Villax Ferdinánd apát úr nem tudott kezességet vállalni ......A gimnázium harmadik ciszterci...

A gimnázium harmadik ciszterci korszaka (1802-50)

20

5. A gimnázium harmadik ciszterci korszaka (1850-1921)

5.1. Egri Nagy-Gymnásium (1851 – 1861)

Villax Ferdinánd apát úr nem tudott kezességet vállalni arra, hogy a rend

három gimnáziumában a nyolc osztállyal együttjáró anyagi és személyi

követelményeket teljesíteni tudja. Ezért az 1850. október 7-én kiadott Entwurf az

addigi hatosztályú gimnáziumot négyosztályú kisgimnáziummá alakította át, a

ciszterci rendiek egri tanodájának az 1850-51-es tanévéről kiadott kiadványa négy

osztály 164 diákjának és 6 tanárának – Rezutsek Antal, Mezner Rudolf, Schill

Athanáz, Molnár Miklós, Szvorényi József, Ihász György – adatait tartalmazza. Az

iskolában hittant, latin, görög, magyar és német nyelvet, történelem-földrajzot, szám-

mennyiség- és nézleti mértant, természetrajzot kellett tanulni heti 22-24 órában. Azt is

tudjuk, hogy az iskolának volt három ösztöndíja – 1743-tól a Handler-díj, 1806-tól a

Fuchs-díj, 1846-tól a Rajner-díj –, amelyből e tanévben 16-an részesültek. Az 1813-tól

élő Csomortányi- és az 1846-tól élő Rajner-jutalomban 4-4 tanuló részesült.

A fenti ösztöndíjak közül külön említést érdemel a Fuchs-díj. Alapítóját,

Fuchs Xavér Ferencet és alapítványának emlékét festmény őrzi iskolánkban.

Eszerint Fuchs Xavér Ferenc (1744-1807) Eger első érsekeként 1806-ban „17

100 rénes forint (német forint) adományozója az egri gimnázium szegény

növendékei számára”. Ezen összegből ez idő tájt 12 tanuló 60 ft-nyi ösztöndíjat

kapott évente.

1850 őszén a pest-budai tankerület vezetője, Kovács Pál, mint a kormány

szándékát közölte, hogy Egerben nyolcosztályú gimnáziumot állítsanak fel a

hatosztályú gimnázium és a líceumi bölcseleti szak kétéves tanfolyamának

egyesítésével úgy, hogy hat tanárt a líceum, hat tanárt a rend adjon. Ezt az apát és a

főkáptalan elfogadta, a líceumi tanárok viszont ellenezték. A tervet a városi tanács és

Bartakovics Béla érsek szintén ellenezte, még Thun miniszternél is jártak az ügyben.

Újabb tárgyalások után 1851. április 29-én az apát, az érsek és – a főkáptalan

képviseletében – Lévay Sándor nagyprépost között megszületett a megállapodás.


21

Eszerint a leendő nagy gimnázium tanárai közül hármat az érsek és a főkáptalan

magára vállal, 1500 forintig örök időkre. A következő tanévre a negyedik tanár

költségét egyenlő arányban fizetik. A líceum segédeszközeit a tanításban

felhasználják, de az osztálytermek a ciszterci intézetben lesznek. Az osztálytermek

szűkössége miatt Bezzegh András líceumi prodirektor már a nyár folyamán arra tett

kísérletet, hogy a felső négy osztálya líceumba járhasson. Az érsek pedig a

jogakadémia elvesztésével azt fontolgatta, hogy érseki főgimnáziumot alapít.

Az 1851. ápr. 29-én megkötött egyezség

Tehát az 1851-52. tanév is kisgimnáziumi keretekben indult meg, de a tanévi értesítő

már a „Egri Nagy-gymnásium”-nak címzi az iskolát. Történt ugyanis, hogy az érsek

tervét a tankerületben nem támogatták az alsó és felső osztályok elkülönítettsége

miatt. Az érsek Máriássy Gábor kanonokot küldi Zircre, hogy egyezzen meg az

apáttal, ellenkező esetben kénytelen lesz az egész gimnázium ellátását elvállalni.

Zircen a korábbi megegyezést – némi változtatással – megerősítik. 1852. április 11-én


22

a miniszter megerősítette a megegyezést. A tankerület pedig a nyilvánosságot a két

intézmény teljes összeolvadásához, azaz egy tantestülethez, egy igazgatáshoz, egy

tantervhez köti. Május elején ezeket a tárgyalásokat lefolytatták, 6-án már a diákság

előtt kihirdették az egyesítést. A végleges megállapodás Villax apát, Bartakovics érsek

és Máriássy által 1852. június 8-án Pesten kelt. A szűkösség miatt az egyezmény

szerint hat éven keresztül a felső négy osztályt a líceumba helyezték el, és az érsek

tanárokkal segítette a képzést. Az 1778-as iskolai pecsétet új felirattal, 1853-as

évszámmal lecserélték. 1861. május 26-án gyűjtés eredményeként iskolazászlót

készítettek, mely selyem damasztból készült. Egyik oldalán Szent István ajánlja fel a

Szent Koronát, a másik oldalon Szent Alajosnak, az ifjúság védőszentjének a képe

látható. A zászló dísze az nemzetiszínű selyemszalag, amelyet a zászlóanya,

Keglevich grófné készített, s melyre ráhímeztette az ifjúság jelszavát: Isten és haza. A

zászlórúd hegyén Magyarország ércből készült címere állt. A zászló őrzésére az első

hat osztályból őrséget képeztek, s a körmenetekre kivitték.

Az 1852/53-as tanévben a tanári kar Rezutsek Antal igazgató mellett „rendes”

11 tanárból állt, melyből 8 volt ciszterci szerzetes, 3 érsekmegyei „áldor” és 1 világi,

valamint 2 „rendkívüli” világi tanár. A tanév végén 276 tanulója volt az iskolának.

Az oktatás szerkezeti változása magával hozta az intézmény épületének

kényszerű átalakítását is. Ismert Strämmelvöger Rezső nevű építőmester által készített

tervrajz 1859-ből, amely alapján feltételezhető a régi kertész lakás átépítése vagy

lebontása, de az épület mai arculata megegyezik az 1859-es tervrajon láthatóval.1

Funkciójában az átalakult kertészlakból mosóház lett, amely korábban a kert déli

végében, a bástya közelében volt. A konvent északi szárnyának második emeletén két

tantermet alakítottak ki 1852-53-ban, ennek közelében volt az iskolai börtön. A

szárnyat 1863-ban nyugat felé 13 ölnyi kétemeletes résszel meghosszabbították, s

összekapcsolták a már meglévő árnyékszéknek használt épülettel. Ekkor alakították ki

a két udvar közötti átjáratót, de oly módon, hogy azt leszűkítették – vélhetően statikai

megfontolásokból – egy szűk terem betoldásával. Ugyanakkor szükségesnek érezték a

1 Juan Cabello: u.o. 12.old.


23

mosóház és az északi szárny közötti sziklafal felmagasítását is. Vélhetően ekkor

történt az épületek mögötti terület feltöltése is. A sziklafalban ma is láthatók a

befalazott pincenyílások.

