JOGI TANULMÁNYOK · jogtudomÁnyi elŐadÁsok az eÖtvÖs lorÁnd tudomÁnyegyetem Állam- És...

JOGI TANULMÁNYOK

2014

Budapest

JOGTUDOMÁNYI ELŐADÁSOK

az EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM

ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR

DOKTORI ISKOLÁINAK

JUBILEUMI KONFERENCIÁJÁN

20 ÉVES A DOKTORI KÉPZÉS AZ ELTE JOGI KARÁN

2014. JÚNIUS 13.

Kiadja: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar

Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

Szerkesztette: dr. Fazekas Marianna

Budapest 2014

Tartalom

TARTALOM

ELŐSZÓ ...............................................................................................................................8

AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI JOGI SZEKCIÓ ..............................................................9

Bak Klára ............................................................................................................................. 10

A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről ........................................................ 10

Héri Anikó ............................................................................................................................ 21

A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében ........................................ 21

Holló Klaudia ....................................................................................................................... 29

Gondolatok a Földforgalmi törvényről ............................................................................. 29

Kocsis Gabriella ................................................................................................................... 38

A termőföldre vonatkozó törvényi változások hatásainak vizsgálata az erdőkre, mint

különös termőföldekre .......................................................................................................... 38

Kustyán Georgina................................................................................................................. 49

Ingatlan-nyilvántartás az új Ptk. tükrében ......................................................................... 49

Nagy Erika ........................................................................................................................... 58

Az új finn szövetkezeti törvény vagyonjogi rendelkezéseiről ............................................ 58

Nagy Krisztina ...................................................................................................................... 63

A szövetkezet alapításra vonatkozó szabályok az új Polgári Törvénykönyv, a

szövetkezetekre vonatkozó egyéb speciális jogszabályok és az Európai Szövetkezet

Statútumáról szóló 1435/2003/EK tanácsi rendelet tükrében ................................................. 63

Papik Orsolya....................................................................................................................... 75

Az agrár-marketing szövetkezetek szabályozása történeti viszonylatban .......................... 75

ALKOTMÁNYJOGI SZEKCIÓ ....................................................................................... 85

Balázs Ágota ........................................................................................................................ 86

Problémák a jogorvoslathoz való jog köréből ................................................................... 86

Bujdosó András .................................................................................................................... 93

Az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységét érintő legújabb változások ........... 93

Klein Tamás ....................................................................................................................... 102

A sajtószabadság fogalmának színeváltozásai ................................................................ 102

BÜNTETŐJOGI SZEKCIÓ ............................................................................................ 114

F. Kiss Gabriella ................................................................................................................ 115

A magyar csődbűncselekményekre vonatkozó hatályos jogi szabályozás ....................... 115

Láris Liliána ....................................................................................................................... 124

Az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló rendelettervezet és a Velencei Bizottság által

megfogalmazott európai standardok.................................................................................... 124

Marosvári Attila ................................................................................................................. 138

Veszély 3.0 avagy a definiált „egyértelműtlenség ........................................................... 138

Mayer Erika Noémi ............................................................................................................ 145

Az embercsempészés elkövetési és ítélkezési gyakorlata Magyarországon ..................... 145

BÜNTETŐ ELJÁRÁSJOGI ÉS BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI JOGI SZEKCIÓ..... 155

Grósz Tamás ...................................................................................................................... 156

A bírói mérlegelés mikéntje ellentétes szakvélemények esetén ....................................... 156

Király Eszter ...................................................................................................................... 167

A törvényes vád hiánya miatti megszüntető végzés “jogerőtlenedésének” tanulságos

története ............................................................................................................................. 167

Nánási Gábor ..................................................................................................................... 180

A beismerésen alapuló különeljárások, középpontban a bíróság elé állítással ................. 180

Peisch András..................................................................................................................... 189

A szubszidiaritás elve győz? – gondolatok az Európai Ügyészségről szóló bizottsági

rendelettervezetről .............................................................................................................. 189

JOG- ÉS TÁRSADALOMELMÉLETI SZEKCIÓ ........................................................ 203

Bihari Zsuzsanna ................................................................................................................ 204

Dráma a jogelméletben – Horváth Barna géniuszai ........................................................ 204

Daragó Dénes .................................................................................................................... 215

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem? ........................................................................... 215

Brandolinus és Machiavelli ............................................................................................ 215

Isztin Péter ......................................................................................................................... 224

Hajléktalanság és büntetőjog – egy közgazdaságtani perspektíva ................................... 224

Kiss Valéria ........................................................................................................................ 238

Az élő jog koncepciójának empirikus vizsgálata. A jogtudat-kutatások módszertani

problémái ........................................................................................................................... 238

Lugosi József ...................................................................................................................... 249

A jogvédelmi igény ........................................................................................................ 249

Sebestyén Andrea ............................................................................................................... 260

Kísérlet a hazai joggyakorlat feminista jogelméletek szemszögéből való elemzésére ...... 260

KÖZIGAZGATÁSI ÉS PÉNZÜGYI JOGI SZEKCIÓ .................................................. 269

Balogh Virág ...................................................................................................................... 270

Reklám- és fogyasztóvédelmi jog a szocializmusban ...................................................... 270

Szebelédi Ferenc ................................................................................................................ 283

Reparatív szemlélet a pénzügyi fogyasztóvédelemben .................................................... 283

Szegedi László .................................................................................................................... 294

Az uniós ügynökségek piacszabályozói hatásköreinek ellentmondásai az Európai Unió

Bíróságának C-270/12. számú ítélete tükrében .................................................................... 294

Francsovics István .............................................................................................................. 303

A vállalkozó fogalma és a gazdasági jog a szocializmusban ........................................... 303

Rácz Dániel ........................................................................................................................ 312

A nemzetközi adózás új kihívásai: a digitális gazdaság .................................................. 312

Szatmári Zsolt..................................................................................................................... 323

Az immateriális javak nemzetközi adózásának kérdései ................................................. 323

Varga Bernadett ................................................................................................................. 338

Nemzetközi információcsere az adójogban ..................................................................... 338

KRIMINOLÓGIA SZEKCIÓ ......................................................................................... 349

Buza Gábor Attila ............................................................................................................... 350

Hatékony bűnmegelőzés? ............................................................................................... 350

Doszpoth Anna ................................................................................................................... 355

Az etnikai konfliktusok és a kirekesztés dinamikája Ruanda példáján ............................ 355

Gedeon Valéria .................................................................................................................. 364

Karnevál a mindennapokban .......................................................................................... 364

Hana Adrienn ..................................................................................................................... 375

A fiatal felnőttek kriminalitásának egyes kriminológiai és büntető igazságszolgáltatási

kérdései .............................................................................................................................. 375

Kiss Tibor ........................................................................................................................... 382

Áldozattá válás dimenziói az online színtéren ................................................................ 382

Podoletz Léna ..................................................................................................................... 394

A közrend és a közbiztonság fogalmának értelmezése Concha Győzőnél ....................... 394

Schweighardt Zsanett ......................................................................................................... 402

A szabálysértési ügyekben alkalmazott közvetítői eljárás első öt hónapjának tapasztalatai

........................................................................................................................................... 402

Zséger Barbara .................................................................................................................. 415

Az elkövető és az állam felelőssége a bűncselekménnyel okozott károkért ..................... 415

MUNKAJOGI SZEKCIÓ ................................................................................................ 425

Ajtay-Horváth Viola ........................................................................................................... 426

A munkajogi kárfelelősség egyes kérdései az új Polgári Törvénykönyv tükrében ........... 426

Bárdos Rita ........................................................................................................................ 437

Az üzleti titokra vonatkozó polgári jogi szabályozás változásának munkajogi hatásai .... 437

Hungler Sára ...................................................................................................................... 448

Employee Involvement as a Tool to Promote Social Justice ........................................... 448

Sütő Krisztina Erika ........................................................................................................... 460

Az állásbiztonság néhány alapkérdése az új Munka Törvénykönyve tükrében ................ 460

NEMZETKÖZI JOGI SZEKCIÓ ................................................................................... 471

Buzás Péter ........................................................................................................................ 472

Etikai normák érvényesülése az EJEB asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos

gyakorlatában ..................................................................................................................... 472

Sulyok Katalin .................................................................................................................... 484

Az államok mozgástere a környezetkárosítás elleni védelem meghatározásánál az Emberi

Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában .......................................................................... 484

Sütő Tímea ......................................................................................................................... 495

Az Európai Unió harmadik energiacsomagja .................................................................. 495

POLGÁRI JOGI SZEKCIÓ ............................................................................................ 509

Baksa Gréta........................................................................................................................ 510

Foreign Experience of Mandatory Mediation in Family Law Disputes ........................... 510

Bodzási Balázs ................................................................................................................... 521

Háromoldalú jogviszonyok a zálogjog körében .............................................................. 521

Csehi-Kenderes Andrea ...................................................................................................... 534

Fogyasztóvédelmi szabályok érvényesülése az új Polgári törvénykönyvben ................... 534

Lányiné Toldi Judit ............................................................................................................. 545

Közjegyzői szerepvállalás az új Ptk. Családjogi Könyvének tükrében ............................ 545

Lukács Manuéla Linda ....................................................................................................... 557

Jogi kérdések egy startup alapítás során ......................................................................... 557

Megyeri Nóra ..................................................................................................................... 565

A cselekvőképesség szabályozásának új irányai ............................................................. 565

Miczán Péter ...................................................................................................................... 575

A bizalmi vagyonkezelés vagyonrendelő hitelezője általi felmondásáról ........................ 575

