SZÁLALÁS

ÉS TERMÉSZETKÖZELIERDÕGAZDÁLKODÁS

E könyv a HM Budapesti Erdõgazdaság Zrt. kezdeményezésére és segítségével,

az IUCN és a Pro Silva Hungaria közremûködésével

és a FAO támogatásával készült.

Budapest, 2006.

SZÁLALÁSÉS TERMÉSZETKÖZELI ERDÕGAZDÁLKODÁS

A könyv szerzõi: Bodonczi LászlóDr. Illés GáborKeresztes GyörgyMarghescu TamásMeggyesfalvi IstvánSinka Attila

A könyvet szerkesztette: Keresztes GyörgyMeggyesfalvi István

A szakmai lektorálást végezte: Bruchanik, Rudolf

A fényképeket készítette: Bodonczi LászlóDr. Illés GáborSinka Attila

A címlapfényképet készítette: Sinka Attila

A Felügyelõ Bizottság tagjai: Barátossy GáborKeresztes GyörgyKlemencsics AndrásLuzsi JózsefSasse, VolkerSinka AttilaSódor MártonVarga BélaWisnovszky Károly

A FAO által megbízott szakértõk: Bruchanik, RudolfClark, DouglasGaizutis, AlgisKeresztes GyörgyLorbach, JoachimDr. Pákozdi ErnõSolti Imre

A szálalás, azaz a teljes és állandó borítottságot biztosító erdõ-gazdálkodás igényét a HM Budapesti Erdõgazdaság Zrt. szakem-berei már az 1990-es évek közepén megfogalmazták. Akkor felme-rült az igénye annak, hogy a védelmi (például honvédelmi) rendel-tetésû erdõterületek elsõdleges feladatának teljesítése érdekébena véghasználatok, fõként a tarvágások helyett más erdõkezelési el-járásokat kellene alkalmazni úgy, hogy a gazdálkodás önfenntartóés önfinanszírozó maradjon.

A 2002-ben befejezett, az Erdõgazdaság által vezetett, FAO-támogatású vidékfejlesztési projekt egyik végkövetkeztetése azvolt, hogy az erdõk folyamatos borítottságot biztosító kezelése job-ban kielégítheti az erdõgazdálkodástól, jelenleg a tulajdonos és atársadalom által elvárt védelmi, közjóléti és gazdasági igényeket. Avédelmi és közjóléti elvárások különösen erõsek azokban a nagytömbökben lévõ állami tulajdonú erdõállományok esetében, ame-lyek õshonos fafajokból állnak. Ezek az erdõterületek a közigénytaz átlagosnál jobban képesek kielégíteni.

Nem kevésbé fontos kérdés az erdõgazdálkodás eredményessé-gének biztosítása. Az elmúlt idõszakban az erdõgazdálkodássalszemben támasztott igények rendkívüli mértékben megnõttek, ezzelszemben az ágazat gazdasági támogatottsága viszont gyakorlatilagmegszûnt. Elemi igazság, hogy a nem támogatott veszteséges ága-zat önmagát emészti fel és nem képes megfelelni a növekvõ elvárá-soknak. A vidékfejlesztési projekt hivatalos megállapítása volt az alökés, amely ehhez a FAO-projekt kidolgozásához vezetett.

A HM Budapesti Erdõgazdaság Zrt. szakembereinek ötlete nyo-mán és általuk kidolgozott, TCP/HUN 3003 (A) jelû projektet a Ma-gyar Kormány nevében az FVM javasolta támogatásra a FAO-nak.A 2004-ben a FAO és a Magyar Kormány képviselõi által aláírt meg-állapodás rögzítette, hogy a TCP/HUN 3003 (A) jelû, Support to thedesign and development of innovative forest management schemes

Bevezetõ

3

(Innovatív erdõgazdálkodási rendszerek megtervezésének és kiala-kításának támogatása) címû projekt feladata a természetközeli, fo-lyamatos borítottságot eredményezõ erdõgazdálkodás (az egysze-rûség kedvéért a késõbbiekben „szálalás”) magyarországi elterjesz-tésének elõsegítése, amit a FAO támogat.

A program egyik eredménye ez a kézikönyv, amely a gyakorlóerdészeket hivatott segíteni a szálalással, a szálalásra való áttérés-sel kapcsolatban felmerülõ kérdések megválaszolásában. A kézi-könyv elkészítésével a FAO az IUCN (World Conservation Union)Európai Irodáját (Regional Office for Europe and PermanentRepresentation to the European Union – ROfE) bízta meg (egy na-gyobb feladatcsomag részeként), az IUCN ROfE pedig magyarszakértõket alkalmazott a feladat elvégzésére.

A kézikönyv elkészítéséhez nagy segítséget nyújtottak a projektFelügyelõ Bizottságának tagjai, valamint a Pro Silva HungariaEgyesület és a HM Budapesti Erdõgazdaság Zrt. szakemberei. Aszerzõk a kézikönyv elkészítésénél felhasználták a FAO által meg-bízott független szakértõk javaslatait és véleményét. Nagy segítsé-get jelentett a kézikönyv elkészítésében, hogy a Pro Silva HungariaEgyesület hozzájárult az általa korábban (is) kiadott eredményeinekfelhasználásához, ami lehetõvé tette, hogy a szálalás ökológiai vo-natkozásaival a szerzõknek nem kellett részletesen foglalkozni. Aszálaláshoz szükséges ökológiai és különösen a szemléletbeli is-mereteket a Pro Silva-füzet nagyon szemléletesen és közérthetõenleírja, így ezt a kiadványt (amely ezért a projekt keretében és költ-ségvetésébõl újból kiadásra került).

4

I. Kitekintés: a természetközeli erdõgazdálkodás múltja és jelene a világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

II. A természetközeli erdõgazdálkodás hazai elõzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

III. Mit jelent a természetközeli erdõgazdálkodás, mi a szálalás? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

IV. Miért van szükség a szálalásra? . . . . . . . . . . . . . . . . 27

V. Hol, milyen erdõkben, milyen feltételek mellett lehet szálaló erdõgazdálkodást folytatni? Más erdõkben miért nem? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

VI. Erdõmûvelési alapelvek. A természetközeli erdõgazdálkodás tevékenységei, mit lehet kitermelni, miért, mennyit, milyen gyakran? . . . . . . . . 37

VII. Milyen fatermési eredményekre számíthatunk? . . . . . 46

VIII. Milyen fakitermelési módszereket célszerû alkalmazni a szálalásban? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

IX. Milyen gazdasági eredményekre számíthatunk? . . . . 62

X. Milyen eljárásokat kell követnünk az erdészeti hatósággal történõ kapcsolat során? . . . . . . . . . . . . . 67

XI. Hol, hogyan lehet szert tenni a szálaló erdõgazdálkodás alkalmazásához szükséges ismeretekre? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71

Ajánlott szakirodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72

Összegzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

Képek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Tartalomjegyzék

5

6

Az erdõk kezelése, az erdõmûvelési eljárások mindig az erdõvelszembeni elvárásoktól, illetve az erdõhasználati célkitûzésektõlfüggtek, ezért egy erdõkezelési módszer elemzéséhez célszerûegy rövid áttekintést adni az ember-erdõ kapcsolat történelmi fejlõ-désérõl.

Az európai emberi civilizációs fejlõdés alatt az erdõ jelentõségeés funkciói is többszörös változáson mentek keresztül. Kezdetben(Krisztus elõtt 8000-ig, korai kõkorszak) az európai embernek aligvolt hatása az erdõre. A barlanglakó a faanyagot tüzelésre (fûtés ésfõzés) és használati eszközök készítésére használta, az erdõ lakó-helye és táplálkozási forrása (gyûjtögetés és vadászat) volt.

A középsõ és fiatal kõkorszakban (Krisztus elõtt 8000-tõl kb.1800-ig) az ember-erdõ kapcsolat Európában szorosabbá vált.Megjelent a mezõgazdaság, az állattartás és a házépítés.

A fémkorszaki átmenet egy hõmérséklet-visszaeséssel és víz-szintemelkedéssel járt sok helyen és ezzel megváltozott az erdõ jel-lege, fafaj-összetétele. A növekvõ lakosság mezõgazdasági terület-igénye folyamatosan emelkedett. Az erdõ visszaszorítása, az „irtá-si” korszak vette kezdetét Európában. Az erdõ funkciója többrétûlett: táplálkozási forrás, faanyagnyerés, települési terület, menedék-hely a háborúkban, vallási kultusz helyszíne, õserdõk, mint a határ-vidékek területe. Ennek ellenére az erdõt a középkor végéig a civi-lizációs fejlõdés ellenfelének, akadályának tekintették. Emberpusz-tító háborúkat és járványokat követõen az erdõ viszont mindig újbólteret hódított. Az akkori nagyhatalmak (Görögország, a Római biro-dalom és jóval késõbb Spanyolország, Portugália, Anglia) a tenge-ri flottájuk faanyag-igényeit csak nagyszabású, visszafordíthatatlanerdõirtásokkal tudták kielégíteni, de említhetnénk a Dalmát tenger-part hegyeinek kopárrá változtatását is.

A feudális világban, egészen a francia forradalmat követõ társa-dalmi átalakulásig az erdõk zöme Európában az arisztokrácia tulaj-

Kitekintés: a természetközeli erdõgazdálkodás múltja és jelene a világbanI.

7

donában volt. Sok erdõben tilos volt a fahasználat a vad nyugalmá-nak biztosítása és ezzel a nagybirtokosi vadászat sikeressége ér-dekében. A bányászat és kohászat fejlõdésével faanyag iránti igényjelentõsen megnõtt, ezzel egyidejûleg sok helyen egyszerû erdõ-használati szabályzatokat vezettek be, amivel egyfajta erdõvédel-met is biztosítottak.

A felvilágosodás és gazdasági liberalizmus kezdetben felborítot-ta a feudális erdõre vonatkozó kezdetleges szabályzatokat és a tu-lajdoni reformot követõen elkezdõdött az utolsó, relatív rövid erdõ-irtási periódus Európában. Kezdetét vette (a többi természettudo-mány mellett) az erdészet tudományos fejlõdése és vele a tartamoserdõgazdálkodás fogalmának kialakulása. Az iparosodás és aszénbányászat fejlõdése nagy változást okozott a fakeresleti struk-túrájában. A szénbányászat bányafaigénye, a szén tüzelõfa-helyet-tesítési hatása és az ipar rönkigénye csökkentette a tûzifa jelentõ-ségét. A lepusztult erdõket mesterséges erdõsítéssel, sokszor mo-nokultúraként rehabilitálták, az erdõt „fagyárnak” tekintették. A mo-nokultúrák negatív hatásai csak évtizedekkel késõbb mutatkoztakés a természetközeli erdõgazdálkodás alapgondolatai ekkor alakul-tak ki (Például: Gayer, K,. 1880, Dengler, A., 1944 és mások).

A társadalom egymást követõ folyamatos átalakulásai (pl. agrár-társadalomból az ipari társadalomba, majd a szolgáltatási társada-lomba) természetesen a társadalomnak az erdõvel szembeni elvá-rásait is folyamatosan újrafogalmazzák. Az elvárások változása agazdasági és társadalmi (médiák) nyomáson kívül a jogszabály-okon keresztül is nagy hatással van az erdõgazdálkodásra. A „mul-tifunkciós erdõgazdálkodás” fogalma (ökológiai, ökonómiai, védelmiés szociális funkciók) ekkor keletkezik (pl. Dieterich, V., 1976) ésbeépül a különbözõ, az erdõt érintõ törvénykezésbe. Az 1996. éviLIV. „Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl” szóló törvény Magyarorszá-gon rögzíti az erdõ multifunkciós szerepét és kitûzi az erdõ tartamosfenntartását, mint célt. A multifunkciós erdõfogalom viszont termé-szetesen súrlódásokhoz, konfliktusokhoz vezet a különbözõ, egyeserdõfunkciókat kiemelõ érdekcsoportok között (Nießlein, E., 1980).

A világ fejlõdõ országaiban a „fejlett világban” tapasztalt társa-dalmi átalakulási folyamatok még csak napjainkban kezdõdtekmeg. A trópusi erdõkben a váltógazdálkodás („shifting cultivation”)

8

a hosszú visszatérési intervallumok következtében egyfajta tarta-mos erdõgazdálkodásnak volt tekinthetõ. Itt a lakosság növekedé-sével szoros összefüggésben drámailag csökken az erdõterület ésaz erdõk kezelése a rövidebb és rövidebb visszatérési intervallu-mok miatt már sokhelyütt elveszítette a tartamos jellegét. Ez a fo-lyamat az erdõ maradandó degradációjához vezet. 1980. és 1995.között közel 200 millió hektárnyi erdõterület-csökkentés következettbe (FAO, 1997) a Földön, fõleg a mezõgazdaság terjeszkedésénekkövetkeztében. A problémát kisarkítva és leegyszerûsítve azt lehetmondani, hogy a fejlõdõ országokban az erdõ „mezõgazdasági éstelepülésfejlesztési” területtartalékká vált. Súlyosbítja a helyzetet,hogy az erdõ egyben az iparosítási folyamat erõforrása is (pl. fater-mékek-exportjából származó árbevétel, az építkezési tevékenysé-gek faanyagellátása, a növekvõ lakosság tûzifaigénye, stb.). A fej-lett szolgáltatási társadalmakban viszont 1980. és 1995. közöttmintegy 20 millió hektárral növekedett az erdõterület (FAO, 1997).Ezekben a társadalmakban stagnál, vagy csökken a lakosság szá-ma és a mezõgazdasági termelés intenzívebbé válása csökkenti amezõgazdaság területigényét. Az emberek szabadideje növekszik.Részben az elõzõeknek, valamint az emberek szemléletváltozásá-nak következtében változik az erdõ funkcióinak súlyaránya. Egyrenagyobb jelentõségûvé válnak az erdõ védelmi és szociális funkci-ói. Mire Európa eljutott eddig, erdõterületeinek 70 %-a tûnt el.Amazónia erdeinek 30 éve 1%-a hiányzott, ma 25 %.

Az ember és az erdõ kapcsolatának rövid történelmi bemutatásais bizonyítja, hogy a társadalom fejlõdésével összhangban az em-berek erdõvel szemben megfogalmazott igényei és elvárásai vál-toznak. Az erdõk kezelése mindig ezen elvárásoknak, igényeknekpróbál eleget tenni. A jelenlegi társadalmi elvárás-rendszernek a„szálalás” és „szálaló vágás” erdõkezelési formái felelnek meg leg-inkább. Ezek kialakulását is már az igények indukálták.

A természetszerû erdõgazdálkodás (a szálalás) az emberek igé-nyének kielégítésére alakult ki. A helyi lakósság a lakóhelyéhez kö-zeli õserdõbõl válogatottan vágta ki a faegyedek közül (fafaj, méret,forma) azokat, amelyek célját szolgálták. A kivágott faegyed helyénegy lék keletkezett (régi német kifejezés szerint: „Platz” és ezért ezta fajta szálalást „Plätzehieb”-nek, vagyis „lékvágásnak” nevezték),

9

amit a természetes újulat beerdõsített anélkül, hogy az ember erretudatosan rásegített volna. A fiatal faegyedek és cserjék szolgáltat-ták a tûzifát. A települések növekvésével egyre nagyobb lett a fa-anyag iránti igény, így sok helyen kialakult a települések közvetlenszomszédságában a „tüzelõfaerdõ-gyûrû”, ami többnyire intenzívsarjgazdálkodást eredményezett. Távolabb a településtõl alakult kia „középerdõ-gyûrû”, ami építõ- és tüzelõ-faanyagot termelt, vala-mint a „fás legelõk” zónája. A településtõl már messze fekvõ õser-dõk szélén mindig ûztek egyfajta szálalást. Európában manapságszálaló erdõket még fõleg ott találunk, ahol a szálaláshoz ideális je-genyefenyõ, lucfenyõ és bükk fafajokból álló elegyes erdõk, vagyahol kisméretû „paraszti tulajdonú” erdõk vannak (pl. Svájc, Dél-Né-metország, Ausztria, Szlovénia stb.).

A trópusi és szubtrópusi térségben nagyon elterjedt egyfajta szá-lalás. Fakitermelési koncessziók révén fakitermelési cégek a ma-gas fafaj-számmal rendelkezõ erdõkben csak a legértékesebb ésméretes faegyedeket vágják ki és a területet elvileg utána egy meg-szabott periódusban (rotációs periódus) nem bolygatják, hogy ter-mészetes úton regenerálódhasson. Ismerjük pl. az „Indonéz szelek-tív kitermelési szisztémát” („Indonesian Selective System”, ISLS),vagy a „Fülöp-szigeti szelektív szisztémát” („Philippine SelectiveLogging System”, PSLS) (Lamprecht, H., 1989). A koncessziósszerzõdések megszabják általában a kivágható fafajokat és mini-mális átmérõket. A trópusi erdõkben történõ szálalást akkor tekint-hetjük fenntarthatónak, ha a koncessziós szerzõdõ fél betartja a fa-fajokkal és átmérõvel kapcsolatos megegyezéseket, korlátozáso-kat, valamint csak a minimálisan szükséges mértékben kárósítja atermelés és a közelítés/szállítás folyamán a visszamaradó állo-mányt. Jelentõs probléma, hogy az ily módon, a szállítás miatt fel-tárt erdõterületekbe gyakran a földéhes lakosság behatol, kiírtja avisszahagyott erdõállományokat és mezõgazdasági területet hozlétre. A koncessziókat sokszor nagyszabású, illegális fakitermelé-sek követik. Pápua Új Guineában a szálalóvágás során kivágott fa-egyedeket helyben, a döntés helyszínén egy kis mobil „fûrészüzem-mel” (u.n. „walk-about mill”) feldolgozzák, így kerülve el a hosszú fa-rönkök közelítésébõl adódó károkat. Erdei kisvasút szállítja el a fû-részárut a legközelebbi erdei teherkocsi-nyomhoz. A keletkezet lék

10

helyén 3-4 értékes fafajokból álló magas csemetét ültetnek el, nagyadag mûtrágya-adalékkal (u.n. „enrichment planting”). A fûrészporés egyéb vágáshulladék a keletkezet lék helyén gátolja a cserje-szint gyors kialakulását, így elõnyös helyzetbe hozva az ültetettcsemetéket. Többet ápolás céljából sem térnek vissza a lékhez.

Napjainkban, Európában is a fenti elvek alapján kezd átalakulniaz erdõgazdálkodás. Ennek részben gazdasági okai vannak, de je-lentõs a természetvédõ mozgalmak szerepe is ezen a területen. A terjedõ Pro Silva-mozgalom is egyik megnyilvánulása annak atársadalmi igénynek, amely a természetszerû erdõgazdálkodási el-járások elõtérbe kerülését eredményezi.

11

Az elmúlt évszázadok erdõgazdálkodási módszereirõl a szálalá-sok vonatkozásában keveset tudunk. Az egyetlen, máig is fennma-radt gyakorlat a magyarországi vendvidéki magánerdõkben folyta-tott „paraszti szálalás”.

Az itteni erdõk az erdõk 90-es évekbeli privatizációja elõtt is je-lentõs részben magántulajdonban voltak. Az 1990-es évek elõtt ahazai magánerdõk mintegy 80-90 %-a itt volt. Az erdõket jórészt ahelyi, jobbára szlovén nemzetiségû lakosok birtokolták. Az egyeserdõrészletek, illetve földrészletek mérete ma is igen kicsi, jellemzõ-en a néhány tized hektáros nagyságtól 1-2 hektárig terjed. A birtok-és gazdálkodási viszonyok hasonlóak, mint a szomszédos Ausztri-ában és Szlovéniában, ahol szintén kis parcellákon, tarvágás-men-tesen, természetes folyamatokra alapozottan gazdálkodnak. Arendszerváltozásig sok önálló parasztgazdaság volt, néhány hektármezõn és erdõn szinte önellátó módon gazdálkodtak. Különleges-ségként fennmaradt a II. világháborúig általános erdei avargyûjtésis. Az erdõben gyûjtött avart az istállóban almozásra használtak, ésezzel akarva-akaratlanul megváltoztatták a talaj felsõ termõrétegét,elõsegítve az erdeifenyõ természetes felújulását. Az alomgyûjtés,mint speciális erdei mellékhaszonvétel, ezen a területen a termé-szetes fafajösszetétel eltolódását eredményezhette (Pl.: Szodfridt,1993).

