Szabó K. Attila A székelyudvarhelyi Tanítók Lapja

91

Szabó K. Attila

Tanítók Lapja

A megjelenés előzményei és körülményei A trianoni békediktátum érvénybe lépését követően a román kormány be-

tiltotta a magyarországi sajtótermékek behozatalát Erdélybe, így az Eötvös Jó-zsef vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején, 1868-ban indított, népszerű, a magyaron kívül német, szlovák, román, horvát, szerb és rutén nyelven is ki-adott Néptanítók Lapját is, melynek utolsó száma 1944 őszén jelent meg.

A vallásfelekezetek lapjait e téren nem érték különösebb veszteségek, bár tartalmukat szigorúan cenzúrázták. Mindkét felekezetnek, a katolikusnak és a reformátusnak is az volt az egyik fő célja, hogy fenntartsa és a lehetőségek sze-rint fejlessze oktatói intézményrendszerét, és minél jobban bekapcsolódjon az ifjú generáció nevelésébe. Ezért olyan gyermek- és ifjúsági lapokat adtak ki, amelyek ha nem is voltak kimondottan pedagógiai jellegűek, a bennük lévő anyagok jól felhasználhatók voltak mind a családi nevelésben, mind pedig az iskolai munkában. Ezek közül ebből a szempontból is említést érdemel a kato-likus Az én örömöm, a Gyermekszív, az Angyalkert, A Református Ifjúság és Az Én Kicsinyeim című lap.

Feltétlenül meg kell említenünk a Szentimrei Jenő fáradozásaként létrejött, a 29. számtól a megszűnéséig (1929. július) Benedek Elek által szerkesztett, előbb hetente, majd havonta háromszor megjelenő „jó gyermekek képes lap-ját”, a rendkívül népszerű Cimborát (később Románia és az utódállamok egyetlen magyar nyelvű gyermeklapja alcímmel), amely nagymértékben segítette a tanítók munkáját. A Kisbaconban élő Elek apónak az erkölcsnevelő célzatú, szórakoztató irodalmi, történelmi, ter-mészettudományos ismeretterjesztő cikkek köz-lése mellett a gyermekolvasóival folytatott levele-zése által gondja volt az anyanyelvi nevelésre: a helyesírási és fogalmazási készség csiszolására is.

A lap tekintélyét, népszerűségét növelte, hogy az erdélyi irodalmi élet olyan kiválóságai is közöltek benne, mint Áprily Lajos, Berde Má-ria, Dsida Jenő, Karácsony Sándor, Ligeti Ernő, Reményik Sándor, Sipos Domokos, Tamási Áron, Tompa László.

Örökség

92

Ezek a lapok a bennük közölt anyagokkal kétségtelenül segítették a tanítók munkáját, de hiányzott egy olyan szakkiadvány, amely kimondottan a tanítók mindennapi oktató-nevelő tevékenységét szolgálta volna. Ennek szükségességét ismerte fel Gyerkes Mihály székelyudvarhelyi állami igazgató-tanító, amikor 1921-ben megjelentette a Tanítók Lapját. Erdély anyaországtól való elszakítása óta Romániában ez volt az első magyar nyelvű pedagógiai lap. Az eredeti terv szerint az első számnak – amint a melléklet is bizonyítja – október 6-án kellett volna megjelennie. (A cikkünk végén bemutatott munkapéldány a székelyud-varhelyi Tudományos Könyvtárban tekinthető meg.) Ennek Bucsuzó című ve-zércikkében Gyerkes Mihály az erdélyi tanítók nevében el kívánt búcsúzni az anyaországtól. Érdemes idézni néhány gondolatot belőle:

„Fájdalmas volt elvesztésed, de a rideg élet parancsoló szava előtt, meg kell hajolnunk. (…) Nehéz válasz elé állittattunk: itt maradjunk-e, nevelésre, gon-dozásra szorult testvérink további istápolására, szellemi éltetése végett, vagy lesoványodott tested további ápolására aspiráljunk ezután is hagyni mieinket veszni, pusztulni. (…) Azt a nehéz feladatot, melyet, mint magyar tanitók vál-laltunk: az új államalakulatban tovább folytatjuk a megadott keretek között a törvényes intézkedések és belátó eszünk kijelölése szerint. (…) Ebben a törek-vésben nem akadályozhat meg senki, de hittel eltelve bizunk, hogy állam, egy-ház és társadalom támogatni, segiteni fog.”

Hamarosan bebizonyosodott, hogy az állami támogatás iránti bizakodásban Gyerkes túl hiszékeny, mondhatni naiv volt, hiszen a cenzúra – bizonyára épp a vezércikk miatt – az első szám megjelenését nem engedélyezte. (Amint a mel-lékleten is látható, szinte az egész cikk pirossal át lett húzva.) Emiatt az első szám három hét késéssel, október 27-én jelent meg.

