Versmondó / XVIII. évfolyam Tél

versmondóXVIII. ÉVFOLYAM 2010. TÉL

Versmondo_tel_borito.qxd 2011.01.25. 16:20

Versmondo_tel_borito.qxd 2011.01.25. 16:20

versmondóAlapítva: 1993

A Magyar Versmondók Egyesületének lapja

Versmondo_tel.qxd 2011.01.26. 10:02 Page 1

TARTALOM

TANULMÁNYOKKiss László

Bánffy Györgyrõl 3Antall István

Ratkó József-díj – 2010 6

VERSENYRÕL VERSENYREVarga Margaret

A feledhetetlen versmondó verseny 10Petõfi Sándor

Isten csodája 10Lutter Imre

A legjobbak a Regõsök húrján 12Kiss László – Zádori Judit

Verseivel emlékeztek Illyés Gyulára 17Illyés Gyula

Énekelj, költõ 18Lutter Imre

Kondor-Szécsi-Nagy: A Triumvirátus 21Vasy Géza

A zsûrielnök zárszava 25Szécsi Margit

Árokparti álmok 29Csongrády Béla

Versünnep négy évtized jegyében 30Váci Mihály

Ha rád gondolok – virágzom 31Wiegmann Alfréd

Üzenet(ek) Új Huligániából 33Baka István

Ady Endre vonatán 36Tóth Zsóka

Hosszúfalui havazás 38Bencze Lajos

Kondor repülései 39

KALEIDOSZKÓPLutter Imre

Az eddigi legszínesebb Kaleidoszkóp 42Wiegmann Alfréd

Kaleidoszkóp – Versmondószalon 47

RADNÓTI MIKLÓS NEMZETI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENYKiss László

Ranóti-dajak és -diplomák 51Császár Bíró Lilla

„Õsz van, gurul az álomi szó...” 57

VERSENYEK„Falusi Kronika” 62MEGAVERS – 3 64„Az én Pannoniám” 66Arcok üveg mögött – versfordítás 66„Regösök húrján” országos vers

és prózamondó verseny 67Tóth Árpád nemzeti vers, énekeltvers-

és prózamondó találkozó 68V. Juhász Gyula nemzeti vers,

énekeltvers- és prózamondó verseny 70Juhász Gyula

Szonett Szegedhez 71

EMLÉKEZÉSLutter Imre

Elment dr. Kardos Zsuzsa 72

VERSRÁDIÓSzakmai különdíj a versrádiónak,

közönségszavazat a vers-hu oldalnak 74

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJAEurópa és a magyar költészet napja 76

A FOTOGRÁFUS Chochol Károly 77Markovics Ferenc

Chochol Károly 75 éves 79

Jelen számunkban Chochol Károly fotómûvész munkáiból válogattunk. A külsõ borítónHomérosz, a belsõ oldalán az Õszi lombok címû fotó látható. A lap hátoldalán Téli táj, abelsõ oldalon Bortnyik Sándor festõmûvész látható.


KISS LÁSZLÓ

BÁNFFY GYÖRGYRÕL– aki zsinórmértéket adott a versmondásnak

Nem hiszem, hogy lenne olyan Versmondó-olvasó, akinek ne lenne személyes élménye,kedves emléke Bánffy Györgyrõl, az elõadómûvészrõl vagy a verseket elemzõ tanárról, azanyanyelv szerelmesérõl. Érdemes felidézni alakját, mert a mûvészet örök szerelmeseirõlmindig jó szólni.

Megadatott, hogy sokszor zsûriztünk együtt, legtöbbször Keszthelyen, a Helikonon,ahol versmondók sokaságát hallgattuk, s újra és újra rácsodálkozhattunk, hogy mennyi te-hetséges fiatal választja a mûvészetek közül a verset a világról való véleménye megfogal-mazásához. Gyuri bácsi õszintén szerette és tisztelte a fiatalokat. Tisztelte õket akkor is,amikor megfogalmazta kritikáját, elmondta véleményét a hallottakról. Láttam „gyenge”pillanatait is, amikor megrendülten, könnyekkel küszködve hallgatott egy-egy verset vagyprózát, amely megérintette a hallgatósággal együtt õt is.

Élmény volt hallgatni részletes, személyre szabott elemzéseit a versekrõl, az elõadásmódjáról és azokról a mûvészi tapasztalatokról, amelyeket õ maga is oly sokszor átélt. Egy-valamiben könyörtelenek mutatkozott: a szép magyar nyelv tisztasága szentség volt számá-ra. A beszélt magyar nyelv egyik apostola volt. Példát is mutatott: õ volt a legszebben be-szélõ magyar színész. 2001-ben kapta meg a Kossuth-díjat a magyar nyelvi kultúra fejlesz-tése terén szerzett elévülhetetlen érdemeiért, irodalmi értékeink kiváló tolmácsolásáért,emlékezetes színészi alakításaiért, egész életútja elismeréseként.

A vers nála nem a szavakkal hatott elsõdlegesen, hanem a benne rejlõ üzenettel, értelem-mel, hasonlattal, bár vallotta, hogy a versek lényege megfoghatatlan. Õ is úgy gondolta,hogy mindenki vigaszra szorul, mert a világ értelmetlen, de épp ezért van haszna a költé-szetnek. Magának szabott mértéket. Minden versnek nála is fontos eleme a meglepetés.Úgy tartotta, hogy a költõnek a múzsa súg, így lesznek képesek a lelkünket elragadni a sza-badon futó szavak, érzelemmel keretbe foglalva. Ezeket továbbította.

Bánffy György megragadta az idõt, hogy hasznos tevékenységgel töltse ki életét. A magyarirodalmat – a verset –, a drámamûvészetet, a nyelvet szolgálta. Ezreket tanított meg érteni ésbecsülni nyelvünket, szavainkat, a hazánkat. Színész volt mindenestül, testestül és lelkestül.

Alakításaiban a hazáért aggódó és tenni akaró férfiú, pillantásában, mozdulataiban a fe-lelõsségtudat jelenik meg. Színpadon megformált alakjai a magyarság egyetemes értékûjelképei. Népünk hangulatát szólaltatta meg, felelevenítve emlékeinket, szorongásainkat, aszépség, az igazság és a szabadság iránti vágyunkat, hogy itt élnünk és halnunk kell. Sze-repformálásáról, színészi átlényegülésérõl elismerõ kritikákat kapott. Olyan színész, akitudja, milyen szakadék húzódik alatta, de õ tudja, át kell kelnie, hiába nagy a kockázat.

Nem vitatták szerepfelfogását, hiszen tiszta és szívet szorító plasztikusággal jelenítettemeg az alakokat. Széles érzelmi skálán tudott megszólalni, mindig képes volt megteremtenia darab levegõjét. Érezte a nézõtér hullámhosszát és könnyen ráállt. Gyakran írták róla kriti-kusok, hogy alakítása szép és egyszerû. Nagy színész volt, nem csipcsup epizódszerepeket

TANULMÁNYOK

versmondó 3


kapott. Rá lehetett bízni a magyar történelem alakjainak ábrázolását, mert bizton lehetett tud-ni, hogy hiteles, õszinte és a hazaszeretetet erõsítõ alakítást láthatunk tõle. Minden feladattalmagában küzdött meg. Önmagából alkotott, saját maga volt az eszköze. Nem álarcok mögülnézett. Nála Bartók és Kodály dallamvilága a szóban fogalmazódott meg, Kondor Béla pusz-tulás képeivel együtt. Belsõ izzás jellemezte a reményrõl és az örökkévalóságról.

A megoldatlan kérdések izgatták az emelkedett szellem kutatási vágyával. Igényes volt.Inspirálta a mû írója és légköre. Kitûnõen helyettesítette a szerzõt versek, színdarabok elõ-adásakor a színpadon. Képes volt a nézõ szemével látni a darabot, ezért is volt jó pedagó-gus. Õ megtalálta azt a hangot, ahogy egy történelmi drámában póz nélkül játszani kell.Megtalálta, mi a figurában a vonzó. III. Richárdban megmutatta az erkölcsi roncsot és amélységes emberi fájdalmat. Alkalmas volt arra, hogy az iszonyatos alakban is fel tudja vil-lantani az emberi vonásokat, érzéseket.

Közösségformáló alkat volt, a komor verseket is úgy mondta, hogy remény áradt belõle.Látomásos tudással bírt, átfogó képe volt a világról, a társadalomról. Õ is azok közé tarto-zott, akik a népet nemzetté kívánták erõsíteni. Képes volt megmutatni, hogy nyelvünk mé-lyén ott rejteznek õseink szokásai, a múlt eseményei, tapasztalatai, miközben beleivódott atatár, a török, a német és Világos, Bocskai, Zrínyi, Kossuth és Széchenyi is.

A lelkiismeret riasztói közé tartozott évtizedekig. A magyar költõk életjeleit hozta a ha-lálukból is. Elõadói estjeinek törvénye a költészet komolyságáról szólt. Szavai a politikaikõomlás zaját és a Niagara-vízesés zubogását idézték, még akkor is, ha meghitt fájdalom-ról beszélt. A költészet alkotmánya szerint gondolkodott, azt vallotta, hogy az ember sza-badnak született és annak is kell maradnia.

Híven tolmácsolta a magyar lélek és a társadalmunk mélyérõl érkezett panaszokat, fon-tos volt számára, milyen is a magyar. Korszakok és a magyar sorsfordulók átélõje volt aszavak nyelvén. Õ is egyszerre volt népi, nemzeti és egyetemes európai gondolkodású.

A József Attila Színház volt az igazi otthona. Negyven évet töltött ott. Számtalan darab-ban játszott, és mellette generációkat oktatott a helyes beszédre. Hangjával színeket festett,zamatos történelmi ízekkel idézte fel az írói gondolatokat. Tanárként hirdette, tanította, hogya szavakat meg kell tisztítani a rájuk ragadt salaktól, hamis ideológiai vonzataiktól. Újrameg kell tanítani tisztelni igazi jelentésüket.

A színház mellett tett hitet egész pályáján, amellett a színház mellett, amely estérõl esté-re bemutatja a teremtést, Isten alkotói pillanatát, hogy jó hír érkezzen az emberhez. Õ is azország lelkiismeretének képzelte a színpadot, ahol a nézõk megismerkednek a renddel, a vi-lág igazságaival, és a színész áldást osztó keze segít a problémamegoldó gondolkodásban.

Tollat is azért ragadott, hogy a világot komplexitásában ragadja meg. Az értelemben mér-legére tette a világ legnagyobb kérdéseit. Vizsgálta a hit roncsait és a remény szárnyait.

Sajátos orgánuma volt. A verssel azonosulni vágyó színészek fajtájából való volt. Indu-lati telítettséggel fejezte ki a versek lázgörbéjét. Nemes, nyugodt nagyság volt. Halálávalsem tûnt el, szerepei bebalzsamozzák õt, köztünk marad. Szerepfelfogása, gesztusai tanít-ványaiban tovább élnek.

Az õ színházfelfogása is a középkor költõi realizmusából származik. A vallásos áhítat-ból, az allegóriákból, ezért is volt számára szentély a színpad.

1927-ben született Budapesten. A Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola elvégzése után aNemzetiben, majd az Állami Bábszínházban játszott, 1954-tõl az operettszínház tagja lett.

versmondó

TANULMÁNYOK

4


1956 után számára is a hallgatás idõszaka következett, mert a színházban forradalmi bizott-ságot hoztak létre, és a bukás után jött a büntetés. Honthy Hanna segített rajta. Az õ sofõr-je lett, hogy némi pénzhez jusson, így volt mibõl eltartania családját, mert akkor már meg-született a kislánya is. Késõbb visszatérhetett a színpadra is, és 1960-ban Pécsett ért el nagysikereket. Azután következett a József Attila Színház, ahol mûvészi pályája kiteljesedett.

1978-tól a Zenemûvészeti Fõiskola beszédtanára lett. Színészek sora tanulta tõle a helyesmagyar beszédet, ismerte meg nyelvünk titkait, szépségeit, szólásaink eredetét. 1990-tõl azAnyanyelvápolók Szövetségének elnöke lett.

Tevékenységéért számtalan elismerésben részesült, 2001-ben Kossuth-díjat is kapott.1985-tõl kapcsolódott be a politikába, ekkor – az enyhülés révén, a demokratizálódás

hajnalán, a többes jelölés bevezetésekor – parlamenti képviselõ lett. 1989-õl az MDF tag-jaként dolgozott. Az Országgyûlésben több bizottságnak volt tagja, aztán politikai útjamegváltozott. Napjainkban már a kormányzó párthoz tartozott.

Sok száz színdarabban, több mint ötven filmben láthattuk. Volt Lear király, Széchenyi,hogy csak a legnagyobb alakításait idézzük. Úriember volt, aki színészként és emberként hi-ányozni fog – mondta róla Léner Péter, utolsó színigazgatója. Kollégái szeretetreméltó egyé-niségnek nevezték, akire mindig számíthattak. Jó modora mellett a kedvesség volt az erénye.

A magyarságért érzett aggodalma élete központi gondolata volt. Az országrészek elsza-kadását fájdalmasnak nevezte, de úgy gondolta, hogy életképességünket bizonyítja, hogymegmaradtunk, nem fogott rajtunk semmilyen jóslat, és a külhonba szakadtak önálló kul-túrát tudták létrehozni. Illyés után azt vallotta, hogy a testnek csak egy lelke van, így a ma-gyarság sem darabolható.

A világban szerinte is az írók és politikusok harca folyik rendszeresen. Õ a politikábana legkisebb egységek függetlenségének a híve volt, de a szellem dolgában a legnagyobbegységeket helyeselte.

Tekintete önfegyelmet sugárzó férfias arc. Áradt belõle, hogy olyan férfi, aki megtartja,amiért megküzdött. Színészi üzenete is hordozta ezt a magatartást. A lélek rejtett kamrái-ból merített és kiengedett izgalmakból épültek fel az általa megformált alakok. Belsõ tar-tása révén képes volt sokféle szerep lelki köntösét magára ölteni. Az önmegvalósításértküzdõ, harcoló embert jelenítette meg, aki képes a múlt fogságából kitörni.

Emberivé volt képes tenni az alakokat és egyéniségével töltötte meg õket. Az alkotásbanteljesedett ki egyénisége. Ezzel nyûgözte le hallgatóit a pódiumokon. Híd volt közte és anézõk között, nem csak egy irányban zajlott az információáramlás.

Jól tudta, hogy a színházban az egyetlen probléma a siker, ez a kulcskérdés, és ez adja azörökös talányt. Õ otthonosan mozgott ebben a titokzatos varázslatban, boszorkánykonyhában.Ismerte a színház lelkét, drámai zöngéjét, a színházi szertartások természetét, mint a hajósok atengeri széljárásokat, vagy a csillagok, bolygók mozgását, pályáját és hatását földi életünkre.

Bánffy Görgy számára is közügy a nyelv, ami kapcsolódik a gondolathoz. Hangja zön-géi az emberi szív tájékáról érkeznek. Világos volt számára, hogy a mûvészet a politika vi-rága és gyümölcse, és a színház minden társadalom, kultúra terméke, lenyomata, hisz ben-ne látható meg világunk.

Mûvészete nem korlátozódott csupán az elõadások tartalmára, tartósabb hatásra töreke-dett, töprengésre kívánta késztetni a nézõt. Nem csak az erkölcsi és szellemi kielégülést kí-nálta a jegy áráért cserébe.

TANULMÁNYOK

versmondó 5


Versmondása aranyfedezetét, hitelességét az adta, hogy ha a hóról beszélt, akkor gonosztél volt, és a hó nem elvontan esett, és ha a napról beszélt, az sem csak elvileg állt az égen,de ragyogott, és valóban izzasztott is.

A színészet mellett a vadászatban is otthonos volt. Õ volt a Vadászok Országos Szövet-ségének az elnöke. A sors fintora, hogy idegenben érte a halál. Korfun hunyt el, és csak ateste tért haza, de az is itthon van már, mert a lelke, az mindig köztünk volt és marad is.

A színész szerencsés, meghosszabbíthatja gyerekkorát, és még az elmúlás is kegyes ve-le, nem hal meg, mert az emlékek megmaradnak, akár filmen, akár az emlékezetben. Ígyvan ez Bánffy György esetében is.

* * *

RATKÓ JÓZSEF-DÍJ – 2010

A Hangsúly Mûvelõdési és Mûvészeti Alapítvány kuratóriuma egyhangú, titkos szavazás-sal úgy döntött, hogy az idei Ratkó József-díjat Jánosi Zoltán költõ, író, publicista kapja.

A tizenhét esztendeje alapított díj az ország keleti feléhez kötõdõ, de alkotásaikkal a pro-vincializmus fölé emelkedõ, európai értékeket teremtõ alkotókat jutalmazza. Olyanokat,kiknek esztétikai teljesítménye kiemelkedõ, erkölcsi elkötelezettsége megkérdõjelezhetet-len. A civil kezdeményezésre létrejött díjat – 1996-ig 100.000 forintot, a König Róbert gra-fikusmûvész által metszett oklevelet és Kõ Pál szobrászmûvész plakettjét – eddig:

• Balázs József író (1993.)• Nagy Gáspár költõ (1994.)• Aczél Géza költõ (1995.)• Szöllõsi Zoltán költõ (1996.)• Vári Fábián László költõ, néprajzkutató (2007.)• Elek Tibor kritikus, irodalomtörténész, szerkesztõ (2008.)• Tóth Erzsébet költõ (2009.)

vehette át.

A díjat 2006 õszén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat határozatával „örök-be fogadta”, így 2007-tõl a díjhoz járó összeg a mindenkori minimálbér háromszorosa.

Keletkezéstörténet

A Ratkó József-díj annak a rendhagyó szellemi kezdeményezésnek a folytatása, amely1983 novemberében született, s amely akkoriban három és fél éven át havonta igyekezettfórumot teremteni a helyi, az országos, valamint a határon túli irodalmi, közéleti folyama-toknak, s lett akaratlanul is a rendszerváltást elõkészítõ szellemi mozgások egyike.

versmondó

TANULMÁNYOK

6


Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének nem volt, illetve ma sincsen országos jelentõségû iro-dalmi és mûvészeti folyóirata, ezt igyekezett pótolni az egykori vállalás.

Ratkó József költõ, Görömbei András irodalomtörténész, Nagy András László színházirendezõ és Antall István rádiós újságíró 1983 novemberében rádiós folyóiratot indítottNyíregyházán, Hangsúly címmel. A Tiszatáj, illetve a Mozgó Világ körüli botrányok soro-zatától megtépázott idegrendszerû helyi hatalom igen ingerülten fogadta az alapítási kísér-letet. A rádiós periodika kényszerû kompromisszum volt, a nyomtatott folyóirat ügyénekburkolt elodázása. A közönség elõtti rádiófelvételek és rádióadások jelentõs érdeklõdéstváltottak ki, komoly szakmai visszhangot keltettek. A három szomszédos ország magyar-lakta vidékén is érzékelhetõ volt a hatásuk. A szlovákiai Bodrogköz, Kassáig, a birodalmiperemvidék: Kárpátalja, a romániai Partium, Észak-Erdély magyar lakossága figyelemmelkísérte a minden hónap utolsó vasárnapján jelentkezõ negyvenperces összeállítást (2007.június 30-án egy tollvonással megszüntették), amelyet a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójasugárzott a 240 méteres középhullámon.

A rádiós folyóirat 1987-ig mûködött folyamatosan, utóbb alkalmi, évfordulós találkozó-kon, irodalmi esteken idézte az egykori hangulatot. Ez idõ alatt közel háromszáz alkotótszólaltatott meg. Több hangjáték és két színdarab õsbemutatójának a nyíregyházi rádiófel-vételek teremtettek alkalmat. Megélénkült a helyi irodalom-, színház- és képzõmûvészet-kritika, meghonosodott a rangos közéleti és irodalmi publicisztika, emlékezetes viták rádi-ós rögzítésére került sor. Versek százai, novellák tucatjai szólaltak meg e közönség elõtt el-sõ közlésként. S mindez a kezdeti idõkben némi fenyegetettség mellett, utóbb változó kö-zegben, többnyire rendszeres és tervszerû támogatás nélkül.

1995 õszén megtörtént az, amit az egykori megyei pártvezetés nem tudott elérni. A MagyarRádió nyíregyházi stúdiójának akkori irányítói elõbb ellehetetlenítették, majd teljesenszámûzték a mûsort a rádió adásidejébõl. Azóta az összeállítások egyre ritkábban, csak Bu-dapesten, a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának gondozásában kerültek adásba, majd egybõ évtizede ezek is megszûntek. Azóta a Hangsúly egykori munkatársai a Ratkó József ne-vét viselõ országos nagykállói versmondó találkozón jönnek össze kétévente.

1996-tól a Ratkó József-díjat nem adta ki a kuratórium. Úgy véltük, hogy ha a megfele-lõ színvonal nem tartható, inkább szüneteltetni kell a díj kiadását. 2006-ban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyûlés szeptember 15-ei, messzire tekintõ határozatával meg-teremtette a Ratkó József-díj mûködésének anyagi feltételeit. 2007-tõl tehát a megye ran-gos irodalmi-mûvészeti díjaként újjászülethetett ez a hagyomány.

2009-ben Görömbei András, 2010-ben Antal Miklós megrendült egészségi állapota, va-lamint a választások nyomán országgyûlési képviselõi szerepet vállaló Román István újfeladata arra késztet minket, hogy a kuratórium személyi összetételét újragondoljuk, s ba-rátaink eddigi önzetlen fáradozását megköszönjük.

A Hangsúly Ratkó József kezdeményezésére született. 1989-es halála óta is neve körészervezõdik ez a hazahívó esemény. Ekképpen él a mûsor, az irodalmi est, a díj és az azttámogatók évente egymásra találó közössége.

TANULMÁNYOK

versmondó 7


„a szerelmet a túlsó partra”Jánosi Zoltán vállalása

A magyar irodalom sajátos, egyéni hangú, erõs morális kötõdésû életmûveit, a bartóki mo-dell esztétikai elgondolásait emeli ihletett tanulmányaiban az egyetemes irodalomtudo-mány horizontjára. Világirodalmi érdeklõdését, hazai tájékozottságát, teoretikus hajlamát,szakmai elkötelezettségét csak erõsíti, hogy az államosított kultúrpolitika szabadsághiá-nyos korszakában kell iskolát, mestereket választania. Ekképpen az önmagát eleinte novel-listaként, majd költõként keresõ fiatalember tanulmányíróként, kritikusként tágas tájékozó-dással, alapos tudással, beleérzõ képességgel, friss érvekkel érkezik az ízlésviták megme-revedett frontvonalai közé.

Az egykor mitikus alakként ünnepelt, utóbb igaztalanul perifériára szorított Nagy Lász-ló költészetének eredeti értelmezése által egy szélesen felfogott nemzedék új fogadtatástör-téneti elemzésének esélyét teremti meg. Ez az irodalomelméleti szemlélet és a közvetlen,személyes élmények hozzák közel Ratkó József mûvészetéhez, miáltal a költõ, a drámaíró,a mûfordító és a közéleti ember, az irodalomszervezõ teljesítményét alapvetõ forrás értékû,elméletileg is megalapozott, eredeti mûvekben tárja fel. Jánosi Zoltán munkássága nélkülsokkal kevesebb ismeretünk, tudásunk lenne Ratkó József közösségi szerepvállalásáról, íróiteljesítményérõl, költészetének máig ható esztétikai értékeirõl.

Jánosi Zoltán elsõ tanulmányainak megjelenése óta a magyar irodalom teljességében tá-jékozódik. Az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a vajdasági, a nyugati magyar irodalom ér-vényes életmûveit nem különös kuriózumként, történeti hagyományként értékeli, de élõ ésalakuló, önmagát újabb teljesítményekben megfogalmazó, az anyaország számára is tanul-ságokat mutató jelenségként, a szellemi haza részeként.

Ez a mûvekhez közelítõ természetes elemzõképesség egy új modernitáseszményt fogal-maz meg, egy olyan szemléletet, amely az eredeti látásmódot nem a tagadásban leli meg,hanem az elõzményeket és a hagyományokat ismerõ belsõ építkezésben.

Jánosi Zoltán válogatott mûvei: Nagy László mitologikus és költõi világa az egyetemes ésa magyar irodalomtörténet koordinátáiban (Felsõmagyarország – Miskolc, 1996.) Idõ és íté-let / esszék, tanulmányok (Felsõmagyarország – Miskolc, 2001.) A Csodafiú-szarvas / Poézisés univerzum Nagy László költeményében (Iszkáz – Nagy László szellemi öröksége Alapít-vány, 2003.) Szindbád tükörképei / Találkozások Krúdy Gyulával (Nyíregyháza, KazinczyFerenc társaság, 2004.) Nyírfatûz / Szabolcs-Szatmár-Bereg újabb irodalma (Pedagógiai In-tézet, Nyíregyháza, 2004.) Fûszál és mindenség / Folklór és archaikum az újabb magyar iro-dalomban (Holnap, Budapest, 2005.) „Kõ alatti fény”. Ratkó József és két nemzedéke(Felsõmagyarország, Miskolc, 2005.) „Szólítlak hattyú”. Válogatott írások Nagy László élet-mûvérõl (Magyar napló, Budapest, 2006.) Barbárok hangszerén / Társadalom és antropoló-gia a XX. századi irodalmunk életmûveiben (Holnap, Budapest, 2010.) „Leszek haláltól ront-hatatlan”. Olvasókönyv Ratkó József életmûvéhez (Magyar Napló, Budapest, 2010.)

Antall István

versmondó

TANULMÁNYOK

8


TANULMÁNYOK

versmondó 9

Páskándi Géza


A FELEDHETETLEN SZAVALÓVERSENY

A nagybányai „Teleki Blanka” Nyugdíjasok Egyesülete, Barcsy Lajos elnök vezetésével im-már tizedik alkalommal szervezte meg a Petõfi Sándor – Szépkorúak nemzetközi vers- ésprózamondó találkozóját. A jubileumi találkozóra 2010. szeptember 3. és 4. között kerültsor a nagybányai Drámai Színházban.

A már hagyománnyá vált ünnepen Ludescher István, Nagybánya jelenlegi polgármestereköszöntötte az ország különbözõ tájairól, Nagybányáról, valamint a határon túlról érkezõvendégeket. Örömmel tölti el, mondta, hogy részt vehet ezen a rendezvényen, hiszen a nagy-bányai „Teleki Blanka” Nyugdíjasok Egyesülete hosszú éveken keresztül arra törekedett,hogy példát adjon a szép és helyes magyar nyelv mûvelésére és megõrzésére. A jubileumalkalmából köszöntötte Barcsy Lajos elnököt, aki fáradtságot és lehetetlent nem ismerve,leküzdve a kezdeti nehézségeket, nemzetközi szintre hozta ezt a csodálatos rendezvényt.Az önkormányzat az idén is a rendezvény fõ támogatójának bizonyult.

A színpad felé kifüggesztett vetítõvászonról megtekinthettük azt a mûvészi alkotást,amelyet Vörös Zsuzsa, az egykori magyar nyelvû napilap, a Gutinmelléki Friss Újság szer-kesztõségi titkára készített az elmúlt évek szavalóversenyeirõl.

A zsûri, Lakatos Ella tanítónõ, Farkas Zoltán író, újságíró és jeles közgazdász BannerZoltán elõadómûvésszel, íróval, újságíróval, a zsûri elnökével hozta meg döntéseit. A ren-dezvény fõ célja a magyar irodalom kiemelkedõ alakjának népszerûsítése, anyanyelvünkápolása, a tiszta, szép magyar beszéd iránti igény felébresztése, a szépkorúak költészetiránti érdeklõdésének ébrentartása és versmondó tehetségük bemutatása.

