Barabás Györgyi

Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok éves beszámolói

1629–2008

MAGYAR-ZSIDÓ TÖRTÉNELMI MŰVEK

Szerkeszti Oberlander Báruch rabbi .......................................................................................

3

Eddig megjelent kötetek:

1. Orbán Ferenc: Magyar zsidó zarándokkönyv, 2004

2. Grünwald Lipót: A chaszidizmus története Magyarországon, 2007

Barabás Györgyi

Magyarországi zsidó hitközségek,

egyletek, társulatok éves beszámolói

1629–2008

1. kötet A–O 2. kötet P–Z

Zsidó Tudományok Szabadegyeteme Budapest, 2009

Szerkesztette Oberlander Báruch rabbi Györgyi Barabás Annual Reports of Jewish Communitites, Assiciations, Societies in Hungary, 1629–2008 © Barabás Györgyi, 2010 E-book formátum javított kiadás Megjelenik a Szerencsejáték Zrt. és az EMIH Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség támogatásával Tördelés: Bakó Tamás Nyomdai előkészítés: Nógrádi Bálint Borító: Juhász Valéria E-book formátum: Radányi Zoltán Kiadja a Borbély Hungary Kft., 1075 Budapest, Wesselényi u. 4. ISBN 978-963-7533-52-5 (összes) ISBN 978-963-7533-53-2 (1. kötet) ISBN 978-963-7533-54-9 (2. kötet)

TARTALOM V

TARTALOM

Bevezetés: A magyarországi zsidó hitközségi és egyleti szervezet működése: az éves beszámolók története a XVIII. század kezdetétől 1950-ig VII Köszönet XXXV Felhasznált irodalom XL

Rövidítések XLIV

Egyletek csoportosítása és műfaji besorolása XLVIII Katalógus 1

Index 821

I. Személynevek 823

II. Helynevek 830 III. Helynév-változatok 837

IV. Helynevek (vármegyék szerint) 842

V. Egykor Magyarországhoz tartozó helységek mai neve 848 VI. Helynevek (vallási irányzatok szerint) 851 (a) Orthodox 851 (b) Szefárdi 854 (c) Kongresszusi (neológ) 854 (d) Statusquo ante 856 (e) Jelzés nélkül 856 VII. Helynevek (kötetek szerint) 857 (a) Csak az „Alapszabályok” kötetben található helynevek 857 (b) Csak az „Éves beszámolók” kötetben található helynevek 858 VIII. Egyesületek 861 (a) Héberbetűs elnevezések, kifejezések 861 (b) Latin betűs elnevezések, kifejezések 861 (b/1) Hitközség 861 (b/2) Egyesület (kör) 863 (b/3) Intézet 876 (b/4) Alapszabályok 881 (b/5) Alap, alapítvány 882

TARTALOM VI

IX. Nyomdák 884 (a) Cégnevek szerint 884 (b) Telephelyek szerint 891 X. Fotók 897 (a) Személynevek szerint 897 (b) Témák szerint 900 XI. Történeti összefoglalások 907 (a) Szerzők szerint 907 (b) Témák szerint 910 XII. Tanulmányok 914 (a) Szerzők szerint 914 (b) Témák szerint 922 XIII. Lelőhelyek 932 (a) Helységek szerint 932 (b) Levéltárak 933 (c) Könyvtárak 933 (d) Múzeumok 934 (e) Hitközségek 934 (f) Magángyűjtemény 934 Éves beszámolók (Szövegközlés) 3. kötet

BEVEZETÉS VII

Bevezetés: A magyarországi zsidó hitközségi és egyleti szervezet működése:

az éves beszámolók története a XVIII. század kezdetétől 1950-ig

BEVEZETÉS Az éves beszámolók kötete szerves folytatása a Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai 1705–2005 című összeállításnak.1 Az új kiadvány az 1629–2008 közötti időszak zsidó hitközségeinek és egyesületeinek éves jelentéseit, kimutatásait gyűjti össze a történeti Magyarország területére vonatkozóan. 1629: az 1929-ben 300 éves fennállását ünneplő Ilavai Chevra Kadisa alapítási dátuma,2 2008: a katalógusban szereplő utolsó éves jelentés dátuma. Noha a katalógus időhatára 1629–2008 közötti időszak, a bevezető tanulmány mégis egy szűkebb periódust tárgyal. A XVIII. századból (1787) fennmaradt statutum kiadásától3 az 1950-ig terjedő évekig. Ez utóbbi dátumot több szempont is indokolta. 1950–1952-ben a Belügyminisztérium által lefolytatott egyesületi felülvizsgálatok hatására a zsidó egyesületeket gyakorlatilag feloszlatták vagy a hitközségi szervezetbe beolvasztották. Ugyancsak 1950-ben, a Magyar Izraeliták Országos Szervezete megalakulásával létrejött a magyar zsidóság egységes szervezete, és ezzel párhuzamosan pedig megszűnt a kongresszusi, az autonóm orthodox és a statusquo irányzat. Az orthodox szervezet 1950-től a Budapesti Izraelita Hitközség Orthodox Tagozataként működött tovább. A megszűnt chevra kadisák (szentegyletek) egyesületi feladatkörét a hitközségi chevra kadisa osztály vette át. Ezzel átalakult a hitközség és egyesület korábbi szervezeti felépítése.

A ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK ÉS EGYESÜLETEK TEVÉKENYSÉGE, KUTATÁSÁNAK JELENTŐSÉGE A zsidó hitközségek, az egyletek és társulatok tevékenysége az élet majdnem minden jelentős területét felölelte. Változatos szerepüknél fogva végigkísérhették az egyén életét a születéstől a halálig.

1. Széles körű társadalombiztosítási és szegénygondozási feladatokat láttak el. Temetések lebonyolítását, szegény leányok és asszonyok segítését, árvák és öregek ellátását, betegek látogatását és ápolását, gyermekek ruháztatását, árva leányok kiházasítását, iparosok támogatását végezték. A szegények számára gyűjtéseket szerveztek, segélyeket osztottak.

2. A vallási egyesületek a hitélet elmélyítését szolgálták, ennek részeként tevékenységük kiterjedt a betegek lelki és fizikai gondozására, és ennek anyagi hátterének előteremtésére is.

3. Fontos szerepet töltöttek be oktató-nevelő egyesületként, mind a világi-, mind a hitoktatás területén (Iskolai egyesületek, Talmud-Tóra egyletek, Misna egyletek). Tevékenységükkel jelentős szerepet vállaltak az orthodox jesivák. A tanulást és a szakképzést segítették, anyagilag is támogatva a rászoruló tanulókat.

1 Barabás Györgyi, Magyar zsidó levéltári repertórium, II: Magyarországi zsidó hitközségek, egyletek, társulatok alapszabályai

1705–2005 (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatóközpont, 2007), 857 p. 2 300 Jahre Chewra-Kadischa Ilava 5389–5689 (Ilava: Buch- und Kunstdruckerei Ignaz Eckmann, 1929)

3 Sz. 11.868. A. 1787. sz. statutum. Megjelent Budán, 1787. március 27-én.

BEVEZETÉS VIII

4. Közművelődési egyesületként szépirodalmi és tudományos előadásokat és kulturális rendezvényeket szerveztek, kiadványokat jelentettek meg.

Miként látták el a hitközségek és egyesületek a fenti feladataikat a gyakorlatban, és ennek érdekében milyen intézményeket (kórházakat, árvaházakat és idős otthonokat, ingyen konyhákat, iskolákat stb.), alapokat és alapítványokat, ösztöndíjakat létesítettek és működtettek?

A ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK ÉS EGYESÜLETEK GAZDÁLKODÁSÁT TÜKRÖZŐ DOKUMENTUMOK

A hitközség és az egyesület konkrét céljairól és feladatairól, hatásköréről, a szükséges anyagi források és pénzügyi háttér biztosításáról, valamint ellenőrzésük módjáról az alapszabályok rendelkeztek. Ugyancsak az alapszabályok rendelkeztek az egyesület alap vagy törzsvagyonáról, alapok létesítéséről, intézményeinek fenntartásáról. Ezek a szabályzatok egyediek, egymástól függetlenek; minden egyes hitközségnek és egyesületnek külön-külön kellett elkészítenie a maga alapszabályzatát, amit a vallás és közoktatásügyi- illetve a belügyminiszter hagyott jóvá. E jóváhagyott alapszabályzat hiányában nem működhetett hivatalosan sem a hitközség, sem az egyesület. Fontos kikötés volt, hogy különböző célú egyesületek azonos címen, közös alapszabállyal nem alakulhattak. Az egyesület alapszabályainak jóváhagyásával jogi személlyé, vagyis jogképessé és vezetőségének megválasztásával az alapszabályok korlátai között cselekvőképessé vált.

A hitközségek és az egyletek belső életéről, mindennapi tevékenységéről éves közgyűlési beszámolóik tájékoztatnak. Az elvégzett munka és a felhasznált pénzeszközök beszámoltatására (felolvasás) az éves rendes közgyűlések keretében került sor, amelyekre az elmúlt évi zárszámadásokat és a következő évre tervezett költségvetéseket is be kellett nyújtani. A közgyűlésekről hivatalos jegyzőkönyvet vezettek. Sok esetben nyomtatott formában is megjelentették mind a szöveges beszámolót, mind a pénzügyi kimutatásokat, elősegítve tevékenységük ellenőrzését mind a tagság, mind a hivatalos szervek részéről. A közgyűlési beszámoló klasszikus formájában két részből állt: egy szöveges részből, melyben beszámoltak az elmúlt év fontos eseményeiről a hitközség, az egylet életében, valamint egy gazdasági-pénzügyi kimutatásból, évi zárszámadással és a következő évre előirányzott költségvetéssel. Nyomtatott formában csak a nagyobb városok hitközségei, egyletei, intézményei adták közre éves jelentéseiket, mivel nekik állt rendelkezésre megfelelő anyagi háttér ezek megjelentetésére. Mellékletként a hitközség, az egylet életéről közölt nyilvántartások, statisztikák, alapítványok listája, vezetőségi- és tagnévsorok kapcsolódhattak a kiadványhoz. Anyaguk néhány esetben csaknem teljes egészében fennmaradt (lásd Pesti Izraelita Hitközség). A kisebb helységek egyleteinek gazdálkodásáról a Statisztikai Hivatal számára szolgáltatott adataik alapján, valamint a mindmáig legteljesebb 1944-es zsidó hitközségi összeírás adataiból nyerünk képet.

BEVEZETÉS IX

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK, EGYLETEK ELLENŐRZÉSÉNEK ÉS NYILVÁNTARTÁSÁNAK TÖRTÉNETE

A. Az állami szabályozás története

XVIII. század A zsidó községek (hitközségek), egyesületek korai életéről, hitközségi és egyesületi életük eseményeiről számoltak be a zsidó község közgyűlési üléseinek jegyzőkönyvei, melyeket a hitközségi és a chevra könyvekbe jegyeztek le, szabályzataikkal és tagnévsoraikkal együtt. Ezek kezdetben héber és jiddis nyelven íródtak, legtöbbször vegyesen. Földesúri felügyeletük módjairól a zsidó közösség (Communitas Judeorum) és a földesúr között létrejött szerződések (Juden-Policey) tájékoztatnak.