A fát a tulajdonosok saját igényeik szerint termelték ki, de a rend-szerváltozásig mûködõ községi erdészek a fakitermelési engedé-lyeket, üzemtervi elõírásokat ellenõrzés alatt tartották. Ez a gyakor-latban egyes területeken évente, másutt ritkábban, 3-4 évente tör-ténõ fakitermelést, egyfajta rendszertelen szálalást jelentett. A kiter-melt faanyagból a jelentõsebb mennyiségben képzõdött rönköt ésmás iparifát értékesítették, esetleg saját felhasználásra felfûrészel-tették, vagy más módon hasznosították, a tûzifát pedig jellemzõenszintén saját felhasználásra termelték.

A természetközeli erdõgazdálkodás hazai elõzményeiII.

12

A Vendvidéken sok csapadék és magas páratartalom mellett,pszeudoglejes talajon fõként elegyetlen- és lombelegyes erde-ifenyvesekben, bükkösökben és más, elegyes erdõkben (Genistonervatae-Pinetum, Querco robori-Carpinetum) ún. kisparaszti szá-laló gazdálkodást folytatnak. Ez azért különleges, mert az általánosvélemény az, hogy nagyüzemi körülmények között az erõsen fény-igényes erdeifenyõt nem lehet természetes úton felújítani. Jólleheta hazai oktatásban is ezt tanítják, de az itteni és a határon túli szlo-vén gyakorlat (és Krutzsch fenyõgazdálkodása) is cáfolni látszikezt. Vagyis nemcsak, hogy felújítják, de csoportos belenyúlásokkal,különleges szerkezetû erdõket hoznak létre. Ezekre tényleg igaz aza szálalásról szóló állítás, hogy a felújítás/felújulás nem cél, hanema gazdálkodás szükséges „mellékterméke”, minthogy a tulajdono-sok nem foglalkoznak a felújulással, a fiatalosok ápolásával, mégiskitûnõ újulat keletkezik. Sõt az erdõben lévõ újulati, fiatalos-foltok-ba elõször általában akkor mennek bele fakitermelés céljából, ami-kor már karvastagságú az állomány, legalább tûzifának, rõzsénekkitermelhetõ faanyaga van. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogyrendkívül megbecsülik a fát, – az egyébként 60-70 %-os erdõsült-ségû községekben – hiszen sok esetben még a gallyat, rõzsét iskévébe kötve hazaszállítják.

Ez a gazdálkodás nyilván csakis a jó gazda gondosságával va-lósítható meg, mert aki rövidtávú hasznot szeretne és nem állandó,kis hozamot, másként gazdálkodik. Ilyen kisméretû erdõkben a tar-vágás nem lenne hosszú távon fenntartható, mert a véghasználatután saját erdeikbõl évtizedekig nem jutnának fához. Éppen ez atény lehet a kulcsa a szálaló gazdálkodás fennmaradásának. Ter-mészetesen a talaj és a klíma kedvez az erdõk természetes felúju-lásának, jól újul az erdeifenyõ, a bükk, a kocsánytalan tölgy, a gyer-tyán, a lucfenyõ, sõt helyenként a vörösfenyõ is. Az itteni különle-ges termõhely és klíma hazánkban egyedülálló, nem jellemzõ, en-nek ellenére az itteni erdõgazdálkodási módszerek elemzése or-szágosan is hasznosítható tanulságokat hordoz. A legfontosabb kö-zülük az, hogy a helyi viszonyokhoz kell adaptálni módszereinket,és hogy a gyakorlat az elméletet néha felülírja. Tanulságos továbbáaz is, hogy egy erõsen fényigényes fafaj kis csoportos belenyúlá-sokkal is jól újulhat.

13

Az általános szakmai közvélekedés, fõként az állami erdõ-gazdálkodók szerint ezek az erdõk erõsen túlhasználtak, kész-lethiányosak, inkább rossz példaként, mint követendõként szol-gálnak. A tények azonban mást is mutatnak. Az egyes erdõrész-letek között nagy különbség lehet. A faállomány-szerkezet, élõ-fakészlet és fafajösszetétel alapján is igen különbözõ képet mu-tatnak ezek az erdõk, de az átlag-adatokból is kaphatunk elgon-dolkodtató információkat. Az itt alkalmazott szálaló üzemmóddalszemben fatömeg-tartamosság szempontjából gyakran hangoz-tatott ellenérv („rablógazdálkodás”, „kizsigerelés”) az esetek nagyrészében nem feltétlenül igaz. Az erdõállomány-adattár szerint avendvidéki községek magánerdeinek átlagnövedéke magasabb,mint az állami erdõké (5,8 m3/ha/év az 5,2 m3/ha/évvel szemben).Hasonlóképpen magasabb a folyónövedék is (7,4 m3/ha, ill. 6,4 m3/ha),a magánerdõkben ez az érték az országos átlagnak (7,1 m3/haaz 1991. I. 1-i állapot szerint) is fölötte van. Az átlag-fakészletvalóban a magánerdõkben kisebb (267 m3/hektár a 314 m3/hek-tárral szemben), de ez részben biztosan az állami erdõk kor-osztályszerkezetének tudható be és a jövõben feltehetõen vál-tozni fog.

Ezek az összehasonlítások nem bizonyítják, hogy a szálalá-sos erdõgazdálkodással egyértelmûen jobb eredményt érhetünkel, mint a vágásos gazdálkodási módszerekkel, de arra minden-képpen alkalmasak, hogy a legfõbb vádakat, a „rablógazdálko-dást” és „kizsigerelést” megkérdõjelezhessük. Ahhoz, hogy min-denki számára elfogadható módon összevethessük a vágásosés szálalásos erdõgazdálkodás eredményeit tudományos össze-hasonlításra van szükség. Tehát ugyanolyan (elegyarányra vo-natkoztatott) területû, ugyanolyan termõhelyen álló, a (vizsgálattárgyát képezõ) fõfafajokat ugyanolyan elegyarányban tartalma-zó (átlagos) méret és kor-paraméterekkel jellemezhetõ erdõkadatait kell összevetni, amelyek esetében dokumentálható, hogya különbségeket kizárólag az eltérõ erdõgazdálkodási módsze-rek eredményezik. A szálaló erdõnek nincs (a szokásos értelem-ben vett) kora, de a kor kérdését át lehet hidalni azzal, hogy avágásfordulók átlagában vett használati lehetõségeket hasonlít-juk össze.

14

Az alkalmazott gyakorlatról fontos elmondani, hogy általábanszakképzettség nélküli tulajdonosok végzik a saját erdeikben a je-lölést és a fakitermelési munkát is. Ezen erdõgazdálkodási formá-nak itt sok évszázados hagyománya van, gyakorlata rendszerint ki-próbált, jól kiforrott. Élõszóban hagyományozódik (részletes leírásmindeddig nem született róla), ma sem egységes, de erdészetiszakmai szempontból nagyrészt elfogadható (Tímár, 2002). A köze-lítést általában kisméretû, nem speciálisan erdészeti, hanem gyak-ran univerzális mezõgazdasági traktorral (korábban fogattal) vég-zik. A legnagyobb erõgép a Zetor Chrystal, de inkább kisebb gépeka jellemzõek. A közelítési károk mértéke alacsony, ezt a jól regene-rálódó erdõ igen gyorsan benövi. A kár különösen a szárazabb,dombtetõi, kavicsos talajú területeken jelentéktelen.

Összefoglalva az állapítható meg, hogy hazánkban az õrségi-vendvidéki erdeifenyveseket leszámítva eddig fõleg bükkösökbenés kisebb részben gyertyános-kocsánytalan tölgyesekben, illetvekocsánytalan tölgyesekben folytak ilyen munkák. A szárazabb ter-mõhelyeken, fényigényesebb fafajok esetén pl. cseres-tölgyesek-ben kevesebb tapasztalat áll rendelkezésre.

Több kísérlet, próbálkozás is történt Magyarországon az elmúltévszázadban a természetközeli erdõgazdálkodás meghonosítására:

• A soproni Roth-féle szálalásokat – amelyeket Roth Gyula még aII. világháború elõtt kezdett el – hosszú évtizedekig nem kezelték.A Nyugat-magyarországi Egyetem és a Tanulmányi Erdõgazda-ság Zrt. szakemberei felújították a szálalási kísérleteket, így a tu-dományos igényû és az erdészeti gyakorlat számára is használ-ható eredmények várhatóan a közeljövõben megszületnek.

• A szentgyörgyvölgyi szálalóerdõ egykor valóban szálaló erdõvolt (zömében erdeifenyves), de az elmúlt 40-50 évben nagy-részt megszûnt a szálaló állományszerkezet.

• Az 1970-es, 80-as években már folyt néhány alig említett kísér-let a szálalóvágás, illetve szálalás terén a Pilisben (Erdõanya),de (akkor még) jelentõsebb visszhang, vagy nagyobb eredménynélkül.

15

A 80-as években a középhegységekben nagy területen végbe-ment „tölgypusztulás” nyomán kialakult kis lékekben, csoportokbanhelyenként szép újulást lehetett tapasztalni. Ezen csoportokból in-dult el helyenként (fõleg a kocsánytalan tölgyesekben) a csoportosszemléletû gazdálkodás.

Az erdõk (egy részének) magánkézbe kerülése óta több kis er-dõbirtokon próbálnak hasonlóan gazdálkodni az országban. Államierdõgazdálkodásban fõként a Pilisi parkerdõ Zrt. PilisszentkeresztiErdészetének és az Ipolyerdõ Zrt. Királyréti Erdészetének gazdál-kodását kell kiemelni. Ezen erdészetek területének nagy részén azüzemterv már szálalóvágásos gazdálkodást ír elõ és ez alapjánfolytatják az erdõgazdálkodást.

16

A természetközeli erdõgazdálkodás fogalmát már több helyen,több alkalommal is meghatározták, de a rövid definíciók nem tudjákpontosan visszaadni a tartalmát, a fogalom jelentését. Ez egy min-den részletében nehezen definiálható, inkább körülírható fogalom,lévén elsõsorban személetmód, amit az erdõhöz való alázatos kö-zelítés, a gazdálkodás során a minél kisebb beavatkozás, a termé-szet erõinek a magunk hasznára fordítása jellemez. Ezért a definí-ció helyett az árnyaltabb körülhatároláshoz hosszabb leírások szü-lettek.

A természetközeli erdõgazdálkodás egyrészt önállóan is értel-mezhetõ, mint a természetes folyamatokra alapozott gazdálkodás,másrészt, mint az 1960-as évektõl általánossá váló nagyüzemi,mesterséges erdõfelújításra és – ennek kiszolgálására – az ipar-szerû szaporítóanyag-elõállításra alapozott, sematikussá vált, vá-gásos gazdálkodás ellenpólusa fogható fel. Jó példa erre a ter-mészetközeli erdõnevelés aranyszabályként ismert „korán, gyak-ran, mérsékelten” és a „racionalizált”, sematikus erdõgazdálkodás-ban homogenizáló szemléletû „késõbb, ritkán, erõsen” ellentétpár.

A természetközeli erdõgazdálkodás fogalmának csak akkor vanértelme, ha van „nem természetközeli erdõgazdálkodás” is. Ilyendefiníció nincs ugyan, de az ültetvényszerû és sematikus gazdálko-dást, mint ellenpólust ennek tekinthetjük. Ilyen ellenpólus lehetneaz „intenzív erdõgazdálkodás” is, de ez elég tág és többféleképpenértelmezhetõ fogalom (ez esetben intenzív alatt a tarvágásra éscsemetetermesztésre alapozott, sematikus, nem õshonos és gyorsnövekedésû fafajokra [is] építõ gazdálkodást értjük).

A természetközeli erdõgazdálkodás fogalma különbözõ szerzõk-nél különbözõképpen alakult a szakma történelme során:

• Roth Gyula az alapvetõ forrásmunkának tekinthetõ Erdõmûve-léstan II. címû könyvében még nem említi a természetközeli, ter-

Mit jelent a természetközeli erdõgazdálkodás, mi a szálalás?III.

17

mészetszerû fogalmakat, de akkor még egészen más erdészetimûszavakat használtak (pl. a gyérítést áterdõlésnek hívták),másrészt az akkori erdõgazdálkodásban olyan mértékben volturalkodó a természetközeliség (természetes felújítás, szálalás),hogy nem nagyon volt értelme ezt külön említeni (Roth, 1935).

• Májer Antal nem részletezi a természetközeli erdõgazdálkodást,csupán röviden utal rá jegyzete összefoglalójában és ott termé-szetszerû erdõkrõl beszél. Viszont nagy jelentõséget tulajdonít aszálalásnak, mint erdõkezelési módnak (Májer, 1982).

• Az MTA Erdészeti Albizottságának állásfoglalása alapján a ter-mészetközeli erdõgazdálkodás alapelvei szerint törekedni kell atermészetes és természetszerû erdõk létrehozására. Javaslatukszerint a „természetközeli” jelzõt a gazdálkodás módjára tart-suk fenn, azaz a természetközeli erdõgazdálkodás a természe-tes folyamatokat optimálisan kihasználó, a tartamosság és a bi-ológiai sokféleség érdekeit figyelembe vevõ gazdálkodás módotjelentse (Mátyás, 1998).

• Hermann Krutzsch a természetszerû erdõgazdálkodásra nemdefiníciót ad, hanem négy vezérelvet határoz meg, amelyek akövetkezõk (Krutzsch, 1999):

- Az erdõgazdálkodás célja az adott termõhelynek megfelelõnagy értékû fának tartamos, magas szintû megtermesztése, anemzetgazdasági, népi- és táji kulturális jelentõségének meg-õrzése mellett.

- Ez a cél csak természetszerû gazdasági erdõkben érhetõ el. Eza kis- közepes- vagy nagycsoportos szerkezetû, vegyeskorú,elegyes erdõ, amely termõhelyálló fafajokból és fajtákból áll ésamelynek élõfakészlete kiváló minõségû és optimális nagyságú.

- A gazdasági célok a mai gazdasági erdõben (különösen a vá-gássorozatokon felépülõ, elegyetlen korosztályos erdõben)

18

nem érhetõk el teljes mértékben. A cél ezért egy természet-szerû gazdasági erdõ felépítése és fenntartása természetsze-rû gazdálkodás útján. Ez felöleli mindazokat a rendszabályo-kat, amelyek a cél eléréséhez szükségesek.

- Mielõtt hozzáfognánk a természetszerû erdõgazdálkodáshoz,biztosítani kell hozzá a feltételeket.

• Koloszár József természetvédelmi szakmérnököknek írt jegyze-tében a természetszerû erdõgazdálkodás jellegzetességeit akövetkezõben foglalja össze (Koloszár, 2000):

- a termõhelyi viszonyoknak megfelelõ, a természetes erdõtársu-lás fafajösszetételével közel azonos elegyes erdõk kialakítása,

- ahol lehet, szálaló üzemmód bevezetése,

- a vágásos üzemmódban kezelt erdõkben, a hosszú idõtarta-mú, magról történõ természetes felújítás alkalmazása,

- erdõtelepítésben és mesterséges felújításokban a magvetés elõ-térbe helyezése, illetve nagy csemeteszámmal való erdõsítés,

- erdõneveléskor a természetes szelekció folyamatának foko-zottabb figyelembe vétele, gyakori, mérsékelt beavatkozások,kíméletes fahasználati eljárásokkal,

- az erdõ létét és egészségi állapotát lényegesen nem veszé-lyeztetõ vadállomány kialakítása, fenntartása,

- a termõhelyi viszonyokat durván megváltoztató emberi tevé-kenység megakadályozása.

• Solymos Rezsõnek a természetközeli erdõgazdálkodásról írtkönyvében leírt fogalom-meghatározás a következõ jellemzõketsorolja fel (Solymos, 2000):

19

- a termõhelynek megfelelõ fafajmegválasztás, amelynek folya-mán mindenkor az õshonos fafajoké az elsõbbség,

- magról való természetes felújítás alkalmazása mindenütt,ahol lehetõség van rá,

- fafajgazdag elegyes, lehetõleg többszintû és vegyeskorú faál-lományok létesítése és fenntartása,

- ökológiai stabilitás fenntartását szolgáló faállomány-szerke-zet kialakítása,

- az erdõk biológiai, faji és genetikai sokféleségének megõrzé-se és lehetõség szerinti gazdagítása.

• Csépányi a természetközeli erdõgazdálkodást a természetesfelújítás továbbfejlesztéseként fogalmazza meg.

• Sódor Márton és Temesi Géza a Pro Silva Hungaria kiadvány-ára hivatkozva, azt kiegészítve a természetközeli erdõgazdálko-dás következõ céljait fogalmazzák meg (Sódor-Temesi. 2001):

- az erdei életközösségek életképességének megõrzése, javítása,

- a biológiai sokféleség megõrzése,

- védelem,

- faanyag és egyéb termékek elõállítása, termelése,

- közjóléti és egyéb kulturális igények kiszolgálása,

- társadalmi tudatformálás: oktatás-kutatás-nevelés.

20

Egy fontos gondolatot ki kell emelni az elõzõ meghatározások-hoz (is) kapcsolódva. A hagyományos növénytársulástan (cönoló-gia) elemzései során hajlamos volt az erdõt statikus állapotában(változatlannak feltételezve, az emberi hatásokat és a belsõ dina-mikát elhanyagolva) vizsgálni és értékelni. Az erdészeti kutatásokfõleg az erdõk közelmúltbeli, vagy régmúlt történetével, korábbigazdálkodások lehetséges, vagy bizonyított hatásaival (erdõirtás,sarjaztatás és más felújítási módok, legeltetés) foglalkoztak. Való-jában az erdészeti gyakorlatban több esetben is fontos volt a vál-tozás, változtatás, de ezek a tevékenységek legtöbbször draszti-kusságuk, vagy gyorsaságuk miatt a természetes folyamatokatnem tudták vagy nem akarták figyelembe venni. Így például a sarj-erdõk, a „rontott erdõk” átalakítása legtöbbször tarvágás után,mesterséges felújítással történt. Valójában csak XX. század végénjutottunk el oda, hogy az erdõt történeti összefüggéseiben(Gyöngyössy, 1996, 2000) és a ma is zajló erdõdinamikai folyama-tok elemzésével, dinamikusan értelmezzük (Standovár, 1996 ésCzájlik, 1996). Bár korábban is foglalkoztak az erdei szukcesszió-val, az egyes szukcessziós fázisokkal, de ennek a gyakorlatbankevés szerepét látták. A ma látott erdõ nem statikus, állandó objek-tum, hanem folyton változó társulás. Nem tudjuk pontosan, hogyaz erdõgazdálkodási beavatkozások nélkül milyen lett volna, éshová fejlõdne (például nem tudjuk, hogy egy bükkös mennyire vol-na elegyes, vagy egy gyertyános tölgyes milyenné válna gazdálko-dás nélkül). Ez azért fontos, mert ha nem is ismerjük a folyamatot,attól azért még mûködik és valamilyen irányban halad. Alapvetõ te-hát ismerni az erdõ folyamatait, változásait, hiszen a ter-mészetközeli gazdálkodás ezekre a folyamatokra épít és arra,hogy minél kisebb mértékben kelljen velük ellentétesen beavatkoz-ni, azokat leállítani, megváltoztatni.

Hazánkban kevés természetes erdõ van. Ezek gazdaságilag je-lentéktelenek, ezért elemzésükkel a gyakorlat, de még az oktatás,kutatás sem foglalkozott eléggé. Az erdõ természetességét közve-tett úton úgy vizsgálhatjuk, hogy összehasonlítjuk a természetes er-dõk, vagyis alapvetõen az õserdõk jellemzõivel, és ezt értékeljük(Bartha, 2001).

21

Ebbõl a szempontból tekintve a természetközeli erdõgazdál-kodás nem más, mint olyan gazdálkodás, mely az erdõk keze-lését úgy végzi, hogy az erdõtermészetességi jellemzõkre te-kintettel van és olyan erdõk létrehozására törekszik, amelyek-nek – gazdasági céljai elérésével egyidejûleg – természetessé-ge folyton növekszik, és lehetõleg nem végez olyan tevékeny-séget, ami a természetességet csökkenti.

A természetközeli erdõgazdálkodás részletei nem könnyen írha-tók le, mivel ez inkább szemlélet, nem konkrét eljárás, amely alap-vetõ jellemzõit megtartva a következõképpen értelmezhetõ:

• Az erdõ valamennyi funkcióját egyaránt fontosnak tartja, tehát ajóléti-szociális és védelmi funkciót is a gazdaságival legalábbegyenrangúként kezeli.

