TERVEZET a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás ...

TERVEZET, A KORMÁNY ÁLLÁSPONTJÁT NEM TÜKRÖZI

Készítette:

dr. Aszalós Dániel dr. Fazekas János dr. Gárdos Péter

dr. Szabó Zsuzsanna dr. Szilas Péter dr. Zárai Eszter

Látta: Laborcné dr. Balogh Éva

Jóváhagyta: dr. Papp Imre

1

IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI

MINISZTÉRIUM IRM/AJFO/634/2008.

TERVEZET

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló

2004. évi CXL. törvény módosításáról

Budapest, 2008. augusztus 15.


Készítette:





2

TARTALOMJEGYZÉK Vezetői összefoglaló I. Előzmények II. Tartalmi összefoglaló Az ügyféli terhek csökkentése A hatóságok terheinek csökkentése A hatóságok és az ügyintézők felelőssége Ügyféli jogállás Egyablakos eljárás Elektronikus kapcsolattartás Hatékonyabb eljárás, hatékonyabb végrehajtás Szakhatóság Fokozatos hatályba lépés III. A Kormányprogramhoz való viszony IV. A kodifikáció előzményei és további menete, ütemezése V. Gazdasági és társadalmi hatások VI. Kapcsolódások

VII. Javaslat a sajtó tájékoztatására

VIII. Megjegyzések Határozati javaslat Melléklet a határozati javaslathoz: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény tervezete Részletes előterjesztés Függelékek 1. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosítással egységes szerkezetbe foglalt tervezete 2. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény ügyintézési határidővel összefüggő hatásvizsgálata 3. függelék: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elektronikus ügyintézéssel összefüggő hatásvizsgálata


Készítette:





3

EGYEZTETÉSI LAP

A/ Állami szervek Véleménynyilvánítási határidő: 15 nap

Név Egyetért Nem ért

egyet

Észrevételt

tett

Határidőben

nem adott

véleményt

EÜM Pordán Endre

FVM Gőgös Zoltán

HM József Péter

KHEM Puch László

KvVM Erdey György

KüM Horváthné dr. Fekszi Márta

NFGM Heil Péter

OKM Balogh Gyula

ÖM Virág Rudolf

PM Csáky Bernadett

SZMM Mészáros Miklós

MeH Molnár Károly

MeH Tordai Csaba

MeH Csizmár Gábor

MeH Iváncsik Imre

MeH Kolber István

MeH Baja Ferenc

Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala

Szelényiné Roszik Erzsébet


Készítette:





4

Országgyűlési Biztosok Hivatala Szabó Máté

Országgyűlési Biztosok Hivatala Fülöp Sándor

Országgyűlési Biztosok Hivatala Kállai Ernő

Országgyűlési Biztosok Hivatala Péterfalvi Attila

Legfőbb Ügyészség Kovács Tamás

Legfelsőbb Bíróság Kaposvári Bertalan

Magyar Nemzeti Bank Gál Ildikó

Állami Számvevőszék Csapodi Pál

Gazdasági Versenyhivatal Belényi Andrea

Országos Rádió és Televízió Testület

Weiszenbergerné dr. Dobos Márta

Közbeszerzések Tanácsa Havasi Tibor

Központi Statisztikai Hivatal Pukli Péter

Nemzeti Hírközlési Hatóság Pataki Dániel

Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete Varga Csaba

Magyar Energia Hivatal Horváth J. Ferenc

Országos Atomenergia Hivatal Rónaky József

Magyar Szabadalmi Hivatal Bendzsel Miklós

Egészségbiztosítási Felügyelet Kovácsy Zsombor

Magyar Országos Közjegyzői Kamara Tóth Ádám


Készítette:





5

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Parragh László

B/ Társadalmi és érdekképviseleti szervek

Név Egyetért

Nem ért

egyet

Észrevételt

tett

Határidőben

nem adott

véleményt

Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége

Molnár Gyula

Magyar Önkormányzatok Szövetsége Gémesi György

Megyei Jogú Városok Szövetsége Kósa Lajos

Magyar Faluszövetség Szabó Gellért

Kisvárosi Önkormányzatok Országos Érdekszövetsége Sütő László

Jegyzők Országos Szövetsége Mészáros Miklós

Községek, Kistelepülések És Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége

Wekler Ferenc

Magyar Közigazgatási Társaság Verebélyi Imre

C/ Egyeztető értekezlet időpontja:

Résztvevői:


Készítette:





6

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. Előzmények A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt (a továbbiakban: Ket.) az Országgyűlés a 2004. december 22-i ülésnapján fogadta el, és 2005. november 1-jén lépett hatályba. A Ket. hatályba lépésének, majd hatályosulásának kérdéseivel a Kormány megkülönböztetett figyelemmel foglalkozott. A hatályosulás első három hónapos, majd féléves tapasztalatairól a belügyminiszter adott tájékoztatást a Kormány részére. A közigazgatás szinte teljes vertikumát érintő eljárásjogi szabályozás gyakorlati alkalmazásának folyamatos áttekintésére és a jogalkalmazó szervek munkájának segítésére a Belügyminisztérium (BM) monitoring rendszert hívott életre, amelyet az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) tovább működtetett. A monitoring rendszeren keresztül naprakész információkkal rendelkezett a tárca a végrehajtás helyzetéről, esetleges nehézségeiről. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Ket. számos területen elősegítette a hatékony közigazgatás kialakítását. Az elmúlt közel három év tapasztalatai ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a Ket. egyes kérdésekben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: az ügyintézés nem vált számottevően gyorsabbá, az ügyfelek terhei nem csökkentek jelentősen, az elektronikus kapcsolattartás annak ellenére nem terjedt széles körben el, hogy a mindennapokban az ügyfelek egyre nagyobb számban élnek az internet nyújtotta lehetőségekkel, összességében pedig azt állapíthatjuk meg, hogy továbbra sem valósult meg az ügyfélközpontú, ügyfélbarát szolgáltató közigazgatás. Mindezek indokolttá tették a Ket. átfogó, novelláris jellegű módosítását. A BM a monitoring rendszer létrehozásával párhuzamosan Szakértői Bizottság felállítását kezdeményezte, amelynek feladata a nagyobb jelentőségű jogalkalmazási kérdésekben állásfoglalás kibocsátása, illetve az esetlegesen felmerülő jogszabály-módosítási javaslatok előkészítése volt. A Szakértői Bizottság közel harminc módszertani állásfoglalást hozott, amely nagyban hozzájárult a Ket.-re történő zökkenőmentes átálláshoz. A közfeladatok felülvizsgálatával kapcsolatos további feladatokról szóló 2233/2007. (XII. 12.) Korm. határozat 2.23. pontja elrendelte a Ket. érvényesülését figyelő monitoring rendszer és Szakértői Bizottság megszüntetését. A tervezet figyelembe veszi a Szakértői Bizottság állásfoglalásait, azokat számos esetben beemelte a normaszövegbe. A Ket. jelentős átalakítása miatt azonban a Szakértői Bizottság állásfoglalásai a tervezet hatályba lépését követően nem tekinthetőek iránymutatónak. A hatályosulás elősegítésére a tárcák is tettek lépéseket, több tárca szervezett keretek között hozta létre a jogalkalmazási kérdések kezelésére hivatott – a BM-éhez hasonló – monitoring rendszerét, és valamennyi tárca jelölt ki ágazati felelőst. A 2007 novemberéig érkezett módosítási igényeket teljes egészében áttekintette a Ket. Szakértői Bizottság, és a tervezet összeállítása előtt kialakította azokról véleményét.


Készítette:





7

A beérkezett vélemények alapján az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2007-ben elkészítette a Ket. módosítását, amelyet több körben közigazgatási egyeztetésre bocsátott. Az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 30/2008. (II. 19.) Korm. rendelet alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter a Kormány közigazgatás-fejlesztésért felelős tagja, aki a közigazgatás-fejlesztésért való felelőssége körében az önkormányzati és területfejlesztési miniszter közreműködésével előkészíti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályokat. E változásnak megfelelően az igazságügyi és rendészeti miniszter elkészítette a tervezet átdolgozott változatát, amelyben az ÖTM által előkészített tervezet szerinti módosítások mellett az igazságügyi és rendészeti miniszter számos további kérdésben javasolja a Ket. módosítását. II. Tartalmi összefoglaló A tervezet egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kívánja tenni a közigazgatási eljárást. A változtatás nem egyoldalúan, a hatóságok terheit növelve kívánja ezt a célt elérni, hanem a tervezet egyaránt érinti az ügyfelek és a hatóságok jogait és kötelezettségeit. E cél érdekében a tervezet – több lépcsőben – jelentősen csökkenti az eljárási határidőket, csökkenti az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé az egyablakos ügyintézést, és – előbb fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is –alkalmazni rendeli az elektronikus eljárást. Az ügyféli terhek csökkentése A tervezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az ügyfelek terheit kívánja csökkenteni. Bár több szabályozás célul tűzte ki, az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését, az ügyfelek terhei érdemben a rendszerváltás óta nem csökkentek. E terhek egy része a Ket.-ből, más része az ágazati jogszabályok átgondolatlanságából és összehangolatlanságából fakad. A tervezet célja, hogy a Ket.-ben szereplő, felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa. Az ügyféli terhekkel összefüggő vizsgálatok eredményét a 2. függelék tartalmazza. A változtatások közül a leglényegesebbek a következők. A Ket. hatályos 36. §-ában foglalt adatbeszerzési kötelezettségre vonatkozóan a tervezet több előremutató lépést tett. A hatályos szabály értelmében az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. A tervezet ugyanakkor ezt a szabályt nem csupán a közigazgatási eljárásokban részt vevő hatóságokra kívánja előírni. A szolgáltató közigazgatás alapja, hogy az ügyfél nem csak azzal a hatósággal áll kapcsolatban, amelynél az eljárást megindította, hanem a hatóságon keresztül az állammal. Indokolatlan és az ügyfélközpontúság elvével teljes mértékben ellentétes az ügyféltől olyan adat igazolását megszerezni, amellyel az állam maga rendelkezik. E koncepció alapján mondja ki a tervezet,


Készítette:





8

hogy az ügyféltől olyan adat igazolása, amely bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. E módosítás révén például nem kötelezhető az ügyfél zálogjog fennállásáról szóló kamarai igazolás vagy cégkivonat beszerzésére: ezeket az adatokat az eljáró hatóságnak kell ingyen, külön igazgatási szolgáltatási díj felszámítása nélkül beszereznie. Ugyancsak jelentős mértékben csökkenti az ügyfelek terheit az a 2011-ben hatályba lépő rendelkezés, amely kimondja, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető. Ez a módosítás azt szolgálja, hogy ha az adott jogot, tényt valamely hatóságnál lévő nyilvántartás alapján, vagy valamely hatóság által kiadott engedély révén igazolható, akkor az ágazati jogszabályok ne írjanak elő egyéb igazolási módot (pl. hatóságnál fellelhető használatbavételi engedély vagy a lakcímnyilvántartásból történő adatkérés helyett lakáshasználati szerződés mellékelését). A módosítás későbbi hatályba lépésére az szolgál indokul, hogy a hatóságok, illetve a hatóságok és a bíróságok, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közti elektronikus adatkérés lehetősége még nem valósult meg, továbbá az, hogy egyúttal felül kell vizsgálni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény államigazgatási eljárási illetékre, valamint az egyes igazgatási szolgáltatási díjrendeletekről szóló jogszabályok adatszolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezéseit. A hatóságok terheinek csökkentése Bár eltérő hangsúllyal, de a hatékony, jól működő közigazgatás a hatóságokat sújtó terhek áttekintését is szükségessé teszi. A felülvizsgálat szempontjául az az elv szolgált, hogy a hatóság eljárását csak akkor szükséges formális keretek közé szorítani, ahol ez az ügyféli jogok garantálására feltétlenül szükséges. Ilyen igény hiányában a cél az, hogy a hatóságok a lehető legrugalmasabb keretek között legyenek képesek eljárni. E változtatások közül a leglényegesebbek a következők. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) a harmincnapos ügyintézési határidő mellett nagyon kevés belső ügyintézési határidőt tartalmazott. A Ket. ezzel szemben új megközelítést választott, és a hatóság számára rendkívül szigorú, csupán néhány napos ügyintézési határidőket írt elő egyes eljárási cselekményekre. Az elmúlt néhány év egyértelmű tapasztalata, hogy ez a megoldás nem vezetett a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézéshez, viszont rendkívül megnehezítette az ügyintézést. A tervezet ezért a belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések döntő többségét hatályon kívül helyezi, ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell elvégeznie. A tervezet áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra


Készítette:





9

módosulnak. A módosítás elősegíti az ügyintézés hatékonyságának javulását az egyenletes ügyeloszlás biztosításával. A hatályos szabályozás alapján a rövid belső ügyintézési határidők miatt a hatóságok sokszor úgy lépnek túl egyes ügyintézési határidőket, hogy nem is volt lehetőség a határidő betartására. Ha az ügyintézési határidő három nap, és a kérelem pénteken érkezett, az ügyintéző képtelen jogszerűen eljárni. További problémát jelentettek a három- vagy négynapos munkaszüneti napok. A munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul betartsa az ügyintézési határidőt hosszabb munkaszünetek esetén is. A határidők munkanapokban való számítására való áttérés ugyanakkor nem teljes körű, mert adott esetben ez a más törvényekkel, így mindenekelőtt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) vagy a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ütv.) való összhang feláldozásával járna. Egyszerűbb, átláthatóbb eljárást eredményez a tervezet azon módosítása, amely világossá teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi döntést igénylő kérdésben döntést, azaz határozatot vagy végzést hoz, vagyis a döntést igénylő kérdésekben megszűnik annak lehetősége, hogy a hatóság az ügyfelet egyes eljárási cselekményeiről (például áttételről, az eljárás meghosszabbításáról) csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levélben értesítse. A Ket. Szakértői Bizottság 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, véleménye szerint mely eljárási cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben elegendő csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levél. Ez az állásfoglalás ugyanakkor nincs teljes összhangban a Ket. rendelkezéseivel, másrészt a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának egységesítésére nem bizonyult alkalmasnak. Visszás helyzetet eredményezett az, hogy egyes hatóságok csupán levélben idézték az ügyfelet vagy értesítették az ügyintézési határidő meghosszabbításáról, ami azzal a következménnyel járt, hogy ezeket az ügyfél még a határozat elleni fellebbezésben sem támadhatta meg. A tervezet egyértelművé teszi, hogy udvarias hangnemben írt levélben az ügyfél csak olyan eljárási cselekményekről tájékoztatható, amely nem vált ki joghatást. E koncepcionális változtatásnak megfelelően egyrészt a tervezet módosítja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. csak akkor szól a döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért ezt tisztázni kell (pl. a másodfokú szerv végzésben utasít új eljárásra), minden egyéb eldöntendő esetben – ha a Ket. tehát nem rendelkezik kifejezetten a formáról – végzést kell hozni. A változtatás másik következménye, hogy a tervezet felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és egyértelművé teszi, hogy valamely rendelkezése mikor vonatkozik valamennyi döntésre, és mikor csak a határozatokra vagy a végzésekre. A hatóságok és az ügyintézők felelőssége A tervezet – a hatóságok terheinek csökkentésével és az eljárások egyszerűbbé tételével párhuzamosan – jelentős mértékben átalakítja a hatóságok mulasztására vonatkozó szabályrendszert. Az átfogó újraszabályozás érdekében a módosítások a Ket.-en túl a köztisztviselők jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szabályait is érintik. Bár a hatékony és koherens, a közigazgatási eljárás keretében okozott károk megtérítését is érintő szabályozás megteremtéséhez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959-


Készítette:





10

évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosítása is szükséges lenne, az új Ptk. előkészítésére tekintettel a tervezet nem tesz javaslatot a Ptk. módosítására. A tervezet bevezeti a hatóság illeték- és díjvisszafizetési kötelezettségét az ügyintézési határidő elmulasztásának esetére. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) a hatóság mulasztása esetére ma is illeték-visszatérítési kötelezettséget ír elő, azonban az ügyfelek érdekeinek védelme érdekében e szabály tágabb körben alkalmazandó. Az alkalmazás elterjedését segíti elő az is, hogy az Áht. helyett a Ket. szabályozza a visszatérítési kötelezettséget. Ahogyan az ügyfél is egyes eljárási kötelezettségei megsértéséért bírságot köteles fizetni, a hatóság is hasonlóan köteles alapvető eljárási kötelezettsége, az ügyintézési határidő túllépése esetén – az ügyfél esetlegesen felmerült kárára tekintet nélkül – fizetni az ügyfélnek. A visszatérítés mértéke alapvetően az eljárás lefolytatásáért fizetett illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj mértékéhez igazodik, azonban a szabályozás tekintettel a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra, átalány-visszafizetési kötelezettségről is rendelkezik. Amellett, hogy ezen új jogintézmény bevezetése várhatóan további garanciát nyújt az ügyintézési határidő betartására, egyúttal növeli az állampolgárok elégedettségét és az eljárások átláthatóságát. A felügyeleti szerv hatáskörének bővítéseként a tervezet kimondja, hogy ha a felügyeleti szerv a munkáltatói jogkör gyakorlójánál kezdeményezi a fegyelmi eljárás megindítását a fegyelmi vétség elkövetőjével szemben, az eljárás lefolytatása kötelező. A szükséges szabályok a Ktv.-ből eddig hiányoztak. Ügyféli jogállás A hatályos szabályozás alapján problémát jelent az ügyféli jogállás megállapítása, a Ket. e tekintetben tovább szélesítette az Áe. egyébként is meglehetősen tág ügyfélfogalmát. Az elmúlt években számos jogeset jelent meg, amely az ügyféli jogállás kérdését vizsgálta. A tervezet egyrészt e kérdésben visszatér az Áe. szóhasználatához: ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét az adott ügy érinti. A Ket. által bevezetett jogi helyzet fordulatot a gyakorlat nem tudta értelmezni, annak alkalmazására nem kerül sor, ezért azt a tervezet elhagyja. A bíróságok gyakorlata mára egységessé vált e tekintetben: a puszta érintettség nem elegendő, a bírói gyakorlat azt követeli meg, hogy az érintettség közvetlen, illetve nyilvánvaló legyen. A tervezet ennek megfelelően határozza meg az ügyfél-fogalmat. Ugyancsak problémát jelentett a gyakorlatban a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek ügyféli jogállásának kérdése. A Legfelsőbb Bíróság már a Ket. hatályba lépését megelőzően levezette az Alkotmány és az Áe. szabályaiból ezen szervezetek ügyféli jogállását. Ez a jog fontos garancia, a Kormány a legmesszebbmenőkig elismeri ezen szervezetek szerepét az általuk védett alapvető jog vagy közérdek védelmében. Szükséges ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a Ket. alapelvként rögzíti a gyors eljáráshoz való jogot, ami az Alkotmányból és a nemzetközi egyezményekből egyaránt következik. Ha ezen szervezetek bármilyen számban, az eljárás bármely szakaszában – e helyzetnek megfelelő eljárási szabállyal való kezelés nélkül – bekapcsolódhatnak az eljárásba, az az ügy elintézését


Készítette:





11

jelentősen késleltetheti. Ezen elvek mentén, a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek szerepét elismerve és tiszteletben tartva, a tervezet két ponton módosítja a hatályos szabályozást. Egyrészt bevezeti a tervezet az ún. sokügyfeles eljárásokban a képviselő intézményét. Ha az eljárásban azonos érdek védelmében több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a 15. § (5) bekezdése alapján ügyféli jogokkal rendelkező szervezet vesz részt, a hatóság – az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében – határidő tűzésével felhívhatja az ügyfeleket képviselő meghatalmazására. Ha a hatóság által megállapított határidőn belül az ügyfelek nem jelölnek képviselőt, a képviselőt a hatóság jelöli ki. Másrészt a tervezet kimondja, hogy a társadalmi és érdekképviseleti szervezetet akkor illeti meg a jogorvoslathoz való jog, ha az az eljárás korábbi szakaszában részt vett. E szabály alkalmas lehet annak elérésére, hogy az érintett szervezetek már az első fokú eljárásban fejtsék ki álláspontjukat, hogy lényeges új szempontok a másodfokú eljárásban ne merülhessenek fel. Egyablakos eljárás A tervezet megfogalmazza és az általános eljárási szabályok szintjén bevezetni javasolja az egyablakos eljárást. A jogintézmény szabályozásával a Ket. két célt kíván megvalósítani: egyrészt a szabályozás alkalmas az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvének közigazgatási eljárási szabályait fogalmazza meg, másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogalkotó úgy rendelkezzen, hogy valamely jog megszerzéséhez szükséges több eljárást az ügyfél egy ablaknál, az ún. kijelölt hatóságnál tudjon megindítani. A Ket. e körben csupán egy alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és rendeletek választhatnak, de e mellett a tervezet lehetővé teszi, hogy az adott eljárás igényeinek megfelelően a kijelölt hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz képest további feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt szabályok csupán a közös magját fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. csupán „postás” szereppel ruházza fel a kijelölt hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és amelyek külön-külön hozzák meg és közlik döntésüket az ügyféllel. A Ket. maga is felruházza néhány hatáskörrel a kijelölt hatóságot, amely például jogosult lesz a kérelem teljességét ellenőrizni, illetéket és igazgatási szolgáltatási díjat beszedni, illetve meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet, de törvény és kormányrendelet további hatáskörrel is felruházhatja a kijelölt hatóságot. Elektronikus kapcsolattartás A tervezet koncepcionálisan változtat a Ket. szabályain az elektronikus kapcsolattartás tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt tükrözik, hogy a Ket.-nek az elektronikus eljárást lehetővé tévő rendelkezése – néhány kivételtől eltekintve – nem valósult


Készítette:





12

meg a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Jelentős probléma egyrészt, hogy az ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított azon lehetőséggel, hogy az elektronikus eljárás lehetősége kizárható. Másrészt a technikai feltételek jelenleg még több hivatal esetén nem adottak az elektronikus eljáráshoz (a hivatalnak nincs internet-előfizetése, a hivatal nem csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerhez, nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással, stb.). Ez azonban mára egyre kevesebb hivatal esetén igaz. Számos hivatal rendelkezik 2005-2006 óta minősített elektronikus aláírással, és egyre több hatóság csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), így minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentum és hivatali kapu útján is egyre több hivatallal tartható kapcsolat. Meglepő ugyanakkor, hogy azokban az eljárásokban sem terjedt el széles körben az elektronikus úton történő kapcsolattartás, ahol azt jogszabály nem zárja ki. A közigazgatási hivatalokhoz például nem érkezett az elmúlt három évben kérelem elektronikus úton. (Ennek köszönhető, hogy az elektronikus aláírások lejárt tanúsítványainak érvényességi idejét több közigazgatási hivatal nem hosszabbíttatta meg, így a 2005-2006-os helyzethez képest mára ezek a hivatalok csak a hivatali kapun keresztül képesek elektronikus kapcsolattartásra.) Az elektronikus ügyintézés tapasztalatait a 3. függelék mutatja be. A Kormányprogram egyértelműen állást foglalt az elektronizáció mellett. Ennek megfelelően a tervezet több lépcsőben jelentősen módosítja a Ket.-nek az elektronikus eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. A törvénymódosítás hatályba lépésével új II/A. Fejezettel bővül a Ket., amely a kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását szabályozza. A tervezet – a hatályos szabályokhoz képest – egyértelműen a hatóság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikáció általánossá válása mellett foglal állást annak rögzítésével, hogy az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki. Az elektronikus kapcsolattartás általánossá válásával összhangban a tervezet csak törvény számára teszi lehetővé, hogy az ügyfél személyes megjelenését kötelezően írja elő, feltéve, hogy személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg. Tekintettel az elengedhetetlen technikai fejlesztésekre és az ágazati jogszabályok felülvizsgálatának szükségességére, csak 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságokat elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus kapcsolattartás alól a tervezet szűk körben enged kivételt: ha valamilyen külső, objektív oknál fogva lehetetlen az elektronikus kommunikáció, vagy ha az az eljárás elhúzódásával járna. Lehetetlen az elektronikus kapcsolattartás, ha például üzemzavar keletkezett a küldő vagy a fogadó hatóság informatikai rendszerében. A tervezet szerint a kapcsolattartásnak két fő formája van: az írásbeli és a szóbeli kapcsolattartás. Írásbeli kapcsolattartás a papír alapú irat továbbításával történik, amibe


Készítette:





13

értelemszerűen a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyesen átadott, telefaxon, hatósági kézbesítő és a törvényben felsorolt más módokon történő továbbítás is beletartozik. Szóbeli a jelenlévők közötti kapcsolattartás. A telefonos és a rövid szöveges üzenetben történő kapcsolattartás az írásbeli és szóbeli kommunikációs formákkal szemben olyan speciális forma, amelyen keresztül kifejezetten csak a tájékoztatáskérést és -nyújtást teszi lehetővé a Ket. A tervezet a telefonos szabályozást illetően tehát figyelemmel van a kialakult hatósági és bírósági gyakorlatra, amely vitathatósága miatt nem engedi, illetve nem ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján történő elvégzését. Az elektronikus kapcsolattartást a tervezet a hatályos szabályozástól eltérően, annál egyszerűbb és költségkímélőbb módon szabályozza. A hatályos szabályozás ugyanis azt várta el a hatóságoktól, hogy azok amellett, hogy a központi rendszerhez csatlakoznak és ügyfél- vagy hivatali kaput nyitnak, legyenek képesek elektronikus aláírással ellátott dokumentumok fogadására és a küldő viszontazonosítására. Ez a megoldást amellett, hogy drága, feleslegesnek is tűnik, mivel a tapasztalatok alapján csupán néhány száz, a közigazgatásban alkalmazható elektronikus aláírás létezik, a közigazgatásban alkalmazható minősített aláírással történő ügyintézés nem terjedt el. A tervezet ezért az elektronikus kapcsolattartás teljes mértékben a központi rendszerre szabja. Az ügyfél továbbra is jogosult minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentumot küldeni, ezt azonban a jövőben – a hatályos szabályozástól eltérően – nem közvetlenül a hatóságnak küldi, hanem a központi rendszernek, amely a viszontazonosítást elvégzi és az iratot a hatóság ügyfél- vagy hivatali kapujára továbbítja. A központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdése már ma is lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél rendelkezik elektronikus aláírással, úgy dokumentumát a nevének és elektronikus levélcímének megadásával az ügyfélkapu használata nélkül is eljuttathatja a csatlakozott szervezethez a Biztonságos Elektronikus Dokumentumtovábbító Szolgáltatás (BEDSZ) igénybevételével. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak csupán ügyfél- vagy hivatali kapuval kell rendelkezniük ahhoz, hogy elektronikus úton tudjanak ügyet intézni, míg az ügyfelek megőrzik az ügyfélkapus és az elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum közötti választási lehetőségüket. A tervezet ugyanakkor semmilyen formában nem kívánja támogatni a közigazgatásban felhasználható minősített elektronikus aláírás elterjedését, e helyett a szabályozás az ügyfélkaput preferálja. A tervezet figyelemmel van arra, hogy a technológiai megoldások az elektronikus kommunikáció terén rendkívül gyorsan változnak. Nem tartalmazza ezért a tervezet az elektronikus úton való kapcsolattartás részletes szabályait, csupán keretszabályokat alkot arra, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie az elektronikus azonosításnak ahhoz, hogy írásbelinek minősüljön. A tervezet nem kíván a ma is működő, biztonságos azonosítást végző technikák közül választani, egyenrangúként kezeli a biztonsági követelményeknek megfelelő ügyfélkaput és a fokozott biztonságú elektronikus aláírással elektronikus dokumentumot, és az ügyfélnek is szabad választási jogot biztosít valamennyi azonosítási formát illetően. E szabályozás révén a közigazgatási eljárás képes lesz a technikai fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket. módosítására nem lesz szükség, új biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma bevezetése kormányrendeleti szinten megoldható.


Készítette:





14

A Ket. X. fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdéseket a Ket. módosításával párhuzamosan előkészített kormányrendelet tartalmazza, amely várhatóan kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új rendszerének végrehajtási szabályaival. A tervezet újraszabályozza a Ket. elektronikus tájékoztató szolgáltatásról szóló fejezetét. A szabályozás megteremti a Ket. és az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) összhangját. E körben a tervezet egyrészt meghatározza, hogy a hatóságnak az Eitv.-ben meghatározottakon túl milyen adatokat kell honlapon közzétennie, másrészt pedig előírja, hogy – az Eitv.-nek a tevékenységre, működésre vonatkozó adatokkal kapcsolatos előírásával összhangban – a hatóság teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít. Az ügyforgalmi statisztika tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések számát, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, az ügyintézési határidő túllépésének idejét, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények számát, valamint a felügyeleti intézkedések számát. A statisztika lehetővé teszi a hatósági működés hatékonyságának pontos mérését. Hatékonyabb eljárás, hatékonyabb végrehajtás Az új rend programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozat előírta a zár alá vétel bevezetése lehetőségének megvizsgálását. A Korm. határozatban foglaltaknak megfelelően a tervezet ideiglenes biztosítási intézkedés elnevezéssel új jogintézményt hozott létre. A Ket. 151. §-a már ma is tartalmaz néhány rendelkezést „Biztosítási intézkedések” elnevezés alatt, azonban ennek a szabályai nem teljesen egyértelműek, ezért a biztosítási intézkedés alkalmazására csak elvétve került sor. A tervezet három jogintézmény együttes alkalmazásával kívánja biztosítani, hogy a hatóságok az azonnali intézkedést igénylő esetekben azonnal tudjanak intézkedni. E három jogintézmény az ideiglenes biztosítási intézkedés, a lefoglalás és a biztosítási intézkedés. Az ideiglenes biztosítási intézkedés és a biztosítási intézkedés alapján a hatóság ugyanazon cselekményekre jogosult (pénzkövetelés biztosítása, meghatározott dolog zárlatának elrendelése), a két szabály alkalmazásának feltételében különbözik egymástól. A tervezet szerint biztosítási intézkedésre abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. Erre a hatóság azonban csak akkor jogosult, ha az ügyben már született egy döntés, és az abban meghatározott teljesítési határidő már letelt. Ideiglenes biztosítási intézkedésre ezzel szemben – az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyeztetése esetén – az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően van lehetőség. A cél az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetésével, hogy ha az eljáró hatóság eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja. E két intézmény mellett szabályozza a tervezet a lefoglalást, amelyről a Ket. jelenleg rendkívül


Készítette:





15

szűkszavúan rendelkezik. Ennek keretében a szabályozás fenntartja továbbra is abból indul ki, hogy a lefoglalás a tényállás tisztázásának eszköze, amely lehetővé teszi, hogy a hatóság a tényállás tisztázása érdekében valamely dolgot elvonjon a birtokos rendelkezése alól. A tervezet azonban részletes szabályokat tartalmaz arra, hogy ennek során a hatóság milyen esetben vehet igénybe rendőri közreműködést, hogyan és kinek a költségére köteles a dolog őrzéséről gondoskodni, milyen esetekben szünteti meg a lefoglalást, illetve a lefoglalás megszüntetésekor a dolgot kinek köteles kiadni. A közigazgatási eljárások hatékonyságát leginkább a végrehajtási szakasz problémái veszélyeztetik. A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a kötelezett jogorvoslati jogával élve hónapokig megakadályozza a végrehajtás foganatosítását. A hatósági döntések hathatósabb végrehajtása érdekében a tervezet jelentősen módosítja a Ket. VIII. fejezetét. A módosítás legfőbb eleme, hogy a tervezet megszünteti a végrehajtás elrendelését. A hatályos szabályozás alapján ugyanis – bár részben a Ket.-tel ellentétesen – az a gyakorlat alakult ki, hogy a végrehajtást elrendelő döntéssel szembeni kifogás alkalmassá vált a végrehajtás megindításának elhalasztására. E rendszerrel kíván szakítani a tervezet, hiszen a végrehajtást egy – adott esetben – többfokú jogorvoslati rendszer előzte meg, ahol a kötelezett valamennyi releváns érvet felhozhatott. Nincs ezért olyan indok, amely szükségessé tenné, hogy a kötelezett jogorvoslattal elodázhassa a végrehajtás foganatosítását. A tervezet ezzel összhangban kimondja, hogy a hatóság végrehajtást elrendelő döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak, a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé. A változtatás másik eleme, hogy a tervezet kimondja, hogy a végrehajtást elrendelő szerv döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést. A végrehajtást foganatosító szerv döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási kifogásnak van helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A tervezet nem teszi lehetővé továbbá a végrehajtással kapcsolatos döntés ellen a bírósági felülvizsgálatot, az ugyanis csupán a végrehajtási eljárás elhúzására alkalmas. Az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében a Ket. korábban kissé felemásan illeszkedett a Vht.-hoz, részben megismételte a Vht. egyes rendelkezéseit, részben indokolatlanul eltért attól. A Vht. 2. és 3. §-a szerint ugyanis a bírósági végrehajtás szabályai irányadóak a közigazgatási végrehajtásra is, legyen szó munkabérre, vagy egyéb járandóságra, illetve pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtásról, vagy ingó-, illetve ingatlan-végrehajtásról. Mivel a végrehajtási cselekmények, valamint azok foganatosítása a közigazgatási és a bírósági végrehajtásban is hasonló jellegű, a Ket. akként módosul, hogy bírósági és a közigazgatási végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit szabályozza különbözően (elsősorban a végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, a jogorvoslati rendszer), és csak a szükséges mértékben tér el a Vht-tól. A külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket. kifejezetten visszautal a Vht. további alkalmazására (a kötelezettség állami eszközökkel való kikényszeríthetősége, a biztosítási intézkedés szabályai). E módosítás révén egyértelművé válik a Ket. és a Vht. viszonya, áttekinthetőbbé válik a VIII. fejezet szerkezete,


Készítette:





16

a Vht. részletes végrehajtási szabályai pedig pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására. A Ket. hatályba lépésekor nem került sor a végrehajtó szolgálat létrehozására, ezért a végrehajtást jellemzően az elsőfokú hatóság foganatosítja. A Kormány többször megvizsgálta a végrehajtó szolgálat felállításának lehetőségét, de annak megvalósítására nem látott lehetőséget. A tervezet ennek megfelelően szakít a végrehajtó szolgálat gondolatával, és – a hatályos szabályt kodifikálva – főszabályként úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú hatóság hajt végre. A tervezet alapján azonban a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy – a Kormány szervezetalakítási szabadságával összhangban – kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet. E felhatalmazás – az önkormányzatok autonómiájára tekintettel – nem terjed ki az önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket. Emellett a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében a tervezet megteremti annak lehetőségét, hogy valamennyi hatóság szerződést köthessen az önálló bírósági végrehajtókkal a végrehajtásra. Garanciális szabályként kimondja ugyanakkor a tervezet, hogy végzést ilyen esetben is kizárólag a végrehajtást elrendelő szerv hozhat. A végrehajtás gyorsaságát, hatékonyságát javító módosításként említendő még, hogy a hivatalból indított hatósági ellenőrzést a teljesítési határidő leteltét követő öt napon belül kell lefolytatni, így hatékonyabban megakadályozható, hogy a végrehajtható vagyont elvonják vagy más módon lehetetlenné tegyék a végrehajtást, azaz a hatóság döntése várhatóan gyorsabban és nagyobb bizonyossággal tud érvényesülni. Szakhatóság A tervezet újraszabályozza a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket. Az új szabály egyrészt hatékonyabbá teszi a hatályos szabályozást (így például kimondja, hogy ha a szakhatóság módosítja az állásfoglalását, köteles az ezzel járó költségeket megtéríteni), másrészt pedig a tervezet már tekintettel van a szakhatóságok közreműködését igénylő közigazgatási eljárásokról szóló, jelenleg előkészítés alatt álló kormányrendeletre is. A kormányrendelet előkészítése során a tárcák felülvizsgálják az összes szakhatósági közreműködéssel zajló eljárást, ezzel együtt a szakhatósági közreműködés szükségességét, ezt követően – a miniszteri rendeleti szabályozás hatályon kívül helyezésével – a kormányrendelet egységes szempontok alapján szabályozza a szakhatósági eljárásokat. A felülvizsgálat eredményeként tehát egyrészt a szakhatóságok és szakhatósági közreműködést előíró rendelkezések számának csökkenése, ezzel együtt a szakhatósági rendszer áttekinthetővé válása várható, másrészt lehetővé válik, hogy a Ket. valamennyi szakhatósági eljárásra érvényes eljárásrendet határozzon meg. A tervezet részletesebben szabályozza a gyakorlatban kialakult előzetes szakhatósági állásfoglalás intézményét: tisztázza, hogy a szakhatóságok számára nem a Ket. teremt eljárási kötelezettséget előzetes, tehát az érdemi eljárás megindítása előtt kérelmezett szakhatósági


Készítette:





17

állásfoglalás kibocsátására, hanem külön törvény vagy kormányrendelet teheti azt – tartalmának meghatározásával – lehetővé. A Pp. közigazgatási perekről szóló XX. fejezetét is módosítja a tervezet: ennek értelmében ha a hatóság a szakhatóságot perbe hívja, a szakhatóságnak kötelező a perbehívást elfogadnia. Mivel ugyanakkor a bíróságnak a perbelépést jóvá kell hagynia, a bíróság hozzájárulása korlátját képezi annak, hogy a hatóság valamennyi szakhatóságot perbe hívja, így nem kell attól tartani, hogy a szakhatóságok perbe lépése túlságosan elhúzná az eljárást, vagy túlságosan megnövelné a perköltségeket, adott esetben az ügyfél terhére. A tervezet azonban csak a feltétlenül szükséges mértékben módosítja a Pp.-t, hiszen az Országgyűlés az őszi ülésszakán tárgyalja a perek gyorsítását célul tűző törvényjavaslatot, amely a Pp. XX. fejezetét átfogóan felülvizsgálja. Fokozatos hatályba lépés A tervezet átfogóan módosítja a Ket.-et, amely a jogalkalmazói és a jogalkotói oldalon is jelentős felkészülési időt tesz indokolttá. A tervezetben szereplő módosítások szükségessé teszik ugyanis egyrészt az ágazati jogszabályok átfogó felülvizsgálatát, a vonatkozó joganyagnak a Ket. módosításaihoz való igazítását. Felül kell vizsgálni többek között, hogy az ágazati jogszabályok valóban csak ott térnek-e el a Ket.-től, ahol azt a törvény lehetővé teszi, másrészt pedig a Ket. 36. § (2) bekezdésével összhangban újra kell szabályozni, hogy milyen mellékletek követelhetőek meg az ügyféltől. Szükséges a Ket.-tel összhangban újraszabályozni a határidőkre és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó ágazati rendelkezéseket. A hosszabb felkészülési időt másrészről szükségessé teszi a hatósági ügyintézők felkészítése. A legtöbb módosítás ezért csak 2009. július 1-jén lép hatályba. Egyes módosítások hatályba lépéséhez ugyanakkor jelenleg még nem adott valamennyi feltétel, azok mindenekelőtt informatikai fejlesztéseket és az ügyintézők továbbképzését igénylik. A tervezet ezért a Ket. módosítását több lépcsőben lépteti hatályba. A tervezet hatályba lépése a hatályosnál egyszerűbb feltételekkel teszi lehetővé az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartását. A folyamatban lévő technikai fejlesztésekre tekintettel ugyanakkor a hatóságok közötti kötelező elektronikus kapcsolattartást előíró szabály csak 2011-ben lép hatályba. Az elektronikus úton történő eljárás széles körben való alkalmazása megteremti a lehetőségét a Ket. által meghatározott ügyintézési határidő fokozatos lerövidítésének. Ennek megfelelően 2014-ig az ügyintézési határidő harmincról tíz munkanapra csökken, illetve 2011. január 1-jétől a belföldi jogsegély teljesítésére nyitva álló határidő is be fog számítani az ügyintézési határidőbe. III. A Kormányprogramhoz való viszony Az előterjesztés számos ponton kapcsolódik a Kormányprogram „Modern közigazgatás – szolgáltató állam” fejezetéhez.

– „Általánossá tesszük az ügyfelek elégedettségének mérését. Folyamatosan értékeljük a közszolgáltatást végző személyek egyéni teljesítményét, és biztosítjuk az értékelés nyilvánosságát.”


Készítette:





18

– „A kormányzati ciklus végére az egyablakos és elektronikus ügyintézés széleskörű elterjesztésével, a felesleges bürokratikus szabályok kiiktatásával a leggyakoribb ügyekben a felére csökkentjük az átlagos ügyintézési időt.” – „Kiterjesztjük és általánossá tesszük az elektronikus állami és önkormányzati szolgáltatásokat.”

IV. A kodifikáció előzményei és további menete, ütemezése A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatálybalépésével kapcsolatos feladatok ütemezéséről szóló 1145/2004. (XII. 22.) Korm. határozat 12. pontja megszabta a Ket. hatályosulásának 2007. május 1-jéig tartó időszakra kiterjedő vizsgálatát és a szükséges jogszabály-módosítások előkészítését. Az ÖTM 2007-ben elkészítette a módosítás tervezetét, amelyet több körben közigazgatási egyeztetésre bocsátott. Az igazságügyi és rendészeti miniszter feladat- és hatásköréről szóló 164/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet módosításáról 30/2008. (II. 19.) Korm. rendelet alapján az igazságügyi és rendészeti miniszter a Kormány közigazgatás-fejlesztésért felelős tagja, aki a közigazgatás-fejlesztésért való felelőssége körében az önkormányzati és területfejlesztési miniszter közreműködésével előkészíti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló jogszabályokat. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elkészítette és széles körű szakmai egyeztetésre bocsátotta a tervezetet. Az átdolgozott tervezetet – annak közigazgatási egyeztetését megelőzően – az IRM a tavasz és a nyár folyamán ismertette a közigazgatási hivatalokkal, a tárcákkal, a szakmai érdekképviseleti szervezetekkel, valamint a Legfelsőbb Bírósággal, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalával, az Országgyűlési Biztosok Hivatalával és a Magyar Országos Közjegyzői Kamarával. A beérkezett észrevételeket az IRM szóbeli megbeszéléseken egyeztette az érintett szervezetekkel. Az új tervezet széles körű egyeztetésre bocsátásával az igazságügyi és rendészeti miniszter célja, hogy a Ket. eddigi alkalmazásának tapasztalatait, továbbá a tervezet által javasolt változtatásokkal kapcsolatos észrevételeket és javaslatokat érdemben hasznosítani tudja, így minden lényeges kérdésben egyetértés alakulhasson ki az egyeztetés résztvevőivel. A közigazgatási egyeztetésre bocsátott tervezet ezen egyeztetések alapján készült. A Ket. módosítását követően mind tartalmi, mind formai szempontból az egyes ágazatokért felelős tárcáknak – természetesen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium közreműködésével – felül kell vizsgálnia a Ket.-tel összefüggő valamennyi ágazati jogszabályt. A felülvizsgálatnak figyelemmel kell lennie azokra a koncepcionális módosításokra, amelyek alapvetően változnak meg a Ket. hatályos szövegéhez képest, így például a határidők munkanapokban való számítása, illetve rövidülésük, a kapcsolattartási szabályok, az


Készítette:





19

elektronikus ügyintézés fogalmának elvetése. Hatályon kívül helyezi a tervezet a méltányossági eljárást, mivel pedig az ágazati jogszabályok közül számos jogszabály a méltányossági eljárást kizárta, ezeknek a felülvizsgálata különösen indokolt. Tartalmi felülvizsgálatot igényel például a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65. § (6) bekezdése, hiszen a lefoglalás jogintézménye a tervezet szerint számos részletszabállyal bővült, így a Ket. lefoglalásra vonatkozó szabályaitól való eltérés szükségessége valószínűleg nem indokolt. Lesznek olyan módosítások, ahol pusztán a jogszabályi hivatkozás miatt szükséges a módosítás, mert az adott rendelkezés új szerkezeti egység alá került, mint például a kijavítás, kiegészítés szabályai. Ilyen – formai szempontú – felülvizsgálatra példa a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény 74. § (6) bekezdése, amely a Ket. 81. § (8) bekezdésére utal, ehelyett helyesen a tervezetnek megfelelően a Ket. 80. § (7) bekezdésére kell utalnia. V. Gazdasági és társadalmi hatások A hatékony közigazgatási hatósági eljárás társadalmi és gazdasági hatásait nehéz túlértékelni. Már a Kormányprogram megfogalmazta, hogy „mára a (…) a közigazgatás szinte teljes egésze lendítő erő helyett visszahúzó teherré vált.” A tervezet célja a közigazgatási eljárások gyorsítása és egyszerűsítése, amely a határidők rövidítése mellett mindenekelőtt a hatóság és az ügyfél, illetve a hatóságok egymás között kapcsolattartási formáinak modernizálását, a papír alapú ügyintézés visszaszorítását célzó rendelkezések kialakítását jelenti. Ezt a célt szolgálja az a rendelkezés is, amely radikálisan csökkenti az ügyféltől megkövetelhető mellékletek számát, valamint az a szabály, amely csak kivételesen teszi lehetővé az ügyfél személyes megjelenési kötelezettségének előírását. Mindez az eljárások költségeinek csökkenéséhez és a versenyképesség növeléséhez vezethet. A felelősségi szabályok átalakítása alkalmas eszköz lehet arra, hogy az eljáró hatóságok és ügyintézők az eljárás során a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően járjanak el. A hatóság károkozása esetén szükséges eljárások egyszerűsítésével és gyorsításával több károsult dönthet kártérítési igényének érvényesítése mellett. VI. Kapcsolódások Az előterjesztés kapcsolódik a kormányzati deregulációs programról és a vállalkozói környezet javítását szolgáló „Üzletre hangolva” program intézkedéseiről szóló kormánydöntéshez, valamint az „Új rend és szabadság” programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozathoz. Az előterjesztés a Ket. szakhatóságokra vonatkozó rendelkezései vonatkozásában kapcsolódik a szakhatóságok közreműködését igénylő közigazgatási eljárásokról szóló kormányrendeletről készülő előterjesztéshez.


Készítette:





20

VII. Javaslat a sajtó tájékoztatására

Az előterjesztés kommunikációja Igen Nem Javasolt-e a kommunikáció X Kormányülést követő szóvivői tájékoztató X Tárcaközlemény X Tárca által szervezett sajtótájékoztató X További szakmai programok szervezése X Részletezve:

További lakossági tájékoztatás X Részletezve (célcsoport-bontásban):

A kommunikáció tartalma (sajtózáradék):

Tárcán belüli nyilatkozók szintje: VIII. Megjegyzések

Jelen előterjesztés – a szabályozás tárgyára tekintettel – nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a műszaki tartalmú jogszabálytervezeteknek az Európai Bizottsággal és az Európai Unió tagállamaival való egyeztetéséről szóló 94/2004. (IV. 27.) Korm. rendelet és a kereskedelem, illetve az áruk szabad áramlása akadályaival kapcsolatos egyes értesítési és bejelentési eljárások végrehajtásáról szóló 44/2004. (III. 16.) Korm. rendelet hatálya alá tartozna.


Készítette:





21

HATÁROZATI JAVASLAT

A Kormány megtárgyalta és elfogadta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló kormány-előterjesztést, és elrendeli az előterjesztés mellékletét képező törvényjavaslatnak az Országgyűléshez történő benyújtását. A törvényjavaslat előadója dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter.


Készítette:





22

Melléklet az IRM/AJFO/634/2008. kormány-előterjesztéshez

2008. évi … törvény

a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról

1. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„8. § (1) Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője személyes megjelenését törvény akkor írhatja elő, ha személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfelet és az eljárás egyéb résztvevőjét az eljárás bármely szakaszában és bármely eljárási cselekménynél megilleti az a jog, hogy válasszon a kapcsolattartás e törvényben meghatározott formái között.

(3) Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem köteles arra, hogy elektronikus úton tartson kapcsolatot.”

2. § (1) A Ket. 9. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar. Ez azonban nem akadálya a konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium eljárása, valamint nemzetközi jogsegély során más nyelv használatának.”

(2) A Ket. 9. § (3) és(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál használhatja az adott kisebbség nyelvét.

(4) Ha az eljárásban az (1) bekezdésben meghatározott ügyfél a kisebbség nyelvét használja, a közigazgatási hatóság döntéseit e nyelvre is lefordítja.”

3. § A Ket. 10. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha a közigazgatási hatóság a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy ügyében magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. Törvény e bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazását az itt nem szabályozott esetekben is kötelezővé teheti.”



Készítette:





23

„(3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező

a) államigazgatási szerv,

b) helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei,

c) törvény rendelkezése alapján önálló hatáskörében a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke,

d) főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás,

e) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására.”

5. § A Ket. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„13. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás előkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra.

(2) E törvény rendelkezéseit

a) az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárásokban,

b) az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, továbbá az Európai Unió költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel összefüggő eljárásokban, továbbá a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére

ba) a jogosultak körét és a támogatás mértékét meghatározó jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén további mérlegelés nélkül juttatott támogatással összefüggő eljárásokban, valamint

bb) jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok alapján a támogatásra való jogosultság megállapítására irányuló eljárásban,

c) a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárásban,

d) a termékek és a szolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére vonatkozó követelmények ellenőrzésével, illetve a piacszabályozással kapcsolatos eljárásokban,

e) a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban, valamint a versenyfelügyeleti és bejelentési eljárásban,

f) a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban,

g) a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvénnyel összefüggő eljárásban


Készítette:





24

h) gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárásban

csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben fel nem sorolt közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag akkor térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi.

(4) Ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa eljárási szabályt állapít meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók. E törvény rendelkezéseitől az Európai Unió egyéb kötelező jogi aktusának végrehajtása céljából – az ahhoz szükséges mértékben és módon – törvény vagy kormányrendelet eltérhet.

(5) E törvény rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény eltérhet.

(6) Jogszabály az e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű rendelkezést állapíthat meg.”

6. § A Ket. 14. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép

„(3) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvénytől és az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg:

a) a hiánypótlásra,

b) a kézbesítésre,

c) az ügyfél tájékoztatására,

d) a hatáskörre, az illetékességre,

e) a szakhatóság közreműködésére.”

7. §

(1) A Ket. 15. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.”


„(3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Jogszabály rendelkezése esetén ügyfélnek minősül az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jog jogosultja.”



Készítette:





25

„(5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel azokat az érdekvédelmi szervezeteket és társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. Törvény eltérő rendelkezésének hiányában az ügyféli jogokkal felruházott érdekvédelmi szervezet és társadalmi szervezet az ügyfél jogait akkor gyakorolhatja, ha az első fokú eljárásban részt vett.”

(4) A Ket. 15. §-a a következő (7)-(10) bekezdésekkel egészül ki:

„(7) A kérelmező ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.

(8) Ha az eljárásban azonos érdek védelmében több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, az (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, a hatóság – az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében – határidő tűzésével felhívhatja az ügyfeleket képviselő meghatalmazására. Ha a hatóság által megállapított határidőn belül az ügyfelek nem jelölnek képviselőt, a képviselőt a hatóság jelöli ki.

(9) Az (1) képviselő meghatalmazása vagy kijelölése esetén a hatóság a képviselővel tart kapcsolatot.

(10) A képviselővel szabályszerűen közölt döntés az a képviselővel történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyfelekkel közöltnek. A meghatalmazás, illetve a kijelölés a határozatnak vagy az eljárást megszüntető döntésnek a képviselővel történő közlését követő ötödik munkanapon hatályát veszti.

8. §

A Ket. 16. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 16. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Jogutódlás

16. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege vagy a felelősség formája nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép

a) hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél vagy

b) kérelemre indult eljárásban – a kérelmező ügyfelet kivéve – a kieső ügyfél

helyébe.

(2) Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja – az eljárásról való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül – kérheti a jogutódlás megállapítását.

(3) Jogszabály lehetővé teheti, hogy jogerős határozat alapján jogosított vagy kötelezett ügyfél helyébe jogutódja lépjen. A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén – indokolt esetben a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával – lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére.

(4) A hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve


Készítette:





26

a) a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító döntést,

b) a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító döntést, ideértve a késedelmi pótlék elengedéséről vagy mérsékléséről szóló döntést is, és

c) a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező döntést.

(5) Jogutód hiányában a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot megszüntetéséről az eljáró hatóság hivatalból intézkedik.

(6) A jogutódlás megállapításáról a hatóság a jogutódlásról való hivatalos tudomásszerzést vagy a kérelem benyújtását követő öt munkanapon belül dönt.

(7) A jogutódlás kérdésében hozott döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”


„(1) A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok és a hivatás gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban együtt: védett adat) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről.”


„18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el.

(2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve, hogy az eljárásban az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusát vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni.

(3) Törvény vagy kormányrendelet alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a külpolitikáért felelős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el.”

11. § A Ket. 19. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg. Jogszabályban kell megjelölni az elsőfokú, továbbá ha az nem a 107. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot.

(2) Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület, törvény rendelkezése alapján a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, vagy törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át.


Készítette:





27

(3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását – törvényben meghatározott kivétellel – más hatóságra nem ruházhatja át.

(4) A hatóságtól – a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatáskörébe tartozó ügy törvényben meghatározott esetben vonható el. Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja.”


„20. § (1) A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni. Ha e törvény valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, azt a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül teljesíti.

(2) Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem kézhezvételétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a mulasztás okát és – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő tűzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Nincs helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van helye.

(3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez, egyidejűleg az eljárásra – a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki. A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles döntést hozni.

(4) Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki, ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, ha jogszabály alapján hatásköre kizárólagos, vagy ha belföldi jogsegély iránti megkeresés alapján kell eljárnia. A hatóság legkésőbb a felhívástól számított tíz munkanapon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.

(5) Ha a képviselő-testület, a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésőbb huszonkét munkanapon belül határozzon.

(6) Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.

(7) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha – a határozat megsemmisítése vagy


Készítette:





28

hatályon kívül helyezése folytán – a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének.

(8) A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró hatóság (3) bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének. A közigazgatási hivatal értesíti az ügyfelet (5) bekezdés szerinti felhívásáról, egyidejűleg felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy a felhívás eredménytelensége esetén a (6) bekezdés szerint a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat.”

13. § (1) A Ket. 21. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban együtt: lakcím), illetve székhelye, telephelye, fióktelepe (a továbbiakban együtt: székhely) van,

b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik,

c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy

d) a jogellenes magatartást elkövették.

(2) Ha törvény vagy kormányrendelet hatósági ügyben több hatóságot jogosít fel valamely hatáskör gyakorlására, jogszabály a hatóságok illetékességére csak azonos okot állapíthat meg.”

(2) A Ket. 21. § (4)-(6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.

(5) Az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés).

(6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és erről szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli.”

14. §

A Ket. 22. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről szóló döntését közli az ügyféllel és a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést.”


Készítette:





29


„23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben

a) több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét,

b) több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban,

c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra,

az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között hivatalból vagy kérelemre megkísérelni a vita eldöntését.

(2) Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás később indult meg, illetve amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta.

(3) Ha az egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.

(4) Ha az egyeztetés nem járt sikerrel, akkor az a hatóság, amelyiknél az eljárás később indult meg, illetve amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, öt munkanapon belül kéri az eljáró hatóság kijelölését.

(4) Az eljáró hatóságot a (4) bekezdés szerinti hatóság vagy az ügyfél kérelmére

a) illetékességi összeütközés esetén tíz munkanapon belül a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal,

b) hatásköri összeütközés esetén soron kívüli eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla

jelöli ki.”

16. §


„(1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha

a) az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni,

b) azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolja, vagy

c) az ügy elbírálásához olyan adat, irat, ténybeli ismeret vagy más bizonyíték szükséges, amely más hatóságtól, egyéb állami, önkormányzati szervtől, vagy – ha törvény meghatározott ügyfajtában lehetővé teszi – egyéb szervtől vagy személytől szerezhető meg.”



Készítette:





30

(3) Kérelemre indult eljárásban az ügyfél szükséges személyes adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell a jogsegély teljesítése céljából, az ahhoz szükséges mértékben továbbított személyes adatok tekintetében is. Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban a hatóság a jogszabály alapján kezelhető adatok közül a jogsegély teljesítése céljából szükséges személyes adatokat továbbíthatja a megkeresett szervhez.

(4) A megkeresett szerv vagy személy csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Amennyiben a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a megkeresett szerv vagy személy a megkeresést e szervhez továbbítja, és erről egyidejűleg tájékoztatja a megkereső hatóságot.

(5) Ha jogszabály rövidebb határidőt nem állapít meg, a megkeresést az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetben tíz munkanapon belül, az (1) bekezdés c) pontjában szabályozott esetben pedig öt munkanapon belül kell teljesíteni. Ha az adat elektronikus nyilvántartásban áll rendelkezésre, a megkeresést három munkanapon belül kell teljesíteni.

(6) A megkeresett szerv értesíti a megkereső hatóságot, ha elháríthatatlan akadály folytán a jogsegélyt az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem tudja teljesíteni, és a megkeresett szerv vezetője a határidőt tíz munkanappal meghosszabbította. A megkereső hatóság értesíti az ügyfelet a jogsegély határidejének meghosszabbításáról.”


„(1) A hatóság megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az

a) sértené a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot,

b) sértené az ügyben érintett személy alapvető jogát, vagy

c) jogszabályba ütközne.”

18. § (1) A Ket. 28. §-át követően a következő új II/A. Fejezettel és 28/A-28/C. §-sal egészül ki:

„II/A. Fejezet

A kapcsolattartás általános szabályai

28/A. § (1) A hatóság

a) írásban

aa) postai úton,

ab) telefaxon,

ac) személyesen átadott irat útján,

ad) kézbesítési meghatalmazott útján,

ae) a hatóság kézbesítője útján,

af) kézbesítési ügygondnok útján,


Készítette:





31

ag) hirdetményi úton, vagy

ah) jogszabályban meghatározott módon elektronikus úton, vagy

b) szóban

az e törvényben meghatározott feltételekkel tart kapcsolatot az ügyféllel.

(2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymással történő kapcsolattartására.

(3) Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság szempontjai alapján választ. Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást ad a kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetőségéről.

(4) Rövid szöveges üzenet útján, telefonon és elektronikus levélben is lehet tájékoztatásra irányuló vagy jogszabályban meghatározott egyéb esetekben kapcsolatot tartani.

(5) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél, a kapcsolattartás időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni.

(6) Az ügyfélre vonatkozó kapcsolattartási szabályokat az eljárás egyéb résztvevőjére is alkalmazni kell.

Kapcsolattartás elektronikus úton

28/B. § (1) Írásbeli a kapcsolattartás, ha

a) az ügyfél az iratot ügyfélkapun keresztül küldi meg a hatóságnak,

b) a hatóság az iratot ügyfélkapun vagy hivatali kapun keresztül küldi meg az ügyfélnek vagy a hatóságnak.

(2) Az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki, vagy ha az az adott kapcsolattartás tekintetében értelmezhető.

(3) Az ügyfél köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény az adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírja.

(4) Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út a 20. § (6) bekezdése és a 24. § (1) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, és a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban.

(5) A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá, ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett.

(6) Törvény eltérő rendelkezése hiányában, ha az ügyfél a számára elektronikus úton elküldött irat átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság papír alapon továbbítja számára az iratot. Ebben az esetben a kézbesítéshez fűződő joghatások a papír alapú irat kézhezvételével állnak be.


Készítette:





32

(7) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányában a központi rendszerben vagy a hatóság ellenőrzése alatt álló informatikai rendszerben felmerült üzemzavar időtartamát a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

Tájékoztatás

28/C. § (1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél az e fejezetben meghatározott valamennyi kapcsolattartási formát használhatja tájékoztatáskérés céljából.

(2) A hatóság olyan formában köteles tájékoztatni az ügyfelet, amilyen formában az ügyfél azt kérte, vagy ha erről nem rendelkezett, akkor ugyanolyan formában, mint amilyen formában az ügyfél a tájékoztatást kérte.

(3) Ha a tájékoztatás az ügy irataiban lévő adatra vonatkozik, az ügyet, az ügyfelet és a hatóságot legalább az ügyfajta megnevezése, az ügy száma és az ügyfél természetes személyazonosító adatai alapján azonosítani kell.”

(2) A Ket. a 28/C. §-t követően a következő alcímmel és 28/D. §-sal egészül ki:

„Hatóságok közötti kapcsolattartás

28/D. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóságok egymással elektronikus úton tartanak kapcsolatot.

(2) Önkormányzati hatósági ügyben a hatóságok akkor kötelesek egymással elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha önkormányzati rendeleteik így rendelkeznek.

(3) A hatóságok nem kötelesek egymással elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha az az eljárás elhúzódásával járna, vagy ha a kapcsolattartás elektronikus úton lehetetlen.”


„(1) A hatósági eljárás hivatalból, vagy az ügyfél kérelmére indul meg.”


„(3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról

a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet, az eljárás megindításától,

b) a kérelemre indult eljárásban – a kérelmező ügyfelet kivéve – az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől

számított öt munkanapon belül értesíteni kell.”

(3) A Ket. 29. § (4) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha]

„b) az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül meghozza a döntést,”

(4) A Ket. 29. § (5) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az értesítésnek tartalmaznia kell]


Készítette:





33

„a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét,”


„(6) Ha törvény vagy kormányrendelet további értesítési formát nem állapít meg, a hatásterületen élő és a 15. § (5) bekezdés szerinti ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján kell értesíteni.

(7) A hirdetmény és közhírré tétel útján közölt értesítés tartalmazza:

a) az ügy tárgyát és rövid ismertetését,

b) a hatásterület határait,

c) a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be az ügy irataiba.

(8) A hatóság a hivatalbóli eljárást kezdeményező személyt vagy szervet kérelmére tájékoztatja az eljárás megindításáról.

(9) Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül a hatóság a kérelmező ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokról, az ügyintéző nevéről és hivatali elérhetőségéről, az ügyintézési határidő túllépése esetén követendő eljárásról, az iratokba való betekintés és nyilatkozattétel lehetőségéről, valamint arról, hogy kérelme a szükséges adatainak kezeléséhez és belföldi jogsegély, valamint szakhatósági eljárás lefolytatása céljából történő továbbításához való hozzájárulásnak minősül.”

(6) A Ket. 29. §-a a következő (10) bekezdéssel egészül ki:

„(10) A hatóság külön kérelem nélkül is az ügyfél anyanyelvére lefordított döntésben értesíti az eljárás megindításáról azt a magyar nyelvet nem beszélő ügyfelet, akivel szemben az eljárást folytatja. Az értesítés az (5) bekezdésben foglaltakon túl tartalmazza a nyelvhasználati és az ezzel járó költségviselési szabályokról szóló tájékoztatást.”

20. §

A Ket. a 29. §-t követően a következő alcímmel és 29/A. §-sal és az azt megelőző alcímmel egészül ki:

„Ideiglenes biztosítási intézkedés

29/A. § (1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság a pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási intézkedésként e törvény biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályainak alkalmazásával az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően is elrendelheti.

(2) Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság visszavonja, ha

a) az elrendelésének oka megszűnt,

b) a hatóság az eljárás megszüntette, vagy


Készítette:





34

c) az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a hatóságnál letétbe helyezték.

(3) Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés jogerőre emelkedésével.”


„30. § A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, öt munkanapon belül elutasítja, ha

a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága,

b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye,

c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul,

d) jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett,

e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki,

f) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő,

g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy vagy

h) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik.”

22. § (1) A Ket. 31. § (1) bekezdés f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha]

„f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem utasította vissza,”

(2) A Ket. 31. § (1) bekezdése a következő h) ponttal egészül ki:

[A hatóság az eljárást végzéssel megszünteti, ha]

„h) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül.”



Készítette:





35

„(3) Ha az ügyfél a kérelmét a határozat jogerőre emelkedését megelőzően az (1) bekezdés c) pontja szerint visszavonja, a hatóság a határozatát vagy az eljárást megszüntető döntést visszavonja.”

23. § A Ket. 32. § (6) és (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Hatósági közvetítő kirendelése esetén a hatóság az ügyfelek számára és a hatósági közvetítés várható időtartamára tekintettel elrendelheti az eljárás felfüggesztését.

(7) Ha a hatóság az eljárást a (3) bekezdés alapján függesztette fel, és az ügyfél az eljárás folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság az eljárást megszünteti.”


„33. § (1) A határozatot vagy az eljárást megszüntető döntést az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított huszonkét munkanapon belül kell meghozni és intézkedni a döntés közléséről. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.

(2) Kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, a határozatot vagy az eljárást megszüntető döntést soron kívül kell meghozni.

(3) Az ügyintézési határidőbe nem számít be:

a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének időtartama,

b) a jogsegélyeljárás időtartama, továbbá a 36. § (2) bekezdése alapján adatnak a nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő,

c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő,

d) a szakhatóság eljárásának időtartama, ideértve a 45. § (2) bekezdése szerinti egyeztetést is,

e) az eljárás felfüggesztésének időtartama,

f) a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama,

g) a hatóság működését félbeszakító üzemzavar és más elháríthatatlan esemény időtartama,

h) a kérelem, a döntés és egyéb irat fordításához szükséges idő,

i) az ügygondnok kirendelésére irányuló eljárás időtartama,

j) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama.

(4) Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban negyvenöt munkanapon belül határoz.


Készítette:





36

(5) Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is, amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar hatóságnál lehet benyújtani.

(6) A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, illetve a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, illetve a felügyeleti szervnek erre irányuló felhívására köteles az iratokat felterjeszteni.

(7) Az eljáró hatóság vezetője – ha azt törvény nem zárja ki – az ügyintézési határidőt annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb huszonkét, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben legfeljebb tíz munkanappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet.

(8) A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – tíz munkanap. A szakhatóság a hatósághoz és a szakhatósághoz előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát és az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszerűségét öt munkanapon belül állapítja meg; ha az azonosság nem állapítható meg, a szakhatóság tíz munkanapon belül lefolytatja a szakhatósági eljárást. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője a szakhatósági eljárásra irányadó határidőt egy alkalommal tíz munkanappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.

(9) A (7) és (8) bekezdésben meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.”

25. § A Ket. a 33. §-t követően a következő 33/A-33/B. §-sal egészül ki:

„33/A. § (1) Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt a kérelmező ügyfélnek nem felróható okból túllépi, köteles a kérelmező ügyfélnek kérelmére az általa az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét megfizetni.

(2) Az ügyfél a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés közlésétől számított tíz munkanapon belül kérelmezheti az (1) bekezdés szerinti összeg megfizetését, amelyről a hatóság öt munkanapon belül dönt.

(3) A hatóság (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségét nem érinti, ha az ügyfél az illeték vagy díj megfizetése alól részben vagy egészen mentesült. Ha az eljárás lefolytatásáért az ügyfél jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy a hatóság az illetékekről szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget fizeti meg az ügyfélnek.

(4) Az ügyfélnek járó összeget a hatóság saját költségvetése terhére a döntése jogerőssé válásától számított öt munkanapon belül fizeti meg az ügyfél számára.


Készítette:





37

33/B. § (1) A hatóság együttes eldöntés céljából elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan eljárások egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg.

(2) Az ügyfelek közösen előterjesztett kérelmére a hatóság – ha annak feltételei fennállnak – az eljárásokat egyesíti.

(3) Az eljárások egyesítése az ügyintézési határidőket nem érinti.”


„(1) A kérelmet a hatósághoz írásban vagy szóban, valamint jogszabályban meghatározott feltétellel és módon gépi adathordozón lehet előterjeszteni. Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés jogerőre emelkedéséig visszavonhatja.”

(2) A Ket. 34. § (3) és (4) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(3) Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, elektronikus űrlapon vagy szoftver használatával nyújtsa be. Elektronikus űrlap vagy szoftver alkalmazását törvény teheti kötelezővé. A nyomtatvány és az elektronikus űrlap kitölthető, illetve letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi.

(4) Az eljárás megindítására irányuló kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az ügyfél által benyújtott más kérelemre is.”

27. § A Ket. 35 és 36. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„35. § (1) Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét, az ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy telefonos elérhetőséget.

(2) Ha jogszabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját.

36. § (1) A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni.


Készítette:





38

(2) Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.

(3) A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók különleges adatok esetén, azonban az ügyfél kérheti a melléklet megszerzése céljából megkeresett szervtől, hogy az iratot az általa megjelölt hatóságnak továbbítsa.

(4) Az ügyfél az eljáró hatóság (2) bekezdés szerinti adatkérésével összefüggésben felmerülő díjat az eljáró hatóságnál köteles megfizetni. A díj a megkeresett hatóság bevétele.

(5) Ha az az eljárás, amellyel összefüggésben a (2) bekezdés szerinti adatkérésre sor kerül, hivatalból is megindítható, az ügyfelet az eljáró hatóság adat igénylésével összefüggésben illeték- vagy díjfizetési kötelezettség kizárólag akkor terheli, ha hivatalbóli eljárás esetén az adat igénylése esetén az eljáró hatóság is illeték vagy díj fizetésére lenne köteles.”


„(1) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.”


„(3) Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan melléklet csatolására, amelyet a 36. § (2) bekezdése alapján az eljáró hatóságnak kell beszereznie.”


„(2) Törvény vagy kormányrendelet az (1) bekezdéstől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot vagy szervet, amelyikhez a kérelem előterjeszthető.

(3) Ha az ügyfél az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál vagy szervnél nyújtotta be kérelmét, az eljáró hatóság a 29. § (9) bekezdésének megfelelően értesíti az ügyfelet az eljárás megindításáról.”

30. § A Ket. a 38. §-t követően a következő 38/A. §-sal egészül ki:

„38/A. § (1) Törvény vagy kormányrendelet rendelkezése esetén valamely jog gyakorlásához szükséges kérelmek a törvény vagy kormányrendelet által kijelölt hatóságnál együttesen nyújthatóak be, amely a kérelmeket haladéktalanul továbbítja a döntés meghozatalára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokhoz.

(2) Az ügyintézési határidő a kérelmeknek a kijelölt hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik.


Készítette:





39

(3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik,

a) az ügyfél az illetéket és a díjat a kijelölt hatóságnál köteles megfizetni,

b) a kijelölt hatóság a kérelmet megvizsgálja, és az ügyfelet hiánypótlásra szólítja fel, ez azonban a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság hiánypótlási jogát nem érinti,

c) a kijelölt hatóság jogosult a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a 30. § a), c) és g) pontjában foglalt esetekben,

d) a kijelölt hatóság jogosult az eljárást a 31. § (1) bekezdés h) pontban foglalt esetben megszüntetni.

(4) Törvény vagy kormányrendelet a kijelölt hatóság számára egyéb eljárási feladatokat is meghatározhat.”

31. §

A Ket. 39. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„39. § (1) A tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott eljárási cselekményekről, valamint ha az ügyfél kéri, vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges, a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról és más bizonyítási cselekményekről jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a hatóság valamely eljárási cselekmény során hatósági tanút alkalmaz, jegyzőkönyvet készít az eljárási cselekményről.

(2) A jegyzőkönyv tartalmazza

a) a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,

b) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetőségét,

c) az alkalmazott hatósági tanú nevét, lakcímét,

d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét,

e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is,

f) a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, és

g) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.

(3) A meghallgatott személy kérelmére nyilatkozatát, vallomását, szakértői véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint tartalmazza.

(4) A hangfelvételre, valamint a kép- és hangfelvételre a jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat azzal kell alkalmazni, hogy azok a (2) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat tartalmazzák. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz


Készítette:





40

kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (2) bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni.

(5) A hatóság a költségtakarékosság és hatékonyság követelményének megfelelően választja ki a jegyzőkönyv készítésének formáját. Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője az ezzel járó költségek megtérítése mellett kérheti az általa megjelölt jegyzőkönyvezési forma alkalmazását.

(6) Az (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekményekről hivatalos feljegyzést kell készíteni, ha jegyzőkönyv nem készül. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetés megtörténtét, az eljárási cselekményt, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását, a szóbeli kérelemről készült hivatalos feljegyzés ezen kívül tartalmazza az ügyfél nevét és lakcímét, valamint a kérelem tartalmát.”

32. § A Ket. a 39. §-t követően a következő alcímmel és 39/A. §-sal egészül ki:

„Adatok zárt kezelése

39/A. § (1) Erre irányuló indokolt kérelem esetén a hatóság elrendelheti a tanú, a hatósági tanú, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha az adatok zárt kezelése iránti kérelmet előterjesztő valószínűsíti, hogy őt az eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti.

(2) A szakértő az igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai zárt kezelését kérheti az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően.

(3) A természetes személyazonosító adatokat a hatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli. A hatóság biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé.

(4) A zártan kezelt adatok megismerésére csak az ügyintéző, a jegyzőkönyvvezető és a leíró, a hatóság vezetője, a felügyeleti szerv erre felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult.

(5) A zárt adatok védelme érdekében az ügy hozzáférhető iratai között a jegyzőkönyvnek olyan – a 39. §-ban meghatározott követelményeknek egyébként megfelelő – kivonata helyezhető el, amelyből az (1) bekezdésben meghatározott személy kilétére vonatkozóan nem vonható le következtetés.”

33. § (1) A Ket. 40. § (1)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


Készítette:





41

„(1) Ha törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá az ügyfél és képviselője együtt is eljárhat. Az ellenérdekű ügyfelek képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy.

(2) Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja. A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a 40/A. §-ban meghatározott módon köteles igazolni.

(3) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az eljárás elektronikus úton való folytatása során a képviseleti jogosultság igazolása történhet

a) az eljáró hatóságnál előre bejelentett meghatalmazás alapján, vagy

b) jogszabály által rendszeresített és az ott meghatározottak szerint hitelesített elektronikus űrlap kitöltésével és megküldésével.

(4) A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja. A meghatalmazott visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas képviselőről.”


„(7) Ha az ügyfélnek képviselője van, az iratokat a hatóság a képviselő részére küldi meg; a személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű értesítésével. Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse az iratokat, ha az ügyben képviselője van.”


„(8) A hatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a meghatalmazott, vagy a meghatalmazottak nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az ügyfél határidőben nem nyilatkozik, a hatóság úgy tekinti, mintha magának az ügyfélnek a nyilatkozatai és eljárási cselekményei lennének eltérőek.”

34. §

A Ket. a 40. §-t követően a következő 40/A. §-sal egészül ki:

„40/A. § (1) A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni.

(2) Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt az ügyfél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók.

(3) A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni.


Készítette:





42

(4) A meghatalmazás a teljes hatósági eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat.

(5) A teljes hatósági eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást.

(6) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

(7) A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy az ügyfél halála folytán való megszűnése a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.”


„(1) A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében a hatóság – az ügy tárgyához igazodó – felsőfokú végzettségű hatósági közvetítőt vehet igénybe. Az ügyfelek erre irányuló együttes kérelme esetén a hatóság köteles hatósági közvetítőt kirendelni.”


„(2) A másodfokú döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott döntés meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt el.”


„(7) Nem vehet részt a hatóság a saját ügyének elintézésében hatóságként. Nem vehet részt a jegyző mint hatóság azokban a hatósági ügyekben, amelyekben az őt foglalkoztató önkormányzat vagy az egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ügyfél, és a határozattal az önkormányzat jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal. E rendelkezés alkalmazásában saját ügynek az az ügy minősül, amelyben a hatóságnak a 15. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogállása van. A hatóság azonban nem válik kizárttá amiatt, mert a határozatban megállapított fizetési kötelezettség teljesítése az általa megjelölt számlára történik.”


„44. § (1) Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amely hatósági ügyként, ennek hiányában törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szakhatósági ügyként a hatáskörébe tartozik. Nem kell a


Készítette:





43

szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.

(2) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott szakkérdésben tudományos vagy szakmai testületet, illetve szakértői szervet jelölheti ki szakhatóságként.

(3) A szakhatóság szükség esetén a 37. § (5) bekezdésnek megfelelően hiánypótlásra hívhatja fel az ügyfelet, amiről a hatóságot értesíti. Ha az ügyfél a kérelemre indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tesz eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról értesíti a hatóságot, amely – ha az eljárás hivatalbóli folytatásának nincs helye – az eljárást megszünteti.

(4) A szakhatósági állásfoglalás tartalmára a határozat tartalmára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az állásfoglalás

a) tartalmazza a szakhatóság megnevezését és szakhatóság ügyintézőjének nevét is,

b) rendelkező része tartalmazza a szakhatósági hozzájárulást, a hozzájárulás megtagadását vagy az egyedi szakhatósági előírást, feltételt, valamint azt, hogy a szakhatósági állásfoglalás ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az ügyfél a határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogát,

c) nem tartalmazza az eljárási költségek viseléséről szóló döntést.

(5) Ha a szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának meghozataláig egy alkalommal módosíthatja.

(6) Ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi, az ügyfél az eljárás megindítása előtt beszerezheti a szakhatóság előzetes szakhatósági állásfoglalását (a továbbiakban: előzetes szakhatósági hozzájárulás). Az előzetes szakhatósági állásfoglalásra a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalást akkor fogadja el szakhatósági állásfoglalásként a hatóság, ha a hozzá, és a szakhatósághoz előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát és az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszerűségét a szakhatóság megállapította. Ha az azonosság nem állapítható meg, vagy az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszabályt sért, a szakhatóság lefolytatja a szakhatósági eljárást.”


„(1) Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti a hatóságot és a szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására; az egyeztetés módjáról és határidejéről a szakhatóságokat a szakhatósági megkeresés megküldésével kell értesíteni.

(2) Ha a hatóság és a szakhatóság, vagy a szakhatóságok egymással – egészben vagy részben – ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, a hatóság és az érintett szakhatóságok álláspontjukról – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – öt munkanapon belül egyeztetnek, és az egyeztetés eredményeként felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul közlik a hatósággal.


Készítette:





44

(3) Ha a hatóság megítélése szerint a szakhatóság hatáskörét túllépte, vagy állásfoglalása ellentétes a 44. § (4) bekezdésében foglalt követelményekkel, öt munkanapon belül egyeztet a szakhatósággal. Az egyeztetés eredménytelensége esetén a hatóság az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett a szakhatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez.

(4) A szakhatóság szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyása, vagy törvényben vagy kormányrendeletben előírt eljárásának mellőzése esetén öt munkanapon belül egyeztet az eljáró hatósággal, ennek eredménytelensége esetén az ügyben eljáró hatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez.”

(2) A Ket. 45. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a szakhatóság jogszabálysértő állásfoglalása miatt helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, a szakhatóság megtéríti a hatóságnak a jogszabálysértő állásfoglalással okozott költségeket.

(6) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság azért helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, mert a hatóság figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalást, a hatóság megtéríti a szakhatóságnak az ezzel okozott költségeket.”


„(2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha

a) a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja,

b) jogszabály az adott ügyfajtában előírja tárgyalás, közmeghallgatás vagy egyezségi kísérlet tartását.”


„(5) Idézni írásban lehet. Az eljárás során jelen levő személy akként is idézhető, hogy őt az ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja.”

41. §


„(2) Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen nem menti ki vagy öt munkanapon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető. Nem sújtható bírsággal és nem kötelezhető a többletköltség viselésére az idézett személy, ha az idézés nem volt szabályszerű.”



Készítette:





45

„49. § (1) Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról – ha az ügy körülményeiből más nem következik – legalább három munkanappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították.

(2) Nincs helye az ügyfél értesítésének, ha a meghallgatott tanú, szakértő vagy a szemletárgy birtokosának természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el.”

43. § A Ket. az 50. §-t követően a következő 50/A-50/D. §-sal egészül ki:

„50/A. § (1) A hatóság a tényállás tisztázása érdekében jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: lefoglalás), ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna.

(2) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem köteles a dolog átadására az, aki a tanúvallomás megtagadására jogosult, és aki tanúként nem hallgatható ki.

(3) Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a lefoglalást a rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújtja.

(4) A lefoglalás foganatosítására a helyszíni ellenőrzés szabályai irányadóak azzal, hogy az ügyfélre vonatkozó szabályokat a lefoglalt dolog birtokosára kell alkalmazni.

50/B. § (1) A lefoglalt dolog őrzéséről a hatóság gondoskodik.

(2) A lefoglalásról készített írásos jegyzőkönyv a lefoglalt dolog leírását egyedi azonosításra alkalmas módon tartalmazza.

(3) A lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, a lefoglalt dolgot ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen.

(4) Az irat birtokosának kérésére és költségére – ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti – a lefoglalt iratról részére hiteles másolatot kell kiadni.

50/C. § (1) A lefoglalást a hatóság megszünteti, ha

a) az elrendelésének oka megszűnt,

b) a hatóság az eljárást megszüntette, vagy

c) az ügy érdemében döntést hozott.

(2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt dolgot öt munkanapon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták.

(3) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől azt lefoglalták.

(4) Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása helyett a hatóság jogszabályban meghatározott módon jár el.


Készítette:





46

(5) Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a lefoglalás alaptalan volt, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető.

(6) Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.

(7) Az ügyfélnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani.

50/D. § (1) A hatóság a lefoglalt dolog értékesítéséről határoz, ha a lefoglalt dolog gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan.

(2) A hatóság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat, ha a lefoglalt dolog

a) kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna,

b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne.

(3) Az (1) és (2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt.

(4) A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.”


„(5) A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást az ügyfél, illetve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél akkor tagadhatja meg, ha

a) nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól,

b) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

(6) Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve ha a (3) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatás körében az (5) bekezdésben foglalt ok hiányában adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényt elhallgat, vagy valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal sújtható.

(7) A hatóság köteles az ügyfelet a nyilatkozattétellel, illetve adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatos jogairól tájékoztatni és kötelességeire, valamint a kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeire figyelmeztetni.”

45. §

A Ket. 52. § (2)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


Készítette:





47

„(2) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a közokiratra és a teljes bizonyító erejű magánokiratra a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései alkalmazandóak. Felülhitelesítés hiányában a külföldön kiállított okirat hitelességéről a hatóság megkeresésére a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozik, ha jogszabály szerint a bizonyítandó tényt csak külföldi okirattal lehet bizonyítani.

(3) A nem magyar nyelven kiállított okirat – ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti, továbbá az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről.

(4) Irat minden olyan tárgy, amely rögzített adatot hordoz.”


„55. § (1) A hatóság a szemlénél, lefoglalásnál, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe.

(2) Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készül.

(3) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja.

(4) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy.

(5) Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető.

(6) Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú az eljárási cselekményre észrevételt tehet, és a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezések szerint jogosult költségtérítésre.

(7) A hatósági tanút a tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.”

47. §

(1) A Ket. 56-57. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„56. § (1) Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan vagy személy (a továbbiakban együtt: szemletárgy) megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el.

(2) Szemlét a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki jogosultságát a szemle során – a 57. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – köteles igazolni. Jogszabály a szemle lefolytatásához a szemlét végző személy részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el.


Készítette:





48

(3) Törvény vagy kormányrendelet rendelkezhet úgy, hogy az ügyben eljáró szakhatóságok állásfoglalásukat helyszíni szemle keretében adják meg. A helyszíni szemléről a szakhatóságokat legalább tíz munkanappal korábban a szakhatósági megkeresés megküldésével értesíteni kell.

(4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a 33. § (3) bekezdés d) pontja és a 33. § (8) bekezdése nem alkalmazható.

57. § (1) A szemletárgy birtokosát a szemléről – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – előzetesen értesíteni kell.

(2) Ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy birtokosát a szemléről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni.

(3) Ha a szemle megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a hatóság a szemle befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy birtokosának a jegyzőkönyv egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a szemletárgy birtokosának közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető.

(4) A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a szemle csak akkor kezdhető meg, ha a szemletárgy birtokosa vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van.

(5) A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el.”

(2) A Ket. az 57. §-t követően a következő 57/A-57/B. §-sal egészül ki:

„57/A. § (1) A szemle megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként bejelentett magánlakásban pedig – kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé – munkanapon 8 és 20 óra között végezhető. A szemlét úgy kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza.

(2) Nem irányadó az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból azonnali szemlére van szükség.

(3) A szemle megtartása során – a tulajdonos értesítésével egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje.

(4) A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.

(5) Ha a szemlét a hatóság informatikai eszköz útján végzi, a szemle elvégzésére való jogosultság igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében törvény által meghatározott körben a szemletárgy birtokosának a hatóság részére – szükség szerint az


Készítette:





49

informatikai rendszerhez történő hozzáférés technikai és jogosultsági feltételeinek biztosításával – hozzáférést kell biztosítania az adatokhoz.

(6) A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól.

57/B. § (1) A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.

(2) Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására – a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére – nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat lefoglalhatja.

(3) A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható.

(4) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet – ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza – az ügyésznek három munkanapon belül meg kell küldeni.”


„58. § (1) Szakértőt kell meghallgatni, vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel és

a) az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy

b) jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét.

(2) Nincs helye szakértő kirendelésének, ha törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő.

(3) Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. A hatóság egyéb esetben az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki.

(4) Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti.


Készítette:





50

(5) A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Az ügyfél kérelmére az ezzel járó költségek megelőlegezése esetén a hatóság a kirendelt szakértőn kívül indokolt esetben – akár a szakértői vélemény előterjesztése előtt, akár az után – igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult más szakértőt is kirendelhet. Az ügyfél által felkért szakértő véleménye bizonyítékként használható fel akkor is, ha a szakértőt a hatóság nem rendeli ki.

(6) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással nem tisztázható, a hatóság másik szakértőt rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, vagy hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e.

(7) Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.

59. § (1) A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz, a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.

(2) Törvény rendelkezése esetén az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető.

(3) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére.

(4) Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A szakkérdés tisztázására a hatóság másik szakértőt is kirendelhet.

(5) Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

(6) Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezései irányadóak.”


„(5) A hatóság az eljárási bírság összegét különös méltánylást érdemlő esetben mérsékelheti, ha annak kiszabása után a bírsággal sújtott eleget tesz eljárási kötelezettségének.”


„(7) A bírság mérséklése esetén a döntés jogerőre emelkedését követő tíz munkanapon belül a már megfizetett bírság megfelelő részét vissza kell fizetni.”

50. §

(1) A Ket. 63. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:


Készítette:





51

„(2) A közmeghallgatás helyéről és idejéről a hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik – öt munkanappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján értesíti az érintetteket.

(3) A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza

a) a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot,

b) a közmeghallgatás helyét és időpontját,

c) a közmeghallgatáson elhangzottak összefoglalását, valamint

d) a jegyzőkönyv készítésének időpontját, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.”


„(4) A hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel a (3) bekezdés a)-c) pontjában felsoroltakat tartalmazza. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (3) bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni.”

51. § (1) A Ket. 65. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (7) bekezdéssel egészül ki:

„(6) A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be.

(7) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.”

52. § A Ket. 66. § (2) és (3) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el.

(3) Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.”


„(1) Az ügyfél – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, ideértve a szakhatóság állásfoglalását, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Az ügyfél kérésére a hatóság az eljárás során keletkezett elektronikus iratról hitelesített papír alapú másolatot ad ki. Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban.


Készítette:





52

(2) Nem tekinthet be az ügyfél

a) a döntés tervezetébe,

b) a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe,

c) a személyes adatokat tartalmazó jegyzőkönyvbe, ha a hatóság a 39/A. § szerint a természetes személyazonosító adatok zárt kezelését rendelte el,

d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba,

e) az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.”


„(4) A hatóság végzésben dönt az iratbetekintési jog kizárásáról és korlátozásáról, amely ellen az iratbetekintést kérő személy önálló fellebbezéssel élhet.”


„(6) A hatóság az (1)-(4) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül, bárki számára hozzáférhetővé teszi azokat a döntéseket, amelyeket

a) állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy ügyfélnek e tevékenységével kapcsolatban hozott;

b) közérdekű keresetindítással meg lehet támadni;

c) az adott tevékenységgel összefüggésben a hatásterületen élő lakosság jelentős részét érintő ügyben hozott;

d) a fogyasztók, illetve a munkavállalók munkajogi, munkavédelmi jogait közvetlenül érintő ügyben hozott;

e) az épített környezet, illetve a kulturális örökség állapotát jelentősen befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos ügyben hozott;

f) korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrások elosztásáról, illetve felhasználásáról hozott;

g) olyan ügyekben hozott, amelyekben az ügyfél számára kizárólagos vagy különleges jogot biztosított;

h) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott; vagy

i) törvény rendelkezései szerint hozzáférhetővé kell tenni.”


„(7) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóság a (6) bekezdésben meghatározott döntéseket a személyes adatok megismerhetetlenné tételét követően teszi hozzáférhetővé.”


Készítette:





53

55. § (1) A Ket. 71. § (1) és (2) bekezdései helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A hatóság – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés).

(2) Jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz döntést – feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél –, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása.”

(2) A Ket. 71. § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Törvényben meghatározott esetben vagy az ügyfél hozzájárulása alapján sor kerülhet informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is.”


„(1) A határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell

a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét,

b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot,

c) az ügy tárgyának megjelölését,

d) a rendelkező részben

da) a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetőségéről való tájékoztatást,

db) a szakhatóság megnevezését és állásfoglalása rendelkező részét,

dc) az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön döntött,

dd) az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön döntött,

de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit,

df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj elektronikus úton való megfizethetőségéről szóló tájékoztatást,

e) az indokolásban

ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat,

eb) az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait,

ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket,

ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását,


Készítette:





54

ee) az ügyintézési határidő túllépése esetén az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidőt mely, az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, vagy hogy a 33/A. § alkalmazásának van helye,

ef) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta,

eg) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást,

f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását,

g) a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, ügyfélkapun vagy hivatali kapun keresztül kézbesített irat esetén a döntés kiadmányozójának nevét.