Valószínűsíthető, hogy első ízben az 1787-ben 11.868. sz. a. kiadott statutum4 szabályozta a magyarországi zsidó hitközségekre vonatkozó egységes igazgatást. A szabályzat rögzítette a földesúri hatóság felügyeletét a községi kormányzat felett. Részletesen foglalkozott a község vezetőinek évenkénti választásáról uradalmi tisztségviselő jelenlétében (melynek eredményét földesúri jóváhagyásra kellett felterjeszteni). A tisztségviselőknek a hivatallal járó kötelezettségeit is szabályozta a statutum, a zsinagógai elöljárók kötelességévé tette, hogy a bevételeket és kiadásokat évenként kezeljék és számoljanak el róluk. A városi tanács utalványozása nélkül nem tehettek kifizetéseket, kivéve a halasztást nem tűrő esetekben, de ezekről is a legközelebbi tanácsülésen be kellett számolniuk és utalványt kellett kérniük. A statutum előírta a közgyűlés és a jegyzőkönyvvezetés módjait. Kötelezővé tette a német nyelv és a római naptár használatát, a jegyzőkönyv vezetését, felolvasását és aláírását és a községi levéltárban való elhelyezését. A jogi- gyám-, pénz- és adóügyeket uradalmi felügyelet alá helyezte.

1800–1849 A felügyeleti jog változása szempontjából fontos törvények kiadására került sor az 1840-es években. Az 1840:XVIII. tc. 5. §.5 előírta az újonnan alakuló, nem tisztán csak kereskedői társaságok, egyesületek bejelentését és alapszabályaik felterjesztését a Helytartótanácsnak, vagyis az egyesületek alakításának felügyeleti joga kikerült a földesúri fennhatóság alól. A Helytartótanács országos felmérést rendelt el az egyesületek helyzetének kivizsgálása céljából. A megyei jelentésekből táblázatos kimutatást készített.6 1845-ben az uralkodó számára készített ún. “Felirási Javallat”-tal szöveges jelentést is csatolt hozzá. A felügyeleti jog gyakorlása szerint az egyesületeket 6 csoportba osztották.7 Az egyesületek felügyeletére vonatkozóan javaslatot tettek: az egyesületek megalakulásukat, még a tényleges működésük

4 Sz. 11.868. A. sz. statutum. Megjelent Budán, 1787. március 27-én. A rendeletet német nyelven közölte Ben Chananja (1863), pp.

388–392 és Hochmuth Abraham, Leopold Lőw als Theologe, Historiker und Publizist (Leipzig: 1871), pp. 230–235. Magyar nyelven megjelent Magyar Izraelita III, no. 22 (1863), pp. 197–199. A rendeletet német és magyar nyelven közölte még az Alapszabályzat kötete, pp. 656–664 5 1840:XVIII. tc. (Magyar Törvénytár 1836–1868, p. 154): a közkeresetre összeálló társaságok jogviszonyairól.

6 MOL C 53-1845-F 70-P 44 Melléklet: A táblázatos kimutatásokban a következő nyilvántartási csoportok kaptak helyet:

Törvényhatóság neve. Helytartósági szám. Egyesületek osztályozása: 1) Közkereseti és részvény társaságok. 2) Társadalmiak és jótékonyak. 3) Közgazdaságiak. 4) Oktatási-, irodalmiak és művészetiek. 5) Anyagi érdeküek politikai iránnyal. 7 A Táblázatos kimutatás csoportosítását a „Tisztán politicai társulatok” csoporttal bővítették ki, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek

Magyarországon még nem léteznek.

BEVEZETÉS X

előtt, kötelesek voltak a törvényhatóságnak bejelenteni és működésük során vezetett közgyűlési jegyzőkönyveiket negyedévenként az illető törvényhatóságoknak beküldeni.

A zsidóság helyzetében döntő változást hozott két törvény: az 1838–1840. évi országgyűlés által elfogadott törvény „A zsidókról”,8 mely lehetővé tette a zsidóság szabad letelepedését az egész ország területén (a bányavárosok kivételével). A szabad költözési jog biztosítása a földesúri ellenőrzés fokozatos csökkenését vonta magával. Végül az 1848:XXIV. tc.9 a földesúri felügyelet jogát a megyére ruházta át.

Abszolutizmus kora Az 1848/49-es forradalmat követően az egyesületek alakításának és működésének feltételeit a cs. és kir. belügyminiszter felügyelte. Az 1852. november 26-án kelt egyleti törvény 22. §-a10 értelmében minden egylet a kormány felügyelete alatt áll, amelynek joga van ügykezelését átvizsgálni az egylet jóváhagyásakor, ügyelni az általános rendelkezések betarttatására és ha szükséges, az egyletek mellé ún. országfejedelmi biztost kirendelni. A Helytartótanács 1868-ig e törvény szellemében adta ki módosító intézkedéseit. 1861. november 20.-án a Helytartótanács kibocsátotta 11.536. sz. körrendeletét11 a magyarországi egyletek országos szintű összeírására. Az adatokat a megyéknek a csatolt mintatáblázat alapján december végéig kellett visszaküldeni. Az intézkedés fő célja volt, hogy az 1852. évi egyleti törvény értelmében, a jóváhagyás nélkül működő egyleteket azonnal feloszlathassák. 1861-ben kelt a Helytartótanács 14.306 sz. rendelete az egyletek felügyelete tárgyában.12 Az egyletek működésüket csak akkor kezdhették meg, ha alakulásukra előzetes engedélyt kaptak. Közgyűléseik időpontját és tárgyát kötelesek voltak előre bejelenteni a politikai hatóságnál. Politikai hatóság volt a megyei egyletek esetén a megyei helytartóság, a megye székhelyétől távol eső egyleteknél a főszolgabíró vagy a város polgármestere, több megyére kiterjedő illetve közvetlenül a Helytartótanács alá tartozó egyletek esetében a M. Kir. Helytartótanács. 1864. május 14-én kiadott rendelete13 tovább szigorított a felügyeleten. Utasította az országfejedelmi biztosokat, hogy az egyleti vezetőkről és tisztségviselőkről névjegyzéket készítsenek és ügyeljenek arra, hogy kormányhoz hű személyekből kerüljenek ki. Az egyletek közgyűlésein részt vegyenek, és ha kormányellenes megnyilvánulásokat észlelnek, javaslatot tegyenek a Helytartótanácsnak az egylet felfüggesztésére. 1864. augusztus 26-án elrendelte: az újonnan létesülő egyleteknek alapszabályaikban rögzíteniük kell, hogy közgyűléseik összehívására a hivatalos lapokat használják.14 Novemberben már enyhült a rendelet szigora, az országfejedelmi biztosok részvételét az egyleti közgyűléseken csak kivételes esetekre korlátozta.15 Fontos rámutatni arra a tényre, hogy már korábban is létezhetett egy országos egyleti törzskönyv 16 az egyesületek nyilvántartására, mint ahogy azt

8 1840:XXIX. tc. (Magyar törvénytár 1836–1868), pp. 175–176

9 1848:XXIV. tc. (Magyar Törvénytár 1836–1868), p. 249

10 MOL D-191-1861-14.306

11 MOL D-191-1861-11.536: Az egyletek kimutatásának felterjesztésére vonatkozó körrendelet

Minta 11.536 szhoz: Kimutatása az N. N. ... megyében, kerületben, városban létező egyletnek. Folyó szám. Az egylet megnevezése. Czélja. Tagjainak száma. Az elnök neve. Az egylet eddigi müködése politicai szempontból tekintve. A felsőbb helyről nyert engedély kelte és száma. Észrevétel. 12 MOL D-191-1861-14.306

13 MOL D-191-1864-3078

14 MOL D-191-1864-5834

15 MOL D-191-1864-6764

16 MOL K-150-1867-III/R-4-16:

BEVEZETÉS XI

az 1.394/1873 B. M. rendelet (R. T. 1873, pp. 132–134) előírta. Sajnos kutatásaim során ez az egyleti törzskönyv nem került elő.

Címzés: Nagyméltóságu báró Wenckheim Béla belügyi m. kir. Minister Úrnak Budán 5753. szám Földművelés Ipar és Kereskedelmi Minister Nagyméltóságu Minister Úr! Az országban létező egyletekre és társulatokra vonatkozó statistikai adatok, még a bécsi cs. k. statistikai központi bizottság által kiadott minták szerint gyűjtetvén, egy részök a volt m. k. helytartótanácsnál be is gyült és a Nagyméltóságod vezetése alatti ministeriumtól át is tétetett hozzám és illetőleg a statistikai szakosztályba. Miután ily statistikai adatoknak csak ugy van becse, ha minél tökéletesebbek és teljesebbek, és az országban létező egyletekről és társulatokról csak ugy készithetni haszonnal ugynevezett törzskönyvet, ha benne az ország valamennyi egyletei és társulatai foglaltatnak: bátorkodom Nagyméltóságodat az eddig beérkezett anyag hiányosságára figyelmeztetvén, arrakérni, hogy a hézagok betöltését, illetőleg a hiányok pótlását kellő úton eszközöltetni méltóztassék. (…) Miután az ország társadalmi állapotának kellő megismeréséhez a létező egyletek és társulatok minél tökéletesebb ismerése egyik elkerülhetetlen kellék: kérem Nagyméltóságodat, hogy egyrészt a hátralékban levő törvényhatóságokat a szóban levő kimutatások pontos betöltésére és beküldésére, másrészt a hézagos jelentéseket tett törvényhatóságokat azok pótlására, mindnyáját pedig minél kimeritőbb és a területökön létező valamennyi egylet és társulat kimutatására fölszólitani és a nyerendő adatokat lehető legrövidebb idő alatt hozzám átteni sziveskedjék. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánitását. Pesten 1867 augusztus 16án a Minister Úr Ő Nagyméltósága megbizásából: [olvashatatlan aláírás] Megjegyzés az 5.753. számú beadványra: „Teljesen osztom Nagyméltóságod nézetét, miként az ország társadalmi állapotának kellő megismeréséhez a létező egyletek és társulatok minél tökéletesebb ismerése szükséges, s hogy az egyletekre és társulatokra vonatkozó statistikai adatoknak csak ugy lehet becse, ha azok minél tökéletesebbek és teljesebbek. Azonban épen ezen okból nem tartanám czélszerűnek, a törvényhatóságokat ezen adatoknak a régi, még a bécsi cs. k. statistikai központi bizottság által előirt minták szerinti gyüjtésére, illetőleg pótlására utasitani, mert eltekintve attól, hogy az elébbi kormány rendeletei elleni ellenszenv a törvényhatóságok ebeli közreműködésére előre láthatólag zsibbasztólag hatna, az említett régi kimutatási minták valamint az előhaladt tudomány mai igényeinek, ugy az uj államkormányzat czéljainak is már alig felelnek meg. #Különben is a hiányzó kimutatásoknak pótlása, vagy a beküldött de meg nem felelőknek kiegészitése nemigen fogna kevesebb munkába kerülni, mint újaknak összeállítása# Ennél fogva, nézetem szerint czélszerübb lenne a multra nézve ezen statistikai adatoknak a bécsi statistikai bizottság kimutatási mintái szerint pótoltatásáról eltekinteni, és a statistika czéljaira jelenleg – szükségből – az épen rendelkezésre álló segédeszközöket, t. i. a törvényhatóságoktól már beérkezett kimutatásokat, mennyiben pedig ezek tökéletlenek, vagy épen egészen hiányoznak, az egyes ministeriumoknál levő egyleti törzskönyveket használni fel. #A belügyministerium ezen törzskönyve Nagy Méltóságodnak bár mikor rendelkezésére áll.# Hogy pedig a tudomány és államkormányzat mai igényeinek minden tekintetben megfelelő tökéletes és teljes egyleti adatok szereztethessenek, kivánatosnak tartom, hogy a közgazdászati ministerium kebelében fennálló statistikai osztály ezen statistikai kimutatásokra uj táblázatokat dolgozzon ki, melyek aztán, a statistikai tanács részéről netalán javaslatba hozandó részletes utasitásokkal a törvényhatóságoknak kiadandók lennének azzal, hogy a statistikai kimutatásokat már 1867 évre is azok szerint készitsék ’s az ügymenet egyszerűsitése és gyorsitása tekintetéből, azokat közvetlenűl a statistikai bizottmányhoz küldjék be. Budán 1867. Oct. 26 Megjegyzés: „Kérem azon előiratokat, melyek folytán ezen kimutatások felterjesztetnek. Különben is megjegyzem, hogy mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy ezen kimutatásokat pusztán statisticai szempontokból tekintve, a Keresk. minstériumhoz áttegyük, hanem kell hogy magunk is birjunk saját egyleti törzskönyvekkel.” # betoldás MOL K-150-1867-III/R-4-264: Címzés: Nagyméltóságu Báró Wenckheim Béla urnak magyar királyi belügyministernek Szám 981 Nagyméltóságu Báró, Minister Úr! Mellékletben van szerencsém Nagyméltóságodnak a létezett m. k. udv. kanczelláriánál a Magyarországban fennálló összes egyletek és társulatok fölött, vezetett egyleti könyvet valamint az országban létező egyletek és társulatok alapszabályainak gyüjteményét átküldeni. – Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem öszinte nyilvánitását Bécsben 1867 april 13an A minister helyett [olvashatatlan aláírás] államtitkár

