Tartalom

A gyorsan mozgó és nagy tömegű dolgokkal

kapcsolatos legfontosabb jelenségek szemléletes

bemutatása.

Megjegyzés

Ez egy nem túl hosszú, de annál elvontabb téma,

amit azért igyekeztem a lehető legérthetőbben bemutatni. Sok olyan dolog nyitjára érezhetünk rá

általa, melyeket egyébként sokak szerint csak a

tudósok érthetnek. Ilyenek az idő sebességének megváltozása, a tömeg és energia összefüggése

vagy a tér görbülete. (Viszont van még benne jó

pár olyan kérdés, melyek számomra nyitottak

vagy megerősítést igényelnek. Ha ezekben tud

valaki segíteni, megköszönöm.)

Relativitáselmélet (Azonosító: 023; Változat: 01)

Pozíció a műben

Előszó

A világ működése

Bevezetés

Elvek

Alapok

Megismerés

Véletlenszerűség és rendezettség

Metafizika

A világ építőkövei

Anyag, energia, erők

Idő és tér

Relativitáselmélet

Kvantum világ

Érdekes fizikai jelenségek

A világ mélységei

Elvarratlan szálak

Élet

Elme

Ember

Társadalom

Egység

Program

Az ember élete

© Egyvilág – www.egyvilag.hu

Egyvilág Relativitáselmélet

2

1

2

3

4

5

6

7

8

1. A relativitás jelentése ....................................................................................................2

2. Speciális relativitáselmélet ...........................................................................................3

2.1. Kiindulópont .................................................................................................................4

2.2. Következmények ..........................................................................................................4

2.3. Alkalmazások ...............................................................................................................8

3. Általános relativitáselmélet ..........................................................................................8

3.1. Kiindulópont .................................................................................................................8

3.2. A gyorsuló és a gravitációnak kitett rendszerek tulajdonságai ......................................9

3.3. Alkalmazások .............................................................................................................12

Referenciák .........................................................................................................................13

1. A relativitás jelentése

Ehhez a témához érdemes előbb áttekinteni az ‘Anyag, energia,

erők’ témát, ami az említett jelenségek alapjait mutatja be.

Jellemző, hogy a minél messzebb kerülünk az

emberi léptéktől, a természet jelenségei annál

furcsábbak.

Ahogyan látni fogjuk, ez egyaránt igaz a gyorsan mozgó, a

nagy tömegű és a nagyon kicsi dolgokra is.

A relativitáselmélet a gyorsan mozgó és nagy

tömegű dolgok elmélete.

(Ellentétben a kvantumfizikával, mely a kicsi dolgoké.)

Emberi méretekben és a mindennapi életben tapasztalható

sebességek mellett a relativisztikus jelenségek gyakorlatilag

nem tapasztalhatóak. Ezért is tartott olyan sokáig, hogy

feltűnjenek.

A relativitás elve azt jelenti, hogy adott fizikai

törvényszerűség minden neki megfelelő

vonatkoztatási rendszerben ugyanúgy fennáll.

Egyvilág Relativitáselmélet

3

1

2

3

4

5

6

7

8

Az, hogy vonatkoztatási rendszer gyakorlatilag egy térbeli koordinátarendszert jelent,

amihez képest a dolgok pozícióját, mozgását értelmezzük ß. Ebből a relativitáselmélet

szempontjából alapvetően kétféle bír jelentőséggel: az egyenletesen mozgó és az

egyenletesen gyorsuló vonatkoztatási rendszerek.

A relativitás elve már Einstein előtt ismert volt. Például a

newtoni fizikában sem lehet egy ablaktalan vasúti kocsiban

eldönteni, hogy az áll vagy egyenletesen mozog – legalábbis a

különféle testek mozgásán végzett kísérletekkel nem, mivel

ezek törvényei egyformák az ilyen mozgásokra való tekintet

nélkül.

Einstein az elvet kiterjesztette egyrészt a fény mozgására,

másrészt a gyorsuló és gravitációnak kitett rendszerekre, az

alábbiak szerint.

1) A speciális relativitáselméletben mindennek, beleértve a

fényt is, ugyanúgy kell viselkednie minden olyan

vonatokozatási rendszerben, melyben nem tapasztalható

gyorsulás.

Ide tartoznak a valamihez képest egyenletesen mozgó és álló

rendszerek, de a szabadon eső rendszerek is.

