Tarhaz

Ünnepi duplaszám (2007. tavasz) TÁRHÁZ 1

Az Azusa utcai ébredés és Missziócentenáriumának évében is még megle-põdök az ellenséges érzelmek intenzitá-sán, melyeket az ébredés a Los Angeles-i lakosság körében kavart fel 1906-ban.A nyitó idézet írója a Los Angeles DailyTimes napilap szerint jól-informált úri-ember. Nem tudjuk ki volt; nem tudjuk,miért volt jól-informált; mindössze any-nyit tudunk róla, hogy véleménye szerintaz ébredés cégéres ostobaság és vallá-sos mánia volt.

Egészen mostanáig keveset tudtunkaz Azusa utcai misszióról és magárólaz ébredésrõl, amely azt életre hívta.Amit eddig tudtunk, az többnyireFrank Bartleman írásaiból származott.1925-ben kiadott könyvének címe,

„Hogyan jött el Pünkösd Los Angeles-be” (How Pentecost Came to Los An-geles) azt sejteti, hogy az Azusa utcaimisszió és ébredés történetét írja le. Akönyv tíz fejezetébõl viszont csakegyetlen egy foglalkozik az Azusa utcá-val. Ezen kívül két-három fejezet tartal-maz még rövid utalásokat.

1906 és 1909 között, amikor azébredés fénykorát élte, mások is írtakróla. Nagyon sok ránk maradt történetviszonylag kevés szóbeli és írásbeli be-számolón alapul, s ezek közül is a leg-több erõsen elfogult. A történetírókebbõl használtak fel néhányat, hogy azalaptörténetet felvázolják, de az elmúltszáz év során kevés használható újanyagra történt hivatkozás. Ennek kö-

vetkeztében egészen napjainkig az éb-redés mélységérõl és hatásáról ismere-teink igen-igen korlátozottak voltak.

Az elmúlt 35 évben Dél-Kaliforniá-ban éltem, itt szolgáltam. Az utóbbi 30évben történelmi kutatásaim fókuszábanaz Azusa utca állt. Olyan forrásanyago-kat fedeztem fel, melyek felkutatására alegtöbb történésznek nem lett volnaideje: hivatalos okmányok özönét tanul-mányozhattam át (többek között térké-peket, városi címjegyzékeket, bíróságiiratokat, népszámlálási adatokat, újság-cikkeket, születési-, házassági- és halá-lozási adatokat, magánlevelezéseket ésszemélyes naplókat). Ugyanakkor jó né-hány olyan személlyel készítettem inter-jút, akik ott voltak a kezdeteknél.

Amikor összeraktam a forrásokbólkinyert sok ezer kis részletet, összeállta kép. Ellentétben névtelen írónk bírá-latával, mely szerint az ébredés lénye-ge „cégéres ostobaság” és „vallásoshóbort” volt, az Azusa utcai esemé-nyek egy olyan világméretû mozgalmatszültek, amely örökre megváltoztatta a

Cecil M. Robeck, Jr.

Ajózan ész számára mindez cégéres ostobaság. Érthetetlen, hogyan keve-redhet bele egy intelligens ember egy ilyen ostoba vallásos hóbortba.A helyszínen tett egyetlen látogatás is elég ahhoz, hogy a gondolkodó

emberben undort keltsen. Minél több dolog kerül napvilágra, annál többen elri-adnak majd, még ha bibliailag vagy más szempontból képzetlen, egyszerû em-berekrõl van is szó. – Los Angeles Daily Times

TÁRHÁZ 32 TÁRHÁZ Ünnepi duplaszám (2007. tavasz)

keresztyénség arculatát. Ellentétbenegy korabeli Los Angeles-i prédikátormeggyõzõdésével — aki az Azusa ut-cai misszióról azt tartotta, hogy „azegy olyan hely, ahol az emberek csakfecsegnek, ugrálnak, táncolnak, dülön-gélnek; ahol gyalázatos módon kevere-dik a fekete-afrikai mágikus babona afehérbõrûek õrületével; nem több hisz-térikus lidércnyomásnál, ami hamaro-san szertefoszlik” — én értékelni tud-tam azt a sokféle reakciót, amellyel azemberek Isten mély,személyes érintéséreválaszoltak.

Az Azusa utcai éb-redés akkor kezdõdött,amikor William Sey-mour a Kalifornia állam-beli Los Angelesbe ér-kezett 1906. február22-én. Seymour 1870.május 2-án született,Simon és PhillisSeymour fiaként, akikkorábban rabszolgákvoltak. Williamet a római katolikus egy-házban keresztelték meg, és katolikus-ként nevelték. 1895 után Seymour meg-tért, és elõször a metodistákhoz, majdaz Evening Light Saints csoporthoz csat-lakozott, ami ma Church of God (IstenGyülekezete) néven ismert (Anderson,Indiana, USA). 1900-ban beiratkozottaz Isten Bibliaiskolájába (God’s BibleSchool) és a Misszionáriusképzõ Ott-honba (Missionary Training Home), melyegy metodista szentségmozgalmi iskolavolt Cincinnatiben (Ohio, USA). Sey-mour itt ismerte fel elhívását. Cincinna-tibõl Houstonba (Texas), Jacksonba (Mis-sissippi), majd nyugat-Louisianába ment,ahol pásztorokat látogatott és összejö-veteleket tartott. 1905 körül visszatértHoustonba, és megismerkedett Lucy F.Farrow asszonnyal, aki elõtte egy afro-amerikai szentségmozgalmi gyülekezetetalapított.

1905 júliusában Charles Parhamegy szolgáló csoporttal Houstonba ér-kezett, hogy az Apostoli Hit üzenetéthirdessék. Parham heteken keresztülhirdette a városban az Igét, Farrow asz-szony pedig a csoport szakácsa volt.Amikor véget értek a houstoni összejö-vetelek és Parham visszaindult Kansasállamba, hívta Farrow asszonyt is, hogy

csatlakozzon családjukhoz, mint dada.Farrow asszony elfogadta az ajánlatot,és Seymourra bízta a gyülekezetét.Farrow asszonyt betöltötte a SzentSzellem, míg Parhammel Kansasbanvolt. Ez alatt idõ alatt Seymour állthelyt a szószéken, és egy Los Angeles-ifiatalasszony, Neely Terry is besegítetta gyülekezet gondozásába.

1905 õszén Parham és Farrow asz-szony visszatértek Houstonba, ésParham bejelentette, hogy egy rövid

Bibliaiskolát indít januárban. Farrow asz-szony ösztönzésére Seymour is jelent-kezett, bár a Texasban érvényben levõszegregációs törvények értelmében csakaz elõszobában foglalhatott helyet. Köz-ben Terry kisasszony visszament LosAngelesbe, és beszámolt Seymourrólpásztorának, Julia W. Hutchins asszony-nak. Hutchins egy kis gyülekezetet veze-tett. Egy földszinti üzlethelységben jöt-tek össze a keleti 9. utca 1604. számalatt, közel a 9. utca és Santa Fe utcasarkához. Hutchinsnak régi vágya volt,hogy misszionáriusként Libériába utaz-zon, és csak a megfelelõ utódot várta amaga helyére. Amikor Terry kisasszonyelmondta, hogy szerinte Seymour alkal-mas lenne erre a posztra, Hutchinsmeghívta õt Los Angelesbe. Parhamnem örült Seymour elutazásának,ugyanis õt (Seymourt) még nem töltöttebe a Szent Szellem. Seymour elszántsá-gát látva végül csak elengedte.

Amikor Seymour megérkezett LosAngelesbe, felkereste Hutchins gyüle-kezetét, és néhány alkalommal hirdet-te közöttük Isten Igéjét. Hutchins asz-szony meggyõzõdött róla, hogySeymour Szent Szellembe valóbemerítkezéssel kapcsolatos tanításanem összeegyeztethetõ a hagyomá-

nyos szentségmozgalmi tanokkal, éslehívatta a Szentség Szövetség elnö-két, hogy vizsgálja ki az ügyet. VégülRoberts elnök döntött: Seymournakmegtiltották, hogy a gyülekezetbentanait hirdesse. Miután Seymour mun-kanélküli lett, és pénze sem volt, hogyvisszautazzon Houstonba, Edward S.Lee felajánlott neki egy szobát sajátotthonában, ahol március elejétõlSeymour házi bibliatanulmányozó ésimaalkalmakat kezdett tartani. A cso-

port egyre csak gyara-podott, és mivel aLee-ház hamarosanszûkösnek bizonyult,két háztömbbel ar-rébb, az Asberry-házba helyezték át azösszejöveteleket, azészaki Bonnie Brae ut-ca 214. szám alá.

1906. április 9-éna Szent Szellem hatal-mas erõvel meglátogat-ta az imaalkalmat, ahol

közel tizenöt afroamerikai hívõ volt je-len. Többen elkezdtek nyelveken szólni;az ébredés elkezdõdött. Április 12-retaláltak egy üres épületet az Azusa ut-cában. Aznap este Seymour isbemerítkezett Szent Szellembe. Április15-tõl, Húsvéttól már istentiszteleteketkezdtek tartani. Április 17-én a Los An-geles Daily Times egyik riportere el-ment az összejövetelükre és másnap,április 18-án a San Francisco-i földren-gés napján, meg is jelent az elsõ újság-cikk a Los Angeles-i sajtóban.

A hely

Évekig talány volt az Azusa utcaiépület. Hosszú ideig csak az a három-négy fotó állt rendelkezésünkre, melyeta különféle kiadványok mindig be is mu-tatnak. Ezeken egy körülbelül 12×18méteres dobozszerû favázas épület lát-szik, ami sürgõs felújításra szorul.Seymour 1906. április 15-én kezdettösszejöveteleket tartani a Missziónál.Segítõi használt cipõs faládákból készí-tettek szószéket neki. A terem közepénállították fel, és egy vászonterítõvel ta-karták le. Osterberg testvér adomány fa-anyagból készített mellvédet, melynek

Részvevõk

Északi Bonnie Brae Street

Ünnepi duplaszám (2007. tavasz) TÁRHÁZ 32 TÁRHÁZ

A hely

két végét egy-egy szék támasztottameg. A mellvédnél biztosítottak helyetaz istenkeresõk számára. Bartlemanszerint ülõalkalmatosságul semmi másnem szolgált, mint szeges hordókra he-lyezett hosszú deszkák, valamint néhányrégi, ütött-kopott szék.

Az újabb kutatások során feltárt ada-tok meglepõek. A földszinten, egyszerû,szalmával és fûrészporral felszórt dön-gölt padlós helyiségben folytak az isten-tiszteletek. A falakat sose fejezték be, dea durva falapokat lemeszelték. Az ajtómellett egy ládika volt kiakasztva, ahová atizedet és az adományokat helyezhettékel, mivel nem tartottak gyûjtést. A látoga-tókat egy élénkzöld színû felirat köszön-tötte: „Mene Mene Tekel, Upharsin”(Dániel 5:25), melyen az „N” betûketfordítva és az „S” betût fejjel lefeléírták… A férfiak a kalapjukat a fejük fölöttfutó gerendákra akasztották. Ezeken agerendákon egy soron izzólámpák futot-tak végig a szoba teljes hosszában.

A forrásanyagok azt is elárulják,hogy a befejezetlen épületben szigete-lés és légkondicionálás hiányában alégkör meglehetõsen „súlyos” volt.Ahogy az egyik író bemutatja: „…hafriss levegõhöz akarsz jutni, akkor apad alá kell hajtani a fejed”. Többen iselmondták, hogy az összejöveteleketlegyek zavarták. Az egyik riporter aztírja, hogy „az elhasznált levegõ egészlégyrajt vonz. Körbedongják a termet,s állandó harcot kell vívni velük.”

Az ebbõl az idõszakból ránk ma-radt egyetlen ismert fénykép három ér-dekes jellegzetességet mutat az épület-rõl. Elõször is az eredeti lépcsõfeljárólátszik rajta. Másodszor, mely talán ke-vésbé szembeötlõ, látszik az eredeti,meredek nyeregtetõs szerkezet. Har-madszor, az épület homlokzatát háromerezett gótikus ablak díszítette.

1894-re a citrusligetek jórészt el-tûntek. A déli oldalon pázsit volt. Anarancsvirágok illatát és a gyümölcsösnyugalmát rohamosan felváltotta a vas-úti kocsik dübörgése és a friss faáru il-lata. Ebben az idõben egyre több csa-ládi panzió és kisebb üzem — köztükkonzervgyár és mosoda — költözött aközvetlen szomszédságba. A városicímjegyzék most már kevesebb zsidónevet tüntet fel, inkább származási- ésetnikai sokszínûség jellemzi a környé-

ket. Éltek itt afroamerikaiak, németek,skandinávok és japánok is.

A Stevens AME gyülekezet 1904.februárjáig jött össze az Azusa utca 312.szám alatt, aztán egy új téglaépületbeköltöztek a 8. és a Towne utca sarkán.Nevüket Elsõ AME Gyülekezetre változ-tatták. Mielõtt azonban eldöntötték vol-na, hogy mit kezdjenek az Azusa utcai in-gatlannal, egy gyújtogató felgyújtotta alakatlan imaházat. Az épület súlyosanmegrongálódott, a tetõ teljesen leégett.A gyülekezet úgy döntött, hogy az ima-házat bérházzá alakítja át. Az emeletiimatermet több szobára osztották fel,mellettük egy hosszú folyosóval az épületteljes hosszában. Az épület elején a lép-csõt lebontották és egy hátsó lépcsõfeljá-rót építettek. Így aztán az eredeti bejárata „levegõbe” nyílott. Az alsó szintet lóis-tállóként, valamint építõanyagok (faanyagés szegek) tárolására használták.

Az Apostoli Hit — az Azusa utcaimisszió 1906. szeptember és 1908. jú-nius között megjelenõ újságja — késõbbmegemlít egy környékbeli orosz közös-séget. Sokan közülük a szomszédos fa-telepen dolgoztak. Nem ortodox keresz-tyének voltak, mint ahogy gondolnánk;hanem „molokánok”, vagyis „tejivók”. AXVI. századi reformátorok tanait követtea csoport. Nem fogadták el az OrtodoxEgyház tejböjtjeit. Szentháromság-hívõkvoltak, akik szilárdan hittek a Szent Szel-lem folyamatos vezetésében. DemosShakariannak — a Teljes EvangéliumiÜzletemberek Szövetsége (The FullGospel Business Men’s FellowshipInternational) alapítójának — nagyapja isezekkel a bevándorlókkal érkezett, akikegy 1855-ben elhangzó prófécia nyo-mán hagyták el szülõföldjüket.

Henry McGowan — aki késõbb egyaz Assemblies of God (Isten Gyülekeze-tei) felekezethez tartozó gyülekezet pász-tora lett Pasadenában (Kalifornia) — ab-ban az idõben egy szentségmozgalmigyülekezetbe járt. Mint kocsihajtó dolgo-zott. Úgy idõzítette a szomszédos fatele-pen a munkakezdését, hogy részt tudjonvenni a Misszió délutáni istentiszteletein.

A misszió épülete egy bizonyos ér-telemben „alkalmazkodott” az Azusautcai hívekhez, akik nem voltak hozzá-szokva a luxushoz. Hajlandók voltak rá,hogy az épület istálló részében jöjjenekössze. Az emeleti helységeket imaszo-

bának, gyülekezeti irodának használtákés itt volt Seymour pásztor lakása is.

Kalifornia állam 1907. március 9-énjegyezte be jogi személyként a csopor-tot, amit 1914. május 19-én módosítot-tak. A gyülekezet megállapodást kötöttaz ingatlan megvásárlására 15 ezer dol-lárért, 4 ezer dollár elõleggel. 1908-raösszegyûlt a szükséges összeg ahhoz,hogy az épület tehermentes legyen. Atulajdonjogot Los Angeles megye 1908.április 12-én jegyezte be.

Részvevõk

Azusa utcai misszióban többfélekultúra találkozott. Egy újságíró így ír arészvevõkrõl:

„Tegnap este mindenféle társadalmiosztályból voltak ott emberek: tagba-szakadt, ’harcrakész’ négerek és kistündérkék, akik finom sifon ruhába öl-tözve álltak a padokon és tágra nyíltkék szemmel figyeltek. Voltak kupakolómunkások az északi Alameda utcábólés méltóságteljes hölgyek a nyugatiAdams utcából. Képviselve volt mindenkorosztály, bõrszín, nemzetiség, sõtmég a felszabadult rabszolgák is.”

A kupakoló munkások tipikusafroamerikai hordárok voltak Los An-geles belvárosának pályaudvarain, míga nyugati Adams utcában fõleg gazdagfehérek laktak.

A The California Eagle, egy kivá-ló Los Angeles-i afroamerikai újságszerint Seymour azzal a szándékkalérkezett a városba, hogy egy több-nemzetiségû közösséget hozzon lét-re. A fenti beszámolóból világosankitûnik, hogy éveken át ebben sikeresis volt. Látása a világi sajtó segítsé-gével nyilvánvalóvá vált. Míg ez a be-számoló az afroamerikaiakra és a fe-hérekre szorítkozik, más forrásokbóltudjuk, hogy latin-amerikaiak, japá-nok, õslakos amerikaiak és egyéb ná-ciók is gyakran megfordultak az éb-redési alkalmakon.

1906 és 1909 között több ezerretehetõ a látogatók száma. A múltbanaz Azusa utcai ébredésre csupán úgytekintettek, mint ahová özönlöttek atömegek. Helyesebb azonban, ha aMisszió számunkra elsõsorban gyüle-kezet, ahová sok látogató is érkezett.


Több mint 500 ember részvételéttudjuk dokumentálni. Közülük közel két-százan Los Angelesben és a környezõtelepüléseken éltek. Õk alkották az állan-dó tagságot. A többiek — mondhatjukúgy — õszinte keresõk, kritikusok vagyébredéspártiak voltak. A kettõszáz rend-szeres gyülekezetbe járónak körülbelül afele volt afroamerikai, egy részük latin-amerikai, a többiek más származásúak,de többségükben fehér emberek voltak.

Los Angeles környékérõl leginkábbfehérek jöttek. Sokan közülük miután azAzusa utcában bemerítkeztek SzentSzellembe, szétszéledtek szerte a világ-ban, ahol a saját Apostoli Hit üzenetükethirdették. Az összeállított névlistám aztmutatja, hogy a Missziónál, egy átlagosösszejövetelen a résztvevõk 30 százalé-ka evangélista, pásztor, tanító vagy misz-szionárius volt.

A Los-Angeles-i világi sajtó szerintaz istentiszteletek látogatottsága 500-700 fõ közé szökött az elsõ három hó-napban. Arthur Osterberg becsléseszerint 1906-ban vasárnaponként1500 fõ gyûlt össze. Úgy tûnik, az al-kalmak szünet nélkül folytak, miközbenaz emberek folyamatosan cserélõdtek.

Szolgálattevõkés programok

Egy dolog felõl bizonyosak lehe-tünk: a Misszióban egy állandó önkén-tescsapat szolgált. 1906. szeptembervégére a csoportból már hatan elmen-tek és máshol kezdtek istentiszteletekettartani. Négyen közülük soha nem jöt-tek vissza. 1907 elején további háromember ment végleg el Portlandbe(Oregon) és Indianapolisba (Indiana).

Sok szolgálóról nincsenek képi em-lékeink — lelkigondozókról, utcaievangélistákról, akik fõként a latin-amerikaiak között munkálkodtak: pél-dául Abundio és Rosa de Lopez; azok-ról, akik a Misszió nevében a levelezéstvégezték: I. May Throop, C. J.Hagg asszony és May Field Mayo; akikaz Apostoli Hit újságot csomagolták éspostázták, mint Tommy Anderson; akikaz 1907-es sátoros összejövetelt szer-vezték, mint R. J. Scott; vezetõségitagokról, mint Richard Asberry, LouisOsterberg, James Alexander, John

Hughes és Reuben Clark; vagy EdwardS. Lee, aki gyakran prédikált a gyüleke-zetben. Tulajdonképpen a szolgálócso-port mérete azt sugallja — FrankBartleman állításával szemben — hogya Misszió igen jól-szervezett volt.

A Missziónak állandó tagsága és fel-ügyelõ bizottsága volt. Bejegyzett kö-zösségként mûködtek. Ingatlant vásárol-tak. Volt hitvallásuk, melynek nagy részétParhamtól vették át. Vasárnap délutá-nonként gyermek-istentiszteleteket tar-tottak az emeleti teremben, a Felházban.Hétfõ reggelenként vezetõségi illetvemunkamegbeszéléseik voltak.

Amint az ébredés egyre csak ter-jedt és újabb Apostoli Hit gyülekezetekalakultak Los Angelesben és a környé-ken — Pasadenában, Monroviában,Whittierben és Long Beachen —,Seymour meghívta ezeknek a gyüleke-zeteknek a pásztorait is a hétfõ reggelimegbeszélésekre. Az a tény, hogySeymour Florence Crawfordot tagálla-mi vezetõnek, Jennie Moore-t ésPhoebe Sargentet pedig utcai evangé-listának nevezte ki, figyelemreméltóigényességet tükröz a tervezésben.

A Misszió többféleképpen is próbáltmásokra hatni. 1906 szeptemberétõladták ki az Apostoli Hit címû újságot.Nagy bemerítési alkalmakat szerveztek aLong Beach melletti Terminal-szigeten.Százak ültek vonatra és mentek a ten-gerpartra, ahol egésznapos összejövete-leket tartottak, miközben bámészkodótömeg figyelte õket.

Utcai evangélizációkat szerveztek aLos Angeles környéki városokban:Monroviában, Whittierben és LongBeachen. Ezek az összejövetelek elég-gé felkavarták a helyi gyülekezeteket, ésgyakran letartóztatásokkal végzõdtek…Amikor valakit letartóztattak, a gyüleke-zet három dolgot tett. Elõször is nyilvá-nosságra hozták a letartóztatást, a le-tartóztatottakat pedig mártírnak tekin-tették. Másodszor, úgy tûnik, õk ren-dezték össze a védelem érveit, hogy aletartóztatottak felhasználhassák azokata bírósági eljárás során. Harmadszor,egy villamosnyi támogatót küldtek, akika letartóztatott személy munkáját foly-tatták. Az evangélizációk szervezettsé-ge és a „villamoskocsi-rendszer” mû-ködtetése láttán elmondhatjuk, hogymindez tudatos volt.

Hitvallás és istentisztelet

Az Azusa utcai misszió által kiadotthitvallásnak kétségkívül szentségmoz-galmi alapjai voltak.

A szentségmozgalmi alapok megta-lálhatók a hitvallás megszentelõdésiránti elkötelezettségében: hitük sze-rint ez a kegyelem második és egybenbefejezõ munkája; olyan esemény, melya megigazulás után történik. Ez egyér-telmûen kitûnik abból is, ahogyan a ta-goktól elvárják a szent életet. Nagyonsok Azusa utcai karének a szentség-mozgalomból származik. A Missziójellemzõen visszatérõ, „A Vigasztalóeljött” kezdetû éneke Frank Bottome-tól Jézusnak a János evangéliuma 14.fejezet 16. versében feljegyzett ígére-tét adja vissza, de az Azusa utcában ezvalójában a Cselekedetek 2:4 vissza-tükrözõdésévé vált.

A Misszió komoly elkötelezettségeaz isteni gyógyítás munkája iránt szinténegybevág a szentségmozgalom tanításá-val. A szentségmozgalmi tanításbangyökeredzik az a gondolat is, hogy azengesztelés a kettõs átok helyett (a testés a lélek halála) kettõs gyógyulást hoz(gyógyulás a lélek és a test számára). Azolyan kifejezéseket, mint például „pün-kösdi”, „teljes evangéliumi”, „SzentSzellemmel telt” — melyek olyan gyak-ran elõfordulnak az Apostoli Hit újság-ban — elõször a szentségmozgalom-ban használták. Az „Isten Bibliaiskolája”— ahová Seymour is járt — hirdetései-ben találhatunk ilyen és ehhez hasonlókifejezéseket.

A Misszió életére és istentiszteletéreszámottevõ befolyást gyakorolt azafroamerikai közösség is. Ha valaki el-ment az Azusa utcába, teljesen egyértel-mû volt számára, hogy egy afroamerikaigyülekezet istentiszteletén vesz részt.Frank Bartleman szerint Seymour — egyafroamerikai — volt a „megbízott veze-tõ”, és senki sem tagadhatta a tényt,hogy gyakorlatilag az istentisztelet min-den részlete afroamerikai jelleggel bírt. Akülönbözõ nemzetiségek között megnyil-vánuló gyakori testvéri csók és ölelés mégLos Angelesben sem volt elképzelhetõakkoriban egy fehér vezetés alatt álló fe-hér gyülekezetben. Ez nemcsak hogy le-hetséges, de elfogadott, sõt szinte báto-rított dolog volt az Azusa utcában.

Az ébredés fogadtatása


Szolgálattevõkés programok

Hitvallás és istentisztelet Nem volt akkoriban természetes,hogy egy pásztor afroamerikai legyen. Aránk maradt prédikációtöredékekbõl ésSeymour igehirdetési stílusáról szóló be-számolókból egyértelmûen tetten érhetõaz afroamerikai hatás. Kérdés–felelet for-májában hirdette az Igét. Felolvasott né-hány szót, részletesen kifejtette, megintfelolvasott néhányat, azokat is kifejtette.Meg-megállt közben, hogy a jelenlévõk iskifejthessék álláspontjukat, lelkes egyetér-tésüket. A legügyesebbekkel fennhangonkommunikált.

A rendszeres látogatók közül sokan aszentségmozgalomból jöttek, ahol rend-szerint hangszeres kíséret nélkül, többszólamban énekeltek. Legalább egy évigaz Azusa utcában is így folyt az éneklés.Voltak olyan jellemvonások is — mintpéldául a ritmus bensõséges szeretete —, melyekkel elsõsorban a déli határvidé-ken találkozunk, különösen a régiafroamerikai közösségek fekete hívei kö-zött. Szemtanúk beszámolója szerint éle-tes tapsolás, combcsapdosás, dobbantá-sok és rikkantgatás kísérte az éneklést.

A gyülekezet éneklését — különö-sen a „Szellem általi éneklés” néven el-terjedt zenei megnyilvánu-lást — általában afroameri-kai asszonyok vezették.Ezek a jelenségek mélyenmegérintettek minden je-lenlévõt. Parham arra pa-naszkodott, hogy ez csu-pán a Délvidék négerénekstílusának egy sajátosváltozata. Véleményével vi-szont egyértelmûen ki-sebbségben maradt.

A legtöbb csúfolódni ér-kezõ világi újságíró hangne-met váltott a nyelvekenéneklés hallatán. Egyikük így ír: „A nyel-vek kórusa ugyancsak értelmetlen, deolyan furcsán gyönyörû. Az egyik színesbõrû asszony, olyan nyelven kezdettgyönyörûen énekelni, amelyet valószínû-leg még senki sem hallott a föld színén.Õt alt kórus kísérte egy másik nyelven.Mások is beszálltak, mindegyik a magahallása és ’nyelve’ szerint, míg az épületmeg nem telt a bársonyos hangzattal.Azt mondják, hogy a Szent Szellem ad-ja nekik a hangzást.”

A megszokott szentségmozgalmikarénekek, több szólamban énekelt rit-

musos dalok és Szellem általi éneklésmellett sokan saját énekeket írtak, me-lyeket a bizonyságtételre szánt idõbenmeg is osztottak a gyülekezettel. Idekapcsolódik, hogy az ébredés elterje-désében igen fontos szerepet játszott aszemélyes bizonyságtétel.

„A személyes bizonyságokat sokszoraz igehirdetés elõtt két óra hosszat is so-rolták a részvevõk. Mindig voltak olya-nok, akik állva vártak a lehetõségre. Akikbemerítkeztek Szent Szellembe, bizony-ságát kapták megszentelõdésüknek.Több százan mondták el, hogy olyan újnyelven szóltak, amit soha nem beszél-tek azelõtt. A Biblia alapján ez az elõzõ-ekben említettek bizonyítéka.”

A világi sajtó szerint az ilyen bizony-ságtételre szánt alkalmak egyáltalán nemvoltak unalmasak. Az emberek alig vár-ták, hogy szót kapjanak. A beszámolókalapján ebben megint csak azafroamerikaiak voltak többségben. Sír-tak, kiáltoztak, remegtek, énekeltek, pró-fétáltak, földre estek, ugráltak, vitáztak,egymással mennyei nyelven párbeszédetfolytattak, és mindeközben arról próbál-tak bizonyságot tenni, hogy mit végzett

el Isten az életükben. Igen-igen mulatsá-gos lehetett az ilyen bizonyságtételekenvaló részvétel. Az egyik újságíró lega-lábbis errõl számol be, miután már egytucat bizonyságtételt próbált meg leírni,beleértve az egyik fehér asszonyét, aki„fokozatosan õrjöngésbe lovallta belemagát, majd halandzsázva fejezte be”.

„A Szent Szellem egyre dinamiku-sabban kezdett munkálkodni. Egy kon-tyos mulatt asszonyság és a sarokból egyfehér nõ küzdött elszántan az elsõbbsé-gért. Egy harmadik — néger — rázen-dített a „Megmosva a Bárány vérében”

címû énekre, s ezt igazi tábori hangulatkövette tapsolással, dobbantással, mi-közben egy néger asszony folyton azt ki-abálta, hogy »hong-kong, hong-kong«.”

Szinte most is a fülünkbe cseng ezaz erõteljes imádkozás és kiabálás, amiaz ébredés terjedésének egyik motorjais volt egyben. Az emeleti Felházat azimádkozásra különítették el. Volt ottegy „gyógyszoba” is, ahol a betegekértimádkoztak. A fõépület mögötti kis-házban Farrow a megtérõkért, meg-szentelõdõkért és a Szent Szellembebemerítkezõkért imádkozott. Az imaal-kalmak gyakorta hosszan elnyúltak ésigen csak hangosak voltak. Ahogy azegyik riporter megjegyzi: „Senki nemimádkozott egyénileg. Mindannyianegyszerre tették. Különféle imákatmondtak el egy idõben, így a hangza-var Bábel tornyát idézte.”

Az ébredés fogadtatása

Az Azusa utcai ébredés új esemény-nek számított Los Angelesben. A várostöbbek között arról volt ismert, hogy

számos vallási irányzatot megtûrt fa-lai között, ám amikor az ébredés el-indult, a Los Angeles Daily Times-ban valaki cinikus megjegyzést tett az„új vallás”-ra. „Úgy látszik — gú-nyolódott —, újabbnál újabb vallá-sokat kell alapítanunk, míg mindenkimeg nem találja a magáét. Akkor ta-lán majd nyugtunk lesz végre.”

A névtelen kritikus egyfelõl aposztmodern gondolkozásnakadott hangot, másfelõl pedig annaka fásultságnak, melyet oly sok ame-rikai érzett az elmúlt másfél évszá-zad alatt az ország vallási palettájá-

nak folyamatos átrendezõdése láttán.Miközben egyesek imáik meghallgatá-sának tekintették az ébredést, másokfenyegetést láttak benne, és tartottaktérhódításától.

Frank Bartleman úgy fogalmazott,hogy Joseph Smale-nek, a Los Angeles-iElsõ Újszövetségi Gyülekezet pásztorá-nak 1906 áprilisában már az Azusa Ut-cai Misszióhoz kellett ellátogatnia, halátni akarta a gyülekezetét. Bár ez nyil-vánvalóan túlzás, Smale valóban sokattett annak érdekében, hogy az ébredésmind a maga gyülekezetében, mind pe-

Az Azusa utca (1888)


dig Los Angeles történelmi egyházai-ban teret nyerhessen. Az Azusa utcaimisszió 1906-ban hihetetlen ütembennövekedett. A szentségmozgalom szá-mos gyülekezete vagy kénytelen voltbezárni kapuit, vagy komoly létszámbe-li károkat szenvedett, amikor tagjai tö-megesen csatlakoztak az ébredéshez. Ahelyi sajtó elítélte a mozgalmat, a törté-nelmi egyházak hívei pedig kérdésekkelbombázták lelkészeiket. Mindezen té-nyek cselekvésre kényszerítették a LosAngeles-i GyülekezetekSzövetségét (Los Ange-les Church Federation).

