V. ÉVFOLYAM 2-3. szÁM 1997. JÚNIUS

A Nyugat költőiaz önálló szavalóművészetszükségességéről

ASZaValás művészetének kibontakozásához új­fajta irodalomra, másfajta költészetre voltszükség, mint amilyen a népnemzeti epigo­

nizmus politikai töltésű, vagy a nemzeti öntudat pa­tetizmusától átitatott, retorikus költészete volt. Olyköltészetre, amely nemcsak tartalmában, de formá­jában is más: jobban épít a beszéd zeneiségére, ahangulatok festői, zenei megjelenítésére, a gyakranmeglepö, erőteljes nyelvbeli fordulatokra, az egyéni­ség sokoldalú felmutatására, a sejtető, szuggerálóerejű kifejezésre, a konkrét és elvont szemantikai sí­kok új kapcsolatára.

Ezt az új irodalmat teremtette meg az 1905-banalapított Nyugat.

Első nyilvános matinéján Nagyváradon a főszer­

kesztő többek között arról beszélt, hogy az íróknakés a közönségnek egyaránt a legfontosabb feladataalázatosan meghajolni a művészet megváltoztatha-tatlan törvényei előtt. .

Ezt a költészet iránti alázatot várták volna el aversek előadóitól is. Az előadók azonban ekkor mégcsak elvétve vállalkoztak az ismeretlen költők új­hangú verseinek bemutatására, de az írók sem tar­tották megfelelőnek az akkor uralkodó szavalóstí­lust műveikmegszólaltatására.

"Keveset és rosszul szavaltak nálunk - írta Versés szavalás című cikkében Karinthy - színészek ésdilettánsok a romantikus és realisztikus iskola esz­közeivel dolgoznak, márpedig ezek az eszközök nemvalók a mai, impresszionista versekhez éppen úgy,ahogy Wagnertnem lehetne claveeinen előadni. Igyaztán természetes, hogy nem értik meg az új hatá­sokra szánt verseket."

Olyan verskoncertek rendezését sürgette, ahol adifferenciált zenei, festői, világítási hatásokra is le­hetősége van a szavalóművésznek, mert "költésze­tünknek becsületes és komoly szavalóművészet ki­bontakozására van szüksége, mert csak azzal együttérhet el igaz és művészi hatást." Feleki Géza cikké­ben azzal indokolta az íróknak a szavalás iránti el­lenszenvét, hogy a "verseket eddig előadó művészek

saját külön, és csupán önmagukra jogos értelmezé­süket egyetemes érvényűvé akarták emelni. Ezértnem mondhatták el a verseket úgy, ahogy csöndes,meleg szobában maguknak olvasták volna őket, ha­nem propaganda céljából aláhúztak, rikító színekethasználtak, összesimuló szavakat egy tömeggé gyűr­

tek, széthajlókat elválasztottak. Az egyértelműségbe

bele nem szorítható részeket alárendelték, életüktől

megfosztották. Gyönyörű sikereket könyvelhettekel, a maguk érdekének érezték az új líra népszerűsö­

dését."Az 1910-es években rendezett előfizetőgyűjtő és

közönségtoborzó körutakon azonban nemcsak ezért

2 versmondó

nem szerepeltettek színészeket. A lap anyagi helyze­te sem tette lehetővé a neves művészek felléptidíjá­nak kifizetését. Ezért az írók kénytelenek voltakmaguk felolvasni a műveiket.

A bemutatkozó költők között kétségtelenül AdyEndre vonzotta leginkább a közönséget. Ady azon­ban utálta ezt a "primadonna" szerepet, amely mégráadásul anyagi haszonnal sem járt. Egy HatvanyLajos hoz írott levelében keserűen fakad ki emiatt:"És most a magam előtt keserűen elzárt és behava­zott mezőkönmennem kell. De kell, mert a Nyugat­nak élnie kell. És nekem nem szabad még magamatsem utálnom. Pedig ez utálatos, mutogatnom ma­gam, cirkuszosdit játszani."

Valójában ezért sem szerette ezeket a felolvasókörutakat, kortársa szerint rossz felolvasója volt sa­ját verseinek, mégis elemi erővel hatott egyénisége,visszafojtott hatalmas belső indulata.

Karinthy Frigyes is inkább másokkal mondatta elírásait, pedig kitűnő érzéke volt a versek elemzésé­hez és baráti társaságban jól adta elő azokat.

Az elemzés után - a mindenekfelett játszani sze­rető költő - fogadást kötött a jelenlévőkkel: ügy fog­ja elkezdeni a verset, hogy nem veszik észre. Es va­lóban, néhány bevezető prózai gondolat után észre­vétlenül tért át a vers elmondására, elemzési szem­pontjainak demonstrálására. Vagyis Karinthy nemszerette az akkor szokásos színészies "elrévülést", aszavak kiemelését, a színész által elképzelt költői

póz megjelenítését.A pontos és elmélyült verselemzést tartotta min­

denekfelett fontosnak. A versben lévő szenvedélymegragadására, a hangvétel, a tempó, a ritmus és afordulatok érzékeltetésére hívta fel a figyelmet.Nem az élettől idegen, fennkölt dolognak érezte averset, hanem a lényeg megragadásának, ami az életjelenségeiből természetesen következik.

Nem érezte teljes és befejezett műnek a leírt ver­set. Szerinte a ritmus, a hangulat, az indulat és azérzés csak előadva, szóban tud igazán érvényesülni.

Kosztolányi Dezső sem érezte igazán befejezett­nek a leírt verset. A szavalás az ő megfogalmazásá­ban i,a vers föltámasztása papírsírjából."

A könyvben térbeli életet élő vers csak az élőszó

által válik időbeli művészetté. Több cikkében is har­colt a "természetesnek" nevezett szenvtelen, ma­gyarázó szavalás ellen. Szerinte a versírás nem "ter­mészetes,dolog", ezért nem lehet az a vers elszavalá­sa sem. Ugy gondolta, hogy az önálló magyar szava­lóművészet kialakulásának feltétele egy sajátos ma­gyar szavalóstílus megteremtése.

"A franciák énekelnek, a németek hősi, férfiasszenvedéllyel tagolják verssoraikat, az angolok ésolaszok is leltek stílust, csak mi nem, akiknek költé-

szete olyan magas szinten áll, mint kevés népé. Aztállítják, hogy józanul, egyszeruen mondjuk el ve~e­inket, tulajdonképpen ez a magyar szavalóstílus. Enazonban ezt csak a közelmúlt kordivatjának tartom,csökevény visszahatásnak egy másik kordivat ellen,mely a színfalhasogatást hozta ide a szomszédból. Ekét véglet között ingadozott szavalásunk, anélkül,hogy nyelvünk szelleméből természetesen fejlesztet­ték volna ki. Küzdöttünk a rikácsoló szenvedély el­len, de közben megöltük az igazit is, kigyomláltunkminden paréjt, de a legszebb virágokat is eltiportuk"- írta Áb1é a hangról és a szavalásról című cikké­ben.

Babits ihály Ódry Árpád előadó-estjének beve­zetőjeként mondta el véleményét a szavalóművészet

önállóságáról és saját viszonyáról a költészethez. Abevezető később megjelent a Nyugatban is, a Költő

és tolmácsa címmel. Babits elismeri az előadó szuve­rén választásának és értelmezésének jogát. Ám ép­pen ez a másfajta művészi szempont, ez a más mű­vészi egyéniség ejti zavarba a költőt, aki nem fényestermekre és hangos szavakra gondolva hozza létre asaját műalkotását. Ezek a "durvább testi hangok"zavarják a költő által fölidézett lelki hangokat, meg­másítják az eredeti verset. S ez okozza a költők gya­nakvását az előadókkal szemben. Zavarban vannakverseiket hallván, mert ők azt nem így gondolták el,nem így hallották belső hallásukkal, a hatás, azeredmény nem az ő számításuk szerinti.

Egressy Gábor szemléletes hasonlatát némilegmódosítva a tájat beragyogó napfényt idézi, melymegváltoztatja, felragyogtatja a vidéket, - "mihelytfülsüt a nap, a nap lesz a fontos, és amit a nap mu­tat, és ahová a nap beférkőzik: így kerekedik fölül azelőadó művészete a szegény költőén."

A költő úgy mondja el a versét, mintha magábanolvasná, az előadó - a szerző szerint önkéntesen ­kiemel és elejt részleteket, hogy mind többet éreztes­sen meg a vers zengéséból, a szavak árnyalatos mu­zsikájából. Első hallásra kell megértetnie a költe­mény egészét, s ezért kénytelen elhagyni bizonyosárnyalatokat, amelyeket a költő fontosnak tartana.A költészet ünnepi, tömör megfogalmazásait sajáteszközeivel kell feloldania, gyakran a zeneiség és azértelem szétválasztásával.

Az előadó eszközei mást fognak fel a valóságból,mint a költő eszközei és éppen ezért kényszerül újatadni a költő művéhez, mely "nem azonos a költő mű­

vével, de nem is egészen idegen attól".Így jön létre egy új, más műalkotás,mely azonban

nem kisebb értékű, mint a leírt vers. Az előadó egyé­niségének gazdagsága gazdagítja a verset is, még hanem is mindig a költő szándékának megfelelően. Sezt a gazdagítást el kell fogadni. Különösen értékes­sé teszi az előadóművészetet az a sajátossága, hogyegyszeri és megismételhetetlen.

Figyelmezetet arra is, hogy az előadóművész

egyenrangú társa a költőnek, nem azonosulhat vele,mert nem a költővel áll közvetlen viszonyban, hanema müoel, azt kell tovább vinnie, újra formálnia.

Erdekes összevetni Babits vélekedését a szavalás­ról saját versfelolvasásával. Mint azt idézett írásá­ban is kifejti, a költő más viszonyban áll aversével,mint az előadó. A megszólaltatáskor már csak hal­ványan él benne a vers megszületésének ihletett pill­nata, s nem is ezt kívánja felidézni, hanem a versről

Babits Mihály

Esti kérdésMidőn az est, e lágyan takarófekete, síma bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarjas oly óvatossan, hogy minden füszállágy leple alatt egyenessen állés nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcotés úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt tehernek:olyankor bárhol járj a nagyvilágban,vagy otthon ülhetsz bama, bús szobádban,vagy kávéházban bámészan vigyázd,hogy gyujtják sorban a napfényű gázt;vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddelnézzed a lombon át a lusta holdat;vagy országúton, melyet por lepett el,álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;vagy a hajónak ingó padlatánszéldülj, vagy a vonatnak pamlagán;vagy idegen várost bolygván keresztülállj meg a sarkokon csodálni restüla távol utcák hosszú fonalát;vagy épp a vízi városban, a Ríván,hol lángot apróz matt opáltükör.merengj a messze multba visszaríván,melynek emléke édesen gyötör,elmúlt korodba, mely miként a bűvös

lámpának képe van is már, de nincs is,melynek emléke sohse lehet hűvös,melynek emléke teher is, de kincs is:ott emlékektől terhes fejedeta márványföldnek elcsüggesztheted:csupa szépség közt és gyönyörben járvánmégis csak arra fogsz gondolni gyáván:ez a sok szépség mind mire való?mégis csak arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvető?minek az árok, minek az apályoks a felhők, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égő sziszifuszi kő?miért az emlékek, miért a multak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelő idő?

vagy vedd példának a piciny füszálat:miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?

1909.6s2

való vélekedését. A halott költő eleven hangja azon­ban így is megrendítő élményként hat.

Az 1909-ben írott Esti kérdést 1936-ban olvastafel a rádióban. A felolvasó költő tehát már távolság­tartó objektivitással szemlélte egykori versét. Az

versmondó 3

alapérzés megmaradt ugyan, de a kérdésfeltevésszenvedélye bölcseletté súrúsöd.ött,megszeIídült. Azegyetlen óriási mondattá, egyetlen nagy kérdéssészerkesztett kérdéssorozatból álló vers képek, allite­rációk, szójátékok önfeledt halmozása. Kulcsszava aszépség, a világ határtalan gazdagsága, amelyből aköltőnek vajmi kevés jutott. Mindez - Nemes NagyÁgnes elemzése szerint - a létezés képtelenségénekmegtestesítője.

Babits kántáló, pogány ráolvasást és kereszténytemplomi prédikációt egyszerre idéző hangja és be­széddallama megdöbbentő élességgel szikrázik ösz­sze. Ez az éneklő hanghordozás ugyanakkor jajongés sirat is. Mindazért amit nem kaphatott meg a vi­lág szépségéből, s ha megkapott is, a halál megsem­misíti. Beszédének a köznapi fölé emelt magasságaaz alkotó szellem emelkedettségét, a vers alkotásá­nak ihletett pillanatát idézi.

A lassan hömpölygő kép- és kérdészuhatagot aköltő végig azonos ritmusban, alig érezhető, lélgzet­vételnyi szünetekkel, egyformán ismétlődő feIívelő

és mélybezuhanó dallamváltozásokkal szerveziegyetlen hatalmas tömbbé. Beszédritmusát és hang­erejét nem változtatja, csupán a beszéddallam zeneifekvévének változtatásaival érzékelteti a vers szer­kezeti vázát. Az azonosan hullámzó dallamívek ele­inte két soronként, a vers végén félsoronként ismét­lődnek. Az alapritmus és a dallam látszólagos egy­hangúságába mesterien szövi bele a magyaros értel­mező hangsúly és az időmértékes nyomaték ellenté­teleit, hol az egyiket, hol a másikat emelve ki egy. pa­rányit. Nem játssza ki hangjával a halmozott allite­rációkat, hagyja, hogy azok a maguk természetesmódján hassanak.

A világ szépségét felidéző szavakat azonban hollelassítja, hol megemeli, külön-külön is kiszínezi.Nem törekszik a tökéletes hangzóejtésre; a sorokutolsó mássalhangzóját gyakran elnyeli, kiejtésénekenyhe dunántúli zamatát (zárt e hangjait, rövidítetti, ü hangjait) nem igyekszik tompítani, de nem erosí­ti fel a hangzók versbeli hatásait. A beszédben rejlő

lehetőségeket nem használja tudatosan.Számára a versben a vers a fontos, az alaphangu­

lat, a verstani elemek, amelyek segítenek megértet­ni a filozófiai alapkérdést. A tömör látomások sorátaz előadásban a költő csak felvillantja, nem hagyidőt a hallgatónak a részletek szépségeiben való el­merülésre. Egyenletesen emelkedő hanggal halad avers végén feltett kérdéspár felé:

"Miért nő a fü, hogyha majd leszárad?miért szárad le, hogyha újra nő?"

A két kérdést együtt teszi fel, nem használja ki azellentétére fordult kérdésben rejlő csattanó lehetősé­

gét, amit a vers minden előadója kijátszik. Babitsazonban a kérdések feltevésével nem szándékszik le­zárni a verset, továbbgondolásra ösztönöz. Ereden­dően olvasásra szánta a költeményt, s az olvasónakmódja van visszakérdezni is. Babits hangos olvasá­sakor sem a hallgatóra számít. Úgy olvassa a verset,mintha magának mondogatná, idézné fel újra és új­ra. Hangjával ösztönösen engedelmeskedik a mármegírt versben átérzett poétikai törvényszerűségek­nek, a pillanat ünnepélyességének. Belső hallásánaktökéletlen hangbeli megjelenítése talán ezért is hatmegrendítően.

Babits versfelolvasása egykori hallgatóira, költő-

4 versmondó

társaira is nagy hatást gyakorolt. Füst Milán szerintrecitálása "a ritmikus érzék netovábbjáról tett tanú­ságot." A fiatal Kardos László a kissé nazálisan ésdunántúli akcentussal beszélő költöt attól féltette,hogy nevetségessé válik a közönség előtt. Később, azelőadás hatása alól kikerülve megkísérelte összefog­lalni, miben volt mégis Babits versmondásának kü­lönös hatása. A leginkább feltűnt akkor, a színész­szavalök sikerei idején, hogy Babits teljesen mellőzte

a gesztikulációt, a testmozgást és még az arcjátékotis. Szavalata "tisztán a hang produktuma" volt.Hangjában a férfias erő érces csengéssel és finomanbúgó lágysággal párosult, nazaIítása kellemes zson­gást adott szavainak. Hanglejtése méltóságosan ün­nepies, szinte szertartásos volt, erős ritmizálással,néha skandálással beszélt, ügyelve arra, hogy a versértelme ne sikkadjon el "az éneklés felé hajló előa­

dásban". Hosszan, telten, élvezettel zengette ki a rí­met. S mindezt egybefogta "a nagy ember egyénisé­gének rejtett-nyitott, csodálatos titka".

A Nyugat első korszakának költői és kritikusai te­hát valamennyien elismerték önálló műuészetnek aversek el6adását, amely lényegében különbözik aszínjátéktól, s amelynek leglényegesebb sajátossága:az elOOdónak a költeménnyel, mint önálló müuészialkotással való közvetlen viszonya, mely az 6 egyéni­ségének és saját mondanivalójának kifejezésével to­udbbépitue teremt egy új önálló müoészi alkotást.

Elméletben tehát feloldották azt a több évtizedezajló - máig ható - vitát, hogy kit kell megszemélye­sítenie az előadónak, kinek a nevében álljon a dobo­göra, Elhatárolták magukat mind a versek tartal­mát harsogtató deklamálástól, mind pedig a költöt,vagy költői szituációt megjátszani akaró színészialakítástól.

A modern költészetet megszólaltató előadóművé­

szektől elvárták, hogy ért6 és egyenrangú társai le­gyenek a költ6knek. Sajnos, a folyóirat hasábjain ki­fejtett elméleti elgondolásaikat nem alkalmazták agyakorlatban.

A szavalás müoészete önmaga keretein belül ke­reste a megújulás útjait, s a sz!nészett6l való külön­böz6ségét igyekezett bizonyitani anélkül, hogya köl­tészettel való kapcsolatait vizsgálta volna felül. Ért­hető ez a törekvés, hiszen a versszavalás művé­

szetének kiemelkedő egyéniségei többnyire színé­szek voltak. S önmaguknak kellett a színészet és apódiumművészet dilemmáit feloldaniuk, miközbenegész valójuk a színművészetben gyökeredzett.

Ennek ellenére a Nyugat körül tömörül6 költ6kújfajta költészete az 1920-as évek közepére felnevelteaz új elOOdói sttlus képvisel6it.

Babits 1926-ban tartott' szerzői estjén Ódry Ár­pád, Varsányi Irén, Péchy Blanka és Acsher Oszkárverstolmácsolásai kapcsán Schöpflin Aladár márjoggal állapíthatta meg: "A mi nemzedékünk Iírájaújra visszajuttatta jogaiba a versszavalás finom ésnemes múvészetét, mely sokáig elhanyagoltan, a di­lettantizmus űrjébe vetettentengődött, új szavaló-stílusokalakultak, a közönség újra felfe- ~dezte és szeretetébe fogadta azelőadó művészeknek ezt a fino-man kulturált ágát".

BiJhm Edit

fiA hiány az egyetlen tulajdon"Beszélgetés Sziveri Jánosról, Szűgyi Zoltánnal

Milyen kiJtelékek kapcsolták Szűgyi ZoltántSztoeri Jánoshoz? Milyen kiJlt6i, szellemi tu­lajdonságok, milyen emberi vonzódások ?

Az emberi kapcsolat határozta meg a szellemi kö­tődést is. Mi korán ismerkedtünk meg, pályánk ele­jén, amikor ki-ki a saját szakmunkásképzőközépis­kolája után a bölcsészkarra került, illetve amikorkezdtünk ismerkedni a művészettel. Jancsi annakidején képzőművészként kezdte. Nemcsak elméletiérdeklődés volt ez, maga is szobrászkodott, és igenintenzíven kereste a kapcsolatot a képzőművészeti

megnyilvánulásokkal. Jómagam is a művészetek

egészében gondolkoztam, nem festettem ugyan, kol­lázsoltam, és próbálgattam a vizuális megnyilvánu­lások lehetőségeit kifürkészni. Az irodalmi probálko­zások ideje voltaképpen az volt, amikor Ujvidékrekerültünk. Ott ismerkedtünk meg már író ember­ként; a művészet iránt vonzódó, kutató ifjakként ke­restük egymást és a kortársakat. A véletlenszerű ta­lálkozás rövidesen nagyon komoly, elmélyült barát­sággá változott. A kortársak vagy a pályakezdők kö­zül mindig csatlakoztak hozzánk, vagy lemorzsolód­tak, de mi folymatosan, az egymásra találás pillana­tától kezdve végig együtt maradtunk. Ez volt tehátaz emberi kapcsolat, amely egy intenzív, szel­lemi szinten is megélt, elmélyült összetartozássáalakult, annak ellenére, hogy ki-ki járta a maga út­ját. Talán ez volt a legszorosabb kapocs, a különbö­zőségünk. Ahogyan egy-egy érvet próbáltunk megin­dokolni, illetve megvédeni a magunk igazát, úgy fo­galmazódtak meg a tételek, gondolatok, és ezt ka­matoztattuk a saját épülésünkre, a magunk haszná­ra is.

Szioeri János kiJltészete tele van ellentéte­lekkel: egyén-kiJziJsség, hiány-keresés, indivi­duum-univerzum, élet-halál, játékosság-halá­los komolyság, avantgárd forma-klasszikusforma, biJlcs szarkazmus-bens6séges vallomásfeleselget egymásnak verseiben.

Létezhetnek ezek az ellentétek, hiszen a pályakezdetétől mindig szemben állt a szellemi én és amindennapokat megélő ember, tehát a biológiai én.Már a korai versek útkeresésében is tetten érhető aza szándék, hogy módosítson költészeti irányzatán:az avantgárd beavatottan nihilista gondolati forrás­ból táplálkozó és az élettől elrugaszkodott költésze­tében absztrakt módon is igyekezett összeállítani amaga egyéni programját. Természetesen az életsorsis irányította, kényszerhelyzetek is adódtak, deugyanakkor ő maga is felismerte, hogy ez a hermeti­kus, elvont költészet nem biztos, hogy az ő kibonta­kozásához, kiteljesedéséhez vezető út. Következett atudatos irányváltás. De ez nem konfliktusértelem­ben volt ellentét, hanem egy fölismert, földolgozottmódosítás. Aztán a betegségével újabb periódus kez­dődött, újabb váltás történt, a még erőteljesebb el­mélyülés, azzal a szellemi többlettel, amely a társa­dalomból kivonult, vagy kiszorult én-t a végső kér­dések megfogalamazására kényszerítette. Am ezek

nem törések, inkább finom hajlatok, és nem ellent­mondások, hanem a legszilárdabb építkezés.

A Szabad gyakorlatok című els6 kiJteteténekalapmotívuma a narancs. Miért éppen ez?

Az egzotikumot is önmagában hordó gyümölcs be­zártsága vonzotta. Valahogy így élhette meg a nihi­lista költő a költészet izoláltságát, és ezt boncolgattaa költészet nyelvén az avantgárd eszközeivel.Ugyanazzal a fegyelmezett alapossággal, amely ké­sőbbi verseire is jellemző. Az apróra bontással és új­raépítéssel voltaképpen a szerkezet és a költészet le­hetőségeit kutatta, s mint a narancsot, kibontotta,bezárta, eltette. Akkor, a 70-es években megpróbáltamegfogalmazni, hogy hol van a helye itt és most aXX. század emberének és a költőnek.

Az els6 és utolsó kiJtetét iJsszevetve nyilván­valóvá válik az elmozdulás az avantgárd for­mák irányából a klasszikusok felé. De nem­csak formai értelemben, hanem gondolatilagis. Mintegy az avantgárd gyermekbetegségéb6lkigyógyulva, viszont a saját betegségébe egyremélyebbre merülve talán szigorűbban, vagyeszkiJztelenebbül vagy kevésbé játékosan mér­te fiJl a világot és ebben a saját helyzetét?

Igen, később a társadalmi kihívások miatt lemon­dott az avanatgárd eszközeiről, de kategorikusannem mondott nemet semmire, nyitva hagyta az uta­kat, szerepeket. Az utolsó kötetek verseinek kifeje­zési formáit nem annyira az elfordulás, mint inkábbaz elmélyülés szabta meg. Miután egyetemes dolgok­ról az emberhez kívánt szólni, és nem olvasóbangondolkodott, nyilván úgy találta, hogy a klassziku­sabb formák jobban megfelelnek az egyetemesség­nek, mint a szabadvers. A legnehezebb időkben aköltészet adta az egyedüli örömöt és az egyedüli fo­gódzót számára. A legkevesebbet tőrödött azzal,

Ásztai Csuha: Friss

versmondó 5

Sziveri JánosHalak kora

Nem szorongatnak drága combjaid.Mostanság, ha bármire felszóIítalak,mit sem ér az, szavam hiába hallatom:bámuljuk egymást - bamba halak.

A nappal hártyája noha még dagad,veszni látszanak a nyálkás fények.Frottír pongyolád künn leng a kertben.Lehet-e hinni ily földi tüneménynek?

Hajadba túr a márciusi reszketés,az élők langyos színekben inalnak.Rohannék én is zaklatottan feléd ­s nekivágódom tenyérrel a falnak.

Szikkad a harmat, akár mibennünka várakozásra ítélt kíméletesség.Bámészkodnak lám a fák, a bokrok.(Terveimet csak nehogy kilessék.)

Nem én választottam ahová zuhantam.Torkomat metszik a kései kések.Magamhoz mérem a furcsa világot -és örvendezem e tévedésnek.

