SZAKDOLGOZAT - University of Miskolcmidra.uni-miskolc.hu/document/20378/14447.pdf · 5 2...
Transcript of SZAKDOLGOZAT - University of Miskolcmidra.uni-miskolc.hu/document/20378/14447.pdf · 5 2...
-
MISKOLCI EGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR
SZAKDOLGOZAT
A válás hatása a kisiskolás gyerekekre
Szerző: Kárász Eszter Virág
Pedagógia Ba
Nevelési asszisztens szakirány
Konzulens: Nótin Ágnes
Tudományos segédmunkatárs
Tanárképző Intézet
Miskolc
2015
-
2
Tartalomjegyzék
1 BEVEZETÉS ................................................................................................................ 3
2 HÁZASSÁGTÓL A VÁLÁSIG .................................................................................. 5
2.1 CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS LEHETSÉGES FOGALMAI ................................................. 5
2.2 CSALÁD KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNELMI VÁLTOZÁSAI ............................................. 6
2.3 CSALÁDMODELLEK .................................................................................................. 7
3 VÁLÁS JELENSÉGE ÉS FOLYAMATA ................................................................. 9
3.1 A VÁLÁS JELENSÉGE ................................................................................................ 9
3.2 LÉLEKTANI SZAKASZOK ......................................................................................... 10
3.2.1 Döntés................................................................................................................ 11
3.2.2 Különválás ......................................................................................................... 11
3.3 FELTÉTELEZHETŐ OKAI .......................................................................................... 11
3.4 JOGI VÁLÁS ............................................................................................................ 12
4 HOGYAN HAT A VÁLÁS A GYEREKRE? .......................................................... 14
4.1 KISISKOLÁSKOR ..................................................................................................... 14
4.2 PROBLÉMÁK .......................................................................................................... 15
4.3 KISISKOLÁSOK ÉS A VÁLÁS .................................................................................... 17
4.4 ÖSSZEHASONLÍTÁS A TÖBBI KOROSZTÁLLYAL ....................................................... 18
6 ELVÁLTAK GYEREKEI AZ ISKOLÁBAN ......................................................... 20
6.1 ISKOLA ÉS PEDAGÓGUSOK SZEREPE ....................................................................... 20
7 ESETTANULMÁNYOK ELEMZÉSE .................................................................... 22
7.1 ESETTANULMÁNYOK ............................................................................................. 22
8 FELNŐTT GYEREKEK EMLÉKEI ...................................................................... 26
9 ÖSSZEFOGLALÁS ................................................................................................... 28
11 ZUSAMMENFASSUNG ........................................................................................... 31
12 FELHASZNÁLT IRODALOM ................................................................................ 34
-
3
1 Bevezetés
Költözés, gyermekelhelyezési per, konfliktus és önérvényesítés, talán ezek a pontok
körülírják egy házasság felbomlásának körülményeit, mely mára mondhatni természetessé
vált, csakúgy, mint a vasárnapi szülők jelensége. Napjainkban egyre kevesebb ember éli le
az életét egyetlen házasságban és ennek velejárója, hogy egyre kevesebb gyerek nő fel két
szülős családmodellben.
Hazánkban az elmúlt években jelentős javulás figyelhető meg a válásokat vizsgáló
statisztikákban „A 2013-ban bíróság által kimondott 20 ezer válás számszerűen 1830-cal,
8,4 százalékkal volt kevesebb az előző évinél…”1 Ennek előzményeként az 1980-as évek
elején mért adatok alapján a gyereküket egyedül nevelő szülők növekedése ekkor
jelentkezett legmagasabb számban.2
S bár az előző adatok alapján megkérdőjelezhető az első felvetésem egy kiegészítés
megmagyarázhatja a nyitó gondolatot:
„Az elmúlt évtizedben magas szinten stagnáló – és 2004 óta emelkedő – számú váláshoz
képest az utóbbi évek határozott csökkenése figyelemre méltó jelenség. A jelentősen
mérséklődő válás azonban nem feltétlenül jelenti a párkapcsolatok stabilitásának hasonló
mértékű javulását, mivel a házasságban élők száma és aránya is jelentősen visszaesett.”3
Ezek szerint bár csökkent a válások száma, ami mindenképpen pozitív, mégis a statisztika
azt igazolja, hogy több gyerek nő fel házasságon kívül ilyen vagy olyan formában.
Kutatásom tárgyaként azért választottam az elvált szülők gyerekeinek tanulmányozását,
mert mindig is érdekelt, hogyan zajlik le a válás folyamata mind jogi-, mind lélektani
szempontból és milyen hatást gyakorol a gyermek későbbi kapcsolataira.
„Ha a gyerek nem tudta előre, hogy apja vagy anyja elköltözik, villámcsapásként éli át az
elválást, hiszen nem készült fel rá. Ám ha időben szóltak neki, akkor sem múlik el
nyomtalanul az élmény. Legtöbbször az utolsó pillanatig makacsul reménykedik (…) ám
utolsó reménye is szerte foszlik, amikor becsukódik apja vagy anyja mögött az ajtó."4
A házasságok felbontása a javuló tendencia ellenére is gyakori jelenség, mely
véleményem szerint fontos pedagógiai kérdéseket rejt magában, hiszen a gyerekeknek túl
1 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 2 S. Molnár Edit, 1997, 187-189. p 3 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 4 Sven Loerzer, 2008, 354., p
-
4
kell lendülniük ezen a krízisponton és megfelelő segítség nélkül kérdéses, hogy meddig
jutnak el ebben a folyamatban.
Az iskola az a közeg, ahol a pedagógus óhatatlanul szembesül a tanuló otthonról hozott
értékeivel, normáival és esetlegesen meglévő problémáival, melyek újabb problémákat és
konfliktusokat generálhatnak már egészen korán a kortársakkal való kapcsolatokban, a
pedagógus-gyerek között illetve a szülő-gyermek kapcsolatban.
A válás kérdéskörének mélyebb feltárása, megismerése és megértése, valamint a
felmerülhető problémákra való felkészülés lehet a kulcs a sikeres együttműködés, fejlődés
és egészséges kapcsolat kialakítására és fenntartására. Kérdésként felmerülhet, hogy minden
életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a szülők elválására vagy nagy különbségek
tapasztalhatók? Hogyan ismerheti fel a pedagógus a problémát? Valamint kihat-e
felnőttkorban a párválasztásra a szülői minta?
Kutatásomban az elvált gyerekek társas kapcsolataira és az ebből fakadó
magatartásbeli problémákat, lélektani hatásokat és devianciákat fogom vizsgálni, de a fő
hangsúly az intézményekben való megjelenésre és a pedagógus átfogó szerepére
orientálódik. Rövid, de tartalmas kitekintést teszek a házasság, család és a válás jogi
aspektusaira, melyek számos problémát vetnek fel, hiszen a gyermek elhelyezés és a
körülmények figyelembevétele igen is komoly hatásokat gyakorol mind a gyermek, mind a
szülők életére. Végül, de nem utolsó sorban kísérletet teszek a felnőttkori párválasztás
tanulmányozására és esetleges problémák felmérésére. Kortól és nemtől eltekintve
kutatásomban az általános iskolásokon belül a 6-8 éves korosztályt tekintem fő csoportnak.
Összehasonlító elemzésemben különböző tézisek és esettanulmányok
összehasonlításával fogok foglalkozni, melyekkel alátámasztani kívánom azt a
hipotézisemet, mely szerint a válás igen is maradandó nyomot hagyhat a gyermek életében
pár-, és társas kapcsolati szempontból, de a megfelelő pedagógiai eszközökkel
csökkenthetjük a tanuló „másságát” az iskolában.
A kutatást szakirodalmi áttekintés előzte meg, így a tényleges vizsgálat előtt a
hipotéziseimet és a témát nagyban befolyásolta az előzetesen szerzett ismeretanyag, így a
diplomamunkám elkészítése három hónapot vett igénybe.
-
5
2 Házasságtól a válásig
2.1 Család kialakulása és lehetséges fogalmai
Azt már látjuk, hogy család, mint fogalom meghatározást számos nézőpontból
értelmezhetjük, de biztosan megjelenik a magyarázatunkban szülő(k) és gyerek(ek), mint a
család, fő alkotóelemei.
„A lehető legmesszebbmenő védelem és támogatás illeti meg a családot, a társadalom
természetes és alapvető csoportos egységét, különösen azért, mert biztosítja annak
fennmaradását, és gondozza és neveli a magukról gondoskodni nem tudó gyerekeket.” 5
Jogi szempontból akár így is értelmezhető, de mindenképpen tisztáznunk kell azt a tényt,
hogy a család fogalma a történelem folyamán sok változáson ment keresztül a gazdasági,
politikai és jogi hatások következtében is. A definiálás szempontjából viszont, most csak a
mai modern értelembe vett fogalom meghatározásokat veszem figyelembe, részletesen nem
kívánok a régi értelmezésekre kitérni.
„Ma általában az egy fedél alatt élő kisközösséget jelöli, amelynek tagjait vagy házassági
kötelék, illetve együttélési szándék, vagy szülő-gyermek kapcsolat fűzi össze, jelentheti
továbbá a rokonok közösségét (pl. a Tóth-család). 6
Biológiai szempontból való megközelítésként értelmezhetjük az emberi faj reprodukciós
egységeként és egyben az emberi kapcsolatok helyszínéül is. Vallási aspektusból
tekinthetünk rá úgy, mint a „Teremtő művére” és mélylélektani szempontból „… a család a
személyben végbemenő pszichikai és ugyanakkor pszichodinamikai folyamatok színtere.”7
„A mai, modern értelmezés ezen legtöbbször az ún. monogám családot érti, amely tartós
együttélésre vállalkozó egyetlen férfi és egyetlen nő szexuális, gazdasági, érzelmi közössége,
s az általuk, illetve valamelyikük által nemzett gyermek(ek) közössége.”8
Az biztos, hogy bármelyik megközelítést nézzük közös pontnak tekinthető, hogy a család
kifejezés alatt egy olyan közösséget értünk, amely a társadalomban komoly szerepet tölt be.
