SzeretetA ROMÁNIAI MAGYAR BAPTISTÁK LAPJA – ÚJ SOROZAT: XXI I . ÉVF. – ALAPÍTÁSI ÉV: 1921

2011.MÁJUS

5. sz.

Vezetõségválasztó konferencia

Kedves Tanítótársak!A Vasárnapi Islokai Tanítók Szövetségének vezetõsége szeretettel felhívja a figyelmét minden vasárnapiiskolai tanítónak, hogy 2011 május 14-én, szombaton, 9 órai kezdettel, országos Választó-konferenciát szervezMagyarlónán Szenvedélyes tanító témával. Erre az alkalomra kérjük, hogy minden gyülekezetbõl tíz gyermekután egy képviselõ-tanító jelenjen meg (ugyanis tíz gyerek után egy tanítónak lesz szavazati joga) és vegyenrészt a választásokon. Ez idõpontig szíveskedjenek megválasztani a kerületi felelõst minden misszió-kerületben. Imádkozó szívvel készüljünk erre az alkalomra!Részvételi szándékukat kérjük Sütõ Magda Máriánál jelezzék a köv. telefonszámon vagy emailcímen: tel: 0735 500 068, e-mail: pap.magdi@gmail.com) Helyszín: Magyarlónai magyar baptista gyülekezet. Idõpont: 2011. május 14. Részvételi díj: 10 RON (a helyszínen kell majd kifizetni).Minden vasárnapi iskolai tanítót szeretettel várunk! Nemcsak azokat, akiknek szavazati joguk lenne azalapszbályzat szerint, mindenkit. SÜTÕ MAGDA MÁRIA, VISZ titkár

VISZ-HIRDETÉS

A Vasárnapi Iskolai Szövetség felhívása MINDEN vasárnapi iskolai tanító számára!„Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé.” (1Kor 11:1)

Tavasz! Színek, fények illatok!Simogató, meleg sugarak.Zsendülõ vetések közt járhatokfelhõtlen, kék ég alatt.

Mert az megújult életekbõl árad,s minden virágillatnál édesebb.Felüdül tõle a fáradt,Begyógyul tõle a seb.

Bimbók bomlanak fákon, bokrokon...orgonák nyílnak nemsokára.S tavaszi reménnyel vágyakozom,,Krisztus jó illatára“.

Megszépül tõle az élet,Könnyûvé lesz a nehéz.A szív boldog tavaszra ébred,segíteni mozdul a kéz.

Élõ Krisztus, végy lakozást bennünk!Virágok illatoznak szerteszét.Segíts a Te jó illatoddá lennünk!Árasztani szíved szeretetét!

Ajánlás – Május hónap tavaszutó, mondták róla hajdanán, s ennél-fogva már-már idejétmúlt a mellékelt fohász. A tavaszelõ és tavasz mostkevés meleget hozott. Lapzártakor is, a csípõs-borongós április derekán,még csak sóvárgunk a simogató, meleg sugarak után. És „tavaszireménnyel vágyakozunk“, hogy húsvét után, pünkösd elõtt, elhozza majda gyönyörû május. (a szerk.)

Túrmezei Erzsébet

Tavaszi imádság

(A fenti illusztráció fotóját Borzási Gyula készítette.)

SZERETET • 2011. MÁJUS2

HIRDETÉSEK

ASzékelyföldi Missziókerület gyülekezeteibõl a vasár-napi iskolai tanítók választói gyûlést tartottak

március 26-án a Hargita Táborban. 32 tanító jött el errea találkozóra. Borzási Istvánné Márta az országos Vasár-napi Iskolai Tanítók Szövetségének elnöke, és SallaiJakabné Mária körzeti felelõs beszámolt az elmúlt négyév tevékenységeirõl. Angus és Shena Cleaver, valamintAndrew Henderson Angliából a Cleaford Christian

Trust részérõl voltak vendégeink. Angus a gyermekekkreatív tanításáról tartott bemutatót a tanítók elõtt.

A jelenlevõ tanítók új kerületi felelõst választottak:Boros Róbertné Emiliát, Székelyudvarhelyrõl. Segítõjelesz ifj. Máté Zoltánné Imola ugyancsak Udvarhelyrõl.Az új körzeti felelõs és munkatársai szolgálatára BorzásiIstván és Borzási Istvánné Márta kérte imában Istenáldását. (Borzási Gyula)

TUDÓSÍTÁS

A bondoraszói tábor 2011-ben is szeretettel várja a gyülekezeti, keresztyén alapítványok, vagy családi szervezésben üdülni vágyó gyerekeket,fiatalokat és felnõtteket. Az érdeklõdõk jelentkezhetnek, vagy bõvebb információt kaphatnak BOROS JÓZSEF lelkipásztornálTel: 0745 505 929, vagy hétvégeken egy magyarországi baptifon számon: 00 36 20 775 0836.

Jövedelemadónk 2%-val támogathatjuk a szalárdi öregotthont!A törvény értelmében, ebben az esztendõben személyi jövedelemadónk 2%-át felajálhatjuk non profit szervezeteknek jövedelmiforrásaik kiegészitéssére. A szalárdi FILADELFIA NOOM öregotthon vezetõsége elõre megköszöni azon testvérek szeretetétés együttérzését, akik szeretnének élni ezzel a lehetõséggel az öregotthon javára. Ezt az éves globális jövedelemadó-bevalásleadásakor lehet megtenni, a mellékelt nyomtatvány kitöltésével, 2011 május 15-ig.FUNDAÞIA FILADELFIA NOOM 417450 Sãlard nr. 547-548. Jud: Bihor. Cod fiscal: 14258752, Cont bancar: RO52 BPOS 0500 3110 234R OL01Azok a személyek is, akik nem kötelesek a globális jövedelemadó-bevallás leadására élhetnek ezzel a lehetõséggel.Köszönjük szépen a támogatást! A Filadelfia vezetõsége nevében: MIERLUT JÓZSEF, Szalárd

Elõfizetés a Lydia folyóiratraMivel az utóbbi idõben a Lydia folyóirathoz nehezebben juthattunk hozzá, ezután szervezetten kell végeznünk a megrendelésétés elõfizetését. A folyóiratot egy nagyváradi keresztyén könyvesbolt hozza be az országba. Megrendelést és elõfizetést két évrefogadnak el, ami 24 lej lesz. Egy lap ára 6 lej (postaköltséggel együtt). Gyülekezetenként vagy körzetenként egy helyi felelõs írja össze a megrendelõk nevét és pontos postai címét és szedje összea két év megrendelésének árát. Minden évben két szám jelenik meg. Az összesített névsort küldjék el elektronikus postán BálintPálné Ibolyának május 15-ig (balintpalibi@gmail.com), a pénzt pedig május 30-ig kell eljuttatni ugyanoda. Az elsõ 2011-es számmegérkezéséig ki kell fizetni a két évi megrendelést. Minden olvasó a saját címére fogja kapni a folyóiratot.A megrendeléseket ugyanabban a helységben egy címre is lehet kérni, és ebben az esetben a szétosztás arra a személyrehárul, akinek a postai csomagot küldték.A könyvesbolt elérhetõsége a következõ: Revista Lydia, OP 9, CP 33, 410690 Oradea, jud. Bihor Tel/ fax/ robot: 0359-412765, email: comenzi@lydia.ro honlap: www.lydia.ro.A Nõszövetség vezetõsége nevében: BÁLINT PÁLNÉ IBOLYA

Címváltozás – Papp László lelkipásztor új címe Mihályfalván: Str Breslelor, nr 38. Valea lui Mihai, jud: Bihor. Cod: 415700

A székelyföldi vasárnapi iskolai tanítók választói gyûlése

SZERETET • 2011. MÁJUS 3

KÖZLEMÉNY A SZÖVETSÉG TANÁCSÜLÉSÉRÕL

Jelentõs mérföldkõhöz érkezett aTiszántúli és Erdélyi Lelkimunká-

sok Közössége (TELEK). A tíz éveútjára indított kezdeményezés a XX.találkozót is megérhette, amelymárcius 11-13. között zajlott az er-délyi gyülekezetekben. A nyitó-alkalomra a szatmárnémeti ima-házban gyülekezett a több mint 60résztvevõ, akik Magyarországról,Kárpátaljáról és Erdélybõl érkeztek.

Két elõadás hangzott el. Dr. Szebeni Olivér testvér törté-

nelmi témát ismertetett. Elõadá-sában a trianoni döntés következ-ményeirõl és a magyar baptistákragyakorolt hatásairól szólt. Hang-súlyozta, hogy bármennyire tra-gikus a magyarok számára e törté-nelmi esemény, Isten elõrelátóangondoskodott arról, hogy az el-

csatolt területeken is terjedjen azevangélium. A Mindenható még egyszomorú eseményt is jóra tudfordítani népe számára.

A második elõadásban a lelki-munkás feladatáról és felelõsségérõlszólt Nehra Bálint, kárpátaljailelkipásztor. Jónás története alapjánbeszélt arról, hogy a lelkimun-kásnak ismernie és cselekednie kellIsten akaratát, vállalnia kell afelelõsséget, késznek kell lennie abûnbánatra is, ha rossz döntésekethoz és nem végezheti hanyagul ésközömbösen az Úr munkáját.

