1890. jan. 1 5 7 . sz . 1890. jan.

BUDAPESTI SZEMLE • M. Tnd. Akadémia megbízásából nerkeaxti

G Y U L A I P Á L . T A Ü T A L O M :

T o m p a M i h á l y r ó l . — Lévay Józseftől. A a á r a k t é n y e z ő i r ő l é s t ö r v é n y e i r ő l . — Hegedűs Sán­

dortól . A k ö z é p k o r i m a g y a r i r o d a l o m a tyá já ró l . (I.) — Imre

Sándortól. S t a t i s z t i k a i a r a b e s k e k a n é p e s e d é s i m o z g a l o m k ö r é ­

b ő l . — Keleti Károly tó l . S z e r e l m e s l e v e l e t h i á b a n e í r j . Elbeszélés. (I.) — Keller

Gottfried után, németből —y. S z a t í r a a n ő k r ő l . — Zichy Antaltól . K ö z o k t a t á s i k o n g r e s s z u s P a r i s b a n . — Medveczky Fri­

gyestől. A k é p z ő m ű v é s z e t t é l i t á r l a t a . — Pasteiner Gyulától. É r t e s í t ő : Tbier ry A . : Elbeszélések a római történetből. —

L. — Hallier E. : Kulturgeschichte des XIX. Jahrhunderts . i—k. — Válj B . : <-z aradi színészet t ö r t é n e t e . — B r . — Darvai M.: Üstökösök és meteorok. — 1 . — Ruschek A . : A katbolikus legényegylet magyar földön. —t.-n. — Győ­rök L . : Lázadó hajósnép viszontagságai a Csöndes tenge­ren. — nb. — Az Akadémiai ErteBÍtö czimü havi folyóirat előrajza. Megjelen évenként 12-axer 10 ívnyi havi füzetekben. Előfi­

zetési á ra béi-mentes küldéssel egész évre 12 frt, félévre 6 frt FRANKLIN- TÁRSÜL A T

magyar irodalmi intézet és könyvnyomda Budapes t té .

Legczélszerübb

Meffiepért CMfckék dús választéka

LATZKOVITS A. B u d a p e s t , A n d r f t g s y - ú t 3 . s z . a l a t t i i l l a t s z e r - ü z l e t é b e n található, u. in . : valódi angol és franczia illatszerek, finom szappanok, ponderek, toilette-vizek. ttditö szoba-illatok, valamint czélszerü berendezésű kasetták. iUatos-|>áruák. zsebkendő-, keztyii- és levélpapír-tartók, kefe , hajtű- és fésü-gamiturák stb. minden igény­

nek megfelelő kiállításban j u t á n y o s á r a k o n .

' A K I NEM TUDJA, I hogy a sok hirdetett gyógyszer közül I 1 melyik felelne meg leginkább betegségé­

n e k , az kérje azonnal levelező-lapon Richter1

/kiadóintézetétől Lipcsében, a képekkel ellátotti i„A Betegbarát" czímű könyvecskét. A hozzál [nyomtatott hálairatok bizonyulják, hogy a mű- j \ vecskében foglalt jó tanácsok követése által, nem /

i csak ezren-meg-ezren elkerülték a haszontalan^ kpénzkiadást, hanem még a vágyva-vágyott^

gyógyulást is hamar megtalálták. A^ .könyv ingyen küldetik meg.,

Gyors és biztos segély gyoniorbántalniak és követkéz-mPIlVpikrp' Áz e£észaéK fenntartására, a nedvek, valamint a vét UJCUlCiaiG. tisztítása és tisztántartására ésjó emésztés elősegítésére a legjobb és hathatósb szer, mindenből i smerve mar és kedvelves:

Dr. ROSA „ÉLETBALZSAiA" Ez, a legjobb és legnagyobb erejű gyógynövényekből a leggondosabban készítve, mindennemű e m é s z t é s i bajok, g-yomorg;örosők, étvágy­talanság-, s a v a n y u felböfög-és. v é r t o i a l á s , aranyér stb. ese­teiben teljes biztossággal állja meg helyet. Eme kitflnfi hatásánál fogva az most már a népnek biztos és megpróbált háziszerévé vált. Nagy üveg ára 1 frt, kicsié 6 0 kr. Elismerő levelek ezrével állnak megtekintésre.

• Ó - Í V / 4 f Csalódások elhárítása érdekében \^V1M>* figyelmeztetek mindenkit, hogy az eredeti szabály szerint egyedül tőlem ké­szített d r . B o s a e l e tba lzsam kék kartonba van göngyölve, mely hosszoldalán e felírást: •Dr. Rosa életbalzsama a • Fekete sas» gyógy szertárból, B. Fragner, Prága 206—3> német, cseh. magyar és franczia nyelven viseli, s a melynek nomlokoldalai a törvényes letétben álló mellékelt védjegygyei vannak ellátva. — Yal. Dr. Rosa életbaízsam csak készítőjénél

B T>r><9 cr-ncxf >.»um sohwarsen Adler" gybgjmv • I I A g l i e i tarban Prága, 205-3 , kapható. —

Budapesten kapható Török József és Budai Emilnél. Az osztrák-magyar monarchia minden nagyobb gyógyszer­tá rában van ez életbalzsamnak raktára . Ugyanott kapható:

Prágai egyetemes bázikenőcs a köszönő iratok ezrével elismert biztos gyógyszer min­

den gyuladás, seb és daganat ellen. Biztos sikerrel alkalmazható a női mell gyuladása, tejrekedése és ke-ményedésénél, a gyermek elválasztásánál, genyedés, vérdaganat, geny-fakadas, pokolvamál; körömdaganatnál, a kéz- és lábujjakon támadó ngynevezett körömméregnél, keményedések, duzzadások, mirigydaga-natoknal; szalonnadagnál, holttetemnél. — Minden gyuladást, dagana­tot, keményedért, duzzadást, a legrövidebb idő alatt gyógyít meg ; hol azonban már genyképzödés következett be, a fekélyt a legrövidebb idő miatt felhúzza és meggyógyítja. Szelenczékben 25 é s 35 krajciár.

(\llíi « / M l T e l » prágai egyetemes \J%J*A>Oi házikenőcsöt igen gyak­ran utánozzák, figyelmeztetek min­denkit, hogy azt, eredeti szabályában, csak én egyedül készítem. Csak akkor az Valódi, ha a sárga érezszelenczék, melyekbe töltve van, vörös használati utasításokba (9 nyelvű nyomtatványban) a kék kartonokba — melyek a fennebbi védjegyet viselik — vannak göngyölve.

" P f i l - l l H . l 5 t S a . T r l A legkipróbéltabb s számos kísérlet után is * *"• "** , '*"'ö** , x*** mereteslegmegbizhatóbb szer anehéz hallás gyógyulására • a teljesen elvesztet* hallás visszaszerzésére. 1 palaczk 1 frt

Valódiság kitünö ós hathatós voltuknál fogva már 38 óv óta a legjobb hírnévnek örvendő különlegességeink

Dr. Suin de Boutemard

zamatos fog-szappana a fogak és foghus épentartására és tisztítására a legjobb és legbiztosabb szer; Vi és 1/a csomagokban 70 és 35 krjával.

Dr. Borchardt

illatos növcny-szHpiiii igen ajánlható az annyira kellemetlen s z e p l ő , p ö r s e -n é s , p a t t a n á s , s más egyéb bőrtisztátalanságok, az ér­des száraz és sárga bőr ellen, egyszersmind a l e g k i t ű ­n ő b b p i p e r e - s z a p p a n . Eredeti csomagokban bepe­

csételve 42 kr. D r . H a r t u n g n ö v é n y h a j k e n ő c s e , legjobbnak elis­

mert hajerősiső s hajkihullást gátló hajkenőcs, tége­lyekben 85 krjával.

L>r. H a r t u n g k i n a h é j - o l a j a , a hajat erősítő olaj, mely annak puhaságot s fényt kölcsönöz. 85 krjával.

I>r . L d n d e s t a n á r n ö v é n y i r u d a e s h a j k e u ő c s e , eredeti darabokban 50 krjával. B a l z s a m o s o l a j b o g y ó - s z a p p a n 35 kros csomagb.

D r . B é r i n g u i e r z a m a t o s k o r o n a - s z e s z e , az Eau de Cologne quintessentiája, eredeti üvegekben 1 forint 25 kr, és 75 kr.

D r . B é r i n g u i e r f ű g y ö k é r - h a j o l a j a , üvegje 1 frt. L e d é r t e s t v é r e k b a l z s a m o s f ö l d i d i ó o l a j - s z a p -

p a n a , egy drb 25 kr., 4 darabos csomag 80 kr. 0 8 T Valamennyi föntebb elősorolt szab. czikk v a l ó d i

minőségben a következő magyarországi raktárak­ban kapható :

Budapesten: T ö r ö k J ó z s e f gyógyszertára, kirá ly-utcza 12 . szám a la t t .

Barna, Zsigm. gyógyszert, „a magyar királyhoz". Cs. K i s s K. gyógyszertár a iá kígyóhoz.* Wlassek Ed. gyógysz. .Molcloványi A. gyógyszertár >a fekete medvéhezt. Továbbá az udv. gryógryszer-tárban és Frochaszka J . kereskedésében. Nemkülönben Koch-m e i s t e r utódal , Neruda Nándor, S t e s s e l é s társa és Thall-

mayer és társa gyójryfüszerüzletében. Alsó-Kubin. Tyroler Józs. i Nag-y-KiSinda, Neuhold Arad, Elias Ármin. Ring Lajos. Ba las sa - Gyarmat, Cservé­

nyek György., Kanitz Ödön. Bártfa, Toperczer Alb. Th.

gyógysz. Bekes - Csaba, Varságh Béla

gyógysz. Brassó , Jekelius Férd. gyógysz. Besztercze , Kelp Fer., Fleí-

scher testvérek. Bonyhád. Straicher "B. Csernovics , Schnirch J. Go-

iichowski 1. gysz., Schmiedt & Fontin.

Czeg-led, Bohus József gysz. Debreczen, Csanak J., Geréby Bgfer, Kőilner Lórincz gyógysz. Eperjes. Krivoss Gyula gysz. Eszék, Dienes J. C. gyógysz. F iume, Pavacic testv. gyógyfüsz. Földvár, Nádhera Pál fia. Hajdu-Böszörmény, Lányi M.

gyógysz. Hod - Mező -Vásárhely, Kiss

Gyula gyógysz. Ipolyságra, Sági Fülöp. Kassa, Eschwig Flod. Ed.,

Quirsfeld K., Strausz D., Me. gay G. A., Wandraschek Kár-gyógysz.

Kecskemét , Molnár Pál gysz. Komárom, Belloni Angéla, Ko­

vács gysz. és Gruber L. Kezdi-Vásárhely, Fejér Luk. Körmöcz, Ritter J. Lipót. X é r o , Schubert Pál. Liptó-Szt.-Miklós, Balló L.

gyógysz. Losonci , Pokorny Lajos gysz. Lőcse, Klein Sándor. Lng-os, Vértes Lajos gysz. Makó, Cornides k\, Laurenszky

István, gysz. Marczali , Isztl Nándor. M.-Vásárhely, Kaup és Eck-

wert. Mohács, Szendrey Jenő gysz. Medgyes , Breckner Károly. Miskolcz, Deák Kálmán, a 'fe­

kete kutyához*. Dr. Szabó Gy. Munkácsi Traxler Fr. gysz. xTagy-Bánya, Haracsek József

és fia. Kagy-Becskerek, WeiszHerm. Nagy-Kanizsa, Rosenfeld Adolf

Rosenberg F. Nagy-Károly, Ujházy István.

Ká­roly gyógysz,

Hagy-Mihály. Lieblich M. Nagy-Rőcze , Nándrásy Guszt. Neusandec , Filipek V. gysz.,

Román Jaknbovski. ZTagy-Szeben, id. Misselbacher

J. B„ Morscher W. F. Nagy-Várad, Janky A. Nyíregyháza, Szopkó Alf. és

Pavlovits Imre, Korányi I, Nyitra, Kovács J., Tombor

Kornél gysz. Oravitza, dr. Schopper Gy. gysz. Fápa, Bermflller Alajos, Techet

Adolf. Pécs , Alt és Böhm, Zách K.,

Obetko K., Zsiga László Fécze l , Lumniczer Károly gysz. Putnok, Fekete F. gysz. Pozsony, Stöger Rudolf, Érdy I. Rozsnyó, Feyman A. Sátoralja - Ujhely , Zlinszky

József gysz. S e g e s v á r , Misselbacher J. B.,

Teutsch J. B. Se lmecs , Dimák J. B. Soprony, Graner Jenő gysz. Szabadka, Farkas J., ííilassin

Illés. Szamos-Újvár , Placsintár D,

gysz. Szászsebes , Reinhardt J. K.

gysz. Szász - B é g e n , Wermescher

Emil gysz. Szathmár, Böszörményi és Re-

zutsek gysz. Szeged, Barcsay Károly, Bo­

kor A. gysz. Szepes-Szombat, Gréb János

gysz. Szepes-Varalja, Steller Nánd. Temesvár , JahnerM. gyógysz.,

Emmer F., Jahner Rad. Torda Trajánovits Ede gysz. Trencsén, Groag Zsigmond. Uj - Vidék, Stefanovits L.,

Koda D. U n g v á r , Krausz Adolf, Hoff-

man_ Béla. Valpó, Deszathy Sándor gysz. Várasd, Riedl r er., Kusy A. gysz. Zágráb, Mittelbach >Salvator»

gyógyszertár. Zólyom. Steh Lajos gysz. Sombor, Falcione Gusztáv. Zsombolya, Gasparits István.

valamint Magyarország legtöbb nagyobb gyógyszertárában, illatszer- és gyógyfüszerkereskedésében.

i ! * a. a

7&

OVAS! Hamis í tványoktól , neveze­tesen a dr. Suin de Boutemard-fé le fogpaszta és a dr. Borchardt-fé le i l l a to s növényszappan gyakran elő­forduló hamis í tványa i tó l mindenkit

óvunk.

Számta lan hamis í tó és hamis í tások elárusí tói s ú j t a t t a k m á r eddig: is Bécsben és P r á g á b a n

törvényi leg, é r zékeny pénzb i r ságga l .

Raymond és társ., <-s. kii*, szabadalom tulajdonosa Berlinben.

Kwizdi. tavényfolyadékja évek óta kipróbált háziszer

csúz, köszvény és idegbajok ellen. Valódi lag csak az i t t mel léke l t védjegy.

>. gyei . — K a p h a t ó Ausztria-Magyarország e m i n d e n gyógysze r t á rában . •« C ^ " Föle té t Magyarország részére: Buda,

pes t en T ö r ö k Józse f gyógyszertárában. Egy üveggel 1 frt o. é.

C3" Naponkint i postai szétküldés a fő-letét által' K W I Z D A F E R E N C Z J Á N O S ,

osztrák cs. kir. és r omán kir. udv. szállitó kerületi gyógyszertára Korneuburgban, Bécs mellett.

Legjobb és Legbirnevesebb Pipere Hölgypor

\X *^ CH. F -<í •ti**

Különleges Rizspor SISMUTTAL VEGYÍTVE

F A Y , ILLATSZERÉSZ, PARIS — 9 , rue de la Paix , 9 — PARIS.

A «Frankiin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható:

BUDAPEST TÖRTÉNETE A MAGYAR NÉP ÉS IFJÚSÁG SZÁMÁRA.

A b u d a p e s t i ( b u d a i ) t a n i t ó e g y l e t m e g b í z á s á b ó l irta

D r . G Ö O Z J Ó Z S E F .

Második kiadás. Ára fűzve 50 kr.

Bevonul a zord téli idő hosszas estéivel; ki ne találna ilyenkor, kellemes szóra* kozást a zenében ? És bármely ünne­pélyes alkalomra, kinek nem volna az a legkedvesebb meglepetése, ha szeretteit31 egy czélszerü hangszert kap? Hangszer-ipartelepem, mely hazánkban a legnagyobb képességű vállalat, nemcsak zenészek és mű­vészeknek szolgál legczélszerübb bevásárlási forrásul, hanem felada­tul tűztem ki magamnak, hogy mű­kedvelők és olyanok, kik ezen idény alatt valamely hangszert maguknak

elsajátítani kivannak ezt könnyen és csekély áldozatok árán megtehes­sék, sőt olyanok számára is gondoskodva van, kiknek épenséggel nincs módjukban, valamely hangszert megtanulni. Kinek semmi zenei ké-

Eessége sincsen mechanikai hangszereim segélyével élvezetteljes esté­ét szerezhet magának. Bővebb felvilágosítások képes hangszerkata-

logusomban találhatók Mindennemű hangszerek és zenélőmüvek javítása szakszerű pon­

tossággal elvégeztetik és ócska hangszerek cserébe is elfogadtatnak* Kívánatra nagy képes hangszerkatalognsom ingyen és bérmentve

megküldetik. — M T Harmonikáról külön árjegyzék jelont meg. ~V8

STERNBERG- ARMIN legnagyobb képességű hangszerkószitési ipartelepe

Budapest , V H . ker., kerepesi u t 36. szám.

Dr. Leogiel Frigyes

„nyír-balzsama" Már maga a növényi nedv, mely a nyírfából folyik, ha annak

törzsét megfúrjuk: ember emlékezet óta a legkitűnőbb szépítő-szernek van elismerve; ha pedig e nedv a föltaláló utasítása szerint, vegyi úton balzsammá alakíttatik, nyer még igazán csodás hatásában.

Ha este az arcz vopy más testfelület azzal bekenetik, m á r a következő r e g g e l a l i g észrevehető p i k k e l y e k v á l ­n a k l e a bő r rő l , me ly ezá l t a l v a k í t ó fekér és gyön­géd lesz. K balzsam az arezon képződött ránezokat és himlő­helyeket kisimítja, s fiatalos kinézést kölcsönöz; a bőrt fehérré, gyöngéddé és frissé teszi; szeplőt, májfoltokat, anyajegyet, orrvörösséget, bőratkát s a bőr minden más tisztátalanságát a legrövidebb idő alatt megszünteti. Egy korsóval, haszná­lati utasítással együtt, 1 f r t 5 0 k r .

Dr. Lengiel „kDzoe-szappan"-ja a legczélszerübb gyógyszappan, mely a bőrt, gyöngéddé és fehérré teszi, s hivatva van e balzsam jó hatását fokozni. 1 db 6 0 k r . — Föle t é t Magyarország r é s z é r e : Török József gyógyszertára Budapest, király-uttza 12. sz. a.

Kapható továbbá A r a d o n Ring gyógyszertárában. D e b r e ­czen Botbschneck gyógyszert. Eszék Dienes gyógyszert. Nagy-Becske rek Menczer gyógyszert. Nagyszeben Mor­scher gyógyszert. Kolozsvár í)r. Ember gyógyszgrt. Brassó Kugler gyógyszert. Pozsony Érdy István gyógyszert. Szeged Barcsay gyógyszert. T e m e s v á r Jahner gyógjszart. s minden kiválóbb gyógyszertárban, illatszer- és gyógyfu-kereskedésben.

Franklin-Társulat nyomdája. (Budapest, Egyetem-utcza 4. szám.

# » • •ftt

miM

SX

*V,

r^Mipi 3. SZÁM. 1890. BUDAPEST, JANUÁR 11). X X X V I I . ÉVFOLYAM. ElŐfizete$i feWUUk : VASÁRNAPI TJJSÁG és ) egész évre 1 2 írt

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK eífyütt: f fél évre _ 6 « Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG

| egész érre & frt 1 félévre „ 4- •

Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK | egész érre 6 frt í félévre _ 3 I

Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is cfiatolandc

BOHUS SZÖGYÉNY ANTÓNIA. 1803—1890.

AMAGYAR növilág egyik legtiszteltebb alakja költözött el az élők sorából. Egyike azok­nak a magyar matrónáknak, kik a jóté­

konyság művészetét gyakorolják, a hazaszeretet lángját élesztgetik, odahaza imádott családfők, ki­felé a női erények mintaképei. Ilyen volt a meg­boldogult, kinek múltja előtt tisztelettel hajlott meg minden ember, kinek minden tette, szava kö­vetésre int, kinek a legkésőbb aggság is megóvta a szivjóság, a szelid elnézés, a mindenre és mindenkire kiterjedő szeretet el nem enyésző szépségét!

Ilyen magyar matróna volt Világosi Bohus Jánosné, szül. magyar-szögyényi Szögyény An­tónia, kit január 5-én törült ki a halál az élők sorából, hogy nevét a jótékonyság és a hazasze­retet nemtője aranybetükkel jegyezze föl.

Bohus Szögyény Antónia elhunyta nem csu­pán egy tisztelt család pótolhatatlan, nagy vesz­tesége ; vele egy vezércsillag aludt ki, mely a magyar egyleti élet terén, a jótékonyság tág me­zején, a hazaszeretet templomában irányt adott és eszméket világított meg.

De a 87 éves matróna azzal az édes tudattal haj that ta fejét örök nyugalomra, hogy ezentúl emléke fogja a szeretet kapcsával összefűzni az egyleti téren a jótékonyság harczosaiból alatta felnőtt azt a nemes gárdát, mely lankadatlanul fogja folytatni a megkezdett müvet.

Bohus Szögyény Antónia harmincz évig volt a •Pesti jótékony nőegylet" elnöknője, s midőn a hetvenes évek végével lemondott ezen hosszasan és fényes eredménynyel viselt tisztéről, ezt csak forma szerint tette, mert tényleg még utolsó életéveiben is szünet nélkül foglalkozott ked-vencz szakában, s az egyleti hölgyek minden fontosabb kérdésben hozzá fordultak tanácsért és még kevéssel halála előtt is 40—50 levelet irt közérdekben havonként.

Kegyeletes szokása volt, hogy minden év ele­jén családias ünnepélyt rendezzen a «vakok intézeté*-ben. Nagy gyönyörűségét lelte a sze­rencsétlen világtalanok örömében. Ez idén vég­zetes betegsége ágyhoz szegezte, s kénytelen volt lemondani a szokásos ünnepély rendezé­séről.

— Mi lesz az idén az én kedves vakjaimmal! — sóhajtott föl egy izben. — De hiszen ott van Wenckheim Krisztina! — tévé hozzá vigaszta­lódva. S a mint itt gondoskodott •helyettesíté­

séről* a fővárosban, ugy az aradmegyei pártfo-fogoltjait sem hagyta árván.

A dicsőült emlékű Brunswik Teréz grófnővel karöltve, tudvalevőleg ő alapította meg az első magyar kisdedóvodát Vüágoson. Ezen emberba­ráti intézmény azóta örvendetesen elterjedt széles e hazában, ámbár a népesedési és a moralsta-tisztika azt tanúsítja, hogy némely vidékre még nem igen hatott el e valódi jótékonyság szö­vetetekének fénye.

Hány községnek nincs óvodája és e miatt, hány emberélet pusztul el zsenge korban ! Hány

községnek nincs iskolája, s e miatt az irni-ol-vasni nem tudó, s vallás nélkül burján módon fölserdülö nemzedékek mily szomorú erkölcsi állapotban sínylődnek! Hány vidéknek nincs ha­zafias vezetője, ki a nemzetiségi bujtogatások-nak tapintatos, de szilárd ellensúly gyanánt szol­gáljon.

