GONDOLATOK A FILMKRITIKÁRÓL PA R TITÁNFILM
Transcript of GONDOLATOK A FILMKRITIKÁRÓL PA R TITÁNFILM
GONDOLATOK A FILMKRITIKÁRÓL RÓZSA ENDRE:
PA R T IT Á N F ILMA z Ítélet című francia film re
M ellünknek szögezték az időt „ Itt döglötök esgy óra- m úlva“ Megerőszakolták kényszereinketHullámok raccsoltak bennünk és ablakrácsok ragozták idegeinket
ü re s m ozdulatainkat bebiflázta a rácson túli homok S aját testünktől egyre jobban elidegenedtünk Anyám arcán a ráncok a föld felé kezdtek szivárogni Kedvesem szíve egy visszafojtott csók a latt keresztbe billent mellkasábanM indannyiunkban véglegessé vált a szervek pártütésc Ez az óra mégsem a halál késleltetése az élet előlege volt
Kézbesítette az ám ítás perce mikor a kövezetét téptük cafatos ujjakkal
A szitkozódó hála perce m ikor a szövetséges ágyúdörejt makacs fülekkel hiába faggattuk
S a döbbenet pillanata mikor ablakunk előtt utolsó bajtársunkban is hanyattesett a szabadító szándékA m inket kiszemelő vascsövek csak biztossá te tték egyértelműségünket
Vízszintes felkiáltójelek le ttünk de most ta lp ra álltunk és eljöttünk a mozibaItt ülünk kéz a kézbe kedvesem csókol a szememet csókolja Azokra emlékezünk akik voltunk s eltökéljük azokat akik lehetünk Ezek után s mindezek ellenére
Egyszeri tétel az élet m ellett önmagát vesztő bizonyosság Őrködj többszöri m ozdulatainkbanEsküdj fel gyönyörű hulláinkra és az em beri fogantatás szentségéreA virágok szájára és a torkolattüzekreHogy nem hagysz el bennünket hétköznapjainkbanFogad kozz csikorogva öntudatAz eszme nem asszony azzal még nem a tiéd ha m agadévá teszed
Vagy neked kell világra hozni vagy neked kell megváltani benne a napra síró érdemes jegyeket
Az MSZMP Központi Bizottsága m ellett működő kulturális elm életi m unkaközösség irodalom kritikánk néhány fogyatékosságáról szóló téziseiben uta l arra , hogy az irodalm i kritika szóvá te tt problém áihoz hasonló kérdések jelentkeznek a művészeti k ritika más ágazataiban is. A „Film vüág”-ban indult cikksorozatban A lm ást M iklós a tézisek kapcsán az önvizsgála t sürgető szükségére, Gyertyán Ervin cikke is ezt a célt szolgálta, de egyéb tényezők is a film kritika problém áival való foglalkozásra késztetnek. Ezek közé tartoznak a k ritik á t érő olyan bírálatok, m int a moziműsort böngésző néző megjegyzése, hogy ez is jó film lehet, hiszen rossz k ritik á t olvastam róla, a hum oristá k gyakori és hálás kritikus- tém ái, a művészi körökben tapasztalható elégedetlenség, és sértődöttség stb. Nem a teljesség igényével lépek fel, a téziseket sem próbálom a film kritika területén konkretizálni, csupán egy-két problém át vetek fel az önvizsgála t folyam atában.
Esztétikaiés publicisztikai bírálatM indenekelőtt szeretném le
szögezni, hogy a film kritikusnak hivatása van. Ez egyarán t áll az esztétizáló és a publicisztikai bírálóra. Annál is inkább, mivel a kettő között a különbség abban határozható meg, hogy míg az esztétizáló kritika a művészi alkotások elemző megismerésével a valósághoz híven elméleti hangvétellel értékeli azok erényeit és hibáit, és így általános fogalm akat és tö rvényszerűségeket dolgoz ki, addig a publicisztikai bírálat is a pozitívumok és negatívumok fe ltárására törekszik, de fogalm akat nem alkot, viszont nem nélkülözi a konkré t szemlélet m ellett az aktualitást, valam int az ism ertető és a közvetlen jelleget.
A továbbiakban elsősorban az utóbbi problém áival kívánok foglalkozni.