A konvent északi szárnyát a rendi növendékeknek lakásul szánták. Mivel a

rendi növedékek elhelyezését Zircen átmenetileg megoldották. Az 1868/69. tanévben a

két terem eggyé alakításával rajztermet alakítottak ki a rajztanítás kötelezővé tétele

miatt. Egy harmadik szoba pedig a természettudományok gyűjteménye lett. A VI.

osztály termének harmadából egy kísérleti szobát alakítottak ki. Ezzel átellenében az

oratórium – a templom déli oldalán az első emeleti terem – egy része fizikai

múzeumul szolgált.

1855-ben a templom déli oldalához ragasztott mellékrészeket az iskola céljaira

átalakították. A földszinti sekrestyét, az első emeleti volt oratóriumot, a második

emeleti karzatot elfalazták. Az első kettőből két tanterem lett – idekerült a konvent

második emeletről a két osztály –, a második emeleten pedig három helyiséget

alakított ki. A kísérleti szobához közel eső első helyiség fizikai múzeum, a

középsőben természettudományi szertár lett, a szép számmal növekedő szertár és

gyűjtemény miatt. A legbelső részben pedig tanári könyvtárat alakítottak ki. Az

oratoriumot a templom szentélyének északi oldalán elhúzódó első emeleti karzatból

alakították ki.

Az Entwurf a tanításban is tartalmi változásokat hozott. Megjelent az

osztályfőnök, a tanári képesítéshez kötött szaktanár, valamint a munkájához

kapcsolódó laboratóriumok és szertárak fejlesztésének kötelezettsége, az iskolai

értesítők készítésének és az érettségi bevezetésének kötelezettsége.2 A tantárgyak

tartalmának meghatározására pedig bevezették az egységes tanterv és tankönyv

szerinti oktatást. Rendes tantárgyak közé sorolták a hittant, a latin, görög, magyar,

német nyelvet, a földrajz-történelmet, a számtan-mennyiségtan-mértan, a

2 Az 1850-51-es tanév előtti időkről az iskolánk életét bemutató, évenként megjelenő összegző kiadványt nem ismerünk. Van viszont a Főegyházmegyei Könyvtár tulajdonában az 1770., 1824., 1826, 1828, és az 1845. évben készített kiadvány, amely a tanulók neveit eredményeik szerint közli.


24

természetrajz-természettan, a bölcsészeti előtan tantárgyakat. A rendkívüli tantárgyak

voltak a francia nyelv, az éneklés, a rajzolás, az ékesírás, a gymnastika.

A tanításban a legnagyobb változást és gondot a német nyelv újbóli erőltetése

jelentette, amely ellen a tanári kar is aggodalmaskodott. Az elvárások túlzóak voltak:

1855-ben előírták, hogy érettségire írásban és szóban birtokolják a nyelvet, a felsőbb

osztályokban a tanítás németül történjen. A tanári kar kijelenti, hogy csak a magyar

lehet a tanítási nyelv, mert a diákok sem tudják használni Eger városának közelében a

német nyelvet, és a tanárok közül is csak hárman tudnak a megkívánt szinten németül.

A tanítással Juhász Norbert igazgató úr is megpróbálkozott – kevés

eredményességgel. 1859 szeptemberében az apát is a magyar nyelvű tanítás mellett

döntött, s így a kormány 1862-ben valamennyi osztályban heti két órában elrendelte a

német nyelv tanítását. Az ékesírást (1852) és a francia nyelvet (1855) nagyobb gond

nélkül bevezették. Nagyon sikeres volt az énektanítás bevezetése (1852), amelyet

Juhász igazgató úr nagyon támogatott, s amelynek tanítására megnyerte a

Zasskovszky-testvéreket. József és Endre a főegyházmegyei aranyérmes karnagyai,

„képezdei tanár”-ok, a prágai zeneegylet és a Zsófia énekakadémia, a salzburgi

Mozarteum tagjai, a római pápai zeneakadémia szerzői és tanárai voltak, sőt Endre

még a főegyházmegye orgonistája is volt. (Ők voltak azok, akik Tárkányi Bélával

megszerkesztették a Katholikus Egyházi Énektárat.) Eredmény, hogy 125-en jártak

énekelni, s kedvükért 1859-re Salzburgban csináltattak orgonát Moóser Lajosnál. Az

énekkar szereplése 1856-tól újra rendszeressé vált az évzáró ünnepélyeken, amely

igazi látványos városi rendezvénnyé alakult. A rajzórák 1854-ben 63 tanulóval

kezdődtek meg. A rendszeres tornatanítást 1855-ben vezették be. Testgyakorlatra

lehetőség volt a rend majorkertjében, 1856-tól az érseki fürdőben, a tornatanítás

pedig a Rózsa utcai bérelt telkeken folyt 1862-ig, amikor a telket az intézet

megvásárolta. Az alábbi táblázat az 1858-59. évi tantárgyfelosztást mutatja be.

1. oszt.

2. oszt.

3. oszt.

4. oszt.

5. oszt.

6. oszt.

7. oszt.

8. oszt.

vallástan 2 2 2 2 2 2 2 3 latin nyelv 8 8 6 6 6 6 5 5


25

görög nyelv 5 4 5 5 4 5 magyar nyelv 2 2 2 2 2 2 2 2 német nyelv 4 4 3 3 3 3 3 3 földrajz-történelem 3 3 3 3 3 3 3 3 számtan- mennyiségtan- mértan

3 3 3 3 4 3 3 1

természetrajz-természettan 2 2 2 2 2 2 3 3 bölcseleti előtan 2 2 24 24 26 26 27 26 27 27 francia nyelv kezdőknek

2 2 2 2

haladóknak 2 2 2 2 éneklés kezdőknek 2 2 2 2 2 2 2 2 haladóknak 2 2 2 2 2 2 2 2 rajzolás önként jelentkezésre

2 2 2 2 2 2 2 2

ékesírás 2 2 1 1 gymnastika

rend

kívüli tan

tárg

yak

2 2

A könyvtár az 1852-53-as tanévben több mint 2000 kötetből állt. Megindult

Villax apát úr 1200 ft-os, a következő évben Rezutsek igazgató búcsúzásakor adott 400

ft-os adományából a fizikai tanszerek gyűjtése a bécsi Pöschl cég készítményeiből.