Gyorsulás abban a rendszerben tapasztalható, melyben a magukra hagyott dolgok

(például egy felemelt és elengedett golyó) mozgása a rendszeren belül gyorsulást mutat $ß,

ami az iménti rendszerek egyikére sem igaz. (A szabadon eső rendszerekben mindet egyformán gyorsít egy külső erő, a rendszeren belül ezért nem tapasztalható gyorsulás.)

Ez annyival több, mint a klasszikus fizika relativitási elve, hogy ott a fény mozgását

vizsgálva elvileg meg lehetett volna állapítani, hogy valami mozog-e. Erről bővebben

alább.

2) Az általános relativitáselméletben mindennek, beleértve

a fényt is, ugyanúgy kell viselkednie az olyan

vonatkozatási rendszerekben, melyekben azonos,

egyenletes gyorsulás tapasztalható.

Ilyen rendszer kétféle van: vagy valamilyen erő hatására (ami nem a gravitáció) valóban

gyorsul, ahogyan például egy rakéta teszi az űrben, ha begyújtják a hajtóműveit; vagy az

alátámasztott, nyugvó rendszerre gravitáció hat, ahogyan a rakétára, ha az leszáll a

Földre. A benne ülő ember ezek értelmében mindkét esetben ugyanazt érzi, és semmi egyéb

módon sem tudja megkülönböztetni a két esetet egymástól. Lásd alább az ekvivalencia

elvét.

2. Speciális relativitáselmélet

Egyvilág Relativitáselmélet

4

1

2

3

4

5

6

7

8

2.1. Kiindulópont

A mindennapi világban a sebességek relatívak: ha én

biciklivel 20 km/h-val haladok, és egy autó elhúz mellettem

100 km/h-val, akkor én a bicikliről az autót 80 km/h-val látom

távolodni.

Eredetileg ugyanezt feltételezték a fényről is, így azt, hogyha a

fénnyel azonos irányban haladunk, a fényt kisebb sebességgel

látjuk majd távolodni. Furcsa módon viszont azt találták, hogy

ez nem így van: akárhogyan is mozogjunk, a fényt a

mozgásunk irányában is mindig fénysebességgel látjuk

haladni.

Eredetileg a fényt tiszta hullámjelenségnek tekintették, melyet egy abszolút értelemben

álló, statikus dologban, az éterben terjedő hullámként képzeltek el, körülbelül ahogyan a

hagyományos hullámok terjednek a vízben. Ez együtt járt volna a fény sebességének

relativitásával. Meg is próbálták mérni, hogy a megfigyelő mozgása hogyan befolyásolja a

fény általa érzékelt sebességét, ilyen hatást azonban nem találtak.

Ha viszont a fény sebessége abszolút, az azzal is jár, hogy az

egyenletesen mozgó vonatkoztatási rendszerekben a fény

sebességének megmérésével sem lehet eldönteni, hogy hogyan

mozgunk – a relativitás elve a fényre is vonatkozik tehát.

Einstein hajlandó volt ezt elfogadni, ebből született a speciális

relativitáselmélet.

2.2. Következmények

1) A mozgások relativitása

A fentiektől már csak egy lépés, hogy akkor miért ne lehetne, hogy semmilyen fizikai jelenség segítségével sem lehet belülről megállapítani, hogy hogyan mozgunk ott, ahol nem

tapasztalható gyorsulás, hogy a relativitás elve minden fizikai jelenségre vonatkozik. Ez azt

is jelenti, hogy nincs olyan dolog, ami abszolút értelemben áll (mint amilyen az éter lett

volna), mivel ehhez képest meg lehetne állapítani a mozgásállapotot. Nincs tehát abszolút

mozgás sem, a dolgok mozgása csak egymáshoz képest értelmezhető, mérhető: minden

mozgás relatív. (Kivéve a fényét, ami viszont mindenhez képest ugyanúgy mozog.)

(Érdemes észrevenni, hogy ez azért megmarad feltételezésnek, mivel nem zárható ki,

hogy a jövőben mégiscsak találunk valamit, melynek segítségével a mozgásállapotok

megkülönböztethetőek lesznek. ß)

2) Kívülről nézve a mozgó rendszerekben az idő lelassulni

látszik.

Ezt a következők segítenek megérteni. Tegyük fel, hogy van két tükör, melyek között egy

foton (ami a fény részecskéje) utazik oda-vissza. A foton mozgását a belső szemlélő,

akihez képest a tükrök állnak, a következőképpen látja.

Egyvilág Relativitáselmélet

5

1

2

3

4

5

6

7

8

Most képzeljük el, hogy van valaki más, a külső szemlélő, akihez képest a rendszer közben

egyenletesen mozog. Ezt a lenti ábra szemlélteti, ahol a rendszer jobb felé mozdul el. A

külső szemlélő a fotont már nem függőlegesen látja mozogni, hanem előbb ferdén jobbra

felfelé, majd ferdén jobbra lefelé.