Szombaton két helyszínen foly-tatódott a találkozó. A szatmár-németi imaházban összegyûlt cso-port beszélgetését Komáromi Tiborlelkipásztor irányította, míg aszilágysámsoni imaházban levõkmûhelymunkáját Katona László

lelkipásztor moderálta. A lelkimunkásszámonkérhetõségérõl és elszámol-tathatóságáról folyt a beszélgetés,olykor ellentétes vélemények ésmeglátások is ütközve egymással, dea testvéri szeretet jegyében, a méghatékonyabb lelkimunka érdeké-ben.

Pénteken és szombaton este,valamint vasárnap folyamán a ven-dég igehirdetõk szolgáltak gyüleke-zeteinkben. A vasárnap esti záróalkalmak pedig a szombati helyszí-neken voltak megtartva.

A következõ TELEK-találkozónovemberben lesz Magyarországon.Addig is lehetõségünk van a lelki-munkát az Úrtól kapott hivatás-tudattal végezni, az Õ dicsõségére ésa lelkek megmentése érdekében.

HORVÁTH FERENC

TUDÓSÍTÁS

„A lelkimunkás legyen teljes tudatában elhívásának és szolgálatának“

Jubileumi TELEK-találkozó volt a Partiumban

Az alelnökök kinevezéseA Szövetség újonnan megválasztott tanácsa Zilahon ülésezett április 15-én. Ezen a gyûlésen megtörtént a Kongresszusáltal megválasztott alelnökök kinevezése az alelnöki tevékenységekre. A Tanács Borzási István testvért oktatási, SzûcsSándor testvért gazdasági, Veress Efraim testvért kommunikációs és Kis Juhász Vilmos testvért a missziós alelnökiszolgálattal bízta meg. Imádkozzunk testvéreinkért, hogy az Úr áldja meg szolgálatukat. KOVÁCS JÓZSEF fõtitkár

SZERETET • 2011. MÁJUS4

ÉRMELLÉKI ESEMÉNYEK

Új imaház épült KiskerekibenKét imaház ünnepélyes megnyitója történt 2010. november 28-án az Érmelléken: vasárnap délelõtt Kiskerekibenegy újonnan épült imaházat avattak, délután Szilágypérban nyílt meg ünnepélyesen a helybeli roma gyülekezetimaháza. Kiskereki (román nyelven: Cherechiu) Székelyhídtól északkeletre, attól kb. 5 km-re fekvõ település.Szilágypér (román nyelven: Pir) Nagykárolytól délre, Érendréd és Szalacs között fekszik.

Kora reggel még fagyos hidegvolt, de az ünnepélyre érke-

zõket már simogató napsütés fogad-ta. Sokan eljöttek vasárnap délelõtt10 órára, november 28-án Kiskere-kibe. Az imaház elõtt Szabó Andráslelkipásztor a 122. Zsoltárt olvastafel, amit Papp László és FazakasGyörgy lelkipásztorok imája köve-tett. A jelképes szalagot a gyülekezetpásztora és Kovács Gyula misszió-kerületi elnök vágta el. Zsúfolásigmegtelt az új imaház. A kezdõáhítatot Papp László és FazakasGyörgy vezette. „Örvendünk vele-tek, és hálásak vagyunk az újimaházért. Az Úr titeket használteszközül, csupán néhány tagot éselkezdtetek építeni. Hadd legyenmentõbárka ez az imaház.” –mondotta az igehirdetés elejénKovács Gyula lelkipásztor. Az ün-nepségen közremûködött a diószegigyülekezet fúvószenekara, és aszékelyhídi gyülekezet ifjúsági ének-zene csoportja, köszöntõt mondottNyíri Sándor polgármester, BozsokiLajos református lelkész és BallaFrigyes, a székelyhídi gyülekezetigehirdetõje.

A misszió KerekibenA kiskereki misszióról és az

imaház építésének körülményeirõlSzabó András értarcsai lelkipásztor-tól megtudtuk: a misszió Kerekiben2006-ban kezdõdött, a gyülekezetjelenleg a székelyhídi gyülekezetneka leánygyülekezete és 6-tagja van.

Korábban is ide tartozott, de mivel1981-1982-ben (sajnos nincsenpontos adatom) eladták és lebon-tották, azóta megszünt létezni éscsak 2006-ban indult újra. A telketegy református házaspár ajándékoz-ta: Sass Károly és Erzsébet. Az alap-kõletétel 2007. július 4-én volt.Az építkezés az értarcsai körzetsegítségével történt és holland test-vérek támogatásával épült fel, amimég jelenleg is tart.

Az imaház nagyon jó helyen, afõút mellett épült, amely Kerekit ésKeserût köti össze. Az épület mére-tei: 15,5 m hosszú és 8 m széles, ésrendelkezik egy 6 m széles és 8 mhosszú alagsorral. Az imaházban120 ülõhely van, az alagsorban 30-35. Bemerítéssel volt egybekötve azünnepség. A bemerítkezettek nevei

Mályer Ilonka és Szilágyi Piroska.Mályer Ilonka a kereki gyülekezettagja lett. A testvérnõ a kerekiközösségbe ismerte meg az Urat ésott történt a megtérése. SzilágyiPiroska testvérnõ pedig az asszony-vásári gyülekezet tagja lett. A test-vérnõ egy evangélizáló istentiszte-leten találkozott az Úrral és ottdöntött a követése mellett.

A missziót azzal szeretnénk foly-tatni, Akivel kezdtük – mondottavégül Szabó András. – Vannak ter-veink, amikért még imádkozunk.Addig is a körzetbõl és a váradi bel-városi gyülekezetbõl is segítenektestvéreink a misszióban.

A délutáni összejövetel hálaadójellegû volt, amikor Simon József ésDiós Ferenc lelkipásztorok szolgál-tak. (Szilágyi László)

A fehérruhások Mályer Ilonka (balról) és Szilágyi Piroska a lelkipásztorral, középen a diószegi fúvósok, szélen az imaházbelsõ látható.

SZERETET • 2011. MÁJUS 5

ÉRMELLÉKI ESEMÉNYEK

Megnyilt Szilágypérban a roma gyülekezet imaháza Ferenczi Béla felavatott misszió-

munkás várta a kapuban november26-án, a vasárnap délután két óráraérkezõ vendégeket, és legalábbolyan boldog volt, mint SzabóAndrás lelkipásztor Kiskerikben,hogy immár van imaházuk aszilágypéri roma baptistáknak. Igeiköszöntõjének alapjául az 1Móz27:16-17-tet és a 2Krón 7:16-otolvasta fel: „Bizonyára az Úr van ehelyen és én nem tudtam... Most válasz-tottam és megszenteltem e házat, hogy azén nevem abban legyen mindörökké.”

A község valamikori rendõrtiszt-jének jó karban lévõ házát sikerültmegvásárolni a szilágypéri magyarroma gyülekezet számára. A volttulajdonos feleségével együtt résztvett a megnyitón. Megtisztelte jelenlé-tével az ünnepséget Tempfli Mihálypolgármester és Urlac Ioan alpol-gármester is. Eljött és szolgált a Huls-man holland házaspár, Harmen ésJany, akik az épület megvásárlásá-ban és berendezésében nagy áldo-zatot vállaltak.

Az ünnepélyt Dan László, aKeresztyén Cigánymissziós Alapít-vány (Mo.) elnöke vezette. Igeiüzenetekkel szolgált Kõszegi Dániel,az KCA alapítója, Veress Efraim, aszilágypéri magyar baptista gyüle-kezet pásztora, Gál Gyõzõ a helybeligyülekezet ügykezelõ pásztora és anagyváradi missziókerület képvi-seletében Boros Gyula lelkipásztor.

Gál Gyõzõ lelkipásztor köszöntõ-jében megemlékezett az úttörésküzdelmeirõl: „Olyan dolgokat élekát, amit évekkel ezelõtt reméltem éshittem. Amikor a második tagot,Rózsikát merítettük be, adta az Úrazt a gondolatot, hogy Pírban kétgyülekezet lesz.” Végül buzdította agyülekezetet, hogy legyenek hálásakezért a házért, nagy tisztelettel, mélyalázattal és nagy szeretettel jöjjenekmindig ide.

A gyülekezet újkori történetétFerenczi Béla a következõképpenfoglalta össze. Szilágypérban az1950-es években éltek baptistanéven ismert hívõ emberek: KatonaEszter, Bódizs Péter, Póti Károly,Szõke József és Balog Mihály család-jai, akik közül némelyek meghaltak,

mások innen elköltöztek. ‘72-igmûködött itt baptista gyülekezetSzabó Károly, utóbb pedig GelényJános pásztorlásával.

2003-ban csoda történt, mertIsten megszólított két személyt,Erdei Sándort és Daróczi Rózsikát,akik két-, illetve három év múlva beis merítkeztek Mihályfalván. Kéttaggal elindul a szilágypéri baptistaleánygyülekezet, akik közül az egyiktag félig magyar, félig román, amásik tag pedig roma nemzetiségû.

A következõ év nyarán hozzájukcsatlakozik egy magyar tag, ErdeiSándorné és egy roma tag, BalogRozália (a Rózsika édesanyja). Ettõlkezdve még többen látogatják azösszejöveteleket, és a magyar imaházkicsinek bizonyult.

Másfél év után megtért a Rózsikaférje, Daróczi Gábor. Mostmár kétcsaládból és két nemzetségbõl tevõ-dött össze a gyülekezet, és egyretöbb érdeklõdõ is kezdett járni azalkalmakra. A szûk hely ellenére isegyetértésben, örülve a kegyelem-nek, boldogan szolgálták az Urat.