Nyúlok érted, nyúlok mindhiába­lezárod pillám helyén a redőnyt.

Kilátástalannak érzed a vágyam.Halak húznak el kéken ablakunk előtt.

Meztelenre vetkőzöm, akár a bárány,ha fűben legel a hajnali félhomany.Kunkori szőrök horpadt mellkasomon.Folyton éhező madárijesztőa táj.

Fogaid billoga lapul a párnán,~ tavasz sovány csíkjai remegnek.Arván piheg szorgos szemérmed,mára már nem akad dolga a kezeknek.

hogy hová lehet őt sorolni, azzal az eltökéltséggeldolgozott, hogy elmondja azt, amit megtapasztalt,amit megértett.

Szioeri János kiJltészetében a hiány szinteállandó mottoumként van jelen. Milyen okból- külsó vagybels6 kényszer hatására - fogai.mazódott meg szinte az egész életpályát végig­kísérlJ érzés, melyet a Rákrománc ctmü versé­ben így emel kiJltészetté: ,,A hiány az egyetlentulajdon"?

Mind külső, mind belső hiányból bőven kijutottJánosnak, de bizonyossággal mondhatjuk, hogy ko­rántsem a külsőségek adta hiánytól szenvedett, ha­nem a belsőtől. Mindenekelőtt önmagát mérte igenmagas mércékkel, nem volt hajlandó a félmegolda­soknál, féllehetőségeknél megmaradni. A végsőkig

kutatott, keresett minden téren. A hiányokból faka­dó szellemi nyomás, sokszor szinte már szellemi ter-

6 versmondó

Nemesebb bűnöket találjunk a rendhez,jarassuk le a zilált időt.

Másszunk rá a korhadt gyökerekre,tépjük ki amiért belőlünk kinőtt.

Hívőnek lenni ma, avagy hitetlennek?!}. rébusz titka visszapörög hozzám.Ujrabogozzuk a megfejtett rejtvényt,elmerengünk - mint lépteink hosszán.

Hűvös rongyok feszülnek a farra,szájunk szegletében lengő fűrész.

Napjait a félő feszengve tengeti.Nyomorgat a mélyben minket is a tűrés.

Közénk vegyülnek gyatra prédikátorok- drótháló borul most az éjszakára -,s feltámasztanak girhes testeket.Kegyetlenségeiknek nincs határa.

Markolja lágytiszta hasát a part,lüktet, lüktet a betört irtvány.Apró halakra lesnek nagy halak,siklik a vízen nemes - és hitvány.

Ha nem kellek is, mégis megtalállak.S miként a szenny a félretolt edényen,felgyülemlik arcod valamely zugában ­felgyülemlik, éget majd a szégyen.

Bontogatjuk fátyolszárnyainkat,s fejünkbe száll a hirtelen siker.Lassan lehűlünk, bár hevülünk még.A józanságtól a hideg kilel.

Item

Ádámcsutkám, mint csomó a nádon.Érett mandula koppan a kövezeten.Ne vedd zokon, ha megöllek olykor­dühömet azzal majd levezetem.

rar kísérte végig az érett költő pályáját. Hozzá nemillett az elefántcsonttorony-költészet. Hirdette, hogyaz embernek, de különösen a szellemi embernek jogavan az élet kiteljesítésére, és ezt magának is megkö­vetelte volna.

Az idill szinte teljesen hiányzik ebbIJI a kiJl­tészetblJl.

János nem élhetett az idillnek még az árnyékábansem, ezért ez nála valóban ritka. Mégis az utolsó kétkötetében - a Báb,.el és a Magánterület címűekben ­itt-ott fellelhető. O sem a magánéletében, sem pedigköltészetében nem tűrte a gyengeségeket.

A Kos jegyében ctmü kiJlteményének iJnport­réja tehát igen jellemz6 lehet: "Tékozlom ma­gamat élveteg, I de senki lábához nem rogyok. ISzülettem a Kosjegyében, I s gyarapodom - bárelfogyok." S talán az idill hiányával függiJssze az is, amit egyik kritikusa is megfogal-

mazott: a szerelmes verseiból is hiányzik abensóségesség, a líraiság. Elsósorban az eroti­ka, a testi, szexuálie kapcsolat jelenik megezekben.

János minden sajátságosan csinált, írt. A szó ha­gyományos értelmében vett szerelmes verseket való­színűleg nem lehet nála találni, de sok versében ottvan a legmélyebb szerelmi érzés.

Utolsó kiJteteit olvasván úgy tűnik, hogyezekben jelentkezik az igazán nagy kiJltó. Le­hetséges, hogya betegség kifejlódése, szorftójellege tette ót igazánjelentós kiJltóvé?

A látszat ezt mutatná. De meggyőződésem, hogyaz előző könyvek is nagyon fontosak. Az első talánnem, Jancsi sem tartotta alapmunkának. Lehet,hogy meg lehetett volna csendben is csinálni - mond­ta olykor-olykor. De erre a kötetre abban az időben ­1977-ben - nagyon is szükség volt. O élethivatássze­rűen vállalta azt, hogy költő, és nem azért, hogykönyveket írjon, hanem mert így akart gondolkodni,így akart élni. A későbbi kötetek, a Hidegpr6ba, aDia-datok mind tartalmaznak nagyon jelentősverse­ket. A konkrét társadalmi mozgás ismeretében, vaj­dasági szemmel nézve úgy látjuk, hogy ezekkel túllépa vajdasági kisebbségi sorson, egyetemes dolgokrareflektál, ahogy Domonkos István Kormányeltörés­ben-je is. Verseiben ott vannak a mindennapi hata­lom, az elmúlt rendszer dermesztő fojtogatásai, deott van ezek valós emberi megéltsége, az ellehetetle­nedés is. Amikor 1983-ban Jánost a Symposion éléről

menesztették, Vajdaságban még viszonylagos jólétvolt. Ugyanakkor szinte éhen halhatott az ember, aköltő. Ot ekkor politikailag éretlennek bélyegezték,holott ő erre a manipulált világra volt éretlen. Túltiszta volt, túl emberi. Akárcsak József Attila, aki be­vallottan mestere volt. János is vallotta a HamvasBéla-i gondolatot: jó lenne azon a szinten élni, aho­gyan gondolkodunk. Nála a nap nem bevásárlássalkezdődött. Akkor mi hittük, vallottuk a rimbaud-i"modernnek lenni mindenestől"-jelszót, s amikor a70-es években elkezdtük a költészetet, az avantgárd­dal találtuk magunkat szembe, annak kellett neki­futni. Nagyon kevés hiteles ember volt abban a kor­ban, olyan ember, aki költőként élt, és nem csupánúgy, mint egy ember, aki ír. Eszményképeink - NagyLászló, Hamvas Béla, Pilinszky - ilyen kiteljesedettemberek voltak, akik életükben is vállalták teljesművészetüket. Talán ezért volt meghatározó élmé­nyünk Kassák - Egy ember élete című - önéletrajziregénye is. A betegség János költészetének az elmé­lyülését kétségkívül gyorsíthatja, de az előzmények

nélkül nem juthatott volna el a formai és mesterség­beli letisztulásig, s a gondolati mélységig, az Egészrevaló rálátás képességéig. Jancsi költőként volt jelenegész életében, és nagy költőkénthalt meg.

"Mi szél hozott?" - kérdezi 1989-es kiJtetcf­mében. Ez a kérdés a világban való bizonyta­lanságot fejezi ki?

Nyilvánvalóan. A szabadkai Gulyás József így fo­galmazta ezt meg a 70-es években: "Lenne már hon­nan szöknünk, de nincs hová.". A kisebbségi sorsontúlmutatva egyetemességében is igaz ez a gondolat.Végül eljött Pestre, nem tudott megmaradni ott,ahová pedig a gyermekkora, a szíve kötötte - Lu­kácsfalván, Muzslán -, nem volt ott élettere. De ma­gyar költőnek vallotta magát, hát eljött, bár nem

volt naiv, tudta, hogy nem tárt karokkal várják.Mégsem akart itt bizonyítani, - tette a dolgát.

A Bábel ctmü - életében megjelent - utolsókiJtete az emberi lét vagy a világ zűrzavarát

fogalmazza meg?Mindkettőt,sőt a sajátját is. Az emberi létezés za­

varát kívülről figyelte, ugyanakkor már a véges le­épülés tudatában saját biológiai romlását is megta­pasztalta, ahogyan a betegség - mint Bábel tornyát ­szervenként rombolja. A világ zűrzavarának felis­merése, a lét tudomásul vétele már korábbi versei­ben is ott van, de még párosult a konfrontálódás­készséggel. A címadó nagy versében, amely összegző

is, mindenféle pánik nélkül helyre teszi a dolgokat, saz ellehetetlenült állapot ellenére belenyugszik amegváltoztathatatlanságba.

Méhes Károly trja Bábel-kiJtet értékelésé­ben: ,,A bibliai »Bábel« szót kétféleképpen le­het magyarra fordftani. jelenti egyfelól azt,hogy Isten kapuja, másfelól azt, hogy zürza­var••. El lehet-e bármely beszélt nyelv gondola­taivallsten kapujába jutni?" Valóban, Szioe­ri Jánosnak ez sikerült?

Én meg vagyok győződve arról, hogy egy nihilista­ként induló ifjúból hívő ember lett, mire eltávozott.Megint csak Hamvas Béla szavai jutnak eszembe,hogy bolond az, aki nem az örökkévalóságra rendez­kedik be. János is arra készült, amikor utolsó évébenmegbékélt sorsával. A Bibliát is átszellemülten ol­vasta. Utolsó verseiben meg akarta nevezni Istent, sbár még nem tudta, ezek a versek a hitbéli ébredéseivoltak. Azért tartom az ő költészetét végtelenül fon­tosnak, mert hiteles költészet. Egész életében félel­metes, iszonyatos dolgokkal kellett szembesülnie, el­jutott a végsőkig, szinte az emberölés gondolatánakhatáráig. S az elrettenés pillanatában megnyílt előt­

te a Biblia, és megértette, hogy van hitbéli lehetőségaz újjászületésre.

Az utolsó biliárdgolyó ctmü Szűgyi Zoltán­vers négy évvel a kiJltó-barát halála után je­lent meg. Renkfvüli bensóségesség, ugyanak­kor betiJlthetetlen hiányérzet sugárzik a kiJl·teményból.

Ezt a verset voltaképpen János halála után kezd­tem el írni. Nagyon nehéz volt a kihordása, hároméven át íródott gondolatban. A amikor készen lett,akkor sem tudtam odaírni, hogy Sziveri Jánosnak,vagy Sziveri János emlékére. Sokan úgy élik le azéletüket, hogy nem adatik meg a számukra a barát­ság öröme. Nekünk ez nagyon fontos volt. A biliárd­golyó-motívum felidézi az utolsó közös kirándulá­sunk emlékét, de jelképes értelme is van. Ez az ele­fántcsontból készült, :r:endkívülszilárd, tömör anyagszinte az én-ig hatol. Igy hordozzuk lelkünk mélyéna legfontosabb hiányokat, fájdalmakat, s az embercsak akkor találhat megbékélésre, ha a szívéből kitudja iktatni ezt a legkeményebb magot. Amikor eza vers elkészült, szívem szerint arra vágytam, hogyleüljünk és elolvassuk. "Jó" ­mondtuk volna, és kész. Nekemaz ő barátságát, közelségét agondolatai változatlanul helyet­tesítik, így élem tovább az éle­tet.

Erdélyi ErzsébetNobel Iván

versmondó 7

NEVELÉS NüVELLÁV ALMándy Iván: Előadó mondja

Pásztóra kaptam meghívást immár másodszor.Tavaly Kányádi-verseket elemeztünk. Mostnovellát. Hallgatóim pedagógusok voltak, olya­

nok, akik Zsolnai-módszerrel tanítanak. Kvázi ­helyzetet teremtettünk: ők mintha tanulók volná­nak, én meg a tanáruk.

Előre bocsátottam, hogy...

Előre bocsátottam, hogy az irodalmat a személyiség­fejlesztés, a társadalmi és erkölcsi problémák köztieligazodás, másként a nevelés egyik lehetőségének

tartom. Karácsony Sándorra hivatkoztam, aki azirodalmi nevelésről írott tanulmányainak egyikébenígy fogalmazott: " ...az irodalmi nevelés csak társas­lelki funkcióként lehetséges, a nevelőnek és a nö­vendékének a relációjából fakadhat." Utaltam mégaszövegelmélet klasszikusaira s a hermeneutikamestereire, a játékelméletre és a művé­

szetpszichológiára, s mindezeknek alapján hangsú­lyoztam meggyőződésemet, azt, hogy az iroda­lomtanár közvetítő, aki segít a tanulónak abban,hogy létrejöjjön a kontaktus közte és a mű között. Sha létrejön! Annak egy biztos visszajelzése van, aszöveg indukálta üzenetnek el kellett jutnia a befo­gadóhoz. Másként: meg kellett születnie valamiféleúj felismerésnek. Ez - ismételgettem - akkor követ­kezik be, ha az irodalmi alkotás személyes élménytszabadít fel a tanulóban, vagy ha elindít benneasszociációs folyamatokat.

A befogadócentrikus közvetítés módszerei - mon­dottam - nem nélkülözhetik ajátékos megoldásokat,

MÁNDY IVÁN

a kreatív technikákat, a cselekvő részvételt, a peda­gógus és diák közti partneri viszonyt, a drámapeda­gógiai megoldásokat, részvételt a mü újraalkotási fo­lyamatában, a kommunikáció nonverbális eszközeit.

A Zsolnai-tankönyvekés a befogadócentrikus módszerek

A pásztói előadás előtt meghívást kaptam Miskolc­ra, pedagógus továbbképzésre. Vendéglátóimnak azvolt a kívánsága, hogy az alsós - felsős Zsolnai­könyvekből néhány verset - ők írásban felsorolták,melyeket - elemezzünk a tőlem már hallott herme­neutikai szemlélet szerint. Mint afféle szorgalmastanár, elolvastam a könyveket, - többet ismertemmár korábbról is, - sőt a 3. osztályos kommunikáci­ós tankönyvet gyermekekkel való foglalatoskodása­im során használtam is, és ismertem Zsolnai Józseffilozófiáját; mégis meglepődtem, mintha nem érde­kelné a tankönyvszerzőket az üzenet, csupán a kód,amelyben az üzenet el van rejtve. A művek utánikérdések szinte kizárólag a struktúrára, a megele­venítés formájára, a nyelvi-poétikai jelekre vonat­koztak. Vagy annyira bíznak tanáraikban, a közve­títőkben, hogy ezt, a legfontosabbat, a művészetből

eredeztethető nevelői hatást végképp rájuk bízzák; se vonatkozásban ötletet sem adnak; mit hogyanbontsanak ki! Igen jó műveket válogatnak, de mint­ha nem a gyerekek életkorának megfelelően tennék.Kísérleteztem: főiskolásoknak is olvastam fel közü­lük. Kérdeztem, mit mond nekik. Az én közvetítői

ötleteim nélkül nem vagy alig született volna válasz.

Előadó mondja...Egyszer korábban mentem az egyik tanulóotthonba. Könyvekről kellett beszélnem, persze. Hogy miről?

Tudom én azt?! Olyan kolhozdolog, traktorosbrigád meg egy félkarú katona, aki egy szobrot néz a kertben."Jó, jó, öregem, nem hallja senki. Az a pofa hullarészeg a szomszéd asztalnál. Igaz, mit lehet tudni..." Azthiszem, villanyszerelő-tanulókhozküldtek. Az otthonuk régebben garniszálló lehetett, a Körút mellett egysötét kis mellékutcában. Nők sétálhattak arra, akik már meg sem szólják az embert, csak néznek. Mint azötvenfilléres nők a Ferdinánd híd alatt. Az otthon kapuja oly kopott és mord, mintha húsz éve nem nyílt vol­na meg senkinek. Fölötte a tábla. - Kulich Gyula Tanulóotthon. - Hát Kulich Gyula, amíg ide került, ebbe azutcába?... Elhurcolták, kivégezték?

Nyurga, pattanásos arcú fiú volt a kapus. Ölében lábas, torka bekötve. Krumplit kanalazgatott. Fölötte afalon: - Példaképük a hős lenini Komszomol. - A folyosón vékony dróton csüngött egy villanykörte. A kapusrám nézett.

- Könyvankét? Vezessétek föl az elvtársat.És már egy zömök, kék inges gyerek ugrált előttem. Kanyargó csigalépcsőnvezetett föl az igazgató irodá­

jába. Oldalt egy-egy vasajtó, de mintha semmi sem lenne mögötte. Sok mindent szerettem volna megkérdez­ni a gyerektől. Hol dolgozik? Honnan került ide? Mióta van az otthonban? - Ugy éreztem, nem szívesen fel­elne. Egy pillanatra megállt, visszanézett. - Arvaházi növendék, kinőtt ruhában. Egy ajtóra mutatott.

- Az igazgató.

8 versmondó

A novella mint az irodalmi neveléseszköze

Mint minden irodalmi mű, ami rangos, a novella istöbb jelentésüzenetet hordoz, személyre bonthatót.Mivel író által teremtett világba lépünk be, amikorolvassuk, még ha a történet valós vagy annak hat,működnikezd a polivalencia. Az epikus történet viszvalahonnan valahová, ha egy szálú novelláról vanszó, ám az értelme attól más és más, hogy az olvasó ­befogadó milyen szemszögből látja, az élmények, azasszociációk, a kapcsolódások miféle tartományából.A tanítási órák feladata, pontosabban a közvetítő ta­náré, hogy segítsen a behatárolódásban, a fókusz ki­jelölésében. Ne feledjük, a novella éppen azáltal,hogy eseményszálat gombolyít, lehetőséget biztosítarra is, hogy a művészi hatás folyamatában ne csakgondolkodó - érző énünk vegyen részt, hanem alkotó- cselekvő szellemiségünk is. A konfliktusokat meg­élhetjük, és újraformálhatjuk, a történetet magunkis megalkothatjuk, az epikát dramatikus mozzana­tok szerepjátszós gyakorlataival gazdagíthatjuk.

Barbara Hardy írja, hogy "Az elbeszélő módot nemkizárólag művészek által alkalmazhatjuk, nem kizá­rólag művészek által alkalmazható esztétikai forma­ként kell kezelnünk, hanem olyan elsődleges szel­lemi tevékenységként, melyet a valós életből a művé­szetbe emelünk át." Eza megállapítás a mi novellae­lemző metodikánkban úgy módosul, hogy az elbeszé­lő módot mint esztétikai formát úgy kezeljük, mintolyan lehetőséget, melyet a művészetből- a megértésvégett a valós életbe helyezünk át. Ez az áthelyezésjelenti hasonló történet elbeszélését, a főhős gondola­tainak monolögszerü kivetítését, epikus helyzetekdramatikus asszociációját, a novella történésénekmás és más szemszögből való megvilágítását, kina­gyítását, filmszerű rögzítését stb. Mindezt akkor,úgy és avégett, amikor annak eljött az ideje a közve­títő tanár és a tanuló partneri együttműködésében.

Miért Mándy, és miértAz előadó mondja?

Mintha a tankönyvírók nem fedezték volna fel a no­vellista Mándyt a kiskamaszok számára! Vagy énnem olvastam azokat a szöveggyűjteményeket. Más­különben is fontos írásnak tartom ezt az elbeszélé­sét, üzenethordozónak, elemezhetőnek.

Mi sem lehet lényegesebb annál - gondolom én,mint hogy érzékeny, serdülő korban szembesüljünkefféle problémákkal -, mit vállalhat fel a lelkiisme­retünk, mikor a privát élmény és az erkölcsi törvényütközik. Adhatunk-e felmentést magunknak, vagykapunk-e felmentést, ha a hatalom szorításábanmegalkuvóan - szolga - ostoba médjára viselkedünk?Az én novellaolvasatom szerinti felismerés fogalma­zódik meg a kérdésekben.iMésnak másról is szólhataz említett Mándy-írás. Furcsállom azt is, hogy mi­lyen keveset és milyen hangsúlytalanul szólnak azelmúlt negyven év kemény és puha diktatúrájánakmorális konfliktusáról, értelmiségi lények magatar­tásáról. Bevallom, e novellaelemzéssel magam isadósságot törlesztek. Könnyítek a lelkiismeretemen.Ugyanis a Mándy ábrázolta időszakban voltam ifjútanár, azaz előadó, aki valószínűlegmagam is mond­tam. Egy darabig legalábbis.

Egyébként is a Kosztolányi utáni időszak egyiklegjobb elbeszélője Mándy Iván, és ez a novella arravár, hogy felfedezzék az amatőr előadók. Kitűnóen

mondható, olyan, mint egy monológ, mint egy lelki­ismeret-könnyítő kitárulkozás.

A novella elemzésének egyiklehetősége

Előjátékok,mielőttel(fel)olvassuk1. Szoborjáték. A novella érzelmi megélését erősí­

tendő egyszemélyes magatartás-szobrokat alkotunk.

Beléptem a szobába. A jól fűtött kis szoba, fikuszaiyal, szőnyegeivel, valahogy nem is tartozott ehhez azépülethez. - Szabadság! - Senki sem köszönt vissza. Ures volt a szoba. Aztán kinyílt egy oldalajtó, szinte afalból. Ketten jöttek be. A szőke bajuszos olyan kenetteljesen mosolygott, akárcsak egy fiatal reformátuspap. A falu derék lelkipásztora, A másik megigazította szemüvegét.

- Nem akar beszélni. Hazudik.Mögöttük, az ajtó résén egy vöröses, dagadt kezet láttam a szék támláján. Moccant a kéz, az ujjak föl-

emelkedtek. Aztán a lötyögő nadrág, ahogy ráborult az ormótlan cipóre.- Nem mondja meg, hogy ki vitte oda, abibliakörbe.- Es hogy ott nemcsak imádkoztak!Hirtelen rám nézett aszőkebajuszos.- Az elvtárs? Ja igen, a könyvankétra jött! De hiszen még korán

van!Kicsit közelebb mentem hozzájuk. - Természetesen, még van időnk.

Egymásra néztek. A szőkebajuszos megint mosolygott. - Vár az elvtárs, ugye? Vannak itt képeslapok.Voltak képeslapok. De nem sokat töródtem velük, ahogy azok ketten ismét magamra hagytak. A fikuszt

néztem az ablakban, aztán az ajtóhoz léptem. Elég tisztán lehetett hallani.- A ruhát honnan kaptad, Szi.ijas,azt mondd meg, honnan kaptad?Lassan, tagolva jött a válasz: - Innen, az otthonból.- Es akkor velünk akarsz kibabrálni? Hogy ott csak imádkoztatok... Azért néha másról is beszéltetek, mi?Megint akadozva: - Bibliát olvastunk. '- Kiket vittél magaddal innen az otthonból, kiket vittél? - Felcsattant a hang. - Itt zabálsz, itt alszol, és

közben ... - Megint halkan. - Kiment veled Hrabovszky, Futó, Bán... látod, hogy tudjuk... hát még? ..Csönd lett. Belelapoztam az egyik képeslapba. Láttam, hogy remeg a kezem. - Majd nyílik az ajtó, és me­

gint az a vöröses, széltől kifújt kéz a szék támláján. Meg aztán mintha az a fiú tudna rólam ott a másik szo-

versmondó 9

Nagycsoportos feladat ez, egymás mellett, a térbenki-ki önmaga alkotja meg önmagát, a tanár instruk­ciójának megfelelően olyanná, mint aki fél, akit gyö­tör a lelkiismeret, akit kihallgatnak, aki hamisan be­szél, aki elnököl, aki a társait figyeli, mielőtt csele­kedne, akinek beszédkényszere van. Aki spicces, akirészeg, aki szorong (ilyenkor nincs elemzés és érté­kelés, mindenki önmaga van pillanatnyi és változószobraként).

2. Kiscsoportos szituációs gyakorlatok. Kihallga­tási jeleneteket hozunk létre. Szerepek. Egy vádlott,három kihallgató. A csoport tagjai maguk osztanakszerepet, amiként maguk beszélik meg a szerephely­zeteket is; ki kicsoda, ki miféle figura, kinek mi a fel­adata.

A lényeg: ideológiai, politikai, lelkiismereti okokmiatt tartóztatták le a vádlottat. Más és más kor­szakban vagyunk, s ennek következtében más a stí­lus, a hangnem, és mások a módszerek. A kihallga­tási szituációkat a tanár kínálja fel. Választhatnaksaját elképzelés szerint is a tanulók.

Ajánlatok: a) az inkvizíció börtöne Spanyolország­ban, b) árvaház Angliában Twist Olivér korában, c)iskolai fegyelmi Nyilas Misi Magyarországában, d)Szovjetunió 1932-ben. A vádlottat ráveszik, hogyvallja be, amit nem követett el. e) Napjaink Ameri­kája. A kiscsoportok bemutatóit elemzés követi. Ki­derül, miként ismerik és érzékelik a játszók a külön­féle társadalmi rendszerek hatalmi struktúrájában akihallgatások légkörét, hangnemét. Az is hasznukraválik, ha szerephelyzetben közel kerülnek a vádlókés a vádlottak lelkiállapotának érzékeléséhez. Elszokott hangozni a kérdés, ki hogyan érezte magátszerepében.

A novella felolvasása

Az előjátékok után kerül sor a novellával való talál­kozásra..A tanulók előtt szöveg, szemmel követik a

tanár olvasását. A tanár úgy olvassa aszöveget,hogy a beszédhelyzetből rájöiienek, hol és mikor ját­szódik le Mándy Iván története. Ami nem tisztázó­dik olvasás közben, de a jó értéshez nélkülözhetet­len, arról a tanár beszéljen. Informálja őket.

