Sportpszichológia Sportpszichológia .......................................................................................................................... 1 Fejlődési modellek ......................................................................................................................... 3

A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció: ............................................................................ 3 Életkorok pszichológiája: ............................................................................................................. 3 A kognitív fejlődési modell ......................................................................................................... 12 Az értelmi fejlődés 4 fő szakasza: .............................................................................................. 12 Pszichoszociális fejlődési modell: ............................................................................................... 13 Pszichoszexuális fejlődési elmélet ............................................................................................. 14

Sport szerepe ............................................................................................................................. 15 A mozgás fejlődési jelentősége: ................................................................................................. 15 Tanulási zavarok és a sport, mozgás: ......................................................................................... 15 Sportolás hatása a szervezetre: ................................................................................................. 17

Személyiség ............................................................................................................................... 20 A személyiség fogalma ............................................................................................................. 20 Személyiségelméleti megközelítések ......................................................................................... 20 Típustanok ............................................................................................................................... 20 Vonáselméletek ........................................................................................................................ 24 Pszichoanalitikus elmélet – Sigmund Freud ................................................................................ 26 A humanisztikus pszichológia a személyiségről ........................................................................... 27 A személyiség alakulása ........................................................................................................... 28 A sport és a személyiségzavarok ............................................................................................... 28 Az énkép, önismeret fejlődése ................................................................................................... 31

Megismerő folyamatok ................................................................................................................. 34 Az emberi megismerés fajtái: ..................................................................................................... 34 Érzékelés................................................................................................................................. 34 Emlékezés ............................................................................................................................... 35 A tanulás általános lépései: ....................................................................................................... 38 Tudat és tudatállapotok ............................................................................................................. 39 A gondolkodás: ........................................................................................................................ 41 Az intelligencia fogalma: ............................................................................................................ 42 Figyelem, koncentráció, tanulás, mentális tréning ........................................................................ 45 A kreativitás ............................................................................................................................. 46

Megismerést befolyásoló tényezők (motiváció, érzelmek)................................................................ 49 Motiváció ................................................................................................................................. 49 A motiváció kutatásának története – elméletek a motiváció természetéről...................................... 49 Az elsődleges, alapvető, biológiai eredetű motívumok ................................................................. 50 Kompetencia motívum és teljesítménymotiváció .......................................................................... 52 Intrinzik és extrinzik motiváció.................................................................................................... 52 A motívumok hierarchiája – Maslow elmélete a motivációk rendszeréről........................................ 52 A viselkedészavarok interakcionista felfogása (diatézis-stressz modell) ......................................... 53 További megközelítések: ........................................................................................................... 56 Sport és motiváció .................................................................................................................... 56 Motívumok a sportban .............................................................................................................. 56 Motiválás ................................................................................................................................. 58 Manipulálás:............................................................................................................................. 58 Érzelmek ................................................................................................................................. 59 Érzelmek csoportosítása: .......................................................................................................... 59

2

Az érzelmek összetevői ............................................................................................................ 60 Félelem és típusai .................................................................................................................... 60 A sportbeli agresszió eredete .................................................................................................... 61

Szociálpszichológia; személyközi viszonyok .................................................................................. 64 Facilitáció ................................................................................................................................ 64 Konformitás ............................................................................................................................. 64 Vezetés ................................................................................................................................... 66 Társas viselkedés ..................................................................................................................... 66 Percepciós torzítások ................................................................................................................ 68 Társas megismerés, társas befolyásolás .................................................................................... 68

Sportágak pszichológiai szemszögből ........................................................................................... 69 A sportágak közötti pszichológiai különbségek ............................................................................ 69 Az optimális izgalmi szint kialakítása .......................................................................................... 70

3

Fejlődési modellek Örök kérdés: A fejlődés folytonos-e vagy elkülöníthető szakaszokból áll? Több nézet:

1. a fejlődés szakaszos, tehát el kell érni egyes szakaszokat, csak utána léphetünk a következő szintre. (úgy képzeljétek el, mint egy lépcsőt). (H. Wallon)

2. A fejlődés kritikus periódusokon át történik, vagyis vannak olyan időszakok, melyeknek be kell következniük, ahhoz, hogy ne károsodjon a folyamat. (J. Flawell)

3. Piaget szerint a fejlődés folyamatos, az átmenetek észrevehetetlenek. A fejlődési szakasz kritériumai:

1. Egy adott szakaszban tapasztalható magatartás egy uralkodó téma körül szerveződik 2. Egy adott szakaszban tapasztalható magatartás minőségileg különbözik a megelőző vagy a

rákövetkező szakaszban tapasztalt magatartástól 3. Minden gyerek ugyanazokon a szakaszokon halad át azonos sorrendben

A fejlődés szakaszai és az életkori periodizáció: • 1 éves korig - csecsemő kor • 1-3 éves korig - kisgyermekkor • 3- 6-7 éves korig - óvodáskor • 6-7 – 10-11 éves korig - kisiskolás kor • 10-11 – 12-13 éves korig - prepubertás kor • 12-13 – 17-18 éves korig - serdülő kor • 17-18 – 24-25 korig - ifjúkor • 25 – 45, ill. 51 éves korig - felnőttkor • 45-55, ill. 50 felett- változások kora, • 65 évtől - öregkor • 80 éves kortól - aggkor

Életkorok pszichológiája: Csecsemőkor (a születéstől az 1. életévig) A csecsemőkor a születést követő első életévet foglalja magába. Ebben a rövid időszakban az ember gyors ütemben fejlődik, amely mind a testi, mind a pszichikus fejlődésében szinte példátlan és későbbi periódusokban sem megismétlődő jelenség A csecsemőkor első periódusát újszülött kornak nevezzük. Újszülött kor Kronológiai vagy naptári kor szerint az Újszülött kor a születéstől a 6-8 hetes, illetve két hónapos korig számoljuk. Funkcionális kor: a fejlődéspszichológiai korszámítás funkciókban gondolkodik. Az Újszülött kor a gyermek első felsírásától az első feltételes reflexek kialakulásáig számítjuk. A megszületett egyén születés utáni életútja a megszületéssel, a köldökzsinór elvágásával és az első felsírással, mint önálló lénnyé válással kezdődik. Az újszülött fejlettségét befolyásoló tényezők:

1. A gyermek neme. A fiúk néhány cm-rel hosszabbak és néhány száz grammal nehezebbek a leányoknál.

2. A szülők, elsősorban az anya termete. 3. A születési sorrend, az elsőszülöttek kisebbek, a később születettek nagyobbak. 4. A terhesség, kihordás jellege, az anya életmódja. 5. Faji sajátosságok: eszkimók japánok kisebbek, a svédek, angolok nagyobbak.

4

6. Egyéni alkati sajátosságok. A csecsemőkor Biológiai korelhatárolás: a 6-7 héttől 12 hónapos korig tart. Funkcionális elhatárolás: az első feltételes reflexek kialakulásának idejétől a beszéd és tárai tanulás megjelenéséig. Az első feltételes reflexek megjelenése és kialakulása több viszonylatban Az ösztönös alkalmazkodás kiegészül a „tanult" viselkedésmódokkal. A test feletti uralom kialakulása: a 2 hónapos fejét felemelve tartja, a 4 hónapos hátról hasra fordul, a 6 hónapos kapaszkodással ülőhelyzetben marad, a 8 hónapos támaszkodás nélkül ülve marad; a 10 hónapos kapaszkodva áll és lép, a 12 hónapos kapaszkodás nélkül megáll és kezd járni. A szenzomotoros tevékenység hatása az értelem fejlődésére: a tartós szenzomotoros (babráló, analizáló, szintetizáló) tevékenység a megismerő tevékenység alapja. A személyi érintkezés formáinak fejlődése: saját és partnertevékenység megkülönböztetése. Én és nem én elkülönülése. Saját személy észlelése tükörben: 10 hónapos korban. Szülők és idegenek megkülönböztetése 4 hónapos kortól. Játékos kapcsolat a felnőttekkel. Féléves korban közömbösség a hasonló korú babapartnerek iránt. A szimpátia és ellenséges magatartás megjelenése a 8. hónaptól. Beszéd fejlődése a társas kapcsolatban. Kisgyermekkor Korszámítás: biológiailag az 1-től 3. évig, funkcionálisan a beszédtanulás felgyorsulásától, az én személynévmás és személytudat kialakulásáig tart. A megismerő képesség fejlődése:

• Az értékelő működések további finomodása. • A formaészlelés tárgyi szakasza. • A cselekvésbe ágyazott időészlelés. • Szín és forma megkülönböztetés kialakulása. • Észlelésbe ágyazott emlékezet: a megjegyzett és felismert tárgyak köreinek bővülése és a

latencia-idő növekedése. • Az emlékezet tartalma szenzomotoros. • A vágyfantázia és a játékképzelet kialakulása. • A külső cselekvés kezdeti interorizációja: az első általánosítások megjelenése. • A gyakorlati intelligencia továbbfejlődése és a preoperatív intelligencia kezdete. • A gondolkodás nem morális, „egocentrizmusa". • Az éntudat kialakulása.

A beszéd fejlődése: A gyermek személyi milliőjének determináló jellege. Az egyszavas mondat ragozás nélkül. A szavak többféle jelentése. A szituatív beszéd stádiuma. Az aktív beszéd kialakulása: a gyermek szókincsének gyarapodása. A minimális, az optimális és a maximális szókincs. A „többszavas mondatok" kialakulása ragozás nélkül, majd ragozással. A kérdezési periódus jelentkezése.

• Az aktív beszéd többféle magyarázata: W. Stem: a gyermek ráeszmél a szavak szignifikáns funkciójára, és felfedezi az általános összefüggést, hogy mindennek neve van.

• Rubinstein: a gyermek a gyakorlatban rájön, hogy a tárgyak helyettesíthetők szavakkal és megtanul a tárgyakkal a szó közvetítésével bánni. A nyelv grammatikai struktúrájának kialakulása. A szavak közti kapcsolat 2 fő típusa. Tévesztések. A dialógus, mint a beszéd fő formája.

Tevékenység. Játék; • érzékelő • mozgásos • kísérletező • funkciós • fikciós

5

• konstruktív játék. Óvodás kor Korszámítás:

• A kisgyermekkor második, kiteljesedett szakasza 3 - 6-7 éves korig. • Az én-tudat kialakulásától az iskolára való alkalmasság kifejlődéséig.

A testalkat és mozgás fejlődése: • a növekedés ritmikus jellege: nyúlás: 8-10 cm 4 éves korban, 4-5 cm 5 éves korban, 8-10 cm 6

éves korban A megfigyelés: tájékozódó, kutató magatartás a világ jelenségeivel kapcsolatban. A gondolkodás fejlődése: a gondolkodás két síkon fejlődik tovább

• a gondolkodás fejlődése a cselekvésben; • a gondolkodás fejlődése a beszéd síkján.

A gondolkodás szemléletessége: • A „képszerű" gondolkodás. • A gondolkodás műveleteinek alakulása: az analízis, a szintézis, a sorba rendezés és

csoportosítás. • Az ok-okozati összefüggések felismerése a cselekvés síkján.

A beszéd fejlődése: • A szókincs rohamos fejlődése. Szókincs: W. Stem adatai alapján: 3-4 éves korban 2346

maximális, 598 minimális szókincs. • Kérdezési „mánia". A grammatikai szerkezet fejlődése: ige és főnévragozás. • A kontextusos beszéd kialakulása. A beszéd életkori sajátosságai. • A beszéd élettani zavarai: piszeség, dadogás, életkori és fajlagos dadogás.

Az önállósodási törekvések megjelenése; dackitörések. A dac kiváltódásának okai: • szükségleteiben akadályozzák; • önállóságában gátolják; • várakozásában csalódik; • értelmetlen cselekvésre kellemetlen tevékenységre kényszerítik.

Belső feltételek: • éhség, fáradtság; • előzőleg lejátszódott dac.

Tevékenységformák: a játék az óvodás korú gyermek főtevékenysége. A játéktevékenység gazdagodása: babrálás, manipuláció, utánzójáték, sztereotip mozgásos játék, szerepjáték, szabályjáték, konstrukciós játék, társasjáték. A játékművelet belső fejlődése:

• a téma fejlődése; • a tartalom gazdagodása; • a játékforma fejlődése; • a játék szocializálódása, a mozgásos játék csökkenése; • a játék időtartamának növekedése; • követelménytámasztás a játékeszközökkel, játszótársakkal és a játszás • módjával szemben; • a szerepjáték differenciálódása.

A gyermek játékának önfejlesztő hatása. A játékfeltételek biztosítása a gyermek számára. A játék, mint nevelő, fejlesztő, diagnosztikai és terápiái eszköz. A nevelő játék ismeretének és játszani tudásának fontossága. Az egyéb „játékos" tevékenység fejlettségi szintjének jellemzése: agyagozás, formázás, szerkesztés, festés, papírtépés, nyirbálás, gyöngyfűzés, applikáció, didaktikai játékok.

6

A kisiskolás kor Biológiai kor 6-7 – 10-11 éves korig. Funkcionális kor: az iskolaérettség kialakulásától a pubertáskor kezdetéig az igazi gyermekkor igazi második szakasza; még nem serdülő. A kor „fázis-specifikus" jellemzői:

1. Megváltozik a gyermek helye a társadalom rendszerében; iskolába lép. 2. Megváltozik a gyermek alaptevékenységének a formája: játék helyébe a tanulás lép. 3. A gyermek fejlődését dominánsan a külső, szociális és mesterségesen kiváltott hatások veszik

át. 4. Extroverziv alap-beállítottság; a tárgyi világ törvényszerűségeire való ráeszmélés és az alanyi

beállítottság fokozatos objektiválódása. 5. Az elemző analitikus látásmód uralkodóvá válása a gyermeki megismerésben és a „diffúz,

globális" szinkretikus valóságtükrözés kiszorulása a gyermek tudatából. 6. A gyermek tudatának „naiv realizmusa". 7. Életvidám alaphangulat uralma az érzelmi életben. 8. A pszichikus funkciók erősödő differenciálódása és a személyiségben való integrálódása. 9. Az érdeklődés objektivitása. 10. Az alapvető intellektuális készségek és magatartásmódok kialakulása. 11. A szocializáció folyamatának felgyorsulása, a nemek kapcsolatának és az iskolai

osztályszerkezet strukturálódása. Érzelmek:

• szembetűnő változás az emóciókban; a tárgyi világ hangsúlyosabbá válása. Az érzelmi élet a cortex szabályozása alá kerül;

• alapszínezetét a vidámság képezi; • megjelenik az érzelmek elleplezésének és fékezni tudásának képessége. • Érzelmi kiegyensúlyozottság, derűs kedélyélet, magas aktivációs szint, vitalitás jellemzi; • alaki jellegzetességek; intenzív érzelmek, emocionális tempó és labilitás mellett. Tartós

érzelmek nincsenek; • specifikus érzelemfajták:

a) Szociális érzelmek: A közösségi érzelmek kibontakozásának lehetősége. Az „én" élmény örömét a „mi" élmény boldogsága egészíti ki. A hazaszeretet, az emberszeretet és az ünnepélyesség élmény átélésének képessége jelentkezik.

b) Morális érzelmek: mögöttük a kategorikus erkölcsi ítéletek húzódnak meg. Határozott identifikáció az erkölcsi jóval és a morális rossz elutasítása. Az etikai szándék megértésének hiánya. Intellektuális érzelmek, árnyalt átélés, siker, kudarc, drukk és félelemérzések.

c) Esztétikai érzelmek: fejletlenek. A tartalom uralkodik a forma felett; • negatív érzelmek, felelési láz, állatfélelem, halálfélelem, empátia hiánya. Állatok kínzása és

társak csúfolása. „ragadványnevek" osztogatása. Veszélyes érzelmi válságok, válás, árvaság, elhagyás következtében - érzelmi elárvulás.

Az akarat fejlődésének megjelenési formái: • a versengésre, rivalizálásra való hajlam; • fejlett feladattudat, A feladattudat visszaesése a 9. év táján . Oka: az iskola elveszti hatását és

az érdeklődésben irányváltozás következik be; • állhatatosság, kitartás a saját célkitűzésekben. • Az akarati önállóság kialakulása: az utánzás, a példakövetés mellett önálló ítéletekre is épít. • Időszaki makacsság: szenvedélyesség és mértéktelenség az elhatározások kivitelezésében.

Tevékenység: Fő tevékenység a tanulás. Játékfajták: Konstruálás, csoportos szabályjáték.

7

A tanulás motívumainak fejlődése; a 7-8 éveseknél a funkció motivál, iskolába járás, felelés a jutalom és a büntetésmotívum mellett. A 9-10 éveseknél a szégyenérzet, a felelősségérzet, a becsületérzés és kötelességtudat motivál. Szórakozás játék, sport, film és tv-nézés, olvasás. Személyiség sajátosságok: A kisiskolás az objektív érdeklődés stádiumában van. Iránya; extroverzív; a társak, iskola, haza, a nép sorsa, a nemzet múltja és jelene érdekli. A kvázi szükséglet hierarchiája. Széles körű érdeklődés a mozgás, a technika, a gyűjtés iránt. Az olvasási érdeklődés észrevehető jelentkezése. A fiúk igaz történeteket és kalandos eseményeket olvasnak. A lányok meséket és regényeket olvasnak. A készségek fejlődése:

• Az olvasás, az írás, a számolás, a rajz, a szerkesztés és a fogalmazási készség fejlődése. • A képességek differenciálódása.

Világkép: A naiv, realisztikus beállítódás gyengül és a tudatos realizmus irányába fordul. A serdülőkor Általános, az egész életkort jellemző sajátosságok: A serdülőkor egy viszonylag hosszú korszak. A 10-18. év közötti idő közel annyi időtartamban, mint a gyermek eddig eltelt életévének összege. A hosszú időben sok változás következik be. A serdülés átmeneti állapot, benne az egyén a gyermekség állapotából az ifjúkor állapotába, a fiatal felnőttkorba érkezik. A serdülőkor kettős jellegű, ambivalens kor; a fejlődő e korban szimultán gyermek és részterületeken felnőtt is egy időben pl. testi erőben, gondolkodási szinten, igényekben. Nem homogén, hanem többszörösen heterogén korszak:

• Pszichológiai stádiumok szerint; elő-, közép- és utóserdülés szakaszain halad előre a felnőttkor irányába.

• Iskoláztatás szempontjából; az általános iskola felső tagozatosaira, a középfokú, a szakmunkásképző iskolák, gimnáziumok tanulóira tagolódik, de az önállóan dolgozni kezdők, foglalkozást kezdő és tovább nem tanulók is ide tartoznak.

A jelenlegi serdülés évekkel előbbre tolódott, a XX. század első harmadához viszonyítva. A serdülés, ösztönérzés, növekedés felgyorsult és „korán" következik be. A differenciált fejlődés kora: a serdülés eltérő ütemet mutat nemek szerint. Más-más tempójú a leányoknál, ahol korábban, a fiúknál későbben következik be. Jelentősek az individuális fejlődési ütemből fakadó eltérések is. Másképpen serdül a feminin és a maszculáris alkatú gyermek. A serdülésben a fejlődés rendkívül intenzív, ezért az ellentmondások kora.

• A fizikai növekedés és érés gyors, lassú a morális fejlődés. • Az igények és vágyak felnőttesek, de gyermekiek a kielégítés eszközei, lehetőségei. • A nemi érés bekövetkezik, a családalapítás esetleg egy évtizeddel, vagy többel késik.

A serdülőkorban a fejlődés totális. A személyiség biológiailag, pszichológiailag és szociálisan átalakul. A serdülő örök feszültségben él. Viselkedése gyermekes, ha felnőttként kezelik; ha gyermeknek nézik, megsértődik. Oka: a társadalomban igen nagy a különbség a gyermek és felnőtt viselkedés normái között. A felnőtt szerep kialakult, elfogadott. A serdülő státusa tisztázatlan, csak kevesek számára világos. A morális érés későn, a testi korán bekövetkezik. A serdülőkor problematikus kor; probléma önmaga számára, gyakran lázadozó. Probléma a felnőttek, a nevelők, a szülők számára. A fejlődéspszichológiában eltérő megítélés:

• A kríziselmélet; beteg, sápkóros és különös bánásmódra van utalva; eltúlozza a diszharmonikus serdülőkor problémáit és a lehetséges veszélyeket. A konfliktusok és a szociálabnormitások korának minősítik.

• A másik véglet; érzéketlen a serdülőkkel szemben, nem fogja fel a serdülőkben lejátszódó folyamatokat. A lebecsülés komoly pedagógiai hibákhoz vezet.

8

• A harmadik elmélet a serdülést szükségesnek tartja, mint a fogzást csecsemőkorban, amely fájdalommal, kínnal jár, de a serdülő fejlődése hozzáértő bánásmód esetén biztosan irányítható.

Az ifjúkor Korszámítás: A 17-18. életévektől a 24-25. életévig tart. Átmeneti szakasz a serdülőkor végétől a teljes személyi érettség végleges kialakulásáig. Belső felosztás:

• első vagy korai ifjúkor: 17-21. év; • második vagy késői ifjúkor: a 22-25. években.

Az első a katonai szolgálat, a főiskolai tanulás, a második a szűkebb szocializálódás vagy a társadalomba való beilleszkedés kora. Az ifjúkori periódus folyamán végbemenő változások:

• Intellektuális érettség • Az életpálya (foglalkozás) kiválasztása • Általános társadalmi érettség • A szabadidő felhasználása:

o A korszak elején: Érdeklődés az élénk és szervezetlen játékok iránt. Lelkesedés az egyéni bátorságért. Érdeklődés sokféle hobbi iránt. Részvétel a játékokban.

o A korszak végén: Érdeklődés a csapatjátékok iránt. Lelkesedés a csapat sikerekért. Egy-két hobbi. Passzív érdeklődés játékok iránt.

• Életfilozófia • Felszabadulás az otthon ellenőrzése alól • Általános emocionális érettség • Heteroszexuális érdeklődés létrejötte

Az ifjúkorban tehát elsősorban a szociális fejlődés terén következik be lényeges változás. Bővül és kiteljesedik az ifjú érdeklődési köre, kifejlődik öntudata és erősödik az önállósulási törekvése. Kifejlődik az igénye, hogy véleményt alkosson fontosabb társadalmi kérdésekről. A felnőttkor Korelhatárolás:

• nőknél 24-45 évek között • férfiaknál 25-51 évek között

Funkcionálisan: az érettség kritériumainak megjelenésétől a biológiai és pszichikus regresszió kezdetéig. A felnőttkor, mint fejlődéslélektani kategória sokkal nehezebben határozható meg, mint a megelőző életszakaszok. Általában elmondható, hogy felnőttkorra befejeződik a szomatikus fejlődés, mind anatómiai, mind élettani szempontból. A pszichés kialakulás már nem ilyen egyszerű kérdés. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokat a tulajdonságokat kell alapul venni, amelyek megkülönböztetik a felnőttkori magatartást a korábbi életszakaszokban szokásos magatartásformáktól. A felnőtt embert egy meghatározott értelmi és érzelmi stabilitás jellemzi. Ennek alapján feltételezhető, hogy a valóságból már elsajátította az ismeretek minimumát, amely elégséges ahhoz, hogy egzisztenciája fenntartása érdekében aktív tevékenységet, munkát végezzen. Az intellektuális fejlettség biztosítja, hogy általános tájékozottságra tegyen szert. Kialakul egyfajta világnézet, amely lehet a szűkebb-tágabb környezet tradicionális elemeit alapul vevő, vagy különböző szintű és minőségű ismereteken alapuló. A felnőttet az élet reális tervezése jellemzi. A korábbi időszakok sokszor romantikus, többnyire megvalósíthatatlan terveit felváltják a saját egzisztenciateremtéshez szükséges reális, konkrét élettervek. A vágyak és a realitások közötti kompromisszumok egyre inkább a valóságnak megfelelő

9

feltételekhez igazodnak. Ebben az időszakban az ember már nemcsak keresi, de meg is találja helyét szűkebb-tágabb környezetében. A fentiekből is következik, hogy a felnőttkort a cselekvésekben mutatott edzettség és kitartás jellemzik. Mindez azt is jelenti, hogy a felnőttet nemcsak felmerülő nehézségek leküzdésének vágya, hanem a velük való együttélés tudomásulvétele, tehát egyfajta tolerancia is jellemzi. A felnőttkori magatartásra jellemző, hogy miközben saját élettervet alakit ki, és valósit meg, szükségszerűen mások életét (család) is tervezi, így kiszélesedik az a felelősségi kör, amelyet a periódus kezdetén többnyire saját magára vonatkoztatva alakított ki. Ebben a tervezési, előrelátási folyamatban az emocionalitás egyre inkább az intellektuális vezérlés hatása alá kerül. Bizonyos mértékig ennek köszönhető, vagy helyesebben elvárható, a döntésekben megnyilvánuló „bölcsesség". Ez a fajta bölcsesség kétségtelenül nincs arányban az emberjogi érettségével (18. életév), sokkal később következik be. A felnőttkor tehát korántsem tekinthető homogén életszakasznak. Jelentős különbségek, eltérések fedezhetők fel mind a szomatikus, mind a pszichés állapot alakulásában a periódus folyamán. A különböző biológiai és pszichológiai funkció vizsgálatok szerint a csúcspontot az ember a 20. és 30. év között éri el. Wechsler vizsgálatai alapján az intelligencia hányados átlagértékei is állandó jelleggel csökkenni kezdenek ettől az időszaktól. Az olyan feladatokat, amelyek lélekjelenlétet, gyors tájékozódást és áttekintést kívánnak a húszévesek 50-70%-kal jobban oldják meg, mint a hatvanévesek, akiknél már egyértelmű teljesítmény kiesés is megfigyelhető. Természetesen a produktivitás más megnyilvánulásainak csúcspontja eltérhet úgy pl. a tudományos és irodalmi teljesítmény tetőzése a 30. és 40. év közé tehető. Vannak kutatók, akik megengedőbbek így pl. Ch. Bühler vagy M. Moers az élet csúcsidőszakának a 45-60. évek közötti szakaszt minősítik. A felnőttkori pszichikus fejlődés, illetve alaphelyzet jellemzői a következők: 1) A valóság megismerésében, a cselekvések megtervezésében és végrehajtásában való jártasság. 2) Pszichikus érettség:

a) önállóan ismeri fel szükségletét, gazdasági érettség, b) önállóan határozza meg célját és a végrehajtás eszközeit, c) felelősséggel él tetteiért, d) kialakult hivatástudata és világnézete van, e) képes alkotómunka végzésére, f) etikai ítélőképességgel és etikai tudattal bír.

