2015. április 16.

www.magyarforum.hu

XXVII. évfolyam, 16. szám KÖZÉLETI HETILAP

247 FORINT

Mondhatnánk, hogy megmondtuk.Sôt mondjuk is: két héttel ezelôttivezércikkünkben megállapítottuk,hogy a Jobbik mögött már ott áll egyjelentôs befektetôi és politikacsiná-ló csoport és bizony a Jobbik felfúj-ható a Fidesz mellé.

Igaz, a mostani gyôzelemhez sze-rencse is kellett, de a veszély valós.André Goodfriend munkájánakeredménye csak most látszik iga-zán. A Fidesz eljutott a mélypontraés annak ellenére, hogy messze alegszervezettebb párt Magyarorszá-gon és annak ellenére, hogy a rend-szerváltás utáni idôszak legsikere-sebb kormányát tudta felállítani, abukás felé tart. Miért?

Ennek elsôdleges oka a már emlí-tett André Goodfriend nevével fém-jelezett, de valójában az amerikaikülügyi gépezet által végrehajtottslankítás. A Fideszrôl leoperáltakegy jelentôs gazdasági érdekcsopor-tot és pontosan nem lehet tudni,hogy a távozókon kívül még kikettalált el a 40 éves tapasztalattal ren-delkezô zavarkeltô gépezet. Miköz-ben Kubával éppen összecsókoló-zik az újvilág, amolyan Brezsnyevitestvércsókkal, aközben itt Kelet-Európában háborút szervez.

Ennek a szervezésnek egy elenyé-szô, mondhatnók bagatell epizódjaa Fidesz legyengítése, de minketmagyarokat mégis rosszul érint. Na,nem elsôsorban a Fidesz miatt, ha-nem azért mert a magyar politikai pa-lettán nincs több mûködôképes ésnemzetbiztonsági szempontbólnem kockázatként kezelendô párt.

A Fidesz emberei pedig csak kap-kodják a fejüket, keresik, sôt ma-gukban meg is nevezik a hibásakat,miközben felfelé mutogatnak, éskissé talán túlzottan nagynak muta-tott magabiztossággal kerülik az ér-demi döntéseket. Mindenki kivár.Hogy pontosan mire, azt nem tud-ni. Egyrészt ugye nincs ugribugri,és ez helyes. A kormányt nem lehetmegbuktatni, hacsak magát nembuktatja meg, de erre mégiscsakgarancia Orbán Viktor. Orbán te-kintélye kibírja a nehéz idôket, sôtbizonyos értelemben meg is erô-södhet.

Ehhez azonban a várakozás, apontosan nem tudjuk mire várako-zás, a csodafegyverbe vagy Godot-ba vetett hit helyett érdemes lennemegállni egy pillanatra és körülnéz-ni. Elôször a konkurencia felé.

Mi is valójában a Jobbik? A Job-bik az, amirôl G. Fodor olyan sze-rencsétlenül, vagy inkább ostobánmegnyilatkozott a Fideszre mutat-va. A Jobbik egy politikai termék,mely terméket a fogyasztó pillanat-nyi állapotához, illetve a termék pi-acon elfoglalt helyéhez képest lehetalakítani.

Ezt a terméket 2006-ban csoma-golták elôször, akkor írták rá rovás-írással a szavatosságot, hogy lehetô-leg senki se tudja elolvasni. Azótaszámtalan csomagolóréteg kerültrá. Legutoljára turultalanították a

címkét, és azt írták az aranyos kisvizsla feje mellé, hogy kormányvál-tó erô. A termék közepén a számta-lan réteg mûnyomott címke és át-csomagolásból megmaradt kartonalatt ott penészedik, szaglik egy kis

darab macesz. Az eredeti fejlesztés,melybe Bencsik Andrásék utánközvetlenül Gyurcsányék, majd lé-nyegesen nagyobb tôkével az oro-szok szálltak be, ugyanis egy turu-los papírba csomagolt kis darab ma-cesz volt. Azóta sok más befektetô isjelentkezett és évrôl évre újracso-magolják a rothadó maceszt. A leg-újabb befektetô Simicska Lajos so-ha nem látott méretû reklámfelüle-teket is biztosít.

Ezt a Jobbik-terméket fogyasztjaa kedves szavazó egyre nagyobb tö-megben.

A termék plakátarcai visszaad-ják a tévémûsorokból megszokottarcéleket és így ismerôsek, befo-gadhatóak a fogyasztó számára.Van egy mindig csodálkozó árufel-töltô – elnöki szerepben –, van egy

langaléta hajlott hátú, amolyanbelvárosi jogászarc mint rikkancs,van egy zavart lelkû izgága, akit atöbbiek vernek, de ô akkor is izgá-gáskodik, és van egy ostobácskapárton belüli, no meg egy non-stophápogó, a párton kívül, de a pártérterôszakoskodó nô. És még jó pártömegarc. A háttérben ott szalad-gál Pinocchio. Csakhogy Pinoc-chióéknál sok milliárd forint lan-dol évente, mellyel eszük ágábansincs elszámolni és úgy látsziknem is nagyon akarja elszámoltat-ni ôket senki.