• A természetes erdõfejlõdés, szukcesszió folyamatait felhasznál-va, kifejezetten azokra építve, nem azok ellen tevékenykedik,emiatt idegenek tõle a totális megoldások, a sematikus eljárásokés a fölösleges, vagy túlzott mesterséges energia- és anyagbe-vitel. Vagyis megpróbál legteljesebb módon az általános erdõdi-namikai folyamatokra (felújulás, lékesedés, humusz-felhalmozó-dás, holt fák létének hatása) építeni és ezzel együtt a helyi adott-ságokhoz (termõhelyi különbségek, faállományszerkezeti és -összetételi változatosság, mozaikosság stb.) igazodni.

• Alapvetõen az õshonos (természetszerû és származék-) erdõk-ben folytatható. (Egyetlen esetben mégis lehet nem õshonos fa-fajú erdõkben is, ha nem is természetközeli gazdálkodást folytat-ni, de legalább törekedni a természetközeli gazdálkodásra: ami-kor a munka a nem õshonos fafajokból álló állomány õshonossávaló átalakítására irányul.

A szálalás végeredményben olyan erdõgazdálkodási üzemmód,amely leginkább kielégíti a természetközeli erdõgazdálkodás is-mérveit.

22

A szálalásra az elmúlt évszázad folyamán nagyon sok meghatá-rozás született. A szálalás jellemzõinek megfogalmazásával kapha-tunk megfelelõ meghatározást a szálalás fogalmára:

A „szálalás” (németül „Plentern”, angolul „selection cutting”) a fa-állománynak évrõl évre megismétlõdõ, állandóan folyó, szálankénttörténõ kitermelése úgy, hogy az egész faállomány szerkezetébenlényeges változás ne álljon elõ. Olyan erdõkezelési mód, ahol min-dig teljes borítottságot ad az erdõállomány, ezért mindig többkorú(teljes kor-spektrumú), általában sok fafajú, csoportos szerkezetû,vagy szálanként elegyedõ.

A klasszikus szálalás során összekapcsolódik a vágás, a felújí-tás és a nevelés (Májer, A., 1994). A szálaló erdõben többnyire min-den korosztály jelen van. A szálaló erdõ vertikálisan tagolt egy fel-sõ és egy középsõ koronaszintre, valamint egy cserjeszintre. A fel-újulás egyes vágásérett, vagy kitermelendõ fák („szálak”) helyéntöbbnyire természetes módon történik. A szálalás nem terület-, ha-nem faegyed-centrikus üzemmód. Az õserdõ, vagy a természeteserdõ dinamikájának fejlõdési fázisai egy területen egymás mellettmegtalálhatók a szálaló erdõben azzal a különbséggel, hogy az õs-erdei faanyag-bomlási fázist megelõzi az ember a hasznosítással.A szálaló erdõ „örökerdõnek” minõsíthetõ, azaz a szálaló erdõ terü-letét mindig erdõ borítja.

Az egyik német erdészeti klasszikus azt írta, hogy a szálalás egyfajta rablóvágás („Plenterschlag ist ein Plünderschlag”), mert ki-fosztja az erdõt a legjobb és legértékesebb faegyedek kitermelésé-vel. Nyilván ma újra meg kell határozni a hasznosítás céljait. Ha azadott erdõ gyenge termõhelyen áll, akkor lehetséges, hogy nem cél-szerû nagy vágásterületeket létrehozni, mert azokat a bevételhezképest csak nagy anyagi ráfordítással, vagy akár csak veszteséggellehet felújítani. Itt csak a vágásérett, aránylag értékes szálak hasz-nosíthatók, a keletkezet lékek „biológiai automatizáció” során termé-szetesen, többnyire emberi beavatkozás, vagyis gazdasági ráfordí-tás nélkül újulnak fel. Ezt a megközelítést „Low-input forest man-agement”-nek, vagyis „alacsony (anyagi) ráfordításos erdõkezelés-nek” lehet nevezni. Abban az esetben, ha a szálalást olyan erdõállo-mányban végezzük, ahol szálanként értékes faegyedek (például le-mezipari rönköt adó fák) találhatók, a területegységre vonatkozó

23

anyagi ráfordítás megnõhet (többször kevesebb faanyagért kell fel-vonulni gépekkel, munkaerõvel), viszont a területre és a kitermeltfaanyag mennyiségére vonatkozó bevétel és ezzel a haszon is ma-gasabb lehet a vágásos, területcentrikus üzemmódokban kezelt er-dõkhöz hasonlítva.

A szálaló üzemmódban kezelt erdõkben nem keletkezik vágás-terület, ez különbözteti meg a szálalást a szálaló vágásoktól (néme-tül „Plenterhieb”, vagy „Plenterhau”, angolul „selective cutting”). Aszálaló vágás, vagy régi néven szálaló vágásos felújítóvágás, vagyegyszerûen szálaló felújítóvágás, olyan felújítóvágásos fakitermelé-si és erdõfelújítási módszer, amelynek végzése során az egész vá-gásterületen 30-60 év alatt termelik ki az idõs faállományt úgy, hogya helyén természetes úton fiatalost biztosítanak. Tehát van vágás-terület, de annak felújítási idõszaka igen hosszú; több mint 30 év ésmegközelíti az állomány vágáskorának felét (Májer, A., 1994). Az el-járás nem zárja ki, hogy egyes idõs, tulajdonképpen vágásérett fa-egyedeket és facsoportokat hagyásfaként, vagy hagyásfa-csopor-tokként megmaradjanak a fiatalos közepette a biológiai sokféleségmegõrzése, illetve növelése érdekében.

Lényeges a szálalás és (az esetleg évtizedekig elhúzódó) ter-mészetes felújítás közötti különbség megértése. A természetesfelújítás esetén a központi kérdés a felújulás.

Ennek érdekében dolgoznak, az újulat létrejötte, megmaradá-sa alapvetõ cél. Ha van újulat (teljes területen, vagy csoportok-ban), akkor a megmaradásának biztosítása a fõ feladat, ezért to-vábbi bontásokat végeznek, mintegy az újulat irányítja, hajtja a to-vábbi munkákat. Ez azonban sok esetben túlzottan gyors ütemetjelent, a természetes folyamatokat meghaladó erõltetett sebessé-get, de az felújítás logikája szerint ez helyes is. Ha megjelent egyjó újulat, szinte kényszerként éli meg a gazdálkodó, hogy bontani,majd végvágni kell, mert különben az újulat fény hiányában elhal,vagy elsorvad.

Ez a legfõbb különbség a felújítás és a szálalás között tehát: a felújítás során az erdõgazdálkodó kényszert érez, míg a szá-lalásnál nem és nem is szabad, hogy érezzen. A kényszer egyéb-ként annál nagyobb, minél fényigényesebb egy fafaj és annál ki-sebb minél árnyéktûrõbb, de a helyi szokásoknak, kialakult gya-

24

korlatnak is nagy szerepe van ebben. A nagyon elnyújtottszálalóvágásnál már alig érezhetõ ez a kényszer, de végsõ soronmegfigyelhetõ. Az idealizált szálalásnál (kialakult szálaló erdõ-ben, de nem az átmeneti helyzetben) semmilyen kényszerítõhatása nincs az újulatnak, tehát a munkák, belenyúlások üte-mét, „a tempót nem az adódó újulat diktálja”.

Az alapvetõ logika az, hogy egyenként, vagy kis csoportokbanlehet kitermelni a kijelölt fá(ka)t, és az ott keletkezõ csoportban„melléktermékként” mindenképpen megjelenik az újulat, tehát azerdõgazdálkodónak az újulattal nem kell foglalkozni. Ha nem vág-tunk elég nagy léket az erdõben, akkor azt benövik a koronák, haelég nagyot vágtunk, akkor megjelenik az optimális újulat, ha túlnagyot vágunk, akkor esetleg az elegyfafajok, pionír fafajok újula-ta jelenik meg.

A szélsõséges esteket leszámítva, mindhárom könnyen kezel-hetõ: az elsõnél nincs teendõ, illetve késõbb lehetõség van egytovábbi belevágásra, a másodiknál és harmadiknál sincs. Termé-szetesen csak akkor, ha nem gyakran, vagy nem túl nagy területenfordul elõ, de azt már nem is szálalásnak hívják.

Elegyfafajokra is szükség van az erdõben. Az elegyfafajok újulatifoltjának védelmében esélye van a fõfafajoknak is megjelenni, amia késõbbiekben akár uralkodóvá is válhat azon a területen.Amennyiben az erdõben 1-2 túlbontott folt keletkezik, attól az egészerdõ még nem feltétlenül „romlik le”, hiszen a többi csoport feltehe-tõen optimális lesz, vagy lehet. A belenyúlásokat inkább óvatosankell végezni, mintsem túl erõsen.

A szálalás vezérelve a türelem.

Összefoglalva a fenti megállapításokat, a természetközeli és a szá-laló erdõgazdálkodás, illetve a „nem természetközeli” erõgazdálkodásközötti különbségeket a következõ módón fogalmazhatjuk meg:

Képzeljünk el egy 100 egység hosszú tengelyt, amelynek a kezdõ,„0”-pontját jelenti a teljesen mesterséges erdõgazdálkodás (intenzívenkezelt, adventív fafajokból létrehozott faültetvény) és a végpontját azõserdõ. Ebben az esetben a különbözõ erdõkezelési eljárások a ská-la különbözõ helyein helyezkednek el (a természetközeliségüket te-kintve). Rajzban ábrázolva a következõ oldalon:

25

Meghatározás kérdése, hogy mit nevezünk „természetközeli” er-dõgazdálkodásnak. Annak tekintjük-e a természetes újulattal gaz-dálkodó fokozatos felújító vágásokat, vagy csak azt az erdõgazdál-kodást, amikor az erdõ „mindenkorú”, így kortalan és nincs vágás-terület? A késõbbiekben a szálalóvágásokat és a szálalás különbö-zõ fajtáit értjük a „természetközeli” erdõgazdálkodás fogalma alatt.A „szálalás” és a „természetközeli erdõgazdálkodás” kifejezésekhasználata a késõbbiek során így pontosan meghatározott.

A szálalás fogalmának megértéséhez szükséges jellemzõket aPro Silva Egyesület által meghatározott alapelvek és szempontok ajelen kor igényének megfelelõ módon fogalmazzák meg.

26

Az utolsó évtizedekben Magyarországon lezajlott társadalmi ésgazdasági változások az erdõk és az erdõgazdálkodás szerepétjelentõsen átértékelték. Az erdõk hármas funkciója (gazdasági vé-delmi és közjóléti) már a hetvenes évek óta szerepelt a köztudat-ban, de a gyakorlati erdõgazdálkodásban a gazdasági funkció mö-gött a védelmi és fõleg a közjóléti funkció – néhány kivételtõl elte-kintve – háttérbe szorult. Az utóbbi néhány évben megváltozott ahelyzet. A társadalom igénye és az emberek érdeklõdése az erdõnem gazdasági funkcióinak felerõsödését eredményezte. Ebbenszerepe lehetett az erdei üdülés, kikapcsolódás iránti meg-növekedett igénynek, valamint a korábbi környezetkárosításoknapfényre kerülésének is.

Összhang van a szakemberek és az erdõvel hivatásszerûennem foglalkozók között abban a tekintetben, hogy a vidéknek és azországnak elemi érdeke az ökoturizmus fejlesztése és ez csak atermészetközeli erdõgazdálkodás segítségével lehetséges. Egy tér-ség lakóinak boldogulása szempontjából ennek sokkal nagyobb le-het a jelentõsége, mint a hagyományos erdõgazdálkodás elõnyei-nek. Nyíltan megfogalmazódott az igény: olyan erdõgazdálkodástkell folytatni – ahol lehet – hogy „ne keletkezzen vágásterület”, hogymegmaradjon az erdõterületek állandó fával való borítottsága. Aközvéleményt sokkal jobban érdekli az erdõterületek állandó borí-tottságának megmaradása (van-e üres vágásterület), mint az hogytörténik-e fakitermelés az erdõben.

A másik társadalmi igény, a védelem a korábbinál markánsabbankerült elõtérbe. A környezetvédelmi és természetvédelmi szemlélet-mód világszerte tapasztalható terjedése, a társadalom környezettu-datosságának növekedése hazánkat is elérte és minden területenérezteti hatását. Egyre több ember figyel érzékenyen az erdõk álla-potának változására, a természeti értékek, tájkép védelmét egyretöbben tartják fontosnak. Ez a figyelem mára politikai tényezõvé vált,

Miért van szükség a szálalásra?

IV.

27

hazánkban ugyanúgy, mint Európában. A jogalkotásban is egyrenagyobb mértékben veszik figyelembe a környezet- és természet-védelmi szempontokat. Az erdõ alapvetõ tájképalkotó tényezõ,ezért az erdõgazdálkodásnak tájképvédelmi többletfelelõssége isvan. Különösen igaz ez települések, utak közvetlen közelében. Azerdõ védelmi funkcióinak jelentõsége felértékelõdött. Különösenigaz ez az erdõ környezet- és természetvédelemben betöltött sze-repére. Ezt a folyamatot segítette, hogy a rendszerváltozást köve-tõen, az Európai Unióhoz történõ csatlakozás során, számos, akörnyezet és természet védelmét követelõ civil szervezõdés jöttlétre, amelyek elvárásaikat nagyon markánsan fogalmazzák megés igyekeznek minden eszközzel érvényesíteni. Annak ellenére,hogy a megfogalmazott igények esetenként túlzóak, vagy tévesek,végeredményben feltétlenül környezetünk és a természet védel-mét szolgálják. A társadalom szemléletmódjának változása termé-szetesen hat az erdõgazdálkodásban résztvevõ szereplõkre (jog-alkotók, tulajdonosok, erdészeti irányítás és hatóság, erdõgazdál-kodók) és folyamatosan kikényszeríti az erdõgazdálkodás változá-sát, fejlõdését.

E társadalmi igényeket tartósan elhárítani nem lehet (nem is cél-szerû), elébük kell menni és a társadalmi nyomásnak engedve, an-nak megfelelõ új prioritásokat kell megfogalmazni. Az erdõgazdál-kodás részére a társadalmi elvárásoknak megfelelõen új célokat ésmódszereket kell adni. Magyarországon általánosan elfogadottnaktekinthetõ a közjóléti és védelmi célok elsõdlegessége a legtöbbtermészetszerû erdõben, de a legtöbb állományban emellett fater-mesztés is folytatható.

Az erdésztársadalom belsõ reformtörekvései is elõtérbe kerültekaz utóbbi egy-két évtizedben. Erdészek, erdõgazdálkodók, erdõtu-lajdonosok az elmúlt 40-50 év „szocialista nagyüzemi” erdõgazdál-kodásának nyilvánvaló hátrányait (nagy tarvágások, nem õshonosfafajok túlzott elterjesztése) felismerve új utakat kerestek. Jól látha-tó ez az erdõtörvényben is, ahol például rögzítik, hogy lehetõleg õs-honos fafajokkal kell az erdõfelújításokat elvégezni és a véghasz-nálati területek nagyságát is maximalizálják.

A nemzetközi erdészeti trendek közt is megfigyelhetõ egy jelen-tõs, tudományosan megalapozott áramlat, amely a természetes fo-

28

lyamatokra szándékozik alapozni az erdõgazdálkodást, ugyanak-kor a nyereségrõl sem kívánt lemondani (például a Pro Silva-moz-galom).

A korábbi évtizedek monokultúra-szerûen ültetett, nem õsho-nos fafajú erdeiben tapasztalható nagy mértékû erdõkárok ugyan-csak az elegyes, õshonos erdõk kialakítására, fenntartására ösz-tönöznek.

A globális felmelegedés is az õshonos, természetszerû erdõgaz-dálkodásra irányítja a figyelmet. Az õshonos klimax-társulások a klí-maváltozás miatt sérülhetnek, sõt akár végérvényesen el is tünhet-nek, de az õshonos természetszerû erdõknek (általánosan elfoga-dott vélemény szerint) nagyobb az alkalmazkodó, önszabályozó, ésfelújulóképessége, mint az egyéb erdõtársulásoknak. Ennek oka afaji és fajon belüli sokféleségük (például koránfakadó, fagytûrõbb,szárazságtûrõbb fajok és egyedek). A jelenleg prognosztizált klíma-változás az egyes humid klímazónák visszahúzódását és a szára-zabb (például erdõssztyepp) klímazóna növekedését jelzik (Mátyás,2006), ez azonban nem jelenti az õshonos erdõk kipusztulását, csu-pán – a változás nem túl gyors lefolyását feltételezve – átcsoporto-sulását, vagyis például a bükkös állományok egy része vélhetõengyertyános-tölgyessé alakulhat. Az állományok átalakulása azon-ban még csak feltételezés. Minden esetre nyilvánvaló, hogy a folya-matos erdõborítás klímastabilizáló hatása a legerõsebb.

Az egyre szélsõségesebb idõjárás következtében fellépõ szélsõ-séges vízjárás megelõzése is – különösen a vízgyûjtõk merede-kebb területein – a folyamatos erdõborítást biztosító, ter-mészetközeli erdõgazdálkodást követeli.

A szakemberek és a laikusok globálisan is egyre nagyobb jelen-tõséget tulajdonítanak az inváziós növények (a fafajok közül azakácon kívül például az amerikai kõris, zöld juhar, kései meggy) ál-tal okozott károknak, a nem õshonos fajok terjedésének/elterjeszté-sének az õshonosak rovására.

Az erdészek is a saját bõrükön érzik a fenti gondokat, mivel aközjóléti igények nagyon gyakran összecsengenek a szintén közér-deket megtestesítõ védelmi (természetvédelmi, talajvédelmi, vagyéppen honvédelmi) érdekekkel. Nyilvánvalóvá vált, hogy az erdõ-gazdálkodás az új céljaihoz és az elveihez új módszerek is kellenek.

29

Fontos leszögezni, hogy nemcsak az erdõnevelés szakterületére,de az erdõgazdálkodás más ágazataira, valamint a kiegészítõ tevé-kenységeinek teljes skálájára is igaz az elõzõ megállapítás.

Az elmúlt években már sok kísérlet történt a „természetszerû” er-dõgazdálkodási eljárások meghatározására, annak megfogalmazá-sára, hogy a mai magyarországi viszonyok között hol, hogyan lehettermészetszerû erdõgazdálkodást folytatni. Születtek eredmények,ismertek a szakmai közönség körében a régen alkalmazott szálalóerdõgazdálkodás, a készletgondozó erdõkezelés, valamint a „ProSilva” elvek alkalmazásával elindított erdõnevelési kísérletek ered-ményei, de a gyakorlatban egyik elv, eljárás, módszer sem tudott(még) meghonosodni.

A szálalás nem csak egy olyan erdõgazdálkodási forma, amelyaz ökológiai szempontok figyelemmel kísérése mellett nyereségeserdõgazdálkodást tesz lehetõvé, hanem ideális eszköz a ma mégjelentõs számban elõforduló természetszerû erdõ fenntartható ke-zelésére, sõt állapotának javítására és így a legjobb elv a Natura-2000-területek fenntartására.

A kérdés erdõmûvelési-erdõnevelési oldala részben már ismert.Tudásunk néhány erdõtípusra korlátozódik, ezért szükséges bõví-teni ismereteinket ezen a téren. Különös tekintettel arra, hogy Ma-gyarországon a faállományok nagyobbik fele – a jelenlegi hivatalosálláspont szerint – természetes módon nem újítható fel. (Elvilegminden, csiraképes magot termõ faállomány alkalmas lehet termé-szetes újulásra.) Teljes körûen nem ismerjük, hogy a különféle fafa-jokból álló, többkorú állományokban milyen természetes újulási fo-lyamatok játszódnak le, milyen irányban változtatják ezek az állo-mányok összetételét, életfolyamatait. Elképzelésünk van arról,hogy ezekben az állományokban hogyan, mennyi és milyen faanya-got lehet kitermelni az állomány fennmaradásának és természetesmûködésének veszélyeztetése nélkül, de jelenleg ezt tudományosalapossággal bizonyítani még nem tudjuk.

Fontos kérdés az így kezelt állományokban alkalmazott fakiter-melési technológia kiválasztása. Nem javasolt a nagy gépek hasz-nálata, hiszen a fakitermelési munka után fennmaradó faegyedekminden korosztályt és méretcsoportot képviselnek, megmaradásuka biztosítéka az állomány fennmaradásának. A kíméletes fakiter-

30

melés csak a legkisebb, legkíméletesebb eszközök használatávalbiztosítható. E technológiákra vonatkozóan a nevelõvágások kí-méletes módszereire vonatkozó ismereteink felhasználhatók, al-kalmazhatók.