5 ENSZ, 1949, 10. p 6 Dr. Teleki Béla, 2000, 14. p 7 Dr. Teleki Béla, 2000, 15. p 8 Csernák Józsefné, 1997, 187. p
-
6
2.2 Család kialakulása és történelmi változásai
Ahogyan azt az előzőekben megállapítottam a család, mint egység fontos része a
mindennapi életünknek és a társadalomnak is, ezért nézzük részletesebben történelmi
áttekintésen keresztül, hogy milyen családtípusok léteztek és léteznek napjainkban is, azaz
pedagógusként mire számíthatunk.
„Új családot a házasság megkötése hozott létre (…) ez jórészt „csoportos” döntés volt,
társadalmi, foglalkozási csoport, a felekezet, illetve a helyi társadalom hagyományainak,
normatíváinak eredményeként jött létre, s csak kevéssé függött a két fél személyes
elhatározásától”9 Ez a gondolat a XVIII. század elejétől sokáig élt.
A társadalom legkisebb elemének a kéttagú családot tekintették, melyeknek célja az
utódnemzés volt. Ekkortájt még széles szakadék húzódott meg a kiscsalád, törzscsalád és a
nagycsalád fogalom meghatározás között, erről csak röviden fogok szólni létszám alapján
növekvő sorrendben bemutatva.
Kiscsalád alatt a házaspár és a gyerek(ek)-et értették, ezt követte a törzscsalád, ahol már
két generáció, azaz két család élt együtt, majd a nagycsaládot tekinthetjük a legnagyobb
egységnek, ahol akár három-öt generáció is együtt élt a rokonságot is beleértve. Későbbi
kutatások szerint utóbbi csak igen kis számban volt jellemző és nagy eltérés fedezhető fel a
különböző társadalmi státusban élő családok életmódja között.
A XX. századra pedig szinte teljesen felváltotta a kiscsalád (nukleáris) családtípus a
többgenerációs együttélést. A kapitalizmus és polgárosodás is komoly változásokat idézett
elő a család szerkezeti változásai tekintetében, hiszen a nők munkába állása és a technika
rohamos fejlődése nem csak a szerepükben változtatott a családon belül, hanem a családról
alkotott kép is gyökeresen átformálódott. A XIX. század végén felmerül: „.. vajon a
technikai-gazdasági fejlődés nem teremti-e meg fokozatosan azokat a feltételeket, amelyek
között az emberek a családon kívül szabadabban kibontakoztathatják a képességeiket, nem
lenne-e a társadalom működése zavartalanabb, ha nem kellene megbirkózni a családok
tradíciót őrző hatásával.” 10
9 S. Molnár Edit, 1997, 188 p. 10 Csernák Józsefné, S. Molnár Edit, 1997, 187. p
-
7
2.3 Családmodellek
Tehát láthatjuk, hogy a történelem folyamán sok változás történt, így mára széles palettán
vizsgálhatjuk az újonnan megjelenő családtípusokat.
Először is vegyük szemügyre milyen családmodelleket különböztet meg a mai értelemben
a szakirodalom.
Nagycsaládról már szó volt a történelmi áttekintésnél, mára az európai ember három
nemzedék együttélését érti ez alatt még gyakrabban a szülők és három vagy több gyerek
alkotta egységet, tehát láthatjuk, hogy az első meghatározáshoz képest gyökeresen átalakult
a nagycsalád definiálása. Muzulmán és iszlám kultúrákban pedig ennek fellelhető az
úgynevezett többnejű változata is, melyben a férjnek egyszerre több felesége van és együtt
élnek a gyerekekkel, így gyakori a negyven-ötven fős létszám is.
Kiscsalád (nukleáris): a szülők és egy vagy két gyermek alkotta modell, egyes
szociológusok előszeretettel nevezik „mai családmodellnek”is.
Gyermektelen és egy-gyermekes modell: nevéből adódóan egy gyermekkel vagy
gyermek nélküli családtípusról beszélünk, melyek mondhatni korunk „új vívmányai”,
melyekre a történelmi áttekintésnél már utaltam. A technológia fejlődése, az
információáramlás felgyorsulása és a nők, mint munkaerő megjelenése a piacon sokakban
új nézőpontra terelte a család és családalapítást, így sokan kényelmi vagy önérvényesítési
szempontból tudatosan döntöttek a gyermektelen családmodellnél.
Emellett kutatások szerint az egykék helyzete korán sem olyan kényelmes és jó, mint
ahogyan gondoljuk, hiszen számos veszély fenyegeti őket a magányosságukból adódóan „…
vagy bezárkózik önző önmagába, vagy nyitottá lesz, mint a piac, hogy elkerülje az állandóan
fojtogató magányosság, gyökértelenség érzetét.”11
Teljes család: akkor beszélhetünk erről a formáról, ha a szülők és legalább egy gyermek
él együtt, még akkor is, ha az egyik szülő nem vérszerinti. Sok előnye és hátránya is van egy
ilyen családtípusnak és nem jelenthetjük ki, hogy ez az optimális forma. Megjegyzem,
munkám során mivel ez az általános modell ehhez fogok viszonyítani minden további
irodalmat.
Újraszerveződött (rekonbinált) család: az elvált vagy özvegyek új házasságra lépése,
mely a konfliktusok és egyben az újrakezdés színtere is.
11 Dr. Teleki Béla, 2000, 50. p
-
8
Csonka családmodell: megnevezése vitatatott, mindenesetre gyermek-, vagy
szülőhiányt feltételez, így számos alfaja létezik a teljesség igénye nélkül pl. az elvált szülők
esetében, leányanyák, özvegyek stb. Erre és a rekonbinált típusra még a későbbiekben
részletesebben is ki fogok térni.12
12 Dr. Teleki Béla, 2000, 45-52. p
-
9
3 Válás jelensége és folyamata
3.1 A válás jelensége
Ha visszatekintünk, történelmünkre tisztán látszik, hogy a házasság hosszú évszázadokon
keresztül érték volt, így a keresztény (nyugati) kultúrákban fel sem merülhetett ennek
felbontása. Az előző fejezetben már utaltam rá, hogy a XX. században következett be
jelentős változás e területen, amikor is az iparosodott államok törvényileg szabályozták
(könnyítették) a válás procedúráját. S bár a század elején még társadalmilag kevésbé volt
elfogadott a válás, csak egyik fél vétkessége esetén kaptak engedélyt erre a század második
felére ezek a szabályozások is jelentős mértékben rugalmasabbá váltak.13 Nézzük meg,
hogyan változott ez mai társadalmunkban:
14
„…2013- ban 100
házasságkötésre 175 házasság
megszűnés jutott, ami
alacsonyabb az előző évinél
(187), de jóval magasabb, mint az
1990-es évek elején vagy
korábban volt, nem beszélve az
1970-es évek közepéről, amikor a
házasságok mérlege még
pozitívnak mutatkozott, vagyis
több házasságkötés történt, mint
amennyi válás és özvegyülés által
megszűnt.”15
A felmérés úgy gondolom, hogy magáért beszél, mivel az adatokból azt feltételezhetjük,
hogy napjainkra társadalmilag teljesen elfogadott a házasságok felbontása. Arról viszont
13 Cseh – Szombathy László, 1985, 169. p 14 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p 15 Központi Statisztikai Hivatal, 2014, 4. p
1. táblázat A házasságkötés és megszűnésről
-
10
még nem beszéltem, hogy hogyan is zajlik le ez a folyamat a következő alfejezetben lélektani
szempontból fogom bemutatni válás jelenségét.
3.2 Lélektani szakaszok
A válás hosszú ideig tartó, komplex folyamat, melynek számos kiváltó oka lehet,
melyekről a későbbiekben még részletesen szólni fogok.
Az elválásnak két nagy szakasza különíthető el: az első szakaszt döntéshozó szakasznak
is szokás nevezni, melyben körülbelül 1 évig tart az első megfontolástól a fizikai
különválásig, ezután következik a második szakasz, azaz az alkalmazkodás, ami jóval
hosszabb folyamat az előzőhöz viszonyítva általában körülbelül másfél-két év, mások szerint
akár négy éven át is eltarthat. Itt már a felek a megváltozott helyzethez alkalmazkodni
kezdenek, ezt Spanier és Cole részletesebben vizsgálta szerintük meghatározó tényezői a
folyamatnak:
milyen fokú a származásbeli különbség a házastársak között;
milyen a személyközi feszültségek és a személyes szorongás mértéke;
mennyire elégedettek a kapcsolattal, illetve a házastárssal;
milyen fokú a kapcsolat összetartó ereje;
mekkora mértékű az egyetértés a házasság működése szempontjából fontos
kérdésekben.16
Ezzel párhuzamosan beindulnak az alfolyamatok is, melyek az érzelmi-, jogi leválás
mellett a szülő – gyermek kapcsolatok újjárendezését is magába foglalja.
