Kodolányi János Fıiskola

SZAKDOLGOZAT

BENCZE ALMA

JAZZ ÉNEK ELİADÓMŐVÉSZET

Székesfehérvár 2013.

2

Kodolányi János Fıiskola Mővészeti Tanszék

Zene és szöveg

Konzulens: Mikecz Kornél

Készítette: Bencze Alma Jazz-ének elıadómővészet

Székesfehérvár

2013.

3

BEVEZETİ

Szakdolgozatom témája a zene és a szöveg kapcsolata. A dolgozat

mellé zenei anyagot is leadok, melyek a szakdolgozatban leírtak zenei

illusztrációinak tekinthetıek, illetve a téma gyakorlatban való megvalósításának

példái/kísérletei. A szakdolgozat egy bevezetıvel kezdıdik, ahol összefoglalom

a dolgozat célját és tartalmát. Ezt követi a „Zene és szöveg” címő fejezet,

melyben elızetes kutatásomat és a fı kérdésfelvetéseket ismertetem. A

dolgozat folytatásában a hat kiválasztott számot elemzem, zeneileg és

szövegileg egyaránt, majd a felvétel körülményeit és folyamatát írom le. A

dolgozat befejezése egy összegzés, és a következı lépések ismertetése.

A szakdolgozat hipotézise: a zene élvezhetıbb, hogyha jó dalszöveg

társul hozzá, így a jó zene és a jó szöveg egy új, és sokkal élvezetesebb

mőalkotásban egyesül. A dolgozat célja a hipotézis, és emellett a zene és a

szöveg kapcsolatának és fontosságának bizonyítása, valamint a kiválasztott

mővek eszerint a szempont szerinti elemzése.

Mivel a Mővészeti Tanszék hallgatója vagyok, ezért a szakdolgozatom is

fıleg mővészi, szubjektív megközelítésbıl tekint a vizsgált darabokra. Mivel a

témában kevés szakirodalmat találtam, és munkám elsısorban nem

tudományos jellegő, ezért a felhasznált irodalom fıleg internetes közösségi

ismeretterjesztı adatbázisokra szorítkozik.

A hat kiválasztott szám:

1. Black Coffee

2. Fascinating Rhythm

3. You Go To My Head

4. Twisted

5. Angel Eyes

6. Insensatez/How Insensitive

A fenti hat számból készült stúdiófelvétel az alábbi linken hallgatható meg: www.soundcloud.com/almilla

4

ZENE ÉS SZÖVEG

Hipotézisembıl kiindulva készítettem egy kérdıívet (ld. 1. számú

melléklet), hogy megkérdezzem a körülöttem élık véleményét a témáról.

Elsısorban az érdekelt, hogy a koncertre járó közönség mennyire figyel oda a

dalszövegekre. Három mőfajt hasonlítottam össze a kérdésekben, a jazz, a

pop/rock, és a klasszikus mőfajokat. Az egész gondolatmenetet az indította el

bennem, hogy tapasztalataimból kiindulva megállapítottam, hogy a klasszikus

zenei koncerteken (opera, kórus, vagy egyéb szóló énekes mő) a legtöbb

esetben a koncertre érkezık kapnak egy szövegkönyvet, esetleg

megvásárolhatják a koncert elıtt vagy a szünetben, a lefordított szövegeket,

hogy tudják követni a koncert közben az elhangzottakat. Ez sem a pop sem a

jazz koncerteken nem fordult még velem elı soha. Mivel mindkét mőfaj

leggyakrabban angol nyelven hangzik el, elgondolkodtam, hogy vajon lehet-e

összefüggés a szövegértés és a mőfaj népszerősége között. Elképzelhetı-e,

hogy egy magyar anyanyelvő koncertlátogató jobban élvezne egy jazz

koncertet például, ha tudná pontosan, hogy mirıl szólnak az elhangzott

számok. Ezekbıl a kérdésekbıl próbáltam összerakni egy olyan kérdıívet, ami

összehasonlítja a koncertlátogatók mindhárom mőfajra vonatkozó véleményét

és élményeit.

Az én szubjektív véleményem, hogy különbözı mőfajokhoz különbözı

nyelvek tartoznak, amiben kevés átjárhatóságot találok. Nyilván ez nem

tekinthetı általános véleménynek, sokkal inkább ízlés kérdése, mégis úgy

gondolom, hogy ezekhez a szabályokhoz érdemes tartani magát az embernek.

Arra gondolok, hogy például a jazz egy Amerikában született mőfaj, ezért

nehezen tudom elképzelni, hogy magyar nyelven énekeljek egy jazz számot,

még ha létezik is rá magyar szöveg. Mint ahogy az is egyértelmő, hogy a

magyar népzenét sem jutna senkinek sem eszébe angolul énekelni. Számomra

a pop zene is hasonló kategóriába esik. Nem tudom élvezni a magyar nyelvő

pop zenét, mert számomra a stílus „anyanyelve” az angol. Fıleg, hogy ritka az

a pop zene, aminek átütı, és költészeti értékő szövege van, emellett ha

magyarra fordítjuk, gyakran sokkal butábban hangzik, mint eredeti nyelven,

5

Ezáltal, ha már magyar nyelvő popzene születik, többszörösen fontos a

tartalmas szöveg.

Más kérdés az a típusú alternatív zene, ahol a hangsúly elsısorban a

dalszövegeken van. Néhány magyarországi példa számomra például a Kispál

és a Borz, a Hiperkarma vagy a Quimby zenéje. Ezek szövegileg

mindenképpen kitőnnek az átlagos magyar popzene színvonalától, illetve nem

is sorolnám ıket a pop kategóriába. Emellett, még ha zeneileg nem is mindig

lehengerlıek, a jó szövegek ezt ellensúlyozzák, és emiatt lehet igazán szívhez

szóló.

A jazzt tehát véleményem szerint nem lenne szabad magyarul énekelni –

ami nem is gyakran fordul elı – viszont így csökkenhet az élvezeti értéke azok

számára, akik nem értik a dalszövegeket. (Természetesen itt, és az egész

dolgozatban is kizárólag az énekelt zenérıl beszélek, az instrumentális zenét

nem vizsgálom.) Ami a pop zenében nem feltétlen zavaró, az a jazznek

hátrányára válhat, mert sok értékes szöveg hangzik el így észrevétlenül,

megértetlenül. Míg a pop zenében a hangsúly gyakran a személyi kultusz illetve

a zene és a buli hangulatra koncentrálódik, addig a jazzben általában a zenemő

élvezete az elsıdleges, amihez így egy jó dalszövegnek nincs módja

hozzájárulni. Itt nem kizárólag azokról beszélek, akik nem beszélnek angolul,

hiszen ritka az a nyelvtudás, ami olyan szinten van, hogy egy énekelt szöveget

teljes mértékben fel tud fogni anélkül, hogy külön kelljen a szövegre

koncentrálni. Ez – zenétıl függıen persze – még anyanyelven sem mindig

sikerül. Fıleg hogy a dalszövegek gyakran nehezen érthetıek még olvasva is,

pont úgy, mint ahogyan egy verset sem mindig értünk meg elsıre, kell

gondolkodni rajta, újra olvasni, hogy igazán meg tudjuk érteni.

A kérdıív válaszadói nagy részben a 19-30 éves korosztály tagjai,

többségben nık. A válaszadók 24%-a foglalkozik hivatásszerően zenével. A

válaszadók 57%-a a pop/rock mőfajt hallgatja legszívesebben, utána következik

népszerőségben a jazz (27%) majd a klasszikus mőfajok (12%) illetve a

válaszadók 4%-a egyik mőfajt sem hallgatja a fentiek közül.

A bevezetı kérdések után arra irányuló kérdéseket tettem fel, hogy a

kitöltık milyen okból mennek koncertre, milyen gyakran tekintik az élızenét

háttérzenének, illetve milyen gyakran mennek kifejezetten koncertet hallgatni,

amikor figyelmük teljesen a zenére irányul (6). A legtöbb kitöltı (35%) 2-3

6

havonta megy úgy koncertre, hogy csak a zenére figyel, míg 39%-ukal fordul

elı valamilyen gyakorisággal, hogy úgy vannak jelen egy koncerten, hogy

zavaró zajként tekintenek az élızenére. Az erre a kérdésre adott válaszok nem

egyeztek a várt eredménnyel, mert sajnos tapasztalataim szerint nagyon sokan

reagálnak úgy az élızenére, mintha az zavarná ıket, esetleg el is mennek a

helyszínrıl, mikor egy koncert elkezdıdik. Végül is ez is érthetı, hiszen nem

minden alkalommal akar az ember élızenét hallgatni, de a zenészek

szempontjából sokszor szomorú tapasztalat ez. Tehát kevesebben válaszoltak

erre igennel, mint ahogy vártam.

A következı kérdésblokkban (8. 9.) arra voltam kíváncsi, hogy milyen

gyakran hallgatnak a megkérdezettek az anyanyelvükön, illetve egy általuk

beszélt idegen nyelven élızenei koncertet. A megkérdezettek 64%-a hallgat

valamilyen rendszerességgel jazzt az anyanyelvén, míg ez a pop/rock mőfajban

jóval magasabb. (80%). Klasszikus zenét a válaszadók csupán 56%-a hallgat

az anyanyelvén valamilyen rendszerességgel. Ezzel szemben idegen nyelvő

jazzt a megkérdezettek 76%-a, pop/rockot 81%-a, klasszikust pedig az

anyanyelvőhöz hasonló 55% hallgat. (Fontos megjegyezni, hogy ettıl a

kérdéstıl kezdve volt olyan opció, hogy „nem hallgatom ezt a mőfajt” ami miatt

a klasszikus zenére vonatkozó válaszok százalékarányai jóval alacsonyabbak,

mert sokan nem hallgatják a mőfajt.)

A következı kérdés (10.) az anyanyelvő dalszövegértésre vonatkozott

(„Mennyire figyel a dalszövegre, amikor az Ön ANYANYELVÉN énekelt zenét

hallgat?”). Itt mindhárom mőfajra vonatkozóan a következı választ jelölték be a

legtöbben: „általában odafigyelek, és fel is fogom a jelentését”. Jazz: 44%,

pop/rock: 59%, klasszikus: 29%. Ugyanez a kérdés az idegen nyelvő

dalszövegekre vonatkozóan (11.) hasonló eredményt hozott, a legtöbben

ugyanazt válaszolták, mint az elızı kérdésre, bár itt a százalékok némileg

alacsonyabbak. Jazz: 33%, pop/rock: 48%, klasszikus: 24%. Ennél a kérdésnél

is arra számítottam, hogy kevesebben jelölik majd meg ezt a választ, hiszen

nem könnyő hallás után egy énekelt szöveg jelentését felfogni és értelmezni.

Ide vonatkozóan idézném az egyik nem zenész, és elsısorban jazzt hallgató

válaszadó kommentjét: „A 10. 11. kérdésnél fontos tényezı a zenehallgatás

fázisa. Ha nem az anyanyelvemen hallgatok zenét, amikor elıször hallok egy

számot, általában csak a zenére figyelek, a szövegre akkor figyelek oda, ill.

7

akkor nézek utána, ha a zene tetszett. Utána viszont fontossá tud válni a

szöveg. Tehát elsı hallgatásnál a szöveg szinte egyáltalán nem befolyásolja a

véleményemet. Ha viszont az anyanyelvemen hallgatok zenét, valamivel

fontosabb a szöveg elsı hallásra, pl. ha nagyon rossz a szöveg az negatívan,

ha nagyon jó, az pozitívan tudja befolyásolni a zenérıl (számról) alkotott

véleményemet. A mőfajok tekintetében is van némi különbség, pl. francia

sanzonoknál a szöveg abszolút elsıdleges, így ebben a mőfajban jobban

(tudatosan) odafigyelek a szövegre. A jazzben viszont szinte egyáltalán nem

érdekel a szöveg.” Ebbıl a válaszból is látszik, hogy az anyanyelvő zenénél

milyen fontos a dalszöveg, hiszen azt jobban megérti a hallgató, mint egy

idegen nyelvet, így akár elsı hallásra is befolyásolhatja a hallgató élményét. Ez

a válasz is azt a megfigyelésemet támasztja alá, hogy az idegen nyelvő zenénél

– amennyiben jó dalszövegrıl van szó – fokozhatja a hallgatás élvezetét, ha

valamilyen módon segítséget kap a közönség a szöveg megértéséhez. Érdekes

azonban, hogy a válaszadó, habár jazz koncerteket látogat legszívesebben,

mégis azt írta, hogy a szöveg számára közömbös a jazzben.

A következı kérdésre (12) adott válaszok is a fentieket támasztják alá. A

„Fokozza-e Ön számára egy zeneszám/darab élvezetét, hogyha a dalszöveg

jó?” kérdésre egyértelmő többségben voltak a pozitív válaszok, (jazz: 56%,

pop/rock: 77%, klasszikus: 35%) Az egyik, fıleg klasszikus zenét hallgató

válaszadó erre vonatkozóan ki is emelte a megjegyzés mezıben: „Kifejezetten

szeretem, ha értem a dalszöveget. A szöveg segít a dallam megjegyzésében

is.”