Azonban hamarosan két kérdéstevõdött fel: 1) Mi lesz, ha egyre töb-ben jönnek a gyülekezetbe? 2) Nemakadály-e az emberek elõtt a nem-zetiségi hovatartozás a megtérésrenézve? A sokféle körülményt figye-lembe véve született meg a válasz,hogy a továbbiakban jobb lesz, hakülön tartanak összejöveteleket.2009 májusában a Daróczi családfelajánlotta lakóházuk egyik szobájátistentiszteleti helynek.

Az elkülönülés nem ment köny-nyen, mert egy Lélektõl volt átitatvaa kis gyülekezet, és mindkét részrõl

lehetett hallani, hogy fáj az elválás.Viszont a további események meg-erõsítették a döntés helyességét,mert mindkét csoporthoz csatla-koztak barátkozók és megtérõk. Ígylehetett bemerítést tartani a magyargyülekezetben (2010. június 27-énketten merítkeztek be) és a romaközösségben is (július 25-én tízenmerítkeztek be Kécen). Jelenleg 13tagja van a szilágypéri roma baptistagyülekezetnek. (Sz.L.)

Daróczi Gábor (középen) bizonyságtétellel, a holland házaspár (lent) énekkel szolgált.

SZERETET • 2011. MÁJUS6

Felpakolt autóval indultunk el2010. december 3-án a Vajda-ságba. Három hónapra men-

tünk, és Urunk kegyelmébõl ki istölthettük a tervezett idõszakot.Nem ért bennünket sem betegség,sem különösebb baj. Tudtuk, hogytöbben is imádkoznak értünk, amitezúton is nagyon köszönünk.Amióta házasok vagyunk ez volt az

elsõ karácsonyi ünnep, amit gyer-mekeinktõl távol töltöttünk. Viszontkaptunk erre az idõszakra a sajá-tunknál még népesebb családot,akik között sok-sok áldásban része-sültünk.

Bácskossuthfalván laktunk, agyülekezet egyik szolgálati lakásá-ban. Onnan jártunk minden hétenkétszer Pacsérra, egy-két alkalom-mal Csantavérre és Kishegyesre.Mindegyik gyülekezetben szolgál-tunk ezeken az alkalmakon. Így voltlehetõségünk ismerkedni mindegyikhelyen a testvériséggel, belelátni éle-tükbe, nehézségeikbe, problémáikba.Sok bajjal, szükséggel küszködnek,mivel a szétvállási háború megviseltenagyon az egész országot, a vajdaságimagyarságot különösen.

Feltûnõ volt számunkra az elsõhónapban, hogy az emberek mennyireszomorúak, komor a tekintetük, nincsmosoly az arcukon. Ez alól azok semkivételek, akikkel a gyülekezetekbentalálkoztunk. Mi lehet az oka? –kérdezgettük egymástól, de nemjöttünk rá egykönnyen. Azt tudtuk,hogy a korábbi Jugoszláviában,hozzánk képest „kis amerikai”módon éltek. Most viszont a nincs-telenség, a létminimum alatti élet-színvonal, a fizetésképtelen munka-helyek ezrei, magas árak miatt sok

bajjal küzdõ, beteg, depressziósmagyar nép él. Kiábrándultságotészleltünk a fiatalok között is, amunkától elveszik a kedvüket márinduláskor azzal, hogy például anyári szünetben végzett munka utáncsak december végén fizetnek avállalkozók. Nyúl Zoltán lelkipásztortestvér úgy fogalmazta meg a hely-zetet, hogy a Vajdaságból csak elköl-töznek az emberek, de az elmúlthúsz évben senki sem költözött oda.

A vajdasági magyar baptistagyülekezetek kicsik. A bácskossuth-falvi nemrég indult, 12 tagja van,tavaly kétszer is volt bemerítés. Azttapasztaltuk, hogy az emberekbenvan érdeklõdés Isten iránt és nyi-tottak. Meglátogathattuk õket, nagyszeretettel fogadtak mindenütt, jóbeszélgetéseink alakultak ki, aztáneljöttek az összejöveteleinkre is.

Kishegyesen, ahol pár éve indultújra a gyülekezet, nagyon nagy azérdeklõdés. Most még csak egy ház-nál gyülnek össze. Voltak olyanalkalmaink, amikor negyvennél istöbben zsúfolódtak be a Lajos ésEszter házába. Az itteni gyülekezet-nek nagy szüksége lenne egy ima-házra. Ezúttal is kérjük az erdélyitestvériséget, hogy gyarapítsákSzövetségünk külmissziós alapjáterre a célra.

A csantavéri is egy fiatal gyüle-kezet, még nincs 20 éve, hogy meg-alakult. Szép, szolgáló ifjúsága van.Jó lenne, ha egy ifjúsági pásztor,vagy ifjúsági vezetõ össze tudná fogniõket a többi vajdasági gyülekezetfiataljaival együtt.

Pacséron a gyülekezet – az egyet-len a vajdaságiak közül, amelyiknagy múlttal rendelkezik – az utóbbiévekben számbeli apadást él meg, afenti okok miatt fiatalok mentek el.

Mindez egy nagy imatéma eléállít bennünket: „Uram, adj hamarébredést a Vajdaságban, megújulástPacsérra és a nagy szükségben levõtöbbi gyülekezetbe!”

Testvéreim, imádkozzatok tovább-ra is érettünk! Ha az Úr is úgy akar-ja, május 7-15 között Kishegyesremegyünk evangélizációs alkalmakra,majd õsztõl pedig egy újabb szol-gálati idõszak következne.

Köszönjük az anyagi- és imatá-mogatást, az Úr legyen veletek!

Sok szeretettel: Tóth Zoltán és Irénke

Nagyváradról

Az alábbi blogon lehet olvasni beszámolókat és tovább híreket:http://zoli-hirekavajdasagbol.blogspot.com

VAJDASÁGI MISSZIÓÚTI BESZÁMOLÓ

Házasoknak szóló felejthetetlen alkalom volt Bácskossuthfalván, amelyen részt vett Erdélybõl Sallai Jakab és Mária, a fotón középen a harmadik házaspár, mellettük balról Tóth Zoltán és Irénke, valamint Nyúl Zoltán és Viktória.

A Tóth házaspár a székelyudvarhelyi Erdõ Leventével, aki a vajdasági fiatalokközött végez missziómunkát.

SZERETET • 2011. MÁJUS 7

Friss hó hullott december 12-ereggelére, és simult valamelyest

a kátyús út a központból a városszéli Dihenes-telepig. „Jó helyenjárunk” – ezt üzente a tétovázó ide-gennek az ünneplõbe öltözöttek, ésvélhetõleg a mihályfalvi roma ima-ház felé igyekvõk látványa. Nagyöröme volt aznap a gyülekezetnek,alig két hónapja nyílott meg új ká-polnájuk, s aznap pedig saját lelki-pásztort kaptak Filep Szilárd dia-kónus-missziómunkás személyében.

Az ünnepélyt Bödõ Zoltán, aRomániai Cigánymissziós Alapít-vány elnöke és ennek e gyülekezet-nek az eddigi ügykezelõ pásztoravezette. „A Seregek Urának köve-tévé avatunk, nem csupán ennek akörzetnek a lelkipásztorává” – mon-dotta bevezetõjében a Malakiás 2:1-2b,7-et idézve.

A kezdõ igehirdetést KovácsGyula lelkipásztor, missziókerületielnök tartotta. A 2Tim 4:1-5 alapjánfigyelmeztette a szolgatársat: „Légykész alkalmas és alkalmatlan idõbenszólni az örömüzenetet”.

A felavatott lelkipásztort számo-san köszöntötték. Kedves szavakkalszólt a Keresztyén CigánymisszióAlapítvány alapítója, KõszegiDániel: „Nagy hála van a szívemben,mert az elmúlt években jómagam isláthattam azt a lelki fejlõdést, amitaz Úr a te életedben elvégzett. Boldogvagyok, hogy Isten elhozta ennek azavatásnak az idejét.”

A mihályfalvi magyar baptistagyülekezet nevében Kelemen Tiborköszöntött a Róma 12-1-9-et idézve.

Bunta Ferenc, a tárkányi gyüle-kezet diakónusa, a felavatott lelki-pásztor korábbi szolgálati helyét, a

belényesi körzetet képviselve adta átjókívánságát a Zsolt 125:1, és a Zsolt134:3 igeversekkel: „Akik az Úrbanbíznak, olyanok, mint a Sion hegye.Áldjon meg téged a Sionról az Úr”.

Filep Ottó a bályoki gyülekezetelöljáróságának köszöntését adta át,sok erõt és örömet kívánt aszolgálathoz.

Az édesapa, Futó Árpád, a székely-hídi gyülekezet szolgálattevõje, örö-mét fejezte ki, hogy Isten meg-áldotta négy fiúgyermekkel, és a soknehézség közepette is az Úr félel-mében tudták õket nevelni. Majdmint Pál Timóteushoz, azonképpenszólt most õ is szeretett fiához:„Végezd az Úr munkáját hûséggelés alázattal, hogy Isten áldása továbbáradjon az emberek felé.”„Egy férfiember szárnyakat kap, hafelesége is támogatja abban a misz-szióban, ahova az Úr elhívta” – mon-

dotta Kõszegi Zsóka testvérnõ, idéz-ve a 2Tim 2:15-öt: „Igyekezz kipróbáltemberként megállni az Isten elõtt”.

