baktay évkönyv 2011

baktay ervin gimnázium ésvízügyi szakközépiskola

évkönyv 2011

dunahar aszti

2011 baktay

4

© Szerzők, valamint Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola, 2011.

Felelős kiadó: Sziráki György igazgatóFelelős szerkesztő: Makay LászlónéKiadványszerkesztés: Pintér GáborCímlapterv: Szilvási Gabriella

Nyomdai kivitelezés: DORIL Bt. Taksony

évköny v

5

lobogott szemében az élet tüze, gesztusaiban, mosolyában ott bujkált az örök nő. Lelkesedés-sel, szeretettel figyelte a gimnázium életét, várta az új évkönyvek megjelenését, legendásan finom kávéját olyan kedves, „aditis” mosollyal kínálta a beszélgetések közben, hogy lehetetlen volt visz-szautasítani.

Méltósággal, emberi tartással, bölcsesség-gel viselte hosszú magányát, mely egészségé-nek fogyatkozásával egyre nyomasztóbban ne-hezedett rá. Utolsó dunaharaszti látogatásá-ra 2006-ban nagy örömmel készült, hiszen a Baktay-szobor avatására érkezhetett.

Kilencvenhetedik évében ment el közülünk.Hiányozni fog mindannyiunknak, hiányoz-

ni fognak a beszélgetések, a látogatások és bi-zony nagyon fog hiányozni az a meleg, „aditis” mosoly, amellyel a kávét kínálta nekünk.

Két szikár évszám közé szorítva egy hosszú, hétköznapjaiban sokszor magánytól terhes élet. Kilencvenhat betöltött év, melyből kilencvenöt viszonylagos egészségben telt.

Aditi kilenc évig lehetett Baktay Ervin felesé-ge és majd fél évszázadon keresztül volt emlékét, hagyatékát gondosan ápoló özvegye. Egy több évtizeddel ezelőtt született megállapodás értel-mében Baktay Ervin gazdag idegen- és magyar nyelvű indológiai szakirodalomból álló könyvtá-rát és indiai útjairól hozott tárgyait a Hopp Fe-renc Kelet-Ázsiai Múzeum számára megőrizte, de saját könyvei közül sokat ajándékozott isko-lánknak, így az iskolai könyvtárunkban egy-egy klasszikus kölcsönzésekor láthatjuk a bejegy-zést: Aditi ajándéka… Férjének emlékét ápolva hosszú éveken keresztül volt velünk a Baktay-emlékmiséken és az azt követő koszorúzásokon a szülői háznál. Nagy örömére szolgált, hogy 2004-ben a város névadónkat díszpolgárává vá-lasztotta s Ő személyesen vehette át a díszokleve-let. Ekkor már kilencven esztendős volt.

Ennek a hosszú életnek utolsó évtizedei-be pillanthattunk be csupán, hiszen Baktayné – vagy ahogy Baktay nevezte: Aditi – sokszor volt vendégünk a Baktay-napok alkalmából, majd amikor egészsége már nem engedte, mi lehet-tünk vendégei egy-egy beszélgetésre Eszék ut-cai lakásán. Emlékezetesek maradnak ezek a ta-lálkozások, hiszen kilencvenéves kora után is ott

Baktay Ervinné, Aditi emlékére 1914-2011

gyászo

lunk

Tolnai ZolTán

2011 baktay

6

gyá

szo

lun

k

Baktay ladak öltözetben, 1930 körül Baktay Aditivel Agrában, 1956

évköny v

7

Az iskolát sok tényező alkotja. Mindenek-előtt tanulók és tanárok. De az iskola közösségé-hez tartoznak azok a szülők, akik ide iratják be gyermekeiket, azok a vendégek, akik részt vesz-nek egy-egy rendezvényen. Az iskola egy érték-rend, egy intézmény, amit a város fenntart, de ami össze is tartja a várost rendezvényein, okta-tó-nevelő munkáján keresztül. És nem melléke-sen az iskola egy épület is.

Az emberek életét korszakokban szokás mérni. Kisgyermekkor, iskolás kor, szakma ta-nulása, munkába állás, családalapítás. Minden-nek megvan a maga ideje. Az egyiptomiak ural-kodói dinasztiák szerint határozták meg az időt, a kínaiak egy-egy állat jegyéhez kötik ma is. De

miben mérjük egy iskola korát? Persze lehet években. Másrészt beszélhetünk az alapítás, bő-vítés szakaszairól. Egy- egy felnövekvő nemze-dékről, amikor ez vagy az a később híressé vált ember járt oda. A tanárok gyakran osztályaik sorát idézik fel ilyenkor.

Bizony, ha éveit tekintjük, a mi iskolánk is jócskán középkorú már. Az alapításnak öt év-tizede lesz 2012-ben. A fél évszázados jubileum előtt azonban engedtessék meg, hogy az épület története kapjon néhány szót. A mai Baktay téri főépület 1969 óta ad otthont a tanulásnak-taní-tásnak. Eltelt 40 tanév, negyven évfolyam járta már ki az építés befejezése óta itt az iskolát, kar-colta első szerelme nevét a padokba, vagy a régi

AMIKOR HARASZTIN ISKOLA SZÜLETETT

Iskolánk fennállásának nyolcadik évében

köszö

ntÕ

2011 baktay

8

ablakok bádog esővetőjébe. Ők emlékeikben őr-zik az épületet, hozzá kapcsolva minden szög-lethez valami rémest, vagy éppen kedveset. En-nek a negyven eltelt tanévnek kapcsán beszél-gettem el Weinber Mátyással, városunk becsült és tisztelt polgárával, aki egykor az építkezést vezette.

Matyi bácsi idén 83 éves. Jó kedélyű idős úr, aki nagy élvezettel beszél a szakmájáról. Az 1969-es átadás óta most először lépte át az isko-la küszöbét. Nosztalgiával járt a folyosókon, si-mította meg a falakat, amiket brigádjával még ő épített. 19 évesen került a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalathoz. Ez volt élete első és utol-só munkahelye, 44 évet és 7 hónapot dolgozott itt. A 3500 főt foglalkoztató nagyvállalat képes volt bármilyen építkezést megtervezni és lebo-nyolítani. Weinber Matyi bácsi egy úgynevezett

komplex brigádot vezetett. Ez mintegy 60 fős ál-landó csapatot jelentett, akik között mindenféle szakipari tevékenység képviselője megtalálható volt. A kőművesek, ácsok ugyanúgy, mint a vil-lanyszerelők vagy az épületasztalosok.

– Matyi bácsi! Milyen nagyobb építkezése-ken dolgozott?

– Dolgoztunk a szigetszentmiklósi lakótele-pen, a tököli rabintézet csőgyárának építésénél, a Délpesti és a Kerepestarcsai kórház építkezé-sén.

– Hogyan került a gimnázium építkezésére?– A művezető eredetileg Váradi Mihály volt.

Ő azonban meghalt, és így kaptam meg a mun-kát. Egyik nap szóltak, hogy ne Tökölre menjek – a szovjet katonák lakásait építettük ott akkor –, hanem jöjjek ide, hiszen itt jól ismerek min-denkit, ha valami gond adódna a községi ta-

A Weinber-brigád mindig a minőséget képviseltekösz

ön

tÕ

évköny v

9

náccsal, könnyen megoldjuk majd. De nem volt semmilyen gond.

– Mennyi ideig tartott az építkezés? Ki készí-tette a terveket?

– Másfél évig. A terveket a vállalat tervező irodája készítette. (Ebben az időben elterjedtek voltak a típustervek. Ilyen a mi gimnáziumunk is. Úgynevezett 8-12 tanulócsoportos típusgim-názium, amelyet 1961-es rajzok alapján készítet-tek el. Egyéni fantázia ugyan nem bontakozha-tott ki a tervezésben, de az engedélyeztetési eljá-rást, és ezzel az egész beruházást nagyban meg-gyorsította.)

– Mi a legkedvesebb emléke, mire emlékszik vissza szívesen ebből az időből?

– Anyag és szakértelem mindig volt elég. A hét elején le kellett adni a központba az anyag-igényt, és gyorsan ment az építkezés. Ha az or-vosi rendelőbe megyek, ma is mindig megál-lok, és elnézem a gimnáziumot. Szerettem ezt a szakmát, ezt a munkát. Ezért az építkezésért megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokoza-tát, Losonczy Pálnak, az Elnöki Tanács elnöké-nek (így nevezték akkor az államfőt) az aláírá-sával.

– És ha valamilyen különös történetet kelle-ne felidéznie?

– A beépített szekrények ajtajára emlék-szem. Nagyobbak voltak az ajtók, mint a nyí-lás magassága. Át kellett terveztetni az áthida-lókat, hogy beférjenek az ajtók. Aztán az udvar eredetileg dimbes-dombos terület volt. Ezt víz-szintesre gyalulták. Az építkezés végén, ami-kor eltakarították a földet, kiderült, hogy a be-járatot nem lehet megközelíteni, mert a három vörösmárvány lépcső túl magasan van. Egész éjjel dolgoztunk, mert másnap volt az átadás.

Készítettünk még négy lépcsőfokot, hogy az ut-cáról fel lehessen menni a bejárathoz. Ezért van ma is a három márvány lépcső alatt még négy egyszerű betonlépcső.

Matyi bácsi visszaemlékezése után még né-hány adatot osztok meg a kedves olvasóval. Az építkezés – akkori árakon – 8,5 millió forint volt. A berendezés újabb egy millióba került. Akkor 1,2 millió volt egy teljes év költségvetése (ma ez több, mint 230 millió forint.) A tanítás 1969. szeptember 15-én kezdődött el, a gimnázium így lépett ki az I. számú Általános Iskola (a mai Hunyadi) falai közül. Jónás Zoltán személyében új igazgatója is lett. Akkor, az 1969/1970-es tan-évben 218 nappali tagozatos diák járt ide (ma 483 diákunk van). Az épületet kétszer bővítet-ték, egyszer az 1996/1997-ben, amikor a tanári tetejére újabb három tanterem került, másod-szor 2009-ben, amikor elkészült a földszint 31-es és 32-es terem. Átrendezés több is volt a 40 tan-év alatt. A könyvtár a kazánház széntároló he-lyére került, amikor a széntüzelés helyett gázfű-tésre állt át az iskola, és kevés mai diákunk em-lékszik már arra, hogy a földszint 1-es terem he-lyén 2006-ig egy gondnoki lakás volt.

A beszélgetés végén jó egészséget kívántunk egymásnak, és tiszteletre méltó vendégünk ki-lépett az iskolából. De tudjuk, hogy valahány-szor erre jár, megáll egy kicsit, és elnézegeti ezt az épületet, ami reményeink szerint sokáig őrzi még keze nyomát. És bár elköszöntünk, várjuk őt vissza a Baktay-napra, és a 2012-es jubileumi év rendezvényeire.

Jó egészséget, vidám éveket, Matyi bácsi! Szép éveket, nyüzsgő diákokat, Baktay!

SZiráki GyörGy igazgató

köszö

ntÕ

2011 baktay

10

IRODALMISZínes

IzgalmasNapok

PercekAlkalmai

DunaharasztibanHosszú évek óta hagyománya van isko-

lánkban a színjátszásnak. Mit jelent az iskola életében az irodalmi színpad? A tagok számá-ra izgalmas készülődést, próbákat, díszlet- és jelmeztervezést. A szereplőket megérinti az alkotómunka öröme. A társulat napról-napra fejlődik az előadásmód, a szép kiejtés, a színé-

szi játék tekintetében. És a nézők? Reméljük, ők is gazdagodnak egy-egy emlékezetes elő-adás által.

Az iskola 1971-es évkönyvében már fotó ta-núskodik az irodalmi színpad munkájáról. 1975-ben az országos diáknapon Egerben szín-házi gálán szerepelt a diákszínpad, Csokonai

mÛ

hel

ymun

ka

évköny v

11

Vitéz Mihály néhány versét játszották el Artner Ottóné rendezésében, 1983-ban pedig ezüst ok-levelet kaptak a váci diáknapon.

Az 1987/88-as tanévben a Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskola iro-dalmi színpadát Oláh Jánosné vezette, 1989 őszén ehhez a feladathoz csatlakozott Tolnai Zoltán. Több emlékezetes előadást is tartott a csoport, bemutatták például Vörösmarty Mi-hály: A fátyol titkai, Szigeti József: A becsület-szó, Illyés Gyula: Tűvé-tevők, Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasszony című színdarabokat. De nem csupán ismert szerzők műveit játszot-ták, hanem a diákok maguk állították össze Ágai Ágnes: NEMzedék című kötetének segít-ségével azt az előadást, mely róluk és nekik szólt. A színpad tagjai a Baktay-nap rendez-vényein, illetve egyéb ünnepi műsorokban is szerepeltek, részt vettek diákszínjátszó talál-kozókon.

1994-től 1995-ig Bakonyi Borbála foglal-kozott a tehetséges, a színjátszáshoz kedvet érző diákokkal. Emlékezetes előadás marad a Baktay-napon bemutatott indiai mese, melyet Baktay Ervin fordítása nyomán állítottak szín-padra.

1995 őszén újjáalakult az irodalmi színpad Tolnai Zoltán vezetésével. A következő években bemutatták Rejtő Jenő bohózatát, a Biztosítékot, Karinthy Frigyes Lélektani dráma című paródi-áját. Előkerült újra A lónak vélt menyasszony, és 1997-ben alkalmi színtársulatként a tantestület egy része előadta Rejtő Jenő Mohácsi vész című bohózatát.

1998-ban a Hommer Zsuzsanna által veze-tett énekkar és az irodalmi színpad létrehozta a Kemence Alkotócsoportot, ami egy Börzsöny-ben lévő telepulésen, Kemencén megrendezett alkotótáborról kapta nevét. Közös produkció-juk Illyés Gyula Tűvé-tevőkjének bemutatója volt táncos, dalos betétekkel kiegészítve. Ezzel a be-mutatóval az 1999-ben gimnáziumi szervezés-ben megrendezett körzeti színjátszó találkozó-ra készült a csoport.

A 2000-es évek első felében Kórik Borbála és Tomcsik Viktória vették át a színpad vezeté-sét. Közös munkájuk során Andersen: A császár új ruhája, Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasz-szony, Schwajda György: Lúdas Matyi című da-rabjai kerültek bemutatásra.

2004-től a színpad vezetője Kórik Borbála. A rendszeres, Baktay-napon történő előadá-

mÛ

helym

unk

a

2011 baktay

12

sok közül csak néhány a teljesség igénye nélkül: Molière: A szerelem mint orvosság, Illyés Gyu-la: Tűvé-tevők, Lázár Ervin : Szegény Dzsoni és Árnika, Molière: Gömböc úr, Horváth Csaba: Mese a lusta fiúról.

Idei tervükben Kiplingtől a Dzsungel könyve szerepel.

Ebből a rövid krónikából is kiderül, hogy a diákszínpad évtizedek óta színesíti a középis-kola életét, szórakozást nyújtva az egész gimná-zium közösségének, és komoly munkát adva a színpad mindenkori vezetőjének.

oláh JánoSné, Tolnai ZolTán

mÛ

hel

ymun

ka

évköny v

13

mÛ

helym

unk

a

A 2010/2011-es tanévben is megrendezésre került 2010. november 25-én biológia tantárgy-ból a háromfordulós Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (a későbbiekben OKTV). Mint a név is mutatja, a verseny országos szintű volt, bármely középiskola tanulója megírhatta. Habár az elmúlt években az OKTV tétje csök-kent, még így is rengetegen próbálnak szeren-csét, hiszen ez egy kiváló alkalom tudásuk tesz-teléséhez. Az elért eredmény alapján minden-ki mérlegelni tudja, hogy hol tart, és felfedi az esetleges hiányosságokat.

A verseny színvonala igen magas volt, a középszintű érettségi anyagát jóval, az emelt szintűét pedig valamivel meghaladta. Isko-lánkból három tanulónknak is sikerült a má-sodik fordulóba tovább jutni, Grajczár Fanni, Nagyszegi Dóra és Hegyi Ferenc is jeleskedtek. Ez azért is nagy szó, mert a versenyen induló tanulók maximum 10%-a hívható be a követ-kező megmérettetésre. Fontos megjegyeznünk, hogy még a legjobb, de nem biológia tagoza-tos iskolákból sem szokott több tanuló ilyen si-kert elérni, nagy örömnek számít, ha már egy is megüti a mércét.

Természetesen tanulás nélkül nehéz lett vol-na jó eredményt elérni, azonban Polgárdiné Borics Edit tanárnő lelkiismeretes és alapos fel-készítése nélkül esélyünk sem lett volna, s ez a szép eredmény az ő sokéves kitartó munkáját is méltatja.

A versenyre némi lámpalázzal, de annál több csokoládéval és vízzel érkeztünk. 14.00-kor mindenki írásra készen állt, s nem volt más hát-ra, mint belevetni magunkat a röpke 150 válasz-tásos feladatot tartalmazó papírhalmazba. Az OKTV során öt nagy témakörből mindenkinek a számára legszimpatikusabb hármat kellett ki-választania, s a hozzájuk tartozó 50-50 kérdés-re feleletet adni. Erre 4 óra állt rendelkezésünk-re, azonban legtöbbünknek nem volt szüksé-ge az összes időre. A feladatlapra hol könnyed mosollyal, hol szörnyülködve, hol értetlenked-ve néztünk, s külön nehézséget jelentett, hogy a megoldólapot kitöltve egyetlen hibát sem vét-

Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2010/11

hettünk a 150 karikázás közben, ugyanis a javí-tás értékelhetetlenné teszi az adott feladatot. Ezt befejezve nem volt más hátra, mint megköny-nyebbülve kisétálni a teremből, és kilépni a téli-es, friss levegőre.

Habár a verseny fontos számunkra, mégis lelombozó a tény, hogy az utóbbi években válto-zott az OKTV eredményeinek jelentősége. Míg régebben az 1-10. helyezést elérők számára auto-matikus felvételt jelentett az áhított felsőoktatá-si intézménybe, nekünk már csak plusz pontok járnak. Számomra még egy kitüntető helyezés az első tízben sem jelent előnyt a felvételit ille-tően, mivel már más forrásokból megszereztem, illetve meg fogom szerezni az elérhető maximá-lis extra pontokat (nyelvvizsgák, emelt szintű érettségi). Azonban ez nem csorbítja örömün-ket, hiszen a dicsőség a fontos, nem a jutalom, s a készülés sem hiábavaló: hasznunkra fog válni az érettségi során.

Összefoglalva: az OKTV verseny nagy ki-hívás volt és lesz számunkra, melyben próbára tehetjük tudásunkat, koncentráló-képességün-ket, kitartásunkat és legfőképpen a kiszemelt hivatásunkra való alkalmasságunkat.

heGyi Ferenc, 12.a

2011 baktay

14

„Eredményekkel csak akkor dicsekedhe-tünk, ha a magyar közönség minden rétegében tudatossá lesz a magyar nyelv és beszéd nemze-ti értéke.” Kodály Zoltán nevezetes Riadója 1937. december 9-én hangzott el. Ekkor indult útjára az a mozgalom, amely a jó és a szép magyar kiej-tés elterjesztéséért küzdött és küzd a mai napig.

Péchy Blanka színművésznő 1960. április 8-án alapítványt hozott létre, amely Kazinczy-díjjal jutalmazta a példamutatóan, szépen ma-gyarul beszélőket. 1965 óta a középiskolai ta-nulók is bekapcsolódhattak ebbe a mozgalom-ba és szép kiejtési versenyeken mérettethették meg magukat.

Iskolánk diákjai is szívesen foglalkoznak a nyelvműveléssel és helyi, körzeti versenyeken in-dulnak. Idén a Szép magyar beszéd Pest megyei döntőjében két fő képviselte a Baktayt: Kovács Ágota (12.b) és Tábori Bernadett (13.b) tanuló.

Örömmel tudatjuk, hogy az erős mezőnyben Kovács Ágota a 6. helyet szerezte meg. Tábori Ber nadett 12. lett. Mindkettőjüknek gratulálunk!

Makay láSZlóné

Matematika és szép magyar Beszéd

1992 óta szervez versenyeket a Matematiká-ban Tehetséges Gyermekekért Alapítvány a szá-mok világát értő és szerető diákoknak. A szer-vezők célja a matematika népszerűsítése. Az or-szág legnépszerűbb versenye a Zrínyi Ilona Ma-tematikaverseny, melyen tavaly több mint 65000 tanuló vett részt a 3-8. osztályosok közül. A Gordiusz Matematikai Tesztverseny a 9–12. osz-tályos diákoknak szóló feladatokat tartalmazza.

Iskolánk kezdettől részt vesz e megmérette-tésben, nálunk is szép számmal jelentkeznek a tanulók. Idén számunkra valódi ünneppé vált ez a verseny: Horváth Áron Balázs (8.a) első helye-zést ért el a Dél-Pest megyei fordulóban és a kis-térségi matematikaversenyen is. Gratulálunk!

keleMenné Molnár cSillamÛ

hel

ymun

ka

évköny v

15

mÛ

helym

unk

a

Az informatika iskolánkban

Az informatika életünk része. A NET, az in-formatikai-kommunikációs eszközök megany-nyi csodája észrevétlenül vagy olykor látványo-sabban, de számtalan módon velünk van. Isko-lánk se kivétel. Tanárok, diákok, iskolai dolgozók munkájának elválaszthatatlan része, a kommuni-káció alapvető eszköze. A teljesség igénye nélkül:

•  Az internet, mint ismeretek forrása, már a tanóráknak is mindennapos része.•  Házi dolgozat, prezentáció egy órára? Tételkidolgozás vizsgára, kisérettségire, emelt szintű érettségire, pályázatok tu-catjaira? Hetente több száz ilyet készíte-nek tanulóink. •  Nyilvántartások, érettségi, menza? Ezernyi munkaóra a számítógépen, a NET-en, az iskola vezetésének, titkárnak, szaktanárnak, jegyzőnek. Tízezernyi ki-nyomtatott oldal (olykor feleslegesen, de kötelezően).•  Percre pontos-fontos kommunikáció az iskolai élet minden résztvevőjének? Ál-landó on-line kapcsolatok, e-mail, MSN, Facebook, stb.•  Iskolánkról mindenkinek? www.baktay.sulinet.hu

Hogy mi kell mindehhez? Hogy mi áll ren-delkezésre mindehhez az iskolában?

Közel 90 számítógép 4 számítógép terem-ben, irodákban, könyvtárban, tantermekben, plusz a tanárok saját gépei. Internet kapcsola-tok, routerek, switchek, teljes wifi lefedettség az egész iskolában, hálózatba kötött nyomta-tók, szkennerek, kamerák, projektorok, interak-tív eszközök fix és mobil változatban. Jogtiszta szoftverek, tonerek, patronok, kábelek minden változatban, stabil elektromos hálózat. Átlag-életkor öt év felett, ezért tartalék eszközök, al-katrészek, műszerek, szerszámok, mindenna-pos szerelés-karbantartás.

Számítógépeink kihasználtsága magas, a ta-nulói géptermek sokszor informatika órán kí-vül is foglaltak. A fakultációs tananyagoknak az önálló tanulás-kutatás is része, így nem ritka az informatika teremben tartott matematika, fi-

zika, vagy akár történelem óra sem. A diáknap, délutáni diákprogramok sincsenek gép nélkül. (Honfoglaló verseny, karaoke, táncszőnyeg, in-teraktív műsorok, stb.)

Délutánonként a Sulinet előírásának megfe-lelően biztosított az internethasználat diákjaink számára, ami sokszor tanórához, házi feladat-hoz vagy versenyre, pályázatra való felkészü-léshez kötődő munka.

Gépeink többsége Windows 7, MsOffice 2007 alapszoftverekkel rendelkezik, de sok gép csak XP-re alkalmas. Az informatika diákjaink közti népszerűségét az is jelzi, hogy évek óta ez a leg-nagyobb számban választott érettségi tantárgy.

A most üzemelő rendszer több éves tuda-tos fejlesztés és karbantartás eredménye. Fel-adatainkat a jelenlegi gépparkkal is el tudjuk végezni, de terveink a jövőre nézve azért van-nak. Az XP-s gépeket le szeretnénk cserélni, a hálózati eszközök további fejlesztésre szorul-nak, több mobil eszközt és projektort is ki tud-nánk használni. A diákok is szeretnének free WIFI iskolai szolgáltatást.

helMécZy károly

2011 baktay

16

A matematika központi írásbeli felvételin 45 perc állt a tanulók rendelkezésére, hogy megold-ják a 10 kérdésből álló feladatsort, amire legfeljebb 50 pontot kaphattak. A feladatsort gyakorló pe-dagógusok állítják össze. Az írásbeli felvételi cél-ja, hogy felmérje a középiskolai tanulmányokhoz szükséges készségeket, képességeket. A feladatla-pok összeállításának szempontjai, a feladatok jel-lege a korábbi évekhez képest nem változtak, így ezek a feladatsorok segíthették a felkészülést.

Az idei feladatsor kérdéseit úgy állították össze, hogy a rendelkezésre álló 45 perc elegen-dő idő volt a megoldásra. A feladatmegoldás alapja a matematika órákon tanult alapfogal-mak ismerete, az alapműveletek biztos haszná-lata. Voltak példák, melyeken belül a diákok-nak többféle kompetenciát kellett használniuk. Elvárás a megoldások rendezett, olvasható, kö-vethető írásos rögzítése.

Ha valaki sikeresen akarta megírni dolgo-zatát, akkor a jó feladatmegoldó készség, a logi-kus gondolkodás, a kreativitás, a figyelem össz-pontosítása és tartóssága mellett fontos volt a megfelelő szintű írásbeli kommunikáció is.

A jelentkező 292 tanuló többsége rendelkezik az alap kompetenciákkal. A feladatok sokszínű-sége lehetőséget adott a közöttük lévő különbsé-gek mérésére. A legtöbb pontot elérő tanuló 46 pontos dolgozatot írt. Az átlag pontszám idén 22,4 pont volt. 20 diák ért el legalább 40 pontot, 46 tanuló eredménye volt 30 és 40 pont között, 101 dolgozat 20 és 30 pont között, 106 dolgozat 10 és 20 pont között volt és 19 tanulónak kevesebb mint 10 pontot sikerült elérnie.

A következő években felvételizőknek a leg-jobb tanács, hogy matematika órákon való aktív részvétel és állandó házi feladatmegoldás mellett oldjanak meg minél többet a korábbi évek feladat-sorában szereplő vagy ahhoz hasonló jellegű fel-adatok közül. A leginkább fejlesztendő terület a feladatmegoldások menetének pontos rögzítése. Idén ezek hiánya okozta a legtöbb pontvesztést.

Bízom abban, hogy a megírt dolgozatok és a hozott pontszámok alapján 60 olyan tanulót si-kerül felvenni a Baktay Ervin Gimnázium tanu-lói közé, akiknek a matematika nem okoz kü-lönösebb problémát az érettségi megszerzéséig, és közülük minél többüknek ez lesz a kedvenc tantárgya.

Matematika és magyar írásbeli felvételi

lévai Mónika, kovácS iSTván

A magyar nyelvi írásbeli felvételi feladatai az idén a megszokottnál némileg nehezebbek vol-tak. A tanulók közül többen nem tudtak teljes dolgozatot írni, mivel a 45 perc alatt vagy a fo-galmazásra nem jutott idejük, vagy a szövegérté-si és a nyelvtani feladatok egy részét hagyták ki. A feladatok igazodtak a kompetencia alapú fel-mérés követelményeihez, viszonylag kevés isme-retanyag is elegendő volt a megoldásukhoz.

Az utasítások megfogalmazása néhol fél-revezető volt: ahol például a bekarikázás és az aláhúzás is szerepelt, a megoldásban elég sok volt az összevisszaság. A felvételizők egy része valószínűleg nem olvasta el elég figyelmesen az utasításokat. A fogalmazás címét (A kor, amely-ben szívesen élnék) sokan nem a történelmi korra, hanem saját életkorukra értették.

Az 50 pontos feladatsor megoldásában vég-letes eredmények is születtek. A legjobb teljesít-ményt nyújtó tanuló 48 pontot ért el, volt azon-ban 1 pontos teljesítmény is. A 292 felvételiző át-laga magyar nyelv és irodalomból 29 pont lett.

A javító tanár helyzetét különösen a szöveg-értési és fogalmazási feladat értékelése nehezítet-te meg. A szövegértési feladat megoldásánál a ki-hagyott mondatok elhelyezése túl sok változa-tot engedélyezett. Ha a tanuló csúnyán vagy hal-vány tollal írt, alig lehetett eldönteni, hogy meg-oldotta-e a feladatot vagy nem. Igazságtalan-nak éreztem, hogy egy jó megoldás betűjelének a bekarikázása 3 pontot ért, míg egy jól kifejtett, de apró tévesztést vagy hiányosságot tartalma-zó válaszra nem adhattam pontot. A fogalmazás stílusának értékelésében az egyik követelmény (Nyelvhelyességi szempontból kifogástalan) annyi-ra túlzó, hogy ha szó szerint vennénk, akkor jó-formán egyetlen dolgozatra sem adhatnánk pon-tot. Ugyanakkor a legdurvább helyesírási hibák-tól hemzsegő dolgozat pontszáma alig különbö-zik a teljesen hibátlan, vagy egyetlen nagyobb hi-bát tartalmazó dolgozat értékétől.