BEVEZETÉS XII

1868–1919 1868. év közepétől, a minisztériumok megalakulásával az egyesületek nyilvántartása és ellenőrzése a minisztériumok jogkörébe került át és sorra születtek meg az ezeket szabályzó központi rendelkezések.17 Az egyletek nyilvántartása és ellenőrzése tárgyában kiemelkedő fontossággal bírt az 1873. április 29-én kiadott 1.394. eln. sz. a. kelt belügyminiszteri körrendelet18 az egyletek, társulatok és intézetek működésének ellenőrzése tárgyában. A rendelet leszögezte, a törvényes felügyelet joga és kötelessége az egyletek felett elsősorban a törvényhatóságot illeti. A rendelet előírta a törvényhatóságoknak: a területükön létező és a jövőben alakulandó összes egylet működésének szigorú felügyeletét (tevékenységük a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályaiktól ne térjen el); az egyletekről, társulatokról és intézetekről a kiadott minta szerinti jegyzék készítését, és még ugyanazon év június 15-ig felterjesztését a belügyminiszterhez; a következő évtől (1874) folyamatosan, ugyanazon minta szerinti kimutatás vezetését a törvényhatóság területén a fél év alatt alakult és megszűnt egyletekről, társulatokról, intézetekről.

Az általános kimutatások elkészültek, de a törvényhatóságok a folyamatos kimutatásokat nem terjesztették fel. Ezért a belügyminiszter 1874. március 1-én kelt rendeletében,19 hivatkozva az 1.394/1873 sz. rendeletére, leszögezte: „az állam életére oly lényeges befolyást gyakorló társulási mozgalom, nem csak a helyi és vidéki hatóságok által kellőleg felügyeltessék, hanem annak gondos megfigyelése az állam kormányára is az állam érdekében és fejlődése előmozdithatása czéljából lehetővé tétessék.” Ennek érdekében utasította a törvényhatóságokat, hogy 1873. december 31-ig, a területükön újabban alakult és megszűnt egyletekről készített kimutatásaikat 30 napon belül küldjék el a Belügyminisztériumhoz, annak jelölésével, hogy az új egyletek rendelkeznek-e törvényes alapszabályokkal, a megszűntek pedig közölték-e feloszlásukat és vagyonuk hovafordítását. Ha valamely törvényhatóság területén nem fordultak elő változások, erről is rövid jelentést kértek a törvényhatóságoktól. Az egyleti élet változásait rögzítő kimutatásokat a következő évtől kezdődően (1874), minden év január és július hónap 15-ig kellett a Belügyminisztériumhoz eljuttatniuk. A rendeletben a miniszter felhívta a törvényhatóságok figyelmét arra, hogy a kimutatások gyors és pontos elkészítésének megkönnyítése érdekében, valamint a törvényhatóság területén létező társulási mozgalom megfigyelése céljából, minden törvényhatóság központjában és a kerületi hatóságoknál egy-egy egyleti könyvet vezessenek. Az 1875-ben kibocsátott 1.508. sz. B. M. eln. körrendelet20 ismét leszögezte, a minisztérium hatáskörébe tartozik az alapszabályok jóváhagyása és államérdek szempontjából az egyletek főfelügyelete. A rendelet, mellékletében 9 pontban vázolta az egyletek felügyeleténél felmerülő szempontokat, amelyeket a belügyminiszter saját hatáskörébe utalt. Esetünkben legfontosabb: minden alapszabálynak tartalmaznia kellett, ha az egylet az alapszabályában meghatározott célt, eljárást és hatáskört nem tartja be, a

17 A meghatározó törvényeket és rendelkezéseket valamint ezek joggyakorlatát foglalja össze Páskándy János, Egyesületi

(egyesülési) és gyülekezési jogszabályok kézikönyve (Budapest: 1931) 18 1.394/1873 sz. B. M. rendelet (R. T. 1873, pp. 132–134)

19 773/1874 sz. a. B. M. rendelet (R. T. 1874, pp. 209–210)

Ezek a kimutatások kutathatók a Magyar Országos Levéltárban (MOL K-150-1874-III-4-773, 322. és 323. csomó). A táblázat a következő csoportokból állt: Folyószám. Az egylet vagy kör és intézmény czime. Székhelye. Keletkezésének ideje. A hatósági engedély kelte és száma. A tagok száma. Észrevételek. 20 1.508/1875 B. M. eln. körrendelet és kiegészítése 1.136/1898 B. M. körrendelet (R. T. 1898, pp. 244–248)

BEVEZETÉS XIII

kormány az egylet működését haladéktalanul felfüggeszti és a vizsgálat eredményétől függően feloszlatja, vagy alapszabályszerű működésre kötelezi.

Ezek a rendelkezések az 1940-es évekig érvényben maradtak, csupán pontosításuk és a kor követelményeihez igazodó módosításuk történt meg. Az egyesületek ellenőrzését az 1.394/1873 sz. B. M. körrendelet értelmében a törvényhatóságok első tisztviselője végezte el. A vizsgálatok (éves, belügyminiszter vagy az illetékes törvényhatóság által elrendelt) lefolytatásának elfogadott gyakorlatát Páskándy János foglalta össze.21 Az ellenőrzés kiterjedt az egyesületek működésének teljes körére (1. Az egyesület alapszabálya. 2. Az egyesület tagjairól vezetett nyilvántartások. 3. Tagok kötelezettségei. 4. Az egyesület anyagi fedezete. 5. Az egyesület pénz- és vagyonkezelése (szabályszerű évi költségvetés, zárszámadás elfogadása és a felmentvény megadása a közgyűlésen, pénztári mellékletek megléte, bevétel-kiadás könyvelése, vagyonkezelés). 6. Az egyesület intézőszervei (közgyűlés, választmány) tevékenysége. 7. Szabályellenes működés esetén az okok megvizsgálása, amelynek lezárultával hivatalos jegyzőkönyvet kellett felvenni).

1901-ben és 1903-ban22 a belügyminiszter elrendelte az egyletek évenkénti hatósági ellenőrzését. 1901-ben csak a kiházasítási és a betegsegélyző egyesületek működését és vagyonkezelését vizsgálták a vármegyei számvevőség által. 1903-ban módosították a rendeletet, a királyi pénzügyi igazgatóságok mellé rendelt számvevőségek vizsgálták az egyesületek működését.23

Az I. világháború közeledtével elkezdődött az egyesületi élet visszaszorítására irányuló rendelkezések kibocsátása. Államérdekre hivatkozva 1912-ben új egyesületek alakítását megtilthatták, a meglévők működését pedig korlátozhatták vagy felfüggeszthették.24 1914-ben már meg is tiltották, és a régieket fokozott rendőri felügyelet alá helyezték.25

A háború idején kiadott korlátozó rendelkezéseket a Károlyi kormány érvénytelenítette.26 A Tanácsköztársaság bukása utáni magyar kormány visszavonta azokat a rendelkezéseket, melyek az egyesülési, gyülekezési jog korlátozását megszüntették, és az 1918. október 30-a előtti jogállapotot állította vissza.27 Ennek értelmében azok az egyesületek, amelyek láttamozott alapszabállyal rendelkeztek, működésüket további hatósági engedélyeztetés nélkül folytathatták.

21 Páskándy 1931, pp. 44–47

22 18.705/1901 B. M. rendelet (Páskándy 1931, pp. 115–116) és 120.499/1903 B. M. rendelet (Páskándy 1931, pp. 117–118)

23 58.763/1905 B. M. körrendelet (R. T. 1905, pp. 1253–1254): az izr. chevra kadischa-egyletek ellenőrzéséről. A chevra kadisák

működésének, ügyvitelének és pénzkezelésének hatósági évenkénti ellenőrzését az izr. hitközség vette át. A rendelkezés 1922-ig volt érvényben. 24 1912:LXIII. t.c:. Háboru esetére szóló kivételes intézkedésekről (Magyar törvénytár 1912. évi törvényczikkek, pp. 699–700), 9. §:

egyesületekről: „A ministerium oly törvényhatóság (megye, város) területén, a hol az állam biztonsága szempontjából szükséges: 1. uj egyesületeknek vagy fiókegyesületeknek alakítását megtilthatja; 2. a már meglevő egyesületek vagy fiókegyesületek gyülését ellenőriztetheti, működését korlátozhatja vagy felfüggesztheti”. Ez a törvény 1945-ig érvényben maradt. 25 5.479/1914 M. E. rendelet (R. T. 1914, pp. 1426–1427) és kiegészítése: 1.442/1946. M. E. (Belügyi Közlöny 1916, p. 468)

5.480/1914 M. E. rendelet (R. T. 1914, pp. 1427–1428) 5.735/1914 M. E. rendelet (R. T. 1914, pp. 1449–1450) 5.481/1914 M. E. (Páskándy 1931, pp. 136–137): a gyülekezési jog korlátozásáról szóló rendelet 2. §.-a szerint a közigazgatási hatóságok gyűléseinek kivételével minden egyéb gyűlés (egyházi is) csak a rendőrhatóság előzetes engedélye alapján tartható meg, amely jogosult a gyűléseken részt venni. Páskándy 1931, p. 93: Módosítása 1924-ben történt, a bevett vallásfelekezetek egyházigazgatási gyűlései (7.470/1924 M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében) bejelentési kötelezettség és rendőrhatósági ellenőrzés alá nem estek. 26 4.970/1918 M. E. rendelet (B. K. 1918, p. 1533)

27 5.084/1919 M. E. rendelet (R. T. 1919, pp. 729–730); 88.318/1919 B. M. körrendelet (R. T. 1919, pp. 1071–1074) és Belügyi

Közlöny no. 5 (1919), pp. 1556–1558)

BEVEZETÉS XIV

1920–1945 Az egyesületek fokozottabb, rendőrhatósági ellenőrzése érdekében, több rendelet látott napvilágot 1920-ban. Így a 6.622/1920 M. E. sz. rendelet,28 mely előírta az egyesületek elnökei számára, hogy gyűléseiket legalább 3 nappal előbb a rendőrhatóságnál írásban kötelesek bejelenteni, a gyűlés tárgyának, helyének és idejének pontos megjelölésével. Az 58.918/1920 B. M. sz. körrendelet29 kiegészítette az előző rendelkezést, a rendőrhatóságnak a bejelentett gyűlésekről nyilvántartást kellett vezetni, és a nyilvántartások másodpéldányait minden hónap 1-én a Belügyminisztérium Közbiztonsági Főosztályához kellett továbbítani. A 75.875/1920 sz. B. M. rendelet rögzítette, hogy az 1918. október 31 és 1920. március 15 között alakult egyesületek alapszabályai újabb felülbírálás alá kerüljenek. Az egyesületeknek csatolniuk kellett vezetőségi- és tagjegyzékeiket, és a megalakulásuktól 1920. november 15-ig terjedő időszakra vonatkozó részletes számadásaikat. Az egyesületi nyilvántartás további kiépítéséről a következő belügyminiszteri körrendeletek intézkedtek. Az 58.919/192030 B. M. sz. körrendelet elrendelte, hogy a törvényhatóságok területén működő összes egyesületről – a törvényhatóságok és a járások székhelyein, valamint a rendezett tanácsú városokban – a 773/1874 sz. a. kiadott rendelet szerint megállapított egyleti könyveket vezessék, és az 1.394/1873 B. M. rendelet által előírt kimutatásokat pedig terjesszék fel a Belügyminisztériumhoz 1920. november 30-ig.

