GONDOLATOK A FILMKRITIKÁRÓL RÓZSA ENDRE:

PA R T IT Á N F ILMA z Ítélet című francia film re

M ellünknek szögezték az időt „ Itt döglötök esgy óra- m úlva“ Megerőszakolták kényszereinketHullámok raccsoltak bennünk és ablakrácsok ragozták idegeinket

ü re s m ozdulatainkat bebiflázta a rácson túli homok S aját testünktől egyre jobban elidegenedtünk Anyám arcán a ráncok a föld felé kezdtek szivárogni Kedvesem szíve egy visszafojtott csók a latt keresztbe billent mellkasábanM indannyiunkban véglegessé vált a szervek pártütésc Ez az óra mégsem a halál késleltetése az élet előlege volt

Kézbesítette az ám ítás perce mikor a kövezetét téptük cafatos ujjakkal

A szitkozódó hála perce m ikor a szövetséges ágyúdörejt makacs fülekkel hiába faggattuk

S a döbbenet pillanata mikor ablakunk előtt utolsó baj­társunkban is hanyattesett a szabadító szándékA m inket kiszemelő vascsövek csak biztossá te tték egyértelműségünket

Vízszintes felkiáltójelek le ttünk de most ta lp ra álltunk és eljöttünk a mozibaItt ülünk kéz a kézbe kedvesem csókol a szememet csókolja Azokra emlékezünk akik voltunk s eltökéljük azokat akik lehetünk Ezek után s mindezek ellenére

Egyszeri tétel az élet m ellett önmagát vesztő bizonyosság Őrködj többszöri m ozdulatainkbanEsküdj fel gyönyörű hulláinkra és az em beri fogantatás szentségéreA virágok szájára és a torkolattüzekreHogy nem hagysz el bennünket hétköznapjainkbanFogad kozz csikorogva öntudatAz eszme nem asszony azzal még nem a tiéd ha m agadévá teszed

Vagy neked kell világra hozni vagy neked kell megváltani benne a napra síró érdemes jegyeket

Az MSZMP Központi Bi­zottsága m ellett működő kul­turális elm életi m unkaközös­ség irodalom kritikánk néhány fogyatékosságáról szóló tézi­seiben uta l arra , hogy az iro­dalm i kritika szóvá te tt prob­lém áihoz hasonló kérdések jelentkeznek a művészeti k ri­tika más ágazataiban is. A „Film vüág”-ban indult cikk­sorozatban A lm ást M iklós a tézisek kapcsán az önvizsgá­la t sürgető szükségére, Gyer­tyán Ervin cikke is ezt a célt szolgálta, de egyéb tényezők is a film kritika problém áival való foglalkozásra késztetnek. Ezek közé tartoznak a k riti­k á t érő olyan bírálatok, m int a moziműsort böngésző néző megjegyzése, hogy ez is jó film lehet, hiszen rossz k riti­k á t olvastam róla, a hum oris­tá k gyakori és hálás kritikus- tém ái, a művészi körökben tapasztalható elégedetlenség, és sértődöttség stb. Nem a teljesség igényével lépek fel, a téziseket sem próbálom a film kritika területén konkre­tizálni, csupán egy-két prob­lém át vetek fel az önvizsgá­la t folyam atában.

Esztétikaiés publicisztikai bírálatM indenekelőtt szeretném le­

szögezni, hogy a film kritikus­nak hivatása van. Ez egy­arán t áll az esztétizáló és a publicisztikai bírálóra. Annál is inkább, mivel a kettő kö­zött a különbség abban hatá­rozható meg, hogy míg az esztétizáló kritika a művészi alkotások elemző megismeré­sével a valósághoz híven el­méleti hangvétellel értékeli azok erényeit és hibáit, és így általános fogalm akat és tö r­vényszerűségeket dolgoz ki, addig a publicisztikai bírálat is a pozitívumok és negatívu­mok fe ltárására törekszik, de fogalm akat nem alkot, vi­szont nem nélkülözi a konk­ré t szemlélet m ellett az ak­tualitást, valam int az ism er­tető és a közvetlen jelleget.

A továbbiakban elsősorban az utóbbi problém áival kívá­nok foglalkozni.