A 292 felvételiző közül ketten írták meg a pótló feladatsort. Ez talán valamivel könnyebb és a tanulók életkorához jobban igazodó össze-állítás volt, különösen érvényes ez a szövegérté-si és a fogalmazási feladatokra.

mÛ

hel

ymun

ka

évköny v

17

mÛ

helym

unk

a

2010. szeptember 16-án és 18-án megkezdő-dött az új tanév közösségformáló programjai-nak sorozata. Először az Ózonréteg védelmének világnapján a tanulóinknak e témával kapcso-latos művei kerültek kiállításra egy kicsit meg-lepő helyszínen: az iskola kerítésén, hogy váro-sunk lakóinak figyelmét ezáltal is ráirányítsuk az élhető környezet megóvására.

Szeptember 18-án pedig ünnepélyes közös-ségi tér- és földkemence avatást tartottunk, amit családi nappal kötöttünk egybe. Ezek voltak idei első nagy, nyilvános rendezvényeink.

Gimnáziumunk bevallott célja, hogy tanu-lóink mellett megszólítsuk Dunaharaszti la-kosait, hogy erősítsük a közösség érzését isko-lán és városon belül egyaránt. Világra nyitottsá-gunkat jól jellemzi, hogy törekszünk a múlt és a korszerű jelen összekapcsolásán, a globális ki-hívásokon keresztül kialakítani tanítványaink-ban a biztos értékrendet és az összetartozás, a valahová tartozás tudatát. Kifelé fordultunk a ke-rítés-tárlattal is, és nagy örömmel vettük tudo-

másul, hogy sokan voltak kíváncsiak szombati földkemencés programunkra is.

Mi is történt 2010. szeptember 18-án, szom-baton? A 2010/2011-es tanévben ismét új szín-folttal gazdagodott iskolánk élete. Szabad téren egy földkemence épült az iskola udvarán. Sokan kérdezték tőlünk, hogy mire jó ez, mihez kez-dünk majd vele, és hogyan valósítjuk meg ter-veinket – az építést.

A földkemence az épített tűzhelyek egyik legősibb típusa. Ilyenformán benne a hagyo-mány éled fel: az építés és az ételkészítés ha-gyománya. Hagyományaink nélkül nem tudjuk, hová kötnek gyökereink, sebezhetőbbek és esen-dőbbek vagyunk a világban. Az építés pedig a je-lennek és a jövőnek szól, hiszen reméljük, sokáig használjuk majd örömmel a kemencét és az előt-te álló pavilont. Mindez 2010 tavaszán kezdődött. Összefogott tanár, diák és technikai alkalmazott. Segített minket az Önkormányzat és számos ma-gánszemély. Támogatóink adományoztak anya-got, vettek részt tanítványainkkal együtt szemé-

FÖLDKEMENCE-AVATÁS ÉS CSALÁDI NAP: HAGYOMÁNY ÉS JELENKOR

2011 baktay

18

lyesen a fizikai munkában. A kemence és a pa-vilon építése észrevétlenül összekapcsolódott a közösség építésével – épülésével. Még olyanok is részt vettek benne, akiknek semmilyen sze-mélyes kapcsolata nincs a gimnáziummal (nem szülő, és nem is kolléga), egyszerűen csak szere-tik iskolánkat, a város gimnáziumát.

A kiemelkedő munkáért külön köszönetet mondok kollégáimnak: mindenek előtt az ötlet-gazdának, Kormanik Ottóné Klárikának, gyer-mek- és ifjúságvédelmi felelősünknek, aki az egész beruházás gondolatát felvetette, majd tá-jékozódott a lehetőségekről és a megvalósítást szervezte lelkesen, lelkesítve másokat is. A ta-nítványaink munkáiból létrehozott kerítéstárlat Szilvási Gabriella rajztanár és festőművész mun-káját dicséri. Az ünnepi programokon aztán már az egész tantestület együtt vett részt. Helméczy Károly, Jankovics József, Kecskeméti Zoltán, Kor-manik Krisztián, Kreisz Antal, Kulcsár Ferenc, Ottawa Tamás, Piacsik Tamás, Szabó Lajos és Ullmann Csaba uraknak valamint családjaiknak az iskola nevelőtestülete önzetlen segítségük-ért „A Baktay Ervin Gimnázium és Vízügyi Szakkö-zépiskola kiemelt támogatója” címet adományozta. Az építkezéshez és a közösségi rendezvényhez anyagi támogatást nyújtott Dunaharaszti Város Önkormányzatának Sport és Ifjúsági, vala mint Oktatási Bizottsága. Legaktívabb tanulóink kö-zül Meleghegyi Balázs, Sebessy Barnabás, Se-bestyén Bence, Vandra Dániel, Kaltenecker Pé-ter, Szabó Zsolt, Ottawa Tamás és Kreisz Oli-

vér tantestületi dicséretben részesült. Ciml Ta-más, Lázár Róbert, Simon Bátor, Rónai Dávid és Mohamed Abdulgalil Muad igazgatói dicsé-retet kapott. Osztályközösségként a 10.c tanuló voltak a legaktívabbak, akik osztályfőnöküktől, Helméczy Károly tanár úrtól kaptak dicséretet.

A földkemence avatásának napján változa-tos programok töltötték ki a délelőttöt. Csontko-vács és az EMESE Park őskultúra bemutatója, a dunaharaszti alkotók és különböző küzdőspor-tok bemutatói, tojásfestő és Baranta-bemutató tette színessé napunkat. Volt színpadi előadás és kóstolhattunk mézet, kecskesajtot is. Jó volt látni, hogy együtt volt múlt és jelen, fiatal és idő-sebb, tanítvány, tanár és szülő.

Hiszem, hogy közösségi életünk nem csak egy új közösségi térrel lett gazdagabb. Nemcsak kenyeret vagy pogácsát tud sütni majd egy-egy osztály, nemcsak a diákönkormányzat tud össze-ülni a parázsló tűz fényénél egy kellemes beszél-getésre vagy hangulatos játékra. A fontos az, hogy ismét együtt teremtettünk értéket, ami különle-ges, de nem pénzért vásárolt tárgy, hanem valami olyan, ami összeköt minket és igazán a sajátunk.

A pavilon áll, a kemencét szakkör használ-ja, és mi már a következő ősz közönségcsaloga-tó közösségi programjait tervezzük. Remélem, egyre többen lesznek ránk kíváncsiak és jönnek el hozzánk. Mindenkit szeretettel várunk!

SZiráki GyörGy

mÛ

hel

ymun

ka

évköny v

19

mÛ

helym

unk

a

Környezetvédelmi Nap a Baktay Ervin Gimnáziumban

Iskolánkban hagyományai vannak a kör-nyezetvédelem oktatásának, hiszen vízügyi képzésünk részeként tantárgyként szerepelt, il-letve érettségi vizsgát is tettek belőle tanulóink.

A tavalyi évtől minden bejövő évfolyamban oktatjuk a környezetvédelmet, és éves progra-munkban szerepelnek olyan napok, melyeken tanulóink közelebbről is találkozhatnak ezzel – a napjainkban egyre fontosabbá váló – tudomány-nyal. Ilyen volt október 15-e: Környezetvédelmi nap. Színes és sokrétű programmal vártuk diák-jainkat és a dunaharaszti iskolásokat, lakosokat.

Rövid megnyitó után a Nem adom fel! zene-kar koncertjével indítottuk a napot. Termeink-ben különböző előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők. Lendvai Mária, a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársa a madárvédelem fontosságáról beszélt. Elhozta nekünk saját tör-téneteit egy–egy madár, állat megmentéséről. Szabó Ádám az Aggteleki Nemzeti Parkból a farkasok életéről, viselkedéséről tartott érdekes előadást. Dezső Ákos preparátor a múzeum és a természet kapcsolatáról beszélt diákjainknak. Siposs Viktória, a WWF munkatársa a Szabad-ság-sziget megmentését ismertette. Dulai And-reától a Coca-Cola vállalat hulladék-hasznosítá-sáról és az ÖKO-Pannon szelektív hulladék fel-dolgozásáról hallhattunk előadást.

A második emeleten végzős vízügyis tanuló-ink környezetvédelmi akadályversenyt szervez-tek. Iskolánk tanulói mellett az általános iskolák-ból érkező csapatok mérhették össze tudásukat. A tizenhét induló csapat szoros küzdelmet ví-

vott, a győztesek a Coca-Cola Hellenic Kft. díja-it vihették haza. Dobogósaink: 12.a, 12.c, 8.a, 9.b.

Előzőleg pályázatot hirdettünk, melyben ta-nulóinknak egy általuk kiválasztott nemzeti parkot kellett bemutatniuk. A zsűrinek itt is ne-héz dolga volt a rangsor felállításában. A legjobb munkákat Bakó Emese (8.a), Sándor Lajos (12.a) és Bürger Zoltán, Kovács Levente, Lókucza Ta-más (13.b) készítették.

Nagy sikert aratott a kisállatkiállítás. Diák-jaink ezen a délutánon behozhatták kedvence-iket az iskolába. A sok-sok kutyus mellett lát-hattunk kosorrú nyulat, pávát, foltos agámát is.

Kreatív tanulóink hulladékból saját készíté-sű használati tárgyakat, ruhákat mutattak be. A jól sikerült divatbemutatót később meg kellett ismételnünk.

Az iskolai „Környezetvédelmi Napon” a hulladékok hasznosítására hívtuk fel a figyel-met. Tasteful Waste = ízléses hulladék kategóri-ában vártunk munkákat a diákoktól.

Kihasználtuk a szeptemberben felavatott földkemencénket. Az érdeklődők részt vehettek a kenyérsütés folyamatában a dagasztástól egé-szen az elfogyasztásig.

Bízunk abban, hogy programjaink között mindenki talált kedvére valót. Szeretnénk, ha ez a rendhagyó „környezetvédelmi óra” éven-ként megismétlődhetne. Mindenkit várunk jövő ősszel a második környezetvédelmi napunkon!

lévai Mónika

Hulladék kupakokból készített táblakép

2011 baktay

20

Idén iskolánk másodszor rendezte meg a Sportéjszakát, ám ezúttal az Oázis Well ness-központ adott otthont e neves eseménynek. Ezért most a résztvevők nemcsak focizhattak, röplabdázhattak, hanem úszhattak, pancsolhat-tak, és még a konditeremben is kipróbálhatták magukat.

Délután öt órakor kezdődött a megnyitó a mezek bemutatásával és a csapatindulók elmon-dásával. Majd egy judo bemutatót láthattunk és a bátrabbak még be is szállhattak egy-egy kör-re. A DMTK Karate Szakosztálya is tartott be-mutatót és egy rövid edzést Makay Miklós ve-zetésével.

Sportéjszaka

Este 9-kor megérkezett a busz értünk, ekkor már mindenki nagyon izgatott volt. Mikor oda-értünk, egy búvárbemutató várt ránk és utána végre elkezdődött a játék. Sokan még a hajna-li órákban is sportoltak. Éheznünk sem kellett, mert az éjszaka folyamán lelkes diákok és taná-raink állandóan gondoskodtak szendvicsekről. Ezúton is köszönjük nekik.

A sportéjszakát a tanár-diák röplabda mecs-csel zártuk.

A reggel közeledtével egyre több diákot le-hetett látni, amint fáradtan ledől és már alszik is. Nagyon várjuk a folytatást, hiszen március 18-án ismét sportéjszaka jön!

SlavocZky nikoleTT, 9.a

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

21

a tanév kró

nik

ája

2011 baktay

22

A 2009/10-es tanév zárásaként a Baktay Iro-dalmi Színpad és a rajzszakkör művészeti al-kotótáboron vett részt a gyáli Galopp major-ban. Három napot töltöttünk itt el, természe-tesen alkotással: mi, színjátszósok Kórik tanár-nő rendezésében összehoztuk a Fehérlófia sajá-tos feldolgozását. Ehhez az előadáshoz a rajzo-sok Szilvási tanárnő irányításával megtervez-ték a díszletet.

Az első napunk azzal telt, hogy felfedeztük a tábor területét. A helyi lovakkal is jó barátsá-got kötöttünk, főképp Zsomborral, aki – mint kiderült – a füvön kívül más rágcsálnivaló-kat is kedvelt, például a parázson sült krump-lit. A tábor területén szabadon garázdálkodó páva szíves-örömest nekünk ajándékozta tol-lait, melyeket (az ő engedélyével) készsége-sen össze is gyűjtöttünk. A kacsák tollai pe-dig jó szolgálatot tettek, mint griffmadár-tol-lak. A szúnyogokkal is igyekeztünk jó kapcso-latot kialakítani, de sajnos sem a diplomatikus tárgyalások, sem a fegyveres fellépések (szú-nyogriasztó, citronellás gyertya) nem vezettek eredményre.

A délutánok folyamán lázasan készültünk a második, illetve a harmadik napi bemutatóra – előbbit a tábor vezetői és dolgozói, utóbbit a szü-leink szeme láttára követtük el.

A második napunk eléggé széllelbéleltre si-keredett, mivel délutánra a csöpörésző eső mel-lé megérkezett a szél is, így a díszletet, bár ki-szellőztettük, használni nem igazán mertük, nehogy tönkremenjen. Harmadnapra viszont ismét kiderült az ég, így a második előadásunk már nem ütközött akadályba.

Az estéink sem teltek unalmasan: beszél-gettünk, illetve különböző színjátszós játéko-kat játszottunk – de megérte a késői ébrenlét, mert nagyon jól szórakoztunk. A tábor hagyo-mányos ételévé a paprikás krumpli vált, mivel Hétszünyű Kapanyányimonyók, majd Fehér-lófia az összes kásánkat felfalta.

Búcsúzóul a tábor vezetőitől a „Száguldó lovaskocsi” című gyorsprogramot kaptuk aján-dékba (vagyis körbekocsiztuk a szállásunk te-

MÛvészeti Alkotótábor a Galopp Majorban, 2010. július 3-5.

rületét). Aki ettől sem ébredt fel, az gyorsan meglepte magát egy adag kávéval.

Kis darabunkat az iskolában is előadtuk a tanév elején, ami – iskolatársaink reakcióiból ítélve – egész jól sikeredett.

A táborbeli közös munka annyira összeko-vácsolta a színjátszó csapat néhány tagját, hogy szeptembertől részt veszünk egy, a Katona, Ör-kény és Radnóti Színház által meghirdetett színházismereti és színháztörténeti versenyen. Immár a 3. fordulónál tartunk, eddig szép ered-ményekkel.

Az összes táborozó nevében köszönöm Kórik Borbála és Szilvási Gabriella tanárnők-nek, hogy elvittek minket táborozni, illetve Hommer Olga néninek és családjának, hogy ünnepi vacsoránkról gondoskodtak. Remélem, jövőre is találkozhatunk – ugyanitt!

kovácS áGoTa, 12.b

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

23

a tanév kró

nik

ája

GÓLYATÁBOR, 2010

A gólyatábor nagy meglepetés volt mind-annyiunk számára. Az egykedvűen érkező di-ákok később mind nagyon jól érezték magukat. A bolondos hangulat és a játékos kedv minden-ki arcára mosolyt varázsolt. A „csatiparti” szál-lás közelebb hozta a gyerekeket a természethez. A vetélkedő során látott sok érdekesség és az ekkor szerzett rengeteg információ megmaradt a résztvevők emlékeiben.

A kedves táborvezető diákokat és tanárokat nagyon megszerettük. A kezdetben egymásnak idegen társaság jól összeismerkedett, és renge-

teg új baráti kapcsolat alakult ki. Az éjjeli tábor-tűznél felmelegedtünk, és kipihentük magun-kat a sok tennivaló után. Az éjszaka ezután sem telt izgalmak nélkül. A hajnali ébresztés szóra-koztató élmény volt.

A búcsúzás szomorú volt, de tudtuk, hogy hamarosan újra találkozunk. Azt kívántuk, bár-csak jövőre is lenne gólyatábor, és mi lehetnénk az új gólyák kísérői.

lucai claudia, 9.c

2011 baktay

24

A barokk nyomában dunaharasztin és egerben

A mi korunkban, amit egyre többször nevez-nek képkorszaknak – beszéljenek a képek! Miről is? Most a Baktayt szeptember folyamán megmoz-gató kétfordulós versenyről: a Granárium felújítá-sához kapcsolódó, helyi identitást erősítő program keretében családi napunkon, a kézműves foglal-kozások, egészségvédő bemutatók, barantások, karatések mellett minden osztályból hatfős csa-patok vetélkedtek barokk zenéket hallgatva, a ba-rokk stílusról, Haraszti múltjáról, a Laffertek kas-télyáról, a Szent István plébániatemplom melletti Nepomuki Szent János szoborról szerzett ismere-teiket bizonyítva. Tudásukat az iskolai könyvtár-ban is megtalálható helyi kiadványokból merítet-ték, a Dunaharaszti története első kötetét, a 100 éves a dunaharaszti Szent István Plébániatemplom c. köny-vet, a Krisztus fénye és a Dunaharaszti Tükör lapokat forgatták a felkészülésük során.

Az első forduló után következett a meglepe-tés: a második fordulót Egerben tartjuk, hogy minden csapat a maga valóságában tapasztal-hassa meg a barokk épületek, szobrok, díszítő-elemek szépségét, és bizonyíthassa, hogy a mo-dern technikát, a digitális fényképezést alkal-mazva nagyszerű képeket tud készíteni a há-rom évszázaddal ezelőtti barokk templomokról, házakról, szobrokról, kovácsoltvas kapukról, sőt korabeli patika-berendezésekről! Így kerül-hetett sor szeptember 29-én arra, hogy 102 kö-zépiskolás tanítás helyett buszra szállt és rend-kívüli órák keretében adott számot „barokkos” ismereteiről, találékonyságáról, hiszen a kérdé-

sek között volt „nem szokványos” is! Szinte min-den megoldás igényelt fotókészítést is – ez na-gyon tetszett a diákoknak! Valamint az is, hogy teljesen önállóan kellett megoldaniuk a felada-tokat a sétálóövezetes egri Belvárosban.

Alkotójellegű feladatként „Barokk hangula-tok” képösszeállítást is készítettek a csapatok: ezek a képek arról tanúskodnak, hogy diákja-ink az elméleti tudás mellett a valóságban is alaposan megismerték a Laffert-kastély építése-kor uralkodott barokk stílust.

A versenyben a legjobb összesített ered-ményt a 12.b osztály csapata érte el (Cseh Krisz-tina, Gábor Tamás, Makra Mónika, Lelkes Dáni-el, Taller György és Tóth Pálma), második a 12.a (Borda Éva, Sándor Lajos, Szabó Gergő, Szliva Anikó, Winkler László, Zsembery-Szigyártó Miklós), harmadik a 10.b (Gábor Csaba, Hertlein Áron, Kanász Dorina, Lukács Andrea, Nagy Tí-mea, Szkala Bianka). A „Barokk hangulatok” képösszeállításért különdíjat a hetedikesek kap-ták (Balla Brigitta, Barsi Réka, Czuczor Anna, Fésűs István, Jakubek Barbara, Nádasi Tamás). Gratulálunk!

Ez a két nap sok-sok diákunknak mara-dandó élményt adott, emellett bővült tudásuk Dunaharasztiról, a város múltjáról, értékeiről, valamint a barokk stílusról. A diákokkal együtt reméljük, hogy lesz még folytatása…

Tolnainé korcZ ilona

könyvtárostanár

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

25

a tanév kró

nik

ája

Az idei tanévben került megrendezésre az első barokk vetélkedő, melyen hat fős csapatok-kal minden évfolyam képviseltethette magát.

A verseny két fordulóból állt. Az elsőt az is-kola falai között, a másodikat pedig Eger váro-sában rendezték meg.

2010. szeptember 18-án, a családi nap kereté-ben került sor az első fordulóra. Két héttel előtte megkaptuk az anyagot, melyből fel kellett készül-nünk. Számos információt meg kellett jegyez-nünk Dunaharasztiról, a barokk művészetekről, sőt még hanganyagot is kaptunk barokk zene-szerzők – J. S. Bach, Eszterházy Pál, G. F. Händel – darabjaiból. A vetélkedő napján izgatottan és kí-váncsian vártuk, hogy mivel kell megbirkóznunk. Csapatunk első feladata a zenefelismerés volt. Az előzetesen megkapott lemezről kellett felismer-ni néhány zeneművet, melynek a szerzőjét és cí-mét kellett lejegyeznünk a versenylapra. A követ-kező helyszínen Faar tanárnő és Tolnai tanár úr Dunaharasztiról szóló izgalmas történelmi totó-ja várt ránk. Ezzel a feladattal már nehezebben boldogultak a csapatok; persze a felkészültebbek-nek ez sem jelentett nehézséget. A harmadik állo-máson Szilvási tanárnő feladatsora bonyolultabb-nak bizonyult, mint amire számítottunk, mivel a fekete-fehér fénymásolaton nehezen lehetett felis-merni a képzőművészeti alkotásokat.

Néhány nappal később jutott a fülünkbe a hír, hogy minden csapat bejutott a második for-dulóba, melynek helyszíne Eger régi, barokk stí-lusú utcái és terei lesznek. Majd kibújtunk a bő-rünkből örömünkben, amikor ezt megtudtuk!

Nemsokára elérkezett a várva várt nap. A pákozdi csata emléknapján, szeptember 29-én reggel 7 órakor a gimnázium épülete elől ké-nyelmes buszokkal Eger felé vettük az útirányt. Sziráki György igazgató úr is elkísért minket, és gondoskodott róla, hogy az utazás kellemes hangulatban teljen.

Tizenegy órakor iskolánk csapatai Egerben, a Dobó téren gyülekeztek. Itt megkaptuk a feladat-lapokat, majd ki-ki a maga csapatával elindult a kijelölt helyszínek felé. Minden állomáson ké-szíteni kellett egy-egy csoportképet. Két óra állt rendelkezésünkre a feladatok elvégzéséhez. Iga-zán szórakoztatónak és tartalmasnak bizonyult.

13 órakor találkoztunk ismét a Dobó téren, ahol leadtuk a versenylapokat, majd elindul-tunk hazafelé. Három órás utazás után – élmé-nyekkel és tudással gazdagodva – érkeztünk meg Dunaharasztira.

Az eredményhirdetésre egy héttel később került sor. Nagyon büszke vagyok, mert a mi csapatunk, a 12.b osztály csapata lett az I. helye-zett. Jutalmunk a Libri Könyvkereskedés 5000 Ft-os könyvutalványa volt, melynek mindany-nyian nagyon örültünk.

A verseny megszervezéséért, lebonyolítá-sáért és támogatásáért hálás köszönettel tarto-zunk Dunaharaszti Város Önkormányzatának, dr. Szalay László polgármester úrnak, iskolánk tantestületének, elsősorban a szervező és fel-készítő tanároknak: Faar Erika, Koltai Csilla, Szilvási Gabriella, Tolnainé Korcz Ilona tanár-nőknek és Tolnai Zoltán tanár úrnak.

Sokat beszélgettünk a vetélkedőről: nagyon jó volt, hogy nem egy hagyományos megméret-tetésben volt részünk. Érdekesek voltak az elő-zetesen kiadott anyagok. Sok érdekes új infor-mációhoz jutottunk úgy, hogy közben szórako-zásnak tartottuk az egész vetélkedést. Remél-jük, az elkövetkezendő időkben is részesei lehe-tünk hasonló versenyeknek, feladatoknak.

Barokk vetélkedÕ

cSeh kriSZTina, Gábor TaMáS, 12.b

A győztes csapat

2011 baktay

26

heil adrienn, 9.c

a ta

név

kró

nik

ája

Alighogy baktaysok lettünk, izgalmas ve-télkedő várt ránk a barokk művészetről. Hatfős csapatunk felosztotta a munkát: a két Dóri a ba-rokk festmények és épületek felismerésére ké-szült, a két Tomi feladata a zenehallgatás volt. A két Adri pedig a történelmi kérdésekben bizo-nyította tudását.

Az érdekes, helytörténeti ismereteket is szá-mon kérő első forduló után jött a meglepetés: a második forduló Egerben zajlott. A barokk kor számos emlékével találkozhattunk a városban. Ezek alapján kellett megkeresnünk a feladatlap kérdéseire a választ. Rengeteget fényképeztünk, nevettünk és természetesen nagyon jól éreztük magunkat! Szinte észre sem vettük, hogy nem-csak szórakoztunk, hanem tanultunk is.

évköny v

27

a tanév kró

nik

ája

Egérbál, 2010

SZabó PeTra, 9.c

Minden újonnan érkezett osztálynak túl kell esnie egy beavatáson, amikor hivatalosan is BEG-es diákok leszünk. Ez minket sem kerül-hetett el. A tizedikesek kitaláltak nekünk egy csoportos jelmezt, amibe mindenkinek be kel-lett öltöznie. A hetedikes lányok focisták, a fiúk pom-pom lányok, a kilencedik bések ősemberek voltak, mi pedig ovisok lettünk. Ezt mindenki a maga egyéni módján, de megoldotta. Ám ez a jelmez csak a kezdete volt a totális leégetésünk-nek. Be kellett vonulnunk és elő kellett adnunk az osztálydalunkat, a Micimackó „feldolgozott” változatát. Korábban kellett hoznunk egy kifa-ragott és egy sima tököt. A faragottat pontozás-sal értékelte a zsűri, a másikkal pedig rengeteg izgalmas feladatot eszeltek ki számunkra. Volt pókmászás, tekézés (ezek mind tökkel), vala-mint tánc.

A legvégén pedig letettük az egéresküt, így a „Nagy Macskák” befogadtak minket, „Kis Ege-reket”. Ezek után megkönnyebbültebben mehet-tünk diszkóba és karaokizni. Mindenki nagyon jól érezte magát.

2011 baktay

28

a ta

név

kró

nik

ája

Tolnainé korcZ ilona könyvtárostanár

Hatodik mesenapunkat a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnáziumban nagyon kellemes meglepetés előzte meg: az előző héten: a 11.c osz-tályfőnöke, Tariné Dudás Marianna informati-ka szakos tanárnő azzal a közléssel lepett meg, hogy az osztálya Meseházat rendez be Benedek Elek apó születésnapján az osztálytermükben. Az előző öt mesenapot az iskolai könyvtáros, a rajztanár és a magyar szakosok szervezték, így különösen nagy örömöt jelentett az osztály önál-ló kezdeményezése! A diákok szép feliratot készí-tettek az ajtóra, és az előzőleg bejelentkezett osz-tályokat mesefigurás pecsételés után engedték be a terembe, ahol a már előző években is közked-velt Magyar népmesék sorozatból vetítettek a fal-ra, és kórusban dúdolták a meseindító dallamot.

A könyvtárban az idén a Magyar Olvasás-társaság ajánlását követve drávaszögi mesét vá-lasztottunk Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék c. kötetéből, Az öreg király meg a legkisebb királyfi címűt. Idén hangsúlyt fektettünk a mesé-lés, pontosabban meseolvasás személyességére is: minden osztályban egy-egy diák volt a mese-

olvasó. De nem ám csak úgy, hanem a fent emlí-tett kötet eredeti kiejtést jelölő (zárt ë-hang) szö-vegéhez híven, a kopácsi Farkas János bácsi me-semondását megidézve próbálták a diákok fel-olvasni a mesét a többiek nagy örömére.

Néhány osztályban Berecz András ill. Bu-dai Ilona mesemondását élvezhették diákjaink, hangfelvételről.

Talán ezzel is hozzájárultunk egy mák-szemnyivel ahhoz, hogy a következő, születen-dő nemzedék leendő édesanyái, édesapái majd örömmel meséljenek gyermekeiknek, hogy az akkori Iskolapélda ne a mostani riasztó adato-kat közölje a fiatalok nem-olvasásáról…

Bízom abban, hogy ez a mai nap nem „egyszer volt, hol nem volt”, hanem jövőre a hetedik mesenapunk is örömet hoz majd a Baktay falai közé.

Meseház a Baktayban

évköny v

29

…a dohányzás okozta betegség a WHO szerint.Hazánkban a felmérések alapján 3,5 millió-

an dohányoznak, 6,5 millióan szívják a füstöt, és 30 ezren halnak meg évente dohányzáshoz köthető betegségben. Az 1 főre jutó évi 3500 db cigivel a 3. legnagyobb cigaretta fogyasztók va-gyunk a világon.

1 szál cigi 5,5 perccel rövidíti meg az életet, 4 órát töltve egy diszkóban annyi dohányfüstöt nyel a fiatal, mintha 1 hónapig együtt élt volna egy erős dohányossal.

terjesztői azzal szédítik a fiatalokat, hogy a pipa használata teljesen ártalmatlan.

Sajnos, a társadalom is nagyon sajátos mó-don viszonyul a dohányzáshoz. Míg az alkoho-listára azt mondjuk, ’alkoholbeteg’, vagy a szer-használóra, hogy ’drogbeteg’, a dohányosokat nem tartjuk betegnek.

Pedig hazánkban kb. fél millióra becsülik a COPD-ban (krónikus hörgőszűkület) szenve-dők számát. Ez a betegség nem gyógyítható, és sajnos a passzív dohányosokat is veszélyezte-ti. Az ifjúság a statisztikák szerint egyre fiata-labb korban kezd dohányozni és az sem ritka, hogy 10-11 éves gyerekek is naponta cigiznek. Így egyre nagyobb a veszélye annak, hogy 40 évesen megbetegedjenek a COPD-ban.