Fókuszban a novellabeli előadó

személye

Kiscsoportos feladatoka) Négy főnyi közösségekben beszéljék meg, ki is

ez az Ambrus nevű előadó. Mi az, amit elárul róla azíró. Egészítsék ki a figurát, amiként megjelenik előt­

tük. Elevenítsék meg szóban. Láttassák alakját, jel­lemét. Szóljanak szokásairól. Milyennek gondolják acsaládi életét? Ugyan mi a foglalkozása? Miért húz­za el a rendőr a száját, mintha köpni akarna, és mi­ért mondja: értelmiség. És miért a rendőr ítélkezik.Vajh ebben az író ítélete is benne van?

b) Az előadó monológja. Közvetlenül az előadása

után. Még nem a kocsmában. Ballag az utcán, s köz­ben gondolkodik: cinkos-e, van-e mentsége. Ironi­kus, szégyenkező, cinikus? E feladattal a kiscsoportbízza meg egyik vállalkozó tagját. A monológokatmegbeszélés követi.

c) A monologizáló előadó maga a tanár. Ó dönti el,miféle magatartást ölt magára. Jó, ha véleményévelvitát indít. A monológot arra hegyez ze ki: helyesencselekedett-e vagy helytelenül, hogy megtartotta amaga által is hamisnak tartott előadását, volt-e vá­lasztása, vagy ez maga volt a csapda. Miként véleke­dik önmagáról?

d) Erkölcsi ítélőszék. 1997-ben vagyunk. Az egy­kori előadó a vádlott. Mára már öreg. A tárgyalásonnincs is jelen. Ám egy mai értelmiségi ifjú emberMándy novellája nyomán kiderítette, hogy az író tör­ténete nem fikció. A Szijjas nevű szakmunkástanu­lót - miután kizárták a kollégiumból - elvitte azÁVH. Ügyében, ítélet sohasem született, de 1951-től

bában. Ezt éreztem, Kürti. Nem tudtam, mi az a csönd odaát. Talán kimentek egy ajtón, és őt is elvitték?Vagy hirtelen behívnak, hogy én is lássam? Ott állok majd, előtte. Milyen lehet az arca? A vallatók szemébenéz, vagy lehajtja a fejét?

Nem hívott senki. Alltam, könyvvel a hónom alatt.Fekete hajú fiatalember lépett a szobába. Összedörzsölte a kezét, felém hunyorított.- Tart még?Az ajtó felé biccentett. Minden olyan friss volt rajta. Sima, rózsás arcbőre, fehér inge, járása egy népi tán­

cosé. Ragyogott a tekintete. Hozzám jött, és megint az ajtó felé biccentett.- Elkaptuk a tagot. Szép kis mese volt azzal a bibliakörrel. Egy lelkész vitte oda, egy angol lelkész. Lel-

kész, mi?... Nem rossz! - Fölnevetett.Bólogattam, mosolyogtam, és még mondtam is.- Elkaptuk a frakkját... igen, igen ...- Elvtárs tartja az előadást? Rövidesen kezdhetjük. Már gyülekeznek a fiúk.Végigsimított az állán, aztán belépett a másik szobába a többiekhez, és már onnan hallottam a hangját.- Nem kell beszélned, Szijjas, dehogyis kell! Nem kényszerít senki.Valaki csöndesen vihogott - megreccsent a szék. Mindjárt ütik, az arcába vágnak... De nem, semmi sem

hallatszott. Csak éppen, ahogy egy kocsi zörgött az utcán, és az üres kannák egymáshoz ütódtek.Megpillantottam egy képet. Ott lógott velem szemben, és az arc bíztatóan mosolygott a keretből. Hány

helyen láttam már ezt a barátságos, kövér arcot! ... Ahogy munkásokkal beszélget az üzemben, aztán aratásközben búzakalásszal, gyerekek között, ahogy ölbe kap egy kislányt, kenyeret szel egy parasztház udvarán,és mosolyog, mindig mosolyog, mint most is, amikor a másik szobában...

"Szépek a feny6k az ablak el6tt, szépek a piros padok, tavasszal majd kiülünk és napozunk, ülünk a pado­kon, lehunyjuk a szemünket, és süt a nap..."

10 versmondó

Ásztai Csaba: Tulipántojás

53-ig mégis lakója lett egy internáló tábornak. El­képzelhető, hogy a kizárására sem került volna sor,ha az előadó nem tartja meg oly lelkes pátosszal is­mertetését a szovjet könyvről, amely arról szólt,hogy a szovjet elvtársak miként leplezik le a bárány­bőrbe bújt befurakodott ellenséget. Az erkölcsi es­küdtszék nem állít tanúkat. Csak védők vannak, éskései ügyészek. Érv szól érv ellen. Mindenki más ül-

nök, akik szavaznak. Arról, hogy követett-e el vétsé­get az egykori előadó. Erkölcsileg bűnös-e vagy sem.A szavazás lehet nyílt, és lehet titkos.

e) Családi tanács 1997-ben. Ambrus gyermekei ésrokonai összejönnek. Az apjuk eme tettét elemzik.Maguk is felnőtt emberek már. A mai Magyarországlakói. Különböző státuszú állampolgárok.

Hogy a kiscsoportok, most családok beszélgetésé­nek a Mándy által ismertetett konfliktushelyzet kö­ré kerekítve a már elhunyt apa legyen a témája, ma­guk számára tisztázni kell; mi lett Ambrusból, aki1951-ben 25 éves volt. Előzetesen tisztázandó azéletpályája, meddig élt, s hogyan. És milyen gondol­kodásúak a gyerekek? Ahhoz, hogy vita kerekedjék,különböző nézeteket kell vallaniok. Az álláspontokminden bizonnyal ütköznek. Megegyeznek-e? Ha­ragban válnak-e el? Vagy kompromisszumot kötnek­e egymással, rajtuk múlik, 'a kiscsoportokon.

f) A tanár, mint riporter-újságíró, szóban vagyírásban az alábbi kérdést teszi fel a tanulóknak (le­het a kiscsoportoknak is, ám ebben az esetben közö­sen alkotják meg a választ): van-e, lehet-e napjaink­ban olyan élethelyzet, amikor az ember - gyerek, ta­nuló, felnőtt - jobb meggyőződése ellenére szól vagycselekszik. Ha igen, szóljanak róla, ha úgy gondol­ják, hogy nem, azt is indokolják meg.

A novella elemzésének másiklehetősége

Ebben a megközelítésben kevésbé rugaszkodunk ela szövegtől. El-eltávolodunk ugyan tőle, alkotói fan­táziánkat, asszociációinkat követvén, de vissza iskanyarodunk mindig az írásműhöz. Itt most nincselőjáték, nincs érzelmi ráhangolás.

Mit ígér a cím: El6ad6 mondja?A novella címe után rövidke tűnődés, majd hangos

meditáció arról, kinek mit mond: Előadó mondja?Határozott névelő nélkül.

"Mit szaglászott itt ez az alak?"Ott álltam a kép alatt. A kövér arcából derűsen rám hunyorított a két apró szem. - Mi baj lehet? Nincs

semmi baj, amíg veletek vagyok.A fiú hangját hallottam a szomszédból.- Az utcán aludtam, amikor nem voltam az otthonban. Két éijel aludtam az utcán. Akkor gondoltam,

visszajövök.- Visszajöttél, Sziijas!. .. Szép tőled" valóban szép ... Igazán kár, hogy nem rendeztünk neked egy kis ünne-

pélyt) mi, Szijjas, egy kis ünnepélyt? Es megkéIjünk, hogy vidd csak a fiúkat abibliakörbe!- En nem... én senkit se hívtam... Senkit se vittem.- Ne fáradj, Sziijas! Ezt már a Futó elmondta. Két éjszaka távol maradtál. Miért?!- Elmentünk egy kicsit a barátaimmal, aztán már nagyon késő volt...- Elmentetek a barátaiddal? Kétszer egymás után? Sziijas, hová vezet ez? - Szelíden dorgálóvá vált a

hang.- Miféle hazugságba keveredtél?... Mi nem haragszunk rád, Sziijas. Mást mondok! Sajnálunk téged. Most

el kell hogy menj innen, el kell hagynod az otthont.Olyan csöndes volt a hang, akárcsak egy betegnek olvasna fel valamit. Hirtelen felcsattant.- Ne hidd, hogy eltűnhetsz!

Akkor már nem voltam egyedül a szobában. A szőkebajuszos állt mellettem, meg az a népi táncos.- Kezdhetjük az előadást! tMit tehettem volna... Egy ember, könyvvel a hóna alatt..."Megint itt sündörög ez az alak? .. Láttad már 6t a Zokog6ban? .. Ki lehett"Az előadóterembe vezettek. Mögöttem maradt a szoba azzal a fiúval. Ujra lépcsők és folyosók. Körülöt­

tem dobogó lépések. A fiúk gyülekeztek az előadásra. Lent, a földszinten trombita recsegett. Sorakoztak a

versmondó II

Részleges olvasásFeltételezzük, hogy a no­

vellát a tanulók nem isme­rik. A tanár hangosan olvas,a tanulók szemmel követik aszöveget.

Az első olvasási szakaszAddig tart, míg az elbeszé­

lés szerinti előadó, azazAmbrus az utcáról fel nem éra tanulóotthon igazgatói iro­dájába, s meg nem jelenik akét vezető elvtárs.

Ceruza kézben. A tanulókaláhúzzák azokat a sorokat,kifejezéseket, melyeknek ér­telme nem világos, amiről

majd érdeklődni akarnak.Aztán a szöveg alapján pró­bálják kialakítani a képet,milyen korban is vagyunk, ésmikor. Felvázolódik a kollé­giumi mikrovilágban a kinti,a lent és a fent.

Javasoljuk, a tanulók kö-vessék nyomon objektív kamerával az utat, s időzze­

nek el egy-egy jellemző, az író által is felmutatottképnél, tárgynál. figuránál. Javasoljuk, ugyanezt azutat kövessék Ambrus szubjektív kamerájával. Vál­tozik-e a film az előbbi változathoz képest?

Javasoljuk azt is, hogy vessék össze Mándy írásátKosztolányi Kulcs című novellájával. Annak is fő­

képp első részével, amíg a gyerek fel nem ér az apairodájába. (Hasonlóság és különbség.)

A második olvasási szakaszAmbrus, az értelmiségi, közvetve tanúja a kihall­

gatásnak. Hallja a hangokat a másik szobából, hall­gatja, hogy mit beszélnek az esetről, s az ajtó résénát látja a szerencsétlen fiú kezét és lábát. És Ambrushallgat, sőt megismétli az elvtársak mondatát: "EI-

Ásztai Csaba: Mindig

kaptuk a frakkját, igen, igen." Cinkos? (Babits Jónáskönyve asszociáció).

Javasoljuk, dolgozzon tovább akiscsoportbeli ope­ratőr egyik esetben objektív, másik esetben szubjek­tív kamerával. S miként egy filmforgatókönyv meg­alkotásakor, tágítsák ki a novella képeit, értelmez­zék a figurákat, szóval töltsék ki a mondatok köztihézagot. H

Ki is ez a Szijjas? Honnan jött? O szinte? Bűnös

vagy bárány? S kik az elvtársak? A vezetők? A szőke,

a szemüveges, a néptáncos mozgású?Az író ugyanis csak ennyit tart fontosnak leírni

róluk. Elkötelezettek a rendszer, illetve az ideológiairánt? Álcázzák magukat? Találják ki előéletüket.

Képzeletbeli filmkockák róluk is valljanak. Es Amb-

brigádok. A Ságvári brigád, az Oleg Kosevoj, a Táncsics brigád... És a fiú, akit vallattak? Most kísérik föl aszobájába? Talán a holmiját csomagolja. Mögötte pedig beszélnek.

Turkálnak a táskájában, röhögnek rajta. El kell hagynia az otthont. - Vagy már jönnek érte? Elviszik?Ott áll a szobában. Ott áll, és vár.

Megnyílt előttem a terem. Egy asztal odafönt a dobogón - vizeskancsó pohárral. Tölthetek, ihatok.A fiúk bevonultak, elfoglalták helyüket a hosszú fapadokon.- Felkérjük az előadó elvtársat...Felálltam, és az ajtó felé néztem. Látni akartam végre a fiút, aki ott áll kis táskájával.Ures volt az ajtó.Fönt, a magasban az arc. A derűs, kövér arc. Velem volt itt is. Mindenhová elkísért.Ceruza kopogott mellettem az asztalon, a kultúros ceruzája. A kultúros tenyerébe dűtötte a fejét, és oldalt

rám nézett. Várt, figyelt. Aztán majd megírja a jelentést. Hogy valamit nem emeltem ki a könyvben, a pártvezető szerepét, a pártitkár szerepét... Több jelentést is megír.

De akkor én már elkezdtem.- Barátaim, ez a regény...Közben az ajtó felé néztem. Miért ment ki az igazgató?... Már vissza is jött. Megáll a falnál, összefonja a

karját, és rám néz. Milyen pici az arca.A terem végéről hallottam a hangom. Olyan idegen. Olyan poros. Csak ne értsem, mit beszélek, csak ne

halljam! ...Egyszerre ott állok, és tapsolok. Előbb a kultúros ugrott fel. Ütemesen összeverte a tenyerét, mint egy va­

rázsló, amikor szellemet idéz. A többiek is tapsoltak, valósággal dübörgött a terem. És az arc sem csalódottbennem odafönt, a mi szeretett apánk, ennek a nagy családnak az apja. Megtettem a magamét. Igen, igen, ami előadónk, a mi derék előadónk.

12 versmondó

rus? Mutassa be a kamera a mozgását, tekintetét,keze remegését.

Javasoljuk, meséljék el a tanulók csoportonként,hogyan folytatódik szerintük a Mándy-novella, Ho­gyan zajlik le a kihallgatás, mi lesz Szijjassal? Es mittesz Ambrus? Tesz-e valamit?

A harmadik olvasási szakaszAddig tart, míg a kihallgatás befejezése után azt

nem mondják Ambrusnak, hogy "Kezdhetjük az elő­

adást!"Javasoljuk, hogy az eddigi képsor egészüljön ki

egy fontos mozzanattal. Ott van ugyanis a kép a fa­lon, amint "bíztatóan mosolyog a keretből" . A tanártudja, a kép Rákosié. S ezzel belép a filmbe a rend­szer maga, a diktatúra.

Erről a diktatúráról a novella végén így fogalmaz­za meg véleményét az író, amikor a részeg Ambrusszájába adja az alábbi mondatokat: "Az a fiú ott ülta széken. Csak ült előttük.Az övék volt, zabáltak be­lőle törvényt, igazságot! Azt mondták, állj fel! Aztmondták, lépj a falhoz, arccal a falhoz, szorosan afalhoz!" Javasoljuk, beszélgessenek erről! Mifélerendszer az, amelyik a proletár gyermekből faragtörvényt, s állítja a falhoz. Javasoljuk, olvassa el atanár Majakovszkij versét, a Beszélgetés Lenin elv­társsal címűt! Es végül javasoljuk, mondják el a kis­csoportok, véleményük szerint hogy zajlik le a ki­hallgatás, miféle döntést hoznak?

A negyedik olvasási szakasz ,A tanár tovább olvassa a novellát. Es addig, míg

az előbb idézett szöveg el nem hangzik.Javasoljuk: rögzítsék a játékbeli operatőrök az

előadást! Nagyítsanak ki képeket a novella alapján,melyeket jellemzőeknek tartanak. Javasoljuk továb­bá: készítsenek diaképeket is. Ezt a tanulók alkos­sák meg testhelyzetekből! Állóképsorozat az előa­dásról. Javasoljuk, meséljék el, mi történik Ambrus­sal az előadás után.

Befejezőolvasási szakaszA kiscsoportok illesszenek egy epilógust a novella

után! Hogy élt Ambrus a későbbiek során? Szubjek­tív kamerájuk villantsa fel Ambrus további életénekjellemző mozzanatait, a szituációkban fogalmazzákmeg véleményüket is!

A novella elemzésének harmadiklehetősége

Tételezzük fel, hogy a tanár a tanulót, mint amatőrversmondó előadóművészt instruálja. A szöveg jobbmegértése érdekében mindent felhasználhat az ed­digi elemzési szisztémából, ám ki is egészíti azzal,hogy változtat a nézőponton. A novella végéből

bontja ki a művet. Abból nevezetesen, ami már azeddigiekból is kiderülhetett, de nem helyeztünk ráhangsúlyt, hogy tudniillik Ambrus lelkiismeret-fur­dalását kocsmázással enyhítvén, barátjának, Kürti­nek meséli el szorongató élményét, s miközben akocsmában hangosan beszél, fojtogatja a félelem is,hogy kihallgatják, s jelentést írnak illetékeseknekmindarról, amit ő beszél.

Ambrus tehát iszik. Amikor a szöveget elkezdi,még csak spicces, mire befejezi, részeg. Kezdetbenmég próbál tárgyszerű lenni, megfigyelései ponto­sak, ám ahogy az alkohol hatására oldódnak a gátlá­sok, úgy tárulkozik fel, s válik személyessé. Szinteközléskényszere van.

Vétkesnek tartja önmagát. Ám azzal, hogy ki­mondja, ami feszíti, felmentést is ad a maga számá­ra. A bűntudatot az alkohol váltja ki belőle. Sejthet­jük, mire elmúlik a mámor,semmi sem változik benne, min­den marad a régiben. Marad, mivolt, gyenge ember, cinkos. Elő­

adó, aki megy, ahová küldik, ésmondja, csak mondja...

Debreczeni Tibor

Az igazgató közelebb jött. ,- Előadásában helyesen mutatott rá az elvtárs a férfias bátorságra, az öntudatos fegyelemre. Es itt meg

kell említenünk, hogy otthonunkba befurakodtak olyanok is...Álltam az asztalnál. Az igazgató az ellenségről beszélt. Az ellenségről, aki befurakodott az otthonba. Fel­

csattant a hang.- Éberség, elvtársak!Megint csönd... Rám néztek. Lassú hullámzás a padok és a székek között. Mintha meghasadna a fal, ket­

téválna a mennyezet... - Kezem a vizespoháron. Ki ez, aki elém lép? Mit akar?- Máskor is jöjjön az elvtárs! ,Semmi baj, érted, Kürti, semmi! Es az elvtárs megy, máskor is, persze... Viszi a könyvet a Magyar Pamut­

ba, a Ganz Hajóba, a Kispesti Paplanba.Mindenhová megy az elvtárs.Az a fiú ott ült a széken. Csak ült előttük.Az övék volt, zabáltak belőle törvényt, igazságot! Azt mondták,

állj fel! Azt mondták, lépj a falhoz, arccal a falhoz, szorosan a falhoz ...- Berúgtál, Ambrus!Kürti fölrángatta a barátját.Ambrus, ahogy fölállt, egysze~re megmerevedett. Akárcsak megnémult volna, mint egy rossz, hamis pró­

féta, akinek a szájára vertek. - Ugy kellett kicipelni.Dülöngélve, összekapaszkodva mentek a sötét utcán. Mintha most éjszaka indulnának kültelki tanulóott­

honok, poros nőegyletek felé, hónuk alatt a könyvvel. Előre a sárban Kispest felé, Remetekertvárosba, Ke­lenföldre... Mennek az előadók, részegen, álmosan, elhülyülve - a sárba, az éjszakába...

Egy rendőr nézte őket a sarokról. Elhúzta a száját, mintha köpni akarna.- Ertelmiség! ...

versmondó 13

~

MIKSZATHÉS MADÁCH

Próza és vers

Minden esztendő első hónapja évtizedek ótamegadja nekünk a kötelező, de szabadon ésbüszkeséggel vállalt, nemzetien magyar, és

nemcsak helyi öntudattal, lokálpatriotizmussalegyüttjáró ünnepléseket, hiszen Madách és Mik­száth világszerte ismert neve összeforrott a vidékikisvárossal, Balassagyarmattal. Mindkét nagy ma­gyar ember januárban született. Sorolhatok elődö­

ket, utódokat, kortársakat, más művészeket:BalassiBálint, Rózsvölgyi Márk zeneszerző, Bérczy Károly,a múlt század első sportújságírója, Komjáthy Jenő,

14 versmondó

Kubányi Lajos festő, Benczúr Gyula,Szabó Lőrinc, Horváth Endre grafi­kus, Szabó Vladimir festóművész,

Vihar Béla és Jobbágy Károly a jelennagyjai közül- nem akármilyen név­sor egy húszezres városkában - ésakkor még nem említettem a jelenle­gi városi alkotókat, képzőművésze­

ket, írókat, költőket.

Kiteljesedni, tudatosodni kezd, ésegyben inspiráló alkotói korszakábalép a címben említett két alkotó ha­tása, igazi utólétként megnyilvánul­va. Madách Imre nevét viseli a váro­si könyvtár, a sajnálatosan meg­szűnt irodalmi színpadot is Madách­ról neveztük el, de a fiúkollégiumotis így hívják. A hírhedett-híres, ésszerencsétlen sorsú feleség, FráterErzsébet az itt tanuló lányok ottho­nának adta nevét. Sztregova ésCsesztve pár kilométer csupán, mintahogy Szklabonya és Horpács is.Széles, nyugodt, horizontális, klasz­szicista monumentalitással uralko­dik a város főterén a volt megyehá­za: ott táncolt palotást a naiv és lán­goló fiatal Madách a kacér és fékez­hetetlenül tomboló Fráter Erzsóká­val, ott volt tiszteletbeli esküdt Ma­uks Mátyás mohorai birtokos, kék­köi szelgabíró mellett valamelyik ál­mos hangulatú irodában az Ilonkábaszerelmes ifjú Mikszáth. Róla nevez­tük el a művelődési központot, az ő

nevét választotta a kereskedelmi­élelmiszeripari-vendéglátó, -és ide­genforgalmi középiskola. Utcák,szobrok, emléktáblák, múzeumi szo­bák figyelmeztetnek bennünket: ők

a mieink. Madách születésnapjáhozkapcsolódik minden esztendőben a róla elnevezettmegyei díjak átadása, a nevével fémjelzett pályáza­tok eredményhirdetése, az országosan ismert irodal­mi színpadi napok rendezvénysorozata - a könyvtár,a művelődési központ és más intézmények, szervekkomplex megvalósításában :- s ezek már mind részeiaz ország kulturális és művészeti mozgásának.

A magyar irodalom Mikszáth emlékévet ünnepel:150 évvel ezelőtt, 1847. január 16-án született aNagy Palóc. Az emlékév megnyitó ünnepsége Balas­sagyarmaton zajlott a születésnapon, a nyitóbeszé­det kultuszminiszterUnk mondta.

Szívesen vállalt megbízatás számomra, hogy itt ésmost elsősorban a Mikszáth prözáit, Madách verseit- és más alkotók műveit megszólaltató versenyzők­

ről, versenyről írjak párt sort, valamint közöljem akét nagy szerzőről elnevezett költői és prózaírói pá­lyázat eredményeit. A balassagyarmati MikszáthKálmán KEVI Középiskola épp most, a 150 évesszületésnapon rendezte V. alkalommal a találkozót,

mely túlmutat az országhatárokon is, ezért nemzetiés nemcsak országos. Az iskola egy valamikori ta­nárnője, Patakiné Kerner Edit előadóművészaz öt­let - de inkább "eszme" - kitalálója. 1997. január 16­án harminckilencen versengtek hírért-névért-dicső­

ségért és a díjakért - de inkább az interpretálás, il­letve önmegvalósítás nem is öncélú mívességében lá­nyok és fiúk, 14 és 20 év közöttiek.

Ahogy ez mindig is van: volt csupán iskolás lecke­felmondás, adódott befelé forduló, nagy zavarban el­motyogott megoldatlanság, aztán szorgalmas, "szö­vegpontos", nem a tehetség, hanem a köteles­ségtudat tisztessége által létrejött produkció, sok ki­forratlan, a képességeket csak egy-egy villanásbaneláruló egyenetlenség. "A kultúra mértéke a közép­szerűek ereje" - mondja éppen maga Mikszáth - ésha egy zsűrinek lehet "ars poeticája" - ez jól vezérlő

gondolat, mely máris a verseny színvonalát jónakítélheti. Mintegy 18-20-22 %-ban igen nagy csodákatis átéltünk. Sokszor szállt át az angyal a RózsavölgyiMárk Zeneiskola nagytermén, a verseny zsúfolásigmegtelt színhelyén, valahol a láthatatlan levegőben,

döbbent csendek pillanataiban: tanúi voltunk szé­gyenkezés nélküli kitárulkozásnak, sápasztó-elpirítóőszinteségnek, hallottunk remek orgánumokat. Rit­ka volt, azért értékes és emlékezetes, ahogyan párana kiformált, nem mesterkélt, hanem már alkalma­zott, sajáttá vált technikát kezelni tudók akárhánypercig is hatalmukban tartották a zsűrit, a közönsé­get, a többi versenyzőt.