A két szomszéd roma gyülekezetmegbízottai is köszöntöttek: Réz-mûves Tibor az Érkörtvélyes I-bõlés Varga Viktor az Érkörtvélyes II-bõl. A helybeli gyülekezet részérõlKaszanyi Beáta mondott el egyAntal Ferenc-verset.

A záró igehirdetést Kajcza János,a nagyváradi roma gyülekezet lelki-pásztora tartotta (2Péter 3:1-10).Beszéde elején hangsúlyozta: Azért,hogy frissen és erõvel tudja Szilárdtestvér hirdetni az igét, fontos agyülekezetnek elfogadnia a Zsid13:17-et: Engedelmeskedjetek elöljárói-toknak és fogadjatok szót, mert õk vi-gyáznak lelkeitekre, mint számadók; hogyezt örömmel míveljék és nem bánkódva,mert ez néktek nem használ.” (Sz.L.)

Az avató bizottság tagjai (balról jobbra): Papp László, Gál Gyõzõ, Bödõ Zoltán, Kovács Gyula, Kajcza János és Szabó András lelkipásztorok; középen Filep Szilárd.

ÉRMELLÉKI ESEMÉNY 2010. VÉGÉN

Lelkipásztort avattak a mihályfalvi roma gyülekezetben

Amit Isten tett és tesz érettünk, nem érdemeljük meg, mindaz kegyelem. Mi ezt napontatapasztaljuk az életünkben. Jelenleg minden teológiai hallgató vasárnaponként szolgálvalamelyik gyülekezetben. Ebben az idõszakban, amikor a Teológiai értesítõt állítjuk össze,

éppen az ünnepi igehirdetésekre készülünk. Mindannyian Jézus halálának és feltámadásánakvagyunk a gyümölcsei. Az ünnepeken arra is emlékezünk, hogy a mi bûneink miatt õ szenvedett, a halált is vállalta értemés érted. Milyen nagy áldozat, milyen nagy szeretet! Ezért méltó az Isten, hogy érte éljünk, és Õtszolgáljuk teljes szívünkbõl. Segítsen erre az Úr mindenkit! „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról,hogy meghaltatok a bûnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” (Róm 6:11)

Összeállította: TÓTH RÓBERT, teol. hallgató

SZERETET • 2011. MÁJUS8

TEOLÓGIAI ÉRTESÍTÕ

Szüleim vallásosak voltak, vasár-naponként elvittek a templom-ba, elõször a katolikusokhoz,

majd késõbb a reformátusokhoz isjártunk.

16 éves voltam, amikor elõszörelmentem egy baptista gyülekezet-be, ahol igazán megragadott azIsten igéje. Akkoriban nem voltakbarátaim, magányos voltam, deelhatároztam, hogy fogok járni ima-házba. Érdekes módon, néhányhéten belül, egyre több barátom lett,akik nem rajongtak az imaházért.Emiatt aztán elmaradoztam a gyüle-kezetbõl, inkább a barátokkal voltamelfoglalva. A szórakozás – zene, diszkó– lett számomra az élet, s egyrekevesebbet törõdtem Istennel.

Azonban, az érettségi közeled-tével, amikor egyre közelebb kerül-tem a „Hogyan tovább?” kérdéshez,szüleim azt tanácsolták, hogy legyekpap. Mivel bibliaismeretbõl is kellettvizsgázni, elkezdtem olvasni a Bib-liát. Ahogyan olvastam, az igerávilágított arra, hogy Isten teljesenmás, mint amilyennek én gondol-tam. Megértettem azt is, hogy énegy bûnös ember vagyok.

Isten eszközöket használt ajavamra, három osztálytársamat,akik beszélgettek velem és elhívtak abaptista gyülekezetbe. Ott értettemmeg elõször, hogy Isten mennyireszeret. Az imaházban láttam egyfilmet Jézus életérõl, ami nagyonmegérintett. Akkor döntöttem el

teljes szívembõl, hogy õt akaromszolgálni.

Miután megváltozott az életem,elkezdtem beszélni Jézusról acsaládban is, és a húgom is megtért.Ez a szüleimnek nem tetszett, mertõk azt akarták továbbra is, hogyreformátus pap legyek. De nemadtam fel, továbbra is bizonyságottettem és imádkoztam szüleimért.Két évre rá õk is megtértek ésbemerítkeztek.

A katonaság után Isten szólthozzám, hogy szánjam oda magama lelki szolgálatra. Egyik testvérmeghívott a roma gyülekezetmegnyitójára. Nagyon megérintett,

hogy ezek az emberek milyenbuzgón imádják az Istent. Istenmegérttette velem, hogy közöttükkell szolgáljak. Ott ismertem meg afeleségemet, aki a gyerekekkelfoglalkozott.

Jelenleg gyerekekkel, fiatalokkalfoglalkozunk s családokat látogatunk,próbáljuk bátorítani õket, hogy anehéz körülmények között is tart-sanak ki Isten mellett. Az Õ veze-tését követve jelentkeztem a MagyarBaptista Teológiára 2009-ben. Azértimádkozom, hogy legyek hasznoseszköze az Úrnak! Mindenért Istenélegyen a dicsõség!

Szeretettel köszöntjük a testvéreket!

Incze Zoltán és felesége Tünde, valamint gyermekeik: Lídia, Csilla, és Edina.

Incze Zoltán, Nagyvárad(levelezõi tagozat másodéves hallgatója)

Teológiai hallgatók bemutatkozása

SZERETET • 2011. MÁJUS 9

Áldásos és örömteli alkalomamikor együtt szolgálhatunkkülönbözõ gyülekezetekben.

Erre adódott lehetõség március 20-án. Délelõtt, Szilágyballán, JózsaZsolt szolgált imabuzdítással.

Az istentiszteleten Mezei Ödönhirdette az igét Elizeus elhívásáról a2Kir 2:1-15 alapján. Testvérünkhangsúlyozta, hogy Isten ma is elhívembereket a szolgálatra, és ez pedigkegyelem. (Délelõtt én nem tudtamtársaimmal lenni, mivel Varsolconkellett szolgálnom.)

Délután a szilágyperecseni test-vérek között szolgálhattunk. Lehe-tõségünk volt bizonyságot tenni

arról, amit Isten végzett és végez ami életünkben. A szilágyballai fiúkközül öten elkísértek bennünket,akik énekekkel és bizonyságtevésselis szolgáltak. KüIön örültünk, hogyKónya Dénes (Barótról) is köztünklehetett, és bizonyságot tehetettIsten vezetésérõl, amit megtapasz-talt életében. Igehirdetéssel SzilágyiNorbert szolgált a Bír 14:1-9alapján.

Hat órától Varsolcon vettünkrészt az istentiszteleten. Ez volt aharmadik istentiszteleti alkalom, dea fiatalok nagyon frissek voltak,senki sem volt fáradt. A ballaifiúkórus olyan szépen énekelt,

hogyha valahol szolgálni fogunk,meghívjuk õket is, hogy segítsenekbe az éneklésbe. Az igét Mezei Ödönhirdette a Mt 5:21-26 alapján, a ,,Neölj!” parancsolatról. Az összejövetelvégén pedig volt alkalmunk együttvacsorázni és beszélgetni.

A Szentlélek megörvendeztette aszívünket, ezt tapasztaltuk a közösszolgálatok során, és közelebbkerültünk Istenhez és egymáshoz is.Köszönjük a testvérek eddigiimatámogatását. Kérjük, hogytovábbra is hordozzanak bennünketimában!

TÓTH RÓBERT

Fiatal koromtól a Nagyváradi 1-es számú baptistagyülekezet tagja voltam. 15 éves koromban egybibliai történeten keresztül értettem meg Isten

hívását, amikor egy gazda vacsorát készített, és miutánminden elkészült, kiküldte szolgáit, hogy vigyék el a meg-hívót a meghívottaknak. Tudtam, hogy rólam van szó,akihez Isten annyiszor szólt már és én mindig vissza-utasítottam. Lelki harc volt bennem, hogy mi lesz, ha el-fogadom és mi lesz, ha nem. Hála Istennek erõt kap-tam, hogy döntsek Jézus mellett. Kiöntöttem neki aszívem és megvallottam minden bûnömet. Soha addignem tapasztaltam olyan szabadságot és örömöt! UtánaIsten meggyõzött a keresztség fontosságáról, és 1996.május 31-én ebben is követtem Mesterem akaratát.

Több évig mint hangtechnikus szolgáltam a gyüleke-zetben, majd a Timóteus Társasággal együttmûködveegy egyetemista missziót indítottunk Nagyváradon.Közben bekapcsolódtam az Evangélium Hangja Rádiómagyar nyelvû adásának szerkesztésébe is, amit mainapig is végzünk, mostmár feleségemmel együtt.Annával 2007 májusában kötöttünk házasságot, majdIsten 2008 decemberében megajándékozott minket egyfiú gyermekkel, Ábellel, akit nagy örömmel nevelünk.

Fordulópontot jelentett számunkra az, hogy aBetlehem imaházhoz költözhettünk. A gyülekezet fiatalházaspárt keresett gondnoki munkára, a szolgálati lakáshasználatáért. Itt egyre több szolgálati terület nyíltelõttünk: ifimunka, gyülekezeti szolgálatok, dráma-csoport, prédikáció. Megtapasztaltam, ahogy Istenbátorságot ad és felruház lelki ajándékokkal a szolgá-latok betöltésére. A szolgálatok minõségi javítása

érdekében késztetést éreztem a szívemben a teológiáravaló jelentkezésre.

