Vasárnap, 1976. február 13

r

Kék virága a szamárkenyérnek

Juhász Gyula ifjúkori versikéje

Ferenc Ferdinánd (1863—1914) trónörökös 1900. július 1-cn morganatikus. azaz rangon aluli házasságot kötött a Hohen-bcrg hercegnővé emelt, cseh származású Chotek Zsólia gróf-nővel. Azon a napon jelent meg a Szegedi Napló heti szatiri-kus mellékletében, a Hüvelyk Matyiban a gimnazista diáknak alábbi alkalmi rigmusa. Nem első verse ez m á r ; egy évvel azelőtt a Szegedi Napló közölte már két versét, sőt egyet a Budapesti Napló ls.

A kis vers, melyre Botka Fcrencné hívta föl figyelmemet, nincs benne a költő eddigi gyűjteményes köteteiben. Noha ön-magában nem oly jelentős, hogy módosítana, akárcsak fiatal-kori lírájának eddigi értékelésén, az írói. költői életművek méltatásában bölcs aranyszabály, hogy a klasszikusok „min-den sora, mind szava drága nekünk."

8 az külön érdekesség, hogy a tizenhét éves költő, aki pár héttel előbb tért haza a váci piarista noviciátusból, kora-érett, elnéző bölcsességgel állapítja meg versének csattanójá-ban: a szerelem — örök rejtély!

PETEIT LASZLO

Királyidillek Ismét a régi, régi nóta, Mely mindörökké ú j leszen: Mint egyesít királyfiút és Pásztorleányt az igaz szerelem!

S ámbátor a boldog menyasszony Most nem pásztor — gróflány leszen, A végső strófa egy maradha t : Hogy örök rejtély az a szerelem!

JUHÁSZ GYULA

A demokrácia és értelmezése

Kiskunság. Széles e hazában akad-e valamelyest is iskolázott ember, akinek a szó hallatán, földrajzi ismeretei mögött, nem tülekednek szorosan a magyar-órákon szerzett élmények, a „Du-nától a Tiszáig nyúló róna" köl-tő fogalmazta képei: a száz kö-vér gulya, ménesek futása, vad-ludak vonulása, vércsék visítása, s ki ne tudna, hogy „ott tenyész-szik a bús árvalányhaj , s kék virága a szamárkenyérnek"?

Petőfinek köszönhetjük

Tudjuk, s ezt legtöbben az is-meret ter jesztést is művészi fokon művelő Petőfinknek köszönhet-jük. Sokan bejár ták közülünk fél Európát, egyesek el jutottak a vi-1 lág túlsó sarkára is, de ide, la-kóhelyük szomszédságába, jósze-rével csak biológusok vagy kü-löncszómba menő természetbolon-dok látogattak el. Majdhogynem azt kell mondanunk, hogy nem láttunk a szemünktől, Petőfi hiába hívta fel f igyelmünket több mint 130 éve a tá j szépsé-gére. Ennyi időnek kellett eltel-nie, míg rá jö t tünk: érték, nem-zeti — és nemzetközi — kincs bir tokában vagyunk mi is. És hogy rá jöt tünk, megint csak nem egészen a mi érdemünk. A hat-vanas években az ENSZ-ben kü-lön hangsúlyozták a természet-védelem fontosságát, időszerűsé-gét, s innen indult földkörült ú t -jára a ri tka földrajzi területek, növény- és állatviláguk megőrzé-sének gondolata. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió progra-mot adott k i : minden állam kö-teles azokat a vidékeket védeni, amelyek saiát földrajzi elhelyez-kedését elsősorban jellemzik. A Szovjetunióban, Amerikában ha-marosan kormányintézkedések is tükrözték ezt a szemléletet. Ma-gyarországon is fordulópontot je-lentett az 1961-ben életbe lépett természetvédelmi törvény.