A kritikus éppen úgy adni akar valam it az em bereknek, m int a művészek vagy a tu dósok bármelyike. Nem foglalkozásként űzi mesterségét, nem egy kívülről rá ró tt kötelességet kíván úgy-ahogy teljesíteni, nem a betevő fala tjá t akarja megkeresni m unkájával. A bírálót h a jtja az egyéniségéből fakadó kötelesség, hogy megmutassa embertársainak azt, am it a valóságból meglátott. Megismerésének tárgya csalt a végtelen valóság egy kis része; a filmm űvészet. A kritikus a művészet és a tudom ány határterü letén áll. Művész nem csak annyiban, amennyiben a bírálatok szellemes és közérthető megírásához szükséges formakészséggel rendelkezik, hanem annyiban is, hogy ha nem képes az alkotásban feloldódni, akkor meg sem értheti annak lényegét. A kritikus tudós minősége nyomul előtérbe akkor, am ikor elemző szemmel boncolja az elébe kerülő alkotásokat. A kritika , sajátos eszközeivel tehát éppen úgy az objektív valóság egy részét ism erteti meg, m int a művészet vagy a tu domány.
P ártunk rám utato tt annak szükségességére, hogy egyarán t harcolni, kell nemcsak irodalm i, de egész művészeti k ritikánkban a revizionizmus és a dogmatizmus ellen. Hangsúlyozta a m arxista kritika soraiban jelentkező elvtelen- ség és eklekticizmus felszámolásának fontosságát. Egyarán t kiemelte az esztétikai és a publicisztikai kritika színvonalemelkedésének jelentőségét. A tézisek utolsó m ondata a kritikusoknak a szocialista társadalom megterem téséért érzett felelősségére utal.
A filmkritika funkciójaAmikor a párt ilyen nagy
jelentőséget tulajdonít a kritikának a művészet minden ágában, nem lehet szó nélkül- elmenni a film kritikával kapcsolatos problémák, a film- kritikusokat érő jogos vagy
I.
jogtalan tám adások mellett. Feltétlenül szükséges a film kritika funkcióinak elemzése, mivel a tám adások zöme az ezek iránti értetlenségből származik.
Ma m ár film kritikusaink javarésze m arxista alapokról kiindulva szedi ízekre a forgatókönyvíró, a rendező, a színészek, az oparatőr, a zeneszerző stb. m unkáját és mutat rá az alkotások ta rta lm ában és form ájában található pozitív és negatív vonásokra. A lm ásinak a kritikus tevékenységét a bírói munkához hasonlító m etaforáját azzal egészíteném még ki, hogy a bíráló nem kizárólag a racionális elemeket értékeli: nemcsak azt vizsgálja, hogy ez vagy az a képsor mennyire felel meg a film esztétika követelményeinek, hanem foglalkozik a jelenetek hangulati hatásával is. Például a „Ballada a katonáról” fejete- te jére álló tanktám adása nemcsak azért kapott osztatlan elism erést, m ert újszerű, szokatlan megoldásként kifejezte a „kiskatona” rém ületét, hanem, m ert a nézőben ennek hangulatát is fel tud ta idézni. Különbözik a bíráló m unkája a bíróétól abban is, hogy az esztétikai norm ák nagyobb te re t engednek az egyéni ízlés érvényesülésének, kevésbé kötik meg a kritikus kezét.
K orunkban csatázik egymással a szocializmus haladó világnézete a burzsoázia ret- rográd elméleteivel. Hazánkban, bár a szocialista term elési viszonyok m ár uralkodókká váltak, a társadalm i tudat szocialista irányú átváltoztatása még éppen csak megindult. A szocialista társadalm i tuda t k ialakításában jelentős feladatai vannak — egyebek m ellett — a film kritikának is, am int ezt a tézisek is megállapították.