Mindezen tekintetekben páratlan tevékenysé­get fejtett ki a megboldogult nemes hölgy. Arad­megyében leginkább az ő kezdeményezése foly­tán dicséretesen szaporodnak a magyar népis­kolák, a nemzetiségi üzelmek nem nagy hulla-

Hirsch Nelli rajza.

B O H U S S Z Ö G Y É N Y A N T Ó N I A .

34

mökat vetnek föl és gyakran előfordul, hogy a sváb vagy oláh szülők gyermekei annyira meg­magyarosodnak, hogy az öregeket is megtanítják az állam nyelvére.

Bohus László, az elhunyt legifjabb fia, buz­dulva szeretett anyja példáján, szintén fölada- ! tává tette a jótékonyság gyakorlását és a népne­velés előmozdítását. A világosi családok körében gyűjtést rendezett, oly módon, hogy ki-ki erejé­hez mérten pénzzel vagy terményekkel hozzá­járuljon a szegény iskolás gyermekek fölneve­léséhez.

A derék tanítóné vezetése alatt megfőzik az ízletes ebédet ós a sok éhes fiu s leány iskola után a saját bögréjéből, a saját kanalával csilla­pítja éhét. Mulatságos képet nyújtanak e nebu­lók például a «krumpli-napon». Ilyenkor kötele­sek bicskát hozni magukkal, s tiz órakor az öt percznyi szünet alatt ők maguk hámozzák meg az ebédre szánt burgonyát, vig kaczagás és paj­kos terefere közt . . .

Ezt a kis kitérést csak azért engedtem meg magamnak, hogy kimutassam, mily üdvösen hat tovább a családban az anya példája, s hogy más vidék melegen érző hölgyei is kedvet érezzenek e példa utánzására, mely nem kivan áldozatot, csak egy kis örömmel nyújtott és dúsan kama­tozó csekély adományt.

Bohusné férfias lelkű, erélyes természetű, szi­lárd jellemű hölgy volt. Már kora ifjúságában is össze tudta egyeztetni a leányos vigalmakkal a komoly törekvéseket. Bitka szellemi tehetségei­vel és nagy becsvágyával magas műveltségre tett szert. A magyar nyelven kivül tökéletesen birta a franczia, angol, olasz, német és — a latin [ nyelvet, s a harminczas évek szokásaként gyak­ran s folyékonyan társalgott a közélet kitűnő­ségeivel és egyházi férfiakkal deákul.

A sors sok nevezetes esemény szemtanujává | tette, s végzete ugy kívánta, hogy nem egyszer oly körülmények között maradt egymagára, a í mikor gyöngébb szervezetű, s kevésbbé hősies ; lelkületű nő összeroskadt volna az események súlya alatt.

Az 1838-iki árviz alkalmával férje, Bohus Já- j nos, a pozsonyi diétán levén, neje Zsigmond és j István nevű kisded gyermekeivel a Dorottya-ut-czai lakásukon maradt, s a növekedő vész elől, a fenyegetően zajló Duna óriási jégtáblái között, buzaszállító hajón a mostani lánczhidfőtől a Gellérthegyig sodortatva a rohanó ártól, ezer ve­szedelem közt menekült át a budai várba.

Szintén a harminczas években Világoson egy oláh parasztlázadás izgalmait állta ki a véletle­nül ismét magára maradt urnö, a mi a szabad-ságharcz alatt ismétlődött.

Pest bombázása három-korona-utczai házában ;

találta három gyermekével és azok nevelőjével. A robbanó bombák süvítve röpkedtek a ház kö- . rül, a család az emeletről a földszintre vonulva, ! jól-rosszul eltorlaszolt ablakok s ajtók mögött várt hajnalig, s akkor kis szünet állván be a bomba­esőben, kocsira szedkeződve a szent-lőrinczi pusz­tára menekült, hol több száz gyermek talált menedéket.

A három-korona-utczai Bohus-házba, kevés­sel a család eltávozása után, egy bomba csapott le, mely a második emeleten át az elsőre tört magának utat, ott szétpattant, s mindent szilán­kokra zúzva és foszlányokra tépve, öt szobát egygyé rombolt össze.

Arad bombázásakor Bohusné szintén férje nélkül volt a szorongatott városban, és ott is, mint minden ilyen válságos helyzetében, a leg- ! nagyobb hidegvért és bátorságot tanusítá.

Mozgalmas ós tevékeny életének egyik legér­dekesebb mozzanata a történelmi nevezetességű és örökké fájó emlékezetű «világosi nap» volt.

A világosi Bohus-kastélyban még most is lát-

VASÁBNAPI ÜJSÁG.

ható az a * történelmi* szoba és asztal, a hol a magyar fegyverletételt aláirtak. Bohusné jelen volt e gyászos jelenetnél és élénk tollal irta azt le naplójában. Hogy írójának honszerető lelkét megvilágítsam, végsorait ide iktatom:

• Szárazon elmondtam azt, a mit átéltem, — írja Bohusné a gyászkeretü lapok utolsó oldalán, — mi szemeim előtt lefolyt, és mégis alig hiszem, hogy volna honfiszem, mely igénytelen soraim átolvasásakor szárazon maradna, s ne hullna abból legalább pár köny e lapokra, me­lyek minden sorát, midőn iram, oly sok bánatos könyem áztatá. Oh, vajha a sok vér, mely elom­lott, a sok köny, mely elfolyt édes hazám földjére, egy szebb jövőnek volna áztató harmata.»

A szabadságharcz leveretése után a nemes-szívű honleány, szabadságának és életének kocz-káztatásával iparkodott a kufsteini, josefstadti, komáromi, ujépületi stb. börtönökben sinylő honfitársaink keservét enyhíteni. Egész társze­kerekkel juttatta be az élelmi szereket, bort, meleg ruhaneműt. Haynau e miatt maga elé idéztette, kérdőre vonta és eltiltotta nemtői mű­ködésétől ; de a bátor lelkű hölgy nem rettent vissza, s a szörnyű zsarnok tilalma daczára is talált módot, hogy vigasztaló s reménytadó sze­repét folytassa.

Később, az abszolutizmus nehéz éveiben, ter­mei megnyíltak a magyar közügyek bajnokai előtt, s a jótékonyság zászlaja alatt nem egy hazafias eszme csírázott és lett terebélyes termő-fává a jeles nő ápolása alatt, s midőn virradni kezdett a jobb kor hajnala, Bohusné kezdemé­nyezésére a szűkölködők, a kisdednevelés, az irodalom, a társasélet javát előmozdító számta­lan mozgalom indult fényes estélyein.

Az utolsó években visszavonult a közélet fá­radalmaitól, hogy életének alkonyát családjának szerető köre tegye derültté; de azért éber szel­lemmel és érző szívvel kisérte figyelemmel az eseményeket, s bár nem szerette szivét ajakán viselni, nem érzett gyűlölséget senki iránt, vala­mint őt is mindenki szerette, tisztelte.

Utolsó betegségében nem sokat szenvedett és midőn László fia karjai közt kimúlt, valóban csak átszenderült egy jobb életre.

A milyen hosszú és áldásos volt élete, s a mi­lyen fájdalomnélküli enyhe a halála, oly hosszú és áldott legyen a mintaszerű honleány emléke közöttünk, és oly nyugodt és békés pihenése a sirban. KÜRTHY EMIL.

IN VINO EST VERITAS. Mondják : borban az igazság! Nyissátok ki hát a csapját Annak a hordónak . . . Hadd folyjon az igazság itt, Hol annyi sok csal és ámít, Tartva magát jónak.

Hazugság az, mit a népnek Komoly képpel elmesélnek, Hogy ezen a földön Egy embernek rossz szeszélye, Dönthet mindent lángba, vérbe . . . Többi sírjon, nyögjön.

Hazugság az, hogy erényed Jutalmat hoz itt tenéked, Vagy a más világon . . . Az erénynek kő itt dijja, S könnyeit ha műid elsírja, Lenn az örök álom.

Hazngság az, hogy az érdem — Ha nem csúsz-mász is itt térden -Ülhet magas polczon... Lenn marad az. meg se látva Eltakaró köd- s homályba', S úszik fenn a poltron.

Hazugság az, hogy itt bölcsnek Homlokára babért kötnek, S hire, neve terjed...

3. SZÍM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM.

Bölcs eszével éhen halhat, A tömegnél kelt unalmat, Bolond nyer figyelmet.

Hazugság az, hogy szeretnek Kik körében jó szivednek Élnek boldogítva... Álnapoknak csalfa fénye Ejt itt téged tévedésbe, S kisér el a sirba.

Ott alant egy kicsi féreg, Az szeret csak híven téged Egész a halálig... Húsodat ha mind lerágta — Összetör két apró szárnya, S veled porrá válik.

DÖMÉNY JÓZSEF.

| JÁHEL. ELBESZÉLÉS.

Irta B A K S A I S Á N D O R . (Folytatás.)

m. ((Tisztelt Uram!

((Jól esett megpillantanom nevét ez elbe­szélés szokatlan czime alatt; mert szeretem önt — e vallomásomban nincs már semmi veszé­lyes sem önre, sem rám nézve, — szeretem önt, nem mindenek fölött, hanem mindazok között,

| a kik bennünket a mi becsületes magyar népünk hajlékaiba bevezetgetnek. — És ha még is job­ban megörültem az ön nevének, az az oka, hogy másokkal gyakrabban találkozik az ember, önt pedig ritkábban látom. Éppen hét esztendeje, hogy utolsó elbeszélését olvastam a ((Vasárnapi

I Ujságn-ban. Ez eszembe juttitja, ama bizonyosfe­kete kakast, mely hetedik esztendőben költi ki egyetlen tojását, s abból lesz a sárkány.

((Érdeklődéssel várom a sárkányt. Vájjon olyan lesz-e, mint a kit a gyermekek tavaszszal fel­eregetnek, vagy amolyan mesés lény, mely meg­eszi a felhőt s kiiszsza a kutakat. Attól félek, s önt is féltem, hogy az ön sárkánya nem hogy felszíjja, hanem inkább szétszórja a vizet, — vagy annál még valami rosszabbat. Igen kényes tárgyat választott ön, hogy a szegény kis Péter­két elébünk állította. Nehéz helyzetet keresett magának, melynek Scyllája és Charybdise között nagyobb ügyességgel kell átsiklania, mint Zolá­nak, a kinek materialismusa, ha kitárja és egyé­níti is, csak az erkölcsi s nem a fizikai undorítót tárja ki. Vigyázzon!»

Ezt a levelet Jáhelem első szakaszára kaptam távoli kézből. Kötelességem a válasz, melyet könnyebbség okáért itt küldök el.

((Asszonyom! Nem lesz belőle sem mesebeli, sem papirosbeli sárkány! Legfeljebb szőlőinda, mely egy nádas parasztház tornáczát árnyé­kozza be, — vagy egy szederinda, mely egy arasznyi területet befut az ugaron. Zolától ne féltsen! Nem ragadt rám belőle semmi, nem is ragadhatott, mert sohasem olvastam belőle sem­mit. Nem hypokritaságból, nem is kényesség-ből: egyszerűen azért, mert az első fejezetén rendesen elaludtam, s álmomban megalkottam magamnak a képet azokról az érdekfeszítő re­gényekről, melyek annyi asztalról leszorítják a mi könyveinket. Olyan szép a föld szine! A vetések, az erdők, a berkek, a nádasok, az én népem fiai és leányai! Miért mennék én a föld alá turkálni mint a nekrophorus. Hát ne féltsen Zolától, féltsen inkább a mi nagy íróinktól, kik­nek ha én egy sorát elolvasom, kiesik kezemből a toll, mint Szent Czeczilia kezéből a lant, mi­kor az angyalok énekét meghallotta. Ennek tu­lajdonítsa az én írói dilettantismusom hetes forgását is.

«A mi pedig a szegény kis Péterkét illeti, én őtet a kegyed szalonjában láttam ezelőtt mint-

3. SZAM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM.

egy húsz esztendővel. Nem emlékszik rá ? Mikor a kis Aladárka kipirult arczczal rontott be kö­zénk az uzsonnájáért? «Kedves kis Bráda Jan­csim te !» Szólt kegyed, karjait kitárva a rohanó gyermek felé, kit ölbe kapott, s miután piros or-czáját, — főként a czentrumban, — jól megtö­rülgette, összecsókolgatott. Ki volt, mi volt az a Bráda Jancsi ? Talán az udvarbíró fia, — vagy a faragó béresé ? De hogy Aladárka hogyan ju­tott a Bráda Jancsi névhez : ez meg volt irva azon a csipkekendőn, mely a piros orczákon nem lényegtelen módosítást eszközölt. Kegyed letö­rölte a fizikai rutát, de maga a jelenet aestheticai volt. Más a kényes, más a finnyás. Ha kegyed akkor Aladárkát kikergeti a szobalányhoz, ez lett volna talán fizikai szép, — de morális rút. Ez a finnyásság.

• Elhiszem bizony, hogy a finnyásság jobb sze­reti ezeket az ártatlan kis semmirekellőket fény­képeken vagy rézmetszeteken látni, a hol kifo­gástalan ruhácskában és zsebkendő nélkül mu­togatják magokat világ végéig; de az ilyen kis angyal nem is szolgáltat ám okot semmi drámai konfliktusra. De nézze meg az én Péterkémet, már is milyen kis «homo emunctae naris» lett belőle.* Egy szó mint száz, az én tervemben szükség volt a Péterke virtustalanságaira, s Pé­terke csak igy léphet a világba, vagy sehogy sem.

((Egyébként pedig ez az egész aesthetikai ex-cessus egy világban járatlan falusi jegyző bűne, a ki a maga firmája alatt kezdett az elbeszélés­hez. Hogy tovább ne botránkoztassa az olvasót, kivettem kezéből a tollat. Majd én jobban tu­dom, mi a decorum.»

IV.

A nagy világban úgy a szokás, hogy a kis leányt beviszik a nevelőintézetbe, ott tartják, mig ki nem növi minden ruháját. Mikor már jól ki­nőtte valamennyit, hazahozzák, újra felruház­zák, s várják türelemmel, mig az új ruha növi ki a leányt. Mikor egészen kinőtt az aranyos szárnya a kis pillangónak, akkor elviszik a jo­gászbálba, s ha ott letette a próbát minden tánczból — esteli harangszótól reggeli harang­szóig, — s járta néma megadással, a nélkül, hogy avagy csak egy halk sóhajban is panasz­kodnék a sok alkalmatlankodó ellen : ezzel fel van avatva nagy leánynak. Meg van neki en­gedve albumot tartani, arczképeket gyűjteni és elveszíteni, sőt emlékkönyvet nyitni, azokban verseket, eleveneket és holtakat, bemásoltatni. Mindez a kedves jó anyám gondos felügyelete alatt. A bálokra hónapokkal előbb készülünk, kapunk egy csinos kis jegyzőkönyvet, melybe példás pontossággal jegyezzük be, melyik táncz-czal kinek tartozunk. Ha fiatal urak letaposták miattunk egymás lábát, az nekik fájhat, de ne­künk annál jobb.

Idelent sok dolog másként történik. Először is, a mi leányaink — kicsi nagy egyaránt — mindig erősen kinőtt ruhában járnak. Nem is rejtegetik őket három-négy esztendeig, mikor az iskolából kiálltak, hanem eresztik szabadon a pázsitra, anyai felügyelet nélkül; hadd lány-kodjanak, hadd járják a tánczot, eleinte kerek­ben, s később — ha vállalkozó akad, a kivel magokat nagy sikoltások között elhuzatják, — párosan is. Majd eljön az ideje annak is, mikor a csipkés fehér gyolcs vagy piros keszkenő, melylyel a pásitra indultak, oda vész. Nem is merik elpanaszkodni, de édes szülém észreveszi, és szidja is a leányt, noha nem szerfelett; in­kább annak szeretne nyomára jönni, vájjon ki találta meg? Ez az esemény idelent csak annyi, mint odafent, mikor Aranka kisasszony fényké­pének hűlt helye marad az albumban. Aranka

* Emunctae narie. Tiszta orrú. Érett, tiszta itéletfi. Horatius.

: = _ _ _ _ / V A g Á B N A P I UJSÁG.

kisasszony másikat, harmadikat s tizediket il­leszt az eltűntek helyére, s minél több a kára, annál boldogabb. De idelent! Jaj volna annak a leánynak, a ki a kendőjét sűrűn elhagyogatná, avagy csak másodízben is elvesztené. Őrzi is; Bem is engedi; nincs is hatalom, a mely aka-

[ ráta ellen kiragadhatná. De nem is támadják meg érte. — Kendőt rabolni olyan leánytól, a kinek egy. keszkenője már «jó helyen van», tiltja a bevett szokás. A ki derüre-borura engedi

J kendőit: annak a fején a párta nem áll erősen, | és mikor leesik, nem esik senki ölébe, hanem a

maga nyakába szakad.

De még az első kendő elvesztése sem megy könnyen, mert annak is megvannak a maga szertartásos formaságai. Nem ugy ám, hogy csak kikapjuk a leány kezéből, elszaladunk

i vele, s azzal vége! Sok táncznak kell azt meg-| előzni, s az a sok táncz mind nem egyéb, mint

folytonos udvarlás, állhatatossági bizonyíték, néma szerelemvallás; — egyszersmind félénk

Í tudakozódás aziránt, vájjon, ha arra kerülne a í dolog, megválna e kendőjétől a leány?

A leánysereg — rendesen elébb jelenik meg j a pázsiton — koszorúba fogózva saját dalára

járja a lassút, mindaddig, mig a legénység fel-[ gyülekezik. Nincs rendező; de mégis mintha | minden megállapított terv szerint történnék,

mert a legények megjelenésére a lányság felbagy ! a tánczczal és átengedi a tért. Itt már zeneszóra

lejtenek, szintén lassút, mely nélkül tánczot kezdeni csak odafent szokás; idelent kinevetnék vele az embert. A legény már tudja, mikor akar tempót váltani a czigány; jó előre előveszi a kendőjét, s valamelyik kis szájtátónak — gyerek­leányok, kik a körön kivül állva lesik az apródi megbízatást, — odaveti.

— Vidd a Bor Viczának! A kis apród csücskén fogja a kendőt, viszi a

Viczának, vagy annak a kinek; megmondja, ki­küldte. A leány, ha elfogadta a hívást, megfogja a kendő másik sarkát, s engedi magát vezettetni a kendő gazdájához. Kezdődik a kettős.

Még ezután igen messze van az, mikor a le- I gény ki meri nyújtani kezét a leány kendőjeért. j

És ha fel van is rá bátorítva, nem könnyen j jut hozzá. Idelent, csak ugy mint odafent, az I ilyen esemény egy merénylet, melyre «lázzad a szűzi büszkeség*, sőt, — ha a leány szemre való, — még a legénység is. Véres fej és nyakra-valózások egy ily kendőnek az ára, ott a leány szemeláttára, melyre a Vicza idelent csak olyan büszke, mint Aranka kisasszony odafent arra a felkötött karra, melyet a daliás Elemér ő miatta hord a nyakába kötve.

így éli világát vasárnapról vasárnapra a mi j Péterünk is, kinek Bákhel asszony takarékos

keze esetről-esetre kiszolgáltatja az egy hatost, ha tetszik borra, ha tetszik czigánynak; de mégis inkább a czigánynak, mert az fárad érte­tek. Azonkívül pedig minden két vasárnapra egy szivar, melylyel tehát ugy kell gazdálkodni, hogy fele megmaradjon másik hétre. Minek a! Szivar nélkül is szép az, a kinek olyan csipkéből van a gallérja, meg a kézelője.

Nemsokára Jáhel is odakerül, a kinek viszont Bálint gazda tölti meg mézes mogyoróval a kendőcskéjét, hogy Bákhel asszony a szemét törülgeti, mikor látja. — Annyira sokalja.

— Hát! — dörmögi Bálint gazda — minden lány pattogatott kukoriczával megy oda, ő se menjen puszta kézzel.

Ezek az apró jelenségek mutatják, hogy a Jóra-ház mennyezetén nincsen felhő; — a mi volt is, eltakarodott messzi-messzi, az ég szélére, s az is meg van aranyozva.

És ha még van, a Péter lelkén van. Lassan gyülekezik, lassan sötétedik, a mint

í látja vasárnaponként, miként rajozzák körül a

35_

legények Jáhelt. — Vinnyoghat, kajdászhat a sok kiöltözött első padbeli, azért ha lapdáznak, minden legény Jáhelnek hajítja a lapdát, ha tánczolnak, egymást éri nála a sok kendő-vivő apród. Jáhel válogathat bennök. De Jábel nem válogat; lapdája nem száll legény felé soha; a tánczkendők közül is azt fogadja el, a melyik legelébb jut hozzá. Fordul, perdül, síklik, ma­gasra szökken, csak úgy, vagy még szebben mint a többi lány, vagy aprózza mint a többiek, mig jobbja csendesen nyugszik a legény vállán; de ez a nyugvó kéz egyúttal tiltó kéz is, mely a ler gényt egy hajszálnyival távolabb tartja, mint a legény szeretné. Csak egy hajszálnyival, de ez elég; és a legény, a ki egy vállfeszítéssel fel­dönti a terhes kocsit, — nem tudja azt a hajszá­lat elszakítani. Tánczon kivül futkározás, enyel-gés, legyeskedés, sőt pajkosság is a pázsit élete. Jáhel is futkos; gyorsabb a többinél, nem is éri utói a legény soha. Nem azért, mintha a legény jobb futó nem volna, hanem azért, mert Jáhel nem engedi annyira menni a dolgot, hogy őtet elfogják.

A legsebesebb futás közben megáll, visszafor­dul, beszédes szemeit üldözőjére függesztve, be­várja. A bamba legény aztán csak áh mint a bálvány, nem tudja, mihez fogjon; néz egy da­rabig a levegőbe, végre nagy nehezen egyet gon­dol, vagy nem is gondol, csak tovább áll. Egyik sem tudja, miért kell ennek ugy lenni. Az a haj­szál az oka: a jus belli et pacis csudálatos tör­vénye a szivekben, mely a védtelent védelmébe veszi.

Még olyanok ellen is, kik a játékban nem gondolnak egyébre, játéknál, s kiknek mit volna egy hajszálat elszakítani ? Hát akkor Péter ellen, a kiről, ha uri legény volna, ugy szólhatnánk, hogy komoly czéljai vannak, a ki már nyolcz esztendős észszel Jéhunak ajánlkozott a Jáhelke mellé, és a kinek szemében ez a hajszál egy pánczélozott fallá változott! Olyan bizalmasok otthon a közös vagy megosztott napi foglalkozá­sokban, ugy függenek egymástól, sőt őrzik egy­mást, sőt enyelegnek is apró szentek napján, áprilisjáratásban, vagy húsvéti öntözéskor! Mit nem adna érte Péter, ha mindezt a pázsitra is ki lehetne vinni ?

Mindig elszorult a szive, mikor Jáhel, két ujja közé csípve a kendő végét, jó kedvvel vi­tette magát a tánczra, akármelyik legénynyel. Ha majd egyszer kendőt veszít ez a leány, s el­kezd mindig ugyanazon egygyel tánczolni: ak­kor az annak a legénynek halála lesz !

