Az Európai Unió Monetáris Politikája

• A gazdasági és monetáris unió (GMU) az EU-ban folyó fokozatos gazdasági integráció eredménye.

• Az EU egységes piacának kibővítését jelenti, ahol közös termékszabályozás van érvényben, és megvalósul az áruk, a tőke, a munka és a szolgáltatások szabad mozgása.

• Bevezették a közös valutát – az eurót – az euróövezetben, amelyet jelenleg 17 uniós tagállam alkot.

• Az ERM II-ben való legalább kétéves részvételt és a konvergenciakritériumok teljesítését követően mind a 27 uniós tagállamnak – az Egyesült Királyság és Dánia kivételével – be kell vezetnie az eurót.

• Az egységes monetáris politikát az Európai Központi Bank (EKB) szabja meg, amelyet harmonizált fiskális politikák és összehangolt gazdasági politikák egészítenek ki.

• A GMU-n belül nincs a gazdasági politikáért felelős egyetlen intézmény. • Ehelyett a felelősségi körök a tagállamok és számos uniós intézmény között

oszlanak meg.

Jogalap— A hágai (1969), a párizsi (1972), a brüsszeli (1978), a hannoveri

(1988) a madridi és a strasbourgi (mindkettő 1989) és a maastrichti (1991–92) európai csúcstalálkozók határozatai;

— Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 119–144., 219. és 282–284. cikke;

— Az EUMSZ-hez csatolt alábbi jegyzőkönyvek: a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába történő átmenetről; a túlzott hiány és a makrogazdasági egyensúlyhiány esetén követendő eljárásról; a konvergenciakritériumokról; Dánia és az Egyesült Királyság kimaradási záradékáról; a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról, valamint az eurócsoportról.

célkitűzések

A GMU fokozatos gazdasági integráció eredménye, ezért nem tekinthető végleges állapotnak.

A GMU irányítását úgy alakították ki, hogy segítse a fenntartható gazdasági növekedést és a magas szintű foglalkoztatottságot a megfelelő gazdasági és monetáris döntéshozatal révén. Ez három fő gazdasági tevékenységet ölel fel: az árstabilitást célzó monetáris szakpolitika; a tagállamok gazdasági szakpolitikáinak az összehangolása; az egységes piac zökkenőmentes működésének biztosítása.

Előzmények

A Római Szerződés mindössze néhány cikke foglalkozott a gazdaságpolitikák összehangolásával, a monetáris és árfolyam-politikával.- Gazdaságpolitikák összehangolása- Közösségi intézmények gondoskodása a pénzügyi stabilitásról- A szerződés nem foglalkozott az árfolyam-stabilitással

Előzmények• A Római Szerződésben a felek

gazdaságpolitikáját érintő részében két kötelezettség érintkezik a monetáris politikával: – Konjunktúrapolitika

– Fizetési egyensúly biztosítása

Előzmények

• Monetáris Bizottságot állítottak fel, tanácsadó jogkörrel–Minden tagállamnak 2 képviselő•Egy a központi bankból•Egy a pénzügyminisztériumból

Hágai csúcstalálkozó

• 1969 december• Állam-és kormányfői találkozó• Tervezet kidolgozása a gazdasági és monetáris

unió létrehozására• Valamint a monetáris együttműködésnek a

gazdaságpolitikák összehangolására kell épülnie

Werner-terv

• 3 szakaszos tervezet• 10 éves végrehajtási idő• 1.szakasz: kormányközi konferencia a RSZ

szükséges módosításai céljából• 2. szakasz: általános átmenet megoldása• 3. szakasz: gazdaságpolitikai döntési központ

létrehozása, független szervként.

„kígyó az alagútban”

1972-ben a párizsi csúcstalálkozón a Közösség kísérletet tett arra, hogy friss lendületet adjon a monetáris integrációnak a „valutakígyó az alagútban” elnevezésű mechanizmus létrehozásával, amelynek célja, hogy a nemzeti valuták változását (a kígyó) a dollár változása által meghatározott szűk határok (az alagút) között tartsák. A kőolajválság, a dollár gyengülése és gazdasági politikák különbözőségei azonban közbeszóltak, és a „kígyót” alkotó tagállamok többsége két éven belül kilépett, aminek következtében végül a Németországból, Benelux-államokból és Dániából álló „németmárka-övezetre” zsugorodott.

