Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók környezetgeomorfológiai viszonyai
VÖRÖSISZAP EXPOZÍCIÓ EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT...
Transcript of VÖRÖSISZAP EXPOZÍCIÓ EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT...
VÖRÖSISZAP EXPOZÍCIÓ EGÉSZSÉGRE GYAKOROLT
HATÁSAINAK BECSLÉSI LEHETŐSÉGEI
Doktori (PhD) értekezés
dr. Tibold Antal
Témavezető:
Prof. Dr. Kiss István Prof. Dr. Ember István
Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolája (D94)
Doktori Iskola vezetője: Prof. Dr. Kovács L. Gábor
Daganatok Molekuláris Epidemiológiája Doktori Program (B-149/1993)
Programvezető: Prof. Dr. Kiss István
Pécsi Tudományegyetem
Általános Orvostudományi Kar
Pécs, 2015
2
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK .............................................................2.
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE .....................................................3.
I. BEVEZETÉS ..............................................................................5.
I.1.1. A vörösiszap képződése .....................................................6.
I.1.2. A vörösiszap jellemzői .......................................................8.
I.1.3. A kolontári vörösiszap katasztrófa és következményei .....11.
I.2.1. Kémiai ágensek expozíciója és lehetséges hatásaik ..........12.
I.2.2. Foglalkozási eredetű karcinogén expozíció .......................13.
I.2.3. A daganat-képződés folyamata ..........................................15.
I.3. Xenobiotikum expozíció hatásainak mérése/becslése .........17.
I.4. A vörösiszap katasztrófához kapcsolódó expozíció becslése
.....................................................................................................21.
I.4.1. Környezeti expozíció becslése ...........................................21.
I.4.2. A biológiai hatás monitorozása .........................................25.
I.5.1. Az expozíció becslésének új lehetőségei ..........................26.
I.5.2. Onko/szupresszor gének expressziójának vizsgálata .......27.
I.5.3. Onko/szupresszor gének és hatásaik ..................................28.
I.5.4. MikroRNS-ek képződése és funkciói ...............................35.
II. CÉLKITŰZÉSEK .......................................................................46.
III. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK..................................................47.
III.1. Vizsgálati minta ..................................................................47.
III.2. Experimentális tesztrendszer ..............................................48.
III.3. Totál RNS izolálás .............................................................50.
III.4. Messenger RNS-ek expressziójának vizsgálata .................50.
III.5. MikroRNS-ek expressziójának vizsgálata .........................51.
III.6. Statisztikai analízis .............................................................52.
IV. EREDMÉNYEK .........................................................................52.
V. MEGBESZÉLÉS .........................................................................58.
VI. ÚJ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA ...............................64.
VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS .....................................................65.
VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE ........................................66.
VIII.1. Dolgozat alapját képező publikációk ..............................66.
VIII.2. Egyéb publikációk ...........................................................67.
IX. IRODALOMJEGYZÉK ..............................................................75.
IX.1. Web alapú források ............................................................86.
3
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE
ABVD: adriamycin, bleomycin, vinblastine, dacarbazine
ALARA: As Low As Reasonably Achievable
ÁNTSZ: Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat
ATM: Ataxia Telangiectasia Mutated
BAT: Best Available Technology
B-CAV: bleomycin, cyclophosphamide, cytosine arabinoside, vincristine)
BEM: biológiai expozíció monitoring
BM OKF: Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
CA: kromószóma aberrációs teszt
CAS: Chemical Abstracts Service
Chk2: Checkpoints Factor-2
CHOP: cyclophosphamide-hydroxydaunorubicin-oncovin-prednisone
COPP: cyclophosphamide-oncovin-procarbazine-prednisone
COPP-BLAM: cyclophosphamide-oncovin-procarbazine-prednisone-bleomycin-
doxorubicin procarbazine
DMBA: 7,12-Dimethylbenzanthracene
EPA: USA Környezetvédelmi Ügynökség (Environmental Protection Agency)
EüM: Egészségügyi Minisztérium
EWC: European Waste Catalog
GSTM1: Glutathione S-transferase Mu 1
GSTT1: Glutathione S-transferase theta-1
IARC: Nemzetközi Rákügynökség (International Agency for Research on Cancer)
KDKTVF: Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi es Vízügyi
Felügyelőség
ILO: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labor Organization)
MDM2: Mouse Double Minute-2 Homolog
mRNS: messenger RNS
miRNS: mikroRNS
4
NCI: National Cancer Institute
NIOSH: National Institute for Occupational Health and Safety
NMH MMI MFF: Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaegészségügyi
Igazgatóság Munkahigiénés és Foglalkozás- egészségügyi Főosztály
OECD: Organization for Economic Cooperation and Development
OEP: Országos Egészségbiztosítási Pénztár
OKI: Országos Környezetegészségügyi Intézet
OMFI: Országos Munkahigiénés és Foglalkozás- egészségügyi Intézet
PAH: policiklusos aromás szénhidrogének
PCB: poliklórozott bifenilek
PM: (particulate matter) a légszennyezésért felelős por, melynek részecskeméretét µ-
ban az alsó indexben levő szám adja meg
REACH: Rendelet a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és
korlátozásáról (Registration, Evaluation Authorisation and Restriction of Chemicals)
ROS: Reactive Oxygen Species
SCE: testvérkromatida-kicserélődés (sister chromatide exchange)
TCDD: 2,3,7,8,tetrakloro-dibenzo-para-dioxin
MN: mikronukleolusz teszt
MNU: N-Nitroso-N-methylurea
NM: Népjóléti Minisztérium
NIOSH: National Institute for Occupational Health and Safety
UNEP: United Nation Environmental Programme
XRCC1: X-ray repair cross-complementing protein 1
5
I. BEVEZETÉS
Az élő szervezet folyamatosan ki van téve a szűkebb és tágabb értelemben vett
környezet hatásainak. A szervezettel interakcióba kerülő hatások természetüket tekintve
lehetnek:
- fizikai,
- kémiai,
- biológiai,
- pszichoszociális,
- ergonómiai tényezők.
E tényezők közül is különös jelentőséggel bírnak a kémiai kóroki tényezők. Számukat
tekintve is a legnépesebb csoport, több százezerre tehető azon kémiai ágensek száma,
melyekkel a humán szervezet munka-, és egyéb környezetében találkozhat. Továbbá, az
élő szervezetre gyakorolt hatásuk is rendkívül változatos (Ungváry, 2010).
A kémiai expozíció okozta megterhelés és igénybevétel mérésére, becslésére többfajta
módszer létezik. E mérések, becslések elvégzése egyszerűbb, ha a kémiai expozíció jól
definiált komponense a munkakörnyezetnek, azaz, pontos adatokkal rendelkezünk az
alkalmazott technológia során felhasznált vegyi anyagok mennyiségéről,
koncentrációjáról, a behatási időről, a munkaterület sajátosságairól, az exponált
dolgozók létszámáról, az alkalmazott védőeszközökről.
Nehézséget okozhat a szervezet kitettségének becslése, amennyiben azt nem reguláris
munkahelyi körülmények között tevékenykedő személyek esetében kell
végrehajtanunk. Típusosan ilyenek a haváriahelyzetek, amikor is többnyire nem áll
rendelkezésünkre megfelelő minőségű információ a kiállt kémiai expozíció
komponenseiről, dózisairól, illetve az alkalmazott védelmi eszközök megfelelőségéről.
Ilyen esetekben az expozíció mértékének, valamint a következményes egyéni, vagy
populációs kockázatnak a becslése is nehézséget jelenthet.
Munkám kiindulópontját egy ez idáig példa nélkül álló ipari katasztrófa, a kolontári
vörösiszapömlés adta. Célom volt áttekintést adni az iszap expozíció okozta potenciális
6
egészségkockázat becslésére használatos eljárásokról. Saját kutatásom keretében,
állatkísérletes tesztrendszer alkalmazásával vizsgáltam olyan ígéretes metodikák
használhatóságát, melyek esetlegesen korai biomarkerei lehetnek az expozíciónak, így
kockázatbecslésre alkalmasnak bizonyulhatnak.
I.1.1. A vörösiszap képződése
Az alumínium nagyipari előállításának technológiáját a XIX. század végén fejlesztették
ki. A fémalumínium előállítására szolgáló olvadékelektrolízist – egymástól függetlenül
– az amerikai Charles Martin Hall és a francia Paul T. Héroult találta fel és
szabadalmaztatta 1886-ban. A gyártás alapját a bauxit nevű üledékes közet adja. A nyers
bauxit 50-60% alumíniumoxid (Al 2O3) tartalmú, azonban további felhasználásához
fémoxid tartalmát fel kell tárni.
A folyamat első fázisa a bauxitból ipari tisztaságú alumíniumoxid, azaz timföld
előállítása. A timföldgyártás legelterjedtebb metódusát Karl Josef Bayer osztrák
vegyész szabadalmaztatta, amit kidolgozója után Bayer-eljárásnak neveznek. Jelenleg a
világ timföld termelésének mintegy 90%-a Bayer-eljárás szerint zajlik, napjainkban is
ez a BAT (Best Available Technology). Az eljárás vázlatosan az alábbi:
Bauxit-előkészítés: A bauxitot megfelelő méretűre kell darabolni, majd őrölni. A
kívánatos szemcsenagyság 0,07–1 mm közötti.
Feltárás: A feltárást, azaz a bauxit alumíniumoxid-tartalmának feloldását
autoklávokban végzik, melyekbe a bauxitot és a feltáráshoz szükséges lúgot tartalmazó
zagyot töltik. A feltárás során oldatba kerül a bauxit alumíniumtartalmának nagy része,
az alábbiak szerint:
Al2O3 + 3 H2O → 2 Al(OH)3
A maradék szilárd fázist kiülepítik, szűrik. Ez az erősen lúgos ipari zagy a vörösiszap.
7
Kikeverés: A kikeverés célja a timföldhidrát kiválasztása az aluminátlúgból, amihez
kristályos alumíniumhidroxidot adnak az oldathoz:
2 Al(OH)3 → Al2O3 + 3 H2O
Kalcinálás: A timföldgyártás befejező művelete során a 34,6 % kötött és mintegy 10%
tapadó vizet távolítják el a timföldhidrát kiizzításával. Globálisan évente 45 millió tonna
timföldet állítanak elő, melynek 90 %-ból fém alumíniumot gyártanak.
Magyarországon az 1920-as években kezdődött meg a bauxit kitermelése a Bakonyban
és a Vértesben. Az első timföldgyár 1934-ben kezdte meg működését
Mosonmagyaróváron. Az ipar timföldigénye azonban gyorsan meghaladta az üzem
kapacitását, így megkezdődött egy második gyár létesítésének előkészítése, Ajkán. Az
új, ajkai timföldgyár 1942-ben kezdte meg a termelést, de az ágazat igazi felfutása a
második világháború utáni időkre tehető. A konjunktúrát jelzi, hogy 1980-ban már évi
három millió tonna bauxitot termeltek ki (1). A rendszerváltás a termelés csökkenését
és az iparág privatizációját vonta magával (2, 3). Az ágazat magánosításával megalakult
a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (MAL Zrt.), mely az ajkai
timföldgyárat a katasztrófa idején működtette (Kepli, 2011). A maradék NaOH tartalom
miatt a vörösiszap erősen lúgos (˃ 12 pH), veszélyességét is főleg e tulajdonságának
szokás betudni (Power, 2011). Ennek ellenére, 2002 óta mind a magyar, mind az EU
hulladék besorolási nomenklatúra (EWC 010309) a vörösiszapot a „nem veszélyes
hulladék” kategóriába sorolta, holott a korábbi jogszabály (102/1996 (VII.12)
Kormányrendelet) még II. osztályú veszélyes hulladéknak minősítette (V31608 kód),
aminek ártalmatlanítása különleges kezelést igényelt.
A vörösiszapot többféle módon próbálják hasznosítani: cementgyártás segédanyagaként
(Liu, 2011), biodízel üzemanyag-gyártás katalizátoraként (Liu, 2013) illetve a
vas(III)oxid jellegzetes vörös színe miatt festékek pigmentjeként. Mégis, a keletkező
volumen legnagyobb részének újrahasznosítása nem megoldott. Bár az iszapban számos
értékes maradványérc található, gazdaságos kinyerésükre jelenleg még nem áll
rendelkezésre a megfelelő technológia. Jelen gyakorlat szerint az iszapot
8
zagytározókban (kazettákban) tárolják, illetve tengerkapcsolattal rendelkező országok a
tengerbe öntik (Power, 2009; Castaldi, 2010).
Hazánkban jelenleg három helyen tárolnak vörösiszapot: Mosonmagyaróváron,
Almásfüzitőn és Ajka mellett. Almásfüzitőn és Ajkán egyaránt nedves tárolási
technológiát alkalmaznak. Az almásfüzitői timföldgyár hulladéka 12 millió tonnát tesz
ki, Ajkán 30 millió tonnát tárolnak, tíz kazettában. A mosonmagyaróvári tárolókban
mintegy 8 millió tonna hulladék van, viszont lényegi különbség, hogy itt- a nemzetközi
trendeknek megfelelve - szárazon tárolják az anyagot. A nedves tárolási technológia
egyszerűbb: az iszapot szennyvízzel felzagyolva átszivattyúzzák a tároló kazettákba, és
fedetlenül tárolják. A technológia ugyan olcsóbb, ám kockázatosabb is a száraz tárolási
metódusnál.
Az ajkai tározókat szárazanyag tárolására tervezték, ezért szögletes alaprajzúak. Annak
ellenére, hogy folyadékok tárolására az ívelt alakú tároló megfelelőbb, a kazettákban
híg oldatos ipari zagyot tároltak (Kepli, 2011; Ballagó, 2013).
I.1.2. A vörösiszap jellemzői
A vörösiszap jellegzetes vörös színét magas vas(III)-oxid (Fe2O3 ) tartalma okozza. Az
iszap a vas(III)-oxidon kívül számos fémvegyületet tartalmaz, pontos összetételét az I.
táblázat mutatja be.
9
I. táblázat: A vörösiszap kémiai összetétele (forrás: Vágföldi, 2011)
Vörösiszap kémiai összetétele (%)
Fe2O3 33-40 %
Al2O3 15-19 %
SiO2 10-15 %
Na2O 7-11 %
TiO2 4-6 %
CaO 3-9 %
V2O5 0,2-0,4 %
P2O5 0,5-1,0 %
SO3 0,8-1,5 %
MgO 0,3-1,0 %
F 0,1-0,15 %
C 0,15-0,20 %
Egyéb fémek (ritkaföldfémek) 1% alatt
A vörösiszap fő komponenseinek egészségre gyakorolt hatásai az alábbiakban
foglalható össze:
- Fe2O3: Vas(III)-oxid. Nem mutagén, nem karcinogén, nem terratogén.
Levegőszennyezettségi határérték 2500 mg/m3 (NIOSH). Krónikus
porexpozíciója sziderózist, benignus lefolyású porbelégzési betegséget okozhat
(4).
- Al2O3: Alumínium-oxid. Fehér színű, inert por. EU osztályozás szerint nem
minősül veszélyes anyagnak. 9-13 hónapig tartó, 100 mg/órát meghaladó mérvű
porexpozíciónál már szignifikáns alumínium retenciót figyeltek meg kísérleti
állatok tüdejében, fokális makrofág-aggregátumok képződése mellett.
Patkányoknál, krónikus porexpozíciót követően az alveolusok falában fokális
hialin depozítumokat írtak le (5).
- SiO2: Szilícium- dioxid. Akut toxikus hatása nincs. Porának belégzése szilikózist
okoz, ami az expozíció megszűnte után is progrediál (6).
10
- TiO2: Titán-dioxid. Inert, por formájú anyag. Jelenleg sem R, sem S mondat nincs
hozzárendelve, bár a NIOSH potenciális foglalkozási rákkeltőnek minősítette (7).
- Na2O: Nátrium-oxid. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik belőle, ami
erősen lúgos. Korrozív. R mondatok: R14 (Vízzel hevesen reagál), R34 (Égési
sérülést okoz) (8).
- CaO: Kalcium-oxid. Fehér, korrozív por. Vízzel hevesen, hőfelszabadulás
közepette reagál. R mondat: R41 (Súlyos szemkárosodást okozhat) (9).
- V2O5: Vanádium(V)-oxid. EU osztályozás szerint toxikus és környezetre
veszélyes. R mondatok: R20/22 (Belélegezve/lenyelve ártalmas), R37 (Izgatja a
légutakat), R48/23 (Hosszú időn át hatva súlyos egészségkárosodást okozhat/
Belélegezve mérgező), R51/53 (Mérgező a vízi szervezetekre/ A vízi
környezetben hosszan tartó károsodást okozhat), R63 (A születendő gyermeket
károsíthatja), R68 (Maradandó egészségkárosodást okozhat) (10).
- P2O5: Foszfor- pentoxid. EU osztályozás szerint maró anyagnak minősül. R
mondat: R35 (Súlyos égési sérülést okoz) (11).
- SO3: Kén- trioxid. Maró, erősen nedvszívó mérgező anyag. R mondatok: R14
(Vízzel hevesen reagál), R34 (Égési sérülést okoz) (12).
- MgO: Magnézium-oxid. EU osztályozás szerint nem számít veszélyes anyagnak
(13).
A felsorolás tanúsága szerint a vörösiszapnak több olyan komponense is van, mely
potenciálisan egészségkárosító lehet, fő kockázataként mégis inkább maróan lúgos
hatását szokás kiemelni.
11
I.1.3. A kolontári vörösiszap katasztrófa és következményei
2010. október 4-én 12.30-kor az ajkai területen található X. vörösiszap-tároló kazetta
gátja átszakadt. A korábbiakban ismertetett ellentmondás a tározó alakja, és a benne
tárolt anyag halmazállapota között itt megmutatkozott. Amint a bemutatott képen is jól
megfigyelhető, a tározó a sarkánál szakadt át (1. ábra).
1. ábra: A X. kazetta átszakadt fala (fénykép: Varga György MTI)
Ez az esemény a timföld gyártásához köthető eddigi legnagyobb ipari katasztrófa. A
gátszakadás következtében 1.644.000 m3 vörösiszap-zagy 1017 hektárnyi területet
árasztott el. Az áradat- a Torna patak medrét követve- a legnagyobb pusztítást
Kolontáron és Devecseren végezte. A mentőegységek négy áldozatot találtak
Kolontáron, a halál oka minden esetben fulladás volt. A halálos áldozatok száma
decemberig tízre emelkedett. A későbbi halálozás fő oka a vörösiszap okozta lúgégés
volt. Az eseményhez kapcsolhatóan százhuszonhárman szenvedtek el valamilyen
12
sérülést. A mentési munkálatokban a BM OKF, és más társszervek valamint önkéntesek
vettek részt, mindösszesen 821 fő. Közülük 8 rendőr és 4 tűzoltó is kórházba került. A
takarítási tevékenységben részt vett 1000 fő közmunkás is (Ballagó, 2013; Vágföldi,
2011; Faludi, 2011).
A havária egészségkockázatainak felmérése során külön mérlegelést igényelt a
vörösiszap maradékérc komponensei által okozott kémiai expozíció, és az expozíció
jelentette potenciális kockázat.
I.2.1. Kémiai ágensek expozíciója és lehetséges hatásaik
Napjainkban, a Chemical Abstract Service által regisztrált és lajstromozott vegyi
anyagok száma már több mint hatvanötmillió (14). E kemikáliák az élő szervezet
szempontjából mindenképp xenobiotikumnak tekintendőek, amelyek változatos
módokon fejthetik ki hatásukat.
Sztochasztikus hatású xenobiotikumok esetében különös jelentőséggel bír mind az
expozíció, mind a biológiai hatás becslése. Ezen anyagok késői hatásáként malignus
folyamat alakulhat ki, akár évtizedek múltával is.