A fenti ellentétére (13.) azonban nem voltak már ilyen egységesek a

válaszok: „Csökkenti-e Ön számára egy zeneszám/darab élvezetét, hogyha a

dalszöveg nem kifejezetten tartalmas?” Erre a kérdésre adott válaszok

mőfajilag nagyban eltértek. A jazz mőfajt tekintve a válaszadók csupán 23%-a

válaszolt igennel, míg a pop/rock mőfaj esetében ez már 42%. A klasszikus

mőfajban az igen és a nem válaszok aránya egyaránt 17%.

A válaszadók túlnyomó többségével elıfordult már, hogy utánanézett egy

dalszövegnek, ha megtetszett neki egy szám (14) (jazz: 70%, pop/rock: 94%,

klasszikus: 43%).

8

A kérdıív végén két olyan kérdést tettem fel, amiben a koncertre járó

hallgatóság véleményét kértem, amit megoldásnak tudok elképzelni a jazz

koncerteken a szövegértés támogatásához.

Az elsı (15.): mennyire fogadják szívesen, ha az énekes a szám elején

elmeséli, hogy mirıl szól a szám.

Erre a kérdésre a jazzre vonatkozóan a megkérdezettek 52%-a válaszolt

igennel, 27%-a nemmel. A nemmel válaszolók fele gyakori koncertlátogató, 1-2

hetente vagy gyakrabban járnak jazz koncertekre. Ez meglepı volt számomra,

mert ez viszonylag általános gyakorlat a koncerteken, és én minden egyes

koncertem alkalmával nagy hangsúlyt helyeztem a számok összefoglalására.

Arra számítottam, hogy többen fognak rá pozitív választ adni. Persze érthetı a

másik oldal is, hiszen aki zenét hallgatni jön egy koncertre, nem biztos, hogy

örül, ha túl sok beszéd szakítja meg az elıadást. Szeretném idézni az egyik

válaszadó véleményét a témában: „A 15-ös ponthoz fejteném ki a

véleményemet. Ha az elıadó a szám elıtt elmeséli, milyen személyes élményei

vannak a dallal kapcsolatban vagy, ha saját dalról van szó, akkor elmeséli a

megírás körülményeit az kifejezetten pozitív, mivel közelebb hozza nézıt és az

elıadót. Viszont ha a szám elıtt elmeséli, mirıl szól a dal, nem hagy teret a

hallgató fantáziájának. Találkoztam olyan elıadóval, aki beleerılteti a sajátos

elképzeléseit a nézıbe, miközben több nézıpontból is megállná a helyét a

történet. Ez igaz, hogy elsülhet pozitívan is, de észrevételeim szerint a

közönség jobban szereti, ha az elıadó megpróbál minél intimebb légkört

létrehozni a koncerten.” Tehát különbség van a szám története és témája,

illetve az elıadó értelmezése között. Ugyanerre a kérdésre a pop/rock mőfajra

vonatkozóan ugyanennyien válaszoltak igennel, de több nemleges válasz

érkezett (33%) mint a jazznél.

A második kérdés (16) a következı volt: „Örülne-e neki, hogyha egy

élızenei koncerten megkapná elıre a kinyomtatott, lefordított dalszöveget?”,

ami a klasszikus zenei koncerteken elfogadott.

Ez a kérdés, ahogy vártam is, megosztóbb volt, és fordított tendenciát

mutatott a mőfajok tekintetében. Legkevesebben a pop/rock koncerteken

tudnának örülni a fenti szituációnak, aztán következik a jazz, majd a klasszikus

mőfaj. (jazz: 25%, pop/rock: 21%, klasszikus: 27%). A nemleges válaszok is

ugyanígy alakultak, (jazz: 29%, pop/rock: 33%, klasszikus: 24%). Ez érthetı is,

9

hiszen egy pop/rock koncerten nehezen lehetne elképzelni, hogy az ugráló

táncoló tömeg a belépıjegyhez kapott kis szövegkönyvet bújja a koncert alatt.

Nyilván, mert a pop/rock koncertlátogatók elsısorban bulizni, táncolni járnak a

koncertre, és általában már ismerik a számokat korábbról. Meglepı volt

számomra, hogy ennek ellenére mégis volt, aki igennel válaszolt. Egy jazz

koncerten viszont ugyanez szerintem elfogadható lenne, nyilván csak abban a

helyzetben, ha a koncert funkciója nem háttérzene/hangulatzene szolgáltatás,

hanem igazi koncert. Nyilván ennek a megvalósítását komolyan ki kellene

dolgozni, hogy mi lenne a legmegfelelıbb módja ennek. Az ezzel felmerülhetı

problémákkal kapcsolatban a következıt írta az egyik, elsısorban klasszikus

zenét hallgató válaszadó: „Bár jó a koncerten kiosztott szöveg, mégis fennáll a

veszélye, hogy a közönség ilyenkor az elıadóra figyelés helyett a papírokba

bújik. Ez zavarhatja az elıadót.” Teljesen jogos észrevétel. Furcsa, hogy a

kérdés klasszikus mőfajra vonatkozó válaszaiban szintén magas volt a

nemleges válaszok aránya, de itt volt egyedül kevesebb, mint az igenek. 27%

igen, 24% nem.

A kérdıív kiértékelése során sok tanulságot vonhattam le. Néhány

esetben kiderült, hogy a feltett kérdések nem voltak egyértelmőek, illetve a

bejelölhetı válaszok nem feleltek meg teljes mértékben a lehetséges

válaszoknak, illetve kimaradtak kérdések, amelyeknek utólag éreztem csak

hiányát. Érdekes lenne a kérdést tovább kutatni, illetve az átdolgozott kérdıívet

nagyobb körben elterjeszteni.

A dolgozat következı részében a hat kiválasztott zeneszám elemzése

következik.

10

BLACK COFFEE

A Black Coffee Sonny Burke, a pensylvaniai komponista és big band

vezetı egyik legismertebb sztenderdje 1948-ból. A szövegét Paul Francis

Webster, a többszörös Oscar díjas szövegíró írta. Ez az egyetlen közös

munkájuk. A Black Coffee születésérıl ezen kívül nem sokat lehet tudni, nem

egy különösebben ismert sztenderd, pedig sokkal nagyobb népszerőséget

érdemelne. Számomra ez a darab is ékes példája annak, amikor egy jó szöveg

és egy jó zene egy kiemelkedıen zseniális számmá olvad össze.

Black Coffee A I'm feeling mighty lonesome Haven't slept a wink I walk the floor and watch the door And in between I drink Black Coffee Love's a hand me down broom I'll never know a Sunday In this weekday room A I'm talking to the shadows One o'clock to four And Lord, how slow the moments go When all I do is pour Black Coffee Since the blues caught my eye I'm hanging out on Monday My Sunday dreams to dry B Now a man is born to go a lovin' A woman's born to weep and fret To stay at home and tend her oven And drown her past regrets In coffee and cigarettes A I'm mounin' all the morning mournin' all the night And in between it's nicotine And not much heart to fight Black Coffee Feelin' low as the ground It's driving me crazy, this waiting for my baby To maybe come around EXTRA My nerves have gone to pieces My hair is turning gray All I do is drink black coffee Since my man's gone away

Feketekávé A Rettentı magányos vagyok Egy szemhunyásnyit sem aludtam Sétálok a szobában és nézem az ajtót És közben iszom a Feketekávét A szerelem egy elhasznált seprő Sosem lesz vasárnapom Ebben a hétköznapi szobában A Az árnyékokhoz beszélek Egy órától négyig És Istenem, milyen lassan telnek a pillanatok, amikor mást sem csinálok, csak töltök Feketekávét Mióta a blues elkapta a szemem Hétfın akasztom ki A vasárnapi álmaimat száradni B Na most, a férfi szerelemre született A nı sírásra és aggódásra Hogy otthon maradjon a sütıjére vigyázva És rég megbánt tetteit Kávéba és cigarettába fojtsa A Panaszkodom egész reggel Gyászolok egész éjjel És eközben minden nikotin És nincs szívem leküzdeni a Feketekávét A földig le vagyok hangolva Megırjít, Ez a várakozás a kedvesemre Hogy talán erre jár. EXTRA Az idegeim darabokban A hajam szürkébe fordul Mást sem csinálok, csak feketekávét iszom Mióta az uram elment.

Nézzük végig a dallamot és a szöveget. A szám felépítése A A B A

klasszikus sztenderd forma, plusz van egy négysoros lezáró rész, amit

viszont ritkán énekelnek. Az alapszituáció értelmezésem szerint a következı:

Képzeljünk el egy sötét szobát, egy negyvenes évek-béli amerikai külváros

lepusztult negyedének garzonlakásában, ahol a feltornyosult mosatlan és a

levetett ruhák között egy jobb sorra érdemes fiatal nı ül fürdıköntösben, teli

hamutál mellett, feketekávét kortyolgatva. A háttértörténetet nem nehéz

elképzelni: csinos fiatal nı a szerelem-házasság reményében kiválasztja a

kellıen bohém és vonzó férfit, a kényelmes jövıt biztosító gazdag, de

kevésbé elragadó udvarlókkal szemben, majd egy-két évvel késıbb, mikor a

továbbra is fiatal és vonzó ifjú férj újabb hódítások és izgalmasabb kalandok

nyomába eredve egyre többet hagyja magára fiatal feleségét, akinek már

más lehetısége nem adódik többet az életben, az asszony már hiába

átkozza korábbi felelıtlen döntését, már nem kerülhet vissza a férj keresık

piacára... Maradt neki az otthon ülés, és a kétségbeesett próbálkozások arra,

hogy kicsapongó férjét újra magához vonzza. De a férfi egyre kevesebbet jár

haza, munkára vagy egyéb ürügyekre hivatkozva kártyázza el kevés

jövedelmét, olcsó örömöket és italt vásárolva magának. Az egykor csinos és

naiv nıbıl megkeseredett enervált áldozat válik, aki egész napját

önsajnálattal és magatehetetlen várakozással tölti, hátha egyszer minden

jóra fordul, és minden olyan lesz, mint amilyennek elképzelte kislánykorában.

Körülbelül ezt az alaphelyzetet tudom elképzelni a számhoz. Nézzük a

szöveget:

Az elsı versszak nagyjából leírja a szám alaphangulatát. Álmatlanság,

magány, várakozás, és a megváltás a feketekávé. Eddig a pillanatig csak

három hangot érintett a dallam (lá, mi, szó), azonban a „feketekávé” szóval

nem csak ritmusában elütı, azaz hosszan kitartott hang következik, hanem

dallamilag is „kizökkentı”, „oda nem illı” hang is ez, a szi. Furcsa, ahogy

groteszk módon egyszerre üzeni a szöveg a megváltást, és ezzel

párhuzamosan a zene az öniróniát. Hiszen hogyan is lehetne megváltásnak

nevezni a feketekávét? Ilyen kevéssel lenne kénytelen beérni? Hát sajnos

igen, mert a szerelem csak kihasználásról szól, soha nem lesz itt már

hétvége, ami a nyugodt és szeretetteljes családi együttlét jelképe a

szövegben.

12

A második versszak csak fokozza az elsıben leírtakat, az elsı

versszakban csak várakozott, a másodikban már kiderül, hogy a várakozás

reménytelen, nincs kihez beszélnie, csak az árnyékokhoz. Milyen lassan

telnek a percek, amikor más nem is történik, csak a kávéivás. Itt a szövegben

megjelenik a blues is, a szomorúság és a reménytelenség szava, nem hiába

viseli magán egyértelmően a blues stílusjegyeit a szám. A hétvége, mint egy

elérhetetlen álomkép lebeg a hétköznapi élet felett, már nem valósulhat meg,

kiszáradt, elromlott, megsemmisült. Érdekes, ahogy mindkét versszakban

megjelennek a hétköznap és a hétvége toposzok. Leginkább azért is lehet

ezen ekkora hangsúly, mert általánosságban is a hétköznap jelenti a rossz

napokat, amikor a nı otthon ülve várja haza dolgozó urát, aki estére már

fáradt és ingerült, viszont a hét végére azért általában megenyhül, és figyelni

is tud a párjára, nem csak a kiszolgálást elvárni tıle. De ebben a helyzetben

egy olyan kapcsolatot, látunk, ahol nincsenek hétvégék, csak hétköznapok!

Ez is mutatja szituáció reménytelenségét, és végeláthatatlanságát.