Brüsszeli csúcs-Európai Monetáris Rendszer létrehozása

• Központi eleme az ECU (Európai Valutaegység)

• Árfolyam mechanizmus létrehozása

GMU Bevezetése

• GMU kérdésének megvizsgálására bizottságot állítottak fel

• Európai Bizottság akkori elnöke, Jacques Delors volt az elnöke.

• 1989 áprilisában tett a Tanácsnak jelentést, amely tartalmazza a később Maastrichtban kodifikált gondolatok többségét.

• A bizottság 1989-ban benyújtott jelentése konkrét intézkedésekre tett javaslatot a GMU három szakaszban való bevezetésére. Különösen kiemelte a gazdasági politikák, a nemzeti költségvetési hiányra vonatkozó szabályok jobb összehangolásának és egy új, az Unió monetáris politikájáért felelős, teljes mértékben független intézmény, az Európai Központi Bank (EKB) létrehozásának szükségességét. A Delors-jelentés alapján az Európai Tanács 1989-ben Madridban tartott ülésén úgy határozott, hogy 1990. július 1-ig elindítja a GMU első szakaszát, azaz a tőkemozgás teljes liberalizációját.

• 1989 decemberében a strasbourgi Európai Tanács kormányközi konferencia összehívására szólított fel, amelynek keretében meghatároznák, hogy milyen módosításokat kell végrehajtani a Szerződésen ahhoz, hogy megvalósítható legyen a GMU. E kormányközi konferencia munkája vezetett az Európai Unióról szóló szerződéshez, amelyet az állam- és kormányfők hivatalosan 1991 decemberében, a maastrichti Európai Tanácson hagytak jóvá és 1992. február 7-én írtak alá.

GMU 3 szakaszos létrehozása

1. szakasz

• Az első, amely még semmilyen szerződésmódosítást nem igényelt a Tanács 1989-júniusában Madridban hozott határozata alapján 1990. július 1-jén vette kezdetét.

• A tőke szabad mozgása a tagországok között

2. szakasz

• (1994. január 1-től 1998. december 31-ig): a tagállami gazdasági politikák konvergenciája, illetve a tagállamok nemzeti központi bankjai közötti együttműködés erősítése. A monetáris politikák összehangolását az Európai Monetáris Intézet (EMI) létrehozásával intézményesítették, amelynek feladatai között szerepelt a nemzeti központi bankok közötti együttműködés erősítése és az egységes valuta bevezetéséhez szükséges előkészületek megtétele. A folyamat során a nemzeti központi bankoknak el kellett érniük függetlenségüket;

3.szakasz(1999. január 1-je óta folyamatosan): eurónak tagállamok

egységes valutájaként való fokozatos bevezetése és a közös monetáris politika végrehajtása az EKB égisze alatt.

A harmadik szakasz megkezdésének feltétele volt a tartós, magas fokú konvergencia megvalósítása, amelyet a Szerződésben foglalt számos kritérium alapján mértek. A költségvetési szabályokat kötelezővé tették és az ezeket nem teljesítő tagállamnak szankciókkal kellett szembenéznie. Bevezették az egységes monetáris politikát, amelyet a nemzeti központi bankokból és az EKB-ból álló Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) szab meg

Maastrichti konvergencia kritériumok

• Költségvetési politika

• Árstabilitás

• Kamatpolitika

• Árfolyam-politika

Költségvetési politika

• 1: GDP-hez mért bruttó adósságállomány nem haladhatja meg a GDP 60%-át

• 2: a folyó költségvetési hiány mértékének maximumát 3 %-ban határozták meg.

http://epa.oszk.hu/00000/00017/00048/pdf/benczes.pdf

Árstabilitás

• A nagymértékű árstabilitás érdekében az EUSZ előírja, hogy a 3. szakaszhoz csatlakozó tagállamban a fogyasztói árszintemelkedés a három legjobb teljesítményt nyújtó államét legfeljebb 1,5%kal haladhatja mega vizsgálatot megelőző esztendőben. Ez azt jelentette, hogy 1999-ben, a 3. szakasz kezdetén, 2,7% ot meg nem haladó inflációval lehetett bekerülni a 3. szakaszba. Ennek azonban minden évben meg kell felelni.