Mint látható, a külső szemlélő szempontjából a foton hosszabb utat tesz meg. A furcsaság

abból ered, hogy közben mindkét szemlélő ugyanazzal a sebességgel, fénysebességgel

látja mozogni a fotont. Most tegyük fel, hogy a tükrök éppen olyan távol vannak egymástól, hogy a külső szemlélő számára pontosan 2 mp alatt járja be a foton az útját. Mivel a belső

szemlélő szerint a megtett út rövidebb, szerinte a foton útja is kevesebb ideig tart. Hogy

pontosan meddig, az attól függ, hogy szerinte mennyivel rövidebb a megtett út, ami pedig a

rendszer sebességétől függ. Tegyük fel, hogy ez a sebesség éppen akkora, hogy a belső

szemlélő szerint a foton útja 1 mp-ig tart.

Eközben természetesen más dolgok is történnek a belső szemlélő környezetében, például

lehet, hogy akkor nyitja ki a szemét, amikor a foton elindul, és akkor csukja be, amikor

megérkezik. Kívülről nézve ez is 2 mp-ig tart, míg belülről csak 1-ig. Hasonlóan, amíg a

belső szemlélő órája 1 mp-et számlál, a külsőé 2-t fog: kívülről nézve minden dupla annyi

ideig tart, minden lassabban, fele olyan gyorsan látszik történni. A mozgó rendszerekben,

kívülről nézve, maga az idő látszik lelassulni. Eközben viszont a belső szemlélő normál ütemben érzékeli a rendszeren belül, a saját környezetében zajló eseményeket.

Felmerülhet, hogy mi van, ha a külső szemlélőnél is vannak tükrök köztük egy fotonnal.

Valóban, a helyzet szimmetrikus: az iménti elnevezéseket megtartva a „belső szemlélő”

szerint a „külső szemlélő” órája fog lassabban járni. Viszont hogy megállapíthassák,

hogy akkor valójában kinek is az órája késik, előbb egymás mellé kell rakniuk azokat, ami

csak úgy lehetséges, ha előbb összehangolják a mozgásukat, vagyis legalább az egyiküknek

gyorsuláson kell átesnie. A gyorsulás ugyanakkor ismét csak hatással van az időre, ahogyan

az általános relativitáselmélet kapcsán látni fogjuk. Végül annak az órának a késése marad

meg, amelyik a gyorsuláson átesik ß.

A foton pályája a

belső szemlélőnek

A rendszer mozgásának iránya

A foton pályája a külső szemlélőnek

Egyvilág Relativitáselmélet

6

1

2

3

4

5

6

7

8

(@@Ezt onnan veszem, hogy az űrutazó ikrek közül az marad fiatalabb, aki elmegy az

utazásra, és gyanítom, hogy az egyenletes mozgással töltött szakasz hossza is számít abban,

hogy mennyivel fiatalabb lesz, amikor visszaér. Jól mondom? Még egy ötlet: az idő eltérő

érzékelése helyett nem oldaná meg a problémát, ha a mozgó rendszerekben a mozgásra

merőleges távolságok összemennének? Pont annyival ugyanis, hogy a foton által megtett

távolság ne változzon.)

Ha a térben mozgunk, az tehát befolyásolja az idő érzékelését.

Az idő és a tér így nem független egymástól, ahogyan azt a

klasszikus fizika feltételezte. Ezért szokták a kettőt újabban

együtt egy összefüggő egységként kezelni, amit téridőnek

neveznek.

A fentiek nyomán szokás az időt negyedik dimenzióként emlegetni. Az idő azonban nem

egyszerűen a tér negyedik dimenziója, hanem a téridő egyik, különleges dimenziója.

(@@Mennyiben különleges az idő dimenziója? Mennyiben nem azonos a tér

dimenziókkal, mennyiben nem szimmetrikus a kezelése velük?)

3) Kívülről nézve a mozgás irányába eső hosszúságok

megrövidülni látszanak.

Ha az iménti példában használt apparátust 90°-kal elforgatjuk, a foton immár a rendszer

mozgásával párhuzamosan fog utazni. Ekkor a belső szemlélő szempontjából a foton útja

a tükrök között oda-vissza természetesen ugyanannyi ideig fog tartani, mint az előbb,

hiszen számára a rendszer változatlanul mozdulatlan.

