5.8. Benedictus Spinoza

6
AKADÉMIAI KIADÓ: FILOZÓFIA Benedictus (Baruch) Spinoza (1632-1677) Spinoza Amszterdamban született marannus szülők gyermekeként. A „marannus" kifejezést azokra a zsidókra szokás alkalmazni, akik eredetileg Spanyolországban éltek, s a fokozódó nyomás, majd üldözés és az inkvizíció hatására kikeresztelkedtek. A 16-17. században igen sok marannus hagyta el Spanyolországot, illetve Portugáliát, s közülük sokan találtak menedéket az akkoriban a vallási türelem országának számító Németalföldön. Spinoza anyanyelve ezért a portugál volt, hollandul sosem tanult meg igazán jól. Apja halála után, 1654-től két évig, testvérével közösen folytatta apja üzleti tevékenységét. A korabeli protestáns irányzatokkal való megismerkedés, illetve a merev vallásossággal szemben álló, újabb marannus bevándorlók hatására viszonya a zsinagógához egyre rosszabb lett, ami 1656-ban a kiközösítéshez vezetett. Spinoza ekkoriban már kifejezetten készült a filozófusi életpályára: latint és klasszikus irodalmat, karteziánus filozófiát és államelméletet tanult. Ezzel egy időben kisebbfajta tanítványi kör is kialakult körülötte. 1660-ra e kör számára előkészített szövegekből előállt egy ma Rövid tanulmány Istenről, az emberről s az ő boldogságáról címen ismert írás, amelynek anyagát a következő években megpróbálta átformálni egész filozófiáját - s talán politikai teológiáját is - magába foglaló művé. E próbálkozás első, befejezetlenül maradt megnyilvánulása az 1661-62- ben keletkezett Tanulmány az értelem megjavításáról, s ez vezetett el az Etika első változatának megírásához is 1665-ben. Módszertanilag pedig az 1662-ben, kivételesen saját neve alatt megjelent mű, a Descartes filozófiájának alapelvei készítette elő az Etikát. Megismerkedett a Hollandiát ebben az időben kormányzó liberális államférfiakkal, s talán részben az ő biztatásukra írta meg Teológiai-politikai tanulmányát, melynek fő célja annak kimutatása, hogy a gondolat- s a véleménynyilvánítás szabadsága csak az állam kárára számolható fel. Ezt követően egészítette ki az Etika első változatát, de hamarosan felhagyott a kiadás előkészületeivel. Ugyanebben az időszakban összeomlott a tendenciájában demokratikus kormány; a Spinoza által nagyra tartott vezetőit brutálisan meggyilkolták. Spinoza emberképe ez események hatására komorabbá vált. Élete utolsó éveiben újabb államelméleti mű megírásába fogott, mely a Politikai tanulmány címet kapta. Kiindulópontja szerint a társadalmat alkotó emberek többsége sosem vehető rá, hogy szenvedélyei helyett az észt tekintse cselekedetei vezetőjének, a nagy többség mindig is szenvedélyeinek rabja marad. Ennek megfelelően az elkészült rész alapján úgy tűnik, nem annyira a demokráciát igyekszik elismertetni mint a legjobb kormányformát, hanem inkább a hatalom elosztásának olyan elveit igyekszik kidolgozni, amelyek alkalmazásával a béke egyensúlyi állapota fenntartható, bármely államformát vesszük is alapul. Spinoza ugyan nem volt oly egyetemes tudományos gondolkodó, mint Descartes, mégis meg volt győződve róla, hogy a filozófia minden tudást felölel. Írt is egy-egy kisebb írást a valószínűség számításról, illetve a szivárványról. Oldenbourg-nak, a Royal Society titkárának közvetítésével kémiai kérdésekről cserélt eszmét Robert Boyle-lal. A Leibnizcel folytatott filozófiai eszmecseréjét optikai kérdések megtárgyalása vezette be. 1677. február 21-én halt meg öröklött tüdőbetegsége következtében. Tanítványai és barátai még halála évében megjelentették latinul és holland fordításban hátrahagyott műveit. 1. Etika Bármely filozófiai mű elemzésekor abból érdemes kiindulni, hogy milyen elérni kívánt célról tanúskodik az áthagyományozódott szöveg, milyen alapelveket fogad el s milyen módszertani előfeltevéseket tett magáévá a szerző. Az Etika esetében minderről híven tájékoztat bennünket a mű címe: A geometriai rendnek megfelelően bizonyított etika, amelyet öt részre osztottunk. Az egyes részek témái a következők: I. Isten; II. Az elme természete és eredete; III. Az affektusok eredete és természete; IV. Az emberi szolgaság, vagyis az affektusok ereje; V. Az értelem hatalma, vagyis az emberi szabadság. Etikát az a filozófus ír, aki meg van győződve róla, hogy a filozófusi hivatáshoz tartozik kifejteni véleményét az emberi cselekedetek mozgatórugóiról vagy azokról az erkölcsi megfontolásokról, amelyek döntéseink meghozatalakor valamilyen szerepet játszanak. Az persze még nem elég, hogy a filozófus saját hivatását ilyennek lássa. A mindennapi 1

description

filozófia

Transcript of 5.8. Benedictus Spinoza

PAGE 4AKADMIAI KIAD: FILOZFIA

Benedictus (Baruch) Spinoza (1632-1677)