Volt egy gyenge próbálkozás, hogygyarapodó alapítványuk szerzôdé-seit kikérik, meg hogy utánanéz-nek, hogy kitôl, milyen külföldi ha-talomtól kaptak pénzt és mennyit,de aztán a dolog hamvába holt. Ehe-lyett a jobbikos jelöltet tetoválásá-val akarták lejáratni.

Nem sikerült. Ugyanis a Jobbikvalódi gyengesége nem az, hogy ná-ci, nyilas, cigányellenes, vagy hogytöbb a zsidó benne, mint a néhaiSZDSZ-ben, még csak nem is az,hogy gátlástalanul hazudnak, hogyegy orosz ügynök, egy volt KGB-soszlopos tagja a pártnak – bár utób-bival azért jelentôs szavazatvesztéstlehetne okozni még ma is – hanemaz, hogy semmi más, csak egy ter-mék.

Márpedig egy termék eladásáhoztôke kell. És nehezen hihetô, hogynem lehet felgöngyölíteni, hogy mi-kor, milyen tôke érkezett a fejlesz-tésre, vagy hogy a mostani pénzek-nek mi az útja. Újabb és újabb tôkenélkül a termék érdektelenné válik.

Vonának igaza van, a Jobbik egyXXI. századi párt. Méghozzá egy el-dobható papírpárt. Ebbôl a papír-pártból most kormánytényezôtakarnak nyomtatni, ami kormány-ra kerülve hetek alatt fecnikre sza-kad és elönti a szemét az országot. Aközépen maradt kis darab zöld ma-ceszt pedig Szegedi Csanád eltesziemléknek, hogy kitaláltunk egypártot, aztán mi lett belôle.

Két elbukott választás után mégmindig a Fidesz kezében van az el-múlt fél évszázad egyik legnagyobblehetôsége. Most lehet ebbôl az or-szágból valami életképes, fejlôdô,boldog helyet csinálni, ahol jó len-ni.

Erre most csak a Fidesz, tulajdon-képpen Orbán Viktor képes, nyomasincs másnak. De ott van ez a ter-mékpárt, ami ha eléri a kritikus tö-meget, akkor már leüthetetlen. Ide-jekorán kell kivonni a piacról aromlott maceszt. Ha kell közegész-ségügyi eljárás keretében. És azu-tán vasárnapi boltbezárások helyettvissza lehet térni az érdemi alkotás-hoz. Még idôben.

Csorja Gergely

„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tôle kérek kenyerets csak ô, kivel a kenyeret megosztom”(Dsida Jenô: Psalmus Hungaricus)

NYÍLT NAPOT TARTOTTAK A PKE-NIdén április elején szervezték meg a már hagyományosnak számító nyílt napot a PartiumiKeresztény Egyetemen, amikor is a középiskolát végzô diákok és szüleik tudhattak meg többeta felsôfokú oktatási intézményrôl. Az eseményre az Iskola másként elnevezésû országos közok-tatási program keretében került sor, és ezúttal is több száz tanuló érkezett a PKE-re, egyebekmellett Érmihályfalváról, Zilahról, Margittáról, Nagyszalontáról, Szatmárnémetibôl, valaminttöbb nagyváradi oktatási intézménybôl, sôt Magyarországról is.

Zsidózó zsidók, orosz ügynökök és köpönyegforgatók,azaz egy XXI. századi párt

A TARTALOMBÓL

Íjgyártó István kulturális éstudománydiplomáciáért

felelôs államtitkár

4

Pankucsi Zoltán adózásért ésszámvitelért felelôs

helyettes államtitkár

5

Langerné Victor Katalin társadalmifelzárkózásért felelôs helyettes államtitkár

9

Dr. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet

fôigazgatója

10

10 2015. április 16.

MAGYAROK FÓRUMAMAGYAR MÚLT

Az elsô világháború végkimenete-le sorsdöntôen meghatározta a ma-gyar nemzet huszadik századi tör-ténelmét, és következményei minda mai napig hatnak. Leszögezhetô,hogy a háború és a békekötés alá-ásta Európa vezetô szerepét, meg-nyitotta az utat az amerikai befo-lyás elôtt, és elkerülhetetlenné tet-te a második világháborút. Össz-nemzeti feladat emlékezni az elsôvilágháborúra és annak hôsi halot-taira. Fontos megismerni azon oko-kat, melyek az európai történelemegyik legnagyobb katasztrófájáhozvezettek, megismerni annak való-di lefolyását, majd az azt lezáró bé-keszerzôdéseket és azok következ-ményeit.