A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a karcinogenitás relációjában az alábbi
csoportosítást alkalmazza:
- 1. csoport: Bizonyítottan humán rákkeltő
- 2 A. csoport: Valószínűleg humán rákkeltő
- 2 B. csoport: Lehetséges humán rákkeltő
- 3. csoport: Nem csoportosítható egyik rákkeltő kategóriába sem
- 4. csoport: Feltehetően nem rákkeltő emberre nézve
A 2A és 2B csoportok esetében - teljes bizonyítottság hiányában - az IARC a
„valószínű”, illetve „lehetséges” minősítést alkalmazza. A 2A és 2B csoportokba sorolt,
teljességében feltáratlan hatásmechanizmusú ágensek esetében szintén fontos szempont
a biológiai hatás minél pontosabb becslése. A kategorizált karcinogének tekintetében
13
markáns a kémiai tényezők fölénye, a bizonyítottan humán rákkeltő csoport 116
anyagából 89 a kémiai ágensek közé sorolható (15).
I.2.2. Foglalkozási eredetű karcinogén expozíció
Az összes malignus megbetegedés 8-16%-ban mutatható ki foglalkozási tényező
etiológiai szerepe (Hämäläinen 2007). E tény ódiuma, hogy a foglalkozási eredetű
daganatok adekvát preventív intézkedésekkel- elvileg- megelőzhetőek lennének. A
megelőzés legeffektívebb módja a karcinogén expozíció lehetőségének kiküszöbölése
(primer prevenció). A primer prevenció hatékonyságát támasztja alá Adami közleménye
is, mely szerint a fejlett országokban a korspecifikus daganatos eredetű halálozás 13%-
al csökkent a primer, és 6%-al a szekunder prevenciónak köszönhetően (Adami, 2001).
Az IARC közzé tette azon iparágak listáját, ahol a munkavállalók rákkeltő ágens(ek)
expozíciójának kitéve kénytelenek munkájukat végezni. Ezen iparágakat, valamint az
iparági expozícióval következményesen asszociálódó daganatokat a II. táblázat foglalja
össze (Cogliano, 2011).
14
II. táblázat: Rákrizikós iparágak (forrás: IARC)
Foglalkozás
Bizonyítottan asszociált
daganat
Feltehetően asszociált
daganat
Alumíniumgyártás
Tüdő, húgyhólyag -
Auramingyártás
Húgyhólyag -
Széngázosítás
Tüdő -
Kőszénkátrány
lepárlás
Bőr -
Kokszgyártás
Tüdő -
Hematitbányászat
Tüdő -
Vas, és acélöntés
Tüdő -
Izopropil-alkohol
gyártás
Orr-, orrmelléküreg -
Magentagyártás
Húgyhólyag -
Festés,
festékexpozíció
Tüdő, savós hártyák,
húgyhólyag
Anyai expozíció:
gyermekkori leukémia
Gumigyártás Leukémia, limfóma, tüdő,
gyomor, húgyhólyag Garat, nyelőcső, prosztata
Hegesztés Szem – melanóma
-
A táblázatban szerepel az „alumíniumgyártás” is, mint tüdő és húgyhólyag daganat
emelkedett kockázatával járó ipari tevékenység. Mindazonáltal e tényből nem vonható
le direkt következtetés a vörösiszappal (mint az alumíniumgyártás melléktermékével)
exponált populáció rákrizikójával kapcsolatosan. Az alumíniumipar kockázatossága
főleg a fém elektrolízise során az elektródnál felszabaduló policiklusos aromás
szénhidrogének (PAH) expozíciójához kapcsolható (IARC, 2010). Kiemelt
jelentőséggel bírhatnak viszont az iszap nehézfém komponensei (III. táblázat), melyek
közül több is szerepel a karcinogén fémek IARC által publikált listáján.
15
III. táblázat: Rákkeltő fémek listája (forrás: IARC)
Fémek Bizonyítottan asszociált
daganat
Feltehetően asszociált
daganat
Arzén (organikus és
inorganikus) Tüdő, bőr, húgyhólyag Vese, máj, prosztata
Berillium Tüdő -
Kadmium Tüdő Vese, prosztata
Króm (VI) Tüdő Orr, orrmelléküregek
Nikkel Tüdő, orr,
orrmelléküregek -
I.2.3. A daganat-képződés folyamata
A daganatok kialakulásának folyamatát a klasszikus epidemiológia nem volt képes
feltárni. Eszközeivel az expozíciót tudta megfigyelni és a manifeszt beteséget leírni, ám
nem tudta értelmezni az expozíció és a megbetegedés megjelenése közötti történéseket,
ad absurdum, mintha azok egy „fekete dobozban” zajlanának. A fekete doboz
„felnyitásához” már szükség van a molekuláris epidemiológia módszereire. E
módszerek nyújtottak lehetőséget az egymást követő folyamatok (expozíció- belső
dózis- biológiailag hatékony dózis- korai válasz- megváltozott struktúra/funkció-
betegség- szövődmények) részletes megismerésére. A jelenleg elfogadott paradigma
szerint a malignus daganatok kialakulása több lépcsős folyamat, lépésekre specifikus
elváltozásokkal. Szintén a molekuláris epidemiológia eszközei nyújtanak lehetőséget az
egyes stádiumokat jellemző biomarkerek azonosítására. Megfelelően kiválasztott
biomarker egyértelmű információkat hordoz az expozíció → betegség folyamat
valamely szakaszáról.
Az expozíciótól a megbetegedésig vezető folyamatokat, illetve az egyes stádiumok
jellemző biomarkereit a 2. ábra mutatja be.
16
Hagyományos epidemiológia
Molekuláris epidemiológia
Egyéni érzékenység markerei
Expozíció
???
Betegség
Primer prevenció Szekunder prevenció Tercier prevenció
Expozíció Belső dózis Biológiailag
hatásos dózis
Korai biológiai hatás
Megváltozott struktúra /
funkció Betegség
Szövődmények Prognózis
vegyület környezeti expozíciója
pl. dohányzás,
levegőszennyezés,
munkahelyi hatások
vegyület vagy metabolitja a szervezetben
pl. kotinin,
1 - OH - pirén,
DDE, PCB - k
DNS - , RNS - , fehérjeadduktok , a dduk tképzők pl. PAH, 4 - ABP, ETO
kromoszóma aberrációk,
génmutációk,
onkogén aktiváció, tumorszuppresszor
inaktiváció
pl.abnormál is cervix vagy köpetcitológia
klasszikus tumormarkerek
pl. CEA, PSA
pl. metasztázis s pecifikus onkogének aktivációja
lappangási idő
"fekete doboz"
(allélpolimorfizmusok)
2. ábra: A daganatfejlődés fázisai (forrás: Ember, 2013)
17
I.3. Xenobiotikum expozíció hatásainak mérése/becslése
Az élő szervezetet ért xenobiotikum expozíció mértéke meghatározza a kitett
szervezet kockázatát a későbbi egészségkárosodás tekintetében. Az expozíció kétféle
megközelítés szerint mérhető illetve becsülhető:
- az expozíciót kiváltó környezet oldaláról, valamint
- az expozíciót kiálló szervezet oldaláról.
A kétféle becslés módszertana az alábbiakban foglalható össze:
I. Környezeti monitorozás: az exponált személy közvetlen környezetben
mérhető szennyeződés mértékéből következtethetünk a szervezet
kitettségére. A gyakorlat tanúsága szerint legjellemzőbb a légzőrendszeren
keresztül megvalósuló expozíció, aminek feltárására alkalmas módszer a
munkahelyi légtér szennyezettségének mérése. Ugyancsak értékes
következtetések vonhatóak le a munkafelületek, munkaruházat
szennyezettségének mértékéből is.
Az inkorporálódott anyag biológiai hozzáférhetőségét nagyban meghatározza
keringés általi eloszlása, a célszervekhez való eljutás lehetősége. A
xenobiotikumok, vagy metabolitjaik tárolódhatnak, illetve ürülhetnek is a
szervezetből.
II. A szervezetbe jutott kemikália belső dózisát valamint biológiai hatásait az
alábbiak szerint tudjuk mérni/becsülni.
1, Biológiai monitorozás: a biológiai expozíciós mutatók (BEM) vizsgálata. A
BEM az expozíciós ágens és a szervezet kölcsönhatását jellemző paraméter.
Expozíciós mutató lehet maga a xenobiotikum, vagy annak metabolitja, illetve a
vegyi anyag és/vagy metabolitjának a szervezetet károsító hatását jelző valamely
18
mérhető paraméter. A BEM arányos a szervezetbe jutott xenobiotikum dózisával,
így enged következtetni az expozíció mértékére (25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM
együttes rendelet, 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet).
Az inkorporált xenobiotikum kölcsönhatásba lép targetjével, kifejtve biológiai
hatásait. Megjegyzendő, hogy a biológiai hatás monitorozására kifejlesztett
metodikák típusosan a genotoxikus hatás vizsgálatára alkalmasak.
2, Biológiai hatás monitorozása:
a, Elsődleges DNS károsodás vizsgálata: e módszerek a biológiailag hatékony
dózis becslésére alkalmasak.
- Üstökös-elektroforézis: Minden DNS-genotoxin kölcsönhatás - az excíziós
repair működése következtében - egy adott stádiumban száltörésként
manifesztálódik. Így a módszer nemcsak a száltöréseket közvetlenül előidézni
képes ágensek expozícióját mutatja ki. A módszerrel minden eukarióta
sejttípus szuszpenziója vizsgálható, az észlelhető jelenség- a töredezett DNS
szál mozgása gél elektroforézis során- leginkább egy üstökös csóvájára
emlékeztet.
- DNS adduktumok vizsgálata: Egyes vegyületek képesek kovalensen,
specifikus támadási pontokon kapcsolódni a DNS szálhoz. A következő DNS-
szintézisnél e szerkezeti változások mutációkhoz vezethetnek. A módszer e
DNS adduktumokat képes kimutatni.
b, Mutagenitás vizsgálata: A mutagenitás és karcinogenitás között
általánosságban 90%-os koincidencia áll fenn, tehát a mutagén tesztek
eredményéből ugyanilyen arányban lehet a karcinogenitás kockázatra
következtetni. A belső dózis becslésére alkalmas a testfolyadékok
mutagenitásának vizsgálata például Salmonella Ames tesztben.
19
c, Kromoszóma-károsodás vizsgálata: Citogenetikai módszerrel
vizsgálhatóak a kromoszómatörések, illetve a testvérkromatidák kicserélődése
(sister chromatid exchange, SCE). Genotoxikus expozíció hatására
regisztrálhatóan ezen elváltozások gyakorisága megemelkedik.
Citogenetikai végpontot vizsgál a mikronukleusz teszt. A mikronukleuszok –
mint számfölötti kromoszómákból vagy kromoszómális törvégekből
keletkező objektumok - képződésének gyakorisága a genotoxikus anyag
expozíciójának hatására megnövekszik.
A klasszikus citogenetikai módszerek felhasználhatóságát korlátozza, hogy csak
osztódásra serkenthető sejteknél alkalmazhatóak, nyugvó szövetnél nem. Továbbá -
bár a mutagén és karcinogén tulajdonságok nagymértékben átfedést mutatnak - nem
genotoxikus ágens is lehet karcinogén. Ezen esetekben a citogenetikai vizsgálat nem
fogja az emelkedett kockázatot jelezni.
d, Egyéni érzékenység becslése: Az „alacsony penetranciájú genetikai
tényezők” nagyban meghatározzák egy adott noxával szembeni egyéni
érzékenységünket, kvázi esendőségünket. E géneknek többféle allélvariánsa
létezik, önmagában egyik sem tekinthető kórosnak, de a gének által kódolt
fehérjék aktivitását, effektivitását befolyásolhatják. Ilyenek lehetnek a
xenobiotikumok detoxifikációjában részt vevő GSTM1 és GSTT1
enzimrendszerek, vagy a DNS egyes szálú töréseinek repairjében szerepet
játszó XRCC (Varga, 2013; Harper, 2004; Kiss, 2008).
A gyakorlatban használatos metodikákat a 3. ábra foglalja össze (Moretti, 2011).
20
3. ábra: Xenobiotikus expozíció becslése MN: mikronukleusz teszt, CA: kromószóma
aberrációs teszt (Moretti nyomán)
Összegezve, nehézséget jelent, hogy nem áll rendelkezésre minden potenciálisan
ártalmas anyag esetében megfelelő módszer a környezeti expozíció mérésére, illetve
a biológiai expozíciós monitoring vizsgálat elvégzésére. Nehézkes a többes expozíció
hatásainak értékelése is, ugyanekkor elvárás, hogy biológiai hatás mielőbb és minél
pontosabban regisztrálható legyen. A jövő kutatásának célja olyan biomarkerek
azonosítása, amelyek e kívánalmaknak eleget tudnak tenni.
21
I.4. A vörösiszap katasztrófához kapcsolódó expozíció becslése
A rendelkezésre álló szakirodalom ismeretében kijelenthető, hogy a katasztrófa
következményeit felszámoló stáb a szükséges és elvárható körültekintéssel járt el,
mindent megtéve a havária által érintett személyek biztonságának garantálására. A
munkába valamennyi érdekelt szakma szakértőit bevonták. A haváriához
kapcsolódóan mind akut, mind krónikus egészségkockázatok lehetősége felmerült.
Az expozíciónak kitett populáció egészségkockázatának becslésére valamennyi
konvencionális metodikát felhasználták.
I.4.1. Környezeti expozíció becslése
a) A talaj szennyezettségének mérése
A mentesítést irányító stáb már a helyszínen igyekezett az expozícióval járó kockázat
becsléséhez szükséges vizsgálatokat elvégeztetni. Több szervezetet is felkértek
helyszíni mintavételre, és a minták analízisére. Az MTA Kémiai Kutatóközpont
Anyag- és Környezetkémiai Intézet (MTA KK AKI), a Magyar Állami Földtani
Intézet (MÁFI) valamint egy független vállalkozás- Bálint Analitika Kft.-
munkatársai 2010.10.12-ig összesen 16 darab Kolontár és Devecser térségében
begyűjtött vörösiszap minta elemzését végezték el.
A minták kiértékelése során arzén és nikkel esetében mértek az 50/2001 (IV. 3)
Korm. rendeletben rögzített, a mezőgazdaságban felhasználásra kerülő
szennyvíziszapra megadott határértékeket meghaladó fém szinteket.
A talaj szennyezettségének meghatározása szintén megtörtént. Az MTA Talajtani és
Agrokémiai Kutatóintézet (MTA TAKI) szakemberei Kolontáron és Devecserben
2010. október 8.-an 1 méter mélységig terjedően 7 rétegből vettek talajmintákat,
annak megállapítására, hogy - a felszínt addigra már negyedik napja borító
22
vörösiszapból - szivárgott-e le szennyezés a talaj mélyebb rétegeibe. A felszín alatti
vízből szintén mintákat vételeztek. Megállapítást nyert, hogy 4 nappal az eseményt
követően az iszapban található legmobilisabb nehézfémek sem jutottak a talajban 10
cm-nél mélyebbre. Szintén bebizonyosodott, hogy a felszín alatti vizek sem
szennyeződtek el. A talaj felső 10 cm-ében erősebb (pH = 8,5-9,0) lúgos kémhatás
volt mérhető. A kémhatás jelentőségét az adja, hogy a kémiai expozíció hatásait a
magas pH-jú környezet módosíthatja, akár fel is erősítheti.
A talajmintákat szintén az MTA TAKI, valamint Bálint Analitika Kft.
laboratóriumában analizálták. Az eredmények szerint a vörösiszapban található
nehézfémek a mintavételezés időpontjában nem szivárogtak 10 cm-nél mélyebbre a
talajban, és nem haladták meg a vonatkozó határértékeket. Tehát, a levonható
következés szerint a mélyebb talajrétegek, valamint a vízadó réteg nem került
veszélybe. A vízminőséget az ÁNTSZ folyamatosan monitorozta, a vezetékes víz és
az ásott kutak vize az érintett területen mindvégig fogyasztható maradt (Vágföldi,
2011).
Joggal merül fel a kérdés, hogy a szennyeződött talaj potenciálisan toxikus
komponensei mennyire tudtak felszívódni a növényi szervezetekbe.
A kockázat becsléséhez a talajból vizes, acetát pufferes oldattal a növények által
hozzáférhető frakciók kioldhatóak (Lakanen – Ervio kivonat). A toxikus fémek
tekintetében referenciaként szolgáló ”B” szennyezettségi határértékeket a 6/2009
(IV.14.) KvVM-EüM-FvM rendelet 1. számú melléklete tartalmazza. Megállapítást
nyert, hogy arzén, kadmium, kobalt, króm, nikkel esetében a minták átlaga
meghaladta a „B” szennyezettségi határértékeket.
Stroncium, mangán, alumínium, vas, nátrium, kálcium esetében határértékekről nem
beszélhetünk, a szakemberek a hazánkban talajokra jellemző értékeket vették alapul.
A devecseri és kolontári talajmintákban - teljes kémiai feltárás után - a hazai átlagnál
magasabb értékeket tapasztaltak (Kádár, 2006; Anton, 2011).
b) A szállópor szennyezettség mérése
23
A katasztrófa során kiömlött anyag - köszönhetően a napos időnek - rövid idő alatt
kiszáradt. Mivel a száraz iszap finom eloszlású, szemcsés por, kiporzása - még
gyenge légmozgás esetén is - jelentős méreteket ölt. Így a havária által érintett
területeken a levegő szállópor szennyezettségének folyamatos monitorozása
prioritásként jelentkezett. Mivel a kárfelszámolásban résztvevő személyek, valamint
a lakosság is exponálódhatott, így az ő szállópor terhelésük mérése, illetve
egészségkárosodásuk kockázatának becslése szintén megoldandó feladatot jelentett.
A szállópor terhelés kvalitatív és kvantitatív követésére a Közép-Dunántúli
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (KD KTVF) az
Országos Környezetegészségügyi Intézettel (OKI) együttműködésben 13
mérőpontból álló, szakaszos és folyamatos működésű pormérő hálózatot telepített. A
rendszer 2010 októberétől a 10μm-nél kisebb átmérőjű szállópor részecskék
tömegkoncentrációját határozta meg szakaszos aktív, 24 órás méréssel. 2010
novemberétől elkülönítve mérték a 2,5 μm-nel kisebb átmérőjű részecskék
tömegkoncentrációját is.
Az adatok a szállópor szennyezettség jelentős ingadozását mutatták. Az átlagos PM10
szennyezettség 2010. október és 2011. április között gyakran meghaladta a napi 50
μg/m3-es határértéket. A tapasztalatok szerint a PM2,5 és PM10 aránya Kolontáron és
Devecseren hasonló, 0.8 körülinek bizonyult. Az alumínium, vas és nátrium nagyobb
koncentrációban fordult elő a PM10 mintákban, mint a PM2,5 mintáknál.
A Devecserben hat hónap alatt vett minták átlagát, valamint csúcsértékeit a
levegőhigiénés éves határértékekkel összehasonlítva megállapítható, hogy a toxikus
komponensek (Pb, Cd, Ni, As) tekintetében nem történt határérték-túllépés. A mért
szennyezők tekintetében megállapítható, hogy sem az átlag, sem a maximális
koncentrációk ólom, kadmium, nikkel, és arzén tekintetében nem haladták meg a
„4/2011. (I. 14.) VM rendelete a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez
kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről” jogszabályban rögzített
határértékeket. Vas, nátrium, és alumínium esetében a „25/2000.(IX.30.) EüM-
SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról” szóló jogszabály
24
munkahelyi határértékei alkalmazhatóak. E fémek tekintetében sem haladta meg a
mért levegőszennyezttség a rendelet szerinti határértékeket.
A szállópor-szennyezettségi adatok értelmezését segíti nem exponált településeken
mért értékekkel való összehasonlítás. A referenciaként alkalmazott városokhoz
viszonyítva megállapítható, hogy a Budapest belvárosában mért légszennyezettség
ólom, nikkel, arzén, vas és alumínium esetében magasabbnak bizonyult, mint a
Kolontáron, illetve Devecserben mért átlag koncentrációk. Ólom, vas, nátrium és
alumínium tekintetében Kolontár bizonyult szennyezettebbnek Devecsernél. A
respirábilis szállópor nehézfém-tartalma a hat hónapos mérési periódus alatt a
megengedhető tartományon belül maradt (Dura, 2011).
Wiliam 2011-ben publikált tanulmánya szerint, a Marcal és Rába közötti,
vörösiszappal szennyezett területen alumínium, vanádium, arzén, és molibdén
emelkedett értékeit mutatták ki. Az ajkai tározó 2 km-es körzetében magasabb króm,
gallium és nikkel koncentrációt detektáltak. A Torna patakban és a Marcal felsőbb
részein a vízben és üledékben egyes nyomelemek, úgymint a vanádium, arzén, króm
és nikkel koncentrációja túllépte a természetes életkörülményeknek megfelelő szintet
(Wiliam, 2011).
