1

Tudományos hírek, cikkek, interjúk

VÁSÁRHELYI BOGLÁRKA

ELTE, Tudománykommunikáció a természettudományban MSc.

1. Tudományok testközelből ....................................................................................................... 2

2. „Ahol nem az akadémiai előadásoké a főszerep” ................................................................... 3

3. Ahol már méhnek se jó lenni .................................................................................................. 5

4. Sugárözönben élünk! .............................................................................................................. 7

5. CYPtestTM - egy szabadalomszagú történet ............................................................................ 9

6. Környezeti nevelés iskolapadban és szabadban ....................................................................12

2

1. Tudományok testközelből

Ha elérkezik szeptember utolsó pénteki napja, akkor Kutatók Éjszakája! A Tempus

Közalapítvány - a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. és a

National Geographic Magyarország társszervezésével - 2012. szeptember 28-án

immár, 7. alkalommal rendezi meg a tudományokat - és a kutatói életpályát

népszerűsítő eseményt. Országszerte 29 város 60 intézménye várja az

érdeklődőket kora délutántól egészen éjfélig.

A Petőfid budai hídfőjénél található Ericsson Science Park három éve kapcsolódott be a

rendezvénysorozatba. A műszaki tudományterületet népszerűsítő, mintegy 15

programjuk, tematikailag is jól elkülönítve, két épületben fogadta vendégeit. Egyikben a

kiállításoké, interaktív játékoké volt a főszerep. Itt nagy népszerűségnek örvendett a BME

Távközlési és Médiainformatikai Tanszék kutatói által bemutatott beszélő robot. Nao

felismeri magát és néhány tárgyat, tud rajzolni, énekelni, táncolni, és ha ezek után elfárad,

néha fel is kell tölteni. Beteg gyerekek szolgálatában, főként steril-szobákban alkalmazzák,

segít a gyógyszerbevételben, jobb kedvre derítésben. Mindemellett a látogatóknak egy

térben lehetett polgári repülőgép-szimulátorban ülni, profi hangstúdióban énekelni, az

első magyar fejlesztésű műholdról többet megtudni, továbbá a vasútmodelleket és az

ifjúsági tudományos- és innovációs tehetségkutató verseny győzteseinek munkáit

megtekinteni. A másik épületben pedig, az Öveges Tanár Úr nyomában tartott fizikai

kísérletek és az Ericsson laborok teltházasak voltak. A programokra előzetesen

regisztrált, kb. 1500-2000 főnél jóval többen, megszámolhatatlanul sokan voltak,

kígyóztak a sorok, zsongtak a folyosók. Egy úriember, aki már több programon részt vett,

elismerő szavakkal gratulált a szervezőknek, szerinte szenzációs volt a többi helyszínhez

képest!

(Tudósítás a Kutatók Éjszakájának egyik helyszínéről - 2012. október 3.)

3

2. „Ahol nem az akadémiai előadásoké a főszerep”

– csillagászati ismeretterjesztés a Polarisban

Idén februárban indult először Csillagászati ismeretterjesztő kurzus az ELTE-n, a Polaris

Csillagvizsgálóval közös szervezésben. A hagyományos egyetemi óráktól eltérő módon és

helyszínen, kedd esténként a gyakorlatorientált ismeretterjesztésé a főszerep: távcsöves

bemutatás a nagyközönségnek. Az összekötő kapocs pedig nem más, mint Kereszturi Ákos Mars-

kutató, a Magyar Csillagászati Egyesület tagja és az ELTE óraadó tanára.

- Itt a csillagvizsgálóban elég hűvös van. Miben tér még el ez a Csillagászati ismeretterjesztő kurzus, a

meleg tantermekben oktatott társaitól?

- Összességében a családias légkör és az interaktivitás jellemzi ezeket az órákat, ami először szokatlan

lehet. Hivatalos egyetemi kurzus, melyet két intézmény, az ELTE Csillagászati Tanszéke és a Polaris

Csillagvizsgáló tart, az előbbi adja a szakmai hátteret, míg az utóbbi a csillagászati ismeretterjesztés

módszerének gyakorlatban való elsajátítását teszi lehetővé. Itt nem az „akadémiai előadásoké” a

főszerep, ez már a tantárgyi tematikából is jól látszik. Az első néhány alkalommal a távcsöves

bemutatás részleteiben merülünk el, majd az egyes kiállítások, múzeumok, csillagvizsgálók

működéséről és a közönséggel való viszonyukról fogunk beszélgetni – mit csinálnak benne, hogyan

foglalkoznak az érdeklődőkkel, a különböző korosztályokkal- a Pannon csillagvizsgáló példáján

keresztül, végül pedig egy rövid tájékoztató jellegű óra következik a cikkírásról. A kurzus célja, hogy

ötvözze a csillagászati szaktudást és annak kommunikálhatóságát, azaz népszerűsítse a témakörben a

tudományos ismeretterjesztést.

- Említette, hogy családias a légkör, mégis hányan vannak?

- Hatan, ekkora létszámmal még egy mintavételezés sem lenne reprezentatív. A kurzus ötlete

azonban nem volt olyan új, hirdetése, beharangozása viszont elmaradt. Tudatosabbnak indult az

egész, aztán véletlen így sikeredett. Ennek köszönhető a kis létszám és az előképzettséget illetően

„hipervegyes társaság”. Ez persze nem feltétlen hátrány, a helyzetek és az igények úgyis alakítják.

Csupán az első próbálkozás.

- Szükség volt ilyen képzés elindítására?

