A vándorló Toxocara canis-lárvák okozta szöveti elváltozások egérben

Dr. HO T h i Thuan — Dr. T U R Y Ernő — Dr. K O B U L E J Tibor

Állatorvostudoniányi Egyetem Általános Állattani és Parazitológiai Tanszéke — Kórbonctani Tanszéke, Budapest

" H i s t o l o g i c a l l e s i o n s caused by m i g r a t i n g larvae of Toxo­cara canis i n the mouse" - Ho, T. T., Tury, E., Kobulej,T. - P a r a s i t . Hung. 7. 69-84. 1974.

A b s t r a c t . Routes of l a r v a l m i g r a t i o n and h i s t o l o g i c a l l e ­sions of various organs caused by m i g r a t i n g l a r v a e i n the pa r a t e n i c host were i n v e s t i g a t e d i n mice e x p e r i m e n t a l l y i n f e c t e d w i t h T. canis l a r v a e . Inflammatory f o c i of d i f f e r e n t ages can be detected simul­taneously i n the same organ which suggest a permanent l a r ­v a l m i g r a t i o n . The lack of inflammatory c e l l u l a r r e a c t i o n around the lar v a e i s also i n d i c a t i v e of continuous l a r v a l m i g r a t i o n i n the paratenic host .

A különféle fajú paratenikus gazdákban vándorló Toxocara canis-lárvák okozta elváltozások iránt a figyele m azután növekedett meg különösen, miután kiderült, hogy e lárvák az emberi szem retináján i r r e p a r a b i l i s granulomák keletkezésének az okozói l e ­hetnek (WILDER, 1954; NICHOLS, 1956; ASHTON, I 9 6 0 ) .

Számos vizsgálat ellenére nincsen kielégítő leírás a vándorló T. canis-lárvák okozta elváltozásokról. E leírások legnagyobb hiányossága az, hogy nem mutatják fejlődésükben ezeket az e l ­változásokat, ha pedig az elváltozások fejlődésében való v i z s ­gálatának a törekvése megvan, ez csupán egyes kiemelt szerveken történik.

A j e l e n dolgozat célja a lárvális toxocarosis során k e l e t k e z e t t elváltozások tanulmányozása fejlődésükben az egér, mint parate­nikus gazda különféle szerveiben.

Irodalmi áttekintés

NICHOLS ( 1 9 5 6 ) éa ASHTON ( i 9 6 0 ) az emberi szem-toxocaroaia gyakoriságát vizsgálták az USA-ban, i l l . Angliában. E vizsgála­tok feltűnő eredményei irányították a szakkörök figyelmét a T. canis lárváinak viselkedésére a paratenikus gazdában. A megál­lapítások s z e r i n t a szembeli elváltozások az esetek túlnyomó többségében a retinát érintik és pseudoglioma, i l l . granuloma képében mutatkoznak. T. canis okozta elváltozásokra u t a l , ha a növedék s e j t e s elemei között aok e o s i n o p h i l granulocyta és i d e ­gent est-óriássejt i s van, a lárvák körül pedig " f i b r i n o i d nec­r o s i s " tapasztalható. A kutya szemében RUBIN és SAUNDERS ( 1 9 6 5 ) észlelt hasonló granulomákat.

BURREN ( 1 9 5 8 ) végigkíséri a T. canis lárváit a paratenikus gaz­da (egér) szervezetében történő vándorlásukon, leírásában azon­ban csupán annak a megállapítására szorítkozik, hogy a lárvák körül nincsen reaktív s e j t e s beszűrődés. Ahol említést tesz a lárvák által okozott roncsolás eredményezte s e j t e s beszűrődé-sekről, adós marad azok s e j t j e i n e k az elemzésével.

MOORE ( 1 9 6 2 ) egy 22 hónapos gyermek agyvelejének post mortem vizsgálatáról számol be, amelyben 2 . stádiumú T. canis-lárvák és az általuk előidézett elváltozások v o l t a k ("lead encephalo­p a t h y " ) .

ZENDULKA ( 1 9 6 7 ) részletes leírást ad különböző tartamú T .canis-és Ascaris suum-invázió eredményeként létrejött elváltozásokról a sertés májában. A két fonálféreg-faj lárvái által okozott e l ­változások nem különíthetők e l egymástól. A lárvák már a fertő­zés 2 . napján a máj s i n u s o i d j a i b a n vannak; a környező szövetek­ben jelenlétükre semmilyen reakció nem u t a l . A lobulusokon ke­resztül történő vándorlásukkal roncsolást idéznek elő s ennek útját s e j t e s extravasatum megjelenése kíséri. Az extravasatum s e j t j e i főként n e u t r o p h i l granulocytákból állnak. A 3 . napon már k i f e j e z e t t a perilobuláris kötőszövet ödémás beszűrődése i s . Ekkor már a f i b r o b l a s t o k és az endothel s e j t e k proliferá-ciója i s szembetűnik. A megrekedt lárvákat ez időben már po l y -

morph s e j t e s elemek veszik körül. A s e j t e s extravasatumban f o ­

kozatosan az e o s i n o p h i l granulocyták j u t n a k túlsúlyba.Ezek kez­

detben a lobtilusok szélén a tágult intérêt i t iumban vannak.