Hálás vagyok Istennek, hogy mint Pálnak a sátor-készítést, Isten nekem is megadta, hogy kompjúteresrendszergazdaként kereshessem meg kenyerem.

A jövõben egyre jobban szeretném odaszánnimagam a lelki szolgálatra és engedni Istennek, hogyvégezze munkáját bennem és általam. ,,Mert jó az Úr,örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékrevaló az õ hûsége!” Kérem a testvéreket imádkozzanakértünk és gyülekezeteink lelki vezetõiért.

Nagy Ferencz és felesége Anna, gyermekük: Ábel

TEOLÓGIAI ÉRTESÍTÕ

Nagy Ferencz, Nagyvárad (a levelezõi tagozat másodéves hallgatója)

A teológiai hallgatók közös szolgálata

A húsvéti legációban a következõ helységekben szolgálunk:Józsa Zsolt Marosvásárhelyen és SzászrégenbenMezei Ödön BarótonSzilágyi Norbert HadadnádasdonTóth Róbert Nyárádmagyaróson

SZERETET • 2011. MÁJUS10

BEMERÍTÉSEK

Egymást segítve igyekeztünkfeljutni február 13-án a csodálatoskörnyezetben épült korondi ima-házba. A jeges és havas út ellenéreszívünk telve volt örömmel, azimaház zsúfolásig megtelt, beme-rítési alkalomra gyülekeztünk.

Hála és dicsõség szálljon Istennevére, hogy ismét megmozdul-hatott a víz Korondon a romaimaházban. Együtt örültünk ezena napon a helyi testvérekkel,valamint a körzetbõl és más gyüle-kezetekbõl összegyült testvéreink-kel. Figyelve a boldog arcokat,hallgatva a szívbõl fakadó énekeketés bizonyságtételeket, mi szolgálat-tevõk, ezúttal is átélhettük azt, hogynem hiábavaló a mi munkánk azÚrban.

Gábor Rupi testvér meleg sza-vakkal köszöntötte az ünneplõgyülekezetet és jó házigazdakénthálával telt szívvel szolgált mindenrésztvevõ felé. Boros Róbert, aszékelyudvarhelyi gyülekezet lelki-pásztora, örömének adott hangot.Bátorító volt hallani, hogy romatestvéreink között a Székelyföldön isterjed az evangélium. Jó tudni azt,hogy sokan megnyitják szívüket ésbefogadják az evangéliumot. Jó voltlátni a mosolygó és szívbõl imádkozótestvéreinket.Isten igéjével a Cigánymisszió vezetõi,

Kõszegi Dániel és Dan László testvé-rek szolgáltak a népes hallgatóságfelé. Elhangzott, hogy a roma közös-ségek különleges idõszakot élnek át.A Szentlélek munkája megtapasztal-ható a még csak formálódó kisebbközösségekben is. Isten igéje szóltazok felé is, akik még eddig nemnyitották meg szívüket JézusKrisztus elõtt. Többszörösen is átél-hettük az áldást ezen a napon,hiszen amikor megmozdult a víz ésGábor Rupi testvér bemerítette afehérruhásokat, szinte megmozdulta hely. Isten arról is gondoskodott,hogy legyenek olyanok is, akik látvaa bemerítést, hallva az evangé-liumot, behívják szívükbe Jézust.Örömmel estünk térdre az Úr elõttés könyörögtünk azért, hogy a bátorelindulást kövesse odaszánt élet.

Hitünkben megerõsödve indul-

hattunk tovább, hogy még sokansok helyre vigyük a keresztrõl szólóörömüzenetet. Lefele tartva az ima-házból még nagyobb szükségünkvolt arra, hogy egymást segítsük,hiszen szinte jégpáncéllá változott adomboldal. Közben egy hangosszóra lettünk figyelmesek. Megfor-dulva azt láttuk, hogy az imaházbólsietett utánunk két asszony, akiknem akartak úgy hazamenni, hogyne mondják el, Jézus az õ szívükbe isbeköltözött. Az úton megállva fel-kiáltottunk Istenhez, megköszönvea kegyelmet, és egyben kérve õt,hogy szeretetével és áldásaivalkísérje azokat, aki még idõben igentmondtak neki.

Az Úr munkálkodik és mi sem te-hetünk mást. Mindannyian a magunkhelyén végezzük az Isten által reánkbízott munkát! (D.L.)

„Mikor visszahozta az Úr Sionnakfoglyait, olyanok voltunk mint azálmodók. Akkor megtelt a szánk neve-téssel, nyelvünk pedig vigadozással.Akkor így szóltak a pogányok: hatal-masan cselekedett ezekkel az Úr!Hatalmasan cselekedett velünk az Úr,azért örvendezünk!” (Zsolt 126,1-2)

2010. június 20-án négy fehér-ruhás vallotta és pecsételte meghitét Jézus Krisztusban a beme-rítésben – az ünneplésre összese-reglett gyülekezet és népeshallgatóság elõtt.

Reggel az imaház udvarán agyülekezet fúvóskara kürtölte szét afaluba a jó hírt. Kezdéskor a gyüle-kezet lelkipásztora, Boros Józsefköszöntött, majd Ruzsa János ésBoros Mihály buzdítottak imára.

A gyülekezet gyermekei, fiataljai

és a fúvóskar is szolgált, igéthirdetett Dóczé Bálint lelkipásztorSzlovákiából magyarul, és a gyüle-kezet lelkipásztora románul.

A fehérruhások bizonyságtételeután a bemerítés aktusa következett.Megható volt, amikor a lelkipásztor

édesapa bemerítette és igével buzdí-totta saját fiát is.

Boros Hanniel (14) szívét zsengegyermekkorban érintette a keresztyéncsalád légköre, a hallott igék, törté-netek, énekek. Majd egy keresztyénkönyv olvasása nyomán jutott el a

Örömünnep Korondon!

Bemerítés Méhkeréken

SZERETET • 2011. MÁJUS 11

BIBLIAI ISMERTETÕ

Bevezetõ a rómaiakhoz írt levélhez

Májusban, a vasárnap du-i összejöveteleken, a Rómabeliekhez írt levelet tanulmányozzuk.

„Isten kegyelmének a jó híre”

végleges döntésre, amikor szüleivelletérdelt és átadta életét JézusKrisztusnak.

Albrecht Marius (36) a karácsonyiünnepekre került haza sok éviszabadságvesztés után. Volt barátaikábítószer csempészésre vették rá,de hamarosan lebukott és börtön-büntetésre ítélték Angliában. Isten-nek azonban terve volt az életével.Egy magyar misszionárust használtfel, hogy ne csak a tolmácsolásban,

hanem lelkigondozásban is segítseés Istenhez vezesse. A hosszú, magá-nyos évek alatt radikális változásoktörténtek életében.

Kozma Éva (59), Marius édes-anyja döbbenettel és csodálkozássalszemlélte hazaérkezett fiában agyökeres változást. Kiváncsian kísér-te el fiát a gyülekezetbe. A menny-bemenetel napján az ige õt is szíventalálta és döntött Jézus Krisztusmellett. Súlyos betegsége ellenéremár nem csupán szemlélõként vettrészt a bemerítésen, hanem fiávalegyütt állhatott fehér ruhában.

Jova János (64) felesége és lányamegtérése és bemerítése nyománkerült kapcsolatba a gyülekezettel,ahol megfogta a testvéri szeretet, ahirdetett ige és Isten jelenléténekmegtapasztalása. A karácsonyi ige-hirdetés után felállt és bátran meg-vallotta, hogy megnyitja a szívét,befogadja az Úr Jézus Krisztust, akitengedelmességben akar követni.

Imádkozzunk, hogy aki elkezdtebennük és bennünk a jó dolgot,elvégezze Krisztus Jézusnak napjáig.

BOROS JÓZSEFNÉ IRÉN

Arómaiakhoz írt levél teológiailag az egyik legát-fogóbb az újszövetségi levelek közül. A keresz-tyén hit rendszeres és részleges bemutatása

szempontjából a Biblia kommentátorai rendkivülfontos szerepet tulajdonítanak ennek a levélnek, mivela legteljesebben és legvilágosabban mutatja be az evan-géliumot, a jó hírt az egész Újszövetségben. John Stott,a neves angol teológus és kortárs prédikátor ezt a leve-let egy „keresztyén kiáltványnak” nevezte. MartinLuther, a reformátor, úgy említette mint ami „valóbanaz Újszövetség legfontosabb része, és valóban a leg-tisztább evangélium”.

Rómába Jeruzsálembõl jutott el az evangélium öröm-híre. Elsõ hirdetõi azok a zsidók és prozeliták lehettek,akik ott voltak Szentélek kitöltetésének eseményeinél,meghallgatták Péter beszédét és megkeresztelkedtek(ApCsel 2. fejezet). Ezek szerint a római keresztyén gyüle-kezetet, mely Kr. u. 50 elõtt jött létre, nem Pál apostolalapította. Arról sincs semmi feljegyzés, hogy ezt Pétertette volna, vagy esetleg egy más apostol. A Krisztusbanhívõk hitük miatt nem járhattak a zsinagógákba, ezérta keresztyének „házi csoportokat” alkottak (Róma15,14-15).

A levél megírásakor Rómának hozzávetõlegesenegymillió lakosa volt, melybõl ötvenezren zsidó szár-mazásúak voltak. Kr. u. 49-ben Claudius kiutasította azsidókat Rómából egy bizonyos „Chrestus” miatt. Az in-doklás szerint „miatta közrendet veszélyeztetõ zavar-gások” törtek ki. A történészek a „Chrestus” nevet aKrisztus név egy változatának vélik.