Az idei vers- és prózamondó verseny kötelezõ darabjait Petõfi Sándor eddig kevésbévagy egyáltalán nem ismert leveleibõl, naplórészleteibõl vagy 48-as újságcikkeibõl kellettkiválasztani. A szabadon választott kategóriában Csoóri Sándor vagy Kányádi Sándor, a két80. évét betöltött magyar költõ mûveibõl választhattak. Banner Zoltán ötletgazda szerintígy vált ez a találkozó a három Sándor ünnepévé.

A találkozóra huszonegy szavaló érkezett Székelyudvarhelyrõl, Déváról, Segesvárról,Szatmárnémetibõl, Lipováról, Somolyáról, Sántosról, Koltóról, Nagybányáról, az ország-határon túlról Nyíregyházáról, Mezõtúrról, valamint Gyõrújbarátról.

PETÕFI SÁNDOR

Isten csodája

Ameddig a történet csillagaRöpíti a multakba sugarát:A szem saját kezünkben mindenüttSaját szivünkre célzó gyilkot lát,S ez öngyilkos kéz hányszor szálla ránk!...Isten csodája, hogy még áll hazánk.

versmondó

VERSENYRÕL VERSENYRE

10



versmondó 11

Igy hordozunk sok százados sebet,Keblünk soha be nem gyógyúlhatott;Mérget kellett mindenkor innia,Ki sebeinkre önte balzsamot.Valami rosz szellemtõl származánk!Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S míg egymást martuk szennyes koncokért,Mint a szeméten a silány ebek,Azt vettük észre csak, hogy ezalattAz oroszlánok itt termettenek;Jött a tatár, jött a török reánk.Isten csodája, hogy még áll hazánk.

Ott foly Sajó... oly görbén kanyarog,Mint ember, aki görcsben haldokol;Ott haldokoltunk, vérünk ott sziváAz óriási nadály, a mogol,S holttesteinket fölfalá a láng!Isten csodája, hogy még áll hazánk.

S ott van Mohács... ott nyomta a királytSárkoporsóba páncéla s lova,S készûlt számunkra a ledõlt királyKardjából a rettentõ zabola,Melytõl még most is ég és vérzik szánk!...isten csodája, hogy még áll hazánk.

Mi lesz belõlünk?... ezt én kérdezem,De mily kevesen gondolnak vele.Oh nemzetem, magyar nép! éltedetMindig csak a jó sorsra bízod-e?Ne csak istenben bízzunk, mint bizánk;Emberségünkbõl álljon fönn hazánk!

A kétnapos rendezvény elsõ napján elhangzottak a résztvevõk által elõadott kötelezõ vers-és prózadarabok. A második napon, szombaton következett a díjazással egybekötött kiérté-kelés. Az egybegyûlt ünneplõ közönséggel együtt újra hallhattuk a harmadik, a második ésaz elsõ helyezett által elõadott verseket, illetve prózát.

Örömmel fogadtuk, hogy az idén fellépõ versmondók között nagybányai nyertesekkel isbüszkélkedhetünk. A három elsõ díj egyikét a nyíregyházi Géczi Ferenczné, a KányádiSándor Tûnõdés csillagok alatt címû vers elõadója nyerte el. Ugyancsak az elsõ díj boldognyertesei közé sorolhatók Engel Mária segesvári, valamint Miskolczy Erzsébet nagybányai


résztvevõk. A székelyudvarhelyi Vild Olga Amália és Gajewszki Klára, valamint a Gyõr-újbaráti Kovács Mihály második díjat kaptak. Harmadik díjat nyert a nagybányai PelokMagdolna és Gáspár Julianna dévai résztvevõ.

Miért van szükség a Szépkorúak Vers- és Prózamondó találkozóira? – tette fel a kérdéstBanner Zoltán a találkozó második napján a zsûri döntéshozatala kapcsán. – A magyarnyelvnek hivatása van az emberiség történelmében – felelte. – Mert ahogyan neves költõnk,Petõfi Sándor felelõsséget vállalt a magyar nemzet sorsa iránt, ugyanúgy kellene a jelenlegimagyar ifjúságnak is törõdnie a nemzeti önérzettel.

Banner Zoltán hiányolta, hogy nem voltak pedagógusok, akik elhoztak volna néhánymagyar ifjút, mert példát vehettek volna a szép magyar irodalmi nyelvet mûvelõ nyugdíjasközösség példamutató találkozójáról. – Mert mi elmúlunk, de a magyar nyelv fennmarad –tette hozzá Banner Zoltán. Mert az ókori görög és latin nyelvek után a magyar nyelv a leg-gazdagabb, és ez nem nacionalizmus, nem magyarkodás, ez hozzátartozik a magyar nem-zethez. Banner Zoltán megköszönte a résztvevõk lelkes részvételét, külön kiemelkedõ el-ismeréssel értékelte Barcsy Lajos munkáját, amellyel az elmúlt tíz év alatt lankadatlan ki-tartással ösztönözte és fenntartotta ezt a rendezvényt.

Minden résztvevõ kapott oklevelet, a nyertesek körében kiosztották a díjakat. Megkü-lönböztetett figyelemmel tüntették ki a zsûri munkáját: Vésõ Ágoston nagybányai festõmû-vész egyik híres festményét ajándékozták Banner Zoltánnak, a zsûri elnökének, hálából aszavalóknak nyújtott önzetlen szellemi támogatásért.

Természetesen Barcsy Lajos elnök úr figyelt a részletekre is, és köszönettel és oklevél-lel tüntette ki mindazokat a támogatókat, akik az évek során valamilyen módon hozzájárul-tak e rendezvény sikeréhez.

Befejezésként a Nagyszalontai „Bíborka” együttes látványos mûvészi mûsorával szóra-koztatta az ünneplõ közönséget.

Varga Margaret

* * *

A LEGJOBBAK A REGÖSÖK HÚRJÁN

A gála után Kiss László zsûritag társammal a dobogó mögötti falat tapogattuk. Azt szerettükvolna megtudni, milyen anyagból készült. Káprázatos volt, ahogy az elõadók mögött a magakülönlegességében úgy szolgált háttérként, hogy szinte kiemelte a versmondók auráját, tehátnem vonta el a figyelmünket, pedig önmagában is órákig elbámulta volna az ember.

Harmadjára ültünk zsûritagként a Regösök Húrján, itt, ebben a teremben. Pestszentlõ-rinc városházi dísztermének különös hangulata van: olyan az atmoszférája, hogy aki itt vers-mondóként, verskedvelõként megfordul, akkor is verset mondana, ha épp nincs versenyvagy költészeti találkozó. De most volt. Meghitt hangulatú, sokszínû, nem mindennapi. Hogyazt mondjuk, gála, és nem verseny, annak is jelentõsége van: az ország legkülönbözõbb ré-szeibõl érkezõ, a Dunától keletre, nyugatra vagy épp középen magukat megmérettetõ kis-diákok közül a legjobb produkciókat elõadó versenyzõk érkeznek ide. Nincs már értelme ahagyományos értelemben vett versenynek tehát. Gálát rendezett a Magyar Versmondók

versmondó


12



versmondó 13

Horgas Béla


Egyesülete és a Kondor Béla Közösségi Ház, ahol a verset a gondolkodni, érezni képes cse-metékkel együtt ünnepeltük.

Versválasztás, technikai eszközök és mûvészi megvalósítás – e három kritérium adja aztaz összetett szempontrendszert, amelynek alapján az ítészek megpróbálják megfogalmazniszakmai tanácsaikat. Ez azt is jelenti, hogy egy 15 pontos rendszerben értékelik a látott éshallott produkciókat. Ami önmagában sorrend is lehetne, de ilyenkor jön a valódi szakmaiértékelés, a zsûri heves vitája, amely épp azért közhely, mert igaz szinte minden esetben.Így volt ez most is. Volt kirõl beszélni.

A versmondók egy része már ismerõs arc, néhányukkal, mint Basa Bellával vagy VargaDönizzel már találkozunk ezen a versenyen. A két „régi motoros” felsõbb osztályba lépett,a középiskola új versenyeket tartogat a számukra. De nem csak ezért érdemes kiemelniõket. Arany minõsítésüket mindhárom, elõbb felsorolt szempont alapján maximálisan ki-érdemelték.

Basa Bella Rónay György: A világ legszebb délelõttje címû prózájával biztosra ment.Nem az elmúlt hetekben elsajátított szöveggel érkezett, több versenyen mondta már, a nyá-ron a Versmûvészeti Szemináriumban volt lehetõsége a gyakorlásra. Rónay írása egy idillijelenettel indul: filmszerûen követik egymást a pontosan leírt képek, elõttünk bontakozikki a két szerelmes legszebb délelõttje. Csak a végén döbben rá a nézõ, hogy az égi csodanem más, mint egy atombomba. A nagy durranás azonban elmaradt, Bella ugyanis elkövet-te azt a hibát, hogy õ maga döbbent meg, csodálkozott rá és hatódott meg, amikor kiderültaz égi jelenségrõl, hogy a halállal szembesülünk. Ettõl eltekintve (és ezt csak és kizárólagazért merem így írni, mert a mû legvégérõl beszélünk) a dramaturgiai felépítés legalábbolyan jó volt, mint magának a szövegnek.

Bellához hasonlóan Varga Döniznek sem kell a szomszédba menni tanácsért, ha nem bí-zik a véletlenben. Kóka Rozália volt a gyûjtõ, aki a népmesét lejegyezte, autentikus interp-retálásban ismerhettük meg, milyen az, amikor a Fösvény legény házasodik. Döniz is kivá-ló képességû elõadó. Persze, szívesen késztettem volna arra, hogy mondjon egy verset,mert mûhelymunkáink során volt alkalmam tanítani, és tudom, hogy egy újabb utat nyithatmeg elõtte (akárcsak Bella elõtt). Mégsem lehet rá rossz szavam. Mert amikor azt merésze-li mondani valaki, hogy mást akar végre, hiszen ezt vagy egy teljesen hasonló népmesétmár hallottunk tõle, akkor csak azt felejti el, hogy a legtöbb mûvész (és most nem színészikarakterekrõl beszélek) egy adott stílusban kiemelkedõ, és nem is igazán fogadnánk el tõ-le mást. Hofi Géza nem lett volna hiteles egy mai stand up comedyt mûvelõ szövegével,ahogy Ruttkai Éva sem jeleskedett volna egy operaáriában. Ezt alapul véve óriási dolog,hogy Döniz tizennégy évesen tudatában van annak, mit szeret, és legfõképpen, mit tud pro-fi módon mûvelni. A népmesében ugyanis korát meghazudtoló módon nincs párja, akár egyestet is végignézhetünk tõle. Biztos vagyok abban, egyszer megtudja az ország, hogy UtasiÁrpi egy helyes kisfiú, és ezen túl még itt vannak a tehetségek. Csak a kamera kevesebb,mert épp nincs elõtte egy musicalrészlet, utána meg egy celeb vendég…

A két arany minõsítésû vers- és prózamondó mellett említésre méltó Holánszki Áronelõadása is. Petõfi, az érett, ifjú titán még fiatalabb változatával álltunk szemben, aki ma-ga is komoly, és épp ennyire veszi komolyan azt is, amit mond. A XIX. század költõivelnagy színészek és elõadómûvészek is birkóznak. A dramaturgia, a mondanivaló által indo-

versmondó


14


kolt fokozás kivételével egy nagyon jól megfogott, érthetõ és érezhetõ versmondásban le-hetett része a közönségnek a kis próféta jóvoltából.

Karakteres, jól sikerült produkciót láthattunk Vastag Viktortól (Örkény István: A meg-váltó), Fehér-Holló Attilától és Magyar Annától (Nagy László: Anyakép), majd Ónodi Már-tontól is (Rideg Sándor: Indul a bakterház – részlet).

A kisebbik korosztály képviselõi közül Bogdán Gergõtõl, azt hiszem, mindenki elveszítet-te realitásérzékét. Azt például, hogy egy teremben vagyunk, hogy a pódiumon egy fiatal fi-úcska áll, vagy hogy Radnóti kicsit sem könnyû Ikrek havából hallunk részletet. Ékes bi-zonyítéka volt annak, hogy egy gyermek mennyivel másképp látja, ismeri (vagy nem isme-ri), éli meg a világot, mint egy felnõtt, és mégis milyen hátborzongatóan igaz és rideg le-het az a világ. Hogy milyen az élet-halál felelõssége egy, még alig élt kisembernél. Azegyetlen, amin lehet vitatkozni, hogy a betegség, a sárgaság mennyire teszi alapvetõenenerválttá a gyermeket, és ettõl az alaphelyzet, az elõadás kiindulópontja mennyiben vál-tozik a hangvétel szempontjából. De mondom, errõl beszélgetni, vélekedni lehet, és nincsegyfajta igazság, mert bizonyos, hogy mindenki másképp éli meg, és az is, hogy ettõl a hi-telébõl kicsit sem veszít az elõadás. Megérdemelte az aranyat.

Túri Noémi Karinthy Frigyes írását tolmácsolta, A rossz tanuló felel címût a katedráváalakult kis színpadon. Határozott személyisége, kialakulóban lévõ saját stílusa és a nagytöbbségében helyükön lévõ hangsúlyok élménnyé tették a feleletet. A szerzõ és a cím per-sze nem mellékes, mert azok nélkül nem lenne mit elmondani, erre tehát figyelnie kell, he-lyükön kell kezelni azokat.

Stílusos és ugyancsak tudatos volt Onódy Márton tolmácsolásában Kányádi SándortólAz okos kos. A túlhangsúlyozás, emiatt a sorok szétszabdalása jelentett gondot.

Szlávits Kitti Janikovszky Évát választotta társul. Kicsit szaggatott beszédmódja gátol-ta a teljes odafigyelést, de alapjában véve jó elõadás volt.

Összességében kritika helyett inkább tanácsokat adnék, fõképp a versválasztással kapcso-latban. Némelyik elõadás kevésbé tükrözte az adott elõadó egyéniségét, vagy egyáltalánnem derült ki róla semmi, mert nem volt köze a szöveghez. Vagy: korából adódóan techni-kailag volt összeegyeztethetetlen a versenyzõ tudása, tapasztalati háttere és az adott vers,így a választás félresikerült. A hazafiasság érzésének kialakulására is hagyjunk idõt a gye-rekeknek, és kínáljunk alternatívát, több vers lehetõségét is. Merjünk olyan költeményekhez,prózához is nyúlni, amelyek kevésbé ismertek, de az ilyen korban lényeges személyiségje-gyek és a személyiségfejlõdés figyelembe vételével segítsünk a választásban. Ez természe-tesen azt feltételezi, hogy egy-egy versmondó verseny vagy más találkozó elõtt, de mégjobb, ha csak úgy, minden külön alkalom nélkül is forgatjuk, hallgatjuk vagy nézzük aklasszikusokat és a kortársakat. Segít benne a Versrádió (www.versradio.hu) és a vers.huoldal is, a kortársak ajánlott jegyzéke pedig a versfesztival.hu oldalon lelhetõ fel.

A technikai fortélyok elsajátítására, erre felhívnám a figyelmet, nagyon jó alkalom a Bu-dapesti Versmondó Klub, a nyári Gyermekversmondó Tábor és a Versmûvészeti Szeminá-rium. Mindegyikrõl bõven található információ a vers.hu oldalon.


versmondó 15


A Regösök Húrján gáláján arany, ezüst és bronz minõsítéseket osztott ki a Magyar VersmondókEgyesülete. A díjakat Kiss Marianna, a Kondor Béla Közösségi Ház igazgatója adta át. Köszö-net a versmondóknak, a segítõ szülõknek és a pedagógusoknak, a költõknek és a szervezõknek.És mindenkinek, akit érdekelt annyira a vers, hogy nézõként élvezte végig a találkozót.

Lutter Imre

Zsûritagok

Bartók László színész, elõadómûvészKiss László rendezõ, a Versmondó folyóirat fõszerkesztõje,

a Magyar Versmondók Egyesületének elnökeLutter Imre elõadómûvész, a Kaleidoszkóp VersFesztivál igazgatója,

a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezetõ elnökeTóth Zsuzsanna elõadómûvész, a Magyar Mûvelõdési Intézet munkatársa

Díjazások

10-12 évesek kategóriája: 13-14 évesek kategóriája:

Arany diplomások

Bogdán Gergõ Basa BellaGadácsi Lilla Varga Döniz

Ezüst diplomások

Baj Bianka Aranyi FruzsinaGadácsi Dorottya Artner GáborJuhász Cintia Fehér Holló AttilaKiss László Gergely Magyar AnnaSzlávits Kitti Marjai BálintTúri Noémi Onódy Márton

Vastag Viktor

Bronz diplomások

Bognár Dávid Dobszay AnnamáriaJakab Viktor Holánszki ÁronaKardos Petra Király ViktóriaNyári Napsugár Dulcínea

* * *

versmondó


16



versmondó 17

VERSEIVEL EMLÉKEZTEK ILLYÉS GYULÁRA

Illyés Gyula V. nemzeti vers- és prózamondó versenyOzora, 2010. november 6–7.

2002-ben, Illyés Gyula születésének 100. évfordulójára a Magyar Mûvelõdési Intézet ésKépzõmûvészeti Lektorátus, a Magyar Írószövetséggel és a Magyar Versmondók Egyesüle-tével közösen, felmenõ rendszerû vers- és prózamondó versenyt hirdetett, amely átölelte acentenáriumi évet és a jelentõs évforduló egyik kiemelt eseménye lett.

A megyei és a regionális elõdöntõket követõen a döntõre a költõ szülõhelyéhez, Rác-egrespusztához közel esõ Tolna megyei Ozorán került sor, amely településhez rokoni szá-lakkal is kötõdött, s amelyet az Ozorai példa versben is megénekelt. A versmondó versenyeksorozatában kiteljesedett szándékunk, amely szerint Illyés Gyula költészetének népszerûsí-tésén túl, a társadalomért felelõs, gondolkodó embert is reflektorfénybe állítottuk.

Az akkori szakmai eredmények és sikerek megerõsítettek szándékunkat, az elhatározást,hogy kétévente meghirdetjük az Illyés Gyula nagysága elõtt tisztelgõ versenyünket. A gon-dolatot támogatta Illyés Mária, a költõ lánya – aki azóta is a verseny fõvédnöke – és a Ma-gyar Írószövetség.

Az immáron ötödik alkalommal meghirdetett Illyés Gyula nemzeti vers- és prózamondóverseny célja ez évben is teljesült: nevezetesen a szerzõ költészete elõtt méltó módon tisz-telegtek a versmondók ebben az évben is, mint ahogyan ezt Vasy Géza, az Írószövetség el-nöke, a 2010. november 6-ai ozorai döntõn zárszavában kiemelte. A verseny döntõje – aMûemlékek Nemzeti Gondnoksága támogatásának köszönhetõen – reprezentatív környe-zetben, az Ozorai Pipo Várkastély lovagtermében volt.

A verseny ebben az évben is felmenõ rendszerû volt, azaz megyei és regionális elõválo-gatókról jutottak a magyarországi és a határon túli versmondók legjobbjai a költõ születés-napja alkalmából rendezett döntõbe.

Ebben az évben is kemény munka elõzte meg a döntõbe jutást, hiszen a versenykiírás ér-telmében a versmondóknak két Illyés Gyula-mûvel és két szabadon választott verssel vagyprózával kellett készülniük, amelyek közül egy alkotás a határon túli magyar irodalmi mû-helyekben élõ alkotók tollából való mû lehetett, a másiknak pedig kortárs alkotásnak kellettlennie, emellett a választott mû legkorábbi keletkezési idõpontját 1990-ben jelöltük meg. Amegyei, illetve regionális elõdöntõkön mintegy kétszáz felnõtt és diák versmondó vett részt.

A döntõbe 31 versmondó jutott, akik 28 települést képviseltek: a határon túlról Szabad-káról (Vajdaság) és Nagymegyerrõl (Felvidék) is érkezett egy–egy versmondó. A döntõ-ben a verseny kiírásának megfelelõen kötelezõen elmondtak egyet-egyet Illyés Gyula mû-veibõl, és szabadon választhattak a határon túli magyar mûhelyek alkotói vagy kortárs köl-tõk alkotásaiból.

A versmondók két fordulóban mutatkoztak be.A versmondók többsége ún. nagyformátumú „jól mondható” Illyés-verset választott

(Bartók, A reformáció genfi emlékmûve elõtt, Egy mondat a zsarnokságról, Haza a magas-ban, Árpád stb.), amelyek megszólaltatása bizony a legjobbak számára is nagy erõpróba.Sok esetben a versmondó érzelmi azonosulása tompította az intellektuális mondanivalót.


ILLYÉS GYULA

Énekelj, költõ

Meleg szájammal, élõ szavaimmalúgy állok itt, mint akit szél ütött,megbénitanakvillanó dühök,sistergõ hirtelen akaratok,fegyverért kellene kapni karomat,kiáltani! – és szédülök, csakdadogok –

Hallom, hogy buknak árkokba a vakok – a ködbenvér bugyog, elhal… hallom, a ködben,hogy sikoltja sorsát kifeszitett leány, hogyanzuhog a hant a zokogóra, hogyancsobban a víz, állat szûköl… hogy csattog a gõgskárlát lobogója a csendben nyüzsgõ táj felett –

Ha kibomolhatna hangom, mint a fergeteg! mint égikanóc! fojtott ereje rohanó sercegésbe ha gyúlhatnapillanatra is – de lángolón!láthatnátoke völgyet, mint feldúlt hangyabolyt, telefutó puposokkal, gyilkosokkal, kik arcuk eltakarják –

élessuhanás ha lehetne, mint a sikos,precíz istennyila.

Emellett nagy örömünkre megszólaltak Illyés ritkán, vagy pódiumon sosem hallott verseiis (Hiány a kéziratban, Tikk-takk, Istentisztelet, Önálló emlék, Béres temetõ stb.).

A szabadon választott versek, pontosabban költõk közül változatlanul a legnépszerûbb,talán az Illyés-költészettel is rokonítható Kányádi Sándor, tõle hét verset hallhattunk a dön-tõben, s nagy sajnálatunkra tõle is a legnépszerûbbeket (Fától fáig, Pantomim, Nyerges te-tõ, Fekete, piros stb.). De nem lehetünk elégedetlenek, mert a közelmúlt, illetve kortárs iro-dalmat olyan nagyszerû nevek és verseik képviselték, mint Rakovszky Zsuzsa, Utassy Jó-zsef, Sánta Ferenc, Tolnai Ottó, Tóth Krisztina, Tóth Bálint, Karafiáth Orsolya, Orbán Ot-tó, Szilágyi Domokos.

A döntõ egyik résztvevõje igazi meglepetés volt számunkra. Dr. Szabó Józsefné JobákMárta 87 évesen állt a pódiumra, Illyés Gyula: Buda, 1945. május címû versét tolmácsoltaa „szemtanú” hitelességével. Ugyancsak megrendítõ volt tõle hallani a Béres temetõt, amit

versmondó


18


az Illyés egykori szülõháza helyén felállított kopjafánál is elmondott a jelen lévõ és kegye-letüket lerovó versmondók elõtt.

Nagy visszatérésnek lehettünk szem- és fültanúi, amikor Ságiné Nagy Tímeát – aki 2002-ben megnyerte az I. Illyés Gyula vers- és prózamondó versenyt, amikor még a zsûri tagjai kö-zött lehetett Jancsó Adrienne és Domokos Mátyás – szólították a pódiumra. Igaz, hogy most„csak” második helyezést ért el, de több éves szünet után tért vissza a versenyzõi pódiumra.

Az eredményekrõl

I. HELYEZETT

Tóth Péter – Kunszentmiklós Illyés Gyula: Puszták népe c. részletUtassy József: Gyászdoboz

Nyereménye: a Nemzeti Erõforrás Minisztérium Közmûvelõdési Fõosztálya100 000 Ft-os díja, a Magyar Írószövetség nagy értékû könyvcsomagja

II. HELYEZETT

Ságiné Nagy Tímea – Szolnok Illyés Gyula: Levél a vízgyûjtõrõl és a fenyõrõlTóth Bálint: Magyar litánia

Nyereménye: a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus40 000 Ft-os díja, a Magyar Írószövetség nagy értékû könyvcsomagja,Kárpáti Éva: Arc c. albuma (Írókról készült portrék és alkotásaik),Endreffyné Takács Mária felajánlása

III. HELYEZETT

Valentyik Anna – Dabas Illyés Gyula: Nem menekülhetszTóth Krisztina: Porhó

Nyereménye: részvétel a Magyar Versmondók Egyesületének nyári táborában(50 000 Ft értékben), a Magyar Írószövetség nagy értékû könyvcsomagja

A nyerteseket a Nemzeti Erõforrás Minisztérium részesítette jutalomban, és a zsûri számoskülöndíjat is kiosztott. Támogatóinknak köszönhetõen emléklapja mellé minden fellépõ ér-tékes könyveket kapott, a Nap Kiadó felajánlásaként: Illyés Gyula, Buda Ferenc, CsoóriSándor köteteit.

A zsûri tagjai voltak

Vasy Géza irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség elnöke, N. Horváth Béla irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai

Karának fõigazgatója, Tóth Zsóka Radnóti-díjas elõadómûvész, a Magyar Mûvelõdési Intézet

és Képzõmûvészeti Lektorátus fõosztályvezetõje, Kiss László Radnóti- és Csokonai-díjas rendezõ, a Magyar Versmondók

Egyesületének az elnöke.


versmondó 19


A verseny másnapján a költõ szülõföldjére, Rácegrespusztára látogattunk el, ahol HorváthImre, Pálfa polgármestere fogadta és kalauzolta a rendezvény résztvevõit.

A költõ és drámaíró Rácegrespusztán született, ahol apja uradalmi gépész volt. Az itt töl-tött gyermekévek élményvilágát dolgozta föl klasszikussá vált szociográfiai regényében, aPuszták népében (1937.). Illyés ebben a mûben megörökíti a pusztai gyermekek minden-napjait s elsõ iskoláját. A nagyapja által gyártott kocsival és paripával játszó, nyilat, bodza-fából vízipuskát készítõ, télen fakorcsolyázó kisfiú a rácegresi tanyai iskolában tanult megírni, olvasni. Az egykori tanterem padjai, a szemléltetõ eszközök a környékbeli iskolákpadlásairól kerültek elõ. Az iskolában Illyés Gyula szülõháza helyét 1984 óta kopjafa jel-zi, amelyet a hagyományoknak megfelelõen a verseny résztvevõi megkoszorúztak.

Az Illyés Gyula Iskolamúzeumban megtekintettük az emlékkiállítást; a korabeli tanter-met és az író-költõ gyermekkorát bemutató tárlatot, amelyet az egykori iskolában és a mö-götte lévõ kápolnában rendeztek be.

Tóth Zsóka a Puszták népébõl olvasott fel részleteket. Búcsúzóul Horváth Imre, Pálfapolgármestere jó szóval és finom falatokkal látta vendégül a rendezvény résztvevõit Pálfán,a mûvelõdési házban.