Sorok közötti gondolatok születtek előadás köz­ben, frissen bejárt belső tájak váltak láthatóvá, meg­jelent, libegett, elsuhant a szépség(?!). (Micsoda ide­jétmúlt érzet-gondolat ez bennem...). - Rezdülések,forték és pianisszimók dinamikája ritkította-sűrítet­

te a légkört, változtatta és színezte-festette a hang­erőket. Indulat és józan tárgyilagosság, tudatos ön-

Szlobodnyik Krisztina

Mint mikor.:Mint mikor elhagyott az álom,Mint mikor meghalni se vágyom,Mint mikor sétálni szeretnék,Mikor valahová úgy mennék,El, el, csak innen el...Csak ne lássam. hogy mit hiszel...Mint mikor megreped a jég,Mint mikor meghasad az ég,Mint mikor dal hívja az estét,Mikor zene súgj a: .PeledhetnédlTemethetnéd, mi meg sem volt még..."

Magamnak mondom: "Itt nincs senki.Nem itt van, amit érdemes keresni."Hol van, merre van? Nem tudjuk azt.Hol a tavasz, amely rügyet fakaszt?Jaj, csak nehogy eltűnjön előlem,

Istenem add, hogy időben megleljem!

Mint mikor keresel valamit,Valamit, ami talán mégis itt,Itt van, melletted, veled...Egyfolytában keresed, keresed,Pedig ha kinyújtanád érte a kezed...De nem látod... Nem ilyen egyszerű.

Ott a méregpohár: a nedű keserű.

Mint mikor sírnak a fák:Levelek hullanak könnyek gyanánt.Mikor pillák hullanak könny helyett,Mert könny nincs, az bennrekedt...Tóvá gyűlik a lelkem mélyénTóba', melyben megpillantod végülAzt, ami után oly régen kutatsz:A nevet... A szemet... Az utat... A hidat.

szervezés és az indukált szenvedélyesség hangulatai,azIgy összegyűlt szünetek, és a lendületes, egybe­függő, mert egybe tartozó részletek füzérei szemünkláttára, fülünk hallatára bontottak fel és raktak újraössze egy-egy művet. Viszonylag ritkán élvezhettüka kivételes beszédtechnikát, a hanggal való bábás­mód sem árulkodott mindig abszolút tudatosságalirányított érzelemről- de a verseny - talán érezhető

kizúdult szavaimból- nagyon "emberi" volt.Nem találkozott a zsűri rossz értelemben vett szí­

nészkedéssel, önmutogatással, de felbukkantak a je­lei a pódium-művészet önfegyelmének, visszafogott­ságának - teljesen világossá vált, hogy ez más "szak­ma", mint színésznek lenni - mert a tekintet, az arcés a hang az eszköztár, hiszen az előadóművész ön­maga díszlete, környezete, tárgyai, jelmeze: magá­nyosan, egyedül egy színpadon.

Kell tudni, honnét érkeztek versenyzők: Békés­csaba, Bük, Csenger, Hajdúböszörmény, Kisvárda,Kolozsvár, Miskolc, Nagykanizsa, Pécs, Püspökla­dány, Rimaszombat, Somorja. Szeged, Szolnok, Zi­lah - és természetesen a legtöbb versenyzőhazai, ba­lassagyarmati volt. Azt nagyon sajnáljuk és csodál-

versmondó 15

kozunk, hogy más nagyváros, és főleg Budapest nemcsinált abból semmiféle presztízs-ügyet, hogy ők

nem voltak jelen Madách és Mikszáth ügyében.

A zsűri igen nagy örömmel adott két első díjat. Amásodik helyezett lehetett volna egyedül is magasanelső, ha olyan formában van. Ugyancsak reménye­ket keltő a harmadiknak minősített ifjú ember is. Anegyedik, ötödik és hatodik helyezés megállapításakönnyebb volt. Rajtuk kívül még öten kaptak na-

gyon gazdag és értékes könyvekbőlálló ajándékcso­magot. A verseny rendezése mintaszerűösszefogást,együtt munkálkodást, mindenre kiteJjedő figyelmes­séget, udvariasságot, szakmai hozzáértést bizo­nyított: ha az előkészületek bonyolult feladatait fel­mérik, akkor ilyen gördülékeny minden.

Komoly és értékeket felvonultató talalkozön le­hettünk jelen. A közepesnél magasabb általánosszínvonal igen érzékenyen jelezte: lett-légyen bár­meilyen elidegenedett is a világ, - mint a főnixma­

dár, a művészet állandóan újjászüli önmagát. A zá­róünnepségen adták át az erre az alkalomra meghír­detett költői prózaírói pályázat díjait.

Végezetül és befejezésképp kissé átalakítva idé­zem Mikszáth Kálmán szavait - vonatkozzanak afentebb elemzett találkozó minden résztvevőjére,ésaz összes magyar versmondóra, és a jelen elődeire,

ránk is: "Magyarországon nem nehéz nevezetes em­berré lenni, - ha az ember vala-mi olyat tesz, amit mások fölös-legesnek tartanak - csak olyat mne tegyen, amit tenni kell, mertaz ilyennel nem lehet kitűnni!"

Csikász István(A Mikszáth Kálmánt ábrázolóakverell Réfi Zoltán alkotása.)

~

Ertés és félreértés

AMadách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok akamarajátékok találkozója, de módot ad önál­ló estek bemutatására is. Az idén Balassa­

gyarmaton a január végi találkozón két önálló estteltalálkoztunk. Mindkettőnek közös problémája aszcenirozás. Mi a jobb, haatásosabb, a költöt jobbantolmácsoló megoldás, ha színházzá próbáljuk tenni aprodukciót, vagy egyszerűen a költöt híven tolmá­csolva elmondjuk a verseket? Az utóbbira hajlok. Kismozgással, leüléssel, felállással, helyváltoztatással,minden fakszni nélkül tolmácsolni a költőt vagy köl­tőket - jobb, mint jelmezben, a verseket kvázi "szí­nész" módon eljátszani. Régi kollégám, DebreczeniTibor fogalmazta meg kifejtve, hogy a színjátszás(emberábrázolás) ábrázoló funkciójú, míg a vers­mondás kifejező funkciójú művészet. Aki a kettőt

összekeveri, veszélyes útra lép. (Vagy inkább: téved.)Egerból Ungvári P. Tamás Borozó címmel Petőfi

Sándor verseiből válogatott. Kezdés előtt asztal állta szobaszínház közepén, rajta vörösboros kancsó, po­hár OO' Uristen, gondoltam, ez olyan lesz, mint egyko­ri elborzasztó élményem, amikor egy ifjú ingben-ga­tyában, kezében cifra kulacsot tartva, a kulacsnak(helyettünk, nézők helyett!) mondta az ismert Cso­konai verset.

Rossz érzésem fokozódott, mikor Ungvári P. Ta­más parasztlegénynek öltözve megjelent.

Aztán megszólalt Petőfi. Petőfi, nem Ungvári P.Tamás. Jól értelmezve, a válogatott verseket jó rit­musban adta elő. Zavarta ugyan a saját maga kita­lálta szcenirozás. Asztal mellé ülés, néhány mozgás,

16 versmondó

de a bor-versek hangulatát jól felidéző, hibátlanversmondás mégis a kifejező funkciójú művészet felésodorta az ábrázoló funkcióból induló, azt nyűgkéntmagán viselő előadást!

Ungvári tehetsége, versértőhumora, előadóikész­sége feledtette az elvieskedő, akadémikus fejtegetést- jól szórakoztunk Petőfivel. Dísztelenebbül indult aSzilágyi Domokos vers-összeállítás mely a HogyanIrjunk verset unokák szeme tűkrén címet viselte.Persze már a cím is (ez Szilágyi Domokos bűne) kép­zavar.... Gondoljunk bele: írni valaki szemetükrén,nem semmi.. .. De hát költői szabadság a képzavar is.De az előadó Szász-Kolumbán Olga ezt a képzavartlátvány-zavarral és előadói-zavarral a paródia hatá­ráig fokozta!

A kezdés még nem igért rosszat. Rendezői balonszimpatikus és nagyon tehetséges (mint kiderült) if­jakból álló (pontosabban ülő) zenekar helyezkedettel, akik az iszonyú előadás során, adott pillanatok­banjól és szépen muzsikáltak. Tőlük a terem bejára­ti ajtaja felé szoIíd emelvény helyezkedett el, melyrepalló vezetett. Majd megjelent egy középkorú hölgy,kalapban, nagykabátban, kezében hatalmas bőrönd­

del. Lehelyezte a bőröndöt, levette anagykabátot,kalapot - és elkezdte mondani szegény Szilágyi Do­mokos verseit. Rosszul. És bőszen folytatja az in­szcenálást. Szerencsére nem vetkőzött tovább, dekülönféle feliratú és színű, halotti koszorúra valószalagokat bányászott elő ruhája zugaiból, és kibont­va elől, hátul, oldalt magára aggatta... nem volt ké­pes megállni a dolgot inszcenálás nélkül. Nem tu-

Petőfi Sándor

A borozóGondűző borocska mellettVígan illan életem;Gondűző borocska mellett,Sors, hatalmad nevetem.

És mit ámultok? ha mondom,Hogy csak a bor istene,Akit én imádok, akiE kebelnek mindene.

És a bor vidám hevébenFüttyentek rád, zord világ!Szívemet hol annyi kínnakSkorpiói szaggaták.

Bor taníta húrjaimraCsalni nyájas éneket;Bor taníta elfeledni,Csalfa lyányok, titeket.

Egykor majd borocska mellől

A halál ha űzni jő:

Még egy korty - s nevetve dűlök

Jégöledbe, temető!

Pápa, 1842. április

dom, hogy miről szóltak a versek - mert értelmezéshelyett m6dolt! Végig azt vártam, hogy mikor veszielő unokái szemetükrét! A mellettem ülő zsűritagok

(edzett fickók) magukba fojtották kétségbeesett de­rűjüket, de egyikük - egy nagyon komoly hölgy, aki

hittel és szeretettel fordult még a legrosszabb pro­dukció felé is - nem birt magával. Vinnyogott a rö­högéstől. Osztrák vendégünk azt írta a találkozórólkészült beszámolóban, hogy ez volt az egyetlen eset,amikor örült, hogy nem ért magyarul, mert így nemkellett a kritikus röhej ellen küzdeni. (A tolmácslányúgy védekezett, hogy közben magyar-német szótártkészített a vendégek számára!)

A zenészek persze - zenélési szünetükben - göb­benten nézték a röhögő zsűrit és a közönséget. Oketúgyanis - valószínűleg - úgy tájékoztatták, hogy ma­gas művészettel van dolguk. Ez is azt bizonyítja,hogy magas művészet és dilettantizmus között na­gyon keskeny a határvonal!

Nem szeretem különösebben Szilágyi Domokost,de tisztelem - és nyitottan fogadom minden előadó­

tól valamelyik versét. De ha nem hallottam volnamár jól is mondani, azt vélném, hogy csapnivaló köl­tő! A hölgy úgy torzította el, ahogy már megmagya­rázni sem tudom. Aki nem volt jelen, az előtt ho­mályban marad a borzalom. Mert megjeleníthetet­len, leírhatatlan.

Nánay István, e szűk haza legdühösebb kritikusa,egyszeruen merényletnek nevezte ezt az előadást aköltő, az ifjúság, az emberiség ellen! S mivel az előa­

dóban pedagógust gyanított, egyszeruen a katedrá­ról is leparancsolná. Joggal!

Íme a Debreczeni fogalmaztaelméletieskedés, mégis csak avalóságból indul ki. A verseketnem ábrázolni, azaz nem elját­szani, hanem tolmácsoini kell.

Máté Lajos

..........................................................................:.:.: ; :.:.: :.:.:::::::.:::::;:;:.:.:;:::.:::::;:;:;:.:;:::;: ;::::::::::::> ; :::::=.;.;.- :.-.:.-.-.-.- .

"HEJ NAGY-KŐRÖS HÍRES VÁROS..."

Gondolatok a VI. Országos KözépiskolaiArany János Balladamondó Versenyről

Nagykőrös 1982-ben hirdette meg először aversenyt, így tisztelegvén a költő halálának100. évfordulója alkalmából rendezett ün­

nepségsorozaton. Arany 1851-1860-ig élt, tanított ésdolgozott Nagykőrösön. Itt írta balladái nagy részét.Már életében megfogalmazták és a jelző nemzedéke­ken öröklődött tovább "Arany a ballada Shakespea­reje" (Keresztúry Dezső).

Balladái ennyi év után sem válhatnak unalmassá,nemcsak erkölcsi mondanivalójuk, örök emberi érté­keket hordozó eszmeiségük, hanem csodálatos nyel­vezetük miatt sem. A versenyen résztvevő ifjakatimmáron 6. alkalommal újra megérintette Aranyköltői nagysága. A költészet, a szép magyar beszédseregszemléjén Nagykőrösön 1997. március 1-2-án107 versmondó tisztelgett a nagy költő születésének180. ~vfordulóján halhatatlan balladái tolmácsolásá­val. Ok azok, százheten, akik a megyei versengése-

ken a legkiválóbbaknak bizonyultak. A versenyre 4ballada megtanulásával lehet nevezni. Az elődöntőn

ezekből a tanulók szabadon választhattak.

versmondó 17

AranyJános

IntésJó költőktül azt tanultam

S adom intésül neked:Sose fáradj, sok cifrával

Elborítni éneked!

Szólj er6vel, és nevezd megOnnevén a gyermeket;

Szólj gyöngéden, hol az illik, ­S ne keríts nagy feneket.

Olykor egy-két szó is jobbanHelyre üti a szeget,

Mint az olyan, ki beléhordFöldet, poklot és eget,S ordít, amíg elreked.

A vetélkedő már évek óta megérinti a határain­kon kívül élő magyar középiskolásokat. Így most isvoltak Nagyszalontáról és Szászrégenből is verseny­zők. A döntőbe 25 fiatal került be és a zsűri általmegjelölt verset tolmácsolta.

Nagykőrös város minden alkalommal teljes össze­fogással készül e nemes vetélkedésre. A versenyszínhelye a patinás, gyönyörúen felújított Műv~lő­

dési Központ. A szállás és az étkezés a Toldi MiklósElelmiszeripari Középiskolában van.

Nagykőrös verset szerető, Arany János költésze­tét tisztelő cégei, intézményei értékes ajándékokkalsegítik a legkiválóbbak jutalmazását. Így történt ezaz idén is. Külön díjat ajánlott fel a Bonduelle Nk.Kft, az Arany János Társaság és Múzeum, a ToldiMiklós Elelmiszeripari Középiskola, Toldi MiklósSzövetkezet. Díjakkal támogatta a rendezvényt aMKM, az OKSZI, a Magyar Versmondók Egyesülete,az MKM Határon túli magyarok Főosztálya.Termé­szetesen a fódíjakat Nagykőrösváros képviselőtestü­

lete adományozta.A kétnapos esemény egyik legmaradandóbb része,

amikor az elődöntők után a zsűri elnöke értékeli ameghallgatott fiatalok versmondását. Ott szerong­tak a tanulókkal együtt felkészítőtanáraik, s az őket

elkísérő szülők is. Ezek az éjszakába nyúló szakmaibeszélgetések adnak olyan töltést az ott lévőknek,

hogy a következő balladamondó versenyen is újra je­len vannak.

Bánffy György, aki nemcsak az egyik legszebbenbeszélő színészünk, hanem kiváló pedagógus is, nagyszeretettel és humánummal segít az ifjaknak. A hu­mor, a dráma együtt van itt jelen igazi színházi él­ménytadva.

A város vezetői együtt éltek a rendezvénnyel. Kó­sa István polgármester megnyitója után is maradt ésélvezte Arany balladáinak szépségét. Dr. Karay Kor­néliajegyző pedig a törvény őreként, a zsűri titkára­ként tevékenykedett.

A Művelődési iroda sok-sok lelkes nagykőrösi pe­dagógus segítségével gondoskodott a versenyekrésztvevőiről és készített színvonalas programokatrészükre. Ezek közül is kiemelném Péczeli Margitkiállítását. A grafikus művész tervezte a versenymeghívóját, emléklapját is, ma­gas szinten.

Gratulálunk minden verseny­zőnek és kívánjuk: a nagykőrösi

napok emléke, Arany eszmeisé­ge éljen sokáig bennük!

Találkozunk 2000-ben!Dr. Makai Katalin

................................................:.:.:.-.:.:.'.:-:.:.;.:.:.:-:.:.:::;:;:::::::::::::::::;:::::::::::::::.:.: .

".Aprih]"vers és prózamondó verseny Pápán

Nincs nagyobb öröm versmondók és versbará­tok számára, mint az egyre szaporodó és egy­re színvonalasabb versengéseket hallani-lát­

ni országszerte. Mintha a szép és igaz szó szomjaegyre erősödne a szép és igaz szavakat mindjobbannélkülöző világunkban. E sorok írója február végéna kárpát-medencei tanítóképző főiskolák versenyző­it hallgatta a békéscsabai Körösi Csoma Főiskola

vendégszerető falai között. Egy héttel későbbArany

18 versmondó

János születésnapját ünnepelte Nagykőrösön száz­nál több fiatallal az országos balladamondó versenyrésztvevőjeként.

Ismét egy héttel később, március 8-án már a har­madik Országos Református középiskolai vers ésprózamondó verseny zsűrijében ült, mely Áprily La­jos emlékét idézte Jancsó Adrienne fóvédnökségemellett. 9-én, vasárnap pedig a Regösök Húrján szépnevet viselő kárpátmedencei szavalóverseny döntő-

jét vezethette. E néhány taIálkozón kívül is méghány rangos találkezőröl tudunk, nagy költőink, Jó­zsef Attila, Radnóti, Ratkó József költészetére emlé­kezve! Talán nem is soroltam ról mindegyiket. Nemtúlzás tehát bevezetőm gondolata: a versmondásszerencsés felívelésének vagyunk tanui.

Az ország református gimnáziumainak növendé­kei kötelezően egy Aprily verset választhattak és egyverset szabadon bármely költőtől. sőt prózai művetis. Szerencsére Áprily gazdag költészete lehetővétette, hogy a Fejedelemhez című versén kívül nemigen hallottunk ismétlést. Színes és változatos volttehát ez az országos döntő. A Fejedelemhez című

vers fájdalmas időszerűsége leginkább MenyhártSzabolcs előadásából volt érezhető, a már jól ismertFóti Kincső Áprily négysorosainak hangulat-moza­ikját terítette elénk. FűzvölgyiAlíz a Csavargó című

versben torokszorító pillanatokat teremtett. HenterTamás a Magányos Aktor című versben fiatalsá­gunk (és talán a felnőttek is) rend-rend-rend utánisóvárságát kemény keserűséggelálította elénk...

A szabadon választott kategóriában tíz Sinka Ist­ván, hat Erdélyi József, hat Sütő András és hét Ta­mási Áron mű hangzott el.

Sinka keserű, kőkemény sorsa megfogta, megih­lette a versmondókat, költészetének szokatlan hang­vétele már nem mindegyik versmondónál vált érez­hetővé. A balladai hangvétel, a belső feszültség Fűz-

Sinka István

völgyi Alíz előadásában (Anyám balladát táncolt) ke­rült a legközelebb Sinka világához. Erdélyi József lí­rai ereje Kis Norbert Bőrlúd c. vers-előadásában

szép és láttató volt. Gál Szilvia Az Anyai szó c. vers­ben kemény és elítélő előadásmódot tudott teremte­ni. Sütő András varázslatos világát Kristóf Eva a Pi­ros bölcső című derűs-kedves, csillogó történetbencsillogóan varázsolta elénk. Uveges Andrea a Kékhalál című írással, Pap Erika az Anyám könnyű ál­mot ígér részletével, KőhalmiOrsolya a Gyermekko­rom tükörcserepeivel oly melegen és élvezetesenhozta közénk az író személyét, hogy legszívesebbenezekkel a fiataIokkal köszönteném Sütő Andrást kö­zelgó 70. születésnapján. Tamási Áron összekacsintóhumora több előadónál megérintett bennünket:Henter Tamás előadásában a Népszakértők "szak­értelme" minden idők "szakértőire"nyílzáport zúdí­tott. Kuncogtunk mindkét Ábel előadásán (Tóth Eli­za, Menyhárt Szabolcs), Adorján Iván a Mihálka cí­mű írás jó pillanatait teremtette meg.

A pápai Református Gimná­zium 200 éves falai között annyiszép és felemelő pillanatot él- ~~üknk20áot, hogy ltaI~n rIe~fiélh~t- .JÜ : év mú va IS é nl og Itta magyar vers és irodalom sze-retete.

Bánffy GyiJrgy

Szóljon, aki láttaDús András juhász volt,már fekete a képe;leásták pihenni,le a fák tövébe.

Fiatal volt, mégisgörbe volt a háta -...Istenem, magyar volt:szóljon, aki látta.

.... ~ ~

REGOSOK HUR/AN

Március 8-án Petőfi szelleme suhant át diák­kori városán, Pápán: nemzetközi versmondóversenyt tartottak a barokk városkában. A

Forrás Kulturális Alapítvány elnöke, Pataky Andrásszínész másodszor rendezte meg a magyar nyelvte­rüketekre kiterjedő, nemzetközi Regösök húrján ve­télkedőt. A tavalyi biztató veszprémi vetélkedőutánidén a patinás diákváros adott otthont a versenynek.Méghozzá egy időben kettőnek: miközben a Pedagó­gusok Művelődési Házában a Regösök...-re beneve­zettek kétnapos szavalóversenye zajlott, a Reformá­tus Gimnáziumban az Áprily-versekre hirdetett, or­szágos diákvetélkedőjelöltjei versengtek.

Manapság, amikor kulturális műhelyek szűnnek

meg, művelődési lehetőségek szűkülnek be, igencsakméltánylandó Pápa város önkormányzatának áldo­zatkészsége, élén Kovács Zoltán polgármesterrel ésa kezdeményezést támogató Zongor Gáborral, aVeszprém megyei önkormányzat elnökével, akik arendezvényt befogadták. Nem beszélvén a fő támo-

gató Lafer Kft., Édász Rt. és az Arany Griff Szállógesztusáról, hisz nem sokan nyitják ki tárcájukat, haaz anyagi haszonnal sosem kecsegtető kultúrárólvan szó. Az sem véletlen, hogy a verseny, s az előa­

dóestek helyszínéül szolgáló Pedagógusok Művelő­

dési Háza a maga nemében az egyetlen az ország­ban, amely - Egresits János igazgatása alatt - mégma is működik.

A magyar szó, a magyar líra mindent lebíró erejediadalmaskodott ama negyven. kitartó versenyzőjó­voltából, aki a népballadáktól Nagy Lászlóig, Csoko­naitól Pilinszkyig, s a kortárs irodalom nagyjaiig, va­lósággal átpásztázta a pannón költészetet. Ki-ki ízlé­se, vonzalma, (vélt vagy valós) képessége szerintszemelgetett a hatalmas kínálatból. KecskemétiVégh Mihály a magyarok megnyomoríttatásáról szó­ló, híres zsoltárának drámai megidézéséért példáulnem véletlenül kapta meg a III. díjat Torma Mária(aki a döntőn Juhász Ferenc-verssel mérkőzött), Ahalálra táncoltatott lány tragédiája izzott föl a zen-

versmondó 19

tai Domány Zoltán szuggesztívelőadásában(a dön­tőn Domokos István költeményével szerezte meg aII. díjat). Döbrentei Kornél bartóki hangzatokat idé­ző Rebellis türelmével vívta ki az I. díjat Nagy ImolaDóra. Különdíjra érdemesült Horváth László, BeMZsuzsanna, Szabo Attila, Balázs László, Mihályi Já­nosné, Jakab István. Az ifjúsági kategóriában zsűri­

tagként jómagam is nehezen döntöttem, annyiraszoros volt a verseny. Az első díjat Kristóf Éva, amásodikat Holics Szilvia, a harmadikat megosztvaHenter Tamás Bertalan és Fodor Eszter vitte el. Kü­löndíjat a tizenöt esztendős, meglepőenérett felIépé­sű Nagy Ferenc, Csepeli Balázs és Kádár Miklós ka­pott.

A kézzelfogható jutalmakon túl életre szóló él­ménnyel gyarapította a jelenlévőket a zsűrielnök

Gérard de Nerval

Bánffy György, aki a Halotti beszédtől Sütő Andrásprázájáig teljedő előadóestjéna versmondás virtuó­zaként beillírozott a magyar líra húrjain. A marosvá­sárhelyi színház művészeti igazgatójának, KincsesElemérnek a konferálásával pedig két ottani, nevesszínész, Ferenczy István és Győrffy András ihletettelőadásában szólalt meg egy-egy részlet Sík SándorIstván királyából, illetve Kocsis István Bolyai estéjé­ből, s az erdélyi költészet reme-keiből.

Él hát a magyar vers! Ne te­messük: vannak még rajongói.

Metz Katalin(Megjelent az új Magyarország1997. március 12-ei számában)

Une allée auLuxembourg

Elle a passé, la jeune filleVive et preste comme un oiseau;A la main une fleur qui brille,A la bouche un refrain noveau.

C'est peut-etre la seule au mondeDont le coeur au mien répondrait,Qui, venant dans ma nuit profondeD'un seui regard l'éclairerait...

Mais non, - ma jeunesse est finie ...Adieu, doux rayon qui m'a lui,­Parfum. jeune fille, harmonie...Le bonheur passait, - il a fui!

Fasora Luxembourg-kertben

Eltűnt a fürge, ifju lány már,mint egy madár, oly könnyedén;Kezében csillogó virágszál,s új refrén szája szögletén.

Talán a lány szive felelneszivemre még s már semmi más,csak rebbenő szeme lehetneéjem sötétjén villanás.

De nem, - az ifjuságnak vége...Isten veled, te röpke fény: ­leány és illat, égi béke...eltűnik, - s visszaint felém!