Shill Athanáz természetrajz tanár magánszorgalmával a természettudományi

példányok gyűjtésébe kezdett. 1858-ban Lengyel Miklós egri nagyprépost,

Stephanovszky Sándor szemináriumi aligazgató és Strecskó Lénárd ferences szerzetes

adta az első darabokat az érem- és pénzgyűjteményhez.

Az iskolában az első érettségi vizsgát 1852-ben tartották. A tavaszi írásbelire

34-en jelentkeztek, de a szeptember 29-30-án megtartott szóbelire már csak 22-en

jöttek el. Közülük hatan kitűnően érett, tizenhárman érett minősítéssel vizsgáztak, míg

három diákot visszautasítottak. A félévi vizsgákat eltörölték. Az osztályokat 50 főben

állapították meg, de ettől Egerben rendszeresen eltértek. A tanév október elsejétől

július 31-ig tartott, s 1856-tól műsoros tanévzáró ünnepélyek zárták. Felvételkor

famulációpénzt szedtek 2 forintnyi értékben, amely 1861-ben már meghaladta a 6

forintot, de a beszedéskor a vagyoni helyzet szerint differenciáltak.

A valláserkölcsi nevelésben nagyobb változás nem történt. A szentmisék végén

a fohászból kihagyták a császár szót, mert a tanulók így nem válaszoltak rá. A tanulók

fegyelmére hatással volt az ország hangulata. Az ötvenes évek elején előfordult, hogy


26

egész osztályok vád alá kerültek. A csehországi minta alapján készített új iskolai

törvényeket Egerben 1852. október 2-án vezették be. A testi fenyítést csak az alsóbb

osztályokban, bezárást pedig ismételt rendetlenségeknél alkalmaztak. Az iskolában a

rend viszonylag gyorsan megerősödött, pedig a hatóságok előírták, hogy

figyelmeztetni kellett a tanulókat a széles karimájú Kossuth-kalap viselésére, a

kalapon hordott nemzetiszínű szalag viselésének veszélyére. Aztán az ötvenes évek

végére újra erősödött a „betyáros szellem”, mert a dohányzás és a káromkodás

mellett divattá lett a sarkantyúk, pálcák, fokosok, bokréták viselése - amely könnyen

vezetett a diákok között verekedéshez –, s ezt az igazgató betiltotta: „külsejükre nézve

mindazt kerüljék, ami a művelt gimnáziumi ifjút pórfickó vagy nyegle falusi suhanccá

torzítaná vagy aljasítaná.” Széchényi halála miatt 1860. április 24-én a bazilikában

megtartott gyászmisére szünetet rendeltek el, s a tantestület a diáksággal azon

megjelent. A ciszterci templomban tartott nőegyleti rekviemen szintén jelen volt a

tanári kar. Azonban az utolsó évfolyam néhány izgága tanulója által a ferences

templomban 26-án mondatott gyászmisén a tanulók megjelenését nem engedélyezték.

Tilos volt az aradi vértanúkra és az elesett honvédekre való emlékezés is. A decemberi,

48 utáni első megyegyűlésre a két utolsó év diákjait szintén nem engedték el. Az

engedékenyebb szállásadókat az igazgató kérdőre vonta, s ha úgy látta, maga keresett

új szállásadót a diáknak. Majd a tárkányi majálison a Szózat eléneklésének veszélyére

kellett felhívni az ifjúság figyelmét. A legnagyobb port felkavaró eset 1860

februárjában a szabadkai illetőségű Petrics Mihály VIII.-os tanuló esete volt. Az előző

nyáron szabadkai otthonából levelet írt káplár barátjának, melyben Garibaldiról és az

esetleges invázióról írt, s azt is írta: „… ha majd összeütközünk, ne lőjj, és ha igaz

magyar vagy, alkalmas pillanatban szökjél át hozzánk …” A levél hivatalos kezekbe

került, s kassai katonai törvényszék beidézte a tanulót. Katonai kísérettel vitték el a

fiút, s bíróság 14 napi fogházra ítélte. Az igazgató megpróbálkozott a megtévedt

tanuló mentésével, aki egyébként példás magatartású, a Rajner-alapítvány 6 császári

aranyával jutalmazott diák volt, majd büntetésének letelte után visszavette az

intézetbe.


27

Juhász Norbert Rezutsek Antal igazgató (1829-52), igazgató (185-66) zirci apát (1858-79)

Az igazgatói posztot e politikailag nehéz időben, 1853-66 között Juhász

Norbert töltötte be, mivel Rezutsek Antal 1857-től zirci-pilisi-pásztói apát lett.

Munkájában folyton buzdította társait a haladásra, apátját pedig az áldozathozatalra.

Mint ciszterci tanár azon volt, hogy szülővárosának gimnáziuma, mely a jezsuiták alatt

a legelsők egyike volt, a ciszterek kezében se tartozzon az utolsók közé. Az elért

eredményeket mindig a tanárok buzgóságának, törhetetlen kötelességhűségének és

csüggedést nem ismerő kitartásának tudta be. Amikor a szolnoki szolgabíró 1856

tavaszán vizsgálattal fenyegette a tanári kart, mert fia „szekundába esvén” ösztöndíját

elveszítette, erélyes levélben kell a kollégái védelmére: „Uram! azt tudja meg, hogy

oly ember, ki kötelességét teljesíti, nem ismer extrementumokat, melyektől meg tudna

ijedni. … S ha csakugyan el van híresedve az egri gimnázium, Istennek hálával

mondhatom, most már nem arról híres, hogy betyárok gyűlhelye volna, hanem talán

azért, mivel mindenkivel úgy bánnak abban, mint érdemli.” Ebben az időszakban az

intézetben végigtanított Schill Athanáz, Szvorényi József és Menzer Rudolf. Schill a

bécsi állat- és növénytani társulat tagjaként, a természetrajzi-szertár és

éremgyűjtemény őre volt, a latin és német nyelv mellett tanított még számtant és

természetrajzot. Szvorényi a Magyar Tudós Társaság levelező és a pesti

természettudományi társulat tagjaként latin és magyar nyelvet; Menzer „hittudor”-ként

latint és történelmet tanított. Az iskolát meglátogató magas rangú vendégek – báró

Geringer báró (1851), báró Auguszt Antal (1856), Benedek táborszernagy, kormányzó


28

(1860), gróf Pálffy Móricz helytartó – látogatásainak eredményeként az igazgató urat

1857-ben koronás aranyéremkereszttel kitüntették, 1866-ban pedig a kassai tankerület

főigazgatójává nevezték ki. (A „megkeseredett apai érzésű” szülők el is kezdték

terjeszteni az ifjak német nyelvre kényszerítő, szabadabb mozgásban akadályozó, a

német hatalmat kiszolgáló, zsarnokoskodó igazgató rémképét.) Távozásakor 400 ft-ból

alapítványt hozott létre, amelyet Norbert – (később Ciszterci) jutalomnak neveztek.