Spinoza Amszterdamban szletett marannus szlk gyermekeknt. A marannus" kifejezst azokra a zsidkra szoks alkalmazni, akik eredetileg Spanyolorszgban ltek, s a fokozd nyoms, majd ldzs s az inkvizci hatsra kikeresztelkedtek. A 16-17. szzadban igen sok marannus hagyta el Spanyolorszgot, illetve Portuglit, s kzlk sokan talltak menedket az akkoriban a vallsi trelem orszgnak szmt Nmetalfldn. Spinoza anyanyelve ezrt a portugl volt, hollandul sosem tanult meg igazn jl.

Apja halla utn, 1654-tl kt vig, testvrvel kzsen folytatta apja zleti tevkenysgt. A korabeli protestns irnyzatokkal val megismerkeds, illetve a merev vallsossggal szemben ll, jabb marannus bevndorlk hatsra viszonya a zsinagghoz egyre rosszabb lett, ami 1656-ban a kikzstshez vezetett. Spinoza ekkoriban mr kifejezetten kszlt a filozfusi letplyra: latint s klasszikus irodalmat, kartezinus filozfit s llamelmletet tanult. Ezzel egy idben kisebbfajta tantvnyi kr is kialakult krltte. 1660-ra e kr szmra elksztett szvegekbl elllt egy ma Rvid tanulmny Istenrl, az emberrl s az boldogsgrl cmen ismert rs, amelynek anyagt a kvetkez vekben megprblta tformlni egsz filozfijt - s taln politikai teolgijt is - magba foglal mv. E prblkozs els, befejezetlenl maradt megnyilvnulsa az 1661-62-ben keletkezett Tanulmny az rtelem megjavtsrl, s ez vezetett el az Etika els vltozatnak megrshoz is 1665-ben. Mdszertanilag pedig az 1662-ben, kivtelesen sajt neve alatt megjelent m, a Descartes filozfijnak alapelvei ksztette el az Etikt.Megismerkedett a Hollandit ebben az idben kormnyz liberlis llamfrfiakkal, s taln rszben az biztatsukra rta meg Teolgiai-politikai tanulmnyt, melynek f clja annak kimutatsa, hogy a gondolat- s a vlemnynyilvnts szabadsga csak az llam krra szmolhat fel.

Ezt kveten egsztette ki az Etika els vltozatt, de hamarosan felhagyott a kiads elkszleteivel. Ugyanebben az idszakban sszeomlott a tendencijban demokratikus kormny; a Spinoza ltal nagyra tartott vezetit brutlisan meggyilkoltk. Spinoza emberkpe ez esemnyek hatsra komorabb vlt. lete utols veiben jabb llamelmleti m megrsba fogott, mely a Politikai tanulmny cmet kapta. Kiindulpontja szerint a trsadalmat alkot emberek tbbsge sosem vehet r, hogy szenvedlyei helyett az szt tekintse cselekedetei vezetjnek, a nagy tbbsg mindig is szenvedlyeinek rabja marad. Ennek megfelelen az elkszlt rsz alapjn gy tnik, nem annyira a demokrcit igyekszik elismertetni mint a legjobb kormnyformt, hanem inkbb a hatalom elosztsnak olyan elveit igyekszik kidolgozni, amelyek alkalmazsval a bke egyenslyi llapota fenntarthat, brmely llamformt vesszk is alapul.

Spinoza ugyan nem volt oly egyetemes tudomnyos gondolkod, mint Descartes, mgis meg volt gyzdve rla, hogy a filozfia minden tudst fellel. rt is egy-egy kisebb rst a valsznsg szmtsrl, illetve a szivrvnyrl. Oldenbourg-nak, a Royal Society titkrnak kzvettsvel kmiai krdsekrl cserlt eszmt Robert Boyle-lal. A Leibnizcel folytatott filozfiai eszmecserjt optikai krdsek megtrgyalsa vezette be. 1677. februr 21-n halt meg rkltt tdbetegsge kvetkeztben. Tantvnyai s bartai mg halla vben megjelentettk latinul s holland fordtsban htrahagyott mveit.