A korszak kiemelkedő jelentőségű szabályozása Klebelsberg Kunó belügyminiszter 1922. május 10-én kiadott 77.000 sz. rendeletéhez fűződik.31 A rendelet rögzítette azokat az általános és egységes elveket és alaki kellékeket, melyeket az egyesületi alapszabályoknak tartalmazniuk kellett, ellenőrzésük és felügyeletük jobb megvalósítása érdekében. Jelen esetben csak a témakörünkhöz kapcsolódó részek ismertetésére térek ki. I. rész „Általános rendelkezések” fejezetében tárgyalta a rendelet az egyesület célját (különböző célú egyesületek közös alapszabállyal nem alakíthatók), a cél elérésére szolgáló eszközök pontos megjelölésével, az egyesületi vagyonra vonatkozó rendelkezéseket (alapvagyont, alapok létesítését, intézmények fenntartási költségeit, tőkésítést, az egyesületi vagyon kezelését). „Az egyesület intéző szerveire vonatkozó rendelkezések” fejezete szabályozta a közgyűlések (rendes és rendkívüli) összehívásának módjait, határozatképességét és tárgyát, a választmány, a számvizsgáló bizottság (legalább 3 tagú) és a tisztikar (elnök, pénztáros, ellenőr) és egyéb szerveinek működését. A 45.093/1922 sz. B. M. körrendelet32 újból megerősítette az egyesületek évenkénti bejelentésének kötelezettségét. Az 59.565/1924 sz. B. M. rendelet33 Budapest vonatkozásában kötelezővé tette az egyesületi nyilvántartások tényleges állapotoknak megfelelő módosítását és kijavítását, valamint 1925. május 1-i határidővel egy másolati példányának felterjesztését. Elrendelte a jövőben elkészítendő kimutatások 1-1 példányának a Belügyminisztériumnál, a törvényhatóság (polgármester) levéltárában és az egyesület közvetlen ellenőrzésére hivatott kerületi elöljáróságon való őrzését.

28 6.622/1920 M. E. sz. rendelet (Páskándy 1931, p. 149) az egyesülési és gyülekezési jog korlátozásáról szóló 5749/1914 és

5.481/1914 M. E. sz. rendeletek kiegészítése, illetőleg módosítása. 29 58.918/1920 sz. B. M. körrendelet (Páskándy 1931, p. 153). A bejelentett gyűlések nyilvántartásának vezetéséről. Módosítása:

268.000/1927 BM körrendelet. 30 58.919/1920 sz. B. M. körrendelet (Páskándy 1931, pp. 153–154). A törvényhatóságok területén működő egyesületek

nyilvántartásáról. 31 77.000/1922 sz. B. M. rendelet (R. T. 1922, pp. 233–240): Az egyesületi alapszabályok általános kellékeiről.

32 45.093/1922 sz. B. M. körrendelet (Páskándy 1931, pp. 163–165): 5. §: láttamozott alapszabályok alapján működő összes

egyesület évenkénti bejelentése a megadott „Egyesületi jegyzék” szerint; 6. §: egyleti könyvek vezetéséről; 7. §: feloszlatott egyesület vagyonáról rendelkezik. 33 59.565/1924 sz. B. M. rendelet (Páskándy 1931, pp. 209–211): Budapest sz.-főváros polgármesteréhez az egyesületekről vezetett

nyilvántartási könyvek helyesbítése tárgyában.

BEVEZETÉS XV

A 174.000/1928 B. M. sz. körrendelet minden törvényhatóság első tisztviselőjének kötelességévé tette az egyesületek évenként legalább egyszeri átvilágítását és az eredményről részletes jelentés megtételét a belügyminiszternek. Az egyesületek működésének fokozottabb felügyeletét a 181.000/1937 sz. B. M. körrendelet34 szabályozta. Az egyesületeket kötelezték jóváhagyást igénylő közgyűlési határozataik felterjesztésre. Új egyesület alakítása esetén be kellett jelenteni az egyesület pontos címét, csatolni a vezetőség és a tagság névjegyzékét 4-4 példányban. A névjegyzéknek tartalmaznia kellett névváltoztatás esetén az eredeti nevet, a foglalkozást, a lakcímet, a születés helyét és idejét, a vallást, az apa és anya nevét. Régi egyesületek esetén a személyes adatokban beálló változások bejelentésére kötelezték az egyesületet. Előírta még a rendelet, hogy az egyesület az érvényben levő alapszabályának (függelékének) egy másolati példányát, jelenlegi vezetőségének névjegyzékét, az egyesület pontos címét a M. Kir. Rendőrség felé jelezze nyilvántartás céljából és ennek megtörténtét a törvényhatóságnak jelentse. A 181.001/1937 sz. B. M. körrendelet35 tovább szigorította az új egyesületek alakítását és a régiek ellenőrzését. Az egyesületek alapszabályszerű működésének ellenőrzése (az egyesület működésére, gazdálkodására, vezetőségére vonatkozóan) fokozottabban érvényesült azon egyesületek esetén, amelyek hatósági vagy társadalmi támogatásban részesültek. Az 1938:XVII. tc.36 újból megerősítette, az egyesület csak a jóváhagyott alapszabályai szerint működhet. Az egyesülési jog korlátozását mondta ki az 1939:II. tc. (a honvédelemről) 148. §-a.37 A törvény lehetővé tette az új egyesületek illetve fiókegyesületek alakításának tilalmát és a már működők korlátozását és felfüggesztését az állam biztonságának megóvása vagy a közrend és a közbiztonság fenntartása valamint a honvédelem érdekében az ország egész területén. Az egyesületnek a zsidótörvények szempontjából történő felülvizsgálatára az 1942:XV. tc. 1. §-a adott általános elvi szempontokat.38 1944-ben sor került ennek gyakorlati megvalósítására. 1944 áprilisában adta ki Sztójay miniszterelnök rendeletét a zsidó jellegű egyesületekre vonatkozóan39 és még ebben a hónapban rendelte el Jaross Andor belügyminiszter a zsidó egyesületek feloszlatását40

Összegzésként megállapíthatjuk, az egyesületek ellenőrzése céljából két hatósági szerv vezetett nyilvántartást, és rendelhette el ellenőrzésüket:

34 181.000/1937 sz. B. M. körrendelete (R. T. 1938, pp. 429–432): Az egyesületek működésének fokozottabb felügyeletéről és

ellenőrzéséről. 35 181.001/1937 sz. B. M. körrendelet (R. T. 1938, pp. 432–434): Újabb egyesületek alakításának korlátozásáról és a felesleges

egyesületek megszüntetéséről. 36 Magyar törvénytár 1938, pp. 153–156: Az egyesületi szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról.

37 Magyar törvénytár 1939, p. 88 és kiegészítései.

8.110/1939 M. E. sz. rendelet (R. T. 1939, pp. 1267–1268): az egyesülési jog korlátozásáról: a működő egyesületek felett a rendőrhatóság fokozott ellenőrzési jogot gyakorol. 10.620/1939 M. E. sz. rendelet (R. T. 1939, pp. 2007–2008): új egyesületek alakítását hadijótékonysági, honvédelmi célok esetén megengedi. 355.500/1939 B. M. rendelet (R. T. 1940, pp. 146–147) 8.850/1940 M. E. sz. rendelet (R. T. 1940, pp. 3288–3289) 850/1941 M. E. sz. rendelet (R. T. 1941, p. 140) 38 Magyar törvénytár 1942, pp. 89-93 (R. T. 1940, pp. 3288–3289)

39 1520/1944 M. E. rendelet (R. T. 1944, p. 463): “Zsidó jellegű egyesületekre vonatkozó rendelkezések. 5. § (1) A belügyminiszter

a zsidó jellegű egyesületeket és szervezeteket (1938:XVII tc. 1. §) haladéktalanul feloszlatja. (2) Az (1) bekezdés értelmében feloszlatott zsidó jellegű egyesületek és szervezetek minden ingó és ingatlan vagyonát – további rendelkezésig – a Magyarországi Zsidók Szövetsége veszi kezelésbe. (3) Zsidó jellegű egyesületeknek, illetőleg szervezetnek kell tekinteni az olyan egyesületet és szervezetet, amelynek vezetősége legalább felerészben zsidó, valamint az olyan egyesületet és szervezetet, amelynek vagyonából (jövedelméből) az alapszabályok vagy a szervezeti szabályok értelmében nagyobb részben zsidók vagy izraelita jellegű intézmények részesülnek. (4) a jelen § rendelkezései nem vonatkoznak az izraelita hitfelekezet szervezeteire és intézményeire.” 40 1944. április 25-én kelt 174.289/1944/VII. b. sz. a. illetve egy későbbi adat szerint június 16-i 181.748/1944/VII. b. sz. a.

rendelettel mondta ki.

BEVEZETÉS XVI

1. A Belügyminisztérium illetékes osztálya: a belügyminiszter főfelügyeleti jogköre41 alá tartozó összes egyesület adatait nyilvántartotta.

2. A törvényhatóság első tisztviselője: csak a területén működő egyesületekről vezetett nyilvántartásokat, amelyek nemcsak a B. M., hanem a többi szakminisztérium főfelügyeleti jogköre alá tartozó egyletek névjegyzékét és egyéb adatait tartalmazta. A törvényhatóságok országos törvényekre, illetve B. M. rendeletekre hivatkozva saját hatáskörükben rendelhették el az egyesületek ellenőrzését.

A Statisztikai Hivatal ugyancsak évente bekérte az egyesületektől (hitközségektől) adataikat nyilvántartási célokból, de erről később lesz még szó.