Ki lesz az ? Szeme mindig Jáhelen járt, de vigyázata eredménytelen maradi Jáhel nem válogat a kendőkben. Ez felbátorította Péterün­ket s egyszer ő is nagyot mert. Kiválasztotta a legfürgébb kis leányt, s jó előre odavetette neki a kendőt. Vidd ezt a Jáhelnek!

Megelégedéssel szemlélte, hogy a kis apród néhány lépéssel megelőzi a többit; azután látta azt is, hogy Jáhel megfogja a kendő végét, de

j megint elbocsátja, és gyenge mosolylyal egy i hosszú nyugodt tekintetet vetve Péter felé, má-| sik kendő után nyújtja kezét.

Odafennt a Péterek ilyen esetben találnak egy I jó barátot, a ki az ilyen válogatós leányt tánczra j kéri, azután kitánczoltatja a folyosóra, ott hagyja

és kicsukja. Lesz belőle szégyen és halál. Ide-lennt nem szokás leánynyal vívni egyenetlen párbajt, hanem kikeressük a kosár értelmi vagy érzelmi szerzőjét, abba belekötünk, é s . . . meg­verek valakit, vagy engem valaki! — Minden­képen elég van téve a becsületnek. Csakhogy idelennt okosabban, ha ugyan nem tisztessé­gesebben.

Péter nem ment ennyire. A hajszál megkö­tötte a kezét is, meg a haragját is.

Csak mikor hazafelé ballagtak; alkonyatkor,

36 VASÁRNAPI UJSÁG. 3. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM.

— mert a mi idylljeinkben a bomyucsorda is egy motívum, — szó nélkül, elől a legény, utána a leány, a mint illik; mert egymás mellett csak kikiáltott párok mehetnek, — hosszú hallgatás után annyit kérdett meg Péter:

— Hát te miért nem akarsz ón velem tán-czolni ?

— Ugyan ugyan! felelt feddőleg a leány, — már hogyan tánczolnék én teveled, mikor test­vérbátyám vagy?

Péternek nem tetszett ez a megokolás, de annyira fején találta, hogy elállt bele a szava.

De meg volt kezdve az ostrom, s folytatására hajtotta a legényt valami. (Folyt, köv.)

BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKE 170 ÉVVEL EZELŐTT.

— A Kárpát-egylet budapesti osztályában tartott felolvasás.— :(Vége.) "

A mennyire helyén volt a főváros körüli fal­vakba munkás földművelőket telepíteni: ép oly káros hatásúnak bizonyult, hogy magába a fő-

más közt csereberélhetik házaikat, de katholikus ember házát vagy telkét, protestáns vagy görög nem szerezheti meg. A zsidók még Lipót alatt, a kamarai községet képező Ó-Budára internál­tattak.

Ellenben a német katholikusok úgy az orszá­gos kormány, mint a testvérvárosok már meg­telepedett polgársága részéről, tejben - vajban fürösztetnek: nemcsak a megígért hat evi, hanem kivált a kézművesek, gyakran tizenöt évi adómentességben, s mindenféle kiváltságban részesültek. 1711-ben a német katholikus átalá-ban ingyen kapja a kamarától a házhelyeket, sőt házakat is. Csak az a föltétel, hogy a ház­helyet bizonyos határidőig bekerítse, a házat pedig újjáépítse, lakhatóvá tegye.

Kormányhivatalnokok, tábornokok, kamarai tanácsosok, majd a megyei tisztviselők, mind ingyen jutnak roppant telkekhez, egész 1715-ig. Azontúl már némi fizetésért. 1715-ben szerzi meg Haruckern János György udvari kamarai tanácsos az uri (mai kecskeméti) utczában a Vorster-féle házat és telket, mely azóta, bár változott formában, mert 1853-ban egészen újjá építették, — folytonosan családja, t. i. a tőle leányágon leszármazó gróf Wenckheimok

Wienergasse lett. Csak a Szent-Zsigmond- vagy zsidó-utcza neveztetett továbbra is alté Juden-gassé-nak, — lucus a non lucendo — a meny­nyiben ott ugyan III. Károly alatt zsidó csak nappal fordulhatott meg, este felé vissza kellett húzódnia Ó-Budára.

A városrészek régi neve szintén nem éledt föl többé Budán; de az 1711-ben kapott elnevezé­sek máig fennmaradtak, jeléül annak, hogy fő­városunk történetében a folytonosság és állan­dóság csak 1711-től számítható. Azóta Budán a régi Felhévvíz városrész Landstrasse; a régi Szentjakabfalva és Ujbuda Neustift, a Tabán — lakosairól — Iíazenstadt néven neveztetik.

Pest, vagyis a mai Belváros, körül volt ke­rítve. Bástyáin hét rondella dőlt a Rákos felé, kettő a Dunára. Három nagy kapuja volt, u. m. a budai (később váczi), az egri (később hatvani) és a czeglédi (később kecskeméti) kapu. Fő ut-czái: a Lipót-utcza (mai váczi, városház, és Li-pót-utcza) ós az úri-utcza (mai koronaherczeg-utcza, barátok-tere, egyetem- és kecskeméti-ut­cza), melyek hosszában szelik át ; ellenben az egri vagy hatvani-utcza (mai hatvani- és ki-gyó-utcza), a franciskánus (mai reáltanoda- és kalap-utcza) s a kecskeméti-utcza (mai papnö-

KÓRHÁAZI T E R E M .

városba is fölös számmal jöttek tisztán földmű­velő települök. Mert egy-egy város, kivált fővá­ros emelkedését nem a földművelő, hanem min­denkor csak az iparüző és kereskedő lakosság biztosíthatja.

Hy külföldi svábok betelepedésével kezdődik Budapest modern története; azok az uj jövevé­nyek a legrégibb lakói, kik részint kiszorítják, részint magukba olvasztják az itt talált túlnyo­móan szerb és magyarajkú lakosokat. E szerint Budapestről bízvást elmondhatjuk, hogy a leg­újabb eredetű európai nagyváros. Végleges meg­szállása óta, a mióta fejlődése egyfolytában, megszakítás nélkül megy, épen 180 esztendő telt el.

Uj lakosai türelmetlenek. Látszik, hogy ide­gen földről szakadtak ide mi hozzánk, hol a türelmetlenségnek sohasem volt igazi otthona. Az uj polgárok türelmetlenségét még inkább fokozza, hogy császári katonasággal laknak együtt. így történik, hogy a görög nem egye­sültek Pesten 1721-ben nagy nehezen fölvétet­nek ugyan a polgárok közé, de már 1739 ben kitaszíttatnak azok sorából. Protestáns és gö­rögre nézve városi rendszabály az, hogy csak a rég itt lakókat tűrik meg a város falai közt; ujabb települőket nem bocsátnak be; csak egy-

birtokában van, s ennélfogva Budapesten a Wenckheim-család a legrégibb magán-birtokos. Alföldi nagyobb helyek, Kecskemét, Kőrös, Jász­berény ugyanez időtájban építtetik pesti házai­kat, csárda-formán, udvarukon állással. A me­gyei urakat szívesen látja a polgárság falai között, s házaikat, mint pl. Sőtér pestmegyei alispánét (a korona-kávéház helyén, a váczi utczában), valamint a főurakét, mint pl. gróf Grassalkovichét (a hatvani-utczában), minden adó alól fölmenti.

Az új Buda és Pest rohamosan emelkedik, nem annyira a kétfejű sas, mint inkább a béke szárnyai alatt.

Budán Ceresola "Venerio császári építész ós városbíró fölépíti a városházát. 1715-ben meg­kezdetik a vár falainak kijavítása. Az ostrom alatt omladékká lőtt fehérvári kapu kiemelkedik füstös romjaiból. Újra megnyílt a régi Szombat­kapu, csakhogy a jövevény népességtől ezentúl Wiener-thornak nevezve, s a Szent-János-kapu, Wasserthor név alatt. Az utezák régi magyar nevei szintén feledésbe merültek. A hajdani olasz-utcza, mint a legelőkelőbb, ezentúl Her-ren-Gasae; a Szent-Pál-utczából (mai országház-utcza) Beckengasse, a Mindszent-utczából Pa-radeplatz, az ötvös-utczából (ma Fortuna-utcza)

velde- és borz-utcza) széltiben mennek végig a városon. Főterei a főpiacz, ma városház-tér és a búzapiacz, a jelenlegi Sebestyén-tér.

A kövezet-vám kövezetre enged következtetni ; de viszont abból a tényből, hogy még 1801-ben is Pesten csak három utcza volt kikövezve: nem nagy merészséggel következtethetjük azt, hogy e haladó városban hetven évvel előbb még ke­vesebb kikövezett utcza lehetett.

Az utczasöprésről 1722 óta van emlékezet, a ; mikor is a börtönökkel s a rendőrséggel együtt

összesen 916 forint 91 Va dénárba került. Igaz, hogy a rendőrség mindössze a városi őrmester-

1 bői és három drabantból állott. A városi tanács szintén igen kicsiny. Tagjai

i szenátorok, kiknek élén áll a városbíró, 150 fo­rint évi fizetéssel. A városi tisztviselők és szol-

; gák összes fizetése 3090 rajnai forint, de azon­kívül egyiknek-másiknak malacz, sör és bor­járandóság jutott a várostól. Három egyházi

; muzsikus havi fizetése 7 forint 5 dénár, egygyé 1 forint 40 dénár. Az iskolamester, ki egyúttal «régens chori», 4 forint 10 dénárnyi havi fizetés-

, ben részesült, azonban malacz, sör avagy bor-; deputátum nélkül.

Két kanczellistából áll az egész városi iroda, > s midőn ily állásért folyamodnék 1733-ban egy

3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 37 •fiatal ember: visszautasítják, mert semmi szük­ség harmadik kanczellistára. A tanács e nyilat­kozatát készpénznek vehetjük, mert hogy meny­nyi lehetett a városnál az irodai munka, arról világos képet ad az ugyanazon évbeli városi számadáskönyv, mely szerint 1733-ban Pest vá­rosa mindössze 11 forint 55 dénár értékű, hét rizsma papirost használt föl hivatalos czélokra.

1722-ben a város összes jövedelme 13,430 frt 798A dénár, kiadása 13,656 frt IV* dénár. E pénzt patriarchálisán kezelték: az 1722-ki szám­adást a Stadtkammerernek nevezett városi pénztárnok csak 1726 január 28-án terjesztette helybenhagyás és megerősítés végett a tanács elé.

Pest városa gyér jövedelemre volt utalva. Nagy határa merő homokbuczka és mocsár lévén, semmit sem jövedelmezett. Á talán a földbirtok, munkás kéz hiányában, akkortájban annyira elvesztette értékét országszerte, hogy például gróf Haruckern 140,000 frt értékű élelemszál -

s az azzal szemközt fekvő Kudas-fürdőt arról hívják mai napig Bruck-Badnak. 1711-ben azonban az uj hidat a pesti várfalakon kivül verték, közel a budai kapuhoz, t. i. a nagijhid-utcza végén, melyet ujabban Deák Ferencz ut-ezának kereszteltek.

Az uj települőkkel egyidejűleg a legkülönfé­lébb szerzetrendek jöttek a fővárosba: a keresz­tény fegyveresek nyomában, •Isteunek vitéz­kedő anyaszentegyháza.»

Budán a jezsuiták foglalják el a Boldogasszony templomát, a legfontosabb pozicziót. Kollégiumot, akadémiával, papnöveldével, nemes ifjak kon-viktusával kapcsolatban állítanak számukra ha­zánk főpapjai, s mind ez intézeteket nem mu­lasztják el százezrekre menő alapítványokkal biztosítani. Ok Budának egyetemes plébánosai. Velők fogódzva építteti Buda városa a Bomba téren a Szent-Anna templomát, mely a vízivá­rosi jezsuita plébánia szentegyháza. A franczis-

csakhamar piaristák jönnek helyökbe, kiknek számára Pest városa építteti máig fennálló kolle-giumjokat.

Fővárosunk ilyetén gyors haladásának okait e korban részemről egyfelől Buda és Pest országos központi helyfekvésében, másfelől abban látom, hogy a régidők óta hírneves budai héwizek, melyeket a török vallási okokból jókarban tar­tott, — mindjárt a visszafoglalás után számos idegent hoznak ide állandóbb tartózkodásra a fővárosba. E fürdők közül legrégilib, mintegy négyszáz éves a Kácz-fürdö, valószínűleg Má­tyás király korából. Tájékát hajdan erről nevez­ték Alhóvvíznek, s midőn ráczok lepték meg, azoktól vette mai nevét a fürdő.

A török uralomnak nincs egy éb áldásos em­léke, a fővárosban, mint néhány általuk alapí­tott fürdő. Budai török helytartók készíttették a Kndas-fúrdőt az 1510-es, a Király-fürdőt az 1560-as években, melyre azonban «Király-fürdő»

N E H É Z Ó R Á K . - VAUTIER BENJÁMINTÓL'.

lítás fejében kapta meg csaknem egész Békés­vármegyét.

Tömérdek háza és telke volt ugyan a város­nak, de ezek is, összesen csak 517 forintnyi bér­letdijat jövedelmeztek. Hogy is mehetett volna a,z e czimen nyert jövedelem nagyobb összegre, mikor például Pichler Mihály susztermester, a mai Kristóftér szögletén 108 négyszögölnyi tért foglaló, (ischlecht von kott und holz mit einen tag (Dach)» ellátott városi házért, házbér fejében evenként 40 dénárt fizetett.

Tizennyolcz malma volt a városnak a Dunán. Ezekért együttvéve 36 forint árendát fizetett a molnár czéh.

Ilyen apró-cseprő summákból nem fedezhette volna a város 13,000 forintnyi szükségletét. Fő-jövedelem-forrása a városi sörfőzőház, mely 2345 forintot, és a dunai hid vámja, mely Pest­nek és Budának külön-külön 2746 frt 68 dénár­nyi jövedelmet hajtott. A hidvám tehát a legna­gyobb bevételi tétel Budapest 17 22-iki háztartá­sában.

A török világban a mai eskütérnél volt a hid,

kánusok a legrégibb szerzetesek a fővárosban. A török világ alatt ez az egyetlen szerzet gon­doskodott a katholikus lakosság lelki szükségle­teiről. A török kiveretése után Budán a mai helyőrségi templomot kapták meg, s a mellé építették kolostorukat. Szintén a várban helyez­kedtek el a karmeliták, a vörös csillagos vitézek cseh rendje, és a Pozsonyból ideköltözött kla-rissza-apáczák, kiknek temploma és kolostora falai közt ma a belügyminisztérium segédhiva­talai vannak elhelyezve. A Vízivárosban kapu-czinusok, boszniai francziskánusok, és bécsi Er­zsébet-rendi apáczák, az Országúton szintén Bécs­ből jött augusztinus-barátok építik kolostoraikat.

Pesten a pálosok magyar szerzetrendje a mai egyetem telkén építkezik. Szemközt velők, a mostani zálogházban, melyet később kis szemi­náriumnak neveztek, a klarisszák foglaltak he­lyet. A francziskánusok és a szerviták mostani telkükön építkeztek, a domonkosok az angol kisasszonyok mai kolostora helyén.

Az oktatásügy Budán a jezsuiták, s kezdetben Pesten is azoknak a kezén volt; itt azonban

nevezete múlt századi König Ferencz nevű tu­lajdonosáról ragadt. A Király-fürdővel csaknem egy időben, 1566-tól 1579-ig, építtette Szokoli Musztafa a Császárfürdőt, mely mai nevét Lipót császártól nyerte. Ezekhez járult még az aga-hévvíz máskép Szüzek-fürdője (Jungfrau-Bad), melyet aztán természeti sajátságairól, Sá­ros-fürdőnek neveztek.

A héwizek e mesés gazdagsága magában véve elegendő lenne arra, hogy e helyen nagy város alakuljon. S kétségtelen, hogy a török ki-takarodása után Budán s Pesten észlelhető, aránylag igen nagy idegen-forgalom oka a für­dőkben keresendő. Viszont az idegenek nagy számát abból következtethetjük, hogy már III. Károly uralkodása vége felé Budán úgy. mint Pesten, a legtöbb szép ház kocsmárosok, vendég­lősök, serfőzők kezén van. Pesten legnagyobb kocsmák a Fehér-hajó, melynek a helyén most a bécsi utcza húzódik, mellette a Fehér-bárány, melynek helyére a szervitatéri gróf Teleki ház épült; továbbá a Gróf kocsmája, s a Fehér-ökör, a kecskeméti ház mellett.

38

A legelső kávéház Pesten 1714-ben nyilt meg. Mivel tulajdonosát igy találjuk följegyezve: •Cavesieder Blasius, ein Baz Cath. Rel.i —kávé­háza valószínűleg holmi török - fajta primitív kávéház lehetett. Nyugati módra, «Piliard»-dal ellátott kávéházat csak néhány évvel később rendezett be Starck János német polgár. A leg­első czukrász-üzletet 1734-ben egy olasz ember, Bellieno Ferencz nyitotta, ki mint «Csocoladi-macherund allerhandt Vasser-brenner» vétetett föl a polgárok közé.

A hówizeken kivül, íiiindkét város felvirágzá­sának előmozdítására senki és semmi sem tett többet mint a katonaság és a katonai készülődé­sek. Buda és Pest ü l . Károly alatt ismét főde-potja a nemet birodalomnak a török ellen irá­nyuló hadjárataiban.

Budán a vár tövében, Pesten a mai egyetemi templommal szemben eső sarokház helyén, ágyu-öntömühely rendeztetik be. Élelmezési raktár áll fenn Budán a későbbi népszínház, Pesten a curia helyén. Sóház épült a jelenlegi Wurm-ud-var telkén. Sütőkemenczék füstölögtek mindkét városnak több pontján. Budán két puskaporos­torony van, melyek egyike 1723-ban felrobban­ván, a fehérvári kapu környékét összerombolta. Ó-Budán volt a lőpormalom és a salétrom rak­tár. Szóval mindkét város katonai szertár, mely­nek jellemző, máig fennálló emléke, a III. Ká­roly által Budán építtetett fegyvertár (Zeug-haus).

Pest városának első monumentális épülete is, mely máig is az, szintén e korban, katonai czé-lokra épül. Az uralkodóról Károly-kaszárnyának nevezett rengeteg épület tömör falait, a szerviták telkén, a császárné, a prímás és a püspökök költ­ségén Martinelli építész tervei nyomán, 1716-tól 1727-ig rakták le. Rokkant katonák kórhá­zául szolgált ez egy ideig, később azonban gránátosok kaszárnyájává lett; ettől vette nevét a gránátos utcza.

Átalán 1715 óta, midőn a török elleni hadi készülődések központjává lett Buda és Pest: mind a kettő rendkívül hirtelen emelkedik. S im itt a különbség a török és a nyugat európai lakosság közt. A török lakosságon s városán egyátalában nem látszott meg az a dáriusi kincs, mely itt jött forgalomba; ellenben a német polgárság felhasználja a kedvező alkalmat saját vagyoni állása és városa emelésére.

Ne mondjuk hát, hogy a hévvizek, a város központi fekvése, a Duna főfontosságu vonala tette a két várost azzá, a mi. Mert nem csupán afféle holt dolgoktól, hanem mindenek fölött a bennük lüktető eleven erőtől függ a nagy váro­sok virágzása. Budapestet is első sorban a sokat gúnyolt prudens és circumspectus polgári szel­lem teremtő munkássága emelte nagy hirtelen földrészünk egyik legkülönb városává.

BALLAGI ALADÁR.

AZ ELSŐ ÉS UTOLSÓ SZOLGÁLAT. (1849.)

Visszafelé indult a honvéd sereg Poroszlóról. Windischgrátz herczeg Kápolnánál szerzett ba-bérain megpihenve, nem találta szükségesnek, hogy bennünket üldözzön, hiszen azt jelentette volt Bécsbe, hogy a lázadók csak egyes szétug­rasztott csapatokban csavarognak tul a Tiszán, a hol az ott czirkáló császári katonaság által múlhatatlanul fel fognak konczoltatni. Az ily okoskodás után nagyon természetesnek találták Bécsben, hogy a győzedelmes hadvezér az efféle apróságokkal mit sem törődve, fáradt seregével Pest felé vonult.

Es mai napig sincsen tisztára kiderítve, mi bírhatta Windischgrátz herczeget ama botrá­nyos visszavonulásra, ha csak Schlieben orosz tábornok felfogásában nem osztozunk, a ki azt állítja, hogy az osztrák alvezérek semmi szin alatt sem akartak a magyar haderőnek tul a Tiszán való üldözésébe beleegyezni, attól tart­ván, hogy ott aztán két tüz közé szorítva, a Ke-recsendnél és Szihalomnál oly roppant rugé-konysággal harczoló lázadók által tönkre té­tetnek.

Mentünk tehát visszafelé, illetőleg előre, mit-sem törődve a terep roppant nehézségeivel.

Jó magam nem voltam egészen baj nélkül, mert a csata másodnapján egy tőlem alig 80 lépésnyire elrobbanó gránát szilánkjai lovam mindkét hátsó lábát elszakították, engem pedig olyannyira megdájtóltak, hogy nyeregben nem ülhettem. Szodtfridt dandárnok, az utászkar

VASÁBNAPI UJSÁG.

! főnöke, kivel a Guyon hadosztályában az egész téli hadjárat alatt harczoltam, felajánlotta pod-

i gyászos szekerét, melyhez paripámat kötöttem, mig magam úgy a hogy néhány kéve szalmán

i hevertem a kocsi derekában. Lumnitzer Sándor főtörzsorvos, kinek a csata

i után egy nehéz sebbe esett osztrák vértes főhad­nagyot, báró Rolthausen Miksát nyugta mellett

[ átadtam, azzal biztatott, hogy sebem néhány | nap mulya beheged, ha a nyereggel fel nem tö­

retem. Ámde másként vélekedett Guyon ezre­des, hadosztályparancsnok, a midőn a poroszlói

| töltésen a szekéren megpillantott. Szokott nyá-jasságával azonnali főbelövetéssel fenyegetett,

| ha tüstént be nem vonulok a csapathoz, stb., mig csak «ad oculos» nem demonstráltam, hogy ez teljes lehetetlenség, mert ülni nem tudok.

A szekerem mellett elvonuló egész hadosztály j ismeretlen tisztikara előtt azonban még sem j akartam a többé-kevésbbó sikerült élczeknek i kitéve maradni s igy nagynehezen felkapasz-J kodván 17 markos vasderesem hátára, lépést : ballagtam a többiek után.

Különben is bokros és ideges lovam sehogy sem akarta megérteni a szokatlan menetelést, és minden lovas csapat mellé odaszegődött, a honnan aztán egyéb segítség hiányában, jó szó­val és czirógatással tudtam csak elterelni.

Délfelé járt az idő. midőn a mögöttem mene­telő tömegek harsány éljenzései felvertek rossz kedvemből; három vagy négv szekérnek nyitot­tak utat a sorok, és midőn a bennülök leszálltak, újra felhangzott, ezer meg ezer torokból: «éljen Kossuth Lajos!»

A kormányzó a töltés árka szélén haladt gya­log; mögötte egy szekéren Csernátony Lajos jött, kit látásból ismertem.