A Veritas Intézet számos vitaes-tet rendezett eddig a Budapesti Gaz-dasági Fôiskolán, de valódi vitáraeddig alig került sor. Most végreparázs vita alakult ki az elôadók,illetve a történészek és a közönségközött. Ezt maga a téma is szolgál-tatta: a történelmi Magyarországösszeomlása. A kutatók – többekközött – arra keresték a választ,hogy Tisza István gróf, vagy Káro-lyi Mihály a felelôs hazánk tönk-retételében, megvolt-e a lehetôsé-ge a kiugrásnak, a háború alatti kép-viselôválasztásnak és a kompro-misszumos békének.

Prof. Dr. habil. Gergely András,DSc a Veritas Dualizmus-kori Ku-tatócsoportjának vezetôje elôszörazt a kérdést tette föl, hogy 1914-ben a központi hatalmaknak meg-volt-e a lehetôségük a gyôzelemre.Dr. Salamon Konrád, az ELTE egye-temi tanára úgy vélte, hogy a köz-ponti hatalmaknak egészen 1917-ig megvolt az esélyük a gyôzelem-re. 1917-ben viszont ez az esély elve-szett, mégpedig csalóka körülményekmiatt. Október 25-én (november 7.)Oroszország békedekrétumot ad ki,amelyben egy annexió és hadisarc nél-küli békérôl beszélnek. A Monarchiahadserege nagy sikert ért el az oroszfronton, ám Oroszország ’17-tôl márnem hadviselô fél. Az olasz fronton isegyre nagyobb gyôzelmet értünk el.Sajnos éppen ebben az évben pecséte-lôdött meg a sorsunk, mert áprilisbanaz Amerikai Egyesült Államok had-ba lépett az antant oldalán. Hiszen azUSA hatalmas mennyiségû hadianya-got szállított. Prof. Dr. habil. SzakálySándor, DSc egyetértett SalamonKonrád szavaival. Hangsúlyozta,hogy az Egyesült Államoknak a há-borúba való bekapcsolódása végle-gesítette azt, hogy nincs más lehe-tôség, mint a háború elvesztése.1915-ben léptek be az olaszok a há-borúba a központi hatalmak ellen,majd 1916-ban így tett az addigsemlegesnek tûnô Románia is. Deettôl még nem remegtek meg a köz-ponti hatalmak. Tehát 1914–1915-ben volt esély a gyôzelemre, füg-getlenül a nyugati fronton kiala-kult állóháborútól, vagy attól, hogya Monarchia Szerbiában nem értel nagy sikereket. A kérdés 1917 áp-rilisa után az volt, hogy ebbôl a hábo-rúból ki lehet-e válni, s ha lehet, ak-kor milyen formában, s mindez miteredményez a Monarchia számára.Gergely András szerint 1917 az il-lúziók éve volt, mert az USA had-üzenete még nem ért el hozzánk,és Oroszország már nem háború-zott. 1915–1916-ban milliós vesz-teségek érték mindkét oldalt, újfegyverekkel kísérleteztek – mér-ges gázokkal, tankokkal. Nem gon-dolt senki arra, hogy ezt a háborút dön-tetlenre is meg lehet „vívni”, kompro-misszumos békével lezárni? – kérdez-te Gergely professzor. Szakály Sán-

dor elmondta, hogy voltak olyanpolitikusok, akik „eljátszottak adöntetlennel”, de II. Vilmos csá-szár, a központi koalíció vezetôjenem így gondolkodott. Ô a végsôdöntésben volt érdekelt. Hiszen, hamegegyezéses béke jön létre, akkor nemtörténik igazi változás sem Európá-ban, sem a világban. Németországolyan nagyhatalom szeretett volna len-ni, mint Nagy-Britannia, amit az an-golok elleneztek. Érdekes, hogy a nagyeurópai hatalmak, az I. világháborúvégére kisebb hatalmakká váltak – smost nem a vesztesekre gondolok –,hanem Ázsia, Japán és az USA váltigazi nagyhatalommá a sztálini Szov-jetunió mellett. Gergely András úgyvélte, hogyha a kormányok csôd-be viszik egy ország politikáját, ak-kor lemondanak, vagy lemondat-ják azokat; elsöpri ôket a tömeg-tüntetés. Ez viszont csak Oroszor-szágban következett be, de máshol az