Radnóti Miklós fordítása

Fasora Luxembourg-kertben

Tovalibben az ifju lány,Fürgén, frissen, mint kismadár;Kezében illatos virág,Ajka új nótát dudorász.

Talán ő lenne, egyedül,Aki szivből szeretne, hün,S tekintete bús éjszakánVilágosságot hozna rám ...

De nem, - ifjuságom oda...Agyő, remény szép sugara, ­Harmónia, illat, leány...Messze futott már mindahány!

Székely György fordítása

Gérard de Nerval (szül.: Párizs, 1808. május 22. - meghalt: u.o. 1855. január 26.) a XIX. századifrancia irodalom egyik jelent6s alakja; költ6, próza- és drámatrá. Th. Gautier iskolatársa, A. Dumasszerzőtársaés barátja. Megismerkedett és levelezett Liszt Ferenccel is.Jogi és orvosi tanulmányokba kezdett. Tizennyolc éves korától kezd6d6en jelentetett meg verseket, új­ságcikkeket, kritikákat. Leforditotta Goethe Faustját. (Az els6 rész 1827-ben, a második 1840-benjelentmeg.)Részt vett a haladó "Jeune France" mozgalomban. A. Dumas-val közösen (rt drámáját 1839-ben mu­tatták be. Értékes, szép verseskötetének (Chimeres = Kimérák, 1841) költeményei, szanettjei már tükrö­zik kezd6d6 lelki betegségének, 6rültségének jegyeit. Elbeszélés gyűjteményéMl (Les filles du feu) aSylvie a költ6 széppráza remeke. Földközi tengeri utazása nyomán 1851-ben útirajza is megjelent.(Voyage en Orient). Legnagyobb alkotása az Aurélie voltaképpen lelki betegségének terápiája céljábólkészült feljegyzéseinek megragadó, költ6i feldolgozása.Magánélete szerencsétlen volt. Szerelmei (J. Colon sztnésznő majd kés6bb M. Pleyel zongoraművészn6iránt) beteljesületlenek maradtak. Nagyapai örökségét az általa alapitott irodalmi folyóirat (Le mondedramatique) alaposan fölemésztette. - 1841-t6l kezd6d6en, - megszakCtásokkal - hosszabb ideig álltpszichiátriai kórházi kezelés alatt. Életének nyomorúságos körülmények között, öngyilkossággal vetettvéget.Életművét hazájában többen Nietzsche és Dosztojevszkij életművével egyenrangúnak itélték. Baudelai­re, majd kés6bb a szürrealisták is nagy e16djeik között tartották számon.Nálunk - mivel munkásságát a Nyugat els6, nagy nemzedéke nem fedezte fel - kevésbé ismert. (Vi­szonylag legtöbb versét, illetve prózai müuét Jékely Zoltán [ordüotta le; fordttái között megtalálhatóRadnóti, Illyés, Kálnoky, Vas István, Timár György is.) A közölt [orditás szerz6je a költeményre a sváj­ci iskolák számára 1965-ben, a Libraire de l 'État Beme kiadásában megjelent "Cent poémes " cimügyűjteménybenbukkant rá.

20 versmondó

BEVEZETŐ A JÓZSEF ATTILA~

SZAVALOVERSENYHEZ1997. április 4.

Szere tnék felidézni néhány szöveget és minde­nek előtt egy Radnóti Miklós tollából származótanulmányrészletet, amely akkor keletkezett,

amikor már néhány évvel József Attila halála után aCserépfalvi Kiadó sajtó alá rendezte a költő hátraha­gyott verseit és töredékeit, és Radnótit kérték fel,hogy ehhez a kötethez utószót írjon. Ebben olvasha­tók a következők: "A versek mindig külön hangsúlytkapnak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkothalálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, amelyetéletében szinte testével takart, a test sírba hulltávallátható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd. A ver­sek sugarat vetnek egymásra, a nagy versek megra­gyogtatják a közömbösebb darabokat is. A halállalgyászoló éjszaka borul a műre. Hogy sötétkék, agyöngébb fényű csillagok is felragyoghassanak. Min­den töredék, minden papírlapon talált sor adaléklesz. Adalék az életműhöz, a nagy egészhez, amelylezárt, szigorúan befejezett és összetartozó immár.Befogadni, magához ölelni hajlandó minden aprósá­got, de semmit sem enged el többé."

Voltaképpen azért álltam ide ehhez a mikrofon­hoz, hogy Radnótinak ezeket a nagyon szép és mélygondolatait megcáfoljam. Ugyanis József Attila ha­lálával és József Attila utóéletével egyáltalán nem aztörtént, amiről itt Radnóti beszél. A mű nem vált

egésszé, nem vált maradéktalanná. Sőt ellenkezőleg,

az teljesedett be rajta, amit József Attila híres Adyversében olvasunk: " ... meghalt, akkor miért öliknaponta szóval, tettel és hallgatással is". Ez JózsefAttila életművének a sorsa is, hiszen az ő életműve

körül is háborúk zajlottak, harcok kezdődtek, vitákfolytak, nézetek ütköztek egymással, és többnyirenem az történt, hogy az életmű teljesebb megvilágí­tása érdekében folyó eszmecserék vették volna birto­kukba ezt az életművet, hanem ellenkezőleg, pártokés irányzatok, egyéni és magánérdekek nagyon sok­szor. Ez talán nem véletlen abban az évszázadban,amely maga is mindig egymásnak ütköző, egymássalharcoló, és soha nem közös megoldást kereső, ha­nem mindig a másik nézetét legyőzni kívánó és elti­porni akaró ütközésekből alakult olyanná, amilyenvolt.

A XX. század mindig önmagát kereste, és a XX.századi költő is mindig világképeket, világmagyará­zatokat keresett, amelyek révén valamiképpen meg­magyarázhatja magának a történelmet, az emberilétet, a világot, a mindenséget, és valamiképpen ki­indulva a világmagyarázatból felépítheti a maga köl­tői rendjét. Az egész századot áthatották az egymás­nak feszülő, és mindig kizárólagosságra törekvő kér­désfeltevések. Az, hogy magyarság vagy Európa,hogy szociális igazságosság vagy polgári haladás,hogy a nemzeti létkeresés Európa felé próbál irá­nyulni, vagy pedig egyszeruen a trianoni frusztráci­ókkal törődik. Ezek a nagy kérdések szinte mindigkizárólagosságot követeltek maguknak és voltakép­pen ezek a kizárólagosságok jelentek meg a JózsefAttiláról kialakított képben, sőt magának József At­tilának a munkásságában is.

Maga József Attila is válaszokat keresett és talánezért is történt az, hogy a maga költői létében szintemindent végigpróbált, ami gondolatilag, eszmeileg,politikailag az első világháború és a második világ­háború közötti korszak Magyarországon egy fiatalembernek, egy írástudónak felkínált. Ott volt ő a fia­tal radikális jobboldaliak gyülekezetében, a BarthaMiklós társaságban. Ott volt az avantgárd íróknak akörében, Kassák Lajos tanítványai között, ott volt aNyugat táborában, azoknak az íróknak a sorában,akiket a Nyugat második nemzedékének szokott ne­vezni az irodalomtörténetírás. Ott volt a baloldalon,és eljutott egészen az illegális kommunista pártig,hogy aztán kiábránduljon ennek a pártnak az esz­mevilágából és a politikájából és próbáljon keresnivalami mást.

És persze nem csak József Attilának a sorsábanjelentek meg ezek az ütközések és ezek a választá­sok, hanem a József Attila költészetére válaszoló iro­dalomtörténetírásnak, versértelmezésnek, befoga­dásnak a köreiben is. József Attilát nagyon sokáigúgy tartották nyilván, és úgy értelmezték (és ez alegutóbbi időkig az iskolai tanításra is rányomta a

versmondó 21

bélyegét, amikor én voltam gimnazista és aztánegyetemi hallgató, akkor szinte csak ezzel a JózsefAttila képpel lehetett találkozni), tehát úgy tartot­ták számon József Attilát, mint a legnagyobb szocia­lista magyar költöt, József Attila verseib61 azokatemelték ki és helyezték a reflektoroknak a fényébe,amelyek ezt a képet igazolták. Tehát a prole­tárverseket, az osztályharcos verseket. Nagy monog­ráfiák készültek aITÓl, hogy József Attila milyen vi­szonyban volt a földalatti kommunista párttal. En­nek a földalatti kommunista pártnak a szerepétamúgy is mértéktelenül felnagyította a történetírásegy id6ben, hiszen a 30-as években a magyar földa­latti kommunista pártnak 300 tagja volt, és ebb61200-at Hain Péter, a detektívfőnök épített be a kom­munista pártba. Ennek ellenére ezt a kommunistapártot úgy tartotta számon a történetírás és a köz­vélemény, mint a kor magyar életének a legfonto­sabb és legalapvetőbb irányzatát és mozgalmát,amely valóban a történelem meghódítására és a ma­gyar társadalom nagy kérdéseinek a megoldására hi­vatott. Hogy aztán mit tudott ez a párt, ez a mozga­lom megoldani a magyar társadalomnak vagy anemzetnek a nagy kérdéseib61 akkor, amikor ura­lomra került, 1947 után, azt sokan tapasztaltuk sze­mélyesen, és talán a szüleitek és a nagyszüleitek istapasztalhatták személyesen.

Tehát ennek a hivatalos felfogásnak a költőjét

szerették volna megfaragni József Attilából. és ez akép, amely József Attiláról kialakult. Elfogadottávált és igazából nem használt József Attilának. Én1991-ben József Attila díjat kaptam, tehát azt azirodalmi díjat, amit József Attiláról neveztek el. ANéprajzi Múzeumban Andrásfalvy Bertalan adta átezt a kitüntetést, előtte megkeresett engem ott a be-

. " ,:':: \'"' "::":t,:f,',, ' .. ',.. • ':;v' . '.

.r-r.,--:-"", , ' '. r-, "'.'.(- '. \ r--...... (' .r»,........: .,r;l . I v................' ....."

I iI ~

.' v.~.

,'" . , .

Hegedús Edina grafikája, József Attila: Hajnalvárás

22 versmondó

járatnál egy rádiós kislány, aki azt mondta, hogyszeretne velem itt most József Attila díjat kapó iro­dalomtörténésszel néhány szót váltani, és azt kér­dezte, hogy nem zavarja-e Önt, hogy egy József Atti­láról elnevezett díjat vehet át. Nem értettem a kér­dést. Mondom miért zavarna ez engem? Hát mertJózsef Attila kommunista volt, ez volt a válasz. Ek­kor kellett rádöbbennem arra, hogy valóban az atöbb évtizedes agymosás és képtorzítás, ami JózsefAttila ürügyén az iskolai oktatásban, az iroda­lomtörténet-írásban, a közvélemény-formáIásbanvégbement, mennyire hatékony lehetett, mennyirehatékony volt. József Attila körül kezdett gyülekeznivalami felhő, a gyanakvásnak valami légköre. 1990után nagyon sok helyen megváltoztatták a róla elne­vezett utcáknak az elnevezését, és valamiképpen ­és ezt én kifejezetten káros és szomorú jelenségnektartom - József Attila kimaradt az új magyar de­mokráciának a példaképei, vagy nevelői közül, akik­re ez az új magyar demokrácia hivatkozni kívánt.Hiszen Illyés Gyuláról, Németh Lászlóról, Bibó Ist­vánról, de még Jászi OszkáITÓI, vagy Adyról, Széche­nyiról, Deákról, Kossuthr6l, Eötvösről is szó esett, ésJózsef Attiláról valójában soha. A közvélemény is el­fogadta azt, hogy József Attila a maga osztályharcosköltészetében a kommunista pártnak a költője volt.Voltak persze más József Attila értelmezések is, hi­szen értelmezték József Attilát szélsőjobboldalr61is.Éppen tegnap került a kezembe egy amerikai ma­gyar újság, az Amerikai Magyarok Vasárnapja, amitKanadában az ott rekedt nyilasok adnak ki, és ebbenvalaki aITÓl írt, hogy József Attila valójában a nyila­soké, József Attila maga is szélsőjobboldali volt, ésJózsef Attilát a hungarista mozgalomnak, ennek anéhány idétlen b6rfejúnek, akik időnként Pesten azaluljáróban randalíroznak, kellene a saját költője-

ként elkönyvelni. ,Ez is egy szélsőséges torzítás. Es aztán van egy

harmadik József Attila kép is, ami már persze sok­kal közelebb áll a valósághoz. Ez József Attilának amagányos, az elhagyatott, a kisemmizett, a semmibelökött költőneka képe, amely az utolsó József Attilakötet, a Nagyon fáj kötet nyomán alakult ki. AmelyJózsef Attilát a magyar egzisztencialista költészetegyik vezető képviselőjének tekinti, annak az alap­ján, hogy József Attila elidegenedett a világtól, ki­szakadt a társadalomból, a társadalomnak és a lét­nek a peremvidékére került, és kései költészetébenvalóban döbbenetes módon, szinfe heideggeri mély­ségeket megszólaltatva fejezte ki a létbe vetett, ma­gányos emberi személyiségnek a fájdalmait és a küz­delmeit. Ez a József Attila kép nem hazugság, de ezsem teljes.

Azt hiszem, hogy amikor arra a kérdésre akarunkválaszt adni, hogy mit jelent nekünk ma József Atti­la a jelenben, tehát itt 1997-ben, egy világban, aminem mindig az elképzeléseink és a vágyaink szerintalakult, de keressük a világ alakításához a szövetsé­geseket, a mestereket, a csillagokat 'az égen, akkoregy másik József Attilát kell felmutatnunk. Egyolyan József Attilát, akiben persze ott van mindaz,amiről a korábbi interpretálói szóltak. Tehát való­ban ott vannak a nemzeti sorskérdések. Ott vannaka korai költészetében a trianoni drámára adott vála­szok. Ott van a szociális igazságtevésnek a szenve­délye, ami őt elvitte a baloldali mozgalmakhoz, sőt a

Józse! Attila

Mikor az uccánát ment a kedves

Mikor az uccán átment a kedves,galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villanys kedvükre mézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,óh, hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászál1t,letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,karcsú szél hajlott utána hűsen!

kommunista pártig. Ott vannak azok az élmények,amelyek a létbe vetett emberi lénynek a végső élmé­nyei. Ott vannak azok az esztétikai, költői sugalla­tok, amiket a Nyugat hagyományától is kapott. Te­hát nagyon sok minden ott van. De igazából egyikkelsem lehet megmagyarázni teljesen József Attilát, ésazt hiszem, hogy nem az izmusok, nem az irányza­tok, nem a mozgalmak, nem a csoportok, nem a poli­tikai pártok felől lehet József Attilát majd megma­gyarázni, hanem az értékek felöl, a szellemi értékekfelől.

Mindezek az irányok, mindezek a mozgalmak va­lamilyen szellemi értékhez igazodtak eredetileg. Aszociális igazságtevésnek a vágya sem azzal indult,hogy osztályharcot és internáló tábort, gulágot éstitkosrendőrséget kell alapítani. A nemzeti sorskér­dések megszólaltatása sem azzal kezdődött, hogyszélsőjobboldali mozgalmakat kell szervezni. Tehát

valami igazság ezekben van, és ez az igazság, az azértékvilág, ami a nemzetnek, a szociális igazságnak,a kultúrának, az emberi létélmények elmondásának,kifejezésének az igazsága. Azt hiszem, hogy JózsefAttila ezeknek az értékeknek az összegző kifejezője

volt. És éppen a kései nagy verseiben, a ThomasMann üdvözlésére, a Dunánál, a Hazám című ver­sekre, és persze más versekre gondolok. Ezek a ver­sek vallanak igazából arról, hogy ki volt József Atti­la, és mit jelent József Attilának a költészete. Ezek aversek hozhatják őt most, a korforduló világábanhozzánk közel. Hiszen József Attila olyan kérdések­re válaszol ezekben a verseiben, amelyek a mi kérdé­seink. Olyan kérdésekre válaszol, mint az, hogy mitjelent magyarnak lenni Európában és ebben a zakla­tott XX. században. Hogy mit jelent európai értelmi­séginek lenni Magyarországon és Közép-Európában,a Duna-medencében. Hogy mit jelent embernek len­ni egy világban, amely hozzá van kötve a történe­lemhez, de hozzá van kötve a létezésnek, a minden­ségnek a titkosabb törvényeihez is. József Attilaezekre válaszol, és azt hiszem, hogy József Attilánaka jelenvalóságát, az időszerűségét ezek a válaszokadják meg nekünk.

Ezek teszik számunkra József Attilát valóbankortárssá. Ezek a versek és ezek a válaszok, és azoka kérdések, amelyeket ő is megfogalmazott, az aszemlélet, az a magatartás, az igazságkeresés, az azőszinteség, amelyet a költészete képvisel, teszi szá­munkra József Attilát jelenvalóvá, kortárs költővé,

valóban csillaggá az égen, mesterré, szellemi mes­terré és példává. S talán ebben lehet a magyarázataannak is, hogy hiába torzították el, hiába beszéltekróla sok hazugságot, hiába hallgattak róla sokszor.Hiába beszéltek a nevében olyasmit, amit ő sohanem akart mondani. Azért József Attila itt van ve­lünk, hat a mai gondolkodásunkra. Minden költőnek

az igazi értékét talán az mutatja a legjobban, hogy afiatalság megtalálja-e hozzá az utat, hogy a fiatalnemzedékek dialógust tudnak-e kezdeni ezzel a köl­tővel. József Attilával ma is lehet párbeszédet foly­tatni, József Attilát ma is megkeresik és megta1áljáka fiatalok. Ehhez kívánok nektek is nagyon jóegyüttlétet, eredményeket. Sze-ressétek továbbra is mindazt,amit József Attila írt, gondolt,mondott. Amit ez a két szó, ez anév jelent: József Attila. Érezzé­tekjól magatokat.

Pomogáts Béla

..."az igazat mondd, ne csak a valódit"...

CSengnek-bongnak szívemben-lelkemben Jó­zsef Attila örök igazságértékűszavai, s ismét- mint annyiszor már - megilletődve tőlük

ülök, hogy a csapongó gondolatokból valamit papírrais vessek, míg szárnyszegetten el nem libben mellő­

lem az ihlet. Az egyszerűség kedvéért fogalmazhat-

nék úgy is: úgy csücsülök "szobrozok" itt, mint Ro­din gondolkodó emberfigurája.. . Mert hogy JózsefAttila sorai (és adott szavam is) köteleznek... de ho­gyan véleményezni egy vetélkedőt-találkozót úgy,hogy az ember elkerülje a szokványos közhelyeket,ugyanakkor legyen nyílt és őszinte - és jóhiszemű

versmondó 23

észrevételeivel (rosszmájúak szerint: kaján bírálatá­val) ne sértsen meg senkit. Akkor hát kezdjük mégisinkább a közhelyekkel.

Szóval- akár hiszitek, akár nem - örülök, hogy avajdasági "különítmény" csapatkapitányaként ottlehettem én is Tatabányán április 3-a és 5-e között aIII. Országos József Attila oers-, énekelt vers és pro­zamondó versenyen. Nem azért, mert soha életem­ben nem láttam ilyen és ehhez hasonlót, hanem éppazért, mert valahogy minden a régi idők régi szelle­mére emlékeztetett, vagyis azokra az esztendőkre,

amikor még jómagam is a dobogó onnansó oldalárólmosolyoghattam a közönségre. Igaz, a régi gárdábólmár csak kevesekkel futhattam össze: az erdélyi, il­letve kézdivásárhelyi Kicsid Gizellával, valamint afelvidéki, azaz komáromi Haulitusz Anikóval, a töb­biek (noha kiderült, közülük is sokan immár régi"csatalónak" számítanak) számomra új arcot, újhangot jelentettek. Dehát ez az élet, akarom monda­ni, a versmondás törvényszerűsége:mindig friss mu­zsikust a zenekarba...

Ebból kifolyólag voltak számomra (is) keserű csa­lódások és kellemes meglepetések. Például többetvártam a "Ki mit tud?"-os Tóth Krisztinától (nem­csak méltóságteljes, fenséges tartást és gyönyörűen

csilligenge16 hangokat, hanem adottságaitól függöerrsokkal mélyebbről fakadó átélést); Nagy Imola Dó­rától, aki ezúttal, azt hiszem, aprópénzre váltotta te­hetségét; Ratkai Jánostól, aki érettségét, tapasz­talatát most nem kamatoztatta épp buzgó szorga­lommal, kemény munkával... Hogy a vajdasági csa­patból való, bácstopolyai Verbászi Beáta "melléfogá­sáról" ne is beszéljek. Aki ének-gitár-zeneszerzőiis­mereteit nem mérte fel reálisan, így hát érdembenalulmaradt az énekleit vers műfaját sokkal maga­sabb szinten művelő kisegyUttesek mellett. Ha hű

maradt volna versmondói-szövegmondói önmagá­hoz, talán nemcsak a harmadik körben, a technikaibravúrt megkövetelő Karinthy-szöveggel csillant­hatta volna fel rátermettségét.

De rácsodálkozhattam a~ alig tizenöt éves, kézdi­vásárhelyi Milinte Tünde Évára, aki korát megha­zudtoló magabiztonsággal és lelkesedéssel mutatko­zott be, igencsak erőt próbáló nagyversekkel (József

24 versmondó

Attila: Medáliák, Szilágyi Domokos: Bartók Ameri­kában); friss színfoltként hatott Bújdosó Judit hite­les Kányádi-vers interpretációja (Pantomím); bátor­ságról, elszánt kísérletező kedvről tett tanúbizony­ságot Horváth Zsuzsanna (József Attila: Szabad öt­letek két ülésben, Hajnóczy Péter: Ki a macska?);aztán igazán ígéretes "utánpótlásnak" tűnt TálAchilles, akinek emellett határtalan, dicséretre mél­tó türelme is volt - ő zárta ugyanis a sort, negyven­hatodikként.

Hát, igen, meg kell hagyni, a vetélkedő egyúttalmaratoni versenyfutás is volt az idővel. Mert, ugyeminden szavalónak háromszor kellett meghajolnia azsűri előtt... Sokunkban felmerült végül a kérdés: arendre megtartott válogatók után vajon kell-e ennyi­re meggyötörni-megizzasztani a versenyzőket? Nemlenne-e célszerűbb inkább a selejtezők és elődöntök

"rostalyikát" sűríteni, ott nagyobb követelmények­kel előrukkolni, mintsem a döntőben még három"győztes-kört" futni? Tudom, ilyenek a hagyomá­nyok... De mégis csak gyarló és esendő az ember.Nem tud ellentmondani a kísértésnek. Hát még aversmondókl Szeretnek kirúgni a hámból, ha jól ösz­szejön a banda. Már pedig ilyenkor mindig összejön,a hajnalhasadta előtt soha sincs oszolj. A másnapos­ság, fáradtság pedig huncut homokszemecskekéntrakódik le a memóriamembránokra... Egy szó, mintszáz: egyáltalán nem vagyok ellene a versmondó­olimpiáknak (főképp, ha kétévente kerül sor rájuk),de akkor ifjú titánok, kössétek fel azt a bizonyos alsó­neműt! S ha pirkadatig teljes torokból zengitek adalt, akkor a pódiumon is tessék legalább érthetően

szövegeini. Nem befelé csorgatni a szavakat...S ha már itt tartunk... Egyszer régen, engem még

arra tanítottak, ha vállalni merem a színpadot, ak­kor legyek iránta alázattal. Az nem azért van, hogyöncélúan produkáljam magamat, hanem - nemes ér­telemben véve - szerepet játsszak. Megtanulva ­megértve a költő sorait, kivetítsem gondolatait, ér­zelmeit - saját élményvilágommal, saját énemmelgazdagítva azokat. A versenyzők közül igen sokanleragadtak az első axiómánál. Miszerint a jól megta­nult szöveg, a szép beszéd már fél siker. Hát mi eb­ben akkor a művészet?l S hol marad a lelkesedés? Aláz, a hév? Most valaki perlekedhet velem: József At­tila költeményei sem lüktetnek úgy, mint Petőfié,

Adyé, Dsidáé vagy Faludyé. Ez igaz. De nem is kon­ganak-visszhangoznak úgy, mint magányosan kopo­gó cip6sarok az üres folyosón. Nem, nem apátoszos,fellengzős, csöpögős szövegközlést hiányoltam, ha­nem a hiteles, őszinte és magával ragadó versmon­dást. S talán helyet és időt kellett volna találni arrais, hogy mindezt elmondhassuk egymásnak. Hogy"kivesézzük" egymást, hogy hasznos eszmecserét(netán vitát) folytathassunk a zsűrivel. Hiszen a bí­rálóbizottság kíváló elméleti-gyakorlati szakem­berekból állt!

No de lesz még tavasz, lesz még a költészetneknapja. Addig is József Attilaüzenjen valamennyiünknek:"Ének, hajolj ki ajkamon, / s tebánat, ne érj el, csak holnap. /Mélyebbre kell még hajlanom, /hogy semmit nem tudon: dalol­jak."

Krekity Olga

"Az én akarásom nem bolondság"

H armadik alkalommal rendezték meg a JózsefAttila országos vers-, énekelt vers és próza­mondó versenyt a tatabányai Közművelődés

Házában. Harmadik alkalommal jutott nekem amegtisztelő feladat, hogy részt vegyek, elnökként, azsűri munkájában, és harmadszor éltem át, hogyanrajzanak fel egy zsűrielnök tudatában azok a közhe­lyek, amelyeket ilyenkor - úgy érezzük - illik elmon­dani. Mindenekelőtt azt, hogy az ilyen találkozók­nak, bár díjak, oklevelek s egyéb elismerések a záróakkordjuk, igazában nincsenek, nem lehetnek vesz­tesei.

