecturii italiene din Roma, Florenţa i Lombardia. În sufletul său s-au consolidat, cu acest prilej, afecţiunea i respectul faţă de valorile inestima-bile i uluitoarele soluţii conţinute de arhitectura medievală din Italia.

Odată întors în ţară, László Székely a fost chemat i solicitat de profeso-rul universitar Győző Czigler, originar din Arad, să lucreze în calitate de asistent i colaborator la atelierul său particular de proiectare din Buda-pesta. Începând cu 1 iulie 1900 i până în martie 1903, László Székely a lucrat în serviciul renumitului arhitect, care a proiectat edificiile Academiei de Înalte Studii Comerciale, ale Cazinoului Naţional, Oficiului Central de Statistică i ale Băilor Széchenyi, fiind în acelai timp proiectant al altor numeroase – circa 60 – de clădiri importante. Într-un birou suprapopulat cu angajaţi, colaborând – printre alţii – cu arhitectul Ede Dvorák, László Székely a elaborat i finalizat proiecte parţiale, a făcut calcule de estimare a costurilor i alte proiecte de importanţă mai mică. În perioada de început a carierei sale, în calitate de ef de antier, a supravegheat i coor-donat lucrările de construcţie a staţiilor naţionale de cercetări chimice,

Hungária fürdőBăile „Hungaria“e „Hungaria” Bath

zoologice i de omologare a seminţelor, a Sanatoriului de tuberculoză „Regina Elisabeta” i a Centrului Naţional Experimental de Maternitate. La Budapesta, László Székely a locuit împreună cu părinţii săi în str. Nefelejcs nr. 8, din cartierul VII, de unde făcea zilnic „naveta” până la biroul lui Győző Czigler. Era considerat un om care „dă dovadă de o gân-dire independentă, o îndemânare deosebită, aptitudini speciale pentru rezolvări rapide i de o corectitudine deosebită”. Tânărul arhitect s-a căsă-torit în 5 aprilie 1902, la Budapesta, cu Erzsébet Mária Bányász, fiica de 21 ani a funcţionarului de potă i telegraf Mihály Bányász i a lui Janka Kovács. După o convieţuire de opt ani, a divorţat la 14 noiembrie 1910 i s-a însurat a doua oară în oraul de pe Bega, la 16 iulie 1912, când a con-

dus-o în faţa ofiţerului de stare civilă pe domnioara Viola Lichtscheindl, fiica doctorului Géza Lichtscheindl, medicul-ef i directorul spitalului comunal. Cununia religioasă a fost oficiată de preotul i poetul Mihály Szabolcska.

Győző Czigler a fost cât se poate de mulţumit de munca depusă de tânărul arhitect aflat la începuturile carierei sale. Când Consiliul Local al oraului liber crăiesc a adoptat hotărârea privind înfiinţarea i permanen-tizarea postului de arhitect crăiesc, primarul de atunci al Timioarei, dr. Károly Telbisz, i-a solicitat o propunere: avea nevoie de un specialist pre-gătit i înzestrat, apt pentru iniţierea i îndeplinirea unor obiective de anvergură din sfera arhitecturii i a urbanismului. Eminentul profesor i arhitect Győző Czigler, care la cumpăna dintre secolele XIX i XX colabo-rase în calitate de expert cu primăria oraului Timioara, l-a recomandat imediat pe asistentul său, László Székely, pe care l-a caracterizat ca fiind un arhitect temeinic pregătit, înzestrat cu toate cunotinţele practice nece-sare, apt să facă faţă pe propriile-i picioare chiar i când este vorba despre misiuni profesionale de greutate. Când primarul Telbisz, care i-a însuit această recomandare, l-a chemat pe László Székely să ocupe postul nou-înfiinţat, acesta a acceptat, cu condiţia să i se permită exercitarea i în par-ticular a profesiei, fiindcă nu voia să devină un funcţionar public obinuit i să se degradeze din punct de vedere profesional. Cererea, opţiunile i condiţiile puse de tânărul arhitect au fost acceptate în totalitate, aa că, începând din primul an al funcţionării sale ca arhitect-ef al oraului Timioara, László Székely a creat i condus un birou particular de arhi-tectură i proiectare. Actul de numire a celui dintâi arhitect-ef al oraului Timioara, în ordine cronologică, poartă semnătura prefectului comitatu-lui Timi, Viktor Molnár. Acesta i-a fixat, cu începere de la 1 aprilie 1903, un salariu anual de 2800 coroane i o compensaţie de 600 coroane pentru plata chiriei. Arhitectul a depus jurământul de funcţionar orăenesc la Timioara, în data de 8 aprilie 1903. Practic, din prima zi în care i-a ocu-pat postul, el i-a impus un ritm strâns i susţinut de activitate febrilă i dinamică, caracterizată, în acelai timp, prin chibzuinţă i o tenacitate

A Hungária fürdő előcsarnokaHolul Băilor „Hungaria“e hall of the „Hungaria” Bath

remarcabilă. Nu s-a speriat de muncă, de multitudinea i complexitatea obiectivelor pe care le avea de rezolvat. Cu sârguinţă constantă i abne-gaţie exemplară a lucrat deopotrivă la serviciul tehnic al primăriei i în biroul său particular de proiectare, căruia peste puţin timp i-a construit i amenajat un sediu nou, pe strada Episcopului (bd. Mihai Viteazul de azi) (64.)*. Talentul, priceperea, temeinicia pregătirii i cunotinţele profesio-nale au fost puse în evidenţă chiar de la construcţia primelor clădiri pro-iectate de el pentru urbea Timioarei. Ca efect imediat, a urmat o adevă-rată avalană de comenzi serioase, pretenţioase i de anvergură, declanând un uria i complex noian de probleme care au depăit domeniul strict al arhitecturii, atât de apropiate inimii sale. Viitorul mare arhitect a fost nevoit să proiecteze deopotrivă edificii publice, coli, sanatorii, clădiri indus-triale, case de raport, vile i case familiale, numărându-se printre arhitecţii inventivi i cu o vastă pregătire profesională. Ca ef al serviciului tehnic al primăriei, a apreciat din oficiu i, în virtutea obligaţiilor de serviciu ce-i reveneau, a aprobat proiectele elaborate de arhitecţi din Budapesta sau Timioara, pentru edificiile care urmau să fie ridicate în capitala Banatului. i-a pus amprenta personalităţii sale i în acest fel asupra imaginii arhitec-turale a ansamblului urbanistic general al Timioarei, prin clădiri caracte-ristice, emblematice, ale căror proiecte, amplasamente i construcţie le-a aprobat, susţinut i sprijinit în decursul anilor. În calitate de specialist i de expert, timp de două decenii a fost solicitat să facă parte din comisii tehnice permanente sau din cele constituite ad-hoc. A reprezentat Timi-oara la numeroase manifestări, consfătuiri i întruniri reprezentative cu caracter local sau de anvergură naţională.

La puţin timp după stabilirea la Timioara, arhitectul László Székely avea să se confrunte cu o sarcină profesională extrem de dificilă i com-plicată: conceperea i elaborarea proiectelor legate de ridicarea Abatorului Comunal (4.). Centrul administrativ, economic i civic al Banatului nu

dispunea, până în acel moment, de un abator. Tăierea bovinelor, porci-nelor i ovinelor se făcea în măcelării particulare. Creterea rapidă a popu-laţiei urbane, condiţiile de igienă i sănătate publică impuse de secolul XX au făcut imperios necesară crearea unui abator modern, de mare capaci-tate. Soluţionarea acestei probleme a figurat ani de-a rândul pe ordinea de zi a întrunirilor consiliului local i a adunărilor generale. De altfel, i dispo-ziţiile din legea privind construirea oficiilor de medicină veterinară obli-gau municipalitatea să rezolve problema abatorului. Pe baza proiectelor elaborate de László Székely, în anul 1904 au demarat lucrările de cons-trucţie a Abatorului Comunal, format din 11 corpuri distincte de clădire, amplasate pe un teren viran situat între cartierele Fabric i Elisabetin. În ceea ce privete dimensiunile i înzestrarea tehnică, varianta proiectată pen-tru complexul arhitectural a corespuns cerinţelor tehnologice moderne de sacrificare a animalelor în epoca civilizată. În elaborarea i finalizarea proiectelor, László Székely s-a orientat pornind de la variantele i soluţiile abatoarelor recent construite, mai ales în Germania. Halele, birourile i pavilioanele anexe ocupau o suprafaţă de circa 37.000 de metri pătraţi, totul era împrejmuit de un zid înalt de trei metri. Tăierea animalelor mari i mici avea loc într-o hală spaţioasă de 46 x 16 x 8 m, care, în interior, a fost pavată cu plăci de ceramică, iar pereţii, de jur-împrejur, pe o înălţime de 2,5 metri, au fost căptuiţi cu acelai material, totul pentru a se putea întreţine i spăla relativ uor. O treime din această hală de sacrificiu a fost destinată i amenajată pentru tăierea oilor i a mieilor, fiind aerată i lumi-nată corespunzător. În acest scop, a fost prevăzută cu un număr suficient de surse de alimentare cu apă i guri de canal de scurgere, ceea ce a permis o curăţenie permanentă perfectă. Transportul cărnurilor în interiorul i în afara halei a fost rezolvat printr-un sistem de raiuri suspendate, având câr-lige purtătoare într-un număr corespunzător. La un număr corespunzător de lucrători cu ase ore într-un schimb, în hală se puteau sacrifica i pre-lucra circa 130 de animale mari, 240 de viţei, 250 de oi i 500 de miei. Această capacitate se putea dubla sau tripla în cazul folosirii a două sau trei schimburi. Într-o hală cu dimensiuni i capacitate asemănătoare se sacri-

* În paranteză se indică numărul din capitolul cu imagini al clădirilor amintite, abordate.

ficau porci în număr de aproximativ 270 pe schimb. Instalaţiile, mobilie-rul i utilajele tehnice de acolo au fost adaptate la cerinţele specifice tăierii porcilor, astfel că în afara raiurilor suspendate transportul cărnurilor se putea face i cu ajutorul unor macarale mobile. Opărirea porcilor se făcea în două căzi de tablă cu 5 m lungime, 2 m lăţime i 0,6 m adâncime. Apa necesară era obţinută cu ajutorul aburilor supraîncălziţi adui printr-o conductă subterană de la un generator special. Hala era împărţită i compartimentată astfel încât prima pătrime servea la sacrificarea i cură-ţirea porcilor, în următoarea pătrime se făcea curăţirea intestinelor, iar în cea de a doua jumătate tranarea, agăţarea i inspecţia medico-veterinară a cărnurilor. Transportul pe fluxul tehnologic era realizat cu nite macarale mobile, precum i cu ajutorul unor cârlige care se deplasau pe raiuri sus-pendate. Hala era bine iluminată i aerată i dispunea adecvat de guri de apă i de canal cu ajutorul cărora se putea menţine o curăţenie exemplară. În paralel cu cele două hale mari erau amplasate grajduri i ocoale pentru speciile diferite de animale. Capacitatea acestora era de circa 120 de ani-male mari i 300 de animale mici.

Arhitectul a proiectat i turnul de apă, pe care l-a amplasat între halele de dimensiuni mari. Iniţial acest turn a avut un acoperi zvelt i ascuţit care, în ciuda volumului solid i masiv, îi conferea o imagine plăcută i impozantă, aducând pe undeva cu un bastion de cetate medievală. Soluţia i forma adoptată a fost sugerată într-o anumită măsură de bisericile săteti construite de meterii populari, cu turle mici în jurul turnului central. Au avut formă de turnuleţe chiar i hornurile abatorului, care se terminau cu vârfuri ascuţite. La parterul edificiului se aflau dependinţe pentru confor-tul măcelarilor: garderobă, spălător, baie, ateliere. La etaj erau amenajate patru locuinţe pentru personalul de serviciu al abatorului. Pentru alimen-tarea cu apă potabilă a tuturor dependinţelor, la nivelul superior au fost amplasate două rezervoare, cu capacitatea de 30 m3 fiecare, în care se pompa apă din fântânile proprii. Apa se purifica printr-un filtru sistem

„Halwor-Breda”, model 1905. În spatele edificiului, în partea sudică, a fost amplasat frigoriferul cu o suprafaţă totală de 210 m2, din care suprafaţă

utilă 140 m2. Iniţial, acolo au fost amenajate 36 de compartimente, dis-puse pe trei coridoare diferite. Capacitatea frigoriferului a fost evaluată la aproximativ 35.000 kg carne, calculându-se 250 kg/m2. Răcirea efectivă se asigura cu aer rece antrenat de un ventilator puternic i dirijat pe un sistem de galerii dispus pe tavanul frigoriferului. În continuare erau ampla-sate o cameră frigorifică, o sală de maini în care se afla compresorul i două pompe care alimentau filtrul cu apă trasă din fântâni; urma camera filtrului propriu-zis i atelierul mecanic. Într-o altă clădire s-a amenajat sala de cazane. În anul 1910, complexul Abatorul Comunal a fost comple-tat cu încă un frigider. Proiectele au fost realizate tot de László Székely, iar execuţia lucrărilor de construcţie a fost încredinţată de primărie antrepre-norului timiorean Eugen Klein. În anii 1911–1912 s-a ridicat în incinta abatorului Fabrica de gheaţă a oraului. Puterea instalată i capacitatea acesteia permiteau realizarea unei producţii zilnice de 11.000 kg. Ea func-ţiona numai în sezonul cald i aproviziona populaţia i măcelăriile parti-culare cu blocuri de gheaţă de 12,5 kg. Curtea abatorului era amenajată i întreţinută cu grijă, având străzi i alei pavate, flancate cu ronduri de flori i separate de spaţii verzi cu plantaţii bogate. Poarta principală era ornată pe cele două laturi cu două compoziţii plastice deosebit de reuite, sim-bolizând caracterul muncii desfăurate în hale. Intrarea era flancată de două pavilioane mari în care se aflau birourile administraţiei, locuinţele directorului, directorului adjunct i a portarului permanent, precum i laboratoarele de bacteriologie i de trichineloscopie.

Proiectantul László Székely a îmbinat în mod strălucit funcţionalitatea, criteriile cerinţelor practice cu obiectivele estetice i arhitecturale moderne. Halele, atelierele, sălile de maini i clădirile anexe le-a amplasat simetric, într-un echilibru spaţial aproape perfect. A dat o atenţie sporită structu-rării i modelării în forme expresive i impunătoare a porţii principale, precum i a turnului care domină ansamblul întreg. A exploatat cu efect i multă ingeniozitate posibilităţile decorative i ornamentale ale cărămi-zilor aparente, arse de două ori. Cu deosebită inventivitate a combinat suprafeţele de cărămidă roie cu cele zugrăvite în culori deschise. A obţi-

nut planuri frontale excelente, dinamice. În conceperea i realizarea acope-riurilor, prin marcarea decorativităţii acestora, László Székely s-a inspirat cu o dezinvoltură debordantă din tradiţiile arhitecturii populare, mai ales din structurile i compoziţiile utilizate cu precădere la acoperiurile graj-durilor, ale urilor, ale clădirilor gospodăreti. La inaugurarea sa, în anul 1905, Abatorul Comunal din Timioara a fost din toate punctele de vedere considerat cel mai modern, mai funcţional i mai frumos abator din întreaga zonă. Mai mulţi specialiti din străinătate, care au vizitat întreprinderea, i-au exprimat deplina satisfacţie, apreciind calităţile indu-bitabile ale complexului arhitectonic proiectat de László Székely. Iar el i-a

câtigat un renume bine meritat, făcându-se cunoscut i apreciat ca un excelent expert în proiectarea de abatoare. Nu este deloc întâmplător că arhitectului timiorean i s-a încredinţat ulterior proiectarea abatoarelor din Becicherecu Mare, Panciova, Zombor, Kiskunhalas i Arad. Câteva dintre acestea au fost terminate i finalizate conform intenţiilor i concep-ţiei arhitectului, realizarea altora a fost împiedicată i oprită de izbucnirea primului război mondial.

Ansamblul abatorului public urban (15.) din Becicherecu Mare (azi: Zrenjanin), ridicat pe malul Begheiului, alcătuia un tot frumos, armonios i echilibrat, dominat de un turn înalt i „plin”. În structura abatorului intrau numeroase hale de producţie, clădiri-anexă, ateliere i o fabrică de gheaţă. Clădirea administraţiei era de sine stătătoare, un edificiu cochet, echilibrat, cu parter înalt. De ani de zile, abatorul a încetat să mai func-ţioneze; în locul acestuia, aici s-au deschis magazine, depozite, mici între-prinderi, felurite birouri. Fosta clădire a direcţiunii a fost transformată, pentru o bucată de vreme, în cămin de zi i grădiniţă. Cu excepţia unor mici transformări i a unor adăugiri ulterioare, clădirea abatorului de odi-nioară de la Becicherecu Mare s-a păstrat în vechea sa formă până în zilele noastre. Reprezintă o pierdere inestimabilă faptul că abatorul public din Timioara, dezafectat de mult timp – ne referim la halele acestuia, la cor-pul central de clădiri, în jurul cărora, în ultimele decenii, s-a dezvoltat un întreg cartier: cămine studenţeti, sala sporturilor „Olimpia”, numeroase blocuri de locuinţe – a fost pur i simplu călcat de buldozer i demolat în anul 2000. Totul s-a petrecut cumva peste noapte, fără a se mai atepta decizia în acest sens a Comisiei Monumentelor Istorice. Au rămas în picioare doar fostul turn de apă, intrarea principală i cele două edificii aflate simetric de o parte i de alta a acesteia. Dacă s-ar fi ales o variantă ceva mai raţională, lucrurile ar fi stat cu totul altfel. După ce s-ar fi efec-tuat unele operaţii de renovare, după o curăţenie temeinică, cuprinză-toarele hale ale fostului abator ar fi putut găzdui muzeul tehnicii din Timioara, care nu i-a găsit nici până astăzi un sediu pe măsură. Din impo-zantul complex edilitar proiectat de László Székely nu a mai rămas decât

A Hungária fürdő medencéjeBazinul Băilor „Hungaria“e pool of the „Hungaria“ Bath

o frântură care să îl păstreze în amintirea concitadinilor. Întrebarea care se impune nu este una pur retorică: oare până când vor rezista zidurile pără-site i turnul rămas de izbelite asaltului exercitat de aa-zisa „economie de piaţă”, dar i de, paradoxal, indiferenţa i cinismul edililor locali? În tre-cutul nu prea îndepărtat, o serie de creaţii izvodite de László Székely au căzut pradă, din păcate, unor intervenţii brutale, neavenite i deloc profe-sioniste. Asupra unor clădiri de importanţă istorică semnate de celebrul arhitect s-au operat „înnoiri”, au fost, vorba vine, retuate, ciuntite, alte-rate sub raport arhitectural. Din nefericire, dictonul latin conform căruia i cărţile îi au soarta lor este cum nu se poate mai actual i în cazul clădi-rilor de patrimoniu.

Adunarea Generală a oraului Timioara a adoptat în anul 1905 hotă-rârea de cumpărare cu un preţ de 19.000 coroane a imobilului, curţii i grădinii situate în cartierul Iosefin, pe str. Eötvös (azi: str. Gh. Pop de Băseti) nr. 22, i aflate în posesia Fraţilor Scherter, intenţionând să trans-forme i să folosească imobilul ca grădiniţă. Terenul i clădirea, scutite de datorii i la preţul convenit, au ajuns în posesia oraului la data de 1 august 1905. Aprobându-se propunerile arhitectului László Székely i ale servi-ciului tehnic al primăriei, s-a decis ca în clădirea utilizabilă încă, să se ame-najeze cu o investiţie de 28.000 coroane două locuinţe pentru educatoare i două pentru îngrijitoare, iar în grădină să se construiască două pavili-oane noi, potrivite pentru îngrijirea i educarea precolarilor. Fiecare din-tre pavilioanele concepute i proiectate de László Székely se compunea dintr-un antreu, o mică sală de odihnă, o sală mare de joacă i încă una de lecţii. Noile clădiri erau gândite să corespundă în toate privinţele cerinţelor moderne ale educaţiei i instruirii precolare. Lumina naturală pătrundea în săli din două laturi. Toate încăperile au fost prevăzute cu pardoseală compactă, tip Dolomet, lipsită de discontinuităţi i lipituri. Pereţii au fost zugrăviţi cu vopsea de bazalt lavabilă. Cele două pavilioane erau legate între ele i cu poarta principală prin coridoare acoperite, care erau folosite i ca spaţiu de joacă. Transformările i construcţia au fost executate de firma Josef Janovits & Comp., la un cost de 30.209,38 coroane. Cu tim-

pul, pe parcursul unui sfert de veac, László Székely a mai proiectat pentru oraul Timioara cel puţin o duzină de aezăminte de învăţământ: coli, grădiniţe, internate.

Pe Calea Hunyadi (în prezent, bd. 16 Decembrie 1989), colţ cu str. Bem de odinioară (acum str. Văcărescu), în luna iulie a anului 1905 au înce-put lucrările de construcţie a cazărmii pompierilor voluntari din cartierul Iosefin (5.). Până la finele anului respectiv, clădirea a i ajuns sub acoperi. Finalizarea lucrărilor i inaugurarea edificiului au avut loc în vara anului 1906. Cazarma nouă, ridicată pe amplasamentul i terenul vechiului adă-post demolat al pompierilor, era alcătuită dintr-o clădire principală i un corp anexă. Edificiul principal dispunea de un etaj, respectiv, de trei nive-luri i se definea, la modul estetic, prin exploatarea originală i îndrăzneaţă a valenţelor decorative oferite de cărămizile aparente i de marginile pla-cate cu piatră. Respectivul corp de bază a fost amplasat cu patru metri în interior faţă de linia străzii, astfel ca porţile foarte mari, cu două aripi, care se deschideau automat spre exterior, să nu blocheze trotuarul. În acelai timp, graţie acestei soluţii, atelajele care demarau în viteză aveau la dispo-ziţie suficient spaţiu de manevră i întoarcere. Faţada porţii principale a fost ornată cu un relief policrom de inspiraţie Art Nouveau, înfăţiând, într-o reprezentare stilizată, unelte i recuzite specifice breslei pompierilor, încadrate de motive florale. Lucrările de sculptură i cele în piatră artifi-cială au fost realizate în atelierul lui Fülöp Goldstein, contravaloarea lor ridicându-se la suma de 2.223 de coroane i 70 de filleri.

La parter, punctul central revenea remizei, care adăpostea nu mai puţin de ase atelaje de stins focul, dotate cu tot ce era nevoie în cazul unui incendiu. Poarta, mare i masivă, a fiecărui compartiment, dădea direct în stradă. Remiza comunica nemijlocit cu camera de gardă, dar i cu grajdul amenajat pentru a găzdui patru cai, precum i cu sala pompelor i casa scărilor. La etajul întâi a fost amplasată sala de consiliu, biroul, camera pompierilor voluntari, garderoba, spălătorul, WC-ul, ca i locuinţa de ser-viciu a comandantului de pompieri. Etajul al doilea din aripa proemi-nentă, supraînălţată, adăpostea depozitul de unelte i de materiale. În pod

se aflau două mari rezervoare de apă, sirena i motorul electric, care le punea în funcţiune. Peste etajul al doilea se înălţa un turn de pază zvelt, prevăzut cu o balustradă circulară. Pe unul dintre zidurile laterale ale tur-nului a fost amplasat un ir de balcoane, menite să faciliteze o serie de exerciţii legate de instrucţia pompierilor.

În aripa dinspre stradă a clădirii-anexă, amplasate separat, i-a găsit loc un spaţiu creat anume pentru atelajele speciale destinate transportului apei. În partea din spate a clădirii, arhitectul László Székely a mai proiec-tat două locuinţe pentru paznicii-observatori. Pe cheltuială proprie, coman-damentul postului de pompieri a construit, în dosul curţii, un grajd pen-tru treizeci de cai. Complexul arhitectonic, ale cărui proiecte au fost elaborate i finalizate de serviciul tehnic al primăriei, „în urma cântăririi chibzuite i serioase a nevoilor de economisire, luând în considerare

respectarea cerinţelor impuse de tehnicile i procedeele moderne de stin-gere a incendiilor” – conform aprecierilor formulate i prezentate de Comisia de urbanism i construcţii a Consiliului orăenesc –, a corespuns pe deplin necesităţilor reale ale formaţiunii de pompieri, condiţiilor i ateptărilor locale reale. Conceptul i proiectul iniţial avuseseră în vedere edificarea unui complex de clădiri mult mai grandios, mai impozant decât cel care avea să fie ridicat. Consiliul local însă a calificat drept inutile mai multe dintre clădirile i anexele propuse i a optat pentru renunţarea com-pletă la locuinţa comandantului i la grajdul cu o capacitate de 40 de cai. Vrând-nevrând, arhitectul László Székely a trebuit să ţină cont de condi-ţiile i criteriile impuse de Consiliul orăenesc i să se încadreze în limitele sumei de 80.000 coroane prevăzute pentru investiţie. Totalul cheltuielilor s-a cifrat în final la 84.010 coroane. Lucrările de nivelare, de spălare i tur-

A Városliget kerítése a GyárvárosbanGardul Parcului orăenesc din cartierul Fabrice fence of the town’s park in the Fabrik district

nare a fundaţiei, de zidărie, dulgherie, cioplire în piatră i acoperire cu ţiglă au fost executate de firma antreprenorului Josef Gerner. Atelierul mecanic al lui Árpád Leyritz a instalat apa, canalizarea, barele de metal pentru consolidarea zidurilor, soneriile electrice i zăvoarele porţilor, uilor i ferestrelor. Oraul Timioara a încredinţat lucrările de tâmplărie lui Jakab Fischer, zugrăvirea clădirii lui Mátyás Marossy, iar lucrările de tini-chigerie lui Ádám Rieszer.

În perioada în care a fost construită, cazarma pompierilor voluntari din Iosefin se afla chiar pe axa Căii Hunyadi, închizând inspirat perspectiva ce se deschidea din direcţia Casinoului Ţinuturilor de Sud. De pe balustrada circulară a turnului de pază, privirea putea cuprinde cu uurinţă cartierul i întreaga zonă. Acoperiul turnului care se înălţa deasupra clădirii a fost smuls i distrus de furtuna care s-a abătut asupra oraului Timioara în luna septembrie 1931 i n-a mai fost reconstruit în forma lui iniţială. Clădirea cazărmii de pompieri a mai suferit unele modificări i în perioa-dele de mai târziu, însă în structura de bază, în profilul i în imaginea generală a faţadelor se păstrează în fond nealterate soluţiile arhitecturale i stilistice ale lui László Székely. Tot pe baza proiectelor lui László Székely s-a construit cu câţiva ani mai târziu pe Bulevardul Hungária (azi: Eroilor) noua Cazarmă de Jandarmi (34.).

La limita dintre cartierele Iosefin i Elisabetin, la colţul dintre str. Doja i Calea Hunyadi (în prezent bd. 16 Decembrie 1989), pe locul unde, conform tradiţiei istorice, a fost executată, în anul 1514, căpetenia răs-coalei ţărăneti i unde în faţa iobagilor deznădăjduiţi ar fi apărut în mod miraculos chipul Sfintei Fecioare, s-a ridicat în anul 1906 Monumentul Sfânta Maria, cu o investiţie de 13.571 coroane. Capela (3.) a fost proiec-tată de arhitectul László Székely. Ea are forma unui baldachin în stil neo-roman, stă pe un soclu supraînălţat la care se poate ajunge din trei direcţii pe trepte de piatră. Monumentul construit din gresie solidă evocă elemen-tele caracteristice ale arhitecturii medievale. Coloanele care susţin aco-periul sunt confecţionate din granit de Belgia, iar capitelurile i baza coloanelor au fost cioplite din marmură de Carrara. Statuia de marmură,

A Városi Menházalap bérháza a GyárvárosbanCasa de raport a Fondului Azilului Orăenesc din Fabrice rental of the Town Alms-House in the Fabrik

înaltă de 1,5 m, este opera sculptorului György Kiss, care a decorat un număr mare de biserici i este i autorul lucrărilor plastice ce ornează clădirea Operei Ungare de Stat din Budapesta. Statuia Sfânta Maria din Timioara – pentru care oraul a plătit un onorariu de 3.000 coroane – a fost cioplită, după un model în gips, chiar la Carrara, în celebra carieră de marmură din Italia. Monumentul a fost sfinţit în anul 1906.

Tot în 1906, serviciul tehnic al Primăriei oraului liber crăiesc Timioara a elaborat proiectele hidrocentralei construite pe râul Bega (16.). Inginerul ef Emil Szilárd, inginerul Stan Vidrighin i arhitectul László Székely au fost autorii unor lucrări de mare anvergură: Liceul Piarist, casa de raport de pe str. Andrássy, hidrocentrala comunală, canalizarea generală, alimen-tarea cu apă a oraului, noul spital orăenesc. Până la terminarea definitivă a acestor construcţii, municipalitatea i-a recompensat cu un „premiu tehnic” extraordinar care reprezenta 1% din valoarea cheltuielilor de execuţie a fie-cărei construcţii în parte. „Casa turbinelor”, construită în 1909, a fost cali-ficată de specialiti dezinteresaţi, de experţi obiectivi, deopotrivă de urba-niti i energeticieni, de edilii oraului, drept o realizare valoroasă, o reuită tehnică i arhitecturală remarcabilă, demnă de toată lauda. Prin această lucrare nu numai că s-au extirpat braţele laterale ale râului Bega, care cur-gea în toate direcţiile, ţinând nivelul pânzei de apă freatică la cote ridicate mai ales în cartierul Fabric, dar s-au avut în vedere i considerente de este-tică i sistematizare urbană. Arhitectul László Székely s-a străduit prin uti-lizarea unor elemente i ornamente specifice stilului Secession să insufle o doză de căldură, dezinvoltură i atractivitate formelor exterioare i interi-oare ale clădirii, caracterizată de un volum masiv, scund, accentuat geo-metrizat i închis, care de la distanţă aduce cu o fortăreaţă de cavaleri întinsă peste Canalul Bega. Plăcile i ornamentele de pirogranit au fost livrate de sucursala din Budapesta a renumitei fabrici de porţelan i cera-mică Zsolnay. Cu toate că până atunci nu proiectase nici un obiectiv hidro-tehnic sau clădiri cu destinaţie i caracter asemănător, László Székely a rezolvat excelent, în mod strălucit, sarcina care i se încredinţase. Edificiul a devenit elementul dominant care determină imaginea urbanistică a zonei.

Activitatea fructuoasă, plină de realizări remarcabile i reuite, a fost sesizată relativ repede i de alte orae ale regiunii. Mai multe localităţi din Banat i Partium i-au încredinţat tânărului arhitect din Timioara comenzi serioase i pretenţioase. În anii 1906 i 1907 s-au ridicat după proiectele lui László Székely grandioasele clădiri ale Primăriei (6.) i ale Gimnaziului superior de stat (7.) din Salonta, precum i palatul Episcopiei Ortodoxe Sârbe de la Vâreţ (17.). În urma relaţiilor bune stabilite cu înaltele feţe ale Bisericii Ortodoxe Sârbe din Banat, tânărul i ambiţiosul arhitect al oraului Timioara a fost însărcinat cu elaborarea proiectelor de recon-strucţie, extindere i remodelare a faţadei Palatului Episcopal (1.) aflat în Piaţa Losonczy (acum Piaţa Unirii) din Timioara. László Székely, inspi-rându-se din bogata zestre a artei orientale i bizantine, în spiritul princi-piilor i intenţiilor formulate de Ödön Lechner, i-a dat clădirii o înfăţiare bogat ornatăt i viu colorată, în stilul caracteristic artei din anul 1900. A mai proiectat în această perioadă un abator pentru Becicherecu Mare (15.), vile pentru Giula (10.; 11.), o casă familială pentru Deta (14.), casă de vacanţă pe malul lacului Balaton, primărie pentru Vinga (12.) i un castel pentru Folea (13.). A elaborat i finalizat proiecte i pentru aba-toarele din Pancevo, Zombor, Arad i Kiskunhalas, precum i pentru coala silvică din Lipótújvár, dar execuţia efectivă, construcţia acestor aezăminte – după cum am amintit mai înainte – a fost oprită de cataclis-mele istorice care au intervenit prin izbucnirea celui de al doilea război mondial, precum i de destrămarea Imperiului Austro-Ungar.