A 8. napon már az intralobuláris elváltozások területén i s eo­

s i n o p h i l granulocyták vannak nagy számban.Az e o s i n o p h i l i n f i l t -

ráció l e g k i f e j e z e t t e b b a 14 . napon; ekkor már a kötőszövet pro-liferációja m i a t t az i n t e r l o b u l a r i s saeptumok megszélesbednek. A toxocara-1árvák által okozott elváltozásokban a 8. napon meg­j e l e n t e k az óriássejtek. Az invázió 22. napján túl csupán T. canis-lárvákat l e h e t e t t a májban találni.

SZOSZIPATROVA (1968) a T. canis és az A. suum lárváinak kóroko­zó hatását tanulmányozta tengerimalacokban és sertés malacokban primer fertőzés, i l l . a reinvázió után. Megfigyeléseit csupán a májra és a tüdőre t e r j e s z t e t t e k i .

A k o r a i májbeli elváltozásokra a tengerimalacban számos nekro-b i o t i k u s góc képződése v o l t jellemző, körülöttük e o s i n o p h i l granulocytás beszürődéssel. A fertőzés 2 5 . napjától kezdve a szabad szemmel i s látható szürkés gócok,amelyek jobbára e p i t h e -l o i d sejtekből és histiocytákból tevődtek össze, a granuloma szerkezetét vették f e l ; a kötőszöveti t o k k a l i s körülhatárolt góc centrumában r e n d s z e r i n t o t t v o l t a lárva.

A malacok máj'ában a 3. napon hyperaemia és vérzések v o l t a k . A parenchymában lárvák helyezkedtek e l , körülöttük s e j t e s reakció nem v o l t . A 7 . naptól k i t e r j e d t n e k r o b i o t i k u s és n e k r o t i k u s gó­cok v o l t a k ; ezeket főleg e o s i n o p h i l granulocytákból álló s e j t e s beszűrődés v e t t e körül.Utóbbiak v o l t a k a lebenykék közötti meg-szélesbedett kötőszöveti sövényekben i s . A 15. naptól kezdve már szembetűnő a sövények kötőszövetes megszélesbedése . A 30. naptól kezdve a s e j t e s beszűrődés a l k o t t a gócokban lárvák i s v o l t a k ; a gócokat kötőszöveti tok v e t t e körül.

A T. canis-lárvák a tengerimalacok tüdejében az invázió 3- nap­ján bővérűséget idéztek elő; a 7 . napon a felszín fölé kiemel­kedő számos fehéres góc j e l e n t meg, amelyeket bővérű szegély

v e t t körül. Szövettanilag e gócok főleg e o s i n o p h i l granulocy-táknak a halmazaiból álltak. A gócok közepét részben szétesett s e j t e k képezték, a gócok perifériáján e p i t h e l o i d s e j t e k ( h i s -tiocyták) és vörösvértestek v o l t a k . A 2 5 . naptól kezdve e p i t h e -l o i d - s e j t e s gócok keletkezését és lymphocyták megjelenését t a ­p a s z t a l t a .

A malacok tüdejében makroszkópos elváltozásokat az invázió 3« napjától regisztrált; a 7. napon ezek már tömegesek v o l t a k . A bronchusok és a vérerek körül extravasatumok k e l e t k e z t e k . Ezek s e j t e s elemei között sok v o l t az e o s i n o p h i l g r a n u l o c y t a . A 1 5 . naptól kezdve granuloma-képződés v e t t e kezdetét: a központban eo s i n o p h i l granulocyták felhalmozódásával, a periférián e p i t h e -l o i d - s e j t e k és histiocyták megjelenésével. A 31- napon a granu-lomákat kötőszöveti tok v e t t e körül; p e r i v a s c u l a r i s a n és p e r i -b r o n c h i a l i s a n lymphoid-sejtes beszűrődés v o l t .

BISSERU ( 1 9 6 9 ) az egerek májába j u t o t t lárvák vándorlásának eredményeként már igen korán gyulladásos s e j t e k felhalmozódását t a p a s z t a l t a főleg a p e r i p o r t a l i s területek körül. A sejthalma-, zok főleg lymphocytákból és n e u t r o p h i l granulocytákból álltak; az e o s i n o p h i l granulocyták aránya elenyésző v o l t . A 26 nap múl­va leölt egerek májában a s e j t e s beszűrődés összetételében vál­tozás nem történt, de a p e r i p o r t a l i s területek közelében máj­sejt-degenerációt észlelt. A lárvák körül gyulladásos s e j t e s beszűrődés nem v o l t .