Csak győztesei vannak, mert a vers - az előadói

megvalósulás mikéntjétől és minőségétől szinte füg­getlenül - az emberhez igazán méltó élet ünnepi per­ceit lopja be a hétköznapokba, s ennek a szellemi ki­sugárzásnak a megtisztító jó hatása, aminek a ma­gyar vers a fűtőanyaga, mindannyiunkat átjárt amögöttünk lévőmásfél nap alatt, miközben az itt ösz­szesereglett félszáz versmondó produkcióit hallgat­tuk.

Az ember, ismétlem, védekezik e közhelyek ismé­telgetésének az ingere ellen, de közben lassacskánmegérti, hogy ezek a közkeletű gondolatok azért iga­zak, tehát nem ok és értelem nélkül tolakodnak azember nyelve hegyére. Valami szavakkal nehezenmegragadhatónak a nyilvánvaló és természetesigazságát szeretné ugyanis kifejezni velük az ember,amikor a versről és a versnek az olyan ünnepéről be­szél, mint akár ez a mostani alkalom.

Miről van hát szó? "Minden álomnál jobb a való­ság", hirdette éppen ma délelőtt Karinthy Frigyes,az El6szó szavával az egyik fiatal versmondó, és énszeretném tovább fűzni Karinthy vallomását, ami­kor azt mondom, azzal folytatom, hogy minden való­ságnál jobb és nemesebb valóság a versek világa: aművészetek világa, az emberi kultúrának ez az ál­mokkal érintkező, ábrándjainkba újból és ismétvisszahajló világa. Legalábbis mindazok számára,akik ennek a kultúrának elkötelezettt hívei, s ez ál­tal védelmezői is, például versmondással, egy nyil­vánvalóan mindjobban és mind fenyegetőbben kul­túraellenes világban.

No de, mit érnek a szavak, a versek ebben az olyegyenlőtlennek tetsző küzdelemben? Keveset vagyéppenséggel semmit? - E mostani találkozó névadó­jának, József Attilának is volt olyan pillanata, fiatalkorában, amikor költő létére úgy érezte, hogy nem

sokat, s ezért írta (persze versben és szavakban kife­jezve), hogy "leteszem rongy ceruzámat, s köszörü­löm a kasza élit, mert földünkön az idő érik, zajtala­nul és félelmesen." S aztán eltelt néhány esztendő,

amikor az Idő, az ő számára csakugyan megérett, (shadd szúrjam itt közbe, hogy az Idő az emberi törté­nelem minden pillanatában s mindenki számáraérik, "zajtalanul és félelmesen", csak hát süketsé­günkben rendszerint nem halljuk meg az Idő sza­vát), s akkor már József Attila is azt írta - ismétversben - a papírra, hogy biz "tollat fogtam én, merta kés kevés volt". - A költőnek ugyanis nincs másfegyvere, csak a szó, amelyről pedig ő tudja a legjob­ban, hogy szinte a lehetetlen megragadására igyek­szik felhasználni; mert csak a költő tudja igazán,amit a jó Vörösmarty Mihály mondott csüggetegen,hogy: "nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót",holott minden költő ezt a kifejezhetetlent szeretnéversbe önteni. S ezzel a lehetetlennel való bírkózás­ból születnek a versek: a jók és a rosszak, mély érzé­sekből dilettáns zöngemények, és a szavakkal valóküzdelem fájdalmas korlátozottságának a tudatábóla nagy, az igazi versek. Azoknak a valódi költőknekaz erőfeszítéseiből, akik gyakorlatukkal, mert mit istehetnének mást? elfogadják Nemes Nagy Ágnes in­telmét: "Ne a mondhatatlant, a nehezen mondha­tót" fejezd ki versben! - S ezt a "nehezen mondha­tót" kell aztán a versmondónak is hitelesen és szug­gesztíven újra-elmondania.

Triznyai Ágnes grafikája, József Attila: A fán a levelek

versmondó 25

Azt, amit a költő versére bízott, s amiről úgy érez­zük, hogy érdemes megszólaltatnunk, mert bár nema miénk, mégis lényegi közünk támadt hozzá, mertrólunk és értünk is szól a vers harangja.

"Az én akarásom nem bolondság", mondta,ugyancsak ma délelőtt, a fiatal József Attilával azegyik versmondó. S érdemes eltűnődni azon, hogymi is volt József Attila "akarása", aminek a valósá­gát, igazságát - meggyőződésem ez, s talán velemegyütt minden versszerető emberé - nem fakíthatjaki, nem érvénytelenítheti az ezredévi évek mind ál­talánosabb kiábrándulása s egyre mélyebb depresszi­ója. Csütörtök este, a mostani találkozó megnyitójánhallhattunk arról, Pomogáts Bélától, a Magyar IrokSzövetsége elnökétől, hogy rövid élete "harminckételszeleit éve" során hányféle táborban fordult is megaz Eszmélet költője, s hányféle táborba sorolta őt,

verseit aztán "hálás" utókora. Nos, ha jól emlék­szem, a század egyik nagy francia írója, Albert Ca­mus mondotta, hogy az emberiség történetébenévezredek óta voltaképpen két tábor létezik válto­zatlanul: a gazdagoké és a szegényeké. Történelmiköz-tapasztalatot fejezett ki a Pestis írója ezzel, s Jó­zsef Attila - kell-e mondanom? - mindvégig egyetlentáborba tartozott, amelybe beleszületett: a szegé­nyek hatalmas táborába, amelyhez haláláig hűséges

maradt, mert mit is tehetett volna mást, hiszen em­beri és költői sorsának ez volt a determinációja.

Mit akart József Attila? Megmondta már fiatalon,világosan és félreérthetetlenül, amikor azt írta ver­sében: "Kiáltunk emberebb világot, szeretetet, sza­badságot." Ezt akarta József Attila "akarása", s ezbizony nem bolondság, Inkább fájdalmas utópia,mert igaz ugyan, hogy itt a Földön, ahogyan ezt Jó­zsef Attila baráti mestere, Kosztolányi vallotta (s ezta verset is hallottuk ma délelőtt) mindannyian "egynagy, ismeretlen Úrnak a vendégei" voltunk, de Jó­zsef Attila azt is tudta, mert sorsának ez volt az ele­mi tapasztalata, hogy nem mindenki kapta meg aminden embert megillető "vendégjogot" ebben anagy földi vendégségben.

Ezt az "emberebb világot" találtuk meg mind­annyian a magyar versben: inkább a költészet szavá­ban, mint a horrorokban, thrillerekben vagy az akci­ófilmekben. Ennek cselekvő vé­delme minden versolvas6 emberfolyamatos feladata, s ehhez kí­vánok változatlan kedvet és soklelki örömöt a zsűri nevébenmindenkinek.

Domokos Mátyás

.- '.' :.;.:.:::.:::;::::::::::::::::>;.::::::::::::::::::;:;:;:;:;:;:::;:::;:;:;:;:::;:::;:;:;::;:;:;:::::::::::::::

Angyalföldön Arany és Mikszáth

AZ angyalfo.'ldi József Attila Művelődési Köz­pont budapesti versmondó versenyei évek ótanagy népszerűségnekörvendenek. Két kate­

góriában - általános és középiskolai diákok részérehirdetik meg évről-évre azt a tematikus versenyt,amit idén Mikszáth Kálmán és Arany János nevefémjelzett.

Nagy volt az érdeklődés - és már hagyományosan- több héten keresztül zajlottak a versenyek, kinekhogy engedte ideje - messziről ide utazóknak a hét­végén, elfoglalt fővárosi diákok számára hétköznapkéső délutánonként. A nemes versengés döntőjére

április ll-én került sor. Az előválogatókon több mintkétszáz fiatal versmondó mutatkozott be. A megosz­tott zsűrinek (egyszerre mindezt a hetekig tartóprogramot nem lehetett felelősséggel vállalnil) szá­mos tehetséges gyermeket kellett végighallgatni - és

26 versmondó

sikerült is a döntőre kiválasztani a legjobbakat. Nemvolt könnyű a választás. A gyerekek sokszor estek a"nagy fa" hibába, vagyis a választott feladathoz nemrendelkeztek elegendő nagyságú "fejszével" - hang­erővel, kitartással, hangszínnel, színes érzelmi alap­pal- a versmondói eszköztár nélkülözhetetlen tarto­zékaival.

Voltaképpen azt is mondhatnánk, ez így termé­szetes, hiszen a gyerekek többsége oly fiatal, s a ver­sek többsége pedig érettséget feltételezett volna.

Meglepő módon mégis olyan pillanatok is szület­tek, amikor mindenek ellenére vers és előadó talál­kozásának lehettünk tanúi. Igen sok tehetséges fia­talt láttunk, igen sok szikrácskát fedeztünk fel, amiott mocorgott bennük - ám nem állíthatjuk azt,hogy kiugró egyéniségeket láttunk volna. Talán eztépp az okozta, hogy a vers- és prózaválasztások rit­kán igazodtak az előadó gyermek hangjához, alkatá­hoz, érzelmi tartalékaihoz.

Sokszor hallottunk néhány "favorit-verset" - alegnehezebb Arany János balladák közül például aTetemrehívást, vagy a Tengerihántást, amibe gyak­ran a pályán megőszültversmondók bicskája is bele­törik. Voltak sematikus megoldások és nagyon kevésvidámság - pedig mennyi humora van Aranynak?!

Mikászáth derűje is alig-alig bukkant elő, inkább aszentimentalizmus máza és kis önsajnálat - még hafinoman is - szőtte át, az amúgy érző, átgondolt elő­

adásokat.Volt néhány igen eredeti személyiség, a győztese­

ken túl is, akit - gondolom, valamennyi zsűri-tag,

aki látta, megőriz emlékezetében. Az áradóan fecse­gő, túlburjánzö, még ugyan sok hibával verset mon­dó kislányra Terézvárosból-, vagy arra a csöppség­re, akiből csak úgy dőlt a hang A walesi bárdok el­mondásakor - amire, saját bevallása szerint az apu­kája tanította be, - vagy a komoly átéléssel előadott

Szondi két apródja előadására... de még folytathat­nám a sort! - többen emlékezünk majd, és biztosansok versenyen találkozunk még velük.

A József Attila Művelődési Központ gárdájánakcsak gratulálni lehet a szervezésétt (elsődlegesen

Kapuvári Beatrix és Pinkácsi Márta munkájáért járköszönetl), hogy van energiájuk évről-évre össze­szedni a versmondók nem kis csapatát, van erejükmegrendezni a sokszor hálatlan, mert kevés vissz­hanggal és kevés anyagi sikerrel kecsegtető rendez­vényt.

Ideje volna elismernünk, hogy háttér-munkájuk,mint a pedagógusok áldozatos háttér-munkája is,micsoda kincs. Reméljük, jövőreújra találkozunk a Központban- még több, még jobban felké- )-(szült, még ügyesebb versmon-dókkal - de legalább ezzel anem csekély színvonallal, ami-ben idén részünk volt.

Tóth Zsuzsanna

KÖLTÉSZET ÉLŐ '97

Kortárs költészet - blattolva

AZt hiszem, ezeken az oldalakon nem szüksé­ges magyarázni a kulturális emlékezet, bennea versolvasás, -mondás, általában a vers értő

befogadásának fontosságát. A ma verset olvasók je­lentős része azonban szívesebben fordul a versha­gyomány, a már klasszikussá lett szerzők felé. Az ejelenséget létrehozó számtalan tényező felsorolásahelyett elegendő annyit megjegyezni, hogy ez nemszükségképpen van így. Mert minden versszerető

képes megtalálni, ha akarja - lehet, hogy nem ne­hézségek nélkül - a kortárs költészetben is azokat aszerzőket, azokat a műveket, amelyek neki szólnak.

Személyes élményeimTöbb hónapos indokoltan aggályos előkészítés és

egyeztetés után páratlan (sajnos páratlan) irodalmi be­indulásra került sor április 12-én a Ferencvárosi Műve­lődési Központban, Nem is irodalmi: költészetnapi.Egyszerűen versekről volt szó, és az oda szép számmalellátogató nyomorult, kedvükvesztett költőknek abban akegyelemben volt részük, hogy (még mielőtt ualameny­nyien besoroltak a Nagy Tehervonat kerekei alá) végreegyszer náluknál több ember volt kíváncsi rájuk. Ez anyakatekert mondat mindössze arra vonatkozik, hogyvolt közönség. En a tömegnek legalább a felét nem is­mertem személyesen. és ettől bizony már elszoktam.

A meghívócédulán házigazdaként a Magyar Vers­mondók Egyesülete, támogatókéntpedig a Nemzeti Kul­turális Alap és a Ferencvárosi Önkormányzat áll. Álta­lános őrlélek rovat nincs, de kéne, és oda Gáspár Sán­dor nevét kellene beírni.

Személyes élményeim a késő délutánra korlátozód­nak. Huzella Péter előtt jó volt látni a negyven-ötvenéve-

Ezt bizonyította az a versmondó vetélkedő, amelya Magyar Versmondók Egyesülete és a FerencvárosiMűvelődési Központ szervezésében zajlott le április12-én, a Költészet napjára emlékezve.

A megjelenteket előbb az eseménynek otthont adóművelődési központ igazgatónője, Illés Kiára kö­szöntötte, majd munkatársa, az operatív teendőket

ellátó Gáspár Sándor ismertette a verseny lebonyolí­tási rendjét, továbbá bemutatta a zsűri tagjait. Atöbb mint hatvan induló két csoportra osztva, kéthelyszínen mérkőzött meg, az egyik csoport a Holmifolyóiratot, a másik a Jelenkort képviselő zsűri előtt.

sek szigorúan csakis irodalmi ízlés alapján. összeválo­gatott élmezőnyét:(Bella István, Nádasdy Adám, MezeyKatalin Szilágyi Akos stb.).

Meg kell említeni a technika ördögét, aki egész dél­után jobb ügyhöz méltó buzgalommal harapott ketté ve­zetékeket, cserélt össze zenéket, húzta az időt. A mi mű­sorunk jócskán késve került sorra. A közönség azonbankitartott, az ördög végleg hazakotródott, a műsor pedigkitűnő volt. Pusztán csak maga az az ötlet is elvitte vol­na az estét, hogy minden szereplő szerzőről zenével kí­sért másfél-kétperces otthoni videofevételek készültek(hála az őrléleknek...). De nem csak ez volt. A versek (le­számítva a magamét, azt nem minősítem)fel tudtak nő­

ni a feladathoz. A közönség szórakozott.Tavaly voltam itt először. Ezért csak az idén támad­

hatott az az érzésem, hogy született egy hagyomány, amiminden trenddel és megalázó társadalmi véleménnyelszemben, a csodával pedig határos módon feljövőben

van. A kilencedik kerület kinti végén. Ráadásul egy idő- .re megint elhittem, hogy verseket épelméjű emberek isolvasnak.

Kemény István

versmondó 27

Ásztai Csuha: Télen, nyáron

A folyóiratok három-három költöt delegáltak, akiksaját verseiket hozták el a versmondó vetélkedő

"anyagának". A Holmi részéről Somlyó György, Vá­rady Szabolcs és Kántor Péter, a Jelenkortól Takácszsuzsa, Bertók László és Vörös István hallgatta sajátverseinek előadását. (A Jelenkor csapatába tartozottmég Csabai István, a lap főszerkesztője,valamint esorok írója.)

A versenyzők néhány percig ismerkedhettek az ál­taluk választott verssel, ezt követőenaszöveget - azesélyegyenlőség miatt - mindenkinek vissza kellettadnia azért, hogy a sorrendben később következők­

nek ne jusson több felkészülési idő, mint az előttük

szereplőknek. Igy tehát a vetélkedő arról adott ké­pet, hogy hosszabb rákészülés, más értelmezési for­rások nélkül képesek-e a mai versolvasók a kortársköltészet alkotásaival eleven kontaktusba lépni. Ta­lán mondanom sem kell, hogy a szervezők "üzenete"a balttoló versennyel nem a versek elmélyült tanul-

mányozása ellen szólt, de an­nak igen, hogy a résztvevők

próbára tehessék magukat,vajon a régi idők verseihezmérten kevésbé kerek, sza­bályos formák, a kihagyásos­elhallgatásos szerkesztésű,

bonyolultabb szerkezetű,

nem egyenes vonalúan hala­dó versbeszéd, az áttétele­sebb metaforizáltság világá­ban is képesek-e tájékozódni.

A rendezvény a zsűri tag­jai számára egyértelműen

kellemes meglepetést oko­zott, hiszen az indulók döntő

többsége képes volt a leglé­nyegesebb feladatot megol­dani, a verset mint egészet asaját értelmezésében előad­

ni. Az értelmezések meggyő­

ző volta, illetve az előadói ké­pességek különbözősége

alapján természetesen eltérő

színvonalú produkciók szü­lettek. A zsűri végül tizenhárom indulót választottki a két csoportból, akik - miután mintegy gálamű­

sorként újból elmondhatták választott verseiket ­könyvutalványokat, illetve folyóírat előfizetést nyer­tek.

A balttoló verseny egyben lehetőséget nyújtott ar­ra, hogy a verskedvelők ma élő jelentős költőkkel - sviszont: a költők reménybeli olvasóikkal - személye­sen találkozzanak. Az ilyen találkozók a mindenkoriirodalmi életet gazdagítják. S végül gondoljuk meg:talán volt olyan versenyző is, aki először találkozottaz általa kiválasztott vers szer-zőjének egy művével, s magán a ~versenyen derült ki a számára,hogy képes azt megszólaltatni,és hogy egy addig ismeretlenhang mond neki valamit.

Ágoston Zoltán

"GYÖNGY A CSILLAG..."Versmondó verseny általános iskolás korú gyermekek részére

Pás ztón, helyi kezdeményezésre, évek óta műkö­dik a "Tehetséges pásztói gyermekekért" ala­pítvány. Méltó példája ez annak, hogy a ma­

gunk sorsánakjavításáért, a magunk élete jobbításá­ért csak mi magunk tehetünk valami értelmeset.

Negyedik éve, minden tavasszal- idén is, amikoralig bírtuk már a rügyfakasztó meleget kivárni, ­megrendezték a Magyar Versmondók Egyesületévelközösen az ún. nyelvi irodalmi kommunikációs rend­szerben tanító iskolák országos, sőt, határon átnyúló

28 versmondó

kiterjedésű versmondó versenyét, az általános isko­lai korosztálynak. Amikor első alkalommal, két éveláttam-hallottam ezeket a gyerekeket verset monda­ni, az interpretálások fölötti örömöm és meglepeté­sem határtalan volt.

Olyan távlatokat éreztem megnyílni ebben a szug­gesztív közlésmódra oktató nevelési formában, ame­lyet eddig még soha nem látott módon kecsegtető­

nek tartottam.Lehet, hogy bennem van a hiba, de most mintha

cseppet fáradtabb lett volna ez a verseny. Pedig min­den tökéletesen működött; soha ilyen jó színvonalúversenyszervezést, pontos időbeosztást, kedves, fi­gyelmes kísérőket! Az energikus kuratóriumi elnök­asszonynak (László Pálné) köszönhetően nemcsakgördülékeny, határozott, de kifejezetten jó hangula­tú rendezvény részesei voltunk.

Az idő is nekünk - résztvevőknek, vendégeknek,versenyzőknek- kedvezett. Besütött a nap az aulá­ba, ragyogó gyerekarcokat láttunk - akik - micsodaellentmondás! - fájdalmas verseket közvetítettek,legalábbis a nagy számok tükrében. Sajnálatos, hogya fájdalmat, keserűségeterősítjük mi felnőttek ezek­ben a gyerekekben, akik - hogy HegedűsD. Géza zá­rószavának egy gondolatát idézzem -, már a XXI.század felnőttjei. Epp ezért kár, hogy örömteli ver­sek, harsány, vagy legalábbis a mosolygós jókedvversei voltaképpen hiányoztak a nap programjából.Spleen, pesszimizmus, nagy fájdalmak ... nem koraiez kicsit.

Csupa tehetséges gyerek, csupa okos, értelmesarc, áldozatkész tanárok, értelmezett és jól felfogottversgondolatok - minden a helyén, csak a közvetí­tett hangulatok...

Egy-két üdítő kivétellel, ilyen volt a második he­lyezést elért, Vajdaságból érkezett Basity Petra kor­osztályának tökéletesen megfelelő versválasztása,

általában a komor, dagályos, szentimentalista ver­sek kerültek előtérbe.

Lehet, hogy ezt nem kellene megemlítenem, talánrossz, hogy a negatívumok hangsúlyosak, mégis, úgyéreztem, hogy nem hagyhatom szó nélkül. Egyszerű­en hiszem, hogy ezek a gyerekek még öröm-korszak­ban vannak, és a mi felelősségünk-kötelességünk

megtanítani őket örülni.Jó volt látni, hallani a zárszóban megnyilvánuló

HegedűsD. Gézát, érdemes művészünket, a főisko­

lai tanárt, aki sugárzóan hirdette az örömöt, jó voltlátni a számtalan ajándékba belebóduló gyerekeket,a meghatott szülőket és tanárokat.

Akkor is, ha mindenkinek a saját gyermeke feléhúz a szíve, tudtuk és éreztük,valóban a versek szeretetéről

van szó, a gondolat nagyszeruszabadságáról, a határokat át­sugárzó érzelmekről.

Tóth Zsuzsanna

"ANYÁM FEKETE RÓZSA"

Dióhéjban Erdőkerfesről

Erdőkertesen már VII. alkalommal gyűltek ösz­sze versmondók, hogy együtt ünnepeljék azanyák napját egy-egy szép verssel és prózával.

A helyi, területi, majd országos versünnep nemzet­közivé nőtte magát. Most is jöttek versmondók Fel­vidékről, Erdélyből, Vajdaságból, a Mura vidékéről

és Magyarország minden részéről. A találkozó végső

megmérettetését számos válogató előzte meg, hi­szen több mint hétszáz versmondó vállalkozott arra,hogy elzarándokoljon Erdőkertesre, nem sajnálvaidejét, pénzét és esetlegesen a zsűri nemleges dönté­sét, mivel a döntőre mindössze nyolcvan versmondótvártak vissza.

A hétszázhoz viszonyítva nem sok a nyolcvan, demikor két napon át versek hosszú sorát hallgatjuk,soknak tűnik. Soknak tűnik, mert vannak versmon­dók, akik nem igazodnak a kért időhöz, vagy mégmeg is duplázzák azt. Ugy gondolják, minél hosz­szabb az előadott mű, annál jobb lesz az esélyük ahelyezésre? Ez tévedés! Nem az előadott mű hosszú­ságán dől el az eredmény. Sikert lehet elérni rövidverssel, vagy prózával is.

Felvetődik a kérdés, hogy hol kezdődik a hosszú és

versmondó 29

milyen rövid legyen a rövid. Itt elidőzhetnénkenneklatolgatására, de ez legyen majd egy másik írás té­mája. Fontos, hogy személyes élménnyé tudjuk vará­zsolni mondanivalónkat, és a közönséget magunkkaltudjuk ragadni. .

A zsűri tisztelettel és megbecsüléssel hallgatottvégig mindenkit, és meghozta a maga döntését. Akivolt már zsűritag, tudja milyen hálátlan feladat ez.Soha még olyan döntés nem született, ami minden­kinek egyformán tetszett volna. Ez így természetes.E napfényes vasárnapot azonban meglepden sok elé­gedetlen hang tette borússá. A "nem rangsorolt"versmondók között nem tudom akadt-e valaki, akitudomásul vette a döntést. Legtöbben fogat szorítot­tak, vagy éppen levegő után kapkodtak, de olyan isvolt, aki dührohamot kapott és elrohant.

Átgondolásra szorulna a kategóriák megosztása.Mind az ifjúsági, mind a felnőtt csoportot még job­ban széjjel kellene választani. Nem lehet igazságo­san dönteni egy 12 éves és egy 17 éves, egy 18 évesés egy 74 éves versmondó között. Talán kevesebbentávoznának könnyes szemekkel, vagy éppen a zsűrit

dühösen szidva, ha a rendezők itt is és máshol isnem ragaszkodnának ennyire helyezések osztásá­hoz. Lennének csak a jók, a nagyon jók és a legjob­bak.

Nem szabadna a jó hangulatot lerontani egyfajtaeredmény kihirdetésével, mert aki ennek a rendez­vénynek a részese, az már előzőleg mindenképpenmegméretett.

..Fujtás Orsolya grafikája, József Attila: Anyám 1.

30 versmondó

A zsűri elismerte és jutalmazta a határon túli mü­helyek munkáját is, amihez mindenkinek gratulá­lunk, és szívből örülünk sikereiknek. Sajnálatosazonban, hogy itthoni versmondó műhely neve nemhangzott el a díjkiosztó ünnepségen, pedig szépszámmal képviseltették magukat. A szervezők mintmindig, most is megtettek mindent azért, hogy jóhangulatban, színes programokkal teljék e három

nap. A találkozó résztvevőinekfellépéseketszerveztek Veresegyházán az óvodában, azidősek otthonában és a templomban.

A versek mellett a zene is helyet kapottés egy újabb értékes kiállítás megtekintésé­vel lehettünk gazdagabbak. A legnagyobbsikert mégis a "Nyitott pódium" aratta, aholkötetlenül és mindenki örömére lehetettverset mondani.