- Jó kérdés. Úgy néz ki igen. Külföld után, Magyarországra is begyűrűzött a tudománykommunikáció,

mint szakma. Ennek apropóján indult el, hazánkban egyedüliként a Tudománykommunikáció a

természettudományban MSc az ELTE-n. Kis létszámban, ugyanis igény van olyan szakemberekre, akik

adott témában szaktudással rendelkeznek és mindezt jól kommunikálhatóvá is tudják tenni. Nincs ez

másképp csillagászati témakörben sem, az interaktív játszóházak, modern múzeumok,

planetáriumok, csillagvizsgálók kitűnő helyszínei a csillagászati ismeretek átadásának. Egy-egy

nagyobb, látványosabb esemény kapcsán akár százak is ellátogatnak ide, mint tették ezt néhány éve

is, a nagy Marsközelség idején…

- Térjünk inkább vissza az e heti látnivalókra…

4

- Derült idő esetén, hétfő estétől közel másfél hónapig a PANSTARRS üstököst láthatjuk majd

szürkületi égen. Emellett, a Hold most az első negyedében van, azaz a megfigyeléséhez legkedvezőbb

állapotban.

- És ha ezek a jelenségek a héten nem lennének?

- Akkor maradnak a színes csillagok, kettőscsillagok, csillagképek, csillagködök – azok tiszta ég esetén,

mindig jól bemutathatóak.

- Egyre többen érkeznek. Az egyetemi kurzuson kívül még mi történik esténként a Polarisban?

- Gyakorlatilag teljes egészében az, amiről maga a kurzus is szól, csillagászati ismeretterjesztés

minden korosztálynak. Többek között távcsöves bemutatókat-, csillagászati előadássorozatokat-,

szakmai tanfolyamokat- és szakköröket tartunk (1. kép). A vizuális bemutatáshoz szükséges teljes

felszereltséggel rendelkezünk: fedett kupolában, óragéppel ellátott főtávcsővel és teraszra,

könnyedén kihelyezhető távcsövekkel, valamint kisebb kézi „látcsövekkel”, binokulárokkal is.

Esténként jönnek az érdeklődők, távcsőbe néznek, amatőr csillagászok szakmai előadásait hallgatják,

igény esetén pedig szaktanácsadást is kapnak. Mit, mikor érdemes megfigyelni, milyen eszközöket

ajánlatos beszerezni otthonra, hogyan kell jól fényképezni és így tovább.

1. kép Távcsöves bemutatás a nagyközönségnek vizsga: ELTE-s diákok magyarázzák az égboltot jegyszerzés

keretében.

- Mik a jövőbeni elképzelések a Csillagászati ismeretterjesztő kurzussal és a két intézmény

együttműködésével kapcsolatban?

- Mivel a csillagvizsgáló egy speciális szolgáltatásokat nyújtó intézmény, kifejezetten a bemutatást

szolgáló eszköztárral rendelkezik, remek gyakorlati kiegészítése lehetne az egyetemen, csillagászat

témában megszerzett tudásnak. Ehhez persze szűkíteni kellene a kurzuson részt vehető hallgatók

körén, hogy főként fizikus- és csillagász szakosok jöjjenek. Így a jövőben a Polaris, az egyetem

vegyértékeként működhetne tovább. Ezt kellene tehát erősíteni!

(Interjú – 2013. február)

5

3. Ahol már méhnek se jó lenni

„Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is követik majd őket”.

Kik poroznak jobban, az emberek vagy a méhek? Kínában már ezzel kénytelenek kísérletezni. Történt

ugyanis, hogy Mao Ce Tung „Nagy lépés” (1958-62) programjában a verebek, mint a „rizstermés vélt

megdézsmálói” a kormányzat és a lakosság elsőszámú üldözötteivé váltak. Aztán 1960-ban a Kínai

Tudományos Akadémia kutatási eredményeiből kiderült, a verebek elsősorban rovar-, nem pedig

magevők –de ekkor már késő volt. Túlszaporodott a kártevőállomány, a terménypusztításuknak közel

30 millió emberi áldozata lett. Az okozott problémát pedig peszticidekkel orvosolták… Szecsuan

tartományban ma már emberek, kézzel porozzák be a növényeket, mint ahogy azt Markus Imhoof,

legújabb dokumentumfilmjében, A méhek világában is bemutatja.

A beporzó rovarok – s mintegy 70%-ukat mára a különböző méhfajok alkotják – munkája, a tőlük

függő haszonnövények értéke alapján a legfrissebb becslés 265 milliárd euróra rúg –derül ki a

Greenpeace 2013-as méhekről szóló tanulmányából. Ez annyit jelent, hogy a beporzóknak

köszönhetünk minden harmadik falat ételt, a szarvasmarhák és a sertések után a harmadik

legfontosabb haszonállatnak számítanak.

Az egykori film- és meseszereplő zümmögők, mint a Micimackóban, Maja a méhecskében,

Mézengúzban, mára a mindennapok főszereplőivé váltak. „Világméretű méhpusztulástól” hangos a

sajtó, az elmúlt 5-7 évben a háziméh-családok mintegy 20%-a tűnt el, s végkicsengésnek előkerül az

Einsteinnek tulajdonított vészjósló mondat is. „Ha kipusztulnak a méhek, négy évre rá az emberek is

követik majd őket”. Tehát négy évünk még biztos van!