A levél céljaA gyakorlati célokat véve figyelembe több okot is

találunk a levél megírására. A 15. részben megtalálhatóa levél írásának az oka, a helye, sõt az ideje is. Ezekszerint Pál apostolnak kifejezett szándéka volt Rómábautazni, hogy ott is hirdethesse az evangéliumot, sõt

onnan még Hispániába is el akart látogatni a rómaikeresztyének segítségével (15,24.28.32). Az is kiderül alevélbõl, hogy Pálnak számos barátja, ismerõse és rokonais volt Rómában.

A levél taralma és felosztásaA levél az evangélium részletes és rendszeres bemu-

tatása egy stratégiailag fontos közösség számára, amit arómában élõ keresztyének képeztek.

A kegyelemrõl úgy tanít a levél, mint amely elõzmé-nye a hit által való megigazulásnak, mértéke mindenelképzelést meghalad; és ahogyan egynek engedet-lensége folytán mindenkire kihatott a kárhozat, úgyegynek engedelmessége által kihat mindenkire akegyelem

A rómaiakhoz írt levél sok lehetséges vázlata közülbemutatunk egyet, ami egy kicsit segít, hogy egy átfogóképet alkossunk errõl a levélrõl.

Bevezetés (1,1-17)A bevezetés rendkivül fontos, mivel Pál apostol

bemutatkozik, leírja vágyait a római misszióvalkapcsolatban és rögtön rátér a levél fõ témájának abemutatására, az evangélium ismertetésére és a hitáltali megigazulás valóságára. Az apostol a krisztusievangélium középpontjában álló nagyszerû örömhírt:a mgigazulás tanítását fejti ki. Tétele az, hogy Krisztusevangéliumának isteni ereje van: üdvösséget és erkölcsimegújulást ad minden hívõnek (Róma 1,16-17).

(Cikkírónk az Arad megyei Pécskán a román baptistagyülekezetet pásztorolja, valamint Újszövetséget tanít anagyváradi Timóteus bibliaiskolában és a Teológián.)

Bemerítés Méhkeréken(Folytatás az elõzõ oldalról)

(Folytatás a záróoldalon)

HUBERT IMRE lp., Pécska

SZERETET • 2011. MÁJUS12

Vasárnap reggel van, békés,harmatos szilágysági reggel.Az idõnként felzúgó autók

zaja mellett sietõ léptek kopogásatöri meg a csendet. Három pöttyösruhába öltöztetett kislány igyekszikkézen fogva elöl, mindhármuknálpöttyös táska, pöttyös kendõ. Mögöt-tük két fiúcska szaporázza lépteit, õkis ünneplõben, vasalt ingben, simárafésült hajjal. S e kis csapatot karon-fogva igazgatja az édesapa és édes-anya, hol sürgetve, hol rendreuta-sítva, nehogy elkéssenek az ima-házból. „Minden vasárnap élményvolt nézni fürge lépteiket, amintimaházba igyekeztek” – meséltéknekem késõbb a falubeliek.

Így volt ez harminc évvel ezelõtt,s így van ez ma is. Édesanyám szá-mára az istentiszteleti alkalmakonvaló megjelenés létfontosságú volt:„Az Úr Házát mindennél jobban kellszeretni, támogatni, megbecsülni”. S hogy ezt már gyerekként megta-nultam, részben neki köszönhetem.

Az édesanyámtól kapott értékekAmikor azokon az értékeken

gondolkodom, amelyeket édes-anyámtól kaptam, mindenek fölöttaz Igéhez való ragaszkodása, isten-hite, szolgáló lelkülete jut eszembe.Családunkban természetes és való-ságos volt az Isten létezésének ténye.Szüleimnek köszönhetõen már kis-gyerekként olyan hiteles istenképformálódott ki bennem, hogy jöhe-tett késõbb bármi és bárki – ateistabiológiatanár, szkeptikus pszicho-lógusok, Freud és Darwin tanai – azIsten létezésében való hitemet senkiés semmi nem tudta egy pillanatrasem megingatni. S az, hogy késõbbélõ hitre jutottam, az isteni kegye-lem és szüleim gondoskodásánakegyértelmû következménye.

Felbecsülhetetlen érték volt szá-momra, hogy anyukám teljes idejéta családjának szentelte, igazi derékasszonyként jókedvûen dolgozott,fölkelt még éjjel is, hogy melegétellel, forró teával indítson útnak ahideg téli hajnalokon, s azóta semértem, hogyan, de az útravaló melléaz otthonunknak egy darabját is

becsomagolta, hogy ne érezzemmagam sehol idegennek.

Óriási értéket jelentettek és jelen-tenek ma is számomra édesanyámimádságai. Az öt kicsi gyermekgondja-baja mellett mindig tudottidõt szakítani az imában való elcsen-desedésre, bibliaolvasásra. Mind amai napig biztonságot nyújt a tudat,hogy egy imádkozó édesanya, nagy-mama van mögöttem és családommögött, s az õ imái TúrmezeiErzsébet szavaival élve ,,védenek, minthõsi vért, mint tiszta dallam, ölelik körüléletemet halkan” (T.E.: Utolsó imádság).

Az is mély nyomot hagyott ben-nem, ahogy a szegényekhez viszo-nyult, ,,tenyere mindig nyitva volt anyomorultak elõtt, kezét nyújtotta aszegényeknek” (Péld 31,20). Soha nemengedett el senkit üres kézzel, ide-jébõl és anyagi javaiból is nagy-lelkûen áldozott a nélkülözõknek.Igyekszem én is hasonlóan bánni arászorulókkal, hogy majd az éngyermekeim is erre emlékezzenek.

Az igei értékek számára örök-érvényûek maradtak, még akkor is,amikor a társadalom értékrendszerea feje tetejére állt. Alázata és egysze-rûsége, Isten iránt való engedelmes-sége minden földi kincsnél többetjelentett és jelent ma is számomra.Mondhatom, hogy egész életre szólóútravalót kaptam hívõ édesanyám-

tól, aki nem csak tanította az Igétgyermekeinek, hanem igyekezettvalóságosan meg is élni azt.

Sokszor feltevõdik bennem akérdés, hogy én tudok-e a gyerme-keimnek hiteles példát nyújtani éslefektetni egy olyan erõs lelki alapot,amely szilárdan megáll az egyre el-vetemültebb és válságosabb korban?

Ma úgy tûnik, nehezebb!Régen sem volt könnyû a gyer-

meknevelés, de ma úgy tûnik, egyrenehezebb. Mégsem kell csügged-nünk, hiszen a mi Istenünk nemváltozik! Igéje sem avul el, mindigidõszerû és a legfontosabb tanács-adónk marad, mai szülõknek is.Természetesen fel kell ismernünk atársadalomban végbemenõ rossz-irányú folyamatokat, de ugyanak-kor észre kell vennünk Isten gond-viselését és cselekvõ jelenlétét csalá-dunkban és a világban is.

Isten nem akarja, hogy rettegés-sel gondoljunk a jövõre, hanem azt,hogy biztosan fogjuk gyermekeinkkezét és bátran, aggodalmak nélkülnézzünk szembe a jövõvel, mert is-merjük Azt, aki tegnap, ma és mind-örökké ugyanaz.

Derék anyát kicsoda találhat?Hálás vagyok és Istennek adom a di-csõséget, hogy én találtam. Édes-anyám a maga igencsak alacsony ter-metével, de fõképpen a bibliai érté-kek megélésével és továbbadásával alegderekabb anya elõttem.

Nekem sikerül-e?Nekem sikerül-e derék anyává vál-

nom? Bár magas a mérce és ismervesok hiányosságomat, mulasztáso-mat, elcsüggedhetnék, mégis Isten-ben bízva, tudom, hogy nem lehe-tetlen! Hiszen ez az Õ célja velem is,hogy derék asszonnyá, derék édes-anyává formáljon, nekem csupánannyit kell tennem, hogy engedel-mesen figyeljek az Õ szavára és Igé-jének ne csak hallgatója, hanemmegtartója is legyek. Kívánok közös-ségeinkben sok-sok ilyen derékédesanyát!

BOROS RÓBERTNÉ EMILIA

Székelyudvarhely

Derék anyát kicsoda találhat?ANYÁK NAPI GONDOLATOK

Amikor azokon az értékeken gondolkodom, amelyeket édesanyámtól kaptam, mindenek fölött az igéhez való ragaszkodása, istenhite, szolgáló lelkülete jut eszembe.

Foto: Sz.

SZERETET • 2011. MÁJUS 13

SSzzeerreetteett - kiadja a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége

Elnök: Dr. Simon József. Felelõs szerkesztõ: Veress Efraim. Szerkesztõ-tördelõszerkesztõ: Szilágyi László.

Jelen szám dr. Vass Gergely felelõs szerkesztõi közremûködésével készült.

410050 ORADEA, Str.: Gen. H. M. Berthelot 5, ROMANIA. E-baptifon: 0735 500 009, e-mail: szeretetlap@gmail. com

A lap internetes változata a következõ címen olvasható: www.magyarbaptista.com

A szerkesztõség fenntartja a jogot, hogy a kéziratokat szükség szerint átdolgozza.

Nyomtatás: Imprimeria de Vest, Oradea. A lap megjelenik havonta. ISSN 1223-4605

Mindannyiunk életében vannak mérföldkövek, amelyek meghatá-rozzák sorsunk további alakulását. Nálam ezek Istenhez kapcsolód-nak, amikor Õ nagyon közel hajolt hozzám.