1945–1950 1945. február 6-i kelettel jelent meg az 1944 végén Debrecenben megalakult Ideiglenes Kormány 200/1945 M. E. sz. rendelete,42 mely hatályon kívül helyezte a korábbi zsidótörvényeket. A belügyminiszter, Erdei Ferenc 1945. március 7-én kiadta az 5.271/1945 B. M. sz. rendeletét az izraelita hitfelekezet és más izraelita egyesületek megalakulásának bejelentéséről.43 A rendelet felszólította a megyéket, hogy a területükön működő zsidó egyesületek 15 napon belül jelentsék a belügyminiszternek megalakulásukat, vezetőik névsorával és céljaik ismertetésével együtt. Az egyesületek működésének általános felülvizsgálatára Erdei Ferenc belügyminiszter 1945. július 9-én kelt 20.165/I. B. M. rendelete és 20.200/1945 B. M. kiegészítése adott utasítást.44 A rendelet előírta, hogy az egyesületek vezetőinek 30 napon belül jelentést kell készíteniük 2 példányban, melyhez jóváhagyott alapszabályaik 1 példányát csatolva a törvényhatóságokhoz kell benyújtaniuk, és a Nemzeti Bizottság véleményezése után a törvényhatóságoknak a Belügyminisztérium felé kell továbbítaniuk. A jelentésnek tartalmaznia kellett: 1939. január 1-től az egyesület működésére, működése során politikai szempontok érvényesülésére, az egyesület tisztségviselőire, vezetőinek magatartására és esetleges igazolásukra a háború után, az egyesületek működésének demokratizálására tett kísérletekre vonatkozó adatokat. Az egyesület további sorsáról a döntési jogot a belügyminiszter magának tartotta fenn. A magyar kormány 1946. június 25-én kiadta módosító rendeletét,45 amelyben az összes egyesületet tekintet nélkül tárgyára vagy céljára a belügyminiszter főfelügyeleti hatáskörébe rendelte. Az egyesületek szabályozásában változást hozott a belügyminiszter 289.000/1946 sz. rendelete az egyesületi alapszabályok általános kellékeiről,46 mely módosította és kiegészítette a 77.000/1922 sz. rendelkezést. Létrehozta a központi egyesületeket és a központi irodákat, amelyeket két vagy több egyesület azonos vagy hasonló célok megvalósítása érdekében alakíthatott. Kidolgozta a szervezésükre, működésükre és

41 Páskándy 1931, p. 44: „A főfelügyeleti jog gyakorlása. A m. kir. belügyminiszter főfelügyeleti joga az 1922:XI. tc. 7. §-án, több

kormányrendeleten és számos miniszteri rendeleten, valamint több évtizedes joggyakorlaton alapul. A m. kir. belügyminiszter főfelügyeleti jogköréből kifolyóan megállapítja az egyesületi jogra vonatkozó szabályokat, ezeket rendeletek útján teszi közzé, a kormányhatóság nevében láttamozza (azaz jóváhagyja) az egyesület alapszabályait, azok módosításait, vizsgálatot rendel el az alapszabályellenesen, vagy törvényellenesen működő egyesületek ellen, azok önkormányzatát, avagy egész működését felfüggeszti és indokolt esetben az alapszabály-, vagy törvényellenesen működő egyesületeket fel is oszlatja. A többi szakminiszter az őt külön törvény alapján megillető főfelügyeleti jogot az alája tartozó egyesületekkel szemben a m. kir. belügyminiszterrel egyetértőleg gyakorolja. (1922:XI. tc. 7. §)” 42 200/1945 M. E. rendelet (Két év hatályos jogszabályai 1945–1946, pp. 262–265 és Magyar Közlöny, no. 9 (1945), p. 4)

43 5.271/1945 B. M. rendelet (Magyar Közlöny no. 11 (1945), p. 4)

44 20.165/I. B. M. rendelet (R. T. 1945, pp. 1031–1032) és kiegészítése 20.200/1945 B. M. rendelet (R. T. 1945, p. 1036)

45 Az 1938:XVII. tc. módosításaként jelent meg a 7.330/1946 M. E. sz. rendelet (Magyar Közlöny no. 144 (1946), p. 1)

46 289.000/1946 B. M. sz. rendelet (Magyar Közlöny no. 110 (1946), pp. 1–2)

BEVEZETÉS XVII

feloszlatásukra vonatkozó módosított egyesületi rendelkezéseket. A hitközségek viszonylatában a 10.400/1946 M. E. rendelet 3. §-a kimondta,47 hogy megszűntnek tekinthető az a hitközség, melynek nincs 1945. január 1. után újonnan megválasztott intézőszerve, és vagyoni ügyeit a központi felekezeti hatóság intézi (a kongresszusi és statusquo ante hitközségeket illetően a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája, az orthodox hitközségekre vonatkozóan a Magyarországi Autonom Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi Irodája). Ezen szervezetek voltak jogosultak a megszűnt izraelita hitközségek vagyonával, vagyontárgyaival, az esetleges értékesítésből befolyó bevételekkel gazdálkodni. A bevételeket kötelezően zsinagógák, imaházak létesítésére, helyreállítására, berendezésére, kegyszerekkel való ellátására és általában a hitélet céljaira kellett fordítani. A központi felekezeti hatóságok félévente kötelesek voltak jelentést tenni működésükről, számadás bemutatása mellett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek.48

1945-től folyamatosan megkezdődtek az egyesületek, köztük a zsidó egyesületek működésének felülvizsgálata. Vizsgálták működésüket és tagjaik politikai tevékenységét a háború és az azt megelőző időszak során, valamint jelenlegi működésük feltételeit. Az újonnan alakuló egyesületek esetében az alapító tagok korábbi és jelenlegi politikai magatartását figyelték. Az egyesületektől felülvizsgálatuk során bekérték összes dokumentumaikat (alapszabályaikat, vezetőségi és tagnévsoraikat, éves zárszámadásaikat és költségvetéseiket). 1948-ban és 1949-ben körrendeletekben előírt általános vizsgálatot folytattak le, mely az egyesületi működés összes területét érintette.49 Ez a folyamat 1950–1952-ig tartott, melynek során a zsidó egyesületeket gyakorlatilag feloszlatták vagy a hitközségi szervezetbe beolvasztották.50

A zsidó felekezet szabályzatai és a rá vonatkozó állami rendelkezések a felügyelet és ellenőrzés kérdésében A kizárólag a zsidó felekezetet érintő törvényszabályozás változó mélységben tárgyalta az igazgatás és pénzkezelés kérdéskörét. Az 1869. július 14-én szentesített congresszusi szabályzat51 „Hitközségi igazgatás” fejezete részletesen foglalkozott a hitközségi választások, a közgyűlés lebonyolításának és a jegyzőkönyvvezetés szabályaival, a hitközségi tisztségviselők választásának módjával. Az orthodox szabályzat nem tért ki a hitközségi

47 10.400/1946 M. E. rendelet (Két év hatályos jogszabályai 1945–1946, pp. 185–186)

48 Lásd még 25.000/1946 M. E. sz. rendelet (Magyar Közlöny no. 9 (1947) és módosítása 7.690/1948 Korm. rendelet (Magyar

Közlöny no. 161 (1948): Az izraelita hitközségek használatából elvont épületek (helyiségek) visszabocsátása tárgyában . 49 MOL XIX-B-1-h 435.613/47: Az egyesületek megalakulásánál előírt rendészeti feladatokkal kapcsolatban kiadott 250.538/1945

IV/14 B. M. és a 294.300/1946 IV/3. B. M. sz. körrendeletekben foglalt eljárás lefolytatása a jövőben a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya vezetőjének feladatkörét képezte. Lásd még: 508.000/1948 IV/3 B. M. sz. körrendelet és az ún. Vizsgálati jelentés az 563.000/1949 IV/3 B. M. számú körrendelet végrehajtásához. A B. M. Államvédelmi Osztálya az egyesületek működésére vonatkozó vizsgálatáról lásd pl. MOL XIX-B-1-h 245.378/50: Budai Chevra Kadisa Izraelita Szentegylet esetét. 50 Az egyesületek feloszlatásánál a következő törvényre és rendeletekre hivatkoztak (Magyar Közlöny. Hivatalos lap, 1945–1950):

181.001/1937 sz. B. M. körrendelet (R. T. 1938, pp. 432–434): Újabb egyesületek alakításának korlátozásáról. és a felesleges egyesületek megszüntetéséről, 6. pont. 1938:XVII. tc.: az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról. 3.830/1946 M.E. sz. rendelet: a fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek feloszlatásáról szóló 529/1945. M. E. sz. rendelet kiegészítése tárgyában. 7.330/1946 M. E. sz. rendelet az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 1938:XVII. tc. egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában. MOL ÚMKL B. M. egyesületek 1945–1952 51 Budapest Közlöny 1869, pp. 2790–2791, 2809–2810, valamint Kiegészítő szabályzat a magyar és erdélyi izraeliták 1868. évi

december hó 10-iki Egyetemes Gyülésén hozott és 1869. évi junius hó 14-én királyilag jóváhagyott és megerősített szabályzatokhoz és határozatokhoz (Budapest: 1935)

BEVEZETÉS XVIII

igazgatás kérdéskörére, csak 1905-ben az Orthodox Központi Iroda ügykezelését szabályozta.52 A status quo ante hitközségek szabályzata 1928-ban, kiegészítése 1929-ben jelent meg.53 Mivel általános érvényű jogalkotás nem született (az 1922. évit leszámítva), és csak néhány miniszteri rendelet foglalkozott a zsidó felekezetet érintő igazgatás és ellenőrzés szabályozásával,54 gyakorlati alkalmazásukról a hitközségek és egyletek esetében is saját, minisztériumi jóváhagyással bíró alapszabályzataik rendelkeztek, melyek nem hozhattak a „szabályzatokkal” szembeni ellentétes határozatokat.

B. Statisztikai összeírások és kimutatások

Országos statisztikai összeírások Az egyesületek statisztikai összeírásának terve először 1848-ban, a Fényes Elek vezette Országos Statisztikai Hivatal programjában látott napvilágot.55 Csak 14 évvel később, 1862-ben valósult meg a terv, és jelent meg nyomtatásban már a Magyar Tudományos Akadémia Statistikai Bizottsága kiadásában és Hunfalvy János szerkesztésében: „Magyarországon létesített egyletekről kimutatás, hivatalos adatok alapján”.56

Az egyesületekről a következő országos szintű, 1878. évre vonatkozó statisztikai összeállítást Vargha Gyula szerkesztette, és 1880-ban jelent meg a Magyar Királyi Statistikai Hivatal kiadásában.57 Keleti Károly a kiadványhoz írt előszavában58 ismertette a kötet megírásának előzményeit. Az adatok gyűjtését az 1874:XXV. tc. 5. §-a írta elő.59 A

52 26.915/1871 V. K. M. rendelet (R. T. 1871, pp. 438–446), 102.284/1905 V. K. M. (R. T. 1906, pp. 160–168) és ezek

kiegészítése: “Kiegészítő szabályzat a Magyarországi Autonom Orthodox Izraelita Hitfelekezetnek – királyi felhatalmazás, illetve jóváhagyás alapján – 26.915/1971 V. K. M. és 102.284/1905 V. K. M. számú körrendeletekkel érvényre emelt szervező szabályzataihoz. Kézirat. 53 35.847/1928 V. K. M. rendelet (R. T. 1928, pp. 312–319) és kiegészítése 230-05-147/1929 V. K. M. rendelet (R. T. 1929, pp.