A versmondó verseny meghirdetõi és rendezõi

• Magyar Írószövetség• Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus• Magyar Versmondók Egyesülete• Ozora Önkormányzata

Támogatói

• Mûemlékek Nemzeti Gondnoksága• NAP Kiadó• Nemzeti Erõforrás Minisztérium Közmûvelõdési Fõosztálya • Nemzeti Kulturális Alap – Közmûvelõdési Szakmai Kollégiuma • Pálfa Önkormányzata• Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Fõiskolai Kar – Szekszárd• Hungaroton Records• Tolna Megyei Illyés Gyula Emlékbizottság• Endreffyné Takács Mária múzeumigazgató – Simontornya• Lehoczky Károly költõ

Zádori Judit – Kiss László

versmondó


20


KONDOR – SZÉCSI – NAGY: A TRIUMVIRÁTUS

Kétévente fordíthatnánk a sorrenden, hogy mikor melyik költõ nyissa a sort a névadók kö-zül. A triumvirátus, Nagy László, Szécsi Margit és Kondor Béla költészetének emléket ál-lító verseny az utóbbi polihisztorról elnevezett Kondor Béla Közösségi Házban kapott he-lyet, a Magyar Versmondók Egyesületének társszervezésében. Ezúttal Nagy László szüle-tésének 85. évfordulója alkalmából, 2010. november 20-án rendeztük a találkozót Pest-szentlõrinc-Pestszentimre önkormányzata közremûködésével.

Csakis a tisztánlátás végett: Nagy László Kossuth-díjas magyar költõ, mûfordító ésSzécsi Margit házaspár, költõpár, szellemi és lelki társak voltak, az utóbbi jellemzõk révénkötõdik hozzájuk Kondor Béla grafikus és fotómûvész, költõ, a család barátja.

A sor a verseny szempontjából nem ér véget: a zsûri tagjai között ott találjuk Vasy Gé-za irodalomtörténészt, a Magyar Írószövetség akkor hivatalban lévõ elnökét, Nagy László-kutatót, és Nagy András grafikusmûvészt, Nagy László és Szécsi Margit fiát is, aki védnö-ke is volt a rangos eseménynek, akárcsak Kondor Mária, Kondor Béla testvérhúga. S ha eznem lenne elég, Fehér Ildikó, Nagy László autentikus megszólaltatója, Kiss László, a Kiviszi át a Szerelmet díj alapítója, jómagam pedig a három költõ ismerõje és rajongója mintzsûritársak hallgattuk végig fiatalok és idõsebb korúak versmondását. Mert a paletta nem-csak a verseket tekintve volt rendkívül széles, hanem az elõadók életkorát tekintve is: a kö-zépiskolásoktól a szépkorúakig váltották egymást a versmondók.

A három költõ egyikének verse mellett szabadon választott feladatként a magyar és a vi-lágirodalom mûveibõl válogathattak a versenyzõk. Kiss Marianna, a Kondor Béla Közös-ségi Ház igazgatója évek óta komoly munkát fektet a verseny megrendezésébe. Idén KucsákLászló, Pestszentlõrinc-Pestszentimre alpolgármestere, országgyûlési képviselõ vette át apolitikai-társadalmi stafétát és idézte fel Nagy László sorait, aki így mutatta be az Élet ésIrodalom olvasóinak Kondor Bélát: „Költõ és festõ egy. Ez a megállapítás jóval több, minta személy azonosítása. Mert Kondor mûködése kép- és költeményalkotásban valóban azo-nos ihletettségû, azonos erejû is. Régóta látom, hogy benne a festõ és a költõ nem kiegé-szíti, hanem föltételezi egymást”.

Egyik oldalon a józanság, az érzelemdús attitûd, a határozott világlátás és hangnem, a sze-retet és a hit, a másik oldalon csukott szem, összeszorított kéz, remegõ hang, mindent eljátszógesztikuláció, elfelejtett sorok – szakmai értelemben felemás benyomások értek, amelyeketkárpótol az örök igazság, hogy a jó elõadás tényleg nagyon jó, és csak ez marad meg utóbb.

Amikor Ságiné Nagy Tímea színpadra áll, akárcsak tíz éve, amikor még együtt versenyez-tünk, csodálom. Nagy László: Szépasszonyok mondókái Gábrielre címû versét a legtöbbesetben ajnározott, lihegõ, önmagával mit kezdeni nem tudó elõadásmódban láttam, hallot-tam. Itt viszont nyoma sem volt a sztereotip hibáknak, a külsõségekre épülõ, nyegle, nyaf-ka interpretálásnak. Ha az elõadó belemélyed a versbe, tájékozódik, érezni és értelmezniegyaránt mer, tudja, érzi, átérzi és átéli a költõ pogány szellemidézését. A magyar népköl-tészet ritmuselemeivel épített hosszabb vers szinte egyetlen lélegzet, akár a megigézett, aszemmel vert gyermek fölötti mondóka a javasasszonytól. Báthory Gábor erdélyi fejede-lem méltatlan erkölcsi életvitele ágyak és asztalok között, ahogy Czegõ Zoltán írja az er-


versmondó 21


versmondó


22

Dutka Ákos


délyi Háromszék címû napilapban, semmiképp sem példaértékû. Az itteni elõadásmódazonban nagyon is! A fûtött, túlfûtött erotika, a vágyak nyers megjelenése, a kéjvágy és anõi nem iránti általános szerelem egyrõl a kettõre beinduló és folyamatosan növekvõ kife-jezõdése szinte minden másodpercben tetten érhetõ volt. A fokozás egy idõ után gyorsaság-gá vált és némiképp felszínes is lett, majd az elõadó a végére magához tért, pontosabban,ismét magán kívül került. Közel volt a kifogástalan megvalósításhoz.

Tóth Péter mind Nagy Lászlót, mind József Attilát tolmácsolva egyéni és találó színeket pro-dukált. Kivételes tehetsége a valódi elõadó-mûvészet felé közelíti. A hangjával olyannyirajól bánik, hogy olykor már zavaró a hangzatos orgánum. A hangjáték közben bereked, aztánbelefeledkezik, majd megint tudatára ébred és kicsit öblöget, így néha felborul a tartalom-hoz a forma elve. De mindennek ellenére is ott van valami, nevezzük a trend kedvéért x fak-tornak, ami megfogja és nem ereszti az embert. Remélhetõleg a túl-tudatosságot sikerül egykicsit a spontaneitás felé billenteni, az eszközöket a cél alá rendelni, s akkor végképp eltû-nik az egyetlen zavaró tényezõ, a látható elõadómûvész, és marad a láthatatlan újra-költõ.

Szokolay Zoltán Nagy László Gyászom a Színészkirályért címû versével nyitott, és alapve-tõen méltó emléket állított Latinovits Zoltánnak. A színészóriás megszólítása a vers végénugyan lehetett volna sokkal személyesebb, és akkor a vers egésze még mélyebb bugyrokbahatol, de így is rendben volt. Ami mellett nem tudok csendben elmenni, az a pöszeség és atest lebilincselése, mert korra való tekintet nélkül mindkettõ javítható ebben a fázisban.

A versmondó másik választása, Szilágyi Domokos: A tücsök és a hangya címû verse ki-váló példa arra, amikor áttétet képez az egyéniség a költõ mellett, és egy párhuzamos je-lent hoz létre. Ugyan a hangjáték, a két megszólaló hang elkülönítése nem volt a legsike-resebb, a tücsök mint a léhûtõ lét példázatára kényszerített állat utálata, lenézése és politi-kai megbélyegzése egyértelmûen szubjektivitással töltötte meg a verset.

Ehhez hasonlóan hitt mondanivalójának igazában Giliczéné Komjáthy Andrea a Bartók ésa ragadozók címû Nagy László-versben. Tiszta, határozott, egyértelmû és nyílt játékos, akijól értelmez. Némi spontán érzés-átengedés a megírt retorika érzésébõl visszavenne, amiminden bizonnyal jót tenne a produkciónak, és a ritkán elõtörõ egyhangúság érzetét épp-úgy csökkentené, mint a másutt elõforduló túlzott hangsúlyozást. Baka István: Átutazókéntcímû költeményében a különbözõ népcsoportok képviselõit fel is fedezhetné, ha merne idõtés teret engedni magának, s akkor a felsorolás okozta statisztikai érzet helyett számomramint befogadónak is több maradna a felfedezés sokkal mélyebb nyomot hagyó élményé-bõl. És csökkentené a feltornyosuló zeneiséget…

Kiss Eszter jól bánik a hangjával, és az is levehetõ, hogy komolyabb elõadói tapasztalattalrendelkezik. Ez nagyon kell Nagy László: Szólítlak, Hattyú címû versénél, de egyben ke-vés is: túl egyhangú és ezért kevésbé köti le a hallgató, nézõ figyelmét. Ugyanakkor a hang-súlyok a helyén vannak, mint Babits Mihály Balázsolásában is, ahol még az érzései is sok-kal mélyebb eredetûek. Ebbõl adódóan végigbúgja a költeményt, ami nagyon kell, de ön-magában kevés…


versmondó 23


Császár-Bíró Lilla Szécsi Margittól választotta a kötéltáncos vallomását, amelyre TakácsZsuzsától kaptuk aztán a Válaszlevelet. Mindkettõ új keltezésû tanulás lehetett, ez pedignem hiba, még érnie kell a verseknek. Különösen az utóbbi elõadásból hiányzik még azsongás, a nosztalgia és a félelem, mégis Lilla az az ember, akinek a szavai a legtisztábbaka teljes mezõnyben.

Dobos János Tamás: Megismerés, nyelv és vers – elsõként és vitathatatlanul persze NagyLászló tollából, de olyan fokú természetességgel és spontaneitással teli elõadásmód kísére-tében hallgathattuk meg János szájából, hogy komoly mûvészek megirigyelhetnék. Hibavolt azonban a Ki viszi át a Szerelmet címût hozzákapcsolni, mert nem pódiumi est lévén,sokkal nagyobb jelentõsége van a Szerelemnek, az áthallásos fogalomnak, mint azt így, eb-ben a formában kiérdemelte. Mikszáth Kálmán: Az ügyesbajos ember címû alkotását zsi-gerileg vitte színre, itt a stílusismeret hiánya okozott visszásságot, de problémás volt a szö-veg húzatlan mivolta és a gyakran eljátszott levélkeresés (kotorászok a zsebben, hol is aképzeletbeli levél, amelybõl felolvasok majd), amely amúgy is adott volt a szöveg révén.Mindezt két okból nem vetem a szemére: mert iszonyúan tehetséges emberrõl van szó, mertútkeresésben van, és kidolgozatlan mûhelymunkával „vétkezett”.

Kuncz László nagyon komoly munkát fektetett Szécsi Margit: Az Ítélkezõ címû versébe,ahogy Nagy László: Menyegzõ címû mûvébe is (utóbbiból a zsûri kérésére egybefûzöttrészleteket adott elõ). Jól mondja, érti, amit beszél, helyenként nagyon üt a hangja, de a ke-vesebb néha több lehet (a szövegmennyiséget és az elõadásmódot, a hangremegtetést ki-váltó érzelmi szintet is ideértve).

Zsûritagok

Fehér Ildikó színmûvész, egyetemi adjunktus Kiss László rendezõ, a Versmondó folyóirat fõszerkesztõje, a Magyar Versmondók

Egyesületének elnökeLutter Imre elõadómûvész, a Kaleidoszkóp VersFesztivál igazgatója, a Magyar Vers-

mondók Egyesületének ügyvezetõ elnökeNagy András grafikusmûvész, Nagy László és Szécsi Margit örököseVasy Géza irodalomtörténész, Nagy László-kutató, a Magyar Írószövetség elnöke

Sokakat felsorolhatnék, mert szebb emléket nehezen lehet állítani a triumvirátusnak, mintamit ez a délután hozott a versmondóktól. A pódium fölött függõ három hatalmas arc, a fi-

versmondó


24

Díjazottak

I. Ságiné Nagy TímeaI. Tóth PéterII. Szokolay Zoltán III. Giliczéné Komáthy Andrea

KülöndíjasokCsászár Bíró LillaKiss EszterKovács KatalinKurucz László Orbán JúliaPerdi-Fazakas Brigitta


gyelõ költõi tekintetek ránk vetették vigyázó szemüket. Mindezt csak megkoronázta Mo-hai Gábor, az Elsõ Magyar Versszínház elõadómûvészének húsz perces elõadása az ünne-peltek egyvelegével.

A zsûritagokkal az értékelés és a díjátadás után még vagy három órát beszélgettünk a köl-tõkrõl. Így volt teljes a kép és az élmény.

Lutter Imre

VASY GÉZA

A zsûrielnök zárszava

Tisztelt egészen fiatalok és kevésbé fiatalok! Gondolom, verset szeretõk azok is, akik kísérõként jöttek el. Elõször hadd mondjam el azt: nagyon örülök, hogy most, befejezésül Szécsi Margitnak

egyik hosszabb költeményét hallgathattuk meg, mert nekem, személy szerint az egyik szo-morúságom az volt, hogy nagyon kevesen választottak Szécsi Margit-verset, Kondor Béla-vers pedig egyáltalán nem hangzott el. Jóllehet mind a ketten nagyon megérdemlik azt, hogymegbirkózzunk az írásaikkal. Ráadásul Szécsi Margitnak számos olyan költeménye van,amely versmondás szempontjából könnyebben hozzáférhetõ és könnyebben megemészthe-tõ. Hadd mondjak egy talán mulatságos, humoros példát! Kisebbik fiamnak úgy ötéves ko-ra táján egy négysoros Szécsi Margit-vers volt a kedvence. Vannak olyan mottó versek, ame-lyeket a költõnõ versciklusainak az élére helyezett, s amelyek önállóan is megálló alkotások.Ez a vers így hangzik – gondoljanak el hozzá egy középsõ csoportos fiúcskát:

„Úgy néztem magamra mindig,ahogy csodára nézni illik,csodára, az ember fiára,kezeire, nyírott hajára”.

A gyerekem nem lett sem bölcsész, sem költõ. Közgazdász lett, de az a nyelvnek meg a köl-tészetnek a csodája, hogy ez szöveg valamiért így megfogta õt. Ha már ezt a fiamat említet-tem, hadd mondjak egy másik példát, amelyik ugyancsak a magyar nyelvvel kapcsolatos. Aztörtént, hogy átléptünk az 1990-es éven, megnyíltak Európa határai, s neki véletlenül egyolyan hölgy lett a felesége, aki spanyol apától és ír édesanyától származik. Lenn, a spanyoltengerparton, Malaga mellett van egy kis város, annak a templomában volt annak idején –most már több mint tíz éve – az esküvõjük. Ott az a szokás, hogy az esküvõn – katolikus es-küvõ volt – a templomban az igét elmondják spanyolul, de ha a házasodó felek más nem-zetiségûek, akkor az õ anyanyelvükön is. A spanyol pap elmondta az igét spanyolul, utánaa menyem édesanyja elmondta angolul – mert az íreknek angol az anyanyelve –, majd ne-kem kellett kimennem és elmondani magyarul. Én nem hallhattam, mert szerepeltem, hogya spanyol és az angol anyanyelvû közönség arról beszélt, milyen szép a magyar nyelv.


versmondó 25


Érdemes tehát az embernek legalább ifjú korában verset vagy prózai szövegeket monda-nia, és megpróbálnia hangosan és szépen beszélni – mert bevallom, elemista, gimnazistakoromban én is versmondó voltam a különbözõ az életkornak megfelelõ tanintézetekben –,mert a képesség megmarad az emberben, és az anyanyelvet is segít megõrizni.

Hadd mondjak még egy példát! 1956-ban – istentelen régen volt – az egyik nagybátyáma feleségével Svájcba emigrált. Sajnos már egyikük sem él. Valamikor a 2000-es évek ele-jén hat-nyolc éve egyszer telefonon beszélgettem a nagynénémmel, s azt mondtam neki:„milyen csodálatos, eltelt már fél évszázad és ugyanúgy beszélsz magyarul, minden akcen-tus nélkül, mint itt ’56 elõtt Budapesten”. Erre mi volt a válasza? „Tudod, én rendszeresenolvasok magyar verseket, méghozzá hangosan, magamnak. A férje évekkel korábban meg-halt, az égvilágon senkivel sem tudott évek óta magyarul beszélni, csak ha hazatelefonálttestvéreinek, rokonainak. De a versek megõrizték magyarnak.

Nem muszáj ahhoz profinak, Latinovitsnak vagy x-nek, y-nak, színésznek vagy magyartanárnak lenni, hogy legyenek bennünk magyar versszövegek vagy prózaszövegek, ne adjIsten, Kölcsey Ferenctõl sem csak a Himnusz és annak az elsõ strófája. Az sem lenne tra-gédia, ha esetleg a Parainesist is tudnánk idézni. Régebben ez nekünk kötelezõ volt, az éngimnazista koromban szakaszokat kellett belõle megtanulni, persze sok minden másból is.Sajnos kiment a memoriter a divatból és ezért félek attól, hogy a mai fiatal és középnem-zedék majd gondban lesz idõs korában, ha fel kellene vagy illene valamit idéznie.

Ennyit akartam mondani a magyar nyelvnek és a magyar költészetnek a csodájáról, merta kettõ szorosan összekapcsolódik. Gondoljanak bele: feltételezhetõ és nyilván így is van,hogy minden népnek a maga anyanyelve a legszebb, a franciának nyilván a francia, a dán-nak a dán, a macedónnak a macedón és így tovább, és így tovább. Azt is hozzátenném eh-hez, hogy az a tapasztalat: minél kisebb lélekszámú egy nyelvterület, annál több a költõ ben-ne. Azt mondjuk, hogy Magyarországon rengeteg költõ van. Valamikor régen ifjú korombanMacedóniában jártam, akkor még Jugoszlávia része volt. Kiderült, hogy létszámarányosan– ugyanis csak egymilliónyian voltak – sokkal több költõjük volt, mint nekünk. Lehetneezen akár mulatni is, de ez nagyon komoly dolog, mert nyilvánvaló, hogy a költõk, az írókérzik anyanyelvük veszélyeztetettségét, és próbálnak ellene tenni valamit, ha mást nem, azt,hogy színvonalasan használják azt a nyelvet, amelyik az övék, amelyik hozzájuk tartozik.Tudják vagy sejtik, hogy veszélyben van minden olyan nagyságrendû nyelv, mint a miénk,a még kisebb, néhány milliós lélekszámú nyelvek pedig még nagyobb veszélyben vannak.A XXI. században tehát mindent meg kell tenni azért, hogy megmaradhassanak.

Bocsánatot kérek, de egy nagyapa szeret az unokáival dicsekedni. Ám most a magyarnyelv miatt teszem. A lányom Brüsszelben parlamenti tolmács, a férje nem magyar, a fiaitermészetesen francia nyelvû bölcsõdébe, óvodába járnak. Az apjukkal is franciául beszél-getnek, az anyjukkal pedig magyarul. Az az igazság, hogy a nagyfiú valamivel jobban tudfranciául, mint magyarul. Egy évvel ezelõtt, mikor négy éves volt, nyáron a szabadbanebédeltünk. Egy darázs össze-vissza zümmögött. Hiába hessegettük, nem ment el, erre aztmondja ez a négy éves gyerek a darázsnak: „Akadj bele a pókhálóba”. A darázs megsem-misült a varázsigétõl és elszállt. A fiú nem hallhatott ilyet. Kinek jut ez az eszébe? Nyil-ván annak, akiben költészet mozog. Aligha lesz költõ belõle, de minden gyerekben vanvalami költõi erõ. Mindannyiunkban van, ha nem fojtjuk el magunkban, halálunkig meg-marad bennünk. Voltak, akik azt mondták erre a történetre: „Ilyen szadista módon neveli-

versmondó


26


tek ezt a gyereket?”, mások meg: „igen, ez költészet”, meg volt a racionalista: „igencsakerõs pókháló kell ahhoz, hogy egy darázs beleakadjon”. De hát nem ezt kell nézni, hanema nyelv erejét! A nyelv erejét használták õseink is sok ezer évvel ezelõtt a varázsigékkelés egyebekkel.

Hosszas bevezetõmnek talán annyi a lényege: örüljünk, hogy mi, akik itt vagyunk,mindannyian tudjuk a nyelvnek az erejét használni és alkalmazni. Tehát voltaképpen mind-annyian nyertesek vagyunk, és segítünk élni, életben tartani az anyanyelvünket, adott eset-ben egy kicsit gazdagítani is. A mai és minden hasonló esemény alkalmas erre.

Ez a verseny azt is mutatja, hogy a szereplés kinek így sikerül, kinek úgy sikerül. Mint-ha mondjuk, a középiskolában osztályoznának fizikából vagy magyar nyelvtanból, iroda-lomból, ahol az is számít, hogy az adott pillanatban milyen kondícióban voltunk.

Ha néhány nagyon egyszerû, többek által adott tanácsot megismételnék, akkor az egyikaz lenne: én bizony úgy éreztem, elég sokszor azon billent el a dolog, hogy nem volt egé-szen sikeres a versválasztás. Mondok egy példát. Nézzenek bele egy kicsit, akár most, akár-mikor Nagy László szemébe! Próbáljanak farkasszemet nézni vele és belegondolni abba,hogy milyen ember, milyen személyiség lehetett õ! Hadd mondjak erre is egy igaz anekdo-tát! Valamikor a ’90-es években megismerkedtem egy vendéglõssel, aki egy idõ után meg-tudta, hogy én irodalomtörténész vagyok, sõt, Nagy Lászlóval foglalkoztam. Erre aztmondta: „Kérem, én hosszú idõn át a New York Kávéházban voltam fizetõpincér, és rend-szeresen kiszolgáltam Nagy Lászlót.” Ez eddig nem érdekes, de a következõképpen foly-tatta: „Én nem állítom azt, hogy Nagy Lászlónak minden versét ismerem, de azt állítom,hogy õ embernek ugyanolyan volt, amilyenek a versei.” Ez egyetlen mondat. Én háromkönyvet írtam Nagy Lászlóról, de ez a mondat szerintem felért azokkal. Amit ez a vendég-lõs mondott Nagy Lászlóról, olyan tökéletes és pontos volt, hogy le a kalappal elõtte. Most,ha ezzel az arccal szembenézünk, ha a gimnáziumi anyagnál kissé jobban ismerjük JózsefAttilát például, akkor tizenháromszor meggondolja az ember, hogy el merje-e mondani aversét. Most nem személyeskedve beszélek, de azt hiszem, ez a legjobb példa.

Azt a Nagy László-verset iszonyatosan nehéz elmondani. Az ember megtanulja a szöve-get, barátkozgat vele, azután megijed. Én magam úgy voltam a mûelemzéssel, hogy ha mártíz éve ismertem egy verset, akkor talán merhettem írni róla nem tíz sort, hanem egy ko-moly tíz-húsz oldalas tanulmányt. Ez a felkiáltójeles címû vers zseniális mû. Ha az emberaz elsõ sort végigmondja, akkor ott minden szónak súlya van, nyomatéka van. Benne vanaz egész vers már a versindításban. Szinte lehetetlen nekünk, amatõröknek – akármilyenedzettek is vagyunk, akárhány éve mondunk is verset – ezt úgy elmondani, hogy az igazánvetekedjen a hivatásos és elismert versmondókéval.

Ha az ember kiválaszt egy verset, azt otthon nagyon sokszor kell gyakorolnia. Bele kellgondolnia abba is, hogy egészen más lesz a szobában vagy a lakótelepi félszobában el-mondva az a vers, mint akár egy ekkora térben vagy akár egy ötször ekkora térben. A vers-választás mellett a hangerõ is lényeges. Nagyon sok suttogás volt ma, amit én önmagábannem tartok hibának, de hát kérdezzék meg a szakembereket, hogyan kell úgy suttogni, hogyaz mindenhol hallható legyen. Volt, aki hirtelen úgy lehalkította a hangját, hogy nem lehe-tett megérteni, hogy a hangos strófa vagy négy-öt sor után mi is következik. Nagyon hatá-sos tud lenni a hangerõnek meg a hangszínnek a váltogatása. Ezt nyilván tudják, de túlzás-ba vinni, visszaélni vele nem ajánlatos.


versmondó 27


Ami a Nagy Lászlónak tulajdonított Akarom címû verset illeti, utána nézettem, a feleségemetfelhívtam telefonon, kértem, hogy keresse meg Nagy Lászlónak azokat a köteteit is, amelyik-ben olyan versek vannak, amelyek nem kerültek be az összes versek közé, vagy átírva kerültekoda. A mi Nagy Lászlónknak, aki Iszkázon pontosabban Felsõiszkázon született 1925-ben,nincs ilyen verse. Az elõadott szöveg persze ott lehetett az interneten. Több eset lehetséges:vagy tévedés történt, vagy pedig van vagy volt egy másik Nagy László. Ha ez jelen kori vers,akkor teljesen amatõr, ha régebbi, akkor inkább a múlt század elsõ felébe való, ha egy publi-kálgató költõ írta. Felkerülhet bármi az internetre, de Nagy László neve foglalt.

A Petõfi Irodalmi Múzeum kebelén belül mûködik a Digitális Irodalmi Akadémia, ott vanNagy László összes költeménye, ott olvasható mindaz, ami összes mûveiben is olvasható. Afiatal kori versek közül sok csak a korai kötetekben szerepel. Sõt vannak soha meg nem je-lent zsengék. Ez is tanulsága volt a mai napnak. Versválasztáskor mindig ellenõrizzük a szö-veget. Ha valami nekünk gyanús, akkor nézzünk meg még két-három könyvet. A NagyLászló összesben is éveken át – a mostani, legutolsó kiadás a legpontosabb – voltak szöveg-hibák, még az is elõfordult, hogy értelemzavaró sajtóhibák. Nincs olyan könyv, amelybennincs sajtóhiba. Régen, amikor még nem számítógépes szövegszerkesztés volt, a nyomdászkijavított tíz sajtóhibát, ám akaratlanul mindig belerakott néhány másikat. Általában így mû-ködött. Nem szándékosan rakta be, hanem hát ilyen az ember. Nem vagyunk tökéletesek.

Nem akarom tovább csigázni a kedélyeket, lássuk a végeredményt. Ez a legfontosabbmindannyiunk számára.

versmondó


28

Szieszta


SZÉCSI MARGIT

Árokparti álmok

Mellemre simul a bodzavirág tenyere,csillagos körmökkel gyermek-szívem keresi,

búsít e szeretet itt az árokparton.Eszembe sajdul az a gyerek-szerelem:sejtelmes sorsról felhõkarcoló-álmoknõttek, szövõdtek itt az árokparton.Vizisás lába: vízben-ezüstös hídláb,

íves, zöld sáslevélen bogár-autók futottak –nõtt világváros itt az árokparton.

Ott benn a vízben mélyebb, szabadabb világcsillogott nékünk: minta az élethez.Szépek az álmok itt az árokparton.Akinek sorsa árokparton felnõni:

szûzföldek feletti fényes csillagképekrõlcsak eltûnõdik itt az árokparton.

Arany-terekrõl: napraforgó-tálakróldörögve szállnak repülõgép-darazsak. –

Ó, ittmaradtam, itt az árokparton.


versmondó 29


VERSÜNNEP NÉGY ÉVTIZED JEGYÉBEN

Lehet-e másnak mint ünnepinek nevezni azt az egész napos programot, amelynek keretébenharminchét diák hetvennégy verssel lépett a pódiumra? Ráadásul az idén kettõs jubileumis övezte az általános és középiskolai tanulók városi vers- és prózamondó versenyét: a sal-gótarjáni Kohász Mûvelõdési Központ ugyanis éppen negyvenedik alka1ommal szólítottameg az ifjú tehetségeket, s ugyancsak negyven éve annak, hogy elhunyt a költõ, akirõlannak idején e rendezvény elneveztetett.