Az invázió 2. napján a lárvák, erős vérzéseket okozva, már a tüdőben i s megjelentek. A haemorrhagiákban.. lévő lárvákat nem övezte gyulladásos s e j t e s beszűrődés. Ugyancsak az invázió 2-3. napjától lárvákat észlelt az agyvelőben i s . A lágy agyburkok a l a t t fekvő agyvelőterületeken vérzéseket tapasztált jeléül an­nak, hogy a lárvák az agyburkokhoz jutó vérerekből vándoroltak az agyvelő állományába. A vérzések tetemes nagyságúak, akár 4 mm átmérőjűek i s leh e t n e k . A vérzéses területek feltisztulására egy hét múlva került sor, amikoris i t t f i b r i n kicsapódás, szét-esőben lévő vörösvértestek és jobbára lymphocytákból álló be-

szűrődés látszott. A lárvák körül nem látott s e j t e s beszűrődőst jeléül annak, hogy állandó mozgásban v o l t a k .

Anyag és módszer

A szövettani feldolgozásra szánt egereket egyenkint 5 0 0 0 T. ca­ n i s -lárvával fertőztük. Az egerek fertőzése egyedileg úgy tör­tént, hogy a szükséges lárvamennyiséget csúcsos pohárban ülepí­tettük, az üledéket pedig p i p e t t a segítségével 5 cm átmérőjű Petri-C3észe közepére helyeztük. A v i z e t itatós segítségével sztereomikroszkóp a l a t t amennyire l e h e t e t t elszívtuk és tejföl­l e l helyettesítettük. A tejföllel e l k e v e r t lárvákat jól kiko p ­l a l t a t o t t egerekkel f e l n y a l a t t u k .

A fertőzött egerek (alkalmanként 1 - 4 állat) kiirtása a követ­kező ütemezés s z e r i n t történt: 2 , 4 , 8 , 1 4 , 1 9 , 2 5 és 3 3 nappal a fertőzés után. Vizsgálatra kerültek valamennyi egér eseté­ben a következő szervek; vékony- és vastagbél, vékonybélfodri nyirokcsomó, máj, lép, vese, szív (a kamrák t e l j e s harántmet­szetével), tüdő, agyvelő ( k i s - és nagyagyvelő; az utóbbi két szakaszán t e l j e s harántmetszettel) és vázizom,valamint egy egér esetében a szemgolyó.

A szerveket, i l l . szervrészeket 1 0 %-os formaldehyd oldatban rögzítettük és p a r a f i n b a ágyaztuk be. A metszeteket haematoxi-l i n - e o s i n n a l festettük; néhány esetben a PERLS-féle reakciót i s alkalmaztuk .

Eredmények

Az invázió 2-4. napján k i i r t o t t egerek vékonybelének a sübmuco-sájában diffúzán, de körülírt gócok formájában i s főleg neutro­p h i l granulocytákból és lymphocytákból álló beszűrődések f o r ­d u l t a k elő. Helyenként a t u n i c a muscularisban i s v o l t a k hasonló jellegű beszűrődések. A submucosában i t t - o t t lárvák v o l t a k . He-l y e n k i n t a bélbolyhokon a hámsejtek magvában n e c r o b i o t i k u s e l -

ÁBRAMAGYARÁZAT

1 . ábra: Gócos beszűrődés a máj parenchymájában. Haem.eos. x 7 5 «

2 . ábra: P e r i l o b u l a r i s vérér lárvával. Haem. oes. x 6 9 0 .

3 . ábra: Tágult s i n u s o i d lárvával. Haem.eos. x 6 9 0 .

4. ábra: Lymphocytákból, histiocytákból, sarjadó Kupffer-féle sejtekből álló góc, amelyben elenyésző számban ne u t r o ­p h i l és e o s i n o p h i l granulocyták i s vannak. Haem.eos. x 6 9 0 .

5 . ábra: Különféle s e j t e s elemekből álló gócok a májban, ame­ly e k már f i b r o b l a s t s e j t e k e t és r o s t o k a t i s t a r t a l m a z ­nak. Haem.eos. x275«

6 . ábra: Vándorló T. canis-lárvák okozta vérzés az egér tüdejé­ben. A hörgőket és alveolusokat vörösvértestek töltik k i . Haem.eos. x l l O .

7 . ábra: Az alv e o l u s űrét annak levált hámja és vörosvértestek töltik k i . Haem.eos. x 7 5 .

8. ábra: A vese-tubulusok üregében vörösvértestek vannak. Haem. eos. x 2 7 5 .

9 . ábra: Súlyos vérzés a kisagyvelő molekuláris és granuláris rétegében. Haem.eos. x 2 7 5 .

1 0 . ábra: Vérzés az oldalsó agyvelő kamrában a plexus c h o r i o -ideusban. Haem.eos. x 5 0 ' .

1 1 . ábra: Szabálytalan vérzéses góc az agytörzsben. Haem.eos. x 2 7 5 .

1 2 . ábra: Vacuolák a nagyagy állományában. Haem.eos. x275«

1 3 . ábra: Toxocara-lárvák a nagyagy fehér állományában.A lárvák körül niesen s e j t e s beszűrődés. Haem.eos. x 6 9 0 .

14. ábra: N e u t r o p h i l granulocytákból és lymphocytákból álló be­szűrődés a lárvák vándorlásának nyomán.Haem.eos. x 6 9 0 .