3) A pszichikus folyamatok megállapodott működése; professzionális érzékelés. Szándékos és megosztott figyelem. A gondolati emlékezés csúcsszinten marad 40-50 éves korig. Tudatos, rendszeres, szándékosan irányított képzelet. Átfogó, széles, hajlékony, gyors és gyakorlatias gondolkodás. A produkálás vágya észrevehetően nagyobb a reprodukálás vágyánál. A felnőtt praktikus; a szó igazságát, az elmélet gyakorlati hasznát firtatja. A közügyek iránt érdeklődő, több telik tőle, mint amire magának szüksége van. Adni szeretne. Természetesnek tartja, hogy másokról gondoskodjék. Előrelátó. A jelent és jövőt együtt mérlegelő.

Uralkodó érzelmei: Családszeretet, hűség, hivatásszeretet, hazaszeretet, emberszeretet. Céltudatos, aktív élményszerző. Érdekét szem előtt tartja, anyagilag és presztízsből sem kíván károsodni. Önzéssel önzetlen, szerez, megfigyel dolgokat, hogy legyen mit elmesélni, vagy a gyermekeknek, unokáknak mit adni. Érdeklődési típusa befejezett. Ennek főbb irányai:

• általános érdeklődés; • humán irányú; • reálirányú; • technikai érdeklődés; • gyakorlati érdeklődés.

Tevékenység: A munkában higgadt, tempós. Erejét jól beosztja, szakmai rutinnal rendelkező. A tanulásban, művelődésben szemérmes, a felnőtt hamar telítődik.

10

Elfogult; önmagát fejlett önkritikával alakító. A kimondott szóhoz ragaszkodó. Némelyik „mindent tud". Sokrétű tapasztalattal rendelkezik:

• szakmai tapasztalat; • gazdasági tapasztalat; • nevelési tapasztalat; • társadalmi tapasztalat; • személyes élmények.

A tapasztalatrétegek benne filozófiává, életbölcseletté érnek meg. Világnézeti kiforrottság jellemzi. Igen jelentősek a felnőttek közötti műveltségtől, tapasztalattól függő individuális eltérések. A változások kora és az öregkor Változás kora: Az involució kora, az összes szervek funkciójának hanyatlását jelenti. A klimaktérium csak ennek részét, a nemi működések csökkenését hozza magával.

Nőknél: 45-55 év között • Biológiai változás - testi regresszióval és pszichológiai változásokkal jelentkezik. Feltűnő a

nőknél: o a menstruáció elmarad; o személyiség lehangolódik, klimaxos válság: minimum 3 hótól 2-3 évig tarthat.

• Mérsékelt égövön: 40-45 év közötti nők 20%-a, 45-49 év közötti nők 45%-a, 50-55 év közötti nők 30%-a esik át változáson. Mögötte az endokrin mirigyek átalakulása húzódik meg.

• Pszichés jelenségek: Foka függ a testalkattól, a megelőző életmódtól, az idegrendszeri és mentális típustól, a szociális és családi körülményektől. Fokozott indulati élet. Emocionális viharok, robbanásszerű kitörések, környezet teherbírásának kipróbálása.

• Klimakteriális típusok: 1. belenyugvó típus; 2. gyötrődő, tépelődő típus; 3. hiperszexuális típus; 4. szublimáló, kompenzáló típus.

Kísérő jelenségek; rezignáció, melankólia, ellentétes kedélyváltások. A serdülő lány a jövő ábrándjaiban, a klimaktériumban élő nő a múltba merül. Időszaki elmerengések.

Férfiaknál: • Biológiai változás; később következik be, mint a nőknél, a testi regresszió fokozatosan

következik be. Általában 50 év fölött fordulhatnak elő testi és pszichés zavarok. Ugyanakkor nem ritka a spermiumtermelés 70-80 éves férfiaknál. Az izomteljesítmény csökken, a motoros koordináció és percepciós teljesítmény csökken.

• Pszichés változás: A munka és a családi élet terhessé válik. A teherbírást fáradékonyság váltja fel. Ingerlékennyé, indulatossá, türelmetlenné válás a környezettel szemben.

• Szociabilitás: Az ismerősök, barátok elmaradnak, közömbösség és emocionális elszegényedés áll be.

Együttes klimax: Fokozza a válságot. Robbanásig feszült klímát teremt

• a családi élet válságba kerül vagy • a látszólagos békés egymás mellett élés színlelt állapota alakul ki. Ez esetekben;

életrevízió; • életpályacsere és új párválasztási próbálkozások, új életkezdési kísérletek.

11

• Látszólagos „újravirágzás". Az érzékszervek tompulása, a szemlencsék akkomodációjának csökkenése, agy-érelmeszesedés, a pszichés egyensúly bomlása, szorongásos állapot és az eddig át nem élt halálfélelem léphet fel.

• Önmeghökkenés a változásokon. Az öregkor: A senium korát 65. életévtől számítják. Ebben az időszakban következik be a nyugdíjazás. Az öregkor funkcionálisan a szervezet elöregedésének felgyorsulásától, az élet végső határáig, a biológiai halál állapotáig tart. Lényeges tünete; az időszámítás cseréje a gondolkodásmódban. Nem a születéstől, hanem a jelen állapottól számítja az időt a várható haláláig. Butler „élet-áttekintési szimptómának" nevezte. A másik hasonló áruló jel; az öregkori reminiszcencia megjelenése. Ennek értelmében az idős egyén a jelenre nem vagy csak elmosódottan, a múltra, különösen az ifjúkorra, felfokozott élénkséggel emlékezik. A változás törvénye: Ciimming és Kuhlen szerint, amíg az élet első kétharmadában a személyiség fejlődése a környezet irányába halad, addig a személyiség az élet utolsó egyharmadában befelé, az én irányában tendál. Az öregedési folyamat sajátosságai:

• A pszichomotoros gyorsaság csökkenése. • Számítóvá válás és törekvés a hátralévő idő terv szerinti eltöltésére. A gyászesetek túlzott

figyelése. • Fokozódó konzervatizmus és fogékonyságvesztés az új iránt. • A mérsékelő befolyás kiesése miatt egyes nem kívánatos karaktervonások; egészségféltés,

bizalmatlanság, fösvénység megjelenése. • Érdektelenség mellett ellenségesség az eltérő vélemények és az új iránt. • A figyelem, a megjegyzőképesség és felidézőképesség romlása, feledékenység a múltba

menekülés. • Félelem a megbetegedéstől és a halál közeli bekövetkezésétől. • Általános teljesítményromlás és a tevékenység meglassúbbodása, az alkat zsugorodása és

a mentális működés hanyatlása. • A feleslegessé válás élményének és a „nincs más megoldás" érzésének az uralomra

jutása. Az elmúlás gondolatával való gyakori foglalkozás. Alkalmazkodási formák az öregkorban:

• alkalmazkodás teljes hiánya; • részleges alkalmazkodás hatékonyságcsökkenéssel a tevékenységben; • az alkalmazkodási képesség látszólagos érintetlenségének a megmaradása mellett, a

megerőltető, a komplikált, nehéz szituációk gondos elkerülése; • alkalmazkodás a teljesítmény teljes megtartásával; • kompenzáló alkalmazkodás a teljesítmény maximálisra emelésével.

Öregkori beilleszkedési stratégiák: 1. Konstruktív stratégia. Örül az életnek, megérti saját hibáit is, humorizál. 2. Függőségi stratégia, passzívvá válik, karosszékbe ül, kiszolgáltatja magát, elismeri a

környezetre utaltságát. 3. A védelembe vonulás stratégiája; szorongás, félelem a holnaptól. A kor negatív oldalainak

az eltúlozása, panaszkodás. 4. Opponáló stratégia; rosszindulat, saját állapotáért mások hibáztatása. 5. Öngyűlölő stratégia; támadás saját személye és élete ellen.

A megfelelő öregkori beilleszkedés kritériumai: 1. A belső lelki állapot és a külső körülmények közötti összhang megőrzése. 2. Az „átmenet" megtalálása, az érett felnőttkor maximális, és a kialakult öregkori, csökkent

beilleszkedési séma között.

12

3. A biztonságérzet megtartása és a felelősség alóli mentesülés nyújtotta, kellemes közérzet kielégítő szintje.

4. Megbékélés az öregkorral, és az elmúlás gondolatának az elfogadása.

A kognitív fejlődési modell Jean Piaget (1896-1980): svájci pszichológus, elsőként átfogó, egységes fogalomrendszerű elmélet a gyermek kognitív fejlődéséről Hogyan gondolkodnak a gyerekek? A megismerés forrása és hajtóereje a cselekvés. A cselekvéssel ismereteket szerez, ismétlődés, együtt járás, hasonlóságok ún. sémák (általánosabb egységek). A fejlődés különböző szintjein különböző sémák uralkodnak, amik az éppen jellemző megismerési módot tükrözik, a sémák a megismerés adott jellemzői szerint működnek. Két elv a sémák működésében: 1. asszimiláció: az ismeretlen tapasztalat beillesztése a már meglévő sémába (Pl.: állatkertben az

oroszlánra: kutyus) tipikus: játék 2. akkomodáció: a séma módosítása az új tapasztalatoknak megfelelően; tipikus: utánzás. A fejlődésben cél a kétféle működés egyensúlyának kialakítása. Egyensúly: adott szakaszra jellemző kognitív struktúra (az ismeretanyag minden szinten eltérő módon szerveződik).

Az értelmi fejlődés 4 fő szakasza: Jean Piaget (1896-1980) svájci pszichológus elmélete az értelmi fejlődésről:

1. Szenzomotoros szakasz (0-2. év) a) Megkülönbözteti magát a tárgyaktól b) Felismeri, hogy cselekszik, szándékos cselekvés kezdetei c) Tárgyállandóság kialakulása A megismerés forrása az észlelés és a mozgás, amit a cselekvés kapcsol össze. Reflexműködés: saját cselekvés és a következményei közötti kapcsolat felismerése. Ő a cselekvés végrehajtója: önmaga átélése, mint a világtól elkülönült létező szakasz végére tárgyállandóság kialakulása (a tárgy akkor is létezik, ha nem látom)

2. Művelet előtti szakasz (2-7. év)

a) Nyelvhasználat, tárgyak jelölése szavakkal vagy képekkel b) Egocentrikus gondolkodás c) Egyedi vonások alapján egy dimenziós csoportosítás Beszéd megjelenése: szimbolikus gondolkodás megjelenése (a szavak szimbólumok) Egocentrizmus: gyerek nem képes mások nézőpontját átvenni, vagyis decentrálni Pl.: három hegy kísérlet A műveleti gondolkodás kialakulatlan. A művelet egy információ átalakítására vonatkozó mentális szabály, amely megfordítható. • 4-5 éves: nincs mennyiségi állandóság (poharas kísérlet) • 4 éves: nincs tömeg megmaradás törvénye (gyurmahurka kísérlet) • 5-6 éves: nincs számok megmaradása (korongos kísérlet) -7 éves korra alakul ki a

számbeli konzerváció fogalma A műveletek előtti szakasz jellegzetessége, hogy a gyerek képtelen egy időben a helyzet több mozzanatát egyszerre figyelembe venni, a gondolkodása szemléletvezérlésű (a vizuális benyomások irányítják).

13

A gyereknek kialakult világképe van, amelyet a mágikus gondolkodás jellemez. Jellemzője, hogy mindent megmagyaráz már meglévő ismereteiből, középpontjában az ember, illetve saját vágyai, akarata áll. Oksági összefüggéseket tételez fel egymástól független dolgok között.

3. Konkrét műveleti szakasz (7-12. év)

a) Logikai gondolkodás kialakul b) Szám-, tömeg- és súlykonstancia (állandóság) c) Egyszerre több dimenziós osztályozás, egy dimenziós sorba rendezés Látencia, a külvilághoz való viszony megváltozik, kialakul a decentrálás, több konzervációfogalom megszilárdul pl.: számok (6-7 év), tömeg (7 év), súly (9 év). Képesek egyszerre több dimenzió alapján osztályozni a tárgyakat (pl.: szín, forma) és egy tulajdonság mentén sorba rendezni őket. Cselekvések elvégzése fejben: A gyerekek már képesek absztrakt fogalmak használatára, de ez csak a konkrét tárgyakra korlátozódik, amelyek érzékszervileg hozzáférhetők.

4. Formális műveleti szakasz (12. évtől)

a) Elvont kijelentés-logika b) Hipotézisek módszeres ellenőrzése c) Lehetséges világokban is tud gondolkodni, jövőről és eszmerendszerekről is képes

gondolkodni Felnőtt formális logikai gondolkodás, elvont kijelentésekben képes gondolkodni, és módszeresen ellenőrzi hipotéziseit. Pl.: ingás kísérlet (változtatható volt a súly és a madzag hossza) A formális műveleti gondolkodás lényege, hogy a gyerek képes áttekinti az összes lehetséges változatot, azok következményeivel együtt, és e következtetéseket megerősíteni vagy kizárni.

Pszichoszociális fejlődési modell: Erik Erikson (1902-1994) pszichoszociális fejlődési stádiumai: (szerinte az egyén pszichológiai fejlődése a különböző életszakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Minden életszakasznak saját életkrízise van, mellyel szembe kell nézni, a továbblépés, akkor lehetséges, ha a személy evvel megküzdött…) Stádium Válság Jó megoldás 1. életév Bizalom vagy

bizalmatlanság Bizalom és optimizmus

2. életév Önállóság vagy kétség Önállóság és ügyesség érzése

3. 3-4. életév Kezdeményezés vagy bűntudat

Tervezés és kezdeményezés

4. 6. életévtől pubertásig Teljesítmény vagy kisebbrendűség

Kompetencia érzése

5. serdülőkor Identitás vagy szerepzavar

Egyedi személyiség

14

6. Fiatal felnőttkor Intimitás vagy elszigetelődés

Tartós intim viszony és életpálya

7. Felnőttkor Alkotóképesség vagy bezárulás

Törődés családdal, társadalommal, jövő nemzedékkel

8. Időskor Integritás vagy kétségbeesés

Beteljesülés érzése, szembenézés a halállal

Krízis: Külső események hatására lélektanilag kritikus állapot, amellyel egyfelől az egyén kénytelen a veszélyeztető helyzettel szembenézni, annak megoldása számára mindennél fontosabbá válik, másfelől nem rendelkezik azokkal a technikákkal, amelyekkel ezt megoldani tudná. Az egyén az egész életpályáján változik. A problémákat mindig meg kell oldani, addig nem lép át a másik fejlődési szakaszba.

Pszichoszexuális fejlődési elmélet S. Freud pszichoszexuális fejlődési elmélete: (mindegyik szakasz egy fő gyönyör-zónához tartozik, ezek alapján nevezte el a különböző szakaszokat. A különböző fejlődési szakaszokon itt is csak úgy lehet továbblépni, ha sikerül teljesítenünk a szintre jellemző pszichés követelményeket…)

1. orális (szopás, harapás korszaka- bizalom kialakulása) 2. anális (fő konfliktusa a szobatisztaság – értsd. Az id harca a superegoval) 3. fallikus (3-5. év) fázis (Oidipusz komplexus (vannak, akik a lányok konfliktusát Elektra

komplexusként nevezik)- itt a fő konfliktus a harc az azonos nemű szülővel, az ellentétes szülő kegyeiért. Megoldása az apával való azonosulás, míg a lányoknál a gyermekszülés tudatosulása, kiemelten a fiúgyermek lehetőségére-evvel enyhítve az ún. péniszirigységet)

4. látencia (6-12 év) periódus (itt kevés szexuális érdeklődés, fő motívum a tanulás, kortárs csoport, fizikai készségek)

5. genitális (pubertás környéke) fázis (egészséges vonzódás a másik nemhez). A kóros lelki működések onnan erednek, hogy gyerekkorban nem tudott végighaladni a fejlődési szakaszokon, és valamelyik szinten megrekedt (fixáció), vagy azért, mert túlzott frusztráció érte, vagy azért, mert túl sok kényeztetés (ebben az esetben „függősége” alakult ki). Még egy áttekintő táblázat: Életkor (év) elnevezés Piaget Freud Erikson

0-1 Csecsemőkor Szenzomotoros intelligencia

Orális szakasz

Alapvető bizalom vs. Bizalmatlanság

1-2 Kisgyerekkor Anális szakasz

Autonómia vs. szégyen és kétség

2-3 Műveletek előtti kor

3-6 Óvodáskor Fallikus szakasz

Kezdeményezés vs. bűntudat

6-12 Kisiskoláskor Konkrét műveletek

Látencia kora

Teljesítmény vs. kisebbrendűség

15

12-19 Serdülőkor Formális műveletek

Genitális szakasz

Identitás vs. szerepzavar

19-35 Fiatal felnőttkor Bensőségesség vs. elszigetelődés

35-60 Középső felnőttkor Alkotóképesség vs. megrekedés

60 felett Késő felnőttkor Énteljesség vs. kétségbeesés

Sport szerepe

A mozgás fejlődési jelentősége: Az élet első éveiben a mozgás és az érzékszervi benyomások adják azt az ingertömeget, ami az újszülött agyát folyamatosan "érleli". Az első két évében az elsődleges, ún. motoros mozgás tökéletesítése járul hozzá leginkább a megfelelő agyi hálózat fejlesztéséhez. Ennek érdekében a gyereknek minél több, az egész testet igénybe vevő mozgásra van szüksége: mászásra, kapaszkodásra, ugrásra, ütésre, dolgok elkapására, gurítására, egyensúlyozásra stb.

1. Az idegsejtek közötti kapcsolatok, a szinapszisok erősségét és bonyolultságát ezek a tapasztalatok határozzák meg. Azok a kapcsolatok, amelyeket nem aktivizálnak, nem használnak eleget vagy gyengék, egyszerűen elsorvadnak, éppúgy, mint egy fa gyenge ágai. Ha viszont a neuronok sokat vannak "edzésben", akkor az agyba való integráltságuk, a saját áramköreik bonyolultsága fokozódik.

2. Csaknem mindenfontos készségnek és képességnek van egy különösen alkalmas tanulási periódusa, ezt hívják időablaknak. Ha ezt a gyerek valamilyen okból elmulasztja, akkor az agyában az adott funkcióhoz szükséges ideghálózat nem fejlődik ki teljes terjedelmében. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy fogyatékos lesz a gyerek, bár szélsőségesen hátrányos helyzetben, amikor nem kapja meg a szükséges külső ingerek, élmények minimumát sem, még ez is előfordulhat.

Tanulási zavarok és a sport, mozgás: A tanulási nehézségek kialakulásában az esetek 70%-ában szerepet játszik az idegrendszer alulszervezettsége, részleges éretlensége, esetleg sérülése. Meghatározott mozgásformákkal az idegrendszer más és más területeit stimulálhatjuk, ezen keresztül pedig jelentős javulást érhetünk el a tanulási nehézségek oldásában. Ahogy a mozgáson keresztül az idegrendszer ledolgozza deficitjeit, úgy javul a korábban tanulási zavarokkal küzdő gyermek iskolai teljesítménye. Nem mindegy, hogy a különböző mozgásfejlesztések mely életkorban, mely problémára, milyen mértékben történnek.

• Az identitástudat fejlődik a test akaratlagos irányításának elsajátításával, később az önbizalom erősödik a tudat- és gondolkodásirányítás képessége által.

• 3- 6 éves korban mozgással hozhatók működésbe az érzékleteket feldolgozó agyi központok. Tehát ebben a korban a leghatékonyabb tanulási forma a mozgás!

16

• Norris, Carrol és Cochrane (1992) azt találták, hogy a testmozgástréning, adolescens populációban (13–17 évesek), jótékony hatással van a pszichológiai stresszélményre, mentális jólétre, depresszióra, ellenségeskedésre, és közvetve a betegségkockázatra.

• J. Ayres kutatásaiban rámutatott arra, hogy a serkentés (mozgásindítás) és gátlás (a mozgás megállítása) minden egészséges fejlődésű gyermek esetében azonos számban van jelen. Minél több mozgásmegállító funkció alakul ki, annál koordináltabb maga a mozgás is, az agy pedig annál fejlettebb tevékenységre képes. Kóros esetben (pl. hiperaktivitás) a gátlás nem tud kialakulni, a mozdulatok túl lendületesek, ezért sikertelenek maradnak (túlesik az akadályon, elsodorja társait). Ezek a gyerekek csak pótolni szeretnék a mozgásfejlődésükben különböző okokból bekövetkezett lemaradást. Az ilyen gyerekeknek a normálistól eltérően lényegesen nagyobb szükségük van az állandó próbálkozásra, hogy a megfelelő válaszreakció kialakulhasson. Azonban ügyetlenségük, zavarokozásaik miatt folytonos tiltásokba ütköznek, ami fokozza lemaradásukat. (Például: "Ne fuss, mert elesel!" - jellegű szülői intés, a fejlődést gátolja. Az autonómia az egyén önállóságát, felelősségteljes aktivitását, kezdeményezőkészségét jelenti. Ez az aktív kezdeményezőkészség a fejlődés alapja. Ha oktalanul sorozatosan korlátozzuk a kezdeményező, leválni igyekvő gyermeket, különböző mértékű devianciák okozóivá válunk: felnőttként szorongó, döntésképtelen, vagy összeférhetetlen, agresszív, esetleg magányos ember lesz.

• Az agyban a mozgásokat irányító idegrendszeri központ összeköttetésben áll más központokkal, így a mozgás fejlesztés más képességek fejlődését is magával hozza. Több olyan eljárás alakult ki, amely fejlesztő eredményeit a mozgásfejlesztés révén, tehát áttételesen éri el. (egyes magatartásbeli zavarok kezelésének is része a mozgásterápia).

• A leválás, azaz önállósodás az első akaratlagos mozgással kezdődik. A gyermek minden kezdeti megismerési törekvése mozgással kapcsolatos, ezért valamennyi új ismeretet mozgásához és teste érzékeléséhez kapcsol. Az önálló mozgás gyakorlásával felismeri képességei mértékét, saját mozgásának következményeit. Ez a kölcsönhatás a fejlődés első nagy pillanataitól működésbe lép:

• a mozgás indítja el a leválási folyamatot, az „éntudat” alakulását • a mozgás során ismerkedik meg teste korlátaival, kiterjedésével • a mozgások sikeressége táplálja az önbizalmat • a mozgás indukálja a beszéd fejlődését (Delacato)

Sport és fogyatékosság: • A kisgyerek játék közben a finomabb izmai feletti kontrollját fejleszti, ez teszi majd lehetővé az

írást és a rajzolást, és általában a kéz munkára való használatát. Az iskoláskorban kialakuló, elsősorban az olvasást akadályozó diszlexia egyik lehetséges oka épp a finommotoros mozgások rendezetlensége, fejletlensége.

• A fogyatékos gyerekek számára a mozgásnak, a sportnak az egészségmegőrzésen túl fokozottabb személyiségfejlesztő szerepe van.