Persze őket még nem rémíti meg a cigarettás dobozokon található felirat, vagy a KSH halálozá-si statisztikái. Számukra a dohányzás akár a kap-csolat kialakításának egyik módja is lehet: a „Gye-re, szívjunk el egy cigit!” sokszor elhangzó mon-datként a társaságba történő befogadást is jelent-heti. A Baktayban Dr. Bereczki Péter iskolaorvos, tüdőgyógyász segítségével próbáljuk a dohány-zás veszélyeiről, következményeiről és a leszokta-tás lehetőségeiről tájékoztatni a tanulókat képek-kel, gyakorlati tapasztalatokkal illusztrálva.

A látottak és hallottak alapján egyes osztá-lyok érveléssel támasztják alá miért káros a do-hányzás, más osztályok saját környezetükből vett tapasztalataikról számolnak be. Álljon itt

A XXI. sz. pestise…

A dohányzás nagy C vitamin és tápanyag-rabló. 1 szál cigi elhasználja az egész napos C vi-tamin készletet, és 15 %-al csökkenti a hasznos tápanyagok felszívódását.

Elkeserítő az a tény is, hogy a nők esetében a 1. helyen áll a dohányzás okozta halálok, ha-zánkban a mellrákot megelőzve, és a tüdőrák is egyre nagyobb számban fordul elő, mert a ci-garetta 4000 káros anyagot tartalmaz, ebből 43 rákkeltő. A fiatalok körében divatba jött a vízi-pipázás. Az Egészségügyi Világszervezet ártal-masnak minősítette, mert használata során nem tudnak olyan minimális nikotinszintet megha-tározni, ami biztosan ártalmatlan lenne, pedig korManik oTTóné

annak a 8. osztályos kislánynak a példája, aki úgy tudta az órán hallottakat alkalmazni az apukáján, hogy az bekapcsolódott egy leszokta-tó programba, és ma már füstmentesen él.

Reméljük, hogy ezzel az iskolai program-mal mi is hozzájárulunk az Európai Egészség-ügyi Bizottság törekvéséhez, mely 2012-ig telje-sen szeretné megoldani a nem dohányzók vé-delmét – és diákjaink is az egészséges életmó-dot tartják majd követendő példának.

a tanév kró

nik

ája

2011 baktay

30

„Napi 1 LifeStiles megvéd az AIDStől!”Ezzel a mottóval indultunk az MTV és a

Vöröskereszt összefogásával meghirdetett idei HIV- és AIDS-versenyen, amelyet december 1-jén, azaz az AIDS világnapján rendeztek meg. A helyszínt a Gödör klub biztosította. Iskolán-kat a 11a osztály három tagja képviselte: Lázár Annamária, Hortobágyi Lilla és Csanaky Mó-nika. A versenyre Borsodi Gabriella tanárnő ké-szített fel bennünket. Ezúton is köszönjük fá-radtságos munkáját.

A klubban 9 órakor történt a regisztrálás, és bár az időjárás, valamint a közlekedés is el-lenünk játszott, mégis sikerült elérni a célt. A verseny 10 órakor kezdődött és 2 felvonásban zajlott le. A felvonások közötti szünetben sem unatkozhatott az ember, hiszen a szervezők ér-dekesebbnél érdekesebb programokról gondos-kodtak. A különböző standoknál Durex termé-keket lehetett nyerni. Ezen kívül lehetett még lepedőt festeni, szex- illetve HIV-teszteket csi-

Az AIDS világnapján

nálni. Ha pedig valaki megéhezett, megszomja-zott, azoknak 2 büféslány állt szolgálatára. Miu-tán mindenki végzett a feladatokkal, ismét sza-bad foglalkozás következett. 20 percen belül megtudtuk az eredményeket. A 22 csapatból (19 megye, főváros, online forduló 2 nyertes csapa-ta) 11. helyen végztünk. Azonban az eredmény-hirdetéssel korántsem ért véget a nap. Akinek ideje engedte, éjfélig a helyszínen maradhatott, ahol koncertekkel kedveskedtek a résztvevők-nek (pl.: Anima Sound System). Egy rekordkí-sérlet is a verseny része volt: egy 25 m hosszú kotongumit töltöttek meg emberekkel.

Bár kedvünk lenne, de a verseny szabályza-ta nem engedi, hogy jövőre is induljunk, így sok szerencsét kívánunk az iskola jövő évi csapatá-nak a megmérettetéshez.

cSanaky Mónika, láZár annaMária, horTobáGyi lilla, 11.a

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

31

a tanév kró

nik

ája

Az „Iskolarendőr program” keretében a he-lyi rendőrőrs képviselői „A mobiltelefonos és in-ternetes visszaélésekről, felderítési módozatairól és büntetési tételeiről” tartottak rendhagyó osztály-főnöki órákat.

A „Veletek és értetek” bűnmegelőzési is me-ret terjesztő program előadói a Tököli Bün-te tés végrehajtási Intézet életébe engedtek be te kin tést és részletes tájékoztatást adtak a fi a-tal korúakat érintő, új szabálysértési tör vé nyek-ről és büntethetőségükről.

A városi Rendőrség szervezésében nagy-sikerű előadáson vehettünk részt, melyet Dr. Zacher Gábor tartott „Szertelenül avagy minden-napi függőségeink és a drogok” címmel.

korManik oTTóné

Segítségnyújtás és BÛnmegelÕzés

A Tököli Bün te tésvégrehajtási Intézet munkatársának előadása

Katasztrófával kezdődött a 2010-es év. Hai-tit óriási földrengés rázta meg január végén. A „Gyermekekek a gyermekekért” címmel egy szak-középiskola diákjainak gyűjtési akciójához csat-lakoztunk. 25 000 Ft-ot küldtünk a Vöröskeresz-ten keresztül a bajbajutottaknak.

Sajnos, hazánkat sem kerülte el a tragédia. Ősszel Devecsert és Kolontárt vörösiszap ön-tötte el. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Máltai Szeretetszolgálat „Százforintos gyűjtőakci-ót” indított , diákok és pedagógusok körében. Is-kolánk 52000 Ft-t gyűjtött össze.

Novemberben a József Attila Művelődési Házban Simon Natália 13.b-s és Csanaky Móni-ka 11.a-s tanuló vett részt a város önkéntes vér-adóit köszöntő műsorban.

Decemberben a Magyar Élelmiszerbank Egyesület és a Vöröskereszt karácsonyi élelmi-szeradomány gyűjtést szervezett. A munkát is-kolánk diákjai közül segítette: Kaltenecker Pé-ter, Pataky Gergő, Varga Tamás (11.b), Horváth Fruzsina, Kovács Viktória (11.a).

2011 baktay

32

A 10.a

Furcsa feladat, hogy saját osztályunkról kell fogalmazást írnunk, de az, hogy a 10.a az év-könyvben egy külön oldalt kap, tényleg elisme-rés. Az osztályunk a négy év alatt rendkívül jól összeszokott, összetartó csapat lett, és az, hogy 2010-ben az év osztálya lettünk, csak fokoz-ta ezt. Mivel rendkívül sok időt kell az iskolá-ban töltenünk, fontos, hogy olyan társaság ve-gyen körül minket, ahol jól érezzük magunkat. Mikor hetedikesekként idejöttünk, nem hiszem, hogy bárki is számított volna arra, hogy ilyen jó lesz az osztályközösség.

A felvételinken sokan izgatottan várták a fo-lyóson, hogy mikor kerülhetnek sorra. Egyesek anyukájuktól kérdezték, hogy az igazat mond-ják-e, vagy hazudjanak; mások beszélgettek egymással; és amikor az első nap megkezdő-dött a számunkra teljesen új iskolában, sok is-merős arccal találkozhattunk. A hetediket 35-en kezdtük, mára 29-en maradtunk.

A legelső osztálykirándulásunkon Gyu-lán voltunk, a helyi Városerdőben. Nyolcadik-ban Tiszafüredre látogattunk el, ahova kilen-cedik év elején is visszamentünk, tavaly pe-dig egy kalandos kenutúra során jutottunk el

Kiskunlacházára. Mindegyik osztálykirándu-lásunk – kisebb-nagyobb problémáktól eltekint-ve – jól sikerült.

A négy év alatt nemcsak az osztálytársaink-kal, hanem tanárainkkal, és kiváló osztályfőnö-künkkel is volt alkalmunk közelebbről megis-merkedni. Persze, vannak olyanok, akik között nem a legjobb kapcsolat alakult ki, de ez termé-szetes. Nem szerethet mindenki mindenkit, de az osztály nagy része jól érzi itt magát.

A félévi tanulmányi eredményeket tekintve a többség büszke lehet, és valószínű büszke is magára, hisz a jó eredmények miatt lett 4,38 az osztályátlag.

Természetesen a sportot is meg kell említe-nünk. Osztályunkban vannak, akik versenysze-rűen sportolnak, és a diákolimpiákon is szép eredményeket értek el, főleg kézilabdában.

Reméljünk, továbbra is sikerül jól teljesíte-nünk, és akkor talán idén, és az ezt követő évek-ben is mi lehetünk az év osztálya.

MeleGheGyi Fanni, 10.a

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

33

a tanév kró

nik

ája

tartaniuk: nem hagyhatják el a munkaterületü-ket, csak az előre meghatározott időben, mun-kavégzés közben nem beszélgethetnek.

Megismerhettük a mérnöki munka – a ter-vezés – folyamatát is.

Többen megkérdezhetik, hogy miért men-tünk el ide? Több céllal is: bebizonyosodott szá-munkra, hogy az idegen nyelv – ebben az eset-ben a német – tanulása mennyire fontos. Alap-feltétel az itt dolgozók számára a német nyelv ismerete. Az összeszerelés során német nyelvű szoftvereket használnak és a németországi köz-ponttal is németül kommunikálnak. Arra is le-hetőség nyílik, hogy az itt dolgozók Németor-szágban fejlesszék tudásukat, ismereteiket. Tóth Balázs elmondta nekünk, hogy ő is néhány nap-ra éppen Németországba készül, hogy ott foly-tassa a tervezőmunkáját együttműködve az ot-tani kollégákkal.

Tanulságos volt számunkra ez a délelőtt, lát-hattuk, hogy valóban „nem az iskolának, ha-nem az életnek tanulunk”.

Gábor cSaba 10.b

Osztályunk, a 10.b, 2010. december 10-én Bu-dapesten üzemlátogatáson vett részt. A német tulajdonban lévő FESTO pneumatikai alkatré-szeket gyártó céghez látogattunk el.

Reggel, indulás előtt még az iskolában „osz-tályfőnöki órán” beszélgettünk: osztályfőnö-künk, Tóth Istvánné tanárnő ismertette a cég-gel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Az üzemlátogatás során csatlakozott hozzánk Tol-nainé Korcz Ilona tanárnő is.

Megérkezésünk után a budapesti részleg ve-zetője tájékoztatott bennünket, elmondta, hogy a cég régi hagyományokra tekint vissza, családi tulajdonban van még napjainkban is.

Ezen a telephelyen alkatrészek tervezésé-vel is foglalkoznak. Itt az a főcél, hogy minél ol-csóbban, költséghatékonyabban tudjanak alkat-részeket előállítani.

Ezután Szabó Krisztián műszaki igazga-tó és Tóth Balázs végigvezette az osztályunkat az üzem területén. Megismerhettük a tervező és összeszerelő folyamatokat is. Ezek a munka-folyamatok nagy precizitást igényelnek, s szá-munkra elég monoton munkavégzésnek tűntek. Az itt dolgozóknak szigorú szabályokat kell be-

Gyárlátogatáson a 10.b

2011 baktay

34

OsztálykirándulásA tavalyi 9.c-s osztályunk Tóth Regina ta-

nárnő és Helméczy tanár úr kíséretében egy balatoni város felé készült indulni. Szeren-csére az időjárás is kedvezett nekünk, hiszen a sok eső után a kirándulás reggelén szép, napsütéses időre ébredhettünk. A busz már ott állt a suli előtt, míg lassacskán minden-ki befutott. Így hát elhagyva Dunaharasztit, Pákozdig meg sem álltunk. A helyszínre érve, egy felfelé vezető séta után, megérkeztünk az emlékműhöz.

Ezután végre Balatonfűzfő felé vehettük az irányt. A szobáink elfoglalása után szét-szóródott az osztály, ki bobozni, ki az éhségét csillapítani, ki pedig csak sétálgatni ment a vá-rosba. Visszaérvén a szállásra, a tanár úr lel-kes palacsintasütésbe fogott, melynek volt is keletje.

Éjszaka Laci bácsival, a túravezetővel indul-tunk egy kiadós sétára. A végére már alig áll-tunk a lábunkon, gyorsan felrohantunk a szo-bába és ledobtuk magunkat az ágyra. A köz-ponti hely a hatalmas terasz volt, ahol körbeül-ve mentek a hajnalig tartó beszélgetések.

Másnap a korai ébredés után Székesfehér-várra mentünk, ott egy templom megtekintése lett volna a program, de sajnos nem volt nyitva, ezért a McDonald’s és a pláza felkeresése mel-lett döntöttünk.

Kijárkáltuk magunkat, elfáradtunk, úgy-hogy beültünk a buszba és irány vissza a suli-hoz! A sűrű programoknak hála, ez a két nap legalább egy hétnek tűnt, természetesen pozitív értelemben véve. Reméljük, az idei is legalább ilyen jó lesz!

baloGh orSi, 10.c

Pillanatok a 10.c életébÕl

Megnézzük a Bory-várata ta

név

kró

nik

ája

évköny v

35

a tanév kró

nik

ája

Édes átokA szőke herceget paripán vártam Meg is érkezett de akkor már nem álltamElütött mint a villámMajd felsegített kis híjánEkkor már áradt bennem a melegségŐ meg azt mondta megértLeültünk egy padraMajd beugrott hatraMegnéztünk egy filmetÉn már akkor éreztem, hogy égettMég nem tartottunk a csóknálŐ azt mondta én akarnámMikor először megérkezettGyönyörű volt nem mérgezettKis híján beleszédültemŐ meg azt mondta elhiszem

SzínházlátogatásAz iskolában színházlátogatást szerveztek.

Mivel engem is érdekelt, jelentkeztem, hogy én is szívesen elmennék. Sikerült is jegyet kapnom 2009. november 16-i előadásra a Játékszínbe. Az utazás közösen történt busszal, a gimnázium elől. Amikor a busz megérkezett, beszálltunk és elindultunk Budapestre a Teréz körútra, a szín-házba.

Este hét órai kezdettel néztük meg a Neil Si-mon: Hotel Pláza című darabot. Jegyeink az er-kélyre szóltak, ahonnan nagyon jól lehetett látni és élvezni az előadást. A színészek nagyon bele-élték magukat a szerepbe és lekötötték a figyel-met, szinte úgy éreztük mintha mi is ott lettünk volna köztük. Ez egy vidám darab volt, jól érez-tük magunkat. Észre sem vettük, hogy eltelt az idő és már vége is volt az előadásnak.

A hazautazás szintén busszal történt, elő-adás után a busz már várt bennünket, beültünk és jó hangulatban tértünk haza.

Fizika óra mínusz száz fok alattEgyik fizika órán szokatlan kérdésekre ke-

restük a választ.• Hogy lehet porrá törni egy illatos rózsát?• Hogy lehet darabokra törni egy gumilabdát?• Miért száraz a szárazjég?• Hogy megy be a lombikba a kemény tojás?• Melyik az a jég, amelyik olvadás nélkül

elpárolog? • Hogy lehet a lufit úgy leengedni, hogy

nem engedjük le?A kérdésekre a választ a folyékony nitrogén

(kb. –200°C) és a szárazjég (CO2 kb. –100°C) adta meg. Ezek az iskolában nem tárolható anyagok, ezért az interneten rövid videókat néztünk meg róluk. A válaszok és a laboratóriumi felvételek igen tanulságosak voltak.

Javaslom mindenkinek, a Google-ba írja be egyszer, hogy szárazjég vagy folyékony nitrogén.

HegyHáti gergő, 10.c Petics enikő, 10.c

eSZeS PéTer, 10.c kocSiS kaTa, 10.c

2011 baktay

36

Novemberi esős reggel. A Baktay Ervin Gim-názium diákjainak ez is csak egy átlagos tanítá-si nap volt, de a kezdő biológia fakultációsok elő-ször lépnek ki a Kisnövényhatározó lapjai közül.

Utunk a Füvészkertbe vezetett, ahol vég-re szemügyre vehettük az addig csak képről is-mert növényeket. A kertben való sétáláskor az idegenvezetőnk széleskörű leírást adott, nem-csak a különleges növényekről, hanem a bota-nikus kert hajdani állapotáról, történelméről is.

1771-ben kezdte meg működését Magyar-ország első botanikus kertje Nagyszombatban, Winterl Jakab és Kitaibel Pál áldozatos mun-kájának köszönhetően. A kert sok költözködés után (több, mint 150 év múltán) került jelenlegi helyére, a Festetics-család egykori pesti birtoká-ra. 1960-ban országos értékű természetvédelmi területté nyilvánították. A kert központi épüle-te a vadászkastély, amely ma könyvtár és egye-temi előadások színtere. Falai a háború nyoma-it viselik, de a felújítási munkálatok során a pus-kagolyók helyét is el fogják tüntetni.

A Füvészkert neve egybeforrt a Pál utcai fi-úkkal. A kert népszerűsítésében nagy szerepet játszott Molnár Ferenc ifjúsági regénye, amely itt

játszódik. A tanulmányi kirándulás során mi is megnézhettük, melyik tóba esett bele Nemecsek. Századunk elejére azonban a főváros körülnőtte az eredetileg több, mint 10 hektáros kertet, terü-letének 2/3-ára klinikai épületek kerültek.

A józsefvárosi „zöld sziget” különleges érté-keket rejt magában. Gazdag a kaktusz-, bromé-lia- és orchidea-gyűjtemény, valamint a pálmák és a trópusi kontyvirágfélék kollekciója. Az 1893-ban épült „Viktória-ház” ad otthont az amazona-si tündérrózsáknak (Victoria cruziana). Első pil-lanatban csak csodaszép virágára figyelünk fel, ám – legtöbbünk meglepetésére – különleges le-velei egy könnyebb embert is elbírnak.

Ez a kirándulás bepillantást engedett a vilá-gon élő növények sokféleségébe. Hazatérve egy rövid bemutatót írtunk a számunkra legérdeke-sebbről. A piros termést hozó banánfa, a rovar-emésztő növények egyaránt különlegesek; az élő „könyvekből” tanultunk. Rengeteg élmény-nyel gazdagodtunk ezen a biológia órán.

Köszönjük a lehetőséget iskolánknak és kí-sérőinknek!

TóTh PálMa, 12.b

Füvészkerti kirándulás

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

37

a tanév kró

nik

ája

2010. december 3., péntek, 9:17Baktay, díszudvar

A kis bioszfaktos csoport áll Polgárdi ta-nárnővel a ropogós, friss hóban. Várunk. Begu-rul a Peter Cerny Alapítvány sárga színű kora-szülött mentője. Csoporttársunk, Kata édesap-ja, Pákozdy Richárd mentőápoló dolgozik ná-luk. Neki és Polgárdi tanárnőnek köszönhettük, hogy lehetőség nyílt megnézni egy ilyen ritka, mozgó intenzívosztályt.

A koraszülött mentő nagyon fontos az új életek megmentésében. Olyan babánál, akiknél bármilyen típusú és volumenű komplikáció lép fel (ez lehet betegség vagy koraszülöttség), és az adott kórház nincs felkészülve intenzív ellátásá-ra, akkor ez a mentő viszi el a kisdedet egy spe-ciális, intenzív-centrumba.

A mentőbe belépve nagyon érdekes műsze-reket nézhettünk meg. A legszembetűnőbb ta-lán az volt, hogy a megszokott betegágy he-lyett egy picike inkubátor foglalt középen he-lyet. Ez az inkubátor tölti be az egyik legfon-tosabb szerepet: rögzíti, melegen tartja, és akár lélegezteti is a kis beteget a neki megfelelő mé-retű eszközökkel. Minden a babák méretére

van szabva: a tűkészlet, a tubusok, szondák, és még a ballon is. Megnézhettük a mentő összes műszerét, és Pákozdy úr készségesen válaszolt kérdéseinkre is.

Pákozdy úr az előadás vége felé mutatott né-hány fotót olyan, a mentővel szállított csöpp-ségekről, akiknek valamilyen rendellenessége volt.

Érdekes, hogy amikor el kell szakítaniuk a kisbabát az anyától, akkor lefényképezik a cse-csemőt, és a fényképet odaadják az anyának, hogy érzelmileg vele maradjon, illetve megin-duljon a tejelválasztás, hiszen bizonyított tény, hogy ha az anya nem látja gyermekét, nem in-dul meg idejében a teje.

Búcsúzáskor – ráadásként – vendéglátónk még bekapcsolta nekünk a fényeket, és az erős, utánozhatatlan „nínó”-hangot, amire természe-tesen sok kíváncsi arc nézett ki az ablakokon.

Összességében fantasztikus élmény volt számunkra, sokat tanultunk belőle. Köszönjük és reméljük, hogy máskor is lesz ilyen lehetősé-günk, még akár mentőzni is.

Szabó gergő, 12.a

Fakton történt…

2011 baktay

38

Prosectura à la Jáhn – Boncoláson

Beöltözünk. A boncterembe lépve az első látvány sokkoló. A szagokkal és a látvánnyal megbarátkozva egyre otthonosabban mozgunk a kórház legrejtettebb részlegén.

A pathológia teljesen más világ; úgy üze-mel, mint egy nagy család. A Jáhn Ferenc Dél-pesti Kórház négy boncasztalán gőzerővel fo-lyik a munka, napi 10-15 boncolás az átlag. Sajnos, ehhez az átlaghoz a dél-pesti régió, és Észak-Bács egészségügyi elhanyagoltsága járul hozzá – főleg.

Négy asztal, négy boncmester, két patho-lógus és egy „hordár”: a munka teljes rutinnal és abszolút békében zajlik, telik és történik. Az ember kevés helyen lehet ennyire közel a halál-hoz. A Nagybetűshöz.

Szóval odaterelték csoportunkat a kettes asz-talhoz. Dr. Szabó Huba már ismerősként köszön-tött minket: másodszor jártunk már itt.

A boncolási rutin szigorú dogma. A műve-let a koponya feltárásával kezdődik, amiből ki-emelik az agyat. Az agyon nézik meg először a károsodásokat, és ezek élettani hatását elemzik: egy kis foltból már súlyos memóriazavarra kö-vetkeztethetnek.

Az agy után a törzs megnyitása következik, itt fentről lefelé, balról jobbra haladnak. Első-nek a mellüreget nyitják meg, innen a tüdőt és a szívet vágják ki. A szíven infarktus, hegese-

dés, elzáródás és érelmeszesedés nyomát kutat-ják. A tüdő károsodásai közül főleg a tüdőgyul-ladás, a lerakódások, és a léghólyagok összenyí-lása a jellemző. A felnyitás után sem lehet bizto-san megmondani, hogy az illető dohányzott-e, mert a levegő is annyi káros anyagot tartalmaz, hogy a lebenyek megfeketednek. A nyelőcsövet a nyelvvel együtt preparálják ki.

Bármiről, ami szükséges, abból szövettani mintát vesznek.

A hasüregben találjuk a gyomrot, a májat, a hasnyálmirigyet, a lépet, a veséket, a beleket, a húgyhólyagot, és nőknél a méhet a petefész-kekkel. Ezeket sorrendben kiveszik, majd ami-re gyanakodnak kórélettanilag, azt megvizsgál-ják. Felvágják, kimetszik, nedvmintát vesznek belőle, stb. Az eljárások sora rengetegféle.

A boncolásnál egy fontos dolgot szem előtt kell tartani: a halottat temetni fogják, így testét korlátlanul vizsgálni nem lehet, nem látszhat rajta a pathológus keze nyoma.

Hatalmas élménnyel gazdagodtak a résztvevők, sok érdekességet, újdonságot tud-hattunk meg azon a részlegen, amelytől min-denki fél. Köszönjük Borsodi Gabriella tanár-nőnek és Dr. Szabó Hubának, hogy lehetőséget biztosítottak erre az életre szóló élményre.

Szabó gergő, 12.a

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

39

a tanév kró

nik

ája

Amikor először hallottam, hogy fekete macskát lehet varrni délután az iskolában, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik majd a foglalkozás, és hogy többször megismétlődik a jó hangulatú program.

Egyik nap bejött Kormanik Klári néni, és be-mutatott néhány kész macskát kedvcsinálónak. Nekem nagyon megtetszett az élénk színű mas-ni a fekete cicus nyakában. Néhányan egymás-ra néztünk: Menjünk? MENJÜNK!

Amikor elérkezett a nagy nap, már kisebb volt a diákok lelkesedése, sokan nem jöttek el a jelentkezők közül. Minket ez nem zavart, na-gyon élveztük a foglalkozást. Helyes kis cicák születtek, sokat nevettünk, jól éreztük magun-kat. Aznap 3 órával később mentem haza, mint szoktam. Anya már aggódott, de a macska sze-rinte is megérte a fáradságot.

Aztán eltelt 1-2 hét. Újabb kézműves foglal-kozást hirdettek. Ezúttal adventi koszorút lehe-tett készíteni. Akik részt vettek az első foglal-kozáson, lelkesen jöttek újból. Gyönyörű dísze-ket, kellékeket kaptunk: bogyókat, színes, illa-tos gyertyákat, száraz növényeket. Először kivá-lasztottunk 4 gyertyát, ezeket fémdrót segítsé-gével ráerősítettük az alapra. Utána mindenki a fantáziájának megfelelően díszíthette a művét. Csodálatos koszorúk születtek, s most sem ma-radt el a jókedv és a nevetés.

A harmadik alkalommal karácsonyi dísze-ket gyártottunk: kisebb fenyőfát és csizmákat textilből. Ezeket asztali díszként és karácsony-fa dekorációnak is használhatjuk.

Mindegyik foglalkozásra lelkesen mentem, és nem bántam meg, hogy a délutánt is a su-liban töltöttem. Szeretném, ha máskor is szer-veznének hasonló programot! Biztos, hogy nem hagynám ki. Társaimmal együtt szeretnék kö-szönetet mondani a szervezőknek, az Alkotók Dunaharaszti Egyesületének, hogy ilyen él-ményben lehetett részünk.

horváTh laura, 9.b

Fekete macska és fenyÕfa

2011 baktay

40

A magyar kultúra napját idén 23. alkalom-mal ünnepelhettük január 22-én, Himnuszunk 188. születésnapján. Kölcsey Ferenc Csekén 1823-ban ezen a napon fejezte be nemzeti imánk kéziratát, ennek emlékére ünnepeljük most a magyar kultúrát, és mint minden évben, jeles elődeinkre is emlékezünk.

2011-ben a 220 éve született Széchenyi István és a 200 éve született Liszt Ferenc munkásságát szeretnénk kiemelni.

Gróf Széchenyi István, a legnagyobb ma-gyar, ahogy Kossuth Lajos nevezte, közéleti, közírói tevékenységével, lelkiismeretes politikai és nagylelkű anyagi támogató cselekedeteivel hatott többek között korának tudományos éle-tére, nagyszabású építkezéseire, közlekedésére. Elindítója, mozgatója volt a reformkori gazdasá-gi fellendülésnek.

Liszt Ferencet minden idők legnagyobb zongoraművészének, a XIX. század egyik leg-jelentősebb romantikus zeneszerzőjének isme-ri a világ. Istenáldotta alkotói és előadói tehet-sége mellett nagylelkű, önzetlen ember volt. Liszt Ferenc ünnepelt sztárként – ma így mon-danánk – is nagyszámú jótékony célú hangver-senyt tartott. Gyakran a Széchenyi családdal együttműködve támogatott nemes ügyet.

A Széchényiek már 1802-ben bizonyságot tettek nemeslelkűségükről, amikor Széchényi Ferenc saját gazdag főúri könyvtárát és műkin-cseit a nemzetnek adományozva megalapítot-

ta a Nemzeti Múzeumot és a nemzeti könyv-tárunkat. Édesapja példáját Széchenyi István 1825-ben követte, amikor egy évi jövedelmét felajánlva megalapította a Magyar Tudomá-nyos Akadémiát.

Liszt Ferenc magyar voltáról időnként vitat-koznak, de ő maga – bár magyarul nem tudott – magyarnak vallotta magát, erről írásos bizo-nyíték is fennmaradt.

Hazaszeretetének szép példája, hogy az 1838-as nagy pesti árvíz károsultjainak megse-gítésére több ízben koncertezett Bécsben. Évti-zedekkel később, 1879-ben megtette ugyanezt a nagy szegedi árvíz után is. Liszt Ferenc anyagi-lag is támogatta a felépítendő pesti Konzervató-riumot, valamint a fiú árvaházat, nőegyleteket, és egyéb nemes célokat.

Liszt Ferenc és Széchenyi István személye-sen ismerték és tisztelték egymást. Széchenyi maga is játszott egyféle fuvolaszerű hangsze-ren, amit akkor „csákánynak” neveztek. Nap-lójában kevés emberről emlékezett meg olyan bensőséges hangon, mint a világsztárnak szá-mító Liszt Ferencről.