Hangos nevetésektól, dübörgő tapsoktólzengett a színházterem. A vidámságot mégcsak fokozta az az éjszakába nyúló játékso­rozat, ahol ötletes és humoros feladatokatoldottak meg a résztvevők "komoly zsűri"

jelenlétében.Erdőkertes nagy feladatot vállalt magá­

ra, mikor elhatározta ezt az évről évre meg­rendezésre kerülő találkezét. Többszörösenbebizonyította létjogosultságát. Reméljük,ez a folyamat nem szakad meg és a rendez­vényt továbbra is támogatják azok, akik ed­dig is megtették, és még csatlakoznak hoz­zájuk mások is. Köszönet illet mindenkit,aki hozzájárult a rendezvény sikeres lebo­nyolításához.

Kedves versmondók, Ti pedig már mostkezdjétek el a felkészülést a következő ta­lálkozóra. Olvassatok sok-sok verset és vá­lasszatok ki olyat, aminagyon közel van a szí- ~vetekhez, de a közön-ségról se feledkezzetekmeg, mert csak velükegyütt szárnyalhatunka versek által.

F. Dóry Magdolna

KUNSZENTMIKLÓSI MŰHELY

Szavak a vers szárnyalásárólszavak, szavak, szavak...

"Aki verset mond, annak költővé kell növekednie,azzá kell lennie, hogy eljátszhassa a költő szerepét,elmondhassa a verset. Eleinte segit a fiatalság, afrissesség, a rügyfakasztó ambíció, de tniként már avirágból gyümölcs, a mag terebélyes fává terpeszke­dik: annál nehezebb a gyökérig menni. A költő cso­dáját felidézni ..."

Latinovits Zoltán

AITÓl szólnak, hogy már gyermekkoromban isszerettem a verseket. A gimnázium önképző­

körének titkáraként én mutattam be a tagokszárnyprobálgatásait. De órák alatt is különös csen­gésük volt a verseknek. Gyakorta szólíttattam megáltaluk, s velük tartottam Petőfi, Arany, Ady, JózsefAttila, Illyés Gyula, Babits, Radnóti birodalmába,hogy aztán fogva tartsanak.

Arról szólnak, hogy magyartanár lettem, s elköte­lezett "verselő".

Arról szólnak, hogy 1989-ben kaptam egy ma­gyartagozatos osztályt. A tény felelősségét átérezvenem akartam a már "unott", régi tantervet tanítani,ezért kerestem egy jobb, taníthatóbb, a tanítványa­imhoz is közelebb álló tananyagot. A választásnálmeghatározó volt, hogy megjelent benne az irodalomés magatartás összefüggése, az esztétika, és amimindig is közel állt hozzám, a dramatikus játék és aszínház világa.

Tanítványaimnak a szombat és vasárnap délutá­ni, lakásomon folyó tehetséggondozáson, az iskolaipróbákon kívül a tanítási órán is volt lehetőségük

színházat játszani, "színházul tanulni", amely kez­dödött a színházi alapfogalmak kialakításával, adramatizálás fogalma és gyakorlata, szereposztás,próbák, jelmez- és díszletkészítésen át az előadásig.

Arról szólnak, hogy Lázár Ervin: Maminti, a kicsizöld tündér egy részletének dramatizálása és előadá­

sa alapozta meg később sikereinket. Először itt csil­lantak meg a "gyémántok". Az óvodások, iskolások,felnőttek hálás közönségnek bizonyultak. Ebben azévben Baki Agnes első lett az iskolai mesemondóver­senyen és a harmadik a megyein. Emellett iskolai,területi és Petőfi szavalóversenyt nyert. Fehér Éva,Csákai Erzsébet, Kácser Györgyi is helyezettek vol­tak a különböző versenyeken.

Arról szólnak, az 1991-es év indulása nem akár­hogyan kezdődött. Baki Ágnes és Fehér Éva élőadásban mesét mondott a magyar televízió Napra­forgó című músorában. Másfél éven át havonta néz­tek farkas-szemet a kamerával. Vittünk magunkkala "hallgatóságot" is, a mesét illusztráló rajzokat, Ba-

ki Ágnes kerámiábólgyúrt mesefiguráit. Sok mesételmondtak Moldova Agnes és B. Révész László "ren­delésére".

Arról szólnak, hogy a nyolcadikos Fehér Éva,Csákai Erzsébet, Kácser Györgyi benevezett a gim­nazisták számára meghírdetett nagykállói országosRatkó József szavalóversenybe. A budapesti elődön­tőre Fehér Eva továbbjutott, Kácser Györgyi pedigmeghívást kapott. Tanítványaim nem úgy vettekrészt, hogy gimnazistának adtuk ki magunkat, ha­nem úgy, hogy Ratköné, Lujzika igent mondott azindulásukra. Fehér Eva megnyerte a versenyt, győz­tesként léphetett le a dobogóról.

Arról szólnak, hogy a Magyar IrodalomtörténetiTársaság Kiskőrösön és Kunszentmiklóson tartotta"Március idusa Petőfi szülöföldjén" c. tudományoskonferenciáját. A résztvevők a helyi Petőfi emlék­szoba megtekintése után részt vettek az osztályomáltal előadottmárcius 15-i músoron.

Fujtás Orsolya grafíkája, József Attila: Anyám II.

versmondó 31

Fehér Éva még nyolcsadikoskénta megyei gimna­zisták és szakközépiskolákok költészet-napi szavaló­versenyén negyedik lett, úgy, hogy csak egy tanár éskét főiskolás tudta megelőzni.

Arról szólnak, hogy hogyan tovább? Tanítványaimelballagtak és átmentek a helyi gimnáziumba, s énúj tanítványokat kaptam. A "hogyan tovább" töp­rengésem Kodály szavai döntötték el, miszerint atehetséget kötelesség kiművelni. Fehér Évával im­máron gimnazistaként tovább folytattuk a megkez­dett utat, "műveltüka csodát". Megnyerte a megyeiköltészet-napi versenyt és Tatabányán harmadik he­lyezést ért el a József Attila országos vers-, énekeltvers és prózamondó versenyen.

Arról szólnak, hogy Pilinszky János-díjat kaptam.Fehér Évát meghívták az 1996. évi versmondó ver­senyek győzteseinekgálaműsorára.Ebben az évbenFehér Évának, Csákai Erzsébetnek, Kácser Györgyi­nek műsorosestet szerveztünk.

Arról szólnak, hogy tanítványaim a tehetséggon­dozás során "találkoztak" a versekkel, kiváló műe­

lemzőkészségretettek szert, jó fellépést, megjelenéstsajátítottak el. Esztétikailag érzékenyek, kreatívaklettek. Szívesen mondanak verset, vesznek résztszínjátszásban. A sok-sok munka, együttlét jó közös­séggé formálta őket. Gyarapították erkölcsi tulaj­donságaikat, magatartási kultúrájukat, műveltség­

beli tudásukat. Wagnerrel együtt vallják: "A művé­

szet a magával és a természettel összhangban lévő,

testileg és lelkileg szépen fejlett ember legméltóbbtevékenysége" .

Arról is szólnak, hogy e "leg-méltóbb tevékenységet" irányi- ~tani ,jó mulatság, férfi munka"volt. Szívesen csináltam. Köszö-net mindannyiuknak a "csodá-ért".

Molnár Péterné

~

Asztai Csaba

~ sztai Csaba festőmúvészPomázon él. Művei a

A szentendre i művészet vonulatához ~ kötbetők.Szeros a kötődése ehhez a tájhoz, az emberek­

hez, azitt élő művésziközösségekhez. Művészeténeklényeges jegyeit mégsem ezek határozzák meg, ha­nem az autonómia, az öntörvényú világ kialakítása.

Műfaji sokszínűségétéletútjában is lehet keresni,hisz gépészmérnöki, majd formatervezőidiplomávallesz festő. A sokrétegű tevékenység nála egymástfeltételezi és kiegészíti. Művészi attitűdje: kipróbálnimindent, eljutni az adott kifejezési forma nyújtottalehetőség legvégső pontjáig, megkeresni a kifejezéssokszínűségét, lefejteni a mondanivalóról a közhe­lyeket, a felesleget és megtalálni az egyéni, lényegesmondanivalót. Mindez a rá jellemző módon és igé­nyességggel.

A szitában, mint művészi technikában az önállókifejezési formát keresi, kutatva annak törvénysze­rúBégeit és lehetőségeit.

Ásztai sokrétű művészi tevékenységében a leg­meghatározóbb helyet a festészet foglalja el. Képeiremindig jellemző volt a szellemi síkon végigvitt mű­gond és az oldott festőiség. Művészetéretalán a leg­mélyebb hatást a természet szeretete, a zene és azirodalom - a vers - tette. Ezek áthatják mindennap­jait.

Grafikáin igyekszik elérni ahhoz a pillanathoz,amikor már semmit sem lehet a műhöz hozzátenni,vagy abból elvenni. Mintha állandóan azt mérlegel­né, hogy mennyi az a minimális jel, gesztus, amellyelmég mindent kifejezhet anélkül, hogy bármi fölös­legeset mondana. Ez egyfajta igényesség, a gondo­latnak csak a végső, letisztult formában való közlé­se. Tág teret enged az asszociációknak.

Nagyméretű táblaképein természetes, magabiztosgesztusokkal fest. Friss, oldott felületkezelés. Spon-

32 versmond6

taneitása csak látszólagos. Minden sokszor átgon­dolt, megtervezett, bár legtöbbször a befogadó intuí­ciójára, asszociáci6ira épít, mégis a képek címadásá­val és a képen megjelenő realitásjegyekkel segítigondolatainak, érzelmeinek a megértését.

V~gh Károly

Ásztai Csuha: Emlék

~

MAR~

AZ ETERBEN IS!

Meglehetősen régóta talákozhatunk a tömeg­kommunikációs csatornákon a líra valami­lyen megjelenési formájával. Ki így, ki úgy

fogadja ezeket a megnyilvánulásokat. Van aki fa­nyalog - időnként joggal -, egy-egy"Vers mindenki­nek" adáson, van aki már alapvetőenannak is örül,hogy egyáltalán látható, illetve hallható vers, azúgyenevezett közszolgálati médiumokban. Talán azutóbbinak is igaza van.

Azonban ezek az alkalmak szinte kizárólag csak aprofi előadókat vonultatják fel (ki tudja, hogy mi ok­ból?), s az amatőr, vagy ha úgy tetszik félprofi - je­lentős számú - pódiumjárók teljes egészében háttér­be szorulnak. Arról nem is szólva, hogy a mozgalomszervezeti életével egyáltalán nem foglalkozik a mé­dia.

Ezért volt külön öröm számunkra, amikor meg­kezdte működéséta Civil Rádió, amelyadásidőt biz­tosított a Magyar Versmondók Egyesületének. Ígyminden második héten félórás műsoridővel gazdál­kodhat az egyesület. Igaz, hogy a rádió gyakorlatilagcsak Budapesten fogható, de az elmúlt közel két évfolyamán sikerült elérni, hogy kazettán szinte vala­mennyi regionális rádió adásában megjelenjünk,esetenként félórás időtartamban.

Az első "kazettás" adás bemutatta a MagyarVersmondók Egyesületét és Farkasné Dőry Magdol­na versmondót, abból az alkalomból, hogy 1996-banRadnóti-díjat kapott. Ebben az esztendőben a Költé­szet Napja alkalmából hallatta az egyesület hangját,a Költészet Napja alkalmából készült összeállítással.

A kétheti adások megszólaltattak számos amatőr

A Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületeés a kishegyesi Petőfi Sándor Művelődési

Egyesület meghirdeti az

I. NEMZETKÖZIDUDÁS KÁLMÁN

VERS- ÉS PRÓZAMONDÓTALÁLKOZÓT

A döntő időpontja és színhelye:1997. július 24-25-26.Kishegyes (Vajdaság)

Az Anna-napok keretében meghirdetett versenycélja a vajdasági magyar irodalom

népszerűsítése a Kárpát-medencében.

Pályázati feltételek:A vetélkedőn azok a vers- és prózamondók

vehetnek részt, akik nem hallgatóiszínművészeti főiskolának vagy színészképző

stúdiónak, illetve nem hivatásos színészek vagyelőadóművészek.

előadót, olyanokat, akik már nem aktívak és olyano­kat akik most kezdik bontogatni tehetségüket, yagyjelentős eredmények birtokában vannak már. Alta­lában megemlékezik az adás az évfordulókról, adottesetben egy-egy költöt részletesen is bemutatott,méltatott. Szinte minden alkalommal sikerült be­mutatni egy-egy frissen megjelent verseskötetet,vagy kuriózumnak számító könyvet. A szerkesztők

igyekeznek hírt adni minden olyan eseményről,

amely a versmondók háza táján történik. Termé­szetesen nem hiányoznak.az adásból az aktuális hí­rek, információk, tájékoztatók sem és a játék is jelenvan.

Rendszeresek a tematikus adások, melyek jelentő­

sebb alkalmakhoz, ünnepekhez kötődnek, mint pél­dául a karácsony, a Költészet napja, az Anyák napja,vagy a Gyermeknap.

A szerkesztők igyekeznek minden alkalommal alehető legkörültekintőbben összeállítani az adásprogramját, azonban időnkéntkimaradnak olyan té­mák, amelyekről nem kapnak időben információt,vagy a távolság miatt nem minden esetben elérhető

egy adott esemény.Ezért mindenképpen szereneséslenne, ha az ország különböző tájain élő versmondókkapcsolatot alakíthatnának ki a Versrádió adásaival.Így elérhető lenne, hogy az adások olyan képet fesse­nek az amatőr versmondó mozgalomról, amilyen va­lójában. Mindezt meg lehet tenni levélben, az 10llBudapest, Corvin tér 8. Civil Rádió Versrádió címen,vagy minden páratlan csütörtökön 16-21 óra közötta 201-1417-es telefonon.

Bodor-Palkó Pál

A vetélkedő két korcsoportban folyik:gyermek- és ifjúsági kategóriában

(l0-18 éves korig)felnőtt kategóriában

(l8 éves kortól, felső korhatár nincs).

A résztvevőknek három művel, versselvagy prózával kell bemutatkozniuk

- abból egyet a vajdasági magyar irodalombólkell választaniuk.

Azokkal a művekkel, amelyekkel már másvetélkedőneredményt értek el, nem lehet

benevezni.A jelentkezők létszámától függően a szervezők

területi döntőket tartanak, amelyeknekidőpontjárólidőben értesítjük a résztvevőket.

A szervezők a döntőbe jutott versenyzők részéreszállást és étkezést biztosítanak.

Benevezési határidő: 1997. július 1.Cím: Petőfi Sándor MűvelődésiEgyesület

(Szőke Anna részére)24321 Kishegyes, Jugoszlávia

Telefon: 381-241730-430 vagy 381-24/39-080

versmondó 33

Vitatkozunk!?

Dúl a vita! Pro és kontra vonultatják fel az ér­veket az érintettek, vagy mindazok, akik azthiszik magukról, hogy érintettek. Persze, ha

belegondolok, valamennyien érintettek vagyunk. Hi­szen rólunk van szó, csak éppen minket senki semkérdez meg, senki sem kiváncsi a véleményünkre,esetleg észrevételünkre.

Talán nem is baj. Hiszen kérdezés nélkül is tesz­szük azt, amit önként vállaltunk, ami rengeteg időt

elvesz tőlünk, ami meglehetősen sok izgalommal,

vagy ha úgy tetszik lámpalázzal jár. F'izetséget nemvárunk és nem is kérünk érte. Csak megragadjuk akínálkozó alkalmat, s tesszük a dolgunkat. Mindenlehetséges eszközt igyekszünk kihasználni a szó leg­nemesebb értelmében. S ha már a szónál tartunk:tesszük ezt azon a nyelven, amelyet édesanyánktóltanultunk, egy olyan nemzetnek a nyelvén, melynekegyes szavai egyszeruen lefordíthatatlanok másnyelvre úgy, hogy az jelentéséből, értelméből ne ve­szítene valamennyit. Tesszük ezt azon a nyelven,amelyen megszólalt Balassi és Csokonai,' Vajda ésPetőfi, Ady, József Attila és Radnóti, és még renge­tegen. Azon a nyelven, amelyen nap, mint nap be­szélünk.

STÍLUSBORZALOM

Lőrincze Lajos, egy emberöltőn

át a nyelvművelés apostolavallotta: "Nyelvi-stilisztikai

önművelődésünk halálunkig semérhet véget. Ennek az intelemnekkülönleges jelentősége van, hiszenszemünk és fülünk előtt, újságot ol­vasva, utcát és várost járva, sokszortanítványaink ajkát is fegyelve va­gyunk tanúi gazdagító vagy éppenromboló változásoknak. Tevőlegesen

kell hozzájárulnunk anyanyelvünkőrzéséhez,gondozásához. "

Kétségtelenül így van! De olykormennyire, de mennyire hiábavaló­nak tűnik az elkötelezett iparkodás etéren, amikor nap mint nap tíz- ésszázezer példányban terjesztik aromlott árut e téren. A nyelv csak­ugyan szabad prédája mindenki­nek, aki hozzá férkőzhet a nyomta­tott és elektronikus sajtóhoz?!

Alább kevés komentárral egy cso­kor olyan kiemelt részlet áll, ame­lyek napjainkban tűntek fel a nyom­dafestéket kapott közlésekben:

1. ...visszafordíthatatlan már abővítés folyamata az azt kiérde­mesültek számára...

2. L. képviselő - aki találkozottH. Gy. kormányfővel és B. L. pénz­ügyminiszterrel is - a részletekmell6zése nélkül elégedetten nyi­latkozott az eszmecseréről.

3. (A vitában) a vihar olyan sebe­sen ült, el, ahogyan távozott.

4. Azt a tényt fel kell vállal­nunk, hogy technikai nehézségeinkmiatt...

5. Előfordul, hogy egy-egy világ­klasszis idejekorán búcsúzik aküzdelmektől.

6. ...sok hasznos és kölcsönesen

34 versmondó

előnyös gondolat cseréltek gaz­dát...

7. B. washingtoni nagykövetnekis akad támogatói.

8. Ez a magabiztosság nem kisrészben önmaga tehet6sségének atúlbecsüléséből fakad.

9....a kiváltó okok elemzéséről isfontos a szóváltás.

10. ...valamiféle parlagi, bőga­

tyás, rézfánfütyül6s szittyaságotvélnének {ólfedezni...

11. ...abban a balesetben, amelyetegy elszabadult ló okozott Dabas­ban...

12. ...a tanácskozás célja az volt,hogya többségi nemzetet, valaminta kisebbséget képviselő pártok meg­találják a "legnagyobb közös neve­zőt"...

13. Az időpontrólE. M. egyeztet aKülügyminisztérium szakem-bereivel.

14....figyelmet fordít a városveze­tés Budapest lakhatóvá tételéért.

15....hozzá lehetett fogni az egyikoldali acélkapu cseréjére.

16. A hatnapos rendezvényremintegy félezer finnugor eredetű

nemzetiség képviselője érkezett.Sorjában: 1. Az arra érdeme­

sek helyett, az alaki hasonl6ságcsábítása folytán, más jelentésű szókerült a mondatba. 2. Magas tisztsé­get viselő fogadja a vendégét egyfe­lől, másfelől a lényegre szorítkozónyilatkozat ellentettjér61 kaptunktájékoztatást. 3. A közlés értelmet­len, bár sejthető, mit is akart mon·dani a szerző. 4. El kell ismernünk,be kell vallanunk helyett a szer{ólöttdivatos fordulat panelje jött a szerző

tollára, amitől bürokratikus zamatú

lett a mondókája. 5. Az alkalmazottszó nem azt jelenti, amire használtaa cikkfr6: id6 el6tt vagy túl koránillett volna ide. 6. és 7. Az egyes- éstöbbesszám egyeztetése némelykornem megy az újságtronak. 8. Meg­tenni képest akart mondani az is­mert újságirá, helyette másjelentésűsz6 jutott az eszébe. 9. Aki sz6t váltaz nem szóváltásba keveredik. 10.Néhány éve többszörös közlésből váltismertté a bőgatyás, fütyülős-barac­

kos magyar. Ez a mondattöredékennek emlékképeiből állhatott össze.Csak hát a népi teringettézés fúz­fánfütyülős, annál is inkább, mertilyen fa van s mert annak ágából sí­pot lehet és szokás csinálni. Rézfameg... 11. Ez a magyar nyelv egyiknagyon nehéz esete, mégsem tévesztiel soha senki. Azt is mindenki tud­ja, hogyha a tó melletti Velencén ésaz Adria melletti Velencében egya­ránt jó üdülés esik, Pécsett, Kapos­várott és Miskolcon, Nagykállóbanegyaránt városi emberek élnek,akárcsak Dabason, 12. Ez aztán ase füle, se farka ostobaság! A na­gyobbod6 nevező egyre kisebbre veszia számlál6t. A politikai nyilatkoza­tokban kedvelt közös nevez6 ha­sonlat itt összekeveredett az általá­nos iskolai. emlékek közül felidéző­

dött legkisebb közös többszörös és alegnagyobb közös osztó fogalmak­kal. 13. Ezt a pártzsargont61 örököl­tük. Időpontokat szokás egyeztetni.14. Figyelmet valamire fordítanak.15. Hozzá pedig valamihez fognak.16. Itt a sz6rend kuszál6dott össze:félezer képviselő érkezett a sokfélenemzetiségből.

Tűnödj el" nyájas olvasó, e pél­dák {ólött! Es mint köszörűkő azacélból, csiholja ki stílusérzékedből

a felismerés szikráját!Dr. Kaszap András

Ásztai Csaba: Tenyérnyi kert

Sajnos azonban ez a kommunikáció egyre kéte­sebb. Beszédünket akarva, akaratlanul át és átszö­vik olyan szavak, kijelentések, időnként már szinteegész mondatok, amelyeknek semmi köze a magyarnyelvhez, mert ugye arról van szó.Lám, lám, én ma­gam is észrevétlenül leírtam olyan szavakat, ame­lyek nem biztos hogy feltétlen szükségesek az adottformában. Talán lehetne találni magyar megfelelőt

is. Csak így a kényelmesebb, így szoktuk meg. Nemigazán figyelünk arra, amit mondunk, s így pillana­tokon belül alkalmazzuk a mások által is használtidegen szavakat. Persze nagyon sokan hiszik azt,hogy ezek a kifejezések helyesek és természeteseneredetük a mi nyelvünkben keresendő.

Az, hogy időnként egy-egy idegen szó belekerül ahétköznapi beszédünkbe, igazán nem baj, s talánnem is kerülhető el. Azonban meggondolás nélkülihasználatuk már nem szerencsés.

Ami igazán fájdalmas, az az, hogy már az irodal­mi nyelvben is létjogosultságot vívtak ki maguknak.Nem is szólva arról, ami országszerte tapasztalható:szinte nincs olyan település, ahol az idegen kifejezé­sek, elnevezések ne lepték volna el az utcákat, mintüzletnév, vagy valami hasonló tevékenység jelölése­ként. Néhány jelentősebb idegenforgalmú városbansétálva egyre inkább az az ember érzése, hogy nemis Magyarországon jár, hanem valamelyik német,vagy amerikai városban. Ugye a kocsmák helyettmár lassan csak pubok lesznek, a ruházati, vagy élel­miszer boltok helyett shopok, butikok (csak így, fo­netikusan), és a sort szinte végtelenségig lehetnefolytatni.

A televízió, a rádió, a nyomtatott sajtó (perszeezek a kifejezések sem tőlünk erednek), szinte csakaz idegen szavak révén akarják mindazt az informá­ciót eljuttatni hozzánk, amelyet fontosnak tartanak.A reklámok szinte már egyáltalán nem szólnakolyan termékekről amelyek magyar nevet viselné­nek, még akkor sem, ha történetesen magyar alap­anyagból, magyar tulajdonban lévő üzem, magyarszakemberekkel készíti. Arról nem is szólva, hogyegyre többet találkozhatunk olyan reklámmal,amely már egyáltalán nem magyar nyelven szól hoz­zánk.

A politika sem szól másról csak koalícióról, priva­tizációról, frakcióról, pluralizmusról, kooperációról,lobbyzásról, stb, stb, stb. És e példákat sorolhatnánkmég nagyon sokáig, az élet minden területéről.

Közben a vita dúl, hogy legyen-e nyelvtörvénynyelvünk védelmében, vagy ne legyen. A döntésho­zás nem ránk, földi halandókra tartozik. Mi vers­mondók, előadóművészek megpróbálunk saját esz­közeink révén tenni valamit. Talán nem vész telje­sen kárba erőfeszítésünk,s aggodalmunk sem telje­sen alaptalan.

A vitatkozóknak pedig ajánljuk, hogy egy kicsitnyitottabb füllel hallgassanakbele a napi szóáradatba, egy ki-csit nyitottabb szemmel tekint- ,senek körbe szűkebb és tágabbkörnyezetünkben. Aztán a hal-lottakat és látottakat mérlegre IÍPtéve, hozzák meg a döntést.