A „B” részben kicsit kizökkenünk az örvénylı monotonitásból, a nı

felismeri sorsát, és egyre kétségbeesettebben sorolja az élet szabályait. A

férfi szeretınek, vagyis inkább szeretı tartásra született, neki mindent

szabad, úgy használhatja a nıket, ahogyan csak akarja, hiszen a társadalom

a férfi kiszolgálására alakult ki. A nı pedig arra termett, hogy otthon üljön,

fızzön a férfira és felejtse el minden vágyát és igényét. Sírhat, aggódhat,

tehet bármit, de ez nem fog megváltozni. Be kell érnie az önpusztító

szenvedélyekkel, mint a kávé, a cigaretta, és persze az alkohol. Mindezek

megállapításában egyre magasabbra megy a dallam, egyre jobban lovalja

bele magát e felett az égbekiáltó igazságtalanság felett érzett hatalmas

dühébe, már-már azt gondolhatjuk, hogy megelégelte ezt az életet, és

elmegy, kilép, újrakezd, legyen az bármilyen reménytelen is. De nem…

Hátborzongató, ahogy a zenei tetıpontból magába roskadva zuhan

vissza a monotonitásba, a befejezı „A” részbe. Egyre súlyosabb a

depresszió, az elıbbi kitörésnek semmi hatása, ez van, nem lehet mit tenni

ellene. Csak panaszkodni, gyászolni, dohányozni, és ugyan, minek is álljak

ellen a kávénak, hiszen annyira magam alatt vagyok… És itt még felbukkan

egy apró jele, de inkább lecsengése a korábbi kitörésnek, egy dallam, ami az

elsı két „A” részben nem szerepel: „It’s driving me crazy” megırjít ez a

13

várakozás arra, hogy a férjem talán hazajön. És itt a „talán”-ból kiderül, hogy

bizony ez nem az elsı eset, hogy nem jön haza. Ugyanoda visszajutottunk,

ahol elkezdıdött a szám, ez egy olyan epizódja lehetett a fıhısnı

gondolatainak, ami valószínőleg nap-nap után, újra és újra lezajlik, de hiába

ismeri fel helyzete reménytelenségét, képtelen bármit is tenni annak

érdekében, hogy ezen változtasson. Továbbra is szereti a férjét, függıje nem

csak a kávénak és a nikotinnak, hanem a férjének is, akit képtelen elhagyni,

az akármilyen kegyetlenül és méltatlanul is bánik vele.

Érdekes továbbá a kávé jelenség. Ez is kicsit paradox, hiszen az

ember azért iszik kávét, hogy ne fáradjon el, ne aludjon el, ébren tudjon

maradni. De ha nincs miért ébren maradni, vajon mi az értelme az

ébrenlétnek? Ez a nı még azt a luxust sem engedi meg magának, hogy

álomra hajtsa a fejét, ahol talán kicsit ki tudna szakadni a saját tragédiájából,

kipiheni magát, aztán hátha utána már derősebben is tudja majd látni a

dolgokat.

A négysoros lezáró részt sokan elhagyják a szám végérıl, és ezt

teljesen megalapozottnak érzem, mert szerintem nagyon fontos az ebben a

számban, hogy ez egy olyan körbeforgó végtelen monológ, ami percrıl

percre, napról napra, évrıl évre forog körbe-körbe, változatlanul. Ennek a

számnak véleményem szerint nem lehet vége. Ezen azt értem, hogy

szerintem nem illik a szám hangulatához egy lezárás. A szám legtöbb ütemét

kitöltı félhanggal eltolt két akkord (Db7 D7) zseniálisan mutatja ezt a

monotonitást és az ismétlıdést, ami a darab lényege. Ehhez csak olyan

befejezést érzek helyénvalónak, ahol ez a két akkord kiúszik, esetleg

improvizatív részekkel bıvülve, szépen elcsendesedve elhal, vagy esetleg

pont a második, a kotta szerinti D szeptim akkordon áll meg, „nyitva hagyva”

a zenét. Mintha csak az utcáról, az ablak alatt hallgattuk volna végig a benn

ülı monológját, aztán tovább sétálva a hang egyre távolodik, és halványodik.

A négysoros extra rész tehát annak ellenére, hogy szövegileg szépen illik az

elızményekhez, dallamilag nem érzem odaillınek.

BLACK COFFEE – FELVÉTEL

A számot akkor hallottam elıször, mikor még csak pár hónapja

ismerkedtem a jazzel, de elsı hallásra levett a lábamról, és azonnal meg

14

akartam tanulni. Valahogy olyan elemi erıvel árad belıle az a reménytelen

enerváltság, amivel a „fıhısnı” küzd, hogy nem lehet nem odafigyelni.

Rengetegszer énekeltem, és a mostani a második alkalom, hogy stúdióba

vittem. A kezdetektıl fogva az egyik legkedvesebb sztenderdem, ami

számomra messze felülemelkedik a megszokott és általános színvonaltól.

Sok énekesnı énekelte a Black Coffee-t, Sarah Vaughan vette elıször

lemezre 1949-ben, majd késıbb többek között Ella Fitzgerald, Peggy Lee, és

Julie London is bevette a repertoárjába. Ezek a különbözı felvételek – mint

ahogy maguk az énekesnık is – sokban különböznek egymástól, mindegyik

más-más hangzásvilág és hangszín által értelmezi a darabot, de mindezek

ellenére számomra egyiküknél sem volt elég lehengerlı az elıadás. Egy

ilyen számnál azt várnám, hogy az énekesnı szinte megırül, beleırül a

zenébe, amit egyikük felvételénél sem igazán érezem. Mindannyian

tökéletesen eléneklik, csodálatos figurákkal, frazírokkal, gyönyörő hangon,

de nem érzem mégsem mellbevágónak, pedig a szám ezt a sokkot kívánná

meg. A modern jazz elıadók közül nekem Fábián Juli verziója tetszik a

legjobban, itt legtöbbször megjelenik az ırület, amire számítok, de az ı

felvételei közül sem érzem mindegyikben azt a "feelinget" ami nekem a

dalhoz kapcsolódik, mert egy két alkalommal ı kicsit úgymond "poénosra"

veszi a zenét, néhány – egyébként más számokban nagyon felüdítıen ható –

zenei vicc elhangzik, ami szerintem ennél a számnál kifejezetten káros.

A felvétel során nem akartam semmin változtatni az eredetihez

képest, mind a szerkezet, mind a harmóniamenet a kotta szerint került

feljátszásra. Sajnos a saját elıadásomat sem sikerült olyanná tenni,

amilyennek szántam. Annak ellenére, hogy ennyire ismerem és szeretem a

dalt, a stúdió körülmények meglehetısen korlátoztak ennél a számnál.

Hiányoztak a zenészek a hátam mögül, illetve a közönség, akinek énekelni

tudtam volna, mert ezek a körülmények tudnak igazán segíteni abban, hogy

teljes mértékben bele tudjak kerülni abba az átszellemült lelkiállapotba, amit

a szám megkíván. Ez egy koncerten szinte magától átjár, de itt a stúdióban

nem tudott megvalósulni.

15

FASCINATING RHYTHM

A Fascinating Rhythm (Igézı Ritmus) a Gershwin testvérpár több tucat

közös slágerének egyike, a zene George, míg a szöveg bátyja Ira nevéhez

főzıdik, és 1924-ben íródott a „Lady Be Good” címő musicaljük egyik

dalaként. A musical két fıszereplıje egy testvérpár, akiket a Fred és nıvére

Adele Astaire alakítottak a Broadway-en, ık is énekelték (és táncolták)

elıször a számot színpadon. A szöveg:

Fascinating Rhythm INTRO Got a little rhythm, a rhythm, a rhythm That pit-a-pats through my brain; So darn persistent, The day isn't distant When it'll drive me insane. Comes in the morning Without any warning, And hangs around me all day. I'll have to sneak up to it Someday, and speak up to it. I hope it listens when I say: A Fascinating Rhythm, You've got me on the go! Fascinating Rhythm, I'm all a-quiver. What a mess you're making! The neighbours want to know Why I'm always shaking Just like a flivver. B Each morning I get up with the sun - Start a-hopping, never stopping - To find at night no work has been done. I know that A Once it didn't matter - But now you're doing wrong; When you start to patter I'm so unhappy. Won't you take a day off? Decide to run along Somewhere far away off - And make it snappy! C Oh, how I long to be the girl I used to be! Fascinating rhythm, On won't you stop picking on me?

Igézı Ritmus INTRO Van egy kis ritmus, egy ritmus, egy ritmus Ami kipi-kopog az agyamban Olyan kitartó, Hogy nincs messze a nap Amikor ırületbe kerget. Érkezik reggel, Minden figyelmeztetés nélkül, És egész nap körülöttem kószál Meg kell lepnem, Egy nap, és szólnom kell hozzá, Remélem, figyel, amikor azt mondom: A Igézı Ritmus, Nem hagysz nyugodni! Igézı Ritmus, Csupa remegés vagyok. Micsoda zőrzavart okozol! A szomszédok tudni akarják Miért rázkódom állandóan, Mint egy tragacs. B Minden reggel a nappal kelek – Ugrálni kezdek, sosem állok le – Hogy megint csak azt lássam, éjjel nem változott semmi! Tudom, hogy A Volt, mikor nem számított, De most már rosszat teszel, Amikor kopogtatsz Olyan boldogtalan leszek! Nem vennél ki egy szabadnapot? Szaladgálj máshol Valahol messze Nagy lendülettel! C Ó, hogy szeretnék megint az a lány lenni, aki voltam! Igézı Ritmus Nem hagynál már békén engem?

16

A szám szerkezete A B A C, ezen kívül az elején van egy bevezetı

rész. A bevezetı általában zeneileg is külön áll a témától, sokan el is

hagyják, és csak a témát éneklik. A szám témája az „igézı ritmus-jelenség”,

vagy inkább a fülbemászó levakarhatatlan dallam/ritmus esete, ami

mindannyiunk számára ismerıs lehet. Hiszen kivel ne fordult volna elı, hogy

egy szám annyira beleragadt a fejébe, hogy az eredetileg élvezettel hallgatott

vagy dudorászott dallam utálatossá és teherré válik. Errıl szól ez a szám. A

bevezetıben megismerjük, a szituációt, az énekes a fülbemászó múlni nem

akaró dallamról mesél (amit maga a szám dallama is megidéz), ami a

fejében mocorog, reggel ezzel ébred, este ezzel alszik el, és napközben is

állandóan azon kapja magát, hogy már megint ezt dúdolja. A bevezetı rész

végére megszületik az elhatározás, itt az idı, hogy beszéljek vele, remélem

hallgatni fog rám, amikor megszólítom.

Az egész téma gyakorlatilag az Igézı Ritmushoz intézett mondandó,

amiben az énekes próbálja udvariasan elküldeni a „fülbemászót”, ecsetelve

micsoda nehézségeket is okoz ı a „megszállottjának”. Az már nem derül ki,

mit válaszolt a Ritmus, és hogy eleget tett-e a kérésnek, de reméljük egyszer

csak megenyhül, és megadja a kívánt békét az énekesnek.

Nem tudom mitıl lesz egy dallam fülbemászó… Rengetegszer fordul

elı velem, hogy beleragad egy dallam a fejembe, és egész nap elı-elı

bukkan, leginkább oly módon, hogy egyszer csak azt veszem észre, hogy

megint ezt éneklem magamban. Ilyenkor a reggel a legrosszabb, ahogy az

ébredés pillanatában száll meg ismét, mintha csak ott ült volna az ágyam

szélén egész éjjel, mint egy hőséges társ, várva a reggelt, hogy megint

találkozzunk! Sok olyan számmal találkoztam már, ami elsı hallásra

belemászott a fülembe, és sajnos az esetek nagy részében ezek nem olyan

zenemővek voltak, amiket szívesen hallgattam. Így az addigi szimpla közöny

a pár napos „viszony” végére hideg győlöletté tudott válni bennem, és

akármikor meghallottam menekültem, nehogy megint megfertızzön, és

napokig kísértsen…

Amire én nem tudom a választ, arra Gershwin tudta. Írt egy dalt a

fülbemászó dallamról. És természetesen ehhez kellett egy fülbemászó

dallam, hogy a történet hitelesen szólalhasson meg! És ez természetesen

17

tökéletesen sikerült neki. Az a legszellemesebb az egészben, hogy ami

alapvetıen egy negatív élménnyé tud változtatni egy számot, azt ı át tudta

változtatni egy olyan élménnyé, ami során úgymond együtt nevethetünk a

„tréfán”, mert amellett hogy az énekes pont arról énekel, hogy milyen rossz

egy ilyen „dallamfertızésben” élni, ı is pontosan ezt teszi. Viszont nagyon

lényeges mindeközben, hogy ezt minıségi eszközökkel teszi, és nem viszi el

olyan végletekig, amitıl már kellemetlenné válna. Olyan ez az dal, mintha

egy alkoholellenes kampányt minıségi vörösborral főszereznénk. Ettıl is be

lehet rúgni, de sokkal jobb ez által, mint a kannás bor segítségével…

FASCINATING RHYTHM – FELVÉTEL

Az eredeti már kissé „archaikusnak” mondható felvételek óta

számtalan feldolgozása született. 1959-ben Ella Fitzgerald is lemezre vette a

többi Gershwin testvérek által komponált betétdallal együtt, ezzel

megalapozva azt a modernebb hangzást, ami által ma a legtöbben

ismerhetjük. Napjaink egyik leghíresebb feldolgozását Billy Childs írta Dianne

Reaves számára, mely az énekesnı 2001-es „The Calling” albumán hallható.

Ez a verzió merte elıször felborítani és megbolygatni az eredeti ritmikát,

hangzásvilágot, szerkezetet. Nagyon izgalmas és modern. A legfrissebb,

híresebb feldolgozás Jamie Cullum nevéhez főzıdik, aki 2012-es „The

Pursuit” albumán adta ki a számot.