Hazánk a Kárpát-medencében terül el, a hegyvidék vagy ten-gerpart nyúította különlegességgel nem szolgálhatunk. Dicsekedhe-tünk ellenben olyan érintetlen alföldi táj jal , amely szinte Euró-pa-szerte egyedülálló. A hazai törvény első, kései gyermeke a Hortobágyi Nemzeti Park, ame-lyet 1973. j anuár 1-én hívtunk életre. Két évre rá lett nemzeti park a Kiskunság.

Egyéves léte ideje alat t sike-rült felhívnia magára a figyel-met : a sok-sok külföldi és per-sze hazai kíváncsiskodókon kívül a természettudományok művelői is egyre nagyobb érdeklődéssel keresik fel a kuta tómunka eme kincsesbányáját . A Kiskunság tit-kainak tudományos fel tárására ezért együttműködési szerződést kötött a nemzeti park igazga-tósága és a Szegedi Akadémiai Bizottság.

Szigetek a Duna-Tisza közén

A SZAB legutóbbi rendezvé-nyén dr. Tóth Károly, a Kiskun-sági Nemzeti Pa rk igazgatója be-muta t ta — diaképekkel illusztrál-va — hazánknak ezt nz értékes természetvédelmi területét .

Petőfi még az összefüggő róna-ságban gyönyörködhetett 1844-ben, nekünk a Duna-Tisza között szétszórtan található ,;szigetek" jutot tak belőle. Sajnos, kissé el-késtünk a szervezéssel. De ha már így esett, legalább a mi nemzedékünk ad ja tovább jelen-legi, sértetlen ál lapotában a jö-vő generációnak. Hogy tanuljon belőle, és gyönyörködjék szépsé-geiben.

A nemzeti park ha t különálló mozaikból áll, s összesen 30 ezer hektár területen feleszik. Ebből a nagyobb rész — 25 ezer hektár — Bács-Kiskun megyének . Ju-tott, 5 hektár átnyúlik Pest me-gye déli részére. Néhol bont ja csak meg kissé a tái természe-tes szépségét egy-egy település — tizenhat község van itt —, de ezek szervesen beleépültek kör-nyezetükbe, úgy, hogy az ősi ál-lapotot alig zavar ták meg.

Lakitelek-Tőserdő látnivalója a mintegy négy kilométer hosszú Holt-Tisza meder, gazdag növény-és állatvilágával. Csak néhány különösen szép — és védett — virága: a fehér tündérrózsa, a tavirózsa, a béka tu ta j és a béka-liliom. Itt húzódik a tiszamenti ártéri galériaerdő, sokféle öreg fá jával Ritkaságnak számít a fatörzsre bu ján felfutó liánok-kal az erdei szőlő. Tőserdő déli részét az alpári égeres határol-ja, és honfoglaláskori tör ténetünk egyik színtere: az alpári rét. Itt fu tamítot ta meg 895-ben Árpád fejedelem Zalán seregét. A ma élő magyarok számára ez a kör-nyék azonban korántsem a har-cok izgalmát n y ú j t j a : a Tőserdő szomszédságában talált 40 fokos termálvíz és a parkerdő az odalá-togatók üdülését, pihenését szol-gálja.

A második „sziget" hazánk egyetlen meszes-szódás talajú, legnagyobb összefüggő pusztá ja : Apajpuszta. A sajátos sziki növé-nyek — orvosi székfú, sziki bal-lagófű, sziki csenkesz — között röpköd a túzok, a széki lile, a széki csér. Ha valaki a híres ma-gyar pusztai élettel, a régi pász-torélet hagyományaival akar meg-ismerkedni, itt megteheti : a Kiskunsági Állami Gazdaság és a téeszek ősi á l la t tar tást folytat-nak, és őrzik az egykori szoká-sokat és felszereléseket is. A gaz-daság ménesének, magyar ta rka teheneinek, és a téeszek racka nyája inak híre elszállt határa in-kon túlra is. Rengeteg embert vonz az évek óta megrendezett „kiskunsági pásztor- és lovasna-pok" ünnepségsorozata. Itt dol-gozik egyik fogathaj tó Európa-bajonkunk, Fülöp Sándor is.