Tudja isten hogyan, de eszembe jutott, hogy Kossuthot megkínálom lovammal, és a midőn mellettem gyalog elhaladt, ezt csakugyan meg is tettem. Kossuth végig nézett rajtam, s midőn nagyon is elkopott császári egyenruhámon meg­látta, hogy sokan mehettem keresztül, mióta a csurapé fekete-zöld arany zsinorzata annyira elkallódott, de különben is kiéhezett és agyon­sanyargatott arczomon a testi fájdalom nyomai nagyon is észre voltak vehetők, azzal a bizonyos csengő hangjával, melyet azóta csak egyszer hallottam, megköszönte ajánlatomat. «Önnek in­kább lehet szüksége lovára, mint nekem, látom, rossz bőrben van. Még egyszer köszönöm szíves figyelmét.»

E jelenetre Csernátony Lajos is emlékezni fog, kinek szekere alig öt lépésnyire haladta töltés mellett.

Jól tudjuk, miért jött Kossuth akkoriban Deb-reczenből a hadsereghez. Mint afféle osztrák nevelésű lovas tisztnek kisebb gondom is na­gyobb volt, mintsem hogy a nem várt látogatás czélját feszegettem volna, és mire sebem félig-meddig begyógyult, megint ott voltam embereim között, kik nélkülem már csak azért sem érez­ték magukat jól, mivel rövid távollétemben uj és ismeretlen tisztre bizták őket. Majdnem ki­vétel nélkül 18—20 évet szolgáló huszárok vol­tak. Viaszszal ós fekete avas zsírral mindig kő-

j kemény hegyesre pödört bajuszok alatt az örökké i tartó bagózástól elfeketült fogaikat vicsorgatva ! némán fogadtak.

— Semmi baj, legények? kérdem a század ! rendes átvétele után az arczél előtt megállva.

Erre Szecsó'dy Péter trombitás erősen fészke­lődni kezd szürkéjén, de nem beszél.

— Akar kend valamit? kérdem újra. — Hát alásan jelentem vitéz főhadnagy uram,

igaz-e, hogy a medáliámat nem szabad többé viselnem?

Szecsó'dy Péter trombitás ugyanis mint 16 éves legény részt vett a Napóleon elleni utolsó hadjáratban és 1815-ben a közép arany vitézségi érmet kapta, melyet most mint ötven éves em­ber viselt.

— Ki mondta kendnek, hogy a medáliát nem szabad viselnie?

— Az uj strázsamester ur. — Viselnie nem csak szabad, de muszáj is

kendnek, — volt a válaszom. I A mint aztán megtudtam, az épen ötödfól : hónapig szolgáló «új strázsamester» hazafias

tüntetési visszketegből ráförmedt Szecsődy Péter j harminczharmadik szolgálati évét betöltő trom­

bitásra, hogy a Ferencz császár arczképével dí­szített aranyérmet viselnie nem szabad. Ezt aztán az öreg huszár lelke sehogy sem vette be, mig csak szive panaszát előttem ki nem öntötte!

3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM.

Szecsó'dy Péter 1862-ben halt meg Bögötén, ós holta napjáig viselte arany érmet.

Midőn Szőllősnél szürkéjéről le kellett száll­nia, trombitáját nem akasztotta a nyereg kapá­jára, a mint ezt a többi trombitások telték, ha­nem zsinórostól, mindenestől mándlizsákjába rejtette.

Gyulán az osztrák tábori biztos, ki a régi sor­ezredek legénységét a honvédektől külön szor­tírozta, azt találta Szecsödytöl kérdezni, hogy betöltötte-e már szolgálati idejét ? és midőn meg-

j tudta, hogy 1814 szeptember 9-én lett beso­rozva, majdnem hanyatt vágta magát ijedtében.

] A vitézségi érmet nem vették el tőle Aradon, hanem utóbb négy év múlva a cs. kir. járásbiró

i zsandárokat küldött Bögötére, kik az öreg hu­szárt egyetlen emlékétől megfosztották. 1859-ben egy emberségesebb érzelmű megyei főnök ismét

I visszaadatta Szecsődynek az érmet. 1849. augusztus 11-én embereimmel, kik kö-

I zül azonban a Vácz melletti ütközetekben, nem-; különben a váczi megrohanás alkalmával soka-| kat elvesztettem, előőrsön voltam.

Béggel a városon vonultunk keresztül Uj-Arad felé, hol az osztrákok erősen támadtak. Részük­ről ez azonban csak erőszakolt kémszemle lehe-

| tett, mert különben alig gondolható, hogy oly könnyű szerrel vissza lehettek volna nyom­hatók.

Ekkor vettem neszét, mi van készülőben, csak­hogy egészen más színben, mert az illető tiszt ezredemhez tartozott ugyan, hanem úgyszól­ván elejétől kezdve mindvégig a fővezér benn­fentes embereinek egyike volt. Ő is feltétlenül bízott Görgeyben és a világért sem akarta el­hinni, hogy embereink még nagyon is harczké-pesek. Elmondta, hogy az orosz tízszeres tulerő-

í vei szemben minden további védelem csak hasz­talan vérontás lenne, és hogy nagyon valószínű, miszerint az orosz fővezérrel valami előnyös béke fog létre jönni. Mindezekről azonban a le­génység előtt kár lenne mindaddig említést tenni, mig csak a már megindult tárgyalások eredményre nem vezetnek.

Az osztrák támadás Dreispitznél azt jelezte ugyan, hogy egyelőre velünk senki sem alkudo­zik, de másrészt nem tudtam elgondolni, hogy a magyar fővezér, vagy a magyar kormány embe­rei az oroszokkal hasonló czélból érintkeztek volna.

Az osztrák tüntető támadásnak Uj-Arad ellen hamar vége szakadt. Ütegeink nem vették tré­fára a dolgot, hanem minden egyes lövéssel szé­les barázdákat húztak az ellenség tömegeiben, és mire szuronyra vagy lovassági harczra került volna a sor, mind a két fél szépen visszavonult. Délután már táborhelyünkön, este 7 órakor pedig, egy vett parancs értelmében, előőrsön voltam.

A nagy hőségtől elcsigázott lovakat széna vagy zab hiányában megtágított hevederrel soronként meglegeltettük, ugy, hogy a sötétség beálltával az egész századot ismét szabályszerüleg készen tarthattam.

Az őrszemekre kizárólag régi szolgákat vá­lasztottam ki, megbízható altisztekkel, magam pedig minden negyedórában, hol gyalog, hol lóháton személyesen minden egyes posztot meg­vizsgáltam. Volt ugyan két alantas tisztem, de ezekre, minden egyéb dicséretes tulajdonságaik mellett, már csak azért sem akartam a szolgálat eme legfontosabb részét bízni, mivel a parancs­ban különösen lelkemre kötötték, hogy ez alka­lommal a felelősség egész terhe csak én rám fog nehezedni.

Hogy ez miért történt, azt mai napig sem tu­dom, de nem is sejtem, mivel egész szolgálati időm alatt ehhez hasonló különös figyelmezte­tésre nem szolgáltattam okot.

Ej fél felé járt az idő, a mennyire ezt a csilla­gok állásából kivehettem, mert zsebórámat az isaszeghi roham alkalmával elvesztettem. Itt-ott a kakasok kukorékolását lehetett hallani, mi számításom helyes voltát igazolni látszott.

Tábori tüz nélkül az ember még nyár köze­pén is fázni szokott, különösen, ha hetek óta félig sült kukoriczánál és rossz pálinkánál egye­bet nem vehetett magába, a mint ez nálunk, az örökké előljáró lovasságnál történt. Mire a tá-beft-ba küldött vágó-marhából számunkra kijáró részt megkaphattuk, már megszólalt a trombita, fi igy csak a nyers húst vihettük magunkkal, mely néhány óra múlva a nyeregzsákokban ren­desen elromlott. Maradt tehát a mezőn talált isten adománya kukoricza és burgonya képé-

3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI UJSÁG. 39 ben. A kenyeret csak híréből ismertük, meg ha a gyalogság jóvoltából itt-ott egy szekérre való öt hetes profuntot kaptunk, melyet amaz ren­desen az ellenségtől szerzett.

Hasonlóképen voltunk a dohánynyal és sáto­ros ünnepnek tartottuk, ha valamelyikünk a a hadiszállásról néhány elfakult szivart hozha­tott magával.

Ily hangulatban majdnem egykédvüleg vettem az egyik őrszemről érkezett jelentést, hogy Ó-Arad felől több szekér közeledik, köztük egy­két hintó lámpásokkal.

Tudtam ugyan, hogy embereim a kiadott pa­rancs értelmében senkit sem fognak átereszteni, mig erre nézve tőlem határozott utasítást nem kaptak, mindamellett csupa kíváncsiságból lóra kapva, a jelzett őrszem helye felé ügettem. Mint­egy ezer lépésnyi távolságban már tisztán kive­hettem a szekerek és hintók döczögését a kiszá­radt kemény utón, nemkülönben a kocsisok nó­gatását.

— Állj! ki vagy ? — kiáltá most a legszélső őrszem Pap Gábor nevű altisztje, kinek hangját azonnal felismertem.

A kérdésre adott választ természetesen nem hallhattam, de ugy rémlett előttem, mintha a most nevezett altiszt a szekerek mellett lova­golna, a nélkül, hogy azok helyeikről megmoz­dultak volna. Rosszat sejtvén, sarkantyúba kap­tam lovamat és néhány perez múlva a szeke­reknél termettem, melyeknek a parancs szerint két huszár felhúzott karabélylyal állotta útját.

Parancsomra az egyik legény Pap Gábor al­tisztet szólítja vissza, ki az első üveges hintónál tartja lovát.

Néhány szökéssel mellettem terem, jelentve, hogy a szekereken az urak bagázsiája van, kik az aradi várból elindulva Lúgos felé tartanak. Az egyik közülök pedig velem, illetőleg az elő­őrsi parancsnokkal kíván beszélni, miután ne­vem után tudakozódott volna. Az altiszt még csak annyit mondott, hogy a második hintóban egy tiszt urat is látott, kit azonban nem ismer. Lovamat megfordítva a jelzett hintóhoz léptet­tem, melynek mindkét oldalán lámpák égtek.

— Ide kérem százados urat — kezdé egy előt­tem ismeretesnek tetsző hang.

— Ugy-e bár ismer ? — folytatá a hintóból kihajló alak.

Kossuth Lajos volt. Igenlő válaszomra, Kossuth a következőket

monda: —- Nem tudom ugyan a tábori jelszót, melyre

most szükségem lenne, mert a huszárok e nél­kül nem akartak utat engedni. Ön azonban nemsokára határozott parancsot fog kapni. En Lúgosra megyek.

Szó nélkül tisztelegve, a hintókat a legszél­sőbb őrszemekig kisértem.

— Isten önnel! — ez volt az utolsó szó, me­lyet Kossuth ajkairól hallottam.

Ez volt egyúttal utolsó szolgálatom. Augusztus 12-én Világos felé, 13-án délben

Szőllősnek vettük utunkat, a hol lovamról pont­ban fél 6 órakor leszállva, orosz hadifogoly lettem.

Régi honvéd.

VILÁGFELFORDULÁS. REGÉNY.

Irta VERNE GYULA, francziából ford. HUSZÁR IMRE. (Folytatás.)

H. A melyben az angol, németalföldi, svéd, dán és orosz kiküldöttek bemutatják magukat az ol­

vasónak.

A felhívásra felelni kellett. Ha az uj társulat megvásárolja az éjszaki sark körül létező régiót, e területek véglegesen Amerika tulajdonává lesz­nek, vagyis helyesebben az Egyesült-Államok tu­lajdonává, a melyeknek tevékeny konföderácziója folyvást és szünet nélkül terjeszkedni igyek­szik. Máris magához ragadta az uj világ jelenté­keny részét néhány év előtt, midőn Oroszország átengedte neki az éjszaki Kordilleráktól a Beh-ring szorosig terjedő birtokokat, az amerikai szá­razföld éjszaknyugati részén. Feltehető volt ennél fogva, hogy a többi hatalmasság nem jó ; szemmel fogja nézni a földsark körüli régiók­nak a szövetkezett köztársaságba való bekebe-leztetését.

AZ AMERIKAIAKÉ A DICSŐSÉG, HOGY LEGINKÁBB MEGKÖZELÍTETTÉK AZ ÉJSZAKI SARKOT.

Azonban, mint már említettük, Európa és Ázsia azon államai, amelyek e regiókkal nem szomszédosak, — nem voltak hajlandók részt venni az árverésen, a melynek eredménye na­gyon kétségesnek látszott előttük.

Csupán azon hatalmasságok határozták el jogaik érvényesítését hivatalos kiküldöttek köz­bejöttével, a melyeknek tengerpartjaik megköze­lítik a nyolezvannegyedik szélességi fokot. Látni fogjuk egyébiránt, hogy ezek se szándékoztak árverezni egy bizonyos, aránylag szerény össze­gen tul, mert hiszen olyan fekvőségekről volt szó, a melyeknek tényleges birtokbavétele talán lehetetlen lesz. Mindazonáltal, a telhetetlen Anglia czélszeríinek látta ügynökének valami­vel jelentékenyebb hitelt nyitni. Siessünk meg­jegyezni, hogy a földsark körül létező területek megvásárlása semmikép se fenyegette az euró­pai egyensúlyt és nem volt valószínű, hogy va­lamely nemzetközi komplikáczió fog belőle szár­mazni. Bismarck herczeg, a nagy német kanczel-lár, még csak össze se ránczolta német jupiteri sürü szemöldökeit.

Angolország, Dánország, Svéd- és Norvégor­szág, Németalföld és Oroszország álltak tehát egymással szemben és az ő képviselőik voltak hivatva a baltimorei becslőbiztos előtt ajánlatai­kat kijelenteni, az Egyesült-Államok ellenében. A legtöbbet igérőé lesz a földsarki jeges régió, a melynek kereskedelmi értéke legalább is kétsé­ges volt.

El kell mondanunk egyébiránt a különleges okokat, a melyeknél fogva az említett öt állam mindegyike eléggé észszerűen azt óhajtotta, hogy az árverés az ő javára üssön ki.

Svéd- és Norvégország, a melynek tulajdoná­hoz a hetvenedik szélességi fokon tul fekvő ój-szaki-fok tartozik, nem titkolta, hogy jogos igé­nyeket vél támaszthatni ama nagy kiterjedésű területek irányában, a melyek Spitzbergig és azontúl az éjszaki sarkig elnyúlnak. A norvégiai származású Kheilhen és Nordenskjöld, a hires svéd utazó, nem mozdították-e elő a földrajzi ismeretek fejlődését e vidékeken ? Kétségtele­nül igen.

Dánország azt hozta fel, hogy ő már tulajdo­nosa Izlandnak és a Feroe szigeteknek, a melyek csaknem a sarkkörnél feküaznek, továbbá, hogy az ő tulajdonát képezik a sarkköri régiók legéj-szakibb részén létező gyarmatok, u. m. a Diskő-sziget a Davis tengerszorosban, a Holtzenburg, Proven, Godheon és Appemevik telepek a Baffn tenger mellett és Grönland keleti partjain. Ezen­felül nem a dán származású, jóllehet akkor orosz szolgálatban álló Behring volt-e az, a ki már 1728-ban átkelt ama szoroson, a melyet

róla neveztek el, tizenhárom évvel azelőtt, hogy harmincz emberből álló hajósszemélyzetével együtt nyomorultul elveszett volna egy sziget partjain, a mely szintén az ő nevét viseli? Még előbb, 1619-ben, a dán származású Műnk János nem kutatta-e fel Grönland partjait és nem határozott-e meg földrajzilag bizonyos pontokat, a melyek azelőtt teljesen ismeretlenek voltak. Dán­országnak tehát alapos jogai voltak az említett területek megvásárlá­sához.

A mi Németalföldet illeti, az ő tengerészei: Bereitz és Heemskark már a XVI-ik század végén meg­látogatták Spitzberget és a Novaja Zemlyát. Mayen János, a ki 1611-ben merész expedicziójával meg­szerezte hazájának a róla elneve­zett szigetet, a hetvenegyedik szé­lességi fokon tul, szintén hollandi volt. Németalföldet tehát a saját múltja kötelezte.

A mi az oroszokat illeti, ők jelen­tékeny részt vettek azon kutatások­ban, a melyek az Ázsiát és Ameri­kát egymástól elválasztó tengerszo­ros környékén történtek. E rész­ben csak a következő neveket em­lítjük: Csirikov Elekét, a ki Behring parancsnoka volt, Paulutskiét, a kinek expedicziója 1751-ben meg­haladta a jeges tenger határait, Spenberg Márton kapitányét és Wallon Vilmos hadnagyét, a kik 1739-ben hatoltak be ezen ismeret­len vidékekre. Ezenfelül az oroszok,

a szibériai területek fekvésénél fogva, a melyek százhúsz foknyi hosszúságban nyúlnak el a Kamcsatka legvégső határáig ama rengeteg ázsiai partok mögött, a hol a szamojédek, a za-katok és a essuktsok és az orosz fennhatóság alá tartozó egyéb népek laknak, — az oroszok már a nélkül is az éjszaki Oczeán felerészének urai. Ezenkívül a hatvanötödik szélességi fok alatt, nem egészen kilenczszáz mértföldnyire az éjszaki sarktól, birják az uj Szibéria szigeteit és szige­tecskéit, a Liatkovi szigettengert, a mely a XVHI-ik század elején fedeztetett fel. Végre nem Tsitsagow orosz hajós volt-e az, a ki 1764-ben, tehát az angolok, az amerikaiak és a svédek előtt átjárót keresett éjszakon, megrö­vidítendő az utat a két földrész közt ?

Azonban, mindezt egybevetve, mégis ugy lát­szott, mintha az amerikaiaknak állt volna leg­nagyobb érdekében megszerezni a földgömb e hozzáférhetetlen pontjának tulajdoni jogát. Ők is gyakran iparkodtak eljutni a földsarkig, a mellett, hogy önfeláldozással közreműködtek a szerencsétlen Sir John Franklin felkeresésében. Gosanel, Kané, Hayes, Greely, De Long és más merész hajósok expedicziói általánosan ismere­tesek. Ők is joggal hivatkozhattak országuk föld­rajzi fekvésére, miután amerikai föld mindaz, a mi a sarkkörön tul a Behring-szoros és a Hud-son-öböl közt létezik. Mindezen területek ós mindezen szigetek, Wollerton, Prince Albert, Viktória, King William, Melville, Cockbarne, Banks, Baffia, nem is említve a szigettenger ezer apró szigetecskéjét, nem tekintendők-e tényleges lánczolatnak, a mely őket a nyolez­vannegyedik szélességi fokkal egybeköti? És ezenfelül, ha az éjszaki sark a területek csaknem szakadatlan lánczolata által egybe van kapcsolva a földgömb valamelyik földrészével, nem-e in­kább Amerikára vonatkozólag áll-e ez az eset, mint Európát vagy Ázsiát illetőleg ? Semmi se természetesebb tehát, mint az, hogy az eladási eszmét az Egyesült-Államok kormánya pendí­tette meg, egy amerikai társulat javára és ha létezett hatalmasság, a melynek jogai a földsark körüli területekre elvitázhatlanabbak voltak más államokénál, ugy e hatalmasság bizonyára az éjszak-amerikai Egyesült Államok voltak.

El kell azonban ismernünk, hogy Nagy-Britan­nia, a mely már Canadát és az angol Colum­biát bírja és a melynek sok szülötte tüntette ki magát a földsarki expedicziókban, szintén alapos okokkal támogatta igényeit, hogy a földgömb e részét óriási gyarmat-birodalmához csatolhassa. A hírlapok hosszasan és szenvedélyesen vitat­koztak az érvek felett.

• Igen, kétségkívül, feleié Kliptringan, a nagy

4 0 V A S Á R N A P I UJSÁG. 3. SZÁM. 1890. SXXVH. ÉVFOLYAM.

angol földrajzi iró a «Times • hasábjain megje­lent és nagy feltűnést keltett czikkében, igen, kétségkívül, a svédek, a dánok, a hollandiak, az oroszok és az amerikaiak hivatkozhatnak jo­gaikra ! De Angolország nem engedheti az ujjai közül kisiklani ezt a birodalmat, a nélkül, hogy magát meg ne alázná. Nem az övé-e máris az újvilág éjszaki része ? Ama területek és szige­tek, a melyek e részt képezik, angol felfedezőik által hódíttattak meg, elkezdve Willonghén, a ki 1739-ben látogatta meg Spitzberget és a No-voja Zemlyát, Mac Clureig, a kinek hajója 1853-ban keltát az éj szak-nyugati átjárón.

«Ezenfelül — jegyzé megFize admiral a,«Stan-dard»-ban, —Frobisher, Davis,Hall,Weymouth, Hudson, Baffin, Cook, Köss, Parry, Bechey, Belcher, Franklin, Mulgrave, Scoresby, Mac Clintock, Kannedy, Nares, Collinson, Archer nem angolszász eredetűek voltak-e és melyik ország formálhatna jogosabb igényeket a föld­sarki régiók ama részeire, a melyekig a hajósok nem bírtak elhatolni ?»

«Am legyen! — vágott vissza a Kaliforniában megjelenő «Cowrier de San Diego,»—helyezzük

Azonban a North Polar Practical Association javaslata szerint a fóldsarki regiókkal szomszé­dos államok, kereskedelmi és tudományos kon­gresszusok közvetítésével meghallgatandók vol­tak. Az illető tárgyalások után ezen államok elhatározták résztvenni a Baltimoreban, de-czember 3-án tartandó árverésen és kiküldötteik számára szorosan körülirt, áthághatatlan hitelt nyitottak. Az elárverezésből befolyó összegre nézve elhatároztatott* hogy az, az árverésen részt vevő, de az illető fekvőséget meg nem vá­sárló öt állam közt fog szétosztatni, kárpótlás czimén, azért, hogy a kérdéses területeket ille­tőleg jövőre összes jogaikról lemondanak.

Jóllehet nem minden véleménykülönbség és vita nélkül, de végre mégis a dolog elintéztetett. Az érdeklett államok beleegyeztek, hogy az ár­verés Baltimoreban menjen véghez, az Egyesült-Államok kormányának indítványához képest. A megbízó-leveleikkel ellátott kiküldöttek elutaz­tak Londonból, Haagból, Stockholmból, Kopen-hágából és Szent-Pétervárról és három héttel az árverésre kitűzött határidő előtt megérkeztek az Egyesült Államokba. (Folyt, köv)

Most ezt a telefon-sisakot szalonképessé akarják: tenni oly módon, hogy a cilinderkalapokat mik­rofonnal s egy száraz elemmel szerelik fel. Ha. ezt a cilindert a falhoz közel viszik, a szomszéd szobában folytatott társalgást egész kényelmesen meg lehet hallgatni s az illetők nem is gyanakodnak, hogy kilesik őket.

* Beethoven legutolsó zongorája jelenje" több más ereklyével együtt a nagy művész boúni szülő­házában őriztetik. Ezt a zongor.it Beethoven süket­ségére tekintettel Graff bécsi zongoragyáros oly erős hangúnak készítette, hogy a művész haláláig­használni tudta. A zongora később egy bécsi könyv­kereskedő birtokába jutott s majd egy bonni lelkész családja tulajdona lett.

* Hires koldus balt meg közelebb Bómában, Marcolini Péter, ki IX. Piustól azt a szabadalmat nyerte, hogy Szent-Péter templomának bensejében kizárólag ő koldulhasson. A kegyes pápa egy ízben még saját régi ruhájával is megajándékozta Marco-linit, ki azt minden ünnepen felöltötte. A hires kol­dus mintegy 20,000 forintnyi vagyont hagyott hátra, melyet unokahuga örökölt.