1. Etika

Brmely filozfiai m elemzsekor abbl rdemes kiindulni, hogy milyen elrni kvnt clrl tanskodik az thagyomnyozdott szveg, milyen alapelveket fogad el s milyen mdszertani elfeltevseket tett magv a szerz. Az Etika esetben minderrl hven tjkoztat bennnket a m cme: A geometriai rendnek megfelelen bizonytott etika, amelyet t rszre osztottunk. Az egyes rszek tmi a kvetkezk: I. Isten; II. Az elme termszete s eredete; III. Az affektusok eredete s termszete; IV. Az emberi szolgasg, vagyis az affektusok ereje; V. Az rtelem hatalma, vagyis az emberi szabadsg.

Etikt az a filozfus r, aki meg van gyzdve rla, hogy a filozfusi hivatshoz tartozik kifejteni vlemnyt az emberi cselekedetek mozgatrugirl vagy azokrl az erklcsi megfontolsokrl, amelyek dntseink meghozatalakor valamilyen szerepet jtszanak. Az persze mg nem elg, hogy a filozfus sajt hivatst ilyennek lssa. A mindennapi letet is olyannak kell tekintenie, hogy a benne rvnyesl morlis irnyelvek egyrszt rszorulnak a tisztzsra, msrszt meg is engedik azt, hogy a magt e feladatra alkalmasnak tart filozfus gyakorolja hivatst. Spinoza abbl indult ki, hogy a felntt vlskor magunkv tesznk bizonyos, az adott kzssgben elfogadott vlekedseket a kvetend j s kerlend rossz mibenltrl, s mindennapi cselekedeteinket ezek a - tbbnyire nem tudatostott - irnyelvek kormnyozzk. m tlsgosan is nagy a tt - gy rekonstrulhatnnk a Tanulmny az rtelem megjavtsrl bevezet gondolatmenett -, tlsgosan is sok mlik dntseinken ahhoz, hogy minden vizsglat nlkl rvnyeslni hagyhatnnk ezen irnyelveket. A tt a mindenkori n boldogsga. Az Etika f6 feladata ppensggel ennek vizsglata.

Abban a meghatrozsban, hogy az etikt a geometriai rendnek megfelelen kell bizonytani, fontos elfeltevs rejlik. Az ember igazi boldogsghoz csak olyan elvek vezethetnek el, amelyek nem pusztn egy partikulris kzssg szmra rvnyesek, hanem minden, eszt helyesen hasznl ember szmra is azok, hiszen az ember meghatrozsa eszes lny", s az sz nemcsak az individuumok partikularitsn kell hogy fellemelkedjk, hanem az egyes npekn is. A boldogsghoz val eljutsnak nincs holland vagy spanyol, zsid vagy magyar tja: az egyetlen, az igazi t, a szksgszeren elfogadott elveknek megfelel cselekvs, amelyet minden, eszt helyesen hasznl lny ppoly szksgszersggel fogad el, mint ahogy azt fogadja el, hogy a hromszg szgeinek sszege egyenl kt derkszgvel.

Eukleidsz Elemek cm mvnek kifejtst kvetve az Etika minden rsze definilkkal s aximkkal kezddik, olykor posztultumok megadsval folytatdik, mg maga a kifejtend anyag ttelek, bizonytsok, segd- s kvetkeztetett ttelek formjt lti. m Spinoza szknek tallhatta ezt a keretet, mert a ttelek, bizonytsok sort gyakran nem geometriai mfaj szvegrszek - elszavak, megjegyzsek, fggelkek - szaktjk meg, amelyek rnyaljk a f" gondolatmenetet.

Spinoza t rszre osztotta az Etikt. Az els hrom vilgoss teszi, minek a tudsa szksges ahhoz, hogy megszerezhessk az egyetemes rvny cselekvsi alapelveket. Az elsknt megllaptott alapelvek az Istenrl, vagyis az tfog rtelemben vett termszetrl val tudsunkat rgztik. A kvetkez f tma sajt gondolkodkpessgnk, vagyis elmnk vizsglata, mert Spinoza gy vli, a helyes megismersi md kivlasztsa dnt jelentsg a helyes letmd megtallsa szempontjbl. Vgl kvnatos az affektusok pontos ismerete, mert ppensggel a szenvedlyknt megjelen affektusok partikularitsa az, amit az sz egyetemessgnek le kell kzdenie. Az etikaknt felfogott filozfihoz Spinoznl egyfajta trsadalomfilozfia is tartozik, melynek elemeit elssorban a negyedik knyvben kell keresnnk. Az tdik knyv az Isten rtelmi szeretete ltaljellemzett blcs boldogsgrl szl ttelekhez vezeti az egsz gondolatmenetet.

