JOGI TANULMÁNYOK
2014
Budapest
JOGTUDOMÁNYI ELŐADÁSOK
az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM
ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR
DOKTORI ISKOLÁINAK
JUBILEUMI KONFERENCIÁJÁN
20 ÉVES A DOKTORI KÉPZÉS AZ ELTE JOGI KARÁN
2014. JÚNIUS 13.
Kiadja: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
Szerkesztette: dr. Fazekas Marianna
Budapest 2014
Tartalom
TARTALOM
ELŐSZÓ ...............................................................................................................................8
AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI JOGI SZEKCIÓ ..............................................................9
Bak Klára ............................................................................................................................. 10
A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről ........................................................ 10
Héri Anikó ............................................................................................................................ 21
A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében ........................................ 21
Holló Klaudia ....................................................................................................................... 29
Gondolatok a Földforgalmi törvényről ............................................................................. 29
Kocsis Gabriella ................................................................................................................... 38
A termőföldre vonatkozó törvényi változások hatásainak vizsgálata az erdőkre, mint
különös termőföldekre .......................................................................................................... 38
Kustyán Georgina................................................................................................................. 49
Ingatlan-nyilvántartás az új Ptk. tükrében ......................................................................... 49
Nagy Erika ........................................................................................................................... 58
Az új finn szövetkezeti törvény vagyonjogi rendelkezéseiről ............................................ 58
Nagy Krisztina ...................................................................................................................... 63
A szövetkezet alapításra vonatkozó szabályok az új Polgári Törvénykönyv, a
szövetkezetekre vonatkozó egyéb speciális jogszabályok és az Európai Szövetkezet
Statútumáról szóló 1435/2003/EK tanácsi rendelet tükrében ................................................. 63
Papik Orsolya....................................................................................................................... 75
Az agrár-marketing szövetkezetek szabályozása történeti viszonylatban .......................... 75
ALKOTMÁNYJOGI SZEKCIÓ ....................................................................................... 85
Balázs Ágota ........................................................................................................................ 86
Problémák a jogorvoslathoz való jog köréből ................................................................... 86
Bujdosó András .................................................................................................................... 93
Az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységét érintő legújabb változások ........... 93
Klein Tamás ....................................................................................................................... 102
A sajtószabadság fogalmának színeváltozásai ................................................................ 102
BÜNTETŐJOGI SZEKCIÓ ............................................................................................ 114
F. Kiss Gabriella ................................................................................................................ 115
A magyar csődbűncselekményekre vonatkozó hatályos jogi szabályozás ....................... 115
Láris Liliána ....................................................................................................................... 124
Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet és a Velencei Bizottság által
megfogalmazott európai standardok.................................................................................... 124
Marosvári Attila ................................................................................................................. 138
Veszély 3.0 avagy a definiált „egyértelműtlenség ........................................................... 138
Mayer Erika Noémi ............................................................................................................ 145
Az embercsempészés elkövetési és ítélkezési gyakorlata Magyarországon ..................... 145
BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI SZEKCIÓ..... 155
Grósz Tamás ...................................................................................................................... 156
A bírói mérlegelés mikéntje ellentétes szakvélemények esetén ....................................... 156
Király Eszter ...................................................................................................................... 167
A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés “jogerőtlenedésének” tanulságos
története ............................................................................................................................. 167
Nánási Gábor ..................................................................................................................... 180
A beismerésen alapuló különeljárások, középpontban a bíróság elé állítással ................. 180
Peisch András..................................................................................................................... 189
A szubszidiaritás elve győz? – gondolatok az Európai Ügyészségről szóló bizottsági
rendelettervezetről .............................................................................................................. 189
JOG- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETI SZEKCIÓ ........................................................ 203
Bihari Zsuzsanna ................................................................................................................ 204
Dráma a jogelméletben – Horváth Barna géniuszai ........................................................ 204
Daragó Dénes .................................................................................................................... 215
Az egyiknek sikerül, a másiknak nem? ........................................................................... 215
Brandolinus és Machiavelli ............................................................................................ 215
Isztin Péter ......................................................................................................................... 224
Hajléktalanság és büntetőjog – egy közgazdaságtani perspektíva ................................... 224
Kiss Valéria ........................................................................................................................ 238
Az élő jog koncepciójának empirikus vizsgálata. A jogtudat-kutatások módszertani
problémái ........................................................................................................................... 238
Lugosi József ...................................................................................................................... 249
A jogvédelmi igény ........................................................................................................ 249
Sebestyén Andrea ............................................................................................................... 260
Kísérlet a hazai joggyakorlat feminista jogelméletek szemszögéből való elemzésére ...... 260
KÖZIGAZGATÁSI ÉS PÉNZÜGYI JOGI SZEKCIÓ .................................................. 269
Balogh Virág ...................................................................................................................... 270
Reklám- és fogyasztóvédelmi jog a szocializmusban ...................................................... 270
Szebelédi Ferenc ................................................................................................................ 283
Reparatív szemlélet a pénzügyi fogyasztóvédelemben .................................................... 283
Szegedi László .................................................................................................................... 294
Az uniós ügynökségek piacszabályozói hatásköreinek ellentmondásai az Európai Unió
Bíróságának C-270/12. számú ítélete tükrében .................................................................... 294
Francsovics István .............................................................................................................. 303
A vállalkozó fogalma és a gazdasági jog a szocializmusban ........................................... 303
Rácz Dániel ........................................................................................................................ 312
A nemzetközi adózás új kihívásai: a digitális gazdaság .................................................. 312
Szatmári Zsolt..................................................................................................................... 323
Az immateriális javak nemzetközi adózásának kérdései ................................................. 323
Varga Bernadett ................................................................................................................. 338
Nemzetközi információcsere az adójogban ..................................................................... 338
KRIMINOLÓGIA SZEKCIÓ ......................................................................................... 349
Buza Gábor Attila ............................................................................................................... 350
Hatékony bűnmegelőzés? ............................................................................................... 350
Doszpoth Anna ................................................................................................................... 355
Az etnikai konfliktusok és a kirekesztés dinamikája Ruanda példáján ............................ 355
Gedeon Valéria .................................................................................................................. 364
Karnevál a mindennapokban .......................................................................................... 364
Hana Adrienn ..................................................................................................................... 375
A fiatal felnőttek kriminalitásának egyes kriminológiai és büntető igazságszolgáltatási
kérdései .............................................................................................................................. 375
Kiss Tibor ........................................................................................................................... 382
Áldozattá válás dimenziói az online színtéren ................................................................ 382
Podoletz Léna ..................................................................................................................... 394
A közrend és a közbiztonság fogalmának értelmezése Concha Győzőnél ....................... 394
Schweighardt Zsanett ......................................................................................................... 402
A szabálysértési ügyekben alkalmazott közvetítői eljárás első öt hónapjának tapasztalatai
........................................................................................................................................... 402
Zséger Barbara .................................................................................................................. 415
Az elkövető és az állam felelőssége a bűncselekménnyel okozott károkért ..................... 415
MUNKAJOGI SZEKCIÓ ................................................................................................ 425
Ajtay-Horváth Viola ........................................................................................................... 426
A munkajogi kárfelelősség egyes kérdései az új Polgári Törvénykönyv tükrében ........... 426
Bárdos Rita ........................................................................................................................ 437
Az üzleti titokra vonatkozó polgári jogi szabályozás változásának munkajogi hatásai .... 437
Hungler Sára ...................................................................................................................... 448
Employee Involvement as a Tool to Promote Social Justice ........................................... 448
Sütő Krisztina Erika ........................................................................................................... 460
Az állásbiztonság néhány alapkérdése az új Munka Törvénykönyve tükrében ................ 460
NEMZETKÖZI JOGI SZEKCIÓ ................................................................................... 471
Buzás Péter ........................................................................................................................ 472
Etikai normák érvényesülése az EJEB asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos
gyakorlatában ..................................................................................................................... 472
Sulyok Katalin .................................................................................................................... 484
Az államok mozgástere a környezetkárosítás elleni védelem meghatározásánál az Emberi
Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában .......................................................................... 484
Sütő Tímea ......................................................................................................................... 495
Az Európai Unió harmadik energiacsomagja .................................................................. 495
POLGÁRI JOGI SZEKCIÓ ............................................................................................ 509
Baksa Gréta........................................................................................................................ 510
Foreign Experience of Mandatory Mediation in Family Law Disputes ........................... 510
Bodzási Balázs ................................................................................................................... 521
Háromoldalú jogviszonyok a zálogjog körében .............................................................. 521
Csehi-Kenderes Andrea ...................................................................................................... 534
Fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülése az új Polgári törvénykönyvben ................... 534
Lányiné Toldi Judit ............................................................................................................. 545
Közjegyzői szerepvállalás az új Ptk. Családjogi Könyvének tükrében ............................ 545
Lukács Manuéla Linda ....................................................................................................... 557
Jogi kérdések egy startup alapítás során ......................................................................... 557
Megyeri Nóra ..................................................................................................................... 565
A cselekvőképesség szabályozásának új irányai ............................................................. 565
Miczán Péter ...................................................................................................................... 575
A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról ........................ 575
Nagy Gergő ........................................................................................................................ 587
Sérelemdíj: mi változik?................................................................................................. 587
Pál Szilvia .......................................................................................................................... 598
A kötelemragasztó házastársi hűségről családjogon innen és családjogon túl .................. 598
Stump Krisztina .................................................................................................................. 609
A személyhez fűződő jogok vagyoni vonatkozásai - új fejlemények ............................... 609
Telek Eszter ........................................................................................................................ 623
A másodlagos szoftverpiac szerzői jogi kérdései ............................................................ 623
Várhomoki-Molnár Márta .................................................................................................. 635
A koncesszió magyar modellje és az uniós jog ............................................................... 635
POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI ÉS NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI SZEKCIÓ ................ 645
Aleku Mónika ..................................................................................................................... 646
Az ügyészi fellépés ........................................................................................................ 646
Bencsik Klaudia.................................................................................................................. 654
A class action eredete és kialakulása a polgári perjogi kodifikáció tükrében ................... 654
Kaszás Eszter ..................................................................................................................... 664
Az orvos polgári jogi felelősségének egyes kérdései ...................................................... 664
Előszó
ELŐSZÓ
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának doktori iskolái – az Állam- és Jogtudományi
Doktori Iskola és a Politikatudományi Doktori Iskola – negyedik alkalommal rendezték meg a
Kari Doktorandusz Konferenciát. Az idei konferenciának különleges jelentőséget adott, hogy
az elsők között az országban, 20 évvel ezelőtt alapították meg a Kar két doktori iskoláját az
állam- és jogtudomány, valamint a politikatudomány tudományágakban.