Pe porţiunea ocupată de fosta stradă Andrássy (acum 3 August 1919), între pieţele Coronini (în prezent Romanilor) i Kossuth (acum Traian), la începutul secolului XX se înirau încă nite case joase, învechite i scoro-jite. Aveau doar parter i aparţineau familiilor Sigmund i Risztics. Aspec-tul lor sărăcăcios i neîngrijit a ieit în evidenţă, devenind chiar supărător după ce au avut loc sfinţirea Bisericii Millenium, sistematizarea pieţei Coronini i ridicarea pe partea opusă a străzii a casei de raport Mirbach, cu două etaje înalte i o faţadă impunătoare. „Colibele duble”, cum mai erau denumite căscioarele dărăpănate, au fost demolate în primăvara anu-

lui 1908. Pe spaţiosul teren rezultat în locul lor s-a ridicat, cu o cheltuială totală de 392.000 coroane, uriaul palat al Fondului Azilului Orăenesc (50.), ale cărui proiecte demonstrează gustul rafinat i pregătirea temeinică a lui László Székely. În colaborare cu serviciul tehnic al primăriei i în paralel cu arhitecţii Lajos Ybl din Budapesta i Josef Kremer junior din Timioara, a elaborat proiecte alternative pentru Casa de raport a oraului, la parterul căreia, la cererea cetăţenilor din cartierul Fabric, pe lângă maga-zinele cu profiluri i dimensiuni diferite, trebuia să-i găsească loc un res-taurant modern i o cafenea spaţioasă. Arhitectul László Székely nu a con-ceput o casă de raport obinuită, anostă i rigidă, ci un palat elegant, artistic în toate detaliile sale, demn de un ora mare. Datorită faptului că una dintre laturile palatului s-a extins până în Piaţa Coronini, dominată de biserica romano-catolică Millenium, care are motive i elemente neo-romane, László Székely, intenţionat i cu bună tiinţă, s-a străduit să păs-treze armonia, să pună în valoare i să scoată în evidenţă calităţile estetice ale lăcaului de cult, apelând tot la motivele i la mijloacele de expresie neo-romane. Ferestrele, amplasate i grupate două câte două, care ilumi-nează câte o încăpere din interior, sunt încadrate i unite prin arcuri cur-bate specifice arhitecturii romane. Aceluiai stil romanic i se subordonează i statuile decorative care înfăţiează uri i maimuţe, prezentate oarecum straniu, uor bizar, ţinând în braţe fel i fel de steme, amplasate fiind în vârful pilatrilor aezaţi în spaţiile dintre ferestre. Asemenea reprezentări ale animalelor, bestii sau fiinţe monstruoase, sunt consemnate de istoria artei ca fiind componente definitorii, frecvent utilizate, ale sculpturii medievale din Europa. Colţurile clădirii situate între cele două pieţe, cu irul său de ferestre triple, cu balcoanele aezate sub coronamentul înalt, sugerează iminenţa unor săli înalte i cât se poate de spaţioase. Un punct aparte de interes îl reprezintă turnul husarilor, care se detaează deasupra coronamentului din colţul edificiului prin înălţimea sa de 50 de metri socotită de la nivelul solului. Turnul a devenit un reper pregnant al ira-gului de imobile care flanchează piaţa. Sculptura aflată la baza turnului, reprezentând un osta învemântat în armură medievală, are darul de a

accentua, de a scoate i mai mult în relief valenţele istorizante ale imobi-lului. Dacă nu ar fi fost constrâns să facă economii drastice în ceea ce privete materialele i fondurile băneti, este cât se poate de sigur că László Székely ar fi extins sfera componentelor artistice, augmentând simţitor calităţile i efectele estetice ale acestei atât de impozante clădiri.

În interiorul edificiului au fost amenajate zece încăperi mari, fiecare cu câte patru camere. Cel dintâi etaj, aflat în aripa dinspre Piaţa Coronini, găzduia noul sediu al Cercului Burghez din cartierul Fabric. La parterul imobilului s-au deschis o serie de prăvălii, iar în partea dreaptă a intrării dinspre piaţă se găseau un restaurant i, alături, locuinţa celui ce conducea respectivul local. Lucrările de tasare, de săpare a fundaţiilor, de amplasa-ment i acoperire cu ţiglă i-au fost încredinţate antreprenorului József Kre-mer. De operaţiunile legate de betonare i piatra artificială s-a ocupat Domenico D’Angelo, pe când sculpturile au fost executate de Alois Heine.

Az Első Temesvári Takarékpénztár épülete a Szent György térenClădirea Primei Case de Economii din Timioara în Piaţa Sf. Gheorghee building of the First Savings Bank in Temeswar in St. Gheorghe Square

Acesta din urmă a încasat, în schimbul lor, un onorariu de 6.500 de coroane, în vreme ce, pentru lucrările de cioplire în piatră, oraul a sem-nat un contract cu Kornél Tunner, căruia i-a plătit în schimbul acestora nu mai puţin de 5.432 de coroane i 40 de filleri. Impozanta clădire, dată în folosinţă în luna august a anului 1909, fusese amplasată din start în aa fel încât bulevardul intens circulat care pornea din piaţa centrală a cartie-rului Fabric spre Cetate să devină mai lat cu 5,5 metri.

În intervalul 2000-2002, impozanta clădire a fost mansardată, pornind de la proiectul arhitecţilor Hortensia i Mihai Botescu; structura de rezis-tenţă a imobilului a fost consolidată, iar faţada a fost revopsită. Imaginea de ansamblu astfel creată este una cu mult mai senină, mai luminoasă decât cea de până mai ieri, semănând mai mult cu originalul. Edificiul ast-fel reîmprospătat pune extrem de semnificativ în valoare atât ornamentele specifice, cât i însemnele arhitecturale proprii.

În cel din urmă an al primului deceniu de secol XX, pe malul canalului Bega, în apropierea Podului Episcopilor (Podul Mihai Viteazul de astăzi), au fost finalizate proiectele lui László Székely pentru sediile i terenurile Asociaţiei de canotaj Regatta i ale Asociaţiei de patinaj (43.). De câteva decenii, aceste imobile adăpostesc Facultatea de Hidrotehnică a Univer-sităţii Politehnica Timioara i atelierele mai multor artiti plastici.

În anul 1908, în cartierul Fabric, a început producţia unei secţii din Timioara a fabricii de produse industriale ţesute i tricotate din Giula (8.), în hale lungi, construite în stil Secession tot după proiectele arhitectului László Székely. Monotonia planului întins, lung al faţadei dinspre stradă a halei cu două niveluri a Fabricii de ciorapi de mai târziu a fost anihilată i contrapunctată de irul ferestrelor cu cadramente arcuite, structurate ritmic. Deasupra porţii, László Székely a înălţat i a accentuat acoperiul prin utilizarea streinii. Partea centrală a faţadei este ornată de un relief modelat în stil Secession, care înfăţiează figura unei ţesătoare. În anii de după inaugurare, întreprinderea a asigurat loc de muncă pentru 300 de muncitoare. Aezământul industrial din Timioara a câtigat atât de mult simpatia acţionarului principal, Mór Weisz, încât i-a încredinţat tot lui

László Székely elaborarea proiectelor noii întreprinderi-mamă din Giula (9.) i a proiectelor vilei particulare (10.) ridicate în anii 1913-1914 în oraul Giula, în ale căror rezolvările arhitecturale i ornamentaţii se îmbină într-o manieră interesantă, demnă de reţinut, elementele i amprentele maure cu cele ale stilului Secession.

Oraul Timioara l-a trimis în anul 1909 pe László Székely în străină-tate, într-o călătorie de specializare, pentru a studia practica i realizările moderne în construcţia de spitale. I s-a cerut ca, în acelai timp, să observe i să prospecteze în profunzime băile i instalaţiile de igienă publică. Comunitatea oraului de pe Bega a fost preocupată în mod foarte serios, timp de mai mulţi ani, de proiectele construirii, utilării i dării în folosinţă a unui spital orăenesc nou i a unei băi comunale, care să corespundă cerinţelor i prestigiului unei localităţi urbane a cărei populaţie a crescut vertiginos. După o analiză cumpătată i dezbateri profunde asupra tuturor propunerilor, ideilor i punctelor de vedere, conducerea oraului i-a însăr-cinat pe arhitectii Kálmán Gertsner din Budapesta i pe László Székely să elaboreze proiectele unei băi publice. László Székely a proiectat o clădire monumentală, în care a prevăzut bazine i băi de aburi separate pentru bărbaţi i femei, precum i o secţie de fizioterapie pentru cei cu handicap locomotor. La subsol a prevăzut baia populară cu bazin de înot i băi cu cadă. Cei doi arhitecţi au dorit să amplaseze aezământul, construit cu o investiţie de circa jumătate de milion de coroane, pe terenul dintre calea ferată Timioara–Bazia i podul Huniade (azi: Podul Traian), în partea stângă a podului. Comisia de construcţii a oraului a considerat ambele proiecte corespunzătoare i a acceptat amplasamentul propus de cei doi arhitecţi. S-a pus în discuţie chiar eventuala combinare i comasare a celor două proiecte. Pentru executarea lucrărilor de construcţie s-a propus înfi-inţarea unei societăţi pe acţiuni. Demararea lucrărilor de execuţie a fost amânată în repetate rânduri, a fost tărăgănată de-a lungul anilor. László Székely, săturându-se de tergiversările interminabile, a construit în anul 1912, din fonduri proprii, o casă de raport (44.) în care a cuprins o baie cu aburi, o baie comunală i servicii de fizioterapie. Iniţial, la parterul

imobilului de pe str. Liget (acum bd. 3 August 1919) a prevăzut un res-taurant, însă, luând în considerare nevoile concrete ale publicului, pre-cum i aspecte de ordin comercial, a decis să construiască, să amenajeze i să deschidă o baie publică necesară de multă vreme în Timioara. Această baie, cu căzi i apă rece, a fost inaugurată pentru marele public în anul 1913.

Imobilul cu mai multe niveluri, care includea i Baia publică Hungaria (Băile Neptun de mai târziu), al cărui proiectant i proprietar a fost László Székely, a fost calificat chiar de contemporanii arhitectului drept un edi-ficiu foarte valoros. Are o aură romantică, este frumos i impozant. Un fronton echilibrat amplasat în colţ pe două etaje, cu aripile laterale care se desprind în volume bombate i uor retrase, reprezintă un model de con-cepţie i realizare plastică. Faţada i spaţiile interioare au fost decorate cu ornamente de inspiraţie antică. În „luarea de poziţie subiectivă”, intitulată: „Timioara în construcţie” i publicată în numărul din 5 mai 1912 al cotidi-anului „Temesvári Hírlap”, László Lengyel i-a exprimat părerea că László Székely a proiectat pe faţada imobilului planuri mari, întinse, pe care a avut posibilitatea i ocazia „să le deseneze cu frumuseţi dense i bogate”. După părerea noastră, László Székely a renunţat deliberat la forţarea unei desfăurări decorative, la supraîncărcarea faţadei cu ornamente de gips, tencuială i ciment. A pus accentul, înainte de toate, pe punerea în valoare liberă, judicioasă i netulburată a maselor armonios proporţionate, a volu-melor i liniilor pure. În acelai spirit al simplităţii puritane, total lipsite de excese decorative, a rezolvat László Székely i imobilul cu locuinţe de închiriat (45.) al mamei sale, văduva lui Mihály Székely, ridicat în imedi-ata vecinătate a Băii Hungaria. Pe clădire se pot identifica relativ uor două-trei repere i elemente caracteristice, proprii ale stilului îmbrăţiat de László Székely. La fel i pe casa de raport, cu o faţadă ceva mai simplă, reţinută, de pe latura dinspre Bega a Băii Hungaria, care iniţial l-a avut ca proprie-tar pe inginerul orăenesc Károly Kiss, cumnatul lui László Székely (46.).

Capodopera carierei sale de arhitect, cea mai valoroasă i reprezentativă lucrare a lui László Székely este impozantul complex de clădiri, flancat de

trei străzi, al gimnaziului superior, internatului, casei călugărilor i capelei Ordinului Piarist (18.), ale căror proiecte le-a elaborat în 1907. Sub con-ducerea i supravegherea nemijlocită a arhitectului, lucrările de construc-ţie au fost începute de antreprenorul Antal Merbl în data de 12 august 1907. Festivitatea de aezare a pietrei de temelie a avut loc în 28 martie 1908. Blocul de marmură de 50x40 cm, care păstrează actul de ctitorie, s-a aezat în dreapta coloanei principale a bisericii i este acoperit de o placă albă de marmură pe care s-a încrustat o cruce. Piaritii au primit de la municipalitate un teren de două iugăre i 646 stânjeni pătraţi, în cartierul Cetate al oraului, pe locul unde fuseseră astupate anţurile de apărare. Complexul compus din trei clădiri a fost amplasat într-un loc ideal. Ansamblul arhitectonic era situat în inima oraului, nici distanţa care îl separa de gară nu era prea mare, în vreme ce ferestrele instituţiei de învă-ţământ dădeau fie spre Parcul Scudier (azi: Parcul Central), întins pe-o suprafaţă considerabilă, fie spre curtea Spitalului de Copii i cea de instruc-ţie a unităţii militare, aflate în prelungirea acestuia. Cele trei edificii orga-nic legate unele de altele – gimnaziul, mănăstirea i capela – alcătuiau i continuă să reprezinte un tot armonios i unitar. În ce privete amplasarea i orientarea clădirilor, elaborarea structurii i definitivarea proiectelor de detaliu, László Székely a ţinut în permanenţă i riguros cont de principiile estetice i de cerinţele urbanistice. A acordat o atenţie majoră i a avut o preocupare deosebită pentru structurarea ingenioasă i plină de fantezie a proporţiilor părţilor dominante ale complexului. Faţada, intrarea prin-cipală a gimnaziului domină, prin rezolvările pline de efect, prin decoraţia bogată în detalii i prin cupola proeminentă, piaţa care s-a format în jurul bustului marelui filantrop Anton Sailer. Experţi din Ministerul Cultelor i Învăţământului au calificat tratarea plastică a faţadei i a intrării princi-pale drept exagerat de bogată, fapt care, conform aprecierii lor, a ridicat cheltuielile de construcţie i întreţinere. Arhitectul nu a cedat i a menţinut cu tenacitate concepţia iniţială. Turnul zvelt, care se înalţă în văzduh semeţ i temerar, flancat de două turnuleţe secundare, s-a înscris excelent în perspectiva ce se deschidea între Parcul Scudier i Piaţa Iosefin, iar casa

călugărilor trebuia să închidă lateral axa străzii ce se deschidea din noua piaţă centrală a oraului. Terenul spaţios mărginit de clădiri servea vara drept teren de joacă, iar iarna, ca patinoar. Curtea dinspre casa călugărilor s-a amenajat într-un parc frumos i îngrijit. În porţiunea rămasă liberă a terenului urma să se construiască pavilionul internatului, dar a apărut i ideea ridicării eventuale a unei case de raport, care asigura venituri substanţiale.

În subsolul corpului principal al gimnaziului, s-a amenajat magazia pentru cărbune i sala cazanelor, pentru a asigura încălzirea centrală a între-gului edificiu. Pe lângă alte magazii mai mari, tot în subsol s-au amenajat două locuinţe pentru oamenii de serviciu. Una dintre ele comunica direct cu cabina portarului de la poarta principală.

Prin intrarea principală se pătrunde într-un hol spaţios din care, urcând mai multe trepte pe o scară lată de 6,5 m, se ajunge în antreul lăţit al parte-rului propriu-zis, un parter înalt. Din acel antreu se deschide sala scărilor principale. Scările de marmură cu trei braţe, având fiecare o lăţime de 2,5 m, asigură legătura i circulaţia între etaje.

La parterul înalt din dreapta intrării principale s-a amplasat biroul direc-torului, arhiva, o cameră de întâlniri cu părinţii, cancelaria, sala de studiu i biblioteca profesorilor, precum i cinci săli de clasă. La stânga intrării se afla muzeul de literatură, cel de geologie, sala profesorilor de educaţie fizică, garderoba, cabinele, duurile i baia pentru picioare, un spălător i o spa-ţioasă sală de sport, toate încăperile având câte un antreu. Din holul mare de la primul etaj se putea pătrunde prin trei ui în sala mare de festivităţi, cu înălţime pe două niveluri, cu 700 de locuri, cu scenă i cu balcon. Pen-tru interpreţi a fost prevăzută o cabină i o „cameră de pregătire”. La etajul I, pe lângă sala festivă au fost amplasate zece săli de clasă, mai mari sau mai mici. La etajul II al gimnaziului s-a lăsat loc pentru o sală mare de desen, cu magazie i spaţiu de rechizite, precum i pentru săli de curs de fizică i de tiinţele naturii, completate cu laboratoare, magazii i camere de practică. La ultimul etaj al gimnaziului au fost amenajate încă două săli de curs, de dimensiuni reduse.

În subsolul mănăstirii se găsea o bucătărie de mari dimensiuni, un ofi-ciu, cămările de alimente, spălătoria, centrala termică, depozitul de căr-buni, alte spaţii de depozitare, precum i pivniţa, unde se afla i locuinţa îngrijitorului. La parterul ordinariatului se îniruiau, pe rând, locuinţa directorului, trei locuinţe pentru profesori, biblioteca mănăstirii, o sală mare de mese, oficiul, încăperea în care erau primiţi vizitatorii din afară, încăperile rezervate elevilor de serviciu, camerele servitorilor. La cel dintâi etaj, proiectantul a prevăzut 11 locuinţe pentru cadrele didactice, camere pentru oaspeţi i câteva spaţii auxiliare. Etajul al doilea era ocupat de internat i de locuinţele profesorilor-supraveghetori. Internatul era struc-turat pe patru sectoare distincte, fiecare modul cuprinzând câte un dormi-tor, o sală destinată studiului i lecturii, locuinţa profesorală. Spaţiile de

Dr. Beniczky György úrilaka FólyánConacul lui Dr. György Beniczky din Foleae mansion of Dr. György Beniczky in Folea

folosinţă comună erau reprezentate prin sălile pentru muzică i camera de zi. O a doua scară ducea spre infirmeria-izolator, unde se găseau două saloane pentru bolnavi, o baie, un WC i un antreu.

Capela reprezenta o trecere, o acoladă arhitecturală între unitatea de învăţământ i mănăstire, prin poarta de intrare dinspre stradă, pe cele două scări, prin holul său, ca i prin culoarul acoperit care ducea dinspre sacristie spre căminul elevilor i al călugărilor. Pivniţele cu boltă au fost construite din cărămidă i ciment, iar nivelurile superioare, din cărămidă de cea mai aleasă calitate, legată cu var alb sau cu ciment. Planeele au fost realizate din beton armat, turnat între grinzi metalice. Tot din beton armat a fost turnat i plafonul sălii de festivităţi, precum i cupola capelei; izola-ţiile s-au făcut cu plăci de plută. Plafonul sălii de sport a fost confecţionat, la rândul său, din placă de plută, prinsă în cuie. Sala de sport, spaţiile din internat, sala de mese i celelalte încăperi au fost pardosite cu scândură lefuită i dată apoi cu lac. Pardoseala capelei a fost realizată din plăci de

mozaic, coridoarele au fost acoperite cu asfalt, în timp ce sălile de clasă, birourile, dormitoarele, laboratoarele etc. au fost parchetate. Clădirile au fost acoperite cu ţiglă, iar turnurile capelei, cu plăci din eternit.

László Székely a fost preocupat să ordoneze în aa fel structura interioară i imaginea exterioară a clădirii încât acestea să sugereze armonios i să reflecte dispunerea i compartimentarea spaţiilor din interior. Ferestrele legate prin ancadramente arată cât se poate de limpede cum sunt structu-rate încăperea, sala sau odaia căreia îi asigură lumina, de câte geamuri dis-pun acestea. Schema arhitecturală de bază este oglindită cât se poate de fidel în sfera tuturor rezolvărilor structurale operate de László Székely. Faţada principală a edificiului este cu adevărat monumentală. Pilonii de o pronunţată masivitate i soliditate, frontoanele plane, coloanele din piatră, ornate cu brâie i arce în relief, ferestrele în formă de cruce, acoperiul mansardat i turnul său scund, răsfrânt, toate la un loc simbolizează i suge-rează copleitor forţa bisericii universale i a educaţiei cretine. Ansamblul edificat în capitala Banatului constituie un model extrem de bogat în motive de artă Secession. Iniţial, faţada Gimnaziului Superior al Ordinului Piaritilor fusese ornată i cu statuia Sfântului tefan i a Sfântului Emeric. Figurile celor doi sfinţi au fost modelate i cioplite în piatră de Sóskút de sculptorul György Kiss. Totalitatea soluţiilor arhitecturale s-a aliniat i s-a pliat armonios la stilul, proporţiile i materializarea faţadei principale.

Aspectul maiestuos al mănăstirii a fost obţinut i scos în evidenţă prin echilibrul volumelor, prin înălţarea mai pronunţată a părţilor frontale ale edificiului. Conform concepţiei iniţiale, poarta principală a mănăstirii forma chiar axa străzii transversale care pornea din noul centru al oraului. Utilizând la un înalt nivel artistic cuceririle artelor aplicate de la începutul secolului XX, László Székely a rezolvat în mod fericit dotarea i decorarea scărilor i încăperilor interioare din casa călugărilor piariti. Pe scările cu trei planuri, care asigură circulaţia linitită, normală între etaje, a montat balustrade de fier forjat extrem de arătoase i decorative. Sala scărilor, acoperită în formă de turn dinspre curte, este una dintre componentele caracteristice, frecvent utilizate de László Székely.

A Felső Kereskedelmi Iskolacoala Superioară de Comerţe Commercial High School

Capela constituie un element esenţial, important i remarcabil al com-plexului i al zonei. Arhitectul a ales în aa fel proporţiile i modul de asamblare a părţilor constitutive încât amplasarea turnului principal i a celor două turnuleţe laterale să scoată clar în evidenţă, chiar de la distanţă, caracterul i destinaţia edificiului. Rezolvarea plastică a faţadei – care a fost decorată cu statuile lui György Kiss, reprezentându-i pe sfinţii Elisabeta i Ladislau –, precum i a navei interioare, este eminamente originală. László Székely s-a inspirat i de această dată din motivele caracteristice i bogăţia inepuizabilă de forme a arhitecturii romanice, cum a procedat i în cazul monumentului Sfânta Maria i al casei de raport de la Fondul Azilului Civil. Pentru a impune în toate planurile un specific maghiar, a apelat i a preluat mai multe motive i elemente din arhitectura mănăstirii de la Pannonhalma, a bisericilor medievale din Ják, Veszprém i Lebény. Cupola ridicată deasupra navei amintete mai mult de stilul de bazilică. Frumuse-ţea bisericii a fost subliniată în bună măsură de zugrăveala interiorului, simplă i reuită, cu aur abundent pe fond alb.

Altarul principal din biserică, confecţionat din marmură, este ornat cu trei compoziţii plastice: prima îl înfăţiează pe Iisus crucificat, pe partea epistolară se înalţă figura Sfântului Ioan Evanghelistul, iar pe latura de evanghelie, figura Maicii Domnului. Vitraliul aezat deasupra altarului principal reprezintă Sfântul Duh, iar cel din nava bisericii, Inima Sfântă a lui Hristos. Vitraliul din stânga altarului îl arată pe fondatorul Ordinului Piarist, Sfântul Iosif din Calazant, în mijlocul elevilor săi, iar icoanele pe sticlă din partea dreaptă redau figurile sfinţilor tefan i Emeric. Iniţial, arhitectul László Székely a prevăzut patru altare, dar, „din lipsă de fon-duri”, au fost realizate numai două. În loc de icoane, pe altare s-au montat sculpturi în lemn. Altarul dinpartea stângă îl reprezintă pe Mântuitor pe Dealul Măslinilor, iar altarul din dreapta – pe Sfântul Iosif din Calazant în mijlocul elevilor. În niele din apropierea altarelor laterale au fost ae-zate sculpturi reprezentându-i pe Iisus, pe Sfânta Maria, Sfânta Elisabeta i Sfântul Ladislau. În planurile dintre cupolă i coloanele de susţinere, pic-torul timiorean József Ferenczy a pictat patru fresce. Tema tablourilor, pre-

cum i dimensiunea pandantivelor au fost impuse. Compoziţiile pictate cu tempera, „al secco”, având o cromatică vie i dinamică, evocă patru scene din viaţa Sfântului Iosif din Calazant, întemeietorul Ordinului Piarist.

Capela a fost sfinţită de către episcopul romano-catolic al Diecezei Cenad, dr. Gyula Glattfelder, în data de 22 ianuarie 1912, la Sărbătoarea Sfintei Familii. Biserica are capacitatea de o mie de suflete. László Székely a lăsat nava lăcaului de cult complet liberă, amplasând bănci doar în dreapta i în stânga intrării principale.

Perioada care s-a suprapus cu primii ani ai celui de al doilea deceniu al secolului XX s-a dovedit a fi deosebit de dinamică i rodnică pentru cariera de arhitect a lui László Székely. În calitate de angajat al serviciului tehnic la primăria oraului, în acest interval a elaborat i finalizat proiectele mai

Margit-villa, a Frankl-család házaVila Margit, casa familiei Frankle Margit villa, house of the Frankl family

A temesvári Városi Közkórház távlati képePlanul general al Spitalului Comunal din Timioarae overall design of the new Public Hospital

multor aezăminte didactice, de instrucţie publică din Timioara. Dintre acestea, în anul 1912 amintim coala elementară de băieţi i fete de pe strada Magyar (azi: Simion Bărnuţiu) din Fabric (21.), coala de pe str. Vörösmarty (azi: Corbului) din Elisabetin (22.), precum i coala i grădi-niţa din cartierul Fabric-Vii. Dintre ele, cea mai mare a fost prima, cea din Fabric. Cheltuielile legate de construcţia clădirii cu un etaj, două porţi de intrare i 14 săli de clasă, cu o faţadă structurată simetric de un fronton înalt, arcuit, ornat cu reliefuri i cornie decorative de o frumuseţe nobilă i aparte, au însumat 161.779,84 coroane. Lucrările de zidărie, acoperi, de sculptură, tâmplărie etc. au fost executate de antreprenorul Artur Tunner.

Atât coala de băieţi, cât i cea de fete aveau, iniţial, câte apte săli de clasă, o încăpere a învăţătorilor, un birou al directorului i câte două locuinţe de serviciu pentru îngrijitori. Sălile de clasă destinate băieţilor erau amplasate la parter, pe când cele în care învăţau elevele se aflau la etajul imobilului. Elevii, respectiv, elevele aveau la dispoziţie câte o intrare separată în coală i câte un loc de joacă complet separat. Clădirea colii elementare comunale din cartierul Elisabetin a fost concepută la o scară cu mult mai reţinută i de-o modestie sugerând austeritatea; în esenţă însă, stilul i spiritul sunt aceleai. Pentru ridicarea acesteia, municipalitatea a alocat 94.932 de coroane. De numele lui József Eckert jr. se leagă execuţia a două clădiri din cartierul Fabric-Vii, coala i grădiniţa, care au costat, în total, 51.130 de coroane

O realizare arhitecturală remarcabilă o reprezintă complexul de clădiri al colii Tehnice Silvice de la Pădurea Verde (20.), ridicat în anul 1908, investiţiile situându-se la valoarea de 189.000 de coroane. Proiectantul a îmbinat în mod inspirat formele de sorginte rustică ale arhitecturii popu-lare, armonizându-le cu cerinţele i valenţele impuse de arhitectura mo-dernă. N-a fost să fie construit noul sediu al colii Reale Superioare, care urma să se înalţe pe Marele Bulevard (azi: Bv. C. D. Loga); în schimb, tot pe temeiul proiectelor elaborate de arhitectul László Székely, în luna mai a anului 1914 au început lucrările de construire a colii Superioare de Comerţ (55.), pe un amplasament situat în primul sector al arterei prin-

cipale, peste drum de cinematograful comunal. Arhitectul a avut în vede-re, pentru imobilul cu două niveluri, intrări distincte pentru fete i băieţi. În virtutea concepţiei iniţiale, la dispoziţia elevilor, respectiv, a elevelor ur-mau să stea – la parterul înalt i la etajul întâi, lângă biroul directorului, sălile profesorale i laboratoarele pe discipline de învăţământ – săli de clasă separate. Sălile de clasă comune, dispuse la cel de al doilea etaj, erau des-tinate a fi utilizate alternativ de către elevii i elevele colii Comerciale Su-perioare. Proiectantul preconizase i realizarea unor mari spaţii de joacă separate pentru băieţi i fete, dar i a unei cuprinzătoare săli de gimnastică de folosinţă comună alternativă. Din capul locului, s-a avut în vedere defi-nitivarea i finalizarea doar a două dintre frontispiciile clădirii, pentru ca, mai târziu, coala să poată fi extinsă prin adăugiri i completări ulterioare. La conceperea proiectului au fost puse la bătaie o seamă de noutăţi legate de ultimele cuceriri în materie de tehnică modernă i de imperative la zi ale igienei. Cheltuielile de construcţie au fost estimate la 600.000 de coro-ane. Pentru ducerea la bun sfârit a lucrărilor legate de amplasament, fun-daţie, zidărie, acoperirea cu ţiglă, precum i de sculptură, a fost angajat, cu 200.000 de coroane, antreprenorul Artur Tunner. Municipalitatea i-a în-credinţat arhitectului László Székely coordonarea lucrărilor la acest obiec-tiv. La izbucnirea primului război mondial, zidurile fuseseră ridicate abia până la nivelul planeului de parter; un timp, lucrările au stagnat. Edificiul a ajuns sub acoperi abia în anul 1925, zidurile exterioare fiind tencuite i decorate cu ornamente definitorii pentru Secession-ul românesc ceva mai târziu, în 1929. Proiectul iniţial nu a fost însă afectat de nici o modificare. Clădirea instituţiei de învăţământ, care a devenit, de câteva decenii, sediu al Primăriei Timioara, reprezintă – graţie structurii sale interioare i exteri-oare, dar mai ales datorită modelării i ordonării dinamicii laturii dinspre curte – o operă reprezentativă pentru arhitectul László Székely.

O provocare profesională distinctă, aparte pentru remarcabilul profe-sionist i artist a reprezentat-o proiectarea noii biserici ortodoxe din car-tierul Fabric (49.), care a fost ridicată de municipalitate în locul bisericii vechi. Noua ctitorie era considerabil mai mare i mai impozantă decât

lăcaul de cult care fusese demolat pentru a permite construirea podului de beton armat din Piaţa Morii (Piaţa Sarmizegetusa de astăzi). Pentru executarea tuturor lucrărilor de construcţie legate de acest reper a fost angajat antreprenorul József Eckert jr. Proiectul de ansamblu a fost realizat de László Székely, în timp ce proiectele privind amenajarea în stil bizantin a interiorului i a elementelor ornamentale de inspiraţie orientală din exte-rior au fost lăsate în grija arhitectului Ion Niga.