(2) A végzésnek – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell az (1) bekezdés a), b), c), da), dc)-df), f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az (1) bekezdés ec), ef) és eg) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Kizárólag az eljárást megszüntető döntésnek kell tartalmaznia a 33/A. § alkalmazására vonatkozó tájékoztatást.”


„(4) Ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a döntésből mellőzhető az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás. Az egyezséget jóváhagyó döntésből mellőzhető az indokolás.”


„73. § (1) A döntés nem tartalmazhat védett adatot. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy abból ne legyen levonható következtetés annak a személynek a kilétére vonatkozóan, aki természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el.

(2) A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri.

(3) A határozat és a végzés, illetve több végzés egy döntésbe foglalható. A 72. § (1) bekezdés d)-e) pontjában foglaltakat az egybefoglalt döntéseknek önállóan tartalmazniuk kell. Az egybefoglalás az egyes döntések meghozatalára vonatkozó határidőket és a jogorvoslati szabályok alkalmazását nem érinti. Eljárást megszüntető döntés és határozat egybefoglalása esetén, ha az ügyfél valamennyi egybefoglalt döntés ellen jogorvoslattal él, a határozat elleni jogorvoslat szabályait kell alkalmazni valamennyi egybefoglalt döntésre.

(4) A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben nem kell feltüntetni a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek.

(5) Jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság a döntését az erre a célra rendszeresített formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki.

74. § (1) Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat.


Készítette:





55

(2) A kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy hogy az számára aránytalan nehézséget jelentene. A fizetési kedvezményre vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni meghatározott cselekmény teljesítésére és meghatározott ingóság kiadására irányuló kötelezettség esetén is.

(3) A határidő lejárta után az ügyfél – feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték el – a (2) bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem egyidejű benyújtásával kérhet fizetési kedvezményt.

(4) A hatóság meghallgathatja az ellenérdekű ügyfelet, illetve a jogosultat a fizetési kedvezmény engedélyezésével kapcsolatos álláspontjukról.

(5) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fizetési kedvezmény legfeljebb a teljesítési határidő lejártától számított egy év elteltéig nyújtható.

(6) Törvény a fizetési kedvezmény nyújtására a (2)-(5) bekezdésben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket állapíthat meg, továbbá rendelkezhet a kötelezettség mérsékléséről és elengedéséről.”

58. § A Ket. 77. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat.

(5) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.”


„78. § (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel.

(2) A végzést az ügyféllel, illetve azzal kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg.

(3) A hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon közölheti.

(4) Postai úton történő kapcsolattartás során a hatóságnak az iratokat hivatalos iratként kell kézbesíteni. Telefax útján nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés.

(5) Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá


Készítette:





56

kell íratni. Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére a szóban közölt döntést öt munkanapon belül írásban meg kell küldeni.

(6) Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy rövid szöveges üzenet fogadására szolgáló elérhetőségét, telefonszámát vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid szöveges üzenetben, telefonon vagy elektronikus levélben tájékoztathatja a döntéshozatal tényéről, és arról, hogy a döntés három munkanapon belül átvehető a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási időben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy a döntést határidőn belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi a döntést.

(7) Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést a 28/A. § (1) bekezdésében foglalton kívüli más módon közli, a döntést öt munkanapon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének napja ilyen esetben is az egyéb módon történő közlés napja.

(8) A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy a (6) bekezdésben meghatározott módon átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.”

60. § A Ket. 79. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) A hatósági kézbesítő által történő kézbesítésre e §-t kell megfelelően alkalmazni.”

61. § (1) A Ket. 80. § (1) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van helye, feltéve hogy

a) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye ismeretlen, vagy a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen helyre költözött, és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel,

b) az ügyfél lakcíme vagy székhelye olyan államban van, amely a közléshez nem nyújt jogsegélyt,

c) a jogutód nem ismert,

d) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy a döntést a kézbesítési meghatalmazottal nem lehet közölni, vagy

e) a postai kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik.”


„(3) Hirdetményi úton történő közlésnek van helye a hatásterületen élő és a 15. § (5) bekezdése szerinti ügyfelek esetén, ideértve, ha az ügyfelek körét vagy a hatásterület határait


Készítette:





57

nem lehet pontosan megállapítani. Ilyen esetben – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a hirdetmény a következő adatokat tartalmazza:

a) a kifüggesztés napját,

b) az eljáró hatóság megnevezését,

c) az ügy számát és tárgyát,

d) a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését),

e) az ügy jellegétől függő hatásterületet,

f) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a hatóságnál megtekinthető, valamint

g) a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást.

(4) A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára és az ügyfél lakcíme, az ügy tárgyát képező ingatlan vagy tevékenység gyakorlásának, vagy a jogellenes magatartás elkövetésének helye szerinti, valamint a hatásterületen lévő önkormányzat hirdetőtábláján ki kell függeszteni, a központi rendszeren és az eljáró hatóság elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján közzé kell tenni, ezenkívül az önkormányzat hivatalos lapjában – ennek hiányában a helyi lapban –, valamint a hatóság hivatalos lapjában is közzétehető. A döntés kifüggesztésének és az internetes honlapon való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie.”


„(6) Ha a hirdetményi úton történő közlés feltételei már nem állnak fenn, a hatóság haladéktalanul gondoskodik a hirdetmény eltávolításáról, és a kapcsolattartás általános szabályai szerint felveszi a kapcsolatot az ügyféllel.

(7) Törvény elrendelheti a jogerős vagy a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozat nyilvános közzétételét. Nyilvános közzététel esetén a hirdetményi úton történő közlés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (2) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a határozat rendelkező része és indokolása vagy indokolásának kivonata is közzétehető, de a (2) bekezdés d) pontban meghatározott adatok közül csak a kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét tartalmazhatja a hirdetmény.”


„81. § (1) Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha

a) magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik,

b) képviselőt nem nevezett meg, és

c) elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye.

(2) A kézbesítési meghatalmazott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átvegye, és azokat az ügyfél részére továbbítsa; e tevékenységéért az ügyféllel szemben a polgári jog szabályai szerint felel. Az ügyfél részére


Készítette:





58

szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyféllel közöltnek.

(3) Ha a 80. § (1) bekezdés a)-d) pontja szerint hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki. A kézbesítési ügygondnok köteles megkísérelni az ügyfél tartózkodási helyének kiderítését és a döntést eljuttatni az ügyfélhez.

(4) Ha a kézbesítési ügygondnok eljárása nem járt sikerrel, a döntést azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított tizedik munkanapon.”

63. § A Ket. a 81. §-t követően a következő alcímmel és 81/A-81/B. §-sal egészül ki:

„A döntés kijavítása és kiegészítése

81/A. § (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát – szükség esetén az ügyfél meghallgatása után – kérelemre vagy hivatalból kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre.

(2) A kijavítást a hatóság

a) a döntés eredeti példányára és – ha rendelkezésre állnak – kiadmányaira történő feljegyzéssel,

b) a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy

c) kijavító döntés meghozatalával

teljesíti.

(3) A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye.

81/B. § (1) Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti.

(2) Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha

a) a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt, vagy

b) az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

(3) A kiegészítést a hatóság

a) önálló kiegészítő döntéssel és – lehetőség szerint – e ténynek a döntés eredeti példányára és kiadmányaira történő feljegyzésével vagy

b) a hiányos döntés bevonása mellett az eredeti döntést és a kiegészítő döntést egységes döntésbe foglalva a döntés kicserélésével

teljesíti.


Készítette:





59

(4) A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.”


„(5) Az eljárás megindításáról az ügyfelet a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban nem kell értesíteni.”


„(8) A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha kiadása jogszabályba ütközik, vagy az ügyfél valótlan vagy olyan adat, tény, állapot igazolását kéri, amelyről a hatóságnak nincs hivatalos tudomása.”


„86. § (1) A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet.

(2) A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a határozatra vonatkozó 71-73. és a 78. §-ban meghatározottakat nem kell alkalmazni.

(3) A nyilvántartást vezető hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértő bejegyzést törölni, a hibás bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni.

(4) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogszabálysértő vagy hibás adat bejegyzése vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott.

(5) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyfél illeték vagy díj lerovása mellett a nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy kivonatot kérhet.”

67. §

A Ket. 88. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) A helyszíni ellenőrzés lefolytatására, az ügyfél értesítésére és a helyszíni ellenőrzés akadályozására e törvénynek a szemle akadályozása esetére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat az ügyfélre kell alkalmazni.”

68. § A Ket. 92. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a hatóság a helyszíni ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, jegyzőkönyv felvétele helyett hivatalos feljegyzést is készíthet, amelyet az ügyfél kérelmére a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átad, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt munkanapon belül megküld.


Készítette:





60

(6) Ha törvény a hatósági ellenőrzés lefolytatását az ügyfél kérelmére lehetővé teszi, a hatóság az eljárás befejezésekor az ügyféllel közli az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet vagy hivatalos feljegyzést.”

69. § A Ket. 95. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 95. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Jogorvoslat és döntés-felülvizsgálat

95. § Az e fejezetben szabályozott eljárásokban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.”


„96. § A hatóság határozata ellen önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetővé teszi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető döntés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható.”


„(1) A 15. § (5) bekezdésben meghatározott érdekvédelmi és társadalmi szervezetek kivételével a jogorvoslati jog gyakorlását nem zárja ki, ha a jogorvoslatra jogosult az eljárás korábbi szakaszában nem vett részt.”


„(3) Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárást megszüntető, a kérelem visszavonása esetén a nem jogerős döntést visszavonó döntés ellen, az eljárást felfüggesztő, a 33/A. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, az eljárások egyesítésére vonatkozó kérelmet elutasító, a természetes személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó kérelemnek helyt adó, a lefoglalással kapcsolatos, az eljárási bírságot kiszabó, a többi ügyfél iratbetekintési jogának kizárására irányuló kérelem tárgyában hozott, az eljárási költség megállapításával és viselésével, valamint a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos első fokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.”


„(5) A másodfokú hatóság által hozott első fokú végzésekkel szembeni fellebbezésre a (2)-(4) bekezdést kell alkalmazni.”

73. § (1) A Ket. 100. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Nincs helye fellebbezésnek]


Készítette:





61

„c) jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben,”

(2) A Ket. 100. § (1) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

[Nincs helye fellebbezésnek]

„d) törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha a döntést olyan hatóság hozta, amelynek illetékessége az ország egész területére kiterjed.”


„(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben az első fokú döntés bírósági felülvizsgálatának van helye.”

74. § (1) A Ket. 101. § (3) bekezdés e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha]

„e) azt törvény élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos, továbbá honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy”

(2) A Ket. 101. § (3) bekezdése a következő f) ponttal egészül ki:

[A döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha]

„f) ha a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő.”


„(4) A döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az ilyen döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor.”


„(5) Az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a döntés fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése tekintetében.”

75. §


„(3) Ha a fellebbezésre jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő, vagy azt jogerősen elutasítják, a határidőn túl benyújtott fellebbezést, valamint a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést, és az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést az első fokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.”


Készítette:





62

(2) A Ket. 102. §-a a következő (4)-(7) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított öt munkanapon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, visszavonja, vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, az ennek helyt adó döntés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül kell felterjeszteni a fellebbezést az ügy összes iratával együtt a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. A felterjesztés során az első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozik.

(5) Ha az ügyfél a fellebbezéssel együtt nyújt be a költségmentesség iránti kérelmet, a kérelemről az első fokú döntést hozó hatóság dönt.

(6) A hatóság megküldi a fellebbezést a fellebbezésben érintett szakhatóságnak, amely az iratok (4) bekezdés szerinti felterjesztéséig szakhatósági állásfoglalását kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. A szakhatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat.

(7) A hatóság a fellebbezés és az iratok felterjesztését követően a 29. § (5)-(7) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával értesíti a nem fellebbező ügyfeleket a fellebbezési eljárás megindításáról. Az eljárás megindításáról szóló értesítés tartalmazza az arról szóló tájékoztatást is, hogy a döntés nem vált jogerőssé.”


„(1) Ha a fellebbezés alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja.

(2) A hatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

(3) Ha a fellebbezés alapján a szakhatóság megállapítja, hogy a szakhatósági állásfoglalás jogszabály sért, állásfoglalását módosíthatja.”


„(4) A szakhatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő szakhatósági állásfoglalást a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.

(5) A hatóság a szakhatósági állásfoglalás (3) és (4) bekezdés szerinti módosítása esetén módosítja döntését.

(6) A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték.”

77. §


Készítette:





63

A Ket. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„104. § (1) Ha a fellebbezésnek megfelelően a hatósági döntést a 103. §-ban foglaltak szerint nem módosítják vagy nem vonják vissza, a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult hatóság dönt.

(2) A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság beszerzi a másodfokú szakhatósági állásfoglalást.

(3) A határozat vagy az eljárást megszüntető döntés egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz.

(4) A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmét visszavonta.”


„(1) A másodfokú döntést hozó hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a másodfokú döntést hozó hatóság a mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. Az erre irányuló fellebbezés hiányában is a másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárásban a teljesítésre új határidőt állapíthat meg, ha ez a fellebbezési eljárás miatt indokolt.

(2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a másodfokú döntést hozó hatóság a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt.

(3) Ha a másodfokú döntést hozó hatóság megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az első fokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.”

79. §

(1) A Ket. 106. §-át megelőző alcím a helyébe a következő alcím lép:

„A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság”

(2) A Ket. 106. § (1)-(2) bekezdése a helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az olyan ügyek kivételével, amelyekben törvény alapján nincs helye fellebbezésnek, a fellebbezési szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy az első fokú döntést hozó hatóságtól a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság feladatkör és szervezet szempontjából elkülönüljön. Megállapítható a szervezeti elkülönültség, ha az ügy elbírálása során az első fokú döntést hozó hatósággal, annak vezetőjével és ügyintézőjével szemben a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot és annak vezetőjét egyedi utasítási jog nem illeti meg.”

(2) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a döntést hozó hatóság döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új


Készítette:





64

eljárás lefolytatására való utasítására jogosult irányító, felügyelő vagy szakmai irányító személy vagy szerv bírálja el.”


„(3) Ha törvény vagy kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, a törvényben vagy kormányrendeletben meg kell határozni a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot. Ennek hiányában a közigazgatási hivatal jogosult a fellebbezés elbírálására.

(4) A fellebbezés szakhatósági állásfoglalás ellen irányuló részét a szakhatósági hatáskört megállapító törvényben vagy kormányrendeletben kijelölt hatóság, kijelölés hiányában a szakhatóság döntései elleni fellebbezést elbíráló hatóság bírálja el.”


„107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.

(2) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője járt el.

(3) A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első fokú döntést hozó köztestület döntésével szemben a 109. §-ban foglaltaknak megfelelően bírósági felülvizsgálatnak van helye.”


„(2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát a végzés közlésétől számított harminc napon belül. Az első fokú végzés a közlésétől számított harminc napon belül közvetlenül a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság előtt támadható meg, ha a végzést – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – olyan hatóság hozta, amelynek illetékessége az ország egész területére kiterjed, vagy ha törvény az ügyben az első fokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül.”



Készítette:





65

„(4) Bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén az első fokú döntést hozó hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével, illetve a bíróságra történő továbbításával egyidejűleg értesíti azokat, akiknek jogát vagy jogos érdekét a felülvizsgálat érinti. Ha a kezdeményező a döntés végrehajtásának felfüggesztését is kéri, akkor erről a hatóság a végrehajtást foganatosító szervet is értesíti.”


„(1) A keresetlevél, illetve a kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult azonban a keresetlevélben, illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható.”


„(2) A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha

a) az a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett tényen, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett változáson alapul,

b) az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott,

c) határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt,

d) azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet kizárja.”


„(7) Ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot. Az újrafelvételi kérelem alapján hozott döntésnek nem akadálya a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme.”

84. §

A Ket. 114. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

„B) Hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások”


„(2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt határozatban megváltoztathatja vagy megsemmisítheti. Szükség esetén a felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a jogszabálysértő döntést, és utasítja új eljárásra az ügyben eljárt hatóságot.”



Készítette:





66

„(5) A jogszabálysértő döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása esetén a megsemmisített, megváltoztatott döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről.

(6) A jogszabálysértő döntést megsemmisítő vagy megváltoztató határozat jogorvoslattal történő megtámadása esetén az (5) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni.”


„(1) Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként az a hatóság jár el, amely a fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna.”


„(1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a jogerős határozatot hozó hatóság felügyeleti szerve a határozatot határozatában megváltoztatja vagy megsemmisíti. Szükség esetén a felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a döntést, és utasítja új eljárásra az ügyben eljárt hatóságot.”

88. § A Ket. 118. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

„Ügyészi intézkedés”


„120. § Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást, figyelmeztetést vagy jelzést a hatóság döntése ellen, annak elbírálására a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénynek az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó V. fejezetében foglaltak az irányadók.”

90. §

A Ket. 121. § (1) bekezdés a) és b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha]

„a) a magyar hatóság joghatósága az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt,

b) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha a hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el,”

91. §


Készítette:





67


„(2) E törvény eltérő rendelkezése hiányában végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) a (3)-(5) bekezdésben és a 126/A. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”


„(3) Nem alkalmazható a Vht. 9. §-a, II. Fejezete, XI-XX. Fejezete.

(4) A Vht. III. Fejezetéből az eljárás időpontjára, a követelés csökkenésének, megszűnésének bejelentésére és a helyszíni kényszercselekményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye.

(5) Ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A költségek előlegezésére és viselésére, valamint az eljárási bírság kiszabására, megfizetésére, végrehajtására e törvény szabályait kell alkalmazni.”

92. § A Ket. a 126. §-t követően a következő 126/A. §-sal egészül ki:

„126/A. § (1) Az ingóság árverése során a végrehajtást foganatosító szerv a Vht. 122. § (4) bekezdését, 132/B-G. §-át és 133. § (4) bekezdését nem alkalmazza.

(2) Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló bírósági végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit a következő eltérésekkel alkalmazza:

a) nem alkalmazható a Vht. 143. § j) és l) pontja, 145/A-E. §-a, 146. § (4) bekezdése, 147. § (1) bekezdés harmadik mondata, 147. § (2) bekezdés második mondata, 147. § (5) bekezdés harmadik mondata, 149. § (1) bekezdés második mondata, 152. § (4) bekezdése, 153. § (4) bekezdése, 155. § b) pontja és 157. § (5) bekezdése;

b) a második árverést akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító szervnek bemutatta vagy másolatát átadta, és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget.

(3) Az ingó- és ingatlan-végrehajtást a 131. § (2) bekezdése alapján foganatosító önálló bírósági végrehajtó az értékesítést a Vht. rendelkezései szerint végzi.”


„127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha

a) pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el;


Készítette:





68

b) a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el,

c) a tűrésre, illetőleg valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget – a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül – megszegte,

d) a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, illetőleg a hatósági szerződésből eredő kötelezettségekre is.”

94. § (1) A Ket. 128. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha]

„c) a fellebbezés, illetve az önálló fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt.”


„(3) Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

(4) A másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé.”

95. § A Ket. a 129. §-t megelőzően a következő alcímmel egészül ki, egyidejűleg a 129. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„A végrehajtás elrendelése

129. § (1) Hivatalból indult eljárásban a hatóság vizsgálja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét követő öt munkanapon belül hatósági ellenőrzést tart.

(2) Ha a hatóság (a továbbiakban: végrehajtást elrendelő hatóság) a rendelkezésre álló adatok vagy a jogosult igazolása alapján megállapította, hogy a végrehajtható döntésre elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem, vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően történt,

a) a jogosult kérelmére elrendeli a végrehajtási eljárást,

b) hivatalból elrendeli a végrehajtási eljárást, ha az eljárást hivatalból indította vagy folytatta, vagy


Készítette:





69

c) hivatalból elrendelheti a végrehajtási eljárást, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő, azonban a hatóság az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna.

(3) A végrehajtást elrendelő hatóság a jogosult kérelmétől vagy a hatósági ellenőrzés lefolytatásától számított öt munkanapon belül elrendeli a végrehajtás foganatosítását. A döntést a hatóság közli a jogosulttal, a kötelezettel és a végrehajtást foganatosító szervvel.

(4) A végrehajtást elrendelő döntés tartalmazza

a) a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát,

b) az elsőfokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a végrehajtáshoz szükséges adatokat, és

c) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét.

(5) A végrehajtást elrendelő döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak; a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé.”


„(1) A végrehajtást – kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – az elsőfokú hatóság foganatosítja.

(2) A végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, azonban a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni.”


„132. § A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni.”



Készítette:





70

„135. § (1) Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy hogy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után – a 74. § megfelelő alkalmazásával – fizetési kedvezményt engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő hatóság előzetesen hozzájárult. A végrehajtási eljárásban fizetési kedvezményként a késedelmi pótlék is elengedhető vagy mérsékelhető, akár önállóan, akár más fizetési kedvezmény mellett. A késedelmi pótlék elengedéséhez, mérsékléséhez a jogosult hozzájárulása szükséges.

(2) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fizetési kedvezmény annak engedélyezésétől számított egy évig nyújtható. A fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételek fennállásáig a kötelezettel szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék nem számítható fel. Ha a kötelezett a fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételeket megszegi, a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást a hátralék teljes összegére folytatja a késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával.”

(3) A fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételek fennállásáig a kötelezettel szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék nem számítható fel. Ha a kötelezett a fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételeket megszegi, a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást a hátralék teljes összegére folytatja a késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával.”


„(3) A közigazgatási végrehajtásban pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából ingatlan-végrehajtás elrendelésének van helye, ha

a) a pénzfizetési kötelezettség teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás nem vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva nyújtana fedezetet,

b) az ilyen módon végre nem hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint és

c) egyéb végrehajtás alá vonható ingatlan hiányában a kötelezett lakóhelyéül használt ingatlan értéke az egymillió forintot eléri, vagy ennél kisebb érték esetén a kötelezettség összege az ingatlan értékével arányban áll.”


„(4) Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen volt, a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett ingatlanát – a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés és járulékai összegéig – jelzálogjoggal terheli meg.”


„(5) Az ingatlanügyi hatóság – a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére – a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi.”


Készítette:





71

100. § A Ket. 138. § (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha]

„a) pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként rendelkezik,”


„139. § (1) Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a költségviselésre, a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára.

(2) A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a döntés alapján a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell.”

102. § A Ket. 140. § (1) bekezdés d) pontja helyébe a következő rendelkezés lép.

[Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv]

„d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben az érintett vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki.”


„142. § (1) A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv – szükség esetén a jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után – dönt. Azt az intézkedést kell megtennie, amely – az eset összes körülményét mérlegelve – a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését.

(2) A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával a kötelezettnek részletekben történő teljesítést engedélyezhet vagy halasztást engedélyezhet a teljesítésre.”


„(1) A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával halasztást engedhet a kötelezettnek a teljesítésre.”



Készítette:





72

„144. § (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban: külföldi határozat) az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani.

(2) Külföldi határozat végrehajtásánál – ha törvény másként nem rendelkezik, vagy a viszonossági gyakorlatból más nem következik – e törvény szerint kell eljárni.”


„(2) A külföldi hatóság megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták a kötelezettséget megállapító végrehajtható határozatot, valamint a megkeresés és a határozat hivatalos magyar nyelvű fordítását.”


„(1) A külföldi határozat végrehajtására irányuló megkeresést a Kormány által rendeletben kijelölt hatósághoz (a továbbiakban: kijelölt hatóság) kell megküldeni.

(2) A kijelölt hatóság megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben megállapított feltételeknek vagy a viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a 145. §-ban foglalt feltételeknek. A viszonosság kérdésében a közigazgatás szervezéséért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. Ha a megkeresés hiányos, vagy e törvény alapján nem hajtható végre, a kijelölt hatóság a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi hatóságnak.”


„(4) Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása céljából meg kell küldeni a végrehajtás foganatosítására hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez.

(5) Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság hatásköre sem állapítható meg, a kijelölt hatóság a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalását kéri. külpolitikáért felelős miniszter az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel egyetértésben tíz munkanapon belül nyilatkozik a viszonosságról. A kijelölt hatóság a megkeresést átteszi az állásfoglalásban meghatározott hatósághoz.”


„147. § (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kerülhet sor.

(2) Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, vagy a viszonossági gyakorlatból más nem következik, az elsőfokú hatóság a kijelölt hatóság útján keresi meg a külföldi jog szerint hatáskörrel


Készítette:





73

rendelkező hatóságot, vagy ha azt saját gyakorlata vagy felügyeleti szerve bevonásával nem tudja megállapítani, a megkeresést továbbítás céljából a külpolitikáért felelős miniszterhez küldi meg. A külpolitikáért felelős miniszter a megkeresésnek a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériumához történő továbbításáról – a megkereső hatóság egyidejű tájékoztatásával – tíz munkanapon belül intézkedik.”


„148. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtási eljárásban az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a (2)-(5) bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A végrehajtás az ügyintézési határidő túllépése esetén az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidőt mely, az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, vagy hogy a 33/A. § alkalmazásának van helye,

b) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs,

c) a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik,

d) a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig,

e) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza,

f) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges,

g) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a törvény kizárja, valamint

h) azt törvény vagy kormányrendelet elrendeli.

(3) A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal.

(4) A végrehajtás felfüggesztéséig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályosak maradnak. A felfüggesztés elrendelésétől a megszüntetéséig újabb végrehajtási cselekmény nem foganatosítható.

(5) A végrehajtást foganatosító szerv a felfüggesztési okokról és a felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

(6) A végrehajtást elrendelő hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt.”


Készítette:





74


149. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság a végrehajtást megszünteti, ha

a) a végrehajtható döntést visszavonták, hatályon kívül helyezték vagy megsemmisítették,

b) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható,

c) a végrehajtáshoz való jog elévült,

d) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri,

e) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható,

f) a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzügyi intézményre vagy a munkáltatóra vonatkozó felelősségi szabály alapján vagy a kötelezett tartozásaiért külön törvény alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette,

g) a hatóság a jogutódlásra tekintettel, vagy a kötelezett kérelmére a teljesítési határidőt a végrehajtás elrendelését követően meghosszabbította, feltéve, hogy a 148. § (2) bekezdés e) pontja alapján a felfüggesztés elrendelésére nem került sor,

h) a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, vagy

i) törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetővé teszi.

(2) A végrehajtást foganatosító szerv a megszüntetési okokról – ha azt észleli –, továbbá a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti.

(3) A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a jogosulttal és a kötelezettel, továbbá meg kell küldeni a végrehajtást foganatosító szervnek.


„(4) Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, valamint az ingatlanra a 136. § (4) bekezdése alapján bejegyzett jelzálogjogot törölni kell. A jelzálogjogot az ingatlanügyi hatóság a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére törli az ingatlan-nyilvántartásból.”

112. § (1) A Ket. 151. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép.

„(1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata rendelhető el.”


„(3) A biztosítási intézkedést a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság kérelemre vagy hivatalból rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre.


Készítette:





75

(4) A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha

a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték,

b) azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza,

c) elrendelésének oka egyébként megszűnt, vagy

d) a hatósági eljárás megszűnt.

(5) Ha a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett használatában lévő ingatlan területén végez biztosítási intézkedést, hatósági tanú közreműködését veheti igénybe.”

113. § A Ket. 152. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím, egyidejűleg a 152. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban

„152. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést.

(2) A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet előterjeszteni. A végrehajtási kifogást a végrehajtást elrendelő hatóság döntései elleni fellebbezés elbírálására jogosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja.

(3) A fellebbezést és a kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság tíz munkanapon belül bírálja el.

(4) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A végrehajtási kifogás elbírálására a fellebbezési eljárás szabályait kell alkalmazni.”

114. § (1) A Ket. 153. § (2) bekezdés 7. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Eljárási költségek]

„7. a tanú és a hatósági tanú költségtérítése,

(2) A Ket. 153. § (2) bekezdés 9. pontja helyébe a következő rendelkezés lép:


„9. a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését,”


Készítette:





76



„11. az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség,”



„14. a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege,”


„(1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget – ha törvény másként nem rendelkezik – a kérelmező ügyfél előlegezi meg, illetve viseli. Több azonos érdekű ügyfél esetén az egyéb eljárási költséget az ügyfelek – eltérő megállapodásuk hiányában – egymás között egyenlő arányban előlegezik meg, illetve viselik. Az ügyfél az előleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál.

(2) Hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget a hatóság előlegezi. A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi. Ha a határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült költség viselésére az ügyfelet kell kötelezni. Ha a határozat több ügyfél részére állapít meg kötelezettséget, a hatóság köteles a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezni. A hatóság által megelőlegezett költséget a hatóság számlájára kell visszafizetni.”


„(4) A hatóság a jogerősen megállapított összeg letéttel fedezett részét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a szakértő által benyújtott számla alapján nyolc munkanapon belül kiutalja. Ha a letét nem fedezi a szakértői díjat, kérelemre indult eljárás esetén a hatóság kötelezi az ügyfelet a szakértői díj viselésére és a még szükséges összeg letétbe helyezésére.

(5) Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt.”

116. § A Ket. 157. § (3) és (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Ha a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság mulasztása miatt a felügyeleti szerv más hatóságot jelöl ki az eljárás lefolytatására, a hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság megtéríti a kijelölt hatóságnak az e törvény alapján az utóbbit terhelő egyéb eljárási költséget.

(4) A belföldi jogsegély keretében a megkeresett hatóság vagy más szerv eljárása során felmerült egyéb eljárási költséget a megkereső hatóság megtéríti.


Készítette:





77

(5) A szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott többletköltségeket.”

117. § A Ket. 158. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a § következő (4) és (5) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A 36. § (2) bekezdés szerinti és a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték- és díjfizetési kötelezettséget és annak mértékét az érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatósági állásfoglalás alapján az eljárási költség viseléséről szóló döntésben állapítja meg.

(3) A hatóság a szakértő díját – a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével – a szakvélemény beérkezését, a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően tíz munkanapon belül állapítja meg. A szakértő díját az eljáró hatóság állapítja meg akkor is, ha a szakértőt a megkeresett hatóság rendelte ki.

(4) A hatóság – tekintettel a 155. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra – az indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg.

(5) A költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek nincs halasztó hatálya a döntés többi – fellebbezéssel meg nem támadott – rendelkezése tekintetében, és nem akadályozza meg azok jogerőre emelkedését.”

118. § (1) A Ket. 160. §-át megelőző cím helyébe a következő cím lép:

„Elektronikus kapcsolattartás és hatósági szolgáltatás”

(2) A Ket. 160. §-át megelőző alcím helyébe a következő alcím lép:

„Elektronikus kapcsolattartás az ügyfélkapun keresztül”


„160. § (1) Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél (a továbbiakban: központi nyilvántartó) vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél, kormányrendeletben meghatározott hiteles azonosításra alkalmas elektronikus úton kezdeményezhető. Az ügyfélkapu létesítésére jogosult szerv az előtte személyesen eljáró ügyfélnek felajánlja az ügyfélkapu létesítését, amelyet a szerv az ügyfél kérelme esetén azonnal létrehoz.

(2) Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek a személyazonosságát igazolnia kell, és a természetes személyazonosító adatait meg kell adnia. Az ügyfélnek egyidejűleg közölnie kell elektronikus levélcímét is.

(3) Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az ügyfélkapus azonosításon túl más azonosító nem kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét.


Készítette:





78

(4) Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig

a) a központi nyilvántartó az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét jogosult ellenőrizni;

b) a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi azonosítóját;

c) a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont szerinti adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu szolgáltatását igénybe vevő ügyfél azonosságát.

(5) A központi rendszer az (1) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu működtetéséhez, a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez, illetve a szakrendszerek részére szükséges azonosításon túl csak a központi rendszerhez csatlakozott szervezet által jogszerűen kezelt természetes azonosító adatok és a központi rendszer által kezelt adatok azonosságának ellenőrzésére használhatja fel, és a rendszerben résztvevők számára csak a használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. Az (1) bekezdés b) pontjában kezelt adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor képzett tranzakciós azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell.

(6) Ügyfél képviseletében természetes személy az ügyfélkapu használatával akkor járhat el, ha képviseleti jogosultságát igazolta.”


„Elektronikus tájékoztatás”

121. § A Ket. 164. és 165. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„164. § (1) A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott közérdekű adatokat – a (2) és (3) bekezdésben foglaltakkal – az ott meghatározottak szerint teszi közzé elektronikusan.

(2) A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás – az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott adatokon túl – tartalmazza

a) az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők nevét, hivatali elérhetőségét vagy az ezzel kapcsolatban felvilágosítást adó ügyfélszolgálat elérhetőségét,

b) az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejét,

c) az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az ügyfelet terhelő kötelezettségekről szóló tájékoztatást,

d) az illetékek és díjak meghatározását, lerovásuk, befizetésük módját is,

e) az ügyek intézése során elektronikus kapcsolattartásról, így különösen a központi rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás megindításához szükséges kérelem és más beadvány,


Készítette:





79

nyomtatvány, űrlap, informatikai alkalmazás elérhetőségéről, kitöltésének módjáról, továbbításáról szóló tájékoztatást,

f) az elektronikus kapcsolattartáshoz az elektronikus aláírással nem rendelkező ügyfél számára szükséges egyedi azonosító használatáról és az egyedi azonosítóhoz jutás módjáról szóló tájékoztatást, és

g) az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól szóló tájékoztatást.

(3) A hatóság teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít, amely ügycsoportonként és összesítve is tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések számát, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, az ügyintézési határidő túllépésének idejét, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények számát, valamint a felügyeleti intézkedések számát. Az ügyforgalmi statisztikát a hatóság ügyfélfogadására nyitva álló helyiségében is közzéteszi.

(4) A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság köteles arról gondoskodni, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetők legyenek.

165. § (1) A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek intézését elektronikus úton vagy telefonon történő előzetes időpontfoglalással teheti lehetővé.

(2) Az ügyfél az elektronikus úton elérhető ügyintézői naptárban megjelölheti, hogy melyik időpontban kíván a hatóságnál ügyintézés céljából megjelenni.

(3) A hatóságnak biztosítania kell, hogy az ügyfél tíz munkanapon belüli időpontra időpontot foglalhasson.

(4) A hatóság legkésőbb egy munkanappal az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt az időpont módosítását kezdeményezheti.”


„Az elektronikus kapcsolattartással és az elektronikus tájékoztatással szemben támasztott követelmények”

123. § A Ket. 166. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[A hatóság az eljárása során – a biztonságos és átlátható ügyintézés érdekében – az elektronikus ügyintézés informatikai támogatásával gondoskodik az ügyfél által elektronikus úton előterjesztett és a hatóság által készített dokumentumok biztonságos kezeléséről. Ennek érdekében]

„c) biztosítja az irat visszakereshetőségét és jogszabályban meghatározott formában és ideig történő megőrzését.”

124. §

A Ket. 169. § (1) bekezdés c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:


Készítette:





80

[Jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára]

„c) – a személyes és különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra figyelemmel – az ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti,”

125. § A Ket. 171. § (2) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) E törvény rendelkezéseitől a 2005. július 1-je előtt jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés eltérhet.”

126. § (1) A Ket. 172. § c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény alkalmazásában]

„c) az eljárás egyéb résztvevői: a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője és a hatósági közvetítő;”

(2) A Ket. 172. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:


„f) hivatás gyakorlásához kötött titok: különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-egyházi személyi hivatásbeli titok;”

(3) A Ket. 172. § h)-j) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek:

[ E törvény alkalmazásában]

„h) hivatali kapu: a központi rendszer olyan eleme, ami a külön jogszabály szerint csatlakozott szervezet számára biztosítja az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét, a központi rendszer által nyújtott elektronikus szolgáltatásokat és információkat.

i) gépi adathordozó: elektronikus adatot számítógépi feldolgozásra alkalmas módon rögzítő és tároló eszköz;

j) központi elektronikus szolgáltató rendszer: az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartás lehetőségét biztosító, elektronikus szolgáltatásokat nyújtó és azok igénybevételét támogató zártcélú rendszer;

(4) A Ket. 172. § o) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:


„o) ügyfélkapu: a központi rendszer olyan eleme, ami biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azonosított módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét biztosító, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel.”

127. § (1) A Ket. 174. § (1) bekezdés b)-e) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a bekezdés a következő f)-h) pontokkal egészül ki:


Készítette:





81

[Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg:]

„b) az elektronikus kapcsolattartás részletes szabályait,

c) a hatósági közvetítők tevékenységére, a hatósági közvetítővé válás feltételeire és a hatósági közvetítő kiválasztására vonatkozó szabályokat,

d) a költségmentesség megállapításának szabályait,

e) az elektronikus kapcsolattartást lehetővé tévő és elektronikus hatósági szolgáltatást nyújtó informatikai rendszerek biztonságát, együttműködési képességét (interoperabilitását), valamint egységes használatát biztosító részletes előírásokat,

f) az elektronikus iratokba való iratbetekintés részletes szabályait,

g) a hatósági tevékenység felügyeletének rendjét,

h) a 15. § (5) bekezdés szerinti társadalmi és érdekvédelmi szervezeteknek az eljárásba való bekapcsolódásuk érdekében vezetett elektronikus adatbázis létrehozására, vezetésére és az adatbázis alapján történő értesítésre vonatkozó szabályokat.”


„(2) Felhatalmazást kap a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter arra, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő hatósági közvetítők és tolmácsok, az államháztartásért felelős miniszterrel és a társadalmi esélyegyenlőségért felelős miniszterrel egyetértésben a jeltolmácsok díjazására vonatkozó szabályokat.”

(3) A Ket. 174. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Felhatalmazást kap]

„a) a közigazgatási informatikáért felelős miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg az elektronikus kapcsolattartás során alkalmazható iratok technológiai követelményeire figyelemmel a részletes technikai szabályokat,”

(4) A Ket. 174. § (3) bekezdés a következő d) ponttal egészül ki:

[Felhatalmazást kap]

„d) a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével rendeletben állapítsa meg a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre vonatkozó részletes szabályokat.”

128. § A Ket. 174/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„174/A. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a közigazgatási hatósági eljárásokban

a) közreműködő szakhatóságokat kijelölje,

b) meghatározza a szakhatóságnak azt a hatáskörét, amelynek keretei között az állásfoglalását kialakítja, ezek között


Készítette:





82

ba) az egyedi szakhatósági előírás vagy feltétel tartalmi követelményeit,

bb) a szakhatóság által a szakhatósági állásfoglalás kialakítása során vizsgált szempontokat, továbbá

c) meghatározza a szakhatósági közreműködésre, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság és a szakhatóság közötti együttműködésre vonatkozó részletes eljárási szabályokat.

(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az önkormányzati hatósági ügyek kivételével rendeletben jelölje ki a végrehajtást foganatosító szervet, és a külföldi határozat végrehajtásárára irányuló megkereséssel kapcsolatban intézkedésre jogosult szervet vagy szerveket.”

129. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 10/B. § (8) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[A szolgáltató központ által vezetett nyilvántartásba – eljárásában indokolt mértékig – jogosult betekinteni, illetve a szolgáltató központ hozzájárulásával abból adatokat átvenni]

„i) a külön törvény alapján fegyelmi eljárást kezdeményező felügyeleti szerv vezetője.”

(2) A Ktv. 51. § (1)-(2) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Ha fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja merül fel, vagy ha a felügyeleti szerv kezdeményezi, a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást – a (2) bekezdés esetét kivéve – megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.

(2) Ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját a munkáltatói jogkör gyakorlója állapította meg, megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat, ha a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést a köztisztviselő elismeri.”

(3) A Ktv. 51/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vizsgálóbiztos a kijelölésétől számított 15 napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsított köztisztviselőt meghallgatni. Ha a fegyelmi eljárás a felügyeleti szerv kezdeményezésére indult, az eljárásban a felügyeleti szerv képviselőjét is meg kell hallgatni. A vizsgálat időtartama indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 15 nappal meghosszabbítható.”

(4) A Ktv. 53. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) Ha a fegyelmi eljárás a felügyeleti szerv kezdeményezésére indult, a fegyelmi tanács határozatát köteles annak meghozatalától számított három napon belül megküldeni a felügyeleti szervnek.”


„(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a köztisztviselő által harmadik személyeknek okozott kárt a közigazgatási szerv a polgári jog szabályai szerint megtéríti.”


Készítette:





83

130. § (1) A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„29. § (1) Ha a Ptk. vagy ez a törvényerejű rendelet eltérően nem rendelkezik, a jegyző előtti eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, a bíróság előtti eljárásra pedig a Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A jegyző által hozott végzésekkel szemben jogorvoslatnak akkor van helye, ha a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény a végzés ellen az önálló fellebbezést lehetővé teszi. A fellebbezést a közigazgatási hivatal bírálja el.”

(2) A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ha a közigazgatási határozat meghozatalára szakhatósági állásfoglalás alapulvételével került sor, az alperes a szakhatóságot perbe hívhatja. A szakhatóság a perbehívást köteles elfogadni.”

131. § (1) A Ket.

3. § (2) bekezdés c) pontjában a „határozatát” szövegrész helyébe a „döntését” szöveg

5. § (3) bekezdésében a „Különös eljárási jogszabály” szövegrész helyébe a „Jogszabály” szöveg,

10. § (2) bekezdésében az „ügyfelek” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg,

11. § (1) bekezdésében a „határozatának vagy végzésének” szövegrész helyébe a „döntésének” szöveg,

11. § (2) bekezdésében a „(3) és (4) bekezdésében” szövegrész helyébe a „(3) bekezdésében” szöveg,

12. § (4) bekezdésében a „törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet” szövegrész helyébe a „kormányrendelet” szöveg,

14. § (1) bekezdés c) pontjában a „pénzbeli” szövegrész helyébe az „egészségbiztosítási” szöveg,

14. § (2) bekezdés c) pontjában az „elektronikus ügyintézésre” szövegrész helyébe az „elektronikus kapcsolattartásra” szöveg,

15. § (4) bekezdésében a „hatóságként (szakhatóságként)” szövegrész helyébe a „hatóságként vagy szakhatóságként” szöveg,

22. § (2) bekezdésében a „napon belül” szövegrész helyébe a „munkanapon belül” szöveg,

22. § (3) bekezdésében a „joghatóságára, valamint a hatáskörére” szövegrész helyébe a „hatáskörére” szöveg,


Készítette:





84

24. § (1) bekezdésében az „eljárást kezdeményező ügyfél” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg, a „kérelmére dönt” szövegrész helyébe a „kérelmére nemperes eljárásban dönt” szöveg,

26. § (2) bekezdésében a „szervhez” szövegrész helyébe a „hatósághoz” szöveg,

27. § (1) bekezdésében a „továbbá az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás alapján az eljáró hatóság” szövegrész helyébe az „a hatóság” szöveg,

27. § (2) bekezdésében az „érintett minisztériummal” szövegrész helyébe az „ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel” szöveg,

27. § (3) bekezdésében a „jogszabály vagy nemzetközi szerződés” szövegrész helyébe a „törvény vagy kormányrendelet” szöveg,

29. § (2) bekezdés b) pontjában az „utasította vagy” szövegrész helyébe az „utasította, vagy” szöveg,

31. § (1) bekezdés felvezető szövegében és 31. § (2) bekezdésében az „eljárást végzéssel megszünteti” szövegrész helyébe az „eljárást megszünteti” szöveg,

31. § (1) bekezdés d) pontjában a „következtében okafogyottá” szövegrész helyébe a „következtében az eljárás okafogyottá” szöveg,

32. § (3) bekezdés felvezető szövegében az „Az” szövegrész helyébe a „Ha az (1) bekezdés alkalmazásának nincs helye, az” szöveg,

34. § (2) bekezdésében a „távbeszélő útján” szövegrész helyébe a „telefonon” szöveg,

37. § (4) bekezdésében a „nyolc napnál” szövegrész helyébe az „öt munkanapnál” szöveg,

38. § (1) bekezdésében az „ , illetve a foglalkozójának székhelye, telephelye” szövegrész helyébe a „vagy munkahelye” szöveg,

43. § (1) bekezdésében a „három napon” szövegrész helyébe a „három munkanapon” szöveg, a „nyolc napon” szövegrész helyébe az „öt munkanapon” szöveg,

46. § (3) bekezdésében az „öt nappal” szövegrész helyébe a „három munkanappal” szöveg,

47. § (2) bekezdésében a „lakó- vagy tartózkodási helyén” szövegrész helyébe a „lakcímén” szöveg,

50. § (2) bekezdésében a „Létesítménnyel kapcsolatos bagy tevékenység engedélyezéssel irányuló eljárásban törvény” szövegrész helyébe a „Törvény” szöveg,

53. § (3) bekezdés b) pontjában az „adatnak, hivatásbeli titoknak minősülő” szövegrész helyébe az „adatnak minősülő” szöveg,

53. § (6) bekezdésében az „A külön jogszabályban” szövegrész helyébe a „Törvényben” szöveg,

60. § (1) bekezdésében az „az ellenérdekű” szövegrész helyébe az „a többi” szöveg,

61. § (1) bekezdésében a „vétkes” szövegrész helyébe a „felróható módon történő” szöveg,

62. § (3) bekezdésében az „ügyfél és képviselője” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg,


Készítette:





85

65. § (1) bekezdésében a „napokban megállapított határidőbe” szövegrész helyébe a „határidőbe” szöveg,

65. § (4) bekezdésében a „beadvány előterjesztési ideje” szövegrész helyébe a „beadvány és megkeresés előterjesztési ideje” szöveg, a „beadvány megérkezik” szövegrész helyébe a „beadvány vagy a megkeresés megérkezik” szöveg,

65. § (5) bekezdésében a „dokumentum előterjesztésének” szövegrész helyébe az „irat előterjesztésének”szöveg, a „dokumentum előterjesztési” szövegrész helyébe az „irat előterjesztési”szöveg,

67. § (1) bekezdésében az „ügyfelet” szövegrész helyébe az „igazolási kérelmet benyújtó személyt” szöveg,

68. § (3) bekezdésében az „az ellenérdekű” szövegrész helyébe az „a többi” szöveg,

69. § (1) bekezdésében az „az ügyfélen kívül az eljárásban” szövegrész helyébe az „az eljárásban” szöveg,

69. § (2) bekezdésében az „A harmadik” szövegrész helyébe a „Harmadik” szöveg,

70. § (1) bekezdésében az „öt napon” szövegrész helyébe a „három munkanapon” szöveg,

70. § (3) bekezdésében az „ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél” szövegrész helyébe az „ügyfél” szöveg,

72. § (6) bekezdésében a „napon” szövegrész helyébe a „munkanapon” szöveg,

75. § a) pontjában az „érdekét,” szövegrész helyébe az „érdekét, valamint” szöveg,

76. § (1) bekezdésében az „első fokon eljáró” szövegrész helyébe az „elsőfokú” szöveg,

83. § (1) bekezdésében az „A hatóság” szövegrész helyébe az „Az ügyfél kérelmére a hatóság” szöveg,

83. § (3) bekezdésében a „nyolc napon” szövegrész helyébe az „öt munkanapon” szöveg,

83. § (6) bekezdésében a „hatóság” szövegrész helyébe a „hatóság vagy más szerv” szöveg,

83. § (7) bekezdésében a „hatóságnak is” szövegrész helyébe a „hatóságnak, szervnek is” szöveg,

88. § (1) bekezdésében a „hatósági határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg,

92. § (4) bekezdésében a „napon” szövegrész helyébe a „munkanapon” szöveg,

94. § (1) bekezdésében a „hatósági határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg, 94. § (2) bekezdésében a „harminc napon” szövegrész helyébe a „huszonkét munkanapon” szöveg,

97. § (2) bekezdésében az „Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható” szövegrész helyébe a „Kérelemre induló” szöveg, 97. § (5) bekezdésében a „112-113. §” szövegrész helyébe a „112. §” szöveg,

99. § (1) bekezdésében a „tizenöt napon” szövegrész helyébe a „tíz munkanapon” szöveg,


Készítette:





86

101. § (1) bekezdésében „a határozatban” szövegrész helyébe a „döntésben” szöveg, a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg, a „határozatot” szövegrész helyébe a „döntést” szöveg, 101. § (3) bekezdés felvezető szövegében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,

102. § (1) bekezdésében az „okán” szövegrész helyébe a „címén” szöveg, az „az ügyfél” szövegrész helyébe az „a fellebbezésre jogosult” szöveg,

105. § (4) bekezdésében az „első fokon eljáró” szövegrész helyébe az „első fokú döntést hozó” szöveg, a „másodfokon hozott határozat” szövegrész helyébe a „másodfokú végzés” szöveg, 105. § (5) bekezdésében a „másodfokon eljárt” szövegrész helyébe „a másodfokú döntést hozó” szöveg, az „első fokon eljárt” szövegrész helyébe az „első fokú döntést hozó” szöveg, 105. § (7) bekezdésében a „másodfokon eljáró szerv” szövegrész helyébe a „másodfokú döntést hozó hatóság”, az „első fokon eljáró szervhez” szövegrész helyébe az „első fokú döntést hozó hatósághoz” szöveg,

109. § (3) bekezdésében az „az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike” szövegrész helyébe az „a fellebbezésre jogosultak valamelyike” szöveg,

112. § (1) bekezdésében a „tizenöt napon” szövegrész helyébe a „tíz munkanapon” szöveg, 112. § (4) bekezdésében az „első fokon eljáró” szövegrész helyébe az „elsőfokú” szöveg, 112. § (6) bekezdésében a „határozatát” szövegrész helyébe a „határozatot” szöveg,

114. § (1) bekezdésében a „szerv” szövegrész helyébe a „hatóság, a felügyeleti szerv” szöveg, a 114. § (2) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,

117. § (3) bekezdésében a „harminc napon” szövegrész helyébe a „huszonkét munkanapon” szöveg,A Ket. 128. § (2) bekezdés a) pontjában a „kérelmének” szövegrész helyébe a „kérelemnek” szöveg,

131. § (3) bekezdésében az „az első fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat” szövegrész helyébe az „a végrehajtást foganatosító szerv” szöveg, az „első fokon eljáró hatóság” szövegrész helyébe az „elsőfokú hatóság”, a „végrehajtó szolgálat” szövegrész helyébe a „végrehajtást foganatosító szerv” szöveg,

141. § (2) bekezdésében az „újabb” szövegrész helyébe a „végrehajtási” szöveg,

150. § (1) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „döntés” szöveg,

150. § (3) bekezdésében a „tíz” szövegrész helyébe az „öt” szöveg,

155. § (1) bekezdés b) pontjában az „eljárásban részt vevő más személyek” szövegrész helyébe az „eljárás egyéb részt vevői” szöveg,

159. § (2) bekezdésében az „eljárási illeték” szövegrész helyébe az „illeték” szöveg, az „az igazgatási szolgáltatási díj” szövegrész helyébe az „a díj” szöveg,

166. § (1) bekezdés felvezető szövegében az „ügyintézés” szövegrész helyébe a „kapcsolattartás” szöveg, a „dokumentumok” szövegrész helyébe az „iratok” szöveg,

166. § (1) bekezdés a) pontjában az „ügyirat” szövegrész helyébe az „irat” szöveg,


Készítette:





87

166. § (1) bekezdés b) pontjában a „hatósági ügyintézéshez” szövegrész helyébe a „kapcsolattartáshoz” szöveg,

166. § (2) bekezdésében az „ügyintézés” szövegrész helyébe a „kapcsolattartás” szöveg,

167. § (1) bekezdésében az „ügyintézés” szövegrész” helyébe a „kapcsolattartás” szöveg, a „szolgáltatás” szövegrész helyébe a „tájékoztatás” szöveg,

169. § (1) bekezdés a) pontjában a „tájékoztató szolgáltatásához” szövegrész helyébe a „tájékoztatásához” szöveg, az „ügyintézési” szövegrész” helyébe a „kapcsolattartási” szöveg

lép.

(2) A Ket. 33. § (1) bekezdésében

a) a „törvény vagy kormányrendelet” szövegrész helyébe a „törvény” szöveg,

b) a „huszonkét” szövegrész helyébe a „húsz szöveg,

c) a „húsz” szövegrész helyébe a „tizenöt” szöveg,

d) a „tizenöt” szövegrész helyébe a „tíz” szöveg

lép.

132. § (1) Hatályát veszti a Ket.

4. § (3) bekezdése,




17. § (3)-(6) bekezdése,


27. § (1) bekezdésében a „– ha ez nem ütközik magyar jogszabályba –” szövegrész,

27. § (4) bekezdésében a „haladéktalanul, de legkésőbb az érkezéstől számított öt napon belül” szövegrész,

27. § (5) és (6) bekezdése,

28. § (2) bekezdésében a „haladéktalanul” szövegrész,


29. § (5) bekezdés d) pontja,

31. § (1) bekezdés c) pontjában az „az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt” szövegrész,


Készítette:





88

31. § (1) bekezdés e) pontjában az „az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és” szövegrész,




37. § (2) bekezdésében az „és (3)” szövegrész,

38. § (1) bekezdésében az „öt napon belül” szövegrész,

48. § (6) bekezdése második mondatában az „ebben az esetben” szövegrész,

43. § (2) bekezdésében az „az ügyfél által bejelentett kizárási okról végzésben” szövegrész,

43. § (4) bekezdésének második mondata,

46. § (3) bekezdésében az „a megjelenésének megkönnyítése érdekében” szövegrész, 46. § (4) bekezdésében az „(ügyfélként, tanúként stb.)” szövegrész, 46. § (6) bekezdése,

50. § (7)-(9) bekezdése,

54. § (4) és (5) bekezdése,





67. § (4) bekezdés utolsó mondata,



83. § (3) bekezdésében a „ , milyen célból, mely szerv eljárásában történő felhasználásra” szöveg,

84. §-a,

88. § (1) bekezdésében a „jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül” szövegrész,

89. §-a,

90 és 91. §-a,

92. § (3) bekezdés második mondata,

93. §-a,

97. § (2) bekezdés d) pontja,


98. § (2) bekezdésében a „ , továbbá a 109. § (2) bekezdésében” szövegrész,


Készítette:





89

98. § (4) bekezdésében a „saját jogán” szövegrész,

100. § (1) bekezdés b) pontjában az „ügyfelek részéről, a közöttük létrejött” szövegrész,


105. § (7) bekezdésében a „három napon belül” szövegrész, a „haladéktalanul” szövegrész,

108. §-a,

109. § (1) bekezdésében az „illetékes” szövegrész,

109. § (3) bekezdésében az „e” szövegrész,

112. § (3) bekezdésében a „kivételesen” szövegrész,


113. §-a és az azt megelőző alcím,

114. § (5) bekezdésében az „a 118. és” szövegrész,

116. § (2) és (3) bekezdése,

118-119. §-a,

121. § (3), (6) és (7) bekezdése,


123. §-a,

124. §-a


131. § (4) és (5) bekezdése,

133-134. §-ai,

136. § (1) bekezdésében a „133 és 134. § szerinti” szövegrész,


137. §-a,


140. § (1) bekezdés b)-c) és e) pontja,



143. § (2)-(5) bekezdése,

151. § (2) bekezdése, valamint (6) és (7) bekezdése,




Készítette:





90

155. § (3) bekezdésében az „írásbeli” szövegrész,

158. § (1) bekezdésében a „határozatában vagy végzésében” szövegrész,

159. § (7) bekezdésében az „eljárási” szövegrész és az „igazgatási szolgáltatási” szövegrész,

161. és 162. §-a,




170. §-a

172. § a)-b), és k)-m) pontja,

173. § (3) és (4) bekezdése,

174. § (1) bekezdés a) pontja

hatályát veszti.

(2) A Ket. 26. § (5) bekezdése hatályát veszti.

133. §

(1) Hatályát veszti az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 11/B. §-a.

(2) Hatályát veszti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 44. §-a.

Záró rendelkezések

134. § (1) Ez a törvény 2009. július 1-jén lép hatályba, és 2014. január 2-án hatályát veszti.

(2) A 131. § (2) bekezdés a) pontja és a 136. § 2010. január 1-jén lép hatályba.

(3) A

a) 131. § (2) bekezdés b) pontja,

b) 132. § (2) bekezdése,

c) 135. §-a,

d) 18. § (2) bekezdése

2011. január 1-jén lép hatályba.

(4) A 131. § (2) bekezdés c) pontja 2012. január 1-jén lép hatályba.

(5) A 131. § (2) bekezdés d) pontja 2014. január 1-jén lép hatályba.


Készítette:





91

Módosuló rendelkezések


„(1) Ha e törvény valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, azt a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb három munkanapon belül teljesíti.”

(2) A Ket. 33. § (3) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[Az ügyintézési határidőbe nem számít be] „b) a jogsegély időtartama,”

(3) A Ket. 33. § (8) bekezdés helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő – ha jogszabály másként nem rendelkezik – öt munkanap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal öt munkanappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.”


„36. § (1) A kérelemhez az ügyfélnek csatolnia kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely nyilvános, vagy amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak különleges adatok esetén, azonban az ügyfél kérheti a melléklet megszerzése céljából megkeresett szervtől, hogy az iratot az általa megjelölt hatóságnak továbbítsa.”


Készítette:





92

Részletes előterjesztés

A tervezet egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kívánja tenni a közigazgatási eljárást. A változtatás nem egyoldalúan, a hatóságok terheit növelve kívánja ezt a célt elérni, hanem a tervezet egyaránt érinti az ügyfelek és a hatóságok jogait és kötelezettségeit. E cél érdekében a tervezet – több lépcsőben – jelentősen csökkenti az eljárási határidőket, csökkenti az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé az egyablakos ügyintézést, és – előbb fakultatívan, majd bizonyos körben kötelezően is –alkalmazni rendeli az elektronikus eljárást. Az ügyféli terhek csökkentése A tervezet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely az ügyfelek terheit kívánja csökkenteni. Bár több szabályozás célul tűzte ki, az ügyfélbarát közigazgatás megteremtését, az ügyfelek terhei érdemben a rendszerváltás óta nem csökkentek. E terhek egy része a Ket.-ből, más része az ágazati jogszabályok átgondolatlanságából és összehangolatlanságából fakad. A tervezet célja, hogy a Ket.-ben szereplő, felesleges, idő- és költségpazarló, a magyar gazdaság számára sokszor komoly versenyhátrányt okozó, ügyféli terheket jelentő rendelkezéseket hatályon kívül helyezze vagy módosítsa. Az ügyféli terhekkel összefüggő vizsgálatok eredményét a 2. függelék tartalmazza. A változtatások közül a leglényegesebbek a következők. A Ket. hatályos 36. §-ában foglalt adatbeszerzési kötelezettségre vonatkozóan a tervezet több előremutató lépést tett. A hatályos szabály értelmében az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. A tervezet ugyanakkor ezt a szabályt nem csupán a közigazgatási eljárásokban részt vevő hatóságokra kívánja előírni. A szolgáltató közigazgatás alapja, hogy az ügyfél nem csak azzal a hatósággal áll kapcsolatban, amelynél az eljárást megindította, hanem a hatóságon keresztül az állammal. Indokolatlan és az ügyfélközpontúság elvével teljes mértékben ellentétes az ügyféltől olyan adat igazolását megszerezni, amellyel az állam maga rendelkezik. E koncepció alapján mondja ki a tervezet, hogy az ügyféltől olyan adat igazolása, amely bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. E módosítás révén például nem kötelezhető az ügyfél zálogjog fennállásáról szóló kamarai igazolás vagy cégkivonat beszerzésére: ezeket az adatokat az eljáró hatóságnak kell ingyen, külön igazgatási szolgáltatási díj felszámítása nélkül beszereznie. Ugyancsak jelentős mértékben csökkenti az ügyfelek terheit az a 2011-ben hatályba lépő rendelkezés, amely kimondja, hogy mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető. Ez a módosítás azt szolgálja, hogy ha az adott jogot, tényt valamely hatóságnál lévő nyilvántartás alapján, vagy valamely hatóság által kiadott engedély révén igazolható, akkor az ágazati jogszabályok ne írjanak elő egyéb igazolási módot (pl.


Készítette:





93

hatóságnál fellelhető használatbavételi engedély vagy a lakcímnyilvántartásból történő adatkérés helyett lakáshasználati szerződés mellékelését). A módosítás későbbi hatályba lépésére az szolgál indokul, hogy a hatóságok, illetve a hatóságok és a bíróságok, valamint a Magyar Országos Közjegyzői Kamara közti elektronikus adatkérés lehetősége még nem valósult meg, továbbá az, hogy egyúttal felül kell vizsgálni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény államigazgatási eljárási illetékre, valamint az egyes igazgatási szolgáltatási díjrendeletekről szóló jogszabályok adatszolgáltatási díjra vonatkozó rendelkezéseit. A hatóságok terheinek csökkentése Bár eltérő hangsúllyal, de a hatékony, jól működő közigazgatás a hatóságokat sújtó terhek áttekintését is szükségessé teszi. A felülvizsgálat szempontjául az az elv szolgált, hogy a hatóság eljárását csak akkor szükséges formális keretek közé szorítani, ahol ez az ügyféli jogok garantálására feltétlenül szükséges. Ilyen igény hiányában a cél az, hogy a hatóságok a lehető legrugalmasabb keretek között legyenek képesek eljárni. E változtatások közül a leglényegesebbek a következők. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) a harmincnapos ügyintézési határidő mellett nagyon kevés belső ügyintézési határidőt tartalmazott. A Ket. ezzel szemben új megközelítést választott, és a hatóság számára rendkívül szigorú, csupán néhány napos ügyintézési határidőket írt elő egyes eljárási cselekményekre. Az elmúlt néhány év egyértelmű tapasztalata, hogy ez a megoldás nem vezetett a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézéshez, viszont rendkívül megnehezítette az ügyintézést. A tervezet ezért a belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések döntő többségét hatályon kívül helyezi, ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell elvégeznie. A tervezet áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra módosulnak. A módosítás elősegíti az ügyintézés hatékonyságának javulását az egyenletes ügyeloszlás biztosításával. A hatályos szabályozás alapján a rövid belső ügyintézési határidők miatt a hatóságok sokszor úgy lépnek túl egyes ügyintézési határidőket, hogy nem is volt lehetőség a határidő betartására. Ha az ügyintézési határidő három nap, és a kérelem pénteken érkezett, az ügyintéző képtelen jogszerűen eljárni. További problémát jelentettek a három- vagy négynapos munkaszüneti napok. A munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul betartsa az ügyintézési határidőt hosszabb munkaszünetek esetén is. A határidők munkanapokban való számítására való áttérés ugyanakkor nem teljes körű, mert adott esetben ez a más törvényekkel, így mindenekelőtt a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.) vagy a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénnyel (a továbbiakban: Ütv.) való összhang feláldozásával járna.


Készítette:





94

Egyszerűbb, átláthatóbb eljárást eredményez a tervezet azon módosítása, amely világossá teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi döntést igénylő kérdésben döntést, azaz határozatot vagy végzést hoz, vagyis a döntést igénylő kérdésekben megszűnik annak lehetősége, hogy a hatóság az ügyfelet egyes eljárási cselekményeiről (például áttételről, az eljárás meghosszabbításáról) csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levélben értesítse. A Ket. Szakértői Bizottság 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, véleménye szerint mely eljárási cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben elegendő csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levél. Ez az állásfoglalás ugyanakkor nincs teljes összhangban a Ket. rendelkezéseivel, másrészt a hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának egységesítésére nem bizonyult alkalmasnak. Visszás helyzetet eredményezett az, hogy egyes hatóságok csupán levélben idézték az ügyfelet vagy értesítették az ügyintézési határidő meghosszabbításáról, ami azzal a következménnyel járt, hogy ezeket az ügyfél még a határozat elleni fellebbezésben sem támadhatta meg. A tervezet egyértelművé teszi, hogy udvarias hangnemben írt levélben az ügyfél csak olyan eljárási cselekményekről tájékoztatható, amely nem vált ki joghatást. E koncepcionális változtatásnak megfelelően egyrészt a tervezet módosítja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. csak akkor szól a döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért ezt tisztázni kell (pl. a másodfokú szerv végzésben utasít új eljárásra), minden egyéb eldöntendő esetben – ha a Ket. tehát nem rendelkezik kifejezetten a formáról – végzést kell hozni. A változtatás másik következménye, hogy a tervezet felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és egyértelművé teszi, hogy valamely rendelkezése mikor vonatkozik valamennyi döntésre, és mikor csak a határozatokra vagy a végzésekre. A hatóságok és az ügyintézők felelőssége A tervezet – a hatóságok terheinek csökkentésével és az eljárások egyszerűbbé tételével párhuzamosan – jelentős mértékben átalakítja a hatóságok mulasztására vonatkozó szabályrendszert. Az átfogó újraszabályozás érdekében a módosítások a Ket.-en túl a köztisztviselők jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) szabályait is érintik. Bár a hatékony és koherens, a közigazgatási eljárás keretében okozott károk megtérítését is érintő szabályozás megteremtéséhez a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959-évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) módosítása is szükséges lenne, az új Ptk. előkészítésére tekintettel a tervezet nem tesz javaslatot a Ptk. módosítására. A tervezet bevezeti hatóság illeték- és díjvisszafizetési kötelezettségét az ügyintézési határidő elmulasztásának esetére. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) a hatóság mulasztása esetére ma is illeték-visszatérítési kötelezettséget ír elő, azonban az ügyfelek érdekeinek védelme érdekében e szabály tágabb körben alkalmazandó. Az alkalmazás elterjedését segíti elő az is, hogy az Áht. helyett a Ket. szabályozza a visszatérítési kötelezettséget. A tervezet értelmében a hatóság és az ügyfél közti alá-fölérendeltségi viszony enyhül azzal, hogy ahogyan az ügyfél is egyes eljárási kötelezettségei megsértéséért bírságot köteles fizetni, a hatóság is hasonlóan köteles alapvető eljárási kötelezettsége, az ügyintézési határidő túllépése esetén – az ügyfél esetlegesen felmerült kárára tekintet nélkül – fizetni az ügyfélnek. A visszatérítés mértéke alapvetően az eljárás lefolytatásáért fizetett illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj mértékéhez igazodik,


Készítette:





95

azonban a szabályozás tekintettel a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra, átalány-visszafizetési kötelezettségről is rendelkezik. Amellett, hogy ezen új jogintézmény bevezetése várhatóan további garanciát nyújt az ügyintézési határidő betartására, egyúttal növeli az állampolgárok elégedettségét és az eljárások átláthatóságát. A felügyeleti szerv hatáskörének bővítéseként a tervezet kimondja, hogy ha a felügyeleti szerv a munkáltatói jogkör gyakorlójánál kezdeményezi a fegyelmi eljárás megindítását a fegyelmi vétség elkövetőjével szemben, az eljárás lefolytatása kötelező. A szükséges szabályok a Ktv.-ből eddig hiányoztak. Ügyféli jogállás A hatályos szabályozás alapján problémát jelent az ügyféli jogállás megállapítása, a Ket. e tekintetben tovább szélesítette az Áe. egyébként is meglehetősen tág ügyfélfogalmát. Az elmúlt években számos jogeset jelent meg, amely az ügyféli jogállás kérdését vizsgálta. A tervezet egyrészt e kérdésben visszatér az Áe. szóhasználatához: ügyfél az, akinek jogát vagy jogos érdekét az adott ügy érinti. A Ket. által bevezetett jogi helyzet fordulatot a gyakorlat nem tudta értelmezni, annak alkalmazására nem kerül sor, ezért azt a tervezet elhagyja. A bíróságok gyakorlata mára egységessé vált e tekintetben: a puszta érintettség nem elegendő, a bírói gyakorlat azt követeli meg, hogy az érintettség közvetlen, illetve nyilvánvaló legyen. A tervezet ennek megfelelően határozza meg az ügyfél-fogalmat. Ugyancsak problémát jelentett a gyakorlatban a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek ügyféli jogállásának kérdése. A Legfelsőbb Bíróság már a Ket. hatályba lépését megelőzően levezette az Alkotmány és az Áe. szabályaiból ezen szervezetek ügyféli jogállását. Ez a jog fontos garancia, a Kormány a legmesszebbmenőkig elismeri ezen szervezetek szerepét az általuk védett alapvető jog vagy közérdek védelmében. Szükséges ugyanakkor azt is hangsúlyozni, hogy a Ket. alapelvként rögzíti a gyors eljáráshoz való jogot, ami az Alkotmányból és a nemzetközi egyezményekből egyaránt következik. Ha ezen szervezetek bármilyen számban, az eljárás bármely szakaszában – e helyzetnek megfelelő eljárási szabállyal való kezelés nélkül – bekapcsolódhatnak az eljárásba, az az ügy elintézését jelentősen késleltetheti. Ezen elvek mentén, a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek szerepét elismerve és tiszteletben tartva, a tervezet két ponton módosítja a hatályos szabályozást. Egyrészt bevezeti a tervezet az ún. sokügyfeles eljárásokban a képviselő intézményét. Ha az eljárásban azonos érdek védelmében több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, a 15. § (5) bekezdése alapján ügyféli jogokkal rendelkező szervezet vesz részt, a hatóság – az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében – határidő tűzésével felhívhatja az ügyfeleket képviselő meghatalmazására. Ha a hatóság által megállapított határidőn belül az ügyfelek nem jelölnek képviselőt, a képviselőt a hatóság jelöli ki. Másrészt a tervezet kimondja, hogy a társadalmi és érdekképviseleti szervezetet akkor illeti meg a jogorvoslathoz való jog, ha az az eljárás korábbi szakaszában részt vett. E szabály


Készítette:





96

alkalmas lehet annak elérésére, hogy az érintett szervezetek már az elsőfokú eljárásban fejtsék ki álláspontjukat, hogy lényeges új szempontok a másodfokú eljárásban ne merülhessenek fel. Egyablakos eljárás A tervezet megfogalmazza és az általános eljárási szabályok szintjén bevezetni javasolja az egyablakos eljárást. A jogintézmény szabályozásával a Ket. két célt kíván megvalósítani: egyrészt a szabályozás alkalmas az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvének közigazgatási eljárási szabályait fogalmazza meg, másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogalkotó úgy rendelkezzen, hogy valamely jog megszerzéséhez szükséges több eljárást az ügyfél egy ablaknál, az ún. kijelölt hatóságnál tudjon megindítani. A Ket. e körben csupán egy alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és rendeletek választhatnak, de e mellett a tervezet lehetővé teszi, hogy az adott eljárás igényeinek megfelelően a kijelölt hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz képest további feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt szabályok csupán a közös magját fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. csupán „postás” szereppel ruházza fel a kijelölt hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és amelyek külön-külön hozzák meg és közlik döntésüket az ügyféllel. A Ket. maga is felruházza néhány hatáskörrel a kijelölt hatóságot, amely például jogosult lesz a kérelem teljességét ellenőrizni, illetéket és igazgatási szolgáltatási díjat beszedni, illetve meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet, de törvény és kormányrendelet további hatáskörrel is felruházhatja a kijelölt hatóságot. Elektronikus kapcsolattartás A tervezet koncepcionálisan változtat a Ket. szabályain az elektronikus kapcsolattartás tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt tükrözik, hogy a Ket.-nek az elektronikus eljárást lehetővé tévő rendelkezése – néhány kivételtől eltekintve – nem valósult meg a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza. Jelentős probléma egyrészt, hogy az ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított azon lehetőséggel, hogy az elektronikus eljárás lehetősége kizárható. Másrészt a technikai feltételek jelenleg még több hivatal esetén nem adottak az elektronikus eljáráshoz (a hivatalnak nincs internet-előfizetése, a hivatal nem csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerhez, nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással, stb.). Ez azonban mára egyre kevesebb hivatal esetén igaz. Számos hivatal rendelkezik 2005-2006 óta minősített elektronikus aláírással, és egyre több hatóság csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), így minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentum és hivatali kapu útján is egyre több hivatallal tartható kapcsolat. Meglepő ugyanakkor, hogy azokban az eljárásokban sem terjedt el széles körben az elektronikus úton történő kapcsolattartás, ahol azt jogszabály nem zárja ki. A közigazgatási hivatalokhoz például nem érkezett az elmúlt három évben kérelem elektronikus úton. (Ennek köszönhető, hogy az elektronikus aláírások lejárt tanúsítványainak érvényességi idejét több közigazgatási hivatal nem hosszabbíttatta meg, így


Készítette:





97

a 2005-2006-os helyzethez képest mára ezek a hivatalok csak a hivatali kapun keresztül képesek elektronikus kapcsolattartásra.) Az elektronikus ügyintézés tapasztalatait a 3. függelék mutatja be. A Kormányprogram egyértelműen állást foglalt az elektronizáció mellett. Ennek megfelelően a tervezet több lépcsőben jelentősen módosítja a Ket.-nek az elektronikus eljárásra vonatkozó rendelkezéseit. A törvénymódosítás hatályba lépésével új II/A. Fejezettel bővül a Ket., amely a kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását szabályozza. A tervezet – a hatályos szabályokhoz képest – egyértelműen a hatóság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikáció általánossá válása mellett foglal állást annak rögzítésével, hogy az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki. Az elektronikus kapcsolattartás általánossá válásával összhangban a tervezet csak törvény számára teszi lehetővé, hogy az ügyfél személyes megjelenését kötelezően írja elő, feltéve, hogy személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg. Tekintettel az elengedhetetlen technikai fejlesztésekre és az ágazati jogszabályok felülvizsgálatának szükségességére, csak 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságokat elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus kapcsolattartás alól a tervezet szűk körben enged kivételt: ha valamilyen külső, objektív oknál fogva lehetetlen az elektronikus kommunikáció, vagy ha az az eljárás elhúzódásával járna. Lehetetlen az elektronikus kapcsolattartás, ha például üzemzavar keletkezett a küldő vagy a fogadó hatóság informatikai rendszerében. A tervezet szerint a kapcsolattartásnak két fő formája van: az írásbeli és a szóbeli kapcsolattartás. Írásbeli kapcsolattartás a papír alapú irat továbbításával történik, amibe értelemszerűen a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyesen átadott, telefaxon, hatósági kézbesítő és a törvényben felsorolt más módokon történő továbbítás is beletartozik. Szóbeli a jelenlévők közötti kapcsolattartás. A telefonos és a rövid szöveges üzenetben történő kapcsolattartás az írásbeli és szóbeli kommunikációs formákkal szemben olyan speciális forma, amelyen keresztül kifejezetten csak a tájékoztatáskérést és -nyújtást teszi lehetővé a Ket. A tervezet a telefonos szabályozást illetően tehát figyelemmel van a kialakult hatósági és bírósági gyakorlatra, amely vitathatósága miatt nem engedi, illetve nem ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján történő elvégzését. Az elektronikus kapcsolattartást a tervezet a hatályos szabályozástól eltérően, annál egyszerűbb és költségkímélőbb módon szabályozza. A hatályos szabályozás ugyanis azt várta el a hatóságoktól, hogy azok amellett, hogy a központi rendszerhez csatlakoznak és ügyfél- vagy hivatali kaput nyitnak, legyenek képesek elektronikus aláírással ellátott dokumentumok fogadására és a küldő viszontazonosítására. Ez a megoldást amellett, hogy drága,


Készítette:





98

feleslegesnek is tűnik, mivel a tapasztalatok alapján csupán néhány száz, a közigazgatásban alkalmazható elektronikus aláírás létezik, a közigazgatásban alkalmazható minősített aláírással történő ügyintézés nem terjedt el. A tervezet ezért az elektronikus kapcsolattartás teljes mértékben a központi rendszerre szabja. Az ügyfél továbbra is jogosult minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentumot küldeni, ezt azonban a jövőben – a hatályos szabályozástól eltérően – nem közvetlenül a hatóságnak küldi, hanem a központi rendszernek, amely a viszontazonosítást elvégzi és az iratot a hatóság ügyfél- vagy hivatali kapujára továbbítja. A központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet 37. § (1) bekezdése már ma is lehetővé teszi, hogy ha az ügyfél rendelkezik elektronikus aláírással, úgy dokumentumát a nevének és elektronikus levélcímének megadásával az ügyfélkapu használata nélkül is eljuttathatja a csatlakozott szervezethez a Biztonságos Elektronikus Dokumentumtovábbító Szolgáltatás (BEDSZ) igénybevételével. Ez azt jelenti, hogy a hatóságoknak csupán ügyfél- vagy hivatali kapuval kell rendelkezniük ahhoz, hogy elektronikus úton tudjanak ügyet intézni, míg az ügyfelek megőrzik az ügyfélkapus és az elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum közötti választási lehetőségüket. A tervezet ugyanakkor semmilyen formában nem kívánja támogatni a közigazgatásban felhasználható minősített elektronikus aláírás elterjedését, e helyett a szabályozás az ügyfélkaput preferálja. A tervezet figyelemmel van arra, hogy a technológiai megoldások az elektronikus kommunikáció terén rendkívül gyorsan változnak. Nem tartalmazza ezért a tervezet az elektronikus úton való kapcsolattartás részletes szabályait, csupán keretszabályokat alkot arra, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie az elektronikus azonosításnak ahhoz, hogy írásbelinek minősüljön. A tervezet nem kíván a ma is működő, biztonságos azonosítást végző technikák közül választani, egyenrangúként kezeli a biztonsági követelményeknek megfelelő ügyfélkaput és a fokozott biztonságú elektronikus aláírással elektronikus dokumentumot, és az ügyfélnek is szabad választási jogot biztosít valamennyi azonosítási formát illetően. E szabályozás révén a közigazgatási eljárás képes lesz a technikai fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket. módosítására nem lesz szükség, új biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma bevezetése kormányrendeleti szinten megoldható. A Ket. X. fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdéseket a Ket. módosításával párhuzamosan előkészített kormányrendelet tartalmazza, amely várhatóan kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új rendszerének végrehajtási szabályaival. A tervezet újraszabályozza a Ket. elektronikus tájékoztató szolgáltatásról szóló fejezetét. A szabályozás megteremti a Ket. és az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) összhangját. E körben a tervezet egyrészt meghatározza, hogy a hatóságnak az Eitv.-ben meghatározottakon túl milyen adatokat kell honlapon közzétennie, másrészt pedig előírja, hogy – az Eitv.-nek a tevékenységre, működésre vonatkozó adatokkal kapcsolatos előírásával összhangban – a hatóság teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít. Az ügyforgalmi statisztika tartalmazza az összes ügy


Készítette:





99

számát, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések számát, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, az ügyintézési határidő túllépésének idejét, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények számát, valamint a felügyeleti intézkedések számát. A statisztika lehetővé teszi a hatósági működés hatékonyságának pontos mérését. Hatékonyabb eljárás, hatékonyabb végrehajtás Az új rend programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozat előírta a zár alá vétel bevezetése lehetőségének megvizsgálását. A Korm. határozatban foglaltaknak megfelelően a tervezet ideiglenes biztosítási intézkedés elnevezéssel új jogintézményt hozott létre. A Ket. 151. §-a már ma is tartalmaz néhány rendelkezést „Biztosítási intézkedések” elnevezés alatt, azonban ennek a szabályai nem teljesen egyértelműek, ezért a biztosítási intézkedés alkalmazására csak elvétve került sor. A tervezet három jogintézmény együttes alkalmazásával kívánja biztosítani, hogy a hatóságok az azonnali intézkedést igénylő esetekben azonnal tudjanak intézkedni. E három jogintézmény az ideiglenes biztosítási intézkedés, a lefoglalás és a biztosítási intézkedés. Az ideiglenes biztosítási intézkedés és a biztosítási intézkedés alapján a hatóság ugyanazon cselekményekre jogosult (pénzkövetelés biztosítása, meghatározott dolog zárlatának elrendelése), a két szabály alkalmazásának feltételében különbözik egymástól. A tervezet szerint biztosítási intézkedésre abban az esetben kerülhet sor, ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. Erre a hatóság azonban csak akkor jogosult, ha az ügyben már született egy döntés, és az abban meghatározott teljesítési határidő már letelt. Ideiglenes biztosítási intézkedésre ezzel szemben – az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyeztetése esetén – az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően van lehetőség. A cél az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetésével, hogy ha az eljáró hatóság eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja. E két intézmény mellett szabályozza a tervezet a lefoglalást, amelyről a Ket. jelenleg rendkívül szűkszavúan rendelkezik. Ennek keretében a szabályozás fenntartja továbbra is abból indul ki, hogy a lefoglalás a tényállás tisztázásának eszköze, amely lehetővé teszi, hogy a hatóság a tényállás tisztázása érdekében valamely dolgot elvonjon a birtokos rendelkezése alól. A tervezet azonban részletes szabályokat tartalmaz arra, hogy ennek során a hatóság milyen esetben vehet igénybe rendőri közreműködést, hogyan és kinek a költségére köteles a dolog őrzéséről gondoskodni, milyen esetekben szünteti meg a lefoglalást, illetve a lefoglalás megszüntetésekor a dolgot kinek köteles kiadni. A közigazgatási eljárások hatékonyságát leginkább a végrehajtási szakasz problémái veszélyeztetik. A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a kötelezett jogorvoslati jogával élve hónapokig megakadályozza a végrehajtás foganatosítását. A hatósági döntések hathatósabb végrehajtása érdekében a tervezet jelentősen módosítja a Ket. VIII. fejezetét.


Készítette:





100

A módosítás legfőbb eleme, hogy a tervezet megszünteti a végrehajtás elrendelését. A hatályos szabályozás alapján ugyanis – bár részben a Ket.-tel ellentétesen – az a gyakorlat alakult ki, hogy a végrehajtást elrendelő döntéssel szembeni kifogás alkalmassá vált a végrehajtás megindításának elhalasztására. E rendszerrel kíván szakítani a tervezet, hiszen a végrehajtást egy – adott esetben – többfokú jogorvoslati rendszer előzte meg, ahol a kötelezett valamennyi releváns érvet felhozhatott. Nincs ezért olyan indok, amely szükségessé tenné, hogy a kötelezett jogorvoslattal elodázhassa a végrehajtás foganatosítását. A tervezet ezzel összhangban kimondja, hogy a hatóság végrehajtást elrendelő döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak, a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé. A változtatás másik eleme, hogy a tervezet kimondja, hogy a végrehajtást elrendelő szerv döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést. A végrehajtást foganatosító szerv döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási kifogásnak van helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A tervezet nem teszi lehetővé továbbá a végrehajtással kapcsolatos döntés ellen a bírósági felülvizsgálatot, az ugyanis csupán a végrehajtási eljárás elhúzására alkalmas. Az egyes végrehajtási cselekmények tekintetében a Ket. korábban kissé felemásan illeszkedett a Vht.-hoz, részben megismételte a Vht. egyes rendelkezéseit, részben indokolatlanul eltért attól. A Vht. 2. és 3. §-a szerint ugyanis a bírósági végrehajtás szabályai irányadóak a közigazgatási végrehajtásra is, legyen szó munkabérre, vagy egyéb járandóságra, illetve pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtásról, vagy ingó-, illetve ingatlan-végrehajtásról. Mivel a végrehajtási cselekmények, valamint azok foganatosítása a közigazgatási és a bírósági végrehajtásban is hasonló jellegű, a Ket. akként módosul, hogy bírósági és a közigazgatási végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit szabályozza különbözően (elsősorban a végrehajtás elrendelése, felfüggesztése, a jogorvoslati rendszer), és csak a szükséges mértékben tér el a Vht-tól. A külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket. kifejezetten visszautal a Vht. további alkalmazására (a kötelezettség állami eszközökkel való kikényszeríthetősége, a biztosítási intézkedés szabályai). E módosítás révén egyértelművé válik a Ket. és a Vht. viszonya, áttekinthetőbbé válik a VIII. fejezet szerkezete, a Vht. részletes végrehajtási szabályai pedig pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására. A Ket. hatályba lépésekor nem került sor a végrehajtó szolgálat létrehozására, ezért a végrehajtást jellemzően az elsőfokú hatóság foganatosítja. A Kormány többször megvizsgálta a végrehajtó szolgálat felállításának lehetőségét, de annak megvalósítására nem látott lehetőséget. A tervezet ennek megfelelően szakít a végrehajtó szolgálat gondolatával, és – a hatályos szabályt kodifikálva – főszabályként úgy rendelkezik, hogy az elsőfokú hatóság hajt végre. A tervezet alapján azonban a Kormány felhatalmazást kap arra, hogy – a Kormány szervezetalakítási szabadságával összhangban – kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet. E felhatalmazás – az önkormányzatok autonómiájára tekintettel – nem terjed ki az önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár


Készítette:





101

ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket. Emellett a végrehajtás hatékonyságának növelése érdekében a tervezet megteremti annak lehetőségét, hogy valamennyi hatóság szerződést köthessen az önálló bírósági végrehajtókkal a végrehajtásra. Garanciális szabályként kimondja ugyanakkor a tervezet, hogy végzést ilyen esetben is kizárólag a végrehajtást elrendelő szerv hozhat. A végrehajtás gyorsaságát, hatékonyságát javító módosításként említendő még, hogy a hivatalból indított hatósági ellenőrzést a teljesítési határidő leteltét követő öt napon belül kell lefolytatni, így hatékonyabban megakadályozható, hogy a végrehajtható vagyont elvonják vagy más módon lehetetlenné tegyék a végrehajtást, azaz a hatóság döntése várhatóan gyorsabban és nagyobb bizonyossággal tud érvényesülni. Szakhatóság A tervezet újraszabályozza a szakhatóságokra vonatkozó rendelkezéseket. Az új szabály egyrészt hatékonyabbá teszi a hatályos szabályozást (így például kimondja, hogy ha a szakhatóság módosítja az állásfoglalását, köteles az ezzel járó költségeket megtéríteni), másrészt pedig a tervezet már tekintettel van a szakhatóságok közreműködését igénylő közigazgatási eljárásokról szóló, jelenleg előkészítés alatt álló kormányrendeletre is. A kormányrendelet előkészítése során a tárcák felülvizsgálják az összes szakhatósági közreműködéssel zajló eljárást, ezzel együtt a szakhatósági közreműködés szükségességét, ezt követően – a miniszteri rendeleti szabályozás hatályon kívül helyezésével – a kormányrendelet egységes szempontok alapján szabályozza a szakhatósági eljárásokat. A felülvizsgálat eredményeként tehát egyrészt a szakhatóságok és szakhatósági közreműködést előíró rendelkezések számának csökkenése, ezzel együtt a szakhatósági rendszer áttekinthetővé válása várható, másrészt lehetővé válik, hogy a Ket. valamennyi szakhatósági eljárásra érvényes eljárásrendet határozzon meg. A tervezet részletesebben szabályozza a gyakorlatban kialakult előzetes szakhatósági állásfoglalás intézményét: tisztázza, hogy a szakhatóságok számára nem a Ket. teremt eljárási kötelezettséget előzetes, tehát az érdemi eljárás megindítása előtt kérelmezett szakhatósági állásfoglalás kibocsátására, hanem külön törvény vagy kormányrendelet teheti azt – tartalmának meghatározásával – lehetővé. A Pp. közigazgatási perekről szóló XX. fejezetét is módosítja a tervezet: ennek értelmében ha a hatóság a szakhatóságot perbe hívja, a szakhatóságnak kötelező a perbehívást elfogadnia. Mivel ugyanakkor a bíróságnak a perbelépést jóvá kell hagynia, a bíróság hozzájárulása korlátját képezi annak, hogy a hatóság valamennyi szakhatóságot perbe hívja, így nem kell attól tartani, hogy a szakhatóságok perbe lépése túlságosan elhúzná az eljárást, vagy túlságosan megnövelné a perköltségeket, adott esetben az ügyfél terhére. A tervezet azonban csak a feltétlenül szükséges mértékben módosítja a Pp.-t, hiszen az Országgyűlés az őszi ülésszakán tárgyalja a perek gyorsítását célul tűző törvényjavaslatot, amely a Pp. XX. fejezetét átfogóan felülvizsgálja.