Az idei konferenciára mintegy 90 jogász és 12 politológus PhD-hallgató jelentkezett, az
előadásokat 11 szekcióban hangzottak el. A konferencia programjában az állam- és
jogtudományok teljes köre, és számos ezzel összefüggő fontos társadalomtudományi téma
szerepelt. A politikatudományi programban politikatörténeti, eszmetörténeti, nemzetközi és
hazai politikát elemző előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők.
A konferencián elhangozott előadások nagy érdeklődést és élénk vitát váltottak ki az egyes
szekciókban. Ezért szokásaink szerint az előadottakat írásbeli változatban,
tanulmánykötetként is közreadjuk. Az idők szavát és az olvasási szokások változását követve
azonban a konferenciakötet első alkalommal jelenik meg csak elektronikus kiadványként az
ELTE Állam- és Jogtudományi Kar honlapján. A kétkötetes kiadvány tükrözi az ELTE
Állam- és Jogtudományi Kara doktori iskoláiban folyó oktatás és tudományos munka,
tematikus gazdagságát, eredményeit és magas színvonalát. A hagyományosan „Jogi
tanulmányok” címet viselő kötet az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola jelenlegi és
frissen végzett hallgatóinak tanulmányait tartalmazza.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom a kiadványt, aki érdeklődik az Állam- és Jogtudományi
Doktori Iskola tudományos munkája iránt, és remélem, hogy a tanulmányok füzére minden
kedves Olvasónak új tudományos ismereteket és valódi szellemi élményt nyújt majd!
Budapest, 2014. augusztus
Dr. Fazekas Marianna
szerkesztő
az Állam- és Jogtudmományi, Politikatudományi Tudományági
Doktori Tanács alenöke
AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI JOGI SZEKCIÓ
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
10
BAK KLÁRA
Agrárjogi Tanszék
Témavezető: dr. Réti Mária habil. egyetemi docens
A HANGYA SZÖVETKEZETI RENDSZER FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL
„A „Hangya”- szövetkezetek multja a maga egyszerűségében a szövetkezeti eszme diadalmas érvényesülésének történetét tartalmazza.”1
Bevezetés
A vidéken élő népesség társadalmi-gazdasági helyzetének kiegyenlítése mind
nemzetgazdasági, mind társadalmi szempontból a jelenkor egyik alapvető megoldandó
kérdésének számít. A vidéki lakosság gazdasági elmaradottsága, társadalmi elszigeteltsége
észlelhetően erősödik. Ennek ellensúlyozásaként, hatékony eszközre van szükség a vidéki
elvándorlás megállítására, s ezzel összefüggésben vidéken a foglalkoztatás ugrásszerű
megnövelésére. E körben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a vidéki lakosság képzésére,
szakismereteinek bővítésére, adott esetben átképzésére annak érdekében, hogy a vidéki
társadalom könnyebben munkához jusson, s a munka révén társadalmi megbecsültsége is
erősödjön. A vidéki kis- és középbirtokos réteg szervezett összefogása is elengedhetetlen
abból a célból, hogy a termelők, tágabb megközelítésben az agrárpiacok alanyai, versenypiaci
viszonyok között is megállják a helyüket.
Jelen munka azért idézi vissza és elemzi az 1898. január 23-án megalakult Hangya
Szövetkezeti Központ, majd az abból későbbiekben kifejlődött országos hálózatú Hangya
szövetkezeti rendszer (a továbbiakban: Hangya modell) tevékenységét, eredményeit,
szabályozási környezetét, mert a Hangya modell a vidéken élő népesség gazdasági
megsegítését, társadalmi-gazdasági mobilizálását tekintve kiugróan hatékony, Európa-szerte
elismert, átfogó szervezeti-jogi keretnek bizonyult a XX. század elejétől a II. világháborúig.
Álláspontunk szerint a jelenkor számára egyik meghatározó, követendő példaként
szolgálhatnak a Hangya modell működéséből, a működését átható szabályozási alaptételekből
levonható tanulságok a vidéki lakosság életkörülményeinek javítása körben. 2
A Hangya modell szabályozási környezetének összehasonlító ismertetését állítjuk
fókuszba, áttekintve a Hangya Szövetkezeti Központ, illetve a Hangya Szövetkezeti Központ
kötelékébe tartozó szövetkezetek alapszabályát is. A szabályozás bemutatásához azonban
1 A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti
Központja Első 25 éve. A „Hangya” saját kiadása, nyomtatott a Hangya Házinyomdában, Budapest, 1923.
Előszó 2 V.ö. PRUGBERGER 1990. 31-34.; NAGY 2010. 17-29.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
11
kiinduló pontként szükséges a Hangya szövetkezeti rendszer kialakulásához vezető korabeli
társadalmi, gazdasági viszonyok felvázolása, valamint Hangya modell révén elért társadalmi,
gazdasági eredmények bemutatása is, amelyek nélkül a valóság és a jogi szabályozás közötti
összefüggések kezelhetetlenek és megérthetetlenek.
I. A Hangya Szövetkezeti Központ létrejöttének társadalmi, gazdasági környezetéről
A jobbágyfelszabadítás társadalmi-gazdasági hatásáról
A XIX. század közepén végbement jobbágyfelszabadítást3 követően létrejött, az ország
lakosságának háromnegyed részét kitevő4 vidéki parasztság helyzete Magyarországon
kifejezetten kedvezőtlenül alakult. Ennek egyik okát volt, hogy az említett, korábban
függésben lévő, mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg magára maradt, önállóan kellett
a gazdasági élet szereplőjévé válnia, a gazdálkodást megszerveznie, melyre azonban
nagymértékben felkészületlen volt.5 További nehézséget okozott ezzel párhuzamosan az is,
hogy egymást követő években átlagon aluli volt a termés,6 ami szintén a kis- és
középbirtokosok létbizonytalanságát erősítette és az elszegényedés irányába hatott.
Mindezekkel egyidejűleg pedig a vidéki népesség elszegényedését, pénzszükségét
kihasználva elterjedt a spekuláción, valamint nyerészkedésen alapuló uzsora, mely a kis- és
középbirtokos társadalom ellehetetlenülését tovább mélyítette. Az uzsorának két jellemző
típusa volt: a hiteluzsora és az áruuzsora. A hiteluzsora aránytalanul magas kamattal terhelt
pénzkölcsön nyújtását, az áruuzsora pedig áru méltánytalanul, aránytalanul magas áron
történő eladását jelentette, figyelemmel természetesen a beszerzés, az előállítás és egyéb
költségekre.
Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jobbágyfelszabadítás következtében
öngondoskodásra, önfenntartásra késztetett vidéki társadalom felkarolása, megsegítése,
összefogáson alapuló megszervezése a XIX. század végére sürgető feladattá vált.
A Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete, továbbá a Központi Hitelszövetkezet
létrejöttéről
3 A jobbágyfelszabadításról, azaz az úrbériség eltörléséről elsőként az 1848. évi „áprilisi törvények” egyike,
„Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli
fizetések megszüntetéséről” szóló 1848. évi IX. törvénycikk a következők szerint rendelkezett: „Az urbér és azt
pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény
kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.” Az 1848-49. évi forradalom leverését követően a
jobbágyfelszabadítást az 1853. évi Úrbéri pátens deklarálta. Lásd erről részletesen: MEZEY Barna (szerk.):
Magyar jogtörténet, 4. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 157. 4 Uo. 5 A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti
Központja Első 25 éve; 23. 6 Uo. 18.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
12
A vidéki népesség kedvezőtlen helyzetének javítására egyik lépésként, konkrétan a
hiteluzsora visszaszorítása céljából, 1894-ben létrejött a Hazai Szövetkezetek Központi
Hitelintézete. A Központi Hitelintézet az 1875. évi XXXVII. törvénycikkben rögzített
„Kereskedelmi Törvény” (a továbbiakban: KT)7 rendelkezései alapján működött. A KT
azonban meglehetősen szűkszavú, hézagos szabályozást nyújtott8, mely a szövetkezetek
működését általában, így a hitelszövetkezetek mindennapi működését is jelentősen
megnehezítette. A korabeli hitelszövetkezeti rendszer minél hamarabb történő
megerősítésének, illetve a szövetkezeti hitelezés gördülékenységének biztosítása céljából
hatályba lépett 1898-ban, a Nagy Ferenc professzor által kimunkált „A gazdasági és ipari
hitelszövetkezetekről” szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk (a továbbiakban: Szövetkezeti
törvény). Nagy Ferenc professzor a Szövetkezeti Törvényhez írt kommentárjában9 a törvény
megalkotása kifejezett céljaként azt jelöli meg, hogy az Országos Központi
Hitelszövetkezethez tartozással segíteni lehessen a kisbirtokos, valamint a kisiparos rétegek
szövetkezeteit.10
A kiszámítható, kedvező, méltányos feltételekkel történő, jogszabályban rögzített
intézményi keret által működtetett hitelezési rendszer kiépítése, és mindezzel a hiteluzsora
visszaszorítása a kis- és középbirtokosok számára megteremtette azt a lehetőséget, hogy a
gazdálkodáshoz szükséges tárgyi feltételeket, infrastruktúrát megfelelő módon kiépíthessék.
Érdemes e körben utalni arra, hogy a vidéki, birtokos társadalomra szerveződő országos
szintű, hitelszövetkezeti hálózat kialakításához a német hitelszövetkezeti rendszer szolgált
követendő, eklatáns például. 11
II. A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet megalapításának
céljairól
A kis- és középbirtokos vidéki népesség gazdasági stabilizálódását megsegítő országos
hitelszövetkezeti rendszer magyarországi megerősítésével párhuzamosan szükség volt az
áruspekulációs uzsora visszaszorítására is, mert az uzsorának ez a típusa vidéken az egyes
termékek árszínvonalának hallatlan, indokolatlan mértékű emelkedése irányába hatott. Az
áruuzsora csökkentésére a falusi szövetkezeti vezetők a termelő, értékesítő, valamint
fogyasztási szövetkezetekbe történő tömörülést hirdették megoldásként szerte az országban.12
Szükséges volt azonban olyan központ létrehozása is, mely ezeknek a helyi szintű
szövetkezeteknek a működését összefogja, valamint ezeket a szövetkezeteket összekapcsolja a
7 A szövetkezetekre a KT Tizenegyedik címének keretjellegű szabályai voltak alkalmazandóak. A KT
szövetkezeti szabályait elemzi például: GALOVITS 1901., NAGY 1884. 333-365.; RÉTI 2010a. 105-119. A KT
joggyakorlatáról pedig lásd: KUNCZ-NIZSALOVSZKY 1937. 358-399. 8 Lásd erről RÉTI 2010a. 105-124. 9 NAGY 1898. 10 Nagy Ferenc professzor, a MTA rendes tagja volt, ld. uo. 9. valamint 12. 11 A német hitelszövetkezeti rendszer feldolgozására lásd: RÉTI 2010a. 58-60. 12
Ld: lj.1.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
13
kereskedelemben. Erre figyelemmel a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Károlyi Sándor gróf13
közreműködésével létrejött 1898. január 23-án a „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási
Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja (a továbbiakban: Hangya
Szövetkezeti Központ).
Meg kell jegyezni azonban, hogy a Hangya Szövetkezeti Központot nem csupán az
áruuzsora visszaszorítása céljából alapították, vagyis nem kizárólag annak érdekében, hogy a
vidéki lakosság folyamatosan, megfelelő áron, jó minőségű áruhoz jusson, hanem
létrejöttének célja jóval szélesebb körben jelölhető meg. További cél volt vidéken
megszervezni az értékesítést, megtaníttatni a falun élő vidéki népességgel a kereskedést,
megismertetni velük az üzleti életet. A helyi szövetkezetek központi összefogásával cél volt
az is, hogy a gazdálkodás körében lehetőséget teremtsenek a kis- és középbirtokos réteg
számára szakismeretének bővítésére. További célkitűzésnek minősült, hogy a vidéki
gazdálkodó, termelő lakosság tudását, erejét, vagyonát felhasználva, másokkal kölcsönösen
együttműködve, a szövetkezetre jellemző sajátos, nyerészkedéstől mentes feltételekkel
vállalkozhasson, s ezáltal tisztességes, megfelelő mértékű jövedelemhez juthasson.14
III. A Hangya szövetkezeti rendszer létrejöttének szabályozási hátteréről nemzetközi
viszonylatban
Szükségesnek tartjuk e körben azt is rögzíteni, hogy mind a vidéken élő népesség helyi szintű,
összefogáson alapuló megszervezését, mind az országos hálózat kialakítását tekintve azért
választották szervezeti keretként a szövetkezeti formát, mert a fenti komplex célok
megvalósítására a társas vállalkozások közül leginkább a szövetkezet alkalmas, a lényegét
adó, más társas vállalkozásoktól eltérő, egyedi jellemvonásaiból, illetve sajátos működési
alapelveiből adódóan. Ezek a sajátos jellemvonások az első, 1844-ben, Rochdale-ben, az ipari
forradalom hatására perifériára szorult kis- és középtőkés réteg megsegítésére megalapított
fogyasztási szövetkezethez köthetők, s folyamatosan máig a szövetkezet különös jogi
természetének alapját képezik.15
Kiemeljük az említett egyedi jellemvonások közül a szövetkezetnek a kifejezetten
tagközpontú, elsődlegesen a tagok érdekét szolgáló működését16
, melynek alapján a
szövetkezet a tag rovására nem nyerészkedhet, a szövetkezet a tevékenységével kifejezetten a
tag előmenetelét hivatott előmozdítani. A szövetkezet személyközpontúságát erősíti az a más
13 Károlyi Sándor gróf a magyar szövetkezeti rendszer fejlesztése körében kiemelkedő szerepet vállalt.
Nemcsak a Hangya modell kialakításában, hanem a hitelszövetkezeti rendszer kiépítése körében kifejtett
tevékenysége is kimagasló volt. 14 A szövetkezet spekulációtól, nyerészkedéstől mentes működéséről ld: NAGY 1906. ; RÉTI 2010a. 26-32.;
BAK-RÉTI 2013. V.ö. továbbá NAGY 2009. 163-176.o. 15 A Rochdale-i szövetkezet alapítására, működésére lásd részletesen: HOLYOAKE 1906., BIRCHALL 1997. 3-
11. RÉTI 2010b., RÉTI 2013., DOMÉ-RÉTI 1999., BAK 2013. 16 Érdemes e körben megjegyezni, hogy a szövetkezetnek e sajátos ismertetőjegyét „Az Európai Szövetkezet
Statútumáról” szóló 1435/2003 EK Tanácsi Rendelet az Európai Szövetkezet fogalmának meghatározása
körében a Preambulum fogalmi elemként rögzíti.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
14
társas vállalkozásoktól eltérő specialitás is, hogy a szövetkezeti tag köteles a szövetkezet
tevékenységében személyesen közreműködni, a szövetkezet működéséhez aktívan
hozzájárulni. Az említett tulajdonságokkal összefüggő, további hangsúlyozandó
jellegzetessége a szövetkezetnek az is, hogy tagjai gazdasági előmenetelén túlmenően, azzal
egyidejűleg a tagok társadalmi pozíciójának megerősítésére is törekszik. Rögzítendő továbbá
e körben a szövetkezet azon kiemelendő ismertetőjegye is, hogy működése tekintetében mind
a szövetkezet és a tag, mind a tagok egymás közötti viszonylatában alapértéknek minősül a
szolidaritás és a demokrácia.
A Rochdale-i szövetkezet esetében ezeket az egyedi jellemvonásokat az alapszabályában
kikristályosított sajátos működési alapelvek biztosították, melyek világviszonylatban ismertté
váltak az említett szövetkezet sikere következtében.17
1934-ben a Szövetkezetek Nemzetközi
Szövetsége (a továbbiakban: SZNSZ)18
ezeknek, a Rochdale-i alapszabályban megtalálható
működési alapelveknek a nyomán hirdette ki „Rochdale-i elvek” megjelöléssel azokat a
nemzetközi szövetkezeti alapelveket, melyeket minden szövetkezet számára követendőnek
deklarált.19
A téma szempontjából meghatározó alapelvek ismertetése körében Kuncz Ödön
professzor elemzéseire támaszkodunk.20
A nyitott tagság elve értelmében a szövetkezetnek politikai és vallási ideológiától
függetlenül, szabadon bárki tagja lehet. A Rochdale-i alapszabály feltételként annyit rögzített,
hogy két tag ajánlására és 1 font vagyoni hozzájárulás teljesítésére volt szükség a belépéshez.