A tömegizlés fejlesztéseKözönségünk legnagyobb
része a fehértelefonos, happy- endes filmeken nevelődött. Művészi ízlésén nyomot hagyott a polgári hatás, akár, m int sznobizmus, akár m int kispolgári érzelgősség. Ennek róható fel az a még ma is előforduló eset, hogy jelentős eszmei-művészi értékeket képviselő filmek nem aratnak nálunk közönség-sikert. A napilapokhoz még mindig érkeznek olyan levelek, hogy a „Spanyol kertész” a film m űvészet csúcspontja. A közönség azonban szereti a szépet, az értékeset, csak rá kell döbbenteni az á lta la jónak ta rto tt film ek alacsony eszmei és művészi színvonalára és meg kell neki m utatn i az igazi művészet alkotásainak erényeit. Nyilvánvaló, hogy egy átlag-néző nem lá tha t meg annyit, m int a szakképzett kritikus. Hogy ne veszítse el a filmben található szépségeket és értékeket, hogy m aradéktalanul megértse a művészi szándékot, közvetlenül erre irányul a kritikus m unkája. Azt segíti a bíráló, hogy minél tökéletesebb, szocialista típusú em ber váljon a nézőből a művészet segítségével is. Közvetve mindezzel egy olyan m űvelt közízlés kialak ításáért küzd, amely a fércművektől előfordulva megbecsüli az értékes alkotásokat, és am elynek légkörében nincs helye a m ondanivalójában vagy formai eszközeiben alacsony színvonalú filmnek. Ehhez persze, a publicisztikai kritika kevés. Feltétlenül szükség lenne a film esztétika egyes problém áival foglalkozó művek — nemcsak rendszertelen — az eddiginél gyakoribb és szélesebb körű megjelentetése is. Sokat segítene a közönség film esztétikai nevelésében a TIT is, ha filmesztétikai előadásokat is rendezne.
Harc a dekadencia ellenNagy a szerepe a kritikus
nak a dekadens eszmei ta rta lom vagy az alacsony művészi színvonal ellen folytatott harcban is. Különösen a kapitalista országokban készült filmekben találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a burzsoá
zia pesszimista, az egyénnek a társadalom m al szemben fennálló jogait eltúlzó felfogása kimagasló művészi eszközökkel párosul, nem is szólva a rról az igen gyakori esetről, am ikor a magas színtű művészi megformálás egyszerűen tartalm i üresjárato t palástol, hogy csak az idei cannes-i fesztivál egynéhány film jére gondoljunk. Mivel a filmm űvészetben, m int m inden művészetben igen lényeges a forma, nem lenne helyes néző- közönségünket a filmben fellelhető pozitívan értékelhető eszmei m otívumok m ellett a magas ku ltú rá jú form ai megoldások élvezetétől megfosztani, még akkor sem, ha a dekadens vagy hiányzó ta rta lom szükségszerűen visszahat az ábrázolás eszközeire. Ilyenkor a kritika feladata a film dekadens eszméivel való polemizálás lesz, mivel a közönség szocialista esztétikai ízlésének kialakításában játszott jelentős szerepét csak így töltheti be. Különösen szükséges ez akkor, ha a film elvon- tabb hangfelvételű, m ondanivalója nehezebben érthető, és így a néző eszmei zavarához jelentősen hozzájárulhat a remekműről beszélő sznob ízlés is.
Jó l em lékszünk még a „Szerelm em Hirosim a” körül tá m adt vitára. Resnais film je eszmeiségében kétségtelenül dekadens, viszont egyes régebbi formai eszközök felújításával és új megoldások alkalm azásával sajátos és mély ábrázolást produkálva m utatta be az em ber psychológiai jelenségeit a filmvásznon. Annak ellenére, hogy a vita — különösen a vége felé — tendált, mégis elérte célját. A kritikusok m egm utatták a nézőknek a meglehetősen nehezen érthető film dekadens m ondanivalóját, miközben a film eszközeinek esztétikai értékelését is adták. Emellett a vita kialakíto tta Resnais m űvének film történeti szemléletét is. Nyilvánvaló, hogy a jövőben is m utatunk be hasonló intellektuális felfogású filmeket, am iknek nemcsak megértetéséhez szükséges a kritikus, de feltétlenül kell a kritikai elemzés ahhoz is, hogy a néző művészi élvezetben részesüljön.
Tompa László(Befejező rész következik.)
Igen hasznos, alig 80 oldalas könyv jelent meg a Tan- könyvkiadó gondozásában: Az ateizm us kérdésének újabb irodalm a címmel. A könyvet az Egyetemi K önyvtár munkatársai (Ákos Károly, Lengyel Béla, Pálvölgyi Endre) állíto tták össze.
Á ltalában közismert, hogy az Egyetemi K önyvtár a vallástörténeti és ateista irodalom magas, tudományosszintű alapkönyvtára. Erre méltó bizonyíték, hogy bibliográfiai sorozatában egy kötetet a vallás és egyház kérdésével foglalkozó művek jegyzékeinek szentelt.