2010 novembere és 2011 áprilisa között tíz-tíz ajkai, kolontári és devecseri általános
iskolás gyerektől gyűjtött vizeletminták kadmium, nikkel, arzén, kobalt, vanádium és
króm koncentrációját határozták meg az Országos Munka- és Foglalkozás-
egészségügyi Intézet (OMFI) akkreditált Kémiai Laboratóriumában. Megállapítást
nyert, hogy az exponált (Devecser, Kolontár) és nem exponáltnak tekintett (Ajka)
területről származó minták között szignifikáns különbség tapasztalható (Rudnai,
2011). Az Országos Környezetegészségügyi Intézet - a helyi háziorvosok által
jelentett adatokra támaszkodva - megállapította, hogy a légúti betegségek
előfordulási gyakorisága és szállópor koncentrációt reprezentáló görbe egymással
korrelál. Páldy és munkatársai is alátámasztották, miszerint gyermekek körében
szignifikáns összefüggés írható le a felső legúti hurutok előfordulása, az aktuális,
valamint a heti PM10 koncentráció növekedése között. Gyermekek esetében
Devecseren, Kolontaron, és Ajkán is szignifikáns összefüggés mutatkozott az
25
asztmás rohamok gyakorisága, valamint a megelőző héten mért PM10 koncentráció
között. Felnőttek esetében a határérték feletti PM10 koncentráció előző heti átlaga
valamint a bronhitisz és pneumónia előfordulása mutatott szignifikáns összefüggést
Ajkán és a négy másik érintett településen (Páldy, 2011).
Czövek és munkatársai kísérletes munkával vizsgálták a vörösiszap por inhaláció
hatásait. Patkányokkal inhaláltattak az anyagot, kontrollált körülmények között. Az
állatoknál enyhe fokú gyulladást írtak le a pulmonális erekben valamint az alveolusok
falában. E patológiai képhez enyhe fokú bronhiális hiperreaktivitás társult (Czövek,
2012).
I.4.2. A biológiai hatás monitorozása
Tekintettel a szennyeződés komplex voltára, az esetleges genotoxikus hatás
azonosítása érdekében 2010. 10. 26-án, az Országos Környezetegészségügyi
Intézetben elvégezték a vörösiszap por in vitro mutagenitási vizsgálatát, Vero
sejtkultúrán végzett sejt életképességi teszt (MTT), valamint Ames teszt
felhasználásával. A vörösiszap minta az MTT teszt során sem sejtszám csökkenést,
sem morfológiai változásokat nem okozott, genotoxikus hatást a vizsgálat tehát nem
igazolt. Az Ames tesztet TA100 és TA98 hisztidin auxotróf Salmonella typhimurium
törzsek felhasználásával végezték el. TA100 rendszerben az alkalmazott
legmagasabb dózis (5000 mg/petricsésze) toxikusnak bizonyult, ám mutagenitásra
utaló, dózisfüggő szignifikáns kolóniaszám emelkedés egyik vizsgált rendszerben
sem fordult elő (Szalay, 2012).
Gundy és munkatársai (Országos Onkológiai Intézet) felvetik a késői genotoxicitás
és karcinogenezis kockázatának eshetőségét az exponált populációnál. A kérdés
eldöntésére 52 potenciálisan exponálódott személyt vizsgáltak (mentésben,
takarításban részt vevők, illetve sérültek), kontrollként 52 nem exponált személy
mintáit (egészségügyi dolgozók előzetes munkaalkalmassági vizsgálata kapcsán
elvégzett citogenetikai vizsgálatok) használták fel. Külön vizsgálták 17 lúgsérült
26
személy mintáit, illesztett kontrollok felhasználásával. Közlésük szeint a számbeli
aneuploidiák magasabb arányban fordultak elő a kontrollcsoportnál, strukturális
eltérések tekintetében pedig nem írtak le szignifikáns különbséget a két csoport között
(Gundy, 2011).
I.5.1. Az expozíció becslésének új lehetőségei
Az alkalmazott gyakorlat szerint mutagén xenobiotikumok belső dózisa becsülhető a
testfolyadékok mutagenitásának vizsgálatával. A biológiailag hatékony dózis
becslésére alkalmas a DNS szál törések, vagy az adduktumok mérése limfocitákból.
Az expozíció indukálta korai válasz főleg citogenetikai vizsgálatokkal becsülhető
(CA, SCE, MN).
Mindazonáltal, e metodikákkal nyert eredmények csak korlátozottan
interpretálhatóak. Legfeljebb populációs szintű következtetések levonására
alkalmasak, amennyiben az expozíció tekintetében az önkontrollt jelentő kiindulási
eredményeket is ismerjük (Boffetta, 2007). A módszerek felhasználhatóságáról
vallott elképzeléseinket nagyban megkérdőjelezi Bonassi közleménye. Több mint
22.000 fő vizsgálati adatainak felhasználásával készült kohorsz vizsgálatuk nem
igazolt szignifikáns összefüggést a karcinogén expozíció, a detektált kromoszóma
aberrációk és a definitív karcinogén kockázat között (Bonassi, 2008).
Az utóbbi idők molekuláris epidemiológiai kutatásai olyan új metodikákat igyekeztek
kidolgozni, melyek „korai” biomarkerként alkalmazhatóak. E korai biomarkerek az
expozíció, illetve a korai biológiai hatás monitorizálására alkalmasak, idejekorán
jelezve az emelkedett kockázatot. A koncepció szerint korai biomarkerek
alkalmazása lehetővé teszi a magas rizikójú csoportok és egyének lehatárolását, ezzel
lehetőséget adva a szükséges prevenciós intézkedések megtételére, és a
következmények megelőzésére.
A 2. ábra értelmében a korai hatások becsléséhez nem elég a DNS szintű változásokat
vizsgálni. Hatást olyan változás tud generálni, amely manifesztálódik is. Az egyéni
válaszok kulcsa részben a különféle gének expressziójának változásaiban rejlik.
27
Ugyanolyan környezeti hatásoknak kitett különböző embereknél teljesen más
génexpressziós profilt találunk. A gének expressziójának fő regulátor struktúrái a
mikroRNS-ek (miRNS).
I.5.2. Onko/szupresszor gének expressziójának vizsgálata
A daganatképződés folyamatának lényeges momentuma az onkogének és
tumorszupresszor gének működése. Az onkogének a genom proto-onkogénjeiből
funkciónyerő mutációkkal alakulnak ki. Mutációk hatására alakulhatnak ki a
daganatsejt olyan jellemző tulajdonságai, mint a szabályozástól független
sejtszaporodás, immortalitás, gátolt differenciálódás, a szöveti invázió és
áttétképződés, valamint az apoptózis képességének elveszítése. A tumorszuppresszor
gének funkcióvesztő mutációik révén vehetnek részt a daganatképződésben.
Az onkogének aktiválódásával járó overexpresszió, illetve a tumorszupresszor gének
mérséklődő aktivitását jelző expresszió csökkenés mérhető. Ezen expresszió-
változások már a daganatfejlődés korai szakaszában megfigyelhetőek, ami felveti
alkalmazhatóságukat korai biomarkerként (Talaska, 1996). Ezeken az elveken alapul
az intézetünkben kidolgozott „short term” tesztrendszer. Szenzitív laboratóriumi
állatok in vitro exponálhatóak a vizsgálandó anyaggal, majd a kiválasztott gének
expressziója messenger RNS (mRNS) szinten az állatok biológiai mintáiból
meghatározható. A tesztrendszer olyan onkogének (c-Myc, K-ras, Bcl-2), és tumor-
szupresszor gén (p53) expresszióját vizsgálja, melyek - a tapasztalatok szerint - a
tumorgenezisben kulcsszerepet játszanak. Ezen kulcsgének expresszió változásai már
korán figyelmeztethetnek az emelkedett rizikóra, akkor, amikor még mód és
lehetőség van a megfelelő kockázatkezelési stratégiák alkalmazására.
Az expozíciót követően, a vizsgálati protokoll által meghatározott idő elteltével az
elölt állatok egyes szerveiből – tímusz, lép, nyirokcsomó, csontvelő, máj, vese, tüdő
– mintát veszünk, RNS-t izolálunk, majd hibridizációs technikával a kulcsgének
expresszióját meghatározzuk.
28
Természetesen az állatkísérletekben használatos célszervek más biológiai mintákkal
is helyettesíthetőek, úgymint vér, nyál vagy vizelet (Gyöngyi, 2001).
I.5.3. Onko/szupresszor gének és hatásaik
Az onkogéneket először a retrovírusok tumorképző hatásának vizsgálata során írták
le. Utóbb számos olyan humán onkogént is azonosítottak, melynek nincs virális
analógja, és a karcinogenezisben kulcsszerepet játszik (Ho, 2002). E gének többsége
erősen konzervatív, filogenetikailag megőrződött szerkezetet mutat. Inaktiv formáik
- a protoonkogének - minden normál genomban megtalálhatóak.
Az onkogének mutálódott protoonkogének, aktivációjuk a sejtproliferáció
szabályozási zavaraihoz vezethet. Vogt a „humán daganatok potens triójának”
titulálta a Myc, Ras és ErbB onkogén családokat. Az általunk használt tesztrendszer
a potens triumvirátus két tagjának, a c-Myc és K-Ras expresszióját is vizsgálja (Peter,
2012).
a) K-Ras és funkciói
A K-Ras nevét a Kirsten szarkóma vírusáról kapta. A Ras proteinek G-fehérjék
(p21ras), melyek GTP-hez való affinitása nagy, viszont kevéssé tudják a GTP-t GDP-
vé alakítani, ehhez GTP-áz aktiváló fehérjékre (GAP) van szükség. A keletkezett
GDP-t a guanint cserélő fehérjék távolítják el, így a GDP távoztával a p21ras újra
aktiválható állapotba kerül. A Ras mutálódásával a p21ras fehérje GTP kötő
képessége megmarad ugyan, de a GTP→GDP hidrolízis nem történik meg, így a
fehérje állandóan bekapcsolt állapotban marad. Következményesen állandó,
proliferációt serkentő szignált küld a sejtmagba.
A sejtciklus fontos szabályozója a foszforilációs kaszkád, melyet ciklindependens
kinázok (CDK) kontrollálnak. A Ras aktiválódása indukálja a Ciklin D1
transzkripcióját, az expresszált Ciklin D1 kötődik a CDK4-hez, aktív formát
29
létrehozva, mely felelős az RB1 (retinoblasztóma tumor szupresszor gén)
foszforilációjáért. Ezután Ciklin E szintetizálódik, mely a CDK2-vel komplexet
képezve aktiválja azt. Az aktivált Ciklin/CDK2 komplex fő célpontja az RB tumor
szupresszor fehérje, ami szerepet játszik a sejt G1 fázisból S fázisba juttatásában.
A Ras célfehérjéi például a Raf-kináz, MAP-kinázok és a PI3K katalitikus alegysége,
mint a jelátviteli kaszkád köztes szereplői (4. ábra) (Coqueret, 2002).
4. ábra: A RAS funkciói (Ward nyomán)
b) c-myc és funkciói
A myc család (c-myc, N-myc, L-myc) egyike a legkonzervatívabb
protoonkogéneknek, melyek amplifikációját több tumorban is megfigyelték. A myc
fehérjeterméke (p62) magi foszfoprotein, mely a MAX transzkripciós faktorral
dimert alkotva aktiválódik. A MYC-MAX heterodimér már megfelelő affinitással
kötődik a DNS szálhoz, regulálva a transzkripciót (Abrams, 1982; Blackwood, 1991).
A myc génterméknek változatos hatásai vannak. Effektív stimulátora a
proliferációnak, másrészt aktív szereplője a proliferációval ellentétes apoptózisnak is
30
(5. ábra). A c-myc-et azonosították, mint a PI3 kináz inhibitoraival szembeni
rezisztencia mediátorát is (Liu P, 2011; Soucek, 2008).
MYC
Transzkripció↑
Mitokondriumbiogenezis és
funkció↑
rRNS és protein bioszintézis↑
Glikolízis és anaplerózis↑
Mikro RNS-ek változása↑↓
↑Sejt proliferáció
↑Metabolizmus transzformáció
↑Metasztázishajlam
Növekedés gátlás↓
Glutaminolízis↑
Molekuláris változások Celluláris változások
5. ábra: A MYC funkciói (Miller nyomán)
c) Bcl-2 és funkciói
A Bcl-2 géncsalád tagjai széleskörűen involváltak az apoptózis szabályozásában. A
géncsalád fehérjeterméi között találunk pro- (Bax, Bak), és antiapoptotikus (Bcl-2,
Bcl-xl, Mcl-1), valamint regulátor (Bad, Bim, Puma, Noxa) hatásúakat is. A bcl-2
fehérje a mitokondriumok külső membránjának integritásáért felel, valamint az
apoptózis mitokondriumokból kiinduló (intrinsic) útvonalának szabályozásában
játszik szerepet. Apoptotikus stimulus esetén a mitokondrium membránján keresztül
a membránközti térből apoptogén proteinek jutnak ki a citoszólba. Az apoptózist
indukáló faktorok kaszpázokat aktiválnak, az általuk aktivált nukleázok pedig
degradálják a halálra ítélt sejt állományát (6. ábra).
31
6. ábra: A Bcl-2 funkciói (Brinkmann nyomán)
A sejtproliferáció negatív szabályozói a tumor-szuppresszor gének.
Géntermékeik negatív feedback mechanizmus révén gátolják a sejtek átlépését G1-
ből S fázisba, megakadályozva a hibás DNS állomány replikációját. Sikertelen repair
esetén apoptózist indukálnak.
d) p53 és funkciói
32
A p53 gén a 17-es kromoszóma rövid karjára lokalizálódik (17p13), 11 exont
tartalmaz és 20 kilobázis nagyságú. A p53 mutációi igen gyakran kimutathatóak
humán daganatokban (Hollstein, 1991; Petitjean, 2007). Mutációs mintázata utalhat
a daganatképződésben involvált karcinogén faktorra (Hussain, 1999).
A p53 fehérje a belső apoptotikus útvonal aktiválásának kulcsfehérjéje, foszforilálja
és stabilizálja a DNS ellenőrzőpont fehérjéket, úgymint az Ataxia Telangiectasia
Mutated (ATM) és Checkpoints Factor-2 (Chk2) fehérjéket, valamint gátolja a Mouse
Double Minute-2 Homolog (MDM2)-t (Perik, 2005). Az MDM2 kötődik a p53
fehérjéhez, gátolva annak transzkripciós aktivátor funkcióját. A p53 apoptózist
iniciál, valamint keresztaktivál más apoptotikus géneket is, például olyanokat,
melyek a reaktív oxigén gyökök (Reactive Oxygen Species- ROS) felszaporodását
okozzák. A ROS-ok igen potensek, generalizált oxidativ károsodásokat okoznak a
mitokondriumok szerkezetében (Haupt, 2003).
Kimutatták, hogy a DNS károsodására adott válaszként a p53 fehérjetermék
emelkedett szintje vagy a növekedés leállásához, vagy apoptózishoz vezet. A p53 gén
transzkripciója és a p53 mRNS szintézise alacsony mértékű a G0 fázisban lévő
sejtekben. Mitogénekkel történő találkozás viszont indukálja, a DNS szintézist
megelőző transzkripciós csúccsal és a közép-S-fázisra eső maximális mRNS
szintézissel. Ez a válaszreakció fontosnak tűnik az olyan gyors, indukált leállásban,
melyet a DNS szintézisének idején - azaz a legsérülékenyebb fázisban - kialakuló
károsodás vált ki. Mosner és munkatársai leírták a p53 fehérje DNS károsodás által
indukált, különösen rapid feldúsulását szinkronizált sejtpopulációban az S-fázis
közepén (Mosner, 1995; Reisman, 2012). A p53 funkcióit a 7. ábra foglalja össze.
33
7. ábra: A p53 funkciói (Serpi nyomán)
A vizsgált onko/szupresszor gének sejtciklusra gyakorolt hatásait a 8. ábra összegzi.
8. ábra: A vizsgált onko/szupresszor gének hatása a sejtciklusra (Chow nyomán)
34
Számos tanulmány vizsgálta onko/szupresszor gének expresszióváltozását különféle
tumor típusokban, illetve egyes (főként kémiai) expozíciók hatására.
Közismert, hogy a ciklosporinnal kezelt betegeknél a másodlagos malignitások
előfordulási valószínűsége megnő. E megfigyelésre építve vizsgálták Ember és
munkatársai a ciklosporin génexpressziókra gyakorolt hatását „short term”
tesztrendszerben. A timuszban, nyirkcsomókban, lépben és májban az N-ras, c-myc,
c-ptc/ret és c-myb emelkedett expressziója kimutatható volt (Ember, 1994).
Külön publikáció témája a citosztatikus COPP (Ciklofoszfamid, Oncovin
/vinkrisztin/, Prokarbazin, Prednizon) protokoll hatásainak kísérletes vizsgálata. A
kezelés hatására az N-ras és p53 gének timuszban mért expressziója mutatta a
legmarkánsabb változást (Ember, 1997).
Joggal merül fel a kérdés, hogy a kísérleti állatoknál bevált metodikák mennyire
adaptálhatóak humán vizsgálatokra. A kérdésre hivatott választ adni azon vizsgálat,
amelynél non-Hodgkin limfómában és krónikus mieloid leukémiában szenvedő
betegek vérmintáit használták fel. A betegek CHOP (Ciklofoszfamid,
Hidroxidaunorubicin, Oncovin, Prednizon) protokoll szerinti kezelése előtt és után a
Ha-ras, c-myc és p53 gének expresszióját mérték, izolált limfocitákban. A kezelés
után egy hónappal a vizsgált onko/szupresszor gének szignifikánsan emelkedett
expresszióját regisztrálták, tehát a tesztrendszer jelzett (Ember, 1999).
E témakörhöz asszociálható egy etilén-oxid expozíció tárgykörében publikált
vizsgálat. A kutatás apropóját az az ismertté vált egri eset szolgálta, amikor is
(technológiai hiba következtében) a sterilizálásra használt etilén-oxid gázzal
exponálódott a személyzetet. E foglalkozási expozíció következtében daganat cluster
alakult ki az exponált populációban. Az intézetünkben végzett experimentális etilén-
oxid expozíció N-ras és p53 expresszió emelkedésével járt kísérleti állatoknál
(Ember, 1998/2).
35
I.5.4. MikroRNS-ek képződése és funkciói
A mikroRNS-ek rövid, 21-25 nukleotidból álló, egyszálú RNS struktúrák. A kódoló
gének mintegy 40–50%-a több miRNS szinkronizált, egyidejű szabályozása alatt áll.
Ugyanekkor, a miRNS-ek zöme is több mRNS-hez is tud kötődni, így egy rendkívül
variábilis, mégis takarékos mátrix szabályozza a célgének expresszióját (Hua, 2006;
Tombol, 2007; Molnár, 2008). A miRNS-ek képződésük során érési folyamaton
esnek át. A primer miRNS-t (pri-miRNS), a DROSHA es az RNáz III enzim
modifikálja. A kialakuló pre-miRNS a citoplazmába transzportálódik, ahol a Dicer
ribonukleáz átalakítja érett, kettősszálú miRNS-sé. A szálak szeparálódnak, és az
érett miRNS az „RNA induced silencing complex”-be (RISC) inkorporálódik. A
szabályozas tulajdonképpeni eszköze a RISC. Az érett miRNS feladata a
célfelismerés és a cél-mRNS-ek RISC-be való felvétele (9. ábra).
9. ábra: A mikroRNS-ek szintézise és működése (forrás: Gombos, 2013)
A miRNS- ek ellenálló struktúrák, így arhivált és friss fagyasztott szövetmintákban
egyaránt épek, és jól vizsgálhatóak maradnak (Goswami, 2010). A vizsgálathoz nincs
szükség nagy tömegű szövetre, akár finomtű-biopsziával vett minta is elégséges. A
36
miRNS-ek detektálása lehetséges mikroRNS-microarray módszerével, amivel akár
több száz mikroRNS expressziója is vizsgálható egyszerre. Kis volumenű minta
esetén két lépcsős PCR technika használható. A technika első lépése módosított
reverz transzkripció, amit real-time PCR követ.