Nagy Gergő ........................................................................................................................ 587

Sérelemdíj: mi változik?................................................................................................. 587

Pál Szilvia .......................................................................................................................... 598

A kötelemragasztó házastársi hűségről családjogon innen és családjogon túl .................. 598

Stump Krisztina .................................................................................................................. 609

A személyhez fűződő jogok vagyoni vonatkozásai - új fejlemények ............................... 609

Telek Eszter ........................................................................................................................ 623

A másodlagos szoftverpiac szerzői jogi kérdései ............................................................ 623

Várhomoki-Molnár Márta .................................................................................................. 635

A koncesszió magyar modellje és az uniós jog ............................................................... 635

POLGÁRI ELJÁRÁSJOGI ÉS NEMZETKÖZI MAGÁNJOGI SZEKCIÓ ................ 645

Aleku Mónika ..................................................................................................................... 646

Az ügyészi fellépés ........................................................................................................ 646

Bencsik Klaudia.................................................................................................................. 654

A class action eredete és kialakulása a polgári perjogi kodifikáció tükrében ................... 654

Kaszás Eszter ..................................................................................................................... 664

Az orvos polgári jogi felelősségének egyes kérdései ...................................................... 664

Előszó

ELŐSZÓ

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának doktori iskolái – az Állam- és Jogtudományi

Doktori Iskola és a Politikatudományi Doktori Iskola – negyedik alkalommal rendezték meg a

Kari Doktorandusz Konferenciát. Az idei konferenciának különleges jelentőséget adott, hogy

az elsők között az országban, 20 évvel ezelőtt alapították meg a Kar két doktori iskoláját az

állam- és jogtudomány, valamint a politikatudomány tudományágakban.

Az idei konferenciára mintegy 90 jogász és 12 politológus PhD-hallgató jelentkezett, az

előadásokat 11 szekcióban hangzottak el. A konferencia programjában az állam- és

jogtudományok teljes köre, és számos ezzel összefüggő fontos társadalomtudományi téma

szerepelt. A politikatudományi programban politikatörténeti, eszmetörténeti, nemzetközi és

hazai politikát elemző előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők.

A konferencián elhangozott előadások nagy érdeklődést és élénk vitát váltottak ki az egyes

szekciókban. Ezért szokásaink szerint az előadottakat írásbeli változatban,

tanulmánykötetként is közreadjuk. Az idők szavát és az olvasási szokások változását követve

azonban a konferenciakötet első alkalommal jelenik meg csak elektronikus kiadványként az

ELTE Állam- és Jogtudományi Kar honlapján. A kétkötetes kiadvány tükrözi az ELTE

Állam- és Jogtudományi Kara doktori iskoláiban folyó oktatás és tudományos munka,

tematikus gazdagságát, eredményeit és magas színvonalát. A hagyományosan „Jogi

tanulmányok” címet viselő kötet az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola jelenlegi és

frissen végzett hallgatóinak tanulmányait tartalmazza.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom a kiadványt, aki érdeklődik az Állam- és Jogtudományi

Doktori Iskola tudományos munkája iránt, és remélem, hogy a tanulmányok füzére minden

kedves Olvasónak új tudományos ismereteket és valódi szellemi élményt nyújt majd!

Budapest, 2014. augusztus

Dr. Fazekas Marianna

szerkesztő

az Állam- és Jogtudmományi, Politikatudományi Tudományági

Doktori Tanács alenöke

AGRÁR- ÉS SZÖVETKEZETI JOGI SZEKCIÓ

Bak Klára: A Hangya szövetkezeti rendszer fejlődéstörténetéről

10

BAK KLÁRA

Agrárjogi Tanszék

Témavezető: dr. Réti Mária habil. egyetemi docens

A HANGYA SZÖVETKEZETI RENDSZER FEJLŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL

„A „Hangya”- szövetkezetek multja a maga egyszerűségében a szövetkezeti eszme diadalmas érvényesülésének történetét tartalmazza.”1

Bevezetés

A vidéken élő népesség társadalmi-gazdasági helyzetének kiegyenlítése mind

nemzetgazdasági, mind társadalmi szempontból a jelenkor egyik alapvető megoldandó

kérdésének számít. A vidéki lakosság gazdasági elmaradottsága, társadalmi elszigeteltsége

észlelhetően erősödik. Ennek ellensúlyozásaként, hatékony eszközre van szükség a vidéki

elvándorlás megállítására, s ezzel összefüggésben vidéken a foglalkoztatás ugrásszerű

megnövelésére. E körben nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni a vidéki lakosság képzésére,

szakismereteinek bővítésére, adott esetben átképzésére annak érdekében, hogy a vidéki

társadalom könnyebben munkához jusson, s a munka révén társadalmi megbecsültsége is

erősödjön. A vidéki kis- és középbirtokos réteg szervezett összefogása is elengedhetetlen

abból a célból, hogy a termelők, tágabb megközelítésben az agrárpiacok alanyai, versenypiaci

viszonyok között is megállják a helyüket.

Jelen munka azért idézi vissza és elemzi az 1898. január 23-án megalakult Hangya

Szövetkezeti Központ, majd az abból későbbiekben kifejlődött országos hálózatú Hangya

szövetkezeti rendszer (a továbbiakban: Hangya modell) tevékenységét, eredményeit,

szabályozási környezetét, mert a Hangya modell a vidéken élő népesség gazdasági

megsegítését, társadalmi-gazdasági mobilizálását tekintve kiugróan hatékony, Európa-szerte

elismert, átfogó szervezeti-jogi keretnek bizonyult a XX. század elejétől a II. világháborúig.

Álláspontunk szerint a jelenkor számára egyik meghatározó, követendő példaként

szolgálhatnak a Hangya modell működéséből, a működését átható szabályozási alaptételekből

levonható tanulságok a vidéki lakosság életkörülményeinek javítása körben. 2

A Hangya modell szabályozási környezetének összehasonlító ismertetését állítjuk

fókuszba, áttekintve a Hangya Szövetkezeti Központ, illetve a Hangya Szövetkezeti Központ

kötelékébe tartozó szövetkezetek alapszabályát is. A szabályozás bemutatásához azonban

1 A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti

Központja Első 25 éve. A „Hangya” saját kiadása, nyomtatott a Hangya Házinyomdában, Budapest, 1923.

Előszó 2 V.ö. PRUGBERGER 1990. 31-34.; NAGY 2010. 17-29.


11

kiinduló pontként szükséges a Hangya szövetkezeti rendszer kialakulásához vezető korabeli

társadalmi, gazdasági viszonyok felvázolása, valamint Hangya modell révén elért társadalmi,

gazdasági eredmények bemutatása is, amelyek nélkül a valóság és a jogi szabályozás közötti

összefüggések kezelhetetlenek és megérthetetlenek.

I. A Hangya Szövetkezeti Központ létrejöttének társadalmi, gazdasági környezetéről

A jobbágyfelszabadítás társadalmi-gazdasági hatásáról

A XIX. század közepén végbement jobbágyfelszabadítást3 követően létrejött, az ország

lakosságának háromnegyed részét kitevő4 vidéki parasztság helyzete Magyarországon

kifejezetten kedvezőtlenül alakult. Ennek egyik okát volt, hogy az említett, korábban

függésben lévő, mezőgazdasággal foglalkozó társadalmi réteg magára maradt, önállóan kellett

a gazdasági élet szereplőjévé válnia, a gazdálkodást megszerveznie, melyre azonban

nagymértékben felkészületlen volt.5 További nehézséget okozott ezzel párhuzamosan az is,

hogy egymást követő években átlagon aluli volt a termés,6 ami szintén a kis- és

középbirtokosok létbizonytalanságát erősítette és az elszegényedés irányába hatott.

Mindezekkel egyidejűleg pedig a vidéki népesség elszegényedését, pénzszükségét

kihasználva elterjedt a spekuláción, valamint nyerészkedésen alapuló uzsora, mely a kis- és

középbirtokos társadalom ellehetetlenülését tovább mélyítette. Az uzsorának két jellemző

típusa volt: a hiteluzsora és az áruuzsora. A hiteluzsora aránytalanul magas kamattal terhelt

pénzkölcsön nyújtását, az áruuzsora pedig áru méltánytalanul, aránytalanul magas áron

történő eladását jelentette, figyelemmel természetesen a beszerzés, az előállítás és egyéb

költségekre.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a jobbágyfelszabadítás következtében

öngondoskodásra, önfenntartásra késztetett vidéki társadalom felkarolása, megsegítése,

összefogáson alapuló megszervezése a XIX. század végére sürgető feladattá vált.

A Hazai Szövetkezetek Központi Hitelintézete, továbbá a Központi Hitelszövetkezet

létrejöttéről

3 A jobbágyfelszabadításról, azaz az úrbériség eltörléséről elsőként az 1848. évi „áprilisi törvények” egyike,

„Az urbér és azt pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli

fizetések megszüntetéséről” szóló 1848. évi IX. törvénycikk a következők szerint rendelkezett: „Az urbér és azt

pótló szerződések alapján eddig gyakorlatban volt szolgálatok (robot), dézma és pénzbeli fizetések, e törvény

kihirdetésétől fogva örökösen megszüntetnek.” Az 1848-49. évi forradalom leverését követően a

jobbágyfelszabadítást az 1853. évi Úrbéri pátens deklarálta. Lásd erről részletesen: MEZEY Barna (szerk.):

Magyar jogtörténet, 4. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 157. 4 Uo. 5 A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti

Központja Első 25 éve; 23. 6 Uo. 18.