Háromszáztizenkilenc művet sorol -fel tém ak ö r, szerint, s mindegyik egy-két m ondattal annotált, ami feltétlenül a könyv használhatóságát szolgálja. A nyolc tém akör a következő:
1. A m arxista—leninista filozófia a tudományos ateizmus elméleti alapja.
2. A m arxizm us tanítása a vallás eredetéről és jelentőségéről.
Az ateizmus kérdésének
újabb irodaima3. A m arxizm us—leninizmus
a vallás leküzdéséről.4. Kom m unista és vallási er
kölcs.5. Vallásos jóslatok, csodák.6. Az ateizm us története.
■ 7. A valllás története.8. Az ateista propaganda
módszerei és segédeszközeik.A tém akörből kitűnik, hogy
az anyag főleg a m arxizm us— leninizm us álláspontját képviselő m űveket sorolja fel, de em ellett közli a régi filozófia kiemelkedő alakjainak és a m ai haladó polgári szerzők m aterialista m űveinek bibliog ráfiáját is.
Túlsúlyban — értékeinek megfelelően — szovjet művek vannak felsorolva. Hazánkban
most kezd szárnyra kapni az ateista mozgalom, úgyhogy e könyv óriási hiányt pótoL (Megjegyzem, hogy az anyag felosztásában kis logikátlanságot találtam : a könyvelőbb sorolja föl az ateizmus történetére vonatkozó irodalmat, m int a vallás történetére vonatkozót, holott a vallás történelmileg megelőzte az ateizmust.) Talán még annyit, hogy nem árto tt volna felsorolni olyan technológiai műveket (úgy külföldieket, m int hazaiakat), amelyek a könyvtá r állom ányában megvannak, s kitűnő alapul szolgálhatnának a most fejlődő, s az irodalom tekintetében még eléggé bizonytalan ateista körök számára.
Bárki használhatja ezt a bibliográfiát: az általánosateista m űveltségét gyarapító szerényigényű olvasó, és a tudományos igényű kutatók egyaránt. M egjelentetését csak üdvözölni tudjuk.
Brády Zoltán
SZEREPOSZTÁSSzabó Pál új regényéről
S zab ó P á l új regényét olvasvaönkéntelenül m erül fel bennünk a kérdés: vajon az író korunk erkölcsi arcu lata lei- alakítását akarta-e segíteni, vagy az új, szocialista falu ábrázolására vállalkozott. Nem véletlen a kérdés ily paradoxnak ható felvetése. Hisz a regény lényegében egy válságba ju to tt házasság problém áját exponálja, mégis, később, a regénynek mintegy egyharm adán át, elejtve a m egkezdett cselekményszála t, a ttó l jórészt függetlenül, az előbbiekbe be nem építetten törekszik arra , hogy k eresztm etszetét ad ja egy bihari falu életének
A regény központi magja Várady László, a negyvenkilenc éves falusi orvosnak és 22 évvel fiatalabb feleségének házasélete, de Szabó Pál érezhetően többre törekedett, m int egy házasság válságának megoldására. Regényében egyszerre keres választ egy etikai kérdésre és kísérli meg a mai falu alakuló e rkölcsi és társadalm i életének ábrázolását. S ettől regénye még lehetne jó, ha az utóbbi az alapcselekményen keresztül kapna megvilágítást. De míg a falu megváltozott erkölcsi szemléletének bem uta tását többé-kevésbé így kapjuk, az em berek m indennapjainak, az új keretek közt m egindult élet problém áinak ra jzá t Szabó Pál csaknem teljesen kiszakítja a regény történetéből. Pedig a kettő összekapcsolására le tt volna lehetőség. Hisz Várady nem csak kitűnő orvos, hanem lelke legmélyebb gyökereivel a falu problém áiban élő komm unista is. Szabó Pál a cselekményen keresztül sajnos, éoo erről nem győz meg bennünket eléggé, pedig a cse
lekm ény ilyen irányú bővítése önm agában kínálta volna az em lített lehetőséget.