15. ábra: T. canis-lárva a szívizomban. Nincsen s e j t e s beszűrő­dés a lárva körül. Haem.eos. x 2 7 5 »

1 6 . ábra: Részben s e j t e k e t , részben felrostozódott kötőszövetet tartalmazó gócok a vázizomban a lárvák vándorlása nyo­mán. Haem.eos. x l l O (Őrig. Photos.)

változások mutatkoztak. A később k i i r t o t t egerek vékonybelében a lárvák vándorlásával összefüggésbe hozható elváltozást nem találtunk. Az invázió k o r a i szakában a vastagbél k e h e l y s e j t j e i -ben h y p e r s e c r e t i o j e l e i t figyeltük meg.

A vékonybélfodri nyirokcsomókban lényegében valamennyi egér esetében megegyezően, a másodlagos nyiroktüszőkben és a velő­kötegekben hy p e r p l a s i a j e l e i t láttuk; a m a r g i n a l i s sinusokban n e u t r o p h i l granulocyták, lymphocyták és levált endo t h e l - s e j t e k f o g l a l t a k h e l y e t . A nyirokcsomók állományában csak ritkán buk­kantunk lárvákra.

A májban az invázió 4. napján általában az i n t e r l o b u l a r i s és p e r i l o b u l a r i s vérerek egyes szakaszainak erős kitágulása és vérrel való teltsége v o l t megfigyelhető. A Glisson tok a l a t t közvetlenül és a mélyebben fekvő területeken egyaránt a paren-chymában sok esetben a vérerek közvetlen szomszédságában nagy számban v o l t a k körülírt, gócos jellegű elváltozások ( l . ábra). A gócok általában 50-250 um átmérőjűek v o l t a k és lényegében kétféle típusban mutatkoztak. Az egyik esetben (amely ritkábban f o r d u l t elő) a sinusoidok körülírt szakaszon kitágultak, és sa­vót, kevés n e u t r o p h i l granulocytát és vörösvértestet t a r t a l m a z ­t a k . A széttolt májsejtekben esetenkint regresszív elváltozáso­kat észleltünk. Más esetben a gócokat nagy számban jelenlevő n e u t r o p h i l granulocyták, vörösvértestek és r o n c s o l t , valamint regresszív elváltozást mutató máj s e j t e k alkották. Körülírt vér­zéseket kevés esetben figyeltünk meg a máj parenchymájában.

A májban nagy számban talált lárvák elsősorban a p e r i l o b u l a r i s vérerekben, máskor a kitágult sinusoidokban f o g l a l t a k h e l y e t . A lárvák körül nem láttunk semmilyen demarkáló gyulladásos-sejtes zónát ( 2 . és 3- ábra).

A Kupffer-féle s e j t e k a máj egész állományában erősen duzzadtak v o l t a k , és néhány helyen, elsősorban a gócok közelében, azok sarjadzása i s megfigyelhető v o l t . A nagyobb epeutakat körülvevő laza kötőszövetben enyhe fokú lympho-histiocytás beszűrődést t a p a s z t a l t u n k , lényegében a máj egész területén.

A 8 . napon k i i r t o t t egyedek májának parenchymájában észlelt gó­cokat az esetek túlnyomó részében elsősorban lymphocyták, h i s -tiocyták valamint sarjadzó Kupffer-féle s e j t e k alkották;a neut­r o p h i l granulocyták száma kevesebb; mérsékelt számban az e o s i ­n o p h i l granulocyták i s j e l e n v o l t a k ( 4 . ábra). Jóval kisebb számban ugyan, de olyan jellegű • gócok i s előfordultak, amelyek a 4 napos invázióra jellemzőek. A lárvák száma jelentősen csök­kent .

Az invázió 14. és 19• napján k i i r t o t t egerek májában lényegében a 8 napos invázióval azonos szöveti képet l e h e t e t t látni. Nagy számban f o r d u l t a k elő a parenchymában jól körülhatárolt, túl­nyomó többségükben a vérerek falával érintkező, vagy azok köze­lében helyezkedő gócok, amelyek alkotásában jobbára n e u t r o p h i l granulocyták,histiocyták, a RES sarjadzó s e j t j e i és kevés szám­ban f i b r o b l a s t o k v e t t e k részt. Voltak olyan gócok i s , amelyek középző elhalásos területét széles, főleg e o s i n o p h i l granulocy-tákat tartalmazó s e j t e s udvar v e t t e körül.

A nagyobb epeutak körül körkörösen e o s i n o p h i l granulocytákat i s tartalmazó lympho-histiocytás beszűrődést figyeltünk meg. A l e ­benykékben sok, a regeneráció j e l e i t mutató májsejt v o l t látha­tó (a normálisnál nagyobb sejtek,' világos cytoplasmával, gyak­ran kettős maggal). Az inváziónak ebben a szakában a megelőzők­höz képest jóval kevesebb lárva v o l t a máj állományában.