Nem elhanyagolható szempont a gazdasági válás jelensége sem, azaz a közös háztartás
ketté válik, s végül a társas kapcsolatok átrendeződését tekinthetjük az utolsó és egyben
lezáró alfolyamatnak, ám sikeres lezárásnak azt tekinthetjük, ha a megváltozott
körülményekhez mérten is sikerül a feleknek stabil életvitelt és identitást kialakítaniuk. 17
16 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 300. p 17 Bognár Gábor – Telkes József, 2008, 300-307. p
-
11
3.2.1 Döntés
A biztos meggyőződés egyik tipikus stratégiája lehet, amikor az egyik fél „besszre
spekulálást” folytat, azaz taktikusan a csőd felé tereli a házasságot úgy, hogy a legnagyobb
haszonnal tudjon távozni a süllyedő hajóról. Ez az elmélet természetesen nem ilyen
egyszerű, hiszen paradox érzésekkel küzd a válni kívánó házastárs egyszerre akar szabadulni
és maradni a kapcsolatban, ez abból fakad, hogy a közvetlen környezetével (család, barátok
stb.) szembe kell majd néznie, adott esetben vállalnia kell a kudarcot, anyagi nehézségeket
és egyéb felmerülő negatív körülményt is.
A másik stratégiát szabotázs elnevezést viseli abból adódóan, hogy a szabotőr módszeres
rombolja kapcsolatát és bár látszólag megakarja menteni házasságát egyedül mégsem megy,
így látványos kudarccal ér végét ez a kísérlet. Amikor a másik fél bűnösségéről
bizonyosságot szerez, akkor kezdeményezi a válást a szabotőr.
3.2.2 Különválás
Statisztikai adatok szerint a nők hamarabb kezdeményeznek válást, mint a férfiak, de
megjegyzem nem mindig az a fél kezdeményezi hamarabb a válást, aki leginkább válni akar.
„A válási döntést megelőző időszakról a nők jeleztek több traumatikus hatást, a válási
döntés után viszont a férfiakat viselte meg jobban a helyzet: alvászavar, magányossági érzés,
lehangoltság a nők többségénél a döntés előtt, a férfiak többségénél a döntés után
jelentkezett…”18
Tehát a körülmények hatására a házastársakra nemtől, életkortól függetlenül ez egy
rendkívül nehéz és lélektani szempontból a legmegterhelőbb a fizikai különválás szakasza.
19
3.3 Feltételezhető okai
„A válások nem a házasság krízisét jelzik, hanem azt igazolják, hogy az emberek
mindinkább individualisták, önkényesek, örömszerzésre vágynak, a kötöttséget és
18 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 306.p 19 Dr. Teleki Béla, 2001, 299-307. p
-
12
elkötelezettséget egyre inkább elutasítják, valamint a társsal együtt töltött idő kevés és
minőségében is gyenge…”20
Egyik kiváltó oknak tartom ezt a fajta modernizációt, melyet már olyan sokszor
emlegettem az előző fejezetekben.
Dr. Teleki Béla kutatási eredményei szerint a leggyakoribb okok:
alkoholizmus 46,1 %
partner félrelépése 26,9 %
a párok elhidegülése 16,6 %
korai házasság 7,7%
anyós beavatkozása 3,6 %
egyéb okok: agresszivitás, szenvedélybetegség, anyagiak, bűnözés stb. 3,5% alatti
eredményt mutatnak21
A vizsgálatból az is kiderül, hogy a vizsgált alanyok zömének fel sem merül más
alternatíva a házasságfelbontáson kívül, tehát ebből is tisztán látszik, hogy a
társadalmunkban mennyire elfogadott eljárás.
Valamint az is tisztán látszik, hogy a váláshoz vezető út igen szerte ágazó folyamat, és
míg végbemegy nem ritka, hogy akár egy-két évet is magába foglal a bírósági eljárás
következményeképp.
Itt jön a döntés utáni szakasz a különköltözés időszaka, amikor is az egyik fél fizikailag
is távozik a közös otthonból, persze ez a jobbik eset, mert gyakori problémaként felmerül,
hogy anyagi-, egzisztenciális problémák miatt ez nem kivitelezhető és akkor jönnek az újabb
és újabb feszültséggel teli szituációk. Ebből a fázisból még nem következik az, hogy a felek
véglegesen elválnak, itt még van visszaút, de egy biztos mind az elmenő-, mind a maradó
félnek is a magány és elhagyatottság érzésével kell megküzdenie.
3.4 Jogi válás
A válóper indítása bármelyik részről kezdeményezhető, mely általában rendkívül
indulatvezérelt lépés. A vagyon-, és gyermek elhelyezés a legkritikusabb pontja az egész
procedúrának, és ha megegyezés születik, akkor sem tudnak ténylegesen elválni egymástól.
20 Dr. Teleki Béla, 2001, 146. p 21 Dr. Teleki Béla, 2001, 147. p
-
13
A gyerek ott marad, mint szenvedő alany a történetben. Bár a bíró jogilag elválasztja őket
egymástól, attól még a jövőben is ők maradnak a közös gyerek szülei, s az unokák számára
is ők lesznek a biológiai nagyszülők. Tehát mindenképpen át kell szerveznie mindkét félnek
a mindennapi életét, új megküzdési stratégiákat kell kieszelni. 22
Most, hogy kellő részletességgel is körül jártam a házastársak nézőpontjából a válás
jelenségét, folyamatát és problematikusságát a következő fejezetben az elvált szülők
gyermekeinek aspektusából fogom megközelíteni a felmerülhető problémákat.
22 Hajduska Marianna, 2008, 137-140. p
-
14
4 Hogyan hat a válás a gyerekre?
Az előző fejezetben alaposan megismertük a szülők között végbemenő folyamatokat, de
mi történik azokkal a gyerekekkel, akiknek felbomlik a családjuk? Erre a kérdésre keresem
a választ ebben a fejezetben, viszont meg kell említenem, hogy kifejezetten a 6-8 éves
korosztályra orientálódik a bemutatás.
4.1 Kisiskoláskor
Bár vannak kivételek, mégis a társadalmak zöme egyöntetűen a gyerek megítélése
szempontjából mérföldkőnek tekintik az 5-7 éves korszakot, mely 12 éves korig tart.
A testi változásokon túl, amikor kihullik a gyermek utolsó tejfoga is a korábbi időszakhoz
képest több elvárás jelenik meg velük szemben.
Gyakran halljuk a szülőktől, hogy „Te már nagyfiú vagy ehhez” ezzel is jelezve a
gyermek felé, hogy igen is mást várnak el tőle a továbbiakban, azaz udvariasságot, a
gyerekes játékok elhagyását és új készségek kialakítását. A történelem során ennek a
korszaknak komoly jelentősége van, akárcsak napjainkban is. Ma is elvárjuk, hogy egy
kisiskolás bizonyos feladatokat egyedül végezzen el, de a tanulás folyamatában még a felnőtt
felügyelet és irányítás megjelenik. Fokozatosan növekszik a szülői felügyelet nélkül töltött
szabadidő a kortársakkal és ez az idő általában játékkal, beszélgetéssel vagy egyszerű
„lógással” telik.
Nézzük meg biológiai szempontból mi is történik: arról már beszéltünk, hogy
bekövetkezik 6 éves kor körül a fogváltás, aztán az iskoláskor alatt egyértelműen változik a
gyermek külseje és fizikai ereje egy átlagos amerikai 6 éves 105 cm magas és körülbelül 22
kg körül mozog. Mindemellett mozgékonyabbá válnak és mozgásuk sokkal rendezettebb
lesz, melynek oka az agyi működés változásában keresendő (lateralizáció).
Piaget szerint a gyerekek 7 éves koruk körül elkezdenek konkrét műveletekben
gondolkozni, melynek eredményeképpen képesek lesznek összekapcsolni, elválasztani,
összerendezni tárgyakat.23
23 Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 54-483. p
-
15
A konkrét műveletek megmutatkoznak:
a) Annak megértésében, hogy a tárgyak külleme megváltozhat, miközben
mennyiségük és más tulajdonságaik azonosak maradnak.
b) A tárgyak több szempont szerinti osztályozásában, ami lehetővé teszi, hogy a
gyerekek módszeresebben gondolkodjanak a tárgyak egymáshoz való viszonyáról.
c) Egymással kapcsolatban nem lévő alkotóelemekből kialakított képek
alternatív észlelésének képességében.
d) A másik személy által nem látott tárgyakkal kapcsolatos hatékony
kommunikációra való képességben.
e) A másik személy nézőpontjainak átvételére és szándékainak megértésére
vonatkozó képességben.24
Ezek alapján azt látjuk, hogy a gyerek összetettebben vizsgálja az őt körülvevő
környezetet és mi felnőttek ennek tudatában is gyakran esünk abba a hibába, hogy azt
feltételezzük, a gyermek nem veszi észre rejtett üzeneteinket, gondolatainkat. „Nem kerüli
el figyelmét sem a kellemetlen homlokráncolás, sem a kissé csípősebb megjegyzés. Az, hogy
a szülők egymáshoz való viszonya megváltozott, nem maradhat sokáig titokban a gyerek
előtt, még ha világosan meg sem fogalmazódik benne.”25 Sok esetben még meg sem tudja
fogalmazni a gyerek, hogy mi történhet, de felfigyel az árulkodó jelekre, így a
diszharmonikus családban felnövők is hasonlóan viselkednek, mint az „elvált gyerekek”. 26
4.2 Problémák
„A válás mindenképpen terheli a gyerek fejlődését, bármilyen életkorú legyen is. (…) Az
elvált szülők gyermekeinek 82 százaléka továbbra is őszintén szereti apját-anyját. Mégis a
gyerek számára legtöbb esetben a kisebb baj, ha a szülők elválnak, mintha a család
egységét megtartva, gyűlölködnek.”27
A válás hatásairól kellene ebben az alfejezetben beszélnem, viszont tisztáznunk kell, hogy
ez a kifejezés nem éppen helytálló.