A külső szemlélő számára azonban ennek elvileg nem így kellene lennie, a foton útjának most tovább kellene tartania. (Ahogyan a megfelelő egyenletekből látható.) Ennek ellenére

azt találták, hogy a külső szemlélő számára sem változik ez az időtartam – ami úgy

lehetséges, ha kívülről szemlélve a tükrök mozgás irányával párhuzamos távolsága

megrövidül a merőleges távolságukhoz képest. A rövidülés jelensége szintén általános,

természetesen nemcsak erre a kísérleti berendezésre, hanem minden mozgó távolságára,

hosszúságra igaz.

(Az eredeti Michelson-Morley kísérlet némileg másképp nézett ki, de ez a lényege $.)

Időnként felmerül, hogy ha valaki messzire, például egy másik csillaghoz utazik nagy

sebességgel, akkor számára az út rövidebb ideig fog tartani, mint ahogyan az kívülről

látszik. Ezt két szempontból lehet magyarázni:

1) A külső szemlélő szempontjából az utazó órája lassul le.

2) A belső szemlélő szempontjából viszont a megteendő távolság rövidül meg. (Hiszen számára a Föld és a csillag távolsága egy mozgó távolság.)

Rövidülés

Egyvilág Relativitáselmélet

7

1

2

3

4

5

6

7

8

(@@ Itt eltekintünk attól, hogy az űrhajó az út elején és végén gyorsuláson esik át. Ennek egyébként jelentős a szerepe? Másik: nem tudom, hogy a rövidülés fenti illusztrációja

helyes-e. Lehet, hogy inkább szimmetrikusra, kétoldalúra kellett volna rajzolni, hogy a bal

oldali tükör is beljebb húzódjon?)

4) Az események sorrendjének és egyidejűségének relatív

volta

Ha van két független, okozati kapcsolatban nem álló esemény, A és B, akkor a

különbözőképpen mozgó megfigyelők közül az egyik lehet, hogy A-t, a másik B-t látja

előbb történni. Hasonlóan: egyikük szerint lehet, hogy a kettő egyszerre történt, a másikuk

szerint nem.

Ez azonban csak független eseményekre igaz. Ha A oka B-nek, akkor minden megfigyelő,

bárhogyan is mozog, szükségképpen A-t fogja előbb érzékelni. Ez azért szükséges, mert ha valaki B-t, az okozatot látná hamarabb, akkor úgy is dönthetne, hogy megakadályozza A-t,

ekkor viszont B sem következhetne be, ami lehetetlen. ß (@@Jó ez a magyarázat? Nem

lehetséges, hogy vannak olyanok, akiknek B-t látva hamarabb, ennek ellenére már nem

állna módjukban megakadályozni A-t, például mert távol vannak, és az ilyenek láthatnák B-

t hamarabb?)

Azt, hogy mindenki B-t lássa később, az biztosítja, hogy ahhoz, hogy A kiválthassa B-t,

valamilyen jelnek el kell jutnia A-ból oda, ahol B történik, ami legfeljebb a fény

sebességével lehetséges, és így megfelelő időbe telik. Ez a híres törvény valódi alapja, mely

szerint a térben semmi sem mozoghat gyorsabban a fénynél: az információ az, ami nem

juthat el A-ból B-be ennél gyorsabban, következésképpen semmi olyan sem, ami az

információt hordozhatja – különben felborulhatna az okok és okozatok összefüggése.

Érdemes még megemlíteni, hogy vannak a fénynél gyorsabb jelenségek. Ilyen például az, hogy az anyagi dolgok a térrel együtt tágulva távolodhatnak egymástól a fénynél

gyorsabban. Vagy elképzelhetünk egy olyat, hogy egy nagy gömbben körbevilágítunk egy

zseblámpával, amikor is a lámpa fénykörét akármilyen gyorsan láthatjuk körbefutni a gömb

belső felületén. Az ilyenek mindaddig megengedettek, amíg nem járnak a fénysebességnél

gyorsabb információátvitellel. ß

5) A nyugalmi és relativisztikus tömeg kettőssége

Az anyagi testeknek egyrészt van egy adott tömege, amikor a megfigyelőhöz képest állnak,

a nyugalmi tömeg. Ha azonban mozognak, minél nagyobb a sebességük, a tömegük is

annál nagyobbá válik, és ahogyan közelítik a fénysebességet, a tömegük akármilyen naggyá

válhat. Ezt a mozgás közben érzékelhető össztömeget nevezzük relativisztikus tömegnek.