În ipostaza sa de arhitect-ef al urbei, László Székely a finalizat, în aceeai perioadă, în acord deplin cu standardele în vigoare, proiectele vămilor de intrare în ora, precum i pe cele ale trandului amenajat în amonte de hidrocentrală i ale cartierului de blocuri cu locuinţe destinate muncito-rilor din industrie (54.). Zona aleasă pentru construirea acestuia se găsea în vecinătatea remizei de tramvaie de pe strada Magyar, în Fabric. Lucră-rile au demarat în luna aprilie a anului 1914, nu departe de sediul central al Întreprinderii de Tramvaie; au fost „atacate” ase case cu câte un etaj, totalizând un număr de 18 apartamente cu câte două camere i 63 de gar-soniere – dotate cu antreu, bucătărie i cămară de alimente – destinate a servi drept locuinţe pentru personalul întreprinderilor industriale din Timioara. Clădirile au fost proiectate în stilul definitoriu pentru László Székely: frontoane lobate, acoperiuri supraînălţate, mansardate. Pentru realizarea acestui proiect, finanţarea de la buget se ridica la 315.000 de coroane; în momentul izbucnirii celei dintâi conflagraţii mondiale, imo-bilele fuseseră ridicate abia până la rou. Nu peste multă vreme, lucrările au fost oprite. Administraţia românească nou instaurată a finalizat cons-trucţiile în anul 1920, închiriind casele pentru câte zece ani la trei fabrici, respectiv, întreprinderi timiorene. În spaţiul cuprins între cele ase edifi-cii de sine stătătoare, arhitectul a proiectat câteva mici parcuri i grădini, precum i un teren de joacă.

Tot de numele celebrului făuritor al Timioarei moderne se leagă i pro-iectul impozantului monument închinat ilustrului revoluţionar Sándor Petőfi (51.). Lucrarea a fost amplasată, în anul 1913, în locul colinei în care o placă modestă din piatră, ridicată la hotarul comunei Freidorf,

marca un moment cu totul memorabil. Era chiar punctul în care, la 3 mai 1849, generalul Josef Bem îl ridica la rangul de maior pe cel mai mare poet al maghiarimii. Portretul în relief a fost materializat de sculptorul timi-orean András Sipos, profesor la coala de arte i meserii.

În anii imediat premergători primului război mondial, László Székely, în calitate de arhitect particular de astă-dată, a elaborat, alături de Băile

„Hungaria” i casa de raport a mamei sale, alte i alte clădiri, printre acestea aflându-se casele de raport Emmer (23.) i Brück (25.), din strada Mercy, Králik (24.), din fosta stradă Sârbească, vilele Darvas (39.), Pokomándy (37.), Rieger (38.), Blăian (41.), Frankl (40.), situate între Marele Bulevard i Parcul Franz Josef, ansamblul „Notre Dame” al Călugăriţelor Sărace (19.), alcătuit din mănăstire, coală primară i gimnaziu, situat în Cetate, edificiul Băncii Generale Maghiare de Credit din Piaţa Libertăţii (27.), precum i cele ale palatelor de raport de pe Corso. Clădirile finalizate ilus-trează cât se poate de strălucit direcţiile fundamentale ale intenţiilor arhi-tecturale i de estetică urbană promovate de genialul arhitect. László Székely a dat câtig de cauză formelor spaţiale, soluţiilor de structură i elementelor decorative de sorginte medievală i în cazul vilelor particulare, precum i în ceea ce privete palatale de raport, nepregetând, totodată, să se lase purtat de atracţia sistemului de forme ale arhitecturii Secession. În cazul acesteia din urmă, arhitectul a fost cucerit de posibilităţile creatoare izvorâte din trimiterile la construcţiile de tip popular, de ornamentica înviorată prin inserţiile din ceramică policromă, dar, în acelai timp, nu s-a dat nici o clipă în lături de la fructificarea rezultatelor i soluţiilor de ultimă oră venite dinspre curentele moderne, care clamau atotputernicia utilitarismului i se călăuzeau după principiul formelor puritane. Clădirile gândite de László Székely se supun unui număr de trei categorii de bază, văzute prin prisma caracteristicilor legate de stil i a structurilor privind forma. În acelai timp – în paralel! –, arhitectul utilizează amalgamat mij-loace i soluţii definitorii pentru istorism, Secession-ul maghiar i arhitec-tura modernă de la începutului veacului al XX-lea, consfinţite, „canoni-zate” chiar, prin micarea Bauhaus.

A temesvári Városi Közkórház helyszínrajza

Planul de amplasament al Spitalului Comunal

din Timioara

e detailed plan of the new Public Hospital

Într-o oarecare măsură se pot identifica influenţele exercitate de Ödön Lechner în cazul casei de raport Brück, având faţada laterală îndreptată spre fosta Piaţă Losonczy (actuala Piaţă a Unirii), precum i în ceea ce privete faţada Palatului Episcopal al Bisericii Ortodoxe Sârbe (1.), ca i a Băncii Economice a Ungariei de Sud (2.), două edificii aflate faţă în faţă, care au flancat piaţa agro-alimentară de odinioară a cartierului Cetate. Ambele imobile au fost refăcute i remodelate de László Székely. Tustrele clădiri s-au armonizat de minune nu numai între ele, ci i cu palatul Băncii de Scont a Ungariei de Sud, ornat cu plăci colorate de majolică, aflat în aceeai piaţă dominată de edificiul baroc al Domului Romano-Catolic. Faţada palatului de raport Emmer a fost decorată cu o revărsare de ele-mente ornamentale tipice micării Art-Nouveau. O altă piaţă publică din centrul Timioarei, Piaţa Libertăţii, fosta piaţă de paradă de altădată, este dominată – prin dimensiuni, amplasament inspirat, tratare arhitecturală de forţă i detalii pregnante – de palatul fostei Bănci Generale Ungare de Credit, proiectată tot de către László Székely. Clădirea cu trei niveluri, dotată cu un turn semeţ, pronunţat amplasată pe colţ, având o corniă arcuită, s-a ridicat pe locul a ceea ce fusese vechea biserică a Ordinului Piaritilor, demolată în anul 1911, aliniindu-se frontului marcat de bule-vardul care urma să lege cartierul Fabric de Mehala, trecând prin Cetate. În acest sens, se adoptase o decizie care stipula ca atât vechea primărie, cât i casele cu etaj aflate pe partea stângă a Casei de Economii i-a străzii Széchenyi (Brediceanu de astăzi) să fie demolate, iar calea de circulaţie să fie lărgită i îndreptată simţitor. Realizarea acestui proiect, propus i ela-borat de un arhitect născut la Timioara, Ernő Foerk, n-a mai ajuns să fie pusă în practică, tot din pricina declanării primului război mondial. Ca atare, instituţia bancară imaginată de László Székely – care a fost obligat să facă o serie de compromisuri legate de conceperea i materializarea pro-iectului, datorită zgârceniei acerbe manifestate de instituţia investitoare – pare uor bizară i ieită din comun cu al său ansamblu retras dincolo de aliniamentul străzii, în contextul fostei pieţe de paradă rămase neschim-bate. Tot László Székely urma să făurească edificiul noii primării, o clădire

cu trei etaje, pe care edilii doreau s-o amplaseze în fosta Piaţă Balázs, în vecinătatea sediului de odinioară al Băncii „Timiana”.

În faţa clădirii neorenascentiste a Teatrului Comunal, inaugurată în anul 1875, pe locul demolatei Porţi Petrovaradin i al fostelor anţuri ale Cetăţii (care fuseseră astupate) s-a trasat conturul noii pieţe centrale a Timioarei, cu o suprafaţă de bază însumând 18.020 de metri pătraţi. Jur-împrejurul pieţei urmau să fie ridicate câteva palate de raport arătoase, precum i unele instituţii publice impozante. Pe flancul mai îngust al noii pieţe centrale, cel aflat vizavi de teatru – deci pe locul unde, în prezent, se află Catedrala Mitropolitană a Banatului, ridicată între anii 1936–1946

– s-ar fi amplasat – pornind de la intenţiile i concepţiile de profil ale edi-lilor locali – somptuosul Palat Cultural Municipal, care ar fi adăpostit o sală de concerte, muzeul oraului, săli pentru expoziţii, biblioteca publică (cu săli de lectură, depozite, magazii i birouri); proiectul urma să fie reali-zat de arhitectul-ef al oraului, László Székely. Porţiunea de teren, delimi-tată ca atare, situată între colţul marelui bulevard circular i colţul pieţei, a fost păstrată pentru proiectatul palat al Direcţiei Regionale a Căilor Ferate. Primul dintre edificiile din zonă, ajunse sub acoperi în anul 1912, a fost Palatul Lloyd, proiectat de arhitectul Lipót Baumhorn. Proiectarea celorlalte clădiri de pe Aleea Lloyd a căzut în sarcina întâiului arhitect al Timioarei: de-adevăratelea, o ansă unică, uriaă, dar i o provocare profe-sională aijderea. Pornind pe acest drum, László Székely a putut să mode-leze i să determine, totodată, întreaga înfăţiare urbanistică a noii pieţe centrale. Pentru început, László Székely a imaginat pe hârtia de calc ceea ce avea să fie viitorul palat de raport de trei etaje al lui Ernő Neuhausz (29.), cunoscut om de afaceri, producător i comerciant al unor materiale de construcţii, totodată, redactor i editor al prestigioasei gazete „Magyar Művészet” („Arta Ungară”), apărută pentru o scurtă vreme. Casa Neuhausz a fost ridicată tot în anul 1912, pe 221,6 stânjeni pătraţi, în imediata vecinătate a Palatului Lloyd, i este considerată a fi una dintre cele mai fru-moase i definitorii capodopere ale Secession-ului maghiar din Timioara, alături de edificiul care adăpostise fosta Bancă Ungară de Scont din Piaţa

Unirii, proiectat de arhitecţii Marcell Komor i Dezső Jakab. Clădirea este individualizată prin loggiile sale adâncite, prin rizaliturile structurate pro-porţional, cu bogate ornamente din tencuială i fine încrustări de majolică intens colorată; arcul de închidere, curbat în partea superioară a frontonu-lui, concură la conturarea unei ţinute nobile i semeţe, secţionată sub formă de felii. Se poate lesne deduce faptul că, pornind de la cerinţele i ateptările clientului său, pe care le-a urmat întocmai, László Székely a proiectat o faţadă mult mai bogat decorată decât îi stătea în fire, impu-nând într-o formă mai pură i cristalizată stilul i limbajul utilizate cu oca-zia transformărilor de faţade ale unor clădiri care mărginesc Piaţa Unirii. În respectiva arie a decoraţiunilor se regăsesc, într-o simbioză unică, motive maure, orientale, romane, gotice, dar i elemente contemporane, specifice arhitecturii moderne ale începutului de secol XX. Ulterior, imobilul a intrat în proprietatea familiei Farber.

Inima pieţei centrale este dominată de monumentalul Palat Dauerbach (30.), care a fost construit pe baza proiectului lui László Székely între anii 1912-1913. Clădirea are dimensiuni uriae – imobilul este orientat spre trei străzi! – i se impune graţie liniei ondulate pregnante care marchează marginile acoperiului; podul palatului pare săltat, fiind supraînălţat în chip de mansardă. Pe un teren măsurând 632 de stânjeni pătraţi, László Székely a proiectat un palat de raport de dimensiuni impresionante, pe faţadele căruia se îmbină în mod surprinzător i cât se poate de original elemente definitorii pentru stilul Secession cu elemente împrumutate cu bună tiinţă din surse i tradiţii populare i de sorginte medievală. Clădi-rea, deosebit de lungă, înălţată pe mai multe niveluri, este cu totul rele-vantă i în ceea ce privete integrarea sa de ansamblu în estetica urbană. Imobilul, care adăpostise la parter restaurantul „Palace” i cafeneaua omo-nimă, aflate ambele în proprietatea lui György Dauerbach, găzduise i câteva elegante magazine de dimensiuni considerabile. La etaj se îniruiau o seamă de apartamente cu mai multe camere destinate închirierii; edi-ficiul era mărginit, pe două dintre laturile sale, de străzi perpendiculare faţă de strada principală. În conformitate cu spiritul proiectului iniţial, pers-

pectiva axei străzii care ar fi deschis aripa stângă a Palatului Dauerbach i palatul de raport Hilt (32.) avea să fie închisă de faţada mănăstirii călugă-rilor aparţinând Ordinului Piaritilor. Arhitectul, având în vedere ansam-blul urbanistic armonios ce se contura, a elaborat proiectele pentru cele două clădiri care se legau între ele i se aflau în consonanţă cu blocul gim-naziului superior piarist prin asemănarea vizibilă, prin armonia evidentă a motivelor dominante, a ornamentelor de pe faţadă i a elementelor arhi-tecturale de tip Secession.

Dubla faţadă a Palatului Széchenyi (31.), ridicat pe colţ, menit să fina-lizeze, pregnant i cu efect, pe de o parte Aleea Lloyd, iar pe de alta, pers-pectiva urbanistică ce se deschidea de pe Podul Episcopilor, respectiv, Podul Hunyadi, avea darul de a sugera mai degrabă o imagine cât se poate de eclectică: timpanon cu multiple planuri, în rizalit i reliefuri, loggii adâncite, balcoane suspendate, scurte sau în formă de cerdac. În privinţa stilului, a structurii i a ornamentaţiei, Palatul Dauerbach trebuia să se armonizeze perfect cu preconizatul Palat Cultural, care ar fi închis partea sudică a noii pieţe centrale, precum i cu viitoarea baie publică din veci-nătatea sa i, nu în ultimul rând, cu noul Pod Hunyadi, pe care edili i creatori, deopotrivă, îl visau a fi cât se poate de maiestuos i de copleitor ca grandoare. Declanarea primei conflagraţii mondiale a împiedicat, din păcate, edificarea în proporţiile preconizate, cu statut definitiv, a pieţei, precum i popularea cu construcţii a zonei. Fiecare dintre cele patru clădiri proiectate de László Székely i-a avut propria-i individualitate, însemnele specifice, în acelai timp însă i-au reliefat, cât se poate de apăsat, trăsătu-rile personale, elementele de tranziţie, motivele care le confereau nota de ansamblu arhitectonic. Faţada neoclasicistă a Camerei de Comerţ i Indus-trie, divizată prin lizene cu capiteluri corintice i rotunjită printr-un tim-panon, „rimează” i parcă se-nrudete cu cea a Palatului Széchenyi. Inima oraului Timioara respiră, până în zilele noastre, aerul tonic al unei rân-duieli cumpătate, al tihnei i echilibrului durabil, al unei eleganţe de alea-să calitate, izvodite cu fineţe; toate acestea se trag în mare măsură dinspre palatele de raport visate de arhitectul Székely în stil Secession i neocla-

sicist. În pofida grandorii, a proporţiilor imense, impresia pe care o degajă edificiile n-are nimic apăsător.

Semnalul de începere a construcţiei noului sediu al Camerei de Comerţ i Industrie (33.) a fost precedat printr-o sumedenie de aprinse contro-verse de ordin economic i profesional, care au durat cât au durat. În con-cursul ad-hoc au fost prezentate două proiecte: unul a fost depus de arhi-tectul Josef Kremer jr., iar celălalt, de către László Székely. Proiectul lui László Székely punea accent, înainte de toate, pe reliefarea i validarea de clădire cu utilitate publică a sediului Camerei, în timp ce Josef Kremer se străduise să sugereze monumentalul, să dea frâu liber compoziţiei arhitec-tonice. Cei doi experţi chemaţi să ia decizia finală, arhitecţii Jacques Klein i Márton Gemainhardt, au venit cu propunerea ca Josef Kremer jr. i László Székely să elaboreze laolaltă proiectele noului sediu al CCI din Timioara, gândit să se ridice pe partea stângă a Pieţei Franz Josef de mai ieri, lângă Palatul Löffler. După consultări i discuţii ce s-au ţinut lanţ, consiliul director al corporaţiei implicate în acest proiect de proporţii a dat câtig de cauză variantei propuse de László Székely. Lucrările de cons-trucţie au înaintat anevoios în anii primului război mondial, suferind repetate întreruperi. Finalizarea s-a produs într-un târziu, la începutul anilor 1920.

Pornind de la acele principii i repere estetice pe care le-a fructificat atunci când a proiectat gimnaziul i mănăstirea Piaritilor, capela Dózsa i Palatul Dauerbach, arhitectul le-a valorificat creator pe toate acestea în conceperea altor realizări ale sale, precum edificiile care flanchează cele două părţi ale Marelui Bulevard (bulevardul Constantin Diaconovici Loga), ale zonei de agrement Franz Josef (Parcul Copiilor): este vorba despre proiectele, structurile diferenţiate, despre faţadele echilibrate ale unor vile precum Pokomándy, Rieger, Darvas, Frankl, Blăian i Lindner (42.). În vecinătatea acestora s-au înălţat, cu un deceniu mai târziu, sana-toriul Kakuk (63.), vilele Csasznek (60.) i Kovács (58.) sau internatul Liceului evreiesc (56.), aflat în porţiunea de început a bulevardului: toate aceste edificii poartă însemnele stilului lui László Székely. Fiecare dintre

aceste vile sau clădiri de utilitate publică se definete prin personalitate, printr-o individualitate limpede cristalizată; în acelai timp însă, pot fi identificate fără gre i acele trăsături comune, însemnele tipice ale stilului propriu celebrului arhitect.

Traseul ascendent al carierei de arhitect cât se poate de productiv i inspirat a lui László Székely a fost stopat drastic de izbucnirea primului război mondial, care a avut darul de a stăvili, chiar de a sufoca avântul activităţii în materie de construcţii. i la Timioara au rămas în felurite stadii de execuţie o seamă de construcţii începute; totodată, timp de peste zece ani, nu s-a mai început ridicarea nici unui edificiu de utilitate publică, nici măcar a vreunei case particulare. A fost amânată sine die înălţarea nou-lui spital orăenesc, la care arhitectul lucrase cu pilduitoare râvnă, tenaci-tate i strădanie vreme de ani i ani. Proiectul noului spital comunal, care urma să aibă o capacitate de 600 de paturi, conceput fiind în sistem pavil-ional – locul ales pentru amplasare cuprindea zona întinsă în perimetrul estic al cartierului Fabric, zona Pădurii Verzi, drumul spre Reca i împre-jurimile liniei de cale ferată care duce spre Orova, adică o suprafaţă mai mult decât considerabilă, de 20 de jugăre –, fusese terminat, în cele mai mici amănunte, încă din anul 1910. Impresii cât se poate de favorabile legate de viziunea arhitectului László Székely au fost formulate, la vremea respectivă, de F. Ruppel, consilierul pe probleme de arhitectură al oraului Hamburg.

În virtutea concepţiei înzestratului arhitect, câte un pavilion distinct avea să găzduiască serviciul de primire i triere a bolnavilor, baia, admi-nistraţia i centrala termică. Alte pavilioane erau destinate secţiilor de chi-rurgie, TBC, de boli venerice, scarlatină, dizenterie etc. Pavilioane de mari dimensiuni erau rezervate prin proiect secţiilor de boli interne, oftalmolo-gie i epidemiologie. Clădiri de sine stătătoare fuseseră rezervate pentru morgă, parentarium, pentru locuinţa portarului, respectiv, pentru con-ducerea spitalului. Cheltuielile estimate atingeau totalul de patru milioane de coroane. Capacitatea de cuprindere a lăcaului de sănătate publică putea fi extinsă, în perspectivă, la aproximativ 1000 de bolnavi.

Ministerul de Interne al Ungariei a avizat favorabil proiectul lui László Székely la 11 iunie 1914. „Marea operă” nu s-a materializat însă. Până la sfâritul zilelor sale, László Székely avea să regrete faptul că truda lui de atâţia ani nu i-a găsit sorţi de izbândă.

În anul 1922, László Székely a cerut să fie pensionat i s-a despărţi definitiv de slujba sa, aceea de arhitect al urbei. Începând de atunci, el a lucrat în Timioara exclusiv în calitate de arhitect particular. Chiar i după încheierea celui dintâi război mondial, pentru o bună bucată de timp, orice intenţie sau deschidere întru arhitectură a funcţionat abia la dimen-siunea unei flăcări de veghe. Propriu-zis, abia la mijlocul anilor 1920 au pornit să se înalţe, în număr semnificativ, vile i case particulare mai arătoase, în zona de margine din centru, de-a lungul arterelor principale care duceau spre periferie. Pe-atunci, László Székely a proiectat câteva imobile particulare i vile ic pe bulevardul Episcopiei (actualul bd. Mihai Viteazul), pe strada Beethoven, în zona Kunz, respectiv, pe bulevardul principal; caracteristica de bază a proiectelor amintite rezidă în funcţio-nalitate i logică arhitecturală. Din proprie iniţiativă, arhitectul a realizat proiectele unor biserici reformate, coli i locuinţe pentru învăţători, care se puteau ridica la sate ori în provincie; acestea au fost expediate pe adresa episcopiilor din Ardeal i de pe lângă Piatra Craiului. Nu suntem în pose-sia unor date care să ateste dacă cel puţin una dintre intenţiile sus-amintite se va fi materializat vreodată. În ultimii săi ani de viaţă i de carieră – când s-a confruntat i cu grave probleme legate de sănătate – arhitectul a mai proiectat doar câteva, relativ puţine edificii publice.

Graţie solidarităţii i disponibilităţii spre sacrificiu a comunităţii ma-ghiare din Banat, prin donaţii publice, în anii 1929–1930 s-a înălţat, în cartierul Centru al Timioarei, pe bulevardul Regina Maria (în prezent, bulevardul Revoluţiei din 1989) nr. 8, Casa Maghiară (75.), un remarca-bil palat cu trei etaje, pe care László Székely l-a proiectat absolut gratuit, renunţând la onorariul tradiţional cuvenit. Aportul său, constând în re-nunţarea la procentul de cinci la sută din întregul cost al clădirii, la cât se ridica onorariul său de arhitect, cât i în elaborarea unui proiect gândit

Dombormű a Magyar Általános Hitelbank épületén

Basorelief pe clădirea Băncii Generale Ungare de Credit

Bas-refiel on the building of theHungarian General Credit Bank

ingenios, funcţional, atât în funcţie de posibilităţile financiare concrete ale Societăţii pe Acţiuni „Casa Maghiară”, cât i de datele concrete legate de amplasament, s-a repercutat favorabil asupra edificării unei „case maghia-re”. În calitatea lui de membru-expert al comisiei de construcţie, dar i de membru de frunte al Partidului Naţional Maghiar, filiala bănăţeană, el a fost unul dintre cei mai fervenţi i aprigi susţinători ai cauzei ridicării unei case a comunităţii etnice. A luat parte, în această ordine de idei, la mai multe consfătuiri i întruniri de consiliu. La un moment dat, s-a con-turat ideea amplasării Casei Culturale Maghiare din Banat fie pe bulevar-dul Bursei (azi, al Republicii), fie pe terenul viran cuprins între Biserica Piaritilor i Palatul Széchenyi, respectiv, în imediata apropiere a Liceului evreiesc. O dată cu înlăturarea unor impedimente de ordin politic i admi-nistrativ venite dinspre autorităţile orăeneti, după o cumpănire atentă a punctelor de vedere i a raţionamentelor de ordin material, Societatea pe Acţiuni „Casa Maghiară”, înfiinţată oficial în data de 15 februarie 1927, a achiziţionat, în cele din urmă, de la oraul Timioara, un teren de 306 stânjeni pătraţi, situat pe bulevardul Regina Elisabeta, în imediata vecină-tate a Sanatoriului Eschker, teren pe care l-a plătit în bani gheaţă integral – 463.590 de lei, achitaţi în iunie 1929. Imediat după aceea s-a trecut la realizarea fundaţiei. Lucrările specifice legate de săpături, zidărie, dulghe-rit, construcţii-montaj i-au fost încredinţate spre realizare i supervizare inginerului diplomat Jenő Klein, preedinte al Sindicatului Antrepre-norilor din Industrie, filiala Timioara. După încetarea subită din viaţă a acestuia, coordonarea lucrărilor de construcţie a fost preluată de specia-listul timiorean în materie László Lázár. Lucrările de tinichigerie au fost executate de meterul-tinichigiu Ferenc Bittó, în timp ce acoperiul urma să fie realizat de Fabrica de Ţiglă „Meteor”. Prin Hotărârea cu nr. 22.413/929. V. a Consiliului Orăenesc, din 12 iulie 1929, au fost aprobate proiectele întocmite de arhitectul László Székely i s-a dat aprobarea de construcţie.

Situându-se „în interiorul posibilităţilor date”, ţinând cont de austeri-tatea mijloacelor materiale, ca i de caracteristicile terenului achiziţionat,

Dombormű a Magyar Általános Hitelbank épületén

Basorelief pe clădirea Băncii Generale Ungare de Credit

Bas-relief on the building of theHungarian General Credit Bank

László Székely a proiectat o clădire pe trei etaje, cu o faţadă plăcută ochi-lor, cu o inspirată distribuţie a spaţiilor din interior, simplă, gândită i ame-najată cu mult gust. Îmbinând într-un tot armonios elemente eclectice, îndrăzneţ combinate, de sorginte neoclasică i contemporană, frontispi-ciul îngemănând, surprinzător, cadrele de ferestre cioplite în piatră, pila-tri, elemente ornamentale din cărămidă dublu arsă, László Székely a izbu-tit să creeze o faţadă dinamică, bogată în sugestii. Însui aspectul formal al clădirii este menit să sugereze i să vizualizeze pofta de viaţă, dorinţa de acţiune i spiritul de sacrificiu ale populaţiei maghiare din Banat. Spaţiile din interior au fost concepute ţinând seama de comandamentele deplinei funcţionalităţi.

Spaţioasa intrare în clădire ducea spre un hol luminos, prevăzut cu trei ferestre, care a fost amenajat ca un loc de ateptare i lectură. La parter se îniruiau cele cinci birouri ale Filialei Banat a Partidului Naţional Maghiar, precum i cele două cuprinzătoare camere cu vedere la stradă, care apar-ţineau Asociaţiei Femeilor Maghiare din Timioara, dotate cu antreu i cabină de toaletă separate. Pe partea stângă a scărilor care duceau spre etaj se aflau două încăperi de dimensiuni considerabile, despărţite doar prin-tr-un glasvand rabatabil, lucru care făcea posibilă desfăurarea, acolo, a unor întruniri, organizarea de cursuri ori conferinţe de popularizare a cunotinţelor tiinţifice. Cu ocazia unor baluri ori altor petreceri, în acelai loc era amplasat bufetul, care beneficia i de un bar autorizat. Din hol se ajungea în spălător i la WC. Spre etaj ducea o casă a scărilor închisă, care se putea încălzi pe timp de iarnă. Una dintre cele mai importante părţi ale Casei Maghiare – sala mare, numărând 26 metri lungime, cu cele nouă ferestre dând spre stradă – a fost amplasată la etajul întâi al clădirii. Într-un capăt al imobilului a fost amenajată o scenă prevăzută cu o insta-laţie perfectă de lumini, cortină colorată i culise funcţionale; aici se mai afla o fosă de orchestră care putea primi 12 muzicieni, precum i vestiare separate pentru femei i bărbaţi. În sala mare existaseră 240 de scaune mobile, în spatele acestora i între ele putând sta, în picioare, alte 60 de persoane. Sala mare a Casei Maghiare s-a dovedit a fi cum nu se poate mai

potrivită nu numai pentru edinţe i acţiuni de răspândire a cunotinţelor tiinţifice, ci i pentru organizarea de concerte, expoziţii, serate artistice, spectacole susţinute de amatori ori petreceri urmate de dans. Graţie atrac-tivităţii prin care se definea oferta sa de manifestări, sala mare a Casei Maghiare a devenit un loc îndrăgit, de mare popularitate, al maghiarimii din Timioara i Banat.

La etajul al doilea au fost amenajate două moderne locuinţe destinate închirierii. Veniturile rezultate din chirii urmau să acopere cheltuielile legate de întreţinerea clădirii, plata impozitelor i taxelor, reducând povara fiscală. Cel de al treilea etaj adăpostea o sală de repetiţii cu trei ferestre i trei încăperi de mari dimensiuni. Sala de repetiţii stătea la dispoziţia coru-lui maghiar, având numeroi membri, i a altor formaţii artistice de ama-tori, în timp ce una dintre camerele spaţioase era sediul Coralei Maghiare din Timioara, o alta, a Asociaţiei Culturale Maghiare din Banat; al treilea spaţiu era destinat ca birou pentru Asociaţia „János Arany”. Pentru o bucată de timp, în mod provizoriu, în acelai loc fusese amplasată i biblio-teca. Nivelul superior era alcătuit i dintr-un culoar interior lung i lumi-nos, ca i din alte încăperi-anexă.

La subsol se aflau, în afara locuinţei administratorului, a cămărilor pen-tru lemne, depozitului de cărbuni i a cazanului pentru încălzirea centrală, o spălătorie, cămări, dependinţe, o încăpătoare bucătărie, precum i inter-natul cercetailor maghiari. Bucătăria se utiliza i drept spaţiu-coală, dar i pentru aprovizionarea cu mâncăruri gătite a unor baluri sau întruniri de largă participare, beneficiind i de un lift pentru alimente, care ducea spre încăperile de la parter ale Asociaţiei Femeilor Maghiare, respectiv, spre sala mare de la etajul întâi.

Îndărătul clădirii, în porţiunea din spate a terenului, ar fi trebuit să se ridice, conform intenţiilor iniţiale, o sală de concerte-teatru-bal, cu o capacitate de peste o mie de persoane, prevăzută cu o scenă de dimensiuni standard, echipată corespunzător. La subsolul acestei mari săli polivalente urma să fie construit un mare restaurant cu specific maghiar, personalizat i de atmosferă, alături de care i-ar fi găsit locul spaţii anume destinate i

amenajate pentru unele instituţii publice ale populaţiei ungare din Banat: întâi de toate, o asociaţie sportivă. Motive de ordin economic, acutizarea greutăţilor de natură financiară au făcut ca tronsonul posterior al aripii dinspre curte a clădirii să nu mai fie ridicat, spre sincerul regret al maghia-rimii bănăţene.

Inaugurarea, în zilele de 29-30 noiembrie 1930, a Casei Maghiare de trei etaje din Timioara s-a realizat în cadrul unei sărbătoriri de mari pro-porţii: „cetatea cea puternică” a maghiarimii bănăţene, extraordinara crea-ţie a arhitectului László Székely reprezenta un simbol palpabil, fără egal, al coeziunii, al rezistenţei, al capacităţii de sacrificiu i al unei munci susţinute.

coala primară romano-catolică din Iosefin (74.), cu secţiile de limbă maghiară i germană, edificiu cu două etaje, ridicat în anii 1931–1932, a fost ultima realizare de proporţii din cariera de arhitect a lui László Székely. Aa-numita „coală din grădină” – care adăpostete, începând din anul 1971, Liceul Teoretic „Béla Bartók” – s-a putut înfăptui tot datorită dona-ţiilor publice, realizată fiind tot din fonduri aflate sub necesar, în plină criză economică mondială, tot aa cum s-a întâmplat cu Casa Maghiară. Arhitectul nu a putut da frâu liber fanteziei sale creatoare, fiind nevoie să renunţe, din capul locului, la utilizarea materialelor nobile, la soluţiile arhitectonice spectaculoase. Austeritatea, funcţionalitatea i lipsa resurse-lor au fost premisele care au definit acest reper. A proiectat o clădire simplă i modestă, care nu voia să placă i să se impună printr-un aspect exterior elegant, mai degrabă să corespundă întru totul imperativelor legate de educaţie i formare.

La subsolul imobilului a fost amplasată sala pentru lucru manual, cea de sport, două încăperi slujind drept bibliotecă, spaţiul dublu destinat, provizoriu, drept birou al comunităţii catolice, locuinţă de serviciu i alte câteva încăperi rezervate instituţiilor i organizaţiilor catolice. Soluţia arhi-tectonică a subsolului s-a dovedit a fi cât se poate de inspirată, deoarece iluminatul culoarului i al încăperilor era asigurat, în bună măsură, de lumina naturală. Parterul înalt, împărţit în două – asemenea subsolului,

etajului întâi i celui de al doilea – de un coridor plăcut, de trei metri lăţime, găzduia patru mari săli de clasă. În fiecare dintre acestea, un număr de câte patru ferestre lăsa generos să pătrundă lumina din afară. Fiecare dintre cele patru săli de clasă parchetate, cu zidurile vopsite în alb, dispu-nea de câte un vestiar i un spălător. La etajul întâi se găsea o sală mare de cursuri, o sală pentru proiecţia de filme, alta pentru lectură, sala de con-siliu i una de birou aparţinând comunităţii religioase, precum i câteva săliţe mai mici destinate cultului catolic. La etajul al doilea, erau ateptaţi elevii din clasele mai mari. Acoperiul plat al edificiului, împrejmuit cu un grilaj metalic, a fost transformat într-un teren de joacă de 34 metri lun-gime i 17 metri lăţime.