Hangsúlyozandónak tartjuk e körben az alapszabály 25. pontját, miszerint nők egyenjogú
módon lehettek tagok a Rochdale-i szövetkezetben a férfiakkal, akár tisztséget is viselhettek.21
Természetszerűleg a szövetkezetből történő szabad kilépést is tartalmazta az alapszabály,
konkrétan annak 14-17. pontjai azzal, hogy a szövetkezetnek a tag üzletrészét el kellett
árvereznie, és az abból befolyó összeget kaphatta meg a tag az elszámolás során.
További fontos alapelvként utalunk a Rochdale-i alapszabályból a demokratikus igazgatás
elvére, melynek lényeges szabálya, hogy a szövetkezetben a tagnak a vagyoni
hozzájárulásától függetlenül egy szavazata van. Ez az alaptétel a későbbiekben az „egy tag –
egy szavazat” elveként vált világviszonylatban ismertté és követendővé. A szavazati jogok
egyenlősége a szövetkezetnek arra a fentebb említett tulajdonságára vezethető vissza, hogy a
szövetkezet esetében a személyek gazdasági együttműködése, gazdasági aktivitása áll a
középpontban.
17 Ld. erről részletesen: RÉTI 2012. 9-15. 18 A szövetkezetek nemzetközi érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete, mely jelenleg közel 1 milliárd
tagot számlál. Az SZNSZ tevékenységéről ld.: BOBVOS 2011. 23. 19 A Rochdale-i elvek közé felvett elvnek minősültek: 1. a nyitott tagság elve; 2. a demokratikus igazgatás
elve; 3. a visszatérítés a vásárlás arányában elve; 4. a korlátozott tőkekamat elve; 5. a készpénzre eladás elve; 6.
a szövetkezeti továbbképzés előmozdításának elve; 7. a politikai és vallási semlegesség elve. A fel nem vett
elvek körébe pedig a következők tartoztak: 1. a nem tagoknak árusítás tilalma; 2. az önkéntes szövetkezés
alapelve; és 3. a piaci áron történő árusítás elve. Megjegyezzük, hogy az SZNSZ nemzetközi szövetkezeti
alapelveket tartalmazó, jelenleg hatályos felsorolása is a Rochdale-i alapszabály alaptételeit tekinti kiindulópontnak. A Rochdale-i elvekről lásd: RÉTI (2002)
20 Kifejezetten lásd: KUNCZ 1941a. 21
Uo. 419.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
15
A szövetkezet nyereségének felosztása körében pedig kiemeljük a Rochdale-i szövetkezet
alapszabályának 22. pontját, miszerint22
„A tisztviselők kötelesek minden negyedévi
közgyűlésen a szövetkezetnek a lefolyt negyedévben elért feleslegét a mérlegben kimutatni. A
felesleg következőképen osztandó fel: 31/2% kamat fizetendő mindazokra az üzletrészekre,
amelyek a negyedév előtt már be voltak fizetve; a megmaradó felesleg pedig a tagok között a
szövetkezetnél foganatosított bevásárlásaik arányában osztandó fel.”
Az alapszabály értelmében a Rochdale-i szövetkezet a nyereséget akként osztotta fel tehát,
hogy a tagok vagyoni hozzájárulásával arányos osztalékfizetés, amelyet a korabeli
szakirodalom kamatként rögzít, csak korlátozott mértékben érvényesült. A Rochdale-i
szövetkezetben a nyereség döntő részét a tagok személyes közreműködésével arányosan
osztották fel, fogyasztási szövetkezet lévén konkrétan a szövetkezettől történő vásárlásaik
arányában.23
E körben szükséges azt a kiegészítő megjegyezést megtenni, hogy a Rochdale-i
szövetkezet alapszabálya rendelkezett a nyereségből történő kötelező tartalékképzésről is a
szövetkezet kiegyensúlyozott működésének érdekében, kompenzálva azt, hogy a szövetkezeti
nyitott tagság elvéből következő változó taglétszám a szövetkezeti tőke bizonytalanságát
eredményezheti. A tartalékképzés célja volt továbbá az, hogy a szövetkezet a tagjai számára
szükség esetén juttatásokat nyújthasson, támogatásokat adhasson.
A Rochdale-i szövetkezet alapszabályában rögzített alapelvek közül további gazdasági
alaptételnek minősült a 21. pontban rendezett készpénzre eladás elve, melynek értelmében
mind a szövetkezetnek, mind a tagnak tiltott volt a hitelre történő vásárlás-eladás. Arra
tekintettel, hogy a Rochdale-i szövetkezet a kis tőkével rendelkezők társulásaként jött létre,
érthető, hogy az alapszabály kerülni rendelte bárminemű, akár ideiglenes adósság
felhalmozását is.
A Rochdale-i szövetkezetre jellemző, fent megjelölt sajátos ismertetőjegyek, valamint a
Rochdale-i szövetkezet alapszabályában mint világviszonylatban mintaértékűnek tekintett
alapszabályban rögzített működési alapértékek és alapelvek a Hangya modell működésének is
kiindulópontjaként szolgáltak, szabályozási fundamentumot képezve a Hangya Szövetkezeti
Központ, valamint a kötelékébe tartozó szövetkezetek alapszabályai számára is.
IV. A Hangya Szövetkezeti Központ, valamint a Hangya kötelékébe tartozó
szövetkezetek szabályozásáról
A kétlépcsős szabályozásról
A Hangya Szövetkezeti Központ (a továbbiakban: központ), valamint a kötelékébe tartozó
szövetkezetek szabályozása kétlépcsős volt. Alapításuk, működésük tekintetében a KT hatálya
22 KUNCZ 1941a. 419. 23
V.ö. KUNCZ 1941b. 465-471., valamint RÉTI 2005. 99-116.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
16
alá tartoztak. Arra figyelemmel azonban, hogy a KT – ahogy arra már fentebb utaltunk is –
keretjellegű szabályozást nyújtott a szövetkezetekről, szükség volt számos részletszabály
alapszabályi rögzítésére. A Hangya Központ alapszabályának kidolgozása mellett 1898-ban
kimunkáltak a Központ kötelékébe belépni kívánó szövetkezetek számára kötelezően
alkalmazandó minta-alapszabály is. A minta-alapszabály megalkotásának célja az volt, hogy
kötelező alkalmazásával országos szinten, döntően egységes részletszabályok alapján működő
szövetkezetek képezzék a Hangya hálózatát.
Fontos e körben még azt megjegyeznünk, hogy a Hangya Szövetkezeti Központ
alapszabálya, valamint a Hangya Központhoz tartozó szövetkezetek 1898-as alapszabály
mintája erőteljes hasonlóságot mutat a Rochdale-i szövetkezet alapszabályával akként, hogy
mindkettő markánsan érvényre juttatja a Rochdale-i alapszabályban rögzített, a fentiekben
elemzett főbb, sajátos szövetkezeti működési alaptételeket.
Elemzésünkben a már ismertetett, főbb speciális működési alapelvek mentén vizsgáljuk a
Hangya Központ alapszabályának, valamint a szövetkezeti minta-alapszabálynak a
rendelkezéseit.
Az alapítás, belépés szabályairól
Az alapítás körében a Hangya Központ alapszabálya – hasonlóan a Rochdale-i szövetkezet
alapszabályához – tartalmazott rendelkezést a vagyoni hozzájárulás kötelező mértékéről, de
eltérően a Rochdale-i alapszabálytól, minimumtőkét is előírt a szövetkezet működésének
megkezdéséhez. A Központ alapszabályának 6.§-a főszabályként a következőkről
rendelkezett: „6.§ A szövetkezet névre szóló 100 koronás üzletrészekkel alakul, s működését
megkezdi, mihelyt 50.000 korona üzletrész lesz jegyezve.” A minimumtőkét annak érdekében
rögzítették az alapszabályban, hogy a Hangya Központ, a szövetkezeteket irányító,
koordináló, ellenőrző központi szervezetként a feladatát megfelelő módon el tudja látni, stabil
vagyoni háttérrel. Érdekességképpen e körben megemlítjük, hogy a Központ alapításakor
összesen csupán 17 ezer korona gyűlt össze, a többit Károlyi Sándor gróf pótolta ki
magánvagyonából. Egyéb korlátozó szabályt az alapszabály a belépésre nem tartalmazott,
érvényesült a Hangya Központ esetében a Rochdale-i alapszabály körében ismertetett nyitott
tagság elve.