A zeneszerző pedig Magyar Történelmi Arcképek című zongoraművében tiszteleg Szé-chenyi emléke előtt (1885).

Gimnáziumunkban az idén Széchenyi-em-lékkönyvet állítottunk össze, minden lapját más-más osztály készítette. Ezzel a méretében nagy, terjedelmében 15 lapos könyvvel szeret-nénk a legnagyobb magyar életművén keresz-tül felhívni mindenki figyelmét a magyar kul-túra ápolására: szeretnénk mindenkinek meg-mutatni a haza, a nemzet és a köz javáért tevé-keny, nemeslelkű, önzetlenül adományozó elő-deink tetteit.

Az iskolarádión keresztül Liszt Ferenc éle-tének néhány érdekes eseményéről hallhattunk, közismert dallamaival „fűszerezve”.

Tolnainé korcZ ilona

Magyar Kultúra Napja

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

41

a tanév kró

nik

ája

Január 6-án, egy havas téli napon tanítás után elmentünk Budapestre a Csokimúzeumba. Mindenki lelkesen várta ezt a délutánt, hiszen az egész osztály szereti az édességeket. Kb. ¾ óra buszozás után megérkeztünk egy lenyűgö-ző szépségű kastély elé. Az épület gyönyörűen fel volt díszítve, s egy hatalmas kert is tartozott hozzá, tele szobrokkal.

A kastélyban kellemes meglepetés foga-dott minket. Belépés után rögtön Mozart-go-lyót készíthettünk, bár a „titkos összetevőket” nem közölték velünk. Ezután az épület törté-netét ismerhettük meg. A következő terem fa-lát salzburgi utcarészlet és néhány csokibolt képe díszítette. A vitrinekben láttunk már nem használatos eszközöket és régi bonbonos dobozokat.

A pincébe vezető lépcsőn csokiba mártott mazsolával kínáltak bennünket. (Pálinkát nem kaptunk, pedig volt bőven, helyette egy történe-tet hallottunk Rákóczi Ferencről.) Azután kap-tunk egy előre kisütött tésztaformát, amelyet te-letöltöttünk forró étcsokival, és ízlésünk szerint chilivel, mogyoróval, kókuszreszelékkel, fahéj-jal, drazséval ízesítettünk.

Amíg megdermedt a művünk, betértünk a moziba. Természetesen itt nem popcornnal és kólával, hanem forrócsokival és pralinéval kí-náltak minket. Megnéztünk egy filmet a ka-kaóbabról és a csokigyártás történetéről. Az is-mertető közben kaptunk fehér-, ét- és tejcso-koládét. A kérdésekre helyesen válaszolók ju-talma trüffel, tejkaramella és kókuszos csoki volt. A látogatás végén vásárolhattunk az aján-dékboltban. Néhány társunk ez alatt a nagyte-remben uralkodói koronában illetve tiarában fényképezkedett. Búcsúzóul megkaptuk a sa-ját kezűleg készített díszdobozos édességün-ket. Mindenki csokival eltelve, jó hangulatban szállt fel a buszra.

MiSkolcZi boGlárka, GoSZTonyi bence, 8.a

látogatás a Csokimúzeumban

2011 baktay

42

próbál teret hagyni a kíváncsiságunknak, fantá-ziánknak, találjuk ki mi magunk, hogy hol va-gyunk! Az utca után, szobrokon át egy konyhá-ba csöppenünk, ami utunk utolsó előtti állomá-sa. Itt elidőztünk egy picit, kérdéseket tehettünk fel idegenvezetőnknek, hogyan tud együtt élni vele az ember? Az, aki nem született vak, ho-gyan tudja feldolgozni, hogyan szokja ezt meg, lehet-e egyáltalán? Sokaknak sikerül, sikerült. Az utolsó terem egy büfé, ahol vásárolhatunk üdítőt, édességet. Itt csak aprópénzzel lehet fi-zetni, értelemszerűen. Azt kapsz, amit kérsz, és jól is adnak vissza.

Azt hiszem, ez bizonyítéka annak, hogy az idegenvezetőnk nem adta fel, ugyanis ő nem született vak. Nem adta fel, megtanult ezzel együttélni. Tiszteletre méltó, szerény vélemé-nyem szerint. A büfé után elérkezünk a kiállí-tás végéhez és megvilágosodunk, testileg és lel-kileg is. Előbbit nem kell magyaráznom, utóbbi viszont az egész kiállításnak a célja.

Becsüljük meg azt, amit kaptunk! Látunk! Magam sem értékeltem annyira azelőtt, ponto-sabban nem tudtam, mit veszítenék. Sokat, ren-geteget! A kiállítás azért nem teljesen adja át az érzést, hiszen tudjuk, hogy abban a pillanatban, hogy vége, újra látunk…

De gondoljunk bele közben, hogy van, aki-nek sosem ér véget a kiállítás!

A kiállítás neve pontosan tükrözi azt, ami. Egy kiállítás, ami láthatatlan. Őrültség? Ugyan, dehogy!Sokszor haladtam el Könyves Kálmán kör-

úton a reklámtábla mellett, érdekelt is, hogy mi lehet az. Egy kedves barátom említette anno a nyitás idején, hogy ők ott voltak, nagyon tetszett neki, bátran ajánlja. Eljutnom azonban mindad-dig nem sikerült, amíg az osztályfőnököm nem vetette fel az ötletet, hogy nézzük meg. Balázs barátom beszámolójának halvány emlékei ma-radtak csak meg, ez is fokozta a kíváncsiságomat.

Elérkezett a nap, az óra, a perc. Végre ott vol-tunk. Az épületbe belépvén egy terembe csöp-penünk, ahol körben vakok által használt esz-közök és játékok találhatóak. Igen, vakok ál-tal. Hiszen erről szól a kiállítás. A többség egy üres szobára számít, amiben láthatatlan tár-gyakat állítanak ki. Hát ez nem olyan. Azzal, hogy részt veszünk ezen a kiállításon, betekin-tést nyerhetünk a vakok és gyengén látók éle-tébe. Mielőtt ezt megtesszük, egy – szintén vak – hölgy tart nekünk bevezetőt. Megismerked-hetünk a Braille-írással, a Braille-írógéppel, kü-lönféle eszközökkel, amik a vakok mindennap-jait segítik. Miután alaposan megtapogatunk, kipróbálunk mindent, jöhet a kiállítás legizgal-masabb része: a láthatatlan. Teljesen lesötétített szobákat képzeljünk el, amik a mindennapi élet különféle területeinek megfelelően vannak be-rendezve. Annak érdekében, hogy ne vesszünk el, kapunk egy idegenvezetőt, aki – ki gondol-ná? – vak.

A legelső egy tanyaudvar, tehénnel, ker-ti szerszámokkal stb. Azonnal megindul a sö-tétben tapogatózás (szó szerint), az első percek leginkább erről szólnak. A következő teremben egy vadászházba érkezünk, ahol csikóbőrös ku-lacsot, lenyúzott állatbőröket, szarvasagancso-kat stb. találhatunk. Ezt az állomást az utca kö-veti autóval, „Demszky karóval”, zöldséges-sel együtt. Érdekes, mennyire előtérbe kerül-nek más érzékszerveink ilyenkor, elsősorban a tapintás. Szándékosan nem árulja el az idegen-vezető sokszor, hogy milyen terembe megyünk,

Láthatatlan kiállítás

Részlet a kiállításból

kaSZai TaMáS, 11.c

a ta

név

kró

nik

ája

évköny v

43

a tanév kró

nik

ája

2011. január 21.Megérkeztünk az Andrássy út 60-hoz. Az

épület beleolvadna Pest házai közé, ha nem len-ne rajta a nagy felirat: Terror Háza. Az előcsar-nokba belépve azonnal belénk hasít a keserű ér-zés: ez megtörtént. Először egy idős bácsi hang-ját hallottuk, beszélt az 1956-os forradalom utá-ni kivégzésekről. Azonnal megéreztük az olaj átható szagát, és szembetűnt egy szovjet tank. Az olaj azt jelképezi, hogy a tank kiégett. A fala-kon azoknak a képei láthatóak, akik az önkény-uralom áldozatai lettek, de az idegenvezető sze-rint számuk ennél nagyobb.

A 2. emeletről indulunk lefelé haladva. A Kettős megszállás termében Magyarország náci és szovjet megszállásának története lát-ható. Minden terem egy-egy eseményt mutat be. Lassan eljutunk az ötvenes évekig, az ÁVO kihallgatószobákig. A zene, a képek, az effektu-sok nyomasztó érzést keltenek bennünk. A za-jos osztály most csendesen figyel. A pincében különböző cellákat és kínzóeszközöket láttunk. A legmegrázóbb a Könnyek terme, ahol a halá-los áldozatok névsora olvasható. A szörnyű az, hogy nemcsak itt történtek ezek a borzalmak, hiszen hallottunk Recskről, a kitelepítésekről, a kuláklistákról. Más ezt a történelemkönyvben olvasni és más látni, mi hogyan történt.

Terror és maffia

2011. február 11-én gimnáziumunk 11.a osz-tálya múzeumlátogatáson vett részt a Maf-fia Múzeumban. Az előadás két részből állt: az egyik a régi olasz maffiavilágot mutatta be, míg a másik a drogok veszélyeire hívta fel a figyel-met. Mindkét témát igyekeztek élethűen ábrá-zolni viaszbábuk segítségével. Mindezek után a tudatmódosító szerek lélektani hatásáról is szó esett a múzeum előadótermében.

Mindenki számára ajánljuk ezt a kiállítást, mert tanulságos és izgalmas volt.

cSanaky Mónika, 11.a

11.b

2011 baktay

44

diáknap 2011

Az idei diáknap izgalmas programokkal vár-ta a diákokat. A tanulók Tolnai tanár úr jóslása iránt érdeklődtek leginkább. Nagy sikere volt a tanár-diák röplabda meccsnek. Mici néni kima-gasló teljesítményével és nagyszerű játékával a tanárok hozták az utolsó meccsüket, de a győze-lemhez, sajnos ez kevés volt. A diákok 2-1-es ösz-szesítéssel felülmúlták a tanár csapatot. A mér-kőzés után a fáradt tanulók betérhettek a tea-házba, ahol sokféle teával olthatták szomjukat.

Aki színészi képességeit,ügyességét akarta megcsillogtatni, az megtehette a Beugró nevű játékban. Még említésre méltó az ásványkiállí-tás, ahol különböző színű és fajtájú ásványokat lehetett megtekinteni. Az idei diáknap is jó han-gulatban telt el.

11.b

Tolnai tanár úr jósola ta

név

kró

nik

ája

évköny v

45

a tanév kró

nik

ája

T H E — „Tudományos, Hasznos, Emberi”

2010. december 16-án érkezett iskolánkba a THE XXXIX. Középiskolai Roadshow. A torna-terembe özönlő diákok kíváncsian találgatták, mi vár rájuk. Hamarosan kiderült, hogy a tehet-ségkutató és tudomány-népszerűsítő program célja, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a műszaki és természettudományok iránt, növelje a tudományos pályák presztízsét, a fiatalok kö-zül felkutassa a legtehetségesebbeket és össze-kapcsolja őket a kutatás-fejlesztésben érdekelt vállalatokkal.

A sikeres és versenyképes Magyarország jö-vőjének kulcsa a fiatalok kezében van. Azoknak a fiataloknak a kezében, akik a jövő igazi tarta-lékait alkotják, s akik tudják, hogy adott életsza-kaszukban e cselekvés felelőssége elsősorban ab-ból áll: milyen képességeket, készségeket, tudást és szellemiséget alakítanak ki önmagukban, s mennyire ismerik meg nemzetük, s a világ kul-túráját, piacát, tudásanyagát és létformáit.

A 90 perces programban szerepelt innovativ vállalatokról (pl. MOL) szóló előadás, hallhat-tunk a Mars-kutatás legújabb eredményeiről és a műszaki és természettudományos egyetemek életéről. Ezek után következett a délelőtt legiz-galmasabb része. Tóth Pál (Fizibusz) a közönség bevonásával látványos kísérletek sorát végezte el. Nagy sikert aratott a luftballonok nagyításá-val ill. kicsinyítésével. Több bátor jelentkező is részt vett a bemutatón. A végén mindenki úgy érezte, hasznos volt ezt a programot végigülni és meghallgatni.

Makay láSZlóné

2011 baktay

46

a ta

név

kró

nik

ája

tékszínben jártunk, ahol A kaktusz virága előadá-son nevethettünk nagyokat. Útközben találkoz-tunk a nosztalgia villamoson közlekedő Miku-lással, és megcsodálhattuk a már ünnepi fény-be öltözött Duna- partot és Nagykörutat is. Re-pertoárunkat februárban egy újabb játékszínbe-li darabbal bővítettük: A szabin nők elrablásával. Kórik tanárnő szervezésében az irodalmi szín-pados tanulók és néhány lelkes színházrajongó ellátogatott a Pesti Színházba, s megtekintette a Dzsungel könyve című előadást. A 9c osztályosok javaslatára márciusban az István, a király rock-operára szervezünk nézőket. A darab zenéjét bizonyára sokan ismeritek, de az előadás han-gulatát közösen átélni teljesen más, mint otthon a szobában egyedül hallgatni a dalokat. Ezen kí-vül a cselekmény ismerete jól jöhet a történelem vizsgákon is. Terveink közt szerepel, hogy részt veszünk „színházbejáráson”, melynek alkalmá-val megismerkedhetünk a forgószínpaddal, a zsinórpadlással, a hang- és fényeffektekkel; te-hát mindazokkal a csodákkal, melyek nélkül nem jöhet létre az előadás.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Jó szórakozást és kellemes kikapcsolódást kívá-nok.

helMécZyné boSánSZki JudiT

Tudjátok-e, kedves diákok, hogyan ismerhet-jük meg a körülöttünk lévő világot? A legtöb-ben azt válaszoljátok erre a kérdésre, hogy az is-kolában fizika, kémia, biológia, földrajz órákon az érdekes vagy éppen unalmas tananyagon ke-resztül.

Gondoltatok-e már arra, hogy az olvasmá-nyaitok, illetve a színházi előadások is hozzájá-rulhatnak ahhoz, hogy kialakítsák bennetek a helyes ítélőképességet, a mások iránti toleran-ciát, a viselkedési normákat? A legtöbb embert azonban nem ezek motiválják, ha megnéz egy előadást, csak egyszerűen jól akarja magát érez-ni, és igényesen akar szórakozni.

Iskolánkban évek óta működik egy „szín-házlátogató” klub, melynek bárki tagja lehet. A hetedikesektől a végzősökig, tanárokig, tech-nikai dolgozókig minden érdeklődőt szeretet-tel várunk sorainkba. Az idén először a Magyar Színházban tekintettük meg az Arzén és levendu-la című krimikomédiát Béres Ilona és Csernus Mariann főszereplésével. December 6-án a Já-

Színház az egész világ!?

Arzén és levendulaBéres Ilona és Csernus Mariann

A kaktusz virágaReviczky Gábor és Szulák Andrea

évköny v

47

sportélet a Baktayban

KézilabdaIskolánk sportolói óriási eredményt értek el,

a Kézilabda Diákolimpia országos döntőjében, az V. korcsoportban, az ország 8. legjobb csapa-ta lettünk.

Figyelembe véve a sportág hazai és nemzet-közi eredményességét, az adott korosztályban induló közel 80 csapatot, ez kiemelkedő teljesít-ménynek számít.

A döntő helyszíne Hódmezővásárhely volt, ahol a korosztály fiú és lány csapatai mérték össze tudásukat. A színvonal nagyon magas volt. A lánydöntőt a Róth Kálmán vezette Győr nyerte. A fiú mezőnyben, a Kiss Szilárd segít-ségével küzdő Veszprém, „csak” a bronzér-met tudta megszerezni. Őket megelőzte – Ros-ta Miklós irányításával – a DUNAFERR csapa-ta, az aranyérmet a Csanádi Árpád Sportisko-la, Budapest nyerte el. (A felsorolt csapatok ki-vétel nélkül a hazai élvonal – NB I – utánpót-lás csapatai.)

Kézilabda bajnokcsapatunk

Mi több lépcsőn keresztül jutottunk el idáig. A Pest Megyei Döntőn és az Országos Előselej-tezőn át vezetett az út. Mérlegünk: öt győzelem és egy – 1 gólos – vereség.

Csapatunk két sportegyesület tagjaira épült. A DMTK nevelt 9 játékost, szakosztályvezetőnk Vitányi Attila, utánpótlásedzőink Szkladányi Gábor Ákos és Csapp Imre. A Tököl KSK-ban versenyez 5 játékos, edzőjük Győrffy Sándor.

A csapat tagjai: Bakonyi Tibor, Dóri Tamás, Félegyházi Zsolt, Gál Norbert, Gáldi Kristóf, Gáldi Krisztián, Horváth Zoltán, Pesti István, Simon Olivér, Somogyi Ádám Zalán, Szeltner András, Sziron András, Szombat Patrik, Veszely András. Az előselejtezőkön és a döntőn a csapa-tot Csapp Imre vezette, a döntőn sokat segített Csépány Szilárd tanár úr, a szállításban, fényké-pezésben, vezérszurkolásban Helméczy Ferenc.

A versenyeken való részvételünket iskolánk igazgatója, Sziráki György biztosította. Az anya-gi háttér előteremtését a város Képviselőtestülete és Szalay László polgármester úr támogatta.

Sikerünk igazi csapatmunka volt!

cSaPP iMre

sportro

vat

2011 baktay

48

Teremfoci

A házibajnokságot január és február hóna-pokban rendeztük meg iskolánkban. A résztve-vő csapatok heti egy alkalommal körmérkőzé-ses formában játszották le meccseiket. Színvo-nalas küzdelem, sok gól és nagy izgalmak jelle-mezték az egész bajnokságot.

Végül szoros eredmény született, melyben a 11.c osztály bizonyult a legjobbnak. Második helyen a 10.a csapata végzett, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a 11.a léphetett fel. To-vábbi sorrend: a 4. helyezett a 10.c lett, az 5. he-lyet pedig a 10.b csapata foglalta el.

Különdíjat ketten kaptak: a gólkirályi címet Gerendás Ferenc (11.c) szerezte meg 12 góljával. A legjobb játékosnak Farkas Tamást (11.a) válasz-tottuk a csapatkapitányok szavazása alapján.

Folytatás a sportéjszakán megrendezésre ke rülő bajnokságon, ahol remélhetőleg még több csapat méri majd össze tudását! Addig is jó sportolást mindenkinek!

cSéPány SZilárd

A ’tesi’ érettségiről

Iskolánkban egyre népszerűbb a testnevelés érettségi. Idén 15-en választották. Vannak, akik azért vizsgáznak ebből a tárgyból, mert később szükségük lehet az itt szerzett pontokra, de van-nak olyanok is, akik azért, mert „könnyűnek” gondolják. Tulajdonképpen nem is nehéz an-nak, aki eddig sportosan élt. Azoknak viszont, akik most kezdenének rendszeresen sportolni, nem ajánlom.

A testnevelés érettségi nemcsak a népszerű sportágakra kíváncsi (foci, röpi, kosár stb.), hanem a gimnasztikától a küzdősportokon át, a szertor-náig minden sportágból elvárja a jelölt felkészült-ségét. Olyan dolgokat kell megtanulnia, amelye-ket eddig nem kellett egy normál testnevelés óra keretében. Pl. az egyes sportágak története, ver-senyszabályai, híres sportolók pályafutása stb.

Ezeket az ismereteket meg lehet szerezni il-letve a gyakorlati hiányosságokat pótolni lehet a fakultáció keretében. Eddig a legtöbb érettsé-giző jeles, ill. jó jegyet kapott mind a középszin-tű, mind az emelt szintű érettségi vizsgán.

cZoMPa Gyula

spo

rtro

vat

évköny v

49

sportro

vat

Egész kicsi korom óta cselgáncsozom. Édesapám edző, min-dig vitt magával az edzőterembe. A bá-tyámmal a tatamin nőttünk fel, előbb ta-nultunk meg esni, mint járni. Kiskorom-ban több mindent ki-próbáltam (aerobic, néptánc, karate, rit-mikus gimnasztika, balett), de aztán ma-

radt a judo. Nagyon szeretem ezt a sportot. Ko-molyabban 8 éve Szigetszentmiklóson kezdtem el az edzéseket és 7 éve a versenyzést. Idő köz-ben átigazoltam a Budaörsi SC judo szakosztá-lyába.

2005-ben Diák „A” Országos Bajnokságon Solton –48kg-ban első lettem. 2007-ben a Serdü-lő „A” OB-n második, 2008-ban Ifiben (–52kg) harmadik és 2010-ben Juniorban pedig (–57kg) ötödik helyen végeztem.

A Magyar Köztársaság Kupán három alka-lommal értem el harmadik helyezést: 2007-ben serdülő –48kg; 2008-ban ifi –52kg és 2009-ben junior –52kg.

A Budapest Kupán kétszer értem el helye-zést: 2007-ben –48kg-ban harmadik és 2009-ben –52kg-ban második lettem.

Szintén két eredményem van a paksi Atom Kupáról: 2008-ban ifi –52kg-ban harmadik és 2009-ben ifi –52kg-ban első.

2007-ben és 2008-ban is harmadik lettem a Diákolimpián, 2010-ben (junior –57kg) pedig aranyérmet nyertem.

A legutóbbi versenyen pedig 2010-ben a II. o. Felnőtt Országos Bajnokságon (–57kg) harma-dik lettem.

Még sok verseny vár rám. Remélem, hason-ló, vagy még jobb eredményeket fogok elérni.

kiváló sportolóink

4 éves koromtól sportolok rendszere-sen, 7 éves koromtól karatézom.

Az Ashihara stí-lussal 4 éve ismer-kedtem meg, és rög-tön tudtam, hogy ez a nekem való. Nagy lel-kesedéssel kezdtem elsajátítani a speciá-lis technikáit és szor-galmasan edzettem. Erőfeszítésem hamar meghozta a gyümölcsét, már az első Ashihara versenyemen 2. helyezést értem el.

2009-ben már több hazai és nemzetközi megmérettetésen is részt vettem. Belgrádban, nagy küzdelmek árán megszereztem életem első dobogós helyezését külföldön. Ekkor hatá-roztam el, hogy mindent meg fogok tenni a jö-vőben, hogy minél többször hallgathassam meg a magyar Himnuszt „a világ tetején”. Teljesítmé-nyemért a Magyar Ashihara Karate Közhasznú Szövetség és a Magyar Karate Szakszövetség is elismerésben részesített.

2010-ben az Európa Bajnoki cím megszer-zését tűztem ki célomul. A versenyeken kívül rengeteg munkával, edzői segítséggel és a csa-patunk maximális támogatásával sikerült elha-tározásomat valóra váltani. Mivel nagyon sze-retek sportolni, mindenképpen olyan foglalko-zást szeretnék választani, ami ehhez kapcsoló-dik. Ebben az évben is díjjal jutalmazott a Ma-gyar Ashihara Karate Közhasznú Szövetség és a Magyar Karate Szakszövetség.

korányi kriSZTina barbara, 11.c

PiacSik ZSóFia, 11.a

2011 baktay

50

Spo

rtro

vat

2009. márciusá-ban kezdtem kem-pózni, önvédelmi cél-ból. Majd igen gyor-san versenyezők kö-zött találtam magam. Hetente 6-9 alkalom-mal edzek.

Első versenyem 2009 augusztusában volt Zsámbokon, ahol 2. helyet szereztem egy Pitbull-kupán.

Az eltelt majdnem két év alatt a következő eredményeket értem el: K-3 InterClub versenyen 3 első hely, Pitbull kupa 3 győzelem, egy 2. hely, kempo puszta ke-zes full contact OB 1. hely, kempo full contact 1. hely, Európa Kupa 2. hely, Ju –Jitsu OB 3. hely. 17. életévemet betöltve a felnőtt korosz tály-ban indulok. Eredményeim: Kem po pusz ta kezes full contact 2. hely, kempo full contact OB 1. hely, Világ Kupa full contact 1. hely. K-1 szabályrendszerben és amatőr MMA-ban egy-egy győzelem és VB-n MMA-ban 8. hely. Ezenkívül Felföldi Szabolcsnál eltöltött két évemből mind a kétszer az Év versenyzője címet is megkaptam.

SZoMbaT PaTrik, 11.c

Kiskorom óta na-gyon érdekelt a sport. Tulajdonképpen nem atlétaként kezdtem. Jártam ritmikus sport gimnasztikára és ko-sarazni is nagyon szerettem. A magas-ságom passzolt volna hozzá.

Körülbelül 10 éves koromban kezdtem el komolyabban fog-lalkozni az atlétiká-val és 2-3 éve vált az életem részévé. Folyamatos kondícióra és energiára van szükségem, ezért heti öt-hat edzésem van. A napjaimat általában pontos terv alapján élem, hogy a sport mellett a tanulásra, a családomra, a barátaimra és a szó-rakozásra, valamint a pihenésre is jusson időm.

A versenysport olyan dolog, amit csak szor-galommal érhet el az ember, ha valaki nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy hetente ötször edzzen, akkor nem valószínű, hogy sok-ra vinné ezen a téren.

Rövidtávfutóként a célom az Ifjúsági Világ-bajnokság. Az álmom pedig az, hogy egyszer kijussak az Olimpiára. Szerencsés vagyok, mert a szüleim mindenben támogatnak. Rengeteget köszönhetek nekik.

Minden fiatalnak azt tanácsolom, hogy mi-nél előbb találják meg azt a sportot vagy hob-bit, amit teljes szívvel és lélekkel képesek csi-nálni; amiben örömüket lelik és ki tudnak álta-la kapcs olódni. Nem lesz mindenkiből élspor-toló vagy világbajnok, de édesanyám azt szokta mondani: amit a sport elvesz, azt vissza is adja.

Fontosabb eredményeim: Országos Bajnokság, egyéni:

távolugrás 1. hely100 m gát 4. hely,300 m gát 3. hely.

Országos serdülő ügyességi csapatbajnokság: gátfutás 1. helytávolugrás 1. hely300 m gátfutás 1. helymagasugrás 3. hely

Atlétikai világnap (Tiszaújváros): 100 m gátfutás 2. hely távolugrás 2. hely

A DMTK sakk-szakosztályának ver-senyzője vagyok.

2010-ben 1. helye-zett lettem a Pest me-gyei egyéni ifjúsági bajnokságon. 2011-ben 7. helyezést értem el Pest megye egyé-ni felnőtt bajnoksá-gán, ez az eredmény egyúttal a megyei if-júsági bajnoki címet is jelentette. Gödöl-

lőn, a Pest megyei egyéni verseny II. fordulójá-ban szintén 1. helyezett lettem. A Törekvés SE rapid (rövidített játékidejű) versenyén 2. helye-zést, Decs sakk-klubjának csapatversenyén pe-dig szintén 2. helyezést értem el.

SZabó beaTrix, 9.aMarkoS ádáM, 10.b

évköny v

51

Március 31-én tartottuk meg iskolánk névadó-jára emlékezve a Baktay-napot. Az irodalmi szín-pad és az énekkar most Hordós Csaba: Mese a lus-ta fiúról c. darabját adta elő Kórik Borbála tanárnő vezetésével. A nagysikerű előadás szereplői:Fiú: Kaltenecker PéterPatkány: Bozóky GergőKirálynő: Gráf KlaudiaKirály, határőr: Kovács KrisztiánBörtönőr: Kovács ÁgotaApa: Lelkes DaniAnya: Nagy FruzsinaKirálylány: Helméczy AnitaKutyák: Nagy Enikő, Fekete Patrícia, Ujhelyi Regina.

A tanulmányi versenyek eredményeinek ki-hirdetése után került sor a Baktay- nagyérem át-adására. Kelemenné Molnár Csilla tanárnő ésHelméczy Ferenc oktatástechnikusmunkájuk elismeréseként;Rötzer György és feleségeaz iskola támogatásáért; Gábor Tamás 11.b osztályos tanulóBaktay Ervinről szóló igényes dolgozatáért;Háló Balázs 12.a osztályos tanuló iskolaelsőként vehette át.

Baktay-kisérmet az osztályelsők kaptak.7.a: Wágner Enikő Loretta8.a: Szabó Beatrix9.a: Gráf Klaudia9.b: Gábor Csaba9.c: Pesthy Georgina

10.a: Horváth Fruzsina10.b: Fodor Zsolt10.c: Gonda Imre11.a: Nagyszegi Dóra11.b: Tóth Pálma11.c: Markovics Zoltán12.a: Gráf Fruzsina12.b: Zorkóczy Réka12.c: Eszes Dorottya13.b: Markovics Alexandra13.c: Kuczora Andrea14.c: Nádas Szabina

Baktay-nap 2010

Háló Balázs 6 éven keresztül volt is kolánk tanulója, s tanulmá-nyi átlaga mindvégig kitűnő volt. Érettségi eredménye is ennek megfelelően kitűnő lett, két tárgyból – ma-tematikából és német nyelvből – emelt szin-tű érettségi vizsgát tett. Jelenleg a Buda-pesti Műszaki Egye-tem hallgatója.