A szám érdekessége számomra elsısorban a ritmikában rejlik. Az

„Igézı Ritmus” egy meglehetısen egyszerő 4 hangból álló dallam, amit az

tesz különlegessé, hogy hét negyedes metrumban van. Ettıl függetlenül a

kíséret négy negyedben van, és hogy ne legyen elcsúszás, a dallam mindig

vár két negyedet, miután a frázis végéhez ér, hogy megvárja a kíséretet.

Mikor kiválasztottam ezt a számot, rögtön az, az ötletem támadt, hogy ebbıl

a hét negyedbıl kellene kiindulni a hangszerelésnél, és mivel nem akartam

ugyanabban a szerkezetben énekelni, mint ahogy Ella vagy akármelyik más

világhíres profi énekli, mert az összehasonlításban úgyis mindig alul

maradnék természetesen, úgy döntöttem, hogy megpróbálom kicsit

megbolygatni az eredeti ritmikát. Ezért az „A” részeket átírtam hét

18

negyedesre. A dallam ez által nem változott, csak a kíséret alkalmazkodott a

dallamhoz. Ennek az lett az eredménye, hogy nincsen szünet a frázisok

között, (nem lehet levegıt venni) viszont kialakult egy kellemes ritmika az „A”

részekben. Ezt továbbfejlesztve a swing helyett az „A” részek végül latinos

lüktetést kaptak, ami által különösen jól tud érvényesülni ez a páratlan ritmus.

A „B” rész ezzel szemben maradt négy negyedben, és swingben. Ez által az

egész szám egy váltakozó lüktetést kapott, „A” rész latin és 7/4, „B” rész

swing, és 4/4, megint „A” rész latin és 7/4, majd „C” rész ismét swingben és

4/4-ben. Féltem, hogy túl sok lesz a váltakozás, de végül a végeredményen

azt érzem, hogy nem zavaró, mert szépen lüktet az egész, és egyben van.

Ami még számomra fontos volt a szám megformálásában, az a

legeleje. Szerettem volna egy olyan bevezetıt felvenni, ami egy valós

helyzetet modellezne, ahol egy háziasszony hangját halljuk, aki egy dallamot

dúdolgat, egyre kivehetıbben, miközben különbözı háztartási

tevékenységek zajai hallatszanak a háttérben, majd innen indulna el egyszer

csak a bevezetı, ami elmeséli, hogy mi is történik. Végül idı hiányában ezt

nem sikerült megvalósítani – de remélem egyszer lesz rá alkalmam – viszont

sikerült egy olyan bevezetést adni a számnak, ami ezt a dudorászást imitálja

kicsit; egy szóló ének intró, csettintésekkel kísérve, ahonnan aztán beindul a

bevezetı, még csak bıgı kísérettel, majd 8 ütemmel késıbb belép a

zenekar is. Mindez lassabb tempóban van, mint a téma, amit szintén

fontosnak gondoltam, mert szerintem szükséges a két részt, a helyzet leírást,

és a megszólítást megfelelıen elválasztani. Így született meg a Fascinating

Rhythm felvétel hangszerelése, melyben segítségemre volt Winand Gábor,

Birta Miki és Bencze László is.

19

YOU GO TO MY HEAD

A You Go To My Head (Te jársz a fejemben) címő ballada 1938-ban

született, dallamát J. Fred Coots, szövegét pedig Haven Gillespie szerezte. A

darab elsı elıadója Nan Wynn volt, ıt követte számos feldolgozás, olyan

elıadóktól, mint Marlene Dietrich, Billie Holiday, Judy Garland, Peggy Lee,

Ella Fitrgerald, Julie London, Frank Sinatra és még sokan mások. Azóta is,

egy nagyon népszerő és sokat játszott jazz sztenderd. A szerzıpárosnak

más közös dalai is születtek, mint például az egyik legnépszerőbb amerikai

karácsonyi dal, a Santa Claus Is Coming to Town ami szintén az ı közös

munkájuk eredménye. A szöveg:

You go to my head You go to my head And you linger like a haunting refrain And I find you spinning 'round in my brain Like the bubbles in a glass of champagne You go to my head Like a sip of sparkling Burgundy brew And I find the very mention of you Like the kicker in a julep or two The thrill of the thought that you might give a thought to my plea Cast a spell over me Still I say to myself: Get a hold of yourself! Can't you see that it never can be? You go to my head With a smile that makes my temperature rise Like a summer with a thousand Julys You intoxicate my soul with your eyes Though I'm certain That this heart of mine Hasn't a ghost of a chance in this crazy romance You go to my head You go to my head

Te jársz a fejemben Te jársz a fejemben És ott idızöl, mint egy kísértı refrén És azon kaplak, hogy ott pezsegsz körbe az agyamban Mint a buborékok egy pohár pezsgıben Te jársz a fejemben, Mint egy korty pezsgı Burgundy likır És már az említésed is úgy kiüt Mint egy bólé vagy kettı Az izgalom, amit a gondolat okoz, hogy talán igazat adnál nekem Megbabonáz De mégis azt mondom magamnak: Fogd vissza magad! Nem látod, hogy ez soha sem következhet be? Te jársz a fejemben, És a mosolyod, amitıl átmelegszem Mint egy nyár ezer júliussal Megtisztítod a lelkemet a szemeiddel Bár azt gondolom, Hogy ennek az én szívemnek Egy reményfoszlánya sincs erre az ırült románcra Te jársz a fejemben Te jársz a fejemben

20

A szám szerkezetete „A A B A C”, stílusa ballada, a témája pedig mi

más, mint a viszonzatlan szerelem, ami a ballada stílushoz leginkább illik. Az

alapszituáció valószínőleg egy plátói szerelem, ahol az egyik fél halálosan

szerelmes, de a másik észre sem veszi. A szerelmes képtelen

kezdeményezni, inkább csak otthon epekedik, és a másikra gondol. A

fejemben jársz, mint egy kísértı refrén (igézı ritmus) ami habár sok

helyzetben zavaró lehet, mikor az ember nem tud kiverni egy dallamot a

fejébıl, (mint ahogy azt a Fascinating Rhythm címő számnál láthattuk), itt

nem zavaró, hiszen ha már a valóságban nem lehetnek együtt, legalább a

gondolataiban magáénak érezhesse a másikat. Sokak számára ismerıs

lehet az a plátói szerelem, ami gyakran tinédzser korban gyötri az embert,

(illetve fıleg az ember lányát), amikor otthon óráról órára újra átéljük fejben

azokat a szituációkat, amik megtörténhetnének, milyen is lenne, ha

megszólítana, vagy ha randira hívna, és sokszor mindezek elképzelése

nagyobb örömet okoz, mintha valóra válhatnának, mert a képzelet nem szab

határt, nincsenek nehezítı körülmények, sem zavarba jövés, sem

ügyetlenkedés, hanem minden tökéletes. Itt az, hogy rád gondolok, örömet

okoz, átjár engem a gondolatod, megvigasztal. Gyönyörő, ahogy az „A”

részek az elsı sorai, „Te jársz a fejemben” egy nagyon egyszerő és letisztult

zenei hangközzel az oktávlépéssel valósulnak meg, valahogy megnyugtató,

természetes, és magától értetıdı, mint ahogy a versszak folytatása is, az

ereszkedı egymáshoz hasonló dallamok, melyek utolsó hangjai csak az

utolsó sorban érkeznek meg a hangnem alaphangjára (a második és a

harmadik sor 9-esre érkezik). A második versszakban ízletes italhoz

hasonlítom az érzést, mint mikor egy finom alkoholos ital íze és ereje átjárja

az ember a korty után, és az egész lényét felpezsdíti. Sıt, már csak a

szeretett lény említése is enyhe részegséget okoz.

A „B” részben elindul egy heves gondolat, egy remény, mi lenne, ha

esetleg mégis szóba állna velem, esetleg megfontolná a dolgot – szemléletes

milyen óvatos, és valószínőtlen az egész feltevés, hiszen már az a gondolat,

hogy esetleg gondolsz rám, az az, ami lázba hozza, megbabonázza a

szerelmest. És ahogy egyre fokozódik a feltételezés – miközben a dallam

egyre magasabb tartományokba szökik – hirtelen megszólal a kétség, ugyan

21

ne bolondozz, fogd vissza magad – inti saját magát – nem látod, hogy ebbıl

soha nem lesz semmi? Visszatér az oktávlépés, de most fentrıl lefelé, vissza

a „földre” a valóságba, és a heves kitörés a reménykedésbıl visszahullik az

tétlen ábrándozás biztonságos talajára.

Ismét egy „A” rész következik, most a szeretett lény mosolyát látjuk

magunk elıtt, elég egy mosoly, és az már felgyorsítja a pulzust, a

testhımérsékletet, csodálatos hasonlatok párosulnak minden kis

rezdüléséhez, majd hirtelen a dallam felível, és rávezet a „C” részre. Tudom,

hogy semmi esélyem sincs, hogy valaha is együtt legyünk, de – és itt

várnánk egy megoldást, például, hogy akkor is megszólítalak, vagy akkor is

elmondom, mit érzek – de nem. Hiába tudom, hogy nem leszel soha az

enyém, de akkor is csak rád gondolok.

Ez a nem várt törés, illetve fordulat a zenében is lekövethetı, hiszen a

heves nagytriolás ritmikát („hasn’t a ghost of a chance in this crazy

romance”) mintha elvágná a darab bevezetı motívuma, de az oktávlépés

helyett most csak egy hangon áll meg (prím). Így az utolsó „You go to my

head” szöveg ezen az egy hangon szól már csak a kotta szerint.

Itt derült ki, hogy ez a hatalmas szerelem olyan mértékben plátói, hogy

a másik fél valószínőleg nem is tud róla. Ám lehet, hogy az éneklı nem is

akarja ezt igazán a tudomására hozni, mert így, ı maga létrehozhat egy

tündérmese világot, egy tökéletes szerelemmel, és egy tökéletes társsal,

akire – esetleg a való élettel ellentétben – minden szinte földöntúli hasonlat

igaz, és ahol boldogok lehetnek örökké a való élet nehézségei és

kellemetlenségei nélkül.

YOU GO TO MY HEAD – FELVÉTEL

Rengeteg feldolgozás létezik a számból, nekem a legmeghatározóbb

Ella Fitzgerald és Joe Pass duója, akik hihetetlen érzékien és

szívbemarkolóan adják elı a dalt. Egy ehhez hasonló bensıséges

hangulatúra szerettem volna én is a felvételemet, ezért választottam a duó

(zongora-ének) felállást.

22

A dallamot ennél a számnál elıre megírtam, a frazírokat úgy találtam

kis és építettem fel, hogy a lehetı legjobban kövessék a szám eredeti

érzelmi lüktetését. Szerettem volna a duó felállás által adott lehetıségeket

kihasználni, tehát kisebb nagyobb ritmusbeli ingadozásokat megvalósítani

attól függıen, hogy a szöveg hogy kívánja meg.

Ez az a szám, amiben az elsı felvétel során sikerült mindazt

megvalósítani, amit hallani akartam, és hiába vettük még fel párszor utána,

mégis az elsı maradt a legjobb. Egy térben vettük föl egyszerre, nyilván a

rubato miatt nem lehetett volna utólag rávenni az éneket. Annak ellenére,

hogy nem játszottunk korábban együtt Neumann Balázzsal, úgy érzem, hogy

nagy összhang hallatszik a felvételen, így semmilyen utólagos javításnak

nem éreztem szükségét.

.

23

TWISTED

Hogyan is születtek a jazz sztenderdek általában? Ismerünk számos

olyan sztenderdet, melyek egy-egy musical betétdalaként váltak híressé, és

a század elején erıteljesen pop zenének számítottak. Gondoljunk csak a

rengeteg örökzöldre, melyek a Gershwin testvérek szerzeményeiként1 máig

is szerves részét alkotják a jazz repertoároknak. Továbbá vannak azok a

slágerek, melyeket híres hangszeresek írtak, majd egy szövegíró írt rá

dalszöveget is. A „vocalese” technika viszont az a ritka és

összetéveszthetetlen módszer, amikor egy megírt hangszeres szólóra, vagy

egy élı szóló alapján leírt transzkripcióra utólag íródik szöveg. (Ezzel

szemben áll a scat éneklés, amikor az énekes nem szöveget, hanem

improvizatív hangszer utánzó szótagokat énekel a dallamra.) A vocalizing

egy olyan viszonylag kevés énekes által alkalmazott technika, ami kiemeli a

számot szokványos sztenderdek közül, és az énekest is kicsit közelebb

hozza a hangszeres mőfajokhoz. Ennek a technikának az ékes példája a

Twisted címő szám, melynek dallamát Wardell Gray szaxofonos írta

eredetileg szaxofonra 1949-ben. Késıbb, 1952-ben a Prestige Records

tulajdonosa Bob Weinstock egy hirtelen jött ötlettıl vezérelve odaadta a

számot Annie Rossnak, hogy írjon rá szöveget. Annie egy éjszaka alatt

megírta a szöveget. Zseniálisan felismerte, a dallamban rejlı lehetıségeket,

és azonnal meg is érezte azt a hangulatot, ami a zenében nagyon erısen

jelen van. A cím adott volt, de rengeteg irányba el lehetett volna vinni a

szöveget, Annie mégis megtalálta a tökéletes és talán egyetlen irányt, ami

ilyen sikerre tudta vinni a számot. Twisted (magyarul: kicsavart, kitekert) egy

skizofrén monológját, vallomását eleveníti fel, ami tökéletesen követi és

alkalmazkodik a zenében lezajló „megırüléshez”. Nézzük a szöveget:

1Zene:George Gershwin, szöveg: Ira Gershwin: "Fascinating Rhythm" (1924, Lady Be Good), "Summertime" (1935, Porgy and Bess), "They Can't Take That Away from Me" (1937 Shall We Dance), "Someone to Watch Over Me" (1926, Oh, Kay!)