A Központ kötelékébe tartozó szövetkezetek számára kimunkált minta-alapszabály az
alapítók döntési jogkörébe utalta a kötelező vagyoni hozzájárulás mértékének meghatározását,
azzal azonban, hogy az 5.§ szerint az alapítóknak kötelező volt az alapszabályban a vagyoni
hozzájárulás mértékéről rendelkezni. A tagsági jogviszony létesítése körében azonban a
Központ alapszabályánál, illetve a Rochdale-i szövetkezet alapszabályánál szigorúbb
szabályozást tartalmazott az 5.§-ban. Kizárólag olyan személy lehetett a szövetkezet tagja, aki
nem volt becstelen, nem folytatott közvetlenül vagy közvetve uzsorás üzleteket, vagy a
szövetkezethez hasonló üzletet nem vezetetett, közvetített.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
17
A kilépés szabályairól
A kilépés szabályai tekintetében a Központ alapszabálya eltért a Rochdale-i szövetkezet
alapszabályában foglaltaktól. A Központból történő kilépés csak az üzleti év végével volt
lehetséges, négy hét felmondási időt betartva. A tag üzletrészeit, az azokra járó osztalékot
kifizették, de a tartalékalapból vagy a szövetkezet egyéb vagyonából nem történhetett
kifizetés a taggal történő elszámolás körében. Főszabályként a KT vonatkozó szakaszai
érvényesültek, melyekre az alapszabály konkrétan utal is.
A szövetkezeti minta-alapszabály a KT rendelkezéseit utalt azzal, hogy ha az üzleti
veszteséget nem lehetett fedezni az évi tiszta jövedelemből és a tartalékalapból, akkor a kilépő
tag üzletrészét is terhelte a veszteség.
Az egy tag – egy szavazat elvéről
A Hangya Központ Alapszabályának 14.§-a – analóg módon a Rochdale-i szövetkezet
alapszabályával – akként rendelkezett, hogy a szövetkezetben „Minden üzletrész egy
szavazatra jogosít.”. Ugyanez a rendező elv érvényesült az Alapszabály értelmében a Hangya
Központ által szervezett kongresszuson is.
A szövetkezeti minta-alapszabály szintén ezt a rendező elvet rögzítette azzal a
korlátozással, hogy szavazati joga kizárólag a három hónapnál hosszabb ideje tagsági
jogviszonnyal rendelkező tagnak volt. A 26.§ a következőket tartalmazta: „A közgyűlésen a
tagokat – tekintet nélkül üzletrészeik számára – egy-egy szavazat illeti. Azonban szavazati
joggal csak az bír, a ki a közgyűlést megelőzőleg legalább 3 hónap óta tagja a
szövetkezetnek.”
A nyereségfelosztás speciális szabályairól
A Hangya Központ Alapszabálya a nyereségfelosztás körében nem teljesen követte a
Rochdale-i alapszabály rendező elveit. Arról van szó ugyanis, hogy az Alapszabály a
visszatérítés elve alapján történő részesedésről nem rendelkezett. Az Alapszabály 37.§-a a
nyereség felosztása tekintetében a tagok számára korlátozott mértékű, maximum a tiszta
nyereség 5%-át kitevő osztalék fizetését írta elő, valamint azt, hogy a szövetkezetnek kötelező
volt az osztalék kifizetése után fennmaradt összeg 50%-át a tartalékalapba helyezni
mindaddig, amíg a tartalék a jegyzett tőke összegét el nem érte. Érdemes e körben az
Alapszabály azon rendelkezését is megemlíteni, miszerint a Központ az osztalék után
fennmaradó összeg 50%-át a „szövetkezeti eszme terjesztésére és támogatására” volt köteles
fordítania.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
18
A minta-alapszabály ugyanakkor követte a Rochdale-i alapszabályban foglaltakat. A 41.§
értelmében a szövetkezetnek a nyereséget akként kellett felosztania, hogy 25%-át a tiszta
nyereségnek a tartalékalapba kellett helyeznie, a fennmaradó 75%-ból pedig az üzletrészek
után maximum 5% volt kifizethető. Az így megmaradt összegről a közgyűlés volt jogosult
dönteni, hogy szétosztja azt a vásárlások arányában, vagy pedig erkölcsi célokat szolgáló
tartalékalapba helyezi.
Összegzés
Megállapíthatjuk, hogy a Hangya Központ Alapszabálya, valamint a kötelékébe tartozó
szövetkezetek alapszabály mintája döntően érvényre juttatták a Rochdale-i alapszabályban
rögzített sajátos szövetkezeti működési alapelveket a gyakorlat által jól alkalmazható
szabályok formájában. Ezt tükrözi az is, hogy a Hangya szövetkezeti hálózat 1904-ben
központi áruházat tudott létesíteni, 1910-ben a dolgozói számára lakásokat, étkezdét,
fürdőhelyiséget biztosított.24
További eredménye volt, hogy megszervezte a tagságához
tartozó vidéken élő termelők gazdálkodással kapcsolatos képzését annak érdekében, hogy az
agráriumban tevékenykedők a legújabb gazdálkodási trendeket is ismerjék. Saját könyvtárat
nyitott, tanulmányi ösztöndíjakat biztosított. A II. világháború előtt pedig már több mint 2000
tagszövetkezettel, 700.000 taggal, 30 konzervgyárral, 20 ipari üzemmel, és 400–nál több
bolttal rendelkezett.25
A Hangya modell által elért eredményeket tekintve arra következtethetünk, hogy a
szövetkezet alapértékei, illetve a Rochdale-i hagyományokon nyugvó alapelvek szerinti
működés országos szintű, hálózati rendszerben képes a kevesebb vagyonnal rendelkező
társadalmi rétegek számára jelentős gazdasági és társadalmi eredményeket produkálni, s a
hálózat részeként a szövetkezet a társadalom egyik gazdasági bázisává válni.
Felhasznált irodalom
BAK Klára: A nemzetközi szövetkezeti alapelvek és a szövetkezet fogalmának
összefüggései a szabályozásban, Szövetkezés, XXXIII. évf. 2013/1-2. szám 34-61.
BAK Klára - RÉTI Mária: Die Rolle der Genossenschaften in der Sozial- und
Beschäftigungspolitik, die Tendenz der internationalen und der ungarischen
genossenschaftlichen Rechtsgebung / A szövetkezetek szociál/foglalkoztatáspolitikában
betöltött szerepéről, a nemzetközi és a magyar szövetkezeti jogalkotás irányairól, CEDR
Agrár- és Környezetjog 2013/15. 5-38.; a munka elektronikusan elérhető:
http://epa.oszk.hu/01000/01040/00017/pdf/EPA01040_agrar_es_kornyezetjog_2013_15.pdf
24 Ld.: lj.1. 25-45. 25
Az adatokról ld.: http://www.hangyaszov.hu/hangya, (letöltve: 2014. 07.15.)
http://epa.oszk.hu/01000/01040/00017/pdf/EPA01040_agrar_es_kornyezetjog_2013_15.pdfhttp://www.hangyaszov.hu/hangya
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
19
Johnston BIRCHALL: The international co-operative movement, Manchester and New York,
Manchester University Press 1997.
BOBVOS Pál: Magyar szövetkezeti jogtan Egyetemi jegyzet. SZTE ÁJK - JATEPress.
Szeged, 2011.
DOMÉ Györgyné – RÉTI Mária: Szövetkezeti jog, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar
Szövetkezeti Jogi és Földjogi Tanszék, Budapest, 1999.
GALOVITS Zoltán: A magyar szövetkezeti jog, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai
Részvénytársaság, Budapest, 1901.
George Jacob HOLYOAKE: The History of Co-Operation,Copyright Bibliolife, London, T.
Fisher Unwin, 1, Adelphi Terrace, MCMVI, 1906.
KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, I. rész, Grill Károly
Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1928.
KUNCZ Ödön: A Rochdale-i elvek és a szövetkezet jogi fogalmának körülírása. In:
Küzdelem a gazdasági jogért, II. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941a.
KUNCZ Ödön: A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból 1940., Küzdelem
a gazdasági jogért, II. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941b.
KUNCZ Ödön - NIZSALOVSZKY Endre: Hiteljog I.: A kereskedelmi törvény és
joggyakorlata. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, 1937.
NAGY Ferenc: A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény, Grill Károly cs. és
kir. udvari könyvkereskedése, Budapest, 1898.
NAGY Ferencz: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói
gyakorlatra, Athenaeum R. Társulat Kiadása, Budapest,1884. 333-365.
NAGY Ferencz: A szövetkezetek alapelve, Akadémiai Székfoglaló Értekezés, Kiadja a
Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1906.
NAGY Krisztina: A marketing szövetkezetek bemutatása, különös tekintettel a termelői
értékesítő szervezetekre és termelői csoportokra vonatkozó Európai Uniós és magyar
szabályozásra, In: NAGY Marianna (szerk.) Jogi Tanulmányok 2010. I-III.: Ünnepi
konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából 2010. április 23. ELTE
Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2010. 17-29.
NAGY Krisztina: A szövetkezetek jogi minősítése és sajátosságai, figyelemmel a szociális
gazdaság koncepciójára, In: NAGY Marianna (szerk.), Jogi Tanulmányok, 2009. ELTE Állam-
és Jogtudományi Kar, Budapest 2009. 163-176.
PRUGBERGER Tamás: A beszerző-értékesítő fogyasztási szövetkezeti típus reformjáról,
Kereskedelmi szemle, A Belkereskedelmi Kutató Intézet folyóirata, 31/4. szám, 1990, 31-
34.o.