Napjainkig mintegy 1800 humán miRNS- szekvenciát azonosítottak (16).
Folyamatosan ismerünk meg mind több olyan miRNS-t, melyek up-, vagy down
regulációja definitív állapothoz, vagy betegséghez köthető. Sjögren szindrómában a
miR146a és miR155 upregulációját írták le (Pauley, 2009), a reumatoid artritisz
adekvát gyógyszerelésének biomarkereként pedig a miR-125b-t azonosították
(Duroux-Richard, 2014). Dwivedi több olyan mikroRNS-t is leírt, melyek egyes
antipszichotikumok metabolizmusát regulálják (Dwivedi, 2014). Li és munkatársai
megállapították, hogy a miR-1, miR-133a, miR-208b és a miR-499 szérum szintje
szignifikánsan emelkedik akut miokardiális infarktus esetén. A megfigyelésnek
egyelőre elméleti jelentősége van, természetesen nem alternatívája a gyakorlatban
használatos, és igen egyszerűen elvégezhető troponin T szint meghatározásnak (Li,
2013). Zeller közlése szerint a miR-132, miR-150 és a miR-186 replikációja
szignifikánsan változik instabil angina pectoris esetében, így objektív markerei
lehetnek egy, szubjektív tünetei miatt amúgy nehezen azonosítható kórképnek
(Zeller, 2014). Tsai és munkatársai szerint a miR-21 és miR-221 jó prediktív
biomarkere az ateroszklerózisnak és a következményesen emelkedett stroke
rizikónak (Tsai, 2013).
Eddigi ismereteink alapján igazoltnak tekinthető a mikroRNS-ek érintettsége a
karcinogenezis folyamatában, központi szerepet játszanak a malignus iniciációban
promócióban, progresszióban és disszeminációban (Calin, 2006). Szintúgy
különbözik az egy daganattípus eltérő differenciáltságú, vagy eltérő szöveti altípusba
tartozó variánsainál regisztrálható miRNS profil (Iorio, 2009). Egyes mikroRNS-ek
humán malignus elváltozáshoz kötődő expresszióváltozásait először krónikus limfoid
leukémiánál (CLL) írták le (Iorio, 2005). Hasonló összefüggést írtak le szolid
tumorok esetében, úgymint szájüregi, fej-nyaki és kolorektális daganatoknál is (Iorio,
2012; Lowery, 2009; Calin, 2005; Schee, 2012; Chen, 2010; Boldrup, 2012). A miR-
221 es miR-222 ovárium daganatnál, hepatocelluláris karcinománál és
37
glioblasztómánál onkomirként viselkedik (Wurz, 2010; Chun-Zhi, 2010). A miRNS-
ek a celluláris adhézio, valamint a sejtmátrix és szignálaktivitás modulációja által a
daganatok progressziójában is fontos szerepet játszhatnak (Zhang, 2010).
Tapasztalatok szerint, a miRNS-ek onkogéneket és tumorszuppresszor géneket is
regulálhatnak, így hatásuk is kettős lehet. A let-7 miRNS-család például direkt hatást
gyakorol a ras onkogénekre, csökkent expressziójuk igazolódott tüdő-, vastagbél-,
ovárium-, gyomordaganatnál, valamint leiomiómánál, melanómánál, fokozott
expressziót mutatnak fej-nyaki és prosztata daganatoknál (Johnson, 2005).
Az egyes malignus entitásokra jellemző miRNS profilokat a IV. táblázat foglalja
össze.
IV. táblázat: Mikro RNS-ek expressziója egyes daganatféleségekben (Göcze
nyomán)
Daganat/ szövettípus Fokozott expresszió Csökkent expresszió
Fej-nyak
let-7, miR-16, miR-18, miR-
21, miR-29c, miR-31, miR-
142-3p, miR-146b, miR-155
miR-26b, miR-107, miR-
133b, miR-138, miR-139,
miR-342, miR-346, miR-
373
Pajzsmirigy
miR-146, miR-181b, miR-
197, miR-221, miR-222,
miR-346
Emlő miR-21, miR-29b-2, miR-
155,
miR-10b, miR-17-5p,
miR-27b, miR-125b, miR-
145, miR-155
Cervix miR-10a, miR-132, miR-
148a, miR-196a, miR-302b
miR-26a, miR-29a, miR-
99a, miR-143, miR-145,
miR-199a, miR-203, miR-
513
Endometrium
miR-103, miR-107, miR-
185, miR-205, miR-210,
miR-449
miR-99b, miR-152, miR-
193, miR-204, miR-221,
let-7i
38
Ovárium miR-141, miR-200, miR-
200a-c, miR-221
let-7f, miR-140, miR-145,
miR-199a, miR-424
Hasnyálmirigy
miR-21, miR-24-2, miR-
100, miR-103, miR-103-1-2,
miR-107, miR-125b, miR-
125b-1, miR-221, miR-301,
miR-376
miR-375
Máj
miR-10b, miR-15b, miR-18,
miR-18a, miR-21, miR-25,
miR-34a, miR-93, miR-
106b, miR-130b, miR-135a,
miR-210, miR-221, miR-
222, miR-224
let-7c, miR-99, miR-101,
miR-122, miR-125a, miR-
125b, miR-126, miR-150,
miR-195, miR-199a, miR-
200a, miR-214, miR-223,
Kolorektum
miR-10a, miR-15b, miR17-
92 cluster, miR-20a, miR-
21, miR-24-1, miR-29b-2,
miR-31, miR-181b, miR -
191, miR-200c
let-7, miR-34a, miR-126,
miR-143, miR-145, miR-
342
Tüdő miR-17-92 cluster, miR-17-
5p, miR-31 let-7 cluster
Glioblasztoma miR-21, miR-221 miR-181a-c
Krónikus limfoid
leukémia miR-15, miR-16
Limfóma miR-155, miR-17-92 cluster miR-15a
Here miR-372, miR-373
Kolangiokarcinóma miR-21, miR-141, miR-
200b,
Prosztata let-7d, miR-195, miR-203 miR-128a
39
Gyomor miR-223, miR-21, miR-103-
2 miR-218-2
Intézetünk 2011 óta aktívan kutatja a mikroRNS-ek pontos szerepét a karcinogenezis
folyamatában, valamint alkalmazhatóságukat potenciális biomarkerként.
Juhász és kollégái komplett karcinogénnel (7,12- Dimetilbenz(α)antracén, DMBA)
exponáltak CBA/CA H2κ egereket. Májban, lépben, tüdőben és vesében a miR-21,
let-7a, miR-146a mikroRNS-ek szignifikáns emelkedését mutatták ki az expozíció
után 24 órával (Juhász, 2012). Gombos és munkatársai szájüregi laphámsejt-
daganatok miRNS expressziós profilját vizsgálták. Eredményeik szerint a miR-21,
miR-155, miR-191 és miR-221 mutatott szignifikáns overexpressziót (Gombos,
2013).
Göcze és munkatársai egy másik, nagy népegészségügyi jelentőséggel bíró daganat,
a cervix rák miRNS profil analízisét végezték el, humán papillóma vírus (HPV)
fertőzöttség függvényében. A közlemény megállapításai szerint a miR-21, miR-27a,
miR-34a, miR-196a és miR-221 szignifikáns emelkedése írható le a HPV pozitív
esetekben (Göcze, 2013).
A környezeti, életmódi háttér hatásait is tükrözheti a miRNS-ek expressziója. Stánitz
közleményében a mikroRNS-ek expressziós mintázatát, valamint életmódi faktorok
- úgymint dohányzás és alkohol abúzus - hatásait elemezték a szerzők gyomor
adenokarcinómás betegeknél. A kontrollokkal összehasonlítva a miR-21, miR-143
esetében over-, a miR-34-nél underexpresszió volt megfigyelhető. Rossz szociális
körülmények között élő pácienseknél a miR-21 emelkedett expresszióját írták le.
Dohányosoknál szintén emelkedett a miR-21, ellenben csökkent a miR-143
expresszió. Rendszeres alkoholfogyasztóknál a miR-203, miR-205 és miR-223
emelkedett expressziója volt megfigyelhető. Városi lakóhelyű betegeknél a miR-143
és miR-34a szintje is emelkedett, falusi környezetben élőkével összehasonlítva
(Stánitz, 2013).
40
Potenciális markere lehet a karcinogenezisnek az onkomiR-ként azonosított miR-21,
mely negatívan befolyásolja több tumorszupresszor gén, mint a p53, PTE és PDCD4
expresszióját (Zhang, 2007; Zhu, 2008).
A miR-21-hez hasonlóan, a miR-27a onkogenezisben játszott szerepe is igazolódott,
több daganattípusnál is. A miR-27a olyan kulcsfontosságú gének szabályozásában
vesz részt, mint az APC gén vagy a Wnt jelátviteli utat reguláló gének (Jahid, 2012;
Zhang, 2011).
A miR-221 szintén kulcsszereppel bíró mikroRNS, mely az endoteliális sejtek
proliferációjában (CD117) és az angiogenezis folyamatában involvált gének
működését szabályozza (Felli, 2005). A miR-93 kulcsszerepet játszik a TP53INP1
gén szabályozásában, (Yeung, 2008) továbbá kapcsolatot írtak le a miR-93 fokozott
expressziója és különböző daganatok patogenezise között (Fang, 2012).
Kutatásomat az e vizsgálatok során kifejlesztett és kipróbált technológiára alapoztam.
Jelen vizsgálat során - több daganatféleségben való involváltságuk okán - a miR-21,
miR-27a, miR-93 és a miR-221 expresszióváltozását tartottam érdekesnek
megvizsgálni. A másik lényeges szelekciós szempont az volt, hogy a kiválasztott
miRNS-ek esetében - azonosságuk okán - a kísérleti állatoknál nyert adatok humán
relevanciával is bírjanak.
a) miR-21 és funkciói
A miR-21 az egyik elsőként felfedezett „onkomir”. Elhelyezkedése: 17q23.1.
Számos daganatféleségnél megfigyelhető a miR-21 upregulációja. Jellemző
epiteliális eredetű daganatoknál, úgymint az emlő, hasnyálmirigy, tüdő, gyomor,
prosztata, vastagbél, fej-nyak és a nyelőcső tumoros elváltozásainál (Liu, 2010).
Szintén upregulációját írták le hematológiai malignitásokban (egyes leukémiák,
limfómák illetve mielóma multiplex) (Fulci, 2007; Lawrie, 2007; Pichiorri, 2008). A
miR-21 expressziója emelkedett glioblasztómában, oszteoszarkómában és
szeminómában is. Tehát, a miR-21 egy olyan ubiquiter onkomiR, melynek
emelkedett expressziója számos, eltérő genezisű tumorban egyaránt kimutatható. A
miR-21 jelentőségét aláhúzza, hogy több olyan gén működését is balanszírozza,
41
amelyek direkt, vagy indirekt módon, de szerepet játszanak az apoptózis
folyamatában. A miR-21 által regulált géneket a V. táblázat tartalmazza.
V. táblázat: A miR-21 által szabályozott gének és szerepük az apoptózis
folyamatában (Lindsey, 2011)
Gén Teljes név Apoptotikus szerep
PTEN Phosphatase and tensin homolog direkt
PDCD4 Programmed cell death 4 direkt
TPM1 Tropomyosin 1 (α) ismeretlen
SPRY1 Sprouty homolog 1 indirekt
SPRY2 Sprouty homolog 2 indirekt
RECK Reversion-inducing-cysteine-rich
protein with kazal motifs ismeretlen
BCL2 B-cell CLL/lymphoma 2 direkt
MARCKS Myristoylated alanine-rich protein
kinase C substrate ismeretlen
HNRPK Heterogeneous nuclear
ribonucleoprotein K indirekt
TP63 Tumor protein 63 direkt
IL12A Interleukin 12A direkt
JAG1 Jagged 1 ismeretlen
BTG2 B-cell translocation gene 2 ismeretlen
LRRFIP1 Leucine rich repeat (in FLII)
interacting protein 1 ismeretlen
BMPR2 Bone morphogenetic protein
receptor, type II direkt
TGFBR2 Transforming growth factor, beta
receptor II indirekt
CDC25A Cell division cycle 25 homolog A ismeretlen
PELI1 Pellino homolog 1 direkt
42
ANKRD46 Ankyrin repeat domain 46 ismeretlen
CDK2AP1 Cyclin-dependent kinase 2
associated protein 1 ismeretlen
MEF2C Myocyte enhancer factor 2C ismeretlen
MSH2 MutS homolog 2 indirekt
MSH6 MutS homolog 6 indirekt
PPARA Peroxisome proliferator activated
receptor alpha direkt
RASGRP1 RAS guanyl releasing protein 1 ismeretlen
FASLG Fas ligand (TNF superfamily,
member 6) direkt
TIMP3 TIMP metallopeptidase inhibitor direkt
ANP32A Acidic nuclear phosphoprotein 32
family, member A direkt
SMARCA4
SWI/SNF related, matrix
associated, actin dependent
regulator of chromatin, subfamily
A, member 4
feltehetően direkt
THRB Thyroid hormone receptor, beta ismeretlen
Kísérleti állatoknál DMBA expozíció hatására a miR-21 expressziója megemelkedik
(Juhász, 2012).
b) miR-27a és funkciói
A miR-27a a 19p13.13 kromoszómahelyre lokalizálódik. A miR-27a - mint
onkomir - fokozott expresszióját írták le akut limfoblasztos leukémiában (Mi, 2007),
akut mieloid leukémiában (Lee, 2007), krónikus limfoid leukémiában (Fulci, 2007),
emlődaganatnál (Mattie, 2006), gyomordaganatnál (Liu, 2009), epehólyag-
daganatnál (Meng, 2006), és májdaganatnál (Huang, 2008). A miR-27a onkogén
43
hatásait több úton fejti ki. Egy részről gátolja az általános tumor szupresszor
prohibitin fehérje képződését (Liu, 2009). Ugyanekkor a vaszkularis endoteliális
növekedési faktor (VEGF), VEGF receptor 1 (VEGFR1) és VEGFR2 gének gátlás
alóli felszabadításával a daganat túlélése és progressziója szempontjából esszenciális
proliferatív angioneogenezist segíti (Abdelrahim, 2004; Higgins, 2006; Abdelrahim,
2007).
Ravindresh és munkatársai összefoglalták a miR-27a különféle, nem csupán
daganatos betegségeknél megfigyelt viselkedését (VI. táblázat).
VI. táblázat: A miR-27a up-, és down regulációja különféle betegségekben (Ravindresh nyomán)
Betegség miR-27a (up-, down reguláció)
Akut limfoblasztos leukémia (ALL) up
Akut myeloid leukémia (AML) up
Akut promyeloctikus leukémia (APL) down
Autizmus down
Emlődaganat up
Miokardium hipertrófia up
Kolorektális daganat down
Gyomordaganat up
Hepatocelluláris karcinóma (HCC) up
Vesedaganat up
Melanóma malignum down
Szájüregi laphámrák down
Prosztata daganat up/down
Ovárium dagant up
Leiomióma up
A miR-27a regulálja a sejtciklust is. Indukálja a Myt-1 protein kifejeződését, amivel
blokkolja a mitózis CDC2/cyclin B dependens iniciációját. Megfigyelték, hogy a
44
miR-27a gátlása esetén a G2-M fázisban tartózkodó sejtek aránya megnövekszik
(Ravindresh, 2010; Mertens-Talcott, 2007).
c) miR-93 és funkciói
A miR-93 gén lokalizációja: 7q22.1. A miR-93 számos olyan targettel
rendelkezik, melyek nagy jelentőségüek az onkogenezis szempontjából. Regulálja a
tumor és endoteliális sejtek interakcióját, valamint az angiogenezist, így jelentős
hatással bír a tumor sejtek túlélésére és invazív képességeire (Ling, 2012). A
Transforming growth factor-β (TGF-β) szignál a tumor genezisre és progresszióra
szupresszív hatású. A daganatsejtek szinte minden esetben elveszítik
érzékenységüket a TGF-β által mediált növekedés-gátlásra, a TGF-β receptor II
(TGF-βR2) downregulációja révén. Lyu megfigyelése szerint a miR-93 direkt gátolni
tudja a TGF-βR2 expresszióját, így (például nazofaringeális daganatoknál)
közvetlenül befolyásolja a daganat agresszivitását. A miR-93 gátolja a FUS1 tumor
szupresszor gén expresszióját, és jellemzően magas miR-93 expressziót írtak le kis
sejtes tüdődaganatokban (Du, 2009). Fang és kutatócsoportja benignus tumorokkal
összehasonlítva a miR-93 szignifikáns upregulációját mutatta ki malignus
daganatoknál. Ugyanők mutattak rá a miR-93, daganatok angiogenezisében játszott
lényeges szerepére. A miR-93 targetje a large tumor suppressor homology 2
(LATS2), melyet gátol. A LATS2 regulátora a mitotikus progressziónak és a p53
aktivitásának. Ugyanekkor regulálja a Retinoblastoma proteint (pRB) is, ami a
sejtciklus leállításával a tumor növekedés gátlásáért felelős. Summázva, a LATS2
gátlása növeli a sejtek inváziós, ér- és metasztázis képző potenciálját (Fang, 2012).
d) miR-221 és funkciói
A miR-221 lokalizációja: Xp11.3. A tapasztalatok szerint a miR-221 egyike a
humán daganatokban leggyakrabban overexpresszálódó mikroRNS-eknek. Up-
regulációját számos malignómában mutatták ki (glioblasztóma, máj, epehólyag,
pajzsmirigy, hasnyálmirigy, gyomor, prosztata daganatai) (Gottardo, 2007; Visone,
45
2007; Fornari, 2008; Mercatelli, 2008; Pineau, 2010; Lee, 2007; Liu, 2012).
Hepatocelluláris karcinómánál a miR-221 overexpressziójának mértéke jól korrelál a
malignóma agresszivitásával (Felli, 2005). Lényeges funkciókért felelős gének
szerepelnek a miR-221 targetjei között. Úgymint a sejtciklust moduláló ciklin-
dependens kináz inhibitor CDKN1B/p27 és CDKN1C/p57 (Fornari 2008), BMF
(Gramantieri, 2009), a BBC3/PUMA (Zhang, 2010), PTEN (Garofalo, 2009) ami a
PI3K/AKT jelátviteli út inhibitora, a PTPμ (Quintavalle, 2012) egy tirozin-
fooszfatáz, ami lényeges szereppel bír a sejt-adhézió regulációjában, továbbá a
TIMP3 (Garofalo, 2009) mint metallopeptidáz inhibitor. Zhang és munkatársai
gliómáknál vizsgálták a miR-221 expresszióját, és annak hatásait. Megállapították,
hogy a miR-221 közvetlenül regulálja a daganatsejtek inváziós képességeit. Szintén
ők a miR-221 szignifikánsan emelkedett expresszióját írták le magas malignitású
gliómákban, alacsony malignitású, gliális eredetű agydaganatokkal összehasonlítva
(Zhang, 2012). E megfigyelések alapján vetődik fel a miR-221 felhasználása egyes
daganatok esetében prognosztikus biomarkerként (10. ábra).
10. ábra: A miR-221 direkt és indirekt hatásai
46
In vivo megfigyelés szerint, a MiR-221 expresszió mértéke jól korrelál a
hepatocelluláris karcinóma agresszivitásával. In vitro potencírozza a sejtek
proliferációs és invaziv potenciálját (Fu, 2011; Pineau, 2010).
II. CÉLKITŰZÉSEK
Munkám során célom volt a vörösiszap-katasztrófa, az azt követő kárelhárítás
folyamatának áttekintése. A hozzáférhető anyagok alapján igyekeztem összefoglalni
azon potenciális egészségkárosító hatásokat, melyek a haváriához kapcsolhatóan
felmerülhettek. Áttekintettem továbbá azon metodikákat, melyeket a havária során
exponálódott populációnál az egészségkockázatok becslésére használtak. E
vizsgálatok eredményei képezték saját munkám kiindulási pontjakát.