Az invázió 28. és 33. napján k i i r t o t t egerek májában a paren­chymában főleg tömör felépítésű gócok v o l t a k , amelyek zömmel eos i n o p h i l granulocytákból, histiocytákból, lymphocytákból és a RES sarjadzó sejtjeiből álltak; kisebb számban f o r d u l t a k elő f i b r o b l a s t o k a t és kollagén r o s t o k a t i s tartalmazó gócok (5« áb­r a ) . A nagyobb epeutakat helyenként granulocytákat i s t a r t a l m a ­zó lympho-histiocytás beszűrődés v e t t e körül. A RES s e j t j e i n e k a duzzadása és enyhe fokú proliferatiója a máj állományában ál­talában megfigyelhető v o l t . Frissebb keletű, a 4 napos invázió során észleltekhez hasonló gócokat i s megfigyeltünk. Kevés lár­va f o r d u l t elő, körülöttük s e j t e s vagy rostos demarkáció nem v o l t észlelhető.

A tüdőben az invázió 4. napján mindenütt súlyos vérzést állapí­t o t t u n k meg. Szinte valamennyi hörgő és alveolus üregét vörös­vértestek töltötték k i (6 . ábra). A hörgők hámja számos helyen t e l j e s e n levált az alapról és a hámsejtek részben izoláltan, részben összefüggő rétegben a hörgő üregében lévő vörösvértes­tek közé keveredtek ( 7 . ábra). Az i n t e r s t i t i u m b a n jól körülírt p e r i v a s c u l a r i s vérzés i s v o l t egyes vérerek körül. N e u t r o p h i l granulocytákból, valamint lymphocytákból és macrophagokból álló gócokat l e h e t e t t k i m u t a t n i a tüdő állományában, elsősorban a vérerek közvetlen szomszédságában, ezen kívül közvetlenül a mellhártya a l a t t . E gócokban a n e u t r o p h i l granulocyták erősen túlsúlyban v o l t a k a lymphocytákkal és macrophagokkal szemben. Lárvák nagy számban f o r d u l t a k elő, részben az alveolusokban, részben az i n t e r s t i t i u m b a n .

Az invázió 8. napján k i i r t o t t egerekben a tüdőbeli vérzés eny­hébb fokú v o l t , nagy számban l e h e t e t t vörösvértesteket és hae-mosi d e r i n t tartalmazó a l v e o l a r i s phagocytákat f e l i s m e r n i . Az elég nagy számban észlelt gócokban a n e u t r o p h i l granulocyták m e l l e t t sok h i s t i o c y t a , kevés e o s i n o p h i l granulocyta i s kimu­tatható v o l t . A lárvák számában jelentős csökkenés állt be.

A 14. és 19- napon e x t e r m i n a i t állatokban kevés e x t r a v a s a l t e r y t h r o c y t a v o l t látható a tüdő állományában. Részben a hörgők és alveolusok üregében szabadon, részben phagocytáltan sok he­l y e n l e h e t e t t haematoidin kristályokat f e l i s m e r n i . A tüdő egész állományában meglehetősen nagy számban figyeltünk meg tömör, főleg e o s i n o p h i l granulocytákból álló gócokat és p e r i v a s c u l a r i s (helyenként peribronchiális) beszürődést. Az előző időszakhoz viszonyítva a lárvák száma tovább csökkent.

Az invázió 25« és 33« napján k i i r t o t t egerekben észlelt p e r i ­v a s c u l a r i s és peribronchiális beszűrődések, valamint a gócok alkotásában főleg e o s i n o p h i l granulocyták, lymphocyták és h i s -tiocyták v e t t e k részt, ezek m e l l e t t f i b r o b l a s t o k és kevés k o l ­lagén r o s t i s felismerhető v o l t . A tüdőt borító mellhártyában néhány helyen felrostozódott kötőszövet okozta körülírt megvas-tagodás v o l t megfigyelhető. Az a l v e o l a r i s sövények a haemoside-

r i n t é s haematoidint t a r t a l m a z ó phagocyták megszaporodása miatt á l t a l á b a n megszé l e sbed tek .Ez időben a tüdőben nagyon kevés l á r ­v á t l ehe te t t t a l á l n i .

A l é p á l lományában az i n v á z i ó 4, 8, 14. é s 19« nap ján k i i r t o t t egerekben kevés l á r v á t l ehe te t t t a l á l n i . Az esetek többségében a vörös l é p p u l p a sejtes elemeinek a megszaporodása v o l t megfi­g y e l h e t ő .

Az i n v á z i ó 2 5 . é s 3 3 « n a p j á n k i i r t o t t egerekben a hyperplasias j e l e n s é g e k m é r s é k e l t e b b . f o k b a n mutatkoztak. A 3 3 . napon k i i r ­t o t t egé r lépében a M a l p i g h i - f é l e testek túlnyomó többségében , e l ső so rban azok közepén, nagy számban l ehe te t t karyopycnosis é s karyorhexis j e l e i t mutató sejteket megfigyelni .