A kritikus éppen úgy adni akar valam it az em bereknek, m int a művészek vagy a tu ­dósok bármelyike. Nem fog­lalkozásként űzi mesterségét, nem egy kívülről rá ró tt köte­lességet kíván úgy-ahogy tel­jesíteni, nem a betevő fala t­já t akarja megkeresni m un­kájával. A bírálót h a jtja az egyéniségéből fakadó köteles­ség, hogy megmutassa em­bertársainak azt, am it a va­lóságból meglátott. Megisme­résének tárgya csalt a végte­len valóság egy kis része; a filmm űvészet. A kritikus a művészet és a tudom ány ha­tárterü letén áll. Művész nem ­csak annyiban, amennyiben a bírálatok szellemes és köz­érthető megírásához szüksé­ges formakészséggel rendelke­zik, hanem annyiban is, hogy ha nem képes az alkotásban feloldódni, akkor meg sem értheti annak lényegét. A kri­tikus tudós minősége nyomul előtérbe akkor, am ikor elem­ző szemmel boncolja az elébe kerülő alkotásokat. A kritika , sajátos eszközeivel tehát ép­pen úgy az objektív valóság egy részét ism erteti meg, m int a művészet vagy a tu ­domány.

P ártunk rám utato tt annak szükségességére, hogy egy­arán t harcolni, kell nemcsak irodalm i, de egész művészeti k ritikánkban a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. Hang­súlyozta a m arxista kritika soraiban jelentkező elvtelen- ség és eklekticizmus felszá­molásának fontosságát. Egy­arán t kiemelte az esztétikai és a publicisztikai kritika színvonalemelkedésének je­lentőségét. A tézisek utolsó m ondata a kritikusoknak a szocialista társadalom megte­rem téséért érzett felelősségé­re utal.

A filmkritika funkciójaAmikor a párt ilyen nagy

jelentőséget tulajdonít a kri­tikának a művészet minden ágában, nem lehet szó nélkül- elmenni a film kritikával kap­csolatos problémák, a film- kritikusokat érő jogos vagy

I.

jogtalan tám adások mellett. Feltétlenül szükséges a film ­kritika funkcióinak elemzése, mivel a tám adások zöme az ezek iránti értetlenségből származik.

Ma m ár film kritikusaink javarésze m arxista alapokról kiindulva szedi ízekre a for­gatókönyvíró, a rendező, a színészek, az oparatőr, a zene­szerző stb. m unkáját és mu­tat rá az alkotások ta rta lm á­ban és form ájában található pozitív és negatív vonásokra. A lm ásinak a kritikus tevé­kenységét a bírói munkához hasonlító m etaforáját azzal egészíteném még ki, hogy a bíráló nem kizárólag a racio­nális elemeket értékeli: nem­csak azt vizsgálja, hogy ez vagy az a képsor mennyire felel meg a film esztétika kö­vetelményeinek, hanem fog­lalkozik a jelenetek hangula­ti hatásával is. Például a „Ballada a katonáról” fejete- te jére álló tanktám adása nem­csak azért kapott osztatlan el­ism erést, m ert újszerű, szo­katlan megoldásként kifejez­te a „kiskatona” rém ületét, hanem, m ert a nézőben en­nek hangulatát is fel tud ta idézni. Különbözik a bíráló m unkája a bíróétól abban is, hogy az esztétikai norm ák nagyobb te re t engednek az egyéni ízlés érvényesülésének, kevésbé kötik meg a kritikus kezét.

K orunkban csatázik egy­mással a szocializmus haladó világnézete a burzsoázia ret- rográd elméleteivel. Hazánk­ban, bár a szocialista term e­lési viszonyok m ár uralkodók­ká váltak, a társadalm i tudat szocialista irányú átváltozta­tása még éppen csak megin­dult. A szocialista társadalm i tuda t k ialakításában jelentős feladatai vannak — egyebek m ellett — a film kritikának is, am int ezt a tézisek is megál­lapították.