állam élén álló uralkodókat nem tud-ták eltávolítani a háború alatt. De holis vette kezdetét az összeomlás? Sza-kály professzor kimondta a lénye-get: az összeomlás a hátországbankövetkezett be. A hátország döftele védôjét. Késôbb SzombathelyiFerenc is kimondta, hogy Európaközepébôl a tengeri hatalmakkalszemben sikeres háborút nem le-het folytatni. Hiszen a központi ha-talmaknak nincs lehetôségük anyersanyag-készletek pótlására.Ezért volt jelentôsége annak, mi-kor az elfoglalt orosz és ukrán te-rületekrôl mezôgazdasági termé-keket lehetett szállítani az éhín-séggel küzdô Osztrák–Magyar Mo-narchiába vagy Németországba.Hiába állomásoznak a határain-kon túl a csapataink, ha nem tud-nak megfelelô utánpótlást kapni.Tehát nem a fronton veszítettünk,hanem a hátország döfött hátbabennünket. Az USA-ból pedig nemcsak hadianyag érkezik, hanemélelmiszer is, ami jelentôs segít-séget nyújt az antant-hatalmak-nak. A Monarchia törvényei szerintMagyarország önállóan nem tudottkiválni a háborúból. A közös haderôszámított. Tehát illúzió volt csak amagyar katonák hazahozatala. S ho-gyan is lehetett volna elvárni a nagy-váradi gyalogezred román katonái-tól, hogy majd Erdély önállóságáértharcoljanak. Beszélni kell arról is,hogy a közös biztonság együttes erô-vel leendô védelme és fenntartása olyközös és viszonyos kötelezettség, melyegyenesen a pragmatica sanctióbólszármazik.

A háború utáni békekötés kap-csán Szakály Sándor kifejtette, azOsztrák–Magyar Monarchia részé-rôl a harcok nem területszerzésrôlszóltak (véleménye szerint ezt bi-zonyította a bukaresti békeszerzô-dés is, melyben bár nyertes hely-zetben voltak, semmilyen területiigényt nem támasztottak), az an-tant részérôl azonban igen, és min-den igényt Magyarország területé-bôl elégítettek ki. A történész be-szélt a románok újabb elôretörésé-rôl is, hogyan tologatták a kialakí-tott demarkációs vonalat, és ho-gyan hunytak szemet efölött az an-tant államai, hogy nem volt jelen-tôs magyar erô, amely szembeáll-jon velük. A székely hadosztály voltaz egyetlen tényleges erô, amelymegpróbálta megállítani a románcsapatokat, voltak sikeres ütköze-tei, de valójában csak lassítani tud-ták az elôretörést. Ez a különítmény

körülbelül 10-12 ezer fôs volt, ésnemcsak székelyekbôl, illetve er-délyiekbôl állt, nagyon sokan csat-lakoztak hozzá más nemzetiségû-ek is, olyanok, akik úgy gondolták,meg kell védeni Erdélyt. A románcsapatok nem voltak ugyan jól fel-szereltek, de nagyobb létszámmalbírtak, és a székely hadosztályt fo-kozatosan visszavonták, egy részü-ket Debrecenig, egy részüket pe-dig Szatmárnémetiig. Szakály Sán-dor egyébként úgy vélekedik, a szé-kely különítmény létrehozása szépvállalkozás volt, ugyanakkor pél-daértékû is, az önszervezôdô ellen-állás formáját mutatta meg. A tör-ténész kifejtette, naivitás volt azakkori magyar vezetôk részérôl azantant segítségében bízni, de arrais kitért, hogy 1918 ôszén, 1919 ta-vaszán a nyugati államok már dön-töttek, jelentôsen befolyásolni nemlehetett álláspontjukat, így meglá-tása szerint a kommün kikiáltásasem volt hatással a majdani hatá-rok kialakítására. Salamon Konrádhozzáfûzte, hogy nemcsak a késôb-bi vesztes, hanem a nyertes orszá-gokban is hatalmas problémákatokozott a háború. Franciaország-ban, 1917-ben már lázadások tör-tek ki. Viszont a franciák azt mond-ták: sokat szenvedtünk, de gyô-zünk, és a vesztesek majd minde-nért megfizetnek. Mindez elôreve-títette azt is, hogy nem lesz kompro-misszumos béke, hanem bosszút áll-nak a legyôzötteken. Az ELTE taná-ra szerint az embereknek elegük lett aháborúból, mikor 1918-ban észreve-szik a frontokon, hogy a háborút el-

vesztették, és a németek sem tudtákmegállítani az elôretörô antant kato-nákat. Ezért történt meg, hogy 1918ôszén mindegyik vesztes országban le-mondatták, lesöpörték a kormányo-kat. Forradalmak törtek ki, és minde-nütt az ellenzék kezébe került a hata-lom. S ez az ellenzék úgy gondolta,hogy az államforma köztársaság le-gyen. A köztársaság pedig a parlamen-ti demokrácia szinonimája. Károlyiígy fogalmazott: „az ifjú magyar köz-társaság egyben nemzeti, egyben de-mokratikus és szociálisan érzékeny”.Ez volt az a mondat, ami a közön-ség körében igen nagy felháboro-dást váltott ki, hiszen tudjuk, hogyaz ôszirózsásnak mondott forrada-lom, minden volt, de nem nemze-ti, és nem demokratikus. SalamonKonrád ezek után végig Károlyitvédte és Tisza Istvánt támadta. Aközönség sorából el is hangzott:„Tisza nem a csoportérdekek kö-

