Tartalom Impresszum Beköszöntő 1. old.(Széles Orsolya)

Ünnep 2. old.Március 15-e a xántusosok szemszögéből(Nemes Enikő)Ballagás (Kóbor András)A mi iskolánk 6. old.Erdélyi kitérő (Nemes Enikő)Helosziaszevasz Népek teadélutánja-Neolatin nap (Bán Mónika)Tovább, tovább, tovább... A suli egy finnországi magyar diák szemével(Kristian Kollar)Köszönetképpen... (Oláh Bori)DÖK 15. old.„A nagy csapatépítés” (Dohány Dávid)A DÖK évértékelője (Tóth Milán)Olvasmány 19. old. Folytonosság, avagy emlékezés a dédapámra (Kovács Péter)

Vámpírológia 20. old.A fantasy „vámpír-ipar” (Illik Péter)A vérszívó (Bíró Vivien)Viccek A vámpír, mint a személyiség gonosz tükre(Angi Gyöngyi)Vércsepp avagy nyálcsepp (Szántai Réka)Minden vámpírok ősatyja: Drakula és a magyarok (Illik Péter)Vámpír az irodalomban (Kovács Péter)Szakma 33. old. Designing your own catering unit (Jendruszák Eszter ) Designing your own Travel agency (Bácsi Borbála, Szűcs István) Zöld oldal 38. old.Környezetvédelem, avagy egy bicajos naplója KépregényRejtvény 41. old.Szavazás

X-AKTÁKA Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskola lapja

1055 Budapest Markó u. 18-20.Felelős kiadó: Kóbor AndrásFőszerkesztő: Széles Orsolya

Tanár szerkesztő: Kovács PéterTördelő szerkesztő: Zelei Szilvia

Diákszerkesztők: Veresegyházy Viktória, Szinetár ZsófiaMegjelenik negyedévente

Vámpírok reneszánsza

1

Egy magyartanár szíve mindig megdobban, amikor a folyosón vagy a tantermekben vastag könyveket olvasó diákokat pillant meg. Ilyenkor mindig feltámad benne a remény: igen, mégiscsak olvasnak…Először persze kicsit csalódik, mikor kiderül, hogy a szerző Stephanie Meyer, de a második-harmadik vaskos kötet láttán már csak legyint: legalább rájönnek, hogy milyen jó is olvasni, s majd egyszer elolvasnak tán mást is (és nemcsak azért, mert kötelező…). A téma tehát a „folyosón hevert” és úgy gondoltuk, kicsit másként megközelítve az újabban elszaporodott vérszívótörténeteket, bemutatjuk nektek a vámpír-jelenség kulturális hátterét. Mindezek után szinte adta magát az ötlet, hogy saját házunk táján is végignézzünk…

Igaz, nem vámpírokat kerestünk, hanem olyan tanerőket, akik kemény diónak bizonyultak a „meddig lehet elmenni” határait ügyesen feltérképező diákság számára. Az eredményről néhány oldallal arrébb olvashattok. Meg persze arról, hogy ki is volt valójában Drakula, hogyan alakult ki a vámpír-mitológia, hogyan válhat egy átlagos diákból nyomozó és mi mindent látott néhány Xántusos-diák Erdélyben (elárulom, nem Drakulát).

Ez a szám az utolsó ebben a tanévben. Köszönöm mindenkinek, aki cikkével, verseivel, rajzaival, fotóival vagy a lap terjesztésével segítette munkánkat!

Mindenkinek szép, tartalmas nyarat kívánunk!

Már csak néhány nap, s csak a szúnyogok fogják szívni a véreteket….

Széles Orsolya

Március 15-e a xántusosok szemszögéből

Úgy gondolom nem túlzás azt mondanom, hogy az idei előadás igazán színvonalas volt, mind a diákok, mind a tanárok részéről. Mivel, mint tudjuk, nem csak a diákok szerepeltek, hanem a tanárok is megcsillogtathatták tehetségüket. Biztosan mindannyian arra gondoltatok, hogy ez megint csupán egy ünnepség, amit csak végigültök és mehettek is vissza az osztályba, de legalább elmaradt egy órátok. De ez annál kicsit emlékezetesebb volt.

De kezdjük is az elején. Az összes osztály gyanútlanul besétált a színházterembe, hogy elfoglalja a helyét. A szereplők már ott álltak és várták a kezdést. Mikor mindenki megérkezett, az igazgató úr felállt, a diáksereghez fordult és elmondta, hogy ezentúl minden ünnepségen közösen, zenei aláfestés nélkül fogjuk elénekelni a Magyar Himnuszt. Úgy gondolom, hogy ezzel mi is megmutathatjuk, hogy nincs szükségünk semmiféle eszközre ahhoz, hogy lássák, magyarok vagyunk. Miután mindenki teljes átéléssel elénekelte, az igazgató úr leülésre intett mindenkit.

És kigyúltak a fények. Egy félkörben álltak a versmondók és a narrátorok, akik között csupán egy fiú volt, a végzős Szűcs István személyében. Mi, többiek a 10-es lányok táborát erősítettük. A hazához méltó szöveggel sikerült az előadást kialakítani, melybe rengeteg szép

vers épült be. A versek és a szöveg együttes erővel átéreztették azt a hangulatot, amit akkor és ott, 1848-ban éreztek az emberek, Magyarországért harcolva. Ezek az elemek bemutatták, a hazai költészet kiemelkedő alakjait is, akik leírták, mire gondolnak, amikor meghallják azt a szót, haza.

De nem csupán e színvonalas művek alkották az ünnepséget. Hiszen ne hagyjuk ki a felejthetetlen dalt sem, amit szintén Szűcs István énekelt el kíséretével, aki nem akárki volt. Eddig Farkas Péter tanár úrra többféleképpen is

gondoltak a diákok. Egy szigorú tanár, aki folyton csak gyakorlatokat végeztet a tornaórán, és ha bármi vicceset is mond valaki, 20 felülést kell az egész osztálynak csinálnia. Vagy egy jó kiállású, kedves ember, aki még akkor sem jön ki a sodrából, amikor a Vitalis túrán a túravezető az utat sem tudja. De amit az ünnepségen hallottunk, arra még senki nem gondolt. Amikor felhangzott Fazekas Zoltán tanár úr zongorajátéka, és csak azt láttuk, hogy Farkas

2

tanár úr kilép az osztályok elé, majd kinyitja a száját, mindenki arra gondolt, hogy mi fog történni. Mindig elmosolyodom, amikor eszembe jut mit is láttam akkor, amikor mindenki meghallotta a hangját. Olyan döbbenet futott végig a diákság arcán, amikor meghallották énekelni. Eszméletlen volt. Az a hang olyan érzéseket váltott ki mindenkiből, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Csak azt lehetett látni, ahogy a diákok ülnek tágra nyílt szemekkel, majd szép lassan mindannyian elmosolyodnak. Isti hozta a szokásos, nagyon is kiváló formáját. Az iskola egyik büszkeségéhez méltóan elismerést érdemel.

Ez a műsor azért elgondolkodtatta az embert, hogy tanár és diák mire képes együtt, akár az iskola színpadán is. De azért Fazekas tanár urat se hagyjuk ki, aki szintén megcsillogtathatta fényes zongoratudását. Hiszen a dal mit sem ért volna zenei aláfestés nélkül, amelyet oly tökéletesen adott elő, hogy egy félreütött hangot sem hallott senki, és azért lássuk be, a szóló is elismerésre méltó volt. Ezután még következett egy-két vers és szöveg, majd ismét egy fergeteges előadás. A toborzótánc, amiben szintén benne volt Farkas tanár úr keze, mint

betanító. Eredetileg 4, de sajnálatos módon az előadáson, csak 3 fiú táncolt. Név szerint Lugosi Gergely, aki a végére már saját újításokat is bevetett, Yfantidis Haralabosz Márk vagyis Babisz és Sinkó Gábor. Ilyen előadást se nagyon láttunk még, az biztos. Olyan ügyesen, és lendületesen táncoltak, hogy az ember szíve szerint beállt volna hozzájuk. Mondjuk nem vehettük volna fel velük a versenyt, az biztos. Ahogy Farkas tanár úr is kérte, belevittek némi csibészséget is, ami igazán feldobta. Sajnálatos, hogy ez egy iskolai ünnepségen volt és nem lehetett visszatapsolni őket, mert akkor megtettük volna. De ezzel még nem ért véget az

előadás. Még hátravolt egy vetítés is, melyen az 1848. március 15.-ei forradalommal kapcsolatos képek sorakoztak, és ami alá ismét egy remek zenei aláfestés került, de ezúttal nem élőben, csupán számítógépen. A vetítés végén, mindannyian visszamentünk a helyünkre, majd meghajoltunk. Igazgató úr felállt és most a Szózat eléneklésére szólította fel a tanulókat. Miután véget ért, kiemelte a tanárokat, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az előadás. Először is Hudy Attila tanár urat, aki felügyelte a próbákat, majd

Fazekas Zoltán tanár urat, aki szintén felügyelt, de azért megmutatkozott zenei vénája is. Farkas Péter tanár urat, aki énekével és a fiúk táncának betanításával segítette az előadást. Végül pedig Istit és minket, 10.-eseket, akik szintén rengeteg energiát fektettünk bele ebbe az ünnepségbe, és igazán jól éreztük magunkat, mind a próbákon, mind az előadásokon. Jó volt tudni, hogy amikor megtapsolnak, az nekünk szól. Hiszen megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, és mit jelent számunkra a haza.

Nemes Enikő, 10.E

3

BallagásBúcsúztató

Jó napot kívánok! Szeretettel köszöntöm a megjelent szülőket, hozzátartozókat, barátokat, isme-rősöket, az iskola végzős évfolyamát, valamennyi tanártársamat.

Nehéz feladatnak tűnt először, hogy mit fogok mondani a végzős évfolyamnak. De aztán arra gondoltam, hogy ha hű leszek önmagamhoz, az elveimhez, az iskola szellemiségéhez, az elődök és tanártársaim törekvéseihez, nem tévesztek irányt, mértéket.

Rövid búcsúztatómnak a következő címet adtam:

TETT, ERŐ, HIT, MORÁL, EMBERSÉG, TUDÁS S AKARAT

Karod erős - szíved emelkedett:Végtelen a tér, mely munkára hív.(Madách Imre)Kipróbáltad-e erődet, képességeid korlátait?

Eleget merítettél-e a tettek kútjából? Bizonyítottad-e Önmagadnak, hogy tetteid elérik a vágyott, kitűzött célt? Feltetted-e a kérdést Magadnak: mi dolgom a Világban? Szembesítetted-e tetteidet az előtted álló feladatok nagyságával, fontosságával, súlyával? Tetteid milyen irányba hatottak? Tettél-e eleget ahhoz, hogy felépítsd Önmagad, hogy több és jobb legyél?

A tettek kútja mély, bátran merítsd meg benne csobolyód! Tégy többet erős karoddal, s légy merész, tettre kész!

A könnyűzenész, Ákos egyik dalában nagyon szépen fogalmazza meg számomra az Iskola célját:

Azért vagy itt, hogy mindent lássHogy értsd a szót, olvasd az írást.Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,

hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj.Nem szokás, én legalább is még nem

hallottam Vincent van Gogh gondolatait idézni. Egyik idézete így hangzik:

“Az élet olyan, mint a rajzolás: néha gyorsan és határozottan kell cselekednünk, a dolgokat erélyesen kézbe vennünk, és arról gondoskodnunk, hogy a nagy vonalak villámgyorsan előttünk álljanak. Semmiféle lagymatagságnak, kételkedésnek itt nincs helye, a kéz nem remeghet, a szem nem pisloghat ide-oda, hanem egyedül csak arra irányulhat a tekintet, ami előttünk van.”

Határozott cselekvés, akarat nélkül nincs tudás, kevés a szándék, s ha még az sincs, kételkedve sehová nem jutsz! Tudás, tett, erő, s akarat legyen útitársad! Koncentrálj a még előtted álló feladatra, vedd kezedbe sorsod irányítását, ne higgy a fátum erejében, az erő és az akarat a végén borostyánt arat.

Közjátékként egy pár sor az osztályfőnökökkel való beszélgetés nyomán az osztályokról:

A 13.A osztály derűs, hangulatos társaság volt. Sok mindenről lehet velük beszélgetni, igen őszintén megnyíltak a jól kérdező tanár számára. Egy-egy konkrét, őket is lázba hozó cél érdekében szorgalmasak és küzdőek is tudtak lenni. Előre hozott érettségi vizsgát 4 tanuló tett.

A B osztály tanulmányi eredménye a 9. év után folyamatosan javult, az előre hozott érettségiket jeles eredményekkel szerezték meg. Bár néha túlfeszítették a húrt, kritikus helyzetekben emberségesen, felnőtt módon viselkedtek. Az idei év során 4 nap volt, amikor egyetlen hiányzó sem volt, ezek az osztálykirándulás és a szalagavató napjai. Csacsogó, szeleburdi kamaszokból, derűs, nyílt

4

tekintetű ifjakká váltak.

A 13.C osztály szorgalmára utal az, hogy a 26 diák összesen 47 előre hozott érettségi vizsgát tett, a második idegen nyelvekből 8 középfokú nyelvvizsga született. Az osztályfőnök véleménye alapján a csapat nagyon toleráns volt az 5 év folyamán.

A D osztály diákjai 4 tantárgyból is sikeres előre hozott érettségit tettek: angol célnyelvből 13-an, földünk és környzetünkből 6-an, második idegen nyelvből 2-en, s az egész osztály angol célnyelvi civilizációból. Céljaik elérése érdekében rendkívül szívósan és következetesen harcoltak. Igazán nagy baj esetén képesek voltak az összefogásra. Érdekérvényesítésük hathatós volt.

A 13.E osztály az egyetlen a végzősök közül, akik többen ballagnak, mint ahányan elkezdték a stúdiumot. Az újak hamar beilleszkedtek, mert ez egy elfogadható közösség volt. Aki szereti a jó bulikat, kirándulásokat, világmegváltó beszélgetéseket, annak itt jó dolga volt. A tanulmányi munka nem okozott túl nagy lelkiismereti gondot.

Az F osztály valamennyi tagja angol célnyelvi civilizációból 4,7 átlagú előre hozott érettségi vizsgát tett. Angol célnyelvből 21-en tettek előre hozott érettségit 5,00 átlaggal. Második idegen nyelvből 5 fő rendelkezik középpfokú nyelvvizsgával. Sokszor vállaltak idegenvezetői munkát, ahol mindig öregbítették az iskola hírnevét.

Eddig a rövid közjáték.

Tetteidnek forrása jellemed legyen, ne légy ma ez, majd máskor emez! Ne tucat-törmelék, dirib-darab legyél, egyedit, nagyot tegyél. S ha szellemed és jellemed is pallérozott, már jobban érted Shakespeare szavát:

Megcélozni a legszebb álmot,Komolyan venni a világot,Mindig hinni és remélni,Így érdemes a földön élni.