Október végén történt, és anyukámmal kapcsolatos. 12 évvel ezelõtt állapí-tották meg nála a rákbetegséget. Az azt követõ idõszakban eme kór mindensúlyos szakaszán keresztülment. Viszont sok fájdalma és nehézsége ellenére

is a környezete egy életvidám, kiegyensúlyozott, boldog és békés embert látottbenne. Ilyen nehézségek és fájdalmak között csupán emberi erõvel nehéz lettvolna fennmaradni. Mi, a családja és a környezete, láttuk és tapasztaltuk, hogy

Isten õt naponként új erõvel, békességgel és reménységgel látta el. Halála elõtt két héttel a szervezete kezdte felmondani a szolgálatot: a csontvelõ, vesenem mûködött megfelelõen. Mégis mindezek ellenére nyugodt, békés, sõt mosoly-gós tekintettel fogadott bennünket a kórházi ágyán. Nem tudtam egyszerûenösszeegyeztetni a látottakat a hallott diagnózissal. Isten békessége, mely mindenemberi értelmet felülhalad õrizte meg szívét, gondolatát az Úr Jézus Krisztusban.Bennem mindig is nagy félelem volt, hogy milyen lesz az anyukám elköltözése?Féltem a látványtól, de attól is, hogy az õ nagy fájdalma énbennem mit vált ki? Ígyutólag eszmélek rá és tudatosodnak bennem dolgok, hogy Isten mennyirekegyelmesen, bölcsen, készített és rendezett el mindent – ismerve és szem elõtt tartvamindannyiunk szívét, gondolatát, imáját és talán ki nem mondott félelmét,aggódását. Adott mellénk imádkozó testvéreket, akik imában hordoztak és mifolyamatosan tapasztaltuk ennek erejét.Aznap reggel, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy leállt a vesemûködése és el kell enged-nem anyukámat, késztetést éreztem, hogy vegyem a Bibliát, üljek le az ágya mellé ésapukámmal együtt olvassuk hangosan az igéket. A bátyám, feleségével, pár óra múlvatudott hozzánk csatlakozni, elõször csak megfigyelõként, majd egy idõ múlvafelváltva olvastunk tovább a Bibliából, együtt énekeltünk, imádkoztunk. Ezenközbenvettük észre, hogy Isten közel jött hozzánk, lehajolt, felemelt és szólt hozzánk azigeversek és énekek szövegén keresztül. A közösségben megerõsödtünk,békességünk, a reménység felemelt bennünket.Bár a szemünk sírt, de a reménység, hogy „a lélek él és találkozunk” – mert az ÚRJézus elment, hogy helyet készítsen számunkra – örömmel töltött el. Anyukámközben még sokáig szorította a kezünket, jelezve, hogy „mindent ért”.Nyugalomban, békességben, a fájdalmakról megfeledkezve töltöttük el így együtt azutolsó órákat.Kiváltságnak érzem, hogy elköltözésekor ott lehettem édesanyám mellett. Õ most márnincs köztünk. A gyász különbözõ szakaszain kell átmennünk. Hitünk, bizodalmunktovábbra is Isten szeretetében nyugszik. Ebbõl kifolyólag pedig a különlegesszabadságban, békességben, elégedettségben és reménységben, hogy „a lélek él” éstalálkozunk.

Édesanyámmal

utolsó

óráiban

BIZONYSÁGTÉTEL

TÓTH EDINA

Az áprilisi számban adtunk közre néhai Tóth Mihályné elköltözésérõl gyászjelentést. Az elhunyt Magyarországonélõ kisebbik lánya írt bizonyságtételt az édesanyával töltött utolsó napokról. A cikk elõször a Bételben, a budafokibaptista gyülekezet lapjában jelent meg 2010 decemberében. (A szerk.)

„Az érett gyümölcs könnyen válik el az ágtól. Aki Pál apostollal mondhatja: Szeretnék elköltözni és Krisztusnál lenni, tanújelét adja annak, hogy megérett a menny számára.” Spurgeon

SZERETET • 2011. MÁJUS14

AKIK HAZAMENTEK

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodvatudatjuk, hogy Chideºa Rozália (sz. Kozma Rozália)autóbaleset következtében, életének 51. évében azÚrhoz költözött. Temetése február 17-én volt AknaSlatinán, Ukrajnában. Az elhunyt férje, Chideºa David,missziós lelkipásztorként szolgál Ukrajnában, munká-jában nagy segítsége volt felesége és Lídia lányuk is.Azon a végzetes napon Dávid és Rozália Poroskovofaluból (kb. 200 km-re Slatinától) utazott haza, gyerme-kek számára tartottak ott összejövetelt, amelyen közel150 gyermek vett részt, valamint segélycsomagokat isszállítottak oda. A balesetben David testvér is nagyonmegsérült, most már felépülõben van.

Rozália testvérnõ Szilágyballán született, nevelkedett,1975-ben itt történt a bemerítkezése is, amikor 58-anvoltak fehérruhások a zilahi és szilágyballai körzetbõl.A temetési istentisztelet elsõ része az imaház udvaránfolyt. Borzási Pál lelkipásztor a Romániai Magyar Bap-tista Szövetség és a ballai gyülekezet részérõl a 2Tim 2,8igevers alapján szólt. Viorel Iuga, az aradi Speranþagyülekezet lelkipásztora a 4Móz 23,10-bõl hirdette azigét. A temetõkertben a Jn 17,13-17 és az Ézs 60,19-20alapján hangzott el vigasztaló üzenet. A gyászistentisz-teleten egy ukrán férfikórus és a szilágyballai gyülekezetfúvószenekara is szolgált. Imádkozzunk a Chideºa családért: David testvérért, hogykapjon testi-lelki felépülést és folytathassa a misszió-munkát. Lányukért is, Lídiáért, hogy a nehéz helyzet-ben tapasztalja még inkább Isten jelenlétét és szeretetét.Ugyanakkor imádkozzunk a slatinai gyülekezetért éskörzetért, hogy az elkezdett munka tovább haladjonIsten gazdag áldásával. Kelemen Szabolcs

Március 8-án fájó szívvel, de Isten akaratában megnyu-godva kísérte utolsó földi útjára özv. Antal Irmát a

család, s a népes gyülekezet. A drágadédnagymamát, nagymamát ésédesanyát március 5-én reggelszólította haza Istenünk, csupánnéhány órával 86. életévének be-töltése után. Távozása születésnapikívánság volt, amint azt március 4-éneste elmondta a családnak. A

köszöntések után még együtt énekeltük el az Isten hordkarjain címû éneket, s az ének hitelessége be is

bizonyosodott hamarosan, amikor hûséges Atyja kezébeadhatta át õt egyik unokája. A család még a fájdalmakközepette is hálával tapasztalta meg Isten jóságát ésszeretetét, aki a körülményeket kezében tartotta éstökéletesen irányította.A kápolnánál Giorgiov Adrián lelkipásztor szólta avigasztalás igéit a Jób példáját mutatva fel (Jób 42: 12a,16-17), aki jó vénségben és betelve az élettel halt meg,mert Krisztus volt az õ élete. A temetõkertben MegyesiJózsef ny. lelkipásztor beszélt „lelki nõvérkéjérõl” a 86.Zsoltár 6-7. és 13. verse alapján. A nagymama életkorátidézõ zsoltár versei az imameghallgató és kegyelmesIstenrõl tanúskodtak. Vigasztalóan hangzottak az énekkarrészérõl az énekek, hasonlóképpen áldás volt a fúvós-zenekar szolgálata is. Áldott legyen a „minden vigasztalás-nak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunk-ban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságbaesteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket”(2Kor 1:3-4). (M.A.)

Fazekas Izabella testvérnõnket temettük március 5-énNagyváradon, akinek 88 évet ajándékozott az Úr. Test-vérnõnk Nagyzerinden élt, de a férje halála után Nagy-váradra költözött, Izabella lánya gondozta nyolc évenát. A gyászistentiszteleten szolgált Simon József lp. aDán 12:2-3, és Papp Dezsõ lp. a Zsolt 90:1-12 alapján.Az Úr vigasztalja és erõsítse a gyászolókat. (P.D.)

Nagyváradon, február 22-én Porkoláb Jolán kopor-sója elõtt álltunk. Testvérnõnk a gyülekezetünk legidõ-sebb tagja volt, Teremtõ kegyelmes Istenünk 97 évetadott részére. A gyászistentiszteleten Simon József lelki-pásztor a Jób 19:25-27 és a Róma 5:1 alapján magyarulés románul szolgált, Megyesi József ny. lelkipásztorZsolt 119:92,97 alapján szólt. Imában Halász Ferenc ésGergely András testvérek kérték a Szentlélek vigasz-talását a gyászoló családra. A gyülekezet énekegyüttesétBorbély Ferenc testvér vezette. (M.J.)

Február 28-án Nagyváradon Gyõri Borbála testvér-nõnk porsátorát kísértük utolsó útjára. Mennyei Atyánk87 évet adott számára. A ravatalnál Megyesi József ny.lelkipásztor a Jób 30:23 igevers alapján szolgált, a sírnálHalász Ferenc testvér a Jel 21:1-4-bõl. Az elhangzottigei üzenet áldásáért és vigasztaló erejéért Zsisku Lajosny. lelkipásztor és Molnár Miklós tv. imádkozott. (M.J.)