* A papucs symbolikus jelentősége a családi életben abból a középkori szokásból eredt, hogy a. vőlegény esküvő alkalmával a menyasszony papu-

S T A N L E Y L E G Ú J A B B A F R I K A I Ú T J Á B Ó L . — TIPPU-TIP AFRIKAI FŐNÖK ELEFÁNTCSONT-RAKTÁRA.

a dolgot az őt megillető alapra és miután az Egyesült-Államok és Angolország közt az önér­zet kérdése forog szóban, mi azt mondjuk: hogy ha az angol származású Markham, a Nares-féle expediczió tagja, eljutotta 83°20' éjszaki szélességig, az amerikai származású Lockwood ós Brainard, a Greely-féle expediczió tagjai, még tovább hatoltak és a 83°35' alatt ragyogtatták az Egyesült-Államok csillagos lobogóját! Az övék ama dicsőség, hogy leginkább megközelí­tették az éjszaki sarkot.*

Ilyen volt a támadás, és ilyen a visszavágás! Végre meg kell említenünk, hogy ama hajó­

sok sorozatát, a kik az éjszaki sark körüli re­giókba hatoltak, a velenczei származású Cabot 1498-ban és a portugali Corteréal 1500-ban nyi­tották meg, a kik Grönlandot és illetve Labradort felfedezték. De se Olaszországnak, se Portu­gálnak nem jutott eszébe résztvenni a tervezett árverésen és mindketten nagyon kevéssé törőd­tek vele, akármelyik állam fog hasznot húzni belőle.

Előrelátható volt, hogy a küzdelem, dollárok és font sterlingek segélyével, csakis Angolország és Éjszak-Amerika közt fog élénken kifejlődni.

EGYVELEG. * Mesés örökség. Monghyr keletindiai városban

egy szegény brahmin végső szorultságában arany­műveshez vitte ősrégi amuletjét, melyet családjá­ban számos nemzedéken át kegyelettel őriztek. Az aranyműves az anyag minőségének megtudása vé­gett feltörte azt s bensejében mikroskopikus írással ellátott papirt talált. Egy tudós pundita kibetűzvén az iratot, a brahmin megtudta belőle, hogy egyik őse századokkal előbb a mohamedánok kapzsiságá­tól féltvén jelentékeny vagyonát, mintegy másfél millió forint értékű kincset, az iratban meghatáro­zott helyen egy kertben rejtette el. A brahmin en­gedélyt kért a kormánytól a kutatásra, s egy gazdag szomszéd előleget adott számára. A kincset még nem találták meg, de a kormány már bejelentette igényét a lelet negyedrészére.

* A penny-posta életbe léptetésének ötvenedik évfordulója a jelen évben január 10-ikén volt. Lon­donban a főposta-hivatal ennek emlékére nagy ban­kettet rendezett, melyre az összes főigazgatókat meghívták.

* A falaknak is vannak már füleik. Az amerikai vasutakon, hogy a robogó vasutat a táviró-állomá-sokkal összeköttetésbe hozzák, a vasúti hivatalnokok sapka alakú telefon készülékeket tesznek fejükre.

csára lépett, jeléül, hogy most már ő lesz ur a ház­nál. Némely német vidéken még most is fennáll a. babona, hogy a menyasszony, a ki az esküvő alkal­mával ura lábára lép, a házas-életben uralkodó féllé válik.

* Uj sisakokat kaptak a franczia lovas katonák, mely sokkal könnyebb, mint a régiek, mert a rézdi-szitések helyett most csak symbolumok jőnek, így a huszárok sisakjára oroszlánok. A franczia sisakokon először alkalmazzák most a trikolort.

* Az esernyőről először 802-ben történik említés, midőn Alcuin toursi püspök a salzburgi érseknek ajándékul küldött egy «védő tetőt, hogy tiszteletre méltó feje az esőtől ment maradjon.*

* Az Eiffel-tornyot hivatalos kimutatás szerint a kiállítás alatt 3,512.006 egyén látogatta meg, kik ezért 6,551.000 frankot fizettek. A torony a mellék-kiadásokkal együtt 6,600.000 frankbakerült, de a társulat másfél millió frank szubvencziót nyert. A torony költeégei tehát teljesen megtérültek, s a tár­saság még húsz éven át szed jövedelmet belőle.

*Avillámvilágitósodronyok véletlenül mártöbb-ször okoztak halált New-Yorkban, s ezért a városi tanács a szabadon álló sodronyokat leszedette és pedig oly gyorsan, hogy több utczában napokig sö­tétség uralkodott.

3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 41

A LAEKENI KASTÉLY PUSZTULÁSA. Uj év napján égett le a laekeni kastély, a

belga királyi család rendes tartózkodási helye Brüsszel mellett. II. Lipót király és neje vélet­lenül nem voltak jelen a tűz kitörésekor, mivel Brüsszelben az újévi üdvözleteket fogadták s a család tagjai közül csak egy, a 17 éves Klemen­tina herczegnő tartózkodott ott, nevelője, Dran-court kisasszony társaságában. Mintegy két óra tájban délután egy pinczehelyiségben, a hol vizet forraltak, kigyuladt a kémény s a tüz oly gyorsan terjedt el, hogy maga Klementina herczegnő is csak nehezen menekült meg s a kastély nagy értékű gyűjteményéből igen keveset lehetett meg­menteni. Á brüsszeli tűzoltók gyorsan kivonul­tak, de munkájuk eredménytelen maradt s a tüzet csak több nap múlva lehetett teljesen elfojtani, midőn már a kastély benső része a nagybecsű műremekekkel, képekkel, gobelinekkel és mű­emléktárgyakkal csaknem teljesen elpusztult. Sőt emberélet is esett áldozatul. Az előbb említett Drancourt kisasszony, egy 63 éves nő, ki a királyi család összes tagjainak s így Stefánia főherczeg-nőnek is nevelője volt, a tűz veszélyes jellegét nem ismerve fel, értékes holmiainak megmenté­sére sietett s ott pusztult el a lángok között; megmenteni teljes lehetetlen volt, holttestét is

szőnyegekkel, a «Salle des Maréchaux» (tábor­nokok terme) és Budolf trónörökös szobái, ki gyakran jött ide s kinek eljegyzése és lakodalma Stefánia főherczegnővel szintén ebben a kastély­ban ment végbe. A jobb szárny emeletén lakott Klementina herczegnő nevelőnőjével. Középen voltak: a nagy csarnok, igen szép dombormü-faragyányokkal, a díszebédlö, a király magán­szobája és a zeneterem.

A kastélyban levő rendkívül becses tárgyak közül elpusztult több Van Dyk-féle híres kép, a szép gobelinek s igen sok értékes müipari tárgy, köztük a királyi család emléktárgyai, történeti becsű okiratok és levelezések. A megmentett cse­kély számú, a tárgyak közt van az az íróasztal, a melyen I. Napóleon Oroszországnak a hadüzenetet írta meg s néhány gyönyörű cseh üveg, melyeket Budolf trónörökös ajándékozott a belga királyi párnak. A kár mindenesetre több millió forintra rúg s maga az épület, mint állami tulajdon, nem is volt biztosítva. A kastély újból felépítéséről különben már is gondoskodtak s míg ez megtör­ténnék, a belga királyi család a laekeni parkban levő Pavillon des Princes-be költözött, a hol ad­dig a fejedelmi vendégeket szállásolták el. A pusz­tulás nagyságáról fogalmat nyújthat az, hogy a leégés után a királyné számára még ruhanemü-ekről is rögtönösen kellett gondoskodni.

baljóslatú arczát, — a mint egyik rajzunk is olyan meghatóan ábrázolja; — s a mikor úgy a régi, mint a legmodernebbül berendezett új kór­házaink olyan népszerűségnek örvendenek, hogy az valóságos rémület, — a mint másik képünk mutatja, — többé nem tréfálhatunk a legkisebb bajjal sem, nem nevethetjük ki a legvörösebb orrú polgártársunkat sem, bármilyen komikusnak látszassék is, mert nem tudhatjuk, hogy nincs-e a szerencsétlen halálnak szánva! Oh egészség, isteni adományok legnagyobbszerüje, milyen drága, milyen becses vagy te most, azt az én tollam megírni nem képes, csupán csak áhítozni, sóhaj­tozni, mert valóban nem mernék e beteg időkről írni se, ha magam is nem nyögnék súlyos terhe alatt. — Mi az influenza ? Nátha-láz.

Erős vagy ? Férfias és kemény ? Mit sem hasz­nál. Egyszerre csak — talán mikor épen edző korcsolyázásról jösz, a mely után olyan pompásan kifáradtnak, aczélosan elbágyadtnak szoktad ma­gad érezni, hogy eszel utána olyan étvágygyal, mint egy nagyobbfajtáju oroszlán, — azt érzed, hogy nincs étvágyad. Ez nem annyi, mint mikor valaki nem éhes; ez egészen más: olyas valami, mint mikor az ember undort érez mindennemű étel iránt. Kissé megdöbbensz ettől a szokatlan, negatív bajtól, de nem törődöl vele, és azzal vigasztalódva, hogy majd kialszod reggelre, lefek-

A L A E K E N I KASTÉLY ÉGÉSE.

csak négy nap múlva találták meg a herczegnő szobájában, a hová valószínűleg azért tért vissza, Tiögy növendékének megmeneküléséről biztos legyen. Mellette 800 forint értékű készpénz és két kis szobor volt, melyeket megmenteni igye­kezett. A szegény nő már a következő héten el akarta hagyni Laekent, mivel a legfiatalabb her­czegnő is kinőtt már a keze alól s most megér­demelt nyugdiját Parisban akarta élvezni.

A laekeni kastély Brüsszeltől nem messze, az Alléé Verte éjszaki végén tágas parkban, szép fekvésű magaslaton épült. Az épület mellett a Willebrock-csatorna vonul el s a park óriási fái s gyönyörű rétek mellett külön mellékhelyiségei is voltak: narancsház, színház, pavillonok és más díszépületek. A kastélyt szász tescheni Albert Károly osztrák főherczeg építtette 1782— 1784-ben, midőn Németalföld kormányzója volt. 1802-től 1814-ig I. Napóleon tulajdona lett a kastély, ki gyakran időzött benne s 1812-ben itt irta alá hűes hadüzenetét Oroszország ellen. 1815-ben a kastély a belga kormány birtokába jutott s a jelen uralkodóház tagjainak állandó tartózkodási helye lett. Ezóta sok változás történt rajta, két szárnyépületét oszlopsorral kötötték össze, melyen magas kupola emelkedett. A jelen­legi király atyja, I. Lipót, 1865-ben itt halt el s ugyanitt van eltemetve is a kápolnában. Az épü­let balszárnyának alsó része a királyné, emeleti része pedig a király lakását foglalta magában; jobboldalt volt a gobelinterem, nagyon díszes

BETEG IDŐK. Csak az időjárásnak kell egy kissé beleszólni

a dolgokba, mindjárt támad olyan fordulat, a mely elfeledteti az emberekkel minden egyéb bajukat. Micsoda óriási lármát csaptak a né­pek, — vagy talán csak a diplomaták ? — azzal, hogy melyik országban minő módon készülődnek a háborúra! Hogy telilármázták a szegény adó­fizető polgár fülét azzal, hogy minő milliméteres puskák készülnek, minő füstös és füstetlen új lőport találnak föl, minő haladást mutatnak ki a léghajók kormányozhatóvá tételében, — s egy­szerre elhallgat minden. Támad egy kis köd; a levegő hirtelen lehűl, vagy ellanyhul, és a leg­inkább lenézett, megvetett kis betegség, a melyet annyira fitymálnak előkelőbb körökben, hogy még le sem írják nevét.: a nátha, véget vet reménynek, félsznek, számításnak és készülődésnek, kiszo­rítja helyéből a fontos diplomácziai jegyzékeket, elfeledteti a vár-erődítés - lopási müveleteket, s most egyedül bánt, boszant minden embert, foglalkoztat orvost, tudóst, beteget, családot, kor­mányt, polgárt, sajtót, — s az egész világrész megtelik vele, s a büszke lobogók, a melyek inte­getnek, hívogatnak és ingerelnek, háttérbe szorul­nak a zsebkendők szerény anyaga előtt.

Nincs borzasztóbb dolog a világon a beteg­ségnél, — s ez tulajdonképen, és máskor egy kissé naiv mondásnak látszik. De ma, a mikor a családok a legnagyobb rettegéssel lesik az orvos

szel. Ágyad, a hű, puha, meleg fészek, a melyben elnyújtózni máskor külön élvezet volt, — most gyötrelemnek látszik. Kedvencz költőd, a ki más-

! kor olyan jóizűen elaltatott, ma vonakodik ezt a I kívánt szolgálatot megtenni. Nem érted a dolgot; | elolvasgatsz belőle számos oldalokat, s boszan-: kodsz, hogy* eszméit olyan élénkítőleg hatnak rád. | Azért is eldobod, s erőszakolod az alvást. Szemed | lehunyod, de aludni nem birsz; gondolkozol leg-I kipróbáltabb unalmasságu thémáid fölött, mind­

hiába. Építesz légvárakat, tudva,hogyennélbutább foglalkozás már csakugyan nincs,—csak hányko­lódói mellette. Végre félig alszol, félig ébren vagy, meleged van a boszankodástól, izgatottá lesz min­den tagod, fájdalmat érzesz a térdedben, a csuk-

| lódban, a fejedet is hasgatja valami; a hátadon olyasmit érzesz, mintha ökölnagyságú hangyák mászkálnának rajta, s néha meg-megrugnának a

| lábukkal, a melyekbe egy-egy villamos üteg van I elrejtve; végigszaladgálnak az egész testeden: ! légy nyugodt, már influenzás vagy.

Másnap nem tudsz fölkérni. Az orvos eljön, | de a rendes házi barát helyett, a kit szintén egy 1 kis baj otthon tartóztat, annak a barátja; az ; megizzaszt. Antypirinnel, czitromos theával, pok-i róczburokkal úgy meggyötör, hogy azt sem tudod, ; van-e még benned élet. Óráról-órára érzed ma­

gad gyöngülni, már nem bírsz lélekzeni sem, az ujjaidat olyan fáradtan billegeted, mintha min­denik egy font terhet emelne, s így kinlódol végig

i négy-öt napot.

42 VASAKNAPI UJSAG. 3. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM.

Szerencsédre családod nincs, s így valahogy kilábolsz, mert azt gondolod, s talán igazad van, hogy nem kellesz az ördögnek sem, s ha néhány napig úgy lézengsz is utána, mint a légy őszkor, 8 mindenféle pinczér részvétét kiérdemled, a mi előzékenyebb kiszolgálásban nyilvánul, persze dúsabb borravalóért, megélsz a jég hátán is, s ki is mégy rá nemsokára.

Hanem a családokban egész más hatást szo­kott előidézni az ármányos betegség. Ha az apa kapja meg, kiápolják belőle a bajt: nincs az a kenyérkereset, melyet a családfő fontosabbnak tartana a saját egészségénél. De az anya fölébe helyezi hivatását egy kis semmiségnek, a mint a saját, esetleges betegségeit nevezi. Neki nincs ideje arra, hogy beteg legyen. A láznak oda sem néz: bizony azért mosdatlan a gyermekeit, ren­dezetlen a házát, sótlanul az ebédet nem hagyja, s ezeket a dolgokat másra nem bízza. S jár-kel, lomol, dolgozik, fárad és gyötrődik egész nap,

den érzése, ennek súlyos gondja, s nem a beteg­ségé látszik meg arczán is. Ha ő meghal! . . . . Az orvos megmenti; meg a szeretet; meg a jó isten.

Egyik képünk, Vautier híres festményének, a «Nehéz órá»-nak művészi másolata megdöbbentő erővel tár elénk egy ilyen jelenetet, midőn a csa­ládanya aggodalmasan beteg. A rémület és a fájdalom minden arczon más, de mindeniken igaz ós élethű. A férj komorsága, a kis fiu ijedt­sége, a lányka sírásra váló arcza, a nővér köny-hullatása a csecsemőt tartó nagyanya aggodalma és az üteret vizsgáló orvos gondteljes arcza mind más árnyalatban mutatja azt a, sötétséget, mely a sújtott családra ráborult. Ámde a különféle fáldalmak egész összesége letükrözödik az anya arczán: ő szenved igazán, s nem a betegség, de családja, szerettei fenyegetett jövője miatt, olyan nagyon, véghetetlenül, hogy a mint rá pillantunk a bánatosan szép arczra, szinte úgy érezzük,

SVLÍMAN 0TQMA>\Í7REXTV] X S Z O L I M Á N S Z U L T Á N . — AZ ORSZÁGOS ARCZKÉPCSARNOKBAN LEVŐ 1535-IKI RÉZMETSZET UTÁN.

Maylád István életrajzából.

mintha semmi baja sem volna, gyors és buzgó most is, csak néha áll meg egy piczinyt, a mikor valami szédülésfélét érez, s tényleg nem bir járni egy-egy pillanatig. De azt gondolja, hogy az erős akarat diadalmaskodik minden bajon, mint any-nyiszor tapasztalta, s csak áldoz a szeretet oltárán tovább, — a míg egy nap ágyba dől, s fölkelni nem bír. S jő az orvos . . . .

Minek folytassam tovább ? Kinek ne támadna lelki szemei elé magától is annyi olyan kép, a saját szomorú emlékeiből, a melyek láttára össze­szorul a szíve, ajka egy vigasztaló szónak ura lenni nem tud, a szeme könybe lábbad ? A sze­gény asszony mint a megtört virág, olyan szenve­dőén néz ki; s körülte már árváknak látja az ő urát és gyermekeit is; úgy meglátszik rajtok, hogy a szerető kéz áldásos nyomait nélkülözik, mint a hogy az anya fájó tekintetét annak a gon­dolata teszi elviselhetetlenné, hogy mi lesz ezekből még akkor, ha ö csakugyan meghal ? Nem ma­gáért kell élnie, de gyermekeiért, azt fejezi ki min-

mintha jól esnék egy kissé megsiratni a szegény, betegségében is igazi anyasága miatt anyira bá­jos a s s z o n y t . . . .

Pedig farsang volna, vagy mi? Mulatság, tom­bolás ideje, olyan, a melyben a legjózanabb em­ber is elrúgja magától egy kis időre takarékos, hig­gadt, nyugodt, számító elveit, s csinál magának néhány jó napot, a mi alatt éjszakák értendők. Akad is itt-ott némi mulatság. De ez is olyan fázós, mintha erőltetett dolog volna, vagy olyan nagyon zajos, a mely túlmegy a természetes, a megszokott korlátokon: mintha a nyüzsgő, kur­jongató, tomboló emberek nemcsak magáért a mulatságért, de egy kissé a feledésért is volnának olyan hangosak; mintha rikoltozásukkal túl akarnák harsogni azt a nyögést, sóhajtozást a mit a betegágyaktól hoz el a szellő, és a mi olyan hallatlanul zavarja meg azokat a szép han­gokat, a miket a vonó meg a pohárkoczintás előidéz . . . .

Beteg időket élünk.

A kórházak telvék. A főváros utczáin nagyon sűrűen váltakoznak a temetések. Nemesszívű emberbarátok sok-sok olyan ezer forintokat osz­togatnak szét nyomorba, árvaságba jutott csalá­dok között, a mikről hírlapok semminő említést nem tesznek. S a táncztermek mégis telvék viga­dozni tudó néppel. Bizony, beteg időket élünk.

Adorján Sándor.

TIPPU-TIP ELEFÁNTCSONT-RAKTÁR. Stanley legújabb nagy utazása óta gyakrab­

ban volt lapunkban szó Tippu-Tipről, a hires középafrikai arab rabszolgakereskedőről, ki az Emin megmentésére indított expediczióban, ha­bár csak közvetve, oly nagy s nem épen dicső­séges szerepet vitt. Ez az öreg arab főnök évek óta ott székel a Kongó felső folyásánál, az úgynevezett Stanley-eséseknél, a hol a környék­nek (mely egy tekintélyes európai állam terüle­tével lehet egyenlő) korlátlan ura. Székhelyén sok európai látogatta meg őt s többek között Ward Herbert, a lapunkban többször emiitett angol rajzoló is, ki a Stanley-féle expediczióval járt itt s ez alkalommal az általunk most be­mutatott vázlatot készíté Tippu-Tip hires elefánt­csont-raktáráról, azaz más szóval, kincses há­záról, mivel tudvalevő dolog, hogy Közép-Afri­kában még máig is a rabszolga és az elefánt­csont a legbecsesebb érték.

Stanley számításai szerint a Kongó vidékén jelenleg még legalább is 15,000 elefántcsorda tartózkodik, a mely szám körülbelül 200,000 elefántnak felel meg. Ha tehát igaz is, hogy az elefánt szokatlan rohamossággal pusztul s elő­relátható az az idő, midőn csaknem oly ritkává lesz, mint a bölény: Tippu-Tip székhelyének környékén még jó ideig nem fogják megérezni az elefánt-csont pusztulását. Ha a 200,000 még élő elefánt agyarát átlag 50—50 font súlyúnak veszszük: a még szabadon futkosó kincs euró­pai értékét mintegy 50 millió forintra tehetjük s ha hetenkint 200 elefántot ejtenének is el, még 25 évig tartana, mig az utolsót is kipusztítanák. De Tippu-Tipnek régi elefántcsontokból is nagy raktára van. Persze, hogy ennek nagyobb részét nem vadászat vagy kereskedés utján szerezte, hanem ugy rabolta. A középafrikai négerek kö­zött nagyon kevés oly törzs van már, mely az elefántcsont becsét ne ismerné; a legtöbb fő­nöknek, sőt olykor egyeseknek is (bár az ele­fántcsont rendesen csak afőnökök monopóliuma.) vannak készletben ily kincsei, melyeket a rab­szolgakereskedő elrabol avagy néha az elrablott rokonokért váltságdíjul is kicsikar. Egyszóval oly hatalmas embernek, minő Tippu-Tip, igen sok módja és alkalma van elefántcsont-készle­tét jelentékenyen szaporítani a nélkül, hogy kizárólag vagy csak főképen is elefántvadászat­tal foglalkoznék.

Az az elefánt-csontraktár, melyből képünk egy részletet mutat be, igen nagy értéket képvi­selhet, de ez az érték pontosan meg nem hatá­rozható. Johnston látott itt Tippu-Tip raktárában 93 fontos agyarat is (a legnagyobb elefántcsont, a^ melyet eddig láttak, 140 font sulyu volt). A múlt évben, mivel a Kongó mentén békés álla­potok uralkodtak, Tippu-Tip hir szerint jelen­tékeny mennyiségű elefántcsontot adott el a Kongó államnak; de valószínű, hogy a Nilus vidékén, valamint délfelé a Zambezi irányában vándorló arab kereskedők között is nem egy van, ki készletét ebből a jelentékeny raktárból nyeri. Valóságos kincsesház ez, ismételhetjük, s ennek a kincsesháznak még jobban fog emelkedni ér­téke, ha a régóta tervezett Kongó vasút csak­ugyan elkészül, s Tippu-Tip az európai keres­kedőkkel közvetlenebb összeköttetésbe léphet.