Készítette:





102

Fokozatos hatályba lépés A tervezet átfogóan módosítja a Ket.-et, amely a jogalkalmazói és a jogalkotói oldalon is jelentős felkészülési időt tesz indokolttá. A tervezetben szereplő módosítások szükségessé teszik ugyanis egyrészt az ágazati jogszabályok átfogó felülvizsgálatát, a vonatkozó joganyagnak a Ket. módosításaihoz való igazítását. Felül kell vizsgálni többek között, hogy az ágazati jogszabályok valóban csak ott térnek-e el a Ket.-től, ahol azt a törvény lehetővé teszi, másrészt pedig a Ket. 36. § (2) bekezdésével összhangban újra kell szabályozni, hogy milyen mellékletek követelhetőek meg az ügyféltől. Szükséges a Ket.-tel összhangban újraszabályozni a határidőkre és az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó ágazati rendelkezéseket. A hosszabb felkészülési időt másrészről szükségessé teszi a hatósági ügyintézők felkészítése. A legtöbb módosítás ezért csak 2009. július 1-jén lép hatályba. Egyes módosítások hatályba lépéséhez ugyanakkor jelenleg még nem adott valamennyi feltétel, azok mindenekelőtt informatikai fejlesztéseket és az ügyintézők továbbképzését igénylik. A tervezet ezért a Ket. módosítását több lépcsőben lépteti hatályba. A tervezet hatályba lépése a hatályosnál egyszerűbb feltételekkel teszi lehetővé az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartását. A folyamatban lévő technikai fejlesztésekre tekintettel ugyanakkor a hatóságok közötti kötelező elektronikus kapcsolattartást előíró szabály csak 2011-ben lép hatályba. Az elektronikus úton történő eljárás széles körben való alkalmazása megteremti a lehetőségét a Ket. által meghatározott ügyintézési határidő fokozatos lerövidítésének. Ennek megfelelően 2014-ig az ügyintézési határidő harmincról tíz munkanapra csökken, illetve 2011. január 1-jétől a belföldi jogsegély teljesítésére nyitva álló határidő is be fog számítani az ügyintézési határidőbe. A tervezet a következő módosításokat végzi. 1. § A tervezet a kapcsolattartási fejezetben szabályozza az elektronikus kapcsolattartás szabályait, így az alapelvek között három alapvető fontosságú, a kapcsolattartáshoz kötődő elv kap helyet: az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevőjének azon joga, hogy a törvényben meghatározott kivételtől eltekintve szabadon választhassa meg a kapcsolattartás formáját, és hogy ehhez képest kivételesen törvényben elektronikus és személyes kapcsolattartás mely esetben írható elő. Annak érdekében, hogy a hatályos Ket. 8. §-ában foglalt rendelkezés alapján az ágazati jogszabályok ne zárhassák ki a fennálló helyzetnek megfelelő széles körben az elektronikus eljárást, a Ket. egyértelművé teszi, hogy csak törvény korlátozhatja az ügyfél kapcsolattartással kapcsolatos jogait. A személyes megjelenés előírása csak törvényi szinten történhet, feltéve, hogy az ügy eldöntését olyan adatok hiánya akadályozza, amely az ügyfél megjelenése nélkül nem szerezhető be. A Ket. 8. §-ának hatályos (2) és (3) bekezdése normatív tartalommal nem bírt, a központi elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), az ahhoz való


Készítette:





103

csatlakozásra vonatkozó rendelkezéseit a Ket. hatályba lépése óta más jogszabályok határozzák meg, továbbá mivel a tervezet az elektronikus tájékoztató szolgáltatás szabályait is jelentősen módosítja, azokat a tervezet hatályon kívül helyezi. 2. § A 9. § (1) bekezdés módosításnak célja a konzuli védelemről szóló 2001. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Konzultv.) rendelkezéseivel való összhang megteremtése, illetve szövegpontosítás. Szövegpontosítás annyiban, hogy „a külföldi és nemzetközi szervekkel való érintkezés” alatt a Ket. hatályát tekintve csak a nemzetközi jogsegély érthető. A kisebbségi önkormányzati képviselők választásáról, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIV. törvény megszüntette a közvetett úton létrehozott kisebbségi települési önkormányzat jogintézményét, kimondva, hogy az egyes kisebbségek a községben, városban és a főváros kerületeiben – közvetlen választás útján – települési kisebbségi önkormányzatot hozhatnak létre. A településeken egységesen települési kisebbségi önkormányzat elnevezéssel létrejövő kisebbségi önkormányzatok nem rendelkeznek rendeletalkotási jogkörrel, és nem intézhetnek hatósági ügyeket sem. A helyi önkormányzat képviselő-testülete sem ruházhat át önkormányzati hatósági jogkört a kisebbségi önkormányzatra. Törvény csak azokkal a feltételekkel utalhat hatósági jogkört kisebbségi önkormányzatra, mint bármely más nem közigazgatási szervre (lásd 12. § (3) bekezdés d) pont), ebben az esetben viszont törvényi szinten kell és lehet rendezni a nyelvhasználatot. A kisebbségi önkormányzatok egyébként pedig eljárásukban a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény felhatalmazása alapján használják a nemzetiségi nyelvüket. Mindezek alapján a 9. § (2) bekezdés szabályozása kiüresedett, hatályon kívül helyezése indokolt. A 9. § (3) bekezdésének módosítása és az új (4) bekezdés azt a – jelenleg a (3) bekezdés megfogalmazásából következő – visszás helyzetet kívánja kiküszöbölni, hogy a hatóság akkor is csak külön kérelemre fordítja le döntéseit, ha a kisebbségi szervezet vagy a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozó személy a közigazgatási hatóságnál a kisebbség nyelvét használja. A tervezet a hatóság és az ügyfél közti együttműködés érdekében automatikussá teszi a hatóság fordítási kötelezettségét arra az esetre, ha az ügyfél az eljárás során a kisebbség nyelvét használja. 3. § A 10. § (1) bekezdésén két ponton módosít a tervezet. Indokolatlan a „nem magyar állampolgárságú” kitétel, ezért azt a tervezet elhagyja. A rendelkezés célja ugyanis – állampolgárságtól függetlenül – a magyar nyelvet nem ismerő, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá nem tartozó személyek jogvédelme. Az állampolgárságra utaló szövegrész elhagyása nem hat ki a 11. § (2) bekezdésében szabályozott fordítási és tolmácsolási költségek viselésére. A tervezet a 10. § (1) bekezdésében elhagyja továbbá a ”jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megbízásából eljáró természetes személy” fordulatot. Nem természetes személyek esetén a tolmácsolási költségnek az állam általi viselése indokolatlan, a jogi személy képes magyarul beszélő képviselőről gondoskodni.


Készítette:





104

Ugyancsak a fordulat hatályon kívül helyezése mellett szól, hogy a 10. § (1) bekezdése tipikusan természetes személyekre szabott rendelkezés. A rendelkezés célja, hogy ne kerüljön kiszolgáltatott helyzetbe az a magyar nyelvet nem ismerő személy, akivel szemben valamely hatóság intézkedik (pl. hatósági ellenőrzés során). Ez a szabály ezért nem természetes személyek esetén nem értelmezhető. A tervezet hatályon kívül helyezi a 10. § (3) bekezdését. A hatályon kívül helyezést a 13. § (4) bekezdésének új szabálya indokolja, indokolását lásd ott. 4. § A módosítás a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel (a továbbiakban: Ötv.) való összhangot teremti meg. Az Ötv. 2. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselő-testülete – annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester –, illetőleg a helyi népszavazás hozhat. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg. Az Ötv. 2. § (2) bekezdésének második mondata alapján tehát a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének törvény rendelkezése alapján önállóan is lehet önkormányzati feladat- és hatásköre, nemcsak átruházott jogkörben, ezzel a hatáskörrel tehát ki kellett egészíteni a 12. § (3) bekezdését. A 12. § (3) bekezdés hatályos d) pontja alapján törvény vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet jogosíthatja fel a nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezetet, köztestületet vagy személyt. A tervezet a hatályos szabályból elhagyja azt, hogy csak felhatalmazás alapján kiadott kormányrendelet tartalmazhat ilyen feljogosító rendelkezést, egyrészt mivel számos hatósági eljárásról a Kormány eredeti jogalkotó hatáskörében rendelkezik, azoknak nincs törvényi alapja, ezekben az eljárásokban is indokolt viszont a Ket. 12. § (3) bekezdés hatályos d) pontjában foglalt rendelkezés alkalmazását lehetővé tenni. Másrészt a gyakorlatban vitát váltott ki az is, hogy a törvényi felhatalmazásnak mire kell vonatkoznia: önmagában eleget tesz a Ket.-ben foglalt követelménynek, ha a kormányrendelet kibocsátása törvény felhatalmazása alapján történik, vagy szükséges az is, hogy a törvény normatív rendelkezései között vagy a felhatalmazásban kifejezetten feljogosítsa a Kormányt a d) pont szerinti kijelölésre. A hatályos szabályozási környezetre tekintettel ezért a tervezet hatályon kívül helyezi a „törvény felhatalmazása alapján” fordulatot. 5. § A 13. § (2) bekezdés a) pontjának módosítása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény előkészítés alatt álló módosítása indokolta. A 13. § (2) bekezdés b) pontjának módosítását a hatályos rendelkezés pontatlansága indokolja. Nem létezik olyan, a b) pontban meghatározott támogatás, amelynek juttatására ne jogszabály alapján kerülne sor, hiszen a támogatás lehetséges összegét jogszabály határozta meg a támogatásról megítéléséről döntő személy, szerv számára. A tervezet ezért a támogatások között a szerint tesz különbséget, hogy a jogszabály a támogatásnyújtás


Készítette:





105

feltételeit meghatározta-e. Ha a jogszabály normatív feltételeket tartalmaz (alanyi kör, jogosultsági feltétel, pályázati rend stb.), akkor indokolt az eljárást a Ket. hatálya alá vonni, és megteremteni például a jogorvoslat lehetőségét. A módosítás figyelembe vette a Ket. Szakértői Bizottság 20. számú állásfoglalását is. A 13. § (2) bekezdés c) pontban történt módosítások a jogi koherenciát szolgálják a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény vonatkozásában. A 13. § (2) bekezdés d) pontjának módosítását a már elfogadott, kihirdetés alatt álló, a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet definíciója indokolja, amely szerint piacfelügyelet a hatóságok által végzett tevékenység és hozott intézkedések, annak érdekében, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított jogi követelményeknek, illetve hogy ne veszélyeztessék az egészséget, a biztonságot vagy közérdek védelmének egyéb vonatkozásait. Mivel tehát ez a megfogalmazás alapvetően a termékek szabályozásával áll összefüggésben, így a jelenleg a Ket-ben szereplő d) pontbeli szabály értelmezése gondokat okozhat a jövőben az e szabály alapján a Ket-től eltérő, de nem a termékekre, hanem a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok vonatkozásában. Ráadásul a piacfelügyelet és a – jellemzően szolgáltatásokkal összefüggésben érvényesülő és a jogrendszerben nem definiált – piacszabályozás e tekintetben nem lesz egyértelműen egymással rokonítható. A 13. § (2) bekezdés e) pontjában felsorolt, a piac működésével kapcsolatos felügyeleti eljárások közül eddig hiányzott a versenyfelügyeleti eljárás, a tervezet ezt a kisebb következetlenséget javítja. A Ket. 13. § (2) bekezdésébe való felvétele azért is indokolt volt, mivel a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény a Ket. hatályával ellentétes álláspontot képviselve maga határozta meg 43/H. és 44. §-ában, hogy a Ket. mely rendelkezései nem alkalmazandóak a versenyfelügyeleti eljárásban. A Ket. hatálya szerint ugyanakkor a Ket. maga határozza meg, hogy mely eljárásokban nem kell a Ket.-et alkalmazni, illetve mikor, mely esetekben lehet eltérni rendelkezéseitől, így az e) pont módosításával együtt a tervezet hatályon kívül helyezi a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 43/H. és 44. §-át. Az új g) pontban a gyülekezési törvény háttérjogszabályává teszi a Ket.-et, ezzel elkerülve az esetleges joghézagot. A 13. § (2) bekezdés h) pontjában a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárások tekintetében a szubszidiaritás elismerését elsősorban az indokolta, hogy ezek az eljárások is főleg piacszabályozó jellegűek, ezzel összefüggésben például az ügyféli körbe tartozna lényegében a magyar társadalombiztosítás ellátására jogosult összes személy.


Készítette:





106

A 13. § (3)-(5) bekezdései pontosítva tartalmazzák a Ket. hatályos 13. § (3)-(4) bekezdésének rendelkezéseit. A (3) bekezdés fenntartja azt a szabályt, hogy az (1)-(2) bekezdés kivételével közigazgatási hatósági eljárásban a Ket. eltérő rendelkezése hiányában nincs helye a Ket.-től való eltérésnek. A (4) bekezdés az Európai Unió jogi aktusai és a Ket. közötti viszonyt rendezik. A (4) bekezdés első mondata egyértelművé teszi, az első mondat csak a rendeletekre, azaz a közvetlenül alkalmazandó általános hatályú uniós jogi aktusokra vonatkozhat, míg az egyéb kötelező jogi aktusok végrehajtását belső jogi rendelkezésekkel kell biztosítani. E bekezdés lehetővé teszi például, hogy az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvét átültető magyar jogszabály az irányelvben szabályozott kérdésekben (pl. uniós igazgatási együttműködés) eltérjen a Ket. rendelkezéseitől. A (4) bekezdés ugyanakkor szükségtelenné teszi a Ket. azon szabályait, amelyek egyes kérdésekben külön is lehetővé tették az eltérést (pl. 13. § (3) bekezdés), ezért ezeket a tervezet hatályon kívül helyezi. Az (5) bekezdés a nemzetközi szerződést kihirdető törvény számára teremti meg az eltérés lehetőségét a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény rendelkezéseivel összhangban, egyúttal az átmeneti rendelkezések közt, a 171. § (2) bekezdésében biztosítja az e törvény hatályba lépése előtt nem törvényi formában kihirdetett nemzetközi szerződések számára az eltérés lehetőségét. A 13. § hatályos (5) bekezdésének módosítása az új (6) bekezdésben pontosító jellegű. 6. § A 14. § (1) bekezdés c) pontjának módosítását az indokolta, hogy a következetesség és az átláthatóság érdekében az eltérő szabályok megállapításának lehetőségét a pénzbeli ellátás mellett az egészségügyi szolgáltatások és a baleseti ellátások tekintetében is biztosítani kell. A 14. § (2) bekezdésének módosítása a tervezet elektronikus eljárásra vonatkozó elvi megfontolásait tükrözi: a tervezet elektronikus ügyintézés helyett elektronikus kapcsolattartásról szól, mivel az eljárás gyorsítását, az ügyfélbarát közigazgatás kialakulását elsősorban az szolgálja, hogy az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok közti kommunikáció elektronikusan folyhasson a hagyományos postai úthoz képest. A Ket. erre tekintettel nem az eljárás teljes elektronikus lefolytatásáról rendelkezik, amely adott esetben szükségtelen vagy értelmezhetetlen lenne (helyszíni szemle lefolytatása, az összes papír alapú irat digitalizálása), hanem a kapcsolattartás elektronikus útjáról. 7. § A jogalkalmazói gyakorlat számos nehézséggel küzd a Ket.-ben meghatározott ügyfélfogalommal, a „jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti” megfogalmazás olyan tágan értelmezhető, amely adott esetben a közigazgatási hatósági eljárások ellehetetlenüléséhez vezethetne. Erre tekintettel a tervezet figyelembe veszi az ezzel kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatot, és törvényi szintre emeli a számos bírósági


Készítette:





107

határozatban megjelenő „jogát, jogos érdekét közvetlenül érinti” meghatározást (LB-H-KJ-2007-20., LB-H-KJ-2007-142., 1-H-KJ-2007-99. bírósági határozatok, EBH2005. 1281). A jogi helyzetre való utalás az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény ügyfélfogalmához képest a Ket. által bevezetett új elem volt, a gyakorlatban azonban nem segítette elő az ügyféli kör lehatárolását, hiszen amely ügy valakinek a jogi helyzetét érinti, az érinti egyben a jogát is, így a különbségtétel nem szükséges. A jogalkalmazói és a bírói gyakorlatban nincs példa arra, hogy kifejezetten csak a jogi helyzetre való hivatkozással került volna egy személy ügyféli jogállásba, ezért a Ket. elhagyja ezt az elemet. A 15. § (1) bekezdésében a gondolatjelbe foglalt szövegrész hatályon kívül helyezését egyrészt az indokolta, hogy az szükségtelen volt, mivel az ügyfél tulajdona, jogai és vagyontárgyai is az ügyfélre vonatkoznak, a kettő elválasztásának, külön felsorolása nem indokolható. A hatályon kívül helyezést indokolta továbbá, hogy a szabály rendkívül pontatlan volt, tekintettel arra, hogy a tulajdon és a jog is a vagyontárgyak kategóriájába tartozik. A 15. § (3) bekezdés első mondata módosítása pontosítja a hatályos szabályt. A 15. § (1) bekezdés pontosan meghatározza, hogy ki minősül ügyfélnek a közigazgatási hatósági eljárásokban. A (3) bekezdés ehhez képest csupán arra kíván lehetőséget teremteni, hogy jogszabályok egyes ügyekben meghatározzanak olyan kritériumokat, amelyek megléte esetén nincs szükség külön a jog vagy jogos érdek, jogi helyzet fennállásának bizonyítására, helyesebben annak fennállását önmagában valamely viszonylag egyszerűbben bizonyítható tényhez kapcsolódóan vélelmezi a hatóság, ezáltal megkönnyítve, automatikussá téve az ügyfél eljárásba való bekapcsolódósát. Ilyen egyszerűbben bizonyítható tényre lehet példa, ha egy jogszabály úgy rendelkezik, hogy ügyfél az építési beruházás egy kilométeres körzetében lakó valamennyi természetes személy, akkor nincs szükség arra, hogy az ügyfél a 15. § (1) bekezdése alapján azt bizonyítsa, hogy a beruházás jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét érinti, hanem elegendő annak bizonyítása, hogy a beruházástól kevesebb mint egy kilométerre lakik. E szabály pontosításával együtt felülvizsgálatra szorult a 15. § (2) bekezdése is: a gyakorlatban számos vitát váltott ki, hogy a hatásterületet meghatározó szabályok túl nagy mérlegelési jogot biztosítanak a hatóságoknak, amely számos bizonytalansághoz, az eljárások elhúzódásához vezetett. A tervezet a 15. § (3) bekezdésével együtt kezeli a problémát, és világossá teszi, hogy a hatásterület alapján automatikusan ügyféli jogállást nyerő személyek a bekezdés első mondatában szabályozott eset egyik alesete. A 15. § (3) bekezdés második mondata egyértelmű: hatásterület alapján akkor nem kell vizsgálni az ügyféli jogállást, ha a jogszabály pontosan meghatározza a hatásterület fogalmát, lehatárolásának módját, és ha e jogszabály külön úgy rendelkezik, hogy a hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog jogosultja ügyfélnek minősül. A módosítás a 15. § (1) bekezdésével összhangban értelmezendő, azaz az annak alapján ügyfélnek minősülő személyek tekintetében kívánja egyszerűbbé tenni az ügyféli kör


Készítette:





108

meghatározását, a módosítás nem értelmezhető akként, hogy a 15. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogosultsággal rendelkező személyt kizárjanak az eljárásból. A 15. § (4) bekezdés módosítása stiláris jellegű. A tervezet módosítja a 15. § (5) bekezdését is. A módosítással egyértelművé válik, hogy érdekképviseleti és társadalmi szervezet két módon válhat ügyféllé: ha bizonyítja, hogy valamely ügy jogát vagy jogos érdekét közvetlenül érinti vagy ennek hiányában, ha törvény az ügyfél jogaival ruházza fel. A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 46. § (2) bekezdése például úgy rendelkezik, hogy az eljáró hatóság eljárását – külön jogszabályban meghatározott jogszabályi rendelkezések megsértése miatt – ügyfélként az általuk védett fogyasztói érdekek védelme körében kezdeményezhetik azok az Európai Gazdasági Térség bármely államának joga alapján létrejött feljogosított egységek is, amelyek a 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 4. cikkének (3) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jegyzéken szerepelnek. Hasonló rendelkezést tartalmaz a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98. § (1) bekezdése, amely kimondja, hogy a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket és más, politikai pártnak, érdekképviseletnek nem minősülő – hatásterületen működő – társadalmi szervezeteket (a továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. A Ket. azonban ezen szervezeteket nem teszi "egyenjogúvá" a 15. § (1) bekezdés szerinti ügyfelekkel: törvény e szervezetek jogait a 15. § (1) bekezdéstől eltérően is megállapíthatja. Ilyen eltérést tartalmaz a 15. § (5) bekezdés új második mondata, amely kimondja, hogy törvény eltérő rendelkezésének hiányában az ügyféli jogokkal felruházott érdekvédelmi szervezet és társadalmi szervezet az ügyfél jogait akkor gyakorolhatja, ha az első fokú eljárásban részt vett. A tervezet biztosítja az ügyféli jogállást megtagadó döntés (végzés) elleni fellebbezés lehetőségét, mivel ez olyan alapvető kérdés, amelyre megtámadási lehetőséget az eljárás befejezését megelőzően is biztosítani kell. Kivételt képez a kérelmező ügyfél jogállásának kérdése, amely érdemi kérdés, arról a hatóság az érdemi döntésben rendelkezik, ha pedig a kérelem előterjesztésére jogosultság hiánya nyilvánvalóan megállapítható, a 30. § új h) pontja alapján a tervezet értelmében a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. Az önálló fellebbezési jog 98. §-tól elkülönülő szabályozását az indokolta, hogy a 98. § (3) bekezdése az ügyfél által önállóan fellebbezhető végzésekről szól, míg jelen esetben éppen az ügyféli jogállást illetően állapítható meg az egyelőre harmadik személyként bekapcsolódó személy ügyféli jogállása. A sokügyfeles ügyek hatékony és költségtakarékos lefolytatása érdekében a tervezet lehetővé teszi, hogy a hatóság felhívja az azonos érdek védelmében fellépő ötvennél több ügyfél vagy az ötnél több, a 15. § (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezet képviselő meghatalmazására.


Készítette:





109

8. § A 16. § (1)-(2) bekezdése pontosítja a Ket. azon rendelkezését, hogy „az ügy jellege” helyett az „ügy személyes jellege vagy a felelősség formája” zárhatja ki a jogutódlás esetét. A Ket. hatályos 16. §-a nem határozta meg egyértelműen, hogy hogyan történik a kérelemre indult eljárásban a kérelmező és a rajta kívüli (nem feltétlenül ellenérdekű) ügyfél, illetve a hivatalbóli eljárásban az általában az ügyfelek kiesése után a jogutódlás: mely esetben van szükség külön, erre irányuló kérelemre, és mikor tekinthető ez lényegében automatikusnak. A tervezet akként szabályozza a kérdést, hogy kérelemre indult eljárás esetén a kérelmező ügyfél kiesése esetén a jogutódnak külön kérelmeznie kell a jogutódlás megállapítania, minden más esetben – határidő nélkül – a hatóság erről való értesítését és a hatóság döntéshozatalát követően lényegében automatikusan lép a jogelőd helyébe a jogutód. A 16. § (2) bekezdés új rendelkezésként meghatározza, hogy kérelemre indult eljárás esetén a kérelmező ügyfél helyébe lépő jogutód mennyi időn belül kérheti a jogutódlás megállapítását. A tervezet tíz munkanapos szubjektív és hat hónapos objektív határidőt határoz meg. Ez a határidő kellően figyelembe veszi a jogutód érdekeit, de tekintettel van az esetleges ellenérdekű felekre is, ezért az eljárás hat hónapnál hosszabb elhúzódását nem teszi lehetővé. A 16. § (3) bekezdésben a Ket. megteremti annak lehetőségét, hogy külön jogszabály erre irányuló rendelkezése alapján az eljárás jogerős lezárását követően is bekövetkezhessen jogutódlás, de ennek részletei megállapítására azonban a Ket. nem vállalkozhat. Az új rendelkezés beiktatásával az is egyértelművé válik, hogy a Ket. 16. §-a – az új (3) bekezdés kivételével –a folyamatban lévő eljárásban bekövetkező jogutódlásra vonatkozik. A 16. § (4) bekezdésében egyértelművé teszi a tervezet azt is, hogy a jogutódra nem szállnak át azok a jogok és kötelezettségek, amelyeket a hatóság a kieső természetes személy ügyfélre annak személyére, magatartására, mulasztására tekintettel állapított meg, így például nem köteles a jogutód megfizetni a jogelődre kiszabott eljárási bírságot. A jogutódlás ugyanakkor természetesen nem zárja ki, hogy a hatóság az eredeti ügyféltől hajtsa be a bírságot. A (4) bekezdés a természetes személy jogelőd ügyfélről rendelkezik, tekintettel arra, hogy az átalakulással a jogelőd szervezetből létrejött jogutód szervezet esetén nem indokolt a döntések hatályára külön szabályokat alkotni, továbbá az átalakulás szabályai rendezik, hogy a jogelőd szervezet kötelezettségei terhelik a jogutód szervezetet. A 16. § (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott kötelezettséget illetően felhívjuk a figyelmet arra, hogy az a (3) bekezdéssel összhangban értelmezendő: ha a jogutód részvételével folyó eljárás már végrehajtási szakba jutott, – indokolt esetben a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával – lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére. A teljesítési határidő leteltét követően kerülhet sor újra a Ket. rendelkezéseinek megfelelően a végrehajtás elrendelésére, ahol a jogutód – saját helyzete, körülményei folytán – a végrehajtási fejezetben meghatározottak szerint kérhet fizetési kedvezményt.


Készítette:





110

A hatályos szabályozás nem ad választ arra, hogy a hatóságnak mennyi idő áll rendelkezésére a jogutódlásról való döntéshozatalra, ezt rendezi a 16. § (6) bekezdése, amely az egyszerű megítélésre tekintettel az öt munkanapon belül történő döntéshozatalt írja elő. A jogutódlásról hozott döntés ellen a tervezet önálló fellebbezési jogot biztosít, amelynek a 98. §-tól külön szabályozás indokául lásd a 15. § (7) bekezdéséhez fűzött indokolást. 9. § A tervezet indokolatlannak tartja a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezéseinek, vagy az alapjogok közti kollízióra vonatkozó elvek megismétlését. A hatályon kívül helyezés célja tehát a jogrendszerbeli párhuzamok megszüntetése, nem tartalmi módosítás: természetesen az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása továbbra sem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához. A módosítás másrészt könnyebben alkalmazhatóvá teszi a Ket.-et azzal, hogy a törvény által védett titokra és a hivatás gyakorlásához kötött titokra nem külön vezet be önálló terminológiát, hanem egységesen a „védett adat” kifejezést használja, egységes védelmet biztosítva például az iratbetekintés, a döntés megfogalmazása kapcsán a különböző indokok alapján védett titoknak. 10. § A 18. § módosítását a 13. § új (4)-(5) bekezdése, valamint a Konzultv. rendelkezéseivel való összhang megteremtése teszi szükségessé. A hatályos 18. § (3) bekezdés szerint bármely jogszabály adhat felhatalmazást a magyar külképviseleti hatóság és a konzuli szolgálat számára külföldön történő eljárásra. A tervezet ezt a felhatalmazást csupán törvény és kormányrendelet számára teszi lehetővé. 11. § A 19. § (1) bekezdésében a tervezet dogmatikai okokból az első fokon eljáró hatóság helyett az adott rendelkezés tartalmától függően az elsőfokú hatóság vagy az első fokú döntést hozó hatóság fordulatokat használja. Elsőfokú hatóság alatt a hatáskörrel rendelkező legalsóbb fokú szervet kell érteni, emellett az első fokú döntést hozó hatóság kategóriájának alkalmazása akkor indokolt – különösen a fellebbezés és a fellebbezési eljárás alcímek alatt -, hogy az adott rendelkezést a másodfokú szerv első fokú döntéseire, és adott esetben az az elleni fellebbezésben is alkalmazni kell. A tervezet ehhez kapcsolódóan a 98. § külön is rögzíti, hogy a másodfokú szerv első fokú végzéseire a 98. § (2)-(4) bekezdései alkalmazandóak, emellett a Ket. vázolt, a hatóságokra vonatkozó egységesítő módosítása is ezt a megfontolást juttatja érvényre. További szövegpontosító jellegű módosítás, hogy a Ket. 106. §-a fellebbezés elbírálására jogosult szerv helyett a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság kifejezést alkalmazza. A 19. § (2) bekezdés a 12. § (3) bekezdés b) pontjával és az Ötv.-vel való összhang megteremtését szolgálja. A (3) bekezdés hatályon kívül helyezésének oka, hogy a 38. § (3) bekezdése általános utalást tartalmaz a hatósági ügyek intézésében közreműködő hatóságokra.


Készítette:





111

A 19. § (4) bekezdésének módosítását a 38/A. §-ban bevezetett egyablakos ügyintézés hatáskörrel összefüggő rendelkezései indokolták, ahhoz ugyanis, hogy a kérelem benyújtásában közreműködő szerv valóban hatékony egyablakos ügyintézést folytathasson, lehetővé kell tenni, hogy törvényben meghatározott esetben az érdemi döntésre jogosult hatóság hatáskörét elvonja (érdemi vizsgálat nélküli elutasítás, az eljárás megszüntetésének esete), vagy hogy – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetben – egyes hatásköröket osztottan gyakoroljanak (ilyen tipikusan a hiánypótlásra, vagy a döntés közlésére vonatkozó hatáskör). 12. § A 20. § (1) bekezdés első mondatának pontosítása a §-on belüli koherenciát segíti elő. A 20. § (1) bekezdés második mondata rögzíti az általános eljárási határidőt: a tervezet a belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések jelentős részét hatályon kívül helyezi, ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell elvégeznie. A 20. § hatályos (1) és (2) bekezdései összevonásának célja az volt, hogy a mulasztás esetén eljáró felügyeleti szerv eljárása hatékonyabbá váljon, azaz – eljárási cselekményként és a határidők vonatkozásában – ne váljon ketté a mulasztás kivizsgálása és a mulasztó hatóság eljárásra utasítása. A (2) bekezdésben a hatóság mulasztására vonatkozó eljárási rendet összhangba kellett hozni azzal, hogy a 71. § (2) bekezdése alapján jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság „hallgatása”, mulasztása beleegyezésnek minősül, ilyenkor indokolatlan másik hatóság kijelölése, és az eljárás folytatása, hiszen a kérelmezett jog megadottnak tekintendő az ügyintézési határidő elmulasztásával. A (3) bekezdés módosítása kodifikációs szempontból egyszerűsíti a szabályozást: egyértelművé válik, hogy a „- (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel –” szövegrész a fegyelemi eljárás megindítására nem vonatkozik. A 20. § (4) bekezdését illetően nem indokolt, hogy hatósági ellenőrzési kötelezettség esetén se lehessen kijelölni másik hatóságot, az nem tekinthető olyan hatáskörnek, amely egyetlen hatóság munkájához kötődne. A 20. § (5) bekezdésének második mondatának hatályon kívül helyezése és a (8) bekezdés módosítása az ügyfél jogainak, érdekeinek hatékonyabb védelmét szolgálja: ha az ügyfél a közigazgatási hivatal felhívását kapja kézhez, ennek megfelelően számíthat a mulasztás kiküszöbölésére. A hatályos szabály szerint a döntés várható időpontjáról szóló értesítés tartalma bizonytalan, az pusztán olyan tájékoztatásnak minősül, amely egyáltalán nem köti a hatóságot, hogy az ott megjelölt időn belül járjon el, így viszont az ügyfélnek nem nyújt valódi tájékoztatást, a mulasztó hatóság eljárását viszont megakaszthatja azt, hogy a döntés várható időpontjáról kell nyilatkoznia, ahelyett, hogy érdemben eljárna. A 20. § (6) bekezdésének módosítása arra tekintettel történt, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) részletesen szabályozza a közigazgatási ügyekben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságok körét, a Ket. e szabályozásra


Készítette:





112

csak részben utal, erre tekintettel helyesebb a szabályozás pontos kettéválasztása, és hogy a Ket. egységesen csak a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságra utaljon, és a Pp.-re hagyja a hatásköri és illetékességi szabályok meghatározását. Az időtartamok hatályon kívül helyezését az ügyintézési határidő csökkentése és a munkanapban történő számításra való áttérés indokolja (lásd 20. § (5) bekezdés és 22. § (4) bekezdés). 13. § A 21. § (1) bekezdés módosítása a Ket. szóhasználatát egységesíti: a lakcím, illetve a székhely gyűjtőfogalom alkalmazandó a lakóhely, tartózkodási hely, szálláshely, telephely, fióktelep helyett. A jogalkotás célja az is, hogy az a)-d) pontban meghatározott feltételek közötti viszonyt egyértelműen rendezze. A Ket. hatályos 21. § (2) bekezdése biztosította, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölje azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. Ez a szabály azonban nem illetékességi, hanem hatásköri szabály, hiszen az illetékesség kérdése csak több azonos hatáskörű szerv viszonylatában értelmezhető, ebben az esetben azonban csak egyetlen hatóságról van szó. Ilyen hatásköri szabállyal ugyanakkor a Ket.-et nem szükséges terhelni, hiszen a 19. § (1) bekezdése alapján a hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg, a hatáskört megállapító jogszabály pedig a Ket. külön megengedő rendelkezése nélkül is kijelölhet kizárólagos hatáskörrel rendelkező hatóságot, a 14. § (3) bekezdés alapján pedig a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény számára egyébként is lehetővé teszi a hatásköri és illetékességi szabályoktól való eltérést. A tervezet e változtatásra tekintettel helyezi hatályon kívül a Ket. 21. § (3) bekezdését. A tervezet által megállapított új 21. § (2) bekezdése evidenciát fogalmaz meg, amely azonban a gyakorlatban problémaként merült fel. Ha jogszabály több hatáskörrel bíró hatóságot határoz meg, e hatáskörök tekintetében a hatóságok illetékességi okainak azonosnak kell lenniük, így kerülhető el, hogy az egyes hatóságok illetékessége közt átfedés vagy hiány legyen (pl. az egyik régióban székhellyel rendelkező hatóság az ügyfél lakhelye, a másikban lévő hatóság a jogsértés észlelésének helye alapján legyen illetékes). Nincs lehetőség ebből következően arra, hogy az illetékességi okokat megállapító jogszabály az illetékesség meghatározásán keresztül a hatáskörrel bíró több hatóság közül valamelyiknek kizárólagos illetékességet biztosítson. Az (5) bekezdés módosítása egyrészt stiláris pontosítást tartalmaz, másrészt azt a gyakorlati problémát kezeli, hogy hogyha a lakóhely szerint illetékes hatóság már megindítja az eljárást, az ügy már nem kerülhet át a tartózkodási helye szerinti, tehát az ügyfél számára közelebb eső illetékes hatósághoz.


Készítette:





113

A (6) bekezdés kisebb pontosítást tartalmaz: egyértelművé teszi, hogy speciális döntésközlési szabályról van szó. 14. § A tervezet koncepciója szerint a Ket. területi hatálya alapján nem fogadható el, hogy a hatóság joghatósága hiányában is ideiglenes intézkedést foganatosítson, ezért e szövegrészeket hatályon kívül helyezi. A szabály nem is tűnik életszerűnek, hiszen a rendelkezés célja, hogy ha valamely hatóság azonnali intézkedést megkövetelő helyzetet tapasztal, akkor hatáskörének és illetékességének vizsgálata nélkül eljárhasson. Mindez joghatóság hiányában nem életszerű (pl. külföldön tartózkodó jegyző eljárási joga). A (4) bekezdés módosítása révén az általános eljárási határidőn belül kell az ideiglenes intézkedésről szóló döntést (ami értelemszerűen végzés) közölni az ügyféllel és hatáskörrel, illetékességgel rendelkező hatósággal. 15. § A 23. § (1) bekezdésének módosítása részben pontosítást tartalmaz, mivel hatásköri és illetékességi kollízióról értelemszerűen akkor lehet vita, hogy ha több hatóság is egyaránt megállapítja hatáskörét és illetékességét, vagy azok hiányát. Az egyeztetés lefolytatását az ügyfél is kérelmezheti, így az ügyfél is hatékonyabban fel tud lépni az eljárás lefolytatása érdekében. A tervezet hiánypótló jelleggel meghatározza azt is, hogy melyik hatóságnak kell kezdeményeznie az egyeztetést, különös tekintettel az ügyféli kérelemre. A (2) bekezdésben a „bizonyítékait” szövegrész hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy az ügy iratai mint gyűjtőfogalomba a bizonyítékok is beletartoznak, azt szükségtelen külön nevesíteni. A módosítások a továbbiakban egyrészt pontosítást tartalmaznak, másrészt az egyértelműség és az eljárás elhúzódásának megakadályozása végett a 23. § (3) bekezdése szintén meghatározza, melyik hatóság fordul a (4) bekezdésben meghatározott kijelölő hatósághoz. Hiánypótló jellegű a kijelölésre irányadó határidő meghatározása. 16. § A belföldi jogsegélyre vonatkozó szabályt több ponton módosítja a tervezet. Az (1) bekezdés módosítása arra irányul, hogy egyértelművé tegye, milyen esetekben van helye belföldi jogsegélynek: a hatályos (1) bekezdés a) pontja voltaképpen két különböző indokot tartalmaz, míg a b)-c) pontokat nem indokolt kettéválasztani. Az (1) bekezdés c) pontjának módosítása megteremti annak lehetőségét, hogy törvény rendelkezése alapján belföldi jogsegéllyel ne csupán hatóságnak nem minősülő szervhez, hanem magánszervhez forduljon a hatóság. E rendelkezés alapján, ha jogszabály így rendelkezik, adatszolgáltatási kötelezettsége keletkezhet például a hírközlési szolgáltatónak vagy egy munkáltatónak. Módosítása rugalmasabbá teszi a tárgyalt jogintézmény érvényesülését, amelyet az ügyintézési határidők csökkenése is indokol. A Ket.-ben és az Avtv.-ben foglalt szabályok erre az adatkezelésre is vonatkoznak.


Készítette:





114

A (4) bekezdésben foglalt határidő hatályon kívül helyezését a 20. § (1) bekezdésében szabályozott általános eljárási határidőre tekintettel helyezi hatályon kívül a tervezet. A (6) bekezdés a határidő egyszeri, tizenöt nappal történő meghosszabbításának a lehetőségét teremti meg arra az esetre, ha a megkeresett hatóság a megkeresést elháríthatatlan okból adódóan nem tudja teljesíteni. A szakhatósági eljárás meghosszabbításához hasonlóan ilyenkor is értesíteni kell az ügyfelet. A hatályos (6) bekezdés csupán az általános szabályt konkretizálja, annak hatályban tartása indokolatlan. 17. § A 27. § (1) bekezdésében a „ha ez nem ütközik magyar jogszabályba” szövegrész hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy a 28. § (1) bekezdése tartalmazza, mely esetekben tagadja meg a hatóság külföldi megkeresésé teljesítését, ennek c) pontja – amelyben eddig csak a jogszabályba ütközés egyik speciális esete szerepelt – egészült ki megfelelően. A 27. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy melyik miniszter egyetértését kell beszereznie a külpolitikáért felelős miniszternek. A 27. § (5) bekezdés hatályon kívül helyezésének indokához lásd a Ket. 13. § (4) bekezdéséhez fűzött indokolást. A 27. § (6) bekezdés hatályon kívül helyezéséhez lásd a 17. §-hoz fűzött indokolást. A 28. § (3) bekezdésében foglalt szabály a belföldi jogsegély egyik nevesített esete, önálló említése nem indokolt. 18. § A törvénymódosítás új II/A. Fejezetben szabályozza, foglalja össze a kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, illetve a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását. A módosítás a kapcsolattartásnak alapvetően két formáját ismeri, így az írásbeli és a szóbeli kommunikációt. Írásbeli kapcsolattartás történhet papír alapú irat továbbításával, amibe értelemszerűen a hagyományos postai kézbesítés mellett a személyesen átadott, telefaxon, hatósági kézbesítő, valamint az elektronikus úton történő kapcsolattartás és a törvényben felsorolt más módokon történő továbbítás is beletartozik. Szóbeli a jelenlévők közötti kapcsolattartás. Ha a hatóságnak szabad választási joga van arra vonatkozóan, hogy melyik kapcsolattartási formát választja, a Ket. 7. §-ában foglalt költségtakarékossági és hatékonysági elv alapján kell választania azt a formát, amelyik az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és amely révén az eljárás a lehető leggyorsabban lefolytatható legyen. A tervezet egyik kapcsolódó garanciális szabálya, kapcsolattartás megkönnyítését célzó rendelkezés: az ügyféllel való kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóságnak fel kell hívnia az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás egyszerűbb, gyorsabb formáira (a gyakorlatban ez


Készítette:





115

várhatóan úgy jelenik meg, hogy a hatóság elkéri az ügyfél telefonszámát és e-mail címét). A legtöbb esetben a hatóság az eljárás megindításáról szóló, 29. § szerinti értesítés megküldésével veszi fel a kapcsolatot az ügyféllel, így ebben az értesítésnek kell a figyelemfelhívást tartalmaznia. Az első kapcsolatfelvétel más eseteire, pl. a kérelem szóbeli előterjesztésekor, vagy például az eljárás megindításáról szóló értesítés mellőzése esetére tekintettel célszerű az általános, rugalmasabb megfogalmazás. E szabályra tekintettel hatályon kívül helyezendő 29. § (5) bekezdés d) pontja. A 28/A. § (5) bekezdése a 78. § hatályos szabályai között található „bármilyen kapcsolattartási formát”, azaz a külön Ket.-es vagy más jogszabályban foglalt feltételek hiányában is alkalmazhatja a kapcsolattartási fejezetben említett összes formát. Az elektronikus kapcsolattartásra a tervezet a Ket. eddigi szabályozásától eltérően a technikai fejlődésre tekintettel nem határoz meg részletszabályokat, mivel arról elegendő kormányrendeleti szinten rendelkezni, ezzel összhangban a X. fejezet is jelentősen módosul. Az elektronikus úton történő kapcsolattartást a fejezet írásbeli kapcsolattartásnak minősíti azzal, hogy írásbeli kapcsolattartás folyhat az ügyfélkapun, illetve hivatali kapun keresztül, (ezeken keresztül lehet majd fokozott és minősített biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum továbbítani is). A kapcsolattartási fejezetben utal a tervezet továbbá arra az esetre is, amikor az elektronikus kapcsolattartás során üzemzavar lép fel. A telefonos, a rövid szöveges üzenetben történő és elektronikus aláírással el nem látott elektronikus dokumentumon keresztül történő kapcsolattartás a 28/A. §-ban felsorolt írásbeli és szóbeli kommunikációs formákkal szemben olyan speciális formák, amelyeken keresztül kifejezetten csak a tájékoztatáskérést és -nyújtást teszi lehetővé a Ket, ezt is csak az ügyfél és az ügy megfelelő azonosítását követően. E kapcsolattartási formák esetén a jelenlegi technikai feltételek nem teszik lehetővé annak egyértelmű bizonyítását, hogy a küldő és a címzett között létrejött a kapcsolat, sem a küldő, sem pedig a címzett azonosítása nem lehetséges, továbbá nem megvalósítható az ily módon közölt információ utólagos rekonstruálása. Ennek megfelelően a tervezet nem teszi lehetővé a telefonon és az sms-ben történő kapcsolattartást olyan esetben, amikor ahhoz joghatás fűződne, ideértve az idézést is. Ez a szabály összhangban van a kialakult hatósági és bírósági gyakorlattal, amely vitathatósága miatt nem engedi, illetve nem ismeri el a joghatással járó eljárási cselekmények telefon útján történő elvégzését. Az eljárások lassúságának egyik lényeges oka a hatóságok közötti kommunikáció körülményessége. 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságokat elektronikus úton való kapcsolattartásra kötelezi. Az elektronikus kapcsolattartás alól a tervezet szűk körben enged kivételt: ha valamilyen külső, objektív oknál fogva lehetetlen az elektronikus kommunikáció, vagy ha az az eljárás elhúzódásával járna. 19. § A tervezet egyértelművé teszi, hogy hatósági eljárás két módon indulhat meg: hivatalból vagy az ügyfél kérelmére. A Ket. 29. § hatályos (1) bekezdésében említett bejelentés, panasz,


Készítette:





116

nyilatkozat, más hatóság kezdeményezése vagy a hatóság észlelésének speciális formája, vagy a (2) bekezdés módosításával összhangban hivatalból induló eljárás kiváltó oka, vagy a külön jogszabályokban a kérelem sajátos elnevezése, így az ezekre való hivatkozás mind a kérelemre, mind a hivatalból történő eljárás megindításánál pontatlan lenne, így inkább a hatóság megítélésére kell bízni. Ezzel összhangban a könnyebb megítélés érdekében egészül ki a 35. § azzal, hogy a kérelemnek tartalmaznia kell az ügyfélnek a hatóság döntésére vonatkozó kifejezett kérelmét; e szabálynál is érvényesül természetesen a tartalom szerinti elbírálás elve, a kifejezett kérelem nem formálisan értendő. A tervezet a jogbiztonságot sértő módon pontatlannak minősíti a 29. § (4) bekezdés b) pontjának az „egyszerű megítélésű” fordulatát. A tervezet által bevezetett új b) pont kiküszöböli ezt a bizonytalanságot azzal, hogy olyan esetekben mellőzhető az értesítés, ha az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül meghozza a döntést. E szabály így azzal is összhangban van, hogy az eljárás megindításától számított öt munkanapon kell az értesítést megküldeni, és ugyanennyi idő áll rendelkezésre a hiánypótlási felhívás kibocsátására és a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására is. A tervezet pontosítja az értesítés tartalmát is [29. § (5) bekezdés]. Indokolt ugyanis, hogy az értesítés meghatározza az ügyintézési határidő mellett azokat a határidőket is, amelyek az ügyintézési határidőbe nem számítanak be, hiszen az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő önmagában nem ad hiteles képet az eljárás lehetséges időtartamáról. Az (5) bekezdés hatályos d) pontjának hatályon kívül helyezése a 28/A. § (3) bekezdésére tekintettel történt, ez ugyanis általános érvénnyel rögzíti, hogy az ügyfél figyelmét fel kell hívni az elektronikus kapcsolattartás lehetőségére. A hirdetményre és a közhírré tételre vonatkozó szabályok módosítását a 38/2002. (IX. 25.) AB határozat indokolja. Az Alkotmánybíróság – a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 30. §-át vizsgálva – kimondta, hogy az „adminisztráció terheinek, költségeinek csökkentése érdekében alkalmazott hirdetményi kézbesítés és a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának követelménye között közvetlen összefüggés nem állapítható meg, így a jogorvoslathoz való jog korlátozásának nincs alkotmányos indoka.” A jogorvoslathoz való jog érvényesítését feltételezi, hogy azok, akiknek jogát, jogos érdekét érinti az ügy, tudomást szerezhessenek az eljárás megindításáról. A közhírré tétellel kapcsolatban a zárójelben lévő szövegrészt elhagyja a Ket., mivel annak normatív tartalma nincs, a közhírré tétel lényegében a helyben szokásos módra utal. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a joghatás nem a bizonytalan tartalommal bíró, szabályozatlan közhírré tételhez, hanem a hirdetményi közléshez kapcsolódik, amelyre értelemszerűen a 80. § rendelkezéseit kell alkalmazni. A (7) bekezdés módosítását az indokolta, hogy a „tervezett létesítmény, tevékenység” fogalma nehezen körülhatárolható, a Ket. absztraktsága folytán helyesebb általánosan az ügyre utalni.


Készítette:





117

A (8) bekezdésben foglalt rendelkezés tipikusan arra a bejelentőre, panaszosra, nyilatkozattevőre vonatkoztatható, aki az eljárást kezdeményezte csupán, például közérdekű bejelentéstétellel, de kérelmező ügyfélnek nem minősül (mivel például nem saját maga számára kérelmezett jogot), bejelentésük csupán az eljárás hivatalbóli lefolytatására adott okot. Élesen elválasztandó ez az eset egyébként az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény 141. §-ában szabályozott panaszra induló eljárással, amely azonban csak a Ket. hatálya alá nem tartozó ügyekre értelmezhető, ahogy a hivatkozott törvény fogalmaz: a panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, államigazgatási – eljárás hatálya alá. A kérelmező ügyfélnek szóló értesítés két fontosabb elemmel bővült: egyfelől a hatóság mulasztása esetén követendő eljárásról való tájékoztatással, ez vezethet ugyanis ahhoz, hogy az ügyfelek jogaik ismeretében dönthessenek az őket ért jogsérelem orvoslásáról. Másfelől a értesítés az Avtv. 3. § (6) bekezdésére tekintettel külön kitér arra, hogy fel kell hívni az ügyfél figyelmét arra, hogy kérelme alapján a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezik. A tervezet végül (10) bekezdésben kiegészíti a magyar nyelvet nem beszélő ügyfél részvételével folyó eljárás nyelvhasználati szabályaival a 29. §-t. A tervezet tekintettel van arra, hogy a tisztességes ügyintézés követelményéből az is fakad, hogy nemcsak a kérelmező ügyfél kérheti a döntések fordítását, hanem az a személy is, akivel szemben – hivatalbóli vagy ellenérdekű ügyfél kérelmére indult eljárásban – az eljárás folyik. Ilyen esetben az eljárás indokolatlan elhúzódásával járna, ha a magyar nyelvet nyilvánvalóan nem beszélő ügyfél számára magyar nyelven küldenék meg az egyes döntéseket, és az ügyfélnek külön kellene kérnie – magyar nyelven – a fordítást. A fordítással járó költségek ugyanakkor a magyar nyelvet nem beszélő személyt terhelik. 20. § Az új rend programjának megvalósításáról szóló 3071/2007. (X. 1.) Korm. határozat előírta a zár alá vétel bevezetése lehetőségének megvizsgálását. A Ket. tulajdont korlátozó vagy arra alkalmas jogintézményeivel (ideiglenes intézkedés, lefoglalás, biztosítási intézkedés) való összhang érdekében a tervezet nem zár alá vétel, hanem ideiglenes biztosítási intézkedés néven szabályozza, és a 151. §-ban szabályozott biztonsági intézkedés szabályait rendeli alkalmazni az új jogintézményre. Megjegyzendő, hogy a biztosítási intézkedés szabályainak felhívása a Vht. vonatkozó rendelkezései alkalmazásának előírását is jelenti, így a viszonylag röviden szabályozott ideiglenes biztosítási intézkedés mögött komoly részletszabályok állnak. A cél az ideiglenes biztosítási intézkedés bevezetésével, hogy ha az eljáró hatóság eljárása során észleli, hogy az ügyfél például az eljárás elhúzására vagy meghiúsítására törekszik, és ebből megállapítható a későbbi kötelezettség teljesítésének veszélye, akkor a hatóság kezében legyen olyan eszköz, amellyel a kötelezettség későbbi teljesítését biztosítani tudja.


Készítette:





118

A (2) és (3) bekezdés rendelkezik az ideiglenes intézkedés visszavonásának és hatályvesztésének eseteiről: a különválasztás indoka, hogy az (1) bekezdésből következően eljárás érdemi befejezésig állhat fenn az ideiglenes biztosítási intézkedés, ezt követően a törvény erejénél fogva hatályát veszi. Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság ezt követően a 151. § szerinti biztosítási intézkedést rendelheti el. 21. § A tervezet három ponton módosít a 30. § felsorolásán. A tervezet koncepciója szerint a jövőben nem számít a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának okául önmagában az, ha a kérelem elutasításának indokául szolgáló adatok hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg. A szövegrész hatályon kívül helyezésével a jogalkotói szándék szerint ilyen esetekben a jövőben hiánypótlási felhívást kell kibocsátani, és annak alapján az ügyet áttenni. A hiánypótlás elmulasztása esetén pedig a 31. § (2) bekezdés alkalmazásával a hatóság az eljárást megszüntetheti. A tervezet kimondja, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélkül elutasítható, ha a kérelem idő előtti. Abban az esetben ugyanis, ha jogszabály vagy a hatóság meghatározza azt a határidőt, amelyen belül a kérelem benyújtható, akkor a legkorábbi időpontot megelőzően benyújtott kérelem elbírálására nincs lehetőség. Kiegészíti végül a tervezet a felsorolást a h) ponttal, amely úgy rendelkezik, hogy érdemi vizsgálat nélkül elutasítható a kérelem, ha az nyilvánvalóan nem az előterjesztésre jogosulttól származik. Ha jogszabály meghatározza, hogy pontosan ki jogosult a kérelmet benyújtani, akkor indokolatlan az eljárást lefolytatásának és érdemi döntés meghozatalának az elvárása, ha az eljárás eredményeként csak elutasító döntés születhet. 22. § A Ket. 31. § (1) és (2) bekezdésben foglalt „végzéssel” szó felesleges, hiszen a törvény csak akkor szól a döntés a formájáról, ha az határozat vagy ha az egyértelműség kedvéért ezt tisztázni kell (lásd 3. § (2) bekezdés c) pont indokolását). A Ket. 31. § (1) bekezdés c) pontja az eljárás megszüntetéséről rendelkezik arra az esetre, ha az ügyfél az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt visszavonja eljárás megindító kérelmét. A visszavonás lehetőségét a 34. § (1) bekezdése biztosítja a határozat jogerőre emelkedéséig, így erről a 31. §-ban nem kell rendelkezni. Kiemelendő, hogy a szövegrész hatályon kívül helyezése nem jelenti a visszavonásra vonatkozó szabályok módosítását. A 31. § (1) bekezdés f) pontjának módosítása pontosítást tartalmaz a c) pont mintájára. A Ket. 31. § (1) bekezdés e) pontja teszi lehetővé az eljárás alapjául szolgáló körülmény megszűnése esetén az eljárás megszüntetését. Gyakori, hogy a kérelemre indult eljárásnál is okafogyottá válik az eljárás (pl. az ellenérdekű ügyfél teljesíti kötelezettségét), a kérelmező ügyfél azonban nem vonja vissza a kérelmét, így nincs jogszerű lehetőség az eljárás megszüntetésére.


Készítette:





119

A 31. § (3) bekezdése a jogbiztonságot sértő módon, a mérlegelési körülmények meghatározása nélkül a hatóság mérlegelésére bízta, hogy az illeték- és díjfizetési kötelezettség elmulasztása esetén az eljárást megszünteti-e vagy sem. A tervezet az (1) bekezdés új h) pontjában akként foglal állást a kérdésben a befizetési fegyelem javítása érdekében is, hogy kötelező az eljárást megszüntetni ebben az esetben. A hatályos szabályok szerint a hatóság megszüntető végzést hoz, de a már meghozott – még nem jogerős – határozatát, esetleg eljárást megszüntető végzését nem tudta visszavonni, és a felügyeleti szerv sem tudta megsemmisíteni, mivel az nem törvénysértő. A tervezet a probléma rendezése érdekében egyértelművé teszi, hogy a hatóság döntését visszavonja. Mivel a visszavonó döntés nem minősül érdemi döntésnek, arról végzés formájában kell rendelkezni, amely ellen a Ket. módosított 98. § (3) bekezdése önálló jogorvoslatot biztosít. A 31. § (4) bekezdésének hatályon kívül helyezését a 78. § (2) és (3) bekezdésének módosítása indokolta. 23. § A (3) bekezdés módosítása alapvetően pontosító jellegű: az ügyfél kérelmére történő felfüggesztés, és annak a)-b) pontban foglalt feltételei akkor értelmezhetőek, ha egyébként az (1) bekezdésben foglalt felfüggesztési ok nem állapítható meg. Ha tehát az ügyfélnek valamely előkérdés tisztázása érdekében bírósághoz kell fordulnia, és ezért kéri az eljárás felfüggesztését, a hatóság azt az (1) bekezdés alapján rendelheti el, és nem a (3) bekezdés alapján. A 32. § (6) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy a szakértői vélemény elkészítésének időtartama a 33. § (3) bekezdés új j) pontja alapján az ügyintézési határidőbe nem számít be, így ilyenkor a jövőben az eljárás felfüggesztésének nem lesz helye. A (6) bekezdés a mérlegelési szempontok meghatározásával lehetővé teszi, hogy a hatóság felfüggessze az eljárást hatósági közvetítő kirendelése esetén. A módosítás összhangban áll a tervezetnek a hatósági közvetítői tevékenységet elősegítő koncepciójával. A hatályos (7) bekezdés hatályon kívül helyezéséhez lásd a 3. §-hoz fűzött indokolást. A 32. § új (7) bekezdése tisztázza, hogy a kérelemre felfüggesztett eljárás folytatásának az ügyfél kérelmére van helye, ilyen irányú kérelem előterjesztésre viszont az ügyfél feltehető érdekmúlására tekintettel – a Pp. szabályaihoz hasonlóan – csak a felfüggesztéstől számított hat hónapon belül van lehetőség. 24. § A tervezet pontosítja, hogy a határozat meghozatalára vonatkozó ügyintézési határidő vonatkozik az eljárást megszüntető döntésre is. Mivel a tervezet áttér a határidő munkanapokban való számítására, egyúttal törekszik az eljárási határidők csökkentésére is, az ügyintézési határidő az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Áe.) megszokotthoz képest 22 munkanapra változik.


Készítette:





120

Az (1) bekezdés új rendelkezést tartalmaz, amely meghatározza, hogy a hatóságnak 22 munkanapon belül nem csupán a döntést kell meghoznia, hanem intézkednie is kell a döntés közlése iránt. A hatályos Ket. általában a kiskorú ügyfél részvételének esetére írja elő az eljárás soron kívüli lefolytatását, ez a szabály azonban nincs tekintettel arra, hogy a kiskorú ügyfél érdekei nem feltétlenül minden hatósági eljárásban forognak veszélyben: nincs arra indok, hogy például a kiskorú nevére vásárolt gépjármű okmányait az okmányirodában soron kívül adják ki. A tervezet ezért szűkíti a soron kívüliség alkalmazhatóságát. Belföldi jogsegély esetén a megkereséstől az annak teljesítéséig eltelt időtartam jelenleg nem szerepel az ügyintézési határidőbe be nem számító időtartamok között, holott ez az eljáró szerv hatókörén kívül eső, eljárási időt hosszabbító, de eljárás felfüggesztésére rendszerint okot nem adó cselekmény. A Ket. hatályos 36. § (2) bekezdése értelmében, az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Ez okból – a jogsegélyhez hasonló módon – meg kell keresni a nyilvántartást vezető hatóságokat adatszolgáltatás végett. A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy az ügyintézési határidő ilyenkor tovább folyik-e, és a belföldi jogsegélyre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, vagy az adatszolgáltatás ideje nem számít be az ügyintézési határidőbe. A belföldi jogsegélyre vonatkozó határidő számítás rendezésével – azzal összhangban – az ügyfél helyetti adatbeszerzés idejét is rendezi a módosítás. Ugyancsak kiveszi az ügyintézési határidő köréből a szakhatóság eljárásának időtartamán túl azt az időtartamot is, amíg a 45. § (2) bekezdése értelmében az ellentétes egyedi előírást vagy feltételt meghatározó szakhatósági állásfoglalást hozó szakhatóságok egyeztetnek. A 33. § (3) bekezdés g) pont módosítását az indokolta, hogy az informatikai rendszerben beálló üzemzavar mellett számos olyan külső ok lehet (a Pp. például a háborút említi), amely a hatóság munkáját a hatóságnak nem felróható módon teljes mértékben ellehetetleníti. Végül a 33. § (3) bekezdés új i) és j) pontjában meghatározott eljárásokkal is azért bővül a bekezdés, mert azok a hatóság befolyásán kívül eső eljárási cselekményekkel függenek össze. A 33. § hatályos (6) bekezdése csak a felügyeleti szerv eljárására utalt, noha a fellebbezési kérelem és az iratok felterjesztését követően a másodfokú eljárás is az iratoknak a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz való érkezésekor kezdődik. A tapasztalatok alapján az első fokú döntést hozó hatóságok gyakran elmulasztják a fellebbezési kérelemmel együtt az összes iratot felterjeszteni, e kötelezettség nyomatékosítása érdekében a (6) bekezdés második mondatában is utal a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságra. A 33. § (7) bekezdése pontosodott: nemcsak a kiskorú ügyfél esetén, hanem általában a soron kívül folytatandó eljárásokban rövidebb idővel lehet meghosszabbítani az eljárást, mint az általános szabály szerint. Ellentmondásosnak tűnik ugyan a szabály, hogy a soron kívül


Készítette:





121

folytatandó eljárásnál is van helye meghosszabbításnak, azonban könnyen előfordulhat, hogy az ügyintézési határidőn belül még soron kívüli eljárásban sem tud eljárni a hatóság, jogpolitikai cél ugyanakkor, hogy ilyen esetben viszont már csak kisebb mértékben hosszabbíthassa meg az eljárást. A tervezet világossá teszi, hogy az eljárás meghosszabbításának csak az ügyintézési határidő letelte előtt van helye. Felhívjuk itt a figyelmet arra is, hogy a határidő meghosszabbítása a döntésekre vonatkozó koncepcióváltás értelmében – és a fennálló gyakorlattal, illetve a Ket. Szakértői Bizottság állásfoglalásával ellentétben – természetesen csak döntésben történhet, amely tartalmazza meghosszabbítás indokát, és arra a döntés közlésének általános szabályai is vonatkoznak. A szakhatósághoz korábban és a hatósághoz benyújtott kérelem azonosságának megítélése egyértelműen egyszerűbb kérdés, mint egy szakhatósági eljárás lefolytatása, erre ezért a tervezet öt munkanapot biztosít. 25. § A tervezet bevezeti hatóság illeték- és díjvisszafizetési kötelezettségét az ügyintézési határidő elmulasztásának esetére. A 33/A. § kapcsolódik az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 11/B. § (1) bekezdéséhez, amely szerint, ha az ügyfél az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) szerinti államigazgatási eljárási illetéket az Itv. 73. § (1)-(3) és (6) bekezdésében meghatározott időpontig maradéktalanul megfizette (lerótta) és az eljáró hatóság a reá irányadó eljárási szabályokban meghatározott ügyintézési határidőt nem az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, akkor az eljáró hatóság az illeték 50%-át, az ügyintézési határidő kétszeresének túllépése esetén a teljes illeték megtérítésére köteles, feltéve, hogy az illeték visszatérítésének egyébként nincs helye. A Ket. ehhez képest lényegében automatikussá teszi a hatóság fizetési kötelezettséget, hiszen az nem függ attól, hogy az ügyfél befizette-e az illetéket, vagy hogy erre egyáltalán köteles volt-e, a személyes és tárgyi illetékmentes eljárásokra is átalány-fizetési kötelezettséget ír elő. A tervezet a szabály alkalmazását azzal is kiterjeszti, hogy nemcsak azokban az eljárásokban kell alkalmazni, amelyek megindításáért illetéket kellett fizetni, hanem azokra is, amelyek megindításáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. A díj visszafizetése egyben valódi szankciót jelent a hatóságnak mulasztásáért, hiszen a díj a hatóság saját bevételét képezi szemben az illetékkel, amely a központi költségvetésbe folyik be. Nem hivatalbóli ugyanakkor a visszafizetés, nem a hatóság észlelésén és „önbírálatán múlik”: a határozat és az eljárást megszüntető végzés új tartalmi elemként tartalmazza a 33/A. § alkalmazhatóságára való felhívást, a döntés kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül kérheti az illeték vagy díj visszafizetését. A kérelemről az ügyintézési határidőt túllépő hatóság (amely nem feltétlenül az első fokú döntést hozó hatóság) fellebbezhető végzésben dönt.


Készítette:





122

A Ket. továbbá amellett foglal állást, hogy az ügyintézési határidőre vonatkozó törvényi szabályok megfelelően szabályozzák azt a kérdést, hogy mi nem számít be a határidőbe az ügyfél, illetve a hatóság részéről, így a hatóság oldaláról nincs szükség a felróhatóság vizsgálatára: a hatóság felelősségi körébe tartozik, hogy a törvényi keretek között határidőre befejezze az ügyet. A Ket. 33/A. § szerinti szabályának hatályba lépésével a jogrendszerbeli párhuzamok elkerülése érdekében az Áht. 11/B. §-a hatályát veszti. A Pp. szabályaihoz hasonló jogintézmény, az eljárások egyesítésének lehetővé tételét a jogalkalmazói igények indokolják. Ha az ügyfelek kérik az eljárások egyesítését, a kérelem elutasítása ellen önálló fellebbezésnek van helye. 26. § A tervezet lényegesen változtat a kérelem benyújtásának szabályain. A Ket. hatályos 34. § (1) bekezdése szerint a kérelmet a hatósághoz írásban lehet benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti. Indokolatlan a természetes és a nem természetes személyek közötti különbségtétel. A tervezet ezért – összhangban a II/A. Fejezetben szabályozott kapcsolattartási módokkal – kimondja, hogy a kérelmet írásban és szóban, illetve jogszabályban meghatározott feltétellel és módon a más jogszabályokból már ismert módon, a 172. § i) pontjában definiált gépi adathordozón (tipikusan CD-n) is be lehet nyújtani. A gépi adathordozón benyújtott kérelem specialitását az adja, hogy sem írásbelinek, sem egyébként elektronikusnak nem minősíthető egyértelműen, az átvételt, tartalmat külön papíron kell igazolni a hatályos szabályok szerint is – ennek szabályozására viszont elegendő a kormányrendeleti szint. A kérelem telefonon a hatályos szabályok szerint csak a (2) bekezdésben meghatározott rendkívüli helyzetekben terjeszthető elő – ilyen helyzetben kivételt kell alkalmazni a főszabály alól, mely szerint joghatás kiváltására alkalmas cselekményt nem lehet telefonon folytatni. A 34. § (3) bekezdése az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályokkal összhangban csak törvény számára teszi lehetővé, hogy elektronikus űrlap vagy szoftver kötelező alkalmazásáról rendelkezzen, egyéb jogszabály a kérelem más benyújtási formái mellett szabályozhatja ezek, illetve a nyomtatvány alkalmazását. A hatóságnak az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint, vagyis az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott honlapon kell közzétennie a nyomtatvány és az elektronikus űrlap kitölthető, illetve letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát. A 34. § (4) bekezdés világossá teszi azt, amit a hatályos Ket. nem egyértelműen kezel: a kérelemre vonatkozó szabályok nem csupán az eljárás megindításáról szóló kérelemre vonatkoznak, hanem minden kérelemre, amellyel az ügyfél egyedi ügyben fordul a hatósághoz, így például igazolási kérelem esetén. E szabályból következik például, hogy minden kérelmet tartalma szerint kell elbírálni, a 38. § szerint nemcsak a hatáskörrel és illetékes hatóságnál nyújthatóak be, vagy hogy hiányosság esetén hiánypótlási felhívásnak van helye. A 34. § (5) bekezdés azonos tartalommal rendszertani okból átkerül a 37. § (1) bekezdésbe.


Készítette:





123

27. § Az adatvédelmi szabályok keretei között jogszabály a Ket.-ben meghatározott adatokon kívül más adat szolgáltatását is előírhatja az ügyfél számára, az adatok Ket.-en belüli bővítése viszont nem célszerű. A 35. § (1) bekezdésében a kifejezett kérelem mint a kérelem új tartalmi elemére vonatkozó szöveg indokolását lásd a 29. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolásban. A (2) bekezdésben a zárójelben foglalt felsorolás elhagyásának indoka kodifikációs: az normatartalmat nem hordozott, a külön jogszabály fogja konkrétan meghatározni az adatok körét. A 36. § (2) bekezdésében foglalt adatkör két kategóriára terjed ki. Nem kérhető egyrészt olyan adat, amelyet hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaz. Ilyen például a cégnyilvántartás, az ingatlan-nyilvántartás, az egyéni vállalkozók nyilvántartása vagy a zálogjogi nyilvántartás. Egyes nyilvántartások esetén azonban a nyilvánossá tétel úgy is megvalósulhat, hogy nem maga a nyilvántartás vagy annak egy része válik nyilvánossá, hanem például a kormányzati portál tartalmazza a nyilvántartás egyes adatait. Az ilyen esetek ugyancsak a 36. § (2) bekezdése hatálya alá tartoznak. A tervezet kimondja, hogy az ügyfél az adatkérés díjának vagy illetékének megfizetésére csak akkor kötelezhető, ha hivatalbóli eljárás esetén az adatkérés tekintetében az eljáró hatóság is illeték vagy díj fizetésére lenne köteles. A 2011-ben hatályba lépő módosítás továbblép az egyablakos ügyintézés megvalósítása érdekében azáltal, hogy rögzíti, az ügyféltől nem kérhető olyan adat vagy tény igazolása, irat vagy döntés csatolása, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál megvan, vagy azoktól megszerezhető. A belföldi jogsegélynél alkalmazott fordulat átvételével teszi egyértelművé a módosítás, hogy nem csupán a jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásban lévő adatokról van szó, hanem minden olyan – jelenleg mellékletként benyújtandó – adatról, iratról, amely a hatóságnál fellelhető. E szabály akként sem kerülhető meg, hogy valamely okirati formában benyújtandó mellékletet követel meg a jogszabály. A (3) bekezdés viszont az adatkérést a különleges adatok tekintetében az ügyfél kérelméhez köti, hiszen az adatvédelmi szempontoknak ebben az esetben szigorúbban kell érvényesülnie. A kérelemnek írásbelinek kell lennie az Avtv. 3. § (2) bekezdése alapján. 28. § A tervezet a 34. § (5) bekezdését változatlan tartalommal mondja ki a 37. § (1) bekezdésében. 29. § A 38. § (1) bekezdésének módosítása az egy bekezdésen belüli összhang megteremtését célozza: a foglalkoztató székhelye, telephelye szerinti hatóság helyett a jogalkotói szándék az


Készítette:





124

ügyfél munkahelye szerinti hatóság mint a kérelem benyújtásában közreműködő hatóság megjelölése volt. A 38. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy ne csak a 12. § szerinti hatóságnál, hanem más szervnél (például a családsegítőnél) is előterjeszthető legyen a kérelem törvény vagy kormányrendelet rendelkezése alapján. Mivel ilyen esetben az ügyfélnek nincs közvetlen tudomása az eljárás megindításáról, hogy mikor indul az eljárás, így mikorra várhatja annak befejezését, az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervnek a 29. § szerinti értesítést arra tekintet nélkül kell megküldeni, hogy a kérelmező ügyfél ezt kérte-e. 30. § A tervezet bevezetni javasolja az egyablakos eljárást. A jogintézmény szabályozásával a Ket. két célt kíván megvalósítani: egyrészt a szabályozás alkalmas az Európai Parlament és a Tanács a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i 2006/123/EK irányelvének közigazgatási eljárási szabályait, másrészt pedig lehetőséget teremt arra, hogy a magyar jogalkotó úgy rendelkezzen, hogy valamely jog megszerzéséhez szükséges több eljárást az ügyfél egy ablaknál, az ún. kijelölt hatóságnál tudjon megindítani. A Ket. e körben csupán egy alapot kíván teremteni, amelyet az ágazati törvények és rendeletek választhatnak, de e mellett a tervezet lehetővé teszi, hogy az adott eljárás igényeinek megfelelően a kijelölt hatóság a Ket.-ben meghatározottakhoz képest további feladatokat is ellásson. Az egyablakos eljárásoknak tehát a Ket.-ben foglalt szabályok csupán a közös magját fogják alkotni, amelyeket az ágazatok szabadon alakíthatnak. Főszabályként ezért a Ket. csupán „postás” szereppel ruházza fel a kijelölt hatóságot, amely a kérelmeket továbbítja a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóságokhoz, amelyek önállóan járnak el, és amelyek külön-külön hozzák meg és közlik döntésüket az ügyféllel. A Ket. maga is felruházza néhány hatáskörrel a kijelölt hatóságot, amely például jogosult lesz a kérelem teljességét ellenőrizni, illetéket és igazgatási szolgáltatási díjat beszedni, illetve meghatározott esetekben érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a kérelmet, de törvény és kormányrendelet további hatáskörrel is felruházhatja a kijelölt hatóságot. A tervezet egyértelművé teszi, hogy az egyablakos eljárás nem teremt lehetőséget az ügyintézési határidő meghosszabbítására: az ügyintézési határidő a kérelemnek a kijelölt hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik. A (4) bekezdés kimondja, hogy törvény vagy kormányrendelet a kijelölt hatóság számára egyéb eljárási feladatokat is meghatározhat. E szabállyal összhangban a tervezet módosítja a 19. § (4) bekezdést. A (4) bekezdés ma csupán a hatáskörelvonás tilalmáról rendelkezik. Ezt a szabályt egészíti ki a tervezet azzal, hogy a hatóságtól – a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatáskörébe tartozó ügy törvényben meghatározott esetben vonható el. Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja. Ilyen osztott hatáskörnek minősül például az, ha hiánypótlásra a kijelölt hatóság és az ügyintézésre egyébként hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság egyaránt jogosult.


Készítette:





125

31. § A 39. § módosítása visszatér az Áe. szabályozási koncepciójához azzal, hogy kötelezően csak a tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott esetben kell jegyzőkönyvet készíteni (ilyenre példa a Ket.-en belül a közmeghallgatás, és lényegében a hatósági ellenőrzés), egyéb eljárási cselekményeknél a hatóság mérlegelésén, illetve az ügyfél kérelmén múlik, hogy jegyzőkönyvet vagy hivatalos feljegyzést készít. Mindenképpen szükséges ugyannako jegyzőkönyvet készíteni akkor, ha a hatóság hatósági tanút alkalmazott. A tervezet egyértelművé teszi, hogy jegyzőkönyvnek minősül a hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel – e módosításnak elsősorban kodifikációs oka van. A hatóság választja ki a hatékonyság és a költségtakarékosság elvének megfelelően, hogy a jegyzőkönyv formái közül melyiket alkalmazza, de az ügyfél vagy az eljárás résztvevője kérheti valamelyik igénybevételét, ha ennek költségeit megtéríti. Hiányoztak a hatósági tanú részvételével kapcsolatban a jegyzőkönyv erre vonatkozó rendelkezései, a tervezet ezt most pótolja. A jegyzőkönyvnek az adatok zárt kezelésére vonatkozó külön szabályait a 39/A. § tartalmazza. A 39. § (7) bekezdésének hatályon kívül helyezését a Ket. kommentárjellegének enyhítése, illetve a szabályozás egyértelműsítése indokolta: értelemszerűen nem kell a joghatás kiváltására nem alkalmas eljárási cselekményekről hivatalos feljegyzést sem készíteni. 32. § A tervezet egyértelmű szabályokat ad az adatok zárt kezelésére annak érdekében, hogy az eljárásban résztvevő személyeket a közreműködésük miatt várhatóan fenyegető súlyosan hátrányos következmény alól mentesítse. A szakértőket illetően a hatályos jogszabályi környezetre vonatkozóan indokolt eltérő szabályokat alkotni. A tervezet álláspontja szerint nem indokolt fenntartani azt a rendszert, hogy csak a hatóság vezetője dönthessen az adatok zárt kezeléséről. A tervezet általános jelleggel határozza meg mind az adatkezelésre, mind a jegyzőkönyv vezetésére vonatkozó szabályokat, az ügyintézőre bízva annak konkrét megvalósítását, hogy a jegyzőkönyv kivonatából ne váljék megismerhetővé a védett személy. Emellett szemlére vonatkozó szabályok közt is kapott helyet rendelkezés a zártan kezelt adatok védelme érdekében. A betekintésre jogosult személyek köre a Pp. vonatkozó rendelkezéseivel összhangban bővült a jegyzőkönyvvezető és a leíró személyével. 33-34. § A tervezet több ponton módosít a hatályos képviseleti szabályokon. Az (1) bekezdésben egyértelművé teszi, hogy a meghatalmazottat adott esetben nem az ügyfél, hanem annak törvényes képviselője (pl. a kiskorú ügyfél szülői ügyvédet) hatalmazza meg.


Készítette:





126

A 40. § (2) bekezdésének módosításával, (3) bekezdésének hatályon kívül helyezésével és a 40/A. § beiktatásával a tervezet egyértelművé teszi, hogy a hatóság minden esetben köteles vizsgálni a képviseleti jogosultságot. A 40/A. § a Pp. mintájára pontosan meghatározza, hogy a meghatalmazást hogyan, milyen formában fogadja el a hatóság. A Ket. értelmező rendelkezéseit a tervezet kiegészíti a közokirat és teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmával, mely szerint azok alatt – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Pp.-ben meghatározott fogalmak értendőek. A tervezet megteremti az elektronikus kapcsolattartás során alkalmazható képviselet szabályainak az alapjait. Egyes jogszabályok már ma is szabályozzák elektronikus eljárás esetén a képviseletet, ennek azonban a háttérszabályai és technikai feltételei még hiányoznak. A tervezet két esetét ismeri el a képviseleti jogosultság igazolásának: az előre bejelentett képviseleti meghatalmazást és az eseti, elektronikus űrlapon benyújtott, megfelelően hitelesített igazolást. A tervezet ugyanakkor megnyitja az utat, hogy jogszabály a képviseleti jogosultság igazolásának más módját határozza meg, így különösen az ügyfélkapura vonatkozó 160. § (1) bekezdésében. A (4) bekezdés módosítását, a jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve szövegész hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy ha e képviselet nem valósítja meg a zugírászat tényállását (amely Btk.-beli tényállást viszont nem kell a Ket.-nek megismételnie, és utalnia sem kell rá, mint ahogy a többi, a hatósági eljárás kapcsán felmerülő büntető tényállásra sem), akkor az nem tartozik a hatóság érdekkörébe. Nem világos a jelenlegi szövegből, hogy a hatóságnak miért ne kellene elfogadni a rendszeres anyagi haszonszerzésre törekvő képviselő közreműködését, ha ezzel nem árt az ügyfélnek, illetve az ügyfél felhatalmazása alapján jár el. A (8) bekezdés meghatározza az eljárást abban az esetben, ha a jognyilatkozatok eltérnek egymástól. A 40/A. § a Pp. mintájára, azzal összhangban szabályozza, hogy a meghatalmazás milyen formában rendelkezik bizonyító erővel, milyen fajtái vannak (az egész eljárásra vagy csak meghatározott eljárási cselekményre vonatkozik), a meghatalmazás korlátozása mikor tekinthető hatályosnak. 35. § A tervezet szigorít a hatályos szabályon azzal, hogy megköveteli, hogy a hatósági közvetítő az ügy tárgyához igazodó felsőfokú végzettséggel rendelkezzen. A hatályos szabályozás jogszabály megengedő rendelkezéseihez köti a hatósági közvetítő igénybevételét. Ilyen jogi normák megalkotására szűk körben került sor, a gyakorlati tapasztalatok kedvezőek. A mind szélesebb körű alkalmazás előmozdítása érdekében a Ket. vonatkozó rendelkezésének módosítása a korlátok lebontását tartalmazza, így sem a külön jogszabályi rendelkezés, sem az nem feltétel, hogy nagyszámú ügyfelet érintsen az ügy. 36. § A módosítások pontosító jellegűek.


Készítette:





127

37. § A 43. § (4) bekezdés második mondatának hatályon kívül helyezését az indokolta egyrészt, hogy nem világos egyrészt a szabály tartalma a tekintetben, hogy a (4) bekezdés első mondatában foglalt kijelölési szabályt nem kell alkalmazni a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos ügyekben, illetve a jogszabályban meghatározott mértékű – nem mérlegelési jogkörbe tartozó – adó- vagy más fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos ügyben, vagy – a többségi álláspont szerint – ezekben az ügyekben a 42. § (1) bekezdésében foglalt kizárási szabály nem kell eleve alkalmazni. Nem indokolt ugyanakkor, hogy a felsorolt ügyek kivételt képezzenek a 42. § (1) bekezdésében felsorolt főszabály alól, mivel azokban is számos visszaélést elkövethet az ügyintéző, ennek elkerülése érdekében a tervezett hatályon kívül helyezi az említett rendelkezést. A kizárási szabályokat egészíti ki a tervezet annak beiktatásával, hogy a jegyző mint hatóság nem vehet részt azokban a hatósági ügyekben, amelyekben az őt foglalkoztató önkormányzat, vagy az egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ügyfél, és a határozattal az önkormányzat jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal. Az új rendelkezés biztosítja, hogy a jegyző kizárásául önmagában az ne szolgáljon indokul, hogy az őt foglalkoztató önkormányzat ügyfél, hiszen az ügyféli minőséget olyan tényező is megalapozhatja (például az önkormányzat tulajdonában fekvő ingatlan létesítmény hatásterületén fekszik), amely miatt – objektív szempontból legalábbis – nem tekinthető elfogultnak a jegyző. 38-39. § A szakhatósági közreműködésről szóló 44-45. § átszerkesztését és átfogalmazását tartalmi változtatási, kodifikációs és pontosítási szempontok egyaránt indokolták. Kodifikációs szempontú például, hogy az eddig a szakértőkről szóló szabályok közt említett, ám szakhatóságként, a szakhatóságra vonatkozó szabályok alapján eljáró, törvény vagy kormányrendelet által kijelölt tudományos vagy szakmai testület, szerv a jövőben egyértelműen a szakhatóságok közt kap helyet. A szabályozás kiegészült néhány új elemmel is. A 44. § (1) bekezdésének harmadik mondata a gyakorlatban felmerült problémát kezel: a hatóságnak a hatályos szabályok alapján akkor is meg kell keresnie a szakhatóságot, ha a hatóság saját hatásköre keretei között egyértelműen meg tudja állapítani, hogy a kérelmet el kell utasítania, hiszen a szakhatósági megkeresés elutasítása a hatóság döntésének semmisségéhez vezet. Annak elkerülése érdekében azonban, hogy erre vonatkozóan időben döntés szülessen, és ne húzódjék el az eljárás amiatt, hogy a hatóság a szakhatóságokat időben nem vonta be, és nem tud párhuzamosan folyni a hatóság és a szakhatóságok munkája, ezért akkor nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy kérelmet a szakhatósági állásfoglalás tartalmára tekintet nélkül érdemben el kell utasítani. A 44. § (3) bekezdésében egyértelművé tette a tervezet, hogy a hiánypótlásra való felhívást a szakhatóság közvetlenül intézheti az ügyfélhez, egyúttal azt is nyomatékosítja a tervezet, hogy hiánypótlás alatt a 37. §-ban meghatározott jogintézmény értendő, azaz – a kialakult


Készítette:





128

gyakorlattal ellentétben – ne a hibák kijavíttatására használja fel a szakhatóság a hiánypótlási felhívást. A 44. § (4) bekezdése megállapítja a szakhatósági állásfoglalás tartalmi elemeit: arra a határozatra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az eljáró hatóság és a hatósági ügyintéző megnevezésén kívül a szakhatóság és ügyintézőjének megnevezése is része az állásfoglalásnak. A szakhatósági állásfoglalás rendelkező része a hatályos szabályok szerint is a szakhatóság hozzájárulását, a hozzájárulás megtagadását, vagy egyedi szakhatósági előírást, feltételt tartalmaznak. A határozat tartalmi elemei közül az eljárási költségek viseléséről a szakhatóság értelemszerűen nem dönthet, az egyértelműség érdekében ezt külön említi a (4) bekezdés. Tartalmazza viszont az eljárási költségek mértékének, ideértve az illeték és a díj mértékének megállapítását, amely alapján a hatóság az eljárási költség viseléséről szóló döntésében rendelkezik: e szabályozás alapján nem a hatóságnak kell megállapítania, hogy mennyi illeték vagy díj fizetendő a szakhatósági eljárásért, ugyanakkor az ügyfélnek sem kell minden egyes szakhatósági eljárásért külön-külön befizetnie az illetéket vagy díjat. Egyöntetűnek tekinthető a szakmai álláspont abban a tekintetben, hogy a szakhatóság a döntés meghozataláig módosíthatja állásfoglalását, annak érdekében viszont, hogy ez lehetőleg ne vezessen visszaélésekhez és az eljárás elhúzásához, erre csak egy alkalommal, jogszabálysértés orvoslása céljából kerülhet sor, a szakhatóságnak pedig viselnie kell az ezzel a módosítással okozott költségeket [157. § (5) bekezdés]. A gyakorlatban lényegében jól működik az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogintézménye, az erre vonatkozó hatályos szabályok azonban mindenképpen kiegészítésre szorultak, illetve szorulnak. A tervezet egyértelművé teszi, a Ket. alapján önmagában nincs eljárási kötelezettsége a hatóságoknak, ha az ügyfél a „voltaképpeni” eljárás megindítása előtt fordul hozzájuk, hogy szakhatósági hatáskörükben adják ki szakhatósági állásfoglalásukat. Külön törvényben vagy kormányrendeletben kell rendezni az előzetes szakhatósági állásfoglalás feltételeit és adott esetben speciális szabályait. A Ket. csupán az rendezi, hogy az eljárás során mikor ismerhető el az előzetes szakhatósági állásfoglalás: az hat hónapnál nem régebbi, a szakhatósághoz és az eljáró hatósághoz beadott kérelem megegyezik (a kérelmek, illetve a szakkérdések azonosságának körébe tartozik az is, hogy nem történt jogszabályváltozás az adott kérdésben), valamint az előzetes szakhatósági állásfoglalás nem jogszabálysértő. Az utóbbi feltételt illetően az eljáró hatóság a 45. § (3) bekezdés alapján azt vizsgálja, hogy a Ket. rendelkezéseivel nem ellentétes-e az állásfoglalás, azaz azt a szakhatóság hatásköre keretei között, a Ket.-ben meghatározott eljárásban adta ki, az megfelel a Ket.-ben meghatározott tartalmi követelményeknek. Tekintettel arra, hogy a kérelmek azonosságának megállapítása az egész szakhatósági eljárás lefolytatásánál lényegesebb egyszerűbb megítélésű kérdés, az azonosság megállapítására a hatóságnak az általános szakhatósági ügyintézési határidőnél kevesebb, öt munkanap áll a rendelkezésére [33. § (8) bekezdés].


Készítette:





129

A Ket. 45. § (1) és (2) bekezdése a hatóság és a szakhatóság közti egyeztetési kötelezettség két jól elkülönülő típusáról rendelkezik. A 45. § (1) bekezdésében említett egyeztetés esetén az egyeztetést elrendelő törvény vagy kormányrendelet határozza meg, hogy mi a teendő az egyeztetés eredménytelensége esetén, a Ket. 44. § (3) bekezdése esetén fennálló egyeztetési kötelezettséget viszont indokolt volt annyiban pontosítani, hogy az egyeztetésnek eredményesen kell zárulnia, a felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul, tehát – az általános eljárási határidőn belül – öt munkanapon belül kell közölni az eljáró hatósággal. A Ket. 45. § (3) bekezdése értelmében, ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidőn belül nem nyilatkozik, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordul. Nem adott eligazítást a Ket., hogy mi a teendő abban az esetben, ha a szakhatóság állásfoglalása az eljáró hatóság megítélése szerint jogszabályba ütközik, ideértve, ha nem felel meg a szakhatósági állásfoglalás kritériumainak. (Pl. a szakhatóság állásfoglalásából hiányzik a megállapított tényállás, az állásfoglalás alapjául szolgáló jogszabályhelyek megjelölése, a mérlegelés szempontjai, az okszerűség.) Erre tekintettel a Ket. 45. § (3) bekezdésének kiegészítése szükséges azzal, hogy a hatóságoknak egyeztetniük kell, az egyeztetés eredménytelensége esetén az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordulhasson felügyeleti eljárás lefolytatása érdekében abban az esetben is, ha a szakhatóság állásfoglalása jogszabályba ütközik, így nem felel meg a szakhatósági állásfoglalás követelményeinek. A 44. § (1) bekezdése szerint az érdemi döntésre jogosult hatóság számára kötelező a szakhatóság állásfoglalása, vagyis azt változtatás nélkül kell átemelnie a hatósági határozatába. Ha a hatóság nem észleli, hogy a szakhatósági állásfoglalás jogszabálysértő, a 45. § (3) bekezdés szerinti felügyeleti eljárásra nem kerül sor, vagy az nem eredményes, viszont a bíróság hatósági határozatot a szakhatósági állásfoglalás részében jogszabálysértőnek találja, akkor indokolt, hogy az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket a szakhatóság viselje. A tervezet a Ket. módosításával együtt a Pp. XX. fejezetében is módosítja a szakhatóságok perbehívására vonatkozó szabályokat: ha a közigazgatási határozat meghozatalára szakhatósági állásfoglalás alapulvételével került sor, az alperes a szakhatóságot perbe hívhatja, és a szakhatóság a perbehívást köteles elfogadni. 40. § A Ket. főszabályként rögzíti, hogy az ügyfél a saját kérelmére indított eljárásban nem kötelezhető megjelenésre egy-egy eljárási cselekménynél. E szabály alól eddig a kérelemre indult, de hivatalból folytatott eljárások képeztek kivételt. A kérelmező ügyfél azonban jogszabályban kötelezővé tett egyes eljárási cselekmények, így a közmeghallgatás, tárgyalás és egyezségi kísérlet eredményességét hiúsíthatja meg távollétével, így azok célja nem érvényesülhet, a hatóságot és az ellenérdekű ügyfeleket pedig indokolatlan költségekkel terheli. A módosítás ezért a jogszabállyal kötelezővé tett közmeghallgatás, tárgyalás és egyezségi kísérlet esetére a kérelmező ügyfél idézését lehetővé teszi. Az (5)-(6) bekezdés módosítását a kapcsolattartási fejezet indokolja.