zötti kompromisszumokat igyeke-zett naponta megteremteni, lehe-tôleg úgy, hogy saját véleményébôlminél többet keresztül tudjon vin-ni, hanem a teljes nemzet érdekétigyekezett védelmezni a helytelenés veszélyes ellenvéleményekkelszemben. Mindvégig arra készült,hogy nemzetéért éljen, akár önfel-áldozó heroizmussal, akár a szor-gos tanulással összeszedett tudásfelhasználásával. Mivel már ifjankialakította alapvetô elképzeléseitarról, mi a helyes a magyar nem-zet számára, a kompromisszum csakmegalkuvás, részleges vereség le-hetett számára.”

Szakály Sándor meglátása sze-rint 1918 októberére egyértelmû-vé vált, hogy a központi hatalmak-nak semmi esélyük sem volt. Ezértaz Osztrák–Magyar Monarchia meg-kötötte a padovai fegyverszünetiegyezményt, amelyben még nemjelölték ki a határokat. Salamon ta-nár úr úgy vélte, nagy hiba volt,hogy Magyarország hadviselô fél-lé vált, és ebben Tiszának nagy fe-lelôssége volt. Szó szerint idézem:ha lett volna olyan politikai erô, amelyarra törekszik, hogy 1918 nyarán ki-lépjünk a háborúból – erre volt javas-lat a magyar parlamentben – akkormásként alakult volna minden. 1915-ben a Katolikus Néppárt felvetette ahôsök választójogának kérdését. Úgygondolták, hogy a választójog bôvíté-sével lehetne az emberek közérzetét ja-vítani. A hôsök választójoga azt je-lentette volna, hogy a hadszíntéren har-colók számára adják meg a választó-jogot. Tisza István nem engedte meg,

hogy a parlament tárgyalja ezt az öt-letet. 1917-ben ismét felvetôdött a hô-sök választójogának a kérdése, amit aparlament visszautasított. Ifj. gróf And-rássy Gyula errôl így vélekedett: „aminiszterelnök köti magát egy olyanrendszerhez, ami már fenn nem tart-ható, össze fog esni, s vele az utolsó re-ménye annak, hogy konzervatív szem-pontból bizonyos fokig korlátolt reformlegyen megalkotható.” Andrássy sze-rint jobb, ha az ellenzék szavazati jog-gal bír, és majd a parlamentben pró-bálják ôket leküzdeni, mintha forra-dalmárok lennének. Salamon szerinttehát, ha a szociáldemokraták be-kerültek volna a parlamentbe, ak-kor 1918 után ôk a polgári pártok-kal léptek volna szövetségre, és nemkerült volna sor Kun Béla hatalom-átvételére. Szakály Sándor különb-séget tett a békés és a háborús vi-szonyok között mûködô parlamentközött. A háború és a remélt hábo-rús siker sokkal inkább „összeko-vácsolja” a parlament meghatáro-zó erejét. Sôt ebben a parlament-ben az ellenzéki politikusok cse-kély számban voltak jelen, s aligálltak mögöttük. Azt sem értette aVeritas igazgatója, hogy mikéntképzelték el ezt a választást. Kisséironikusan fogalmazott: „talán moz-góurnákkal jártak volna a hadszín-téren a katonák között?”

Salamon Konrád úgy véli, túl kel-lene lépni azon a leegyszerûsítô ál-lásponton, miszerint mind a bal-,mind a jobboldal összemossa a köz-társaságot a tanácsköztársasággal.A különbség annyi, hogy a balol-dal mindkettôt felmagasztalja, ajobboldal pedig mindkettôt elveti.Ezzel szemben látni kellene, hogyaz ôszirózsás forradalom célja atöbbpárti parlamentáris demokrá-cia megteremtése volt, a kommu-nista uralom viszont felszámolta aköztársaságot, a demokráciát, és to-tális diktatúrát vezetett be. A köz-társaságnak – minden politikaiügyetlenkedése ellenére – legalábba céljai vállalhatók, a tanácsköztár-saságból viszont semmi. Trianonkérdésére térve a történelemtaní-tásnak arra is válaszolnia kell, hogyMagyarország miért kapott az el-kerülhetetlennél is súlyosabb bé-kefeltételeket. Az 1918–19-es ese-mények újragondolása tehát e szem-pontból is elkerülhetetlen. A Ká-rolyi-kormány szerencsétlenül kez-dett katonapolitikáját 1918. novem-ber 9-tôl igyekezett kijavítani. Eb-ben támaszkodhatott a november7-ei belgrádi tárgyalás eredménye-ként aláírt megállapodásra, ami en-gedélyezte Magyarország számáranyolc hadosztály fegyverben tartá-sát. Ez a mintegy 200 ezer katonaelég lett volna arra, hogy a szom-szédaink által elkövetett törvény-telen akciókra (újabb területfogla-lás, a demarkációs vonaltól délreesô területeken a magyar közigaz-gatás szerzôdésszegô felszámolása)a kormány valamiféle választ ad-jon. A Lindert követô új hadügy-miniszter, Bartha Albert hozzálá-tott a hadsereg újjászervezéséhez,és két hét alatt sikerült is a Felvi-dékre betört cseheket kiszorítaniaaz országból. Katona lett volna,mindenekelôtt a tisztekbôl és to-vábbszolgáló altisztekbôl, akik azértalakították meg a Magyar Orszá-gos Véderô Egyletet (MOVE), hogya kormány segítségére legyenek.Ezenkívül el lehetett volna fogad-ni Jászi Oszkár javaslatát, misze-rint aki két évre önként bevonul ahadseregbe, az kap a kormánytól10 hold földet.