Az Etika els rsze teht az Istenre s a vilg egszre vonatkoz, felttlenl szksges ismereteket rgzti. Az az Istenrl val tuds, mellyel itt tallkozunk, nem szent knyvekbe rejtett kinyilatkoztatson alapul ismeret, hanem annak az isten-eszmnek a kifejtse, amely az emberi elme minden tapasztalat eltt adott alapszerkezethez tartozik. Nem teolgival, hanem racionalista metafizikval van dolgunk, s gy Isten lnyegnek kifejtshez a hagyomnyos s a kartezinus metafizika szkincst egyarnt felhasznlja. Isten olyan szubsztanciaknt jelenik meg, amely vgtelen sok attribtumbl ll, melyek mindegyike kifejezi azt az rk s vgtelen lnyeget, ami magban foglalja a ltezst, s ebben az rtelemben nmaga okaknt foghat fl. Az nmaga oka kifejezs ebben az rtelmezsben nem paradoxont jelent: formlisan a Kant ta ontolgiainak nevezett istenrv descartes-i mdosulsra utal, mely szerint az, hogy ltezni", benne foglaltatik az Isten fogalmt alkotjegyekben, s ezrt mihelyst megszereztk Isten megfelel fogalmt, egyszersmind bizonyosnak is kell lennnk afell, hogy ltezik. Spinoznl azonban e formlis rvelsnl fontosabb az a tartalmi mozzanat, amelyet az isteni hatkpessg" fogalma jelent. Isten lnyege ugyanis nem ms, mint az a kimerthetetlen hatkpessg, amely nemcsak nmaga ltezst biztostja folyamatosan, hanem egyszersmind a termszet valamennyi - vges s vgtelen - ltezjt is ltrehozza, illetve fenntartja. Ennek a kiindulpontnak nagy horderej kvetkezmnyei vannak. Nyilvnvalv vlik, hogy Isten s az ltala ltrehozott vilg nem klnthet el egymstl oly mdon, ahogyan ez a hagyomnyos teolgiban s filozfiban trtnt. Isten nem transzcendens, azaz nem a vilgon tl van, hanem immanens: benne marad" az ltala elidzett vilgban.

Ennek alapjn vlik rthetv a nevezetes spinozai formula: Isten, vagyis a termszet." Spinoza ugyanis a vilgmindensgrl alkotott kpe kialaktsakor a ltrehoz princpiumot s az ltala ltrehozottakat nem klnll ltezknek tekinti, hanem beilleszti ket egy egysges termszetfogalomba. Arra pt, hogy a latin natura sz tvbl nemcsak fnevet, de igt is kpezhetnk - naturo -, melynek jelentse annyi lenne, mint a termszet mdjn ltrehozni". A rgebbi fordtsok teremt termszet" kifejezse azrt helytelen, mert elleplezi azt a gykeres fordulatot, amelyet Spinoza a keresztny teremtst jelent creare ignek a termszeti szksgszersggel val ltrehozst jelent naturare igvel val flvltsa rvn a nyugati metafizika trtnetben vghezvisz. Az gy kpzett igbl mellknvi igenevek is kpezhetk, s mris elttnk ll az alapveten egysges termszet kt aspektusa, a natura naturans s a natura naturata, vagyis a folyamatos", azaz a ltrehoz s a befejezett", azaz a ltrehozott aspektus. A spinozai terminolgiban a szubsztancia s az attribtumok - vagyis a szubsztancia kifejezdsi mdjai, mint a kiterjeds s a gondolkods - tartoznak a ltrehoz aspektushoz, mg a mduszok - vagyis minden egyedi ltez - a ltrehozottak krbe tartoznak. Ezen egysges termszetelkpzels legfbb hozadka az, hogy megfelel megismersi mdot vlasztva minden egyes ltrehozott, vges ltez lnyegben megtallhat a ltrehoz aspektus. Istenben maradunk s Isten mibennnk, mert a maga lelkbl adott minknk" - idzheti a Teolgiai-politikai tanulmny mottja nmi joggal Jnos els levelt -, azrt csak nmi joggal, mert a biblikus nyelvezet Spinoznl alapveten nem biblikus rtelmet takar: a termszet ltrehozsa nem a transzcendens Isten akarati dntsen alapul teremt aktusa, hanem magnak a termszetnek kezdet, sznet s vg nlkli, nhatalm s ntrvny ltrejvse.

Minden egyes vges ltez, mdusz kifejezi teht bizonyos s meghatrozott mdon" a termszet ltrehoz aspektust alkot hatkpessget, ami az emberi megismerkpessg szmra kt attribtum alakjban, kiterjedt, valamint gondolkodsbli dolgok ltrehozsnak kpessgeknt vlik hozzfrhetv. Ez nemcsak azt jelenti, hogy [vagy] csak kiterjedt - azaz testi -, vagy gondolatszer ltezket vagyunk kpesek szlelni, hanem azt is, hogy mi magunk is testbl - olyan mduszbl, amely Isten, vagyis a termszet vgtelen hatkpessgt a kiterjeds bizonyos s meghatrozott mduszaknt fejezi ki - s elmbl - azaz olyan mduszbl, amely ugyanezt a hatkpessget a gondolkods bizonyos s meghatrozott mduszaknt fejezi ki - ll individuumok vagyunk.