24

Twisted A My analyst told me that I was right out of my head The way he described it, he said I'd be better dead than live I didn't listen to his jive I knew all along he was all wrong And I knew that he thought I was crazy but I'm not Oh no! A My analyst told me that I was right out of my head, He said I'd need treatment but I'm not that easily led He said I was the type that was most inclined when out of his sight to be out of my mind And he thought I was nuts, no more ifs or ands or buts Oh no! B They say as a child I appeared a little bit wild with all my crazy ideas But I knew what was happenin', I knew I was a genius What's so strange when you know that you're a wizard at three? I knew that this was meant to be. C Well I heard little children were supposed to sleep tight That's why I drank a fifth of vodka one night. My parents got frantic, didn't know what to do But I saw some crazy scenes before I came to. Now do you think I was crazy? I may have been only three but I was swingin' D They all laughed at Al Graham Bell They all laughed at Edison and also at Einstein, so why should I feel sorry if they just couldn't understand The reasoning and the logic that went on in my head? I had a brain, it was insane Soliders used to laugh at me When I refused to ride on all those double decker buses All because there was no driver on the top A My analyst told me that I was right out of my head The way he described it, he said I'd be better dead than live I didn't listen to his jive I knew all along he was all wrong And I knew that he thought I was crazy but I'm not Oh no!

Kitekert A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, Úgy szemléltette, hogy azt mondta, jobban járnék holtan, mint élve Nem figyeltem a szólamaira Tudtam végig, hogy nincs igaza És tudtam, hogy azt gondolja, hogy ırült vagyok pedig nem! Oh nem! A A pszichológusom azt mondta, hogy magamon kívül vagyok, Azt mondta, kezelésre van szükségem, de nem vagyok ilyen könnyen irányítható Azt mondta, az a típus vagyok, aki leginkább hajlamos megırülni, mikor nincs megfigyelés alatt. És azt gondolta, dilis vagyok, nincs több ha, vagy és, vagy de! Oh nem! B Azt mondták, gyerekként kicsit vadnak tőntem a sok ırült ötletemmel De én tudtam mi történik, tudtam, hogy zseni vagyok Mi abban a furcsa, amikor tudod, hogy három évesen varázsló vagy? Én tudtam, hogy ennek így kellett lennie. C Hát úgy hallottam, hogy a kisgyerekeknek jól kell aludniuk, Ezért ittam egy ötödnyi vodkát egyik este. A szüleim ırjöngtek, nem tudták, mit tegyenek De én már láttam néhány ırült dolgot mielıtt jöttem. Most szerinted ırült vagyok? Lehet, hogy csak három voltam, de már swingeltem! D Mindenki nevetett A Graham Bell-en Mindenki nevetett Edisonon, és Einsteinen is, tehát miért kéne bánnom, amikor csak képtelenek voltak megérteni Az érvelést és a logikát ami a fejemben ment? Volt egy agyam, és ez ırület volt Ahogy a katonák nevettek rajtam Amikor visszautasítottam, hogy felszálljak azokra az emeletes buszokra, csak mert nem volt vezetı a felsı szinten! A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, Úgy szemléltette, hogy azt mondta, jobban járnék holtan, mint élve Nem figyeltem a szólamaira Tudtam végig, hogy nincs igaza És tudtam, hogy azt gondolja, hogy ırült vagyok pedig nem! Oh nem!

25

A My analyst told me that I was right out of my head But I said "Dear doctor, I think that it's you instead 'Cause I have got a thing that's unique and new To prove it I'll have the last laugh on you 'Cause instead of one head... I got two And you know two heads are better than one!”

A A pszichológusom azt mondta, hogy teljesen magamon kívül vagyok, De én azt mondtam: „Kedves doktor, azt hiszem, hogy inkább te vagy az Mert van valamim, ami különleges és új Hogy bebizonyítsam, én fogok utoljára nevetni Mert egy fej helyett… Nekem kettı van! És tudod, két fej jobb, mint egy!”

A szám hét kör hosszú, a kíséret tehát egy egyszerő blues körre megy

körbe, a dallam szerkezete pedig „A A B C D A A”, ami nem egy tipikus

sztenderd forma, de mivel gyakorlatilag egy megírt hangszeres

improvizációról van szó, nem indokolatlan a megszokott formától való

eltérés. Ha a szöveget nézzük, a legelsı mondat azonnal megadja a szám

hangulatát, „a pszichológusom azt mondta” – ebbıl kiderül, hogy egy

pszichoterápia alatt álló ember monológját fogjuk hallani. Ebbıl azonnal

következtethetjük, hogy valami nem stimmel, mindig gyanús, amikor egy

ilyen mondatot hallunk valaki szájából, hogy „a pszichológusom azt mondta,

hogy ırült vagyok, de nincs igaza.” Mintha nem lenne evidens, hogy egy

ilyen esetben nyilván a pszichológus diagnosztikájának hisz inkább az

ember, mint egy ırültnek nyilvánított ember önismeretének. Sıt, a páciens

egészen odáig elmegy, hogy elmeséli, azt mondta neki a pszichológus, hogy

jobban járna, hogyha halott lenne. A dallamban az eddig történı nagy

tempójú triolás dallamvezetés, és kromatikus körülírás után a dead (halott)

szó az elsı olyan hang, amin megáll a dallam, és ami nem egy megszokott

blues skálahang, hanem egy alteráció, az 5b a C dúr 7-es akkordban (Gb).

Láthatjuk is, hogy az alteráció jelölve is van a harmóniakottában, itt a

negyedik ütemben. .Ez már talán kicsit erıs, mint ahogy a hang is, kérdéses,

hogy vajon elhihetjük-e, hogy valóban ezt mondta-e a terapeuta, vagy ez a

kicsit extrém kijelentés a háborodott elme szüleménye, hogy bemocskolja a

győlölt diagnosztát. De nem hallgattam rá – folytatódik a történet, szintén egy

alterált hanggal, ami itt a 11# az F9-es akkordban (B), amely a mesélı

furfangosságát is hivatott lehet jelezni, „hiába ı a terapeuta, én mégis

okosabb vagyok”, gondolja.

26

A sztori folytatódik a második versszakkal, melynek dallama

megegyezik az elsıvel. A kezdımondat is ugyanaz, ezzel egyre inkább

kirajzolódik elıttünk az a karakter, aki ha egyszer elkezdi mondani, nem

nagyon fejezi be. Sokszor találkozhatunk ilyen helyzetekkel a boltban, sorban

állva, amikor az elıttünk álló néni egyszer csak elkezdi elmesélni az életét,

teletőzdelve a jól ismert: „én megmondtam, hogy…”, „de nem dıltem be

neki…” „az lenne a megoldás hogy…” kezdető társadalom-, politika-, és

életbölcsességekkel, melyek gyakran önmaguk cáfolásába bonyolódnak. Itt

is hasonló irányt vesz a szöveg, de valami miatt mégis azt érezhetjük, hogy

azért rafinált ez az illetı, lehet, hogy tényleg nem olyan ırült, mint aminek

megpecsételték, illetve hogy ırültsége ellenére – vagy mellett – mégis szorult

belé egy nagy adag humor, és frappáns beszélıke. Az alterációk ebben a

körben a félrevezethetıségre, illetve a pszichológus következı

diagnosztikájára esnek, így itt a „furcsa hang” a terapeuta csúfondáros

idézésének eszközévé válik. Az elsı két versszakban mind a szöveg, mind a

zene mutat egyfajta zaklatottságot, a dallam hirtelen nekiiramodások után

meg-megtorpan, majd alterált hangokon „pihen meg”, hogy aztán újra

továbbiramodjon, és megérkezzen a kromatikus lemenetelre a dallam végén,

amiben megállapításra kerül, hogy „normális vagyok” akárki akármit mond.

Bár, ez sokkal hihetıbb kijelentés lenne, hogyha mondjuk a zárlat nem az

„ırült” kromatikus, hanem a „szokványos, megnyugtató” diatonikus

hanglépésekbıl állna…

Következik a „B” rész, egyre fokozódhat az az érzésünk, hogy nem

hamar fogunk szabadulni ebbıl a monológból, indul a történet Ádám és

Évától, úgy tőnik az elbeszélınek nem sok lehetısége van szociális

interakciókra, ha így kapaszkodik a történetmesélési lehetıségbe… Honnan

is kezdıdött ez az egész? Kiderült, hogy hısünk már gyerekként sem volt

egészen rendben, ez is kromatikus felmenetellel indul, „they say as a child I

appeared a little bit wild with all my crazy ideas” (Azt mondták, gyerekként

kicsit vadnak tőntem a sok ırült ötletemmel) amiben a little bit (kicsit) szó

triolába bukik, ami mintha pont az ellenkezıjét volna hivatott igazolni. Ezután

meg egy egészen vad tempójú „but I knew what was happening” (de én

tudtam mi történik) akkordbontásos fel- és lemenetel következik, (Bb 79

felfelé, és C 5# lefelé), ami szintén leginkább azt a benyomást kelti, hogy

27

ennek szöges ellentétérıl van szó. Ezután egy kicsit megnyugszik, szinte

elérzékenyül, ahogy kicsit félve, de aztán önérzetesen kimondja: „I was a

genius” (zseni voltam), majd kicsit észbe kapva próbálja igazolni magát, mi

ebben a különös, hiszen mi sem természetesebb, mintha valaki már három

évesen varázsló. A versszakot ismét felsıbbrendő önérzetes

kinyilatkoztatással zárja az akkord alaphangra; én tudtam, hogy ennek így

kellett lennie.

A „C” részben folytatódik a gyermekkorra való visszaemlékezés, és itt

is jellemzı az az értetlenkedés, amivel az elbeszélı az övével ellentétes

véleményeket fogadja. Hiszen hogy is gondolhatja bárki hogy ı ırült, amikor

véleménye szerint teljesen evidens, hogy nem. Vállvonogatást is

képzelhetünk a vodkás anekdota elmeséléséhez, hallottam jól kell aludni a

gyerekeknek, hát vodkát ittam. Mi sem logikusabb ennél. Közben nagyon

szembetőnı, hogy az ehhez tartozó dallam mennyire egyszerő, szinte naiv,

mint egy gyermekdal, ami fokozza azt az érzésünket, hogy az elbeszélı

szerinti valóságban mi sem természetesebb, mint egy gyereknek a jól alvást

a vodkaivással párosítani. A szülık persze kiakadtak, de én már azért láttam

rosszabbat. Vagy – és itt megtorpan – „Szerinted ırült vagyok?” Ez az elsı

és egyetlen kiszólás a monológból, mintha egy pillanatig átvillanna az agyán,

hogy mi van, ha még sincs igazam… De ez a kétely amilyen hirtelen jött,

olyan hirtelen el is megy, nem hagy válaszra idıt, gyorsan egy dupla triolás

futammal folytatja normálisságának bizonygatását, lehet, hogy még csak

hároméves voltam, de már swingeltem! Itt számomra a swingelés lenginkább

a beszédre vonatkozik, láthatjuk, hogy nem egy szőkszavú emberrel van

dolgunk, könnyő elképzelni a hároméves elbeszélıt, aki épp, hogy megtanult

beszélni, de már lyukat beszél mindenki hasába! Itt elıször nincs lezárva a

versszak, szinte észrevétlenül száguldunk át a „D” részbe, ahol már szinte

levegıt sem vesz a mesélı, egyre magasabb lágéban, egyre ırültebb

ritmikával rohan a dallam – hiszen Einsteint is bolondnak nézték –

kromatikus körülírások, triolák, akkordbontások követik egymást, és a szöveg

egyre összefüggéstelenebbül csapong, míg hirtelen egy egészen képtelen és

oda nem illı sztorinál torpan meg egyszer csak a kör végén a dallam. Mintha

maga is meglepıdne, ezt most miért is mondtam? Honnan is jött ez? Két

ütem kiállás kell, míg nagy lélekjelenléttel magához tér, és rájön, mirıl is van

28

szó. Ebben a helyzetben a legegyszerőbb és a legjellemzıbb eszközhöz

nyúl, megismétli a már korábban elhangzottakat. Nincs is ennél jobb recept

az összekuszálódott mondanivaló kibogozására! Kezdjük is elölrıl, „A

pszichológusom azt mondta…” és visszatér az elsı „A” rész. Ennek a végére

összeszedi magát, és a befejezı „A” részben beveti a frappáns, de azért

lássuk be, meglehetısen gyerekes eszközét, nem én vagyok ırült, hanem

te!. Majd elhangzik az egész szám csattanója: na, mert, hogy nekem két

fejem van, ezzel nem tudsz versenyezni!