A katasztrófával kapcsolatosan felmerülő egészségkockázatok két kategóriába
sorolhatóak. Az első, akut következmény az alkalikus iszap okozta lúgégés a bőr
felszínén, nyálkahártyákon. Krónikus egészségkockázatot a kiszáradó iszap porának
expozíciója jelenthet. Egyaránt exponálódhatnak a kármentesítésben részt vevők,
valamint hosszabb távon a lakóhelyükre visszatelepülő lakosok. A téma irodalmából
kitűnt, hogy a havária okozta egészségkockáztok becslésére mind a környezeti
expozíció, mind a belső dózis meghatározására alkalmas metodikákat felhasználták.
Munkám során az alábbi kérdésekre kerestem a választ:
1. Onko/szupresszor gének expressziós mintázatának vizsgálata:
- kimutatható-e experimentális vörösiszap expozíció hatására onko/szupresszor
gének expresszió változása
2. Célzott mikroRNS expressziós profil vizsgálata:
- tapasztalható-e experimentális vörösiszap expozíció hatására válzozás a
vizsgált miRNS-ek expressziójában
47
3. A vizsgált onko/szupresszor gének és mikroRNS-ek expressziós
eredményeinek ismeretében:
- milyen következtetések vonhatóak le a vörösiszap expozíció jelentette
egészségkockázat tekintetében
- az eredmények miként korrelálnak a haváriával kapcsolatosan eddig elvégzett
vizsgálatok eredményeivel
4. A tapasztalt eredmények alapján milyen következtetések vonhatóak le az
onko/szupresszor gének valamint mikroRNS-ek korai biomarkerként való
felhasználhatóságáról
III. ANYAGOK ÉS MÓDSZEREK
III.1. Vizsgálati minta
A vizsgálathoz felhasznált vörösiszap mintát közvetlenül a kárhelyről gyűjtöttük be.
A havária napján, az ár átcsapása után, a Torna patak völgyében megrekedt anyagból
vettünk mintát. A katasztrófa sújtotta terület helyszínrajzán a mintavétel helyét a 11.
ábra mutatja be.
48
11. ábra: Az iszapömlés áttekintő képe (forrás: feol.hu)
A mintát további felhasználásig légmentesen lezárt tartályokban tároltuk, temperált,
fénytől védett helyen. Felhasználás előtt az iszapot 60°C-on 24 órán keresztül
szárítottuk. Végfelhasználáshoz az anyagot desztillált vízzel higítottuk a kívánt
koncentrációra.
III.2. Experimentális tesztrendszer
Jelen vizsgálat tervezéséhez felhasználtuk egy korábbi, 2008-ban publikált
kutatásunk tapasztalatait. E kutatás során szintúgy kémiai ágens (N-Methyl-N-
nitrosourea) onko/szupresszor gének expresszálódására gyakorolt hatásait vizsgáltuk
„short term” tesztrendszerben. Mind a két esetben CBA/Ca H2k haplotípusú egereket
használtunk. A CBA/Ca egértörzsek tagjai hajlamot mutatnak különféle spontán
malignómák megjelenésére (szarkómák, rabdomioszarkóma és epidermoid
karcinoma). Igazolt, hogy mind a nőstény, mind a hím egerekben benignus hepatoma
alakul ki a kor előrehaladtával (17). A kémiai noxát jelentő ágens experimentális
expozíciójánk módját is e korábbi kutatás alapján választottuk meg, mindkét esetben
intraperitoneális injektációt haszálva az anyag szervezetbe juttatására. A vizsgálatunk
tárgyát képező gének kiválasztásánál is figyelembe vettük a korábbi kísérlet
Mintavétel helye
he
49
tapasztalatatit, az akkor használatos protokollból a p53 és c-myc gének expressziós
változásait tartottuk érdemesnek megvizsgálni (Budán, 2008).
A vizsgálatokat az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény
rendelkezései, és a Pécsi Tudományegyetem Munkahelyi Állatkísérleti
Bizottságának etikai kódexe és az Intézet vonatkozó engedélye alapján végeztük
(engedély száma: BA02/2000-24/2006).
A kísérlethez öt vizsgálati csoportot alakítottunk ki, hímnemű, 20±4 g súlyú, 6 hetes
állatokból. Egy csoportba hat állat tartozott. A kísérleti állatok a vizsgálat folyamán
normál rágcsálótápot és csapvizet korlátozás nélkül fogyaszthattak.
A katasztrófához köthetően kiállt vörösiszap-expozíció az alábbi módok
valamelyikén valósulhatott meg:
- bőrfelszin kontaminációjával,
- az iszap porának lenyelésével, vagy porral szennyezett élelmiszer
fogyasztásával,
- az iszapból képződő szállópor belégzésével.
A kísérlet megtervezésekor valamennyi expozíciós lehetőség experimentális
megvalósíthatóságát mérlegeltük.
A bőr kontaminálásának lehetőségét a valószínűleg alacsony effektivitás, és az
expozíció pontos számításának nehézségei miatt kizártuk.
A táplálékkal történő expozíciós utat ítéltük a legkisebb jelentőségűnek. Valós
élethelyzetben a fogyasztásra kerülő élelmiszerek egyszerű fizikai tisztításával
szennyezettségük megszüntethető, így az expozíció kiküszöbölhető. Felmerült az a
lehetőség is, miszerint vörösiszappal kevert termőföldben megtermelt növényekkel
táplált kísérleti állatokat használunk fel a tervezett vizsgálatokhoz. Ez a metódus
azonban nem tette lehetővé a terményekbe beépülő, majd azokból a kísérleti állatok
szervezetébe felszívódó vörösiszap komponenseinek pontos követését, ezért ezt az
opciót elvetettük.
Megvizsgáltuk az experimentális légúti expozíció megvalósíthatóságát. Előnye, hogy
- mivel a kiszáradó iszap finom porát a szél könnyen felkavarja - a leginkább jellemző
expozíciós utat modellezi. Ezt az alternatívát technikai korlátaink miatt kellett
elvetnünk.
50
Lehetőségeinket és korlátainkat mérlegelve, az anyag intraperitoneális injektálása
mellett döntöttünk, annak ellenére, hogy valós élethelyzetben ezen a módon
megvalósuló expozíció gyakorlatilag nem fordulhat elő. Laboratóriumi környezetben
viszont az alkalmazandó dózis pontosan adagolható, továbbá a befecskendezett anyag
oldékony komponensei a peritóneumról jól fel tudnak szívódni, bejutva a keringésbe.
Az egerek négy csoportját intraperitoneálisan 25 mg/ttkg, kiszárított, desztillált
vízben oldott vörösiszappal injektáltuk. Az ötödik (kontroll) csoport állatait
desztillált vízzel kezeltük. A beavatkozást valamennyi állat túlélte. A kezelést követő
1, 3, 6 és 24 óra elteltével az állatokat cervikális diszlokációval elöltük, majd
felboncoltuk. Valamennyi állat teteméből a májat, lépet, tüdőt, vesét és
nyirokcsomókat emeltük ki. Valamennyi rezekált szervet feldolgoztuk.
III.3. Totál RNS izolálás
A szövetmintákból 100 mg-t TRIZOL (Invitrogen, Paisley, UK) oldatban
homogenizáltuk és a gyártó utasításainak megfelelően totál RNS-t izoláltunk. Az
izolált RNS minőségét abszorpciós fotometriával ellenőriztük. A kinyert RNS
minőségét akkor ítéltük további felhasználásra alkalmasnak, amennyiben a 260/280
nm fényelnyelési hányados 1.8 felettinek bizonyult.
III.4. Messenger RNS-ek expressziójának vizsgálata
Első lépésben a messenger RNS kifejeződést vizsgáltuk dot blot technikával.
Valamennyi mintából Hoefer slot-blotter segítségével 10 g nukleinsavat vittünk
Hybond N+ (Amersham) nitrocellulóz membránra, majd kemilumineszcensen jelölt
c-myc, p53, Bcl2, K-ras próbákkal (ECLTM Direkt Nucleic acid Labelling and
Detection System, Amersham) 42 °C-on, egy éjszakán át hibridizáltuk, a gyártó
által megadott protokoll szerint. A kemilumineszcens jelet membránra fektetett
51
röntgenfilmen regisztráltuk, előhívás után digitalizáltuk, majd a Quantiscan 2.0
(Biosoft) programmal értékeltük. A vizsgált gének expresszióját százalékosan, β-
aktin kontrollhoz viszonyítva adjuk meg.
III.5. MikroRNS-ek expressziójának vizsgálata
A mikroRNS expresszió analízisét quantitatív valós idejű PCR módszerrel végeztük
el. Elsőként az izolált teljes RNS-t RNAse mentes DNAse emésztésnek vetettük alá,
majd Transcriptor First Strand cDNA Synthesis Kit (Roche, Mannheim) segítségével
cDNS-t szintetizáltunk. A 20 μl végtérfogatú reakció mix a következőket tartalmazta:
5 μl cDNS templát, 3μl desztillált víz, 2 μl primer, 10 μl Master mix. Az amplifikációt
LightCycler 480 rendszerben (Roche Diagnostics GmbH, Mannheim) végeztük,
szekvencia specifikus primerek felhasználásával (TIB Molbiol, ADR Logistics,
Roche Warehouse, Budapest). A szükséges primerek szekvenciáját a www.applied-
science.roche.com adatbázisból választottuk ki. A felhasznált primerek az alábbiak:
miR-21 forward: 5’- GCTTATCAGACTGATGTTGACTG -3’,
reverse: 5’- CAGCCCATCGACTGGTG -3’;
miR-27a forward: 5’- GCAGGGCTTAGCTGCTTG -3’,
reverse: 5’- GGCGGAACTTAGCCACTGT-3’;
miR-93 forward: 5’- AAGTGCTGTTCGTGCAGGT -3’,
reverse: 5’- CTCGGGAAGTGCTAGCTCA -3’,
miR-221 forward: 5’- CCTGGCATACAATGTAGATTTCTG -3’,
reverse: 5’- AAACCCAGCAGACAATGTAGCT -3’.
52
A polimeráz láncreakció paraméterei: 5 perc kezdeti denaturáció 95℃-on, amit 55,
három lépcsős amplifikációs ciklus követ. Egy ciklus beállításai: denaturáció: 95 C°
10 s, annealing: 55 C° 20 s, extenzió: 72 C° 15 s.
A vizsgált miRNS expressziókat abszolút quantifikációval Light Cycler 480 szoftver
segítségével határoztuk meg (Roche Diagnostics GmbH, Mannheim).
III.6. Statisztikai analízis
Az eredmények statisztikai analízisét a Statistical Program for Social Science 19.0
(SPSS) szoftverrel (IBM, Armonk, NY, USA) végeztük. A kezelt és kontroll
csoportok expressziói közötti szignifikanciát Student féle t-próbával vizsgáltuk, az
irodalomban általános p ˂ 0.05 értékeit fogadva el szignifikánsnak.
IV. EREDMÉNYEK
A vizsgálat során az experimentális vörösiszap expozíciót követően a kiválasztott
onko/szupresszor gének (c-Myc, p53, Bcl2, K-ras) és mikroRNS-ek (miR-21, miR-
27a, miR-93, miR-221) kifejeződését vizsgáltuk CBA/Ca egerek célszerveiben (máj,
lép, tüdő, vese, nyirokcsomó) 1, 3, 6 és 24 órával az expozíció után. A tapasztalt
eredményeket a 12-21 ábrák mutatják be.
53
12. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói májban
13. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói lépben
1,83,2
03
4,9
107,1
3,3
9,7
38,7
1,3 1,5 0,8 2,1 30 0 0,5 1,7
6,8
0
10
20
30
40
50
60
kontroll 1h 3h 6h 24h
Exp
ress
zió
(%
)
c-myc p53 BCL2 K-ras
3,15,4 5
9,6
27,6
18,5
9,3 10,1
16,8
34,1
4,5
9,4 8,5
5,1
27
5,62,7
5,62,6
18,9
0
10
20
30
40
50
60
kontroll 1h 3h 6h 24h
Exp
ress
zió
(%
)
c-myc p53 BCL2 K-ras
54
14. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói tüdőben
15. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói vesében
2,44
10,5
32,6
7,8
18,8
7,8
13,8
45,3
9,6
2,6 2,9
9,8
14,5
3,12,1 2,4
11,7
31,7
4,1
0
10
20
30
40
50
60
kontroll 1h 3h 6h 24h
Exp
ress
zió
(%
)
c-myc p53 BCL2 K-ras
1,6
5,6
32,1
19,1
7,39
0
5
8,6
22,421
8,4
47,144,5
30,3
2,33,7
29,5
12,5
3,5
0
10
20
30
40
50
60
kontroll 1h 3h 6h 24h
Exp
ress
zió
(%
)
c-myc Ha-ras p53 BCL2
55
16. ábra: Onko/szuppresszor gének expressziói nyirokcsomóban
17. ábra: miRNS-ek expressziói májban
8,76,5 5,6
2,5 1,9
39,1
9,9
46,6
15,8
6,8
12,6
8,4
2,5 2,8 2
18,2
3,7 3,14,3
1,2
0
10
20
30
40
50
60
kontroll 1h 3h 6h 24h
Exp
ress
zió
(%
)
c-myc p53 BCL2 K-ras
56
18. ábra: miRNS-ek expressziói lépben
19. ábra: miRNS-ek expressziói tüdőben
57
20. ábra: miRNS-ek expressziói vesében
21. ábra: miRNS-ek expressziói nyirokcsomóban
58
Egy órával a kezelés után, a kontrollhoz képest a c-Myc szignifikáns expresszió-
emelkedése tapasztalható a máj (p=0.0003), és lép (p=0.0008) mintáknál.
Ugyanekkor szignifikáns p53 expresszió- csökkenés detektálható a többi vizsgált
szervnél (12-16 ábra).
Három órával az expozíció után jelentősen emelkedett K-ras expresszió
regisztrálható a májban (p=0.0025), tüdőben (p=0.0015), és vesében (p=0.0014) (12,
14, 15 ábra). Szintén ebben az időpillanatban a Bcl2 gén emelkedett expressziója
tapasztalható a lépben (p=0.0346), tüdőben (p=0.0415) és vesében (p=0.0041) (14-
16 ábra). Ugyanekkor a c-myc markánsan csökkent expressziója mutatható ki májban
(p=0.00026) és nyirokcsomóban (p=0.038) (12, 16 ábra).
Hat órával az iszap-expozíció után tüdő mintánál valamennyi vizsgált gén
expressziója szignifikánsan emelkedett (14 ábra), míg nyirokcsomóknál ugyanebben
az időpillanatban valamennyi gén expressziója csökkent (16 ábra). 24 órával a
kezelés után szignifikáns expresszió- emelkedés regisztrálható májban és lépben (12,
13 ábra) valamint expresszió-csökkenés nyirokcsomókban (16 ábra).
A mikroRNS-ek expressziójával kapcsolatos megfigyelések az alábbiakban
foglalhatóak össze. Az expozíció utáni első órában a miR-93 expressziója markánsan
megnövekszi máj mintánál. Az eredmény szignifikáns (p=0.03). Egyebekben, a miR-
21 szintje mind a 4 kezelt csoportban megemelkedett, a többi vizsgált miRNS nem
mutatott nagymértékű eltérést a kontrollhoz viszonyítva. Nem volt kimutatható
szignifikáns különbség a vizsgált mikroRNS-ek tekintetében a kezelt- és kontroll
csoportok között lép és tüdő mintáknál (18, 19 ábra). Vesében jelentékeny
expresszió- csökkenést mutatott a miR-27a egy óránál (p=0.0405) és a miR-221
huszonnégy óránál (p=0.027) (20 ábra). Nyirokcsomónál miR-93 szignifikáns
expresszió- növekedése detektálható 3 órás (p=0.0001) és 24 órás mintánál
(p=0.0292) (21 ábra).
59
V. MEGBESZÉLÉS
A vörösiszap katasztrófával foglalkozó tanulmányok többféle módszertan szerint
közelítették meg a vörösiszap expozíció egészségre gyakorolt lehetséges hatásait.
Szignifikáns összefüggést írtak le a felső légúti megbetegedések kockázata és a
vörösiszap-szállópor koncentráció között (Páldy, 2011). A késői hatások tekintetében
több szerző is osztja azt az álláspontot, miszerint az anyagnak mutagén és karcinogén
hatása nem igazolódott (Szalay, 2012; Gundy, 2011).
Munkánk kitűzött célja volt a vörösiszap hatásainak tesztelése az intézetünkben
használatos „short term” tesztrendszerben. E vizsgálatoktól azért remélhettünk új
információkat, mivel ilyen jellegű tesztek a korábbiakban nem történtek, valamint az
onko/szupresszor gének, valamint a miRNS-ek expressziós profiljai az expozíciótól
a betegségig vezető folyamat korai történéseiről hordoznak információkat.
Vörösiszap esetében azért is indokolható e vizsgálatok elvégzése, mivel a témát
feldolgozó közlemények ezidáig főként a környezeti monitorozás illetve
citogenetikai vizsgálatok alapján vonták le következtetéseiket.
Vizsgálataink eredménye szerint az intraperitoneális vörösiszap kezelés korai
génexpressziós változásokat indukál kísérleti állatoknál. A kezelés következtében
olyan mRNS-ek és miRNS-ek expresszió-változását detektáltuk, melyek
kulcsszerepet játszanak a sejtproliferációs, differenciációs, jelátviteli és az
apoptotikus folyamatokban.
Megfigyelésünk szerint valamennyi vizsgált onko/szupresszor gén expressziója
megemelkedett az anyag beadása utáni huszonnegyedik órában, máj, vese és lép
mintákban. Máj és lép esetében az eredmény szignifikáns. Tehát az onko/szupresszor
gének overexpressziója típusosan a nehézfémek deponálódásában, exkréciójában
érintett szerveknél regisztrálható (18).
Ugyanezen szervek tekintetében kiemelhető szignifikáns elváltozás a miR 93 májnál
tapasztalható over-, valamint a miR 27a underexpressziója vesében. Mindkét szerv
esetében az experimentális expozíció után egy órával regisztráltuk az eltérést.
60
A két tesztrendszer eredményei közötti időbeli látencia magyarázható. A
poszttranszkripcionális génszabályozásért felelős miRNS-ek expressziós csúcsa
röviddel az expozíció után tapasztalható. A regulált onko/szupresszor gének mRNS
szintjén tapasztalható expresszió-fokozódása később, 24 óra múltán észlelhető.
A vörösiszap genotoxicitásának tekintetében a publikált közlemények ez idáig
egységes álláspontot képviseltek. Gundy és munkatársai nem találtak genotoxicitásra
utaló jeleket a haváriában exponált személyek vérmintáinak vizsgálata során (Gundy,
2013). Gelencsér és munkatársai ugyanezt a következtetést vonták le bakteriális
indikátor szervezetekben, SOS chromoteszttel végzett vizsgálataik eredményeként.
Az SOS operon (bakteriális repair enzimek) aktivitása mérhető, ami következtetni
enged a vizsgált anyag genotoxicitására. Az SOS chromoteszt sem igazolt
genotoxikus hatást vörösiszap expozíció esetében (Gelencsér, 2011).
Ugyanekkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vörösiszap toxikussága főleg
annak nehézfém tartalma miatt vetődött fel, és Majer közlése szerint bakteriális
indikátorok nem érzékenyek a nehézfém intoxikációra, így a baktérium-esszék sem
feltétlenül alkalmasak a felvetett kérdés tisztázására (Majer, 2002).
Mišík és munkatársai 2014 júliusában publikálták eredményeiket. A közlemény
szerzői Tradescantia nemzetséghez tartozó növények hajtásait, valamint hagyma
gyökérsejtjeit vizsgálták citogenetikai módszerekkel. A kísérlethez használt
vörösiszap mintákat a Kolontár és Devecser térségében gyűjtötték, 2010-ben.
Tradescentia növény csíráit, valamint fiatal hagymafejeket neveltek vörösiszap
tartalmú oldatban, majd valamennyi növénynél mikronukleusz teszteket végeztek.
Megfigyelésük szerint a mikronukleusz képződés gyakorisága megnőtt a vörösiszap
mentes oldatban nevelt növényekéhez képest. Kiemelendő azon megállapításuk is,
miszerint a mikronukleusz teszt eredményét az oldat ph- ja nem befolyásolta (Mišík,
2014).