(Folytatás a 13. oldalon)

A hátország döfte le védôjétA Veritas Történetkutató Intézet vitaestje a régi Magyarország összeomlásáról

Prof. Dr. habil. Szakály Sándor, DSc a VERITAS fôigazgatója, Prof. Dr. habil. Gergely András, DSc aVERITAS Dualizmus-kori Kutatócsoportjának vezetôje és Dr. Salamon Konrád, az ELTE egyetemi tanára

132015. április 16.

E javaslatot azonban a szociáldemokraták visszauta-sították, mert ellenezték a földosztást, a parasztka-tonákat pedig megbízhatatlannak tartották. A kor-mány hadseregszervezô tevékenységét azonban egy-re lehetetlenebbé tették a kommunista és más szél-sôbaloldali csoportok, akik az irányításuk alatt állóKatonatanáccsal mind hatékonyabban akadályoz-ták annak munkáját. Majd a Katonatanáccsal szer-vezett 1918. december 12-ei fegyveres katonatünte-téssel kikényszerítették Bartha leváltását. Ezt köve-tôen a kormány képtelenné vált arra, hogy szomszé-daink törvénytelen területfoglaló akcióit akadályoz-za, vagy akár csak mérsékelje.

Erre mondta Szakály Sándor, hogy jellemzô és ta-nulságos történet, hogy a katonatüntetés idején aHadügyminisztériumban szolgáló Gömbös Gyulaszázados kilépett szobája erkélyére, és szólni akarta katonákhoz, de ôk lehurrogták. Az esetre Gömbösnem sokkal késôbb így emlékezett vissza: „Ettôl apillanattól kezdve ellenforradalmár lettem”. Tehátazok a nemzeti érzésû tisztek, akik tudomásul vet-ték a politikai változásokat, de elvárták a kormány-

tól, hogy tegyen valamit az ország megmentése ér-dekében, és ebben támogatni is hajlandók voltak, akormány tehetetlen szélsôbalra sodródása miatt egy-re inkább szembe fordultak vele. Szakály Sándorrészletesen elemezte, az antant államok miként bán-tak el Magyarországgal, tulajdonképpen nagylelkû-ek voltak minden igénylôvel – „más vagyonábólkönynyû adakozni”–, és így Magyarország területé-nek kétharmadát, népessége egyharmadát veszítet-te el, az ezeréves nagyhatalomból kis állammá zsu-gorodott. Kitért arra is, hová vezetett az Osztrák–Ma-gyar Monarchia felszámolása: a nagy, soknemzeti-ségû állam helyett sok kis soknemzetiségû állam-hoz, és Európa tulajdonképpen nem nyert semmit.A XIX. században a Monarchia volt a nagy oroszhatalmat ellensúlyozó erô, megszüntetésével tulaj-donképpen ez az egyensúly is felbomlott, s mindezkihatott a kontinens XX. századi történelmének ala-kulására.

A Magyarok Fóruma rovatot írja:Medveczky Attila

A hátország döfte le védôjét(Folytatás a 10. oldalról)

MAGYAROK FÓRUMAKÁRPÁT-MEDENCE

Az egész régióra megvolt a stratégia, hiszenezt szolgálták az alapszerzôdések az utódálla-mokkal.

– Az volt az elsô felvonása az ügynek. Akormányzásban azért kellett részt venni,hogy ellenôrizni lehessen bennünket, és meglehessen gátolni esetleges olyan igényein-ket, amelyek nem illettek bele sem Washing-ton, sem Brüsszel elképzeléseibe.

Mi a helyzet az Európai Unióval? Sokan ál-lítják, hogy át kellene alakítani.

– Tény az, hogy át kell alakítani az egészEurópai Uniót. Bizonyos kérdésekben nö-velni kell a tagállamok szuverenitását, bizo-nyos kérdésekben gátolni. Ha az unió úgyfog mûködni, hogy az erôs számára a gyen-gébb rész csak piacot jelent, akkor folyama-tosak lesznek a válságok az unióban.