Ugyanezt a hatkpessget fejezi ki": Spinoza erre a trkenynek tn tzisre hatalmas terhet rak. Azt lltja, hogy ha e kt mdusz ugyanannak a hatkpessgnek a kifejezdse, akkor ez nem kevesebbet jelent, mint hogy vgs soron azonosak. Ezzel Spinoza vlaszt prbl adni a kartezinus dualizmus problmjra: ha egyszer gondolkods s kiterjeds kt, egymstl teljessggel fggetlen ltmd, akkor hogyan lehetsges az a legmindennapibb tapasztalatunk, hogy rezzk a testet r hatsokat, s gy ltjuk, testnket kpesek vagyunk megfontolsainknak megfelelen mozgatni. Spinoza vlaszknt tagadja a krds mgtt megbv elfeltevst: nemcsak a kiterjedst s a gondolkodst ltalban tekinti egyazon szubsztancia kt attribtumnak, hanem a kiterjedshez tartoz minden egyes mdusz is azonoss vlik az ezt a mduszt a gondolkods attribtumban kifejez mdusszal: kinek-kinek a teste azonos az lelkvel. Ez a magyarzata annak, hogy ha a testnkkel trtnik valami, azt rgtn szleljk is, vagyis - Spinoza nyelvn szlva - annak ideja rgtn megjelenik az elmnkben.

Ebbl kiindulva lt hozz Spinoza - mr a msodik knyvben - a megismersi mdok elklntshez s rszben pszicholgiai, rszben metafizikai alapjaik feltrshoz. A legalacsonyabb rend, m nlklzhetetlen megismersi md a tapasztalat, melynek ltrejtte - Spinoza szerint - rtelmezhetetlen a test s az elme azonossgnak imnt vzolt elmlete nlkl. Az ember ugyanis, mint minden vges mdusz, folytonos klcsnhatsban ll a tbbi vges mdusszal: rszint hoz ltre hatsokat ms mduszokban, rszint ezek benne. Lte fenntartshoz ez a klcsnhats elengedhetetlenl szksges. Ha testt elklntve vizsgljuk, a hatsok vgl az agyba kerlnek, melynek lgy rszein klnfle, a hatst gyakorl testre jellemz lenyomatok maradnak vissza. De mivel test s elme azonosak, s mindaz, ami a testben vgbemegy, az azonossgtzis alapjn vgbemegy az elmben is, ezrt az elmben megjelenik a testre hatst gyakorl kls test olyan ideja, amely egyszerre mutatja a kls test s sajt testnk termszett. S mivel ez az idea e kt termszetet elklntetlenl tartalmazza, vagyis nem lehet pontosan meghatrozni, mi tartozik a kls, s mi sajt termszetnkhz, az idea inadekvt".

Vannak azonban a testeknek olyan tulajdonsgaik is, amelyek azonosak valamennyi testben. Ilyen pldul az, hogy valamennyi test a kiterjedshez tartozik, vagy mozog, vagy nyugalomban van s hasonlk. Ezekkel a tulajdonsgokkal kapcsolatban nem lehet sz inadekvtsgrl, hiszen az elklntetlensg itt nem jelent htrnyt: maga a kiterjeds ideja nem vltozik meg attl, hogy inkbb A, nem pedig B vagy C test partikulris sajtsgain keresztl jutunk el hozz. Ezek a kzs fogalmak" annak a msik megismersi mdnak az alapjt alkotjk, amelyet Spinoza sznek nevez. Az sz idei, vagyis az e megismersi md ltal szolgltatott idek adekvtak. Ez lesz a tudomnyok jellemz megismersi mdja, amelyekben az egsz tudomnyterlethez tartoz valamennyi trgyra rvnyes ltalnos ttelekbl vezetnk le jabb s jabb ismereteket.

Van azonban egy harmadik megismersi md is, amelynek eredete s clja klnbzik mindkt eddig emltetttl: az intuitv tudomny". Spinoza sajtos rvelssel prblja igazolni, hogy Isten adekvt ideja minden tapasztalatot megelzen hozztartozik minden egyes emberi elmhez. Az els knyvbeli metafizikai megalapozs els kt sarkttelben egyrszt azzal a rejtlyes lltssal tallkozunk, mely szerint minden dolog vagy nmagban, vagy msban van, msrszt azzal az ehhez kapcsold tzissel, hogy brmely dolgot vagy nmagbl - ha nmagban van -, vagy msbl - ha msban van - kell felfogni. nmagban lenni voltakpp annyit jelent, mint nmaga oknak lenni, msbl" msnak az alapjn felfogva lenni pedig annyit tesz, hogy megismers tekintetben az a msik logikailag elsdleges az illet dologhoz kpest - vagyis a megismerend dolog megrthet e ms" alapjn, de fordtva nem lehetsges a dolog. Ha pedig flfogni valamit annyit jelent, hogy ltrejn bennnk egy idea az illet dologrl, akkor e kt sarkttel alapjn levonhatjuk a kvetkeztetst, hogy brmely vges, kiterjedsbeli mdusznak - vagyis brmely testi dolognak - csak akkor jhet ltre gondolkodsbeli megfelelje - vagyis ideja -, ha ebben az ideban egyszersmind megvan Istennek, a szubsztancinak ideja is. Mert az, amiben ms dolgok" benne" vannak e sajtos rtelemben, nem ms, mint a szubsztancia. A vgtelen ugyanis mind ltezs, mind megismers tekintetben elsdleges a vges dolgokkal szemben, mrpedig a spinozai rendszerben egyedl Isten, a szubsztancia, a termszet vgtelen, minden ms vges. Ha teht annak a vges testnek, amely trtnetesen egy ember teste, van megfelelje a gondolkodsban, azaz van ideja - amirl korbban mr kidertettk, hogy az e test lelkvel" azonos -, akkor ennek a lleknek Isten ideja rszt kell hogy kpezze. Ha van lelknk - s ez ktsgbevonhatatlan -, van adekvt idenk Istenrl.