A tömegizlés fejlesztéseKözönségünk legnagyobb

része a fehértelefonos, happy- endes filmeken nevelődött. Művészi ízlésén nyomot ha­gyott a polgári hatás, akár, m int sznobizmus, akár m int kispolgári érzelgősség. Ennek róható fel az a még ma is előforduló eset, hogy jelentős eszmei-művészi értékeket kép­viselő filmek nem aratnak ná­lunk közönség-sikert. A napi­lapokhoz még mindig érkez­nek olyan levelek, hogy a „Spanyol kertész” a film m ű­vészet csúcspontja. A közön­ség azonban szereti a szépet, az értékeset, csak rá kell döb­benteni az á lta la jónak ta r­to tt film ek alacsony eszmei és művészi színvonalára és meg kell neki m utatn i az igazi művészet alkotásainak eré­nyeit. Nyilvánvaló, hogy egy átlag-néző nem lá tha t meg annyit, m int a szakképzett kritikus. Hogy ne veszítse el a filmben található szépsége­ket és értékeket, hogy m a­radéktalanul megértse a mű­vészi szándékot, közvetlenül erre irányul a kritikus m un­kája. Azt segíti a bíráló, hogy minél tökéletesebb, szocialis­ta típusú em ber váljon a né­zőből a művészet segítségével is. Közvetve mindezzel egy olyan m űvelt közízlés kiala­k ításáért küzd, amely a férc­művektől előfordulva megbe­csüli az értékes alkotásokat, és am elynek légkörében nincs helye a m ondanivalójában vagy formai eszközeiben ala­csony színvonalú filmnek. Eh­hez persze, a publicisztikai kritika kevés. Feltétlenül szükség lenne a film esztétika egyes problém áival foglalkozó művek — nemcsak rendszer­telen — az eddiginél gyako­ribb és szélesebb körű megje­lentetése is. Sokat segítene a közönség film esztétikai neve­lésében a TIT is, ha filmesz­tétikai előadásokat is rendez­ne.

Harc a dekadencia ellenNagy a szerepe a kritikus­

nak a dekadens eszmei ta rta ­lom vagy az alacsony művé­szi színvonal ellen folytatott harcban is. Különösen a kapi­talista országokban készült filmekben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a burzsoá­

zia pesszimista, az egyénnek a társadalom m al szemben fenn­álló jogait eltúlzó felfogása kimagasló művészi eszközök­kel párosul, nem is szólva a r­ról az igen gyakori esetről, am ikor a magas színtű művé­szi megformálás egyszerűen tartalm i üresjárato t palástol, hogy csak az idei cannes-i fesztivál egynéhány film jére gondoljunk. Mivel a filmm ű­vészetben, m int m inden mű­vészetben igen lényeges a for­ma, nem lenne helyes néző- közönségünket a filmben fel­lelhető pozitívan értékelhető eszmei m otívumok m ellett a magas ku ltú rá jú form ai meg­oldások élvezetétől megfosz­tani, még akkor sem, ha a dekadens vagy hiányzó ta rta ­lom szükségszerűen visszahat az ábrázolás eszközeire. Ilyen­kor a kritika feladata a film dekadens eszméivel való po­lemizálás lesz, mivel a közön­ség szocialista esztétikai ízlé­sének kialakításában játszott jelentős szerepét csak így töltheti be. Különösen szüksé­ges ez akkor, ha a film elvon- tabb hangfelvételű, m ondani­valója nehezebben érthető, és így a néző eszmei zavarához jelentősen hozzájárulhat a re­mekműről beszélő sznob ízlés is.

Jó l em lékszünk még a „Sze­relm em Hirosim a” körül tá ­m adt vitára. Resnais film je eszmeiségében kétségtelenül dekadens, viszont egyes ré­gebbi formai eszközök felújí­tásával és új megoldások al­kalm azásával sajátos és mély ábrázolást produkálva m utat­ta be az em ber psychológiai jelenségeit a filmvásznon. An­nak ellenére, hogy a vita — különösen a vége felé — tendált, mégis elérte célját. A kritikusok m egm utatták a né­zőknek a meglehetősen nehe­zen érthető film dekadens m ondanivalóját, miközben a film eszközeinek esztétikai értékelését is adták. Emellett a vita kialakíto tta Resnais m űvének film történeti szem­léletét is. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is m utatunk be ha­sonló intellektuális felfogású filmeket, am iknek nemcsak megértetéséhez szükséges a kritikus, de feltétlenül kell a kritikai elemzés ahhoz is, hogy a néző művészi élvezet­ben részesüljön.

Tompa László(Befejező rész következik.)

Igen hasznos, alig 80 olda­las könyv jelent meg a Tan- könyvkiadó gondozásában: Az ateizm us kérdésének újabb irodalm a címmel. A könyvet az Egyetemi K önyvtár mun­katársai (Ákos Károly, Len­gyel Béla, Pálvölgyi Endre) állíto tták össze.

Á ltalában közismert, hogy az Egyetemi K önyvtár a val­lástörténeti és ateista iroda­lom magas, tudományosszintű alapkönyvtára. Erre méltó bi­zonyíték, hogy bibliográfiai sorozatában egy kötetet a val­lás és egyház kérdésével fog­lalkozó művek jegyzékeinek szentelt.