2296–2297) 54 Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1880. október 25-én kelt 27.496 sz. a. és pótlólag 1882. április 15-én 7.048

sz.-on kiadott körrendelettel felszólította a törvényhatóságokat, hogy a területükön levő izraelita hitközségektől alapszabályaikat és utolsó évi költségvetéseiket kérjék be. (Magyar Zsidó Szemle 1884, pp. 70–71) 1888-ban Trefort Ágoston miniszter adta közre az 1.191 eln. sz. a. rendeletét (R. T. 1888, pp. 1069–1077), melyben többek közt az izraelita fiókhitközségek és imaházi egyletek igazgatását szabályozta. „Az éves gyűlést (= közgyűlést) – minden év januárjában – az imaház vagy imaházi helyiség ajtaján kifüggesztett hirdetés útján hívják össze, amelyen minden tag, akinek nincs tartozása részt vehet. A rendkívüli gyűléseket a templomgondnok vagy 10 tag kérésére hívhatják össze. A gyűlésen megválasztják a tisztségviselőket (a templomgondnokot, a pénztárnokot, az ellenőrt és a jegyzőt), megállapítják az éves szükségletet és ennek fedezetét, alkalmazzák és menesztik a hivatal személyzetét, megvizsgálják a pénztárnok számadásait és megadják a felmentvényt. A gyűlés a tagok számától függetlenül határozatképes és szótöbbséggel dönt. Minden gyűlésről jegyzőkönyvet kell vezetni, a jelenlévők neveinek és a hozott határozatok feltüntetésével. A jegyzőkönyvet a templomgondnok, mint a gyűlés elnöke, a jegyző és két tag, mint hitelesítők irják alá.” 58.763/1905 B. M. körrendelet (R. T. 1905, pp. 1253–1254): az izr. chevra kadischa-egyletek ellenőrzéséről. A chevra kadisák működésének, ügyvitelének és pénzkezelésének hatósági évenkénti ellenőrzését az izr. hitközség vette át. A rendelkezés 1922-ig volt érvényben. 55 Boncz, p. 841

Jobb, p. 1219 Sebestyén, p. 374 56 Hunfalvy János (szerk.), Magyarország különböző egyletei In: Statisztikai Közlemények IV, no. 1 (1862), pp. 246–269: A

kimutatás csoportosítása: a) Az egylet székhelye: vármegyék, azon belül városok betűrendjében. Buda és Pest városa külön kiemelve, a vármegyék után következnek. b) Az egylet neve. c) A tagok száma. d) Elnök. Az összeírás országos viszonylatban 37 zsidó egyletet sorol fel. 57 Vargha Gyula (szerk.), Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban (Budapest: Országos Magyar Kir. Statistikai Hivatal, 1880)

58 Keleti Károly, Magyarország egyletei és társulatai In: Vargha Gyula (szerk.), Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban, pp. V–

VI 59 1874:XXV. tc. (Magyar Törvénytár 1872–1874, p. 287): 5. §. „köz- és közérdekű czélokkal foglalkozó magánintézetek, egyletek

és társulatok működésük köréből a fentebbi czélra (évről-évre változó közérdekű viszonyainak nyilvántartására) szükséges adatokat a statistikai hivatal felszólítására közvetlenűl oda beküldeni tartoznak” és 8. §. „A statistikai adatok helyességeért és pontos

BEVEZETÉS XIX

munkálatok nehézkesen indultak meg. 1879. január 30-án kelt köriratával a Statisztikai Hivatal felszólította Magyarország összes törvényhatóságát, hogy a területükön létező egyletekről és társulatokról kimutatást készítsenek, a nyomtatott felvételi minta alapján, és március végéig juttassák vissza a Hivatalhoz. Minden további információért a Statisztikai Hivatal közvetlenül az egyesületekhez fordult felvilágosításért. Az adatok lassan, csak 1880 májusáig érkeztek be, sok hibával és többszöri felszólításra. A kötet bevezetése a magyarországi egyletek fejlődéstörténetének alakulását vizsgálta az 1880-as évekig bezárólag. Mint írta, „Az egyleti élet a modern társadalom egyik legérdekesebb fejleménye, s nálunk – hol az egyéni erők fejletlensége s az állam erőinek súlyos terhekkel való megkötöttsége (…) – kétszeres érdekkel bír. (…) a társadalom öntevékenysége az állam által meg nem oldott, vagy meg sem is oldható köz- és közérdekű czélok megvalósításán munkál.” Noha az egyesületek számának alakulása a század elejétől növekedést mutatott, a hazai politikai viszonyok következtében összehasonlításban mégis elmaradt a környező országokétól. Az ausztriai „Statistisches Jahrbuch” összeállítása szerint 1877. év végén Ausztriában 12.600 egyletet írtak össze, míg Magyarországon a Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1878-ban 3.995 egylet és társulat működött. A bevezetés több helyen is kitért a zsidó egyletek tevékenységének fontosságára.60 Az 1878. évi összeírás bővebb adatfelvétellel dolgozott, mint az 1862-es Hunfalvy-féle, mert az egyletek gazdasági helyzetét is felmérte.61 Céljaik különbözősége miatt 16 csoportba osztotta be az egyleteket, és további jellegzetességek szerint is vizsgálta, mint: az egyletek száma területi elterjedésük szerint, az 1879-ben keletkezett egyletek száma stb.

Az 1874. évi statisztikai törvényt és az az alapján kibocsátott összes rendeletet hatályon kívül helyezte a Statisztikai Hivatalról szóló 1897:XXXV. tc.,62 amely az egyesületeket közvetlen adatszolgáltatásra kötelezte a Statisztikai Hivatal felé.

Az újabb, országos jellegű összeírásra csak 1932-ben került sor.63 A statisztikai felvételről részletesen írt Dobrovits Sándor „Budapest egyesületei” című tanulmányában.64 A felmérés több célt szolgált egyszerre: az egyesületek személyi és anyagi adatainak rögzítését, az egyesületek célkitűzéseinek vizsgálatát és a társadalmi szervezkedés folyamatainak megfigyelését. Újdonsága a módszerében volt: könnyen áttekinthető és teljes kartotékrendszert alakítottak ki az egyesületek nyilvántartására. A statisztikai felvétel munkájának megkönnyítése érdekében valamennyi egyesület köteles volt a statisztikai kérdőívet az illetékes törvényhatóságnál átvenni és 1932. december végéig 2 példányban

beszolgáltatásaért a hatóságok, vagy az ezeket közvetlenül nyujtani köteles intézetek, egyletek és társulatok (5. §.) felelősek. Amely adatok megfelelő hivatalos felszólítás, illetőleg a hiányok közlése után a mulasztás kellő és elfogadható indoklása nélkül helytelenül, vagy épen be nem szolgáltatnak, azok a mulasztást okozott közeg rovására és költségére a helyszinén gyüjtetnek.” 60 Vargha Gyula (szerk.), Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban (Budapest: Országos Magyar Kir. Statistikai Hivatal, 1880),

Bevezetés p. XV: „Nem érdektelen, hogy az önsegély és jótékonyság terén a Mózes vallásúak minden más vallású honpolgároknak előtte járnak s az egész felekezetet jellemző összetartásd s hitsorsosainak buzgó pártolása itt is kifejezésre talál.”; pp. XVII–XVIII: „A nőegyletek között legtágabb körü az 1866-ban alapított „Pesti izr. nőegylet”, ez 1736 tagot s 30 ezer frt bevételt mutat fel s sokoldalú jótékony tevékenységéről meggyőződhetünk, ha nyújtott évi segélyezésére egy futó pillantást vetünk, részesített ugyanis 1878. folytán 797 személyt alkalmi, 986-ot havi segélyben, 361-et negyedévi lakbérsegélyben. Ezenkivül segélyben részesített még 171 külső árvát, 72 gyermekágyas asszonyt, 21 vizsgázó bábát s 13 férjhezmenő hajadont, összesen 2421 személyt s a kiosztott összeg 10 ezer frtot tett.”; p. XXX: „Legnagyobb számmal vannak az izraelita egyletek, mely felekezetnek, tekintve egyházi viszonyai szervezetlenségét, csakugyan nagy szükség van e téren a társas egyesülésre.” 61 A következő adatokra irányult a felmérés: az egylet székhelye (vármegyék, azon belül járások és városok betűrendjében), az

egylet (társulat vagy szövetkezet) czíme vagy neve, alakulási éve, czélja, tagok száma (alapító tag, pártoló tag, rendes tag, egyéb tag, összesen), tagdíj (évi, havi, heti), évi bevétel és kiadás, az egyleti vagyon értéke, jegyzet. 62 1897:XXXV. tc. §. 9. és 18. §. (Magyar Törvénytár 1879, pp. 150–151)

63 Lásd Dobrovits Sándor kiértékelő résztanulmányait: Eger város társadalmi egyesületei In: Magyar Statisztikai Szemle XI, no. 5

(1933), pp. 351–354; Kecskemét egyesületei In: Magyar Statisztikai Szemle XIII, no. 5 (1935), pp. 435–440; Győr város egyesületei In: Magyar Statisztikai Szemle XIV, no. 5 (1936), pp. 389–394; Budapest egyesületei (Budapest: 1936) 64 Dobrovits Sándor, Budapest egyesületei, pp. 21–67

BEVEZETÉS XX

kitöltve a Központi Statisztikai Hivatal címére visszaküldeni. A kérdőívhez az űrlap kitöltésének megkönnyítése érdekében „Utasítást” is mellékeltek.65

Budapesti statisztikai összeírások Mind az 1862-es, mind az 1878-as évi országos statisztikai összeírásban találunk Budapestre vonatkozó statisztikai adatokat. Kizárólag Budapest egyesületi statisztikáját adta közre Weisz Béla 1873–1874, 1876–1877 évek vonatkozásában a „Budapest főváros Statisztikai Hivatalának havi kimutatásai” füzeteiben.66 A felvétel adatainak csoportosítása hasonlóságot mutat a korábbi összeírásokkal. Az egyleteket céljaik, tevékenységük szerint 9, majd bővítve 11 csoportba osztotta. 1873-ban 15 budapesti zsidó egyletet tartott nyilván.

1894-ben megindult a „Budapest Székes Főváros Statisztikai évkönyve” magyar és német nyelven, kezdetben Thirring Gyula szerkesztésében. Néhány egyesületre vonatkozó statisztikai adatot adott közre az első kötetekben, de az igazi teljes körű egyesületi összeírás az 1902. évkönyvben jelent meg.67 A 6 csoportba osztott táblázatos kimutatás felöleli az egyesületi élet egész területét, a gazdasági jellegű adatokra fektetve a hangsúlyt.

Budapest vonatkozásában a közjótékonysági és karitatív egyesületek nyilvántartásáról rendelkezett az 1.448/1927 közgyűlési sz. szabályrendelet. Az egyesületeket adatszolgáltatásra kötelezte és az adatszolgáltató űrlapokat a Közjótékonysági és Szociálpolitikai Ügyosztály egyesületi nyilvántartója adta ki. Az Ügyosztály vizsgálta: 1. Az egyesület alapszabályszerű működését. 2. Bevétel-kiadás arányát, mennyire életképes az egyesület és milyen összeget fordít jótékony célokra. 3. A fővárosi hatóság az egyesülettel szembeni magatartása: megérdemli-e az egyesület a hatósági szervek erkölcsi és anyagi támogatását.