Nagyváradon, március 30-án, Horváth Árpád testvé-rünket elkísértük utolsó földi útjára. Mennyei Atyánk69 évet adott részére. Életének utolsó négy éve naprólnapra tudtul adta számára, hogy földi sátorháza feltar-tóztathatatlanul bomlik. Ravatala elõtt a 2Kor 1, a sírnála Jn 5:24-29 alapján Megyesi József ny. lelkipásztor hir-dette az Úr vigasztaló, figyelmeztetõ, de Jézus Krisztuskegyelmére irányító üzenetét. A gyászoló családért, azige igazságának elfogadásárt Gergely András és MolnárMiklós testvérek imádkoztak. A gyászistentiszteletkeretében a gyülekezet énekkara és egy öt tagú fúvós-együttes szolgált az Úr dicsõségére. A gyászoló családrészére a Szentlélek vigasztaló erejét kérjük. (M.J.)

SZERETET • 2011. MÁJUS 15

80 éve halt meg Tóth MihályAz 1931. május 15-én kiadott Szeretet lap 6. oldalán jelent meg az alábbi gyászjelentés, amelyet a jelestestvérünkre való emlékezésül teszünk közzé a mai olvasók számára.

EMLÉKEZÉS MAGYAR BAPTISTA TÖRTÉNELMÜNK EGYIK KIMAGASLÓ SZEMÉLYÉRE

Amagyar baptista misszió elsõúttörõ munkásai közül mostaz utolsó is kidõlt. Tóth

Mihály testvér 1931. április 30-án,rövid szenvedés után, 95 éves korá-ban befejezte földi életét. Hazavitteaz Úr Jézus, hogy örökké vele marad-jon. Temetésén a romániai magyarbaptista szövetség elnöke, DarabontGyula is részt vett, hogy hazánkmagyar baptistáinak nevében kife-jezze elismerését, háláját a pátriárkakort megért úttörõ munkás kopor-sójánál.

Sokan eljöttek NagyszalontáraA gyászházhoz nagy csoportok-

ban érkeztek Nagyszalonta várospolgárai és a helybeli, valamint aközeli helységek hívõi. Gyönyörûnapfényes, meleg, májusi délutánvolt. A nagyváradiak a missziósautóval utaztak. Érkezésük után acsalád elõtt kifejezték õszinte rész-vétüket. Ezután megtekintették akoporsóban nyugvó porhüvelyt. 95évet harcolt keresztül az, aki elõttükfeküdt, arcán békesség látszott,szenvedés nem torzította el vonásait.A koporsó körül az elhunyt menyeés 8 unokája állt, nagyobbrészt meg-lett férfiak és családanyák. Egyetlenfiát (Tóth Mihály) még õ kísérte kiutolsó útjára 1929-ben.

A gyászistentiszteletet Kis Ferenctestvér, a szalontai gyülekezet prédi-kátora nyitotta meg. Felharsantak aDávid zsoltárainak akkordjai. Jóbkönyvébõl a 19:25-26 versei alapjánbeszélt „Mert én tudom, hogy az énMegváltóm él, és utoljára az én poromfelett is megáll. És miután ezt a bõrömetmegrágják, testem nélkül látom meg azIstent”. Méltatta az egyszerû, de nagyembert, aki ez év május 9-én töltöttevolna bemerítkezésének 55. eszten-dejét.

Amikor õk kezdték a hitetEzután Darabont Gyula hit-

községi elnök szólt. E koporsóbannem egy közönséges ember fekszik,

hanem a magyar baptizmus egyikoszlopos tagja – mondotta. Az elõt-tünk nyugvó testvérünk neve ésszemélye szerte ismert volt hazánk-ban. Õ a mi elõdeink harcos csoport-jához tartozott, akik Jézust elfogadva,vele együtt a szenvedést és a meg-vettetést, az üldöztetést is magukrazúdították. Amikor õk kezdték a hitet,akkor az még nem járt a kényelem,a jog és a nyugalom jegyében, mintma, hanem a szenvedés volt a ke-nyerük. Úgy látszik, az Isten helye-sen választja meg szolgáit, mindigazokat, akik nem félnek attól, hogyharc vár reájuk.

A mi elsõ úttörõink – közöttükTóth Mihály is –, kemény, ernyedet-len, meggyõzõdésükben meg nemingatható hívõk voltak. Õk szembemertek nézni minden ellenséggel,azokat az Isten hatalmánál mindiggyengébbeknek tartották és nemrettentek meg senkitõl. Ma márlátjuk, hogy csak ilyen bátorsággal,önmagunkról való megfeledkezés-sel, lángoló szeretettel lehet elvetni adacos, nyakas magyar nép között atiszta evangéliumot – mondjuk: „amagyar baptizmust, annak funda-mentumát”.

Egy gyülekezetben 55 évigTóth Mihály testvéremnek az

Isten nagy dolgokat engedett meg-látni. Nem csak a kezdet nehézségeitélte át, hanem átszenvedte a belsõközösség gyakorlati elrendezéséveljáró elvi harcokat, amelyekben szin-tén megtartotta törhetetlenségét.Megláthatta azt is, hogy a JézusKrisztusra, mint alapra, bölcsenráhelyezett anyaszentegyház, milyendicsõségesen emelkedik ki azalapkövek részére ásott méységek-bõl. Látta azt is, hogy a magyarbaptizmus mustármagja hogyan leszcserjévé és fává. Egy gyülekezetbenélni 55 évig nagy dolog: eltemetni ahû munkatársakat, az élettársat, azegyetlen fiút, a gyülekezet összesöreg tagját és utolsónak maradni a

kortársak közül. Csaknem egy év-századot átélni és ott meghalniamelyben született, abban a hitbenmegmaradni, amit Isten ajándé-kozott ingyen, Jézusért, mind-mindolyan ajándék, amely kevés halan-dónak jut osztályrészül.

1836. szeptember 24-én szüle-tett, 1876-ban választatott el a mun-kára, amit 43 évig, 1919-ig, mint hûszolga vitt. Az egész ország baptistáinevében fejezem ki, elismerésünket,csodálatunkat Tóth Mihály kitartómunkája, szívóssága és példamutatóélete felett. Abban a reménybenválunk el, hogy lesz viszontlátás, leszboldog találkozás ott, ahol az Úrminden szolgájának fáradtságátreményen felül fogja megfizetni.

Vegyenek példát életérõlEzt követõen a nagy számú csalá-

dot Darabont Gyula testvér vigasz-talta és buzdította, hogy vegyenekpéldát a kiváló „õsatya” életérõl, éskövessék õt minden jó és nemescselekedetben, de különösen Jézust,a nagy Megváltót. A temetõbenBódis Balázs testvér, a mezõfalvigyülekezet és körzet prédikátoramegható szavakkal beszélt, közben aszalontai énekkar is szépen közre-mûködött.

Adjon az Isten, a mi hatalmasUrunk népünknek még sok kitartó,hitben erõs lelkimunkást, azokhelyébe, akiket már haza hívott azÚr, hogy itt e földön is építhessük azÕ országát.

Tóth Mihály temetése 1931. május 2-án Nagyszalontán

BIBLIAI ISMERTETÕ

Dogmatikai (teológiai) alapigazságok: 1,18-11,36)A levél dogmatikus része ezt a gondolatmenetet

követi: az emberiség – a zsidók éppúgy, mint apogányok – vallási és erkölcsi tekintetben csõdbe jutottés súlyos bûnökben él, ezért megigazulásra szorul(Róma 2,1-Róma 3,20).

A megigazulás egyetlen útja a hit Jézus Krisztusban.Ez a hit részesít a megváltás kegyelmében: kibékítIstennel, Jézusban Isten gyermekévé és a Szentlélekrészesévé tesz, belsõ erõt ad Isten parancsainakteljesítésére és végül örök üdvösségre vezet (Róma3,21-Róma 8,39).

Ezzel kapcsolatban az apostol kitér a választott néphitetlenségére és végsõ sorsára vonatkozó kérdésekre(9-11. fejezet).

Gyakorlati tanítások (12,1-15,13)A levél e második részében különbözõ erkölcsi

tanításokat ismertet az apostol, amik úgy vannak

bemutatva, mint a kegyelem által átformált ésmegigazult élet következményei. A 12. fejezet ezekkela szavakkal kezdõdik: „Az Isten irgalmára kérlek teháttiteket...” (12,1), és ezt követik a hasznos gyakorlati,erkölcsi tanítások, amiket a hivõ ember kellgyakoroljon.

Befejezés (utóirat) (15,14-16,27)A befejezés az apostol terveirõl szól, majd

üdvözletek hosszú sora után Isten dicsõítésévelvégzõdik.

Ez a rendkivüli levél bemutatja az emberbûnösségét, de az isteni kegyelmét is, Jézus krisztusáltal mint megoldást a bûnre, azok számára akik hittelelfogadják az isteni megoldást. Ezek számára biztosítjaIsten a gyõzelmes hivõ életet, amit mindenki megélheta gyakorlatban is Isten segítségével.

HUBERT IMRE

Bevezetõ a rómaiakhoz írt levélhez

„Isten kegyelmének a jó híre”(Folytatás a 11. oldalról)

Via Sacra, Forum Romanum – a Capitolium és a Palatinus domb közötti tér az ókori Róma fõ köztere volt, Forum Magnumnak is nevezték.Bõvítésekor gyönyörû oszlopos csarnokokat, bazilikákat építettek, amelyek állítólag a keresztyén templomok alapjai lettek.