12

A vidéki népesség kedvezőtlen helyzetének javítására egyik lépésként, konkrétan a

hiteluzsora visszaszorítása céljából, 1894-ben létrejött a Hazai Szövetkezetek Központi

Hitelintézete. A Központi Hitelintézet az 1875. évi XXXVII. törvénycikkben rögzített

„Kereskedelmi Törvény” (a továbbiakban: KT)7 rendelkezései alapján működött. A KT

azonban meglehetősen szűkszavú, hézagos szabályozást nyújtott8, mely a szövetkezetek

működését általában, így a hitelszövetkezetek mindennapi működését is jelentősen

megnehezítette. A korabeli hitelszövetkezeti rendszer minél hamarabb történő

megerősítésének, illetve a szövetkezeti hitelezés gördülékenységének biztosítása céljából

hatályba lépett 1898-ban, a Nagy Ferenc professzor által kimunkált „A gazdasági és ipari

hitelszövetkezetekről” szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk (a továbbiakban: Szövetkezeti

törvény). Nagy Ferenc professzor a Szövetkezeti Törvényhez írt kommentárjában9 a törvény

megalkotása kifejezett céljaként azt jelöli meg, hogy az Országos Központi

Hitelszövetkezethez tartozással segíteni lehessen a kisbirtokos, valamint a kisiparos rétegek

szövetkezeteit.10

A kiszámítható, kedvező, méltányos feltételekkel történő, jogszabályban rögzített

intézményi keret által működtetett hitelezési rendszer kiépítése, és mindezzel a hiteluzsora

visszaszorítása a kis- és középbirtokosok számára megteremtette azt a lehetőséget, hogy a

gazdálkodáshoz szükséges tárgyi feltételeket, infrastruktúrát megfelelő módon kiépíthessék.

Érdemes e körben utalni arra, hogy a vidéki, birtokos társadalomra szerveződő országos

szintű, hitelszövetkezeti hálózat kialakításához a német hitelszövetkezeti rendszer szolgált

követendő, eklatáns például. 11

II. A „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet megalapításának

céljairól

A kis- és középbirtokos vidéki népesség gazdasági stabilizálódását megsegítő országos

hitelszövetkezeti rendszer magyarországi megerősítésével párhuzamosan szükség volt az

áruspekulációs uzsora visszaszorítására is, mert az uzsorának ez a típusa vidéken az egyes

termékek árszínvonalának hallatlan, indokolatlan mértékű emelkedése irányába hatott. Az

áruuzsora csökkentésére a falusi szövetkezeti vezetők a termelő, értékesítő, valamint

fogyasztási szövetkezetekbe történő tömörülést hirdették megoldásként szerte az országban.12

Szükséges volt azonban olyan központ létrehozása is, mely ezeknek a helyi szintű

szövetkezeteknek a működését összefogja, valamint ezeket a szövetkezeteket összekapcsolja a

7 A szövetkezetekre a KT Tizenegyedik címének keretjellegű szabályai voltak alkalmazandóak. A KT

szövetkezeti szabályait elemzi például: GALOVITS 1901., NAGY 1884. 333-365.; RÉTI 2010a. 105-119. A KT

joggyakorlatáról pedig lásd: KUNCZ-NIZSALOVSZKY 1937. 358-399. 8 Lásd erről RÉTI 2010a. 105-124. 9 NAGY 1898. 10 Nagy Ferenc professzor, a MTA rendes tagja volt, ld. uo. 9. valamint 12. 11 A német hitelszövetkezeti rendszer feldolgozására lásd: RÉTI 2010a. 58-60. 12

Ld: lj.1.


13

kereskedelemben. Erre figyelemmel a Magyar Gazdaszövetség elnöke, Károlyi Sándor gróf13

közreműködésével létrejött 1898. január 23-án a „Hangya” Termelő-Értékesítő és Fogyasztási

Szövetkezet, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja (a továbbiakban: Hangya

Szövetkezeti Központ).

Meg kell jegyezni azonban, hogy a Hangya Szövetkezeti Központot nem csupán az

áruuzsora visszaszorítása céljából alapították, vagyis nem kizárólag annak érdekében, hogy a

vidéki lakosság folyamatosan, megfelelő áron, jó minőségű áruhoz jusson, hanem

létrejöttének célja jóval szélesebb körben jelölhető meg. További cél volt vidéken

megszervezni az értékesítést, megtaníttatni a falun élő vidéki népességgel a kereskedést,

megismertetni velük az üzleti életet. A helyi szövetkezetek központi összefogásával cél volt

az is, hogy a gazdálkodás körében lehetőséget teremtsenek a kis- és középbirtokos réteg

számára szakismeretének bővítésére. További célkitűzésnek minősült, hogy a vidéki

gazdálkodó, termelő lakosság tudását, erejét, vagyonát felhasználva, másokkal kölcsönösen

együttműködve, a szövetkezetre jellemző sajátos, nyerészkedéstől mentes feltételekkel

vállalkozhasson, s ezáltal tisztességes, megfelelő mértékű jövedelemhez juthasson.14

III. A Hangya szövetkezeti rendszer létrejöttének szabályozási hátteréről nemzetközi

viszonylatban

Szükségesnek tartjuk e körben azt is rögzíteni, hogy mind a vidéken élő népesség helyi szintű,

összefogáson alapuló megszervezését, mind az országos hálózat kialakítását tekintve azért

választották szervezeti keretként a szövetkezeti formát, mert a fenti komplex célok

megvalósítására a társas vállalkozások közül leginkább a szövetkezet alkalmas, a lényegét

adó, más társas vállalkozásoktól eltérő, egyedi jellemvonásaiból, illetve sajátos működési

alapelveiből adódóan. Ezek a sajátos jellemvonások az első, 1844-ben, Rochdale-ben, az ipari

forradalom hatására perifériára szorult kis- és középtőkés réteg megsegítésére megalapított

fogyasztási szövetkezethez köthetők, s folyamatosan máig a szövetkezet különös jogi

természetének alapját képezik.15

Kiemeljük az említett egyedi jellemvonások közül a szövetkezetnek a kifejezetten

tagközpontú, elsődlegesen a tagok érdekét szolgáló működését16

, melynek alapján a

szövetkezet a tag rovására nem nyerészkedhet, a szövetkezet a tevékenységével kifejezetten a

tag előmenetelét hivatott előmozdítani. A szövetkezet személyközpontúságát erősíti az a más

13 Károlyi Sándor gróf a magyar szövetkezeti rendszer fejlesztése körében kiemelkedő szerepet vállalt.

Nemcsak a Hangya modell kialakításában, hanem a hitelszövetkezeti rendszer kiépítése körében kifejtett

tevékenysége is kimagasló volt. 14 A szövetkezet spekulációtól, nyerészkedéstől mentes működéséről ld: NAGY 1906. ; RÉTI 2010a. 26-32.;

BAK-RÉTI 2013. V.ö. továbbá NAGY 2009. 163-176.o. 15 A Rochdale-i szövetkezet alapítására, működésére lásd részletesen: HOLYOAKE 1906., BIRCHALL 1997. 3-

11. RÉTI 2010b., RÉTI 2013., DOMÉ-RÉTI 1999., BAK 2013. 16 Érdemes e körben megjegyezni, hogy a szövetkezetnek e sajátos ismertetőjegyét „Az Európai Szövetkezet

Statútumáról” szóló 1435/2003 EK Tanácsi Rendelet az Európai Szövetkezet fogalmának meghatározása

körében a Preambulum fogalmi elemként rögzíti.


14

társas vállalkozásoktól eltérő specialitás is, hogy a szövetkezeti tag köteles a szövetkezet

tevékenységében személyesen közreműködni, a szövetkezet működéséhez aktívan

hozzájárulni. Az említett tulajdonságokkal összefüggő, további hangsúlyozandó

jellegzetessége a szövetkezetnek az is, hogy tagjai gazdasági előmenetelén túlmenően, azzal

egyidejűleg a tagok társadalmi pozíciójának megerősítésére is törekszik. Rögzítendő továbbá

e körben a szövetkezet azon kiemelendő ismertetőjegye is, hogy működése tekintetében mind

a szövetkezet és a tag, mind a tagok egymás közötti viszonylatában alapértéknek minősül a

szolidaritás és a demokrácia.

A Rochdale-i szövetkezet esetében ezeket az egyedi jellemvonásokat az alapszabályában

kikristályosított sajátos működési alapelvek biztosították, melyek világviszonylatban ismertté

váltak az említett szövetkezet sikere következtében.17

1934-ben a Szövetkezetek Nemzetközi

Szövetsége (a továbbiakban: SZNSZ)18

ezeknek, a Rochdale-i alapszabályban megtalálható

működési alapelveknek a nyomán hirdette ki „Rochdale-i elvek” megjelöléssel azokat a

nemzetközi szövetkezeti alapelveket, melyeket minden szövetkezet számára követendőnek

deklarált.19

A téma szempontjából meghatározó alapelvek ismertetése körében Kuncz Ödön

professzor elemzéseire támaszkodunk.20

A nyitott tagság elve értelmében a szövetkezetnek politikai és vallási ideológiától

függetlenül, szabadon bárki tagja lehet. A Rochdale-i alapszabály feltételként annyit rögzített,

hogy két tag ajánlására és 1 font vagyoni hozzájárulás teljesítésére volt szükség a belépéshez.