• A mozgássérülteknél kiemelt az egyensúlyfejlesztés (pl. labdakészlettel), mert a görcsösség, a bénultság nem engedi, hogy az egyensúlyérzék természetes mozgásban fejlődjön ki.

• A vak gyerekek esetében fontos megtanítani őket esni, miután a látás hiánya miatt ennek sokszoros a veszélye.

• A középsúlyos vagy súlyos központi idegrendszeri sérült, túlmozgásos értelmi fogyatékosok esetében alapfeladat, hogy megtanulják azokat a mozdulatokat, amelyek segítségével önállóan tudnak enni.

• Sok esetben a specifikus mozgású, görcsökkel küzdő gyerekek fejlesztésének egyetlen közege a víz, mivel itt tudnak kilazulni az ízületeik, izmaik.

Fogyatékosságtípusonként javasolt sporttevékenységek:

17

• A mozgáskorlátozottaknak van leginkább szükségük arra, hogy sokat foglalkozzanak a mozgásukkal, ezáltal állapotuk javításával. Különösen fontos az ún. átruházható funkciók fejlesztése, erősítése, azaz ha egy fogyatékos valamilyen feladatot nem tud megoldani az állapota miatt, akkor meg kell tanítani más módon megoldani, más végtaggal, más izomcsoport felhasználásával.

• A gyengénlátók esetében komoly problémát jelent az úgynevezett látásmaradvány féltése a testneveléstől, az edzéstől, a sportmozgástól. A látássérülteknél a koordinációnak, az egyensúlyérzéknek kitüntetett, a sporton messze túlmutató jelentősége van. Kosárlabdázás során lehetőségük van arra, hogy megtanuljanak gyorsan fordulni, egyensúlyuk pillanatnyi elvesztéséből visszabillenni, az egyensúlyt visszanyerni. Megtanulhatnak elesni, esés után gyorsan felállni. Ezért fontos a vakok mozgásfejlesztése szempontjából például a cselgáncs. Ebben a sportágban az ember megtanul ügyesen esni, váratlan helyzeteket kivédeni. Ugyanis a vak ember sajnos többet esik, borul, botlik, mivel nem látja az elébe kerülő akadályokat. Jó, ha ügyesen esik, s ilyenkor nem töri össze magát.

• A siketek számára javasolható leginkább az integrált sportolás, illetve a csapatsportágak. A siketek és nagyothallók az épek között is tudnak kiváló eredményeket elérni egyéni sportokban, s az is fontos, hogy egymást közt is versenyezzenek. Az integrált sportolásnak, illetve a csapatsportokban való részvételnek nagy szociális és kommunikációs jelentősége van. Ez ugyanis rendkívül sokoldalú módon fejleszti a siketeket, a hallássérülteket, javítja kapcsolatteremtő készségüket, az épekkel és fogyatékos társaikkal való kommunikációjukat.

• Arról kevesebb szó esik, hogy a szellemi teljesítőképességnek is fontos feltétele a terhelhetőség, az állóképesség, és ez edzés, sport, mozgás nélkül nem jöhet igazán létre. Az emberekben nem tudatosodik kellően az, hogy a szellemi teljesítményekhez szükség van fizikai és idegrendszeri állóképességre.

A mozgás tehát segíti:

• ideg, • izom • csontrendszer • zsigeri rendszer optimális fejlődését.

A mozgásfejlesztés több célra irányulhat: • nagymozgásokra (Az előbbi a természetes mozgások készségszintjének emelését jelenti, az

általános mozgástapasztalatok megszerzését. Különös jelentősége van ennek a 3-10 éves korosztály esetében, mert pozitív hatással van az általános idegrendszeri érési folyamatokra, segíti az érzékszervek funkciójának tökéletesedését, így az esetlegesen meglévő fejlődésbeli egyenlőtlenségek felszámolását. Amikor a gyermeknek lehetősége van, bőséges mozgástapasztalat megszerzésére fejlődik a mozgáskoordinációja is, így egyre csiszoltabban, gazdaságosabban mozog.)

• sportmozgásokra (A sportmozgások már a testi teljesítőképesség növelésére, fejlesztésére

irányulnak, valamint a sportághoz szükséges speciális képességek, mozgásformák kialakítására (térérzékelés, egyensúlyérzékelés, ritmusérzékelés, reakcióképesség, mozgékonyság, hajlékonyság). A mozgásnak, sportnak vannak járulékos negatív következményei is, pl. a csapatsportok során kialakuló csapatszellem, ami egymás segítésében, az együttműködési készség növekedésében nyilvánul meg.

Sportolás hatása a szervezetre: Az élettani hatások:

18

• csökkenti a hipertónia, a diabétesz, a koszorúér-betegség, az elhízás következtében fellépő megbetegedések és a korai halálozási esetek számát,

• Az anyagcsere gazdaságosabbá válik, felgyorsul, • Előnyösen befolyásolja az immunrendszer funkcióját, védettebbek leszünk a fertőzésekkel

szemben, egyes tumorok valószínűsége csökken (pl. mellrák), • Javul a szervezet oxigénellátása.

A pszichés hatások: • Antidepresszív hatással bír a rendszeres sporttevékenység, javít a depressziós tüneteken (még

25 év után is védő hatást mutattak ki a kutatások). • Csökkenti a szorongást, és a stresszt. • Jobb közérzet (önbizalom, az egészség megőrzése) • Énhatékonyság növelő, pozitív gondolkodás, szívósság – ezek a pszichés immunrendszer

alapelemei. • FLOW élményt jelenthet a sportolás (optimális élmény, áramlatélmény, csúcsélmény)

(Csíkszentmihályi Mihály szerint a sport célja az, hogy a legnagyobb fizikai és szellemi élvezet származzon belőle. A sportnak az általa nyújtott élmény minősége a lényege. Teljesen magába olvaszt, amit csinálunk, egyé válunk a tevékenységgel, semmilyen más gondolatunk, érzelmünk nincsen, megszűnik tér-idő. Harmonikus élmény, örömérzet, teljes bevonódás jellemzi, eredménytől függetlenül is jutalomértékű a tevékenység (elérhető pl. sakkozás, főzés, kertészkedés, olvasás közben is). Ez egy pszichológiai állapot, sportpszichológusok is használják sportolók felkészítésében.)

• A sport kikapcsolódás a munkából, tanulásból, hobbi, szabadidő eltöltési lehetőség, mentális regeneráció.

• A krízisek feldolgozásában döntő jelentőségű szociális háló biztosítása. Motiválhatja a sportolást a társaság, új emberek megismerése, kapcsolattartás, barátokkal vagy párral együtt közös program lehetősége.

Nőknél: • A sportolás hatásairól nők körében: pozitívan hat az önbecsülésre, a sikerélmények

megélésére, a magabiztosságra és a nemi vágyra. • A rendszeresen sportoló lányok közül többen érzik magukat vonzónak és szexisnek, mint a

nem sportolók • Lényeges érzelmi többletet is nyújt. A felmérésben résztvevő és rendszeresen sportoló fiatal

nők többsége állítja, hogy a sportolás érzelmileg erősebbé teszi őket.

Élettani háttere a rendszerességnek: • függőséget alakít ki a sport, ( pl. futásról állítják leginkább), mert a sporttevékenység

során hormonok szabadulnak fel: noradrenalin és szerotonin. (Mindkettő antidepresszáns hatású).

• úgynevezett opiátok szabadulnak fel az agyban és a testben, melyek euforizálnak, csökkentik a fájdalomérzetet és a fáradtságérzetet. (A "sportmegvonás", vagyis az edzések kihagyása vagy elhagyása a vizsgálatok szerint opiátmegvonási tüneteket okoz.)

Ezeket a természetes életerő fejlesztő tényezőket nevezi az egészségpszichológia vitalitásgenerátoroknak:

• életderű (mosoly, nevetés, vicc, humor, optimizmus); • Fizikai élénkség: mozgékonyság, testedzés (pl. kocogás, kondicionálás); • Testi kontaktus (simogatás, fizikai érintkezés, ölelés): az emberi kapcsolat és kötődés fizikai

kifejeződései.

19

A leghatásosabb test-eredetű közérzetjavító eszközök bizonyítottan a testmozgás. A β-endorfinok (a szervezet belső opiátjai) a morfiumnál 50-szer erősebb fájdalomcsökkentő és kedélyjavító peptidjei. Minden rendszeres, folyamatos, akaratlagos ritmikus mozgást folytató, azaz edzésben levő személy átélheti ún. euforizáló hatását, hiszen az egyenletesen ritmikus és monoton mozgás egy sajátosan módosult tudatállapotot hoz létre. Ez megkönyebbült, lebegésszerű, felfokozott életörömmel járó természetes transzállapot-élményként élhető át. Az ok a belső, biológiai ritmusok és a külső, mozgásos ritmusok sajátos rezonanciájában, szinkronjában keresendő. A ritmus a szervezet létezési programja, idő és mozgás szabályozott összefüggése. A belső „időmérés” agyi központja (a látóidegpályák kereszteződése felett található) a belső szervi (vegetatív) ritmusokat a külső (kozmikus) ritmusokkal hozza összhangba. Rendszeres és mérsékelt intenzitású mozgásprogram illetve az alkalmi és erőltetett edzés hatása az immunrendszerre:

1. A szervezet számára szokatlanul intenzív testgyakorlás hatására a bizonyos természetes ellenanyagok (immunglobulinok) mennyisége lecsökken, és az immunrendszert visszafogó (immunszupresszor) sejtek száma megnő. Ennek eredményeként az ellenálló képességünk gyengül.

2. Rendszeres és mérsékelt erőkifejtést igénylő mozgásprogram esetén, azonban a fenti ellenanyagok mennyisége átmenetileg növekszik, és tartósan fokozódik az ún. NK (természetes ölősejtek) száma és aktivitása.

3. Összegezve: • a rendszeres testmozgás csökkenti a fertőzések gyakoriságát és súlyosságát; • a testedzés az immunrendszerben olyan jellegzetes elváltozásokat idéz elő, amelyek a nem

edző személyekkel szemben jobb immunállapotot eredményeznek; • a túlzásba vitt vagy rendszertelen erőteljes testgyakorlás viszont felerősíti az

immundiszfunkciót, ezáltal növelve a betegségre való fogékonyságot; • a testedzés az ún. distressz fizikai és lelki hatásait (pl. szorongás, depresszió) csökkenti.

20

Személyiség A személyiség fogalma

1. a latin eredetű persona szóból származik; eredetileg színpadi álarcot, majd szerepet, színészt jelentett,

2. mindaz, amit egyéniségen, karakteren értünk az, ami az ember valójában, és ahogyan mások látják őt, stb.

3. A személyiség: a tulajdonságok (testi, szellemi, lelki) jellegzetes, egyedi mintázata, szerveződése, amely meghatározza az egyén személyes stílusát, környezettel való interakcióit.

4. a személyiség külső hatásokra kialakult belső feltételeknek és öröklött diszpozícióknak (adottságoknak, lehetőségeknek) az egyénen belül kialakult olyan egyedi, egyszeri, megismételhetetlen integrációja, amely meghatározza a viszonyulást, alkalmazkodást a környezethez. • viszonyulás: aktív, ill. passzív • alkalmazkodás: önálló (autonóm) ill. önállótlan (konformista)

5. a személyiség öröklött és szerzett; az egyéni élet során kialakult tulajdonságok, vonások sajátos egysége

Fogalmak: • Egyén: az emberi nem egy tagja, egyedi képviselője minden emberre érvényes, általános

jellemzőkkel rendelkezik • Egyéniség (individuum): emberek közötti kapcsolatokban megnyilvánuló egyéni, egyik embert a

másiktól megkülönböztető vonások (individuális vonások) minden embernek van egyénisége; jobban kiütköző eltérések – „van egyénisége”

• Jellem (karakter): az emberek cselekedeteiben, tetteiben, életstílusában megmutatkozó tartós személyiségvonások együttese

• Extrovertált: társaságkedvelő, keresi az izgalmat, optimista, tevékeny, impulzív, gyakran csábítható, megbízhatatlan.

• Introvertált: elmélkedésre hajlamos, előre tervez, nem szereti a váratlan eseményeket, tartózkodó, érzelmeit kontroll alatt tartja, megbízható, inkább pesszimista.

• Neurociticitás: a labilis oldalon helyezkedik el, szeszélyes, szorongó, aggodalmaskodó, hangulata gyakran változik, ingerekre szélsőséges válaszokat ad.

• Pszichoticitás: egocentrikus, agresszív, érzelmileg hideg, vonzódik a szokatlan emberekhez, kreatív, eredeti.

Személyiségelméleti megközelítések

Típustanok (az emberi tulajdonságok visszavezetése néhány állandó alaptényezőre, általában testi, biológiai tényezőkre) A tipológiák (típustanok) segítenek eligazodni az emberi személyiségek sokféleségében. Olyan jellemzőket ragad meg, amely alapot ad további sajátosságok kikövetkeztetéséhez. A megfogalmazott típus általában a szélsőséges, a végletes jellemzőket sűríti. Probléma: a személy mély megismeréséhez nem elégséges; ritka a tiszta típus – leggyakrabban kevert típusokkal találkozhatunk. Az ókor felfogása a belső nedvekkel hozza kapcsolatba a személyiség típusokat. A Hippokratész-Galenosz-féle vérmérsékleti (temperamentum-) típusok (a négy őselemnek (levegő, föld, víz és tűz) megfelelő négyféle testnedvet tételeztek fel az emberi szervezetben (vér, fekete epe, sárga epe,

21

nyálka). A viselkedések különbözőségeit e testnedvek valamelyikének túlsúlyba jutásával magyarázták. A négy temperamentumtípus, amely két-két ellenpárt alkot.):

• szangvinikus (bizakodó), testnedv: a vér • kolerikus (lobbanékony), sárga epe • melankolikus (szomorú), fekete epe • flegmatikus (közönyös), nyálka

A típusok elkülönítési szempontjai: • az érzelmi reakciók kiváltása könnyű vagy nehéz • a kiváltott reakciók milyen erősek • a kiváltott reakciók mennyire tartósak

Ezek alapján az egyes típusok jellemző jegyei: • szangvinikus: az érzelmi reakciók könnyen, gyorsan keletkeznek, erősek, de nem tartósak

(„szalmalángtermészet”) • kolerikus: érzelmei könnyen felkeltődnek, erősek és tartósak • melankolikus: érzelmei lassan keltődnek fel, nem erősek, de tartósak • flegmatikus: érzelmei nagyon nehezen keletkeznek, gyengék és nem tartósak.

Ill. akinek a táblázat kedves:

Domináns testnedv

Temperamentum

Jellemző tulajdonságok Érzelmek Hátrány Pozitív Kevésbé előnyös Keletkezése Tartóssága

Sárga epe Kolerikus

(lobbanékony)

erőfeszítésre, kitartó

munkavégzésre képes, elvhű,

határozott, tetterős,

kezdeményező-készség, önálló,

alapos, közlékeny,

érvényesülésre törekvő, amivel

azonosul, ahhoz szenvedélyesen

ragaszkodik, kitartó

Indulatai elragadják, ingerült,

ingerlékenység, indulatkitörések,

szélsőséges érzelmek, túlzott

impulzivitás, türelmetlen,

kiegyensúlyozatlan, negatív

élményállapotra fogékony, bosszúálló, kegyetlenségre való

hajlam

gyorsan, fokozatosan

nagy erősség

mély és tartós

Szélsőséges esetekben összeférhetetlen,

beilleszkedő képessége csökkent, agresszív,

fékezhetetlen, visszautasító, agresszív

módon reagál a szociokulturális ártalmak közül azokra, melyek az érdekeit, autonómiáját,

önérvényesítő törekvéseit sérti, korlátozza.

22

Fekete epe (alvadt vér)

Melankolikus (szomorú)

lelkiismeretes, ragaszkodó, fegyelmezett,

szívélyes, alapos, gondos,

szorgalmas, tetteiért

felelősséget vállal,

lelkiismeretes, mély érzésű,

komoly

Visszahúzódó, csendes, szerény, erősen szorongó,

negatív élményállapotokra

fogékony, lehangolt, borús, depresszív, szomorú állapot,

keserű, hangulatrontó.

lassan mély, tartós

Szociokulturális ártalmak hatására túlérzékeny

lesz, gátlásos, pesszimista, szélsőséges

esetben depressziós, komor.

Pszichés trauma hatására gyorsan

kimerül, fáradékony, nehézkes, zárkózott,

kisebbrendűségi érzés, bizalmatlan.

Hátrányos és veszélyeztető környezetben

magányossá válik.

Vér Szangvinikus

(bizakodó)

életkedve van, kedélyes, vidám, derűs, jó kedélyű, élénk, közlékeny, bátor, vállalkozó-

kedvű, aktív, érdeklődő, nyílt,

jó társalgó, kiegyensúlyozott,

rugalmas, jóindulatú

indulatos, szalmaláng természet,

felületességre és könnyelműségre

hajlamos, könnyen befolyásolható,gyenge önkontroll, lelkesedése gyorsan múlik, érzelem

vezérelt cselekvés, megbízhatatlanság,

kitartás hiánya

hirtelen, könnyen

kiválthatók rövid

Pszichoszociális traumák esetén a gyermek:

Könnyen válik robbanékonnyá,

összeütközik környezetével,

cselekedeteit az impulzivitás

(felindultságból eredő energia) határozza meg, erkölcsi kontroll szerepe

gyengül Szélsőséges esetben

erősen szuggesztibilissé válik, negatív

értékfelfogású csoportok befolyása alá kerülhet, Felületes magatartás,

kitartás hiánya, tanulmányi kudarcok,

társai ellene fordulnak, csoportkapcsolatok perifériájára kerül,

kirekesztettség élmény, agresszivitás,

antiszociális csoportok (bandák) vezére.

23

nyálka Flegmatikus (közönyös)

kiegyensúlyozott, nyugodt,

türelmes, kitartó, megfontolt,

megelégedett, jó alkalmazkodási

készség, önuralom, józanság,

fegyelmezettség, higgadt,

mérsékelt érzelmi töltés, „hidegvérű”

érzelmek gyengesége,

sivársága, közönyös, szenvtelen, lassú,

passzív, határozatlan, szenvedély és

lelkesedés, aktivitás hiánya,

kezdeményezési készsége gyenge,

cinikus

lassú nem tartós

Halmozódó pszicho-szociális traumákra

kötelességmulasztó, túl zárkózott, közönyös,

cinikus lesz.

A Kretschmer-féle alkati típusok: Ernst Kretschmer (1888-1964) meggyőződése szerint a temperamentum és a testalkat kölcsönösen megfelel egymásnak. Az általa kialakított személyiségtípusok az egészséges emberekre értendők; a típusra jellemző karaktervonások szélsőséges megnyilvánulásai pedig a betegségre való hajlamot jelezhetik. A Kretschmer-féle három testalkati típus:

• piknikus alkat: jellemzője a zömök testalkat, gyengébb csontrendszer, lágy izomzat; a medenceöv szélesebb, mint a vállöv, a has előredomborodó. Az arc széles, kerek, a koponya hátul hangsúlyozottan domború.

• aszténiás alkat: hosszú, vékony törzs, keskeny mellkas és vállak jellemzik; csontozata vékony, izomzata gyenge, bőre finom. A fej hosszúkás, tojásdad alakú, az orr éles vonalú, az áll csapott.

• atletikus alkat: hosszú végtagok, erős csontozat, erős, rugalmas izomzat jellemzi. A vállöv szélesebb, mint a medenceöv. A fej magas ívű, az áll és a csontdomborulatok erősen kiugranak.

Az általa leírt három formája az elmebetegségnek, megfelel e testalkatoknak. Az egészséges emberekben is – bizonyos mértékig - ezek megtalálhatóak, ennek megfelelően az így elkülönített személyiségtípusok a következőek:

• ciklotim (piknikus): hangulati ingadozás, érzelemgazdagság, jó beszédkészség, könnyen teremt kapcsolatot, társaságkedvelő, jó humorérzék, ötletes, nagyvonalú, vállalkozó természet

• skizotim (aszténiás): zárkózott, befelé forduló, nehezen létesít kapcsolatokat; túlérzékenység és a hűvös közömbösség változik reakcióiban, hajlamos a realitásoktól elszakadni; rendszerező, absztrakt gondolkodás

• viszkózus (atletikus): fegyelmezettség, beszabályozottság, amelyet váratlan indulati kitörések szakítanak meg; gyakori a kedélytelen, mogorva viselkedés; aprólékos elemzés jellemzi gondolkodását; mozgása jól koordinált, nagy fizikai erővel rendelkezik.

Jung: extrovertált, introvertált személyiségtípus

Az extrovertált ember kifelé forduló, aktivitása főleg a külvilág felé irányul. Könnyen teremt kapcsolatokat, jól kommunikál, kedveli a szereplést igénylő helyzeteket, gyorsan, könnyen kapcsol, érzelmei gyakran elragadják, könnyebben befolyásolható. Problémáit szívesen megosztja másokkal, bajban inkább másoktól vár segítséget. Az introvertált személyiség befelé forduló, pszichikus aktivitása a belső világára, önmaga felé irányul inkább. Nehezen teremt kapcsolatokat, de azokat jobban megőrzi. Kevésbé kommunikál jól, a nyilvános szereplés zavarja, alapos, mérlegelő, nehézkesen alakulnak érzelmei, inkább

24

gondolatai irányítják, zárkózott. Gondjaiba nem szívesen avat be másokat, önmaga igyekszik megoldani problémáit.

Vonáselméletek (Feltérképezték az emberek jellemzésére használatos tulajdonságokat, majd statisztikai eljárásokkal megállapították, hogy mely tulajdonságok tartoznak együvé, milyen rendszerbe szerveződnek a különböző jellemzők. Vonások: tulajdonságok együttesei) GORDON W. ALLPORT (1896-1967) Úgy vélte, a személyiség állandóságát a vonások (trait) adják. A vonás valóságosan létező entitás, a személyiségben lévő hasonló cselekvési tendenciák széleskörű rendszere, több szokás integrálódása. A személyiségvonás kritériumai: • több mint névleges létező: nem fikció, ténylegesen létezik az emberben • általánosabb jellegű, mint a szokás: 1 vonás 2 vagy több kölcsönösen összefüggő szokást foglal

magába • a magatartásban dinamikus vagy legalábbis meghatározó jellegű • csak viszonylag független más vonásoktól, átfedések lehetnek a vonások között • nem mindig egyezik a társadalmi, erkölcsi ítéletekkel • vannak olyan szokások, amelyek nem egyeznek a személy vonásának logikájához, ez nem jelenti

a vonás cáfolatát • a tapasztalati út segíti a felfedésüket • a vonás típusai: általános vagy univerzális; személyes vagy egyedi A faktoranalitikus irányzat (Cattel, Eysenck). A faktoranalízis egy statisztikai eljárás, mely egy bizonyos számú mérés közti korrelációkat vizsgálja, és azzal, hogy az egymással leginkább korrelálókat eggyé csoportosítja, kevesebb és egymástól független dimenzióra, faktorra redukálja őket.

• Cattel (1905-1998) 16 személyiségfaktort alkalmazott. Először 200 alá csökkentette az Allport-Odbert-listát (4500 vonás jellegű szót tartalmazó lista), majd emberekkel barátaikat pontoztatta le e személyiségvonások mentén, majd faktoranalízisnek vetette alá az eredményeket. Ez az elemzés 12 személyiségfaktort eredményezett, amelyhez Cattel 4 továbbit adott hozzá.

• Eysenck: személyiségvonások (PEN) • extroverzió-introverzió • neuroticitás (érzelmi stabilitás – labilitás) • pszichoticizmus

Eysenck (1916-1997): ő úgy gondolja, hogy a faktoranalízis egy szigorúbb fajtájának alkalmazásával használhatóbb faktorokhoz jutunk. A fő faktorok nála az introverzió-extraverzió és az érzelmi stabilitás-labilitás, melyet neuroticitásnak nevez. (Újabban egy harmadik, pszichoticitásnak nevezett dimenziót is bevezetett.) Az extrovertált típus „külső” életet él. Az ilyen ember rendszerint könnyelmű, nincs benne töprengő, analizáló hajlam, szereti a társalgást és az élet örömeit. Az introvertált ennek az ellenkezője, azaz inkább a belső életére reflektál, nincs szüksége állandó külső feltöltődésre; egyedüllétre, filozofálgatásra, rendszerezésre hajlamos ember. Alapvetően az introvertáltak teljesítményhelyzetben sokkal hatékonyabbak, ha büntetést kapnak, az extrovertáltakra azonban a jutalmazás hat jobban. Összehasonlításképpen:

Introvertált: • kerüli a nyilvánosságot • elmélkedő • töprengő – aggályoskodó • igényli a hozzá való alkalmazkodást

25

• körültekintő • megfontolt • függetleníteni tudja magát másoktól • szorongó, gőgösen szerény

Extrovertált: • igényli az eseményeket • gyakorlatias • kezdeményező • alkalmazkodó • nyílt-közlékeny • szereplési vágy • társaságkedvelő • hiányoznak nála a finoman árnyalt érzelmek

• Gray: a személyiségvonások fiziológiai alapjainak kutatása

26

• Big 5: a mai elképzelés az 5 legfontosabb személyiségvonásról: neuroticizmus, extraverzió, nyitottság, együttműködés, lelkiismeretesség.