Nehéz azonban megbecsülni, mennyire kiterjedt folyamatról van szó, hol a leggyorsabb a méhszám-

csökkenés, de az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Svájcban, Svédországban,

Ausztriában, Japánban és Kínába már nagy a baj. A méhek elindulnak pollent vagy nektárt gyűjteni,

ám egyre kevesebben térnek vissza a kaptárba, sokan útközben megzavarodnak, eltévednek, majd

végkimerülésben elpusztulnak. Ez a kaptárelhagyás jelensége, röviden CCD (Colony Collaps Disorder),

mely teljes méh-családok összeomlásával jár. A tünet együttes kialakulása –szakértői vélemények,

tanulmányok alapján– több hatótényezőre vezethető vissza: a kiszámíthatatlan, szélsőséges

időjárásviszonyokra, a parazitás, atkás és gombás megbetegedések térnyerésére, a monokultúrás

mezőgazdaság túlzott növényvédő- és rovarirtószer használatára és az utaztatásból származó

közvetlen stresszhatásra. Stresszhatás? Igen, egy átlagos észak-amerikai méhész megközelítőleg

60000 mérföldet vándorol a méheivel, hogy „bérbeporzókként” biztosítsák a nagy táblák várt

hozamát. Az Európai Élelmiszer Biztonsági Hatóság (EFSA), januárban megjelent értékelése, a széles

körben csávázószerként használt, neonikotinoidokról. Tudományos kutatásokkal, szabadföldi

kísérletekkel bizonyították, hogy a vetőmagok bevonására használt vegyszer, a növény

nedvkeringésébe jutva, virágporon keresztül is kifejti hatását, viselkedészavaros, kaptárelhagyós,

méhtetemeket produkál. És itt jön egy kis politikai konfrontáció a közelmúltból, az Európai Bizottság

– „korlátozzuk három neonikotinoid szer használat” illetve Magyarország – „ellenezzük, nálunk nem

okoz méhpusztulást” között. Végül 2013. április 29-én, az EU-tagállamok többségi támogatásával

elfogadták az EB javaslatát, a kétéves türelmi időszakot.

6

Tényleg ilyen jól állnánk? Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) évenként elkészített

Méhegészségügyi és környezet-terhelési monitoring (2011-2012) vizsgálataiból kiderül, a méhsűrűség

nőtt és a családok száma is egymillió fölé emelkedett. Az ország méztermelése 20-25 ezer tonna

körüli, melynek több mint a felét külföldön értékesítik. Következzék pedig, egy kiragadott mondat a

szóban forgó növényvédőszerekre vonatkozóan: „A vizsgált állományok esetében egyértelműen

látszik, hogy üzemi szinten nem jelentkeztek azok a tünetek, amelyekről a nemzetközi szakirodalom

megemlékezik.” Tehát a méhmérgezések elsősorban emberi mulasztásból, a technológia be nem

tartásából eredeztethetőek. Mégis, kevesebb méz lesz az idén! Az eddigi részfelmérések szerint a

méhcsaládok 30%-a pusztult el, így a megmaradt családok termelőképessége a felére csökkent.

Ennek oka, hogy tavaly nyári aszály miatt nem volt kellő mennyiségű virágpor, a mostani szokatlanul

hideg márciusnak, áprilisnak köszönhetően pedig az újabb állományok fejlődése leállt.

Ha 2013. hivatalosan nem a méhek éve, pusztulásukkal mégis a figyelem középpontjába kerültek. Egy

hónapja volt a Magyar Természettudományi Múzeumban a Méhek napja, átlátszó kaptárral,

tudástárral és zümmögő tánccal, múlt héten megérkezett hozzánk a Méh-egészség Európában

program, illetve egy ideje a mozikban már vetítik A méhek világa című gondolatébresztő filmet.

(Tudományos ismeretterjesztő esszé – 2013. május)

7

4. Sugárözönben élünk!

Ismét egy csütörtök, amikor a kémiáé volt a főszerep! Az ELTE Kémiai Intézet, Alkímia ma c.

előadássorozatnak helyet adó Eötvös terem november 29.-én 17 órától, immár 70. alkalommal

nyitotta ki ajtajait a nagyközönség előtt. Ezennel Kovács Krisztinától, a Kémiai Intézet

munkatársától tudhattunk meg többet, a környezetünkben előforduló természetes és mesterséges

eredetű háttérsugárzásokról.

A stáb már készen, a kamerák a helyükön… Fél órával a kezdés előtt, érdeklődő középiskolások, helyi

egyetemisták, tanárok szivárogtak az előadóterembe. Nem csoda, hiszen „Az anyagról mai szemmel,

a régiek megszállottságával” címszó alatt, kéthetente megrendezett, a kémiát népszerűsítő 1,5 óra,

minden korcsoport figyelmét egyaránt felkeltette. Kvízjátékkal, nyeremény pólóval, izgalmas

kísérletekkel, kis- és nagyelőadások korszerű kutatási eredményeivel várták a résztvevőket.

Kovács Krisztina egyetemi tanársegédtől, a radioaktív elemek okozta természetes és mesterséges

háttérsugárzásokból kaphattunk kis ízelítőt. Szó volt a radiokémia, mint tudományterület

kialakulásáról kis történeti áttekintéssel, az előadás jobb megértését segítő, alapvető fogalmakról, a

sugárzások eredetéről, fajtáiról, egészségre gyakorolt hatásaikról érdekességekkel megtűzdelve. A

témában mindenki érintett, hiszen ezek a világűrből, a talajból, a növényekből, az élelmiszerekből és

környezetünkből származó, természetes eredetű ionizáló sugárzások – melyek az atomok átalakulása,

bomlása során keletkeznek –, elkerülhetetlenül hatással vannak az egészségünkre. A földi élőlények

szervezete az évmilliárdok során alkalmazkodott mindehhez, így ez nem is jelent különösképp

problémát – tudtuk meg az előadótól.

Ismeretes, hogy Magyarországon az embert átlagosan 3mSv/év (milliSievert) effektív dózisnyi

háttérsugárzás éri, ennek 2,4 része természetes, a maradék 0,6 rész pedig a mesterséges eredetű.