Készítette:





130

41. § A 48. § (2) bekezdésében a tervezet pontosítja, hogy utólag is igazolható nem csak az idézés helyéről való eltávozás, hanem általában a távolmaradás is. A gyakorlatban nehézséget okozott az önhiba bizonyítása az ittas vagy bódult állapot megállapítását követően, ezzel összefüggésben a tervezet szigorít, és objektíve az ittas állapot miatt lehetővé teszi az eljárási bírság kiszabását. Nem alkalmazhatóak a 48. § (2) bekezdésében meghatározott hátrányos jogkövetkezmények, ha az idézés egyébként nem volt szabályszerű, így például az ügyfél nem kapta meg a meghallgatást megelőző három munkanappal korábban. 42. § A harmadik mondat hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy csupán megismétli az első mondat azon rendelkezését, hogy „– ha az ügy körülményeiből más nem következik – legalább öt nappal korábban kell értesíteni” az ügyfelet a §-ban meghatározott eljárási cselekményekről, így a mondat hatályon kívül helyezése indokolt. Az új (2) bekezdés a zárt adatkezelésre vonatkozó következetes szabályozás kialakítása indokolta. 43. § A Ket. 50. § (7)-(9) bekezdései rendkívül szűkszavúan rendelkeztek a lefoglalásról. A (7) bekezdés meghatározta, hogy erre a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékok esetén kerülhet sor, a (8) bekezdés rendelkezett a lefoglalt tárgyi bizonyíték kiadásáról, a (9) bekezdés pedig a másolatra vonatkozó szabályt tartalmazta. E szabály azonban számos kérdést megválaszolatlanul hagytak, ezért a tervezet átfogóan újraszabályozza e kérdést. Az újraszabályozás során a tervezet meghatározza a lefoglalás fogalmát, azt ugyanis a hatályos szabályozás nem tette meg. Emellett az 50/A. § egyértelművé teszi, hogy ki kötelezhető a keresett dolog átadására, valamint, hogy kivel szemben foganatosítható a lefoglalás rendőrség közreműködésével is. Az 50/B. § a lefoglalt dolog megőrzésének szabályát mondja ki. Az 50/C. § a Ket. egy további komoly hiányosságát pótolja. Az 50. § (8) bekezdése csupán annyit mondott ki, hogy a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül kell kiadni. A szabály azonban nem határozza meg egyértelműen, hogy a hatóság mikor szünteti meg a lefoglalást. A § meghatározza továbbá a kiadás részletes szabályait, és rendelkezik arról is, hogy mire köteles a hatóság abban az esetben, ha a lefoglalt dolog természetben már nem adható ki. Az 50/D. § kivételes szabályként a lefoglalt dolog értékesítésének szabályait határozza meg. 44. § A Ket. hatályos 51. §-a valójában két, egymástól eltérő jogintézményt szabályoz: az ügyfél nyilatkozattételi jogát, és az ügyfél jogszabályon alapuló adatszolgáltatási kötelezettségét. Az előbbit az (1)-(2) bekezdés, az utóbbit a (3)-(5) bekezdés szabályozza, míg a (6)-(7) bekezdés mindkét jogintézményre vonatkozó közös szabályokat foglal magában. A szabályozás belső tartalma azonban nem kellően következetes, gyakori értelmezési kérdéseket


Készítette:





131

vet fel. A módosítás célja, hogy a két jogintézményt egyértelművé tegye. Az 51. § (3) bekezdése második mondatának hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy az csupán az Avtv. rendelkezéseit ismétli meg. 45. § A tervezet összhangban áll a külföldön felhasználásra kerülő közokiratok diplomáciai vagy konzuli hitelesítésének (felülhitelesítésének) mellőzésével, valamint a közjegyzői és a konzuli tevékenységgel kapcsolatos egyes jogszabályok módosításáról szóló 2008. évi VIII. törvénnyel, amely bővíti azon okiratok körét, amelyeket a konzuli tisztviselő felülhitelesíthet. A szabályozás kiterjeszti a konzulnak ezt a tevékenységét a külföldön kiállított közokiratokon kívül a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhiteleséggel felruházott személy által hitelesített magánokiratokra is. Az 52. § (4) bekezdésének módosítását az indokolja, hogy az semmilyen normatív tartalmat nem hordoz, továbbá információtechnológiai szempontból elavultnak tekinthető. 46. § A tervezet lényegesen bővíti a hatósági tanúra vonatkozó rendelkezéseket. A 43/2004. (XI. 17.) AB határozat azt is megállapította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény vizsgált rendelkezéséről, hogy a hatósági tanú alkalmazása során az adott eljárási cselekmény „érintettje úgy köteles tűrni a büntetőeljárásban nem érintett, kívülálló személy jelenlétét, közreműködését a magánszféráját érintő nyomozási cselekmény végrehajtása során, hogy a jogi szabályozás ezzel a kívülálló személlyel szemben nem biztosítja a magánszférához való jogának védelmét.” A magánszférához való jog védelme érdekében a jogalkotónak a közigazgatási hatósági eljárásokat illetően is pontosan meg kell határoznia a hatósági tanú jogait, valamint azt, hogy milyen kötelezettségek, elsőként titoktartási kötelezettség terheli. E szabályokat pótolta most a tervezet. 47. § A szemlére vonatkozó szabályok részletezését az indokolta, hogy kodifikáció szempontból igen nehezen áttekinthető volt a szemle és a hatósági ellenőrzés viszonya: az érintettnek a szemlére való értesítésére a hatósági ellenőrzés viszonya, a hatósági ellenőrzés akadályozására a szemle akadályozásának szabályait kellett alkalmazni. A tervezet ezért kodifikációs szempontból újra rendezi a szemle szabályai között a lefolytatás, az előzetes értesítés és az akadályozás esetén követendő eljárás szabályait. A Ket. 56. § (3) bekezdése a „megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosára vagy használójára” utalt. Mivel a „hely” bizonytalan jogi fogalom, a módosítás inkább az ingatlan kifejezés használja. A módosítás azt is egyértelművé teszi, hogy a megszemlélt tárgyhoz hasonlóan az ingatlan esetén is a birtokost kell együttműködésre kötelezni. Az 56. § (1) bekezdése azzal a jogi konstrukcióval él, hogy ingó, ingatlan és személy figyelhető meg, vizsgálható meg szemle keretében, amelyeket – kodifikáció szempontból – egységesen szemletárgynak nevez el. Tekintettel arra, hogy a szabály kodifikációs


Készítette:





132

megfontolások alapján lehetővé teszi szemle keretében személy megfigyelését is, így a megfigyelt személy szemletárgynak minősül. Ilyen esetekben természetesen a szemletárgy birtokosa kifejezés nem értelmezhető, a szemletárgy birtokosára vonatkozó rendelkezések a megszemlélt személyre vonatkoznak. Bár a módosítás a helyszíni szemlére utalást elhagyja ebből a rendelkezésből, maga a helyszíni szemle kategóriája nem szűnik meg, azt a Ket. továbbra is használja. Mind gyakrabban előforduló eset, hogy a helyszíni szemle esetén a szemletárgy birtokosa nem engedi be az ingatlanra az ellenérdekű ügyfeleket. Az ügyfélnek – a zárt adatkezelés esetét kivéve – joga van részt venni a helyszíni szemlén, ezért mindig kérdésként merül fel az, hogy ezt a jogot számára hogyan lehet biztosítani. A tervezett megoldás szerint a hatóság az ügyfél jelenlétét az ingatlan birtokosának kötelezésével biztosíthatja, hasonlóan ahhoz, ahogy eddig a szemletárgy birtokosát annak felmutatására kötelezték. A végzésben szereplő kötelezettség eljárási bírsággal kényszeríthető ki, a kötelezésről pedig egyidejűleg a tulajdonost is értesíteni kell. Az ügyfél szemlén való jelenlétének általános korlátja, ha a szemletárgy vagy a megszemlélni kívánt ingatlan birtokosa természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el, hiszen a védelmi intézkedés értelmét vesztené, ha az ügyfél egyébként jelen lehetne a szemlén. Az 50. § (5) bekezdése alapján törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, ezért nem szükséges a Ket.-ben külön szabályozni azt a külön jogszabályokban gyakran előforduló esetet, hogy a szakhatóságoknak meghatározott időn belül a hatósággal együtt szemlét kell folytatniuk, és ezt követően – de a szakhatósági ügyintézési határidőn belül – megadni szakhatósági állásfoglalásukat. A Ket. ehhez képest az eljárás gyorsítása, a hatósági és a szakhatósági eljárás párhuzamos lefolytathatósága érdekében teremti meg a szemle lefolytatásának azon módját, hogy a szakhatóság jóval annak elvégzését megelőzően értesüljön a szemléről, arra megfelelően „felkészülve” érkezzen, és a szemlét követően haladéktalanul kiadhassa állásfoglalását. A jogalkotói cél tehát, hogy a hatósági és a szakhatósági eljárás valóban párhuzamosan haladjon egymás mellett, ebből következően a szakhatósági eljárás ezen konstrukciójában a szakhatósági eljárás időtartama beszámít az ügyintézési határidőbe. A hatósági ellenőrzés garanciális szabályainak a szemle során is érvényesülniük kell, hiszen az egymással rokon eljárási cselekmények foganatosítása során az ügyfél jogait és az eljárás eredményességét hasonlóképpen kell biztosítani. A helyszíni szemle foganatosítása során ezért a hatósági ellenőrzés szabályainak kell érvényesülniük, az 56. § (2) bekezdése pedig erre tekintettel hatályon kívül helyezhető. A 56. § (4) bekezdésében a zárójeles szövegrész hatályon kívül helyezését a Ket. kommentárjellegének csökkentése indokolta. Az 57/B. §-ban említett lefoglalásra az 50/A-50/D. §-ban foglalt szabályok alkalmazandóak, így a tervezet feloldotta a hatályos Ket. azon kettősségét, amelyben a tényállás tisztázása céljából történő, és a szemle akadályoztatása miatt szankciós jelleggel történő lefoglalás szabályainak viszonya nem volt világos.


Készítette:





133

48. § A módosítás újrafogalmazza a szakértőkre és tevékenységükre vonatkozó rendelkezéseket az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Isztv.) szabályainak indokolatlan megismétlése és az azoktól való eltérések megszüntetése érdekében, figyelemmel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) szakértőkre vonatkozó szabályaira is. Általánosan elfogadott álláspont, hogy az alkalmazandó jog bizonyítása kizárt a szakértőre tartozó szakkérdések közül, abban az eljáró hatóságnak kell dönteni. A tervezet hatályon kívül helyezi az eljáró „hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója” szövegrészt, mivel az a Ket. szóhasználatától idegen és pontatlan megfogalmazás, és önmagában arra utalás, hogy „ha a hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel” ugyanazt a szabályozási célt fejezi ki. Az új megfogalmazás szerint sem a konkrét ügy ügyintézőjénél, hanem a hatóság egész szervezetén belül hiányoznia kell a szakértelemnek ahhoz, hogy szakértő kirendelésének legyen helye. Ha valamely kérdést illetően szakhatóságot kell megkeresni, a hatóság a szakhatósági állásfoglaláshoz kötve lesz, ezen a téren további tisztázandó szakkérdés nem lehetséges A módosítás értelmében a Ket. nem szabályozza külön, milyen esetekben és hány napon belül kérheti a szakértő, hogy a kirendelés alól mentsék fel, vagy miként kérheti a szakvélemény elkészítésére rendelkezésre álló meghosszabbítását, mivel erről az Isztv. részletesen rendelkezik, akárcsak a szakértő titoktartási kötelezettségéről. A Pp. nyomán indokolt, hogy a Ket. is térjen ki arra, ha a szakértő által készített vélemény homályos vagy hiányos, végső esetben ilyenkor a hatóság másik szakértőt is kirendelhet a tisztázatlan kérdések megválaszolására. 49. § A Ket. jelenleg felváltva használja a felróhatóság és a vétkesség kifejezéseket anélkül, hogy a két kifejezés között valódi különbség lenne. A törvény az eljárási bírság körében a kötelezettség vétkes megszegéséről rendelkezik (61. § (1) bekezdés), míg a hatósági közvetítőnél a szankció a felróható okból való nemteljesítéshez (41. § (6) bekezdés), a végrehajtási fejezetben pedig a teljesítés kötelezettnek felróható okból történő elmaradásához kapcsolódik. A zavart fokozza, hogy az eljárási bírságnál, amely a vétkes kötelezettségszegésen alapul, a bírság mértékénél már a felróhatóság mércéje jelenik meg. A tervezet ennek megfelelően a felróhatóság kifejezés egységes alkalmazásával egységesíti a Ket. szóhasználatát. A felróhatóság-vétkesség megkülönböztetése a hatósági eljárásokban nem bír relevanciával. A törvény ezen rendelkezései csupán annak vizsgálatát követelik meg a hatóságoktól, hogy az érintett személy kellő gondossággal (polgári jogi terminológiával: az adott helyzetben általában elvárható módon) járt-e el. Felróható a kötelezettségszegés például, ha az ügyfél saját hibájából késedelembe esik valamely kötelezettsége teljesítésével. A bírság kiszabása során azonban a felróhatóság mértékét is figyelembe veszi a hatóság, ennek megfelelően a bírság mértéke jelentősen eltér, ha az ügyfél egy napot vagy egy hónapot mulaszt.


Készítette:





134

A 61. § (5) bekezdése jelenleg pontatlan. Egyrészt a bírságot megállapító végzés visszavonására és a bírság mérséklésére nem csak a kötelességét nem teljesítő, valamely konkrét eljárási cselekményre (tárgyalás, tanúmeghallgatás, szemle stb.) idézett személy esetében van lehetőség, hanem az eljárás valamennyi résztvevője kötelezettségszegése esetén. Másrészt viszont szükségtelen külön rendelkezni az eljárási bírságot kiszabó végzés visszavonásáról, hiszen arra a 114. § értelemszerűen irányadó. Ha tehát a kötelezettségét megszegő személy kimenti a kötelezettségszegését, bizonyítja felróhatóságának hiányát, a végzést a jogszabálysértés miatt vissza kell vonni, illetve azzal szemben egyéb jogorvoslati eszközök igénybevételének van helye. A módosítás azt is tisztázza, hogy ha az eljárás részvevője kimenti mulasztását, a már megfizetett bírság megfelelő részét vissza kell fizetni számára. 50. § A hatályos szabályok a közmeghallgatásról készített jegyzőkönyvre az általános, a 39. §-ban foglalt szabályok alkalmazandóak, a fennálló szabályozás azonban nincs tekintettel a közmeghallgatás azon specialitására, hogy azon több száz személy is részt vehet, a jegyzőkönyvön aláírásuk nem elvárható és indokolatlan. Az egyéb sajátosságokra is tekintettel a 63. § (3) bekezdése pontosan meghatározza, mit kell a közmeghallgatásról készített jegyzőkönyvnek tartalmaznia. 51. § A tervezet a határidők főszabályként munkanapokban való számítására tekintettel pontosítja a 65. §-t, mivel viszont a munkanapokban való számítás nem valósult meg maradéktalanul a Ket.-ben, hatályban tartandó például a (3) bekezdésbeli rendelkezés. A Ket. 65. § új (6) bekezdése a Ptké. mintájára rendezi a jogszerzés időpontját, illetve mulasztás jogkövetkezményei beállásának időpontját. 52. § A módosítás egyértelművé teszi, hogy a fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú hatóság bírálja el. Ez a szabály levezethető volt a hatályos szabályból is, és a gyakorlatban is eszerint jártak el a hatóságok, az esetleges jövőbeni viták elkerülése érdekében viszont szükséges azt egyértelműen megfogalmazni. A Ket. eddigi (3) és (4) bekezdésének módosítása elsősorban stiláris jellegű. Az első fokú döntést hozó hatóság kifejezés alkalmazására lásd a 19. §-hoz fűzött indokolást. Figyelemmel arra, hogy a másodfokú hatóság első fokú végzései ellen is lehet fellebbezéssel élni, a 66. § (2) bekezdésében az első fokú döntést hozó hatóság a helyes megfogalmazás. 53. § A tervezet az iratbetekintés szabályai között külön kiemeli a már kézhez kapott szakhatósági állásfoglalásba való betekintés lehetőségét, ennek révén az ügyfél előre fel tud arra készülni, hogy milyen egyedi előírásoknak, feltételeknek kell adott esetben eleget tennie, vagy adott esetben a szakhatósági állásfoglalás ismeretében visszavonhatja kérelmét.


Készítette:





135

Az (1) bekezdés módosítása az egyértelműség érdekében rögzíti, hogy az elektronikus iratról a hatóság az ügyfél kérelmére papír alapú másolatot ad ki. Az (1) bekezdésben a „személyesen, illetve törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselője útján” szövegrész hatályon kívül helyezésének indokául lásd a 62. § módosításához írt indokolást. A (2) bekezdés módosítását a személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó szabályozás rendezése tette szükségessé. A Ket. itt szándékosan használja a személyes adat fogalmát, mivel például a tanú vallomásából is levonhatóak következtetések a tanú személyére vonatkozóan, azaz a személyazonosító adatok zárt kezelése mellett az iratbetekintés során is óvni kell a tanú anonimitását. A 68. § (4) bekezdése értelmében az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt önálló jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy a hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek. A Ket. a fellebbezés első esetét illetően igen sajátos szabályt alkalmaz: azt követően élhet önálló fellebbezéssel az ügyfél, ha az eljárás jogerősen lezárult. E megfogalmazás révén nem világos, hogy az ügyfél csak a másodfokú döntés közlését követően tud-e fellebbezni az ellen, hogy az első fokú eljárás során iratbetekintési jogát korlátozták, vagy egyébként az első fokú határozat elleni fellebbezésében ezt is kifogásolhatja. A tervezet a szövegrész hatályon kívül helyezésével amellett foglal állást, hogy az iratbetekintési joggal kapcsolatos végzéseket illetően nem indokolt eltérni a végzések elleni jogorvoslatokra vonatkozó főszabálytól: a határozat elleni jogorvoslatban lehet gyakorolni a végzések elleni jogorvoslati joggal. A 68. § (4) bekezdésének másik esete közvetetten nem az iratbetekintési jog, hanem az ügyféli jogállás megtagadásáról szóló végzés elleni fellebbezésről rendelkezik, erre vonatkozóan azonban – ha nem a kérelmező ügyféli jogállás a tárgy – a tervezet önálló fellebbezési jogot biztosít. 54. § A 69. § (1) és (2) bekezdésének módosítása stiláris jellegű. A 69. § (4) bekezdésének módosítását az indokolta, hogy a tervezet határozottan érvényesíti azt a szempontot, hogy a hatóság az eldöntendő kérdésekben végzéssel dönt, tehát a formális döntés nem függ attól, hogy a harmadik személy vitatja-e a döntést. A 69. § (6) bekezdésének módosítása részben pontosítás, részben a közérdekű adatok megismeréséhez való jog szélesebb körű érvényesülését szolgálja. A személyes adatok védelme érdekében a hatóságnak a hozzáférhetővé tételt megelőzően anonimizálnia kell a döntést, e szabálytól azonban törvény eltérhet, hiszen például a közérdekű keresetindítással megtámadható döntések esetén a szükséges személyes adatok ismerete a keresetindítás feltétele. 55. § Az (1) bekezdés téves hivatkozást javít ki, hiszen a 71. § (4) bekezdése csupán a határozat formájáról rendelkezik, nem arról, hogy az adott ügyben ne született volna határozat. A döntésekre vonatkozó koncepcionális változtatással összefüggésben a tervezet


Készítette:





136

pontosítja az (1) bekezdést akként, hogy a hatóság az ügy érdemén kívül felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. Az egyszerűsített határozat szabályait a Ket. az áttekinthetőség érdekében egy helyen, a 72. § (4) bekezdésében szabályozza. A tervezet a döntéshozatal szabályai között szabályozza a hatályos Ket. 162. § (9) bekezdésében szabályozott automatizált egyedi döntéshozatal lehetőségét. 56. § A 74. § (6) bekezdésének hatályon kívül helyezésével, a 72. § (1) és (2) bekezdésének módosításával a Ket. rögzíti, hogy a törvényben előírt garanciális szabályokhoz képest más jogszabály csak további, kiegészítő tartalmi és formai követelményeket állapíthat meg a döntésekre vonatkozóan, a Ket.-ben meghatározott garanciális tartalmai elemeknél kevesebbet azonban nem. Kiegészül továbbá a Ket. azzal, hogy ha az ügyfél azonosítása megkönnyítése végett további adatokat is megadott magáról (mert például azonos lakcímen hasonló nevű személyek élnek), azt a döntésnek is tartalmaznia kell. A 72. § (1) bekezdés dc) pontja kissé pontatlanul fogalmazott (ügyfélnek járó munkadíj nem szerepel a 153. §-ban felsorolt eljárási költségek között), és az sem volt világos, hogy miért csak egyes eljárási költségek összegének megállapításáról rendelkezett. A tervezet most tisztázza, hogy a határozatban kell dönteni az összes eljárási költség megállapításáról, amelyről a hatóság korábban nem döntött, mint például adott esetben a szakértői díjról. Utóbbi esetre tekintettel a 72. § (2) bekezdésben a végzés tartalmi elemei között is szerepel az eljárási költség megállapítására vonatkozó dc) pont. Azokban az eljárásokban, amelyekben illeték helyett igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie az ügyfélnek, jellemzően a fellebbezésért is díjat kell fizetnie, az (1) bekezdés df) pontjának módosítása ezt a pontosítást szolgálja. Az (1) bekezdésben az ee) pont hatályon kívül helyezését alapvetően a tervezet döntéseket illető koncepciója indokolta, hiszen a hatóságnak a lefoglalásról is döntésben (pontosabban végzésben) kell rendelkeznie, annak indokolása pedig tartalmazza a lefoglalás indokát értelemszerűen. A 72. § (1) bekezdésének új eh) pontja a 33/A. § szerinti illeték-visszafizetési kötelezettség alkalmazhatóságával kapcsolatban nyújt tájékoztatást az ügyfélnek. Az ügyintézési határidő túllépése az eljárás megszüntetése esetén is elképzelhető, ilyenkor is jogosult a kérelmező az illeték vagy díj visszafizetésére, ezért a (2) bekezdés külön kitér arra, hogy az eljárást megszüntető döntés is tartalmazza a 33/A. § alkalmazására való figyelemfelhívást. A 72. § (1) bekezdés g) pontjának módosítását az indokolta, hogy a Ket. koncepciója értelmében a hatóság döntéseit hivatali kapun vagy ügyfélkapun keresztül közli, így elvetendő a minősített elektronikus aláírással való ellátás kötelezettsége.


Készítette:





137

A 72. § (2) bekezdésének és 74. § (1) bekezdésének módosításával tisztázza a módosítás, hogy ha a végzés kötelezést tartalmaz (például eljárási bírság megfizetésének kötelezettségét), akkor a végzésnek tartalmaznia kell a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét, és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit. Hasonlóan tartalmaznia kell a végzésnek a Ket. 72. § (1) bekezdés ec) pontjában foglalt szempontokat, hiszen csak ezek ismeretében lehet a döntést a jogorvoslati eljárás során érdemben felülvizsgálni. Végül a döntéseknek tartalmaznia a 72. § (1) bekezdés df) pontjában foglalt tájékoztatást a fizetési kötelezettség, fellebbezési illeték vagy díj elektronikus úton való megfizethetőségéről, ha azok ellen önálló fellebbezéssel lehet élni. E módosítással együtt a (2) bekezdés második mondata hatályon kívül helyezendő. A 72. § (4) bekezdése részletesen szabályozza, hogy mikor és milyen formában hozható egyszerűsített döntés. A hatályos szabályokhoz képest a tervezet egyszerűsített döntés, és nem határozat formájáról rendelkezik, mivel a Ket. nem csupán az eljárást megindító kérelmet hívja kérelemnek, több más kérelmet is nyújthat be az ügyfél pl. a jogutódlásra, az eljáró hatóság mulasztásának kivizsgálására. A hatóságnak ezekben a kérdésekben is döntést kell hoznia, elegendő viszont ilyenkor is egyszerűsített formában ezt meghoznia. Értelemszerűen kell tehát a hatóságnak egyszerűsített végzést vagy egyszerűsített határozatot hoznia. Egyértelművé teszi továbbá a tervezet, hogy csak ha teljes egészében helyt ad a kérelemnek a hatóság, akkor van helye egyszerűsített döntés hozatalának, azaz ha például a hatóság részben, például az összegszerűséget illetően mérlegelt, akkor mérlegelési szempontjait meg kell indokolnia, egyszerűsített döntés nem hozható. 54. § Az (1) bekezdés módosítását a természetes személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó egységes, kevésbé konkrét szabályozás tette szükségessé, egyúttal a szabályozás egyszerűsítésével a módosítás enyhít a Ket. kommentárjellegén. A 73. § (2) bekezdése a döntés megszövegezésének formájáról rendelkezik, ehhez kapcsolódóan a tervezet a (3) bekezdésben lehetővé teszi, hogy külön dokumentumban, írásos jegyzőkönyvben vagy az ügyiratokon egymás mellett a határozattal együtt valamely végzés, vagy több végzés szerepeljen. A rendelkezés célja az eljárás gazdaságos lefolytatásának elősegítése, ugyanakkor az ügyfél számára áttekinthetőbbé is teszi a döntéshozatalt, ha a tartalmilag összetartozó döntéseket egyben kapja kézhez. A tervezet világosan rögzíti, hogy az egybefoglalt döntésben az egyes részdöntések mely elemeit kell külön-külön belefoglalni a döntésbe, ezek legfontosabb eleme az, hogy világosan kell tartalmazni az egyes részdöntések elleni jogorvoslat lehetőségét, gyakorlásának szabályait. Speciális jogorvoslati szabályt állapít meg a Ket. arra az esetre, ha ugyanabban az ügyben, a kérelem különböző részei vonatkozásában eljárást megszüntető döntést és a határozatot foglal egybe a hatóság: ilyenkor a határozat elleni jogorvoslat szabályai szerint kell eljárni, vagyis ha bírósági felülvizsgálatra kerül sor, a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási perben fordulhat az ügyfél a döntés egésze ellen keresettel.


Készítette:





138

A 74. § átfogó módosítását a 72. § módosítása, és a végrehajtási fejezetben szabályozott fizetési kedvezménnyel való összhang megteremtése indokolta. Az összhangot segíti elő az a módosítás, hogy míg a Ket. hatályos 74. § bekezdése a kötelezés jellegétől tette függővé a részletekben történő teljesítés engedélyezését, addig a 135. § csak a pénzfizetési kötelezettség esetén biztosította ezt a fizetési kedvezményt. A módosítás a végrehajtási fejezet módosításaival általánosan a végrehajtási szakban is a kötelezés jellegétől teszi függővé a részletekben történő teljesítés engedélyezését. A fizetési kedvezmény kifejezés azt a célt szolgálja, hogy a lehető legkevesebb helyen legyen szükség a Ket. és a Ket.-re hivatkozó más jogszabályok módosítására, a 74. § (2) bekezdés második mondata azonban a félreértések elkerülése végett leszögezi, hogy a fizetési kedvezményre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a nem pénzfizetésre vonatkozó kötelezettségeknél is. A 74. § (2) bekezdés módosítását az indokolta, hogy nem szükséges külön kimondani, hogy a fellebbezésben a teljesítési határidőt, határnapot, stb. is lehet sérelmezni, hiszen a fellebbezési kérelemre a Ket. egyébként sem állapít meg ilyen vagy hasonló tartalmi korlátokat. A hatályos (2) bekezdés második mondata kissé átfogalmazva a 105. § (1) bekezdésébe került, hiszen egy alapvetően a fellebbezési kérelem elbírálására vonatkozó szabályról van szó. A fizetési kedvezmény biztosítását a módosítás a 135. §-sal összhangban szélesebb körben lehetővé teszi, így ha a kötelezett számára az aránytalan terhet jelentene, viszont egyértelművé teszi a módosítás, hogy a fizetési kedvezményre való jogosultságot a kötelezettnek minden esetben igazolnia kell. A módosított (5)-(6) bekezdések a 135. §-ban meghatározott fizetési kedvezményre vonatkozott csak, a módosítással viszont általában a fizetési kedvezményekre érvényesülnek az említett rendelkezések. Az elsőfokú hatóság kifejezés használatára lásd a 19. §-hoz fűzött indokolást. 58. § A tervezet megítélése szerint a hatósági szerződés rendszere a Ket.-ben olyan önálló egységet alkot, hogy a már végrehajtási szakba tartozó, a hatályos Ket. 130. § (4) bekezdésében foglalt szabály a speciális bírói jogorvoslattal kapcsolatban is szervesen ide illeszkedik. 59. § A kapcsolattartási fejezettel összhangban, valamint a modernizálás és az egyértelműség érdekében szükségessé vált a döntés közléséről és nyilvános közzétételéről szóló alcím alá tartozó rendelkezések átfogó módosítása. Apróbb pontosítás, hogy a 78. § (2) bekezdéséből a tervezet – összhangban például a 69. § (4) bekezdésével – elhagyja az „eljárás egyéb résztvevője” fordulatot, így a közlési kötelezettséget nem automatikusan valamely eljárási pozíció határozza meg, hanem az, hogy a végzés az adott személyre nézve jogot vagy kötelezettséget állapít meg. A 15. § (1) bekezdésének módosításával összhangban a tervezet elhagyja a jogi helyzetre való utalást, ami egyébként sem volt koherens az (1) bekezdéssel.


Készítette:





139

A 78. § új (3) bekezdése alapján a 28/A. § (1) bekezdésében felsorolt kapcsolattartási formákat veheti igénybe, amelyek alapvető törvényi feltételeit a 78. § határozza meg, így például azt, hogy a postai úton történő kapcsolattartás során a döntéseket hivatalos iratként kell kézbesíteni. A döntés közlése során is kivételesen alkalmazható lehet a 28/A. § (5) bekezdésében foglalt szabály, azaz életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság az ügyféllel. Garanciális jellegű rendelkezés, hogy a határozat és a fellebbezhető végzés nem közölhető telefax útján, mivel az kevéssé megbízható kapcsolattartási eszköz, a kézbesítés ténye és időpontja nem bizonyítható. A kapcsolattartási fejezetben felsoroltakon kívül biztosít a tervezet a döntés közlésére még egy speciális, az ügyfelek és a hatóság érdekeit egyaránt szolgáló rövidebb utat: az ügyfél sms-ben, telefonon vagy a elektronikus levélben (e-mail) való értesítését a döntés meghozataláról, és hogy három munkanapon belül átveheti a döntést a hatóságnál. Az sms, telefon, e-mail ebben az esetben nem vált ki joghatást, csak az ügyfelet tájékoztatja az átvétel lehetőségéről. Ha az ügyfél ezt követően személyesen átveszi a döntést, akkor ő maga is hamarabb kézhez kapja, és a hatóságnak sem keletkeznek költségei a postázással. Az átvétel igazolásaképpen – a szóbeli közléssel megegyező módon – az átvétel tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel, azaz a 78. § (1)-(2) bekezdés alapján a közlésre jogosulttal vagy képviselőjével alá kell íratni. Ha az sms-ben, telefonon vagy e-mailben történt figyelemfelhívást követően nem veszik át a döntést, a hatóság haladéktalanul intézkedik az írásbeli megküldés iránt. A tervezet minden döntésközlési forma tekintetében egyértelművé teszi, mikor minősül a döntés közöltnek. A tervezet a 78. §-on belül egységesíti a szóhasználatot annak vonatkozásában, hogy a hatóság nem vagy nem csak az ügyféllel közli döntését, hanem az (1)-(2) bekezdés alapján arra jogosultakkal. 60. § A hatósági kézbesítő eljárására vonatkozóan a hatályos Ket. nem tartalmaz rendelkezést, a tervezet ezért a postai kézbesítésre, illetve a kézbesítési vélelemre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el a hatósági kézbesítő eljárására is. 61. § A hirdetményi közlés – Pp. nyomán bevezetett – új esetei hiánypótló jellegűek. A 80. § (1) bekezdése a Pp. rendelkezéseire is tekintettel bővíti a hirdetményi közlés eseteit. A 80. § (3) bekezdésének kiegészítését az indokolja, hogy a hatályos megfogalmazás azt is lehetővé teszi, hogy ha a 80. § (1) bekezdése alapján rendelik el a hirdetményi közlést, akkor is hirdetményi úton közöljék az eljárás során hozott döntéseket, ha egyébként például az ügyfél lakcíme, székhelye közben ismertté vált. A módosítás így elsősorban pontosító


Készítette:





140

jellegűnek tekinthető, egyértelművé teszi, hogy a sokügyfeles ügyekben van helye hirdetményi kézbesítésnek. A 80. § (4) bekezdésében a tervezet a hirdetménynek az önkormányzat hirdetőtábláján való kifüggesztését is előírja, figyelemmel arra, hogy közigazgatási szervezetrendszer folyamatos átalakításával (körzetközponti, kistérségi, regionális szinten székhellyel rendelkező hatóságok) tipikusan az ügyfelek vagy az érintettek lakóhelyétől távol fekszik a hatóság székhelye, így vélhetően a hatóság hirdetőtábláján kifüggesztett hirdetményt sokkal nehezebben ismerhetik meg. A 80. § (6) bekezdése kezeli azt az esetet, ha hirdetményi közlés feltételei nem állnak fenn. A 80. § új (7) bekezdése a hatályos 81. § (8) bekezdésének módosított változata. Az áthelyezést elsősorban a Ket. áttekinthetőségének elősegítése indokolta, a módosítást az, hogy a jogerős és a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatok a nyilvános közzététel szempontjából egy szabályozási koncepcióba tartoznak, valamint hogy ilyen esetben a hirdetményi közlés szabályai eltérően alkalmazandóak, és a rendelkező rész mellett az indokolás, vagy az indokolás kivonata is közzéteendő. A személyes adatok védelmére figyelemmel pontosodott a szöveg azzal, hogy a határozatban lévő személyes adatok közül csak a kötelezett személy neve és címe kerül nyilvánosságra a nyilvános közzétételnél. Ez a szabályozás egyértelművé teszi, hogy ha például valakit az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt bírságolnak, és az erre vonatkozó döntést közzéteszik, akkor csak a bírságolt személy neve kerül be a nyilvános döntésbe, az eljárást kezdeményező vagy egyébként érintett más személy neve nem. 62. § A 81. § (1) bekezdésének hatályos szövege indokolatlan különbséget tesz azzal, hogy csak a magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel nem rendelkező külföldi személy számára teszi lehetővé a kézbesítési meghatalmazott meghatalmazását. A döntés hagyományos postai úton való közlése esetén a külföldi kézbesítés tetemes költségeit kívánja csökkenteni a tervezet azzal, hogy ha a magyarországi lakó- és tartózkodási hellyel nem rendelkező személynek nincs képviselője, aki számára kézbesíteni lehetne az iratokat, illetve – különböző okoknál fogva – elektronikus úton való kapcsolattartásnak sincs helye, akkor köteles kézbesítési meghatalmazottat megnevezni. A 81. § (3) bekezdése módosításának, a kézbesítési ügygondnok kirendelésének lehetőségé szűkítő módosítás egyik célja, hogy a kézbesítési ügygondnok eljárásához és a postai kézbesítéshez kötődő kézbesítési vélelmek kollízióját elkerülje, azaz a tervezet a sikertelen postai kézbesítéshez kötődő kézbesítési vélelemnek „elsőbbséget” biztosít, ha ez beállt, akkor nincs helye kézbesítési ügygondnok kijelölésének. Erre tekintettel helyezi hatályon kívül a tervezet a „továbbá ha a postai úton kézbesített küldemény »nem kereste« jelzéssel érkezik vissza” szövegrészt. A 81. § (3) bekezdését illetően a 80. § (1) bekezdés c) pontja értelemszerűen nem alkalmazható, hiszen ilyenkor hirdetményi kézbesítésnek arra tekintettel van helye, hogy más


Készítette:





141

közlési mód, ideértve a kézbesítési ügygondnok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy előre eredménytelennek mutatkozik. A 81. § eddig csak a határozat közlése esetén tette lehetővé a kézbesítési ügygondnok igénybevételét, helyesen viszont – mivel kötelezettséget végzés is állapíthat meg – végzés és határozat esetén is rendelhet ki a hatóság ügygondnokot. 63. § A Ket. helytelenül a jogorvoslati és döntés-felülvizsgálati eszközök között szabályozta a kijavítás és kiegészítés jogintézményeit, holott ezek értelemszerűen nem minősülhetnek jogorvoslatnak: nincs szó alacsonyabb fokú döntésből fakadóan vitássá tett jogról vagy érdekről, hiszen a kijavítás esetén nincs szó érdemi vitáról, kiegészítés esetén pedig a hatóság első fokon hoz döntést az adott kérdésben, e döntés ellen pedig majd az általános szabályok szerint nyílik meg a jogorvoslat. Kizárt a jogorvoslatként való minősítés amiatt is, hogy nem magasabb szintű fórum hoz döntést a kijavítás, kiegészítés kérdésében. A tervezet ebből következően – az Áe. szerkezetének megfelelően – a hatóság döntéseiről szóló fejezetben rendelkezik a kijavításról, kiegészítésről. A tervezet a 81/A. § (1) bekezdésében módosítja a kijavítás szabályait akként, hogy a hatóságnak nem szabad mérlegelési jogkörébe tartozik a döntés kijavítása, hanem annak kérelemre vagy hivatalbóli észlelése esetén azt kötelező kijavítania. A tervezet nemcsak a számítási hiba, hanem általában az elírás vagy más hiba csak akkor javítható ki, az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére, vagy a költségviselési kötelezettségre. E kivételek indoka az, hogy a kijavítás ellen nincs helye jogorvoslatnak, érdemi jellegű kijavítás esetén pedig ez alkotmányellenes helyzetet eredményezne. A hatályos szabályozást illető változtatás indoka még, hogy a döntés kicserélését önálló „jogorvoslati” formaként kezeli, holott az csak az ugyanabban az ügyben hozott különböző döntések „bevonásának” és ügyfélhez való „eljuttatásának” módja. 64. § A tervezet a hatóságokat sújtó, garanciális jelleggel nem bíró, felesleges adminisztratív terhek csökkentése érdekében kimondja, hogy a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal, nyilvántartással kapcsolatos ügyekben nem kell az ügyfelet az eljárás megindításáról értesíteni. 65. § A tervezet amellett foglal állást, hogy indokolatlan annak a rendszernek a fenntartása, hogy csak külön jogszabályi rendelkezés felhatalmazása vagy a szükségesség igazolása esetén van helye hatósági bizonyítvány kiadásának. Ehelyett az ügyfél kérelmére – ez ezért fizetendő illeték vagy díj lerovása alapján – köteles eljárni, és csak a 83. § (8) bekezdésében meghatározott esetben tagadhatja meg a bizonyítvány kiállítását. A hatósági bizonyítvány más közigazgatási hatósági eljárásokban, bíróságok, más állami szervek előtt folyó eljárásokban bizonyítékként használható fel, illetve arra tekintettel különböző jogosultságokat biztosítanak más szervek. Ezért bír különös jelentőséggel azok tartalma és felhasználásuk helye. A hatósági bizonyítvány tartalmának valótlanságát ebből kifolyóan a hatóság, vagy más ilyen szerv is megállapíthatja. Ugyanígy szükséges, hogy a


Készítette:





142

valótlanság tényéről a hatóság ne csak a más közigazgatási hatóságokat, hanem ezeket az egyéb szerveket is értesítse, akiknek eljárása során tudomása szerint a bizonyítványt felhasználták. A 83. § (6) és (7) bekezdése így a hatóság mellett a szervekre is utal. 66. § A módosítás a hatósági nyilvántartásra vonatkozó szabályoknál is kiveszi Ket.-ből azokat a részeket, amelyek csak az Avtv. rendelkezéseit ismétlik meg [86. § (1) bekezdés második mondata]. Az új (2) bekezdés beiktatásának célja, hogy bár határozatnak minősül a hatósági nyilvántartásba történő hivatalból történő, mérlegelés nélküli bejegyzés, illetve annak megtagadása is, arra vonatkozóan – gyakorlati okokból – nem indokolt, hogy kiterjedjenek a határozat formájára, és közlésére vonatkozó rendelkezések. Mivel viszont a jogszabály alapján történő egyes bejegyzésekről ennek következtében az ügyfél nem értesül automatikusan, a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidőt az általános szabályoktól eltérően kell megfogalmazni, azaz a határidő csak az ügyfél tudomásszerzésétől indul meg. 67. § A Ket. hatályos 88. §-a rendezi a hatóság ellenőrzési kötelezettségét a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatok tekintetében. Az (1) bekezdés módosítás egyszerűsíti, hogy a végrehajtható döntések esetén van helye hatósági ellenőrzésnek, tekintettel arra is, hogy végzés is tartalmazhat kötelezettséget. Hiánypótló jellegű az, hogy nem csak a jogszabályban foglalt rendelkezések, hanem konkrét, jogszabályban vagy hatósági határozatban meghatározott feltételek ellenőrzésére is jogosult a hatóság. A 88. § (4) bekezdésének módosításához, és a 89-91. § hatályon kívül helyezésének indokául lásd az 56-57/B. §-hoz fűzött indokolást. 68. § A Ket. 92. §-a kógens rendelkezésként írja elő jegyzőkönyv felvételét a hatósági ellenőrzés során. Ez azonban indokolatlan kötöttségeket jelent azokban az esetekben, amikor jogsértést az ellenőrzés nem tárt fel. A módosítással lehetővé válik ezekben az esetekben a formai szempontból kevésbé kötött hivatalos feljegyzés elkészítése. Mivel az ügyfélnek jogos érdeke fűződhet ahhoz, hogy a jogsértés hiányát megállapító hivatalos feljegyzés a birtokában legyen, és ezzel például a jogszabályszerű működést igazolni tudja, kérelmére a hivatalos feljegyzést is közli vele a hatóság. Az általános szabályok értelmében lehetőség van rá, és ezt például a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény lehetővé is teszi, hogy a hatósági ellenőrzés kérelemre induljon. Erre az esetre célszerű egyértelművé tenni, hogy a kérelmező ügyfelet értesíteni kell az eljárás befejezéséről és eredményéről, függetlenül attól, hogy megállapítható-e a jogszabályban, vagy a döntésben foglalt előírások megsértése.


Készítette:





143

69. § A VII. fejezet címéhez hasonlóan a 95. § is megtévesztően akként fogalmaz, hogy a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás is a jogorvoslati eljárások egy típusa, holott annak célja nem a hatósági döntéssel érintett személy jogainak, érdekeinek csorbítására tekintettel a jogorvoslat mint jogérvényesítés, jogvédelem biztosítása, hanem az, hogy a jogszabálysértő döntéseket felülvizsgálják, helyettük pedig jogszabályoknak megfelelő döntések szülessenek. E fogalmi pontatlanság kiküszöbölése és a Ket. tankönyvjellegének enyhítése céljából a tervezet a 95. § hatályos (1) bekezdését hatályon kívüli helyezi, az eddigi (2) bekezdésben foglalt szabályban pedig a jogorvoslati eljárások helyett általában véve a fejezetben szabályozott eljárásokra utal. 70. § A módosítás pontosító jellegű: ahol szükséges, a tervezet a határozat mellett az eljárás befejezésének másik esetét, az eljárást megszüntető döntést is nevesíti. Különösen fontos ez a jogorvoslati jog biztosítása tekintetében, hiszen a módosítás hiányában az eljárás megszüntetése esetén az önállóan nem fellebbezhető végzések ellen semmilyen jogorvoslattal nem élhettek az arra egyébként jogosultak. 71. § A 97. § (1) bekezdése értelmében jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél) kérelme alapján kerülhet sor. Kodifikációs és jogalkalmazási szempontból nem helyeselhető, ha egy jogszabály egy fogalmat többféle jelentésben használ, a Ket.-ben viszont a jogorvoslati fejezeten belül sem volt következetes a fogalomhasználat. Erre példa, hogy a 98. §-ban kettéválasztotta azt, hogy mi ellen élhet fellebbezéssel a (minden bizonnyal a 12. § szerinti) ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, holott mivel az eljárás egyéb résztvevőjére is rendelkezést tartalmaz a 98. § (4) bekezdése szerinti döntés, a 97. § (1) bekezdése alapján egyben ügyfélnek is minősül. A szabályozás következetlenségére és arra tekintettel, hogy a Ket. e §-ban se ismételje szükségtelenül az Alkotmány rendelkezését, a Ket. a 97. §-ban nem határozza meg általánosan ki jogosult jogorvoslatra, hanem az egyes kérelemre induló jogorvoslatoknál határozza meg, mely döntés ellen ki élhet jogorvoslattal. A módosítás nem azt jelenti, hogy az, akire rendelkezést tartalmaz a döntés, ne lenne jogosult jogorvoslatra, hanem amellett foglal állást a tervezet, hogy akire rendelkezést tartalmaz egy döntés, az vagy ügyfélnek minősül (határozat esetében), vagy az eljárás egyéb résztvevőjeként alkalmazható rá a 98. § (4) bekezdésének rendelkezése. Ha valamilyen körülmény folytán, vagy adott esetben a hatóság mulasztása miatt nem vett részt az ügyféli jogosultsággal rendelkező személy az eljárásban (mert abba ügyfélként nem vonták be), akkor ez még nem járhat azzal, hogy az ügyfél nem élhet jogorvoslati jogával. A 97. § módosításával egyértelművé válik, hogy jogorvoslati kérelem benyújtásakor azt kell vizsgálni, hogy a kérelmező a 15. § alapján ügyfélnek minősül-e, az első fokú eljárásban való részvétel azonban nem feltétel. Kivételt képeznek ez alól a szabály alól azok a társadalmi és érdekvédelmi szervezetek, amelyeket törvény a 15. § (5) bekezdése alapján az ügyfél jogaival ruház fel. E szervezetek


Készítette:





144

esetén a tervezet megköveteli, hogy előzetesen bekapcsolódjanak az eljárásba. A bekapcsolódást segíti elő, hogy a hatályos szabályok, a 29. § értelmében a 15. § (5) bekezdése szerinti ügyfelek részvételi jogával folyó eljárásban az eljárás megindításáról hirdetményei értesítésnek van helye, emellett a Ket. felhatalmazása alapján külön (előkészítés alatt álló) kormányrendelet olyan adatbázis létrehozását tervezi, amelybe ha a szervezetek feljelentkeznek, külön értesítést kapnak az eljárás megindításáról. A 97. § (4) bekezdésének módosítására a lásd a 81/A-81/B. §-hoz fűzött indokolást. 72. § A Ket. 98. § (3) bekezdése tartalmazza azokat a végzéseket, amelyek ellen az ügyfél önállóan fellebbezhet. A bekezdés több elemmel kiegészült, mégsem taxatív a felsorolás, a tervezet fenntartja a Ket. eddigi koncepcióját arra vonatkozóan, hogy egyes végzéseket illetően külön biztosítja a fellebbezési jogot, elsősorban a fellebbezésre jogosult személye (nem minősül ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének) vagy valamilyen más specialitás miatt (például részben korlátozott a fellebbezési joga mulasztási igazolással kapcsolatos döntés esetén). A 98. § (3) bekezdése az adatok zárt kezelésére irányuló kérelemnek helyt adó végzés ellen teszi lehetővé az ügyféli fellebbezést, hiszen ez az, ami adott esetben a bizonyítás terén az ügyfél pozícióját nehezítheti, azok pedig, akik az adatok zárt kezelésére irányuló kérelmet benyújthatják, a (4) bekezdés alapján a kérelmet elutasító végzés ellen mint rájuk vonatkozó első fokú végzés ellen önállóan fellebbezhetnek. A költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott végzés ellen eddig a Ket. 158. § (3) bekezdése biztosította az önálló fellebbezési jogot, az egységesítés és az áttekinthetőség érdekében a tervezet a 98. § (3) bekezdésbeli felsorolásba emeli át. A tervezet által bevezetett (33/A. § szerinti illeték-visszafizetési kötelezettség, az eljárások egyesítése) vagy jelentősen módosított (lefoglalás) jogintézmények esetén a tervezet biztosítja az önálló fellebbezési jogot. A 98. § (4) bekezdésében felesleges volt a „saját jogán” kitétel. A 98. § (5) bekezdés hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy önálló normatartalommal nem bír, a részjogerőre vonatkozóan a 104. § (4) bekezdése, valamint a 128. § (3) bekezdése tartalmaz érdemi szabályokat. Utóbbiakat a tervezet az áttekinthetőség kedvéért akként módosítja, hogy a 128. § (3) bekezdésében szerepelnek egymás mellett. A 98. § új (5) bekezdése voltaképpen a hatályos szabályt teszi teljesen egyértelművé: a másodfokon eljáró hatóság első fokú végzései ellen az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak, azaz pl. az eljárási bírságot kiszabó döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye – ha van ilyen – a harmadfokú szervhez. E módosítással áll összhangban az, hogy a tervezet egységesíti a Ket. szóhasználatát az elsőfokú, illetve másodfokú hatóság, valamint az első és másodfokú döntést hozó hatóság kifejezésekkel (lásd bővebben a 19. §-hoz fűzött indokolásban).


Készítette:





145

73. § A Kormány alkotmányos feladataiból eredően irányítja a közigazgatást, ez azonban nem jelentheti azt, hogy egyedi ügyekben jogorvoslati fórumként járjon el. Ezt az álláspontot a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény a végzések tekintetében érvényre juttatta. A módosítás ezt az elvet teszi következetessé azon határozatok tekintetében is, amelyeket a miniszter hatósági jogkörében hozott, kiegészíti továbbá a rendelkezést azokkal az országos illetékességű hatóságok, kormányhivatalok döntéseivel szemben, amelyek tekintetében a Kormány szintén nem gyakorolhat másodfokú hatáskört. Indokolt, hogy a ha hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés hivatalból, mérlegelési jogkör hiányában történik, ne lehessen az általános jogorvoslati eszközökkel élni, csak a bírósági felülvizsgálatnak legyen helye. Igen nagy jelentőségű az a módosítás, hogy a jövőben minden határozat ellen lehetővé válik a bírósági felülvizsgálat, így az érintettek teljes körűen tudnak jogorvoslattal élni. Például az egyezségre vonatkozó hatályos szabályozás – eltérően például a Pp. rendelkezéseitől – sem a fellebbezést, sem a bírósági felülvizsgálatot nem tette lehetővé. A tervezet ezért biztosítja egyezség esetén is a jogorvoslathoz való jog érvényesülését. 74. § A tervezet átfogóan felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát döntés, határozat, végzés, ennek körében tisztázza, hogy a végzések elleni fellebbezésnek is halasztó hatálya van. A szóhasználat felülvizsgálatának a 101. §-ban különösen nagy jelentősége van, mivel a gyakorlat nem egyöntetűen értelmezte a Ket. 101. §-át, és előfordult, hogy analógiát alkalmazva, az Áe. szerinti gyakorlatnak is megfelelően a végzés elleni fellebbezésnek is halasztó hatályt tulajdonított. Az egészséget veszélyeztető élelmiszerek előállításának, forgalomba hozatalának és forgalmazásának megtiltása rendszerint azonnal végrehajtható határozatok meghozatalát igényli. A vonatkozó szabályozás kiegészítésével az élelmiszerlánc-biztonsággal összefüggő döntések azok meghozatalától kikényszeríthetőkké válnak, hiszen ezekben a súlyos következményekkel fenyegető helyzetekben a jogorvoslati jog gyakorlása teljesen természetes módon nem késleltetheti a hatósági döntés végrehajtását. Ezzel összhangban már az Országgyűlés előtt van T/5450-es számon az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló törvényjavaslat. A 101. § (3) bekezdésének az f) ponttal való kiegészítését az indokolja, hogy a közlekedési igazgatási, illetve más hatóságok tevékenysége során gyakran előfordul, hogy más hatóság vagy hivatalos személy megkeresése olyan rendelkezésen alapul, amikor más törvény, elsősorban nyilvántartásba való bejegyzésre irányuló haladéktalan intézkedést ír elő. Ez azonban nem hajtható végre mindaddig, amíg a döntést tartalmazó közigazgatási hatósági határozat nem emelkedik jogerőre. Ilyen esetek például:


Készítette:





146

a) a rendőrhatóság a büntetőeljárás során biztosítási intézkedést rendel el, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.)160. § szabályai alapján; b) az önálló bírósági végrehajtó ingó, vagy ingatlan dolog lefoglalását rendeli el, a Vht. 103. § szabályai alapján, a foglalási jegyzőkönyvbe vétellel a törvény erejénél fogva beáll az elidegenítési és terhelési tilalom a lefoglalt ingóság tekintetében. A jelenlegi szabályozás magában hordozza annak veszélyét, hogy az adós, illetve a kötelezett, rendelkezési jogával élve elidegeníti a lefoglalt dolgot, az igény érvényesíthetőségét veszélyeztetve. Ehhez szorosan köthető, hogy a társhatóságoknak jelentős többletmunkával jár a szerződés érvénytelenségének megállapítása, valamint az ezt követő intézkedés-sorozat végrehajtása, az eredeti igény kielégítése érdekében. A törvényi rendelkezésekből fakadóan a járműnyilvántartást vezető hatóság köteles haladéktalanul bejegyezni a nyilvántartásba az érintett tulajdonjog feletti rendelkezési jogának átmeneti korlátozását biztosító elidegenítési és terhelési tilalmat. Indokolt a Ket. vonatkozó rendelkezéseinek (101. §) kiegészítése annak érdekében, hogy a közigazgatási eljárás lefolytatására jogosult hatóságok ne csupán a határozat jogerőre emelkedésének napján jegyezhessék be a forgalmazási korlátozást a járműnyilvántartásba, hanem a mögöttes eljárásban hozott határozat végrehajthatóvá válása napján. A 101. § (4) bekezdésének módosítására a végrehajtás elrendelésével kapcsolatos 129. és 130. § módosításával összhangban volt indokolt. A 101. § új (5) bekezdése a hatályos 158. § (3) bekezdés szabályát ismétli meg arra tekintettel, hogy az egyértelműség érdekében a tervezet a 158. §-ból a 98. § (3) bekezdésében foglalt felsorolásba helyezi át az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntést, illetve ennek önálló fellebbezhetőségét. 75. § A 104. § (2) bekezdése a határidőn túl benyújtott és a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezések elbírálásáról rendelkezik. A szabályozás szerint az eljárást a másodfokú szerv folytatja le. A tárgyalt esetben másodfokú szerv által hozott első fokú végzés születik, amely ellen jogorvoslatot kell biztosítani. A jogorvoslati eljárás így szükségképpen a másodfokú szerv első fokú döntése felett a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz – tipikusan a minisztériumhoz – kerül. A „harmadfokú” szerv tehermentesítését szolgálja a 104. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezése mellett a 102. § (3) bekezdésének módosításában szereplő azon rendelkezés, amely hasonlóan a Pp. azonos eljárásjogi eseményeit szabályozó rendelkezéseihez, a döntés jogát az elsőfokú szervhez telepíti. A tervezet kiegészíti az érdemi vizsgálat nélkül elutasítandó fellebbezések körét az önálló fellebbezéssel nem támadható végzések elleni fellebbezéssel. A tervezet szerinti 104. § (4) bekezdése rendezi azt a helyzetet, ha a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújt be a fellebbezésre jogosult: mivel a 66. § (5) bekezdése értelmében a határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, vitatott volt, hogy mi a hatóság teendője az


Készítette:





147

igazolási kérelemmel együtt benyújtott fellebbezéssel, fel kell-e azt az általános szabályok szerint terjesztenie a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. A tervezet egyértelművé teszi, hogy a felterjesztésnek az igazolási kérelmet elbíráló végzés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül van helye. A fellebbezés könnyebb elbírálhatósága érdekében a tervezet alapján az első fokú döntést hozó hatóság köteles álláspontjáról nyilatkozni. A 104. § (5) bekezdése kezeli azt a gyakorlatban felmerült, hogy ha az ügyfél csak a fellebbezési eljárásban, a fellebbezési kérelemmel együtt kérelmez költségmentességet, akkor az első- vagy másodfokú hatóság hatáskörébe tartozik-e a kérdés eldöntése. A tervezet egyértelműen rögzíti, hogy – a fórumrendszer egyszerűsége érdekében – az első fokú döntést hozó hatóság dönt ebben a kérdésben. A tervezet a 102. § (6) bekezdésében kötelezővé teszi a fellebbezés fellebbezésben érintett szakhatóságoknak való megküldését, illetve ezzel összhangban külön biztosítja a 103. §-ban a szakhatóságoknak, hogy a fellebbezés nyomán jogszabály, vagy akár érdeksértő állásfoglalásukat módosítsák (a visszavonásra nincs lehetőség, hiszen a szakhatóság nem jogosult a „hallgatásra”). A szakhatóságok bevonását illetően azonban nem hosszabbodik az eljárás, a fellebbezést az ügy irataival együtt öt munkanapon belül fel kell terjeszteni a másodfokú hatósághoz, tehát ennyi idő áll a szakhatóságok rendelkezésére, ami azonban a hatóságok közötti elektronikus kapcsolattartás megvalósulását követően várhatóan elegendőnek fog bizonyulni. A (7) bekezdés azt szolgálja, hogy minden ügyfél értesüljön arról, hogy másodfokú eljárás indult, és hogy ebből következően az első fokú döntés nem válik jogerőssé. 76. § Az (1)-(2) bekezdés módosítása pontosító jellegű, a (3)-(4) bekezdéshez lásd a 102. §-hoz fűzött indokolást. 77. § A 104. § hatályos (2) bekezdésnek hatályon kívül helyezéséhez lásd a 102. § (3) bekezdéséhez fűzött indokolást. A 104. § új (2) bekezdése tisztázza, hogy abban a szakkérdésben, amely kapcsán az első fokú eljárásban szakhatósági állásfoglalást kellett beszerezni, a másodfokú eljárásban is szakhatósághoz kell fordulni. E rendelkezéssel összhangban a 106. § (4) bekezdése rögzíti, hogy melyik hatóság jogosult a másodfokú szakhatósági állásfoglalás meghozatalára. A 104. § hatályos (4) bekezdése a részjogerőről jobban illeszkedik a 128. §-ba, a tervezet ott koherensen szabályozza a kérdést. A 104. § új (4) bekezdése tisztázza, hogy a fellebbezési eljárásban csak akkor szűnik meg az eljárás, ha minden fellebbező ügyfél visszavonja a fellebbezést. Az első fokú eljáráshoz képest ennél az eljárásmegszüntetésnél nem kerülhet sor az eljárás hivatalbóli folytatására. 78. § Az (1) bekezdés módosításához lásd a 74. §-hoz fűzött indokolást.


Készítette:





148

A (2) bekezdés módosítása egyértelművé teszi, hogy a másodfokon eljáró hatóság a döntés megsemmisítése és új eljárásra utasítás esetén nem az ügy érdemében dönt, ennek megfelelően döntését végzés formájában hozza. Mivel pedig sem a 98. § (3) bekezdés, sem a Ket. más szabálya nem biztosítja e végzés ellen a fellebbezést, tehát önálló fellebbezésnek nincs helye, nem fordulhat elő az, hogy egyszerre folyjon az új eljárásra utasító végzés elleni jogorvoslati és az „új” eljárás. Ez az új rendelkezés a kialakult vegyes jogalkalmazói és bírói gyakorlattal ellentétben világosan tisztázza, hogy a döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító döntés ellen nincs bírói út, a megismételt eljárásban hozott döntés ellen viszont természetesen az általános jogorvoslati szabályok alapján lehet majd bírósághoz fordulni. A (6) bekezdés hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy a Ket. 71. § (1) bekezdésével kerül ellentétbe ez a merev szabály: a hatóságnak ugyanis ez alapján az eljárást megszüntetéséről is határozatban kellene döntenie. A másodfokú eljárásban is tehát a 71. § (1) bekezdésében foglalt főszabálynak kell érvényesülnie, azaz a hatóság az ügy érdemében határozattal, minden egyéb kérdésben végzésben dönt. 79-80. § A fellebbezés elbírálására jogosult szerv megnevezés a Ket. 12. § (3) bekezdésére tekintettel nem volt pontos, így az egységes fogalomhasználat érdekében a tervezet a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság kifejezést alkalmazza. A 106. § (1) bekezdésének módosítását a fórumrendszer kialakítására vonatkozó, alkotmánybírósági határozatokban meghatározott követelményeknek való megfelelés indokolta. Az áttekinthetőséget szolgálja az a szerkezeti változás, hogy a Ket. elsőként az államigazgatási szervek tekintetében érvényesülő főszabályt rögzíti a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot illetően. A tervezet a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénnyel összhangban rendezi, hogy az irányító, felügyelő vagy szakirányító szerv vagy személy jogosult a fellebbezés elbírálására. E módosítással egyúttal elveti a tervezet a felettes szerv fogalmát, és helyette egységesen a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság kifejezést használja, amely szintén elősegíti a Ket. áttekinthetőségét Az Ötv. 2. § (2) bekezdése értelmében törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört állapíthat meg, amely hatáskörében hozott hatósági határozatával szembeni jogorvoslat lehetősége nem volt tisztázott. Vitatott volt, hogy ilyen esetben a polgármester döntése ellen mely szervhez lehet fordulni mint fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, vagy ennek hiányában csak bírósági felülvizsgálatnak van helye. A tervezet a vita feloldásaként egyértelműen kijelöli fellebbezés elbírálására jogosult hatóságként a képviselő-testületet, illetve a közgyűlést. A nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági jogkört gyakorló személy esetén a fellebbezés elbírálására jogosult szervre vonatkozó szabályok módosítását, az új (4) bekezdés beiktatását az indokolta, hogy a közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására felruházó jogszabály lehetőleg jelölje meg, melyik az a szerv, amely a


Készítette:





149

fellebbezés elbírálás mellett az egyéb, a felügyeleti szerv hatáskörébe tartozó feladatokat ellátja, így a szerv vagy személy mulasztása, vagy a kizárási szabályok alkalmazása esetén eljár. 81. § A Ket. 109. § (2) bekezdése szabályozza az önálló fellebbezéssel támadható végzések bírósági felülvizsgálatának rendjét. A rendelkezés konkrétan megállapítja a felülvizsgálat benyújtására nyitva álló időt és azt, hogy ezt az időtartamot honnan kell számítani. A rendelkezés megegyezik a határozat esetében követendő eljárást rendező (1) bekezdés szabályaival. A keresetindításról szóló értesítés kiadására az első fokon eljárt hatóság köteles. A hatályos szabályozás nem csak így értelmezhető, ezért az egyértelmű feladatmegosztás érdekében a rendelkezés pontosítandó. Egyértelművé tehető továbbá, hogy az értesítési kötelezettség a végzések bíróság előtti megtámadása esetén is fennáll, és az értesítésnek a végrehajtást foganatosító szerv felé is meg kell történnie, ha az nem azonos az első fokon eljáró szervvel. 82. § A módosítás stiláris pontosítást tartalmaz. 83. § Ket. 112. §-a új jogorvoslati lehetőségként vezette be az újrafelvételi eljárást. A (2) bekezdés módosítása és az (5) bekezdés hatályon kívül helyezése kodifikációs jellegű pontosítást tartalmaz: ahelyett, hogy „nem nyújtható be” valamely okok fennállása esetén az újrafelvételi kérelem, a Ket. logikáját és szerkezetét követve arról kell rendelkezni, hogy meghatározott okok fennállása esetén az újrafelvételi kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának van helye. E végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek. A (6) bekezdésben a „határozatát” szövegrész helyébe lépő „határozatot” szöveg azt a vitát dönti el, hogy a másodfokon jogerőssé vált határozatot is felülvizsgálhatja az elsőfokú hatóság az újrafelvételi eljárás keretében. A módosított (7) bekezdés rögzíti, hogy milyen joghatása van az újrafelvételi kérelemnek helyt adó döntésnek. A hatályos 112. § (7) bekezdése az újrafelvételi kérelem kedvező elbírálása során született döntésnek a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra kiterjedő hatását korlátozza. Az újrafelvételi kérelemnek viszont van két rokon jogintézménye: az igazolási kérelem, valamint a kézbesítési vélelem megdöntése, amelyeknél ez a korlátozás nem érvényesül. A három jogintézmény közül az újrafelvételi eljárás eltérő szabályozása annál kevésbé indokolt, mert amíg az első két esetben az ügyfél – bár önhibáján kívül – mulasztást követett el, addig az újrafelvételi eljárás esetében még csak vétlen mulasztásról sem beszélhetünk. A tervezet ezért módosítja a 112. § (7) bekezdését. 84. § A hatóságnak a törvényesség betartásának és betartatásának alapelvi rendelkezésből fakadó kötelezettsége – természetesen a törvényi korlátozás figyelembevétele mellett – a törvénysértő döntés módosítása vagy visszavonása. A megengedő szabályozás (módosíthatja vagy visszavonhatja) módosítása az alapelvi rendelkezésekkel való összhangot biztosítja. A


Készítette:





150

hatósági aktus törvényi korlátját jelentő egy éves időtartamot a szabályozásnál értelemszerűen a végzésekre is ki kell terjeszteni. 85. § A felügyeleti szerv a felügyeleti intézkedés keretében nemcsak megsemmisítheti, hanem meg is változtathatja a döntést, ahogyan azt a 115. § (2) bekezdése rögzíti. A jogszabálysértő döntés nyomán kialakult helyzetről (teljesítés, végrehajtás) tehát a megváltoztatott döntés esetén is rendelkezni kell – ezt az összhangot kívánja a módosítás biztosítani. A határozattal szemben a 96. § alapján van helye jogorvoslatnak, e szabály megismétlése ezért a 115. § (5) bekezdésében szükségtelen. A (2) bekezdés a 105. §-ban foglalt módosításhoz hasonlóan rögzíti, hogy a döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzés ellen nincs helye jogorvoslatnak (lásd még a 105. §-hoz írt indokolást). Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet arra, hogy önmagában a döntést megsemmisítő döntés ellen van helye fellebezésnek. 86. § A fellebbezés elbírálására jogosult szervre vonatkozó 106-108. § módosításával a 116. § (2) bekezdésében foglalt szabályok szükségtelenné váltak. A közigazgatási hivatalok tekintetében a (3) bekezdés meglehetősen pontatlan volt, ugyanakkor nem is célszerű külön a Ket.-ben erre vonatkozóan rendelkezni, mivel az általános, a 106. §-ban foglalt szabályok elegendőek, a közigazgatási hivatalok statútumrendelete pedig rendezi az eltéréseket. A 116. § (1) bekezdésének módosítása tisztázza, hogy a felügyeleti szerv jogállást nem érinti az, hogy az első fokú döntés ellen van-e helye egyébként fellebbezésnek. 87. § A 117. § (1) bekezdésének indokolásához lásd a 105. és a 115. §-hoz fúzött indokolást. 89. § Az Ütv.-vel való koherencia megteremtése érdekében a 120. §-ban a tervezet az óvás, felszólalás, figyelmeztetés mellett utal a jelzés jogintézményére is, továbbá egyértelművé teszi, hogy az Ütv. „rendelkezés” fogalma helyett a Ket.- szerinti döntések (határozatok és végzések) ellen élhet az ügyész intézkedéssel. 90. § A 121. § (1) bekezdés c) pontja kapcsán felhívjuk a figyelmet arra, hogy az 44. § (1) bekezdésével együtt értelmezendő, tehát nem minősül semmisségi oknak, ha a hatóság azért nem keresi meg a szakhatóságot, mert a kérelmet függetlenül a szakhatósági vizsgálat eredményétől, a hatóságnak saját hatásköréből fakadóan el kell utasítania. A 121. § (6) és (7) bekezdésének hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy mivel a semmisség nem önálló döntés-felülvizsgálati eljárás, hanem a különös súllyal bíró jogszabálysértések esetei, így a Ket. nem rendelkezhet a semmisség megállapítása esetén követendő eljárásról, hiszen a semmisséget eleve csak valamilyen jogorvoslati vagy döntés-felülvizsgálati eljárásban lehet megállapítani. 91-92. § A 126-126/A. § egyértelműen meghatározza, hogy a közigazgatási végrehajtásra milyen szabályok alkalmazandóak. A Ket. – összhangban a Vht.-val – úgy rendelkezik, hogy


Készítette:





151

a végrehajtásra a Ket. eltérő rendelkezése hiányában a Vht. alkalmazandó. A tervezet úgy módosítja a Ket.-et, hogy az csak a bírósági és a közigazgatási végrehajtási eljárás alapjaiban eltérő elemeit (elsősorban a végrehajtás elrendelését, felfüggesztését, a jogorvoslati rendszert) szabályozza a Vht.-tól eltérően. A külön szabályozást nem igénylő kérdésben viszont a Ket. kifejezetten visszautal a Vht. további alkalmazására. E módosítás révén egyértelművé válik a Ket. és a Vht. viszonya, áttekinthetőbbé válik a VIII. fejezet szerkezete, a Vht. részletes végrehajtási szabályai pedig pontos útmutatást adnak a végrehajtás foganatosítására. A Ket. változatlan formában, de szerkezetileg új helyen szabályozza a Vht.-nak a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 41. §-át, amely a Ket. 137. §-át módosította. A 126. § (2) bekezdés hatályon kívül helyezését az indokolta, hogy a tervezet egységesen a 152. §-ban szabályozza a végrehajtási eljárás során igénybe vehető jogorvoslatokat. Az utaló szabály részletesen meghatározza, hogy a Vht. mely rendelkezései alkalmazandóak a végrehajtási eljárásban. A tervezet egy szövegpontosítást is elvégez: a hatályos törvényszöveg szerint végrehajtható okiratnak kell tekinteni a végrehajtást elrendelő végzést. Ez a szabály kissé félrevezető, mert a végrehajtás alapja a jogerős döntés. Erre figyelemmel a normaszöveg pontosítása szükséges. A hatályos szabályozás hasonló tartalmú rendelkezése a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása cím alatt került szabályozásra, a szélesebb körű utalás miatt azonban rendszertani okokból át kellett helyezni a szabályt a végrehajtási eljárás általános szabályai közé. 93. § A 127. § nem választja kellően külön az egyes végrehajtható döntéseket, a módosítás ezt a hibát korrigálja. A tervezet egyértelműen meghatározza a végrehajtható döntések öt csoportját, és ezeknél külön-külön határozza meg a végrehajthatóvá válás időpontját. A tervezet a tevékenységtől való tartózkodásra irányuló kötelezettséget kiemeli az a) pontból, mivel a passzivitásra irányuló kötelezettségek teljesítési határidőhöz nem köthetők, így a teljesítési határidő eltelte mint általános végrehajthatósági feltétel csak az aktivitást feltételező kötelezettségek körében értelmezhető. A (2) bekezdés módosítása a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében az utalások helyett nevesíti a hatóság által jóváhagyott egyezséget és a hatósági szerződést. 94. § A tervezet a 98. § (5) bekezdésének hatályon kívül helyezésével, és a 104. § (4) bekezdés módosításával összhangban pontosít a részjogerő beállásával kapcsolatos rendelkezéseken azzal, hogy a részjogerő nem a döntés „egyes”, hanem kifejezetten a fellebbezéssel nem érintett rendelkezései vonatkozásában áll be. A § hatályos (4) bekezdésének „és végrehajthatóvá” szövegrésze felesleges, mivel a § a jogerős döntéseket sorolja fel. 95. § A tervezet újraszabályozza a végrehajtás elrendelésének rendjét. A Ket. hatályos 130. §-a alapján a döntés végrehajtását – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. A végrehajtást elrendelő végzést közölni


Készítette:





152

kell a kötelezettel és a végrehajtást kérővel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó hatálya van. A szabályozás a gyakorlati tapasztalatok alapján indokolatlanul elodázza a végrehajtás foganatosítását, a tervezet ezért átalakítja a végrehajtás elrendelésének szabályozását, hatályon kívül helyezi a 130. §-t, és az új szabályokat a 129. §-ban helyezi el. A Ket. 129. §-a alapján a végrehajtást elrendelő hatóság továbbra is végzéssel rendeli el a végrehajtást, a tervezet azonban egyértelművé teszi, hogy a végrehajtást elrendelő döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak, a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé. A tervezet egyértelművé teszi továbbá, hogy a hatóság mikor köteles és mikor jogosult megindítani az eljárást. Ennek során három esetet különböztet meg a tervezet. Hivatalból rendeli el a végrehajtási eljárást a hatóság, ha az eljárást hivatalból indított vagy folytatta, és hatósági ellenőrzéssel megállapította, hogy a teljesítésre nem vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően került sor. Hivatalból jogosult lefolytatni hatósági ellenőrzés alapján az eljárást a hatóság, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő, azonban a hatóság az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna. Végül a jogosult kérelmére rendeli el a hatóság a végrehajtást, ha a jogosult igazolja, hogy a teljesítésre nem vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően került sor. A jogalkalmazást könnyítését célozza az a módosítás, hogy a döntésben nem a már felmerült késedelmi pótlék összegét, hanem mértékét kell meghatározni, hiszen a késedelmi pótlék összege a teljesítésig folyamatosan emelkedni fog, annak pontos megállapítására a végrehajtást elrendelő hatóságnak nincs lehetősége. 96. § A tervezet felhatalmazást ad a Kormánynak arra, hogy – a Kormány szervezetalakítási szabadságával összhangban – kijelölje a végrehajtást foganatosító szervet. E felhatalmazás – az önkormányzatok autonómiájára tekintettel – nem terjed ki az önkormányzati hatósági ügyekre. A felhatalmazás lehetőséget ad arra, hogy a Kormány a jelenlegi állapotot fenntartva egy hatóságot jelöljön ki valamennyi ügytípus esetében a végrehajtás foganatosítására, de arra is, hogy akár az egyes végrehajtási cselekmények, akár ügycsoportok szerint differenciáltan jelöljön ki szerveket. A Ket. hatályos 131. § (2) bekezdése szerint csak települési önkormányzati hatósági ügyekben és csak pénzkövetelés végrehajtása tekintetében van lehetőség az önálló bírósági végrehajtóval való szerződéskötésre. A tervezet ezt a lehetőséget valamennyi hatósági ügy és a végrehajtást foganatosító bármilyen szerv vonatkozásában lehetővé teszi. Az önkormányzati hatósági társulás létrehozására vonatkozó lehetőség külön említése a törvényben felesleges, hiszen arra úgyis az ezt szabályozó külön törvény rendelkezései szerint van lehetőség. A tervezet a végrehajtás törvényességének biztosítása érdekében hatósági tanú alkalmazását írja elő a kötelezett használatában lévő ingatlanon végzett egyes végrehajtási cselekmények


Készítette:





153

esetére. A tervezet a Kormány részére adott felhatalmazás következtében feleslegessé vált rendelkezéseket hatályon kívül helyezi. 97. § A pénzfizetési kötelezettség végrehajtására megállapított végrehajtási sorrend hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy azt a Vht. 7. § (1) bekezdése is meghatározza. A tervezet azonban a végrehajtás gyorsítása érdekében nevesíti a biztosítási intézkedéssel érintett vagyont a fokozatosság elvének rögzítésekor. Ez a vagyon már kikerült a kötelezett rendelkezése alól, különösebb végrehajtási cselekmények foganatosítása nélkül is végrehajtás alá vonható. A kötelezett oldaláról a szabályozás előnye abban jelentkezik, hogy további pénzeszközt (akár munkabért, akár pénzügyi intézménynél kezelt összeget) már nem vonnak el tőle. Ha a hatóság biztosítási intézkedést nem rendelt el vagy a kötelezettség mértéke azt meghaladja, a hatóság a Vht.-ban foglalt sorrend szerint hajt végre. 98. § A § újraszabályozásának célja a fizetési kedvezmény szabályainak egységesítése és a szöveg pontosítása, ezért a tervezet csak azokat a szabályokat tartja meg, amelyek eltérnek a 74. § szabályától, amely a teljesítési kedvezmény szabályait tartalmazza. A fizetési kedvezmény kivételes jogintézmény, amelyet, ha az eljárásban ellenérdekű ügyfél, jogosult is részt vesz, az ő jogos érdekeinek sérelme nélkül kell gyakorolni. Ezt szolgálja a jogosult meghallgatásának előírása. A pontosítást szolgálja a késedelmi pótlék számítása kezdőidőpontjának meghatározása. A tervezet a fizetési kedvezmény szabályainak egységesítése érdekében a késedelmi pótlék mérséklésének szabályait a késedelmi pótlék cím helyett a fizetési kedvezmény szabályai között helyezi el. A pótlékmérséklés feltételei megegyeznek a fizetési kedvezmény engedélyezésének feltételeivel, a szabályozás nem tesz különbséget a jogi és a természetes személyek között sem. A pótlékmérséklés alkalmazható önállóan, vagy más fizetési kedvezmény mellett is. 99. § A módosítás részben egyértelműsíti a szabályozást azzal, hogy különválasztja a végrehajtást foganatosító szerv és az ingatlanügyi hatóság feladatait, részben pedig hatályon kívül helyezi a feleslegessé vált szövegrészeket. Így a tervezet hatályon kívül helyezi a 136. § (2) bekezdését, mivel az a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 11. § (3) bekezdésével azonosan rendelkezik. 100. § A tervezet a méltányosság feltételeinek egyszerűsítése érdekében megszünteti a természetes személyek és a jogi személyek közötti különbségtételt a késedelmi pótlék mérséklésének, elengedésének körében is. Az egyes végrehajtási jogintézményeknél a tervezet nem kíván méltányossági szabályokról rendelkezni: a kérdést átfogóan a 135. § rendezi. 101. § A joggyakorlatban problémaként merült fel, hogy a törvény nem határozza meg a késedelmi pótlék jogosultját. A hiány pótlása céljából a tervezet kimondja, hogy a késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a pénzfizetési kötelezettséget teljesíteni kell, a teljesítés késedelme folytán ugyanis ezt a jogalanyt éri hátrány. Mivel az eljárási bírság megfizetésének


Készítette:





154

elmulasztásából ilyen típusú – az ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőit sújtó – hátrány nem származik, ezért indokolt, hogy az eljárási bírság után felszámítható késedelmi pótlék a végrehajtást foganatosító szerv bevételeit gyarapítsa. 102. § A végrehajtás gyorsítását szolgálja, hogy a végrehajtási szakaszban a hatóságnak az eljárási bírság kiszabása során nem kell vizsgálnia a fél jövedelmi viszonyait, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen szabad mérlegelésére nyílna lehetőség: továbbra is vizsgálni kell a jogsértés súlyát, a felróhatóságot, valamint a korábbi eljárási szabálysértéseket is. A tervezet – a Vht. és a Ket. közötti viszony új koncepciójának megfelelően – csak a Vht.-tól eltérő szabályokat ismétli meg, ez indokolja például a Ket. 140. § (1) bekezdés b) pontjának hatályon kívül helyezését, mivel ez a Vht. 174. § b) pontjával azonos tartalmú rendelkezés. 103. § A 142. § módosítása figyelembe veszi, hogy nem minden végrehajtási cselekmény igényel végzést, másfelől kiegészíti a végzésben elrendelhető intézkedéseket tartalmazó felsorolást a végrehajtással felmerült költségek utólagos megtérítésére irányuló kötelezettség elrendelésével. A tervezet a § (2) bekezdésének módosításánál egyrészt abból a gyakorlati igényből indul ki, hogy a cselekmény jellegére is tekintettel a meghatározott cselekmény végrehajtásánál is biztosítva legyen a részletekben történő teljesítés és a teljesítésre adott halasztás engedélyezése. Ebben az esetben a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával jár el a hatóság. Másrészt, mivel általános szabállyá vált az, hogy a hatóság a tényleges cselekményeket leszámítva döntésben rendelkezik, állapít meg jogot, kötelezettséget, valamint a kifogás szabályozása okán a végzéshozatalra és a jogorvoslatra történő utalás feleslegessé vált. 104. § A 143. § (1) bekezdésének módosítását és a (2)-(6) bekezdések hatályon kívül helyezését a Ket. és a Vht. közti viszonyt egyértelművé tévő 126-126/A. §-ok indokolják. 105. § A tervezet a 144. §-sal kapcsolatban szövegpontosításokat végez el. 106. § A 145. § (2) bekezdésének bevezető részében szükségtelen az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy a viszonossági gyakorlat eltérő szabályaira történő utalás, mivel a törvény 145. és 146. §-aiban foglalt rendelkezések szubszidiárius jellegét a 144. § (2) bekezdése egyértelművé teszi. 107-108. § A végrehajtó szolgálatra vonatkozó eredeti Ket.-javaslattal párhuzamosan a törvény úgy rendelkezett, hogy a külföldi határozat végrehajtására vonatkozó megkeresést a fővárosi végrehajtó szolgálathoz kell megküldeni. A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXLVI. törvény 21. §-a úgy rendelkezett, hogy a rendelkezés hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó szolgálat nem jön létre, a tervezet a 146. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a Kormány rendeletben jelöli ki a külföldi határozat végrehajtására jogosult hatóságot.


Készítette:





155

A 147. § módosításával a tervezet elvégzi a szükséges szövegpontosításokat. 109. § A tervezet egyértelművé teszi, hogy a végrehajtási eljárás felfüggesztésére a 126. § (1) bekezdése alapján az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezések alkalmazandóak, ezért a 148. § csupán az eltéréseket határozza meg. A tervezet kiküszöböli azt az ellentmondást, amely a 148. § (4) bekezdés c) pontja és a végrehajtás megszüntetésére vonatkozó – a 149. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt – rendelkezés között keletkezett. Az előbbi szabály ugyanis azt mondta ki, hogy a végrehajtás felfüggeszthető, ha a végrehajtható határozatot változatlan tényállás mellett új eljárás lefolytatásának elrendelésével semmisítik meg, míg az utóbbi kategorikus szabály a végrehajtható döntés visszavonása vagy megsemmisítése esetén a végrehajtás megszüntetését rendeli el. Az előbbi szabály arra tekintettel épült be a törvénybe, hogy megőrizhető legyen a végrehajtási eljárásnak a végrehajtható döntés megsemmisítéséig elért eredménye, figyelemmel arra, hogy változatlan tényállás és anyagi jogi háttér esetén az új eljárásban is azonos tartalmú döntés meghozatala várható, és ily módon a felfüggesztés biztosítja a korábbi végrehajtási cselekmények hatályát, ennél fogva az új eljárásban hozott döntés alapján nem kell a végrehajtást elölről kezdeni. Ha ugyanis a végrehajtás megszüntetésére kerülne sor, akkor a végrehajtás addigi eredményeit fel kellene számolni, a behajtott pénzösszeget vissza kellene téríteni, s az ügyfelet olyan helyzetbe kellene hozni, mintha kötelező határozat meg sem született volna. A felfüggesztés joghatásainak teljessé tétele érdekében ki kell mondani, hogy a felfüggesztés elrendelése esetén az azt megelőzően foganatosított valamennyi végrehajtási cselekmény megtartja hatályát. 110. § A 149. § módosítása a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó módosítással való összhang megteremtését célozza. 111. § A tervezet szigorít a végrehajtási szabályokon, ezzel összhangban azonban rövidebb határidőt állapít meg a végrehajtáshoz való jog elévülésére: a tízéves határidő öt évre rövidül. A (4) bekezdés pontosítása egyértelművé teszi, hogy hogyan kerül sor a jelzálogjog törlésére. 112. § A tervezet a Vht. és a Ket. által szabályozott biztosítási intézkedés szabályait hangolja össze. A biztosítási intézkedés az ideiglenes biztosítási intézkedéssel együtt azt teszi lehetővé, hogy a hatóság késedelem nélkül zárlatot rendeljen el abban az esetben, ha azt észleli, hogy az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van. A két jogintézmény között az a különbség, hogy ideiglenes biztosítási intézkedés elrendelésére a határozat meghozatala előtt, míg biztosítási intézkedés elrendelésére a határozat meghozatala után, de a teljesítési határidő előtt van lehetőség. 113. § A tervezet újraszabályozza a végrehajtási fejezet jogorvoslati rendszerét. A végrehajtást elrendelő szerv döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést. A végrehajtást foganatosító szerv


Készítette:





156

döntése, intézkedése és az intézkedés elmulasztása ellen végrehajtási kifogásnak van helye. Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A két jogorvoslati forma párhuzamos jelenlétét az indokolja, hogy a végrehajtás foganatosítása során számos tényleges cselekmény (pl. éjjeli ingófoglalás, árverési hirdetmény hiányos kitöltése) okozhat sérelmet, amelyek eltérő megítélést igényelnek, mint az elrendelő hatóság végzései. A kifogások elbírálása a tervezet szerint egyfokú jogorvoslati rendszerben van lehetőség, a végrehajtást foganatosító szerv nem maga bírálja el a saját intézkedése ellen benyújtott jogorvoslatot, a 152. § új (4) bekezdése alapján azonban – amennyiben lehetséges – a 103. § megfelelő alkalmazásával maga is orvosolhatja a hibát. A tervezet jelentősen gyorsítja a végrehajtási eljárást azáltal, hogy kizárja a végrehajtási eljárásban a bírósági felülvizsgálatot. Az egyszerű jogi megítélésű ügyekben benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálása nem igényel harmincnapos ügyintézést. A végrehajtási szakban hozott döntések túlnyomó többsége ilyen, így az általános ügyintézési határidő ebben az eljárási szakban a gyorsaságot és a hatékonyságot rontó tényező. Erre tekintettel a tervezet a végrehajtás során előterjesztett fellebbezés és kifogás esetében a harmincnapos ügyintézési határidőt tíz munkanapra rövidíti. Ha kivételesen mégis hosszabb időre van szükség a megalapozott döntéshez, ez a határidő az általános szabályok szerint egy alkalommal meghosszabbítható. Mivel a végrehajtó szolgálatok létrehozása nem várható, a módosítás értelmében főszabályként – ha a Kormány nem jelöl ki másik hatóságot, akkor – az első fokon eljárt hatóság foganatosítja a döntést. Ebből következik, hogy a végrehajtó szolgálat felügyeleti szervét kijelölő szabály kiüresedett, így azt hatályon kívül kell helyezni. 114. § A tervezet a 153. § (1) és (2) bekezdése közötti bizonytalan kapcsolat megszüntetése érdekében hatályon kívül helyezi a § (1) bekezdésének szövegét. A (2) bekezdés tételesen meghatározza, hogy mi minősül eljárási költségnek, így az (1) bekezdés felesleges. A tervezet pontosítja a (2) bekezdés 7. pontjának szövegét, a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre vonatkozó részletes szabályokról a 174. § (3) bekezdés d) pontja alapján a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével rendelkezik. A tervezet meghatározza továbbá, hogy eljárási költségnek minősül a szakértő díja mellett a szakértő költségtérítése is. Bár e szabály a jogszabály alapján egyértelműnek tűnik, a gyakorlatban számos probléma merült fel a szabály értelmezésével kapcsolatban. A 14. pont meghatározza, hogy eljárási költségnek minősül a jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege. A hatályos szabályozás alapján az egyértelmű egyrészt, hogy a jogszerűen okozott kárért a károsultnak kártalanítás jár, másrészt pedig, hogy ezt a károkozó köteles megtéríteni, az azonban nem egyértelmű, hogy a károkozó hatóság jogosult-e megtérítést követelni az ügyféltől. Azzal, hogy a Ket. a kártalanítási összeget eljárási költséggé minősíti, egyértelművé teszi, hogy ez a többi eljárási költség sorsát osztja.


Készítette:





157

115. § A hatályos törvényszöveg hiányossága, hogy nem rendelkezik arról, hogy a több ügyfél részvételével zajló eljárásokban hogyan alakul a költségviselés. A tervezet ezt a hiányt pótolja, amikor kimondja, hogy ha a határozat több ügyfél részére állapít meg kötelezettséget, a hatóság köteles a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezni. A tervezet szabályozza a szakértői díj megállapítására, előlegezésére, kifizetésére vonatkozó legfontosabb szabályokat. 116. § A 44. § (4) bekezdés módosításával összhangban a költségviselés szabályai között kell rendezni, hogy a szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott többletköltségeket. A § egyebekben stiláris pontosításokat tartalmaz. 117. § A tervezet – más eljárási törvényekkel összhangban – külön szabályozza a szakértői díj megállapításának határidejét és módját. A tervezet egyértelművé teszi, hogy a 36. § (2) bekezdés szerinti és a szakhatósági eljárásért fizetendő díjakat a hatóság csak az eljárási kötelezettség viseléséről szóló döntésben állapítja meg. Eltérő megoldásra a szakhatósági eljárások jellege miatt nincs lehetőség. A hatóságok ugyanis számos esetben nem tudják az eljárás kezdetén megmondani, hogy milyen szakhatóság eljárásra lesz szükség, és a szükséges eljárás milyen illeték- és díjfizetési kötelezettséggel jár. Ez három okból fakad. Egyrészt a szakhatóság sok esetben speciális szakkérdéseket vizsgál, ezért a hatóság csak azt tudja meghatározni, hogy melyik szakhatóság érintett egy adott ügyben, de azt nem tudja kiválasztani, hogy az érintett szakhatóság milyen szakhatósági eljárást fog lefolytatni. A környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet szerint a kármentesítés során készített tényfeltárási záródokumentáció elbírálását az a földtani közeg (talaj) (B) szennyezettségi határértékét, vagy ha (Ab)>(B), az (Ab) bizonyított háttér-koncentrációt meghaladó szennyezett térfogatrész m3-ben meghatározott mennyiség határozza meg. A hatóság nincs ezen adatok birtokában a szakhatóság megkeresésekor, ezért az eljárásért fizetendő díjat sem lesz képes meghatározni. Másrészt számos esetben az eljárás alatt merülnek fel olyan szempontok, amelyek szakhatósági eljárást tesznek szükségessé, például, ha az építkezés során régészeti leletet találnak. Harmadrészt nem teszi lehetővé az eljárás megindításakor történő illeték- és díjmeghatározást az sem, hogy a szakhatóságok díjait meghatározó rendeletek számos esetben a szakhatóság mérlegelésére bízzák, hogy pontosan milyen formában folytatják le az adott eljárást. Így például a bányafelügyelet részére fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról, valamint a felügyeleti díj fizetésének részletes szabályairól szóló 57/2005. (VII. 7.) GKM rendelet a bányászati jog gyakorlásával kapcsolatos hatósági bizonyítvány kiállítása esetén eltérő díjat határoznak meg arra az esetre, ha a szakhatóság tart helyszíni szemlét, mint arra az esetre, ha nem. A hatóság nyilvánvalóan nincs abban a helyzetben, hogy megállapítsa az eljárás elején, hogy a szakhatóság fog-e helyszíni szemlét tartani.