A Szövetség 1906júliusára gyûlést hirde-tett. Bár állításuk szerintkizárólag a közös nyáriprogramot terveztékmegvitatni, a sajtó elõlnem maradhattak rejtvevalós céljaik. A Szövet-ség annak készült meg-találni a módját, hogymiként állíthatnák le azébredést jó hírük rontá-sa nélkül. Smale, aki ko-rábban a híres Los An-geles-i Elsõ BaptistaGyülekezet pásztoravolt, nyílt levélben szólította föl a LosAngeles-i Gyülekezetek Szövetségét,hogy engedjenek teret az ébredésnek,magukat pedig vessék alapos és szigorúvizsgálat alá. Közbenjárása hatására aSzövetség négy pontból álló tervet dol-gozott ki, melyben a következõket vállal-ták: (1) bátorítani fogják híveiket, hogyimádkozzanak Los Angeles ébredéséért,s e célból az eddiginél több ima-össze-jövetelt rendeznek gyülekezeteikben; (2)egész nyáron rendszeresen közös utcaiösszejöveteleket tartanak és hirdetni fog-ják az evangéliumot; (3) bejárják a vá-rost, hogy azok is otthonra leljenek vala-melyik gyülekezetben, akik még sehovásem tartoznak; valamint (4) 1907-renagyszabású, városi szintû evangélizá-ciós programot készítenek elõ.

Smale ugyan nem meríttetett beSzent Szellembe az Azusa utcai tanításértelmében, ennek ellenére néhány hó-napig engedte, hogy az Elsõ Újszövet-ségi Gyülekezet azon tagjai, akik szo-rosan bekapcsolódtak az ébredésbe,

nyelveken szóljanak, prófétáljanak, dé-monokat ûzzenek, betegekért imád-kozzanak, és elessenek a Szent Szel-lem jelenlétében. Bár Seymour tanítá-saival nem értett teljes mértékbenegyet, az Azusa utcai gyakorlatok javarészét elfogadta. Az ébredéshez valósegítõ hozzáállása azonban váratlanvéget ért, amikor régi barátja és támo-gatója, Dr. Henry S. Keyes 16 évesLillian nevû lánya felemelte a szavát el-lene. Lillian próféciában elmarasztalta

Smale-t, amiért nem engedett kellõ te-ret a Szent Szellemnek az istentisztele-teken, s ezáltal megoltja a Szellemet. Aprófécia heves vitát robbantott ki.Smale azt javasolta Keyes doktornak ésasszonynak, hogy vigyék pszichológus-hoz vagy orvoshoz a lányukat, mertnem a Szent Szellem szólt rajta keresz-tül. Ráadásul arra is tett célzást, hogytalán egy másik szellem lakik benne.Dr. Keyes nagyon megharagudott.Amikor Lillian egy késõbbi alkalmon isüzenetet akart átadni a Szent Szellemáltal, Smale nem engedte. Keyesnél itttelt be a pohár. Otthagyta az Elsõ Új-szövetségi Gyülekezetet, majd Smaleegyik munkatársával, Elmer K. Fisherrelmegalapították a Felház Missziót(Upper Room Mission), mely késõbbLos Angeles második legnagyobb pün-kösdi gyülekezetévé nõtte ki magát.Smale erre az egész mozgalmat bírálnikezdte, s azt állította: Los Angelesbenéppen az zajlik, amirõl maga Pál apos-tol is elítélõen nyilatkozott az 1Korinthus 12–14-ben. 1906 novem-

berében Smale írásban is szót emelt azébredés ellen.

S ha ez még nem lett volna elég, azébredést nem várt oldalról is kritika ér-te, éspedig Parham részérõl. Az ébre-dés kezdetén Seymour elismerõen be-szélt Parhamról, és atyjának nevezte azapostoli hitben. Amikor az ébredés ter-jedni kezdett a városban, és egyre-más-ra alakultak Apostoli Hit gyülekezetek,Seymour meghívta Parhamot, hogy vá-rosszerte tartson ébredési összejövete-

leket. Parham 1906októberében érkezettLos Angelesbe, ám azott töltött egy hét alattvégig azon volt, hogyfeltartóztassa az ébre-dést. „Istennek felfor-dul a gyomra!” —mondta a látottak kap-csán. Parham nem volthíve a Seymour általpártolt faji keveredés-nek. Kritizálta a híve-ket, akik saját állításukszerint bemeríttettekSzent Szellembe, éshamisnak bélyegezteátéléseiket. Bírálta a se-gítõket, s többeket kö-

zülük fanatikusnak nevezett. Nem üdvö-zölte Seymour ama döntését sem, ami-kor evangélistákat és misszionáriusokatküldött ki az Apostoli Hit terjesztésére avilág különbözõ országaiba. Mindenerejével azon volt, hogy kiragadja az irá-nyítást Seymour kezébõl.

Seymour és az õt felügyelõ testületezek után arra kérte Parhamot, hogyhagyja el a várost. Bartleman késõbb ígypanaszkodott az önkényes Parhamra:„[Meghívásával] ellene imádkoztunk asaját ébredésünknek.”

Glenn Cook beképzelt, arrogánsalaknak tartotta Parhamot, aki selyemci-linderében diktátor módjára járt-kelt azemberek között. Az Azusa utcai misszi-óban mindenki azon a véleményen volt,hogy Parhamnak mennie kell. A vallásossajtó kritikusan nyilatkozott az összeüt-közésrõl (amely a világi sajtónak a jelekszerint elkerülte a figyelmét), Parham pe-dig országszerte különbözõ fórumokonpróbálta aláásni Seymour szolgálatát ésaz Azusa utcai ébredést. Ám ahol olyandinamikus a dicsõítés, amilyen az Azusa

Cecil M. Robeck, Jr. (PhD)

Az Azusa utca (1906)


utcai misszióban volt, s ahol olyanokimádják Istent, akik természetfeletti mó-don találkoztak vele, bemeríttettek SzentSzellembe, és új nyelveken szólnak, sen-ki sem maradhat tétlen, akit megérintettaz ébredés szele. A hívek szomszédaik,majd honfitársaik körében, végül pedigszerte a világban hirdetni kezdték a pün-kösdi üzenetet.

Egy 1906-os Los Angeles-i térképenbejelöltem, hol is laktak a Misszió tagjai.Öt városrész szembetûnõen elütött atöbbitõl — ott élt a hívek többsége. Akeresztyének felkeresték szomszédaikat,meghívták õket a gyülekezetbe.

A dél-kaliforniai villamosútvonalakattanulmányozva észrevettem, hogy azAzusa utcai misszió valamennyi útvonalvégén alapított egy gyülekezetet. Az utcaiösszejövetelek helyszínét is bejelöltem atérképen. A hívek lelkesen, gyakran fenn-hangon tettek bizonyságot élményeikrõl.

Alig 4 hónappal a megalakulását kö-vetõen a Misszió máris Szent Szellem-mel teljes evangélistákat bocsátott ki azországba. Ébredés kezdõdött Kaliforniamás városaiban is, valamint Washington,Oregon, Colorado, Minnesota és India-na államokban is. 8 hónap múlva márMexikóban, Libériában, Angolában ésIndiában is ott voltak a Los Angeles-imisszionáriusok, sõt Norvégián keresz-tül Európába is eljutott a pünkösdi üze-net. A szentségmozgalom eretnekség-nek bélyegezte az Azusa utcaiak nyelve-ken szólással kapcsolatos tanítását, és a„The Burning Bush” (Az égõ csipkebo-kor) címû lapban gúnyrajz jelent megróluk. Ilyen események álltak tehát an-nak az ébredésnek a hátterében, amelyazóta a világ minden tájára eljutott.Ahogyan az lenni szokott, maga az éb-redés 3 évig tartott csupán. Egy ilyentúlfûtött, intenzív hitbeli megtapasztalásnem tartható fönn hosszútávon. Azolyan forradalmi indulást követõen, ami-lyen az Azusa utcában is történt, azegyszerû keresztyéneknek elõbb-utóbbvissza kell térniük mindennapi tevékeny-ségeikhez. Sajnálatos módon máskéntszoktak vélekedni e kérdésrõl azok, akikaktív résztvevõi voltak egy ébredésnek.

1908-ban Florence Crawford szakí-tott Seymourral és számos gyülekezetetmagával vitt. Azt állította, hogy az ébre-dés központja áttevõdött az oregoniPortlandbe és Los Angeles többé emlék

csupán.1911-ben William Durham érke-zett Los Angelesbe az illinois-i Chicagó-ból, és a megszentelõdés befejezettségé-rõl szóló tanításával megpróbálta újrain-dítani az ébredést. Rövidtávon eredmé-nyesnek bizonyult ugyan, de egy év múl-va meghalt, s így nem ért el egyebet, minthogy megosztást keltett a Los Angeles-igyülekezetek körében.

Mások 1913-ban, a Los Angeles-iApostoli Hit Világtalálkozón azzal pró-báltak új lendületet adni az ébredésnek,hogy kihirdették: az apostoli bemerítésakkor érvényes csupán, ha Jézus Krisztusnevében történik (Cselekedetek 2:38). Avárosbeli keresztyének megosztásán kí-vül ennek a beavatkozásnak sem voltmás eredménye. Szomorú módon vala-mennyi ilyen próbálkozás aláásta a LosAngeles-i ébredés rasszizmus-ellenesjellegét. E kudarcok következtébenSeymour üzenete, miszerint Jézus vére„összemosta” a bõrszíneket, sokak sze-mében hitelvesztetté vált.

Seymour hûségesen felügyelte akezdeteket, ám az ébredés késõbb túl-nõtt gyülekezete falain. Pásztori szol-gálatát 1922. szeptember 28-án be-következett haláláig folytatta. Ekkor fe-lesége, Jennie Evans (Moore) Seymourvette át feladatait.

Seymour halálát követõen a gyüleke-zet taglétszáma nem változott jelentõsen,s a néhány tucat hívõ mindegyikeafroamerikai volt.1930-ban újabb beto-lakodóval kellett megbirkóznia a Misszió-nak. Ruthford Griffith 1930-ban érkezetta Misszióhoz és 1931-ig maradt. Meg-próbálta megfélemlíteni Jennie Seymourtés híveit, valamint átvenni az irányítást agyülekezet fölött. Beköltözött a gyüleke-zet épületébe és önkényesen felújításimunkákba kezdett. Amikor a gyülekezetszámon kérte ezért, Griffith beperelteõket. A bíróság végül Griffith javára dön-tött, és a gyülekezetet az ingatlan eladá-sára kötelezte. A fellebbezést követõenazonban a bírósági határozat végülSeymour asszonynak kedvezett.

Végül az épületet, amely 1906 és1909 között történelmi eseményeknekvolt helyszíne, 1931 júliusában rombol-ták le, mert ellepték a termeszek.Seymour asszony 1936. július 2-án haltmeg és a Los Angeles-i Evergreen teme-tõben helyezték nyugalomra. Egy 1936-ban megjelent térkép már csupán üres

telekként jelöli azt a helyet, mely egykorIsten az egész keresztyén világot átfor-máló munkának volt tanúja. De az Azusautcai ébredés története nem ér véget1936-ban. A pünkösdi–karizmatikusmozgalom mindmáig azokra az alapokraépül, melyeket az Apostoli Hit üzenetéthirdetõ evangélisták és misszionáriusokfektettek le szerte a világon. Az ébredéstöbb ezer új felekezet hívott életre, a ka-rizmatikus megújulási mozgalom formá-jában számos történelmi egyházba is be-szivárgott, majd az evangéliumi feleke-zeteket a „harmadik hullámban” érte el.Reménysugárként szolgált az elnyomás-ban élõk számára (többek között Dél-Afrikában is az apartheid idején), a ke-resztyének figyelmét pedig arra a Sze-mélyre irányítja, aki megígérte követõi-nek: maradjanak Jeruzsálemben és meg-kapják az Atya Ígéretét.

Ceciil M. Robeckk,, Jr.. (PPhD)

A kaliforniai Fuller Teológiai Szeminárium

(Fuller Theological Seminary) egyháztörténelem

és ökumenika professzora, valamint a David J.

DuPlessis Központ a Keresztyén Lelkiségért

(David J. DuPlessis Center for Christian

Spirituality) igazgatója, az Assemblies of God kö-

zösség felszentelt szolgálattevõje. Robeck a

Prophecy at Carthage: Perpetua, Tertullian, and

Cyprian (Prófécia Karthágóban: Perpétua,

Tertulliánusz és Cipriánusz; 1992) címû könyv

szerzõje, valamint a Witness to Pentecost: The

Life of Frank Bartleman (Pünkösdrõl szóló bi-

zonyságtétel: Frank Bartleman élete; 1985) és a

Charismatic Experiences in History (Karizmatikus

átélések a történelemben; 1985) címû könyvek

szerkesztõje. Õ írta továbbá a The Azusa Street

Mission and Revival (Az Azusa utcai misszió és

ébredés) címû könyvet is (Thomas Nelson,

2006), és 9 éven át szerkesztette a Pünkösdi Tu-

dományok Társaságának (Society for Pentecostal

Studies) Pneuma címet viselõ folyóiratát. Az

Azusa Utca Emlékbizottság (Azusa Street

Memorial Committee) tagjaként több helyszínen

is tartott elõadásokat Los Angelesben, a pünkös-

di mozgalom szülõvárosában és annak környé-

kén, így a Kaliforniai Egyetemen (UCLA), a dél-

kaliforniai Vanguard Egyetemen, valamint a Ja-

pán Amerikai Nemzeti Múzeumban.


A múlt század elejének Los Angeles-i, Azusa utcai ébredése visszafordíthatatlan változá-sokat idézett elõ a keresztyén világban. Az ébredés dicsõ fénykorában — 1906 és 1909között — a hét minden egyes napján három istentiszteletet tartottak. Az összejövetelek-nek egy rozzant épület adott otthont; az afroamerikai William J. Seymour pásztor vezet-te mozgalom az Apostoli Hit nevet vette föl. Akkoriban aligha gondolta volna bárki is,hogy az ébredés fordulóponthoz vezeti majd a világ keresztyénségét.

Azok az alázatos hívek, akik1906-ban az Azusa utcában össze-gyûltek, bizonyára álmukban sem hit-ték, milyen történelmi következmé-nyeket vonnak majd maguk után a LosAngeles-i események. Márpedig nap-jainkban a világ minden táján fellelhe-tõ pünkösdi gyülekezetek sokasága

tartja magát az Azusa utcai ébredésáldott örökösének.

Az Azusa utcai üzenet

Az üzenet, amely tömegeket von-zott az Azusa utcai misszióhoz, szo-

katlannak, újszerûnek és forradalmi-nak számított. A lényege így foglalha-tó össze: a modern korban élõ ke-resztyének éppúgy bemerítkezhetnekSzent Szellembe, ahogyan az azapostolokkal történt pünkösd napján,éspedig a nyelveken szólás bibliai je-lének kíséretében. Az üzenet teológi-

Az ébredés vezéralakja


Vinson Synan

Az Azusa utcai üzenet

ai atyja az egykori metodista lelki-pásztor, Charles Fox Parham volt, akikorábban a szentségmozgalomhozcsatlakozott. Parham diákjai a BételBibliaiskolában (Topeka, Kansas,USA; alapítva: 1898) maguk is tanú-sították, hogy a nyelveken szólás apünkösdi áldás bizonyítéka. ElsõkéntAgnes Ozman részesült ebben amegtapasztalásban 1901. január 1-jén, s a modernkori pünkösdi mozga-lom az õ tapasztalatait tekintette ké-sõbb mérvadónak.

1905-ben, a texasi Houstonban,egy másik bibliaiskolában Parham fel-vette tanítványai sorába William J.Seymourt. Seymour vitte magával a

pünkösdi üzenetet Los Angelesbe,ahol egy feketékbõl álló, kicsiny,szentségmozgalmi gyülekezet pász-torává választották, ám hívei elvetet-ték a hallottakat. Seymour ezután egyhónapon át házi imaórákat szervezetta Bonnie Brae utcában, mígnem né-hány másik hívõvel együtt maga is újnyelven szólalt meg. Az emberek ez-után tömegesen érkeztek a kicsinyházba. Seymouréknak nagyobb épü-let után kellett nézniük Los Angelesbelvárosában, s így találtak rá egy fe-kete metodista episzkopális gyüleke-zet elhagyatott imaházára. 1906. áp-rilisában azután kezdetét vették a tör-ténelmi jelentõségû istentiszteletek.1

Az ébredés vezéralakja

Az Azusa utcai események kulcsfi-gurája tehát az afroamerikai WilliamJoseph Seymour volt. Seymour Louisia-nában született, és már gyermekként iskissé „misztikus” baptistának számított.Fiatalemberként Indianapolisba kötözött,ahol egy javarészt fehérek által látogatottmetodista gyülekezethez csatlakozott.Ezután a szentségmozgalomhoz tartozóChurch of God csoporthoz (Anderson,Indiana, USA) került, amelyet EveningLight Saints (Esti Világosság Szentjei)néven is ismertek. Seymourt az IstenIgéje utáni éhség a Martin Wells Knappvezette Isten Bibliaiskolájába vonzotta


(Cincinnati, Ohio, USA), késõbb pedigParham Bétel Bibliaiskoláját látogatta atexasi Houstonban.

A sztereotípiákkal ellentétben Sey-mour csöndes lelkipásztor volt, akireaz afroamerikai gyülekezet inkább taní-tóként, mint dinamikus prédikátorkénttekintett. Szent Szellemmel teljes sze-mélyisége mindenkire nagy hatást gya-korolt, aki csak találkozott vele.

William Durham ezt mondta róla:„õ volt a legalázatosabb ember, akivelvalaha találkoztam”, olyan férfi, akiszüntelen „kiszolgáltatottan függött Is-tentõl”, s aki „annyira telve volt Istennel,hogy a közelébe érve mindjárt érezni le-hetett a szeretetet és az erõt”.

John G. Lake így vallott Seymourról:„Nem hiszem, hogy a modern idõkbenbárkinek az életére csodálatosabb mó-don áradt volna ki Isten jelenléte, mintami ennek a drága testvérnek megada-tott, hogy az igazi Pünkösd dicsõségeés ereje végigsöpörjön a világon.”

Ami a prédikálási stílusát illeti,Arthur Osterberg szerint „alázatos ésegyszerû szavú volt, nem nagy szónok.A tanulatlanok nyelvét beszélte. Képesvolt háromnegyed órán keresztül a leg-kisebb érzelmi megnyilvánulás nélkülprédikálni. Semmi esetre sem volt azaz ökölrázós–mennydörgõs fajta.”

Jóllehet kritikusai „koszos, tanulatlanés mûveletlen” alaknak bélyegezték,Seymour az ébredés hatékony és sikeresvezetõjének bizonyult. Az Azusa utcaiébredés Apostoli Hit címû lapjábanmegjelent írásaiból kiderül, hogy foglal-kozott azokkal a történelmi és teológiaikihívásokkal is, amelyekkel a gyülekeze-tébõl elindult mozgalomnak szembe kel-lett néznie. A Christian History folyóiratSeymourt „a tíz legmeghatározóbb XX.századi keresztyén” között említi.2

Az Azusa utca hírnöke

Frank Bartleman meghatározó szere-pével csak kevesen vannak tisztában. AzAzusa utcáról írt cikkei a szentségmozga-

lom akkori kiadványaiban jelentek meg— olykor több kiadásban is. Az istentisz-teletekrõl szóló lelkes hangvételû tudósí-tásai világszerte hírét vitték az ébredés-nek. A két legnagyobb hatású folyóirat adél-kaliforniai Columbiában megjelente-tett Way of Faith (A hit útja), illetve azohiói Cincinattiben szerkesztett God’sRevivalist (Az ébredés embere) volt. AWay of Faith cikkeit a déli államokban ol-vasták széles körben, és részben ennekvolt köszönhetõ, hogy elõször itt gyöke-rezett meg a pünkösdi mozgalom.

Bartleman 1925-ös „Hogyan jött el»pünkösd« Los Angelesbe” címû írásá-ban számol be a legérzékletesebben azAzusa utcai istentiszteletekrõl. Az õ új-ságírói munkássága nélkül aligha lett vol-na ilyen mértékû az Azusa utcai ébredéshatása világviszonylatban. A vallásos saj-tó befolyása egyike az Azusa utcai ébre-dés maradandó örökségeinek.3

A mozgalom

Egy másik jelentõs és múlhatatlanörökség a modernkori pünkösdi mozga-lom, illetve a késõbb e tõrõl fakadt kariz-matikus mozgalom. Az Azusa utcai mis-szió számos tekintetben példával szolgálta modernkori pünkösdizmus számára.Az új mozgalommal kapcsolatos hírek

többsége nem Topekából,hanem Los Angelesbõl ér-kezett. A történelmi fel-jegyzésekbõl megtudjuk,hogy az új mozgalomról

készült elsõ beszámolók

mind az Egyesült Államokban, mind pe-dig Európában, Ázsiában, Dél-Ameriká-ban és Afrikában egyöntetûen egy LosAngeles-i afroamerikai lelkipásztort ne-veznek meg a mozgalom vezetõjének.Charles Parhamre és a mozgalomtopekai gyökereire csupán évekkel ké-sõbb hívta fel a figyelmet néhány vezetõ,többek között J. Roswell Flower.

A mozgalom az „Azusa utcai zarán-dokok” közvetítésével jutott el a világ kü-lönbözõ tájaira, akik az Azusa utcábankaptak lángra, és innen vitték magukkal apünkösdi tüzet. Köztük volt például G.B. Cashwell (déli államok), C. H.Mason (The Church of God in Christ),William H. Durham (Chicago, közép-sõ-nyugati államok és Kanada), MaryRumsey (Korea), A. H. Argue (Kanada)vagy John G. Lake (Dél-Afrika). Késõbbazok terjesztették tovább a pünkösdiüzenetet és tapasztalatokat, akiket közve-tett módon érintett meg az Azusa utcaszele. Ilyen volt Thomas Ball Barratt(Nyugat-Európa és Nagy-Britannia),Daniel Berg és Gunnar Vingren (Brazí-lia), Luigi Francescon (Olaszország, Ar-gentína és Brazília) vagy Ivan Voronajev(Oroszország és a szláv népek).

Az elsõ pünkösdi felekezetek azUSA déli államaiban alakultak, ahol apünkösdi mozgalom hamar népes köve-tõtáborra talált. E felekezetek többségemég 1900 elõtt jött létre. Olyan gyüle-kezetek tartoztak ide, amelyek a pünkös-di élményt „harmadik áldásként” vettékfel tanításukba az üdvösség és a teljesmegszentelõdés mellé. Ilyenek voltak aChurch of God in Christ (Memphis,Tennessee), a Pentecostal HolinessChurch (Észak-Karolina), a Church ofGod (Cleveland, Tennessee), a UnitedHoly Church (Észak-Karolina), valamint aPentecostal Free Will Baptist Church(Észak-Karolina).

A késõbbi nem Wesley-féle metodis-ta hátterû amerikai pünkösdi egyházakközött szerepelt az Assemblies of God(Missouri), a Pentecostal Church of God(Missouri), az International Church ofthe Foursquare Gospel (Kalifornia), illet-ve a „Oneness” teológiát valló felke-zetek: a Pentecostal Assemblies of theWorld (Indiana) és a United PentecostalChurch (Missouri). Közvetlen vagy köz-vetett módon a világ valamennyi klasszi-kus pünkösdi mozgalma az Azusa utcai

A múlhatatlan örökség

Etnikai megbékélés

Charles Fox Parham


Az Azusa utca hírnöke

A mozgalom

szerény kis misszióra vezetheti visszaszellemi gyökereit.

1960-ban a pünkösdi mozgalomDennis Bennet Los Angelesi-i episzkopá-lis pásztor vezetésével a protestáns nagy-egyházakat is elérte. Ezt követõen kariz-matikus megújulás néven a nagyobb pro-testáns felekezetekben is rendkívül gyorsütemben hódított teret. 1967-ben a római katolikus egyházbanis utat tört magának, és az ez-redfordulóra már több mint 100milliós követõtábort számlált.2005-ben David Barrett statisz-tikus a világ pünkösdi és kariz-matikus hívõinek számát mintegy600 millióra becsülte. Ez az óri-ási tömegmozgalom az Azusautca legnagyobb öröksége.

Alig egy évszázad leforgásaalatt a pünkösdi/karizmatikusmozgalom olyan elképesztõütemben növekedett, hogy2000-ben a felekezetek közülmár csupán a római katolikusegyház számlált több tagot nála.4

A múlhatatlan örökség

Az Azusa utca talán legáldásosabböröksége az volt, hogy felelevenítette akarizmák (kegyelmi ajándékok) mûködé-sét a modern egyházban. A nyugati egy-házak — mind a római katolikus egy-ház, mind pedig a protestáns felekeze-tek — évszázadokon át azt vallották,hogy az apostoli kor lezárulásával aSzent Szellem ajándékai is megszûntek.Ez az úgynevezett „megszûnéselmélet”elsõsorban a fundamentalisták és né-hány, a pünkösdi mozgalmat elvetõszentségmozgalmi csoport körében voltnépszerû. Amikor az Azusa utcai híveknyelveken kezdtek szólni, az Egyházmegújult figyelemmel kezdte vizsgálni atöbbi kegyelmi ajándékot is. A glosszáliamellett a prófétálás és a gyógyítás aján-dékának is központi szerep jutott.

Az õsegyház óta a pünkösdiek voltakaz elsõ keresztyének, akik a nyelvekenszólást a Szent Szellembe való bemerí-téssel hozták összefüggésbe. 1901-etmegelõzõen a szentségmozgalom és aKeswick csoportok berkein belül ezrek ál-lították, hogy bemerítkeztek Szent Szel-lembe, és ezt a legkülönbözõbb bizonyí-

tékokkal próbálták alátámaszta-ni. 1908 után a pünkösdiek be-vezették az „elsõ jel” fogalmát,és ezzel határozták meg a pün-kösdi átélés mibenlétét. A SzentSzellem más ajándékai is mûködnek —állították —, de mind közül a nyelvekenszólás jelenik meg elsõként, ahogyan a

Cselekedetek könyvében is látjuk. Mint-hogy átéléseiket mindenekelõtt a Csele-kedetek könyve 2. fejezetével támasztot-ták alá, a mozgalom a pünkösdi mozga-lom nevet kapta.

1960 után a karizmatikus mozgalomazzal a tanítással állt elõ, hogy más ka-rizmák, köztük a Szent Szellem gyümöl-cse is lehet a pünkösdi átélés bizonyíté-ka. A nagyegyházak pünkösdivé lett tag-jai az Korinthusi elsõ levélre támaszkod-tak, ezért a kezdeti „újpünkösdi/neo-pünkösdi” elnevezés helyett is inkább akarizmatikus nevet választották maguk-nak. A karizmatikus név arra utalt, hogya Szent Szellem bármely ajándéka egy-formán igazolja a Szent Szellembe valóbemerítkezés tényét.

Etnikai megbékélés

Az Azusa utcai istentiszteletek leg-megdöbbentõbb és legújszerûbb eleme akülönbözõ nemzetiségek békés egymásmellett élése volt, ami Seymour vezetésealatt jellemezte a csoportot. Ennek kap-csán állapította meg Bartleman, hogy „Jé-zus vére összemosta a bõrszíneket.” Eztsokan hitetlenkedve szemlélték. Az ame-

rikai történelem rasszizmussal leginkábbmegfertõzött idõszakában ezrével érkez-tek fehérek az Azusa utcába, és alávetet-

ték magukat a kezdetben alapve-tõen afroamerikai vezetésnek.Bár hamarosan a fehérek kerül-tek többségbe, továbbra isSeymour maradt a pásztor, és õgyakorolta a pásztori és szellemitekintélyt az összejöveteleken. Afehér vágyakozók afroamerikaitestvéreik kézrátétele általmerítkeztek be Szent Szellembe.Seymourra õk is tanítójukként ésszellemi atyjukként tekintettek.

Bár a mozgalom Topekábanfehérek között, Parham vezeté-se alatt indult el, számos törté-nész véleménye szerint azAzusa utcai afroamerikaiaknakköszönhetõen vált világméretûjelenséggé. A feketék dicsõítési

stílusa az Azusa utcából a világ mindentájára eljutott. A spontán jellegû, SzentSzellem által vezetett istentiszteletek kö-vetendõ például lettek az elsõ pünkösdi-ek számára. Ugyancsak általános gyakor-lattá vált a pünkösdi gyülekezetekben azIstentõl jövõ üzenet nyelveken történõátadása és annak magyarázata, de ígyterjedt el világszerte egy másik Azusa ut-cai szokás, a Szent Szellem általi éneklésis, amit „mennyei kórusként” is emleget-tek. Bár a betegekért való imádkozásmár 1900 elõtt, a szentségmozgalomevangélistái körében is általános gyakor-lat volt, a pünkösdi istentiszteleteken anyelveken szólással egyenértékû szere-pet kapott.

1906 után a pünkösdizmus nagy te-ret hódított az amerikai fekete lakosságkörében, különösen a Church of God inChrist (Isten Gyülekezete Krisztusban) fe-lekezetben, C. H. Mason vezetése alatt.A feketebõrûek szentségmozgalma1878-ban, Philadelphiában kezdõdött azAfrikai Metodista Episzkopális Egyház-ban, és most a „megszentelt” gyülekeze-tek többsége pünkösdivé lett. 2000-re aChurch of God in Christ körülbelül 6 mil-liós tagságával a legnagyobb pünkösdi fe-lekezetté lett Amerikában.

Bétel Bibliaiskola, Stone’s Folly (Topeka, Kansas, USA)


Bár 1910 után ismét megjelent apünkösdiek körében a „bõrszínek szét-válása”, az álom nem lett eltemetve.Ezt bizonyította 1994-ben a Memphi-si Csoda is, amikor a fehér gyülekeze-tekbõl álló Pentecostal Fellowship ofNorth America (PFNA, Észak-AmerikaiPünkösdi Közösség) feloszlott, hogyhelyet adjon egy új, különbözõ bõrszí-nû és kultúrájú gyülekezeteket tömörí-tõ közösség, a Pentecostal/CharismaticChurches of North America (Észak-Amerikai Pünkösdi/Karizmatikus Gyü-lekezetek) létrejöttének.5

Nõk a szolgálatban

Az Azusa utcai ébredésbena nõk szolgálata is elõtérbe ke-rült. A Misszió legjelesebbasszonyai között találjuk JennieEvans Moore-t, aki 1908-banWillaim Seymour felesége lett.Moore hûségesen szolgáltSeymour oldalán az ébredésfénykorában, és férje távolléte-kor gyakran állt a szószékre.Seymour 1922-es halálától1931-ig õ volt a gyülekezetpásztora. Moore 1936-banhunyt el. Rajta kívül a nõk közül azugyancsak afroamerikai származásúLucy Farrow és Julia Hutchins játszot-tak még vezetõ szerepet az ébredés-ben. Farrow, Seymour imaharcosa vá-gyakozók százaiért imádkozott a nyel-veken szólás átéléséért. Késõbb egymisszionáriuscsoportot vezetett Libéri-ába, ahol pünkösdi gyülekezeteket ala-pítottak. Julia Hutchins volt az, aki elõ-ször kizárta Seymourt a gyülekezeté-bõl, ám hamarosan õ is pünkösdivé lettés segítette a Misszió mûködését.