Vajon hogyan változik ez az érték, ha esősre fordul az idő? Az eső radioaktív részecskéket hoz

magával a magasabb rétegekből, így az eredeti háttérsugárzás majdhogynem a duplájára nő. Kicsit

elrugaszkodva a földtől, egyes becslések szerint, egy Európából Észak-Amerikába tartó repülőút alatt

30-45 mSv-nyi effektív sugárzás is érhet minket, hogy egy űrsétáról már ne is beszéljünk.

Az ionizáló részecskékhez kapcsolódik a közismert sarki fény jelensége is: ahol a Föld mágneses tere

csökken, ott a nagy energiájú, ionizáló részecskék akadály nélkül gerjeszteni tudják a levegőben

található atomokat, molekulákat.

A hosszú felezési idejű, nehezen lebomló elemek közül a leggyakoribbakból s azok előfordulásából

vettünk néhányat sorra. Az épületekben a radon nagymértékben fel tud dúsulni. Tekintettel arra,

hogy a városi környezetben élő ember jellemzően sokat tartózkodik bennük, fontos a megfelelő

időközönkénti szellőztetés, mivel ez csökkenti az egészségügyi kockázatot. Kiderült az is, hogy a

felröppenő hírek ellenére, nem kell kevesebb banánt fogyasztanunk. Hiába magas a káliumtartalma,

a banánonkénti, mintegy félgrammnyi mennyiségből, mindössze 0,078 mSv effektív dózist kapunk,

ami a testünkhöz viszonyított káliumhoz képest elhanyagolható.

Az emberi tevékenység nyomán létrejövő mesterséges sugárterhelés fő tömege, az orvos

diagnosztikából, különböző sugárterápiákból származik, fegyverkísérletekből, nukleáris balesetekből,

nukleáris energiatermelésből csupán elenyésző a mennyiség. Összehasonlításképpen, egy CT felvétel

8

elkészítése 5,8 mSv dózisterheléssel jár, 100 mSv már egyértelmű rák-kockázatnövekedéssel,

8000mSv emberi test által elnyelt sugárzás pedig gyógykezelés mellett is nagy valószínűséggel

halálos.

S mi lenne jobb bizonyíték arra, hogy valóságos sugárözönben élünk, mint amikor azok hallhatóvá

válnak. Süvegh Károly látványos kísérleteiben detektorral közelített meg néhány, különböző

sugárzású tárgyat. Az uránbánya környékéről származó kőzetnél, a közönséges füstérzékelőnél, vagy

éppen az uránoxiddal festett díszkerámiánál a műszer folyamatos, pityegő sípolással jelezte a

nagyobb mennyiségű radioaktív anyag mennyiségét.

Hazánk térbeli és időbeli sugárterhelés változásait, az Országos Sugárfigyelő Jelző és Ellenőrző

Rendszer (OSJER) követi nyomon, mérőállomásai szerte az országban helyezkednek el.

Meglepetésemre, közülük egy, itt a közvetlen közelünkben az ELTE-n található. Óráról órára

szolgáltatja a frissen mért adatokat, melyek átlagos értéke 70-80 nSv/óra között ingadozik.

A stáb már végzett, az előadás rögzítve lett… Az Alkímia ma honlapján

(http://www.chem.elte.hu/pr/index.htm) közzétett video anyagot – akár visszamenőleg is – bátran

meg lehet tekinteni, vagy választani egyet-kettőt az ajánlott irodalmak közül, jelesül Fehér István és

Deme Sándor Sugárvédelem c. könyvét vagy éppen a Fizikai Szemle 2006/4. számát, ahol a

Csernobilben történtekről találunk bővebb információt.

Akinek kedve támad, személyesen is részt venni az eseményen, szeretettel várjuk soron következő

előadásunkra, december 6.-án, Horváth Ákos beszél majd a kémiai hálózatokról és a molekulák

közötti kapcsolatokról.

(Tudósítás - Alkímia ma – 2012. november 29.)

9

5. CYPtestTM - egy szabadalomszagú történet

Interjú Dr. Monostory Katalinnal, az MTA TTK Molekuláris Farmakológiai Intézet vezető kutatójával

Senki sem tölti a napját szívesen gyógyszerszedéssel, de ha már muszáj, legalább hasson. „A

kockázatok és a mellékhatások megelőzése érdekében, kérjük, keresse fel kezelőorvosát,

gyógyszerészét” – ismerősen cseng? Hogy ne ezen legyen a hangsúly, a CYPtestTM változást hozhat

a személyre szabott terápiában. Pontos diagnózis, megfelelő gyógyszerezés, gyors felépülés –

magyar találmány a világszabadalom küszöbén.

Igazi sikertörténetnek számított a közelmúltban májátültetésen átesett kislány állapotának

rohamos javulása. Tényleg ilyen egyszerű lenne?

Tulajdonképpen igen. Májátültetés után a beteg állapota romlani kezdett. Jött délután a telefon,

elkészültek a szövettani vizsgálatok, nincs kilökődés, nincs fertőzés, csak valószínűsíteni tudják, hogy

valami gyógyszer okozza a tüneteket. Mi megtaláltuk azt a CYP enzimet, ahol a probléma

jelentkezett, majd az orvosokkal közösen átalakítottuk, újraformáltuk a gyógyszeres terápiát. Egyes

hatóanyagokat elhagytunk, másokat helyettesítettünk, 3-4 nap múlva pedig javulni kezdtek a kislány

májparaméterei.