A közleményben leírtakkal korrelálnak az általunk elvégzett kísérletek eredményei.
Természetesen nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Mišík által alkalmazott
metodika a krónikus expozíció modellezésére alkalmas.
Mindez feloldja a látszólagos ellentmondást a mRNS és miRNS expresszióinak
általunk tapasztalt változásai, valamint a haváriában exponálódott személyeknél
61
elvégzett citogenetikai vizsgálatok negatív eredménye között. A katasztrófa
pillanataiban az iszapömlést elszenvedő lakosok pillanatnyi hatásnak voltak kitéve,
továbbá az- akkor még- nedves iszappal exponálódtak. A mentésben, és a katasztrófa
következményeinek felszámolásában részt vevő hivatásos állományt pedig a művelet
kezdetétől ellátták a megfelelő egyéni védőeszközökkel, exponálódásukat
kiküszöbölendő.
Potenciálisan markánsabb expozíciót jelent az iszap kiszáradása után keletkező
respirábilis por. A por származhat az elöntött, még mentesítetlen területekről,
ugyanekkor felmerült egy másik major forrás is:
- A havária során, a zagy tetején elhelyezkedő lúgos-vizes fázis kiömlött, a
tárolás alatt kiülepedett iszap viszont a tározóban maradt.
- A mentesítéskor összegyűjtött, vörösiszappal szennyezett talajt szintén a sérült
tározóba kotorták.
- A MAL Zrt. a katasztrófa hatására változtatott a tárolási technológián és a
továbbiakban száraz tárolási metódust alkalmaznak.
E változások következtében megjelent, a - korábban elhanyagolható mértékű -
kiporzással járó porszennyezés. A megnövekedett vörösiszap-szállópor
koncentrációval mindaddig számolni kell, míg a tározó megfelelő fedése és
rekultivációja meg nem valósul. A porszennyezés jelentőségének illusztrálására
mutatok be egy, 2012 májusában készült levegőszennyezettségi térképet (23. ábra).
62
22. ábra. Magyarország légszennyezettségi térképe, 2012. május 17. (forrás:
www.időkép.hu)
A térkép tanúsága szerint Ajka térségében- köszönhetően az erősen szeles
időjárásnak- igen erős, az egészségügyi határérték 250%-át meghaladó szállópor-
szennyezés volt tapasztalható. Az ábra alapján levonható a következtetés- a havária
akut következményeinek felszámolása után sem szűnt meg a vörösiszap por
expozíciójának lehetősége. Az expozíció prolongálódásával tehát a környéken élő,
és/vagy munkát végző emberek kitettségével számolni kell, az ebből eredő
egészségkockázatot pedig kezelni kell.
Eredményeink alapján felvetődik, hogy a vörösiszapnak lehetnek késői, humán
egészségkárosító hatásai is. Mivel a „short term” vizsgálat időtartama huszonnégy
órára korlátozódott, indokolt további, „long term” tesztek elvégzése, tisztázandó a
krónikus expozíció hatásait. Továbbá felvetődik a krónikus expozíciónak kitett
személyek esetében a későbbi monitoring vizsgálatok elvégzésének esetleges
szükségessége.
63
Az onko/szupresszor gének és a mikroRNS-ek biomarkerként való hasznosítása
komoly reményekkel kecsegtet a jövőben, mert olyan korai, ám a karcinogenezis
szempontjából nagy fontosságú mechanizmusokba nyújtanak betekintést, melyek
klasszikus citogenetikai módszerekkel nem monitorozhatóak. Tény, hogy a biológiai
expozíciós monitor vizsgálatok az expozíció→betegség folyamat még korábbi
történésekről szolgáltatnak információkat, de használható BEM metodika csak az
ágensek töredékénél áll rendelkezésunkre. A rutinszerűen használt citogenetikai
vizsgálatoknál viszont az onko/szupresszor gének, illetve a miRNS-ek
expresszióváltozásai a folyamat korábbi fázisáról informálnak. Mivel egy miRNS
több száz célgén expresszióját is regulálhatja egyszerre, kisszámú molekuláris marker
is elegendő lehet egy adott expozíció hatásainak vizsgálatára (Juhász, 2013; Shen,
2013).
A két, általunk használt módszer közül az onko/szupresszor gének expresszióinak
vizsgálata a régebben kifejlesztett technika, korlátos számú kulcsgének aktivitását
képes vizsgálni. Tehát- ad absurdum- amennyiben a tesztelt anyag olyan módon fejti
ki hatását, ami az aktuálisan vizsgált gének működését nem érinti, hatása rejtve
maradhat. A mikroRNS-ek az onko/szupresszor géneknél korábban lépnek
működésbe, regulálva e gének aktivitását is. A mikroRNS-ek előnye, hogy stabil
struktúrák, technikailag könnyebben vizsgálhatóak, mint a bomlékony messenger
RNS-ek. A két metodika –természetesen- egymással kombinálva is használható.
Karcinogén ágensek hatására, többnyire jól detektálható, irreverzibilis DNS
károsodások történnek. Hernández közleménye viszont felhívja a figyelmet arra,
hogy egyes kemikáliák karcinogének, de mégsem genotoxikusak. Ilyen ágensek
lehetnek például tumor promoterek (1,4-diklórbenzén), endokrin modifikátorok
(17β-ösztradiol), receptormediátorok (2,3,7,8-tetraklorodibenzo-p-dioxin),
immunszupresszánsok (ciklosporin) valamint szövettoxikus és gyulladáskeltő
anyagok (egyes fémek: arzén, berillium). E publikáció tanúsága szerint az IARC 1
csoport 12%- a, a 2A és 2B csoport 27%-a minősül nem genotoxikus karcinogén
anyagnak (Hernández, 2009). Römer és munkatársai patkánymodellen vizsgálták a
non- genotoxikus ágensek által indukált hepatokarcinogenezist. Ellentétben a
genotoxikus karcinogénekkel, a non genotxikus karcinogének nem direkt DNS
64
károsítóak, hatásukat alternatív módokon fejtik ki. Következményesen hatásuk
monitorozására a klasszikus citogenetikai módszerek sem alkalmasak.
Megállapításuk szerint a non genotoxikus karcinogének jelentette kockázatra a
mRNS, miRNS valamint protein expressziós profilokból következtethetünk (Römer,
2014).
Felelőtlenség lenne egy vizsgálatból túlzóan messzemenő következtetéseket levonni,
de arra talán sikerült rávilágítanunk, hogy igenis előállhatnak olyan helyzetek, amikor
a jelenleg rutinszerűen kockázatértékelésre használatos metodikák nem szolgáltatnak
elegendő információt. Értelemszerűen, hiszen ezek a módszerek genotoxikus
anyagok hatásainak vizsgálatára kifejlesztett tesztrendszerek. Érdemes tehát olyan
alternatívákat is megvizsgálni, melyeket a molekuláris epidemiológia napjainkban
felkínál. A jövő feladata és felelőssége eldönteni, hogy ezek az új metodikák
mennyire állják ki a gyakorlat próbáját.
Tapasztalatainkat összegezve megállapítható, hogy a megfelelő célgéneket, valamint
az adekvát miRNS-eket kiválasztva, az mRNS és miRNS expressziók ígéretes
biomarkerei lehetnek a karcinogén expozíciónak. Előnyük, hogy nem
ágensspecifikusak (mint a biológiai monitoring vizsgálatok), valamint a genotoxikus
és nem genotoxikus noxák okozta karcinogén hatást is jelzik. E szempontból többet
nyújtanak, mint a jelenleg használatos citogenetikai tesztek. Szintén előnyeik közé
sorolható, hogy - bár az állatkísérletek során szervmintákat használtunk - könnyen
hozzáférhető biológiai mintákból is elvégezhető vizsgálatok.
A mikroRNS-ek működésének pontos, részletekbe menő feltérképezése még a jövő
feladata, mint ahogy az olyan miRNS csoportok lehatárolása is, melyek a
biomarkerektől elvárható szenzitivitással és specificitással rendelkeznek.
Feltételezésünk szerint az indikátor miRNS-ek, és az általuk regulált onko/szupresszo
gének mRNS expresszióinak együttes vizsgálatávál olyan komplex tesztrendszer
alakítható ki, amely megbízhatóan jelzi a szervezetet ért expozíciót, és az expozíció
indukálta folyamatok időbeliségéről is hordoz információkat. Alkalmazásuktól
várható fő nyereség tehát a lehetőség az adekvát beavatkozások elvégezésére,
lehetőség az exponált személy egészségének megóvására.
65
Amennyiben ez megvalósul, olyan eszköznek jutunk a birtokába, mellyel az egyénre
szabott kockázatértékelés és kockázatkezelési stratégiák is megvalósíthatóvá válnak.
VI. AZ ÚJ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA
A kolontári vörösiszap-katasztrófa során kiömlött anyag hatásainak vizsgálata „short
term” tesztrendszerben az alábbi eredméményekre vezettek:
1) Igazolódott, hogy a vörösiszap-expozíció szignifikáns expresszió-változást
okoz a vizsgált onko/szupresszor géneknél állatkísérletes tesztrendszerben.
2) Igazolódott, hogy a vörösiszap-expozíció szignifikáns expresszió-változást
okoz a vizsgált mikroRNS-ek körében állatkísérletes tesztrendszerben.
3) Az expresszió-változások 24 órán belül megmutatkoznak.
4) Az eredmények alapján nem erősíthető meg az a feltételezés, miszerint a
vörösiszap-expozíciónak nincs potenciálisan egészségkárosító hatása.
5) Az eredmények értelmében a vörösiszap expozíció által okozott
egészségkockázat becslésére a hagyományos citogenetikai módszerek csak
korlátozottan alkalmasak.
6) Az eredmények alapján az onko/szupresszor gének illetve a mikroRNS-ek
expresszió változásai olyan potenciális, jövőbeli biomarkerek lehetnek,
melyek
- non genotoxikus ágensek expozícióját is jelzik,
- rövid látenciaidővel jelzik az expozíciót,
66
- a rövid látenciaidejű válasz miatt az expozíció indukálta hatások
pillanatnyi változásait is követhetővé teszik,
- könnyen hozzáférhető biológiai mintákból izolálhatóak,
- kevert expozíciók biológiai hatásait is monitorizálhatóvá teszik.
VII. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Szeretném köszönetemet kifejezni - így, utólag - néhai Ember István professzor
úrnak, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Orvosi
Népegészségtan Intézetének egykori intézetvezetőjének, a vizsgálat ötletéért,
valamint, hogy a kutatás hátterét biztosította. Köszönöm, a bizalmát, figyelmét, és
támogatását, amivel átlendített a felmerülő nehézségeken.
Köszönetet szeretnék mondani Kiss István professzor úrnak, az Orvosi
Népegészségtani Intezet jelenlegi igazgatójának a dolgozat elkészítésében nyújtott
felbecsülhetetlen segítségéért, tanácsaiért, észrevételeiért továbbá ösztönző
figyelméért, amivel a dolgozat elkészültét felügyelte.
Köszönettel tartozom néhai habil. Dr. Huszár András, nyugalmazott rendőr ezredes
úrnak, a Foglakozás- és Munkaegészségtani tanszék egykori vezetőjének
támogatásért, atyai barátságért, felbecsülhetetlen segítségéért, és akinek a
közbenjárása nélkül nem juthattam volna hozzá a kárhelyről a káresemény napján
begyűjtött mintákhoz.
Köszönöm szépen habil. Dr. Balogh Sándornak, a Foglalkozás- és
Munkaegészségtani Tanszék jelenlegi vezetőjének ösztönzését, segítségét és hathatós
támogatását.
Köszönettel tartozom Dr. Gombos Katalin és Dr. Juhász Krisztina kolléganőknek, a
kisérletek megvalósításában nyújtott nélkülözhetetlen, és önzetlen segítségükért.
Köszönöm Brunnerné Bayer Zsuzsannának és Herczeg Mónikának a laboratóriumi
munka gyors, pontos és szabatos kivitelezését.
67
Itt szeretnék köszönetet mondani kitűnő munkatásaimnak, akik kiváló munkájukkal
lehetővé tették, hogy e kutatással foglalkozzam a mindennapok feladatai mellett.
És végezetül mérhetetlen hálával tartozom családomnak, szüleimnek, feleségemnek
és gyerekeimnek, hogy mindenben támogattak, segítettek és elviselték számos
rigolyámat, melyek e dolgozat írása alatt különösen erősen kiütköztek. Köszönöm.
VIII. SAJÁT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE
VIII. 1. A DOLGOZAT ALAPJÁT KÉPEZŐ PUBLIKÁCIÓK:
1, Tibold A, Juhasz K, Gombos K, Gocze K, Ember I: Red Sludge-induced mRNA
and miRNA Expression Alterations in Vital Organs of CBA/Ca Mice IN VIVO 28:(1)
pp. 55-60. (2014) IF: 1.148
2, Juhász K, Tibold A, Huszár A, Gombos K, Gőcze K, Sebestyén A, Németh Á,
Ember I: Vörösiszap indukálta mRNS és miRNS expresszióváltozások vizsgálata
CBA/Ca egerekben MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 9-10:(4-1) pp. 29-40. (2013)
3, Wolher V, Gombos K, Juhász K, Gőcze K, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Sebestyén
A, Huszár A, Németh Á, Ember I: The effect of flavonoid supplement on miRNS
expression in B16 melanoma transplanted mice JOURNAL OF PROACTIVE
MEDICINE 1:(1) pp. 13-20. (2012)
4, Tibold A, Horváth J A, Ember I , Huszár A: Génexpressziók – mint a fokozott
expozíció biomarkerei MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VII.:(4) p. S61. (2010)
5, Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Varga Z, Boncz I, Cseh J, Prantner I, Tibold A,
Pázsit E, Göbel G, Bauer M, Gracza T, Perjési P, Ember I, Gyöngyi Z: Early
Modification of c-myc, Ha-ras and p53 Expressions by N-Methyl-N-nitrosourea IN
VIVO 22:(6) pp. 793-797. (2008) IF: 0.99
VIII.2. EGYÉB PUBLIKÁCIÓK:
68
1. Raposa B, Szijártó Gy, Soltész D, Pónusz R, Szabó Z, Tibold A, Juhász K, Kiss
I, Varjas T: Élelmiszer-adalékanyagok tumorkialakulásra gyakorolt hatásainak
molekuláris epidemiológiai vizsgálata. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 11:(3-4) pp.
87-98. (2015) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
2.Pankász B, Tibold A, Zétényi Á, Nemeskéri Zs (szerk.): Módszertani kézikönyv:
Pszichés zavarok felismerése és kezelése a munkahelyen. Pécsi Tudományegyetem
Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2015. 270 p. ISBN:978-963-
642-715-3 (2015) Könyv/Szakkönyv/Tudományos
3. Szapary L, Koltai K, Tibold A, Feher A, Harang G, Pusch G, Feher G:
Clopidogrelrezisztencia vizsgálata cerebrovascularis betegségben – egyéves
utánkövetés. ORVOSI HETILAP 156:(2) pp. 53-59. (2015)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
4. K Cseh, B Kandic-Splavski, N Kraljik, Zs Nemeskéri, M Sikora, J Szellő, A
Tibold: Priručnik za definiranje zdravstvenih uvjeta pojedinih zanimanja Osijek:
Dom zdravlja Osijek, 2014. 296 p. ISBN:978-953-58146-0-3
Könyv/Szakkönyv/Tudományos
5. Cseh K, Nemeskéri Zs, Szellő J, Tibold A: Kézikönyv a foglalkozások egészségi
szempontjainak meghatározásához. Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és
Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2014. 526 p. ISBN:978-963-642-625-5
Könyv/Szakkönyv/Tudományos
6. Cseh K, Nemeskéri Zs, Szellő J, Tibold A: Kézikönyv a foglalkozások egészségi
szempontjainak meghatározásához (online) Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési
és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2014. 735 p. ISBN:978-963-642-626-2
Könyv/Szakkönyv/Tudományos
7. Fehér G, Tibold A, Koltai K, Szapáry L:The Clinical Importance of Troponin
Elevation in Ischaemic Cerebrovascular Events: A Clinical Review. JOURNAL OF
CARDIOLOGY AND THERAPY 1:(7) pp. 141-149. (2014)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
8. Koltai K, Papp J, Kenyeres P, Feher G, Tibold A, Alexy T, Marton Z, Kesmarky
G, Toth K: Gender differences in hemorheological parameters and in in vitro
platelet aggregation in acetylsalicylic acid and clopidogrel treated vascular patients.
BIORHEOLOGY 51:(2-3) pp. 197-206. (2014)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
69
9. Tamás E, Tibold A, Kerekes Cs: Bejelentett tűszúrásos balesetek elemzése a PTE
KK Foglalkozás-egészségügyi és Munkahigiénés Központ gyakorlatában.
FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 17:(4) pp. 145-149. (2013)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
10. Tibold A, Szabó L, Bujdosó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Fehér
G, Huszár A, Kiss I, Ember I: Protective effect of herbal mixture in isoproterenol
induced myocardial injury. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 9-10:(4-1) pp. 47-53.
(2013) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
11. Tibold A, Marek E, Katz Z, Huszár A, Szilárd I: Migráció és foglalkozás-
egészségügy. MEDICUS UNIVERSALIS 46:(4) pp. 175-178. (2013)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
12. Szilárd I, Baráth Á, Tibold A, Golesorkhi K: Határon átnyúló népegészségügyi
képzési program kifejlesztése az EU társfinanszírozott IPA Horváth –Magyar
Együttműködés keretében NÉPEGÉSZSÉGÜGY 90:(3) pp. 142-143. (2012)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
13. Tibold A, Szabó L, Bujdosó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Fehér
G, Huszár A, Kiss I, Ember I: Protective effect of herbal mixture in isoprotenol
induced myocardial injury JOURNAL OF PROACTIVE MEDICINE 1:(1) pp. 27-
31. (2012) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
14. Feher A, Pusch G, Koltai K, Tibold A, Gasztonyi B, Szapary L, Feher G:
Statintherapy in the primary and the secondary prevention of ischaemic
cerebrovascular diseases. INTERNATIONAL JOURNAL OF CARDIOLOGY
148:(2) pp. 131-138. (2011) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
15. Gombos K, Pajkos G, Szele E, Gőcze K, Juhász K, Juhász F, Tibold A, Ember
I: Microarray gene expression analysis of NFKB p65 overexpressing primary
papillary thyroid carcinomas ACTA MEDICA MARISIENSIS 57:(Suppl.3) p. 4.
(2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
16. Huszár A, Tibold A, Mágori K: Tengiz ürügyén, avagy a nanopartikulomok
lehetséges hatásai MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VIII.:(4/Suppl.) p. S54. (2011)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
17. Huszár A, Tibold A (szerk.): Foglalkozás-egészségügyi szakorvosok és
szakorvosjelöltek kézikönyve Pécs: Medwork Kft., 2011. 209 p. ISBN:978-963-
7187-33-9 Könyv/Szakkönyv/Tudományos
70
18. Kiss I, Orsós Zs, Gombos K, Bogner B, Tibold A, Csejtei A, Szanyi I, Varga
Zs, Rébék-Nagy G, Ember I: Interaction between allelic polymorphisms in the
modification of the risk of colorectal cancer in the Hungarian population
EUROPEAN JOURNAL OF ONCOLOGY 16:(4) pp. 203-210. (2011)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
19. Szilárd I, Ternák G, Emődy L, K. Golesorkhi, Csébfalvy Gy, Huszár A, Tibold
A, Baráth Á, Füzesi Zs, HJ Hannich, G Biffl, U Wisiak, M Halanova, Gibson
D'Cruz, Katz Z, Marek E: Első lépések egy EU szintű migrációs egészségügyi
mesterképzés felépítésében: az oktatási kompetenciák körének definiálás.,
NÉPEGÉSZSÉGÜGY 89:(3) p. 258. (2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
20. Szilárd I, Ternák G, Emődy L, K Golesorkhi, Csébfalvi Gy, Huszár A, Tibold
A, Baráth Á, Füzesi Zs, HJ Hannich, G Biffl, U Wisiak, M Halanova, G D’Crus,
Katz Z, Marek E: Első lépések egy EU szintű migrációs egészségügyi mesterképzés
felépítésében: az oktatási kompetenciák körének definiálása. Absztrakt.
Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete V. Konferenciája,
Szeged, 2011. aug. 31-szept. 2. (2011) Egyéb/Nem besorolt/Tudományos
21. Tibold A, Horváth J A, Huszár A, Endrei D: Kockázati illetménypótlék az
egészségügyi szektorban - anomália és anakronizmus In: Magyar
Üzemegészségügyi Tudományos Társaság XXXI. Nemzetközi Kongresszusa.
Konferencia helye, ideje: Budapest, Magyarország, 2011.10.06-2011.10.08. Paper
3. Egyéb konferenciaközlemény/Konferenciaközlemény/Tudományos
22. Tibold A, Szabó L, Koltai K, Halmosi R, Nagy T, Gombos K, Huszár A, Kiss I,
Ember I: Növényi készítmény protektív hatásai Izoproterenol által kiváltott
szívizomkárosodás esetében MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 8:(4) pp. S81-S82.
(2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
23. Wolher V, Gombos K, Juhász K, Gőcze K, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Ember I:
FeMADN2 készítmény miRNS expresszióra gyakorolt hatása B16 melanomát
hordozó C57BL/6J egerekben MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA VIII.:(4/Suppl.) p.
S85. (2011) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
24. Fehér G, Fehér A, Pusch G, Koltai K, Tibold A, Gasztonyi B, Papp E, Szapáry
L, Késmárky G, Tóth K: Clinical importance of aspirin and clopidogrel resistance.
WORLD JOURNAL OF CARDIOLOGY 2:(7) pp. 171-186. (2010)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
71
25. Kiss I, Tibold A, Halmosi R, Bartha É, Koltai K, Orsós Zs, Bujdosó L, Ember I:
Enhancement of organ regeneration in animal models by a stem cell-stimulating
plant mixture JOURNAL OF MEDICINAL FOOD 13:(3) pp. 599-604. (2010)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
26. Csejtei A, Tibold A, Ember I, Kiss I: Allélpolimorfizmusok vizsgálata
colorectalis és fej-nyak táji daganatos betegekben ORVOSI HETILAP 150:(33) pp.
1545-1549. (2009) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
27. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Varga Zs, Szanyi I, Gőbel Gy, Prantner I, Steffler
D, Fehér G, De Blasio A, Ember I, Kiss I: Association between XRCC1
polymorphisms and head and neck cancer in Hungarian population ANTICANCER
RESEARCH 29:(10) pp. 4169-4173. (2009) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
28. Ember I, Kiss I, Tibold A, Szabó L, Gyöngyi Z, Bujdosó L, Varjas T:
Regeneratív medicina a népegészségügyben (Őssejtek állatkísérletes vizsgálata)
MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 6:(1) pp. S36-S37. (2009)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
29. Tibold A, Szabó L, Ember I: Kardiális károsodás protekciója
állatmodellbenMAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 6:(1) p. S. 113. (2009)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
30. Tibold A, Huszár A, Ember I: Morbidity and mortality data of work-related
cancerous diseases, a modern method of risk assesement. CEJOEM 15:(3) p. 185.
(2009) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
31. Cseh J, Ember I, Orsos Z, Tibold A, Varga Z, Pazsit E, Kiss I: Effect of an
allelic polymorphism in the dopamin receptor d2 gene on the risk of cevical cancer.
ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3248. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
32. Csejtei A, Tibold A, Varga Zs, Koltai K, Ember Á, Orsós Zs, Fehér G, Horvath
Ö P, Ember I, Kiss I: GSTM, GSTT and p53 polymorphisms as modifiers of
clinical outcome in colorectal cancer ANTICANCER RESEARCH 28:(3B) pp.
1917-1922. (2008) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
33. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Varga Z, Szanyi I, Gobel G, Prantner I, Steffler
D, Ember I, Kiss I: ASSOCIATION BETWEEN XRCC 1 POLYMORPHISMS
AND HEAD AND NECK CANCER IN HUNGARIAN POPULATION.
72
ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) pp. 3517-3518. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
34. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: GSTM, GSTT és p53 gének
polimorfizmusai, mint a kolorektális daganatok kimenetelének befolyásoló
tényezői. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 31. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
35. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok szerepe a fej-
nyaktáji és kolorektális daganatok predikciójában MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA
5:(Supplementum 2) pp. S. 136-S. 137. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
36. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: GSTM, GSTT és p53 gének
polimorfizmusai, mint a kolorektális daganatok kimenetelének befolyásoló
tényezői. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5: p. 30. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
37. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok szerepe a fej-
nyaktáji és kolorektális daganatok predikciójában. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA
5: p. 136. (2008) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
38. Horváth J A, Tibold A, Sipos A, Tamási E, Ember I: Foglalkozás-orvostan
képzés, szakképzés, továbbképzés MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA V:(Suppl.) p. 50.
(2008) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
39. Kiss I, Orsos Z, Tibold A, Varga Z, Cseh J, Csejtei A, Ember I: LOW
PENETRANCE GENETIC SUSCEPTIBILITY FACTORS IN HUMAN
CARCINOGENESIS ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3351. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
40. Koltai K, Fehér G, Kenyeres P, Halmosi R, Tibold A, Késmárky G, Czopf L,
Tóth K: Seasonal variations in hemorheological parameters and platelet
aggregation: a possible association with meteorological factors? JOURNAL OF
VASCULAR RESEARCH 45:(Suppl. 2) p. 54. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
41. Pusch G, Fehér G, Kotai K, Tibold A, Gasztonyi B, Fehér A, Papp , Lupkovics
G, Szapáry L: Aspirin resistance: focus on clinical endpoints. JOURNAL OF
CARDIOVASCULAR PHARMACOLOGY 52:(6) pp. 475-484. (2008)
Folyóiratcikk/Összefoglaló cikk/Tudományos
73
42. Tettinger A, Tibold A, Ember I: Génexpressziók � mint a fokozott expozíció
biomarkerei MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 98. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
43. Tibold A, Csejtei A, Varga Z, Koltai K, Ember A, Orsos Z, Ember I, Kiss I:
ALLELIC POLYMORPHISMS AS MODIFILERS OF CLINICAL OUTCOME IN
COLORECTAL CANCER ANTICANCER RESEARCH 28:(5C) p. 3518. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
44. Tibold A, Horváth J A, Ember I: Burnout szindróma az egészségügyben
MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 5:(Supplementum) p. S. 99. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
45. Tibold A, Szabó L, Ember I: Kardiális károsodás protekciója állatmodellben
MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA V.:(Suppl. 2) p. S176. (2008)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
46. Csejtei A, Tibold A, Tettinger A, Ember I: Allélpolimorfizmusok, mint a
kolorektális tumor rizikó módosító tényezői MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA
IV.:(Suppl.) p. 35. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
47. Kiss I, Orsós Zs, Gombos K, Bogner B, Csejtei A, Tibold A, Varga Zs, Pázsit E,
Magda I, Zólyomi A, Ember I: Association between allelic polymorphisms of
metabolizing enzymes (CYP 1A1, CYP 1A2, CYP 2E1, mEH) and occurrence of
colorectal cancer in Hungary ANTICANCER RESEARCH 27:(4C) pp. 2931-2937.
(2007) Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
48. Kiss I, Pajkos G, Orsós Zs, Gombos K, Tibold A, Faluhelyi Zs, Varga Zs,
Ember I: Effect of p53 allelic polymorphism on the prognostic value of K-ras point
mutations in colorectal cancer. EMIRATES MEDICAL JOURNAL 25:(1) p. 90.
(2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
49. Kiss I, Pajkos G, Orsós Zs, Gombos K, Tibold A, Faluhelyi Zs, Varga Zs,
Csejtei A, Ember I: Effect of p53 allelic polymorphism ont he prognostic value of
K-ras point mutations in colorectal cancer EMIRATES MEDICAL JOURNAL
25:(1 Suppl.) p. x. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
50. Koltai K, Feher G, Kenyeres P, Marton Zs, Halmosi R, Tibold A, Kesmarky G,
Czopf L, Toth K: Seasonal variations of hemorheological parameters and platelet
aggregation in aspirin treated vascular patients EUROPEAN HEART JOURNAL
28:(Suppl. 1) p. 600. (2007) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
74
51. Tibold A, Feher G, Csejtei A, Tettinger A, Kiss I: Selective Serotonin Reuptake
Inhibitors May Interfere With the Antiplatelet Effect of Clopidogrel AMERICAN
JOURNAL OF CARDIOLOGY 99:(7) pp. 1025-1026. (2007)
Folyóiratcikk/Hozzászólás, helyreigazítás/Tudományos
52. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Faluhelyi Zs, Orsós Zs, Kiss I, Ember I: Allelic
polymorphisms as modifilers of colorectal cancer risk. INTERNATIONAL
JOURNAL OF MOLECULAR MEDICINE 18:(1) p. 361. (2006)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
53. Csejtei A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az XRCC1 polimorfizmus és
a fej-nyaki daganatok között MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3:(Suppl.) p. S32.
(2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
54. Gombos K, Szele E, Varjas T, Tettinger A, Molnár K, Varga Zs, Sebestyén A,
Tibold A, Ember I: A VitaCalen® nevű étrendkiegészítő hatása onko- és tumor
szuppresszor gén expresszókra MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3:(Suppl.) p. 42.
(2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
55. Tettinger A, Tibold A, Kiss I, Ember I: Allélpolimorfizmusok, mint a
kolorektális tumor rizikó módosító tényezői MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3: p.
80. (2006) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
56. Tibold A, Csejtei A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az XRCC1 polimorfizmus és
a pajzsmirigy daganatok között MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 3: p. 81. (2006)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
57. Tibold A, Bogner B, Dombi Zs, Prantner I, Kvarda A, Molnár K, Bujdosó L,
Kiss I: A szilikózis és p53 allél-polimorfizmus kölcsönhatásának vizsgálata
tüdőrákokban EGÉSZSÉGTUDOMÁNY 50:(1) pp. 32-38. (2006)
Folyóiratcikk/Szakcikk/Tudományos
58. Csejtei A, Tibold A, Koltai K, Faluhelyi Zs, Kiss I, Ember I:
Allélpolimorfizmusok, mint a kolorektális tumor rizikó módosító tényezői
MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 2:(Supplementum) p. S. 36. (2005)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
59. Faluhelyi Zs, Tibold A, Koltai K, Csejtei A, Kiss I, Ember I: Összefüggés az
XRCC1 polimorfizmus és a pajzsmirigy daganatok között. MAGYAR
EPIDEMIOLÓGIA 2:(1) p. S39. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
75
60. Horváth J A, Tibold A, Ember I: Lehetséges foglalkozás-egészségügyi ártalmak
az egészségügyben I. MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA 2:(Supplementum) p. S. 45.
(2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
61. Tibold A, Koltai K, Csejtei A, Faluhelyi Zs, Kiss I, Ember I: Összefüggés az
XRCC1 polimorfizmus és a fej-nyaki daganatok között MAGYAR
EPIDEMIOLÓGIA 2:(1) p. S88. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
66. Tibold A, Kiss I, Koltai K, Ember I: A szilikózis és P53 allélpolimorfizmus
kölcsönhatásának vizsgálata tüdőrákokban MAGYAR EPIDEMIOLÓGIA
2:(Supplementum) p. S. 87. (2005) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
67. Tibold A, Kiss I, Ember I, Csejtei A, Faluhelyi Zs: Association between
XRCC1 polymorphismus and head and nec cancer, and thyroid cancer CANCER
DETECTION AND PREVENTION S100: Paper 165. (2004)
Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
68. Tibold A, Kiss I, Ember I: Examination of the combined effect of p53 allele
polymorphisms and silicosis on the development of lung cancer. ANTICANCER
RESEARCH 24:(5D) p. 3654. (2004) Folyóiratcikk/Absztrakt/Tudományos
Saját közlemények száma: 64
Összes idézetek száma: 133
Független összes idézetek száma: 112
Függő idézetek száma: 21
Összegzett impakt faktor: 21,74
Hirsch index: 7
IX. IRODALOMJEGYZÉK
76
Abdelrahim M, Smith R, Burghardt R, Safe S: Role of Sp proteins in regulation of
vascular endothelial growth factor expression and proliferation of pancreatic cancer
cells. Cancer Res 2004; 64:6740-6749.
Abdelrahim M, Baker CH, Abbruzzese JL, Sheikh-Hamad D, Liu S, Cho SD, Yoon
K, Safe S: Regulation of vascular endothelial growth factor receptor-1 expression by
specificity proteins 1, 3, and 4 in pancreatic cancer cells. Cancer Res 2007; 67:3286-
3294.
Abrams HD, Rohrschneider LR, Eisenman RN. Nuclear location of the putative
transforming protein of avian myelocytomatosis virus. Cell. 1982; 29:427–439.
Adami HO, Day NE, Trichopoulos D and Willett WC: Primary and secondary
prevention in the reduction of cancer morbidity and mortality. Eur J Cancer. 2001;
37(l 8):118-127.
Anton A: Elsődleges környezeti kockázatbecslést megalapozó talajvizsgálatok. In:
Vörösiszap katasztrófa: Következmények és tapasztalatok. MTA konferencia 2011.
március 1.
Ballagó Gy: Katasztrófák- életünk részei: Vörösiszap katasztrófa.
http://www.vedelem.hu/letoltes/tanulmany/tan485.pdf
Boldrup L, Coates PJ, Wahlgren M, Laurell G, Nylander K: Subsite-based alterations
in miR-21, miR-125b, and miR-203 in squamous cell carcinoma of the oral cavity
and correlation to important target proteins. J Carcinog. 2012; 11(19): 1-7.
Blackwood EM, Eisenman RN Max: a helix-loop-helix zipper protein that forms a
sequencespecific DNA-binding complex with Myc. Science. 1991; 251:1211–1217.
Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Varga Z, Boncz I, Cseh J, Prantner I, Antal T,
Pázsit E, Gobel G, Bauer M, Gracza T, Perjési P, Ember I, Gyöngyi Z: Early
modification of c-myc, Ha-ras and p53 expressions by N-methyl-N-nitrosourea. In
Vivo. 2008; 22(6):793-797.
Budán F, Varjas T, Nowrasteh G, Prantner I, Varga Z, Ember A, Cseh J, Gombos K,
Pázsit E, Gobel G, Bauer M, Gracza T, Arany I, Perjési P, Ember I, Kiss I: Early
modification of c-myc, Ha-ras and p53 expressions by chemical carcinogens
(DMBA, MNU). In Vivo. 2009; 23(4):591-598.
77
Boffetta P, van der Hel O, Norppa H, Fabianova E, Fucic A, Gundy S, Lazutka J,
Cebulska-Wasilewska A, Puskailerova D, Znaor A, Kelecsenyi Z, Kurtinaitis J,
Rachtan J, Forni A, Vermeulen R, Bonassi S: Chromosomal aberrations and cancer
risk: results of a cohort study from Central Europe. Am J Epidemiol. 2007;
165(1):36-43.
Bonassi S, Norppa H, Ceppi M, Strömberg U, Vermeulen R, Znaor A, Cebulska-
Wasilewska A, Fabianova E, Fucic A, Gundy S, Hansteen IL, Knudsen LE, Lazutka
J, Rossner P, Sram RJ, Boffetta P: Chromosomal aberration frequency in
lymphocytes predicts the risk of cancer: results from a pooled cohort study of 22
358 subjects in 11 countries. Carcinogenesis. 2008; 29(6):1178-1183.
Calin GA, Ferracin M, Cimmino A, Di Leva G, Shimizu M, Wojcik SE, Iorio MV,
Visone R, Sever NI, Fabbri M, Iuliano R, Palumbo T, Pichiorri F, Roldo C, Garzon
R, Sevignani C, Rassenti L, Alder H, Volinia S, Liu CG, Kipps TJ, Negrini M and
Croce CM: A microRNA signature associated with prognosis and progression in
chronic lymphocytic leukemia. N Engl J Med. 2005; 353(17): 1793-1801.
Calin GA and Croce CM: MicroRNA-cancer connection: the beginning of a new tale.
Cancer Res. 66(15): 7390-7394, 2006.
Castaldi P, Silvetti M, Garau G, Deiana S: Influence of the pH on the accumulation
of phosphate by red mud (a bauxite ore processing waste). J Hazard Mater. 2010;
182: 266–272.
Chen LH, Tsai KL, Chen YW, Yu CC, Chang KW, Chiou SH, Ku HH, Chu PY,
Tseng LM, Huang PI and Lo WL: MicroRNA as a novel modulator in head and neck
squamous Carcinoma. J Oncol. 2010; 1-15.
Chow AZ: Cell Cycle Control by Oncogenes and Tumor Suppressors: Driving the
Transformation of Normal Cells into Cancerous Cells. Nature Education.
2010; 3(9):7
Chun-Zhi Z, Lei H, An-Ling Z: MicroRNA-221 and microRNA-222 regulate gastric
carcinoma cell proliferation and radioresistance by targeting PTEN. BMC Cancer.
2010; 10: 367.
Cogliano VJ, Baan R, Straif K, Grosse Y, Lauby-Secretan B, El Ghissassi F, Bouvard
V, Benbrahim-Tallaa L, Guha N, Freeman C, Galichet L, Wild CP: Preventable
78
exposures associated with human cancers. J Natl Cancer Inst. 2011; 103(24):1827-
1839.
Coqueret O: Linking cyclins to transcriptional control. Gene. 2002; 299(1-2): 35-55.
Czövek D, Novák Z, Somlai C, Asztalos T, Tiszlavicz L, Bozóki Z, Ajtai T, Utry N,
Filep A, Bari F, Peták F: Respiratory consequences of red sludge dust inhalation in
rats. Toxicol Lett. 2012; 7; 209 (2):113-120.
Doll R, Peto R: The causes of cancer: quantitative estimates of avoidable risks of
cancer in the United States today. J Nat Cancer Inst. 1981; 66, 6:1191–1308.
Du L, Schageman JJ, Subauste MC, Saber B, Hammond SM, Prudkin L, Wistuba II,
Ji L, Roth JA, Minna JD, Pertsemlidis A: miR-93, miR-98, and miR-197 regulate
expression of tumor suppressor gene FUS1. Mol Cancer Res 2009, 7:1234-1243.
Dura GY, Faludi G, Szabó Z, Demeter Z, Szalay B, Rudnai P, Páldy A: Az
egészségkockázat értékelésének szempontjai a vörösiszap katasztrófában érintett
területen. Honvédorvos. 2011; 63, 3-4. 195-207.
Duroux-Richard I, Pers YM, Fabre S, Ammari M, Baeten D, Cartron G, Touitou I,
Jorgensen C, Apparailly F: Circulating miRNA-125b is a potential biomarker
predicting response to rituximab in rheumatoid arthritis. Mediators Inflamm. 2014;
10.1155, 342524.
Dwivedi Y: Emerging role of microRNAs in major depressive disorder: diagnosis
and therapeutic implications. Dialogues Clin Neurosci. 2014; 16(1):43-61.
Ember I, Kiss I, Dezsényi E, Kertai P: Early effects of cyclosporin A on in vivo
oncogene expression. Anticancer Res. 1994; 14(3A):1095-1096.
Ember I, Kiss I, Raposa T: In vivo effects of COPP protocol on onco- and suppressor
gene expression in a 'follow up study'. In Vivo. 1997; 11(5):399-402.
Ember I, Kiss I, Vermes E: Early effect of cyclophosphamide on oncogene expression
in vivo. In Vivo. 1998; 12(2):201-207.
79
Ember I, Kiss I, Gombkötő G, Müller E, Szeremi M: Oncogene and suppressor gene
expression as a biomarker for ethylene oxide exposure. Cancer Detect Prev. 1998;
22(3):241-245.
Ember I, Kiss I, Raposa T: The usefulness of in vivo gene expression investigations
from peripheral white blood cells: a preliminary study. Eur J Cancer Prev. 1999;
8(4):331-334.
Faludi G, Gramantik P, Csete E, Paller J: A vörösiszap katasztrófa (2010)
következményei elleni küzdelem egyes tapasztalatairól: az ÁNTSZ OTH
szemszögéből tekintve. Honvédorvos. 2011; 63(3-4):208-218.
Fang L, Du WW, Yang W, Rutnam ZJ, Peng C, Li H, O'Malley YQ, Askeland RW,
Sugg S, Liu M, Mehta T, Deng Z, Yang BB: MiR-93 enhances angiogenesis and
metastasis by targeting LATS2. Cell Cycle. 2012; 11(23):4352-65.