Ekkor az iskolát már négy éve Ciszterci Rend Egri Katolikus Főgimnáziumnak

nevezték. (Juhász Norbert életének utolsó két évét – 1887-89 – ismét Egerben töltötte,

s jelentős adományokkal segítette az iskolai könyvtár működését és a templom

renoválását. Ő az utolsó, akit a templom kriptájába temettek 1889-ben, ahol 1819-től

tíz szerzetes várja a feltámadást.)

5.2. A Cisterci Rend Egri Katholikus Főgymnasiuma (1862 – 1921)

A megüresedett igazgatói székbe – miután Menzel Rudolf idős korára nem

vállalta, a tantestület óhajára hallgatva – Rezutsek apát úr Szvorényi Józsefet nevezte

ki, aki 1849 óta volt tagja a tanári karnak, s ekkorra már elismert tudós tanárember

hírében állt. A tanárságot 1840-ben Székesfehérváron kezdte. 1843-ban a közép- és

felsőfokú iskolák számára kiírt tankönyvírási pályázatot megnyerte, 1847-ben a

Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett. 1854-56 között Tárkányi Bélával együtt

dolgozott az Akadémia tudományos műszótárának szerkesztésében. 1851-77 között

használták az Ékesszólástan című tankönyvét. 1853-ban négykötetes olvasókönyvet

készített. 1854-56 között részt vett a német-magyar tudományos műszótárt készítő

bizottság munkájában. 1861-ben nyelvtankönyvet készített, amely 1866-tól a

középiskolákban két évtizedig volt használatos. 1867-ben Magyar irodalmi

szemelvények címmel négykötetes, példatárral egybekapcsolt irodalomtankönyvet

szerkesztett a felsőbb osztályok számára.

A magyar közoktatásban az 1870-es, 80-as évek a tantervek módosításainak és

a tanítási módszerek bizonytalanságának az időszaka, miután az 1868.évi törvény

középiskolára vonatkozó részének készítése Eötvös halálával megakadt. Juhász, de


29

Szvorényi igazgató is nagy gondot fordított a tanítás módszertanának fejlesztésére,

ezért módszertani értekezleteket tartottak, sorba vették az egyes tantárgyak

tanításának gondjait, javaslatokat vitattak meg, és módszereket próbáltak ki. A

tantestületnek e korszakban nagytekintélyű tagja volt Horváth Zsigmond, aki tagja volt

a budapesti természettudományi társulatnak, a heves megyei orvosi egyletnek. A

negyvenes évek végén már töltött néhány évet az intézetnél, s 1855-84 között annak

folyamatosan tagja volt. A mennyiségtan, természettan, természetrajz és a francia

nyelv tanítása mellett a természettudományi és éremtani szertár őre és a meteorológiai

állomás felügyelője is volt. Kiemelendő még a latin és görög nyelvet tanító Kiss Ernő

(1856-58, 1860-85), és a budapesti philológiai társulat tagja, Szerencse Menyhért

(1867-74, 1876-90).

Az 1883. évi XXX. törvény rendelkezett a középiskolai tanításról. Az iskolák

helyi tantervét 1888-ra kellett elkészíteni. Egerben nem készítettek helyi tantervet,

elfogadták az általános javaslatot. A táblázat az 1888-89-as tantárgyfelosztást mutatja

be.

1. oszt.

2. oszt.

3. oszt.

4. oszt.

5. oszt.

6. oszt.

7. oszt.

8. oszt.

Vallástan 2 2 2 2 2 2 2 2 Magyar nyelv és irodalom

6 5 3 4 3 3 3 3

Latin nyelv és irodalom

7 7 6 6 6 6 6 5

Mennyiség- és természettani földrajz

4 4 2

Számtan-mennyiségtan 3 4 3 3 4 3 3 2 Rajzoló mértan 3 3 2 Szépírás 1 1 Tornázás 2 2 2 2 2 2 2 2 Német nyelv és irodalom

4 3 3 3 3 2

Történelem-politikai földrajz

4 3 3 3 2 3

Természetrajz 3 2 3 Görög nyelv 5 5 5 4 Természettan 4 4 Bölcselet 3 28 28 28 28 30 30 30 28 Francia nyelv

2 2 2 2 2 2

Szabad rajz 2 2 2 2 2 2 Műének

Rendkívüli (szabadon választható) tantárgyak 1 1 1 1 1 1 1 1


30

Az 1890. évi XXX. törvény a görög nyelvet fakultatívvá tette ugyan, de a

hittudományi karra, bölcsészettudományi karra jelentkezőknek görög nyelvből

érettségizniük kellett, ezért 1890-ben megkezdték az V. osztály kilenc tanulójánál a

görögpótló tananyagot. A változtatást így értékelte 1889-ben az egri tanárok

értekezletéről készült jegyzőkönyv: „A társadalom összes érdeklődésével az üzlet és

élvezet felé fordult, nem kérve és nem várva egyebet, mint kenyeret, mely táplálja és

élvezetet, mely idegeit folytonos izgalomban tartsa, - így a szabadság és vallás ereje

az általános közömbösségen megtörik, a tudomány és művészet pedig az üzlet és

élvezet eszközévé alacsonyodik le.”

Miután a szépírás mellett a mértani rajz és a testnevelés is az 1867-68-as

tanévtől kötelező tantárgy lett, rajztermet kellett kialakítani és tornatermet kellett

építeni. A második emeleten kialakított két tantermet eggyé alakították, a szükséges

felszerelésekkel ellátták. A tanítást Sajósy Alajosra bízták, aki ennek a korszaknak

kedvelt oltárképkészítője volt. 1899-ig tanított az iskolában, s ez időben az egri diákok

rajzai országos kiállításokra, sőt az 1872-es bécsi világtárlatra is eljutottak. A saját

tornatermet 1887 nyarán a gimnázium déli végéhez toldva készítettek el Wind István

egri építész terve alapján. A 22.82m x 8,5m alapterületű tornaterem építészi és

felszerelési költsége 11060 Ft-ba került.

Az egri gimnáziumban ezekben az években az országosan megengedett

létszámon felül, egy osztályban 60-70 tanuló is tanult, sőt 1876-77-es tanévben 139

elsőosztályos diák volt két osztályban. Trefort Ágost miniszter 1875. évi egri

látogatásakor javasolta a párhuzamos osztály indítását, amelyre azonban nem volt

hely. A budapesti tankerület – melyhez 1884 óta tartozott az intézmény – szintén az

épület szűkösségét kifogásolta. A magas létszámból is fakadt, hogy magas volt a bukott

tanulók száma is: 1871-ben az összes tanulók egyharmada, 1899-ben egy tárgyból 55

fő (az osztályozott 409 tanuló 13,45%-a), két tárgyból 25 fő (6,11%), több tárgyból 34

fő (8.31%). A jelenség összefüggésben van a tanulói fegyelem kérdésével éppen úgy,

mint tanítási módszerekkel és az osztályozási gyakorlattal.