Háromszáztizenkilenc művet sorol -fel tém ak ö r, szerint, s mindegyik egy-két m ondattal annotált, ami feltétlenül a könyv használhatóságát szol­gálja. A nyolc tém akör a kö­vetkező:

1. A m arxista—leninista fi­lozófia a tudományos ateizmus elméleti alapja.

2. A m arxizm us tanítása a vallás eredetéről és jelentősé­géről.

Az ateizmus kérdésének

újabb irodaima3. A m arxizm us—leninizmus

a vallás leküzdéséről.4. Kom m unista és vallási er­

kölcs.5. Vallásos jóslatok, csodák.6. Az ateizm us története.

■ 7. A valllás története.8. Az ateista propaganda

módszerei és segédeszközeik.A tém akörből kitűnik, hogy

az anyag főleg a m arxizm us— leninizm us álláspontját kép­viselő m űveket sorolja fel, de em ellett közli a régi filozófia kiemelkedő alakjainak és a m ai haladó polgári szerzők m aterialista m űveinek biblio­g ráfiáját is.

Túlsúlyban — értékeinek megfelelően — szovjet művek vannak felsorolva. Hazánkban

most kezd szárnyra kapni az ateista mozgalom, úgyhogy e könyv óriási hiányt pótoL (Megjegyzem, hogy az anyag felosztásában kis logikát­lanságot találtam : a könyvelőbb sorolja föl az ateizmus történetére vonatkozó irodal­mat, m int a vallás történetére vonatkozót, holott a vallás tör­ténelmileg megelőzte az ateiz­must.) Talán még annyit, hogy nem árto tt volna felso­rolni olyan technológiai mű­veket (úgy külföldieket, m int hazaiakat), amelyek a könyv­tá r állom ányában megvannak, s kitűnő alapul szolgálhatná­nak a most fejlődő, s az iro­dalom tekintetében még elég­gé bizonytalan ateista körök számára.

Bárki használhatja ezt a bibliográfiát: az általánosateista m űveltségét gyarapító szerényigényű olvasó, és a tu­dományos igényű kutatók egyaránt. M egjelentetését csak üdvözölni tudjuk.

Brády Zoltán

SZEREPOSZTÁSSzabó Pál új regényéről

S zab ó P á l új regényét olvasvaönkéntelenül m erül fel ben­nünk a kérdés: vajon az író korunk erkölcsi arcu lata lei- alakítását akarta-e segíteni, vagy az új, szocialista falu ábrázolására vállalkozott. Nem véletlen a kérdés ily pa­radoxnak ható felvetése. Hisz a regény lényegében egy vál­ságba ju to tt házasság problé­m áját exponálja, mégis, ké­sőbb, a regénynek mintegy egyharm adán át, elejtve a m egkezdett cselekményszá­la t, a ttó l jórészt függetlenül, az előbbiekbe be nem építet­ten törekszik arra , hogy k e­resztm etszetét ad ja egy bi­hari falu életének

A regény központi magja Várady László, a negyvenki­lenc éves falusi orvosnak és 22 évvel fiatalabb feleségé­nek házasélete, de Szabó Pál érezhetően többre törekedett, m int egy házasság válságá­nak megoldására. Regényé­ben egyszerre keres választ egy etikai kérdésre és kísérli meg a mai falu alakuló e r­kölcsi és társadalm i életének ábrázolását. S ettől regénye még lehetne jó, ha az utób­bi az alapcselekményen ke­resztül kapna megvilágítást. De míg a falu megváltozott erkölcsi szemléletének bem u­ta tását többé-kevésbé így kapjuk, az em berek m inden­napjainak, az új keretek közt m egindult élet problém áinak ra jzá t Szabó Pál csaknem teljesen kiszakítja a regény történetéből. Pedig a kettő összekapcsolására le tt volna lehetőség. Hisz Várady nem ­csak kitűnő orvos, hanem lelke legmélyebb gyökereivel a falu problém áiban élő kom­m unista is. Szabó Pál a cse­lekményen keresztül sajnos, éoo erről nem győz meg ben­nünket eléggé, pedig a cse­

lekm ény ilyen irányú bővíté­se önm agában kínálta volna az em lített lehetőséget.