Meghatározó kérdés az alkalmazott erdõgazdálkodási módszergazdaságossága is. Hosszútávon a legszebb gazdálkodási elvektõlsem várhatjuk el, hogy mûködjenek, ha azok gazdaságtalanok,veszteségesek. Az erdõtulajdonos elsõdleges célja a nyereségmegtermelése, nem várható el tõle, hogy saját zsebébõl, ellenszol-gáltatás nélkül, közérdekû célokat is finanszírozzon (kivéve az Álla-mot). Az erdõ védelmi és közjóléti funkciójának érvényesítése vi-szont megkérdõjelezhetetlenül közérdekû cél. A természetszerû er-dõgazdálkodás ökonómiai oldalát Magyarországon még nemigenvizsgálta senki üzemi körülmények között. Számított modellek nemismeretesek. Ez még azokra az állománytípusokra vonatkozóan isigaz, ahol a „Pro Silva” elvekre alapozott erdõkezeléssel már évekóta üzemi méretû kísérletet végeznek.

A természetszerû erdõgazdálkodás másik alapvetõ feltétele,hogy a hatályos jogi rendszerbe illeszthetõ legyen, tehát a támoga-tási és elvonási rendszer, valamint az erdõtervezés és a felügyeletkezelni tudja az alkalmazandó eljárásokat.

31

A természetközeli erdõgazdálkodást a korábban leírt logika sze-rint, tehát õshonos fafajokból, vagy döntõen õshonos fafajokból ál-ló erdõkben célszerû folytatni. A természetközeli erdõgazdálkodáskulcsa a természetes felújulás, az erdõ természetesfelújulóképessége. Ezért a természetközeli erdõgazdálkodás szük-séges, de nem elégséges feltételének kell tekintenünk az erdõfelújulóképességét. Májer (szintén az alapvetõ logikából levezetettállítása) szerint minden természetszerû erdõ felújítható, megfelelõidõpontban és eljárással, természetes úton (Májer, 1982), hiszen hanem így lenne, akkor a természetközeli erdõk nem tudtak volnafennmaradni, vagy kialakulni.

A természetközeli erdõgazdálkodás feltételei a természetes fel-újulás feltételeit magukban foglalják, de annál szélesebb körûek. Atermészetes felújulás/felújítás feltételei:

• Legyen magot termõ faállomány. A korábbi természetes felújí-tásokat csak idõs erdõkben végezték. Amíg egy ernyõs bontástáltalában az egész erdõrészletben meglévõ jó magtermésre ala-pozzák, az nyilván csak idõsebb korban következik be. Itt is megkell jegyezni azonban, hogy a zárt vágásos erdõben a teljes ál-lomány bõ magtermése késõbb következik be, mint a nagy koro-nájú fákat is tartalmazó változatos szerkezetû erdõben. Más-részt a csoportos szerkezetû erdõben csak a csoportokban vanszükség az újulatra és azt egy, az egész állományra nézve szór-ványos, de a csoportok szélén megjelenõ magtermés is biz-tosít(hat)ja. Ez már sokkal fiatalabb korban bekövetkezik, ezen atényen alapul a gyérítéskorú erdõkben elindítandó, csoportosszemléletû, szálalás felé való átalakító gazdálkodás.

• A mag megfelelõ idõben és helyre kerüljön. A nagymagvú fa-fajok esetén a magtermõ fától távoli csoportban nem számítha-

Hol, milyen erdõkben, milyen feltételek mel-lett lehet szálaló erdõgazdálkodást folytatni?Más erdõkben miért nem?V.

32

tunk annak újulatára, míg például a szárnyas magvúaknál (erdei-fenyõ) igen. Meg kell jegyezni, hogy a közeli pionír fák (nyír, rez-gõnyár) hiánya ellenére is lehet egy csoportban ilyen újulat.

• A csírázás feltételei adottak legyenek. Homogén, vágásos er-dõben és/vagy nagy területen egyenletesen bontott állománybanelõfordulhat az erõs cserjésedés, gyepszõnyeg, ami nehezíti afelújulást. Ezt kezelni kell mértéktartó gyep- vagy cserjeirtással.Az eleve csoportos szerkezetû erdõben és/vagy csoportosszemléletû belenyúlások esetén ez kevésbé jelent problémát,ezért is elõnyös az utóbbi. A csoportos szemléletû bontás általá-ban a természetes lékesedést mintázza, ezért a fafajok többsé-ge ilyen fényviszonyok között képes optimálisan újulni. A gazdál-kodó alapvetõen a lékmérettel tudja a felújulás fafaj-összetételétbefolyásolni. „Kacorral (manapság festékkel) és fûrésszel min-dent meg lehet oldani.”

• Az újulat megmaradása biztosított legyen. Az elõzõ mondatokide is vonatkoznak, de érdemes a természetes felújítás és a szá-lalás közötti alapvetõ különbségeket itt újra felidézni. Igen fontos,hogy a vadállomány olyan létszámú és összetételû legyen, hogya felújulást és az újulat fejlõdését (megfelelõ összetételben ésfolyamatában) ne akadályozza meg.

Kulcskérdés mind a négy fenti feltétel esetén a területen élõnagyvad-létszám, illetve az, hogy a vadállomány léte, táplálkozásalehetõvé teszi-e a fenti feltételek teljesülését. A túl nagy létszámúvadállomány lehetetlenné teheti a természetközeli erdõgazdálko-dást, noha esetleg ez nem látszik feltûnõen a vadlétszám-becslésiadatokból és az állományképbõl sem.

A vadlétszám megfelelõ szinten tartása és folyamatos ellenõrzé-se nélkülözhetetlen. A vadlétszám legjobb jelzõje éppen a spontánújulat léte, vagy hiánya, ezen lehet lemérni – természetesen a szak-mai ismeretek szükséges szûrõjén keresztül a többi természeti té-nyezõ figyelembe vételével – azt, hogy az adott termõhelyen a vad-létszám elfogadható-e és természetközeli erdõgazdálkodás folytat-ható-e.

33

A természetközeli erdõgazdálkodás alkalmazására vonatkozóannéhány nem biológiai jellegû feltétel megfogalmazása is elkerülhe-tetlen:

• Az adott erdõre vonatkozó biztos tudás a gazdálkodás mód-szereirõl: ahol még nem állnak rendelkezésre kiforrott mód-szerek, ott spontán elõforduló természetes folyamatokból,más helyen fellelhetõ példákból és gyakorlatias „kísérletezés-bõl” lehet okulni.

• A szakmai felkészültség, elhatározás és elfogadás a tervezés,felügyelet és gazdálkodó oldaláról egyaránt elengedhetetlen, mi-vel a jelenlegi erdészeti igazgatás a természetközeli erdõgazdál-kodás megvalósítását csak igen szûk keretek közt és meglehe-tõsen nagy adminisztráció mellett teszi lehetõvé.

• A közvetlen szakirányítók (mûszaki vezetõk, kerületvezetõ erdé-szek) felkészítése, meggyõzése, bevonása és támogatása amagasabb szintû, többletmunkát adó feladatra.

• Szakítás a korábbi elõítéletekkel, melyek azonban szakmailagnem megalapozottak (az erdõ összeomlása, a „rontott erdõ” fo-galma és annak mindenáron való mesterséges átalakítása, a„gyomfák” üldözése, irtása, a holt fától való félelem erdõvédelmiokokra hivatkozva).

• A gazdasági szabályozók természetközeli munkát támogató át-alakítása.

• Az erdészeti igazgatás, felügyelet elfogadó hozzáállása: a szá-lalás korábbi, merevebb sémákba nehezen illeszthetõ, rugalma-san kellene kezelni adminisztrációban ezt a gazdálkodást.

• Elfogadás, odafigyelés a nem gazdasági szempontok iránt:elegyfafajok, öreg fák, holt fák, mikroélõhelyek, erdõszegélyekvédelme.

34

• Terepi jelölés: a természetközeli erdõgazdálkodás során igé-nyes, minõségi válogatást kell végezni a fiatalabb állományok-ban is. Ehhez szigorúbb jelölés, mintaterületek bemutatása éskövetkezetes ellenõrzés szükséges az erdész részérõl. A jelölé-seket megfelelõ szemlélettel és magas szakmai hozzáértésselkell végezni. Fontos, hogy a végrehajtók, fakitermelõk is tudjákmunkájuk fontosságát. A korábbi esetleges sematikus munkanem fogadható el. A kivágandó fákon kívül a vágásszervezésiterv elkészítése, közelítõnyomok maradandó megjelölése isszükséges.

• Feltáróhálózat: az eredményes munkához magas feltártságszükséges. Ez nem jelenti automatikusan sok új út építését, mégstabilizálását sem feltétlenül. A megfelelõ feltártság a közelítõny-omok tudatos kijelölésével, járható nyiladékok használatával el-érhetõ.

• A közelítés, kiszállítás idõpontjának megválasztása rendkí-vül lényeges lehet. Általában a vegetáción kívül célszerû min-den fakitermelési munkát végezni. A téli, fagyott talajon, hóbantörténõ közelítés az optimális. A termelésre váró erdõrészlete-ket fontossági sorba kell állítani, az optimális idõjárás eseténtörténõ fakitermelés magvalósítása érdekében (például vize-nyõs talajú erdõrészletben csakis a talaj fagyott állapota eseténszabad dolgozni). Az erdõ más jellemzõi szerint (például a fõfafajok elegyaránya) is prioritásokat kell meghatározni. Példáula vékony és sérülékeny kéreg és az álgesztesedés veszélyemiatt a bükkösöket csakis a vegetációs idõszakon kívül szabadtermelni.

• A fakitermelés módja és technológiája: a technológiát az ál-lomány jellege szerint kell megválasztani. Alapvetõ elv, hogy anagyterületû tarvágásos gazdálkodásra kidolgozott, fõképpsematikus módszerek alkalmazása nem ajánlott. Ilyenek pél-dául a teljesfás, vagy a hosszúfás közelítésre kidolgozott fa-használati technológiák. A rövidfás közelítéses technológia kü-lönbözõ változatai (például ahol még van, lovas fogattal történõ

35

elõközelítés) a legmegfelelõbbek. A mai nagy kapacitású gé-pek (8-10 m3-es kihordók) nem ideálisak, sõt nem is mindenesetben használhatók. A környezõ országok kisebb gépei kö-zött megtalálhatók az alkalmas típusok, melyekbõl beszerzésesetén érdemes válogatni. Az elõhasználatok esetén a semati-kus, soros tisztítások és gyérítések nem a természetközeli, vá-logatásos szemléletet szolgálják, így ezek nem alkalmazhatók.Ezekrõl a késõbbi, fakitermelési módszereket ismertetõ feje-zetben részletesen esik szó.

36

A természetközeli erdõgazdálkodás alapja azon feltételezés,hogy lehet olyan nyereséges gazdálkodást folytatni, amely folyama-tosan biztosítja számunkra az erdõ javait, miközben az erdõ védel-mi és közjóléti funkciói nem sérülnek, sõt erõsödnek, mindeközbenaz erdõvagyon csak átmenetileg, rövid idõre (1 ? 2 évre) csökken.Elõzõ feltételezés arra épül, hogy õshonos erdeink önfenntartóak,bizonyos mértékben önszabályozóak, ezért képesek természetesúton felújulni. Feladatunk nem más, mint, hogy a természetes folya-matokat segítsük, és a természet végtelen változatosságát és ru-galmasságát kihasználva „befolyásoljuk” a saját gazdálkodási célja-inknak megfelelõen.

A szálaló erdõgazdálkodás minden helyesen végzett tevékeny-sége a természetközeli gazdálkodás része. A szálalás során a ha-gyományos tisztítás, gyérítés, véghasználat fogalmak nem értel-mezhetõk, csak egyféle vágás van: maga a szálalás. De ennek le-hetnek tisztítási, gyérítési jellegû megnyilvánulásai. Meg kell azon-ban jegyezni, hogy a fiatalos ápolása, tisztítása fõként a sérültegyedek kivágását, szükség esetén az elegyarány szabályozásátjelenti, de sok esetben ezek elvégezése is elhagyható, rábízhatjuka természetes kiválasztódásra ezt a feladatot.

A szálalás más szemléletmódot igényel, mint a vágásos erdõ-gazdálkodás, emiatt több, korábban a vágásos gazdálkodásbanalapigazságnak elfogadott elv itt nem érvényes. Ezek a szemlélet-beli változások alapvetõen befolyásolják a szálaló erdõgazdálko-dással dolgozó szakemberek munkáját.

Egyes vélemények szerint az erdõ a jelenlegi vágáskorok fölöttitúltartása során vagy kezelés hiányában összeomlik. A magas zá-ródású, egykorú, elegyetlen monokultúrákban (pl. nemesnyárasok-ban) valóban elõfordul, hogy a fák egy bizonyos kor után gyorsanállományszerûen elszáradnak. Mivel felújulóképességük (jellegük-bõl és kezelésükbõl adódóan) nincs, ezért úgy omlanak össze,

Erdõmûvelési alapelvek. A természetközelierdõgazdálkodás tevékenységei, mit lehetkitermelni, miért, mennyit, milyen gyakran?VI.

37

hogy utána rövid idõ alatt nem alakul ki a korábbihoz hasonló erdõ.A természetszerû erdõkben ez a folyamat nem jellemzõ (leszámít-va a katasztrófa eseményeket, mint például erdõtûz, széldöntés, vi-harkár, jégtörés, földcsuszamlás, stb.). A természetszerû erdõ ös-szeomlása az állomány folyamatos koreloszlása, a fák életkoránaknagy változatossága, az elegyesség és a csoportos szerkezet miattcsak katasztrófa-események hatására következhet be. Az össze-omlási fázist követi a felújulás fázisa, vagyis a két fázis gyakorlati-lag együtt jár, ezért az erdõ összeomlása (önállóan kiragadva) ter-mészetszerû erdõkben nem értelmezhetõ, hiszen az „összeomlás”is szálanként történne, ha elõtte az adott faegyedet ki nem termel-nénk. Idõsebb vágásos kezelésû erdõk szálalásossá (általában õs-honos fafajú) való átalakításánál merülhet fel az erdõ összeomlásá-nak kérdése. A meglévõ kevés tapasztalat sem kell tartani az erdõösszeomlásától (felhagyott erdõk, erdõfoltok, hagyásfa-csoportok,kísérletek), mert az erdõben a természeti folyamatok általában idõ-ben elhúzódva, térben pedig véletlenszerû csoportokban zajlanakle. A kocsánytalan tölgy nagymértékû pusztulása a középhegysé-gekben az 1980-as években sok tanulsággal szolgált. A pusztulásután kilékesedett erdõkben késõbb sok helyen szép újulat képzõ-dött, ami egyes helyeken éppen elindítója volt a csoportos szemlé-letû természetközeli erdõgazdálkodásnak, tehát a részleges „ös-szeomlást” egy természetesebb állományszerkezetû, többkorú er-dõ kialakulása követte. A néhány évente végzett szálalás, a tudatosés szakszerû emberi beavatkozás tovább csökkenti az átalakításalatt lévõ állományokban az „összeomlás” veszélyét.

Az õserdõk esetében senki sem fél az összeomlástól (bár Euró-pában elég kevés õserdõ van), a természetes szukcessziós folya-matok szabadon juthatnak érvényre. A talajfejlõdést nem akadá-lyozza semmi, holt fák képzõdnek, az egyéb természetes folyama-tok is szabadon érvényesülhetnek. A magára hagyott erdõben isrészben az õserdeihez hasonló folyamatok játszódnak le. A kezelet-len erdõk a tõlük elvárt hármas funkcióból a védelmit nagyobb rész-ben, közjólétit kisebb részben, míg gazdaságit egyáltalán ne töltikbe! Fontos, hogy gazdája legyen az erdõknek, mivel csak a kedve-zõ erdõgazdálkodási módszerek alkalmazása révén képes az erdõmind a három funkcióját maradéktalanul betölteni.

38

A jelenlegi vágásos erdõk zárt, egyszintû (legfeljebb kétszintû)állományszerkezete és a ma alkalmazott vágásérettségi korok ter-mészetes életkorhoz viszonyított alacsony volta nem kedvez amagtermésnek (például a tölgy esetén 100-120 éves vágáskor, atermészetes 3-400 éves átlagos életkorához képest). A koron kívülnagyon fontos jellemzõ a másik az állományszerkezet, a koronákhelyzete, mérete. Zárt állományban a korona kicsi, kevés asszimi-láló felületet biztosít, ami nemcsak a fatermést határozza meg, ha-nem a magtermést, tehát a generatív produkciót is. A csoportosszemlélettel nevelt erdõkben, de kiváltképpen a természetes erdõk-ben és az õket példának tekintõ szálaló erdõkben a kimagasló,vagy uralkodó szintben lévõ, nagy koronájú fák jóval nagyobb mag-termésre képesek és gyakrabban teremnek. A csoportos szerkezetmiatt nincs szükség minden évben a teljes területre kiterjedõ bõsé-ges magtermésre, mert az ilyen szerkezetû erdõ a szórványos, kisés közepes magtermést is jobban hasznosítja. Egy csoport szélénálló egyetlen fa is képes bevetni a csoport, vagy lék területét. Ezt agyakorlatban sokszor tapasztalhatjuk, hiszen biztosan mindenki lá-tott gyérítési korú erdõt, amelyben a kezelés miatt akarva-akaratla-nul is képzõdött újulat, sõt még alsó koronaszint is létrejöhet az ár-nyéktûrõ fafajok esetében. Ez különösen az úgynevezett „túlgyérí-tett” erdõkben figyelhetõ meg. Ami ott, a vágásos erdõben másszempontok miatt esetleg szakmai hibaként is értékelhetõ, az a ter-mészetes folyamatokat alkalmazó erdõgazdának hasznos tapasz-talat, sõt egyik kiinduló pontja lehet. Ma is van lehetõség arra, hogymegfelelõ kezeléssel, állományszerkezet-kialakítással gyakoribb ésnagyobb makktermést kapjunk, ha erre tudatosan törekszünk.

A szálaló erdõgazdálkodás esetén az erdõben végzendõ tevé-kenységek egy jelentõs része (a vágásos üzemmódban történõ er-dõgazdálkodáshoz képest) elmaradhat a gazdálkodás jellegébõl ésaz állomány szerkezetébõl adódóan. A legfõbb elõnye szálaló erdõ-gazdálkodásnak a folyamatos borítást adó, csoportos szerkezetûállomány kialakulása. Az ilyen állományban az erdõsítés (beleértvea csemetetermesztést is!) és az ápolás szinte teljes egészében el-hagyható, ennek teljes költsége megtakarítható. A feladatok a bele-nyúlásokat megelõzõ jelölésekre (beleértve a közelítõnyomok és arakodók kijelölését is), valamint a fakitermelésre korlátozódnak.

39

Ritkán, csak a szálalásba való átmenet során (ami több évtizedis lehet) válhat szükségessé erdõsítési, ápolási, vagy tisztítási jelle-gû, gazdaságilag veszteséges beavatkozás.

Kulcskérdés a szálalás folytatásánál a csoportok, lékek kialakí-tása, kivágandó faegyedek jelölése. A korábban említett okoknálfogva sémákat, elõzetes meghatározásokat alig lehet adni a kivá-gandó faegyedek kijelölése tekintetében. A megszívlelendõ szem-pontok:

• A természetes folyamatokat érdemes utánozni. Olyan méretû,alakú lékek kialakítása kívánatos, amelyek a természetes állo-mányélet során kialakulnának. A minél kevésbé egyöntetû erdõ-szerkezet kialakítása a cél, mert ez az állomány tudja legjobbankihasználni a termõhely fatermõképességét. Fontos, hogy a lé-kek nyitásával a nagyjából azonos záródású állományokat „fel-törjük”, tehát olyan kis csoportokat nyissunk, ahol lehetõséglesz a felújulásra és az elgyomosodás még nem jelentkezik,vagy nem erõsen. A csoportok mérete 2-4 fa. A túlbontást min-denképp el kell kerülni, ezért elsõ alkalommal óvatosabban, ki-sebb eréllyel történjék a jelölés. Ha nem kellõ erélyû a bontás,2-5 év múlva szükséges a visszatérés. A bontás intenzitása (5-)10 % körül javasolható. Ezt a hatályos erdõtörvény nem mindigteszi lehetõvé, így a visszatérési idõ is rövidülhet. Az alacso-nyabb intenzitású beavatkozások, és az ezzel járó többszöri be-lenyúlás jelentõsen csökkenti az ilyen típusú erdõgazdálkodásgazdaságosságát.