24 Michael, Cole, Sheila R. , Cole, 2006, 483. p 25 Loerzer, Sven 2008, 308. p 26 Loerzer, Sven 2008, 308-310. p 27 Loerzer, Sven 2008, 308. p
-
16
„A szülők és a gyermekek, az apa és az anya egymás közötti konfliktusainak kezelési
módja a döntő a gyermek nevelkedésében, nem pedig az, hogy a szülők milyen „hivatalos”
viszonyban állnak egymással.”28
Tehát a gyerek nem csak akkor lehet szenvedő alany egy családban, ha éppen válófélben
vannak, hanem akkor is, amikor diszharmonikus, vitáktól hangos közegben nevelkedik.
Ennek tudatában mégis számos vizsgálatot végeztek az 1970-es évektől kezdődően az
„elvált gyerekek” körében. E kutatások eredményeképpen két jól elkülöníthető hatásról
beszélhetünk: a rövid-, és hosszú távú hatásokról, melyek a válás után jelentkező átalakult
családszerkezet gyerek személyiségfejlődésében változásokat eredményez.
A rövid távú hatás: a gyermekeknél a válási krízisre adott reakcióit jelentik, az
alkalmazkodás időszaka is egyben. Ebben a krízishelyzetben a gyermek életkora nagyon
fontos, hiszen csak úgy tud reagálni egy-egy számára megterhelő élethelyzetre, hogy az adott
fejlődési szakasza eszköztárát használja. A továbbiakban pontosan ennek fontossága miatt
fogom a már előzőleg bemutatott célcsoportnál jelentkező problémákat külön fejezetben
tárgyalni.
Hosszú távú hatás: szintén a válás utáni időszakot követi ez lehet az egyszülős nevelés
vagy rekonstruált család problémaköre. 29
Életkortól függetlenül a gyermekek „… amíg nem történik kritikus esemény szüleik
házasságában, a stabilitás tudatában élnek…”30 Tehát egy hangosabb vita, a szülők hideg
pillantásai vagy egy elcsattanó pofon a válás küszöbén több szempontból is megviselik a
gyereket: félelem a megoldatlan konfliktusoktól, szorongás, a biztonságérzet instabilitása
jelenik meg mindemellett a felnőttek harcai alatt kevesebb figyelem jut a csemete számára.
Ezek a belső feszültségek csak tovább fokozódnak az elköltözés időszakában, itt már
kézzelfogható tüneteket tapasztalhatunk, valamilyen szintű regresszió is tapasztalható, azaz
a szenvedő alany korábbi fejlődési szintre esik vissza. Gondoljunk csak bele, hogy számára
mekkora veszteséget jelent azon felül, hogy az egyik szülő eltűnik a mindennapjaiból,
negatív irányban változhat a napirendje, megszokott programjai és egy költözés esetén még
baráti körétől is búcsúznia kell. 31
28 Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 95-96. p 29 Bognár Gábor – Telkes József, 1994, 96-99 p. 30 Hajduska Marianna, 2008, 143.p 31 Hajduska Marianna, 2008, 143. p
-
17
4.3 Kisiskolások és a válás
Ebben az életkorban a gyerek komoly változásokon megy keresztül lélektani
szempontból. Központi kérdés, hogy milyen módon tudja megoldani a problémákat, és hogy
a viselkedést mennyire tudja tudatosan vezérelni pl. realitáselv előnybe helyezése az
örömelv fölött. Az iskolás korban még nagyobb fókuszba kerül, hogyan sikerül az értelmi
szférának felül emelkednie az érzelmi szférán.
A válás után gyakori a kisiskolásoknál a magatartászavar megjelenése, melynek okai az
egyik szülő elvesztése és a megváltozott kapcsolat rendkívül megterheli a gyerek érzelmi
szféráját és ez akadályozza, késlelteti a kritikus fejlődési szakaszhoz kapcsolódó
alkalmazkodást. Értelmi képességei segítenek a gyereknek feldolgozni a válási élményt és
korából fakadóan megváltozik az időélménye, így eltudja különíteni az idő múlását. A
szülők egymással való kapcsolatának romlását viszont nagyon nehezen tudjuk
megmagyarázni ebben az életkorban.
Gyakori reakció a szomorúság és a félelem, mely konkrét formát ölt: fél, hogy
idegenekhez kerül, nem kap enni stb. A legintenzívebb időszak a hiányzó szülő utáni
vágyakozás és ez főleg a fiúknál nagyon fontos életszakaszban, azonosulási mintát keresnek
és az apa hiánya súlyos veszteségként jelenik meg. Ebből ered az, hogy egy válás után a fiúk
új házasságra próbálják rávenni anyjukat. 32
A család felbomlásával a gyerekekben a biztonság és bizalomérzés válik bizonytalanná.
A kisebb korosztály körében talán még természetesebb, mint az idősebbeknél, hogy anya és
apa összetartozik és ennek megváltozása azt az érzetet kölcsönzi, hogy szinte bármi
megtörténhet most már. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik a bűntudat érzése is, hibásnak
érzi magát a körülmények tükrében és ez gyakran agresszív megnyilvánulások,
magatartászavar és koncentrációs nehézségek formájában jelenik meg.
Komoly problémaként merül fel a lojalitás konfliktusok, azaz amikor a szülő a másik fél
elleni harcába akarja bevonni a már amúgy is bizonytalan gyereket, melyből két gyakori
szituáció alakul ki: szövetségessé válik és segít lejáratni a másik szülőt akár irreális
megoldásokkal is vagy ellenállást tanúsít. Meglátásom szerint nincs konkrét leírás arra,
hogyan éli meg a gyerek a szülők elválást, de a körülmények kétségtelenül kihatnak a gyerek
feldolgozására.
32 Bognár Gábor- Telkes József, 2008, 314-315. p
-
18
A gyermek válási krízisének mértéke függ:
a szülők konfliktuskezelési stílusától
a változások mértékétől (lakóhely, iskola, baráti kör megmarad-e)
van-e a gyerek számára érthető és elfogadható magyarázat
találkozhat-e rendszeresen az elköltözött szülővel
„engedélyt kapott-e” mindkét szülő elfogadására szeretésére
a stresszhatás mértékétől (váratlanság, átélt brutalitások)
a gyermekelhelyezés mikéntjétől (láthatási harcok, bevonódás)
a megküzdési stratégiák színvonalától
4.4 Összehasonlítás a többi korosztállyal
Óvodáskor (3-5 év): szeparációs félelem, azaz az elszakadástól való félelem jelenik meg.
Az egyik szülő kilépése a biztonságérzet megingását eredményezi. Igényli a szülő jelenlétét,
a szülő nélküli időt szorongással éli meg. Gyakori a jelenség a regresszió, azaz egy korábbi
életkori fázis mintáinak a visszavétele. „ Az óvodáskorú gyermek nem érti, hogy a szülők
miért viselkednek ellenségesen egymással, és miért tűnt el a családból az egyik szülő. Ezt az
eltűnést a gyermek fantáziájában a halállal kapcsolja össze.” 33
Nagyobb iskolások a kicsikhez képes, míg a kisebb gyerek szomorúsága szétszórt és a
haragja nem kötődik konkrét tárgyhoz, addig a nagyobbak leggyakrabban tudatos dühvel
reagálnak. Az agyi fejlődés következménye, hogy konstruktív játékban, célirányos
tevékenységekben képes feldolgozni a válást. Rendkívül reálisan értelmezik az elválás
körülményeit, viszont ez a kor a legveszélyesebb, amikor is a gyerek bevonható a szülők
harcába.
Serdülőkor (13-18 év) : A felnőtt szerepek próbálgatása ez az időszak, amikor is a
családnak segítő támasznak kellene megjelennie. „Ha a serdülő nem érzi maga mögött a
család nyújtotta biztonságot, nem tudja saját üteme szerint váltogatni a gyermek és felnőtt
szerepeit : vagy „gyermek” marad és nem indul meg, illetve erősen késik a szülőkről való
érzelmi leválás, vagy ellenkezőleg élesen szakít gyermekszerepével, és szimbolikusan vagy
33 Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 101. p
-
19
ténylegesen elhagyja családját.” 34 A fantáziavilág a partnerkeresésre és párválasztásra
orientálódik, a szorongások fokozódásával saját házassága miatt is aggódni kezd.
34 Dr. Bognár Gábor- Dr. Teleki József, 1994, 104. p
-
20
6 Elváltak gyerekei az iskolában
Válás ide vagy oda a gyereknek akkor is iskolába kell járnia, ha otthon a feje tetejére áll
a világ, talán annyi különbséggel, hogy a tankönyvein és uzsonnáján kívül a válás terhét is
magával cipeli. Lássuk, hogy mit tehet egy pedagógus?
6.1 Iskola és pedagógusok szerepe
A válás és egyszülős nevelés érdekli a pedagógusokat is, mégpedig olyan szempontból,
hogyan hat ki ez a nagyfokú változás a gyermek teljesítményére és magatartására.
Előzőekben már volt szó róla, hogy a válás utáni átmeneti szakaszban gyakran koncentrációs
nehézségek és teljesítményromlás következik be. Gyakori, hogy megváltozik a tanárhoz /
társakhoz való viszonyulás a túlzott ragaszkodástól kezdve a kihívó magatartásig bármilyen
viselkedésmód előfordulhat.