Minél nagyobb pedig valaminek a tömege, annál nehezebb gyorsítani. Gyakorlatilag a

tömeg növekedése az, ami megakadályozza, hogy bármilyen testet a fény sebességére

gyorsítsunk. Másrészt közben a test gravitációja is megnő ß.

A testek gyorsításához természetesen energiát kell befektetni. A gyorsítással együtt járó

tömegnövekedés így az energia tömeggé alakulásának egyik példája.

6) E=mc2

Ez egyenlet azt fejezi ki, hogy az energia (E) és a tömeg (m)

átalakíthatók egymásba, egyúttal megadja az átváltási arányt

is, ami fénysebesség (c) négyzete.

Ez az arány nagyon nagy, mivel a fény igen gyorsan mozog, ami azzal jár, hogy kis tömeg

létrehozásához nagy energiára van szükség, illetve kis tömegből nagy energia nyerhető.

A testek imént említett gyorsításán túl számos módon vezethet még az energiabetáplálás a

tömeg növekedéséhez. Így a testek melegítése (ami azért mégiscsak mozgás a részecskék

Egyvilág Relativitáselmélet

8

1

2

3

4

5

6

7

8

szintjén), vagy a különféle kötési energiák, különösen az atommag kötési energiája is

növeli az érintett rendszerek tömegét. (@@Ugye a kötési energiákat jól mondom?)

2.3. Alkalmazások

A speciális relativitáselmélet leglátványosabb gyakorlati

alkalmazása a tömegből történő energia-felszabadítás, ami

leginkább a nukleáris erőművekben és bombákban nyilvánul

meg.

3. Általános relativitáselmélet

3.1. Kiindulópont

A speciális relativitáselmélet értelmében tehát semmilyen

hatás nem lehet gyorsabb a fénynél. A newtoni elméletben

azonban a gravitáció hatása azonnali: ha a Nap felrobbanna, a

Föld azonnal megszűnne az addigi pályáján keringeni. Az

általános relativitáselmélet ennek az ellentmondásnak a

feloldását célozta meg.

Az alapvető megfigyelés, ami segített felépíteni a gravitáció új

elméletét az volt, hogy egy zárt rendszerben nem lehet

megállapítani, hogy a rendszer…

● Valamilyen erő hatására, mely nem a gravitáció, gyorsul

vagy

● Alá van támasztva és gravitáció hat rá.

Ahogyan azt fentebb, a relativitás elvénél, a rakétás példával

szemléltettem. Ezt nevezik az ekvivalencia elvének. Ennek

értelmében, gravitációs mezőben mindennek ugyanúgy kell

viselkednie, mint a gyorsuló rendszerekben, az utóbbiakban

tapasztalható jelenségek az előzőekben is megfigyelhetőek

lesznek. Ezért érdemes részletesebben tanulmányozni, mi

történik gyorsulás esetén, különösen a fénnyel.

Nem árt szem előtt tartani, hogy a két rendszer akkor lesz ekvivalens, ha a gyorsuló

rendszer gyorsulásának iránya ellentétes azzal, amerre a gravitáció hat a másikban.

Egyvilág Relativitáselmélet

9

1

2

3

4

5

6

7

8

(Lásd például a rakétás példát: azt nem lehet megmondani, hogy a rakéta előre gyorsul,

vagy a Földön állva hátrafelé húzza a gravitáció.)

3.2. A gyorsuló és a gravitációnak kitett rendszerek tulajdonságai

1) A fény hullámhosszának és az idő ütemének

megváltozása

Hogyan okoz a gyorsulás hullámhossz változást? Legegyszerűbb formájában ehhez nem is

kell gyorsulás, elég, ha a dolog, ami hullámokat bocsát ki, egyenletesen mozog a hullámokat érzékelőhöz képest. A hullámhossz-változás abból fakad, hogy a hullámok

azonos sebességgel terjednek, míg a kibocsátó mozog. Mindennapi példája ennek, ahogyan

egy szirénázó autó elhúz mellettünk: az autó előtt a hullámok összenyomódnak, mögötte

széthúzódnak – így amíg közeledik, magasabb hangot hallunk, miután elhagy bennünket,

alacsonyabbat. Ezt nevezik Doppler-effektusnak.

A hullámok összenyomódását az alábbi ábra szemlélteti:

Hasonló jelenség figyelhető meg a fény esetében is. Ha valami közeledik felénk, a fénye

(illetve a róla visszaverődő fény (@@ ugye?)) a rövidebb hullámhosszok, vagyis a kékebb

árnyalatok felé tolódik el, ha távolodik tőlünk, akkor a hosszabb hullámhosszok, vagyis a vörös árnyalatok felé. Ez adja a világmindenség tágulásának köszönhető híres vörös

eltolódást is.