Meg kell még említenünk az Azusautcai nõk közül Florence Crawfordot ésClara Lumot is. Ez a két fehérbõrû nõ vé-gezte az adminisztrációs munkát. AmikorSeymour 1906-ban útjára indította azApostoli Hitet, Lum és Crawford lettek afolyóirat fõszerkesztõi és terjesztõi. A ki-

adványt ingyenesen postázták ki a meg-rendelõknek — virágkora idején mintegy50 ezer elõfizetõnek. Lum szerepe azértis volt meghatározó, mert korábban aNazarénus Egyház alapítója, PhineasBresee személyi titkárnõjeként dolgozott.

1909-ben Crawford és Lum az Ore-gon állambeli Portlandba költöztek, ahola Los Angeles-i anyagyülekezettel meg-egyezõ Apostoli Hit Misszió néven újgyülekezetet alapítottak. Lum a költözés-kor Seymour áldásával és engedélyévelmagával vitte az Apostoli Hit levelezõlis-táját is, és Portlandbõl folytatta a kiadóitevékenységet. Ezzel azonban megsza-kadt a kapcsolat Seymour és követõi kö-zött, s az Azusa utcai misszió ettõlkezdve hanyatlásnak indult.

Jennie Moore, Lucy Farrow, JuliaHutchins, Clara Lum és FlorenceCrawford elõfutárai lettek annak a soknõi szolgálattevõnek, akik a késõbbi-ekben a világ különbözõ tájain hirdet-ték a pünkösd üzenetét. A nõk aszentségmozgalom keretein belülmár 1900 elõtt is évtizedeken át vé-geztek sikeres szolgálatot, akik közülMaria Woodworth-Etter volt a legis-mertebb. A hagyományt az Azusa ut-cai ébredés után Ida Robinson,Aimee Semple McPherson és KathrynKuhlman vitték tovább. Crawford,McPherson és Robinson új felekeze-teket is alapítottak.

A pünkösdi mozgalomban a nõkszolgálatának hatékonysága részben akegyelmi ajándékok mûködésének voltköszönhetõ. A pünkösdi nõk Joel prófé-

ta nyomán magukat is ottlátták a prófétáló „fiak éslányok”, valamint a„szolgálók és szolgáló-lányok” között, akikre az

idõk végén kitöltetik a Szent

Szellem (Joel 2:28; Cselekedetek 2:17).Visszatekintve megállapíthatjuk, hogy azAzusa utcai misszió komoly áttörést ho-zott a nõk szolgálatában.6

A szegények

A mai történészek és szociológusokalapvetõen harmadik világbeli jelenség-ként tekintenek az Azusa utcai összejö-vetelekre. Seymour bizonyos értelembena világ népességének szegény, hátrányoshelyzetû és kirekesztett táborát képvisel-te. Mivel ma az emberiség mintegy 80százaléka esik ebbe a kategóriába, azAzusa utcai ébredés Isten azok irántiszeretetének a jelképe lett, akiknek a világ

javaiból és gazdagságából csakigen szûken mértek. Némelyek atömegek mentsváraként emlege-tik a pünkösdizmust. Mások aztmondják, ez a harmadik világegyetlen vallási alternatívája.

Az Azusa utcai ébredés utántöbbé nem az iskolázottság vagyaz elismertség volt a szolgálatbaállás feltétele, hanem a SzentSzellemtõl jövõ felkenetés. Nemmindenki volt szegény és kép-zetlen, aki az Azusa utcai misz-

sziót látogatta. Az istentiszteletekrõl szó-ló beszámolókban gyakran lehetett olvas-ni finom, jól öltözött és mûvelt jelenle-võkrõl. A többség mégis az alsóbb osz-tályok hátrányos helyzetû tagjai közül ke-rült ki, s az õ részvételükkel indultak el vi-lágszerte a pünkösdi tömegmozgalmak.

A pünkösdizmus gyors térhódításá-nak egyik oka a csodákba vetett hit volt.Az emberiség jelentõs része hisz a jó ésa rossz szellemek létezésében. A pogányhátterû embermillióknak nincs szüksé-gük paradigmaváltásra ahhoz, hogymegtérésük után pünkösdi keresztyénnélegyenek. A világ nagy részén természe-tesnek számít, hogy a szabadulásra ésüdvösségre vágyókból démoni erõketûznek ki. Miközben a keresztyén tábormeghatározó része a nyugati tudomá-nyos világnézetet vallja, s egyben tagad-ja a démonok létezését, a pünkösdiek is-merik a démoni erõket, és kiûzik azokat.

Akik elkötelezték magukat Krisztusmellett, megtörik a bûn hatalmát azéletük fölött, majd becsületes, szorgal-mas állampolgárrá lesznek, életük pe-

Zene

Evangélizáció

Összefoglalásul

Vinson Synan (PhD)

JEGYZETEK

Az Apostoli Hit misszió (Los Angeles, Kalifornia, USA)


Nõk a szolgálatban

A szegények

dig virágzásnak indul. A pünkösdiekre— Donald McGavran szavaival élve —„üdvösség és felemelkedés” vár, s anyomorból viszonylagos jólétre juthat-nak. A pünkösdiek többsége nem akarszegény maradni, ezért sokuk kifeje-zetten vonzónak találja a jólétrõl és agazdagságról szóló tanításokat.

Grant Wacker is bemutatja „HeavenBelow” (A földre szállt mennyország)címû könyvében, hogy az Azusa utcaiakközül sokan kimagasló természetes in-telligenciával rendelkeztek, s ennek, va-lamint vállalkozói képességeiknek kö-szönhetõen hátrányos gazdasági hely-zetük dacára is nagy gyülekezeteket ésszolgálatokat tudtak felépíteni.7

Zene

Az Azusa utcai ébredésbõl ránk ma-radt egyik fontos, mégis ritkán említettörökség az az újszerû dicsõítési stílus,amely végül az egész világon elterjedt.Mivel az Azusa utcában a fekete és a fe-hér szentségmozgalmi csoportok dicsõí-tési stílusa keveredett egymással, a feke-te zeneiség egyre meghatározóbbá váltpünkösdi körökben. Bár az Azusa utcá-ban is énekelték a régi metodista ésszentségmozgalmi karénekeket (nagykedvenc volt például az „Eljött a Vigasz-taló”), a feketék zenei kultúrája mindin-kább teret hódított, és végül a fehér gyü-lekezetekre is hatást gyakorolt. Annak is-meretében, hogy Elvis Presley maga isegy pünkösdi gyülekezetben nõtt föl,talán jobban megértjük a ma népszerûzenei stílusok kialakulását is, amelyekmind a country, mind pedig a Rhythm &Blues jegyeit magukon viselik.

Ma a világon a legkülönbözõbb egy-házak éneklik a pünkösdi és karizmatikusberkeken belül született dicsõítõ dalokat.A zenei stílussal együtt terjedtek el apünkösdi dicsõítés stílusjegyei, így a fel-emelt kézzel és a Szent Szellem által tör-ténõ dicsõítés, a prófétikus megnyilatko-zások és a betegekért való imádkozás is.

Evangélizáció

Az Azusa utcai misszióból ránk ma-radt talán legmeghatározóbb örökség aSzent Szellem ereje általi evangélizáció

tanítása és gyakorlata. Az Azusautcai misszió elsõsorban és min-denekelõtt misszionárius mozga-lom volt. Az ébredés idején misszi-onáriusok sokasága járta a világot. Né-hány hónappal az istentiszteletek elindu-lását követõen az Apostoli Hit NewYork-i, londoni, oslói, stockholmi és in-diai pünkösdi ébredésrõl számolt be.

Az õsegyház óta egyetlen ébredésimozgalom sem terjedt még ilyen gyor-san és ilyen messzire. A nyelveken szó-lás, a gyógyulások és az ördögûzés új-szerû gyakorlata szenzációként vonzot-ta a tömegeket — anélkül, hogy a mé-diában kifejezetten reklámozták volna.Az ébredés fénykorában az Azusa utcaimisszió sem a helyi újságokban, semplakátokon nem hirdette istentisztelete-it. Az ébredés híre szájról-szájra terjedta városban. A Los Angeles-i újságokbansértõ és rasszista hangvételû cikkek je-lentek meg, de ez csak még nagyobbtömegeket vonzott az összejövetelekre.

Az „Azusa utcai zarándokok” végülvilágszerte hírét vitték az ébredésnek,több ezer gyülekezetet alapítottak, ésmunkájuk nyomán emberek ezrei jutot-tak üdvösségre. Ma becslések szerintpünkösdi és karizmatikus csoportokevangélizációjának a hatására lesznek alegtöbben pogányból keresztyénné.

Egy évszázaddal az Azusa utcai is-tentiszteletek elindulása után a pünkös-di és karizmatikus hívõk tábora többmint 600 millió tagot számlál a világon,ez pedig ékes bizonyítéka a Mozgalomevangélizációs sikerének.8

Összefoglalásul

Amikor 1906-ban összegyûlt egymaroknyi hívõ az Azusa utcában, bizo-nyára álmaikban sem gondolták, hogymilyen történelemformáló erõvel bír majdaz az ébredés szerte a világon, melynekrészesei lehettek Los Angelesben. AzAzusa utcai keresztyének nem tartoztakegyetlen korabeli felekezethez sem. Ép-pen ezért a mai pünkösdi felekezetekegyike — így az Assemblies of God vagya Church of God in Christ — sem sajá-títhatja ki magának a Missziót.

Az Azusa utcai ébredés Krisztusegész testéé volt. Seymour sem azafroamerikaiaké volt csupán, és nem is

csak a pünkösdieké — Krisztus testéheztartozott, fajra, nemzetre, népcsoportravaló tekintet nélkül.

Vinson Synan (PhD)

A Regent University „School of Divinity”

teológiai szemináriumának igazgatója, és a

„Century of the Holy Spirit” (A Szent Szellem

évszázada) címû könyv szerzõje.

JEGYZETEK

1. Melvin Robeck: „William Joseph Seymour”,

in: „International Dictionary of Pentecostal

and Charismatic Movements” szerk: Stanley

Burgess és Eduard M. Van Der Maas (Grand

Rapids, Michigan, USA; Zondervan, 2002)

1053–1058.; Robert Owens: „Azusa Street”,

in: Vinson Synan: „The Century of the Holy

Spirit” (Nashville, Tennessee, USA; Thomas

Nelson, 2001.), 39–68.

2. Vinson Synan: „William Seymour”, in:

„Christian History” (65. szám), 17–19.

3. További információért Bartlemannal és az

Azusa utcával kapcsolatban lásd: Vinson

Synan (szerk.) „Azusa Street” (Plainfield,

New Jersey, USA: Bridge Publishing, 1980),

IX–XXV. Ez Bartleman: „How Pentecost Came

to Los Angeles” címû írásának újonnan ki-

adott változata.

4. Lásd: Vinson Synan: „The Holiness–Pente-

costal Tradition: Charismatic Movements in

the Twentieth Century” (Grand Rapids,

Michigan, USA: Eerdmans, 1997).

5. Lásd: David Daniels: „African-American

Pentecostalism in the Twentieth Century” in:

Vinson Synan: „Century of the Holy Spirit”

265–291.

6. Susan C. Hyatt: „Spirit-Filled Women”, in:

Vinson Synan: „Century of the Holy Spirit”

233–264.

7. Grant Wacker: „Heaven Below: Early

Pentecostals and American Culture” (Camb-

ridge, Massachusetts, USA; Harvard

University Press, 2003.)

8. A vonatkozó statisztikák és elõrejelzések

összefoglalását lásd: David Barrett: „The

Worldwide Holy Spirit Renewal” in: Vinson

Synan: „Century of the Holy Spirit” 380–453.


Seymournak a pünkösdi mozga-lomra gyakorolt hatása az afrocen-trikus, radikális feketerabszolga-vallás hagyományaiban gyökerezõmúltjából eredt. Emellett nagybanalakította hitét a teodícea (Isten jó-sága és a világ gonoszsága) fölöttielmélkedés is. Seymour az esélyeklatolgatása nélkül, mindvégig ren-díthetetlenül kitartott küldetésemellett. Vezetõi példájával új iránytés új lehetõségeket mutatott az új-kor szolgálattevõi számára.

Gyökerek


Seymournak a pünkösdi mozga-lomra gyakorolt hatása az afrocen-trikus, radikális feketerabszolga-vallás hagyományaiban gyökerezõmúltjából eredt. Emellett nagybanalakította hitét a teodícea (Isten jó-sága és a világ gonoszsága) fölöttielmélkedés is. Seymour az esélyeklatolgatása nélkül, mindvégig ren-díthetetlenül kitartott küldetésemellett. Vezetõi példájával új iránytés új lehetõségeket mutatott az új-kor szolgálattevõi számára.

Gyökerek

William Joseph Seymour 1870. má-jus 2-án született a Louisiana állambeliCentervilleben Simon és Phillis SalabarSeymour egykori rabszolgák gyermeke-ként. Centerville St. Mary járásban ta-lálható Lafayette és Houma városok kö-zött, a kereskedelmi szempontból je-lentõs Bayou Teche terület közelében.Az 1800-as évek végén az itteni mezõ-gazdaság alapvetõ terménye a gyapot,a cukornád és a kukorica volt, továbbáfontos szerep jutott a szarvasmarha-te-nyésztésnek is. Seymour a fekete rab-szolgák vallásából merített, amely afri-

kai gyökerekre nyúlt vissza. Bár vezetõ-nek eleve születni kell, az igazi nagy ve-zetõk mind a megpróbáltatások kemen-céjében edzõdnek.

Az antropológusok, szociológusokés történészek vitatják ugyan az Újvi-lágban fennmaradt afrikai vallási kultúrajelentõségét, számos bizonyíték engedarra következtetnünk, hogy Seymourcsakugyan a feketerabszolgák vallásábóltáplálkozott, amely mélyen az afrikai ésafro-karibi vallásban gyökerezett. For-málódó hitét az Isten utáni sóvárgás ha-tározta meg.

Mivel az elsõ rabszolgákat az Antil-lákról hurcolták az amerikai gyarmatokra,


elképzelhetõ, hogy némelyek részbenmár azelõtt elmozdultak törzsi vallásaik-tól a keresztyénség irányába, hogy ameri-kai földön módszeresen evangélizáltákvolna õket. A rabszolgavallásból táplálko-zott az a spontán dicsõítési stílus is, ame-lyet a rabszolgák atyáik Istenével találkoz-va alakítottak ki. Seymour szorosan kötõ-dött történelmi gyökereihez. A múlt is-merete nélkül a jelenünkkel sem lehetünktisztában.

Jóllehet a rabszolgák nem ré-szesültek nyugati színvonalú kul-turális–etikai nevelésben, õsi tör-zsi vallásuk és a velük születettvallási öntudat igen komplex volt.Afrikából átmentett hiedelmeikgyakran váltottak ki bírálatot a pro-testáns misszionáriusok részérõl.A rabszolgák úgy vették át a ke-resztyénséget, hogy közben nemszakítottak maradéktalanul a törzsivallásokra jellemzõ dicsõítési stí-lussal, s ez késõbb nagyban meg-határozta a feketék egész vallás-gyakorlatát. Ez különösen azAzusa utca utáni idõkben váltproblémák forrásává.

Seymour gyermekkoráról ke-veset tudunk. Fiatalemberként1894-ben Indiana államba,Indianapolisba költözött, ahol aMetodista Episzkopális Egyház-zal került kapcsolatba. Feltétele-zések szerint munka reményébenköltözött az iparvárosba. Elõke-lõbb hotelekben kapott pincériállást, de csak rövid ideig tartóz-kodott a városban.

Következõ lakóhelye az Ohio állam-beli Cincinnati volt. 1900 és 1902 kö-zött a szentségmozgalommal került kap-csolatba. Ugyanekkor találkozott azEvening Light Saints (Esti VilágosságSzentjei) nevet viselõ vallási mozgalom-mal is, amely a Church of God (Isten Egy-háza) elõdje volt (Anderson, Indiana).Hitvallásukat a Zakariás 14:7-ben olvas-ható bibliai próféciára alapozták: „Akkorcsak nappal lesz [...] világos lesz még es-te is.” Seymour átvette az Esti VilágosságSzentjeire jellemzõ eszkatológikus látás-módot, miszerint a történelem világren-getõ vége felé rohan. Premillenáris szem-lélete azonban eltért a csoportétól. Õk azamillenarista nézetet vallották, és nemhittek a különleges kijelentésekben.1

Seymour Ohióban elkapta a himlõt,és fél szemére megvakult.2 A csapást Is-ten ítéletének vette, amiért korábban en-gedetlen volt a szolgálati elhívással szem-ben. A századfordulón a texasi Houston-ba költözött, és újra felvette a kapcsola-tot rokonaival, régi barátaival. Igyekezettengedelmeskedni az evangélium paran-csának, ezért Louisianában és Texasban isevangélizációs kampányokat szervezett.

Tanácsadóul Charles Prices Jonest, aChurch of Christ Holiness USA (KrisztusAmerikai Szentség Egyháza) alapítóját,valamint Charles Harrison Masont, aChurch of God in Christ (Isten EgyházaKrisztusban) alapítóját választotta.Seymour késõbb visszatért Houstonba,ahol rövid ideig egy kicsiny hívõ csopor-tot pásztorolt Lucy Farrow felügyeletealatt. Farrow arra biztatta Seymourt,hogy Charles Fox Parhamnél tanuljon.

Nyoomorúságok keemencéje

Parham bibliaiskolája elõszobájá-ban adott helyet Seymournak, aki on-nan hallgathatta végig a tanterembenfolyó tanítást. A szegregációs és a Jim

Crow-féle törvények értelmében feke-ték és fehérek nem keveredhettek egy-mással. Seymour éppen ezért nem te-kintette érzéketlenségnek e bánásmó-dot Parham részérõl, hiszen Parhamcsak a kor szokása szerint járt el.Seymour a bibliaiskolában új tanítássalismerkedett meg: a Szent Szellembevaló bemerítés a megtérést követi, ésa nyelveken szólás a jele. Ez a tan lett

késõbb a modernkori pünkösditeológia sarokköve.

Seymour missziós munkájábana nemzetiségek közti egyenlõségdominált. Seymour egyszer meg-hívást kapott Julia W. Hutchinstõl,a Szentség Misszió egyik kicsiny,Los Angeles-i csoportjának pász-torától. Seymour a Parhamnál ta-nultakról prédikált Hutchins gyüle-kezetében, azaz a Szent Szellem-be való bemerítkezésrõl és annakjelérõl, a nyelveken szólásról. Ké-sõbb a nap folyamán visszatért,hogy újra prédikáljon, de kizártákaz épületbõl.

Edward S. Lee felajánlotta,hogy házában legyen Seymourszállása. Ottléte idején Seymourházi bibliaórákat és imaalkalma-kat tartott. Lee háza hamarosankicsinynek bizonyult a nagyszá-mú érdeklõdõ számára, így kétháztömbbel odébb költöztekRichard és Ruth Asberry ottho-nába a North Bonnie Brae utca214. szám alá.

A naponkénti imádkozásbannéhány Isten jelenlétére szomjas, „fe-kete mosónõ” járt élen, akik egyik alka-lommal addig táncoltak az Úr elõtt,míg be nem szakadt alattuk a padló.Az összejövetelek a legkülönbözõbbnemzetiségekbõl vonzották az érdeklõ-dõket. A bezárt ajtó után „nyitott ajtó”adatott Seymournak, „amelyet senkisem zárhat be” (Jelenések 3:8).

Seymourt az Isten utáni csillapítha-tatlan éhség imádkozásra és böjtölésrekésztette. John G. Lake visszaemlékezé-sében Seymour bizonyságtételét idézte:„Még mielõtt Parhammel találkoztamvolna, az Úr megszentelt engem bûne-imbõl, és komoly imádkozó életre veze-tett, így minden nap huszonnégy órábólötöt imádsággal töltöttem. Ilyen volt azimaéletem három és fél éven keresztül,

Istálló a 7–8. számúparcellán

William Joseph Seymour


Nyomorúságok kemencéje

mígnem egyik nap azt mondta nekem aSzent Szellem imádság közben: »jobbdolgok is vannak a szellemi életben, deazokat hittel és imád-sággal lehet elõhív-ni«. Ettõl úgy meg-elevenedett a lelkem,hogy napi hét óráranöveltem az imádko-zás hosszát, s ígyimádkoztam két évig,amíg ki nem töltetettránk a keresztség.”3

Isten csodákat csele-kedett egyszerû gyer-mekei életében.1906. április 9-én aspontán szervezõdöttbibliatanulmányozócsoport néhány tagjanyelveken kezdett be-szélni. Lee megkérteSeymourt, hogy kéz-rátétellel imádkozzonérte. Amikor Seymo-ur rátette a kezétLee-re, az a földrezuhant, akár egy ha-lott. Jennie Moore,Seymour késõbbi fe-lesége, a Szent Szel-lem ereje alatt hat kü-lönbözõ nyelvenszólt, nyelveken éne-kelt dicséretet, és adalokat zongorán kísérte. Seymour ma-ga csak április 12-én merítkezett beSzent Szellembe, és „nyelveken szólva aföldre hullott, mintha meghalt volna”.4

Az utcáról betérõk alighogy átlépték aház küszöbét, máris a Szent Szellemhatása alá kerültek. Seymour gyakran aMárk 16-ból és a Cselekedetek 2:4-bõlprédikált. Miközben a Szent Szellem ke-nete alatt prédikált, a Szentírást állítólagszó szerint értelmezte. A tömeg nõt-tön-nõtt, és az imaközösségnek muszájvolt nagyobb hely után néznie.

Istálló a 7–8. számúparcellán

Seymour és a vele lévõk találtak egyromos imaházat az Azusa utca 312.szám alatt, mely valaha a „Stevens” Afri-kai Metodista Episzkopális Egyház (ma

Elsõ AME Egyház) tulajdonában állt. Azingatlan hivatalos megnevezése a követ-kezõ volt: „a Kalifornia államban, Los An-

geles megyében, Los Angeles városbantalálható narancsültetvény 7-es és 8-asszámú parcellája”.5 Ez a Los Angeles bel-városához közel esõ, egy tehervonat-ál-lomás szomszédságában található,12×18 méter alapterületû, négyszögle-tû építmény lett a hívõ társaság új ottho-na, ahol három éven át, éjjel-nappal folytaz ébredés. Az épületet annak idején is-tállóvá alakították át. A hevenyészett szó-széket farekeszekbõl eszkábálták össze.Az épület szerényen volt berendezve. Apadok fahordókra erõsített durva desz-kák voltak. Az oltárt is maguk építették.Seymour más szolgálattevõkkel együtt amásodik emeleten lakott. A másodikemelet egyik hosszú, keskeny helyiségelett késõbb a „pünkösdi felház”, ahol aSzent Szellembe való bemerítkezésre vá-gyókkal imádkoztak.

Az emberek tömegével érkeztek azAzusa utcába, ügyet sem vetve rá, hogy

az újságírók sorra gúnyt ûztek az ébre-désbõl. Az istentiszteleteken mindenspontán zajlott. A hívek imádkoztak,

karénekeket énekeltek,nyelveken szóltak, Bib-liát olvastak, bizonysá-got tettek, remegtek,prófétáltak, és a földrezuhantak a Szent Szel-lem ereje alatt. Külö-nösen népszerû volt az„Eljött a Vigasztaló”címû ének.

„A vér összemostaa bõrszíneket” — írtaFrank Bartleman, ámtöbb történt ennél: „avér le is gyõzte a bõr-színek közti határo-kat.”6 Ahol az Úr Szel-leme, ott a szabadság.A rasszizmus és aSzent Szellem jelenlé-te éppen ezért nemférhetett meg egymásmellett.

1906 októberébenParham ellátogatott aMisszióhoz, és éleskritikát fogalmazottmeg Seymour fölött.Kigúnyolta õt, viselke-dését pedig állatiasnakés undorítónak bélye-gezte. Parham magá-

hoz akarta ragadni az irányítást, de Sey-mour követõi szembeszálltak vele.William H. Durham is hasonló igénnyellépett föl, miután prédikálni hívták aMisszióba. Seymour végül visszanyertepozícióját és kizárta Durhamot.

Seymour Jennie Moore-ral kötöttházassága nemtetszést váltott ki ClaraLum és Florence Crawford részérõl.Lum, az Apostoli Hit szerkesztõjemegszerezte a címjegyzéket, majdOregon államba, Portlandbe költözött,hogy Crawfordhoz csatlakozzék. Sey-mournak többszöri próbálkozás ellené-re sem sikerült visszakapnia a címlistát.Közben több szolgálattevõ is akadt, akia tagokat „elszippantotta” a Misszió-ból, amit Seymour igen fájlalt.7 Masonígy írt Az Apostoli Hithez címzett leve-lében mintegy két évvel az Azusa utcaiébredés elindulása után: „Nagy csatátvívtunk. Azért lettem kizárva, mert hit-

William J. Seymour és felesége, Jennie Evans Moore Seymour


tem, hogy Isten közöttetek engem isbemerített a Szent Szellembe. Nos, va-lóban így történt, s én efelõl nyugodtvagyok. […] Zászló fölöttemszerelme!”8

A szentség- és a pünkösdi mozga-lom afroamerikai követõinek vallási éspolgári üldöztetéssel is szembe kellettnézniük. Masont és D. J. Youngotküldte Charles P. Jones az 1907-es rob-banásszerû Los Angeles-i ébredés ki-vizsgálására. Mason azonban maga isbemerítkezett Szent Szellembe, majdvisszatérte után szakítottJones-szal és megalapítottaa Church of God in Christ(Isten Egyháza Krisztusban)felekezetet. Barátja, a néhaiMack E. Jonas püspök azelsõ feketék között volt,akik az Azusa utcábanSzent Szellemmel betölte-keztek. A késõbbi évekbenMason az Assemblies ofGod számos szolgálattevõ-jét támogatta.

Ám alig néhány esz-tendõvel a három évig tar-tó ébredés után az Apos-toli Hit missziónál megtér-tek közül sokan több fron-ton is küzdelmek elé néz-tek. Feketék, szegények éspünkösdiek lévén három-szorosan nehéz volt ahelyzetük. A Szent Szel-lemtõl kapott látást súlyoskorlátok közé szoríthatja,amikor a világot kizárólaga kiváltságos helyzetbenlévõk szemszögébõl lát-juk. A pünkösdizmus úttö-rõi az õket ért inzultusokés bántalmak hatásáraolyan világnézetet alakí-tottak ki, amely sokkal kö-zelebb esett a valósághoz,mint a kiváltságosoké. Ehûséges szolgák az igaz-ságtalanul elszenvedettbántalmak közepette külö-nös módon nyerhettek be-pillantást a Szent Szellemmunkájába. Szenvedéseik-ben nem érhették be a fi-lozófusok elvont istenfo-galmával, hanem valósá-

gos, megismerhetõ és megtapasztalha-tó Istenre volt szükségük. Az õ Istenüknem csupán a Létezés Alapja volt, aho-gyan Paul Tillich állította, hanem sokkalinkább Csatabárd a küzdelmekben, ésMenedék a viharok idején.

Isten rendelte úgy, hogy Seymourelindítsa az ébredést, amelybõl azutána XX. századi pünkösdi mozgalom ki-bomlott. A Los Angeles-i gettó egyko-ri istállóépülete irányt mutatott a világszámára, és ide vezethetõ vissza gya-korlatilag valamennyi XX. századi pün-

kösdi hívõ történelme is. Legalább 26egyházcsoport eredezteti pünkösdi ta-nítását az Azusa utcából. Egyetlen éb-redés sem járt még hasonló, faji és fe-lekezeti korlátokon átívelõ eredmé-nyekkel. Ráadásul nem csupán azÉszak-Amerikában élõ különbözõnemzetiségeket érintette az ébredés,hanem több mint 52 másik ország né-pe is válaszolt a Szent Szellem hívásá-ra. Seymour 1922. szeptember 28-ánhalt meg, és a Los Angeles-i Evergreentemetõben helyezték nyugalomra. Bár

élete ma már történelem, aszellemi örökség, melyetránk hagyott, múlhatatlan.

A jövõ lehetõségei

Mi mindent tanulhategy lelkipásztor William J.Seymour életébõl és örök-ségébõl?

Elõször is, a XXI. szá-zadi valláskutatók megálla-pították, hogy a keresztyén-ség földrajzi centruma azészaki féltekérõl a déli fél-tekére tevõdött át. Ez azelmozdulás a Krisztus tes-tén belüli karizmatikusmozgalom gyors növekedé-sében mutatkozik meg leg-látványosabban. Az Egy-házra nézve messzemenõkövetkezményekkel jár,hogy mennyire halad az is-teni felhõoszlop nyomában.Az 1 Korinthus 1:27–29-ben így olvassuk: „Sõt azo-kat választotta ki az Isten,akik a világ szemében bo-londok, hogy megszégye-nítse a bölcseket, és azokatválasztotta ki az Isten, akika világ szemében erõtlenek,hogy megszégyenítse azerõseket: és azokat válasz-totta ki az Isten, akik a világszemében nem elõkelõk,sõt lenézettek; és a semmi-ket, hogy semmikké tegye avalamiket; hogy egyetlenember se dicsekedjék az Is-ten színe elõtt.” Egy átlag-ember is képes rendkívüli

Leonard Lovett (PhD)

JEGYZETEK


A jövõ lehetõségeitettekre, ha maradéktalanul engedel-meskedik Istennek.

Másodszor, személyiségünk a nyo-morúságok által formálódik. Az újszö-vetségi gyülekezet is sorozatos üldözé-sek közepette növekedett. Az Istentõlrendelt kairosz (alkalmas idõ) eljöttét aszétszóratás jelezte. Seymour a nyo-morúság borús napjaiban is éber és áll-hatatos maradt.

Harmadszorazt a tanulságotis levonhatjuk,hogy a szóbeliteológiának azírásbeliség korá-ban is van létjo-g o s u l t s á g a .Számos evan-géliumi elbeszé-lés is a szóbelih a g y o m á n yközvetítésévelm a r a d h a t o t tfenn. „A tudó-sok rég elha-gyott oltároknálkutatnak Istenután, miközbenaz alázatos szentek a térdeiken is rátalál-nak” — mondta George Buttrick. Az Is-ten akaratát imádságban keresõ, és sajátönzõ vágyait félretenni képes vezetõ biz-tosan számíthat Isten meglátogatására.

Negyedszer, Isten nem ígér sikertaz embernek, kéri azonban a hûségét.Seymour igen korai, 52 éves korábanbekövetkezett halála aggasztó. Ám ha

el is távozott az élõk sorából, az örök-ség, melyet hátrahagyott, nem lett veleegyütt eltemetve. Isten a hûségeseketmindig megjutalmazza.

Ötödször, miután megismerkedtünk amodern pünkösdizmus alapítójával, vármég ránk egy fontos döntés. Találóan fo-galmazott Walter J. Hollenweger, a nem-zetközi pünkösdizmus témájának elismert

szakértõje: „Parhamés Seymour közöttnem történelmi, ha-nem teológiai alaponkell választanunk. Va-jon mi a fontosabb apünkösdben: a nyelve-ken szólás vallásos át-élése, ahogyanParham vélte, vagy amegbékélést szülõpünkösdi élmény,amint Seymour gon-dolta (ahol természe-tesen a glosszáliának isfontos szerep jut)?”9

Melyiket választjuk in-kább: az emberek ésangyalok nyelvét vagyaz agapé szeretetet?