• Néhány jellegzetes vonás: • szenzoros élménykeresés (Zuckermann)

Az erősen ingerkereső ember vonzódik a szokatlan, új, összetett, kiszámíthatatlan helyzetekhez. Az alacsony ingerkeresésű szintű emberek a nyugodt, változatlan, kiszámítható, megszokott környezetet kedvelik.

• külső és belső kontroll (Rotter) A „belső kontrollos” személyek úgy tekintik a velük történt eseményeket, mint amelyek saját ellenőrzésük, befolyásolásuk alatt állnak. A „külső kontrollos” személyek szerint viszont a velük történt események általuk kontrollálhatatlan, külső tényezőktől függenek (pl. hatalom, sors, véletlen). A „belső kontrollos” személy biztos abban, hogy ha akarja, meg tudja változtatni környezetét, saját viselkedését, ezért függetlenebb, hatékonyabb (kompetensebb). A „külső kontrollos” személy úgy érzi, nem tudja befolyásolni környezetét, saját viselkedését, tehetetlen, ezért gyakran szorong, nem hatékony (nem kompetens). Külső-belső kontrollosság elkülönítése

• „belső kontrollos” személyek: viselkedésüket és a velük történteket úgy tekintik, mint ami saját ellenőrzésük, befolyásolásuk alatt áll; függetlenebbek, hatékonyabbak, teljesítőképesebbek, dominánsabbak

• „külső kontrollos” személyek: úgy érzik, hogy a viselkedésüket befolyásoló események hatókörükön kívül esnek, külső tényezőktől függenek; gyakrabban szenvednek erős szorongástól, gyanakvóbbak, nincsenek törekvéseik

• mezőfüggőség és mezőfüggetlenség (Witkin)

Például egy észlelési feladatban a mezőfüggő személyeket erősen befolyásolja a háttér, a környezet, míg a mezőfüggetleneknél ez a befolyásolás nem érvényesül. A „mezőfüggő” személyek a helyzeteket globálisan, differenciálatlanul értelmezik, viselkedésük is erősebben függ környezetüktől, befolyásolhatóak. A „mezőfüggetlen” személyek helyzetértelmezése tagolt differenciált, viselkedésük, véleményalkotásuk önállóbb, a környezethez kevésbé alkalmazkodó.

mezőfüggő gyerekek mezőfüggetlen gyerekek • jobban odafigyelnek a szociális jelzésekre

(pl. visszajelzések), érzékenyen reagálnak rájuk (főleg a bírálatra)

• a jól strukturált anyagokat kedvelik • szeretik, ha világosak a célok • szeretik, ha megmondják a módszereket • jobban igénylik a megerősítést

• kevésbé veszik figyelembe a szociális jelzéseket

• a kevésbé strukturált anyagot kedvelik • kevésbé igénylik a pontos instrukciókat,

szeretik maguk elfedezni a dolgokat • önállóbban tanulnak • jobbak matematikában, olvasásban,

természettudományokban

Pszichoanalitikus elmélet – Sigmund Freud • Topografikus modell (jéghegy-modell): tudatos, tudatelőttes, tudattalan • Elhárító mechanizmusok, a tudattalanba szorítás formái: elfojtás, racionalizáció, reakcióképzés,

projekció, intellektualizáció, tagadás, áttolás • Módszerei ebben az időben: szabad asszociáció, álomelemzés • Strukturális modell a személyiség szerkezetéről:

Id (örömelv) – Ego (valóságelv) – Superego.

27

• Elmélet a személyiség fejlődéséről: a pszichoszexuális fejlődés szakaszai: orális, anális, fallikus (Ödipális konfliktus), látencia, érett genitális szakaszok (részletesen lásd a fejlődéslélektanban)

A pszichoanalitikus személyiségmodell (Sigmund Freud) A személyiségstruktúra három részből áll:

1. Ösztön-én (id) a. vele születik az emberrel, genetikusan meghatározott b. a személyiség benne gyökerezik c. tartalmazza az ösztönöket d. a testi és pszichikus működésekben felhasználható valamennyi energia gyűjtőhelye e. közvetlen kielégülésre törekszik – az ún. örömelv vezérli f. késztetéseinek legfőbb hajtóereje a libidó

2. Én a. az ösztön-én elágazása, de tőle függetlenül működik b. funkciója az ösztön-én késztetéseinek társadalmilag elfogadható formákba terelése;

kompromisszum keresése a belső hajtóerők és a külvilág korlátai között c. különböző technikák, pl. áttolás (pl. az apa elleni agresszív indulatokat nem engedi

érvényesülni, helyette a hatalmat képviselő személyekre tevődik át az indulat) d. ha nem tudja szabályozni az ösztönkésztetéseket – belső feszültség, szorongás e. ha a feszültség nagyon megnő – az ÉN énvédő (elhárító) mechanizmusokat hoz

működésbe (ezeket már felsoroltuk Sigmund és Anna Freud). 3. Felettes-én

a. Énből fejlődik ki b. normák, szabályok, erkölcsi értékek, amelyek a társadalommal (főleg szülőkkel) való

érintkezés során elsajátítódnak c. ideálokat, lelkiismereti funkciót testesít meg d. túlzott követelményeket állít az Énnel szemben, az ÉN ezeket a valóság szintjére

próbálja szállítani

További pszichoanalitikus megközelítésű elméletek a személyiségről: Analitikus pszichológia – Jung • A tudat funkciói: érzékelés, érzés, gondolkodás, intuíció. • Személyes tudattalan – Kollektív tudattalan (archetípusok) Individuálpszichológia – Adler Erikson: pszichoszociális fejlődési stádiumok, normatív krízis, identitás. A 8 stádium.

A humanisztikus pszichológia a személyiségről • Rogers: személyközpontú megközelítés (kongruencia, empátia, feltétel nélküli pozitív

elfogadás). Ideális és reális én

Carl Rogers személyiségelmélete:

az ember egy folyamatosan változó, egyéni világban, a fenomenológiai mezőben él, melynek ő a központja. Az élménymezőt saját szükségletei szempontjából pozitívként vagy negatívként értékeli. A személy nem az objektív valóságot, hanem saját fenomenológiai mezőjét észleli realitásként. Amíg ez a szubjektivizmus a környezethez való igazodást segíti, közelebb visz a valósághű reagáláshoz, de ha egyoldalúvá válik, akkor patológiás reakciókhoz vezethet. A terápiás folyamat akkor hatékony, ha a fenomenális mezőt sikerül az objektív valósághoz közelíteni. Ezt úgy lehet elérni, ha a személy képes elfogadni önmagát, negatív tulajdonságaival együtt. Mivel az

28

önelfogadás alapja a mások általi elfogadás, a terapeuta azzal segíthet a legtöbbet, ha kliensét feltétel nélkül elfogadja. A személyiséget működtető legfőbb hajtóerőnek az önmegvalósítás szükségletét tartotta. Az ember akkor tekinthető teljességgel működőnek, ha személyiségműködését az önmegvalósítás folyamata vezeti.

• Maslow: a szükségletek hierarchiája (ld. motivációk)

1. A személyiség tanuláselméleti megközelítése

Személyiségünk alakulásában a tapasztalatoknak, a szituációs tényezőknek van szerepe.

2. Az érett személyiség A mentális egészség, érett személyiség jellemzői: hatékony valóságészlelés, önismeret, viselkedéskontroll, önértékelés, érzelmi kapcsolatok kialakításának képessége, alkotóképesség Allport szerint az érett személyiség jellemzői: funkcionális autonómia, egységesítő életfilozófia, humor, másokkal való jó kapcsolat, önelfogadás, valósághű percepció

A személyiség alakulása Öröklődés (genotípus)

• Intelligencia • Képességek (pl. matematikai, művészi, stb.) • Temperamentum • Szociabilitás • Emocionalitás • Aktivitás

Környezet és személyiség

• Szocializáció • Kötődés • Nevelés • Interakciók • Énkép • Pszichoszociális fejlődés • Identitás

A sport és a személyiségzavarok Klinikai vizsgálatok:

• Eleinte diagnosztikus feladatok a kiválasztásra koncentrálva. • Háttérben: gazdaságosság, költségtakarékosság. • Majd élsportolók vizsgálata: a személyiségfejlődés kérdései.

Milyen vonások jellemzik a sportoló személyiségét? • Extrovertáltabb • Érzelmileg stabilabb • Kevésbé feszült

29

• Kevésbé depressziós hangulatú • Kevésbé neurotikus

…mint a nem sportoló. Az élsportolók válaszai széles vizsgálati körben pozitív mentálhigiénés állapotra utalnak.

• Morgan (1985): jó sportteljesítmény és a mentális egészség összefügg (szorongás, hangulati nyomottság, fáradtság – sikertelenebb)

• Pszichés zavar felismerése elsősorban orvos, pszichológus feladata, de sportoló körül mindenkinek fontos a szerepe.

Mit kell megvizsgálni? • A versenyzésre ösztönző tényezők (kiemelkedés vágyától a megsemmisítés vágyáig (pl. M.

Tyson)) • Milyen intenzitású az érvényesülés intenzitása? (átlagos vagy mindenáron kiemelkedni

akaró (pl. illegális eszközök felhasználásával is) - itt nem elsősorban az anyagi tényezők, hanem az elismertség, médiafigyelem.)

Sport és személyiség kapcsolata: Bár – ahogyan azt Volkamer, az ismert sporttudós megállapítja – a sport önmagában senkit nem tett jóvá vagy rosszá (legalább is erkölcsi értelemben), a lélek mélyére hatoló projekciós tesztekkel mégis különbséget lehet tenni sportoló és nem sportoló személyiség között. A sportolónak (Neumann, 1957):

• Nagyobb vitalitása van: tevékenységvágy, gyakorlati ügyesség és nagy erőfeszítésre irányuló készség jellemzi.

• Továbbá gyorsabb döntésképességgel, magasabb agresszivitással, valamint nagyobb akaraterővel is rendelkezik.

• Érzelmileg jobban alkalmazkodó, fejlettebb önérték érzéssel és én-erővel, nagyobb társulási törekvéssel és segítőkészséggel bír.

• Magasabb szintű önszabályozásra képes: tolerancia, becsületesség, önfegyelem, állhatatosság és lelkiismeretesség jellemzi.

• Ugyanakkor megvan mindezeknek az árnyoldala is. Az érzelmileg labilis személyek a sportot kisebbrendűségi érzésük kompenzálására használják. Nekik a versenyzés keltette pszichés feszültség fokozza érzékenységüket, sértődékenységüket, ezért fegyelmezetlenné, tisztességtelenné és megtorlóvá válhatnak. Önérték-érzésük könnyen fölérendelődési tudatba csaphat át. Ráadásul a csökkentértékűségi érzésük miatt önzővé és betegesen (kényszeresen) teljesítményre törekvővé válhatnak.

Személyiségzavarok: Nárcizmus: 1. A sportoló fokozottan veszélyeztetett 2. Primer nárcizmus (kisgyermek) 3. Szekunder nárcizmus (kóros karakter – bár társadalmi jelenség) (Pl. José Cura: testépítő bajnok

és operaénekes; Arnold Schwarzenegger: testépítő bajnok, színész, politikus) 4. Grandiózus fantáziák.

Kóros: 1.1. Nincs integrálva a hibákkal, leértékelt selfrésszel, nincs reális énkép 1.2. Kudarctűrése alacsony 1.3. Gyengeség tagadása ill.

30

1.4. Végletek közötti ingadozás 5. Nárcisztikus személy jellemzői:

1.1. Önelégültség 1.2. Felsőbbrendűség 1.3. Exhibicionizmus 1.4. Másik ember kihasználása 1.5. Hiúság 1.6. Elhivatottság 1.7. Tekintélyelvűség

Kényszeres személyiség: • Sportoló és művész (hirtelen elismertség, kiugrás (és fordítva: bukás) - nem folyamatos

fejlődés, előrehaladás • Magas és folyamatos elvárás (média „büntetése” – szorongás) • Szorongás csökkentés rítusai:

o Babonák (ez a legenyhébb, pl. szokott ruhadarabok) tisztában van, hogy irreális, de nem árthat.

o Cselekvési rituálé (rendezgetés, tárgyak ellenőrzése; pszichiátriai dg. Kritériuma: min. napi 1 óra)

• Vonások: Precizitás Megbízhatóság Szociális szabályok szigorú betartása Rendszeretet Takarékosság makacsság

Borderline (határeseti) személyiségzavar

• Főleg fiatal nők (elkülönítendő a serdülőkori ingadozásoktól) • Jellemző vonások:

Kiszámíthatatlan, kapkodó viselkedés, ellentétes igények Impulzuskontroll problémák Agresszió Unja az egyhangúságot Nehezen alkalmazkodik Felszínes kötődés Változékony hangulat Feszültséget nehezen viseli, szorongását nehezen szabályozza Bizonytalan önértékelés Egyedüllétet nehezen viseli Gyakran unatkozik Küzdenek a függetlenségért, de erős a kötődés igényük (pl. edző)

Depresszív szindróma • Inkább az élsportoló férfiak

Reménytelenség Ingerültség Önvádlás, önértékelési stabilitás Hangulati nyomottság Antiszociális viselkedés, agresszió (autóagresszió is) Alkohol problémák Munkamánia

31

Szexuális zavarok Szorongásos tünetek

• Étkezési zavarok • Szociális fóbia • Pánikroham • Halálfélelem • Kontrollvesztési szorongás • Motoros nyugtalanság • alvászavar

Kiégés, túlterhelés • Krónikus fáradtság • Hangulati nyomottság • Ingerültség, sértettség • Vádaskodás • Figyelemkoncentráció csökkenése • Önértékelés csökkenése • Alvászavar • Étvágy túlzott csökkenése/növekedése • Motiválatlanság • Fájdalom iránti érzékenyég növekedése • Szomatizáció (testi, de lelki eredetű tünetek)

Étkezési zavarok • A férfiak az elmúlt 20 évben 5kg zsírt veszítettek és 12kg izmot szedtek fel. (Pope, Phillips,

Olivarda 2000) (Adonisz-komplexus) • Szubklinikus étkezési zavar (speciálisan sportolókra; még nem éri el a klinikai szintet, de

fokozott kontrolligény) • Anorexia nervosa:

Fokozott figyelem a testsúlyra Fokozott figyelem az energia bevitelre Elégedetlenség a testsúllyal Torz testkép, önértékelés Félelem a kövérségtől Kóros súlykontroll technikák: önhánytatás, vízhajtás Bűntudat a diéta megszegésekor Menstruációs zavarok

Az énkép, önismeret fejlődése Én funkciók: A személyiségnek, mint önszabályzó rendszernek feltételezett középpontja a saját tudattal bíró „én”. Eredeti meghatározatlanságokból ugyanis mások segítségével bontakozik ki és válik tudatossá egyediségünk. E funkciók az egyén személyiség mivoltának, egyediségének tudatossá tételét szolgálják. A tudomány ezért illeti őket az „én funkciók” elnevezéssel. Legfontosabb én funkcióink: az én tudat, az énkép, az én-ideál, az önismeret, az önnevelés.

1. Én tudat: saját személyiségünk tudata (más néven személyiségtudat) az én tudat segítségével képes az ember önmagát másoktól, egész környezetétől elhatárolni, személyiségének egységes és aktív fellegét átélni. Az én tudat a szocializáció folyamatában fokozatosan alakul ki és mindvégig e folyamat feltételeként funkcionál. Az én előbb érzéki majd pedig tudati szinten

32

válik külön a környezetében élőktől. A gyerekkori kommunikálásban a 2-3 éves korban jelenik meg.

2. Énkép: azoknak a személyes tulajdonságoknak az összessége, amelyeket az egyén önmagának tulajdonít. Önmagáról kialakult kép. Lényege a személyiség önismeretében a környezet visszajelzései alapján önmagamról alkotott összképben ragadható meg. Kialakulása hosszú tanulási folyamat eredménye. Az énkép az egymást követő élettani szakaszok folyamatában újabb és újabb minőségi változásokon megy át, úgy válik egyre gazdagabbá.

3. Én ideál: ez testesíti meg azt a modellt, amelyhez az egyén valódi énképét egyre – másra hozzáigazítja, amelynek segítségével önismeretét önnevelés útján is gyarapítja. Az én ideál sikerre orientált. Amilyen szeretnék lenni.

4. Önértékelés, önellenőrzés: egymást feltételező én funkciók. Mindkét én funkció megfelelő működésének alapja a jó önismeret.

5. Önnevelés: a személyiségformálás egyik komponense, a személyiség társadalmi fejlődésnek kiegészítője, a nevelési folyamat belső (intim) oldala. Annyit jelent, mint én tudatunk révén részt venni saját személyiségünk formálásában. Legfőbb jellemzője a személyiség állandó tökéletesítésére való tudatos törekvés.

Főbb fogalmak: • Elhárító mechanizmusok: az én olyan szorongáscsökkentő műveletei, amelyek nem teljesen a

valóságelvnek megfelelően működnek, mert kissé meghamisítják a realitást. A szorongás onnan ered, hogy az ösztönerők szabályozása nem könnyű feladat, ezért probléma esetén a szorongás azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Elhárító mechanizmus például a tagadás, elfojtás, projekció, reakcióképzés (lásd fentebb).

• Elfojtáselmélet: a lelki betegségeket az okozza, hogy az érzelmileg túlságosan megterhelő esemény(eket) az átélés időpontjában a személy képtelen tudatosan feldolgozni, ezért azokat elfojtja, így a tudattalanba száműzött élményanyag tünet(ek) formájában keres magának megnyilvánulási utat. De a tünet nem oldja fel az eredeti feszültséget és a gyógyulást a pszichoanalízis technikája (magyarázni tudta a neurotikus tünetek keletkezését, értelmét és célját) jelenti, mellyel az eredeti élményanyag a felszínre hozható és lereagálhatóvá válik az eredeti érzelem. (a tudattalan tartalma pl. a szabad asszociációs módszerrel (érdekes elolvasni József Attila szabad ötletek jegyzékét…), álom hozható a felszínre)

• Ösztönfejlődés: az emberi jellem kialakulásáért az ösztönfejlődés kora gyerekkori alakulását tette felelőssé. Az ösztönenergia a fejlődés során mindig azt a testtájat szállja meg, amely az adott életkorban funkcionálisan a legalkalmasabb az örömszerző viselkedés kivitelezésére. A fejlődési szakaszok: orális, anális, fallikus (3-5. év) fázis, latencia periódus, genitális fázis. A lelkileg egészséges, felnőtt ember számára ez a legfőbb örömforrás. A kóros lelki működések onnan erednek, hogy gyerekkorban nem tudott végighaladni a fejlődési szakaszokon, és valamelyik szinten megrekedt (fixáció). Ez amiatt jöhet létre, hogy a megfelelő erogén zóna nem elégült ki kellőképpen, vagy túlságosan sok ingerlést kapott. A fixáció eredményeképp, ha nehézség adódik az életében, hajlamos visszacsúszni, regrediálni az adott szintre, vagy pedig a fixálódott szint kielégülési mintái jellemvonásként rögzülnek a személyben.

Végül az önismereti kerék: (vagyis bármely küllő hiányzik, hiányos az ember önismerete.)

33

Önismereti kerék, komponensei:

• Érzet: ingerek érzékelése (érzékszervek által felfogott ingerekből nyert információ) • Értelmezés: az információt jelentéssel ruházzuk fel. • Érzés: az ingerek feldolgozása, mit vált ki belőlem. • Szándék: az ingerekre válaszkeresés. (személyiség akaratának kifejeződése) • Cselekvés: viselkedés, válasz az ingerre.

Hiányos önismeret:

• Indulatos: gondolkodás nélkül cselekszik, tetteit megbánja. (1, 3, 5) • Inaktív: nem kommunikáló típus. (lelkileg gazdag, nem cselekszik, 2, 3) • Extrovertált: túlzottan magabiztos, öntelt, (2, 5, határozott elméleteket vall, nem tudatosítja az

értékeit, szándékait) • Introvertált: érzéketlen a külvilág ingereivel szemben. (2, 3, 5)

1.ÉRZET

2.ÉRTELMEZÉS

3.ÉRZÉS 4.SZÁNDÉK

5.CSELEKVÉS

34

Megismerő folyamatok

Az emberi megismerés fajtái: 1. érzékelés 2. észlelés 3. emlékezés 4. képzelet 5. gondolkodás

Érzékelés Az érzékelés fajtái:

1. külső a. látás b. hallás c. szaglás d. ízlelés e. bőrérzékletek

2. belső a. mozgás b. egyensúly c. szervi

Fogalmak: 1. érzékszerv (tulajdonképp, amelyen keresztül az ingerek, érzékletek érnek minket) 2. inger-ingerület (a folyamat az ingerületek átadása és eljuttatása a központokba) 3. érzékenységi küszöb

a. abszolút küszöb: az a legkisebb erősségű inger, amely megbízhatóan megkülönböztethető az inger hiányától

b. különbségi küszöb: két inger megkülönböztetéséhez szükséges legkisebb különbség Észlelés (percepció): Alapvető kognitív tevékenység, az a terület, ahol a megismerés és a valóság találkoznak. Érzékelés Észlelés Az érzékelés a környezet (külső-belső) ingereire adott idegi válasz, az információ regisztrálása

Az észlelés az érzékszervi benyomások tárggyá, jelentéssé szerveződése.

Az érzékszervek (fizikai rendszerek), amelyek a receptoraikon fognak fizikai, kémiai ingereket a környezetből.

Azon pszichológiai folyamatok összessége, amelyek útján felismerjük, szervezzük, és jelentéssel ruházzuk fel az észleletet.

Az érzéklet az érzékszervből az agyhoz érkező idegi információ.

Az érzékszervek segítségével a környezeti információ tárgyak, események, hangok, ízek, stb. élménnyé alakulnak.

Állandó Éréssel, tapasztalattal fejlődik Észlelőrendszer feladatai:

- mintafelismerés (meghatározni milyen tárgyat észlelünk)

35

- lokalizáció (meghatározni hol van az észlelt tárgy) - perceptuális konstanciák (azonos tárgyak külső megjelenését állandónak mutatni)

Mintafelismerés: a tárgyakat el kell különíteni a környezetüktől (szín, mozgás, forma, mélység alapján), a tárgyakat meg kell különböztetni egymástól, a tárgyakat fel kell ismerni, azonosítani (emlékezet szerepe).