Ktsgkvl ez az a meggyzds, ami az egsz Etika felptst a httrbl meghatrozza. Csak akkor lehetsges Isten s a termszet viszonyrl azzal a magabiztossggal beszlni, amellyel Spinoza beszl, ha biztosak vagyunk benne, hogy az az isteneszme, amelyet ki akarunk fejteni, emberi elmnk termszetes alkotrsze, s nem valamilyen klns, szemlyre szl isteni kegyelem ajndka. Ms teht ennek az isteneszmnek eredete bennnk, mint amit az Istenrl gondolkod emberek ltalban fltesznek, de ms a funkcija is: nem bizonyos parancsoknak val kzvetlen engedelmessgre kell rvennie bennnket, hanem arra, hogy a termszetet azon a mdon prbljuk megismerni, amelyen csak ez isteneszme rvn lehetsges. Ne ragadjunk le az egyedi dolgok tapasztalati megismersnl, amely olyannak mutatja ket, amilyenknt egy bizonyos idpillanatban hatst gyakoroltak rnk, hanem prbljuk a hasonl dolgok egsz osztlynak jellemzit kiemelni a tudomnyos megismers rvn, hogy aztn vgl ennl is magasabbra jussunk, arra a pontra, ahol beltjuk, hogy legtfogbb tudomnyos ismereteink kiindulpontjai valjban mg mindig valami msnak, az egyetlen szubsztanciaknt felfogott Istennek attribtumai.Spinoznl azonban a boldogsg nem csupn egy megismersi llapot, s mg akkor sem az, ha e megismers az intuitv tudomny. A boldogsg az emberi letnek ahhoz az oldalhoz tartozik, amelyet affektusok hatroznak meg. Szksg van teht az indulatok ltrejttnek s fajtinak elemzsre is. Ezt a feladatot oldja meg az Etika harmadik knyve, s rszben a negyedik s tdik.Az affektusok trgyalsa teht Spinoznl nem ncl, hanem beleilleszkedik az egsz etikai rendszer sszefggsbe. Ezrt az affektuselmleti fejtegetseket kt aspektusbl lehet vizsglni: nmagukban, illetve a megismersrl mondottak vonatkozsban. nmagukban vve az indulatok cselekvsre s szenvedlyre klnlnek el. Cselekvsnek nevezi Spinoza azokat az affektusokat, melyek okai teljes egszkben mi vagyunk, mg szenvedlyekrl akkor beszl, amikor csak rsz-okok vagyunk. Szenvedly minden olyan affektus, mely inadekvt idebl fakad, cselekvs pedig az, amelyik adekvt idebl keletkezik. E genetikus" osztlyozs mellett Spinoza megklnbztet elsdleges s levezetett affektusokat is. Elsdlegesnek tekinti a kvnsgot, az rmt s a szomorsgot, minden ms affektust e hrom alapaffektus aleseteknt prbl rtelmezni. A megbns pldul a szomorsg alfaja, amennyiben ez az affektus oly tett idejnak ksretben jelenik meg, amelyrl azt hisszk, hogy a llek szabad elhatrozsbl vittk vghez". Az nmagunkkal val megelgeds ellenben olyan rm, amely abbl ered, hogy az ember nmagt s cselekvkpessgt szemlli" stb. A harmadik alapaffektus, a kvnsg szerepe ketts. Egyfell minden affektusnak azt az alapvet sajtossgt juttatja kifejezsre, hogy ltala valaminek a megszerzsre mintegy determinlva vagyunk: ha a kapzsisg uralkodik rajtunk, akkor mindig tbb pnz megszerzs-re treksznk, ha a kjvgy, akkor mindig j rzki gynyrkre prblunk szert tenni. Msfell a kvnsg kapcsolja ssze az affektuselmletet az Etika rendszernek metafizikai alapzatval: az egysges, de ltrehoz s ltrehozott aspektusra boml spinozai termszetet a megfelel megismersi mddal vizsglva beltjuk, hogy a ltrehoz aspektus jelen van minden egyes ltezben, ms szval, hogy minden egyes ltez - bizonyos s meghatrozott mdon - kifejezi az isteni termszet" kimerthetetlen hatkpessgt. Nos, a kvnsg mint alapaffektus nem egyb, mint az egsz termszetet that, szntelenl tevkenysgre serkent elv kifejezdse a vges ltezk szintjen. Ez az elv persze nem csupn egyes elklnlt idpillanatokban hatrozza meg egyes affektusainkat, hanem letnk egsze vonatkozsban is jelen van mint a boldogsgra val trekvs. Olyasmit kvnunk magunknak, amit nem fenyeget a veszly, hogy megszerzsnek pillanata utn elenyszik vagy ellenttbe vlt, de az sem, hogy msvalaki hasonl rme cskkentse vagy teljesen megszntesse az n rmmet: olyan lland s tkletes rm" lvezetre treksznk, amelyet mindenki ms is egytt lvezhet velnk. A spinozai etika nem korltozdik sajt partikulris boldogulsunk elrsre: legalbb krvonalaiban megprbl szmot adni azokrl a trsadalmi elfelttelekrl is, amelyeknek teljeslnik kell ahhoz, hogy lehetleg mindenki elrhesse a boldogsg htott llapott. Az idelis trsadalom az volna, amelyben mindenki az sznek nevezett megismersi md vezetse szerint lne. Mivel azonban ez nem lehetsges, s aligha lbalhatunk valaha is ki a knyszer rvn rvnyre jut trvnyek sszetartotta trsadalmak llapotbl, ezrt az optimlis az lenne, ha a trvnyeknek val engedelmessg rdekben az alattvalkban kialaktott szenvedlyszer indulat nem a bntetstl val flelem, hanem a jutalom remnye volna.