Az 1924-ben született Váci Mihály nyírségi tanyasi tanítóból lett szó szerint népképviselõ,a magyar közösségi, ha úgy tetszik, közéleti líra egyik jelentõs képviselõje. Szülõföldjérõlhozta magával a humánumot, a tájszeretetet, a szolgalelkûség elleni plebejus indulatot, avisszásságokat ostorozó népi-realista ihletettséget. „Nem természetes-e, hogy mihelyt alegcsekélyebb változást láttam a nyomorúságaikhoz térdepeltetett emberek sorsában, slehetõséget a boldogulásukhoz – mintha hegygerinc szakadt volna le a mellemrõl, oly fel-lélegezve kezdtem énekelni róluk, életükrõl, és a néha már a szájukra derengõ örömeikrõl”– írta. Kár, hogy az irodalomtörténetben, napjaink irodalmi kánonjában Váci nincs az õtmegilletõ helyen, pedig költészete õszinte, ma is újszerûnek, aktuálisnak tetszõ hangjávalképes hatni a huszonegyedik század eleji ember érzés- és gondolatvilágára is.

Így írt róla Illyés Gyula:

„A „modern” költészetnek – mert hisz minden jó költészet: modern – szürrealizmushajtotta hullámai úgy futottak elõre, hogy szinte a teljes feledésbe tiportak egy, a jövõfelé éppoly frissen törõ taréjáramlatot. Whitman volt a távoli Neptunusa. A mozgalommég nevet is csak Franciaországban kapott. Unanimizmusnak hívták, és még Eluardis büszkén vallotta, õt ez az áram hozta a modern vizekre.

Az unanimizmus szótárilag közös lelkûséget – tehát nem lelki közösséget – jelent;költõileg: hogy ne egy-egy lélekrõl és sorsró1 beszéljünk, hanem arról a lélekrõl – éssorsról –, amely mindannyiunkban egy.

Valahányszor a valóság feletti – a szürrealista – költészetbõl kiütközik valami evi-lági emberi, valami va1óságos: ez az unanimista örökség jut napvilágra.

Hogy milyen költõk legyünk, az Váci Mihály föllépésekor az induló tollforgatókszámára választás dolga volt. A világirodalom új s új irányzatait a napilapok is bõvenismertették; bõven ahhoz, amitõl a tehetség megszárnyasul. A mûvészi eszközök ésfogások könnyen el- és kisajátíthatók voltak; a rengeteg izmus kínálta lehetõség csakattól volt gazdag, hogy más és más; a tömérdek iskola külön-külön mind iskolásanegyszerû leckét adott az érdeklõdõnek a behatolásra, a vállalkozó kedvûnek a terme-lésre. Persze az ide-oda kapkodásra is, annak, akiben a kifejezés természetes vágya nemjutott még egyensúlyba az érvényesülés éppoly természetes vágyával.

Versei elsõ bemutatkozásakor Váci Mihály már tájékozott és eszközbiztos költõ. Azindulás tananyagát – a jelen s a múlt (és a régmúlt) izmusainak iskoláit – már elvégeztemég a tanyai, majd kórházi és szanatóriumi évei alatt. Költõi szemlélete – a költõ

versmondó


30


világszemlélete – kész. Ezzel õ alig rokonítható a korszak bármely izmusához. Ügyeneki is a közösség, de bensõségesen. Bensõséges viszont úgy tud lenni, hogy nem ma-gára irányítja a fényt, nem magára a figyelmet. Egy kései versének ez a címe: A soka-ság fia. Az unanimizmus sugallhatott volna ilyen verscímet, az unanimizmus munkáltilyen költõi világszemléleten. Tán az egyetlen izmusiskola, melyrõl Váci Mihály –kérdeztem késõbb róla – íróinaskodása idején semmit sem hallott. Ráérzett, bontanikezdte a nemes ércréteget, melyet – mint említettem – éppoly értékes rétegek takartak.Az ilyenek a dolog természeténél fogva jobban rejtik a kincset, mint a puszta föld.Ehhez a kincshez õt, akár a mesékben a legkisebb, leggyengébb fiút, a hûség vezette.A nála is kisebbekhez s gyengébbekhez. Szellemi örökségét beemelni vagy vissza-emelni a köztudatba nemcsak megtisztelõ teendõ, felelõs kötelesség is.”

Bár a 132 éves múltú, küllemében alaposan megviselt Kohász Mûvelõdési Központ, a Vá-ci Mihály vers- és prózamondó verseny házigazdája, a méltó körülmények megteremtésecéljából ezúttal kénytelen volt bekéredzkedni a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmû-velõdési Intézetbe, az ügyszeretet, a hozzáállás azonban mit sem változott a szervezõk ré-szérõl. Ez az Akkord fúvós kisegyüttes ajándékmûsorából éppúgy kiderült, mint GálnéHorváth Mária igazgató köszöntõ szavaiból. A Kohász Mûvelõdési Központ hajdani kez-deményezését és kitartó hagyományápoló munkáját Sándor Zoltán kulturális fõtanácsosméltatta, mondván, hogy a város önkormányzata a tehetséggondozásban betöltött szerepemiatt is támogatja a megyeszékhely kulturális életébe beépült, e mûfajban ritka magas kortmegélt eseményt.

VÁCI MIHÁLY

Ha rád gondolok – virágzom


versmondó 31

Harangszó ver szíven:mintha bennem zuhogna.Hol vagy mellõlem? Hiányzol.Minden téged kérdez;ha madár szól,hol hagytalak? – rámszól.Milyen messze vagy!Mindennek arca sírásoddal fordul felém,s bármit mondhatok,nem hallom, csak a te hangodat.

Te vagy az el nem ért vidék,melyet bejárni vágyom,a hegyen-túli ég,hegyekbõl kibukkanó tenger,hajózható láthatárom. Bezárt szárnyaid bennem fájnak,

sírásaid mindenütt elérnek,fûzfáim alattuk áznak.Bennem egy hegedû érintetlenül,– óvja puha bársony.Csodafád vagyok,ha rádgondolok – virágzom.

Mi él, éltet, Neked virít.Kristályként bezár sorsom magába,s rózsaként kinyit.


A vers- és prózamondók produkcióját – egy Váci-vers és egy abszolút szabadon választottmû elmondását – öttagú zsûri bírálta el, Kiss László, a Versmondó címû folyóirat fõszer-kesztõje elnökletével. Bár – mint a zsûrielnök is hangoztatta – nem a verseny volt igazánfontos, hanem a vers és a találkozás, a jelenlét, néhány általánosítható megjegyzés, tanácsazért elhangzott az eredményhirdetés elõtt. A bírálóbizottság szerint a választás általábanjó érzékkel, mértéktartóan történt mindkét vers esetében. A diákok bátran tallóztak Váciéletmûvében éppúgy, mint a klasszikus és a kortárs magyar irodalom kimeríthetetlen, sok-színû kincsestárában. Elhangzottak – mások mellett – Ady Endre, Babits Mihály, Dsida Jenõ,Garai Gábor, József Attila, Kányádi Sándor, Kosztolányi Dezsõ, Márai Sándor, MikszáthKálmán, Örkény István, Petõfi Sándor, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Szabó Lõrinc,Szép Ernõ, Tóth Árpád, Tóth Krisztina, Wass Albert mûvei, sõt, sajátos módon a középis-kolások mezõnyében két palóc népmese is szerepelt a repertoáron. Némely szereplõ telje-sítményét azonban – fõleg az úgymond kötelezõ Váci-versek esetében – korlátozta a bi-zonytalan szövegtudás. Az elõadó-mûvészet kitárulkozás, a költõ érzelmeinek, gondolatainakközlése, a versmondó személyiségén való átszûrése – mondta Kiss László, s e téren is elõ-fordultak kisebb-nagyobb hiányosságok. Tapasztalhatók voltak az ebben a korban gyakoritechnikai hibák, s a kommunikációs rendszer nem minden eleme mûködött rendeltetéssze-rûen. Összességében azonban – tolmácsolta Kiss László a zsûri véleményét – élményszerûvolt e jubileumi rendezvény, megcsillant, kiviláglott a vers- és prózamondók képessége,kamatozott felkészültségük, szorgalmuk.

Az általános iskolák V-VI. osztályosai között Veres Mirella (SKÁID Gagarin tagiskola),Bibók Réka (Gagarin) Bartus Eszter (Kodály) lett a sorrend. A VII-VIII. osztályosok ver-senyét Krista Zsolt (Dornyay) nyerte Mester Ádám (Bolyai) elõtt. A harmadik helyen PappDorina (Beszterce) és Simon Kinga Loretta (Gagarin) végzett. A középiskolás diákok ver-senyében Tóth Márton végzett az elsõ helyen, megelõzve Tarnóczi Jakabot és Kadlót Zsó-fiát. Mindhárman a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola tanulói. Így a csapatver-senyt is a bolyaisok nyerték. Az általános iskolások csapatversenyében a Gagarin iskoláélett a vándorserleg. Valamennyi induló megkapta Dinnyés József „Az építõ múlt dalai” cí-mû, Váci-verseket megzenésítõ CD-jét, s az Akkord zenekar jóvoltából különdíjban része-sült a legfiatalabb és a legidõsebb versmondó.

Csongrády Béla

versmondó


32


Üzenet(ek) Új-Huligániából

Szegeden, november végén rendezték meg az immár hagyományos Baka István vers-, éne-kelt vers- és prózamondó versenyt.

Mint azt már megszoktuk, itt is több rendezõ szerepel a meghirdetõk között, s ide is írjuknevüket, mert mindenképpen dicséretes, hogy a minõség, az elkötelezettség és az irodalom,jelesül a költészet ébren tartására áldozzák idejüket és kevés pénzüket: a szegedi székhelyûBaka István Alapítvány, a KÉP-SZÍN-HÁZ Alapítvány és a Koch Sándor Tudományos Is-meretterjesztõ Társulat fogott össze egy Kárpát-medencei irodalmi és versmûvészeti talál-kozó és mûhely megrendezésére.

Valóban imponáló a földrajzi sokféleség: a Vajdaság, Kárpátalja, Székelyföld s a hazaitájak egyaránt képviselve voltak. Nem hivatásos vers- és prózamondók jelentkezhettek,akik betöltötték 14. életévüket, és befejezték általános iskolai tanulmányaikat. A találkozóezúttal kétnapos volt. A verseny másnapján a résztvevõknek lehetõsége nyílt a zsûritagokáltal vezetett elmélyültebb mûhelymunkára, a Baka-életmû rövid, összefoglaló áttekintésé-re Bombitz Attila jóvoltából, aki a Baka összkiadás szerkesztõje, egy József Attila-mûsormeghallgatására, amelyet Orbán György mutatott be nagy sikerrel, egy közös szegedi sétá-ra, valamint kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, jó kapcsolatok kialakítására.

Elsõ nap zajlottak a produkciók, örömtelien sokan voltak, majd hatvan induló. A délelõttfolyamán a repertoárból egy-egy verset mondott el mindenki, s délután a zsûri – az árnyal-tabb ítéletalkotás végett –, néhány fellépõtõl még egy verset kért, így mintegy nyolcvan pro-dukció hangzott el. A terem, a zongorán hatalmas sárgarózsa-csokorral, a gyülekezés alattjátszott halk klasszikus muzsikával, megalapozta a verseny jó légkörét. Egyáltalán a Szege-di Tudományegyetem Móra Ferenc Kollégiuma, annak kulturált szelleme remek közegetbiztosított a rendezvény sikeres lebonyolításához. A szünetekben az alapítvány kedves segí-tõi szendviccsel, teával, kávéval, az ünnepi pillanatokban – a felnõttek számára –, jó vörös-borral kedveskedtek a vendégeknek. Baka Tünde a rendezvény lelke szerényen, a háttérbenmaradva vezényelte a találkozót, körültekintõen, a részletekre is gondosan ügyelve.

Bizonyára sokan ismerik Baka István költészetét, de az egy költõ emlékére megrendezetttalálkozók esetében érdemes újból és újból felidézni, ki is az, akinek az emlékét ápolni kí-vánjuk, akinek munkásságát újra a közvélemény figyelmébe ajánljuk.

Már a verseny alcíme is jelzi az érdekes tematikát „Én itt vagyok – Üzenet Új-Huligániából”természetesen egy Baka István-vers címe, amely lassan két évtizede született, ám aktualitásamit sem vesztett az évtizedek során, úgyhogy, ha különösen is hangzik, méltán szerepel a ta-lálkozó fõcímében. S hozzátehetjük, sajnálatos módon jelzi azt is, hogy a magyar valóság sem-mit sem távolodott a Baka által megfogalmazatott állapottól az eltelt évek során, s Baka aktu-alitása vitán felüli. A nemrég elhunyt pályatárs, Bodor Béla megfogalmazásában:

„Életmûve eleven és egész, és lankadatlan érdeklõdést kelt ma is; példázza ezt az a ton-nányi iromány, amit a kortársi recepció és a figyelõ utókor termelt költészetérõl, annakkapcsán vagy annak ürügyén. És ez így helyes. Fellapozzuk, és õ naponta éli meg imádottnyelvében az igazi feltámadást.” Nos, amikor a versenyzõknek egy Baka István-mûvet, va-


versmondó 33


versmondó


34

lamint egy Baka István által magyarra fordított alkotást kellett megtanulniuk és elmonda-niuk (az egyetemes magyar irodalomból való egy-egy vers mellett), akkor méltán mond-hatjuk, hogy a rendezvény e feltámadás jeles napja lett. A megadott tematika alapján igenváltozatos volt a bemutatott anyag. A kedves és intelligens mûsorvezetõ sorban szólította aversenyzõket, s aztán egymás után elhangzottak a versek.

A mûvekrõl most ne essék szó irodalomkritikai szemszögbõl, hanem a hangzó, elevenközegbe kerülõ versek problematikájáról ejtsünk szót, az adaptáció kérdése fontos szá-munkra, a fiatal elõadók viszonya a mûvekhez, a megszólaltatás esélyei.

Egy szakértõ így fogalmaz: „Az akusztikai réteg nem díszítõelem, a ritmika dominanci-ája a mûveket belülrõl meghatározó alkati vonás. Ez a muzikalitás igen nagy mértékben be-folyásolja a versek retorikáját, frazeológiáját.”

Tehát van egy speciális zenei igény a megszólaltatáskor, és az ehhez kapcsolódó gondo-latiság a frazeológia tekintetében. Továbbá a Baka-versek sajátos világa, amit KereszturyDezsõ fogalmaz meg a Döbling-kötettel kapcsolatban, de amely talán általánosan is meg-ragadja e költészet lényegét: „A mai magyar líra egyik legkomorabb színezetû versgyûjte-ményét a költõi világ homogenitása, a költemények megszenvedettsége és az érzelmi réte-gek mélységeit hitelesen kivetítõ árnyalt kifejezésmód teszi jelentõs, hasonlíthatatlan telje-sítménnyé. [...] A nagy fegyelmezettséggel visszafogott indulattartalmú, meditatív költõimagatartás így hatalmas belsõ feszültségeket rejt, melyek vibrálása az elfojtottság ellené-re is a legfõbb érzelmi versszervezõ erõ.”

Tehát a versek alaprétegének a megértése, elsajátítása, a képek belsõ vizualizálása is nagyfeladat, a hatalmas belsõ feszültség megteremtése is emberes munka. Ez az igény más-másmódon persze, de megjelenik a magyar költészet más darabjainak interpretálásánál is, deehhez jön még Bakánál költészetének egyik sajátossága, a szerepvers, amelynek elõadásaújabb kihívás. Itt az elõadónak egy harmadik gondolati réteggel, nevezhetjük úgy: szitu-atív réteggel is meg kell ismerkednie, s e többszólamúságot megragadnia. Mi is jelent ez?Korábban is sokan leírták már, hogy Baka számára a szerep, a maszk a megmutatkozás le-hetõsége. A Háry János búcsúpohará-t elemezve – elhangzott a verstalálkozón – Fried Ist-ván többek között ezt mondja: „Baka István számára a »szerepvers«, az »idegen« jelmez-be bújás... lényegében azonosulási gesztus: az irodalom, a költészet, a mûvelõdés által fel-tárt, ismertté tett világokra reagál olyképpen, hogy a megszólalás különféle lehetõségeibena maga helyzetét és tapasztalatát, világérzékelését és világtudását mutatja föl.”

Mindez természetesen nem teszi könnyûvé a Baka-interpretációt, különösen a fiatalok szá-mára. A tehetség ráérzése adhat kulcsot a jó megoldáshoz s az alapos elemzés. A versmon-dónak meg kell ismernie a rendszerváltás elõtti és utáni magyar valóságot, a szerepverseknéla megidézett figurákat, például a költött alakot, Háry Jánost – különös tekintettel az eredetikölteményre –, vagy a Széchenyi-versekkel kapcsolatban a történelmi nagyság Széchenyi Ist-vánt, munkásságát, jellemzõ magatartását, sõt, a sajátos döblingi élethelyzetet is, és mindeze-ket elegyíteni Baka István szemléletével, élethelyzetével, költõi mentalitásával. Iszonyatosannehéz feladat. A fiatalok élményanyaga, világérzékelése ritkán elegendõ a fenti elõadói prob-lémák megoldásához. Ehhez járul még a már említetett zeneiség kérdése, a technikai problé-mák, ami újabb csavarás a történeten. Tehát nagy a kihívás, de nem reménytelen, hiszen a ta-lálkozó legjobbjai sokat meg tudtak valósítani ezekbõl a követelményekbõl. Weöres Sándor


egy felszólításával bátorítjuk az elõadókat, amikor a Köszöntõben úgy fogalmaz, hogy az utó-kor „Birkózzék velem, mint kisgyerek az apjával és e birkózásban erõsödjék.” Nos, ez érvé-nyes Bakára is, birkózzék az utókor, a fiatal versmondó, a fiatal eszmélkedõ Baka verseivel,világa megismerésével gazdagítsa lelkét, nyerjen árnyaltabb képet a körülötte lévõ valóság-ról. Akik megtanultak, s elmondtak egy-egy verset, feltehetõen emlékezetes csatát vívtak ve-lük, s bizonyára hosszú idõre megõriznek belõlük fontos gondolatokat.

Díjazottak azok lettek, akik a fent vázolt követelményekbõl a legtöbbet tudtak teljesíteni. Ki-nek a zeneiséget, kinek egy hangulatot, kinek saját élethelyzetét, lényét sikerült belevinni aprodukcióba, mind a Baka-versek, mind a többi vers tekintetében. Ilyen ráérzéssel volt figye-lemre méltó Tamás Lehel Sepsiszentgyörgyrõl vagy Prantner Domonkos, aki egy nem könnyûDsida-verset kapott jól el, az Itt feledtek-et, vagy Everste Charlott, aki egy szép Áprilyt mon-dott, a Koromszem címût, és hasonlóan ráérzett a nehéz Baka-versre is, A miért hallgatsz, ta-vaszi erdõ?- re. A tehetséges Ristic Anita a szép és méltán népszerû Átutazóként címû Baka-verset mondta, példát adva a korábban mondottakra, hogy a vers kiúttalansága, különös emlé-kezõ és egyben a jelenbe átemelkedõ képi világa nehezen közvetíthetõ ebben az ifjú korban.

Varró Orsolya jól belép a versbe, a vers terébe Baka István Végigver rajtad -jánál, de WeöresAz éjszaka csodái címû verse unalmasra sikerül, elmarad az öröm, a játékosság, a szerelem.

Veres Lehel a ritkán elhangzó Rab Zsuzsa Miatyánk-jánál az ima szövege és a rá vonat-kozó reflexió elõadásának problémájával találta magát szembe.

Németh György Attila jó svádájú fiú, színészi eszközökkel dolgozik, de ezek néha ki-ürülnek. Jó választás a Puskin-fordítás, A diáktársaimhoz, amelyben igyekszik saját él-ményanyagát belevinni elõadásába, de sztereotíppá válnak a gesztusok. Kissé külsõdlegesmarad a leírás, a bensõségesebb Baka-versnél a Vezeklés-nél.


versmondó 35

Ködös utca


versmondó


36

Balogh Márton Attila a szép hangú fiú jelzõt kapta feljegyzéseimben, neki is pontosabbanlátni, és bátrabban láttatni kell még megtanulni, de neki is, mint a találkozó valamennyirésztvevõjének érdemes tovább dolgoznia.

Kádár Noéminek a Baka-versben, a Most-ban sikerül a Baka-féle erõs képiséget megjelení-teni, és egy egységes, feszült hangulati-gondolati egység mentén elrendezni a vers anyagát. Ki-rály László Vadásztánc címû versében ráérzett az egységes beszédfolyam mint a vers zeneiösszefogásának eszköze fontosságára. Hadzsi Ádám lett a verseny elsõ helyezettje, versmon-dása a bensõvé tett gondolatiság és a feszült drámaiság jegyeit mutatta. Õ mondta, s elég jól,a találkozó címadó versét az Üzenet Új -Huligániából-t, talán nagyobb falat volt számára, minta jól ismert Reményik, Az eredj, ha tudsz, de tisztesen birkózott az anyaggal, nem adta föl. Ér-deklõdéssel várjuk, hogy az éppen érettségizõ kazincbarcikai fiatalember hová fejlõdik.

Két felnõtt induló is megállta a helyét a találkozón, Demeter Annabella Székelykeresz-túrról és Paulovics Tamás Szentesrõl. Más alkat mindkettõ, de értékes produkcióval gazda-gították a versenyt.

Külön kell szólnunk a Szabadkai Énekegyüttesrõl, az öt lány sajátos derûvel, természeteszenei érzékkel szólaltatta meg a megzenésített verseket, s pillanatok alatt a találkozó ked-

Hová robog ez a vonat ki tudjaaz alkony fellegei mint asszonyi ölpiros redõi szétnyílnak magábafogad az éj és robogunk tovább kitudja hogy hová milyen éjszakábamicsoda anyaméh micsoda városmicsoda óceán magzatvizemicsoda ringás vérpiros homály várki tudja istenem ki tudjacsak robogunk tovább a semmibe

Hová robog ez a vonat ki tudjafekete szûz égõ vörös szemekkelfekete csapzott hajzata vonódikutána sátán vasszüze hová futki tudja talán csak a sínekde ki tudhatja hogy a sínek ishol csavarodnak föl a semmibealudni kellene igen aludnitalán ha elszívnék egy cigarettátegy korty ital talán segítenetán elaludnék ha egy asszony árnya

a fülke függönyén átkéklenede az is lehet rajtam kívül már avonaton nem utazik senki se.

Hová robog ez a vonat ki tudjaaz állomások régen elmaradtakmegfulladok de zárva minden ablakrobogunk a földsûrû éjszakábaa záporba holtak zilált hajábaszikra száll vagy széttúrt csontok szilánkjaki tudja istenem ki tudjas ki tudja hogy kik ülnek itt velemmint röntgenképen áttetszik az arcukhol szálltak fel s mért nem szól senki semcsak mosolyognak s áttetszõ kezükbenfojtó illatú súlyos koszorúkki tudja hogy a vonat hova futmeddig fúródik a párnás sötétbemint rozsdás szög a Krisztus tenyerébetalán aludni kellene igennem tarthat már nagyon soká az úthamarosan megérkezem

BAKA ISTVÁN

Ady Endre vonatán


venceiévé váltak. Külön öröm volt látni, hogy a fiatalok milyen nagy érdeklõdést mutattaka már említett kiegészítõ programok iránt, az értékelés, a mûhelybeszélgetés valóban eleveneszmecserévé, komoly szakmai párbeszéddé alakult, s hozzájárult a találkozó sikeréhez.

Díjakat az alábbi versenyezõk nyertek

Általános iskolások1. Everste Charlotte (Baka István Általános Iskola, Szekszárd.

Felkészítõ tanára: Wénerné Scheurer Zsuzsanna)2. Enyedi Petra (Baka István Általános Iskola, Szekszárd. Felkészítõ tanára: Wénerné

Scheurer Zsuzsanna) és Prantner Domonkos (Baka István Általános Iskola, Szek-szárd. Felkészítõ tanára: Horváthné Rikk Magdolna)

Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesterének különdíja: Prantner Domonkos (Baka Ist-ván Általános Iskola, Szekszárd. Felkészítõ tanára: Horváthné Rikk Magdolna)

Középiskolások1. Hadzsi Ádám (Irinyi János Szakközépiskola és Kollégium, Kazincbarcika. Felkészí-

tõ tanára: Pál-Kutas Dénesné)2. Kádár Noémi (Orbán Balázs Gimnázium, Székelykeresztúr. Felkészítõ tanára: Illyés

Izabella)3. Balogh Márton István (I. Béla Gimnázium, Szekszárd. Felkészítõ tanára: Kis Pál Ist-

ván) és Németh György Attila (Tömörkény István Gimnázium, Szeged. Felkészítõ ta-nára: Horváth Szabolcs)

Különdíjak• Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesterének, Horváth Istvánnak a különdíja:

Pulcz Vivien (Garay János Gimnázium, Szekszárd. Felkészítõ tanára: Báló Marianna)• A Tolna Megyei Közgyûlés Elnökének különdíja: Kádár Noémi, Székelykeresztúr és

Paulovics Tamás (felnõtt kategória, Szentes)• A Baka István Alapítvány elsõ díjnak megfelelõ különdíja megzenésített vers kategó-

riában: Szabadkai Énekegyüttes: Bakos Evelin, Dózsa Anita, Reéb Zsófia, SzedlárÁgnes és Torok Orsolya

• A Baka István Alapítvány különdíját Tóth Melitta nyerte el.• A Magyar Versmondók Egyesületének különdíja: Ristiæ Anita (Móricz Zsigmond Ma-

gyar Mûvelõdési Egyesület, Doroszló). Az egyesület másik két különdíját a legjobbversenyzõket felkészítõ pedagógusok megosztva kapták.

• Tiszatáj Alapítvány: Tamás Lehel (Plugor Sándor Mûvészeti Líceum, Sepsiszentgyörgy)• Merhej Lucy keramikus különdíja: Demeter Annabella (felnõtt kategória, Berde Mó-

zes Unitárius Gimnázium, Székelykeresztúr)• A Baka család különdíja: Veres Lehel (Berde Mózes Unitárius Gimnázium, Székely-

keresztúr, felkészítõ tanára: Demeter Annamária)

A legjobb versenyzõket felkészítõ tanárok könyvutalványt kaptak.Valamennyi díjazottnak gratulálunk!

Wiegmann Alfréd


versmondó 37


HOSSZÚFALUI HAVAZÁS

Féltem, nehéz lesz majd az út autóval, inkább vonattal mentem és elõzõ este. Útközbenpróbáltam fölidézni az elsõ, évekkel ezelõtti decemberi találkozást a szlovéniai magyar aj-kú versmondókkal az alig férünk teremben, emlékszem, balzsam volt fülemnek a muravi-déki tájszólás, a gyönyörû, zárt ë hangok.

Másnap reggel rövid ismerkedés a kollegákkal Lendván, a pont akkora, pont arra jó, kelle-mes külsõ és belsõ terekkel és termekkel a múlt nyáron átadott Bánffy Központban, amelya szlovéniai Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet otthona. Aztán már indultunk isHosszúfaluba Hajvert Ákos zsûritársammal, Göncz Renátával, a muravidéki verseny szer-vezõjével, az intézet amatõrmûvészeti referensével, hogy idõben érkezzünk a nagy ese-mény helyszínére.

Olyan hirtelen kezdett esni a hó, hogy mikorra Kepe Lili, az intézet igazgatója a gyere-kek, a szülõk és a felkészítõ tanárok elé állt, hogy megnyissa a versünnepet, már szakadt,és az ablak elõtt ágaskodó fenyõk ágait pillanatok alatt fehér párna borította.

Bent a legkisebbek felengedve örültek a kinti világnak, a felnõttek pedig a gyerekek bol-dogságának.