„Az iskola fontos szerepet játszhat abban, hogy segíteni tudjuk a gyerekeknek a válási
folyamat megértésében és foglalkozni tudjunk az ezzel kapcsolatos érzésekkel. Mégis sok
tanár számára kényelmetlen a téma, és számos iskolában úgy gondolják, hogy erről nem
helyes az osztályteremben beszélgetni. Minden tanárnak és minden iskolának magának kell
döntenie, hogy akar-e segíteni a gyerekeknek a válással való megbirkózásban, és ha igen
milyen módon.”35
A gyakorlatban az a legjobb, ha a pedagógus segítő szerepet vállal, tehát meghallgatja és
segítséget nyújt a gyereknek. A feszültséget, a gyerek bűntudatát csökkenthetik a
beszélgetések, a probléma sokszor ott kezdődik, hogy a tanárok nem tudnak arról, hogy a
szülők válnak. Gyakori, hogy a szülők szégyellik a kialakult helyzetet és személyes
kudarcként kezelik, sőt attól is félnek, hogy a gyerekük hátrányos helyzetbe kerülhet.
Vannak olyan tanárok, akik ugyanazt várják el a gyerektől még ebben a krízishelyzetben
is, mintha semmi sem történt volna, indoklásuk az, hogy „… az embernek tudnia kell
félretenni a személyes gondjait, amíg a munkáját végzi.” 36
Wallerstein és Kelly vizsgálata az iskolára, mint támogató rendszer egyik elemére
irányult. A kutatás több szempontból bizonyult jelentősnek:
35 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p 36 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 124. p
-
21
1. Az iskola strukturálta a gyerekek életét, támpontot eligazodást adott abban a kritikus
időszakban, amikor otthon minden folyton változó és bizonytalan volt. Ezt a fajta támogatást
rendszeresen ismétlődő elfoglaltságok, feladatok, pontos napirend stb. formájában minden
gyermek megkapta az iskolától, tekintet nélkül a tanulmányi eredményére vagy az
osztálytermi viselkedésére.
2. Azok a gyerekek, akik szerettek iskolába járni, további támogatást is nyertek.
Keményen dolgoztak, jó jegyet kaptak, dicséretet a munkájukért stb. Ám ezek a gyerekek
nem voltak sokan. A kutatók eredményei szerint ezeket a juttatásokat az iskola csak az
átlagon felüli képességű gyerekeknek nyújtja, akik jó intellektuális teljesítményeikre
támaszkodva jól tanultak. Ide tartoztak azok a gyerekek, akik a mintában a
legegészségesebbnek bizonyultak. Nem szükségszerűen függtek a tanártól, bár a
legtöbbjüknek jó kapcsolata volt a pedagógusokkal
3. Végül voltak olyan gyerekek, akiket az iskola a legnehezebb időszakokban
érzelmileg is támogatni tudott azzal, hogy elérhető volt a számukra egy szoros kapcsolat,
vagyis egy barátságos tanárra való támaszkodás lehetősége. Ezek a gyerekek nagyon közel
álltak a pedagógushoz, gyakran keresték a biztatást és megerősítést. Ez időlegesen
csökkentette szorongásukat, és az annyira áhított biztonságot jelentette számukra.
A kisebb gyerekeknél megfigyelhető volt a kutatás szerint, hogy akik nagyon
ragaszkodtak a tanárhoz, azok hasonlóan viselkedtek édesanyjukkal is, ez rendkívül pozitív,
hiszen két irányból is támogatást kaptak, míg voltak olyan gyerekek, akik sehonnan nem
kaptak támogatást. A vizsgálat mégis arra a megállapításra jutott, hogy sokkal kevesebb
gyerek kap segítséget az iskolában, mint remélték. 37
Összegezve számos külső hatás befolyásolja, hogy a gyerek milyen mértékben
„szenvedi” el a válását és hogyan sikerül alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Az bizonyos, hogy meg kell bocsátani a szülőknek az otthon elvesztéséért, önértékelésüket
helyre hozni és a haragot feldolgozni és mindehhez idő kell a gyereknek.38
Véleményem szerint arra a kérdésre, melyet a fejezetem elején felvetett kérdésre, hogy
mi játszódik le egy gyerekben a válás szakaszában elméleti alapon választ kaptam, de ezzel
még nem érzem lezárhatónak a témát. A következő fejezetben esettanulmányok elemzésével
fogom folytatni munkámat, hogy rálátást kapjak a gyakorlat és elmélet közötti egyezésekre
és eltérésekre.
37 Dr. Bognár Gábor- Dr. Telkes József, 1994, 121-128. p 38 Hajduska Marianna, 2008, 144-146. p
-
22
7 Esettanulmányok elemzése
Most, hogy megismerkedtünk a válás szakaszival, a házastársak problémáival, a vizsgált
célcsoportom bemutatásával és a rájuk vonatkozó válási hatásokkal, ebben a fejezetben
esettanulmányokat fogok ismertetni és saját koncepcióm szerint elemezni. Az
összehasonlításom alapja az elmélet és gyakorlatban megvalósuló válás és problémaköre
lesz, melyhez különböző forrásokból átvett esettanulmányokat fogok felhasználni. Az
elemzésemben a válás körülményeire fogok fókuszálni a gyermek aspektusából a válás első
szakaszától a válás utáni szakaszokig, s a már felnőtt gyerekek párkapcsolataira is kitérőt
fogok tenni, melyre a bevezetésben is utaltam. Emellett a gyermekelhelyezést is ismertetni
fogom jogi szempontból és a tanulmányokon keresztül mindkét esetet egy-egy példa által
feldolgozni, azaz anya és apa nézőpontját is megismerni. A gyermeket lélektani szemszögből
fogom továbbra is vizsgálni, hogy alátámasszam a bevezetésben állított hipotézisemet, azaz
mennyire hat ki egy gyerekre a válás a felnőtt párkapcsolataiban illetve aktuális iskolai
teljesítményére és iskolán belüli társas kapcsolataira. A legfontosabbnak érzem az
elemzésemben, hogy minden feltételezhető problémára lehetséges megoldásokat fogok
keresni, valamint az iskolában fellépő problémákra pedagógiai módszereket felvetni.
7.1 Esettanulmányok
A kisgyerekeknél a szülő elköltözése után gyakori a fantáziálás, azaz mint már említettem
a bűntudat, önvád.
R. B. 5, nővére 7 éves volt, mikor szüleik elváltak. R. B. szingli, tanár. Idegi és allergiás
problémákkal küzdött, jelenleg panaszmentes.
„(…) mindenféle történeteket találtunk ki apuról. Például, hogy éjjel hazajön (úgy tettünk,
mintha hazajönne) (…) Emlékszem, ha összevesztünk, mindig azt mondtuk egymásnak: „Ha
ilyen undok vagy, akkor ma este nem jön el az apu!” Ez volt a legbiztosabb módszer, hogy
megríkassuk egymást. (…) Arra már nem emlékszem, hogy magunknak mivel magyaráztuk,
hogy apu soha nem jött el. Mindig az volt, hogy most biztos eljön.” 39
Az esetből kiderül, hogy a kislányokat édesanyjukkal maradtak, s édesapjuk teljesen
eltűnt a család életéből. Említettem már előzőleg, hogy ebben az életkorban a legintenzívebb
39 Peter, Rowlands, 1986, 31. p
-
23
a másik szülő iránti vágy, így fantáziával töltötték ki az apa hiányát. Az esettanulmányból
nem derült ki, hogy R. B. jelenleg mennyi idős, viszont karrierjében pozitívumként jelenik
meg, hogy tanár lett, ám nincs férjnél. Ez vajon a már meglévő minta következménye lenne?
Természetesen erre a kérdésre most nem tudok választ adni, csupán feltételezésként vetettem
fel.
B. P. egykén nőtt fel, 4 éves korától édesanyja és nagynénje nevelte, egyedülálló.
Különféle idegi problémákkal küzd 15 éves kora óta, segédadminisztrátor, de esti iskolában
tanul, hogy jobb állásra tehessen szert.
„Csak homályosan emlékeztem apámra, mint olyan valakire, akit anyám olykor-olykor
szóba hozott. Úgy festette le előttem, hogy rémes ember volt, sokat ivott, könnyen elvesztette
a fejét és ilyenkor verekedett, hogy sose adott nekünk pénz, hogy bűzlött az italtól… És azt
is mondta, hogy velem is durván bánt, bár én ilyesmire egyáltalán nem emlékeztem. Már
tizenhét éves voltam, amikor (…) néhány hónap alatt kinyomoztam hol lakik, és
meglátogattam. (…) Nem tudtunk mit kezdeni egymással…” 40
B. P. története az előzőhöz képest sokkal komplexebb, itt is az édesanyjával maradt és
édesapjával 13 évig nem találkozott. A lényeges különbség a két történet között az, hogy
utóbbi negatív következményekkel járt, legtöbben segítségre szoruló emberként voltak
kezelve. B. P. önszántából kereste fel apját, de mikor megvalósult a találkozás nem tudtak
mit kezdeni a kialakult szituációval, de a későbbiekben már javult. Megoldás lehet: „…
sikert csakis akkor érhetünk el, ha legalább némi esélyt adunk magunknak.” 41
Jogi láthatás címszó alatt az elköltözött fél bizonyos időközönként igényt tart, hogy
láthassa gyermekét, ez általános tendencia szerint hétvégén történik, amikor is az érintett fél
nem dolgozik.42 Ennek tükrében nézzünk olyan esettanulmányokat, ahol a gyerek-szülő
kapcsolat a válás után fennmaradt:
Andrea E. 20 éves, műszaki rajzoló, szülei különválásakor 7 éves.