În ipostaza sa de arhitect, László Székely s-a bucurat de oblăduirea zeiţei Fortuna. Debutul în profesie, ca i anii deplinei sale afirmări în domeniu, s-au petrecut în contextul dinamic al unui ora aflat în plină afirmare i dezvoltare; profesionistului i-a fost dat să proiecteze nu simple clădiri în sine, ci zone întregi, nu o dată, chiar profilul viitor al urbei. Proiectele, visele sale profesionale au putut fi derulate cu pai uriai, la o cuprinză-toare scară. A tiut să-i „jongleze” în mod măiestru talentul i posibili-tăţile excepţionale, unice. Din fiinţa lui de artist s-a născut Timioara începutului de secol al XX-lea, pe care a tratat-o, a ocrotit-o i a amplifi-cat-o de parcă ar fi un organism însufleţit. În mod repetat a avut ocazia i ansa – de care majoritatea arhitecţilor are parte doar o dată în viaţă – să imagineze iruri de case, cvartale unitare de edificii. Pe parcursul carierei sale a făurit blocuri mai mici sau mai mari, ansambluri arhitectonice, col-ţuri întregi de ora. Palatele sale cu multe etaje flanchează piaţa centrală a Timioarei, cu care urma să se armonizeze, în virtutea concepţiei iniţiale, gimnaziul i mănăstirea piaritilor, capodopera lui László Székely. O enti-tate aparte o reprezintă ansamblul bine conturat al locuinţelor muncito-reti din cartierul Fabric. Mai toate vilele cochete din flancul stâng al străzii Beethoven au fost visate i proiectate de László Székely, înaintea primului război mondial, respectiv la mijlocul anilor 1920. Strâns legate de numele său sunt colile i vilele de pe fostul bulevard Telbisz (C. D.

Loga de astăzi), respectiv, edificiul Sanatoriului Kakuk i cel al Casei Maghiare, inaugurată în anul 1930. Majoritatea covâritoare a vilelor i caselor familiale care se îniruie de-a lungul fostului bulevard al Episcopiei (Mihai Viteazul de astăzi) au fost proiectate tot de László Székely. Biroul de arhitectură i locuinţa lui László Székely (64.) se aflaseră pe artera care leagă centrul de inima Elisabetinului; tot aici, el a clădit pentru fiicele sale un frumos edificiu-geamăn (65.), de astă-dată, sub semnul i în spiritul unei arhitecturi mai pronunţat practice, pledând pentru atotputernicia geometriei. În fiecare dimineaţă, celebrul arhitect o pornea la drum spre antierele de construcţii la bordul câte unei trăsuri, pentru a supraveghea personal i a impulsiona mersul lucrărilor coordonate de el. Omul i arhi-tectul Székely s-a definit printr-o disciplină exemplară, o rigoare profesio-nală de la care nu făcea nici un fel de rabat, prin tenacitate i maximă serio-zitate. În calitate de profesionist, s-a pus nu o dată la dispoziţia autorităţilor locale, chiar i după ce s-a pensionat. În perioada cât se poate de grea a

anilor 1919–1926, a fost curatorul comunităţii reformate din Timioara. A fost cotat drept un pasionat vânător i om de sport.

László Székely a trecut la cele venice în ziua de 23 ianuarie a anului 1934, la Timioara. Boala incurabilă care i-a atacat stomacul avea să-l răpună la numai 57 de ani. Rămăiţele sale pământeti i-au aflat odihna venică în cimitirul din Iosefin (76.). Îi păstrează amintirea, probabil, pen-tru multă-multă vreme i de-acum înainte, irul impozant al edificiilor ridi-cate pornind de la schiţele sale; sunt clădiri publice i private din Timi-oara, Salonta, Becicherecu Mare, Vâreţ, Giula, Deta, Folea, Vinga etc.

Opera sa, bogată i relevantă, creată de-a lungul unei vieţi, este ridicată în piatră, în materiale durabile i constituie motenirea noastră de preţ, un tezaur comun demn de cinste. Cine are ochi de văzut, cine are urechi de auzit va constata că splendidele edificii ridicate de László Székely vorbesc de-adevăratelea. Mesajul lor este plin de tâlc, miez i substanţă: nu doar pentru noi, cei de astăzi, ci i pentru generaţiile care vin din urmă.

LÁSZLÓ SZÉKELY, THE TOWN-BUILDER

László Székely is indisputably the best and most distinguished creator of Temeswar’s architecture. e most productive period of his career was in the first decades of the 20th century, when the separate parts of the settlement situated on the banks of the river Bega became united in a very short time, forming an up-to-date city that started to develop very spectacularly. anks to the demolition of the walls of the brick-palace built in the 18th century, to the giving up and abandoning of the strategic function of the fortress, to the filling up of the ramparts and to the autho-rization of parceling out and building in the castle grounds, due to the long-lasting, very clever lobby, the city finally got rid of the fetters which had blocked its growth and natural development for years. In 1902 the leader of the Technological Institute, chief engineer Emil Szilárd, pro-posed the employment of an architect, argumenting that in a short time many monumental public and private buildings might fill up Temeswar and the city should take care that these buildings suited the requirements of the modern age both aesthetically and artistically. After the City Coun-cil had approved this sound proposal, the Mayor, Károly Telbisz invited László Székely aged only twenty-six, to occupy this very important and responsible job. László Székely was recommended by the architect Győző Czigler, who was the member of the special committee that was exami-ning the moats. His choice proved to be a very lucky and fortunate one.

Temeswar started to be a really modern city and to take up a new, plea-sant look at the beginning of the 20th century, in the middle of the huge building spree, which ranged in Europe. e military city that had just escaped form the grip of the castle walls quickly wanted to get rid of its Austrian features on the one hand, and of its ragged, frayed, desolated – non-artistic – uniform on the other. Temeswar made huge and quick steps towards modernization, rebirth, and development. It was changing and living its Renaissance. e city of Temeswar was willing to become not only significant, prestigious and modern but also beautiful and elegant.

e task of the city architect was a serious and diverse one: to assert, rea-lize and vitalize the town planning made by Lajos Ybl and Aladár Sebestény Kovács, plans that were to be redrafted and changed, up to a point, by László Szesztay in 1910.

e General Assembly wanted to develop Temeswar into „one of the most beautiful and healthiest cities” of the continent.

e multitude of modern and elegant private and public buildings, built closely one after the other, the old and newly created streets, squares and boulevards were to form the network of a modern city.

Besides the huge designing tasks, the city’s architect had yet another one: to take part as a specialist, in every bigger decision about the city-plan and to approve the plans made and presented by his colleagues. Having a very important assignment, carrying a huge responsibility, being extremely talented and having a very productive designing activity, it was really László Székely who was to form and determine Temeswar’s architectural face for centuries. Without the public and private buildings designed by him – some of them having a symbolical weight and significance – the capital of Banat wouldn’t show the view and overall picture we know and are accustomed to today.

László Székely has both concretely and figuratively built himself into Temeswar’s buildings and its 20th century architecture. He served the capi-tal of Banat with his professional knowledge, a significant part of his time, inventiveness, and energy. As an architect, he belonged to the family of great initiators, successful pioneers, sober, refined executors.

László Székely was born on August 3, 1877 in Salonta, into the family of Zsuzsanna Mados and Mihály Székely, a qualified builder and building contractor. e roots of this Calvinist family with seven children go back to the Hajdús (Hungarian warrior class, -ed.), ennobled in 1605 by István Bocskai, Prince of Transylvania. e grandfather and ancestors of Temes-war’s first architect belonged to the privileged class of this Hajdú town. Mihály Székely practised and made good use of his knowledge, first in Salonta, then in Budapest. As a businessman and a foreman-builder he

raised a few buildings still standing in Bihor County and in the capital of Hungary. László Székely finished the first four years of the Protestant Grammar School of his native town. He attended the fifth grade in Igló, and then the last three years of Grammar School at the Protestant Gram-mar School of Sighetul Marmaţiei, where the school director was István Szilágyi, a close friend of János Arany.

After graduation he enrolled to the József Király Technological Uni-versity of Budapest to Architecture, where his teachers: Samu Pecz (1854–1922), Dean of the school; Győző Czigler (1850–1905); Alajos Hauszmann (1847–1926); and Frigyes Schulek (1841–1919) taught him private and public architecture. In the fourth year, when the students had the right to choose a master, László Székely became the student of Alajos Hauszmann, who was teaching the architecture of the Renaissance and Baroque periods. Alajos Hauszmann, designer of the royal castle in Buda, was not a very strict teacher. He was very popular among the students.

„He was a good, wise lecturer with a pleasant voice,” who invested his pupils with much knowledge. As Károly Kós said about him, „He was an experienced, precise draftsman with fine tastes.” He was one of the most popular, leading architects, who had good connections and earned a lot. He maintained, and led, a large office because he was offered, and under-took, many jobs. Alajos Hauszmann represented and supported the move-ment that sought to renew Hungarian architecture and reinforce its national character, by promoting the idea that the new Hungarian archi-tecture, in addition to incorporating elements of folklore, should also cap-ture the spirit and form of medieval monuments. He dared, encouraged his students to thoroughly study Middle-Age Hungarian architectural relics. He also warned and called his students’ attention to his opinion that the only noble material of architecture is the stone and that they should use natural materials when designing the façade of a building. e teachings of Alajos Hauszmann and that of the English Pre-Raphaelites, which dealt with the importance of architecture, the universality of the arts, and the priority of natural materials had strongly left their marks on László Székely’s

later manner of expression and individual style. Other famous and respec-ted professors at the University at this time were Ottó Tandor, teaching public building architecture; Adolf Czakó, applied statistics; Gyula Háry, figure drawing; Géza R. Maróti, 3-dimensional forms; Lajos Rauscher, water-colour painting; and Bernát Alexander, teaching aesthetics. While at University László Székely worked as an engineer from October 15, 1897 to February 1898 in the then free royal city of Sopron, at a company that was doing triangulation, surveying, and gradient work for the town, and he accomplished his work „with reliable accuracy and consciencious diligence.” During his last summer vacation, from June to September 1899, he worked for the Grünfeld Bros. and Schiffer Co., Budapest, in

Arckép a műépítész kézjegyével

Portret cu semnătura arhitectului

Portrait with the signature of the architect

Káposztásmegyer, at its waterworks establishment. Here he „showed dili-gence and craftsmanship.” László Székely took his degree in architecture in 1900, in Budapest, together with his talented and eminent colleagues, among them József Vágó, Imre Szőts, Oszkár Fritz-Láczai, Géza Fiala, and Pál Vadász. He passed his exams with outstanding results in mathematics, mechanics, chemical technology, technical physics, public building archi-tecture, history of architecture, and design.

After having obtained his diploma, and being one of its best graduates, the prestigious Technical Institute offered him a state-scholarship and sent him to Italy, where he could thoroughly and directly study the wonderful Italian architectural relics of Rome, Florence and Lombardy. is expe-rience only came to strengthen his attraction to and respect for the archi-tectural styles and values of the Middle Ages.

After László Székely had come home he was invited by Győző Czigler to be his associate and assistant in his private designing office. He remained the employee of the man who had designed the Academy of Commerce, the National Casino, the Central Statistics Office, the Széchenyi Bath and sixty other significant buildings from June 1, 1900 to March 1903. In this crowded office he worked together with the architect Ede Dvorák. Here they made partial plans, budgets, and smaller plans. In this early period of his career, he controlled and ran the construction of several public buildings, such as the buildings of the National Headquarters of Che-mical Experimentation, of Animal Physiology, and of Seed-grain Exami-nation; as well as the Queen Elizabeth Tuberculosis Sanitarium and the Central Obstetrics Experimental Headquarters. He lived with his parents in Budapest, in District VII, at 8 Nefelejcs Street. From here, he walked to Győző Czigler’s office every day, where he showed „individual thinking, brilliant skill, quick management, and extreme trustworthiness” both in planning and in overseeing the constructions. On November 5, 1902, in Budapest, he married Mária Erzsébet Bányász the 21 year old daughter of Mihály Bányász, post and telegraph officer, and of Janka Kovács. ey divorced after eight years, on November 10, 1910, in Temeswar. His

:second marriage began on July 16, 1912, in Temeswar, when he married Miss Viola Lichtscheindl, daughter of Géza Lichtscheindl, the superinten-dent consultant of the City Hospital. ey were wed by the Protestant poet-priest Mihály Szabolcska.

Győző Czigler was entirely satisfied with the work of the young archi-tect who had just started on his career. When Károly Telbisz, the Mayor who had established the employment of an architect for the city, turned to Győző Czigler requesting a concrete proposal concerning an expert in architecture and civic development, the distinguished architect and Uni-versity professor proposed his assistant, László Székely at once. Czigler gave an excellent characterisation of Székely: he is well trained, he has ade-quate knowledge, he is capable of managing individual tasks as well. e city of Temeswar, advised by Győző Czigler, invited László Székely to accept the newly established appointment. László Székely took the job offered, but on one condition: he wanted to be able to work privately as well, because he didn’t want to become a simple civil servant. His request was accepted, so beginning with his first year in Temeswar he had a private designing and building office. In the name of Timi County, the appoint-ment of the first architect of the town was signed by Lord Liutenant Viktor Molnár. His salary, starting from April 1, 1903, was 2800 crowns a year and 600 crowns rent allowance. László Székely took his official oath on April 8, 1903.

From the first day of his new career he began a very rapid but extremely purposeful and prudent course of action. He was not scared by the huge quantity, complexity and diversity of the work. He worked with an exem-plary diligence, and unceasing persistence both in his public and in his private office, which he built up and furnished on Püspök Road (today Mihai Viteazul Avenue)(64.)*. His talent and gift, his knowledge, and the fact that he was well trained showed in his first works. He was over-

* In parantheses you find the number of the photos of buildings that are dealt with or described in the text

burdened with serious and demanding assignments. He couldn’t specia-lize in only one favorite genre or branch of architecture. He designed pub-lic buildings, schools, sanitariums, industrial buildings, large blocks of apartments, family villas, and private houses as well. He was one of those versatile, inventive designers with great professional knowledge. As he was the associate of the Technical Office of Temeswar, he reported on and approved the building-plans ordered by the city from his colleagues in Budapest and Temeswar. He defined the architectural image of Temeswar not only through the edifices that he himself had designed and built, but also through a series of typical establishments, the plans, placement and building of which he had assisted and approved during the years. In his work he always tried to follow and assert the basic principal that every building had to have a message for those who lived or worked in it and for those who passed by it. Being an expert, he took an active interest in the work of the casual and permanent technical committees of the city for nearly two decades. He represented the city of Temeswar at many local and national programmes, meetings.

Not long after having come to Temeswar, László Székely got his first extremely complicated professional task: to draft the plans of the city slaughterhouse (4.). e administrative, economic, and cultural center of Banat hadn’t had a slaughterhouse before; the butchery and preparation of the cattle, pigs and sheep was done by private butcher’s shops. e quick growth of the population in the 20th century, public health and hygiene issues, called for a modern, high-capacity slaughterhouse. e problem of creating a city slaughterhouse had appeared on the agenda of the City Council for years as demanded by a national law established by the Medical Officer Service of Animal Health. In 1904, based on the plans by László Székely, they started the construction of the slaughter-house that consisted of eleven buildings on the undeveloped area situated between two districts, the Elisabet and the Fabrik. is slaughterhouse met the requirements of modern standards as well as that of the slaughter industry, thanks to its placement, its inner division, its dimensions, and

its equippment. e new German slaughterhouses served as models for László Székely in working out and finalizing the plans. e halls, office buildings, and outhouses lay on 37,000 sq. m. ere was a 48 m long, 16 m wide, 8 m high hall, with its side walls covered with easily washable ceramic tile up to a height of 2.5 meters, for the slaughter of large and small animals. In the bright and well-ventilated hall there were plenty of drainage pipes for the waste matter. e moving and transportation of the meat was provided by hooks sliding on suspended rails. e hall was con-nected to the freezer by an enclosed corridor. e suspended scales posi-tioned at the exit would measure the exact weight of the pieces of meat that were hanging on hooks. With the required number of butchers in a six hours shift the hall could slaughter and process 120 heads of cattle, 240 calves, 250 sheep and 500 lambs. e pigs were butchered in a sepa-rate hall of the same dimensions, on an average of 270 in one shift. e installed technical equipment and tools were adjustable to the specific requirements of killing pigs: besides the hooks slipping on, suspended rail-borne cranes made the moving of the killed animals and the transporta-tion of the meat easier. e killed pigs were scalded in two 5 m long, 2 m wide metal basins. e hall was formed so that the slaughter and cleaning of the pigs took place in its first quarter, the cutting and cleaning of intes-tines in the second quarter, while the chopping took place in the back half. e hall and the cold store were also connected by an enclosed corridor. e stockyards and sheepfolds were built up in parallel with the two halls.

e squat but handsome water tower, reminiscent of a bastion, rose up between the two larger halls. e water tower was originally covered with a steep roof, vaulting towards the sky. e steepled country churches might have partly inspired the choice of this formal device. e chimneys, ending in sharp cones, were also tower-like. e lockers, workshops, and bathrooms of the butchers were on the ground floor of the building. Four service apartments were built on the first floor for the employees of the slaugh-terhouse. Water from the wells drilled in the yard of the slaughterhouse

was pumped through a modern filter, into two cisterns of 30 cu. m. each, which were installed on the highest floor. e clean water, also suitable for human consumption, would be pumped up to all the buildings of the slaughterhouse through a modern filter system.

e multi-storied cold store, containing three inner halls and thirty-six cooling chambers, was placed behind the towers. ey ensured refrigera-tion by blowing cold air in. e hall of the freezer-machine, the engine-room, the pump-room, the compressor-room and the engine fitters’ work-shop were connected to the cold store. e boiler-room stood separately. A new cold-store was added to the establishment of the slaughterhouse in 1910. ese plans were also made up by László Székely, and for the con-struction the city contracted Jenő Klein, a building entrepreneur from Temeswar.

From 1911 to 1912 the ice-factory of the town was built in the yard of the slaughterhouse, having the capability of producing 11,000 kg artificial ice a day. e factory only worked in the summer months, providing the townspeople and the butchers with 12.5 kg ice blocks. e yard of the slaughterhouse was crossed by carefully maintained stoned roads, which were lined with flowers and grass. Some larger buildings containing the apartments of the manager, the sub-manager, and the permanent porter, two bacteriological labs, and the offices of administration rose on the two sides of the statue-adorned main gate. A three-meter high, rough-faced brick fence surrounded the whole establishment.

e designer, László Székely, very successfully mixed expedience and practicality with modern aesthetic and architectural requirements. He arranged the halls, engine-sheds and outhouses symmetrically. He devoted great care to the attractive and impressive designing of the tower, which dominated the establishment. He made good use of the aesthetic poten-tial of twice fired brick. He very inventively associated the pleating made of red bricks with the light colours of the surface of the wall. He formed dynamic frontal surfaces. In forming and decorating the structure of the roof László Székely used the tradition of popular architecture, mainly the

elongated structures used in farm buildings. After it was finished, the slaughterhouse was considered as being the most modern, most functio-nal, and the most beautiful facility of its kind in this part of the country. Many specialists who saw the establishment spoke with great appreciation about the virtues of the building complex. From then on László Székely was considered an exceptional slaughterhouse designer. It was no coincidence that Temeswar’s architect was requested to design the slaughterhouse in Zrenjanin, Pancevo, Zombor, Kiskunhalas and Arad. Some of these estab-lishments were completed according to the ideas and intentions of the architect, but the completion of others was prevented by the beginning of World War I. e establishment of the city slaughterhouse in Zren-janin (15.), built on the bank of the river Bega, constituted a beautiful,

Katonai egyenruhábanÎn uniforma militarăIn military uniform

A temesvári városháza hivatalnokai, középen Geml József polgármesterFuncţionarii Primăriei din Timioara, în mijloc primarul József GemlOffice workers of the Temeswar City Hall, with Mayor József Geml in the middle

symmetric, and large complex, dominated by a tall, bulky, prismatic tower. e workhalls, outhouses, workshops and the ice-factory were part of the establishment. e pretty building of administration, with a symmetrical mezzanine-floor, stood separately. e effect of the overall view and origi-nal design of rooflines, façades, and cornices, was impressive, dynamic and harmonious. e slaughterhouse has not been operating for years: shops, storehouses, smaller firms, and offices are behind its walls. e manage-ment building has been transformed into a day-care centre and kinder-garten.e old slaughterhouse from Zrenjanin stands in its original shape today, except for the later extensions or smaller transformations. It is an irreparable loss that the disused halls and the complex of the slaughter-house from Temeswar – that were surrounded by the developing city, stu-dent’s hostels, blocks of flats and an arena – were hastily, hurriedly pulled down in 2000 without even waiting for the decision of the Inspectorate of Monument Protection. Only the block of the former water tower, the main entrance, and the two buildings symmetrically positioned on the sides have remained. After cleaning up and renovating the large halls, they would have given an ideal home for the Industrial Museum of the city that still hasn’t got a suitable place. Only a fraction of the huge complex designed by László Székely was preserved for posterity. e not merely rhetorical question seems to be legitimate and valid: how long will the for-lorn walls and the doomed tower be able to defy the unbounded greed of market economy, the insensitivity, cynicism and indifference of the city councillors?

Several valuable works of László Székely have fallen victim to cruel, unprofessional interventions or transformations. Lately, unfortunately, not only books, but building as well, have their own fate.

With the purpose of establishing a kindergarten, the General Assembly of Temeswar decided in 1905 to purchase a house, with a courtyard and garden, for 19,000 crowns, situated in the Josef district, at 22 Eötvös Street (today: Gh. Pop de Băseti street), the former property of the Scherter brothers. e estate was purchased by the city on August 1, 1905 as a debt-

less estate. It was decided, according to the proposal of László Székely and the Engineering Office, that with a 28,000-crown investment, the usable buildings could be converted into two apartments for kindergarten tea-chers and two for nursery-school teachers, and a new pavilion for teaching and taking care of children could be set up in the garden. Each of the pavi-lions designed by László Székely contained a hall, a small resting room, a big playroom and a workroom. e new buildings tried to fulfill the require-ments of modern kindergarten education in every way. e rooms were naturally lit from two sides. All the rooms were covered by dolomite seam-less flooring. e walls were painted with washable basalt paint. e two pavilions and the entrance were linked together by an indoor corridor used for playing. e remodeling and the building of the two pavilions was exe-cuted by József Janovits and Associates, Co., Temeswar, for 30,209 crowns and 38 fillérs. Later at least a dozen educational institutions: schools, kin-dergartens, boarding schools for the city of Temeswar, were to be designed for over almost a quarter of a century by László Székely.

In July 1905, on the corner of the Hunyadi (today: 16 December 1989 Avenue) and Bem streets (today: Văcărescu street) (5.) they started to build the new Firehouse in the Josef district. e building was finished within a year. It was completed and ceremoniously inaugurated in the summer of 1906. e new fire station, built on the site of the old demolished one, consisted of a main structure and an annex. e main building, which daringly and originally made good use of the decorating potentials of white-stone-covered cornices and twice-fired brick, and which is partly one, and partly two floored, was placed four meters away from the edge of the street so that the automatically opening, large double-door gates would not open directly onto the pavement, and so that the rushing coaches had enough place to turn. e main entrance was decorated with a Seces-sionist relief, which represented a stylized copy of the firemen’s characte-ristic accessories, framed flowery decoration. e artificial stone and sculp-tural work came from the workshop of Fülöp Goldstein, and cost 2,233 crowns and 70 fillérs.

e engine-house with its six large, impressive gates opening onto the street, occupied the main place on the ground floor. e guardroom, the four-horse stable, the pump room, and the stairway were directly connec-ted to the engine-house. e boardroom, the office, the room for volun-tary firemen, the dorm, the cloakroom, the bathroom, the toilet and the commanding officer’s dwelling were situated on the first floor. e second floor of the elevated part contained the engine-room. e two large water-tanks, the klaxon-horn and its connected electrical engine were in the attic. e slim watchtower, the walls of which served as a place to practice climbing exercises, rose above the second floor.

e pumper-carriage house was placed on the street side of the sepa-rated outhouse. Behind this outhouse László Székely designed two apart-ments for firemen. At the rear of the plot, the Headquarters at its own expenses built a stable with the capacity for housing 30 horses. e buil-ding complex – the plans of which were designed and executed „taking into consideration economic and modern fire-fighting technical require-ments,” was perfectly suitable according to the opinion of the Building Committee of the city for the realistic needs of the fire department, the local circumstances, and expectations. e original idea was to build a larger, more impressive complex. However, the local government labelled some facilities as unnecessary; therefore, it suggested that the comman-der’s apartment and the stable housing 40 horses shouldn’t be built. László Székely was compelled to fulfil the needs and conditions of the City Council, and was also restricted by the 80,000 crowns estimate of expen-diture. e total construction expenses were 84,010 crown. e excava-tion, the groundwork, the masonry, the carpentry and the stone cutting jobs were completed by József Gerner. e plumbing, the drainage, the structural ironwork, the electric bells and the insulators came from Árpád Leyritz’s locksmith workshop. e joinery was done by Jakab Fischer, the decoration and paintwork by Mátyás Marossy, and Ádám Rieszer was appointed by Temeswar for the tinker-work. When completed, the fire station became part of the axis of the former Hunyadi Street and it domi-

nated perfectly and closed the view from the Southern Countries Casino. e city could be easily watched from the walk-round balcony of the watch-tower. In September 1931 the roof of the building’s tower was destroyed by a devastating storm which swept through Temeswar, never to be rebuilt again in its original form. Later, they modified the appea-rance of the fire station, but the structure and the façade of the building basically kept László Székely’s architectural intentions and characteristic style. Following the plans made by László Székely a few years later, the city of Temeswar built the new Police Barracks on Hungária (today: Eroilor) Road (34.).

On the border of the Josef and the Elisabet districts, on the corners of the Hunyadi Road (today: 16 December 1989 Avenue) and the Dózsa Street – the place where, in 1514, according to the historic tradition, the leader of the peasant’s revolt, György Dózsa was executed, and where the Virgin’s figure appeared to the desperate and tormented peasants – Temes-war’s community placed Mary’s Monument (3.) – which cost 13,571 crowns – and the Chapel which was designed by László Székely. e bal-dachin-like cabin built in Neo-Romanesque style stands on a raised base surrounded by steps from three directions. e monument, which recalls the characteristic elements of the Medieval Age and which has a historic touch, is made of hard sandstone. e trunk of the columns holding the roof is made of Belgian granite, their skirting board and their heads are carved of Carrara marble. e 1.5 meter-high marble statue is the work of György Kiss, who besides enriching churches also sculptured the sta-tues of the Opera House in Budapest. He had the Maria statue carved in Carrara, Italy, from a plaster version. e city of Temeswar paid 3,000 crowns for this statue. e monument was consecrated in December 1906.

In 1906 the Engineering Office of Temeswar finalized the plans of a hydroelectric power station (16.) which was to be built on the Bega. e members of the office were Emil Szilárd, chief engineer; Stan Vidrighin, engineer; and László Székely, architect. ey were given extra salaries by

the city – one percent of the executional expenses – until they would finish the vast constructions: the Piarist High School, the block of flats on Andrássy Street (today: 3 August 1919 street), the water power station, the general canalisation, the city water pipes and the new Public Hospital. e one-time aldermen, the objective appreciators, the town planning spe-cialists and the energetic experts considered the turbine built in 1909 to be a very valuable achievement, not only because it succeeded to eliminate the ramifying branches of the Bega river, but also because of aesthetic and town-planning points of view. László Székely made the internal and exter-nal appearance of the stocky-looking, closed geometric building more spec-tacular; it dipped into the Bega channel, and reminded one of a knight’s castle. e famous Zsolnay factory had transported the famous coloured pyrogranite veneers and decorations. Although he had never designed such a building with such character and function before, László Székely mana-ged to accomplish the very complex and high-quality task brilliantly and inventively. e building became the defining and reigning element of the metropolitan outlook of the district. Based on László Székely’s plans, they built the city’s strand behind the power station.

László Székely’s architectural work and striking masterpieces had by then attracted the attention of other towns and many of the Banat and Partium localities honoured him with a lot of demanding assignments. In 1906–1907 the grand City Hall (6.) and the State Grammar School (7.) were built in Salonta, László Székely’s birthplace; in those same years the Serb Orthodox Bishop’s Mansion (17.) was built in Vršac. He estimated the costs of the building, with an impressive, wide and decorated façade, at 110,000 crowns. e proportional, interesting building is characteristic and outstanding for László Székely’s work. e tower and the outer walls of the Serb Orthodox Cathedral, built in Vršac in the 18th century were renewed, based on László Székely’s plans and suggestions, and according to these they also widened and added a new wing to the school situated opposite the entrance of the church. Taking into consideration the good relationship between the architect and the leaders of the Serb Orthodox

Vadásztársak körében a „a nagy vadász”„Marele vânător” în mijlocul colegilor vânători„e great hunter” among his hunter colleagues

Church, László Székely was the young artist who was charged with the renewal, widening, and reshaping of the façade of the Serb Orthodox Bishop’s Mansion on Losonczy Square (today Unirii Square) in Temeswar (1.). László Székely decorated the building with a vivid and rich Secessio-nist ornamentation, which was inspired by the Byzantine artistic tradition. He designed a slaughterhouse in Zrenjanin (15.), a villa in Gyula (10; 11.), a private residence in Deta (14.), a villa at lake Balaton, a Town-Hall in Vinga (12.), a palace in Folea (13.). He worked out and finished the plans of the slaughterhouse from Pancevo, Zombor, Arad and Kiskunhalas, and also the plans of the Forestry College in Lipótújvár, but the construction of these plans was impeded by interfering historical shocks, the outburst of World War I, and the fact that the Austro-Hungarian Monarchy fell into pieces.

At the beginning of the 20th century many old, single-storey houses built by Sigmund and Ristics were sprawling on the section between the Coronini (today Romanilor) and the Kossuth (today: Traian) Squares of the once Andrássy Street (today: 3 August 1919 Street). eir negligibility and deficiency became more striking after the consecration of the Mille-nium Church, in 1901 the re-decoration of the Coronini Square, and after the building of the richly decorated, three-storeyed Mirbach block opposite them. e hovels were demolished in the spring of 1908. At a cost of 392,000 crowns, the huge building of the City Alms House (50.) was built up on a large estate, according to László Székely’s plans, showing his ability and noble taste. In parallel with the architects Lajos Ybl and József Krémer, Jr., the City Engineering Office also worked out alternative plans for the new City Pavilion where the citizens requested that, besides the differently shaped shops, a modern restaurant and cafe be built on the ground floor. e architect dreamt of and designed not just a customary, uninviting block, but an elegant and artistic palace in every detail. Due to the fact that one side of the block was looking on Coronini Square, domi-nated by the Neo-Romanesque styled Millenium Church designed by Lajos Ybl, László Székely willingly used the Neo-Romanesque style and architectural devices, in order to keep the artistic unity of the buildings on the one hand and to emphasize the beauty of the church, on the other. e windows, placed in pairs, are framed and kept together by Roma-nesque arches. e tops of the pillars, placed between the windows, are occupied by sculptures harmonizing with the Romanesque style: some bizarre figures of monkeys and bears holding shields. e history of art considers the representation of animals and beasts to be a typical, often used characteristic element of European medieval architectural adornment. e triple-windowed corners that with their large balconies, face the two squares beyond, seem to house large rooms. Taking into consideration the overall impression, the tower looking on Coronini Square is looming over the corner entablature, and it gives a particularly powerful impression. It’s 50 meters high counted from the ground floor and it is a determining fac-

Temesvár főtere az 1920-as évekbenPiaţa centrală a Timioarei la începutul anilor 1920e Central Square in Temeswar at the beginning of 1920

tor of the row of houses, which line the square. e figures appearing in medieval armour emphasize the historical character of the building and make it unambiguous. If László Székely hadn’t needed to economise again, he surely would have enriched the general aesthetic effect and value of the building with lots of other artistic devices.

ey formed ten large apartments with four rooms. On the wing facing on Coronini Square they installed the new home of the Citizens’ Club of the Fabrik district. e citizens of the district wished some shops to be established on the ground floor of the block. A restaurant and the restau-rateur’s home were placed on the right side of the entrance looking on Coronini Square. József Krémer did the excavating, the bricklaying, the settling, and the roofing of the building. Domokos D`Angelo did the arti-ficial stone and concrete work. Alajos Haine made the sculptures that cost 6,500 crowns, the stone-carving was done by Kornél Tunner for 5,432 crowns and 40 fillérs. e bulding that was inaugurated in August 1909 was purposely planned in such a way as to widen the crowded avenue that connected the Fabrik with the center with 5.5 meters.