Hangsúlyozandónak tartjuk e körben az alapszabály 25. pontját, miszerint nők egyenjogú

módon lehettek tagok a Rochdale-i szövetkezetben a férfiakkal, akár tisztséget is viselhettek.21

Természetszerűleg a szövetkezetből történő szabad kilépést is tartalmazta az alapszabály,

konkrétan annak 14-17. pontjai azzal, hogy a szövetkezetnek a tag üzletrészét el kellett

árvereznie, és az abból befolyó összeget kaphatta meg a tag az elszámolás során.

További fontos alapelvként utalunk a Rochdale-i alapszabályból a demokratikus igazgatás

elvére, melynek lényeges szabálya, hogy a szövetkezetben a tagnak a vagyoni

hozzájárulásától függetlenül egy szavazata van. Ez az alaptétel a későbbiekben az „egy tag –

egy szavazat” elveként vált világviszonylatban ismertté és követendővé. A szavazati jogok

egyenlősége a szövetkezetnek arra a fentebb említett tulajdonságára vezethető vissza, hogy a

szövetkezet esetében a személyek gazdasági együttműködése, gazdasági aktivitása áll a

középpontban.

17 Ld. erről részletesen: RÉTI 2012. 9-15. 18 A szövetkezetek nemzetközi érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete, mely jelenleg közel 1 milliárd

tagot számlál. Az SZNSZ tevékenységéről ld.: BOBVOS 2011. 23. 19 A Rochdale-i elvek közé felvett elvnek minősültek: 1. a nyitott tagság elve; 2. a demokratikus igazgatás

elve; 3. a visszatérítés a vásárlás arányában elve; 4. a korlátozott tőkekamat elve; 5. a készpénzre eladás elve; 6.

a szövetkezeti továbbképzés előmozdításának elve; 7. a politikai és vallási semlegesség elve. A fel nem vett

elvek körébe pedig a következők tartoztak: 1. a nem tagoknak árusítás tilalma; 2. az önkéntes szövetkezés

alapelve; és 3. a piaci áron történő árusítás elve. Megjegyezzük, hogy az SZNSZ nemzetközi szövetkezeti

alapelveket tartalmazó, jelenleg hatályos felsorolása is a Rochdale-i alapszabály alaptételeit tekinti kiindulópontnak. A Rochdale-i elvekről lásd: RÉTI (2002)

20 Kifejezetten lásd: KUNCZ 1941a. 21

Uo. 419.


15

A szövetkezet nyereségének felosztása körében pedig kiemeljük a Rochdale-i szövetkezet

alapszabályának 22. pontját, miszerint22

„A tisztviselők kötelesek minden negyedévi

közgyűlésen a szövetkezetnek a lefolyt negyedévben elért feleslegét a mérlegben kimutatni. A

felesleg következőképen osztandó fel: 31/2% kamat fizetendő mindazokra az üzletrészekre,

amelyek a negyedév előtt már be voltak fizetve; a megmaradó felesleg pedig a tagok között a

szövetkezetnél foganatosított bevásárlásaik arányában osztandó fel.”

Az alapszabály értelmében a Rochdale-i szövetkezet a nyereséget akként osztotta fel tehát,

hogy a tagok vagyoni hozzájárulásával arányos osztalékfizetés, amelyet a korabeli

szakirodalom kamatként rögzít, csak korlátozott mértékben érvényesült. A Rochdale-i

szövetkezetben a nyereség döntő részét a tagok személyes közreműködésével arányosan

osztották fel, fogyasztási szövetkezet lévén konkrétan a szövetkezettől történő vásárlásaik

arányában.23

E körben szükséges azt a kiegészítő megjegyezést megtenni, hogy a Rochdale-i

szövetkezet alapszabálya rendelkezett a nyereségből történő kötelező tartalékképzésről is a

szövetkezet kiegyensúlyozott működésének érdekében, kompenzálva azt, hogy a szövetkezeti

nyitott tagság elvéből következő változó taglétszám a szövetkezeti tőke bizonytalanságát

eredményezheti. A tartalékképzés célja volt továbbá az, hogy a szövetkezet a tagjai számára

szükség esetén juttatásokat nyújthasson, támogatásokat adhasson.

A Rochdale-i szövetkezet alapszabályában rögzített alapelvek közül további gazdasági

alaptételnek minősült a 21. pontban rendezett készpénzre eladás elve, melynek értelmében

mind a szövetkezetnek, mind a tagnak tiltott volt a hitelre történő vásárlás-eladás. Arra

tekintettel, hogy a Rochdale-i szövetkezet a kis tőkével rendelkezők társulásaként jött létre,

érthető, hogy az alapszabály kerülni rendelte bárminemű, akár ideiglenes adósság

felhalmozását is.

A Rochdale-i szövetkezetre jellemző, fent megjelölt sajátos ismertetőjegyek, valamint a

Rochdale-i szövetkezet alapszabályában mint világviszonylatban mintaértékűnek tekintett

alapszabályban rögzített működési alapértékek és alapelvek a Hangya modell működésének is

kiindulópontjaként szolgáltak, szabályozási fundamentumot képezve a Hangya Szövetkezeti

Központ, valamint a kötelékébe tartozó szövetkezetek alapszabályai számára is.

IV. A Hangya Szövetkezeti Központ, valamint a Hangya kötelékébe tartozó

szövetkezetek szabályozásáról

A kétlépcsős szabályozásról

A Hangya Szövetkezeti Központ (a továbbiakban: központ), valamint a kötelékébe tartozó

szövetkezetek szabályozása kétlépcsős volt. Alapításuk, működésük tekintetében a KT hatálya

22 KUNCZ 1941a. 419. 23

V.ö. KUNCZ 1941b. 465-471., valamint RÉTI 2005. 99-116.


16

alá tartoztak. Arra figyelemmel azonban, hogy a KT – ahogy arra már fentebb utaltunk is –

keretjellegű szabályozást nyújtott a szövetkezetekről, szükség volt számos részletszabály

alapszabályi rögzítésére. A Hangya Központ alapszabályának kidolgozása mellett 1898-ban

kimunkáltak a Központ kötelékébe belépni kívánó szövetkezetek számára kötelezően

alkalmazandó minta-alapszabály is. A minta-alapszabály megalkotásának célja az volt, hogy

kötelező alkalmazásával országos szinten, döntően egységes részletszabályok alapján működő

szövetkezetek képezzék a Hangya hálózatát.

Fontos e körben még azt megjegyeznünk, hogy a Hangya Szövetkezeti Központ

alapszabálya, valamint a Hangya Központhoz tartozó szövetkezetek 1898-as alapszabály

mintája erőteljes hasonlóságot mutat a Rochdale-i szövetkezet alapszabályával akként, hogy

mindkettő markánsan érvényre juttatja a Rochdale-i alapszabályban rögzített, a fentiekben

elemzett főbb, sajátos szövetkezeti működési alaptételeket.

Elemzésünkben a már ismertetett, főbb speciális működési alapelvek mentén vizsgáljuk a

Hangya Központ alapszabályának, valamint a szövetkezeti minta-alapszabálynak a

rendelkezéseit.

Az alapítás, belépés szabályairól

Az alapítás körében a Hangya Központ alapszabálya – hasonlóan a Rochdale-i szövetkezet

alapszabályához – tartalmazott rendelkezést a vagyoni hozzájárulás kötelező mértékéről, de

eltérően a Rochdale-i alapszabálytól, minimumtőkét is előírt a szövetkezet működésének

megkezdéséhez. A Központ alapszabályának 6.§-a főszabályként a következőkről

rendelkezett: „6.§ A szövetkezet névre szóló 100 koronás üzletrészekkel alakul, s működését

megkezdi, mihelyt 50.000 korona üzletrész lesz jegyezve.” A minimumtőkét annak érdekében

rögzítették az alapszabályban, hogy a Hangya Központ, a szövetkezeteket irányító,

koordináló, ellenőrző központi szervezetként a feladatát megfelelő módon el tudja látni, stabil

vagyoni háttérrel. Érdekességképpen e körben megemlítjük, hogy a Központ alapításakor

összesen csupán 17 ezer korona gyűlt össze, a többit Károlyi Sándor gróf pótolta ki

magánvagyonából. Egyéb korlátozó szabályt az alapszabály a belépésre nem tartalmazott,

érvényesült a Hangya Központ esetében a Rochdale-i alapszabály körében ismertetett nyitott

tagság elve.

A Központ kötelékébe tartozó szövetkezetek számára kimunkált minta-alapszabály az

alapítók döntési jogkörébe utalta a kötelező vagyoni hozzájárulás mértékének meghatározását,

azzal azonban, hogy az 5.§ szerint az alapítóknak kötelező volt az alapszabályban a vagyoni

hozzájárulás mértékéről rendelkezni. A tagsági jogviszony létesítése körében azonban a

Központ alapszabályánál, illetve a Rochdale-i szövetkezet alapszabályánál szigorúbb

szabályozást tartalmazott az 5.§-ban. Kizárólag olyan személy lehetett a szövetkezet tagja, aki

nem volt becstelen, nem folytatott közvetlenül vagy közvetve uzsorás üzleteket, vagy a

szövetkezethez hasonló üzletet nem vezetetett, közvetített.


17

A kilépés szabályairól

A kilépés szabályai tekintetében a Központ alapszabálya eltért a Rochdale-i szövetkezet

alapszabályában foglaltaktól. A Központból történő kilépés csak az üzleti év végével volt

lehetséges, négy hét felmondási időt betartva. A tag üzletrészeit, az azokra járó osztalékot

kifizették, de a tartalékalapból vagy a szövetkezet egyéb vagyonából nem történhetett

kifizetés a taggal történő elszámolás körében. Főszabályként a KT vonatkozó szakaszai

érvényesültek, melyekre az alapszabály konkrétan utal is.