A vesékben az i n v á z i ó 4. nap j án e rős b ő v é r ű s é g e t , az i n t e r s t i ­tiumban é s a subpelvinalis szövetben v é r z é s e k e t , e z e n k í v ü l s z á ­mos tubulus üregében e r y t h r o c y t á k a t l ehe te t t megfigyelni ( 8 . á b r a ) . Az in ters t i t iumban i t t - o t t neut rophi l g r a n u l o c y t á k b ó l á l l ó góc i s f e l l e l h e t ő v o l t . A l á r v á k száma k e v é s , ezeket a v é r ­zések köze lében t a l á l t u k . A 8, 14« é s 19. napon k i i r t o t t ege­rek v e s é i b e n a m é r s é k e l t számban e l ő f o r d u l ó gócokat túlnyomó többségben eosinophil g r a n u l o c y t á k a l k o t t á k . A 2 5 . é s 3 3 . napon f e l r o s t o z ó d o t t k ö t ő s z ö v e t e t i s t a r t a l m a z ó sejtes beszűrődések i s vo l t ak ; e gócok alakos elemei közö t t sok v o l t az eosinophil granulocyta.

A k i s a g y v e l ő b e n már az i n v á z i ó 4. nap ján f e l t ű n ő v o l t a bóvérű-s é g , amely legkifejezet tebb a I V . agyve lő-kamrában a plexus chorioideusban é s az agyburokban v o l t . A k i s a g y v e l ő lebenyeinek középvonalában ha ladó egyenes v é r é r szinte mindig e rősen k i t á ­gul t v o l t . Már ekkor sok v é r z é s é s z l e l h e t ő nemcsak a l á g y agy-velő-burokban,hanem a kisagy ál lományában i s e l ső so rban a mole­k u l á r i s é s g r a n u l á r i s r é t e g b e n (9 . á b r a ) .

T o x o c a r a - l á r v á k a különböző időpontban k i i r t o t t egyedekben l é ­nyegében egyformán, e l s ő s o r b a n a k i s a g y v e l ő fehér á l lományában voltak t a l á l h a t ó k ; a l á r v á k legnagyobb számban a f e r t ő z é s u t á n i

8 . napon v o l t a k megfigyelhetők. Kevesebb lárvát l e h e t e t t talál­n i a molekuláris és a granuláris rétegben. A lárvák körül még az invázió 33. napján sem v o l t demarkáló s e j t e s beszűrődés.

A nagyagyveiőben a fertőzés után különböző időpontokban k i i r ­t o t t egyedekben lényegében megegyező formában j e l e n t k e z e t t a bővérűség és a vérzés. Ez az agyburkokban és az oldalsó agyve­lőkamrákban a plexus chorioideusban (10. ábra), valamint a hy-pocampusban és a thalamusnak az oldalsó agyvelőkamrához közel eső szakaszain a l e g k i f e j e z e t t e b b . Vérzések az agyvelő félte­kéinek mind a szürke, mind a fehér állományában, ezen kívül az agytörzsben i s megfigyelhetők v o l t a k ( 1 1 . ábra); vérzések a pa-renchymában jobbára szabálytalan gócok formájában j e l e n t k e z t e k , esetenkint azonban a nagy mennyiségben kilépett erythrocyták a vérereket körkörösen vették körül. Részben a vérzések körül, részben azoktól függetlenül i s számos körülírt területen az agyvelő állományában vacuolák mutatkoztak (12. ábra).

A fertőzöttség 33« napján k i i r t o t t egyik egér nagyagyvelejében a régebbi vérzések körül haemosiderint tartalmazó g l i a s e j t e k f o r d u l t a k elő. A nagy i d e g s e j t e k egy-egy csoportjában a cytc— plasma sötét festődése és a mag zsugorodása, deformálódása va­lamennyi egér agyvelejében megmutatkozott.

A nagyagyvelő vérereinek a falában és azok körül csak elvétve j e l e n t k e z e t t gyulladásos s e j t e s beszűrődés és mindössze a f e r ­tőzést követő 33 .napon k i i r t o t t egy egérben l e h e t e t t több g l i a -sejtből álló gócot k i m u t a t n i .

A nagyagyvelőben a szürke és fehér állományban (13. ábra) egy­aránt előfordultak a lárvák, egyes esetekben a szürke állomány legfelső rétegében, közvetlenül a lágyagyburok a l a t t , a kitá­g u l t vérerek szomszédságában. A lárvákat nem v e t t e körül s e j t e s beszűrődés.

A szívizomzatban az invázió 4. napján különböző súlyosságú vér­zések és n e u t r o p h i l granulocytákból, valamint lymphocytákból

álló beszűrődések mutatkoztak, jobbára az endocardium közelé­ben. A beszűrődések területén a szív izomzata roncsolódott.

Az invázió 8 . , 2 5 . és 3 3 . napján a gócokban a n e u t r o p h i l granu­locyták m e l l e t t nagy számban j e l e n t e k meg histiocyták és e o s i ­n o p h i l granulocyták, valamint fibrocyták és kollagén r o s t o k i s . Sok esetben a s e j t e s beszűrődés a szívizom r o s t j a i közé i s k i ­sugárzott . Nem mentes a szívizom a bővérűségtől és a vérzések­től. A lárvákat demarkáló s e j t e s beszűrődés nem határolta körül ( 1 5 . ábra).