Az iskolai tanulmányi versenyeken mindig nagyon eredményesen szerepelt, így a Baktay- napokon számos elismerő oklevelet vehetett át. De nemcsak iskolai, hanem iskolán kívüli ver-senyeken is indult, s ezeken is szép sikereket ért el. Így például mind a Zrínyi Ilona, mind pe-dig a Gordiusz matematika-versenyeken isko-lája legeredményesebb tanulójának bizonyult. De részt vett helyismereti vetélkedőn is, ahol IV. helyezést ért el, 2008-ban pedig indult a Dr. Árokszállásy Zoltán országos biológiai és kör-nyezetvédelmi versenyen, ahol a döntőbe jutott, így országos szinten a 21. lett.

Versenyeredményei alapján az ELTE TTK Diákkutató programba kapott meghívást.

Kiemelkedő tanulmányi munkája mellett el-ismerésre méltó az iskolai közösség érdekében végzett tevékenysége is. Éveken keresztül mű-ködtette barátaival az iskolarádiót, mindig lel-kesen munkálkodott a teremdekorációkban, s az iskolai ünnepi műsorok megalkotásában hol technikai tudásával segített, hol zenei tehetsé-gével szolgálta egy-egy produkció sikerét.

Mindezek mellett igen szerény, udvarias, se-gítőkész és tisztelettudó magatartásával kivívta mind tanárainak, mind pedig diáktársainak a tiszteletét és szeretetét.

SZadainé SoMoGyi erika

osztályfőnök

Jeles napo

k

2011 baktay

52

Ballagás 2010

Jele

s n

apo

k

évköny v

53

Jeles napo

k

giző öltönyére vagy kosztümjére. Az osztályok az itt eltöltött éveiket maguk készítette kis filmekkel mutatták be, műsorukat énekkel és színpadi jele-netekkel folytatták. Az este fénypontját termé-szetesen a hónapok óta gyakorolt táncok jelentet-ték. Mindhárom végző osztály előadott egy-egy keringőt és egy-egy maga választotta táncot, me-lyekben hagyományainkhoz híven az osztályfő-nökök is szerepet kaptak. A 13.b bajor tánccal ké-szült, a 12.c a Hair című musicalból táncolt el egy összeállítást, a 12.a pedig a ’60-as évek hangula-tát idézte közénk a Hun gária együttes Csókkirály című számával.

A báli zenét a taksonyi Szigeti Fiúk zene-kar biztosította. A rendezvény létrejöttét a Coca Cola HBC és Lehel Endre alpolgármester úr tá-mogatta. Köszönet illeti a lelkes szülőket, akik a büfét szolgáltatták, a 11. évfolyam osztályfő-nökeit, Lévai Mónika igazgatóhelyettest, és ki-emelten köszönjük Helméczyné Bosánszki Judit szervező munkáját, aki a szülői munkaközössé-get fogta össze és koordinálta.

Az ünnepek segítenek kilépni a minden-napok monoton világából, a hagyományok pe-dig alapot adnak, hogy jövőnket a múlt tapasz-talataiból építhessük fel. Ilyen volt idén is a sza-lagavató bál: hagyományos és ünnepi.

SZiráki GyörGy

igazgató

A 2010. évben a szalagavató bál a szokásos-nál kissé korábban, november 26-án került meg-rendezésre. Mivel örvendetes módon folyamato-san növekszik tanulóink száma, természetes az is, hogy egyre több a végzős diák, és a rendezés is egyre több feladatot jelent. Mára a szalagava-tó nagy eseménnyé vált, ahol több mint 600 ven-dég láthatta, amint utolsó éveseinket az érettsé-gire készülők kék szalagjával megjelölték.

Bár minden nyitott rendezvényünkön szíve-sen látjuk az érdeklődő szülőket, hozzátartozó-kat és mindazokat, akik kíváncsiak ránk, a sza-lagavató mégis központi szerepet tölt be a tan-év ünnepeinek sorában. Hiszen ez az a rendez-vényünk, ami a legtöbb embert mozgósítja. Idén is mintegy hatszázan jöttek el, hogy részesei le-gyenek iskolánk világának, hogy ünnepélyes keretek közt lássák a színpadra lépni azokat, akiket szeretnek.

Ilyenkor fennkölt gondolatokról illendő szól-ni, de az ünnepeltek nem erre figyelnek. Izga-tottan várják a szalagtűzést, a táncot. Figyelik, hogy jól van-e megkötve a nyakkendő, nem szo-rít-e az ünnepi cipő. És jól is van ez így. Hiszen a szalagavató értük van, róluk és nekik szól.

Így volt mindez most is. Három végzős osztá-lyunkban összesen 85 tanulónk kapta meg ünne-pélyes keretek között a szalagot ballagó-érettsé-

SZALAGAVATÓ 2010

2011 baktay

54

Nem akarok tiszteletlennek, vagy szétszórt-nak tűnni, de megmondaná valaki, hányadika is van ma? Ah, eszembe jutott! November 26-át írunk. Ez a mai nap nagyon különleges legtöb-bünk számára.

Engedjétek meg hogy elmeséljem, az én no-vember 26-ám hogy néz ki eddig. Reggel a szo-kottnál később kel-tem, mert ma nem kellett bemenni az iskolába. Ültem vol-na inkább dupla ma-tekon, mert ami rám várt, azt csak egy másodfokú egyen-lettel lehetne iga-zán jól érzékeltetni. Szóval reggel felül-tem az ágyban és ki-dörzsöltem szemem-ből az édes álmot, ahol még gyerekként gondtalanul játszadoztam, szaladgáltam és nem nyomta semmiféle kötelesség vagy teher a vál-lam. Miután sikeresen eljutottam a konyháig, hogy egyek valami finomat, elméletben össze-geztem a mai teendőket. El kell menni a ruhá-ért, be kell ugrani a szépítészeti szakemberek-hez: úgymint fodrász, sminkes. Utána nyomás haza, kocsiba be, irány a Csili. Elég mozgalmas, mit ne mondjak.

Az élet felgyorsulni látszik; sebesen szalad, mint az Intercity Express, ahová ajánlatos előre lefoglalni a legjobb helyeket, mert aki lusta vagy csak későn kap észbe, már csak a harmadosz-tályra ülhet. Eddig ugyanis nem ment ám 200 km per órával. Mondhatni döcögött, minden megállóhelyen megállt, és amíg nem jött kaller, lehetett helyet cserélni, előbbre törni, próbál-kozni. Most már mindenkinek megvan a maga helye és nincs leszállás. A mai napon kapjuk meg érvényes jegyeinket, melyek engedélyezik, hogy legálisan is belépjünk a Felnőttek Földjére. Kicsi kék szalag formájában büszkén viselhet-jük ezentúl éretté válásunk utolsó előtti jelké-pét. Vonatunkon a hangosbemondó recsegve megszólal: „Következő megálló: Érettségi. Kér-jük, mindenki készüljön fel a leszálláshoz.”

Bizony, engem is sokkol a hír. Már alig van egy kis időnk, az utolsó percek suhannak el

mellettünk feltartóztathatatlanul. Nemsoká-ra be kell számolnunk mindarról, amit megta-nultunk. Ó, bárcsak hallgattam volna Mici néni intő szavára, ami olyan sokszor hangzott el az évek során: „Tanulni, tanulni, tanulni!” Mennyi-vel könnyebb lenne most! De kár a múlton ke-seregni, előttünk a fényes jövő, a küzdelmekkel

teli, hívogató, buk ta - tókkal megrakott, ki - hagyhatatlan le he tő - ségekkel ellátott, csá - bító, mámorító, oly -kor elszomorító, de újra talpra kénysze-rítő felnőttkor.

Ma azonban még gyerekek vagyunk, olyanok, mint én az álmomban. Mulas-sunk hát egy nagyot így utoljára a Kü-szöbön, a Nagy Ajtó

kinyitása előtt. Ez az este csak a miénk: min-denki minket néz, ahogy megkapjuk a szala-got, ahogy régi korok báljait idéző módon tán-colunk, ahogy bohóckodunk a parketten, egy-szóval: ahogy jól érezzük magunkat, most így együtt. Végignézek a szülőkön és látom az örö-möt és a meghatottságot az arcukon. El tudom képzelni, mit gondolhatnak most: az én kis cse-metémet ma éretté avatják. Milyen gyorsan te-lik az idő! Most ugrik be nekik az össze gyerek-kori csíny, amit elkövettünk, az édes pillana-tok és a felejthetetlen családi emlékek. Talán pár ciki de cuki fotó is elővillan a tárcákból.

Rövidre fogva a szót, mielőtt még rólam is mutogatnának pár babakori kompromittáló ké-pet, befejezem a beszédem. Zárásul szeretném megköszönni ezt az estélyt, ami rólunk szól és értünk van. Köszönöm a szülőknek, akik mind-végig támogattak minket és mellettünk voltak. Köszönöm a tanároknak, akik utat mutattak és nagy szigorral vezettek vissza a helyes ösvény-re, ha letértünk róla. Köszönöm diáktársaimnak a sok együtt töltött szép percet.

Akkor hát, jó szórakozást kívánok minden kedves jelenlévőnek!

Kedves Diákok, Kedves Szülők, Tisztelt Tanárok!

bakk orSolya, 13.bJele

s n

apo

k

évköny v

55

Jeles napo

k

2011 baktay

56

Az Advent ideje évek óta szervezett prog-ramokat, kisebb ünnepségeket hozott iskolánk tanulóinak. Idén először a tantestület úgy dön-tött, hogy nem csak egy-egy óraközi szünetet fordítunk a rövid műsor mellett egy gyertya-szál meggyújtására, hanem igazi várakozástel-jes idővé tesszük ezt a néhány hetet, és tanórá-nyi időtartamban, iskolagyűlés keretében emlé-kezünk meg a közelgő ünnepről.

Ez az Advent a várakozás, a testté lett Ige, a Karácsony ünnepének igazi előkészítése lett. Értékválsággal küzdő korunkban olyan gon-dolatokra, hagyományokra helyeztük a hang-súlyt, amelyek mindig és minden körülmények között pozitív üzenetet hordoznak, fogódzót je-lentenek.

Programsorozatunk november 29-én kez-dődött. Bejövő osztályaink közül a 7.a adott elő egy részletet Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdő című művéből. A szeretet, egymás megbecsülé-se állt aznapi együttgondolkodásunk központ-jában. A december 6-i folytatásban a 9.b osztály a Miklós nap hagyományai köré építette műso-rát, és az adventi készülődést a Mikulás érkezé-se egészítette ki. Külső szemlélőnek meglepő is lehet, hogy a magukat gyakran felnőttnek érző, felnőttként viselő tizenévesek mennyire felsza-badultan élték bele magukat kisgyermeki vilá-gukba. Lehet meglepő, de természetes is ez, hi-szen a lelke mélyén egy kicsit mindenkiben ott él gyermekkori énje. December 13-án a 9.c Luca napjáról szóló részletekkel tagolta előadását. Az osztályokat magyar és ének szakos tanáraik, va-lamint osztályfőnökeik készítették fel az előadá-sokra. Itt mondok köszönetet mindnyájunk ne-vében Kórik Borbála, Helméczyné Bosánszki Judit, Szadainé Somogyi Erika és Koltai Csilla tanárnőknek.

Az utolsó adventi vasárnap már téli szüne-tünkben volt. Így ezt előre hoztuk kissé, és ek-kor tartottuk az iskolai karácsonyi ünnepséget is. A műsor igazi különlegessége, hogy a legfia-talabbak után a legidősebbek adták: az énekkar és Fekete Patrícia szólója után végzős osztálya-ink mellett felléptek tanár és technikai dolgo-

zó kollégáim egyaránt. Oláh Jánosné igazgató-helyettes, Szadainé Somogyi Erika és Horváth Krisztina tanárnő mesét mondott, Bujdosóné Mihály Mónika, Tóth Regina, Tariné Dudás Ma-riann, Koltai Csilla tanárnők és Helméczy Fe-renc kollégánk zeneszámokkal léptek fel.

Ünnepségünket megtisztelték jelenlétükkel az Alkotók Dunaharaszti Egyesületének tag-jai, valamint Dunaharaszti város képviselőtes-tületének iskolánk ügyét szívükön viselő tag-jai is. Külön köszönjük a támogatást a Zöld Ko-rona Kft. nevében Kreisz Antal igazgató úrnak, a szervezőmunkát pedig Kormanik Ottóné és Szilvási Gabriella kolléganőknek. Nagy öröm-mel töltött el minket, hogy rendezvényünkről a Kisduna Televízió színvonalas műsort készí-tett, amelyet éppen az ünnepi időszakban tű-zött műsorára. Bízunk benne, hogy egy kicsit hozzájárulhattunk néhány dunaharaszti lakos karácsonyának szebbé tételéhez.

Az ünnepi hangulatot visszaidézve, de már az következő évre előretekintve kívánok isko-lánk minden kedves haraszti és környékbeli ba-rátjának, valamint minden olvasónak boldog és sikerekben gazdag 2011-es esztendőt.

SZiráki GyörGy

igazgató

ADVENT 2010

Jele

s n

apo

k

évköny v

57

Jeles napo

k

tenyével, süteményekkel, forró teával és forralt borral vártak a szervezők. A kapu mellett egy karámban bárányok, bocik és a Szent Család szobra üdvözölte az ide betérőket.

Nemsokára bekonferálták csapatunkat, mi pedig mosolyogva mentünk fel a színpadra. Sziráki György igazgató úr a sorok között izgult a diákjaiért. Rengeteg szülő kísérte el gyerme-két, hogy büszkén nézhesse végig a műsort. Az előadás minden bonyodalom és hiba nélkül le-zajlott, majd fellélegezve sétáltunk vissza a me-leg szobába.

Ambrus tanárnő egy kis ajándékot készített nekünk, aminek nagyon-nagyon örültünk. Tár-saságunk tagjai egy-egy pohár forró tea és for-ralt bor elfogyasztása után vettek búcsút egy-mástól.

A pozitív visszajelzések alapján remélem, jövőre is meghívott fellépői lehetünk a betle-hemezésnek, ami már hagyománynak számít Dunaharasztiban a karácsonyi készülődés for-gatagában.

cSeh kriSZTina, 12.b

A Baktay Ervin Gimnázium tanulói máso-dik alkalommal vettek részt a dunaharaszti Né-met Nemzetiségi Tájházban megrendezett bet-lehemi esten.

Ugyanúgy, mint az előző évben, a próbák most is nagyon jó hangulatban teltek. Ambrus Borbála tanárnő kiválasztotta a megfelelő ta-nulókat a szerepekre, kiosztott a megtanulandó szövegeket, és a gyakorlás már kezdetét is vette. Másfél hónappal a nagy esemény előtt elkezd-tük a próbákat. A jelmezeket és a kellékeket szép sorjában elkészítettük saját kezűleg: az an-gyalnak a szárnyat, a királyoknak pedig a koro-nákat. A próbák száma egyre sűrűsödött a kö-zelgő esemény tudatában, de azokat nem érez-tük tehernek.

Majd elérkezett a várva várt szombat! 2010. december 18-án került sor a betlehemezésre. Az időjárás idén sem kímélt minket. A zord hideg elől a tájház egyik szobáját kaptuk menedékül. Itt át tudtunk öltözni a jelmezekbe, és még egy-szer elpróbálhattuk a jelenetünket.

Az udvaron felállított hatalmas sátor alatt foglaltak helyet a vendégek, akiket sült gesz-

Betlehemezés a tájházban

2011 baktay

58

Mercutio! Csúcs volt a tegnapi buli. Júlia Ste még kijött az erkélyre. Őrülten sztem! +nősülök! Romi

Romi! Te tényleg +őrültél! Nősülni? Talizzunk! Kigyógyítalak a szerelmi kórságból! Merq

Júliám! Sztlek, te O:-), veled akarok élni! Indulok Lőrinc bráthoz! Esküvőt, mielőbb! Rómeód

1lenM! Üzenj a dajkával! (A mobilomat, L, szig. apám néha ellenőrzi. Mit neki személyiségi jog!) Mikor? Hol? 1000 ¤ örökké szerető Júliád

ÉdS Dajkám! +történt, 1/2ség lettM. De ez most még titok! Szerezz hágcsót! Ste jön Rómeó. Julid

Lőrinc barát! Isten a tanúm, h. nem akartam gyilkosa lenni Júlia unokabátyjának! Tybalt provokált. Mint ítélt a Herceg? S.O.S! Sietek hozzád! 2ségbeSett Rom.

Drága Júliám! Mantova, keserű száműzetés. Csak Rád gondolok. A bánat utolsó vércseppemet is elitta…1/2telek! Írj, ha lehet! Rómeód

HitS Uram! Párishoz akarnak kényszeríteni. L. brát csLt SZelt ki. János brát viszi a levelet, benne lesz minden. Ne ijedj meg! Rős vagyok,szerelmünkért! Júliád

SzerelmM! Ø érkezett hír felőled,amióta itt vagyok. Rejtekemben nincs térerő, még a mobil sØ működik. Várom Baltazárt, tán ideér, s hírt hoz. *@lek! Romeo

TestvérM, Lőrinc! Nem értem célt a pestis miatt. Engem is bezártak. Senki Ø vállalta a levél kézbesítését. Mit tegyek? János

Lőrinc barát! Baj van. Elmondtam Rómeónak, mi történt Júliával. 1/2őrülten indul haza. Sztem egyenest a kriptába, éjszaka lesz, mire odaérünk. Segíts! Baltazár

Montague uram! Rómeó hazatért. Azonnal a kriptába rohant. Páris is ott volt. Vívtak. Páris elesett. Jöjjön mielőbb! Az apród.

Capulet uram! R. hazaszökött, a kriptába ment. Holttestnél mérget ivott. Ø tudtuk, h. J. tecchalott! Ébredve követte kedvesét, tőrt döfött szívébe. Szörnyű vég! Az őr

HercegM! Kivonulok e gyarló világból. Jót akartam: Bkét a családok közt. Sikerült, d. milyen áron! Romeo&Júlia halott. Bár Mléküket nem csak aranyszobraik őrzik. Lőrinc

Baj van az olvasással! A tévé, a számítógép izgalmas, erőfeszítést alig igénylő tevékenység, a nyomtatott szövegek háttérbe szorulnak a filmekkel szemben. A magyartanárok elkeseredett küzdelmet folytatnak évről évre azért, hogy a diákok legalább a kötelező olvasmányokat elolvassák. Nem lehetne valahogy lendíteni a dolgon? Íme, a kísérlet eredménye! Nem egyperces novellák –az talán túl hosszú lenne –, hanem félperces SMS-ek. Elképzelem a jövőt: órán mindenki előveszi a mobilját, a tanár pedig küldözgeti az üzeneteket. Csak egy problémám van: képtelen vagyok megszokni a helyesírási szabályok elhagyását. De ígérem, gyakorolni fogok!

Rómeó és Júlia, avagy Tragédia SMS-ben summázva

MáTyuS olGa erZSébeT

(oláh JánoSné)

olv

asó

saro

k

évköny v

59

dulni akarnak, túl lenni az egészen, hogy újra a levegőn lehessenek a szabad ég alatt, ahol ér-zik a természet illatait és nincsenek ilyen érzé-seik.

Néhány pillanat múlva kinyílik a rendelő aj-taja és egy középkorú nő jön ki, kecsesen tartva kedvencét az ölében. Az orvos mögöttük kullog. Amikor megáll a bejáratnál és rám emeli szelíd szemét, tudom, hogy én vagyok a következő. Fel-tápászkodom, épp indulnék, mikor Gazdám egy rideg mozdulattal felkap és becipel a rendelőbe. Érzem, hogy hideg verejtékben úszik és ideges. Az orvos becsukja mögöttünk az ajtót.

A rendelő maga egy barátságos, apró, halvány-sárga szoba, mindenféle felszereléssel. Gazdám lepakol a vizsgálóasztalra, amely vészesen csillog. A rideg fém hidege átnyomakodik bundámon és a csontjaimba markol, amitől csak még jobban meg-rémülök. A doktor és a Gazdám beszélnek vala-mit. A doktor eközben folyamatosan engem néz, kedves arckifejezéssel. Álca – gondolom – egy ócs-ka maszk az egész. Várom mikor bukkan elő a ke-gyetlen valóság. Véget ér az eszmecsere. Gazdám az ablakhoz áll, háttal nekem, az orvos pedig oda-jön hozzám, és megvizsgál. Rutinvizsgálatnak tű-nik az egész, de még mindig kételkedem. Mikor végez megsimogat. Jó kutya – mondja nekem hal-kan. Megdicsér. Hát mégis egy kedves ember?

Gazdám nem fordul meg. Újra feléled ben - nem a nyugtalanság. Újabb simoga tás a fe jem búbján.

– Biz tos benne? – A kérdés egyértelmű. Jól látható bólintás. Miért nem néz rám? Az or-vos elfordul és matatni kezd az egyik asztal-ban. Csend. Miért van csend? Bedugult a fülem? Egyre jobban bepánikolok. Torkom kiszárad és nem tudok nyelni. Nyüszíteni szeretnék, hogy valaki mentsen meg, de hangszálaim cserben hagynak.

Fémes csörgés, gyógyszerszag. Mi történik itt? Nem sokára megtudom. Az orvos egyik ke zében törött üvegampulla, a másikban egy injekcióstű, ami ijesztően hegyes. Arcán szomo-rú, bocsánatkérő grimasz. Ekkor értem meg, hogy mi folyik itt. Ez a felismerés még jobban

Nézek ki az ablakon. Ahogy alattunk elro-han az aszfalt fehér csíkozása, ahogy mellet-tünk elúszik a táj kesze-kusza zöldje. Élvezem az időjárást. Mancsomat az üvegre helyezem és gyönyörködöm tovább. Gazdám szótlanul ve-zet, már-már görcsösen szorítva a kormányt. Nem kapcsolja be a rádiót, mint akkor szokta, amikor jó kedve van. Előre mered. Üveges sze-mekkel nézi az utat a szélvédőn át. Nem értem ezt a viselkedést, sosem csinált még ilyet. Ag-gódnom kéne? Mindenesetre furának találom és kezd nyugtalanítani. Majd újabb másodperc csend elteltével lekuporodom az ülésre, behu-nyom a szemem és a fülemre hagyatkozom, hát-ha hallok valamit útközben.

Semmit sem hallok. Kitartóan fülelek, de csak az autó egyenletes morgása az egyetlen nesz. Fogalmam sincs, hova megyünk, míg nem hallom meg a zörgő kavicsok hangját a kocsi ke-rekei alatt. Az állatorvoshoz jöttünk. Felisme-rem a köveket. Csak itt volt leszórva az út a vá-rosban, ahhoz pedig nem utaztunk eleget, hogy másik városban lehessünk. Gazdám leállítja a járművet. Kinyitja az ajtót, kiszáll és megkerü-li az autót. Kivesz az ülésről és a karjába fog. El-indul befelé a rendelőbe. Kezének szokásosan megnyugtató illata van, mégse érzem annak. Gyorsan kapkodja lábait a lépcsőn, minél előbb bent szeretne lenni. A küszöbhöz érve kétszer áthúzza a cipőjét a szőnyegen és besétál a nyi-tott ajtón.

Félelemszag. Mindig ez az első, amit megér-zek az állatorvosi váróban és ettől apró szívem állandóan szaporább ütemre vált. Most renge-tegen vannak odabent. Gazdám keres egy üres széket és leül. Nem hagy az ölében, nem simo-gat megnyugtatólag, hogy nincs semmi baj. Ehelyett lerak a padlóra. Leroskadok a lába mel-lé és várok.

Nem bírok nyugton maradni. Nem tudom elviselni ezt a sok félő elmét magam mellett. Rettegés és szorongás mindenhol. Nyugtalan lelkek. Egyetlen állat sem létezik, aki ijedtség nélkül menne az állatorvoshoz. Minden arc reszket, szemük riadtan ugrál ide-oda. Szaba-

állatorvosnál

olvasó

sarok

2011 baktay

60

megijeszt. Szemem jojóként ugrál az orvosról a tűre, tűről a Gazdámra, Gazdámról a tűre és tű-ről az orvosra.

Az orvos nyugodt mozdulatokkal szét-húzza a szőrt oldalamon. Még egyszer utol-jára megsimít, én pedig elfordítom fejem, mert nem akarom látni. Lopva Gazdámra né - zek, de ő még mindig háttal áll.

El engedett. Egy szó nélkül. Egy pillantásra sem méltat.

Ap ró szúrást érzek, semmi többet. Majd las-sú, zsibbasztó folyadék kezd terjedni belsőm-ben. Fülem tövénél cirógató kezek.

Kezdek laposakat pislogni, szemhéjam le akar ragadni, de nem hagyom. Az orvos a fü- lembe suttog egy szót: Sajnálom. Még álmo - sabb vagyok. Érzem, hogy ez a vég. A sötétség magával ragad.

Újbóli pillantás Gazdámra, aki még mindig nem néz rám. Ekkor jövök rá, hogy ez az ő dön-

tése volt. Ő határozott úgy, hogy eldobja az ÉN életem. Végtelen szomorúságot érzek. Két pici-ke könnycsepp gurul le az orromra. Az orvos keze simogat. Fel akarom emelni a fejem és rá-nézni. De nem megy. Ezért egy kicsit elfordítom buksimat és megnyalom a kezét, ami a nyaka-mon lévő szőrt birizgálja. Ráemelem tekintetem és mélységes megbánást látok a tengerkék sze-meiben. Nyüszítek egyet: – köszönöm. Bár nem nincs mit, megteszem. Talán mert kedves volt velem. Talán mert ő nem akarta ezt tenni velem. Az injekció elviselhetetlenül zsibbad bennem.

Nem bírom tovább. Egy utolsó levegővétel-lel lassan lehunyom szemem és belesüppedek az örök sötétség gondtalanságába.

Nagy eNikő, 9.a

Lach báLint, 11.a rajza

olv

asó

saro

k

évköny v

61

olvasó

sarok

KinevetszRózsák közt aludni,Álomban meghalni,Futni a félelem elől,Érezni, hogy az élet megöl.

Azt hiszed, nem vagyok rá képes,Pedig tudhatnád, csak a lelkem vétkes.Kinevetsz, mert nem látod bennem,Csak azért igaz, mert szégyellem.

Vakon a világba nézek,Elhagyott visszafogottságot érzek.Szemeimben az erény már nem él,Sötétedik, elengedlek, menjél!

Lefekszem. Azt hiszed, gondolkodom,Üres fejjel az agyamat magolom.Kinevetsz, mert nem látod bennem,Csak azért igaz, mert szégyellem.

Most a szemedbe nézek, és te megutálsz.Nem titkolom, számítottam rá,Kinevetsz, mert nem látod bennem,Csak azért igaz, mert szégyellem.

lucai claudia, 9.c

TudatÓ, az a zokogó éjjel!Sírjai felém mutatnak.Az a teljesen egyszerű csel,Hogy a világ alá tipornak.Ó, az a zokogó éjjel!Ó, az a kiáltó hajnal!Mit műveltél velem?Kereslek, elnémít a zaj.Ó, az a tudatlan Isten.Mely ily világra hozta születésem!Ó, az az élhetetlen anya,Ki meghódolta sokszor büntetésem!Ó, azok a nyavalyás férgek,Énekeikkel maguknak felelnek.Nem hallgatja őket régen senki sem;Nem vallatja a sok holtat kőszívem.Ó, az a kényelem, hogy felébreszd bennemA tanítót, ki kiállt a világ szélére,Az embert, ki fölé állt az emberség élére!Ó, az a tudat, hogy még nem halhatok,Hogy majd csak akkor, mikor te akarod!Ó, az a tudat szálljon el belőlem,Hogy örökké irányítasz engem,Hogy kínjaid mértéke végtelen,S nem találsz megnyugvást bennem!

Szálljon el!Szálljon el belőlem a szó,Mely nem hagy nyugodni évek óta!Szálljon el belőlem a szó,Mely visszatérne önmagamba!Szálljon el belőlem a szó,Mely titeket rombol és sérteget!Szálljon el belőlem a szó,Mely örökké tőletek kéreget!Szálljon el belőlem a szó,Mely egy pillanatig megmarad!Szálljon el belőlem a szó,Mely üvölteti hangomat!Szálljon el belőlem a szó,Mely tékozló csend marad!Szálljon el belőlem a szó,Melyet ti nem érthettek,Mely gyermekkorom óta építi síromat!

lucai claudia, 9.c

KinevetszTuri vivien, 9.c versillusztrációja lucai claudia, 9.c

2011 baktay

62

Sírj, ember, sírj!Sírj, ember, sírj, mert csak akkor nevethetsz,Ha előbb megszenvedsz, s a világnak teremtesz;Ha szülsz gyermeket a kínlódó népnek;Ha élsz életet az emberiségnek!

Valaki fogja kezedet a hídon,A folyó felett, tisztult és megbízhatóAngyal az, a te őrangyalod.Nem láthatod, sosem álmodhatod.

Véres kezeid tartja, nem fogad elKönnyű fizetséget védelemért.Azt akarja, ha baj van, ne fuss elEgyszerű, haszontalan létedért.

Azt akarja, hogy őszinte legyél,És míg világ a világ, ne feledjélSe jót, se rosszat, mindaz te vagy.Ne álmodozz akkor sem, ha álmodozó vagy!