Az egyesületek kötelesek voltak évente működésükről az adatlapokat az Ügyosztályhoz beküldeni. Az 1932-es összeírás Budapest vonatkozásában nem tért ki az egyes egyesületek adataira, csak összesítő értékelést adott a statisztikai felvételről.68

A Központi Statisztikai Hivatal az 1932. évi statisztikai összeírás adatait szakmai címtárak, nyilvántartások adataival egybevetette és kiegészítette. Kartotéknyilvántartást készített, amelybe az évenként előállott változásokat rávezette. A beküldött 1937. évi adatok statisztikai feldolgozásával a két világháború közötti legrészletesebb statisztikai

65 A statisztikai adatszolgáltatás érdekében a következő rendeletek láttak napvilágot: 1929:XIX tc., mely kimondta: adatszolgáltatási

kötelezettség elmulasztásáért 600 pengőig terjedő pénzbüntetés szabható ki. A Központi Statisztikai Hivatal a hiányzó adatok pótlását a mulasztó fél költségére terhelheti, melyet közadóként hajtanak be. (1929:XIX tc. 17., illetve 15. §§.). A 117.100/1932 VIII. a. B. M. rendelet értelmében a kérdőívek kitöltését elmulasztó egyesületet nem működőnek tekintik és megszüntetésére hivatalos eljárást kezdeményeznek. A kérdőív kitöltésének megkönnyítése céljából konkrét útmutatásokat adtak. Végül esetünkben fontos megjegyzéssel zárult az Utasítás: ha az egyesület évi jelentését nyomtatásban vagy kéziratként nem jelentette meg, az évi közgyűlés jegyzőkönyvének az évi jelentésre vonatkozó szövegét másolatban kellett a kérdőívhez csatolni. 66 Weisz Béla, Budapesti egyesületek statisztikája az 1873-dik év végéről In: Budapest főváros Statisztikai Hivatalának havi

kimutatásai 1875, pp. 11–14, 18–23 Weisz Béla, Budapesti egyesületek statisztikája az 1874-dik év végéről In: Budapest főváros Statisztikai Hivatalának havi kimutatásai 1876, pp. 63–75 Weisz Béla, Budapesti egyesületek statisztikája 1876-ban In: Budapest főváros Statisztikai Hivatalának havi füzetei 1877, pp. 188–200 Weisz Béla, Budapesti egyesületek statisztikája 1877-ben In: Budapest főváros Statisztikai Hivatalának havi füzetei 1879, pp. 119–130, 153–156, 189–193, 259–260 67 Thirring Gyula (szerk.), Budapest székes főváros statisztikai évkönyve / Statistisches Jahrbuch der Haupt- und Residenzstadt

Budapest 1902 (Budapest: Budapest Székes Főváros Statisztikai Hivatal, 1904), pp. 254–265: Általános jótékonysági egyesületek / Allgemeine Wohlthätigkeitsvereine. 68 Dobrovits Sándor, Budapest egyesületei, pp. 21–67: Az egyesületi adatokat a következő témakörökben dolgozta fel: Az

egyesületi élet fejlődése. Az egyesületek száma. A szünetelő egyesületek. Az anyaegyesületek és szövetségek. Az egyesületek működési körzete. Az egyesületek megoszlása kerületek szerint. A felekezeti jellegű egyesületek. Az egyesületi alapszabályok láttamozási éve. Az egyesületek taglétszáma. Az egyesületek szervei (A közgyűlés. A tisztikar és a bizottságok). Az egyesület i bevételek és kiadások. Az egyesületek ingatlanvagyona. Külön listát készített az 1933 és 1936. év között a fővárosban alakult és megszűnt egyesületekről, számukról. Függelékben pedig a budapesti egyesületek 1937. évi jegyzékét közölte.

BEVEZETÉS XXI

összeállítását jelentették meg,69 annak érdekében, hogy a főváros és a társadalom által anyagilag és erkölcsileg támogatott egyesületek működéséről reális kép alakuljon ki. Segítve az egyesületeket munkájukban, a hatóságok és az egyesületek közötti összhang megteremtése érdekében.70 Az adatszolgáltató űrlap71 négy fejezete mintegy 550 kérdést tartalmazott az egyesületekre vonatkozóan, legrészletesebben kitérve a jótékonysági, karitatív munka valamennyi területére.

Zsidó statisztikai felvételek, összeírások Elsőként említhetjük Leopold Rosenberg német nyelven 1860-ban kiadott munkáját a “Statistische Darstellung des jüdischen Vereinswesens im Kaiserthum Oesterreich”-t.72 A statisztikai összeállítás anyagául az egyesületek által évenként a belügyminiszternek beküldött éves beszámolóik szolgáltattak. A kimutatás a zsidó egyesületek számát az egész birodalomban 78-ra, és ezen belül Magyarországra 35-re tette. Ez a szám jóval kevesebb a ténylegesnél, amit Rosenberg az adatszolgáltatás és a felvétel bizonytalan voltával indokolt.

A következő kifejezetten csak zsidó vonatkozású statisztikai összeállítás 1934-ben jelent meg.73 Az 1930. évi népszámlálás alapján az Országos Izraelita Iroda és az Országos Statisztikai Hivatal megállapította a három szervezethez tartozó (kongresszusi, orthodox és status quo ante) hitközségek lélekszámát, valamint a hitközségek, rabbik és vallásoktatók számát. Külön fejezetben tárgyalta a hitközségek 1929. évi bevételeit és kiadásait, egységesen, hitközségekre nem lebontva. A felmérésben 116 kongresszusi és 5 status quo ante hitközség (Eger, Mágocs, Paks, Sátoraljaújhely és Tolna) adatai szerepeltek, kivéve a Chevra Kadisákat és a többi egyesületeket. Kivételt képezett a Pesti Izraelita Hitközség, amelynek adatait külön részletezte az összesítés.

A mindmáig legrészletesebb országos adatfelvételre 1944 áprilisában, pontosan április 9–12 között került sor. Az összeírást német hatóságok nyomására a Magyar Zsidók Központi Tanácsa hajtotta végre.74 A kitöltött kérdőívek75 adatait valószínűleg a Pesti

69 Illyefalvi Lajos (szerk.), Budapest székesfőváros statisztikai évkönyve / Statistisches Jahrbuch der Haupt- und Residenzstadt

Budapest 1937 (Budapest: Budapest Székes Főváros Statisztikai Hivatal, 1939), pp. 598–619: Közjótékonysággal foglalkozó budapesti egyesületek / Wohltätigkeitsvereine in Budapest 1937. Értékelő tanulmánnyal bővített kiadása: Horony Pálfi Aurél, A jótékony egyesületek működése Budapesten (Budapest: Székesfőváros Házinyomdája, 1940) 70 Az együttműködés érdekében Budapest polgármestere megjelentette 142.070/1938 IX. sz. rendeletét a hatósági

szegénygondozás és ínségenyhítő tevékenység szabályozására. 71 Horony, pp. 14–25: A bevezető részben az egyesület adatai szerepelnek (cím, telefon, hivatalos fogadó órák). I. fejezet: Tagok

(tagsági díj, bevétel, kiadás, vagyoni állapot); II. fejezet: Kiosztott segélyek adatai (pénzbeli- és természetbeni segélyek, árva- és gyermekgondozás, patronázsmunka, foglalkoztatás, munkaközvetítés, szociális otthonok, fogyatékosok gondozása, egészségvédelmi intézmények); III. fejezet: Az egyesület fizetett alkalmazottai; IV. fejezet: Tisztikar témakör adatait tartja nyilván. Mintegy 240 egyesület került feldolgozásra (ezekből 41 zsidó egyesület), működésük szerinti csoportosításban: 1. Segélyző egyesületek. 2. Gyermekvédő egyesületek. 3. Otthonokat fenntartó egyesületek. 4. Kulturális egyesületek. 5. Aggokat és nyomorékokat védő egyesületek. 6. Egészségvédő egyesületek. 7. Egyéb egyesületek. 72 Rosenberg, Leopold (Hrsg.), Statistische Darstellung des jüdischen Vereinswesens im Kaiserthum Oesterreich mit Benützung

von Dr. Mr. v. Stubenrauch’s “Vereins-Statistik” In: Rosenberg, Leopold (Hrsg.), Jahrbuch für die israelitischen Cultus-Gemeinden in Ungarn und seinen ehemaligen Nebenländern, I (5621/1860–1861) (Arad: Commission bei H. Goldscheider, 1860), pp. 159–177. A statisztikai kimutatás a zsidó egyleteket 8 osztályba csoportosította: 1. Jótékony egyletek. 2. Jótékony egyletek meghatározott céllal. 3. Kézműves és földműves egyletek. 4. Szegény gyermekek, árvák támogatásárára alakult egyletek. 5. Önsegélyző egyletek. 6. Gyermekgondozó egyletek. 7. Siketnéma intézetek. 8. Takarék- és kölcsön egyletek. Az adatfelvétel az egyletek gazdasági helyzetének felmérésére is irányult. 73 Winkler Ernő, Statisztikai függelék a Kiegészítő szabályzat indoklásához. Közzéteszi a Magyarországi Izraeliták Országos

Irodája (Budapest: 1934) 74 Az összeírásról megjelent tanulmány és részletek közlése: Landeszman György – Schweitzer József, A magyar zsidóság a német

megszállás és a deportáció kezdete közötti időszakban (1944. III. 19. – 1944. V. 15.). Magyarországi hitközségek 1944 áprilisában In: Az Országos Rabbiképző Intézet évkönyve 1985–1991 (Budapest: 1991), pp. 85–92, 93–150

BEVEZETÉS XXII

Izraelita Hitközségnél (Síp utca 12) nyomtatott kartonokra átvezették. Ez az adatfelvétel a II. világháborút követően feledésbe merült, és csak az 1980-as évek elején Landeszman György a Zsidó Levéltár akkori igazgatója talált rá a kartotékrendszerre iratrendezés során. Az adatfelvétel a következő témakörökre terjedt ki: a) a hitközség vezetőjének neve és foglalkozása b) a hitközség rabbijának (rabbijainak) neve c) a hitközség valamennyi fizetéssel bíró funkcionáriusának, tisztviselőjének összlétszáma d) a hitközség adófizetőinek száma e) a hitközség lélekszáma f) a hitközség felügyelete alatti intézmények g) a hitközség kebelében működő egyesületek h) a hitközség, intézményei, a területén működő egyesületek anyagi helyzete i) a hitközség tagjainak állami adófizetési kötelezettségei és ezeknek mértéke76

A megválaszolt kérdőívet 740 hitközség küldte vissza, ez a szám nem foglalja magában az összes magyarországi hitközséget, hiszen több helyről nem érkezett válasz illetve a kartonok elkeveredhettek.

A II. világháborút követően, a magyarországi zsidóság statisztikai összeírását a Zsidó Világkongresszus Magyarországi Tagozata Statisztikai Osztálya végezte.77 Az Osztály felál-lításában kettős cél játszott szerepet: egyrészt a magyarországi zsidóság történetének feltárása, másrészt tudományos alap szolgáltatása a felmerülő problémák megoldásához. 1945 nyarától folyamatosan indultak meg a kérdőíves adatgyűjtések, amelyekbe a budapesti, a vidéki hitközségeket és a községi jegyzői hivatalokat is bevonták. Az elemzések és statisztikai kimutatások történeti, demográfiai témakörökben születtek. Fontos része volt a munkálatoknak a magyarországi izraelita hitfelekezet szervezeteinek 1949. évi összeírása. A vizsgálatok kiterjedtek a hitközségek számára, jellegére, lélekszámára, felügyeleti hatóságára. Összeírták a budapesti hitközségeket és templomkörzeteket, irányzatuk, elnökeik és rabbijaik felsorolásával. A vidéki hitközségek számbavételénél is hasonló módszert alkalmaztak, a területükön működő egyesületek felsorolásával bővítve a kimutatást. Külön részben tárgyalták a budapesti egyesületeket.