Mind a gyógyszeriparban, mind a terápiában a személyre szabott orvoslásé a főszerep. Mégis

mintha egyre több gyógyszerrel járnánk haza…

Valóban, a személyre szabott terápia divatos dolognak tűnhet, mégis van létjogosultsága, hiszen nem

vagyunk egyformák, így a gyógyszerekre való reakcióink is különbözhetnek. Mi konkrétan arra

vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes gyógyszerek hatóanyagait ki mennyire képes lebontani és

átalakítani. Ha pedig gyógyszerlebontó képességről beszélünk, a májjal kell kezdenünk, hiszen ez a

méregtelenítés legfőbb szerve. A májszövet azonban nem áll mindig készen vizsgálódásra várva, így

más módszerekhez kellett folyamodnunk. A CYPtestTM-tel mi is ezt az irányvonalat próbáljuk

erősíteni: pontos diagnózis, megfelelő gyógyszerezés, sikeres terápia.

És ebben mit tesz lehetővé a CYPtestTM?

A hatékonyabb kezelést. A gyógyszerek lebontásáért 90%-ban a citokróm P450 enzimek felelősek,

innen a CYPtestTM név is a „ cytochrome P450” angol kifejezésből rövidítve. Hasonló típusú

vizsgálatok is világszerte zajlanak, azonban ezek mindegyike genetikai alapú. Magyarul azt nézik meg,

hogy egy adott CYP enzim génjében van-e olyan hiba, melynek kifejeződése megakadályozza az

adott gyógyszer lebontását. Vegyünk egy példát: ha a beteget olyan hatóanyagú gyógyszerrel kezelik,

amelyet az előbb említett CYP enzimnek kellene lebontania, akkor nála a csökkent működés miatt,

mellékhatások lépnek fel. Ami újdonság, hogy mi ezt olyan esetekben is meg tudjuk állapítani, ha

nincs génhiba. Ugyanis számos egyéb tényező, úgy, mint hormonális állapot, táplálkozási szokások,

káros szenvedélyek, betegségek befolyásolják, hogy egy embernek alacsony-, átlagos-, vagy nagyon

gyors lesz a lebontó-képessége. Ettől vált szabadalomképessé ez a diagnosztikai rendszer.

Szabadalomképessé?

Igen. Technológiai szinten ugyan nem találtunk ki újat, ez is egy egyszerű vérvizsgálat elemzés. Az

összefüggések felismerése jelentette az innovációt. Így olyan esetekben is meg tudjuk becsülni a

beteg gyógyszerlebontó képességét, ha nincs génhiba. Tulajdonképpen a vérből következtetünk arra,

10

hogy milyen lehet a máj gyógyszerlebontó képessége. Vérből már mások is próbálkoztak hasonló

jellegű következtetéseket levonni, sikertelenül. A vér zömét alkotó vörösvértestekkel ellentétben a

fehérvérsejtek a külső behatásokra vagy a belső változásokra szinte azonnal reagálnak, bennük az

enzimek mennyisége és aktivitása is változik, mely a májban zajló változásokat is tükrözi. Innen indult

ki a gondolatmenetünk, a vizsgálat során meg kell szabadulnunk a vörösvértestektől, és csak a

fehérvérsejtekkel érdemes foglalkozni.

Miért pont a szabadalmat választották?

A kutatóintézetek életében fontos, hogy szülessenek szabadalmak. Az intézet pályázatirodájának

vezetője érzett rá, hogy ez egy „szabadalomszagú” történet lehet. 2011-ben az Európai Szabadalmi

Hivatalnak nyújtottuk be először a kérelmet, majd egy évvel később a tulajdonosok úgy döntöttek,

hogy nemzetközi szabadalmi bejelentést is megteszik. Addig is kísérleti fázisban zajlanak a kutatások.

Valójában ez életem első szabadalma, én még sosem csináltam ilyet.

És milyen érzés?

Nem is az, hogy milyen érzés, nyilván az ember annak is örül, amikor megjelenik egy cikke vagy

bármilyen tudományos publikációja. Ez egy kicsit más műfaj, itt kicsit csöndbe kell maradni, az

újdonságot nem szabad előre elkiabálni. Tulajdonképpen a hipotézisünk igazolása során

előfordulhatott volna, hogy semmi használható eredményt nem kapunk. A tudományos kutatásoknál

számítani kell ilyen eshetőségre is. Esetünkben azonban már 30 beteg vizsgálata után lehetett érezni

a rendszer működőképességét.

Kik segítették a kutatómunkát?

Az első együttműködő partnerünk a Semmelweis Egyetem Transzplantációs- és Sebészeti Klinikája

volt. Tulajdonképpen egyik orvos hozta a másikat, így terjedt tovább a Pszichiátriai Klinikára, a

Madarász Utcai Gyermekkórház epilepsziás gyermekekkel foglalkozó részlegére, valamint a Tűzoltó

Utcai II. számú Gyermekklinikára. Az első olyan műszert, melyen a vizsgálatsorozat alapult, még

közösen szereztük be, sikerült olyan támogatókat találnunk, akik megvásárolták nekünk a készüléket.

Ma már ott tartunk, hogy mindenki a saját műszereivel dolgozik. A vizsgálatokra a betegeket az

orvoskollégák jelölték ki, az én munkámat két doktorandusz (PhD hallgató) segítette. Hamarosan egy

nagyszámú minta vizsgálatára alkalmas labort is felállítunk, nyilvánvalóan nem itt a központban,

hiszen a mi feladatunk elsősorban a kutatás. A szolgáltatás klinikai bevezetését a CYPtestTM egyik

tulajdonosa, a Toxi-Coop Toxikológiai Kutató Központ Zrt. végzi.

Pontosan miből áll a vizsgálat?