Az elsőnek szánt számban – ugyancsak Gyerkes – A mi programunk cím alatt közli a lap célkitűzéseit. Ezek közül is idézünk néhányat.

„Midőn (…) a Romániához csatolt területeken élő magyar tanitók és a nép-oktatásügy iránt érdeklődők számára és kulturánk védelme és épitése érdekében meginditjuk ezen egyetlen magyar ujságot: őszinte szivvel üdvözöljük az összes érdekelteket és érdeklődőket. (…) Kulturmunkánk alapvető tényezői: a tanitók, akiknek munkája sikeresebbé, eredményesebbé tétele végett született a Tanitók Lapja.”

A továbbiakban – többek között – hivatkozik a békeszerződésben a „nép-kisebbségek”számára előírt egyházi és iskolai autonómiára, majd így folytatja: „Az egyházi autonómiánk eddig is megvolt s most az „és” kötőszó közbe tevé-sével megteremtődött jogilag: az iskolai autonómia is.”

Szabó K. Attila A székelyudvarhelyi Tanítók Lapja

93

A későbbi események – a C. Angelescu oktatásügyi miniszter rendelete alapján 1924-ben bevezetett „kultúrzónás” iskolapolitika – ismeretében ez a remény naiv illúziónak bizonyult…

A lap fenntartása szempontjából szükségesnek látjuk, hogy idézzünk a szó-ban forgó (meg nem jelent) szám Hírek rovatából is:

„Kéthetenkénti megjelenéssel terveztük a Tanitók Lapját, azonban a bekül-dött előfizetések és számtalan üdvözlő levél kapcsán minden felől azon kiván-ság nyilvánult meg, hogy okvetlenül hetilapként jelentessük meg, havi 10 Lei előfizetéssel. Oly eminens érdekei vannak a tanitóikarnak felszinen, hogy igazi elevenséggel és a várt eredményekkel csak akkor szolgálhatja az ujság azokat, ha minden héten megjelenik. (…) Áldozatot hoztunk: mérhetetlen merész be-lépést tettünk a tanitói közérdek javára (…) anyagi tekintetben. Elképzelhető legnehezebb ma tanügyi ujságot szerkeszteni, mikor annyi gazdája van ennek a jobb sorsra érdemes oktatásügynek; s mindannyian tépásszák, mikor oly horri-bilis pénzbe kerül egyetlen ujságszám, hogy azt kisérletileg vállalni, a vagyoni tönkrejutás teljes bizonyságával jár.”

A továbbiakban kifejezi reményét, hogy minden tanító megrendeli, és egy-ben kéri őket, hogy ne várjanak felszólítást, nógatást, s önként küldjék be a lap előfizetését, most legalább 40 lejt.

A tanítók részéről kinyilvánított igény a hetenkénti megjelenésre a rendel-kezésünkre álló példányokon levő dátum szerint biztosan állítható, hogy nem tudott megvalósulni. Íme: I. évf., 2. szám: 1921. december 8.; I. évf., 3. szám: december 22.; II. évf., 2. szám: 1922. január 26.; 3. szám: február 9.

A fenti körülményektől függetlenül a lap sok segítséget nyújtott a magyar tanítók mindennapi oktató-nevelő munkájában, többek között közölte a hivata-los tanterv magyar fordítását, volt didaktikai rovata, amelyben a népoktatás korszerűsítésére irányuló, a román nyelv tanításához, elsajátításához, gyakorlá-sához szükséges anyagokat közölt, továbbá útmutatásokat a gazdasági – fő-képp mezőgazdasági – ismeretek tanításához. Emellett felvállalta a tanítók ér-dekképviseletét, közölte a tanítóegyesületi élet híreit, egy-egy számban könyv-recenziót is találni.

Több-kevesebb rendszerességgel a lapban közöltek: Benedek Elek, Finta Gerő, Halmágyi Samu, Györfi István, Ikafalvi Dienes Jenő, Moldován János, Orosz Endre, Pálffy Ákos, Papp Viktor.

Arról, hogy a lap meddig jelent meg, két eltérő vélemény van: az egyik sze-rint 1925-tel bezárólag, a másik szerint 1927-ben még megjelent. Tény azon-ban, hogy az 1925 utáni évekből egyetlen példányt sem találtunk sem a Tudo-mányos Könyvtárban, sem Gyerkes Mihály unokájának gyűjteményében.

Örökség

94

A Tanítók Lapja a romániai magyar pedagógiai sajtó egyik érdekes színfolt-jaként bátor és hiányt pótló kezdeményezés volt, amely a nehéz helyzetbe jutott erdélyi magyar elemi oktatás tanítóinak nyújtott segítséget az új körülmények között az anyanyelv védelméhez, ápolásához, az azonosságtudat erősítéséhez.