A szövetkezeti minta-alapszabály a KT rendelkezéseit utalt azzal, hogy ha az üzleti

veszteséget nem lehetett fedezni az évi tiszta jövedelemből és a tartalékalapból, akkor a kilépő

tag üzletrészét is terhelte a veszteség.

Az egy tag – egy szavazat elvéről

A Hangya Központ Alapszabályának 14.§-a – analóg módon a Rochdale-i szövetkezet

alapszabályával – akként rendelkezett, hogy a szövetkezetben „Minden üzletrész egy

szavazatra jogosít.”. Ugyanez a rendező elv érvényesült az Alapszabály értelmében a Hangya

Központ által szervezett kongresszuson is.

A szövetkezeti minta-alapszabály szintén ezt a rendező elvet rögzítette azzal a

korlátozással, hogy szavazati joga kizárólag a három hónapnál hosszabb ideje tagsági

jogviszonnyal rendelkező tagnak volt. A 26.§ a következőket tartalmazta: „A közgyűlésen a

tagokat – tekintet nélkül üzletrészeik számára – egy-egy szavazat illeti. Azonban szavazati

joggal csak az bír, a ki a közgyűlést megelőzőleg legalább 3 hónap óta tagja a

szövetkezetnek.”

A nyereségfelosztás speciális szabályairól

A Hangya Központ Alapszabálya a nyereségfelosztás körében nem teljesen követte a

Rochdale-i alapszabály rendező elveit. Arról van szó ugyanis, hogy az Alapszabály a

visszatérítés elve alapján történő részesedésről nem rendelkezett. Az Alapszabály 37.§-a a

nyereség felosztása tekintetében a tagok számára korlátozott mértékű, maximum a tiszta

nyereség 5%-át kitevő osztalék fizetését írta elő, valamint azt, hogy a szövetkezetnek kötelező

volt az osztalék kifizetése után fennmaradt összeg 50%-át a tartalékalapba helyezni

mindaddig, amíg a tartalék a jegyzett tőke összegét el nem érte. Érdemes e körben az

Alapszabály azon rendelkezését is megemlíteni, miszerint a Központ az osztalék után

fennmaradó összeg 50%-át a „szövetkezeti eszme terjesztésére és támogatására” volt köteles

fordítania.


18

A minta-alapszabály ugyanakkor követte a Rochdale-i alapszabályban foglaltakat. A 41.§

értelmében a szövetkezetnek a nyereséget akként kellett felosztania, hogy 25%-át a tiszta

nyereségnek a tartalékalapba kellett helyeznie, a fennmaradó 75%-ból pedig az üzletrészek

után maximum 5% volt kifizethető. Az így megmaradt összegről a közgyűlés volt jogosult

dönteni, hogy szétosztja azt a vásárlások arányában, vagy pedig erkölcsi célokat szolgáló

tartalékalapba helyezi.

Összegzés

Megállapíthatjuk, hogy a Hangya Központ Alapszabálya, valamint a kötelékébe tartozó

szövetkezetek alapszabály mintája döntően érvényre juttatták a Rochdale-i alapszabályban

rögzített sajátos szövetkezeti működési alapelveket a gyakorlat által jól alkalmazható

szabályok formájában. Ezt tükrözi az is, hogy a Hangya szövetkezeti hálózat 1904-ben

központi áruházat tudott létesíteni, 1910-ben a dolgozói számára lakásokat, étkezdét,

fürdőhelyiséget biztosított.24

További eredménye volt, hogy megszervezte a tagságához

tartozó vidéken élő termelők gazdálkodással kapcsolatos képzését annak érdekében, hogy az

agráriumban tevékenykedők a legújabb gazdálkodási trendeket is ismerjék. Saját könyvtárat

nyitott, tanulmányi ösztöndíjakat biztosított. A II. világháború előtt pedig már több mint 2000

tagszövetkezettel, 700.000 taggal, 30 konzervgyárral, 20 ipari üzemmel, és 400–nál több

bolttal rendelkezett.25

A Hangya modell által elért eredményeket tekintve arra következtethetünk, hogy a

szövetkezet alapértékei, illetve a Rochdale-i hagyományokon nyugvó alapelvek szerinti

működés országos szintű, hálózati rendszerben képes a kevesebb vagyonnal rendelkező

társadalmi rétegek számára jelentős gazdasági és társadalmi eredményeket produkálni, s a

hálózat részeként a szövetkezet a társadalom egyik gazdasági bázisává válni.

Felhasznált irodalom

BAK Klára: A nemzetközi szövetkezeti alapelvek és a szövetkezet fogalmának

összefüggései a szabályozásban, Szövetkezés, XXXIII. évf. 2013/1-2. szám 34-61.

BAK Klára - RÉTI Mária: Die Rolle der Genossenschaften in der Sozial- und

Beschäftigungspolitik, die Tendenz der internationalen und der ungarischen

genossenschaftlichen Rechtsgebung / A szövetkezetek szociál/foglalkoztatáspolitikában

betöltött szerepéről, a nemzetközi és a magyar szövetkezeti jogalkotás irányairól, CEDR

Agrár- és Környezetjog 2013/15. 5-38.; a munka elektronikusan elérhető:

http://epa.oszk.hu/01000/01040/00017/pdf/EPA01040_agrar_es_kornyezetjog_2013_15.pdf

24 Ld.: lj.1. 25-45. 25

Az adatokról ld.: http://www.hangyaszov.hu/hangya, (letöltve: 2014. 07.15.)

http://epa.oszk.hu/01000/01040/00017/pdf/EPA01040_agrar_es_kornyezetjog_2013_15.pdfhttp://www.hangyaszov.hu/hangya


19

Johnston BIRCHALL: The international co-operative movement, Manchester and New York,

Manchester University Press 1997.

BOBVOS Pál: Magyar szövetkezeti jogtan Egyetemi jegyzet. SZTE ÁJK - JATEPress.

Szeged, 2011.

DOMÉ Györgyné – RÉTI Mária: Szövetkezeti jog, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar

Szövetkezeti Jogi és Földjogi Tanszék, Budapest, 1999.

GALOVITS Zoltán: A magyar szövetkezeti jog, Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai

Részvénytársaság, Budapest, 1901.

George Jacob HOLYOAKE: The History of Co-Operation,Copyright Bibliolife, London, T.

Fisher Unwin, 1, Adelphi Terrace, MCMVI, 1906.

KUNCZ Ödön: A magyar kereskedelmi és váltójog vázlata, I. rész, Grill Károly

Könyvkiadó Vállalata, Budapest, 1928.

KUNCZ Ödön: A Rochdale-i elvek és a szövetkezet jogi fogalmának körülírása. In:

Küzdelem a gazdasági jogért, II. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941a.

KUNCZ Ödön: A szövetkezeti visszatérítés problémája jogi szempontból 1940., Küzdelem

a gazdasági jogért, II. kötet, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941b.

KUNCZ Ödön - NIZSALOVSZKY Endre: Hiteljog I.: A kereskedelmi törvény és

joggyakorlata. Budapest, Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, 1937.

NAGY Ferenc: A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény, Grill Károly cs. és

kir. udvari könyvkereskedése, Budapest, 1898.

NAGY Ferencz: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve, különös tekintettel a bírói

gyakorlatra, Athenaeum R. Társulat Kiadása, Budapest,1884. 333-365.

NAGY Ferencz: A szövetkezetek alapelve, Akadémiai Székfoglaló Értekezés, Kiadja a

Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1906.

NAGY Krisztina: A marketing szövetkezetek bemutatása, különös tekintettel a termelői

értékesítő szervezetekre és termelői csoportokra vonatkozó Európai Uniós és magyar

szabályozásra, In: NAGY Marianna (szerk.) Jogi Tanulmányok 2010. I-III.: Ünnepi

konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából 2010. április 23. ELTE

Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest 2010. 17-29.

NAGY Krisztina: A szövetkezetek jogi minősítése és sajátosságai, figyelemmel a szociális

gazdaság koncepciójára, In: NAGY Marianna (szerk.), Jogi Tanulmányok, 2009. ELTE Állam-

és Jogtudományi Kar, Budapest 2009. 163-176.

PRUGBERGER Tamás: A beszerző-értékesítő fogyasztási szövetkezeti típus reformjáról,

Kereskedelmi szemle, A Belkereskedelmi Kutató Intézet folyóirata, 31/4. szám, 1990, 31-

34.o.

RÉTI Mária: A kereskedelmi társaságok vagyonjogi szabályairól, Jogtudományi Közlöny,

LX. évfolyam, 2005/3.


20

RÉTI Mária: A magyar szövetkezeti jogról - Über das ungarische Genossenschaftsrecht,

Agrár- és Környezetjog 2012/12. 3-49.

RÉTI Mária: A nemzetközi szövetkezeti elvek a főbb vagyonjogi kategóriák tükrében,

Szövetkezés XXIII. évf. 2002. évi 1-2. sz.

RÉTI Mária: Az európai szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetéről, Szövetkezés,

XXXIII. évfolyam, 2012. évi 1-2 szám, 9-33.

RÉTI Mária (2010a): Szövetkezeti jog, Egyetemi jegyzet, Eötvös Kiadó, Budapest 2010.