Between 2000–2002 the structure of the impressive building was streng-thened and its façade repainted according to the plans of architects Hor-tensia and Mihai Botescu. e building became much lighter and fresher, its ornaments and artistic values stand out more effectively.

In the last year of the first decade of the 20th century, the new club houses and sports establishment of the Regatta (43.), the Boaters Associa-tion from Temeswar, and of the Skaters’ Society, were finished. László Székely designed these as well. e purposefully and functionally designed buildings that once were designated to offer civilised housing for spare-time activities, sports and entertainment, today serve partly as the buil-ding of the Water-Constructions Faculty and partly as studios for sculp-tors and graphic-artists. It was in 1908, that work started in the Temeswar Stocking Textile-Mill of the Békésgyula Textile-Mill Corporation (8.). Both the building and the long Secessionist work halls were designed by László Székely. On the façade of the two-storied factory the rhythm of the

arched windows brake the monotony of the long walls. László Székely built eaves and lifted the roof above the entrance. A Secessionist relief fea-turing a weaver decorates the center of the façade. After having been inau-gurated, the factory had 300 employees. Mór Weisz, the principal share-holder, liked the building so much that he hired László Székely to design the new building of the company in Gyula (9.). He also asked him to build his private residence in Gyula, in 1913–1914 (10.). e Secessionist and Moorish elements mingle in an interesting way within the decoration of this house.

In 1909 the city of Temeswar sent László Székely abroad to study modern techniques of hospital building. He was also asked to examine other Wes-tern city public baths. e General Assembly had been preoccupied for a long time with the building of a new public hospital and a public bath adequate to the size and requirements of the increasing population. After

A görögkeleti szerb püspökség palotája VersecenPalatul episcopiei ortodoxe sârbe din Vâreţe palace of the Serb Orthodox Episcopate in Vršac

long and repeated debates in 1909 the city charged Kálmán Gerstner from Budapest, and László Székely from Temeswar, to work out separate plans for these buildings. László Székely designed a monumental building, in which he intended to establish separate swimming pools and steam baths for men and women, and a separate institution of medicinal water for those who suffered of muscular or movement diseases. He placed the pub-lic section of the bath, with the soaking tubs and swimming pool, in the basement. Both the architects wanted to place the establishment – that was to cost one and a half million Koronas – on the plot situated between the Hunyadi Bridge (today: Traian Bridge) and the railway to Bazia, on the left side of the Hunyadi Bridge. e Building Committee of the town found both the plans suitable for execution, they agreed with the site sug-gested by the two architects, and they were willing to carry out the project by a joint-stock company. But the beginning of the works was repeatedly postponed. Getting tired of the continuous delays, in 1902 László Székely built from his own resources a modern block of flats containing a steam bath (44.), an institution of medicinal water, and a public bath, that met the conveniences and requirements of the 20th century. Originally he inten-ded the ground floor of the building on Liget (today: 3 August) Road to be a restaurant, but taking into consideration the public needs and the economic aspects, he decided to settle, furnish, and open a public bath that had been requested for a very long time. He opened the tastefully fur-nished building containing a steam bath and a cold bath, in 1913.

e contemporaries appreciated the multi-storeyed mansion, not only designed but also owned by László Székely, which included the Hungária Public Bath (later the Neptune Bath) as well. It had a balanced, romanti-cally beautiful, and very resplendent main corner, and a protruding and subsiding two-storied wing on both sides. Antique ornaments decorated the frontal and the inner spaces. On May 5, 1912 László Lengyel publi-shed his personal and subjective remarks in the „Temesvári Hírlap” news-paper under the title „e Up-and-Coming Temeswar”, where he gave voice to his opinion that László Székely had planned large spaces on the façade

of the building but left them unexploited, although he would have had the possibility to draw rich beauties on it.

Our opinion is that László Székely abstained on purpose from using too many useless fripperies, mortar and cement ornaments, and useless adornments; he paid attention above all to the free predomination of the dignified blocks and the styled lines. Near the Hungária Bath he built a simple residence for his mother, Mrs. Mihály Székely (45.). e building is characterized by Puritan simplicity, we can easily identify the typical marks of László Székely’s personal style on it. e same style can be recog-nized on the simpler building built on the left side of the river Bega, ori-ginally owned by the city engineer Károly Kiss, László Székely’s brother-in-law (46.).

László Székely’s masterpiece is the monumental building bordered by three streets, which includes a Piarist High School, a monastery and a church (18.). He finished its plans in 1907. Construction began on August 12, 1907, the foreman of works being Antal Merbl, who followed László Székely’s instructions and observations. e ceremonial act of laying the foundation stone took place on March 28, 1908. e 50 cm-long, 40 cm-wide marble stone containing the deed was placed on the right side of the main pillar. e stone had a white marble cover with a cross on it. e Piarists were given a 2 acre (Hungarian), 2306.22 sq. m. area in the centre of Temeswar in the place of the former ramparts. e building was placed in an ideal surrounding. It lay near the centre of the town and it wasn’t far from the railway station either. Its windows looked on the Scu-dier Park (today: e Central Park) , on the garden of the Children’s Clinic, and on the military training ground. e three connected buildings – the High-School, the Monastery and the Church – form an organic whole. László Székely consequently followed the basic principles of town plan-ning, and of aesthetic requirements in both designing the structure of the building, and in its orientation. He paid much attention to the upper parts of the building, to the parts that would close the street or some other space, and he arranged them carefully. e frontal surface of the High-

School, its entrance with its rich ornamentation and vaulted cupola, domi-nates the place round the bust of Antal Sailer. e Ecclesiastical Affairs and Education considered the façade of the entrance and the ceremonial hall as being too richly decorated, a fact that had escalated the construc-tion and maintenance costs. But László Székely was obstinately holding on to his ideas. e bold steeple surrounded by two pinnacles is strikingly included in the view seen from the Scudier grove and the Josef district. e façade of the Monastery was meant to close the street from the new centre of the town. e great place surrounded by the buildings func-tioned as a playground in summer and as a skating rink in winter. e remaining place in the back of the plot was destined to be the future boar-ding house for the pupils in summer and a skating rink in winter. ey

shaped a park in the yard facing the Monastery. ey intended to build up a college for the students of the High School in the backside of the empty area. But they also thought of possibly building up a block of flats that could have meant plenty of income.

e coal-store and the round-house, which provided the central heating for this section of the building were placed in the main building, in the basement of the school. Besides a few warehouses they formed two apart-ments for the school officers, one of which was directly linked with the doorman’s lodge.

e entrance of the first floor led to a large hall from which one could reach the actual first floor, using a 6.5 meter-long stairway. e main stair-way comes from the widened hall. Here, a 2.5 meter-wide marble stairway links the storeys. On the right side of the actual first floor there were the director’s office, the archives, the parents’ meeting-room, the teachers’ room, the teachers’ study, the teachers’ library, five classrooms, the bath-rooms, and the large drill hall. On the left, the museums of philology and geology; the physical education instructor’s room; the dressing rooms, bathrooms and shower rooms; and the large drill hall followed. ree cere-mony halls opened from the large lobby on the first floor. László Székely planned a stage and a gallery, too, for the two-storey-high, 700 capacity ceremony hall. He built a dressing room and a preparing room for the actors. He put ten smaller classrooms near the ceremony hall on the first floor. e classroom for drawing and the drawing store, the laboratory for Physics and Natural History, and two other smaller rooms were on the top-floor. Equipment stores, laboratories, and practice rooms were added to the Physics and Natural History auditoria.

ere was a large kitchen, some pantries, washing-rooms, a boiler room, a coal-store, and some other storerooms and cellars in the basement of the Monastery. e officers’ rooms were there as well. e director’s apart-ment, three apartments for teachers, the library of the Monastery, the large dining room, the sitting room, and the living quarters of the servants and waiters were on the first floor. e designer had forecast eleven two-

A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara székháza és bérpalotája az 1920-as évekbenSediul i casa de raport ale Camerei de Comerţ i Industrie din Timioara în anii 1920e centre and the rental of the Chambers of Commerce and Industry in Temeswar in the 1920s

A temesvári városháza műszaki osztályának munkatársai 1922-benColectivul serviciului tehnic al Primăriei Timioara, în anul 1922e technical service staff of the Temeswar City Hall in 1922

roomed apartments for the teachers, some guestrooms, and offices on the first floor. e dormitory and the flats of the supervisors were on the second floor. e dormitory had four parts. Each storey had a bedroom, a study and a flat for teachers. e living room and the music-rooms were shared. A second stairway led to the infirmary, which had two sickrooms, a bath-room, a toilet and a lobby.

e Chapel with its street-entrance, two stairways, lobby, and the closed corridor leading to the Monastery across the sacristy constituted an architectural connection between the monastery and the school.

e basement wall is of brick set in cement, the storeys are built of high-quality brick set in white lime. e floor is made of reinforced concrete. e arch of the ceremonial hall and the cupola of the Chapel are also made of reinforced concrete insulated by cork stone. e arch of the drilling room is nailed-up cork stone. e floors in the gym, the dining room, and the other rooms similar to these, are covered by continuous floorboards. e floor of the Chapel was covered with mosaic, the halls with asphalt, the classrooms, offices, bedrooms, and equipment stores with parquet. e roof is covered with tiles, the towers of the Chapel with slate.

László Székely tried to divide the outside structure and formation of the building in such a way as to suggest its inner structure and arrangement. e windows linked together show clearly the way in which the room they light up is divided or the number of windows it has. Every structural divi-sion follows the order of the ground plan. e façade is monumental. Its compact pedestal, its frontispiece, its free stone pillars, its emphasised rim, the cross-like designed windows, garret-roofs and stubby tower were meant to suggest and symbolise the power of the universal parish and that of Christian education. It is the most richly ornamented example of the Art Nouveau in the capital of Banat. e façade of this monumental building was originally decorated with the statues of Saint Stephen and Saint Imre. György Kiss, the sculptor shaped and carved the two saints in sandstone from Sóskút. Each architectural device harmoniously adapts to the style of the façade, to its arrangement, and its proportions.

László Székely expressed and pointed out the dignity of the Monastery by the balance of the mass division and by emphasizing the center. e façade of the Monastery was designed to be placed on the axis of the street leading into the new main square. László Székely used 20th century achieve-ments of applied arts when working out the stairways of the Piarist Monas-tery and the inner rooms. e fastidiously shaped three-armed staircase, equipped with resplendant wrought-iron banisters, makes traffic among the storeys possible. e elevated stairway, covered like a tower, is a recurring characteristic element of László Székely’s buildings.

e Chapel is the most important and outstanding feature, of both the building and the city. In designing the main tower and the two pinnacles, László Székely used proportions and arrangements that would reveal the style and the function of the building in a proper way. e architectural arrangement of the church’s façade and the inside nave is unique. e façade is decorated with the statues sculptured by György Kiss showing Saint Elizabeth and Saint László. László Székely used the architectural treasures and the characteristic elements of the Romanesque style again, as he had done in the cases of Mary’s Monument and of the City Alms House. What inspired him where the authentic forms and motives of the Monastery from Pannonhalma, and the churches from Ják, Veszprém and Lebény. He went back to these ancient motifs to give a typically Hunga-rian character to every piece of the building. e dome above the nave is a reminiscent of the style of these cathedrals. Its beauty is very well empha-sized by the simple colouring – a white base strikingly painted on with strong gold.

ree groups of statues decorate the high marble altar: the one in the middle presents Christ on the Crucifix, the one on the Epistle side port-rays Saint John and finally the one on the Evangelical side depicts Mary, the grievous Virgin. e window above the high altar represents the Holly Spirit and the one in the nave symbolizes the Sacred Heart of Jesus. e stained-glass window placed on the left side of the altar immortalizes the founder of the Charitable Order, Saint Joseph of Kalazant, together with

his disciples. On the right side the light shines upon the figures of Saint Stephen and Saint Imre. Originally, László Székely had designed four side-altars for the Chapel, but „because of the missing expenses” they carried out only two of these. Wooden statues were placed, instead of paintings, on the altars. e side-altar on the left symbolises Jesus on the Mount of Olives, the one on the right represents Saint Joseph of Kalazant together with his faithful disciples. ey placed the statues of Christ, Mary, Saint Elizabeth and Saint Stephen into the niches near the side-altars. József Ferenczy, a painter from Temeswar, painted four paintings onto the four pillar areas of the Piarist Church. e theme and the shape and size of the pendentives were given. e vividly coloured pictures with dry painted tempera onto a fine plaster base recalled four scenes from the life of Saint Joseph of Kalazant, the saint who founded the Piarist Holy Order. e original contract stated that the outstanding artist should paint frescoes, but this task seemed to be unrealisable.

Dr. Gyula Glattfelder, Bishop of the Csanád Diocese, consecrated the Chapel on January 22, 1912, on the Feast of the Holy Family. It can hold 1,000 people. László Székely designed the church-nave to be fully open, he placed pews only on the two sides of the entrance.

László Székely’s architectural profession proved to be very fruitful and effective in the first years of the second decade of the 20th century. It was then, that he worked out the plans for most of the educational institutions of Temeswar, some of which were the Elementary School for boys and girls (21.) in Magyar Street in the Fabrik district (today: Simion Bărnuţiu), the school on Vörösmarty (today: Corbului) in the Elisabet district (22.), and the Nursery-School and Kindergarten in Rudolfsheim, built in 1912.

e school in the Fabrik district has a vault, high pediment, its façade is symmetric and richly ornamented with reliefs and plasterwork, and it has two entrances, one floor and fourteen classrooms. It cost 161,779 crown, 84 fillérs. Both the school for boys and the one for girls has 7 classrooms, one room for each of the teachers, a principal’s office, and two rooms for officers. e classrooms for boys were on the first floor and those for the

girls on the top floor. ere were separate entrances and playgrounds for the boys and for the girls. e Elementary School in the Elisabet district followed the same architectural principles and it was designed in the same style but in a more reserved and modest way. e city paid 94,932 crowns to have it built. József Ecker, Jr., executed the construction of the Elemen-tary School and Kindergarten from Rudolfsheim, which cost 51,130 crowns. e group of buildings constituting the Forestry Vacational School (20.) near the Green Forest, situated on the edge of the town, was a great achievement. is school was built in 1908, blending elements of rustic style with the requirements of modern architecture. It cost more than 180,000 crowns. e plan of building the new home for the Public High School of Temeswar on the Main Avenue (today: C. D. Loga Avenue) was never realized, but in May 1914 they started to build the edifice of the Superior School of Commerce (55.) at the entrance of this street – oppo-site the city cinema – according to László Székely’s plans. He wanted to place two separate entrances for boys and girls. Following László Székely’s original plans there were to be separate classrooms for boys and girls on the elevated ground floor while the teacher’s rooms and the laboratories were planned to be on the first floor near the schoolmaster’s room. ey also wanted the large gymnasium on the 3rd floor to be used alternatively. Initially they wanted to build up and finish only two façades of the estab-lishment because they intended to develop and enlarge it in the future. ey also wanted to use every achievement of modern hygiene and tech-nology. ey estimated the expenses of the construction to be 600,000 crowns. Artúr Tunner undertook the placement, the bricklaying, the roof tiling and the statue work for more than 200,000 crowns. e city named László Székely to be the foreman of works in the building operation. But the ongoing and quick finishing of the construction was stopped by the outburst of World War I. e building was finished only in 1925; the outer walls were stuccoed in 1929 and decorated with ornaments charac-teristic for the Romanesque Secessionism. But they didn’t modify the for-mer plans. e building of the school that has been functioning as the

Nagy Károly villájának tervrajzaProiectul vilei lui Károly Nagye design of Károly Nagy’s villa

City Hall for some decades now, its inner and outer arrangements and mostly its backyard area characterised by dynamism are typical features of László Székely’s architecture.

A big challenge for László Székely was to design on the Malomtér (today: P-ţa Sarmizegetusa), a big, imposing Romanian Orthodox Church (49.) instead of the Orthodox one that had been demo-lished because of the constructions of a new conc-rete bridge. József Ecker, Jr., constructed the church for 71, 811 crowns. e architect made the building plan and let Ion Niga make the Byzan-tine-like inner arrangements and the Eastern-like decorations of the outer side of the church.

Being the city architect in this period he designed (according to the standards prescribed by law) the Customs-Houses on both sides of the city, the open-air bath on the water-power station, and the workers’ houses near the railway on Magyar Street (today: Take Ionescu Street) in the Fabrik district (54.). In this district, near the central establishment of the tram, they began to build a building for the factory-workers, in April 1914. It was a six-storey building with eighteen flats of two rooms and sixty-three of single rooms. ey also contained halls, kitchens and pantries. e buildings – costing 315,000 crowns – designed in the well-known style with curved pediments and

Nagy Károly villájának alaprajzaElevaţia vilei lui Károly Nagye design of the basement of Károly Nagy’s villa

Az 1930-ban felavatott temesvári Magyar HázCasa Maghiară din Timioara, care a fost inaugurată în 1930e Hungarian House in Temeswar, inaugurated in 1930

heightened garret roofs, were almost finished before World War I broke out, but not completely. e works were fully completed in 1920 by the Romanian Executive, three factories renting the flats from Temeswar for ten years. Parks, gardens and a large playground were placed between the six separate blocks.

László Székely planned the artificial hill at the boundary of Freidorf dis-trict and the Petőfi Memorial (51.), which replaced, in 1912, the former modest stone plaque. e monument was meant to mark the place were General József Bem promoted Sándor Petőfi, the greatest Hungarian poet, to the rank of Major on May 3, 1849. e bas-relief portrait is the work of András Sipos, a sculptor and schoolteacher from Temeswar.

Just before World War I, as a private architect he designed the Hun-gária Public Bath and his mother’s block of flats on Liget Street, in addi-tion to the plans he had made for the block of flats named after Emmer (23.) and Brück (25.) in Mercy Street, the Králik House (24.) in Szerb Street, the villas for Darvas (39.), Pokomándy (37.), Rieger (38.), Blăian (41.) and Frankl (40.) situated between the main avenue and Ferenc József grove, the Nunnery, the Elementary and High School (19.) for the nuns named after Notre Dame situated in the inner town, and also the plans for the palace of the Hungarian Credit Bank in Liberty Square (27.), and the blocks of flats on Lloyd Street. ese finished buildings are the best examples of László Székely’s ideas and orientation as an architect. He frequently used the achievements and special effects, the ornaments and solutions of medieval architecture, but he also delightedly used the arrangements of Art Nouveau, its motifs inspired by folk art, its coloured ceramic ornaments, never refusing to use the achievements and devices of modern art that propagated the utilitarism and puritanism of the forms and omnipotence of appropriateness. e buildings designed by László Székely can be classified into three main trends from the point of view of their stylistic characteristics and arrangements. He used simultaneously, collaterally – sometimes he even mixed – the characteristic solutions and devices of historicism, the Hungarian Art Nouveau and those of

Székely László 1932-benLászló Székely în anul 1932László Székely in 1932

modern architecture of the early 20th century, canonised by the Bauhaus movement.

e effects and influences of Ödön Lechner can be traced in the case of the façade of the Bishop’s Palace of the Serbian Orthodox Church (1.) and the headquarters of the Commercial Bank of South Hungary (2.), buil-dings standing face to face designed and modified by László Székely. ey can also be traced on the Brück house situated on the former Losonczy (today: Unirii) Square. e three buildings harmonized perfectly with each other and with the coloured and decorative building of the Discount Bank of South Hungary designed by Marcell Komor and Dezső Jakab. is later building was also set on the square dominated by the Baroque styled block of the Roman Catholic Cathedral. e façade of the Emmer building in Mercy Street is decorated with rich Secessionist forms.

e other central square of Temeswar, Liberty Square – the former mili-tary ceremonial square – is dominated by the building of the Hungarian Credit Bank – designed by László Székely – thanks to its size, good place-ment and its strikingly marked architectural arrangements. e three-sto-rey-high building, with an outstanding tower and arched edges, replaced the old church belonging to the Charity Holy Order and demolished in 1911. e new establishment adjusted to the front of the avenue that had to link the Fabrik district with the Mehala district through downtown. e City Council decided to demolish the old City Hall, the old houses lining up on the left side of the Savings Bank and Széchenyi (today: Brediceanu) Streets and to straighten and widen the road. e materiali-sation of the plan suggested and worked out by Ernő Foerk, another architect of Temeswar, was stopped by the outbreak of World War I. e stinginess of the investing bank forced László Székely to make compro-mises. at is why the building of the bank designed by him looks a little weird and unusual, the blocks being withdrawn from the front of the street into the middle of the unchanged former military square.

It would have been László Székely’s duty to make the plans of the new three-storey City Hall that was to be built up in the neighbourhood of the

headquarters of the former Timiana Savings Bank. e site of the new 18,020 sq. m. main square of Temeswar was to be in front of the Neo-Renaissance-style building of the City eatre, to replace the demolished Pétervárad gate and the former fortification. ey wanted to mark the square with high and beautiful blocks of flats and striking public buil-dings. e city leaders planned the ornamented City House of Culture to include the concert hall, the city museum and the public library with its exhibition space and reading rooms, its stores and offices. is complex building would have been shaped on the narrower side of the new square in front of the theatre – the very place where the Orthodox Cathedral of Banats’ Metropolity built between 1936–1946 – stands today and the city’s architect, László Székely was meant to design it. e ground between the square and the corners of the main avenue was retained for the future building of the Railway Directory of the district. e Lloyd building, designed by Lipót Baumhorn, was the first building among those to be built after the theatre on the square. It was finished in 1912. László Székely was appointed to make the plans of the other buildings from the Lloyd side. us he gained a perfect professional occasion and opportunity. He was given the possibility to shape the face of the new central square. In the long row László Székely designed Ernő Neuhausz’s three-storey block of flats first (29.), which was built on an area of 791.112 sq. m. near the Lloyd building, also in 1912. Ernő Neuhausz was the publisher and the editor of the periodical entitled „Magyar Művészet” („Hungarian Art”), but he was also a businessman who fabricated and traded building mate-rial. e building with recessed balconies, well-balanced plans, plaster-work rich in form, colored majolica inlaid-works, and nobly closing arches, is the most beautiful and most specific masterpiece of the Hunga-rian Art Nouveau in Temeswar, beside the headquarters of the Hungarian Discount Bank, designed by Marcell Komor and Dezső Jakab. László Székely probably followed the demands of the customer in designing the sometimes too richly ornamented façade of the building. He vindicated the style and the forms used in designing the buildings that edge Dóm

Székely Klára és Olga házának alaprajza

Elevaţia casei lui Klára i Olga Székely

e design of the first floor of his daughters’ villa

Székely Klára és Olga házának látványrajza

Planul în perspectivă al casei lui Klára i Olga Székely

e general design, and the design of the roof of his daughters’ villa

Square in a clearer way. e motifs of Gothic, Moorish, Roman and Eas-tern styles and their formal achievements appear in the decoration, for-ming a perfect symbiosis with the motifs of modern, early 20th century architecture and applied arts. Later the building became the property of the Faber family.

Having monumental measures, ledges strongly curved, a heightened garret-roof, balconies and terraces on the main façade, and porches and round-cornered windows symmetrically divided, the Dauerbach building (30.), fronting three streets, was built in 1912–1913 according to László Székely’s plans, and it dominates Central Square. On an area of 2256.24 sq. m., László Székely designed a striking block of flats that mixed the marks of folklore, medieval tradition, and the treasures of Art Nouveau on its front side. e long, many-tiered building offers a pleasant view.

e Palace Café and Restaurant, owned by György Dauerbach, and a few larger and more elegant stores occupied the ground floor, many apart-ments occupied the upper floors. e building was bounded on two sides by side streets perpendicular to the new main square. e front of the Charitable Monastery would have closed the perspective of the street axis situated in-between the Dauerbach building and the Hilt building (32.), also designed by László Székely. e architect designed the two buildings according to the developmental views of the town. e similarity and har-mony of the main motifs, decorations, and Secessionist architectural ele-ments linked the buildings together with the block of the Piarist High School. Having multi-levelled, planned, relieved tympanum, recessed bal-conies, short and porch-like hung balconies, the Széchenyi building (31.) showed an inclination towards Eclecticism. It was built on the corner and its double front was meant to close effectively and significantly the town-view from the Lloyd side on one hand, and from the Bishop and Hunyadi Bridges on the other. At the same time it must have been in tune in style, structure and ornamentation with the Cultural Centre, which was to close the Southern side of the new square, and also with the shared bath and ornamented Hunyadi Bridge above it, planned to be built in the neigh-

bourhood of the palace. Unfortunately World War I impeded the final shaping of the main square. Each of the four buildings on the main square has its own character and individuality, and at the same times the traces of transition; the shared motifs are apparent. e building of the Cham-bers of Commerce and Industry is similar to that of the Széchenyi Buil-ding. e central square of Temeswar – mostly due to the blocks of flats designed by László Székely in Art Nouveau and Neo-Classicist style – sug-gest the well-thought-out order, the peaceful silence, the secure harmony and the refined elegance in our days as well. e proportions and scales are imposing but not oppressive at all.

After a long and sharp economic and professional debate, the actual work on the new building of the Temeswar Chambers of Commerce and Industry (33.) finally started. Two plans were handed in for the announced competition: one by the architect József Krémer, Jr., the other by László Székely. e plan handed in by László Székely pointed out the public buil-ding character of the establishment; József Krémer, Jr.’s, emphasised its monumentality and architectural character. After having analysed the plans, the invited experts constructors Klein Jakab and Márton Gemain-hardt proposed that József Krémer Jr. and László Székely made up the plans jointly. e building had to be placed on the former József Ferencz Square, close to the Löffler House. e staff of the Chambers exposed and supported László Székely’s plan rather than the other one. During the years of World War I, the construction inched along and it was interrup-ted several times. It was finished only in the early 1920s.

László Székely worked out the basic plans, diversified structures and imbalanced façades of the Pokomándy, Rieger, Blăian, Darvas, Frankl, and Lindner villas (42.), placed on both sides of the Main Boulevard (today: C. D. Loga Avenue) and near Ferenc József grove (Children’s Park). In working out these plans he asserted the aesthetic endeavors and fol-lowed the principles used for designing the Charitable High School and Monastery, the Dózsa Chapel and the Dauerbach building. A decade later, the Kakuk Sanitarium (63.), the Csasznek (60.) and Kovács villas (58.),

and the dormitory of the Jewish High School (56.) were built in their neighborhood, buildings that were influenced by László Székely. Each villa, each public building has its own, well-defined personality, and clear style, but one can easily detect and analyse the common traces, so typical for László Székely’s mastery.

László Székely’s ascending, brilliant architectural career was broken by the outbreak of World War I, which bottled up the construction boom in Banat, too. e constructions in progress were stopped in Temeswar as well, nobody sought to build more public buildings and private houses for more than a decade. e construction of the new Public Hospital was irre-vocably postponed. László Székely had been working on its plans with exemplary ardour for long years. e pavilion-system hospital was plan-ned to have 600 beds. It should have been built at the border of the Eas-tern Fabrik district, near the Green Forest, between Reca Street and the railway to Orova, on an area of 20 acres. László Székely finished its detailed sketch in 1910. F. Ruppel – an architectural expert of Hamburg

– gave a very favourable opinion. László Székely would have placed the reception of patients, the consulting room, the bathroom, the financial services, and the boiler room into different pavilions. He would have placed the surgery, the tuberculosis, scarlet fever, and diphtheria depart-ments into separate pavilions, as well. He would have placed the medical ward, the ophthalmology and the epidemic ward into large pavilions. e morgue, the doorman’s apartment and the directorate would have been placed into individual establishments. e allocated expenses amounted to 4 million crowns. ey wanted to enlarge the hospital for 1,000 patients. e Ministry of Home Affairs approved the plans on June 11, 1914. e huge work was never accomplished.

László Székely regretted until the end of his life that many years’ work had been for nothing.

In 1922 László Székely asked for his retirement, and he definitely vaca-ted his job as city architect. Later, he worked as a private architect. But when World War I ended the desire for construction wasn’t too big. It was

only from the mid-1920s that they started to build villas and fancy private houses to a greater extent at the edge of the center and along the main street towards the suburbs. In this period László Székely designed many private houses and villas on Püspök Avenue (today: Mihai Viteazul), on Beethoven Street and Kunz Avenue and on the Main Boulevard. ese buildings are characterized by the criteria of usefulness and rationality.

He worked out standard designs for his own delight. He designed Pro-testant churches, schools, and teacher’s apartments, which could be built in different countryside villages. He sent them to the Episcopal Church Districts existing in Transylvania and Partium. We don’t have any docu-mentation that any of these projects has ever been realised. During the last decade of his life and career, when he had several health problems, he designed relatively few buildings.

Székely László temetéseÎnmormântarea lui László SzékelyLászló Székely’s burial

e Hungarians from Banat joined forces and due to their generosity, in 1929–1930, they built the splendid four-floor building of the Hunga-rian House (75.) at 8 Queen Mary Road (today: e Revolution of 1989). e money was gathered by public subscription. László Székely forwent his usual fee and he worked out the plans for free. He contributed effi-ciently to the building of the „Hungarian home” by giving up the archi-tectural fee, meaning five percent of the building’s expenses. He paid a contribution also by making a rational and economic plan that fitted the financial possibilities of the Hungarian House Joint-stock Company, and the given area. Being the expert member of the Building Committee of the town and an active member of the National Hungarian Party in Banat, he was the one who mostly urged the idea of building up a community home. He was present at many meetings and debates. ey thought that the place of the home of Hungarian culture could be either on Tőzsde

Street (today: Republicii), or on the empty area situated between the Cha-ritable Church and the Széchenyi Building, or on the plot close to the Jewish High School. e Hungarian House Joint-stock Company, which came into being on February 15, 1927, stepped over the political and administrative hurdles of the authorities, carefully reconsidered the finan-cial and economic aspects, and bought a plot of 1092.42 sq. m. from the city of Temeswar on Queen Mary Road, near the Eschker sanatorium. It cost 463,590 leis. It was paid in cash, in June 1929. ey started the foun-dation immediately. e Hungarian House Joint-stock Company entrus-ted engineer Jenő Klein to execute the excavation, bricklaying, placing, carpentry, and concrete-work of the building. After Jenő Klein’s sudden death László Lázár took over the running of the works. Tinsmith Ferenc Bittó finished the tinning and the Meteor Tile Factory covered the roof. On June 12, 1929, by order nr. 22.413/929 the city council approved László Székely’s plans and gave him the building license.