Mennyiben függnek össze a rendszerváltozás-sal és az európai integrációval a felvidéki ma-gyarok gondjai?

– Annyiban, hogy az egykori kétpólusúvilág egypólusúvá vált. A két pólus nem egy-mással van elfoglalva, hanem egyéb kérdé-sekkel, amelyek beleillenek a globalizmus-ba. A világ – legalábbis átmeneti – egypólu-súvá válása a globalizmusnak kedvez. Az ar-culatvesztésnek. Mondom ezt én, aki remél-tem, hogy a világ egypólusúvá válik. De ar-ra természetesen nem gondolhattam, hogya Szovjetunió bukásával olyan láthatatlanterror alá kerül a térség, amelyet úgy szok-tak jellemezni, hogy nem mindegy, hogy tan-kokkal vagy bankokkal foglalok el egy or-szágot. Most a bankokkal való elfoglalásatörténik nemcsak az országoknak, hanem alelkeknek is.

Nemrég fogalmazta meg valahol, hogy intéz-ményes önkormányzatiságban kell gondolkod-ni. Mit értsünk ez alatt?

– Az önkormányzatiság az alfája és az óme-gája a társadalom mûködésének. Mert ugyanegy autokratikus rendszerben is mûködhetjól a társadalom, ha az autokrata jó ember.

Magyarán, ha jó király van az ország élén,jó a királyság. Ha rossz király van, a király-ság is rossz. Az önkormányzatiság azonbanönmagában jó, mert egyrészt a sokszínûsé-get, másrészt a társadalom alapvetô alkotó-elemeinek a jogait erôsíti. Tehát minden-képpen önkormányzatiságban kell gondol-kodnunk, s ennek több fajtája van. Szoktákmondani, hogy kulturális meg oktatási au-tonómia. Ez önmagában mesebeszéd. Ilyes-miket azok mondanak, akik nem tudják, mi-rôl van szó. Az önkormányzatiságnak kétfajtája van. Területi önkormányzatiság, amely-nek van szimmetrikus és aszimmetrikusrendszere. Az aszimmetrikus az ún. terüle-ti autonómia, a szimmetrikus rendszerbenpedig az egyes területi egységek azonos jog-körökkel vannak felruházva, bizonyos helyispecialitások figyelembevételével. Ilyen spe-cialitás például a nyelvhasználat. Ez nem te-rületi autonómia, hanem az autonóm egy-ségen belüli specialitás érvényesítése, igé-nyek kielégítése. Egyébként egyforma jog-körrel kell az összes területnek rendelkez-ni. Mint mondtam, az aszimmetrikus rend-szer a területi autonómia. Igen ám, de a je-lenlegi szlovákiai közigazgatási rendszerugyan szimmetrikus, mégsem teszi lehetô-vé azt, hogy helyi specialitásokat figyelem-be vegyünk, mert úgy lettek kialakítva a ke-rületek. Például egy Nyitrai vagy Nagyszom-bati kerületen belül csak a települési speci-alitást tudom figyelembe venni, de ezt en-nek a közigazgatási egységnek a belsô kü-lönbözôsége nem teszi lehetôvé. Úgy lettugyanis kialakítva, hogy a magyarok arányasehol sem éri el a harminc százalékot. Az in-tézményes autonómia pedig azt jelenti, hogytestületek jönnek létre, amelyek fel vannakvértezve jogkörökkel, és azokat a jogkörö-ket gyakorolják. Ennek van helyi, területiés országos testülete. Eltérôen attól, ami pél-dául Szerbiában van, mert ott csak országostestület van, az ún. nemzeti tanács. Ez ak-

kor mûködik jól, ha háromszintû. Ez bele-illeszkedik az adott ország közigazgatásistruktúrájába. A testület az alkotmány általfelruházott, alapvetô jogkörrel rendelkezik,és ezeknek a jogköröknek a részleteit speci-ális törvények határozzák meg. Azokban akérdésekben, amelyekben határozati dönté-si joga van a testületnek, csak az alkotmány-bíróságon keresztül támadhatók meg. Vagy-is: oktatás, kultúra, nyelvhasználat, terület-fejlesztés, közberuházások, utak, vasutak,tömegközlekedés stb. Hadd mondjak egypéldát arra, mi van most. Lehet, hogy hihe-tetlenül hangzik, de igaz. A nôvérem Lo-soncon lakik, és meghalt egy unokatestvé-rünk Budapesten. Mivel nem vezet személy-gépkocsit, ahhoz, hogy elutazhasson a teme-tésére, Losoncról el kellett jönnie Pozsony-ba, és Pozsonyból együtt utaztunk Budapest-re. Mert bár feleakkora a távolság, egy har-minc kilométeres útszakasz miatt (Salgótar-jánig) nem tudta megoldani az utazást. Lo-soncról Salgótarjánba ugyanis nem jár sembusz, sem vonat. Ha mûködik a testületi ön-kormányzatiság, akkor annak igenis van be-leszólása abba, hogy ne szakadjanak szét azegyes régiók. Mert e régiók tarthatatlan ál-lapota többek közt emiatt is létezik. Nem-csak azért, mert nincs munkahely, de azértis, mert el vannak szigetelve. Tehát a testü-leti önkormányzatiság ilyen problémák meg-oldására is alkalmas. Minden társadalomegészséges mûködése az önkormányzatiságminôségétôl függ.