• Mindenképpen felsõ szintû belenyúlásra van szükség. Ezt azon-ban az állomány szerkezete (például az alacsony záródás) gyak-ran nem teszi lehetõvé, tehát a vastag törzsekbõl és a vékonyak-ból egyaránt kell vágni, hogy az állomány szerkezeti heterogeni-tását növeljük.

• A lékek elhelyezkedése, száma (egy hektáron) is a természetesfolyamatokéhoz hasonló legyen. A lékek egymástól való távolsá-ga ne tegye lehetõvé az oldalfény bejutását az állományba agyomosodás megelõzése érdekében.

40

• A kivágandó faegyedek kijelölésénél a meglévõ újulatot nem cél-szerû mérlegelési szempontként (legfeljebb az átalakítás alatt lé-võ állományok esetében).

• Fontos az elegyesség és a többkorúság növelése, a (fajokban,korokban, záródásban és szerkezetben) változatos állomány ki-alakítására irányuló törekvés.

• A kitermelhetõ fatömeget folyónövedék alapján célszerû megha-tározni, de az átalakítás során ettõl jelentõsen el kell térni mind-két irányban. Jelenleg ezt a szempontot az erdõgazdálkodás jo-gi szabályozása miatt csak igen korlátozottan lehet figyelembevenni.

• A belenyúlások sûrûségét az állomány záródása határozza meg.A túl gyakori belenyúlások esetében az egy alkalommal kitermel-hetõ faanyag mennyisége csökken, a kitermelési költség megnõ.A túl ritka belenyúlási gyakoriság esetében záródik az állomány,eltûnnek a lékek és az újulat károsodik. A szálalás célszerû gya-korisága állományfüggõ, de általánosságban kijelenthetõ, hogya 3-6 év visszatérési idõ lenne ideális.

• Csak azokat a faegyedeket szabad kitermelni, amelyeket mármegéri. A száradék egy részét állva kell hagyni.

A szálalás felé való átmeneti idõszak erdõkezelésére vonatkozó-an még nehezebb elõzetes meghatározásokat adni. Ez idõszakalatt fõként az idõsebb állományoknál átmeneti hozamkiesés mu-tatkozhat, de ez kedvezõ esetben (például a jó termõhelyen álló,egészséges tölgyesekben, bükkösökben) éppen az erdõnk gazda-sági értékének (faanyag-értéknövekedés) a jelentõs gyarapodásátjelenti. Egyes esetekben – amikor a fakitermelési lehetõségekheznem, vagy csak korlátozottan férhet hozzá a gazdálkodó (példáulvédett területen, vagy nagy, azonos korú erdõtömbben) – a szála-lásra való átállás kifejezetten kedvezõ hozamot biztosíthat. Fiata-labb korban és változatosabb szerkezet mellett indítva a szálalásthamarabb alakítható ki a teljes területen a szálaló szerkezet és

41

elõbb juthatunk az erdõ kínálta javakhoz, mint a vágásos üzemmódesetén.

Gazdasági szempontból az átalakítás elkezdése az állomány60-100 éves korában a legjobb, amikor a fakitermelés már jövedel-mezõ.

Igen fontos és külön is hangsúlyozandó, hogy a vágásos erdõkszálaló szerkezetûvé alakítását alapvetõen csoportos szerkezetkialakításával (csoportos megbontásával) kell kezdeni és folytatniis, mert egy egyenletes bontást alkalmazó (például ernyõs) vágáserre nem alkalmas, nem ez a célja.

Az egykorú, vágásos erdõ szálalóvá alakítása a leggyakoribb fel-adat. Ezek között a valóságban sok, vegyeskorú, többé-kevésbédifferenciált állományszerkezetû, szintezett erdõ van és ezek (pél-dául egy alsó koronaszinttel, vagy idõsebb 10-15 éves újulati szint-tel rendelkezõ erdõk) esetén a vágásos erdõbõl a szálaló erdõbevaló átmenet jóval rövidebb idõ alatt sikerülhet, mint a ténylegesenegykorú, elegyetlen állományok esetében, ezekben a legkedvezõb-bek a feltételek az átálláshoz. Egy változatos átmérõ-eloszlású er-dõben (még ha az bizonyítottan egykorú is!) lerövidül az átállás idõ-szaka, hamarabb alakítható ki a szálaló szerkezet, mint egy egyön-tetûben.

A szálaló erdõben alapvetõen nem az erdõ, illetve az egyes fákkora számít (hiszen álló fáról ezt nehéz is pontosan megállapítani),hanem a vastagsági méreteloszlás, mivel ez látható, megfoghatóés a gyakorlatban is ennek van (piaci) jelentõsége.

Az átállás során az erdõgazdálkodó még nem szálalást végez,de már a természetközelihez hasonló, azt közelítõ módon igyekszikgazdálkodni. Egy egykorú, elegyetlen erdõben is természeti folya-matok játszódnak le, amelyeknek az iránya a természetszerû erdõkialakulása. Így az ilyen állományban is (a szálalás esetéhez ha-sonlóan) a természeti folyamatokat kell utánozni, segíteni, kihasz-nálni és azokat a faegyedeket kitermelni, amelyeket a természet„termelne ki”. A folyamatok tudatos segítése, gyorsítása lehetséges.

A természetközeli erdõgazdálkodás fogalomkörébe a következõ,az átalakítás alatt lévõ vágásos erdõkben végzendõ tevékenységektartoznak:

42

• Tisztítás, de nem homogenizáló módon, hanem minél inkább he-terogén szerkezetû, elegyes erdõ kialakításának a céljával.

• Gyérítések a tisztításhoz hasonló céllal. Gyakorlatilag a törzski-választó gyérítés korú erdõk esetén már olyan csoportos szem-léletû állománynevelést kell végezni (ekkor optimális elkezdeni),ami elvezethet a szálaló szerkezethez. A csoportosan bontott er-dõkben az ilyenkor kezdõdõ szórványos magtermésbõl már le-het újulatot várni.

• Véghasználatok során tarvágást általában nem végezhetünk.Igen kis területû, „mikro-tarvágás” (0,1-0,2 ha) azonban még ki-vételesen elfogadható. Ennél nagyobb csak az elszáradt, káro-sított erdõk esetén lehetséges. Ezzel együtt a mesterséges fel-újítás is csak kivételesen alkalmazandó. A mesterséges felújítás(amennyiben nélkülözhetetlen, (például hatósági elvárás, vagyfafajcsere esetén) akkor közelíti meg a természetközeli állapoto-kat, ha magvetéssel, vagy nagyszámú csemetével történik, mi-nél több fafajjal, kis csoportokban elegyítve. Hangsúlyozzukazonban, hogy a mesterséges felújítás nem lehet általános!

• A nem megfelelõ fafajösszetételû (például elgyertyánosodott) er-dõk átalakítását fokozatosan kell elvégezni a fõ fafaj(ok) lékek-be, vagy kis, megbontott facsoportok alá történõ vetésével, vagyültetésével. Nem õshonos fafajú erdõk esetén is hasonló az el-járás. Az õshonos, kellõ fafajösszetételû erdõk valamilyen eljá-rással mindenképpen felújíthatók természetes úton (Májer,1982).

• Fokozatos felújítások: az egyenletes bontáson alapuló eljárásoka természet logikájával nem egyezõk (hiszen a természetbentöbb hektár nagyságú egyenletes „bontás” nincs), de mivel bõmagtermés esetén jó eredményt adnak, alkalmazhatók, lehetõ-leg minél hosszabb felújítási ciklussal. Az elsõ, egyenletes záró-dásbontás után a folytatás a felújulástól, a megjelenõ újulattólfüggõen, általában úgyis egyenlõtlen, vagyis csoportos szemlé-letû. Itt azonban nagyon fontos különbség van a természetszerû

43

kezelés és a hagyományos felújítóvágás között, hiszen elõbbinéla felújulás/felújítás nem cél, hanem hasznos hozadék, „mellék-termék”, addig utóbbinál a felújulás/felújítás a cél. További kü-lönbség, hogy a megjelenõ újulat nem kényszerít további bon-tásra, hiszen az újulat majd késõbb is megjelenik (amennyibenesetleg elpusztulna), a felújító vágásnál viszont a megjelenõ úju-lat megõrzése a cél és ezért a bontás folytatására kényszeríti azerdõgazdálkodót. A fokozatos felújítást elismerhetjük ter-mészetközeli erdõgazdálkodásnak, de tudjuk, hogy sok területenvan ennél jobb eljárás, a természetes folyamatokat még na-gyobb mértékben figyelembe vevõ szálalás.

A természetközei erdõgazdálkodás során mellõzendõ tevékeny-ségek:

• Általánosságban minden beavatkozás mellõzendõ, ami a termé-szetes folyamatok ellen hat, és nem hagyja mûködni az erdõt.

• Vegyszerek használata alapvetõen nem szükséges, és nem iskívánatos, kivéve az inváziós (nem õshonos, agresszíven terje-dõ) fafajok (elõzetes) kiirtását, ha ez mechanikusan nem sikerül.

• Ugyancsak mûtrágyák, vagy más termésfokozó anyagok hasz-nálata sem kívánatos (ha az erdõ mûködik, akkor a tápanyag-utánpótlás biztosított). Ehhez azonban szükséges, hogy a nélkü-lözhetetlen tápanyagot ne vigyük ki az erdõbõl, így lombot, avart,humuszt, vékony gallyakat.

• Vágáshulladék égetése a vágásos üzemmódban általánosan el-terjedt, ennek több hátránya is van. Az égetés rövid úton felsza-badítja a széndioxid formájában a szenet (füst-légszennyezés)ahelyett, hogy a szerves anyagból humusz képzõdne és így a ta-laj tápanyag-visszapótlását biztosítaná és hosszan megkötvetartaná a szenet. A tápanyagok, a mikroelemek égetés után ishelyben maradnak, nem „vesznek el”, de sokkal kedvezõtlenebbformában, mintha lassan korhadna el a fa. Az égetés helyén azélõlények is megsemmisülnek és kedvezõtlen folyamatok indul-

44

nak el (például ha van a közelben akác, akkor az fog itt terjedni).Ezen kívül fölösleges munka- és pénzpazarlás az égetés. A ter-mészetes felújítások során a vágáshulladék helyben marad (tus-kókra, fák tövéhez rakva elkorhad) és semmilyen késõbbi mun-kát és a felújulást sem akadályozza. Csupán megfelelõ térbelirend szükséges. Így a vágáshulladék energia- és pénzigényesgépi aprítása is feleslegessé válik.

45

A természetközeli erdõgazdálkodás célja nem a viszonylag ma-gas véghasználati fatömeg elérése és ezzel együtt az átlagosan jóminõségû törzsek adott hálózatú és darabszámú egyedeinek a ne-velése. Ez a korosztályos és vágásos erdõkezelés célja, amely sza-bályos V-fa hálózatra és egy adott 25-120 éves korra elérendõ vi-szonylag magas véghasználati fatömegre törekszik, amelynek ér-dekében a nevelõvágások történnek.

A természetközeli erdõgazdálkodás a véghasználati fatömegetnem ismeri, nem az átlagosan jó törzsminõségre és az egyszeri be-takarítás maximális fatömegére törekszik, hanem sokkal inkább ar-ra, hogy az állományt mindenkor olyan szerkezetben és olyan – avéghasználati fatömegekhez képest adott esetben alacsonynak tû-nõ – élõfakészlettel tartsa fenn, amely a mindenkori maximális ho-zamot (növedéket) teszi lehetõvé. Nincs V-fa hálózat. A gazdálko-dás célja a folyamatos és hosszú távú eredmény elérése mellet azerdõ védelmi és közjóléti funkciójának biztosítása. A fák eltávolítá-sa aszerint történik, hogy elérték-e a célul kitûzött méretet, vagy be-töltötték-e állományszerkezeti szerepüket.

A növedék és az élõfakészlet kérdéséhez kapcsolódóan nem ke-rülhetõ meg a kor problémája. Nevezetesen az, hogy melyik kor-osztályt hasonlítjuk a szálaló erdõhöz? Tölgyek esetében például,ha a 4. vagy az 5. korosztályt hasonlítom a szálaló erdõhöz, elõfor-dulhat, hogy nagyobb növedék-értéket kapok a korosztályos erdõ-ben. A 10. korosztály esetében a helyzet megváltozik.

Emiatt van az a látszólagos ellentmondás, hogy egy viszonylagnem nagy élõfakészletû erdõben nagyobb a folyónövedék, mint egyteljesen zárt, egykorú, kétszer akkora fakészletû erdõben. A na-gyobb folyónövedék nem jelent automatikusan nagyobb élõfakés-zletet és fordítva. Ennek oka kettõs: az egyik, hogy a szálaló erdõ-ben jelentõs mennyiségû a fiatal frakció a folyamatos felújulás miatt,amelynek magasabb a növedéke, mint az idõsebb vágásos erdõké.

Milyen fatermési eredményekre számíthatunk?VII.

46

Másfelõl a nagyméretû fák általában ritkább hálózatban állnak –és rendszerint nagyobbak és értékesebbek -, mint a vágásos er-dõ idõs fái, amelyek között a középkorú fák csoportjai állnak.Hozzá kell ehhez tenni, hogy a kisebb záródású erdõ lombkoro-na szerkezete „csipkés”, vagyis a fák koronája az oldal-megvilá-gítás miatt több fényt kap és nagyobb az asszimiláló felülete,ezért magasabb az asszimiláció mértéke, vagyis a növedéke.Másrészt a folytonos koreloszlás miatt jelentõs a fiatal frakció azerdõben, aminek lényegesen magasabb a növedéke, mint azöregebb fáké. Ugyanakkor a szálaló erdõben az idõsebb, szaba-dabb állású fáké is nagyobb, mint a hasonló méretû fáké a vágá-sos erdõben. A szálaló erdõ növedéke hosszú távon felülmúlja avágásos erdõét, mivel a növekedés üteme változatlan, szintekonstans érték, míg a vágásos erdõben szélsõségesen változik.Amennyiben a szálaló szerkezet kialakult és az erdõ szerkezeteteljesen megfelel a termõhely mintázatának, akkor a szálaló erdõélõfakészlete (amely gyakorlatilag változatlan) meghaladhatja azugyanazon területen álló vágásos erdõ vágásfordulók átlagábanvett élõfakészletét. (Elõzõeket a napi gyakorlat igazolja, de tudo-mányos, ellenõrzött kísérletekkel való bizonyítása ez ideig mégnem történt meg hazánk erdõökológiai viszonyai között.) Bonyo-lult elméleti összehasonlítások helyett célszerûbb a kétféle keze-lési mód eredményét olymódon összehasonlítani, mely a hektá-ronként hosszútávon elérhetõ fahasználati lehetõségek éves ke-retszámait veti össze a teljes kezelt területre. (Pl.: Mennyi fa-használati lehetõséget jelent éves szinten és hektáronként a vá-gásos és szálalásos gazdálkodási mód, ha egy 2-300 éves peri-ódust veszünk alapul a vágásos üzem hozam ciklikusságától el-tekintve?)

A jobb érthetõség kedvéért, vegyünk egy köznapi példát! Tételez-zük fel, hogy van két teljesen egyforma autónk és két vezetési stílus.Az elsõ esetben felgyorsítjuk az autónkat 100 km/órás sebességre,de nem lineárisan, hanem fokozatosan (mivel nagyobb sebességek-nél a gyorsulás mértéke csökken) és minden egyes sebességérték-kel csak 1 másodpercig haladunk. Amikor elérjük a 100 km/órát, azautó 1 másodperc alatt megáll és kezdõdik minden elölrõl. A má-sodik vezetési stílus esetén folyamatosan 90 km/órával haladunk.

47

Elindul a két autó. A kérdés az, hogy melyik jut messzebbre 100 má-sodperc alatt? …egy nap alatt? A pillanatnyi sebesség az erdõ pil-lanatnyi élõfakészletét reprezentálja, a gyorsulás mértéke a növe-dék mértékével arányos, a megtett távolság pedig az összfatermésértékét jelenti. A példából kiderül, hogy a központi kérdés a növe-dék, vagyis a gyorsulás mértéke.

A korosztályos, vágásos erdõk átvezetését a természetszerûbberdõállományokat jellemzõ szerkezetbe – a szakértõk véleményealapján – a gyérítési korú állományok esetében a legcélszerûbb el-kezdeni (például Roth, 1935). Ez az idõszak az, amelyben az állo-mány elkezd méretesebb, ennél fogva jobban értékesíthetõ faanya-got szolgáltatni. A beavatkozások célja a homogén állományszerke-zet megtörése, ami mindenképpen a felsõ koronaszintbe történõ,fényigényes fafajainknál (tölgyek) pedig csoportos jellegû beavat-kozást jelent. A beavatkozásoknak egyéb célja is van: nevezetesena már meglévõ újulatfoltok és a legjobb növekedésû egyedek segí-tése (még nem kész szálalóerdõrõl, csak az átalakítás alatt lévõ ál-lományról szólva). Szempontjai között szerepel, hogy nem akar túlnagy záródáshiányt elõidézni, ezért inkább a „gyakrabban keveseb-bet” elvet követi, ami egy üzemtervi cikluson belül több – legkeve-sebb kettõ – beavatkozást feltételez. Az esetlegesen jelen lévõ éskorlátozottan hasznosítható száradék eltávolítására nem törekszikteljes mértékben (biodiverzitási szempontok). A beavatkozások ter-vezése és végrehajtása mindenképpen együtt kell, hogy járjon a fa-állományok élõfakészletének becslésével a tervezhetõség miatt.

Ebben az idõszakban nem feltétlenül keletkezik jelentõs különb-ség a kitermelhetõ faanyag mennyisége vonatkozásában a vágá-sos üzemmódhoz képest, hiszen egyik cél: a legjobb növekedésûegyedek segítése, történetesen egybe esik mindkét üzemmódnálés az újulatfoltok segítése az agresszívabb elegyfák szelekcióját isjelentheti. A fahasználat „korlátozottságát” a véghasználat egyszerinagy fatömegének elmaradása jelenti. Ellentételezésképpen az el-nyúló „növedékfokozó” idõszak kisebb, de tartós hozamaival szá-molhatunk és a felújítás „nehézségeinek” eltûnésével. E mellet, mint-egy a „fatérfogat-tõke” befektetésének hozamaként tekinthetjük a leg-jobb növekedésû egyedek véghasználati koron túli értékgyarapodá-sát. Ez az idõszak magával hozhatja az élõfakészlet növekedését is,

48

mivel a hosszabb távon és kisebb volumenben kikerülõ faanyag to-vább gyarapodik a faállományban. Az átmeneti idõszak nem is any-nyira a faanyagnyerés idõszaka, hanem inkább a fatermési tájéko-zódásé. Az 5 évente végzett élõfakészlet-becslések folyamatos tá-jékoztatást adnak arról, hogy az egyes vastagsági csoportok milyennövekedési ütemmel jellemezhetõk. A legvastagabb fák növekedé-si ütemének egy adott szint alá csökkenése (például 2 mm/év) kije-lölheti azt a határt, ameddig az egyedeket fenntartani célszerû.

Rövid távon – amíg állományunk a vágásos erdõ szerkezetétõlnem távolodik el túlságosan (átmérõfokok széthúzódása) – a várha-tó hozamot a fatermési tábláink felhasználásával becsülhetjük, demindenképpen törekedni kell a rendszeres élõfakészlet-leltárak el-készítésére, amelyek során az állomány növekvõ diverzitását köve-tõ mintavételi módszert kell alkalmazni. Középtávon mindenképpenát kell térni az élõfakészlet-leltárak alkalmazására a növedék minélpontosabb meghatározása érdekében fafajonként és praktikus át-mérõ-csoportonként. Fontos kérdés, hogy a szálaló üzemben ke-zelni óhajtott faállományomban mi lenne az ideális megoszlása azátmérõcsoportoknak, vagyis, hogy a méret és a darabszám viszo-nya hogyan alakul az állományban. Erre több megközelítés is is-mert (Sterba, 2004; De Licourt, 1898; Monserud és Sterba, 1996),de a leginkább célravezetõ megoldás a kísérleti úton való tesztelés,amely igazolhatja, vagy cáfolhatja az elméleti úton meghatározottátmérõmegoszlás létjogosultságát.