Itt a legutolsó mondatban derül ki, hogy valóban egy skizofrén

beteggel állunk szemben, de már valahogy ırültsége és kitekertsége ellenére

kicsit azért belopta magát a szívünkbe, szerethetı, vicces és kedves ırült ez,

aki nem sok vizet zavar, ha csak nem a túlzott beszélıkéjével! Véleményem

szerint maga a szöveg önállóan is megállná a helyét, annyira szemléletesen

imitálja és mutatja be az elmebetegség jellemzıit, viszont fı értéke, hogy

mindezt egy nagyon szerethetı és kedves formában. Nincs a szövegben

semmi pejoratív, sem megalázó.

Ami számomra a legjelentısebb, az a zene és a szöveg tökéletes

harmóniája! Ha nem ismernénk a szám történetét, azt is gondolhatnánk,

hogy itt két ember nagyon tudatosan megszerkesztett és kidolgozott közös

munkájának eredményét látjuk, ahol a zene minden egyes hangja

tökéletesen leköveti mind a szöveg ritmusát, mind a jelentését. Ezért olyan

elképesztı, hogy Annie Ross hogyan tudott egy ennyire tökéletes szöveget

írni erre a zenei anyagra, csupán egyetlen éjszaka alatt!

TWISTED – FELVÉTEL

Nem sok verzió található az interneten a Twisted-bıl, a két

legismertebb az 1952-es eredeti, ahol Annie Ross énekel, illetve egy 1974-es

Joni Mitchel feldolgozás, ami csaknem egy az egyben az Annie Ross verzió,

csak apróbb dallamvezetési változásokkal, kicsit modernebb hangzásban.

Van egy élı Annie Ross koncertfelvétel is, ami 1959-ben készült egy Hugh

Hefner által adott partin (Playboy After Dark sorozat, ahol minden héten más

és más jazz zenészek szórakoztatták az egybegyőlteket). Az élı felvétel

egyik érdekessége, hogy a házigazdán kívül látható nézıként Tony Bennet

29

is, a zenekarban pedig Count Basie kísér többek között. Annie zseniálisan

adja elı a számot, ez egy olyan darab, amihez nagyon jól illik a humor, és a

színészkedés is, ami nagyon jól megy Annie-nak. Érdemes megnézni a

felvételt, amiben felidézıdik a jazz fénykorszakának utánozhatatlan és már

soha vissza nem térı lebilincselı hangulata.

A felvételt az eredeti verzió és aranzsok szerint játszottuk fel, eredeti

hangnemben. Az szám felvételénél azt tartottam leginkább szem elıtt, hogy

az amellett hogy a kíséretben és a dallamban is követjük az eredetit, kicsit

próbáljuk meg az ırületet jobban belefőzni a felvételbe. Úgy gondolom, hogy

ez megfelelıen sikerült. Az éneklésben úgy érzem, hogy az a néhány kissé

hamis hang, még illik is a szám hangulatához, és ezért nem is akartam

hozzányúlni, a felvétellel meg vagyok elégedve. A jövıben még tervezem

megvalósítani azt az ötletemet, amire most nem maradt idı, hogy

véletlenszerő és szokatlan modulációkat raknék a hét körbe, ami fokozná az

ırület hatását.

30

ANGEL EYES

Angel Eyes (Angyalszemek) 1946-ban íródott, Matt Denis szerezte a

dallamot, míg a szöveg Earl Bennet érdeme. Mindkettejük szerzeményei

közül ez legismertebb. A dalt rengetegen feldolgozták, és az 1953-mas

Jennifer címő thriller fıcímdala. Az elsı rögzített felvétel a számból Herb

Jeffries színész, énekes nevéhez főzıdik. Utána többek között olyan sztárok

vették lemezre, mint Ella Fitzgerald, Nat King Cole, Frank Sinatra, Anita

O’Day és Julie London. Az 1993-mas Leaving Las Vegas (Las Vegas,

végállomás) címő, Nicolas Cage fıszereplésével készült film betétdalává is

vált, Sting elıadásában. A szöveg:

Angel Eyes Try to think that love's not around, But it's uncomf’bly near My old heart ain't gaining no ground Because my angel eyes ain't here.

Angel eyes, that old devil sent, They glow unbearably bright, Need I say that my love's misspent, Misspent with angel eyes tonight.

So drink up, all you people, Order anything you see, Have fun you happy people, The drinks and the laughs on me.

Pardon me, but I got to run, The fact's uncommonly clear, Got to find who's now number one And why my angel eyes ain't here.

’Scuse me while I disappear.

Angyalszemek Próbáld azt gondolni, hogy nincs itt a szerelem, Pedig kényelmetlenül közel van Az én öreg szívem nem nyerhet teret Mert az én angyalszemeim nincsenek itt. Angyalszemek ezek az ördög által küldöttek, Elviselhetetlenül fényesen ragyognak, Kell-e mondanom, hogy a szerelmem elpazarolt, Angyalszemeimmel elpazarolt ma este. Igyatok mind, ti emberek, Rendeljetek, amit csak láttok, Érezzétek magatokat jól, ti boldog emberek, Az italokat és a nevetéseket én állom. Bocsássatok meg, de rohannom kell, A tény szokatlanul tiszta, Meg kell találnom, most ki az elsı És miért nincsenek itt az angyalszemeim. Bocsássanak meg, amíg eltőnök.

Ez volt az a szám a hat közül, amit a legnehezebben tudtam

megfejteni, és amin a legtöbbet gondolkodtam. Az elsı és a leginkább

kézenfekvı értelmezés egy szerelmes panasza, akit tegnap még szerettek,

de mára már ejtettek. Emellett viszont még volt sok félreértelmezhetı sor

illetve utalás, amit végül sikerült magamban helyre rakni, de azt gondolom,

31

hogy nyitott annyira a szöveg, hogy többféle értelmezést is elbír. Az enyém a

következı:

Ez egy olyan szám, amit férfi és nıi énekesek egyaránt énekeltek,

mindkét irányba „mőködik”. Az alaphelyzetet – most nıi szemmel – a

következıképpen tudom elképzelni: Egy csodaszép szemő férfi, akiért

minden nı odavan, aki a társaság középpontja, és aki teljes mértékben

tisztában van saját vonzerejével, ellenállhatatlanságával. Rengeteg nı veszi

körül, akik mind a kegyeibe szeretnének férkızni, ı pedig kedvére válogat a

„felhozatalból”, természetesen minden komoly szándék nélkül. Idıszakos

kedvencei vannak, akiket egyik pillanatról a másikra levált, minden érthetı ok

nélkül, nyilván újra, frissre, izgalmasra vágyik, és hamar megunja ıket. Az

éneklı nı éppen a legutóbbi kegyeltje volt, és ahogy mindannyian, ı is

elhiszi, hogy most már ı lesz az igazi, az utolsó, a gyıztes. De rá kell jönnie,

hogy ı sem más, mint a többi, ı sem ér többet, és neki sem lehet más sorsa,

mint egy megunt játéknak; lecserélik.

A szám szerkezete a szokásos „A A B A”, egy kódával kiegészülve. Az

elsı „A” rész felvázolja az alaphelyzetet. Mindkét sorban az elsı

dallammotívum a blues hangon áll meg, egyértelmően jelezve, hogy nem egy

vidám témáról lesz szó. Megérkezik a nı a bálba/buliba, és meglátja a

szeretett férfit más nı társaságában. Megpróbálhat úgy tenni, mintha nem

venné észre, mintha nem is lenne ott, mintha kemény lenne, és nem

érdekelné, de mégis kényelmetlenül közel van, semmi másra nem tud

gondolni, csak hogy azok az angyalszemek, akik eddig rá néztek, eddig az

övéi voltak, most már nincsenek. Most már ember lett, egyik napról a másikra

átváltozott, már más a szeme is, másra néz szépen, mást szeret. Nem is

lehetséges, hogy ugyanaz lenne, hiszen nincs olyan ember, aki ilyen hirtelen

változik át teljesen. Ekkor érti meg, hogy a férfi összes szép szava, hatalmas

szerelme csak felvett álca volt, egy szerep, amely szerep már nem létezik,

így már az ı angyalszemei sem léteznek.

A második „A” részben ezt a felismerést fejti ki. Ezek az angyalszemek

elviselhetetlenül ragyognak, nem is lehet más itt a magyarázat, mint hogy az

ördög küldte ıket, itt valami boszorkányság lehet, mert nem lehet valaki ilyen

gonosz, hogy ilyet tegyen egy nıvel. Ezek után nem is kérdés, hogy az

angyalszemekkel, a férfival töltött idı elvesztegetett volt, és még a ma este

32

is, hogy már mindent megértett, még így is felesleges elpazarolt este volt,

amit feleslegesen az ı gondolatával töltött.

A „B” részben rátör a keserőség és a cinizmus: Igyatok, egyetek,

érezzétek jól magatokat, hogy is képzelhetném, hogy az én tragédiám bárkit

is megérint. Elidegenedett reménytelen állapot ez, ahol az embert az ünneplı

vígadó tömegben éri a felismerés, hogy becsapták, kihasználták, és mégsem

kiabálhatja ki magából a bánatát, mert senkit sem érdekelne. Sıt, jó képet

kell vágnia az egészhez, hiszen az élet megy tovább, ismerısöknek kell

köszönni, mosolyogva válaszolni a teljesen felesleges és érdeklıdés nélküli

kérdésekre, bókokat, táncfelkérést elfogadni, miközben belül a legnagyobb

kínokat kell kiállnia.

A lezáró „A” részben jön az elhatározás, most már semmi sem számít,

otthagyva csapot-papot, szembe akar nézni vele, meg akarja tudni ki az, aki

kiütötte a nyeregbıl, nem számít, ha utána mindenki szánalommal vegyes

megvetéssel fog rá nézni, nem érdekli, ha teljesen lejáratja magát, akkor is

oda kell mennie, hogy szembesítse, és megkérdezze a nyilvánvalót: „Miért

nem velem vagy?”.

Persze mindez, amire számítani lehetett, meg is történik. Pillanatra

megdermed a tánctér, kiállás van a zenében, mindenki odanéz, kinevetik,

lenézik, lesajnálják, a férfi persze valószínőleg valamilyen frappáns és

humoros válasszal csak még jobban megalázza. Ekkor ráébred, hogy

hívatlan, és nem szívesen látott résztvevı, senki nem akarja már látni, az ı

ideje leáldozott. A kódában elköszön: itt az ideje, hogy végleg eltőnjön, és

soha ne térjen vissza.

ANGEL EYES – FELVÉTEL

A zene a témához illıen blues-os ballada, ennél a számnál úgy érzem,

hogy az alap dallamot, amellett hogy gyönyörően követi a történetet, nem

szükséges részletekbe menıen elemezni, mert a maga egyszerőségével és

letisztultságával éri el azt, hogy a szöveg tökéletes kísérıjévé válik, ezért

sem vettem bele a szövegelemzésbe. A másik ok pedig a hangszerelésben

rejlik. Ez az egyetlen darab a felvett számok közül, aminek nem az eredeti

harmóniáit játszotta a zenekar, hanem Novai Gábor saját hangszerelését, és

33

harmóniamenetét. Az ı hangszerelése által a szám hangulata némileg

sötétebb és súlyosabb lett, és persze sokkal modernebb. Mindezek

támogatják a szöveget, és nem ellene mennek, emiatt azt gondolom, hogy

egy nagyon találó újraértelmezése született a számnak az új hangszerelés

által. A dallamban sok változtatást a hangszerelés ihletésére találtam ki, ezek

a hangok a téma démoni vonatkozását teszik hangsúlyosabbá. Az elsı ilyen

változtatásom az elsı „A” rész „My old heart” során van, ahol a

dallammotívum utolsó hangja az alaphangtól számított kisszekundon áll meg,

ami fríg jelleget kölcsönöz a dalnak. A fríg hangsor számomra egy nagyon

modern és izgalmas világot, képvisel, egyik kedvenc improvizációs skálám,

és szerintem nagyon jól illik a szám hangulatához. Szeretem, hogy van a fríg

hangsorban valami furcsa, valami megfoghatatlan ırültség, amit egyfajta

archaikus eleganciával közvetít. Akaratlanul is a hangzásában hasonló angol

„freak” (furcsa, torz, különc) szó jut róla eszembe, de a jelentés legjobb

értelmében. A fríg dallam a szóló elıtti utolsó „A” rész végén is visszatér a

felvételen, a „Because my Angel Eyes ain’t here” sorban, ami szerintem jól

passzol a történet záró szituációjához. Az „A” részek elsı sorában hallható

kromatikus lemenetel utolsó hangját is minden elhangzó „A” részben

máshogy éneklem, amit a hangszerelés szintén lekövet. Ez a hang a dallam

szerint az alaphang kvintje, amit az elsı „A” részben így is éneklek, majd a

hátralévı 3 visszatérı „A” részben egyre szokatlanabb, és „oda nem illıbb”

hangokra érkezem, elıször 9-es, majd nagy szeptim, majd 11#. A számot a

fıiskolai kiszenekari gyakorlatok során dolgoztuk ki, Gábor oda készítette a

hangszerelést, és a felvételen is a zenekar tagjai játszanak. Úgy gondolom,

hogy a hangszerelés és az elıadás méltó és illı a számhoz, és sikerrel tudja

a máig aktuális szöveg és a dallam mondanivalóját egy modernebb

hangzásban közvetíteni.