Készítette:





158

119. § Jelen módosításnak az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozóan több célja is volt: a kapcsolattartási fejezettel összhangban az elektronikus úton való kapcsolattartás rendezése, az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó szabályokat az adott eljárási cselekménynél rendezni, ezzel elősegítve a Ket. áttekinthetőségét, és hogy az elektronikus kapcsolattartás szervesen épüljön be a „hagyományos” kapcsolattartásra vonatkozó szabályok közé. A Ket. elektronikus azonosításra vonatkozó szabályainak módosítását és hatályon kívül helyezését emellett az indokolta, hogy ezek a szabályok viszonylag gyorsan változnak a technikai fejlődésnek köszönhetően, amelynek nem felel meg a törvényi szinten történő szabályozás. Ebből következően a tervezet az alapvető és a garanciális rendelkezéseken túl hatályon kívül helyezi az ügyfélkapura vonatkozó részletszabályokat azzal a szándékkal, hogy a kimaradó, vagy az időközben szükségessé vált rendelkezésekről a módosítás hatálybalépésével egyidejűleg kormányrendeletben rendelkezzen a Kormány. A leírtakból következően a módosítás a 160-162. §-t illetően a fokozott biztonságú elektronikus aláírásra, az ügyfélkapu létrehozására, az azonosításra, az ügyfélkapuval kapcsolatos adatok kezelésére vonatkozó rendelkezéseket tartja hatályban. 120-121. § Az elektronikus tájékoztatási szolgáltatásra vonatkozó szabályok átfogó módosítása azért volt szükséges, hogy a Ket. és az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (a továbbiakban: Eitv.) lehetőleg azonos követelményeket támasszon az elektronikus tájékoztatásra vonatkozóan. Az Eitv. világosan meghatározza, hogy mely hatóságoknak miként, mely honlapokon kell a közzétételi listákon szereplő közérdekű és közérdekből nyilvános adatokat közzétenniük. Így saját honlapját kell használnia a központi államigazgatási szerveknek a kormánybizottság kivételével, továbbá az országos kamarának, valamint a közigazgatási hivatalnak. Más hatóságok viszont közzétételi kötelezettségüknek választásuk szerint saját vagy társulásaik által közösen működtetett, illetve a felügyeletüket, szakmai irányításukat vagy működésükkel kapcsolatos koordinációt ellátó szervek által fenntartott, valamint az erre a célra létrehozott központi honlapon való közzététellel is eleget tehetnek. Azzal, hogy Eitv. szerinti honlapon kell a hatóságnak közzétennie a közérdekű adatokat, részben könnyebbséget jelent a Ket. hatályos szabályaihoz képest, ugyanakkor kiküszöböli az egymás mellett párhuzamosan fennálló tájékoztatási kötelezettség miatti kettős terhet, és elősegíti, hogy az összes közfeladatot ellátó szerv azonos szabályozás mellett tegyen eleget közzétételi kötelezettségének. Az Eitv.-hez képest a Ket. nem csak a honlapok működtetésére vonatkozóan, hanem a közzéteendő adatok körében is eltér. A módosítás az Eitv. 3. § (7) bekezdésével összhangban fenntartja az eltérést, vagyis hogy a Ket. a 164. § (2) bekezdésében felsorolt több adat, így például az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők nevét, hivatali elérhetőségét, az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejét is a honlapon közzéteendő adatnak minősíti. A módosítás a közérdekű adatok szélesebb körű megismerése érdekében szigorítja is a közzétételi kötelezettséget, hogy nemcsak az interaktív tájékoztatási szolgáltatást nyújtó szervezetnek kell az ügyintézési határidőt, az ügyfelet megillető jogokról


Készítette:





159

és kötelezettségekről, valamint az illetékek és díjak mértékét és befizetésük módját tartalmaznia, hanem ezen információk garanciális jellege miatt, valamint a szolgáltató közigazgatás fejlesztése érdekében minden hatóságnak. Az Eitv. mellékletének II. részében, a tevékenységre, működésre vonatkozó adatok közt szerepel a közfeladatot ellátó szerv feladatellátásának teljesítményére, kapacitásának jellemzésére, hatékonyságának és teljesítményének mérésére szolgáló mutatók és értékük, időbeli változásuk mint közzéteendő adat. A Ket. módosítása határozza meg azt, hogy melyek ezek a mutatók, amelyeket a hatóságnak negyedévente közzé kell tennie: összes ügy száma, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések száma, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések száma, a határidőn túl intézett ügyek száma, az ügyintézési határidő túllépésének ideje, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények száma, valamint a felügyeleti intézkedések száma. A 164. § (3) bekezdése annak érdekében, hogy az ügyforgalmi statisztikák széles körben megismerhetővé váljanak, előírja, hogy azokat a hatóság ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségében is közzé kell tenni. A 164. § (5) bekezdése egyértelmű teszi, hogy nem a hitelesség, pontosság az elektronikus ügyintézés feltétele, hanem ezek azok a követelmények, amelyeknek az elektronikus tájékoztatásnak feltétlenül eleget kell tennie. A szolgáltató közigazgatással szemben elvárás, hogy az ügyintézésre minél kevesebbet kelljen várnia az ügyfélnek. Erre tekintettel került be a Ket.-be az a szabály, hogy a hatóságnak tíz munkanapon belüli időpontra biztosítania kell az időpontfoglalást. 122-123. § A 166. § (1) bekezdés c) pontjának módosítását az indokolta, hogy a másolatra vonatkozó szabályok ne ismétlődjenek a Ket.-ben. 125. § A 171. § (2) bekezdés hatályon kívül helyezését indokolta, hogy a végrehajtó szolgálatok kiépítésének elmaradását számba véve a Ket. a továbbiakban a végrehajtást foganatosító szervre utal, ezzel együtt a Kormány felhatalmazást kapott arra, hogy más végrehajtást foganatosító szervet jelöljön ki. 126. §A tervezet hatályon kívül helyezi az elektronikus ügyintézés és az elektronikus út fogalmakat arra tekintettel, hogy a tervezet egységesen az elektronikus kapcsolattartás fogalmat használja, amelyet a II/A. fejezet meghatároz, így további értelmező rendelkezésre nincs szükség. Az új szabályokkal összhangban ugyanakkor a tervezet bevezeti az ügyfélkapu és a hivatali kapu fogalmát és pontosítja a központi elektronikus szolgáltató rendszer meghatározását. A tervezet 17. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok és a hivatás gyakorlásához kötött titok (a továbbiakban együtt: védett adat) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. Ezzel


Készítette:





160

összhangban a 172. §-ban a tervezet hatályon kívül helyezi a hivatásbeli titok fogalmát, és ehelyett a hivatás gyakorlásához kötött titok fogalmat használja. A további hatályon kívül helyezett definíciót a módosításokat követően a Ket. nem alkalmazza. 127-128. § A tervezet pontosítja a Ket. felhatalmazó rendelkezéseit és további felhatalmazásokat ad a Kormány számára. Tekintettel arra, hogy a végrehajtó szolgálat nem áll fel, a tervezet hatályon kívül helyezi a végrehajtó szolgálat szabályozására adott felhatalmazást. A 174. § (1) bekezdés b) pontjának módosítását az indokolta, hogy a Ket. áttért az elektronikus ügyintézés kifejezésről az elektronikus kapcsolattartásra. A 174. § (1) bekezdés g) pontja felhatalmazást ad a Kormány számára arra, hogy a hatósági tevékenység felügyeletének rendjét szabályozza. A hatályos jogban ugyanis nem szabályozott a hatósági ellenőrzés és felügyelet rendje, ennek sem gyakoriságát, sem módszertanát nem szabályozza az állam. A 174. § (1) bekezdés h) pontja felhatalmazást ad a Kormánynak, hogy hozza létre azt az adatbázis, amely a 15. § (5) bekezdése szerinti szervezeteket tartalmazza, és amely így hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalmi és érdekképviseleti szervezetek az eljárások megindulásáról valóban tudomást szerezhessenek. A további felhatalmazások díjak és költségek megállapításának szabályozására vonatkoznak. 129. § A Ket. bevezetni tervezett új rendelkezései ugyan hatékonyabb és kiszámíthatóbb eljárásokban teszik lehetővé a közigazgatási jogkörben okozott károk megtérítését, kívánatos az volna, ha ezeknek az új rendelkezéseknek az alkalmazására minél ritkábban kerülne sor, azaz, ha csökkenne a közigazgatási hatóságok által okozott károk száma. Ennek érdekében a tervezet a közigazgatási szervezetrendszeren belüli relációban is nagyobb súllyal kívánja érvényesíteni a felelősségi elvet. A tervezetnek a Ktv.-t módosító rendelkezései mögött az a szándék húzódik meg, hogy a közigazgatási hatóságok dolgozóit a fegyelmi és a kártérítési felelősség szabályainak szigorításával még körültekintőbb és az ügyfelek érdekeit még jobban szem előtt tartó eljárásra ösztönözze. A módosítás következtében a jövőben a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv nyilvántartásába betekintést tehet és abból adatokat vehet át a Ket. 20. § (3) bekezdése szerinti fegyelmi eljárást kezdeményező felügyeleti szerv is. Erre amiatt van szükség, hogy a felügyeleti szerv felügyeleti tevékenységét hatékonyabban, több releváns információ birtokában végezhesse. A felügyeleti szerv felügyeleti jogosítványainak megerősítését szolgálja a tervezetnek az a Ktv. 51. §-át érintő rendelkezése is, amelynek alapján a köztisztviselővel szemben fegyelmi eljárást a felügyeleti szerv kezdeményezésére is kötelező lesz megindítani. Ha fegyelmi eljárásra a felügyeleti szerv kezdeményezése alapján kerül sor, ésszerű – és a tervezet által is érvényesített – következmény, hogy az eljárásban a felügyeleti szervet magát is meg kell hallgatni, illetve, hogy a fegyelmi döntésről a felügyeleti szervet is értesíteni kell.


Készítette:





161

A köztisztviselő egyéni felelősségét egy tekintetben konkrétan is szigorítja a tervezet, amikor a Ktv. 57. §-át új, (3) bekezdéssel egészíti ki, amely a köztisztviselőnek a § (2) bekezdése szerinti szigorúbb kártérítési felelősségét kiterjeszti a károkozás azon eseteire, amikor a köztisztviselő harmadik személynek (gondolva itt elsősorban a Ket. szerinti ügyfélre) okoz kárt, amelyért a Ptk. szabályai szerint a közigazgatási szerv köteles helytállni. Az utalásnak megfelelően természetesen ez a rendelkezés is csak a gondatlan károkozás esetén érvényesülhet, a szándékos okozás a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 168. §-a alapján továbbra is szigorúbb megítélés alá esik, amennyiben ilyenkor a köztisztviselő a teljes kárt köteles megtéríteni. 130. § A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény hatályon kívül helyezte a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 29. §-át, amely a jegyző előtti birtokvédelmi eljárásra az Áe. alkalmazását írta elő. Az Áe.-t felváltó Ket. hatálybalépésével értelmezési probléma keletkezett, mivel a Ket. birtokvédelmi ügyekben való alkalmazandósága kizárólag a Ket. hatályát meghatározó 12. §-ából vezethető le. Időközben felmerült egy olyan álláspont is, amely szerint birtokvédelmi ügyekben – éppen a Ptké. 29. §-ának hatályon kívül helyezésének tényéből levezetve – a jegyzőknek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szerint kell eljárniuk. Mivel a jogalkotói szándék nem változott a tekintetben, hogy a jegyző a Ket. alapján jár el, a vita világos rendezése érdekében a Ptké. ismét rendezi, hogy ha a Ptk. vagy ez a törvényerejű rendelet eltérően nem rendelkezik, a jegyző előtti eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, a bíróság előtti eljárásra pedig a polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni.

A tervezet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseinek kisebb kiegészítésére tesz javaslatot. A Pp. 332. § (6) bekezdése a szakhatósági közreműködéssel zajló közigazgatási hatósági eljárások tekintetében már ma is lehetővé teszi az alperes, azaz a felülvizsgálni kért határozatot hozó hatóság számára, hogy a szakhatóságot perbe hívja. A perbehívás általános szabályai alapján ugyanakkor a szakhatóság ilyen esetben maga dönthet arról, hogy a perbehívást elfogadja-e vagy sem. Mivel a szakhatóság perbehívására elsősorban akkor kerül sor, ha a közigazgatási hatósági ügy érdemében hozott határozatnak a szakhatósági állásfoglalással érintett része vitatott, indokolt, hogy a szakhatóság ne vonhassa ki magát az eljárásban való részvétel alól. A tervezet ezért előírja, hogy perbehívása esetén a szakhatóság a perben való közreműködést nem tagadhatja meg, a perbehívást kötelező elfogadnia. Mint hogy a Pp. 60. § (1) bekezdése szerint a perbehívóhoz való csatlakozás megengedésére és a perbehívott jogállására a beavatkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni, a perbehívás megengedhetősége tekintetében a végső szót továbbra is a bíróság mondja majd ki, a változás lényege tehát abban áll, hogy a jövőben a szakhatóság köteles lesz részt venni az alperes oldalán az eljárásban, amennyiben a bíróság a perbehívást indokoltnak találja.


Készítette:





162

A tervezet tehát fenntartja azt a koncepciót, hogy nem automatikus a hatóság és a szakhatóságok pertársasága, aminek következménye egyrészről, hogy az ügyfélnek továbbra is a felülvizsgálni kért határozatot hozó hatóság ellen kell a keresetet indítania, másrészről, hogy a hatóságnak csak azt a szakhatóságot kell perbe hívnia, amelyiknek szakhatósági állásfoglalása a bírósági felülvizsgálat tárgya. A perbe lépést illető bírósági jóváhagyás a garancia arra, hogy a hatóság ne hívja perbe indokolatlanul az összes eljárásban részt vevő szakhatóságot, és ne húzódjon el ezáltal indokolatlanul az eljárás, és ne növekedjenek aránytalanul a perbeli költségek. Mivel a Pp. 60. § (2) bekezdése alapján a perbehívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbehívott a kötelezettségét a perbehívóval szemben elismerné, és a perbehívó és a perbehívott közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el, ezért a Ket. 45. § (5) és (6) bekezdése rendezi a hatóság és a szakhatóság közötti kár- és költségviselési szabályokat. 131. § A Ket. 3. § (2) bekezdés a) pontjának módosítása pontosító jellegű, a „fennállása” szó beillesztése értelemzavaró hibát küszöböl ki. A tervezet világossá teszi, hogy a hatóság az eljárás során valamennyi kérdésben döntést hoz, mivel a Ket. szabályozása jelenleg e kérdésben nem egyértelmű. A Ket. Szakértői Bizottság 9. számú módszertani állásfoglalásában fejti ki, véleménye szerint mely eljárási cselekmények esetén hoz például végzést a hatóság, és mely esetekben elegendő csupán egy udvarias hangnemben írt hivatalos levél. A tervezet az általános szabályt kívánja érvényesíteni az egész Ket.-ben, amely szerint a döntés határozat vagy végzés; az egyértelműség érdekében tervezet egyúttal a 71. § (1) bekezdését is akként pontosítja, hogy a hatóság– az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. E koncepcionális változtatásnak megfelelően egyrészt a tervezet módosítja a Ket. azon rendelkezéseit, amelyek valamely kérdésben végzés meghozatalát írják elő, azaz a Ket. csak akkor szól a döntés formájáról, ha az határozat, vagy ha az egyértelműség kedvéért vagy a fennálló gyakorlattal szembeni változtatás érdekében ezt tisztázni kell (pl. a másodfokú szerv végzésben utasít új eljárásra), minden egyéb esetben – ha a Ket. tehát nem rendelkezik kifejezetten a formáról – végzést kell hozni. A változtatás másik következménye, hogy a tervezet felülvizsgálja a Ket. szóhasználatát, és egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés mikor vonatkozik valamennyi döntésre, és mikor csak a határozatokra vagy a végzésekre. Ennek megfelelően a tervezet a Ket. 3. § (2) bekezdés c) pontjában a határozatot döntésre módosítja, mivel a döntés-felülvizsgálatról szóló rendelkezés a határozatokra és a végzésekre egyaránt kiterjed. A módosítás célja a jogszabály megszövegezésének következetessége. A jogalkalmazást rendkívül megnehezíti, ezért sérti a jogbiztonságot, ha a jogszabály stiláris szempontok miatt több, különböző fogalmat használ azonos értelemben.


Készítette:





163

A (3) bekezdés módosítása pontosítást tartalmaz. A 24. § módosítása pontosítást tartalmaz: rögzíti, hogy a Fővárosi Ítélőtábla nemperes eljárásban jár el.

Az 53. § (2) bekezdésének módosítása egy hibás hivatkozást javít ki. A tervezet a 16. §-hoz hasonlóan pontosítja, hogy az ügyfelek köre nem minden esetben kérelmező ügyfél vagy ellenérdekű ügyfél kategóriájába osztható fel, az eljárásban ellenérdekeltség nélkül résztvevő ügyfelek érdekeit is védeni kell az idegen nyelv használata során. A 40. § (1) bekezdés akként rendelkezik, hogy ha jogszabály nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy az általa vagy törvényes képviselője által választott meghatalmazott, továbbá minden esetben az ügyfél és képviselője együtt is eljárhat. E szabályból következik, hogy nem kell a tárgyaláson való részvétel kapcsán külön az ügyfél mellett a képviselő jogaira utalni, a 62. § (3) bekezdésében foglalt jogok a 40. §-ból kifolyóan a képviselőt is megilletik. A 70. § (3) bekezdésében az ügyfél és az ellenérdekű ügyfél közti különbségtételnek nem volt funkciója. A módosítás stiláris jellegű. 132. § A Ket. 4. § (3) bekezdése az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot részletezi, a szabály azonban pontatlan, hiányzik például a végrehajtási kifogás. A felsorolás pontosítása helyett a tervezet az érintett rendelkezést hatályon kívül helyezi, mivel a jogorvoslathoz való jog az Alkotmányból fakad, a jogorvoslati eljárásokat a Ket. VII. fejezete határozza meg, ezek mellett indokolatlan köztes szabályként külön, az általános rendelkezések között megemlíteni a jogorvoslati kérelmeket. A (4) és (5) bekezdések hatályon kívül helyezését a természetes személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó önálló szabályozás indokolja. Az 54. § (7) bekezdése normatartalmat nem hordoz, csak az Avtv. rendelkezéseinek érvényesülését deklarálja. A tervezet hatályon kívül helyezi a Ket. 67. § (2) bekezdését. A bekezdés első mondata szükségtelen, mivel a közlési szabályok között a Ket. meghatározza, hogy a döntéseket kinek kell megküldeni, nem indokolt az általános közlési szabályoktól az igazolási kérelem esetén eltérni. A 67. § (2) bekezdés második mondata ugyancsak szükségtelen, mivel a végzések ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha azt a Ket. lehetővé teszi, így felesleges ezt az általános szabályt megismételni. A 67. § (3) bekezdésének második mondatát illetően a 98. § (4) bekezdése rögzíti, hogy az eljárás egyéb résztvevője önálló fellebbezéssel élhet a rá vonatkozó első fokú végzés ellen, az


Készítette:





164

pedig nem indokolt, hogy az eljárás egyéb résztvevője a nem általa benyújtott igazolási kérelmet elutasító végzés ellen fellebbezéssel élhessen. A leírtakból következően e szabály szükségtelennek tekinthető, hatályon kívül helyezése indokolt. A 93. § hatályon kívül helyezését a lefoglalás 50/A-50/D. §-okban újonnan részletesen szabályozott eljárásrendje indokolja. Koncepcionális törekvés, hogy a Ket. egyes jogintézményei, így például a lefoglalás szabályai egyértelmű és egységes szabályozást nyerjenek. A 108. § (2) bekezdésének második mondatában foglalt szabályt a Ket. a 100. és 109. §-okban világosan rendezi, így e szabály hatályon kívül helyezése indokolt. Hasonlóan a 108. § (2) bekezdésében foglalt követelményt a 19. § (1) bekezdése már tartalmazza. A méltányossági eljárással kapcsolatban alkotmányos aggályok merültek fel: azzal, hogy a Ket. mint általános eljárási törvény szabályozza, maga a jogintézmény, a méltányosság alkalmazhatósága, alkalmazása vált kérdésessé, mivel a Ket. nem határozott, nem határozhatott meg méltányossági okokat. A Ket. 113. §-ában szabályozott méltányossági eljárás ennek következtében a jogbiztonságot sértő módon lényegében diszkrecionális jogot biztosított a hatóságok számára a nem jogszabálysértő határozatok visszavonására, módosítására. A méltányossági eljárás szabályainak hatályon kívül helyezésével egyrészt bővültek viszont a végrehajtási eljárás során igénybe vehető kedvezmények köre, amelyek biztosítják a végrehajtási eljárásban a méltányosság gyakorlását. A Ket. és a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) az ügyészi általános törvényességi felügyeletről szóló rendelkezései között jelenleg nincs teljes összhang, emellett viszont kodifikációs szempontból az sem támogatható megoldás, hogy a Ket. egy másik törvény néhány vonatkozó rendelkezését megismételje. A tervezet erre tekintettel hatályon kívül helyezi a 118-119. §-t, így a Ket. a jövőben csak utal az Ütv. alkalmazandóságára. Hatályon kívül helyezésének indokául lásd a 81/A-81/B. §-hoz fűzött indokolást. A Ket. 124. §-ának hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy a 126/A. § szerinti utaló szabály a Vht. §-ának alkalmazását is előírja, így az állami kényszer alkalmazására megvan a kellő törvényes alap. A Vht. 5. §-a emellett rendelkezik a kötelezett személyazonosságának – akár rendőrség közreműködésével történő – megállapításának szabályairól is, e rendelkezések szintén alkalmazandók. A két szabályozás hatályon kívül helyezését az indokolja, hogy az itt szabályozott jogintézményekről a Vht. lényegében azonos tartalommal részletesen rendelkezik. A hatályon kívül helyezés ellenére megmaradnak a végrehajtást foganatosító szerv eszközei a pénzfizetési kötelezettség behajtására, a Vht. is ismeri többek között a pénzforgalmi végrehajtás, valamint a jogosult általi inkasszálás jogintézményét.


Készítette:





165

A 137. § a Ket. pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályainak a Vht.-hoz való viszonyát szabályozza. Tekintettel arra, hogy ezt a kérdést a 126-126/A. §-ok átfogóan szabályozzák, a tervezet hatályon kívül helyezi a rendelkezést. A meghatározott cselekmény végrehajtására irányuló eljárásban a Ket. az eljárási bírság ismételt kiszabását ahhoz a feltételhez köti, hogy a teljesítés a végrehajtást foganatosító szerv által megállapított újabb határidőre sem történik meg. Ezt az újabb határidőt a gyakorlatban sokan úgy értelmezik, mintha az – legalább is gyakorlati hatását tekintve – a végrehajtható döntésben megállapított teljesítési határidő meghosszabbítására irányuló döntés lenne. Ez az értelmezés nem fogadható el, mivel a teljesítési határidő meghosszabbítása nem a végrehajtást foganatosító szerv hatáskörébe tartozik, másfelől a jogerős és végrehajtható döntésben foglalt teljesítési határidő módosítása azt eredményezné, hogy a folyamatban lévő végrehajtást meg kellene szüntetni, mivel a végrehajtást elrendelésének általános feltétele a teljesítési határidő elmulasztása. A 141. § (2) bekezdésében azonban nem a teljesítési határidő meghosszabbításáról van szó, hanem az eljárási bírság újabb kivetésére alapul szolgáló időbeli feltétel megállapításáról. A teljesítésre ösztönző bírság ismételt kivetésére irányuló törvényi rendelkezés nem azt jelenti, hogy a végrehajtást foganatosító szerv tetszés szerinti gyakorisággal alkalmazhatja azt, hanem csak akkor, ha az előző bírságolástól számítva annyi idő eltelt, amely alatt a kötelezettnek módja lett volna a kötelezettség teljesítésére. Ezt teszi egyértelművé a tervezet azáltal, hogy elnevezésében is kifejezésre juttatja, hogy nem újabb teljesítési határidő megállapítására kerül sor. Minthogy a törvény meghatározott cselekmény végrehajtásáról rendelkezik a bekezdés első fordulatában, az eljárási bírság ismételt kiszabását lehetővé tévő másik esetként a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezés ismételt megszegése helyett a tartózkodásra irányuló kötelesség ismételt megszegéséről szól. A tervezet elhagyja továbbá a § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést, mivel az eljárási bírságot a Ket. egyébként is pénzfizetési kötelezettségnek tekinti. Az üzemzavarra vonatkozó szabályokat a tervezet hatályon kívül helyezte, és azt újraszabályozta a kapcsolattartási fejezetben. A 168. § egésze hatályon kívül helyezhető, mivel az ebben található valamennyi szabályt a szükséges módosításokkal együtt a kapcsolattartási fejezetben vagy a konkrét eljárási cselekménynél rögzíti a tervezet. A 170. § hatályos szövegének hatályon kívül helyezését a Ket. kommentárjellegének enyhítése indokolta, hiszen azt csak a jogalkalmazók számára tette egyértelművé, hogy az egyes jogszabályokban meghatározott szankciók nem „váltják ki egymást” eltérő rendelkezés hiányában. Ezt az általános jogalkalmazás elvet viszont a Ket.-ben nem szükséges kimondani, a tervezet ezért hatályon kívül helyezi. Összhangban azzal, hogy a tervezet nem kívánja bevezetni a végrehajtó szolgálatot, a 173. § (3) bekezdésének hatályon kívül helyezése indokolt.


Készítette:





166

A tervezet hatályon kívül helyezi az Áht. 11/B. §-át a Ket. 33/A. §-ában szabályozott illeték-visszafizetési kötelezettségre tekintettel. Kérem a Kormányt, hogy az előterjesztést a határozati javaslat szerint fogadja el. 2008. augusztus „ „

dr. Draskovics Tibor


Készítette:





167

1. függelék az IRM/AJFO/634/2008. kormány-előterjesztéshez

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt tervezete

Az Országgyűlés abból a célból, hogy az állampolgárokat és a szervezeteket legszélesebb körben érintő közigazgatási hatósági eljárás - erőteljesebben juttassa kifejezésre a közhatalom szolgáltató funkcióját azáltal, hogy jelentősen csökkenti az ügyfelekre háruló eljárási terheket, az elektronika és az informatika korszerű eszközeinek alkalmazásával az eljárások jelentős részében megnyitja az utat az ügyek gyors és egyszerű intézése előtt, - megteremtse az összhangot az Európai Unió tagállamaként való működés követelményeivel, lehetővé tegye a hatósági ügyek intézése során a nemzetközi kooperáció kiszélesítését, a külföldi hatóságokkal való közvetlen együttműködést, - az ügyfeleknek és az eljárás más résztvevőinek a hatóságokkal létrejövő kapcsolatát átlátható jogi szabályozás útján rendezze, - a demokratikus jogállamtól elvárható módon és mértékben juttassa érvényre az ügyfelek jogait, a kötelességek teljesítése pedig túlnyomórészt önkéntes jogkövetés útján történjék, - az általános szabályok elsődlegességének érvényesítésével garanciális keretbe foglalja a különös eljárási szabályokat, a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Alapelvek és alapvető rendelkezések

Eljárási alapelvek

1. § (1) A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. Hatáskörét a jogszabályokban előírt célok megvalósítása érdekében, mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok figyelembevételével és az adott ügy egyedi sajátosságaira tekintettel gyakorolja. (2) A közigazgatási hatóság a hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza, hatásköre gyakorlása során a szakszerűség, az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés követelményeinek megfelelően köteles eljárni. (3) A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza. (4) A közigazgatási hatóság védi az ügyfelek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, ezek korlátait e törvény határozza meg. 2. § (1) Az ügyfeleket a hatósági eljárásban megilleti a törvény előtti egyenlőség, ügyeiket indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni. (2) A közigazgatási hatósági eljárásban tilos minden olyan különbségtétel, kizárás vagy korlátozás, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő bánásmód megsértése, az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője e törvényben biztosított jogának csorbítása. Az eljárás során az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.


Készítette:





168

(3) A közigazgatási hatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza. 3. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban a törvény keretei között a hivatalból való eljárás elve érvényesül. (2) A közigazgatási hatóság: a) a kizárólag kérelemre indítható eljárások kivételével hivatalból eljárást indíthat, illetve a kérelemre indult eljárást jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén folytathatja, és ilyen esetben a végrehajtást is hivatalból rendeli el, b) hivatalból állapítja meg a tényállást, határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, ennek során nincs kötve az ügyfelek bizonyítási indítványaihoz, ugyanakkor a tényállás tisztázása során minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe kell vennie, c) e törvény keretei között felülvizsgálhatja mind a saját, mind a felügyeleti jogkörébe tartozó hatóság [határozatát] döntését, d) hivatalból intézkedhet a döntésének kijavításáról, kiegészítéséről, módosításáról és visszavonásáról. 4. § (1) Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézéshez, a jogszabályokban meghatározott határidőben hozott döntéshez való jog és az eljárás során az anyanyelv használatának joga. (2) A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással az ügyfélnek okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. (3) [A törvényben meghatározott kivétellel az ügyfél fellebbezést, újrafelvételi kérelmet, méltányossági kérelmet, jogszabálysértés esetén a bírósághoz keresetet nyújthat be.] 5. § (1) A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás [más] egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, és előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. (2) A közigazgatási hatóság a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet tájékoztatja az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, illetve a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, továbbá a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről. (3) [Különös eljárási j] Jogszabály az ügy bonyolultságára tekintettel tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a jogi képviselővel eljáró ügyfelek számára is. (4) A közigazgatási hatóság a törvényben meghatározott korlátozásokkal az ügyfeleknek és képviselőiknek, valamint más érdekelteknek biztosítja az iratbetekintési jogot, jogszabályban meghatározott esetben közmeghallgatást tart, és döntését az ügyfelekkel közli. A hatóság ugyanakkor gondoskodik a törvény által védett titkok megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. 6. § (1) A közigazgatási hatósági eljárásban az ügyfél köteles jóhiszeműen eljárni. (2) Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal, illetve a végrehajtás indokolatlan késleltetésére. Az ügyfél jóhiszeműségét az eljárásban vélelmezni kell, a rosszhiszeműség bizonyítása a hatóságot terheli. (3) A rosszhiszemű ügyfelet a hatóság eljárási bírsággal sújthatja és a többletköltségek megfizetésére kötelezheti, erre az ügyfél figyelmét fel kell hívni.


Készítette:





169

7. § A közigazgatási hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság érdekében úgy szervezi meg a tevékenységét, hogy az az ügyfélnek és a hatóságnak a legkevesebb költséget okozza, és az eljárás a lehető leggyorsabban lezárható legyen. 8. § (1) [A közigazgatási hatósági eljárásban az egyes eljárási cselekmények törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában, jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton is gyakorolhatók. Törvény az elektronikus ügyintézést az ügyek vagy egyes eljárási cselekmények meghatározott körében kötelezővé teheti vagy megtilthatja.] Az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője személyes megjelenését törvény akkor írhatja elő, ha személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg. (2) [A 12. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott hatóságok az ügyfelek hatékonyabb tájékoztatása, ügyintézésük elősegítése érdekében elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat működtetnek. A központi közigazgatás elektronikus ügyintézése és szolgáltatásai a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül érhetők el, amelyhez az önkormányzatok és más szervezetek csatlakozhatnak.] Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfelet és az eljárás egyéb résztvevőjét az eljárás bármely szakaszában és bármely eljárási cselekménynél megilleti az a jog, hogy válasszon a kapcsolattartás e törvényben meghatározott formái között. (3) [A 12. § (3) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott hatóságok a (2) bekezdés szerinti elektronikus tájékoztató szolgáltatásokat nyújthatnak, illetve a szolgáltatás nyújtására törvény kötelezheti őket.] Törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője nem köteles arra, hogy elektronikus úton tartson kapcsolatot.

Nyelvhasználat

9. § (1) A Magyar Köztársaságban a közigazgatási hatósági eljárás hivatalos nyelve [– a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével –] a magyar. Ez azonban nem akadálya a [külképviseletek] konzuli tisztviselő és a külpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium eljárása, valamint [a külföldi vagy nemzetközi szervekkel való érintkezés] nemzetközi jogsegély során más nyelv használatának. (2) [A kisebbségi települési önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében, valamint az országos kisebbségi önkormányzat testülete meghatározhatja a hatáskörébe tartozó hatósági eljárás magyar nyelv melletti hivatalos nyelvét.] (3) A kisebbségi szervezet, valamint az a természetes személy, aki a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény hatálya alá tartozik, a közigazgatási hatóságnál [mind szóban, mind írásban] használhatja az adott kisebbség nyelvét. [A kisebbség nyelvén benyújtott kérelmet magyar nyelvű és az ügyfél kérésére a kérelemben használt nyelvre lefordított határozattal kell elbírálni, és e rendelkezés megfelelően irányadó a végzésekre is.] (4) [Annál a közigazgatási hatóságnál, amelynél a (2) bekezdés szerint a közigazgatási eljárás hivatalos nyelve nem csak a magyar, a magyar nyelvet használó ügyfeleket és az eljárás egyéb résztvevőit megilletik a (3) bekezdésben a kisebbségek számára biztosított jogok.] Ha az eljárásban az (1) bekezdésben meghatározott ügyfél a kisebbség nyelvét használja, a közigazgatási hatóság döntéseit e nyelvre is lefordítja.


Készítette:





170

10. § (1) Ha a közigazgatási hatóság [nem magyar állampolgárságú,] a magyar nyelvet nem ismerő természetes személy ügyében [- ideértve a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megbízásából eljáró természetes személyt is -] magyarországi tartózkodásának tartama alatt hivatalból indít azonnali intézkedéssel járó eljárást, vagy a természetes személy ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a magyar közigazgatási hatósághoz, a hatóság köteles gondoskodni arról, hogy az ügyfelet joghátrány ne érje a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt. Törvény e bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazását az itt nem szabályozott [ügyekben] esetekben is kötelezővé teheti. (2) A 9. § (3) bekezdésében meghatározott [ügyfelek] ügyfél kivételével a magyar nyelvet nem ismerő ügyfél – a fordítási és tolmácsolási költség viselése mellett – az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben is kérheti, hogy a közigazgatási hatóság bírálja el az anyanyelvén vagy valamely közvetítő nyelven megfogalmazott kérelmét. (3) [Az Európai Unió kötelező jogi aktusa (a továbbiakban: az Unió jogi aktusa), továbbá nemzetközi szerződés által szabályozott közigazgatási hatósági ügyekben az (1) bekezdéstől eltérő szabályok alkalmazhatók.] 11. § (1) Ha a közigazgatási hatóság magyar és idegen nyelvű [határozatának vagy végzésének] döntésének értelmezésében eltérés van, a magyar nyelvű szöveget kell hitelesnek tekinteni. (2) A 9. § (3) [és (4)] bekezdésében, valamint a 10. § (1) bekezdésében szabályozott esetben a fordítási és tolmácsolási költséget, továbbá a jeltolmácsolás költségeit az eljáró közigazgatási hatóság viseli. (3) Jogszabály eltérő nyelvhasználati szabályokat állapíthat meg a hatósági igazolvány, hatósági bizonyítvány kiállítására és a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés módjára.

A törvény hatálya

12. § (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy): a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés – a fegyelmi és etikai ügyek kivételével – ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. (3) E törvény alkalmazása szempontjából közigazgatási hatóság (a továbbiakban: hatóság) a hatósági ügy intézésére hatáskörrel rendelkező a) államigazgatási szerv, b) helyi önkormányzat képviselő-testülete, a 19. § (2) bekezdése szerint átruházott hatáskörben annak szervei, c) törvény rendelkezése alapján önálló hatáskörében a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, d) főjegyző, jegyző (körjegyző), a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője, a hatósági igazgatási társulás,


Készítette:





171

e) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet, köztestület vagy személy, amelyet (akit) törvény vagy [törvény felhatalmazása alapján] kormányrendelet jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására. (4) Ha törvény vagy [törvény felhatalmazása alapján] kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet, köztestületet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, meg kell határozni azokat az ügyeket, amelyekben e törvény rendelkezései az irányadók. 13. § (1) E törvény hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, a választási eljárásra, a népszavazás előkészítésére és lebonyolítására, a területszervezési eljárásra és – az állampolgársági bizonyítvány kiadásának kivételével – az állampolgársági eljárásra. (2) E törvény rendelkezéseit a) az iparjogvédelmi és a szerzői jogi eljárásokban, [b) az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, illetve a Közösségek költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel és a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére jogszabály alapján juttatott támogatással összefüggő eljárásokban,] b) az államháztartás javára teljesítendő, törvényben meghatározott, továbbá az Európai Unió költségvetésével megosztásra kerülő kötelező befizetésekkel összefüggő eljárásokban, továbbá a központi költségvetés, valamint az elkülönített állami pénzalap terhére ba) a jogosultak körét és a támogatás mértékét meghatározó jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetén további mérlegelés nélkül juttatott támogatással összefüggő eljárásokban, valamint bb) jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok alapján a támogatásra való jogosultság megállapítására irányuló eljárásban, c) [a külföldiek beutazásával és magyarországi tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban] a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásával és tartózkodásával kapcsolatos eljárásokban, valamint a menedékjogi eljárásban, d) [a piac felügyeleti és a piac szabályozásával kapcsolatos eljárásokban] a termékek és a szolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére vonatkozó követelmények ellenőrzésével, illetve a piacszabályozással kapcsolatos eljárásokban, e) a pénz- és tőkepiaci, a biztosítási, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári és a magán-nyugdíjpénztári tevékenység felügyeletével kapcsolatos eljárásban, valamint a versenyfelügyeleti és bejelentési eljárásban, f) a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban, g) a gyülekezési jogról szóló törvény hatálya alá tartozó rendezvénnyel összefüggő eljárásban, h) gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásával kapcsolatos eljárásban csak akkor kell alkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokat nem állapít meg. (3) [Az (1) és (2) bekezdésben nem említett közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag abban az esetben térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi, illetve ha az az Unió jogi aktusának vagy nemzetközi szerződésnek a végrehajtásához szükséges.] Az (1) és (2) bekezdésben fel nem sorolt


Készítette:





172

közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó jogszabályok e törvény rendelkezéseitől kizárólag akkor térhetnek el, ha azt e törvény kifejezetten megengedi. (4) [Ha az e törvény hatálya alá tartozó ügyben az Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa vagy jogszabállyal kihirdetett nemzetközi szerződés eljárási szabályt határoz meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók.] Ha az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa eljárási szabályt állapít meg, e törvény rendelkezései az ott szabályozott kérdésben nem alkalmazhatók. E törvény rendelkezéseitől az Európai Unió egyéb kötelező jogi aktusának végrehajtása céljából – az ahhoz szükséges mértékben és módon – törvény vagy kormányrendelet eltérhet. (5) [Az egyes eljárásfajtákra vonatkozó eljárási jogszabályok e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű rendelkezéseket állapíthatnak meg.] E törvény rendelkezéseitől a nemzetközi szerződést kihirdető törvény eltérhet. (6) [Az egyes eljárásfajtákra vonatkozó eljárási jogszabályok] Jogszabály az e törvényben nem szabályozott, de e törvény szabályaival összhangban álló kiegészítő jellegű [rendelkezéseket állapíthatnak meg] rendelkezést állapíthat meg. 14. § (1) Törvény e törvény rendelkezéseitől eltérő szabályokat állapíthat meg: a) az atomenergia alkalmazási körébe tartozó ügyekben aa) a hatásköri összeütközésre, ab) az azonnali intézkedés megtételére, ac) az engedélyezési eljárásra, ad) a hatósági ellenőrzésre, ae) a nyelvhasználatra, af) az eljárási jogutódlásra, ag) a döntés közlésére, b) a veszélyes létesítményekkel kapcsolatos eljárásban ba) az eljárás irataiba történő betekintésre, bb) a hiánypótlásra, bc) a helyszíni ellenőrzésre és a szemlére, c) a társadalombiztosítás [pénzbeli] egészségbiztosítási ellátásaival kapcsolatos eljárásokban ca) a joghatóságra, a hatáskörre, az illetékességre, cb) a hatóság döntéseire, cc) a jogorvoslatokra, cd) a végrehajtásra. (2) Törvény vagy kormányrendelet e törvény rendelkezéseitől eltérő vagy kizáró szabályokat állapíthat meg a haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetve a kettős rendeltetésű termékek és technológiák külkereskedelmének engedélyezésére irányuló eljárásban a) az eljárás felfüggesztésére, b) az egyezségre, c) az [elektronikus ügyintézésre] elektronikus kapcsolattartásra, d) az eljárás irataiba történő betekintésre, e) a bizonyítékok ismertetésére, f) a hatóság döntéseire, g) a jogorvoslatokra és a jogorvoslati fórumrendszerre,


Készítette:





173

h) a jóhiszeműen szerzett jogok védelmére. (3) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló külön törvény, vagy törvény felhatalmazása alapján kormányrendelet e törvénytől és az ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabályoktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg: a) a hiánypótlásra, b) a kézbesítésre, c) az ügyfél tájékoztatására, d) a hatáskörre, az illetékességre, e) a szakhatóság közreműködésére.

Ügyfél

15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek [(amelynek)] jogát[,] vagy jogos érdekét[ vagy jogi helyzetét] az ügy közvetlenül érinti, akit [(amelyet)] hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire [(amelyre)] nézve [- tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve -] a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz. (2) [Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levő valamennyi ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerű használója.] (3) [Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtákra részletesebb ügyfélfogalmat állapíthat meg.] Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Jogszabály rendelkezése esetén ügyfélnek minősül az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett használati jog jogosultja. (4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy [(]szakhatóságként[)] részt nem vevő hatóságot is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (5) Meghatározott ügyekben törvény az ügyfél jogaival ruházhatja fel az érdekvédelmi szervezeteket és azokat a társadalmi szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. Törvény eltérő rendelkezésének hiányában az ügyféli jogokkal felruházott érdekvédelmi szervezet és társadalmi szervezet az ügyfél jogait akkor gyakorolhatja, ha az első fokú eljárásban részt vett. (6) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Az eljáró hatóság hivatalból vizsgálhatja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. (7) A kérelmező ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.


Készítette:





174

(8) Ha az eljárásban azonos érdek védelmében több mint ötven ügyfél vagy több mint öt, az (5) bekezdés alapján ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, a hatóság – az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében – határidő tűzésével felhívhatja az ügyfeleket képviselő meghatalmazására. Ha a hatóság által megállapított határidőn belül az ügyfelek nem jelölnek képviselőt, a képviselőt a hatóság jelöli ki. (9) Az (1) képviselő meghatalmazása vagy kijelölése esetén a hatóság a képviselővel tart kapcsolatot. (10) A képviselővel szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a képviselővel történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyfelekkel közöltnek. A meghatalmazás, illetve a kijelölés a határozatnak vagy az eljárást megszüntető döntésnek a képviselővel történő közlését követő ötödik munkanapon hatályát veszti.

Jogutódlás [a hatósági eljárásban]

16. § (1) [Ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy azt az ügy jellege nem zárja ki, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél helyébe annak polgári jog szerinti jogutódja lép, ilyen esetben a jogerős határozatban megállapított kötelezettség vagy jogosultság a jogutódot terheli, illetve illeti meg.] Ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy ha a hatósági ügy személyes jellege vagy a felelősség formája nem zárja ki, a polgári jog szerinti jogutódja lép a) hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a kieső ügyfél vagy b) kérelemre indult eljárásban – a kérelmező ügyfelet kivéve – a kieső ügyfél helyébe. (2) [A jogelőd kérelmére indult eljárásban a jogutódlás a jogutód kérelme alapján következik be, erről a hatóság végzéssel dönt.] Kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél jogutódja – az eljárásról való tudomásszerzéstől számított tíz munkanapon belül, de legkésőbb a jogutódlástól számított hat hónapon belül – kérheti a jogutódlás megállapítását. (3) Jogszabály lehetővé teheti, hogy jogerős határozat alapján jogosított vagy kötelezett ügyfél helyébe jogutódja lépjen. A jogerős határozattal megállapított kötelezettség esetén – indokolt esetben a teljesítési határidő egy alkalommal történő meghosszabbításával – lehetőséget kell adni a jogutódnak a kötelezettség önkéntes teljesítésére. (4) A hatóságnak a jogutódlás előtt hozott döntése hatályos a jogutóddal szemben, kivéve a) a jogelőd természetes személy ügyféllel szemben az eljárás akadályozása vagy az idézésről való távolmaradás miatt kötelezettséget megállapító döntést, b) a jogelőd számára fizetési kedvezményt megállapító döntést, ideértve a késedelmi pótlék elengedéséről vagy mérsékléséről szóló döntést is, és c) a jogelőd természetes személy ügyfél számára költségmentességet engedélyező döntést. (5) [(4)] Jogutód hiányában a jogszabálysértő, illetve a közérdeket sértő vagy veszélyeztető állapot megszüntetéséről [a hatáskörrel rendelkező] az eljáró hatóság hivatalból intézkedik. (6) A jogutódlás megállapításáról a hatóság a jogutódlásról való hivatalos tudomásszerzést vagy a kérelem benyújtását követő öt munkanapon belül dönt. (7) A jogutódlás kérdésében hozott döntés ellen önálló fellebbezésnek van helye.


Készítette:





175

Adatvédelem

17. § (1) A hatóság köteles gondoskodni az eljárás során megismert, törvény által védett titok [(a továbbiakban: védett adat)] és a hivatás gyakorlásához kötött titok [(a továbbiakban: hivatásbeli titok)] (a továbbiakban együtt: védett adat) megőrzéséről és a személyes adatok védelméről. (2) A hatósági eljárás tartama alatt – különösen az iratokba való betekintés engedélyezésénél, a tárgyalás során, a döntés szerkesztésénél és a döntésnek hirdetményi úton való közlésénél – a hatóság gondoskodik arról, hogy a védett adat [és a hivatásbeli titok] ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen. (3) [Az adat védelmére vonatkozó szabályok megtartása nem vezethet a jogorvoslathoz való jog korlátozásához.] (4) [A hatóság – hatáskörének keretei között – jogosult a feladatai ellátásához szükséges, jogszabályban meghatározott védett adat, továbbá törvényben meghatározott esetben személyes adat megismerésére és kezelésére. E jogát törvény korlátozhatja.] (5) [Hivatalból indított vagy folytatott eljárásban a (4) bekezdésben meghatározott korlátozó rendelkezés hiányában az ügyfél nem akadályozhatja a hatóságot az üzleti könyvek és a tényállás tisztázásához szükséges más iratok átvizsgálásában.] (6) [A hatóság az eljárás során a birtokába került védett adatot, hivatásbeli titkot, továbbá személyes adatot – az ugyanazon ügyben folyó, e törvényben szabályozott eljárások kivételével – csak akkor továbbíthat más szervhez, ha ezt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult.]

II. Fejezet

Joghatóság, hatáskör, illetékesség

Joghatóság

18. § (1) Magyar állampolgár, Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél hatósági ügyében – [amennyiben az Unió jogi aktusa,] ha törvény [vagy nemzetközi szerződés] eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el. (2) Ha az ügyfél nem magyar állampolgár, illetve külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akkor hatósági ügyében – [amennyiben nemzetközi szerződés vagy az adott ügyfajtára irányadó különös eljárási szabály] ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a Magyar Köztársaság területén magyar hatóság jár el, feltéve hogy az eljárásban az [Unió jogi aktusát] Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusát[, illetve] vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni. (3) [Jogszabály] Törvény vagy kormányrendelet [felhatalmazása, illetve nemzetközi szerződés vagy viszonosság] alapján az ügyfél hatósági ügyében külföldön a [magyar külképviseleti hatóság, illetve konzuli szolgálat] külpolitikáért felelős miniszter vagy a konzuli tisztviselő jár el.


Készítette:





176

A hatáskör megállapítása és az eljárási kötelezettség

19. § (1) A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg. Jogszabályban kell megjelölni az [első fokon eljáró] elsőfokú, továbbá ha az nem a 107. §-ban [és 108. §-ban] megjelölt hatóság, [a fellebbezést elbíráló hatóságot is] a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot. (2) Önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület, törvény rendelkezése alapján a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét önkormányzati rendeletben a közgyűlés elnökére, a polgármesterre, a főpolgármesterre, a részönkormányzat testületére, a képviselő-testület bizottságára, [illetve] vagy törvényben meghatározottak szerint létrehozott társulásra ruházhatja át. (3) A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását – törvényben meghatározott kivétellel – más hatóságra nem ruházhatja át. [Nem tekinthető a hatáskör átruházásának, ha a külképviseleti hatóság egyes – más magyar hatóság hatáskörébe tartozó – hatósági ügyek intézésében közreműködik.] (4) A hatóságtól – a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatáskörébe tartozó ügy [nem vonható el.] törvényben meghatározott esetben vonható el. Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja. (5) Ha a bíróság valamely ügyben a hatáskörét vagy annak hiányát állapította meg, vagy az ügy érdemében határozott, ez a döntés az eljáró hatóságra kötelező. 20. § (1)1 A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni. [Ha e kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv – kérelemre vagy hivatalból – soron kívül, de legkésőbb a tudomásszerzéstől számított öt napon belül kivizsgálja a mulasztás okát.] Ha e törvény valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, azt a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon belül teljesíti. (2) [A hatóság mulasztása esetén a felügyeleti szerv újabb – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő kitűzésével a mulasztó hatóságot három napon belül az eljárás lefolytatására utasítja.] Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv az erre irányuló kérelem kézhezvételétől vagy a hivatalos tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kivizsgálja a mulasztás okát és – az ügyfajtára irányadó ügyintézési határidő és a döntés-előkészítés fokának figyelembevételével megállapított – határidő tűzésével a mulasztó hatóságot az eljárás lefolytatására utasítja. Nincs helye az eljárás lefolytatására történő utasításnak, ha a 71. § (2) bekezdés alkalmazásának van helye. (3) Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv [az eljárásra] a mulasztó hatóság vezetője ellen [haladéktalanul] fegyelmi eljárást kezdeményez, egyidejűleg az eljárásra – a (4) és (5) bekezdésben foglalt kivétellel – a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki [, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez]. [A kezdeményezés alapján a fegyelmi

1 2011. január 1-jén hatályba lépő szöveg: Ha e törvény valamely eljárási cselekmény teljesítésének határidejéről nem rendelkezik, azt a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb három munkanapon belül teljesíti.


Készítette:





177

eljárás megindítása kötelező.] A kijelölt hatóság az ügyben irányadó ügyintézési határidőn belül köteles [érdemi határozatot] döntést hozni. (4) [Hatósági igazolvánnyal vagy hatósági bizonyítvánnyal (adatigazolással), hatósági nyilvántartás-vezetéssel, illetve hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos hatósági ügyben az ismételten mulasztó hatósággal szemben a felügyeleti szerv a (3) bekezdésben foglaltak szerint jár el azzal az eltéréssel, hogy az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki. A hatóság legkésőbb tizenöt napon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének.] Az ismételten mulasztó hatóságtól az ügy nem vonható el, és az eljárásra más hatóság nem jelölhető ki, ha a hatóság hatásköre hatósági igazolvány vagy hatósági bizonyítvány kiadására, hatósági nyilvántartás vezetésére terjed ki, ha jogszabály alapján hatásköre kizárólagos, vagy ha belföldi jogsegély iránti megkeresés alapján kell eljárnia. A hatóság legkésőbb a felhívástól számított tíz munkanapon belül köteles eleget tenni elmulasztott kötelezettségének. (5) Ha a képviselő-testület, a főpolgármester, a polgármester, a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete, a társulás (a továbbiakban együtt: önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben határozathozatali kötelezettségét elmulasztotta, az ügyfél kérelmére vagy hivatalból a közigazgatási hivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, illetve a testület legközelebbi ülésén, de legkésőbb [harminc napon] huszonkét munkanapon belül határozzon. [A döntésre jogosult a döntés várható időpontjáról a közigazgatási hivatal felhívásától számított öt napon belül értesíti az ügyfelet.] (6) Az (5) bekezdés alapján az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a közigazgatási hivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a [megyei, illetve a fővárosi bíróság mint] közigazgatási ügyekben eljáró bíróság [(a továbbiakban: közigazgatási ügyekben eljáró bíróság)] kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására. (7) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat a szakhatósági eljárásra és a fellebbezési eljárásra is alkalmazni kell. E rendelkezések akkor is irányadók, ha – a határozat megsemmisítése vagy hatályon kívül helyezése folytán – a hatóság az ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget az új eljárás lefolytatására irányuló kötelezettségének. (8) A felügyeleti szerv a (2) bekezdés szerinti intézkedésről, valamint az eljáró hatóság (3) bekezdés szerint történő kijelöléséről az ügyfelet [három napon belül] értesíti, továbbá ellenőrzi, hogy a hatóság a mulasztást követően, illetve a kijelölt hatóság határidőn belül eleget tesz-e eljárási kötelezettségének. A közigazgatási hivatal értesíti az ügyfelet (5) bekezdés szerinti felhívásáról, egyidejűleg felhívja az ügyfél figyelmét arra, hogy a felhívás eredménytelensége esetén a (6) bekezdés szerint a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat.

Illetékesség

21. § (1) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az eljárásra az a hatóság az illetékes, amelynek területén


Készítette:





178

a) az ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye (a továbbiakban együtt: lakcím[e]), illetve székhelye, [(]telephelye, fióktelepe[)] (a továbbiakban együtt: székhely) van, b) az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, c) az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy d) a jogellenes magatartást elkövették. (2) [Nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagy különleges szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet kijelölheti azt a hatóságot, amely meghatározott ügyekben az ország egész területére kiterjedő illetékességgel eljár. A szakhatóságok közreműködésével folyó eljárásokban a kijelölésnek a szakhatóságokra is ki kell terjednie.] Ha törvény vagy kormányrendelet hatósági ügyben több hatóságot jogosít fel valamely hatáskör gyakorlására, jogszabály a hatóságok illetékességére csak azonos okot állapíthat meg. (3) [A (2) bekezdésben meghatározott ügyekben eljáró hatóság a döntéshozatal előtt kikéri annak a hatóságnak az üggyel kapcsolatos véleményét, amely a kijelölés hiányában az ügyben illetékes lenne. A vélemény nem köti az eljáró hatóságot, és a véleményadás elmaradása nem akadálya az érdemi döntéshozatalnak.] (4) Ha az ügyfél [tartósan, három hónapot meghaladó ideig külföldön tartózkodik, illetve] lakcíme ismeretlen, az (1) bekezdés a) pontjára alapított illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában – ha [az Unió jogi aktusa vagy] jogszabály másként nem rendelkezik – az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes. (5) [Több illetékes hatóság közül az jár el,] Az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg (megelőzés). (6) Ha a hatóság megállapítja, hogy az ügyben más hatóság a megelőzés alapján már eljárt vagy más hatóság előtt eljárás van folyamatban, saját eljárását [végzéssel] megszünteti, illetve szükség esetén a döntést visszavonja, és [erről a korábban, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatóságot és az ügyfelet értesíti] erről szóló döntését a korábban eljárt, illetve a folyamatban lévő ügyben eljáró hatósággal és az ügyféllel közli.

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség vizsgálata

22. § (1) A hatóság a joghatóságát – ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot –, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból köteles vizsgálni. (2) Hatáskör vagy illetékesség hiányában a hatóság a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat – az ügyfél egyidejű értesítése mellett – haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított öt munkanapon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. (3) A hatóság – tekintet nélkül [a joghatóságára, valamint] a hatáskörére és az illetékességére – hivatalból köteles megtenni azt az ideiglenes intézkedést, amelynek hiányában a késedelem elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna.


Készítette:





179

(4) A hatóság az ideiglenes intézkedéséről [- végzése megküldésével – haladéktalanul, de legkésőbb öt napon belül értesíti az ügyfelet, továbbá a joghatósággal és hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságot] szóló döntését közli az ügyféllel és a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósággal, amely az ideiglenes intézkedés szükségességét felülvizsgálja, és szükség esetén megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedést. (5) Az ideiglenes intézkedés felülvizsgálatánál nem érvényesül a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme.

Hatásköri, illetékességi vita

23. § (1) Ha ugyanabban az ügyben a) több hatóság állapította meg hatáskörét [vagy] és illetékességét, b) több hatóság állapította meg hatáskörének [vagy] és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, c) több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között hivatalból vagy kérelemre [haladéktalanul, de legkésőbb az eljárás megindítására irányuló kérelem érkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül] megkísérelni a vita eldöntését. (2) [Ha az (1) bekezdés szerinti egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz.] Az egyeztetést annak a hatóságnak kell kezdeményeznie, amelyiknél az eljárás később indult meg, illetve amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, vagy amelyik hatóságnál az ügyfél az egyeztetés lefolytatása iránti kérelmét benyújtotta. (3) [Ha az (1) bekezdés szerinti eljárás nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot a következő szerv jelöli ki: a) illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal, b) hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Ítélőtábla.] Ha az egyeztetés sikerrel járt, az (1) bekezdés a) és c) pontja esetében az a hatóság, amely a továbbiakban nem jár el, az előtte folyamatban lévő eljárást végzéssel megszünteti, az eljárás során hozott döntését visszavonja, egyúttal az ügy iratait és bizonyítékait átteszi az eljárást lefolytató hatósághoz. (4) Ha az egyeztetés nem járt sikerrel, akkor az a hatóság, amelyiknél az eljárás később indult meg, illetve amelyik hatáskörének és illetékességének hiányát később állapította meg, öt munkanapon belül kéri az eljáró hatóság kijelölését. (5) Az eljáró hatóságot a (4) bekezdés szerinti hatóság vagy az ügyfél kérelmére a) illetékességi összeütközés esetén tíz munkanapon belül a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal, b) hatásköri összeütközés esetén soron kívüli eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla jelöli ki.


Készítette:





180

24. § (1) A Fővárosi Ítélőtábla a hatásköri vitában az [eljárást kezdeményező] ügyfél vagy a hatóság kérelmére nemperes eljárásban dönt. (2) A Fővárosi Ítélőtábla határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.

Eljárás az illetékességi területen kívül

25. § (1) A hatóság az illetékességi területén kívül akkor végezhet eljárási cselekményt, ha ezt törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi. (2) A fővárosi kerületi illetékességű hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője pedig a megyei jogú város egész területén végezhet eljárási cselekményt.

Belföldi jogsegély

26. § (1) Jogsegélyt akkor lehet kérni, ha [a megkereső hatóság] a) az ügyben a megkereső hatóság illetékességi területén kívül kell valamely eljárási cselekményt elvégezni, [illetve azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolttá teszi,] b) [feladatának ellátásához olyan adat vagy ténybeli ismeret szükséges, amely a megkeresett hatóság nyilvántartásából, illetve irataiból szerezhető meg,] azt az ügyfél jogos érdeke vagy a költségtakarékosság indokolja, vagy c) [feladatának ellátásához olyan irat vagy más bizonyíték szükséges, amely a megkeresett hatóságnál (állami, önkormányzati szervnél) van, vagy onnan szerezhető meg] az ügy elbírálásához olyan adat, irat, ténybeli ismeret vagy más bizonyíték szükséges, amely más hatóságtól, egyéb állami, önkormányzati szervtől, vagy – ha törvény meghatározott ügyfajtában lehetővé teszi – egyéb szervtől vagy személytől szerezhető meg. (2) Az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott megkeresést az ügy jellegétől függően a megkereső hatósággal azonos hatáskörű illetékes [szervhez] hatósághoz, ennek hiányában az illetékes települési önkormányzat jegyzőjéhez kell intézni. (3) [Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetben a megkeresésben meg kell jelölni az adat, irat, más bizonyíték felhasználásának célját, valamint azt, hogy a személyes adat beszerzésére törvény alapján, vagy az ügyfél kérelmére és írásbeli hozzájárulásával kerül sor.] Kérelemre indult eljárásban az ügyfél szükséges személyes adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell a jogsegély teljesítése céljából, az ahhoz szükséges mértékben továbbított személyes adatok tekintetében is. Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban a hatóság a jogszabály alapján kezelhető adatok közül a jogsegély teljesítése céljából szükséges személyes adatokat továbbíthatja a megkeresett szervhez. (4) A megkeresett [hatóság] szerv vagy személy csak akkor tagadhatja meg a megkeresésben foglaltak teljesítését, ha az jogszabályba ütközik. Amennyiben a jogsegély nyújtására más szerv jogosult, a megkeresett [hatóság] szerv vagy személy a megkeresést [haladéktalanul, de legkésőbb a megkeresés megérkezésétől számított öt napon belül] e [hatósághoz] szervhez továbbítja, és erről egyidejűleg tájékoztatja a megkereső hatóságot.


Készítette:





181

(5)2 Ha jogszabály [ennél] rövidebb határidőt nem állapít meg, [a jogsegély iránti kérelmet az (1) bekezdés b) és c) pontjában szabályozott esetben nyolc napon belül, az (1) bekezdés a) pontjában szabályozott esetben pedig tizenöt napon belül kell teljesíteni] a megkeresést az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott esetben tíz munkanapon belül, az (1) bekezdés c) pontjában szabályozott esetben pedig öt munkanapon belül kell teljesíteni. Ha az adat elektronikus nyilvántartásban áll rendelkezésre, a megkeresést három munkanapon belül kell teljesíteni. (6) [Ha a belföldi jogsegély iránti kérelem teljesítéséhez magyar külképviseleti hatóság megkeresése szükséges, a jogsegély teljesítésének határideje a megkeresésnek a külképviseleti hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik.] A megkeresett szerv értesíti a megkereső hatóságot, ha elháríthatatlan akadály folytán a jogsegélyt az (5) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem tudja teljesíteni, és a megkeresett szerv vezetője a határidőt tíz munkanappal meghosszabbította. A megkereső hatóság értesíti az ügyfelet a jogsegély határidejének meghosszabbításáról.

Nemzetközi jogsegély

27. § (1) Ha a Magyar Köztársaságnak valamely állammal közigazgatási jogsegélyegyezménye van, vagy annak hiányában az államok között viszonossági gyakorlat áll fenn, vagy többoldalú nemzetközi szerződés ezt lehetővé teszi, [továbbá az (5) bekezdés szerinti együttműködési megállapodás alapján az eljáró] a hatóság a 26. § (1) bekezdésében meghatározott jogsegély érdekében külföldi hatósághoz fordulhat, illetve [- ha ez nem ütközik magyar jogszabályba -] köteles teljesíteni a külföldről érkező jogsegélykérelmet. (2) A viszonosság fennállása tekintetében a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó, amelyet az [érintett minisztériummal] ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel egyetértésben alakít ki. (3) Ha [jogszabály vagy nemzetközi szerződés] törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a nemzetközi jogsegélyügyben érintett magyar és külföldi (nemzetközi) hatóság közvetlenül érintkezik egymással. Ha a magyar hatóság előtt nem ismert, hogy a jogsegélykérelem teljesítése az érintett külföldi állam melyik hatóságának hatáskörébe tartozik, a kérelmet felügyeleti szervén keresztül a külpolitikáért felelős miniszterhez juttatja el. A külpolitikáért felelős miniszter a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériuma útján továbbítja a jogsegélykérelmet a külföldi hatósághoz. (4) Ha a külföldről érkező jogsegélykérelem teljesítésére nem a megkeresett hatóság jogosult, a megkeresést [haladéktalanul, de legkésőbb az érkezéstől számított öt napon belül] átteszi a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz, és erről a megkereső felet egyidejűleg tájékoztatja. (5) [Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés és törvény felhatalmazást adhat az ügyben eljárni jogosult magyar és külföldi hatóság közötti együttműködési megállapodás létrehozására hatósági feladataik ellátásának kölcsönös előmozdítása érdekében.]

2 2011. január 1-jén az (5) bekezdés hatályát veszti.


Készítette:





182

(6) [Nemzetközi jogsegély keretében személyes adat továbbítására az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés, illetve törvényi felhatalmazás vagy az érintett írásos hozzájárulása alapján kerülhet sor.] 28. § (1) A hatóság [- ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik -] megtagadja a külföldi megkeresés teljesítését, ha az [sértené] a) sértené a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit vagy a közbiztonságot, b) sértené az ügyben érintett személy alapvető jogát, vagy c) [a védett adat megőrzéséhez fűződő érdekeket, és annak továbbítását jogszabály nem teszi lehetővé, vagy a továbbításához a jogszabályban előírt feltételek nem állnak fenn] jogszabályba ütközne. (2) A külföldi megkeresés teljesítésének megtagadásáról és annak okáról a megkereső felet [haladéktalanul] tájékoztatni kell. (3) [Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltak elbírálásához a hatóság szükség esetén feladatkörében érintett miniszterek, központi államigazgatási szervek állásfoglalását kéri.]

II/A. Fejezet

A kapcsolattartás általános szabályai

28/A. § (1) A hatóság a) írásban aa) postai úton, ab) telefaxon, ac) személyesen átadott irat útján, ad) kézbesítési meghatalmazott útján, ae) a hatóság kézbesítője útján, af) kézbesítési ügygondnok útján, ag) hirdetményi úton, vagy ah) jogszabályban meghatározott módon elektronikus úton, vagy b) szóban az e törvényben meghatározott feltételekkel tart kapcsolatot az ügyféllel. (2) Az (1) bekezdés megfelelően alkalmazandó az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymással történő kapcsolattartására. (3) Több igénybe vehető kapcsolattartási forma közül a hatóság a költségtakarékosság és a hatékonyság szempontjai alapján választ. Az első kapcsolatfelvétel alkalmával a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a kapcsolattartás lehetséges formáira, és tájékoztatást ad a kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségéről, valamint a hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás elérhetőségéről. (4) Rövid szöveges üzenet útján, telefonon és elektronikus levélben is lehet tájékoztatásra irányuló vagy jogszabályban meghatározott egyéb esetekben kapcsolatot tartani. (5) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén, valamint törvény rendelkezése alapján bármilyen módon tarthat kapcsolatot a hatóság és az ügyfél; a kapcsolattartás időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni.


Készítette:





183

(6) Az ügyfélre vonatkozó kapcsolattartási szabályokat az eljárás egyéb résztvevőjére is alkalmazni kell.

Kapcsolattartás elektronikus úton

28/B. § Írásbeli a kapcsolattartás, ha a) az ügyfél az iratot ügyfélkapun keresztül küldi meg a hatóságnak, b) a hatóság az iratot ügyfélkapun vagy hivatali kapun keresztül küldi meg az ügyfélnek vagy a hatóságnak. (2) Az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki, vagy ha az az adott kapcsolattartás tekintetében értelmezhető. (3) Az ügyfél köteles elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény az adott ügyben vagy eljárási cselekmény vonatkozásában előírja. (4) Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út a 20. § (6) bekezdése és a 24. § (1) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, és a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban. (5) A hatóság elektronikus úton tartja a kapcsolatot az ügyféllel, ha az ügyfél azt igényli, továbbá, ha az ügyfél a kérelmet elektronikus úton nyújtotta be, és az alkalmazandó kapcsolattartási formáról másként nem rendelkezett. (6) Törvény eltérő rendelkezése hiányában, ha az ügyfél a számára elektronikus úton elküldött irat átvételét öt munkanapon belül nem igazolja vissza, a hatóság papír alapon továbbítja számára az iratot. Ebben az esetben a kézbesítéshez fűződő joghatások a papír alapú irat kézhezvételével állnak be. (7) Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezésének hiányában a központi rendszerben vagy a hatóság ellenőrzése alatt álló informatikai rendszerben felmerült üzemzavar időtartamát a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni.

Tájékoztatás

28/C. § (1) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél az e fejezetben meghatározott valamennyi kapcsolattartási formát használhatja tájékoztatáskérés céljából. (2) A hatóság olyan formában köteles tájékoztatni az ügyfelet, amilyen formában az ügyfél azt kérte, vagy ha erről nem rendelkezett, akkor ugyanolyan formában, mint amilyen formában az ügyfél a tájékoztatást kérte. (3) Ha a tájékoztatás az ügy irataiban lévő adatra vonatkozik, az ügyet, az ügyfelet és a hatóságot legalább az ügyfajta megnevezése, az ügy száma és az ügyfél természetes személyazonosító adatai alapján azonosítani kell.

Hatóságok közötti kapcsolattartás3

28/D. § (1) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóságok egymással elektronikus úton tartanak kapcsolatot.

3 2011. január 1-jén lép hatályba az alcím és a 28/F. §.


Készítette:





184

(2) Önkormányzati hatósági ügyben a hatóságok akkor kötelesek egymással elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha önkormányzati rendeleteik így rendelkeznek. (3) A hatóságok nem kötelesek egymással elektronikus úton kapcsolatot tartani, ha az az eljárás elhúzódásával járna, vagy ha a kapcsolattartás elektronikus úton lehetetlen.

III. Fejezet

Az elsőfokú eljárás

Az eljárás megindítása

29. § (1) A hatósági eljárás hivatalból vagy az ügyfél kérelmére[, bejelentésére, nyilatkozatára, más hatóság kezdeményezésére, külön jogszabályban meghatározott panaszra (a továbbiakban együtt: kérelem) vagy hivatalból] indul meg. (2) A hatóság köteles a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén hivatalból megindítani az eljárást, ha a) ezt jogszabály előírja, b) erre felügyeleti szerve utasította, vagy a bíróság kötelezte, vagy c) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást. (3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az eljárás megindításáról a) a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet, az eljárás megindításától, b) a kérelemre indult eljárásban – a kérelmező ügyfelet kivéve – az ismert [ellenérdekű, illetve érintett] ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül értesíteni kell. (4) Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha a) az veszélyeztetné az eljárás eredményességét, b) [az egyszerű megítélésű, a tényállás előzetes tisztázását nem igénylő ügyben az eljárás megindítása után azonnal sor kerül az érdemi határozat meghozatalára,] az eljárás megindítása után a hatóság öt munkanapon belül meghozza a döntést, c) az ellenőrzésre feljogosított hatóság az adott tárgyban folyamatosan lát el az érintettnél ellenőrzési feladatot, d) azt honvédelmi, nemzetbiztonsági, közbiztonsági okból jogszabály kizárja. (5) Az értesítésnek tartalmaznia kell: a) az ügy tárgyát, iktatási számát, az eljárás megindításának napját és az adott ügyfajtára irányadó ügyintézési határidőt, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokat, az ügyintéző nevét és hivatali elérhetőségét, b) az iratokba való betekintés és a nyilatkozattétel lehetőségére irányuló tájékoztatást, c) hivatalból indult eljárásban az erre történő utalást, kérelemre indult eljárásban a kérelmező ügyfél nevét, d) [az ügyfél tájékoztatását az elektronikus ügyintézés lehetőségének igénybevételéről és az ügyfajtára vonatkozó elektronikus tájékoztatási szolgáltatás elérhetőségéről.] (6) [Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a 15. § (2) és (5) bekezdése esetében, valamint ha az eljárás egyébként jelentős számú ügyfelet érint,] Ha törvény vagy kormányrendelet további értesítési formát nem állapít meg, a hatásterületen élő és a 15. § (5)


Készítette:





185

bekezdés szerinti [az] ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján [(helyben szokásos módon, a helyi lapban stb.)] kell értesíteni. (7) A hirdetmény[, illetve] és közhírré tétel útján közölt [közlemény] értesítés tartalmazza: a) az ügy tárgyát és rövid ismertetését, b) [a tervezett létesítmény, tevékenység rövid ismertetését] a hatásterület határait, c) [a hatásterület határait,] a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be az ügy irataiba. [d) a tájékoztatást arról, hogy az érintettek hol és mikor tekinthetnek be a tervekbe, illetve az ügy egyéb irataiba.] (8) [A (6) bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni akkor is, ha az ügyfelek körét vagy a hatásterület határait nem lehet pontosan megállapítani. A hirdetmény ebben az esetben a hatásterület vélelmezhető határait jelöli meg.] A hatóság a hivatalbóli eljárást kezdeményező személyt vagy szervet kérelmére tájékoztatja az eljárás megindításáról. (9) Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított öt munkanapon belül a hatóság [az] a kérelmező ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, az ügyintézési határidőbe nem számító időtartamokról, [ügyintézőjéről és] az ügyintéző nevéről és hivatali elérhetőségéről, az ügyintézési határidő túllépése esetén követendő eljárásról, az iratokba való betekintés és nyilatkozattétel lehetőségéről, valamint arról, hogy kérelme a szükséges adatainak kezeléséhez és belföldi jogsegély, valamint szakhatósági eljárás lefolytatása céljából történő továbbításához való hozzájárulásnak minősül. [Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikusan, három napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is.] (10) A hatóság külön kérelem nélkül is az ügyfél anyanyelvére lefordított döntésben értesíti az eljárás megindításáról azt a magyar nyelvet nem beszélő ügyfelet, akivel szemben az eljárást folytatja. Az értesítés az (5) bekezdésben foglaltakon túl tartalmazza a nyelvhasználati és az ezzel járó költségviselési szabályokról szóló tájékoztatást.

Ideiglenes biztosítási intézkedés

29/A. § (1) Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a hatóság a pénzkövetelés biztosítását vagy meghatározott dolog zárlatát ideiglenes biztosítási intézkedésként e törvény biztosítási intézkedésre vonatkozó szabályainak alkalmazásával az ügy érdemében való döntéshozatalt megelőzően is elrendelheti. (2) Az ideiglenes biztosítási intézkedést a hatóság visszavonja, ha a) az elrendelésének oka megszűnt, b) a hatóság az eljárás megszüntette, vagy c) az ideiglenes biztosítási intézkedést meghatározott összeg biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a hatóságnál letétbe helyezték. (3) Az ideiglenes biztosítási intézkedés hatályát veszti a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés jogerőre emelkedésével.


Készítette:





186

A kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása

30. § A hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, [nyolc napon belül végzéssel] öt munkanapon belül elutasítja, ha a) az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, b) a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, [továbbá ha a kérelem áttételéhez szükséges adatok a kérelemből hiányoznak, és azok hivatalból sem állapíthatóak meg,] c) a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, d) jogszabály [az igény érvényesítésére] a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett, e) a hatóság az ügyet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki, f) a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet késedelmesen terjesztették elő, g) a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy, vagy h) a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik.

Az eljárás megszüntetése

31. § (1) A hatóság az eljárást [végzéssel] megszünteti, ha a) a 30. § alapján a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye, az elutasítási ok azonban az eljárás megindítását követően jutott a hatóság tudomására, b) az ügy tárgyát képező vagyontárgy megsemmisült vagy olyan mértékben károsodott, hogy az eljárás okafogyottá vált, c) az eljárás kérelemre indult és az ügyfél [az érdemi határozat jogerőre emelkedése előtt] kérelmét visszavonta, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és nem mindegyikük vonta vissza kérelmét, d) az ügyfél halála vagy a jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet megszűnése következtében az eljárás okafogyottá vált, és eljárásbeli jogutódlás sem következett be, e) [az eljárást hivatalból indították vagy folytatták, és] az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, f) az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a képviselő visszautasítása esetén a hatóság felhívása ellenére nem gondoskodik a képviselet-ellátásra alkalmas személy meghatalmazásáról vagy nem jár el személyesen, kivéve ha az eljárás hivatalból is megindítható, és a hatóság az eljárást hivatalból folytatja, vagy ha az eljárásban több kérelmező vesz részt, és ők személyesen járnak el vagy képviselőjüket a hatóság nem utasította vissza, g) jogszabályváltozás miatt az ügy elbírálása a továbbiakban már nem hatósági hatáskörbe tartozik,


Készítette:





187

h) a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat (a továbbiakban: díj) kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül. (2) A hatóság az eljárást [végzéssel] megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, illetve nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. (3) [Ha a hatósági eljárásért illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni és az ügyfél a fizetési kötelezettségének a hatóság erre irányuló felhívása ellenére nem tesz eleget és költségmentességben sem részesül, a hatóság az eljárást megszüntetheti.] Ha az ügyfél a kérelmét a határozat jogerőre emelkedését megelőzően az (1) bekezdés c) pontja szerint visszavonja, a hatóság a határozatát vagy az eljárást megszüntető döntést visszavonja. (4) [Az eljárás megszüntetéséről a hatóság öt napon belül mindazokat értesíti, akiket az eljárás megindításáról értesített.]

Az eljárás felfüggesztése

32. § (1) Ha az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, vagy ugyanannak a hatóságnak az adott üggyel szorosan összefüggő más hatósági döntése nélkül megalapozottan nem dönthető el, továbbá ha a döntéshez külföldi hatóság vagy más szerv álláspontját is be kell szerezni, a hatóság az eljárást felfüggeszti. Amennyiben a más szerv előtti eljárás megindítására az ügyfél jogosult, erre őt megfelelő határidő kitűzése mellett fel kell hívni. Ha az ügyfél a felhívásnak nem tesz eleget, a hatóság az eljárást megszünteti, vagy a rendelkezésre álló adatok alapján dönt. (2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a hatóságot új eljárásra kötelezi és ezzel a bírósági döntéssel szemben perújítási vagy felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a hatóság az eljárást felfüggesztheti. (3) Ha az (1) bekezdés alkalmazásának nincs helye, a[A]z eljárás felfüggesztését indokolt esetben egy alkalommal az ügyfél is kérheti. Az eljárás az ügyfél kérelmére akkor függeszthető fel, ha a) azt jogszabály nem zárja ki, és b) nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél az eljárás felfüggesztéséhez hozzájárul, vagy az ellenérdekű ügyfél érdekét az nem érinti. (4) Jogszabály az eljárásnak az ügyfél kérelmére történő felfüggesztését a (3) bekezdés rendelkezésein kívül egyéb feltételhez is kötheti. (5) Ha a jogutód kiléte vitás, ennek eldöntéséig a hatóság a folyamatban levő eljárást a kérelmező ügyfél kiesése esetén felfüggeszti, egyéb esetekben felfüggesztheti. (6) [Olyan ügyfajtákban, amelyekben a szakvélemény elkészítése hosszabb időt vesz igénybe jogszabály lehetővé teheti, hogy az eljáró hatóság a szakértő kirendelésekor, illetve a szakvélemény kérésekor az eljárást a szakvélemény megérkezéséig felfüggessze.] Hatósági közvetítő kirendelése esetén a hatóság az ügyfelek számára és a hatósági közvetítés várható időtartamára tekintettel elrendelheti az eljárás felfüggesztését. (7) [Az eljárás felfüggesztéséről a hatóság végzéssel dönt.] Ha a hatóság az eljárást a (3) bekezdés alapján függesztette fel, és az ügyfél az eljárás folytatását hat hónapon belül nem kéri, a hatóság az eljárást megszünteti.


Készítette:





188

(8) Az eljárás felfüggesztésekor minden határidő megszakad, és az eljárás felfüggesztésének megszűnésekor az ügyintézési határidő kivételével újra kezdődik. (9) A hatóság az eljárás felfüggesztése esetén is dönthet úgy, hogy a folyamatban lévő eljárási cselekményeket és az azok teljesítésére megállapított határidőket az eljárás felfüggesztése nem érinti.

Ügyintézési határidő

33. § (1)4 [Az érdemi] A határozatot vagy az eljárást megszüntető döntést az (5) bekezdésben meghatározott időponttól számított [harminc napon] huszonkét munkanapon belül kell meghozni és intézkedni a döntés közléséről. Ennél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. (2) Kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, [az érdemi határozatot] a határozatot vagy az eljárást megszüntető döntést soron kívül kell meghozni. (3)5 Az ügyintézési határidőbe nem számít be: a) a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, illetve az eljáró hatóság kijelölésének időtartama, b) a [nemzetközi] jogsegélyeljárás időtartama, [ideértve a magyar külképviseleti hatóságtól kért jogsegély időtartamát is,] továbbá a 36. § (2) bekezdése alapján adatnak a nyilvántartásból történő beszerzéséhez szükséges idő, c) a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő, d) a szakhatóság eljárásának időtartama, ideértve a 45. § (2) bekezdése szerinti egyeztetést is, e) az eljárás felfüggesztésének időtartama, f) a 70. § (1) bekezdésében szabályozott eljárás időtartama, g) [elektronikus ügyintézés esetén a 163. § szerinti] a hatóság működését félbeszakító üzemzavar és más elháríthatatlan esemény időtartama, h) a kérelem, a [határozat] döntés és egyéb irat [hiteles] fordításához szükséges idő, i) az ügygondnok kirendelésére irányuló eljárás időtartama, j) a szakértői vélemény elkészítésének időtartama. (4) Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban [hatvan napon] negyvenöt munkanapon belül határoz. (5) Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napján kezdődik. Ezt a szabályt kell alkalmazni azokban az esetekben is,

4 2011. január 1-jén hatályát veszti a 33. § (1) bekezdésében a „vagy kormányrendelet” szövegrész. 2010. január 1-jén a 33. § (1) bekezdésében a „huszonkét” szövegrész helyébe a „húsz szöveg lép. 2012. január 1-jén a 33. § (1) bekezdésében a „húsz” szövegrész helyébe a „tizenöt” szöveg lép. 2014. január 1-jén a 33. § (1) bekezdésében a „tizenöt” szövegrész helyébe a „tíz” szöveg lép. 5 2011. január 1-jén a b) pont szövege helyébe a következő szövegrész lép: b) a jogsegély időtartama,


Készítette:





189

amikor a magyar hatóság eljárásának megindításához szükséges kérelmet nem magyar hatóságnál lehet benyújtani. (6) A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság és a felügyeleti szerv eljárása esetén az ügyintézési határidő az iratoknak a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz, illetve a felügyeleti szervhez érkezésekor kezdődik. A hatóság a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, illetve a felügyeleti szervnek erre irányuló [felhívásától számított öt napon belül] felhívására köteles az iratokat felterjeszteni. (7) Az eljáró hatóság vezetője – ha azt törvény nem zárja ki – az ügyintézési határidőt annak letelte előtt indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb [harminc] huszonkét [- kiskorú ügyében], a (2) bekezdésben meghatározott esetekben legfeljebb [tizenöt – nappal] tíz munkanappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet [és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek]. (8)6 A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő – ha [jogszabály] törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – [tizenöt nap] tíz munkanap. A szakhatóság a hatósághoz és a szakhatósághoz előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát és az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszerűségét öt munkanapon belül állapítja meg; ha az azonosság nem állapítható meg, a szakhatóság tíz munkanapon belül lefolytatja a szakhatósági eljárást. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője [e] a szakhatósági eljárásra irányadó határidőt egy alkalommal [tizenöt nappal] tíz munkanappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti. (9) A (7) és (8) bekezdésben meghatározott határidőnél rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. 33/A. § (1) Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt a kérelmező ügyfélnek nem felróható okból túllépi, köteles a kérelmező ügyfélnek kérelmére az általa az eljárás lefolytatásáért fizetendő illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét megfizetni. (2) Az ügyfél a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés közlésétől számított tíz munkanapon belül kérelmezheti az (1) bekezdés szerinti összeg megfizetését, amelyről a hatóság öt munkanapon belül dönt. (3) A hatóság (1) bekezdés szerinti fizetési kötelezettségét nem érinti, ha az ügyfél az illeték vagy díj megfizetése alól részben vagy egészen mentesült. Ha az eljárás lefolytatásáért az ügyfél jogszabály alapján nem köteles illeték vagy díj fizetésére, úgy a hatóság az illetékekről szóló törvény szerinti általános tételű eljárási illetéknek megfelelő összeget fizeti meg az ügyfélnek. (4) Az ügyfélnek járó összeget a hatóság saját költségvetése terhére a döntése jogerőssé válásától számított öt munkanapon belül fizeti meg az ügyfél számára. 33/B. § (1) A hatóság együttes eldöntés céljából elrendelheti az előtte folyamatban lévő olyan eljárások egyesítését, amelyeknek tárgya egymással összefügg.

6 2011. január 1-jén a (8) bekezdés helyébe lépő szöveg: (8) A szakhatóság eljárására irányadó ügyintézési határidő – ha jogszabály másként nem rendelkezik – öt munkanap. Indokolt esetben a szakhatóság vezetője e határidőt egy alkalommal öt munkanappal meghosszabbíthatja, és erről az ügyfelet és a megkereső hatóságot értesíti.


Készítette:





190

(2) Az ügyfelek közösen előterjesztett kérelmére a hatóság – ha annak feltételei fennállnak – az eljárásokat egyesíti. (3) Az eljárások egyesítése az ügyintézési határidőket nem érinti.

Kérelem

34. § (1) A kérelmet a hatósághoz írásban vagy szóban, valamint jogszabályban meghatározott feltétellel és módon gépi adathordozón lehet előterjeszteni [benyújtani, a természetes személy ügyfél azonban kérelmét szóban is előterjesztheti]. Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat vagy az eljárást megszüntető döntés jogerőre emelkedéséig visszavonhatja. (2) Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet során az azonnali intézkedést igénylő ügyben a kérelmet [távbeszélő útján] telefonon is elő lehet terjeszteni. (3) Jogszabály előírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az e célra rendszeresített nyomtatványon, [vagy elektronikus ügyintézés esetén] elektronikus űrlapon vagy szoftver használatával nyújtsa be. Elektronikus űrlap vagy szoftver alkalmazását törvény teheti kötelezővé. A nyomtatvány és az elektronikus űrlap kitölthető, illetve letölthető, valamint a szoftver letölthető változatát a hatóság az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint közzéteszi. (4) [Az ügyfél az eljárás megindítására irányuló kérelmét a határozat jogerőre emelkedéséig visszavonhatja.] Az eljárás megindítására irányuló kérelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni az ügyfél által benyújtott más kérelemre is. (5) [A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel.] 35. § (1) Ha jogszabály további követelményt nem állapít meg, a kérelem tartalmazza az ügyfélnek és képviselőjének a nevét [(megnevezését)], lakcímét [(székhelyét, telephelyét)] vagy székhelyét, az ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni a hivatalos célokra használható elektronikus levélcímet vagy telefonos elérhetőséget. (2) Ha [az adott ügyfajtára vonatkozó különös eljárási szabály] jogszabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját [(adóazonosító jelét, adószámát, társadalombiztosítási azonosító jelét, személyi azonosítóját stb.)]. 36. §7 (1) A kérelemhez csatolni kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás csatolását kérni. (2) [Az ügyfél-azonosításhoz szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell, és a személyes adatok tekintetében az adat

7 2010. január 1-jén hatályba lépő szöveg: 36. § (1) A kérelemhez az ügyfélnek csatolnia kell a jogszabályban előírt mellékleteket. Mellékletként nem

lehet az ügyféltől szakhatósági állásfoglalás csatolását és olyan adat vagy tény igazolását, döntés vagy irat csatolását kérni, amely nyilvános, vagy amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál van, vagy azoktól megszerezhető.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak különleges adatok esetén, azonban az ügyfél kérheti a melléklet megszerzése céljából megkeresett szervtől, hogy az iratot az általa megjelölt hatóságnak továbbítsa.

(3)-(5) hk.


Készítette:





191

továbbítását az adott ügy elbírálásához szükséges célból törvény lehetővé teszi vagy az ügyfél saját személyes adat tekintetében ezt kéri.] Az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános, vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. (3) [Ha az ügyfél kéri az eljáró hatóságtól, hogy az más hatóságtól szerezze be az általa megjelölt adatra vonatkozó igazolást, ezt írásba kell foglalnia. A kérelemnek ez a része az ügyfél személyes adata tekintetében adat kezeléséhez, illetve továbbításához való hozzájárulásnak minősül.] A (2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók különleges adatok esetén, azonban az ügyfél kérheti a melléklet megszerzése céljából megkeresett szervtől, hogy az iratot az általa megjelölt hatóságnak továbbítsa. (4) [Ha a szükséges adatokat a (2) bekezdés szerint az eljáró hatóság szerzi be, az ehhez szükséges illeték vagy igazgatási szolgáltatási díj fizetési kötelezettségét az ügyfél az eljáró hatóságnál teljesíti. Az igazgatási szolgáltatási díj a megkeresett hatóság bevétele.] Az ügyfél az eljáró hatóság (2) bekezdés szerinti adatkérésével összefüggésben felmerülő díjat az eljáró hatóságnál köteles megfizetni. A díj a megkeresett hatóság bevétele. (5) Ha az az eljárás, amellyel összefüggésben a (2) bekezdés szerinti adatkérésre sor kerül, hivatalból is megindítható, az ügyfelet az eljáró hatóság adat igénylésével összefüggésben illeték- vagy díjfizetési kötelezettség kizárólag akkor terheli, ha hivatalbóli eljárás esetén az adat igénylése esetén az eljáró hatóság is illeték vagy díj fizetésére lenne köteles. 37. § (1) A kérelmet tartalma szerint kell elbírálni akkor is, ha az nem egyezik az ügyfél által használt elnevezéssel. (2) Az eljáró hatóság a kérelem megérkezését követően haladéktalanul ellenőrzi, hogy a kérelem megfelel-e a 35. § (1) és (2), továbbá a 36. § (1) [és (3)] bekezdésében foglalt követelményeknek. (3) Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított [nyolc napon] öt munkanapon belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. Nem bocsátható ki hiánypótlási felhívás olyan melléklet csatolására, amelyet a 36. § (2) bekezdése alapján az eljáró hatóságnak kell beszereznie. (4) Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására [nyolc napnál] öt munkanapnál hosszabb határidőt is megállapíthat. 38. § (1) A természetes személy ügyfél az elsőfokú eljárás megindítására irányuló kérelmét az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál, vagy ha jogszabály azt nem zárja ki, lakcíme[, illetve a foglalkoztatójának székhelye, telephelye] vagy munkahelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóságnál, ennek hiányában pedig a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti, aki azt [öt napon belül] továbbítja a hatáskörrel rendelkező illetékes hatósághoz. (2) Törvény vagy kormányrendelet az (1) bekezdéstől eltérően is kijelölheti azt a hatóságot vagy szervet, amelyikhez a kérelem előterjeszthető. (3) [Az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkapu létesítésére szolgáló egyszeri azonosító kódot az ügyfél a 160. § (5) bekezdésében, illetve kormányrendeletben meghatározott más hatóságnál kérheti.] Ha az ügyfél az (1) vagy a (2) bekezdés alapján nem az eljárásra hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságnál vagy szervnél nyújtotta be


Készítette:





192

kérelmét, az eljáró hatóság a 29. § (9) bekezdésének megfelelően értesíti az ügyfelet az eljárás megindításáról. 38/A. § (1) Törvény vagy kormányrendelet rendelkezése esetén valamely jog gyakorlásához szükséges kérelmek a törvény vagy kormányrendelet által kijelölt hatóságnál együttesen nyújthatóak be, amely a kérelmeket haladéktalanul továbbítja a döntés meghozatalára hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságokhoz. (2) Az ügyintézési határidő a kérelmeknek a kijelölt hatósághoz történő megérkezése napján kezdődik. (3) Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a) az ügyfél az illetéket és a díjat a kijelölt hatóságnál köteles megfizetni, b) a kijelölt hatóság a kérelmet megvizsgálja, és az ügyfelet hiánypótlásra szólítja fel, ez azonban a hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság hiánypótlási jogát nem érinti, c) a kijelölt hatóság jogosult a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítani a 30. § a), c) és g) pontjában foglalt esetekben, d) a kijelölt hatóság jogosult az eljárást a 31. § (1) bekezdés h) pontban foglalt esetben megszüntetni. (4) Törvény vagy kormányrendelet a kijelölt hatóság számára egyéb eljárási feladatokat is meghatározhat.