RÉTI Mária: A kereskedelmi társaságok vagyonjogi szabályairól, Jogtudományi Közlöny,
LX. évfolyam, 2005/3.
Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről
20
RÉTI Mária: A magyar szövetkezeti jogról - Über das ungarische Genossenschaftsrecht,
Agrár- és Környezetjog 2012/12. 3-49.
RÉTI Mária: A nemzetközi szövetkezeti elvek a főbb vagyonjogi kategóriák tükrében,
Szövetkezés XXIII. évf. 2002. évi 1-2. sz.
RÉTI Mária: Az európai szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetéről, Szövetkezés,
XXXIII. évfolyam, 2012. évi 1-2 szám, 9-33.
RÉTI Mária (2010a): Szövetkezeti jog, Egyetemi jegyzet, Eötvös Kiadó, Budapest 2010.
RÉTI Mária (2010b): Über die wirtschaftlichen, gesellschaftlichen, und ideologischen
Fundamente der ungarischen und einigen internationalen Genossenschaftsregelungen, über
die Merkmale und die Bewertung dieser Regelungen, ANNALES UNIVERSITATIS
SCIENTIARUM BUDAPESTINENSIS DE ROLANDO EÖTVÖS NOMINATAE - SECTIO
IURIDICA Tomus LI. 2010. 281-308.
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
21
HÉRI ANIKÓ
Agrárjogi Tanszék
Témavezető: dr. Kurucz Mihály egyetemi docens
A HAZAI ÁLLATVÉDELMI JOG AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV
TÜKRÉBENBevezetés
A 2013. évi V. törvény, azaz az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-i hatályba lépése
számos változást hozott a magánjog területén. Az új joganyag több, a joggyakorlatban már
kikristályosodott jogintézményt és változást törvénybe iktatott, valamint kiemelt a
joganyagból számos, a gyakorlatban nem vagy már nem a korábbi szabályok szerint működő
jogintézményt.
Az új Polgári Törvénykönyv megalkotása és hatályba lépése hosszú, rendszerváltásig
visszanyúló, több kormányzati cikluson átívelő folyamat eredménye. Már 1989-ben létrejött a
Kodifikációs Bizottság Sárközy Tamás elnökletével az új polgári törvénykönyv megalkotása
érdekében, majd 1990 után Harmathy Attila és Vékás Lajos társelnöki közreműködésével
működött, majd később szünetelt a működése, és csak 1998-ban hívta újra életre Vastagh Pál,
az akkori igazságügyi miniszter. Az 1050/1998 (IV. 24.) Korm. határozat szerint az egyes
magánjogi kérdések kidolgozására és átdolgozására munkacsoportok alakultak, amelyek
elkészítették az új polgári törvénykönyv koncepcióját. Ezt megvitatta a Polgári Jogi
Kodifikációs Szerkesztőbizottság (Szerkesztőbizottság) és a Polgári Jogi Kodifikációs
Főbizottság (Főbizottság). Ezt követően az új polgári törvénykönyv koncepcióját – még
normaszöveg nélkül – az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozat fogadta el, mely megjelent a
Magyar Közlönyben a magyar jogásztársadalomnak szóló, módosító és kiegészítő javaslatok
megtételére történő felhívással. A Szerkesztőbizottság a Minisztérium Polgári Jogi
Kodifikációs Főosztályával együttműködve 2006 végére elkészítette a törvény első
szövegváltozatát, az úgynevezett „Vitatervezet”-et. A vitára bocsátott javaslatra több száz
írásos észrevétel érkezett, 2007 első félévében az egyeztetések során azonban nyilvánvalóvá
vált, hogy számos területen alapvető tartalmi véleménykülönbség alakult ki az érintett
szervezetek és a Szerkesztőbizottság között. Így a Kormány döntése alapján az igazságügyi
tárca vette át a törvénytervezettel kapcsolatos jogalkotói munkát, melynek eredményeképpen
2007 végére megszületett a kódex úgynevezett első változata. A Kormány 2008. május 28-án
elfogadta az új Polgári Törvénykönyv tervezetét a T/5949. számú törvényjavaslat keretében,
melyet 2008. június 5-én terjesztettek az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés 2008. december
9-én zárta le a Polgári Törvénykönyvről szóló általános vitát, majd 2009. november 9-én
elfogadták a 2009. évi CXX. törvényt. Az új Polgári Törvénykönyv 2010. május 1-jével lépett
volna hatályba, azonban a hatálybalépéséről és végrehajtásáról elfogadott 2010. évi XV.
törvény (új Ptké.) 1. §-ának (1) bekezdését, valamint 208. §-át az Alkotmánybíróság 2010.
április 26-án alkotmányellenesnek találta, ezért megsemmisítette azokat. Így 2010. május 1-
jén nem lépett hatályba az új Ptk. első és második könyve, majd 2011. január 1-jén a további
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
22
könyvei sem. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítés főbb indokaként a felkészülési idő
hiányára, a jogbiztonság sérelmére hivatkozott.
Az új polgári törvénykönyv megalkotásának folyamata 2010-ben indult újra, amikor is a
1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozattal – Vékás Lajos elnökletével – bizottságokat
alakítottak az új Polgári Törvénykönyv elkészítésére. A munkacsoportok, az Operatív
Szakmai Bizottság és a Kodifikációs Szerkesztőbizottság a 2009-ben elfogadott, de hatályba
nem lépett új Ptk. alapulvételével indította el munkáját az új polgári törvénykönyv elkészítése
érdekében. Az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot 2012 nyarán nyújtották be
az Országgyűlésnek, melyet 2012 végén tárgyalt, elfogadására pedig 2013. február 11-én
került sor. Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én
lépett hatályba.1 A számos magánjogi változás törvénybe iktatása mellett az állatok magánjogi
megközelítésében és kezelésében is jelentős szemléletbeli és anyagi jogi elmozdulást hozott.
A jelen dolgozat ezeket a változásokat mutatja be.
I. Az állatvédelmi jog hazai szabályozásának rendszere
Ahhoz, hogy az állatok magánjogi megközelítésében az új Polgári Törvénykönyvvel
bevezetett változások érzékelhetőek legyenek, szükséges az állatok védelmére és
szabályozására vonatkozó joganyag jellegének és tartalmának rövid ismertetése.
Az állatvédelmi jognak hazánkban komplex, több jogágra kiterjedő szabályozása
figyelhető meg. A jogterület jelentősebb részét a közjog szabályozza, ugyanakkor az
állatvédelmi jognak a polgári jogi vetülete is érzékelhető, nem beszélve az állatvédelmi jog
megsértésének szankcionálásra hivatott szabálysértési és büntetőjogi szabályokról.
A hazai állatvédelmi jog szabályozásának alapját Magyarország Alaptörvénye teremti meg
XX. és XXI. cikkében. Az Alaptörvény XX. cikke rögzíti mindenki testi és lelki egészséghez
való jogát, melyet Magyarország a környezet védelmének biztosításával segíti elő, a
környezet védelmébe pedig az állatvédelem is beletartozik. A XXI. cikk az egészséges
környezethez való jogot rögzíti, melynek alkotmányos elve, hogy az okozott kárt mindenki
köteles helyreállítani, vagy a helyreállítás költségeit megtéríteni. A fenti alapokon nyugodva,
valamint az állatvédelemre vonatkozó nemzetközi és EU jogi normákra tekintettel,
jogharmonizációs célzattal született meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi
XXVIII. törvény. A törvény elismeri, hogy az állatok érezni, örülni, szenvedni képes
élőlények, és tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi
kötelezettség. Ezáltal törvényi szinten rögzíti, hogy az állatvilág egésze és annak egyedei
megkülönböztetetten nagy értéket jelentenek az emberiség számára. Az állatvédelmi törvény
egyrészt az állatvédelem általános, közjogi szabályait rögzíti, meghatározva az állatokkal való
bánásmód kereteit és korlátait. Másrészt speciális, a hasznosítási cél szerint besorolt egyes –
1 A kodifikáció történetéről ld.: SZIKORA Veronika: Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának folyamata.
Tansegédlet, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék, 2013. 1-4.
http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/ptk._kodifikcitrtnetet_tansegdlet_2013.09.16.pdf
http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/ptk._kodifikcitrtnetet_tansegdlet_2013.09.16.pdf
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
23
állatvédelmi szempontból leginkább védendő állatcsoportokra – így pl. a vágóállatokra, a
szőrméjükért tartott állatokra, a kísérleti állatokra – vonatkozó szabályokat tartalmaz.
Továbbá az állatokkal való bánásmód, így többek között az állatszállítás és a cirkuszi
állattartás legfontosabb szabályait is rögzíti. Az állatvédelmi törvény alatti szabályozási
szinten számos rendelet is segíti az állatok jogainak hazai érvényre juttatását.