MAYLÁD ISTVÁN. 1502—1550.

A mohácsi vészt követő országos zavarokban halászó és érdekhajhászó főurak egyik tipikus alakja Maylád István, — a ki a két ellenkirály (Ferdinánd és Szapolyai János) párttusáiban, a kettő között való ingatag pártoskodással egy merész és nagyravágyó önző czélt tűzött maga elé, a melyet már-már sikerült megvalósítania, mignem a bukás örvényébe sodortatott.

Nem kevesebbet akart, mint Erdélyben a fejedelemségét elnyerni; s bár egy ideig feltű­nően kedvezett a sors merész terveinek, végre

3 . SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM. VASÁENAPI UJSAG.

t* ? * ''/

.

-h/íwwuinJt-pi

N A G Y - S Z E B E N : A HABOM BÁSTYA.

SEGESVÁR: AZ OKTOGON TORONY.

Maylád István életrajzából.

is, mint annyi más jogtalan trónkövetelő a XVI—XVLI. század folyamán, szomorú fogság­ban, a konstantinápolyi Jedikulában végezte viszontagságos életét..

Maylád István, erdélyi köznemes család sarja, a mohácsi csatából (melyben Lajos király köze­lében harczolt) szerencsésen megmenekülvén, a legelsők egyike volt, a kik Ferdinánd pártjára állottak, s az ő királylyá választatásának eszközei voltak. Ezért jutalmul Ferdinándtól Fogaras várát nyerte, a hozzátartozó nagy és gazdag ura­dalommal együtt.

Úgyde Erdély Szapolyai Jánosnak, a másik királynak, fogadott hűséget; a miért is Maylád, hogy Fogaras várát birtokába vehesse, 1528-ban elhagyta Ferdinándot s átpártolt Szapolyaihoz.

Ez átpártolás csak színlelés volt, mert a mint Fogarast birtokába vehette, ismét Ferdinánd érdekében működött, támogatva a szászok által, a kik a vérükből való királyhoz vonzódtak. — Ő lett Ferdinánd erdélyi vajdája, mig a Szapo pólyáié Báthori István; nem egyszer állottak szemben hadaik; az erődített szász városok mint Szeben, Segesvár, Medgyes erős bástyái ellenállottak az ostromnak. Maylád volt a lelke a védelem vezetésének.

Maylád befolyását, gazdagságát növelte az ország egyik főúri családjával való házassági összeköttetése, miután Nádasdi Annát, a Tamás nővérét, vette nőül.

Az ellenkirályok pártharczának legszomorúbb eredménye volt a török hatalmának megszilár­dítása Magyarországon. Szolimán szultán előbb mint hódító, aztán mint Szapolyai János szö­vetségese, majd mint közbenjáró az ellenkirá­lyok versengése megszüntetésében, mindig talált magának ürügyet beleavatkozni hazánk zavaros ügyeibe.

Az 1534-ik év, midőn a szultán az olasz Grittit Erdélybe küldi, hogy ott rendet csinál­jon, s az ellenkirályok közt egyezséget létesít­sen, nevezetes fordulópontot képez Maylád éle­tében. Czibak Imrének, az alvajdának megöle­tése feltárta Gritti terveit, hogy Erdély leigázása a valódi czél. Az erdélyiek fellázadtak, Maylád István állott élére a mozgalomnak (melyet Sza­polyai is támogatott), Grittit moldvai segélyha­dával Medgyesre szorítja, a várost kiostromolja s a menekülő Grittit elfogván, kivégezteti.

Ez a szereplés (most mái- a Szapolyai zászlaja alatt) nagyra növelte Maylád népszerűségét, de egyszersmind nagyravágyását. Az 1537-iki felső magyarországi hadjárat, melyben mint Szapo­lyai vezére ós erdélyi vajda vett részt, még in­kább táplálta önző ambiczióját. Elérkezettnek látta az időt, hogy egy oly mozgalom élére áll­jon, melynek czélja a villongó királyok mellő­zésével, a török uralomtól való szabadulási vágy­ban, a haza vógromlásának megelőzésében, de kivált Erdély különválásának előkészítésében nyilvánult. A czél elég tetszetősnek látszott, ugy hogy sokan csatlakoztak a szövetségesekhez, a kik 1539-ben egy véd- és daczszövetségi okle­velet állítottak ki. — De a hazafias czélu liga csakhamar személyes pártütéssé fajult, a mint kitűnt, hogy Maylád csak azért akarja megfosz­tani Szapolyait az erdélyi tróntól, hogy arra magát ültesse. A pártütés kétségtelen jele volt az, hogy Konstantinápolyba követeket küldött Szolimán szultánnak, 12,000 arany évi adót ígérvén, ha öt teszi Erdély fejedelmévé.

Szapolyai a lázadás hirére Erdély felé in­dult Budáról; oda hagyván ifjú nejét, megsza­kítván a mézes heteket. — Haragra gyúlva monda környezetének: «Vajda uramék szablyá­val várnak reánk, azért mi is üres oldallal neki nem indulhatunk; de kössétek te kegyelmetek azon szablyámat fel, kivel paraszt Dózsa ellen hajdan hadakoztunk, mert nem érdemel ennél többet Maylád uram hitván feje.»

A tordai gyűlésre (1840 ápr. 14.) a pártütők legtöbbje megjelent, még Balassa Imre, a társ­vajda is, csak Mayládot tartá vissza a bűntudat az erődített Fogaras várában. Az országgyűlés, Szapolyai kívánságára, pártütőnek jelenté ki, javait elkobzá, őt magát halálra ítélte, s ostrom alá fogni rendelé. Az ostrommal régi barátja, Török Bálint bízatott meg.

Maylád sikeresen daczolt a jól megerősített Fogaras várában s beteljesült rajta a közmondás igazsága, hogy: qui habét tempus, habét vitám. Néhány hét múlva meghalt Szapolyai János (1840 jul. 22.); Maylád halálos ellenfele Fráter György ugyan folytatta még az ostromot, de

VASÁRNAPI UJSÁG 3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM.

Ferdinánd király s Maylád magyarországi ba­ráta i közbejárására és haddal való fenyegető­zésére nemsokára fölmentették az ostrom alól.

Fogaras fölmentetóse az ostrom alól, még inkább elbizakodottá tévé Mayládot, ki most annál nagyobb hévvel látott hozzá terve megva­lósításához. Ismét érintkezésbe lépett a török udvarral és követei által sikérült gyanút ébresz­teni Szulejmán szultánnál az iránt, hogy ma­radt-e csakugyan Szapolya Jánosnak törvényes fiú-örököse ? A szultán Szinán csauszt Erdélybe küldötte, a ki Maylád által megnyerve, a beret-halmi országgyűlésen (1840. szept. 21.) May­ládot a szultán nevében Erdély vajdájává prok­lamálta. Csak az volt még hátra, hogy a rendek is megválaszszák fejedelemmé s akkor Erdély különválása előbb véghez megy két évvel, (mint a hogy később 1542-ben történt) s első fejedelme Maylád leendett. De a rendek haboztak s a Sza-polya-párt s főkép Maylád halálos ellensége, Frá­ter György időt nyert Maylád megbuktatására.

Fráter György mindent elkövetett, hogy a fényes portán Maylád fondorlatait meghiúsítsa. Sikerült is neki a szultánt fölingerelni ellene. A megbuktatás eszközéül Péter moldovai vajdát választották, a ki azon föltétellel nyert kegyel­met a szultántól, hogy Mayládot élve vagy halva kezei közé szolgáltatja.

Moldovai és török hadak özönlötték el 1541 nyarán Erdélyt, a mely tétlenül nézte, hogy fog­ják ostromzár alá Fogarasban Maylád Istvánt. A vívás nehéz leendett, könnyebben véltek csel által czélhoz jutni . Azért fényes követség jelent meg Maylád előtt, felszólítandó őt, hogy jöjjön a táborba a szultán akaratát meghallgatni; kilá­tásba helyezvén neki a rég óhajtott fejede­lemséget.

Maylád hit t a csábító szónak, s a hitlevélnek, bizott régi barátjában, Péter vajdában s kiment hozzá az erős várból. Péter vajda e szavakkal : eb, török császár foglya vagy! elfogatta s Kon-stantinápolyba küldötte, a hol a Jedikula-to-

Íronyba lánczra verve bebörtönözték.

Hiába volt nejének, sógorának Nádasdy Ta­másnak s barátainak minden törekedése; fog­ságából ki nem szabadíthatták. Ott hal t meg tíz évi keserves rabság után az 1550-ik év tavaszán.

* E nevezetes történeti alaknak életrajzát irta

meg a «Történeti Életrajzok" legutóbb megjelent füzetében, Majláth Béla, a ki nagy szorgalom­mal kutatta fel a reá vonatkozó történeti ada­tokat. — Elfogulatlanul itéli meg hősét, szép tehetségei mellett őszintén feltárja végzetes hi­báit is. Ez a pártatlanság legszebb vonása a kü­lönben is érdekes életrajznak. a j

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Uj versfüzetek. Szünórák. Irta Peres Sándor

Losoncz. Kiadja a Kármán-társulat. Ha valamely iro­dalom virágzásához más sem volna szükséges, csak a tömeges termelés, meg lehetnénk elégedve a ma­gyar költészet jelen állapotával. De sajnos, a bő ter­mésben kevés köszönet van, a sürün megjelenő vers­kötetek legnagyobb része nem igen tanúskodik egyébről, mint az önbírálat hiányáról. Peres Sándor kötetét is nagyon vegyes érzelmekkel lapoztuk végig, itt-ott felcsillan benne a tehetség, néhol eltalálja az érzelmes, vagy enyelgő hangot, máshol a szatíra iránt mutat némi érzéket, de kötetében általában a középszerűség az uralkodó. A népies hangon tartott genre-festések halvány reminiscentiák, esetlen mo­zaik munkák, teljes híjával az öntudatos művészi alakításnak. A remin iscentia sokszor oly erős, hogy sokszor egész sorokat vesz át előképétől, például ezt a sort «Kezdi hunyorgatni fáradt szempilláit* Arany

• Családi köré»-bői vette, «Egy-két szót jó barát szó­lok most veled», egy szó változtatással Tompától kölcsönözte. — A forma is sokszor fogyatékos, ki­vált ha néha egy egy epigrammban a klasszikus for­mát kísérli meg. Distichonaiban ilyen pentameter sorok fordulnék elő: «—-El ne feledd!—gyöngéd nő g anyakéz fogja csupán*

vagy • Mert mullandóság szülötte a hit s a remény.»

Kinek füle ennyire tompa a legerősebb rythmus, a klasszikus formák trombitaként harsogó zenéje iránt, az csakugyan nem tartozik a «vájt fülűek» közé.

Kapitány Zsigmond ; «Virágbimbók > czimü s Te-

mesvárott megjelent verskötetéről még kevesebb jót mondhatunk. Az egész kötet alant járó középszerű­ség, sekélyes érzés, útszéli gondolatok, lapos forma. Néhány forditás is van a kötetben, Heinebői három kis dal, mindannyi rendkívül gyengén fordítva. Ez nagyon jellemző az íróra, mert a ki ennyire nem uralkodik a nyelv és forma fölött, az, még ha volná­nak is gondolatai, akkor sem tudná kifejezni. Kapi­tány Zsigmond versei azonban a béltartalomban még szegényebbek, mint a külformában.

Fritser Antal *Pásztortiizek* czim alatt Kalo­csán adott ki egy költeménykötetet. — Fritser An­tal lantjának sok húrja vau, a kis kötetben a lyrá-nak jóformán minden ágát képviselve találjuk. Ha­zafias költeményei elég gyengék, a világfájdalmasok a jobbak, ellenben az anyjához Írottak az egyszerű igaz érzés által kellemesen hatnak az olvasóra. Sze­relmi költeményei közt is van egy pár csinos, s a csöndesebb, elégiaszerű költemények közt szintén akad sikerült, például a iHa megfutottam . . .» kez­detű. Balladákban és regedalokban is tett kísérle­tet, de nem sok szerencsével. A kötet szerzőnél Kossuthfalván (u. p. Erzsébetfalva) 1 frton rendel­hető meg.

Ethnografia. A Magyarországi Néprajzi Társaság I értesítője, szerkeszti dr. Eéthy László, Budapest I. ! év. 1 szám. Megjblenik havonkint 2 ives füzetekben.

A közelebb alakult néprajzi társaság jelentősógé-I hez méltó életjelt adott magáról, midőn megindí­

totta hivatalos közlönyét. Hazánk népeinek ismerte­tése, a mit a «Vasárnapi Újság* egy emberöltő óta mivel, immár önálló külön szakközlönynyel is rendelkezik, és mi irodalmunk és kultúránk ez uj jelenségét fontosnak és örvendetesnek tartjuk.

A 474 ivnyi csinos kiállítású első füzet tar­talmát egyelőre nagyobbrészt hivatalos közlemények ós ülések felolvasásai szolgáltatták, a szerkesztés behatóbbb megbirálására még nem nyújtanak elég alapot. E közlemények nagy része szerzőjük egyéni- ; gégénél és az előadás alkalmánál fogva érdekes, de I tartalmukra nézve is fontosak és becsesek.

A szerkesztő Réthy László, rövid beköszöntője után Hunfalvy Pálnak az ünnepélyes közgyűlésen felolvasott elnöki megnyitója áttekintést nyújt a hazai néprajzról s kiemeli a hazai nyelvek ethnog-raphiai fontosságát. Jókai Mórnak ugyanazon ülésen elmondott fenkölt szellemű üdvözlő beszédét ismerik

i már lapunk olvasói, úgymint a társaság védnöké­nek, József főherczegnek azt a népszerű tudomány­nyal és nagy vervvel irt dolgozatát a czigányokról, a melylyel a társaság megnyitotta felolvasó üléseit. Herrmann A. titkári jelentése tömör áttekintése a társaság eddigi történetének. Herrmann Antal fel­olvasása a hazai néprajzi múzeum alapításáról e fon­tos nemzeti ügyben jelentős mozgalmat kezdemé­nyez , a mely remélhetőleg eredményre fog vezetni; az e czélra kiküldött bizottság ugyanis buzgón dolgozik és közelebbről Hermán Ottó által szerkesztett emlékiratát terjeszti az ügy iránt jóindulattal érdeklődő kultuszminiszter elé. A szerkesztő egy szellemesen irt rövid tanul­mánynyal; mutatja be magát. «A székelyek és a magyar honfoglalás* czim alatt az eddigi elmé­letekkel szemben uj nézetet állit fel a székelyek származására nézve. «Az Ethnographia a délszláv tudományos akadémiában» cziműczikk registráljaazt a mozgalmat, mely közelebbről a zágrábi akadémiá­ban indult meg. A levelezések rovatában találjuk József főherczegnek egy levelét s Leland- nak a tár­sasághoz intézett üdvözlő iratát, a melyet a •Vasár­napi Újság* már tavalyi 51. számában közölt mutat-

' ványképen. A népnyelvi adalékok rovatában mutatványok

vannak Szendrey Jánosnak, «Bégi magyar népda-| lok» czimű felolvasásából. Érdekes az a zalamegyei I népballada, a melyet Belosics Bálint közöl eredeti­

ben és fordításban. A társasági értesítések rovata -; ban szóba kerül a szakosztályok ügyrendje, az ung-| vári fiók megalakulása, a múzeumi bizottság műkö­

dése, 8 a társasági könyvtár, a melynek gyarapítá­sára szánt adományokat egyelőre a társaság pénz-

í tárnoka szíveskedik elfogadni (dr. Borovszky Samu | a magyar tudományos akadémia épületében). A

"Vegyes közlemények*-bői fölemlítjük, hogy H. A. felveti azt az eszmét, hogy a Millenium legilőbb megünneplése, a mai és a történelmi Magyarország teljes hü képének bemutatása volna egy nagyarányú országos ethnografiai kiállítás keretében. Majd a műkedvelő fotográfiai kiállításra hivatik fel a társa­ság tagjainak figyelme. Kilátás van arra nézve, hogy

l a kiállítás néprajzi tárgyú képeinek egy része a nép-| rajzi társaság birtokába jut. A társaság szervezetéről ! adott közlemény felsorolja a tisztikart, a választ-j mányt, szakosztályokat stb. A társaságnak 16 ala-j pitó és 495 rendes tagja van. A borítékon felhivá-! sok vannak taggyűjtésre, néprajzi könyveknek a tár­

saság számára való beküldésére (ethnografiai biblio­gráfia összeállítása czéljából), pénztári kimutás stb. Végre Hermann Antal és Katona Lajos jelentése következik, melyben tudatják, hogy 1890-től kezdve együtt szerkesztik az «Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn* czimű szakfolyóiratot, a mely ezután 3 ives havi füzetekben fog megjelenni az «Ethno­grafia* alakjában; ebből egy iv a néprajzi társaság közleményeinek német nyelvű kivonatát fogja kö­zölni s a társaságnak kifelé félhivatalos közlönye lesz. E németül kiadott folyóirat ára évenkint öt frt; a társaság tagjai számára azonban csak 2 frt.

Az «Ethnografiát» illető kéziratok a szerkesztő­höz küldendők (magyar nemzeti múzeum) ; az évi 3 frtnyi tagsági dij a pénztárnohoz (magyar tudomá­nyos akadémia); tagsági jelentkezések, felolvasásra szánt dolgozatok s mindenféle hivatalos ügyek a tit­kárhoz (Herrmann Antal, I. Attila-utcza 47).

A Magyarországi Néprajzi Társaságot és derék közlönyét melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Két elbeszélés. Szomaházy Istvántól, a szép te­hetségű novellairótól, kit lapunk olvasói is jól ismer­nek, két elbeszélés jelent meg az «Érdekes könyvtár czimü vállalatban : «A nyíri pajkosok" és «A mi­niszter kastélyában.» Az előbbi történeti elbeszélés, Debreczen múltjából s ezt lapunk közölte. A másik elbeszélés «A miniszter kastélyában* a mai főúri világba vezet és Szomaházyban szintén vonzó irói tulajdonokat mutat be, élénk jó humort, ügyes mese-szövőt, ki végig meg tudja tartani az érdeklődóst. A füzet ára 50 kr.

Akadémiai Értesí tő. A tud. akadémia üléseiről eddig is jelent meg rövid oÉrtesitő*, a felolvasások kivonatával. Szily Kálmán főtitkár indítványára az akadémia megbővítette az «Értesítőt*, oly módon, hogy minden hó közepén nagyobb terjedelemben adja ki, s ebben tájékozza a nagy közönséget az akadémia belső életéről, egész működéséről, s tár­gyias ismertetésben hivja föl a figyelmet a kiadott munkákra, folyóiratokra. Szóval közvetítő orgánum legyen legfőbb tudományos intézetünk és a nemzet közt. Ezért az «Értesitőt» ingyen küldi meg tagjai­nak, s fölkérésre a hazai tudományos egyesületek­nek, olvasó köröknek, kaszinóknak. Egyesek 3 frt előfizetési árért kapják.

Az első füzet január közepén jelent meg, a prog­ramúinak megfelelő tartalommal. Közli az akadémia tagjainak s állandó bizottságainak névsorát, aztán tájékoztatást nyújt egyes bizottságok működéséről, kiadványairól, a nyelvtudományi, történettudo­mányi bizottságokról, gr. Széchenyi István kézira­tairól, a konstantinápolyi küldöttség búvárkodásá­nak eredményeiről. Az akadémia fő munkássága a bizottságokban fejlődik ki, s ezek működését kime­rítőn ismerteti az Értesítő. A füzet közli továbbá Bérezik Árpád jelentésót a Kóczán-pályázatról, is­merteti a természettudományi könyvkiadó vállala­tot, melyet ugyan a természettudományi társulat ad ki, de az akadémia is támogatja; a "Budapesti Szemle» januári füzetét, a felolvasások közül — ez évben még csak egy volt — Ballagi Mórét, melyben az orthologokat támadta meg. Az akadémia eme folyóirata hasznosnak mutatkozik arra, hogy a kö­zönség minél nagyobb köre figyelemmel kisérhesse tudományos intézetünk munkásságát.

Az Osztrák-Magyar monarchia írásban és kép­ben czimű néprajzi nagy vállalatból a századik fü­zet hagyta el a sajtót. Ez a Stiriáról szóló résznek 13-dik, egyszersmind befejező füzete. A stíriai ipar méltatásával végződik az ismertetés. Busz, Charle-mont, Mühlbacher, Wüst rajzolták a füzet illusztrá-czióit, bányákról, ipartelepekről, régibb és ujabb gyárakról. A füzettel az Ausztriával foglalkozó rész­ből immár három kötet készült el. Mellékelve van a kötet élére szánt színnyomat is «Német és szlovén népviselet*, Mayr Károly rajza után.

Szövetkezés czimmel közgazdasági folyóirat in­dult meg, melyet a pestmegye! hitelszövetkezet meg­bízásából Bernát István szerkeszt, s a hitelszövetke­zetek terjesztését tűzte feladatául. Kicsiny, lehető­leg egy községre terjedő központok alakítását sür­geti, hová a falu megtakarított filléreit gyűjtsék ösz-sze, ne heverjen a pénz, ha van. így sok megszorult gazdán, mesteremberen lehetne segíteni. A fogyasz­tási szövetkezetek érdekét is képviseli az uj folyó­irat, mely minden hó közepén jelenik meg, előfize­tési ára egész évre 1 frt, s megrendelhető a szer­kesztőnél : Döbrentei-utcza 6. sz.

A népszínházban eredeti operetté került szinre először január 10 ikén: Anégy király. Szövegét irta Bákosi Jenő, zenéjét Szabados Béla. A szövegben Bákosi népmesei elemeket kevert össze fantasztikus és bohózatos elemekkel, franczia operetté motívu­mokat népszinműviekkel, s a tarkaság közé bevitte a magyar játékkártya alakjait. Szabados Béla fiatal

3. SZÁM. 1890. xxxvn. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 45 zeneszerző pedig ez operetteben nemcsak könnyű zenét akart produkálni, hanem azt is megmutatni, hogy tehetséggel bir a komoly stílhez is, s magasabb műfajtól sem riadna vissza. Az ő zenéje is tarka; népdal, tánezzene, keringő, couplet, operetté, ko­moly drámai rész keresztezi egymást benne. Tehet­ségéről sokszor tesz bizonyságot, de a reminiszczen-cziáktól még nem tisztult meg. A szöveg nem min­dig elég fürge, s a zene sem mindig az operettek könnyű zenéje, a mit pedig a népszínházi közönség — ugy látszik — jobban kedvel, mint a komolyabb

irányban tett kísérletet. A történetben magyar falusi alakok és fantaszti­

kus királyok és királyfiak szerepelnek, mint a nép­mesékben szokás ; de a királyok afféle kártya-kirá­lyok, a mi elég jó ötlet, s a személyesített kártya­alakok hatással és fényes jelmezben jelennek meg. Panyóka Mártonná nem akarja nőül adni leányát,

Juczikát, Gábor diákhoz, a Zöld király pedig férjhez akarja adni leányát, Piroskát, a Vörös király fiához, a kit a leány még nem ismer. A parasztleány és ki­rályleány összebeszél, ruhát cserél, s mig Piroska Kukutyinban marad, Juczika elmegy a Zöld király-lyal. A Vörös király ezalatt várja fejedelmi kollégáit, a Makk, Zöld és Tök királyt, kik magukkal hozzák leányaikat, hogy a Vörös királyfi válaszszon közü­lök. A Tök királyi család helyett azonban Panyóka Márton és életpárja meg Pú-oska jelentkeznek a Vö­rös király előtt; de a csalás kisül, a király bezáratja őket. Az álruhás Vörös királyfi beleszeret az álpa-raszt lányba, s a végén mindenki párjához jut. A szövegnek elég a mulatságos oldala. A zenéből több dal megtetszett és ismételtették. A kiállítás, kivált a kártya-jelmezek, szép. Az előadás gondos volt. A szereplők közül Blaha Lujzát (Juczika) illette ismét a legfőbb siker ; az ő játékához és énekéhez tartozó minden rész tetszett. Serédi Sarolta is megérde­melte a tapsokat. Németh (Vörös király), Újvári (Zöld király) a komikummal hatottak, Szirmai és Vidor az énekkel. A nézőtér tele volt, s a szerzőket többször hivták.