Mese volt ablakon kívül és belül, így indult a szlovéniai magyar versmondó versenydöntõje 2010. december 10-én.

Magyarországon általában az alsó tagozatosokat együtt értékelik, egy kalap alá kerül azelsõs és a negyedik osztályos kisdiák.

Hosszúfaluban az alábbi korosztályi bontásban hallgatta meg és értékelte a versmondásta zsûri:

• 1-2-3. osztály• 4-5-6. osztály• 7-8-9. osztály• Középiskolások

A versenyfelhívás is korosztályok szerint szólt:• 1-6 osztályosig: egy muravidéki magyar költõ és egy szabadon választható vers;• 7-9. osztályosoknak és a középiskolásoknak egy, a szeretetrõl szóló és egy szabadon

választott vers volt a szereplés föltétele.

A zsûri tagjai három országból érkeztek:• Tóth Zsóka, Radnóti-díjas elõadómûvész Budapestrõl, a Magyar Mûvelõdési Intézet

és Képzõmûvészeti Lektorátust képviselve;• Hajvert Ákos, Radnóti-díjas versmondó Bácsfeketehegyrõl, a Vajdasági Versmondók

Egyesületének elnökeként;• Varga Péter korábbi versmondó, a lendvai televízió szerkesztõjeként értékelte a vers-

mondókat.

versmondó


38


BENCZE LAJOS

Kondor repülései

Én már elfelejtettem, milyen álomban maradtam el. Megfeledkeztem.

(Kondor B.)

Magamról is megfeledkeztem, elfelejtettem, milyen koordinátarendszerre kifeszítve égek és félek, rettegett igazadtól míg egy nap. aszott-keményre nem zsugorodik össze szívem, s a magamból gyúrt agyagból amolyan elfuserált szoborrá össze nem állok, mit egy angyal bõ szárnysuhogás közepette felemel, hogy a felhõ magasból tudja szemlélni tehetetlen zuhanásomat, s mint törik ízeire idõközben formáját vesztett figurám a betonon - a kabátom alól kihulló v e r s e k példányaival együtt - Mit reggel a kukások a többi hasonló, hasznavehetetlen tárggyal együtt, a szemét közé hajítanak nagy ívben.


versmondó 39


A díjazásnál örömmel tapasztaltuk, hogy a szervezõk jóvoltából a hosszúfalui havazás-ban rekord született a díjakban, hiszen osztályonként kellett megjelölni az 1-2-3. helyezet-tet és itt-ott még különdíjakra is nyílott lehetõség.

Emléklap, könyvjutalom és ajándékvásárlási utalvány szerény mértékben, de mindennekmegadva a módját, örömét, nem feledkezve el a felkészítõkrõl sem, akik ízléses, préselt vi-rágképeket vehettek át.

No, de milyen volt ez a másfél nap a havazáson és a díjözönön túl, hogyan szólaltatták mega verseket a muravidéki kis és nagy diákok?

A zsûri a hazaindulás elõtti utolsó pillanatokat is kihasználva, összefoglalta a tapasztalta-kat az alábbiak szerint.

1.-2.-3. osztályA versválasztás nem rakott nagyobb terhet a gyerekek vállára tartalom és hosszúság tekin-tetében, mint amennyit kisiskolásként elbírhattak. A választás köre – muravidéki magyarköltõtõl – Varga József közismert és közkedvelt szerzõ nagyon jól mondható verseit jelen-tette, sok-sok ismétléssel. Jelen volt Bencze Lajos költõ is, akinek szintén hallhattuk a ver-seit, s aki meghatódva mondta, ezért érdemes volt írni! A szabadon választott verseknél –nem feszélyezetten a sok versismétléstõl – színesebb válogatással, felszabadultabban lép-tek pódiumra.

A kiállás bátorsága már megvan, ugyanakkor a helyszín próbája (fölállok a pódiumra,kipróbálom a hangom, visszajelzést kérek, hallják-e hátul is stb…) elengedhetetlen. Ez ép-pen úgy hozzátartozik a szerepléshez, mint az, hogy megtanuljuk a verset. A hallhatóság,akármilyen apró csemeténél, mégiscsak az egyik legfontosabb egy versmondó versenyen.A pontos értelmezés segíti a helyes hangsúlyozást. Ebben nem volt hiba, de arra már ügyel-ni kell, hogy ne játsszák el a szavakat. Nagyon fontos figyelmet fordítani a vers elkezdésé-re – a költõ és a cím bejelentésére –, megvárni a közönség részérõl a ráirányuló figyelmet.A befejezéshez való közeledés ne a versen való gyors túllépést jelentse, hanem a szövegpontos lecsengetését.

4.-5.-6. osztályA kötelezõ versek választása túlságosan egyhangúra sikeredett, sok volt az azonos vers.Korosztályuk meghaladta a választott verseket.

Sok esetben nem derült ki, miért éppen arra a versre esett a választás: mi közöm hozzá?miért fontos nekem?

Örömmel tapasztaltuk a természetes beszédet, a jó hangsúlyozást, a biztos és természeteskiállást, ugyanakkor találkoztunk olyan versmondóval, aki a közönség elé kiállás pillanatá-ban blokkolt le kétszer is, vélhetõen lelki fölkészítése nem volt megfelelõ a szereplésre.

Ennél a korosztálynál is problémaként jelentkezik a vers elkezdése és befejezése, errekülön gondot kellene fordítani.

Elvárható, hogy a közönséggel való kapcsolat, kontaktus megszülessen, a versmondó el-bírja a közönség tekintetét, ami visszahat és segítheti õt.

versmondó


40


A 7.-8.-9. osztály és a középiskolások kategóriájának versmondása egyértelmû minõségiugrást jelentett a vers választása és elõadása terén.

Az idõnkénti, korosztályuk tudását, tapasztalatát meghaladó versválasztás sem jelentettnehézséget, ezt bizonyára az alapos elemzés és gyakorlás segítette, bár hitelessé nem tudottválni, viszont kulturált elõadássá igen.

A középiskolások körében ihletett, szuggesztív versmondással is találkoztunk, sõt, bát-ran kijelenthetjük, mûvészi megfogalmazással, elõadással is.

Úgy értékeljük, a muravidéki fiatalok versmondása jó kezekben van, jó irányban halad,és jólesõ meglepetéssel vettük észre, hogy sok kamasz fiú szerepel a versmondók között.

A hazafelé út egyszerû és gyors volt, gyorssal érkeztem Tatabányára és feltöltõdve.Ha összehasonlítom a hazai hasonló korosztályos versenyekkel, azt látom, hogy a peda-

gógusok szívesen tanulják a versmondókkal való foglalkozást, kis mûhelyük van, és a ki-sebbek, nagyobbak között egyaránt ott vannak a tanítványaik. Nem engedik el a kezét an-nak, akit elsõ osztályosként megismertek és fölfedezték benne a kiállás bátorságát, a tehet-séget, hanem ott állnak mellette 4. osztályos, vagy éppen 7. osztályos korában is.

Mint ahogyan ott volt a versenyen Schmidt József is, aki a kanizsai versmûhely vezetõ-jeként nagy segítséget jelentett és jelent a muravidéki magyarok számára.

Szakadt a hó és jó volt benne lenni a kicsik féktelen jókedvében, abban, hogy mit nekünkversmondó verseny, és abban is, ahogyan másnap a nagyok feszült csendben bámulták ahóesést, érezve, hogy tétre megy a játék, eljött a megszólalás ideje, eljött a vers ideje.

Tóth Zsóka


versmondó 41

Ködös utca


AZ EDDIGI LEGSZÍNESEBB KALEIDOSZKÓP

Nemzetközi színvonalú õsbemutatók, csak egyszer látható elõadások, mainstream és under-ground – így összegezhetõ a 2010. október 12-én este indult Kaleidoszkóp VersFesztivál.Hat napon át a Pécsi Ifjúsági Ház adott otthont Közép-Európa legnagyobb pódiummûvésze-ti seregszemléjének. A közel egy hét alatt szinte mindvégig telt házzal zajlottak a fesztiváleseményei: színházi és költészeti kuriózumok, egymásba érõ elõadások, versenyek.

A fõdíjat többek között a nyíregyházi társulat és az Aphonia zenekar Sajtkukacz formá-ciója vihette haza, különdíjat kapott a Kávészünet együttes.

Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezetõ elnökekülön köszönetet mondott a sikeres lebonyolításért Kiss László egyesületi elnöknek,Szennik Évi kommunikációs alelnöknek, Bagossy László rendezõnek, Óvári Csaba sajtó-fõnöknek, Szász-Kolumbán Olga drámatanár-szervezõnek, a PTE Babits Gimnázium szer-vezõ diákjainak, Õsz Zalán és Papp Kornél technikai munkatársaknak, valamint KacsányiÉvának, a Pécsi Ifjúsági Ház igazgatóhelyettesének.

A fesztivált a Magyar Versmondók Egyesülete és az Északkelet-magyarországi Regio-nális Versmondó Egyesület a Pécsi Ifjúsági Házzal közösen szervezte 2010-ben. A pro-gramkavalkádról az ATV és a Duna TV kétrészes riportfilmet sugárzott.

A Firkin nyitotta a VersFesztivált

Október 12-én kedden este, a Firkin zenekar ír punk- és világzenei koncertjével indult az ideiVersFesztivál. A FIRKIN a modern ír kocsmazene féktelenül vidám mûfaját honosítja meg Ma-gyarországon. Az õrült ír zenekart 2008 nyarán alapította Péter János fuvolás. A régi M.É.Z. ésa Shannon.hu legjobb hangulatait hozta át új bandájába. A kitûnõ képességû csapat azzal a nemtitkolt szándékkal állt össze, hogy lazítson, kikapcsoljon, megpörgessen, energiával és jókedv-vel töltsön fel minden járót és kelõt. A sokak által már ismert ír nóták, mint például a Whiskeyin the Jar, Wild Rover a FIRKIN elõadásában friss, dinamikus ízt kapnak. A Pogues és a Nyu-gat-Európában nagyon népszerû Flogging Molly, Dropkick Murphys nyomdokain haladó – ésannak slágereit is játszó – banda októbertõl vágtázik a magyar ugaron és a külföldi réteken. Ez-úttal a Kaleidoszkóp VersFesztivál nyitóestjén rázta bele a közönséget a mûvészetek, a zeneiköltészet, a jumpin’ világába, amelynek középpontjában ezúttal Robert Burns költészete állt.

Verszenék

A Kaleidoszkóp VersFesztivál versenyprogramja a Firkin zenekar október 12-ei, keddinyitókoncertjén túl is sok exkluzív koncertet tartogatott a közönségnek.

Október 15-én, pénteken érkezett Gerendás Péter. A zeneszerzõ-elõadómûvész prog-ramja ismert és népszerû slágerei mellett Faludy György verseinek saját megzenésítésû vál-tozataiból is merített. Finom, õszi sanzonhangulatú elõadása elõtt a MiÚjság zenekar ját-szott, utána Pécsi Marcell szólókoncertjét hallhatta a közönség.

Október 16-án, szombaton már kora délelõtt belerázta a kicsiket és nagyokat a versekzenés világába Lackfi János megzenésített költészete. Az Aphonia-Sajtkukacz Zenta és

versmondó

KALEIDOSZKÓP

42


KALEIDOSZKÓP

versmondó 43

Budapest kettõse, Molnár György és Gál Hedda korábban, 2009-ben egy Sajtkukacz el-nevezésû gyermekzenekart alapítottak, ebbõl nõtt ki késõbb az Aphonia, amelynek reper-toárján inkább felnõtteknek szóló megzenésített versek szerepelnek az ismert fiatal kortársszerzõtõl. Utánuk a Mosoly(A)Társa és a Többiek, a M.A.T.T. zenekar vette át a terepet,Tamás Orsolyával az élen. Repertoárjukon Alexander Poe és Szabó Lõrinc is szerepelt.

„Kezdtem ezt a verset én/tavaly május elején…” – énekelte jól ismert slágerét a Kávé-szünet együttes, akik József Attila Mama címû és még sok más versét zenésítették meg.A Csillag születik felfedezettje úgy zenésít meg és ad elõ verseket József AttilátólVörösmartyn át Shakespeare-ig, hogy azt a mai fiatalság is élvezze. Gyakran nevezik õketa kultúra fiatal nagyköveteinek. Nemes Levente, Kaleidoszkóp-díjas zeneszerzõ és elõadó-mûvész, illetve a Temüdzsin Szabó Lõrinc és Kormos István verseinek megzenésítésévelszínesítette a zenei palettát. Különleges, õsi erõvel felvértezett, misztikus hangvételû, or-szágszerte egyedülálló zenei stílusa és dallamai mindenkit megérintettek, függetlenül attól,hogy azok a költészettel, a verssel vagy a színházzal szorosabb kapcsolatban vannak-e. Azelõadás közben jelnyelven is tolmácsolták a megzenésített verseket, Heincinger Mika ésPopele Róbert közremûködésével.

Visszatérõ vendégként lépett fel az Eastern Station együttes a harmóniát kedvelõ, a ze-ne, a szöveg és a drámai történés egységére egyaránt odafigyelõ közönség elõtt. Zenei drá-mafoglalkozást tartott Tamás Éva Játéktára, egészen más színt kölcsönözve a költészetihlette zenének. A VersFesztivál záróakkordjaként került sor a GálaEsten Bakos-Kiss Gá-bor színmûvész operett- és musicalslágerei mellett a Kinizsi Ottóval és Lutter Imrévelkészült meglepõ performanszra.

Határon túli színházak, világpremierek

Nemzetközi Shakespeare-premier, megannyi hazai és határon túli, amatõr és hivatásosszínházi társulat, zenei együttes és elõadó versenyzett a rangos Kaleidoszkóp-díjért Pécsettoktóber 12-tõl 17-ig, hétköznapokon kora délutántól éjszakába nyúlóan, hétvégén pedigmár délelõtt is.

Olyan kuriózumok várták a nagyérdemût, mint a Theatron-Varázshegy és a TemesváriCsiky Gergely Színház mûvészének világszíntû Shakespeare-õsbemutatója, a Vagyok,ami vagyok/I am that I am címû elõadás, amely nem más, mint Shakespeare-monológok ésmegzenésített szonettek füzére. A zeneszerzõ, Florian Chelu Madeva az egyedüli a világon,aki az összes Shakespeare-szonettet megzenésítette. Az ebbõl összeálló darabban MátyásZsolt Imre október 14-én, csütörtökön lépett fel a Kaleidoszkóp színpadán.

Laczkó Tekla, a Szatmárnémeti Északi Színház képviseletében, Weöres SándorPsychéjével érkezett a VersFesztiválra. Nagyszabású mûvében a költõ egy múlt század ele-ji nõalakot kelt életre, gyönyörû részletekkel életet és világot teremt hozzá, s megalkotja afiktív hõsnõ költõi életmûvét. Psyché a görög hitvilágban az emberi lélek megtestesítõje.Lónyai Erzsébet, azaz Psyché, apai részrõl egy magyar grófi család, anyai ágon egy híres„cigánylány” leszármazottja. A Kovács Éva rendezte elõadásban a férfi-nõ viszony eroti-kus lehetõségeit, a fájdalmat, a csalódást, a reményt és a megaláztatást ismerhettük meg ésélhettük át. A Magyar Színészkamara zsûrizte az elõadót, aki a fesztiválon nyújtott alakítá-sáért megkapta a színmûvész minõsítést.


versmondó

KALEIDOSZKÓP

44

Varga Kata-Lina Párizsból hozta József Attila-elõadóestjét. „A franciák könnyebbentudnak nevetni, könnyebben találják meg a humort József Attila verseiben, a magyarok na-gyobb része inkább a tragikusabb hangokra reagál. Én pedig azt keresem, miben áll az aharmónia, amit József Attila mindenek ellenére meg tudott teremteni” – vallotta estjérõlVarga Kata. A Kettõs Tükör Társulat produkcióját Nádasy László állította színpadra.

A Bácsfeketehegyrõl érkezett Szarka Ákos „Tarts ki, lélek!” címû estjében RadnótiMiklós mellett Szabó Lõrinc, Kányádi Sándor, József Attila, Wass Albert, Reményik Sán-dor, Anatolij Uvarov mûvei jelenítették meg a határon túli magyar pályakezdõ lelkivilágátés sajátos aspektusát: a szubjektív értelemben vett hazafiság, a szellemiséget és az érzelme-ket egyaránt elõtérbe helyezõ fiatalember világlátása került a pódiumra.

Az Életjel Irodalmi Élõújság – Csáth Géza Társasága „Regiszterek” címû pódiumjá-téka Tolnai Ottó: Mi volt kérded a legszebb Dániában címû versébõl született. A szabad-kai elõadást bemutató társaság hosszú évtizedek óta szerves része a legkiválóbb határon tú-li magyar pódiummûvészetnek.

Az RTL Klub sztárjai Pécsett

VBK – vörösboros hangulatban élvezhette a közönség az RTL Klub sorozatsztárjainak elõ-adását. VersBarátok Közt címmel, rendhagyó verses performanszon és közönségtalálkozónvehettek részt a nézõk kedvenceikkel: Kinizsi Ottóval, Németh Kristóffal, Deutsch Ani-tával, Lóránt Krisztával, Réti Barnabással, Barna Zsomborral, Aradi Balázzsal ésKiss Ramónával az élen. A vendégeknek a Magyar Versmondók Egyesülete adott poharata kezébe, hogy koccinthassanak az isteni nedûvel az amúgy is felhõtlen hangulatban érke-zõ sztárokkal, akik eddig csak kevesek által ismert oldalukról mutatkoztak be. Nem min-dennapi performanszukban a Mátyás tér karakterei 180 fokos fordulatot vettek.

40 versszínházi elõadás, mûvészi Kaleidoszkóp

Radnóti Miklós életének teljesen más feldolgozását láthatta a nagyérdemû a KaleidoszkópVersFesztiválon a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a Budapesti Holdvilág Ka-maraszínház bemutatójában.

A lélek hossza címû nyíregyházi produkciót Radnóti Miklós naplójegyzetei, levelei ésversei alapján Olt Tamás rendezõ szerkesztette estbe, és részben önállóan írta meg a jele-neteket. A haláltáborban eclogát író, halott ikertestvérét vizionáló, élettel-halállal konokulszembenézõ költõ megelevenedõ verssorai a nézõ tudatában Bori notesszé állnak össze. AHoldvilág Kamaraszínház elõadásában a fõhõs, Radnóti útja a meleg családi otthontól a fa-sizmus pokláig vezet... Az erõltetett menet, koncentrációs tábor, nyilas terror szavak érzet-té erõsödnek, a szívekben s az agyakban dobognak, dübörögnek tovább.

A fõvárosiak Faludy György költészetét is színre vitték. Az elhangzó verseket, sanzo-nokat átszövi a feketehumor, s ha a tisztelt publikum a kabaré stílusjegyeit vélte felfedez-ni, az egyáltalán nem a véletlen mûve volt: egyfajta, holtakból verbuválódott maffia családteszi tiszteletét a – jelenleg még – élõknél.

Az Elsõ Magyar Versszínház és a Forrás Színház klasszikus mûvet mutatott be, deegyedülálló módon: Arany János Toldiját adta elõ úgy, ahogy máskor nem láthattuk.


Wiegmann Alfréd rendezõ az elbeszélõ költemény verses formáját kiemelve, õsbemutató-ként állította színpadra a darabot. A teret 21. századi látványvilág, projektoros dimenzióvalkiegészített valódi játék viszi közelebb a ma befogadójához. A koreográfiát Demcsák Ot-tó Harangozó-díjas mûvész, a zenét Szarka Gyula és a Ghymes írta és játssza. Az elõadás2010-ben a közönség Vastaps-díját kapta.

Rékai Nándor színmûvész elõadásában Ady Endre emberi világa került színre, TormaMária Magiszter Versmondó a szerelem húrjait pengette, míg Orbán Júlia Nyelvédes-anyánk címû Kazinczy Ferenc-estjével Bánffy György színmûvésznek állított különlegesnyelvi emléket.

Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Varró Dániel, Turczi István, Weöres Sándor,Lõrincz Miklós és Tasnádi István mûvei végigkísérték a VersFesztivált, így a kortárs ma-gyar költészet is hangsúlyt kapott. Versenybe szálltak a pécsi társulatok: az Escargo Ha-jója AlterNaív, Kovács Dorina és Papp Zoltán, illetve az Apollo Kulturális Egyesület A-Team formációja.

Bakony Alexa és Benkõ Claudia (Zalaegerszeg), a Ká-Ró Színkör (Gyöngyös), a TLGSzínpad (Gyönk), Nagy-Molnár Eszter és Nagy Gyula (Siklós), a Tárt Kapu Színház, SzûcsJános, Balkay László és Gabryel egyaránt kortárs mûveket dolgozták fel elõadásaikban.

A programok közül nem maradt ki a versfilmes alkotások bemutatója és a klasszikus ér-telemben vett versmondás sem. 56 versmondó mondta el évfordulós klasszikus költõtõl ésegy-egy kortárs szerzõtõl választott mûvét. Évfordulós klasszikusok voltak: BornemiszaPéter, Kölcsey Ferenc, Kosztolányi Dezsõ, Reményik Sándor, Vas István, Tamkó SiratóKároly, Váci Mihály és Petri György. A kortársakra nézvést csak ajánlásaink voltak, ezérttalán színesebb is lett a paletta.

A zsûri rövid szakmai értékelése után Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmon-dók Egyesületének ügyvezetõ elnöke ünnepélyes GálaEst keretében adta át a 12. Kaleidosz-kóp VersFesztivál díjait. Volt kiknek: több mint 300 fellépõ és közel kétezer nézõ fordult megPécsett a hat nap alatt. A nézõk, akárcsak a fellépõk, valamennyi korosztályt képviselték: azifjúság mellett a fiatal felnõttek, a középkorúak és a szépkorúak is nagyon érdeklõdtek.

Bõvebb információ és az elõadások online videói a www.versfesztival.hu oldalon talál-hatók, míg a VersFesztiválról készült fotók a www.versmondo.hu oldal galériájában te-kinthetõk meg.

Az elõadásokról részletes kritika a Versmondó következõ számában várható.

A zsûri tagjai

Szûcs Katalin Ágnes Jászai-díjas dramaturg, színikritikus, a Criticai Lapok fõszerkesztõjeKiss László Radnóti-díjas rendezõ, a Magyar Versmondók Egyesületének elnökeWiegmann Alfréd Nívó-díjas rendezõ, az Elsõ Magyar Versszínház mûvészeti vezetõjeTurczi István József Attila-díjas költõ, író, a Versmondók irodalmi alelnöke, az Írószö-

vetség költõi szakosztályának elnökeLakner Tamás Liszt-díjas elõadómûvész, a Szélkiáltó együttes tagjaFenyvesi Béla elõadómûvész, zenetanár, a Szélkiáltó együttes tagjaZakariás Máté, a Janus Egyetemi Színház színésze

KALEIDOSZKÓP

versmondó 45


A fesztiválzáró esten az ítészek hangsúlyozták, hogy a tévhittel ellentétben a versek széleskörben hódítanak, ezt bizonyítja az is, hogy a VersFesztiválon öt ország mintegy 40 külön-bözõ versszínházi alkotást mutatott be, amelyeknek közel egyharmada õsbemutató vagy ki-fejezetten a fesztiválra készült egyszeri produkció volt.

Díjazottak

Versfilm kategóriában Kaleidoszkóp-díjat kapott a Jónás Tamás versére forgatott, Tetõalatt címû alkotásáért Kémenes Bernadett. Verszene kategóriában a vajdasági Aphoniaegyüttes végzett az élen. A versszínházi elõadások hivatásos társulatai közül az Olt Tamásrendezte A lélek hossza címû Radnóti-elõadásért a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházkapta a Kaleidoszkóp-díjat és a vele járó 1 millió forint értékû promóciós megjelenést,mellette a Kettõs Tükör Társulat, Varga Kata színmûvész félmillió forintos kommuniká-ciós díjjal távozott. A nem hivatásos versszínházi produkciók közül a Bánffy Györgyre em-lékezõ Kazinczy-estjéért egy képzõmûvészeti alkotással együtt Orbán Júlia vihette haza agyõztesnek járó szobrot. Vers- és prózamondásban Horváth Marin végzett az élen.

Minõsítések

• Bronz minõsítést és 20 ezer forint értékû könyvcsomagot kapott:a Fekete rúzs és ... címû Faludy-elõadásáért a Holdvilág Kamaraszínház.

• Ezüst minõsítést és 30 ezer forint értékû könyvcsomagot kapott:Tasnádi István Magyar zombi címû elõadásáért: az Escargo Hajója AlterNaív pécsitársulata.

• Arany minõsítést és Szennik György 60 ezer forint értékû rézkarcát kapta:Valahol mélyen címû, Kiss Judit Ágnes verseibõl készített mûhelyprodukciójáért,Nagy-Molnár Eszter és Nagy Gyula.

A 12. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválon versfilmes alkotások kategóriájában kü-löndíjat kapott „Bennem énekel” címû rövidfilmjéért: Besenyei Zsuzsanna, és „04.11.” cí-mû alkotásáért: Szkok István.

A vers- és világzenék között különdíjat kapott a Csillag születik tehetségkutató mûsorbanmegismert Kávészünet együttes és Pécsi Marcell elõadó.

Versszínház kategóriában jutalomban részesült Weöres Sándor-estjéért a zalaegerszegiBakony Alexa és Benkõ Claudia. Reménység díjat kapott Tarts ki lélek! címû estjéért Szar-ka Ákos és a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete. Humanitás díjat adományozott azsûri a Tárt kapu Színháznak és vezetõjének, Balkay Lászlónak. Színpadi jelenlétéért vehe-tett át különdíjat az Erõltetett menet címû Radnóti estben nyújtott alakításáért a HoldvilágKamaraszínház színésze, Petyi János, valamint az Escargo Hajója AlterNaív csoport tag-ja, Bagossy László.

Különdíjat kapott még versszínház kategóriában Rékai Nándor színmûvész, a vajdaságiÉletjel irodalmi élõújság Csáth Géza köre, az Apolló Kulturális Egyesület A-Team csapata,Torma Mária Magiszter Versmondó és a Szatmárnémeti Északi Színház tagja, Laczkó Tekla.

versmondó

KALEIDOSZKÓP

46


KALEIDOSZKÓP

versmondó 47

Klasszikus és kortárs versmondásban reménység díjat adott a zsûri Bomba Somának ésCsizmazia Dórának. Bella István emlékére Kortársalgó-díjat vehetett át Erdõsiné Marté-nyi Melitta. Különdíjban részesült Dobos János Tamás, Salamon Klára, Bába Ildikó,Maklári Brigitta és Császár-Bíró Lilla.

Támogatók

Nemzeti Kulturális Alap, Színházi Dolgozók Szakszervezete, Miskolci Egyetem HallgatóiÖnkormányzat, Uni-Hotel Diákotthon, Kráter Mûhely Egyesület, Nap Kiadó, Pécsi DirektKft. – Alexandra

Médiapartnerek

Duna Televízió, ATV, PécsTV, Fõnix TV, Klubrádió, Rádió1, Versrádió, Blikk, UnivPécs,Pécsi Hírek, Objektív Hírügynökség, Criticai Lapok, Versmondó folyóirat, pécsma.hu,port.hu, zene.hu, erikanet, mymusic.hu, vers.hu, myspace produkció

* * *

KALEIDOSZKÓP – VERSMONDÓSZALON

A kitûnõen sikerült pécsi Kaleidoszkóp VersFesztiválnak méltó eseménye volt a Versmon-dó Szalon programja, jóllehet nem így indult. A szervezõk remélték, hogy a kiemelt hely-színen megrendezett verseny számos érdeklõdõt fog vonzani, kezdetben mégis akadozott ajelentkezés. Magyarázható ez azzal, hogy a vidéki helyszín sokakat elriasztott – utazás,szállás, macera –, de aztán az utolsó pillanatban valószínûleg sokan meggondolták: távol-ság ide, macera oda, mégis csak illik versmondóként megjelenni a kulturális fõvárosban.Így történt, hogy végül is igen népes mezõny gyûlt egybe. S úgy gondoljuk, nem bántákmeg, mert bemutatkozásukra igencsak népes közönség volt kíváncsi.