Az 1862-63-as tanévtől kellett a bizonyítványban a magatartás jegyek beírni. S

1864-ben, 1869-ben, 1876-ban, 1890-ben, 1903-ban jelentek meg azok a kiadványok,


31

amelyek a rendtartás és s a fegyelem kérdésével országos szinten foglalkoztak. Az első

kiadvány szövege szóról szóra megegyezik az egri gimnázium törvényeivel, a

későbbiekben hozott enyhítő szabályozásoktól általában szigorúbban jártak el az egri

iskolában. (Az előadásokat közös imádságokkal kell kezdeni és végezni. A színházi

látogatásokat az utolsó két évben igazgatói engedélyhez kötötték. A kávéházak és

korcsmák látogatásának tilalmát kiterjesztették a táncmulatságok és a pincék

látogatására is.) A testi büntetések teljes eltörlését korainak tartották, de csak ritkán

alkalmazták. A látogatási tilalmak notórikus megszegőit kitiltották az intézményből. A

megrögzött hanyagságnál helyen valónak tartották a bezárást, ami a déli étkezéstől

való megvonást jelentette. Az 1898/99-es tanévben 11 tanuló kapott igazgatói

megrovást. Vétségeik voltak: illetlen, trágár beszéd, nótázás, apróbb tárgyak

elidegenítése, testi sértés, engedetlenség, szállásról időn túli kimaradás, pénzre

kártyázás. A vétkesek közül 3 főt „csendben eltávolítottak” az iskolából.

1860-ban iskolánkban tanulói kezdeményezésre 17 fővel megalakult az

irodalmi önképzőkört, amelyet Vitkovics-körnek neveztek el. Célja hogy a diákok

„tehetségük szerint, vers- és prózaírásban, műfordításban és szavalásban

vetélkedjenek egymással.” Díszközgyűlései 1872-ben kezdődtek. Az egyesület

működése az 1898/99-es tanév évkönyve alapján a következőképpen rekonstruálható.

A szeptember közepén megalakuló társaságnak tanári elnöke ebben az esetben Werner

Adolf, a két utolsó évfolyamból 30 tagja, 24 pártolója volt. A tagok a tanév során 41

munkát készítettek. Ebből 16 prózai – főleg tanulmányt – és 10 versformájú alkotást

ítéltek bemutatásra alkalmasnak a bírálók. A tanév elején 7 témakörben – három

irodalomtudományi, egy-egy poétikai, történelemtudományi, fizikai és szabadon

választható – hirdettek pályázatot. A tanév során 12 rendes, 1 bizottsági, 4 rendkívüli

ülést tartottak, ahol a pályázók felolvasták alkotásaikat. E tanévben 9 pályamű

érkezett, melyből hetet értékeltek dicsérettel vagy 10 korona jutalommal. A

szavalóversenyen 62 tanuló vett részt, amely közül az első három helyezettet szintén 10

koronával jutalmazták. A kör járatta a Katolikus Szemle, az Ország-világ és a Magyar

Szemle című újságokat is.


32

Az 1874/75-ös évkönyvben van adat először arról, hogy „a szegényebb sorsú

ifjúnak tan- és segédkönyveket, szótárakat stb. kiszolgáltak évi használatra”. Ebből a

gyakorlatból fejlődik ki a segélyező egyesület, mely 1898. szeptember 11-én alakult

meg 1170 db. tankönyvvel és 133 tanulóval, melyből 72 tanuló 937 tankönyvet kapott.

A dokumentumok között fellelhető – bár az évkönyvben nem említették – az

Eged című diákújság néhány példánya is, amelyet Fenyvesi Ferenc VII-VIII-os tanuló

szerkesztett az 1870-es és 71-es évben. A kézzel írott 14-16 oldalas, füzet nagyságú

kiadvány tanulói verseket, tanulmányokat, humoreszkeket, sőt szerkesztői üzeneteket is

tartalmazott, s fejléc szerint hetente jelent meg.

A helyes tanítási gyakorlat, a módszerek és az osztályozás kialakítására

Szvorényi igazgató úr nagy figyelmet szentelt. („Én a tanárt fegyelmezésben,

klasszifikálásban és mindennemű érintkezésben olyannak kívánom az ifjú iránt, mint

amilyennek óhajtom Istent, mint ítélő bírámat, magam iránt.”) Tanári elveiről,

gyakorlati tapasztalatairól, pedagógiai hitvallásáról 1878-tól 1890-ig minden évben a

tanévzárón az iskolában járó szülőknek is előadásokat tartott. Ebből ajánlatos néhány

idézetet elolvasni:

„… a nevelésnek a mesterségek mesterségének, végre sem több, sem nem más a

titka, mint e három: szeretet, jámborság, kitartás” (1878-79)

„… a nevelés e hármas aranyszabálya szerint: korán, határozottan és

állhatatosan! Mindjárt az élettel együtt álljon be a szoktatás iskolája; aztán pedig

mindenkor s mindenben hallja meg a gyermek a helyest, igazat, szükségest kereken,

azaz röviden, minden alku s okoskodás nélkül.” … „Annak a türelemnek, melyre a

nevelőnek szüksége van, nem az a szavajárása: „nézd el; ne törődj vele!”, hanem

ez: „gyámolítsd a gyöngét!” … „A bölcs harag nélkül büntet, mert tudja, hogy

néhány csepp mézzel több legyet fog, mint egy tál ecettel; és hogy a tekintély s

törvény tiszteletét nem a félelem, hanem a szeretet találta fel…” … „A mindent

eltűrő, vagy semmit sem tűrő szülők ravatalát pedig nevető örökösök állják körül…”

(1883-84)


33

„A korhoz s egyéniséghez mért szabadság nélkül nincs nevelés; noha akkor

sincsen, ha e szabadság korlátot nem ismer. Az egészen szabadjára hagyott eleven

gyermek, a szabados mozgásból a féktelen szilajságba mehet át.” (1884-85.)

„Amily igaz ma is, mit már Platón állít, hogy „erényt csak erénnyel lehet

tanítani;” éppoly igaz, hogy erős akaratot csak erős akarattal, s jellemet –

jellemmel.” … „Nemes tisztje azért minden nyilvános vagy magán oktatónak, hogy

serdülő növendékeivel szemben rideg szaktudóssá, lelketlen óraadóvá ne

alacsonyodjék; hanem nevelői küldetése iránt is tisztába jöjjön szívével s

hazafiságával … Az a kegyelet, melyet oktatásaiban minden szent és tiszteletre méltó

iránt elevenen éreznie s éreztetnie kell;” (1886-87)

„A munka elengedetlen föltétele az életnek! S fő célja nem a megvagyonosodás,

hanem az életbölcsesség; valódi jutalma nem az anyag, hanem a boldogság” (1889-

90)

Ő volt az első középiskolai igazgató, akit a király a tanügyi kormány

javaslatára a Ferenc József-rend Lovagkeresztjével tüntetett ki 1886-ban, majd 1892-

ben – halála előtt néhány hónappal – szintén elsőként az országban főigazgatói címmel

jutalmazott. A Vitkovics-kör 1910-ben készíttette el Kopits János szobrászművésszel

Szvorényi József arcképes emléktábláját.

Szvorényi József Kassuba Domokos igazgató (1866-1892) igazgató (1892-1917)

Kassuba Domonkosnak, az új igazgatónak – aki 1879 óta volt az intézmény

történelem tanára – legsürgősebb teendője és legnagyobb tette a zsúfoltság


34

megszüntetése volt, amelyre már 1881-ben elkészült a Wind- és Repánszky-féle terv,

amely az intézmény szűkösségét a keleti szárny kiépítésével kívánta megszüntetni. Az

új átépítés költségirányzata 134 823ft, a szükséges belső berendezésekre kb. 15 000

forintot szántak. A megvalósítás Alpár Ignác tervezésével Hegyi Ferenc építőmester

irányításával 1900-1901-ben megtörtént. A főkáptalan által ajánlott 50 000 téglát, s a

megépült a keleti szárnnyal kialakult a négyszög alapú belső udvar, és az utcai frontra

néző oldalon magasított teraszt alakítottak ki. A konvent északi részét

hozzáidomították az új szárnyhoz. A főgimnázium épülete – a nyugati szárny – a

konvent északi szárnyából indult ki, és a templom mögött érte el az akkori Gimnázium

utcát. Az utca mentén falat húztak, s ezzel kialakították a primus udvart. A

tornacsarnokot jórészt lebontották, mert akadályozta az építkezést, s újat építettek,

melynek méretei 23,48x9,40x8,5m. Az udvari homlokzat közepére befalazták azt a két

domborművet, amely a jezsuiták gyógyszertárából származott. Az egyik a botanikát, a

másik a kémiát ábrázolta. Az előkert két kapujának négy oszlopára felhelyezték

Gábriel és Mihály arkangyal, Nepomuki Szent János és Szent József 18. században

készített szobrait.

A kétemeletes épület földszintjén 5 osztályterem, az első emeletén 3

osztályterem, 3 segédterem és egy ének-zeneterem lett. A második emeletre kerültek a

természettani és a természetrajzi tantermek egy-egy szertárral, egy-egy

dolgozószobával. A természetrajzi előadó melletti teremben érem- és pénzgyűjtemény,

néprajzi emlékek kaptak helyet. A rajztermet megmagasították, és a vele szomszédos

termet hozzávették gipszteremnek. A templom déli karzatának első emeletét az

ifjúsági, a második emeletének termeit a tanári könyvtár és olvasó foglalta el. Az

északi karzaton az első emelten maradt az oratórium a Mária kongregáció részére, a

második emelten pedig a színházi szertár, filológiai múzeum, földrajzi szertár foglalt

helyet. A tanári szobák az épület északi oldalának két emeletén és a megépült keleti

oldalának második emeletén voltak. A keleti rész első emeletét végig az apáti lakrész

foglalta el, a sarokban az igazgatói irodával. Az iskolának két udvara lett: a primus

udvar 450, a belső udvar 768 négyzetméter. Az utóbbiban a bejárathoz közel 1905-ben

vízvezetékről kutat állítottak fel. Az átalakítás és a felszerelés együtt – melyet a


35

budapesti Michl Alajos cég végzett – 380.000 koronába került, s ez 140.000 koronával

több az előirányzottnál. Az építést engedélyező Vajda Ödön apát tiszteletére az 1930-

as évtizedben minden év nov.16-án emlékező szentmisét tartottak.

Az iskola keleti szárnya az 1900-01-es építkezés után

A nevelés-tanítás eredményességét nagyban segítette, hogy az intézménynek a

templom déli oldalán, a második emeleten volt az 1912-13. tanévben egy 22850

kötetes könyvtára. Ezen felül az önképzőkörnek 4240 kötete ugyanott az első

emeleten. A könyvtári állomány folyamatos bővülése folyamatos gondot okozott. Már

1861-ben voltak könyvek, amelyek a konvent egyik szobájába vagy az igazgató

lakásának előszobájába vagy az oratóriumba kerültek. 1885-ben a legtágasabb tanári

szobát könyvtárnak berendezték. Az 1875-ben létrejött ifjúsági könyvtár is új helyet

kívánt, így könyveinek egy része 1883-ban szintén a konvent épületének kisebb

szobáiba került. Az 1912-13-as tanévben az ifjúsági könyvtárnak állománya 2273 mű

4240 kötetben. A segélyező könyvtár 278 tagja 257 tanulónak tudott segíteni könyvvel

és segédeszközökkel, az alaptőkéje pedig 3318 korona volt.


36

Az iskola természetrajzi szertára

Az iskola tornaterme és fizikai szertára


37

Az iskola fizika tanterme

Az eredményes oktató-nevelő munkának feltétele volt főleg a

természettudományos tantárgyaknál alkalmazott szemléltetés lehetősége is. A

természetrajzi gyűjtemény a hetvenes évek vége felé, főképp a Titius Pius, Xantus

János és Vrabély Márton ajándékaival, már annyira felszaporodott, hogy az állatok

egymás hátára halmozódtak. A Kempelen Rudolf – kir. pénzügyi tanácsos – gazdag

lepke- és bogárgyűjteményének (1890-91) is alkalmas helyet kellett találni. Ezért 1883

nyarán a templom északi karzatát is elfalaztatják, és nyolc nagyobb és négy kisebb

üvegszekrénnyel s egyéb szükséges bútorfélékkel ellátva, természetrajzi múzeumnak

berendezték. A gyűjtemény helyére, azaz a déli karzat középső szakaszában a pénz és

éremgyűjtemény, a kisded régiségtár és a Kovács Károly – aki egri születésű volt, de

Kairóban fogadótulajdonos lett – kairói küldeményeiből akkor keletkezett néprajzi

múzeum tárgyai kerültek. Ő küldte az iskolának 1884-ben a Luxor közelében

Atthmennél előkerült főpap múmiát. A természetrajzi szertár gazdag ásványtani

kollekciójának, rovar- és lepkegyűjteményének 576 db-os „kincseit” 9

üvegszekrényben helyezték el. A leggyakoribb kőzeteket és példányokat a második

emeleti folyósón közszemlére kiállították. Az állattani gyűjtemény 1952 tárgya 18

üveges szekrényt, a 3786 lepke 50 üveges fiókot töltött meg. A növénytani

gyűjtemény 7821, az ásványtani 2082, a vegytani szertár 546 tételből állt. Az 1900-

1901-es építkezés során új szertárakat alakítottak ki, a korábbi két helyiségben


38

színházi szertár, filológiai múzeum, földrajzi szertár kapott helyet 50 falitérképpel,

220 szemléltető képpel, megszámlálhatatlan diapozitívval, zeneköri, színházi

kellékekkel. Az 387 db-os éremgyűjtemény, a 4079 db-os pénzgyűjtemény, a 392 db-

os régiséggyűjtemény, a 237 db-os néprajzi gyűjtemény szintén a második emeletre

került. A Magas-Tátrát ábrázoló – ma is látható – olajfestményt Bajzáth Lajos

ajándékozta az iskolának 1896-ban, mivel 1869-77 között az iskola tanulója, 1878-tól

– 1884-ig pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója volt. Híressé tette az

iskolát az, hogy 1873-1917-ig meteorológiai fiókállomást működtetett.

Ugyancsak a nevelés-tanítás eredményességét segítette az ösztöndíjak, a

jutalmak és segélydíjak széles rendszere. A 9 ösztöndíj 50 tanulónak 10 024, a 15

jutalomalap 90 diáknak 3138 koronát osztott szét. Pénzsegélyben, teljes és

kedvezményes ellátásban, tandíjkedvezményben összesen 201 tanuló 57 470

koronában részesült. A tanulókra kivetett tandíj 1880-ban 10 forint volt. 1912-ben a

zirci apát 12 korona felvételi és 50 korona tandíjat állapított meg, amely alól

mentességet lehetett kapni.

Az építkezés miatt az 1900-01 es tanévet a líceumban végezték, s ekkor – a

kényszer folytán – került sor az egyfolytában való tanításra, amely a visszaköltözés

után is megmaradt. S ezzel az 1899-es tantervi előírásnak is megfelelt az iskola. A

kötelező játékdélutánokat a város északnyugati részén lévő vásártéren tartották meg,

ami egyúttal katonai gyakorlótér is volt. Az 1907-től bevezetett katonai gyakorlatok

(fegyverkezelés, céllövés) a tanítását is itt végezték. 1908-tól pedig a svéd-torna

szerinti tanítást kezdték meg. Az intézet tanulói már az 1891-es budapesti, 1895-ös

besztercebányai tornaversenyen részt vettek. 1907-ben pedig Egerben tartották a

kerületi versenyt, amelyen 30 intézet jelent meg 1390 tanulóval. 1910-ben és 13-ban a

tornafelügyelők példásnak minősítik a testnevelés körülményeit és tanítását.

A tanításban lényegi változást az 1903-as tantervrevízió nem hozott. Az

érettségiben az volt az újítás, hogy az írásbelik számát 3, a szóbelik számát 5 tárgyban

állapították meg. Az egészségtan tanítását a VII-VIII. osztályban az 1907-08-as

tanévben kezdték meg.


39

Az énektanítás nagy hagyományait tovább tudta folytatni Saád Henrik, majd

Küzdi Aurél ciszterci szerzetes. Az ifjúsági énekkar 1902-ben, 1904-ben, 1906-ban,

1909-ben a város templomaiban hangversenyeket adott. 1903-tól pedig ifjúsági énekes

színielőadásokat szerveztek: A bibliás ember (XIII. Leo pápa, 1903), József

Egyiptomban (1904), A tékozló fiú (1905), Zrínyi a költő (1906), Rákóczy Egerben

(1907), Szent Imre herceg (1908), Hunyadiak (1912), Tinódi (1914), Mikes (1919,

1920). Az 1907-08-as tanévtől ifjúsági zenekört is alapítottak a zenélni tudó

diákokból, s iskolai, majd 1910-től évente nyilvános szerepléseik is voltak.

József Egyiptomban 1904-es előadása

A Hunyadiak 1912-es előadása


40

Tinódi 1914-es előadása

Külön kiemelendőek a IV-VII. osztályosoknak szervezett tanulmányi

kirándulások, amelynek megkezdése Mátrai Rudolfhoz köthető. Az egyes kirándulások

területei a következők: Salgótarján (1902), Nádasd-Ózd-Diósgyőr-Lillafüred (1905),

Aggtelek-Kassa (1906), Balaton-Dunántúl (1907), Magas-Tátra (1908), Máramaros-

Felső-Tisza (1909), Esztergom-Pozsony-Bécs (1910), Délvidék-Al-Duna (1911),

Fiume-Abbázia-Velence-Semmering-Szombathely (1912), Bosznia-Herczegovina-

Dalmácia (1913). Az alsóbb évfolyamok tanulóinak egynapos kirándulást szerveztek

Budapestre.

A valláserkölcsi nevelésben 1902-ben a zirci apát egységesítette az iskolai

gyakorlatot. A téli időszakban a hétköznapi misék elmaradtak, évente három rekviemet

tartottak az intézet elhunyt tanáraiért, jótevőiért és tanulóiért, a farsangi

szentségimádást, mint helyi szokást, megtarthatták. A szentmisék után 15 perces

felolvasást végeztek a hittanárok. Meghatározták a nagyböjti elmélkedések rendjét, az

októberi imádkozás módját. A tanítás elején és végén imádkoztak, a déli harangszóra

az Úrangyalát mondták. Évente ötször volt kötelező a szentgyónás és a szentáldozás.

1896. december 8-án Barkovits Bálint dr. kezdeményezésre hatvanhat V-VIII.

osztályos tanulóból újra megalakult a Mária-kongregáció. Céljaként fogalmazták meg

a vallás-erkölcsi érzületet folyamatosan ápolva a keresztény hit és erkölcs szerinti

életmód kialakítását. A szervezet minden év szeptemberében a tagok cseréje miatt

újjáalakult, és rendszerint 100 fő feletti létszámmal működött, ezért a tagokat


41

korosztályuk szerint alsós, és felsős csoportba osztották. Vezetője a tanári karból

került ki, 10 tagú vezetőségét a diákok választották. Évenként 6 gyűlést tartottak, és 9

vallási ünnepélyt szerveztek, ahol énekkel és buzgalommal erősítették lelkesedésüket.

Az ünnepek közül kiemelkedik Szent Imre herceg, és a Szeplőtelen fogantatás ünnepe.

Az utóbbin vették fel az új tagokat. Működésükről jegyzőkönyveket vezettek. Elvártak a

tagoktól a Boldogságos Szent Szűz példájából erőt merítve a szentségek buzgó

felvételét, az imát és a kötelességek pontos teljesítését. Fontosnak tartották a testvéri

szeretet, a jó példa nevelő erejét is. Így természetes, hogy a gyűjtésekben való

közreműködés mellett a hadikórház működése alatt a tanulók önkéntesként kisebb

szolgálatokat vállaltak.

Már Szvorényi igazgatósága alatt kezdődött meg az a törekvés, hogy az iskola

nyitottabbá váljon a város polgársága felé. Igaz, az első kísérlet, az 1870-71-es

tanévben nem sikerült, mert a felnőttoktatásra huszonketten jelentkeztek, heten-

nyolcan jártak el. Aztán évek alatt sikerült a népszerűséget növelni, ismeretterjesztő

előadásokat tartottak, felolvasásokat és műsort adtak a városi szervezetek

ünnepségein, rendszeresen publikáltak a városi lapokban, és kiadványokat jelentettek

meg. Ezen tevékenységekről és az iskolában folyó munkáról elismerően szóltak az

intézményt meglátogató vallás- és közoktatásügyi miniszterek: gr. Apponyi Albert

(1906), gr. Zichy János (1910). Kassuba igazgató úr előbb megkapta Ferenc József-

rend Lovagkeresztjét (1903), majd kinevezték az Országos Közoktatási Tanács tagjává

(1906). (Múlhatatlan érdemei közé tartozik az is, hogy kutatta és megírta

gimnáziumunk történetét, amelyet az 1895-97 között kiadott értesítőkben közölt.)

A tanári karnak e korszakban a már megemlítetteken kívül is több kiemelkedő

tagja volt. Egerben a hetvenes évtizedben pályát kezdő tanárok közül kiemelendő

Miskovits Elek történelmet és földrajzot tanító tanár, aki harminckilenc évet töltött az

egri gimnázium katedráján. (1874-80, 1891-1925). Maczki Valér 1877-1921 közé eső

magyar és görög nyelv filozófia tanárságának csupán az 1889-90-es tanévét nem

Egerben töltötte. Közeli barátságba került Gárdonyi Gézával. (Gárdonyi és a ciszterci

tanári kar kapcsolatáról egyébként kevés feltárt adat van. Werner Adolf igazgatóval, a

későbbi zirci apáttal teljesen hivatalos jellegűek lehettek a találkozásai. Rövid távirat


42

utal Gárdonyi és Kassuba Domonkos igazgató úr kapcsolatára is. Madarász Flórissal

az ismeretsége irodalmi, szakmai jellegű volt, hiszen Madarász Gárdonyi

írásművészetéről terjedelmesebb tanulmányt jelentetett meg 1909-ben Gárdonyi Géza

címmel. A szerzetes két színművét elküldte Eger híres írójának véleményezésre.

Vélhetően a tizenhat esztendővel fiatalabb Tordai Ányossal is közvetlen barátság

alakulhatott ki, noha ennek kevés nyoma van az ismert hagyatékokban. Viszont az író

fiával, Gárdonyi Józseffel 1922 után, sőt Tordai Bajára kerülését követően is

megmaradt a kapcsolat.) 3

Maczki Valér az országos középiskolai tanáregyletnek, a képzőművészeti

társulat megyei állandó bizottságának, a város képviselőtestületének, katolikus

iskolaszékének a tagja volt. A líceumban bölcseleti erkölcstant tanított. Közéleti

tevékenységét, kulturális működését, tanügyi munkásságát Ferenc József-rend

Lovagkereszttel jutalmazták 1913-ban (2010 áprilisában szobrot kapott az iskola előtti

parkban). Kovách Demjén az 1883-1929 közé eső 46 éves katedrán eltöltött éveiből

csupán kettőn nem Egerben töltött. Szalay Gábor 1892-ben kezdte a megszakítás

nélküli 53 éves egri tanárságát. Nagy Béni dr. csupán 1900-1917 között volt tanára a

gimnáziumnak, de a 1913-14-es Értesítőben megjelent Az egri főgimnázium története

című munkájával beírva magát iskolánk történelmébe. Kürti Menyhért 1899-1917

között magyar és latin nyelv tanára volt a gimnáziumnak, s majd 1924-37 között

igazgatója.

Aztán említést érdemelnek a korszakban jeles tudományosságot végző, de

Egerben csak néhány évet tanító tanárok is. Ilyen Négyesy László híres

irodalomtörténész, esztéta, stiliszta, a Magyar Tudományos Akadémia rendes, majd

tiszteleti tagja, aki 1878-1880 között VII-es és VIII-os diákja, majd 1885-87 között

tanára volt az intézetnek. Az 1887. évi értesítőben jelent meg A magyar vers című

tanulmánya. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra

alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt. A Pázmány Péter

Tudományegyetem tanáraként hozzájárult a Nyugat első nemzedékének indulásához.

3 Dr. Kilián István: Gárdonyi és a ciszterciek (előadás vázlata) Egri FEHÉR/FEKETE a Ciszterci Diákszövetség Egri Osztályának hírei. Szerk.: Oláh Gyula.1998. Karácsony 3-4. o.


43

A Verseghy Ferenc és Mindszenty Gedeon költői munkásságát kutató dr. Madarász

Flóris 1904-1915 között volt tanár Egerben. Tordai Ányos 1898-ban Egerben

érettségizett, 1913-24 között itt is tanított. Vallásos, történelmi és irodalomtörténeti

tárgyú ifjúsági színjátékot írt, és a rend bajai gimnáziumának igazgatója volt 1924-38

között. Az iskolánkban érettségizett 1919-ben Rajeczki Benjámin ciszterci szerzetes,

népzenekutató, zenetörténész és zenetudományok doktora is.

A tanári kar dr. Békefi Remig apát úr 1911/12-es egri látogatásakor

Így köszöntött az iskolára az I. világháború. Az iskola tornaterme 21 hónapig

volt hadikórház. Rédey Gerő, Szász Alfréd és Grész László tanár urak tábori

lelkészként szolgáltak. A bevonultatott diákok közül 87-en haltak hősi halált. (A hálás

utókor 1922-ben emlékművet, 1924-ben emlékkönyvet készített a hősi halottaknak.)

Hét tanár a háború éveiben segély-akciókban és pasztorációs munkában vett részt.

Werner Adolf 1917-24 között nehéz években vezette az intézményt. (1895-1904

között magyar és latin nyelv tanára a gimnáziumnak,

1924-39 között pedig a rend apátja). 1918-19 politikai

zivatarait nagyobb kár nélkül vészelte át az iskola, bár

többször volt házkutatás, az igazgató urat, Tordai Ányos

és Neubold Özséb tanárokat le is tartóztatták. A vesztes

háború, a vallásellenes politikai kísérletek, a trianoni

sokk után kellett újra megindítani az intézményt.

Villax Ferdinánd apát úr nem tudott kezességet vállalni ......A gimnázium harmadik ciszterci...

Documents

Transcript of Villax Ferdinánd apát úr nem tudott kezességet vállalni ......A gimnázium harmadik ciszterci...