m ha az egsz trsadalom tekintetben nem ltszik is lehetsgesnek, hogy minden polgra az sz vezetse szerint ljen, az egyes individuumok letben taln mgis van r nmi esly. Legalbbis ezt prblja meg flmutatni az Etika tdik knyve.

Spinoza alapvet meggyzdse az, hogy brmennyire is al van vetve az ember a termszet hatalmnak, s brmennyire is igaz az, hogy lett tlnyomrszt kls hatalmaktl fgg, szenvedlynek minsl affektusok vezrlik, mgis van olyan rsznk, amely mentess tehet a kls hatsoktl. Ez a rsz az egysges test-llek szerkezet llek oldaln tallhat: amikor megismer tevkenysgnk nem kizrlag a tapasztalat krbe tartozik, teht amikor kpesek vagyunk fggetlenteni magunkat a rajtunk kvli mduszok - ltnk fenntartshoz persze elengedhetetlen - rnk gyakorolt hatstl, akkor ltrejn lelknknek az a rsze - elmnk, a sz szigor rtelmben -, amelyben csupa adekvt, igaz idea kap helyet, s ennek kvetkeztben csupa cselekvsnek minsl affektus rvn hatrozdik meg boldogsgra val alaptrekvsnk. Mert Spinoza nemcsak egy magban megll affektuselmletet alkotott, hanem be is illesztette azt etikai rendszerbe. A beilleszts legfontosabb eszkze pedig az a tzis, mely szerint minden idebl, vagyis a megismers minden alapegysgbl kvetkezik valamilyen affektus: ha adekvt idera tesznk szert, cselekvs, ha inadekvtra, akkor szenvedly. A szenvedlyek azonban pusztn ltszatrmkben rszestenek bennnket; az igazi boldogsghoz nem vezetnek el. Hiszen az ltaluk adott rmk az idvel egytt enysznek el, s nem lehetsges, hogy egyszerre minden individuum szmra lvezetet nyjtsanak. Minden azon mlik teht, hogy tallunk-e olyan affektust, amely rks, semmitl nem befolysolt rm rszesv tesz. Az Etika tdik knyve szerint van ilyen affektus, spedig Isten rtelmi szeretete". Az az rvels ugyanis, mely szerint nmagunkat mint vges mduszokat csakis a vgtelen szubsztancia egyfajta tagadsaknt lehet flfogni, teht hogy nmagunk idejt csakis Isten idejval egytt lehet megalkotni, Spinozt ahhoz az elgondolshoz vezette, hogy minden egyes emberi individuumban Isten s ember sajtos egysgt lssa. Ez az elgondols pedig oda vezet, hogy amikor Isten adekvt idejbl levezetnk egy msik adekvt idet, akkor ez nemcsak Isten tkletessgrl tanskodik, hanem sajt magunkrl is. A mi megelgedsnket, lelki nyugalmunkat vltja ki, ha a vilg trtnseit Isten idejra tudjuk visszavezetni. m ez a megelgedettsg, ez az rm Isten idejnak ksretben jelenik meg, mrpedig ez az rm - az alapaffektusok egyike -, ha jelen van kivlt oka, szksgkpp ez ok irnti szeretett vlik. Ha rmnk tisztn elmnkbl fakad, akkor a belle kvetkez szeretet is elmebli, azaz gondolkodsbli, rtelmi szeretet lesz. S ha mr egyszer eljutottunk ehhez az rtelmi szeretethez, nem lesz nehz jabb tpot adni neki, hiszen nemcsak sajt vgessgnk nem foghat fel a vgtelen szubsztancia, azaz Isten nlkl, de minden ms is csak vgtelen negcijaknt ragadhat meg adekvt mdon: minden adekvt idet Istenre kell vonatkoztatnunk, teht minden ilyen idea szksgkpp tpllja az Isten irnt rzett rtelmi szeretetet. Ez az affektus teht egyrszt nem fog elenyszni az idvel, msrszt nem cskken, ha msok is rszesednek belle: az adekvt idek s a bellk ltrejv, cselekvsnek minsl affektusok nemcsak sajt magam Istennel val egysgrl tanskodnak, hanem arrl az egysgrl is, amelyet mindazok elmi egytt alkotnak, akiknek elmje tlnyomrszt adekvt idekbl ll. k Isten rtelmi szeretete rvn boldogok, egyttesen Isten vgtelen rtelmt alkotjk, s ennyiben rkkvalk. Ez az rkkvalsg persze nem az idbelisg korltlan meghosszabtsa, nem valamilyen, a testi hall utni individulis tovbb ls. rkkvalsgunkat szigor rtelemben vett cselekvsnkben megtapasztaljuk, mint cselekvsnknek szksgkpp benne magban rejl, vagyis nem idben rkvetkez, s tle fggetlenl, egy jutalmaz s bntet Istentl fggen bekvetkez vagy be nem kvetkez jutalmazst. 2. Teolgiai-politikai tanulmnyA m 167O-ben jelent meg komoly talnyt jelentve az rtelmezk szmra. Eredetileg nv nlkl adtk ki, de csakhamar fny derlt Spinoza szerzsgre, s gy nem meneklhetett az ellene irnyul rsok radattl. A spinozizmus ettl kezdve szinte egyjelentsv vlt az istentagadssal. 1674-ben be is tiltottk a mvet. A 2O. szzadi kommentrok termszetesen rnyaltabb mdszertani eszkzkkel kzeltenek a mhz, szmukra ezrt nem is az ateizmus jelenti a talnyt, hanem Spinoza szndknak feltrsa. Az Etika s a Teolgiai-politikai tanulmny alapvet gondolatai ugyanis csak rszben fedik egymst. Mindenkpp fedsbe hozhatk a megismersi mdok hierarchijrl az Etikban mondottak a teolgiai rsznek a prftasgrl szl elgondolsaival: a prftk a legalacsonyabb rend megismersi md, a kpzelet tekintetben tntek ki igazn. Salamon kitntetettsge is rtelmezhet gy, mint a filozofikus, az Istent az sz megismersi mdjn megismer bibliai alak, m nehz megmagyarzni a Krisztusnak tulajdontott szerepet: az Etika sehol sem beszl arrl, hogy lehetsges szavak nlkl, elmrl elmre eszmt cserlni Istennel. Ugyancsak nehz elhelyezni az Etika kontextusban az igazi vallsnak a hetedik fejezetben megadott alaptteleit, amelyek br taln nem teljesen egyrtelmen egy jutalmaz-bntet Isten fogalmra ptenek. Herman Cohen gy vlte, a prftasg s a kivlasztottsg gondolatnak naturalizlsval Spinoza elrulta a zsidsgot, s az tok jogosan rte t. Leo Strauss szerint az ldztets korszakaiban a paradoxonok s az nellentmondsok a rejtzkds eszkzei, Spinoza esetben abbl kell kiindulni, hogy az Etika tantsa felel meg igazi szndkainak. Jonathan Israel pedig mg ennl is tovbb megy, azt lltja, az egsz felvilgosods mlyn egy rejtett Spinoza-recepci munkl.

A politikai rsszel kapcsolatban nincsenek ilyen jelleg rtelmezsi problmk. E rsz f mondandja az, hogy brmennyire is lemond az ember minden, eredeti mdon hozztartoz termszeti jogrl azzal, hogy mintegy szerzdskts rvn ltrehozza az llamisgot s az llamhatalom knyszert eszkzeivel fenntartott jogrendet, ez nem jelenthet bizonyos alapvet jogokrl val lemondst, amelyek nlkl nem volna tbb emberi ltez. Az rs msik f tzise szerint a lehetsges llamformk kzl a demokrcit kell elnyben rszesteni, mert az kzelti meg a leginkbb a termszeti llapotban lvezett szabadsgot s individulis nrendelkezst.