RÉTI Mária (2010b): Über die wirtschaftlichen, gesellschaftlichen, und ideologischen

Fundamente der ungarischen und einigen internationalen Genossenschaftsregelungen, über

die Merkmale und die Bewertung dieser Regelungen, ANNALES UNIVERSITATIS

SCIENTIARUM BUDAPESTINENSIS DE ROLANDO EÖTVÖS NOMINATAE - SECTIO

IURIDICA Tomus LI. 2010. 281-308.

Héri Anikó: A hazai állatvédelmi jog az új Polgári Törvénykönyv tükrében

21

HÉRI ANIKÓ

Agrárjogi Tanszék

Témavezető: dr. Kurucz Mihály egyetemi docens

A HAZAI ÁLLATVÉDELMI JOG AZ ÚJ POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV

TÜKRÉBENBevezetés

A 2013. évi V. törvény, azaz az új Polgári Törvénykönyv 2014. március 15-i hatályba lépése

számos változást hozott a magánjog területén. Az új joganyag több, a joggyakorlatban már

kikristályosodott jogintézményt és változást törvénybe iktatott, valamint kiemelt a

joganyagból számos, a gyakorlatban nem vagy már nem a korábbi szabályok szerint működő

jogintézményt.

Az új Polgári Törvénykönyv megalkotása és hatályba lépése hosszú, rendszerváltásig

visszanyúló, több kormányzati cikluson átívelő folyamat eredménye. Már 1989-ben létrejött a

Kodifikációs Bizottság Sárközy Tamás elnökletével az új polgári törvénykönyv megalkotása

érdekében, majd 1990 után Harmathy Attila és Vékás Lajos társelnöki közreműködésével

működött, majd később szünetelt a működése, és csak 1998-ban hívta újra életre Vastagh Pál,

az akkori igazságügyi miniszter. Az 1050/1998 (IV. 24.) Korm. határozat szerint az egyes

magánjogi kérdések kidolgozására és átdolgozására munkacsoportok alakultak, amelyek

elkészítették az új polgári törvénykönyv koncepcióját. Ezt megvitatta a Polgári Jogi

Kodifikációs Szerkesztőbizottság (Szerkesztőbizottság) és a Polgári Jogi Kodifikációs

Főbizottság (Főbizottság). Ezt követően az új polgári törvénykönyv koncepcióját – még

normaszöveg nélkül – az 1009/2002. (I. 31.) Korm. határozat fogadta el, mely megjelent a

Magyar Közlönyben a magyar jogásztársadalomnak szóló, módosító és kiegészítő javaslatok

megtételére történő felhívással. A Szerkesztőbizottság a Minisztérium Polgári Jogi

Kodifikációs Főosztályával együttműködve 2006 végére elkészítette a törvény első

szövegváltozatát, az úgynevezett „Vitatervezet”-et. A vitára bocsátott javaslatra több száz

írásos észrevétel érkezett, 2007 első félévében az egyeztetések során azonban nyilvánvalóvá

vált, hogy számos területen alapvető tartalmi véleménykülönbség alakult ki az érintett

szervezetek és a Szerkesztőbizottság között. Így a Kormány döntése alapján az igazságügyi

tárca vette át a törvénytervezettel kapcsolatos jogalkotói munkát, melynek eredményeképpen

2007 végére megszületett a kódex úgynevezett első változata. A Kormány 2008. május 28-án

elfogadta az új Polgári Törvénykönyv tervezetét a T/5949. számú törvényjavaslat keretében,

melyet 2008. június 5-én terjesztettek az Országgyűlés elé. Az Országgyűlés 2008. december

9-én zárta le a Polgári Törvénykönyvről szóló általános vitát, majd 2009. november 9-én

elfogadták a 2009. évi CXX. törvényt. Az új Polgári Törvénykönyv 2010. május 1-jével lépett

volna hatályba, azonban a hatálybalépéséről és végrehajtásáról elfogadott 2010. évi XV.

törvény (új Ptké.) 1. §-ának (1) bekezdését, valamint 208. §-át az Alkotmánybíróság 2010.

április 26-án alkotmányellenesnek találta, ezért megsemmisítette azokat. Így 2010. május 1-

jén nem lépett hatályba az új Ptk. első és második könyve, majd 2011. január 1-jén a további


22

könyvei sem. Az Alkotmánybíróság a megsemmisítés főbb indokaként a felkészülési idő

hiányára, a jogbiztonság sérelmére hivatkozott.

Az új polgári törvénykönyv megalkotásának folyamata 2010-ben indult újra, amikor is a

1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozattal – Vékás Lajos elnökletével – bizottságokat

alakítottak az új Polgári Törvénykönyv elkészítésére. A munkacsoportok, az Operatív

Szakmai Bizottság és a Kodifikációs Szerkesztőbizottság a 2009-ben elfogadott, de hatályba

nem lépett új Ptk. alapulvételével indította el munkáját az új polgári törvénykönyv elkészítése

érdekében. Az új polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot 2012 nyarán nyújtották be

az Országgyűlésnek, melyet 2012 végén tárgyalt, elfogadására pedig 2013. február 11-én

került sor. Az új Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2014. március 15-én

lépett hatályba.1 A számos magánjogi változás törvénybe iktatása mellett az állatok magánjogi

megközelítésében és kezelésében is jelentős szemléletbeli és anyagi jogi elmozdulást hozott.

A jelen dolgozat ezeket a változásokat mutatja be.

I. Az állatvédelmi jog hazai szabályozásának rendszere

Ahhoz, hogy az állatok magánjogi megközelítésében az új Polgári Törvénykönyvvel

bevezetett változások érzékelhetőek legyenek, szükséges az állatok védelmére és

szabályozására vonatkozó joganyag jellegének és tartalmának rövid ismertetése.

Az állatvédelmi jognak hazánkban komplex, több jogágra kiterjedő szabályozása

figyelhető meg. A jogterület jelentősebb részét a közjog szabályozza, ugyanakkor az

állatvédelmi jognak a polgári jogi vetülete is érzékelhető, nem beszélve az állatvédelmi jog

megsértésének szankcionálásra hivatott szabálysértési és büntetőjogi szabályokról.

A hazai állatvédelmi jog szabályozásának alapját Magyarország Alaptörvénye teremti meg

XX. és XXI. cikkében. Az Alaptörvény XX. cikke rögzíti mindenki testi és lelki egészséghez

való jogát, melyet Magyarország a környezet védelmének biztosításával segíti elő, a

környezet védelmébe pedig az állatvédelem is beletartozik. A XXI. cikk az egészséges

környezethez való jogot rögzíti, melynek alkotmányos elve, hogy az okozott kárt mindenki

köteles helyreállítani, vagy a helyreállítás költségeit megtéríteni. A fenti alapokon nyugodva,

valamint az állatvédelemre vonatkozó nemzetközi és EU jogi normákra tekintettel,

jogharmonizációs célzattal született meg az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi

XXVIII. törvény. A törvény elismeri, hogy az állatok érezni, örülni, szenvedni képes

élőlények, és tiszteletben tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi

kötelezettség. Ezáltal törvényi szinten rögzíti, hogy az állatvilág egésze és annak egyedei

megkülönböztetetten nagy értéket jelentenek az emberiség számára. Az állatvédelmi törvény

egyrészt az állatvédelem általános, közjogi szabályait rögzíti, meghatározva az állatokkal való

bánásmód kereteit és korlátait. Másrészt speciális, a hasznosítási cél szerint besorolt egyes –

1 A kodifikáció történetéről ld.: SZIKORA Veronika: Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának folyamata.

Tansegédlet, Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi Tanszék, 2013. 1-4.

http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/ptk._kodifikcitrtnetet_tansegdlet_2013.09.16.pdf

http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/ptk._kodifikcitrtnetet_tansegdlet_2013.09.16.pdf


23

állatvédelmi szempontból leginkább védendő állatcsoportokra – így pl. a vágóállatokra, a

szőrméjükért tartott állatokra, a kísérleti állatokra – vonatkozó szabályokat tartalmaz.

Továbbá az állatokkal való bánásmód, így többek között az állatszállítás és a cirkuszi

állattartás legfontosabb szabályait is rögzíti. Az állatvédelmi törvény alatti szabályozási

szinten számos rendelet is segíti az állatok jogainak hazai érvényre juttatását.

A hazai állatvédelmi jogra jelentős hatással vannak az irányadó, európai uniós jogi

normák, valamint az állatvédelmi tárgyú nemzetközi egyezmények, a hazai joganyag, a hazai

joganyag e szabályozásokhoz igazodik. A legfontosabb európai uniós jogi normákat az

állatvédelem területén a Tanács 78/923/EGK határozata a mezőgazdasági haszonállatok

védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről, a Tanács 88/306/EGK határozata a

vágóállatok védelméről szóló európai egyezmény megkötéséről, a Tanács 98/58/EK irányelve

a mezőgazdasági haszonállatok védelméről, a Tanács 99/22/EK irányelve a vadon élő állatok

állatkertben való tartásáról, a Tanács 1099/2009/EK rendelete az állatok leölésük során való

védelméről, a Tanács 1999/22/EK irányelve a vadon élő állatok állatkertben tartásáról

képezik. A nemzetközi egyezmények közül hazánk például a következőkhöz csatlakozott: a

Ramsar egyezmény - a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen, mint a vízimadarak

tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, 1971. február 2-án elfogadott Egyezmény és annak

1982. december 3-án és 1987. május 28.-június 3. között elfogadott módosításai2; az 1973-as

Washingtoni Egyezmény a vadon élő állat- és növényfajok védelméről3, és az 1992-es

Biológiai sokféleség egyezmény4.