A nemzeti színháznál a primadonna-válság már eldőlt. Jászai Mari asszonynyal, ki tiz évre szóló szerződést kívánt, öt évi szerződést kötött az inten­dáns 8000 frt fizetéssel, évenkint 200 írttal emelkedő személypótlékkal, mely az ötödik évben tehát már ezer frt. Márkus Emília asszony is megkapta a 2000 frt évi pótlékot színpadi öltözékekre; a mű­vésznő évi fizetése így 10,000 frt. Jászai Mari asz-szony jelmezeit a színház készítteti.

KÖZÍNTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A magyar tud. akadémián január 13-ikán atör-

nelmi és államtudományi osztály tartott ülést Wen-zel Gusztáv elnöklete alatt.

Acsády Ignácz érdekes thémát fejtegetett «A ma­gyar nemesség* és birtokviszonyai a mohácsi vész után* czim alatt. Hangoztatván a nemesség nagy jelentőségét és vezérlő szerepét, azt vizsgálta, hogy oly nehéz időkben, minők a mohácsi vészre követ­keztek, a politikai, katonai és társadalmi feladatok-kai szemben, milyen volt a világi nemesség, milyen százalékát tette a nemzet összeségének s különösen minő az anyagi helyzete, mely természetszerűen ; visszahatott közszereplésére is. Az 1543—53-diki 37 vármegyéből állított össze adatokat a földesurak- '• ról és jobbágy birtokokról. A harminczhét vármegye területén összeiratott 54,041 porta, melyből azon- | ban 2986 és fél porta birtokosa nincs megnevezve 8 j igy 51,054 és fél porta marad, melyek birtokosa is­meretes. Ebből egyházi birtok 12, királyi 7, városi j 2, világi földesúri 79 százalék. E birtokosok össze- , sen 1864 családnak tagjai. Mivel azonban sok csa- ! Iádnak több vármegyében volt jószága, a birtokos ' családok száma legfölebb tizenharmadfólszázat tett. Az összes családok valami 75 százaléka alig birt 10—10 portával, vagyis jobbágyvagyonát tekintve, -szerény anyagi helyzetben volt; valami 20 százalék viszont nagy jólétnek örvendett, 4—5 százalék el­lenben dúsgazdag volt. A leggazdagabb volt a Bá-thory-család, melynek a 37 vármegyéből 19-ben volt jószága s egymaga az egész jobbágyvagyon 11 szá- j zalékát bírta. Portái száma 4299. Utána követkéz- j tek még a Perénviek 1484, a Serédyek 1446, a Bánffyak 1397 és fél és Thurzó Elek özvegye 1273 és \ fél portával. A többi családok egyike sem vitte ezer i portára, de azért közöttük is volt még tizenegy, kiknek mindegyike 500-nál több portát birt, ugy hogy 16 család kezén 18,056 porta, vagyis az egész ! jobbágyvagyon 45 százaléka halmozódott fel és csak a maradó 55 százalékon osztoztak a többi — tizen- i két száznál több — családok, még pedig nagyon • aránytalanul. A nemzet szocziálgazdasági ez egész­ségtelen állapota visszahatást gyakorolt a magyar állam sorsára. A szocziálgazdasági, valamint a reá i fektetett katonai-politikai szervezet megromlásában találja egyik főokát a mohácsi katasztrófának s azon küzdelmek sikertelenségének, melyeket nemzetünk később olyan kitartással, olyan hősiességgel folyta- | tott a török uralom ellen. — A felolvasást megélje- I

nézték. Ortvay Tivadar következett ezután, ki «A XIV. századi pápai tizedjegyzékek egyház-geográfiai jelentősegét* fejtegette. Arra utalt, hogy ujabb idő­ben már mennyire gyarapodtak a középkori föld­rajzi adatok, ugy hogy az ország történeti- földrajzi képének elkészítéséhez lehet fogni. Az egyházi at­laszra nézve pedig a XIV. századbeli pápai tizedek jegyzéke nyújt becses adatokat. Barengari Jakab és Bonafatói Eajmund 1332—37. évi jegyzékei több ezer plébániát és 85 főesperességi kerületet tartal­maznak. A római vatikáni levéltár magyar vonatKo-zásu okiratait kutató bizottság szorgalmasan dolgo­zik ez adatok összeállításán, s az egyháztörténelmi atlasz is készül. — A figyelemmel hallgatott elő­adással az ülés véget ért.

A természettudományi társulat közgyűlése január 15-ikén ment végbe Szily Kálmán elnöklete alatt, ki megnyitó beszédében figyelmeztetett, hogy a társulat most éri meg fennállásának ötvenedik esz­tendejét. A választmány már gondoskodott, hogy a jubileum megüléséről egy bizottság javaslatot tegyen. Az ünnepély 1891-ben lesz.

A titkári jelentést Lengyel Béla olvasta föl. A társulat tagjai egy év alatt majd 1700 új taggal szaporodtak. A tagok mostani száma 6989, köztük 168 alapító és örökítő tag. A közgyűlés megéljenezte a jelentés ama pontját, a mely fölemlíti, hogy a tár­sulat első tisztviselői közül báró Eötvös Loránd a tudományos akadémia elnökévé, Szily Kálmán ugyanannak főtitkárává választatott. Lengyel István terjesztette elő a pénztári jelentést, mely szerint a társulat alaptőkéje jelenleg 75,351 forintot tesz. A forgótőke bevétele volt 38,799 frt, melyből a kiadást levonván, tiszta maradék 7399 frt. Tiszta vagyon 82,751 forint, melyben a tavalyi vagyonszaporodás 8805 frt. Héller Ágost könyvtárnok jelentése szerint a művek száma 8120; gyarapodás 323 mű. A könyv­tár áll jelenleg 13,960 kötetből, 2876 füzetből, 83 atlaszból, összesen 16,919 drb. Az olvasó helyiség­ben mintegy 90 folyóirat található. A könyvtar szükségleteire 2000 frtot fordítottak a múlt évben. Lengyel Béla jelentést tett ezután a Bugát-alapból lejárt ásványtani és fizikai pályázatokról. Az első pályázat tanulságos fizikai kísérleteknek középiskolai használatra alkalmas leírására és egybegyűjtésére volt kiírva 300 frt jutalommal. Beérkezett egy mű, mely a bírálók jelentése szerint inkább a felsorolt kísérleteknek nagyszáma, mint belső értéke miatt, érdemel elismerést. Mindazonáltal a szerző több önálló kísérletet is létesített, és sok szerencsés vál­toztatást tett, minek alapján a bírálók a dijat kiadni javasolták. A jeligés levélke felbontatván, abból Antolik Károly gimnáziumi tanár neve tűnt elő. A második pályázat a magyar rhyolit-kőzetek ismer­tetésére volt kitűzve, és erre szintén egy pályamű érkezett, mely önálló becsünek találtatván, a juta­lom ennek is kiadatik. Szerzője: dr. Szádeczky Gyula.

MI UJSÁG ? A királyné és Mária Valéria főherczegnö, feb­

ruár 2-án több heti tartózkodásra Budapestre érkez­nek és innen tavaszszal Wiesbadenbe utaznak. Híre jár, hogy Mária Valéria főherczegnö ós Fe-rencz Salvator főherczeg esküvője Ischlben ez óv augusztus" 18-án, a király születésnapján, fog meg­történni.

Mária Valéria főherczegnö menyasszonyi kelen­gyéjének egy részén Kalotaszegen is dolgoznak. A főherczegnö ugyanis kiválasztotta már a bútorzatra és a függönyökre való varrottast, egyik teremre pi­ros, másikra világos kék varrásut. Az udvari kárpi­tos szabatos rajzokban küldte le Kalotaszegre a füg­gönyök, divánok, karszékek formáit, ahhoz való al­kalmazkodás végett. Ott a legszebb eredeti minták szerint fodorvászonra varrják.

A királyi pár nyaralása. Hir szerint király ő felsége a nyáron Spindelmühlbe fog menni fürdőzés czéljából. A prágai püspök, ki több év óta rendes vendége a spindelmühli gyógyfürdőnek, oly melegen ajánlotta e helyet ő felsége figyelmébe, hogy a király határozottan kilátásba helyezte látogatását, a mit a prágai püspök maga tudatott a spindelmühli plébá­nossal. — Mint Wiesbadenböl jelentik, Langenbeck főorvos örököseivel újra megkezdték az alkudozá­sokat, hogy a Langenbeck-villát Erzsébet királyné számára több heti fürdőzés tartamára átengedjék. Kétségtelen, hogy az alkudozások sikerre fognak vezetni.

A beteg spanyol király. A négy éves XHI. Alfonzo spanyol király súlyos betegsége, megnyug­tatóbb fordulatot vett. Spanyol szokás szerint el­rendelték, hogy az egész országban mindenütt imád­kozzanak a beteg király felgyógyulásáért. A palota kápolnájában szünetlenül imádkoznak az udvari papok, s azok a tudakozódók is, a kik a király álla-

I pota felől kérdezősködnek a palotában, egy-egy rövid imát mondanak a beteg királyért.

Mária Krisztina regens-királynő folyvást beteg gyermeke mellett van. Midőn e hó 10-ikén este a

] javulás első tünetei mutatkoztak, a királyné asztal­hoz ült étkezni és megkönnyebbülten felsóhajtva monda: «Ma éjjel mégis pihenhetek néhány perczig, mert már öt napja ós öt éjjel, hogy le nem vetkőz tem.» De már a második ételnél újra fölkelt s nyug-

j talanul visszasietett a betegszobába. A királyné j bámulatos gonddal ápolja fiát; ő maga nyújtja neki

az orvosságot, maga igazítja meg az ágyát s maga ! gondoskodik minden szükségletéről. A király lak­

osztálya a második emeleten van s a királyné laká­sából csigalépcső vezet oda. A királyné rendkívül

: sokat szenvedett a legnagyobb veszély óráiban. I Időközönkint fölugrott székéről, mely a beteg ágya

mellett állott s elfordulva, nehogy a beteg lássa, könyeit szárította, melyeket képtelen volt vissza­tartani. Egy ily alkalommal félig spanyol, félig

: német nyelven igy kiáltott fel: «Pobre bubi del alma! (Lelkemnek szegény pubija!) Jó isten, ne veddel tőlem!* Mikor a fiu délután játékszereit kérte, a királyné öröme leírhatatlan volt. Szemei ismét könyeztek, csakhogy most a véghetetlen bol-

i dogságtól. A királyt, midőn több órai alvás után föl­ébredve azt monda: «Ah mamita, comoti amo!» (Ah mama, mennyire szeretlek!) anyja csókjaival

í halmozta el. * Házasság. Faragó Ödön khinai vámigazgató ha­

zánkfia menyegzője Zsarkó Hajnalka kisasszony­nyal e hó 11-ikén tartatott meg Zentán. Daczára az

I országszerte uralkodó orosz náthának, díszes nász­nép gyűlt egybe Zenta vidékéről, Szegedről, Buda­pestről stb., — magának Zenta varosnak pedig majdnem minden előkelő családja részt vett az ün­nepélyen. Az esketési szertartást Appel Ede esperes­plébános végezte nagy segédlettel a zentai temp­lomban. Este az «Eugén» szálló dísztermében volt összejövetel vacsorára, melyen először a vőlegény násznagya, dr. Herczegh Mihály egyetemi tanár köszöntötte föl a fiatal párt; utána a menyasszony

{ násznagya, Mikosevíts József zentai ügyvéd ürített ' poharat az egybekelt pár boldogságára. Lakoma

után táncz következett. A hazából és külföldről érkezett számos sürgöny között volt egy khinai nyel­ven szerkesztett is. Az ifjú pár másnap Budapestre

; utazott.

Alapítvány. A napokban elhunyt Frumm István í budai gyógyszerész százezer forintnyi vagyont I hagyott hátra. Ennek felét sógora fiára, dr. Müller j Kálmán Bókuskórházi igazgatóra hagyta, másik • felét pedig a fővárosnak jótékony alapítványokra.

Az influenza. A ragályos betegség ellepte egész Európát, elterjedt Amerikában is. Útját vette már Ázsiának, Afrikának. A kezdetben elég szelíd alak­ban jelentkező betegség az elterjedéssel veszedelmes

j jelleget is vett magára. Számos esetben kínos le-j folyású, mely napokig tartó lázzal gyötör s a halálos

kimenetel sem tartozik a ritkaságok közé. Buda-| pesten az iskolák már napok óta zárvók; a hivatalok­

ban, bíróságokban nagy a fenakadás a sok betegség j következtében. Gr. Szapáry és Wekerle miniszterek j szintén megkapták az influenzát. A képviselőházban i épen akkor kellett volna tárgyalni az ő tárczájok

költségvetését. Két napig a ház szünetet tartott, s : akkor is a honvédelmi költségvetést vette elő, mert

a miniszterek még betegek voltak. A vidéken Po­zsonyban legerősebb a járvány, ott több halálozást is okozott. Nagy- Váradon, lemesvártt szintén erő-

| sen lépett föl. A legtöbb vidéki városban szünetel­nek az iskolák. Néhol az állatokra is elragadt, így

j Temesvárit a tüzérség istálójában 30 ló hullt el. Luigi Gori, római híres orvos, egy olasz laphoz

| levelet intézett, a melyben figyelmezteti kollégáit és j a közönséget, hogy az influenza ellen mostanság i egész a visszaélésig használt antipirin több vesze­

delmet okoz, mint maga a járvány. Vannak influen­zás betegek, a kik naponta 4, 7, sőt 8 gramm anti-

| pirint vesznek be. Ez pedig valóságos megmérgezése < az organizmusnak, mert az antípihn paralizálja a

központi idegrendszert és a szivet; szükvórü és I szívbajos emberekre valósággal gyilkos az orvosolás

e módja. Ha eddig oly megdöbbentő volt a halálozás ; az influenzások közt, annak oka csakis az antipirin-i nel való visszaélés. Gori dr. szerint legjobb a bete-'• geknek khininszaliczilt és izzasztószereket adni.

Pasteur-intézet az egyetemen. A belügy-; miniszter leirata következtében a tudományegyetem i orvosi kara hozzá fogott a veszettség-oltó, illetőleg j gyógyító intézet felállításához és az orvoskari köz­

ponti épületben két termet s a souterrainben meg­felelő mellékhelyiségeket jelölt ki az intézet czél-jaira. Az intézetet dr. Högyes Endre tanár most rendezi be amaz elvek alapján, melyeket a minisz-

46 VASÁRNAPI ÜJSAG. 3. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM.

t e r i u m h o z t e t t fö l t er je sz té sében a n n a k i d e j é n k i ­

fe j te t t . K l e o p á t r a s i r j a . A B r i t i s h - M ú z e u m i g a z g a t ó s á g á t

E g y i p t o m b ó l n e v e z e t e s fö l fedezésrő l értes í t ik . Arró l v a n szó , s e z t a l e g i l l e t é k e s e b b r é g é s z e k áll ítják, h o g y m e g t a l á l t á k K l e o p á t r a sírját . A s ir h u s z o n ö t l á b n y i m é l y s é g b e n v a n a fö ld s z i n e a l a t t ; h o s s z ú s á g a tíz láb , s z é l e s s é g e h a r m a d f é l l á b . A p i r a m i s a lakú s z a r k o f á g o t p o m p á s fr ízek d í sz í t ik , k ö z t ü k ö t nőalak , ö t b o r o s t y á n k o s z o r ú és ö t g y e r m e k a l a k . E z u t ó b b i a k k ö z ü l e g y pár e g é s z e n m e z t e l e n . A koszorúk k ö z t sző lőfürtök l á t h a t ó k . A s ir t m é g n e m n y i t o t t á k föl , m i k o r a táv ira t i é r t e s í t é s t a B r i t i s h - M ú z e u m n a k e lkü ld ték .

Előfizetési föltételeink. egész évre félévre negyedévre

A Vasárnapi Újság írt 8 . — frt 4 . — frt 2 . — A Világkrónikával együtt « 1 0 . — « 5 . — » 2 . 5 0

A Vasárnapi Újság és f l g > _ f 6 _ ( 3 _ Politikai Újdonságok

A Világkrónikával együtt « 1 4 . — « 7 .— « 3 . 5 0 Csupán a Politikai Újdonságok « 6 .— « 3 . — « 1 . 5 0

A Világkrónikával együtt « 8 . — « 4 . — « 2 . —

#

A « V i l á g k r ó n i k a * k é p e s h e t i k ö z l ö n y , m i n t h e t i l a p j a i n k k i e g é s z í t ő j e , h e t e n k e n t e g y iver . j e l e n m e g , s a h a z a i é s k ü l f ö l d i általánosabb ér- • dekü eseményeket r é s z l e t e s e n i s m e r t e t ő é s m a ­g y a r á z ó c z i k k e k e n e s k é p e k e n k í v ü l nagyobb , elbeszéléseket és regényeket i s k ö z ö l k é p e k k e l i l ­l u s z t r á l v a , u g y s z i n t é n uti rajzokat, nép- és táj­ismertetéseket, szemléltető jelentéseket a h a z a i é s k ü l f ö l d i k ö z é r d e k ű d o l g o k r ó l , t a l á l m á n y o k r ó l , f ö l f e d e z é s e k r ő l , ú g y s z i n t é n mulattató közlemé­nyeket, közhasznú tudnivalókat, képtalányokat, tréfás feladványokat, s t b .

A Világkrónikát h e t i l a p j a i n k e l ő f i z e t ő i f é l ­é v r e 1 f r t , n e g y e d é v r e 5 0 kr . p ó t d í j é r t r e n d e l h e ­t ik m e g .

A z e lőf izetések a V a s á r n a p i Ú j s á g é s P o l i t i k a i Ú j d o n s á g o k k i a d ó h i v a t a l á b a , B u d a p e s t , e g y e t e m -u t c z a 4 . , kü ldendők .

HALÁLOZÁSOK. Z ó l y o m i W A O N E B D Á N I E L , v e g y é s z é s g y ó g y s z e r é s z ,

a főváros k ö z é l e t é n e k b u z g ó n m ű k ö d ö t t ve teránja , 9 0 éves k o r á b a n m e g h a l t . M é g a r é g i b b i d ő k b e n • B o t a n i k a p h a r i n a cent ica» c z i m ű m ü v e t a d o t t ki , m e l y W a g n e r n e k , m i n t , b o t a n i k u s n a k , t e k i n t é l y t s zerze t t . E g y i k m u n k á j a «Ásványv ize inkrő l" e l n y e r t e a m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a pá lyadí já t . M i d ő n a n e g y v e n e s é v e k b e n S z é c h e n y i I s t v á n gróf az ipar m e g h o n o s í t á s á t is t ö r e k v é s e i k ö z é fe lö le l te , W a g n e r D á n i e l v o l t a m a szakértők e g y i k e , k i k n e k t a n á c s á r a s ú l y t f e k t e t e t t l £ 4 8 - b a n a m a g y a r m i n i s z t é r i u m h i v a t a l i karába m i n t e g é s z s é g ü g y i t a n á c s o s l é p e t t be , és m i n t i l y e n 1 8 4 0 - b e n n e m c s a k az e g é s z s é g ü g y i osz­t á l y v e z e t é s é v e l v o l t m e g b í z v a , h a n e m a h o n v é d s é g s z e r v e z é s é n é l v e g y é s z e t i t u d o m á n y á v a l k ü l ö n ö s e n a p u s k a p o r g y á r t á s á t e l ő m o z d í t a n i v o l t h i v a t v a . P e s t város s zázas b i z o t t s á g n a k i s h o s s z a b b i d e i g v o l t tagja . A z u t ó b b i é v e k b e n a g g kora m i a t t m i n d e n t e v é k e n y s é g t ő l v i s s z a v o n u l v a csak csa ládjának é l t , m e l y n e k tagja i t a főváros t á r s a d a l m i é s k ö z é l e t é b e n k i v á l ó á l lásokra l á t h a t t a e m e l k e d n i .