Képzeljük most magunkat egy gyorsuló rendszerbe, például egy rakétába, melynek a

farában van egy lámpa, amit mi az orrából figyelünk. Ilyenkor a lámpa által kibocsátott

hullámoknak eltart egy ideig, amíg elérnek az orrba, miközben mi a rakétával együtt tovább

gyorsulunk. A fény érzékelésének időpontjában már gyorsabban haladunk, mint ahogyan a

lámpa haladt, amikor kibocsátotta azokat, ami az eredmény szempontjából olyan, mintha

egy távolodó lámpa fényét látnánk, a fény tehát vörös eltolódáson esik át. $

Az ekvivalencia elvének értelmében ugyanez történik, ha egy gravitációs mezőben lefelé

nézünk, például egy hegyről letekintünk: mindent vörösebbnek látunk. A gyorsulás

irányába, illetve gravitációs mezőben fölfelé nézve pedig ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk: a hullámok összenyomódnak, mindent kékebbnek látunk.

Amikor a gyorsulással ellenkező irányba, illetve lefelé tekintünk, nemcsak a fény

hullámhossza nyúlik meg, hanem vele együtt minden fényszakasz, ami az ott zajló

eseményekről tudósít bennünket. Így érzékelnünk tovább tart őket, mint amíg a

Elmozdulás

Egyvilág Relativitáselmélet

10

1

2

3

4

5

6

7

8

kibocsátásuk zajlott, mindent lassabban látunk történni. Az ellenkező irányba nézve

megint csak ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, az eseményeket felgyorsulni látjuk.

(Érdemes észrevenni a különbséget az egyenletes mozgás által kiváltott jelenséghez

képest: ott mindkét megfigyelő szerint a másik rendszerben lassul le az idő – itt viszont az

egyikük lelassulni, a másikuk felgyorsulni látja a másik hely történéseit.)

(@@ Jó ez az indoklás az idő ütemének változására? Ez csak egy látszólagos lassulás-

gyorsulás vagy valódi? A fenti leírás szerint a látszólagos volna a logikusabb, mert nem a

dolgok történésének üteme változik meg, csak az, ahogyan a róluk tudósító fény elér

hozzánk. Ugyanakkor, ha felgyorsulni látjuk a dolgokat, akkor ezáltal belelátnánk a másik jövőjébe, ami azt sejteti, hogy mégiscsak a dolgok maguk történnek gyorsabban. Mi

történik, ha később egymás mellé rakunk két órát, ami eltérő ütemben látszott járni a két

helyen?)

2) A fény és a tér meggörbülése

Ha egy gyorsuló rendszerben egy fotont (fénysugarat) elindítunk a gyorsulással merőleges

irányba, akkor az egyre hátrébb sodródik, emiatt a fény útja meggörbülni látszik. Ez

látható az alábbi ábra bal oldalán. Ezért, ha egy gyorsuló rendszerben rá akarunk világítani

valamire, elé kell céloznunk. (A görbülés természetesen nemcsak pontosan merőlegesen

kibocsátott fény esetén igaz, elég, ha a fény útja nem párhuzamos a gyorsulás irányával.

Egy egyenletesen mozgó rendszerben mindez nem így van, hiszen akkor ennek segítségével

meg lehetne különböztetni a különféle mozgásállapotokat.)

Az ekvivalencia elvének értelmében a fény útja gravitációs mezőben is hasonlóan

meggörbül.

(@@ Igaz a következő? Tömeg mellett elhaladva a fény útja az általános relativitás nélkül

is meggörbülne, mert a fénynek is van (relativisztikus) tömege, így hat rá a gravitáció. Az

általános relativitáselmélet értelmében ennél a mértéknél azonban jobban görbül. Szokták ugyanis mondani, hogy az általános relativitást a meggörbülésnek a várnál nagyobb volta

igazolta. De mi okozza a várt kisebb meggörbülést?)

A fény pályája pedig az egyenes fogalmát definiálja számunkra a (görbült) térben. Ebben az

értelemben a fény mindig egyenesen halad a térben, valójában a tér az, ami a

gravitációnak illetve tömegnek köszönhetően meggörbül. ß (@@ Jó ez így? Esetleg e

pálya mentén lenne az utazó saját ideje a leghosszabb? Ha lenne egy egyenes rudunk, az is

követné ezt a görbületet?)