A vázizomzatban a rostok közötti kötőszövetben kevés helyen n e u t r o p h i l granulocytákból és lymphocytákból álló enyhe beszű­rődés t figyeltünk meg már a fertőzés 4 . napján. A 8 . napon ex­t e r m i n a i t egerekben a körülírt gócok száma nemcsak megnöveke­d e t t , hanem összetételük i s módosult annyiban, hogy bennük már histiocyták és e o s i n o p h i l granulocyták i s megjelentek. A 25. és 33« napon a gócokban tömörebb szerkezetű, felrostozódott kötő­szövetet i s tartalmazó, a szomszédos izomrostok közé infiltráló szövet v o l t észlelhető, amelyben e o s i n o p h i l granulocyták nagy számban v o l t a k j e l e n ( l 6 . ábra),.

Az invázió 4 . napján megvizsgált egyetlen szemben i s találtunk lárvákat. A n. o p t i c u s papillája környékén, ezen kívül a corpus c i l i a r e tövénél és az elülső, valamint hátulsó szemcsarnokban vérzést l e h e t e t t észlelni.

Megbeszélés

A T. canis somatikus vándorlást végző lárvái a paratenikus gaz­da érintett szerveiben mechanikai károsodást idéznek elő. Ez egyrészt azzal függ össze, hogy a vérárammal tovasodort lárvák az illető szerv arterioláiban megrekedvén átfúrják magukat azok falán,s így kisebb-nagyobb vérzéseket okoznak; másrészt, a vér-pályát elhagyó lárvák az illető szervben állandóan vándorolnak és roncsolják annak állományát. A lárvák állandó vándorlása m e l l e t t az a mások által i s említett (BURREN, 1 9 5 8 ; ZENDÜLKA,

1967; BISSERU, 1969) megfigyelés szól, hogy körülöttük nem l e ­het látni gyulladásos s e j t e k által a l k o t o t t demarkáló zónát. I l y e n zóna csak a megállapodott és e s e t l e g e l p u s z t u l t lárvák körül k e l e t k e z i k .

A lárvák okozta gócok s e j t e s állományának összetétele a góc ko­r a s z e r i n t változik. Kezdetben az illető szerv parenchymajának vörösvértestekkel keveredett r o n c s o l t s e j t j e i uralják a képet. Ez után a területet csakhamar gyulladásos s e j t e k l e p i k e l . Ele­i n t e n e u t r o p h i l granulocyták, majd histiocyták és lymphocyták, később e o s i n o p h i l granulocyták. Az e l p u s z t u l t parenchyma-sejte­két, o t t ahol e r r e mód van, új s e j t e k pótolják, ahol e r r e n i n ­csen lehetőség, o t t helyüket kötőszövet f o g l a l j a e l .

Az elváltozásoknak fejlődésében való tanulmányozása során k i d e ­rült, hogy egy rövid k e z d e t i szakasz után, amikor a különféle szervekben még csak f r i s s jellegű elváltozások vannak, később minden szervben idült és f r i s s elváltozásokat egyaránt l e h e t találni. Ebben annak bizonyítékát látjuk, hogy a lárvák a para­t e n i k u s gazdában állandó mozgásban vannak. Ez a mozgás a j e l e k s z e r i n t nem szorítkozik egy-egy adott szervre, hanem a szerve­zet különféle sze r v e i között i s permanens lárvakicserélődés áll fen n . Erre u t a l egyebek között az az általánosan ismert tény, hogy az egyszer fertőződött nőstény kutya egész élete folyamán potenciálisan fertőzött kölyköket szülhet, továbbá HO (1973) ama megállapítása, hogy a szopós egerek anyjuk tejének szopása révén koruk előrehaladtával mind jobban fertőződnek. Ez csak úgy lehetséges, hogy a t e j m i r i g y b e az idő előrehaladásával min­d i g újabb és újabb lárvák j u t n a k .

A lárvák vándorlása a paratenikus gazda szervezetében jobbára a véráram útján történik. Erre k e l l következtetni a szövettani képben látható tágult vérerekből (pangás a lárva beékelődése m i a t t ) , a vérerek körül előforduló vérzésekből (ezek a tüdőben különösen szembetűnőek), i l l . az utóbbiak helyén k i a l a k u l t gó­cokból . A lárvák vándorlásuk során a k i s vénákba i s befurakod­nak; ezúton válik lehetségessé, hogy az illető szervben megte­l e p e d e t t lárvák a szívbe kerüljenek s a nagyvérkör segítségével

a szervezet minden szervébe akár ismételten i s eljussanak . Nem t a p a s z t a l t u k , hogy a vándorló lárvák a szervekben előforduló egyéb csatornarendszert i s károsítanának. A májban és a vesék­ben nem láttunk sérült epecsatornákat,ill. tubulusokat .Ez utób­biakban ugyan szokott l e n n i vér, ez azonban a megfigyeléseink értelmében a glomerulusok sérülése révén kerül oda.