Egyszerű vérmintaelemzés. Génhibákat keresünk a CYP génekben, jelenleg az európai fehér

populációnál előforduló kilenc leggyakoribb mutációt vizsgáljuk. Ha nem találunk génhibát, akkor az

egyes enzimek szintjét, kifejeződését határozzuk meg, és a kapott értékek szerint lassú-, átlagos-,

vagy gyors lebontó képességűnek minősítjük a vizsgált személyt. Génhiba esetén, egyértelműen a

lassú csoportba fog kerülni a beteg, hiszen a CYP enzim, ha egyáltalán termelődik, működésképtelen.

Ezután jöhet a konzultáció az orvossal, milyen gyógyszerrel és mekkora dózisban lenne érdemes

folytatni a kezelést. Természetesen a szélsőséges csoportokba tartozókra kell leginkább odafigyelni.

Akiknél lassú a lebontás, alacsony dózissal, vagy más hatóanyaggal kell próbálkozni, akiknél gyors, ott

a mennyiséget kell növelni. A cél az, hogy mellékhatások nélkül érjük el az optimális hatást. A

11

szervezet igyekszik alkalmazkodni a környezethez; ez is egy olyan rendszer, amely alkalmazkodik a

kémiai terheléshez, ebből adódóan a genetikai hibák ugyan nem, viszont az enzimszint változhat.

Önök kipróbálták?

Az összes dolgozó. Mindenki kíváncsi volt rá, hogy vannak-e génhibái. Vannak, nem is olyan ritka!

Viszont mindaddig nem kell velük foglalkozni, amíg nem szedünk gyógyszereket.

Elképzelhető, hogy ez a módszer egyszer mindennapossá válik?

Nem vagyon ennyire optimista, inkább realista próbálok maradni. Olyanoknál érdemes elvégezni

elsősorban a vizsgálatot, akik több gyógyszert szednek egyszerre, azaz szervátültetetteknél,

pszichiátriai, neurológiai vagy egyéb krónikus betegségekben szenvedőknél. Egy sima fejfájás-

csillapításhoz azonban túl drága lenne. Az OEP-nél is próbálkozunk, hogy támogatást kapjon a

CYPtestTM, első körben pedig a szervátültetettek számára legyen elérhető. Meggyőző anyagi érvként

a veseátültetést lehet példának hozni. A szervátültetésig a beteg gyakorlatilag munkaképtelen, 2-3

naponta dialízisre szorul, melynek komoly költségvonzatai vannak. Miután megtörténik a

szervátültetés szeretnénk, hogy az új vese sokáig funkcionáljon. Ha készítünk egy pénzügyi mérleget,

hamar rájövünk, hogy ennek a tesztnek a költsége elenyésző a több tízmilliós beavatkozásokhoz

képest. A vizsgálatokat mindenképpen kezelő orvosi kezdeményezésre végezzük, hiszen a beteg

gyógyszeres terápiáját a kezelő orvos alakítja ki, amelyhez a CYPtestTM vizsgálat eredménye segítség

jelent.

Akkor ne számítsunk arra, hogy mindenkinél elkészül a CYP génhibák feltérképezése, azaz

mindenki rendelkezik majd „CYP-igazolvánnyal”?

Elég utópisztikus felvetésnek tartanám, hogy mindenkinek legyen, csak hogy büszkén mutogathassa.

Én megelégednék a beteg emberek gyógyszer-lebontóképességéhez igazított, személyre szabott

gyógyszerezésével is.

(Páros interjú: Fülöp Kinga, Vásárhelyi Boglárka – 2013. április)

12

6. Környezeti nevelés iskolapadban és szabadban

Interjú Dr. Treiber Pálné környezeti nevelési szakértővel

Miért van szükség környezetvédelmi tudatformálásra és milyen kapcsolatban áll a múzeumokkal?

2014. október 16.-án, a környezeti nevelés témakörében ültem le beszélgetni Treiber Zsuzsa

tanárnővel, az erdei iskoláztatás egyik úttörő személyiségével.

- A Herman Ottó Tagiskola, Herman Ottó termében vagyunk, idén Herman Ottó Emlékév, ráadásul

Önöknél is évforduló van. Miért pont Herman Ottó, a híres természettudós és polihisztor nevét

vette fel az iskola?

A környezeti nevelést tűztük ki a zászlónkra. Erdei iskoláztatunk, „Zöld napokat” tartunk, „Örökös

ökoiskola” lévén pedig odafigyelünk a környezettudatosságra. Az osztályok egymás között is

versenyeznek, hogy ki nyeri el az öko-osztály címet, amit nem csak megnyerni, de elveszíteni is lehet.

Visszatérve Herman Ottóra… Az erdei iskolánk hamarabb megvolt, mint az iskolánk új neve. Már

javában jártunk a Bükk-hegységbe erdei iskolába – pontosan 1987 óta –, tehát ténylegesen úttörői

voltunk ennek a tanulásszervezési formának. Amikor nevet szerettünk volna felvenni, a tanulók

részére kiírt pályázatunkra a legtöbbektől ezt a javaslatot kaptuk. Rejtek környékén ugyanis rengeteg

Herman Ottó emlék van, többek között Miskolcon a Herman Ottó Múzeum, Lillafüreden a „Pelelak” –

a Herman Ottó emlékház. A húsz éves névfelvétel, az emlékévvel együtt tehát most dupla évforduló.

Idén ennek fényében ünnepeljük tehát a jeles napjainkat is, a márciusi Herman napok keretében

tanulóink például a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület Vándor tanösvényének tesztelésében

vettek részt.

- Miért van szükség környezeti nevelésre?

Ahogy romlik a környezet állapota, az emberiség idővel rájön arra, hogy nagyban hozzájárult ezeknek

a negatív változásoknak az előidézésében és valamiféleképpen felelősséggel tartozik ez iránt.