Az átmeneti idõsszak fahozama erõsen köthetõ a termõhelyiadottságokhoz. A jobb termõhelyeken az újulat jobb életlehetõsé-gei, a nagyobb növekedési erély és a vitalitás kedvezõbbnek tekint-hetõ az átalakítás szempontjából. Így feltételezhetõ, hogy a hoza-mokban jelentõsebb veszteség nem éri a gazdálkodót, az esetlegesjövedelem-kiesést összességében meghaladja a szálalásos erdõ-gazdálkodás miatt elengedett adó (erdõfenntartási járulék), a felújí-tás elmaradásából fakadó költségmegtakarítás és a „fatérfogat-tõ-ke” növekedése. Az egyszeri nagy árbevétel és az azt követõ hosz-szú éveken át tartó jelentõs költségigény helyett, folyamatos né-hány évente ismétlõdõ egyszerre jelentkezõ kicsi, de biztos jövedel-met biztosító árbevételre és költségekre számíthatunk. A nagyobbnövekedési erély egyben gyorsabb átalakítást is lehetõvé tesz.

49

A gyengébb termõhelyeken a fák várhatóan alacsonyabb életko-ra, az újulat korlátozott lehetõségei – a kiegyenlítettebb versenymiatt – és az állományok óhatatlan túltartása (lábon száradás) afaanyag mûszaki tulajdonságait rontja, kedvezõtlenül hathat agazdálkodás eredményességére. Ebben az esetben legelõszörszáraz tölgyeseinkre kell gondolnunk. Hozzátehetjük ehhez, hogyezeknek az állományoknak eddig sem volt túlságosan nagy a jö-vedelmezõsége (esetleg éppen veszteségesek voltak), de a tûzi-fa-választékok minõségi kívánalmait így is teljesíthetjük. Az ered-ményesség javulására azonban ez esetben is számíthatunk, még-pedig az elengedett adó (erdõfenntartási járulék) és a felújításiköltségek elmaradása miatt.

Mindazonáltal sablonosan alkalmazható leírást a várható fater-més meghatározására a jobb és gyengébb termõhelyek tekinteté-ben szinte lehetetlen adni. A fatermés és a hozam alakulását szá-mos tényezõ (például a termõhelyi tényezõk) együttes hatása befo-lyásolja, valamint meghatározó, hogy milyen szerkezetû, korú ésmely fafajokból álló erdõállományból indulva, milyen fafajokból állószálalásos állományszerkezetû állományba szeretnénk eljutni.

A korosztályos és a szálalásos erdõszerkezet fatermése közöttikülönbség becslése hosszú távon az ismételt élõfakészlet-leltárakkészítésével és eredményeinek összehasonlításával végezhetõ elközel azonos termõhelyen és nagyjából azonos kezelési idõszak fi-gyelembe vételével. A különbség mértékére vonatkozóan jelenlegcsak irodalmi adatok állnak rendelkezésre. Ezek általában, de nemkizárólagosan alacsonyabb élõfakészletrõl és jóval magasabb fo-lyónövedék értékrõl számolnak be a szálalóerdõk esetében(Madas, 1999; Borsos, 1958).

50

a. A szálalásban javasolható munkarendszerek meghatározásánakelvei

A szálaló erdõgazdálkodás során végzett fakitermelés a mun-ka szervezése és kivitelezése szempontjából nagyon hasonló ahagyományos (vágásos) erdõgazdálkodás gyérítéseinek és abontóvágásainak fakitermelési feladataihoz. Az alkalmazott faki-termelési eljárások során ugyanazokat a munkamûveleteket kellelvégezni, ugyanazokat a termékeket kell elõállítani ugyanazok-ból az alapanyagokból, mint a vágásos üzemmódban kezelt er-dõk esetén, így az alkalmazandó munkamódszerek sem térhet-nek el jelentõsen. A fakitermelési eljárásokkal a körülmények, ésa célok különbözõsége miatt kell foglalkozni. Ez azt jelenti, ahasznált eszközöket, gépeket, technológiákat kell más szemlélet-tel alkalmaznunk. A kivágandó faegyedek kijelölése is a megszo-kottól teljesen eltérõ szemlélettel történik. A legtöbb olyan mun-karendszer, illetve technológia kevés módosítással alkalmazhatóa szálalásos fakitermelés során, amit eredménnyel alkalmazunka vágásos üzemmódban kezelt erdõk gyérítése, illetve bontóvá-gása esetén.

b. A használandó munkarendszerek kiválasztásának szempontjai

• Gazdaságosság: Természetesen – mivel a fakitermelés a szá-lalásban is elsõsorban a nyereség megtermelésére irányuló te-vékenység – az egyik legfontosabb szempont az alkalmazandótechnológia költségigénye.

• Kíméletesség: Mivel a szálalóállományok és a belenyúlásokután megmaradó faegyedek még sokáig megmaradnak, ele-mi gazdasági érdek, hogy a minõségük is a lehetõ legjobb

Milyen fakitermelési módszereket célszerûalkalmazni a szálalásban?VIII.

51

maradjon. Ezért a fakitermelés során igyekezni kell a maradófaegyedeknek a sérülésektõl való megóvására a technológiai fe-gyelem szigorú betartásával és a rendelkezésünkre álló legkí-méletesebb technológia alkalmazásával.

• Termelékenység: A technológia kiválasztásánál lényeges szem-pont a termelékenység, mivel a szálalásban (szemben a vágá-sos fahasználati módokkal) nagy területrõl kell viszonylag kevésfaanyagot összegyûjteni, így a munka igen idõigényes. Érdemesa hosszú idõszakra, alaposan megtervezett közelítõ hálózatotelõzõleg kijelölni, és a termelés menetéhez alkalmazkodó telje-sítményû, kis üzemóra?költségû gépekkel (esetleg lóval) közelí-teni, szállítani.

• Állományviszonyok: A megmaradó állományban folyik a mun-ka (miként a gyérítéseknél és bontóvágásoknál), amit védenikell, és ami akadályozza a munkát. Eltérõen a nevelõvágásoktól,itt a megmaradó állomány sok fafajú és többkorú, nem egyönte-tû (foltos, csoportos szerkezetû) és helyenként újulattal fedett lé-kekkel tarkított.

• Terepviszonyok: A különlegesen nehéz terepviszonyok közöttnehézséget jelenthet a megfelelõen kíméletes és gazdaságosmunkarendszer/technológia kiválasztása. A szállítás és a közelí-tés költsége meghatározó része a fakitermelés költségeinek, ígyegyben a termelés eredményességének. Nehéz terepviszonyokközött a termelés eredményességét az egyszerre kitermelendõfaanyag mennyiségének növelésével és a visszatérési idõ meg-nyújtásával tudjuk növelni. Természetesen a szálalásos erdõ-gazdálkodás elvei nem sérülhetnek, így ez a lehetõség erõsenkorlátozott.

• Termelési cél: A kitermelésre kijelölt faegyedek kitermelésévelés értékesítésével a minél nagyobb biztos eredmény elérése cél.Ez nélkülözhetetlen szempont a termelés megtervezésekor.Gyakori hiba, hogy az elméletileg lehetséges maximális árbe-vétel elérését összetévesztik a maximális eredmény elérésé-

52

vel. A választékszerkezet kialakításánál nem csak az árbevételtkell figyelembe venni, hanem a választék értékesíthetõségét(egy szál rönköt nehéz értékesíteni), valamint a termelésénekköltségét (más közelítési/szállítási eszközigénye van egy több-méteres választéknak, mint egy egyméteresnek) is. Olyan ter-melést nem szabad végezni, ami veszteséggel jár. (Megjegyzen-dõ, hogy a jogszabályok szálalásra vonatkozó elõírásainak mó-dosításával, illetõleg a szálalásos erdõgazdálkodás anyagi tá-mogatásával jelentõs erdõterületet lehetne bevonni ebbe a gaz-dálkodási módba.)

c. A javasolt munkarendszerek

Az általánosan elfogadott nevezéktan szerint az egyes munka-rendszereket a kitermelt faanyag közelítési módja, illetve a faanyagközelítéskori állapota szerint különíthetjük el. Így a Magyarországonalkalmazott munkarendszerek az alábbi feldolgozottságú faanyagotközelítik:

- teljes fa,- szálfa,- hosszú fa,- rövid fa,- választék,- apríték.

Az így meghatározott munkarendszerek közül a teljes fás ésaprítékos nem javasolt, mert nagyfokú kíméletlenségük és nagyköltségigényük miatt csak tarvágásban célszerû ezeket alkalmazni.

A szálfás, hosszúfás, rövidfás, választékos munkarendszerek aterepviszonyoktól függõen használhatóak szálalásban. Figyelem-mel kell lenni azonban (leegyszerûsítve és általánosítva a kérdés-kört) a következõkre:

• Minél hosszabb a közelítendõ faanyag, általában annál maga-sabb a megmaradó állományt ért sérülések aránya.

53

• Általában a vonszolásos eljárások több állománysérülést ered-ményeznek. Sokkal kíméletesebbek a tengelyen történõ szállí-tást alkalmazó munkarendszerek, de a félig felemelve való szál-lítás is többnyire még elfogadható mennyiségû törzskárt ered-ményez.

• Minden munkarendszerhez alkalmazható a közelítõ-eszközök,gépek egész sora. Ezek többnyire jelentõsen különböznek telje-sítményük, költségigényük, terepi járóképességük és kíméletes-ségük területén.

d. Javasolt technológiai változatok

Elsõ helyen a faanyagot teljesen felemelve, tengelyen közelítõmunkarendszerek technológiái javasolhatók. A tereptõl, a rendelke-zésre álló eszközöktõl függõen több, különbözõ technológia java-solható (a teljesség igénye nélkül, a magyar erdõgazdasági körül-mények figyelembe vételével, a költség- és a teljesítményjellemzõkáltalánosításával):

1. Fogatos rövidfás (vagy választékban közelítõ) technológia:Rendkívül kíméletes és alacsony költségû technológia. Hátrá-nya, hogy vastagabb kitermelt faanyag esetén kevésbé alkal-mazható. Többféle közelítõ eszközzel használható: közelítõ ke-rékpár, szánkó, utánfutó, szekér, kocsi. Kis közelítési távolságokesetén javasolt.

2. Traktoros utánfutós rövidfás (vagy választékban közelítõ)technológia: Mezõgazdasági traktorral használható eljárás, vi-szonylag alacsony költségû és elég hatékony.

3. Csörlõs vonszolós (egységrakatos) rövidfás technológia: Er-dészeti vonszolók (LKT, DFU) használata a csörlõvel nem von-szolva, hanem a faanyagot kötegbe (egységrakatba) kötve és fel-emelve szállítva. A költsége kissé magasabb az elõzõeknél. Kímé-letes technológia nehéz terepviszonyok között is jól használható.

54

4. Kihordó szerelvényes technológiák: Mezõgazdasági traktorkombinációja egy mezõgazdasági rakodógéppel és egy utánfutókerékpárral. Egyesíti a mezõgazdasági alapgép (viszonylag) ol-csó üzemeltetését a kihordó vontatók kíméletességével.

5. Kihordó vontatós rövidfás technológiák: Ezek az „igazi” tech-nológiák (forwarder), amelyek a kíméletes faanyag-közelítésrekészültek. Az alkalmazandó célgépek (Timberjack, Valmet) más-ra nem használhatóak. Az ismertetett technológiák közül a leg-drágábbak és legtermelékenyebbek. A maximális teljesítményt(és így a költségek minimalizálását) akkor lehet elérni, ha egyfor-ma méretû a közelített faanyag. A forwarderes közelítés a költsé-geit tekintve kevésbé érzékeny a nagyobb közelítési távolságok-ra, ezért a kisebb feltártsággal rendelkezõ területeken eredmé-nyesen használható. A mezõgazdasági gépeknél nagyobb, 30-40 %-os lejtõkön is biztonságos az alkalmazása.

A vonszolva közelítõ munkamódszert szálalásban csak abbanaz esetben szabad alkalmazni, ha biztosítható, hogy a faanyag ele-je fel legyen emelve a közelítés során (különben a talaj is és a szál-lított faanyag is károsodik). Az esetek nagy többségében szálfa kö-zelítése történik vonszolva, ritkábban darabolt, vagy elõdarabolt fa-anyag. A vonszolás alkalmazása elsõ sorban a vékony állományokesetében ajánlható, minél kisebb méretû (szélességû) közelítõ esz-köz használata mellett.

6. Fogatos hosszúfás technológiák: A faanyag felemelését külön-bözõ eszközökkel lehet biztosítani (például: gumilappal, bukóke-retes szánkóval, kombinált szánkóval, közelítõ papuccsal, stb).E technológiák elõnye a rendkívüli kíméletesség és az alacsonyköltség. Hátrányuk, hogy az „egy lóerõs” közelítõ eszköz miatt azerõsebb állományokban nem alkalmazhatóak. Kizárólag kis kö-zelítési távolságok esetén javasolt.

7. Markolós traktoros rövidfás technológiák: Vastagabb kitermeltfaanyag esetén is hatékonyan és termelékenyen alkalmazható,fõleg rövidfa, vagy hosszabb választékok közelítése esetében.

55

Elõnye, hogy csak a munkagép – a markoló – speciális, az erõ-gép általában egy egyszerû mezõgazdasági traktor többféle mé-retben és teljesítménnyel. Ez egyúttal az alkalmazási körülmé-nyeit is behatárolja, mivel nagyobb lejtésû területen biztonságo-san nem használható. A használt munkagép viszonylagos elter-jedtsége következtébe a technológia alkalmazása gazdaságos.

8. Csörlõs traktoros hosszúfás, vagy szálfás technológiák: Azelõzõhöz hasonló munkarendszer, de elterjedten szálfa, vagyhosszúfa közelítése során használatos. A mezõgazdasági trak-torok használatának hátrányai ennél a munkamódszernél mutat-koznak a legmarkánsabban: nagy fák, illetve nehéz, egyenetlenterep esetében jelentõsen csökken a munkabiztonság és a gé-pek élettartama. Ezeket a gépeket nem erre az igénybevételretervezték.

9. Csörlõs vonszolós hosszúfás, vagy szálfás technológiák: Ál-talában LKT-típusú erdészeti traktorokkal használatos. Lejtõs te-rületen biztonságosabban használható a mezõgazdasági trakto-roknál, termelékenyebb is. Az alapgép beszerzése és az üze-meltetése drágább az elõzõekben ismerteteknél.

10.Kötéldarus technológiák: Jellemzõen meredek területekenhasználatos technológiák. Az ismertetettek közül a legdrágábbeljárás. A kis (például motorfûrészre szerelt) csörlõk használatá-val a költségeket jelentõsen lehet csökkenteni. Magyarországonalig terjedt el. A kötéldarus rendszerek általában hosszabb köze-lítési távolsággal dolgoznak, ezért kisebb feltártságra van szük-ség e területeken. Alkalmas szálfa, vagy hosszabb választékokközelítésére is.

A fenti munkarendszerek mindegyike, ezek kombinációit is be-leértve alkalmazhatóak a szálalásokban. Az átalakítás alatt lévõ ál-lományok fakitermelése esetén – mivel itt nehezebbek a körülmé-nyek és nagyobb súlyt kell helyezni a kíméletességre – inkább arövidfás és a faanyagot teljesen felemelve mozgató közelítést al-kalmazó munkarendszerek alkalmazása ajánlatos. A kíméletesség

56

és nyereségesség érdekében a kisebb, de megfelelõ teljesítményûgépek megválasztásával. A közelítés kézi kiegészítése, vagy kiscsúszdák kiegészítõ alkalmazása is hasznos lehet.

e. Az állománykárok elleni javasolt védekezési eljárások és eszközök

A fakitermelések kivitelezése során, különösen az átalakításalatt lévõ állományok esetében nagy gondot kell fordítani a sérülé-sek, állománykárok megelõzésére. A megmaradó állomány mégnagyon sokáig meghatározza az erdõ képét, minõségét és értékét.Ezeket a fákat esetleg 100?200 év múlva, az értéknövedékük ma-ximumán fogják kitermelni. Ez biztosítja, hogy a gazdálkodás ered-ményességét az állomány folyamatos fenntartása mellett megõriz-hessük. Indokolt ezért egy kis gondot fordítani a fakitermelési mun-káink kíméletességére, az állományaink védelmére.

A védelem általában nem igényel jelentõsebb anyagi ráfordítást,inkább csak figyelmet és gondosságot (ez amúgy is elvárandó a fa-kitermelést vezetõ és végzõ szakemberektõl).

A fakitermelés által okozott sérülések három lényeges területen(a megmaradó faállomány törzsei, az újulat és az állomány talaja)veszélyezteti az erdõállományt. A sérülések jelentõs része (70-80%-a) a közelítés során keletkezik, és a közelítõnyomok mentén he-lyezkedik el. Ez az a terület, ahol indokolt a megelõzõ védekezés-sel foglalkozni.

A fakitermelés tervezése, elõkészítése, szervezése és a vég-rehajtása során egyaránt van lehetõség védekezésre, a megelõ-zésre:

• Technológiaválasztás:

- A különbözõ gépek alkalmazásánál figyelembe kell venni,hogy minél nagyobb egy gép, többnyire annál nagyobb éstöbb sérülést okoz. Célszerû tehát a rendelkezésre álló lehe-tõségek közül a feladat megoldására még alkalmas legkisebbgépet választani (amennyiben a gazdaságosságot ez nemrontja erõsen).

57

- Minél nagyobb egy közelítõ gép, annál fontosabb a közelítõ-há-lózat elõre történõ kijelölése. Ez nem csak a sérülések kocká-zatát csökkenti, hanem költséghatékonyabbá is teszi a munkát.

- A felemelve történõ közelítés általában kevesebb sérülésteredményez. A legtöbb a sérülés a vonszolásos közelítés so-rán keletkezik. Kevesebb a sérülés, ha a rakomány elejét fel-emelik. A legkevesebb sérüléssel a tengelyen (kötélen) törté-nõ mozgatásnál kell számolnunk.

- Minél kisebb a közelítendõ rakomány, általában annál keve-sebb a sérülés.

- Minél rövidebb a közelített faanyag, annál kevesebb a sérülés.

- A szélesebb gumiabronccsal rendelkezõ gépek a talajt és agyökereket, a fák tövét kevésbé károsítják.

- Télen a hóban történõ közelítésnél az újulat károsodásanagyrészt megelõzhetõ.

- A fagyott talajon történõ munka esetén csökken az erózió veszélye.

- Kevéssé kíméletes közelítés alkalmazása esetén a kíméletes(például kézi) elõközelítés beiktatása eredményes csökkentiaz állománysérülések mennyiségét.

- Szorgalmazni kell a sérülések megelõzését segítõ eszközökés eljárások használatát.

- Anyagi ösztönzõ-rendszert kell kialakítani a fakitermelést ve-zetõk és végzõk részére a minél kevesebb sérülés érdekében.

• Térbeli rend tervezése: a fent megfogalmazott elvek alapján aközelítõ-hálózat megtervezése a technológia kiválasztásánakfüggvényében történjen. Ügyelni kell a tervezés során arra, hogya késõbbi fakitermelések során is ezt a közelítõ-hálózatot kell

58

használni. A hálózat kijelölését (például festéssel) maradandóanés jól láthatóan kell elvégezni. A rakodó helyének tervezésénélés kijelölésénél is így kell eljárni.

• Részletes tervezés: a fakitermelés elõkészítése során a szoká-sosnál nagyobb súlyt kell helyezni a pontos és a szervezéshezszükséges információk idõben történõ elõállítására, rögzítéséreés a munkavégzõk közötti közzé tételre (térkép, térbeli rend,döntési és közelítési irányok, rakodók, felkészítõ helyek, techno-lógiai folyamat leírása, elvárások a megmaradó állomány és a ki-termelendõ faanyaggal szemben).

• A közelítõ-hálózat kijelölése során a következõ szempontokatérdemes figyelembe venni:

- A közelítõgép fordulási lehetõségei: nagy gép nem tud anyom végén megfordulni, így ebben az esetben egy „ívelt” kö-zelítõ-hálózat kialakítása célszerû.

- Köteles-csörlõs közelítésnél „sugaras” hálózat kialakításárakell törekedni, mivel a csörlõ (kötéldaru) áthelyezése költsé-ges mûvelet.

- Egyszerû, kis eszközökkel történõ közelítésnél a „derékszögû pár-huzamos”, vagy „ferdén párhuzamos” hálózat kialakítása indokolt.

• Állományjelölés:

- Célszerû a kivágandó fák körben (minden irányból) láthatómegjelölése.

- Célszerû a „javafák” megjelölése is hasonló módon (de másjelel/színnel).

- A közelítõnyomok kijelölése maradandóan, szintén körbenláthatóan történjék.