Szolgáld a világod, erre hivatott vagy!Isten keze idesodort, és a fogságHosszú ideig tart.

Sírj, ember, sírjTuri vivien, 9.c versillusztrációja

Töredékek„Képzeletem felhöi közt úszom, S a Nap egy sugarán megpihenek. Szétéget a gyönyör.”

„Lelkemben burjánzó idegen testek Szeretnének felszabadulni bennem.Míg ti parancsoltok, ez nem lehetséges.”

„A háborúnak vége.Folytassátok munkámat, míg énEgy elcsépelt nevű szigeten nyaralok.”

„Sánta teremtmény,Üsd arcomat, míg a NapLe nem szakítja borzolt hajamat.”

„Az idő csúszik, felém halad,Borzolva hátán a szőr megakad;Lusta dög fekszik párnáim alatt.”

„S áruld el, őrült, mi a különbség közöttük?Én is gyilkos vagyok.S ha mindketten kinézünk, embereket látunk,Nagyon meghatott.

De nézz körül, őrült!Nem lehet, hogy ők a bolondok,S mi vagyunk a normálisak?!”

„Katarzisban élek. Lángom építi fényed.Nehéz életedben védelek. Még sosem köszönted meg.”

„Hogy fogalmazódott meg bennem a jelen?Hogy mit jelent a tágranyílt világegyetem?Egyetlen porszemből születünk mind.”

„A pucér Hold minket bámult,Vasszemével férgeket.S ahogy a világ népesült és tágult,Egyre több mindenre emlékezett.”

„Teremtettél fűt, fát, völgyet,Állatokat, szép erdőket.Embert hoztál kietlen földekre,Hogy zöld világodat temessék be.”

„Két lélekből tettek össze eggyé;Máris kevesebbet érek.De, hogy szüljek magamból,S így váljak semmivé,Sohasem kényszeríthettek!”

lucai claudia, 9.c

olv

asó

saro

k

évköny v

63

olvasó

sarok

Tartalma nincsenMint egy csend, mely vizesen lobban,Beljebbről megfigyel, nagyokat koppan, Leng erősen, akár tengődő lustaság, Formája kietlen, sűrű pusztaság.

Tombol belső kényszer, világos hallgatás, Ösztönző ütközés, halotti rombolás. Elmés virágzás, gyilkosi félelem, Ártatlan sugárzás, magamban élvezem.

Járvány, mint csengő bolondulás, Próbál menekülni a gyermeki forrás. Joggal vádol, néha szabad is lehet, Mert jó az élet, attól még vérezhet.

Tisztítás, belső mámor, lelki fogamzás, Adatot tárol, megfog, megtart a változás. Erős karjával megmarkol, szorít hosszan, Tartalma nincsen tudom, megmotoztam.

Tartalma nincsenturi ViVien, 9.c versillusztrációja

„Egy ember rajzolta életem,Százan hitték, hogy védtelen.Ezer szó bántja lelkemet,Millió hazudja, hogy szeret.”

„Számtalan értelmiségi között lebegek.Nem tudok a földre visszaszállni.”

Belefáradtam…

Belefáradtam életem bűneibe,S rabja lettem önnön szellememnek.Ki kérte, hogy épp ide szülessem meg?

Lelkemben ég részes gondolat,Hogy vágyálmom szabad hódolat.Hogy mit érthet, Isten tudja csak.

Köszönöm, hogy láthattalak, borzalmas magány,Hogy belőlem szült meg a lelki botrány,Mely némán, a falhoz állva les rám.

Suttogja szívem tisztán, szabadon,Van még egy belőlem a világon,S megkereshet, ha úgy akarom.

Tétován bújkál bennem a csend,Csitít, és hangra döbben a rend,Aki él, sosem értheti meg.

Táncolva álmom keresve kutat,Szánalom arcán vigyorgó hódolat,Ma éjjel, most egyszer csöndbe marad.

CsodákMinden nap történnek rejtett, apró csodák,amik mellett eltörpülnek a nagy hibák.Minden rezdülésben ott van a szeretet,mi megmelengeti a kihűlt lelkeket.Összes szívből jövő, huncut nevetésben,benne van a világ szépsége is egyben.Az ölelésben, mi mindössze semmiségOtt van ami fontos: maga a mindenség.Egy elfeledett kedves, őszinte szóban,ott van a bűvölet, minden mondatodban.Ne keresd a varázs, ott ahol nem lehet,Mert a csodát, egyedül magadban leled!

SzűcS ágNeS, 9.a

lucai claudia, 9.c

lucai claudia, 9.c

lucai claudia, 9.c

2011 baktay

64

SZliva anikó, 12.a

lach bálinT, 11.aBI

G—

bak

tay

ifi

gal

éria

évköny v

65

lach bálinT, 11.a

FerencZy vivien, 11.b Zwick MaGdolna, 10.b

BI

G—

baktay ifi galéria

2011 baktay

66

útravaló

2001-2008 között elsősorban rézkarcokat, li-nómetszeteket, illetve fotókat készítettem. 2009 óta készítek egyedi grafikákat. Először absztrakt fekete-fehér képek jel le meztek, melyek többsé-ge önmaguk har móniáját, szépségét hirdették, illetve e mun kák némelyike elvontan, de utalt bi zo nyos elvontabb, filozofikus fogalmakra (pl.: újjászületés, véges–végtelen, kezdet–vég, tudat, rend), melyek a kereszténységhez köt hetőek.

Ha egy kép absztrakt, és önmaga szépségén, belső harmóniáján kívül nem szól másról, és ez a cél, rendben is van. Ha viszont akar valami mást is jelenteni önmagán, különféle érzeteken túl, és konkrétabb fogalmak megfogalmazása a cél, ah-hoz figurativitás szükséges. Így 2010 óta szinte teljes egészében figuratív színes munkákat készí-tek, melyekben azokat a gondolatokat fejezem ki, többnyire szimbólumokon – világi és keresztény jelképeken – keresztül, amelyeket fontosnak tar-tok. Az üzenet, és főleg a „pozitívet való üzenni ké-pesség” fontos dolog mai világunkban.

A nyugalomra, békére és az ezeket tükrö-ző alkotásokra talán nagyobb szükség van ma, mint bármikor is volt az emberiség történelmé-ben, hiszen nap mint nap a világunkból ára-dó rossz hírekkel, negatívumokkal telítődik az ember.

A képzőművészetnek világítótorony nak kel-lene lennie mai világunkban. Ehe lyett sajnos, sok-szor a környező világ viharai, a kétségbeesés zava-ros habjai árnyékolják el, és olvasztják magukba. A művészetnek kellene hatnia a világra, és nem fordítva. Belső tartásának kellene lennie a kül-világgal szemben.

Műveim mindegyike mon danivalójában a keresztény hit részeit hordozza; melyek nagy ré-szében a Bibliában található igeversek adták az alapokat. A grafikák színes ceruzával készültek, némelyiken a korábbi erőteljes absztrakt for-mákhoz való kötődésem is észrevehető. A grafi-káimnál a címek hozzájárulnak az adott kép ér-telmezéséhez.

Elérhetőség: hladrian@freemail.hu Blog: http://hladrian.blogspot.com http://hladrian-gondolatok-leirasok.blogspot.com

Horváth László Adrián (LAdrián) grafikus

A kép és ára korunk társadalmáról árulko-dik. A művészet befolyásos szereplői azokat he-lyezik előtérbe akik és amik igazolják a világ és maguk „igazságait” és „értékeit”. Így a semmi, a provokáció, a dekadencia, a homályos érzetek és gondolatok, a koncept, a légies meg nem fog-hatóság hirdetése a mai napig „trendi”. Hiszen a talajnélküliség korában olyan konkrét értékek oldódtak fel, melyek évszázadokig igazak vol-tak. Már sok „igazság” létezik egyszerre. Sok kérdés van, a sok kérdésre pedig sok válasz. Így nem egyértelmű semmi. A jó és rossz közti ha-tárvonal elmosódik. Mindenből lehet értéket, és értéktelent kreálni. A büszke, „szabaddá lett” ember válaszai pedig a legtöbb esetben csak ho-mályos tapogatózások, okoskodások.

útr

aval

ó

évköny v

67

Romok 1. Haldoklás

útr

avaló

2011 baktay

68

– Azóta is sokat gondolkodom azon, milyen nehéz lehet összeegyeztetni az országos bajnok-ságok sorát egy kiemelkedő érettségivel, ered-ményes felvételivel. Segíts nekünk megérteni!

– Utólag visszagondolva nem is értem, hogy bírtam, de akkor fel sem tűnt. Ez volt a termé-szetes. Reggel edzés, majd suli, és aztán megint rohanás edzésre. És hát nem voltam kímélve.

Este meg hazaestem, és újra ta-nulás. Most nem biztos, hogy meg tudnám csinálni.

– Matek fakton is tanította-lak. A sport miatt sokat hiányoz-tál, néha lelkiismeret furdalásom van, hogy ennek ellenére sokat követeltem tőled. Jól tettem va-jon? Vagy nem kellett volna? De akkor a továbbtanulás…

– Dehogy! Imádtam a matek faktot! Talán az volt az egyetlen óra, ahonnan ha hiányoztam, ak-kor lelkiismeret furdalásom volt. Szerda és péntek reggel. Persze, életem nagy részét a sport tölti ki most is, de a tanulást is fontosnak tartottam és tartom. Ebből a szem-pontból nekem szükségem van arra, hogy nyomás legyen rajtam.

– Most mit csinálsz, hol ta-nulsz? Terveid-álmaid hogyan váltak valóra?

– Most elsősorban kajakozom, jelenleg az MTK-ban Fábiánné

Rozsnyói Katalin csoportjában. Valamint a Kodolányi János Főiskolára járok andragógia–művelődésszervezés szakra. A hosszú távú ter-veim között szerepel a diploma. A sportban ter-mészetesen az olimpia a fő cél. Az idei évben pe-dig a Szegedi Kvalifikációs Világbajnokság. Ezen dolgozom jelenleg gőzerővel.

– Tudnál-e néhány jó tanácsot adni a mosta-ni diákoknak ifjú felnőttként?

– Csak olyat, amire ők is rá fognak jönni. Meg kell próbálni önmagadat adni minden szi-tuációban, mert akkor fogsz találkozni azokkal az emberekkel, akik a segítségedre lesznek.

- Köszönöm a beszélgetést!

helMécZy károly

– Szervusz, Erika! A biológia terem ajtaja fe-lett van egy tabló. „12.A 2001-2007” Rajta sok ki-váló tanítványom. Emlékszel?

– Természetesen… Sok emlékem van a bioló-gia teremről és a tablón lévő osztályról is. Nem-rég futottam össze Szabó Zsófival a villamoson. Aztán gyorsan beültünk egy kávéra. Annyit tré-cseltünk! Vannak, amik nem változnak az évek alatt. Tanár úr is morgolódott, amikor egymás mellett ültünk…

– Közülük is az egyik legki-emelkedőbb a tanulásban és spor-tolásban egyaránt Te voltál. Eszed-be jutnak-e még a gimis évek?

– Persze. Hat év hosszú idő. Sok minden történt velem azok-ban az években az iskolában és azon kívül is.

– A gimi mellett persze ott volt a kajak, nem is akármilyen szinten. Mik voltak a legszebb eredményeid baktays korodban?

– Huhh… Most kicsit össze kell szednem a gondolataimat! Kétszeres ifi Európa-bajnok vol-tam és ifi világbajnoki ezüst- és bronzérmes. Emellett nem is tu-dom hány magyar bajnoki címet szereztem akkoriban.

– Úgy tudom, azóta még szebb eredményeid is vannak. Ha néhá-nyat ezekből is mondanál!

– Igen! Azóta egy korosztállyal feljebb léptem. Voltam felnőtt Európa-bajnok és ezüstérmes is, valamint világbajnokságon bronz-érmes. U23-ban pedig kétszeres Európa-bajnok és tavaly Moszkvában bronzérmes.

– Milyen volt ide járni? Van valami érdeke-sebb sztorid is a gimis évekből mostani tanítvá-nyaim számára?

– Szerettem a Baktayba járni. Jó osztályunk volt! Jó balhés. Van néhány vicces emlékem. Az egyik, amin a mai napig nevetek, ha eszembe jut, talán Tanár úr is emlékszik rá. 10. vagy 11. évben karácsonykor valahogyan mindenki elfe-lejtett karácsonyfát hozni. A kreativitás határta-lan, így arra gondoltunk, hogy a folyosó végén lévő szobafenyő pont megfelelő lesz. Be is von-szoltuk a fát, fel is díszítettük. Nem kell monda-nom, hogy az egész suli a csodájára járt.

Medveczky Erika

útr

aval

ó

évköny v

69

útr

avaló

Ambrus Borbála Mayor Gergő

Néhány évvel ezelőtt én is a Baktay padja-it koptattam. Szívesen emlékszem vissza erre a négy évre, bár nem volt mindig minden szép és jó, de az idő múlásával a rossz emlékek megfa-kulnak és a szépek pedig élénken megmarad-nak emlékezetünkben.

Emlékszem még a felvételi előkészítőre, melyen sok barátommal és barátnőmmel vet-tem részt. Már akkor izgultunk, hogy felvesz-nek-e, egy osztályba kerülünk-e. Talán ez az első Baktays emlékem. Majd jött a levél, hogy felvettek! A gólyatáborban ismerkedtünk meg egymással és a tanárokkal. Majd az idő folya-mán szoros barátságok alakultak ki és összerá-zódott az osztály. Szívesen nosztalgiáznék a di-áknapokról, osztálykirándulásokról, szalagava-tóról, ballagásról, de mindez túl hosszú lenne, és nem írhatom tele az évkönyvet…

Nem voltunk mindig angyalok, mi is fesze-gettük a határokat, de osztályfőnökünk, Sziráki György mindig figyelt ránk és próbált minket jó útra terelni. Tanárainktól sok hasznosat tanul-tunk, például hogyan kell jegyzetelni, vázlatot készíteni, kiemelni a lényeget, felkészülni egy feleletre. Színvonalas oktatásuk és tanácsaik se-gítségével, jó eséllyel indulhattunk el a nagybe-tűs Életbe.

Sokat köszönhetek nyelvtanáraimnak, akik erősítették bennem a nyelvtanulás iránti érdek-lődést. Mindig a német és az angol volt a ked-venc tantárgyam, de főleg a német nyelv. Né-mettanáraim, Makay Lászlóné és Szadainé So-mogyi Erika eredményes nyelvoktatásának kö-szönhetően emelt szintű érettségit tettem né-metből, mely nagyon jól sikerült, így a nyelv-vizsgát is megszereztem. Majd felvettek az ELTE germanisztika szakára, ahol elkezdtem német szakon a tanulmányaimat.

Most ismét a Baktay-ba járok. Kicsit olyan mintha hazamennék. De most már a tanári asz-tal másik oldalán állok. Egyre többször veszem észre, hogy úgy beszélek és azokat a szófor-dulatokat használom, mint amiket néhány éve a tanáraim mondtak nekem. Sokáig nem vol-tam benne biztos, hogy tanár szeretnék lenni, de amióta a Baktayban tanítok, a negatív érzés eltűnt. Ma már teljes magabiztossággal állom meg a helyem a diákjaim előtt.

Útravalót írni az Évkönyvbe? Nem egyszerű feladat. Kiváltképp, ha megpróbálom elkerülni a sablonos, szürke frázisokat, és persze, még ha a közös alapot jelentő helyszín meg is egyezik, de érettségi bizonyítványom idén már a nagy-korúsághoz szükséges 18. évébe lép.

Sokféleképpen lehetne megközelíteni, hogy an no milyen volt „baktaysnak” lenni. Mi 1989-ben egy éppen változó világban kezdtük a kö-zépiskolát. Minket az általános iskola után még javasoltak KISZ-tagságra, amely aztán évkezdé-sig meg is szűnt. Szeptemberben még megkap-tuk a „Honvédelmi ismeretek” c. tankönyvün-ket, amelyet egyszer sem vettünk kézbe. Viszont még volt szerencsénk a Balaton partján építőtá-borban is részt venni, amely csupa vidámságról és kalandról szólt, igaz, akkor már vízvédelmi tábornak hívták.

Talán pont e miatt az átmeneti időszak miatt a mi csoportunk egy kísérleti kétnyelvű okta-tásban vett részt. Ha emlékeim nem csalnak, 24-en kezdtünk, és nyolcan fejeztük be. A szakmai tantárgyakat is németül tanultuk Vera Gebauer anyanyelvi tanár segítségével.

Az akkor megszerzett német tudás csak jó pár év múlva kamatozott. Ma már a német nyelvterületről származó külföldi partnerekkel én egyeztetek, mivel ők szívesebben kommuni-kálnak az anyanyelvükön, mint angolul. Volt már arra is példa, hogy a holland tárgyalófél-hez is közelebb állt a német nyelv, mint az „álta-lános” angol.

Szomorú hír, hogy idén végez az utolsó víz-ügyes osztály a Baktayban, amiről Ódor tanár úr meghatározása jut eszembe, miszerint „a víz-ügyes egy operett szakma: mindenhez ért, de semmihez teljesen komolyan” – ezt úgy is lefor-díthatnám, hogy mi legalább tudjuk, hogy kitől, és nem utolsó sorban, mit kérdezünk.

Végül, hogy az útravaló teljes legyen, egy idé zet jut eszembe, amit Makay tanárnő írt ne-kem Marcus Aureliust idézve egy ajándékba ka-pott könyvbe:

„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszo-kott, azt te is elérheted.”

2011 baktay

70

A folyton változó világban egyre inkább fel-értékelődik az emberek közötti kapcsolat. Külö-nösen fontos ez, ha távoli családok életébe, más kultúrákba nyerünk bepillantást. Ma, európai uniós tagországként természetes az a szabad-ság, hogy bármikor változtathatjuk lakóhelyün-ket, vagy tartózkodásunk helyét.

Egy iskola külkapcsolata még ezeknél is töb-bet jelent. Mindenek előtt jelent nyelvgyakorlást. Amíg az idegen nyelv csak tantárgy, addig meg-tanulandó anyag, teljesítendő vizsga vagy dol-gozat a diák számára. Igazi jelentőségére csak akkor döbbenünk rá, amikor külföldi vendég érkezik hozzánk, és fel kell ismernünk: a nyelv a kommunikáció eszköze, egy másik kultúra el-érésének kulcsa.

Másrészt az iskolai külkapcsolat kicsit diplo-mácia is. Nem az államközi kapcsolatok magas szintjének, hanem a mindennapoknak a diplo-

máciája, az emberek kapcsolatteremtésének is-kolája. Büszkék lehetünk rá, ha tanulóink mél-tóképpen képviselik iskolájukat, városunkat. Büszkék lehetünk rá, hogy részben nekik kö-szönhetően is tanulja, szokja Dunaharaszti nem éppen rövid nevét egyre több finn, szlovén, len-gyel, szerb, osztrák vagy brit család. És büszkék vagyunk akkor is, mikor elismerően beszélnek rólunk, örömmel jönnek hozzánk más nemze-tek képviselői: vendégeink, barátaink.

Egy külkapcsolat kitekintés, ablak a tágabb világra. Személyes tapasztalat arról, hogy ten-gerek, magas hegységek vagy éppen az észa-ki sarkkör nem csak térképen léteznek. Ebben a tanévben sem volt eseménytelen iskolánk élete. A sportéjszakát, a mesterségek ünnepét, Baktay-napot, Víz napját, Föld napját most is megünne-peltük, de szokásnak és hagyománynak mond-ható emellett a külkapcsolatok ápolása is. Diák-

ISKOLÁNK KÜLföldi partnereI

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

71

jaink 2009 szeptemberében Szlovéniába, 2010 februárjában Finnországba utazhattak, vala-mint részt vettek az UNESCO berlini konferen-ciáján. Az évtizedes múltra visszatekintő kap-csolatok mellett újak is indultak. Csereprogra-mot alakítottunk ki a lengyelországi Włocławek város, valamint a szerbiai Nagykikinda gim-náziumával. Az onnan érkezett első delegáció-kat már vendégül láttuk, a csereprogramok ősz-szel folytatódnak a mi csoportjaink utazásával. Ez a két új kapcsolat azért is különösen fontos, mert nem csak távoli európai tájak felé tekinte-nek, hanem történelmi sorsközösségükben ve-lünk rokon térségek, népek felé is.

Énekkarunk könnyűzenei kamaracsoport-ja Nagy Britanniába készül – mire ezek a sorok megjelennek, addigra már haza is térnek, bíz-vást élményekkel gazdagodva.

A külkapcsolatok szervezése természete-sen sok fáradságot igényel. Ebben a munkában az iskola dolgozóinak szinte mindegyike részt vett. Külön köszönet illeti azonban a régi, évti-zedes kapcsolataink ápolásában és az újak szer-vezésében egyaránt fáradhatatlanul oroszlán-részt vállaló Bucskó Mariann kolléganőt, aki a konkrét programok szervezése mellett a prog-

ramokat támogató szponzorok felkutatásában és meggyőzésében is sokat tett az iskoláért. Mel-lette kiemelném még Makay Lászlóné és Nagy- Győr Dalma szerepét, akik a lengyel kapcsolat megszervezését vállalták magukra, de köszö-netet mondok minden pedagógus és technikai dolgozó kollégának, valamint iskolánk diákön-kormányzatának a hazai programok sikeres le-bonyolításában nyújtott segítségéért.

Teijo Liedes tanár úr tizenötödik éve jár hoz-zánk Finnországból, kíséri iskolánkba és in-nen kiindulva más magyar városokba diákcso-portjait. Befejezésül hadd idézzem az ő szava-it. Amikor nemrégiben a Kisduna Televíziónak nyilatkozott, feltették neki a kérdést: mi az első három dolog, ami Magyarországról eszébe jut.

– Jó barátok, jó borok és a természeti értékek a szép épített környezetben – válaszolta. Nagy becsület ez városunknak és iskolánknak, hiszen ezt a képet hazánkról rajtunk keresztül alakítot-ta ki. A következő tanévben ugyanilyen szere-tettel várjuk vissza őt is, akárcsak többi – új és régi – külföldi barátunkat!

SZiráki GyörGy

barátain

k a nag

yvilágbaN

2011 baktay

72

• Finnország: Ii városával való kapcsola-tunk továbbra is él. Iskolánkat három diák és két tanár képviselte 2010 telén Finnországban. A finn diákok májusban látogattak el hozzánk, három diák és egy tanár kíséretében. Ez a csere a Comenius „Egész életen át tartó tanulás” pá-lyázata keretében zajlott. A pályázatra kapott összeg 12.000 € volt. Ez a pályázat 2010-ben le-zárult.

• Szlovénia: Piran városával való kapcso-latunk ebben a tanévben is aktív volt. 2009 szep-temberében öt diák egy kísérőtanárral egy hetet töltött a pirani Unesco táborban. A szlovén csa-pat 2010 májusában tett látogatást városunkban.

• Lengyelország: Włocławek városával el-kezdődött egy új cserekapcsolat. Előkészítő lá-togatásként egy lengyel kolléga, Donat Renda képviselte a włocławeki iskolát 2009 novembe-rében. A mi iskolánk részéről két kolléga tett előkészítő látogatást Lengyelországban 2010 áp rilisában. Ez a kapcsolat az idei tanévtől vá-lik aktívvá, ugyanis 2010. október 4-9. között 16 diák két kísérőtanárral utazik Lengyelországba. A látogatás a „Kulturális és történelmi hagyo-mányok” témára épül.

• Szerbia: Kikinda város gimnáziumával is létrejött egy kapcsolat, amelynek előkészítő látogatásaként két szerb kolléganő három diák-kal látogatott iskolánkba 2010 májusában. Isko-lánkat 2010. október 10-13. között három diák és egy kolléga részvételével képviseljük Kikindán a nemzetközi Unesco táborban.

• Németország: Stuttgart városával előké-szülőben van egy kapcsolat. A tárgyalások le-vélben folynak, és 2011-ben szeretnénk az első utazást megvalósítani.

Nagy-győr Dalma

Külkapcsolataink 2010/11-es tanévben

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

73

barátain

k a nag

yvilágbaN

2011 baktay

74

keztünk, hogy ne pusztán a turizmusról szól-janak utazásaink. Legyen mindig egy terület, melyet diákjaink feltérképeznek, olyan, ami ér-dekli őket, vagy hasznosnak bizonyulhat a ké-sőbbiekben: oktatás, környezetvédelem, önkor-mányzatok működése és szerepe, tolerancia, vi-lágörökség. Így született meg a gondolat, hogy a fotográfia segítségével mutassuk meg egymás-nak a „Saját európai helyünket”: mindazt, amit szeretünk környezetünkben, otthonunkban, fa-lunkban, városunkban vagy országunkban. Al-kossunk valami maradandót, és egy fotókiál-lítás segítségével osszuk meg másokkal is azt, ami nekünk kedves.

2008 őszén volt egy projekt-előkészítő talál-kozónk Szlovéniában, Piranban, majd elkezdő-dött a munka: tervezés, szervezés, látogatások lebonyolítása, egyeztetés és levelezés a partne-rekkel, diákok felkészítése, a programok nép-szerűsítése, szereplés a médiában, kiállítások megrendezése és sorolhatnám.

2009 telén első utunk Ferlachba, Ausztriába vezetett. A magyar delegációt 6 diák és két ta-nár alkotta. Májusban már rajtunk volt a sor: 21 vendégünk érkezett a 3 partner-országból. Igye-keztünk színes programot összeállítani és meg-mutatni nekik mindazt, amit szeretünk: az isko-lánk, a Sziget és a Kis-Duna (itt rengeteg kép ké-szült), Budapest, Szentendre.

Gimnáziumunk 2008-ban a Tempus Közala-pítvány Comenius multilaterális pályázatán vett részt és 12.000 €-t nyert. Erről érdemes tudni, hogy a Tempus Közalapítvány nemzeti és nem-zetközi oktatási-képzési pályázati programokat kezel, mint például az „Egész életen át tartó ta-nulás” programja. Ezen belül a Comenius a köz-oktatást támogatja, és iskolai együttműködése-ket tesz lehetővé, hogy az európai közoktatási intézmények nemzetközi együttműködés ke-retében együtt dolgozzanak valamilyen közös témán. Többoldalú (multilaterális) együttmű-ködés esetében legalább 3 résztvevő országból 1-1 iskola dolgozik együtt, és mindegyik isko-lának legalább 12 mobilitást (12 fő utaztatását) kell biztosítania.

Négyen pályáztunk: Ausztria, Finnország, Magyarország és Szlovénia, ám csak hármunk-nak sikerült megnyerni a pályázatot, ugyan-is Szlovénia nem kapta meg a szükséges támo-gatást, így ők az önfinanszírozást választották, hogy mégis részt vehessenek, és együtt marad-hassunk.

A pályázat gondolata 2007-ben született meg Lappföld határán, a Kulttuuri Kauppilába tett látogatásunk során. Ez egy regionális Mű-vészeti Központ, mely 2006-ban jött létre uni-ós támogatással és fontos szerepet tölt be úgy a finn, mint a nemzetközi művészeti életben. Itt található Sanna Koivisto, a híres finn szobrász-nő (akinek 15. éve tartó testvériskola kapcso-latunkat köszönhetjük) mesébe illő otthona is, ahová meghívására betértünk melegedni. Teá-zás közben azon keseregtünk, hogy egyre csök-ken a finn – magyar kapcsolatban résztvevő di-ákok száma, egyre nehezebben jutunk el egy-máshoz, drága a repülőjegy és a szervezésre ke-rülő programok ára is magas. A vágy, legyen az bármilyen nagy, nem elég ahhoz, hogy legyőz-zük a több mint 2000 kilométer távolságot.

Leena Vuotovesi, a Művészeti Központ ügy-vezető igazgatója javasolta, hogy találjunk egy jó témát, melyet közösen dolgozhatunk ki és pá-lyázzunk. Az alapgondolat szinte adta magát, hisz kölcsönös látogatásaink során azon igye-

A mi helyünk – Comenius 2008 – 2010

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

75

barátain

k a nag

yvilágbaN

2010 februárjában 6 fős csapatunk megis-merhette a kemény finn telet (Mikulásnál -28 °C volt), és részt vehetett a pályázat gyümölcsének beérésén: Ii-ben (Finnország) rendeztük meg azt a vándor fotókiállítást, mely azóta megjárta Ausztriát, Magyarországot, – Dunaharasztiban is megtekinthető volt a Művelődési Házban – és szeptemberben Szlovéniában fejezte be körútját.

A két év alatt elkészített fényképek csokor-ba gyűjtik nemcsak azokat a helyeket, melye-ket szeretünk, vagy megszerettünk utazásaink során, hanem pozitív üzenettel is rendelkez-nek: a mi európai helyünket nem a „pláza”, a „shopping-center” vagy egy-egy bankot elrejtő üveg és beton szörnyeteg jelenti, ugyanis ezek-ről egyetlen fotó sem készült. Gyermekeink a fo-lyópartot, a hegyeket, a tengert, a kirakodóvá-sár sokszínűségét, a ház mögötti kis kertet, a na-gyi mellett szunyókáló cicát, a kis testvérük já-tékát, a naplementét vagy a hó alatt zöldellő fe-nyőt fényképezték, ezekben találták meg „saját helyüket”, és ez reménységre ad okot!

bucSkó Marianna

2011 baktay

76

A négy nap alatt sok minden történt, jó és kevésbé jó, de mindenképpen tanulságos. Az egyszerűség kedvéért pontokba gyűjteném él-ményeinket, benyomásainkat.