Emlékezés Az információfeldolgozás folyamata, a különböző emlékezeti tárak: Érzékelés (ingerek felfogása, az információ továbbítása a megfelelő agykérgi területre; a figyelem már itt is válogat, nem tudunk mindent felfogni) innen az érzékletek egy szenzoros tárba kerülnek. Szenzoros tár: nagyon rövid ideig, 1-2 mp-ig tárolódnak az ingerek Észlelés (az érzékleteket értelmezzük, összerendezzük, felismerjük, ebben szerepet játszanak a memóriánkból előhívott korábbi ismeretek, tapasztalatok). A figyelmünk itt is szelektál, bizonyos benyomások jobban tudatosulnak, csak ezek tudnak egyáltalán a rövid távú memóriánkba kerülni. Az emlékezés szakaszai:

1. kódolás (elhelyezés a memóriában) 2. tárolás (megőrzés a memóriában) 3. előhívás (visszanyerés a memóriából) – felismerés – felidézés

Az emlékezés fajtái:

1. Rövid távú memória a. Kódolás:

• a kódolás többnyire az inger modalitásának megfelelően történik: akusztikus (hallási) ill. vizuális (látási)

• Figyelem szerepe • Akusztikus kód előnye, ismételgetés (hibák: hangzásbeli hasonlóság) • Vizuális kódolás (a vizuális kód egyfajta fénykép)

b. Tárolás: • Korlátozott kapacitás: 7±2 (lásd fentebb) • Tömbösítéssel növelhető terjedelem (pl. azt megjegyezni, hogy 152-6184-819-56

nehezebb, mint a 1526-1848-1956 (a megjegyzés megjegyzése, hogy itt már a hosszú távú memória szótárai is megsegítenek minket…)

• az RTM-ben tartást segítheti az ismételgetés (fenntartás vagy a HTM-be átvitel lehet a célja)

c. Előhívás: • Minél több tétel van benne annál lassabb • Szeriális keresés (az elemek egyenként vizsgálódnak meg) • az RTM-ből való felejtés okai: kiszorítás, elhalványulás

d. A rövid távú memóriát problémamegoldáskor használhatjuk mentális munkatérként (pl.: számolási feladat megoldása)

e. A nyelv számára külön emlékezeti rendszerünk van f. Jellemzői:

• Tudatos • Szelektív és erősen korlátozott • Lassú működésű, erőfeszítést igénylő

36

• Szakaszosan analitikus • Következtetési, logikai műveletekben erős

2. Hosszú távú memória

a. Megőrzés pár perctől egy élethosszig tarthat b. Kapacitás: korlátlan, bármennyi információt el tudunk raktározni c. Kódolás:

• Verbális anyagok esetén jelentés alapján • Használható akusztikus kód is • Kódolás és felidézés közötti kapcsolat

d. Tárolás: • Az infók egy része tárolás során vész el • Konszolidáció: új emléknyomok régiekhez kapcsolása.

e. Kódolás és előhívás: • A sikeres felidézés esélyét növeli az anyag megszervezése, lásd: kontextushatás.

f. Előhívás: • A felejtés gyakrabban előhívási, mint tárolási hiba • Előhívási támpontok segíthetnek • Felismerési vs. felidézési feladatok • Interferencia lassítja vagy meg is akadályozhatja az előhívást

g. A felejtés érzelmi tényezői: • Az érzelmi töltésű helyzeteken többet gondolkodunk - jobb felidézés • Negatív érzelmek megakadályozhatják az előhívást: nem tudjuk előhívni pl. azért,

mert: nem használtuk, átalakítottuk, ezért nem találjuk, elfojtottuk, mert negatív érzelem kötődik hozzá, gátolja valami más ismeret (interferencia)

• Kontextushatás (összefüggéseiben látva könnyebb a felidézés, mint egy „kiragadott emlék”)

• Tudatalatti (itt megemlíthető Freud hárítási mechanizmusról alkotott listája) h. Típusai:

• Epizodikus memória (emlékszem, hogy…) • Szemantikus memória: inkább a jelentést kódoljuk és raktározzuk (tudom, hogy…) • Procedurális memória (Sokkal érdekesebb a procedurális memória, ez az, amikor

nem tudatosan "tanulunk meg" egy folyamatot, vagy még gyakrabban először tudatosan, szabályok alapján tanuljuk meg, de némi gyakorlás után a szabályokra már nem is emlékszünk, csak magára a folyamatra. Ide tartozik a legtöbb szokásunk és tanult képességünk, mint például a síelés, zongorázás, de a járás vagy a futás is. Nyilván úgy tanulunk meg táncolni, hogy elmagyarázzák nekünk a lépéseket, de később, tánc közben már egyáltalán nem emlékszünk a magyarázatra, mégsem vétjük el a lépést (kivéve persze, ha két bal lábunk van). A Parkinson-kóros betegeknél épp ezen agyi területek sérülése okoz problémát: esetleg különösebb megerőltetés nélkül felidézi második világháborús emlékeit, de sokkal nehezebben alakít ki új szokásokat, vagy pl. ha elköltöznek, nehezebben tanulja meg a hazavezető utat.)

i. Jellemzői: • Nem tudatos • Gyakorlatilag korlátlan kapacitású • Gyors működésű, erőfeszítés-mentes • Automatikus • Az asszociációk jellemzik

37

Emlékezés zavarai

1. Emlékezés teljes kiesése - amnézia 2. Emlékezés részleges kiesése pl. disszociatív amnézia: rendszerint olyan - traumás természetű

vagy stresszel kapcsolatos - lényeges személyes eseményre vonatkozó felidézési képtelenség, amikor az esemény túlságosan jelentős ahhoz, hogy a kiesés a normális felejtéssel magyarázható lenne.

3. Pontatlan emlékezés (paramnézia- emlékezet hamisítás, pl. a jelen történést múltként éli meg az illető - a déjà vu (ejtsd: dézsá vü, francia kifejezés, azt jelenti: már látott dolog).

a. emlékezési illúzió – tévesen ítéli meg az illető az adott helyzetet b. katatón emlékezés – ált. idős embereknél

a. Jelen történésekre nem emlékszik, viszont a távoli eseményeket részletesen felidézi.

Hogyan lehet növelni a memóriából való előhívás sikerességének esélyét? (Emlékezeti stratégiák)

a) Feldolgozás mélységének elve: A felidézés sikeressége a feldolgozáson és az előhívási módszereken múlik. Minél mélyebb a feldolgozás annál könnyebb az előhívás.

b) Cselekvés szerepe: aktivitás kapcsolódik a rögzítéshez c) Kontextushatás: a bevésés, rögzítés körülményei (pl. helye) között sikeresebb a felidézés d) Szervezés: jegyzet, vázlat, ábra készítése e) Értelmes kapcsolatok kialakítása: már elraktározott ismeretekhez kapcsoljuk a rögzítendő

anyagot Az asszociációk (képzettársítások) fajtái:

1. Fizikai határosságon alapuló a. Téri, idői, strukturális (ritmus)

2. Pszichikai a. Hasonlóságon és kontraszton alapuló

3. Funkcionális viszonyon alapuló a. Cél-eszköz b. Minőség-mennyiség c. Ok-következmény d. Dolog-tulajdonság

4. Logikai viszonyon alapuló a. Egyedi-általános b. Faj-nem

Tanulás fogalma:

1. új ismeret, készség, magatartásforma elsajátítása 2. tapasztalataink eredményeként a magatartás viszonylag tartós változása következik be 3. tapasztalat eredménye

vagy rövidebben: a viselkedés viszonylag állandó megváltozása gyakorlás eredményeképpen. Tanuláselméletek:

1. Habituáció, szenzitizáció (nem asszociációs): az élőlény megtanulja figyelmen kívül hagyni az ismerős és következmények nélküli ingereket (ez a legegyszerűbb forma pl. az óra ketyegését figyelmen kívül hagyjuk).

2. Klasszikus kondicionálás (Pavlov)

38

3. Operáns kondicionálás (Skinner, Thorndike), itt az ember aktív résztvevő, legegyszerűbben, azon viselkedések gyakoribbak, melyek jutalommal járnak, mint azok, melyek nem. Amolyan próba-szerencse elven kísérletezünk, amelyiket megerősítik, az marad… Megerősítés vagy büntetés (ez az averzív tanulás, ugyanúgy működik ellentétes előjellel.)

4. Szociális modell (Bandura), vagy esetleg megfigyeléses tanulás. Ilyen pl. az autóvezetés. 5. Komplex tanulás. Ez kognitív megközelítésben a tanulás az élőlény azon képességén múlik,

hogy a világ egyes vonatkozásait mentálisan reprezentálja, és aztán ezeken hajt végre műveleteket. Ezek nem csak asszociációkat tartalmaznak (mint a klasszikus tanulásban megismert összekötések inger és válasz között), hanem a világ komplexebb vonatkozásai, mint pl. a környezetről alkotott térképek. ( Ide sorolhatjuk még a belátásos tanulást és az előzetes hiedelmeket is).

6. Kognitív vagy modelltanulás (értelmes tanulás): Csak emberre jellemző. Személyes tapasztalatokat feltételez, azonosul a mintával. (Piaget, Kelly) Értelmi képességek fejlesztése. Nincs szüksége közvetlen személyes tapasztalatra az ismeretek kiváltásához. Lényege: modellel való azonosulás.

A tanulás általános lépései: 1. lépés – bevésés 2. lépés – emlékezés 3. lépés – felejtés

Bevésés – 1. lépés Módja:

• mechanikus • gondolati

Akkor eredményes, ha az egyén számára megfelelő az:

a. egészségi állapot (testileg, lelkileg kiegyensúlyozott ember) b. szükségleti rész c. hozzáállás (képesség, érdek) d. érdeklődés e. elsajátítandó anyag mennyisége f. elsajátítandó anyag minősége

Sikeressége javítható:

a. rajzolással b. lényegkiemeléssel c. jegyzeteléssel d. kiegészítő szóbeli magyarázatokkal e. részenkénti ismétléssel f. hangos felmondással

Hatékony tanulás módszeres lépései:

a. tanulás serkentő környezet megteremtése (helység, csend, nyugalom, fény, hőmérséklet, levegő)

b. anyag előzetes áttekintése (célszerű átismételni, lehessen mihez kapcsolni az anyagot) c. bekezdésekre bontás, azok elolvasása (részekre bontás) d. gondolatok átfogalmazása

39

e. vázlatkészítés f. önellenőrzés

Emlékezés – 2. lépés Fogalma: élet során véletlenül vagy szándékosan szerzett ismeretek Felejtés – 3. lépés

1. kölcsönhatásos a. új ismeretek tanulása során keveredik a régi ismeretekkel b. új ismeretek visszaszorítják a régit c. régi ismeretek akadályozzák az új rögzülését (pl. ideológiai beállítódás)

2. inaktivitás - elhalványul az ismeret, nem használjuk.

Tudat és tudatállapotok A tudat kettős funkciója:

1. Önmagunk és környezetünk folyamatos figyelemmel kísérése (monitoring) a. tudatunk bizonyos ingereket kiemel, másokat figyelmen kívül hagy b. figyelmünk szelektív, azaz bizonyos dolgok, mások rovására kerülnek tudatunkba c. elsőbbség: ami a túlélés szempontjából jelentős

2. Önmagunk és környezetünk folyamatos kontrollja: cselekedeteink és gondolkodási folyamataink

elindítása és befejezése a. cselekedeteink megtervezése, elindítása és vezérlése b. nem minden cselekedetünket vezérli tudatos döntés

3. Aktív vagy éber tudatállapot: a. EEG – agyi elektromos tevékenység mérésével:

• 13 Hz – feletti aktív éber /Béta/ • 8-13Hz ellazult /alfa tevékenység/ • ez alatt alvási fázisok

4. Módosult tudatállapotok:

a. alvás b. meditáció c. relaxáció d. hipnózis e. pszichoaktív szerek

Az alvás nem a tudatosság ellentéte, de módosult tudatállapot. Ötféle alvásszakasz (négyféle mélységszint + REM (Rapid eyes movement)). A mélyebb alvásszakaszok az éjszaka korábbi, a REM többsége a későbbi részében van. Nyolcórás alvás alatt kb. 4-5 REM fázis van, ez a pihentető alvás időhossza (javasolt éjfél előtti időszak a kísérletek szerint). Az alvásciklus mintázata az életkorral változik: újszülötteknél 50% REM, 5 - időskorig 20-25%, majd tovább csökken kb. 18%-ra. Az idős embereknél kevés v. semmi mélyalvás, gyakrabban, hosszabb időre ébrednek fel. A REM fázisban szinte mindig van álom (vizuális és eleven), míg a NREMben az esetek felében (kevésbé vizuális és érzelemileg kevésbé telített, az éber állapotban történt eseményekkel állnak kapcsolatban). A REM szakaszok az ébredéshez közeledve egyre hosszabbak (álmok is).

40

Alvászavarok (gyűjtő fogalom: inszomnia, narkolepszia, alvási apnoé)

1. alvászavar: amikor az alvásképtelenség károsítja a nappali teljesítményt 2. alváshiány: egy héten keresztül napi egy óra alváshiány felér egy éjszakai virrasztással jele:

kora délutáni álmosság (ennek oka nem lehet az evés v. az unalom) inszomnia (álmatlanság):

1. az alvás mennyiségével vagy minőségével való elégedetlenség 2. szubjektív 3. az emberek hajlamosak alvásidejük kiesésének túlbecslésére

narkolepszia (kóros álmosság, aluszékonyság):

1. Rohamszerűen és ellenállhatatlanul rátörő álmosság. Értsd: bármikor elalhat. 2. Naponta több néhány mp-30percig tartó epizód 3. 1000 emberből egy súlyos 4. Napközbeni REM fázis, akár összeesés is. 5. Öröklődik.

Apnoé (légzéskimaradás, légzésleállás):

1. a légzés alvás közbeni leállása pl. erős horkolás 2. az agy nem küld jelet a légzőizmoknak 3. egy éjszaka során csak néhány epizód 4. napi 12 óra alvás mellett is álmosak 5. veszélyeztetettek: idős férfiak

Meditáció, relaxáció, hipnózis vagy épp a pszichoaktív szerek is „segíthetnek” a módosult tudatállapot elérésében. Meditáció során a tudatállapot megváltoztatása történik rituálék és gyakorlat segítségével. A relaxáció csak részint sorolható ide. Relaxációban a kliens a terapeuta segítségével elsajátítja azt a képességet, hogy képzeleti képek, ill. magában kimondott szavak segítségével képes legyen az izmok ellazulását előidézni testében. A hipnózis, olyan társas interakció, amelyben az egyik ember (a hipnotizált) egy másik ember (a hipnotizőr) szuggesztióira megváltozott érzékeléssel, emlékezettel és akarati cselekvéssel reagál. Klasszikus esetben ez az élmény és a vele társuló viselkedés érzékcsalódással határos szubjektív meggyőződéssel és kényszerrel határos akaratvesztéssel társul. Pszichoaktív szereknek nevezzük azokat a kémiai anyagokat (drogok), amelyek a viselkedést, a tudatot és a hangulatot befolyásolják. Függőséget kialakító pszichoaktív szerek

1. Depresszánsok (alkohol, barbiturátok, nyugtatók) 2. Opiátok (ópium, codein, heroin, morfium, metadon) 3. Stimulánsok (amfetaminok, kokain, nikotin, koffein) 4. Hallucinogének (LSD, meszkalin, pszilobicin, PCP) 5. Cannabis-származékok (marihuána, hasis)

A függőség formái:

1. Fizikai függőség (addikció) 1.1. Tolerancia: egyre nagyobb mennyiségű szer szükséges ugyanakkora hatás

kiváltásához 1.2. Elvonási tünetek: a szer elhagyását kellemetlen testi tünetek kísérik

2. Pszichológiai függőség: tanulás révén alakul ki

41

A gondolkodás: - Az érzékileg adott tulajdonságok között lévő viszonyokon keresztül új, érzékileg nem adott,

elvont tulajdonságok feltárása - Összefüggések, viszonyok, lényeges, szükségszerű kapcsolatok tükrözése - A megismerés kiszélesítése és elmélyítése - A megismerő tevékenység legmagasabb foka, szimbolikus tevékenység - Összetevői:

• Lényegkiemelés (fogalomalkotás) • Felismerés, logikai osztályba sorolás • Összefüggések feltárása, viszonylatok megértése

- Probléma, problémamegoldó gondolkodás - Belátás - Beállítódás

A gondolkodás fajtái:

1. Asszociatív gondolkodás: gondolatok, élmények egymáshoz kapcsolása (cél nélkül) 2. Megértés: a dolgok lényegének és kapcsolatainak feltárása 3. Problémamegoldás: a célhoz vezető, nem ismert út megtalálása 4. Propozicionális gondolkodás: belső beszéd, lelki „fülünkkel” hallott mondatok (Propozíció: egy

tényállásra vonatkozó kijelentés (pl. a macska egy állat), meghatározott viszonyban összekombinált fogalmakból áll)

5. Képzeleti gondolkodás: lelki „szemeinkkel” látott vizuális képek 6. Motoros gondolkodás: mentális mozdulatok

Főbb fogalmak:

1. Fogalom: egy fogalom a dolgok egy teljes osztályát képviseli, azon tulajdonságok halmazát, amelyeket ehhez az osztályhoz kapcsolunk (pl. kutya)

2. Kategorizáció: a tárgyak fogalomhoz rendelése 3. Prototípus: a fogalom prototípusa a fogalom legjobb példányainak leírása, ami egyénenként

különböző lehet. 4. Mag: a fogalom magja – a fogalomhoz tartozás szempontjából kritikus tulajdonságok. 5. Tipikusság: egy egyedi példányt annál tipikusabbnak érzünk, minél jobban hasonlít a

prototípusra. 6. Dedukció: általános szabályokból következtetés az egyedi esetekre:

Alapvetően logikai szabályokat követ (ha esik, viszek esernyőt – most esik – most viszek esernyőt)

7. Indukció: egyediből következtetés az általánosra – valószínűségen alapszik, ezért nem feltétlenül igazolható.

Képzeleti gondolkodás:

1. A képzelet olyan folyamatokat érint, mint az észlelés („lelki szem”) 2. Fajtái:

a. Reproduktív (már érzékelt, tapasztalt dolgok újra felépítése) b. Produktív (olyan kép létrehozása, amit eddig nem tapasztaltunk még)

3. A mentális műveletek, amelyeket ezekkel a képzetekkel végzünk, analógok azokkal a műveletekkel, melyeket valódi, látott tárgyakkal végzünk: a képzetek forgathatók és nagyíthatók

Vagy másképpen: A képzelet:

42

1. régi emlékképeink nyomán, látási, mozgási és más érzékszervi tapasztalatok kapcsolódnak össze, melynek eredményeképpen egy új képet anticipálunk.

2. minőségileg újat hoz létre Probléma:

1. A probléma az a helyzet, amelyben adott egy kiindulási pont és egy végcél, a kettő közötti út azonban nem ismert.

2. A probléma típusai: a. Zárt: egy megoldása van, amit az adott keretek, szabályok meghatároznak (pl.:

sakkfeladvány) b. Nyílt: több lehetséges megoldása van (pl.: szerezz sört!)

Problémamegoldás A probléma az a helyzet, amelyre a személynek nincs kész válasza. A problémamegoldás megoldáskeresést jelent egy viszonylag ismeretlen helyzetben: egy cél felé haladunk, de nincsenek kész eszközeink ennek elérésére, ennek érdekében alcélok megvalósítására törekszünk. A problémamegoldás folyamata: (Lénárd Ferenc 1911-1988)

1. Makrostruktúra: gondolkodási fázisok a. Ténymegállapítás b. A probléma megfogalmazása c. A probléma módosítása d. Megoldási javaslat e. A folyamatot mindig kísérik érzelmek

2. Mikrostruktúra a. Analízis, szintézis b. Absztrahálás c. Összehasonlítás, rendezés d. Kiegészítés, analógia e. Általánosítás f. Konkretizálás

Az intelligencia fogalma: Röviden: intelligencia = általános, globális értelmi képesség Hosszabban: Az intelligencia az az összesített, globális képesség, amely lehetővé teszi a célszerű cselekvést, a racionális gondolkodást és a környezettel való eredményes bánást. Azt jelzi, hogy hogyan képes az egyén egy adott probléma megoldásához szükséges mentális részképességeit mozgósítani, illetve fejleszteni azokat. Nem egyszerű az intelligencia meghatározása. Az intelligencia többszörösségére vonatkozó elméletek éppen azt hangsúlyozzák, hogy az intelligencia nem csak az elvont, logikus gondolkodás képességét jelenti! Az intelligencia kutatásának története:

• Galton: az intellektuális képességek egyéni különbségeinek mérése a XIX. sz. végén • Binet és Simon: a gyerekek mentális képességeinek vizsgálata a beiskoláztatás szempontjából

Franciaországban (1905) • Stern: IQ, azaz intelligenciahányados fogalmának bevezetése: a mentális kor és az életkor

hányadosa

43

Az intelligencia természetéről szóló viták: • öröklés-környezet szerepe az intelligencia alakulásában. Mind az örökletes tényezőknek, mind

a környezeti tényezőknek szerepe van az intelligencia alakulásában. • egységes v. többszörös intelligencia: létezik-e egy általános, globális képesség, vagy az

intelligencia különböző specifikus mentális képességek összetett mintázata. A gyakorlatban, pl. a nevelés-oktatás során jobban tudjuk használni az intelligencia többszörösségét, az intelligencia összetevőit hangsúlyozó elméleteket. Ezek ugyanis arra világítanak rá, hogy az általános értelmi képesség további részképességekre bontható, amelyek fejlődésében igen nagy szerepe van a környezeti hatásoknak, a tanulásnak, tapasztalásnak. A speciális képességek fejleszthetők!

Intelligencia faktorok (Charles Spearman, 1863-1945): G – átlagos, S – speciális: különféle képességekre, vagy feladattípusokra vonatkoznak. Az intelligencia elemei: (Robert Sternberg, 1949-)

- tudományos és gyakorlati - a tapasztalatokból való tanulás és azok alkalmazásának képessége - az absztrakt gondolkodás és következtetés képessége - a változó világ követelményeihez való alkalmazkodás képessége - az a képesség, hogy az ember önmagát motiválja és eredményesen hajtsa végre a rá váró

feladatokat Az intelligencia többszörös szerkezetére, összetevőire vonatkozó elméletek:

• Cattel: hajlékony (folyékony) v. rögzült (szilárd) intelligencia o hajlékony: az információfeldolgozás hatékonysága, a különböző helyzetekhez való

rugalmas alkalmazkodás o rögzült: a megszerzett tudás és a képességek alkalmazása („élettapasztalat”)

• Spearman: általános és specifikus faktor • Thurstone szerint az elsődleges mentális képességek: észlelési képesség, emlékezés,

számolás, téri viszonyok megértése, nyelvi megértés, beszédkészség, következtetés (Az elsődleges mentális képességek mindig további részképességekre oszthatók, melyek közül sok fejleszthető!)

• Gardner többszörös intelligencia elmélete — Gardner kifogásolta, hogy az eddigi elméletek, az intelligenciatesztek túlságosan a szóbeli, logikai-matematikai képességeket emelték ki, pedig nem csak ezekben lehet valaki intelligens, szerinte hétféle intelligencia, értelem különíthető el: nyelvi, zenei, logikai-matematikai, téri, testi-mozgásos, személyes (intraperszonális), társas (interperszonális) intelligencia

• Goleman: érzelmi intelligencia (pl. hogyan tudjuk magunkat ösztönözni, indulatainkat kontrollálni, kezelni a frusztrációs helyzeteket, megérteni másokat stb.)

• Sternberg nevéhez kapcsolhatjuk még az intellektus hármas elméletét, (miszerint ma nem azt mérjük, amit kellene… szerinte épp ezért inkább a tehetséget kellene mérni): 1. Analitikus intelligencia, az képesség, hogy teljes tudományos, problémamegoldó

feladatokat oldjon meg, így például ez az, amit a hagyományos intelligencia tesztek mérnek. (Az ilyen típusú feladatok rendszerint jól meghatározott problémák, amelyekre csak egyetlen helyes válasz létezik.)

2. Kreatív intelligencia, új és szokatlan helyzetekben képes sikeresen aktiválni a meglévő tudást és készségeket. Ha az egyénnek magas a kreatív intelligenciaszintje, akkor nem megfelelő válaszokat adhat a fenti intelligencia vizsgálatokra, mivel egy másik nézőpontból látja a problémákat.

3. Praktikus intelligencia, képes alkalmazkodni a mindennapi élethez támaszkodva a meglévő ismereteire és képességeire.

44

Intelligencia tesztek: - első intelligencia teszt: Alfred Binet (1859-1911)– mentális kor (MK) összehasonlítása az

életkorral (ÉK), gyakorlást nem feltételező tételek összeválogatása, életkoronként teljesítendő feladatokkal. A teszt kidolgozója az iskolások tanulásban érintett képességeit kívánta olyan értékponttal ellátni, mely bejósolja, mennyire lesz eredményes a gyermek a tanulásban.

- intelligencia hányados: IQ=MK/ÉK*100 David Wechsler (1896-1981) féle intelligencia skála

- Performációs skála: elsősorban a cselekvéses területeket méri, észlelési, téri-vizuális érzékelés, nem verbális alapú következtetéses gondolkodás

- Verbális skála: a beszédes területek, régebben ide sorolták a memória területeket is, ma inkább külön veszik. Fogalmi rendszer, szókincs, verbális analógiás gondolkodás

- Memória: emlékezeti területek, ide sorolható pl. a fejben számolás. - Feldolgozási sebesség, az információk feldolgozása, szabálykövetés és alkalmazás

sebessége, pontossága. - Megkülönböztet kristályos (tanult) és fluid (nem tanult) intelligenciát.

Nemek közti különbségek:

1. férfiak és nők kb. egyformán teljesítenek a teszteken (bár a férfiaknál nagyobb a szélső értékek aránya…)

2. speciális képességeket mutató tesztekben vannak eltérések (nők – verbális, férfiak – vizuális-téri és matematikai gondolkodás)

3. ezek lassan eltűnnek, régi tanítás és társadalmi elvárás okozta. Főbb fogalmak:

1. Adottság: valaminek a megtanulására való alkalmasság, alkalmassá teszi bizonyos átélési, cselekvési és viselkedésmódok, képességek és készségek kifejlesztésére.