Felli N, Fontana L, Pelosi E, Botta R, Bonci D, Facchiano F, Liuzzi F, Lulli V,
Morsilli O, Santoro S, Valtieri M, Calin GA, Liu CG, Sorrentino A, Croce CM,
Peschle C: MicroRNAs 221 and 222 inhibit normal erythropoiesis and
erythroleukemic cell growth via kit receptor down-modulation. Proc Natl Acad Sci
U S A. 2005; 102(50): 18081-18086.
Fornari F, Gramantieri L, Ferracin M, Veronese A, Sabbioni S, Calin G. A: MiR-
221 controls CDKN1C/p57 and CDKN1B/p27 expression in human hepatocellular
carcinoma. Oncogene. 2008; 27: 5651–5661.
Fu X, Wang Q, Chen J, Huang X, Chen X, Cao L: Clinical significance of miR-221
and its inverse correlation with p27(Kip1) in hepatocellular carcinoma. Mol. Biol.
Rep. 2011; 38: 3029–3035.
Fulci V, Chiaretti S, Goldoni M, Azzalin G, Carucci N, Tavolaro S, Castellano L,
Magrelli A, Citarella F, Messina M: Quantitative technologies establish a novel
microRNA profile of chronic lymphocytic leukemia. Blood. 2007;109:4944–4951.
Garofalo M, Di Leva G, Romano G, Nuovo G, Suh SS, Ngankeu A, Taccioli C,
Pichiorri F, Alder H, Secchiero P, Gasparini P, Gonelli A, Costinean S, Acunzo M,
Condorelli G, Croce CM: miR-221&222 regulate TRAIL resistance and
enhance tumorigenicity through PTEN and TIMP3 downregulation. Cancer Cell.
2009;16(6):498-509.
80
Gelencsér A, Kovats N, Turoczi B, Rostasi A, Hoffer A, Imre K: The red mud
accident in Ajka (Hungary): characterization and potential health effects of fugitive
dust. Environ Sci Technol. 2011;45:1608–1615.
Gombos K, Horváth R, Szele E, Juhász K, Gocze K, Somlai K, Pajkos G, Ember I,
Olasz L: miRNA expression profiles of oral squamous cell carcinomas. Anticancer
Res. 2013;33(4):1511-1517.
Gombos K, Ember I: Ember I., Kiss I., Cseh K. (szerk): Molekuláris közegészségtan.
Népegészségügyi orvostan. PTE ÁOK, 2013; 99-106.
Goswami RS, Waldron L, Machado J, Cervigne NK, Xu W, Reis PP, Bailey DJ,
Jurisica I, Crump MR and Kamel-Reid S: Optimization and analysis of a quantitative
real-time PCR-based technique to determine microRNA expression in formalin-fixed
paraffin-embedded samples. BMC Biotechnol. 2010; 10: 47.
Gottardo F, Liu CG, Ferracin M, Calin GA, Fassan M, Bassi P: Micro-RNA profiling
in kidney and bladder cancers. Urol Oncol. 2007; 25, 387–392.
Göcze K, Gombos K, Juhász K, Kovács K, Kajtár B, Benczik M, Göcze P, Patczai
B, Arany I, Ember I: Unique microRNA expression profiles in cervical cancer.
Anticancer Res. 2013; 33(6):2561-2567.
Gramantieri L, Fornari F, Ferracin M, Veronese A, Sabbioni S, Calin GA, Grazi GL,
Croce CM, Bolondi L, Negrini M: MicroRNA-221 targets Bmf in hepatocellular
carcinoma and correlates with tumor multifocality. Clin Cancer Res.
2009;15(16):5073-81.
Gundy S, Farkas G, Székely G, Kásler M: Vörösiszap-exponált civil lakossági
csoport rákrizikó becslése citogenetikai biomarkerekkel. Honvédorvos. 2011;(63)3-
4:219-228.
Gundy S, Farkas G, Székely G, Kásler M: No short-term cytogenetic consequences
of Hungarian red mud catastrophe. Mutagenesis. 2013;28:1–5.
Gyongyi Z, Ember I, Kiss I, Varga C.: Changes in expression of onco- and suppressor
genes in peripheral leukocytes--as potential biomarkers of chemical carcinogenesis.
Anticancer Res. 2001;21(5): 3377-3780.
81
Hajdú J, Kozma L, Kiss I, Szentkereszty Z, Szakáll S, Ember I: Is the presence of
distant metastasis associated with c-myc amplification in gastric cancer? Acta Chir
Hung. 1997;36(1-4):119-21.
Harper M: Assessing workplace chemical exposures: the role of exposure monitoring.
J Environ Monit. 2004;6(5):404-412.
Hämäläinen P, Takala J, Saarela KL: Global estimates of fatal work-related diseases.
Am J Ind Med. 2007;50(1):28-41.
Haupt S, Berger M, Goldberg Z, Haupt Y: Apoptosis - the p53 network. J Cell Sci.
2003; 116(20): 4077-4085.
Hernández LG, van Steeg H, Luijten M, van Benthem J: Mechanisms of non-
genotoxic carcinogens and importance of a weight of evidence approach. Mutat Res.
2009: 682: 94–109.
Higgins KJ, Abdelrahim M, Liu S, Yoon K, Safe S: Regulation of vascular
endothelial growth factor receptor-2 expression in pancreatic cancer cells by Sp
proteins. Biochem Biophys Res Commun. 2006; 345:292-301.
Ho A, Dowdy SF: Regulation of G(1) cell-cycle progression by oncogenes and tumor
suppressor genes. Curr Opin Genet Dev. 2002; 12(1):47-52.
Hollstein M, Sidransky D, Vogelstein B, Harris CC: p53 mutations in human cancers.
Science.1993; 253:49–53.
Hua Z, Lv Q, Ye W, Wong CK, Cai G, Gu D, Ji Y, Zhao C, Wang J, Yang BB,
Zhang Y: MiRNA-directed regulation of VEGF and other angiogenic factors under
hypoxia. PLoS One. 2006 Dec 27;1:e116.
Huang S, He X, Ding J, Liang L, Zhao Y, Zhang Z, Yao X, Pan Z, Zhang P, Li J:
Upregulation of miR-23a approximately 27a approximately 24 decreases
transforming growth factor-beta-induced tumor-suppressive activities in human
hepatocellular carcinoma cells. Int J Cancer. 2008;123:972–978.
Hussain SP, Harris CC: p53 mutation spectrum and load: The generation of
hypotheses linking the exposure of endogenous or exogenous carcinogens to human
cancer. Mutat Res. 1999; 428:23–32.
82
IARC (2010). Some non-heterocyclic polycyclic aromatic hydrocarbons and some
related exposures. IARC Monogr Eval Carcinog Risks Hum. 92: 1–853.
PMID:21141735 PMID:18756632
Iorio MV, Ferracin M, Liu CG, Veronese A, Spizzo R, Sabbioni S, Magri E, Pedriali
M, Fabbri M, Campiglio M, Menard S, Palazzo JP, Rosenberg A, Musiani P, Volinia
S, Nenci I, Calin GA, Querzoli P, Negrini M, Croce CM: MicroRNA gene expression
deregulation in human breast cancer. Cancer Res. 2005; 65(16): 7065-7070.
Iorio MV, Croce CM: MicroRNAs in cancer: small molecules with a huge impact. J
Clin Oncol. 2009; 27: 5848–5856.
Iorio MV and Croce CM: MicroRNA involvement in human cancer. Carcinogenesis.
2012; 33(6): 1126-1133.
Jahid S, Sun J, Edwards RA, Dizon D, Panarelli NC, Milsom JW, Sikandar SS,
Gümüs ZH, Lipkin SM: miR-23a promotes the transition from indolent to invasive
colorectal cancer. Cancer Discov. 2012; 2(6): 540-53.
Johnson SM, Grosshans H, Shingara J: RAS is regulated by the let-7 microRNA
family. Cell. 2005, 120, 635–647.
Juhász K, Gombos K, Szirmai M, Révész P, Magda I, Gocze K, Ember I: DMBA
induces deregulation of miRNA expression of let-7, miR-21 and miR-146a in
CBA/CA mice. In Vivo. 2012; 26(1):113-117.
Kádár I, Nemeth T, Ragalyi P: Magyarország környezetgeokémiai állapota.
Szerkesztette Szendrei G., 2006.
Kepli L: Jelentés. Az Országgyűlés „A Kolontár melletti vörösiszap-tározó
átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség
feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési
vizsgálóbizottsága”, 2011. http://www.parlament.hu/irom39/04795/04795.pdf
Juhász K, Gombos K, Szirmai M, Gőcze K, Wolher V, Révész P, Magda I, Sebestyén
A, Németh Á, Ember I: Very early effect of DMBA and MNU on microRNA
expression. In Vivo. 2013; 27(1): 113-117.
83
Lawrie CH, Soneji S, Marafioti T: MicroRNA expression distinguishes between
germinal center B cell–like and activated B cell–like subtypes of diffuse large B cell
lymphoma. Int J Cancer. 2007;121(5):156–161.
Lee EJ, Gusev Y, Jiang J, Nuovo GJ, Lerner MR, Frankel WL, Morgan DL, Postier
RG, Brackett DJ, Schmittgen TD: Expression profiling identifies microRNA
signature in pancreatic cancer. Int J Cancer. 2007;120:1046–1054.
Li YQ, Zhang MF, Wen HY, Hu CL, Liu R, Wei HY, Ai CM, Wang G, Liao XX, Li
X: Comparing the diagnostic values of circulating microRNAs and cardiac troponin
T in patients with acute myocardial infarction. Clinics (Sao Paulo). 2013;68(1):75-
80.
Lindsey E, Becker B, Yong L: Apoptosis and the target genes of miR-21. Chin J
Cancer. 2011; 30(6): 371–380.
Ling F, William WD, Weining Y, Zina JR, Chun P, Haoran L, Yunxia QO, Ryan
WA, Sonia S, Mingyao L, Tanvi M, Zhaoqun D, Burton BY: MiR-93 enhances
angiogenesis and metastasis by targeting LATS2. Cell Cycle. 2012; 11(23): 4352–
4365.
Liu T, Tang H, Lang Y, Liu M, Li X: MicroRNA-27a functions as an oncogene in
gastric adenocarcinoma by targeting prohibitin. Cancer Lett. 2009; 273:233–242.
Liu X, Zhang N: Waste Utilization of red mud in cement production: a review. Manag
Res. 2011;(10):1053-63.
Liu Q, Xin R, Li C, Xu C, Yang J: Application of red mud as a basic catalyst for
biodiesel production. J Environ Sci (China). 2013;25(4):823-829.
Liu P: Oncogenic PIK3CA-driven mammary tumors frequently recur via PI3K
pathwaydependent and PI3K pathway-independent mechanisms. Nature medicine.
2011; 17:1116–1120.
Liu MF, Jiang S, Lu Z: Physiological and pathological functions of mammalian
microRNAs. Comprehensive Toxicology 2. London, UK: Elsevier Science; 2010.
Liu K, Li G, Fan C, Diao Y, Wu B, Li J: Increased expression of MicroRNA-221 in
gastric cancer and its clinical significance. J. Int. Med. Res. 2012;40, 467–474.
84
Lowery AJ, Miller N, Devaney A, McNeill RE, Davoren PA, Lemetre C, Benes V,
Schmidt S, Blake J, Ball G and Kerin MJ: MicroRNA signatures predict oestrogen
receptor, progesterone receptor and HER2/neu receptor status in breast cancer. Breast
Cancer Res. 2007; 11(3): R27. Epub 2009 May 11.
Majer BJ, Tscherko D, Paschke A, Wennrich R, Kundi M, Kandeler E: Effects of
heavy metal contamination of soils on micronucleus induction in Tradescantia and
on microbial enzyme activities: a comparative investigation. Mutat Res.
2002;515:111–24.
Mattie MD, Benz CC, Bowers J, Sensinger K, Wong L, Scott GK, Fedele V,
Ginzinger D, Getts R, Haqq C: Optimized high-throughput microRNA expression
profiling provides novel biomarker assessment of clinical prostate and breast cancer
biopsies. Mol Cancer. 2006;5:24.
Meng F, Henson R, Lang M, Wehbe H, Maheshwari S, Mendell JT, Jiang J,
Schmittgen TD, Patel T: Involvement of human micro-RNA in growth and response
to chemotherapy in human cholangiocarcinoma cell lines. Gastroenterology.
2006;130:2113–2129.
Mercatelli N, Coppola V, Bonci D, Miele F, Costantini A, Guadagnoli M: The
inhibition of the highly expressed miR-221 and miR-222 impairs the growth of
prostate carcinoma xenografts in mice. PLoS ONE 2008; 3:e4029. doi:
10.1371/journal.pone.0004029.
Mertens-Talcott SU, Chintharlapalli S, Li X, Safe S: The oncogenic microRNA-27a
targets genes that regulate specificity protein transcription factors and the G2-M
checkpoint in MDA-MB-231 breast cancer cells. Cancer Res. 2007;67:11001–11011.
Miller M, Thomas SD, Islam A, Muench D, Sedoris K: c-Myc and Cancer
Metabolism. Clin Cancer Res. 2012; 18(20): 5546–5553.
Mišík M, Burke IT, Reismüller M, Pichler C, Rainer B, Mišíková K, Mayes WM,
Knasmueller S: Red mud a byproduct of aluminum production contains soluble
vanadium that causes genotoxic and cytotoxic effects in higher plants. Sci Total
Environ. 2014; 15,493:883-890.
Moretti M, Bonfiglioli R, Feretti D, Pavanello S, Mussi F, Grollino MG, Villarini M,
Barbieri A, Ceretti E, Carrieri M, Buschini A, Appolloni M, Dominici L, Sabatini L,
85
Gelatti U, Bartolucci GB, Poli P, Stronati L, Mastrangelo G, Monarca S: A study
protocol for the evaluation of occupational mutagenic/carcinogenic risks in subjects
exposed to antineoplastic drugs: a multicentric project. BMC Public Health. 2011;
30;11:195.
Muránszky G, Óvári M, Záray G: A budapesti aeroszol PM10 frakciójanak kémiai
jellemzése, konferencia kiadvány, 2006. május 25-26, Siófok, Szerk: Salma I. 51. old.
Mi S, Lu J, Sun M, Li Z, Zhang H, Neilly MB, Wang Y, Qian Z, Jin J, Zhang Y,
Bohlander SK, Le Beau MM, Larson RA, Golub TR, Rowley JD, Chen J: MicroRNA
expression signatures accurately discriminate acute lymphoblastic leukemia from
acute myeloid leukemia. Proc Natl Acad Sci U S A. 2007; 104(50):19971-19976.
Molnar V, Bakos B, Hegyei H: Nem kódolo genom es mikro-RNS-ek: új fejezet a
genetika torténeteben. LAM, 2008; 18, 591–597.
Mosner J, Mummenbrauer T, Bauer C, Sczakiel G, Grosse F, Deppert W: Negative
feedback regulation of wild-type p53 biosynthesis. EMBO Journal.
1995;14(18):4442–4449.
Páldy A, Rudnai P, Varró MJ, Bobvos J, Rudnai T, Nagy A, Dura GY: A vörösiszap
katasztrófa által érintett lakosság heveny légúti morbiditásának összefüggése a szálló
por szennyezettséggel. Népegészségügy. 2011; 89 (3): 220-229.
Pauley KM, Cha S, Chan EK: microRNA in autoimmunity and autoimmune diseases.
J. Autoimmun. 2009; 32, 189–194.
Perera FP, Weinstein IB: Molecular epidemiology and carcinogen DNA adduct
detection: New approaches to studies of human cancer causation. Journal of Chronic
Diseases. 1982; 35,581-600.
Perik P, de Vries E, Gietema J, van der Graaf W, Sleijfer D, Suurmeijer A, Van
Veldhuisen D: The dilemma of the strive for apoptosis in oncology. Crit Rev Oncol
Hematol. 2005; 53:101–113.
Petitjean A, Mathe E, Kato S, Ishioka C, Tavtigian SV, Hainaut P, Olivier M: Impact
of mutant p53 functional properties on TP53 mutation patterns and tumor phenotype:
Lessons from recent developments in the IARC TP53 database. Hum Mutat. 2007;
28:622–629.
86
Peter K: Retroviral Oncogenes: A Historical Primer Vogt Nat Rev Cancer. Nat Rev
Cancer. 2012;12(9): 639–648.
Pichiorri F, Suh SS, Ladetto M: MicroRNAs regulate critical genes associated with
multiple myeloma pathogenesis. Proc Natl Acad Sci USA. 2008;105(35):12885–
12890.
Pineau P, Volinia S, McJunkin K, Marchio A, Battiston C, Terris B: miR-221
overexpression contributes to liver tumorigenesis. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 2010;
107, 264–269.
Power G, Graefe M, Klauber C: Bauxite residue issues: I.Current management,
disposal and storage practices. Hydrometallurgy 2011;108 (1−2), 33−45
Reisman D, Takahashi P, Polson A, Boggs K: Transcriptional Regulation of the p53
Tumor Suppressor Gene in S-Phase of the Cell-Cycle and the Cellular Response to
DNA Damage. Biochem Res Int. 2012;2012:808934. doi: 10.1155/2012/808934
Ravindresh C, Richa D, Neeru S: Cooperative and individualistic functions of the
microRNAs in the miR-23a~27a~24-2 cluster and its implication in human diseases.
Mol Cancer. 2010; 9: 232.
Römer M, Eichner J, Metzger U, Templin MF, Plummer S, Ellinger-Ziegelbauer H,
Zell A: Cross-platform toxicogenomics for the prediction of non-genotoxic
hepatocarcinogenesis in rat. PLoS One. 2014;9(5):e97640. doi:
10.1371/journal.pone.0097640.
Rudnai P, Náray M, Rudnai T, Tóth E, Kanizsai J: Néhány toxikus fém
koncentrációja a vörösiszappal elárasztott területen élő gyermekek vizeletében.
Népegészségügy. 2011; 89(3): 229-235.
Schee K, Boye K, Abrahamsen TW, Fodstad O, Flatmark K: Clinical relevance of
microRNA miR-21, miR-31, miR-92a, miR-101, miR-106a and miR-145 in
colorectal cancer. BMC Cancer. 2012; 12: 505.
Serpi R, Vähäkangas K: Benzo(a)pyrene-induced changes in p53 and related proteins
in mouse skin. Pharmacol Toxicol. 2003;92(5):242-545.
Shen J, Stass SA, Jiang F: MicroRNAs as potential biomarkers in human solid
tumors. Cancer Lett. 2013; 329(2): 125-136.
87
Varga Cs: Higiénés és genotoxikológiai vizsgálatok. Ember I., Kiss I., Cseh K.
(szerk): Népegészségügyi orvostan. PTE ÁOK, 2013; 323-325.
Vágföldi Z: A vörösiszap katasztrófa környezeti hatásai, kárelhárítási folyamata,
alkalmazott módszerei. Hadmérnök. 2011; 5(1): 261-75.
Ward AF, Braun BS, Shannon KM: Targeting oncogenic Ras signaling in
hematologic malignancies. Blood. 2012;120(17):3397-3406.
IX.1. Web alapú források
1. http://www.hungamosz.hu/muzeum/muz2.html
2. http://vorosiszap.bm.hu/?cat=4
3. http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/
4. https://www.osha.gov/dts/chemicalsampling/data/CH_247400.html
5. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=9989226#x332
6. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=24261&loc=ec
_rcs#x332
7. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=26042&loc=ec
_rcs#x125
8. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=73971&loc=ec
_rcs
9. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14778&loc=ec
_rcs
10. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14814
11. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14812&loc=ec
_rcs
12. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=24682&loc=ec
_rcs
13. http://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/summary/summary.cgi?cid=14792&loc=ec
_rcs
14. https://www.cas.org/
88
15. http://monographs.iarc.fr/ENG/Classification/ClassificationsGroupOrder.pdf
16. http://www.mirbase.org/cgi-bin/mirna_summary.pl?org=hsa
17. https://www.jaxmice.org
18. http://www.kozlonyok.hu/kozlonyok/Kozlonyok/6/PDF/2008/10.pdf