Az állatvédelemre vonatkozó jogszabályok megsértését – a jogellenes magatartás

súlyosságára szerint – vagy a szabálysértési eljárásról szóló 2012. évi II. törvény, vagy a

Büntető Törvénykönyv (2012. évi II. törvény) alapján szankcionálják.

A Büntető Törvénykönyv 2004-ben bekövetkezett módosítása5 büntetni rendelte az

állatkínzást. Ez a fordulat nagyon nagy előrelépést jelentett, megmutatva azt a társadalmi

felfogásban bekövetkezett pozitív változást, amely az ember állatokról alkotott képének

formálódásában fogható meg. A jó érzésű ember napjainkban elítéli a szükségtelen

állatkínzást és bántalmazást, és megköveteli a jogalkotótól is, hogy pönalizálja azt. A büntető

törvényi tényállás védett jogi tárgya a gerinces állat élethez, valamint kímélethez való joga. A

törvényben megfogalmazott állatkínzás tényállása gerinces állatokra vonatkozik, amelynek

alapja, hogy az Állatvédelmi törvény különbséget tesz a gerinces és nem gerinces állat

megölése között, a büntetőjog pedig az állatvédelmi törvény által tilalmazott magatartások

közül „csupán” a legsúlyosabbakat kívánja szankcionálni.

A törvényi tényállás elkövetési magatartásai az olyan indokolatlan bántalmazás, vagy

olyan bánásmód alkalmazása, amely alkalmas arra, hogy a gerinces állat maradandó

egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.

2 Kihirdette: 1993. évi XLII. törvény 3 Kihirdette: 2003. évi XXXII. törvény 4 Kihirdette: 1995. évi LXXXI. törvény 5 2004. évi X. törvény


24

II. Az állat mint jogi fogalom meghatározásának problematikája, és az új polgári

törvénykönyv állatok kezelésével kapcsolatos változásai

1. Az állatok kezelése a római jogban

A fentiekben már láthattuk, hogy az állatvédelmi jog alapjait milyen jogszabályok teremtik

meg, ugyanakkor az állatvédelmi jog tanulmányozása során nagyon fontos jogdogmatikai

problémába ütközünk, melyet az egységes állat-fogalom hiánya jelent. Úgy szabályozzák az

állati jogokat és az állatvédelmet, hogy nincs meghatározva egységes állat-fogalom, azaz

hiányzik a védett jogi tárgy fogalma. Ennek oka az állati lét sokféleségére vezethető vissza.

Amennyiben egységes állat-fogalom születne, tartani lehetne attól, hogy valamely állati

szervezet kimarad a fogalom-meghatározásból, és ezáltal elesne a jogi védelemtől. Ezért az

állatok mint jogi tárgyak, vagy védett jogi tárgyak jogdogmatikai kezelése szükséges, hiszen

ez adja a szabályozás alapját. A jelen fejezet további részében erre, az állatfogalom jogi

kezelésére, annak történetére és problematikájára szeretnék rámutatni, amelyből egyértelműen

kiderül, hogy az állatok a magánjog területén sem kezelhetők puszta dologi jogi

kategóriaként. Ezzel egyúttal érzékeltetni tudom azt a változást is, amelyet az új Polgári

Törvénykönyv az állatok magánjogi kezelésében hozott.

Az állat, mint jogi tárgy polgári jogi kezelésének kialakulása a római jogig nyúlik vissza. A

rómaiak a res mancipi, azaz a paraszti gazdálkodás legfontosabb termelőeszközei körébe

sorolták azon állatokat, amelyek a paraszti gazdálkodás alapvető feltételeit alkották. Így pl. az

igavonó állatokat, melyeket a föld és az annak műveléséhez szükséges emberi (rabszolgák) és

állati erő mellett gazdasági jelentőségükre tekintettel a nyilvánosság előtti, bizonyítható

ünnepélyes átruházó ügylettel, mancipatióval lehetett megszerezni. Res mancipinek azonban

„csak az Itáliában honos igavonó állatok minősültek, így a teve, az elefánt, nem tartoztak e

körbe.”6 Utóbbiakat a res nec mancipi kategóriájába sorolták minden olyan egyéb állattal

egyetemben, amely igavonásra és teherbírásra nem volt alkalmas, így például a disznó, a juh,

és a kecske is res nec mancipi kategóriába tartozó volt.7

A római jog a fentiekkel megteremtette az állatok, mint jogi tárgyak szabályozásának ősi

alapját, melyet a civil társadalmak az állatok védelmére vonatkozó szabályokkal egészítettek

ki.

2. Az állatok kezelése a régi Polgári Törvénykönyvben

A római jogi alapokra helyezkedve hazánk régi polgári törvénykönyve, a Polgári

Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 94. § (1) bekezdése az állatokat puszta

dologként kezeli, speciális dologi jogi jelentőségüket nem emeli ki.

„94. § (1) Minden birtokba vehető dolog tulajdonjog tárgya lehet.

6 FÖLDI András - HAMZA Gábor: A Római jog története és institúciói tizenötödik, átdolgozott és bővített

kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010. 279. 7 Uo. 280.


25

(2) Ha a törvény kivételt nem tesz, a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni

kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti

erőkre.”

Az állatok a régi Polgári Törvénykönyvben tehát a dologfogalomba ágyazva, a tulajdonjog

egyik tárgyaként jelennek meg, különleges dologi jogi jellegük hangsúlyozása nélkül.

Az állatok a kötelemi jogi részben is előfordulnak a régi Polgári Törvénykönyvben,

mégpedig az állattartók felelősségének kérdéskörében.

„Az állattartók felelőssége

351. § (1) Aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért,

amelyet az állat másnak okoz.

(2) Vadállat tartója úgy felel, mint az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet

folytat.”

Mint látható, az állatok, mint jogi tárgyak kezelése és az általuk okozott kárért való

felelősség szabályozása is elengedhetetlen az egyes jogrendszerekben. A vadállatnak

minősülő állat tartóján kívül az állattartó felelőssége az állat által okozott kár tekintetében a

Polgári Törvénykönyv általános kártérítési szabályai alapján állapítható meg, míg a vadállat

tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felelős a vadállat által okozott kárért.

Vadállatnak csak az olyan állatot lehet tekinteni, amely a természetes vadságából eredő

valamely tulajdonságánál fogva jelent veszélyt emberekre és dolgokra akkor is, ha valakinek a

tartásába kerül. Ugyanakkor nem minősül vadállatnak a megbokrosodott, megvadult háziállat.

Meg kell különböztetni a vadállatokat a vadon élő állatoktól is. A vadon élő állatok által

okozott károk megtérítésére vonatkozó egyéb szabályokat a vad védelméről, a

vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény tartalmazza, valamint

vadkárral kapcsolatos rendelkezéseket találhatók még a fentieken kívül a törvény

végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendeletben is.

A régi Polgári Törvénykönyv fenti szabályainak ismertetése után lehetőség nyílik arra,

hogy az új Polgári Törvénykönyv megváltozott szabályainak bemutatására, hogy a

különbségek megállapíthatók legyenek.

3. Az állatok szabályozása, kezelése és annak változása az új Polgári Törvénykönyvben

A változások ismertetése előtt szeretném kiemelni, hogy az új Polgári Törvénykönyv az

állatok szabályozása, kezelése tekintetében a hatályba nem lépett, a Polgári Törvénykönyvről

szóló 2009. évi CXX. törvényen alapszik. A legfőbb változások már megjelentek e

joganyagban is, ugyanakkor a hatályba lépett 2013. évi V. törvény ezeket az alapokat

felhasználva letisztultabb szabályozást tartalmaz állatok jogi kezeléséről, megmutatva a

magánjog területén az állatok különleges kezelésének szükségességét, melyből a speciális, a

közjogban megjelenő szabályozási szükséglet is levezethető.


26

Az állatokat az új Polgári Törvénykönyv is a dologfogalom körében helyezi el és

szabályozza (ld. az V. Dologi jogi könyvben),de a tulajdonjog tárgyaként hangsúlyozza

különleges jogi tárgy jellegüket.

„5:14. § [A dolog] értelmében

(1) A birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet.

(2) A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az

értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.

(3) A dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket

megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével kell alkalmazni.”

A jelentős, az állatok magánjogi szabályozását és megközelítését kifejező változás, melyet

a 2013. évi V. törvény fenti 5:14. § (3) bekezdése egyértelműen rögzít, hogy az állatok nem

vonhatóak be egyszerűen az általános dolog fogalomba, és nem kezelhetők természeti

jellegük figyelembe vétele nélkül pusztán dologi jogi tárgyakként. Abban az esetben, ha a

magánjogi jogviszony tárgya állat, a magánjogi szabályokat az adott állatra, az állat

természetének megfelelő, és azt megállapító törvényi rendelkezések figyelembe vételével,

arra tekintettel kell alkalmazni. Mindezzel deklarálták, hogy a magánjogi jogviszonyok

megítélésénél és alakításánál az egyes állatokra irányadó speciális jogszabályokra tekintettel

kell lenni, az adott magánjogi jogviszonyt e szabályokra, így az állatvédelmi, állatjóléti

rendelkezésekre is tekintettel kell alakítani és megítélni. Ennek kimondása jelentős

elmozdulás a magyar magánjogban az állatok korábbi, puszta dologi jogi tárgyként

kezeléséhez képest.