Bodor-Palkó Pál

versmondó 35

l

" . o.. . ;...... . :::::::::=- ••••••.:.;.:::::::::.: :::;:::; :.:.'.'.'.= .::::::: :::::::::::;::: .:.:.:.:.:.:.:.:.:. ····:·:·:1

i"~,'"~, ",................... .. :::!:::). ',:'.:',:'IX""",:',',·'.,.:.•...:.·.•·,:..""'.;.:.=",·',.',i,:'II",.',·"·.:.'·.··./',:',:'"I1',,',,',·"·.·,,·',:',:',,',,',,','lM'.:',·',.','."'.:.",:·,:,,',:'.,••'.:'.".".'.'. ?i,:'.:.!:'.t"'.'.',i,::.::.='.':.:"'\!::.:.:.:.:.:::,:,·:,·:.·:.}.\,",","Il'::"':i::':i.::':i..,:'.,·U'..'.':'>'.;:.:.'.•.'.:.'.:.'.:.'.:.',:',i,:',:',:',:',:'.i, ·,i.:',i.::,i.::,i.",':,i,':,.·,':,:,':.•'. ::.•••: ' •••••••••••••••• :::>,.,',:::::::>::: .. }:::,::, ,!....,: ....,! ...,: ....,: ...,! ....,•...,! ....,.:~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~f~ ~f~ ~ ~f~ ~f~fffff~ff~f~1~ ~ ~ ~11 .:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.:.: ...,~..,~...,~....'~.,~,.'~.'~.,.~..,~...,.~..,~...,~...,:...":...,.'...,.....,::...,'...,~ ...,~ ...,~ ...,~ ...,~..,~ ,~..,~ ,~..,~.,',:..:,:.,:,:.,:,:.,:,:,:,:,:,:.,:,:,:,:,:,:.,:,:,:,:,:,:,:,:,:,:,:.:,:.:,:.:.:.:.:.' ::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::.:.::::::::::::;:;:;:;:;:;:;:;:;:;:::;:;:;:;:::;:;::;::::;:::::::::::::::::::::::::::::~:~:~:~:::~:~:::~:~:~:~:~:~ ::::::::::)~.:.~:~:~:~::::r::·:·.·. ::::::::::::::::::::::::.:.:.:.: :.:.:.:.:.::::::.:::::::.:::::::::::.::::: ~:f:: ::::::. :::::~.:.:.:.:::::.:.::::::::::::::::::::.:::::.:.:.:.:.:.:. \~j~\~fr~~~~~()~j~f

ÜNNEPEINK

hál mít !(lglml:'megtudnimagllrrkniJ, on'fg ""It, t/ldUIIl:',

/'f~'" tudunk, nem tudunk ii,mrpdlli?!(Szilj~Domokos: Az ünnep)

v. L.

JátékosKöszöntjük laptársunkat,mondhatnánk édestestvérün­ket a Játékost, amely a Ma­gyar Színjátékos Szövetség ésa Szabad Színjátszásért Egye­sület közös kiadásában jelenikmeg, hasonlóan a Versmondó­hoz, negyedévente.

A lap célja szerint elsősor­

ban a magyar nyelvű amatőr

és alternatív szín- és bábját­szás, a drámapedagógia és azelőadóművészet orgánuma kí-ván lenni, de nem elszigetel­

ten hanem kitekintve a teljes hazai színházi struktú­rára. A lap főszerkesztésére Kiss Lászlót, a MagyarVersmondók Egyesületének elnökét, a VERSMüN­DÓ szerkesztőjét kérték fel.

Solténszky Tibor a lap kiadója, a Magyar Színjáté­kos Szövetség ügyvezető elnöke beköszöntőjébenígyír: "Szakmai lap szeretnénk tehát lenni, denem/nem elsősorban kritikai lap - ahhoz sokkalgyakrabban, mondjuk hetente kellene megjelen­nünk. A játékos alapítói és szerkesztői úgy látják,hogy színházcsinálás és tanítás közben annyi "szel­lemi melléktermék" gyűlik föl hazánkban és szerte avilágban, kritikusainkban annyi mondanivaló rekedbenn terjedelmi vagy egyéb okokból, ifjabb és koro­sabb esztéták nem publikáhatnak, mert könyvet macsak kockázat nélkül jelentetnek meg kiadók, tehátszükség van egy olyan lapra, amelyben mindeznyomtatott formában az érdeklód.ők kezébe kerül­het. Szakmai lap kívánunk lenni, de ne1l} csupán azintézményesült szűk színházi szakmáé. Ugy gondol­juk, hogy a mai magyar színházban, színi kultúrá­ban sokkal több játékos játszik, nagyon sok értékszületik, hatalmas tudás van jelen, számtalan tehet­ség bukkan föl (sőt, a holnapi sztárok is előbb ott ­vagy itt -, kívül bukkannak föl), akikre és amire fi­gyelnünk kell. Egyáltalán: egyetlen színi kultúrájavan az országnak, melynek ugyanúgy része a bá­tonyterenyei drámaoktatás, mint a budapesti Kato­na József Színház, az Arvisura vagy a Dream Teamnemzetközi sikersorozata. Szeretnénk, ha ez az egy­séges, ám nagyon sokszínű színházi kultúra mindenértékével megjelenne lapunk hasábjain, mindenolyan értékével, ami nem az előadások egyébként ismegfoghatatlan pillanatnyi varázsa, de szavakbanmegragadható és másokkal megosztható."

:~:~:~:~:~:~:~:~:~:r~:~:~::::::::::::: :::::::::::::::::::::::::::::::::;;::::::::::::::::::::::::~:~:::~:~:~:~:~:~:~:::::::::::

hétköznapok fölé, s egy kis lélegzethez juttatja a na­pi gondoktól, a napi robottól fulladozó szívünket-lel­künket. Ettől lesz igazán ünnep az ünnep."

A kötet megrendelhető a Hét Krajcár kiadó cí-mén: 1062 Budapest, Bajza u. 18. K. L.

MúsorokrQ, 1cöszönlólcre készü/ők könyvrsmindiuoki, Qkik szere/né/lekszívhez szólóbb ünnepeket ülni

ÜnnepeinkHiánypotló kötettelajándékozott megbennünket a HétKrajcár kiadó. Hogymiért az, kiderül akötet előszavából

amelyet Varga Do­mokos szerkesztő írta "használó" olvasószámára.

"Halandó testün­ket könnyű ünneplő­be öltöztetni. lelkün­ket nehezebb. Pedigenélkül nem ünnepaz ünnep.

E könyv arra szol­gál, hogy életünk,éveink jeles napjaitsegítsen valóbanméltóan megülni,

szívhez szólóan széppé, emlékezetessé tenni.Nincs két egyforma ünnep. Mindegyikhez más

szokások, más emlékek, más várakozások fűződnek.

A keresztény-keresztyén egyházak és híveik háromlegnagyobb ünnepe, mint tudjuk, a karácsony, a hús­vét és a pünkösd; Három legfőbbnemzeti ünnepünk:március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a. Szil­veszterkor búcsúztatjuk az óévet, január l-jén kö­szöntjük az újesztendőt. Vízkereszt - január 6-a ­után kezdődik a farsang, és tart egészen húshagyó­keddig, a húsvét előtti 41. napig. Erre az időszakra

esik január 22-e, a magyar kultúra napja s - a holdjárásától függően- olykor még március 8-a is, vagyisa nők napja. A költészet napját viszont április ll-énünnepeljük, többnyire már húsvét után. Május l-jénüljük meg - munkaszünettel, majálissal - a munkaünnepét, s mindjárt utána - május első vasárnapján- virrad ránk az anyák napja. Ez utóbbi a legszemé­lyesebb ünnepeink közé tartozik, akárcsak szerette­ink születése napja, neve napja (meg édes enmagun­ké). Vagy a házassági évfordulónk, amelyről megfe­ledkezni - a legmegbocsáthatatlanabb férfibűnök

egyike. De nem kevésbé személyes ünnepünk a min­denévi halottak napja sem, csak sokkalta szomorúbb,mint az előbb említettek. Kicsi gyerekeink jobb, haegyelőre nem is igen tudnak róla. Vátják ők csak in­kább december két hagyományos örömünnepét, aMikulást és a szentestét (amelyek természetesen afelnőtteket sem hagyják hidegen). Nincs két egyfor­ma ünnep. Milyen közel van például egymáshoz vi­rágvasárnap, nagypéntek, húsvétvasárnap, húsvét­hétfő, s hangulatban, érzésekben mégis más-más,mérföldnyi messzeség választja el őket!

De végig az egész esztendőben, újesztendőtőlSzil­veszterig minden jeles nap mással fogadja-kínálja azőt ünneplőket. Hacsak abban az egyben nem egyez­nek, hogy a maga módján mind felemel a hömpölygő

36 versmondó

A Magyar Versmondók Egyesülete

KÖZÉP ÉS FELSŐFOKÚELŐADÓMŰVÉSZ-KÉPZÉST

szervez azok számára,akik kedvet és tehetséget éreznek magukban, hogy szervezettformában sajátítsák el az előadóművészet szakmai ismereteit.

Az iskolarendszeren kívüli szakképzés célja, hogy az arra rátermett hallgatók számára olyan szak­mai felkészítést nyújtsanak, mely ismeretanyag birtokában felkészülhetnek a 16/1994. (VII. 8.)MKM rendelet melléklete 84. sorszám alatt kiadott vers- és prózamondó szakképesítés szakmai(vizsga) követelményeire és jelentkezhetnek az e rendelet alapján felhatalmazott szervezeteknél aközép- és felsőfokú szakképesítést nyújtó vizsgára.

A középiskolai végzettséggel rendelkező sikeres vizsgázók középfokon vers- és prózamondó, felsőfo­

kon vers- és prózamondó előadóművészszakképesítést kapnak. Mindkét szakképesítéssel az egyébkulturális foglalkozások kategáriájában műsorvezető,játékvezető konferenszié, továbbá segédszí­nész munkakör tölthető be.

Tanároknak elismert és rangos, a pódiumművészetben járatos szakembereket kérünk, illetve kér­tünk fel, így többek között Bánffy György, Wacha Imre, Gabnai Katalin, dr. Böhm Edit, KadalaPetra tartanak elméleti órákat és gyakorlati foglalkozásokat.

A képzés időtartama:

Középfokú képzés: 3 félév + 10 napos intenzív felkészítő szakaszFelsőfokú képzés: 2 félév + 10 napos intenzív felkészítő szakasz

A szorgalmi idő középfokon 1997. szeptember 15-től 1999. január 30-ig,felsőfokon 1997. szeptember 15-től 1998. június 30-ig tart.

A képzés tematikai és tanmenet segédlettel jelentős egyéni felkészülést igényel.Az előadásokatés foglalkozásokat külön órarend alapján a hétvégeken tartjuk.

A képzés díja középfokú képzésben résztvevőknek:7.500,-Ft/h6,felsőfokúképzésben résztvevőknek:6.000,-Ft/h6,

amelyet minden félévre előre kell befizetni.

A jelentkezés feltételei:1. Megfelelő iskolai végzettség

Középfokú képzésre: középiskola utolsó éves hallgató, vagy középiskolai végzettségFelsőfokú képzésre: A középfokú vers- és prózamondó előadó szakképesítés, vagy szakirányúfelsőfokú tanintézet utolsó évfolyamra beiratkozott hallgató, vagy felsőfokú végzettség.

2. Mindkét képzési szinten, eddigi szakmai tevékenység rövid ismertetője (versenyek, tanfolya­mok, táborok, színpadi, esetleg színjátszó gyakorlat.)KéIjük, hogy a felvételre jelentkezők a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló okmány máso­latát, a szakmai tevékenységét bemutató ismertetőt nyújtsák be. Sikeres felvételi esetén a fel­vett hallgatókkal képzési szerződést kötünk. 18 éven aluliaktól, illetve önálló keresettel nemrendelkezőktőla képzéshez hozzájáruló szülői nyilatkozatot is kérünk.

3. Eredményes felvételi vizsgaA felvételre jelentkezőknek számot kell adni egyrészt jelenlegi tudásukról, felkészültségükről,

alkalmasságukról, másrészt képességeikről, tehetségükről, amely alkalmassá teszi a képzésrejelentkezőket, hogy sikeres vizsgát tegyenek.

A felvételi vizsga időpontj a: 1997. szeptember 5-6-7.Ajelentkezőket írásban értesítjük a felvételi helyéről és idejéről.

Jelentkezni a Magyar Versmondók Egyesületének címén lehet: 1011 Budapest, Corvin tér 8.

Jelentkezési határidő: 1997. szeptember 1.

versmondó 37

Kosztolányi Dezső1859-1926

"Magam vagyok, rám hull a végtelenség,a fák, a lombok ezre eltemet.Olykor fölém cikáznak még a fecskék,nem láthat itten senki engemet"

"Gyöngyös sugárzást ontsatok ma rám,ragyogjatok, mint száz izzó, csodás naps szikrás korommal bukjatok alám."

"Ezüst esőbe száll le a karácsony,a kályha zúg, a hóesés sürű:

a lámpafény aranylik a kalácson,a kocka pörg, gőzöl a tejsürű."

"H~dok1ik a sárgult határ,Ullői-úti fák

Nyugszik a kedvem napja már,a szél búsan dúdolva jár,

S megöl minden csirát.Hová repül az ifjúság?Feleljetek, bús lombu fák,

Ullői-úti fák"

.Mostan színes tintákról álmodom.Legszebb a sárga. Sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek."

"Akarsz-e élni, élni mindörökkön,játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földöns akarsz, akarsz-e játszani halált?"

"Lenge lány,aki szó,holdvilágmosolya:azt mondjaa neved,Ilona,Ilona."

"Édes barátim, olyan ez épen,mint az az ember ottan a mesében.Az élet egyszer csak őrája gondolt,mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolts mi ezt meséltük róla sírva: "Nem volt...""

"Szájtátva álltams a boldogságtól föl-fölkiabáltam,az égbe bál van, minden este bál vanés most világlott föl értelme enneka régi, nagy titoknak, hogy a mennynektündérei hajnalban hazamennekfényes körútjain a végtelennek"

38 versmondó

"Mikor vele megyek, fogva öreg karját,vezetve az úton, a szívem kitágula szívek közt énekel elhagyatott szívem.Az én apám az emberek apjas én az embereknek testvére vagyok"

"Szép életem, lobog, lobogj tovább,cél nélkül, éjen és homályon át.Allj meg, te óra és dőlj össze, naptár,te rothadó gondoktól régi magtár.Ifjúságom zászlói úszva, lassanröpüljetek az ünnepi magasban."

A Magyar Versmond6k Egyesületeés a Szabad Sztnjátszáeért Egyesület

1997. november IS-IG-énrendezi meg a

III. VIDÁM MŰVEKFESZTIVÁLJÁT

a Ferencvárosi MűvelődésiKözpontban.(Budapest, IX., Haller u. 27.)

Várjuk az előadók, illetve azok jelentkezését,akik a vidámság - tágan értelmezett - kritériu­mának megfelelő műsorral rendelkeznek.Kérjük, hogy 1997. október IS-ig küldjék megcímünkre (1022 Budapest. 1., Corvin tér 8.)azokat a verseket, rigmusokat, szövegeket, for­gatókönyveket, amelyekkel részt kívánnak ven­ni a fesztiválon.A rendezők a beküldött anyagok alapján szerve­zik a fesztivál programját.

A döntésről 1997. október 31-igmindenkit értesítünk.

A Szatmárnémeti Kölcsey Kör1997. november 21-22-én

8. alkalommal rendezi meg az

ÉRMINDSZENTIZARÁNDOKLATOT

és a hagyományos Ady ünnepséget. Az

ADY VETÉLKEDŐ

Szatmárnémetiben lesz, melyre 16-25 éveskorig várják 5 fős csoportok műsoros

jelentkezését. A versenykiírás hasonlóaz előző évihez. Bővebb információ és a

nevezések leadása az alábbi címen:CERCUL KÖLCSEY (Muzsnay Árpád)3900 SATU MARE, jud. Satu Mare, stro

Mihail Viteazull0. RomániaTelefon: 00-40-61-713-566, 00-40-61-712-808

KONDOR BÉLAversmond6 verseny

A XVIII. kerületi Kondor Béla Közösségi Ház,a Magyar Versmondók Egyesülete

és a Miskolci Galériaversmondó versenyt hirdetKondor Béla tiszteletére.

A verseny célja, hogy a zseniális grafikusmű­

vész "másik arcát" is megismelje a versszere­tök és versmondók széles tábora, ismertté vál­jék Kondor Béla a költő; hiszen egész életműve

akkor válik számunkra teljessé, ha felfedjükmindazt, amiben a művész értékeset alkotott.

A jelentkezés feltételei:Ajelentkezőkneklegalább két Kondor, és két

szabadon választott verset kell tudniuk.Alsó korhatár: 15 év.

A verseny időpontja:1997. december 12-14.

Jelentkezési határidő:1997. november 1.

Jelentkezni leheta Kondor Béla Közösségi Ház címén:1181 Budapest, Kondor Béla sétány 8.Kérjük, hogy a jelentkezők írják mega választott versek címét és szerzőjét,

továbbá életkorukat és pontos lakcímüket,illetve azok a versmondók,

akik valamilyen iskolába járnak,iskolájuk nevét és címét.

ÖriJmmel tájékoztatjuk olvasóinkat,hogyaVersmondó augusztustól,- a Soros Alapitvány jóvoltából ­

az Internetten is olvasható.Internett eim: WWW.e8.hu/vers

versmondóKiadja: A Magyar Versmondók Egyesülete

Támogat6nk: Nemzeti Kulturális Alap,Míívelődési és Közoktatási Minisztérium

Felelős szerkesztő és kiad6: KISS LÁSZLÓA szerkesztőség címe: 1011 Budapest, 1., Corvin tér 8.

Levelezési cím: 1181 Budapest, Igaz u. 2.E-maiI: vers@mail.c3.huTelefon: 06 (30) 223-573

Műszaki szerkesztő: VIRÁG LÁSZLÓ

ISSN 1217-3282

Ára: 110.- FtElőfIzetésidíj egy évre: 330,-Ft

Megjelenik évente hat alkalommal

S:~zült a BALU-TYPO MED. Bt. gondozásában.~ 120l Budapest, Hatvani u. 33.

Telefon/Fax: 284-2780 • 06 (30) 508-256Nyomtatás: Kuppa Nyomda

II1I1I 1111111111111111111111:111111111111111111/11111111111111111111111!1111111111!1!111!1!11111

A Magyar Versmondók Egyesületeés a LIGA Szakszervezetek

Bács-Kiskun megyei Könyvtáraebben az esztendőben rendezi meg

XI. ORSZÁGOSYERSMONOÓ TÁBORÁT

A táborba elsősorban középiskolás fiatalok jelentkezését vár­juk, akik elkötelezettséget éreznek a versmondás Iránt.

A t'borra 1997. augusztus 4-11között kerül sor,

Baj'na Pet6f1·szlgeten.

A nyári kikapcsolódás mellett napi 8-10 órás foglalkozásoklesznek szakemberek vezetésével.A résztvevők képzést kapnak a versmondás elméleti és gya­korlati tudnIvalóiból. a beszéd és légzéstechnika alapjaiból.valamint olyan gyakorlatokból amelyek a versmondás mindtökéletesebb megValósítását szolgálják.

Részvételi dij: 6.500,·FtJelentkezési hat'rldó: 1997. június 30.

Jelentkezni lehet:Bodor-Palkó Pál

1061 Budapest. Vasvári Pál u. 7.Telefon: 290-2503. vagy 352-1884

A jelentkezés alkalmával az alábbi adatokat kérjük feltüntetni:név. születésl Idő. pontos cfrn, oktatási Intézmény megnevezé­se. 18 éves kor alattiak esetében szülői hozzájárulás.A jelentkezések lezárását követően juttatjuk el a részvételi díjbeflzetésére szolgáló esekket. amit július 15-ig kérünk befizet­ni. s róla egy másolatot részünkre megküldenI.A csekkel egy Időben küldjük a részletes tájékoztatót is a tá­bor munkájáról.

A Veszprém Városi Múvel6dési KözpontBALATONKENESÉN

rendezi meg két hagyományos

'YERS- ÉS PRÓZAMONOÓTÁBORÁT

10-14 éves gyerekek részére1997. július 9-15. közöttRészvételi díja: 6.S00,-Ft

15-30 év közöttiek részére1997. augusztus 2-10. között

Részvételi díja: 7.950,-Ft

Mindkét tehetséggondozó művészeti tábor tematikája - kelle­mes üdüléssel egybekötve - a szakmai ismeretek megalapo­zásán. Illetve továbbképzésén kívül személyiségfejlesztő gya­korlatokat. műelemzéseket és irodalmi bemutatókat foglal ma­gába.Az elismert szakemberek által vezetett táborok hasznos felké­szítést nyújtanak a különféle kulturális rendezvényeken ésversmondó versenyeken történő szereplésekhez.

Az érdeklődök 1997. június 30-Igaz alábbi címen jelezhetik részvételi szándékukat:

VÁROSI MÚVELÓDÉSI KÖZPONTFerencz Zsuzsanna közművelődési referens

8200 Veszprém, Dózsa György u. 2.Telefon: 881425-127

Fax: 881429~93

versmondó 39

.Kosztolányi DezsőHajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.Mult éjs~aka - háromkor - abbahagytama munkát.Le is feküdtem. Ám a gép az agybanzörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,csak forgolódtam dühösen az ágyon,nem jött az álom.Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,százig olvasva s mérges altatókkal.Az, amit irtam, lázasan meredt rám.Izgatta szívem negyven cigarettám.Meg más egyéb is. A fekete. Minden.Hát fölkelek; nem bánom az egészet,sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,köröttern a családi fészek,a szájakon lágy, álombeli mézek,s ammt botorkálok itt, mint a részeg,az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdj em, hogy magyarázzam?Te ismered a házam,s ha emlékezni tudsz ahálószobámra, azt is tudhatod,milyen szegényes, elhagyottilyenkor innen a Logodi utca,ahol lakom.Tárt otthonokba látsz az ablakon.Az emberek feldöntve és vakonvízszintesen feküsznek,s megforduló szemük kacsintva néz szétködébe csalfán csillogó eszüknek,mert a mindennapos agyvérszegénységborult reájuk.Mellettük a cipőjük, a ruhájuks ők a szobába zárva, mint dobozba,melyet ébren szépítnek álmodozva,de - mondhatom - ha íW reá meredhetsz,minden lakás olyan, akár a ketrec.E~y keltőőra átketyeg a csöndból.santítva baktat, nyomba felcsörömpölés az alvóra szól aharsány riasztó: ."ébredj a valóra."A ház IS alszik, holtan és bután,mint majd száz év után,ha összeomlik, wom virít alóla,s nem sejti senki róla,hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,valami tiszta, fényes nagyszerűség,

reszketve és szilárdul, rrunt a hűség.

Az égbolt,egészen úgy, mint hajdanába rég volt,mint az anyám paplanja, az a kék folt,mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,s a csillagoklélegző lelke csöndesen ragyoga langyos őszi

éijelbe, mely a hideget előzi,

kimondhatatlan messze s odaát,ök, akik nézték Hannibál hadáts most néznek engem, aki ide estemés állok egy ablakba, Budapesten.En nem tudom, mi történt vélem akkor,de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,s felém hajolt az, amit eltemettemrég, a gyerekkor.

Olyan sokáigbámultam az égbolt gazdag csodáit,hoW már pirkadt is keleten, s a szélbena csillagok szikrázva, észrevétlenmeg-meglibegtek és távolba roppantfénycsóva lobbant,egy mennyei kastély kapuja tárult,

körötte láng gyult,valami rebbent,oszolni kezdett a vendégsereg fent,a hajnali homály mélyárnyékai közé lengett abáléj,künn az előcsarnok fényárban úszott,a házi9azda a lépcsőn bucsúzott,előkelo úr, az ég óriásaa bálterem hatalmas glóriásas mozgás riadt, csilingelés, csodás,halk női suttogás,mint amikor már vége van abálnaks a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyollátszott, amint a távolhomálybólgyémantosan aláfoly,egy messze kéklő,

pazar belépő,

melyet magára ölt egy drága, szép nő

és rajt egy ékkő

behintve fénnyel ezt a tiszta békét,a halovány ég túlvilági kékét,vaW tán egy angyal, aki szűzi

szep mozdulattal csillogó fejékéthajába tűzi

és az álomnál csendesebbenegy arra ringókOnnyűcskehintómélyébe lebbens tovább robog kacér mosollyal ebben,aztán amíg vad paripái futnaka farsangosan lángoló Tejutnakarany konfetti-záporába sok százbatár között, patkójuk fölsziporkáz.

Száitátva álltamsa~Wo~grolro~rolkiabáltam,az égbe bál van, minden este bál vanés most világolt föl értelme enneka régi, nagy titoknak, hogy a mennynektündérei hajnalba hazamennekfényes körútjain a végtelennek.

Virradatigmaradtam így és csak bámultam addig.Egyszerre szóltam: hát te mit kerestélezen a földön, mily kopott regéket,miféle ringyók rabságába estél,mily kézirat volt fontosabb tenéked,hogy annyi nyár mult, annyi sok deres télés annyi rest éjs csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,jaj, ötven éve - szívem visszadöbben ­halottjaim is itt-ott, egyre többen­már ötven éve tündököl fölöttemez a sok élő, fényes égi szomszéd,ki látja, hogy könnxem mint morzsolom szét.Szóval bevállom neked, megtöröttenföldig hajoltam s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, ­s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,de pattanó szívemfeszítve húrnakdalolni kezdtem ekkor az azúrnak,annak, kiről nem tudja senki, hol van,annak, kit nem lelek se most, se holtanBizony ma már, hogy izmaim lazulnak,úgy érzem én, barátom, hogy a porban,hogy lelkek és görön~ök közt botoltam.mégis csak egy nagy ISmeretlen Urnakvendége voltam.