A verseny szereplõi évrõl évre változnak, hol a kezdõk, az éppen akkor indulók vannaktúlsúlyban, hol a haladók, a felnõtt versmondók, hol tehetségesebb a csapat, hol kevésbé, ígya színvonal is nagyon változékony, ám a benyomást, hogy erõsebb vagy gyengébb-e egy-egy év Versmondó Szalonja, az is befolyásolja, hogy magának a Kaleidoszkópnak az egészprogramsorozata milyen. Nos, idén a sorozat erõs volt, ezért a Versmondók Szalonjának felkellett kötnie a gatyáját – némi képzavarral élve –, hogy a versenyben helyt álljon. S bár nemmaradt el tõle, de nem is volt kiugró. Akár zsûritag, akár közönség, a nézõ várakozik, átad-ja magát a produkciónak, illedelmesen befogad, de titkon reméli az igazi revelációt, az igazimegrendülést. Ebbõl idén Pécsett kevesebb jutott. Talán egy kicsinyke lány, Csizmazia Dóraés egy fiú, Horváth Marin billentette ki illedelmességébõl a közönséget. Ám ettõl függetle-nül mind a délelõtti bemutatkozás, mind a délutáni, szûkebb teremben tartott második for-duló lekötötte a figyelmet és jó hangulatban zajlott.


Meg kell említeni Petyi Jánost, a találkozó ügyelõjét és mindenes mûsorközlõjét, aki sajá-tos színfoltja volt a programnak. Egy-egy szünetben, míg állt a verseny, ha kellett, magatartotta szóval – verssel a közönséget, s segítette a hangulatot átbillenteni az illendõségbõla kedves, szeretetteljes baráti légkörbe.

Érdekes volt maga a verskínálat, mint azt Turczi István, a zsûri elnöke összefoglalójá-ban ki is emelte, de kissé túltengett a divatossá vált Wass Albert, illetve az idén különösenfavorizált Reményik Sándor. Persze értjük, érzelmes, hatásos szövegek ezek, jól mondha-tók színpadon, nem is igényelnek túlzott elmélyülést, de sajnálatos, hogy mi mindent szo-rítanak ki! Elvétve hallhattunk csak például Vörösmartyt, olykor örültünk a szép Kosztolá-nyiknak, s persze egy-két Faludy verset is hallottunk. Évfordulós klasszikusoktól csak egy-két vers szólalt meg: a már említett Reményiken és Kosztolányin túl Vas Istvántól, TamkóSirató Károlytól, Váci Mihálytól. Nem hallottunk azonban Petri Györgytõl s két másikklasszikustól, Bornemiszától és Kölcseytõl. Továbbá nem hallottunk verset az ajánlásbanszereplõ további nyolcvan költõtõl. Vitára ad okot, hogy a szocialista korszak költõi közülmondjunk-e verseket. Hogy Váci Mihály vagy Garai Gábor idõszerû-e? A kortárs költésze-tet, a már klasszikusnak érzett Kányádit kivéve, az egyetlen Varró Dániel képviselte, máskortárs alig volt a kínálatban, Turczi István zavarba is jött, amikor az egyik versmondó egyhatásos Turczi-verset mondott, mondván: na tessék, én ezt hogyan zsûrizzem? A versek kiválasztása és megtanulása után jöttek maguk a produkciók.

Volt egy – szerencsére – szûk fiatal réteg, amely a hagyományos gondokkal küszködött:hová nézzek, elég hangos vagyok-e, bebeszélem-e rendesen a termet, sikerül-e a költõi ké-peket láttató erõvel megjeleníteni, átlátom-e a vers eseménysorát, gesztikulálhatok-e vagynem stb.? Aztán volt a rutinos, ám talán épp a rutinnal küszködõ néhány elõadó – egy idõ-sebb úr, Kuncz László, aki figyelemre méltóan mondta el Kosztolányi örökszép Hajnali ré-szegség-ét – még teatralitáson edzett stílusa is meggyõzõ volt, erõs gesztusokkal, nagy lát-tató erõvel. Aztán második verse ugyanezen eszközökkel már kifejezetten zavaróra sike-rült. Rutinos, kitûnõ versmondó Mach András, de valahogy idén elveszett a térben, nemtudta eléggé mûködtetni azt a kitûnõ képességét, hogy személyes közléssé teszi a verset, sígy gyõzi meg hallgatóját (Jónás Tamás: Anyu utoljára).Különös volt, hogy gyermekségükben sikeres szavalók, felnövekedvén, nem hozták e nö-vekedés többletét. Például a tüneményes Bán Vanessza Kata Reményikje csalódás volt. Re-méljük persze, hogy teljesen felnövekedvén ismét felragyog. Ugyancsak várjuk a gyermek-szavalóból lett többi versmondó beérését. A fiatal Újvári Bors Benedek az, akinek fejlõdé-sét nagy örömmel követjük, s akinek máris vigyáznia kell, nehogy modorossá váljék, intel-lektusa könnyen fölébe kerekedhet spontán érzelmeinek. Jól formálta meg a híres Kányádi-verset (Hallgat az erdõ…). Különös jelenség Varga Döniz, akinek elõadásában KosztolányiKis Mariskája sajátos ráérzéssel szólalt meg. Aztán jöttek a megbízható, jó versmondók:Császár-Bíró Lilla Takács Zsuzsa szép versét érzékenyen szólaltatta meg (A nyári lakban),Erdõsiné Martényi Melitta Bella István Halotti beszéd címû versét mondta igen bensõsé-ges érzésekkel, vagy a fiatal Hadzsi Ádám, aki egy Reményik-verset mondott (Eredj, hatudsz) különös önazonossággal, néha kicsit érzelgõsen, de mégis igen hitelesen. A már em-lített Mach András az intellektuális versmondás példájaként a ritkán hallott Vas István-ver-set mondta (Csak azért) s szépen szavalt Salamon Klára is. Mind a Kosztolányi- (Februárióda), mind a szintén ritkán hallott Lászlóffy Aladár-vers (Álom az antikváriumban) figyel-

versmondó

KALEIDOSZKÓP

48


KALEIDOSZKÓP

versmondó 49

Terefere


met keltett sajátosan halk atmoszférájával. Tímár Bence letisztultan mondta el KosztolányiDezsõ A hídon címû versét. A már említett, nagy értéket jelentõ intellektuális versmondásszép példáját adta Dobos János Tamás, aki egy nehéz Vas István-verset szólaltatott meg(Ultima realitás) nagy belsõ erõvel, összefogott gondolatisággal. Talán valamivel plaszti-kusabbá kellene tennie az elõadást, megõrizve a személyességet, fokozni az intenzitástmind a vízió, mind a beszédtechnika vonatkozásában.

A prózamondók közül kiemelkedett a már említett Horváth Marin, aki Mikszáth Kál-mánt mondott remek jó figuraformálással, igazolva, hogy a klasszikusok csak-csak klasszi-kusok! S emlékezetes Bomba Soma hihetetlenül pontos Mészöly Miklós-prózája. A Vers-mondó Szalon örömteli pillanatai között tartjuk számon szereplésüket.

Klasszikus és kortárs versmondásban reménység díjat adott a zsûri Bomba Somának ésCsizmazia Dórának. Bella István emlékére Kortársalgó-díjat vehetett át Erdõsiné MartényiMelitta. Különdíjban részesült Dobos János Tamás, Salamon Klára, Bába Ildikó, MakláriBrigitta és Császár-Bíró Lilla. Kaleidoszkóp-díjat kapott a prózamondó Horváth Marin.

Szívbõl gratulálunk nekik!W. A.

versmondó

KALEIDOSZKÓP

50


RADNÓTI-DÍJAK ÉS -DIPLOMÁK

XXXIV. Radnóti Miklós nemzeti vers- és prózamondó verseny – Gyõr

2010. november 13-án befejezõdött a legrangosabb hazai vers- és prózamondó verseny, aversmondó versenyek gyõzteseinek az „Olimpiája”, a XXXIV. Radnóti Miklós nemzetivers- és prózamondó verseny, amelynek Gyõr városa ad otthont – immáron egy év híjánnegyven esztendeje – 1971 óta.

Házigazdája és rendezõje a Bartók Béla Megyei Mûvelõdési Központ Nonprofit Kft.-velközösen a Magyar Versmondók Egyesületének Gyõr-Moson-Sopron Megyei Szervezete,valamint a rangos Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság.

A verseny a Nemzeti Erõforrás Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap és Gyõr-Moson-Sopron Megye Önkormányzata támogatásával valósult meg.

A kétnapos versenyen a résztvevõk két Radnóti-verset, -prózát vagy -mûfordítást, vala-mint a magyar nemzeti irodalom bármely alkotójának három versét vagy prózáját jelölhet-ték meg repertoárként. A verseny kétfordulós volt; a két vers elhangzását követõen, a zsû-ri döntése értemében összesen tizenkilenc versmondót hallgattak meg a döntõben.

A zsûri elnöke, Kiss László, értékelésében kiemelte a verseny rendkívül magas színvo-nalát, amely természetesen abból adódik, hogy itt a legjobb versenyzõk mérték össze tudá-sukat, adtak tanúbizonyságot szakmai felkészültségükrõl, mûvészi érzékenységükrõl.

I. FELNÕTT KATEGÓRIA

Radnóti-díjat kapott

• Hajvert Ákos – Szerbia, Bácsfeketehegy• Tóth Péter – Kunszentmiklós• Szûcsné Baráth Zsófia – Budapest

Kiemelt különdíjat kapott felnõtt kategóriában

• Rigó Balázs – Tata(Meghívást kapott az MVE 2011-ben megrendezendõ Versmûvészeti Szemináriumába.)

• Herbály Jánosné – Bugac(A Radnóti Irodalmi Társaság és Emlékbizottság könyvcsomagját kapta.)

Különdíjasok

XXXIV. RADNÓTI MIKLÓS NEMZETI VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VERSENY

versmondó 51

• Nagy Gábor – Ekel, Szlovákia• Jánosi Márton – Szentendre• Révész Erzsébet – Szentkozmadombja• Császár Bíró Lilla – Kaposvár

• Dankó Szilvia – Biatorbágy• Dankó Hajnalka – Penészlek• Bereczky Szilárd – Hévíz


II. IFJÚSÁGI KOROSZTÁLY

Radnóti-diplomát kapott

• Ekanem Bálint – Budapest• Kiss Edina – Nagymegyer, Szlovákia• Lakatos Dorina – Gyõr

Különdíjat kapott ifjúsági kategóriában

• Horváth Krisztina – Esztergom• Habodász István – Révkomárom, Szlovákia• Horváth Csenge – Petrivente

III. A VERS ÉS A VERSMONDÁS NÉPSZERÛSÍTÉSÉÉRT

Radnóti-díjat kapott

• Dániel Kornél, amatõr színházi rendezõ, népmûvelõ, az „Anyám fekete rózsa” nem-zetközi vers- és prózamondó találkozó szervezõje és létrehozója.

A kuratórium döntése értelmében Dániel Kornél, az egykori Szentendrei Szabadtéri Szín-ház, majd az erdõkertesi mûvelõdési ház, még késõbb a veresegyházi intézmény igazgató-ja, a húszéves „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvû nemzetközi versmondó találkozó meg-álmodója, szervezõje és rendezõje Radnóti Miklós-díjban részesül.

Erdõkertesen született ötlete nyomán ma már Veresegyház ad otthont ennek a kiemelke-dõ eseménynek, melyre évrõl évre százak, ezrek jelentkeznek.

Hihetetlen energiával szervezi, hívja, válogatja az édesanyák tiszteletére rendezett ese-ményre az arra fogékonyakat, a gyermek korú résztvevõktõl a felnõttekig, szép korúakighatárainkon innen és túl.

Nevéhez kötõdik a találkozót lebonyolító alapítvány létrehozása és mûködtetése is,amelynek segítségével évente több helyszínen rendezik meg e nemes találkozót, amely averesegyházi több napos nagy és reprezentatív versünneppel zárul.

Dániel Kornél amatõr színházi rendezõ, színházi szakember maradandó értéket hozottlétre az „Anyám fekete rózsa” magyar nyelvû nemzetközi versmondó találkozó évenkéntimegrendezésével.

A húsz év alatt több tízezernyi vers hangzott el, és számos eredményes versmondó fordultmeg Erdõkertesen és Veresegyházán, nem egy közülük ma már Radnóti-díjas versmondó.

A mindig jó kedélyû és vidám szakember betegsége miatt most csak lélekben lehet ve-lünk, de innen is mielõbbi gyógyulást kívánunk számára, mert rövidesen kezdõdik a XXI.„Anyám fekete rózsa” magyar nyelvû nemzetközi versmondó találkozó.*

*2011. január 1-jén, több hónapi betegség után elment közülünk.

versmondó


52



versmondó 53

Befelé nézõ szemek


versmondó


54

• Havas Judit PhD, elõadómûvész, a Petõfi Irodalmi Múzeum munkatársa,egyetemi adjunktus

Havas Judit irodalomtörténész és elõadómûvész a hazai hivatásos és amatõr elõadó-mûvészetegyik meghatározó egyénisége. 1975 óta elõadómûvész. 2003-ban PhD fokozatot szerzett azELTE Irodalomtörténeti Intézetében. Évek óta magyar irodalmat és beszédkultúra-beszédmû-velés tárgyat oktat az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Irodalomtörténészi igényességgelszámos önálló estet állított össze, többek között Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula,Kányádi Sándor verseibõl, Örkény István, Kosztolányi Dezsõ írásaiból, valamint Hétköznapoka keresztfán címmel az erdélyi irodalomból. Kodály Zoltán és Bartók Béla válogatott levele-zésébõl és a róluk szóló versekbõl, Embernek fia címmel a XX. századi spanyol és latin-ame-rikai líra gyöngyszemeibõl. Kortárs héber költõk verseibõl is készített válogatást A hajnaliimádság margójára címmel (cd-n is megjelent). Márai Sándor: Áldozó Judit (Lászlóffy Csabaösszeállítása) és Földes Mária: A séta címû monodrámáját is bemutatta.

Több munkája – Ady Endre verseibõl, „…lányod vagyok, hajolj le hozzám…” (33 köl-tõnõ 44 verse), Úti batyu (gyermekversek határon innen és túl) – cd formában is megjelent.

A Petõfi Irodalmi Múzeumban készítette el szerkesztõ-mûsorvezetõként – a Duna Tele-vízióval közösen – A vers az, amit mondani kell címû 12 részes mûsorát. Ez a sorozat dvdformában is megjelent.

Irodalomtörténészként s a magyar líra avatott tolmácsolójaként nemcsak Budapesten és vi-déken, hanem Európa számos országában képviselte a magyar irodalmat, a magyar kultúrát.

Az ünnepélyes zárszót dr. Szakács Imre, a Gyõr-Moson-Sopron megyei közgyûlés alel-nöke mondta, aki a versmondóknak a Radnóti-díjat is átadta.

Hölgyeim és Uraim!

„Aki verset mond, annak költõvé kell növekednie, azzá kell lennie, hogy eljátszhassaa költõ szerepét, elmondhassa a verset.” Azt a verset, „amely a legforróbb vallomása létrõl. A legszentebb játék, ritka szertartás, míves fohász. Valami, ami születésénekpillanatában, a halhatatlanságra tart igényt.”

Latinovits Zoltán gondolataival, nagy tisztelettel köszöntöm önöket a 34. RadnótiMiklós nemzeti vers- és prózamondó verseny díjkiosztó ünnepségén.

Ha november, ha versmondók fesztiválja, ha nagy találkozások és egy kis verseny-láz, akkor az Gyõr, a versenyek versenyének döntõje, ahova hagyományosan az elmúltkét esztendõ országos és határon túli magyar nyelvû vers- és prózamondó versenyei-nek legjobb helyezést elért elõadói kapnak meghívást. Két nap az irodalom és a versbûvöletében, immár közel négy évtizede.

Így, ez a találkozás valójában ünnep, a szavak ünnepe. Olyan alkalom, ahol otthonába érkezik a szépen megformált és kimondott magyar

szó, ahol hazatalál a verset, a prózát életre keltõ elõadó.Úgy vélem, hogy aki versmondásra szegõdött, az nemcsak a versek gondolatait,

igazságát tanulja meg az újraalkotás nehéz folyamatában, de egyéniségébe beépülanyanyelvünk színessége és ereje is. Aki verseket mond, az lélekben, hitben, szépség-


ben õszinte és gazdag világot épít fel magában, s hiszem, hogy hallgatóságában is.Mert minden negatív híresztelés ellenére azt remélem, hogy sokunk bánatos óráitmegvigasztalja, örömteli perceit megszépíti az irodalom, a költészet varázsa. Vers-mondó kultúránknak mai feladata, hogy a verset visszavigye az emberek közé, hogy avers életszerû helyzetekben a segítségünkre siessen.

Ezért úgy vélem, hogy a versmondás egyfajta küldetés, ahol az elõadó megpróbál-ja megragadni a költõ hangulatát, a valóságát.

„Aki eljön verset hallgatni – írja Pálfy Margit versmondói ars poeticájában –, aztaz embert én nagyon becsülöm és a tehetségem legjavával akarom szolgálni. Szeret-ném, ha elõadásaim ünnepet jelentenének az emberek számára, mert szeretném õketkiemelni a hétköznapok kenyérharcaiból. Szeretnék adni lelki táplálékot, hogy más-nap jobb közérzettel ébredjenek és kedvvel, lelkierõvel tegyék dolgaikat.”

Ez a hit és elkötelezettség igaz lehet azokra a versszeretõ-, és a versmondás mûvé-szetét mélységesen tisztelõ szervezõkre is, akik ilyen hosszú idõn át, szakmai hozzáér-téssel szervezik ezt a rangos versenyt, istápolják e magasztosan szép ügyet. Munkájukrévén az elmúlt évtizedek alatt sok százan érkeztek ide, a folyók városába verset mon-dani és a hallgatóságot gyönyörködtetni. Nemzedékek nõttek fel, s a Radnóti-díj marangot jelent, amelyért meg kell küzdeni. S a rendezvény megvalósítói és pártfogói mais ugyanolyan hittel és meggyõzõdéssel teszik a dolgukat, mint amikor az elsõ sikere-kért indultak harcba. Õszinte köszönet és elismerés nagyszerû munkájukért, amelynemcsak szép, de nehéz feladat is.

Latinovits Zoltán révén tudjuk azt is, hogy: „Eleinte segít a fiatalság, a frissesség,a rügyfakasztó ambíció, de mikor már a virágból gyümölcs lesz, a mag terebélyes fá-vá terpeszkedik, nehéz a gyökérig menni, a költõ csodáját megidézni. Megélni. Pedigegy verset jól elmondani, akárcsak a szavakat nem szépen, de jól ejteni, tehát igazul,ízesen, hitelesen, hittel, áttételesen, pontosan és határozottan; magamból kiszakadni,a hallgatóságba belezuhanni: a választottak megkönnyebbülése. Kivételes öröm.Mintha az ember a világ egy kis pontján rendet csinálna.”

Hölgyeim és Uraim!

Végezetül szeretném megköszönni e kétnapos ünnep fõszereplõinek, a versenyzõkneka versek üzenetét, az útbaigazítást a költészet értõinek és a magyar nyelv tisztaságá-nak az õrzését.

A versenyzõk a döntõt követõen megkoszorúzták az abdai elágazásban Melocco Miklós le-gendásan szép Radnóti-szobrát, azt az emlékhelyet, ahol Radnóti a kegyetlen és értelmet-len halált elszenvedte.

Kiss László


versmondó 55


versmondó


56

Radnóti-díjas költõk 2010-ben

A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság életmûdíjban részesítette FerenczGyõzõ József Attila-díjas költõ-irodalomtörténészt eddigi költõi munkásságáért és „a leg-hitelesebb Radnóti-monográfiáért”.

Költõi díjat kapott Danyi Zoltán költõ. Az átadásra november 20-án a gyõri Zichy-palotában megtartott ünnepi esten került sor.

Laudációt Lator László Kossuth-díjas költõ, a kuratórium elnöke és Jász Attila József Attila-díjas költõ mondott.

A díjakat dr. Szakács Imre, Gyõr-Moson-Sopron megye közgyûlésének elnöke és Serfõ-zõné Tóth Andrea, Gyõr Megyei Jogú Város Önkormányzatának kulturális csoportvezetõjeadta át. Az ünnepi est mûsorában közremûködtek a Széchenyi István Egyetem zenemûvé-szeti fakultásának hallgatói és Horváth Ildikó Radnóti-díjas versmondó.

DANYI ZOLTÁN

A vártnál sokkal több

Most elõször éreztem a fekete szín elõtt megállva, hogy megérkeztem valahova, ahol jó lenne elidõzni.

(Nádler István)

Belépni –

Belépni oda, ahol a legtarkább ellentétek szólaltatják meg egymást, és ahol ebbõl a le és fel, fel és le örvénylõ, morajlón lassú mozgásból a csend lép elõ. A csend, amelyrõl ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy mennyire vártunk rá, mennyire kerestük, csakis ezt, soha mást.Nagy a kísértés, hogy sokáig idõzzünk a közelében, a teljesség legkevésbé sem követelõ igényével.

A hûtlenné lett, és így örökre magához láncoló csipkeciklámen, a karám korlátait alig észrevehetõen átitató selyemsárga, az egyre vékonyabbá és egyre anyagtalanabbá szálazódó fátyolzöld, a gyönyör tónusává desztillált, a legbársonyosabban ölelõ trágyabarna, a szigorú, áthághatatlan, mégis könyörületes ultramarin.

És közben végig a fekete, minden mögött és mindenek feletta fekete, ahonnan kibomlik és kibontakozik az egész. A vakítófekete, kezdetben és végül.



versmondó 57

FERENCZ GYÕZÕ

Télvégi napsütés

* * *

„ÕSZ VAN, GURUL AZ ÁLOMI SZÓ…”

a XXXIV. Radnóti Miklós nemzeti vers- és prózamondó versenyszubjektív összegzése

Az elsõ e-mailben csak azt kérte tõlem Popper Ferenc, a Magyar Versmondók EgyesületeGyõr-Moson-Sopron Megyei Szervezet elnöke, a Radnóti-verseny fõ szervezõje, hogy ír-jam össze a Latinovits Zoltán vers- és prózamondó verseny elsõ három helyezettjét, merteredményeik alapján meghívja õket a harmincnegyedik Radnóti Miklós nemzeti vers- ésprózamondó versenyre, a versenyek versenyére.

De amikor néhány nappal késõbb megjött a meghívó, amelyben személy szerint engemis felkért a versenyzésre, szervezõbõl szereplõvé kellett válni egy pillanat alatt. Nem köny-nyû ez a kettõsség. Mikor a modellek például csak azt várják, hogy mikor botlik meg a má-sik, akkor úgy lenne ésszerû, hogy a versmondó is azt várja, mikor téveszt vagy választ rosszverset a másik. Ám a Latinovits versmondó versenyen tizenöt éve csak az számít, hogy mi-nél több jó versmondót hívjunk meg, s ez beleivódik az ember személyiségébe: drukkolokmindenkiért, mert úgy érzem, közöm van hozzájuk.

A meghívásos megmérettetésen jelen lenni már önmagában gyõzelmet jelent – mint ahogyanKiss László, a zsûri elnöke megnyitójában hangsúlyozta –, hiszen itt a legjobbak mérik összetudásukat a rangos Radnóti-díjért. (Jelentõs országos vagy éppen határon túli versmondó verse-

Ha kisüt a télvégi napÉs gyümölcsöt ennék,Szilvát vagy cseresznyét,Szívnám, ahogy a barackFelhasadt bõrén leve csöppen,Ha a barna faágakatHajnalra megcsípi a fagy,De bátortalan végükön fennMár ragacsos rügy fakad;Ha az éles napsugarakAz útra még ferdén hullanak,De a vékony pocsolya felengedÉs cseppfolyós tükörkéntSzikrázza vissza a tört fényt;

Ha csattogva megelevenednekA bokrok és nyers föld szagátHozza a szél és hirtelenNehéz lesz a kabát;Ha kisüt a télvégi napÉs megindulnak a nedvek,Az újjászületõ gyötrelemCsorog át szikkadt ereimen,Csak az üresség feszítÉs szomjúság fojtogat,Hogy nem fogom kezembe arcodat,És többé nem nevetnekRám résnyire húzott zöld szemeid.


nyek gyõztesei kapnak erre a versenyre meghívást.) Hiszen akik a legjobbak közül is az elsõkközt végeznek, az ország legjobb versmondói között foglalnak helyet. Mondhatjuk, hogy innenmár nincs tovább? Lényegében igen, hiszen a versenyzõtársak már valóban megmérettettek másországos versmondó találkozókon, tehát az úgynevezett mezõny itt a legerõsebb.

Aki beleszerelmesedik a versmondásba, az általában nem is az elsõ helyért indul egy-egy versenyen, hanem azért a rengeteg többletért, amit egy-egy kétnapos vagy hetesverseny tartogat. Számomra egy verseny már a társaságot jelenti, a többiek hiányoz-nak. Az egyes személyiségek, akiket ez alatt a néhány év alatt hol kevésbé, hol igenisalaposan megismertem. Lassan jelmondattá válik a bemutatkozó estéken, hogy „mi-attatok vagyok itt, nem is a díjért” (lassan rá kell jönnöm, hogy ez a dobogóról leszo-rultak fõ mondata általában, így az enyém is). De ha eszembe jut egy verseny, amely-nek már megvan az idõpontja, mégis az az elsõ gondolatom, hogy kinek szóljak róla.„A kis kocsmákat, s a nyárvégi hosszú sétákat” várom, ahol annyit beszélgettünk már,annyit nevettünk, hogy valóban közel kerültünk egymáshoz. Az élménybeszámolókon,a családi jelentéseken túl elõjönnek a versek, amelyeket már hallottunk, vagy amitmásnap fogunk mondani, ha többnapos a rendezvény. Mivel sokakkal majdnem min-den versenyen találkozunk, ezért bõven van mirõl beszélni.

A zsûrit is meg lehet ismerni ennyi idõ után. Jó, ez nem ennyire fekete-fehér, de azt már le-het tudni, hogy kinek mi tetszik egy versben, melyek azok az érzékeny pontok, amelyekrejobban odafigyel. Fõleg az értékelések ismerõsek egy idõ után. Ezekkel hol egyetértünk,hol nem feltétlenül. De a zsûri dönt, az aktuális versenyen az aktuális zsûri, aki elindul egyversmondó versenyen, az tudja, hogy ez nem távolugrás vagy gerelyhajítás.