2. Képesség: minden olyan tudásfajta, amely valamilyen aktivitást tesz lehetővé birtoklója számára.

3. Jártasság, készség: Az ismeretek elsajátításának, ill. gyakorlati alkalmazásának két egymásra épülő szintje. A jártasság szintjén végzett tevékenység egyes elemei automatizálódik, más elemei tudatossá válik. A begyakorlás útján válik lassan minden elem automatikussá, vagyis készséggé. (pl. írás megtanulásakor a betűk írásképének megformálása, később automatikussá válik, és nem figyelünk rá.)

4. Rátermettség: a személyiség dinamikus, kivitelező funkciója, ami segíti, hogy a meglévő képesség a teljesítményben öntsön testet.

A teljesítést gátló tényezők:

- a motiváció hiánya - a belső kontroll hiánya - a kitartás hiánya - a nem megfelelő képességek használata - a gondolkodás és cselekvés közötti összhang megteremtésének képtelensége - a cél elővételezésének hiánya - a feladatok befejezésére való képtelenség - a kudarctól való félelem - a halogatás - a felelősség áthárítása - a személyes problémákkal való állandó foglalkozás - a figyelem eltéríthetősége - kifejezett önsajnálat

45

- kifejezett dependencia (elbutulás) - túl kicsi, vagy túl nagy önbizalom - képtelenség arra, hogy a fától meglássa az erdőt - a kritikai vagy a kreatív gondolkodás közötti egyensúly hiánya - a késleltetésre való képtelenség

Figyelem, koncentráció, tanulás, mentális tréning

A figyelem fogalma • A figyelem szelektív, kiemelő folyamat, az észlelés összpontosítása, amelynek következtében

az ingerek egy korlátozott köre hangsúlyosabban tudatosul. • A figyelem, a tudat ráirányulása egy meghatározott tárgyra, jelenségre, az érzékszervek

beállítása az új inger optimális felvételére. A figyelem fajtái:

1. önkéntelen: orientációs, tájékozódási reflex 2. szándékos: céltudatosan irányított, a szándékos cselekvés szükségszerű eleme

Fiziológiai alapja: agytörzsnek és agykéregnek a működése Agykéreg azon sejtcsoportjai, amelyek a figyelemért felelősek más területről energiákat vonnak el, ezáltal más kérgi részek működése háttérbe szorul - koncentráció. Figyelmünk kifejezései:

1. verbális 2. nonverbális (szemkontaktus, mimika, vegetatív mód pl. izzadás) 3. metakommunikációs (közlés a közlésben) – érzelmek kifejezése

A figyelem szelektivitása Hogyan választjuk ki, hogy mire figyelünk és mire nem?

a) spontán, önkéntelen figyelem - Mi ez? reflex • a spontán figyelmet kiváltó ingerek jellemzői (erős, szokatlan, mozgó, hirtelen változó,

biológiailag jelentős) • a felszólító jelleggel rendelkező ingerek és az észlelő beállítódása (érdeklődés,

elvárások, szükségletek szerepe) b) szándékos figyelem – akaratlagos odafordulás, tudatos választás

Tökéletes-e a szűrés? Feldolgozzuk-e a nem figyelt ingereket, információkat is? Korai, illetve késői szűrés

• korai: azelőtt hagyni figyelmen kívül, mielőtt ismernénk a jelentését, • késői: már tisztában vagyunk vele

Nem mindent vagy semmit jellegű a szűrés, a fontos információt akkor is feldolgozzuk, ha nem figyelünk rá szándékosan.

• (pl. sajátnév-hatás) • az úgynevezett 'koktélparti-jelenség' az ember auditív észlelési rendszerének azon képességén

alapszik, hogy hallásunk még nagyobb zajban is képes leszűkíteni a körülöttünk lévő hangokat arra az egyre, amelyikre épp figyelni akarunk.

A szándékos figyelem tulajdonságai:

1. Terjedelme: hányféle ingert tudunk egyszerre megragadni, befogni a figyelmünkkel. 2. Tartóssága: mennyi ideig tudunk kitartóan, megszakítás nélkül egy dologra figyelni. A figyelem

intenzitása, koncentráltsága, hossza (időben, minőségben). 3. Átvitele: mennyire rugalmas pl. egyik feladatról a másikra átállni, hiánya a figyelem tapadása.

46

4. Megosztása: hányféle, figyelmet kívánó tevékenységet tudunk végezni egyidejűleg. A szándékos figyelem ezen tulajdonságai az életkor előrehaladtával sokat fejlődnek. Egy felnőtt ember észlelésében 1/10 mp szükséges az idegpályákon lezajló ingerületek vezetéséhez. Az ingerületek lehetnek: széttartóak vagy gátlók. Figyelmünknek hajlékonysága is van - hullámzó. Kb. 25-45 perc az az idő, amíg aktívan tudunk figyelni. Kimerült ember esetén megtapad a figyelem valaminél (dekoncentráció), és abból az állapotból csak erős ingerrel mozdítható ki.

Megosztott figyelem Tudunk-e egyszerre több tevékenységet végezni?

- figyelmi kapacitás modellje: mindig egy adott figyelmi kapacitással rendelkezünk (ennek mennyisége pl. függ aktuális állapotunktól is!), ezt tudjuk megosztani tevékenységek között

- automatikus és kontrollált cselekvések: vannak olyan tevékenységek, amelyeket automatikusan tudunk végezni, nem igényelnek tudatos figyelmi erőfeszítést (automatikus cselekvések) ill. vannak olyan tevékenységek, amelyek nagy figyelmi erőfeszítést, odafordulást igényelnek (kontrollált cselekvések) — A gyakorlás, tapasztalás révén a kontrollált cselekvések automatikussá válhatnak. (pl. autóvezetés, gépírás, annak megtanulása révén)

. Koncentráció és mentális edzés

• Mentális gyakorlással hatékonyabb tanulás, mint csak fizikai gyakorlással. • Háttere: az idegrendszer és az izomrendszer szoros kapcsolata. • Alkalmazható:

o a helyes mozgássor megerősítésére o a hibák kijavítására o a technikailag helytelen mozgások áttanulása esetén.

A mentális tréning

• A koncentrációt és a mozgáskoordinációt javítja. • A mozgássor fejben lejátszását, kidolgozását jelenti. • A mozgástanulás folyamatában is használható. • A verseny előtti ráhangolódást is szolgálja. • A finom mozgáskoordinációt igénylő sportágakban a közönséghatás külön kihívást jelent a

figyelemelterelés miatt!

A kreativitás A kreativitás az a beállítódás és képesség (a képességek szerveződése), hogy a korábban elszigetelt tapasztalatok között kapcsolatokat hozunk létre, amely új gondolkodási sémák formájában, új tapasztalatokként, elképzelésekként vagy produktumokként jelennek meg, akár a művészetben, akár a tudományban és technikában, akár a mindennapi életben.

47

Kreativitás: alkotóképesség, új gondolatok létrehozására, újításra, felfedezésre való képesség. Míg az intelligencia inkább a konvergens gondolkodáshoz, addig a kreativitás a divergens gondolkodáshoz kapcsolódik. (Guilford vezette be a kétféle gondolkodásmód és a kreativitás fogalmát az 1950-es években.) A kreativitás összetevői:

1. Fluencia (könnyedség) 2. Flexibilitás (rugalmasság) 3. Originalitás (eredetiség) 4. Szenzibilitás (érzékenység) 5. Elaboráció (kidolgozottság) 6. Redefiníció (újrafogalmazás)

Többféle értelemben beszélünk a kreativitásról:

• a kreatív folyamat (az alkotás folyamata) az alkotás folyamatának szakaszai: előkészítés, lappangás, megvilágosodás,

igazolás (Wallas) • a produktum (valamilyen tevékenység eredménye) kreativitása

ez alapján szokás elkülöníteni a kreativitás különböző szintjeit: pl. kifejező, produktív, újító, feltaláló, teremtő kreativitás

a kreatív produktum: eredeti, újszerű, a probléma vagy a cél szempontjából jelentős

• a kreatív személyiség jellemzői a kreatív egyének közös jellemzői: pl. a környezet ingereire való szokatlan

érzékenység, önálló gondolkodás, nonkonform viselkedés, kitartás a feladatokban, kedvelik az ötletek gyártását, gyakran humorérzékkel is rendelkeznek, nem kedvelik a kötöttségeket

kreatív képességek (Guilford): általános problémaérzékenység, fluencia (ötletek számossága), flexibilitás (rugalmasság), originalitás (eredetiség, újszerűség), újrafogalmazás, elaboráció (kidolgozás)

A kreatív személyiség jellemző tulajdonságai: • intellektuális hatékonyság, • független gondolkodás és tevékenység, • nonkonformitás, • önmegvalósítási, önkifejezési indíték, • pozitív én-kép, • magabiztosság, • pszichés kiegyensúlyozottság, • újító szándék

• a környezet kreativitása — mennyire ösztönzi a környezet az egyének

kreativitását a kreativitás kibontakozását segítő környezet jellemzői: nyitottság; pozitív

mintaadás; útmutatás, segítségnyújtás; humorérzék; empátia; értékelés, értelmezés késleltetése; bizalom légköre; játékos helyzetek teremtése

a bátorító, ill. szorongást keltő felnőtt sajátosságai (Fisher) A kreativitás vizsgálata:

48

• szokatlan használat teszt: Mire lehet használni egy mosogatószivacsot? • Torrance körök

A válaszokat az alábbi szempontok szerint értékelhetjük: • fluencia (folyékonyság): válaszszám, hány ötlete van • flexibilitás (rugalmasság, hajlékonyság): hányféle ötlete van • originalitás (eredetiség): mennyire egyediek, szokatlanok az ötletek • elaboráció (kidolgozottság): mennyire komplexek, kidolgozottak az ötletek

A kreativitás fejleszthető.

49

Megismerést befolyásoló tényezők (motiváció, érzelmek)

Motiváció

A motiváció kutatásának története – elméletek a motiváció természetéről Főbb fogalmak: drive, szükséglet, motívum, aktivációs szint (arousal szint)

• Szükséglet: hiány a szervezetben. • Homeosztázis: a belső környezet egyensúlyi állapota. • Drive (hajtóerő): a szükséglet nyomán fellépő aktivált állapot vagy késztetés. A szükségletet

csökkentő viselkedésre indít. A motivált viselkedés energetikai komponense. (belső késztetés) • Arousal: éberség, izgatottság, készenléti állapot. • Motívum: a viselkedés valamilyen céltárgy vagy célhelyzet elérésére irányul. Motivált állapotban

érzékenységünk nő a céltárgy iránt. A cél elérésével a motivált cselekvés leáll (öröm). • Motiváció: latin eredetű, amovere (mozgatni) szóból származik. A motiváció a viselkedés

kiváltásában, fenntartásában és irányításában szereplő lelki folyamatok összessége. A motiváció és a szervezet arousalszintje között nagyon szoros összefüggés figyelhető meg. A fiziológiai szükséglet által előidézett késztetés befolyásolja a szervezet aktivációs szintjét, az arousal szintet. A késztetés fellépése növeli a szervezetben fellépő aktivációs szintet, amely a szükséglet kielégítésével csökken. A szervezet általános motivációs állapota, amit értelmezhetünk arousalként is fontos szerepet játszik a viselkedés szerveződésében, és a teljesítményben. Az összefüggés egyértelműen azt mutatja, hogy a viselkedés szerveződése és a teljesítmény szempontjából van egy optimális arousal szint, amikor a viselkedés szerveződése a leghatékonyabb a teljesítmény pedig a legmagasabb. Ha az arousal szint alacsony álmossá válunk, és nehezebben tudunk koncentrálni. Ha magas az arousal szint, akkor a viselkedés dezorganizálttá, figyelmünk szétszórttá válik, és teljesítményünk csökken. A szervezet az optimális arousal szint elérésére törekszik és igyekszik azt fenntartani. A motivációelméletek a motiváció működésének mechanizmusaira keresik a magyarázatot. Két elterjedt felfogás a drive-redukciós és az arousal szint elmélet:

a) Drive redukciós elképzelés: drive, hiányállapot, környezeti ingerek A 40-es, 50-es évek egyik elterjedt nézete az alapvető motívumok működésére vonatkozóan a drive-redukciós elmélet volt. Ennek alapján a motívumok arra irányulnak, hogy redukálják a személy által felszültségként átélt pszichikus állapotot, és a feszültség vagy drive csökkenése örömet okoz. Bizonyos motívumok (pl. éhség) működése valóban megmagyarázható a drive-redukció elmélet elveivel. Más motívumok működésére azonban, mint a szexuális és kíváncsiságmotívumok nem képes kielégítő magyarázatot adni. A kíváncsiságnál maradva, az elmélet szerint mindenkinek el kell derülnie a szélsőséges feszültségkeltő helyzeteket, de néhányan keresik az olyan tevékenységeket, melyek erős izgalmakkal járnak (pl. sárkányrepülés, sziklamászás stb.) A viselkedés nem a tudattalan erők összessége, hanem az eros és a tanatos állandó konfliktusainak az eredménye. Ide tartozik: ösztön, szükséglet drive. Ösztönök: bonyolult idegrendszeri folyamat, amely a viselkedés veleszületett, célra irányuló komponense (összetevő) pl. táplálkozási. A motivált viselkedés elindítója a szervezetben fellépő szükségállapot, amely feszültségnövekedést okoz. Az egyént arra készteti, hogy ezt a feszültséget csökkentse. Tartós hiánya az életet is

50

veszélyezteti. Ezért az egyént arra ösztönzi, hogy ismét kialakuljon a homeosztázis (szervezetben kialakult belső egyensúly). A homeosztázis gondolatát Sigmund FREUD hozta be a pszichológiába, aki fiziológiai alapon gondolkodott. Elméletileg ő dolgozta ki ezt az elméletet az emberi viselkedésről. Azt gondolja Freud és követői - számosan vannak ma is világszerte -, hogy ebben a feszültség egyensúly szükséglet kielégítés révén áll helyre. A feszültség egyensúly, amely megvolt, de megbomlott, akkor fog újra helyreállni, hogyha szükségletében kielégül az egyén. Valamilyen hiányérzék szükségletet kelt, ez pedig egy neki megfelelő ösztönzőt, ösztönző erőt, TRIEB-et aktivál és ez az ösztönző erő tereli, irányítja, hajtja a viselkedést és kihuny akkor, hogyha a szükséglet-kielégítés megtörtént.

b) Általános aktivációs szint elképzelés: az optimális aktiváció fenntartására törekszik az élőlény, hiszen ekkor tud a legjobban funkcionálni.

A motivációval kapcsolatban leginkább elfogadott elvét napjainkban az arousal szint elmélet jelenti. Az elmélet abból indul ki, hogy minden ember az optimális arousal szint elérésére törekszik. Az optimális szint természetesen egyénenként változó. Az alapvető fiziológiai szükségletből fakadó motívumok (pl. éhség, szomjúság stb.) az optimális szint fölé emelik az arousal szintet, így olyan viselkedést eredményeznek, amely lecsökkenti a megemelkedett arousal szintet. Abban az esetben viszont, amikor az élő szervezetet kevés inger éri, az arousal szint lecsökken az optimális szint alá, ami a szervezetet az arousal szint növelésére fogja motiválni. Keressük a környezetünkben az ingereket (ideértve a szexuális izgalmakat), az újdonságot és a komplexitást, azonban csak az optimális szintig.

Az elsődleges, alapvető, biológiai eredetű motívumok A motívumok fajtái:

1. homeosztatikus motívumok (éhség, szomjúság, légzés, salakanyag ürítés), 2. nem homeosztatikus motívumok (szexuális és utódápolási motívumok) 3. exploráció (kereső-kutató magatartás),

1. Homeosztatikus motívumok, melyek az önfenntartást, túlélést szolgálják homeosztázis (= szervezetünk belső egyensúlyi állapota) Homeosztatikus motívumok működésének elve: elsődlegesek a biológiai kiigazító mechanizmusok a homeosztázis fenntartásában, de ha ezek nem elégségesek, akkor jön a viselkedéses alkalmazkodás

a) Hőszabályozás: biológiai és pszichológiai (viselkedéses) alkalmazkodás. b) Folyadékfelvétel szabályozása: elsősorban biológiai alkalmazkodás, a pszichológiai,

viselkedéses alkalmazkodás néha késik. c) Táplálkozás szabályozása

o Biológiai tényezők: vércukorszint, agyhőmérséklet, testhőmérséklet. o Környezeti tényezők szerepe: pl. látvány, illat, idő (egyénileg eltérő, hogy kit mennyire

befolyásolnak a környezeti tényezők) 2. Szociális motívumok - szintén biológiai eredetűek, a fajfenntartást szolgálják, sajátosságuk, hogy az embereknél a biológiai tényezők mellett elég jelentős a tanult tényezők szerepe

a) Humán szexualitás b) Utódápolás: biológiai háttér (ösztrogén) + pszichológiai jelenség (kötődés) c) Érzelmi motívumok:

o szeretet - szeretetkapcsolat kialakulásának döntő lépése, az anya-gyermek imprinting találkozása (bevésődés) – azt fogadja el anyának, akit először meglát, hormonálisan alakul ki az utódellátási igény, anyai drive-ok fokozzák a csecsemő veleszületett ösztöneit – szopó, átkaroló, fogó, pillacsapó).

51

o Félelem - a negatív érzelmek arra kényszerítik az egyént, hogy ettől megszabaduljon. Diffúz: rejtve marad, szorongás

Bizonyos elméletek szerint két további ösztön, motívum is van, amely sajátos viselkedésre készteti az embereket:

d) Agresszió: olyan viselkedés, amelynek célja a másik szándékos megsértése Az egyik megközelítés szerint az agresszív viselkedés hátterében valamilyen agresszív késztetés (motívum, hajtóerő) tételezhető fel. Az agresszió – megjelenhet többféle formában:

o antiszociális: társadalomnak akar kárt okozni, o proszociális: társadalomnak akar jót pl. háború, o instrumentális agresszió: eszközjellegű, nem a károkozás a cél, hanem csak eszköz,

próba-szerencse, o táplálékszerző agresszió: elsősorban az állatvilágban.

Más megközelítések az agresszív viselkedést így magyarázzák: o a frusztrációs helyzetek (amikor a célvezérelt viselkedés akadályba ütközik) gyakran

agresszív feszültséget keltenek az egyénben, ennek levezetése nyilvánulhat meg különféle agresszív cselekedetekben

o az agresszió kialakulásában döntő szerepe van a tanult tényezőknek (pl. megfigyelt viselkedésminta, környezet megerősítése) - lásd még a szociális tanulás témakörnél

e) Segítő viselkedés: szívesség, adományozás, altruizmus - önzetlen viselkedés: populáción belüli, egyedek közti interakció, mely során egy egyed akár saját kárára is segíti egy fajtársát. A segítő viselkedés megnyilvánulásában is jelentős szerepe van tanult tényezőknek.

Másik elképzelés a csoportosítás kiegészítésére: Specifikus motívumok: (mcClelland)

1. Teljesítmény szükséglet a. A vágy, hogy jól végezzük a dolgainkat, örömet leljünk az akadályok leküzdésében b. Eltérés a feladatválasztásban c. Sikerkeresés-kudarckerülés d. Igényszint alakulása e. Személyiségfüggő ok-tulajdonítás f. Teljesítményszükséglet nőknél (sikerfélelem, sikerkerülés)

2. Hatalomszükséglet a. Hatást gyakoroljunk másokra és presztízsre, pozícióra és befolyásra tegyünk szert b. A fölérendelt vagy befolyásos helyzeteket keresik, erő vagy dominancia szimbólumaival

veszik körül magukat c. Barát és párválasztás / szubmisszivitás d. Felelősségérzet hatása

3. Affiliációs szükséglet (affiliáció: befogadás) a. Az emberek társaságának keresése, másokkal való időtöltésre késztet b. Kedvezményezőbbek, a barátságosabb partnereket részesítik előnyben c. Partnerek affiliációs szükségleteinek egyensúlya

Egyéb lehetőségek, megközelítések: 1. Célkitűzés elméleti modell:

a. a környezet értékelése alapján célokat tűzünk ki. E célok elérése cselekvési szándékot vált ki belőlünk. A cselekvési szándék pedig tettekhez vezet = fontos a célok megértése és elfogadása

b. rendszeres, specifikus teljesítménycélok c. cél kellően nehéz legyen + realisztikus d. pontos, alapos, időben adott visszacsatolás e. célkitűzésben való részvétel

52

2. Szociális tanuláselméleti modell:

a. a pozitívan értékelt mintát modellnek tekintjük és utánozzuk b. ez az utánzás, jutalommal kiegészítve az egyik legjobb motivációs eljárás

3. Kíváncsiság motívum

o Exploráció: a környezet felderítése (Új, idegen környezetben az egyed késztetést érez arra, hogy azt felderítse, megismerje) – Kíváncsiság: az idegen dolgok iránti érdeklődés

o Manipulációs késztetés (pl. majmok babrálása a különös zárszerkezettel)

Kompetencia motívum és teljesítménymotiváció o Kompetencia-motívum (White): késztetés a környezettel való hatékony viselkedés

elsajátítására. o Teljesítménymotiváció: a sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások

teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetés. o Igényszint: a feladat teljesítésére vonatkozó előzetes célkitűzés, mit várunk el magunktól. o siker, kudarc; a sorozatos siker, ill. kudarc hatása az igényszintre; sikerorientált, ill.

kudarckerülő emberek

Intrinzik és extrinzik motiváció A motiváció fajtái:

1. Belső (intrinzik): erőfeszítési tényezők (önjutalmazó) 2. Külső (extrinzik): a céltárgy vonzereje (instrumentális: jutalmazás vagy büntetés)

Viselkedésünk hátterében egyrészt belső (intrinzik) motívumok, másrészt külső (extrinzik) motívumok, jutalmak, ill. büntetések is állhatnak. A külső (extrinzik) jutalmak hatása a belső (intrinzik) motívumokra: az önként, kedvvel végzett tevékenység (ez már önmagában is jutalmazó) külső jutalmazása csökkenti az egyén érdeklődését!

A motívumok hierarchiája – Maslow elmélete a motivációk rendszeréről Motivációs piramis:

Önmegvalósítás

Esztétikai szükségletek

Kognitív szükségletek

Megbecsülés szükséglete

Szeretet szükséglete

Biztonsági szükségletek

Fiziológiai szükségletek

53

Az emberi szükségletek szintekbe szerveződnek és fontossági hierarchiájuk van.

• Csak a kielégítetlen szükségletek motiváló hatásúak és amint egy szükséglet kielégült, elveszti motiváló hatását és a hierarchia következő szintjének szükségletei lépnek működésbe.

• A szükséglet piramis azonban nem jelent szükségszerű és rögzített sorrendet is. • A nagyon kreatív emberek esetében az önérvényesítés és az alkotás iránti vágy még akkor is

nagyon erős lehet, ha az alapvetőbb szükségletek nem elégültek ki. • Magasabb szintű szükségletek hiányozhatnak azoknál az embereknél, akiknél az alsószintűek

kielégítése hosszabb időn át akadályokba ütközik (pl. a tartós munkanélkülieknél). • Önmegvalósítás

o Toleráns az embertársakkal, jól tűri a bizonytalanságot. o Elfogadja önmagát. o Problémacentrikus. o Van humorérzéke. o Kreatív. o Embertársai jóléte fontos – segítőkész o Tud örülni – azaz képes intenzív élmények átélésére o Képes mély és intim személyes kapcsolatokat létesíteni. o Objektívan szemlélni a világot.

Maslow kritikája: • Maslow szükséglet-hierarchiája az amerikai középosztály értékrendjét tükrözi, nem univerzális. • Az egyén sikerei-sikertelenségei az egyes szükségletek terén megváltoztathatják azok súlyát –

pl. a társkapcsolataiban kevéssé sikeres ember könnyebben feláldozza azokat a karrierjéért. • Egy-egy helyzetben az egyén képes számos különböző szükséglete kielégítésére.

A viselkedészavarok interakcionista felfogása (diatézis-stressz modell) • A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi

szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából „folyamatos feszültség” vagy „tartós idegesség”, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről.