Jegyzőkönyv és hivatalos feljegyzés

39. § (1) [Az (5) és (6) bekezdésben szabályozott esetek kivételével az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról, a helyszíni ellenőrzésről és a tárgyalásról, valamint a szóban előterjesztett kérelemről jegyzőkönyvet vagy hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt kell készíteni.] A tárgyalásról, a lefoglalásról és a jogszabályban meghatározott eljárási cselekményekről, valamint ha az ügyfél kéri, vagy az eljárás érdekében egyébként szükséges, a szóbeli kérelemről, az ügyfél, a tanú, a szakértő meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról és más bizonyítási cselekményekről jegyzőkönyvet kell készíteni. Ha a hatóság valamely eljárási cselekmény során hatósági tanút alkalmaz, jegyzőkönyvet készít az eljárási cselekményről. (2) [A jegyzőkönyv tartalmazza a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, b) a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, c) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetőségét, d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét, e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, f) a szemle és a hatósági ellenőrzés során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat, g) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását.] A jegyzőkönyv tartalmazza a) a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, b) a meghallgatott személy természetes személyazonosító adatait, lakcímét, eljárásjogi helyzetét és elérési lehetőségét,


Készítette:





193

c) az alkalmazott hatósági tanú nevét, lakcímét, d) a meghallgatott személy jogaira és kötelességeire való figyelmeztetés megtörténtét, e) az ügyre vonatkozó lényeges nyilatkozatokat és megállapításokat, az (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekmények során tapasztalt, az ügy eldöntése szempontjából lényeges körülményeket és megállapításokat, ideértve a hatósági tanú észrevételeit is, f) a jegyzőkönyv készítésének helyét és időpontját, és g) a meghallgatott személy, az eljárási képességgel nem rendelkező személy képviselője, a hatósági tanú, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását. (3) [A hangfelvétel a (2) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat és az eljáró ügyintéző nevét tartalmazza. A hangfelvételt tartalmazó hanghordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról tizenöt napon belül a (2) bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni.] A meghallgatott személy kérelmére nyilatkozatát, vallomását, szakértői véleményét vagy azok egyes részét a jegyzőkönyv szó szerint tartalmazza. (4) [Ha a hatóság vezetője a tanú vagy a bejelentő személyes adatainak zárt kezelését rendelte el, az ügy hozzáférhető iratai között a jegyzőkönyvnek olyan másolata helyezhető el, amely nem tartalmazza a (2) bekezdés c) pontja szerinti adatokat és a meghallgatott személy aláírását.] A hangfelvételre, valamint a kép- és hangfelvételre a jegyzőkönyvre vonatkozó szabályokat azzal kell alkalmazni, hogy azok a (2) bekezdés a)-f) pontjában felsoroltakat tartalmazzák. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (2) bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni. (5) [A szóbeli kérelemről nem kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a) a hatóság a kérelmet azonnal teljesíti, és az ügy elintézésére vonatkozó szabályok szerint elegendő a teljesítést az ügyiratra feljegyezni vagy a nyilvántartásba bevezetni, b) a hatóság a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását tartalmazó döntését azonnal meghozza.] A hatóság a költségtakarékosság és hatékonyság követelményének megfelelően választja ki a jegyzőkönyv készítésének formáját. Az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője az ezzel járó költségek megtérítése mellett kérheti az általa megjelölt jegyzőkönyvezési forma alkalmazását. (6) [Hivatalos feljegyzésben kell rögzíteni az olyan eljárási cselekményt, amelyről nem készül jegyzőkönyv vagy hangfelvétel, vagy kép- és hangfelvétel. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, az eljárási cselekményt, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását.] Az (1) bekezdésben felsorolt eljárási cselekményekről hivatalos feljegyzést kell készíteni, ha jegyzőkönyv nem készül. A hivatalos feljegyzés tartalmazza felvételének helyét és időpontját, az ügy tárgyát és számát, a jogokra és kötelezettségekre való figyelmeztetés megtörténtét, az eljárási cselekményt, az eljáró ügyintéző nevét és aláírását, a szóbeli kérelemről készült hivatalos feljegyzés ezen kívül tartalmazza az ügyfél nevét és lakcímét, valamint a kérelem tartalmát. (7) [Nem kell jegyzőkönyvet, illetve hivatalos feljegyzést készíteni abban az esetben, amikor a hatóság az ügymenetre vonatkozó általános vagy az adott ügy állásáról szóló tájékoztatást nyújt az ügyfél részére.]


Készítette:





194

Adatok zárt kezelése

39/A. § (1) Erre irányuló indokolt kérelem esetén a hatóság elrendelheti a tanú, a hatósági tanú, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha az adatok zárt kezelése iránti kérelmet előterjesztő valószínűsíti, hogy őt az eljárásban való közreműködése miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. (2) A szakértő az igazságügyi szakértői névjegyzék nyilvános adatain kívüli természetes személyazonosító adatai zárt kezelését kérheti az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően. (3) A természetes személyazonosító adatokat a hatóság az ügy iratai között elkülönítve, zártan kezeli. A hatóság biztosítja, hogy a zártan kezelt adatok az eljárás egyéb adataiból ne váljanak megismerhetővé. (4) A zártan kezelt adatok megismerésére csak az ügyintéző, a jegyzőkönyvvezető és a leíró, a hatóság vezetője, a felügyeleti szerv erre felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult. (5) A zárt adatok védelme érdekében az ügy hozzáférhető iratai között a jegyzőkönyvnek olyan – a 39. §-ban meghatározott követelményeknek egyébként megfelelő – kivonata helyezhető el, amelyből az (1) bekezdésben meghatározott személy kilétére vonatkozóan nem vonható le következtetés.

Képviselet

40. § (1) Ha [jogszabály] törvény nem írja elő az ügyfél személyes eljárását, helyette törvényes képviselője vagy [meghatalmazottja] az általa vagy törvényes képviselője által meghatalmazott személy, továbbá [minden esetben] az ügyfél és képviselője együtt is eljárhat. Az ellenérdekű [ügyfél (]ügyfelek[)] képviseletét nem láthatja el ugyanaz a személy. (2) Ha az ügyfél nem személyesen jár el, a hatóság az eljáró személy képviseleti jogosultságát megvizsgálja [, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet]. A meghatalmazott képviseleti jogosultságát a 40/A. §-ban meghatározott módon köteles igazolni. (3) [A hatóság köteles megvizsgálni a jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselőjének, az ügyvédnek és az ügygondnoknak a képviseleti jogosultságát.] Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, az eljárás elektronikus úton való folytatása során a képviseleti jogosultság igazolása történhet a) az eljáró hatóságnál előre bejelentett meghatalmazás alapján, vagy b) jogszabály által rendszeresített és az ott meghatározottak szerint hitelesített elektronikus űrlap kitöltésével és megküldésével. (4) A hatóság visszautasítja a meghatalmazott eljárását, ha az nem alkalmas az ügyben a képviselet ellátására, vagy ha képviseleti jogosultságát az erre irányuló hiánypótlási felhívás ellenére sem igazolja [, továbbá ha a képviseletet jogszabályi felhatalmazás nélkül, rendszeresen, anyagi haszonszerzésre törekedve kívánja ellátni.] A [képviselő] meghatalmazott visszautasítása esetén a hatóság felhívja az ügyfelet, hogy járjon el személyesen, vagy gondoskodjék a képviselet ellátására alkalmas [, írásbeli meghatalmazással rendelkező] képviselőről. (5) A természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik vagy nem tud az ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselője vagy meghatalmazottja, az eljáró hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki.


Készítette:





195

(6) Jogszabály a képviselet egyéb módját is meghatározhatja, és a képviseleti jogosultság igazolását meghatározott formához kötheti. (7) Ha az ügyfélnek képviselője van, [A] az iratokat [az ügyfél részére, ha pedig törvényes képviselője, ügygondnoka vagy írásban meghatalmazott képviselője van, ezek részére, továbbá a (6) bekezdés szerint kijelölt egyéb képviselő részére kell kézbesíteni;] a hatóság a képviselő részére küldi meg; a személyes megjelenésre szóló idézés kézbesítése azonban a megidézett részére történik, képviselőjének egyidejű értesítésével. Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse az iratokat, ha az ügyben képviselője van. (8) A hatóság határidő tűzésével nyilatkozattételre hívja fel az ügyfelet, ha az eljárás során az ügyfél és a meghatalmazott, vagy a meghatalmazottak nyilatkozata eltér egymástól, vagy egyéb eljárási cselekményeik ellentétesek. Ha az ügyfél határidőben nem nyilatkozik, a hatóság úgy tekinti, mintha magának az ügyfélnek a nyilatkozatai és eljárási cselekményei lennének eltérőek. 40/A. § (1) A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az első kapcsolatfelvétel alkalmával az iratokhoz csatolni. (2) Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az ügyvédnek adott meghatalmazáshoz, ha azt az ügyfél saját kezűleg írta alá, tanúk alkalmazása nem szükséges; az ügyvédi meghatalmazásra egyebekben az erre vonatkozó külön jogszabályok irányadók. (3) A külföldön kiállított meghatalmazást közokiratba vagy hitelesített magánokiratba kell foglalni, és felülhitelesítéssel kell ellátni. (4) A meghatalmazás a teljes hatósági eljárásra vagy egyes eljárási cselekményekre szólhat. (5) A teljes hatósági eljárásra szóló meghatalmazás kiterjed az eljárással kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást. (6) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik. (7) A meghatalmazásnak visszavonás, felmondás vagy az ügyfél halála folytán való megszűnése a hatósággal szemben a hatóságnak való bejelentéstől, a többi ügyféllel szemben pedig a vele való közléstől hatályos.

Hatósági közvetítő

41. § (1) [Ha jogszabály lehetővé teszi, a nagyszámú ügyfelet érintő eljárásban] A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében a hatóság – [lehetőleg] az ügy tárgyához igazodó – felsőfokú végzettségű hatósági közvetítőt vehet igénybe. Az ügyfelek erre irányuló együttes kérelme esetén a hatóság köteles hatósági közvetítőt kirendelni. (2) Nem lehet hatósági közvetítő: a) az ügyfél, az eljárásban ügyfélként részt vevő szervezet tulajdonosa, tisztségviselője, alkalmazottja, illetve az ügyféllel munkavégzésre irányuló szerződéses kapcsolatban álló személy, b) a hatósággal vagy a hatóság felügyeleti szervével közszolgálati vagy más, munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy,


Készítette:





196

c) az, aki személyében vagy hozzátartozója révén érintett az ügyben, d) akitől más okból nem várható elfogulatlan közreműködés. (3) A hatósági közvetítő a) gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások) megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről, b) tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról, c) közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak, d) összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket. (4) A hatóság – ha törvény azt nem zárja ki vagy nem korlátozza – lehetővé teszi a hatósági közvetítő számára az iratokba való betekintést, továbbá megad számára minden olyan segítséget, amely szükséges a tevékenységének ellátásához. (5) A hatósági közvetítő köteles megőrizni a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot, és köteles gondoskodni a személyes adatok védelméről. (6) Ha a hatósági közvetítő a neki felróható okból nem teljesíti feladatát, eljárási bírsággal sújtható, és a felmerült költségek viselésére kötelezhető. (7) A hatósági közvetítőt munkájáért díj illeti meg, és a költségviselés szabályai szerint igényt tarthat költségeinek megtérítésére. (8) A hatósági közvetítők közigazgatási hivatal által vezetett nyilvántartása tartalmazza a hatósági közvetítő természetes személyazonosító adatait, képesítését, az elérhetőségéhez szükséges adatokat, valamint azt a tevékenységi kört, amelyben hatósági közvetítőként eljárhat. (9) A (8) bekezdés szerinti nyilvántartásnak a hatósági közvetítő nevére, elérhetőségére, képesítésére, valamint tevékenységi körére vonatkozó adatai nyilvánosak.

Kizárás

42. § (1) Az ügyintéző és az adott ügyben kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a saját és hozzátartozója ügyének elintézésében nem vehet részt. (2) A másodfokú [érdemi] döntés előkészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki a megtámadott [határozat] döntés meghozatalában vagy előkészítésében alsóbb fokon részt vett, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt el. (3) Az eljárásban nem vehet részt ügyintézőként az, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése. 43. § (1) Az ügyintéző és a kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezető a hatóság vezetőjének haladéktalanul, de legkésőbb az ok felmerülésétől számított három munkanapon belül köteles bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot az eljárás megindulásáról, illetve a kizárási okról való tudomásszerzéstől számított [nyolc napon] öt munkanapon belül az ügyfél is bejelentheti.


Készítette:





197

(2) A kizárás tárgyában a hatóság vezetője [- az ügyfél által bejelentett kizárási okról végzésben -] dönt, szükség esetén más ügyintézőt jelöl ki, továbbá arról is dönt, hogy meg kell-e ismételni azokat az eljárási cselekményeket, amelyekben a kizárt ügyintéző járt el. A hatóság vezetője az ügyintéző kizárása tárgyában való döntésre feljogosíthatja a belső szervezeti egység vezetőjét is. (3) Ha a hatóságnál nincs másik, megfelelő szakképzettséggel rendelkező ügyintéző, az ügyintézőt a felügyeleti szerv vezetője jelöli ki. (4) Ha a kizárási ok a hatóság vezetőjével, illetve az államigazgatási hatósági jogkörben eljáró polgármesterrel, főpolgármesterrel, jegyzővel, főjegyzővel, a közgyűlés elnökével szemben merül fel, az ügyben – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a felügyeleti szerv által kijelölt másik azonos hatáskörű hatóság jár el. [E rendelkezést nem kell alkalmazni a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással, illetve a jogszabályban meghatározott mértékű – nem mérlegelési jogkörbe tartozó – adó- vagy más fizetési kötelezettség megállapításával kapcsolatos ügyekben.] (5) A (4) bekezdésben felsorolt személyek a kizárási okot a felügyeleti szerv vezetőjének kötelesek bejelenteni. (6) A hatóság vezetője az elfogultságot az egész szerv tekintetében bejelentheti. (7) Nem vehet részt a [A] hatóság a saját ügyének elintézésében hatóságként. Nem vehet részt a jegyző mint hatóság azokban a hatósági ügyekben, amelyekben az őt foglalkoztató önkormányzat vagy az egyéb munkáltatói jogokat gyakorló polgármester ügyfél, és a határozattal az önkormányzat jogosulttá vagy kötelezetté válhat, vagy az eljárás tárgyával összefüggő kötelezettséget vállal [nem vehet részt]. E rendelkezés [alkalmazásánál] alkalmazásában saját ügynek az az ügy minősül, amelyben a hatóságnak a 15. § (1) bekezdése alapján ügyféli jogállása van. A hatóság azonban nem válik kizárttá amiatt, mert a [döntésben] határozatban megállapított fizetési kötelezettség [(adó, bírság)] teljesítése az általa megjelölt számlára történik. (8) A (6) és (7) bekezdésben szabályozott esetben az eljáró hatóság kijelölésére a (4) bekezdés rendelkezése az irányadó. (9) A hatósági ügyben eljáró testület tagjával és vezetőjével, továbbá az eljáró hatóság kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetőjével szemben megfelelően alkalmazni kell a kizárás szabályait. (10) Önkormányzati hatósági ügyben a kizárásra vonatkozó döntésre a külön törvényben meghatározott, személyes érintettséggel kapcsolatos eljárás az irányadó.

A szakhatóság közreműködése

44. § (1) [Jogszabály elrendelheti, hogy a határozat meghozatala előtt más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) állásfoglalását kell beszerezni.] Törvény vagy kormányrendelet az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság számára előírhatja, hogy az ott meghatározott szakkérdésben más hatóság (a továbbiakban: szakhatóság) kötelező állásfoglalását kell beszereznie. A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amely hatósági ügyként, ennek hiányában törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott szakhatósági ügyként a hatáskörébe tartozik. Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság nyolc munkanapon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.


Készítette:





198

(2) [A szakhatóságot az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság keresi meg, amely döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóságnak – a hatásköre keretei között kialakított – jogszabályon alapuló állásfoglalásához.] Törvény vagy kormányrendelet meghatározott szakkérdésben tudományos vagy szakmai testületet, illetve szakértői szervet jelölheti ki szakhatóságként. (3) [Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti az eljáró hatóságot és a szakhatóságokat az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására.] A szakhatóság szükség esetén a 37. § (5) bekezdésnek megfelelően hiánypótlásra hívhatja fel az ügyfelet, amiről a hatóságot értesíti. Ha az ügyfél a kérelemre indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tesz eleget, a szakhatóság a hiánypótlás elmulasztásáról értesíti a hatóságot, amely – ha az eljárás hivatalbóli folytatásának nincs helye – az eljárást megszünteti. (4) [Az (1)-(3) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával kell eljárni akkor is, ha jogszabály előírása alapján az engedélyezési feltételek előzetes megállapítása céljából előzetes (elvi) szakhatósági állásfoglalás kiadására kerül sor.] A szakhatósági állásfoglalás tartalmára a határozat tartalmára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azzal, hogy az állásfoglalás a) tartalmazza a szakhatóság megnevezését és szakhatóság ügyintézőjének nevét is, b) rendelkező része tartalmazza a szakhatósági hozzájárulást, a hozzájárulás megtagadását vagy az egyedi szakhatósági előírást, feltételt, valamint azt, hogy a szakhatósági állásfoglalás ellen külön jogorvoslatnak nincs helye, az ügyfél a határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogát, c) nem tartalmazza az eljárási költségek viseléséről szóló döntést. (5) [Ha a hatóság és a szakhatóság, vagy két vagy több szakhatóság egymással – egészen vagy részben – ellentétes egyedi előírást állapít meg vagy feltételt támaszt, a megkereső hatóságnak és az érintett szakhatóságoknak álláspontjukat – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nyolc napon belül egyeztetniük kell.] Ha a szakhatóság megállapítja, hogy állásfoglalása jogszabályt sért, állásfoglalását a hatóság határozatának meghozataláig egy alkalommal módosíthatja. (6) [Az ügyfél vagy meghatalmazottja által az eljárás megindítása előtt beszerzett, az ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi szakhatósági állásfoglalást akkor fogadja el a hatóság, ha a hozzá, illetve a szakhatósághoz korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát a szakhatóság megállapította.] Ha törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi, az ügyfél az eljárás megindítása előtt beszerezheti a szakhatóság előzetes szakhatósági állásfoglalását (a továbbiakban: előzetes szakhatósági hozzájárulás). Az előzetes szakhatósági állásfoglalásra a szakhatósági állásfoglalásra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy az ügy tárgyára vonatkozó, hat hónapnál nem régebbi előzetes szakhatósági állásfoglalást akkor fogadja el szakhatósági állásfoglalásként a hatóság, ha a hozzá, és a szakhatósághoz előzetes szakhatósági állásfoglalás kiadása céljából korábban benyújtott kérelem tartalmának azonosságát és az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszerűségét a szakhatóság megállapította. Ha az azonosság nem állapítható meg, vagy az előzetes szakhatósági állásfoglalás jogszabályt sért, a szakhatóság lefolytatja a szakhatósági eljárást. (7) [Ha a szakhatósági eljárásban válik szükségessé az ügyfél hiánypótlásra való felhívása, erről, valamint a hiánypótlás elmulasztásáról a szakhatóság öt napon belül


Készítette:





199

értesíti a megkereső hatóságot. A hiánypótlás elmulasztása miatt a megkereső hatóság szünteti meg az eljárást.] 45. § (1) [A szakhatóság hozzájárulását, a hozzájárulása megtagadását, az egyedi szakhatósági előírást vagy feltételt (a továbbiakban együtt: szakhatósági állásfoglalás), valamint ezek indokolását az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság – a közreműködő szakhatóság megnevezésével – határozatába foglalja.] Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti a hatóságot és a szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására; az egyeztetés módjáról és határidejéről a szakhatóságokat a szakhatósági megkeresés megküldésével kell értesíteni. (2) [A szakhatósági állásfoglalás ellen külön fellebbezésnek nincs helye, az ügyfél a határozat ellen irányuló fellebbezés keretében gyakorolhatja az ezzel kapcsolatos jogorvoslati jogát.] Ha a hatóság és a szakhatóság, vagy a szakhatóságok egymással – egészben vagy részben – ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, a hatóság és az érintett szakhatóságok álláspontjukról – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik – öt munkanapon belül egyeztetnek, és az egyeztetés eredményeként felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul közlik a hatósággal. (3) [Ha a szakhatóság a számára meghatározott ügyintézési határidőn belül nem nyilatkozik, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatóság felügyeleti szervéhez fordul.] Ha a hatóság megítélése szerint a szakhatóság hatáskörét túllépte, vagy állásfoglalása ellentétes a 44. § (4) bekezdésében foglalt követelményekkel, öt munkanapon belül egyeztet a szakhatósággal. Az egyeztetés eredménytelensége esetén a hatóság az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett a szakhatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez. (4) [A szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyására, illetve az eljárásának mellőzésére hivatkozással felügyeleti eljárást kezdeményezhet.] A szakhatóság szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyása, vagy törvényben vagy kormányrendeletben előírt eljárásának mellőzése esetén öt munkanapon belül egyeztet az eljáró hatósággal, ennek eredménytelensége esetén az ügyben eljáró hatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez. (5) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a szakhatóság jogszabálysértő állásfoglalása miatt helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, a szakhatóság megtéríti a hatóságnak a jogszabálysértő állásfoglalással okozott költségeket. (6) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság azért helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, mert a hatóság figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalást, a hatóság megtéríti a szakhatóságnak az ezzel okozott költségeket.

Idézés

46. § (1) Azt, akinek személyes meghallgatása az eljárás során szükséges, a hatóság határnap vagy határidő megjelölésével arra kötelezi, hogy előtte vagy a megjelölt helyen jelenjen meg.


Készítette:





200

(2) Az ügyfél a kérelmére indult eljárásban nem kötelezhető a megjelenésre, kivéve, ha a) a hatóság a kérelemre indult eljárást hivatalból folytatja, b) jogszabály az adott ügyfajtában előírja tárgyalás, közmeghallgatás vagy egyezségi kísérlet tartását. (3) Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az idézett [a megjelenésének megkönnyítése érdekében] a meghallgatást megelőzően legalább [öt nappal] három munkanappal megkapja. (4) Az idézésben meg kell jelölni, hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minőségben [(ügyfélként, tanúként stb.)] kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának következményeire. (5) Idézni írásban [, távbeszélő útján vagy elektronikus úton] lehet. Az eljárás során jelen levő személy akként is idézhető, hogy őt az ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja. (6) [Az írásbeli idézéssel azonos hatályú, ha az eljárás során jelen lévő személyt az ügyintéző más időpontra való megjelenésre kötelezi, ezt az iratra feljegyzi, és a megidézettel aláíratja.] 47. § (1) A hatóság a székhelyén lakcímmel nem rendelkező személyt csak akkor idézheti a székhelyére, ha ezt jogszabály írja elő, vagy azt az érintett személy kéri, valamint ha az eljáró hatóság székhelyét előnyösebben érheti el a meghallgatni kívánt személy, mint azt a legalsóbb fokú hatóságot, amelynek székhelyén lakik vagy tartózkodik; egyébként a hatóságnak a legalsóbb fokú hatóságot kell megkeresnie a személy meghallgatása végett. (2) Az (1) bekezdésben foglalt korlátozás nem alkalmazható arra az esetre, ha az idézés célja a tárgyaláson, egyeztetésen való részvétel, továbbá ha a megkeresés útján történő meghallgatás csorbítaná az ügyfél (ügyfelek) eljárási jogait, illetve, ha az idézni kívánt személy [lakó- vagy tartózkodási helyén] lakcímén nem működik olyan hatóság, amely megfelelő szakismeretek birtokában tudná elvégezni a szükséges eljárási cselekményt. (3) A fővárosban működő hatóság a főváros, a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője a megyei jogú város területéről, a körjegyző a körjegyzőség, a hatósági igazgatási társulás kiadmányozási jogkörrel rendelkező vezetője a társulás egész területéről idézhet. 48. § (1) Az idézett személy köteles az idézésnek eleget tenni. (2) Ha az idézett személy az idézésnek nem tesz eleget, vagy meghallgatása előtt az eljárás helyéről engedély nélkül eltávozik, és távolmaradását előzetesen nem menti ki vagy [eltávozását] öt munkanapon belül megfelelően nem igazolja, továbbá ha az idézésre [önhibájából eredő] ittas vagy bódult állapotban jelenik meg, eljárási bírsággal sújtható, továbbá az eljárási cselekmény megismétlése miatti többletköltség megfizetésére kötelezhető. Nem sújtható bírsággal és nem kötelezhető a többletköltség viselésére az idézett személy, ha az idézés nem volt szabályszerű. (3) Ha az idézett személy ismételt idézésre sem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a rendőrség útján elővezettethető. Az elővezetés foganatosításához – ha törvény másként nem rendelkezik – az ügyésznek a hatóság vezetője által kért jóváhagyása szükséges. Az elővezetés költségét az azt kérő hatóság előlegezi meg. (4) Ha a hatóságnak tudomása van arról, hogy az elővezetni kívánt személy a Magyar Honvédség vagy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagja, az elővezetés céljából az állományilletékes parancsnokot kell megkeresni.


Készítette:





201

(5) Ha az idézett személy igazolja a távolmaradásának vagy eltávozásának menthető indokát, vissza kell vonni az eljárási bírságot megállapító és az elővezetést elrendelő végzést. (6) Ha jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet képviselője nem jelent meg az idézésre, és a képviselő nevét a vezető tisztségviselő a hatóság felhívására nem közli, a vezető tisztségviselő eljárási bírsággal sújtható, és kötelezhető a többletköltség megfizetésére. Az elővezetést [ebben az esetben] a vezető tisztségviselővel szemben lehet alkalmazni.

Értesítés

49. § (1) Ha a hatóság nem tartja szükségesnek az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértő meghallgatásáról, a szemléről és a tárgyalásról – ha az ügy körülményeiből más nem következik – legalább [öt nappal] három munkanappal korábban értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy a meghallgatáson, [(]szemlén, tárgyaláson[)] részt vehet, de megjelenése nem kötelező. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az ügyfélre is, akinek kérelmére az eljárást megindították. [Az értesítést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy az az eljárási cselekmény időpontja előtt legalább öt nappal az ügyfélhez megérkezzen.] (2) Nincs helye az ügyfél értesítésének, ha a meghallgatott tanú, szakértő vagy a szemletárgy birtokosának természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el.

A tényállás tisztázása

50. § (1) A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. (2) [Létesítménnyel kapcsolatos, illetve tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban t] Törvény vagy kormányrendelet együttműködésre kötelezheti az azonos hatáskörű, a hatásterületen illetékességgel rendelkező hatóságokat a tényállás tisztázása érdekében. (3) A hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. (4) A hatósági eljárásban olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére. Bizonyíték különösen: az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemléről készült jegyzőkönyv, a szakértői vélemény, a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv és a tárgyi bizonyíték. (5) A hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a beszerzését. (6) A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. [(7) A hatóság a tényállás tisztázása szempontjából fontos tárgyi bizonyítékot és a bizonyítékként felhasználható iratot jegyzőkönyv felvétele mellett végzéssel lefoglalhatja.


Készítette:





202

(8) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges tárgyi bizonyítékot és iratot nyolc napon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták. (9) A lefoglalt iratról az ügyfél vagy az irat birtokosának kérésére és költségére az eljáró hatóság hitelesített másolatot ad ki.] 50/A. § (1) A hatóság a tényállás tisztázása érdekében jogosult valamely dolog birtokának a birtokos rendelkezése alóli elvonására (a továbbiakban: lefoglalás), ha a tényállás másként nem tisztázható vagy az jelentős késedelemmel járna. (2) A lefoglalás érdekében a dolog birtokosát fel kell szólítani, hogy a dolgot adja át. Nem köteles a dolog átadására az, aki a tanúvallomás megtagadására jogosult, és aki tanúként nem hallgatható ki. (3) Ha a dolog átadására köteles személy nem adja át a dolgot, a hatóság a lefoglalást a rendőrség közreműködésével foganatosítja, és a dolog átadására köteles személyt eljárási bírsággal sújtja. (4) Személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis akkor foglalható le, ha azt az adott eljárásban törvény lehetővé teszi. (5) A lefoglalás foganatosítására a szemle szabályai irányadóak azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat a lefoglalt dolog birtokosára kell alkalmazni. 50/B. § (1) A lefoglalt dolog őrzéséről a hatóság gondoskodik. (2) A lefoglalásról készített jegyzőkönyv a lefoglalt dolog leírását egyedi azonosításra alkalmas módon tartalmazza. (3) A lefoglalt dolgot úgy kell őrizni, hogy az változatlan maradjon, a lefoglalt dolgot ne lehessen kicserélni, és az azonossága könnyen megállapítható legyen. (4) Az irat birtokosának kérésére és költségére – ha ez az eljárás érdekét nem veszélyezteti – a lefoglalt iratról részére hiteles másolatot kell kiadni. 50/C. § (1) A lefoglalást a hatóság megszünteti, ha a) az elrendelésének oka megszűnt, b) a hatóság az eljárást megszüntette, vagy c) az ügy érdemében döntést hozott. (2) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a tényállás tisztázásához a továbbiakban már nem szükséges lefoglalt dolgot öt munkanapon belül ki kell adni annak, akitől azt lefoglalták. Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek. (3) A lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől azt lefoglalták. (4) Ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, a dolog kiadása helyett a hatóság jogszabályban meghatározott módon jár el. (5) Ha a dolog természetben már nem adható ki, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenértéket alapul véve, a kezeléséből, tárolásából eredő költséggel csökkentett, a megtérítés időpontjáig eltelt időre számított jegybanki alapkamattal növelt összegét kell megtéríteni. A jogosult az ezt meghaladó igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti. Ha a lefoglalás alaptalan volt, a dolog előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték a dolog kezeléséből, tárolásából eredő költséggel nem csökkenthető. (6) Ha a lefoglalt dolog értéktelen, és arra senki sem tart igényt, a lefoglalás megszüntetése után azt meg kell semmisíteni. A megsemmisítés költségei a lefoglalt dolog tulajdonosát és birtokosát egyetemlegesen terhelik.


Készítette:





203

(7) Az ügyfélnek kiadandó dolgot a vele szemben megállapított pénzfizetési kötelezettség biztosítására vissza lehet tartani. 50/D. § (1) A hatóság a lefoglalt dolog értékesítéséről határoz, ha a lefoglalt dolog gyors romlásnak van kitéve, vagy huzamos tárolásra alkalmatlan. (2) A hatóság a lefoglalt dolog értékesítése iránt akkor is határozhat, ha a lefoglalt dolog a) kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költséggel járna, b) értéke az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolás miatt jelentősen csökkenne. (3) Az (1) és (2) bekezdés esetén a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a lefoglalt dolog kiadása iránt senki nem jelentett be jogos igényt. (4) A lefoglalt dolog értékesítéséből befolyt ellenérték a lefoglalt dolog helyébe lép.

Az ügyfél nyilatkozata, adatszolgáltatási kötelezettsége

51. § (1) Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során [írásban vagy szóban] nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha az ügyfél a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt vagy a 31. § (2) bekezdése alapján megszünteti az eljárást. (2) Ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel[, melyben közli a nyilatkozattétel elmaradásának következményeit]. (3) Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy [az ügyfél a hivatalból folytatott eljárásban] a hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, a kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. [Személyes adat tekintetében az ügyfelet nyilatkozattételre, adatszolgáltatásra csak törvényi felhatalmazás alapján lehet kötelezni.] (4) [A jogszabályon alapuló adatszolgáltatást – az államtitok és a szolgálati titok kivételével – nem lehet megtagadni a törvény által védett egyéb titokra való hivatkozással.] (5) [A (4) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatást az ügyfél megtagadhatja, ha] A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást az ügyfél, illetve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél akkor tagadhatja meg, ha a) nem kapott felmentést az államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól, b) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. (6) Az ügyfél vagy képviselője, ha más tudomása ellenére az ügy szempontjából jelentős valótlan tényt állít, illetve ha a (3) bekezdés szerinti kötelező adatszolgáltatás körében [körébe tartozó nyilatkozatában az ügy szempontjából jelentős tényt az (5) bekezdésben foglalt ok hiányában elhallgat,] az (5) bekezdésben foglalt ok hiányában adatszolgáltatási kötelezettségét nem teljesíti, az ügy eldöntése szempontjából jelentős tényt elhallgat, vagy valótlan adatot szolgáltat, eljárási bírsággal sújtható. (7) [Az ügyintéző köteles az ügyfelet meghallgatása előtt a szükséges tájékoztatással ellátni, továbbá jogaira és kötelességeire figyelmeztetni.] A hatóság köteles az ügyfelet a


Készítette:





204

nyilatkozattétellel, illetve adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatos jogairól tájékoztatni és kötelességeire, valamint a kötelezettségek elmulasztásának jogkövetkezményeire figyelmeztetni.

Irat

52. § (1) A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében a 26. § (1) bekezdésének c) pontja alapján más szervet is megkereshet. (2) [A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat – hacsak az ügyfajtára vonatkozó jogszabályból, nemzetközi szerződésből, illetve viszonossági gyakorlatból más nem következik – a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat – ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el.] Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a közokiratra és a teljes bizonyító erejű magánokiratra a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezései alkalmazandóak. Felülhitelesítés hiányában a külföldön kiállított okirat hitelességéről a hatóság megkeresésére a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozik, ha jogszabály szerint a bizonyítandó tényt csak külföldi okirattal lehet bizonyítani. (3) A nem magyar nyelven kiállított okirat – ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik – csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatóság az eljárásban a nem magyar nyelvű irat hiteles magyar fordítását is kérheti, továbbá az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet. Ilyen esetben az ügyfelet tájékoztatni kell a valótlan tartalmú nyilatkozattételének jogkövetkezményéről. (4) [Az iratra vonatkozó rendelkezések irányadók minden olyan tárgyra, amely – általában műszaki vagy vegyi eljárással – adatokat rögzít [fénykép, film-, hangfelvétel, optikai lemez (CD), mágnesszalag, mágneses adathordozó, elektronikus dokumentum stb.]] Irat minden olyan tárgy, amely rögzített adatot hordoz.

Tanú és hatósági tanú

53. § (1) Az ügyre vonatkozó tény tanúval is bizonyítható. (2) A tanúként megidézett személy köteles a meghallgatása végett megjelenni és – a (3) bekezdés b) pontjában, továbbá a (4) és [(5)] (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – tanúvallomást tenni. (3) Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, b) védett adatnak[, hivatásbeli titoknak] minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. (4) A tanúvallomás megtagadható, ha a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, vagy


Készítette:





205

b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. (5) Nem használható fel bizonyítékként a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés megsértésével felvett tanúvallomás, továbbá az olyan tanúvallomás, amelynek megtétele előtt a tanút nem figyelmeztették a (4) bekezdésben meghatározott jogára. (6) Törvényben [A külön jogszabályban] meghatározott esetek kivételével a diplomáciai mentességben részesülő személy nem köteles tanúvallomást tenni. 54. § (1) A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanú esetleges elfogultságát megalapozó tényt a nyilatkozat alapján a jegyzőkönyvben rögzíteni kell. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. (2) A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. (3) Ha a hatóság a tanút tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni. (4) [A tanú erre irányuló indokolt kérelme alapján a hatóság vezetője elrendelheti a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését, ha a tanú valószínűsíti, hogy őt tanúvallomása miatt súlyosan hátrányos következmény érheti. E rendelkezés megfelelően irányadó arra a természetes személyre is, akinek bejelentése alapján a hatóság az eljárást hivatalból megindította (a továbbiakban: bejelentő).] (5) [A (4) bekezdésben meghatározott esetben a tanúnak, a bejelentőnek a természetes személyazonosító adatait az ügy iratai között lezárt és lepecsételt borítékban kell elhelyezni. A boríték felnyitására csak az ügy előadója és a hatóság vezetője, a felügyeleti szerv erre felhatalmazott ügyintézője és vezetője, az illetékes ügyész és a bírósági felülvizsgálat során eljáró bíró jogosult.] (6) A tanú meghallgatásán nem lehet jelen az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője, ha a tanú védett adatról tesz vallomást, továbbá ha elrendelték a tanú természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését. (7) [A tanú, bejelentő természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelése nem érinti a személyes adatok védelméhez való jog érvényesítéséhez szükséges, külön törvény szerinti adatmegismerési, adatbetekintési jogosultságot.] 55. § (1) A hatóság a szemlénél, lefoglalásnál, hatósági ellenőrzésnél hatósági tanút vehet igénybe. (2) Nem alkalmazható hatósági tanú, ha az eljárási cselekményről hangfelvétel vagy kép- és hangfelvétel készül. (3) A hatósági tanú az eljárási cselekmény során történt eseményeket és az általa tapasztalt tényeket a jegyzőkönyv aláírásával igazolja. (4) Nem lehet hatósági tanú az ügyfél hozzátartozója, az eljáró hatósággal közszolgálati, illetve egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy és az eljárási képességgel nem rendelkező személy. (5) Hatósági tanúként való közreműködésre senki nem kötelezhető. (6) Az eljárási cselekmény előtt a hatósági tanút a jogairól és kötelességeiről fel kell világosítani. A hatósági tanú az eljárási cselekményre észrevételt tehet, és a tanú költségeinek megtérítésére vonatkozó rendelkezések szerint jogosult költségtérítésre.


Készítette:





206

(7) A hatósági tanút a tudomására jutott tényekre, adatokra nézve titoktartási kötelezettség terheli, amely alól az eljáró hatóság, a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság vagy bíróság az ügy tárgyát érintő tényekre, adatokra, körülményekre nézve felmentheti.

Szemle

[56. § (1) A tényállás tisztázására szemle rendelhető el. Jogszabály a szemle megtartását kötelezővé teheti. A szemle megtartása során a) a szemletárgy birtokosa a szemletárgy felmutatására kötelezhető, b) az eljárással összefüggő helyszín, illetve az ott levő tárgy megtekinthető (helyszíni szemle). (2) Ha elkerülhetetlen, hogy a hatóság magánlakásban tartson szemlét, ezt úgy kell foganatosítani, hogy az csak a szükséges mértékben korlátozza az érintetteknek a magánélethez való jogát. (3) Az érintettnek a szemléről való értesítésére a 90. § az irányadó. A szemletárgy birtokosának, illetve a megszemlélni kívánt hely (terület, építmény, egyéb létesítmény stb.) tulajdonosának vagy használójának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Indokolt esetben, ha az a szemle eredményes és biztonságos lefolytatásához szükséges, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. (4) Az ügy jellegétől függően szemletárgynak minősül különösen az ügy tárgyával összefüggő irat (például az üzleti könyv, nyilvántartás, szerződés, bizonylat, műszaki dokumentáció, elektronikus dokumentum, továbbá bármely eljárással rögzített adatot tartalmazó adathordozó), valamint a tényállás tisztázásához szükséges bármely dolog (gép, berendezés, felszerelés, használati tárgy, jármű, gépjármű stb.). (5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására - a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére - nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat szükség esetén a rendőrség közreműködésével lefoglalhatja, és hivatali helyiségébe vagy a hatóság által megjelölt helyre szállíthatja. A szemletárgy lefoglalása jegyzőkönyv felvétele mellett, végzéssel történhet. A lefoglalt szemletárgyat átvizsgálás után nyolc napon belül vissza kell adni annak, akitől azt lefoglalták. (6) Ha a szemletárgy személyes adatokat tartalmazó nyilvántartás vagy adatbázis, az csak akkor foglalható le, ha azt az adott eljárásban törvény lehetővé teszi. (7) A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól. (8) A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható. 57. § (1) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a


Készítette:





207

késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet - ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza - az ügyésznek három napon belül meg kell küldeni.] 56. § (1) Ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan vagy személy (a továbbiakban együtt: szemletárgy) megtekintése vagy megfigyelése szükséges, a hatóság szemlét rendelhet el. (2) Szemlét a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki jogosultságát a szemle során – a 57. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – köteles igazolni. Jogszabály a szemle lefolytatásához a szemlét végző személy részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el. (3) Törvény vagy kormányrendelet rendelkezhet úgy, hogy az ügyben eljáró szakhatóságok állásfoglalásukat helyszíni szemle keretében adják meg. A helyszíni szemléről a szakhatóságokat legalább tíz munkanappal korábban a szakhatósági megkeresés megküldésével értesíteni kell. (4) A (3) bekezdésben meghatározott esetben a 33. § (3) bekezdés d) pontja és a 33. § (8) bekezdése nem alkalmazható. 57. § (1) A szemletárgy birtokosát a szemléről – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – előzetesen értesíteni kell. (2) Ha az előzetes értesítés a szemle eredményességét veszélyeztetné, a szemletárgy birtokosát a szemléről annak megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. (3) Ha a szemle megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné annak eredményességét, a hatóság a szemle befejezésekor átadja vagy haladéktalanul megküldi a szemletárgy birtokosának a jegyzőkönyv egy példányát. Mellőzhető a tájékoztatás, ha a szemle a szemletárgy birtokosának közreműködése nélkül, külső vizsgálattal elvégezhető. (4) A szemletárgy birtokosának távolléte nem akadálya a szemle megtartásának. Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a szemle csak akkor kezdhető meg, ha a szemletárgy birtokosa vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van. (5) A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el. 57/A. § (1) A szemle megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként bejelentett magánlakásban pedig – kivéve, ha a szemle sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé – munkanapon 8 és 20 óra között végezhető. A szemlét úgy kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza. (2) Nem irányadó az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból azonnali szemlére van szükség. (3) A szemle megtartása során – a tulajdonos értesítésével egyidejűleg – a szemletárgy birtokosa kötelezhető a szemletárgy felmutatására, illetve arra, hogy az ügyfelet a szemle helyszínére beengedje. (4) A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől


Készítette:





208

felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. (5) Ha a szemlét a hatóság informatikai eszköz útján végzi, a szemle elvégzésére való jogosultság igazolását követően jogszabály, személyes adatok tekintetében törvény által meghatározott körben a szemletárgy birtokosának a hatóság részére – szükség szerint az informatikai rendszerhez történő hozzáférés technikai és jogosultsági feltételeinek biztosításával – hozzáférést kell biztosítania az adatokhoz. (6) A szemletárgy birtokosa az államtitkot, a szolgálati titkot tartalmazó szemletárgy felmutatására nem kötelezhető, ha nem kapott felmentést a szemletárgyra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól. 57/B. § (1) A szemle eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha annak jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti. (2) Ha a szemletárgy birtokosa a szemletárgyat a hatóság felhívására – a jogkövetkezményre való figyelmeztetés ellenére – nem mutatja fel, illetve annak helyszíni átvizsgálását jogellenesen megakadályozza, a hatóság a szemletárgyat lefoglalhatja. (3) A szemle megtartását vagy eredményes lefolytatását akadályozó személy eljárási bírsággal sújtható. (4) Ha a helyszíni szemlére életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, azonnali intézkedés érdekében van szükség, illetve, ha ezt törvény más fontos okból megengedi, a helyszíni szemlét a hatóság a lezárt terület, épület, helyiség felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja. (5) A (4) bekezdésben meghatározott módon történő szemle megtartásához az ügyész előzetes jóváhagyása szükséges, továbbá ahhoz a rendőrség és hatósági tanú közreműködését kell kérni. Ha az ügyész előzetes jóváhagyásának beszerzése a késedelem veszélyével járna, a szemle az ügyész jóváhagyása nélkül is megtartható, ilyen esetben a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet – ami az azonnali intézkedési okot és a megtett intézkedéseket részletesen tartalmazza – az ügyésznek három munkanapon belül meg kell küldeni.

Szakértő

58. § (1) Szakértőt kell meghallgatni, vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró [hatóságnak nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező dolgozója és] hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel és a) az ügyben jelentős tény[,] vagy egyéb körülmény [vagy az alkalmazandó jog] megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy b) jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét. (2) [Nem kell szakértőt igénybe venni akkor] Nincs helye szakértő kirendelésének, ha [jogszabály] törvény vagy kormányrendelet ugyanabban a szakkérdésben szakhatóság állásfoglalásának beszerzését írja elő. (3) Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. [Egyéb esetben igazságügyi szakértőt, igazságügyi szakértői intézményt, – más szervet vagy szakértő testületet vagy – indokolt esetben – szakértelemmel rendelkező egyéb személyt kell szakértőként kirendelni. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot.] A hatóság


Készítette:





209

egyéb esetben az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki. (4) [Az ügyfél kérelmére a hatóság a kirendelt szakértőn kívül – akár véleményének előterjesztése előtt, akár az után – más szakértőt is kirendelhet.] Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A kirendelt szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha anélkül, hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, feladatait határidőre nem teljesíti. (5) [Jogszabály alapján az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető.] A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Az ügyfél kérelmére az ezzel járó költségek megelőlegezése esetén a hatóság a kirendelt szakértőn kívül indokolt esetben – akár a szakértői vélemény előterjesztése előtt, akár az után – igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult más szakértőt is kirendelhet. Az ügyfél által felkért szakértő véleménye bizonyítékként használható fel akkor is, ha a szakértőt a hatóság nem rendeli ki. (6) [Törvény vagy kormányrendelet előírhatja, hogy az eljáró hatóság valamely meghatározott kérdésben kötve van egy meghatározott tudományos vagy szakmai testület, illetve szakértői szerv szakvéleményéhez. Ilyen esetben a szakhatóság közreműködésére és eljárására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a jogorvoslati eljárás során nem járhat el változatlan személyi összetételben ugyanaz a testület, illetve szakértői szerv.] Ha ugyanazon bizonyítandó tényre készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértőktől kért felvilágosítással nem tisztázható, a hatóság másik szakértőt rendel ki, aki abban a kérdésben foglal állást, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethető vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, vagy hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e. (7) [Ha a szakértő nem vállalja a kirendelést, ezt a kirendelő végzés kézhezvételétől számított öt napon belül indokolással ellátva közölni kell a hatósággal.] Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. (8) [Ha a szakértő nem tudja szakvéleményét a hatóság által megállapított határidőre elkészíteni, a kirendelés kézhezvételétől számított öt napon belül az ok megjelölésével kérheti a határidő meghosszabbítását, a később felmerülő akadály esetén az akadály tudomására jutásától számított öt napon belül akadályközléssel élhet.] 59. § (1) [Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja.] A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz, a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet. (2) [A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. A szakértő az ügy iratait megtekintheti, az ügyfél és a tanú meghallgatásánál, a tárgyaláson és a szemlén jelen lehet, az ügyfélhez, a tanúhoz és a szemletárgy birtokosához kérdéseket intézhet.] Törvény rendelkezése esetén az ügyfél a szakértői vizsgálatban való közreműködésre kötelezhető.


Készítette:





210

(3) A szakértőt a véleményadás előtt figyelmeztetni kell a hamis véleményadás jogkövetkezményére. (4) [A szakértő köteles megőrizni a tevékenysége során tudomására jutott védett adatot és hivatásbeli titkot.] Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni. A szakkérdés tisztázására a hatóság másik szakértőt is kirendelhet. (5) Ha a hatóság a szakértőt tárgyaláson kívül hallgatja meg, a meghallgatásra a tárgyalás szabályait kell megfelelően alkalmazni. (6) [A szakértő eljárási bírsággal sújtható, ha a szakértői közreműködést vállalta, és anélkül hogy a határidő meghosszabbítása iránti igényét vagy akadályoztatását előzetesen bejelentette volna, nem teljesíti feladatait határidőre.] Az itt nem szabályozott kérdésekben a szakértőkre az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény rendelkezései irányadóak.

Tolmács

60. § (1) Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője által használt idegen nyelvet az ügyintéző nem beszéli, tolmácsot kell alkalmazni. Ha az ügyintéző beszéli az idegen nyelvet, [az ellenérdekű] a többi ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője érdekében tolmácsot kell alkalmazni, kivéve, ha ők is beszélik az adott idegen nyelvet. Ennek tényét a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell. (2) Ha a közigazgatási eljárásban siket, néma vagy siketnéma személy vesz részt, jeltolmácsot kell alkalmazni. (3) A tolmácsra megfelelően irányadók a szakértőre vonatkozó rendelkezések. (4) A hatóság a hatósági ellenőrzés során a tényállás tisztázásához – ha az más módon nem lehetséges – az ellenőrzés helyszínén tartózkodó, idegen nyelvet beszélő személyt tolmácsként vehet igénybe. A tolmácsként igénybe vett személyt tájékoztatni kell a tolmács jogairól és kötelezettségeiről, és ennek tényét, valamint a tolmácsként igénybe vett személy nyilatkozatát a helyszíni ellenőrzés jegyzőkönyvében rögzíteni kell.

Az eljárás akadályozásának következményei

61. § (1) Az e törvényben meghatározott esetekben a kötelezettség [vétkes] felróható módon történő megszegése esetén eljárási bírság kiszabásának van helye. (2) Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként ötezer forint, legmagasabb összege – a 141. § (1) bekezdésében foglalt eltéréssel – természetes személy esetén ötszázezer forint, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetén pedig egymillió forint. (3) Az eljárási bírság egy eljárásban, ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése vagy más kötelezettségszegés esetén ismételten is kiszabható. (4) Az eljárási bírság kiszabásánál a hatóság figyelembe veszi: a) a jogellenes magatartás súlyát és a felróhatóság mértékét, b) az érintett vagyoni helyzetét és jövedelmi viszonyait, továbbá


Készítette:





211

c) az eljárási bírságnak ugyanabban az eljárásban történő ismételt kiszabása esetén az előző bírságolások számát és mértékét. (5) A hatóság az eljárási bírság összegét különös méltánylást érdemlő esetben mérsékelheti, ha annak kiszabása után [az ügyfél eleget tesz adatszolgáltatási kötelezettségének, a tanú vallomást tesz, a szemletárgy birtokosa eleget tesz kötelességének, illetve a szakértő, hatósági közvetítő teljesíti a feladatát] a bírsággal sújtott eleget tesz eljárási kötelezettségének. [Az eljárási bírságot megállapító végzést vissza kell vonni, ha az idézett személy elfogadhatóan igazolja távolmaradásának vagy eltávozásának indokát.] (6) [Azt a személyt, akinek jogellenes magatartása miatt valamely eljárási cselekményt meg kell ismételni, a hatóság az eljárási bírságon túlmenően a többletköltség megfizetésére kötelezheti.] (7) A bírság mérséklése esetén a döntés jogerőre emelkedését követő tíz munkanapon belül a már megfizetett bírság megfelelő részét vissza kell fizetni.

Tárgyalás és közmeghallgatás

62. § (1) A hatóság tárgyalást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a tényállás tisztázásához, illetve az egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására. (2) A tárgyaláson a hatóság meghallgathatja az ügyfelet (ügyfeleket), a tanút, a szakértőt, a hatósági közvetítőt, és megszemlélheti a szemletárgyat. (3) Az ügyfél [és képviselője] észrevételt tehet a tárgyaláson elhangzottakra, kérdést intézhet a meghallgatott személyhez, és indítványozhatja más személy meghallgatását vagy más bizonyíték beszerzését. (4) Azt, aki a tárgyalás rendjét zavarja, a tárgyalás vezetője rendreutasíthatja, ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetén kiutasíthatja, továbbá eljárási bírsággal sújthatja. 63. § (1) A hatóság közmeghallgatást tart, ha ezt jogszabály előírja, vagy a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja. (2) A közmeghallgatás helyéről és idejéről a hatóság – ha jogszabály másként nem rendelkezik – [nyolc nappal] öt munkanappal korábban hirdetményi úton, továbbá közhírré tétel útján [(helyben szokásos módon, helyi lapban stb.)] értesíti az érintetteket. (3) A közmeghallgatáson elhangzottakról a hatóság jegyzőkönyvet készít, amely tartalmazza a) a hatóság megnevezését, az ügyintéző nevét, az ügy tárgyát és az ügyiratszámot, b) a közmeghallgatás helyét és időpontját, c) a közmeghallgatáson elhangzottak összefoglalását, valamint d) a jegyzőkönyv készítésének időpontját, az eljáró ügyintéző és a jegyzőkönyvvezető oldalankénti aláírását. (4) A hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel a (3) bekezdés a)-c) pontjában felsoroltakat tartalmazza. A hangfelvételt, valamint a kép- és hangfelvételt hordozó eszközt az iratokhoz kell csatolni, vagy arról az eljárás befejezéséig a (3) bekezdésnek megfelelő tartalmú jegyzőkönyvet kell készíteni.


Készítette:





212

Egyezségi kísérlet

64. § (1) Ha jogszabály elrendeli, a hatóságnak a döntés előtt meg kell kísérelnie egyezség létrehozását az ellenérdekű ügyfelek között. Egyezségi kísérletre akkor is sor kerülhet, ha az ügy természete egyébként megengedi. (2) Ha az egyezségi kísérlet eredményes, a 75. §-ban foglaltak szerint kell eljárni, eredménytelenség esetében a hatóság folytatja az eljárást.

A határidő számítása

65. § (1) A [napokban megállapított] határidőbe nem számít bele a közlésnek, a kézbesítésnek, a hirdetmény kifüggesztésének és levételének a napja. (2) A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ha pedig ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján. (3) Ha a határidő utolsó napja olyan nap, amelyen a hatóságnál a munka szünetel, a határidő a legközelebbi munkanapon jár le. (4) A postán küldött beadvány és megkeresés előterjesztési ideje a postára adás napja, de az ügyintézési határidő ilyen esetben is azon a napon kezdődik, amely napon a beadvány vagy a megkeresés megérkezik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. (5) Az elektronikus [dokumentum] irat előterjesztésének, illetve kézbesítésének ideje a külön jogszabályban meghatározott módon történő visszaigazolás időpontja. Ha az elektronikus [dokumentum] irat előterjesztési, illetve kézbesítési ideje nem munkanapra esik, a határidő a következő munkanapon kezdődik. (6) [A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.] A határozott naphoz kötött jogszerzés a nap kezdetén következik be. A határidő elmulasztásának vagy a késedelemnek a jogkövetkezményei a határidő utolsó napjának elteltével állnak be. (7) A határidőt kétség esetén megtartottnak kell tekinteni.

Igazolási kérelem

66. § (1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. (2) Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az első fokú döntést hozó hatóság, a keresetindításra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el [azonban akkor is a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság bírálja el, ha az ügyfél a keresetet a hatóságnál nyújtotta be]. (3) [Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek később jutott tudomására, a határidő a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén az akadály megszűnésének napjától kezdődik.] Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni.


Készítette:





213

(4) [Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.] (5) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. 67. § (1) Ha a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az [ügyfelet] igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna. Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel. A döntésnek az igazolási kérelem alapján történő módosítására vagy visszavonására nem irányadók a 114. §-ban meghatározott korlátozások. (2) [A igazolási kérelemnek helyt adó végzést meg kell küldeni mindazoknak, akik az eljárás megindításáról értesítést kaptak. Az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel szemben nincs helye fellebbezésnek.] (3) Az ügyfél a végzés ellen csak akkor jogosult önálló fellebbezésre, ha kérelme a fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására vonatkozik, egyéb esetekben az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelmében kifogásolhatja az igazolási kérelem elutasítását is. [Az eljárás egyéb résztvevője fellebbezést nyújthat be az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen.] (4) Ha a hatóság megtartotta az ügyfelek értesítésére és a határozat közlésére vonatkozó szabályokat, a fellebbezési határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolási kérelemnek arra való hivatkozással, hogy az értesítés, illetve a határozat közlése nem postai kézbesítés útján történt. E rendelkezés megfelelően irányadó a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetindítással kapcsolatos igazolásra is.

Az eljárás irataiba való betekintés

68. § (1) Az ügyfél [személyesen, illetve a törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselője útján] – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel – betekinthet az eljárás során keletkezett iratba, ideértve a szakhatóság állásfoglalását, arról másolatot, kivonatot készíthet vagy másolatot kérhet. Az ügyfél kérésére a hatóság az eljárás során keletkezett elektronikus iratról hitelesített papír alapú másolatot ad ki. Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban. (2) Nem tekinthet be az ügyfél a) a [határozat (végzés)] döntés tervezetébe, b) a zárt tanácskozásról készült jegyzőkönyvbe, c) [a tanú vagy a bejelentő természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe (iratba), ha a hatóság a tanú, illetve a bejelentő természetes személyazonosító adatait zártan kezeli,] a személyes adatokat tartalmazó jegyzőkönyvbe, ha a hatóság a 39/A. § szerint a természetes személyazonosító adatok zárt kezelését rendelte el, d) betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, e) [a törvény által védett] az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az e törvényben biztosított jogai gyakorlásában.


Készítette:





214

(3) Az ügyfél az adatok konkrét megjelölésével kérheti [az ellenérdekű] a többi ügyfél iratbetekintési jogának kizárását személyes adatainak, valamint üzleti és más méltányolható magánérdekének védelmében. A jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél az iratbetekintési jog kizárását csak az üzleti érdekei védelmében kérheti. A hatóság a kérelemnek – a körülmények gondos mérlegelése alapján – akkor ad helyt, ha az adatok megismerésének hiánya az ellenérdekű ügyfelet nem akadályozza az e törvényben foglalt jogai gyakorlásában. (4) [Az iratbetekintési jog kizárása vagy korlátozása miatt önálló jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha az ügyfél azt az eljárás jogerős lezárását követően kéri, vagy a hatóság azt, aki iratbetekintést kér, nem tekinti ügyfélnek.] 69. § (1) A hatóság akkor engedheti meg [az ügyfélen kívül] az eljárásban részt nem vevő harmadik személynek az iratokba való betekintést, ha igazolja, hogy az irat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges. (2) [A h]Harmadik személy a 68. § (2) bekezdésének a)-c) pontjában említett iratokba nem tekinthet be, a d) és e) pontban foglalt adatot pedig csak az adat megismerésére vonatkozó törvényi feltételek igazolása esetén ismerheti meg. (3) A szakértő és a hatósági közvetítő az eljárási feladatainak ellátásához szükséges mértékben ismerheti meg az adatokat, a tanú pedig a vallomását tartalmazó jegyzőkönyvbe tekinthet be. (4) [Ha a harmadik személy az iratbetekintés kizárását vagy korlátozását nem veszi tudomásul vagy vitatja, a hatóság arról öt napon belül önálló jogorvoslattal támadható végzésben rendelkezik.] A hatóság végzésben dönt az iratbetekintési jog kizárásáról és korlátozásáról, amely ellen az iratbetekintést kérő személy önálló fellebbezéssel élhet. (5) Törvény egyes ügyfajtákban meghatározhatja az iratbetekintésre jogosult harmadik személyek körét. (6) A hatóság az (1)-(4) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül, bárki számára hozzáférhetővé teszi azokat a döntéseket, amelyeket a) állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy ügyfélnek e tevékenységével kapcsolatban hozott; b) közérdekű keresetindítással meg lehet támadni; c) az adott tevékenységgel összefüggésben a hatásterületen élő lakosság jelentős részét érintő ügyben hozott; d) a fogyasztók, illetve a munkavállalók [munkavédelmi, munkabiztonsági] munkajogi, munkavédelmi jogait közvetlenül érintő ügyben hozott; e) az épített [és természeti] környezet, illetve a kulturális örökség állapotát jelentősen befolyásoló tevékenységgel kapcsolatos ügyben hozott; f) korlátozottan rendelkezésre álló természeti erőforrások elosztásáról, illetve felhasználásáról hozott; g) olyan ügyekben hozott, amelyekben az ügyfél számára kizárólagos vagy különleges jogot biztosított; h) a jogi személy, a jogi személyiség nélküli szervezet, továbbá az egyéni vállalkozó vállalkozási tevékenységének hatósági ellenőrzésével kapcsolatban hozott; vagy i) törvény rendelkezései szerint hozzáférhetővé kell tenni.


Készítette:





215

(7) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a hatóság a (6) bekezdésben meghatározott döntéseket a személyes adatok megismerhetetlenné tételét követően teszi hozzáférhetővé.

A bizonyítékok ismertetése az ügyféllel

70. § (1) Ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az – az iratokba való betekintés szabályai figyelembevételével – megismerhesse a bizonyítékokat, azokra [öt napon] három munkanapon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő. (2) Az értesítés mellőzhető, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot, és módjában állt gyakorolni az (1) bekezdésben meghatározott jogait, vagy ha az ellenérdekű ügyfél nélküli ügyben a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét. (3) Nem akadálya az eljárás befejezésének, ha az ügyfél [vagy az ellenérdekű ügyfél] a hatóság által meghatározott határidőben nem élt az (1) bekezdésben meghatározott jogával.

IV. Fejezet

A hatóság döntései

Határozat és végzés

71. § (1) A hatóság – [a (4) és] az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során [eldöntendő egyéb kérdésekben pedig] felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés). (2) Jogszabály úgy rendelkezhet, hogy ha az ügyfél kérelme [(bejelentése)] jog megszerzésére irányul, és a hatóság az előírt határidőn belül nem hoz döntést [határozatot] – feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél –, az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása. (3) [Jogszabály által meghatározott esetben egyszerűsített határozat hozható, ha a hatóság a kérelemnek helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél.] (4) A (2) bekezdésben szabályozott esetekben a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá – kérelemre – annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni. (5) Jogszabály lehetővé teheti, hogy a hatóság mellőzze a határozathozatalt, ha az eljárás pénzbeli ellátás jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul. Ez a szabály egyedi hatósági ügyben indult eljárásra nem alkalmazható. (6) Törvényben meghatározott esetben vagy az ügyfél hozzájárulása alapján sor kerülhet informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is. 72. § (1) A határozatnak – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell a) az eljáró hatóság megnevezését, az ügy számát és ügyintézőjének nevét, b) a jogosult vagy kötelezett ügyfél nevét (megnevezését) és [lakóhelyét (székhelyét vagy telephelyét) vagy tartózkodási helyét (szálláshelyét)] lakcímét vagy székhelyét, továbbá az ügyfél által a kérelemben megadott, személyazonosítására szolgáló adatot,


Készítette:





216

c) az ügy tárgyának megjelölését, d) a rendelkező részben da) a hatóság döntését, továbbá a fellebbezés (keresetindítás), illetve a fellebbezés elektronikus úton való benyújtásának lehetőségéről való tájékoztatást, db) a szakhatóság megnevezését és [állásfoglalását] állásfoglalása rendelkező részét, dc) [az ügyfélnek, valamint az eljárás egyéb résztvevőinek járó költségtérítés, illetve munkadíj összegéről szóló rendelkezést, ha annak megállapítása nem külön végzésben történt] az eljárási költség megállapítását, ha arról a hatóság nem külön döntött, dd) az eljárási költségek viseléséről szóló döntést, ha arról a hatóság nem külön döntött, de) a kötelezettség teljesítésének határnapját vagy határidejét és az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, df) a határozatban megállapított fizetési kötelezettség és a fellebbezési illeték vagy díj elektronikus úton való megfizethetőségéről szóló tájékoztatást, e) az indokolásban ea) a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, eb) az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, ec) a mérlegelési, méltányossági jogkörben hozott határozat esetén a mérlegelésben, a méltányossági jogkör gyakorlásában szerepet játszó szempontokat és tényeket, ed) a szakhatósági állásfoglalás indokolását, ee) [az eljárás során alkalmazott lefoglalás indokait,] az ügyintézési határidő túllépése esetén az arról szóló tájékoztatást, hogy az ügyintézési határidőt mely, az ügyfélnek felróható okból nem tartotta be, vagy hogy a 33/A. § alkalmazásának van helye ef) azokat a jogszabályhelyeket, amelyek alapján a hatóság a határozatot hozta, eg) a hatóság hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályra történő utalást, f) a döntéshozatal helyét és idejét, a döntés kiadmányozójának a nevét, hivatali beosztását, g) [a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, elektronikus dokumentum formájában kiadott döntés esetén a minősített elektronikus aláírást] a döntés kiadmányozójának aláírását és a hatóság bélyegzőlenyomatát, ügyfélkapun vagy hivatali kapun keresztül kézbesített irat esetén a döntés kiadmányozójának nevét. (2) A végzésnek – ha jogszabály további követelményt nem állapít meg – tartalmaznia kell az (1) bekezdés a), b), c), da), dc)-df), [dd),] f) és g) pontjában meghatározott tartalmi elemeket, valamint a döntés részletes indokolását, ezen belül az (1) bekezdés ec), ef) és eg) pontjában meghatározott tartalmi elemeket. Kizárólag az eljárást megszüntető döntésnek kell tartalmaznia a 33/A. § alkalmazására vonatkozó tájékoztatást. [Ha a végzés fizetési kötelezettséget állapít meg, tartalmaznia kell a kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatást is.] (3) A 22. § (4) bekezdése szerinti, ideiglenes intézkedésről szóló végzés indokolásában ismertetni kell az ideiglenes intézkedés szükségességét és célszerűségét megalapozó tényeket és körülményeket, valamint a felmerült költséget, feltéve, hogy a költség megtérítésére az ideiglenesen intézkedő hatóság igényt tart. (4) [A kérelemnek teljes egészében helyt adó elsőfokú döntés esetén, ellenérdekű ügyfél hiányában mellőzhető a döntésből az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás, valamint az egyezséget tartalmazó vagy jóváhagyó döntés esetén az indokolás.] Ha a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, a


Készítette:





217

döntésből mellőzhető az indokolás és a jogorvoslatról szóló tájékoztatás. Az egyezséget jóváhagyó döntésből mellőzhető az indokolás. (5) A kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját meghatározó végzésből mellőzhető az indokolás. (6) Az indokolás mellőzhető, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a döntés meghozatalától számított öt munkanapon belül meg kell küldeni az indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás kézbesítésének napjától kell számítani. 73. § (1) [A döntés megszövegezésénél figyelembe kell venni a védett adatra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Ennek megfelelően az indokolás a védett adat tartalmának ismertetése nélkül utalást tartalmaz arra, hogy a hatóság a döntése meghozatalánál figyelembe vett védett adatokat, illetve a tanú (bejelentő) személyes adatainak közlése nélkül ismerteti a tanúvallomás lényegét, ha a tanú (bejelentő) természetes személyazonosító adatainak zártan történő kezelését rendelték el.] A döntés nem tartalmazhat védett adatot. A döntést úgy kell megszövegezni, hogy abból ne legyen levonható következtetés annak a személynek a kilétére vonatkozóan, aki természetes személyazonosító adatainak zárt kezelését rendelték el. (2) A döntést külön dokumentumban kell megszövegezni, [illetve] jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. Külön dokumentumban kell megszövegezni a döntést, ha azt kézbesítés útján vagy elektronikus úton közlik, vagy ha a szóban közölt döntés kézbesítését az ügyfél kéri. (3) A határozat és a végzés, illetve több végzés egy döntésbe foglalható. A 72. § (1) bekezdés d)-e) pontjában foglaltakat az egybefoglalt döntéseknek önállóan tartalmazniuk kell. Az egybefoglalás az egyes döntések meghozatalára vonatkozó határidőket és a jogorvoslati szabályok alkalmazását nem érinti. Eljárást megszüntető döntés és határozat egybefoglalása esetén, ha az ügyfél valamennyi egybefoglalt döntés ellen jogorvoslattal él, a határozat elleni jogorvoslat szabályait kell alkalmazni valamennyi egybefoglalt döntésre. (4) A jegyzőkönyvbe foglalt vagy az ügyiratra feljegyzett döntésben nem kell feltüntetni a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt adatokat, ha azok az iratból kitűnnek. (5) Jogszabály elrendelheti, hogy a hatóság a döntését az erre a célra rendszeresített formátumban, a jogszabályban meghatározott adattartalommal adja ki. 74. § (1) [Ha a döntés kötelezést tartalmaz, a teljesítésre határidőt vagy határnapot kell megállapítani.] Ha a kötelezés jellege megengedi, a hatóság részletekben történő teljesítést is megállapíthat. (2) [Az ügyfél a fellebbezésében a teljesítési határidőt vagy határnapot (a továbbiakban együtt: határidő), illetve a részletekben történő teljesítést vagy e lehetőség hiányát is sérelmezheti. A másodfokon eljáró szerv az erre irányuló fellebbezési kérelem hiányában is megvizsgálja, hogy a fellebbezési eljárás miatt indokolt-e új határidőt megállapítani a teljesítésre.] A kötelezett a teljesítési határidő lejárta előtt benyújtott kérelmében annak igazolásával kérheti az elsőfokú hatóságtól a pénzfizetési kötelezettség teljesítésére halasztás vagy a részletekben történő teljesítés (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezését, hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy hogy az számára aránytalan nehézséget jelentene. A fizetési kedvezményre


Készítette:





218

vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni meghatározott cselekmény teljesítésére és meghatározott ingóság kiadására irányuló kötelezettség esetén is. (3) [Az ügyfél – tekintet nélkül arra, hogy fellebbezett-e a határidő ellen – a teljesítési határidő lejárta előtt kérheti a jogerős döntést meghozó hatóságtól a határidő megváltoztatását, ha rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést.] A határidő lejárta után az ügyfél – feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték el – a (2) bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem egyidejű benyújtásával kérhet fizetési kedvezményt. (4) [A határidő lejárta után az ügyfél – feltéve, hogy a végrehajtást még nem rendelték el – a (3) bekezdésben meghatározott okból igazolási kérelem benyújtása mellett kérheti az új határidő megállapítását. A végrehajtás elrendelése után új határidő vagy határnap megállapítására csak a VIII. fejezetben foglalt rendelkezések alapján kerülhet sor.] A hatóság meghallgathatja az ellenérdekű ügyfelet, illetve a jogosultat a fizetési kedvezmény engedélyezésével kapcsolatos álláspontjukról. (5) [A hatóság a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap módosítása során figyelembe veszi a közérdeket, illetve az ellenérdekű fél jogos érdekét.] Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fizetési kedvezmény legfeljebb a teljesítési határidő lejártától számított egy év elteltéig nyújtható. (6) [Törvény a hatóság döntésével kapcsolatos, a 72-73. §-ban és a 74. § (1)-(4) bekezdésben meghatározott rendelkezésektől eltérő szabályokat is megállapíthat.] Törvény a fizetési kedvezmény nyújtására a (2)-(5) bekezdésben foglaltaknál kedvezőbb feltételeket állapíthat meg, továbbá rendelkezhet a kötelezettség mérsékléséről és elengedéséről.

Az egyezség jóváhagyása

75. § Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve hogy az a) megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, b) nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint c) kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére.

Hatósági szerződés

76. § (1) Ha jogszabály lehetővé teszi, az [első fokon eljáró] elsőfokú hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet. (2) Hatósági szerződés csak írásban köthető. Törvény, kormányrendelet és önkormányzati rendelet a szerződés megkötéséhez további feltételeket is meghatározhat. (3) Ha az ügyfél olyan kötelezettséget vállal, amelynek teljesítésére hatósági határozattal egyébként nem lenne kötelezhető, szerződéskötésre csak akkor kerülhet sor, ha az ügyfél a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettség tekintetében a hatósági szerződésben aláveti magát a szerződésszegés 77. § (2) bekezdésében megállapított jogkövetkezményének.


Készítette:





219

(4) Ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, a szerződés csak a szakhatósági hozzájárulás megadása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban meghatározott előírásoknak és feltételeknek a szerződésbe történő foglalásával köthető meg. (5) Ha a szerződés harmadik személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerződés megkötése előtt be kell szerezni az érintett írásos hozzájárulását. A hozzájárulás a szerződés érvényességének feltétele. (6) Jogszabály előírhatja, hogy a szerződés érvényességéhez szükséges a szerződő hatóság felügyeleti szervének hozzájárulása. A hozzájárulást az eljáró hatóság szerzi be. (7) A hatósági ügynek szerződéssel való lezárására a 33. §-ban megállapított ügyintézési határidő irányadó. 77. § (1) Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén a szerződés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti. Ha a módosításhoz a másik fél nem járul hozzá, vagy a felek között vita van a módosítás törvényi feltételei tekintetében, akkor a közigazgatási ügyekben eljáró bíróságtól kérhető a szerződés módosítása vagy megszüntetése. (2) Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a szerződés jogerős és végrehajtható határozatnak minősül, és a hatóság – az addigi teljesítések figyelembevételével – hivatalból intézkedik a végrehajtás elrendeléséről. (3) Ha a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén – a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül – a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat. (4) [Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.] A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat. (5) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a hatósági szerződésre a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

A döntés közlése és nyilvános közzététele

78. § (1) A határozatot közölni kell az ügyféllel és azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal és a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. (2) A végzést az ügyféllel, illetve [az eljárás olyan egyéb résztvevőjével] azzal kell közölni, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg[, illetve akinek a jogi helyzetét közvetlenül érinti]. (3) [Ha nemzetközi szerződés vagy jogszabály másként nem rendelkezik, a külföldi ügyfélnek a határozatot közvetlenül, illetőleg képviselője vagy kézbesítési meghatalmazottja útján kell megküldeni.] A hatóság a döntését a 28/A. § (1) bekezdésében meghatározott módon közölheti. (4) [Az eljárási képességgel rendelkező ügyfél kérheti, hogy a hatóság akkor is számára kézbesítse a döntést, ha az ügyben képviselője van.] Postai úton történő kapcsolattartás


Készítette:





220

során a hatóságnak az iratokat hivatalos iratként kell kézbesíteni. Telefax útján nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés. (5) [A hatóság döntését közölni lehet: a) postai úton, b) személyesen írásban vagy szóban, c) elektronikus dokumentum formájában, illetve távközlési eszköz útján, d) hirdetményi úton, e) kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján, f) a hatóság kézbesítője útján.] Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személlyel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt alá kell íratni. Az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy kérelmére a szóban közölt döntést öt munkanapon belül írásban meg kell küldeni. (6) [A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt kézbesítették, szóban vagy távközlési eszköz útján, illetve elektronikus úton közölték. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni.] Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy rövid szöveges üzenet fogadására szolgáló elérhetőségét, telefonszámát vagy elektronikus levélcímét megadta, a hatóság rövid szöveges üzenetben, telefonon vagy elektronikus levélben tájékoztathatja a döntéshozatal tényéről, és arról, hogy a döntés három munkanapon belül átvehető a hatóság hivatali helyiségében, ügyfélfogadási időben. Személyes átvétel esetén a közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, és azt az átvevő személlyel aláíratni. Ha az (1) és (2) bekezdésben meghatározott személy a döntést határidőn belül nem veszi át, a hatóság haladéktalanul írásban megküldi a döntést. (7) [Postai úton történő kézbesítés esetén a döntést hivatalos iratként kell feladni és kézbesíteni.] Ha a hatóság életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetben, valamint törvény rendelkezése alapján a döntést a 28/A. § (1) bekezdésében foglalton kívüli más módon közli, a döntést öt munkanapon belül írásban is meg kell küldeni. A döntés közlésének napja ilyen esetben is az egyéb módon történő közlés napja. (8) A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy a (6) bekezdésben meghatározott módon átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő tizenötödik napon kell közöltnek tekinteni. 79. § (1) Ha a postai úton történő kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni. (2) Ha az irat a hatósághoz „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza, az iratot – az ellenkező bizonyításig – a postai kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon kézbesítettnek kell tekinteni. (3) A hatósági döntés kézbesítése esetén a hatóság a (2) bekezdés szerinti kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével nyolc napon belül értesíti az ügyfelet. (4) A kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a címzett a kézbesítési vélelem beálltáról történő tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, de legkésőbb a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónapos jogvesztő határidőn belül terjeszthet elő. Ha a kézbesítési vélelem következtében jogerőssé vált döntés alapján végrehajtási eljárás indul, a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet a végrehajtási eljárásról történő


Készítette:





221

tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül akkor is elő lehet terjeszteni, ha a kézbesítési vélelem beálltától számított hat hónap eltelt. (5) Nem természetes személy címzett csak akkor terjeszthet elő kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelmet, ha a kézbesítés nem szabályszerűen történt. Természetes személy a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmét akkor is előterjesztheti, ha önhibáján kívüli okból nem vehette át a hivatalos iratot. (6) A kérelemben elő kell adni azokat a tényeket, illetve körülményeket, amelyek a kézbesítés szabálytalanságát igazolják vagy az önhiba hiányát valószínűsítik. Ha a kérelemnek a hatóság helyt ad, a 67. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. (7) A kérelmet az a hatóság bírálja el, amelyik a kézbesítés tárgyát képező iratot kiadmányozta. (8) A hatósági kézbesítő által történő kézbesítésre e §-t kell megfelelően alkalmazni. 80. § (1) Ha törvény másként nem rendelkezik, hirdetményi úton történő közlésnek van helye, feltéve hogy a) az ügyfél lakcíme, illetve székhelye [(telephelye, fióktelepe)] ismeretlen, [b)] vagy a postai küldemény azzal a megjegyzéssel érkezik vissza, hogy a címzett ismeretlen [helyen tartózkodik vagy címe ismeretlen] helyre költözött, és a nyilvántartó hatóság vagy más állami szerv megkeresése nem járt eredménnyel, b) az ügyfél lakcíme vagy székhelye olyan államban van, amely a közléshez nem nyújt jogsegélyt, c) a jogutód nem ismert, d) az ügyfél nem jelöl meg kézbesítési meghatalmazottat, vagy a döntést a kézbesítési meghatalmazottal nem lehet közölni, vagy e) a postai kézbesítésen kívül igénybe vehető egyéb közlési módok alkalmazása elháríthatatlan akadályba ütközik, vagy alkalmazásuk előre eredménytelennek mutatkozik. (2) A hirdetménynek tartalmaznia kell a) a kifüggesztés napját, b) az eljáró hatóság megnevezését, c) az ügy számát és tárgyát, d) az ügyfél nevét és utolsó ismert lakcímét, illetőleg székhelyét, továbbá e) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, de annak kézbesítése meghiúsult, ezért az ügyfél vagy meghatalmazottja a döntést a hatóságnál átveheti. (3) Hirdetményi úton történő közlésnek van helye [akkor is, ha az ügyfeleket az eljárás megindításáról hirdetményi úton értesítették] a hatásterületen élő és a 15. § (5) bekezdése szerinti ügyfelek esetén, ideértve, ha az ügyfelek körét vagy a hatásterület határait nem lehet pontosan megállapítani. Ilyen esetben – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a hirdetmény a következő adatokat tartalmazza: a) a kifüggesztés napját, b) az eljáró hatóság megnevezését, c) az ügy számát és tárgyát, d) a kérelmező ügyfél nevét (megnevezését), e) az ügy jellegétől függő hatásterületet, f) azt a figyelemfelhívást, hogy a hatóság az ügyben döntést hozott, amely a hatóságnál megtekinthető, valamint g) a jogorvoslat lehetőségéről és benyújtásának határidejéről való tájékoztatást.


Készítette:





222

(4) A hirdetményt a hatóság hirdetőtáblájára és az ügyfél lakcíme, az ügy tárgyát képező ingatlan vagy tevékenység gyakorlásának, vagy a jogellenes magatartás elkövetésének helye szerinti, valamint a hatásterületen lévő önkormányzat hirdetőtábláján ki kell függeszteni, a központi [elektronikus szolgáltató] rendszeren és az eljáró hatóság [internetes] elektronikus tájékoztatásra szolgáló honlapján [– ha azzal rendelkezik –] közzé kell tenni, ezenkívül az önkormányzat hivatalos lapjában – ennek hiányában a helyi lapban –, valamint a hatóság hivatalos lapjában is közzétehető. A döntés kifüggesztésének és az internetes honlapon való megjelentetésének azonos napon kell megtörténnie. (5) Hirdetményi kézbesítés esetén a hirdetmény kifüggesztésének és levételének napját az iraton meg kell jelölni, az internetes honlapon történő közzététel idejét visszakereshető módon dokumentálni kell. (6) Ha a hirdetményi úton történő közlés feltételei már nem állnak fenn, a hatóság haladéktalanul gondoskodik a hirdetmény eltávolításáról, és a kapcsolattartás általános szabályai szerint felveszi a kapcsolatot az ügyféllel. (7) Törvény elrendelheti a jogerős vagy a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozat nyilvános közzétételét. Nyilvános közzététel esetén a hirdetményi úton történő közlés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a (2) bekezdésben meghatározottaktól eltérően a határozat rendelkező része és indokolása vagy indokolásának kivonata is közzétehető, de a (2) bekezdés d) pontban meghatározott adatok közül csak a kötelezett ügyfél nevét és lakcímét vagy székhelyét tartalmazhatja a hirdetmény. 81. § (1) [A magyarországi lakó- vagy tartózkodási hellyel (székhellyel, telephellyel) nem rendelkező külföldi ügyfél az eljárás tartama alatt bármikor kérheti a hatóságtól, hogy a továbbiakban a részére való kézbesítés az általa megnevezett, magyarországi lakóhellyel (székhellyel, telephellyel) rendelkező kézbesítési meghatalmazott útján történjen. A kézbesítési meghatalmazottnak írásban kell nyilatkoznia a meghatalmazás elfogadásáról.] Az ügyfél köteles az első kapcsolatfelvétel alkalmával – a kézbesítési meghatalmazás előterjesztésével együtt – kézbesítési meghatalmazottat megnevezni, ha a) magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, b) képviselőt nem nevezett meg, és c) elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye. (2) A kézbesítési meghatalmazott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átvegye, és azokat az ügyfél részére továbbítsa; e tevékenységéért az ügyféllel szemben a polgári jog szabályai szerint felel. Az ügyfél részére szóló és a kézbesítési meghatalmazottal szabályszerűen közölt döntést úgy kell tekinteni, hogy az a meghatalmazottal történt közlést követő ötödik munkanapon minősül az ügyféllel közöltnek. (3) Ha a 80. § (1) bekezdés[e] a)-d) pontja szerint hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, [továbbá ha a postai úton kézbesített küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik vissza,] és a [határozat] döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a [határozat] döntés közlésének megkísérlése érdekében kézbesítési ügygondnok rendelhető ki. A kézbesítési ügygondnok köteles megkísérelni az ügyfél tartózkodási helyének kiderítését és a [határozatot] döntést eljuttatni az ügyfélhez. (4) Ha a kézbesítési ügygondnok eljárása nem járt sikerrel, a [határozatot] döntést azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amikor a kézbesítés sikertelenségét a kézbesítési


Készítette:





223

ügygondnok az őt kirendelő hatóságnak bejelenti, de legkésőbb a kirendeléstől számított [harmincadik] tizedik munkanapon. (5) [Ha jogszabály nem zárja ki, a döntést szóban is lehet közölni a jelen levő ügyféllel. A közlés tényét és időpontját az iratra fel kell jegyezni, vagy jegyzőkönyvbe kell foglalni, és azt az ügyféllel alá kell íratni. Az ügyfél kérésére a szóban közölt döntést nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.] (6) [Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet esetén a határozatot egyéb módon is közölni lehet. A közlés időpontját és módját az iratra fel kell jegyezni. A határozatot az ügyfél részére nyolc napon belül írásban meg kell küldeni. A döntést az ügyfélnek, illetve annak, akire nézve kötelezést tartalmaz, nyolc napon belül írásban meg kell küldeni.] (7) [Az (5) és (6) bekezdésben meghatározott esetekben a jogorvoslati eljárás indítására nyitva álló határidő a szóbeli vagy egyéb módon történő közlés napját követő naptól kezdődik.] (8) [Törvény elrendelheti a jogerős, vagy a fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozat nyilvános közzétételét. Ebben az esetben a 80. § (3) bekezdésében meghatározott a hirdetményi úton történő közlés szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a határozat rendelkező része és indokolása, vagy annak kivonata is közzétehető, nem kell tartalmaznia azonban a jogorvoslat lehetőségéről szóló tájékoztatást.]

A döntés kijavítása és kiegészítése

81/A. § (1) Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát – szükség esetén az ügyfél meghallgatása után – kérelemre vagy hivatalból kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére, az eljárási költség mértékére vagy a költségviselési kötelezettségre. (2) A kijavítást a hatóság a) a döntés eredeti példányára és – ha rendelkezésre állnak – kiadmányaira történő feljegyzéssel, b) a hibás döntés bevonása mellett a döntés kicserélésével vagy c) kijavító döntés meghozatalával teljesíti. (3) A kijavítás ellen jogorvoslatnak nincs helye. 81/B. § (1) Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti. (2) Nincs helye a döntés kiegészítésének, ha a) a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy év már eltelt, vagy b) az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. (3) A kiegészítést a hatóság a) önálló kiegészítő döntéssel és – lehetőség szerint – e ténynek a döntés eredeti példányára és kiadmányaira történő feljegyzésével vagy b) a hiányos döntés bevonása mellett az eredeti döntést és a kiegészítő döntést egységes döntésbe foglalva a döntés kicserélésével teljesíti.


Készítette:





224

(4) A kiegészítés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt.

V. Fejezet

Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás

Közös szabályok

82. § (1) E törvény rendelkezéseit a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. (2) A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, mindezek más hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést (módosítást, javítást, törlést) határozatnak kell tekinteni. (3) A hatósági bizonyítvány és a hatósági igazolvány kiadásának megtagadásáról, valamint a hatósági nyilvántartásba való bejegyzés (módosítás, javítás, törlés) megtagadásáról a hatóság határozatot hoz. (4) A hatósági bizonyítványnak, hatósági igazolványnak és hatósági nyilvántartásnak az adattartalmát és a kiállítás (bejegyzés) módját a hatósági igazolványt, bizonyítványt rendszeresítő, illetve a hatósági nyilvántartást létrehozó jogszabály határozza meg. (5) Az eljárás megindításáról az ügyfelet a hatósági bizonyítvánnyal, igazolvánnyal és nyilvántartással kapcsolatos eljárásokban nem kell értesíteni.

Hatósági bizonyítvány

83. § (1) Az ügyfél kérelmére a hatóság tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki. Törvény kivételes esetben lehetővé teheti, hogy a hatóság a hatósági bizonyítvány kiadása helyett a hatósági nyilvántartásba bejegyzett adatok alapjául szolgáló iratról adjon ki másolatot. (2) A hatósági bizonyítvány kiadására a 21. §-ban meghatározott hatóságok, továbbá az a hatóság is illetékes, amelynek a) területén a bizonyítandó tény bekövetkezett, illetve az állapot tartott vagy megszűnt, b) területén a bizonyítással kapcsolatos dolog van, vagy a bizonyítani kívánt időszakban volt, c) nyilvántartása az adatot tartalmazza. (3) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított [nyolc napon] öt munkanapon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványban fel kell tüntetni, hogy azt kinek[, milyen célból, mely szerv eljárásában történő felhasználásra] és milyen bizonyítékok alapján adták ki. A hatósági bizonyítvány alakiságára is irányadók a 72. § (1) bekezdésének a) és f) pontjában foglalt követelmények. (4) A hatósági bizonyítvány tartalmát – az ellenkező bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni. (5) A hatósági bizonyítvány ellen az ellenérdekű ügyfél nem élhet fellebbezéssel, de a hatósági bizonyítvány felhasználási célja szerinti eljárásban bizonyíthatja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan.


Készítette:





225

(6) Ha a hatósági bizonyítvány tartalmának valótlanságát az a hatóság vagy más szerv állapítja meg, amelynek eljárásában az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta, a hatósági bizonyítványban foglaltak valótlanságáról az általa feltárt bizonyítékok ismertetésével tájékoztatja a hatósági bizonyítványt kiadó hatóságot. (7) Ha a hatósági bizonyítványt kiállító hatóság a (6) bekezdés szerinti tájékoztatást követően vagy egyéb esetben hivatalból megállapítja, hogy a hatósági bizonyítvány tartalma valótlan, határozatot hoz a hatósági bizonyítvány kijavításáról, visszavonásáról vagy módosításáról. A határozatot annak a hatóságnak, szervnek is megküldi, amelynek eljárásában tudomása szerint az ügyfél a hatósági bizonyítványt felhasználta vagy fel kívánta használni. (8) A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha kiadása jogszabályba ütközik, vagy az ügyfél valótlan vagy olyan adat, tény, állapot igazolását kéri, amelyről a hatóságnak nincs hivatalos tudomása. 84. § (1) [Hatósági bizonyítványt akkor lehet kiállítani, ha ezt jogszabály előírja, vagy ennek szükségességét az ügyfél valószínűsíti. (2) A hatóság a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadja, ha a) kiadása jogszabályba ütközik, b) az igazolni kívánt tény, állapot vagy egyéb adat más okirattal bizonyítható, c) az ügyfél a hatósági bizonyítvány felhasználásának célját nem jelöli meg, vagy szükségességét nem tudja valószínűsíteni, vagy valótlan adat, tény, állapot igazolását kéri.]

Hatósági igazolvány

85. § (1) A hatóság – törvényben, kormányrendeletben vagy önkormányzati rendeletben meghatározott esetben – az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. (2) A hatósági igazolványba csak a jogszabályban erre feljogosított hatóság tehet – a jogszabályban meghatározott tartalmú – bejegyzést. (3) A hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására – az ellenkező bizonyításáig – mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra nem kötelezhető. Az ellenkező bizonyítására megfelelően irányadók a 83. § (5)-(7) bekezdésében foglaltak. (4) Ha a hatósági igazolvány ellenőrzésére jogosult hatóság vagy hivatalos személy megállapítja, hogy a hatósági igazolvány vagy az abba tett bejegyzés hamis, illetve valótlan, a hatósági igazolványt átvételi elismervény kiállítása mellett a további eljárás céljából elveszi.