A szabályozás pozitív elmozdulására – az európai uniós jogi normák mellett – az európai

nagy kontinentális jogrendszereknek az állatok kezelésére vonatkozó rendelkezései voltak

leginkább hatással, pl. a német BGB és a svájci ZGB szabályai. Mind a német, mind a svájci

civiljogi kódex kimondja, hogy az állatok nem dolgok, speciális jogszabályok védik őket,

melyeket, amennyiben rájuk alkalmazni kell.

„§ 90a Tiere (Bürgerliches Gesetzbuch)

Tiere sind keine Sachen. Sie werden durch besondere Gesetze geschützt. Auf sie

sind die für Sachen geltenden Vorschriften entsprechend anzuwenden, soweit nicht

etwas anderes bestimmt ist.”

„ZGB Art. 641a

1 Tiere sind keine Sachen.

2 Soweit für Tiere keine besonderen Regelungen bestehen, gelten für sie die auf

Sachen anwendbaren Vorschriften.”

Az új Polgári Törvénykönyv tehát fenti rendelkezésével a morális értékek közvetítésén túl

– mely az állatok speciális, nem puszta dologi jogi jellegének és kezelésének kimondásán

alapul – közelít a nagy kontinentális civil jogi kódexekhez is.


27

Az új Polgári Törvénykönyv az állattartásért való felelősség szabályozásának körében is

változást hozott, ugyancsak a hatályba nem lépett 2009. évi CXX. törvény alapjain nyugodva,

azonban ahhoz képest átláthatóbb szabályokat alkotva rendezi az állatok által okozott kárért

való felelősséget, hangsúlyozva ezáltal is az állatok speciális jelentőségét, a különleges

szabályozási igényt.

„6:562. § [Az állattartás körében okozott kár]

(1) Aki állatot tart, az állat által másnak okozott kárért felel, kivéve, ha bizonyítja,

hogy az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli.

(2) Veszélyes állat tartója a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint felel.

6:563. § [A vadászható állat által okozott kárért való felelősség]

(1) A vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult

tartozik felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás

nem vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel,

akinek a vadászterületéről a vad kiváltott.

(2) A vadászatra jogosult mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt

ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

(3) A kártérítési követelés három év alatt évül el.”

Mint látható, az új Polgári Törvénykönyv is megtartja a felelősség mértékének aszerinti

eltérő szabályozását, hogy a kárt veszélyes állat vagy veszélyesnek nem minősülő állat

okozta-e, azonban új elemként szabályozza a vadászható állat által okozott kárért való

felelősséget is.

Lényeges változást jelent, hogy az állattartó – amennyiben az állat nem minősül veszélyes

állatnak vagy vadászható állatnak – csak abban az esetben felel az állat által okozott kárért, ha

az állat tartásával kapcsolatban úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,

azaz ha az állat tartásával kapcsolatban felróhatóság nem terheli. Ez a kivétel a korábbi

Polgári Törvénykönyvben nem szerepelt. A régi Polgári Törvénykönyv szabályai szerint

minden állattartó felelősséggel tartozott az állat által okozott károk megtérítéséért abban az

esetben is, ha az állat tartásával kapcsolatos kötelezettségei teljesítése során úgy járt el, ahogy

az az adott helyzetben általában elvárható volt, és az állat tartásával kapcsolatosan

felróhatóság nem terhelte.

A veszélyes állat tartójának felelőssége változatlan az új és a régi Polgári Törvénykönyv

megítélése szerint is, a veszélyes üzemi felelősség szabályai szerint köteles az állattartó

megtéríteni a kárt. A veszélyes állat fogalom pedig azonos a korábbi Polgári Törvénykönyv

veszélyes állat fogalmával.

Az új Polgári Törvénykönyv újdonsága a vadászható állatok által okozott kárért való

felelősség szabályozása a magánjog keretei között, mely a joggyakorlatban számos esetben

felmerült és szabályozást igénylő kérdést rendez. A vadászható állatok köréről a speciális

jogszabályi rendelkezések, többek között a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a


28

vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény, valamint a vadgazdálkodásért felelős miniszter

rendeletei adnak eligazítást. Az új Polgári Törvénykönyv irányadó rendelkezése szerint a

vadászható állat által okozott kár megtérítéséért az a vadászatra jogosult tartozik

felelősséggel, akinek a vadászterületén a károkozás történt. Ha a károkozás nem

vadászterületen történt, a kárért az a vadászatra jogosult tartozik felelősséggel, akinek a

vadászterületéről a vad kiváltott, kivéve, ha vadászatra jogosult bizonyítja, hogy a kárt

ellenőrzési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. E kártérítési követelések elévülési

ideje az általános 5 éves elévülési időhöz képest rövidebb, 3 éves időtartamú.

IV. Összegzés

Az új Polgári Törvénykönyv az állatok polgári jogi szabályozásában, valamint a speciális,

állatokra vonatkozó jogszabályok alkalmazásának elismerésével jelentős pozitív irányú

elmozdulást jelent a régi Polgári Törvénykönyvhöz képest. Az új Ptk. kimondja, hogy a

dologra vonatkozó szabályokat az állatokra a rájuk vonatkozó speciális, így különösen az őket

védő jogszabályok rendelkezéseire tekintettel kell alkalmazni. Nem tartalmazza ugyanakkor

az új törvény sem, hogy az állatok nem dolgok, mivel ez további speciális szabályozási igényt

és kötelezettséget vetne fel, ugyanakkor a tendenciák ebbe az irányba mutatnak. A külföldi

példák és az uniós rendelkezések is azt az irányt jelzik, ahol a polgári jog elismeri, hogy az

állatok nem puszta dolgok, hanem speciális entitások, melyek a dolgok és az emberek között

álló természeti értékek, és amelyek speciális kezelése a polgári jogi területén is

megjelenítendő részletes szabályozást igénnyel.

Holló Klaudia: Gondolatok a Földforgalmi törvényről

29

HOLLÓ KLAUDIA

Agrárjogi Tanszék

Témavezető: dr. Vass János tanszékvezető habil. egyetemi docens

GONDOLATOK A FÖLDFORGALMI TÖRVÉNYRŐL

1. Bevezetés

A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (a

továbbiakban: Földforgalmi tv.) a négy lépcsőben1 történt hatálybalépést követően az egyik

legfontosabb jogszabály, amely a földek tulajdonszerzését és használatát szabályozza. Ez az a

sarkalatos törvény, amely az Alaptörvény P) cikke szerint a termőföld mint természeti

erőforrás védelméhez, fenntartásához és megőrzéséhez szükséges korlátokat és feltételeket

tartalmazza.

A Fölforgalmi tv. a földtulajdon megszerzését és a földek használatát teljesen új modell

alapján szabályozza. Arról van szó, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a

továbbiakban: Tftv.) nem kötötte a szerzést saját munkán alapuló hasznosításhoz, a

Földforgalmi tv. értelmében azonban csak erről szóló – teljes bizonyító erejű magánokiratba

foglalt – nyilatkozat2 esetében lehetséges földtulajdont és földhasználati jogosultságot

szerezni. Mindemellett a szerzőképességgel bíró személyi körök meghatározásában is

követelmény az agráriumhoz való kötődés: a földműves3 természetes személyek esetében a

mező- vagy erdőgazdasági végzettségben vagy mezőgazdasági vállalkozásban, a földet

használó lehetséges jogi személyek, a mezőgazdasági termelőszervezetek4 esetében ugyanez a

mező- vagy erdőgazdasági alaptevékenységben és a vezető tisztségviselő szakirányú

végzettségében vagy üzemi gyakorlatában jelenik meg.

2. A földforgalom lehetséges személyi köréről

Az agrárjogi szabályozás eddig a belföldi, külföldi természetes és jogi személy kategóriában

gondolkodott, ami az Európai Unióhoz való csatlakozásunk következtében egészült ki a

tagállami állampolgárokkal. A Csatlakozási Okmány rendelkezései alapján Magyarország

fenntarthatta a mezőgazdasági földterület megszerzésére vonatkozó azon tilalmakat, amelyek

a csatlakozáskor hatályos jogszabályokban szerepeltek és a nem Magyarországon lakó vagy

nem magyar állampolgár természetes személyekre, illetve jogi személyekre vonatkoztak. Ez

1 Földforgalmi tv. 69. § 2 Földforgalmi tv. 13. §, 42. § 3 Földforgalmi tv. 5. § 7. 4 Földforgalmi tv. 5. § 19.

Holló Klaudia: Gondolatok a Földforgalmi törvényről

30

az ún. földmoratórium 2011-ig – majd a Csatlakozási Okmány adta 3 éves meghosszabbítási

lehetőséget kihasználva 2014-ig – lehetőséget teremtett Magyarországnak arra, hogy a

tőkeáramlás szabadságát korlátozva, jogszerűen kizárja a tagállami állampolgárok és

tagállami székhelyű jogi személyek tulajdonszerzését a mezőgazdasági földterületeken. Ez

alól kivételt képezett a tagállami állampolgárok azon köre, akik 3 éve folyamatosan,

jogszerűen Magyarországon laktak és mezőgazdasági tevékenységet folytattak, és önálló

vállalkozó mezőgazdasági termelőként kívántak letelepedni hazánkban. Ezen személyi körre

azokat a szabályoka

JOGI TANULMÁNYOK · jogtudomÁnyi elŐadÁsok az eÖtvÖs lorÁnd tudomÁnyegyetem Állam- És...

Documents

Transcript of JOGI TANULMÁNYOK · jogtudomÁnyi elŐadÁsok az eÖtvÖs lorÁnd tudomÁnyegyetem Állam- És...