Taking into consideration the reduced financial resources and the fea-tures of the bought plot, „within his possibilities“, László Székely designed a simple, but neatly shaped and furnished, four-storey building. It was practically arranged and had a showy façade. By associating the characte-ristics of the Neo-Classic and modern architecture on the Eclectic façade, and by linking and rhythmically altering the stone window-frames, the pilasters and the wall-fragments built of twice-fired bricks, he formed a lively surface rich in motifs. e building expressed the Hungarians’ joy of life, readiness and strength of union. e principle of expediency domi-nated in shaping the internal space.

e wide entrance led into a passage furnished to be a waiting and rea-ding room with three windows. e five offices of the National Hunga-rian Party’s local district and the two wide rooms looking on the street of the Hungarian Women’s Club of Temeswar were on the ground floor. e two large rooms on the left side of the steps were separated by a conver-tible glass wall, making the premises suitable for holding different kinds of meetings, classes and presentations. When the Hungarian community

Koszorúk Székely László sírjánCoroane pe mormântul lui László SzékelyWreaths on the tomb of László Székely

organized balls and feasts they put the licensed snack bar here. e toilet and the bathroom opened from here. e stairway was covered and heated in winter. e most important part of the Hungarian House – the 26 meter-long room looking out from its nine window onto the street – was placed on the first floor of the building. A perfect little stage that had coloured curtains, lighting set, a backstage, and an orchestra pit for 12 musi-cians, and some dressing cabins for men and women was formed in one side of the room. ey also placed 240 movable chairs with 60 standing places between and behind them. e main hall of the Hungarian House proved to be suitable not only for meetings and presentations, but also for concerts, exhibitions and parties. Due to its attractive events, the hall of the Hungarian House became the favorite meeting point of the Hunga-rians in Banat.

Two modern apartments were formed on the second floor. ey inten-ded to pay the costs of the maintenance, the different kinds of taxes, and ease down the debts from the incoming rents. On the third floor there were a rehearsing room and three large rooms. e rehearsing room was available for the many Hungarian choirs and amateur companies existing in Temeswar, the rooms were at the disposal of the offices of the Hunga-rian Choral Society of Temeswar, the Hungarian Cultural Society of Banat and the János Arany Society. e library was also temporarily placed here. A long, light corridor and lavatories were on the upper floor.

e large kitchen and the home of the Hungarian Scouts were in the basement, together with the janitor’s home, the hovel, the coal cellar, the boiler room of the central heating, the laundry, the chambers, and the lavatories. ere was a dumb-waiter to lift the food from the kitchen into the rooms of the Hungarian Women’s Club, and to the rooms on the first floor. e kitchen was so large that they could cook for plenty of guests that would gather for parties or balls.

Behind the building, on the back side of the plot, they intended to build a large room for concerts, performances and balls, which would have been able to accommodate one thousand people, and which would have had a

well-equipped, standard stage. In the basement of the large, multifunc-tional room, there would have been an intimate and large Hungarian res-taurant, and besides, according to the original plans, some of the Hunga-rian institutions for public purposes – mainly the Hungarian Sports Club – would have been placed in the other, neighbouring rooms. Due to the difficult financial problems, the extensions on the back side couldn’t be built.

e „strong fortress” of the Hungarians from Banat, the splendid buil-ding made by László Székely, the symbol of the unity, perseverance, gene-rosity and hard work of the Hungarians was materialised by the three-storey Hungarian House of Temeswar inaugurated by a rich celebration on November 29-30, 1930.

László Székely’s last bigger architectural achievement was the Catholic Primary School (74.) in the Josef district, which had a Hungarian and a German section and was built in 1931–1932. e so-called „garden-school” – which has been the home of the Béla Bartók Grammar School since 1971 – was built from public contributions, meaning less than the required sum, during an economic crisis, as was the case of the Hungarian House. e architect couldn’t give free reign to his imagination, he had to give up using quality materials, forming showy architectural devices. He had to take into consideration the principals of expediency and saving. He designed a simple and modest building, which tried to face the educatio-nal requirements.

He placed the rooms for needlework, sports, and the two library rooms in the basement, as well as the provisional double office of the Roman Catholic community and the attendant’s room, and he provided more rooms for the Catholic institutions and organisations. e architectural device of the rooms in the basement was a very fortunate one, because the hall and the rooms got enough natural light. e high ground floor, like the basement, the first floor and, the second floor, were divided by a three-meter wide, very inviting hall. Here there were four large classrooms. e light from the outside came abundantly through four windows into each

classroom. Separate wardrobe-rooms, bathrooms, and toilets belonged to each of the four parquet floored and whitewashed classrooms. e large conference room, the movie room, the reading room, the boardroom of the religious community, and the offices, as well as a few little rooms for the Catholic organisations, were placed on the first floor of the building. e high school students went to four classrooms on the second floor. On the flat roof they built a 34 metre-long, 17 metre-wide playground, sur-rounded by railings.

Fortune had protected the architect László Székely. From the beginning, and throughout the zenith of his eventful career, he could think over and plan not only certain buildings, but also whole settlements, or dynami-cally developing and growing towns. He could outline and realise his architectural purposes and aims on a grand scale. He managed his gifts brilliantly and took good advantage of special possibilities. He gave birth to the Temeswar of the beginning of the 20th century, which he handled, took care of, and developed as if it had been a living organism. He had the possibility over and again to do what an architect dreams of all his life, but rarely achieves: planning uninterrupted lines of houses and closely related groups of buildings. He formed large and small blocks, areas, and groups of buildings during his career. Multi-storeyed blocks of flats edge the centre square of Temeswar, which – according to the original plans – would have been organically linked with László Székely’s main work, the Charitable High School and Monastery. e workers’ houses in the Fabrik district form another well-defined group. Almost all of the villas standing on the left side of Beethoven Street were dreamt of and planned by László Székely before World War I and during the mid-1920’s. Strongly linked to these

villas are the villas and schools on the former Telbisz (today: C. D. Loga) Road, the Kakuk Sanatorium, and the buildings of the Hungarian House, inaugurated in 1930. Most of the villas and houses standing on the former Püspök (today: Mihai Viteazul) Avenue were designed by László Székely. e office and home of the architect (64.) were on the road that linked the centre with the Elisabet district, and here he built a semi-detatched house for his daughters (65.) in a more practical architectural style. László Székely would drive out every morning in a fiacre or a handsome cab to the buil-ding area to personally control and look after the works. As a private indi-vidual and as an architect he was extremely disciplined, exceedingly demanding, proud and strict. After having retired he was often at the ser-vice of the city authorities. In the very difficult period of 1919–1926 he was the main steward of the Protestant Church in Temeswar. He was known to be a passionate hunter and sportsman.

László Székely died on January 23, 1934, in Temeswar. e incurable disease that had attacked his stomach did away with him when he was 57 years old. His remains are resting in the graveyard of the Josef district (76.). Many resplendent public and private buildings built according to his plans preserve his memory to the end of time, in Temeswar, Salonta, Vršac, Zrenjanin, Gyula, Deta, Folea, etc.

His rich and significant life’s work, everlasting in stone and long-lasting materials, is our valuable heritage, our common property to appreciate. ose who have eyes can see, and those who have ears can hear, that the wonderful buildings designed by László Székely really talk. ey have substantial messages for us and for the generations to come.

7/d. Toronydíszek az állami főgimnázium épületénOrnamente pe turnul central al gimnaziului superior de statOrnaments on the central tower of the State High School

KÖNYVÉSZET

BIBLIOGRAFIE

BIBLIOGRAPHY

xxx: Az új városi műépítész. Délmagyarországi Közlöny, 1903.04.2.xxx: A józsefvárosi tűzoltótorony és mászóház. Városi Közlöny, 1904/3; 1905/6.xxx: Közvágóhíd. Városi Közlöny, 1904/3; 1905/6.xxx: Házfelavatás. Temesvári Hírlap, 1904. 11.18.xxx: Ein Ehrentag des Südungarischen Bauernvereins. Temesvarer Zeitung, 18.11.1904.xxx: A kath. főgimnázium építése. Délmagyarországi Közlöny, 1905.04.11.xxx: Közvágóhíd megnyitása. Temesvári Hírlap, 1905. 05. 23.xxx: Ein Stadtbräuhaus in Temesvar. Temesvarer Zeitung, 21.10.1905.Johann Tedeschi: Städtisches Bräuhaus. Temesvarer Zeitung, 24.10.1905.Dr. H.T.: Das städtische Bräuhaus. Temesvarer Zeitung, 25.10.1905.xxx: Az új Mária-szobor. Délmagyarországi Közlöny, 1905.12.10.xxx: A Dózsa-téri Mária-szobor. Délmagyarországi Közlöny, 1905.12.15xxx: A józsefvárosi új tűzoltó-laktanya. Városi Közlöny, 1906/1.xxx: A Dózsa-téri Mária-emlékmű. Városi Közlöny, 1906/1.xxx: Das Marien-Denkmal am Dózsaplatz. Einweihungfest. Temesvarer Zeitung, 18.12.1906. xxx: Egységes vízierőműtelep. Városi Közlöny, 907/1. xxx: Das neue Piaristengymnasium. Temesvarer Zeitung, 11.06.1907.xxx: Vergebung der Bauarbeiten des Piaristen-Obergymnasi-ums. Temesvarer Zeitung, 11.08. 1907.xxx: Zum Bau des Piaristen-Obergymnasium. Temesvarer Zeitung, 8.10.1907.xxx: Az új főgimnázium építése. Kultúra a várromokon. Dél-

magyarországi Közlöny, 1907. 10.8.xxx: Székely műépítész sikere. Délmagyarországi Közlöny, 1907. 12. 25.xxx: Temesvar in der Metamorphose. Temesvarer Zeitung, 6.03.1908.(L–S.): A gyárvárosi Vigadó. A Kossuth tér új bérpalotája. Temesvári Hírlap, 1908.01.9.xxx: A temesvári római katolikus főgimnázium. Temesvári Hírlap, 1908.01.9.xxx: Ein Stück alten Temesvárs – unter der Spisshaue. Südungarische Reform, 18.03.1908.xxx: Az új piarista gimnázium alapkövének letétele. Délmagyarországi Közlöny, 1908.03.27.xxx: Kultúrünnep. A piarista főgimnázium alapkőletétele. Délmagyarországi Közlöny, 1908.03.29.xxx: Eine neue Kulturstätte. Temesvarer Zeitung, 29.03.1908.xxx: Neue Kulturstätte. Grundsteinlegung beim Neubau des römisch-kath. Obergymnasium. Südungarische Reform, 29.03.1908.xxx: A gyárvárosi Andrássy úti bérpalota. Városi Kölöny, 1909/1. xxx: Az Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárugyár. Városi Kölöny, 1909/1.xxx: A város gyárvárosi új bérháza. Délmagyarországi Közlöny. 1909.02.17.xxx: Az új kegyesrendi főgimnázium. Árlejtés a butorberen-dezésre. Délmagyarországi Közlöny, 1909.04.16.xxx: Az új csolnakázó és korcsolyázó sporttelep létesítése. Városi Közlöny, 1909/4.xxx: Székely László sikere. Délmagyarországi Közlöny, 1909.10.16. Telbisz Károly: Beszédei Temesvár, 1910.Geml József: Temesvár szab. kir. város közállapotai az 1910. évben. Temesvár, 1910.xxx: A gyárvárosi bérház. Városi Közlöny, 1911/1.xxx: Közkórház. Városi Közlöny, 1911/1.Inotay László: A piarista templom falfestményei. Temesvári Hírlap, 1911.03.25.Káldor Ágoston: A kegyestanítórendi főgimnázium falfest-ményei. Délmagyarországi Közlöny, 1911. 04. 1.

xxx: Der Temesvarer Museumplast. Ein neuer öffentlicher Monumentalbau in Temesvar. Temesvarer Zeitung, 6. 12. 1911.xxx: Temesvár új kórháza. Temesvári Hírlap, 1911.10.22.; 1911.11.12; 1911.12.04.; 1911.12. 24.xxx: Az aradi vágóhíd terveit Székely László műépítész készíti. Temesvári Hírlap, 1911.12.31.xxx: A gyárvárosi új görögkeleti templom. Városi Közlöny, 1912/1. xxx: A Gyárvárosban a Magyar-utcában építendő emeletes fíú- és leányiskola. Városi Közlöny, 1912/1.xxx: Konsekration der neue Piaristenkirche. Temesvarer Zeitung, 23.01.1912.Lengyel László: Az épülő Temesvár. Egy szubjektív hozzászólás. Temesvári Hírlap, 1912. 05.5.xxx: Temesvári új kórház építését még ebben az évben meg-kezdik. Temesvári Hírlap, 1912. 05.5.xxx: Az épülő Temesvár. Temesvári Hírlap, 1912. 05.7.xxx: Az épülő Temesvárról. Temesvári Hírlap, 1912.05.14.xxx: A temesvári kultúrpalota. A Múzeumtársulat közgyűlése. Temesvári Hírlap, 1912.05. 21.xxx: A Belváros rendezése. Az utcák kiszélesítése. Temesvári Hirlap, 1912. 06. 01.xxx: Székely László esküvője. Délmagyarországi Közlöny, 1912. 07. 17.xxx: Új iskolák Temesvárott. Délmagyarországi Közlöny, 1912.09.12.Dr. Both Ferenc: A temesvári kegyestanítórendi főgimnázium története. Temesvár, 1912.Dr. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai – Temesvár. Budapest, (1912)xxx: Új bankpalota Temesvárott. Délmagyarországi Közlöny, 1913.04.13.xxx: A temesvári új gőzfürdő. Délmagyarországi Közlöny, 1913.04.13.xxx: A szabadfalui Petőfi-emlék. A leleplező ünnepély sor-rendje. Délmagyarországi Közlöny, 1913.05.24.xxx: A szabadfalui Petőfi-ünnep. A Petőfi-emlék leleplezése. Délmagyarországi Közlöny, 1913.05.25.xxx: Petőfi emléke. A szabadfalui ünnepély. Délmagyar-országi Közlöny, 1913.05.27.

xxx: Das Petőfi-Denkmal in Szabadfalu. Erhebende patrio-tische Feier. Temesvarer Zeitung, 27.05.1913.xxx: A szabadfalui Petőfi-emlék ünnepélyes leleplezése. Temesvári Hírlap, 1913.05.27.xxx: Igazi kultúrintézmény. A temesvári új fürdőről. Délmagyarországi Közlöny, 1913.06.01.xxx: A „Hungária” fürdő megnyitása. Délmagyarországi Közlöny, 1913.06.06.xxx: Temesvár új fürdője. A „Hungária” fürdő megnyitása. Délmagyarországi Közlöny, 1913.06.07.xxx: Vinga község ünnepe. Az új községháza beszentelése. Mária Terézia királynő városa. Délmagyarországi Közlöny, 1913.06.26.xxx: Az ipari munkásházak. Temesvári Hírlap, 1914. 04. 18.xxx: Ipari munkásházak Temesvárott. Délmagyarországi Közlöny, 1914.04.18. xxx: Az új kereskedelmi iskola. Temesvári Hírlap, 1914. 04. 29.Árpád Leyritz: Der neue Stadterweiterungsplan Temesvars. Die Zukunft unserer Stadt. Temesvarer Zeitung, 21.5. 1914.xxx: A kamara palotája. Hosszú vita az építkezés ügyében. Temesvári Hírlap, 1914.05.24. xxx: Die neue Arbeiterhäuser. Ein soziales Werk der Stadt Temesvar. Temesvarer Zeitung, 25.01.1920.xxx: A városi strandfürdő ünnepélyes megnyitása. Temesvári Hírlap, 1921.07.10.; 1921.07.30.xxx: Eltűnt gimnazista. Székely László műépítész fia elveszett. Temesvári Hírlap, 1924.03.13.Geml József: Emlékiratok polgármesteri műkődésem idejéből (1914. VI. 15. – 1919. IX. 4.). Timioara, 1924.xxx: A kamarai székház az idei ősszel tető alá kerül. Temesvári Hírlap, 1924.06.13. Josef Geml: Alt-Temesvar im letzten Halbjahrhundert. 1970-1920. Timioara, 1927. xxx: Öröklakásokat akar építeni Székely László műépítész a várostól kért telken. Temesvári Hírlap, 1929. 02. 19.Déznai Viktor: Új Temesvár a régi helyén. Temesvári Hírlap, 1929.03.31.xxx: Székely László benyújtotta szakvéleményét az ügyészségre a városi mozi építése ügyében. Temesvári Hírlap, 1929.05. 5.

xxx: Özvegy Székely Mihályné. Temesvári Hírlap, 1930. 07. 9.Dr. Páll György szerk: Magyar Ház Évkönyv. Temesvár, 1930.xxx: Feierliche Eröffnung des Ungarischen Hauses. Ein Fest-tag des gesamten Banater Ungarntums. Temesvarer Zeitung, 2.12.1930.xxx: Magyar Ház-avatás. Temesvári Hírlap, 1930.12.2.Albert Kristof Krauss: Temesvar, eine städtebauliche Reflex-ion. Temesvarer Zeitung, 28.12.1930.(b.sch.): Ein schönes Temesvarer Kunstwerk – dem Verder-ben preisgegeben. Die Dózsa-kapelle muss dringend renoviert werdeneitung. Temesvarer Zeitung, 1.02.1931.xxx: A Bánság kisebbségi kultúrájának újabb erős vára létesült a józsefvárosi katolikus iskola megépítésével, amelynek magyar és német tagozata most nyílik meg. Déli Hírlap, 1931.08.29. Albert Krauss: Architektonischer Streifzug durch Temesvar. Temesvarer Zeitung, 25.12.1931.xxx: Architekt Ladislaus Székely gestorban. Der Tod des ver-dienstvollen Baukünstlers unserer Stadt. Temeswarer Zeitung, 24.01.1934.xxx: Architekt Ladiaslaus Székely =. Banater Deutsche Zeitung, 24.01.1934.xxx: Meghalt Székely László. Déli Hírlap, 1934. 01.25.xxx: Székely László. Temesvári Hírlap, 1934. 01.26.xxx: Ma délután temetik Székely Lászlót. 6 órai Újság, 1934.01.26.xxx: Székely László temetése. Temesvári Hírlap, 1934.01.27.xxx: Székely László temetése. Kihullott a magyarság soraiból az az ember, akinek megbízható, szilárd jellemére építeni lehetett. Déli Hírlap, 1934. 01. 28.Dr. Puhala Sándor: A nagy vadász. Emlékezés Székely Lászlóra. Temesvári Hírlap, 1934. 04.25.Jakabffy Elemér–Páll György: A bánsági magyarság húsz éve Romániában. 1918-1938. Budapest, 1939.Mihai Opri: Timioara. Mică monografie urbanistică. Edi-tura Tehnică, Bucureti, 1987.Pogány András: Székely László temesvári hagyatéka. Délvi-lág, 1992.11.28.Gerle János-Kovács Attila-Makovecz Imre: A századfor-duló magyar építészete. Budapest, 1996.

Ileana Pintilie: Documente din arhive particulare contribuind la cunoaterea unui arhitect timiorean de la începutul sec-olului XX – László Székely. Studii i comunicări, Vol. 3, Museum Arad, 1996.Michael Wolf: Ein grosser Baukünstler Temeswars. Der Secession Architect Ladislau Székely und sein Beitrag zur Modernisirung der Stadt. Das letzte Duell in der Temeswarer Festung.Banater Post, 5. 11. 1998.Alexandru Cuţara: Timioara – monografie istorică – Temeswar – Bild-Kunt-Monographie. Editura Amarcord, Timioara, 1998.Szekernyés János: Székely László életmű-kiállítás Nagyszalotán. Szülővárosa felfedezi végre műépítész-fiát Heti Új Szó, 1999.06.11. Ileana Pintilie: Evoluţii stilistice în creaţia arhitectului timiorean László Székely. in: Studii i comunicări. Vol. 4-5. Museum Arad, 1999.Liliana Roiu: Relaţia formă-funcţiune în arhitectura 1900 din Banat. in: Studii i comunicări. Vol. 4-5, Museum Arad, 1999.Szekernyés János: A századelő Temesvárjának megépítője. Székely László műépítész kőbe írt élétműve. in: Jelen Kalendárium – 2000, Arad, 2000.János Szekernyés: László Székely, primul arhitect ef al Timioarei. in: Monument 2000. Volum editat de Inspec-toratul pentru Cultură al Judeţului Timi i Fundaţia Diaspora, Timioara, 2000.Szekernyés János: Temesvár reformátussága. Mirton Könyvkiadó, Temesvár, 2000.Szekernyés János: A Temesvárt korszerű nagyvárossá for-máló műépítész, Székely László kőbe és téglába merevült életműve. in: Mindenki Kalendáriuma – 2002, Temesvár, 2002.Szekernyés János: Jelkép és próbakő. A magyar kultúra házának szerepe és sorsa Temesvárott. Korunk, 2002/4.Ioan Munteanu – Rodica Munteanu: Timioara. Monografie. Editura Mirton, Timioara, 2002.Ioan Stanciu: Arhitectul Székely László, făuritorul Timioarei moderne. Agenda-Senzaţional 22/2002.

1. A Dóm tér látképe a szerb görögkeleti püspöki palotával és székesegyházzalVedere din Piaţa Unirii cu palatul episcopal i catedrala bisericii ortodoxe sârbeView from the Dome-Square with the Palace of the Serb Orthodox Episcopate and the CathedralTemesvár – Timioara – Temeswar, P-ţa Unirii nr. 4.

1/a. A szerb görögkeleti püspökség palotája (homlokzat átalakítás)Palatul episcopiei ortodoxe sârbe (modificarea faţadei)e Palace of the Serb Orthodox Episcopate (the transformation of the façade)

1.

2. A Délmagyarországi Gazdasági Bank székháza (homlokzat átalakítás) Sediul Băncii Economice din Ungaria de Sud (modificarea faţadei)e headquarters of the South Hungarian Economic Bank (transformation of the façade) Temesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Unirii nr. 1.

1/a.

2.

3. Mária-szobor és -kápolna (1906-ban állították fel Dózsa György kivégzésének helyszínén. A Szűzanya szobra Kiss György szobrászművész alkotása.)

Monumentul i capela Sf. Maria (Ridicat în anul 1906 pe locul unde a fost executat György Dózsa. Sculptura Maicii Domnului aparţine artistului plastic György Kiss.)

e Virgin Mary Monument and Chapel (raised in 1906 on the place where György Dózsa had been executed. e sculpture of the Virgin was made by György Kiss.) Temesvár – Timioara – Temeswar, P-ţa Sf. Maria

3.

3/a. Mária-emlékmű (részlet) Monumentul Sf. Maria (detaliu)The Virgin Mary Monument (detail) 3/b. A Mária-kápolna hátoldala az eredeti emléktáblávalMonumentul Sf. Maria, vedere din spate cu placa comemorativã originalăThe back-side of the Chapel with the original commemorative plaque.

3/a.

3/b.

4. Városi KözvágóhídAbatorul Comunale town’s slaughter-houseTemesvár – Timioara – Temeswar, B-dul Eroilor nr. 24.

4/a. A Városi Közvágóhíd víztornya és központi épülete Turnul de apă i clădirea centrală a Abatorului Comunale water tower and the central building of the town’s slaughter-house

5. A józsefvárosi önkéntes tűzoltók laktanyájaCazarma pompierilor voluntari din cartierul Iosefine barracks of the volunteer firemen in the Josef districtTemesvár – Timioara – Temeswar B-dul 16 Decembrie 1989 nr. 48.

5/a. A tűzoltólaktanya tornyaTurnul cazarmei pompierilore tower of the firemen’s barracks5/b. A józsefvárosi önkéntes tűzoltók laktanyája (részlet)Cazarma pompierilor voluntari din cartierul Iosefin (detaliu)e barracks of the volunteer firemen in the Josef district (detail)

5/b.

5/a.

6.Városháza Primăriae Town HallNagyszalonta – Salonta Str. Republicii nr. 1.

6/a. Városháza – emeleti előcsarnokPrimăria – holul de la etaje Town Hall – hall on the first floor6/b. A Városháza épülete az udvar felőlClădirea Primăriei dinspre curtea interioarăe building of the Town Hall seen from the interior yard

6/b.

6/a.

6/c.

6/d.

6/c-d. A Városháza főlépcsőházaPrimăria – casa principală a scărilore Town Hall – the main stair-case

6/e-f-g. Városháza – lépcsőházrészletekPrimăria – detalii din casa scărilore Town Hall – details of the stair-case

6/e.

6/f.

6/g.

6/i.

6/h.

6/h. Városháza – díszteremPrimăria – sala festivăe Town Hall – festivity-room 6/i. Városháza – erkélysor a díszterembenPrimăria – galeria în sala festivăe Town Hall – balconies in the festivity-room

7. Az állami főgimnázium homlokzata Faţada gimnaziului superior de state façade of the State High SchoolNagyszalonta – Salonta, Str. Republicii nr. 90.

7/a. Az állami főgimnázium épülete az udvar felőlClădirea gimnaziului superior, dinspre curtee building of the State High School viewed from the yard

7.7/a.

7/b. Az állami főgimnázium udvari bejárataIntrarea dinspre curte a gimnaziului superior de statThe yard-entrance of the State High School

7/b.

7/c. 7/d.

7/c. Az állami főgimnázium lépcsőfeljárataCasa scărilor în clădirea gimnaziului superior de statThe stair-case in the building of the State High School

7/d. Toronydíszek az állami főgimnázium épületénOrnamente pe turnul central al gimnaziului superior de statOrnaments on the central tower of the State High School

8. A Gyulai-féle Első Kötött- és SzövöttiparárugyárPrima Fabrică de Tricotaje i Ţesături a Întreprinderii centrale din Giula (Ungaria) The Temeswar branch of the central Knitwear and Textile Mill of Gyula (Hungary)Temesvár – Timioara – Temeswar, Str. M. Kogălniceanu nr. 11.

8/a. Dombormű a Gyulai-féle Első Kötött- és Szövöttiparárugyár homlokzatánRelief pe faţada Primei Fabrici de Tricotaje i Ţesături Relief on the façade of the Knitwear and Textile Mill8/b. Gyulai-féle Első Kötött- és Szövöttiparárugyár főbejárataPoarta principală a Primei Fabrici de Tricotaje i ŢesăturiThe main entrance of the Knitwear and Textile Mill

8/b.

8/a.

9. Első Gyulai Kötött- és SzövöttiparárugyárPrima Fabrică de Tricotaje i Ţesături din GiulaThe first Knitwear and Textile Mill of GyulaGyula (Magyarország) – Giula (Ungaria) – Gyula (Hungary) Megyeház út 8. sz.

10. Weisz Mór szesznagykereskedő villájaVila lui Mór Weisz, comerciant de spirtoaseThe villa of the great alcohol tradesman, Mór Weisz Gyula (Magyarország) – Giula (Ungaria) – Gyula (Hungary)Béke sugárút 67. sz.

10/a-b-d. Weisz Mór villájának épületdíszeiVila lui Mór Weisz – elemente decorativeMór Weisz’s villa – decorative elements10/c. A villa látképe az udvar felőlVila, vedere dinspre curteThe villa, view from the yard

10/c.10/a.

10/b.

10/d.

11/a.

11. Czinczár Adolf házaCasa familială a lui Adolf CzinczárAdolf Czinczár’s houseGyula (Magyarország) – Giula (Ungaria) – Gyula (Hungary) Eötvös utca 2. sz.

11/b.

11/a-b. Czinczár Adolf háza (részletek)Casa familială a lui Adolf Czinczár (detalii)Adolf Czinczár’s house (details)

12.12/a.

12/b.

12-12/a-b. KözségházaPrimăriaThe Village HallVinga

13. Dr. Beniczky György úrilakaConacul lui Dr. György BeniczkyDr. György Beniczky’s mansion Fólya – FoleaAntónia tanya – Cătun Antónia – The „Antónia” hamlet

13/a. Az udvarház hátsó traktusaAripa din spate a conaculuiThe back wing of the mansion13/b. Az udvarház főbejárataIntrarea principală a conaculuiThe main entrance of the mansion

13/a. 13/b.

13/c. 13/d. 13/e.

13/c-d-e. Dr. Beniczky György úrilaka (részletek)Conacul lui Dr. György Beniczky (detalii)Dr. György Beniczky’s mansion (details)

14. Farch József családi házaCasa familială a lui József FarchJózsef Farch’s family-houseDetta – DetaStr. Victoriei nr. 27.

14/a. A ház udvari bejárataIntrarea din curteEntrance from the yard14/b-c-d-e-f. Farch József családi háza (részletek)Casa familială a lui József Farch (detalii)József Farch’s family-house (details)

14/c.14/b.

14/a.

14/d.

14/e.

14/f.

15/a.

15.

15. Városi VágóhídAbatorul OrăenescThe town’s slaughter-house Nagybecskerek (Szerbia) Becicherecu Mare (Serbia) Zrenjanin (Serbia), Ul. Stara Mesta nr. 1-3.

15/a. A víztorony fedeleAcoperiul turnului de apăThe roof of the water tower

15/b. Melléképület a vágóhíd udvaránClădire auxiliară în curtea abatoruluiAuxiliary building in the yard of the slaughter-house15/c. A Városi Vágóhíd víztornyaTurnul de apă al Abatorului Orăenesce water tower of the town’s slaughter-house

15/c.

15/b.

15/d. Városi Vágóhíd – főbejáratAbatorul Orăenesc – poarta principalăe town’s slaughter-house – main entrance15/e. A vágóhíd igazgatósági épületeClădirea administrativă a abatoruluie administrative building of the slaughter-house15/f. A vágóhíd igazgatósági épületének bejárataPoarta clădirii administrative a abatoruluie gate of the administrative building of the slaughter-house 16. Városi Vízierőmű és VillanytelepHidrocentrala i Uzina Electrică Orăeneascăe city’s Hydro-electric Plant and Power StationTemesvár – Timioara – Temeswar, Béga-csatorna Canal Bega – Channel Bega, Str. Fr. Chopin nr. 11.

15/f.15/d.

15/e.

16/a.

16/b.

16/a. A gépház belsejeInteriorul halei turbinelore inside of the engine-house16/b-c-d-e-f-i-j. A Városi Vízierőmű és Villanytelep (részletek)Hidrocentrala i Uzina Electrică Orăenească (detalii)e city’s Hydro-electric Plant and Power Station (details)

16/c.

16/d.

16/e.

16/f.

16/h.

16/g. A Vízierőmű gépháza kívülrőlHala turbinelor, din exteriore engine-house seen from the outside16/h. A vízierőmű tornyaTurnul hidrocentraleie tower of the Hydro-electric Plant

16/g.

16/k.

16/i.

16/j.

16/k. A vízierőmű oldalról Vedere laterală a hidrocentraleie lateral side of the Hydro-electric Plant

17. A görögkeleti szerb püspökség palotájaPalatul episcopiei ortodoxe sârbee Palace of the Serb Orthodox EpiscopateVersec (Szerbia) – Vâreţ (Serbia) – Vršac (Serbia) Dvorska u. nr. 20.

17/a. A püspöki palota hátsó oldalaPartea posterioară a palatului episcopale back side of the Episcopal Palace17/c. A görögkeleti szerb püspökség palotájának homlokzataFaţada palatului episcopiei ortodoxe sârbee façade of the Serb Orthodox Episcopal Palace17/b-d-f. A püspöki palota épületdíszeiOrnamentele palatului episcopale ornaments of the Episcopal Palace17/c.

17/a. 17/b.

17/d.

17/e. A görögkeleti szerb püspökség palotájának homlokzata (részlet)Faţada palatului episcopiei ortodoxe sârbe (detaliu)e façade of the Serb Orthodox Episcopate (detail)

18. A kegyestanítórend főgimnáziuma, temploma és rendházaGimnaziul superior, biserica i mănăstirea ordinului piariste High School, Church and Monastery of the Piarist OrderTemesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Horaţiu nr. 1.

17/e.

17/f.