34

INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE

Antônio Carlos Jobim, a bossa nova atyja, és a rengeteg csodálatos

dal komponistája. Az ı – számomra egyik legcsodálatosabb - szerzeménye

az Insensatez, illetve angolul How Insensitive, ami 1963-ban íródott. Azért

használom mindkét címet, mert, mint a legtöbb bossa nová-hoz, ehhez is

íródott angol szöveg, az eredeti portugál mellett és azzal nagyjából egy

idıben. Az amerikai jazz elıadók körében leginkább az angol dalszöveggel

terjedt el, míg a brazil énekesek fıleg az eredetit éneklik, de itt is akad, aki az

angolt részesíti elınyben. A portugál szöveg írója Vinícius de Moraes 1956-

ban ismerkedett meg Jobimmal mikor saját színházi produkciójához Jobim

szerezte a zenét. Innentıl kezdve több közös darab került ki a kezük alól. Az

Insensatez mellett olyan örökzöldek születtek együttmőködésükbıl, mint a

Garota de Ipanema (Girl from Ipanema), Chega de Saudade (No More

Blues), és az Água de Beber (Water to Drink) többek között. Az angol

szöveget Norman Gimbel amerikai szövegíró írta, akinek több bossa nova

fordítást köszönhetünk, többek között a fent már említett Girl From Ipanemát

is.

A dallamban felismerhetı Chopin e-moll prelődjének hatása (Op. 28,

No. 4) amit Chopin rendelkezésére a saját temetésén játszottak a Mozart

Requiem mellet. Jobim dallama is hasonlóan az alaphang kvintje és kis

szextje körül mozog, és a zene hangulata is hasonló, és az ereszkedı dallam

motívum és felismerhetı mindkét mőben.

A zene szerkezet egyszerő, nem követi az általános jazz felépítést,

hanem két versszakos dal. A dallam végig ereszkedik, kis ambitusú, az

egész hangterjedelem mindössze egy kis szeptim, de kvint fölé csak átmenı,

illetve díszítı hangokra lép a dallam. Az elsı négy sorban ugyanaz a

motívum ismétlıdik meg kétszer, elıször az alaphang kvintjérıl indulva, majd

a kvártról. Az elsı sor csupán két hangot érint, a kvintet és a kis szextet,

majd a második sor vezet rá a harmadikra egy – a bossa novára nagyon

jellemzı – kromatikus lemenettel, megérkezvén az alaphang kvártjára.

Ugyanez történik a harmadik és a negyedik sorban, csak mindezt egy nagy

szekunddal lejjebbrıl indulva, és az alaphang tercére érkezve. Az ötödik sor

követi az elızıek példáját, és a tercrıl indulva ismétli az elızı motívumot, de

35

a hatodik sorban az elızı motívumok variánsa jelenik meg, már nem

kromatikus lemenetel van, hanem a dallam visszavezet a tercre, a hetedik

sor az ötödikkel megegyezik, majd a befejezı sor az alaphangra érkezvén

lezárja a dallamot. A második versszak az elsı versszak szerkezetével és

dallamával teljesen megegyezik. Tehát a dallam nagyon egyszerő, szinte

népdal szerő.

Habár a portugál az eredeti szöveg, mégis mindkét verzió beépült a

köztudatba, és elfogadott alapmőve lett a jazz zeneirodalomnak. Az

alábbiakban elıször a portugál szöveget elemzem, majd ezt követıen az

angolt.

Insensatez A insensatez que você fez Coração mais sem cuidado Fez chorar de dor o seu amor Um amor tão delicado Ah porque você foi fraco assim Assim tão desalmado Ah, meu coração quem nunca amou Não merece ser amado Vai meu coração ouve a razão Usa só sinceridade Quem semeia vento,diz a razão, Colhe sempre tempestade Vai meu coração pede perdão Perdão apaixonado Vai porque quem não pede perdão Não é nunca perdoado

İrültség Milyen ırültséget csináltál Én nyugtalan szívem, Fájdalomtól sírást okoztál a szerelmeddel, Ezzel a különleges szerelemmel. Miért voltál ilyen gyenge, Ilyen érzéketlen, Ó, én szívem, aki sohasem szeretett, Nem érdemli meg, hogy szeressék. Gyerünk, én szívem, halld meg az okot, Csak ıszinte legyél mindig. Aki szelet vet, mondja a mondás, vihart arat. Én szívem, kérj megbocsátást, Szerelmes bocsánatot, Mert aki nem kér bocsánatot, Annak soha sem bocsátanak meg.

A dal egy monológ, amit az éneklı a saját szívéhez intéz. Az

alapszituáció értelmezésem szerint a következı, amennyiben nıi szemmel

tekintek a történetre: Párkapcsolat, ahol a férfi nagyon szerelmes, de a nı

nem igazán tudja, mit akar, nem érez átütı szerelmet, jól is érzi magát, meg

nem is. Esetleg egy olyan lány a mesélı, aki sokáig volt egyedül, nehezen

talált párra, és most nem meri meghozni a döntést, hogy kilép a kapcsolatból,

fıleg, hogy szereti a másikat és kötıdik hozzá, csak nem annyira, mint

szeretné. Aztán, mivel nem tudja magában tartani, elmondja a párjának hogy

mi a helyzet, akinek persze összetörik a szíve. Ennek ellenére a beszélgetés

vége nem szakítás, mert annyi akaratereje nincs a lánynak, hogy meghozza

ezt a döntést, akármilyen egyértelmő is, hogy nem mőködik a dolog. Inkább a

36

szívét próbálja meggyızni arról, hogy mőködjön közre, essen szerelembe,

hiszen semmi oka nincs arra, hogy ne tegye.

Az elsı versszak a szív „szidalmáról” szól, miért viselkedsz ilyen

rosszul, miért bántottad meg a másikat, hogy lehetsz ilyen érzéketlen, és ha

nem szeretsz, nem is érdemled meg azt, hogy szeressenek. Tehát az agy, a

tudat próbálja meggyızni – a természetesen meggyızhetetlen – ösztönt,

tudatalattit. Nyilvánvalóan ez egy teljesen értelmetlen monológ, mert pont az

a lényege és a szépsége a szerelemnek, hogy nem ésszerő, nem tudatos,

hanem ösztönbıl alakul ki. Sokkal inkább tőnik ez „buta kifogásnak” hogy a

nı megszabaduljon a lelkiismeret-furdalástól, hogy hát ı szeretne szeretni,

csak nem megy, nem tehet róla, hanem a szófogadatlan, rosszul mőködı és

irányíthatatlan szíve minden bajnak okozója.

A második versszak egy lehetséges megoldást vázol fel, ami

nagyjából ugyanannyira elképzelhetetlen, mint az elsı versszak. A nı

megpróbálja kioktatni, szinte fenyegetni a szívét, hogyha nem viselkedsz jól,

ne is várd, hogy veled jól viselkedjenek. Minden amiatt van, mert rossz vagy,

de akkor számolnod kell a következményekkel. Bocsánatot kell kérned, sıt

mindezt szerelemmel kell tenned, mert különben ennek is meglesz a

büntetése, és soha nem nyerhetsz megbocsátást.

Összegezve a dalt, leginkább egy nagyon törékeny, nagyon egyszerő

lányt látok magam elıtt, aki tényleg nem érti, hogy miért nem képes szeretni,

és ettıl rettentıen szenved, ahelyett, hogy felismerné, hogy mindkettejüknek

jobb lenne, ha a szívére hallgatna, és nem élne vissza a másik viszonzatlan

szenvedélyével. Ez persze a darab tragédiája is, hiszen nincs is rosszabb

egy olyan kapcsolatnál, ahol nincsenek egyensúlyban a két fél érzései, de a

kötıdés és a szeretet erıs annyira, hogy ilyen se vele-se nélküle helyzetet

alakítson ki.

A dallam nemes egyszerősége és szívbemarkoló szépsége egészen

testközelivé és átélhetıvé teszi a problémát, magunkra ismerhetünk, és

szívbıl sajnálhatjuk ezt a lányt, aki akaratán kívül okoz szenvedést annak az

embernek, akit szeret, és akihez erısen kötıdik, de mindezek ellenére nem

képes igazán beleszerelmesedni, habár ez minden vágya. Emiatt mindketten

boldogtalanok.

37

Az angol szöveg – mivel mőfordítás – nyilván nem egyezik teljes

mértékben a portugállal, az alaphangulat hasonló, de mégis sok jelentésbeli

különbség van a kettı között. Nézzük az angol szöveget: (nıi énekes verzió)

How Insensitive How insensitive I must have seemed, When he told me that he loved me. How unmoved and cold I must have seemed, When he told me so sincerely Why he must have asked Did I just turn and stare in icy silence? What was I to say? What can you say, When a love affair is over? Now he's gone away and I'm alone With a memory of his last look. Vague and drawn and sad I see it still All his heartbreak in his last look. How he must have asked, Could I just turn and stare in icy silence? What was I to do?What can you do When a love affair is over?

Milyen érzéketlen Milyen érzéketlennek tőnhettem, Amikor azt mondta, szeret. Milyen érintetlennek és hidegnek tőnhettem, Amikor olyan ıszintén elmondta. Miért – kérdezhette – Fordultam el és néztem olyan jeges némasággal? Mit is mondhattam volna? Mit lehet mondani, Amikor a szerelem véget ér? Most már elment, én pedig egyedül vagyok Az utolsó pillantásának emlékével. Homályosan, vontatottan és szomorúan látom még mindig, A megszakadt a szívét az utolsó pillantásában. Hogyan – kérdezhette – Tudtam elfordulni, és olyan jeges némasággal nézni? Mit tehettem volna? Mit lehet tenni, Amikor a szerelem véget ér?

Az alapszituáció itt is hasonló, mint a portugál verziónál, véleményem

szerint azzal különbséggel, hogy itt már túl vannak a szakításon. A nı

hasonló problémákkal küzd, csak itt nem a szívhez intézett monológot

halljuk, hanem inkább egy elbeszélést, és magyarázkodást a történtekrıl. Itt

mintha a kötıdés gyengébb lenne, hiszen képes volt elfordulni, képes volt

érzéketlennek maradni, és szakítani. Itt is erıs lelkiismeret-furdalás érzıdik,

viszont az akaraterı és a szív ereje itt egyértelmően erısebb, mint az ész és

a logika. Kiderül, hogy a szakítás elkerülhetetlen, és akármilyen rossz is

fájdalmat okozni annak, aki a legkevésbé sem érdemli meg, mégis ez az

egyetlen járható út, és habár fájdalmas, meg kell tenni. Hiszen mi mást is

lehet tenni, ha a szerelem véget ért?

A második versszak már egy visszatekintés a szakítás után, némi

nosztalgiával főszerezıdött megbánást érezhetünk benne, de ez is inkább a

lelkiismeret-furdalásra élezıdik ki, anélkül, hogy komolyan fontolgatná a

visszatérés lehetıségét. Hiszen itt is azzal fejezıdik be a szöveg: mit

tehettem volna, mikor elmúlik a szerelem?

38

Persze könnyő az olyan szakítás, ahol lehet haragudni a másikra, ahol

lehet ıt utálni, ahol van kézzelfogható ok az elválásra. De az, ahol elmúlik a

szerelem annak ellenére, hogy a másik szeret, és a tenyerén hordoz, és ahol

semmi racionális ok nincsen, ott igazi kínszenvedés. Mert ott a lelkiismeret-

furdalás nagyon erıs, és a sajnálat, a szánalom sokszor addig tartja benne

az illetıt a kapcsolatban, amíg már mindenkinek szenvedés az egész, és a

kapcsolat nagyobbik része sokszor a „se vele se nélküle” fázisban telik.

Ilyenkor a döntés meghozatala, véghezvitele, és a döntés mellett kitartás a

legnehezebb.

Úgy gondolom, hogy habár sokban különbözik a két szöveg, mégis

mindkettı teljes jogú és értékő szövege a dallamnak, és mindkettı szépen

illik a zene hangulatához, és jól követi a dallam motívumait. Fontosnak

tartom azonban, hogy a két nyelv „zenéje” és a két szöveg jelentése más

megformálást kíván, emiatt nem szabad ıket ugyanúgy énekelni.

INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE – FELVÉTEL

Rengeteg elıadás és felvétel készült a számból. Eredeti nyelven

énekelte Jobim maga, Joao Gilberto, Astrud Gilberto illetve más brazil

énekesek. Érdekes, hogy Astrud Gilberto mindkét nyelven énekli. Angolul

fıleg az amerikai jazz énekesek adták elı, többek között Ella Fitzgerald,

Judy Garland, Frank Sinatra, illetve több kortárs világsztár is feldolgozta, mint

Diana Krall és Dee Dee Bridgewater, sıt a popzene képviselıi is

elıszeretettel énekelték, mint például Sting, Iggy Pop vagy Sinnéad

O’Connor. Rengeteg instrumentális feldolgozása is született, többek között

Wes Montgomery, Dexter Gordon és Pat Metheny által. David Lynch Lost

Highway (Útvesztıben) címő filmjében szerepel egy Jobim által játszott

instrumentális verzió is.