59

• Nagyon fontos a fakitermelõk oktatása. A technológiát és amaradandó állomány védelmének szükségességét meg kellvelük ismertetni. Az állományvédelmi eljárásokra (aktív éspasszív) ki kel õket oktatni. Meg kell követelni az állományvé-delmi célokat szolgáló eszközök használatát és módszerek al-kalmazását.

• A fakitermelõk anyagi érdekeltsége (a megfelelõ ellenõrzés-sel) a sérülések csökkentésében rendkívül hatékony eszköze akárok megelõzésének.

• A fakitermelés (döntés, felkészítés) során, követelmény a kímé-letességet elõsegítõ eljárások alkalmazása, például a közelí-tési irányt figyelembe vevõ irányított döntés.

• A közelítés kíméletességi szabályainak és a technológiai fe-gyelem betartása (például csak a kijelölt közelítõ nyomon lehetközelíteni, vagy a törzsvédõ eszközöket használni kell) rendkívülfontos.

f. A közelítõnyomok kialakítása

Érdemes a hálózatot az elsõ alkalommal a terep és az állományadottságainak figyelembe vételével, fokozott gondossággal elõrekijelölni és tartósan megjelölni. A hálózat késõbbi megváltoztatásaesetén többnyire elkerülhetetlen az állomány károsodása. Aközelítõnyomok egymástól való távolságát 25 és 40 méter közöttcélszerû megállapítani.

g. A jelölések

A közelítõ-hálózat kijelölése elõzze meg az elsõ szálaló belenyú-lás elvégzését, mert csak így biztosítható, a sérülések és a kiterme-lési költségek minimalizálhatók legyenek. A kijelölést úgy kell elvé-gezni, hogy egyértelmû és a következõ belenyúlások során (évtize-dek múlva is) felismerhetõ legyen.

60

Nem elég a kivágandó faegyedek jelölése, hanem esetenkéntcélszerû lehet a hosszú távon, a gazdasági vágásérettségi korigfenntartandó faegyedek maradandó jelölése is a jobb állomá-nyokban.

A kivágandó faegyedeket – a késõbbi ellenõrzés érdekében –nem csak mellmagasságban, hanem a tuskón is jelölni kell.

h. Munkarendszerek, technológiák ökonómiai összehasonlítása

A fakitermelés a szálalással kezelt állományokban azért költsé-gesebb, mint egy hasonló adottságokkal rendelkezõ bontó vágás-ban, mert nagyobbak közelítési távolságok, több az átállás és ará-nyaiban lényegesen kevesebb az egy helyben kitermelt faanyag(tömeg-darab törvény), ami jelentõsen növeli a közelítési és szállí-tási költséget. Ez a többletköltség azzal csökkenthetõ, ha az erdõ-gazdálkodó nem minden évben, hanem ritkábban, 5-10 évente vé-gez fakitermelést az állományban és így egy belenyúlás esetén is afaanyag mennyisége magasabb egy területegységen, csökken azüresen, vagy félig rakottan megteendõ közelítési távolság.

A sérülések elleni védekezés költségei alacsonyak, de a fakiter-melést végzõnek szigorúan be kell tartani a technológiai utasításo-kat. Rendkívül fontos a folyamatos ellenõrzés szerepe a szálalásteljes folyamatában.

Általában a szálalásban is érvényesek a közismert gazdaságiszabályok, például: a nagyobb méretû faanyag rakodása, közelíté-se gazdaságosabb a kisebbnél, azonban az állomány jövõje érde-kében (különösen az átmeneti állományok esetében) érdemesebba kis költségtöbbletet a kitermeléskor felvállalni a néhány év múlvajelentkezõ minõségi többlet-eredmény érdekében.

61

a. A vágásos és a szálaló erdõgazdálkodás közötti elvi gazdasá-gossági azonosságok és eltérések

A vágásos erdõgazdálkodásban a bevételek és a kiadások szempont-jából jól elkülönül az erdõmûvelés és a fahasználat. Ez az elkülönülés agyakorlatban is észlelhetõ: az erdõfelújítási, erdõnevelési és fakitermelésitevékenységek idõben is elkülönülnek egymástól. Ez az elkülöníthetõségeredményezi, hogy általában a gazdálkodás során az erdõmûvelés bevé-teleit és költségeit (és eredményét!) külön kezeljük, külön értékeljük a fa-használatétól. Ez az eljárás nem kedvez az erdõgazdálkodás egységesértékelésének, pedig – tudjuk – az erdõmûvelés a fakitermelés érdekébentörténik (hogy legyen mit kitermelni) és ezért az elkülönített gazdasági ér-tékelése gyakran téves következtetésekre ad lehetõséget. Ez eredmé-nyezi azt, hogy a vágásos erdõgazdálkodás során kitermelt faanyag nye-reségességét hasonlítják össze a szálalás során nyert faanyag ered-ményadataival, ezáltal teljesen helytelen eredményekhez jutva.

A szálaló erdõgazdálkodásban az erdõmûvelés és a fahasználategyazon mûvelet, a gazdasági eredményességének értékelése iscsak együttesen minden, az állományban az állománnyal végzettmunka költségeinek és bevételeinek együttes és folyamatos figye-lembe vételével lehetséges.

b. A hosszú távú hozamok meghatározásának módja

Egy terület erdõgazdálkodása során a gazdasági eredmény meg-határozása a bevételek és a kiadások különbözete. A nyereségességmeghatározása érdekében külön kell vizsgálni az egyes tételeket:

• A fakitermelés költségei egy köbméter kitermelt faanyagra ve-títve magasabbak a szálalás esetében, mint a vágásos erdõgaz-dálkodásban. Ennek az okai:

Milyen gazdasági eredményekre számíthatunk?IX.

62

- A gyakoribb belenyúlások miatt a szálalásban az egy alkalom-mal kitermelhetõ faanyag mennyisége alacsonyabb egy terület-egységre vetítve, mint a vágásos üzemmód esetén. A több fel-vonulás, a hosszabb közelítési távolságok, a „tömeg-darab” tör-vény miatt magasabb közelítési és szállítási költség és a kisebbtermelékenység miatt a kitermelés fajlagos költsége magas.

- A kíméletes technológiák és a technológiai fegyelem szigorúbetartása-betartatása szintén költségnövelõ tényezõ.

- A kisebb gépek, eszközök használata, viszont költségcsök-kentõ tényezõ lehet.

• A szálalásnál az erdõfenntartási járulékkal nem kell számolni.

• Felújítási kötelezettség nem keletkezik, így a felújítás igen ma-gas költsége nem jelentkezik. A teljesség kedvéért meg kell je-gyezni, hogy az erdõfelújítás költségét némileg (arányaiban egy-re kevésbé) csökkentõ tényezõ a pályázható normatív állami tá-mogatás összege.

• A kitermelt faanyagért kapott egy köbméterre vetített fajlagos ár-bevétel a szálalás esetében magasabb, mint a vágásos fakiter-melés esetében.

- Csak a gazdaságosan kitermelhetõ faegyed kerül kivágásra.

- A kitermelt faanyag zömében a felsõ koronaszintbe tartozó fa-egyedek kivágásából származik, így többnyire értékesebb vá-lasztékok termelhetõk belõlük.

Összességében a magasabb fajlagos árbevétel, a járulék és azerdõfelújítási költségek elmaradása meghaladja a kitermelt faanyagmagasabb fajlagos kitermelési költségét. A szálalás az eredmé-nyességet tekintve is jobb, mint a vágásos erdõgazdálkodási mód-szereknél.

63

Az erdõmûvelés költségei a vágásos gazdálkodásban gyakranmeghaladják a fakitermelés eredményét. A vágásos erdõgazdálko-dás az erdõfenntartási támogatások folyósítása ellenére is gyakor-ta veszteséges.

Az erdõfenntartási támogatások jelentik az erdõmûvelés bevéte-leit. E támogatásoknak a sorsa jelenleg teljesen bizonytalanná vált,fõleg állami erdõgazdálkodás esetében.

A szálalás alkalmazása során az erdõmûvelési költségek elma-radása jelenti az igazi nagy nyereséget.

c. A várható hozamok elõrejelzése

Igen fontos tényezõ, hogy az erdõgazdálkodó akár évtizedekkelelõbb gyakorlatilag néhány évente hozzájuthat az erdõben felhal-mozódó értékhez. Ennek okai:

• A szálalás megkezdése akár fiatalabb korú erdõkben is lehetséges.

• A magyar magán-erdõgazdálkodásra jellemzõ erdõnagyságokesetében a szálalás során kitermelt faanyag sokkal egyenlete-sebb ütemben kerül a piacra, mint a vágásos üzemmód fakiter-melései esetében.

A pénzáramlás folyamata sokkal egyenletesebb a szálalásos,mint a vágásos erdõgazdálkodás esetében, a szálalásos erdõ-gazdálkodás költségei és árbevétele közel egyszerre jelentkez-nek. A vágásos erdõgazdálkodás esetében a fakitermeléskor je-lentkezõ árbevétel idõben több évvel-évtizeddel megelõzheti azerdõfelújítás-erdõnevelés során szükségessé váló költségeket.Az a vizsgálati sorrend, amely szerint az árbevétel megelõzi aköltségeket az erdõ szempontjából nézi az erdõgazdálkodás gaz-dasági kérdéseit (elõbb volt az erdõ, melyet az ember kitermelt ésezért kell felújítani). Az erdõgazdálkodók szemszögébõl nézve ép-pen fordított is lehet a helyzet. Azokat a magánerdõ-tulajdonosokat(õk vannak túlnyomó többségben), akik nem véghasználati korú erdõ-állományhoz jutottak a privatizáció során az erdõgazdálkodás költsé-geinek (és gyakran veszteségének) felmerülésekor nem nyújt vigaszt,

64

hogy az elõzõ erdõgazdálkodók a véghasználat során jelentõs ered-ményhez jutottak.

d. A szálalás gazdasági elõnyei a vágásos üzemmóddal szemben

A szálalás gazdasági elõnyei már az ilyen gazdálkodásra való át-térés elsõ éveiben jelentkezhetnek, de az idõsebb (vágáskor-közeli)állományok esetében viszont elõfordulhat az átmeneti eredmény-csökkenés, hiszen ekkor le kell mondani az általában jövedelmezõvéghasználatról. Középtávon viszont az évente jelentkezõ eredményés a felújítási költség elmaradása kárpótolja az erdõgazdálkodót.

• Nincs erdõfelújítás, nincs erdõfelújítási költség.

• Nem kell az erdõsítéseket védõ kerítések építésére és fenntartá-sára pénzt fordítani. Ennek feltétele a szakszerû vadgazdálkodás.

• A hozamhoz folyamatosan hozzájuthat az erdõgazdálkodó.

• Nem kell nagy összegeket befektetni, az erdõfelújítások és ápo-lások elvégzésébe.

• Az erdõ az egyéb funkcióit (idegenforgalom, üdülés, természet-,táj-, talajvédelem, más védelmi funkciók, stb.) sokkal gazdasá-gosabban és magasabb színvonalon biztosítja, ami újabb bevé-telek lehetõségét teremti meg.

e. A szálalás gazdasági hátrányai

Egyetlen hátrányt lehet megemlíteni: az egyszeri „nagy pénz”, avéghasználat bevétele elmarad.

f. Alkalmazási javaslat gazdasági szemszögbõl

A szálalásos üzemmódra való áttérés – jelenlegi ismereteinkszerint – mindenhol jobb gazdasági eredményt biztosít, ahol

65

• biztosítható az állomány felújulása,

• a vadlétszám kerítések nélkül lehetõvé teszi a felújulást,

• a kitermelt faanyag értékesítésébõl származó árbevétel megha-ladja a kitermelési költségeket, tehát mindenütt, ahol a (nyeresé-ges) gazdálkodás lehetséges.

A fentiek alapján a szálalás – gazdálkodási eredményességénélfogva – mindenhol javasolható, ahol a vágásos gazdálkodás is nyere-ségesen mûködik, vagy csak kis veszteséget termel. Emellett a nyere-ségesen nem kezelhetõ erdõterületek fenntartásának is (gyakran) azegyetlen lehetséges eszköze. A szálalásos erdõkezelés minimalizáljaaz erdõterület fenntartásához szükséges forrásokat. A ma zömmel ta-lajvédelmi rendeltetésû erdõkbõl így juthatunk némi faanyaghoz.

Javasolható a szálalás a legtöbb nagy erdõbirtok esetében, merta rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban használja fel, mint avágásos gazdálkodás és ideális gazdálkodási mód a kisbirtokokesetében, mert nem igényen nagy befektetést, jelentõsebb anyagiforrásokat a gazdálkodási feladatok elvégzéséhez.

g. Az átmeneti idõszak alatt várható gazdasági eredmények

A legtöbb erdõrészlet esetében az átmenet nem eredményezeredménycsökkenést, bár némely fiatal, vagy idõs állománykorbanmegkezdett átalakítás átmeneti eredménycsökkenéssel járhat.

Nagyobb erdõtömb esetben a nyilván szabályosan elõfordulóvágásterületek, illetve folyamatban lévõ erdõfelújítások jelentik agondot, mivel ezek befejezéséig nagyon sok ráfordítás szükséges,ugyanakkor a szálalás hozamainak megtermelésében nem vesz-nek részt (az elsõ évtizedekben).

Hosszú távon ebben az esetben is az erdõgazdálkodás eredmé-nye várhatóan meghaladja a vágásos üzemmód esetén várhatót,csak az erdõfelújítások befejezését (a ráfordítás-igény megszûné-séig) kell a kisebb eredménnyel beérnie a gazdálkodónak, a türe-lem azonban hosszú távon megtérül.

66

Magyarországon az erdõgazdálkodás rendkívül szigorúan szabá-lyozott és felügyelt. A jogi szabályozás alapja „Az erdõrõl és az erdõvédelmérõl” szóló, 1996. évi LIV. törvény (továbbiakban: Evt.) és avégrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM-rendelet (továbbiakban:Vhr.). Az Evt. és a Vhr. betartatásáért, az erdõgazdálkodás felügye-letéért az Állami Erdészeti Szolgálat (továbbiakban: ÁESZ) a felelõs.Az ÁESZ tevékenységét és az erdõgazdálkodást több törvény, ren-delet és utasítás is szabályozza (például: Erdõrendezési Szabály-zat). Minden az erdõben végzett tevékenység gyakorlatilag csak azÁESZ engedélyével végezhetõ. A szabályozás szigorúságára jel-lemzõ, hogy a tulajdonosi jog önmagában nem jogosít fel az erdõ-gazdálkodásra. Erdõgazdálkodást csak az ÁESZ által bejegyzett er-dõgazdálkodó folytathat, kizárólag üzemterv alapján és az ÁESZelõzetes engedélyével (Evt. 13. §; Evt. 14. §; Evt. 26. §; Evt. 60. §).

Az erdõterületen végzett tevékenység engedélyezése hosszú,többlépcsõs folyamat eredménye. Ahhoz, hogy elvégezhessük aszálalást:

• Olyan érvényes üzemtervvel kell rendelkeznünk, ami szálaló(nem vágásos) elõírást tartalmaz az érintett erdõterületre.

• Ha nem rendelkezünk üzemtervvel, úgy elõbb be kell jelentkez-ni az erdészeti hatóságnál – az ÁESZ területileg illetékes erdõ-gazdálkodónak, majd a körzeti erdõtervnek megfelelõen el kellkészíttetni az üzemtervet igazgatóságánál [37/1996. (XII. 29.)FM rendelet az Állami Erdészeti Szolgálat létrehozásáról ésszervezetérõl]. Jogszabályban meghatározott esetekben a kör-zeti erdõterv megegyezik az üzemtervvel.

• Az esetek túlnyomó többségében az üzemtervi elõírások vágá-sos kezelést írnak elõ, ezért módosítani kell az üzemtervi elõírást

Milyen eljárásokat kell követnünk az erdészeti hatósággal történõ kapcsolat során?X.

67

(azaz üzemtervtõl eltérõ engedélyt kell az ÁESZ-tõl kérni). • Ezt követõen kell elkészíteni és engedélyeztetésre benyújtani az

éves erdõgazdálkodási tervet az erdészeti hatóság (ÁESZ) ré-szére.

Alábbiakban röviden, néhány jogszabályi kiegészítéssel bemu-tatjuk az elõzõekben felsorolt három (az erdõgazdálkodás folytatá-sát teljes mértékben meghatározó) tervet:

• A körzeti erdõterv

A körzeti erdõtervek készítését 10 évente állami feladatként aföldmûvelésügyi és vidékfejlesztési miniszter rendeli el. Készíté-se az ÁESZ feladata. Gyakorlatilag teljes körûen meghatározzaaz adott erdõterületen az erdõgazdálkodás kereteit. Az erdõgaz-dálkodóknak a körzeti erdõterv készítése során joguk van meg-ismerni a rájuk vonatkozó rész tartalmát és erre vonatkozóan ja-vaslatokat is tehetnek. A tervkészítés során a javaslatokat csakkorlátozott módon veszik figyelembe, elfogadásuk egyáltalánnem kötelezõ. Az elkészült tervet a miniszter hagyja jóvá (Evt.24. §; Evt. 25. §; Vhr. 27. §; Vhr. 29. §).

• Az üzemterv

Az üzemterv teljes körûen meghatározza az adott erdõterületenfolytatható erdõgazdálkodás kereteit. Az erdõgazdálkodó erdõ-gazdálkodást csak érvényes üzemterv alapján folytathat. Az er-dõgazdálkodó köteles gondoskodni az üzemterv elkészítésérõl(elkészíttetésérõl). Az erdõgazdálkodó az üzemterv készítésesorán köteles figyelembe venni a körzeti erdõterv elõírásait. Akörzeti erdõterv számos esetben teljes mértében megegyezik azüzemtervvel, például az állami tulajdonú, vagy a magántulajdo-nú kis erdõterületek egyszerûsített üzemterve esetében. A jog-szabályok értelmében az erdõgazdálkodók tetszõleges felsõfokúerdészeti képesítéssel rendelkezõ szakembertõl megrendelhetikaz üzemterv elkészítését. Az elkészült üzemtervet az ÁESZhagyja jóvá. A jelenlegi gyakorlat szerint, viszont (igen-igen ritka

68

kivételtõl eltekintve) az üzemtervet az ÁESZ készíti és ezért azFVM hagyja jóvá (Evt. 26. §; Evt. 27. §; Vhr. 34. §; Vhr. 36. §;Vhr. 37. §; Vhr. 40. §).

Az üzemterv 10 évre készül. Az erdészeti hatóság (ÁESZ) csakolyan éves erdõgazdálkodási tervet fogad el és engedélyez,amely megfelel az üzemtervi elõírásoknak. Elõzõek miatt rendkí-vül fontos, hogy az üzemtervi adatok és elõírások módosítható-ak, e lehetõség hiányában ugyanis a szálalás más üzemtervielõírás esetén megvalósíthatatlan. Az éves erdõgazdálkodásiterv benyújtása elõtt elõzõleg külön eljárás keretében módosíta-ni kell az üzemtervi elõírásokat (Evt. 28. §; Vhr. 42. §).

• Az éves erdõgazdálkodási terv

Az erdõgazdálkodó köteles évente erdõgazdálkodási tervet ké-szíteni (vagy készíttetni). A terv érvényessége 1 naptári év. Azéves terv az üzemtervben az egyes erdõrészletekre megállapítottfeladatok és haszonvételek még el nem végzett részének követ-kezõ évre jutó elvégzendõ részét tartalmazza. Ezt szigorúan vizs-gálja az ÁESZ, tehát azon erdõgazdasági feladatok elvégzésétnem engedélyezi, amelyeket az üzemterv nem, vagy nem olyanformában tartalmaz. Az erdõgazdálkodó gazdálkodói szabadsá-ga, hogy az üzemtervi elõírások közül melyik feladatot kívánja el-végezni az adott évben, oly módon, hogy közben ügyelnie kell azarányosság betartására (az üzemtervi elõírások egy évi átlagátóljelentõs mértékben nem lehet eltérni, illetõleg az üzemtervi fel-adatokhoz rendelt sürgõsségi besorolásokat figyelembe kell ven-ni). Az erdõgazdálkodási tervet az ÁESZ felülvizsgálja, különbö-zõ szakhatóságokkal egyezteti (természetvédelem, stb.) és döntarról, hogy a benyújtott tervben szereplõ feladatok közül

- melyeket nem engedélyez,- melyeket engedélyez különféle feltételek betartása mellett,- melyeket engedélyez,- illetve milyen nem tervezett feladat elvégzésére kötelezi az

erdõgazdálkodót.