18/a. A római katolikus főgimnázium homlokzataFaţada gimnaziului superior romano-catolice façade of the Roman-Catholic High School18/b. ÉpületdíszElement decorativDecorative element

18/c. A római katolikus főgimnáziumGimnaziul superior romano-catolice Roman-Catholic High School

18/a.

18/b.

18/d. A Temesvári Kegyesrendi Főgimnázium látványrajza, Székely László saját kezű aláírásávalFaţada Gimnaziului Piarist – proiect original cu semnătura autografă a arhitectuluie overall design of the Charitable High School of Temeswar, with László Székely’s signature

18/e-h-g. Épületdíszek és toronyElemente decorative i turnDecorative elements and tower18/f. A piarista templom bejárataPoarta bisericii piaritilore entrance of the Piarist Church

18/i. A piaristák rendháza és a főgimnázium diákjainak bentlakásaMănăstirea piaritilor i internatul elevilorgimnaziului superiore Piarist Monastery and the pupils’ boarding school inside the High School

18/e.

18/h.

18/f. 18/g.

18/j.

18/k.

18/j-l-n. Lépcsőházak az épületegyüttesbőlScări din ansamblul arhitecturalStairs in the architectural ensemble18/k-m. ÉpületdíszekElemente decorativeDecorative elements

18/l.

18/n.

18/m.

18/o. Az épületegyüttes udvaraCurtea ansamblului arhitecturale yard of architectural ensemble 18/p. TornyokTurnuriTowers

19. A Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek belvárosi iskolája és zárdájacoala i mănăstirea călugăriţelor aparţinând ordinului Notre Dame din cartierul Cetatee school and Monastery of the Notre Damenuns in the central district Temesvár – Timioara – Temeswar P-ţa Huniade nr. 2.

18/o. 18/p.

20-20/a-b. Erdőőri Szakiskolacoala profesională de silviculturăe Forestry Vocational School Temesvár – Timioara – TemeswarVadászerdő – Pădurea Verde – e Green Forest

20/a.

20/b.

21. Gyárvárosi községi elemi fiú- és leányiskolacoală elementară comunală de băieţi i fete din cartierul Fabrice town’s Elementary School for boys and girls in the Fabrik district Temesvár – Timioara – TemeswarStr. Simion Bărnuţiu nr. 9.

21/a-b. Domborművek az iskolaépület homlokzatánReliefuri ornamentale pe faţada coliiOrnamental reliefs on the façade of the school

21/b.

21/a.

22-22/a. Elemi iskola az Erzsébetvárosbancoală elementară în cartierul ElisabetinElementary School in the Elisabet districtTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Corbului nr. 7/b.

23. Emmer bérpalotaPalatul Emmer, casă de raporte Emmer Rental Palace Temesvár – Timioara – TemeswarStr. Mercy nr. 7.

22.

22/a.

23/b.

23/c.

23/a.

23/a. A bérpalota homlokzataFaţada casei de raporte façade of the rental

23/b-c-d-e-f. Külső díszek az Emmer palotánOrnamente exterioare ale palatului EmmerExternal ornaments on the Emmer Palace

23/d. 23/e.

23/g. A bérpalota kapujaPoarta casei de raporte gate of the rental23/h-i. Lépcsőfeljárat a bérpalotábanScări în casa de raportStairs in the rental

23/g.

23/f.

23/h. 23/i.

23/j.

23/j. A bérpalota oromzata a tulajdonos betűjegyévelFrontonul cu iniţialele proprietaruluiPalace fronton with the owner’s initials

24. Králik László bérházaCasa de raport László Králik László Králik’s rental houseTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Gh. Lazăr nr. 4.

24/b. Díszítőelemek a bérház homlokzatánElemente decorative pe faţada casei de raportDecorative elements on the façade of the rental house

24/a. A bérház belső udvaraCurtea interioară a casei de raporte inner yard of the rental house

24/a.

24//b.

25. Brück bérpalotaPalatul Brück, casă de raportBrück’s Rental PalaceTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Mercy nr. 9.

26. Az Első Temesvári Takarékpénztár székháza és bérpalotája (épületátalakítás)Sediul i casa de raport a Primei Case de Economii din Timioara (modificare de clădire)e seat and palace of the First Savings Bank in Temeswar (building transformation)Temesvár – Timioara – Temeswar, P-ţa Sf. Gheorghe nr. 1.

27. Magyar Általános Hitelbank – székház és bérpalota (épületátalakítás)Banca Generală Ungară de Credit – sediu i casă de raport (modificare de clădire)e Hungarian General Credit Bank – headquarters and rental (building transformation)Temesvár – Timioara – TemeswarStr. Coriolan Brediceanu nr. 2.

27.

27/a.

27/a-b-c. Magyar Általános Hitelbank (részletek )Banca Generală Ungară de Credit (detalii)e Hungarian General Credit Bank (details)

27/c.

27/b.

28-28/a. A Weisz-féle bérpalota (homlokzat átalakítás)Palatul Weisz, casă de raport (modificarea faţadei)e Weisz Rental Palace (transformation of façade )Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul Republicii nr. 2.

29. Főtéri látkép, középen a Neuhausz bérpalotávalVedere din P-ţa Victoriei, cu palatul Neuhausz în centrul imaginiiView from Victoria Square with the Neuhausz Palace in the middle Temesvár – Timioara – Temeswar, P-ţa Victoriei nr. 4.

28/a.

29/a. Neuhausz Ernő bérpalotájaPalatul lui Ernő Neuhausz, casă de raportErnő Neuhausz’ Rental Palace

29/a.

29/b.

29/c.

29/d.

29/b-c-d. A bérpalota oromzata és homlokzatdíszei (részletek)Frontonul palatului i ornamentele faţadei (detalii)e fronton of the Palace and the ornaments of the façade (details)

30. Főtéri látkép előtérben a Dauerbach bérpalotávalVedere din P-ţa Victoriei, cu Palatul Dauerbach în prim-planView from Victoria Square with the Dauerbach Palace in the centerTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Goethe nr. 2. – Str. Măcieilor nr. 1.

30/a-b-c. Épületdíszek a Dauerbach-palota homlokzatánMotive ornamentale pe faţada Palatului DauerbachOrnamental motifs on the façade of the Dauerbach Palace

30/c.

30/b.

30/a.

31. A Széchenyi Részvénytársaság bérpalotájaPalatul Societăţii pe Acţiuni „Széchenyi”e palace of the „Széchenyi” Joint-stock Company Temesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Victoriei nr. 8.

31/a. A bérpalota saroktornyaTurnul lateral al palatuluie corner tower of the rental

32. A Hilt- és Vogel-féle bérpalotaPalatul Hilt & Vogel, casă de raporte Hilt & Vogel Rental PalaceTemesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Victoriei nr. 6.31/a.

31.

33. Kereskedelmi és IparkamaraCasa de Comerţ i Industriee Chambers of Commerce and IndustryTemesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Victoriei nr. 3.

34. Erzsébetvárosi csendőrlaktanyaCazarma de jandarmi din cartierul Elisabetine Gendarme Barracks in the Elisabet districtTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Victor Babe nr. 14.33.

34.

35. Az Ipari Szindikátus székháza (emeletráépítés)Sediul Sindicatului Industrial (supraetajare)e seat of the Industrial Trade Union (overstoreyed)Temesvár – Timioara – TemeswarStr. Eugeniu de Savoya nr. 4. 36. Erzsébetvárosi telekházSediul oficiului municipal din cartierul Elisabetine seat of the Municipal Office in the Elisabet districtTemesvár – Timioara – TemeswarStr. prot. George Dragomir nr. 2.

36.

35.

37. Pokomándy Sándor villájaVila Sándor PokomándySándor Pokomándy’s villaTemesvár – Timioara – Temeswar B-dul C.D. Loga nr. 40.

38-38/a. Rieger Ferenc villája (homlokzat és bejárat)Vila Ferenc Rieger (faţadă i intrare)Ferenc Rieger’s villa (façade and entrance)Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul C. D. Loga nr. 40/A.38.

38/a.

39. Darvas Gábor villájaVila Gábor DarvasGábor Darvas’ villaTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul C. D. Loga nr. 50.

40-40/a. Margit-villa, a Frankl család háza Vila Margit, casa familiei Frankle Margit Villa, home of the Frankl familyTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Beethoven nr. 5.

40/a.

40.

41. Victor Blăian villájaVila Victor BlăianVictor Blăian’s villaTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul C. D. Loga nr. 47.

41/a. A villa kapubejárataPoarta vileie gate of the villa

41.

41/a.

42. Lindner villaVila familiei Lindnere villa of the Lindner familyTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Narciselor nr. 5.

43. A Regatta Sportklub székháza a Béga felőlSediul Clubului Sportiv „Regatta” – vedere dinspre Canalul Begae headquarters of the „Regatta” Sport Club – view from the Bega Channel

43/a. A Regatta Sportklub székháza a RózsaparkbanSediul Clubului Sportiv „Regatta” în Parcul Rozelore headquarters of the „Regatta” Sport Club in the Park of RosesTemesvár – Timioara – TemeswarStr. George Enescu nr. 1/a.

43/a.

44. Hungária fürdőBăile „Hungária”e „Hungária” Bath Temesvár – Timioara – Temeswar Splaiul Galaţi nr. 1.

44/a-b-c. Hungária fürdő (részletek)Băile „Hungária” (detalii)e „Hungária” Bath (details)44.

44/a.

44/d. A Hungária fürdő homlokzata az Augusztus 3. sugárút felőlFaţada laterală a Băilor „Hungária” dinspre B-dul 3 Auguste lateral façade of the „Hungária” Bath viewed from Bv. 3 August

44/b.

44/d.

44/c.

44/e. 44/g.

44/f.

44/e. A Hungária fürdő Galac sétány felőli homlokzataFaţada lateraă a Băilor „Hungária” dinspre Splaiul Galaţie lateral façade of the „Hungária” Bath viewed from Promenade Galaţi44/f-g. Hungária fürdő (részletek)Băile „Hungária” (detalii)e „Hungária” Bath (details)

45.

45/a.

45-45/a. Székely Milhályné bérházaCasa de raport a d-nei Mihály SzékelyMrs. Mihály Székely’s rental houseTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul 3 August nr. 1.

46. Kiss Károly bérházaCasa de raport Károly KissKároly Kiss’s rental houseTemesvár – Timioara – TemeswarSplaiul Galaţi nr. 2.

47. A Városliget főbejárataPoarta principală a Parcului Municipale main entrance of the City ParkTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul 3 August nr. 2.

48/a.

48.

48-48/a. BérpalotaCasă de raportRental houseTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Prof. Dionisie Linţea nr. 1.

49-49/a. A gyárvárosi román görögkeleti Szent Illés templomBiserica ortodoxă română „Sf. Ilie” din cartierul Fabrice „Sf. Ilie” Greek-Orthodox Church in the Fabrik districtTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Andrei aguna nr. 12.

49.

49/a.

50. A Városi Menházalap bérpalotájaCasa de raport a Fondului Municipal de Ajutor Social din cartierul Fabrice rental of the Alms-house in the Fabrik districtTemesvár – Timioara – TemeswarP-ţa Romanilor nr. 1.

50/c.

50/a.

50/b.

50/e.

50/f.

50/c. A bérpalota homlokzataFaţada Palatului Municipale façade of the Municipal Rental Palace50/a-b-d. Épületdíszek a homlokzatonOrnamente de pe faţadăOrnaments on the façade50/e. A Városi Bérpalota huszártornyaTurnul cavalerilor al Palatului Municipale Knights’ Tower of the Municipal Rental Palace50/f. Középkori magyar vitéz szobra a huszártornyonStatuie de războinic ungur medieval pe turnul cavalerilorMedieval Hungarian warrior on the Knights’Tower

50/d.

52. A Darvas család síremlékeMonumentul funerar al familiei Darvase funeral monument of the Darvas familyTemesvár – Timioara – TemeswarJózsefvárosi temető Cimitirul din Calea agului Cemetery in Calea agului

53. A Kasztory család síremlékeMonumentul funerar al familiei Kasztorye funeral monument of the Kasztory familyTemesvár – Timioara – TemeswarJózsefvárosi temető Cimitirul din Calea agului Cemetery in Calea agului

52. 53.

51. Petőfi-emlékmű (1849. május 3-án ezen a helyen léptette elő őrnaggyá Bem József tábornok Petőfi Sándor költőt)Monumentul Petőfi (în acest loc l-a avansat generalul József Bem în data de 3 mai 1849 la gradul de maior pe poetul Sándor Petőfi)Petőfi Monument (Sándor Petőfi, the poet was promoted here to the rank of major in May 1849 by József Bem)Temesvár – Timioara – Temeswar, P-ţa Petőfi

54. Munkásotthonok („Hat Ház”)Cămine muncitoreti („ase Case”)Blocks of flats for workers („Six Houses”)Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul Take Ionescu 71-73. – Str. Baader nr. 3.

55. A Felső Kereskedelmi Iskola, jelenleg Városházacoala Superioară de Comerţ, în prezent Primăria mun. Timioarae Superior School of Commerce, nowadays the City Hall of Temeswar Temesvár – Timioara – Temeswar, B-dul C. D. Loga nr. 1.

55/a. A Felső Kereskedelmi Iskola hátsó oldalaLatura din spate a colii Superioare de Comerţ e back-side of the Superior School of Commerce

55/a.

56. A Zsidó Líceum bentlakásaInternatul Liceului Evreiesce boarding school of the Jewish High SchoolTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul C. D. Loga nr. 3.

57-57/a. Nagy Károly villájaVila Károly NagyKároly Nagy’s villaTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Odobescu nr. 13.

57/a.

57.

59.

58. A Kovács család villájaVila familiei Kovácse villa of the Kovács family Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul M. Eminescu nr. 42.

59. Jakobi Kálmán villája Vila lui Kálmán JakobiKálmán Jakobi’s villaTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Zoe nr. 5.

60. Csasznek villaVila familiei Csaszneke villa of the Csasznek familyTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Beethoven nr. 3.

61. Cornel Mikloi villájaVila Cornel MikloiCornel Mikloi’s villaTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Mirceti nr. 2.

60.

62. MagánvillaVilă particularăPrivate villaTemesvár – Timioara – TemeswarStr. Pestalozzi nr. 18.

63-63/a. Dr. Kakuk János szanatóriumaSanatoriul lui Dr. János KakukDr. János Kakuk’s sanatoriumTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul C. D. Loga nr. 49.

63.

63/a.

64. Székely László háza, amelyben magán-tervezőirodája is működöttCasa lui László Székely, în care a funcţionat i atelierul său particular de proiectareLászló Székely’s house, where his own design studio also functionedTemesvár – Timioara – Temeswar, B-dul Mihai Viteazul nr. 28.

7/c. Az állami főgimnázium lépcsőfeljárata Casa scărilor în clădirea gimnaziului superior de statThe stair-case in the building of the State High School

65. Székely Klára és Székely Olga – a műépítész lányai – ikerházaCasa dublă a Klárei Székely i a Olgăi Székely, fiicele arhitectuluie twin house of Klára and Olga Székely, the daughters of the architectTemesvár – Timioara – Temeswar, B-dul Mihai Viteazul nr. 5-7.

66-66/a. A Weisz család villájaVila familiei Weisz e villa of the Weisz familyTemesvár – Timioara – Temeswar B-dul Mihai Viteazul nr. 10.

67. Weisz Keppich villaVila Keppich Weisz Keppich Weisz’ villaTemesvár – Timioara – Temeswar, B-dul Mihai Viteazul nr. 11.

66. 66/a.

67.

68. A Weisz család villájaVila familiei Weisze villa of the Weisz family Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 8.

68/a. A Weisz villa (részlet)Vila Weisz (detaliu)e Weisz villa (detail)

68.

68/a.

70.

71.

69.

71. Dr. Bíró Jenőné házaCasa d-nei Dr. Jenő BíróMrs. Dr. Jenő Bíró’s houseTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 9.

70. Tótisz Alíz villájaVila Alízei TótiszAlíz Tótisz’ villaTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 13.

69. Tótisz Rezső villájaVila lui Rezső TótiszRezső Tótisz’ villaTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 17.

72.

73.

72. Sütő Béláné, szül. Székely Irén házaCasa d-nei Béla Sütő, născută Irén Székely e house of Mrs. Béla Sütő, born Irén SzékelyTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 15.

73. Bérpalota Casă de raportRental PalaceTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Mihai Viteazul nr. 12.

74. A józsefvárosi római katolikus elemi iskola, jelenleg a Bartók Béla Elméleti Líceum épületeEdificiul colii elementare romano-catolice din cartierul Iosefin, în prezent Liceul Teoretic „Béla Bartók”e building of the Roman-Catholic Elementary School in the Josef district, nowadays „Béla Bartók” High School Temesvár – Timioara – TemeswarB-dul Gen. Dragalina nr. 11/a.

75. Magyar HázCasa Maghiarăe Hungarian HouseTemesvár – Timioara – TemeswarB-dul Revoluţiei din 1989 nr. 8.

74.

76. Székely László és szülei sírjaLocul de veci al lui László Székely i al părinţilor săie tomb of László Székely and of his parentsTemesvár – Timioara – TemeswarJózsefvárosi temetőCimitirul din Calea agului e cemetery in Calea agului

Az első borítón a kegyestanítórend főgimnáziuma, temploma és rendháza, a hátsó borítón a Magyar Ház látható.

Pe coperta din faţă se vede gimnaziul superior, biserica i mănăstirea ordinului piarist, pe coperta din spate Casa Maghiară.

On the front cover zou can see the High School, Church and Monastery of the Piarist Order and on the back cover

the Hungarian House.

Erdélyi Híradó Kiadó • Kolozsvár, 2002 • Felelős szerkesztő Szász Enikő • Kiadványszerkesztés Cova Design Studio – Horváth Zita, Kopacz Attila, Módi István és Vasiliu Anna • Nyomtatta és kötötte a Cova-print Nyomda, Sepsiszentgyörgy, 2002• ISBN 973-8045-39-8

s .trsC. Hoga

st.

ac

as

N

ic.

r

Ltu

s rt .

str.

Lu ud s

str. Delinesti

aDet

str.Tata Oan a cetr. cu Vel a N.

s Tin i

s . D m tr sctr e e e u

r

Ce

bst.

r

ulu

i

s

a

r

tr.

Jok

iMo

o

tr. ne

raM

gh

rus

Ge

l a

e

Ju

str. le

sVe

rne

sr

lble

lor

t. Aa

stre

sr.

nt

Para

g

str G

pr

enu

..To

ac

a

II

I

III

IV Pdul

o

CANALULBEGA

str. Base

l

r.int

ts r.

str.

str.

un

str. Cte

au E.

str. Silestri

v

Consta

ntin

opM

Pa .

n

str. Mu

cii

s O

e

og

tr.pr

Gu

tP

n

sr.

vl D

a

ae

s. C

rneu Ba

b

tro

li

a

st . Paii

rcsr.t

str.

. Baci

On

lae

str. Agro

nom

ii

Marie

ac

st .r

str Nice An r

cu

.ola

d ees

tr. repel

i

sP

ite

str Georg

esc

u Georg

e

.

rL

e

st . am

iiti

st . Ne And ees

r icolar

cu

s.

ac

ulu

itr L

bv.

eve

r ti

Vi e

Mz

iu

ici

iP

ien tei

o

tr.a

li

s L

cu

u

str. Vulturilor

t

str. St

iinei

st . rulr Teat ui

ta

sr. P

ul C

onsta

ntin

esc

u

a .l

a .lPioa na

it .

nr

eta

eor

Pl

l

al.

la.

int .riTalangi

t .ge

ai

i

sr Ve

tt e

nGor ist

ilor

str. Drep att ea

t .Le

onard

s r

D mbo ta

ivi

Ruscai

st G

V

i

r..

erd

p-ta

Seev

rA

xete

nstr.z a Co i

str. Feld

iora

a

r istr. Memo andulu

rn

t . A. Pu

mul

s pta

-

dm

ahi

.A

ac

V

st 1r.

r a

d

st .K

rajic

Vuk

s .tr ePorumb scu

R astr. usu Siri nu

D.Kiri

a

c

st . Sn g vr a o

r

n

bv.

C. B

inc

ove

aust

r.

ir

nt . c

eo

r

Ce

ril

Pogoci

nial.

str.

a . Ce nl

ti ei

str.M

ang

alia

.str

Ce

rizant

me

lor

sr.

Cp

.t

t

me

cD

as

su

str.

s r.t

Gh S n. i cai

V. upu L

.a

lo

nG

ruulu

i

str. Prahova

str.Dre

ate

pt

a

st . Vult

ri or

ul

r

r. Ban ust at l

str.

Prislop

.K

str.

D i

riac

s . Budai leanutr De

Sme ri lu su ui

str.V as el i i

intr.

Cla

buc

et

t . T

as

rr

nsilv

ani

a

al.C

te

i

iad

le

ta

ni

sr. Pla

tlo

r

al.

rst .Bran

str

r. I. Preye

Maniu

p t - a Iuliu

str h

vi

.Ra

oe

str.M

ar

mu

s

are

sr. R

ac

hite

ti

tr. Bao

vac

sb

a N

st C

om

una

Pais

r. d

in

r

ll

sp aiul Sofoc e

intr.u u

Iorgovan l iv.

bv

ab

Da

mo

it

s r.e

l i

t Ard alu u

st . Ioan Ba acr r

ts r. Olãnescu

str. Gu

el

ufã

str Nr

A. lahutaV

u T Vsplai l . ladimirescu

str.

ra

ni

st . Io G

hc

a

str. Emilia

n G

ojud

t I

sr.

anc

ua

ca

res

Vc

u

b I

iv.

ul u

Mn

aiu

r

o

st . Al. Od

bescu

str. O. G

ga

o

Rã

du

esc

lu

str. N. ab sL ib

v

ic

oe

u

. C.Br n

va

n

ntra ai re

uL nga

str. H.

. .

strC

Gr

se

no

fo

ra

u

bv. egel Car l IR e o

p-ta Al.oM cioni

on

Da

ga

l na

I

ri

i

bv. 1

Decem

br e 1

89

6

9

st .r

str.C

Ee

leb

i .

str. Gh.D

oja

trila

Brb

s. F

ret

au

tr Mi . I. et as . tr M i nu

Rstr.

em

us

o astr. Tre

b niu L ure na

st . gi Mdge ru

r Vir l aa

str. Romulus tk

.

sr Sze

ely L

rt u V.

st . Oni i

str.B

an

.a

rC

vM

iha

iite

azu

l

b.

V

v Dr.b .

oG.

str. Drag mir

str. o

n T

eS

riit

l

str.

str.

I rul izvo u

Gira

ei

hl

nd

bv. Vas l Pa van

i e r

levneiP

PA CULR

DOINA

S . Roz liaf

a

lBa cescu

ap-t

str.

s r.t

ts r. A. Saligni

Victor Babes

Pop ici ov

.str V la m

ar a

st . ..r G

Ca

au

el

str. nd

e A

rstr.

rLa

scu

Ta

ian

le

str.oan ureI C a

sr.

Ot

t

lul

s r it . V du Ioan

tr. Puna

st

. a

rtok

Bla

str

B

e

p-taB sericiii

p a-tCrucii

D anai

t .sr

Vea

îlc

str.ad

il

Glo

elo

r

s.

tr

M.Jo

ras

r.t

r.

Cr

iova

st

a

str. etezat

R

.str

Fele

acu

l

Arges

ale

ae

.C R

ipnsia

F.

estr.Lu

ng

u C

.

t Ca eus r. c

str.

Pãd

ura

rilor

str. Bu

eg

ic

Min

erva

.str .str

str. Leia

Sorin

el

tanta

Co

ns

D m rece b ie

str. Clu

jr

ris

st . Ae

ts r. Cern

a

.So

ms

str elu

iC

risu

str. Caceu

tstr. R

ön

ge

ntr Ca patis . r

rst .tr.s Ste

jaru

l

aBr

dul

str.

Tora

c

1 str. Decembrie

. Avi

ato

rui

str

ul

r.st

str.d

o

Briga

ierilr

tr. Sc

lu

su

ui

t .s r

str.s rt .s

.tr

Muntel

c

eMi

aiB

a

aSov

ta

oP iana

ruluiMa

p-taI T AS RI

s r. nt ca

t Leva i

str. Herodot

s. Ap

ateu

tr

str.C p o ei

a ri ar

str.Fer itatiim

st .rVirg

li iu

st .P

du

r in

lui

Ro

sei

str. Zefirului

.r

tr Glo iei

sail

Luta

ro

r

Va diara

Ll

eu

ui

st .N

co

lt

r i

instr.

I Gutenbeg

.

r

Satu

o

uN

De

libla

ta

s r lit . Sco i

r. C

.ec

c

st

ronicaru

l I N

ul e

r Sst .

t. O. Io

sif

.

. Ah

strGh

sac

i s

l

tr. Me

od

ei

i

tNo

as

r. u

str. P Cermena.

s

oar

tr. Selui

.ora

str Tc

.tr Tib

lesu

lui

s

s.tr

str.

Boli

ita

bv

Dum

raa

st .r

str.

tr.s

ts r. Socrate

rst .

inr.t

PAR

LCU

CO

PIILO

R

D.C.

t . a uis r F gul

s

c

str. I

cove

su

RomaDel inu

uf

li

h DC . arwin

str.M

eha

dia

sA

ure

lianu

r

al. Studentilo

str. V id oiev d

a a Vo

istr. M orita

L ca C tstr. as r a argiu

f

str.O

cea

str. Da

liei

Surd

cu

al.M

inis

str. a

as

Cr

t V. o

us

r.Bir

bv Va

sil

.

e

Parv

an

v il r e la T a

b . Ero o d is

ta

Par iz

nstr.

intr. str.

str.

str.

str.

B

R

rase

y .

Petre

scu Lo

ga

p-ta Le n rdoo a V c

da in i

TCUL URA

str.

srt.

t. Mo

Cri

tea

sr

irn

s

s r.t

PCAR UL

PARCUL

J T T EUS I I I

A P RCULDE

I

CATEDRALE

str Bo za Alex.. r

nsiu

Gh

Ad

ra.

b spie rRo e

r e

bv. M. Eminescu

bv.

up-ta H

niade

str.

i son

Woo

row

Wl

d

str. N.L nu

ear.

sttr.

s

s rt .

eG

ot

he

bv. . FerdinandR

at

Istri P.

PIATA

V

RI

ICTO

IE

splaiulir H

ret

Spu

a .str S

Ba

ne

j

Dr L. abo. G r

s r.tr. N.DP

saule

custr.

V. Bab

se

str. Ion C.

taBr

ai

nu

b.C

ar

en

v

v

mSyl

a

p t- aR M a. ari

v. c

lan

eo

bM

ihe

gl

rst .

tr. Dagoi

sr

str. Jiull n

Ca

i

CPAR UL

CRA

ENT L

trs

. .str

aSina

i

C ajnhi a

s r. erat N

sn

tr. Ad

y Ed

re

str.

-p ta

srt .

Mu

rea

nu

s

. Sile

Ae

r

st .r V.

s.A

tr

tBer holot

MC

sti

. o

n

Pop

vici

o

str.

pSf

-ta .rMa ia

str.

r.st

str.

st.rh

er O

i

str. T eeb a

ho

Gi

ceilo

rC

tini

os

est

. Dstr unarea

str.ichin

eal D.

T

d

sb

ulu

itr. C

ioa

n

s r.t Cosmonautilor

i aL s bona

le F d dbv. Rege er inan

rs

. Dim

itrietBo

lintin

ea

nu

dti

str. Pop

e

Ba

ses

st . G. B

arit u

ri

IMAR

GARA T ISOA

O N RD

b. G

ene

al

vr

trs.

a

Nouro

iecta

t

p

str. Umbrei

s r bo luit . Ta ru

str. Dunar ea

Madona

tr.

d

sBelgra

s r. A. M Guttenbrunn

t

.

Bi

strar erei

str C

.

oNep

s

n

str. Razboiei

.

a

str

Zano

ga

.i

str Tr foiului

sr.

. t

NN

ekra

sov

str. Cassian M

unteanu

rst . R

osie

ir

str.

cr

Fla

aa

str.

Lun

ani

cst

r.

str.

Mogoso

aia

str. Canalul Bega

s r N. su

t . Ur

str Rozelor

.

s r. Isi

t ma l

tr.B

biln

a

s o

str

Gh.

.

Tite

ca

i

st . Clonia Rad o

r o

i

str. Mi tei

irs

ts r. Bistritei

a

str. Valisoar

p-tasegetusa

S r ia m -

str.

ou

Teod roi

str. P.ire

scIsp

u

rea

ga

Cn

str. In

o

z

str. C. Negru zi

.

u

C. T

Petre

sc

rurel

st . Iepui

tr tus . Ti

h

str.Bab

Docia

a.str

vstr. D

ela

ranc

ae

t Ps r. . or ovi i

I gc

str. I. Grozescu

o

tr F. Ch

pi

s.

n

t. si

u

s rIo

f Vlcan

str. M

oise Nicoa ar

str

s eni

. Bu t

i

str.C. Boll a

c

str. Ino

tiuM

u

ce

n

ic

s Va

si e

tr.

l Cirlo

va

str. Tigru

lui

s.trLu

nei

s lai lp

u

r

Morarilo

s r.zn ei

t Uistr. Mih l c

Io

a ahe

n tr. a

a

s A. S

gun

s.

. Mocioni

tr A

Pann

str.

st.

.r

JL

no

io

vci

ispla ul Draghici M.

str.

S laiul Nistr lup u i

Nischbach .I

st.rs r.t

str.

inc

Ma

res

u

Caragiale

Bon

az

n

an l r

Romi o

iclosM

i str. Abrud

al.S c I.u iu D. ts r.

sr.t

. . LIPARCUL

PO U IPOR LU

r. I . Pe tal zist . N s oz

-tp a

str.voZa

i

s

p-ta Rare

str.

Anto

n

p-ta A u

. Vlaic

Co

ma

ne

tis

p-ta itr.MSulutiu

a.

p-t C

nBra

iste

g 19bv. 3 Au ust 19

str. tp- a

Za

latn

s.D

tr a

cilo

r

T aiarn

Str.ee

ic

Sm

n

tr.i

s Ot uz

D.

str. G. Cosbuc

pA

E.

.

p tn l

- a Io eI. C. Bratianu

Bv. Tache Ionescu

str.

tr.s

A Po

po

vici

.

a Zu

rob

ra

tS r.r O

. Pcu rea

st . a

i

str.

N

ilipesc

u

.F

str.

s r Coanda H.

t .

intr. De

io

in

taP-Unirii

st H

ecto

r

r.

Cn

zhi

eu

.5

Re

gs

r.t o. C

rvin

P-ta

rst

.M

aus

t

ra Grig oresc E.

G- lr

u

dr

Ale

csa

ni

Me

rcy

str.

str.

Pac

ah

s r E. e v ya

t .d

Sa o

Palanca

sU

rtr.

ng

uea

nu

rra

st

st. M

ase

i

ts r.

ts r.

tr.s

str.

B l ai Io y

.

nCa

temir C

str.

Telb

isz

.lbIu

lia

Aa

tr S. o

an

s.

fI

a iDelam r na

. B

ag

aLl

Paul

str.

str.

str.

Bt

str. L. ee howen str. Banc u L.i

P-ta MEl adi e

.str

str.M

rarti Io daS. r n

.Martha Al

bv Re o e 19. v luti i 89

t . V

.s

rs r. V V.t .

str.

tsr.

Gri

elin

is

op

a

Str.

PSa

pca

t . G.

ima

s rD

tMaras i

G

av

str. T. roz

escu

S. C

.-Po

p

"

-p taS . i olf N c ae

str. Paris

s r t . Chisinau

r

a

cale

a C

i cum

val

tiuni

i

r .st . C Brediceanu

ARC LP

U

BOTANIC

str

it

P cor

.I

P-tai i o raT m s a

"

s Matr. drid str. D. M

end

ele

ev

str. Hamlet

. Suc

ea

a

strv

str. D nu is r.t

Gh. Cu

uc

Lipatti

intr. i

Zen

t

rst .D

orn

ei

a. C

ascadei

l

str.

s

a

tr. S

uce

va

str.

tsr.