A gyorsulás

iránya

A gyorsulásra

merőleges irány

A foton eredeti

iránya

A foton pályája a

gyorsuló rendszerben

Föld

Nap

Csillag 1 Csillag 2

α β

γ

A fény útja a

csillag 2-től a

Földre

A csillag 2 látszólagos iránya

a Földről nézve. (Ha a Nap

nem lenne ott, vagyis a tér

nem lenne görbült, a

szaggatott vonal irányában

látnánk.)

Egyvilág Relativitáselmélet

11

1

2

3

4

5

6

7

8

A tér görbületét könnyebb megérteni kétdimenziós terek segítségével. Ilyen görbült,

kétdimenziós tér például egy gömb felülete, szemben egy papírlappal, amelynek

görbülésmentes kétdimenziós felülete van.

Ha egy görbült térben vagyunk, az egy adott pontban nem tűnik fel. Például a Föld

felszínén állva az ember évezredekig azt hitte, hogy egy lapos felületen sétál.

Mindazonáltal van rá mód, hogy megállapítsuk a terünk görbült-e. Az egyik ilyen az, hogy

megmérjük és összeadjuk a háromszögek szögeit.

Vegyük például először is a Föld felületén az Északi-sarkot, mint a háromszögünk első

pontját. (Lásd a lenti ábra bal oldalát.) Aztán induljunk el dél felé, és menjünk el az egyenlítőig. Legyen ez a háromszögünk második pontja. Forduljunk el 90°-kal, nyugat felé,

és menjünk az egyenlítő mentén, annak egy negyedének megfelelő távolságot. Legyen ez a

harmadik pont. Ha itt ismét elfordulunk 90°-kal, észak felé, és elmegyünk az Északi-sarkig,

bezárhatjuk a háromszöget. Ennek a háromszögnek minden szöge 90°-os, ami összesen

270°, ami egészen más, mint a sík felületeken megszokott 180°. Általában is igaz, hogy a

Föld felszínéhez hasonlóan görbült terekben a háromszögek szögeinek összege nagyobb,

mint 180°. (Az ilyet pozitív görbületnek nevezzük. Van negatív görbület is, ami olyan, mint

egy nyereg felülete. Utóbbin a háromszögek szögeinek összege kisebb, mint 180°.)

Ezt három dimenzióban is el lehet játszani, ezt szemlélteti a fenti ábra jobb oldala. Itt is

egy háromszög szögeit mérjük, melyet a Föld és két csillag alkot. A Nap tömege miatt a tér,

melyben a csillagok fénye halad meggörbül, ezért a háromszögünk szögeinek összegét itt is nagyobbnak találjuk, mint 180°. ß (@@Jó ez a példa? Jó, ha a fény útjának megfelelően

mérjük a szögeket?)

A tér görbültségét különféle geometriai alakzatok kerületének, felületének,

térfogatának kiszámításával és megmérésével is meg lehet állapítani. Ha például vesszük

egy szélességi kör sugarát, úgy, hogy azt a Föld felületén mérjük az Északi-sarktól haladva

dél felé az adott körig, az ebből kiszámított kerület nagyobb lesz, mint amit a szélességi kör

kerületének közvetlen méréséből kapunk. Hogy a szokásos képlettel pontos eredményre

jussunk, a kör sugarát a Föld tengelyétől, a Földön belül kellett volna mérni, ez azonban

nem része a Föld felszínének, a két dimenziós terünknek, amelyben ebben a példában

mozoghatunk. Lásd a fenti ábra jobb oldalát. Ezt a módszert is analóg módon ki lehet

terjeszteni három dimenzióra.

A teret tehát a tömeg görbíti meg. A görbület pedig annál nagyobb, minél nagyobb a tömeg,

és minél közelebb vagyunk hozzá. Ahogyan láttuk azonban, tömeg jelenlétében nem csak a tér szerkezete, hanem az idő üteme is megváltozik. Valójában tehát nem a tér, hanem a

téridő görbül meg.

A tér görbületének van még egy érdekes hatása, mégpedig az, hogy a gyorsulással,

gravitációs erővel párhuzamos hosszak megváltoznak. Pontosabban a gyorsulással

ellenkező irányba, illetve lefelé tekintve ezek megrövidülni, az ellenkező irányba nézve

pedig megnyúlni látszanak.

Egyvilág Relativitáselmélet

12

1

2

3

4

5

6

7

8

(@@ A megrövidülést, megnyúlást valóban megjósolja az elmélet, de tényleg lehet azt

mondani, hogy ez a görbület hatása? Ezt elvileg nem lehet egyszerűen látni abból, hogy a

fény hogyan viselkedik a gyorsuló rendszerekben. Van erre valamilyen intuitív

magyarázat?)