69

Ezt követõen az ÁESZ határozatban hagyja jóvá az éves erdõ-gazdálkodási tervet. A jóváhagyott éves terv feladatainak elvég-zését az ÁESZ vizsgálja, ellenõrzi, az attól való eltérést bünteti.A jóváhagyott tervtõl eltérni pótterv (tervmódosítás) benyújtásá-val lehet, amennyiben azt az ÁESZ jóváhagyja. A pótterv készí-tése, és engedélyeztetése megegyezik az éves gazdálkodásiterv készítésének és engedélyeztetésének folyamatával (Evt.29. §; Vhr. 43. §).

A szálalások engedélyeztetésében, megtervezésében, a kiter-melésre kerülõ faegyedek kijelölésében szigorú korlátot jelenteneka jogi szabályozás szálalásokra vonatkozó elõírásai. Ahhoz, hogyõshonos erdeinkben elterjedhessen a természetközeli, szálalásoserdõgazdálkodási mód elengedhetetlen ennek a korlátozásnak azenyhítése. A jelenlegi jogi szabályozás a bükkösöket és „örökerdõ-ket” (zömében gyenge termõhelyeken található védelmi célú erdõ-állományok, amelyek letermelése nem kívánatos) leszámítva gya-korlatilag kizárólag a vágásos erdõgazdálkodást támogatja (Evt. 60.§; Vhr. 79. §).

Fontos, a nyereségességét jelentõsen növelõ tényezõ, hogy aszálalásos üzemmódban kezelt erdõk esetében a kitermelt fatömegután nem kell a Magyar Államnak az erdõfenntartási járulékot meg-fizetni (Evt. 60. §; Evt. 101. §; Vhr. 102. §).

70

A természetközeli erdõgazdálkodás oktatása a magyar szakmaiintézményekben még nem szerepel kellõ súllyal. Az iránta érdeklõ-dõ erdõgazdák, erõtulajdonosok, de az erdõfelügyelõk és tervezõkismereteinek gyarapítása, szemléletük formálása és az új elvekiránti fogékonyságuk növelése fontos és sürgõs feladat. Az ehhezszükséges ismeretek gyarapítására, a már elért megszerzett tudás,elért tapasztalatok átvételére a következõ szervezetek segítségévelvan lehetõség:

• Állami Erdészeti Szolgálat Központja1054 Budapest, Széchenyi u. 14.1355 Budapest, Pf.: 10.Telefon: 06/1/37-43-200, telefax: 06/1/37 43-206, aesz@aesz.hu

• Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatal Erdészeti és Tájvédelmi Fõosztály1121 Budapest, Költõ u. 21.Telefon: 06/1/391-17-51, telefax: 06/1/200-88-80, etf@mail.kvvm.hu

• Erdészeti Tudományos Intézet1023 Budapest, Frankel Leó u. 42-44.Telefon: 06/1/348-58-70, telefax: 06/1/326-16-39, fuhrere@erti.hu

• Nyugat-Magyarországi Egyetem9400 Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.Telefon: 06/99/518-100

• Pro Silva Hungaria közhasznú társadalmi szervezet3300 Eger, Babocsay u. 37.prosilva@freemail.huTelefon/telefax: 06/36/414-445

Hol, hogyan lehet szert tenni a szálaló erdõgazdálkodás alkalmazásáhozszükséges ismeretekre?XI.

71

ASZALÓS R.- BARTHA D.- BODONCZI L.- BÖLÖNI J.- KENDERESK.- ÓDOR P.- STANDOVÁR T.- SZMORAD F.- TÍMÁR G. (2005): Amagyarországi erdõk természetességének vizsgálata I-V. ErdészetiLapok 140 (5-10): 152-154, 198-201, 226-229, 259-261, 285-289.

BARTHA D. (szerk.) (2001): A természetszerû erdõk kezelése. Ter-mészetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.

BARTHA D.- BÖLÖNI J.- ÓDOR P.- STANDOVÁR T.- SZMORADF.- TÍMÁR G.(2003): A magyarországi erdõk természetességé-nek vizsgálata. Erdészeti Lapok 138 (3): 73-75.

BARTHA D. - ÓDOR P. - HORVÁTH T.- TÍMÁR G. – KENDERES K.- STANDOVÁR T.- BÖLÖNI J. - SZMORAD F. - BODONCZI L. -ASZALÓS R. (2006): A faállomány heterogenitása és az erdõter-mészetesség kapcsolata. Acta Silvatica, megjelenés alatt.

BARTHA D.- SZMORAD F.- KIRÁLY G. (2000): Magyarország terü-letén õshonos fa- és cserjefajok. In: FRANK T. (szerk.): Termé-szet - Erdõ - Gazdálkodás. MME - Pro Silva Hungaria Egyesület,Garamond Kft, Eger, pp. 167-175.

BARTHA D.- SZMORAD F.- TÍMÁR G. (1998): A magyarországi er-dõk természetességének erdõrészlet szintû értékelési lehetõsé-ge. Erdészeti Lapok 133 (3): 74-77.

BARTHA P. (2003): Az erdõ csoportos szerkezete. Erdészeti Lapok138 (10): 278-280.

BARTHA P. (2004): Gondolatok az erdõfelújítás-fenntartás rendsze-rének korszerûsítéséhez Erdészeti Lapok 139 (4): 106-107.

BARTON ZS. (2001): Õserdõk és õserdõ jellegû területek a Kárpá-tokban. Szakdolgozat. Kézirat. Ny-Magyarországi Egyetem Kör-nyezettudományi Intézet, Sopron.

Ajánlott szakirodalom

72

BARTON ZS. (2004): Szálaló erdõ tervezése. Erdészeti Lapok 139(2): 44-45.

BORHIDI A., SÁNTHA A. (szerk.) (1999): Vörös könyv Magyaror-szág növénytársulásairól. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Bu-dapest.

BODONCZI L. (2004): Erdeifenyvesek természetes felújítási lehetõ-ségeinek áttekintése és hosszú távú kísérlet felállítása az Õrsé-gi Nemzeti Parkban. Tájökológiai Lapok 2 (1): 13-28.

CZÁJLIK P. (1996): Koreloszlás és szukcesszió háborítatlan erdõ-állományokban: esettanulmány in MÁTYÁS CS.: Erdészeti Öko-lógia. Mezõgazda Kiadó, Budapest, pp.84-92.

CSÉPÁNYI P. (2001): Erdõfelújítások minõségi osztályozása. Erdé-szeti Lapok 136 (11): 341-345.

CSÉPÁNYI P. (2002): A természetes felújítás szervezeti korlátai.Erdészeti Lapok 137 11): 323.

CSÉPÁNYI P. (2003): A természetes felújítás szabályozási feltét-elei. Erdészeti Lapok 138 (3): 87.

CSÉPÁNYI P. (2004): Kíméletes fakitermelés alpintechnikával. Er-dészeti Lapok 133 (12): 366.

CSÓKA GY. (szerk.) (2005): Pro Silva Enciklopédia CD. Pro SilvaHungaria Egyesület.

FRANK T. (szerk.) (2000): Természet - Erdõ - Gazdálkodás. MME -Pro Silva Hungaria Egyesület, Garamond Kft, Eger.

GÁLHIDY L.- MIKÓK B.- HAGYÓ A.- KELEMEN K.- RUFF J.(2005): Felújulás egy bükkállomány mesterséges lékjeiben, alékméret hatása az újulat változásaira. Erdészeti Lapok 140 (12):358-361.

GYÖNGYÖSSY P. (1996): Az Õrségi Tájvédelmi Körzet erdõgaz-dálkodásával kapcsolatos természetvédelmi koncepció. Kézirat,Szakmérnöki szakdolgozat, Soproni Egyetem, Sopron.

73

GYÖNGYÖSSY P. (2000): Történeti adatok az õrségi erdõk erdé-szeti és természetvédelmi értékeléséhez. In: BARTHA D.(szerk.): A tervezett Õrség-Rába Nemzeti Parkot megalapozóbotanikai-zoológiai kutatások I. Kutatási jelentés, Sopron -Szombathely - Õriszentpéter, pp. 70-123.

HASZÁK A. (1953): Az õrségi erdei fenyõk természetes felújítása.Az Erdõ 2: 50-58.

HORVÁTH F.- BORHIDI A. (szerk.) 2002: A hazai erdõrezervátumkutatás. Természetbúvár Alapítvány Kiadó, Budapest.

KOLOSZÁR J. (2000): Természetközeli erdõgazdálkodás. Oktatásisegédlet. Nyugat-Magyarországi Egyetem, Sopron.

KOLOSZÁR J. (2002): A szálalóvágás alkalmazásának lehetõségeia Soproni-hegységben. Erdészeti Lapok 137 (10): 273-274.

KOLOSZÁR J.- CSEPREGI I.- HORVÁTH T. (2006): A szálalóvágá-sos kísérlet újabb tapasztalatai a Soproni -hegységben. Erdé-szeti Lapok 141 (9): 262-265.

KRUTZSCH, H. (1999): Erdõk megújítása. Országos ErdészetiEgyesület, Budapest-Sopron.

MADAS L.- KOLOSZÁR J.- CSÉPÁNYI P. (2005): A vágásos erdõ-bõl a szálalóerdõbe. Erdészeti Lapok 140 (10): 265-267.

MAGYAR E. (1993): Erdõgazdálkodás a 18. századi Magyarorszá-gon. In R. VÁRKONYI Á.-KÓSA L. (szerk.): Európa híres kertje.Orpheusz Könyvkiadó, Budapest.

MÁJER A. (1982): Erdõmûveléstan II. Egyetemi jegyzet, kézirat, Er-dészeti és Faipari Egyetem, Sopron.

MÁJER A.- CSESZNÁK E.- SZAPPANOS A.- KOLOSZÁR J.(1975): A Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet kialakítása, jelen-legi helyzetének elemzése és javaslatok a kezelésére. Kutatásijelentés, kézirat. Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron.

MARKOVICS T.(2004): Van-e realitása hazánkban a szálaló üzem-módnak? Erdészeti Lapok 139 (5):153-154.

74

MÁTYÁS CS. (1996): Erdészeti Ökológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest.

MÁTYÁS CS. (1998): Az MTA Erdõgazdálkodási Albizottsága állás-foglalása a természetközeli erdõgazdálkodásról. Erdészeti La-pok 133 (9): 284.

MÁTYÁS CS. (2006): Erdeink klímaérzékenysége. Természetbúvár61 (3): 10-11.

MIHÁLY B.- BOTTA DUKÁT Z. (szerk.) (2004): Özönnövények. Bi-ológiai inváziók Magyarországon. Természetbúvár Kiadó, Buda-pest.

PÁLL E. (1953): A erdeifenyõ-állományok természetes felújítása agöcseji fenyõrégióban. Kézirat.

PRO SILVA (2000): Pro Silva – A természetközeli erdõgazdálkodásPro Silva Europa által vallott alapelvei I-II. Erdészeti Lapok 135(3-4): 76-79., 119-121.

ROTH GY. (1935): Erdõmûveléstan II. József Nádor Mûszaki ésGazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és ErdõmérnökiKarának Könyvkiadó Alapja, Sopron. Hasonmás kiadás: Erdõ ésFaipari Mérnökhallgatók Selmeci Társasága, 1999, Sopron.

SÓDOR M.- TEMESI G. (2001): A természetszerû erdõk kezelésé-nek és megújításának alapjai. In BARTHA D. (szerk.): A termé-szetszerû erdõk kezelése. Természetbúvár Alapítvány Kiadó,Budapest, pp. 11-64.

SOLYMOS R. (2000): Erdõfelújítás és -nevelés a természetközelierdõgazdálkodásban. Mezõgazdasági Szaktudás Kiadó, Buda-pest.

SOLYMOS R. (2006): Századunk erdõstratégiai célja és feladata 1-2. rész. Erdészeti Lapok 141 (5-6): 135-137., 173-175.

SOMOGYI (1994): Hogyan lehet mérni a tartamosságot? Erdésze-ti Lapok 129 (12): 362-364.

STANDOVÁR T. (1996): Növénytársulások dinamikája in MÁTYÁSCS.: Erdészeti Ökológia. Mezõgazda Kiadó, Budapest, pp. 72-84.

75

STANDOVÁR T.- PRIMACK (2001): A természetvédelem biológiaialapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest.

TÁRCZY CS.- BAKÓ CS. (2004): Tanulmányút herceg Eszterházymagánalapítványának Lékai Erdészeténél. Erdészeti Lapok 139(10): 308-311.

TEMESI G. (szerk.) (1997): A természetvédelmi oltalom alatt álló er-dõk kezelése a védettségi kategóriák és a védett természeti ér-tékek szerint. Kézirat, Budapest.

TÍMÁR G. (2002): A Vendvidék erdeinek értékelése új nézõpontokalapján. Kézirat, Doktori (Ph.D.) értekezés, Nyugat-Magyaror-szági Egyetem, Sopron.

VARGA B. (2003): Tapasztalatok és tanulságok a svájci „öröker-dõk”-ben. Erdészeti Lapok 138 (11): 329-332.

Az erdõrezervátum kutatás eredményei 1:1 (2001), 2:1(2002).

76

A természetközeli erdõgazdálkodás, azon belül a szálalás elter-jedése a magyar erdõgazdálkodásban elkerülhetetlen. A társadalmiés gazdasági folyamatok egyaránt efelé mutatnak, nincs más út azerdõgazdálkodásunk számára, mint a természetközeli erdõkezelésmegvalósítása a magán- és az állami erdõterületek vonatkozásá-ban egyaránt. A magán-erdõgazdálkodást fõleg a gazdasági kény-szerek, az állami erdõk kezelõit elsõsorban a természetvédelmi ésközjóléti igények erõsödése, másodsorban a gazdasági elvárásokkényszerítik erre az útra.

A természetközeli erdõgazdálkodás bevezetésének a legfonto-sabb és legnehezebben megvalósítható, legtöbb munkát igénylõfeltétele az általánosan tanult és megszokott szemlélet megváltoz-tatása és a vágásos üzemmód eredményes alkalmazásához szük-séges beidegzõdések átalakítása. A természetközeli erdõgazdálko-dás egészen más gondolkodásmódot igényel, mint a korábbanmegszokott gazdálkodás, sõt a természetközeli erdõgazdálkodás(sokkal több) gondolkodást igényel. Ez az ára az elõnyeinek. Nemnagy ár, megéri.

Könyvünkben igyekeztünk bemutatni a szálalás alkalmazásánakfeltételeit és következményeit, lehetséges eredményét. A legfonto-sabbnak azt éreztük, hogy információkat adjunk az olvasónak arról,hogy miért jobb a szálalás a vágásos erdõgazdálkodásnál, hogy mitkell tenni a megvalósítása és eredményes mûködtetése érdekében.A legfontosabb tehát a szemlélet-átalakítás, ami alapfeltétele a szá-lalás alkalmazásának. A könyv hozamokkal foglalkozó része csakalátámasztja az elõzõ részben foglaltakat ökonómiai érvekkel, a fa-kitermelési és hatósági fejezet pedig gyakorlati javaslatokat ad amegfelelõ mûködés elõsegítéséhez.

Könyvünk célja, hogy az erdõgazdálkodással hivatásszerûen foglal-kozóknak, de a nem erdészek számára is érthetõen megmagyarázza,hogy mi a természetközeli erdõgazdálkodás, melyek bevezetésének,

Összegzés

77

alkalmazásának feltételei, mire számíthat egy erdõgazdálkodó, haerre adja a fejét és milyen egyéb feladatai lehetnek, milyen egyébsegítségre lehet szüksége.

Reméljük, hogy használható eszközt adunk az erdõgazdálkodókkezébe, amely segíteni fog a fennálló gondok megoldásában, a tár-sadalom (ezen belül a civil és az állami természetvédelem) elvárá-sainak kompromisszumokon nyugvó kielégítésében (és a gazdasá-gilag és ökológiailag is) fenntartható erdõgazdálkodás kialakításá-ban a megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények között.

A legfontosabbakat leírtunk ebben a könyvben, ami szükségeslehet a cél eléréséhez, ami szerintünk segítheti a természetközelierõgazdálkodás elterjedését és eredményes (gazdaságos) mûkö-dését. Reményeink szerint ez a könyv egy kis lépéssel elõre visziaz erdõgazdálkodás ügyét és segít abban, hogy a magyar erdõk azeddigieknél is jobban szolgálják a nemzet boldogulását.

78

4. Szálalóerdõ fiatalabb állományrésze.

(Bodonczi László)

3. Közelít az optimális állapot felé, bár még érezhetõ egy

fiatalabb és egy idõsebb (önmagában is vegyeskorú) állomány. (Bodonczi László)

2. Az elõtérben egy frissen, 2-3 fa kitermelésével nyitott,

kisméretû lék. (Bodonczi László)

1. Helyenként teljesen nyílt a felsõ lombkoronaszint.

(Bodonczi László)

79

7. Holt fa, tág hálózatú nagyméretû fák és változatos átmérõ eloszlás egy természetszerû erdõben. (Dr. Illés Gábor)

6. Már nem túl nagy lékben is jól újulnak a fényigényes fafajok (erdeifenyõ, kocsánytalan tölgy). (Bodonczi László)

5. Az elegyes lombos erdõkben igen kis lékekben is újul a bükk.(Bodonczi László)

80

11. Fényért való küzdelem.(Sinka Attila)

10. Felül besüt a nap, megvilá-gítottak a felsõ szintben

a koronák, a talajra mégis kevés fény jut.

(Bodonczi László)

9. Az elõtérben kidöntött fatörzs minimális kárt okozott a sûrûnek mondható erdõben.

(Bodonczi László)

8. Igen elegyes szálalóerdõ, a háttérben erõsen záródott,

idõsebb rész. Jól látható a csoportos szerkezet.

(Bodonczi László)

81

… és fölülrõl. (Sinka Attila)

13. Kis csoport kitermelésével keletkezett lék alulról... (Sinka Attila)

12. Teljes terjedelemben kihasznált vertikális szintezettség. (Dr. Illés Gábor)

82

18. Állandó megújulás, elegyesség, méretbeli és

korbeli diverzitás. (Sinka Attila)

17. Közelítõ nyom. (Sinka Attila)

16. Fiatal fák vegyeskorú csoportja. (Sinka Attila)

15. Rekreációs funkció. (Sinka Attila)

83

21. Koronaszint, többszörös felület. (Sinka Attila)

20. Van mibõl válogatni. (Sinka Attila)

19. Fény és árnyék. (Sinka Attila)

84

Miért ne gazdálkodhatnánk természetközeli módon?

1. A könyv javaslatai alapján megtudhatod (amennyire ez egykönyvbõl lehetséges), hogy hogyan használhatod fel a ter-mészet erõit az erdõd kezelése során, különös tekintettel atermõhelyi adottságokra, a fényigényre és a különbözõ fa-fajokra.

2. A könyv útmutatása által megbecsülheted, hogy mekkorahozamra számíthatsz, ha átalakítod a hagyományosan(vágásos üzemmódban) kezelt faállományodat vegyesko-rú, elegyes, szálaló faállománnyá.

3. A könyv szempontjait figyelembe véve elvégezheted a fa-állományodban a fakitermeléshez szükséges szálalásosjelölést, átalakíthatod az erdõdet természetszerûbbé, ál-landó borítottságot adó állománnyá az erdõ hasznairól va-ló lemondás nélkül.

„A könyv a szálalással és a vele kapcsolatos témakörökkelfoglalkozó publikációk egy részének és a gyakorlati tapaszta-latoknak a szintézise, összefoglalása.”

Dr. Solymos Rezsõ akadémikus

„Minden olyan lépés, amely közelebb visz az élõ rendszerekalkalmazkodóképességének, sokféleségének megõrzéséhez,beruházás a jövõbe. A megfelelõen végzett szálalás ezek kö-zé tartozik.”

Dr. Mátyás Csaba akadémikus

„A természetközpontú erdõgazdálkodás – tekintettel a társadal-mi kihívásokra – Magyarországon is gazdag lehetõségeket biz-tosít a közjóléti, a környezetvédelmi és a gazdasági területeken.”

Volker Sasse ENSZ FAO

A szerzõk a természetközeli erdõgazdálkodás szakértõi ésazzal a céllal írták meg a könyvet, hogy segítsék mindazok-nak munkáját, akik, természetközeli erdõgazdálkodást része-sítik elõnyben a korábbi, „hagyományos” vágásos üzemmódalkalmazásával szemben.