Gyakorlatilag a környezeti nevelés lényege, egy a környezettel harmonikusabb életvitel kialakításának

elősegítése. Jelentőségére és szükségességére, ha jól emlékszem, már az 1975-ös Belgrádi Charta

figyelmeztet, a 80-as évek közepétől pedig hazánkban is egyre hangsúlyosabb szerepet kap.

- A közoktatásban?

Persze, ott is. A mi iskolai tanmenetünkben talán erőteljesebben megjelenik, lévén önálló Környezeti

Nevelési Programunk van. Amelyik iskolában ezt a fajta „zöld” tudatformálást a vezetőség fontosnak

tartja, szinte bármelyik tantárgynál - legyen az történelem, vagy éppen a magyar -, előkerülhet a

téma. Nem lehet úgy kémia órát tartani, hogy a tanár ne említse meg a savas esők hatásait, ha a

kénsavat, vagy a szénsavat veszik. Tehát iskolai keretek közt, a tanórákon is lehetőség van környezeti

nevelésre, odafigyelés kérdése az egész!

- És ettől környezettudatosak lesznek a diákok?

Annyira nem lehetek optimista, hogy mindenki, de hogy lesz olyan, akiben elültetődik, az biztos. Ha

csak néhányuk környezettudatosabb lesz, már megéri. Már az is sikerkritériumnak számít, ha egy

foglalkozáson, egy 6 fős csoportból, 1-2 diák aktívan részt vesz a munkában. Nyilván, minél előbb -

lehetőleg már óvodás korban -, elkezdjük a ráhatást neveltjeinkre, annál bizakodóbbak lehetünk,

13

hogy talán el is jut az értelmükhöz. Hozzánk visszajárnak jó élménnyel és emlékkel olyan gyerekekből

lett felnőttek, akik nevelésünk hatására dolgoznak ma környezetvédelemmel kapcsolatos területen.

- Mitől függ az eredményesség?

Talán a sikerélménytől. Ha egy csoportmunkában a gyerek a rá szabott feladatot teljesíteni tudja, az

számára siker lesz és attól kezdve jobban odafigyel. Pont ezért mi az erdei iskolai programjaink

között, olyanokat is betervezünk, amelyek elsősorban nem az ismeretszerzésen alapulnak, hanem

valami jobbítási dolog a környezetben, mint például a pataktisztítás. Sokszor a legérdektelenebb,

addig tengő-lengő, ímmel-ámmal dolgozó gyerek lesz legaktívabb. Őt lehet, hogy a tölgyfának a

levele és a termése nem nagyon érdekli, amikor arról van szó, hogy tenni kell valamit, akkor igenis

részt vesz a munkában. Ha ekkor még meg is dicsérjük, akkor pláne szárnyakat kap, a dicséretnek

tehát nagy ereje van!

- Talán ők azok a gyerekek, akik az iskolapadban a tanulással nem tudnak kitűnni…

Igen. Nekem ezzel kapcsolatban volt egy érdekes esetem, pont egy ilyen gyerekkel, akire a többiek

nem nagyon figyeltek, majd hogy nem kiközösítették. Eléggé lezser volt, nem nagyon lehetett

számítani rá. Az erdei iskolában, viszont az egyik sportfoglalkozáson, azzal tűnt ki a többiek közül,

hogy ő tudott a leghosszabb ideig fejen állni, ráadásul a füvön. Csak úgy drukkoltak neki és tapsolták.

Ettől kezdve Zsolt - mert, hogy így hívták-, szinte szárnyakat kapott. Ő nem a tanulással, hanem ezzel

vívta ki magának a tekintélyét, ami aztán áttevődött más dolgokra is, mondván „na hát akkor ne

maradjak szégyenbe”.

- Módszereiben, miben különbözik a hagyományos, frontális tanítástól?

Az elsődleges, hogy olyan módszereket válasszunk, ami aktivitást vált ki és élményhez juttatja őket,

az úgynevezett élménypedagógia érvényesül. A pedagógusnak az a dolga, hogy olyan helyzeteket

teremtsen, hogy a gyerek úgy érezze, azt ő fedezi fel. Kutatással, játékkal vagy új ismertekhez jut,

vagy a már meglevőket látja igazoltnak, ami egyúttal élményt is nyújt. Hogy mondjak egy nagyon

egyszerű példát, amikor az iskolában tanulnak a mészkőhegységekről, majd mennek az erdei

iskolába, a mészkőre ecetsavat csöpögtetnek, ’és jé, pezseg!’- igazolva látják a tanultakat. Ami a

legfontosabb, hogy a gyerek a cselekedtető programokon keresztül annak aktív résztvevője legyen,

így élmény formájában maradandóbb lesz a tudás. A tanulási módszerek közül, a különböző

kooperatív munkaformákat részesítik előnyben. Ha a közös munkában mindenki megtalálhatja a

maga feladatát, a „gyengébbeket” felhúzhatják az „erősebbek”. Ezen kívül modulszerűen dolgozunk,

mind az erdei iskola-, mind pedig a múzeumlátogatás előtt van ráhangolódás, hogy tudja a gyerek, mi

fog ott rá várni, mit fog látni, mi a célja a látogatásnak; van a helyszíni tapasztalás és aztán a

visszacsatolás újból az osztályteremben, sokszor produktummal a végén.

- Térjünk egy kicsit vissza a környezeti nevelés lehetséges színtereihez…

A környezeti nevelés színterei egyrészt lehetnek iskolán belüliek, tanítási óra alattiak (mint ahogy

arról már korábban beszéltünk) és tanítási órán kívüliek (pl. természetismereti-, környezetvédelmi-,

vagy ökoszakkör) iskolai szervezésben. Az iskolán kívüli színterek egyik kedvelt formája az

intézménylátogatás, ide tartoznak a múzeumok is. Hogy a múzeumokat miért szeretik? Legfőképpen

mert kimozdulhatnak az iskolából, új helyszín, új személyekkel, nem beszélve arról, hogy a

múzeumpedagógusok előadásait is szívesebben hallgatják, mint a tanáráét. Emellett sok mindent

14

visszaigazolva látnak a már korábban tanultakból. A passzív szemlélődés helyett múzeumokban is az

interaktivitás kerül előtérbe, és ez nagyon jó dolog.