Most viszont – kis kíváncsiságtól vezérelve is – megpróbálom összegezni én magam ahallott verseket egy versmondó szemén/fülén át. Sokszor mondják ugyanis, hogy a legava-tatlanabb fülek hallják meg a legtisztábban a közlendõt a maga tiszta valójában. Tehát eznem javaslat, utasítás vagy minõsítés, egyszerûen csak annyi, hogyha megkérdeztek volnaengem, ezt mondom el személyesen is, hátha van benne valami új, ami hasznos lehet. Szó-val kaptam egy kedves felkérést Kiss László fõszerkesztõtõl, a zsûri elnökétõl, hogy írjamle szubjektív véleményemet a hallottakról és én örömmel igent mondtam.

A zsûri döntését már ismerjük, Radnóti-diplomások lettek: Ekanem Bálint (Budapest),Lakatos Dorina (Gyõr), Kiss Edina (Nagymegyer, Szlovákia). Bálint díjazásával teljesenegyetértek, tavaly a regionális Radnóti-versenyen második lett, gyönyörû a hangja, sok erõsugárzik belõle, jól választott verset (Mécs László: Szívek közt jó a szívnek). Nekem kis-sé úgy tûnik, hogy nagyon is tisztában van hangi adottságaival, és néha e mögé bújik, deidõvel egyre jobb lesz, ha nem rutinból mond verseket. Dorinát az elején nem tudtam ho-vá tenni, kis túlhangsúlyozást és játszást éreztem néhol, a döntõs verse viszont nagyon jólsikerült (Tóth Árpád: Álarcosan). Edinát már hallottam, fõként Szép Ernõ Várjon címû ver-se maradt meg bennem. Szerintem kicsit nyávogósra sikeredett, és túl „megcsinált” hatástkeltett bennem, tavaly is túlzásnak éreztem, és ez idén is így maradt. Radnóti Halál versé-nél nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy egy ilyen kedves fiatal lány miért mond egyilyen kemény verset, de ettõl függetlenül nagyon hatásosan és jól sikerült, korrekt elõadásvolt. Jó példája, hogy milyen sok arcát tudja megmutatni egy versmondó.

versmondó


58


A felnõttek közül Hajvert Ákos (Bácsfeketehegy, Szerbia), Tóth Péter (Kunszentmik-lós) és Szûcsné Baráth Zsófia (Budapest) kapta meg idén a Radnóti-díjat, amely mindhár-muk esetében jó helyre került. Elmondhatom, hogy õket igen jól ismerem Balatonszemes-rõl és a többi versenyrõl, amelyet a bizonyos „kis kocsmás beszélgetések” mélyítettek el.Petinek sejthetõ volt a sikere, hiszen szépen beszél, tiszta gondolatokat ad át, jól felépítettés õszinte mondatokat hallunk tõle minden versében. Radnóti Tétova ódája nekem kicsit afelszínen maradt, viszont József Attila Tanításokja valóban jól sikerült, de talán kicsit hosz-szú részletet választott, s egy-egy korábbi szakasznál hatásosabb lett volna a végszó. ANyolcadik ecloga hangsúlyozásait Tóth Zsó talán megemlítette volna, de Péter Radnóti ec-logáit nagyon jól tudja mondani.

Zsófi mondta, hogy sokszor számított a díjra, csak most nem. Viszont most valóban nemtaláltam semmi kivetnivalót egyik versében sem, Radnóti Kolumbusz verse kifejezetten jólsikerült. Felépített, érthetõ, szépen átadott gondolatokat kaptunk magabiztossággal, letisz-tultan, talán több erõt elviselnének a versei.

Ákosnak különleges a hangszíne, ezt vagy szeretik a hallgatók, vagy nem. Viszont ed-dig mindig úgy választott, hogy minden szó igaznak hangzott a szájából. Az egyszerûségeés természetessége a legnagyobb erénye, alig lehet különbséget tenni a színpadi elõadásaés egy családi története között, mégis megemelkedik a vers tolmácsolásában. Néha már-már pimaszon áll az emelvényen, a zsûrivel mit sem törõdve, és adja át a lelkében élõ gon-dolatokat, érzéseket. Talán a hadarás róható fel neki.

Szeretnék még kiemelni néhány versmondót, fõleg a döntõsök közül. Hangsúlyozom,hogy mindannyian nagyon tehetségesek. Abból induljunk ki, hogy a döntõs versmondókmár most sok mindent letettek az asztalra, bizonyították tehetségüket – hiszen sok helyüttdíjazottak voltak –, ezért nemcsak helyük van a versenyek versenyén, hanem több-keve-sebb idõ múlva bármelyikükbõl lehet akár Radnóti-díjas is. Ezek után viszont többnyire ajavítandó észrevételeimet írom le.

Horváth Krisztinát hallottam már. Furcsán hangozhat, de Latinovits ugrik be a hangjáról,hangsúlyozásáról, az á hang a-nak ejtése nekem túl színpadias, fõleg ha az élõbeszédben eznem is érzõdik, és szerintem túl komolyan áll a versekhez: egyrészt a választásokkal (Radnóti:Hetedik ecloga), másrészt hiányzik belõlük a költészet játékossága. Habodász István idén aCsengey Dénes versmondó verseny elsõ helyezettje lett. Nagyon jó, amit csinál, a szánni va-ló, szerencsétlen ember tényszerû ábrázolása mindenkit megnevettet (Tasnádi István:Paravarieté). De ha már minden zsûri megismeri ezt az arcát, akkor lehet, hogy a beszédhi-bákkal meg kellene keresni egy logopédust. Tiszta beszéddel és ezzel a tehetséggel bármilyenverset elõ tudna adni. Nagy Gábornál azt érzem, hogy egy éve volt a topon, akkor megnyertmajdnem minden versenyt, amelyen elindult. Meg kellene találni azt az igazi tüzet, amitõl aszavai újra életre kelnek. Gyurkovics Tibor Halál címû versével indított, de Radnótinak a Harám figyelsz verse már jobban sikerült. Salamon Klára barátnõm most nem jutott a döntõ-be, annak ellenére, hogy egy héttel ezelõtt a Kaleidoszkópon és más versenyeken is különdí-jas lett, de ez jól mutatja, hogy mennyire szubjektív mûfaj a versmondás, és egyáltalán nemkiszámítható a teljesítmény. Radnóti Acélkórusa nem túl jó választás, sajnos sok fiatalabblánytól is hallottam már, pedig ez egy férfi szájából is nehezen lehetne igaz. Sokat segít, haegy-egy csalódás után, ami a versenyeken ér minket, eltávolodunk kicsit érzelmileg a verse-nyektõl, kívülrõl tudjuk magunkat látni, és új megközelítéssel térhetünk vissza ebbe a világba.


versmondó 59


Herbály Jánosné versmondását is nagyon meg lehet szeretni, én is így jártam és a zsûri is,mert kiemelt különdíjat érdemelt, de akkor talán mondhatom azt is, hogy ha megszólal, mársejthetõ, milyen hangsúlyokat és hangszínt használ. Jánosi Mártonról is nehezen mondokvéleményt, hiszen nagyon szeretem a versmondását. Nekem a természetessége, a verseinek amélysége és a gyönyörû hangja mindig meggyõzõ és példaértékû. Talán többször volt mosthalk és hadaró. (De most a kákán keresek csomót.) Révész Erzsébet sajátos hangszínét kellelõször is elfogadni. Csordás János Ars poetica helyett címû verse volt talán a legerõsebb,Radnóti Ötödik eclogájánál viszont hallottam már sokkal jobb választásokat tõle. Ézsiás La-ci bácsit is vagy szereti az ember, s akkor mindent elfogad tõle, vagy nem! Nála versenyen-ként változik az elõadása is, mert volt, ahol elsírtam magam a versmondása alatt, volt, aholelbambuláson kaptam rajta magam. Nála talán a hangsúlyozáson lehetne javítani (itt példáulRadnóti: Az áhítat zsoltáraiból versre gondolok), és új mûvekkel lehetne frissíteni a reperto-árt. Orosz Sanyi bácsi a betegeskedése miatt hullámzóan teljesít. Most sikerült egy napon be-lül fent és lent bizonyítania, a Tétova óda volt a gyengébbik számomra, József Attila A Du-nánál volt a másik vers, ezt amúgy sokan választják a fiatalok körében is, annak ellenére,hogy nem életszerû a szájukból. De Sanyi bácsit is nagyon szeretem, ezért nehéz kívülálló-ként látni. A Dankó testvérekkel ebben az évben találkoztam elõször, pedig már régóta ver-senyeznek õk is, hiszen az Anyám fekete rózsát már mindketten megnyerték. A szép, tisztabeszéd az erényük és egy erõs, saját felépített világ, amelyen keresztül adják át a verseket.Szilvia felfogása és a versek tolmácsolása nekem túl kemény, nem látom sohasem sérülé-kenynek. Radnóti Elõhang egy monodrámához címû versét mondta, amelyet én például sen-kitõl sem tudnék elfogadni (ennek ellenére nagyon sok fiatal is választja). Hajnalka túl ko-moly versfelfogásai pedig egy síkba terelik a verseit. Szabó Lõrinc A hitetlen büntetését mármáskor is hallottam tõle, a kevesebb több alapon lehetne kevésbé hangsúlyos, a gondolatokmögötti tartalom akkor is érzékelhetõ, sõt. Horváth Csenge versmondása szintén közel állhozzám. Ez a fiatal lány olyan alázattal nyúl a versekhez, amit sok felnõtt is megirigyelhet-ne. Sajnos Kányádi Sándor Pantomim versét nagyjából már mindenki ismeri, így nehéz újatmondani vele. A többi versében vannak elképesztõen szép és érett megoldások. Radnóti Ik-rek havát például tõle hallottam eddig a leghihetõbben, azon kívül, hogy ez a választás is na-gyon meggondolandó. De vannak olyan apró hangsúly- vagy értelmezési hibák, amelyekreegy szóval fel lehet hívni a figyelmét, és azokat is szépen megoldja. Bereczky Szilárd újrafelvette a kalotaszegit – már hiányzott! –

Istenhez beszélni, mint azt tudjuk, nehéz vállalkozás, a Radnóti-vers mégis nagyon jólsikerült. Vass István Etruszk szarkofág történetében a nagy hangsúlyozás és mesélés miattviszont leleplezõdött a szövegbeli bizonytalanság, ám Radnóti Három képeslapjának pár-beszédeit ismét szépen oldotta meg. Rigó Balázsnak nagyon jó adottságai vannak. Gyö-nyörû hang, érett gondolkodás és versértelmezés. A versekre való felkészülése mindenversmondónak nagyon jó példa lehetne, hiszen elég idõt hagy a verseknek az érésére és azalázat nála is nagyon erõs. Most valami érthetetlen mutogatás lett úrrá a kezén, késése ismegzavarta a koncentrálásban. Radnóti az Esõ esik, fölszárad címû verse volt számomra agyengébbik. A másik két vers viszont nagyon szép megoldásokkal volt tele, nekem FaludyJózsef Attila temetése nagyon tetszett, de ugyanerrõl hallottam ellentétes véleményt is. Bu-da Ferenc: Himnusz haza pedig nehéz választás, de Balázs igen alázatosan tolmácsolta,nem hiába kapta a legnagyobb értékû és eszmei értékû különdíjat. És hogy ne maradjon ki

versmondó


60


senki, elsõként szerepelt Tatai Barbara. Õt is hallottam már, a hangsúlyozásain lehetne ja-vítani, József Attila Gyermekké tettél címû versében ütközött ki ez leginkább. DergezMárknak még érnie kell, egyelõre a vers szövegét mondja hangsúlyozva, de mélyebbrekell mennie az értelmezésben, a szöveget sajátjává kell tennie. Reményik Eredj, ha tudszverse szintén felkapott lett a fiatalok körében, ami szintén érthetetlen. Lövész Dánielt ishallottam már néhány éve, most viszont csak a szöveget mondta, fõként Radnóti Sem em-lék, sem varázslatában jött ki a vers elsajátításának hiánya. Egyelõre nem látom õt magát aversekben, pedig annak idején nagyon szépen szerepelt.

És a nevek végére értem. Most veszem csak észre, hogy szöveget gépelek egy irodában,ugyanis gondolatban ott ülök épp a sorok között Gyõrött, lassan menni kell a szállásra, hi-szen holnap újra szerepelni kell. Folyton megerõsítést kapok, hogy jó helyen vagyok a ver-sek, a versmondók között, köztetek, akik ugyanígy rendelkeztek saját érzelmekkel, véle-ménnyel, és talán egyszer (remélem) ti is rám zúdítjátok azokat, és egy újság olvasása köz-ben szembesülök a kritikákkal.

Császár Bíró Lilla

RADNÓTI MIKLÓS

Változó táj


versmondó 61

Tócsába lép a szélfüttyent és tovafut,hirtelen megforduls becsapja a kaput.

A tócsa laposanpislant s a lusta fákmadaras szájukathirtelen kinyitják.

Összevissza zaj lesz,még a lomb is mormog,épülnek a porbanporból kicsi tornyok.

Megáll az úton amókusbarna barátés fölötte barnán,egy mókus pattan át.

Aztán figyelmesenmi mozdult: megmered,a táj nagy kalapkénthordozza az eget.

Mire újra mozdul,csaknem minden nyugodt,bokorba bútt a széls aludni készül ott.

Nevetni kész a rét,mosolygós és kövér,gyöngén ring ahonnanasszonyom jõdögél.

Meglát, szalad feléma fû közt és a napszétfutó hajábaarany csíkot harap.

Körben egyre tisztulés folyton csöndesül,az elkergetett fénymindenre visszaül

és mi nagy kalapkénthordozta az eget:fedetlen áll a tájs felhõvel integet.


FELHÍVÁS

a „Falusi krónika”III. országos és határon túli vers- és prózamondó találkozó elõdöntõire

A Zala Megyei Közmûvelõdési Intézmény 2011-ben felmenõ rendszerû vers- és prózamondótalálkozót hirdet a régióban és a határon túl élõ elõadók számára, négy életkori kategóriában.

A találkozó témája a falusi, vidéki élet.E tárgykörön belül a munka, a szerelem, a szokások, a hagyományok, a táj, a szülõföld,

a természet, az ünnep, a hagyományok stb. Jelentkezni az e témával foglalkozó mûvekkellehet – a teljes magyar irodalomból, kortárs vagy klasszikus mûvekkel. Örömmel fogad-juk a régiókban született irodalmi alkotásokat, vagy az ide kötõdõ, itt élõ vagy innen elszár-mazott költõk, írók mûveit, ám ez nem nevezési kritérium.

A jelentkezõknek egy mûvel kell készülni, ez lehet vers vagy bármilyen prózai alkotás: no-vella vagy regényrészlet is. (A két mûfaj között az értékeléskor nem teszünk különbséget.)

Az elõadni kívánt mû idõtartama lehetõleg ne haladja meg az 5 percet!

Négy életkori kategóriában várjuk a jelentkezéseket:• I. kategória: általános iskolák alsó tagozatos tanulói• II. kategória: általános iskolák felsõ tagozatos tanulói• III. kategória: középiskolás tanulók és fiatal felnõttek, 22 éves korig• IV. kategória: felnõtt korosztály

Az elõdöntõk helyszínei és idõpontjai:Muravidéki elõdöntõ:

2010. december 10-11. Szlovénia - Hosszúfalu – Lendva

Vajdasági elõdöntõ: 2011. február 19. Szerbia – BácsfeketehegyJelentkezési határidõ: 2011. február 2.

Zalai és regionális elõdöntõ: 2011. március 25. Magyarország – ZalaegerszegJelentkezési határidõ: 2011. március 1.

Az országos találkozó ideje és helye:2011. május 10–11. (kedd–szerda), 9.00 órai kezdésselHelikon KastélymúzeumVelencei Tükörterme(8360 Keszthely, Kastély út 1.)

A neves hazai és határon túli szakemberekbõl álló zsûri kategóriánként külön értékel.A találkozó nyertesei értékes jutalomban részesülnek. A résztvevõk nívós emléklapot kapnak.

versmondó62

VERSENYEK


versmondó 63

VERSENYEK

Szakmai partnerek:

• Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus • Magyar Versmondók Egyesülete

Magyarország – Budapest• Magyar Nemzetiségi Mûvelõdési Intézet

Szlovénia – Lendva• Vajdasági Magyar Mûvelõdési Intézet

Szerbia – Zenta• Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete

Szerbia – Bácsfeketehegy

Jelentkezni Török Károlyné Miszori Marianna mûvészeti szakreferensnél lehet.Telefon: + 36/30 442 7681

+ 36/20 402 9491E-mail: [email protected]; [email protected]

A mellékelt jelentkezési lapot kérjük e-mailben visszaküldeni!

Vasmacska


versmondó64

VERSENYEK

MEGAVERS – 3

A költészet napja alkalmából az Aba-Novák Kulturális Központ és a Szolnok Televízió te-hetségkutató versenyt indított, melynek az a célja, hogy a versszeretõ közönség tehetségesfiatalok értõ tolmácsolásában élvezhesse a klasszikus és kortárs költõk mûveit.

A rendezvény már két alkalommal aratott óriási sikert. Akik figyelemmel kísérték aMegavers – 2 rendezvényeit, három elõadásból és televíziós mûsorból ismerhették meg azta 22 fiatalt, akik vállalták a megmérettetést úgy, hogy a versmondás intimitása keveredetta showmûsor elemeivel.

A sikerre való tekintettel folytatni kívánjuk a programot, ezért újra meghirdetjük a ver-senyt Megavers – 3 címmel.

Szeretnénk, ha ez a lehetõség az eddigieknél is szélesebb kört szólítana meg, és mégtöbb, a költészetet szeretõ fiatal mérettetné meg magát, mutatkozna meg a közönség elõtta felvételek során, illetve a televízió képernyõjén keresztül.

A Megavers – 3 sikeres megrendezéséhez Jász-Nagykun-Szolnok megye közmûvelõdé-si intézményeinek, iskoláinak, civil szervezeteinek segítségét és közremûködését is kérjük.

A rendezvény menete:

• Jelentkezési lapokat juttatunk el a közmûvelõdési intézményekbe, iskolákba, melyekterjesztésére és begyûjtésére felkérjük a helyi kollégákat.

• Tájékoztatást nyújtunk az Aba-Novák Kulturális Központ és a Szolnok Televízió hon-lapjain.

• A jelentkezés történhet elektronikus úton vagy levélben a Jelentkezési lapon megadottcímeken.

• Az elõválogatók az Aba-Novák Kulturális Központban lesznek, elõreláthatólag 5 alka-lommal, januárban és februárban. Lebonyolításuk végsõ határideje: 2011. február 19.

• Az elõválogatókról 20 fiatal jut tovább a televíziós versenyre. Részükre folyamatos fel-készítõ tréninget biztosítunk az eddigi hagyományoknak megfelelõen: színészek, nevesszakemberek közremûködésével Szolnokon, az Aba-Novák Kulturális Központban.

A televíziós középdöntõk a következõ idõpontokban lesznek:

• 2011. március 23. 16 óra: Megavers 3– középdöntõ az Aba-Novák Kulturális Központban

• 2011. március 26.: a felvétel mûsorra tûzése a Szolnok Televízióban• 2011. március 30. 16 óra Megavers 3

– középdöntõ az Aba-Novák Kulturális Központban• 2011. április 2.: a felvétel mûsorra tûzése a Szolnok Televízióban• 2011. április 6. 16 óra Megavers 3 – döntõ az Aba-Novák Kulturális Központban• 2011. április 9.: a felvétel mûsorra tûzése a Szolnok Televízióban


VERSENYEK

versmondó 65

A rendezvénnyel kapcsolatos szabályok:

• Korhatár: 12-tõl 30 éves korig• Vers: szabadon választott

Ebben az évben összeállítottunk egy olyan antológiát, melyet jó szívvel ajánlunk mindenversenyzõnek. Tizennégy Jász-Nagykun-Szolnok megyében élõ vagy ide kötõdõ költõnektöbb mint száz versét gyûjtöttük össze. A válogatásra a tematikai sokféleség jellemzõ. Ez-zel az összeállítással az indulók versválasztását kívánjuk megkönnyíteni, s egyben me-gyénk kortárs költészetére irányítani a figyelmet – reményeink szerint lesznek olyan sza-valók, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy ezekbõl a versekbõl szólaltassanak meg verseket aversenyen. De hangsúlyozzuk, ez csak lehetõség, nem kell ezekbõl a költeményekbõl vá-lasztani (esetleges választásuk nem jelent elõnyt az elbíráláskor), nevezni a magyar és azegyetemes irodalom bármely alkotásával lehet.

A versenyen való részvétel fontos szabálya, hogy azok, akik az elõzõ két évben középdön-tõkbe és döntõkbe (vagyis a televízió képernyõjére) jutottak, nem jelentkezhetnek a mos-tani megmérettetésre. Vagyis a középdöntõbe, televíziós közvetítésig eljutók a szereplésü-ket követõ két évben nem indulhatnak ezen a versenyen, de háromévente megmérettethe-tik magukat. Ezáltal is szeretnénk minél több új jelentkezõnek lehetõséget biztosítani a ver-senyen való részvételre.

A költészet napja alkalmából a szervezõk, a versenyben részt vevõ fiatalok, a neves színé-szekbõl és szakemberekbõl álló zsûri, valamint a közönség ezzel a rendezvénysorozattal kí-vánják megbecsülésüket kifejezni a magyar és az egyetemes költészet értékei iránt.

A rendezvény szakmai együttmûködõi:

• Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus• Magyar Versmondók Egyesülete• Magyar Versmondásért Alapítvány

Részletes információt Fróna Katalintól lehet kérni az Aba-Novák Kulturális Központban,az 56/514-578-as telefonszámon, vagy e-mail-ben: [email protected],valamint az aktuális hírek megtalálhatók lesznek a www.ankk.hu, www.szolnoktv.hu,www.muveszeti.mmikl.hu; www.versmondo.hu és www.versmondas.hu honlapokon.

* * *


A szekszárdi Garay János Gimnázium meghirdeti

„AZ ÉN PANNONIÁM”(Mészöly Miklós)

Kárpát-medencei középiskolai vers- és prózamondó találkozóját.

Immár negyedik alkalommal hirdetjük meg Kárpát-medencei középiskolai vers- és próza-mondó találkozónkat középiskolai tanulók számára.

A nevezés feltételeA versenyre a 14. életévüket betöltött középiskolás vers- és prózamondók jelentkezését várjuk.

Nevezni lehet: egy Tolna megyei író vagy költõ (pl. megyénk szülöttei: Illyés Gyula,Pákolitz István, Lázár Ervin – aki a Garay János Gimnázium diákja is volt –, valamint vá-rosunk szülöttei: Garay János, Babits Mihály, Mészöly Miklós, Baka István, Parti Nagy La-jos stb.) alkotásával és egy kortárs magyar alkotó mûvével.

A versenyzõk más országos versenyen helyezést elért produkcióikkal nem nevezhetnek. A választott mûvek elõadásának idõtartama nem haladhatja meg az 5-5 percet.

• A verseny idõpontja: 2011. március 11. (péntek) 10 óra• Nevezési díj: 2000 Ft, amelyet a 11746005-15416566-10310001 számlaszámra kérünk

befizetni.Jelentkezési határidõ: 2011. február 10.Garay János Gimnázium, 7100 Szekszárd, Szent István tér 7-9.Tel./fax: 74-315-633E-mail: [email protected]

ARCOK ÜVEG MÖGÖTT– VERSfordítások VERSmondó VERSenye

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete megszervezi a mûfordítások II. vers- és pró-zamondó versenyét. A találkozón egy szöveget kell elmondani a világirodalmi próza és lí-ra magyar nyelvû fordításaiból.

Alsó korhatár 8 év, felsõ korhatár 99 év.

Az elõdöntõ helyszíne és idõpontja:

2011. április 9. 10.00 óra, Bácsfeketehegy, Mûvelõdési Otthon.A nevezési díj 200 dinár.

Jelentkezési cím:

Barta Júlia, 024/738-003 Lenin u. 29. 24323 Bácsfeketehegy,vagy a [email protected] és [email protected] e-mail címek.

Kérjük a következõ információkat feltüntetni: név, életkor, pontos lakcím, telefonszám,valamint a versek, prózák szerzõi és címei.

Jelentkezési határidõ: 2011. április 1.

versmondó

VERSENYEK

66


A Magyar Versmondók Egyesülete, a Kondor Béla Közösségi Ház, Budapesta Veszprémi Városi Mûvelõdési Központ, Varga Domokos Általános

Mûvelõdési Központ, Kunszentmiklós, a Szakmaközi Mûvelõdés Háza,Kiskunfélegyháza megrendezi a

„REGÖSÖK HÚRJÁN”országos vers- és prózamondó versenyét.

Az iskolai versmondó versenyek legjobbjainak tehetséggondozó rendezvénye ez, egy ha-gyományosan magas színvonalú találkozó keretében.

A „Regösök húrján” vers- és prózamondó versenyre várjuk a költészetet és szépprózátszeretõ (iskolás) fiatalokat, akik a vers és a próza tolmácsolásához tehetséget éreznek, éskipróbálták magukat iskolai versenyeken.

A verseny országos – a Dunától keletre elhelyezkedõ országrész megyéinek Kiskunfél-egyházán, a Pest megyei versmondóknak és Budapest kerületeinek a fõvárosban, a Dunán-túlon Veszprémben rendezzük meg. A három városban lezajló versenyt egyenrangú orszá-gos eseménynek tekintjük. A gyõztesek meghívást kapnak a budapesti országos gálára.

A verseny és a jelentkezés feltételei:1. A versenyen a közép-magyarországi régiókból, illetve a megyékbõl delegált, a koráb-

bi eredményeik alapján kiemelkedõ 10-14 éves vers- és prózamondók vehetnek részt.2. A versenyzõknek három, egyenként 4 percnél rövidebb verssel vagy szépprózával kell

készülni, szabadon válogatva a magyar népköltészetbõl, a magyar és a világirodalom-ból. Tekintettel a Tóth Árpád-évfordulókra, javasoljuk, hogy – az életkori sajátosságokfigyelembevételével – az õ munkásságát is vegyék figyelembe a választásnál.

A verseny két kategóriájának (10-12 és 13-14 évesek) legjobbjai, a zsûri döntésealapján, díjazásban részesülnek.

3. A helyi versenyek eredményei alapján a megyei pedagógiai intézetek a kitöltött ne-vezési lapok beküldésével delegálhatják a megyéjüket képviselõ versmondókat.

A verseny két kategóriájának (10-12 és 13-14 évesek) legjobbjai, a zsûri döntésealapján, díjazásban részesülnek.

A verseny helyszínein rangos szakemberekbõl álló zsûri értékeli a vers- és prózamondókat,illetve nyújt segítséget további mûvészi fejlõdésükhöz.

A verseny helyszínei és idõpontjai:Budapest Kondor Béla Közösségi Ház (1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.)

Idõpontja: 2011. április 16. Czinczkyné Fejes Mónika 06 (1) 290-781906 (1) 291-6564 [email protected]

Veszprém Városi Mûvelõdési Központ (8200 Veszprém, Dózsa György. u. 2.)Idõpontja: 2011. május 15. Farkasné Molnár Csilla 06 (88) 429-111 [email protected]

Kunszentmiklós Varga Domokos Általános Mûvelõdési Központ (6090 Kunszentmiklós,Damjanich út 7.) Idõpontja: 2011. május 17. Tóth Péter [email protected]

VERSENYEK

versmondó 67


FELHÍVÁS

A Magyar Versmondók Egyesülete – a Magyar Mûvelõdési Intézetés Képzõmûvészeti Lektorátus szakmai együttmûködésével

meghirdeti aa 125 éve született költõ emléke elõtt tisztelgõ

TÓTH ÁRPÁDnemzeti vers-, énekeltvers- és prózamondó taálkozót.