3) A gravitáció új értelmezése

Mint fent említettem, éppen a gravitáció újraértelmezésének szükségessége indította útjára

az általános relativitáselméletet. Az eredmény a következő lett.

Az általános relativitáselmélet szerint gravitációs mezőben a

testek úgy mozognak, hogy a saját rendszerükben mért idő

maximális legyen, amíg eljutnak a téridő egyik pontjából a

másikba.

Feltéve, hogy más erő nem hat rájuk. (De mint mindjárt látni fogjuk, a gravitáció itt nem is

erő, a törvény tehát ebben az értelemben a teljesen magukra hagyottnak testekre

vonatkozik.) A téridő egy pontja egy adott helyet és időpontot jelent egy bizonyos nem

gyorsuló viszonyítási rendszerben ß. A mozgás iménti törvénye tehát úgy igaz, ha adott

mind a test kiinduló helye és ideje, mind a megérkezés helye és ideje.

Görbüléstől mentes térben ez ugyanaz, mint az egyenes vonalú egyenletes mozgás,

amit a newtoni fizika ír elő. Ha ugyanis a test hosszabb utat választana, gyorsabban kellene mennie, ami jobban lelassítaná az óráját, mint amennyivel az utazás megnövekedett hossza

megnyújtja az utazás idejét. Továbbá számára akkor is rövidebb ideig tartana az út, ha az

egyenesen úton menne ugyan, de hol gyorsabban, hol lassabban haladna. Görbült térben

pedig meg lehet mutatni, hogy ez az idő akkor lesz maximális, ha a test szabadon esik, úgy

viselkedik tehát, ahogyan a gravitációnak kitett testeket látjuk viselkedni. (@@Ugye?)

Egyúttal itt a tömeggel rendelkező dolgok már nem is

egymásra hatnak, és a gravitáció nem is erő. Ehelyett a teret

(téridőt) görbítik meg, a testek pedig ebben a görbült térben

sodródnak magukra hagyva, az imént leírt törvény szerint: a

tömeg meghatározza a tér alakját, a tér pedig a tömeg

mozogását. Az új értelmezés megoldja a gravitáció

azonnaliságának problémáját is, ugyanis az elmélet szerint a

görbület már korlátozott sebességgel, a fény sebességével

terjed.

A tér görbületét, és a testek mozgását a görbült térben ismét csak egy kétdimenziós

analógiával szokták szemléltetni, a következőképpen. Egy kifeszített gumilepedő közepére

tesznek egy tekegolyót, ami alatt az besüllyed, meggörbül. Ha most ezen elgurítanak egy kisebb golyót, az nem egyenesen fog haladni, hanem görbült pályán, és ha megfelelően

gurítják el, keringeni fog a tekegolyó körül, akárcsak egy bolygó a nap körül – mindezt

anélkül, hogy a golyók közvetlenül hatással lennének egymásra.

3.3. Alkalmazások

Az általános relativitáselméletnek a mindennapi életet talán

leginkább érintő alkalmazása a GPS készülékekkel

kapcsolatos. Ezek helyes működése ugyanis a Föld körül

Egyvilág Relativitáselmélet

13

1

2

3

4

5

6

7

8

keringő műholdakon elhelyezett atomórák pontosságán alapul.

Ezek az órák pedig magasan vannak, emiatt az elhangzottak

értelmében a felszínről nézve gyorsabban járnak, amit

megfelelően korrigálni kell.

A műholdak óráinak ütemét ezen kívül az is befolyásolja, hogy amint a Föld körül keringenek, nagy sebességgel mozognak a felszínhez képest. Így az általános mellett a

speciális relativitáselméletet is be kell vetni, hogy a rendszer megfelelően működjön.

– ○ ● ☯ ● ○ –

Ne feledd: véleményeddel segíthetsz jobbá tenni ezt a könyvet.

Könnyen és gyorsan elküldheted azt a kérdőívvel, nyilvánosan kifejtheted a fórumon vagy írhatsz e-mailt is.

Klikkelhető linkek (Word-ben a Ctrl-t nyomni közben):

Kérdőív – Fórum – Email

Valamint, ha tetszett, oszd meg ezt a témát a Facebook-on.

Klikk a gombra (Word-ben a Ctrl-t nyomni közben):

– ○ ● ☯ ● ○ –

Referenciák

Richard P. Feynman: Six not-so-easy pieces

Charles Seife: Decoding the Universe