- Ha jól tudom, készített két foglalkoztató füzetet, a Gyertek velem erdei iskolába! és a Gyertek

velem múzeumba! címmel. Miért?

Igen, a Gyertek velem erdei iskolába! volt az első, ugyanis szükségét éreztük annak, hogy a gyerek

már előre tanulmányozhassa mi vár rá az egy hetes erdei iskolában. Neki ez a füzet ugyanolyan

munkaeszköz, mint az iskolában a tankönyv, csak más típusú feladatokkal, az élmény pedig rögzítve

még sokáig megmarad. Ez nem egy egyszerű szabadidő eltöltés, hanem egy tanulási idő alatt

koncepciózusan megszervezett munkaforma. A Gyertek velem múzeumba! is hasonló célzattal

készült, a Magyar Természettudományi Múzeum, Ember és természet c. időszaki kiállításának

feldolgozásához. Itt megpróbáltam a már erdei iskoláztatásnál használt és bevált módszereket

múzeumi körülményekhez igazítani, azaz ha a gyerek nem terepen van, hanem egy épületben, ott is

tudjon keresgélni és felfedezni valami érdekeset. A füzet egy megtervezett múzeumlátogatás

időbeliségére épül, először a múzeum környékével ismerkedjenek (Orczy-kert, a múzeum előtti

kőpark, a parkban lévő fafajok), majd a múzeum falain belül válaszoljanak a célzottan feltett

gondolkodtató kérdésekre, a már tanultak vagy az ott láthatóak alapján. Vagyis aktívan vegyenek

részt az ismeretszerzésben, melyek tananyaghoz kapcsolódóak. Azonban nem ugyanazt-, és nem

ugyanúgy tanítjuk, mint az iskolában. Komplex módszert alkalmazva ugyanis, ezeknek a foglalkoztató

füzeteknek a segítségével szaktanártól függetlenül el lehet végeztetni a feladatokat.

- Miért kell egyáltalán kimozdulni az osztályteremből?

Változatosabb módon, eredményesebben és hatékonyabban tudunk egy-egy témát feldolgozni. A

tanulók ilyenkor kicsit kizökkennek a megszokott monotonságból, lelkesebbek, aktívabbak,

motiváltabbak. Észre sem veszik például, hogy játszva tanulnak.

Pedagógus részről milyen plusz feladattal jár az iskolán kívüli programokon való részvétel?

Az erdei iskoláztatás talán annyival egyszerűbb, hogy annak már van egy kialakult módszere. Az

utóbbi években egy kijelölt héten megy minden osztály, így ez nem vonz maga után helyettesítést. A

múzumlátogatás viszont komolyabb szervezést igényel, pl. óracserét, tömbösítést, adminisztratív

feladatokat. A pedagóguson múlik nagyon sok minden. Ha van hozzá affinitása, ha anyagilag sem

okoznak gondot a látogatások, viszi a gyerekeket sokfelé. Nem feltétlenül csak természettudományi

múzeumba, hiszen a sokoldalú személyiségfejlesztés érdekében igyekszünk többféle területen

bevonni a gyerekeket az ismeretszerzés folyamatába.

- Mit gondol a Magyar Természettudományi Múzeum Sokszínű élet c. állandó kiállításának erdő

részlete, hogyan használható az oktatásban?

Jól, azt hiszem. Mutatja az erdő szerkezetét, az egyes erdőtípusokra jellemző növény- és állatvilágot,

ami a valóságban sokszor nehezen különíthető el. Nem beszélve az állatokról, amik erdei

körülmények között, nappal csak ritkán figyelhetőek meg, néha csak a hátrahagyott lábnyomokat

lehet vizsgálni… Így pedig, igaz, hogy csak kitömve, de látják őket teljes életnagyságban. A két

helyszín jól kiegészíti egymást, a fellelhető információdarabkák pedig kitűnően fejlesztik a gyermek

asszociációs készségét: „Ezt a patanyomot múltkor láttam az erdőben, most már tudom, hogy egy őz

volt”; „Láttam már ezt az állatot, mikor kirándultunk, de nem tudtam, hogy az volt a róka.” A

15

madarakat láthatják közelről, amiknek erdőben legfeljebb csak a hangját hallják. A múzeumban

jobban igazodik minden a tankönyvben látott képekhez, és amit 6. osztályban tanulnak az erdőről azt

teljes mértékben le is fedi.

- Mit jelent az erdő a környezeti nevelésben?

Az erdő különleges hangulatot ad. Egyszerre jelzi, hogy a természet mennyi mindent ad az embernek

és a tanulók észreveszik azt is, hogy az ember hogyan rongálja azt. Nem a szeméttárolóban találja a

szemetet, hanem szanaszét hagyva. Lát természeti károkat, kidőlt fákat nagy vihar után. Az erdésztől

meg tudja kérdezni, miért vannak megjelölve egyes fák. Látnak csemetekertet, tehát az ember

gondoskodik arról, hogy pótolja a kivágott fákat. Találkozik az egykori faszénégető huták-, vagy éppen

a mészégető kemencék maradványaival is. Tehát egyszerre kap pillanatnyi képet, a természeti

rendszerek állandó változásából és a természet és az ember közötti kapcsolatról.

(2014. október 16.)