Én tarisznyádba képletesen beleteszem üzenetem:

TETT, ERŐ, HIT, MORÁL, EMBERSÉG, TUDÁS S AKARAT!

Ne feledd, hogy sikered és életutad fő támasza eddig és ezután is a Család, egy köszönömmel tégy csodát! S a Scola sem vet meg egy Grazie tante-t. Legyél sikeres, boldog! Fel a vitorlákkal, dagassza éltető szél, a köteleket erős kézzel fogjad, s hajód révbe ér!

Kóbor András igazgató

5

Erdélyi kitérőKedves olvasó! Nagy örömömre szolgál, hogy

megoszthatom veled azt az élményt, amelyben részünk volt. 5 xántusos tanuló élvezhette az iskola által szervezett jutalom - kirándulást, a Xántus-vetélkedőn elért eredményeiért. Két plusz fővel gazdagodva keltünk útra, pontosabban a kedves könyvtárosunkkal, Szász Évával és a világ legjobb sofőrével, Laci bácsival, aki számunkra azóta fogalommá vált. Ezzel a kis csapattal szeltük át Erdélynek szebbnél szebb részeit.

A korai indulásnál még nem igazán tudtuk mi vár ránk, csak azt követően döbbentünk rá, milyen fárasztó, ám annál élvezetesebb út áll előttünk. Az élmény minden fáradságot megért: olyan csodálatos templomokat és természeti szépségeket láthattunk, melyeket egyszer mindenkinek érdemes lenne megnéznie. Első nap felfedezhettük Csucsán a hagyományos népviseletet, a Körösfői templom látványosságait, pózoltunk tehénnel, majd két órás késéssel megérkeztünk szálláshelyünkre, Székre, melyet a helyiek Sziknek ejtenek. A vendéglátóink nagyon kedves magyar emberek voltak. Azért tartom fontosnak kiemelnem azt, hogy magyarok voltak, mivel olyan gyönyörűen beszélték a nyelvet, hogy azt néhány Magyarországon élő magyar is

megirigyelhetné. Az, ahogyan elmondták, hogy mennyire csodálatos érzés, hogy magyarnak mondhatják magukat, nagyon megindított minket. Teljes átéléssel hallgattuk a történeteiket, a helyi életről, arról, hogy ott még népviseletet hordanak az emberek és vasárnaponként templomba járnak. A néphagyományaik becsben tartása nagyon sokat jelent nekik, ezeknek a fenntartásával érzik még azt, hogy ők magyarok. A vacsoránk is a helyhez illő fogás volt, becsinált leves, töltött

káposzta és a tetejébe csörögefánk. Mennyei étkeink elfogyasztása után, még megnézhettük a népiesen kialakított szobát, majd fáradtan dőltünk be az ágyba. A másnapi korai indulást csupán az elénk rakott bőséges reggeli tudta felélénkíteni. Házi lekvárok, padlizsánkrém és mindenféle jó. Ezek után még ellátogattunk a helyi tájházba is, ahol az előző este elmondottakat is megtekinthettük. Elköszöntünk vendéglátóinktól és

Kolozsvár felé vettük az irányt. Itt egy kedves idegenvezető bácsi várt minket, akivel további 4 élvezetes órát tölthettünk. Először meglátogattuk a Szervátius fafaragványokat, majd a maradék időben megnéztük Hunyadi Mátyás szülőházát és a Szent Mihály-templomot. Persze nem felejtettük ki a Házsongárdi temetőt sem, de előtte még beiktattunk egy étkezést az Agapéban, hiszen a több órás városnézésben rendesen kimerültünk. Aztán elindultunk a Tordai-hasadékhoz, ahol végre kinyújtóztathattuk az hosszú úton elzsibbadt végtagjainkat. Letaglózott minket a hasadék látványa. Az élményt nem lehet a képekkel visszaadni, amit a fejünk fölé magasló sziklák nyújtottak, miközben függőhidakon

6

mentünk át. A többiekkel csak loholtunk Beni után, aki a visszautat olyan gyorsan lefutotta, hogy megspórolt nekünk egy félórás gyalogtúrát azzal, hogy mozgósította Laci bácsit. Tudniillik, a mi Laci bácsink fennmaradt a kiindulási pontnál, hogy aludjon egy pár órácskát, hogy aztán újult erővel, tudjon minket vezetni.

Ezen a napon Torockón szálltunk meg. Kiderült, hogy külön szálláshelyen leszünk. De csupán csak pár száz méter volt a távolság szállásainktól. A vendéglátóink itt is nagyon kedvesek voltak, és nem akartunk azzal csalódást okozni nekik, hogy megmondjuk az igazat, hogy előző nap is töltött káposztát ettünk. Vacsora után még beszélgettünk majd nyugovóra tértünk. Szerencsére az előzőleg befűtött szobában már elviselhetővé vált a hőmérséklet, így gyorsan el is aludtunk. Másnap a reggelinél azt találgattuk, hogy mit fognak elénk rakni. És telitalálat. Padlizsánkrém. Nem is lehet élni nélküle.

Aztán megnéztük a híres napfelkeltét. Ugyanis, Torockón a hegyek miatt kétszer kel fel a Nap. Mi csupán a másodikat élvezhettük, de az is szemkápráztató volt. Majd elmentünk a helyi tájházba, de mivel nem volt nyitva, ezért csupán egy helyi néni múzeumát láthattuk, ami meg kell hagyni igen szép volt. A néni nagyon kedvesen elmesélte nekünk történeteit, de mindig visszatért a rég ellopott 60 kilós órájához, ami oly közel állt szívéhez. Utunk során sajnos nem leltünk rá az ellopott órára. Majd Nagyenyedre mentünk. Itt megnéztük a templomot és a várat is, ahol olyan életre szóló dolgok történtek, melyekről jobb nem beszélni.

Az itt tett látogatásunkat követte Gyulafehérvár, ahol megtekintettük az ortodox katedrálist és az érseki székesegyházat, ahol a Hunyadiak síremlékeit találjuk.

Következő állomásunk Segesvár, ahová elég nehézkesen jutottunk el: térkép és a GPS segítségének ellenére is csak egy külső személy segítségével sikerült. Ez a külső személy Beni volt, akinek azt is köszönhettük, hogy hazafelé már nem tévedtünk el. A várban eltöltött idő alatt kedves emberek beszélgettek velünk és érdeklődtek aziránt honnan jöttünk. Miközben elmondtuk nekik, rájöttem, hogy ezek az emberek arra vágynak, hogy hallhassanak arról az országról, ahonnan elszakították őket. Csupán azzal is jobban érezték magukat, hogy olyan emberekkel találkoznak, akikkel egy nemzethez tartoznak. Nagyon szívélyesek voltak és figyelmeztettek minket még az estleges kéregetőkre is. Velük nem volt szerencsénk találkozni.

A vár megnézése után elindultunk, hogy elérjünk utolsó szálláshelyünkre, Szászfehéregyházára. Amikor megérkeztünk, Szász Éva tanárnő kiszállt, hogy érdeklődjön

7

szállásunkról. Mi addig a kocsiban vártuk a fejleményeket. Kiderült, hogy újra külön szállásaink lesznek. A nőknek egy aranyos kis fürdővel ellátott és kályhával fűtött szoba jutott, míg a férfiak ennél sokkal többet kaptak. Abban a megtiszteltetésben volt részük, hogy egy nyájnyi birkán kelhettek át a jól zárható szállásukra. Miután hősiesen megküzdöttek a vérszomjas fenevadakkal és az utazótáskáikat is lerakták, visszatértek, hogy közösen megvacsorázzunk. Az „étterem” egy pincében volt, ahová csak lehajolva tudtunk bejutni, de ahol annál inkább meghittebb volt a hangulat.

Mikor elfoglaltuk helyünket még két külföldi vendég is csatlakozott hozzánk, akikkel csak angolul tudtunk beszélni. Szász Éva kedvesen elbeszélgetett velük, miközben kihozták a vacsorát. Mi volt a vacsora? Nem, nem töltött káposzta. Hanem pörkölt és kolbász krumplipürével. Az este remekül sikerült, majd mindenki kimerülten tért vissza hálóhelyére. Nem hallottuk, hogy a fiúk újra megküzdenek-e nemkívánatos szobatársaikkal vagy sem, de az biztos, hogy számunkra érdekesebb volt az, hogy ki aludjon a fiókban. Mivel olyan ágyunk volt, ahonnan egy fiókot ki lehetett húzni. Én

lettem a szerencsés kiválasztott. A másnapi indulás is kora reggel volt és

mindannyian nyúzottan ültünk be a kocsiba. Már csak arra vágytunk, hogy otthon legyünk és kipihenhessük magunkat. De még ellátogattunk az erődtemplomba, amit előző este kihagytunk. Ott mindenki félig álmosan, félig érdeklődve hallgatta kedves vendéglátónk angol előadását. Miután ezzel is végeztünk, már tényleg csak az maradt, hogy a 7 órás hazaúton túl legyünk. Azonban még Szász Éva tanárnő unszolására, elmentünk Nagyszebenbe, hiszen azt nem akartuk kihagyni. Ott szökőkút előtt fényképezkedtünk, és gyorsan vissza is mentünk a kocsihoz. Az ezt követő hosszú úton csupán Románia csodálatos benzinkútjait tekintettük meg néha, pontosabban az ott található mosdókat. Az egész napos utat mindenki kimerülten, de jókedvűen vészelte át. Volt, hogy valaki aludt, vagy azt fényképezte, ahogy mások alszanak, de mindenki élvezte az utat.

A végére még csak annyit, hogy nagyon szeretném megköszönni kedves útitársaimnak, hogy velük tarthattam. Hiszen lett egy lányom Viki személyében, aki nagyon szereti a malackákat; Viktor, akinek folyton kék lett a nyelve mindentől és a térde nagyon csiklandós; Berni, aki nagyon jól énekelt egész úton és akivel jó volt befeküdni a fiókba; Beni, aki imádja a vérszagot és kiváló koponya navigálásban; Laci bácsi, aki átsegített minket a kátyús utakon és elviselte minden bolondságunkat és Szász Éva tanárnő, akinek a segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez az út. Ezért mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy ezek után is ugyanilyen lelkesen vegyen részt az iskola életében és akkor ehhez fogható élményekben lehet része.

Nemes Enikő 10.E

8

HelosziaszevaszA pénteki 7. órám után az egyetlen gondolat

(hétről-hétre) amely a fejemben villódzik: EL INNEN! Ki az épületből! Ezért soha nem merült fel bennem a lehetőség, hogy elmenjek az iskolai beugróra. Aztán egy napon, a suli és az esti program között volt egy szabad 3 órám és félig kíváncsiságból, félig hiányérzetből odatévedtem. ( A történethez hozzátartozik,

hogy 10 évig jártam a Földessy Margit dráma stúdióba, amit éppen nemrég fejeztem be and to tell the truth, már hiányzott)

Szóval felmentem a Színház terembe... Óriási élmény volt, teljesen megfeledkeztem az időről, a hétről, a problémáimról és 3 óra tömény önfeledt szórakozásba süllyedtem. Fantasztikus feltöltődés volt. A

társulat azonnal befogadott és tudtam, hogy megtaláltam a helyem!!Ha úgy érzed, hogy szeretnél a részese lenni egy tehetséges csapat szellemi- és humor össztermékének (akár aktívan, akár passzívan) adj egy esélyt magadnak, ugorj be péntek délután és meglátod átértékeled a napod, a heted és magadat is! Hiszen tudjátok: "Kell egy hely".

Ui: Ezen a délutánon nem számít, hogy melyik osztályba jársz, milyen színű a hajad, vagy hogy hány éves vagy. Ami számít, hogy felszabadítsd az összes benned rejlő érzést, gondolatot, vágyat. Itt nincs rossz válasz, vagy cikis helyzet. Csak rajtad múlik, hogy kivé válsz a jelenetben!

Jó szórakozást!

9

Népek teadélutánja- Neolatin napIskolánkban 2010. március 11-én rendeztük meg a

Neolatin napot. Ennek keretében a 6. és 7. órában az érdeklődő tíz és tizenegyedikes diákok vehettek részt a spanyol nyelvű vers – és prózamondó versenyen. A zsűrit Kiss Anna és Bán Mónika tanárnők alkották. A versenyt kimagasló érdeklődés kísérte, hiszen 18-an vettek részt rajta. Vers és próza kategóriából is az első három helyezett tovább jutott az országos versenyre, melyet április végén rendeztek Tatán. Itt, bár a csapat nagyon jó teljesítményt nyújtott, sajnos nem értünk el helyezést. Vers

kategóriában Hodosi Alexandra (10.C), Orlandini Sophia (11.B) és Benedek Gabriella (10. C) osztályos tanulók képviselték iskolánkat az országos megmérettetésen, míg próza kategóriában Eke Attila Gergő (11. E), Hegyi Nikolett (11. E) és Kispál Szilvia (11. E) tanulók mutathatták meg tehetségüket.

A Neolatin Nap színes programokkal a nyolcadik órában, a konferencia teremben folytatódott, mely zsúfolásig megtelt. Igazgató úr is nagy élvezettel nézte végig a műsorszámokat. Ez úton szeretnénk neki megköszönni, hogy a színvonalas vendéglátásról gondoskodott valamennyi néző és résztvevő számára.

A neolatin nap keretében iskolánk francia, olasz és

spanyol nyelvet tanuló diákjai érdekes és színvonalas műsorszámokat adtak elő.

Az első műsorszám előtt Bán Mónika tanárnő ismertette a spanyol nyelvű vers- és prózamondó verseny eredményeit, majd Száraz Katalin tanárnő csoportja adott elő egy szép francia dalt, melyre a

közönséget is igyekeztek megtanítani. Ezt követően Kiss Anna tanárnő csoportja lépett fel egy rendkívül szórakoztató jelenettel, melynek címe, és egyben kísérő dala a „Tu café” volt. Majd az olaszos diákok (Fábián György

csoportja) adtak elő egy magával ragadóan ritmusos dalt. Ezután Bán Mónika tanárnő három spanyolos csoportja adott elő egy-egy műsorszámot. A 12. évfolyamosok Nicolas Guillén kubai költő versét kántálták el nagy átéléssel, melynek címe: Canción

para matar una culebra. A 11. évfolyamosok eljátszották, milyen is egy vérpezsdítő mexikói születésnap igazi cukorkadobálással a „Rompe a la piñata” zenéjére. A programokat a 10. évfolyamosok tánca zárta a „Macarena” zenéjére, melynek

koreográfiáját Szarka Dorottya, Kapitány Viktória és Benedek Gabriella dolgozták ki, és ők is tanították be a táncot nem kis munkával.

Az élvezetes, mintegy egy órás műsor végén valamennyi néző és szereplő átvonult a 11-es terembe, ahol ízlésesen és ízletesen elkészített ételek várták őket.