• London. Június 11-én, pénteken reg-gel érkeztünk meg a lutoni repülőtérre, ahol buszra szálltunk, s másfél óra utazás után meg-érkeztünk London belvárosába. Itt mindent

(vagy majdnem) meg-néztünk, ami fontos és híres. Láttuk az őrség-váltást a Buckingham palotánál, a Trafalgar teret, a Piccadilly Circust, a Westminster apátságot. Miután jól elfáradtunk, lepihen-tünk a St. James park-ban, ahol kacsákkal, hattyúkkal és egyéb madarakkal osztoz-va elfogyasztottuk ott-honról hozott szend-

vicseinket. A vidáman futkározó mókusoknak nem tudtunk kedveskedni, ők ugyanis mogyo-rót vagy egyéb rágcsálni való finomságot vártak tőlünk. Meghallgattuk a Big Ben komoly, méltó-ságteljes hangját, énekpróbát tartottunk a Parla-ment parkjában, a Temze partján, majd estefe-lé megérkeztünk vonattal Radlettbe, ahol a csa-ládok vártak az állomáson, hogy hazavihessék ideiglenes gyermekeiket.

Mi, felnőttek, St. Albansba mentünk szállo-dába, mely egy 400 éves malom köré épült, (a ke-reke még mindig ott forog a bárban), egy hatal-mas park közepén, tóparton, kacsákkal, libák-kal, hattyúkkal. Ott a madarak az urak: úgy és ott közlekednek, ahol nekik jólesik, a kerthelyi-ségben az asztalok körül, a tóparton, az úton, és ott pottyantanak, ahol rájuk jön, könnyen sze-rencse érheti az embert, ha nem néz a lába elé. De senki sem bánja, angolos hűvösséggel to-vább lépnek. Azzal sem igazán foglalkoznak, hogy rókák futkosnak mindenfelé (Londonban is) igaz, nem veszettek, de elég sok szemetet csi-

Városunk szülöttjétől nemcsak nevét örö-költük, hanem kíváncsiságát, mozgékonyságát és mérhetetlen vonzalmát az új, az ismeretlen iránt. Szerencsések vagyunk: az elmúlt két év-ben gimnazistáink sokat utazhattak; busszal, vonattal, repülővel olyan országokban voltak, amelyekről az én korosztályom legfeljebb csak álmodozhatott. Például ez év februárjában, im-már másodszor, az iga-zi Mikulást látogathat-tuk meg otthonában, Rovaniemiben, és sze-mélyesen kérhettük meg, hogy kívánsága-inkat teljesítse. Nem tu-dom, a többieknél mű-ködött-e, de nekem csak egy vágyam volt és az valóra is vált! Kö-szönöm, Mikulás!

Minap pedig (pon-tosabban június 14-én) éjféltájt a Ferihegyi re-pülőtéren landoltunk angliai utazásunkból ha-zatérve. Négy napot töltöttünk Radlettben, egy 10 000 lakosú városkában, Londontól 20 kilo-méterre, ahol 12 énekkaros diákunk Tóth Gá-bor zongoratanár kíséretével 20 perces progra-mot adott elő a minden év júniusában megren-dezésre kerülő fesztiválon. A tét nagy volt, hisz a meghívás célja az ismerkedésen, bemutatko-záson és fellépésen túl az volt, hogy elinduljon egy folyamat, mely remélhetőleg megalapozza Dunaharaszti és Radlett testvérvárosi kapcsola-tát.

A baktaysok nagyon jól szerepeltek, és itt nem a színpadra gondolok – egy gyermekkórus mindig aranyos – , hanem a sok dicséretre, amit kaptak a családoktól, akik otthont adtak nekik erre a pár napra. Angol barátaink nem győzték ismételni, mennyire jól neveltek, kedvesek, ud-variasak gyermekeink és a lelkemre kötötték, köszönjem meg a szülőknek, hogy ilyen remek embereket neveltek.

Köszönjük, kedves szülők!

baktaysok radlettben

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

77

barátain

k a nag

yvilágbaN

• Kórház. Vasárnap reggelre már na-gyon dagadt volt és el kellett vinni az ügyelet-re.Az angol egészségügy sok szempontból kü-lönbözik a miénktől, vannak jobb, de rosszabb oldalai is. A sürgősségin egy úgynevezett válo-gatás (triage) működik, ami azt jelenti, hogy a beteget egy főnővér megnézi, ha szükséges fáj-dalomcsillapítót ad, majd betegségtől függően értesíti az illetékes orvost, addig viszont sokat kell várni. Mi három órát vártunk, a délutáni fellépést lekéstük, de 3 doboz ingyen gyógy-szerrel távoztunk, azzal a javaslattal, hogy To-mit vigyük kórházba, ha állapota rosszabbod-na. Rosszabbodott is este 11-re, így lehetősé-günk nyílt egy londoni kórház „by night” meg-tekintésére.

Néhány mondat erejéig érdemes bemutatni az ottani rendszert. Angliában nincs gyermek-orvos, gyermekkórház, van külön kórterem, de aki a felnőttet kezeli, az kezeli a csecsemőt is. A váróteremben egy helyen van éjjel kettőkor a hároméves beteg kislányát féltő anyuka a betört fejű, vérző orrú részeggel vagy a félig kómás drogossal. A kórház tisztasága átlagos, a kór-termekben az ágyak függönnyel vannak levá-lasztva, így a betegek némi intimitással rendel-keznek, az ebédet és vacsorát menüből választ-hatják és korrekt, változatos ételeket kapnak, a gyógyszerek ingyenesek. A személyzet nagy ré-sze külföldi, az orvos, aki Tomit kezelte görög, az asszisztens indiai, a nővér pakisztáni volt.

nálnak, mert ők „városi rókák” (town fox) és a kukákból táplálkoznak. Némelyik befészkeli magát egy-egy családi ház terasza alá, és a tu-laj eteti, amolyan házi kedvenc szerepet tölt be a ravaszdi.

• Piknik. Szombaton reggel St. Albans városát tekintettük meg. A katedrális híres és igen jó akusztikája van. Látogatásunk idején egy zenekar próbált, az esti hangversenyre ké-szültek. Városnézés után egy görög étteremben ebédeltünk, majd visszatértünk Radlettbe, kö-zeledett a fellépés.

Számunkra furcsa, de Angliában nincs nem-zeti ünnep, így az angolok kitalálnak maguk-nak különböző ünnepeket, fesztiválokat, ren-dezvényeket. A radlettiek június második heté-ben pikniket szerveznek: a város lakossága ki-vonul az óriási parkba, hoznak magukkal asz-talokat, székeket, plédeket, az elmaradhatatlan esernyőket, hűtőládákat és kosarakat élelem-mel, körbeülik az erre az alkalomra felállított színpadot, esznek-isznak, beszélgetnek és nézik a fellépőket. Gazdagok és szegények (ott is van-nak és nem kevesen!) egyaránt megengedhetik maguknak ezt a szórakozást, hiszen „amit hoz-tok, azt esztek” alapon bárki részt vehet az ün-nepségen anélkül, hogy anyagilag megterhelő lenne. Én ezt nagyon jó ötletnek tartom, megho-nosíthatnánk e szokást. A gyerekek produkció-ja jól sikerült, nagy tapsot kaptak. Ekkor Tomi arca már kezdett kékülni és gömbölyödni.

2011 baktay

78

Magyar nevet is láttam a kórház orvosainak lis-táján. Elgondolkodtató, nem? Mindenesetre na-gyon kedvesek voltak, hajnali 3-kor jó kezekben hagytuk Tomit a northwicki kórházban.

• Barátaink. Hétfő, az utolsó napunk kicsit kapkodósra sikeredett. Zsuzsival bemen-tünk Tomihoz a kórházba, nem volt még biz-tos, hogy hazajöhet-e az esti géppel, Pethő Szil-via Londonba, a magyar nagykövetségre ment egyik diákunkkal, Pálmával, aki elvesztet-te személyi igazolványát, így elképzelhetőnek tűnt, hogy ő sem utazhat okmányok hiányában, a csapat többi tagja pedig Radlettben maradt. Angol barátaink mindenben segítettek: Clive Glover a követségre kísérte a lányokat, Jackie, a felesége és Chris Wilkinson hosszú sétára vit-ték a Radlettben maradt diákokat és két kísérő-jüket (Novák Anikót és Tóth Gábort), Rosalind Wilkins eközben bevásárolt, és otthonában ven-dégül látta a magyar delegációt. Késő délutánra minden megoldódott: Tomit kihoztuk a kórház-ból, Pálma megkapta ideiglenes útlevelét, Zsu-zsi és Clive az utolsó pillanatig velünk voltak, mikor bementünk az útlevél-ellenőrzésre, még kint álltak és integettek!

• Honvágy. Connett Zsuzsi 15 éve él Radlettben férjével, Jeffel és két gyermekével. Az ő ötlete volt, és évek óta azon munkálkodik, hogy városaink testvérvárossá váljanak. El-mondása szerint, ha láthatná a „Dunaharaszti” feliratot, mikor munkába megy, vagy hazafelé jön (Londonban főiskolán tanít), enyhülne hon-vágya. De örülne Timi is, aki 3 éve él ott, és ke-resete nagy részét hazaküldi beteg szüleinek, nem volt más megoldás számukra… Az állomá-son könnyes szemmel kért, vigyük magunkkal! Judit és István gulyást főztek nekünk, csipetké-vel és igen nagy szeretettel, az ő honvágyuk is benne volt, éreztük az ízén. A lutoni repülőté-ren egy kolozsvári hölgy megjegyezte: „De jó is-mét magyar szót hallani!”

bucSkó Marianna

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

79

barátain

k a nag

yvilágbaN

környezete, vadkacsákkal és zivatarokkal. Mint mindig, most is szerda reggel első programunk a dunaharaszti piac meglátogatása volt, vissza-térő szlovén és finn barátaink nagyon kedvelik e hely sokszínűségét, majd utolsó napon a gim-názium Diákönkormányzata szervezett tartal-mas délutánt vendégeinknek: volt táncház az Üsztürű együttessel, teaház, karaoke verseny, hagyományőrzés.

Kellemes meglepetés volt számunkra a 30 diákból és 4 tanárból álló włocławeki lengyel csoport. Néhány órára ők is betértek hozzánk és örömmel látták, milyen vidám élet folyik ná-lunk. Közös terveink szerint ősztől testvér-is-kolákként tekinthetünk egymásra. A búcsúva-csora a Kis-Duna étteremben volt, a delegációk megköszönték, hogy itt lehettek, s ajándékok-kal búcsúztunk egymástól.

Sajnos, az idő egész hét alatt nem kedvezett, de a hangulat segített elfelejtenünk az esőt. Minden nap énekelve, jó hangulatban indul-tunk útnak és tértünk nyugovóra. Véleményem szerint a BEG nemzetközi tábora ezúttal is na-gyon jól sikerült; felejthetetlen élményként fo-gok rá gondolni.

Köszönöm a szervező tanároknak, a BEG tantestületének és diákönkormányzatának, Du-naharaszti Önkormányzatának és Dr. Szalay László polgármester úrnak, Knapp Tibor képvi-selő úrnak, Czompa Gyula tanár úrnak, Kreisz Antalnak és a Heimatland Harast alapítvány-nak, a Ruff pékségnek. Munkánkat segítették a Helytörténeti Múzeum és a Művelődési Ház munkatársai, és nem utolsó sorban a Kis-Duna Televízió stábja, kik kameráikkal végigkísérték programjainkat, és lehetővé tették, hogy váro-sunk is tudomást szerezzen a „baktaysok” nem mindennapi tevékenységéről. Mindez termé-szetesen nem valósulhatott volna meg, ha 2008-ban a Tempus Alapítvány pályázatunkat nem nyilvánította volna eredményesnek.

2010. május 9-én ismét megrendezésre ke-rült az UNESCO nemzetközi tábor, melynek mostani címe, témája – Let me see my country through your eyes (Milyennek látod országo-mat?) – egyfajta kiegészítése és összegzése an-nak a két évet átölelő Comenius-pályázatnak, melyet iskolánk 2008-ban nyert. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy a külföldi diákok ho-gyan látják országunkat és városunkat, mi a vé-leményük hazánkról, mi az, ami számukra Ma-gyarországon fontos, szép, és különleges.

A szlovén, illetve a szerb delegáció vasár-nap, a finnek pedig hétfőn érkeztek. A megnyitó ünnepség után már el is kezdődött a munka. A hét minden napján készítettek fotókat, melyeket Helméczy tanár úr segítségével összeállítottunk, kinyomtattunk, rendszereztünk. A hét utolsó napján – a haraszti modellezőkkel közösen – ki-állítást rendeztünk a Művelődési Házban.

Látogatott helyeink közé tartozik a szlové-nok által kedvelt Hősök tere, az eső miatt alig látott Budai vár, a felejthetetlen szentendrei séta és vásárlás, a visegrádi vár.

Természetesen Dunaharaszti nevezetes hely- színei sem maradhattak ki: a tájház, ahol finom vacsorával és élő sváb zenével vártak, a Hely-történeti Múzeum, a Sziget és a Kis-Duna festői

Milyennek látod az országomat – avagy Egy vidám, esÕs hét

kovácS vikTória, 11.a

2011 baktay

80

2010. szeptember 20-ára gimnáziumunk is - mét meghívást kapott a gyönyörű szlové niai Piranba, az UNESCO 17. nemzetközi talál ko - zójára. Az idei tábor a békéről szólt; számos ország és iskola vett részt, köztük Auszt ria, Finn-ország, Horvátország, Lengyel ország, Make dó nia, Magyaror szág, Románia és Szerbia.

Csoportunk 19-én érkezett meg Piranba. A város mellett először Strunjanban álltunk meg, hogy érezhessük az Adria illatát és gyö-nyörködhessünk a kilátásban. Szerettünk vol-na fürödni is, ám az esős, viharos időben erre nem kerülhetett sor. Ezután az iskolába indul-tunk, ahol már vártak minket az ottani tanárok, hogy útbaigazítsanak, megmutassák szobáin-kat, a menzát és tájékoztassanak a programokról.

Vasárnap délutánra minden delegáció meg-érkezett és kezdetét vette a tábor: zenés, táncos, szórakoztató programmal üdvözöltek a piráni tanulók, este pedig sor került a nagy lakomá-ra! Minden iskola delegációja gusztusosan el-helyezte kóstolóit a menza asztalaira, ki-ki saját zászlaja elé, így lehetőségünk nyílt a különböző országok hagyományos ételeivel megismerked-ni: ettünk szlovén gombás rántottát, szerb pitét, lengyel kolbászféléket, makedón babsalátát, mé-zes-diós balkáni sütiket. A magyar Pick szalá-mi, a dunaharaszti sváb hurka és kolbász ecetes almapaprikával nagy sikert arattak! Volt nálunk sütemény is, a nápolyi szelet sváb változata, jó-kat szórakoztunk, mikor láttuk, hogy az alját le akarják szedni, mert azt hitték, papír. A hölgyek azonnal kérték a receptet, de mi ezzel nem tud-tunk szolgálni, így azt mondtuk, hogy titkos.

Hétfőn két csoportra osztották a diákokat, az egyik csoport rejtvényfejtésre ment a városba, a másik pedig hajóútra. Másnap megcserélődött a program, így mindenki mindenben részt ve-hetett. Kedden délutánra szervezték a „Gyöke-rek és Szárnyak” elnevezésű tábor békedíjának versenyét. Az iskolák bemutatták jelöltjeiket és mindenki szavazott rájuk, csak a sajátjára nem szavazhatott. Legnagyobb örömünkre a mi je-löltünk, Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai árvák atyja kapta a legtöbb szavazatot.

„Gyökerek és Szárnyak” – Piran 2010

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

81

barátain

k a nag

yvilágbaN

Szerdán feladatokat kaptunk, amiket az osz-tálytermekben kellett megoldanunk csopor-tosan, utána pedig szlovén néptáncokat tanul-tunk az előadóteremben, ahol jókat nevettünk és alaposan elfáradtunk. Csütörtökön megláto-gattuk a világörökséghez tartozó Škocjan bar-langot, és szépsége mindenkit lenyűgözött. Bár több mint egy órát sétáltunk a barlangban, nem tudtunk betelni a gyönyörű látvánnyal. Pénte-ken volt a záróünnepség az amfiteátrumban, ahol minden delegáció bemutatta saját munká-ját, lehetett az tánc, éneklés, gimnasztika vagy powerpoint prezentáció. Mi Böjte Csabáról ké-szült 3 perces filmünket mutattuk be, hisz ő kapta a tábor „alternatív Nobel Béke Díját”. Na-gyon örültünk és büszkék voltunk, hogy ilyen rövid bemutatóval sikerült Böjte Csabát ismert-té tenni olyan körökben is, ahol még nem hallot-tak róla. Jövő szeptemberben ő lesz a pirani tá-bor díszvendége.

Szerencsére mindennap volt egy kis szabad-időnk, amit vagy focizásra, úszásra szántunk, vagy lementünk a térre fagyizni és gyrosozni. Szombaton nehéz szívvel indultunk haza, el kellett búcsúzni az ott szerzett barátoktól. Dél-után 5 órára otthon is voltunk.

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a tábor szlovén szervezőinek, iskolánknak és ta-nárainknak, szüleinknek, valamint Feri bácsi-nak és a járműnek, hogy biztonságban járhat-tuk meg az Adria partját.

JóZSa kriSZTián, kreiSZ olivér, 10.b

2011 baktay

82

This year’s camp was a bit different from the previous ones, not only because the usual work-shops were replaced by interesting outdoor ac-tivities such as orientation hikes and boat trips combined with maritime school activities which the children enjoyed tremendously, but also be-cause it was the final year of the International Decade for a Culture of Peace and Non-violence for the Children of the World (2001–2010). Be-sides the usual presentations of their schools and the different curricular and extra-curricu-lar activities related to the main topic (Peace), the participating delegations had to propose their candidate for the Raw Peace Award and acquaint the others with the selected person. Each scool had the right to vote for all the other candidates but theirs and the winner of this „al-ternative Nobel Peace Prize” would be the guest of honour in Piran’s next camp.

In this mediatized world of ours selection was not easy at all: false idols, unknown mega-stars, obscure celebrities populate and mislead our teenagers’ minds and way of life, so finding the right person in this artificial maze seemed at first a serious task. Fortunately, after the sur-vey we had organized in some of the groups, it turned out that there was still hope: looking at the list of proposed candidates, (the sugges-tions were made by students), the outstanding personality of the Franciscan friar Csaba Böjte was obviously, according to the children, by far the best choice. Presenting him was not diffi-cult either, and even if he is less popular with non-Hungarian communities, as his work and life, dedicated to poor, homeless children is bet-ter known in Transylvania, Hungary and in all those countries where Hungarians live, now the countries that took part in the camp had the op-portunity to get acquainted with this wonder-ful man as well. After having chosen the right candidate, our students prepared a 3-minute power point presentation with images showing Csaba Böjte and his work related to peace and children. They did a good job, our presentation won, we were proud to review it in the presence

of Slovenian Educational Authorities at the clos-ing ceremony in the Auditorium and hopefully we can meet Csaba Böjte next year in Piran!

Finally, I would like to thank all our won-derful friends from Piran for the great job they have been doing for years, for their commitment and dedication, as well as the friendly, carefree atmosphere so typical of their camps!

Marianna bucSkó

Roots and Wings – 2010 Piran

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

83

barátain

k a nag

yvilágbaN

2010 októberében iskolánk 16 diákja a len-gyelországi Włocławek városába utazott. Leg-újabb cserekapcsolatunk építését Makay Lász-lóné kolléganőmmel ez év áprilisában történt előkészítő látogatással kezdtük el. Nagy segítsé-get jelentett az iskola korábbi cserekapcsolatok-ban szerzett tapasztalata, és lelkesedése. Utazá-sunk elsődleges célja a nagy múltú lengyel-ma-gyar barátság ápolása mellett az idegen nyelvek gyakorlása volt. Diákjaink német illetve angol nyelvtudásukat használhatták ki a programok-ban bővelkedő kirándulás alkalmával. Tóth Re-gina német-magyar szakos kolléganőmmel ve-zettük a kis csapatot.

A cserediák párok már többnyire a nyár so-rán kialakultak, a tanulók levelezés útján már kicsit megismerhették egymást. A 16 órás út után viszont mindenki számára igazi örömöt je-lentett a találkozás.

Az első nap megismerkedtünk az iskolával, majd a délután folyamán a közeli Kłóbka nevű településen található skanzenbe látogattunk el, ahol a hagyományos lengyel falusi mesterségeket mutatták be. A diákok kipróbálhatták a kovácso-lást, vajköpülést, lenolajat préselhettek, valamint megismerkedhettek a fazekasság alapjaival.

Egész napos kirándulást tettünk Torunba, a középkori eredetű, s egykor a Hanza szövetség-hez tartozó Visztula-parti városba, ahol meg-csodálhattuk a város nagy múltra visszatekin-tő épületeit.

Új barátságok a Duna és a Visztula partján

2011 baktay

84

Torun egyik jellegzetességét, az egyedi re-cept alapján készített mézeskalácsot is elkészít-hették a tanulók. A lengyel és magyar diákok közösen, angol illetve német nyelvű bemutató alapján tevékenykedtek.

Az októberi napsütéses időjárás is ne-künk kedvezett. Élvezetes kirándulást tettünk a Brzoza nevű településen található falusi él-ményparkba, ahol a diákok kedvükre tombol-hatták ki magukat a trambulinon és a légvár csúszdáin. Lovagolhattak, lovas kocsikázhat-tak, célba lőhettek, valamint csónakázásra, bi-ciklizésre, különböző labdajátékokra volt lehe-tőség, állatokat simogathattak, majd tábortűz mellett közösen sütögettünk kolbászt ebédre.

Esténként ki-ki a saját vendéglátója által szervezett programokon vehetett részt, vagy az átlagos lengyel család hétköznapjaiba nyer-hetett betekintést. A fogadó családok nagy sze-retettel és gondoskodással viseltettek tanulóink iránt, s a lehetőségeikhez mérten mindent meg-tettek, hogy jól érezzük magunkat.

Cserekapcsolatunk „A kultúra és történe-lem hagyományai” téma köré fonódik, melyet az utolsó napon a diákok közös projektmunka elkészítésével illusztráltak.

Úgy gondolom – és a tanulók elmondásaiból is arra következtethetünk –, hogy igazán tartal-mas és hasznos látogatás volt ez. Bizonyos erő-próba arra, hogy képesek vagyunk-e elfogad-ni idegen helyzeteket, tudunk-e alkalmazkodni más kultúra, más nemzet szokásaihoz, életéhez. Barátságok születtek, emlékeket hordozunk. Ta-nulóink példás viselkedésükkel helyt álltak is-kolánk és városunk képviseletében.

Nagy lelkesedéssel kezdtük el a lengyel diá-kok 2011. évi áprilisi látogatásának szervezését. Reméljük, mi is hasonló színes programokkal viszonozhatjuk kedvességüket, és számtalan él-ménnyel ajándékozhatjuk meg őket.

Nagy-győr Dalma

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

85

barátain

k a nag

yvilágbaN

2010 októberében meghívást kaptunk a nagy-kikindai Dušan Vasiljev Gimnázium UNESCO táborába. Baráti kapcsolatunk az iskolával az előző tanévben indult. Utazásunk elsődleges célja az volt, hogy a határ közeli gimnáziummal egy új, a már meglévő és sikeres lengyel kapcso-lathoz hasonló cserekapcsolatot alakítsunk ki.

A szerb gimnázium hét iskolát hívott meg ebbe a táborba a volt Jugoszlávia területéről, Ro-mániából és Magyarországról. Hazánkat a mi is-kolánk három diákja képviselte. A tábor célja, hogy a különböző országokból érkező diákok a szervező iskola tanulóival a közös programokon keresztül megismerjék egymás kultúráját, helyi szokásait, hagyományait, kulináris jellegzetessé-geit. Fontos törekvésünk, hogy a kulturális sok-színűség előnyeinek szemléltetésével, a kultúrák között kialakult kapcsolatoknak az elismerésével, népeink kölcsönös megismerésével és megértésé-vel mindinkább elősegítsük egymás elfogadását. A tábor mottója is a békés együttélést, az erőszak elutasítását, az azonosságtudat kialakítását kí-vánta hangsúlyozni, ezeknek a céloknak az érde-kében zajlottak az egy héten át tartó programok.

A diákok szerb családoknál voltak elhelyezve, ahol elsősorban angol nyelvtudásukat hasznosít-hatták. Ellátogattunk a Palicsi-tóhoz, megnéztük a híres fürdőhely nagy múltú állatkertjét, Sza-badkán a város nevezetességeit, valamint kirán-dulást tettünk Kelebia lovardájába. A kelebiai Li-picai Ménes ma már nagy létesítménnyé fejlődött, 12 hektáros füves területtel, pannon stílusban ké-szült épületekkel, gondozott, virágos kertekkel, zöldellő parkokkal, hosszú fasorokkal, mestersé-ges tóval és versenypályával rendelkezik.

Megállapodásunk szerint mindkét gimnázi-um törekszik arra, hogy hosszú távú cserekap-csolatot építsen ki, s ezáltal tegyük lehetővé és el-érhetővé diákjaink számára a két nemzet megis-merését, barátságát. A színes és változatos prog-ramokra mindannyian örömmel emlékezünk vissza. Reméljük, hamarosan újra találkozunk!

Nagy-győr Dalma

Nagykikinda – a cserép és a sütÕtök városa

2011 baktay

86

2010 október második hetében a 11.a osz-tály 3 tanulója látogatást tett Nagy-Győr Dalma tanárnővel a szerbiai Nagykikindán. A prog-ramok csütörtökön kezdődtek. Miután a diá-kok elhelyezkedtek a vendéglátóiknál, a Dušan Vasiljev Gimnázium tornatermében minden de-legáció bemutatta saját városát. A magyar cso-porton kívül több szerb, egy macedón, egy szlo-vén és egy román iskola is képviseltette magát. A tábor nagy része – sajnos – szerb nyelven zaj-lott, de cserediákjaink szívesen fordítottak ne-künk. A bemutatkozás után a nemzetek jelleg-zetes ételeit kóstolhattuk meg.

Második nap „Let there be peace for all the children in the world” mottóval indultak a programok Kikinda főterén. Az igazgatónő kö-szöntése után egy óvodás csoport, majd a helyi rendőrzenekar előadását hallgattuk meg. Dél-előtt több program közül is lehetett választani: volt aki festett, mások a fonás mellett döntöttek. Délután egy többórás sétát tettünk Kikindán ki-sebb csoportokban. Megnéztük Kikinda neve-zetességeit: az Öreg-tavat, a Városházát és sok más épületet.

Harmadik napon Kikinda hagyományos „Tök napi” rendezvényén vettünk részt. Este az Óz, a csodák csodája című mesét tekintettük meg Szerbia legkisebb színházában. Követke-ző nap egy kicsit változott a program: az Öreg-

tó helyett az iskolában kezdődtek a foglalko-zások. Kis csoportokban kellett 12 helyszínen különböző játékokat kipróbálnunk. Délután újabb feladatot kaptunk: a csoportoknak egy megadott téma szerint agyagházakat kellett építeniük.

Hétfőn hosszabb utazást tettünk Szerbiá-ban. Első állomásunk Palić volt, ahol a tó mel-lett játékkal, rajzolással és énekléssel töltöttük az időt. Akinek kedve volt, meglátogathatta az állatkertet is. Ezután Szabadkára vitt az utunk, ahol szabad program keretében bejártuk a vá-rost. Végül a kelebijai lovardában a lovaglást és a lovas kocsit próbálhatták ki a résztvevők. A nap végére mindenki elfáradt, ezért örömmel tértünk vissza Kikindára.

Az utolsó napon a főtéren található múzeum-ba látogattunk el, ahol megcsodáltuk Kikinda büszkeségét, Kika mamutot. Este a tábor zárá-saként az iskolába vonultunk, ahol minden de-legáció egy rövid műsort adott elő. Az est végén bemutattuk az előző héten tanult UNESCO dalt és táncot. A műsor végeztével elbúcsúztunk a többi delegációtól, majd másnap mindenki fájó szívvel hagyta el Kikindát.

A táborban valamennyien maradandó él-ménnyel gazdagodtunk, s reméljük, hogy is-kolánk fenn tudja tartani ezt a kapcsolatot, és más diákok is utazhatnak Szerbiába a követke-ző években.

helMécZy JudiT, 11.a

MY TOWN: THAT IS ME – UNESCO tábor Kikindán

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

baN

évköny v

87

barátain

k a nag

yvilágbaN

Ez a hét bővelkedett az érdekes programok-ban. Természetesen idén is ellátogattunk a Mi-kuláshoz Rovaniemi városába. Elmondtuk neki a kívánságainkat, – amiket nem adunk tovább, mert akkor nem teljesülnének. Itt megnéztük még Arktikumot is, itt a régi finn mindennap-okba „utaztunk vissza”. Kemiben megnéztük a híres hóvárat, itt láthattuk az ismert mesefigu-rák jégből készült szobrait, a várban található egy jégből készült hotel illetve étterem is. Egy másik alkalommal betekintést nyerhettünk az újságszerkesztés és nyomtatás világába. A helyi újság, a Kaleva szerkesztőségébe látogattunk el.