Athént-e vagy Jeruzsálemet? Afrikát vagyEurópát? Topekát vagy Los Angelest? Bá-belt vagy pünkösdöt? A polarizációt vagyaz egységet? Az elkülönülést vagy a meg-békélést? A köteléket vagy a szabadságot?Az Azusa utcai ébredés megbékélést ésökümenét hozott, Isten és ember közöttpedig valóságos koinóniát teremtett. Sza-bad lehet-e kevesebbel beérnünk?

Leonard Lovett (PhD)

A Felekezetközi Teológiai Központban mû-

ködõ C.H. Mason Szeminárium (Atlanta, Geor-

gia, USA) nyugalmazott elsõ dékánja. Õ a

Church of God in Christ városi ügyekért felelõs

elsõ tisztviselõje, valamint a „Close Your Back

Door” (Csukd be a hátsó ajtót!) és a

„Kingdom Beyond Color ”(Sokszínû Királyság)

címû könyvek szerzõje.

JEGYZETEK

1. Mel Robeck: „William Joseph Seymour” in:

„The New International Dictionary of

Pentecostal and Charismatic Movements”,

szerk.: Stanley M. Burgess és Eduard Van Der

Maas (Grand Rapids, Michigan, USA;

Zondervan, 2002.) 1053–1058.; ezt igazolja

továbbá: Douglas Nelson: „For Such a Time as

This: The Story of William J. Seymour and the

Azusa Street Revival”, (PhD disszertáció,

University of Birmingham, England), valamint

Cheryl J. Sanders: „Saints in Exile: The

Holiness Pentecostal Experience in African-

American Culture” (New York, USA; Oxford

University Press, 1996.).

2. C.W. Shumway: „A Study of the Gift of

Tongues” (szakdolgozat, University of

Southern California, 1914.).

3. Larry Martin: „The Life and Ministry of

William J. Seymour” (Joplin, Missouri, USA;

Christian Life Books, 1999.); forrás: John G.

Lake: „Origin of the Apostolic Faith

Movement” címû, a The Pentecostal

Outlookban 1932. szeptemberében megje-

lent, eredetileg 1911-ben íródott cikke.

4. Lake: „Origin of the Apostolic Faith

Movement”

5. Martin, 155.

6. Frank Bartleman: „How Pentecost came to Los

Angeles” (Los Angeles, Kalifornia, USA; 1925.)

7. Robeck

8. Leonard Lovett: „The Black Origins of the

Pentecostal Movement” in: „Aspects of

Pentecostal-Charismatic Origins” szerk.:

Vinson Synan (Plainfield, New Jersey, USA;

Logos, 1975.); German Ross: „History and

Formative Years of the Church of God in

Christ” (Memphis, Tennessee, USA; Church of

God in Christ Publishing House, 1969.).

9. Walter J. Hollenweger: „Pentecostalism —

Origins and Developments Worldwide”

(Peabody, Massachusetts, USA; Hendrickson

Publishers, 1997.) 23.

William Joseph Seymour

William J. Seymour az Azusa utcai misszió épülete elõtt


A L L A N A N D E R S O N

VILÁGMÉRETÛ ÉBREDÉSEK

A XX. SZÁZAD ELEJÉN

Az Azusa utcai misszió lapjában, az Aposto-

li Hitben (The Apostolic Faith) megjelent írá-

sok bepillantást engednek a XX. század elején

jellemzõ pünkösdi missziós gondolkodásba. Az

idõ rövidre van szabva — vallotta a misszió, de

a Szent Szellem ereje által az utolsó idõkben

világméretû ébredés megy majd végbe, és az

Úr visszajövetele elõtt minden nemzetnek hir-

dettetni fog az evangélium.1 A pünkösdi ke-

resztyének meg voltak gyõzõdve afelõl, hogy

Krisztus közelgõ visszajövetelét világméretû

ébredésnek kell megelõznie. A végidõk ébredé-

sét már a radikális evangéliumi mozgalom is

hirdette, amely a XX. század elején a pünkös-

di mozgalom bölcsõje lett.


Néhány év leforgása alatt a világkülönbözõ pontjain indultak kifeje-zetten pünkösdi jellegû ébredésimozgalmak, ahol fontos szerep ju-

tott a Szent Szellem ajándékainak,így a gyógyításnak, a nyelveken szó-lásnak, a prófétálásnak és más cso-dás jelnek. A Los Angeles-i ébredésrésztvevõi különösen nagy jelentõsé-get tulajdonítottak a walesi és az in-diai ébredésnek. Frank Bartleman azAzusa utcából így fogalmazott: „Ajelenlegi világméretû ébredés böl-csõjét a kicsinyke Walesben ringat-ták. Indiában nevelkedett, majd LosAngelesben érett felnõtté.”2 Ámezekkel nagyjából egyidejûleg szá-mos más helyen kezdõdött spontánébredés, melyek közül egyik sem voltpünkösdibb vagy kevésbé pünkösdi atöbbinél.3

A walesi ébredésben (1904–1905)is nagy hangsúlyt kapott a Szent Szel-lem pünkösdi jelenléte és ereje. Ahosszúra nyúló összejöveteleket spon-taneitás, érzelemgazdagság és látszó-lagos rendetlenség jellemezte. Az is-tentisztelteken és az egyes hívõk életé-ben Isten közvetlen jelenléte több min-denben is tetten érhetõ volt: többekközött a Szellem általi éneklésben (mi-nek során õsi walesi rigmusokat is fel-

használtak), a közös, fenn-

hangon történõ imádkozásban, vala-mint látomások és próféciák megosztá-sában.

Evan Roberts (1878–1951), azébredés egyik vezéralakja azt tanítot-ta, hogy az ébredést mindig a SzentSzellembe történõ bemerítés szemé-lyes élményének kell megelõznie. Bára walesi ébredésre — néhány radiká-lis és inkább kivételes esettõl elte-kintve — nem voltak jellemzõek apünkösdizmus jegyei, az elsõ pün-kösdi vezetõk, különösen Nagy-Bri-tanniában, mégis az ébredésbõl me-rítettek ihletet, s mozgalmukat azébredés szellemi örökösének, to-vábbvivõjének tekintették.4

1905-ben a Keswicki Konventen300 walesi küldött kezdeményezésé-re spontán imaéjszakát tartottak,amely az egyik megfigyelõ szerintzûrzavarba torkollott. A. T. Pierson„zavaró anarchiának” és „sátánirendbontásnak” titulálta az összejö-vetelt és a nyelveken szólás jelét.5

Bár Dél-Indiában már az 1860-asévek elején indultak pün-kösdi jellegû ébredésimozgalmak, Indiát és a vi-lág más tájait a walesi éb-redés a walesi misszionári-usokon keresztül érte el.1905-ben walesi presbite-riánus misszionáriusokmunkája nyomán Indiaészakkeleti részén, aKhasi-hegységben is ébre-dés kezdõdött.6 Ugyancsak1905-ben indult, majd kétéven át tartott az ébredés aPune-hoz közeli Kedgaon-ban is, ahol a fiatal özve-gyeknek és árváknak ott-hont adó Pandita RamabaiMukti Misszió mûködött.Ez utóbbit könnyek köztimegtérések és bûnvallások,elhúzódó, érzelmi meg-nyilvánulásokban gazdagima-összejövetelek és aSzent Szellem erejénekmegnyilatkozása jellemezte gyógy-ulások, próféciák, nyelveken szólásés annak magyarázata kíséretében.

És ami ennél is fontosabb: fiatal nõkszázai kaptak mennyei erõt a tanú-ságtételre, majd evangélizációs cso-portokat alkotva elindultak a környe-zõ falvakba. Ez az ébredés a MuktiMissziót a pünkösdi mozgalom nem-zetközi szempontból is stratégiai je-lentõséggel bíró központjává tette.7

Ez az ébredés volt az Azusa utcaiébredés elõfutára, és az elsõ olyaneset, amikor a pünkösdi hit széleskö-rû elfogadásra talált.8

Az indiai ébredésnek legalábbnégy alapvetõ következménye lett.Elõször is Bartleman és WilliamSeymour, az ébredés másik vezetõje,valamint az Apostoli Hit szerzõi,egyértelmûen az indiai ébredést te-kintették az Azusa utcai ébredés kö-vetendõ példájának.

Másodszor, az indiai ébredésbensokkal inkább központi szerep jutotta nõknek, mint az Egyesült Államok-ban. A Mukti Misszió vezetõje,Pandita Ramabai, az ismert társada-lomreformer és evangéliumi hitû ke-

resztyén bátran szót emelt mind azIndiára jellemzõ patriarchális elnyo-más, mind pedig a nyugati mintájú

Evan Roberts

Pandita Ramabai


kereszténység ellen. A nõk vezetteMukti ébredés bátorításul szolgált éserõt adott a társadalom perifériájáraszorult, szám-kivetett fiatalnõk számára.9

Ez volt a pün-kösdiek társa-dalmi szerep-v á l l a l á s á n a kegyik elsõ pél-dája — az éb-redés erõtadott az elnyo-másban élõkszámára, ést i s z t e l e t t e lövezte a nõivezetõket. AMukti ébredésés Ramabaiszemélye pél-dátlan hatástgyakorolt a világ keresztyénségére.

Harmadszor, Ramabai szolgálatátés az általa vezetett ébredési moz-galmat a többi keresztyén felé valónyitottság, az ökumenizmus és a be-fogadás jellemezte, szemben számoskésõbbi pünkösdi mozgalom merevés kirekesztõ magatartásával.

Negyedszer, az ébredés nagy hatástgyakorolt a dél-amerikai pünkösdi moz-galomra. A chilei Valparaisóban élõWillis Hoover asszony barátnõjén ésegykori bibliaiskolai osztálytársán,Minnie Abrams-en, Ramabai jobb ke-zén keresztül értesült a Mukti ébredés-rõl. Kettejük levelezését 1906-banAbrams „The Baptism of the HolyGhost and Fire” (Bemerítés Szent Szel-lembe és tûzbe) címmel brosúra formá-jában tette közzé. Ebben szó esik anyelveken szólás ajándékának helyreállí-tásáról is, s egyben ez az elsõ pünkös-di teológiai értekezés a Szent Szellem-be történõ bemerítkezésrõl. Abramskönyvének hatására a valparaisói éssantiagói metodista gyülekezetek tagjaiis hasonló ébredésért kezdtek könyö-rögni. 1909-ben valóban ébredés kez-dõdött, és megalakult az új Chilei Me-todista Pünkösdi Gyülekezet WillisHoover vezetésével.

Chilében — ahol a pünkösdi hí-võk százalékos aránya az egyik leg-magasabb a világ országai közül — a

mai pünkösdigyülekezetekmind ennekaz ébredés-nek a leszár-mazottai. Va-gyis a chileip ü n k ö s d i z -mus nem azAzusa utcai,hanem aMukti ébre-désben gyö-kerezik. Ez azébredés kife-jezetten me-todista ébre-dés volt, ahola nyelvekenszólást nem

tekintették a Szent Szellembe történõbemerítés nélkülözhetetlen jelének.Az a tanítás, miszerint a nyel-veken szólás bizonyíték, elsõ-sorban Amerikára volt jellem-zõ; a világ több pontján viszontmegjelent e tanítás alternatívá-ja, elsõként tehát Muktiban.

Koreában is ébredési moz-galmak indultak — példa erreaz 1907–1908-as Koreai Pün-kösd10 —, melyek jegyeit a ko-reai protestáns és pünkösdigyülekezetek mindmáig magu-kon viselik; ilyenek például anaponkénti és éjszakai ima-összejövetelek, a közös imád-kozás, a bibliatanulmányozás,valamint az evangélizáció és amisszió elõtérbe helyezése.Mindemellett jellemzõen pün-kösdi gyakorlatok is helyet kap-tak, mint például a gyógyulá-sok, a csodák vagy a szabadítószolgálat.11 Ezek az ébredésektöbb évtizeden át folytak,gyakran a nyugati pünkösdizmustólelszigetelten.

Elefántcsontparton és Ghánában(1914–15) a libériai William WadeHarris, Nigériában pedig (1915–22)

Garrick Braide és Joseph Shadare ve-zetésével indult gyógyító ébredés,amikor százezrek lettek keresztyénné,és számos független pünkösdi gyüle-kezet alakult. Az egyik legnagyobb ni-gériai pünkösdi gyülekezetet, KrisztusApostoli Gyülekezetét Joseph Babalo-la alapította 1930-ban a yorubalandiébredés hatására.

Kínában a shandongi ébredés ide-jén (1930–32) a baptisták és a pres-biteriánusok között töltetett ki aSzent Szellem, minek következtébensorra független pünkösdi gyülekeze-tek alakultak.12

Az Azusa utcai ébredéshatása

A pünkösdizmus a különbözõ or-szágok ébredési mozgalmainak tala-jából nõtt ki, majd szökkent szárba aXX. században. A pünkösdi mozga-lom és tanítás elterjedését nagymér-

tékben segítették az evangéliumi fele-kezetek illetve a szentségmozgalomáltal már korábban kiküldött misszio-náriusok, valamint

Minnie Abrams, 1913

Daniel Berg


azok, akik kifejezetten a pünkösdi éb-redések hatására indultak külföldre.1905-ben a nyugati evangéliumi gyü-lekezetek folyóirataikban mind a wa-

lesi, mind az indiai ébredésrõl beszá-moltak, és így egyre inkább fokozó-dott a hívõk vágya a Szent Szellemvilágméretû kitöltetése iránt.13

Az Azusa utcai misszió volt a leg-ismertebb az észak-amerikai pünkös-di mozgalom elsõ központjai közül,és a pünkösdi misszionáriusok elsõhulláma is innen indult missziós útjá-ra. Az Azusa utcai ébredés során ezaz elsõsorban helyi érdekeltségû ésnem túl befolyásos keresztyén cso-port nemzetközi mozgalommá nõtteki magát, és két év leforgása alatt

több mint 25 országba küldöttlelkimunkásokat.14 Wesley Jánoshozhasonlóan az elsõ pünkösdiek is azegész világot a parókiájuknak tekin-tették, vagyis mindenhol hirdetniakarták az evangéliumot.15 Bizonyo-sak voltak benne, hogy a Szent Szel-lem erejével minden akadályon fölül-kerekedhetnek, legyõzhetik Sátánt ésmeghódíthatják birodalmát — a vilá-got. Ez a nemzeteken átívelõ, uni-verzális célkitûzés kezdettõl fogvajellemezte a pünkösdi mozgalmat.

Az Azusa utcai ébredés történe-tére jelen cikkünkben nem térünk ki.Mindenképpen szót kell azonban ej-tenünk az ébredés világméretûkihatásáról.16 Az Apostoli Hit elsõszáma lelkesen tudósít az esemény-rõl: „Lehetetlen pontosan megmon-dani, hányan tértek és szenteltettekmeg, és hányan töltekeztek be SzentSzellemmel! Nap mint nap újabb hí-vek indulnak el a szélrózsa mindenirányába, hogy hirdessék e csodála-tos evangéliumot!”17

Az új apostoli hit egyértelmûenmisszionárius mozgalom volt. AzAzusa utca kezdettõl fogva missziósközpontként mûködött, ahonnan egy-re távolabbi tájakra indultak a munká-sok. Százával érkeztek az érdeklõdõkLos Angelesbe, hogy saját szemükkellássák, mi is történik, majd bemerít-kezzenek Szent Szellembe. Az Azusautcában tett látogatás után sokukpünkösdi központokat hozott létrekülönbözõ észak-amerikai városok-ban és a tengerentúlon.18

Egyes kutatók az Azusa utca talá-nyáról beszélnek. Állításuk szerint azAzusa utca nem volt olyan meghatá-rozó, mint azt sokan hiszik, és másébredési központok több figyelmetérdemelnének.19

Csakugyan léteztek más, azAzusa utcától független, ugyancsakjelentõs pünkösdi központok is. Ilyenvolt például New York városában aGlad Tidings Tabernacle, amelyetMarie és Robert Brown indított el1907-ben, a William Piper nevéhezfûzõdõ chicagói Stone Church,amely 1907-ben lett pünkösdivé,

vagy a torontói Queen StreetMission. Ez utóbbit Ellen és JamesHebden alapította, miután 1906-banbemerítkeztek Szent Szellembe.

Tagadhatatlan azonban, hogy há-rom éven keresztül Seymour Aposto-li Hit Missziója volt a pünkösdizmuslegismertebb észak-amerikai köz-pontja. Ez a túlnyomórészt afroame-rikaiakból álló gyülekezet a XIX. szá-zad Afrikájának rabszolgakultúrájá-ból táplálkozott. Ez a tény különösen

nagy jelentõséggel bírt a pünkösdiz-mus elterjedése szempontjából a vi-lág azon tájain, ahol az úgynevezettprimitív vallások voltak uralkodók.20

A gyógyulások hangsúlyozása azokkörében segítette az evangélium hir-detését, akik úgy vélték, a vallási ve-zetõket erõmegnyilvánulásoknak kellkísérniük.

Az Azusa utcai misszió számosországba küldött misszionáriusokat,többek között Kínába, Indiába, Ja-pánba, Egyiptomba, Libériába, An-golába és Dél-Afrikába.21 Ez jelentõseredménynek tekinthetõ. Az elsõmisszionáriusok meg voltak gyõzõd-ve afelõl, hogy õk egyfajta „misszio-nárius nyelvet” kaptak, amikor betöl-tötte õket a Szent Szellem. Hittekbenne, hogy az idegen országbanmegadatik majd nekik az a képesség,hogy csodálatos módon beszéljék azottaniak nyelvét, és nem kell végig-menniük a nyelvtanulás tortúráján.

Az Azusa utcai ébredéshatása

Gunnar Vingren

William H. Piper

Stone Church (Chichago, Illinois, USA)


Néhány kivételes esettõl eltekintve,amikor ez állítólag valóban megesett,többségük nem tudta megértetni ma-gát. Sokan csalódottan tértek visszaaz Egyesült Államokba, de a legtöb-ben elfogadták a helyzetet és kitar-tottak küldetésük mellett.

Pünkösdi központokEurópában, Közép-és Dél-Amerikában

Az Azusa utcai mis-szionáriusok és megtért-jeik új ébredési közpon-tokat alapítottak, s apünkösdi tanítás immárolyan távoli városokban ismegvethette a lábat, ami-lyen például Hong Kong, anorvégiai Oslo, az angliaiSunderland, a dél-afrikaiJohannesburg, a nigériaiLagos, a chilei Valparaisovagy a brazíliai Belém.22

Közép- és Dél-AmerikaA chicagói William

Durham egyik munkatár-sa, Luigi Francescon(1866–1964) 1909-benolasz gyülekezeteket ala-pított az Egyesült Álla-mokban és Argentínában.1910-ben a brazíliai SãoPaulóban is az õ vezeté-sével jött létre az elsõpünkösdi gyülekezet,mely a Keresztyén Gyüle-kezet nevet kapta.

Az Assemblies of God közösségetkét svéd bevándorló, Gunnar Vingren ésDaniel Berg indította el Brazíliában. Õkketten Durhammal is kapcsolatban áll-tak. 1910-ben Vingren és Berg Parába,Brazília északi államába utaztak, s meg-alapították az Apostoli Hit Missziót,melyet 1918-ban az Assemblies of Godtaggyülekezeteként jegyeztek be. 2000-re az Assemblies of God Dél-Amerikamásodik legnagyobb felekezetévé nõtteki magát a katolikus egyház után.

Az ébredés második szakaszakát1952-tõl datálhatjuk, amikor 20–30 újpünkösdi felekezet jött létre Brazíliában;legjelentõsebbek közülük a Brazil forChrist, a God is Love, valamint aFoursquare Gospel Church. 1975 utánegy harmadik pünkösdi mozgalom in-dult útjára. E mozgalom legjelesebbképviselõje a Universal Church of theKingdom of God (Isten Királysága Egye-temes Egyháza) volt. A Rio de Janeiró-iegyház, melyet Edir Macedo alapított1977-ben, a jóléti teológiát hirdeti.23

A dél-amerikai országok közülBrazíliában, Chilében és Argentíná-ban találjuk a legnagyobb pünkösdigyülekezeteket, de a mozgalom —gyakran a nyugati missziók közvetíté-sével — csaknem valamennyi latin-amerikai és karib-tengeri országbanmegvetette a lábát.24

EurópaA legtöbb nyugat-európai pün-

kösdi gyülekezet létrejötte a T. B.Barratt-féle (1862–1940) ébredés

nyomán jött létre. Barratt metodistalelkészként szolgált a norvégiai Os-lóban, amikor 1906-os New York-ilátogatása során bemerítkezett SzentSzellembe. Buzgó pünkösdiként ha-józott vissza Norvégiába, hogy Eu-rópában is útjára indítsa a klasszikuspünkösdi mozgalmat. Az ébredéskésõbb az oslói Filadelfia Gyüleke-zetbõl Európa más országaiba is to-vábbterjedt.

A skandináv államok pünkösdi gyü-lekezetei rövid idõn belül a legtöbb ta-

got számlálták az államegy-házi, lutheránus közössé-geken kívül. Az ottani pün-kösdiek a világ minden tájá-ra küldtek misszionáriuso-kat. Kiterjedt missziós éskaritatív tevékenységet foly-tatott a svédországi, stock-holmi Filadelfia Gyülekezetis, amelyet Lewi Pethrus(1884–1974) pásztorolt,és amely egészen a 60-asévekig valószínûleg a világlegnagyobb pünkösdi gyü-lekezete volt.25

1907 szeptemberé-ben Alexander Boddy(1854–1930) anglikánplébános látogatta megBarratt gyülekezetét azangliai Sunderlandbõl,majd meghívta Barrattota saját gyülekezetébe. Ígylett Sunderland a koraipünkösdizmus legjelentõ-sebb központjává Angliá-ban. 1908 és 1914 kö-zött az évente megrende-

zett Whitsuni Konventre Európa min-den tájáról érkeztek pünkösdiek.Boddy szerkesztette a széles körbenolvasott Confidence címû folyóiratotis (1908–1926); ez beszámolt a kü-lönféle pünkösdi ébredésekrõl, vala-mint a pünkösdi tanítások magyaráza-tát tartalmazta. 1909-ben Boddy tá-mogatta Cecil Polhillt a PünkösdiMisszionárius Unió néven ismert fe-lekezetközi misszionáriusmozgalomelindításában, amely el-

Robert és Marie Brown


sõsorban Nyugat-Kínában és Közép-Indiában tevékenykedett.

1915-ben George Jeffreys megala-pította a belfasti Élim Pünkösdi Gyüle-kezetet, Nagy-Britannia jelenleg legna-gyobb pünkösdi felekezetét.26 AzAssemblies of God 1924-ben jelentmeg Nagy-Britanniában és Írország-ban, autonóm gyülekezetek szövetsé-geként. Az elnöki posztot 1948-tólhaláláig Donald Gee (1891–1966)töltötte be. Gee beutazta egész Euró-pát. 1939-ben õ szervezte meg Stock-holmban az Pünkösdi Európakonferen-ciát, majd 1947-ben az elsõ PünkösdiVilágkonferenciát Zürichben. Geeegyike volt kora legmeghatározóbbpünkösdi vezetõinek.27

Franciaorszába Angliából jutott ela pünkösdizmus 1926-ban. 1952-ben a romák körében is elindult apünkösdi ébredés. Ma Franciaországés Spanyolország roma lakosságánakcsaknem egynegyede tagja valamelyikpünkösdi gyülekezetnek.28

A portugál pünkösdizmus Brazíliábangyökerezik. José Placido da Costa és Joséde Mattos pünkösdimisszionáriusok 1913-ban illetve 1921-benérkeztek BrazíliábólPortugáliába.

Spanyolországbansvéd misszionáriusokültették el a pünkösd-izmus magvait.29

A nyugat-európaiországok közül Nagy-Britannia után Ola-szországban a legné-pesebb a pünkösdiektábora. 1908-ban Lui-gi Francescon Chica-góból Olaszországbaküldte Giacomo Lom-bardit. Mind a Pün-kösdi Keresztyén Gyülekezetek, mindpedig az Olasz Pünkösdi KeresztyénEgyház létrejötte Lombardiig vezethetõvissza.30

Az ádáz üldözés dacára Kelet-Euró-pában még sikeresebbnek bizonyult apünkösdi mozgalom. Ivan Voronajev elõ-ször New Yorkban alapított orosz pün-

kösdi gyülekezetet. 1920-ban Bulgáriában, Ukrajná-ban és Oroszországban isfolytatta a gyülekezetplántá-lást. Odeszai (Ukrajna) gyü-lekezete hamarosan ezertagot számlált. 1927-benelnökül választották azEvangéliumi Hitû Keresz-tyének Szövetsége élére.

Akkoriban a pünkösdihívõk a kommunista ál-lam jóindulatát élvezték,és állami beavatkozás ha-tására az ortodox egyházüldözése alól is fölszaba-dultak. Ám 1930-ban, avallásellenes törvények

meghozatala után Voronajevet mint-egy 800 pásztortársával együtt szi-bériai koncentrációs táborokba küld-ték. Ettõl kezdve nincs több informá-ciónk róla, mindenesetre 1940-benmár halottnak vélték.

Az Evangéliumi Hitû Keresztyé-nek (pünkösdiek) vallásszabadságértfolyamodtak a szovjet vezetõkhöz:

Hruscsovhoz (1957) ésBrezsnyevhez (1965), de nem jártakeredménnyel. Egészen a kommuniz-mus 1991-es bukásáig megtagadtáktõlük a szabad vallásgyakorlás jogát.

Az ukrajnai Evangéliumi PünkösdiSzövetség az egyik legnagyobb pün-kösdi felekezet Európában. 2000-benkörülbelül 370 ezer tagot számlált.

Pünkösdi központokEurópában, Közép-és Dél-Amerikában

Közép- és Dél-Amerika

Európa

Balról jobbra: Lewi Pethrus (Svédország), a Barratt házaspár (Norvégia), a Bjorner házapás (Dánia)

Alexander Boddy

Lewi Pethrus


Ázsia2000-ben Oroszországban mintegy400 ezer pünkösdi élt, míg Ukrajná-ban 780 ezer, ami a legnagyobbszám az európai országokat tekintve.

Romániában több mint 300 ezerpünkösdi hívõrõl tudunk. Az 1922-ben alapított Isten Pünkösdi Aposto-li Egyháza a legnagyobb felekezet.1996-ban ez a felekezet PünkösdiSzövetség néven vált ismertté.

A kommunista rendszer széthul-lása óta a kelet-európai pünkösdiekis nagyobb szabadságot élveznek, deaz ortodox egyházak és az állam ré-szérõl ellenállást váltott ki számosnyugati pünkösdi csoport evangél-izációs hadjárata, ami a rendszervál-tást követõen elárasztotta a voltkommunista országokat.31

Ébredés Afrikábanés Ázsiában

AfrikaAz afrikai pünkösdiek istentiszte-

letein meghatározó szerep jutott abetegekért való (olykor rituális szim-bólumokkal kísért) imádkozásnak ésa csodás gyógyulásoknak. 2000-benAfrika lakosságának már mintegy 11százaléka vallotta magát karizmati-kus hívõnek, minek köszönhetõen apünkösdi–karizmatikus gyülekezeteka keresztyénség meghatározó képvi-selõivé váltak a kontinensen. A klasz-szikus pünkösdiek 1907 óta vannakjelen Afrikában, ekkor érkeztekugyanis Libériéba és Angolába az el-sõ misszionáriusok az Azusa utcá-ból. 1908-ban több független pün-kösdi misszionárius kezdett munkát adél-afrikai Johannesburgban. Õk in-dították el Dél-Afrika legnagyobbklasszikus pünkösdi felekezetét, azApostoli Hit Missziót. Az istentiszte-letek kezdetben mentesek voltakmindennemû faji megkülönböztetés-tõl, ám késõbb a fehér vezetõk rasz-szista szabályokat hoztak, és vala-mennyi befolyásos pozíciót maguk-nak követelték. Többek között ezzelmagyarázhatók az egyházon belülisorozatos szakadások.

1996-ig a legtöbb klasszikus dél-afri-kai pünkösdi felekezet etnikai alaponmegosztott volt.32 Az egyik legbefolyáso-sabb dél-afrikai pünkösdi, NicholasBhengu (1909–1986) vezette az

Assemblies of God közösséghez tartozó,„Vissza Istenhez” nevet viselõ csoportot.

William Burton (1886–1971)brit származású független pünkösdimisszionárius 1915-tõl 1960-igszolgált Kongó déli részén. Õ alapí-totta azt a csoportot, amely késõbb a

Kongói Pünkösdi Közösséggé nõtteki magát.

A Kelet-Afrikában mûködõ nagyszá-mú független gyülekezet többségét érin-tette valamelyik ébredési mozgalom,

következésképpen általában hangsúlytfektetnek a Szent Szellem munkájára.33

Reinhard Bonnke német misszionárius1967-ben kezdte szolgálatát Afrika dé-li országaiban. Azóta a kontinens min-den táján hirdette Isten


Igéjét — néhol akkora tömegeknek,amilyenre nem volt még példa a keresz-tyénség addigi történelme során. Frank-furti székhelyû szervezete, a Christ forAll Nations (Krisztus minden nemzetért)

rendkívül eredményesen terjeszti a pün-kösdi hitet Afrikában.

A pünkösdizmus Nyugat-Afrikábana legjelentõsebb keresztyén mozgal-mak egyikévé lett. Libériába 1907-ben

érkeztek az elsõ

afroamerikai misszionáriusok az Azusautcából. A három legnagyobb ghánaipünkösdi egyház eredete egy kiválóghánai férfi, Peter Anim (1890–1984),valamint ír kortársa, James McKeown

(1900–1989) munkásságára vezethe-tõ vissza.34

Ma az afrikai országok közül Nigé-riában legmagasabb a pünkösdiek ará-nya. Itt találjuk a világ legnagyobb gyü-lekezeteit, melyek kiterjedt hazai éskülföldi missziós munkát végeznek.

ÁzsiaIndiában viszonylag rövid idõn be-

lül pünkösdi missziók szövevényes há-lója jött létre. 1929-ben az indiaiAssemblies of God regionális tanácsbatömörítette a dél-indiai független kör-zeteket. 1947 óta valamennyi körzetélén indiai vezetõk állnak.

K. E. Abraham (1899–1974)1923-ban lett pünkösdivé, ám nem ér-tett egyet a misszionáriusokkal, ezértmegalapította az Isten Indiai PünkösdiEgyházát. Ez az egyház, valamint azAssemblies of God közösség képviselia két legnagyobb pünkösdi felekezetetIndiában; az ezredfordulón mindkettõmintegy 750 ezer tagot számlált. Alegismertebb karizmatikus gyógyító–-evangélista a tamilnadui D. G. S.Dhinakaran, a Dél-Indiai Egyház tagja,és egyben a nagy tömegeket megmoz-gató Jesus Calls Ministry evangélizá-ciós szervezet vezetõje.35

Mianmarban, Thaiföldön, Malajziá-ban és Szingapúrban is találunk élõ pün-kösdi és karizmatikus gyülekezeteket, adél-kelet ázsiai országok közül mégis In-donéziában nyert leginkább teret a pün-kösdizmus. 1922-ben holland szárma-zású pünkösdi misszionáriusok érkeztekAmerikából Jáva szigetére. Az1965–1971-es indonéz ébredés idejéntöbb mint kétmillió jávai lett keresztyénnéannak dacára, hogy a muzulmán szélsõ-ségesek részérõl ádáz üldözéssel kellettszembesülniük. 2000-ben a pünkösdi éskarizmatikus hívõk 9-12 millióan voltak,vagyis az összlakosság 4–5 százaléka ekeresztyén csoportokhoz tartozott a 80százalékban muzulmán országban.36

1928-ban Szent Szellemmel teljesfilippínók tértek vissza az Egyesült Álla-mokból a Fülöp-szigetekre, hogy szülõ-hazájukban pünkösdi gyülekezeteketalapítsanak. Ma a három legnagyobbfülöp-szigeteki egyház a „Jézus Úr!”Gyülekezet, melyet Eddie Villanuevaalapított 1978-ban, a Jézus Csodahad-járata, valamint az Assemblies of God.37

Kínában 1907-ben kezdõdött apünkösdi misszionáriusok aktív szol-gálata. Elsõk között érkezett az Azusautcából a McIntosh és a Garr házas-pár. Miközben a nyugati misszionáriu-

Ébredés Afrikábanés Ázsiában

Afrika


Allan Anderson

sok többségének 1949-es távozásakorcsupán mintegy 5 millió keresztyénttartottak számon az országban,2000-ben a nem bejegyzett, függetlenkínai egyházak taglétszáma becslésekszerint 20 és 75 millió között moz-gott. Az ázsiai orszá-gok közül napjaink-ban feltehetõen Kíná-ban él a legtöbb ka-rizmatikus keresz-tyén, akiknek a javarésze valamelyik ille-gális, független házi-gyülekezet tagja. Ecsoportok immár leg-alább 50 éve a világkeresztyénségétõl el-vágva, súlyos üldözésközepette mûködnekés növekednek.