Hatósági nyilvántartás

86. § (1) [A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokat nyilvántartja. A személyes adatok nyilvántartását csak törvény vagy a törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzati rendelet írhatja elő.] A hatóság a jogszabályban meghatározott adatokról hatósági nyilvántartást vezet. (2) [A hatóság az általa kezelt nyilvántartásban szereplő hibás adatot a hiba észlelése esetén hivatalból köteles javítani, és erről az érintettet értesíteni kell.] A hatósági nyilvántartásba történő hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésre – ha jogszabály eltérően


Készítette:





226

nem rendelkezik – a határozatra vonatkozó 71-73. és a 78. §-ban meghatározottakat nem kell alkalmazni. (3) A nyilvántartást vezető hatóság hivatalból köteles a jogszabálysértő bejegyzést törölni, a hibás bejegyzést javítani vagy az elmulasztott bejegyzést pótolni. (4) Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, az ügyfél jogorvoslati kérelmének benyújtására nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogszabálysértő vagy hibás adat bejegyzése vagy a mulasztás az ügyfél tudomására jutott. (5) Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ügyfél illeték vagy [igazgatási szolgáltatási] díj lerovása mellett a nyilvántartásból hitelesített másolatot vagy kivonatot kérhet.

VI. Fejezet

Hatósági ellenőrzés

87. § A törvény rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni. 88. § (1) A hatóság – a hatáskörének keretei között – ellenőrzi a jogszabályban foglalt rendelkezések betartását, valamint a [jogerős vagy fellebbezésre való tekintet nélkül] végrehajtható [hatósági határozatban] döntésben foglaltak teljesítését. (2) A hatósági ellenőrzés keretében a hatóság az ügyféltől jogszabályban, személyes adatok tekintetében törvényben meghatározott adatok szolgáltatását, iratok bemutatását kérheti, és egyéb tájékoztatást kérhet, vagy helyszíni ellenőrzést tart. Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséget és folyamatos helyszíni ellenőrzést is elrendelhet. (3) Ha jogszabály lehetővé teszi, a helyszíni ellenőrzés a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve a folyamatba beépített ellenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatás útján is történhet. (4) A helyszíni ellenőrzés lefolytatására, az ügyfél értesítésére és a helyszíni ellenőrzés akadályozás[a]ára [esetén] e törvénynek a szemle akadályozása esetére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a szemletárgy birtokosára vonatkozó szabályokat az ügyfélre kell alkalmazni. 89. § (1) [Helyszíni ellenőrzést a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki ellenőrzési jogosultságát az ellenőrzés során – a 90. § (4) bekezdésében foglalt kivétellel – köteles igazolni. (2) Ha az ellenőrzés informatikai eszközök útján történik, az ellenőrzési jogosultságot a jogosultsági nyilvántartásba történő bejelentkezés alapozza meg. (3) Jogszabály a helyszíni ellenőrzés lefolytatásához az ellenőrzést végző személy részére megbízólevél kötelező használatát rendelheti el. (4) Az ellenőrzés eredményes és biztonságos lefolytatása érdekében, ha az ellenőrzés jellege indokolttá teszi, a hatóság a rendőrség közreműködését kérheti.] 90. § (1) [Az ügyfelet a helyszíni ellenőrzésről – a (2)-(4) bekezdésben foglalt kivétellel – előzetesen értesíteni kell. (2) Ha az előzetes értesítés az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné, az ügyfelet az ellenőrzésről a megkezdésekor szóban kell tájékoztatni. E rendelkezés megfelelően irányadó akkor is, ha az ellenőrzés előzetesen nem ismert ügyfeleket érint.


Készítette:





227

(3) Ha az ellenőrzés megkezdése előtti tájékoztatás veszélyeztetné az ellenőrzés eredményességét, a hatóság az ellenőrzés befejezésekor tájékoztatja az ügyfelet az ellenőrzés lefolytatásáról és annak megállapításairól. (4) Mellőzhető az ellenőrzésről történő tájékoztatás, ha a helyszíni ellenőrzés az ügyfél közreműködése nélkül, külső vizsgálattal (szemrevételezéssel, méréssel stb.) elvégezhető.] 91. § (1) [A helyszíni ellenőrzés az ellenőrizni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként vagy telephelyként bejelentett magánlakásban pedig – kivéve, ha az ellenőrzés sikeres lefolytatása más időpont választását teszi szükségessé – munkanapon 8 és 20 óra között végezhető. (2) A helyszíni ellenőrzést úgy kell végezni, hogy az az ügyfél munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza. (3) Jogszabály meghatározott ügyekben előírhatja, hogy a helyszíni ellenőrzés csak akkor kezdhető meg, ha az ügyfél vagy alkalmazottja, meghatalmazottja, ezek hiányában hatósági tanú jelen van. (4) Nem irányadó az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés arra az esetre, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból azonnali ellenőrzésre van szükség.] 92. § (1) [A helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzést végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között az ellenőrzéshez szükséges területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott az ellenőrzés tárgyával összefüggő – az 56. § (4) bekezdésében meghatározott – bármely iratot, hatósági igazolványt, bizonyítványt, engedélyt, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, az ügyféltől vagy képviselőjétől, továbbá az ellenőrzés helyszínén tartózkodó bármely más személytől adatot és tájékoztatást kérhet, az ügyfelet nyilatkozat tételére hívhatja fel, a helyszínről, a megszemlélt tárgyakról, folyamatokról kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le. (2) A hatóság a helyszíni ellenőrzés során a tényállás tisztázása szempontjából fontos iratokat és más tárgyi bizonyítékokat végzéssel lefoglalhatja. Az ügyfél a nála lefoglalt iratokba betekinthet, azokról kérésére és költségére a hatóság másolatot készít.] (3) A hatóság a helyszíni ellenőrzésről, az annak során tett megállapításokról, a lefoglalásról és az ügyfél által tett nyilatkozatról jegyzőkönyvet készít. [A jegyzőkönyvben tételesen fel kell sorolni a lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat.] (4) A jegyzőkönyv egy példányát a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy azt az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt munkanapon belül megküldi. (5) Ha a hatóság a helyszíni ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, jegyzőkönyv felvétele helyett hivatalos feljegyzést is készíthet, amelyet az ügyfél kérelmére a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átad, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított öt munkanapon belül megküld. (6) Ha törvény a hatósági ellenőrzés lefolytatását az ügyfél kérelmére lehetővé teszi, a hatóság az eljárás befejezésekor az ügyféllel közli az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet vagy hivatalos feljegyzést.


Készítette:





228

[93. § (1) A hatósági ellenőrzés során lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat nyolc napon belül vissza kell adni az ügyfélnek, ha azokra a tényállás tisztázásához a továbbiakban nincs szükség. (2) Ha a hatóság más szerv hatáskörébe tartozó eljárást kezdeményez, az eljárás lefolytatásához szükséges lefoglalt iratokat és tárgyi bizonyítékokat át kell adni a megkeresett szervnek.] 94. § (1) Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés eredményeként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve [hatósági határozatban] döntésben foglalt előírásokat megsértette, a) felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel felszólítja annak megszüntetésére, b) hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, c) megkeresi az intézkedésre hatáskörrel rendelkező hatóságot, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez. (2) Az (1) bekezdés c) pontja alapján megkeresett szerv köteles a megkeresést érdemben megvizsgálni és saját intézkedéséről vagy az ilyen intézkedés mellőzésének okáról a megkereső hatóságot huszonkét munkanapon [harminc napon] belül tájékoztatni.

VII. Fejezet

Jogorvoslat[ok] és döntés-felülvizsgálat

95. § (1) [A közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatok: a kérelem alapján lefolytatandó jogorvoslati eljárás és a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárás.] Az e fejezetben szabályozott eljárásokban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. (2) [A jogorvoslati eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.] 96. § A hatóság határozata ellen [az e fejezetben meghatározottak szerint] önálló jogorvoslatnak van helye. A hatóság végzése ellen önálló jogorvoslatnak akkor van helye, ha azt törvény lehetővé teszi, egyéb esetben a végzés elleni jogorvoslati jog a határozat, ennek hiányában az eljárást megszüntető döntés ellen igénybe vehető jogorvoslat keretében gyakorolható. 97. § (1) [Jogorvoslati eljárás lefolytatására az ügyfél, továbbá a döntés rendelkező része által érintett személy (e fejezetben a továbbiakban együtt: ügyfél) kérelme alapján kerülhet sor.] A 15. § (5) bekezdésben meghatározott érdekvédelmi és társadalmi szervezetek kivételével a jogorvoslati jog gyakorlását nem zárja ki, ha a jogorvoslatra jogosult az eljárás korábbi szakaszában nem vett részt. (2) [Az ügyfél kérelme alapján lefolytatható] Kérelemre induló jogorvoslati eljárások a) a fellebbezési eljárás, b) a bírósági felülvizsgálat, c) az újrafelvételi eljárás, d) [a méltányossági eljárás]. (3) Hivatalból kerül sor a közigazgatási döntés felülvizsgálatára a) a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárás keretében, b) a felügyeleti eljárás keretében,


Készítette:





229

c) az Alkotmánybíróság határozata alapján, d) ügyészi óvás nyomán. (4) [Mind kérelemre, mind hivatalból lehetséges a döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése.] (5) A 12. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárásban a [112-113. §] 112. § és a 115. § (1) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható.

A) Jogorvoslati eljárások kérelem alapján

Fellebbezés

98. § (1) Az ügyfél az elsőfokú határozat ellen fellebbezhet. A fellebbezési jog nincs meghatározott jogcímhez kötve, fellebbezni bármely okból lehet, amelyre tekintettel az érintett a döntést sérelmesnek tartja. (2) Végzés csak a határozat elleni fellebbezésben támadható meg, kivéve a (3) és (4) bekezdésben[, továbbá a 109. § (2) bekezdésében] szabályozott eseteket. Törvény az önálló fellebbezést egyéb esetekben is lehetővé teheti. (3) [Az eljárást felfüggesztő, az eljárást megszüntető, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, a személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó kérelmet elutasító, az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.] Az ideiglenes biztosítási intézkedésről szóló, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárást megszüntető, a kérelem visszavonása esetén a nem jogerős döntést visszavonó döntés ellen, az eljárást felfüggesztő, a 33/A. §-ban meghatározott fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, az eljárások egyesítésére vonatkozó kérelmet elutasító, a természetes személyazonosító adatok zárt kezelésére vonatkozó kérelemnek helyt adó, a lefoglalással kapcsolatos, az eljárási bírságot kiszabó, a többi ügyfél iratbetekintési jogának kizárására irányuló kérelem tárgyában hozott, az eljárási költség megállapításával és viselésével, valamint a fizetési kedvezménnyel kapcsolatos első fokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. (4) Az eljárás egyéb résztvevője [saját jogán] önálló fellebbezéssel élhet az elsőfokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó elsőfokú végzés ellen. (5) [Az eljárás egyéb résztvevője által a (4) bekezdés szerint benyújtott fellebbezés nem akadálya annak, hogy a határozatnak az ügy érdemében hozott része jogerőre emelkedjen.] A másodfokú hatóság által hozott első fokú végzésekkel szembeni fellebbezésre a (2)-(4) bekezdést kell alkalmazni. 99. § (1) A fellebbezést – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – a döntés közlésétől számított [tizenöt napon] tíz munkanapon belül lehet előterjeszteni. (2) A fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról szóban vagy írásban lemondhat, a szóban történő lemondást jegyzőkönyvbe kell foglalni. A fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozat nem vonható vissza. 100. § (1) Nincs helye fellebbezésnek a) ha az ügyben törvény azt kizárja, b) az [ügyfelek részéről, a közöttük létrejött] egyezséget jóváhagyó határozat ellen,


Készítette:





230

c) [a méltányossági kérelem tárgyában hozott határozat ellen,] jogszabály eltérő rendelkezése hiányában valamely adatnak, ténynek vagy jogosultságnak a hatósági nyilvántartásba hivatalbóli, mérlegelés nélküli bejegyzésével szemben, d) törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha a döntést olyan hatóság hozta, amelynek illetékessége az ország egész területére kiterjed. (2) Az (1) bekezdésben [a) pontban] meghatározott esetekben az elsőfokú [közigazgatási] döntés bírósági felülvizsgálatának van helye. 101. § (1) A fellebbezéssel megtámadott [határozatban] döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a [határozat] döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a hatóság a [határozatot] döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak nyilvánította. (2) A határozatban foglaltakat a fellebbezési jogra tekintet nélkül teljesíteni kell, ha az ügyfél javára megállapított egyszeri vagy rendszeres pénzkifizetést, pénzbeli ellátást – ideértve a pénzegyenértékben kifejezhető természetbeni ellátást – (szociális segély, nyugdíj, közgyógyellátás stb.) tartalmaz, és az ügyfél fellebbezése csak a megállapított összegen felüli többletigényre vonatkozik. (3) A [határozat] döntés akkor nyilvánítható fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak, ha a) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet megelőzése, elhárítása vagy káros következményeinek enyhítése miatt szükséges, b) a közbiztonság fenntartása érdekében vagy fontos közrendvédelmi okból szükséges, c) a végrehajtás késedelme jelentős vagy helyrehozhatatlan kárral járna, d) a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, e) azt törvény élelmiszerlánc-biztonsággal kapcsolatos, továbbá honvédelmi, nemzetbiztonsági, közegészségügyi, járványügyi, munkaügyi, [munkabiztonsági] munkavédelmi, fogyasztóvédelmi, kulturális örökségvédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból, továbbá a közérdekű közlekedési infrastruktúra kialakítása, illetve az energiaellátás folyamatos biztosítása érdekében lehetővé teszi, vagy f) ha a hatósági nyilvántartásba történő haladéktalan bejegyzést törvény írja elő. (4) A [határozatban] döntésben a fellebbezésre tekintet nélküli végrehajthatóságot külön ki kell mondani, és meg kell indokolni, valamint a döntésben rendelkezni kell a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról. Ha az ilyen [határozatban] döntésben a hatóság teljesítési határidőt állapított meg, a végrehajtás elrendelésére csak e határidő eredménytelen eltelte után kerülhet sor. (5) Az eljárási költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya a döntés fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezése tekintetében. 102. § (1) A fellebbezést annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta. Elkésettség [okán] címén a fellebbezés nem utasítható el, ha [az ügyfél] a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőben a fellebbezést az elbírálására jogosult hatóságnál terjeszti elő. (2) A fellebbezésben új tények és bizonyítékok is felhozhatók. (3) Ha a fellebbezésre jogosult igazolási kérelmet nem terjesztett elő, vagy azt jogerősen elutasítják, a határidőn túl benyújtott fellebbezést, a fellebbezésre nem jogosulttól származó


Készítette:





231

fellebbezést, valamint az önálló fellebbezéssel meg nem támadható végzés ellen irányuló fellebbezést az első fokú döntést hozó hatóság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. (4) A fellebbezést az ügy összes iratával a fellebbezési határidő leteltétől számított [nyolc napon] öt munkanapon belül fel kell terjeszteni a fellebbezés elbírálására jogosult [szervhez] hatósághoz, kivéve, ha a hatóság a megtámadott döntést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően kijavítja, kiegészíti, módosítja, [vagy] visszavonja, vagy a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha az ügyfél a fellebbezési határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet nyújtott be, az ennek helyt adó döntés jogerőssé válását követő öt munkanapon belül kell felterjeszteni a fellebbezést az ügy összes iratával együtt a fellebbezés elbírálására jogosult hatósághoz. A felterjesztés során az [első fokon eljáró] első fokú döntést hozó hatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is [nyilatkozhat] nyilatkozik. (5) Ha az ügyfél a fellebbezéssel együtt nyújt be a költségmentesség iránti kérelmet, a kérelemről az első fokú döntést hozó hatóság dönt. (6) A hatóság megküldi a fellebbezést a fellebbezésben érintett szakhatóságnak, amely az iratok (4) bekezdés szerinti felterjesztéséig szakhatósági állásfoglalását kijavíthatja, kiegészítheti vagy módosíthatja. A szakhatóság a fellebbezésről kialakított álláspontjáról is nyilatkozhat. (7) A hatóság a fellebbezés és az iratok felterjesztését követően a 29. § (5)-(7) bekezdésében foglaltak megfelelő alkalmazásával értesíti a nem fellebbező ügyfeleket a fellebbezési eljárás megindításáról. Az eljárás megindításáról szóló értesítés tartalmazza az arról szóló tájékoztatást is, hogy a döntés nem vált jogerőssé.

A döntés módosítása vagy visszavonása fellebbezés alapján

103. § (1) Ha [az ügyfél] a fellebbezés[i kérelme] alapján a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. (2) A hatóság [az ügyfél] a fellebbezés[i kérelme] esetén a nem jogszabálysértő döntést akkor is visszavonhatja, illetve a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél. (3) [A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott határozatot közölték.] Ha a fellebbezés alapján a szakhatóság megállapítja, hogy a szakhatósági állásfoglalás jogszabály sért, állásfoglalását módosíthatja. (4) A szakhatóság a fellebbezés esetén a nem jogszabálysértő szakhatósági állásfoglalást a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően módosíthatja, ha a kérelemben foglaltakkal egyetért, feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél. (5) A hatóság a szakhatósági állásfoglalás (3) és (4) bekezdés szerinti módosítása esetén módosítja döntését. (6) A fellebbezés nyomán hozott döntést közölni kell a fellebbezővel, továbbá azokkal, akikkel a megtámadott döntést közölték.

Fellebbezési eljárás

104. § (1) [Ha az első fokon eljáró hatóság nem élt a 103. §-ban biztosított jogával,] Ha a fellebbezésnek megfelelően a hatósági döntést a 103. §-ban foglaltak szerint nem módosítják vagy nem vonják vissza, a fellebbezésről az annak elbírálására jogosult [szerv] hatóság dönt.


Készítette:





232

(2) [A határidőn túl benyújtott fellebbezést – ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő –, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja.] A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság beszerzi a másodfokú szakhatósági állásfoglalást. (3) A határozat vagy az eljárást megszüntető döntés egésze ellen irányuló fellebbezés alapján a fellebbezés elbírálására jogosult [szerv] hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja; ennek során nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz. (4) [Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.] A fellebbezés elbírálására jogosult hatóság a fellebbezési eljárást megszünteti, ha valamennyi fellebbező a fellebbezési kérelmét visszavonta. 105. § (1) A [másodfokon eljáró szerv] másodfokú döntést hozó hatóság a döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti. Jogszabályban meghatározott esetben a [másodfokon eljáró szerv] a másodfokú döntést hozó hatóság a mérlegelési jogkörben hozott elsőfokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg. Az erre irányuló fellebbezés hiányában is a másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezési eljárásban a teljesítésre új határidőt állapíthat meg, ha ez a fellebbezési eljárás miatt indokolt. (2) Ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat vagy a tényállás további tisztázása szükséges, a [fellebbezés elbírálására jogosult szerv] másodfokú döntést hozó hatóság a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első [fokon eljárt] fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt. (3) Ha a [másodfokon eljáró szerv] másodfokú döntést hozó hatóság megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az elsőfokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben [első fokon eljárt] első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja. (4) A megismételt eljárásban az [első fokon eljáró] első fokú döntést hozó hatóságot a [másodfokon hozott határozat] másodfokú végzés rendelkező része és indokolása köti. (5) A fellebbezési eljárás során hozott döntést a fellebbezővel és azokkal, akikkel az elsőfokú döntést közölték, a [másodfokon eljárt] másodfokú döntést hozó hatóság az [első fokon eljárt] első fokú döntést hozó hatóság útján közli. (6) [A határozat ellen irányuló fellebbezést határozattal, a végzés ellen irányuló fellebbezést végzéssel kell elbírálni.] (7) A [másodfokon eljáró szerv] másodfokú döntést hozó hatóság a fellebbezés elbírálása érdekében megküldött iratokat a döntés meghozatalát követően [három napon belül] visszaküldi a döntéssel együtt az [első fokon eljáró szervhez] első fokú döntést hozó hatósághoz, amely [haladéktalanul] intézkedik a döntés kézbesítése iránt.

A fellebbezés elbírálására jogosult [szerv] hatóság

106. § (1) [Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében – az olyan ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek – az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy


Készítette:





233

legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv.] Az olyan ügyek kivételével, amelyekben törvény alapján nincs helye fellebbezésnek, a fellebbezési szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy az első fokú döntést hozó hatóságtól a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság feladatkör és szervezet szempontjából elkülönüljön. Megállapítható a szervezeti elkülönültség, ha az ügy elbírálása során az első fokú döntést hozó hatósággal, annak vezetőjével és ügyintézőjével szemben a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot és annak vezetőjét egyedi utasítási jog nem illeti meg. (2) Ha [jogszabály] törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, [e törvény alkalmazása során a fellebbezés elbírálása a 107. és 108. §-ban meghatározott szervek hatáskörébe tartozik.] a hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést a döntést hozó hatóság döntésének megsemmisítésére, szükség szerint új eljárás lefolytatására való utasítására jogosult irányító, felügyelő vagy szakmai irányító személy vagy szerv bírálja el. (3) Ha törvény vagy kormányrendelet nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott szervezetet vagy személyt jogosít fel közigazgatási hatósági jogkör gyakorlására, a törvényben vagy kormányrendeletben meg kell határozni a fellebbezés elbírálására jogosult hatóságot. Ennek hiányában a közigazgatási hivatal jogosult a fellebbezés elbírálására. (4) A fellebbezés szakhatósági állásfoglalás ellen irányuló részét a szakhatósági hatáskört megállapító törvényben vagy kormányrendeletben kijelölt hatóság, kijelölés hiányában a szakhatóság döntései elleni fellebbezést elbíráló hatóság bírálja el. 107. § (1) Az önkormányzati hatósági ügyben átruházott hatáskörben hozott, továbbá a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke törvény alapján önálló hatáskörben hozott önkormányzati hatósági döntésével szembeni fellebbezés elbírálása a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. (2) Ha [jogszabály] törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal jogosult a fellebbezés elbírálására, ha első fokon [a)] az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó hatósági ügyekben a polgármester, a főpolgármester, a közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző, a hatósági igazgatási társulás, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője vagy a megyei jogú város kerületi hivatalának vezetője[, b) nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezet vagy hatósági jogkört gyakorló személy] járt el. (3) A köztestület hatáskörébe utalt ügyben a fellebbezést törvényben [vagy a köztestület alapszabályában, szervezeti szabályzatában] meghatározott köztestületi szerv bírálja el, ilyen szerv hiányában az első [fokon eljáró szerv] fokú döntést hozó köztestület [határozatával] döntésével szemben a 109. §-ban foglaltaknak megfelelően bírósági felülvizsgálatnak van helye. 108. § (1) [A 107. §-ban nem említett, első fokon eljáró hatóság döntése ellen irányuló fellebbezést az első fokon eljáró hatóság felett irányítást gyakorló személy vagy szerv (a továbbiakban: felettes szerv) bírálja el. Felettes szerv hiányában a hatóság határozata, továbbá azon végzése ellen, mellyel szemben a 98. § (2) bekezdése szerint önálló fellebbezésnek lenne helye, bírósági felülvizsgálatnak van helye.] (2) [Ha valamely ügyfajta jellege indokolttá teszi az (1) bekezdésben, illetve a 107. §-ban foglaltaktól eltérő fellebbezési fórumrendszer kialakítását, a hatáskört megállapító


Készítette:





234

törvényben, kormányrendeletben mind az első fokon eljáró, mind a fellebbezés elbírálására jogosult szervet meg kell jelölni.]

Bírósági felülvizsgálat

109. § (1) Az ügyfél, illetve a kifejezetten rá vonatkozó rendelkezés tekintetében az eljárás egyéb résztvevője a hatóság jogerős határozatának felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben eljáró [illetékes] bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. A keresetindítás határidejét törvény eltérően is meghatározhatja. (2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát a végzés közlésétől számított harminc napon belül. Az elsőfokú végzés a közlésétől számított harminc napon belül közvetlenül a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság előtt támadható meg, ha a végzést [olyan hatóság hozta, amelynek – a kormányt ide nem értve – nincs felügyeleti szerve] – törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – olyan hatóság hozta, amelynek illetékessége az ország egész területére kiterjed, [továbbá] vagy [akkor,] ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül. (3) A bírósági felülvizsgálatra csak akkor kerülhet sor, ha a hatósági eljárásban [az ügyfél vagy az ügyfelek valamelyike] a fellebbezésre jogosultak valamelyike a fellebbezési jogát kimerítette, vagy a fellebbezés [e] törvény rendelkezései szerint kizárt. (4) [Ha az ügyfelek valamelyike a hatóság határozatával szemben bírósági felülvizsgálat iránti keresetet nyújtott be,] Bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén az első fokú döntést hozó hatóság erről az ügy iratainak felterjesztésével, illetve a bíróságra történő továbbításával egyidejűleg értesíti azokat, akiknek jogát vagy jogos érdekét a felülvizsgálat érinti [a többi ügyfelet értesíti]. Ha a kezdeményező a döntés végrehajtásának felfüggesztését is kéri, akkor erről a hatóság a végrehajtást foganatosító szervet is értesíti. 110. § (1) A keresetlevél, illetve a kérelem benyújtásának a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya, [az ügyfél] a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére jogosult azonban a keresetlevélben, illetve a kérelemben a döntés végrehajtásának felfüggesztését kérheti. A végrehajtás a kérelemnek a végrehajtást foganatosító szerv tudomására jutásától annak elbírálásáig nem foganatosítható. (2) A végrehajtás felfüggesztésének hatálya kiterjed a határozaton alapuló jogok gyakorlására is. (3) Nincs helye a végrehajtás felfüggesztésének, ha a határozat a) a polgári védelmi szolgálat ellátásával kapcsolatos kötelezettséget állapít meg, b) jogerős bírósági döntés végrehajtását szolgálja. 111. § (1) A közigazgatási ügyekben eljáró bíróság – az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabály megsértésének kivételével – jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi, és szükség esetén a hatóságot új eljárásra kötelezi. Törvény rendelkezhet úgy is, hogy meghatározott közigazgatási hatósági ügyben a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a közigazgatási döntést megváltoztathatja.


Készítette:





235

(2) Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság az ügy érdemében határozott, a hatóságnál ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett – a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által elrendelt új eljárás kivételével – nincs helye új eljárásnak. (3) A hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni.

Újrafelvételi eljárás

112. § (1) Ha az ügyfélnek a jogerős határozattal lezárt ügyben a határozat jogerőre emelkedését követően jutott tudomására a határozat meghozatala előtt már meglévő, az eljárásban még el nem bírált és az ügy elbírálása szempontjából lényeges tény, adat vagy más bizonyíték, a tudomásszerzéstől számított [tizenöt napon] tíz munkanapon belül újrafelvételi kérelmet nyújthat be, feltéve, hogy elbírálása esetén az ügyfélre kedvezőbb határozatot eredményezett volna. (2) [Nem nyújtható be újrafelvételi kérelem] A hatóság az újrafelvételi kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a) az a jogerős határozat meghozatala után bekövetkezett [tényre] tényen, illetve a jogi szabályozásban bekövetkezett [változásra alapozva] változáson alapul, b) [ha] az ügyben bírósági felülvizsgálat van folyamatban, vagy a bírósági felülvizsgálat során a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatot hozott, c) [ha] a [közigazgatási] határozat jogerőre emelkedésétől számítva hat hónap eltelt, d) [ha azt jogszabály kizárja] azt törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet kizárja. (3) Törvény [kivételesen,] az ügyfél különös méltánylást érdemlő érdekére tekintettel a (2) bekezdés c) pontja szerinti határidőnél hosszabb, de három évet meg nem haladó jogvesztő határidőt is meghatározhat az újrafelvételi kérelem benyújtására, feltéve hogy az újrafelvételi eljárásban hozott döntés mások jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét nem érinti. (4) Az újrafelvételi kérelmet az [első fokon eljáró] elsőfokú hatóság bírálja el. (5) [Az újrafelvételi kérelmet a hatóság elutasítja, ha a) az a (2) bekezdésben meghatározott okból nem nyújtható be, b) az ügyfél által az újrafelvétel alapjául megjelölt ok nem teszi indokolttá a határozat módosítását vagy visszavonását.] (6) Az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerős [határozatát] határozatot módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelő új döntést hozhat. E döntés ellen jogorvoslatnak az általános szabályok szerint van helye. (7) [Az újrafelvételi eljárásban hozott döntés a jogerős határozat alapján jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra csak akkor hat ki, ha az újonnan ismertté vált tények vagy bizonyítékok ismeretében a jogerős határozat jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokra tekintet nélküli megsemmisítésének lenne helye.] Ha a hatóság az újrafelvételi kérelemnek helyt ad, az ügyfelet olyan eljárásjogi helyzetbe kell hozni, mint amilyenben akkor lenne, ha már a korábbi határozat meghozatalakor ismerte volna az újrafelvételi eljárás alapjául szolgáló tényt, adatot vagy bizonyítékot. Az újrafelvételi kérelem alapján hozott döntésnek nem akadálya a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok sérelme.


Készítette:





236

(8) Ha az újrafelvételi eljárásban a kötelezettséget megállapító jogerős határozat megváltoztatása vagy visszavonása várható, a hatóság hivatalból intézkedik a folyamatban lévő végrehajtás felfüggesztéséről. (9) Ha az újonnan ismertté vált tények alapján a jogerős határozatban megállapított kötelezettség elrendelésének – részben vagy egészben – nem lett volna helye, az újrafelvételi eljárásban intézkedni kell a kérelem benyújtásáig, illetve a végrehajtás felfüggesztéséig történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről, a kötelezettnek alaptalanul okozott joghátrány megszüntetéséről, valamint az okozott kár és eljárási költség megtérítéséről.

[Méltányossági eljárás]

113. § (1) [Az ügyfél a jogerős határozatot hozó hatóságtól a nem jogszabálysértő határozat módosítását vagy visszavonását kérheti, ha annak végrehajtása számára a határozat meghozatala után bekövetkezett okból méltánytalanul súlyos hátrányt okoz, és a végrehajtási eljárásban méltányosság nem gyakorolható.] (2) [A határozat méltányosságból való módosítására vagy visszavonására csak kivételesen és a következő együttes feltételek fennállása esetén kerülhet sor: a) az eljáró hatóság hatáskörét megállapító jogszabály ezt nem zárja ki, b) az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél vagy az ellenérdekű ügyfél hozzájárul a határozatnak a kérelem szerinti módosításához, c) a módosítás vagy visszavonás nem sért közérdeket, d) a határozat jogerőre emelkedése óta egy év, vagy ha a jogerős határozatban megállapított teljesítési határidő egy évnél hosszabb, a teljesítési határidő még nem telt el.] (3) [A jogi szabályozásnak a határozat meghozatala utáni megváltozása nem ad alapot méltányossági kérelem benyújtására.] (4) [A méltányossági kérelem tárgyában a hatóság jogorvoslattal nem támadható határozattal dönt.]

B) [Hivatalból lefolytatható] Hivatalbóli döntés-felülvizsgálati eljárások

A döntés módosítása vagy visszavonása

114. § (1) Ha a hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult [szerv] hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosíthatja vagy visszavonhatja. (2) Az (1) bekezdés szerinti eljárás lefolytatására – az Alkotmánybíróság határozata vagy ügyészi óvás alapján indított eljárás kivételével – a hatóság csak egy ízben, és ha törvény eltérően nem rendelkezik, a [határozat] döntés közlésétől számított egy éven belül jogosult. (3) A döntést a hatósági nyilvántartásba, illetve a hatósági igazolványba felvett téves bejegyzés, valamint az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása kivételével nem lehet módosítani vagy visszavonni, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene. (4) A határozat módosítását vagy visszavonását jogszabály kizárhatja vagy feltételhez kötheti. (5) A döntés ügyészi óvás nyomán történő módosítására vagy visszavonására [a 118. és] a 120. §-ban foglaltak irányadók.


Készítette:





237

(6) A hatóság döntésének semmisségi ok alapján történő visszavonására a 121. § rendelkezéseit kell alkalmazni.

Felügyeleti eljárás

115. § (1) A felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján a) megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, b) gyakorolja – ha törvény másként nem rendelkezik – a (2) bekezdésben szabályozott felügyeleti jogkört. (2) Ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv azt határozatban megváltoztathatja vagy megsemmisítheti. [és s] Szükség esetén a felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a jogszabálysértő döntést, és utasítja új eljárásra az ügyben eljárt hatóságot [új eljárásra utasíthatja]. (3) Felügyeleti eljárás keretében a 12. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott ügyekben a döntés megváltoztatásának nincs helye. (4) A hatóság döntése nem változtatható meg és nem semmisíthető meg, ha a) azt a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság érdemben elbírálta, b) semmisségi ok esetén a 121. § (4) bekezdésében foglalt idő eltelt, c) semmisségi ok hiányában az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, d) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától számított öt év eltelt, e) azt jogszabály kizárja vagy feltételhez köti, és a feltétel nem áll fenn. (5) A jogszabálysértő döntés megsemmisítése vagy megváltoztatása esetén a megsemmisített, megváltoztatott döntést hozó hatóságnak határozatban kell intézkedni a döntéssel, illetve az annak alapján történt teljesítéssel (végrehajtással) kialakult helyzet rendezéséről és a szükségtelenül okozott költség megtérítéséről. [A határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.] (6) [A megsemmisítő döntés] A jogszabálysértő döntést megsemmisítő vagy megváltoztató határozat jogorvoslattal történő megtámadása esetén az (5) bekezdés szerinti eljárást fel kell függeszteni.

Felügyeleti szerv

116. § (1) [Ha jogszabály másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként a 107. és 108. §-ban meghatározott, fellebbezés elbírálására jogosult szervek járnak el.] Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, felügyeleti szervként az a hatóság jár el, amely a fellebbezés elbírálására jogosult vagy jogosult volna. (2) [Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, az államigazgatási szerv felett felügyeletet gyakorló, illetve az azt irányító miniszter gyakorolja a felügyeleti jogkört a) a területi vagy helyi szervekkel nem rendelkező kormányhivatal vagy központi hivatal, és b) a területi vagy helyi szervekkel rendelkező kormányhivatal vagy központi hivatal központi szerve


Készítette:





238

hatáskörébe tartozó hatósági ügyek esetében.] (3) [Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a közigazgatási hivatal hatáskörébe tartozó hatósági ügyek esetében a felügyeleti jogkört az adott ügycsoport tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszter gyakorolja.]

A határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság határozata alapján

117. § (1) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabálynak az egyedi ügyben történő alkalmazhatósága visszamenőleges kizárásával ad helyt alkotmányjogi panasznak, és az ügyben bírósági felülvizsgálatra nem került sor, a jogerős határozatot hozó [szerv] hatóság felügyeleti szerve a határozatot határozatában megváltoztatja[, illetve] vagy megsemmisíti. [, és s]Szükség esetén a[z] felügyeleti szerv végzésben semmisíti meg a döntést, és utasítja új eljárásra az ügyben eljárt hatóságot [új eljárásra utasítja]. (2) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján a jogszabályt nem, csak annak valamely lehetséges értelmezését nyilvánítja alkotmányellenessé, az (1) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni az alkotmányellenes értelmezés eredményeképpen hozott határozat tekintetében is. (3) Az (1) és (2) bekezdés szerinti esetekben a felügyeleti szerv az Alkotmánybíróság határozatának részére történő kézbesítésétől számított [harminc napon] huszonkét munkanapon belül jár el. (4) Az (1) és (2) bekezdés szerinti esetekben a felügyeleti eljárás során a 115. § (4) bekezdésének b)-e) pontja nem alkalmazható. (5) Ha az (1) és (2) bekezdés szerinti közigazgatási határozat tekintetében nincs felügyeleti szerv, és a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát bíróságtól nem kérték, a perindítási határidő az alkotmánybírósági döntés kihirdetésétől számított harminc napra ismételten megnyílik.

Ügyészi [óvás] intézkedés

118. § [(1) Ha az ügyész a jogerős, illetve végrehajtható és a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által felül nem vizsgált közigazgatási határozatban jogszabálysértést állapít meg, a jogszabálysértés kiküszöbölése végett a határozatot hozó hatósághoz vagy annak felügyeleti szervéhez óvást nyújthat be. Az óvásban az ügyész a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja, ebben az esetben a végrehajtás felfüggesztése kötelező.] (2) Az óvást a hatóság a benyújtástól számított nyolc napon belül, testületi szerv az óvás benyújtását követő legközelebbi ülésén, ha az ügyész az óvást közvetlenül a felügyeleti szervhez nyújtotta be, a felügyeleti szerv harminc napon belül köteles elbírálni.] 119. § [(1) Az ügyész a törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett a hatóság vezetőjénél felszólalással él, a jövőbeni törvénysértés veszélye esetén pedig a törvénysértés megelőzése érdekében figyelmeztetést nyújt be. (2) A hatóság vezetője az ügyészi felszólalást vagy figyelmeztetést harminc napon belül, testületi szerv a legközelebbi ülésén köteles elbírálni.]


Készítette:





239

120. § Ha az ügyész az e törvény hatálya alá tartozó ügyben nyújt be óvást, felszólalást, [vagy] figyelmeztetést vagy jelzést a hatóság döntése ellen, annak elbírálására a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvénynek az ügyészi törvényességi felügyeletre vonatkozó V. fejezetében foglaltak az irányadók.

Semmisség

121. § (1) Az e fejezetben szabályozott eljárások során a döntést meg kell semmisíteni, ha a) a magyar hatóság joghatósága az [Unió jogi aktusa] Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy törvény rendelkezése alapján kizárt, b) az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe vagy illetékességébe, kivéve, ha hatóság a 22. § (3) bekezdése szerint járt el, c) a határozatot a szakhatóság megkeresése nélkül vagy a szakhatóság jogszabályon alapuló állásfoglalásának figyelmen kívül hagyásával hozták meg, d) a közigazgatási döntés tartalmát bűncselekmény befolyásolta, feltéve hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította vagy ilyen ítélet meghozatalát nem a bizonyítottság hiánya zárja ki, e) a döntést hozó testületi szerv nem volt határozatképes, vagy nem volt meg a döntéshez szükséges szavazati arány, f) a döntés tartalma a 111. § (2) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétes. (2) Törvény valamely meghatározott forma mellőzését, illetve valamely súlyos eljárási jogszabálysértést is semmisségi okká minősíthet. (3) [A 22. § (3) bekezdésében szabályozott eset nem alapozza meg az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti semmisséget.] (4) A döntés – az (5) bekezdés kivételével – semmisségi ok esetén sem semmisíthető meg, ha a) az az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené, és a döntés jogerőre emelkedése óta három év eltelt; b) kötelezettséget (joghátrányt) megállapító döntés jogerőre emelkedésétől vagy ha az hosszabb, a teljesítési határidő utolsó napjától, a folyamatos kötelezettséget megállapító döntés esetén az utolsó teljesítéstől számított öt év eltelt. (5) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt semmisségi ok esetében a döntés időkorlátozás nélkül megsemmisíthető, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot nem érint. (6) [A hatóság döntését megsemmisítő hatósági határozattal szemben jogorvoslatnak van helye.] (7) [A hatóság döntésének megsemmisítése esetén a 115. § (5) és (6) bekezdését alkalmazni kell.]

[A döntés kijavítása, kicserélése és kiegészítése]

122. § (1) [Ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, a hatóság a hibát – szükség esetén az ügyfél meghallgatása után – kérelemre vagy hivatalból kijavíthatja. Kijavítás helyett a hibás döntés bevonása mellett sor kerülhet a döntés kicserélésére is.]


Készítette:





240

(2) [A számítási hibát tartalmazó döntés kijavítására, kicserélésére csak akkor kerülhet sor, ha a számítási hiba kijavítása nem hat ki az ügy érdemére vagy az eljárási költség mértékére, illetve a költségviselési kötelezettségre.] (3) [A kijavítást a döntés eredeti példányára és – lehetőség szerint – kiadmányaira is fel kell jegyezni, és az ügyféllel közölni kell. A döntés kijavítása vagy kicserélése ellen jogorvoslatnak nincs helye.] 123. § (1) [A hatóság – ha törvény eltérően nem rendelkezik, a döntés jogerőre emelkedésétől számított egy éven belül – mind kérelemre, mind hivatalból kiegészítheti döntését, ha az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem határozott, illetve hiányzik a döntésből a törvény vagy külön jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem. Nincs azonban helye a döntés kiegészítésének, ha az ügyfél jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogát sértené.] (2) [A kicserélt, illetve kiegészített döntés ellen ugyanolyan jogorvoslatnak van helye, mint az eredeti döntés ellen volt. Névelírásra hivatkozással azonban a másodfokú döntés kijavítása útján nem lehet új ügyfelet bevonni az eljárásba, ilyenkor az első fokon eljárt szervet kell utasítani az új – hibátlan – döntésnek az ügyfél részére történő kézbesítésére.]

VIII. Fejezet

Végrehajtás

124. § (1) [A hatósági eljárásban az e törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén állami kényszerrel is el kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen.] (2) [Az állami kényszer e törvény keretei között elsősorban a kötelezett vagyoni jogait, kivételesen személyes szabadságát is korlátozhatja.] (3) [A kötelezett személye elleni kényszercselekményt – a végrehajtást foganatosító szerv intézkedése alapján – a rendőrség hajtja végre.] (4) [A végrehajtás foganatosításában közreműködő rendőr – e törvény alapján – a végrehajtás eredményességének előmozdítása céljából a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.) szabályozott intézkedések közül igazoltathat (Rtv. 29. §), felvilágosítást kérhet (Rtv. 32. §), előállíthat [Rtv. 33. § (2) bekezdésének f) pontja], magánlakásban és magánlakásnak nem minősülő egyéb helyen intézkedhet [Rtv. 39. § (1) bekezdésének e) pontja és (2)-(4) bekezdése, valamint 40. §-a]. Az Rtv.-ben szabályozott egyéb intézkedés alkalmazására – ha annak feltételei fennállnak – az Rtv. alapján kerülhet sor.] 125. § A közigazgatási végrehajtás szabályait kell alkalmazni a) a hatóság döntésében megállapított, b) a hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, c) a hatósági szerződésben vállalt, illetve a szerződés megszegése esetén a szerződés alapján az ügyfél által igénybe vett támogatás és egyéb kedvezmény visszatérítése iránti és d) a jogsegély keretében a külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatában foglalt kötelezettség érvényesítésére, ha annak önkéntes teljesítése elmaradt. 126. § (1) A végrehajtási eljárásban e törvény rendelkezéseit az e fejezetben szabályozott eltérésekkel kell alkalmazni.


Készítette:





241

(2) [A végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen – ha e törvény másként nem rendelkezik – nincs helye fellebbezésnek.] E törvény eltérő rendelkezése hiányában végrehajtási eljárásban a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Vht.) a (3)-(5) bekezdésben és a 126/A. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (3) Nem alkalmazható a Vht. 9. §-a, II. Fejezete, XI-XX. Fejezete. (4) A Vht. III. Fejezetéből az eljárás időpontjára, a követelés csökkenésének, megszűnésének bejelentésére és a helyszíni kényszercselekményekre vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye. (5) Ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, ahol a Vht. bíróságot említ, azon végrehajtást elrendelő hatóságot, ahol végrehajtót, azon végrehajtást foganatosító szervet, ahol végrehajtható okiratot, azon végrehajtható döntést, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. Ahol a Vht. végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, a végrehajtást foganatosító szerv számlájára kell teljesíteni. A költségek előlegezésére és viselésére, valamint az eljárási bírság kiszabására, megfizetésére, végrehajtására e törvény szabályait kell alkalmazni. 126/A. § (1) Az ingóság árverése során a végrehajtást foganatosító szerv a Vht. 122. § (4) bekezdését, 132/B-G. §-át és 133. § (4) bekezdését nem alkalmazza. (2) Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló bírósági végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit a következő eltérésekkel alkalmazza: a) nem alkalmazható a Vht. 143. § j) és l) pontja, 145/A-E. §-a, 146. § (4) bekezdése, 147. § (1) bekezdés harmadik mondata, 147. § (2) bekezdés második mondata, 147. § (5) bekezdés harmadik mondata, 149. § (1) bekezdés második mondata, 152. § (4) bekezdése, 153. § (4) bekezdése, 155. § b) pontja és 157. § (5) bekezdése; b) a második árverést akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító szervnek bemutatta vagy másolatát átadta, és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget. (3) Az ingó- és ingatlan-végrehajtást a 131. § (2) bekezdése alapján foganatosító önálló bírósági végrehajtó az értékesítést a Vht. rendelkezései szerint végzi.

Végrehajtható döntések

127. § (1) A hatóság döntése végrehajtható, ha a) [pénzfizetésre, valamely tevékenységre vagy attól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget állapít meg] pénzfizetésre, továbbá meghatározott cselekményre vagy magatartásra irányuló kötelezettséget állapít meg, a döntés jogerőre emelkedett, és a teljesítésre megállapított határidő vagy határnap (a továbbiakban együtt: határidő) eredménytelenül telt el; b) [az a) pont szerinti kötelezettséget megállapító] a döntés [fellebbezési jogra] fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását vagy biztosítási intézkedésként való alkalmazását rendelték el, c) a tűrésre, illetőleg valamely cselekménytől vagy magatartástól való tartózkodásra irányuló kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedett, és az ügyfél a kötelezettséget – a végrehajtáshoz való jog elévülési idején belül – megszegte, d) a teljesítési határidőt nem tartalmazó döntés jogerőre emelkedett.


Készítette:





242

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a [125. § b) és c) pontja szerinti esetekben is] hatóság által jóváhagyott egyezségben vállalt, illetőleg a hatósági szerződésből eredő kötelezettségekre is. 128. § (1) A hatóság elsőfokú döntése jogerőssé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, vagy b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, illetve c) a fellebbezés, illetve az önálló fellebbezés e törvény rendelkezései szerint kizárt. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában szabályozott esetben jogerőre emelkedik a döntés a) ha az ügyfél a [kérelmének] kérelemnek teljesítése esetén már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél: az elsőfokú döntés közlésekor, b) a fellebbezési határidő tartama alatti lemondás vagy visszavonás esetén: a lemondás vagy visszavonás napján. (3) Az elsőfokú döntés [egyes] fellebbezéssel nem érintett rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha [az ügyféltől nem érkezett fellebbezés, csupán] csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen. Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajták tekintetében úgy rendelkezhet, hogy a döntés fellebbezéssel nem támadott rendelkezései tekintetében beáll a jogerő, ha a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre. (4) A [másodfokon hozott] másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé [és végrehajthatóvá].

A végrehajtás elrendelése

129. § (1) Hivatalból indult eljárásban a hatóság vizsgálja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését [vizsgálja]. Ha a teljesítés a hatóság rendelkezésére álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét[, illetve a határnap elmúltát] követő [tizenöt] öt munkanapon belül hatósági ellenőrzést tart. [A végrehajtás akkor rendelhető el, ha a hatóság megállapította, hogy a kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, illetve nem az előírásoknak megfelelően történt meg.] (2) Ha a hatóság (a továbbiakban: végrehajtást elrendelő hatóság) a rendelkezésre álló adatok vagy a jogosult igazolása alapján megállapította, hogy a végrehajtható döntésre elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem, vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően történt, a) a jogosult kérelmére elrendeli a végrehajtási eljárást, b) hivatalból elrendeli a végrehajtási eljárást, ha az eljárást hivatalból indította vagy folytatta, vagy c) hivatalból elrendelheti a végrehajtási eljárást, ha a kérelemre indult eljárásban az ügyfél a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet nem terjesztett elő, azonban a hatóság az eljárást hivatalból is lefolytathatta volna. (3) A hatóság a jogosult kérelmétől vagy a hatósági ellenőrzés lefolytatásától számított öt munkanapon belül elrendeli a végrehajtás foganatosítását. A döntést a hatóság közli a jogosulttal, a kötelezettel és a végrehajtást foganatosító szervvel.


Készítette:





243

(4) A végrehajtást elrendelő döntés tartalmazza a) a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát, b) az elsőfokú hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló, a végrehajtáshoz szükséges adatokat, és c) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén a késedelmi pótlék mértékét. (5) A végrehajtást elrendelő döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak; a döntés a végrehajtást foganatosító szervvel való közléssel válik jogerőssé.

[A végrehajtás elrendelése]

130. § (1) [A döntés végrehajtását – ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik –az első fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el. Ha a hatóság a döntés fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását rendeli el, a végrehajtásról és a foganatosítás módjáról a döntést tartalmazó határozatban vagy végzésben kell rendelkezni.] (2) [A hatóság hivatalból indult vagy folytatott eljárás esetén a végrehajtást hivatalból, egyébként a jogosult kérelmére rendeli el. Ha törvény vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik, a végrehajtást a 127. § szerinti feltétel teljesülésétől, illetve a végrehajtás megindítására irányuló kérelem beérkezésétől számított öt napon belül el kell rendelni.] (3) [A végrehajtást elrendelő végzést közölni kell a kötelezettel és a végrehajtást kérővel. A végzés ellen a kötelezett kifogással élhet, ha igazolja, hogy a kötelezettségét a végzés közlésekor már teljesítette. Ebben az esetben a kifogásnak halasztó hatálya van.] (4) [A hatósági szerződésben foglalt kötelezettség megszegése esetén a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben az ügyfél a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz a végrehajtásra halasztó hatályú keresettel fordulhat.] (5) [A végrehajtást elrendelő végzésben a) meg kell határozni a végrehajtási eljárásban érvényesítendő kötelezettség pontos tartalmát, ha a teljesítés csak részben vagy nem az előírásoknak megfelelően történt meg, valamint csatolni kell a 129. § alapján lefolytatott hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyvet, b) fel kell tüntetni az első fokon eljáró hatóság nyilvántartásában vagy az ügy irataiban rendelkezésre álló adatokat, és csatolni kell hozzá a végrehajtható döntést, valamint azokat a dokumentumokat, amelyek a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek (tervdokumentáció, ingatlan-nyilvántartási adatok, bankszámlaszámok, a kötelezett munkahelye stb.), c) pénzfizetési kötelezettség végrehajtása esetén meg kell jelölni a végrehajtás elrendeléséig felmerült késedelmi pótlék összegét.]

A végrehajtás foganatosítása

131. § (1) A végrehajtást – kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában – az elsőfokú hatóság foganatosítja. (2) [A települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó hatósági ügyekben a végrehajtás foganatosítására önkormányzati hatósági társulás hozható létre, továbbá pénzkövetelés végrehajtására az önkormányzat az önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet.] A


Készítette:





244

végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtásra önálló bírósági végrehajtóval szerződést köthet, azonban a végrehajtást elrendelő hatóság jogosult végzést hozni. (3) Törvény vagy kormányrendelet elrendelheti, hogy a döntés végrehajtását [az első fokon eljáró hatóság vagy a végrehajtó szolgálat az első fokon eljáró] a végrehajtást foganatosító szerv az elsőfokú hatóság bevonásával foganatosítsa, ha ehhez olyan szakmai ismeretek vagy egyéb feltételek szükségesek, amelyekkel a [végrehajtó szolgálat] végrehajtást foganatosító szerv nem rendelkezik. (4) [Ha a hatóság a határozatnak a fellebbezésre való tekintet nélküli végrehajtását rendelte el, a halaszthatatlan végrehajtási cselekményt az első fokon eljáró hatóság köteles foganatosítani.] (5) [A végrehajtó szolgálat illetékességét – a 21. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában szabályozott illetékességi ok hiányában – az első fokon eljárt hatóság székhelye alapozza meg.]

Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása

132. § A közigazgatási végrehajtás során a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására elsősorban a biztosítási intézkedés során lefoglalt, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, ha ez az összeg a követelést nem vagy csak részben fedezi, a kötelezett szabad rendelkezése alatt álló, pénzügyi intézménynél kezelt összeget, vagy ha ez természetes személy esetében nem lehetséges, a kötelezett munkabérét kell végrehajtás alá vonni. 133. § (1) [A végrehajtást foganatosító szerv a pénzforgalmi bankszámlával rendelkező kötelezett esetében a bankszámlán a kötelezett rendelkezése alatt álló összeget azonnali beszedési megbízással vonja végrehajtás alá. A megbízás a kötelezett bármely pénzforgalmi bankszámlája ellen benyújtható. Ha a pénzkövetelés jogosultja nem a végrehajtást foganatosító szerv, az azonnali beszedési megbízást a végrehajtást foganatosító szerv e célra elkülönített letéti számlájára kell teljesíteni. A végrehajtást foganatosító szerv öt napon belül gondoskodik a kezelési költségek levonása mellett a letéti számlára befolyt összegnek és kamatainak a jogosult számlájára történő átutalásáról vagy kifizetéséről.] (2) [Ha mind a jogosult, mind a kötelezett pénzforgalmi bankszámla vezetésére köteles, a jogosult a végrehajtható határozat alapján őt megillető összeget a kötelezett pénzügyi intézménynél vezetett bankszámlájáról azonnali beszedési megbízással érvényesítheti. Erről a végrehajtást elrendelő végzésben rendelkezni kell. Ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre, az eljárást a végrehajtást foganatosító szerv – a jogosult kérelmére – köteles átvenni és folytatni.] (3) [Ha a kötelezett pénzforgalmi bankszámlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtást foganatosító szerv – hivatalból vagy a (2) bekezdés esetén a jogosult kérelmére – az állami adóhatóságot keresi meg a számlaszám közlésére, és felhívja a pénzügyi intézményt a kötelezett nála kezelt pénzösszegének végrehajtás alá vonásához szükséges adatok közlésére. A felhívásnak az adóhatóság, illetve a pénzügyi intézmény haladéktalanul köteles eleget tenni.] (4) [A pénzügyi intézmény az (1)-(2) bekezdés szerinti megbízásnak köteles haladéktalanul eleget tenni. Ha a pénzügyi intézmény az azonnali beszedési megbízást fedezet hiánya miatt nem tudja teljesíteni, erről a végrehajtást foganatosító szervet,


Készítette:





245

illetve a jogosultat haladéktalanul értesíti. A pénzügyi intézmény a végrehajtást foganatosító szerv felhívására köteles tájékoztatást adni a kötelezett bankszámlájáról az adott időszakban teljesített fizetési megbízásokról.] (5) [Ha a pénzügyi intézmény a kötelezett rendelkezésére álló fedezet ellenére a megbízást nem teljesíti, a végrehajtást foganatosító szerv végzéssel kötelezheti a megbízásban feltüntetett összeg megfizetésére. E végzésben a végrehajtást foganatosító szerv a pénzügyi intézmény felelős munkatársát, vagy ha az nem állapítható meg, az intézmény vezetőjét eljárási bírsággal is sújthatja. A végzésnek a bírságolásra vonatkozó rendelkezése ellen az általános szabályok szerint lehet jogorvoslattal élni.] 134. § (1) [Ha a kötelezett munkabérére kell végrehajtást vezetni, a végrehajtást foganatosító szerv végzésben rendeli el a munkáltatónál a kötelezettség összegének a munkabérből történő letiltását. A munkáltató köteles a végzésben foglaltaknak eleget tenni. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon a) értesítse a kötelezettet a letiltásról, b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetve utalják át a felhívásban megjelölt számlára, c) értesítse a letiltást kibocsátó szervet a letiltás foganatosításának akadályáról, illetve a kötelezett általa ismert új munkáltatójáról.] (2) [Törvény indokolt esetben az (1) bekezdésben meghatározott határidőnél hosszabb határidőt is megállapíthat a munkáltatói kötelezettség teljesítésére.] (3) [A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó munkáltatói kötelesség megszegése esetén a végrehajtást foganatosító szerv a munkáltatóval szemben a 133. § (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával jár el.]


Készítette:





246

135. § (1) [Ha a kötelezett bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és az egy összegben történő teljesítésre nem képes, illetve az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv fizetési halasztást vagy részletfizetést (a továbbiakban együtt: fizetési kedvezmény) engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő szerv – indokolt esetben a jogosult meghallgatása után – előzetesen hozzájárult. A fizetési kedvezmény – ha törvény másként nem rendelkezik – az engedélyezésétől számított legfeljebb egy évig tarthat.] Ha a kötelezett a végrehajtás foganatosítása során bizonyítja, hogy a teljesítés elmaradása neki nem róható fel, és hogy rajta kívül álló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy hogy az számára aránytalan nehézséget jelentene, kérelmére a végrehajtást foganatosító szerv a jogosult meghallgatása után – a 74. § megfelelő alkalmazásával – fizetési kedvezményt engedélyezhet, ha azt jogszabály nem tiltja, és ahhoz a végrehajtást elrendelő hatóság előzetesen hozzájárult. A végrehajtási eljárásban fizetési kedvezményként a késedelmi pótlék is elengedhető vagy mérsékelhető, akár önállóan, akár más fizetési kedvezmény mellett. A késedelmi pótlék elengedéséhez, mérsékléséhez a jogosult hozzájárulása szükséges. (2) [Törvény a fizetési kedvezmény engedélyezésének feltételeire az ügyfélre nézve az (1) bekezdés rendelkezéseinél kedvezőbb szabályt állapíthat meg, továbbá lehetővé teheti a tartozás mérséklését vagy elengedését.] Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fizetési kedvezmény annak engedélyezésétől számított egy évig nyújtható. (3) [A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezményt a kötelezettség teljesítését előmozdító feltételhez kötheti. Ha a kötelezett a feltételt nem teljesíti, a végrehajtást a továbbiakban a hátralék teljes összegére kell folytatni, a teljes összegű késedelmi pótlék felszámításával.] A fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételek fennállásáig a kötelezettel szemben végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, és erre az időszakra késedelmi pótlék nem számítható fel. Ha a kötelezett a fizetési kedvezményt megállapító végzésben foglalt feltételeket megszegi, a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást a hátralék teljes összegére folytatja a késedelmi pótlék visszamenőleges felszámításával. 136. § (1) Ha a [133. és 134. § szerinti] végrehajtás nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a kötelezett bármely lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. (2) [A fióktelep útján folytatott tevékenységgel összefüggésben elrendelt kötelezettség végrehajtása során a vállalkozás valamennyi belföldön található vagyonára végrehajtás vezethető.] (3) A közigazgatási végrehajtásban pénzfizetési kötelezettség teljesítése céljából ingatlan-végrehajtás elrendelésének van helye, ha a) a pénzfizetési kötelezettség teljesítéséhez a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás nem vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva nyújtana fedezetet, b) az ilyen módon végre nem hajtható kötelezettség összege legalább százezer forint és c) egyéb végrehajtás alá vonható ingatlan hiányában a kötelezett lakóhelyéül használt ingatlan értéke az egymillió forintot eléri, vagy ennél kisebb érték esetén a kötelezettség összege az ingatlan értékével arányban áll. (4) Ha az ingatlan-végrehajtás elrendelésének nincs helye, és a kötelezett egyéb vagyonára vezetett végrehajtás is eredménytelen volt, a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett


Készítette:





247

ingatlanát – a jogosult javára a behajthatatlan pénzkövetelés és járulékai összegéig – jelzálogjoggal [lehet megterhelni] terheli meg. [A jelzálogjogot és annak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését a végrehajtó szolgálat végzéssel rendeli el. A végzés a kézbesítéssel jogerőre emelkedik, ellene végrehajtási kifogásnak van helye. A végrehajtást foganatosító szerv a végzést megküldi az ingatlanügyi hatóságnak, és az elévülési időn belül történő értékesítés esetén gondoskodik a pénzfizetési kötelezettség érvényesítéséről. Az ingatlanügyi hatóság a jelzálogjogot soron kívül bejegyzi az ingatlan-nyilvántartásba.] (5) Az ingatlanügyi hatóság – a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére – a jelzálogjogot az ingatlan-nyilvántartásba soron kívül bejegyzi. 137. §8 [A pénzügyi intézménynél kezelt összegre, munkabérre, továbbá ingóságra vagy ingatlanra vezetett végrehajtás során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait, takarékbetétre vezetett végrehajtás során az arra vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ahol a Vht. végrehajtható okiratot említ, azon a végrehajtást elrendelő végzést, ahol pedig végrehajtót említ, azon a 131. §-ban meghatározott végrehajtást foganatosító szervet, illetve a nevében eljáró ügyintézőt, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni.]

Késedelmi pótlék

138. § (1) A kötelezett késedelmi pótlékot köteles fizetni, ha

8 A 137. § (1)-(4) bekezdését megállapította a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 41. §-a. Hatályos 2009. január 1-jétől. A folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell. A rendelkezés a Ket.-módosítás hatálybalépésével hatályát veszti. (1) A pénzügyi intézménynél kezelt összegre, a munkabérre, továbbá - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - az ingóságra vagy az ingatlanra vezetett végrehajtás során az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait, a takarékbetétre vezetett végrehajtás során az arra vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. Ahol a Vht. végrehajtható okiratot említ, azon a 125. §-ban foglalt döntéseket, ahol pedig végrehajtót említ, azon a végrehajtást foganatosító szervet, illetve a nevében eljáró ügyintézőt, ahol adóst, azon kötelezettet kell érteni. (2) Az ingóság árverése során a végrehajtást foganatosító szerv a Vht. 122. §-ának (4) bekezdését, 132/B-G. §-át és 133. §-ának (4) bekezdését nem alkalmazza. (3) Az ingatlan értékesítése során a végrehajtást foganatosító szerv - kivéve az önálló bírósági végrehajtót - a Vht. rendelkezéseit a következő eltérésekkel alkalmazza: a) nem alkalmazható a Vht. 143. §-ának j) és l) pontja, 145/A-E. §-a, 146. §-ának (4) bekezdése, 147. §-a (1) bekezdésének harmadik mondata, 147. §-a (2) bekezdésének második mondata, 147. §-a (5) bekezdésének harmadik mondata, 149. §-a (1) bekezdésének második mondata, 152. §-ának (4) bekezdése, 153. §-ának (4) bekezdése, 155. §-ának b) pontja és 157. §-ának (5) bekezdése; b) a második árverést akkor nem kell megtartani, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat (vagy átutalta és az arról szóló terhelési értesítőt a végrehajtást foganatosító szervnek bemutatta vagy másolatát átadta) és megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget. (4) Az ingó- és ingatlan-végrehajtást a 131. § (2) bekezdése alapján foganatosító önálló bírósági végrehajtó az értékesítést a Vht. rendelkezései szerint végzi.


Készítette:





248

a) pénzfizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, kivéve, ha törvény másként [nem] rendelkezik, b) a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatást vagy kedvezményt vissza kell térítenie, c) azt a törvény elrendeli. (2) Az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségre és annak mértékére az ügyfelet a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben figyelmeztetni kell. (3) A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. A késedelmesen megfizetett késedelmi pótlék után nem számítható fel késedelmi pótlék. (4) A késedelmi pótlékot pénzfizetési kötelezettség esetén a teljesítési határidő utolsó napját követő naptól, a hatósági szerződés alapján igénybe vett támogatás vagy kedvezmény visszatérítése esetén az igénybevétel első napjától a teljesítés vagy a visszatérítés napjáig terjedő időszakra, részleges teljesítés esetén a hátralékra kell felszámítani. (5) [Természetes személy kérelmére – kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén – a késedelmi pótlék mérsékelhető vagy felszámítása mellőzhető. A nem természetes személy ügyfél erre csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy a tőle elvárható mértékben és módon mindent megtett a határidőben történő teljesítés érdekében, és az neki fel nem róható okból hiúsult meg.] 139. § (1) Késedelmi pótlékot kell felszámítani a végrehajtási eljárás során a költségviselésre, a pénzegyenérték vagy az eljárási bírság megfizetésére irányuló kötelezettség késedelmes teljesítése esetén, továbbá az állam által előlegezett költség után a megelőlegezés időtartamára. (2) A késedelmi pótlék azt illeti, akinek javára a döntés alapján a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell.

Meghatározott cselekmény végrehajtása

140. § (1) Ha a végrehajtás meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra (a továbbiakban együtt: meghatározott cselekmény) irányul, a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv a) a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, b) [feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse,] c) [a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti,] d) ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben az érintett vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki, e) [a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.] (2) [A végrehajtást foganatosító szerv az (1) bekezdés a) és b) pontja esetében a kötelezettet a teljesítéssel előreláthatóan felmerülő költség előlegezésére kötelezi, vagy ha ez nem vezet eredményre, a költséget megelőlegezi.] 141. § (1) Ha a meghatározott cselekmény elvégzéséhez szükséges költségek egy százaléka az eljárási bírság felső határánál nagyobb összeg, a végrehajtási eljárásban kiszabható eljárási bírság felső határa a teljesítési költség egy százalékáig terjedhet.


Készítette:





249

(2) Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított [újabb] végrehajtási határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi. (3) [Az eljárási bírság behajtására a pénzfizetési kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályok szerint kell eljárni azzal, hogy a végrehajtást foganatosító szerv rendeli el a végrehajtást.] 142. § (1) A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv – szükség esetén a jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után – [határoz] dönt. [A 140. § (1) bekezdésében felsoroltak közül azt] Azt az intézkedést kell megtennie, amely – az eset összes körülményét mérlegelve – a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését. (2) [A végrehajtást foganatosító szerv a szükséges intézkedést végzéssel rendeli el. A költség viselésére, továbbá a pénzegyenérték és az eljárási bírság megfizetésére kötelező végzés ellen fellebbezésnek van helye.] A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával a kötelezettnek részletekben történő teljesítést engedélyezhet vagy halasztást engedélyezhet a teljesítésre.

Meghatározott ingóság kiadása

143. § (1) [Ha a kötelezett meghatározott ingóság kiadására köteles, azt az ingóság helye szerinti végrehajtó szolgálat a helyszínen lefoglalja, és a jelen levő jogosultnak átadja.] A végrehajtást foganatosító szerv a fizetési kedvezmény szabályainak megfelelő alkalmazásával halasztást engedhet a kötelezettnek a teljesítésre. (2) [Ha a kötelezett az ingóság kiadását megtagadja, a végrehajtó szolgálat a rendőrség közreműködését kéri, és a végrehajtást azonnal foganatosítja.] (3) [Ha a kötelezett a helyszíni eljáráson nincs jelen, a végrehajtó szolgálat a lefoglalást – szükség esetén – a lakás vagy helyiség felnyitásával hatósági tanú jelenlétében foganatosítja.] (4) [Ha a meghatározott ingóság nincs meg, az ingóság valószínű értéke erejéig a kötelezett egyéb vagyontárgya is lefoglalható, vagy a jogosult ehelyett az ingóság pénzegyenértékének megállapítását kérheti.] (5) [Ha a kötelezett egyéb vagyontárgyának lefoglalására kerül sor, a végrehajtó szolgálat intézkedik az ingóság értékének megállapításáról. A továbbiakban a végrehajtás az ingóság értékének megfelelő összeg behajtása iránt folyik.] (6) [A végrehajtó szolgálat az ingóság pénzegyenértékét végzéssel állapítja meg. A végzés ellen fellebbezésnek van helye. A továbbiakban a végrehajtás e pénzösszeg behajtása iránt folyik.]

Külföldi határozat végrehajtása

144. § (1) Külföldi hatóság hatósági ügyben hozott határozatát (a továbbiakban: külföldi határozat) az [Unió jogi aktusa] Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján lehet végrehajtani. (2) Külföldi határozat végrehajtásánál – ha [az Unió jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy] törvény másként nem rendelkezik, vagy a viszonossági gyakorlatból más nem következik – [a 145. és 146. §-ban foglaltak] e törvény szerint kell eljárni.


Készítette:





250

145. § (1) A külföldi határozat végrehajtása a határozatot kibocsátó vagy a külföldi jog szerint a végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóság megkeresése alapján rendelhető el. (2) [Ha az Unió jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, illetve a viszonossági gyakorlatból más nem következik, a külföldi hatóság megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták a) a kötelezettséget megállapító jogerős határozatot, b) a végrehajtást elrendelő végzést, c) a végrehajtás megindítására irányuló kérelmet, ha az a végrehajtás elrendelésének feltétele, d) az a)-c) pontban foglaltak hivatalos magyar nyelvű fordítását.] A külföldi hatóság megkeresése alapján akkor lehet eljárni, ha a megkereséshez csatolták a kötelezettséget megállapító végrehajtható határozatot, valamint a megkeresés és a határozat hivatalos magyar nyelvű fordítását. (3) A külföldi határozat belföldön akkor hajtható végre, ha megfelel a 127. §-ban foglalt feltételeknek, és a kötelezettség érvényesítése nem ütközik magyar jogszabályba. 146. § (1) A külföldi határozat végrehajtására irányuló megkeresést a Kormány által rendeletben kijelölt hatósághoz (a továbbiakban: kijelölt hatóság) kell megküldeni. (2) A [fővárosi végrehajtó szolgálat] kijelölt hatóság megvizsgálja, hogy a megkeresés megfelel-e az [Unió jogi aktusában] az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusában, a nemzetközi szerződésben megállapított feltételeknek vagy a viszonossági gyakorlatnak, illetve mindezek hiányában a 145. §-ban foglalt feltételeknek. A viszonosság kérdésében a közigazgatás szervezéséért felelős miniszter állásfoglalása az irányadó. Ha a megkeresés hiányos, vagy e törvény alapján nem hajtható végre, a [fővárosi végrehajtó szolgálat] kijelölt hatóság a megkeresést az ok közlésével visszaküldi a külföldi hatóságnak. (3) Ha a megkeresés a magyar jog szerint bírósági hatáskörbe tartozó kötelezettség végrehajtására irányul, a megkeresést a hatáskörrel rendelkező illetékes bírósághoz kell áttenni. (4) Ha a külföldi határozat végrehajtható, a megkeresést a végrehajtás foganatosítása céljából [öt munkanapon belül] meg kell küldeni [az illetékes végrehajtó szolgálathoz] a végrehajtás foganatosítására hatáskörrel rendelkező illetékes szervhez. (5) Ha a magyar jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóság nincs, és a bíróság hatásköre sem állapítható meg, a [fővárosi végrehajtó szolgálat] kijelölt hatóság [haladéktalanul a közigazgatás-szervezésért] a külpolitikáért felelős miniszter állásfoglalását kéri. [A közigazgatás-szervezésért felelős miniszter az érintett minisztériummal vagy országos hatáskörű szervvel egyeztetett állásfoglalását tizenöt napon belül megküldi a fővárosi végrehajtó szolgálathoz] külpolitikáért felelős miniszter az ügyfajta tekintetében feladatkörrel rendelkező miniszterrel egyetértésben tíz munkanapon belül nyilatkozik a viszonosságról. A [fővárosi végrehajtó szolgálat] kijelölt hatóság a megkeresést [öt napon belül] átteszi az állásfoglalásban meghatározott hatósághoz.


Készítette:





251

Magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása

147. § (1) A magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az [Unió jogi aktusa] Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján kerülhet sor. (2) Ha a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtása szükséges, és az [Unió jogi aktusa] Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa vagy nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, [illetve] vagy a viszonossági gyakorlatból más nem következik, [a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság közvetlenül] az elsőfokú hatóság a kijelölt hatóság útján keresi meg a külföldi jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságot, vagy ha azt saját gyakorlata vagy [felettes szerve útján] felügyeleti szerve bevonásával nem tudja megállapítani, a megkeresést továbbítás céljából a külpolitikáért felelős miniszterhez küldi meg. A külpolitikáért felelős miniszter a megkeresésnek a külföldi állam külügyekben illetékes minisztériumához történő továbbításáról – a megkereső hatóság egyidejű tájékoztatásával – [tizenöt napon] tíz munkanapon belül intézkedik.

A végrehajtás felfüggesztése

148. § (1) [Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a végrehajtást elrendelő szerv – kérelemre – a végrehajtás felfüggesztését rendelheti el, ha a) a hatóság jogutódlás esetén a kötelezettség teljesítési határidejét meghosszabbítja [16. § (3) bekezdés], vagy b) a jogosult kérelmére elrendelt végrehajtás során a felfüggesztést a jogosult kezdeményezi, c) felfüggesztést különös méltánylást érdemlő körülmény indokolja.] A végrehajtást elrendelő hatóság függesztheti fel a végrehajtást. A végrehajtási eljárásban az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket a (2)-(5) bekezdésekben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (2) [Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában különös méltánylást érdemlő körülménynek kell tekinteni, ha a végrehajtás foganatosítása a kötelezettre – az összes körülmény mérlegelése alapján – aránytalanul súlyos következménnyel járna, így különösen ha a kötelezettet rendkívüli esemény (természeti csapás, baleset, betegség stb.) sújtja vagy a végrehajtás a kötelezett és az eltartottak létfenntartását, a foglalkozás gyakorlását gátolja. E címen nincs helye az eljárás felfüggesztésének, ha a végrehajtás halasztása az ellenérdekű ügyfél érdekeit sérti vagy közérdekbe ütközik.] A végrehajtás felfüggesztése kötelező, ha a) az e törvényben szabályozott jogorvoslat során a felügyeleti szerv vagy a bíróság elrendeli, b) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban, vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében korábban lefoglalta, feltéve, hogy más lefoglalható vagyontárgy nincs, c) a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő, és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik, d) a kötelezett meghalt vagy megszűnt, a jogutódlás tárgyában hozott döntés jogerőre emelkedéséig,


Készítette:





252

e) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza, f) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, vagy az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, g) a kötelezett fizetési kedvezmény iránt kérelmet terjeszt elő, kivéve, ha az ügyfél korábbi, ilyen tárgyú kérelmét jogerősen már elbírálta, vagy a fizetési kedvezmény engedélyezését a törvény kizárja, valamint h) azt törvény vagy kormányrendelet elrendeli. (3) [Ha a különös méltánylást érdemlő körülményt a végrehajtást foganatosító szerv észleli, azt az eljárás felfüggesztése céljából haladéktalanul közli a végrehajtást elrendelő szervvel.] A végrehajtást elrendelő hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották rendbírsággal. (4) [A végrehajtás kérelemre vagy hivatalból felfüggeszthető, ha a) a végrehajtás alá vont vagyontárggyal kapcsolatos igényper van folyamatban vagy a vagyontárgyat a bírósági végrehajtó más követelés végrehajtása érdekében előbb lefoglalta, b) a kötelezett bármely jogcímen esedékes bevételére vagy a vagyoni helyzetében várható – igazolható – változásra tekintettel a végrehajtás szempontjából az eljárás felfüggesztése célszerű, c) a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság – változatlan tényállás mellett – új eljárás lefolytatását rendeli el, d) ha a kézbesítési vélelem megdöntésére irányuló kérelmet terjesztettek elő és a kérelemben előadott tények és körülmények a kérelem elfogadását valószínűsítik.] A végrehajtás felfüggesztéséig foganatosított végrehajtási cselekmények hatályosak maradnak. A felfüggesztés elrendelésétől a megszüntetéséig újabb végrehajtási cselekmény nem foganatosítható. (5) [A végrehajtás felfüggesztése kötelező, ha a) az e törvényben szabályozott jogorvoslás során a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság elrendeli, b) azt az ügyész a végrehajtható döntés elleni óvásban indítványozza, c) a végrehajtás folytatása életveszéllyel vagy helyrehozhatatlan kárral járna, illetve az közegészségügyi vagy közbiztonsági okból szükséges, d) jogszabály elrendeli.] A végrehajtást foganatosító szerv a felfüggesztési okokról és a felfüggesztés megszüntetésének lehetőségéről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti. (6) [A végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzéssel szemben – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – fellebbezésnek van helye.] A végrehajtást elrendelő hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt. (7) [A végrehajtás felfüggesztését haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt. Az eljárás folytatásáról a kötelezettet és a kérelmezőt értesíteni kell.] (8) [A végrehajtás felfüggesztésének elrendelésétől a felfüggesztés megszüntetéséig újabb végrehajtási cselekmény nem foganatosítható, késedelmi pótlék nem számítható fel. A


Készítette:





253

felfüggesztéssel minden határidő megszakad és a felfüggesztés megszüntetésével újra kezdődik.]

A végrehajtás megszüntetése

149. § (1) A végrehajtást elrendelő hatóság [szerv] [vagy felügyeleti szerve] a végrehajtást [végzéssel] megszünteti, ha a) a végrehajtható döntést visszavonták, hatályon kívül helyezték vagy megsemmisítették, b) jogutód hiányában a végrehajtás nem folytatható, c) a végrehajtáshoz való jog elévült, d) a jogosult a végrehajtás megszüntetését kéri, e) a további végrehajtási eljárási cselekményektől eredmény nem várható, f) a végrehajtást foganatosító szerv a pénzkövetelést a pénzügyi intézményre vagy a munkáltatóra vonatkozó felelősségi szabály alapján [[133. § (5) bekezdés, 134. § (3) bekezdés]] vagy a kötelezett tartozásaiért külön törvény alapján helytállásra kötelezettel szemben érvényesítette, g) [ha jogszabály a végrehajtás megszüntetését rendeli el.] a hatóság a jogutódlásra tekintettel, vagy a kötelezett kérelmére a teljesítési határidőt a végrehajtás elrendelését követően meghosszabbította, feltéve, hogy a 148. § (2) bekezdés e) pontja alapján a felfüggesztés elrendelésére nem került sor, h) a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezettel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, illetve a kötelezett ellen felszámolási eljárás indult, vagy i) törvény vagy kormányrendelet a végrehajtás megszüntetését egyéb okból lehetővé teszi. (2) [Az (1) bekezdés b)-e) pontjában foglalt okokról, továbbá a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást foganatosító szerv a végrehajtást elrendelő hatóságot öt napon belül értesíti.] A végrehajtást foganatosító szerv a megszüntetési okokról – ha azt észleli –, továbbá a végrehajtás befejezéséről a végrehajtást elrendelő hatóságot értesíti. (3) [A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a végrehajtást foganatosító szervvel, valamint a jogosulttal és a kötelezettel.] A végrehajtást megszüntető végzést haladéktalanul közölni kell a jogosulttal és a kötelezettel, továbbá meg kell küldeni a végrehajtást foganatosító szervnek.

A végrehajtáshoz való jog elévülése

150. § (1) A végrehajtáshoz való jog a kötelezettséget megállapító döntés jogerőre emelkedésétől, vagy ha a [határozat] döntés teljesítési határidőt vagy határnapot állapított meg, annak utolsó napjától, illetve a határnapot követő naptól számított öt év elteltével évül el. Jogszabály ennél rövidebb elévülési határidőt is megállapíthat. (2) Nyugszik az elévülés a végrehajtás felfüggesztésének, a végrehajtási cselekmények foganatosításának, továbbá a végrehajtási eljárásban engedélyezett fizetési kedvezménynek, valamint a jelzálogjog bejegyzésének időtartama alatt. (3) A végrehajtás elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadásával az elévülési idő újra kezdődik. Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól számított [tíz] öt év elteltével azonban a határozat nem hajtható végre.


Készítette:





254

(4) Ha a határozat elévülés miatt nem hajtható végre, a behajthatatlan pénztartozást, valamint az ingatlanra a 136. § (4) bekezdése alapján bejegyzett jelzálogjogot törölni kell. [A jelzálogjog törlése érdekében a végzést az ingatlanügyi hatósággal közölni kell.] A jelzálogjogot az ingatlanügyi hatóság a végrehajtást foganatosító szerv megkeresésére törli az ingatlan-nyilvántartásból.

Biztosítási intézkedések

151. § (1) [A teljesítési határidő lejárta előtt a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság a jogerős döntés hiányában is elrendelheti végzéssel biztosítási intézkedésként a pénzkövetelés biztosítását, illetve a meghatározott dolog zárlatát.] Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata rendelhető el. (2) [Biztosítási intézkedést akkor lehet elrendelni, ha valószínű, hogy a kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van.] (3) [A biztosítási intézkedés végrehajtására – a (4)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel – megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a kötelezettség teljesítésére irányuló végrehajtás esetén irányadók.] A biztosítási intézkedést a végrehajtás elrendelésére jogosult hatóság kérelemre vagy hivatalból rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre. (4) [Biztosítási intézkedés esetén munkabér csak akkor tartható vissza, ha a kötelezettnek végrehajtás alá vonható más vagyontárgya nincs.] A biztosítási intézkedést vissza kell vonni, ha a) azt pénzfizetési kötelezettség biztosítására rendelték el, és ezt az összeget a végrehajtást foganatosító szervnél letétbe helyezték, b) azt meghatározott cselekmény biztosítása érdekében rendelték el, és a kötelezett kétséget kizáró módon igazolja, hogy az önkéntes teljesítéshez minden szükséges előkészületet megtett, és azt már csak a biztosítási intézkedés akadályozza, c) elrendelésének oka egyébként megszűnt, vagy d) a hatósági eljárás megszűnt. (5) [Ha a biztosítási intézkedés során a kötelezett bankszámláján levő összeget vonják végrehajtás alá, a hatóság arra hívja fel a kötelezett bankszámláját vezető pénzügyi intézményt, hogy a biztosítandó összeget és az eljárás költségének fedezésére szolgáló összeget sem a kötelezett, sem más javára ne fizesse ki, ha pedig a számla egyenlege nem éri el a biztosítandó összeget, a jövőbeni befizetések tekintetében – a biztosítandó összeg erejéig – ugyanígy járjon el.] Ha a végrehajtást foganatosító szerv a kötelezett használatában lévő ingatlan területén végez biztosítási intézkedést, hatósági tanú közreműködését veheti igénybe. (6) [Biztosítási intézkedés végrehajtása esetén a pénzösszeget mindaddig elkülönítve kell kezelni, amíg a követelésre nézve a kielégítési végrehajtást nem rendelték el. A lefoglalt vagyontárgyakat – a romlandó dolog kivételével – nem lehet értékesíteni.] (7) [Ha a biztosítási intézkedés feltételei már nem állnak fenn, azt öt napon belül meg kell szüntetni.]


Készítette:





255

[Végrehajtási kifogás] Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban

152. § (1) [Ha a végrehajtási eljárásban hozott végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, a közléstől számított nyolc napon belül a kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén végrehajtási kifogást terjeszthet elő. Ha e törvény másként nem rendelkezik, a végrehajtási kifogásnak nincs halasztó hatálya.] A végrehajtást elrendelő hatóság döntése ellen fellebbezésnek kizárólag akkor van helye, ha törvény a döntés ellen lehetővé teszi az önálló fellebbezést. (2) [A végrehajtási kifogásról – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a végrehajtást foganatosító szerv azonnal, de legkésőbb öt napon belül végzéssel dönt. E végzés ellen fellebbezésnek van helye.] A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő öt munkanapon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet előterjeszteni. A végrehajtási kifogást a végrehajtást elrendelő hatóság döntései elleni fellebbezés elbírálására jogosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja. (3) [A végrehajtó szolgálat végzése elleni fellebbezés esetén felügyeleti szervként a közigazgatási hivatal jár el.] A fellebbezést és a kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság tíz munkanapon belül bírálja el. (4) Ha törvény eltérően nem rendelkezik, a fellebbezésnek és a kifogásnak a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A végrehajtási kifogás elbírálására a fellebbezési eljárás szabályait kell alkalmazni.

IX. Fejezet

Eljárási költség

Az eljárási költség fogalma

153. § (1) [Eljárási költségnek minősül a közigazgatási hatósági eljárás során felmerülő, a (2) bekezdésben felsorolt igazolt költség, amelyet a) a kérelemre induló eljárásban az ügyfél a hatóság részére az eljárás lefolytatásáért fizet, valamint b) az a) pontban foglaltakon túlmenően az ügyfél, valamint az eljárásban közreműködő más személy a közigazgatási eljárással összefüggésben fizet meg.] (2) Eljárási költségek: 1. az eljárási illeték, 2. az igazgatási szolgáltatási díj, 3. az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, kiesett jövedelem megtérítése stb.), 4. az anyanyelv használatával kapcsolatos költség (tolmács díja, határozat lefordításának díja stb.),


Készítette:





256

5. az ügyfél iratbetekintési jogának gyakorlásával kapcsolatos költség (másolás, nyomtatás, postázás költsége stb.), 6. az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége (a törvényes képviselő költsége és kiesett jövedelmének megtérítése, a meghatalmazott költsége és megbízási díja, munkadíja, az ügygondnok, kézbesítési ügygondnok költsége és munkadíja), 7. [a tanú megjelenésével kapcsolatos költség (utazási költség, a kiesett jövedelem megtérítése)] a tanú és a hatósági tanú költségtérítése, 8. a hatósági közvetítő költsége (megbízási díja, utazási költsége), továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás, 9. a szakértői díj [és a szakértő költsége], ideértve a szakértő költségtérítését, 10. a fordítási költség a 11. § (2) bekezdésében szabályozott eseten kívül, 11. az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség, [továbbá, ha az meghaladja a tértivevényes postai küldeményért fizetendő díj háromszorosát, a hatóság részéről felmerülő levelezési költség,] 12. a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány, 13. az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség, 14. [a hatósági ügyintézéssel kapcsolatosan felmerült igazolt utazási költség,] a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege, 15. a törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott egyéb eljárási költség. (3) [Az igazgatási szolgáltatási díj, a szakértői költség megállapításának és befizetésének, valamint az igazgatási szolgáltatási díj felhasználásának szabályait jogszabály állapítja meg.]

Az eljárási költség viselése

154. § (1) Ha az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárás amiatt indult, mert a kérelmező a másik ügyfél jogellenes magatartását sérelmezte, a hatóság – ha egyes költségek tekintetében törvény másként nem rendelkezik – a 153. § (2) bekezdésében meghatározott eljárási költségek viselésére kötelezi a) a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet, b) a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet. (2) Ha az ügy érdemében hozott határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmezőt, illetve az ellenérdekű ügyfelet. 155. § (1) A 153. § (2) bekezdésének 3-15. pontjában felsorolt költségek (a továbbiakban: egyéb eljárási költség) vonatkozásában a) a hatóság az eljárás során köteles költségkímélő módon és a célszerűség figyelembevételével eljárni, b) az ügyfél, valamint az [eljárásban részt vevő más személyek] eljárás egyéb résztvevői kötelesek eljárási cselekményeiket a célszerűség figyelembevételével teljesíteni. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak megsértésével okozott költséget – az e törvényben megállapított költségviselési szabályoktól eltérően – az azt okozó szerv vagy személy viseli.


Készítette:





257

(3) Az egyéb eljárási költség összegét általában az érintett által bemutatott bizonyíték alapján, ha pedig ez nem lehetséges, az érintett [írásbeli] nyilatkozata alapján kell megállapítani. 156. § (1) A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget – ha törvény másként nem rendelkezik – a kérelmező ügyfél előlegezi meg, illetve viseli. Több azonos érdekű ügyfél esetén az egyéb eljárási költséget az ügyfelek – eltérő megállapodásuk hiányában – egymás között egyenlő arányban előlegezik meg, illetve viselik. Az ügyfél az előleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál. (2) Hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget a hatóság előlegezi. A rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság megelőlegezi. Ha a határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült költség viselésére az ügyfelet kell kötelezni. Ha a határozat több ügyfél részére állapít meg kötelezettséget, a hatóság köteles a költségek ügyfelek közötti megosztásáról is rendelkezni. A hatóság által megelőlegezett költséget a hatóság számlájára kell visszafizetni. (3) Ha valamely bizonyítási eszköz igénybevételét kérelemre indult eljárásban a hatóság, illetve hivatalból indított eljárásban az ügyfél indítványozza, az ezzel összefüggő költség megelőlegezése az indítványozó szervet vagy személyt terheli. Ilyen esetben a költségviselés attól függ, hogy a határozat az indítványnak megfelelő bizonyítási eszközön alapul-e. Ez a rendelkezés az irányadó a kérelemre indult eljárásban az ügyfél indítványa nyomán alkalmazott bizonyítási eszközzel kapcsolatos költség viselésére is. (4) [Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt.] A hatóság a jogerősen megállapított összeg letéttel fedezett részét – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a szakértő által benyújtott számla alapján nyolc munkanapon belül kiutalja. Ha a letét nem fedezi a szakértői díjat, kérelemre indult eljárás esetén a hatóság kötelezi az ügyfelet a szakértői díj viselésére és a még szükséges összeg letétbe helyezésére. (5) [Hatósági nyilvántartásból történő rendszeres és csoportos adatszolgáltatás esetén jogszabály igazgatási szolgáltatási díjfizetési kötelezettség teljesítésére határidőt is meghatározhat.] Ha az ügyfélnek vagy az eljárás egyéb résztvevőjének jogellenes magatartása miatt vált szükségessé valamely eljárási cselekmény megismétlése, a hatóság az ezzel kapcsolatos többletköltség megfizetésére kötelezi a jogellenes magatartást tanúsító személyt. 157. § (1) A végrehajtási eljárás során felmerülő költséget az viseli, aki a végrehajtás elrendelésére és foganatosítására okot adott. (2) Ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a költség viselésére a 154. §-ban foglaltak megfelelően irányadók. (3) Ha a hatáskörrel rendelkező illetékes [szerv] hatóság mulasztása miatt a felügyeleti szerv más [szervet] hatóságot jelöl ki az eljárás lefolytatására, a hatáskörrel rendelkező illetékes [szerv] hatóság [köteles megtéríteni] megtéríti a kijelölt [szervnek] hatóságnak az e törvény alapján az utóbbit terhelő egyéb eljárási költséget. (4) A belföldi jogsegély keretében a megkeresett hatóság vagy más szerv eljárása során felmerült egyéb eljárási költséget a megkereső hatóság megtéríti. (5) A szakhatóság viseli a szakhatósági állásfoglalás módosításával okozott többletköltségeket.


