Popper Péter: Sárkányok barlangja

Popper PéterSárkányok barlangja

(Részlet)

Könyv egy nem létező ember gondolatairólaz abszurd világban – vagyis Rólad és Rólam

(Részlet)

Saxum

Borítóterv: Pintér László

ISBN: 978-963-248-116-6

Saxum Kiadó Kft.Felelős vezető: Jenei Tamás

Felelős szerkesztő: Zsolnai MargitTördelőszerkesztő: Pintér László

Készítette: eKönyv Magyarország Kft.

4

A könyv címe Ken KeseySzáll a kakukk fészkére címűművében fellelhető ajánlásra utal:

Vik Lovellnak, aki arra tanított,hogy sárkányok nincsenek.Aztán elvezetett a barlangjukhoz.

5

FIGYELMEZTETÉS!

Ez a könyv nehezen vállalható gondolatokat is tartalmaz,amelyek az elme tüskebozótjában bújnak meg, és RONGY-MACSKA közreműködésével kerültek napvilágra.

Légy óvatos, és vigyázva nyúlj a bokrok közé.Ha valami megszúr, kapd vissza a kezed!

6

Záróra előtt ajánlom ezt akönyvemetKARDOS G. GYÖRGY nyug-talan szellemének,akit annyiramegbántottam, hogy márcsak azért is meg kell újraszületnem,hogy rendezhessem közösdolgainkat.

Emlékére hadd idézzek róla egy sztorit:

Azzal dicsekedett, hogy Izraelben ő volt az első katona,akit lecsuktak. Aztán földet kapott és berendezkedett. Egynapon az anyja telefonált: „Gyuri, gyere haza! Beteg va-gyok.” Azonnal visszajött Magyarországra. Már a határonletartóztatták, és bevitték az ÁVH-ra. Három fiatal tiszt hall-gatta ki. Ki ő, mi ő, miért tért vissza? Egy idő után két tisztelment ebédelni.

Kettesben maradtak. Akkor megszólalt a harmadik hébe-rül:

– Szépek még a lányok a Dizengoffon?

7

Első részIzashan találkozásai azokkal,akikkel nem akart találkozni

8

Emlékmorzsák

1.

Ondócseppből és petesejtből keletkezünk. Testből, vér-ből és ürülékből jövünk a világra. Éveken át pusztuló sejt-jeinket kell folyamatosan újakra cserélnünk. Jóízű, illatosanyagokat gyömöszölünk a szervezetünkbe, és gusztusta-lan, büdös exkrementumot nyomunk ki magunkból. Valamimindig rosszul működik bennünk. Szerveink rohadni kez-denek, tönkremennek. Amikor már a teremtett anyag nemképes az életre, és semmiféle hasznunkat sem lehet ven-ni, elásnak minket, kukacok táplálékaként elrothadunk egyládában, netán elégetnek, hogy még egykori formánknak semaradjon emlékezete.

A legfontosabb, hogy mindezen bevezetés után a Terem-tés nagyszerűségéről, a Lélek Halhatatlanságáról és a Szel-lem Diadaláról kezdjünk gondolkodni – miközben időnkéntrosszillatú szelek távoznak belőlünk, annak jeléül, hogy abomlás már világra jöttünkkor megkezdődik?

Izashan addig is találkozott ezekkel az igazságokkal, dekikerülte őket. Huszonhat éves korában leült velük beszél-getni.

Miért ült le?Talán gyerekkori, szeretett olvasmánya, Adzsungel köny-

ve miatt. Kipling azt írja Maugliról: nincs számára fon-tosabb, mint hogy minél finomabb ennivalót szerezzenmagának. Ezt tanulta a farkasoktól, akiknek ezen kívüla biztonság, a vadászterületük védelme meg időnként aszaporodás és a kicsik gondozása jelenthet gondot. Ennyi azélet, amit néha játék, ritkábban pedig küzdelem a falkábanelfoglalt rangért színez izgalmassá.

9

Izashan egyre gyakrabban tapogatta a fejét, mert úgyérezte, hogy onnét áramlik valamennyi rossz sugárzás, amiösszekuszálja, sőt bemocskolja az életét. Nyilvánvalóan azagyával volt a baj. Korántsem tartotta magát elmebetegnek,csak túlfejlett agya áldozatának. Akár a többi embert, a bol-dog lelki szegények kivételével.

Arra gondolt, hogy a tudat mániás-depressziós betegség-féle.

Arra gondolt, hogy a tudat fejlődése valahol áttörte sajáthatárait, és beleszabadult a végtelenbe. Amikor már nemvolt igazán szükség további növekedésére, vajon miért nemjárta a többi szerv útját, az elsorvadást, a visszafejlődést, afeleslegessé válást? Miért nem volt annyi intelligenciája azintelligenciának, mint például a vakbélnek?

Az indiai mondásra gondolt:

Ötféle halott van az élők között:    A beteg,    a szegény,    az idegenben élő,    a mindig szolgáló    és az, aki a szavak értelmét nem érti.

És hányféle élő van a halottak között?    aki emlékezik, de őt elfelejtették,    aki emlékezik, s rá is emlékeznek,    aki túl messzire távozott,    aki túl közel maradt,    aki nem tudja, hogy meghalt.

Izashan először széken, karosszékben ülve beszélgetett.Aztán a földön ülve, fejét felhúzott lábai közé hajtva. Aztánhanyatt fekve. Aztán hason fekve. De beszélgetés előtt min-dig csendben állt egy darabig, kezét feje felett kupolává kul-csolva beszélgető társa tiszteletére. Ki volt a társa? Bárki

10

lehetett: önmaga, egy démon, egy angyal, a sátán valame-lyik szolgája, egy megvilágosodott vagy pogány halott, vagyvalaki egy másik kozmoszból.

Izashan négy dolgot tagadott meg a teremtésből. A be-tegséget, az öregséget, a halált, a szúnyogokat.

S mert Isten mégis létrehozta, szigorú büntetést mért rá.Isten büntetése a megsemmisülés volt. Ha élőlény

lett volna, akkor halál. Ha eszme, akkor szétesés azavarodottságban. Ha pedig csak úgy kitalálták, mint egykülönleges ötletet, akkor kék masnival a nyakában mehe-tett volna játszani a homokozóba.

Hosszú időbe telt, amíg Izashan bizonytalanul sejtenikezdte, hogy tulajdonképpen az Istennel beszélget. Ez aztjelentette, hogy Istenre nem hatottak Izashan átkai. Izas-han bámulta a homokozót és benne a totyis, kékszalagoslétezését éppen csak megkezdő Istent, buggyos fehér hózi-ban. De a homokozó tágulni kezdett, egyre végtelenebb lett,sivataggá alakult. S a sivatagban tombolt a homokvihar. Ahomokvihar Széth isten volt – aki akkoriban a görögök általTüphonnak is mondatott.

Ennyi leszel csak? – kérdezte Izashan –, szélfútta homoka föld felszínén, vagy akár hatalmas hullámok egymásrazúdulása a tengeren, amíg alattuk kétezer méter a mozdu-latlan nyugalom? A homokba köpött, hogy ismét játszótérrézsugorodjon, s elnézte Istenkét, aki a fehér bugyogójánát a homokba vizelt. A vizelet minden cseppje aranyosrózsabogárrá változott, és azok szétrepültek a világ mindentája felé.

Izashan vállat vont, és hazafelé indult. Nehezen férkőzötta szívébe ez a látomás.

* * * * *

11