József Attila tájversei,,Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.”
(József Attila)
Reneszánsz:
A táj a reneszánsz korában vált irodalmi témává, de
ekkor nem alkotott önálló költeményt, csupán egy más
témájú vers hátterét.
Egyik legkorábbi költőnk, aki megemlíti a magyar tájat
verseiben: Janus Pannonius volt (1434-1472).
Leghíresebb versében, a Pannónia dicséretében fejezi ki
szeretetét a magyar föld iránt.
Balassi Bálint (1554-1594)-Az Egy útonjáró szerzette
ének is a szerelemről szól, ám tájköltészeti elemek is
feltűnnek benne.
A tájköltészet
előzményei,hagyományai
-Klasszicista költészet:
Indító képe, a tájleírás a klasszicista pictura hagyományaitidézi. (pl. Csokonai verseiben, pl. Az estve).
-A kora-romantika korában önálló tájversek keletkeztek:
(pl. Berzsenyi, később Petőfi): a természet, a táj – főként -Rousseau hatására – menedéket, idillt jelent a zajos társadalommal szemben.
-A tájversek az emberi lélekállapotok kifejezéséreszolgálnak,a táj nem valóság,hanem szimbólum (többekközött Ady szimbolikus tájai is, pl. Az eltévedt lovas, A Tisza-parton, A magyar Ugaron).
-XX.század (expresszionizmus,szürrealizmus):a tájközöl,mondanivalója van,kifejez (lelki belső táj).
Szürrealizmus egy másik valóságot közöl (virtuális).
A tájköltészet
előzményei,hagyományai
József Attila a tájköltészet hagyományaira részben épít, részben eltér tőlük.
József Attila tájköltészetének újszerűsége, hogy a táj és a hozzáfűződő gondolat szerves egységet alkot. A költői képek József Attila lelkiállapotának, gondolatainak tükörképei.
Tárgyias líra = a belső világát (szorongását) kivetíti a tájra.
Az én kivetítése a valóságra = exprsszionizmus.Jellegzetes motívumai: est, ősz, tél, fagy, hideg.
A tájköltészet megújítása
A tájelemekhez a napszakok és az évszakok is
hagyományosan kapcsolódnak: József Attilánál
mindezek szimbolikus értelmet kapnak.
Évszakok: a költők számára korábban sokkal
kedveltebb ősz (pl. Berzsenyi) és tavasz (pl.
Petőfi) helyett a nyár és a tél gyakoribb a
J.A.versekben.
A tél különös jelentőséget kap: hagyományosan
a halál, a pusztulás jellegzetes költői képe.A
költő ezeket a jelentéseket is megtartva: további
szimbolikus értelmezésekkel látja el (pl. az
emberek közötti elszigeteltség, a magány, a
ridegség kifejezése a Téli éjszaka vagy a Holt
vidék c. versben).
József Attila jellegzetes
tájmotívumai
Napszakok: a tájhoz kapcsolódóan jelennek meg. Az éjszakaa romantika kora óta sokféle szimbolikus jelentéssel töltődött fel. A költő verseiben ennek megfelelően az éjszaka a szemlélődés, az elmélkedés időszaka. A többi ember alszik, a költő pedig mintegy „meglesi” a dolgok éjszakai életre kelését, működését.
(pl. a mindannyiunk számára ismert Altató-ban: „alszik a széken a kabát, szunnyadozik a szakadás…”)
A 30-as évek nagy gondolati költeményeinek háttere az éjszaka (pl. Külvárosi éj, Téli éjszaka)
A „csönd” (ill. a csöndet megtörő hanghatások) gyakran kapcsolódnak az éjszakához:
„A csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák” (Téli éjszaka)
József Attila jellegzetes
tájmotívumai
A hagyományos tájelemek (hegyek, fák, mezők, bokrok,
csillag stb.) mellett újszerű elemként jelennek meg a
város képei: a gyárak, a vasutak, a peremváros házai, a
gépek, műhelyek, szerszámok.
József Attila korában ezek a technikai fejlődés
szimbólumai, de ezekben a költeményekben (A város
peremén, Téli éjszaka, Külvárosi éj) az élettelen, rideg
anyag az érzelem-nélküliség, a világ embertelen, gépies
működésének szimbóluma.
Tájelemek
József Attila tájversei egy részében szinte nyomát sem találjuk a hajdani idillnek. A téli, kopár éjszakák egy sajátos világszemlélet kifejezőeszközei: amelyben az emberi nyomorúság, az ember számára idegenné és barátságtalanná vált világ, a magány és a szenvedés fogalmazódik meg.
pl. a Holt vidék című költemény.
látszólag hagyományos tájvers:leírt valóságelemek mélygondolati tartalmat hordoznak.
helyszín:nem a város, hanem a tanyavilág.
mozdulatlan tájat ír le (jellegzetes szókincs: fagy, tél, csend, homály).
előbb a körülötte lévő tájat írja le, majd halad befelé a tanyáig, az emberi világig.
amilyen vigasztalan a táj, annyira reménytelen az emberi lét („ezeken nem segít ima”).
Holt vidék (1932) című verse
Holt vidék
1932–33-ban József Attila költészete érettszakaszába lép.E korszakhoz tartoznak: a
nagyvárosi tájversek.
A külváros olyan helyszín,amit a költő jólismer: az ott élőket, a tárgyakat, a város
hangulatát stb.
Mindenből a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság árad.
Számos verse ebből a milliőből veszi a témáját:
(Külvárosi éj,A város peremén,
Tehervonatok tolatnak,Téli
éjszaka,A füst,Elégia).
Ezekben a korabeli társadalmi és szociálisproblémák jelennek meg képileg.
Nagyvárosi tájversek
Műfaja:gondolati költemény,típusatájleíró vers (újszerű értelemben).
Összetett képekkel teli vers:
-tájelemeket elevenítenekfel,melyek mögöttes tartalommalrendelkeznek.
- a tájrajzzal a költő társadalmiproblémákat jelenít meg.
(olyan társadalmi jelenségekrőlír,amelyek nemcsak másokproblémái,ő is ebben él benne).
Külvárosi éj (1932)
-József Attila jellegzetes versírói technikája az, hogy az
érzékszervekkel felfogható fizikai valóságból egy-egy
szó (költői kép) segítségével rögtön egy szellemi,
szimbolikus szintre emelkedik. Ilyen elemekkel van tele
pl. a Téli éjszaka című költemény:
-amely formájában is és tartalmában is felidézi Az ember
tragédiája űr-jelenetét: felszáll a földről, majd
visszaszáll, ill: tartalmában mindkettőben az embertelen,
érzelem nélküli világot testesíti meg a „jeges űr” – Tóth
Árpád: Lélektől lélekig c. költeményében is).
Fizikai és szellemi szintek közötti
átjátszás
Fizikai valóságSzellemi-érzelmi-gondolati síkra való
átlépés
,,Csak egy kis vékony ezüstrongy –
valami szalag – csüng keményen a
bokor oldalán … ”
,,…mert annyi mosoly, ölelés
fönnakad a világ ág-bogán.”
,,Hazatér a földműves. Nehéz,
Minden tagja a földre néz
…. ”,,…mintha a létből ballagna haza.”
,,… egy ember üldögél.
összehúzódik, mint a föld.
Hiába….”
.
,,Már rálépett lábára a tél.”
PÉLDÁK
A tájversek bonyolult, többértelmű
szimbólumrendszert alkotnak József Attilánál.
Ezt pl. A Dunánál című költeményen keresztül
jól be lehet mutatni.
A Duna, mint a táj egy eleme
– az első egységben a gondolkodást megindító
látvány: mint az állandóság és változékonyság
képe:
,,A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.”
A táj mint
szimbólum(rendszer)
– ugyanitt és ugyanezért az egyéni emlékek felidézét indítja el (örök eső módra hullt …. mi tarka volt, a múlt)
– kapcsolatteremtés a folyóval (… mintha szívemből folyt volna tova…)
– felidézi az anya képét egy hasonlattal (… mint édesanyám ringatott, mesélt…)
– költemény harmadik részében a Duna a magyarokat összekötő valós és szimbolikus értelmű folyó (török, tatár, tót, román kavarog e szívben)
– a múlt, a jelen és a jövő szimbóluma is (A Dunának, mely múlt, jelen, jövendő…).
A táj mint szimbólum(rendszer)
1. A Dunánál
https://www.youtube.com/watch?v=KzCB0eVLwfo
2.Külvárosi éj
https://www.youtube.com/watch?v=ubEHwLi8EJA&t=1
s
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!
https://www.youtube.com/watch?v=KzCB0eVLwfohttps://www.youtube.com/watch?v=ubEHwLi8EJA&t=1sTop Related