Édesanyja 21 évesen ment férjhez és hamarosan megszületett Andrea, nem volt igazi
szakmája, később dolgozott eladónőként, míg édesapja tanár. A válás okát mindkét fél
másképpen magyarázza, de senki sem beszél pozitívan róla. A lányt édesanyjának ítélték a
válás során, ám apja nem értett ezzel egyet mondván, hogy ő „pedagógiai szakember”, ezt
40 Peter, Rowlands, 1986, 32-33. p 41 Peter, Rowlands, 1986, 34. p 42 Peter, Rowlands, 1986, 9. p
-
24
követte a vádaskodás és kölcsönös gyűlölködés. Édesanyja különböző kifogásokkal próbálta
megakadályozni a apa-lánya találkozásokat, de a papa végig kitartó volt. A szülők közötti
kapcsolat egyre csak elmérgesedett „Nem, szemtől szembe már nem tudtak szóba állni
egymással. (…) Volt, hogy az anyám volt velem, vagy az apám, mind a ketten soha, még az
átadás pillanatában sem, vagy ha visszavitt apa. El is fogott a rosszullét mindig, ahogy
közeledett a láthatási nap…” 12-13 éves kora körül nagy változás következett be, amikor is
már nem akart találkozni többé apjával, csupán leveleztek egymással. Édesanyja örült, hogy
lánya nem kíváncsi már volt férjére, így több időt tudott eltölteni lányával. „.. akkor csudára
jóban voltunk. (…) A barátaihoz meg legtöbbször utálatos voltam, de hát sehogy se bírtam
őket elviselni…” A mostohaapával komoly konfliktusok adódtak és Andrea minden erejével
elakarta távolítani az életükből. Ebből a szituációból adódóan újra kibékült édesapjával és
annak élettársával. Az apa magyarázatot adott arra, hogy miért nem kereste szeretett
kislányát „Azt mondta, teljesen biztosra vette, hogy magamtól eljövök hozzá, ha majd
nagyobb leszek…” Az újabb találkozás, újabb vitába torkollott és Andrea felismerte: „…
Egyszer csak rájöttem, hogy az egykori elhatározásomat, hogy nem járok többé apához,
valahogy belém szuggerálták.” A történteket nem osztotta meg édesapjával, hanem egy
pedagógus segítségét kérte, aki állampolgári ismereteket tanított, akivel a lánynak jó
kapcsolata volt „… páratlanul jó fej” Vele beszélte meg problémáit és elhatározta nem
marad többé anyjánál, így a tanár azt javasolta, hogy mondja el nyíltan édesapjának minden
problémáját. Végül a 14 éves lány édesapjához került, ahol nagyon jól érezte magát, ennek
ellenére 1 évvel később: „Egyik este szörnyen hülye érzések fogtak el. A szomorúság talán
nem pontos szó rá, de szomorúság is volt benne. Nem tudtam elaludni. Apa és Lena már rég
aludt, a kissrác meg pláne. És akkor bementem a fürdőszobába az orvosságos szekrényhez.
Altató is volt enne (…) Igazából csak egy fél tablettát akartam bevenni, hogy el bírjak aludni.
Még sose csináltam ilyet. Sőt iszonyodtam a tablettáktól. mivel volt az osztályunkban két
lány (…) alkohollal együtt nyelték, és szerintük szédületes érzés volt. (…) Akkor meg ott
álltam, előttem a levél altató, és kettétörtem egy szemet. És egész hirtelen kinyomtam még
négyet vagy ötöt és lenyeltem mindet egyszerre. Valahogy rám jött a dili…” Andrea
öngyilkossági kísérlete nagy port kavart, s hamarosan pszichológiai kezelésen is részt kellett
vennie. Később a bíróság mégis engedte, hogy apjánál maradjon, s most úgy jellemezte
magát: „Miért nem tartom normálisnak magam? Erre könnyű felelni: mert nem voltak
szüleim, vagy ha igen, csak egymással veszekedők. Egy darabig anyám volt, és egy darabig
apám. De együtt sosem voltak az enyémek a szüleim…”
-
25
Andrea esete rendkívül összetett, a szülei különböző érdeklődésű és műveltségű emberek,
melyből sok konfliktus fakadt egyik eredménye, hogy az apa más hölgyek társaságát is
felkereste. A gyerek születése után nevelésbeli összetűzések és a válás után már teljesen
elmérgesedik a helyzet olyannyira, hogy a felek szóba sem állnak már egymással, sőt
kifejezetten agresszívan próbálják lebonyolítani a válást. A felnőtt lány váláskárosultként
tekint magára és a családi harmónia hiányát tekinti fő sérelemnek.43 Személyes meglátásom
az, hogy rendkívül pozitív, hogy Andrea egy pedagógustól kért tanácsot és nem egy
kortársától, hiszen egy jó tanár megfelelő tanácsot tudott neki adni és a későbbiekben sem
került rossz társaságba. A pedagógus segítő szerepéről az előző fejezetben szóltam és ez a
tanulmány tökéletesen bizonyítja, hogy segítette a lány döntéseit egy segítő tanács.
Az egyik probléma, hogy az anya sosem beszélt pozitívan volt férjről, holott a jó
gyakorlat az lenne, hogyha megbecsüléssel és nem lebecsüléssel beszélnénk a másik félről.
A későbbiekben a gyerek meglévő tapasztalatai miatt növekszik a félelem attól, hogy hátha
ő is hasonló cipőben fog járni. Fontos, hogy a gyerek érzéseit tiszteletben tartsuk, ne szidjuk
a másik felet, hiszen attól, hogy elváltunk még fontos észben tartani, hogy a gyereknek akkor
is ő az apja/anyja a továbbiakban is. Ha fennhangon szidni kezdjük az elköltözött apát a
gyerek rájön, hogy tilos kimutatnia mennyire hiányzik is neki az elköltözött szülő, mert fél,
hogy a vele élő szülő szeretetét elvesztheti, és ezt előzzük meg azzal, hogy tudatjuk a
gyerekkel, hogy tisztában vagyunk vele, hogy igen is hiányzik neki édesapja/ édesanyja. 44
A három esettanulmány közös pontja, hogy egyik gyerekben sem ment végbe egyszerűen
az elszakadás és bár szerencsés végkimenetellel végződtek, felnőttként is magukkal
hordozzák a kisiskolás korban szerzett sebeiket.
43 Otto, R. Gaier, 1990, 85-105. p 44 Loerzer, Sven, 2008, 354-356. p
-
26
8 Felnőtt gyerekek emlékei
Ezt a fejezetet kifejezetten fontosnak tartom, mert nem csak szakemberek javaslatait,
hanem az érintett gyerekek meglátásait és kialakult álláspontjukat is megismerhetjük egy
kutatás által mért eredményeken keresztül.
Uzoni Bernadett és Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna által végzett kutatásban egy kérdés erejéig
vizsgálták, hogy az elvált szülők gyerekei felnőttként hogyan vélekednek a szülői
magatartásmódokról és ők hogyan döntenének az adott szituációban, a vizsgálatban 100 fő
vett részt, 4 személy válasza értékelhetetlen volt.
45
A vizsgálat során 23 különböző válasz született. Leggyakoribb válasz (nem válok el,
megmentem a házasságom, a gyerek kizárása a folyamatból, gyermek védelme, csendes
45 Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 16. p
2. táblázat Semmiképpen sem szeretne így viselkedni, amennyiben gyermekei
lennének, és házastársával válófélben lenne
-
27
válás, indulatok kezelése, tehát a válaszadók túlnyomó része nem szeretné, ha gyermeke
elvált szülők gyereke lenne, és nem tenné ki a folyamat nyújtotta nehézségeknek.
A kutatás másik érdekes eredménye a vizsgálatnak, amikor is a kérdés arra irányult, hogy
hogyn él az emlékeiben a válás.
Kérés: volt-e olyan esemény a válás során, amit sosem fog elfelejteni?
A válaszadók 40%-a nem tapasztalt a válás során olyat, amit sohasem fog elfelejteni.
12%-uk veszekedésekről, erőszakról (11%) és költözésről (9%) számol be. 5–5%-uk a válás
bejelentésének pillanatát, és a menekülést említi, 4%-uk a válás okozta sírásokat. A
válaszadók 3%-a nem szeretné ezeket az emlékeket megosztani. A válást, mint folyamatot,
és a megcsalásokat 2–2% említi, illetve 1% szerint sok ilyen emlék van. Az „egyéb”
válaszkategóriába csupán 8% írt mást.
Néhány példa a válaszokból:
„A vita nem egyszer fizikai tettlegességig is fajult. (apám megütötte anyámat).”
„Amikor a szüleim az én fejemre olvasták, hogy a másik fél kivel, hányszor csalta
meg őket.”
„Apa sietett az ajtó felé és üvöltött, hogy fogjuk le anyánkat, mert dobálta utána azt,
ami a keze ügyébe került (pl.: jénai tál, bögrék, villák, tányérok). Én totál leblokkoltam. A
nappaliban ültem és semmit nem tudtam csinálni. Testvérem azt mondta, maradjak ott, ő
pedig kiviharzott és üvöltött anyának, hogy fejezze be. Két testvérem már lefogták anyámat,
az egyik pedig apám után ment. Meg akarta verni, szerencsére nem találta meg. Borzasztóan
szánalmas volt, amit tett, hogy így elmenekült. Legidősebb testvéremmel összetakarítottuk a
romokat. Anyám fogta magát, és felzaklatott, sírógörcsös állapotban az autóba szállt, és 2
órán keresztül a környéken száguldozott, hátha megtalálja apámat.”