Kamatpolitika

• Az irányadónak tekintett hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a három legstabilabb ország kamatlábszintjét legfeljebb 2%-kal haladhatja meg. Ha a kamatráta magas, akkor könnyű hozzá alkalmazkodni, ha nagyon alacsony, akkor nehéz felzárkózni. 1999-ben, a 3 legjobb teljesítményének alapja 5,8% volt, ami hagyott némi mozgásteret a többi tagállamnak.

http://epa.oszk.hu/00000/00017/00048/pdf/benczes.pdf

Árfolyam-politika

• Az eredeti követelmény szerint az adott valuta legalább 2 éve nem lépett ki az EMR keretében meghatározott 2,25%-os normális ingadozási sávból, s egyetlen más tagállam valutája szemben sem vált szükségessé leértékelése.

Intézményi vonatkozás

• EMI felszámolása• EKB –Európai Központi Bank- és KBER – Központi

Bankok Európai Rendszere-létrejötte• EKB fő célja, az árstabilitás fenntartása, vagyis az

antiinflációs politika folytatása• KBER feladata:külföldi devizaügyletek folytatása,

a tagállamok hivatalos valutatartalékainak őrzése és kezelése, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása

Az Európai Központi Bank döntéshozó testületei

• A Kormányzótanács tagjai az euró-övezetben részt vevő tagállamok nemzeti jegybankjainak elnökei és az Igazgatóság tagjai. A Kormányzótanács fő feladata a monetáris politikai irányelvek és a végrehajtás módjának meghatározása. Emellett dönt a monetáris politikán kívüli alapfeladatokról, engedélyezi az euró-bankjegyek kibocsátását, valamint az intézmény működésével kapcsolatos legfontosabb kérdések is a hatáskörébe tartoznak.

• A hat főből álló Igazgatóság (az EKB elnöke, alelnöke és négy további tag) egyes tagjait az EU-országok állam- és kormányfői nevezik ki, egyhangú döntés alapján. Az Igazgatóság felelős a Kormányzótanácsban meghatározott monetáris politika végrehajtásáért, amelyre az euró-övezetben részt vevő tagállamok nemzeti jegybankjainak közreműködésével kerül sor.

• Az EKB harmadik döntéshozó testületének, az Általános Tanácsnak tagja minden tagállam, tehát az euró-övezeten kívüli tagállamok jegybankelnökei is, valamint az Európai Központi Bank mindenkori elnöke és alelnöke. Az Általános Tanács átmeneti feladatokat lát el, amelyek közül a legfontosabb a monetáris és árfolyam-politikai koordináció az euró-övezet és az abban még részt nem vevő EU-tagállamok között. Ebből következően az Általános Tanács csak addig marad fenn, amíg van olyan EU-tagállam, amely nem vesz részt az euró-övezetben

Stabilitási és növekedési paktum

• 1997. június 16-án és június 17-én elfogadták a Stabilitási és Növekedési paktumot amelynek fő célja az európai gazdasági és monetáris unió megteremtésének további lépéseihez szükséges költségvetési fegyelem biztosítása volt.

Euró-politika

• Az új közös pénz bevezetése több szempontból is hatalmas feladat, gazdasági jogi, intézményi, politikai, és pszichológiai értelemben egyaránt. A pénzkibocsátás hagyományosan a szuverenitás letéteményesének privilégiuma volt. A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában ez a jog átszáll az európai unióra

• Az eurót 2002. január 1-jén vezették be az euró-övezetet alkotó 12 tagállamban

Az euró-övezet bővülése

Köszönöm a figyelmet!

Források:

• Az Európai Unió politikái: szerkesztette: Kende Tamás- Szűcs Tamás

• http://rkk.uni-obuda.hu/kmi/dokument_elemei/EU/nk_gazd_tan_2.pdf

• http://www.europarl.europa.eu/ftu/pdf/hu/FTU_4.1.1.pdf

• http://feek.pte.hu/data/2012/1122/663/EU_jellemzoi_vaz_III_EMU_valsagkezeles_.pdf