Col Enesstr. cu

ibi

Su

str.

Frany

o Z

.

tr. a

ga

rs

Fa

s

s r.tToplita

tr.s Lit

szF.

B l cR. e i i

str.

st.r

.sc

aiu

S P

u

ro

u

P. R

tari

st D

rI

em

a

r..

.N

oi

nu

700

uM

s ar artir

c

B ori lan rediceanu

v. Co

B

Co

s.

Dr.

ma

A

r.

st . Gh Laar

z

str.str.Vi ind

str. A.

Rss

uo

V. Mstr.

icle

str. Teebas

Batr.

nul

rc

Ma

ain

e

. H

su

bv

B. P. a

de

str.

ei

bv.

Cta

t i

. Bt

Vde

stral a

er

sta e i

r. Calim n st

rst

. Ion

au

Rti rst Eroi ei d

tr.s

Turn

uRo

su

P n a astr. o e sc

str. Ale

x.

sr. t

Ce

ea

mli

i

cal ae

str. o n g lic

I a Ne u i

st . Apou M

i a

rr

dl

ovl

.str

trs

.

ap

itn

an

Ca

D

ali

uM

snul

ia

pusn

ea

L

nu

s .trZorile

str. Co

lone

l Uta

Ioa

n

str.

au

Zla

trza

vs

. Ba

ra

m c r

Sei e c

M es n on car al Io Ant es u

str. P Doasneanu

m

sr.

S.

t

t .In r

Mutascu

e

s

Calea Mr sal Ion Antone

cu

a

sr

lx

nd

rs

u

tr. G. A

ea

ec

r Am

est .

zi

sr.Bct

aau

stg

icu

torlo

rr. A

rl

i

Scw

ir

str. I. H.

hc

ke

str.Tib

rui

ul

z

str.Live

ilor

t. d

uiu

sr

Val C

rslu

i

str.A

.

Mic

kieic

zw

str. C

. R

set

. A o

si

sr T

cit

t .a

str.

Cire

slu

iu

st. Xe

oo

rn

pl

str. io

ca

rliei

C

s

rux

ltr.

Be

les

r

str.Th

eo

do

Am

an

str. Anvers

s r H m rot . o o d

a a istr.R du de la Afum t

tr Grigore Ure es . ch

r. B ul ev ri u ust an S e n l istr.Manole

tr.s

str.rV ancea

r.st

Dropiei

al.A

ram

I. V.

v

sr.

I. B

ez

anu

tr

e

Lstr

ab

irint

.

o

str. Dr

piei

str

. Tim

is

str. ropiei

D

str

. Dro

piei

str. abirint

L

. ei

ui

strT

ul

str. Amforei

s.Ul

lui

tr m

u

i

str.Tim

s

str.

Maci

or

l

st i ea cel rin

r M rc

Bat

s r Tasal Rem

us

t.

a

cei

Sal

i

Bla

na

rus

. Dep

r aii

tr

ot

tdin

Ba

aga

rn

Reg.6

Ai

irt

ler e

str losc

. C

a

.h

o

eaz

str Ge

rgh L

arcale

a

la

r. Zbo

rulu

st

i

NAANTE

RADIO

cale

a

s r De et iadt m r eaZ icu

ale Pe

r ea I.

al

s . Na

trov

c Traian

t . Te ului

s ri

str.

Afo

rei

m

itr.

nb

Um

roa

sa

sim

tr. Tis

t .s

rSl

elo

rte

s. Bra

ns

trd

uei

Cr cva

latiui

i um

ni

Ca

la

Al. Io

an C

uza

e

P-ta lF orenta

sFu

rui

tr. io

lu

Libu

el

lei

Bu u stc re i

edairteS .rt eD m

tr.sV rtut ii i

. rag sStr D

a anit

ii

sr.

Infra

tirst

r. Bu

tenu I.

a

str.. Bader

E

rst

.A

o

l G

el scu

tr.s

u

Zimbr

lui

.St

r Tit

an

p

str. Tia

a

tr Tod

oro

vM

.

s.

.str. V Lucaci

al T M

aly

ihr n iB a cus

str.

ast

r. Po

p S

ap

ca

GRA

A

TIMISOARA EST

-a

da

Pta

Be

Alsa

iac

st. u

l Mic

rSa

mi

u

str.a

tRe

ns

erii

str.

st .r

r.st

str.

r.st

Lorena

T e fu uel gra l i

Lugojuluiv. Simion

b

Ba t urnu intr.iintr.T olo uiop gul

Vior el rel o

tr.s

Oi

iv d

u

Kodaly Z.str.Ba

icov a

. T mstr ibiscu

str.Be

hl

ie

e

p-ta. Maio

P

r

rn

Ca

ta

str. M. K

ga

lnic

ea

nu

o

ts r. Palmierilor

str. Orastie

ts r.Crinulcal a Ghi odei

e r

str.

Garo

fiti

e

st Moldvei

r.

o

r

a

st . Zimnice

i r

str. F. Ms t al

str.

R. L

adea

tsr.

Cru

ceru

Gh.

intr.

Caru

lui

str.

Mu

ics

nele

lor

sr

ei

t .C

om

te

l

st . Llele

or

ra

t a

p- a G-r lV. Economu

st.r u

ar

Brm

ele

st.Stra

nd

ul

r ui

ca

na

lul

ehe

laB

calea Dor bantilor

o

ts r. M. I. Glinka

tr. m Gh.s Ada

l

ue

aee

a Pa

dr

a Ve

rde

str. C

ao

a

rl D

vila

str R

Kc

..

oh

Nstr.

egul

scu

.P.

e

P

str.eV le

nu

ca

.str.

N Copernic

s.

rt

tr Oavia

lbinstr.

Aelor

r.St

upril

st

aor

t

etriad

s r. Dem

e

str. Zu

ichro

r t

F rtae ei

strGe

a

. nev tr

s.

str. udil lu

o

i

M

str.

u

Cocos

lui

a eea.F .

l C

.R

s . Di zi 9 Cal ri

trvi a

va e

e

s rIo

t

t.

nRo

aa

o

Seve

r Bcu

al

a T

ont

lulu

ceo

ra

i

str.Proclama iat

Li er tiib

tastr. 9 ai

Mp-ta

p-ta

uFor lE. da

Cara

Sf. Gh.

str.

di

e

Mei

cni

str.

Oanda

l

t

lpi

isil

r

sr.

An

to

str.u

dT

ra

str P. osada

t

n

sr. Lim

a

. Banul Ud

str

rea str. Sac

ulu

i

s rt .

Marginenilor

tsr.

. et

ganu

Re

r.st

a uz

sti

Fr tii Be

str. Garii

rD

s

st . . C

on

tantin

str.Roan

n

mu

Io

intr.

Clo

pot

ului

Cc

u

urub

eul

ial.

eza

ori

Cut

tlo

r

str. Bojinca D.

trI

ep

end

tei

s. n

de

n

str.

Petr

ii

ov

c

strS

vri

. e

en

p t- aner

ui

Ti etul

str.uCart rari

p-ta Sf. Ios fi

ce Noul

tr.s

tBa

ania

.ul

i

str

Cim

pu

r.

g

st E

ner

iei

trs .S

ul sub ea a

Cuvin

str.

str. Stefa

n c

el M

are

s laiul Pe ep n s cCur anul

str. Timocului

spaul Gr v ta

l i

i i

Rindunelelor

tr.s

oliP

zu

he

Ge

ra

str.

tr.s

Foiso

r

Frigul

iu

str.Barbat Lepa

Do

da

T

p-taT p

V da

e es o

N. Iorga

iaLint

Sfetc

a .P

Mil ovc

rst

.

t. Va

du

sr

l

Ca

ga

rei

lun

st .r

str.

Mi

ot lo

r

T. Cip

ariu

t .s

rLup

eni

s.tr

V. G

old

is

Reg. 1

3

asplaiul Nicol e Titulescu

ta

sr. S

tu M

are

PodulP dulo

Pod lu

Podul

Podul

Pod lu

Reg laEroilor

Ste a el M ref n c a

aTrian

trg

Mi . Sauna

elo

Michelang

dPo

ul

Decebal

od lP ucilorDa

iai

iteazul

Mh

V

AUTOGARA

Androne cu P.s

Sabin

t

Bogd

an C

aul

No a Cic

e e CN m s

Paunescu Podeanu

an

am

tR

me

u P

Ir.

nt

str.

intr.

tr.s

st.r

lisla Pau

M i r s ua o e c

76

25 53

61

94

12

8

05

16

62

4

54

7424049

3

756360

85

8337

62

35

43

1

1918

23252

72

82

29

3023

6555

33

3

75

22 95

36

69

65

7076

73

74

5 17

72

64

68

66

43

31

24

1444 45

4846

.strC. H gas o

st.

ac

as

N

ic.

r

Ltu

str.

str.

Ludus

str. Deli estn i

aDet

.str Tata Oanceatr. Ti cu Velia N.

s n

s . m tr sctr De e e u

str

C

erb

lu.

u

i

st

Joka

i Mo

or

r.

tr. ne

raM

gh

rus

Ge

l a

e

tJu

es V

rs

r. l

ene

str. lb

sre

lelo

r A

at

sr

nt. Pa

rag

G

pr

eu

str. .To

ac

an

II

I

III

IV P

lodu

CANALULBEGA

str. Base

l

i tr.n

ts r.

str.

s r.t

Cu

n

str. te

au E.

sr.

le

ri

tSi vs

t

Consta

ntin

opM.

Pa

n

str. Mu

cii

g

str. Opre

Go

u

tr. Pv

l Dan

sa

e

s C

e

ab

tr.ornl

iuB

a

str. Pacii

sr.t

s.tr

O

. Banc

ila

tr gro

nom

ei

s.A

i

Maa

riec

st .r

str. Nic

e Andreescu

ola

tr. repel

i

sP

ite

u

str. Georg

esc

Georg

e

str. Lam

iitei

s . Ne An ees

tricola

drcu

s.

cl

itr La

uu

bv.

eve

r ti

Vi e

Mz

iu

ici

i nitei

Po e

tr. Lac

ul

i

s

u

str. Vulturir

lori

t i

st . St

ine

t . ruls r Teat ui

ta

sr. P

ul C

onsta

ntin

esc

u

a .l

al.Pioa na

it .

nr

Peta

lelo

r

al.

al.

intr.Talangii

e

i

str. Veg

tatie

rnl

Goist

i or

.p t

str Dre ta ea

t .Le

o

d

s r nar

Dimbovita

Ruscai

str G V

di

..

er

-p

ta

Seve

rA

xete

nstr. Coz a i

sr. Fe

ldi

at

oa

r

tr Memor n u is . a d lu

rn

st . A. Pu

mul

p-ta

da

h.

Aa

mc

i V

st 1r.

r a

dk

st .K

rajic

Vu

str. u es uPor mb c

s Rus atr. u Siri nu

.i

aD

Kri

c

str. Snagov

b

.r

n

v.C

Bin

co

vea

ust.r

intr. c

eC

er

ilor

Pogon cii.al

str.

a . e nl C ti ei

ta

ng

sr. M

alia

str.C

eriza

nt

me

lor

sr.

Cp

.t

t

me

Da

ssc

u

str.

str.

hG . Sincai

V. upuL

.a

lo

nG

ruulu

i

str. Prahova

str. D

reptatea

str. Vult

ri or

ul

tr. Banatuls

str.

risp

Plo

sr.

D. Ki

ic

tr a

str. Budai D leanu e

Sme iur sului

str.V a el si i

intr.

lc

Cabu

et

tr. T

an

ila

sr

svn

ia

.a

lCita

eei

dl

t .Pla

tanilo

rs

r

al.

rst .Bran

st . P y rr. I re e

Maniu

t p- a Iuliu

str h

vi

.Ra

oe

str. Ma

ram

ue

sr

.h

estr R

ac

iti

str. Bab

a N

ova

c

s C

om

una

Pais

tr. d

in

r

plocl

s aiul Sof e

nti r.

or ova ului

I gn

v. m

bo

vitab

Das r.

el i

t Ard alu u

s . Io n Ba atr a r c

str. Olãnescu

str.u

Ge

l

st N

ufã

rr

l h aA. V a ut

s l u T. Vl dim rescu

p ai l a i

s .tr

str. Ian

Gic

o

ha

mn G

j

str. Eilia

od

ust I

cu

r.a

na

ca

res

Vc

u

bv

Iuliu

.M

nu

ai

r. .

obescu

stAl O

d

st .G

ar O

. o

g

Rã

du

esc

lu

s . . btr N La isb

v

. Bin

co

vea

u

.C

rn

n ai tr rea

Lu gn a

str. H.

.

str.C

Gr

fsore

no

au

v. g l C r l

b Re e e a o I

p a Al-t

.Mocioni

nD

aa

na

Io

rg

li

v. 1

Decem

bie

18

b

6

r9

9

st .r

str.C

iEe

leb

.

.j

str Gh. D

oa

i ab

str. Flr

et Ba

ru

tr Mi . . ets . tr I M ianu

Rstr.

em

us

str. Tr bo i Laure n

e n ua

s . gidg

r

tr Vir l Maea u

st . ou

r R mul s

stz

k.

r Se

ely L

s r. nitiu V.

t O

ts r.Bn

.

ara

C

ihi

z

bv. M

a V

itea

ul

v Drb . .

str a omir G.

. Dr g

to

n

es

r. Sri

Titl

str.

str.

I rul izvo u

ai

Ghirl

de

n

bv. Va l Pa van

si e r

lev eiP n

PA CULR

DO NAI

S . Rolia

fza

lBa cescu

p-ta

r.st

str.

ts r. A. Salini

g

oVict r Babes

P p ici o ov

.str

lVar a ma

st .r. G .

str.C

ad

a

ue

l

n

eA

rstr. Tr

Lale

scu

aia

n

str.

eIoan Cur a

sr.

Ot

t

lul

s r. Vidu ant Io

str. Puna

t

.rt

kB

las

tr Ba

o

e

p-taB seri ii

cip a-t

C uciri

na Dia

st.r ea

Vîlc

str.ad

lG

lio

elo

r

s.

Jotr

M.

ras

r.t

r.

Civa

st

rao

str. etezat

R

r.st

Fle

ac

l

e

u

Arges

ale

ea

i

F.C.R

pe

nsia

str.Lu

ng

uC

.

st Ca eur. c

str.

Pãd

ura

rilor r B

st .uc

eg

i

Min

erva

str. st .r

sr. Le

ia

orin

el

tS

on

tanta

Cs

D m rece b ie

str. Cl

ju

str. Arie

s

trs

. Cern

a

t . Som

es

sr

Cs

lui

riu

str. ace

Cu

r. Rö

tgst

ne

nra i

st . Carp t

rst .tr.s Ste

jaru

l

rad

Bul

t . s

rTo

rac

1 e e i

str. D c mbr est

r. Avi

ato

rulu

i

str.

s.tr

iad

ei or

Br gi

r l

tr. Sc

lui

su

u tr.s

str.s rt .s

.tr

n

Mu

teleMic

aiB

a

aSov

ta

Poiana

r iMa ulu

- ap tI T AS RI

r nt ca

st . Leva i

str. Herodot

.p

teu

str Aa

str.C p o ei

a ri ar

s r.ter ita iiF m t

.str

gVir

iliu

str. P ndului

i

Ro

sei

str.

eiru

i

Zf

lu

r. Glori i

st e

Lauta

rilor

Var diaa

Lel

uui

st .c

ol

tr N

iin

str.

I Gutenberg

.

Su

oa

tN

ulD

elib

ata

s r lit . Sco i

r. C

.ec

c

st

ronicaru

l I N

ul e

str St.

O. Iosi

.

f

.

Ah

str Gh.

sac

i str. Ml

dei

eo

i

tNo

as

r. u

str. CermenaP.

str. Soare

lui

t.Torac

sr

tr. es

lu

sTib

lu

i

s r.t

str.

Bitolia

Du

br

vam

a

.str

str.

tr.s

str.oS crate

str.

ir.

nt

PARCUL C

OPIILO

R

D.C.

t . a uis r F gul

Isv

c

str.

coes

u

Roma

nD

elfi

ului

h C . Darwin

t sr.a

Me

ha

di

ue

ns

Ar

liau

al. Studentilor

t . V id o v

s r a a V ie od

str. Miorita

s La ca C t r iutr. s r a a g

f

str.O

cea

str. Da

liei

Surd

uc

al.M

inis

str.a

as

Cr

t V. o

us

r.Bir

abv

Vsile

.

Parv

an

bv. Er ilor de la Tisao

ta

Par iz

nt .

sr

intr. t .s r

str.

str.

str.

Brase

y R.

ee

cP

trs

u Loga

p-t Le n rdo

ao a c

da Vi in

TCUL URA

str.

srt.

t. Mo

Cri

tea

sr

irn

s

s r.t

PCAR UL

ACUL

PR

JUSTITIEIAR P CUL

DE

CTE

AEI

ADR

L

str o za Alex.. B r

ni

A

dra

su

Gh.

b spie rRo e

r e

bv. M minescu . E

bv.

p-ta Hu iaden

oow

str. W

i son

Wo

r

l

d str. N.Lenau

str.tr

s.

s rt .

eG

ot

he

v. . Fe d nandb R r i

at

Istri P.

PIAAT

V

REI

ICTO

I

splaiul

Hr

Spiru a et

sr. t S

Ba

ej

n

Dr . L. Gabor

.str. N.

Dr Paul s

ue

cs .tr

Bb

V.a

es

str. Ion C.

taBr

ai

nu

bC

rn

v. a

me

Sylva

tp- aa

R. Mari

v

ae

o

b.M

iche

lng

l

rst .

g

str. Draoi

t. Jis

rull

Ca

in

PARCUL

RACENT L

trs

. str.

aSina

i

Chiajna

r. e ast N

r

sn

tr. Ad

y Ed

re

str.

p-ta

srt .

Mu

rea

nu

s

. Sile

r A

e

st .r V.

Astr.

B rtlot

e ho

M

sti

. Co

n

op

vii

Po

c

sr. t

p-ta Sf.M ria a

str.

r.st

str.

st.rh

ei

r O

t es r. Teb a

ho

Gi

ceilo

rC

tini

os

est

tr. Du a eas n r

str.ichin

eal D.

T

d

sb

ulu

itr. C

ioa

n

s r.t a orCosmon util

i aL s bona

b . R g le Fe din dv e e r an

rst . D

imitrie

Bolin

tine

anu

dstr. Po

p

e B

ase

sti

s. G

. Ba

ttr

ri iu

AR IMISOARA

GA T

ON RD

.G

ene

ab

v

rl

trs.

a

Noupro

iecta

t

s tr. Um

breis r bo lut . Ta ru i

str. Dunarea

Madona

str. Bl

rad

eg

s r. A. M Guttenbrunn

t

.

st Barir

i

r

ee

str C

.N

osep

n

str. Razbie

io

str.

Zano

aga

str. Trifoiului

sr

.t .

N N

ekra

sov

ntan

str. Cassian M

ue

u

sr

Rsie

it .

or

str.

Flc

raa

ar

u

i

st.L

nca

n

str.

tsr.

Mo

soa

go

ai

tr Canalul

s .

Bega

s r N. s

t . Ur u

trz lo

s . Ro er

s . si

tr I ma l

a

str.

Bob

iln

str

Gh.

.

Titeic

a

sC

l nia ad o

tr. o o

Ri

tr. i tei

sM

irs

tr B strii

s.

ite

str al soara

. Vi

p-tasegetu as

S ra mi-

str.

uTeodoroi

stP

r. .

is

Ip

rec

us

Cre

ang

ast . I

nr o

str. . Negruzz

C

i

C. T

. Ptre

scu

e

r

s r. Iepu elu

t

i

rst . Titu

str.Bab

Dochia

a.str

str. e

vra

Dla

anc

e

str. P. Ior ovi ig

c

str. I. Grozescu

oi

str. F. Ch

pn

str. Iosif Vuc

nl

a

tr. Moise ico

a

s

Nar

str

s eni

. Bu t

str. C

. Bolliac

.

iuM

str Ino

ent

ic

u

c

s

a

tr.

Vsile

Cirlo

va

. ig

rustr

Tlu

i

s.trLu

nei

s lai lp

u

Mo

al or

rri

s r.zn ei

t Uistr. Mih l c

Io

a ahe

n tr. Sa

ga

sA.

un

str.. M

ocioni

A

Pann

str.

..

str

JL

ni

oov

ci

ispla ul Draghici M.

. str

l iul i uSp a N strul i

Nischbach .

I

tsr.str.

str.

inesc

u

Ma

r Car gialea

nz

Bona

n l r

Roma i o

iclosiM

st .r Abrud

al.Suciu I. D. ts r.

sr.t

. L.IPARCUL

POPORUL IU

ra

st . I. N. Pest lozzi

-tp a

str.voZa

i

p-ta Rares

tn

sr.

Anto

p-ta A. Vlaicu

Co

mne

tia

s

p-ta itr.MS

ut uul i

a.

p-t C

Bran

sti

e

v g s 1919b . 3 Au u t

str. tp- a

Zla

atn

s.D

tr a

cilo

r

T ira an

Str.ee

ic

Sm

n

tr.it

s O

uz

D.

s r. G. Cos uc

t

b

pE. A.

tn l

p- a Io e. C Bratianu

I .Bv. Tache Ionescu

.str

tr.s

A Po

po

vici

.

a Zu

rob

ra

tS r. O

. Pcu rea

str. a

i

t .N

i pu

sr

. Fli

esc

st .r

r Co n a H

st . a d .

intr. Do

ine

i

tP- aUnirii

st H

ecto

r

r.

Chin

ezu

.5Re

g

srt .

. C

ori

nv

P-ta

trs.

Ma

us

t

G-ral Grigrorescu E.

sa

nd

r

Ale

ci

Mrc

ey

str.

str.

Pac

ah

s r E. e v ya

t .d

Sa o

P l c a an aU

r

str.

ng

ea

nu

u

rra

st

st. M

ase

i

str.

tr.s

tr.s

str.

i IBolya .

nCa

temir

i

C

str.T

elb

sz.lb

Il a

Aa

ui

tr S. o

as

.f

In

marinaDela

L. B

lag

a

aul

P

t .s r

str.

str.

Bstr. L. eeth

weno

str. Banciu L.

P-ta MEl adi e

.str

s r.tMartir S. Iordan

a tha Al.M r

b Re 9

v. evoluti i 1 89

..

str

V

s r. V. V.t

str.

t .sr

Gri

elin

is

Sr

op

a

a

t .P

Sap

c

t.

ma

s r. GDi

tMaras i

s. T

Gzave

u

tr.

ro

sc

.C

.Po

p

S

-

"

p-taS . i olf N c ae

str. Paris

str Chisinau.

ea C

rcum

vla

tiii

cal

i

aun

rst . C. Brediceanu

ARC LP

U

AN CBOT

I

str

it

P cor

I.

P-tai o aTim s ar"

str. Ma ridd str.D

. Me

nd

ee

ev

lstr. a letH m

uc

astr.

Se

va

.str Dinu

r.st

Gh. Cucu

Lt

ipat i

intr.

Zi

ent

tr.sD

orn

ei

aC

sd

l. ac

aei

str.

str.

Sucea

va

str.

tsr.

C Enesstr. ol cu

ibi

Su

Fstr.

rany

o Z

.

tr. a

gr

sF

aa

s

s .trToplita

tr.s Lit

szF.

B l cR. e i i

str.

str.

sca

i

S. P

u

ruo

u

P. R

arit

str

Dr.

I N

em

ia

. .

onu

700

Ms ua artir

cr

B ol n ed c a

v. C rio a Bri e nu

or.

Csm

a A

.

D

r Gh.a

r

st .

Lza

s rt .st .ri nV di str. A

.R

sus

o

t . V. M cle

s ri

Te

str.eb

aBa

str.

nul

ara

ci

e

M

n

. B. H

su

bv

P. a

de

tsr.

ei

bv.

Cta

t i

. Bt

Vde

stral a

er

str. C l a e i a im n st

str.

Ion

Rauti str e

Eroii d

r.stn

Tur

uo

suR

r P n as ast . o e c

. x

strAle

.

sr. t

Ca

me

lei

ilca ea

st . o g l

r I an Ne u ici

t

M

a

s r. Aprodulovil

str.

str.

ait

n

an

Cp

aD

ali

uu

Ms

nl

in

Lap

us

ea

nu

str. Zorile

ot

oa

str. Co

lne

l Ua

In

str.

au

Zla

rv

st. Ba

rzaar

Semice c

cMaresal Ion Antones u

tr. D

anea

u

sP om

sn

sr.

S.

t

Intr.Mu

scta

u

e

s

Calea Mr sal Ion Antone

cu

a

rl

xnd

s

str. G. A

ea

rec

u

Astr.

mze

i

cstr.Ba

au

tg

icu

trl

r

sr. A

rlo

io

IH

. Scw

icr

str. . h

ke

r.st

Tibru

lui

st Liv

zilor

r.e

str.

dul C

risulu

iVa

str.A

.

Mc

iei

zi

kw

c

str. C

. A. R

osseti

sr. T

cit

ta

sr

Ci e

lui

t .

rsu

st. o

or

Xe

np

l

r. a

liest

Cio

cr

istr. Bru

xelle

s

o

r n

str.Th

ed

oA

ma

. sstr Anver

str. H m rod o o

str.Ra u de l u a id a Af m t

tr G ig e rs . r or U eche

u e rstr. Ban l S ve inuluis M noltr. a e

str.

str.Vr nceaa

s r.tr

pii

Do

e

al.A

rm

I. V.

va

s.I.

e

u

tr

Br

zean

t L

bir

t

sr.

ain

str. Dropiei

str

. Tim

is

str. r

piei

Do

str. D

pro

iei

str

ri

. Labi nt

estr

. Tiul

ui

s.tr Am

forei

s. Ulm

lui

tru

mi

str.Ti

s

t

co

sr.

Ma

ilr

n

str Mircea cel Ba rit

s r Tasal R

mus

t.

ae

ac

ei

Sl

i

Bla

na

rus

D

i

tr.

eporta

t i

din

Ba

aga

rn

.A

Reg

6 rti

lerie

str sc

. Cloa

.str G

heorghe Lazar

caa

le

alr

bo

ruu

st .Z

li

NNTE A A

ADIOR

cale

a

str De etriademZaicu

lPe

ae a rle

a I.

Nstr.

o

a Tra

ian

vc

i

t . Teiulu

s r

str.

Afo

rei

m

itr.

nb

oUm

ra

sa

str. Tim

is

str.Sl

elo

rte n

s

sr. Bra

du

ei

t

l

Circva

atiunii

um

a

an

uC

ale

Al. Io

Cza

P-ta Florentau

u

str. F

ior luiLibelu

lei

Bs

ucure ti

edairteS .rt eD m

tr.sVirtutii

Str. rag s niD

a at .fr

tii

sr

Ina

irs

. u

enu

trB

ta

I.

Bder

str. E. a

str.

A

o

l G

el scu

str.i

bruli

Zm

u

Sr.

Tita

t

n

rp

st . Taia

tr Tod

or

vM

.

s.

o

str. . L a iV uc c

TM

aa

l

ihly

ranc iB

us

st .r

str.

Pop

a S

ap

ca

GARA

T

A ST

IMISOARE

ad

aP-ta

Be

si

Al

ac

a

t

ulM

is

r.Sa

mi

cu

.str

Re

na

sterii

str.

st .r

r.st

str.

r.st

Lorena

T uelegraf lui

Lugo uluij

m onbv. Si i

Ba t urnu intr.iintr.oTop logului

Vior lelore

str.

Ovidiu

d lyKo a Z.str.aBo i

cv a

s . T bi cumtr i s

r.ste

li

Bhe

e

p-ta

i

P. Ma

or

rtn

Ca

a

str. M. K

ga

lnic

ea

nu

o

ts r. Palmierilor

str. Orastie

t .s rCrinulcal a Gh odei

e ir

t G

roi

sr.

af t

ei

st Moldvei

r.

o

r. m

ica

stZi

ne

str. F. Mistral

st R

ar.

. Ldea

str

Cceru

.ru

Gh.

intr.

Caru

lui

str.

Mic

sune

lelo

r

sr

ei

t .C

om

te

s. L

lelelor

tra

ta

p- a G-r lV. Economu

.st

r ur

Brm

aele

st. Strand

ul

rui

ah

lac

na

lul B

ee

eor

cal a Dobantilo

r str. M. I. Glinka

r..

st Adam Gh

l

u

aee

aPa

dre

a Ve

de

r

str. C

arol

av la

Di

str R

Kc

..

oh

sN

gu

sc.P

tr.

ele

u P

.

str.elV

ceanu

.str.

N Copernic

s.

rt

tr Oavia

ltr. A

binelor

s

. Sp

sr

tuarilo

t

r

etrid

str. Dem

a e

str. Zu

ichr

Fortrete

ai

rst . Geneva str.

str. udil lu

o

i

M

str.

uu

Cocos

li

ee.

al a C F.R.

Di

9

r

str.iviz a Cavale ie

s rIo

t

t.

nRo

aa

Sev

oer B

cu

ca

lea

Toro

nt

lulu

ia

str. o aa a

Pr cl mti

Li er tiib

tastr. 9 Maip-ta

p-ta

uFor lE.a

Carad

f. Gh.S st

r.

din

e

Mei

ci

tr

s. O

anda

l

lr

str. Ap

inistilo

str.u

dT

ra

str. Posada

t

n

s. L

ma

ri

B nul Ud

str. area str.a

ul

Sc

ui

str. gi n

Mar ne ilor

str.

. et

an

Reg

u

rst .a

uzsti

Fr tii Be

tr Gars . ii

sr. D

.nsta

tn

t C

o

ni

str.Rom

an

Ion

u

intr.

opo

u

Cl

tlu

iC

cur

ubeu

luia

l.C

ute

zato

ri or

l

str.Bojin a D.c

estr. In

dp

end

ente

i

str.

Petro

vici

ts r. Seve

rin

p t- aner

uTi etul i

str.

Carturari

p-taI sSf. o fi

cel Nou

str.

Bt

nia

aa

st.C

imp

ulu

i

r str

. Ene

rgie

i

trs .S

us

ub lea a

Cvin

u tsr.

str. Sf

el

e

tea

n c

Ma

r

lsplaiu Penes c nCur a ul

str. Timocului

splaiul Gr v tai i

Rindunel l re o

tr.s

Polizu

Gh

rea

e

str.

ts r.

iFo

sor

gu

Frilu

i

str.r tBa ba Lepa

Do

da

T

p-taT p

Va

e es od

N. orga

I

iaLint

c .

Sfet

aP

M li cov

str.

Va

du

str.l

ar

Clu

ga

eni

st .r

str.

Mo

tilor

.T Cip

ariu

st .ruLp

eni

sr.t

V. G

old

is

eRg. 1

3

pl iu Ni olae Titu escu

s a l c l

ta

sr. S

tu M

are

PodulP dulo

Podul

ul

Pod

Podul

Pod lu

Reg laEroilor

Ste a el M ref n c a

aTrian

tr Sg

n

Mi . au

a

ic

elo

Mhelang

dPo

ul

Deceal

b

od lP ucilorDa

i

iteazul

Mhai V

AUTOGARA

And one cu P.r s

Sabin

o

tl

Bgd

an C

au

N aoic C

eNem s C

u u

Paunesc Podean

tRa

mne

am

u P

Ir.

nt

str.

in rt .

tr.s

tsr.

lisla Pau

M i r s ua o e c

76

25 53

61

94

12

8

05

16

62

4

54

4724049

3

756360

85

8337

62

35

43

1

1918

23252

72

82

29

3023

6555

33

3

75

22 95

36

69

65

7076

73

74

5 17

72

64

68

66

43

31

24

1444 45

4846