• A diatézis a hibás alkaton alapuló egyes betegségekre való nagyfokú hajlam. Az elmúlt két évtizedben megkérdőjelezték azt az egyszerű elképzelést, mely szerint a vonás minden nyílt viselkedésben megmutatkozik, ami az interakcionizmusnak nevezett összetettebb álláspont kidolgozásához vezetett. Az interakcionizmus szemlélete nemcsak a normális, hanem a problematikus viselkedés megértésében is hasznosnak bizonyul. Az alapgondolat az, hogy az egyéni különbségek bizonyos helyzetekben fontossággal bírnak, máskor azonban nem. A viselkedéses zavarokra ez a gondolat kissé eltérő jelentést kap, amit akkor a legkönnyebb megérteni, ha olyan vonásokra gondolunk, mint a sérülékenység vagy valamilyen viselkedészavarra való fogékonyság. Amikor azt mondjuk, hogy valamely személy valamely viselkedészavarra hajlamos, még nem jelenti azt, hogy a személynél a probléma meg is jelent már. Azok a helyzetek, amelyekben a sérülékenység megnyilvánul, rendszerint azok, amelyekben a személy jelentős stresszt él meg. A zavarok ilyen megközelítését diatézis-stressz modellnek nevezzük. (a diatézis szó betegséghajlamot jelent.) A modellnek megfelelően a betegséghajlamnak és a stressznek kölcsönhatásba kell lépnie ahhoz, hogy a zavar megnyilvánuljon. A viselkedés megváltoztatása A viselkedés megváltoztatásának terápiás lehetőségei: Vonásalapú megközelítés: ha a vonások határozzák meg a személyiséget, akkor hogyan lehetne a személyiségproblémákat a személyiség megváltoztatása nélkül megoldani? Cattel: a súlyos zavarokkal küzdő emberek személyiségműködése hibás. A vonások stabilak.

54

Az interakcionista megközelítés: ha a viselkedészavarok a hajlam és a terhelő helyzet kölcsönhatásaként alakulnak ki, akkor a sérülékeny személynek hasznos elkerülni az olyan helyzeteket, amelyben a stresszkeltő tényező nagy valószínűséggel előfordul. Az elkerülés azonban nem mindig lehetséges stratégia. Mégis, ha az emberek megtanulják, mely stresszhelyzeteket képesek kezelni és melyeket nem, e tudásuk révén hatékonyabban szervezhetik az életüket. Szükségletek A szükséglet olyan belső állapotot jelent, ami nem teljesen kielégítő: valaminek a hiányát jelzi, ami a kielégítő állapothoz szükséges lenne. Henry Murray munkájára vezethető vissza ez a megközelítés, aki a szükségletet olyan belső irányító erőként definiálta, amely a környezet tárgyaira vagy a helyzetekre adott válaszainkat határozza meg. Bizonyos szükségletek - mint a táplálék, a víz, a levegő, a szexuális kapcsolat igénye, a fájdalom elkerülése - az ember biológiai természetében gyökereznek. Murray ezeket elsődleges vagy viszcerogén (zsigeri) szükségleteknek nevezte el. Egyebek, mint a hatalomvágy és a teljesítményszükséglet eredhetnek akár biológiai szükségletekből is, de ezek inkább a pszichológiai felépítésünk sajátosságai. Murray ezeket másodlagos vagy pszihogén szükségleteknek nevezte. A biológiai szükségletek újra és újra kielégítésre szorulnak, a szükségleti állapotok egyre követelődzőbbé válnak, és a személy úgy viselkedik, hogy ezek végül is kielégüljenek. Idővel testünknek táplálékra van szüksége: az éhségérzet erősödése élelemszerzésre késztet bennünket. A szükségletek erőssége hatással van a kapcsolódó viselkedés intenzitására. Minél erősebb a szükséglet, annál intenzívebb a cselekvés. A szükségletek erőssége meghatározhatja a prioritást - mit teszünk először és mi az, amit későbbre hagyunk. Minél erősebb a szükséglet, annál előbb fog cselekvésben kifejeződni. Ez az elsőbbségi hatás hogyan vezet - a szükségletek erősségének állandó növekedésével és csökkenésével - szakadatlanul változó cselekvésfolyamhoz. Az a szükséglet érvényesül a viselkedésben, amely az adott pontban megelőzi a többit. A szükségleteknek irányító szerepük van, azt határozzák meg, hogy a sok lehetséges cselekvés közül melyik fog megjelenni adott időpontban. A szükségletek két értelemben is irányítanak. Először, a szükséglet mindig valamely konkrét tárgyra irányul. A szükségletek tehát mindig a céltárgyak vagy az események valamely osztályára vonatkoznak. A szükségleteknek abban az értelemben is irányító szerepük van, hogy a mozgást a céltárgy felé vagy ellenkező irányba vezérlik. Adott szükséglet esetében az ember vagy megszerezni, vagy elkerülni kíván valamit. A valami felé irányuló vagy valamitől távolodó mozgás minden szükséglet irányító funkciójának része. Motívumok A szükségletek egy másik tényezőn keresztül fejtik ki hatásukat, amit a motívum fogalmával írhatunk le. David McClelland: a motívumok tulajdonképpen érzelmi felhangokkal rendelkező ismeretkészletek, amelyek bizonyos élményminőségek iránti preferencia vagy készenlét köré szerveződnek. A motívumok tehát az emberek gondolataiban és elképzeléseiben jelennek meg. Ezek a gondolatok bizonyos kívánatos vagy nemkívánatos célkategóriákra vonatkoznak, és ennélfogva érzelmileg színezettek. A motívumok végső soron az emberi cselekedetekben tükröződnek. A táplálékszükséglet például (amely a testszövetből ered) az éhségnek nevezett motivációs állapotot alakítja ki. A szükséglet olyan fizikai feltétel, amelyet nem érzékelünk közvetlenül, viszont ez a feltétel alakítja ki azt a motivációs állapotot, amelyet már közvetlenül átélünk. A pszichológiai eredetű szükségletekre és a belőlük következő motívumokra nehezebben alkalmazható ez a különbségtétel, mint a biológiai szükségletekre. A teljesítményszükséglet nem ugyanolyan, mint a szomjúság, és nehezebb megmondani, hogy miben különbözik a teljesítmény szükséglete a teljesítmény motívumától. Ezért a személyiség szükségleteivel és motívumaival foglalkozó szerzők a két fogalmat gyakran felcserélhetően használják. Környezeti ráhatások Nem egyedül a szükségletek vannak hatással a motívumokra, a motívumok erősségét részben külső események határozzák meg. Murray a környezeti ráhatás fogalmát használta a motivációra ható külső erők leírására. A környezeti ráhatás olyan ingerfeltétel, amely valaminek a megszerzésére vagy

55

elkerülésére irányuló vágyat kelt. Ezáltal motivációs hatást vált ki, csakúgy, mint a szükséglet. A ráhatás fogalma a másodlagos szükségletekből eredő motívumokra is alkalmazható. Szükségletek, motívumok és a személyiség A személyiség motívumelméletei azt sugalmazzák, hogy a bizonyos erősséget meghaladó szükségletek és motívumok olyan típusú viselkedésekben jelennek meg, melyeket általában a személyiséghez tartozónak gondolunk. Ezek a motivációs hatások két csoportba sorolhatók, az átmeneti és a hosszú távú szükségletek csoportjába. Motivációs állapotok és motivációs diszpozíciók A szükségletek nemcsak az idő és a körülmények függvényében változnak. Az emberek diszpozicionális szükségleteik tekintetében is különböznek egymástól. Egyes emberek bizonyos szükségletei természetüktől fogva erősebbek, mint másokéi. A szükségletek időleges változásai: amint az egyik szükséglet kielégül, újabb keletkezik, és az egyik tevékenységről a másikra váltunk. A pillanatnyi viselkedés azt tükrözi, hogy az adott időben melyik szükséglet a legerősebb. Ez a modell érzékletesen szemlélteti, hogy időről időre hogyan váltunk az egyik tevékenységről a másikra. Mit jelent az, hogy az emberek motivációik diszpozicionális szintjében (motivációs hajlamaikban) különböznek egymástól? E különbségek pillanatról pillanatra változó következményei igen jelentősek lehetnek. A szükséglet- és motívumalapú megközelítés egységes keretben képes kezelni mind a motívumok időbeli változásait, mind pedig az egyének között tapasztalt meglehetősen nagy különbségeket. A környezeti ráhatás fogalmának bevezetése, amellyel a személyiség megnyilvánulására gyakorolt szituációs hatások írhatók le. A Murray-féle szükségletrendszer Henry Murray olyan személyiségelméletet dolgozott ki, amelyet a szükségletek, a környezeti ráhatások és a motívumok fogalmaira épített. Kidolgozta a szükségletek katalógusát, amelyben nagy hangsúlyt kaptak a másodlagos vagy pszichogén szükségletek. Murray szerint ezek a motívumok állnak az emberi viselkedés hátterében. Ezek azok a szükségletek, amelyek mintázata leírja a személyiséget. Murray úgy gondolta, hogy mindenki rendelkezik mindegyik szükséglettel, valamint e szükségletek bizonyos szintű diszpozíciójával. A szükségletek olykor összeolvadnak, így ugyanabban a cselekvésben fejeződnek ki. A különböző szükségletek egymás szolgálatában is állhatnak. Azonban konfliktusban is állhatnak egymással. Például az autonómiaszükséglet ütközhet az affiliációs igénnyel. Ha egyszerre érzünk erős vágyat a függetlenségre, és arra, hogy megosszuk élményeinket valaki mással, akkor konfliktust élhetünk meg össze nem illő szükségleteink miatt. A szükségletekhez hasonlóan a környezeti ráhatások is komplex módon kapcsolódhatnak össze egymással. Ahogyan az egyik szükséglet a másik szolgálatában állhat, a környezeti ráhatás is szolgálhat valamilyen szükségletet. Murray a téma kifejezést alkalmazta valamely szükséglet és a külső ráhatás személyre jellemző kapcsolatának leírására. 12 elsődleges és 28 másodlagos szükségletet határozott meg. Murray részlegesebben megvizsgálta az emberi szükségleteket.

1. önrendelkezés 2. uralkodás, hatalom 3. gondoskodás 4. exhibíció 5. megismerés 6. magyarázás

A motívumok mérése: a Tematikus Appercepciós Teszt (TAT) A személyiség motivációs alapú vizsgálatához elengedhetetlen a motívumok felmérése. Azokat a szükségleteket, amelyek a nyílt viselkedésben is megfigyelhetők, manifeszt (nyílt) szükségleteknek nevezzük. Ezek felmérése nem okoz különösebb nehézséget. Az úgynevezett látens (burkolt)

56

szükségletek nyíltan nem fejeződnek ki, ám ez a tény nem jelenti azt, hogy nincsenek jelen. Valójában gyakran éppen a látens szükségletek mintázatának feltárása a cél. Murray a megoldást arra a feltételezésre építette, hogy a viszonylag erős latens szükségletek kivetülnek a személy fantáziájába, hasonlóan ahhoz, ahogyan a moziban a film képe kivetítődik a vászonra. Murray az appercepciók kifejezéssel utalt arra a folyamatra, amely során a fantáziakép valamilyen tárgyra vetül. Az appercepció, mint természetes folyamat feltételezése a TAT alapja. A TAT-tal való motívumbecslés során a vizsgált személynek számos kétértelmű képet mutatnak, ahol nem teljesen világos, hogy mi történik. A személynek alkotó fantáziája bevetésével minden képről egy-egy történetet kell elmondania. Az appercepció elve szerint a történetben felbukkanó témák a látens motívumokat tükrözik. Másképpen fogalmazva, a személyek az őket foglalkoztató motivációs célokat mintegy beviszik a történetekbe.

További megközelítések: Frederick Herzberg A „motiváló tényezők” (eredményesség, előmenetel, elismerés, növekedés, felelősség, a munka maga) csak és kizárólag akkor hatnak, ha a „higiéniai feltételek” (fizetés, beosztás, szervezeti politika, biztonság, ellenőrzés, munkakörülmények) adottak. A higiéniai feltételek hiánya lázadást vált ki, biztosításuk azonban önmagában nem motivál. A motivátorok önmagukban nem érvényesülhetnek. Lawler és társai Az alkalmazott motiváltsága függ:

• a szükséges készségek és képességek skálájától • a feladat azonosíthatóságától, annak kerek, értelmes egész voltától (egy csavar meghúzása

kevésbé motiváló munka, mint egy egész alkatrész összerakása) • a feladat fontosságától • a munkavégzés önálló voltáról (autonómia) • a visszacsatolás mennyiségétől és minőségétől.

Tanulságok:

• több feladatot kombináljon a munkakör (több készség szükségessége, változatosság, mozgalmasság);

• természetes egységekbe tagolódjon a tevékenység – legyen kezdete és értékelhető végkimenete;

• a beosztottnak legyen lehetősége a külvilág felé képviselni magát, a részlegét, sőt a szervezetet a „megbízóval” szemben (visszajelzés, felelősségvállalás, azonosulás);

• vertikális feladattervezés – vagyis a tevékenység vezet_i feladataiból is jusson a beosztottnak: ha ki van képezve rá, lássa el a munkájával kapcsolatos tervezési-, szervezési-, ellenőrzési tevékenységeket is, legalább részben;

• rendszeres értékelés (visszajelzés).

Sport és motiváció

Motívumok a sportban • Médiahatások • A mozgás szeretete • Ideál-követés, családi minták • Elismerés-igény • Kezdeti sikerek hatása

57

• Modellszemélyiségek Sport Motivációs Kérdőív Három faktor:

• Külső (extrinzik) motiváció (jutalom, büntetés, szóbeli dicséret, elismerés) • Belső (intrinzik) motiváció (a játék élvezete, az új ismeretek megszerzésének motivációja,

mozgásigény) • A befejezettségre törekvés motívuma (célok kitűzése és annak lépései, miért fontos a cél és a

célelérés eszközei) Frusztráció

• ha egy személy motivált viselkedésének útjába akadály kerül, kétféle megoldás adódik: • konstruktív, aktív válaszok (problémamegoldás, vagy a célok/megoldások átstrukturálása); • frusztrációs (“én-védelmi”) viselkedések: pl. agresszió, regresszió, fixáció, visszavonulás.

A stressz és következményei

• A külső környezetből és a belső követelményekből származó hatás, amely kisebb-nagyobb nyomásként nehezedik ránk.

• Magas szintje visszafogja a teljesítményt. • Kimerítő, megbetegítő hatású is lehet. • Ha fő stresszor az aggodalom szorongásról beszélünk. • A magas stressz nem csak a versenyző, hanem az edző ellensége is.

Védekezés a stressz és a szorongás ellen a sportban

• A nem-kívánatos állapotváltozás bekövetkezésének észlelése. • Feszültségcsökkentő technika alkalmazása már edzés közben. • Pl.: Jacobson-féle progresszív relaxáció, autogén tréning, imaginatív technikák.

Teljesítményszorongás

• A sportpszichológiában az egyik leggyakrabban vizsgált jelenség. • A teljesítményt negatívan befolyásoló stressz, amely a sikertelenséget vételezi elő. • Hátterében:

• a mérkőzések, versenyek kimenetelének bizonytalansága • a képességekbe vetett hit hiánya • az eredmény-centrikusság • a büntetéstől vagy megszégyenüléstől való félelem.

Azonban nem önmagukban ezek a tényezők okozzák a teljesítmény romlását, hanem az, hogy a sportoló már mérkőzés közben elkezd ezekkel foglalkozni. Így a koncentráció zavart szenved, és a teljesítmény hirtelen romlani kezd. A magas teljesítmény motivációjú emberek jellemzői

• közepes feladat nehézséget és célokat preferálnak • személyes felelősséget vállalnak a teljesítményért • világos és egyértelmű visszacsatolást igényelnek • innovatívabbak másoknál

Megküzdés • Élsportban: közösség, család, civil foglalkozás. • probléma-fókuszú: edző szerepe kiemelt (elemzések, hibák javítása)

58

• érzelem-fókuszú: társak, család szerepe. Gyakran az időzítés dönti el a választást! Hosszan elhúzódó szorongásnál, PTSD-ben (poszttraumás stressz zavar) pszichológiai segítséget kell kérni.

Motiválás

Cipő kísérlet: pl. változtassa meg a cipő felvételét, ez legyen a második, ne a harmadik, mint eddig volt. Visszaesések nélkül ez hetekbe telhet. A pozitív visszajelzések segítségével (társas simogatások), lerövidítik a tanulás idejét. Motiválás: Közölni az illetővel, hogy valamilyen addig ki nem elégített szükségletét milyen magatartással tudja kielégíteni. Fontos azonban, hogy:

• Minél pontosabban tudja a másik, elképzelni a célhelyzetet. (pl. ha éhes, akkor nem azt ígérni, hogy majd kap valamit enni, ha ezt vagy azt megcsinálja, hanem részletezni: jó zaftos sültet ehet sült krumplival. Elmer Wheeler eladási szakértő: Ne a steaket add el, hanem az illatát! Lásd: reklámok: nem a mosószert adja el, hanem, hogy a barátnő vagy a férj megdicséri.)

• Nem a saját történetünk, célunk a fontos, hanem a motiválandó személy kontextusai, szükségletei. (pl. az én időmben… kezdetű mondatoknak vajon mekkora a motiváló ereje?)

Lépések: 1. A másik ember szükségleteinek megismerése. 2. A szükségletek kielégítésének célként való megfogalmazása. 3. Annak a magatartásnak az ösztönzése, amely alkalmas a cél elérésére, vagy pedig a

cél olyan pontos körülírása, hogy az illető magától vegye fel a célravezető magatartást.

Manipulálás: A manipulálás csak a manipuláció szükségleteinek a kielégítését mozdítja elő, a manipulált szükségleteit nem veszi figyelembe. Az eredményeivel csak a manipuláló lesz elégedett. (pl. Jákob ételt főz, Ézsau fáradtan érkezik haza a mezőről. Jákob csak az elsőszülöttség átadása után ad enni Ézsaunak. Ézsau alsó szintek (Maslow) szükségletei miatt elfogadja, de ha ezen szükségletei kielégülnek, hiányozni fog neki a hatalom szintje…) Negatív motiváció: Herzberg:

• Negatív motiváció: Nyomás és/vagy büntetés kilátásba helyezésével kényszerítünk valakit arra, hogy a kitűzött cél felé törekedjen.

• Pozitív motiváció: a hasonlat szerint egy szamár orra elé kötött répa, hogy lássa, mire számíthat, ha eléri a célt.

A negatív motiváció sikeres lehet: • Mindig pozitív motiválással kezdjünk. (Adorno szerint az emberek többsége (70%-a) szereti a

világos utasításokat és jó érzéssel tölti el a feladat végrehajtásának érzése – tekintélyszerető típus).

• A negatív motiváció ne keveredjen a diktatúrával! Itt inkább: (az emberi méltóság tiszteletben tartásával, az alany szükségleteinek kielégítésével) valakit nyomással ösztönözni a cél felé (pozitívnál magától megy)! A lényege, hogy a nyomást folyamatosan fenn kell tartani, ennek csökkenésekor a teljesítmény is csökken.

59

• Állandó nyomás és ellenőrzés. Fontos: a negatív motiváció erősebb, hatásosabb tud lenni, de hosszabb távon kevésbé fenntartható.

Érzelmek Az érzelem a külvilág jelenségeihez, eseményeihez, személyeihez történő viszonyulás kifejeződése. Az érzelmek kialakulása: izgalmi állapot, asszociáció, interakció. Veleszületett és tanult részekből vagy tartalmakból Fogalmát 3 tényezővel írhatjuk le:

1. érzelem szubjektív (egyén adott lelki működésének eredménye) élmény 2. kifejező mozgások kísérik (kommunikáció – nonverbális, vokális forma – mimika, testtartás,

szemmozdulat, metakommunikáció – közlés a közlésben - érzelmi állapottal töltött beszéd) 3. vegetatív jelenségek (idegi működés) – elsápad, izzad, kipirul, szapora szívverés

Az érzelmi élmény összetevői: Kognitív kiértékelés

(gondolat) Érzelmi viselkedés

Kiváltó esemény Átélt érzelem Vegetatív arousal Észlelt arousal (arousal: éberség, izgatottság, készenléti állapot. A tudat éberségi állapotának vegetatív alapja.)

Érzelmek csoportosítása: I. Érzelmek forrásuk szerint:

1. Elemi érzelmek: a. öröm b. fájdalom

2. Magasabb rendű érzelmek a. morális b. intellektuális c. esztétikai d. praxikus (a gyakorlati tevékenységhez való szubjektív viszonyulások, melynek egyéni

átélései: a siker öröme, a kudarc bánata, a bátorság, a saját erőbe vetett hit) II. Tanult érzelmek szerint: (magasabb rendű érzelmek)

1. intellektuális (értelmi): csodálkozás, felfedezés, meglepetés, kételkedés 2. esztétikai vagy művészeti érzelmek (művészeti alkotások látása): lelkesedés 3. morális vagy erkölcsi érzelmek: emberi kapcsolatok révén éljük át őket (szeretet, szerelem), ill.

örök érvényű erkölcsi értékek: 10 parancsolat III. Érzelmek dinamika szerint:

1. hangulat 2. indulat 3. szenvedély

IV. Alapérzelmek szerint (állatok nagy részénél is megfigyelhető): 1. öröm 2. bánat 3. szomorúság 4. undor 5. megvetés

60

6. meglepődés 7. csalódottság 8. aggodalom 9. megelégedettség

V. Érzelemfajták szerint:

1. félelem-szorongás 2. harag-agresszió 3. szeretet 4. humán érzelmek

Az érzelmek összetevői 1. Az érzelem szubjektív élménye 2. Belső testi válaszok

• Az érzelmek fiziológiai alapjai: limbikus rendszer, vegetatív idegrendszer, hipothalamusz. • Érzelmi működés fiziológiája:

• az érzelmi megnyilvánulásokért a limbikus (egyensúly) rendszer • vegetatív rendszer • hormonok

• Az agyi működésben is kereszteződés van. Bal félteke reakciója a jobb arcra vetül, jobbé balra.

• A motiváció és az emóció között léteznek különbözőségek is. Pl.: szubjektivitás miatt, metakommunikáció. Az érzelmi megnyilvánulás célként is hat a motivációnál.

3. Az érzelmekről alkotott elképzelések – kogníciók (a helyzet értelmezése, kiértékelése) 4. Az érzelmek kifejezése

• Ekman és Friensen vizsgálata: 6 alapérzelem (öröm, bánat, undor, félelem, düh, meglepődés), melyek kifejezése univerzális (kultúra független).

Az érzelmek hatása viselkedésünkre Az érzelmek befolyásolják az éberséget, a figyelmet, a tanulást, az értékelést és a becslést.

Félelem és típusai A félelem lehet: konkrét és szimbolikus

• Konkrét félelem: akkor beszélünk, amikor a félelem pontosan meghatározható. Pl. szeparációs félelem, ami kb. 6 hónapos kortól van jelen a gyereknél. Különbséget tesz az ismert és ismeretlen arcok között. Fél elszakadni az anyjától (hospitalizmus)

• Szimbolikus félelem: • irreálisak (mesebeli fantázialények: sárkány, boszorkány) • reálisak (ténylegesen megjelenő formája, alakja; dolgozattól való félelem)

Érzelmekhez kötött lelki jelenségek

1. ambivalencia: két ellentétes pólusú és azonos erősségű érzelem egy időben hat azonos erősséggel ugyanarra a személyre pl. szerelem.

2. konfliktus: olyan lelki küzdelem, harc, amelyet 2 vagy több egymásnak ellentmondó motívum vált ki.

61

3. tolerancia (tűrőképesség): a tűrőképesség azon szintje, amely képesség tesz bennünket arra, hogy elfogadjuk mások viselkedését, véleményét a beavatkozás igénye nélkül

4. empátia: olyan képesség, amely lehetőséget biztosít arra, hogy megértsük mások érzéseit ezáltal bele tudjuk élni magunkat más ember lelki állapotába úgy, hogy az a saját lelki működésünket károsan ne befolyásolja

Érzelmek zavarai: negatív érzelmeink

1. révület: tanácstalan várakozási feszültség, az én megváltozásának élményével jár együtt 2. érzelmi elsivárosodás: elbutulási folyamat (magasabb rendű érzelmek helyére alacsonyabb

rendű érzelmek kerülnek) Rogers - kiégésnek nevezi. 3. érzelmi fejletlenség: szocializáció hiánya. 4. apátia (közöny): sem a negatív, sem a pozitív érzelmek nem alakultak ki pl. bűnözés.

(ingerelhetőség csökken). 5. depresszió: általános hangulati lehangoltság, érzelem nélküliség (lelki infarktus). 6. pszichopátia: gyógyíthatatlan, nem lehet kikerülni belőle, ez egy állapot az egyén képtelen

reális, célszerű és alkalmazkodó viselkedésre pl. skizofrénia Felfokozott érzelmi megnyilvánulások:

1. kóros indulat: felindulásnak nincs oki tényezője 2. fokozott érzelmi ingerelhetőség: egységes alaphangulat nem alakul ki az érzelmek nagyfokú

labilitása miatt 3. emocionális inkontinencia (érzelmek visszatartásának hiánya), 4. mánia (csak a pozitív érzelmeket veszi tudomásul), 5. hisztéria (negatív irányú ingerelhetőség) 6. érzelmi disszociáció: egyén az adott cselekvéshez képest a megszokottól eltérő érzelmekkel

reagál

A sportbeli agresszió eredete Agresszió: • Olyan késztetés, ami a valóságos vagy képzeletbeli viselkedésben fejeződik ki, azzal a szándékkal,

hogy másnak ártson, megalázza, ráerőltesse akaratát, elpusztítsa. (küzdősport legitimált agresszió: de fontos, hogy szabályozott)

• Gyakran: korai gyermekkor első kapcsolatainak valamilyen zavara.