A HITKÖZSÉGI (ÉS EGYESÜLETI) VAGYONKEZELÉS ÉS ELLENŐRZÉS MÓDJAI A hitközségek és egyesületek múltjáról leghitelesebb forrást a hitéletük, gazdálkodásuk mindennapjaira betekintést engedő közgyűlési jegyzőkönyvek, részletes zárszámadások és költségvetések, pénzügyi és adókönyveik és egyéb nyilvántartásaik jelentik. A pénzügyi-

2. kiadása az összeírás teljes kiadásának bevezető tanulmányaként jelent meg (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1994) , pp. 11–19 Angol nyelvű változata: Hungarian Jews in the Period between Nazi Occupation and the Beginning of Deportation (19th March, 1944 – 15th May, 1944) In: Remembering for the Future. Papers to be Presented at an International Scholars’ Conference to be Held in Oxford, 10–13 July, 1988 (Oxford: Pergamon Press, 1988), pp. 406–436. Mindkét tanulmány 113 vidéki hitközség adatait adta közre. Az összeírás teljes kiadása megjelent: Frojimovics Kinga – Schweitzer József, Magyarországi zsidó hitközségek 1944. április, I-II (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1994) 75 Az eredeti kérdőívek közlését lásd Frojimovics – Schweitzer, pp. 821–822

76 Landeszman – Schweitzer, pp. 17–18

77 A tanulmányokat közreadták a „Zsidó Világkongresszus Magyarországi Tagozata Statisztikai Osztályának közleményei”-ben. A

folyóirat 1947 és 1949 között 14 számban jelent meg.

BEVEZETÉS XXIII

gazdasági események az egyes hitközségek esetében a fenti nyilvántartások feltárásával folyamatosan, szinte naprakészen tetten érhetők. Ezekből képet kapunk gazdasági gyarapodásukról, napi problémáikról, az egyes tagok anyagi helyzetéről, adakozási hajlandóságukról, támogatásra vonatkozó rászorultságáról, azaz a hitközségek mindennapos életéről. Ezen források feltárásával utólag is rekonstruálható a hitközség, az egyesület működése, mindennapi élete. A katalógusban szereplő pénzügyi nyilvántartások a mai kutatás számára is könnyen értelmezhetőek, mert az alkalmazott számviteli-könyvelési gyakorlat nem tért el jelentősen a jelenleg is használt rendszertől.

Noha az alapszabályokban külön ki kellett térni az egyesület vagyonkezelésére és tisztségviselőire, feladatkörük pontos körülhatárolásával, gyakorlati alkalmazásukra nem született általános érvényű jogalkotás. Az erre vonatkozó gyakorlat alkalmazásuk során alakult ki. A vagyonkezelés során különböző pénzügyi- és könyvelési nyilvántartási rendszerek és módszerek alakultak ki, amelyeket a hitközség vagy egyesület nagysága, anyagi helyzete, a könyvelési tételek darabszáma és összegszerűsége határozott meg. Ugyanez vonatkozott a hitközségi alkalmazottak számára. Nagyobb hitközségek esetén osztály vagy osztályok felállítására volt szükség a megnövekedett feladatok elvégzéséhez, kisebbeknél ezeket néhány tisztviselő látta el (pénztáros, ellenőr, jegyző). A nyilvántartások esetén is csak a nagy hitközségeknél találhatunk többféle nyilvántartási könyvet. A kisebbeknél sokszor 1 darab ügyviteli könyv létezett, amelybe a pénzügyi elszámolásoktól kezdve a levelezésig, tagnévsoroktól az igazolás kiadásáig mindent lejegyeztek.78

A hitközségi (egyesületi) ügykezelés szervei és ügyviteli módjai Gazdasági (szak) osztály Nagy hitközségek esetén a gazdasági osztály végezte a hitközség gazdasági teendőit. Előterjesztést tett az elöljáróságnak a hitközség és intézményei összes pénz- és gazdasági ügyeinek intézése tekintetében, összeállította az évi költségvetést és zárszámadást, felügyelte a könyvelést és pénztárkezelést, az adó- és egyéb követelések behajtását, a hitközség összes ingó- és ingatlan vagyonát és annak leltározását, fenntartását. Továbbá bérleti, vásárlási és értékesítési szerződéseket kötött, beruházásokat irányított. Közgyűlés Az alapszabályok rendelkeztek a köz-, elöljárósági és szakosztályi gyűlések összehívásának gyakoriságáról és módjáról, az ülések határozatképességéről és levezetéséről, a szavazások módjáról, a jegyzőkönyv vezetéséről. A közgyűlés a hitközség legfőbb döntéshozó szerve volt, hatáskörébe tartozott az éves zárszámadás és költségvetés elfogadása, az elnökség, az összes hitközségi hivatalnok és alkalmazott megválasztása, megerősítése és véglegesítése vagy esetleges elbocsátása. Évente legalább egyszer össze kellett hívni, ez volt az éves rendes közgyűlés. A hitközség összes tagja részt vehetett és szavazati joggal rendelkezett a hitközséget érintő összes ügyben. Indokolt esetben rendkívüli gyűlések összehívására is sor került. A közgyűlés a költségvetés végrehajtásával az elöljáróságot bízta meg. A közgyűlés feladatát képezte az utalványozási jogkörök meghatározása is. A két közgyűlés közti időszakban az elnökség irányította a hitközség életét.

78 Az izraelita hitközségi ügykezelés témakörében mindmáig a legteljesebb összefoglalást nyújtja Barta Lajos munkája, Hitközségi

ügykezelés és az izr. felekezetre vonatkozó törvények s miniszteri rendeletek gyüjteménye (Nagykanizsa: Weiss L. és F. Könyvnyomda, 1901). Könyvének előszavában indokolta művének megírását: a felekezeti ügyekezelésre vonatkozó rendeletek ismeretének bizonytalan volta illetve hiánya, mind a hitközségi ügyintézés, mind a közigazgatási hatóság részéről akadályává vált az ügyek gyors és pontos elintézésének. Könyve elméleti anyag és gyakorlati példák bemutatásával segítséget kívánt nyújtani a hitközségeknek munkájukban, valamint az egységes hitközségi ügykezelés elterjesztésében.

BEVEZETÉS XXIV

Jegyzőkönyv (protokoll) Az 1850-es évekig a hitközségi jegyzőkönyvek tartalma vegyes volt, nemcsak a közgyűlési ülések anyagát vezették, hanem szabályzatokat, tagnévsort, pénzügyi kimutatásokat is tartalmazhattak. Kézírással héber és jiddis nyelven íródtak. Csak a XIX. század második felétől kezdtek a funkciók szétválni. Külön könyvekben kezdték vezetni a pénz-, adó- és alapítványi ügyeket és fokozatosan tértek át a német, majd a magyar nyelvű könyvvezetésre. Sok fennmaradt jegyzőkönyv, melyet egészen a XX. század közepéig folyamatosan vezettek, megtartotta nyelvi sokszínűségét. Éves jelentés, beszámoló A szöveges beszámolóban az elmúlt év összes fontos eseményéről adtak számot, amely a hitközség életében történt. Vagyis az év összegzése volt mind vallási, mind társadalmi, mind gazdasági tekintetben. A szöveges jelentést az éves közgyűlésre készítették el (elnök, elnökség, titkár, választmány) az elmúlt évi zárszámadással és a következő évre vonatkozó költségvetéssel. A közgyűlésen a szöveges jelentést felolvasták és a tagság, amennyiben megfelelőnek találta, elfogadta. Az éves beszámolók megírásához felhasználták a pénzügyi, adó- és alapítványi könyvek adatait. Nyomtatásban sokszor együtt jelentették meg pénzügyi kimutatásokkal, a zárszámadással, költségvetéssel és vagyonkimutatással. Éves pénzügyi kimutatások: költségvetés, zárszámadás, vagyonállag Az éves pénzügyi kimutatások kezdetben elszámolásként jelentkeztek. A hitközségi jegyzőkönyvekben találkozhatunk velük, a közgyűlési ülések jegyzőkönyvvezetésénél. Ezek még nem feleltek meg a mai könyvviteli kimutatások követelményeinek, formailag inkább listák voltak, külön csoportosították a bevétel és a kiadás összegeit. Költségvetés A költségvetési év január 1-től december 31-ig tartott. (Korábbi költségvetések készítése a zsidó időszámítás figyelembevételével történt: tisri 1-től elul 29-ig). A zárszámadással együtt az éves közgyűlésre kellett elkészíteni. Az előző évi előirányzott és megvalósult bevételi és kiadási összegeket és a következő évi bevétel-kiadás előirányzatát tartalmazta meghatározott csoportosításban. Az egyes költségvetési fejezetekre (pl. hitközségi ügykezelés, hitoktatás, iskola, jótékonysági ügyek, templomi elszámolás) önálló rész-költségvetések készültek. Ezeket összesítették az éves költségvetési kimutatásban. Zárszámadás Január 1-től december 31-ig (zsidó időszámítás: tisri 1-től elul 29-ig) terjedő időszakra vonatkozóan tartalmazta az adott évre vonatkozó előirányzott és ténylegesen megvalósult tételes bevétel-kiadás illetve bevételi vagy kiadási többlet-, hiány adatokat. A költségvetéssel együtt az éves közgyűlésre kellett elkészíteni. A zárszámadás címeinek egyeznie kellett a költségvetés címeivel. A zárszámadást a számvizsgáló bizottság vizsgálta felül és tett a közgyűlésnek javaslatot a felmentvény megadására vonatkozóan. Számvizsgáló bizottság Feladata kiterjedt a hitközség könyvelésének, vagyonának, pénztárának és zárszámadásának felülvizsgálatára és annak ellenőrzésére, hogy a jóváhagyott költségvetést megfelelően betartották-e. Ennek érdekében a bizottság bármikor felülvizsgálhatta, ellenőrizhette a könyvelést, a pénztárt és egyéb hitközségi vagyont. Alapszabályi előírásától függően, általában évente legalább háromszori ellenőrzést kellett tartani. A bizottság a működéséről,

BEVEZETÉS XXV

vizsgálatainak eredményéről az éves zárszámadó közgyűlésnek számolt be. A bizottság jogában állt rendkívüli közgyűlések összehívása. A közgyűlés a zárszámadásokra nézve csak a számvizsgáló bizottság jelentésének meghallgatása után adhatta meg a felmentvényt. Vagyis a közgyűlés határozott arról, hogy a vezető tisztségviselők előző évi munkáját az alapszabályi elvárásokhoz képest megfelelőnek tartotta-e. Igenlő válasz esetén a felmentvény által a tisztségviselőket a további felelősség alól felmentették. Vagyonállag Az egyesület vagyonáról, az év december 31-ére vonatkozóan készült. Ingó és ingatlan vagyon (készpénz, értékpapírok, ingatlanok, ingóságok, hátralékok, betétek stb.) értékének összesítése szerepelt a kimutatásban. Számadáskönyv A gazdasági nyilvántartások korai formája. Egy könyvben tartották nyilván a bevétel-kiadás, adózás, vagyoni állapot adatait, de különböző adásvételi szerződéseket is tartalmazhatott. Később ezek a funkciók szétváltak és szerepét a különböző, az alábbiakban felsorolt egyedi nyilvántartások vették át. Pénztárkönyv A készpénzes bevételek és kiadások vezetésére szolgált. Bal oldali lapjain a bevételek, jobb oldali lapjain a kiadások kerültek könyvelésre. A bevételek beírásánál rögzíteni kellett, hogy mikor, kitől, miért került bevételezésre az adott összeg és milyen szám alatt adott a pénztáros nyugtát. A kiadásoknál nyilván kellett tartani, hogy mikor, kinek, miért és milyen számú pénztári bizonylat (számla, utalvány) alapján került kifizetésre az adott összeg. A pénztárkönyvet általában havonta összesítették, a bevétel-kiadás adatok összeadásával. Az egyenleg mutatta azon készpénz összegét, amelynek a pénztárban hiánytalanul meg kellett lennie. A pénztárkönyvet a hitközség pénztárosa vezette. A pénztárállomány meglétét, a pénztárkönyv helyes vezetését az ellenőrök rendszeresen ellenőrizték. Napló Az összes készpénz és értékvagyon változások, (bevétel, kiadás, takarékpén