A pünkösdi egy-házak között találjuka Jézus Igaz Egyhá-zát, melyet Paul Weialapított 1917-benPekingben, valaminta Jézus Családja kö-zösséget, amelyetJing Dianying hozottlétre 1927-ben aShandong tarto-mánybeli Mazhu-angban — az elõbbiszombatista unitárius. Akárcsak atöbbi autonómiát követelõ gyüleke-zet, az 50-es évektõl egészen a 70-

es évek végéig e két közösség is bevolt tiltva, de a tilalom feloldásátgyors növekedés követte. Az ezred-fordulón a kínai protestánsok mintegy10 százaléka volt a Jézus Igaz Egyhá-za tagja, és Shandong tartomány kö-

zépsõ részén a keresztyén csoportoktöbbsége a Jézus Családja közösség-gel állt valamilyen kapcsolatban.38

Koreában, Szöulban az elsõ pün-kösdi gyülekezetet Mary Rumsey ala-pította 1932-ben, aki annak idejénaz Azusa utcában töltekezett beSzent Szellemmel. Társa volt a mun-kában a Koreai Assemblies of Godközösség majdani elsõ elnöke,Heong Huh is. David (korábbanPaul) Yonggi Cho (1936–) és késõb-bi anyósa, Jashil Choi (1915–1989)1958-ban kezdtek sátoros istentisz-teleteket tartani Szöul egyik szegény-negyedében. Harminc évvel késõbb a700 ezer tagot számláló, és 700pásztor vezetése alatt álló Yoido Tel-jes Evangéliumi Gyülekezet már a vi-lág legnagyobb keresztyén gyüleke-zetének számított.39

Századunk kihívásai

Az 1930-as évekre alig néhány or-szág maradt csu-pán pünkösdi bi-zonyságtevõk nél-kül, ami jelentõs si-kernek tekinthetõ.40

Azóta a pünkösd-izmus — ide értvea pünkösdi jellegûfüggetlen gyüleke-zeteket és a katoli-kus karizmatikusmozgalmat is — aXXI. századi ke-resztyénség egyiklegmeghatározóbbágává lett. A gyak-ran emlegetett, ámel lentmondásosbecslések szerintaz ezredfordulón avilág népessége kö-zül több mint 500millióan tartoztakvalamilyen pünkös-di mozgalomhoz,41

akiket szinte vala-mennyi országbanés keresztyén fele-

kezetben megtalálunk. Kevesebb mintegy évszázad leforgása alatta

Ivan és Katharina Voronajev

Donald Gee, 1960


pünkösdi, karizmatikus és ezzel rokonmozgalmak váltak a világ keresztyénsé-gének legfõbb hajtóerejévé.

Ám ez még nem ok az önfeledt ün-neplésre, a pünkösdi mozgalmonugyanis számos olyan szégyenfolt esett,amely száz év elteltével sem tûnt elnyomtalanul. Legsúlyosabbak ezek kö-zül a megosz-tottság, az in-dividualizmusés a patri-arkalizmus.

Az egyikl e g n a g y o b bprobléma azegység hiányaés a más fele-kezetbeliek ki-r e k e s z t é s e .Teológiai ésszervezeti kü-lönbségek márigen korán je-l e n t k e z t e k .Ezek hátteré-ben néha etni-kai vagy osz-tálybeli kü-lönbségek isálltak, ám azesetek többsé-gében jelen-téktelen eltérések és a dogmákhozvaló szigorú ragaszkodás miatt ala-kultak ki. A pünkösdiek sajnos el-mondhatják magukról, hogy száz évleforgása alatt több alcsoportra sike-rült oszlaniuk, mint a maradék ke-resztyén tábornak 2000 év során…Mégis, abszurd módon, minél többrészre szakadt a pünkösdi tábor, an-nál inkább szaporodott, ami ennekellenére nem mentség Krisztus testé-nek megosztására.

A pünkösdieknek szorosabbra kelle-ne fonniuk kapcsolataikat egymással, va-lamint a régebbi felekezetekhez tartozótestvéreikkel. Ahogy egyre nõ a SzentSzellem munkája iránti nyitottság, a pün-kösdi csoportok egymás után értékelikújra az országukon belüli és a nemzetkö-

zi egyházi szervezetekhez fû-

zõdõ kapcsolataikat. A felek közt megin-duló párbeszédek talán arra engednekkövetkeztetni, hogy közeleg a változás.A Pünkösdi Tudományok Társasága (TheSociety for Pentecostal Studies) az egyiklegjelentõsebb fórum Észak-Ameriká-ban, ahol pünkösdieknek és karizmatiku-soknak széleskörû párbeszédre és tudo-

mányos alkotómunkára nyílik lehetõsé-gük. Az utóbbi idõkben már pünkösdiekis részt vettek azokon a felekezetközi te-ológuskonferenciákon, melyek záróak-kordjaként 2005 májusában a SzentSzellemrõl, a gyógyulásról és a megbé-kélésrõl szóló nemzetközi konferenciakerült megrendezésre Athénban. Ez voltaz elsõ alkalom, hogy a pünkösdiek nagyszámban és hivatalos küldöttként jelen-tek meg egy jelentõsebb felekezetközikonferencián. Az ilyen rendezvényekenvaló részvétel segítheti a keresztyénségnemzetközi arculatának átalakulását, va-lamint elõmozdíthatja a Jézus Krisztusiránt elkötelezett hívõk közötti kapcsola-tok helyreállását.

A megosztottság mellett a vezetõkerkölcsi hiányosságai jelentenek súlyosproblémát. Bár vallásos szemfényvesz-tõket bármelyik felekezetben találni, a

közelmúlt történelme számos olyanesettel szolgált, amikor egy pünkösdiszolgáló életvitele komoly kívánnivalóthagyott maga után. Az egészség és ajólét teológiája különösen hozzájárult akétes gyakorlatokat is magában foglalópünkösdi gyakorlatok gyors szaporodá-sához szerte a világon. E megkérdõje-

lezhetõ teológiai alapokonnyugvó gyakorlatokat Isten áldá-sára hivatkozva kijelentés érté-kûnek tekintették. A mai pün-kösdi vezetõk közül sokan csakkorlátozott mértékben vagy egy-általán nem tartoznak elszámo-lással másnak, így öntörvényûvéválnak. A pünkösdi ekklézioló-gia sajnálatos módon kiváló táp-talajt biztosított a határtalan ön-kényeskedésnek.

Pünkösdi körökben bizonyosterületeken mindmáig patriarkáliselvek érvényesülnek. Ez korlátoz-za a nõk lehetõségeit a szolgálat-ban és a vezetésben (holott õkalkotják a pünkösdi tábor túlny-omó többségét). Több helyüttkülföldi misszionáriusok rendel-keznek a gazdag országokból ér-kezõ anyagi támogatások fölött,így manipulálva a helyi gyülekeze-teket és teológiai fõiskolákat. Apünkösdi mozgalom kizárólag e

hibák kijavítása után juthat el az érett fel-nõttkorra. A pünkösdi hívek nem huny-hatnak szemet a problémák és a bûnökfölött, s a nemzetközi együttmûködés se-gíthet e súlyos kérdések megoldásában.

Allan Anderson

A teológia doktora, az angliai Birming-

hami Egyetem Teológiai és Vallástudományi

Továbbképzõ Intézetében a pünkösdi tudo-

mányok elõadója, valamint a posztgraduális

képzések felelõs vezetõje. Korábban Dél-Af-

rikában szolgált lelkipásztorként és teológiai

oktatóként, ma pedig számos folyóirat szer-

kesztõbizottságának is tagja.

Századunk kihívásai

George Jeffreys


JEGYZETEK

1. Apostoli Hit 1 (Los Angeles, USA), 1906.

szeptember; 1.

2. Frank Bartleman: „Azusa Street” (S.

Plainfield, New Jersey, USA; Bridge

Publishing, 1980), 19.

3. Gary B. McGee, „»Latter Rain« Falling in

the East: Early Twentieth-Century

Pentecostalism in India and the Debate

Over Speaking in Tongues” in: „Church

History” 68:3 (1999), 650.

4. Eifon Evans: „The Welsh Revival of

1904” (Bridgend, U.K.; Evangelical Press

of Wales, 1969), 190–196.; D.D. Bundy:

„Welsh Revival,” in: „New International

Dictionary of Pentecostal and

Charismatic Movements”, szerk.: S.M.

Burgess és E.M. van der Maas (Grand

Rapids, Michigan, USA: Zondervan,

2002.), 1187–1188.; Dana Robert:

„Occupy Until I Come: A.T. Pierson and

the Evangelization of the World” (Grand

Rapids, Michigan, USA: Eerdmans,

2003.), 260.

5. Robert, 261–262.

6. Nongsiej: „Revival Movement in Khasi-

Jaintia Hills,” in: Churches of Indigenous

Origins in Northeast India”, szerk.: O.L.

Snaitang (Delhi: ISPCK, 2000.), 32–34.

7. Allan Anderson: „The Present Worldwide

Revival … Brought Up in India: Pandita

Ramabai and the Origins of

Pentecostalism,” Az SPS 2005. március

10–12-én, a Regent Egyetemen (Virginia

Beach, Virginia, USA) megrendezett éves

találkozóján kiosztott anyag.

8. McGee, „Latter Rain,” 651, 656–657,

664.

9. William T. Ellis: „A World-Famed

Journalist Visits a Pentecostal Mission,”

in: „Pentecostal Evangel”, 1924. április

19., 9.; A korábban már közzé tett cikket

a Pentecostal Evangel engedéllyel jelent-

tette meg újra; copyright Joseph B.

Bowles, 1907.

10. William N. Blair és Bruce Hunt: „The

Korean Pentecost and the Sufferings

Which Followed” (Edinburgh, UK: The

Banner of Truth Trust, 1977.), 71, 75.

11. Young Hoon Lee: „The Holy Spirit

Movement in Korea: Its Historical and

Doctrinal Development” (PhD disszertá-

ció, Temple University, 1996.), 80–90.

12. Allan Anderson: „An Introduction to

Pentecostalism: Global Charismatic

Christianity” (New York, USA; Cambrid-

ge University Press, 2004.), 115–121,

133, 136–137.

13. “Manifestations of the Spirit’s Power,”

in: „Triumphs of Faith” 25:11 (1905.

november), 251–253.

14. D. William Faupel: „The Everlasting

Gospel: The Significance of Eschatology

in the Development of Pentecostal

Thought” (Sheffield, UK; Sheffield

Academic Press, 1996.), 182–186,

208–209, 212–216.

15. Apostoli Hit 1/1 (Los Angeles;USA),

1906. szeptember; 1.

16. Faupel, 194–197, 200–202.; Anderson:

„Introduction to Pentecostalism”,

39–45.

17. Apostoli Hit 1/1 (Los Angeles, USA),

1906. szeptember; 1.

18. Faupel: „Everlasting Gospel” 202–205, 208.Nicholas Bhengu (ballra) és Tedd Ness

Reinhard Bonnke (jobbra) és Hal Herman


19. Joe Creech: „Visions of Glory: The Place

of the Azusa Street Revival in

Pentecostal History,” in: Church History

65. (1996): 405–424.

20. Douglas J. Nelson: „For Such a Time as

This: The Story of William J. Seymour and

the Azusa Street Revival” (PhD dsszertá-

ció, University of Birmingham, 1981.),

157–158.; Walter J. Hollenweger: „Pente-

costalism: Origins and Development

Worldwide” (Peabody, Massa-

chusetts, USA; Hendrickson,

1997.), 18–19.

21. Faupel, 182–186, 208–209,

212–216.

22. Részletesebben lásd: Anderson:

„An Introduction to Pentecos-

talism”.

23. David Martin: „Tongues of

Fire: The Explosion of

Protestantism in Latin Ame-

rica” (Oxford, UK; Blackwell,

1990.), 66.; Mike Berg és

Paul Pretiz: „Spontaneous

Combustion: Grass-Roots

Christianity Latin American

Style” (Pasadena, Kalifornia,

USA; William Carey Library,

1996. old.), 101–109.; John-

son és Mandryk: „Operation

World”, 120.

24. Berg és Pretiz: „Spontaneous

Combustion”, 41–42, 69–79.;

Martin: „Tongues of Fire”,

51.; Anderson: „Introduction

to Pentecostalism” 79–81.

25. Burgess: NIDPCM, 80, 81,

103–105, 986–987.

26. Hollenweger: „The Pentecostals: The

Charismatic Movement in the Churches”

(Minneapolis, Minnesota, USA; Augsburg

Publishing House, 1972.), 184–185.; P.

Johnstone és J. Mandryk: „Operation

World: 21st Century Edition (Carlisle, UK;

Paternoster, 2001. old.), 650.

27. William K. Kay: „Pentecostals in Britain”

(Carlisle, UK: Paternoster, 2000.), 74.

28. Burgess: NIDPCM, 105–107, 417–418,

683–686, 1027, 1045.

29. Burgess: NIDPCM, 208–209, 247;

Johnstone és Mandryk: „Operation

World” 529, 583.

30. Burgess: NIDPCM, 132–141.; Hollen-

weger: „The Pentecostals” 251.; Johnstone

és Mandryk: „Operation World” 365.

31. Hollenweger: „The Pentecostals” 267–269,

274, 281.; Johnstone és Mandryk:

„Operation World” 540, 644.; Anderson:

„Introduction to Pentecostalism” 98–101.

32. Johnstone és Mandryk: „Operation

World” 21.; Anderson: „Introduction to

Pentecostalism” 106–110.

33. Burgess, NIDPCM, 67–74, 150–155,

264–269.

34. Anderson: „Introduction to Pentecos-

talism” 115–121.; Johnstone és Mandryk:

„Operation World” 241, 421, 488.

35. Roger Hedlund: „Indigenous Pentecosta-

lism in India” in: „Asian and Pentecostal:

The Charismatic Face of Christianity in

Asia”, szerk.: Allan Anderson és Edmond

Tang, 215–244.; Roger Hedlund: „Chris-

tianity Is Indian: The Emergence of an

Indigenous Christianity” (Delhi: ISPCK,

2000.), 160–161.

36. Gani Wiyono: „Pentecostals in Indo-

nesia” in „Asian and Pentecostal”,

szerk.: Anderson és Tang, 307–328.;

Johnstone és Mandryk: „Operation

World” 339.

37. Johnstone és Mandryk: „Operation

World” 521.; Joseph Suico: „Pentecostals

in the Philippines” in: „Asian and

Pentecostal”, szerk.: Anderson and Tang,

345–362.

38. Gotthard Oblau, Deng Zhao Ming és Ed-

mond Tang: „Christianity in China”, in:

„Asian and Pentecostal”, szerk.: Anderson

és Tang, 411–488.

39. Martin: „Tongues of Fire”

135, 146.; Johnstone és

Mandryk: „Operation

World”, 387.; Anderson:

„Introduction to Pentecosta-

lism” 136–139.

40. Burgess, NIDPCM, 26–29,

99–102, 187–191, 194–197,

221, 271–272.; Johnstone és

Mandryk: „Operation

World”, 83–84, 250, 480,

509–510, 627.

41. David B. Barrett és Todd M.

Johnson: „Annual Statistical

Table on Global Mission:

2003” in: „International Bul-

letin of Missionary Rese-

arch” 27/1 (2003), 25. Bár-

mily gyakran idézik is e sta-

tisztikát, hitelessége nem bi-

zonyítható, és attól függ, ho-

gyan definiáljuk a „pünkösd-

izmus” fogalmát. A szám-

adatban foglalt hívek többsé-

ge valamilyen független gyü-

lekezethez tartozik, vagy egy

történelmi egyház karizmati-

kus csoportjának a tagja.

JEGYZETEK

A. G. Garr, 1920-as évek


Új kifejezés a „faj” helyett

David D.Daniels, III


Az Azusa utcai ébredés szárma-zásra való tekintet nélkül mindenki-nek lehetõséget kínált, hogy a meg-szokottól eltérõ, új nemzetiségiidentitást tegyen magáévá, melyet az

ébredést kísérõ karizma-tikus tapasztalatok alakí-tottak. E nemzetiségiidentitás ekkor még nemszilárdult meg; az ébre-dés tüzében fokozatosanformálódott. Az ébredésés a születõben lévõpünkösdi mozgalom ber-kein belül a keresztyénekimmár az új identitást ér-vényesítették.

Az új nemzetiségiidentitás túllépett a korrajellemzõ rasszista szaka-dékon, és a társadalom-ban megszokottól merõ-ben eltérõ fogalmakat,jelképeket és célokat val-lott magáénak.

„A vér összemosta abõrszíneket” — hangzottFrank Bartleman pünkös-di pásztor radikális kije-lentése, melyet késõbbgyakran idéztek az1906-os Azusa utcai éb-redéssel kapcsolatban, ésamely jól körvonalazta azúj nemzetiségi identitásmibenlétét. Bartleman ki-jelenése az ébredés iden-titásformáló társadalmi ésvallási jellegû hatásairautalt. Híres mondata azAzusa utcai hívek szívé-bõl szólt: mintegy beleki-abálta a világba az újnemzetiségi identitásravágyó keresztyének el-képzeléseit, nyíltan meg-vetette a kor diszkrimina-tív viselkedési szabályait,és félresöpörte a bõrszínszerinti megkülönbözte-tés gyakorlatát.1

Az Apostoli Hitbenmegjelent nemzetiségikérdésre vonatkozó uta-lásokból következtetni le-het rá, hogy a formálódóúj identitásretorika mely

forrásokból táplálkozhatott. Mivel azidentitás vagy öntudat kialakulásarendszerint hosszabb folyamat, cik-künk csupán annyit állít, hogy azAzusa utcai ébredés részesei vala-mennyien találkozhattak ezzel az újmegközelítéssel. Hogy ki mennyireés miként élt a lehetõséggel, s meny-nyire tette azt magáévá, kívül esikvizsgálódásunk körén. Megnézzükugyanakkor, hogy a nemzetiségi kér-désselösszefüggésben milyen társa-dalmi körülmények között formáló-dott az új identitás, és melyek voltakfõbb jellemzõi.

Új kifejezés a „faj” helyett

Az Azusa utcai nemzetiségi iden-titás a „pünkösdi könyv” (a Cseleke-detek könyve) egyik szakasza köréépült. A Cselekedetek 17:26-ban ezáll: „Az egész emberi nemzetséget isegy vérbõl teremtette, hogy lakjon aföld egész felszínén.” Az ébredésidején ezt a szövegrészt az angolfordításban szereplõ nemzetek he-lyett elsõsorban nemzetiségekre vo-natkoztatták. Az ébredés résztvevõihittek a nemzetiségi és osztályegyen-lõségben. Minden nemzetiséget ésosztályt közös alapra helyeztek Istenés egymás elõtt, vagyis leromboltákés a fajok korábbi hierarchiáját. Bár afajok fogalmát az Apostoli Hit is is-merte, magát a kifejezést következe-tesen kerülte. Helyette inkább — aXX. század elejének kulcsfogalmávalélve — „nemzetiségeket” említett.2

A korai pünkösdizmus idején, anemzetiségi identitás kialakulásakor,a „fehér” mint faji kategória még is-meretlen volt (késõbb az európaiszármazásúakat sorolták ide). Bár azI. Világháború elõtti Amerikában azeurópai bevándorlók nyelv-, étkezés,öltözködés- és szokásbeli különbsé-gei szembetûnõbbek voltak közösvonásaiknál, a kutatók az Európánbelüli fajok és nemzetiségek eltéré-seit biológiai eredetûnek vélték.3

A „faji besorolás” fogalma több anemzetiségi identitásnál — a cso-portalkotás változásait, kategóriát éspártolóit is magában foglalja. Nemcsupán fehérek és feketék különvá-

lasztását jelenti, hanem a „fehérség”,vagy éppen a „hispánság” vagy az„ázsiai amerikaiság” kialakulásánakbelsõ kérdéseit is boncolgatja.

Ebben az idõszakban a nemzetihovatartozás és a nyelv voltak a „faj”legfõbb megkülönböztetõ jegyei. Akorabeli köznyelv, politika és tudo-mány már-már a nemzetiség szinoni-májaként használta a faj fogalmát. Akor szónokai külön fajként utaltakpéldául a németekre, az írekre, azolaszokra, a lengyelekre, a litvánokravagy a perzsa leszármazottakra is.Egyes európai fajokkal (az írekkel, alengyelekkel vagy az olaszokkal)szemben jellemzõen elõítélettel vi-seltettek.

Az ébredés berkein belül azonbana „nemzetiség” fogalom versenyrekelt a „faj” kifejezéssel a társadalom-szervezõ funkcióért. Bár az ApostoliHitben is találkozunk a „fehér” és„színes bõrû” faji kategóriákkal, decsak igen ritkán. Kevés helyen emlí-tették a „fehér” jelzõt az európaiszármazásúak, és a „színes bõrû”-taz afroamerikaiak megjelölésére. A„néger” kifejezést egyáltalán nemhasználták.

Gyakran szerepelt ezzel szembena cikkekben a „nemzetiség” szó. Akülönbözõ cikkek mind egyetlenszerzõ véleményét visszhangozták:„Isten nem tesz különbséget a nem-zetiségek között”. Az Apostoli Hitszámaiban újra meg újra felsoroltákaz ébredésnél jelenlévõ nemzetisé-geket; többek között kínaiakat, etió-pokat, németeket, észak-amerikai in-diánokat, mexikóiakat említettek.4

Ezt úgy is értelmezhetjük, hogyaz Apostoli Hit nyelvi alapon osztot-ta föl a világot. Az ébredés alternatí-vát kínált a „rasszok trilógiája”(kaukázoid, mongoloid, negroid), azeurópaiak négy fajra (alpesi, mediter-rán, északi, sémita) osztása, valamint


Államok faji hierarchián alapuló tár-sadalmi rendjével. Az Azusa utcábankülönbözõ nemzetiségûek osztoztaka vezetésen, megismerték egymáskultúráját, s egy újszerû nemzetiségiöntudatot tettek magukévá, mely abeszélt nyelvre épült.

Az új szemléletmód hatása attólfüggött, hogy az adott nemzetiségmilyen helyet foglalt el a társadalmiranglétrán. A fehér bõrû hívõk köré-ben például eloszlatta a faji felsõbb-

rendûség mítoszát. A fehérek különbvoltába vetett hitet két eszme ismegrengette: a nemzetiségek plurali-tásának és egyenlõségének eszméje.Az európai nemzetek mellett felsora-

koztak az ázsiaiak, az afrikaiak és adél-amerikaiak is. Az afroamerikai hí-võk esetében az alacsonyabbren-dûségi érzést oszlatta el az új szem-léletmód.

Az emberek faji hierarchiájánakösszeomlása a hatalom faji hierarchi-áját is megdöntötte. Az ébredés in-tézményeiben a különbözõ nemzeti-ségek megosztoztak a hatalmon. Avezetõk csoportja feketékbõl és fehé-rekbõl tevõdött össze. Ezenkívül a

kultúrák közti faji hierarchia is szét-esõben volt. Az ébredés résztvevõi anemzetiségi korlátokon túllépve is-merkedtek egymás kultúrájával. Az újnemzetiségi identitásnak tehát kultu-

Bõrszínre valótekintet nélkül

egy másik rasszelmélet (etióp, mon-gol, maláj, amerikai), és a nemzetisé-gek negyven fajba (írek, olaszok, szí-rek, görögök, magyarok, lengyelek,szerb-horvátok, japánok, filippínók,mexikóiak, négerek stb.) sorolásávalszemben.

Az ébredés az embereket nyelvekszerint csoportosította. Számon tar-tották „India, Kína, Afrika, Ázsia,Európa és a tengeri szigetek nyelve-it, valamint a tanult nyelveket, így agörögöt, a latint, a hébert, a franciát,a németet, a kínait, a japánt, a zulut,a hindut, a bengálit és a csippevát.”Az afrikai nyelvek közül a kru, a zulués az ugandai nyelvet említették. Enyelveket a világon beszélt bármelymás nyelvvel egyenértékûnek tartot-ták. A világ nyelvek alapján történõfelosztásával egészen más képet le-hetett kapni az emberiségrõl, mint akorábbi rasszelmélet szerint.5

Talán nem túlzás azt állítani, hogyaz Azusa utcai ébredés az emberiségnyelvi rendszerezésével a rasszizmusfelszámolását mozdította elõ. Az ébre-dés résztvevõi a nyelvet tartották azidentitás meghatározó jegyének, mi-közben a faji hovatartozásra nem vol-tak tekintettel. A rasszizmus-ellenes-ség eszméje az emberek hasonlóságátés egyenlõségét hirdette. Ez az eszmea keresztyén egységet új alapokra he-lyezte, áthidalva a fajok és bõrszínekközött húzódó válaszvonalakat.

A faji hierarchialerombolása

Az Azusa utcai afroamerikai gyü-lekezet volt az elsõ, amely elfogadtaaz új faji berendezkedést. Az ébre-dés új viszonyokat teremtett, melyekkövetkeztében az elsõ pünkösdiekmásként kezdtek gondolkozni a fa-jokról, és szembeszálltak az Egyesült

Állnak (balról jobbra): Hoebe Sargent, G. W. Evans, Jennie Evans Moore, Glenn A. Cook,Florence Louise Crawford, Thomas Junk és Prince testvérnõ.

Ülnek (balról jobbra): May Evans asszony, Hiram W. Smith Mildren Crawforddal az ölében,William J. Seymour presbiter és Clara Lum.

A fénykép valószínûleg 1906 augusztusában készült. Szeptemberre G. W. Evans, Florence és MildredCrawford, Thomas Junk és May Evans már elhagyta a Missziót. Crawford 1907 januárjában visszatért,

de egy hónap múlva ismét elment. Glenn Cook 1907 decemberében távozott,Clara Lum pedig 1908 májusában.


rális, társadalmi és ekkléziológiai as-pektusa is volt, vagyis a fehérek és afeketék mindhárom területen készekvoltak tanulni egymástól.

Az Azusa utcai ébredés új szim-bólumokat használt, és szakított a„sötét”, „sötétség” kifejezésekethasználó sematikus társadalommodel-lel. Az Azusa utcában sosem illetékefféle jelzõvel sem az afroamerikaikat,sem pedig intézményeiket, miközbenaz amerikai társadalomban közszájon

forogtak a sötét bõrszínre vonatkozósértõ megjegyzések.

Az Azusa utcai missziónál teoló-giai értelemben merült fel csupán asötét/sötétség fogalma, éspedig aszellemi sötétségben élõk, a hitetle-nek, illetve az afrikai törzsi vallásokés a római katolicizmus vonatkozásá-ban. A két említett vallást egyformáneltérõnek vélték a — protestantiz-mus szinonimájaként értelmezett —keresztyénségtõl, s következéskép-

pen az afrikai törzsi vallásokat és arómai katolicizmust elméletben egyszinten kezelték.6

Bõrszínre valótekintet nélkül

Az Azusa utcai ébredés elutasítot-ta a faji megkülönböztetés és az egyesnemzetiségek „tiszta” vagy „piszkos”bõrszíne alapján történõ rangsorolá-

sának a gyakorlatát. Tagadták, hogy afehér faj tisztaságát — biológiai érte-lemben a fajok keveredését tiltó tör-vényekkel, társadalmi szinten pedigszegregációs hatású szokásokkal, gya-korlatokkal — védeni kellene a „fajiszennyezõdéstõl”. Jóllehet nem tud-juk biztosan, hogy helyeselték-e a fa-jok közti házasságot, egyes történé-szek szerint elméletben igen.

Az identitásformálás merész vál-lalkozás volt a pünkösdi hívek részé-

A faji hierarchialerombolása

rõl, s hogy ezt igazán értékelhessük,tudnunk kell, mennyire áthatotta akor társadalmát a rasszizmus. Az új-jáépítés utáni korszak és az I. Világ-háború közötti keserû években új, azaddiginál szembetûnõbb módokonhúztak határokat feketék és fehérekközé. A fajok éles elkülönülése miatta különbözõ származásúak különbö-zõ gyülekezetekben imádhatták csakIstent, más környékre költöztek, kü-lön iskolába járatták a gyermekeiket,más éttermekben ehettek, és különhelyre temetkezhettek. A XX. századeleji Amerikában a fajok között hú-zódó határvonalak nemhogy eltûntekvolna, hanem még inkább megerõ-södtek, és mélyen beleásták magukataz Egyesült Államok vallási, társadal-mi és politikai rétegeibe.7

Minthogy az Egyesült Államok fajihierarchiájában csupán színes, fehérés a kettõ közti bõrszínt különböztet-tek meg, valamennyi nemzetiséget ekategóriák valamelyikébe sorolták. Aszínes bõrûek oldalán az afroamerika-iak, a mexikóiak, a Puerto Rico-iak, akínaiak, a japánok és a filippínók áll-tak, míg a „fehér oldalon” az ango-lok, skótok, franciák, hollandok, dá-nok, németek és más északnyugat-európai nemzetek. Az íreket, olaszo-kat, görögöket, magyarokat és egyébkelet-európai népeket ekkor még nemtartották számon a fehérek között.Számos kutató szerint csupán 15–35évvel az Azusa utcai ébredés elindu-lása után kezdték e népek némelyikétis fehérként kezelni.8

Az európai nemzetek közti fajikorlátok ismeretében még nagyobbjelentõségûnek tûnik az ébredésidentitásformáló törekvése. Faji meg-különböztetés nem csupán fehérek ésfeketék között létezett, hanem azolasz, ír és perzsa emigránsokat is el-választotta az Amerikában született,angol és német származású lakosok-

TÁRHÁZ 37

tól. Ha nem a XX. század szegregá-ciós és rasszista szemszögébõl vizs-gáljuk az Azusa utcai eseményeket,fel sem mérhetjük, milyen nehéz tár-sadalmi helyzetben lépett fel az ébre-dés az új identitásteremtés igényével.

Az Azusa utcaiak szakítottak akor társadalmának uralkodó faji be-rendezkedésével. Az új nemzetiségiidentitás egy bõrszín alapján ketté-osztott világban született. Az ébre-dés részesei elvetették a korábbinemzetiségi identitást, és újszerûenkezdtek gondolkozni magukról ésembertársaikról. A Biblia alapjánmegkérdõjelezték a szegregációt tá-mogató keresztyéneket, és arra biz-tatták a különbözõ fajokat, hogy bát-ran találkozzanak egymással mind-azon helyeken, ahol eltûnõben voltakaz egykori válaszvonalak.