A kutatásban részt vettek 50%-ának iskoláskor ideje alatt váltak el a szülei, a többieknél
más-más életkorban mért adat. A kutatásban a válás feldolgozásának ideje tekintetében is
megdöbbentő eredmények születtek 17% mondta azt, hogy felnőttként sem tudta feldolgozni
a válást. Egyik válasz: „Szüleim válásával kapcsolatos gyermekkori saját élményeim miatt
nem szeretnék gyermeket vállalni.” Ahogy látjuk a gyerekkori élmény a jövőbeli
családalapításra is hatással lehet. A vizsgálat arra is kitért, hogyan alakult a szülőkkel való
viszonya a gyerekeknek és túlnyomó részt az anyával való kapcsolat javult, mindkét szülővel
csupán 10 esetben javult a kapcsolat. A feldolgozáshoz szakember segítsége lenne, a
legcélravezetőbb legyen az akár pszichológus, akár pedagógus. 46
46 Uzoni Bernadett – Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012, 15-18. p
-
28
9 Összefoglalás
Összehasonlító elemzésemet elméletei összevetések és esettanulmányok elemzésével
végeztem, mely során statisztikai adatok alapján javuló tendenciát mutat a válások aránya.
Az összehasonlításom elején három kérdésre kerestem a választ először elméleti síkon
különböző források, adatok összevetésével, majd esettanulmányok elemzésével
támasztottam alá őket. Mind elméleti, mind gyakorlati összehasonlításomnál a 6-8 éves
korosztályra fókuszáltam és elemzésemben a lélektani szempontból végbemenő
változásokra figyeltem.
Részben sikerült válaszokat találnom az előzetesen felvetett kérdéseimre, mely szerint
minden életkorban azonosan reagálnak-e a gyerekek a válásra vagy nagy különbségek
tapasztalhatók?
Azt egyértelműen ki merem jelenteni, hogy minden életszakaszban vannak közös pontok:
félelem a változástól és valamilyen mértékű bűntudat, önvád. Az óvodások és serdülők
közötti szakasz elemzése rendkívül izgalmas volt, hiszen látszólag csak pár év különbség
van közöttük mégis hatalmas különbségeket véltem felfedezni. Az összehasonlításokból
viszont kiderül, hogy a gyerek számára váratlanul széthullott család életkortól függetlenül a
legmegterhelőbb.
A másik kérdésem, hogy a pedagógus hogyan ismerheti fel a problémát a válasz a
kérdésemben volt, egyáltalán fel akarja-e ismerni?
Előzetesen úgy gondoltam, hogy az elmélet és gyakorlat csak részben fogja kiegészíteni
egymást, ám örömmel fedeztem fel, hogy az esettanulmányok ilyen vagy olyan szempontból
tökéletesen alátámasztották az előzetes felvetéseimet.
A pedagógus szerepére vonatkozóan meglepetésként ért, hogy az iskolákban nem valósul
meg a gyakorlatban a gyerek segítése, míg az elmélet vizsgálattal alátámasztja, hogy igen is
fontos, hogy az iskola segítse az elvált szülők gyerekeit. Az iskolai teljesítményre kihat ez
az élethelyzet, mégis szó volt olyan pedagógusokról, akik figyelmen kívül hagyták az
életkori sajátosságát a diáknak és elvárták tőle, hogy ugyanúgy teljesítsen, mint korábban
minden segítség nélkül. Ezt rossz tanári magatartásnak találom, mivel a pedagógusnak, mint
ahogy alkalom adták a fegyelmező szerepkört is magára kell vállalni, úgy adott esetben a
védelmező, segítő kvázi „pótmama” szerepet is használnia kellene.
-
29
Megoldásként fontos, hogy a pedagógus hogyan viszonyul magához a váláshoz, ő maga
elvált-e illetve az ő szülei elváltak-e, ha megérti a gyereket, akkor erős bizalom alakulhat ki
közöttük, viszont a kommunikáción és empátián kívül kevés megoldást találtam, így ennek
hiánya indokolttá tehetik a további vizsgálataimat ebben a témakörben.
Harmadik kérdésem az volt, hogy a párválasztásra illetve a társas kapcsolatra hogyan hat
ki? Nos, erre a kérdése esettanulmányok és különböző elemzések nyomán történő elméleti
összefoglalómban részben sikerült választ adni, a válás időszakában a gyerekek eltávolodnak
kortársaitól illetve későbbiekben aggónak házasságuk miatt és akár a felnőtt korra is kihathat
a családalapítás és párválasztás tekintetében is.
A felhasznált vizsgálatok alapján láthatjuk, hogy a már felnőtt gyerekek is meglepő
részletességgel emlékeznek vissza korai sérelmeikre, és ha csak tehetik, nagyban elutasítják
azt, hogy gyerekeiket ugyanilyen vagy hasonló helyzetbe sodorják.
Úgy gondolom, hogy a válás okai és körülményei nagymértékben módosítják a gyerekben
kialakuló krízisélményt, a megoldást a szülő – gyermek kommunikációban találtam meg,
mely szerintem sokat javíthat a kialakult helyzeten. Sajnos mégis azt mutatják mind a
tanulmányok, mind a statisztikák, hogy a gyerekek még felnőttként is váláskárosultként
tekintenek magukra. A szülők harcába való bevonás is csak a feszültséget és frusztrációt
kelti a gyerekben, így a munkám során arra jutottam, hogy ha ezeket a problémákat kiakarjuk
kerülni, akkor úgy kellene rendeznünk a válás után az elvált felek és gyerek közötti
kapcsolatok, hogy minkét szülő elegendő időt töltsön együtt a gyerekkel. A megfelelő szülő
magatartás tehát kulcsfontosságú elem a gyerek feldolgozásának tükrében.
Lehetőleg igyekezzünk annál a szülőnél elhelyezni a gyereket, ahol több lehetőség áll a
rendelkezésére pl. rokoni, baráti kapcsolatok ápolása, a megszokott környezet megtartása
stb. és a megfelelő anyagi háttér megtartására, mivel az újonnan nélkülözni kényszerülő
család sem problémamentes közeg tehát törekedjünk a stabilitás megőrzésére, emellett
nagyon fontosnak látom a pedagógus vagy pszichológus bevonását.
Annak érdekében, hogy ezeket a javaslatokat biztosan állíthassam az esettanulmányaim
során igyekeztem olyan történeteket feldolgozni, ahol minden szempont érvényesül a sikeres
bizonyításhoz, s bár csak három tanulmánnyal foglalkoztam részletesebben, és néhány
kisebb emlékképet is megismertünk úgy véltem, hogy minden kitételnek megfeleltek és
kielégítő válaszokat tudtam belőlük meríteni. Az előzetes szubjektív véleményem, bár nem
derült ki a munkám során, de egyáltalán nem támogattam a válást és kifejezetten sajnáltam
az ebben részt vevő gyerekeket is, most viszont ahogy elérkeztem a kutatás végére rájöttem,
hogy bár sok negatívuma van a válásnak és maradandó nyoma, mégis talán jobb úgy felnőni
-
30
egyszülős modellben, mint végig szenvedni a gyerekkort egy diszharmonikus,
konfliktusokkal teli családban. Ha a fent említett javaslatokból sikerülne adaptálni a
gyakorlatban, akkor hiszem azt, hogy kevesebb boldogtalan elvált szülős felnőtt lenne.
Ezen kívül összehasonlító munkám során számos új ismerettel lettem gazdagabb és
rendkívül élvezetes volt megismerni különböző esettanulmányokat is, viszont eredményeim
egy új kutatás alapjai is lehetnek a közeljövőben, amikor is empirikus kutatással és
interjúkészítéssel is bővíthetem a meglévő eredményeimet. Úgy gondolom, hogy a további
kutatás azért is lehet hasznos számomra leendő pedagógusként, mert nagyban segítheti a
témában való jártasságom a tanulókkal, szülőkkel való kapcsolatomat, és akár az iskola
pszichológusának munkáját is segítheti, ha időben felismerek egy-egy válással kapcsolatos
problémát. Távolabbra tekintve az a meglátásom, hogy gyermekvédelmi szervezetek,
alapítványok számára rendkívül hasznos lehetne egy új kutatási eredmény pl. válás
prevenció fejlesztéséhez.
-
31
11 Zusammenfassung
Meine Vergleichsanalyse habe ich durchgeführt, indem ich ihre theoretischen
Gegenüberstellungen und Fallstudien analysiert habe, wobei aufgrund der statistischen
Daten der Anteil der Scheidungen eine Verbesserung aufweist. Zu Beginn meines
Vergleichs suchte ich die Antwort auf drei Fragen, zuerst mit der Gegenüberstellung der
verschiedenen Quellen und Daten auf der theoretischen Ebene, welche ich danach durch die
Analyse der Fallstudien untermauert habe. Sowohl bei meinem theoretischen als auch bei
meinem praktischen Vergleich habe ich mich auf die Altersklasse von 6-8 konzentriert und
bei der Analyse aus psychologischer Sicht auf die sich vollziehenden Veränderungen
geachtet.
Zum Teil gelang es mir, auf meine zuvor formulierten Fragen eine Antwort zu finden, ob
die Kinder in jedem Alter auf die gleiche Weise auf die Scheidung reagieren oder ob große
Unterschiede zu beobachten sind.
Eindeutig wage ich festzuhalten, dass es in jedem Lebensabschnitt gemeinsame Punkte
gibt: Angst vor der Veränderung und bis zu einem gewissen Grade Schuldbewusstsein,
Selbstbezichtigung. Die Analyse des Abschnitts zwischen dem Kindergartenalter und der
Pubertät war außerordentlich spannend, da ja scheinbar nur ein paar Jahre Unterschied
zwischen ihnen bestand, während ich dennoch gewaltige Unterschiede zu entdecken meinte.