A hazai állatvédelmi jogra jelentős hatással vannak az irányadó, európai uniós jogi
normák, valamint az állatvédelmi tárgyú nemzetközi egyezmények, a hazai joganyag, a hazai
joganyag e szabályozásokhoz igazodik. A legfontosabb európai uniós jogi normákat az
állatvédelem területén a Tanács 78/923/EGK határozata a mezőgazdasági haszonállatok
védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről, a Tanács 88/306/EGK határozata a
vágóállatok védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről, a Tanács 98/58/EK irányelve
a mezőgazdasági haszonállatok védelméről, a Tanács 99/22/EK irányelve a vadon élő állatok
állatkertben való tartásáról, a Tanács 1099/2009/EK rendelete az állatok leölésük során való
védelméről, a Tanács 1999/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben tartásáról
képezik. A nemzetközi egyezmények közül hazánk például a következőkhöz csatlakozott: a
Ramsar egyezmény - a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak
tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak
1982. december 3-án és 1987. május 28.-június 3. között elfogadott módosításai2; az 1973-as
Washingtoni Egyezmény a vadon élő állat- és növényfajok védelméről3, és az 1992-es
Biológiai sokféleség egyezmény4.
Az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok megsértését – a jogellenes magatartás
súlyosságára szerint – vagy a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény, vagy a
Büntető Törvénykönyv (2012. évi II. törvény) alapján szankcionálják.
A Büntető Törvénykönyv 2004-ben bekövetkezett módosítása5 büntetni rendelte az
állatkínzást. Ez a fordulat nagyon nagy előrelépést jelentett, megmutatva azt a társadalmi
felfogásban bekövetkezett pozitív változást, amely az ember állatokról alkotott képének
formálódásában fogható meg. A jó érzésű ember napjainkban elítéli a szükségtelen
állatkínzást és bántalmazást, és megköveteli a jogalkotótól is, hogy pönalizálja azt. A büntető
törvényi tényállás védett jogi tárgya a gerinces állat élethez, valamint kímélethez való joga. A
törvényben megfogalmazott állatkínzás tényállása gerinces állatokra vonatkozik, amelynek
alapja, hogy az Állatvédelmi törvény különbséget tesz a gerinces és nem gerinces állat
megölése között, a büntetőjog pedig az állatvédelmi törvény által tilalmazott magatartások
közül „csupán” a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni.
A törvényi tényállás elkövetési magatartásai az olyan indokolatlan bántalmazás, vagy
olyan bánásmód alkalmazása, amely alkalmas arra, hogy a gerinces állat maradandó
egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.
2 Kihirdette: 1993. évi XLII. törvény 3 Kihirdette: 2003. évi XXXII. törvény 4 Kihirdette: 1995. évi LXXXI. törvény 5 2004. évi X. törvény
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
24
II. Az állat mint jogi fogalom meghatározásának problematikája, és az új polgári
törvénykönyv állatok kezelésével kapcsolatos változásai
1. Az állatok kezelése a római jogban
A fentiekben már láthattuk, hogy az állatvédelmi jog alapjait milyen jogszabályok teremtik
meg, ugyanakkor az állatvédelmi jog tanulmányozása során nagyon fontos jogdogmatikai
problémába ütközünk, melyet az egységes állat-fogalom hiánya jelent. Úgy szabályozzák az
állati jogokat és az állatvédelmet, hogy nincs meghatározva egységes állat-fogalom, azaz
hiányzik a védett jogi tárgy fogalma. Ennek oka az állati lét sokféleségére vezethető vissza.
Amennyiben egységes állat-fogalom születne, tartani lehetne attól, hogy valamely állati
szervezet kimarad a fogalom-meghatározásból, és ezáltal elesne a jogi védelemtől. Ezért az
állatok mint jogi tárgyak, vagy védett jogi tárgyak jogdogmatikai kezelése szükséges, hiszen
ez adja a szabályozás alapját. A jelen fejezet további részében erre, az állatfogalom jogi
kezelésére, annak történetére és problematikájára szeretnék rámutatni, amelyből egyértelműen
kiderül, hogy az állatok a magánjog területén sem kezelhetők puszta dologi jogi
kategóriaként. Ezzel egyúttal érzékeltetni tudom azt a változást is, amelyet az új Polgári
Törvénykönyv az állatok magánjogi kezelésében hozott.
Az állat, mint jogi tárgy polgári jogi kezelésének kialakulása a római jogig nyúlik vissza. A
rómaiak a res mancipi, azaz a paraszti gazdálkodás legfontosabb termelőeszközei körébe
sorolták azon állatokat, amelyek a paraszti gazdálkodás alapvető feltételeit alkották. Így pl. az
igavonó állatokat, melyeket a föld és az annak műveléséhez szükséges emberi (rabszolgák) és
állati erő mellett gazdasági jelentőségükre tekintettel a nyilvánosság előtti, bizonyítható
ünnepélyes átruházó ügylettel, mancipatióval lehetett megszerezni. Res mancipinek azonban
„csak az Itáliában honos igavonó állatok minősültek, így a teve, az elefánt, nem tartoztak e
körbe.”6 Utóbbiakat a res nec mancipi kategóriájába sorolták minden olyan egyéb állattal
egyetemben, amely igavonásra és teherbírásra nem volt alkalmas, így például a disznó, a juh,
és a kecske is res nec mancipi kategóriába tartozó volt.7
A római jog a fentiekkel megteremtette az állatok, mint jogi tárgyak szabályozásának ősi
alapját, melyet a civil társadalmak az állatok védelmére vonatkozó szabályokkal egészítettek
ki.
2. Az állatok kezelése a régi Polgári Törvénykönyvben
A római jogi alapokra helyezkedve hazánk régi polgári törvénykönyve, a Polgári
Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 94. § (1) bekezdése az állatokat puszta
dologként kezeli, speciális dologi jogi jelentőségüket nem emeli ki.
„94. § (1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.
6 FÖLDI András - HAMZA Gábor: A Római jog története és institúciói tizenötödik, átdolgozott és bővített
kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010. 279. 7 Uo. 280.
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
25
(2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni
kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti
erőkre.”
Az állatok a régi Polgári Törvénykönyvben tehát a dologfogalomba ágyazva, a tulajdonjog
egyik tárgyaként jelennek meg, különleges dologi jogi jellegük hangsúlyozása nélkül.
Az állatok a kötelemi jogi részben is előfordulnak a régi Polgári Törvénykönyvben,
mégpedig az állattartók felelősségének kérdéskörében.
„Az állattartók felelőssége
351. § (1) Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért,
amelyet az állat másnak okoz.
(2) Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet
folytat.”
Mint látható, az állatok, mint jogi tárgyak kezelése és az általuk okozott kárért való
felelősség szabályozása is elengedhetetlen az egyes jogrendszerekben. A vadállatnak
minősülő állat tartóján kívül az állattartó felelőssége az állat által okozott kár tekintetében a
Polgári Törvénykönyv általános kártérítési szabályai alapján állapítható meg, míg a vadállat
tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felelős a vadállat által okozott kárért.
Vadállatnak csak az olyan állatot lehet tekinteni, amely a természetes vadságából eredő
valamely tulajdonságánál fogva jelent veszélyt emberekre és dolgokra akkor is, ha valakinek a
tartásába kerül. Ugyanakkor nem minősül vadállatnak a megbokrosodott, megvadult háziállat.
Meg kell különböztetni a vadállatokat a vadon élő állatoktól is. A vadon élő állatok által
okozott károk megtérítésére vonatkozó egyéb szabályokat a vad védelméről, a
vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény tartalmazza, valamint
vadkárral kapcsolatos rendelkezéseket találhatók még a fentieken kívül a törvény
végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendeletben is.
A régi Polgári Törvénykönyv fenti szabályainak ismertetése után lehetőség nyílik arra,
hogy az új Polgári Törvénykönyv megváltozott szabályainak bemutatására, hogy a
különbségek megállapíthatók legyenek.
3. Az állatok szabályozása, kezelése és annak változása az új Polgári Törvénykönyvben
A változások ismertetése előtt szeretném kiemelni, hogy az új Polgári Törvénykönyv az
állatok szabályozása, kezelése tekintetében a hatályba nem lépett, a Polgári Törvénykönyvről
szóló 2009. évi CXX. törvényen alapszik. A legfőbb változások már megjelentek e
joganyagban is, ugyanakkor a hatályba lépett 2013. évi V. törvény ezeket az alapokat
felhasználva letisztultabb szabályozást tartalmaz állatok jogi kezeléséről, megmutatva a
magánjog területén az állatok különleges kezelésének szükségességét, melyből a speciális, a
közjogban megjelenő szabályozási szükséglet is levezethető.
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
26
Az állatokat az új Polgári Törvénykönyv is a dologfogalom körében helyezi el és
szabályozza (ld. az V. Dologi jogi könyvben),de a tulajdonjog tárgyaként hangsúlyozza
különleges jogi tárgy jellegüket.
„5:14. § [A dolog] értelmében
(1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet.
(2) A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az
értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
(3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket
megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.”