A lárváknak egy része a n y i r o k e r e k e t i s felhasználja vándorlása során .Erre k e l l következtetni a lárvák elhelyezkedéséből a bél-f o d r i nyirokcsomókban.

A vándorló lárvák nemcsak c a n a l i c u l a r i s úton kerülnek egyik szervből a másikba. Erre k e l l gondolni azoknak'a szövettani megfigyeléseknek az alapján, melyekből világosan kitűnik, hogy a májnak a Glisson-féle tokon keresztül,a tüdőnek pedig a m e l l ­hártya felől történő inváziója i s lehetséges.

Összefoglalás

A T. canis lárvái a paratenikus gazdában vándorolván annak min­den szervébe e l j u t n a k . A lárvák okozta elváltozások genezise a különféle szervekben hasonlóan z a j l i k l e . A lárvák vándorlása túlnyomórészt c a n a l i c u l a r i s a n történik. A vérereket elhagyó lárvák vérzést idéznek elő. A vérzésen kívül a vándorló lárvák szövetroncsolást és ennek folyományaként körülírt, gócos j e l l e ­gű heveny gyulladásos jelenségeket váltanak ki.A gócokat e l e i n ­te az illető szerv parenchymajának r o n c s o l t s e j t j e i és n e u t r o ­p h i l granulocyták alkotják. A szövettani kép hamarosan tarkává válik, mert megjelennek a histiocyták és a lymphocyták i s . Az idő múlásával a histiocyták és a lymphocyták túlsúlyba j u t n a k , megindul a RES s e j t j e i n e k a sarjadzása és megjelennek az e o s i ­n o p h i l granulocyták i s .

A folyamat idültté válásával tömör felépítésű, jól körülírt vagy elmosódott határú, szabad szemmel i s látható gócok jönnek létre, amelyek alkotásában egyre inkább felrostozódott kötőszö­vet és e o s i n o p h i l granulocyták vesznek részt.

Egyazon szervben különböző korú gyulladásos gócok figyelhetők meg, ami azt látszik i g a z o l n i , hogy a lárvák vándorlása f o l y a ­matos. Ugyancsak a lárvák permanens vándorlása m e l l e t t szól ama tény i s , hogy a szövettani metszetekben körülöttük nem tapasz­talható gyulladásos-sejtes demarkáció.

Irodalom

ASHTON, N. ( i 9 6 0 ) : L a r v a l granulomatosis of the r e t i n a due t o Toxocara. - B r i t . J. Ophthalm. 4 4 . 129-148.

BISSERU, B. ( 1 9 6 9 ) : Studies on the l i v e r , l u n g , b r a i n and blood of experimental animals i n f e c t e d w i t h Toxocara c a n i s . - J. H e l m i n t h o l . £3. 267-272.

BURREN, C.H. ( 1 9 6 8 ) : Experimental t o x o c a r i a s i s . I . Some obser­

v a t i o n s on the h i s t o p a t h o l o g y of the m i g r a t i o n of To­

xocara canis l a r v a e i n the mouse. - Z. Parasitenkde,

3_0. 1 5 2 - 1 6 1 .

HO, Th.Th. ( 1 9 7 3):A Toxocara canis-lárvák viselkedése és gyógy­

szeres eliminálása a paratenikus gazdából. Kand . ér­

tekezés. Budapest.

MOORE, M.T. ( 1 9 6 2 ) : Human Toxocara canis e n c e p h a l i t i s w i t h l e a d

encephalopathy. - J. Neuropathol. exper. Neurology

2 1 . 201-218.

NICHOLS, R.L. ( 1 9 5 6 ) : The e t i o l o g y of v i s c e r a l l a r v a m i g r a n s . I .

Diagnostic morphology of i n f e c t i v e second-stage Toxo­

cara l a r v a e . - J. P a r a s i t o l . 42. 3 4 9 - 3 6 2 .

RUBIN, L.P. - SAUNDERS, L.Z. ( 1 9 6 5 ) : I n t r a o c u l a r l a r v a migrans

i n dogs. - Pathologia v e t . 2 . 5 6 6 - 5 7 3 .

SZOSZIPATROVA, L.A. (1968): Patomorfologicseszkije izmenyenyija

V organyizme s z v i n y e j p r i m i g r a c i i l y i c s i n o k Ascaris

suum,Ascaris lumbricoides i Toxocara canis p r i odnok-

ratnom z a r a z s e n y i i i s z u p e r i n v a z i i . - Kand. d i s s z .

autoreferátuma, Moszkva.

V/IL DER, H. C. ( 1 9 5 4 ) : Nematode end o p h t h a l m i t i s . - Trans. Am.

Acad. Ophthalmology and Otolaryngology. Nov.-Dec. 9 9 -

1 0 9 .

ZENDULKA, M. (1967): R o z d l l n o s t i zmen v játrech u prasat vyvo-lanych experimentálni m i g r a c i l a r e v . - Vet. medicina 551-556.

Érkezett: 1974. 4 - 3 0 . Dr. KOBULEJ, T. Dr. TURY, E.

1078 Budapest Landler Jenő u. 2.