1. A győzelemre törekvés szándéka teremti meg az agresszív viselkedés alapját (bekebelezni, birtokolni)

2. A testi erő bevetése a küzdelembe eszköz a győzelem megszerzésére (instrumentális agresszió). (versenyszabályok betartása)

3. Célszerű illetve ésszerű szabálytalanságok: „taktikai fault”. 4. A személyeskedő agressziót a játékvezetők azonnal megtorolják. 5. Az agresszió magában hordozza a sérülés, a károsodás veszélyét, és ez többnyire meg is

jelenik a következményeiben. A sérülés egyaránt lehet fizikai és pszichológiai. Futballhulliganizmus „Nem a sportpályáról sugároznak az indulatok a lelátóra. A társadalomból származnak. És az a döbbenetes, a paradox jelenség, hogy míg a sportban szublimálódnak a konfliktusok, a lelátón sűrűsödnek.” (Frenkl, 1995)

62

A nézők és az agresszió 1. A sportverseny nézése nem csökkenti a szurkolók agressziószintjét. 2. A kontakt-jellegű sportágakban (ökölvívás, judo, karate, birkózás) nő a közönség készültségi

állapota az agresszióra. 3. Amerikai foci: biztosított az agressziókélés a játékosok számára - kedélyesebb közönség. 4. Az agresszió bármely formája, amely nem elfogadott a társadalomban az a sportban sem

elfogadható! Rendezői intézkedések

1. Hangosbemondón: sportszerűen biztassák kedvenceiket. 2. Gyalázkodó transzparensek elkobzása. 3. Média szerepe 4. Társadalmi változások

A módosított agresszióelmélet Leonard, Berkowitz, 1965, 1969

1. A frusztráció ugyan nem mindig vezet agresszióhoz, de az emelkedő arousal és düh következtében elvileg növeli az agresszió valószínűségét.

2. A megnövekedett arousal és düh csak akkor vált ki agressziót, ha az addigi szociális tanulás eredménye alapján az agresszív cselekvés célravezetőnek látszik.

3. Az agresszió viszont elmarad, ha a tanulás eredménye szerint az agresszió várható kimenetele nem megfelelő.

4. Növeli az agresszió valószínűségét, ha az ilyen magatartást az edző előzőleg elnézte vagy megerősítette.

Az agresszió következményei a sportban

1. Volkamer (1972): kosárlabdázásban elkövetett súlyos szabálytalanságok (faultok) nemhogy csökkentenék, hanem inkább növelik az agresszivitást a mérkőzések utolsó szakaszában.

2. Doob, Wood, 1972; Konechi, 1975: az agresszív viselkedés után csökken az újabb agresszív akció valószínűsége, de ugyanakkor növekszik a hasonló agresszió az ellenfél részéről.

3. Ryan (1970): a támadó magatartás nem csökkentette az agresszivitást, de a nyerők kevésbé voltak agresszívek, mint a vesztesek.

4. Nemi szerepek, szocializáció változásai a sportági részvételben lényeges! 5. Az agresszió rontja a sportteljesítményt, mert erősen felemeli az agresszív sportoló arousal

szintjét. 6. A magas arousal károsan befolyásolja a figyelmet, amely az ellenfélre irányul és nem a

feladatra 7. Gyakran ellenagressziót szül.

Az agresszivitás befolyásolása a sportban

1. a sport lényegével, igazi céljával az agresszió nem fér össze 2. egyéni szabályozás (belátás, önismeret, önuralom, a játékra, győzelemre koncentrálás) 3. az edző személye, modellszerepe 4. fair-play díj, proszociális viselkedés tanítása, fejlesztése 5. intézményes eszközök

A lelátói agresszió csökkentésének szempontjai:

1. A versenyzőknek, játékosoknak és edzőknek tudomására kell hozni, hogy semmiféle erőfitogtatást nem fog eltűrni a rendezőség. Ez csökkenti a szurkolók ilyen irányú törekvéseit is.

2. A nézők számára tartsanak fenn ülőhelyet, és csak a férőhelynek megfelelő létszámot engedjék be a nézőtérre, amelyet megfelelő rendőri erővel biztosítsanak.

63

3. Vezessenek be szigorú alkoholellenőrzést, illetve tiltsák meg a környéken is az alkoholeladást a sportesemény idején.

4. Az agressziót még a bekövetkezése előtt kell megakadályozni, így tehát az agresszivitást mutató szurkolókat ki kell szűrni.

5. Kérjenek együttműködést azoktól a szurkolóiktól, akikről tudják, hogy ellene vannak az agressziónak.

6. Működjenek együtt a médiával, és kérjék a segítségét az elfogulatlan tájékoztatásban. 7. Jutalmazzák a példás magatartásban jeleskedő játékosokat, edzőket, vezetőket és nézőket

64

Szociálpszichológia; személyközi viszonyok Facilitáció Hogyan hat az egyén teljesítményére mások jelenléte, ill. a másokkal való versengés?

Mások jelenléte emeli az aktivációs szintünket (arousal szint), ezért: a) egyszerűbb, automatikus feladatoknál: társas facilitáció jelensége - mások jelenléte (közönség)

ill. a másokkal való együttes cselekvés (verseny) serkentőleg hat, növeli az egyén teljesítményét (pl. gyorsabban fut).

b) bonyolultabb, kontrollált figyelmet igénylő cselekvéseknél, tanulási helyzetben: társas gátlás jelensége - mások jelenléte (közönség) ill. a másokkal való együttes cselekvés (verseny) csökkenti az egyén teljesítményét (pl. lassabban memorizál egy verset, többet hibázik bonyolultabb matematikai feladatok megoldásában).

Mások jelenlétének hatása erősebb, ha a többiek versenytársak, vagy ha hozzáértő a közönség, ha várható, hogy értékelnek bennünket, és szeretnénk jó benyomást kelteni. Természetesen az, hogy kinek mi az egyszerűbb és bonyolultabb feladat, az személyenként különböző.

Konformitás Hogyan hat az egyén véleményére mások véleménye?

Konformitás: véleményváltoztatás vélt vagy valódi csoportnyomásra. A többségi hatás: Asch — konformitás alapkísérlete: A, B, C vonalak közül melyik ugyanolyan hosszúságú, mint az X vonal? (világosan észlelhető tény, hasonló egyénekből áll a csoport, a csoport véleménye egyhangú, fizikailag jelen vannak a többiek, nyilvánosan kell véleményt nyilvánítani, nem lehet kibújni a helyzetből). Asch kísérletében az ítéletek 163 téves volt, a személyek háromnegyede legalább egyszer alkalmazkodott a többséghez.

Egy csoport (akár nem is valódi csoport, csak emberek egymás utáni egyöntetű véleménynyilvánítása) egyöntetűsége erős nyomást gyakorol az egyénre, hogy igazodjon a csoport ítéletéhez, ennek megfelelően módosítja véleményét. Ez a többségi hatás, alkalmazkodás a többséghez. Miért viselkedhetünk konform módon?

• tartunk attól, hogy mit gondolnak rólunk a többiek (nem akarunk kilógni a csoportból) • tartunk attól, hogy mit fognak gondolni a többiek arról, hogy mi mit gondolunk róluk • tényleg kétségbe vonjuk saját ítéletünk helyességét • bizonyos esetekben hasznos lehet alkalmazkodni másokhoz (pl. ha nem tudjuk, hogyan

viselkedjünk egy adott helyzetben) A konformitást növeli:

• nyilvánosan kell véleményt nyilvánítani • kezdetben helyesen válaszolt a többség, ezért kompetensnek tűntek • bizonytalan, többértelmű a feladat

X A B C

65

• önbizalom hiánya A konformitást csökkenti:

• nem kell hangosan véleményt nyilvánítani • van legalább még egy ember, aki eltér a csoport véleményétől • magasabb önértékelés, önbizalom

A kisebbségi hatás: újabb kísérletek (pl. Moscovici) — a kisebbség is tud hatni a többiek véleményére, ha következetesek, magabiztosak, nem arrogánsak, hozzáértőnek tűnnek. A kisebbségi hatás időben később jelentkezik, viszont tartósabb, mert nem engedelmeskedésről, hanem a vélemény tényleges megváltozásáról van szó a kérdés újragondolása nyomán. A hatás eszközei:

• Tartózkodás a konformitástól – a vélemény magabiztos, következetes képviselete • Dogmatikusság helyett rugalmasság • Haszonelvű kisebbség véleménye nem hat • Mennyire erős a többség meggyőződése • Korszellem ellen vagy megegyezve azzal • Saját csoportba vetett bizalom csökkenésével nő a kisebbség hatása (hólabda effektus) • Tekintélyszemély jelenléte

Hogyan hat mások jelenléte a segítő viselkedésre? Mások jelenlétében kevésbé segítünk, nem avatkozunk be (pl. utcai baleset), mert a felelősség megoszlik, vagy, mert a higgadtnak látszó kívülállók láttán átértékeljük a helyzetet: „nincs is veszély”.

Hogyan hat mások jelenléte a viselkedésünkre? Deindividualizáció jelensége deindividualizáció = egyéniségvesztés pl. nagyobb csoportban, tömegben Nagyobb csoport tagjaként az ember beleolvad a tömegbe, elveszti személyes identitását, egyéniségét, így gátlástalanabbul viselkedhet, impulzívabb, irracionálisabb. (pl. egyenruhás szervezetek) A deindividualizáció előfeltétele: anonimitás a csoportban, szoros csoportegység, a csoport valamilyen külső eseményre összpontosít (pl. sportesemény, koncert), magas aktivációs (arousal) szint. Így csökken az éntudatosság.

Engedelmeskedés a tekintélynek Képes-e az ember saját lelkiismerete ellenében cselekedni valamilyen tekintélynek engedelmeskedve?

Milgram kísérlete: Az emberek hajlandók engedelmeskedni a kísérletvezető (tekintélyszemély) azon parancsának, hogy ártatlan áldozatoknak erős, halálos áramütést adjanak. (Az emberek 65%-a engedelmeskedett, és vállalta a halálos erősségű áramütés adását.) Vajon miért adták fel az emberek autonómiájukat, miért engedelmeskedtek?

• áttolódik a felelősség a tekintélyszemélyre („én csak parancsra tettem”) • társas normák miatt: ha vállalkoztak a kísérletben való közreműködésre, akkor nem

szeghetik meg ezt a megállapodást • a tudományos kutatás fontosságába vetett hit miatt engedelmeskedtek

Kisebb az engedelmeskedés mértéke, ha: • a tekintélyszemély nincs jelen, közvetetten adja utasításait (pl. telefonon, írásban) • kevésbé tiszteletreméltó a tekintélyszemély • közvetlen kapcsolat van a kísérleti személy és az „áldozat” között

A fenti jelenségek összegezve azt illusztrálják, hogy a helyzeti tényezők erősen befolyásolják az emberek viselkedését - szélsőséges helyzetek szélsőséges viselkedést válthatnak ki belőlünk. Ez azért figyelemre méltó, mert gyakran elhanyagoljuk a szituációs tényezőket a viselkedés befolyásolásában,

66

inkább azt gondoljuk, hogy valaki azért cselekszik így, mert ilyen (lásd attribúciós hiba). Az is megfigyelhető, hogy ha felhívták az emberek, kísérleti személyek figyelmét ezekre a jelenségekre, akkor csökkent a befolyásolhatóságuk: inkább segítettek, kevésbé változtatták meg véleményüket, kevésbé engedelmeskedtek stb. Lazsálás és a járókelők közömbössége Ha ténylegesen együttműködünk a társakkal, bonyolultabb hatások jelentkeznek. A közös tevékenység gyakran azt jelenti, hogy nem lehet az egyéni hozzájárulást objektívan felmérni. Társas lazsálás: az egyének kisebb erőfeszítést fejtenek ki munkájukban, ha tudják, hogy egyéni hozzájárulásukat a csoport teljesítményéhez nem lehet megbízhatóan megállapítani. Egyik magyarázat: a teljesítményért való felelősség megoszlik az egyének között. Másik ember önkéntes megsegítésénél: minél nagyobb a segítségre képes nézők száma, annál kevésbé valószínű, hogy valaki önkéntes segítséget fog nyújtani - mindenki azt feltételezi, hogy a másik fogja megtenni.

Vezetés Az engedelmeskedés magában foglalja, hogy elfogadjuk az illető személy tekintélyét és vezetését. A vezetés mellett lezajló interakciók mind a vezetők, mind a követők számára különleges problémát jelentenek. Ki a jó vezető? Az optimális vezetői tulajdonságok függnek a helyzettől, amelyben a vezető tevékenykedik. A vezető nem egyszerűen azért van, hogy befolyásolja a csoportot, hanem a csoport előtt álló problémák választják ki megfelelő vezetőt, a későbbiekben is befolyásolva, alakítva őt. A vezető először tekintélyre és pozícióra kell, szert tegyen, ezt a legkönnyebben úgy éri el, hogy konformitást mutat, aztán lehet kreatív és nonkonformista. A vezetési stílus is eltérő lehet: Lewin, Lippit és White: demokratikus, autokratikus és laissez faire (engedékeny) vezetés. A demokratikus vezetők, akiknek a stílusát megbeszélés jellemezte, nagyobb termelékenységet és nagyobb fokú elégedettséget értek el a csoportban. Sok függ attól is, hogy milyen forrásból származik a vezető hatalma:

• kényszerítő hatalom: büntet; • jutalmazó hatalom; • szakértői hatalom: különleges jártasságunk, képességünk a forrása; • törvényes hatalom: a vezető pozíciójának tekintélye és törvényessége; • vonatkoztatási hatalom: gondolataink, személyiségünk vonzereje.

A vezetők főként abba különböznek, hogy • személyorientáltak (meleg, összetartó légkör) - közepesen kedvező feltételek között tudnak a

legjobban működni. • feladatorientáltak (a feladat teljesítése a jó kapcsolatok árán is) - igen kedvező vagy igen

kedvezőtlen feltételek között tudnak a legjobban működni. Mikor kedvező egy helyzet?

• a vezető és a csoport között jó a kapcsolat; • az elvégzendő feladat strukturált és világos; • a vezetőnek van hatalma a csoporttagok fölött.

Társas viselkedés A szociálpszichológia foglalkozik e területtel, vagyis, hogyan észlelik az emberek a körülöttük lévő társas világot. Személypercepció (személyészlelés; bármely interakció első szakasza). Befolyásolja:

67

• környezet (normák) • észlelőtulajdonságai (intellektuális, emocionális, empátia, önértékelés) • hangulat • vonzalom: érzelmileg milyen viszonyban vagyunk • sztereotípia előzetes tapasztalatok alapján kategóriába • attribúció (oktulajdonítás, kísérletet teszünk más emberek viselkedésének értelmezésére,

magyarázatára) • script (forgatókönyv) elképzelés; mit fog tenni a másik

Személypercepció komponensei: • vonzalom: érzelmileg milyen viszonyban vagyunk • sztereotípia: előzetes tapasztalatok alapján kategóriába sorolás • attribúció • script /forgatókönyv/ elképzelés, mit fog tenni a másik

Attribúció: egy adott személy viselkedését két szempontból próbáljuk megmagyarázni: külső-belső, szándékolt-szándékolatlan viselkedést különböztetünk meg, és megpróbálunk oksági következtetéseket levonni a megfigyelt személyek viselkedéséből.

• Emberek viselkedésével kapcsolatos következtetések • Külső (környezeti) és belső (egyéni képesség, erőfeszítés) okok • Alapvető attribúciós hiba: torzítás a belső attribúció irányába • Siker-kudarc attribúciója

Énattribúciós elmélet: Ezen elmélet szerint a magunkról kialakított vélemény ahhoz hasonlóan alakul ki, ahogyan mások tulajdonságaira következtetünk, vagyis legtöbbször nem belülről, hanem kívülről próbáljuk saját viselkedésünk okait megfejteni. Ez úgy történik, hogy folyamatosan figyeljük a különböző szituációkra adott válaszreakcióinkat, és amit nem tudunk az eddig feltárt tulajdonságainkkal magyarázni, az új vonásként épül be a saját magunkról alkotott képünkbe. Sémák

• előzetes elvárások, leegyszerűsített rekonstrukciók, emberek, tárgyak, események vagy helyzetek osztályainak mentális reprezentációi, egyszerűbben a sémák a mindennapi tárgyakra vonatkozó elméletek, egy új eseménynek így csak az egyedi, kiugró jegyeit kell megjegyezni az azonosításhoz. A sémás feldolgozás lényegesen gyorsítja észlelésünket, eligazodásunkat viszont természetéből eredően, kevésbé érzékeny az új adatokra, ellenáll a változásnak.

Összkép, benyomás megváltozott (a sémás feldolgozás hibái):

• Elütés elve • Elsőbbségi hatás (az első felvett információ aktivál egy sémát, így benyomásunk

meghatározásában erősebbé válik, mint a későbbi információk. JOHARI ABLAK; a személy által önmagáról alkotott információk alapján: ISMEREM NEM ISMEREM ISMERIK NYÍLT VAK NEM ISMERIK ZÁRT SÖTÉT

68

Percepciós torzítások • Holdudvar-hatás (A személyészlelés jellegzetes torzítása, amelyben néhány pozitív vagy

negatív vonás alapján értékelünk egy másik személyt oly módon, hogy az elsőként megfigyelt vonásokat kiterjesztjük a megítélendő személy összes tulajdonságára. Evvel magyarázható az a gyakori feltételezés is, hogy a jó külsejű embereket a legtöbben intelligensnek, kedvesnek, vezető egyéniségnek tartanak.)

• Negatív információk jelentősége (sajnos evolúciós jellegzetességünk…) • Projekció (kivetítés. A belső vágyakozások szerint észlelünk - ki ne ismerné, aki már szeretett

és megcsalatott…) • Pygmalion-effektus: (A jelenség G. B. Shaw közismert színdarabjának alapján kapta a nevét.

Az önmagát beteljesítő jóslat jelenségkörébe tartozik, mely az elvárások valóságalakító hatását jelöli: a másik ember sokféle tényező által torzított megismerése alapján elvárások fogalmazódnak meg, amelyek a sugallt információknak megfelelően ténylegesen bekövetkező eseményekké, cselekvésekké válnak a partner viselkedésében.)

Sztereotípia (kategorizálás)

• Tulajdonságminták helyett tipológiát használunk • Egy csoportba tartozó embereket hajlamosak vagyunk információhiányában a csoportba

tartozás miatt közös vonásokkal felruházni. • „a sztereotípiák társadalmi csoportoknak vagy rétegeknek tulajdonított jellemzőket foglalnak

magukba”, melyek társadalmilag elfogadott hiedelemrendszereket alkotnak; a sztereotípia maga pedig szociális kategóriák mentális reprezentációja (Hunyadi).

Társas megismerés, társas befolyásolás Az emberek nem a helyzetek objektív jellemzőire reagálnak, hanem annak szubjektív értelmezésére. Az észlelések különbözőségének az a magyarázata, hogy ugyanazt látjuk, de máshogy interpretáljuk. Attitűdök (tárgyak, emberek, események és eszmék rokonszenvi vagy ellenszenvi értékelése):

• pozitív és negatív viszonyulások • attitűdök konzisztenciája • attitűdök funkciói (praktikus okokból fenntartottak, világ értelmezését szolgálók, értékeinket és

énképünket kifejezők, az énvédő vagy önértékelést fenyegetésektől megvédő, ill. a közösségbe integrálódást segítők.

A kognitív disszonancia elmélete (Festinger): a viselkedés eredményez attitűdöket, két egymással inkonzisztens viselkedés vagy vélekedés kényelmetlen helyzetet hoz létre. Tartósan nem vagyunk képesek elviselni szubjektív beállítottságunk és a külvilág értékítéletével, elvárásaival ellentétes magatartásunk között érzékelt erős ellentmondást. Belső szükségletünk, hogy cselekvéseink és attitűdjeink, hiedelmeink és gondolataink összhangban legyenek egymással. A másik alapgondolat szerint erős késztetés van bennünk viselkedésünk, gondolataink és érzéseink megmagyarázására és igazolására. Az ellentmondás megszüntetésére irányuló stratégiák:

1. ”objektív valóság”: a kritika elfogadása, adaptálása, internalizálása – a hiedelem, érték vagy attitűd felülvizsgálata

2. kényelmetlen objektív tények negligálása 3. ellentmondásos jelleg csökkentése: más összefüggéseket alátámasztó tények felsorakoztatása,

az ellentmondás bagatellizálása (pl. még nagyobb ellentmondásokkal, való összevetéssel).

69

Sportágak pszichológiai szemszögből A sportágak közötti pszichológiai különbségek

• Bármely sportágban a versenyzéshez speciális feldobottság, plusz aktivitás szükséges. • Az optimális izgalmi szintet a sportág mozgásrendszere határozza meg. • Alapelv:

o nagy állóképességet igénylő sport - magas arousal o izomkontrollt igénylő sportágak - alacsony arousal

• A kombinált sportágak egyik nehézsége az optimális izgalmi szint változásában rejlik! Személyiségfüggő az, hogy milyen sporttevékenységet szeretünk űzni, (továbbá a másik oldalról sok mindent elárul az illetőről, hogy mit preferál a sportban):

• egyéni sportokat kedvelők (introveráltak, zárkózottabb típusú személyiségek) • társas vagy csapat sportokat kedvelők (extrovertáltak, nyitottabb személyiségek)

• kinti sporttevékenység (jelenthet egyfajta szabadságélmény keresését is,) • benti sporttípus választás (társaság, kényelem preferálása)

• élménykeresés a motiváció oka (személyiséget jellemző tulajdonság a pszichológiában, más

néven: ingerkereső személyiség (tesztelik és skálán mérik a pszichológusok). Az ilyen személyiségek keresik a fokozottabb kockázattal járó tevékenységeket, így a sportban preferálják, pl. rafting, szikla- és falmászás, bungie jumping, stb.

• monotonitás kedvelése: aki jól tűri az egyhangúbb mozgásformákat, az szívesen fut, kondizik, úszik, stb.

Extrém izgatottsági szintet igénylő sportágak, ahol a maximális erőkifejtéshez szükséges a felfokozott állapot

• hosszú távú úszás • hosszú távú futás/gyorskorcsolyázás • hosszú távú kajakozás/kenuzás • atlétikai dobószámok • futballista védekező munkája • vízilabdázó védekező munkája

Erős izgalmi szint szükséges:

• rövidtávú úszás • rövidtávú futás • rövidtávú kajakozás/kenuzás • cselgáncs • birkózás

Közepes erősségű az optimális izgalmi szint:

• kosárlabda • kézilabda • ökölvívás

70

• magasugrás • távolugrás

Gyenge erősségű izgatottság szükséges:

• vívás • tenisz • vízilabdában négyméteres dobás

Az optimális izgalmi szint kialakítása

• Tanulható. • Bemelegítés, izommunka. • Edző szerepe. • Pszichoregulatív technikák a szorongásos feszültség levezetésére:

o agykontrollos gyakorlatok o autogén tréning o hipnotikus pszichoterápiás beavatkozások

• Lényeg: a testi és lelki állapot egysége!

71

Felhasznált és ajánlott irodalom: Dr. Budavári Ágota: Sportpszichológia. Detre Zoltán: Sporttal a stressz, a szorongás és a depresszió ellen. Dr. Dörgő Sándor: Serdülő- és ifjúkorú gyermekek küzdősport oktatása. Estefánné – Völgyesi - Bíró: Fejlődéslélektan. Gáspár Mihály: A szorongásosság elméletei és faktorai. Hajdúné László Zita: A futó atléták versenyszorongás és versenyteljesítmény kapcsolatának vizsgálata. Halász Nikoletta: Személyiség es a sport. Susan A. Jackson - Csíkszentmihályi Mihály: Sport és flow Az optimális élmény. Orosz Róbert: A labdarúgó-tehetség kibontakozását befolyásoló pszichológiai tényezők vizsgálata. Nagy Ervin: Gondolkodás és személyiség. Dr. Lubinszki Mária: Sport és kogníció: emlékezés, gondolkodás, szabálytudat. Dr. Lubinszki Mária: jegyzetek. Pápai Júlia - S. Lóczi Márta: Pedagógusjelöltek sporttal kapcsolatos attitűdjeinek és néhány pszichikus tulajdonságának vizsgálata. Dr. Szántó Szilvia: Motiváció. Tótszöllősy Tünde: Mozgásterápia.