Az emberben azért ott bujkál a szkepszis, hogya megfogyott, megfáradt és kiábrándult felvidé-ki magyarság el tud-e fogadni bármilyen straté-giai tervet húsz évvel Komárom után? Nagy ré-sze a huszonöt év alatt talán kiábrándult a po-litikából, amit gyakran a választási részvételiarányok is jeleznek.

– Már a 2002-es parlamenti választások al-kalmával tapasztalható volt, hogy a tömb-ben élô magyarok kezdenek a felvidéki ma-

gyar politikából kiábrándulni. Érdekes, hogyezt az MKP-ban senki nem értette meg. Pe-dig elmondtam, leírtam, figyelmeztettem aválasztási eredmények alapján. Senkit nemérdekelt. Pedig a tömbben kezdtük veszíte-ni a választóinkat! Érdekes módon 2002-benKassán, Pozsonyban nagyon sokan szavaz-tak az MKP-ra, de 2006-ban elveszítettükôket. Nem volt véletlen, mert ezek a meg-rendült identitású választók már nem tar-tottak igényt az MKP-ra. Mikulás Dzurin-da, aki 2006-ban még miniszterelnök volt,elmondta, hogy nincs szükség az MKP-ra aszlovákiai politikában. 2002-ben még nemmondott ilyet. Ezeket a bizonytalan identi-tású, elveszített választókat a Most-Híd sze-rezte vissza 2009 után. Amit nem akarokkommentálni.

Mi a helyzet az MKP–Híd ellentéttel? Fel-oldható, megoldható, kezelhetô?

– Gondoljunk vissza a baloldal történel-mére. Amikor a szociáldemokrácia mellettmegalakultak a kommunista pártok, és akommunista pártokat a szociáldemokráciá-ból kiszakadtak hozták létre, attól a pilla-nattól kezdve összebékíthetetlen volt a szo-ciáldemokrácia és a kommunisták közöttiellentét. Ez gyakorlatilag eltartott a mai na-pig, s csak azért nem látszik, mert a politi-kai élet bal oldalán óriási a zûrzavar minde-nütt, és baloldal a klasszikus értelemben gya-korlatilag nem létezik. A jobboldal igen. Azutóbbi két, két és fél évtized a szabadság mel-lett vérveszteség számunkra, hiszen két nép-számlálás alatt elfogyott száztízezer magyarSzlovákiában. Az elmúlt huszonöt év meg-értéséhez azonban több, az azt megelôzô év-tizedek ismerete is szükséges.

A pártok elszakadtak a gyökerektôl?– Nem is a gyökerektôl, hanem biznisz-

pártokká váltak. Nem azt mondom, hogy amostani MKP bizniszpárt, de a tíz évvel ez-elôtti MKP az volt. Abból ábrándult ki a fel-vidéki magyar.

Huszonöt év tanulságai(Folytatás a 12. oldalról)

MAGYAROK FÓRUMAMAGYAR MÚLT

A tavaly novemberben indult VERITAS-esteken ez év áprilisáig Ferenc Ferdinánd és kora, a numerus clausustörvények, a magyarországi németség két világháború közötti helyzete, az 1913-as képviselôi választások,az 1945 utáni internálások, illetve népbíráskodások, valamint a Magyarország régi 1918-as összeomlásá-nak témái kerültek terítékre. Eredményesen szolgálta a VERITAS Intézet határainkon túli tevékenysé-gének nemzetpolitikai és történeti céljait a VERITAS kolozsvári bemutatkozó estje, valamint SzakálySándor elôadásai a Vajdaságtól Torontón át Buenos Aires-ig, valamint a kutatócsoportok fiatal történé-szeinek németországi és ausztriai szereplései. Úgyszintén az intézet elismertségét jelzi, hogy Ujváry Gá-bort szakértônek kérte fel a Hóman Bálint rehabilitációját tárgyaló Fôvárosi Bíróság. Ahogy szaporod-tak a fentiekben számba vett rendezvények, publikációk, úgy jelent meg egyre több cikk a VERITAS te-vékenységérôl. Ezt ma már látványosan kiegészíti az intézet saját honlapjának, hírlevelének beindítása,valamint a havonkénti VERITAS-est programsorozatnak a Budapesti Gazdasági Fôiskolával való közösmegszervezése, amely egyre nagyobb számban vonz érdeklôdôket.