Készítette:





258

Döntés az eljárási költség viseléséről

158. § (1) Az egyéb eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és [határozatában vagy végzésében] dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről. (2) A 36. § (2) bekezdés szerinti és a szakhatósági eljárásért fizetendő illeték- és díjfizetési kötelezettséget és annak mértékét az érdemi döntésre jogosult hatóság a szakhatósági állásfoglalás alapján az eljárási költség viseléséről szóló döntésben állapítja meg. (3) A hatóság a szakértő díját – a szakértő által benyújtott díjjegyzék alapulvételével – a szakvélemény beérkezését, a szakértő meghallgatása esetében a meghallgatását követően tíz munkanapon belül állapítja meg. A szakértő díját az eljáró hatóság állapítja meg akkor is, ha a szakértőt a megkeresett hatóság rendelte ki. (4) A hatóság – tekintettel a 155. § (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra – az indokolatlanul magas egyéb eljárási költség helyett alacsonyabb összeget állapít meg. (5) A költség megállapításával és viselésével kapcsolatos döntés ellen fellebbezésnek van helye, amelynek nincs halasztó hatálya a döntés többi – fellebbezéssel meg nem támadott – rendelkezése tekintetében, és nem akadályozza meg azok jogerőre emelkedését.

Költségmentesség

159. § (1) A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. (2) A költségmentesség az [eljárási] illeték, [az igazgatási szolgáltatási] a díj és az egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti. (3) A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki. (4) A költségmentességhez alapul szolgáló feltételeknek az eljárás folyamán történő bekövetkezése, illetve megváltozása esetén költségmentesség engedélyezhető, illetve az módosítható vagy visszavonható. (5) A költségmentesség iránti kérelem elutasításáról, továbbá a költségmentesség módosításáról és visszavonásáról szóló végzés ellen fellebbezésnek van helye. (6) Törvény költségmentességet gazdálkodó szervezet, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet részére is megállapíthat. (7) Az [eljárási] illeték vagy [igazgatási szolgáltatási] díj tekintetében nem részesíthető költségmentességben az egyetemleges fizetési kötelezettség alapján fizetésre kötelezett ügyfél, kivéve, ha egyébként költségmentességben részesült.

X. Fejezet


Készítette:





259

[Elektronikus ügyintézés és hatósági szolgáltatás]

[Az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos szabályok]

Elektronikus kapcsolattartás az ügyfélkapun keresztül

160. § (1) [Törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikus úton is intézi.] Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél (a továbbiakban: központi nyilvántartó) vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél, kormányrendeletben meghatározott hiteles azonosításra alkalmas elektronikus úton kezdeményezhető. Az ügyfélkapu létesítésére jogosult szerv az előtte személyesen eljáró ügyfélnek felajánlja az ügyfélkapu létesítését, amelyet a szerv az ügyfél kérelme esetén azonnal létrehoz. (2) [Ha az ügyfél legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással rendelkezik, a kérelem az ügyfél elektronikus aláírásával ellátva a központi elektronikus szolgáltató rendszeren (a továbbiakban: központi rendszer) keresztül vagy közvetlenül a hatósághoz benyújtható. Az elektronikus hatósági ügyintézés során álnévre kiállított elektronikus aláírás nem alkalmazható. A hatóság az azonosításhoz az aláírás érvényességét, valamint az érintett hitelesítés szolgáltatónál viszontazonosítás jelleggel az aláíró természetes azonosítóit ellenőrizheti, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét. A hitelesítés szolgáltató elektronikus aláírás közigazgatási felhasználása esetén az ügyintéző hatóság megkeresésére elvégzi a viszontazonosítást, és az adatok egyezését, vagy az eltérés tényét a megkereső hatósággal közli.] Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek a személyazonosságát igazolnia kell, és a természetes személyazonosító adatait meg kell adnia. Az ügyfélnek egyidejűleg közölnie kell elektronikus levélcímét is. (3) [A természetes személy ügyfél számára az elektronikus hatósági ügyintézés lehetőségét – ha az ügyfélnek legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírása nincs – központi rendszer biztosítja. A központi rendszer működtetéséért a Kormány által kijelölt kormányzati szerv felelős.] Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az ügyfélkapus azonosításon túl más azonosító nem kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét. (4) [A központi rendszer igénybevételéhez az ügyfél ügyfélkapu létesítését kezdeményezi. Egy ügyfél több ügyfélkapuval is rendelkezhet.] Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig a) a központi nyilvántartó az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét jogosult ellenőrizni; b) a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi azonosítóját;


Készítette:





260

c) a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont szerinti adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu szolgáltatását igénybe vevő ügyfél azonosságát. (5) [Az ügyfélkapu létesítése személyes megjelenéssel a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását kezelő központi szervnél (a továbbiakban: központi nyilvántartó) vagy a körzetközponti feladatokat ellátó jegyző által működtetett okmányirodában vagy kormányrendeletben meghatározott más szervnél kezdeményezhető. Az ügyfélkapu létesítésére jogosult szervek az előttük személyesen eljáró ügyfeleknek felajánlják az ügyfélkapu létesítését, amelyet a hatóság az ügyfél kérelme esetén azonnal létrehoz.] A központi rendszer az (1) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu működtetéséhez, a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez, illetve a szakrendszerek részére szükséges azonosításon túl csak a központi rendszerhez csatlakozott szervezet által jogszerűen kezelt természetes azonosító adatok és a központi rendszer által kezelt adatok azonosságának ellenőrzésére használhatja fel, és a rendszerben résztvevők számára csak a használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. Az (1) bekezdés b) pontjában kezelt adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor képzett tranzakciós azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell. (6) [Az ügyfélkapu létesítéséhez szükséges ügyfél-azonosításhoz az ügyfélnek személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvánnyal – külföldi esetében személyazonosító igazolvánnyal vagy útlevéllel – kell személyazonosságát igazolnia és a természetes személyazonosító adatait megadnia. Az ügyfélnek egyidejűleg közölnie kell az elektronikus ügyintézéshez hivatalos célra használható elektronikus levélcímét is.] Ügyfél képviseletében természetes személy az ügyfélkapu használatával akkor járhat el, ha képviseleti jogosultságát igazolta. (7) [Az ügyfél a (6) bekezdés szerinti azonosítást követően egyszer használható kódot kap, amelynek alkalmazásával az ügyfélkapu megnyitásához szükséges, legfeljebb öt évig használható egyedi azonosítót képezhet. Az egyedi azonosítót az ügyfél megváltoztathatja. Az ügyfél tartozik felelősséggel, ha az egyedi azonosító harmadik személy által, az ügyfél hibájából válik megismerhetővé.] (8) [Az ügyfél a neve, az elektronikus levélcíme és az egyedi azonosítója megadásával az ügyfélkapun keresztül léphet elektronikus úton kapcsolatba azokkal a szervekkel, amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív szolgáltatást a központi rendszer útján végeznek. Az ügyfélkapun keresztül a hatósággal kapcsolatba lépő ügyféltől az elektronikus ügyintézés vagy hatósági szolgáltatás nyújtásához más azonosító nem kérhető, ez azonban nem érinti az eljárás lefolytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott adatok átadásának kötelezettségét.] (9) [Az ügyfélkapu létesítéséhez és használatához kapcsolódó azonosítás céljából az ügyfélkapu ügyfél által történő megszüntetéséig a) a központi nyilvántartó adatellenőrzés céljából felhasználhatja az ügyfélkaput létesíteni kívánó, illetve azzal rendelkező ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, b) a központi rendszer az ügyfélkapuhoz kapcsolódó nyilvántartásban kezeli az ügyfél nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, elektronikus levélcímét, egyedi azonosítóját,


Készítette:





261

c) a központi rendszer a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban kezelt, b) pont szerinti adatokkal történő egyeztetéssel jogosult ellenőrizni az ügyfélkapu szolgáltatását igénybe vevő ügyfél azonosságát.] (10) [A központi rendszer a (9) bekezdés b) pontjában szereplő adatokat az ügyfélkapu működtetéséhez, illetve a kormányzati portálhoz történő hozzáféréshez szükséges azonosításon túl csak viszontazonosításra használhatja fel, és a rendszerben résztvevők számára csak a használó nevét és elektronikus levélcímét továbbíthatja. A (9) bekezdés b) pontjában kezelt adatokat az ügyfélkapu megszüntetésekor, a kapcsolat felvételekor képzett tranzakciós azonosítót a kapcsolat bontása után haladéktalanul törölni kell.] (11) [Ha az elektronikus közigazgatási ügyintézés vagy szolgáltatás igénybevételének lehetőségét a hatóság nem csak a központi rendszeren keresztül biztosítja, a saját információs felületén a központi rendszeren elérhető szolgáltatásokról és azok igénybevételének lehetőségéről szóló tájékoztatást is biztosít.] 161. § (1) [Az elektronikus dokumentum megérkezéséről a hatóság a külön jogszabályban meghatározott módon elektronikus érkeztető számot tartalmazó automatikus értesítést küld a dokumentum feladójának. A hatóság a dokumentum megérkezését követő három napon belül megvizsgálja, hogy az megfelel-e a jogszabályban előírt követelményeknek.] (2) [Az ügyfél beadványának megérkezéséhez fűződő jogkövetkezmények elektronikus beküldés esetén az érkeztetésről szóló automatikus visszaigazolásnak az ügyfél részére való elküldésével állnak be, kivéve, ha az (1) bekezdés szerinti vizsgálat a kapott dokumentum értelmezhetetlenségét állapítja meg, és erről az ott megjelölt határidőn belül az ügyfelet elektronikus levélben értesíti.] (3) [Az ügyfél kérelmére indult eljárásban a hatóság a kérelem megérkezésétől számított három napon belül felhívja az ügyfelet, hogy nyolc napon belül fizesse meg az eljárásért fizetendő eljárási illetéket vagy igazgatási szolgáltatási díjat. A fizetési kötelezettség mértékéről, módjáról és határidejéről, valamint a mulasztás jogkövetkezményéről a hatóság a kérelmező ügyfelet egyidejűleg tájékoztatja.] (4) [Az ügyfél a részére a (2) és (3) bekezdés szerint elektronikus úton elküldött értesítések, valamint a hatóság elektronikus úton elküldött döntése vételének visszaigazolására köteles. Ha az ügyfél az elektronikus úton számára elküldött dokumentum átvételét öt napon belül nem igazolja vissza, akkor a hatóság postai úton továbbítja számára az iratot.] 162. § (1) [Ha törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet nem tiltja a hatósági ügyek intézésének vagy egyes eljárási cselekményeknek elektronikus formában történő elvégzését, az elektronikus kapcsolatfelvétel megfelelő dokumentálásával elektronikus úton is történhet különösen: a) a kérelem, a fellebbezési kérelem, az újrafelvételi kérelem, a méltányossági kérelem és a jogszabályban előírt mellékleteik benyújtása, b) a jogsegély iránti kérelem és annak teljesítése, c) a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás, d) az eljárás irataiba való betekintés, e) az idézés, f) az igazolási kérelem előterjesztése, g) az ügyfél nyilatkozata, bejelentése, a hatósághoz intézett bármely beadványa,


Készítette:





262

h) a bizonyítékok ügyfél elé tárásának határnapját tartalmazó felhívás, i) a felügyeleti szerv eljárásához szükséges iratok felterjesztésére szóló felhívás, j) az ügyfél tájékoztatására, értesítésére és felhívására vonatkozó egyéb hatósági közléseknek az ügyfél tudomására hozása, k) a döntés közlése.] (2) [Törvény eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazható elektronikus út: a) a 20. § (6) bekezdése szerinti kérelem vonatkozásában, b) a 22. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti áttétel esetében, kivéve, ha a kérelem és az ügyben keletkezett valamennyi irat elektronikus formában is rendelkezésre áll, c) a nem elektronikus úton érkezett kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása és az eljárás megszüntetése tárgyában hozott végzés esetében, d) a hatósági szerződések vonatkozásában, e) a hatóság döntésének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos eljárásban, f) a végrehajtási eljárásra vonatkozó VIII. fejezet rendelkezései vonatkozásában, az elrendelt fizetési kötelezettség elektronikus úton való teljesíthetőségéről szóló tájékoztatás esetét kivéve.] (3) [Törvény eltérő rendelkezése hiányában a) az ügyfél és az eljárásban részt vevő más személy nem kötelezhető arra, hogy eljárási cselekményeit elektronikus úton végezze, b) az ügyfelet az eljárás bármely szakaszában megilleti az a jog, hogy válasszon az ügyintézés hagyományos és elektronikus formája között, c) az ügyfél abban az esetben is kérheti, hogy a hatóság a döntését hagyományos úton kézbesítse, ha kérelmét elektronikus úton nyújtotta be, d) az ügyfél kérheti, hogy a hatóság a döntés tényéről csak elektronikus értesítést küldjön, és a hatóság a döntését a központi rendszerben biztosított biztonságos, csak az ügyfél számára hozzáférhető, ideiglenes tárolóhelyre továbbítsa.] (4) [A hatóság döntését, a hatósági bizonyítványt, a hatósági igazolványt, a szakhatóság állásfoglalását – ha azt elektronikus úton kézbesítik – minősített elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba kell foglalni. Az elektronikus dokumentum esetében jogszabály időbélyegző alkalmazását írhatja elő.] (5) [A hatóság elektronikus levelezés útján csak azzal az ügyféllel tarthat kapcsolatot, aki e célból a hatóságnak az elektronikus levélcímét átadta, amelynek érvényességéért az ügyfél felelős. Az ügyfél elektronikus elérhetőségi adatait (elektronikus levélcím, telefonszám, mobil-telefonszám, faxszám stb.) a közigazgatási szerv az adat visszavonásáig vagy megszűnéséig kezelheti, más szervnek vagy személynek csak törvény rendelkezése szerint vagy az ügyfél engedélyével adhatja át.] (6) [Az elektronikus ügyiratba történő betekintés az általános betekintési szabályok megtartásával és a betekintés dokumentálásával történhet.] (7) [A hatóság az eljárás során keletkezett elektronikus dokumentumról a másolat készítésére jogosult személy kérésére, a jogosult választása szerint, hitelesített elektronikus, illetve hagyományos, papír alapú másolatot ad ki.] (8) [Jogszabály egyes eljárási cselekmények elektronikus úton való elvégzéséhez elektronikus űrlapot rendszeresíthet.] (9) [Törvényben meghatározott esetben, illetve az ügyfél hozzájárulásával sor kerülhet informatikai eszközzel végzett automatizált egyedi döntésre is.]


Készítette:





263

[Üzemzavar]

163. § [(1) A hatóság és az ügyfél folyamatban levő elektronikus kapcsolattartása során a hatóság ellenőrzése alatt álló informatikai rendszerben bekövetkező a) átmeneti üzemzavar esetén a hatóság az ügyfelet elektronikus [levélben] – az üzemzavar kezdő és megszűnési időpontjának megjelölésével – az üzemzavar elhárítását követő huszonnégy órán belül tájékoztatja az üzemzavar tényéről, b) tartós – legalább öt napon át tartó – üzemzavar esetén a hatóság legkésőbb az üzemzavar ötödik napját követő első munkanapon az ügyfelet az üzemzavar tényéről és kezdő időpontjáról könyvelt postai küldeményben értesíti és tájékoztatja arról, hogy az ügyintézésre a hagyományos (írásbeli) eljárási módot lehet alkalmazni. (2) Ha a hatóság informatikai rendszerének tartós vagy átmeneti meghibásodása, illetve egyéb technikai ok miatt nem volt képes elektronikus dokumentumot fogadni, a hatóság az erről szóló tájékoztatással egyidejűleg az ügyfelet a szükséges eljárási cselekmény megismétlésére hívja fel. (3) Az átmeneti üzemzavar időtartamát, illetve a tartós üzemzavar esetén az üzemzavar kezdő időpontjától az értesítésnek az ügyfél részére történő kézbesítéséig tartó időszakot a határidők számítása szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. A tartós üzemzavar elhárítása után ennek tényéről az ügyfelet a hatóság elektronikus úton értesíti. (4) Amennyiben az ügyfél az elektronikus kapcsolattartáshoz az általa igénybe vett, nem saját ellenőrzése alatt álló informatikai rendszer üzemzavara miatt eljárási határnapot, határidőt mulaszt, úgy a 66. § szerinti igazolási kérelem benyújtásának van helye. (5) A hatóság az általa nyilvántartott üzemzavar esetén igazolási kérelem benyújtása nélkül is figyelembe veszi az üzemzavar időtartamát a határidők számításánál.]

[Elektronikus tájékoztató szolgáltatás] Elektronikus tájékoztatás

164. § (1) [A 12. § (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott hatóság a központi rendszeren és az internetes honlapján a hatáskörébe tartozó ügy intézéséről elektronikus tájékoztatót tesz közzé, amely magában foglalja a) a hatóság megnevezését, hatáskörét, illetékességét, postai és elektronikus címét, telefon- és telefaxszámát, b) az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők megnevezését, az ügyfélfogadási rendet, illetőleg c) az ügyek intézését segítő útmutatókat, a hatályos jogszabályokon alapuló ügymenetre (ügyintézési folyamat leírására) vonatkozó tájékoztatást és az ügyintézéshez használt formanyomtatványok letölthetővé tételét.] A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott közérdekű adatokat – a (2) és (3) bekezdésben foglaltakkal – az ott meghatározottak szerint teszi közzé elektronikusan. (2) [Az interaktív tájékoztatási szolgáltatást, illetve elektronikus közigazgatási ügyintézést nyújtó szervezet az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően tájékoztatást ad: a) az ügyintézés során alkalmazott hatályos jogszabályokról,


Készítette:





264

b) az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejéről, c) az ügyek intézése során elektronikus úton végezhető cselekményekről, így különösen a központi rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás megindításához szükséges kérelem (beadvány) elérhetőségéről, kitöltésének módjáról, továbbításáról, d) az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az ügyfelet terhelő kötelezettségekről, e) az adatkezelésről és az ügyfelet megillető adatvédelmi jogokról, f) az eljárási illetékről vagy igazgatási szolgáltatási díjról és lerovásának, befizetésének módjáról, g) az elektronikus ügyintézési cselekmények végzéséhez az elektronikus aláírással nem rendelkező ügyfél számára szükséges egyedi azonosító használatáról, illetőleg az egyedi azonosítóhoz jutás módjáról való információkat, h) az elektronikus ügyintézés technikai szabályairól szóló tájékoztatást.] A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság által nyújtott elektronikus tájékoztatás – az elektronikus információszabadságról szóló törvényben meghatározott adatokon túl – tartalmazza a) az egyes hatósági ügyek intézésére a szervezeten belül illetékes ügyintézők nevét, hivatali elérhetőségét vagy az ezzel kapcsolatban felvilágosítást adó ügyfélszolgálat elérhetőségét, b) az ügyintézés jogszabályban meghatározott határidejét, c) az egyes eljárási cselekményekhez kapcsolódó, az ügyfelet megillető jogokról, az ügyfelet terhelő kötelezettségekről szóló tájékoztatást, d) az illetékek és díjak meghatározását, lerovásuk, befizetésük módját is, e) az ügyek intézése során elektronikus kapcsolattartásról, így különösen a központi rendszer igénybevételének feltételeiről, az eljárás megindításához szükséges kérelem és más beadvány, nyomtatvány, űrlap, informatikai alkalmazás elérhetőségéről, kitöltésének módjáról, továbbításáról szóló tájékoztatást, f) az elektronikus kapcsolattartáshoz az elektronikus aláírással nem rendelkező ügyfél számára szükséges egyedi azonosító használatáról és az egyedi azonosítóhoz jutás módjáról szóló tájékoztatást, és g) az elektronikus kapcsolattartás technikai szabályairól szóló tájékoztatást. (3) [A (2) bekezdés szerinti szolgáltatás keretében hivatalosan közzétett nyomtatványon, elektronikus űrlapon érkező kérelmet és beadványt, ha annak kitöltése a jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelel, a közigazgatási szerv köteles a) a hatósági ügyintézés hagyományos módozatai esetén kinyomtatott formában, b) elektronikus közigazgatási szolgáltatás nyújtása esetén elektronikus formában elfogadni.] A hatóság teljesítményének és hatékonyságának mérésére ügyforgalmi statisztikát készít, amely ügycsoportonként és összesítve is tartalmazza az összes ügy számát, ezen belül az első fokon jogerőre emelkedett döntések számát, a jogorvoslat során megváltoztatott döntések számát, a határidőn túl intézett ügyek számát, az ügyintézési határidő túllépésének idejét, a szervvel szemben benyújtott kártérítési igények számát, valamint a felügyeleti intézkedések számát. Az ügyforgalmi statisztikát a hatóság ügyfélfogadására nyitva álló helyiségében is közzéteszi. (4) [A (2) bekezdés szerinti szolgáltatások csak abban az esetben nyújthatók, ha a hatóság biztosítja, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az


Készítette:





265

interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetők legyenek.] A hatóság és a 38/A. § szerinti kijelölt hatóság köteles arról gondoskodni, hogy a közzétett információk hitelesek, pontosak, naprakészek és az interneten keresztül folyamatosan hozzáférhetők legyenek. (5) [A 12. § (3) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott hatóságok az elektronikus tájékoztató szolgáltatás önkéntes vagy törvény által kötelezővé tett nyújtása esetén az (1)-(4) bekezdés rendelkezései szerint járnak el.] 165. § (1) A hatóság az ügyfelek személyes megjelenéséhez kötött hatósági ügyek intézését elektronikus úton vagy telefonon történő előzetes időpontfoglalással teheti lehetővé. (2) Az ügyfél az elektronikus úton elérhető ügyintézői naptárban megjelölheti, hogy melyik időpontban kíván a hatóságnál ügyintézés céljából megjelenni. (3) A hatóságnak biztosítania kell, hogy az ügyfél tíz munkanapon belüli időpontra időpontot foglalhasson. (4) [Az ügyfél az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt legkésőbb három órával, a] A hatóság legkésőbb egy munkanappal [korábban] az időpontfoglalásban meghatározott időpont előtt az időpont módosítását kezdeményezheti.

Az elektronikus [ügyintézéssel] kapcsolattartással és az elektronikus [tájékoztató szolgáltatással] tájékoztatással szemben támasztott követelmények

166. § (1) A hatóság az eljárása során – a biztonságos és átlátható ügyintézés érdekében – az elektronikus [ügyintézés] kapcsolattartás informatikai támogatásával gondoskodik az ügyfél által elektronikus úton előterjesztett és a hatóság által készített [dokumentumok] iratok biztonságos kezeléséről. Ennek érdekében a) az ügyintézés hatáskörébe eső folyamatában biztosítja az elektronikus [ügy]irat sértetlenségét, megváltoztathatatlanságát, b) az ügyfél számára olyan informatikai megoldások igénybevételét biztosítja, melyek a hatósággal való, az ügyfél számára az elektronikus [hatósági ügyintézéshez] kapcsolattartáshoz biztosított levélcíméről kezdeményezett, vagy e levélcímre irányuló kommunikációt, az ügyintézéssel összefüggő adatai megőrzését és az ügyfél számára az általa megismerhető adatokhoz való hozzáférést, illetőleg a hatósággal való elektronikus kapcsolattartás biztonságosságát teszik lehetővé, c) biztosítja [az ügyiratba való betekintést, arról hiteles másolat készítését,] az [ügy]irat visszakereshetőségét és jogszabályban meghatározott formában és ideig történő megőrzését. (2) Törvény az (1) bekezdés b) pontja szerinti informatikai megoldásoknak az elektronikus [ügyintézés] kapcsolattartás során való kötelező alkalmazását írhatja elő. (3) Az ügyfél az ügyintézés folyamán kérheti, hogy a hatóság küldje meg részére elektronikusan az általa elektronikusan beküldött információkat, és eltérés esetén a megküldéstől számított három napon belül kérheti annak korrekcióját. 167. § (1) A hatóság az elektronikus [ügyintézés] kapcsolattartás, illetve [szolgáltatás] tájékoztatás teljesítéséhez csak olyan informatikai rendszert vehet igénybe, amely biztosítja a hatóságok egymás közötti, valamint az ügyfelekkel való biztonságos kapcsolatát, az adatvédelmi szabályoknak megfelelő adatkezelést és a hiteles dokumentumcserét, továbbá az elektronikus iratoknak a jogszabályban meghatározott formában és a levéltári szabályokban meghatározott ideig történő archiválását, továbbá alkalmas más, az említett célt szolgáló informatikai rendszerekkel történő együttműködésre.


Készítette:





266

(2) Az (1) bekezdés szerinti követelményrendszer magában foglalja: a) a szolgáltatások nyújtásához igénybe vett informatikai eszközökkel, alkalmazásokkal, számítógépes programokkal, b) az ügyfelek számára szükséges tájékoztatásokkal és azok hozzáférhetővé tételével, c) az egyes szolgáltatások együttes működtetésének biztosíthatóságával, d) az elektronikus úton benyújtott kérelemhez rendelt elektronikus érkeztető szám képzésével kapcsolatos előírásokat.

[Más elektronikus eszközök igénybevételével kapcsolatos szabályok]

168. § [(1) Az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélő útján szóban, továbbá telefax útján, illetve ha jogszabály így rendelkezik, szöveges üzenetközvetítési szolgáltatás útján írásban is tarthatja a kapcsolatot. (2) Ha az eljárás során a hatóság és az ügyfél távbeszélőn veszi fel a kapcsolatot, az ügyfél azonosíthatósága érdekében a hatóság az ügyféltől a természetes személyazonosító adatait és az eljáró hatóság által törvény alapján kezelhető azonosítóját kérheti. (3) Ha a hatóság az ügyfelet a (2) bekezdés szerint azonosította, hivatalos feljegyzés készítése mellett távbeszélő útján is történhet a) a hiánypótlási felhívás és a hiánypótlás, b) az idézés, c) a bizonyítékok ismertetésének határnapjáról szóló értesítés. (4) Ha az eljárás körülményei távbeszélő felhasználásával történő tolmácsolást tesznek indokolttá, arról hangfelvételt kell készíteni. (5) Ha a kérelmet a 34. § (2) bekezdése alapján távbeszélő útján, továbbá ha szöveges üzenetközvetítési szolgáltatás útján terjesztik elő, erről hangfelvételt vagy hivatalos feljegyzést kell készíteni, amely tartalmazza az ügyfél nevét, lakcímét, a kérelem tartalmát és az előterjesztés időpontját. (6) Az ügyfélnek, illetve az eljárás egyéb résztvevőjének kérelmére a hatóság a (3) és (5) bekezdésben foglalt eljárási cselekményről papír alapú, illetve elektronikus levélértesítést küld. (7) Ha jogszabály az (1) bekezdésben meghatározott elektronikus eszközökön kívül más eszközök igénybevételét teszi lehetővé, az ezzel kapcsolatos eljárás során e törvény szerinti garanciális szabályokat kell alkalmazni.]

Hatósági szolgáltatás

169. § (1) Jogszabályban arra feljogosított hatóság az ügyfél számára a) más hatóságok elektronikus [tájékoztató szolgáltatásához] tájékoztatásához, illetve elektronikus [ügyintézési] kapcsolattartási rendszeréhez történő hozzáférést biztosíthat, b) az ügyfél nevében, jogszabályban meghatározott feltételek esetén a közhiteles nyilvántartásokból történő adatszolgáltatási, másolatkészítési kérelmet terjeszthet elő, c) – a személyes és különleges adatok védelmére vonatkozó szabályokra figyelemmel – az ügyfél nevében hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti,


Készítette:





267

d) az ügyfél azonosítását követően egyedi hatósági ügye intézéséhez internetes kapcsolati lehetőséget, szakmai és informatikai segítséget nyújthat. (2) Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott hatósági szolgáltatás teljesítésére jogszabály az érintett hatóságok számára soronkívüliséget vagy rövidített ügyintézési határidőt is megállapíthat.

XI. Fejezet

Záró rendelkezések

170. § [Ha az ügyfél a jogerős vagy végrehajtható közigazgatási határozatban megállapított tilalmat vagy kötelezettséget oly módon szegi meg, hogy magatartása az e törvény alapján kiszabott eljárási bírságon túl közigazgatási anyagi jogszabályban megállapított bírságot, illetve szabálysértési, büntetőjogi vagy kártérítési felelősséget von maga után, az e törvény szerinti eljárási bírság megfizetése nem mentesíti őt magatartásának egyéb jogkövetkezményei alól.]

Átmeneti rendelkezések

171. § (1) E törvény rendelkezéseit a törvény hatálybalépése után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. (2) [A végrehajtó szolgálatok e törvény rendelkezései szerinti létrehozásáig a végrehajtást – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az első fokon eljáró hatóság foganatosítja.] E törvény rendelkezéseitől a 2005. július 1-je előtt jogszabályban kihirdetett nemzetközi szerződés eltérhet.

Értelmező rendelkezések

172. § E törvény alkalmazásában: a) [elektronikus ügyintézés: a közigazgatási hatósági ügyek elektronikus úton történő ellátása, az eközben felmerülő tartalmi és formai kezelési munkamozzanatok összessége;] b) [elektronikus út: az eljárási cselekmények elektronikus adatfeldolgozást, tárolást, illetőleg továbbítást végző vezetékes, rádiótechnikai, optikai vagy más elektromágneses eszközök útján történő végzése;] c) az eljárás egyéb résztvevői: a tanú, a hatósági tanú, a szakértő, a tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselője és a hatósági közvetítő; d) életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet: egy vagy több embert az élet elvesztésével, illetve a testi épség vagy az egészség súlyos károsításával, továbbá a természeti vagy az épített környezet, valamint az anyagi javak jelentős vagy helyrehozhatatlan károsodásával közvetlenül fenyegető rendkívüli helyzet, állapot vagy esemény, amelynek megelőzése vagy káros hatásainak elhárítása hatósági intézkedést igényel; e) hatásterület: az a Magyar Köztársaság területén fekvő, jogszabályban meghatározott módon megállapított földrajzi terület, amelyre a tervezett létesítmény vagy tevékenység rendes üzemvitel mellett, folyamatosan vagy rendszeresen számottevő mértékű hátrányos fizikai hatást (pl. árnyékolást, zajterhelést, légszennyezést) gyakorol;


Készítette:





268

f) [hivatásbeli titok] hivatás gyakorlásához kötött titok: különösen az orvosi, ügyvédi, közjegyzői, lelkészi-egyházi személyi hivatásbeli titok; g) hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa; az örökbe fogadó és a nevelőszülő; az örökbe fogadott és a nevelt gyermek; a testvér, a házastárs, az élettárs; a házastársnak, az élettársnak egyeneságbeli rokona, testvére és a testvér házastársa; h) [interaktív szolgáltatások: az egyszerű tájékoztatáson túlmenő olyan szolgáltatások, letölthető űrlapok, keresőrendszerek, tematikus tájékoztatók, amelyek csak az ügyfél aktivitását igénylik, a szolgáltatást nyújtó szerv által előkészített dokumentumok alapján;] hivatali kapu: a központi rendszer olyan eleme, ami a külön jogszabály szerint csatlakozott szervezet számára biztosítja az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét, a központi rendszer által nyújtott elektronikus szolgáltatásokat és információkat. i) [internetes ügyfélszolgálat: az elektronikus közigazgatási ügyféltájékoztatás és szolgáltatások igénybevételét lehetővé tevő, az ügyintézési lehetőségekről tájékoztatást nyújtó nyilvános internetes felület;] gépi adathordozó: elektronikus adatot számítógépi feldolgozásra alkalmas módon rögzítő és tároló eszköz; j) központi elektronikus szolgáltató rendszer: [együttesen magába foglalja az elektronikus kormányzati gerinchálózatot, a kormányzati portált, a kormányzati ügyféltájékoztató központot, az ott megjelenő szolgáltatásokat és ügyintézési lehetőségeket, valamint azok fenntartóit és üzemeltetőit, továbbá biztosítja az ügyfelek számára az elektronikus ügyfélkapu létesítésének lehetőségét;] az ügyfél és a hatóság, valamint a hatóságok egymás közötti elektronikus kapcsolattartás lehetőségét biztosító, elektronikus szolgáltatásokat nyújtó és azok igénybevételét támogató zártcélú rendszer; k) [munkabér: a munkaviszonyból, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyból, az ügyészségi szolgálati viszonyból, a bírói (bírósági) szolgálati viszonyból, a hivatásos szolgálati viszonyból, a munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyból eredő, továbbá a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságból, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásból, juttatásból, követelésből származó bevétel;] l) [munkáltató: a k) pont szerinti munkabért folyósító szervezet vagy természetes személy;] m) [pénzügyi intézménynél kezelt összeg: ma) a bankszámlaszerződés (Ptk. 529. §) alapján nyitott bankszámlán szereplő összeg, valamint a betétszerződés (Ptk. 530. §) és a takarékbetét-szerződés (Ptk. 533. §) alapján a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezelt összeg, ideértve a nem pénzforgalmi jellegű bankszámlákon kezelt összegeket is; mb) a takarékbetétkönyv (Ptk. 530. és 533. §) és egyéb betéti okirat ellenében a pénzügyi intézménynél kezelt összeg, egyéb szerződés alapján a kötelezett részére a pénzügyi intézménynél kezelt összeg, továbbá egyéb szerződés alapján a kötelezett részére a pénzügyi intézmény által visszafizetendő összeg; mc) a befektetési szolgáltatókra vonatkozó törvényi rendelkezések szerint ügyfélszámlán nyilvántartott, a kötelezett rendelkezése alatt álló összeg;] n) törvény által védett titok: az államtitok, a szolgálati titok, továbbá az üzleti, a bank-, a biztosítási, az értékpapír-, a pénztártitok, valamint a magántitok; o) ügyfélkapu: [az az eszköz, amely biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azonosított módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az elektronikus


Készítette:





269

ügyintézést, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel.] ügyfélkapu: a központi rendszer olyan eleme, ami biztosítja, hogy az ügyfél egyedileg azonosított módon biztonságosan léphessen kapcsolatba a központi rendszer útján az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét biztosító, illetve elektronikus szolgáltatást nyújtó szervekkel.

Hatálybalépés

173. § (1) Ez a törvény – a (2) és (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – 2005. november 1-jén lép hatályba. (2) A 109. § (2) bekezdése 2006. január 1-jén lép hatályba. (3) [A 131. § (1) bekezdése, és a 146. § (1) bekezdése hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik.] (4) [A helyi önkormányzat képviselő-testületének a 19. § (2) bekezdésében meghatározott rendeletet e törvény hatálybalépésének napjáig kell megalkotnia.]

Felhatalmazás

174. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg: a) [a végrehajtó szolgálat jogállásával, szervezetével, feladatkörével és költségvetési gazdálkodásával kapcsolatos szabályokat,] b) az elektronikus [ügyintézés] kapcsolattartás részletes szabályait, c) a hatósági közvetítők tevékenységére, [képesítési feltételeire] a hatósági közvetítővé válás feltételeire és a hatósági közvetítő kiválasztására vonatkozó szabályokat, d) a költségmentesség megállapításának szabályait, e) az elektronikus [ügyintézést] kapcsolattartást lehetővé tévő és elektronikus hatósági szolgáltatást nyújtó informatikai rendszerek biztonságát, együttműködési képességét (interoperabilitását), valamint egységes használatát biztosító részletes előírásokat, f) az elektronikus iratokba való iratbetekintés részletes szabályait, g) a hatósági tevékenység felügyeletének rendjét, h) a 15. § (5) bekezdés szerinti társadalmi és érdekvédelmi szervezeteknek az eljárásba való bekapcsolódásuk érdekében vezetett elektronikus adatbázis létrehozására, vezetésére és az adatbázis alapján történő értesítésre vonatkozó szabályokat. (2) Felhatalmazást kap [az érintett] a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter arra, hogy az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a közigazgatási hatósági eljárásban közreműködő hatósági közvetítők és tolmácsok, az államháztartásért felelős miniszterrel és a társadalmi esélyegyenlőségért felelős miniszterrel egyetértésben a jeltolmácsok díjazására vonatkozó szabályokat. [a) szakértők, b) tolmácsok, c) hatósági közvetítők díjazására vonatkozó szabályokat.] (3) Felhatalmazást kap a) a közigazgatási informatikáért felelős miniszter, hogy [egyetértésével] rendeletben állapítsa meg az elektronikus [ügyintézési eljárásban] kapcsolattartás során alkalmazható [dokumentumok] iratok technológiai követelményeire figyelemmel a részletes technikai szabályokat,


Készítette:





270

b) az adópolitikáért felelős miniszter és a közigazgatási informatikáért felelős miniszter arra, hogy rendeletben állapítsa meg a hatósági eljárással összefüggő eljárási illetékek és igazgatási szolgáltatási díjak elektronikus úton történő megfizetésének részletes szabályait, c) a közigazgatási informatikáért felelős miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a hatósági eljárásban az eljárási illetéken és igazgatási szolgáltatási díjon kívül felmerülő egyéb eljárási költségek és más fizetési kötelezettségek elektronikus úton történő megfizetésének részletes szabályait, d) a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, hogy az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével rendeletben állapítsa meg a tanú és a hatósági tanú által felszámítható költségekre vonatkozó részletes szabályokat. 174/A. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy [- az önkormányzati hatósági ügyek kivételével -] a közigazgatási hatósági eljárásokban [a) közreműködő szakhatóságokat rendeletben jelölje ki,] a) közreműködő szakhatóságokat kijelölje, b) meghatározza a szakhatóságnak azt a hatáskörét, amelynek keretei között az állásfoglalását kialakítja, ezek között ba) az egyedi szakhatósági előírás vagy feltétel tartalmi követelményeit, bb) a szakhatóság által a szakhatósági állásfoglalás kialakítása során vizsgált szempontokat, továbbá c) meghatározza a szakhatósági közreműködésre, az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság és a szakhatóság közötti együttműködésre vonatkozó részletes eljárási szabályokat. (2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy az önkormányzati hatósági ügyek kivételével rendeletben jelölje ki a végrehajtást foganatosító szervet, és a külföldi határozat végrehajtásárára irányuló megkereséssel kapcsolatban intézkedésre jogosult szervet vagy szerveket. 175. § 176-187. § 188. § 189. §


Készítette:





271

Egyes kapcsolódó jogszabályok módosításáról

1. § (1) A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 10/B. § (8) bekezdése a következő i) ponttal egészül ki:

[A szolgáltató központ által vezetett nyilvántartásba – eljárásában indokolt mértékig – jogosult betekinteni, illetve a szolgáltató központ hozzájárulásával abból adatokat átvenni]

„i) a külön törvény alapján fegyelmi eljárást kezdeményező felügyeleti szerv vezetője.”

(2) A Ktv. 51. § (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Ha fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja merül fel, vagy ha a felügyeleti szerv kezdeményezi, a munkáltatói jogkör gyakorlója köteles az eljárást – a (2) bekezdés esetét kivéve – megindítani. Nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a kötelezettségszegés felfedezése óta három hónap, illetőleg a fegyelmi vétség elkövetése óta három év eltelt.

(2) [A munkáltatói jogkör gyakorlója] Ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúját a munkáltatói jogkör gyakorlója állapította meg, megrovás fegyelmi büntetést fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül is kiszabhat, ha a tényállás megítélése egyszerű és a kötelezettségszegést a köztisztviselő elismeri.”

(3) A Ktv. 51/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A vizsgálóbiztos a kijelölésétől számított 15 napon belül köteles a vizsgálatot lefolytatni és ennek keretében a fegyelmi vétség elkövetésével alaposan gyanúsított köztisztviselőt meghallgatni. Ha a fegyelmi eljárás a felügyeleti szerv kezdeményezésére indult, az eljárásban a felügyeleti szerv képviselőjét is meg kell hallgatni. A vizsgálat időtartama indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 15 nappal meghosszabbítható.”


„(4) Ha a fegyelmi eljárás a felügyeleti szerv kezdeményezésére indult, a fegyelmi tanács határozatát köteles annak meghozatalától számított három napon belül megküldeni a felügyeleti szervnek.


„(3) A (2) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a köztisztviselő által harmadik személyeknek okozott kárt a közigazgatási szerv a polgári jog szabályai szerint megtéríti.”

2. § A Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 29. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:


Készítette:





272

„(1) Ha a Ptk. vagy ez a törvényerejű rendelet eltérően nem rendelkezik, a jegyző előtti eljárásra a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, a bíróság előtti eljárásra pedig a Polgári perrendtartás rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A jegyző által hozott végzésekkel szemben jogorvoslatnak akkor van helye, ha a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény a végzés ellen az önálló fellebbezést lehetővé teszi. A fellebbezést a közigazgatási hivatal bírálja el.”

3. § A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 332. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) Ha a közigazgatási határozat meghozatalára szakhatósági állásfoglalás alapulvételével került sor, az alperes a szakhatóságot perbe hívhatja. A szakhatóság a perbehívást köteles elfogadni.”

4. § (1) Ez a törvény 2009. március 1-jén lép hatályba, és a hatályba lépést követő napon hatályát veszti.

(2) Hatályát veszti az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 11/B. §-a.

(3) Hatályát veszti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 44. §-a.


Készítette:





273


A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény ügyintézési határidővel összefüggő hatásvizsgálata9

I. Bevezetés

A Ket. hatályos szövege, a 33. § (1) bekezdésben egy általános – harmincnapos – ügyintézési határidőt állapít meg, és felhatalmazást ad arra, hogy ettől a különös eljárási szabályok az egyes eljárásfajták tekintetében eltérhessenek. A lefelé történő eltéréshez – azaz a harmincnapos ügyintézési határidő lerövidítéséhez – bármilyen jogforrási szintű jogszabály elegendő, a harmincnaposnál hosszabb ügyintézési határidő megállapításához garanciális okból törvényre vagy kormányrendeletre van szükség. A Ket. 33. § (3) bekezdése felsorolja azoknak az eljárási cselekményeknek az időtartamát, melyek az ügyintézési határidőbe nem számítanak bele. A közigazgatás hatáskörébe utalt ügyek többsége nem viseli el, hogy a hatósági eljárások évekig elhúzódjanak, pedig az ügyintézési határidők differenciált rendszere több ponton is az eljárás elhúzódását determinálja, így:

– a Ket. az általános eljárási határidőtől való eltérés lehetőségét, meghatározott feltételek szerint biztosítja, ennek ellenére a gyakorlatban előfordul, hogy az egyes közigazgatási szervek az eltérést nem a törvényben előírt feltételek szerint írják elő saját eljárásukra;

– a Ket. hatályos rendelkezése az ügyintézési határidő differenciált rendszerét hozza létre, azzal, hogy az általános ügyintézési határidőn túl belső ügyintézési határidőket is előír;

– indokolatlanul széles az a kör, amelyek nem számítanak be az ügyintézési határidőbe;

– a határidők be nem tartásával kapcsolatban a határidőt mulasztó hatóságokkal szemben semmilyen jogkövetkezményt nem mond ki a Ket;

Az eljárási határidőkkel kapcsolatban a Ket. módosításának szükségességét több gyakorlati példa is indokolja.

1. A Ket. ugyan lehetőséget biztosít az általános ügyintézési határidőtől való eltérésre, harmincnaposnál hosszabb ügyintézési határidő megállapításához garanciális okból törvényre vagy kormányrendeletre van szükség. A törvénnyel ellentétes gyakorlat alakult ki a Magyar Energia Hivatal gyakorlatában, miszerint a Hivatal eljárásának ügyintézés határidejére GKM utasítás ír elő 90 napos határidőt.

9 Források: A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatásvizsgálata (IRM, 2006, Orbán Krisztián), a 2002-2007. évi hatósági statisztikai adatok összehasonlító elemzése (ÖTM, 2008).


Készítette:





274

2. A 2007. év hatósági statisztikai adatszolgáltatás alapján az önkormányzati területen hozott államigazgatási határozatok feldolgozása eredményeként 10.935.947 hatósági döntésből 107.000 döntés született határidőn túl. Ez ugyanakkor lényeges javulást jelentett az előző évekhez képest, viszont a mulasztással leginkább érintett ügyfajták évről évre azonosak. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évben az adóigazgatási ügyekben 56.000, a szociális igazgatás területén 14.900, a környezetvédelmi és építésügyi igazgatás körében 7.100, a kereskedelmi és ipari igazgatásban 1.300, valamint a statisztikában az „Egyéb igazgatási ügyek” gyűjtőnév alatt található ügyek tekintetében (ez a hagyatéki ügyeket, hatósági bizonyítványok kiállítását, a vállalkozói igazolvánnyal kapcsolatos, továbbá az útlevél és közlekedési igazgatási ügyeket, a tolmács- és szakfordító igazolványok kiadásával összefüggő ügyeket foglalja magába) 18.000 volt az ügyintézési határidő túllépésével hozott hatósági döntések száma.

3. Reprezentatív vizsgálat: a hatósági statisztikai adatgyűjtés a hatósági tevékenységet végző közigazgatási szerveknél a határidőn túl intézett ügyek nagyságrendjének megállapítására alkalmas, de nem ad egyértelmű információkat a mulasztás okaira.

A határidő túllépéssel leginkább érintett ügyfajták közül a mulasztások okainak feltárása, az okokról kialakítható átfogó kép megismerése érdekében célszerű az adóigazgatási, a szociális igazgatási, az építésügyi igazgatási, továbbá a közlekedési igazgatási és vállalkozói igazolvány kiadásával kapcsolatos területeken reprezentatív célvizsgálat lefolytatása. Az első két esetben a vizsgálatot a határidőn túl hozott hatósági döntések nagy száma, míg a további esetekben a vállalkozásokat sújtó adminisztratív terhek csökkentéséhez szükséges lépések megtétele indokolja. A reprezentatív vizsgálat alá vont települések kiválasztásánál a legnagyobb ügyszámmal dolgozó Pest megyét, Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, Somogy megyét és fővárosi kerületeket indokolt figyelembe venni.

Az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium 2006. és 2007. év fordulóján az „Üzletre hangolva” program megvalósításának elősegítése érdekében a vállalkozásokat érintő egyes hatósági eljárások időtartamának felmérésére célvizsgálatot végzett kilenc fővárosi kerületben és az ország tizennyolc városában. A vizsgálat során mintegy 9000 olyan egyedi hatósági ügy tanulmányozására került sor, amelyek vállalkozások indításához szükséges telepengedélyezési eljárásra, üzletek és vendéglátóhelyek, valamint kereskedelmi szálláshelyek működési engedélyezési eljárására (ipari és kereskedelmi igazgatás) irányultak, illetve amelyeket építési vállalkozások kezdeményeztek. A vizsgálat a hatóság mulasztását, az ügyintézési határidő túllépését az építésügyek 1,43 %-ában, a telepengedélyezési ügyek 10,9 %-ában, az üzletek működésére, illetve a kereskedelmi szálláshely engedélyezésére irányuló eljárások 1,6, valamint 0,4 %-ában tárta fel.

II. Hatásvizsgálat

II. 1. Módszertan

Az eljárási határidő csökkentésével, az eljárás gyorsítását eredményező jogintézményekkel kapcsolatban 2006-ban egy hatásvizsgálat készült, amely – kérdőíves módszerrel – azt


Készítette:





275

vizsgálta, hogy a tervezett változások milyen hatással járnak az ügyfelekre, az ügyintézőkre, a hivatalokra és azok munkájára, valamint milyen költségvetési hatásokkal járhatnak.

a) Az „ügyfél” kérdőív

A hatósághoz különböző ügyekkel forduló ügyfelek számára készített kérdőív célja az azon területeken bekövetkezett esetleges változások pontos feltérképezése, amelyek elsősorban az ügyfelek számára voltak észlelhetők. Ilyenek például az egyes ügyek elintézési költségeinek, az ügyek elintézéséhez szükséges idő változása, stb. További kérdések mérték az érintettek általános elégedettségségének változását, a Ket. ismertségét, illetve egyéb mutatókat.

b) Az „ügyintéző” kérdőív

Az ügyintéző munkatársak számára készített kérdőív komplexebb területeket vizsgált, mint az ügyfelek számára készített: célja az azon területeken bekövetkezett esetleges változások pontos feltérképezése volt, amelyek elsősorban az ügyintézői oldalról észlelhetők. Az ügyintézési hatékonyság, illetve az ügyszám változásához kapcsolódó mutatókon kívül számos kérdéssel mérte az ügyintézőt érintő munkaterhelés, munkaszervezés, munkamorál változását. Vizsgálták továbbá azt is, hogy a munkatársak ismeretei a Ket.-ről milyen mértékűek, mennyire voltak hatékonyak a Ket. alkalmazására irányuló felkészítő programok, illetve hogy kik, és milyen mértékben használják az elektronikus ügyintézés kínálta lehetőségeket.

c) A „vezető” kérdőív

A hivatalok vezetőinek számára készített kérdőívek összeállításánál a fentiek – vezetői szemszögből észlelt – változásainak vizsgálatán túl hangsúlyt fektettek a hivatalok költsége, költségszerkezete változásának minél pontosabb megállapítására.

A kutatás az új szabályozás hatásait három körben vizsgálta:

a) az ügyfelekre gyakorolt hatások: az eljárási szabályok változásainak hatása az ügyfelek erőforrás-ráfordítási szükségleteire, ügyintézésük objektív sikerességére, megelégedettségére;

b) a hivatalok munkájára, a hivatalnokokra gyakorolt hatások: az eljárási szabályok változásainak hatása a hivatali tevékenységek tényleges arculatára, a köztisztviselők attitűdjére;

c) költségvetési hatások: az egyes új eljárási szabályok, illetőleg lehetőségek költségmódosító hatásai, bevételek alakulása, az új rendelkezések bevétel-módosító hatásai.

A mintavétel biztosította az országos reprezentativitást. A vizsgálatban részt vett valamennyi megyéből 1 községi (nagyközségi) önkormányzat, 1 körjegyzőség, 2 városi (megyei jogú városi) önkormányzat, a főpolgármesteri hivatal és 3 kerületi önkormányzat, összesen 110


Készítette:





276

önkormányzati szerv (az összes önkormányzati hatóság kb. 5%-a). A kiválasztott önkormányzati hivatalok által ellátott lakossági létszám a 2004. évi KSH adatok szerint 2.783.932 fő. A vizsgálatba bevont szerveknél összesen 11.153 fő hivatali dolgozó látja el a hivatal hatáskörébe utalt feladatokat.

II. 2. Az elégedettségre, hatékonyságra gyakorolt hatások

a) Az ügyfelekre gyakorolt hatások

Az ügyfelek a hatóság tevékenységével kapcsolatos elégedettségének igen pontos mérését tette lehetővé a visszaérkezett kérdőívek nagy száma (1087 db.).

Az ügyfelek 36,5%-a alapvetően elégedettebb a hatósági ügyintézéssel mint korábban. A válaszadók 6,9%-a elégedetlenebb, a fennmaradó 56,6% elégedettsége pedig nem változott.

Az ügyfelek 21,4%-a alapvetően eredményesebbnek tartotta a hatósági ügyintézést a Ket. hatályba lépése óta. A válaszadók 4,8%-a elégedetlenebb, a fennmaradó 73,8% elégedettsége pedig nem változott. Fontos, hogy az eredményesebb ügyintézésről beszámolók aránya a fővárosi kerületekben, illetve a városokban, megyei jogú városokban nagyobb (23,4%), mint a körjegyzőségekben, illetve községekben (≈17%).

Az ügyfelek véleménye szerint az ügyintézés időtartama 4,5% szerint lényegesen gyorsabb, mint volt, 18% szerint gyorsabb lett, 59,9% szerint nem változott, 12% szerint lassabb, és 5,6% szerint lényegesen lassabb lett. Bár a válaszadók jelentős része érzi úgy, hogy nem változott az ügyek intézésének időtartama, jelentős változásként értelmezhető az a tény, hogy a válaszadók közel 1/4-e (≈22%) érezte gyorsabbnak a hivatali munkát, mint korábban.

b) Az ügyintézőkre gyakorolt hatások

Az ügyek száma az érintettek 73%-a szerint nem változott. A fennmaradó 27%-ot tovább bontva azt látjuk, hogy a változást jelzők nagy többsége (≈92%) az ügyek számának növekedését észleli a változással. A vezetők kizárólag az ügyek számának növekedéséről számolnak be. A növekedés legfontosabb okai a következők:

– több a beérkezett kérelem,

– kibővült az értesítési kötelezettség (újabb ügycsoportok),

– a szociális ügyek száma.

Az ügyintézők ≈10,5%-a gondolta úgy, hogy az új Ket. hatályba lépésének hatására az ügyintézés időtartama csökken (a jelentős csökkenésről beszámolók aránya elenyésző, nem éri el a 0,3%-ot). A válaszadók majdnem fele, ≈44,5%-a érezte az időtartam változatlanságát, míg ≈45%-a lassabbnak érzi az ügyintézést. Említésre méltó, hogy a válaszadók több mint 8%-a lényegesen hosszabbnak érzi az ügyintézés időtartamát, mint korábban.


Készítette:





277

A felmérés során az ügyintézők 15%-a valamilyen, a Ket. hatályba lépésének hatására bekövetkező munkaszervezési változásról számolt be. A változások fő oka lehet a hivatalok megváltozott (kibővült) értesítési, illetve az adatok beszerzésére vonatkozó kötelezettsége A korábbi hatásokhoz hasonlóan jelen esetben is igaz az, hogy a fővárosi kerületekben, illetve a nagyvárosokban a változást jelzők aránya magasabb (≈18%). A körjegyzőségekben ez az érték 15%, községekben, nagyközségekben pedig alig haladja meg a 3%-ot.

Az ügyintézők közel 1/3-a (30%-a) érzi úgy, hogy romlanak majd a munkavégzés körülményei, bár a válaszadók 60%-a szerint a szabály hatályba lépéssel ilyen hatásokkal nem járt. A munkavégzés körülményei romlásának fő oka az adminisztratív feladatok növekedése. A változást észlelők több mint fele (≈67%) vélekedett így. Ez elsősorban a fokozott munkaterhelést, az eljárási cselekmények számának növekedése miatt az ügyek elintézéséhez szükséges megnövekedett időtartamot, illetve a rendszeressé váló túlórákat jelenti. Az ügyintézők 15%-a említette meg valamilyen formában a határidők csökkenéséből fakadó problémákat: a változás egyfelől a munka minőségének rovására megy, másfelől fokozottabb odafigyelést igényel a munkatársaktól, ami fokozottabb fáradáshoz vezet. Bár nem nagy számban (mintegy 2,5-3,7%), de megemlítésre került a jogszabályok naprakész követésének fokozottabb terhe, illetve az ügyfelek – a hatósági eljárás változása miatti – türelmetlensége.

A munkaterhelés a Ket. hatályba lépésének hatására egyértelműen nőni fog az ügyintézők álláspontja szerint: Az ügyintézők 72%-a vallotta azt, hogy a munkaterhelés nő: a negatív irányú változást jelzők közel fele (29%) szerint a terhelés növekedése jelentős mértékű. Változatlan állapotról az összes megkérdezett 27%-a számolt be, a munkaterhelés csökkenését észlelők aránya nem éri el a 0,3%-ot. Hasonlóan a munkakörülmények romlásának elemzése során tett megállapításokkal, a munkaterhek növekedésének fő okai a következők:

– az adminisztratív terhek növekedése,

– a kibővült értesítési kötelezettség, valamint

– a szakhatóságokkal való konzultáció erőforrás-igénye.

A munkaterhek negatív irányú változásának oka még az ügyfélforgalom növekedése, kompatibilis nyomtatványok elkészítése, valamint a részletesebb határozatok megszövegezése

c) A vezetőkre gyakorolt hatások

A vezetők 29%-a számolt be valamilyen munkaszervezési változásról. Ez igen magas aránynak értékelhető, a fő változásterületek a következők:

– feladatok átcsoportosítása (50%),

– az elektronikus ügyintézés valamilyen szintű bevezetése (25%), illetve

– az ügyfélszolgálatok bővítése, magasabb képzettségű munkaerő felvétele (25%).


Készítette:





278

A munkavégzés körülményeinek változását valamelyest pozitívabban ítélték meg a vezetők, mint az ügyintézők: a negatív hatásokról beszámolók aránya szinte teljes mértékben megegyezik, a munkavégzés körülményeinek javulását jelzők aránya pedig kétszer akkora (10% helyett 20%). A pozitív változás fő okai a következők:

– az elektronikus ügyintézés gyorsítja az ügyintézők munkáját,

– a feladatok eloszlása arányosabb lett,

– az ügyintézők precízebben betartják a határidőket, az ügyek kevésbé „torlódnak”,

– a határozatok megfogalmazása javult, a tartalmi hibák száma csökkent.

Jól láthatók az összefüggések a főbb munkaszervezési változások (feladatok átcsoportosítása, illetve magasabb képzettségű munkaerő felvétele), illetve a munkavégzés körülményeiben bekövetkezett változások között. A vezetők által megjelölt negatív hatások szinte megegyeznek az ügyintézők által jelzettekkel: megnövekedett adminisztratív terhek, az ügyfelek tájékoztatásának szükségessége, a tájékoztatás szükséges időtartamának meghosszabbodása, illetve a törvény különböző értelmezése miatt különböző álláspontok kialakulása az ügyintéző és más hatóságok között.

A vezetők több mint 1/3-a (35%) érezte úgy, hogy a vezetése alatt állók munkaterhelése jelenősen nő; 49% számolt be a munkaterhek kisebb mértékű növekedéséről. Csökkenést semelyik vezető nem észlelt. Az ügyintézők, illetve a vezetők kérdőíveinek elemzései alapján megállapítható, hogy az ügyfelek által pozitívan értékelt változások (gyorsabb, hatékonyabb ügyintézés stb.) „árát” egyértelműen a hivatalok munkatársai „fizetik meg”. A törvénynek tehát van egy nagyon markánsan érzékelhető teher-átcsoportosító hatása, amelyek fő „nyertesei” az ügyfelek, fő „vesztesei” a hivatali ügyintézők, vezetők.

A vezetők a munkamorál-változás tekintetében hasonlóan vélekedtek mint az ügyintézők: alapjában véve nem változott (84%). Javulást az érintettek kb. 14%-a érez, a munkamorál romlásáról beszámolók aránya elhanyagolható (≈2%).

II. 3. Gazdasági hatásvizsgálat

A rendelkezésre álló adatokból elsősorban az állapítható meg, hogy az ügyfelek nagy többsége (több mint 82%) nem érzékelt változást a hivatali ügyintézés költségével kapcsolatban, azaz a Ket. nem generál pótlólagos költségterhet az ügyfelek számára. A többletköltségek nagy része a működési engedélyek megszerzésével összefüggő szakhatósági eljárási díjak és illetékek változásának következménye. A vezetők nagy többsége (több mint 86%) sem érzékelt változást a hivatalok bevételeivel kapcsolatban: a fő bevételnövekmény elsősorban az illetékek emelkedésével, illetve a hivatalok megnövekedett ügyfélállományának következménye. Az egyes ügyek elintézésének hivatali költsége a válaszadók 77% szerint nő. A legtöbben az alábbi területeken érzékelték korábban a költségek növekedését: építési ügyek, gyámügy, igazgatási ügyek, okmányirodai ügyek. A költségnövekedés főként az


Készítette:





279

igazolások bekéréséhez, az értesítésekhez, a szakhatóságok megkereséséhez és az adatbeszerzésekhez kapcsolható.

III. A Ket. módosításának tervezete

III. 1. A Ket. ügyintézési határidőre vonatkozó módosításánál figyelembe vett szempontok

a) A tervezet egyszerűbbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kívánja tenni a közigazgatási eljárást. Ennek érdekében – több lépcsőben – jelentősen csökkenti az eljárási határidőket, csökkenti az ügyfelek terheit és kötelezettségeit, a jelenleginél szélesebb körben teszi lehetővé az egyablakos ügyintézést, és kötelezően alkalmazni rendeli az elektronikus eljárást.

b) A hatósági ügyintézési határidők rövidítésével együtt a tervezet áttér a határidők munkanapban való számítására, így az egyes határidők harminc napról huszonkét munkanapra, tizenöt napról tíz munkanapra, nyolc napról öt munkanapra módosulnak. A módosítás ezáltal egyrészt gyorsítja az eljárást, másrészt elősegíti az ügyintézés hatékonyságának javulását az egyenletes ügyeloszlás biztosításával. Végezetül pedig egyértelművé teszi az eljárási határidők számítását, mert azokat a munkaszüneti és pihenőnapoktól függetlenül kezeli.

c) A tervezet a belső ügyintézési határidőre vonatkozó rendelkezések döntő többségét hatályon kívül helyezi, ehelyett az általános eljárási kötelezettségek között rögzíti, hogy a hatóságnak törvényben meghatározott eljárási cselekményeit haladéktalanul, de legkésőbb öt munkanapon kell elvégeznie. A munkanapokban történő határidő-számítás lehetővé teszi, hogy a hatóság akadálytalanul betartsa az ügyintézési határidőt három- vagy négynapos munkaszünet esetén is.

d) Az elektronikus úton történő eljárás széles körben való alkalmazása megteremti a lehetőségét a Ket. által meghatározott általános ügyintézési határidő fokozatos lerövidítésének. Ennek megfelelően 2014-ig az ügyintézési határidő harmincról tíz munkanapra csökken, illetve 2011. január 1-jétől a szakhatósági állásfoglalás elkészítésére, a belföldi jogsegély teljesítésére nyitva álló határidő is be fog számítani az ügyintézési határidőbe.

III. 2. A fokozatos határidő-csökkentést lehetővé tevő változások

A közigazgatási eljárás gyorsabbá tétele nem pusztán abból adódik, hogy az eljárási határidőt napokból munkanapokban állapítja meg a tervezet. Számos olyan megoldást tartalmaz a tervezet, amely lehetővé teszi, hogy a hatóság rövidebb ügyintézési határidőn belül járjon el, és így az eljárások gyorsítása mellett az eljárások hatékonysága és eredményessége is növekedjen. A legfőbb változások a következők.

– az elektronikus kapcsolattartás általánossá válásával, és azzal, hogy a tervezet csak törvény számára teszi lehetővé, hogy az ügyfél személyes megjelenését


Készítette:





280

kötelezően írja elő, az eljárási határidőből a postai úton történő kommunikáció ideje megtakarítható;

– annak kötelező előírása, hogy a hatóságok egymással elektronikus úton tartanak kapcsolatot, a hatóságok közötti gyorsabb információ- és adatközlést teszi lehetővé, ami alapvetően gyorsítja meg az eljárás menetét;

– a Ket. 36. § (2) bekezdést a tervezet úgy módosítja, hogy az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével az ügyféltől nem kérhető olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell; az új szabály egyrészt csökkenti az ügyfél terheit, másrészt lehetővé teszi, hogy a hatóságok rendkívül rövid idő alatt beszerezzék a szükséges adatokat;

– a 2011-ben hatályba lépő módosítás továbblép azzal, hogy rögzíti, az ügyféltől nem kérhető olyan adat vagy tény igazolása, irat vagy döntés csatolása sem, amely valamely hatóságnál, bíróságnál vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál megvan, vagy azoktól megszerezhető; ez a szabály azt irányozza elő, hogy a hatóságok kötelesek a hatóságnál fellelhető adatokat beszerezni, ami szintén gyorsítja az eljárást.


Készítette:





281


A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény elektronikus ügyintézéssel összefüggő hatásvizsgálata10

I. Előzmények

a.) Közigazgatási eljárásjogunkban az Áe. módosításával 2001. szeptember 1-jével

– lehetővé vált a kérelem elektronikus dokumentumban való benyújtása,

– megtörtént az elektronikus dokumentum iratkénti elismerése,

– a határozat elektronikus dokumentumba foglalása, és

– a határozat elektronikus dokumentumban való kézbesítése.

Az Áe. konstrukciója az elektronikus ügyintézést azonban csak akkor engedte meg, ha az adott eljárástípusra tekintettel azt ágazati jogszabály kifejezetten lehetővé tette, illetőleg – az önkormányzati igazgatás terén – ha annak technológiai feltételei megvannak, s az önkormányzat illetékességi területére az elektronikus ügyintézést rendeletben tette lehetővé. A közigazgatási hatósági eljárások vonatkozásában a szükséges jogszabályok megalkotására az Áe. biztosította ugyan a felhatalmazást (az ágazati miniszterek, illetőleg a helyi önkormányzatok a technikai lehetőségek függvényében egy-egy területen, saját illetékességi körükben lényegében bármikor bevezethetik az elektronikus ügyintézést), ám ilyen jogszabályok megalkotásának elősegítése érdekében nagyon kevés konkrét lépés történt.

Az elektronikus közigazgatási ügyintézésről és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló 184/2004. (VI. 3.) Korm. rendelet – meghatározott ügytípusokban – az elektronikus közigazgatási ügyintézés lehetőségét az Áe. keretei között biztosította. A rendelet alapvető célja az volt, hogy az információs társadalom felépítésének elősegítése és az elektronikus ügyintézés megvalósítása érdekében a közigazgatási ügyintézéssel kapcsolatos egyes feladatok elektronikus ellátása, az elektronikus ügyintézés jogi feltételrendszerének egységes és biztonságos kialakítása érdekében az elektronikus úton, az internet, illetőleg más elektronikus csatornák igénybevételével történő közigazgatási szolgáltatások nyújtásának feltételrendszerét, eljárásait szabályozza. A Korm. rendelet mindezekre tekintettel az elektronikus ügyintézés lehetőségét csak viszonylag korlátozott, az Áe.-ben kifejezetten lehetővé tett eljárási cselekményekre nézve, alternatívaként nyitotta meg. A Korm. rendeletben megjelenő szabályozás azonban – tudatosan – átmeneti jellegű volt: élettartamát a jogalkotó a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény hatályba lépéséig tervezte.

10 Források: Tanulmány a hatósági közigazgatási eljárás elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályainak akadálymentesítéséről (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti jog tanszék, Elektronikus Akadálymentesítés Munkacsoport, 2007), Jelentés az elektronikus kormányzati szolgáltatások fejlesztésének ellenőrzéséről (Állami Számvevőszék, 2007.).


Készítette:





282

b.) A Ket.-ben megjelenő szabályok egyfelől minden olyan kérdést érinteni kívántak, amely a szabályozás tárgyánál fogva törvényi szintű rendezést igényel (adatvédelem és információhoz jutás szabadsága, a főszabály alóli kivételek lehetőségének szűkítése, alapvető eljárási mozzanatok rögzítése, ügyféljogok és garanciák), másfelől – e rendelkezésekkel összhangban – keretet kívántak biztosítani a részletes, gyakorlatban is alkalmazható szabályozási környezet kialakításához. A Ket. modellje azonban – az elektronikus aláírás elterjesztésére vonatkozó, informatikai biztonság teljesíthetetlenül magas szintjének előírásával olyan kényszerpályára terelte az elektronikus ügyintézésére vonatkozó jogalkotást, mely a gyakorlatban nem alkalmazott és nem alkalmazható szabálytömeg létrehozásához vezetett. A koncepciót az anyagiak hiánya határozta meg: sem a szükséges költségvetési források, sem a szűkös anyagi lehetőségekkel való hatékony gazdálkodás követelményrendszere nem került kidolgozásra. A kodifikációs munka eredményeként a Ket. az elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályokat csak a legszükségesebb mértékben rögzítette, felhatalmazást biztosított viszont az elektronikus hatósági ügyintézési szabályok alkalmazásához szükséges részletszabályok megalkotása.

Így született meg:

– az elektronikus ügyintézés részletes szabályairól szóló 193/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet,

– az elektronikus ügyintézést lehetővé tevő informatikai rendszerek biztonságáról, együttműködési képességéről és egységes használatáról szóló 195/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet,

– a közigazgatási hatósági eljárásokban felhasznált elektronikus aláírásokra és az azokhoz tartozó tanúsítványokra, valamint a tanúsítványokat kibocsátó hitelesítésszolgáltatókra vonatkozó követelményekről szóló 194/2005. (IX. 22.) Korm. rendelet.

A szabályozás legfőbb jellemezői az alábbiak voltak.

– A Ket. előkészítésekor, az elektronikus hatósági közigazgatási ügyintézésre vonatkozó szabályozás rendszerének kialakítása során a jogalkotó olyan megoldást követett, mely az ügyek elektronikus úton történő intézésének lehetőségét – törvény alapján kivételt ismerő főszabályként – ügyféljoggá emelte. Az ügyek elektronikus úton történő intézése mint kötelezettség e konstrukcióban ugyancsak kivételes: elrendelésére kizárólag törvény alapján kerülhet sor. Ilyen kötelezettség hiányában az ügyfelet az eljárás minden szakaszában megilleti az elektronikus és hagyományos ügyintézési formák közötti választás joga.

– Ugyancsak főszabály szerint elvileg minden eljárási cselekmény elektronikus úton is gyakorolható: e rendelkezés alól azonban számos kivételt ismerünk. A Ket. 160. § (1) bekezdése elvi éllel mondja ki, hogy törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában a hatóság a közigazgatási hatósági ügyeket elektronikusan is intézi.


Készítette:





283

– A Ket. maga nem tartalmaz rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy mely típusú hatósági eljárásokban, s milyen feltételek mellett van lehetőség az elektronikus út korlátozására: a kivételeket alapvetően az egyes ágazati jogszabályoknak kell meghatározniuk. Értelemszerűen mindazon esetekben, ahol az ágazati jogszabály nem tartalmaz korlátozó vagy kizáró rendelkezést, az elektronikus úton történő ügyintézés lehetőségét 2005. november 1. napjától az ügyfelek számára igénybe vehetővé kellett (volna) tenni, azonban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2005. évi LXXXIII. törvény az egyes ágazati jogszabályok tekintetében megjelent kivételek egyrészt elektronikus ügyintézési lehetőség teljes körű kizárásról, másrészt az elektronikus úton történő eljárási cselekmények körének korlátozásáról, részleges kizárásáról rendelkeztek.

– Az ilyen kizárásokat, korlátozásokat (az ügyfél elektronikus úton csak bejelentést tehet ill. tájékoztatás iránti kérelmet terjeszthet elő, az ügyfél kérelme elektronikus úton előterjeszthető ugyan, más eljárási cselekmény azonban elektronikus úton nem bonyolítható), és ezek okait, esetköreit az egyes törvénymódosításokhoz fűzött miniszteri indokolások

– az informatikai felkészültség,

– jogszabályi, pénzügyi feltételek hiányával,

– az eljárás során benyújtandó okiratokkal szemben támasztott materiális követelményekkel,

– az eljárás egyes, a személyes ügyintézéshez szorosan kötődő sajátosságaival támasztották alá.

Az ágazati jogalkotók tehát igen nagy számban éltek a Ket. szerinti elektronikus eljárásrend megteremtésének, illetve a kizárások és korlátozások lehetőségével. A főszabálytól való ilyen eltérések jellemzően csak átmeneti jellegűek lehettek volna. Önkormányzati hatáskörben maradt továbbá annak az eldöntése is, hogy a helyi közigazgatás szintjén intézhető hatósági ügyekben az elektronikus módozat bevezetését ki kívánják-e zárni. Ahogy a tapasztalatok mutatják, az önkormányzatok az informatikai ellátottságukra, felkészültségükre tekintettel nagy számban zárták ki az elektronikus kapcsolattartás lehetőségét, ami az elektronikus út gyors terjedésének akadályát képezi.

A 2005. évi LXXXIII. törvény áttekintése azt mutatja, hogy számos jogszabály kifejezetten kizárja az elektronikus út igénybe vételének lehetőségét. Így rendelkezik többek között

– a családok támogatásáról szóló 1998. LXXXIV. törvény,

– a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény,

– a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény,


Készítette:





284

– az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény,

– a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény,

– a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény,

– az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény,

– a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény,

– a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény,

– a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény, valamint

– a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény.

Kifejezetten megengedi például az elektronikus ügyintézés igénybe vételét, vagy nem rendelkezik róla, s így a Ket. általános eljárási jogszabály jellegéből fakadóan a jogszabályi lehetőség érvényesül a következő törvényekben:

– az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény,

– a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény,

– a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény,

– a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény,

– a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény,

– a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény,

– a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény,

– az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény,

– a közúti közlekedési előéleti pontrendszerről alkotott 2000. évi CXXVIII. törvény,

– a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény,

– az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény,


Készítette:





285

– a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény,

– a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény,

– a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény,

– a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény,

– a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény.

Korlátozza az elektronikus út igénybe vételének lehetőségét különösen

– az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet,

– a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról alkotott 1992. évi LXVI. törvény,

– a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény,

– a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény,

– a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény,

– a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény,

– a formatervezési minták oltalmáról alkotott 2001. évi XLVIII. törvény,

– a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény,

– a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, valamint

– a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény.

A 2005. évi LXXXIII. törvény elfogadása óta a jogszabályi környezet ugyan több változáson ment át, s számos ügy, ügycsoport tekintetében történt változás, illetve folyamatban van az alapvető szabályozási környezet átalakítása, döntő, kedvező változás bekövetkeztéről azonban semmiképp nem beszélhetünk. A Ket. szerinti hatályos szabályozás a hatósági elektronikus ügyintézésben számos olyan lehetőséget biztosított, amely – az alkalmazáshoz szükséges részletszabályok hiányában – ma még lényegileg kihasználatlan vagy nem működik.

II. A hatályos szabályozás


Készítette:





286

A hatályos szabályozási helyzet tekintetében 2006-2007-ben lényeges előrelépés történt az elektronikus ügyintézés jogi és szabályozási környezetének egységesítésében, intézményi rendszerének összehangolásában, a központosított ügyintézés feltételrendszerének modernizációjában. Megszületetett a központi elektronikus szolgáltató rendszerről szóló 182/2007. (VII. 10.) Korm. rendelet, amely meghatározza az elektronikus ügyintézés elterjesztéséhez, valamint az elektronikus közigazgatási szolgáltatásokhoz szükséges központi elektronikus szolgáltató rendszer jogszerű és biztonságos működése jogi feltételeit, így kialakításra kerültek a kormányportálhoz központosított ügyintézés a továbblépés szempontjából igen lényeges részletszabályai. Számos más terület mellett különösen az alábbiakban tapasztalható fejlődés.

Adóügyek

Az EU által definiált 20 alapvető szolgáltatásból az adónemekkel kapcsolatos –az állampolgárok, illetve a vállalkozások számára nyújtott – szolgáltatások fejlesztésében, működtetésében a pénzügyi tárca, intézményi szinten az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) az illetékes. A „Jövedelemadó bevallás, értesítés a kivetett adóról” (CIT 1); „Társasági adóbevallás, értesítés” (BUS 2), valamint az „ÁFA-bevallás, – értesítés” (BUS 3) szolgáltatások esetében a Kormány 4. szintű – teljes on-line tranzakciót biztosító (a fizetést és a kézbesítést is lehetővé tevő) – szolgáltatás megvalósítását írta elő. Az elektronikus adózás végrehajtásával, illetve az ezzel összefüggő adatszolgáltatás teljesítésével kapcsolatos általános szabályokat az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) tartalmazta, miszerint: adóügyben elektronikus ügyintézésre akkor van lehetőség, ha azt jogszabály az ügy típusának megjelölésével megengedi. Ez esetben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény elektronikus ügyintézésre vonatkozó rendelkezéseit a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. 2004-2007 között folyamatosan bővült azoknak az adózóknak a köre akik adókötelezettségüknek csak elektronikus úton tehetnek eleget. Az elektronikus úton teljesített kötelezettségek rámutattak arra, hogy az elektronikus szolgáltatás olyan előnyöket biztosít az ügyfelek számára (pl. nyomtatványok ellenőrzése), amelyek a kötelezettek körén túl más adóalanyok számára is vonzóvá teszik a használatot. Az elektronikus és „fél-elektronikus” adóbevallások száma 2004–2006 között mind az SZJA, mind a társasági adó vonatkozásában egyértelmű növekedést mutatott. A kezdeti 65,1%-os arányról 2006-ban az elektronikus és „fél-elektronikus” (pontkódos) társasági adó bevallások száma együttesen elérte a 88,2%-ot, míg az SZJA területén megduplázódott az ilyen módon beadott bevallások száma.

E-felvételi

Az új e-felvételi eljárásra, a 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendeletet módosító 234/2004. (VIII. 6.) Korm. rendelet adott jogszabályi alapot. Rendezni kellett egyrészt az ügyfélkapu használatának lehetőségét, másrészt azt, hogy az e-felvételi rendszer működtetéséért felelős szervezet a felvételi eljárásban „Ket. szerinti hatóságként jár el” (így nem részletezte a szervezet feladatait). Az e-felvételi a kormányzati portálon keresztül biztosítja a teljesen elektronikus ügyintézést. Az e-felvételit választók aránya 2006-ban 8,4% volt, ugyanakkor az elektronikus ügyintézés valamilyen formáját a felvételizők közel 81%-a vette igénybe. A


Készítette:





287

papírmentes felvételi jelentkezés 2006-ra vált lehetővé: a rendszert összekapcsolták a Kormányzati Portállal, illetve az ügyfélkapuval, ami technikailag megoldotta az elektronikus hitelesítést és azonosítást, továbbá átutalással vagy bankkártya használatával lehetőség nyílt az eljárási díj elektronikus úton történő megfizetésére is.

Sajnos az elmúlt év elektronikus ügyintézéssel kapcsolatos tapasztalatai nem mindenhol mutatnak növekvő tendenciát, részben az anyagi eszközök, részben a szükséges szemléletváltás bekövetkezte hiányában. A közigazgatási eljárás(ok) elektronizálása nem többet és nem kevesebbet jelent, mint a hagyományosan személyes megjelenéshez és írásbeliséghez kötött eljárási cselekmények gyakorolhatóságának távolból, elektronikus eszközök igénybe vételével történő megteremtését. A hatályos jogszabályi környezetben mindehhez bizonyos eszköztár rendelkezésre is áll, gyakorlatban azonban ezek az eszközök egyrészt elégtelenek, másrészt alkalmatlanok ahhoz, hogy az elektronikus ügyintézés ténylegesen és tömegesen is beépülhessen a közigazgatási ügyek intézésének napi gyakorlatába. Ezt a tényt támasztják alá a közigazgatási hivatalok vezetőitől érkezett, az elektronikus ügyintézéssel kapcsolatban tett észrevételek is.

III. A Ket. módosításának tervezete

A Ket. módosítás tervezet koncepcionálisan változtat a Ket. szabályain az elektronikus eljárás tekintetében. Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt tükrözik, hogy a Ket.-nek az elektronikus eljárást lehetővé tévő rendelkezése – néhány kivételtől eltekintve – nem valósult meg a gyakorlatban. Ez két okra vezethető vissza:

– Jelentős probléma egyrészt, hogy az ágazati jogszabályok számos esetben éltek a Ket. által biztosított lehetőséggel, hogy az elektronikus eljárás lehetősége kizárható.

– Másrészt a technikai feltételek jelenleg még több hivatal esetén nem adottak az elektronikus eljáráshoz (a hivatalnak nincs internet-előfizetése, a hivatal nem csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerhez, nem rendelkezik minősített elektronikus aláírással stb.).

A jogszabályi és a piaci környezet megváltozása miatt ez utóbbi mára egyre kevesebb hivatal esetén jelent valódi indokot az elektronikus kapcsolattartástól való elzárkózásra. Számos hivatal rendelkezik 2005-2006 óta minősített elektronikus aláírással, és egyre több hatóság csatlakozott a központi elektronikus szolgáltató rendszerre (a továbbiakban: központi rendszer), így minősített aláírással ellátott elektronikus dokumentum és hivatali kapu útján is egyre több hivatallal tartható kapcsolat. Meglepő ugyanakkor, hogy azokban az eljárásokban sem terjedt el széles körben az elektronikus úton történő kapcsolattartás, ahol azt jogszabály nem zárja ki. A közigazgatási hivatalokhoz például nem érkezett az elmúlt három évben kérelem elektronikus úton. (Ennek köszönhető, hogy az elektronikus aláírások lejárt tanúsítványainak érvényességi idejét több közigazgatási hivatal nem hosszabbíttatta meg, így a 2005-2006-os helyzethez képest mára ezek a hivatalok csak a hivatali kapun keresztül képesek elektronikus kapcsolattartásra.)


Készítette:





288

A Kormányprogram egyértelműen állást foglalt az elektronizáció mellett. Ennek megfelelően a tervezet több lépcsőben jelentősen módosítja a Ket.-nek az elektronikus eljárásra vonatkozó rendelkezéseit:

– A törvénymódosítás hatályba lépésével új II/A. Fejezettel bővül a Ket., amely a kapcsolattartás formáját, valamint az ügyfél és a hatóság között, valamint a hatóságok egymás közötti kapcsolattartását szabályozza: a tervezet egyértelműen a hatóság és az ügyfél közötti elektronikus kommunikáció általánossá válása mellett foglal állást annak rögzítésével, hogy az ügyfél jogosult elektronikus úton kapcsolatot tartani a hatósággal, ha azt törvény vagy önkormányzati hatósági ügyben önkormányzati rendelet nem zárja ki.

– Az elektronikus kapcsolattartás körében az egyik legfőbb változás, hogy a Ket. csak azt követeli meg a hatóságoktól, hogy azok a központi rendszerhez csatlakozzanak, és hivatali vagy ügyfélkapuval rendelkezzenek. Ez nem igényel valódi fejlesztést, hiszen a hatóságnak csupán internet kapcsolat szükséges ahhoz, hogy ügyfélkapun keresztül ügyet intézzen. A központi rendszerhez való csatlakozás, valamint a hivatali és az ügyfélkapu megnyitása ingyenes.

– Az elektronikus kapcsolattartás általánossá válásával összhangban a tervezet csak törvény számára teszi lehetővé, hogy az ügyfél személyes megjelenését kötelezően írja elő, feltéve, hogy személyes megjelenés hiányában az ügy eldöntéséhez szükséges tény, információ vagy adat nem szerezhető meg.

– Tekintettel az elengedhetetlen technikai fejlesztésekre és az ágazati jogszabályok felülvizsgálatának szükségességére, csak 2011. január 1-jén lép hatályba az a módosítás, amely a hatóságok közötti kapcsolattartásra kötelezővé teszi az elektronikus kapcsolattartás szabályainak alkalmazását. Az elektronikus kapcsolattartás alól a tervezet szűk körben enged kivételt: ha valamilyen külső, objektív oknál fogva lehetetlen az elektronikus kommunikáció, vagy ha az az eljárás elhúzódásával járna. Lehetetlen az elektronikus kapcsolattartás, ha például üzemzavar keletkezett a küldő vagy a fogadó hatóság informatikai rendszerében.

– A tervezet figyelemmel van arra, hogy a technológiai megoldások az elektronikus kommunikáció terén rendkívül gyorsan változnak. Nem tartalmazza ezért a tervezet az elektronikus úton való kapcsolattartás részletes szabályait, csupán keretszabályokat alkot arra, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie az elektronikus azonosításnak ahhoz, hogy írásbelinek minősüljön. A tervezet nem kíván a ma is működő, biztonságos azonosítást végző technikák közül választani, egyenrangúként kezeli a biztonsági követelményeknek megfelelő ügyfélkaput és a fokozott biztonságú elektronikus aláírással elektronikus dokumentumot, és az ügyfélnek is szabad választási jogot biztosít valamennyi azonosítási formát illetően. E szabályozás révén a közigazgatási eljárás képes lesz a technikai fejlődésre gyorsan reagálni, hiszen a szabályozás megváltoztatásához a Ket. módosítására nem lesz szükség, új biztonságos elektronikus kapcsolattartási forma bevezetése kormányrendeleti szinten megoldható.


Készítette:





289

– A Ket. X. fejezete továbbra is szabályozza az ügyfélkapu létesítésére és a kapcsolódó adatkezelésre vonatkozó szabályok azon részét, amelyek törvényi szintet igényelnek. Az ügyfélkapura vonatkozó, törvényi szintet nem igénylő kérdéseket a Ket. módosításával párhuzamosan előkészített kormányrendelet tartalmazza, amely várhatóan kiegészül az elektronikus kapcsolattartás új rendszerének végrehajtási szabályaival.

IV. Gazdasági hatásvizsgálat

Költségelemzés

Mivel a hatóságok ingyen jogosultak csatlakozni a központi rendszerhez és ügyfélkaput vagy hivatali kaput nyitni, a rendszer kialakítása nem igényel komoly fejlesztést. Ahhoz ugyanakkor, hogy a rendszer megbízhatóan működjön, a központi rendszer és a hatóságok infrastruktúrájának fejlesztése indokolt. Ehhez ugyanakkor rendelkezésre állnak a szükséges, túlnyomórészt Európai Uniós források.

Az EU által támogatott operatív programok lehetőséget adnak fejlettebb tagállamok elektronikus közigazgatási eredményeihez való felzárkózásra, a szükséges fejlesztések elvégzésére. A 2007-2013 közötti időszakban az elektronikus ügyintézési rendszerek finanszírozását a Kormány az operatív programok keretében tervezi megvalósítani A közigazgatási szolgáltatásokhoz történő hozzáférést támogató infrastrukturális, illetve a központi fejlesztések a hét év alatt 69,1 Mrd Ft-os támogatási összeggel tervezettek, ami az előző időszak évenkénti e-kormányzati ráfordításainak 3-3,5-szeres növekedését teszi lehetővé.

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) elfogadásáról szóló 1103/2006. (X. 30.) Korm. határozat biztosítja az e-közigazgatásban és az információs társadalomban elért eredmények folytonosságát a 2007-2013-ig tartó időszakra. Az ÚMFT-ben már nevesített prioritás az államreform, amelynek két programja az Államreform Operatív Program (ÁROP), és az Elektronikus Közigazgatás Operatív Program (EKOP). Az ÚMFT az NFT folytatásának tekinthető, mivel annak megvalósulási tapasztalataira épül, illetve az EU kohéziós és strukturális alapjai lehívásához szükséges követelményeknek eleget tevő operatív programokat tartalmazza.

Az ÚMFT kereteiben kialakítandó közigazgatási átfogó reform szervezeti megalapozása kezdődött el részben a tárcák informatikai tevékenységének központosítása útján, részben a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala létrehozásával (KEKKH). Az új szervezeti megoldások a költségmegtakarítás, a hatékonyabb és racionálisabb működés, valamint a szolgáltató, ügyfélközpontú jelleg erősítésének szempontjait követték, amelynek hatásait középtávon vélik megnyilvánulni.

Az EKOP alapján a közigazgatási informatika az állami és önkormányzati adminisztráció tevékenységeinek informatikai támogatásával kapcsolatos programok, feladatok, irányítási


Készítette:





290

rendszerek, valamint feladatok ellátásához, az elérni kívánt célok eléréséhez szükséges eszközök összessége, amelybe beletartozik a központi kormányzat, a nem kormányzati államhatalmi szervek (bíróságok, Országgyűlés) és az önkormányzatok. Az EKOP átfogó célja a közigazgatás teljesítményének a javítása. A program tárgya a közigazgatásnak a modern kor igényeinek megfelelő, az információs társadalom lehetőségeire építő fejlesztése. A kormányzati folyamatok átszervezésével, deregulációjával, majd ezt követően infokommunikációs eszközökkel történő támogatásával a program hatékonyabbá kívánja tenni az állam működését, hogy ugyanannyi szolgáltatást kevesebb erőforrással tudjon ellátni.

Az operatív program rendelkezésére álló teljes összeg (folyó áron, a 15%-os magyar társfinanszírozással együtt) 421 700 133 euró.

Prioritási tengelyek Támogatási összeg(euró)

Százalékos megoszlás

1. prioritás: a közigazgatás és a közigazgatási

szolgáltatások belső folyamatainak megújítása

150 665 925 35,7%

2. prioritás: a közigazgatási szolgáltatásokhoz történő hozzáférést támogató fejlesztések (szolgáltatások eljuttatása az ügyfelekhez)

175 153 079 41,5%

3. prioritás: kiemelt fejlesztések 88 290 526 20,9%

4-5. prioritás: technikai segítségnyújtás (konvergencia és KMR együttesen)

7 590 603 1,9%

Összesen: 421 700 133 100%

A legfőbb EKOP programok közé tartozik:

– az okmányirodai ügyintézés elektronizálása,

– a vámügyintézés elektronizálása,

– a cégbírósági ügyintézés elektronizálása,

– az elektronikus közbeszerzés megteremtése,

– a jogügyletek biztonságához kapcsolódó fejlesztések,

– előkészítési tevékenységek támogatása az elektronikus ügyintézés kiszélesítése érdekében,


Készítette:





291

– az elektronikus fizetés megvalósítása és

– a központi rendszer (ügyfélkapu) infrastrukturális fejlesztése

Az ÁROP az elektronikus kormányzat fejlesztéséhez közvetetten kapcsolódik, amennyiben a közigazgatási oldal fogadóképességének megteremtéséhez nélkülözhetetlen humán oldali feltételek kialakításában vállal szerepet. Az ÁROP fő szándéka, hogy az igazgatási rendszer teljesítményét és a nyújtott szolgáltatások színvonalát a szűkös erőforrások optimális felhasználása mellett növelje.

Az Államreform operatív program rendelkezésére mindösszesen 172 435 891 euró áll (folyó áron, 15%-os hazai társfinanszírozással együtt).

Prioritási tengelyek Támogatásiösszeg (euró) Százalékos megoszlás

1. Folyamatok megújítása és szervezetfejlesztés

93 670 934 54,32%

2. Az emberi erőforrás minőségének javítása

24 809 884 14,39%

3. A Közép-magyarországi régióban megvalósuló fejlesztések

50 282 188 29,16%

4. Technikai segítségnyújtás (a konvergencia és regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzések együttesen)

3 672 885 2,13%

Összesen 172 435 891 100%

TERVEZET a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás ...

Documents

Transcript of TERVEZET a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás ...