1.2 - Az elektron kettős természete
-
Upload
szermek-zoltan -
Category
Documents
-
view
109 -
download
4
Transcript of 1.2 - Az elektron kettős természete
A cső nyalábja a lemezpárokra kapcsolt feszültséggel, illetve a cső külső felületéhez illeszkedő tekercspár mágneses mezejével is eltéríthető. A két eltérítés alapján határozhatjuk meg az elméletben részletezett módon a sugárzást alkotó részecske fajlagos töltését. A kísérlet során az elektromos és mágneses mezőt tudta változtatni, oly módon, hogy az eltérítő lemezpár feszültségét illetve az ábrán nem látható tekercs áramerősségét változtathatta. Ez mellett mérni kell az eltérítés szögét. A kapott fajlagos töltésérték több mint ezerszerese lett az addig az elektrolízissel kapott legnagyobb értéknek, a hidrogén ion értékének.
De Broglie 1924-ben doktori értekezésében fejtette ki részletesen forradalmi elméletét az elektronhullámokról. Dolgozat mindössze 3 és fél oldalas volt! Elgondolása, mely szerint az anyagnak atomi méretekben hullámtulajdonságai vannak, Albert Einstein egyik 20 évvel korábbi javaslatán alapult, aki a fény kettős természetét hirdette. Tudományos körökben még éppen csak kezdték elfogadni a fény kettős természetének elvét, amikor Broglie már kiterjesztette e kettős jelleget az elektronra, és minden más anyagra is.
p
h
(p=mv, az elektron lendülete)
Thomson 900 és 16500 V között gyorsított elektronokat küldött át vékony celluloidrétegen, és fényképészeti lemezen rögzítette az elektroninterferenciára utaló gyűrűket. A celluloid után vékony fémrácsokkal is igazolta az elektron hullámtermészetét. A legsikerültebbek a platina- fóliával végrehajtott kísérletei voltak. Az interferencia kép ezeknél két, jól kivehető gyűrűből áll.