WASS ALBERT: A BUJDOSÓ IMÁJA

Uram, ki fönt az égbenLakozol fényességben

Gyújtsd fel szent tüzedetAz emberek szívében.

Az emberek agyáraÁraszd el bölcsességed.

Értsék meg valahára:Mi végből van az élet.

Arasznyi idő csakMely ajtódig vezet,

De előre csak a jó visz,A gonosz vissza vet.

Legyen megint az emberképedre alkotott,

Utálja meg már egyszer,Mit maga alkotott.

Romlandó kincsekértNe törje magát senki,Igyekezzék helyettök,

Jobb kincseket szerezni.

Jó tettek nyugalmát,Derűt és békességet,

Mit el nem fúj az orkán,S rontó tűz meg nem éget.

Gőgből és gyűlöletből,Mindent, mit föltalált,Vedd ki Uram, kezéből

A keserű pohárt.

Rémségek éjszakájátVáltsad föl virradatra,

Az emberi világotszebbre és igazabbra.

Hogy törvények közt az elsőA szeretet legyen,

Üljön jóindulatA kormányszékeken.

Az igazság előttHajoljon meg a fegyver,

S élhessen szabadon

E földön minden ember.

És legyen egy akol,És legyen egy pásztor!

Növelj pásztorbototVirágzó rózsafából.

S ha mindeneket szépenElrendeztél ekképpenA népek közt, uram

Nekem is van egy népem.

Kenyér mellé napontaJusson egy szál virág,

S láthassam, amint tégedDicsér egy új világ.

Ha érdemét kegyednekA szenvedéssel méred,Úgy egynek sincs annyi

Szent jussa, mint e népnek.

Mások bűnéért isŐt verte ostorod.

Sok súlyos nagy keresztetSzó nélkül hordozott.

Legjobb fiait vitteMindég a Golgotára.

S jótettének soha,Csak bűnének volt ára.

Uram, adj békességetA Kárpátok között!

Sehol még földet annyiKönny és vér nem öntözött.

Sehol még annyi színesNagy álom nem fakadtS árvábbak prófétáidSehol nem voltanak.

Sehol annyi virág,És sehol annyi bánat.Szeresd jobban, Uram

Az én szegény hazámat!

Bár megtagadta tőlemA békét s kenyeret,

Engem sújtasz, Uram

Amikor őt vered!

Mert népem. Fajtám. Vérem!Fájdalma bennem ég.

Szánd meg Uram-IstenAttila nemzetét!

Adj békés aratástSok vérvetés nyomán,Nyugodjék meg kezedGondverte otthonán.

S ha áldásod e földönElért kicsinyt, nagyotJussak eszedbe én is,Ki bujdosó vagyok.

A Kárpátok alatt,Ahol apáim éltek,

Rendelj ki nékem isEgy csöndes menedéket.

Csak akkora legyenHogy elférjek én s a béke.

Nézzen az ablakomPatakra, fára, rétre.

Uram, ki fönt az égbenLakozol fényességben,

Hallgasd meg kegyesen,Hallgasd meg könyörgésem!