S 3Ügil3 kevésbé hibáztatható a regényben a tö rténet alaphelyzetének megválasztása. A szituáció — az orvos és feleségének drám ája — inkább az öregedő férj és a még fiatalnak megmaradó feleség konflik tusát k ínálta volna, semm int a mai em bert a házasságban összekötő tartalom keresését. Szabó Pál egy-két vonással olykor beleszövi ábrázolásába az előbbi, naturá- lisabb elem et is, de világos, hogy a két em bert nem ez, hanem a kettejüket megkülönböztető szemlélet, lelki tartalom választja el. A magát hivatásának áldozó, s korunk kérdéseire elevenen reagáló V áradyval szemben felesége, Zsóka lényegében az életét érzéki szenvedélyeiben kiélő, üres nő típusa, ak it férjéhez alig köt más, m int a kispolgári kényelem. S nem tudjuk, hogy a két em ber sorsán keresztül Szabó Pál a m odernné váló, lelki igényeiben is felemelkedő falu á ltalánosabb em beri problém áját kívánta-e megragadni. Ha igen, története aligha tipikus, m ár a hősökké választott személyek társadalm i helyzeténél fogva is. És ezen nem változtat az sem, hogy a kiépülő szerelmi háromszög harmadik tagja az állam i gazdaság főagronómusa. Avagy szem léljük önmagában az orvos házasságának sorsát? Akkor m iért a falu életének
olyan részletes megrajzolása, m int am ilyent a regény nyújt?!
És hadd szóljunk végezetül CSa kerről, a regényben ábrázolt faluról. Elsősorban ne az esztétika, az irodalom elm élet előráncigált kelléktárához igazodva, csupán m indennapjaink életéhez. Jó dolog, s irodalm unkhoz m indenképp méltó, hogy részt kíván vállalni, s talán tudatosabban, m int bárm ikor népünk sorsfordulóinak intézésében. Jó dolog, hogy éppen azok az írók, akiknek származása, életú tja mélyen belegyöke- redzik a magyar paraszti m últba, nyúlnak m indinkább, és éppen most a mai paraszti élethez, a mai faluhoz tém áért. Hisz a falu ma az évszázadok d ik tálta társadalm i rendnek, az egyéni tulajdonhoz tapadt m egkövült tu d a tform ák felbom lásának tanúja.
S joggal kérdezhetni: az irodalom m ennyit ragad meg mindebből. Ha egy alig kétszázharm inc oldalra terjedő kisregényről van is szó, m int jelen esetben. M ert Szabó Pál kétségtelenül feladatának érezte a mai falu bem utatását is. így tekintve okkal merü l fel a kétség: vajon a mai falu olyan egyszerű képlet, m int am ilyent szabó Pál regényében kapunk? Ha nem első lépéseit tesz is meg a közös gazdálkodás útján, hanem ötödik, hatodik évét? Aligha. A szocialista faluról, s magáról a szocializmusról is a mélyebb ábrázolás he
lyett a regényben, sajnos, többnyire csak szavakat kapunk az írótól, s egy maga- sabbrendű társadalom előnyeit nem az egyéni lelkekben öt-hat éven á t érlelt meggyőződés felm utatásávaligyekszik bizonyítani, hanem külsődleges tények agitatív, sokszor a napilapok száraz ripo rtja ira em lékeztető felsorolásával. Az a falu, am it Szabó Pál ábrázol, tú l szimpli- fikált ahhoz, hogy hitelesnek érezzük. Várady László tra gikus sorsáraébredését leszámítva, az em berek konfliktusai nem igazi konfliktusok, vagy legalábbis nem így jelennek meg a regényben. Jórészt ebből adódik a szereplők sokszor egyénietlen színezete is. A figurák, az orvos és talán felesége alak já t kivéve, nem elevenek annyira, hogy továbbélnének bennünk az olvasás után is. Ami m egm arad a regényből, így inkább a csalódottság érzése, m int a felemelő megelégedés.
Lehet egy regénynek tudatosan, és rossz szándékkal csak az árnyoldalait kiemelni. Nem ez volt a szándékunk. Jó oldalainak elősorolása keveset változtatna a felállított mérlegen. Mégis azzal fejeznénk most be, hogy várjuk Szabó Pál újabb regényeit. S igen, az alakuló, fejlődő faluról. Szabó Páltól, aki valam ennyiünknél jobban ism erheti és ismeri is a falu mai életét, s aki nem keveset segíthet abban, hogy valóság legyen a szocializmus falun is.
A könyv nagyon szép kiállításban jelent meg, s így még inkább sajnáljuk művészi és tartalm i fogyatékosságait. (Magvető Könyvkiadó.)
Láng József