A találkozót meghirdetõ szervezetek célja, hogy Tóth Árpád költészetére – az évfordulókapcsán – ráirányítsa a figyelmet, és alkalmat adjon a magyar nyelvû amatõr versmondókszámára ezzel a nagyszerû szerzõvel és költészetével való találkozásra.

A találkozókat Magyarország régióiban és a határon túli magyar lakosság körében ren-dezzük meg.

Részvételi feltételek:A vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 14. életévét betöltött,hazai és határon túl élõ magyar nyelvû amatõr jelentkezõ vagy zenei csoport. A találkozók során a jelentkezõknek összesen 4 verssel kell készülniük:

• két Tóth Árpád-verssel; • és két szabadon választott verssel vagy prózával

– ebbõl egy a Nyugat különbözõ korszakainak költõi tollából való mû, – a másik mai kortárs alkotás legyen (a választott mû legkorábbi keletkezési

idõpontja 1990.).

Egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet. A találkozó rendezõi öröm-mel fogadják az újonnan megzenésített versek elõadását. Az énekelt vers kategóriában je-lentkezõknek minden bemutatott versenyszámot megzenésített változatban kell bemutatniuk.

A találkozók lebonyolítása:A versünnep jellegû találkozókat 2011 tavaszán rendezzük meg. A regionális és határon tú-li alkalmakhoz mûvelõdési intézmények, regionális és határon túli versmondó egyesületekegyüttmûködését várjuk. A fellépõket szakmai beszélgetéseken értékeljük.

A találkozókon kiemelkedõen szereplõ versmondókat további versmondó alkalmakradelegáljuk. Az országos és határon túli versmondó találkozók legjobbjainak lehetõségüklesz összemérni tudásukat egy szeptember végére tervezett rendezvényen.

A találkozókra nevezni2011. március 6-ig lehet a nevezési lapok beküldésével.Az egyes regionális találkozókra továbbküldjük a jelentkezéseket, de közvetlenül is lehetjelentkezni a honlapokon megadott címeken.

A rendezvényekrõl a két honlapon folyamatosan közlünk információkat.

versmondó

VERSENYEK

68


VERSENYEK

versmondó 69

Nevezési lap letölthetõ a www.versmondo.hu és a www.muveszeti.mmikl.hu honlapokról.

Bõvebb információ: a +36/ 1-225-6023-as telefonon, Kiss László, e-mail: [email protected]; [email protected] Tóth Zsuzsanna, e-mail: [email protected]

TÓTH ÁRPÁD

Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tízZugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éjFélálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.A parkban – rõt aranyhal –

Kövér úr sétál lebegõHassal az édes levegõ

Árjában, sportruhájaMost szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,És tõzsdetippektõl setét

Agyában a mohóságHelyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis koraiTavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remekAutója bõgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogyAz élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,Belépnék e szép kertbe, és

– Áprilisi merénylõ –A hájas úrnak fénylõ

Búbjára rábökném szelídÖklöm vidám barackjait.


„Megállok felhõs tavaszég alatt,S míg megy a víz, és az idõ szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felettAz örök élet csillaga remeg.”

FELHÍVÁS

A Csongrád Megyei Közmûvelõdési, Pedagógiai és Sportintézmény ÁMK Csongrád Megye Önkormányzata támogatásával

meghirdeti az

V. JUHÁSZ GYULAnemzeti vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyt.

A versenyt meghirdetõ szervezetek célja, hogy Juhász Gyula költészetét méltó módonéletben tartsák. A múltban a Juhász Gyula versmondó versenyeket a szegedi Juhász GyulaMûvelõdési Házban és a Bartók Béla Mûvelõdési Központban a Dél-alföldi VersmondókEgyesülete, a Magyar Versmondásért Alapítvány és más közremûködõk összefogásávalrendezték meg. A Csongrád Megyei Közmûvelõdési, Pedagógiai és Sportintézmény ÁMKis társrendezõként, támogatóként segítette a rendezvények létrejöttét. A mûvelõdési házakbezárásával a Juhász Gyula versmondó verseny elsorvadt. Szándékaink szerint a hagyo-mány folytatásával méltó módon emlékezünk Juhász Gyula költõi nagyságára.

Részvételi feltételek:A vers-, énekeltvers- és prózamondó versenyen részt vehet minden 14. életévét betöltött,hazai és határon túl élõ magyar nyelvû amatõr jelentkezõ.

Az országos döntõre mindenkinek összesen 4 verssel kell készülnie:• két Juhász Gyula-verssel; • és két szabadon választott verssel vagy prózával

– ebbõl egy a Nyugat különbözõ korszakainak költõi tollából való mû, – a másik mai, kortárs alkotás legyen (a választott mû legkorábbi keletkezési idõ-

pontja 1990.)

Egy-egy vers vagy próza hossza nem haladhatja meg az 5 percet. A verseny rendezõi öröm-mel fogadják az újonnan megzenésített versek elõadását. Az énekelt vers kategóriában je-lentkezõknek minden bemutatott versenyszámot megzenésített változatban kell bemutatniuk.

A verseny lebonyolítása:A verseny felfutásos rendszerû, elõválogatókat 2011 tavaszán tartunk. A megyei, regioná-lis válogatókat – saját döntésük alapján – a mûvelõdési intézmények szervezik. (Elsõ kör-ben az érdeklõdõ jelentkezõk keressék a megyei intézményeket!)

versmondó

VERSENYEK

70


A megyei fordulókon a résztvevõknek két verset kell bemutatniuk.

A megyékbõl 2-2 fõt, Budapestrõl 4 fõt várunk a döntõre. A szomszédos országok magyaranyanyelvû versmondóinak továbbjutását, nevezését 2 fõig várjuk.

A döntõ várhatóan 2011. szeptember 23-24-én lesz Szegeden, Juhász Gyula szülõvárosában.

A megyei fordulókról továbbjutók nevezési lapjait 2011. június 30-ig kérjük elküldeni akövetkezõ címre:

Dohorné Kostyál ZsuzsannaCsongrád Megyei Közmûvelõdési, Pedagógiai és Sportintézmény ÁMK6741 Szeged, Rákóczi tér 1.Nevezési lap kérhetõ a fenti címen, vagy letölthetõ a www.csongradamk.hu honlapról.

Információ: Dohorné Kostyál Zsuzsanna 62/561-640, [email protected]

A verseny szakmai támogatója a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus.

JUHÁSZ GYULA

Szonett Szegedhez

A magyar Alföld legszebb délibábjaTe vagy, szülötte városom, Szeged,De nem csalóka nyári fény varázsa,Hanem valóság bús puszták felett.

Az égbe törnek tornyaid kevélyenS a szõke magyar vízben rengenekA palotáid és a magyar éjbenVirrasztó lángod nagy-messze remeg.

Dugonics András nézi, hogyan épül,Magasba hogy tör házad, szellemed,Hogy szebb lettél, mint voltál, nagy Szeged!

Magyar emlékül és magyar reményülÁllj boldogan és büszkén, õsi város,Simulj szerelmes szívvel a Tiszához

VERSENYEK

versmondó 71


ELMENT DR. KARDOS ZSUZSANNA

Tragikus hirtelenséggel, fiatalon távozott közülünk dr. Kardos Zsuzsanna ügyvéd, a Ma-gyar Versmondók Egyesületének jogi képviselõje. Értelmetlen, értelmezhetetlen és feldol-gozhatatlan, ahogy itt hagyott bennünket. Mély megrendüléssel értesültünk haláláról.

Dr. Kardos Zsuzsanna nem pusztán egy ügyvéd volt, aki képviselte a Magyar VersmondókEgyesületét. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán korábban több egyesüle-ti vezetõt és aktivistát tanított. A kereskedelmi jog, majd az értékpapírjog szakértõjeként te-vékenykedett, az utóbbi években a fõvárosban. Több ügyvédi iroda fõmunkatársaként dol-gozott, majd megnyitotta saját ügyvédi irodáját. Precíz, pontos, érdemi munkát végzett, kisügy számára nem létezett. A versmondás, mint más, általa is értékesnek tartott mûvészetiág, úgy volt fontos számára, ahogy az ma ritkaságszámba megy: nem munkát és nem pénztjelentett neki. Érték volt, ami mellett minden körülmények között képes volt kiállni.

Augusztusban egy folyamatban lévõ ügy kapcsán a harmadik kerületi bíróságon találkoz-tunk. Az egyesület vezetõségét hárman is képviseltük. Iszonyú meleg volt. Kézitáskájábanhozta magával a szükséges dokumentumok másolatát, egy flakon üdítõt és az elmaradhatat-lan talárt. Egy fiatal bíró, aki vélhetõen nem nézte át kellõképpen az iratokat, akkor közöltevelünk, hogy hatáskör hiányában átteszi az ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Zsu-zsa megértette, finom megjegyzést tett, de a tárgyalóterembõl távozva inkább az öltözködé-sét kifogásolta: szóvá tette, hogy a bíró nem gombolta be a talárját. Mert legyen bármilyenhõség, egy jogász alapvetése a precizitás, és annak része a kifogástalan megjelenés. Az épü-letbõl kijövet a további tennivalókat beszéltük meg. Megállt az autója mellett, a tetejére tet-te üdítõs flakonját, és beszélgettünk. Meg szerettük volna kérni, hogy vigyen be bennünketa városba. Jó néhány perc telt el, mire kiderült, hogy õ is ezt akarta kérni, mert az autó nemaz övé volt, azt hitte, hogy a mienk. Jót nevettünk és taxit hívtunk. Az úton kérdeztük arról,hogyan honorálhatnánk a munkáját. Õ azt válaszolta: majd ha nyerünk, és ha az egyesület,a vers olyan helyzetben van, akkor a költségeit álljuk, ha nem, akkor nem, de tiszteletdíjatnem fogad el, mert ez számára nem egy ügy, hanem az ügy. Ami mellett bármikor kiállna.Odavetve még megdicsért bennünket, hogy elõzõleg milyen pontosan és a jogi kritériumok-nak megfelelõen jártunk el, büszke ránk. Tanítványa voltam, dagadt a májam...

Szeptemberben egyeztettünk telefonon, néhány tanácsot adott, és elõkészítette a szüksé-ges lépéseket. Aztán nem jelentkezett.

Most, januárban kaptuk kézhez az értesítést, hogy a hagyatékát kezelõ ügyvédi iroda átve-szi az ügyet. Azonnal telefonáltunk: a hír igaz. A halála, s azt hinné az ember, hogy ilyencsak a filmekben létezhet, egy pillanat mûve volt. És most nincs olyan pillanat, ami ne szól-na egy kicsit róla...

Lutter Imre

versmondó

EMLÉKEZÉS

72


EMLÉKEZÉS

versmondó 73

Zúzmara


SZAKMAI KÜLÖNDÍJ A VERSRÁDIÓNAK,KÖZÖNSÉGSZAVAZAT A VERS.HU OLDALNAK!

Különdíjat kapott az online Versrádió a Magyar Marketing Szövetség által meghirdetett„Az év honlapja 2010.” pályázatán. A 13 szakemberbõl álló zsûri az arculat, az innováció,a kategóriának megfelelõ tartalom, a könnyû kezelhetõség, a praktikusság és az összbenyo-más alapján ítélte oda a díjat a média kategóriában. A Versrádió olyan versenytársak közöttkapott különdíjat, mint az MR1 Kossuth Rádió, a femina.hu, a Joy, a Playboy, vagy a StoryTV4! A Magyar Versmondók Egyesülete nevében Lutter Imre ügyvezetõ elnök és SzennikÉvi kommunikációs alelnök vették át az elismerést.

Nem ez volt az egyetlen díj: 353 honlap közül 7. helyet ért el a Vers Oldala, a vers.hu, aMagyar Versmondók Egyesületének átfogó költészeti és pódiummûvészeti portálja Az évhonlapja közönségszavazáson. Közel hétezren gondolták úgy, hogy a Vers Oldala a ked-vencük, ezzel a vers.hu a mûvészeti kategória legkedveltebb oldala lett! A Magyar Vers-mondók Egyesülete köszönetét fejezi ki a honlap készítõinek és karbantartóinak, elsõsor-ban Lovas Ábel programozónak, Halász György és Veréb Csaba grafikusoknak, Papp Kor-nél és Szennik Éva felelõs szerkesztõknek, Kiss László egyesületi elnöknek és Lutter Im-re fõszerkesztõnek, mert Az év honlapja elismerései ismét erõsítették a versek 21. századilétjogosultságát.

A Versrádió szakmai elismerése kapcsán a Magyar Televízió a Nappali címû mûsorábankészített hosszabb beszélgetést Lutter Imrével és Papp Kornéllal.

A Magyar Versmondók Egyesülete 2006-ban indította el a Versrádiót. A versradio.hu ol-dalon klasszikus költõk mûvei hallhatók, klasszikus elõadók tolmácsolásában, illetve kor-társ szerzõk verseit adják elõ mai klasszisok. Megtalálhatók a versrendezvények legjobbelõadói, a folyóirat-bemutatókon elhangzó mûvek, a Kaleidoszkóp VersFesztivál elõadásai,írók és költõk saját interpretációi, valamint a Magyar Versmondók Egyesülete hivatásos éspályakezdõ mûvészei prózai mûfajban éppúgy, mint verszenében. Interjúk készülnek meg-becsült és közismert írókkal, költõkkel, kevésbé ismert, a pálya elején álló, ígéretes tehet-ségekkel, a vers- és prózamondó elõadómûvészet nagymestereivel. Mindez hangban, kép-ben egyaránt, interaktív közegben.

A tematikus honlap szerkesztett mûsort ad, amikor ráklikkel a látogató, azonban bár-mely gomb megnyomásával már saját mûsorát állíthatja össze: mindenki maga dönti el,mely szerzõ mûvét, mely elõadót helyezi mûsorba, ha nem a szerkesztett változatot kíván-ja hallgatni.

A Versrádió a multimédia adta lehetõségek minél szélesebb tárházát hasznosítja: a hang-anyagok mellett a Magyar Versmondók Egyesülete videoanyagokat is közzé tesz, egy-egyesemény közvetítésekor pedig önálló tudósítások és filmek is elérhetõvé válnak.

A Hangzó versek linken a hanganyagokat, a VersTV linken a nézhetõ verselõadásokattalálhatjuk.

A hang- és képanyagokat az egyesület munkatársai gondos kutatómunkával gyûjtöttékössze, másik részét pedig a myspace produkcióval közösen, folyamatosan rögzítik. Jelen-leg több mint 700 vers különbözõ feldolgozása nézhetõ vagy hallgatható meg prózai és ze-nei formában a Versrádióban. Egy adott verset akár 6 vagy 8 elõadó tolmácsolásában is re-

versmondó

VERSRÁDIÓ

74


VERSRÁDIÓ

versmondó 75

pertoárra tûztünk, így ugyanis bárki könnyen megtalálja kedvenc elõadóját, a szakmánakpedig lehetõsége nyílik arra, hogy összehasonlítsa, elemezze és értékelje a különbözõ in-terpretációkat. Kiváló példa erre egy Shakespeare-szonett Latinovits Zoltán és Ruttkai Évaönálló elõadásában, vagy Radnóti Tétova ódájának tolmácsolása Kaszás Attila, Dunai Ta-más, Koltai János és Nagy Sándor által.

A Versrádióban megtalálható (hallgatható és nézhetõ) versek mellett költõkkel, színé-szekkel, elõadómûvészekkel készült interjúk is megtalálhatók, külön linken.

A freestyle menüpont megannyi irodalmi kuriózumnak ad helyet: klasszikus költõk ar-chív és kortárs szerzõk saját verseinek felolvasása mellett magyar írók idegen nyelvû átira-tait, filmes feldolgozásokat, költészeti animációkat, költõi vallomásokat tartalmaz a link,emellett megnézhetõk a Kaleidoszkóp VersFesztivál és más jeles költészeti események mû-sorai. Ebben a menüpontban a szerkesztõk arra is lehetõséget adnak, hogy a hallgatók sa-ját verseik hang- és videoanyagát vagy megzenésítéseiket is feltöltsék.

A Versrádió oldalán elérhetõ a Versmondó folyóirat elektronikus változata, a Kaleidosz-kóp Versfesztivál hivatalos oldala, valamint a vers.hu portál, a Versmondó Fórum és aVersmondók Blogja. Ezeken a közösségi szolgáltatásokon keresztül kovácsolja össze aMagyar Versmondók Egyesülete a hazai és határon túli verset kedvelõ, mûvelõ, használófiatalokat és idõsebbeket.

Valamennyi, a Versrádióban találtható tartalomra kereshet is a látogató (szerzõ, cím éselõadó szerint is), így még könnyebben eligazodik a versek kínálatában.

Zúzmara


EURÓPA ÉS A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

Népszerû mûvészekkel, ingyenes programmal,az Elsõ Magyar Versszínházzal és a regionális tagszervezetekkel

közösen ünnepli a költészet napját a Magyar Versmondók Egyesülete és a Mûcsarnok.

Az esten a költészet többféle színpadi formája ölt testet:a klasszikus versmondás mellett verszene,

elõadóest-részletek és performansz is várja a közönséget.

2011. április 9. szombat, 17.00 óraHelyszín: a Mûcsarnok

A MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE BEMUTATJA

Európa hangos, újra hangos címmel a magyar és az európai uniós költészet gyöngyszemeit

mûvészek és fiatal versmondók tolmácsolásában.

AZ ELSÕ MAGYAR VERSSZÍNHÁZ BEMUTATJA

Gerendás Péter és az Aphonia-Sajtkukacz együttesközös lemezbemutató verskoncertjét.

Közremûködik: Lackfi János József Attila-díjas költõés John Ridland, Balassi-karddal kitüntetett amerikai költõ, mûfordító

MÛSORVEZETÕK

Kinizsi Ottó színész, a Magyar Versmondók Egyesületének kreatív alelnökeés Lutter Imre elõadómûvész, ügyvezetõ elnök.

Az esten átadják az idei Ki viszi át a Szerelmet és a Versgondnok díjakat,valamint a Magiszter Versmondó címeket és a Verskultúra Lovagja kitüntetõ címet.

HÁZIGAZDÁK

Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnökeés Szennik Éva kommunikációs alelnök.

A Magyar Versmondók Egyesülete az est elõtt,15.00 órakor tartja éves küldöttközgyûlését.

TÁMOGATÓK

Kondor Béla Közösségi Ház, Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Civil Alapprogram

MÉDIAPARTNEREK

vers.hu, Versrádió, Versmondó folyóirat

versmondó

A MAGYAR KÖLTÉSZET NAPJA

76


A FOTOGRÁFUS

versmondó 77

CHOCHOL KÁROLY

Tizenöt éves kora óta foglalkozik fényképezéssel, emellett optikát, esztétikát, filozófiát ta-nult. Fiatalon hazai és nemzetközi kiállításokon vett részt. Eredményei alapján húsz évesenmegkapta a kitüntetõ AFIAP címet.

Az akkori Mûvelõdési és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa, a Család – Iskola,majd a Gyermekünk címû újságok illusztrátora. Számos hazai és külföldi lap közli rend-szeresen képeit. 1960-tól a Magyar Televízió Híradójának fotóriportere.

A III. Nemzetközi Diaporáma Fesztiválon Máté passió címû munkájával elsõ díjat, 1967-benportrésorozatáért Székely Aladár-díjat nyert. 1968-ban az Ezüst gerely pályázaton sportfo-tójával lett az elsõ. Még ez évben övé az Év legjobb képe és az Év legjobb riportsorozata-cím. Közben a Magyar Fotómûvészek Szövetségében fotótörténeti munkát folytat, jelentõsszerepe volt Balogh Rudolf, „minden fotóriporterek atyja” hagyatékának megmentésében.A fotográfia százötven éves jubileumán szerkesztõje a Ténykép címû kiállításnak, amely aMûcsarnok történetének egyik legsikeresebb és leglátogatottabb rendezvénye volt.

Mindezek mellett több mint ötven könyv szerzõje, szerkesztõje, illusztrátora.Tagja a Magyar Alkotómûvészek Országos Egyesületének (a Mûvészeti Tanács elnöke),

a Magyar Fotómûvészek Szövetségének, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, aHUNGART-nak (alelnöke) és a Magyar Fotóriporterek Társaságának.

Jelentõsebb díjai:

1967. Székely Aladár-dij 1968. Ezüst gerely-díj

FIAP Ill. Nemzetközi Diaporáma fesztivál – 1. díjÉv legjobb képeÉv legjobb riportsorozata

1978., 1979., 1981., 1986., 1987. – televíziós nívódíjak 1981. Szocialista Kultúráért 1983. Országos Fotótárlat, MFSZ díja 1986. Színpadi mozgás (sorozatdíj) 1987. Magyar Fotográfiai Különdíj 1995. Magyar Televízió Életmû nívódíj2000. Alkotói nagydíj2005. Aranytoll kitüntetés2006. MAOE Aranykazetta-díj2010. Magyar Fotómûvész Szövetség Életmû-díj

Jelentõsebb egyéni kiállítások:

1966. „Arcok” – József Attila Színház„Portrék” – Angyalföldi Mûvelõdési Otthon

1989. „Templomaink” – Magyar Televízió Székház


2000. „Kína, a Nagyfaltól Sanghajig” – Kondor Béla Közösségi Ház 2001. „Útközben Az Alföldtõl Angliáig” – Városház Galéria 2005. „Zsidó temetõk” – Plovdivi Nemzetközi Fotóhét – Magyar Intézet, Szófia 2006. „Keresztény ünnepi szokások – Lajosmizse, Kecskemét2010. „Úton” Hommage á id. Markó Károly – Pesterzsébeti Múzeum Gaál Imre

Galériájában – Duna Galéria

Jentõsebb könyvek:

1971. Magyar lószerszámok Fotótrükkök, felvételi fogások

1973. Tiroli tallérok 1974. Rapid technika 1984. A zeneszerzõ 1990. 1992, 1994: Turbó szakácskönyv 2006. 1956 – 56 kép Fotóalbum2010. Úton – 75 kép Fotóalbum

Mûvei közgyûjteményekben:

Jelenkor Fotómûvészeti Gyûjtemény, BudapestNemzeti Erõforrás Minisztérium, BudapestTestnevelési és Sport Múzeum, BudapestErkel Ferenc Múzeum, GyulaMagyar Fotográfiai Múzeum, KecskemétVárosi Múzeum NagyatádRochesteri Fotográfiai Múzeum

* * *

versmondó

A FOTOGRÁFUS

78


Markovics Ferenc: Chochol Károly 75 éves(részlet)

Szép számmal akadnak kollégáink, akik valaha elsajátították a fényképezés egy adott szak-területének minden csínját-bínját és azt magas színvonalon gyakorolják életük végéig. Ámennek az embertípusnak már egyetlen kényszerû irányváltás, aprócska pályamódosítás isóriási nehézséget jelent és súlyos megrázkódtatást okozhat. Aztán vannak viszont, akik fo-gékonyak a nóvumok, bármiféle és bármikor felbukkanó újdonságok iránt, és azokat játszikönnyedséggel illesztik be életrendjükbe és alkalmazzák eszköztárukba.

Ilyen univerzális tehetség Chochol Károly.Szinte reménytelen feladatot vállalt, állított maga elé Chochol Károly, amikor elhatároz-

ta, hogy 60 esztendõs munkásságából ad ízelítõt ez a sokoldalú, egyetemes érdeklõdésû, re-neszánsz gondolkodású és alkatú ember.

Elképzelem, amint elkezdte átvizsgálni az évtizedek során egymásra rakódott képdobo-zait, mappáit, negatívjait, mintha geológiai mélyrétegeket tárna fel. Melyiket emelje ki ésrészesítse elõnyben? Végül aztán a kézenfekvõ, leginkább kínálkozó megoldás mellett dön-tött, vagyis, utalva az eltelt hetvenöt évére, ugyanannyi képet választott ki a sok száz azo-nos értékûbõl...

Ezek a gyöngyszemek azonban sok mindenrõl mesélnek a figyelmes szemlélõnek.Hamar fény derül Chochol Károly alapvetõ óhajára, vagyis hogy örömet akar szerezni.

Még egyszer hangsúlyozom, mert roppant fontos: gyönyörködtetni akar, s ezt maradékta-lanul meg is teszi. Eközben pontosan tudja, hogy nem elegendõ csak a kép témájának szép-nek lenni, ezért az eredeti látványt mindig saját egyéniségével, látásmódjával gazdagítja.

Sorra felfedezhetjük azokat a sokszor egészen parányi, második képelemeket – egyben„védjegyeket” –, amelyektõl mûvei egyedivé varázsolódnak. Ilyen fontos apróság lehetegy, kompozíciós szempontból a legjobb helyen elhelyezett vitorlás három szöge, vagy azerdõ legmélyén felvillanó napernyõ ovális formája.

Tájképeinél mindig érezhetõ, hogy õ nem véletlenül fordul elõ valahol, nem csak bele-botlik egy fotogén helyszínbe. Vadászemberként elkötelezett híve a természetnek, folyama-tosan jár be erdõt-mezõt, közben elraktározza memóriájában a neki tetszõ és fontosnak véltmotívumokat, hogy aztán a lehetõ legideálisabb naptári idõpontban és napszakban térjenvissza, már a megfelelõ géppel, objektívvel és nyersanyaggal. Az pedig már hab a tortán,hogy nagy mûvészettörténeti elõképzettséggel, könnyûszerrel éli bele magát jeles tájkép-festõink szemléletébe és stílusába, miközben azonban mégis szigorúan megõrzi saját egyé-niséget és mûveinek fotószerûségét.

De roppant erõs a portrékészítésben is. Ennek legfõbb titka alighanem, hogy jól ismerimodelljeit, legyen az író, festõmûvész, avagy táncdalénekes. Csak a legjobbjaink felisme-rése, hogy az arcképet nem egyedül csináljuk, hanem partnerünkkel, a megörökíteni vá-gyott személlyel karöltve. Márpedig Chochol így dolgozik, egyben kiváló kapcsolatterem-tõ készséggel megáldva, ami elengedhetetlen feltétele a pontos jellemábrázolásnak.

A FOTOGRÁFUS

versmondó 79


Támogatóink:

Nemzeti Erõforrás Minisztérium

A szerkesztõség címe:1011 Budapest, Corvin tér 8.

Elektronikus cím: [email protected]: www.vers.hu • www.versmondo.huwww.versradio.hu • www.versfesztival.hu

Szerkeszti: az MVE kabinetjeFõszerkesztõ: KISS LÁSZLÓ

Telefon: 06 30 9223 573

Készült a mondAt Kft. nyomdájábanFelelõs vezetõ: Nagy László

ISSN 1217 – 3282Ára 800 Ft

Elõfizetési díj: 3200 FtMegjelenik évente négy alkalommal

Az egyes számok megvásárolhatók az Írók KönyvesboltjábanBudapest VI., Andrássy út 45.

Jelen számunban Chochol Károly fotómûvész képei láthatók.

Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.Üzleti Ügyfelek Üzletág, Központi Elõfizetésiés Árúmenedzsment csoport 1900 Budapest

Elõfizethetõ az ország bármely postáján,valamint a hírlapot kézbesítõknél.

E-mailen: [email protected]ábbi információ: 06 80/444-444

Nemzeti Kulturális Alap

NNeemmzzeettii CCiivvii ll AAllaapppprrooggrraamm

nka


Versmondo_tel_borito.qxd 2011.01.25. 16:20 Page 2

versmondóXVIII. ÉVFOLYAM 2010. TÉL

Versmondo_tel_borito.qxd 2011.01.25. 16:20 Page 1

Versmondó / XVIII. évfolyam Tél

Documents

Transcript of Versmondó / XVIII. évfolyam Tél