A szikes tavak láncolata Fü-löpszállás — Szabadszállás kö-zött ízes népi elnevezéseit még most is őrzi. A Pipásrét, a Kis-rét, a Zab-szék, a Fehér-szék, a Kelemen-szék mind sekély, szó-dás kémhatású víz, apró szige-tekkel, zsombékokkíl . Mintegy 70 —80 m a d á r f a j biztonságos tanyá-ja ez, de szállásul szolgál a más kontinens felé tar tó átutazó ven-dégeknek is- A legértékesebb la-kó itt a gulipán, a széki gólya, a szürke gém, a nyári lúd, hogy csak néhányat említsünk.

Ha valaki Magyarországon ke-resi a Szaharát, azt ugyan nem talál ja meg, dé hogy milyen lehet a sivatag, abból kaphat némi ízelítőt Fülöpháza határában. A szél ugyanis még a levantei pleisztocén, az újpleiszlocén és óholoegn geológiai korszakban ki-f ú j t a a homokot az ős-Duna medréből, és nyugatról kelet fe-lé haladva három nagy bucka-ra jban „elröpitette". Ezek a ván-dorló homokdombok különböző formákat vettek fel, így keletke-zett például a „parabolabucka", a ..bálnahát", az „aréna". Az első homokbuckarajhoz tartozó terü-let Európa egyetlen Dunából eredő, érintetlen, s ma is változó, homokvilága. S itt nyílik a kék-virágú szamárkenyér, itt díszlik a kunkorgó á rva lányha j is.

Az Alföldre ha jdan oly jellem-ző, nemegyszer „nemzetmentő" nádasokat, tocsogós réteket, a vadvirágos kaszálókat az Izsáki Kolon-tó környéke őrzi még ere-deti ál lapotukban. Ez a terület nemcsak az embernek tud jó búvóhelyet adni (a törökök, la-tárok támadásai elől menekültek ide), hanem a vízi gerincesek és hüllők is itt húzódnak meg.

Pásztormúzeum Bugacon

S végül Bugac. A természet-védelmi terület. legnagyobb, ösz-szefüggő egysége. Különlegesen szép t á j homokbucka vonulatá-val, az ősborókással, a nagyer-dővel és a pusztával. Az ősbo-rókásban érintetlen még az ere-deti élővilág. A közönséges boró-ka 120—130 éves példányai is megtalálhatók itt a fehérnyár, a szürkenyár. a rezgőnyár. és a fe-ketenyár társaságában. Az erdőt r i tkán előforduló rovarok, ren-geteg madár , köztük kakukk és búbosbanka népesiti be, s van itt róka, borz, sőt vipera is.

Bugac puszta olyan tájképi kü-lönlegesség, amely egyedülálló Európában. Homokpuszta, melyet nagyerdő határol. A buckák és a sűrű lombok között biztonságban érezték magukat a betyárok, s őrzik is múl t juka t az itteni elne-vezések: „lófogó", „tolvajos". Itt is — akár a Kiskunság más vé-dett részein — ősi t ípusú állat-tartás folyik. Híres a Városföldi Állami Gazdaság szürke gulyája, rackanyája és a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Tsz ménese. És ezt nemcsak szépségüknek, kü-lönlegességüknek köszönhetik: ők alkot ják az ország egyik legfon-tosabb, úgynevezett „génrezervá-tumát".

A nemrég megnyílt pásztormú-zeum máris rengeteg látogatót vonzott. A bemutatot t tárgyak — béklyó, az istráng, a karikás-ostor, a fa rkas ellensége haj í tó-fa — mind kivétel nélkül a kör-nyező községek lakóitól vándorolt a vitrinekbe.

A tanyák is hozzátartoznak a Kiskunsághoz, nem hagyja ve-szendőbe menni azokat sem a nemzeti park igazgatósága. A né-pi stílusban épült, rendszeresen karbantar to t t házakat, mellék-helyiségeket, a hozzájuk tar to-zó földdarabokat , a hagyomá-nyos eszközökkel, felszerelések-kel együtt megőrzi az utókor szá-mára.

Látnivaló nemzeti kincsünk, lám nekünk is van. Csak a f á rad-ságot nem szabadna sa jnálnunk, hogy a költő által 130 éve fes-tette képet, és a rólunk szóló útikönyvek romantikus, vendég-csalogató leírásait magunk is megtekintsük a pusztán, sa já t magyar szemünkkel.

CHIKAN ÁGNES

A kispolgári mental i tás elő-szeretettel értelmez mindent szájízének megfelelően. A marxiz-mus, s a marxizmus alaptételeit is. így volt ez a múltban, s így van a szocialista fejlődés Jelen-legi időszakában is. Különösen akkor, amikor a szocialista épí-tés soronkövetkezö feladataival előtérbe kerülnek az elméleti kérdések.

Az elmúlt évtized szocialista fejlődésének egyik nagyon fon-tos feladata a szocialista demok-rácia kérdésköréhez kapcsolódik. Társadalmi életünkben és mun-kahelyünkön egyaránt a r ra van szükség, hogy társadalmunk mind szélesebb tömegei, — termelő munká jukon kívül is — részesei-vé vál janak a közéletnek, bele-szólhassanak országos és helyi dolgaink intézésébe, részt kap ja -nak és vál la l janak közös gond-jaink megoldásában, döntéseink előkészítésében, ellenőrzésében és megvalósításában. Egyszóval sza-vuk legyen és hallassák is sza-vukat minden olyan esetben, amikor érdekeikről van szó. A szocialista demokrácia fejleszté-sének programja és az erre vo-natkozó határozatok — túlzás nélkül á l l í that juk — mozgósítot-ták társadalmunk túlnyomó több-ségét e rendkívül fontos felada-tok realizálására. De miközben a társadalom nagyobb része a megvalósítás lehetőségeit kereste és krresi napja inkban is, megje-lentek a kétkedők, a „kibicek", a szkeptikus kézlegyintők és a cinikus félremagyarázók. Ügy lát-szik, a szocialista demokrácia fejlesztésének programja és gya-korlata alkalom volt a demokrá-ciával kapcsolatos legkülönfé-lébb — egymással nemegyszer szöges ellentétben álló — előíté-letek felelevenítésére.

Vannak például olyanok, akik a demokráciát „par t ta lanul" értel-mezik. Szerintük társadalmunk túlszabályozott, az egyén lehető-sége pedig erősen korlátozott, hiszen az állampolgár mindenüt t rendeletekbe, előírásokba, szabá-lyokba ütközik. A társadalom ve-zetése és irányítása túlságosan centralizált, mondják, és a szo-cialista demokrácia feladata el-sősorban e centralizáltság feloldá-sa, társadalmi szabályozása vol-

na. Ideáljuk a kényszerítő erő és eszközök nélküli hatalom, amely végletekig elnéző az állampolgá-rok „szabad akara tával" szem-ben. Ide sorolhat juk azokBt ls, akik a demokráciában csak az ellenzékieskedés lehetőségét lát-ják. akik nem látnak különbséget a résztvevők felelősségteljes be-leszólása és a kívülről történő felelőtlen ellenvélemények kö-zött. ö k azok, akik mindent job-ban tudnak, akik problémánknt mindig „előre látták", és megjó-solták, egyszóval azok, akik so-hasem döntéseink végrehaj tásé-ban, közös • munkánkban jeles-kednek, hanem mindig csak a fanyalgásban és a kéretlen krit i-kában.

Mások viszont a szocialista de-mokrácia fejlődésétől. további szélesedésétől, „óvják ' ' társadal-munkat . Jó néhányan gondolják azt, hogy máris túlságosan „mesz-szire mentünk" , túl sokat „meg-engedtünk". Gazdasági, társadal-mi problémáinkat ál talában a demokrácia fejlődésétől származ-tat ják, és társadalmi életünk ne-gatív tendenciái mögött — a munkaerőhiánytól a lazaságig, a fegyelmezetlenségig — minden-ben az ügynevezett „liberalizáló-dás" következményeit lá t ják. Ök azok, akik a demokrácia fejlesz-tését egyoldalúan a „rendterem-tésben", az adminisztrat ív intéz-kedések egyoldalú erősítésében jelölik meg. Ide tar toznak azok is, akik szerint tá rsada lmunk tö-megei még nem elég éret tek a szocialista demokráciára, a dol-gozók még nem tudnak „lehető-ségeikkel élni", nem tud j ák de-mokrat ikus fórumainkat „megfe-lelően felhasználni", tehá t nem velük, hanem helyettük kell a demokráciát gyakorolni. A dolgo-zók véleményét ök legszívesebben ki sem kérik, meg sem kérdezik, mert eleve feleslegesnek, esetleg zavarkeltőnek tar t ják .

A demokráciával kapcsolatos előítéleteket és félreértéseket to-vább sorolhatnánk, hiszen az em-lítettek számos változatban jelen-hetnek meg. S bár a demokráciát . .parttalanul" értelmezők és a demokráciát „beszúkitők" állás-pont ja homlokegyenest ellenkező, mégis gyakorta előfordul, hogy ezek a szélsőséges nézetek keve-

rednek, vagy „átcsapnak" egy-másba. Megtörténhet például, hogy az, aki tegnap még a de-mokrácia szélesítését kifogásolva „rendteremtést" sürgetett, ma mar az ú j szabályzatoktól, rendeletek-től a demokrácia fejlesztésére hi-vatkozva berzenkedik. Nem ne-héz felismerni, hogy e nézetek mögött többnyire nem is annyi-ra a demokrácia valóságos értel-mezése, hanem sokkal inkább szocialista fej lődésünk egészének megítélése és félreértése húzó-dik meg.

Természetesen a kettőt — a demokráciát és s szocializmust — nem lehet egymástól elválaszta-ni. A demokrácia a szocialista társadalomban nemcsak jelenté-sében jelent népuralmat , hanem valóságosan is. Szocialista társa-dalmunk fejlődésének eredményei nagyrészt azon múlnak, hogy mennyire sikerül a gazdaság fel-adatait , a társadalomépítő mun-kánkat és társadalmi életünk to-vábbi demokratizálódását szin-kronban tar tani . Feladataink e té-ren közismertek. Egész társadal-munka t átfogó méretekben arra van szükség, hogy a társadalmi demokrácia közvetett és közvet-len formái és intézményei a leg-szélesebb lehetőségét biztosítsák a szocialista óllampolgariságnak s egyben elősegítői, formálói legye-nek a demokrat ikus szellemű szocialista állampolgárok kialaku-lásának. Kisebb közösségeikben — mindenekelőt t a munkahelye-ken — pedig a demokrácia fe j -lesztésének fe ladata azt követeli tőlünk, hogy az üzemi és m u n -kahelyi kollektívák mind széle-sebb rétegei vegyenek részt kö-zös dolgaink intézésében, osztoz-zanak a döntések előkészítésének felelősségteljes munkáiban, ismer-jék meg a döntések tar ta lmát , segítsék elő megvalósítását, egy-szóval munkahelyükön is gazda-szemmel nézzék közös feladataink megvalósítását.

A társadalmi és gazdasági de-mokrácia fejlődése egyben előse-gíti a szocialista közéletiség ki-alakulását, jó politikai légköri, széles vi tákat teremt, tehát olyan helyzetet, amelyben a kívülálló bírálgatok, az önjelölt „mindent jobban tudók", a kétkedők, a szocializmust félreértők és félre-magyarázók, vagyis a szocialista demokrácia kispolgári értelmezői egyre kevesebb fogódzót találvn magukra maradnak, és kikopnak társadalmunkból.

BŰHM ANTAL