Az új nemzetiségi identitás kiala-kulásában alapvetõ szerep jutott azébredés nemzetiségi hátterének és jel-legének. A vezetõk elmondása szerintaz ébredés a színes bõrûek között in-dult el, majd késõbb fehérek is csatla-koztak, akiket tömegek követtek a kü-lönbözõ kontinenseken. Isten munkájaegy afroamerikai szentséggyülekezet-ben kezdõdött, majd egy afroamerikaiházigyülekezetben, illetve a BonnieBrae utcában folytatódott, és azAzusa utca 312. szám alatt bontako-zott ki teljes egészében.

Ifj. Cecil M. Robeck történész sze-rint az 1906. februári szerényen indu-ló, „fekete ébredés” 1906. áprilisábanmár fekete ébredés volt néhány fehérrésztvevõvel, 1906. szeptemberébenpedig mintegy 300 fehéret és 25 feke-tét számlált. Robeck állítása szerint ahivatalos tagság zömében feketékbõlállt, a fehérek közül pedig elsõsorbanvezetõk kerültek ki. Az Azusa utcaiébredésnek két látványosabb idõszakavolt, az 1906–1908-as, valamint az1911-es években, amikor nemzetközi

Összefoglalásul

David D. Daniels (PhD)

érdeklõdés övezte. „A teljes mérték-ben színvak gyülekezetet kétségkívülSeymour álmodta meg” — állítjaRobeck.9

Seymour és az Azusa utcai ébre-dés nem csupán „színvak” gyülekeze-tet, hanem fajtól független identitástis teremtett. Az Azusa utcai ébredés-ben nem csak az volt újszerû, hogy akorábban csupa feketék által látoga-tott alkalmakon a legkülönbözõbbnemzetiségek vettek részt, hanem aFrank Bartlemanhoz vagy G.B.Cashwellhez hasonló fehérek nemze-tiségi identitásában végbement válto-zás is. Ezek mind bevallották, hogykorábban voltak ugyan faji elõítéleteik,de megváltozott a véleményük, minekkövetkeztében nem csupán elutasítot-ták az elõítéleteket, és tudatosanérintkeztek más nemzetiségûekkel, degyülekezeti hálózataikban tanítottak isa nemzetiségek békés együttélésérõl.E fehérbõrû keresztyének fajokrólvagy rasszokról alkotott elkép-zelésének gyökeres átalakulá-sa is hozzájárult az új faji— vagy inkább fajtól füg-getlen — identitás létre-jöttéhez.

A gyülekezeti, litur-giai, szervezeti és társa-dalmi szinten egyaránttetten érhetõ új nemzeti-ségi identitás az Azusa ut-cai ébredés egyik nagy cso-dája volt, mely többek kö-zött vegyes összetételû ve-zetõséget, nemzetiségek kö-zötti együttmûködést és közösistentiszteleteket eredménye-zett. A rasszizmusellenességalapeleme volt az Azusa utcaiakidentitásának, sõt az újonnan ki-alakított nemzetiségi öntudat újfaji kategóriákat határozott meg.

Akik az ébredésbõl Ázsiá-ba, Afrikába és Európába utaz-tak, a világot nagy valószínû-séggel immár nyelvek, mintsemfajok szerint látták fölosztott-nak. Állításuk szerint Istennémelyeknek úgy hozta tudo-mására, melyik országba küldiõket szolgálni, hogy a SzentSzellem által az adott országnyelvén szólaltak meg.

Az ébredésben és utána

Ám az Azusa utcában képviselt fa-ji/fajtól független identitás nem találtszéleskörû elfogadásra az újonnan indu-ló pünkösdi mozgalomban. Az Azusautcai szemléletmód ellentétes voltCharles Parham és mások fajokról alko-tott elképzelésével. Mi több, Parhammaga is bevezetett néhány negatív csen-gésû, a nemzetiségeket megkülönböz-tetõ jelzõt. Az új faji/fajtól függetlenidentitással, melyet az Azusa utcábanképviseltek, nem vállalt közösséget.10

Mindennek ellenére kialakult apünkösdi mozgalmon belül egy rassz-izmusellenes ág is, és Amerika-szerteszámos gyülekezet szakított a fajimegkülönböztetés gyakorlatával. A

36 TÁRHÁZ Ünnepi duplaszám (2007. tavasz)

Ünnepi duplaszám (2007. tavasz) TÁRHÁZ 37

Összefoglalásul

Jézus vére tehát — legalábbis jel-képesen és sokak szemében — ösz-szemosta a különféle bõrszíneket. Azébredésben részt vevõk közül többenúj faji/fajtól független identitástudat-ra tettek szert. Az új identitás alapja-iban meghatározta a születõben lévõpünkösdi mozgalom arculatát. Azébredés megteremtette annak a lehe-tõségét, hogy a különbözõ nemzeti-ségek a korábbitól eltérõ módon te-kintsenek magukra, s ez új távlatokatnyitott az amerikai keresztyén társa-dalom számára. Az új identitás nyel-vi alapokon nyugvó faji kategóriákatvezetett be, a faji elõítéleteket leépí-tõ jelképrendszert használt, az egy-házról és a társadalomról alkotott el-képzelésével pedig már egy rassziz-mustól mentes kort vetített elõre.Nagy valószínûséggel ez az identitásjelölte ki a kereteket a születõben lé-võ pünkösdi mozgalom megannyitöbbnemzetiségû gyülekezete szá-mára. A faji elõítéletektõl mentes vi-lág és gyülekezet puszta gondolata iselegendõ volt ahhoz, hogy elõre-mozdítsa a nemzetiségek közti hata-lommegosztást, a kulturális értékekáramlását és közös intézmények lét-rehozását.

David D. Daniels (PhD)

A McCormick Teológiai Szeminárium

egyháztörténelem professzora (Chicago, Illi-

nois, USA)

fekete szentségmozgalmi gyülekeze-tek az Oregon állambeli Portlandben,a Tennessee állambeli Memphisben,az Indiana állambeli Indianapolisbanés New York városában mind magu-kévá tették az Azusa utcai ébredésrasszizmusellenes szemléletét, és vá-rosaikban a fajok közötti kapcsolatokápolására törekedtek.

A rasszizmusellenesség eszméje ta-lán kellõ magyarázattal szolgál aHoward Goss és az Assemblies of Godfelekezet más úttörõi közti kapcsolatra,akik 1914 elõtt az Isten GyülekezeteKrisztusban (Church of God in Christ— COGIC) nevû felekezethez tartoz-tak. Ugyanez az eszme segít megérte-nünk a COGIC és legalább három má-sik fehér közösség közti kapcsolatot is,melyeket L. P. Adams, William Holtés August Feick vezetett 1910 és1932 között. A Világ Pünkösdi Gyüle-kezetei (Pentecostal Assemblies of theWorld) szervezeten belüli nemzetisé-gek közti és faji hovatartozástól füg-

getlen kapcsolatok alakulása is az ébre-dés szellemét tükrözte.11

Az új faji/fajtól független identitástörékenysége a nemzetiségekkelszembeni egyenlõ bánásmód terénmutatkozott meg. Egyesek a külön-bözõ nemzetiségek faji és társadalmiegyenlõségét szorgalmazták. A bõr-színen és faji hovatartozáson alapulókorlátok teljes fölszámolását követel-ték. Mások különbséget tettek a fajiés társadalmi egyenlõség fogalma kö-zött. A faji egyenlõséget támogatták,miszerint minden nemzetiségetugyanolyan igazságos bánásmód il-let, de tagadták a társadalmi egyen-lõséget, vagyis hogy minden nemze-tiségnek jogában állna egyenlõ fél-ként megjelenni a társadalmi élet kü-lönbözõ fórumain — a gyülekezettõlkezdve a családi környezetig. E kü-lönbségtétel ismeretében talán ért-hetõbb, miért fogadták többfélekép-pen a korai pünkösdiek az új nemze-tiségi identitást.

Az ébredésben és utána

Az Azusa utcai misszió elsõ vezetõi (balról jobbra): elõl William J. Seymour és John G. Lake,hátul Adams testvér, F. F. Bosworth és Tom Hezmalhalch; 1907

36 TÁRHÁZ


JEGYZETEK

1. Frank Bartleman: „Another Wave Rolls In!”

in: „What Really Happened at Azusa Street”

(Monroeville, Pennsylvania, USA; Whitaker

Books, 1970.), 55.

2. The Apostolic Faith 1/5 (Los Angeles, USA),

1.; újranyomtatta: Fred T. Corum és Rachel

A. Harper Sizelove, „Like As of Fire”; újra

megjelentette: E. Myron Noble (Washing-

ton, D.C., USA; Middle Atlantic Regional

Press, 2001.), 17.

3. Stephen Jay Gould: „The Mismeasure of

Man” (New York, USA; W.W. Norton and

Company, 1981).

4. The Apostolic Faith 1/1 (Los Angeles, USA);

újranyomtatta: Fred T. Corum és Rachel A.

Harper Sizelove:, „Like As of Fire”; újra kiad-

ta: E. Myron Noble (Washington, D.C., USA;

Middle Atlantic Regional Press, 2001.), 3.

5. David R. Roediger: „Working Toward

Whiteness: How America’s Immigrants

Became White” (New York, USA; Basic

Books, 2005.), 50.; The Apostolic Faith 1/4

(Los Angeles, USA), 1.; The Apostolic Faith

1/1 (Los Angeles), 1.; The Apostolic Faith 1/6

(Los Angeles, USA), 1, 3.; újranyomtatta:

Fred T. Corum és Rachel A. Harper Sizelove:

„Like As of Fire”; újra kiadta: E. Myron Noble

(Washington, D.C., USA; Middle Atlantic

Regional Press, 2001.), 13, 1, 21, 23.

6. The Apostolic Faith 1/5 (Los Angeles,USA), 3.;

The Apostolic Faith 1/1 (Los Angeles, USA), 2.;

újranyomtatta: Fred T. Corum és Rachel A.

Harper Sizelove: „Like As of Fire”; újra kiadta:

E. Myron Noble (Washington, D.C., USA;

Middle Atlantic Regional Press, 2001.), 19, 2.

7. August Meier és Elliott Rudwick: „Along the

Color Line: Explorations in the Black

Experience” (Urbana, Illinois, USA; University

of Illinois Press, 1976.).

8. Roediger, 138.

9. Cecil M. Robeck: „Azusa Street Revival”, in:

„Dictionary of Pentecostal and Charismatic

Movements”, szerk.: Stanley M. Burgess és

Gary B. McGee (Grand Rapids, Michigan,

USA; Zondervan, 1988.), 33.

10. The Apostolic Faith 1 (Baxter Springs, Kansas,

USA), 1919. december; D. William Faupel:

„The Everlasting Gospel: The Significance of

Eschatology in the Development of

Pentecostal Thought” (Sheffield, UK;

Sheffield Academic Press Ltd., 1996.).

11. David D. Daniels: „Charles Harrison

Mason: The Interracial Impulse of Early

Pentecostalism” és David Bundy: „G.T.

Haywood: Religion for Urban Realities”,

in: „Portraits of a Generation: Early

Pentecostal Leaders”, szerk.: James R.

Goff és Grant Wacker (Fayetteville,

Arkansas, USA; University of Arkansas

Press, 2002.), 255–270, 237–254.

arrie Judd Montgomery, a századforduló gyógyító mozgalmának kiemelkedõ alakja egyszerre vallot-ta magát a szentségmozgalomhoz tartozónak és pünkösdinek. A Cselekedetek 1:8-at idézve állt kia nõk szolgálata mellett: „Ellenben erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesz-tek”. Jézus szavai a Cselekedetek 2-ben, pünkösdkor teljesedtek be — hangsúlyozta —, és a mo-dernkori szolgálatokat is a pünkösdi események mintájára kell felépíteni. Az az erõ, amelyet az elsõtanítványok kaptak Istentõl, a keresztyének késõbbi generációi számára is ugyanúgy rendelkezéséreáll.1 Montgomery a szentségmozgalom álláspontját képviselte, amikor a pünkösdi történettel támasz-totta alá a nõi szolgálat létjogosultságát.

Teológiai érvek a nõiprédikátorok védelmében

TÁRHÁZnegyedévenként megjelenõ teológiai magazin

MEGRENDELÕ LAPNév:

Cím:

Telefon:

Példányszám:

Egyéves megrendelés esetén (4 szám évente) az elõállítás és a terjesztés költ-ségeihez 3000 Ft/példány adománnyal hozzájárulok a TÁRHÁZ magazinmegjelenéséhez.

aláírás

Visszaküldendõ:Evangéliumi Pünkösdi Közöösség – Orszáágos Titkárság

1143 Budapest, Gizella utca 37. • Telefon: +36 (1) 222-0086


JEGYZETEK

S U S I E S T A N L E Y

arrie Judd Montgomery, a századforduló gyógyító mozgalmának kiemelkedõ alakja egyszerre vallot-ta magát a szentségmozgalomhoz tartozónak és pünkösdinek. A Cselekedetek 1:8-at idézve állt kia nõk szolgálata mellett: „Ellenben erõt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesz-tek”. Jézus szavai a Cselekedetek 2-ben, pünkösdkor teljesedtek be — hangsúlyozta —, és a mo-dernkori szolgálatokat is a pünkösdi események mintájára kell felépíteni. Az az erõ, amelyet az elsõtanítványok kaptak Istentõl, a keresztyének késõbbi generációi számára is ugyanúgy rendelkezéséreáll.1 Montgomery a szentségmozgalom álláspontját képviselte, amikor a pünkösdi történettel támasz-totta alá a nõi szolgálat létjogosultságát.

Teológiai érvek a nõiprédikátorok védelméében

Ez a cikk azokat a teológiai gyö-kereket vizsgálja, amelyek következ-tében a pünkösdiek fokozott teretengedtek a nõk kegyelmi ajándékai-

nak, vagy éppen visszafogták azokmûködését a különbözõ szolgálatiterületeken. A Wesley-féle szentség-mozgalmi tanítás nagy hatással voltsok pünkösdi hívõre. A Montgome-ry-hez hasonló pünkösdiek, akik ko-rábban a Wesley-féle szentségmoz-

galom valamely csoportjával álltakkapcsolatban, úgy hitték, hogy amegszentelõdés a megtérés után tör-ténik. A megszentelõdés folyamán— melyet a Szent Szellembe valóbemerítkezés kifejezéssel is illettek— a hívõ megtisztul bûneitõl, és

Név:

Cím:

Telefon:

Példányszám:

Visszaküldendõ:Evangéliumi Pünkösdi Közösség – Országos Titkárság

1143 Budapest, Gizella utca 37. • Telefon: +36 (1) 222-0086


megtelik a Szent Szellem erejével. AWesley-féle szentségmozgalom azontagjai, akik magukévá tették a pün-kösdi tanokat, változatlanul fontos-nak tartották ugyan a megtérést és amegszentelõdést, de azt is állí-tották, hogy a Szent Szellembevaló bemerítés megtörténténeka nyelvekenszólás a bizonyíté-ka. A Szent Szellembe való be-merítés mindkét értelmezéseközvetlen módon támogatta anõk szolgálatba állását. A Cse-lekedetek könyvének 2. fejeze-te beszámol róla, hogy Jézuskövetõit a Szent Szellem men-nyei erõvel ruházta fel az evan-gélium hirdetésére — ennekkövetkezményeirõl olvashatunka könyv hátralévõ részében. ASzent Szellem nemre való te-kintet nélkül osztotta ki a szol-gálati ajándékokat.

Számos pünkösdi hangsú-lyozta, hogy a Szent Szellembevaló bemerítés tana önmagábanis alátámasztja a nõk szolgálatát,ezért egyéb érvre nincs is szük-ség. Az egyik asszony „azt bi-zonygatta, hogy amikor egy hívõmegkapja a Szent Szellem ke-resztségét, mindjárt belátja,hogy a Szentírás a nõket sem tiltja el aprédikálástól”2.

A pünkösdiek gyakran emlegettéka joeli prófécia beteljesedését, mely-re Péter is kitért pünkösdi prédikáci-ójában: „Az utolsó napokban, ígyszól az Isten, kitöltök Lelkembõlminden halandóra és prófétálnak fia-itok és leányaitok” (Cselekedetek2:17).3 Az Azusa utcai misszióApostoli Hit címû folyóiratának egyik1908-as cikkében is ez a hangsúlyfogalmazódott meg.4 A joeli próféciatáplálta azt a meggyõzõdést is, mi-szerint elközelítettek az utolsó idõk.A prófécia elsõ pünkösdkori betelje-sedése jelentette a korai esõt, míg apünkösdi mozgalom elindulása a XX.század fordulóján a kései esõt — va-gyis a végidõk elérkeztét. Az idõkközeli végébe vetett hit fokozottevangélizációs erõfeszítéseket tettindokolttá, s a nõket is bátorítottákaz aktív részvételre. Ám a pünkösdihívõk az elsõ pünkösd példáján túl-

menõen általában nem hangsúlyoztáka nõk és férfiak egyenlõségét a szol-gálatban. A Galata 3:28-at, misze-rint „nincs zsidó, sem görög, nincsszolga, sem szabad, nincs férfi, sem

nõ, mert ti mindnyájan egyek vagytokKrisztus Jézusban”, csak igen ritkánidézték a nõi prédikátorok szolgála-tának igazolására. Nem meglepõ

ugyanakkor, hogy azok a nõk, akik újpünkösdi felekezeteket indítottak út-jukra, erre a versre hivatkoztak.

Mary Magdalena Lewis Tate, aChurch of the Living God, the Pillar

and Ground of the Truth, Inc.(Élõ Isten Egyháza, az Igazságoszlopa és alapja) alapítója ígymagyarázta ezt a szakaszt: „Is-ten valójában nem az ember ne-mére tekint… Õ az ember szel-lemét látja. Egy nõ ugyanazt aSzellemet kapja, mint egy férfi,ezért ugyanúgy elvégezhet bár-mely munkát az egyházban, amitegy férfi elvégezhet.”

Ida Robinson, a The MountSinai United Holy Church ofAmerica, Inc. (Sinai HegyiAmerikai Egyesült Szent Egy-ház) alapítója is idézte a Galata3:28-at, de az egység gyökerétKrisztus megváltó mûvében islátta, aki véget vetett a bûn-beesésbõl fakadó egyenlõtlen-ségnek, és azt olyan egyenlõ-ségre cserélte, amelyben a fér-finak és a nõnek már a terem-téskor is része volt.5

Abban, hogy William Sey-mour elismerte a nõi prédiká-torokat, kétségkívül fontos sze-

rep jutott a Wesley-féle szentség-mozgalmi hátterének. Támogatóhozzáállása nem azzal volt csupánmagyarázható, hogy kapcsolatba ke-rült Lucy Farrow-val, egy houstoni(Texas, USA) szentségmozgalmi gyü-lekezet lelkésznõjével.6 A Wesley-féleszentségmozgalomhoz tartozó fele-kezetekben nõk százai prédikáltak, smivel a századfordulón csak kevésmásik felekezetben szenteltek felnõket, õk váltak mintává a pünkösdi-ek számára.

Ahogyan azt Seymour példájábólis láthatjuk, a teológiát alátámasztótapasztalat nagyban elõmozdíthatja anõk szolgálatát. A tapasztalat a pün-kösdi teológiában mindig is fontosszerepet játszott. A Szentírás a ta-pasztalatot volt hivatott igazolni —ezért utaltak például olyan gyakran apünkösdi történetre. Azok a nõk, akikbemeríttettek Szent Szellembe, az Is-tentõl kapott erõt a szolgálatukbankamatoztatták. Szolgálatba állásuk

Prófétai tekintély

Carrie Judd Montgomery

Florence Crawford


elõtt meg akartak bizonyosodni Istenkonkrét elhívása felõl. FlorenceCrawford, az Apostolic Faith (Apos-toli Hit) nevet viselõ felekezet alapí-tója is példa erre. Fia így emlékszikvissza: „Egyik nap, amikor az elhívá-sáról elmélkedett, úgy látta, minthaközvetlenül elõtte egy ajtó nyílt volnameg, és a menny sugárzó fénye áradtvolna be rajta. Ekkor Isten a követke-zõket mondta neki: »Íme, nyitott ajtótadtam eléd, amelyet senki sem zárhatbe« (Jelenések 3:8).7 Crawford is ta-pasztalati úton kapott tehát elhívást aszolgálatra, melyet a Szentírás utólagerõsített meg.

Prófétai tekintély

A szakemberek gyakran veszik ala-pul Charles Barfoot és GeraldSheppard szocioteológiai elemzését,akik a prófétai és a papi tekintély kate-góriákkal írták le a pünkösdi nõk elõttnyitva álló vezetõi lehetõségeket. „Pró-fétai tekintélynek” az eddigiekben jel-lemzett szellemi vezetõket nevezték,akik a Szent Szellemtõl vették a szol-gálathoz szükséges erõt és ajándéko-kat. A prófétai tekintély elfogadása tet-te lehetõvé, hogy a nõk közül is kike-rülhessenek evangélisták, gyógyítók, il-letve szociális irányultságú missziókmunkatársai. Sok esetben maguk a nõkirányították ezeket a gyülekezeti fala-kon kívül végzett szolgálatokat.

A prófétai tekintély sokkal inkábbaz isteni elhíváson alapul, mintsemegyházi felszentelésen, amely inkább apapi tekintély jellemzõje. A „papi te-kintély” megjelenése a felekezeteknövekedésével, szervezeti bõvülésévelhozható összefüggésbe.

Ez a fajta tekintély az egyház intéz-ményi hierarchiájából táplálkozik.8 Apünkösdi csoportok többsége korlá-tozta a nõk részvételét a vezetõség-ben, és tiltotta, hogy hivatalos pozíció-kat töltsenek be.

Az Azusa utcai misszió indulásakorelismerte a prófétai tekintélyt. A prófé-tai tekintély virágzott a különbözõmissziós állomásokon, és az Azusa ut-cában örömmel üdvözölték a karizma-tikus nõtestvéreket. A nõk elfogadásá-ban az evangélizáció ügyének hangsú-lyos mivolta is kulcsszerepet játszott.Frank Bartleman így dicsérte az Azusautcai misszió prófétai jellegét: „Nemvolt pápánk, sem hierarchiánk. [...]Nem volt papi rendünk. [...] Mindany-nyian egy szinten álltunk. [...] Nem amódossága vagy mûveltsége, hanemIstentõl kapott „ajándékai” miatt bec-sültük azokat, akiket becsültünk. [...]Ezt láthatólag mindenki megértette, ésteret engedett Isten munkájának.Mindegy volt, hogy gyermeken, nõnvagy férfin keresztül nyilvánul meg.Nem volt különbség.”9

Az Azusa utcai misszió kezdetiminimális intézményi struktúrája hatnõbõl és hat férfiból állt, akiknek el-

sõdleges feladata a misszionáriusokés evangélisták kiküldése volt. Ámnem sokkal késõbb az Azusa utcábanis megjelent a papi tekintély. A LosAngeles-i Azusa utcai misszió Hit-és Mûködési Elveinek Gyûjteményé-ben már az állt, hogy „a felszenteléstminden esetben férfiaknak kell vé-gezniük, nem pedig nõknek.” Az

eredeti vezetõség helyét egy négyférfiból és Jennie Evans Seymourból,William Seymour feleségébõl álló irá-nyító testület vette át.10 A Hit- ésMûködési Elvek 1915-ös kiadásábanazt is kikötötték, hogy Seymourutódjának „színes bõrûnek” kelllennie.”11

Mary Magdalena Lewis Tate

Az Apostoli Hit Misszió (Portland, Oregon, USA); Alapította : Florence Crawford 1908-ban

Ida Robinson


Papi tekintély

Miközben a prófétai tekintély elfoga-dása bizonyos ajtókat megnyitott a nõkszámára, a papi tekintély elve bezártelõttük másokat. A különbözõ pünkösdifelekezetek megjelenésével tovább foly-tatódott ez a tendencia. A hivatalos egy-házi fórumokon sorra ellene szavaztak,hogy a nõknek teljesjog adassék vezetõegyházi pozíciók be-töltésére, illetve ar-ra, hogy lelkésszészenteljék õket.

1909-ben aChurch of God(Cleveland, Tennes-see, USA) Közgyû-lése megállapította,hogy az Újszöveg-ség semmilyen ala-pot nem szolgáltat anõk felszentelésére.A következõ évbenmár eltiltották anõket az egyházkor-mányzásban valórészvételtõl. 1915-ben A. J. Tom-linson, a közösség akkori elnöke az1 Korinthus 11:5 és 13. verseit, a Cse-lekedetek könyve 2. fejezetét, valamintkorábbi nõi szolgálattevõk példájátidézve már kiállt a nõi prédikátorokmellett. Hangsúlyozta ugyanakkor,hogy az 1 Korinthus 14:34–35 ésaz 1 Timóteus 2:11–12 értelmébenaz egyházkormányzatban nõkneknincs beleszólásuk, szavazatuk vagypozíciójuk.12

A Church of God továbbra is elis-merte a nõk prófétai tekintélyét — jo-got adott nekik például az evangélizá-ciós szolgálatra —, de a papi tekintélyelve alapján lelkésszé sosem szentel-ték õket. Késõbb a nõk szolgálata azevangélizációra korlátozódott, míg-nem végül az „evangélistanõ” lett ahivatalosan szolgálatba állított nõkposztja. Feladataik erõsen korlátozot-tak voltak egészen 1990-ig, amikor aKözgyûlés úgy határozott, hogy elvetiaz „evangélistanõ” címet, és a „hiva-tásos szolgálattevõ” megjelölésre cseré-li. A hivatásos szolgálattevõknek joguk-ban állt gyülekezeteket pásztorolni, ki-

szolgáltatni a szentségeket és házasság-kötést végezni. 2000-ben a „felszenteltszolgálattevõ” címet is „hivatásos szol-gálattevõ”-re cserélték, s a „felszenteltszolgálattevõkbõl” „felszentelt püspö-kök” lettek. A névváltoztatás ellenéreazonban a nõk továbbra sem kaptak le-hetõséget intézményes vezetõi pozíciókelfoglalására.13

Hasonlókép-pen az Assemb-lies of God1914-bõl szár-mazó elsõ jegy-zõkönyvei is elis-merik, hogy a nõkis kaphatnak elhí-vást evangélistavagy misszionári-us munkára. Báraz Assemblies ofGod ezekre aszolgálatokra fel-szentelte a nõket,presbiterré vagypásztorrá kizáró-lag férfiakat avat-tak. 1935-benazonban a közös-

ség már teljes vezetõségi jogot adomá-nyozott a nõknek.14

Ám a nõk vezetõi tekintélyének azelismerése nem feltétlenül a felszentelés

vagy felavatás tényén mérhetõ le. AChurch of God in Christ nem szenteli felugyan a nõket, azok mégis igen befolyá-

sos szerepet játszanak a felekezetben.Az egyházon belül mûködõ Women’sDepartment (Nõi osztály) „azért sajátos,mert a matriarchális felépítésû nõi veze-tõség a férfiak episzkopátusa mellett ésazzal együttmûködésben végzi a munká-ját. Noha pásztori pozíciót nõk nem tölt-hetnek be, az egyház két nemre épülõszervezeti struktúrája lehetõséget bizto-sít a nõknek is vezetõi képességeik ésszaktudásuk kamatoztatására.” Ezenkí-vül „az egyházanyák fontos szerepet ját-szanak a kinevezésekben, felszentelések-ben, és egyéb férfiakat érintõ kérdések-ben is, bár ez a gyakorlat nincs hivatalosszabályba foglalva.”15

„A nõk helye”és a férfiak fõsége

Az a vélemény, miszerint a nõnekotthon a helye, illetve, hogy alá kellvetnie magát a férfi irányításának (a fér-fi a fej vagy fõ), ugyancsak azt anézetet erõsítette, miszerint a papi te-kintély a férfiak privilégiuma. Némelykeresztyének azt állítják, hogy a nõknekIstentõl elrendelt helyük van a társada-lomban és az egyházban. E szemlélet-mód láthatatlan határokat húz a nõkköré, és azt a meggyõzõdést erõsíti,hogy nõkbõl nem lehetnek vezetõk.

A „fõség elvét” vallók hiszik, hogyIsten parancsolata szerint a nõknek aférfiak iránti engedelmességben kell él-niük, de elsiklik a figyelmük az Efézus5:21-hez vagy az 1 Korinthus 7:3–4-hez hasonló igék fölött. Már 1908-ban, az Azusa utcában is érvénybenvolt egy tilalom, mely szerint „az a nõ,akiben Jézus Szelleme van, nem ural-kodhat egy férfi fölött.”16 Ami az egy-házi életet illeti, a fõség elve értelmé-ben a nõk nem kerülhettek magasabbvezetõi beosztásba a férfiaknál. AzAssemblies of God is hangot adott enézetnek 1914-es alkotmányában: „Anõknek megparancsoltatott, hogy alá-vetettségben éljenek, és ne uralkodja-nak a férfiak fölött (1Timóteus2:11–15)”. 1935-ben a közösség fi-nomított álláspontján, és a nõknek ismegszavazta a klerikális jogok

összességét.17

A fundamentalistákhoz és más, a nõkelrendelt helyét és férfiak fõségét hirdetõ

Biztató jelek

A. J. Tomlinson

Kathryn Kuhlman


Papi tekintély

„A nõk helye”és a férfiak fõsége

evangéliumi keresztyénekhez fûzõdõkapcsolat is hozzájárult, hogy pünkösdikörökben a férfiak vezetõi monopólium-mal bírjanak.18 A karizmatikus mozgalomvezetõi ugyancsak támogatták a fõség el-vét, sõt azt is hangsúlyozták, hogy a nõiszolgálatoknak férfi befedezés alatt kellzajlaniuk. A karizmatikusok között azon-ban nem egyetemlegesen elfogadott a fõ-ség elve. Daisy Osborn és Freda Lindsaypéldául elvetették a fõség elvét, és lelki-pásztor férjeik oldalán õk maguk is veze-tõi szerepet vállaltak.19

Maria Woodworth-Etter és KathrynKuhlman úgy kerülték meg a férfiak pa-pi tekintélyét, hogy egyetlen felekezetiránt sem kötelezték el magukat, vagyismindvégig függetlenek maradtak.Mások, például Tate és Robinsonpüspökasszonyok saját felekezeteketalapítottak. Az „International Church ofthe Foursquare Gospel” nevet viselõgyülekezetet is egy nõ, Aimee SempleMcPherson hozta létre.

Az évek múlásával a papi tekintélyegyre inkább teret hódított a pünkösdigyülekezetekben — beleértve azokatis, amelyeket eredetileg nõk alapítot-tak. Néhány felekezet azonban nemré-giben újra elõvette a témát, és felülbí-rálta állásfoglalását annak érdekében,hogy a nõk is lehetõséget kaphassanaka vezetõi szolgálatra.

A The International Church of theFoursquare Gospel megfogalmazott egynyilatkozatot, melyben elismeri a nõk ve-zetõi szerepvállalását minden területen,ám a gyakorlatban „[1994-ben] a feleke-zet elöljáróinak túlnyomó többsége férfimaradt; a felsõvezetõi pozíciók mind-egyikét férfiak töltötték be, és a vezetõlelkészek csupán kis töredéke volt nõ.”20

1990-ben az Assemblies of God is ki-adott egy hasonló állásfoglalást a tisztsé-gekkel kapcsolatban, s ebben nyíltan el-vetették az egyházon belüli „fõség elvét”:„A kefalé [fõ] görög kifejezés újszövetsé-gi használata nem elegendõ bizonyítékahhoz, hogy megtagadjuk a nõktõl a ve-zetõi pozíciókat. […] Megállapíthatjuk,hogy nem áll rendelkezésünkre meggyõ-zõ erejû bizonyíték arra nézve, hogy anõk szolgálatát valamiféle szent, sérthe-tetlen és változtathatatlan alapelv értel-mében korlátoznunk kellene.”21 2004-ben az Assemblies of God már arról szá-molt be, hogy vezetõ, illetve a gyülekeze-

tüket egyedül irányító pásztorok között 4százalék volt a nõk aránya. A vezetõ lel-késszé avatott nõk száma tehát fokozatosnövekedést mutat.22

Biztató jelek

A papi tekintélyrõl alkotott általánosegyházi vélekedés megingatásához nemelegendõk ugyan az egyes felekezetek ál-lásfoglalásai, de kiindulásképpen ezekre

is szükség van. Fontos szerepet játsziktovábbá az oktatás is. Az oktatás segítsé-gével, a teológiai örökség megosztásávaltalán sikerülhet ledönteni azokat a falakat,amelyek ott tornyosulnak a nõk elõtt, smegakadályozzák õket elhívásuk betölté-sében és ajándékaik mûködtetésében agyülekezeti vezetés valamennyi területén.