A jelentős, az állatok magánjogi szabályozását és megközelítését kifejező változás, melyet
a 2013. évi V. törvény fenti 5:14. § (3) bekezdése egyértelműen rögzít, hogy az állatok nem
vonhatóak be egyszerűen az általános dolog fogalomba, és nem kezelhetők természeti
jellegük figyelembe vétele nélkül pusztán dologi jogi tárgyakként. Abban az esetben, ha a
magánjogi jogviszony tárgya állat, a magánjogi szabályokat az adott állatra, az állat
természetének megfelelő, és azt megállapító törvényi rendelkezések figyelembe vételével,
arra tekintettel kell alkalmazni. Mindezzel deklarálták, hogy a magánjogi jogviszonyok
megítélésénél és alakításánál az egyes állatokra irányadó speciális jogszabályokra tekintettel
kell lenni, az adott magánjogi jogviszonyt e szabályokra, így az állatvédelmi, állatjóléti
rendelkezésekre is tekintettel kell alakítani és megítélni. Ennek kimondása jelentős
elmozdulás a magyar magánjogban az állatok korábbi, puszta dologi jogi tárgyként
kezeléséhez képest.
A szabályozás pozitív elmozdulására – az európai uniós jogi normák mellett – az európai
nagy kontinentális jogrendszereknek az állatok kezelésére vonatkozó rendelkezései voltak
leginkább hatással, pl. a német BGB és a svájci ZGB szabályai. Mind a német, mind a svájci
civiljogi kódex kimondja, hogy az állatok nem dolgok, speciális jogszabályok védik őket,
melyeket, amennyiben rájuk alkalmazni kell.
„§ 90a Tiere (Bürgerliches Gesetzbuch)
Tiere sind keine Sachen. Sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Auf sie
sind die für Sachen geltenden Vorschriften entsprechend anzuwenden, soweit nicht
etwas anderes bestimmt ist.”
„ZGB Art. 641a
1 Tiere sind keine Sachen.
2 Soweit für Tiere keine besonderen Regelungen bestehen, gelten für sie die auf
Sachen anwendbaren Vorschriften.”
Az új Polgári Törvénykönyv tehát fenti rendelkezésével a morális értékek közvetítésén túl
– mely az állatok speciális, nem puszta dologi jogi jellegének és kezelésének kimondásán
alapul – közelít a nagy kontinentális civil jogi kódexekhez is.
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
27
Az új Polgári Törvénykönyv az állattartásért való felelősség szabályozásának körében is
változást hozott, ugyancsak a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény alapjain nyugodva,
azonban ahhoz képest átláthatóbb szabályokat alkotva rendezi az állatok által okozott kárért
való felelősséget, hangsúlyozva ezáltal is az állatok speciális jelentőségét, a különleges
szabályozási igényt.
„6:562. § [Az állattartás körében okozott kár]
(1) Aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja,
hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.
(2) Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel.
6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]
(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult
tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás
nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel,
akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.
(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt
ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.”
Mint látható, az új Polgári Törvénykönyv is megtartja a felelősség mértékének aszerinti
eltérő szabályozását, hogy a kárt veszélyes állat vagy veszélyesnek nem minősülő állat
okozta-e, azonban új elemként szabályozza a vadászható állat által okozott kárért való
felelősséget is.
Lényeges változást jelent, hogy az állattartó – amennyiben az állat nem minősül veszélyes
állatnak vagy vadászható állatnak – csak abban az esetben felel az állat által okozott kárért, ha
az állat tartásával kapcsolatban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,
azaz ha az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli. Ez a kivétel a korábbi
Polgári Törvénykönyvben nem szerepelt. A régi Polgári Törvénykönyv szabályai szerint
minden állattartó felelősséggel tartozott az állat által okozott károk megtérítéséért abban az
esetben is, ha az állat tartásával kapcsolatos kötelezettségei teljesítése során úgy járt el, ahogy
az az adott helyzetben általában elvárható volt, és az állat tartásával kapcsolatosan
felróhatóság nem terhelte.
A veszélyes állat tartójának felelőssége változatlan az új és a régi Polgári Törvénykönyv
megítélése szerint is, a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint köteles az állattartó
megtéríteni a kárt. A veszélyes állat fogalom pedig azonos a korábbi Polgári Törvénykönyv
veszélyes állat fogalmával.
Az új Polgári Törvénykönyv újdonsága a vadászható állatok által okozott kárért való
felelősség szabályozása a magánjog keretei között, mely a joggyakorlatban számos esetben
felmerült és szabályozást igénylő kérdést rendez. A vadászható állatok köréről a speciális
jogszabályi rendelkezések, többek között a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a
Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében
28
vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, valamint a vadgazdálkodásért felelős miniszter
rendeletei adnak eligazítást. Az új Polgári Törvénykönyv irányadó rendelkezése szerint a
vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik
felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem
vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a
vadászterületéről a vad kiváltott, kivéve, ha vadászatra jogosult bizonyítja, hogy a kárt
ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. E kártérítési követelések elévülési
ideje az általános 5 éves elévülési időhöz képest rövidebb, 3 éves időtartamú.
IV. Összegzés
Az új Polgári Törvénykönyv az állatok polgári jogi szabályozásában, valamint a speciális,
állatokra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának elismerésével jelentős pozitív irányú
elmozdulást jelent a régi Polgári Törvénykönyvhöz képest. Az új Ptk. kimondja, hogy a
dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a rájuk vonatkozó speciális, így különösen az őket
védő jogszabályok rendelkezéseire tekintettel kell alkalmazni. Nem tartalmazza ugyanakkor
az új törvény sem, hogy az állatok nem dolgok, mivel ez további speciális szabályozási igényt
és kötelezettséget vetne fel, ugyanakkor a tendenciák ebbe az irányba mutatnak. A külföldi
példák és az uniós rendelkezések is azt az irányt jelzik, ahol a polgári jog elismeri, hogy az
állatok nem puszta dolgok, hanem speciális entitások, melyek a dolgok és az emberek között
álló természeti értékek, és amelyek speciális kezelése a polgári jogi területén is
megjelenítendő részletes szabályozást igénnyel.
Holló Klaudia: Gondolatok a Földforgalmi törvényről
29
HOLLÓ KLAUDIA
Agrárjogi Tanszék
Témavezető: dr. Vass János tanszékvezető habil. egyetemi docens
GONDOLATOK A FÖLDFORGALMI TÖRVÉNYRŐL
1. Bevezetés
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a
továbbiakban: Földforgalmi tv.) a négy lépcsőben1 történt hatálybalépést követően az egyik
legfontosabb jogszabály, amely a földek tulajdonszerzését és használatát szabályozza. Ez az a
sarkalatos törvény, amely az Alaptörvény P) cikke szerint a termőföld mint természeti
erőforrás védelméhez, fenntartásához és megőrzéséhez szükséges korlátokat és feltételeket
tartalmazza.
A Fölforgalmi tv. a földtulajdon megszerzését és a földek használatát teljesen új modell
alapján szabályozza. Arról van szó, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a
továbbiakban: Tftv.) nem kötötte a szerzést saját munkán alapuló hasznosításhoz, a
Földforgalmi tv. értelmében azonban csak erről szóló – teljes bizonyító erejű magánokiratba
foglalt – nyilatkozat2 esetében lehetséges földtulajdont és földhasználati jogosultságot
szerezni. Mindemellett a szerzőképességgel bíró személyi körök meghatározásában is
követelmény az agráriumhoz való kötődés: a földműves3 természetes személyek esetében a
mező- vagy erdőgazdasági végzettségben vagy mezőgazdasági vállalkozásban, a földet
használó lehetséges jogi személyek, a mezőgazdasági termelőszervezetek4 esetében ugyanez a
mező- vagy erdőgazdasági alaptevékenységben és a vezető tisztségviselő szakirányú
végzettségében vagy üzemi gyakorlatában jelenik meg.
2. A földforgalom lehetséges személyi köréről
Az agrárjogi szabályozás eddig a belföldi, külföldi természetes és jogi személy kategóriában
gondolkodott, ami az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében egészült ki a
tagállami állampolgárokkal. A Csatlakozási Okmány rendelkezései alapján Magyarország
fenntarthatta a mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó azon tilalmakat, amelyek
a csatlakozáskor hatályos jogszabályokban szerepeltek és a nem Magyarországon lakó vagy
nem magyar állampolgár természetes személyekre, illetve jogi személyekre vonatkoztak. Ez
1 Földforgalmi tv. 69. § 2 Földforgalmi tv. 13. §, 42. § 3 Földforgalmi tv. 5. § 7. 4 Földforgalmi tv. 5. § 19.
Holló Klaudia: Gondolatok a Földforgalmi törvényről
30
az ún. földmoratórium 2011-ig – majd a Csatlakozási Okmány adta 3 éves meghosszabbítási
lehetőséget kihasználva 2014-ig – lehetőséget teremtett Magyarországnak arra, hogy a
tőkeáramlás szabadságát korlátozva, jogszerűen kizárja a tagállami állampolgárok és
tagállami székhelyű jogi személyek tulajdonszerzését a mezőgazdasági földterületeken. Ez
alól kivételt képezett a tagállami állampolgárok azon köre, akik 3 éve folyamatosan,
jogszerűen Magyarországon laktak és mezőgazdasági tevékenységet folytattak, és önálló
vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívántak letelepedni hazánkban. Ezen személyi körre
azokat a szabályoka
Top Related