2011. február 18-án este indultunk Finnor-szágba. Kis csapatunkat négy fő alkotta: Bucskó Mariann tanárnő, Ottava Tamás, Sárkány János és én. Már Helsinkibe érve megcsapott minket az „észak illata és hidege”, a hőmérséklet -25 °C volt. Miután átszálltunk a belföldi repülőjárat-ra, éjszaka megérkeztünk Ouluba, ahol a fogadó családok vártak bennünket. Az északi táj kelle-mes, családias hangulatot tükrözött. Az utak mentén a hatalmas, havas fenyők között fahá-zak bújtak meg.

Másnap reggelivel vártak, a család rendkí-vül kedves, barátságos volt (igaz ez elmondha-tó minden finn emberről, akivel ott tartózkodá-som alatt megismerkedtem), sokat beszélget-tünk, jó hangulatban telt a délelőtt.

Az iskola épülete kifejezetten modern. A diá kok vastag, kötött zokniban járkáltak cipő helyett. Mindenhol tisztaság volt, s mindenre nagyon vigyáznak a tanulók. A tanárok is na-gyon segítőkészek voltak. Délelőttönként – ha nem volt más programunk – mi is tanultunk, matematika és angol órákon vettünk részt. Az iskolában két évfolyamnak is prezentáció-kat mutattunk be városunkról, valamint a ma-gyar karácsonyi és húsvéti szokásokról. A men-zán többször is ebédeltünk, ahol csak egészsé-ges ételeket tálaltak fel. Pénteken együtt sütöt-tünk finn karácsonyi sütiket az iskola konyhai tantermében, és egy beszélgetős délután kereté-ben a tanárokkal és a fogadó diákokkal közösen el is fogyasztottunk.

Beszámolók Finnországról

Megnéztük még a finn diákokkal együtt a helyi tudományos kiállítást is, ahol nagyon sok érdekes, a fizikával, a természettudománnyal kapcsolatos találmány volt. Minden nap a csa-ládok közösen szerveztek nekünk programokat. Jártunk a helyi, fiatalok számára létesített sza-badidő központban, de volt, hogy egy-egy család otthonába mentünk, kipróbáltuk a snowmobilt, és a lékhorgászatot is egy befagyott tavon. A finn diákok rendkívül jó társaságot nyújtottak. Sokat lehetett velük beszélgetni és nevetni is.

Nagyon kellemes napokat töltöttem Finnor-szágban, örülök, hogy részese lehettem a prog-ramoknak. Élményekkel teli, felejthetetlen volt számomra a Finnországban eltöltött hét.

Gábor TaMáS, 12.b

2011 baktay

88

A finnek nagyon érdekes ételeket fogyasz-tanak; szinte semmi sem volt olyan, mint amit Magyarországon megszoktunk. Az ebéd min-dig csak egy fogásból állt; nem volt külön leves és külön főtt étel. Reggelire általában búzada-rából készült, tejbegrízre hasonlító, barna szí-nű, kissé ízetlen főtt ételt kaptunk, amit ők cu-korral, vagy gyümölcszselével ettek. Alkalmam volt jávorszarvashúst kóstolni. Ez vörös színű, és a sós íz mellett kissé édeskés is. Véleményem szerint rendkívül ízletes volt. Ajándékba kap-tam egy nagydarab nyers húst, hogy az itthoni-ak is megkóstolhassák. A finn csokoládé is pá-ratlan szerintem.

Érdekes volt számomra a finn fürdőszoba. Beléptem egy kis helyiségbe, ahol a WC és a zu-hanyzó egy, nyitott légtérben volt; nem volt se zuhanykád vagy bármiféle elválasztás. Egyedül a zuhanyzórész alatt volt homorú a padló, mely egy lefolyóban végződött. Ebből nyílt a szauna, amely nagyon meghitt, fatüzelésű pihenőhely volt az egész család számára.

A ház körül több háziállat is volt: két kutya és nyolc macska. Az épület mellett egy nagy-méretű istálló állt, amely egyben vendéglátóim munkahelye is volt. 25 tehén, 29 borjú és 11 bika volt az istállóban, valamint itt húzódtak meg a macskák is. Egyetlen munkájuk a tehenészet volt, valamint az apa alkalmi munkákat vállalt, vagy segített barátainak mezőgazdasági gépek-kel (traktor, buldózer). Nagyüzemben termelték a tejet és adták el a marhahúst különböző hús-feldolgozó vagy tejüzemeknek. Ezeken a helye-ken dolgozzák fel a tejet különböző túróknak, sajtoknak, joghurtoknak stb. Ilyen nagy sajt-üzem például az ARLA, melynek termékei min-den boltban megtalálhatóak. Nagyon korszerű gépekkel dolgoztak, nagyon ügyeltek az eszkö-zök tisztán tartására.

A finn iskola rendkívül modern felszere-léssel rendelkezett; teljes tisztaság és rend volt mindenhol. Külön műhellyel és tanulókonyhá-val is el volt látva. A folyosón nagyon kényel-mes fotelek, illetve kanapék, biliárdasztal, szá-mítógépek voltak elhelyezve, valamint külön pihenőszobák is a tanulók rendelkezésére áll-tak. A kabátokat és különböző értéktárgyakat is a bejáratnál helyezték el egy fogason, illet-ve szekrényben, ahol minden tanuló biztonság-ban tudhatta a dolgait, mivel onnan sosem tűnt el semmi. Nagyon tisztességesek voltak a diá-kok, igyekezett mindenki rendben tartani az is-koláját. A tantermek is rendkívül tiszták voltak,

a padokon nem lehetett találni egyetlen firkát vagy karcot sem. A tanárok is nagyon barátsá-gosnak és kedvesnek tűntek.

Összességében a finnországi kirándulás na-gyon élvezetes és felejthetetlen élményt nyúj-tott. A különféle programok, illetve a kirándu-lások a minden évben újból felépülő Jégkastély-ba, az Arktikum múzeumba, valamint a Miku-láshoz, az északi sarkkörhöz gyönyörű emlék marad. Remélem, lesz még lehetőségem vissza-térni Finnországba, immár jó barátaim közé.

Sárkány JánoS, 12.b

bar

átai

nk

a n

agyv

ilág

bN

évköny v

89

barátain

k a nag

yvilágbN

Saturday, 19 February 2011, 1am. Oulu airport. Really nice to be back again! The welcome in

the terminal is warm; as always, the first thing I notice is Teijo’s smiling face, then the three girls and their families waiting for our boys: 2x Tamás + 1 János. Outside „a lot of minuses”, (-28°C), with a feeling close to -40! It’s late and we’re tired, the way to Ii is beautiful, the snow on the sides of the highway is sparkling white and about 1 m high, but the only thing we can think of is a warm room and a bed.

Sunday, 20 February 2011. Cold and sunny. The boys are with the fam-

ilies, so I decide to go out and meet some old friends: the sleepy frozen river, Hamina Street and its red houses shyly hidden under the snow, the little church with icicles gleaming in the sun, the smell of burnt wood, which brings back childhood memories.

Monday, 21 February 2011. An English lesson with Juha has always

been a good start for a week in Ii: English pho-netics and tongue twisters are meant to make everybody feel less insecure when trying to pronounce the never spoken before Finnish or Hungarian words! The first visit to the canteen is a permanent source of surprise for the Hungar-ians: not only because the food is free of charge, but also because it’s self-service and vegetables (tomatoes, salad, pepper and cucumbers), butter and milk, different dressings and some dessert are regularly available with each meal.

Tuesday, 22 February 2011. Art workshop. Water, fire, earth and air, the

four elements which have been causing a lot of trouble all over the world lately, submit to the joint will of our boys and girls. Bent attentively over their papers, they carefully choose colours and brushes; try to catch the essence of rebel-lion, to give frames and boundaries to the un-tamable. On paper, at least.

Wednesday, 23 February 2011. We go on a visit to Santa by taxi. It isn’t un-

usually cold, -20, -22°C. The atmosphere is nice, Santa is in his habitual cheerful mood, (why shouldn’t he, when everybody loves him?!) and promises to fulfill all our wishes, as he knows from his Hungarian helpers that we have be-haved!

The snow castle in Kemi is beautiful but dif-ferent from other years: this season’s main topic is cartoons, so kids can meet all their favorites, sculpted in blocks of ice, welcoming the frozen

visitors with roguish, friendly smiles! Most of the rooms in „The Snow Hotel” are booked, the huge ice beds, covered with bearskins, dread the warmth of their occupants to-be.

Thursday, 24 February 2011. Kaleva, which is the fourth biggest news-

paper in Finland, is surely worth a visit, as you don’t often have the opportunity to learn the secrets kept behind the scenes of everyday news. However, I don’t think I would seize the opportunity to work here, as a several-hundred- square-meter office, with total lack of privacy does not seem very appealing to me.

Friday, 25 February 2011. Kulttuuri Kauppila: the home of beauty and

serenity, and of course that of Sanna Koivisto, the great Finnish artist, who we can proudly call our friend. In fact, Sanna and our artist and teacher Somogyi György put the basis of the twinning between our schools in 1993 and since 1996 this beautiful relationship has been going really successfully, so this year we are celebrat-ing our 15th anniversary! Thank you Sanna, thank you Gyuri! Sanna hasn’t changed at all, she never changes: same childish smile, same exuberance, and same warm welcome. Only her works of art are new, statues of birds and mysterious, faceless women, and moments of life caught on the canvas with her incomparable style and talent!

In the afternoon I watch the boys preparing the traditional Finnish Christmas cake and I feel worried. Not because I don’t trust their culi-nary talent, they seem to manage quite well, but this is our last day and I simply can’t imagine not coming back here. It would be like not go-ing home, ever. In the evening I have a sudden impression of spring: the temperature must be around -1, -2, I think. I look at the thermometer, it’s -9. There are fewer „minuses” than when we got here. I feel warm, I got used to the weather or, as Irene says, I am a bit Finnish now, too.

Saturday, 26 February 2011. We are on the plane above Budapest. The

lights of the bridges twinkle in the dark, the most beautiful view ever!

Marianna bucSkó

2011 baktay

90

A váci székesegyházban tett villámlátoga-tással fejeződött be a rendhagyó nyitóértekez-let, amely egyben a hagyományos tantestületi kirándulás is volt.

Makay láSZlóné

Idén a tantestület a Börzsönybe utazott. Au-gusztus 30-án kora reggel indultunk útnak, hi-szen a tanévnyitó értekezletet is meg kellett tar-tani, no meg túrázni is szerettünk volna. Nagy-börzsöny volt az első állomás, ahol egy kedves hölgy várt bennünket. Büszkén és nagy hozzá-értéssel mutatta be a hangulatos falu látnivalóit. Kívül-belül megcsodálhattuk a XIII. században épült Szent István templomot. Az Árpád-kori műemléken kívül a Bányatemplomba is elláto-gattunk, ahol örökmécsesként egy bányalám-pa világít. A falumúzeumban érdekes történe-teket hallgattunk a bányaéletről és az építke-zési szokásokról. Kemencére már csöpögő eső-ben érkeztünk. A tervezett gyalogtúra a mosto-ha időjárás miatt elmaradt. Sebaj, több idő jutott a 2010/2011-es tanév feladatainak megbeszélé-sére, no meg a finom ebédre.

Kemence a Börzsöny egyik legszebb helyén fekszik, de már többször hallhattuk nevét árví-zi tudósításokban is. Szerencsére ott jártunkkor nem rakoncátlankodott a kis patak.

A Börzsönyben jártunk…

EGYÜ

TT A

TAN

TEST

ÜLE

T

évköny v

91

4,38

4,28

4,21

4,11

4,10

4,0

8

3,9

9

3,94

3,92

3,88

3,86

3,77

3,75

3,64

3,5

1

3,34

0,00

0,50

1,00

1,50

2,00

2,50

3,00

3,50

4,00

4,50

5,00

10.A 9.A

9.B

12.B

8.A

7.A

13.B

12.A

ÁT

LA

G

11.A

10.B

11.B

9.C

10.C

12.C

11.C

Eredményeink számokban

4,8

7

4,5

0

4,4

1

4,1

1

4,0

0

3,9

3

3,9

1

3,9

0

3,8

8

3,8

2

3,7

9

3,7

0

3,6

1

3,6

0

3,5

6

3,4

6

3,1

4

4,9

1

4,37

4,54

4,02

3,61

3,73

3,64 3,92

3,83

3,85

3,78

3,85

3,60

3,62

5,0

0

3,59

3,04

0,00

1,00

2,00

3,00

4,00

5,00

Raj

z

Tes

tnev

elés

Info

rmat

ika

Iro

dal

om

An

go

l

Bio

lóg

ia

Fil

ozó

fia

Átl

ag

Ny

elv

tan

Fö

ldra

jz

Ném

et

Tö

rtén

elem

Kö

rny

ezet

vé…

Fiz

ika

Én

ek

Kém

ia

Mat

emat

ika

2009/2010 év vége 2010/2011 félév

Érdemjegyek

Tantárgyak sorrendje

Osztályok sorrendje 2010/2011 félév

1; 32

5; 1977

4; 1699

3; 1260

2; 482

2011 baktay

92

tantestület

Igazgató

SZiráki GyörGy

Igazgatóhelyettesek

OláH JáNOSNé, lévai móNika, Nagy-győr Dalma

Kormanik OttónéKovács IstvánMakay LászlóMakay LászlónéMolnár SándorŐrsi JánosPolgárdiné Borics EditSzabó SzilviaSzadainé Somogyi ErikaSzilvási GabriellaSzirákiné Faar ErikaTariné Dudás MariannaTolnai ZoltánTolnainé Korcz IlonaTóth IstvánnéTóth ReginaVeress László

Ambrus Borbála Arnóti Péter Barits Lászlóné Borsodi Gabriella Bucskó Marianna Bujdosóné Mihály Mónika Czompa Gyula Csapp Imre Csépány Szilárd Handlné Gröb Terézia Helméczy Károly Helméczyné Bosánszki Judit Hidvégi Ildikó Horváth Krisztina Kelemenné Molnár Csilla Koltai Csilla Kórik Borbála

NÉV

SORO

K

évköny v

93

Technikai dolgozók

Mezeiné Benyeda KatalinMézes TiborNemes MáriaRötzer SándornéSóti János

Barna LászlónéDienes KatalinErdős IbolyaHelméczy FerencHelméczyné Szabó GabriellaHommer Lajosné

NÉVSO

ROK

2011 baktay

94

7.a

Lobont Patrícia DorinaMiszlai Eszter JúliaMonoki Luca SáraNádasi Tamás JánosPál CsillaPortik DóraRohonczi RichárdRónaszéki ReginaSass DénesSkrach László KárolySzabó TamásSzáger Hanna TímeaSzentpétery AnnaSzőke Márk CsabaTorhosi Szilvia

Ambrus ÁdámAntoni Andrea AlexaBalla BrigittaBarna Dóra Barsi RékaBorza EnikőCzuczor AnnaDrescher ÁdámFésűs IstvánJakubek BarbaraJurkó András IstvánKiss VivienKolba GergelyKomáromi VivienKovács MárkLénárd Bence

Osztályfőnök

cSaPP iMre

NÉV

SORO

K

évköny v

95

NÉVSO

ROK

8.a

Malomsoki DánielMeleghegyi BalázsMészáros VeronikaMeszes VivienMikó Lóránt KristófMiskolczi BoglárkaMuzsik Alexandra KrisztinaPálinkás ZsuzsaSebessy BarnabásSebestyén Bence AttilaSzőnyi RolandTóth Klaudia NikolettTzintzis FanniVandra Dániel KárolyVitányi RékaWágner Enikő Loretta

Bakó EmeseBakonyi NikolettBóka Cintia RoxanaDán RóbertDancs AdriennDóri Tamás IstvánGosztonyi Bence GergelyGazsó FanniHermann DóraHorváth Áron BalázsHorváth OlimpiaIncze TündeIzsák NóraKoppány ÁdámKoppányi RitaKovács Brigitta EmeseKun Adrienn Krisztina

Osztályfőnök

keleMenné Molnár cSilla

2011 baktay

96

9.a

Kovács DóraKulcsár ZsanettLázár EszterMayer GyörgyMotúz MercedesNádasi MátéNagy EnikőNagy FruzsinaRohonczi AntalRóth BotondSárkány EmőkeSlavoczky NikolettSzabó BeatrixSzűcs ÁgnesTillinger TímeaUjhelyi ReginaZupka Zsuzsanna

Acsai FerencBábel BarbaraBaráth RolandBoldog FruzsinaBoros BettinaCsereklei VeronikaCsereklei ViktóriaCsőgőr RamónDrscsák ZoltánFekete PatríciaHajas PatrikHelméczy AnitaHelméczy KárolyHlatkuli Decsi DaniellaKelemen SaroltaKiss Evelin SzilviaKollár Laura

Osztályfőnök

SZabó SZilvia

NÉV

SORO

K

évköny v

97

NÉVSO

ROK

9.b

László Máté ÁkosLeéb NikolettLibasinszky MárkLugosi DánielMedveczky AlexandraMolnár Anita BettinaPapp KataRékási Fruzsina ZsuzsannaSárosi ViktóriaSimon DóraStegemöller ÁgnesSzűcs AnnaTálas Petra VivienTillmann BarbaraTóth Mercédesz

Bánhegyi GergelyBaranyai Jessica VanessaBíró AdriennBorbély ViktóriaBozóki ÁgnesCseh SzabinaFekete Bence MárkFodor Alíz EszterHorváth DánielHorváth LauraKaszonyi SándorKecseti BrigittaKecskeméti BarbaraKirály Fanni JúliaKókán AnnabellaKolter Evelin

Osztályfőnök

helMécZyné boSánSZki JudiT

2011 baktay

98

9.c

Molnár EvelinNagy VeronikaPamuk AnettPető TamásPolónyi ZsoltSkobrák AnnaSteingruber ZsoltSüki Fanny FortunaSzabó PetraSzanyi AdriennSzarka PéterSzász DominikaSzikora DóraTóth MátéTuri Beatrix VivienVégh Barna

Botos GrétaCsengeri BellaCsőke PetraDubai GrétaGayerhosz Tamás MártonGerstenbrein Fanni VeronikaHajdú NorbertHeil AdriennHorvai TamásJakab JenniferJankovics EszterKovács KristófKrizsák DóraLucai ClaudiaLukács ÁdámLukács PéterMezei Szintia

Osztályfőnök

SZirákiné Faar erika

NÉV

SORO

K

évköny v

99

NÉVSO

ROK

10.a

Mikó MártonNagy Eszter ZsófiaNagy JenniferNemes-Kovács JuliannaNovák AnnaRepa BernadettSabjányi DalmaSass DomonkosSebők AlettaSolti EnikőSzacskó Szabolcs AlpárSzegedi IldikóSzilágyi VeronikaSziron András

Balis ZsófiaBodor BoglárkaDori Zsófia HajnalkaFekete VivienFurján FanniFüzes VivienGáldi KristófGráf KlaudiaHorváth AttilaIncze ZsuzsaJosztkin BenceKótai RóbertLeéb OrsolyaLénárt CsengeMeleghegyi Fanni

Osztályfőnök

cSéPány SZilárd

2011 baktay

100

10.b

Kanász DorinaKollár SzabinaKreisz OlivérLovászi RékaLukács AndreaLukács BalázsMarkos ÁdámMolnár DávidMolnár EvelinNagy ImreNagy TímeaSőrés ZitaSzentgyörgyi SzilveszterSzkala BiankaZelovics ZoltánZwick Magdolna

Áncsán VeronikaBednanics FanniBozóki Gergő ZoltánCsereklei HajnalkaCsetényi ZsanettDobronyi CsabaErdélyi RudolfEördögh Krisztina RékaFényes TündeFirnigl ÁdámFreyberger LászlóGábor Csaba AttilaHertlein ÁronHorák KingaJárfás VivienJózsa Krisztián

Osztályfőnök

TóTh iSTvánné

NÉV

SORO

K

évköny v

101

NÉVSO

ROK

10.c

Kocsis KataKornfeld AnitaMakó EnikőMayer MartinMutier UszámaNagy RichárdÖkrös Richárd GyörgyPákozdi Zsolt ZoltánPesthy GeorginaPetics EnikőSponga AnitaSzabó DánielSzabó ZsoltSzalay MárkTóth Ádám JánosTóth Bernadett

Balogh OrsolyaBékés TímeaBotos Dominik Buzsik AnettCsobolyó NikolettDóma Martin Ilosvay ViktóriaEszes PéterFehér Gabriella AnnaFüredi Lilla GabriellaGayerhosz NóraHanke Kitti FanniHegyháti Gergely ÁronKarczub Károly BélaKékes GáborKéri Krisztina

Osztályfőnök

helMécZy károly

2011 baktay

102

11.a

Kovács AnitaKovács ViktóriaKovács Zsigmond Márton AngelaLach BálintLázár AnnamáriaNagy EvelinPiacsik ZsófiaSimon OlivérSomogyi Ádám ZalánStegena DánielSteiner HenriettTóth AdriennUllmann DóraVértesi BotondWalter KrisztinaWitzing Aletta Mária

Agárdi KrisztinaBagó LillaBagyinszky KatalinBíró FanniCsanaky MónikaCsengeri BibiánaCserkó DóraCsipak AnitaFarkas TamásFélegyházi ZsoltGáldi KrisztiánHarsányi FrerencHelméczy JuditHortobágyi LillaHorváth FruzsinaHorváth ZoltánIllinger Botond György

Osztályfőnök

borSodi Gabriella

NÉV

SORO

K

évköny v

103

NÉVSO

ROK

11.b

Mohamed Abdulgalil MuádOttava Tamás MárkPataky GergőPéter-Szabó ZsófiaRónai DávidSimon BátorSipos KrisztinaSurányi Csenge NikolettVallner Adrienn TímeaVarga TamásVékony ZsuzsaZelei ViktóriaZorkóczy Orsolya

Balázs Nikolett BrigittaBalogh RebekaDanyi ReginaFerenczy VivienFodor ZsoltGalambos SándorHorváth EmeseIszlai DóraKaltenecker PéterKirály DorinaKis Anita BeátaKovács KrisztiánKrizsán IvettMalaczkó Cintia

Osztályfőnök

kórik borbála

2011 baktay

104

11.c

Korányi Krisztina BarbaraKóti Brigitta RitaKubalik DánielPesti IstvánStrasszer DávidSzombat PatrikTóth MárkTóth ZoltánVégh Botond TiborVékony László SándorWieland PatrikWinkler Márk

Bakonyi Tibor ÁdámBiró RózaBurián TamásDely DánielEcseri TímeaFejes ZoltánGál Norbert MárkGeierhosz TündeGerendás FerencGonda ImreKaszai TamásKiss Nikolett MariannaKókai Zsuzsanna Csilla

Osztályfőnök

Tariné dudáS Marianna

NÉV

SORO

K

évköny v

105

NÉVSO

ROK

12.a

Kasos Cintia GrétaKoszta LászlóNagyszegi DóraPákozdy KataSándor LajosSzabó GergőSzliva Anikó TündeWeinber ÁdámWinkler LászlóZsemberi-Szígyártó Miklós

Ambrus GyörgyBorda ÉvaBreinik GáborCsikár CsillaEmber Gyula ZoltánFazekas Alexandra KittiFürcht FanniGrajczár Fanni ViolaGyárfás Dóra Járfás András Tivadar

Osztályfőnök

Tolnai ZolTán

2011 baktay

106

12.b

Lelkes DánielLovászi DánielMakra MónikaNagy DóraÖtvös BencePrekup BernadettSárkány JánosSelmeci DóraSzántó OrsolyaSzemerits KornélSzertics AndrásSzilasi Horváth VivienSzlovicsák RékaTaller GyörgyTapodi Adrián DávidTóth Dávid LászlóTóth Pálma Varga Virág

Bábel EmeseBalika NoémiBalla KatalinBérczi Balázs Bogya TamaraCzuczor AttilaCseh KrisztinaDobos MárkDobos MartinaGábor Tamás PéterGábris EmeseHermann TamásJicsinszky DóraKaltenecker RenátaKorányi KrisztiánKovács ÁgotaKovács KrisztiánKulcsár Norbert István

Osztályfőnök

buJdoSóné Mihály Mónika

NÉV

SORO

K

évköny v

107

NÉVSO

ROK

12.c

Korsós István Lázár RóbertMagyar Dóra Markovics Zoltán József Mészáros László Mészáros Viktória Molnár Krisztián Novák Anna Nyerges NorbertPamuk László Schuszter István Tóth Bianka Lilla Varga AlexandraVáczi GergőWunderlich János Gergő

Bajnóczy JózsefBánhegyi Gábor Bese DonátBorkóczi FruzsinaCiml TamásDobos Patrik Fábián AnettFaragó Krisztián Farkas Victoria Josepha Földvári Mihály Gulyás József Illés LeventeIstvánov Levente Robin Józan Katalin Korfanti Kitti

Osztályfőnök

hidvéGi ildikó

2011 baktay

108

13.b

Kovács Zoltán ManóKürtössy RichárdLászló ZsoltLatinovics TamásLókucza Tamás Nagy NikolettŐrsi KrisztiánSimon NatáliaSurányi Nikoletta MelindaSzadai ErikaSzomor GyörgyTábori BernadettTóth Bettina Török ViktóriaWeisz AdriennZorkóczy Réka Karolina

Annau PetraBak AlexandraBakk OrsolyaBandi Roland SzabolcsBereczki Flóra EszterBurkus BernadettBürger ZoltánDuhaj Richárd JánosEigner DóraHegyi FerencJáger TamásJónás PéterKiss Evelin Koncsek VilmosKotán KittiKovács Levente

Osztályfőnök

bariTS láSZlóné

NÉV

SORO

K

évköny v

109

NÉVSO

ROK

14.c

Moczok Márió Nagy PéterPerényi JózsefSamu ZoltSuhajda OlivérTisócki CsabaTóth Dávid KálmánTóth MátéWeinber Tamás

Gulyás RolandHorváth Viktor Jóború-Kunstár LászlóKaltenecker BettinaKnúl AttilaKós GergelyKuczora AndreaKunstár EdinaMegyaszai AntalMegyes Ágnes

Osztályfőnök

lévai Mónika

2011 baktay

110

tartalomjegyzék

Gyászolunk Baktay Ervinné, Aditi emlékére 5Köszöntő Amikor Harasztin iskola épült 7Műhelymunka Irodalmi színpad 10 Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny 2010/11 13 Matematika és Szép magyar beszéd 14 Az informatika iskolánkban 15 Matematika és magyar írásbeli felvételi 16 Földkemence avatás és családi nap 17 Környezetvédelmi nap 19A tanév krónikája Sportéjszaka 20 Művészeti alkotótábor a Galopp majorban 22 Gólyatábor, 2010 23 A barokk nyomában Dunaharasztin és Egerben 24 Barokk vetélkedő 25 Egérbál, 2010 27 Meseház a Baktayban 28 A XXI. század pestise 29 Az AIDS világnapján 30 Segítségnyújtás és bűnmegelőzés 31 A 10a 32 Gyárlátogatáson a 10b 33 Pillanatok a 10c életéből 34 Füvészkerti kirándulás 36 Fakton történt 37 Prosectura à la Jáhn 38 Fekete macska és fenyőfa 39 Magyar kultúra napja 40 Látogatás a Csokimúzeumban 41 Láthatatlan kiállítás 42 Terror és maffia 43 Diáknap 2011 44 THE – Tudományos, hasznos, emberi 45 Színház az egész világ 46Sportrovat Sportélet a Baktayban 47 Kiváló sportolóink 49Jeles napok Baktay-nap 2010 51 Ballagás 2010 52 Szalagavató 2010 53 Advent 2010 56ta

rtal

om

jeg

yzék

évköny v

111

Betlehemezés a Tájházban 57Olvasósarok Rómeó és Júlia, avagy Tragédia SMS-ben summázva 58 Állatorvosnál 59 Lucai Claudia és Szűcs Ágnes versei 61Baktay Ifi Galéria 64Útravaló Horváth László Adrián 66 Medveczky Erika 68 Ambrus Borbála 69 Mayor Gergő 69Barátaink a nagyvilágban Iskolánk külföldi partnerei 70 Külkapcsolataink a 2010/11-es tanévben 72 A mi helyünk – Comenius 2008–2010 74 Baktaysok Radlettben 76 Minek látod az országomat 79 Gyökerek és szárnyak – Piran 2010 80 Roots and Wings – 2010 Piran 82 Új barátságok a Duna és a Visztula partján 83 Nagykikinda, a cserép és a sütőtök városa 85 My town: that is me – UNESCO tábor Kikindán 86 Beszámolók Finnországról 87Együtt a tantestület A Börzsönyben jártunk 90Eredményeink 91Névsorok 92Keresztmetszet 112

tartalom

jegyzék

2011 baktay

112

vallner adrienn, 11.b: Fotópályázat montázs

Diáknap, 2010 Videópályázat, 2011kere

sztm

etsz

et