Az Assemblies of God által megje-lentetett Enrichment magazin 2001. ta-vaszi számában a nõk szolgálati elhívá-sáról is olvashatunk. Az ilyen és ehhezhasonló, oktató–nevelõ céllal készültanyagok nem csupán a lelkipásztorokképzésében, hanem a gyülekezeti köz-vélemény formálásában is hatékony esz-köznek bizonyultak. Az egyik szerzõ ígynyilatkozott az 1990-es állásfoglalásról:„Isten eredeti teremtésében a nõ és aférfi egyenlõnek rendeltetett. Az Újszö-vetség alátámasztja a nõk egyenjogúsá-gát a szolgálatban. A nõket a férfiakkalegyenlõnek tekinti a kegyelmi ajándékoktekintetében, s szolgálati helyeiket és ti-tulusaikat is a férfiakéval egyezõként ha-

tározza meg a tanítványság szintjétõlkezdve egészen az apostolságig (Róma16:7).”23 E nyilatkozat tehát ismét a ke-gyelmi ajándékon alapuló prófétai tekin-télyre helyezi a hangsúlyt a nemi hova-tartozás helyett.

Az Enrichment magazin ugyanezenszámának egy másik cikke is aláhúzza,hogy a szolgálathoz szükséges tekintélya Szent Szellem adománya: „A SzentSzellem kenete egy illetõ életén és szol-gálatán az Istentõl rendelt elhívás termé-

szetfeletti jele. Az emberektõl kapottfelhatalmazás fontos ugyan, mégismásodlagos annak felismerése és be-bizonyosodása után, hogy »az ÚrnakLelke van rajtam«”24. Mindkét szerzõa pünkösdi mozgalom teológiai örök-ségébõl merít, amikor a Szent Szellemszerepét hangsúlyozza, s a prófétaitekintélyt sajátos módon fölébe emelia papi tekintélynek.

A Szent Szellembe való bemeríté-sen, illetve a Szent Szellem erõvel ésajándékokkal felruházó munkáján ala-puló teológiai érvek a pünkösdizmuselindulása óta ismeretesek voltak. E te-ológiai örökség megragadása is a pró-fétai tekintély hangsúlyozásának egyikeszköze volt. Aki azt állítja, hogy a pa-pi tekintély szerepének megnövekedé-sével a nõk örökre kizárhatók az egy-

házvezetési feladatokból, figyelmen kívülhagyja a Szent Szellem munkáját.

A prófétai tekintély pártfogolásánakmásik lehetséges eszköze a konferenciákszervezése a szolgálatban álló nõtest-vérek számára. Az Assemblies of Godvezetõsége elsõ országos konferenciájátnõi szolgálattevõk részére 2001-benszervezte. A konferencia célja az volt,hogy „támogatással, bátorítással, ösztön-zéssel és megerõsítéssel szolgáljon a Kö-zösség különbözõ szolgálati területeintevékenykedõ nõk számára.”25 A Munka-csoport a Nõi Szolgálattevõkért (TaskForce for Women in Ministry) három kon-ferenciát szervezett 2006-ban.

1994-ben alakult meg az Associationof Full Gospel Women Clergy (TeljesEvangéliumi Nõi Szolgálattevõk Egyesü-lete) nevet viselõ felekezetközi szervezet,amely konferenciákat szervez, honlapotmûködtet, valamint rendszeres idõköz-önként hírlevelet bocsát ki. E csoportgyakorlati segítséget nyújt a nõknek, hogyajándékaikat az egyház szolgálatába állít-

Aimee Semple McPherson


hassák: „Célunk segíteni a nõi szolgálat-tevõknek, hogy kihozhassák magukból amaximumot azon a területen, amelyre el-hívást kaptak; felhívni gyülekezeteink fi-gyelmét a nõi szolgálatokkal kapcsolatosproblémákra; valamint a férfiakévalegyenlõ esélyeket teremteni a nõi szolgá-lattevõk számára.”26

A felekezeti állásfoglalások, oktatá-si programok és célszervezetek — kü-lönbözõ mértékben — olyan iránytképviselnek a pünkösdi mozgalmonbelül, amely a prófétai tekintély miben-létének megértetésével a prófétai éspapi tekintély közti válaszvonal felszá-molására törekszik.

„Nincs jogunk gáncsot vetnielébük”27 — vette védelmébe nõtestvé-reit a szerzõ az Apostoli Hit egyik 1908-as számában, ám késõbb megfeledkezettönnön intelmérõl, és a férfiúi tekintélyfontosságát hangsúlyozta. A pünkösdiekazonban megfogadhatják tanácsát, s kép-zeletbeli „teológiai söprût” ragadva elta-karíthatják a nõk útjából az évek soránodakerült akadályokat, hogy a kegyelmiajándékok minden területen zavartalanulmûködhessenek az egyházban, akár férfi-akra, akár nõkre osztja ki azokat a SzentSzellem.

Susie Stanley (PhD)

Történeti teológiát tanít a pennsylvaniai

Granthamben mûködõ Messiah College-ban.

Õ a Wesleyan/Holiness Women Clergy nõi

szervezet ügyvezetõ igazgatója

(htpp://www.messiah.edu/whwc). Legújabb

könyvének címe: Holy Boldness: Women

Preachers Autobiographies and the Sanctified

Self (Szent merészség: nõi prédikátorok önélet-

rajzi írásai és a megszentelt én).

JEGYZETEK

1. Daniel E. Albrecht: „The Life and Ministry of

Carrie Judd Montgomery” (PhD. disszertáció,

Western Evangelical Seminary, 1984),

151–152. Az idõ szûkössége miatt a cikk meg-

írásakor kutatómunkámban elsõsorban a házi

könyvtáramban, valamint a Flower

Pentecostal Heritage Centerben fellelhetõ for-

rásokra támaszkodtam.

Köszönettel tartozom azoknak a szerzõknek,

akik publikáltak a témában, különösen David

G. Roebucknak, aki elolvasta a kéziratomat, és

számos hasznos javaslatot tett.

2. Az idézet forrása: „The Holiness Advocate”,

in: Randall J. Stephens: „The Fire Spreads: The

Holiness-Pentecostal Press and the Origins of

Southern Pentecostalism” (University of Flori-

da: Society for Pentecostal Studies, 2001,

fénymásolat), 407.

3. David G. Roebuck: „Limiting Liberty: The

Church of God and Women Ministers,

1886–1996” (PhD disszertáció, Vanderbilt

University, 1997), 39, 63.

4. „Who May Prophesy?” The Apostolic Faith

1:12 (Los Angeles, USA), 1908. január, újra-

nyomva: „The Azusa Street Papers” (Foley,

Alabama, USA: Harvest Publications, n.d.),

59. Oldalszámok az újranyomott változat

alapján.

5. Idézi: Estrelda Y. Alexander: „Gender and

Leadership in the Theology and Practice of

Three Pentecostal Women Pioneers” (PhD

disszertáció, Catholic University of America,

2002.), 109, 215.

6. Estrelda Alexander: „The Women of Azusa

Street” (Marquette University, Society for

Pentecostal Studies, 2004. március, fénymá-

solat), 2–3.

7. „An Historical Account of the Apostolic

Faith, a Trinitarian-Fundamental Evangelistic

Organization: Its Origin, Functions,

Doctrinal Heritage and Departmental

Activities of Evangelism” (Portland, Oregon,

USA; Apostolic Faith Publishing House,

1965.), 63.

8. Charles H. Barfoot és Gerald T. Sheppard:

„Prophetic Vs. Priestly Religion: The Changing

Role of Women Clergy in Classical Pentecostal

Churches”, in: Review of Religious Research

22, 1. sz. (1980. szept.).

9. Ibid., 8.

10. Alexander: „Women of Azusa Street”, 6.

11. H. V. Synan: „William Joseph Seymour”, in:

Dictionary of Pentecostal and Charismatic

Movements, szerk.: Stanley M. Burgess és

Gary B. McGee (Grand Rapids, Michigan,

USA; Zondervan, 1988.), 781.

12. Roebuck, 147, 145, 90–94.

13. Ibid., 17, 330, 331.; továbbá David G.

Roebuck levele Susie Stanley-hez, 2005.

július 26.

14. Deborah M. Gill: „The Contemporary State

of Women in Ministry in the Assemblies of

God”, Pneuma 17 (1995. tavasz), 33.

15. Anthea E. Butler: „A Peculiar Synergy:

Matriarchy and the Church of God in Christ”

(PhD disszertáció., Vanderbilt University,

2002.), 2–4.

16. „Who May Prophesy?” 59.

17. Gill: „Contemporary State”, 33.

18. Margaret M. Poloma: „The Assemblies of

God at the Crossroads: Charisma and

Institutional Dilemmas” (Knoxville,

Tennessee, USA; The University of

Tennessee Press, 1989.), 119.; Roebuck, 5.;

és Alexander: „Gender and Leadership”, 49.

19. Scott Billingsley: „New Prophets for

Emerging American Subcultures: The Rise of

Women and African American Evangelists in

the Independent Charismatic Movement,

1950–2000”, (PhD disszertáció, Auburn

University, 2003.), 68, 79.

20. Alexander: „Gender and Leadership”

167–168.

21. Deborah M. Gill és Barbara Cavaness:

„God's Women Then and Now” (Springfield,

Missouri, USA; Grace and Truth, 2004.),

229–230.

22. Assemblies of God Ministers Report 2003.

Rendelkezésre bocsátotta: Deborah M. Gill.

23. Deborah M. Gill: „Ripe for Decision:

Women-In-Ministry Issues of Century 21”,

Enrichment 6, 2. sz. (2001. tavasz), 41.

24. Beth Grant: „The Spirit of the Lord Is Upon

Me: God's Validation for Ministry”,

Enrichment 6, 2. sz. (2001. tavasz), 32.

25. „National Conference for Women in

Ministry”, Enrichment 6, 2. sz. (2001. ta-

vasz), 7.

26. „Introducing the Association of Full Gospel

Women Clergy”, bemutatkozó szórólap

27. „Who May Prophesy?”, 59.

Maria Woodworth-Etter


— Hol vannak a csodák, gyógyulások és a Szent

Szellem többi ajándéka, amelyeket megígért Isten

a Szent Bibliában? — tette fel a kérdést Dennis

Bennett episzkopális rektor a kaliforniai Van Nuys-

i Szent Márk Templom gyülekezetéhez címzett le-

velében. „Lássuk be õszintén, hogy nemigen talál-

kozunk velük manapság az Egyházban. A vallás

legtöbbünk számára fárasztó vállalkozásnak tûnik,

melyre az ember önszántából adja a fejét, mint-

sem hogy Isten ereje késztetné rá.” Majd bevallot-

ta: „Hosszú ideig töprengtem ezen, de körülbelül

öt hónappal ezelõtt olyan szellemi átélésben volt

részem, amely ráébresztett, voltaképpen mi is hi-

ányzik az életünkbõl: a Szent Szellem Isten ereje.”1

Gary B. McGee

Susie Stanley (PhD)

JEGYZETEK


Két nappal a levél megírása elõtt,1960. április 3-án, vasárnap délelõttBennett mind a három istentisztele-ten tapintatosan és mindennemû ér-zelgéstõl mentesen közölte híveivel,hogy bemeríttetett Szent Szellembeés nyelveken szól. A fél 8-as isten-tiszteletre járók nem különösebbenreagáltak bejelentésére, ám a 9 órásistentiszteleten elindult a lavina: a se-gédrektor „letépte magáról reveren-dáját, az oltárra dobta és nyilvánosanlemondott, majd kiviharzott a tem-plomból.”2 A békesség megõrzése ér-dekében a 11 órai istentiszteletenBennett is beadta a felmondását; ek-kor egy másik munkatársa szólalt felés leszögezte, hogy köztiszteletbenálló gyülekezet nem tûrhet meg olyanviselkedési formákat a falai között,amilyen például a nyelvekenszólás.

Az ország közvéleménye akkor fi-gyelt fel az incidensre, amikor aNewsweek és a Time is tudósított atörténtekrõl és megírta, hogy egyszokatlan mozgalom vette kezdetétaz Episzkopális Egyházban, Amerikalegnagyobb presztízsû felekezeté-ben. És csakugyan: történelmi ese-mények voltak kibontakozóban.3 Per-gessük le röviden a karizmatikusmegújulás lépéseit az egyháztörténe-lem szélesvásznán, hogy megítélhes-sük, mekkora jelentõséggel bír ez,valamint a többi megújulási/ébredésimozgalom Isten népének 2000 éveszarándoklása viszonylatában.

A karizmatikusmeglepetés

A Szent Szellem nemegyszer oko-zott meglepetést a XX. században. „Amennyei áldás kitöltetése minden eset-ben szükségszerûen váratlan — állapí-totta meg Peter Hocken történész —,hiszen a Szent Szellem meglátogatásátsosem lehet elõre megjósolni. […] A

Pillantás a vetítõvászonra

Szent Szellem meggyõzõ és életeket át-formáló munkája soha nem ismert sab-lonok szerint történik, még akkor sem,ha egy ébredésben megismétlõdnek aSzent Szellem korábbi kitöltetésekortapasztaltak.”4 Mind a pünkösdizmusszázad eleji elindulását, mind pedig aprotestáns nagyegyházakban, valamint arómai katolikus egyházban a XX. századmásodik felében kirobbant karizmatikusmegújulásokat egysor olyan meglepe-tés kísérte, ami so-kakban döbbenetetkeltett. Valójábanminden ilyen eset-ben ugyanaz a ke-gyelmi ajándék nyil-vánult meg az egy-házban, s a pünkös-di és a karizmatikusmozgalomban isugyanaz a Szellemmûködött.

Ahogyan apünkösdi mozga-lom, úgy a kariz-matikus mozga-lom sem vezethe-tõ vissza egyetlenalapítóra vagy ki-indulási pontra. Az elsõ pünkösdiébredések között (lásd Topeka,Kansas; Moorhead, Minnesota; LosAngeles, Kalifornia [Azusa utca];Kedgaon, India) nem minden esetben

volt kapcsolat.5 A mozgalomnakszemmel láthatólag annyi alapítójavolt, ahány központja az ébredés-nek.6 Bennett 1960-as bejelentésesem annak köszönhette jelentõségét,hogy õ lett volna az EpiszkopálisEgyház elsõ nyelveken szóló tagja,hanem mert egy olyan mozgalomrahívta fel nyomatékosan a figyelmet,amely már korábban elindult.

Néhány év elteltével világszerteébredési mozgalmak indultak az ang-likán, a baptista, az evangélikus, amennonita, a metodista, a presbiteri-ánus, a református egyház és a tanít-ványság mozgalom berkein belül is.7

Mindezen események közepette sok-helyütt rá lehetett bukkanni a pünkös-di Demos Shakarian, a Teljes Evangé-liumi Üzletemberek Szövetsége ala-pítójának, valamint az ugyancsakpünkösdi David J. du Plessis lábnyo-maira, akik ország- és egyházhatáro-kat átlépve minél több helyen igyeke-zetek bizonyságot tenni a pünkösdikeresztségrõl.8

A katolikus karizmatikus ébredéskét évvel a történelmi jelentõségû Má-sodik Vatikáni Zsinat (1962– 1965)után indult el, ahol az összegyûlt püs-pökök és egyházvezetõk számos más

nyilatkozatuk

m e l l e t tazt is kihirdették, hogy „e karizmákat,akár a legragyogóbbakat, akár az egy-szerûbbeket és gyakoribbakat, mivelaz Egyház szükségleteihez igazodók

Dennis Bennett

Newsweek, 1960. július 4.Time, 1960. augusztus 15.


A karizmatikusmeglepetés

megnõ a hívek szemében az imádságértéke és szükségességének érzete is.A karizmatikus átélés az imádkozás-ban és a közbenjárásban nagyfokú sza-badságot eredményez.”13

Pillantás a vetítõvászonra

A pünkösdiek és karizmatikusokolykor felteszik a kérdést, hogyan isilleszkednek mozgalmaik az egyház-történelem folyamába. Bár az elsõ

pünkösdiek úgy vélték,a Szent Szellem külö-nös módon ragadtameg és kente fel õket,hogy a világevangél-izáció úttörõi legye-nek, tudatni akarták azemberekkel, hogy õk islegitim ága a keresz-tyének családfájának.A Los Angeles-i,Azusa utcai ébredésrésztvevõi úgy jelle-mezték az eredetilegApostoli Hit mozga-lom néven ismert pün-kösdi mozgalmat, mintamely „a szenteknekegykor adatott hitvisszaállítására rendel-tetett — ide értve arégi vallásokat, sátorosösszejöveteleket, éb-redéseket, missziókat,utcai és börtön-evangélizációkat és akeresztyének egységétvilágszerte.”14

A pünkösdi szer-zõk, köztük is elsõként Charles F.Parham, a pünkösdizmus úttörõje,olyan mozgalmak után kutattak amúltban, amelyek ismerték a karizmá-kat. A II. századbeli montanistákkal,illetve Edward Irving XIX. századi kö-vetõivel és más hasonló csoportokkal

és nagyon hasznosak, hálaadással ésvigasztalódással kell fogadnunk.”9

Észak-Amerikában a megújulás gyö-kereit a XIX. századi katolikus meg-újulási mozgalomra, a ka-tolikus lelkiség bizonyosáramlataira, a Vatikáni Zsi-nat tanításaira, valamint egy1967-es csendes hétvégé-re lehet visszavezetni, aholegyetemi professzorok hall-gatóikkal együtt DavidWilkerson: „Kés és kereszt”(Kereszt az aszfaltdzsun-gelben), valamint JohnSherrill: „Más nyelvekenszólnak” címû könyvétolvasták.10 A karizmatikusmegújulások közül a katoli-kus karizmatikus megújulásöltött a legnagyobb, konti-nenseken átívelõ méreteket.

Jóllehet különbségek isfelfedezhetõk e mozgalmakközött, mindegyikük közösvonása volt a Szent Szellemmunkája iránti fokozott ér-deklõdés. „A materializmusés a szekularizmus üresség-érzetet, valamint elégedet-lenséget kelt a keresztyének-ben, ami vágyat ébreszt ben-nük az iránt, hogy táplálóbb eledeltkapjanak, valamint imádság és dicsõítésáltal fokozottabban keressék Istent —fogalmazott Kilian McDonnell bencésteológus, aki az ébredési mozgalmakkialakulásának hátterét tanulmányozta.— A [Szent Szellem Isten] jelenlét[e]

meghatározó tényezõ a karizmatikusmegújulásban. Isten jelenvaló: itteni,mostani, valóságos, személyes, szeretõés cselekvõ, nem pedig a Távolvaló.”11

Isten jelenlétének hangsúlyozása ahívõ közösségen belül — különös te-kintettel a Szent Szellembe valóbemerítkezésre és az Õ ajándékaira —keresztyének millióinak az életét vál-toztatta meg, megannyi gyülekezetettöltött el új erõvel, ösztönözte azevangélizációt és a szociális szerepvál-lalást, új tartalommal töltötte meg a„keresztyén egység”12 fogalmát, vala-mint kreatív módon alakította a mo-dern dicsõítési formákat. „A karizma-tikus közösségek a Szellemtõl ihletett,átütõ erejû dicsõítéssel és imádattalválaszolnak Istennek Igében és tettek-ben való megnyilatkozásaira — írjaLarry Christenson Lutheránus kariz-

matikus lelkész. — Az összejövetele-ket új dalok születése, spontán fel-szólalások (imádkozás, nyelveken-szólás, prófétálás, bizonyságtevés),valamint kifejezõ erejû testmozdulatok(kézfelemelés, tapsolás, térdelés, el-esés, tánc) jellemzik. […] Ezenkívül

David J. du Plessis

Demos Shakarian, a Teljes Evangéliumi Üzletemberek Társaságának alapítója


való azonosulástól azt remélték, hogyszellemi átéléseik kevésbé tûnnekmajd újszerûnek az emberekszemében.15 Ám e múltbeli mozgal-mak elszigetelt voltából adódóan apünkösdiek tiszteletben álló család-tagok helyett sokkal inkább Istengyermekeinek igen távoli rokonaikénttetszettek.

Pedig az egyháztörténelem filmjearról tanúskodik, hogy a pünkösdiz-mus a XVIII. századtól datálható,széles rétegeket megmozgató, és aXVI. századi protestáns egyházújítók,név szerint Luther Márton, UlrichZwingli és Kálvin János tanításaitólerõsen befolyásolt evangéliumi ébre-

dési mozgalomból nõtte ki magát. Apünkösdiek az anabaptisták öröksé-gét is magukévá tették, különösen acsecsemõkeresztség elvetésével, va-lamint a hívõk bemerítésébe és az„összegyûjtött egyház”-ba vetettszenvedélyes hitükkel.16 Ha tovább fi-gyeljük az egyháztörténelem filmjét,az is világosan kirajzolódik elõttünk,hogy a keresztyén szellemi életnek azõsegyházig visszavezetõ ösvénye vé-gig a pünkösdi/karizmatikus szellemiélet elemeivel volt kikövezve.17

A reformátorok a késõközépkoriegyház szemlélete helyett a hit általimegigazulás biblikusabb értelmezéséretörekedtek. Sarkalatos problémákatérintettek, így vizsgálat alá vetették töb-bek között a teológiai tekintély, a bûntermészete, a dogmák és a szentségekkérdését. Erre az alapra építkeztek aXVII–XVIII. századi protestáns ébredé-sek résztvevõi is, ám náluk már a hívõkújjászületésének mibenléte és az egy-ház megreformálása került reflektor-

fénybe. Megállapítot-ták, hogy a megtérésszívbéli átélését fe-gyelmezett, a SzentSzellem gyümölcsé-ben és jó cselekede-tekben gazdag keresz-tyén életvitelnek kellkövetnie. Nicholasvon Zinzendorf, PhilipJakob Spener, AugustHermann Francke,Jonathan Edwards,John és CharlesWesley, valamint Ge-orge Whitefield tanítá-sai és vallásgyakorlatanagy hatással volt akésõbbi ébredések ve-zetõire, így CharlesFinney-re, PhoebePalmerre és Dwight L.Moodyra is. Ily módonalapjaiban meghatá-rozták a XIX. és XX.századi ébredési moz-galmakat is, köztük aWesley-féle szentségmozgalmat, a KeswickHigher Life mozgal-mat, a walesi ébredéstés annak számos mel-

lékágát, a pünkösdizmust, valamint atörténelmi egyházakban elinduló kariz-matikus ébredéseket is.18

Meghatározó mozzanat volt, amikoraz ébredés vezetõi a világmisszióbanvaló részvételre buzdították a megújultegyházat. Zinzendorf és a morva test-vérek, vagy a Wesley fivérek és a meto-disták tanítása, továbbá William Carey1792-ben megjelent „Vizsgálódás a po-gányok különbözõ módokon való téríté-sének keresztyéni kötelessége terén” cí-mû forradalmi vitairata még ma is soka-kat bátorít az elkötelezett keresztyénszolgálatra.

Jonathan Edwards azzal a megálla-pításával gyakorolt nagy hatást az in-duló missziós mozgalomra, miszerint„a Szentírásból nyilvánvaló, hogy méghátravan Isten országának és a vallásiránti érdeklõdésnek egy nagyszabásúfellendülése, melyet Isten Szellemé-nek túláradó, minden eddiginél na-gyobb és átfogóbb kitöltetése idézmajd elõ. Biztosra vehetjük, hogy szá-mos ígéret, amely az egyház utolsónapokbeli növekedésének és virágzá-sának dicsõséges idõszakáról szól, ezidáig még nem teljesedett be.”19 A ke-resztyének — és különösen a premil-lenarista eszkatológiát elfogadó hívek— közül egyre többen hitték, hogy azegyház belépett az emberiség törté-netének utolsó szakaszába, és termé-szetfeletti erõre van szüksége a NagyMisszióparancs teljesítéséhez.

Soha korábban nem imádkoztakannyian az egyháztörténelem során aSzent Szellem kitöltetéséért, mint a

További meglepetések

Edward Irving

Martin Luther


hogy az egyház azemberiséggel a tel-jes evangéliumotmegismertesse. Eküldetés beteljese-dése érdekében aSzent Szellem pün-kösd napja óta újrameg újra elhozta aszellemi felfrissülésidejét a vágyakozókeresztyének szá-mára.

Howard Snydertörténész úgy véli,

ha az egyház ébredését személyes,közösségi, fogalmi, strukturális ésmissziológiai téren is megújulás kí-séri, „az egyház Isten békekövetévélesz a földön. Az ébredés úgy ter-jed, akár a hullámok a vízbe dobottkõ nyomán, s a keresztyén közössé-gen túlmenõen az egész emberi tár-sadalmat eléri. Ami azt illeti, a bib-

XIX. században. E vágy sok esetbenegyütt járt a Krisztus második eljövete-lére való fokozott várakozással. Ám fris-sítõ záporok jöttek és mentek, s a hûsé-gesek már-már kétkedni kezdtek benne,hogy csakugyan érkezik-e majd felhõ-szakadás is a mennybõl. Ennek a teoló-giai szemléletnek a különbözõ evangéli-umi felekezetekben történõ meggyöke-rezése ugyancsak szerepet játszott apünkösdi mozgalom elindulásában. Ké-sõbb azután a pünkösdi mozgalom isvisszahatott a fokozatosan kibontakozónagyegyházi ébredési mozgalmakra,mivelhogy felhívta a figyelmet a SzentSzellem szolgálatára. Érdekes módon azefféle mozgalmak csupán a XX. század-ban tudtak elég hosszan fennmaradniahhoz, hogy virágzásnak induljanak ésintézményesüljenek, míg a korábbi szá-zadok hasonló mozgalmait eretneknek

bélyegezték és elnyomták. „Szerencsés”egybeesésnek tekinthetõ, hogy ekkori-ban vált széles körben elismertté: aSzentháromság harmadik Személye ellett hanyagolvaaz egyház életé-ben és szolgála-tában, ami so-kakat a SzentSzellemrõl szó-ló teológia felül-v i z s g á l a t á r ak é s z t e t e t t . 20

Bennett és sokmás keresztyénszámára új for-rások fakadtak aszellemi élet-ben, akárcsakkorábban pün-kösdi testvéreikszámára.

További meglepetések

Az egyháztörténelem filmjénekvégigpergetése közben az egyes sze-mélyek, mozgalmak, kulturális viszo-nyok, dogmák, illetve fontosabb ese-mények sorra a „helyükre kerülnek”.A kép néha hangyássá válik a monu-mentális kivetítõn —Isten munkáját azemberi történelem-ben olykor titokzatoshomály övezi. A bib-liai történet fonalamindennek ellenérevilágosan vonul végiga szemeink elõtt: Is-ten a különbözõ kor-szakokban a SzentSzellem által szünte-lenül azon munkál-kodott, hogy megbé-kéltesse magával azemberiséget. Krisz-tus a kereszten el-szenvedett halálávalés az azt követõ fel-támadásával megvál-tást szerzett. Az em-beri történelem Jé-zus visszajövetelévelfog véget érni. Isten-nek az a szándéka,Philip Jakob Spener

Johnathan Edwards

George Whitefield

John Wesley


liahívõ keresztyének nem is érhetikbe kevesebbel: személyes ébredésrevágynak, melybõl egyházi ébredéslesz, s amely azután társadalmi éb-redéssé duzzad, mígnem végül vi-lágébredéssé erõsödik.”21

A XX. és XXI. században hívõk —köztük pünkösdiek, karizmatikusok ésevangéliumi keresztyének — sokaságaimádkozott és imádkozik a Szent Szel-lem áldásáért, Aki ébredést hoz éle-tükbe, gyülekezetükbe, valamint felru-házza õket a szolgálathoz szükségesmennyei erõvel. A Szent Szellem uni-verzális kegyelmi ajándékát éppenezért nem sajátíthatja ki magánakegyetlen ébredési mozgalom és teoló-giai hagyomány sem. „A szél arra fúj,amerre akar” — emlékeztette JézusNikodémust (János 3:8).

Az egyháztörténelmi kivetítõnújabbnál újabb meglepõ jelenetekkeltalálkozhatunk. Sok „nézõt” döbben-tett meg például az a nyilvánvaló ten-dencia, hogy a keresztyénség köz-pontja a déli féltekére tevõdött át. A„harmadik világbeli” — dél-amerikai,afrikai és ázsiai —, lelkiségüket te-kintve gyakran pünkösdi vagy pün-kösdi jellegû gyülekezetek immár sa-ját misszionáriusaikat küldik ki avilágba.22 Mi több, néhányuk Európá-ban és Észak-Amerikában fogottmunkába a Nyugat újraevangél-izálásának reményében.

Bennett bejelentése azon a bizo-nyos 1960. áprilisi vasárnap délelõt-tön mindenkit váratlanul ért — ironi-kus módon még a pünkösdi tábort is.Mivel a „Nagy Evangélista” — aSzent Szellem — a világ minden tá-ján munkálkodik, hogy felkészítse azemberi szíveket az evangélium befo-gadására, Krisztus visszajöveteleelõtt valószínûleg számos továbbimeglepetéssel számolhatunk. Ezekakár rendkívül ellentmondásosak islehetnek (például egy bibliai Jézusmozgalom kezdõdhet a homoszexuá-

lisok/leszbikusok körében, ami telje-sen megváltoztatja õket), hiszen azébredések rendszerint gyökerestõlfelforgatják a kulturális, liturgiai vagyakár teológiai kereteket, amitõl a tra-dicionális keresztyének akaratlanul isösszerezzennek.23 J. Philip Hoganmissziós stratéga azonban látta maga

elõtt az egész képet, s egy világkon-ferencián ezt a felhívást intézte apünkösdi küldöttekhez: „Figyeljetekés ámuljatok [...], s legyetek tanúi enapokban a történelem nagy Csodá-jának! Isten Szelleme olyan helyeken

és olyan emberekre is kitöltetett,amit ember nem gondolt volna, ésamiben szemernyi része sem voltemberi tervezésnek.”24

A pünkösdi és karizmatikus tábo-ron kívül mások is megerõsíthetik aSzent Szellem munkáját. „Isten azegész világon természetfeletti mó-don válaszol gyermekei imáira — ál-lapította meg a két evangéliumi mis-sziológus, Luis Bush és BeverlyPegues. — Olyan ajtók is megnyílnakaz evangélium hirdetõi elõtt, melyekkorábban hét lakattal voltak bezárva.Isten gyógyulások, csodák, álmok,látomások, angyali jelenések és másisteni jelek útján vezet el nem csupánegyes embereket, de egész családo-kat és falvakat a Jézus Krisztusbanvaló hitre.”25

A jövendõ meglepetések kétség-kívül zavart keltenek majd a pünkös-diek és karizmatikusok körében egy-aránt, ám a Szent Szellemtõl ihletettújító mozgalmakban komoly ígéretrejlik a jövõre nézve. Ezek lehelhet-nek friss életet a meglankadt hívõk ésgyülekezetek szellemi életébe, akikelveszítették egykori buzgóságukat éshatékonyságukat. Hogan egy pünkös-di prédikátor merészségével bátorí-totta azokat, akiknek feltett szándé-kuk kivenni a részüket a világmisszió

Gary B. McGee (PhD)

JEGYZETEK

Charles Finney

Phoebe Palmer


(Sheffield, UK; Sheffield Academic Press,

2000); Kilian McDonnell és George T.

Montague: „Christian Initiation and

Baptism in the Holy Spirit: Evidence From

the First Eight Centuries” (Collegeville,

Minnesota; Liturgical Press, 1991), 83 kk.

18. Dale W. Brown: „Understanding Pietism”

(Grand Rapids; William B. Eerdmans

Publishing Co., 1978), 9–34.o.; lásd még

Richard P. Heitzenrater: „Wesley and the

People Called Methodists” (Nashville:

Abingdon Press, 1995).

19. Jonathan Edwardsot idézi Norman E.

Thomas szerk.: „Classic Texts in Mission

and World Christianity” (Maryknoll, N.Y:

Orbis Books, 1995), 53.o.

20. Lásd például az 1971-es „The Person and

Work of the Holy Spirit, with Special

Reference to 'the Baptism in the Holy

Spirit'” címû jelentést, melyet az USA-ban

tártak a Presbiteriánus Egyház elé;

McDonnell: Presence, Power, Praise, I/

287–317.o.

21. Howard A. Snyder: „Signs of Renewal:

How God Reshapes the Church” (Eugene,

Oregon; Wipf and Stock Publishers,

1997), 293.o.

22. Philip Jenkins: „The Next Christendom:

The Coming of Global Christianity” (New

York: Oxford University Press, 2002),

67.o.

23. Az ébredések „felforgató”, s a megújulást

és a missziót elõmozdító hatásáról kiváló-

an ír Klaus Fiedler a „The Story of Faith

Missions: From Hudson Taylor to Present

Day Africa” (Oxford; Regnum, 1994) c.

könyvében, 394–395.o.

24. J. Philip Hogan: „The Holy Spirit and the

Great Commission”, World Pentecost, 1.

szám, 1972, 5. old.

25. Luis Bush és Beverly Pegues: „The Move of

the Holy Spirit in the 10/40 Window”

(Seattle; YWAM Publishing, 1999), 49.o.

26. Hogan: „Holy Spirit”, 5.o.

munkájából: „A Szent Szellem olyanhatalom, mely képes áttörni a legke-ményebb pogányságon, megrengetnia legmegrögzöttebb dogmatizmust,feltüzelni a legrenyhébb gyülekezetet,és elhozni mindenüvé pünkösd dic-sõségét.”26 Dennis Bennett bizonyáraegyetértene vele.

Gary B. McGee (PhD)

Az Assemblies of God amerikai pünkös-

di felekezet Teológiai Szemináriumának egy-

háztörténelem professzora (Springfield, Mis-

souri, USA).

JEGYZETEK

1. Dennis Bennettet Michael Harper idézi „As

at the Beginning” c. könyvében (Altadena,

Kalifornia; Society of Stephen, 1994), 65.o.

2. Jean Stone Willans: „The Acts of the Green

Apples”, revidiált kiadás (Altadena, Kalifor-

nia; Society of Stephen, 1995), 34.o.

3. „Rector and a Rumpus”, Newsweek, 1960.

július 4., 77.o.; „Speaking in Tongues”, Ti-

me, 1960. augusztus 15., 53, 55.o.

4. Peter Hocken: „The Glory and the Shame:

Reflections on the 20th Century Outpouring

of the Holy Spirit” (Guildford, Surrey, UK;

Eagle, 1994), 16.o. Lásd még: Gary B.

McGee: „Surprises of the Holy Spirit: How

Pentecostalism Has Changed the Landscape

of Modern Mission”, megjelent: „Between

Past and Future: Evangelical Mission

Entering the Twenty-first Century”, szerk.:

Jonathan J. Bonk (Pasadena: William Carey

Library, 2003), 51–65.o.

5. Lásd például Darrin J. Rodgers: „Northern

Harvest: Pentecostalism in North Dakota”

(Bismarck, ND, USA; North Dakota

District Council of the Assemblies of God,

2003), 4–17.o.; Gary B. McGee: „'Latter

Rain' Falling in the East: Early Twentieth-

Century Pentecostalism in India and the

Debate Over Speaking in Tongues”, in:

„Church History: Studies in Christianity

and Culture” 68 (1999. szept.),

648–665.o.

6. Lásd Joe Creech: „Visions of Glory: The

Place of the Azusa Street Revival in

Pentecostal History”, in: „Church History:

Studies in Christianity and Culture” 65

(1996. szeptember), 405–424.o.

7. A karizmatikus ébredéssel kapcsolatban

lásd Richard Quebedeaux: „The New

Charismatics II” (San Francisco; Harper

and Row, 1983); Peter D. Hocken:

„Charismatic Movement”, in: „New

International Dictionary of Pentecostal and

Charismatic Movements”, szerk.: Stanley

M. Burgess (Grand Rapids; Zondervan,

2002), 477–519.o.

8. Lásd David J. du Plessis: „The Spirit Bade

Me Go: The Astounding Move of God in the

Denominational Churches” revidiált kiadás

(Oakland, Kalifornia; szerzõi kiadás, é. n.);

John és Elizabeth Sherrill Demos

Shakarianról: „The Happiest People on

Earth: The Long-Awaited Personal Story of

Demos Shakarian” (Old Tappan, N.J.;

Chosen Books, 1975).

9. http://www.communio.hu/ppek/konyvek/

zsdok01.txt

10. Jay P. Dolan: „Catholic Revivalism: The

American Experience, 1830-1900” (Notre

Dame, Indiana; University of Notre Dame

Press, 1978), 197–203.o.

11. Kilian McDonnell szerk.: „Presence,

Power, Praise: Documents of the

Charismatic Renewal” (Collegeville,

Minnesota: Liturgical Press, 1980), I:xx.

12. Kilian McDonnell: „The Death of

Mythologies: The Classical Pentecos-

tal/Roman Catholic Dialogue” in:

America, 1995. március 25., 14–19.o.

13. Larry Christenson szerk.: „Welcome, Holy

Spirit: A Study of Charismatic Renewal in

the Church” (Minneapolis; Augsburg

Publishing House, 1987), 33.o.

14. „The Apostolic Faith Movement” in:

Apostolic Faith (Los Angeles), 1906.

szeptember, 2. szám, 1/ 15. Charles F.

Parham: „A Voice Crying in the

Wilderness” (Baxter Springs, Kansas:

Apostolic Faith Bible College, 1902,

1910), 29.o.; lásd még George F.

Taylor: „The Spirit and the Bride” (ki-

adás helye ismeretlen, 1907), 92, 93.o.

Részletesebben lásd Stanley H.

Frodsham: „With Signs Following: The

Story of the Latter Day Pentecostal

Revival” (Springfield, Missouri: Gospel

Publishing House, 1926), 230–236.o.6.

William R. Estep: „The Anabaptist

Story”, átdolgozott kiadás (Grand

Rapids: William B. Eerdmans Publishing

Co., 1975), 184–185.o.

17. Lásd Simon Chan: „Pentecostal Theology

and the Christian Spiritual Tradition”

52 TÁRHÁZ Ünnepi duplaszám (2007. tavasz) TÁRHÁZ 53

ROMÁNIA

Az ezredfordulóra a ro-mániai pünkösdiek számamegközelítette a félmilliót.Az Arad megyei Paulis falu-ban élõ Gheorghe Bradin(1895–1962) baptista ke-resztyén, az Egyesült Álla-mokba emigrált falubeliektõl1921-ben értesült az ameri-kai pünkösdi eseményekrõl.A következõ évben Cleve-landbõl levélben megküldtékszámára a pünkösdi tantéte-leket is. Ezt követõen falujá-ban pünkösdi istentisztelete-ket tart. Az 1924-ben Ame-rikából hazalátogató PavelBudeanu október 24. éjsza-káján elvégzi a román pünkösdi moz-galom történetében elsõ bemerítésiszolgálatot. Ezután országos misz-sziómunkába kezdett. Bradin pedig aszépen fejlõdõ, szaporodó pünkösdigyülekezetek elnöke lett haláláig.1935-ben Donald Gee már arrólszámolt be, hogy hétezer pünkösdiél Romániában. Az Antonescu-rezsim a második világháború alattújult erõvel üldözte a vallási kisebb-ségeket. Bár számos pásztort bebör-tönöztek, ennek ellenére ebben azidõben már húszezer pünkösdi él az

országban. Az elsõ évtizedekben ki-alakuló három pünkösdi irányzat1951-ben egyesül, a tagság eléri aharmincöt ezret. Húsz év múlva már1381 gyülekezetben nyolcvanezrenvannak, az azt követõ tíz évben pe-dig létszámukat megduplázzák. Nö-vekedésük napjainkig folyamatos. Ti-zenhat misszionáriusuk van Moldávi-ában, Ukrajnában, Albániában, Izra-elben és Iránban. Harminckét óvo-dát, négy gimnáziumot, öt kollégiu-mot, két teológiai szemináriumot, ti-zenegy árvaházat és három idõsott-

hont tartanak fenn. Hat helyirádió és nyolc helyi televízióállomást mûködtetnek.2007. január 1-jével a Ro-mániai Magyar Pünkösdi Hit-község teljes legalitást kapottaz egyházon belül. Létszá-muk meghaladja az ezer fõt.Vezetõjük egyben a RomániaiPünkösdi Egyház Tanácsánakis tagja.

SVÉDORSZÁG

A Svéd pünkösdi mozga-lom számára jó alapot biztosí-tottak a XIX. századi ébredésiés szentségmozgalmak, me-lyek következtében megválto-

zott a svéd szellemi klíma. Az 1880-asévekben beszámolnak arról is, hogynémely helyen az istentiszteletekennyelveken szólnak (Värmland,Dalarna). 1907-ben a stokholmiFiladelfia baptista gyülekezet fiatalpásztora Lewi Pethrus látogatást tettOslóban T. B. Barratt gyülekezeté-ben, amit õ a következõ években svéd-országi szolgálatokkal viszonzott. Ametodista és baptista gyülekezetek tártkapukkal fogadták a pünkösdi jellegûébredést. A következõ öt évben gyorsnövekedésnek indultak az ún. örebrói

FINNORSZÁG

SZLOVÁKIA, AUSZTRIAÉS SZERBIA

Az Egyesült Államokbeli indulás után hamarosanEurópát is elérte a pünkösdi mozgalom, leginkább az Amerikában járt

európai pásztorokon keresztül. A legismertebb ezek között a norvég Thomas Ball Barratt,aki közremûködött a skandináv, az orosz, a német és spanyol pünkösdi közösségek létrejöttében.

Rajta kívül többen — fõképp közép- és kelet-európai országokba — hozták a pünkösdi ébredés hírét, tüzét az EgyesültÁllamokból. Napjainkra az európai pünkösdiek száma elérte a hárommillió-egyszázezer fõt, a különbözõ független és

történelmi egyházakban levõ karizmatikusokkal együtt pedig közel hét millióan vannak. A pünkösdiek fele Kelet-Európábantalálható. A következõkben ismerkedjünk meg a magyar pünkösdiek számára is fontos pünkösdi mozgalmak történetével.

Jacob Zoffi, a PEF elsõ elnöke és Stig Amström svéd misszionárius

52 TÁRHÁZ Ünnepi duplaszám (2007. tavasz) TÁRHÁZ 53

ROMÁNIA

SVÉDORSZÁG

baptista ébredéshez tartozó gyüleke-zetek. Egyre több független gyülekezetcsatlakozott a pünkösdi mozgalomhoz.1915-ben tizenöt gyülekezetben ezerember vallotta magát pünkösdinek, ötév múlva már százhuszonöt gyülekezetcsatlakozott a mozgalomhoz. 1960-rahatszáz gyülekezetben kilencvenezerember volt pünkösdi. Már 1916-bankiküldték elsõ misszionáriusukat Brazí-liába, ezt követõen rövid idõn belülkétszázan hirdették az evangéliumot avilág különbözõ országaiban. 1938 és1959 között négyszázötvennégy misz-sziómunkást küldtek külföldre a svédpünkösdi gyülekezetek. 1945-ben ad-ták ki elõször országos napilapjukat, aDagent. Megalapították az IBRA rádi-ót, amely hatvan nyelven mintegy százországba sugároz evangéliumi adáso-kat. Napjainkban már televíziós mûso-rokat is készítenek. A Lewi PethrusAlapítvány munkája során éveken ke-resztül alkoholisták, kábítószeresekszázait rehabilitálta. A svéd gyülekeze-tek az 1980-as évek elejétõl támogat-ták a magyarországi pünkösdi gyüleke-zetek imaházépítési munkáit. Ezt azönzetlen szolgálatot koordinálta az ál-dott emlékû Bo Hörnberg lelkipásztor.

FINNORSZÁG

Talán azért is, mivel egy nyelvcsalád-ba tartozunk, de mert finnországi misz-szionáriusok is munkálkodtak hazánk-ban Jyrki Palmi és családja személyében,

had álljon itt pár infor-máció az ottani pün-kösdi mozgalommalkapcsolatban is.

A finn pietista ésimamozgalom készí-tette elõ a talajt apünkösdi ébredéshez.1796-ból maradt fennaz elsõ hiteles tudósí-tás nyelveken szólás-ról és prófétálásról. AXIX. században sza-badegyházi felekeze-tekben (baptista, Üdv-hadsereg) zajlott azébredés. Az evangéli-kusok újsága a„Kotimaa” 1907. má-

jus 10-én tudósit a Barratt oslói gyüle-kezetében zajló pünkösdi események-rõl. Ezután 1908-ban Pietarsaaribanlevõ baptista gyülekezetben történt azelsõ szentlélekkeresztség. T. B.Barratt látogatásai erõsítették a finnpünkösdi mozgalmat. Sok evangélikuslelkészt is betöétött a Szent Szellem.Vilko Pylkkanen evangélikus misszioná-rius Kínából hazatérve megalapítja a„Pünkösd barátai” szolgálatot. 1918-ban húsz pünkösdi pásztor konferenci-át szervez, a következõ évben többfüggetlen pünkösdi gyülekezet össze-fogásával elkezdik Helsinkben hitelveikmegfogalmazását és a szervezett mun-ka elõkészítését. A Filadelfia gyüleke-zet pásztora, Eino Manninen 1926-ban megszervezi az elsõ pünkösdi bib-liaiskolát. Stockholmból Lewi Pethrusthívja tanítani, az õ hatására választják a„skandináv típusú”, a központi szerve-

zettséget elutasító egyházstruktúrát.Jelenleg hatvanezer pünkösdit tartanaknyilván, és ugyanennyi a Szent Szel-lembe bemerítettek száma az evangéli-kus egyházban. 1977 és 1981 közöttnagy hatással volt az országra a NiiloYli-Vaino vezette ébredés. Jelenleg azeurópai országok közül Finnországküldi ki a legtöbb misszionáriust, szá-muk négyszázötven. A finn missziósszervezet (FFFM) igazgatója ArtoHämälainen egyben az Európai Pün-kösdi Közösség missziós szervezeté-nek (PEM) elnöke is.

SZLOVÁKIA, AUSZTRIAÉS SZERBIA

Szlovákiában a Magas-Tátra kör-zetében és az ország nyugati részé-ben, az Egyesült Államokból ésSkandináviából érkezõ hatásokra1907-ben házi gyülekezetek alakul-tak. 1924-ben Lapasske Darmotynevû faluban jött létre az elsõ pün-kösdi gyülekezet. Hosszú éveken ke-resztül a szlovákiai pünkösdi közös-ség a portlandi Apostoli Hit Misszió-val állt kapcsolatban. A misszió szlo-vák nyelvû irodalommal és újságokkallátta el õket. Az 1989. novemberiforradalom idején hét pünkösdi gyü-lekezet volt Szlovákiában, mára szá-muk meghaladja a húszat.

Ausztriában többen végeztek misszi-ós munkát a stockholmi Filadelfia gyüle-kezetbõl az 1920-as években, köztük aMagyarországon is áldásos tevékenysé-get folytató Georg Steen és apósaBenjamin Schilling, aki egyik magyaror-szági látogatása során 1930-ban Bony-

Az Egyesült Államokbeli indulás után hamarosanEurópát is elérte a pünkösdi mozgalom, leginkább az Amerikában járt

európai pásztorokon keresztül. A legismertebb ezek között a norvég Thomas Ball Barratt,aki közremûködött a skandináv, az orosz, a német és spanyol pünkösdi közösségek létrejöttében.

Rajta kívül többen — fõképp közép- és kelet-európai országokba — hozták a pünkösdi ébredés hírét, tüzét az EgyesültÁllamokból. Napjainkra az európai pünkösdiek száma elérte a hárommillió-egyszázezer fõt, a különbözõ független és

történelmi egyházakban levõ karizmatikusokkal együtt pedig közel hét millióan vannak. A pünkösdiek fele Kelet-Európábantalálható. A következõkben ismerkedjünk meg a magyar pünkösdiek számára is fontos pünkösdi mozgalmak történetével.

Ingolf Ellsel, az Európai Pünkösdi Közösség (PEF) jelenlegi elnöke

Európai pünkösdi vezetõk konferenciája (2007)


hádon hunyt el. Ugyancsak gyülekezet-alapító munkát végzett a német ErwinLorenz és a svájci Josef Enzinger is.1946. december 14.-én 26 gyülekezetivezetõ megalakította SzabadkeresztyénGyülekezetek néven a pünkösdi feleke-zetet. A mintegy kétezer tagú közösségaz 1952 utáni emigrációs hullám miattpár százra csökkent. Skandináv, ameri-kai, angol és holland misszionáriusok se-gítségével a 70-es években immár negy-ven gyülekezetben ismét kétezer tagjalett a mozgalomnak. A Romániából be-vándorló pünkösdiek, egy közel ötezerlélekszámú közösséggel vannak jelen az

országban. Az elmúltévekben egyesülési fo-lyamat zajlott le a kü-lönbözõ karizmatikuscsoportok és a pün-kösdiek között.

A jugoszláviaipünkösdi közösség azországgal együtt sza-kadt; a vajdasági ma-gyar gyülekezetek mi-att számunkra a legje-lentõsebb a szerbiaiközösség, bár azeszéki Teológia miattfontos számunkra ahorvátországi mozga-lommal való kapcsolatis. A szabadkai prófé-

tás mozgalom nem csak a Vajdaságbanhozott létre gyülekezeteket, de jelentõshatással volt a magyarországi pünkös-diekre is. Napjainkban közel három-ezer pünkösdi él Szerbiában.

EURÓPAI PÜNKÖSDIKÖZÖSSÉG

Az 1930-as években a különbözõországok pünkösdi vezetõi aktívan ke-resték egymást. A köztük felmerültigény alapján szervezte meg DonaldGee az elsõ Pünkösdi Európakonfe-renciát Stockholmban 1939 júniusá-ban. A máso-dik világhábo-rú megakasz-totta az elkez-dett folyama-tot. Fõképpeneurópai kez-deményezésreés szervezés-sel jött létre1949-ben azelsõ PünkösdiVilágkonferen-cia Párizsban,ahol a legtöbbrésztvevõ európai volt. Ezután 1966-ban Rómában a központosított egy-házszervezetû pünkösdi felekezeteklétrehozták az Európai Pünkösdi Kö-zösséget (EPF), és általában éventeegy konferenciát rendeztek. A „skan-dináv típusú” pünkösdi mozgalmak

1969-tõl háromévente Európakonfe-renciát tartanak (PEC). A két szerve-zet az 1987-es lisszaboni konferenci-án egyesül és létrejön a Pünkösdi Eu-rópai Közösség (PEF), melynek elnöke2001-ig a svájci Jacob Zopfi, utódjapedig a német Ingolf Ellssel. A PEFegyik legjelentõsebb szervezete, amissziót koordináló Pünkösdi EurópaiMisszió. Jelenleg is kétezer pünkösdimisszionárius munkálkodik a világszáz országában. Szintén fontos fel-adatot tölt be az Európai PünkösdiTeológiai Egyesület (EPTA), amely1979-ben Bécsben jött létre. Munka-csoportja még az ifjúsági (PEFY) és amédia (EPPA).

FELHASZNÁLT IRODALOM:

– Paul Schmidgall: „From Oslo to Berlin!”

in: European Pentecostalim, 1. szám,

2003. június (Erzhausen, Leuchter kiadás)

– Dictionary of Pentecostal and Charismatic

Movements (Grand Rapids, Michigan,

USA; Zondervan, 1988)

A KEZDETEK

A MEGALAKULÁSTÓLNAPJAINKIG

A MAGYAR PÜNKÖSDIEKTEVÉKENYSÉGEI

A PEF brüsszeli evangélizációja (2006)

Fábián Attila (1945-2006),az Evangéliumi Pünkösdi Közösség

elõzõ elnöke az Azusa utcában

Európai pünkösdi vezetõk konferenciája Bécsben

Robert Mackish, az AoG korábbi európai vezetõje


EURÓPAI PÜNKÖSDIKÖZÖSSÉG

FELHASZNÁLT IRODALOM:

A KEZDETEK

A magyarországi pünkösdi mozgalom úttörõia gazdasági világválság elõl az Amerikai EgyesültÁllamokba menekülõk és az elsõ világháborúbanorosz hadifogságba esõk közül kerültek ki.

Fogolytársaiktól halott a Szent Szellem szá-mukra addig még ismeretlen munkájáról amórichidai Sipos István és a viszneki Horváth Já-nos. Megtért és Szent Szellembe bemerített em-berként jöttek haza a hadifogságból 1918-ban.Sebestyén István, akinek budapesti lakása a moz-galom kezdetén istentiszteleti hely is volt, a harc-téren ismerkedett meg Sipos Istvánnal.

Az Amerikába kivándorolt, majd onnan ha-zatért Szalai Józsefné, 1919-ben Clevelandbenmerítkezett be és megkereszteltetett Szent Szel-lemmel. Családjával 1921-ben hazatelepült és1923-ban szülõfalújában, Darányban felépíttetteaz elsõ magyarországi pünkösdi imaházat. Agyülekezet híre gyorsan terjedt. Hamarosan aVallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Re-formátus Egyház hivatalos levélváltásainak témá-ja lett a pünkösdi hitvallás véleményezése.

Lerch János 1923 után az Újvilágból több-ször is pünkösdi prédikátorként tért haza, a Tol-na megyei Gyönkre. Munkássága nyomán ott islétrejött egy gyülekezet.

Szülõfalujába Bakonycsernyére 1926-bantért haza Mihók Imre, aki ott húsvét másnapjánmegtartotta az elsõ pünkösdi istentiszteletet. Ak-kori és késõbbi szolgálatait csodás gyógyulásokkisérték. Miután visszatért Amerikába, megosz-totta magyarországi élményeit Rároha Dáviddal,aki ekkor már felszentelt pünkösdi lelkipásztorvolt, és aki ennek hatására 1927 augusztusábanfeleségével együtt Budapestre érkezett. Azonnalgyülekezetplántáló munkába kezdtek. Egyúttalmegkezdték a már meglevõ pünkösdi gyülekeze-

tek felekezeti közösséggé való szervezését. Ezt amunkát segítette, hogy a pünkösdi gyülekezetek1926. december 5.-én Csetényben országos ta-lálkozót tartottak, ahol ideiglenesen FaragóGyörgyöt választották elnöknek.

A MEGALAKULÁSTÓLNAPJAINKIG

Kispesten 1928. február 5. és 9. között tar-tották a felekezet alakuló konferenciáját, ahol ki-lenc gyülekezet harminchat képviselõje volt jelen.Az alapszabályt nyolc gyülekezet fogadta el, ez-zel megalapítva a magyarországi pünkösdi egy-házat, „Magyarországi Isten Gyülekezetei” né-ven. Az alapító gyülekezetek a következõk vol-tak: bakonycsernyei, bakonytamási, ceglédi,csetényi, darányi, kispesti, ösküi és somogyi. El-nöknek Rároha Dávidot választották.

A mozgalom gyors növekedésnek indult. Ötév alatt az öt taggal induló kispesti gyülekezetbõltöbb mint ötszáz fõs gyülekezet lett, zene- ésénekkarral, nagy ifjúsági csoporttal. Pár év alatt anyolc gyülekezettel alapított felekezethez márhetven gyülekezet tartozott. A harmincas évekközepétõl más országokhoz hasonlóan Magya-rországon is több kegyességi irányú pünkösdi fe-lekezet jött létre. 1961-ben a két nagy és meg-határozó pünkösdi felekezet egyesülésébõl létre-jött az Evangéliumi Pünkösdi Közösség.

A MAGYAR PÜNKÖSDIEKTEVÉKENYSÉGEI

A magyarországi pünkösdi mozgalom a kez-detektõl igen aktív, a társadalom számára hasz-nos tevékenységeket folytatott. Az alábbiakban a

56 TÁRHÁZ Ünnepi duplaszám (2007. tavasz)

teljesség igénye nélkül mutatunk be ezekközül pár területet.

Az evangélium hirdetéseA pünkösdiekre jellemzõ közvetlen-

séggel osztották meg az Isten mindenember iránti szeretetérõl szóló Örömhírt.Ehhez már a kezdetektõl igénybe vettekminden rendelkezésükre álló eszközt. Aszószéki igehirdetésen és a személyes bi-zonyságtételen kívül, a rövid népszerûbrosúráktól kezdve az újságokon keresz-tül a könyvkiadásig mindent megtettek afelismert jó hír továbbítása érdekében.Már 1927-ben újságot adnak ki Aposto-li Hit címmel. Az elsõ években könyv-nyomdát üzemeltetnek. A kommunistaidõkben rákényszerülnek, hogy ezeket atevékenységeket szüneteltessék. Ebbenaz idõben csak az imaházak és összejö-veteli helyek falai közé szorított igehirde-tést engedik a hatóságok. A rendszervál-tozás után a mozgalom ismét megpróbálélni a lehetõségekkel. Sok településenpünkösdi mûsorokat készítenek a helyirádióban és televízióban. Isten-tiszteleteket közvetítenek. AMagyar Televízió és a MagyarRádió rendszeresen sugározpünkösdi mûsorokat. Az Ma-gyar Köztársaság kikiáltásávalszinte egy idõben megjelenik afelekezet új hitéleti magazinja,az Élõ Víz. Mire ez cikkünkmegjelenik, már javában folyikaz internetes rádió elindításá-nak elõkészítése.

Szociális gondoskodásA magyarországi pünkösdieknek már

1931-ben volt Pesterzsébeten „Menhá-zuk”, amelyben elõször hajléktalanok ta-láltak menedéket, azután pedig idõs em-berek otthona lett. A második világhábo-rú után a budapesti Mátyásföldön mû-ködtettek Árvaházat. 1987-ben a somo-gy megyei Kadarkúton nyitottak idõsekszámára Szeretetotthont. Hajléktalanokszámára mûködtetnek évek óta Budapes-ten nappali melegedõt. Ezt megelõzõena fõváros aluljáróiban rendszeresen osz-tottak ételt a rászorulóknak.

Rehabilitációs munkaAkkor nyitotta meg a Közösség reha-

bilitációs otthonát alkoholista és kábító-szeres nõk számára Dunaharasztiban,

amikor az állampárt még titkolni próbáltaezt a társadalmi problémát. A Sion Gyü-lekezet Emberbarát Alapítványa Buda-pesten férfiak számára mûködtet egy na-gyobb rehabilitációs intézetet. A MagyarKöztársaság magas állami kitüntetésekkelismerte el, az ezekben az intézmények-ben folyó munkát. Immár a harmadik bu-dapesti kórházban üzemelnek benagyértékû, életmentõ mûszereket pün-kösdi támogatással.

Oktatás, kultúraA lengyelországi Danzingban 1927-

ben Bibliaiskolát nyitott Gustave HerbertSchmidt az Assemblies of God amerikaipünkösdi felekezet kelet-európai vezetõ-je. A nemzetközi tanári testületben olyanneves személyek voltak, mint DonaldGee és Nicholas Nikokoloff a késõbbibolgár pünkösdi elnök. Ebbe a bibliaisko-lába küldték Magyarországról BernhardtGyulát és Farkas Gyulát az elsõ teológiaiképzésben részesülõ magyar lelkipászto-rokat. Az egyház lelkészei 1967-tõl a

Szabadegyházak Tanácsa LelkészképzõIntézetében kaptak teológiai képzést.1991-ben Pünkösdi Teológiai Fõiskoláthoz létre az Evangéliumi Pünkösdi Kö-zösség. Ettõl kezdve itt folyik a négy éveslelkészképzés. A rendszerváltozás utánaz elsõk között mûködtet a Közösségegyházi általános iskolákat.

A „Sátormisszió” lehetõséget adott a90-es évek közepétõl, hogy a gyülekeze-tek, településeiken egy-egy hetes, sokkulturális eseménynek is helyet adó,evangélizációs rendezvénysorozatotszervezhessenek. Az ezredforduló kör-nyékén a „Dráma misszió” segítségévelteltek meg évekig a városok és falvak kul-túrházai. Jelenleg „Fesztivál misszió” ismûködik a pünkösdi közösségben, talán

a legsikeresebbek a kalocsai keresztyénzenei fesztivál évrõl-évre megismétlõdõrendezvényei.

Gyeermek és ifjúsági missziióAz elsõ gyülekezetek megalakulásától

igen fontosnak tartották a pünkösdiek agyermekekre és a fiatalokra való különösfigyelmet. A gyülekezetben külön alkal-makat biztosítanak az ezekhez a korosz-tályokhoz tartozóknak. Már 1932-ben if-júsági rovatot nyitnak az Apostoli Hitben,késõbb pedig ifjúsági mellékletet adnakki. Az Élõ Víz magazinnak, a hagyomá-nyoknak megfelelõen, jelenleg is van ifjú-sági rovata és kiadnak Mosolygó címenegy gyermek mellékletet is. Az OrszágosGyermek Misszió segíti a gyermekmun-kás képzést és koordinálja az országosmunkát. 2007 nyarán tartják a huszadikjubileumi gyermektábort, négy turnusbanKadarkúton. Már több mint egy évtizederendez az Országos Ifjúsági Misszió istáborokat az ifjúságnak.

Nemzetközi szolggálaatokAz Evangéliumi Pünkösdi Kö-

zösség különös figyelmet fordít ahatáron túli magyarságra. Résztvesz az ottani lelkészek és gyüle-kezeti szolgálók képzésében.Magyar nyelvû pünkösdi iroda-lommal látja el a gyülekezeteket.Évek óta lelkészeket küld ki Kana-dába. De távoli földrészeken, ígyAfrikában is támogatja, anyagilagis a missziómunkát. A munkanél-küliség rémével szembenézõDél-Afrikában, téglagyártó gép-

sorokat vásároltak a magyar pünkösdiek,kutak ásását finanszírozták, és lepratele-peket látogatnak nagy összegû segélyeketvíve magukkal. A szökõár sújtotta SriLankán házakat építettek magyar pün-kösdi támogatással. Ezen kívül az Euró-pai Pünkösdi Misszió munkáját aktívrészvétellel, és pénzzel is támogatja azEvangéliumi Pünkösdi Közösség.

ELÉRHETÕSÉGEK:Evangéliumi Pünkösdi Közösség1143 Budapest, Gizella utca 37.

Telefon: +36 (1) 222-0086Telefax: +36 (1) 422-0516

Email: [email protected]: www.epk.hu

A bakonycsernyei gyülekezet a Rároha házaspárral (1927)

Tarhaz

Documents

Transcript of Tarhaz