Reméljük, jövőre is megrendezhetjük a Neolatin Napot, és legalább ennyire vidámra és színvonalasra sikerül majd. Bán Mónika

10

Tovább, tovább, tovább...Megkérdeztük a 13. évfolyamot, milyen

továbbtanulási teveik vannak, és miért. Az alábbiakban ezekből olvashatunk név nélkül néhányat...

“Az ELTE-BTK orosz szakára megyek tovább. A tolmácsolást majd a mesterképzésen tanulom, de mind orosz, mind jelnyelvi tolmácsra van igény, hiszen a siketek nyelve másodnyelv a BTKn.”

“Semmelweiss Egyetem,

Ápolás és betegellátás, gyógytornász vagy szülésznő. Azért, mert érdekel a téma, a másoknak való segítség.”

“Zrínyi Miklós

Nemzetvédelmi Egyetem - katonai vezető. Mert a Zrínyi egy tisztességes, biztos szakmára készít fel, emellett rengetek támogatást nyújt (az anyagiakat is beleértve).”

“ELTE-BTK anglisztika vagy amerikanisztika.

Mert érdekel az Egyesült Államok, és eleve kéttannyelvűbe járunk. És itt nincs matek.”

“Corvinus Egyetem - tájépítész. Érdekel az

építészet és a növényvilág. Úgy gondolom, hogy a jövőben hazánkban is nagy hangsúlyt fognak fektetni a táj rehabilitálására.”

“Első helyen a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi tanulmányok szakát jelöltem be. Mivel a szak nem behatárolt, hanem több tudományágat foglal magába, remélem hogy egy ilyen diplomával sok helyen tudok majd elhelyezkedni.”

“SZFE színész szak, mert ez

az a pálya, amit a jövőben szeretnék csinálni. Ezen kívül érdekelnek a művészetek, és az irodalom világa.”

“BGF - Kereskedelem és

marketing, mert gyakorlatias szak, kevésbé magolós, mint a többi gazdasági szak, sok a

matek. A legtöbb cégnél van elhelyezkedési lehetőség.”

“Én szociológiát

szeretnék tanulni, mert nem akartam olyan divatszakmát választani, mint a jog vagy a közgáz, ez pedig érdekesnek tűnt.”

“A nemzetközi kapcsolatok szakot választottam angol nyelven, mert érdekelnek az idegen nyelvek, és a világban zajló gazdasági, diplomáciai folyamatok. Szívesen utazom kölföldre, megismerni más kultúrákat.”

“ELTE-ÁJK -

Politológia szak. Mert belülről szeretném megváltoztatni a dolgok menetét.”

11

“A BMEre szeretnék jelentkezni villamos- vagy járműmérnöki szakra. Azért döntöttem így, mert könnyen megértem a reál tárgyakat, és mindig is tervezni szerettem volna.”

“Turizmus és

Andragógia. Mert szeretnék nyelveket tanulni, külföldre menni, emberekkel foglalkozni.”

“Gazdasági szakra

jelentkeztem. De cukrász pékséget szeretnék nyitni, OKJs képzés egyetem mellett.”

“ELTE-BTK olasz szak, mert az idegen nyelv

fontos a mai világban. Az olaszt kevesen beszélik, ezért szerintem értékesebb, mint az angol, ráadásul a nyelv kultúrája is nagyon különleges, a művészetek bölcsője.”

“Jogi kar - ELTE, Pázmány.

Ez érdekel csak és kizárólag. Jól illene a személyiségemhez az ügyvédi pálya, és a nyílt napon sok jó csajt láttam.”

“Ebben az évben nem jelentkeztem sehová. Jövőre az Állatorvostudományi Egyetemre jelentkezem, az állatok iránti szeretet inspirált.”

“ELTE/BME - Fizika. Érdekel és izgalmasnak tartom a fizikát, ezenkívül gondolkodom a tanári irányon, de ha nem jönne össze, a fizika rengeteg iránynak az alapja.”

“Én a Szegedi Tudományegyetem jogi karára jelentkeztem. Azért vidéki egyetemre, mert szeretnék egyedül lakni, új embereket megismerni. A jogi pályát a fejlett

igazságérzetem miatt választottam.”

“A Miskolci Egyetem

Bartók Béla Zeneművészeti Intézetébe jelentkeztem, mert nem érint ilyen mélyen semmi más, mint a zene.”

“Én turizmus-vendéglátás szakon tanulok tovább. Azért ezt az irányt választottam, mert mindig is érdekelt ez a szakma. Anyukám is a turizmusban dolgozik, és az ő példáját látva döntöttem én is így.”

“ELTE-BTK magyar szak, irodalmat és nyelvtant szeretnék tanulni, megismerni a magyar nyelv gyökereit, és irodalomból széleskörű ismereteket szeretnék szerezni.”

12

A suli egy finnországi magyar diák szemével

Volt szerencsém közelebbről megismerni a magyar oktatási rendszert egy héten át a Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskolában. Finn diákként több kisebb-nagyobb sokk ért („nekünk miért nincs ilyen szekrényünk!?”), de sok ismerős dologgal is találkoztam.

Már az ajtón belépve váratlan dolog ért: mindenki valami kártyafélét villantott fel egy leolvasón, amelyre az csipogó hanggal válaszolt, nyilván ellenőrizte, hogy az iskola tanulói tényleg jelen vannak-e – nekem persze nincs ilyenem, ezért eltévedt képet vágva átfurakodtam az embertömegen. Reméltem, hogy nem tűnök fel senkinek, miközben arra készültem lelkileg, hogy szükség esetén kimagyarázzam magam („jaj, hát az Igazgató Úr tud rólam... igen-igen az Osztályfőnök is”). Nálunk vagy bevánszorog az ember iskolába, vagy nem, és minden tanár külön begépeli egy internetes alkalmazásba, ha hiányzott a diák – ez egy igen praktikus módja annak, hogy a lógó tanulókat lebuktassák a szülők előtt, hiszen bármikor nyomon követhetik ezt az internetes naplóban.

Maga a tanítás annyira nem különbözött az ittenitől. A „jelentés” nosztalgikus volt számomra, legutóbb általános iskolás koromban tapasztaltam ilyet, mikor még Magyarországon éltem. A szóbeli felelés volt még olyan, amilyen itt nincs, és mit ne mondjak, ijesztően hatott.

Egy kis utánanézés azért ráébresztett arra, hogy a kulisszák mögött elég nagyok az eltérések. Előbb hadd meséljek egy kicsit a finn középiskolai oktatásról! Három évből áll, és ez a három év alatt 75 úgynevezett „kurzust” kell letenni. Minden tantárgyból több kurzus van, és ezek közül 30-40 kötelező, a többi választható. Például, ott van tantárgyként a finn nyelv, amin belül kötelező kurzus a külföldi irodalom, választható pedig a szóbeli kommunikáció. Egy kurzus 1,5-2 hónapig tart, és egyszerre 4-8-ra szokás járni. Ezért változik nálunk állandóan az

órarend, és osztályok helyett mindig változó létszámú csoportokban tanulunk. Magyarországon viszont mindenki ugyanazt tanulja, csupán pár tantárgy választható, és azokat is csak az úgynevezett „fakt” keretében. Kis túlzással mondhatnánk, hogy Magyarországon szorosan fogják az ember kezét, és szigorúan megszabják hogy mit csináljon, Finnországban pedig beletaszítják a mély vízbe, és magára hagyják, miközben azt lesik, hogy mennyire tud úszni.

A másik nagy eltérés a hagyomány-tisztelet a magyar iskolában. Persze csak a Xántusos tapasztalataim alapján tudok beszélni, de állítólag más iskolákban is komolyan veszik a nemzeti ünnepeket, és méltóképpen megünneplik azt. Nálunk szinte rosszallják, ha a tanulók túl erős érzelmekkel viseltetnek egyes dolgok iránt (hazaszeretet, hagyományok, ünnepek). Egy finn diáknak nem lehet túl szélsőséges véleménye semmiről, például a politikáról sem (kivételt képeznek a szociológia és filozófia órák), amit én személy szerint teljesen nevetségesnek tartok. Sajnos a magyar hozzáállással is vannak problémák – legalábbis egy kívülállónak így tűnik – hogy csak egy gondolkodásmódnak adnak teret. Aki máshogy gondolkodik, azt kitaszítják, és itt nem a tanárokról, hanem a diákokról van szó.

A tanároknál és az általános fegyelemnél is észrevehető volt a különbség. Nem lepett meg, hogy a tanárokat itt magázni kellett, mégis nehéz volt hozzászokni; nálunk teljesen normális, ha letegezzük a tanár urat vagy tanárnőt. Órák előtti sorakozók vagy felállással köszöntések nálunk nincsenek, mindenki rohangál ide-oda, akkor megy be órára, amikor odaér. Különös, de az óra hatékonyságára ez nincs hatással, pedig egy Finnországban vendégeskedő magyart valószínűleg sokkolna az anarchia látványa.

Összefoglalva a magyar iskola jóval vibrálóbb, hangulatosabb mint a finn. Nem

13

tudom mi fogott meg benne, de úgy érzem, hozzá tudnék szokni. Sajnos az egy hét, amit itt töltöttem, nagyon rövid idő, és ezért csak felületesen ismerhettem meg. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy itt lehettem, és remélem, hogy egyszer még ellátogathatok ebbe

a szép iskolába.

Kristian Kollar

Köszönetképpen…

Egy tanár életében mindig nehéz részt vállalni. Azt azért mégis kevés asszony mondhatja el magáról, hogy egy egész iskola a vetélytársa.Bár a családja mi voltunk, nem csak minket tekintett annak. 1990-ben született a fiainknak egy kistestvére, akinek nem én voltam az édesanyja. Ez a kistestvér a Xántus. Az újszülöttre vigyázni kell, pátyolgatni. Márpedig a ti Igazgató Uratok lelkiismeretes szülő volt. Kezdetben nehéz volt elviselnem, hogy szinte alig látom életem társát otthonunkban. És ez később sem lett könnyebb. Reggel hétkor elment és este hétkor tért csak haza. Gyakran kimerültségében a tévé előtt aludt el.Nagyon szerette ezt az iskolát. Nem is csoda, hiszen ő hozta a világra. De legfőképpen titeket szeretett benne. Fontosak voltatok neki. Nagyon sokat dolgozott, küzdött értettek. Nagyon jó érzés volt szembesülni azzal, hogy ti ezt éreztétek. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy szerettétek, és tiszteltétek, minthogy halálának másnapján, szinte az egész iskola feketébe borult.Nem csak az előnyöket és kiváltságokat élveztétek. Osztoztatok velünk a gyászban is. Rendkívül meghatott a temetésen való részvételetek. A hozzáállásotok az eseményhez sokban könnyített fájdalmaimon.Köszönöm a harcot!Méltó ellenfeleim voltatok!Szeretettel üdvözöl titeket:

Oláh Bori néni

14

„A nagy csapatépítés”(Döktábor 2010)

Idén tavasszal is volt lehetősége a diákönkormányzatnak egy kis „pihenésre” Heves megye egyik legszebb városában, Egerben. Az időjárás sajnos nem nekünk kedvezett, de ez nem törölte le a mosolyt az arcunkról. A Keleti-pályaudvarról indultunk hajnali 9:03 perckor.

A vonaton több mint 2 órát döcögtünk, de egy unalmas percünk sem volt. Körülbelül 30 perc késéssel megérkeztünk az egri vasútállomásra. Nagy szerencsénkre halványlila gőzünk sem volt, hogy hol van a Galagonyás utca Egerben, de egy GPS segítségével szerencsére megtaláltuk. Utána mindenki kiválasztotta az ágyikóját és elmentünk ebédelni.

Ebéd után visszamentünk a panzióba, és volt egy kis csendes pihenő. A pihenő után megkezdődött a kőkemény munka. Összeült a DÖK. Mindenkinél kis jegyzetfüzet és jobbnál jobb ötletek hada. Órákon keresztül tanácskoztunk az idei programokon és a jövő évieken is egyaránt. Késő délután megérkezett

Kóbor András igazgató úr és Fazekas Zoltán tanár úr is. Természetesen ők is jelentősen segítették a munkánkat. Este különféle csapatépítő játékokat játszottunk, amelyek szerintem nagyon jópofák voltak és hihetetlenül hasznosak, mert így közelebb került mindenki egymáshoz, és voltaképpen ez volt az egész lényege. Vacsora után kaptunk egy kis szabadidőt és megszálltuk a várost.

Másnap reggel újra indult a nagy munkálkodás. Megvitattuk azt, ami még hátra volt, majd egy csodálatos ebéd után vonatra szálltunk. Hazafelé ismét fergeteges volt a hangulat (az egész vagon tőlünk zengett) majd az esti órákban visszatérünk Budapestre.

Összegezve az egészet, véleményem szerint szédületes tábor volt, sokat nevettünk, ötleteltünk, és persze összeépítettünk egy - az eddigieknél számottevően jobb – diákonkor-mányzatot.

Dohány Dávid 10. A

15

A DÖK évértékelőjeAvagy értékeljük egy év munkáját 2009-2010

Ahogyan a cím és sugallja, ebben a cikkben- azt hiszem erre még példa nem sokszor volt- szeretném összegezni „kis csapatunk” egy év alatt nyújtott teljesítményét: hogyan sikerültek a programok, milyen volt a diákélet, tehát milyen éven vagyunk túl úgy összességében, dióhéjban.

A már jól megszokott módon, mint minden tanév az idei is egy „GT’09”-cel indult, azaz megrohamoztukJ a Zánkai Gólyatábort. Az előző évekhez tudnám hasonlítani: idén is egy fantasztikus csapat végzett 3 nap alatt felejthetetlen munkát, színes programokkal tarkítva. A visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát és örült, hogy ott lehetett. A nevetésből, jó hangulatból, játékból, szórakozásból idén sem szenvedtünk hiányt a Balaton partján. Jól sikerült a beszoktatásJ...

Egy röpke pillanat és máris bent találtuk magunkat a Xántusban, elkezdődött egy újabb tanév, de mielőtt még túlságosan belelendültünk volna a tanulásba, az előtt még behúztuk a féket egy napra, megrendezésre került- a most már új néven futó M3 (em a köbön)- MMM: Mutasd Meg Magad: Xántus tehetségkutató fesztivál. Ez egy hagyományunk a tanév elején, jól bevált egész napos időtöltés szokott lenni, tavaly szeptemberben sem volt ez másképp. A legbátrabbak felléphettek tánctudásukkal, avagy megcsodálhattuk a hangjukat. Egy-két jelentkező belecsempészett a műsorba egy kis „HUMOR-bon bont” és nagy sikert aratott ismét a: TANÁRPARÓDIA. Az előadások mellett természetesen mindenki belekóstolt a lángosokba, palacsintákba, süteményekbe. A Staff ezúttal is jól előkészítette a terepet, zökkenőmentes programot állított össze arra a napra és értékes ajándékokkal jutalmazta a legtehetségesebbeket.

A soron következő két eseménysorozat a gólyák teljes felavatásának végét jelezte. Ez

nem volt más, mint a GÓLYAHÉT illetve a GÓLYABÁL. Tavaly is vicces feladatokkal „kedveskedett” a stáb. Megtapasztalhattunk úszóruhás gólyákat az iskolában vagy éppen masnis fiúkat, avagy bajszos hölgyeket. A csattanó a büntetésnél jött a gólyabálon. A halál neve nem volt más, mint: MUSTÁROSHAGYMA, ezt a gólyahéten legrosszabban viselkedők „nyerték”J. Ezek után elismételték az újoncok az esküt és már „hivatalos” Xantusos diákoknak mondhatták magukat.

Azt hiszem e pár sort nagyon nehéz írnom…decemberben iskolánkat egy szörnyű hír rázta meg. Az év vége fele nagy sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy iskolánk alapköve, támpillére elment közülünk, Dr. Nagy B. József igazgató úr meghalt… Nagyon szerette a DÖK-öt, mindig támogatta és segítette munkájával, s nagyon gyerekcentrikus volt. Szép sikereket ért el ideje alatt a Diákönkormányzat. Ennek is köszönhető, hogy kis csapatunk ilyen szinten szervez meg mindent a mai napig.

Az élet ment tovább, csak ment és ment… Elérkezett a SZALAGAVATÓ decemberben. Fergeteges produkciók mellett, remek hangulat lepte meg a SYMA-csarnokot, izzott a levegő a közönségtől, akik nagy ovációval jutalmaztak

16

minden produkciót, illetve a szalagtűzést. Hogy ez is ilyen simán ment, nem véletlen… DÖKÖSEINK munkája ismét megmutatkozott. Már reggel segítkeztünk a tereprendezésben és a szalagavató alatt a háttérben ügyeskedett a csapat. Élmény volt, jó volt.

2009-ben már csak egy fontos dolog várt a DÖK-re, a rendszeresen megrendezésre kerülő DIÁKPARLAMENT. Itt a jól megszokott módon a következőek történnek: a tanulók felhozzák észrevételeiket, panaszaikat, javaslatukat, amit beterjesztenek az igazgató úrnak, amire rövid időn belül választ is kapnak. Ezen kívül idén Császár Tamás volt diákelnökünk helyett utódot kellett választanunk. Toma Dóra volt a másik jelölt, aki méltó ellenfelemnek bizonyult aznap, hiszen ő is egy alapköve a csapatnak és akár ő is lehetett volna elnök, mert egy talpraesett, kiegyensúlyozott, felelősségteljes ember. Ezúton is köszönöm a többieknek a bizalmat és a támogatást, s azt, hogy megszavaztak a Diákönykormányzat elnökének. Itt ismét meg kell említenem, teljesen mindegy, hogy ki áll az élen, a csapat együtt bukik, avagy éppen halmoz fel sikereket… 2009-ről ennyit, elmentünk hógolyókat dobálni, illetve síelni, jött tehát a téli szünetJ

Megújult erővel, frissen, kipihenten kezdtük a 2010-es félévet. Mire feleszméltünk, elért

minket a Valentin-nap. Elmaradhatatlan egy szál virág ajándékozása a hölgyeknek e jeles napon, illetve szeretteinknek egy kis meglepetés okozása. A STAFF e naphoz is hozzájárult mégpedig: egy üzenő-faliújságot ragasztottunk ki díszes motívumokkal illetve írásokkal a falra.

Röpke egy hét alatt már is tele volt különböző varázslatos mondatokkal a fal…melyek tanárnak, diáknak egyaránt szólnak. Mindenki buzgón leste, vajon neki mit írhatott a titkos hódolója?

2010 talán egyik legfontosabb feladata állt elénk. Már hívott minket a DÖK-tábor, ahol a hagyományszerűen minden évben a Diákönkormányzat tagjai előkészítik a végzős diákoknak a Végzős Bál-t, az ott lévő programokat. Idén megcéloztunk egy „borospincét” na persze nem az italfogyasztás miatt J, hanem a város szépsége miatt;

egyszóval EGERBEN háltunk két éjszakát. Két nap leforgása alatt, mindent elvégeztünk, amit elterveztünk, az újonc stábtagokat beillesztettük a csapatba, illetve színesítettük a DÖK programjainak palettáját.

Nem régen zajlott le a Xántus szavalóverseny, ahol általában a DÖK egy tagja képviselteti magát a zsűriben. Idén nekem jutott ez a megtisztelő feladat. Jobbnál jobb előadásokat hallgattam meg, a verseny nagy izgalmakat tartogatott, nehéz volt dönteni az elismert zsűritagoknak is. Mi erre a bizonyíték? Az, hogy este még 7-kor is szavaztunk arról, hogy mi is legyen a végeredmény. Egy szóban: színvonalas, nagyhatású versek, prózarészletek hangoztak el.

A világban semmi sem tökéletes, nem lehet minden mindig jó, nem jöhet ki mindig a lépés és nem klappolhat minden. Azt hiszem nincs semmi szégyenkezi való, egy félresikerült program becsúszott idén a „leltárba”: a

17

VÉGZŐSÖK BÁLJA. Ez a program méltán viselte a DÖK-bál nevet az eseményen, aki ott volt, az tudta miről volt szó…J

Kis beszámolóm vége fele járva még azért egy két gondolat maradt. Nem feledkezhetünk meg a BALLAGÁSRÓL Idén a DÖK-nek nem volt semmi feladata a ballagáskor. Véleményem szerint egy nem mindennapi évfolyamot búcsúztattunk. Vegyes felvágott volt, természetesen idén is voltak nagy egyéniségek, nagy kár, hogy elhagyják iskolánkat. Akik a Diákönykormányzat tagjai voltak éveken keresztül, már megkapták a STÁBtól ajándékukat. Ezúton szeretném nekik megköszönni mindazt, amit a DÖK-ért tettek.

Úgy gondolom: sikeres évet zártunk, ismét jól helyt álltunk a diákélet szervezésében, jó

programokat készítettünk e tanévre is, az újonc stábtagokat befogadtuk a csapatba, és minden feladatunkat maradéktalanul elvégeztük. MOST megragadva az alkalmat szeretném meg-

köszönni Dr. Nagy. B. József volt igazgatónknak, Kóbor András igazgató úrnak, Fazekas tanár úrnak (aki a csapat új tagja, de kifogástalanul segíti a csapat munkájátJ) és az összes többi tanárnak a csapat nevében, hogy támogatták a DÖKÖT, és segítették munkánkat ebben az évben is.

A STÁBnak semmi pihenője nincsen, hiszen már is azon munkálkodunk, hogy

minél jobban szervezzük meg a gólyáknak a GÓLYATÁBORUKAT. Nincs megállás, hajtás van ezerrel…

Célegyenesbe érkezve én is szeretnék köszönetet mondani a DÖK munkájának egész évre, egy öröm ezzel a csapattal együtt dolgozni…

Tóth Milán

10.A

18

Folytonosság, avagy emlékezés a dédapámra

Nem ismertem személyesen a dédapámat. Soha nem hallhattam élőben varázslatosnak mondott oboajátékát, soha nem láthattam az Operaházban vezénylés közben. Azt sem tapasztaltam hogy milyen, amikor tanít. Nem pillanthattam bele nagy, kancsal szemeibe, amelyek mindig fürkészően figyeltek. A dédapám, Turry Peregrin jóval azelőtt halt meg, hogy megszülettem. Amit róla tudok, csak közvetítéssel tudom, nagymamám elbeszéléseiből, mások írásaiból, a fekete-fehér fényképek kopott lapjairól.

Amikor először léptem a Xántus falai közé, furcsa érzés fogott el. Az igazgatói iroda melletti büszkeségeink falon ismerős képet fedeztem fel, a dédapám profilja nézett le a magasból. Bátorítóan, finom mosollyal a szája szélén mintha egyszerre nyugtázta volna, hogy soha nem ismert dédunokája megérkezett. Olyan iskolába, amelynek sok éven keresztül hajdanán ő is tanára volt, éneket tanított, de legfontosabbnak az erkölcsök átadását, egy értékrend közvetítését tartotta. A régiek szerint szigorú, kemény ember volt, aki - ha kellett - egy-egy nyaklevest is kiosztott, de akinél a megalázottak és kiszolgáltatottak otthonra lehettek. De nem csupán az iskolában tanított, hanem mellette a Zeneakadémián oboát oktatott, és az Operaház karmestere is volt. Emellett nevéhez fűződik a

magyar cserkészinduló zenéjének megkomponálása, amelynek szövegét Sík Sándor írta. Olyan ember volt, aki nem csupán a magas művészetnek szentelte életét, hanem a diákokkal való mindennapok, és a közösség éltették. Ez az ember tekintett le rám első alkalommal, amikor arra a folyosóra léptem,

bátorítóan nyugtázta ittlétemet. Hogy ez mekkora erőt adott akkor, azt csak most, utólag érzem. És így van ez minden nap, hiszen bármikor lépek is a folyosóra, nem mulasztom el, hogy végig ne pillantsak a fényképek sokaságával teleaggatott falon. Megannyi büszke tekintett, megannyi arc, idősek és fiatalok. Példát mutatnak, távlatokat adnak, és múltat teremtenek. Tudjuk általuk is, hogy honnan jövünk, és merre tartunk. Nekem erről beszélnek ezek a fényképek, különösen pedig dédapámé, aki által még inkább otthonomnak érzem ezt a iskolát. Csak remélni tudom, hogy nem leszek hűtlen az ő általa megteremtett értékekhez.

Látom őt nagymamám szemében, akit még kislány korában annyit hordott az Operába, beültette őt az első sorba valakinek az ölébe, majd kezébe fogta a karmesteri pálcát, és intett a zenekarnak. Egyszerre lehetett magabiztosság és alázat ebben a mozdulatban. Ennyire közel csak akkor éreztem magamhoz, amikor egyszer megadatott, hogy hegedűn játszhattam egy bölcsődalát. Sok minden nyílt meg akkor számomra, és nyílik meg a mai napig, ha erre gondolok. A legfőbb feladatunk: figyelni a képek hangjait, tanulni tőlük, erőt venni belőlük. Csak így érdemes...

Kovács Péter

19

A fantasy „vámpír-ipar” A vámpír, mint vérszívó démonikus lény

fogalma, szinte egyidős az emberiséggel. Minden ókori kultúrában jelen van valamilyen formában, illetve a természetben is megtalálható, például a vérszopó denevér, amely valóban vérrel is táplálkozik. A vámpír kifejezés eredete vitatott, a legtöbben a szláv nyelvből származtatják. Bizonyos formában visszavezethető a középkori és kora-modern keresztény kultúrkörre is:”A démonok hatodik nemzetségét Lucifugum-nak, azaz fénykerülőknek hívják, mivel igencsak iszonyodik és borzad a fénytől […] kizárólag éjjelente képes testet ölteni. Azt az embert pedig, akivel, különösen az éjjeli órákban találkozik – általában Isten engedelmével – leheletével vagy érintésével gyakorta kegyetlenül elpusztítja.” (Részlet Martinus Delrio: Disquisitionum magicarum libri sex.c. 1679-ben

kiadott művéből. In.: A keresztény démonológia kistükre. Pandaemonium. Bp., Kairosz, 2003. 113.) Talán innen ered az a számos fantasy filmben és regényben elterjedt képzet, hogy a keresztény hit alapját képező Biblia is vámpírokra utal: Káin lenne az első vámpír, hiszen testvére, Ábel meggyilkolása miatt a vámpír lét átkával sújtotta volna Isten. (Lásd. http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mp%C3%ADr) Azonban a Biblia ezt nem állítja: ”Mit cselekedtél? A testvéred vére kiált énhozzám a földről. Azért átkozott légy a földön, mely megnyitotta a száját, hogy befogadja testvéred vérét, melyet te ontottál ki! Amikor tehát a földet műveled, ne adja néked az ő termő erejét, te pedig bujdosó és vándorló

legyél a földön!” (Mózes I. 4.) A 20. századi vámpírmániát elindító Bram Stoker 1897-es Drakula regénye (http://mek.niif.hu/06700/06765/06765.htm) pedig a vámpírizmust egyértelműen III. Vlad Tepes Draculhoz kötötte. Ekkor indult hódító útjára a halott, éjjelente koporsójából kikelő

erdélyi vámpírúr figurája. A Dracula filmeket a Lugosi Béla főszereplésével készült 1931-es fekete-fehér fantasy horrorfilm hozta be a köztudatba: ezen a címen napjainkig mintegy 20 filmet forgattak, köztük egyet Francis Ford Coppola rendezésében, továbbá komédiát Leslie Nielsennel. (http://www.imdb.com/find?s=all&q=dracula) Ezek mellett a filmiparban óriási számban és sikerrel tűntek fel a vámpír filmek és filmsorozatok, amelyek

már nem kifejezetten Dracula személyéhez, hanem a vámpírokhoz kötődtek: Vámpírok bálja (1967, rendező: Roman Polanski), Vámpír Brooklynban (1995, rendező: Wes Craven), Alkonyattól pirkadatig (1996, rendező: Robert Rodriguez), Interjú a vámpírral (1994), Kárhozottak királynője (2002), Buffy, a vámpírok réme (1997-2003, amerikai film és filmsorozat), Angel (1999-2004, amerikai filmsorozat), Penge trilógia (1998, 2002, 2004), Van Helsing (2004), Vámpírok (1998, rendező: John Carpenter) Bloodrayne 1-2. (2005, 2007) Underworld trilógia (2003, 2006, 2009), True Blood (HBO sorozata 2008-tól), Twilight (amerikai film és filmsrozat 2008-tól). Jól láthatóan még az igen nagyhírű amerikai

20

Philip Burne-Jones: A vámpír (1897)

rendezők, mint Rodriguez, Coppola, Carpenter vagy Craven, sem tudták kivonni magukat a vámpír téma csábítása alól, habár igyekeztek saját képükre formálni azt. Talán Rodrigueznek sikerült leginkább „tarantinósra és rodriguezesre” alkotnia egy vámpírokkal teli kocsma és striptease bár véres éjszakáját.

Bár a fantasy filmeknek elég szoros kapcsolata van a regényekkel, de azért a modern fantasy regényirodalom egyrészt átdolgozta a 19. századi romantika vámpírképzetét, másrészt nem szolgálta és követte teljességében a filmipart. A modern fantasy vámpír alakjának már nem szükségszerű kelléke a koporsó, karó, szent kereszt vagy a foghagyma. Ugyanakkor az utóbbi pár évtized legnagyobb vagy legnépszerűbb fantasy írói, mint Michael Moorcock, Raymond E. Feist, David Gemmel, Terry Goodkind, J. R. R. Tolkien, Clive Barker, Simon R. Green, Robert Silverberg, Terry Prachett, vagy éppen J. K. Rowling alapvetően egyáltalán nem foglalkoztak a vámpír témával. (Róluk bővebben: Illik Péter: Az erő bűvöletében. Fantasy középkorvíziók, avagy mit látunk a középkorból? http://www.prae.hu/prae/palimpszeszt.php menu_id=93&jid=21&jaid=86)

Tulajdonképpen egyetlen angolszász szerző

volt az elmúlt harminc évben, aki hatalmas és osztatlan sikert aratott a vámpír témával: Anne Rice (Howard Allen O'Brien, szül. New Orleans 1941. október 4.). Őt a vámpírkrónikák kötetei tették ismertté és híressé a fantasy regények világában: Interjú a vámpírral (1976), Lestat, a vámpír (1985), A kárhozottak királynője (1988), A testtolvaj meséje (1992), Memnoch, a Sátán (1995). Armand, a vámpír (1998), Merrick /Merrick/ (2000), Vér és arany (2001), A Blackwood-farm (2002), Vérhozsánna (2003), Pandora, a vámpír (1998), Vittorio, a vámpír (1999). Ez jól példázza azt is, hogy a vámpír téma egyben lehetőség és csapda is az íróknak: népszerű, de egyben könnyű is vele sablonossá vagy elcsépeltté válni. Továbbá nagyon nehéz olyan különleges hangulatot megteremteni, amely egyedivé, de mégis közkedveltté teszi a vámpírt. Anne Ricenak sikerült ez, és a könyve alapján, hatalmas siker lett a Tom Cruise, Christian Slater és Brad Pitt főszereplésével készült Interjú a vámpírral. Bár az már csak egy aprócska érdekesség, hogy a Béla Lugosi főszereplésével készült 1931-es Drakula az IMDB-től 10-ből 7.7 pontot kapott, míg az Interjú a vámpírral csak 7.4-et!

Az úgynevezett instant fantasy univerzumok zöme is kerüli a vámpír karaktert. Gyakran nem egy író, hanem többen együtt építenek fel és dolgoznak ki regényuniverzumokat, világokat. Ilyenek például: az AD&D, Forgotten Realms, Dragonlance, Ravenloft, Warhammer, Magic the Gathering, Shadowrun, Dark Sun stb. Ezekben itt-ott feltűnik a vámpír, bár önálló regényt ritkán szentelnek neki. Ilyen kivétel például Steven Savile-től a Von Carstein trilógia (Warhammer), amely magyarul nem is jelent meg. Az instant univerzumok egyre inkább közkedveltek, hiszen minden szerző nagyjából hasonló színvonalon ír, az olvasó azt kapja, amit vár. Ráadásul képregények, animációs filmek, számítógépes, és szerepjátékok is kiegészítik ezeket. Az instant univerzumok legszebb példája és talán leghatalmasabb trösztje a Lucasfilm Company Star Wars film, regény, képregény és játék birodalma. Ahogy George Lucas monopolizálta az űrvilágot, akképpen a vámpírtémát is szinte kisajátította egyetlen cég, a White Wolf, amely létrehozta a Vampire the Masquerade univerzumát, amelyben a Káintól

21

Egy „modern” vámpír

leszármazott vámpírok klánokba tömörülve az emberek világában élnek a kezdetek óta. Magyarországon is rengeteget kiadtak ebből a sorozatból, amelynek nyitóregénye idehaza Keith Herber, A város hercege (1995) c. regénye volt. A magyar fantasy irodalomban is készült néhány univerzum, amelyek közül a legbefutottabbak a Cherubion és a Gáspár András, Novák Csanád, Nyulászi Zsolt és Galántai József által létrehozott M.A.G.U.S. Ez utóbbihoz mintegy 70 regényt, antológiát és novelláskötetet írtak, továbbá mintegy 25 szabálykönyvet és kiegészítőt készítettek a M.A.G.U.S. szerepjátékhoz. Ebben a hatalmas regényvilágban is mindössze egy regényt kapott a vámpír, Jan van den Boomen, Jó széllel toroni partra (1996) c. dark fantasyjét. Ugyanakkor a M.A.G.U.S. szerepjáték világának mégis fontos szereplője a vámpír:”A vámpír minden élőholtak közül a legveszedelmesebb, legravaszabb ellenfél […] Hosszúra nőtt szemfogaikat a vámpírok az utolsó pillanatig rejtve tartják. Viselkedésük minden esetben tiszteletet parancsoló, lényüket egyfajta fölényesség lengi körül. Tekintetüket kevés ember képes hosszan állni. […] Vámpír alapvetően kétféleképpen lehet halandóból. Leggyakoribb eset az, amikor egy ember vámpír áldozataként leli halálát […] A másik esetben az illető lény már életében megkóstolta az embervért […] Az utóbbi módon átváltozott embert nevezik vámpírúrnak vagy királyvámpírnak […]” (Bestiárium. Bp.,Valhalla Páholy, 1994. 95-97.)

A vámpír tehát enigmatikus és népszerű figurája lett a fantasy filmeknek, könyveknek és számítógépes játékoknak is. Sőt, lettek jó vámpírok (pl. Wesley Snipes: Penge), vicces vámpírok (Leslie Nielsen: Drakula halott és élvezi), és trendi, romantikus vámpírok is (Angel, Twilight). A 19. századi sötéten romantikus és kárhozott élőhalott figurája lassan-lassan egyfajta iparszerűen előállított bizarr szuperhőssé alakult át az angolszász, főként az amerikai main stream fantasyben. Mégis minden formájában izgalmas, érdekes és borzongató módon vonzza a fantasy kedvelők érdeklődését.

Illik Péter

22

M. A. G. U. S. vámpír lap

A vérszívóMikor este az utcán rettegve sétálsz,Felnézel: Ki követ, ki a fejvadász,Ki minden mozdulatodra felfigyel?Te a mesékben már rég nem hiszel!

Bokrok rezdülnek. Hideg van, érzed.Te pedig tétován az órádat nézed.A sarokban nem zombi, se nem farkas áll,Aki a filmekben nyersen felzabál.

Suttogó sötét sejtelmes alak suhan feléd,Az ő arcán ez áll: itt az ebéd!Nincs más kincs, ami kell, csak a vér.Amely számodra is nagyon sokat ér.

Letámad.Feltámad.

Talán ez a kettő,Mely jelzi, milyen hevesen evett ő.

Bíró Vivien Andrea 11.c

Viccek

23

- Hogy hívják a világ legmagasabb épületét, amit vámpírok laknak?

- ???- Vampire State Building.

- Anyuuuuu, azt mondják az oviban, hogy mi vámpírok vagyunk..- Csend, és edd a levest, mert megalvad!

A buszra felszáll egy vámpír, és húz maga után egy koporsót. Az emberek döbbenten nézik, mire a vámpír:- Mi van? Nem láttak még ételhordót?

A vámpír találkozik egy barátjával és azt mondja:- Hallom az orvosod szigorú diétára fogott.- Ja,…ezentúl csak vérnarancsot ehetek.

A vámpír, mint a személyiség gonosz tükre

Mivel Európában a kereszténység elterjedésével kizárólag az emberi természet jó oldala volt a követendő példa, és a gonosz minden formáját igyekeztek kizárni (boszorkányégetések, ördögűzések, inkvizíciók stb.), éppen ezért ez az elnyomott „gonosz” a mese birodalmába szorult vissza, mégpedig rendkívül rémisztő és változatos formában. Erre saját meseélményeinkből is biztosan rengeteg példát tudnánk hozni, a boszorkányoktól elkezdve egészen az orkokig vagy akár a vámpírokig. Ezen mesék rémalakjai az emberi természet másik, elnyomott oldalát, a sötét, rosszindulatú, gonosz oldalt kívánják tehát megjeleníteni, sokkal összetettebb képet adva ezáltal a személyiségről.

BoszorkányA boszorkányok például a ravasz, kihasználó,

öncélú, rosszindulatú, pusztító anyát jelenítik

meg Szűz Mária tisztességes, szűzies, gondoskodó, jó szándékú anyaképével szemben. A két anyaképet összeillesztve egy átlagos anya leírása jelenik meg előttünk, aki időnként dühödt és önző, máskor gondviselő és szeretetteli. Ezáltal a keleti jin-jang egyensúlyképzete sajátos, európai formában jelenik meg.

Na de, hogy jönnek ide a vámpírok? A vámpírok, denevérszerű emberként az ördöghöz közeli lényekként jelennek meg a történetekben, mesékben a sötét oldalt képviselve. A denevér az európai kultúrában az ördög jelképe, sötétben lakik, vérrel táplálkozik és repül, az ördögöt több ábrázolásban szárnyas, fekete fenevadnak mutatják, aki kicsit emberszerű, kicsit kecskeszerű patákkal és villás farokkal. A vámpírokat körülölelő misztériumhoz jelentősen hozzájárul, hogy gyilkos természetük miatt ők élet és halál urai, kortalanok és bizonyos körülmények közt halhatatlanok, tehát túlvilági, istenszerű lények, akiket elpusztítani sem egyszerű. Némely történetben elég a szenteltvíz vagy egy kereszt ahhoz, hogy távol tartsa a fenevadakat, más elbeszélésekben ezüst golyóval kell őket szíven találni vagy a nap, a fény (vagyis a keresztény mondakörben a jó, pozitív, isteni motívum) is elég ahhoz, hogy meghaljanak. Van ahol pedig ezek kombinációjára kell törekedni. A fokhagymának, mint méregtelenítő anyagnak elég kevés esetben van ereje, és az is inkább csak a távoltartást szolgálja. A vámpír tehát többnyire gonosz lény, aki nem pusztán félelemben tartja, embertársait, hanem képességeik miatt felettük is áll és által életüket is uralja (diktátor szerep).

A vámpírok ugyanis azért annyira szörnyűek, mert az esetek többségében emberből váltak vámpírrá, tehát nem egy távoli gonosz erőt, hanem az emberben lakó, elfajzott emberi gonoszt jelenítik meg. A jungiánus meseelemző Marie-Louise von Franz[1] (1985) szerint, az a

24

legveszélyesebb gonosz a mesékben, aki emberből válik gonosszá, aki valamely tulajdonság, cselekvés megszállottja lesz, és mindent ennek rendel alá. Figyelmen kívül hagy minden más érzelmet, életterületet, így egész emberi mivoltát. Az ilyen karaktereket vagy megváltja valaki, vagy többnyire már visszafordíthatatlan a folyamat, és ekkor a közösség többi (emberi) tagja végez vele, több-kevesebb lelkiismeret-furdalás kíséretében, hisz egykori embertársukat ölik meg.

VámpírMost próbáljuk meg Marie-Louise von Franz

értelmezését a vámpírokra alkalmazni: a vámpírok a gyilkolás megszállottjai, akik a másokon való élősködésből tudják csak magukat fenntartani, hisz vérrel táplálkoznak; olyannyira elvesztik az embertársaik iránti tiszteletet, hogy szörnyeteggé, gonosszá válnak. Ezt hangsúlyozza az is, hogy a sötétségben, éjszaka élednek fel és hogy az emberi alapszabályokat túllépve, a 10 parancsolat egyik fő, ölésre vonatkozó parancsolatát megszegik, ezáltal túllépik az emberség és emberiesség kereteit. Ember ugyanis nem lehet élet és halál ura.

Az emberek ezt a gonosz, ölésfüggő erőt látván megrémülnek és érzik, hogy itt valami természetellenes ellenféllel van dolguk, akit nem lesz könnyű elpusztítani. Ekkor a kereszténységhez, Istenhez fordulnak segítségért, és ahogy már láttuk is, ez a segítség

hol elegendő, hol nem. A vámpírokat mindenesetre igyekeznek elpusztítani, és egy-egy kivételes embernek néha sikerül is, a közösség pedig egy rövid időre fellélegezhet, hogy megszabadult ideiglenesen a gonosztól.

Vámpírvadász Véglegesen azonban nem kiirtható a sötét erő,

ezt mindegyik vámpírtörténet tudja, mert egy-egy vámpír minden történet végén megmenekül, emlékeztetve az embereket arra, hogy ne bízzák el magukat és ne vetemedjenek hasonlóan szörnyű tettekre (pl.: ölés), mert akkor ők is ilyen szörnyekké változ(hat)nak. Hiszen az emberi természet sötét oldala sem elpusztítható, csak megváltható. A vámpírokról az a benyomás tehát, hogy szörnyű lények, de létük mégis fontos. Leginkább talán a természetes szelekció eszközei (a túlszaporodó emberi fajt ritkítják, kinek nem lehet fegyverei miatt ellenfele). Továbbá az embert arra emlékeztetik, hogy ne váljon tartósan semmilyen szenvedély rabjává.

A vámpírok jellemrajza persze az újabb „mesékben” nem ennyire egyszerű, hisz vannak már köztük jó vámpírok, mint például az Underworld Selene-je (Kate Beckinsale) vagy olyan ember és vámpírlét határán álló, az emberek mellett harcoló figurák, mint a Penge (Wesley Snipes). Az emberek megmentője tehát időnként a vámpírok közül kerül ki, mégpedig olyan vámpírok közül, akik családját vámpírok ölték meg, ők maguk pedig csak a véletlen folytán lettek a csoport tagjai, ők nem akartak azzá válni. Mikor erre a kettős (emberi és vámpír) csoporttagságra ráébrednek, többnyire a nem önként választott (vámpír) csoport tagjaira lesznek dühösek és őket akarják elpusztítani –

25

akár saját maguk feláldozásával is – és mint bennfenteseknek ez sokszor sikerül is. A vámpírok többsége azonban nem a jó oldalon áll, nem éri be állati vérrel és a gonoszt magát, az emberi természet árnyoldalát jeleníti meg a mesékben, regényekben, filmekben.

SárkányMiért is fontos ez a negatív oldal? Egyrészt

azért, hogy az ember ne felejtse el esendő természetét, hogy tudja, mit ne tegyen; másrészt pedig, hogy elnyomott negatív oldala is megjelenjen és azt elfogadva egy teljes képet kapjon az ember önmagáról. Hisz azok is mi vagyunk, akikből néha előtör a vérszívó vámpír, rosszindulatú boszorkány vagy éppen tűzokádó sárkány. Valamint azok is, akik jó tündérként, bölcs öregapóként, vagy csodálatos állati segítőként pártfogolják a hőst. A mesehősök ugyanis a jungiánus meseelemzők (Jung, Marie-Louis von Franz, Verena Kast, Boldizsár Ildikó) és Bruno Bettelheim a XX. század egyik legnagyobb pszichoanalitikus meseelemzője

szerint az emberi személyiség én-részeit, szeleteit jelenítik meg; a konfliktusok pedig különböző én-részeink között zajlanak, belső problémáinkat tükrözik, melyet végül így vagy úgy, de megoldunk.

Jó tündérMivel a keresztény kultúra kevés teret adott

önnön negatív oldalunk megélésére, a szeretet teljességének szinte elérhetetlen mércéjét állította fel. Ezért is találunk az európai mesékben olyan sok negatív mesealakot, akikkel a hősnek harcát meg kell vívnia és többnyire sikerrel meg is vívja. A mesék gyógyító ereje éppen abban rejlik, hogy ezeket a megoldatlan konfliktusainkat hívják elő, és szimbolikus szinten oldják meg, amitől később valahogy „váratlan, meglepő módon” hirtelen rájövünk a konfliktus megoldására. Ezért érdemes megfigyelnünk, hogy melyik történet és hősalak ragad magával minket, azon a területen ugyanis megoldatlan problémáink vannak, melyek gyógyulásra várnak.

[1] Marie-Louise von Franz : Az árnyék és a gonosz a mesében. Európa könyvkiadó, Budapest, 1998/1985.

Angi Gyöngyi

26

Vércsepp, vagy nyálcsepp??Ez itt a kérdés

A Twilight Saga folytatása, a New Moon-Újhold, sok szempontból eltér a könyvtől. A vámpír Edwad Cullen hosszú élete során először igazán boldog párjával, a halandó Bella Swan-nal. Mégis, Swan kisasszonynak a legnagyobb gondja, hogy 18 éves lett, és máris egy évvel idősebb szerelménél. Bella születésnapi buliján egy apró hiba miatt megváltozott minden. Jasper megtámadta a lányt, s Edward, hogy védje szerelmét inkább maga mögött hagy mindent. Bella magába zuhan, élő-halottként jár társai között. A zombiságból indián barátja, Jacob Black menti ki. Fényt mutat neki a sötétségben, s ezért a fiú a vidámságot, a napot jelképezi. Barátsága tartja életben a lányt, de még így is, Bella kezd megőrülni. Veszélyes helyzetekbe keveri magát, hogy előidézze szerelme hangjának hallucinációit. Végül rájön, hogy Jacob is ősi titkokat hurcol magával, a barátja vérfarkas.

A rendező Chris Weitz, valamit nagyon félreértelmezhetett a könyv olvasása során. A filmet a vérfarkasok megjelenésére alapozta, pedig ez csak egy eredmény. A story a szerelmesek akadályain alapszik. Bella nagyon szomorú, fájdalmas kínokat áll ki, de ez nem nagyon jött át. Túl kevés időt hagytak, hogy Edward hiányát érzékeltessék. Bella nagyon hamar elfeledte Edwardot a farkasok megjelenésével. Bár nem tagadom a farkasos jelenetek a legjobbak a filmben.

Az érzelmek kinyilvánításával a szereplők nagy részének gondjai akadtak. Némely jelenetben csak állnak, nézik egymást, fapofát vágnak, és nem történik semmi. Ilyenkor mi másra gondolhatnánk, minthogy vagy ennyit takar a színészi tehetségük vagy elfelejtették a szöveget, és csak így tudták összevágni. Az Edwardot alakító Robert Pattinson-nak semmi mimikája nincs. Egész végig vagy csúnyán néz, vagy fapofát vág. (Ám sajnos hatásos,

mert lányok milliói hevernek a lábainál e nézés láttán.) A Bellát alakító Kristen Stewart arcán már jobban látszanak a fájdalom jelei, de még ez sem az igazi. A nagy kérdés az, hogy ezek tényleg odavannak egymásért? Csak ölelgetik, simogatják egymást. Lehet, hogy csak én gondolom így, de számomra mást jelent az ’életem értelme’ kifejezés. Még az első filmben is jobban érezni azt a különleges vibrálást kettejük között. Jacob, Alice és Jane által megformált szereplők játéka már sokkal jobb. Az indián Taylor Lautner-nek ott vannak az

érzelmei. Teljes mértékben át tudja élni a karaktere érzelmeit, és ez meg is látszik az arcán. Ha dühös akkor ölni tudna a szemével, ha pedig poénkodós kedvében van, szinte mosolyog a szeme. Ashley Greene-nek tetszetősen sikerült a pattogós, csicsergő, ugyanakkor mégis komoly Alice Cullen-t előadnia. Nagyon jó választásnak tartom Ashley-t, mert a lány hangja tényleg olyan csilingelő, mint ahogy a könyvben elképzeltük. Sajnos ez a szinkronnál már nem sikerült. Végül, Dakota Fanning. Dakota-t több filmben láttuk már, és itt is hozta a formáját. A kicsi, ámbár erős Jane-nel sikerült teljes mértékben azonosulnia. Vörös kontaklencséit látva, bevallom igaz a mondás: „Ha a szemével ölni tudna…”

Ami a film stílusát illeti, ugyanaz a probléma, mint az elsőben. Meghatározása szerint horror, ugyanakkor még annyi vér sincs benne, mint az első filmben, a korhatárbeli elcsúszásról nem is beszélve.

Mindenesetre nekem jobban tetszett az első. Több volt benne a tájkép, amivel jobban oda tudtam magam képzelni az esőáztatta, zöld Forks-ba. Itt már inkább minden barna. Jobban hasonlít a sivatagra.

Ezek után kíváncsian várom a harmadik részt, amit július 1-jén láthatunk a mozikban. Remélem abban már több lesz a vér, az akció, már csak a csatajelenetek miatt is.

Szántai Réka 11. E

27

Minden vámpírok ősatyja: Dracula és a magyarok

III. Vlad Drǎculea Tepes (vagy Cepes, a karóba húzó, 1431–1476) havasalföldi fejedelem volt 1456 és 1462 között. Hírnevét első sorban azzal szerezte, hogy uralkodása alatt kedvenc büntetési módszere a „karóba vonás” volt. A későbbi legendák szerint a kastélyába vezető utat is karóba húzott áldozatok holtteste szegélyezte. A Drǎculea, Vlad román keresztneve, apja nevéből, a Draculból ered. Ez a modern román nyelvben ördögöt jelent, de a draco (görög-latin eredetű szó, az angolban drake, azaz tűzokádó sárkány) Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. A Dracul név III. Vlad Tepes apjának esetében a Sárkány Lovagrendre utalt. Ez utóbbi szervezetet Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) és német-római császár alapította a korábban már létező Szent György Lovagrend (amit, Károly Róbert magyar király alapította, a rend története kevéssé ismert) mintájára. A Sárkány Lovagrend az igaz hit védelméért és a husziták ellen küzdő lovagok kitüntetése céljából született. Jelvénye egy, a farkát nyaka köré csavaró zöldes-aranyszínű sárkány, hátán arany és zöld szárnyak felett vörös lángkereszttel. A rendnek két fokozata volt. Az első fokozat tagjai huszonnégyen lehettek, a sárkányt és a keresztet viselték, míg a második fokozat csak a sárkányt. Ez utóbbi tagjainak száma nem volt meghatározva. 1431-ben Luxemburgi Zsigmond jelentősen bővítette a rendet, így került sorai közé az a II. Vlad is, aki a rendbe történő felvétele után kezdte használni a draco melléknevet. Később fia, III. Vlad „örökölte” nevét, a drakulát.

Luxemburgi Zsigmond és a későbbi havasalföldi vajda kapcsolata nem volt véletlen.

Az 1389-es rigómezei csata világosan jelezte a törökök térnyerését a Balkánon. A keresztesek 1396-os nikápolyi veresége pedig annak tünete

volt, hogy a keresztény csapatok nem tudták kiszorítani a törököket a balkáni területekről. Ennél fogva Zsigmond nem pusztán a Magyar Királyság déli végeit kezdte megerősíteni, hanem ütközőállamokat próbált szervezni Magyarország és a formálódó Török Birodalom közé. Ezen törekvése eszközéül választotta, és támogatta II. Vladot, aki 1436-ban lett havasalföldi uralkodó, és családjával az akkori fővárosba, Tergovistyébe költözött. Az Oszmán Birodalom felőli hatalmas politikai nyomás miatt II. Vlad

megígérte a szultánnak, hogy a vazallusa lesz, ezzel megelőzve egy esetleges inváziót. Az egyezség értelmében az apa túszként adta 1431-ben született fiát, Vladot (a későbbi III. Vlad Tepes Dracula) a törököknek. Ezek az évek nagymértékben befolyásolták a fiatal Vlad személyiségét, mivel az törökök gyakran megkínozták és megverték önfejűsége és gorombasága miatt. Eközben odahaza, Vallachiában (Havasalföld), 1447-ben a lázadó bojárok (nemes, földbirtokos) a Bălteni melletti mocsárvidéken meggyilkolták II. Vladot, illetve legidősebb fiát még ugyanebben az évben Tergovistyében megvakították, majd élve elégették.

Ezen előzmények után, hosszas harcok árán III. Vlad Ţepeşnek csak 1456-ban sikerült megkaparintania Havasalföld trónját, amit hat éven keresztül sikeresen meg is védett. Trónra lépése után karóba húzatta apja fő gyilkosait, a többinek pedig gyalog kellett megtennie egy meglehetősen hosszú „sétát”, mielőtt belepusztultak egy erődítmény építésébe. Uralkodása alatt még kis értékű lopásért is karóba húzás járt. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta Târgovişte koldusait és

28

szegényeit, majd megkérdezte őket, szeretnének-e mindörökké megszabadulni szegénységüktől. Amikor megkapta az igenlő választ, rájuk gyújtatta a termet. 1459-ben beszüntette az adófizetést a törököknek, és 1460-ban szövetséget kötött Mátyás királlyal (1458–1490) a törökök még nagyobb elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült nekik.

Később, 1461–1462 telén Vlad elfoglalta

Gyurgyevót (ma Giurgiu, Románia), sőt néhány észak-bulgáriai várat is bevett. Itt 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. A monda szerint két adókövetelő török tisztviselőnek szögekkel rögzítette a turbánjukat a fejükhöz, mivel nem voltak hajlandóak előtte levenni azt. A török válaszcsapás nem késett: II. Mehmed szultán (1432–1481) 1462 tavaszán háromszoros túlerővel megindult Havasalföld felé. Visszavonulásában Târgovişte-ig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerilla taktikájával jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót rajtuk törökök fejével. Végül a törökök visszavonultak. II. Mehmed szultán ezek után Vlad öccsét használta fel az uralkodó ellen: Vallachiát Radunak, Vlad öccsének ajándékozta,

aki török támogatással megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és 1462-ben nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal is. Ennek következtében Mátyás bebörtönözte Vladot Visegrádon. Mátyás havasalföldi politikájának hátterében mindig az a szempont állt, hogy a havasalföldi uralkodó tudja-e ütközőállamként működtetni államát a Magyar Királyság és a törökök között. 1462-ben Radu és „kétkulacsos” politikája éppen

alkalmasabbnak tűnt erre a szerepre, ezért dönthetett a király Vlad „lecseréléséről”.III. Vlad további élettörténetéről különböző források mást állítanak. Az egyik szerint 1476-ban kivégezték, nem sokkal azelőtt, hogy Havasalföld újra uralkodójának ismerte el. A másik szerint négyévnyi tömlöc után már saját házában lakhatott, katolikus hitre tért, és megint más források még hozzáteszik, hogy be is nősült a Corvin házba, sőt, harcolt a híres Fekete Seregben. Majd 1476-ban Mátyás megbízásából Vlad és Báthory István erdélyi vajda betört Havasalföldre. Miután Vlad újra elfoglalta helyét a trónon, Báthory és a sereg zöme visszatért Erdélybe, gyenge helyzetében otthagyva Vladot, aki nem tudta legyőzni az ellene vonuló török hadsereget. E verzió szerint a törökök elleni ütközetben ölték meg Bukarest közelében 1476 végén. Mások azt mondják,

29

hogy a hűtlen havasalföldi bojárok gyilkolták meg. Minden verzióban közös a befejezés: a feje a törökökhöz került (az első verzióban Mátyás küldi el a holttestet) és azok karóba húzva állították ki, így bizonyítván hatalmukat az ördög felett.Mindenesetre III. Vlad Tepes Dracula nem arról lett híres, hogy Hunyadi János mellett a korszak egyik híres törökverője volt, nem is arról, hogy elsők között alkalmazta sikeresen a gerilla hadviselést, továbbá a felperzselt föld stratégiáját. A Hunyadi Mátyással való kapcsolata és szigorú, drákói törvényei sem emelték nemzetközi hírnévre. Ellenben története egy újabb magyar segítségével lett világhírű: Abraham (Bram) Stoker írta meg fiktív történetét a Drakula című regényében. Stoker ugyan nem volt magyar, hiszen Dublinban született 1847-ben. Apja, William Stoker, a dublini vár tisztviselője volt, anyja, Charlotte Stoker pedig a szociális kérdések bajnoka. Ő maga 1863-ban a Dublini Trinity Collegeba került, ahol költészetet és a színművészetet tanult. 1878-ban lett Henry Irving impresszáriója. Nemcsak munkakapcsolat volt köztük, hanem barátság is. Londoni pályafutása alatt ismerkedett meg Sir Arthur Conan Doyle-

al és George Bernard Shaw-al. Irving amerikai turnéi lehetővé tették, hogy példaképével, Walt Whitman-nel is találkozzon.

De hogyan jönnek ide a magyarok? Úgy, hogy Stoker 1890-ben találkozott Vámbéry Ármin magyar keletkutató professzorral (1832–1913),

aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. Szintén Vámbéry Ármin volt az, aki 1872-ben Berecz Antallal, Hunfalvy Jánossal és Xántus Jánossal részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában! Végül tehát III. Vlad Tepes karaktere nyomán Stoker hatévi kutató munkával alkotta meg a vámpír Dracula figuráját. Habár hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában. A regény a 4 fal közti kutatómunka iskolapéldája. Sokáig gondolkozott a

cselekményen. Többek közt a British Libaryben és Whitby könyvtárában kutatott. Végül az 1897-ben megjelent a Drakula regény és nagy sikert aratott, továbbá hosszú hódító útjára indította Drakulát és a vérszívó vámpírok történetét.

Illik Péter

30

Vámpír az irodalomban“We will each write a ghost strory!” A fenti mondat nem csupán azért jelentős,

mert az angol romantika egyik legnagyobb költő-egyéniségének, lord Gordon Byron (1788-1824) szájából hangzik el, hanem azért is, mert a vámpír figurájának egyik legelső megformálása fűződik hozzá. Az alábbi írás arra vállalkozik, hogy áttekintse a vámpír figurájának irodalmi kapcsolódásait, bemutassa, hogy milyen út vezetett a mai vámpírtörténetekhez, hiszen fontos látnunk, hogy a jelenkori irodalmak - Anne Ricetól Stephenie Meyerig - milyen alapra építenek.

Amikor vámpír-figuráról beszélünk, akkor ehhez természetes módon kapcsolódik hozzá a vérivás, a vér kultuszának fogalma - ha ebből a szempontból vizsgáljuk a vámpírirodalmat, akkor a kezdeteket minden bizonnyal az antik kultúrákban kell keresnünk. Jó néhány kultúrkör ismer ugyanis olyan mitológiai lényeket, akik - ha nem is a szó mostani értelmében vámpírok - de vagy az éjszakai ébrenlét, vagy a vér kiszívásának és elfogyasztásának ténye által megelőlegzik a későbbi klasszikus vámpír alakot. Ilyen például az ókori Görögországban empusaként vagy lamiaként ismert lény, de a Biblia is bemutat éjszakai lényeket, mint pl. a lilith, és egyes források az első testvérpár

idősebb tagját, Káint tartják az első vámpírnak, aki a testvére vérét itta. Maga a vámpír szó természetesen jóval későbbi találmány, mint ahogyan a figura pontos jellegzetességeinek megfogalmazása is az. Ha az irodalmi kezdeteket nézzük, akkor két szerzőt kell megemlítenünk, akik a romantika korának legfontosabb alkotói is voltak: német nyelvterületről Johann Wolfgang von Goethe, aki A korinthusi menyasszony című versében elsőként mutat be vámpír figurát, valamint John Polidori, Byron életrajzírója, akinek nevezetes műve egy különleges éjszakához kapcsolódik...

Villa DiodatiA legenda szerint az 1816. év egy éjszakáján a

Genfi-tó partján fekvő villában látta vendégül barátait, kortársát és jó barátját Percy Bysshe Shelleyt, Shelley barátnőjét - és későbi feleségét - Mary Godwint, Mary féltestvérét - Byron szeretőjét - Claire Clairmont, és Byron titkárát, az olasz származású John William Polidorit. Az esős idő miatt bent maradtak, és a beszélgetések közepette előkerült egy német kísértethistória-gyűjtemény, a Fantazmagóriák - amelyből felváltva olvastak, míg a könyv ihletésére Byron felvetette az ötletet, miszerint mindenki írjon egy kísértettörténetet, aminek legfőképp ijesztőnek kell lennie (a legenda szerint a képzelet kitágítását alkohollal és ópium-származékkal, laudanummal is elősegítették - Byron ezt cáfolja a levelezésében). A későbbi Mary Shelley a Frankenstein előszavában megjeleníti ezt az éjszakát, és művéről úgy beszél, mintha az az egyetlen elkészült lenne, az irodalomtörténet azonban ismer két másik művet is, amely szintén a villában töltött éjszakák terméke. Az egyik egy töredék, Byron Fragment of a Novel című munkája, valamint Polidori The Vampyre című műve. Maga a vámpírfigura megjelenítése Byron nevéhez köthető, aki a töredékében két barát utazását jeleníti meg: az egyikük az úton meghal, de megesketi társát, hogy a gyűrűjét egy kijelöl forrás vizébe hajítja teliholdkor, ez meg is történik, a barát pedig vámpírként tér vissza. Polidori ezen ötlet alapján írja meg a maga munkáját, A vámpírt. Az érdekessége, hogy

31

Polidori névtelenül jelenteti meg a szöveget, ezáltal mindenki Byronnak tulajdonítja a művet, Byronnak pedig közzé kell tennie a maga verzióját, és a kiadójának is magyarázkodnia kell. Az mindenesetre biztonsággal elmondható, hogy az 1816-os év kultikus a vámpír-irodalomban, hiszen a vámpír figurájának néven nevezett irodalmi megformálása megtörténik (a Polidori-műnek létezik egy igen gyermeteg borítóval ellátott magyar fordítása, amely semmit nem sejtet abból, hogy itt egy irodalmi munkával, ráadásul az első vámpír-történettel állunk szemben, mindenesetre hozzáférhető). A Villa Diodatiban töltött éjszakáknak a filmes feldolgozása is megtörtént, amikor 1986-ban Ken Russel Gothic (Gótika, avagy a szellem éjszakája) leforgatta filmjét, amely valóban gótikus képekben érzékelteti az emelkedett (és erősen bódult) hangulatot, ami által bármi megtörténhet...

A vámpír elkezdi tehát járni sajátos útját az irodalomban, és az angol romantikától kezdődően elképesztő népszerűségnek örvend. Megnéztük azt, hogy a vámpír figurájának irodalomba való bekerülése hogyan történt meg, emellett azonban meg kell néhány olyan művet is említenünk, amelyek folytatták a sort, és mintegy átmenetet, hidat képeztek korunk vámpír-irodalmához. Joseph Sheridan Le Fanu (1814-73) nevéhez szintén fűződik egy vámpír alak, aki a Carmilla nevet viseli, ő lett az egyik főművének a címadója is. Ebben elsőként mutat be női vámpírt, aki ráadásul a saját neméhez vonzódik. A szerző eredetileg egy novelláskötetben publikálta a művét, az 1872-es In a glass darklyban. A mű azért is jelentős,

mert ihletője lett az egyik legismertebb vámpírtörténetnek, Bram Stoker (1847-1912) Draculájának, amely először 1897-ben jelent meg. A mű rendelkezik magyar vonatkozásokkal is, hiszen ihletője a kíváló magyar orientalista és kutató Vámbéry Ármin volt, aki említést tett a havasalföldi uralkodó legendájáról. Ennek hatására kezd el kutatni, és írja meg Stoker a - ma már klasszikusnak számító - történetét. A mű nagyszerűsége, hogy a vérszívás sémáján túlhaladva egy összetett Dracula-alakot komponál meg, a könyv nagy hangsúlyt fektet a lélekábrázolásra. Szintén kiváló filmes feldolgozását Francis Ford Coppola végezte el, a Dracula című filmje 1992-ben jelent meg (természetesen nem előzmények nélkül, hiszen szintén kiemelkedő némafilmes feldolgozása 1922-ben megtörténik Friedrich Wilhelm Murnau rendezésében). A 20. században a vámpír figurája egy huszárvágással a filmművészetbe kerül át - az amerikai filmipar akkori legnagyobb vámpírcsillaga Lugosi Béla, akit 1927-ben kértek fel Dracula eljátszására, és sikere a kortársak szerint felülmúlhatatlan volt. A 60-as évek végén, 70-es évektől kezdődően azután újra fellendülnek a vámpír-művek, a kiemelkedő siker és népszerűség azonban 1976-ban érkezik el Anne Rice számára, amikor megjelenik az Interjú a vámpírral című műve (filmes feldolgozása 1994-es, Neil Jordan rendezésében). A könyv a vámpír figuráját egészen más összefüggésbe helyezi, a társadalom pereméről, a rejtekből hirtelen beszélgető alannyá teszi, aki egy interjú keretében meséli el saját történetét, kitekintve a vámpírság örök kérdéseire. Említést kell még tennünk egy magyar kortárs vámpír-vonatkozásról is, hiszen 2002-ben jelent meg Szécsi Noémi, kortárs irónőnk tollából a Finnugor vámpír című regény, ami sajátos iróniával dolgozza fel a vámpír figuráját.

Látható, hogy az elmúlt két évszázad szinte folyamatosan a vámpír figurájától hangos, ettől az egyszerre félelmetes, ijesztő és ugyanakkor minden értelemben vonzó alaktól, aki nem csak a testet, hanem több alkalommal a szívet is uralja.

Kovács Péter

32

Designing your own catering unit(Jendruszák Eszter, 12. F/1)

Egy februári órán kaptuk a feladatot, hogy tervezzünk saját vendéglátóipari egységet angol nyelven. A tanárnő bejelentését először nagy felháborodás követte. Mi erre nem vagyunk képesek! Kevés a tudásunk, meg aztán, nem sok kedvünk van hozzá. Ott a kisérettségi, az előrehozott angol érettségi, az osztályozó, és persze a jegyek, amik idén már beleszámítanak a továbbtanulásba.

Aztán, ahogy kezdtünk megbarátkozni a dologgal, mindenki nekiállt ötletelni. Először csak a tervezett helység nevét, emblémáját (amit sokan kézzel rajzoltak), célközönségét és üzletköri besorolását kellett megadni.

Március elejére a legtöbbünknek megvolt az elhelyezés. Ez igényelte talán a legtöbb időt, mert a feladat része volt a versenytársak elemzése, (vagyis a helyszínen össze kellett gyűjtenünk néhány környező étterem vagy kávézó alapvető adatait) és a helyszín infrastrukturális és idegenforgalmi elemzése (ebben leírtuk a helyszín lehetséges megközelítési útvonalait és a környék idegenforgalmi látványosságait). Ezzel egyidőben elkészítettük a SWOT-elemzést is, amiben összevetettük a készülő vendéglátóipari egységünk erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit.

Fontos része volt a projektnek a munkakörtervezés: hány alkalmazottal akarunk dolgozni, milyen időbeosztásban, milyen elvárásokkal és fizetéssel. Meg kellett terveznünk továbbá az alaprajzot is.

Az utolsó hétre maradt a legtöbb kreativitást igénylő feladat: a komplett étel- és itallap megtervezése. Ennél a résznél mindenki kedvére alakíthatta a menüt: finomabbnál finomabb sütemények, kávé- és

teakülönlegességek, ízletes szendvicsek és kiadós főételek kerültek az étlapokra.

A legutolsó feladat volt a reklám-tevékenységek megtervezése plakátok, újsághirdetések, tévéreklámok formájában.

Március végén adtuk be a dolgozatokat. Miután a tanárnő értékelte őket, egymás közt is bemutattuk, körbeadtuk munkáinkat. Mindegyik igényes, szép projekt lett. Érdemes lenne valamennyit megvalósítani!

A továbbiakban egy kis ízelítőt adnék a 20 remek dolgozatból.

A Dunakeszin található Tavirózsa Pub elsősorban üdítő- és alkoholos italok, illetve melegételek felszolgálására szakosodott, de várja játékos kedvű vendégeit egy darts- vagy bowling-menetre. Az étteremhez tartozik egy kisebb kiállítás is a bowling történetéről. (Tresó Tamara)

Az aquincumi Caesar Teaház a romok közelében helyezkedik el. A kínálatban szerepel tea, kávé, üdítő, süti és szendvicsek. Három teremben várja vendégeit,

internethasználattal is. Mottójuk: „Te is fiam,

33

Brutus…teázol?!” (Ács Zsófia)

A Bearnie’s Pastry Shop egy pékség a Városligetben, melynek különlegessége, hogy kutyabarát. Nemcsak be lehet hozni a kutyusokat, de nekik is saját menü van kialakítva. A pékség szigorúan magyar és bio termékekkel dolgozik. Logója egy rózsaszín pudli. (Kiss Bernadett)

A Gombóc Artúr egy csokoládéra specializálódott cukrászda Tahitótfalu központjában. Mindenféle csokis sütemény, fagylalt és ital alkotja a kínálatot. Előnye, hogy az árai kedvezőek, nem a turisták pénztárcáira szabottak. (Németh Nóra)

A DollHouse Tea & Café House másodosztályú kávéház Székesfehérváron. A teán, kávén és süteményeken kívül porcelánt és szuveníreket is árul, továbbá állandó festménykiállítással

rendelkezik. Érdekesség, hogy a helységgel szemben egy babamúzeum áll. (Farnadi Dzsenifer)

A Dame the Café egy elegáns kávézó közvetlenül az Operaház mellett. Legfőbb célközönségei a diplomaták és a gazdagabb turisták. Kávékat, jó minőségű alkoholt és hidegételeket szolgálnak fel. Az egyszintes helynek van dohányzó és nemdohányzó része is. (Aranyos Anna)

A Cherry Blossom Teahouse Távol-keleti hangulatú teaház,

rengeteg teakülönlegességgel, fekete, zöld, koffein-mentes, gyümölcsös és kifejezetten gyere-keknek készült teake-verékekkel. (Fóth Nikolett)

A Glória Coffee & Tea House kétszintes hely fabútorokkal, szeparékkal. A kínálatban különböző kávék, teák, italkülönlegességek találhatók, a legfontosabb azonban a vízipipa.

Legfontosabb célközönsége a fiatal értelmiségiek, akik olcsón, de igényesen szeretnének szórakozni. Kiváló randihelyszín. (Veresegyházy Viktória)

A Mint Coctail Bar Fóton található, fő tevékenysége a koktélok készítése és lehetőség van billiárdozásra. Főleg fiatalok számára kialakított helység, dohányzó és nemdohányzó résszel, jó idő esetén terasszal, ahol zene szól. (Nagy Flóra)

A Cinnamon Kávézó és Cukrászda alkoholmentes italokat kínál kellemes, belvárosi környezetben. Helyben készített fagylaltok, cukor helyett édesítő és gyümölcsök szezon szerint – ezek jellemzik ezt a kis cukrászdát. (Hajdú Fruzsina)

Az Esztella Café vidám, rózsaszín kávézó a Bazilika mellett. Célközönsége a fiatalok és a

34

turisták. Saját, idénygyümölcsökkel ízesített italkülönlegességekkel és gyors kiszolgálással várja vendégeit. (Jendruszák Eszter)

A Puszedli Cukrászda, ahogy a neve is adja, főleg puszedlivel foglalkozik, de az ajánlatába tartozik számos üdítő és magazinok is. Mindennap nyitva, csodálatos panorámával a

Dunára, és wifi-vel. (Bagi Attila)

A Café Puck Sportsbar egy sportbár, ami egy németországi bár mintájára készült, hazánkban egyedülálló. Nincs is annál jobb, mint egy kemény meccs után leülni a pálya területén lévő bárba, és kipihenni magunkat. (Gyömbér Mónika)

A Creamcup Café & Confectionary egy hangulatos hely kávékülönlegességekkel, ami a belvárosban várja kikapcsolódásra vágyó vendégeit. (Rádli Andrea)

Az Abercrombie & Fitch Bistro egy elegáns hely, amely ételeiben és berendezésében egyaránt a divatot követi. Elegáns menük, csillagos árak. (Maros Roland)

Az R & L Café and Restaurant célközönsége a felsőbb tízezer. Elegáns étterem

a 13. kerületben. Három szinten (étterem, kávézó és dohányzó rész) várja vendégeit. (Sass Lilla)

Sacacorchos Coctail Bar and Salsa Club egy balatonboglári szórakozóhely a salsa szerelmeseinek. Több, mint húszféle koktéljával májustól szeptemberig várja vendégeit hangulatos táncestekkel és finom vacsorákkal. (Pintér Anna)

A Dundi Dorci Dagadója egy magyaros étterem a Városligetben. Legfőbb célja megismertetni és megszerettetni a turistákkal a hazai ízeket. Gazdag főételeivel várja vendégeit, szombatonként folklór-estékkel. (Szabó Dorottya)

A Barkling Dog Pub egy angolos hangulatú pub a belvárosban, sokféle sörrel és finom főételekkel. Darts és billiard lehetőséget is kínál. (Robin Dániel)

A Blue Bird Bistro legfontosabb célja a magyar retro korszak hangulatának felelevenítése - ezt segíti elő a bútorzat, a dekoráció, a zene, de legfőképpen az ételek, italok. Az étterem azoknak ajánlott, akik egy kis nosztalgiázásra vágynak, vagy szeretnék megismerni a 60-as és 70-es évek stílusát.

(Milovszky Krisztina)

35

Designing your own Travel agency(Bácsi Borbála, Szűcs István, 13. F)

A turizmus órák színesítésének érdekében merült fel az ötlet, hogy mindenki tervezzen egy utazási irodát március 10-i leadási határidővel.

Eleinte nem igazán tudtuk, hogy hogyan kezdjünk neki, azonban pár kész példány átlapozgatásával mindneki számára egyértelművé vált. Semmi lehetetlent nem kértek tőlünk. Minndenki törte a fejét az ötleten és azon, hogy sikere is legyen.

A sikeres munkák receptje a következő: eddigi tudásunk + kevés utánajárás a precizitás érdekében, meghintve egy kis fantáziával.

- Üzletköri besorolás jogszabályi háttérrel

- Fő-és melléktevékenységek

- A helyszín infrastrukturális és idegenforgalmi elemzése

- Versenytárs-elemzés

- „SWOT-analízis”

- Munkakörtervezés

- Célközönség meghatározása

- Úticélok bemutatása

- Programterv kialakítása

- Reklámtevékenység

- Alaprajz tervezése

A fent említett kötelező tartalom mellett mindenkinek a saját fantáziájára volt bízva, hogy mit hoz létre. Semmi nem szabott gátat így szabadon szárnyalhatott képzeletünk.

Meg kellett terveznünk természetesen az iroda nevét, szlogenjét és logóját. El kellett helyeznünk valahol Magyarországon (vagy akár a világ bármely pontján). Miután ezzel

megvoltunk, fel kellett mérnünk az irodánk közelében lévő konkurenciák veszélyességét. Ezek után készítenünk kellett egy SWOT-analízist is (Erősségek, Gyengeségek, Lehetőségek és Fenyegetések).

Talán a legnehezebb feladat az iroda profiljának kitalálása volt. Miután megszállt minket az ihlet, az iroda alaprajzát már könnyen elkészítettük.

Rengeteg ötletes munka készült, például:

Paraszthy Laura: Aquenture - Extrém vízi –és kalandtúrák

Simon Mátyás: Angel Tours - Futballmeccsekre szakosodott iroda Angyalföldön

Szűcs Adrián: The Best Catch Tours - Túrák a horgászat rajongóinak

Vadnai Ágnes: Pet Tour - Utazások házi kedvencekkel

Szűcs István: LISTourism - Elegáns utak a divat fővárosaiba

Pampuk Ildikó: Angels on Vacation - Jótékonysági utak fejlődő országokba

36

Varga Regina: Queen and President Travel Agency - Utazások Nagy-Britanniába és Amerikába

Botond Lilla: FesTours - Belföldi és külföldi fesztiválok látogatása

Kétszeri Lilla: Diák Pénztárca Kímélő Utazási Iroda - Ifjúsági turizmus kedvező áron

Susánszky Eszter: AUSki - Izgalmas osztrák síutak

Szabó Virág: Earth to Bench Travel Agency - Kulturális turizmus diákcsoportok számára

Kurucz Klaudia: El Mariachi Travel - Üdülés a spanyol nap alatt

Fabók Zsófia: FESTOURS - Sátoros fesztivállátogatások

Pinke Barbara: Tropicana Travel Agency - Trópusi kikapcsolódás meseszép helyeken

Mocsnik Szebasztián: McQ Travel Agency -

Városlátogatások a divat nyomábanSápi Andrea: Rainbow Travel Agency -

Konferenciaturizmus Dél-nyugat Európában

Bácsi Borbála: Disney Globe Travel Agency - Kirándulások a mesék birodalmába

Kintner Máté: Sport Turism - Vakmerő kalandtúrák

Rubner Diána: Exotic Tours - Egzotikus álomutak a tengerpartok szerelmeseinek

Tóth Melinda: Earth’s Beauty - Varázslatos utazások Ázsiában

Csak az a furcsa, hogy ezek az utazási irodák még nem léteznek! Pedig a kereslet biztosan meglenne rájuk… J

Ha majd valami újra lesz szükség a piacon, felmegyünk a padlásra emlékek után kutatva és megakad majd valamin a szemünk: egy összekapcsozott papírkötegen, tele színes ábrákkal, álmokkal és fantáziával. Amint megpillantjuk, tudni fogjuk, hogy ez az, amire a világnak szüksége van!

De vigyázat, Kedves Olvasó, All Rights Reserved! J

„Minden diák magas színvonalú, igényes, alapos szakmai felkészültséget tükröző munkát készített. Gratulálunk!”

(Kovács Dóra Tanárnő)

37

Környezetvédelem, avagy egy bicajos naplója- folytatás -

Környezetvédelem, vízzel való spórolás, megújuló energiák hasznosítása, szelektív hulladékgyűjtés… Már a csapból is ez folyik, és pszichológia ide vagy oda, gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek kicsit már elege is van az elcsépelt sablonszövegekből, mint például a „Hogyan tehetsz Te is valamit a környezetedért?” És erre olyan választ adnak, amit egy 5 éves gyerek is mondhatott. Ezért az Akták közül inkább egy személyes naplót húztunk elő. Mivel a történetek valós eseményeken alapulnak, a napló tulajdonosának kilétét sajnos nem fedhetjük fel.2009.08.22.

„… Őrtilost hamar elhagytuk reggel, és pár kilométeren belül az országot is. Utunk a Dráva mellett vezetett, hatalmas víztározók mellett haladtunk el. A víz energiáját egyébként nem csak így lehet hasznosítani, bár napjainkra sajnos eléggé lekorlátozódott a villanyfejlesztésre. Egészen Orehovicaig tekertünk, ahol egy kedves, idős néninél találtunk szállást. Biztos nagyon messze élnek a gyerekei és unokái, mert nagyon megörült nekünk. Vagy csak örült a pénzforrásnak…!? :)”

„… Az első vízerőműre Misi hívta fel a figyelmemet, és eleinte úgy tűnt, Őt is érdekli a téma. Lelkesen beszélgettem Vele, s Ő nem utasított el. Végre valami hasznos téma! A Dráva vizét már az I. világháború alatt elkezdték hasznosítani, Ausztria kiemelkedően aktív volt, s hamar egy tucatnyi erőművet telepített a folyóra. Horvátország valamivel lemaradt, s csak 3-at helyeztek üzembe, így 70 méternyi folyószakasz hozamát használva ki. Az erőművek telepítésekor a földrajzi adottságokat figyelembe kell venni, nem elegendő azt tudni,

hol milyen a víz folyása, de érdemes a területet geológiai vizsgálatoknak is alávetni. Különben olyan katasztrófák is bekövetkezhetnek, mint az észak-olaszországi Vaiont-gát környéki földcsuszamlás. Továbbá a gazdaságosság miatt a folyó lejtését, keresztmetszetét, sebességét, vzjárását és éves vízhozamát is ajánlott számításba venni.”

„… Több kis erőművet is láttunk, melyek valószínűleg csak egy-egy kisebb település villamosenergia-szükségletét tudják kielégíteni. De legalább ezt a kis energiát is kihasználják, nem úgy, mint nálunk. Pedig több folyónk erejét

is könnyen lehetne hasznosítani. Nem feltétlen látna el egy egész megyét elektromossággal, de egy kis segítség lehetne, évente 1-2 millió kWh villamos energiát szolgáltatni tudnának. A környezetnek a kicsi is számít, és mivel sok kicsi sokra megy, így elég sokat is számítana!”

2009.08.23.

„… A szállásadó nénike nagyon aranyos volt, annyi reggelit kaptunk, mint hajdanán Jellasics és a teljes regiment. Teli hassal nyeregbe ugrottunk, bár mozogni alig bírtunk. Pedig nagyon megérte a gyönyörű látványért, mely utunkat kísérte. Az ég teljesen kitisztult, sehol egy esőfelhő, a folyó pedig nyugodtan csordogált. Hova is sietett volna?...”

38

„… A természet nyugalma mindkettőnket hatalmába kerített, megszólalni sem mertünk,

nehogy megsértsük a természet csendjét. Ahogy a mondás is tartja: csak akkor szólalj meg, ha az, amit mondani akarsz, szebben hangzik, mint a csend! Nekünk pedig semmit nem jutott eszünkbe, ami szívet melengetőbben csengene, mint a csend. Talán azért, mert nem is gondolkodtunk rajta. Csak élveztük a természet minden csodáját. A természet talán az egyetlen csoda a világon, mely nem csak három napig tart, és mégis: az ember egyre lelkesebben rongálja! Pedig a természet adja a menedéket, az élelmet, sőt a szerelmet is. Míg szüleinknek örökké hálásak vagyunk, hogy felnevelnek minket (közvetítik a természet adta lehetőségeket), a természetnek hogyan háláljuk meg mindazt, amit értünk tesz? Vajon hogy esne nekünk, ha gyermekeink, miután mi mindent megadtunk nekik, sárral dobálnának, késsel sebeznének, és mérgekkel itatnának? Valószínűleg elmenekülnénk, elhagynánk gyermekeinket, akik nélkülünk viszont nem boldogulnának. Ám a természet nem ilyen! Nem menekül el, csak bízik a szebb jövőben és abban, hogy a következő generáció bölcsebb lesz.

Pedig „más kél megint, ha nem rosszabb, de nem is jobb a tavalyinál”…”

„… Megnéztük mind a két 1920-as évekből származó erőművet (Cakovec és Varazdin). Valószínűleg rendszeresen fel szokták újítani, mert egyáltalán nem volt olyan régi épület. Nyilván, a korral is haladnak közben, s így folyamatosan növelhették a teljesítményét is. A vízturbinák sok évtizedes, évszázados fejlődésen estek már át Jean V. Poncelet

centripetális találmánya óta. Manapság a Francis turbina a leginkább elterjedt fajtája, mely

működése konyhanyelven megfogalmazva olyan, mintha egy csiga háza, melybe a nyílásán keresztül vizet áramoltatunk, s míg a víz a csiga házának belső falán végigszáguld, erejét átadva a háznak megforgatja azt, majd a spirál vékonyabb végén távozik.

Kisebb esésű folyóknál azonban szintén gyakori a Kaplan turbina, mely működése kísértetiesen hasonlít a Francis turbinához, azonban kisebb hatásfokú.”

2009.08.24.

„… Szállásunk Markovciban van, kb. 50 km, nem is olyan sok. Meg már egészen bele is jöttünk, izomlázunk sincs már, úgy megszokta a lábunk. Gondolom azért a sok kencefice is segített, amiket rákentünk a vádlinkra és combunkra. Azt hiszem, ha hazaérünk, az első hetet a strandon fogom tölteni, és semmit nem csinálok, csak fekszem és büszkélkedem a formás lábaimmal és jó alakommal. Már most fogytam 2 kilót, és ha így folytatom, még a végén megelégedek az alakommal! :) Remélem, Misi ezt nem látja meg, mert szerinte így vagyok tökéletes…”

39

„… Duzzasztások, vízelvezetések és csatornázások kísérték utunkat. Bár kicsit rombolta a környék flóráját és faunáját (a gátak miatt rengeteg hordalék, iszap rakódott le, s így két helyen is rombolt egyszerre: ahol az iszap lerakódott és eróziót okozott, illetve ahova az iszap nem jutott el, mert sok élőlény nyeri belőle táplálékát), azért előnyei is voltak a vízszabályozásoknak.

Többek között a 20. században így megszűnt az állandó árvízveszély, és kordában tudják tartani a korábban egyenetlen vízhozamot. Emellett ha így állítjuk elő az áramot, értelemszerűen nem kerül sor szén-dioxid, kén és egyéb káros gázok emissziójára. Mára a víztározók egymást érik, vagyis a folyó első ránézésre tavak láncolatává vált, mint Argentína és Paraguay területén.”

2009.08.25.

„… Utolsó napunk déli pihenőjét tartjuk éppen. Mariborig megyünk még fel, ahonnan holnapután fogunk hazaindulni. Mariborban eltöltünk egy napot, abszolút pihenést tervezünk, de lehet, hogy kicsit tekerünk majd a

környéken. Otthon írtam egy kicsit a városról, úgy egy oldal, majd ott meglepem vele Misit. Biztos fog örülni, hogy már megint okoskodok. De ha egyszer idegenvezetőnek tanulok! :)”

„… Utunk során már kevesebb víztározót láttunk, így a tájkép is egyre jobban kitisztult.

Kevesebb volt a mesterséges beavatkozás, és ami volt, az is kisebb mértékű. A kis erőművek még aranyosak is voltak, főleg azok, melyeket zöldre festettek, hátha így jobban beleolvad a környezetébe. Épp csak a terepminta hiányzott a falakról!”

„… Misinek már kezd elege lenni a vízerőművekből, és visszasírja azokat a régi szép időket, amikor a szélmalmokról áradoztam Neki, és átkozza magát, amiért az elején annyira buzdított, hogy meséljek Neki valamit. Most már inkább elhallgattatna, de én akkor is megosztottam Vele néhány adatot Magyarország vízenergia hasznosításával kapcsolatban (ami nem sok, mert kis hazánk nem éppen nevezhető a vízenergia nagyhatalmának). Összesen olyan 7500 millió kWh villamos energiát lehetne kitermelni az ország folyóinak erejét kihasználva, ebből 72%-ot termelne a Duna és mindössze 10%-ot a Tisza. A Dráva, mely partján ma is tekertünk, mindössze 9%-ot. Ezzel szemben csak a Tiszán van két erőmű (tiszalöki és kiskörei), illetve a Rábán és Hernádon néhány törpeerőmű…”

folyt. köv...

40

Előző számunkban egy hagyományos keresztrejtvényt kaptatok. A számos helyes megfejtő közül a szerencsés nyertes Tóth Andrea 11. C-s tanuló GRATULÁLUNK! Nyereménye egy 2000 Ft-os könyvutalvány.Mostani rejtvényünk kicsit számolósabb. Mennyit ér egy vámpír? A denevér, a denevérfog, a fok-hagyma, és a koporsó?Helyettesítsd a képeket számokkal úgy, hogy azok összeadása után a sorok, illetve az oszlopok ele-jén és végén látható számokat kapd eredményül! Így megkapod mi mennyit ér.A válaszokat Zelei Szilvia tanárnőnek adjátok le!

Ki nyerte a „népszavazást”?

–avagy ki iskolánk Legszigorúbb Tanárnője és Цapь Иван Грозный ?

Egy hónappal ezelőtt minden osztályfőnököt megkértünk, hogy tegye fel a fenti kérdést az osztályában. Sajnos elég kevés szavazat érkezett be, de ezek is valószínűleg objektív eredményt hoztak. Érdekes volt, hogy rengeteg tanár kapott szavazatot, és az első helyért mindkét „kategóriában” sokáig szoros volt a verseny, ám végül Hernády Betti tanárnő és Hudy Attila tanár úr elsöprő győzelmet aratott.

A győzteseknek gratulálunk és köszönjük a közreműködéseteket!

41