Bei den Vergleichen stellt sich jedoch heraus, dass für die Kinder die unerwartet
auseinanderfallende Familie unabhängig vom Alter die größte Belastung darstellt.
Bei meiner zweiten Frage, wie der Pädagoge das Problem erkennen kann, steckte die
Antwort in meiner Frage drin, ob er sie überhaupt erkennen möchte.
Zunächst dachte ich, dass Theorie und Praxis nur zum Teil einander ergänzen werden,
aber ich entdeckte zu meiner großen Freude, dass die Fallstudien in dieser und jener Hinsicht
vollkommen meine zuvor formulierten Annahmen bestätigten.
Im Hinblick auf die Rolle des Pädagogen war ich überrascht, dass in den Schulen in der
Praxis die Unterstützung des Kindes nicht stattfindet, während die Theorie, dass es
ausgesprochen wichtig ist, dass die Schule den Kindern von geschiedenen Eltern hilft, durch
die Untersuchung bestätigt wurde. Die Lebenssituation wirkt sich auf die schulische
Leistung aus, dennoch war auch von Pädagogen die Rede, welche die altersbedingten
Besonderheiten des Schülers nicht beachteten und von ihm erwarteten, dass er dieselbe
-
32
Leistung erbringt wie zuvor, und das ohne jegliche Hilfe. Dies halte ich für ein schlechtes
Verhalten des Lehrers, da ja der Pädagoge, ebenso wie ihm auch in der entsprechenden
Situation die Rolle des Disziplinierenden zufällt, auch gegebenenfalls die Rolle des
Schützenden, Helfenden, sozusagen der „Ersatzmutter“ übernehmen sollte.
Als Lösung ist wichtig, was für eine Einstellung der Pädagoge zur Scheidung hat, ob er
selber geschieden ist, sich seine Eltern haben scheiden lassen, wenn er das Kind versteht,
dann kann sich ein starkes Vertrauen zwischen ihnen entwickeln, außer der Kommunikation
und der Empathie habe ich jedoch wenige Lösungen gefunden, so dass deren Fehlen es als
begründet erscheinen lassen könnte, dass ich in diesem Themenkreis meine Untersuchungen
fortsetze.
Meine dritte Frage war, wie es sich auf die Partnerwahl bzw. auf die Partnerbeziehung
auswirkt. Nun, auf diese Frage konnte ich zum Teil in meiner theoretischen
Zusammenfassung auf Grundlage der Fallstudien und verschiedenen Analysen eine Antwort
geben, in der Zeit der Scheidung entfernen sich die Kinder von ihren Altersgenossen bzw.
machen sich später wegen ihrer Ehe Sorgen und so kann sich dies im Hinblick auf die
Familiengründung und Partnerwahl sogar auch auf das Erwachsenenalter auswirken.
Aufgrund der verwendeten Untersuchungen können wir sehen, dass sich die bereits
erwachsenen Kinder erstaunlich detailliert an ihre früheren Leiden zurückerinnern, und
wenn sie es nur können, es heftig ablehnen, ihre Kinder in die gleiche oder eine ähnliche
Lage zu bringen.
Ich denke, dass die Ursachen für die Scheidung und ihre Umstände im großen Maße das
Erlebnis des Kindes, in einer Krise zu stecken, verändern, die Lösung habe ich in der
Kommunikation zwischen Elternteil und Kind gefunden, welche meiner Meinung nach in
großem Maße zur Verbesserung der entstandenen Lage beitragen kann. Leider zeigen
sowohl die Studien als auch die Statistiken dennoch, dass sich die Kinder selbst auch noch
als Erwachsene als Scheidungsgeschädigte ansehen. Auch die Miteinbeziehung in die
Auseinandersetzung zwischen den Eltern erzeugt nur Anspannung und Frustration im Kind,
so gelangte ich bei meiner Arbeit zu der Erkenntnis, dass wir, wenn wir diese Probleme
vermeiden wollen, die Beziehung der geschiedenen Eltern zum Kind so gestalten müssten,
dass beide Elternteile genügend Zeit zusammen mit dem Kind verbringen. Das
entsprechende Verhalten des Elternteils ist also ein Element von entscheidender Bedeutung
im Hinblick auf die Aufarbeitung beim Kind.
Nach Möglichkeit sollte das Kind bei demjenigen Elternteil untergebracht werden, bei
dem sich für es mehr Möglichkeiten ergeben, z. B. seine verwandtschaftlichen Beziehungen,
-
33
Freundschaften zu pflegen, die gewohnte Umgebung beizubehalten usw., und dass der
entsprechende materielle Hintergrund erhalten bleibt, da ja eine in der neuen Situation zur
Entsagung gezwungene Familie auch keine problemlose Umgebung darstellt, streben wir
also nach dem Erhalt von Stabilität, parallel dazu halte ich die Miteinbeziehung des
Pädagogen oder Psychologen für außerordentlich wichtig.
Im Interesse dessen, dass ich diese Empfehlungen sicher aussprechen kann, habe ich
während meiner Fallstudien danach gestrebt, solche Geschehnisse aufzuarbeiten, bei denen
jede Voraussetzung für einen erfolgreichen Nachweis gegeben ist, und auch wenn ich mich
nur mit drei Studien ausführlicher befasst habe und auch einige kleinere Erinnerungsbilder
kennengelernt habe, war ich der Meinung, dass alle Voraussetzungen erfüllt waren und ich
auf ihrer Grundlage befriedigende Antworten finden konnte. Meine frühere subjektive
Meinung war, auch wenn sich dies nicht auf meine Arbeit auswirkte, dass ich Scheidungen
überhaupt nicht unterstützte und die daran beteiligten Kinder auch ausgesprochen
bemitleidete, jedoch jetzt, wo ich meine Forschung abschließe, bin ich darauf gekommen,
dass, auch wenn eine Scheidung mit vielen negativen Auswirkungen und bleibenden Folgen
verbunden ist, dennoch das Aufwachsen in einem Ein-Elternteil-Modell besser ist, als dass
das Kind während der gesamten Kindheit in einer disharmonischen, konfliktreichen Familie
zu leiden hat. Wenn es gelänge, die oben erwähnten Empfehlungen in der Praxis
umzusetzen, dann glaube ich, dass es weniger unglückliche Erwachsene, deren Eltern sich
haben scheiden lassen, geben würde.
Darüber hinaus habe ich im Zuge meiner Vergleichsarbeit zahlreiche neue Kenntnisse
erworben und es war außerordentlich erlebnisreich für mich, auch die verschiedenen
Fallstudien kennenzulernen, meine Ergebnisse können jedoch auch in naher Zukunft die
Grundlage für eine neue Forschung darstellen, in der ich durch empirische Forschung und
Durchführung von Interviews meine vorhandenen Ergebnisse erweitern könnte. Ich denke,
dass die weitere Forschung schon allein deswegen für mich als zukünftigen Pädagogen von
Nutzen sein könnte, weil mir meine Beschlagenheit in diesem Thema in großem Maße bei
meiner Beziehung zu den Schülern bzw. den Eltern helfen kann und auch bei der Arbeit
eines Schulpsychologen stellt sie eine Hilfe dar, wenn ich rechtzeitig die jeweils bei einer
Scheidung auftretenden Probleme erkenne. Weiter ausholend vertrete ich auch die Ansicht,
dass ein neues Forschungsergebnis auch für Kinderschutzorganisationen und -Stiftungen
außerordentlich nützlich sein könnte, z. B. zur Weiterentwicklung der
Scheidungsprävention.
-
34
12 Felhasznált irodalom
Cseh Szombathy László: A házastársi konfliktusok szociológiája, Gondolat, Bp.
1985.
Házasságkötés - Válás (in Statisztikai tükör- Népmozgalom 2014, Központi
Statisztikai Hivatal, 2015.)
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdf
Letöltés dátuma: 2015. 03. 10.
Bognár Gábor -Telkes József: A válás folyamata (in A családsegítés elmélete és
gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)
Csernák Józsefné - S. Molnár Edit: A család kialakulása, a családformák történelmi
változásai (in Magyarország a XX. Században II. kötet, Szekszárd, 1997.)
Dr. Bognár Gábor – Dr. Telkes József: A válás lélektana, Haas & Singer Alapítvány,
Bp, 1994.
Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról I. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2000.
Dr. Teleki Béla: Kézikönyv a családról II. kötet, Korda Kiadó, Kecskemét, 2001.
Hajduska Marianna: Krízislélektan, Elte Eötvös Kiadó, Bp, 2008.
Loerzer, Sven: A család felbomlásának hatása a gyermekre (in A családsegítés
elmélete és gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008.)
Michael, Cole & Sheila, R. Cole : Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp, 2006.
Otto, R. Gaier:" Néha azt gondolom nincs semmi keresnivalóm ezen a világon" -
Elvált szülők gyerekei mesélik, Magvető Kiadó, Bp, 1990
Peter, Rowlands: Vasárnapi szülők, Gondolat Kiadó, Bp, 1986.
Sven, Loerzer: A családi élet újjászervezése (in A családsegítés elmélete és
gyakorlata Szöveggyűjtemény, Akadémiai Kiadó, Bp, 2008. )
Uzoni Bernadett - Soósné Dr. Kiss Zsuzsanna, 2012. Válás gyermekkorban, ahogy
az elvált szülők gyermekei felnőttként látják, Egészségfejlesztő, 53. évf. (3) : p. 15-18.
www.családterápia.com/publikaciok/Uzoni_Soosne.pdf
Letöltés dátuma: 2015. 04. 13.
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepmozg/nepmoz14.pdfhttp://www.családterápia.com/publikaciok/Uzoni_Soosne.pdf