Sok verziót meghallgattam, de Astrud Gilberto protugál verziója tetszik

leginkább, ami leginkább közvetíti az autentikus bossa nova hangulatot

számomra. Az angol verziók közül Dee Dee Bridgewater élı montreux-i

felvétele volt rám a legnagyobb hatással, mert amellett hogy zseniálisan

modern a hangzás és a hangszerelés, ugyanolyan átütı erıvel vesz le a

39

közvetített érzelem a lábamról, mint a csendes és visszafogott Gilberto

verzióban.

Mindig is fontosnak gondoltam azt a szempontot szem elıtt tartani,

hogy egy zeneszöveg az adott stílushoz tartozó eredeti nyelven hangozzon

el, itt mégis kivételt tettem. A bossa nova nyelve alapvetıen a portugál, de

mostanra már a stílus szerves részévé vált a jazz mőfajnak, emiatt érzem

úgy, hogy egy angol nyelven énekelt bossa nova is lehet teljes értékő

elıadása egy bossa nova számnak. Természetesen fontos, hogy a szöveg

minısége ne maradjon el az eredeti szövegétıl, ami az Insensatez / How

Insensitive esetében úgy gondolom, teljes mértékben teljesül. Mivel mindkét

szöveg tetszett, szerettem volna mindkettıt beépíteni a felvételbe. Így

született az a koncepció, hogy a két kedvenc felvétel (Gilberto, Bridgewater)

hangulatait próbálom meg összehozni egy számon belül.

A szerkezetet így a következıképpen alakítottam ki. A szám egy

autentikus bossa nova gitár hangzással és kísérettel indul, majd erre száll rá

finoman a dob és a bıgı. A dob itt még kézzel kísér, kicsit az autentikus

kézzel ütött dobok hangulatát idézve, ami szépen lassan építkezik a téma

alatt. Az ének portugálul indul, nagyon finoman, egyszerően és érzékien.

Csak az elsı versszak hangzik el portugálul. Ezalatt egyre több lesz a három

kísérı hangszer, és a dob is lassan átalakul egy jazzesebb hangzásra. Az

ének téma után jön egy versszaknyi gitárszóló, aminek a kíséretébe lágyan

bekapcsolódik a zongora, ami számomra még egy lépéssel közelebb viszi a

hangzást a jazzhez. A szóló végére már átértünk a jazz világába. A

visszatérı ének téma már az angol szöveget követi. Itt már kevésbé finom az

ének, alkalmazkodva a szöveg jelentéséhez. Itt mindkét versszak elhangzik.

A portugál témában minimalizmusra, egyszerőségre és tétova halk

érzékiségre törekedtem a téma megformálásában, ezzel szemben az angol

témához a visszafojtott, néha-néha kitörı érzelmeket éreztem illınek. Azt

gondolom, hogy ennek megvalósítása megfelelıen sikerült, mint ahogy a

zene autentikusból jazzes modernbe érkezı hangzása is nagyjából. A

hangszerelésen lehetett volna még dolgozni, ez, majd remélem, a

késıbbiekben megvalósul.

40

ÖSSZEGZÉS

Nagyon nagy élmény volt ilyen sokat foglalkozni ezekkel a számokkal,

amiket bár korábban is ismertem, mégis úgy érzem, hogy az elemzések

megírása során sikerült igazán megértenem, és magamévá tenni ıket. Azt

gondolom, hogy a közönségnek sokkal nagyon élményt nyújtana egy

koncert, ha valamennyire megértenék az elhangzott dalszövegeket. A

dolgozat elején felmerült két megoldásból azt gondolom, hogy a kiosztott,

lefordított dalszöveg nem tud mőködni, mert mint ahogy itt az elemzésekben

is látszik, a nyersfordítás nem tudja ugyanazt a hangulatot, lüktetést, ritmust

közvetíteni, mint az eredeti nyelv. A mőfordításhoz pedig profi mőfordítóra

lenne szükség, bár akkor is, mint ahogy azt az Insensatez esetében is

láthattuk, szinte képtelenség ugyanazt a hangulatot és jelentést megírni egy

másik nyelven. Mivel szóban összefoglalni a számokat túlságosan sok idıt

venne igénybe, és esetleg fárasztaná is a közönséget, legjobb megoldásnak

azt gondolom, hogy egy kisebb jelentésbeli összefoglalót lehetne a nézıknek

adni koncert elıtt, ami az énekes értelmezését mellızve, csak a szöveg

hangulatát és jelentését foglalja össze magyarul. Ezek után pedig mindenki

tudja úgy értelmezni a zenét, és az elıadást, ahogy akarja.

Munkámat nem tekintem befejezettnek, küldetésemnek tekintem

továbbra is a jazz népszerősítését Magyarországon, amit elsı sorban a

szöveg értelmezés segítésével tervezek folytatni. Fontosnak tartom azoknak

a jazz sztenderdeknek a felkutatását, amelyek szövegei számomra magas

mővészeti értékkel bírnak, és harmonikusan kapcsolódnak össze a zenével.

Köszönettel tartozom a tanároknak, akik segítettek a felkészülésben, a

zenészeknek, akik kísértek a felvételeken, és a Mővészeti Tanszéknek, hogy

egy ilyen rendhagyó, elsı sorban nem tudományos szakdolgozati formát

engedélyeztek számomra.

41

FÜGGELÉK

1. FELVÉTELEK 42

2. FELHASZNÁLT IRODALOM 44

3. ZENE ÉS SZÖVEG KÉRDİÍV

a. üres kérdıív 47

b. válaszok összegzése 52

4. KOTTÁK:

a. Black Coffee

i. Eredeti kotta 60

ii. Harmóniakotta 62

b. Fascinating Rhythm

i. Eredeti kotta 63

ii. Harmóniakotta 64

iii. Arranzs kotta 65

c. You Go To My Head

i. Eredeti kotta 67

ii. Harmóniakotta 69

d. Twisted

i. Eredeti kotta 70

e. Angel Eyes

i. Eredeti kotta 72

ii. Harmóniakotta 74

f. How Insensitive

i. Eredeti kotta 75

ii. Harmóniakotta 76

42

FELVÉTELEK

• BLACK COFFEE Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Sonny Burke Szöveg – Paul Francis Webster Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-black-coffee 2013. február 25. Budapest. • FASCINATING RHYTHM Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – George Gershwin. Szöveg – Ira Gershwin. Hangszerelés: Bencze Alma Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-fascinating-rhythm 2013. február 25. Budapest. • YOU GO TO MY HEAD Bencze Alma – ének Neumann Balázs – zongora Zene – J. Fred Coots. Szöveg – Haven Gillespie. Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/alma-bencze-you-go-to-my-head 2013. február 25. Budapest • TWISTED Bencze Alma – ének Novai Gábor - zongora Szeder Balázs – basszusgitár Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Wardell Gray Szöveg – Annie Ross. Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/twisted 2013. április 16. Budapest

43

• ANGEL EYES Bencze Alma – ének Novai Gábor - zongora Szeder Balázs – basszusgitár Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Matt Dennis Szöveg – Earl Brent Hangszerelés: Novai Gábor Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/angel-eyes 2013. április 16. Budapest. • A INSENSATEZ / HOW INSENSITIVE Bencze Alma – ének Köllner Dániel – gitár Novai Gábor - zongora Heigl László – bıgı Szabó Dániel Ferenc – dob Zene – Antônio Carlos Jobim Angol szöveg – Norman Gimbel Portugál szöveg – Vinícius de Moraes Hangszerelés: Bencze Alma Felvétel: www.soundcloud.com/almilla/insensatez-how-insensitive 2013. április 16. Budapest.

44

2. FELHASZNÁLT IRODALOM

Sher, C.(1991): The New Real Book Volume Two, Sher Music Co, USA.

The Great Gig Book (1996 edition),

Sher, C.(2000): The Standards Real Book, Sher Music Co, USA.

Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.

Jazz Fakebook, USA.

iReal b Copyright: Technimo LLC.

Pernye András (2007): A Jazz, Noran Kiadó, Budapest.

http://lisztakademia.hu/netfolder/public/PublicNet/Doktori%20dolgozatok/toth

_peter/disszertacio.pdf

http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=413

http://magyarnarancs.hu/konyv/a_dalszoveg_irodalmi_szoszedet-63912

Black Coffee:

http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Coffee_(1948_song)

http://en.wikipedia.org/wiki/Sonny_Burke

http://en.wikipedia.org/wiki/Paul_Francis_Webster

Felvételek:

Sarah Vaughan: http://www.youtube.com/watch?v=jR8fsEDEvdc

Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=KRxS7Q64xUQ

Peggy Lee: http://www.youtube.com/watch?v=p3dgaBjvWfI

Fábián Juli: http://www.youtube.com/watch?v=tk8XY4sU5ps

Fascinating Rhythm:

http://en.wikipedia.org/wiki/Fascinating_Rhythm

http://en.wikipedia.org/wiki/George_Gershwin

http://en.wikipedia.org/wiki/Ira_Gershwin

Felvételek:

Eleanor Powell: http://www.youtube.com/watch?v=Bmhnb34XAcc

Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=IRSmEMc8vvA

Jamie Cullum: http://www.youtube.com/watch?v=S_KiwF7P9m0

Dianne Reeves: http://www.youtube.com/watch?v=enaltqw6dYQ

45

You Go To My Head:

http://en.wikipedia.org/wiki/You_Go_to_My_Head

http://en.wikipedia.org/wiki/J._Fred_Coots

http://en.wikipedia.org/wiki/Haven_Gillespie

Felvételek:

Ella Fitzgerald & Joe Pass: http://www.youtube.com/watch?v=K-_bDMslb40

Julie London: http://www.youtube.com/watch?v=YmV5oThSwK4

Billie Holiday: http://www.youtube.com/watch?v=LGNc1yLGPug

Sarah Vaughan: http://www.youtube.com/watch?v=djQSVUPmiTM

Twisted:

http://en.wikipedia.org/wiki/Twisted_(Annie_Ross_song)

http://en.wikipedia.org/wiki/Vocalese

http://en.wikipedia.org/wiki/Annie_Ross

http://en.wikipedia.org/wiki/Wardell_Gray

http://wardellgray.org/

Felvételek:

Annie Ross: http://www.youtube.com/watch?v=JXwMgIlmoaM

Annie Ross (élı videófelvétel):

http://www.youtube.com/watch?v=APS_3Q3mGlQ

Joni Mitchell: http://www.youtube.com/watch?v=IKIQSo7JbKQ

Angel Eyes:

http://en.wikipedia.org/wiki/Angel_Eyes_(1946_song)

http://www.discogs.com/artist/Earl+K.+Brent?anv=Earl+Brent

http://en.wikipedia.org/wiki/Matt_Dennis

http://en.wikipedia.org/wiki/Jennifer_(1953_film)

http://www.imdb.com/title/tt0045931/

http://wheredangerlives.blogspot.hu/2010/11/jennifer-1953.html

Felvételek:

Ella Fitzgerald: http://www.youtube.com/watch?v=agN7oQYxD3Q

Julie London: http://www.youtube.com/watch?v=DjNOV_UwRjA

Frank Sinatra: http://www.youtube.com/watch?v=XH_3loJXlr4

Sting: http://www.youtube.com/watch?v=QS1MgqJ7B3Y

46

Insensatez / How Insensitive:

http://en.wikipedia.org/wiki/Tom_Jobim

http://en.wikipedia.org/wiki/Vinicius_de_Moraes

http://en.wikipedia.org/wiki/Norman_Gimbel

http://en.wikipedia.org/wiki/Bossa_nova

http://en.wikipedia.org/wiki/How_Insensitive

http://en.wikipedia.org/wiki/Prelude,_Op._28,_No._4_(Chopin)

http://joaogilberto.org/disco.htm

Felvételek:

Chopin: Prelude in E-Minor (op.28 no. 4):

http://www.youtube.com/watch?v=ef-4Bv5Ng0w

Portugál:

Astrud Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=1o5OaRM4YWw

João Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=45avyvbAXxU

Antônio Carlos Jobim: http://www.youtube.com/watch?v=PHIe9B5plDI

Maria Creuza: http://www.youtube.com/watch?v=nv02YxCV-5c

Angol:

Astrud Gilberto: http://www.youtube.com/watch?v=kzI_BaTIXvE

Diana Krall: http://www.youtube.com/watch?v=4n_Ao5z3L4g

Laura Fygi: http://www.youtube.com/watch?v=4EsESjwORs8

Iggy Pop: http://www.youtube.com/watch?v=NNjLvAAE2e8

Sting & Jobim: http://www.youtube.com/watch?v=k8kddyBZEhM

Sinéad O’Connor: http://www.youtube.com/watch?v=91ys4wH-bOI

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

Forrás: Sher, C.(1991): The New Real Book Volume Two, Sher Music Co,

USA.

62

Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.

63

Forrás: The Great Gig Book (1996 edition),

64

Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC. Módosítások: Bencze Alma

65

66

Forrás: Bencze Alma hangszerelése

67

68

Forrás: Sher, C.(2000): The Standards Real Book, Sher Music Co, USA.

69

Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.

70

71

Forrás: Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.

72

73

Forrás: Sher, C.(1988): The New Real Book, Sher Music Co, USA.

74

Forrás: Novai Gábor

75

Forrás: Jazz Fakebook, USA.

76

Forrás: iReal b Copyright: Technimo LLC.