S 3Ügil3 kevésbé hibáztatható a regényben a tö rténet alap­helyzetének megválasztása. A szituáció — az orvos és fele­ségének drám ája — inkább az öregedő férj és a még fiatal­nak megmaradó feleség konf­lik tusát k ínálta volna, sem­m int a mai em bert a házas­ságban összekötő tartalom keresését. Szabó Pál egy-két vonással olykor beleszövi áb­rázolásába az előbbi, naturá- lisabb elem et is, de világos, hogy a két em bert nem ez, hanem a kettejüket megkü­lönböztető szemlélet, lelki tartalom választja el. A ma­gát hivatásának áldozó, s ko­runk kérdéseire elevenen rea­gáló V áradyval szemben fe­lesége, Zsóka lényegében az életét érzéki szenvedélyeiben kiélő, üres nő típusa, ak it fér­jéhez alig köt más, m int a kispolgári kényelem. S nem tudjuk, hogy a két em ber sorsán keresztül Szabó Pál a m odernné váló, lelki igényei­ben is felemelkedő falu á lta­lánosabb em beri problém áját kívánta-e megragadni. Ha igen, története aligha tipikus, m ár a hősökké választott sze­mélyek társadalm i helyzeté­nél fogva is. És ezen nem vál­toztat az sem, hogy a kiépü­lő szerelmi háromszög har­madik tagja az állam i gazda­ság főagronómusa. Avagy szem léljük önmagában az or­vos házasságának sorsát? Ak­kor m iért a falu életének

olyan részletes megrajzolása, m int am ilyent a regény nyújt?!

És hadd szóljunk végezetül CSa kerről, a regényben ábrázolt faluról. Elsősorban ne az esz­tétika, az irodalom elm élet előráncigált kelléktárához igazodva, csupán m indennap­jaink életéhez. Jó dolog, s irodalm unkhoz m indenképp méltó, hogy részt kíván vál­lalni, s talán tudatosabban, m int bárm ikor népünk sors­fordulóinak intézésében. Jó dolog, hogy éppen azok az írók, akiknek származása, életú tja mélyen belegyöke- redzik a magyar paraszti m últba, nyúlnak m indinkább, és éppen most a mai paraszti élethez, a mai faluhoz té­m áért. Hisz a falu ma az év­századok d ik tálta társadalm i rendnek, az egyéni tulajdon­hoz tapadt m egkövült tu d a t­form ák felbom lásának tanúja.

S joggal kérdezhetni: az irodalom m ennyit ragad meg mindebből. Ha egy alig két­százharm inc oldalra terjedő kisregényről van is szó, m int jelen esetben. M ert Szabó Pál kétségtelenül feladatának érezte a mai falu bem utatá­sát is. így tekintve okkal me­rü l fel a kétség: vajon a mai falu olyan egyszerű képlet, m int am ilyent szabó Pál re­gényében kapunk? Ha nem első lépéseit tesz is meg a közös gazdálkodás útján, ha­nem ötödik, hatodik évét? Aligha. A szocialista faluról, s magáról a szocializmusról is a mélyebb ábrázolás he­

lyett a regényben, sajnos, többnyire csak szavakat ka­punk az írótól, s egy maga- sabbrendű társadalom elő­nyeit nem az egyéni lelkek­ben öt-hat éven á t érlelt meg­győződés felm utatásávaligyekszik bizonyítani, hanem külsődleges tények agitatív, sokszor a napilapok száraz ripo rtja ira em lékeztető felso­rolásával. Az a falu, am it Szabó Pál ábrázol, tú l szimpli- fikált ahhoz, hogy hitelesnek érezzük. Várady László tra ­gikus sorsáraébredését leszá­mítva, az em berek konfliktu­sai nem igazi konfliktusok, vagy legalábbis nem így je­lennek meg a regényben. Jó­részt ebből adódik a szerep­lők sokszor egyénietlen szí­nezete is. A figurák, az or­vos és talán felesége alak já t kivéve, nem elevenek annyi­ra, hogy továbbélnének ben­nünk az olvasás után is. Ami m egm arad a regényből, így inkább a csalódottság érzé­se, m int a felemelő megelége­dés.

Lehet egy regénynek tudato­san, és rossz szándékkal csak az árnyoldalait kiemelni. Nem ez volt a szándékunk. Jó oldalainak elősorolása ke­veset változtatna a felállított mérlegen. Mégis azzal fejez­nénk most be, hogy várjuk Szabó Pál újabb regényeit. S igen, az alakuló, fejlődő fa­luról. Szabó Páltól, aki va­lam ennyiünknél jobban is­m erheti és ismeri is a falu mai életét, s aki nem keveset segíthet abban, hogy valóság legyen a szocializmus falun is.

A könyv nagyon szép ki­állításban jelent meg, s így még inkább sajnáljuk művé­szi és tartalm i fogyatékossá­gait. (Magvető Könyvkiadó.)

Láng József