E l h u n y t a k m é g a köze l ebb i n a p o k b a n : W o -LECZ J Á N O S , a s z lavón ia i W o l e c z ármál i s ták e g y i k l e g u t o l s ó fisarja, budapes t i h á z t u l a j d o n o s és a fő­város i k ö r ö k b e n jól i s m e r t zenész , 4 1 éves korá­b a n , k i b e n W o l e c z S á n d o r n y u g a l m a z o t t távirdafő-nök , a l a p u n k b a n k ö z e l e b b m e g j e l e n t 1859- ik i l ég io ­nár ius i (o laszországi é s afrikai) n a p l ó irója és B r ü n n -b e n l akó n ő v é r e e g y e t l e n fivéröket gyászol ják. — D r . É L T E S K Á R O L Y , a p á t - k a n o n o k , ko lozsvár i p lé ­b á n o s , k i n e m c s a k Ko lozsvar t t , h a n e m az erdé ly i r é s z e k b e n i s n a g y t i s z t e l e t b e n részesü l t , s k i n e k t e ­m e t é s e e h ó 15- ikén m é l y r é s z v é t k ö z t m e n t v é g b e , K o l o z s v a r t t . — Gr. P F J A C S E V I C H M Á B K , a főrendiház tagja , n é h a i gr. P e j a c s e v i c h P é t e r , h o r v á t m i n i s z t e r öcscse , a « F o n c i é r e » b i z t o s í t ó társaság i g a z g a t ó s á g i e l n ö k e , 72 éves , B u d a p e s t e n . — GYARMATHY S Á M U E L , n y ű g . kúr ia i b iró , a s z a b a d s á g h a r c z b a n n e m z e t ő r ő r n a g y , később az e n y e d i f ő t a n o d a tanára , <>9 éves , N a g y - E n y e d e n . — F Ö L D V Á R ? M Ó R I C Z , kamarás é s n y ű g . őrnagy , a t e k i n t é l y e s F ö l d v á r y - c s a l á d n a k e g y i k tisztelt tagja 6 5 éves , B u d a p e s t e n , h o n n a n h o l t t e s t é t H a r a s z t i b a szá l l í to t ták . — B É L I J Ó Z S E F , G y ő r m e g y e v o l t a l i spánja , gr . K h u e n H é d e r v á r y Káro ly h o r v á t b á n j o g t a n á c s o s a Győrö t t 71 é v e s korában . — B É M I M R E , a p o z s o n y i k e r e s k e d e l m i a k a d é m i a tanára , k é p z e t t s z a k e m b e r , ki az in f luenza á l d o z a t a l e t t , 2 9 é v e s , — G r ó f R H É D E Y L A J O S , j e l e s gazda , 5 5 é v e s , M a g y a r - N a g y - S o m b o r o n . — W E B E R J Á N O S , n y ű g . m a g y . kir . h e l y t a r t ó t a n á c s i t a n á c s o s , 8 4 é v e s , B u d a ­p e s t e n . — CZOBOB G É Z A , fővárosi t i s z tv i se lő , dr. Czo-b o r B é l a a k a d é m i a i tag fivére. — S C H E D L H E N R I K , b e n e d e k r e n d i pap , h i t s z ó n o k é s g i m n á z i u m i tanár K ő s z e g e n é t e t e 43 - ik é v é b e n . — K T S P Á L A L B E R T , K Ü -

k ü l l ő v á r m e g y e v o l t főjegyzője , k é s ő b b t ö r v é n y s z é k i b i r á j a , n y u g . kataszter i t i sz tv ise ló ' .Maros-Vásárhelyt t , 81 é v e s . ' — B I T T Ó S E B Ő , n y ű g . e g e r m e g y e i á l d o z ó p a p 3 6 éves , Sárosfán. — D r . F L E I S C H E E F R I G Y E S , S z e p e s -m e g y e vo l t főorvosa, L ő c s é n , 7 8 éves . — B A K O N Y I M I K S A , a . P a n n ó n i a * g ő z m a l o m társaság igazgató ja 5 9 éves , B u d a p e s t e n . — M A R T I N É K A L B E R T , dr. n y ű g . ezredorvos , S z o l n o k o n . — S Z A B Ó I M R E , ü g y v é d , a s z e g e d - c s o n g r á d i t a k a r é k p é n z t á r n y ű g . p é n z t á r n o k a és S z e g e d város v o l t t a n á c s n o k a , é l e t é n e k 6 9 - i k e v é ­b e n S z e g e d e n . — E b e c z k i BLASKOVICH A L B E R T , N a g y -A b o n y b a n , 64 - ik é v é b e n . — H O R V Á T H I M R E , Győr ­város közt i sz te le tü po lgára é l e t é n e k 51 - ik é v é b e n . — NEDOROSZTÉK JAKAB a b u d a p e s t i 1 8 4 8 / 4 9 . h o n v é d v e t e r á n - e g y l e t e l n ö k e , é l e t é n e k 65- ik é v é b e n . — D r . STEFANOVICS P Á L , T e m e s v á r e g y i k n é p s z e r ű orvosa , 3 5 é v e s , k i in f luenzában h a l t m e g . — D r . G R Á N E R M I H Á L Y orvos , m e g y e b i z o t t s á g i tag , t a k a r é k p é n z ­tári i gazga tó , Z a l a - E g e r s z e g e n . — S E B E S T Y É N L A J O S n y u g a l m a z o t t k irá ly i a l járásbiró, 5 8 éves , H a j d n - N á n á s o n . — V A R G A G Á B O B ü g y v é d , N a g y -V á r a d város t i s z t e l e tbe l i f ő ü g y é s z e , 47 éves . — H A Ü E B G Y U L A ü g y v é d , S o p r o n b a n . — B A C H J Ó Z S E F , N ó g r á d m e g y e főorvosa, S z é c s é n y b e n . — S A S S E L E M É R , s zegzárd i kir. t ö r v é n y s z é k i a l ü g y é s z , dr. Sas s I s t v á n ­nak, k i n e k n e v é t bará t járó l : Petőf irő l k ö z z é t e t t czik-ke i u t á n l a p u n k o lvasó i i s jól i s m e r i k , fia, 3 2 éves , B u d a p e s t e n ; fiatal ö z v e g y e , B i b ó B ó z a , s n a g y k i ter ­j e d é s ű r o k o n s á g gyászo l ja az e l h u n y t derék ifjút. — I d . SIKÓ L A J O S , K o l o z s m e g y e k ö z é l e t é n e k k ivá ló alakja, septér i b i r tokán . — M Á J E R G E R G E L Y , n y ű g . járásb iró , 6 8 éves , F o g a r a s o n . — K B U P I N S Z K Y J Á N O S , ü g y v é d és B u d a p e s t főváros n y ű g . f ő s z á m vevője , é l t e 70 - ik é v é b e n . — K O V Á C S M I H Á L Y szakaszparancs­nok , a s z a t m á r n é m e t i ö n k é n t e s t ű z o l t ó e g y l e t n é l , 5 5 éves . — K A F K A V I L M O S , kir . járásbiróság i al­j e g y z ő , 31 é v e s , Magyar- v á r o t h — SZOLCSÁNYI G Y U L A , k ö n y v k e r e s k e d ő , ki t ö b b f e l ekeze t i i sko la i k ö n y v e k e t a d o t t ki , 5 5 éves . E g e r b e n . — K E L N E R G U S Z T Á V , a hg . Sn lkovszky- f é l e u r o d a l o m erdésze , 7 0 éves , A p á t i b a n . — L A K A T O S J Ó Z S E F , Misko lcz város é r d e m e s po lgára , 7 2 éves . — CSÁSZY I M R E , ü g y v é d , B i h a r m e g y e t i s z t e l e tbe l i tiszti ü g y é s z e s m e g y e b i z o t t s á g i tagja, D e r e c s k é n . —• K O V Á C S F E -RENCZ, p o s t a i g a z g a t ó s á g i n y ű g . f o g a l m a z ó , 4 8 éves , S z e b e n b e n . — L o v a s s i S Z A K Á L S Á N D O R , kereskedő , D e b r e c z e n b e n . — B á r ó S T W E R T N I K J Ó Z S E F , j o g h a l l ­g a t ó , 21 éves , ki Olaszországban k e r e s e t t e n y h ü l é s t , s o n n a n h o z t á k h a z a h ű l t t e t e m e i t B u d a p e s t r e . — K I S Z E L Y E N D R E , gróf K á r o l y i S á n d o r j o g t a n á c s o s a , 4 2 éves , B u d a p e s t e n , h o l a j á r v á n y n a k ese t t á ldo ­zatul . — D r . L U K Y J Ó Z S E F , n y ű g . t ö r v é n y s z é k i biró, K a p o s v á r i t . — M A N D E L J A K A B , b i r tokos , B i h a r m e g y e t ö r v é n y h a t ó s á g i b i z o t t s á g á n a k tagja , 4 8 é v e s D e r e c s ­k é n . — MOCSÁRY A N T A L , b ir tokos , 5 7 é v e s , H e r k á -l y o n . — PROCOPIUS Z S I G M O N D , az aszód i takarék­p é n z t á r vezér igazgatója , 7 0 éves . — T E S I T S J E F F A , ú jv idék i t e k i n t é l y e s fakereskedő, 5 0 éves . — S T E R N E D E , a vasú t i k ö z p o n t i l e s z á m o l ó - h i v a t a l t i s z tv i se ­lője, 2 9 éves , S z e g e d e n .

Özv. s z é k h e l y i M A J L Á T H S Á N D O R N É , szü l . P o n g r á c z Fr ider ika , Maj láth B é l a m ú z e u m i k ö n y v t á r ő r és a k a d é m i a i t ag é d e s anyja, 8 0 éves , B u d a p e s t e n . — Zeykfa lv i ZEYK I R M A , Zeyk Józse f é s neje , szül . Te­leki Á g n e s grófnő t i z e n h é t é v e s l eánya , K o l o z s ­várot t ; u g y a n o t t özv . K O N C Z SÁNDORNÉ, szül . H e r -c z e g Karo l ina , n é h a i k o r m á n y s z é k i h i v a t a l n o k öz­v e g y e , 7 9 é v e s . — S Á N K A ZSIGMONDNÉ, szül . Baros s Mária, j ó t é k o n y h ö l g y , k i n e k ha lá lá t sok csa lád g y á ­szolja, 6 3 é v e s , A r a d o n . — L Á N G J Ó Z S E F N É , szül . H ű ­bér Borbá la , 6 9 éves , Székes fehérvár i t s ha lá lá t n a g y k i ter jedésű csa lád gyászo l ja . — B R A U N L A J O S N É , szül . T h o m k a I r m a , székes fehérvár i g y ó g y s z e r é s z n e j e é s ve l e e g y ü t t FERENcznevü kis fia. — F E K E T H E ILONA, F e k e t h e N á n d o r l eánya , 2 0 éves , B u d a p e s ­t e n . — Ozv. B A K S A Y J Ó Z S E F N É , szü l . F ő z ő J u l i á n n á , 91 é v e s , S á r o s - P a t a k o n . — P O H U T I S T V Á N N É , szül . N i k o l i t s Jozef ina, krr. járásbiró ne je , 4 9 éves , N a g y -B e c s k e r e k e n ; u g y a n o t t P L E C H L CZECZILIA, m e g y e i f ő o r v o s nővére , 5 4 éves . — Ö z v . B R U N N H U B E R N Á N -DOBNÉ, szül . H e r m á n A n n a , 7 0 éves , A r a d o n . — Gróf G B O T T A E D É N É . szü l . E h e d i Lujza , S e p s i - S z e n t g y ö r ­g y ö n . — P O L L Á K J Ó Z S E F N É , szül . O f f e n h e i m J o h a n n a , 7 9 é v e s , B u d a p e s t e n . — G Á L F F Y F E R E N C Z N É , s zü l . Mik lós A b i s s z a a s s z o n y , Gálffy I g n á c z p o l g . i sko la i i g a z g a t ó é d e s anyja, 5 6 éves , M i s k o l c z o n . — N É M E T H I G N Á C Z S É , g y m n a z i u m i i g a z g a t ó ö z v e g y e , 77 éves , K a p o s v á r i t . — Ifj. P B A X A B É L Á N É , s zü l . D v o r a c s e k E m i l i a , 18 éves , R á c z k e v é n . — K E R E K E S J Ó Z S E F N É , szü l . L o s o n c z i Rozál ia , 4 2 é v e s , K o l o z s v a r t t . — Özv. S A U E R IGNÁCZNÉ, szül . Schif fner E m i l i a , a budapes t i e g y e t e m hajdan i r e k t o r á n a k ö z v e g y e , B u d a p e s t e n .

A kü l fö ldön e l h u n y t a k : D Ö L L I N G E R IGNÁCZ, hír­n e v e s bajor t h e o l o g u s , ki a pápa i c s a l h a t a t l a n s á g e l ­l e n e g é s z n é m e t földre k i h a t ó n t i l t a k o z o t t , s m e g ­i n d í t o t t a az ó k a t h o l i c z i z m u s m o z g a l m á t , a m i é r t a m ü n c h e n i érsek e x k o m m u n i k á l t a . M ü n c h e n b e n , 91 éves korában , h u n y t el, i n f l u e n z á b a n . — L o r d N A -P I E B OF M A G D A L A , az a n g o l h a d s e r e g e g y i k s o k s z o r k i t ü n t e t e t t t á b o r n o k a , ki az i n d i a i h a r c z o k b a n v i t é ­zü l v i s e l t e m a g á t , 1 8 6 7 - b e n p e d i g az ab i s sz in ia i h a d ­járat v e z e t é s é t b íz ták rá, s 1 8 6 8 apri l 1 3 - d i k á n M a g ­da láná l T h e o d o r abessz ín ia i k irá ly t l e v e r v é n , l o r d d á n e v e z t e t e t t k i .

SZERKESZTŐI MONDANIVALÓ. I r a t a i m e l é g e t é s e k o r . N a g y o n gyenge , egyáltalán

n e m tanúskodik hivatottságról, bízvást követhet i testvé­reit a tüzhalálba.

K a r á c s o n y é j j e l é n . A karácsonyi versekre együt­tesen feleltünk, de minthogy érdemleges bírálatot kért, bár idejét multa , pár szóval e lmondjuk nézetünket . A .Karácson éjjelén* kenetteljesen van írva, de nagyon csekély, jóformán s e m m i költészettel s m i n t költői m ű egészen értéktelen.

K a r á c s o n y i á l o m . Látszik, hogy kezdő m ű v e . de az is látszik, hogy tehetséges kezdőé. Egy kis simítás­sal, a közlést is megérdemlené ; alkalomszerűsége azon­ban már e lmúlt s így ezúttal n e m használhatjuk.

U j é v r e g g e l é n . Idejét multa , de különben sem üti m e g a mértéket.

J Ó k e d v b e n . Szakadozottsága és zavarossága miatt n e m közölhetjük.

KÉPTALÁNY.

A .Vasárnapi Ujság» 1890. évi 1-ső számában kö­zölt képtalányok megfejtése : I. De lameiika. I I . Jelen tárgyán függ a jelen szeme.

SAKKJÁTÉK. 1 5 8 4 . számú feladvány. Juchly J.-tó'l Münchenben.

b c d e f g b

Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.

A z 1 Ö 7 8 . s z á m ú f e l a d v á n y m e g f e j t é s e . W. W. B.-töl Edinburgban.

M e g f e j t é s . Világot Sötét Világos a. Sötét

1. Vh8—e8 — Kd5—c4 (a) 1. . . . .„_ K d 5 - e 5 (b). 2. Ve8—a4 f - t . sz. 2. V e 8 - g 6 ___ t. sz. 3. Va4—e4 mat. 3. Vg6—e4—d6 mat.

Világos. b 1. ___ . . — 2. V e 8 - d 7 + . . 3. V v. H. mat.

Sötét. Kd5—d4 t. sz.

H e l y e s e n f e j t e t t é k m e g : Budapesten : "K. J. és F. H. — Andorfi S. — Kovács J. — Babocsay Béla. — Tarnóczon: Németh Péter. — Szempczen: Pintér János. — A pesti sakk-kör.

HETI-NAPTAR, január hó. Nap Kat/iolikus és protestáns Oörög-Orosz Izraelita

19V.E2Jézn8sz.neTe E 2 Marius 7 fi Iván 27 Jafet ÜOH. Fáb.ésSeb.vtk. Fábián és Seb. 8 György 28 21 ;K.'Ágnes sz. vt. Ágnes 9 Polieukt vt. 29 22S. IVincze szrp. yt. Vincze 10 Nissz. Gerg. 1 Scheb. 23'C.Bold. Assz. elj.'lmrike 11 Teodózapt. 2 24P. ,Timót pk. vt. JFeliczián 12 Taczián 3 28 S. Pál fordulása Pál ford. 13 Hermil 4 S. ISo.

Holdiáltoiásai. 0 Újhold 21-én 1 óra 5 pk. reggel.

Fele lős szerkesz tő: N a g y M i k l ó s . (L. egyetem-tér 6. szám.)

Köszvényeseknek. Kwizda Ferencz .Jiiiws innak, es. kir. osztrák és román királyi udvari szállító, és kerületi gyógyszerész Kornen-

bnrgban, Bécs mellett. Bizony í t ta t ik , h o g y a b a d e n i he lyőrség i k ó r h á z b a n

s az o t t a n i ka tona i f ü r d ő - g y ó g y i n t é z e t b e n Kwizda köszvényfo lyadékja a köszvény k ü l ö n b ö z ő alakjainál , névazer in t i zomköszvényné l , v a l a m i n t c s ú z é s ideg­bajok e l len , é p u g y m a g á b a n , m i n t hévfürdó'k t á m o ­g a t ó s z e r e g v a n á n t jó s ikerre l a l k a l m a z t a t o t t .

B a ü e n , 1 8 8 6 szept . 2 1 . D r . > l ü l » l l e í t i i e v ,

cs. k. fötörzsorvos és kórház-vezető.

K w i z d a köszvényfo lyadékja v a l ó d i l a g m i n d e n g y ó g y ­szer tárban k a p h a t ó . — Magyarország i fó ' le tét : B u d a ­p e s t e n . Török József g y ó g y s z e r t á r á b a n . — F ö l e t é t : kerü le t i g y ó g y s z e r t á r K o r n e ü b u r g b a n , B é c s m e l l e t t .

S z í v e s f i g y e l e m b e v é t e l ü l . E kész í tmény vételénél k é r j ü k a t. közönséget m i n d i g „ K W I Z D A k ö s z v é n y f o l y a d é k á t " k é r n v és arra ügyelni , h o g y é p u g y m i n d e n p a -l a c z k , va lamint a c a r t o n is a mel lékel t

v é d j e g y g y e i el legyen látva.

3. SZÁM. 1890. XXXVII. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 47

A «Frankl in -Társu la t" k iadásában B u d a p e s t e n megje l en t és m i n d e n k ö n y v á r u s n á l k a p h a t ó :

AZ EGYSZERŰ ÉS KETTŐS

KÖNYVVITEL TANKÖNYVE.

Keresked. középiskolák és akadémiák hasz­ná l a t á r a va l amin t magántanulmányozásra

I r t a

NÓVÁK SÁNDOR a b u d a p e s t i k e r e s k e d e l m i a k a d é m i a r. t a n á r a .

A r a í ü z v e 4 f r t .

T a r t a l o m : A z e g y s z e r ű é s ke t tős keresk. k ö n y v v i t e l k imer í tő tárgya­lása , a l k a l m a z v a árú- é s banküz le t ekre . A b i z o m á n y i ü g y l e t e k k ö n y v e ­l é se . A C o n t o m i o - (nos tro) é s C o n t o s u o - n ( loro) va ló k ö n y v e l é s . A r b i t r a g e - ü g y l e t e k k ö n y v e l é s e . A részes ü g y l e t e k (Conto m e t á , C o n t o t e r z o é s C o n t o soc ia le ) k ö n y v e l é s e árú- és b a n k - ü z l e t e k b e n . N é h á n y k ü l ö n ö s s z á m l a ( C o n t o dub ioso , C o n t o s o s p e s o , á t m e n e t i s z á m l a é s á t m e n e t i k a m a t - s z á m l a , s y n d i e a t - s z á m l a stb.) k i m e r í t ő tárgyalása . K ö n y v v e z e t é s közkereseti, betéti é s részvénytársaságoknál és szövetkeze­

teknél. A fe l számolásró l . M a g y a r é s n é m e t fe ladatok.

Pserhofer J.-féle gyógyszertár Bécsben,

Singerstrasse lő. „Zum goldenen Reichsapfel". FértisstitÓ labdacsok ezelőtt e g y e t e m e s l a b d a c s o k neve a la t t ; ez

utóbbi nevet teljes joggal megérdemlik, mive l csakugyan igen sok o ly betegség léte­zik, m e l y b e n e labdacsok csodás Látásukat fényesen bebizonyították.

Évt izedek óta ezen labdacsok általában igen el vannak terjedve, számtalan orvos rendeli azokat, s alig akad család, m e l y b e n kitűnő háziszerből ne volna e g y kis készlet.

1 d o b o z 1 5 l a b d a c s c s a l 2 1 k r . , 1 t e k e r c s O d o b o z z a l 1 f r t 5 k r . , bérmentet len utánvét mel let t i megküldésse l 1 f r t 1 0 k r .

A pénz előleges beküldése mellett , bérmentes megküldésse l együtt 1 tekercs labdacs 1 frt 25 kr., 2 tekercs 2 frt 30 kr., 3 tekercs 3 frt 35 kr., 4 tekercs 4 frt 40 kr., 5 tekercs 5 frt 20 kr., 10 tekercs 9 frt 20 kr. (1 tekercsnél kevesebb n e m küldetik szét.)

Kéretik határozottan Pserhofer J.-féle vértisztitó labdacsokat k é r n i s a r r a ü g y e l n i , h o g y a d o b o z o k t e t e j é n l e v ő f e l i r á s m i n d e n d o b o z o n a h a s z n á l a t i u t a s í t á s b a n l á t h a t ó P s e r h o f e r J . n é v a l á í r á s s a l e l l e g y e n l á t v a é s p e d i g VtT v e r e s ~ W n y o m á s b a n .

flílO'V h - l l l V I I N P S E R H O F E R J . - t ó l . 1 tégely 40 kr., bérmentes megküldéssel

Keskeny utifű-nedv, hu ru t , rekedtség, görosköhögés s tb . ellen. 1 palaczk 50 kr .

Amerikai koszvény-kenőcs, 1 frt 20 kr. Por lábizzadás ellen. S5y

k,doboz ára 50 b"bérmentes megküldé8 meUett

Golyva-balzsam, 1 üvegese 40 kr., bérmentes megküldéssel 65 kr .

Élet-essenczia (prágai cseppek), s r S T * S T i r z eméS2tés

Angol csoda-balzsam, 1 üveggel 50 kr. , egy kis üveggel 12 kr.

Fiaker-por, Tannochinin-hajkenőcs, í V (VVüiŰII1AS! iQ IkQ fii STEUDEL tanártól, sebek, daganatok stb. ellen jónak bizonyult l i ^ J " l " l U t I S I d p d i S u , háziszer. Egy tégely 50 kr., bérmentes megküldéssel 75 kr. F o ' V í i f í i l l l n W t i v ' / i i í Y t CÁ BULLK1CH A. W.-tól. Kitűnő háziszer megzavart emész-" o j " ' J " " ' e ! S U ! S / j l l l U $ U , tés minden következményei ellen. Egy csomag ára 1 frt.

Az i t t felsorolt kész í tményeken kivül va lamennyi az ausztriai lapokban hirdetett bel- és külföldi gyógyászat i különlegesség készletben tartatik, s minden esetleg rak­

táron n e m levő czikk kívánatra pontosan s legjutányosabban beszereztetik. • • " P o s t a i k ü l d e m é n y e k az összeg beküldése, nagyobb megrendeléseknél után­

vétel me l l e t t is , a leggyorsabban eszközöltetnek. > • " A p é n z e l ő l e g r e s b e k ü l d é s e m e l l e t t ( l e g c z é l s z e r t t b b e n p o s t a u t a l -D * - v á n y m e l l e t t ) , a v i t e l d í j s o k k a l k e v e s e b b e k e r ü l , m i n t a z u t á n v é t e l I W m e l l e t t v a l ó k ü l d é s n é l .

A legtöbb elősorolt specialitás kapható Bnaapesten, TÖRÖK JÓZSEF gyógyszertárában, király-utcza 12. sz.

köhögés stb. ellen, 1 dobozzal 35 kr., bérmentes megküldéssel 50 kr. P S E R H O F E R J . - t ó l ; a legjobb hajnövesztő szer,

szelencze 2 frt.

A «Franklin-Társulat* kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál

kapható:

Dr. S C H L A U C H LŐRENCZ P Ü S P Ö K

BESZÉDEI. K ö z r e b o c s á t j a B U N Y I T A Y V I N C Z E

váradi t. kanonok a m. tud. akadémia 1. tagja.

K É T K Ö T E T .

I. kötet: E G Y H Á Z I B E S Z É D E I .

H. kötet : E G Y H Á Z - P O L I T I K A I B E S Z É D E I . A k é t k ö t e t á r a í ü z v e Í O í r t .

Tartalom: I. K Ö T E T : Társada lmi átalakulás val lás né lkül . Szent-István király ünne­

pén. — T u d o m á n y o s s á g é s erényes ség . A szatmár-egyházmegyei papsághoz. —

A k e r e s z t é n y s é g v i s z o n y a az ész fej le t tségéhez é s az á l lamalakulásokhoz . A szat­

már-egyházmegyei hívekhez. — A család Krisztussal é s Krisztus nélkül . Kará­

cson ünnepén. — A z e m b e r i s é g k ü z d e l m e s a m e g v á l t á s . Az évutolw napján.—

I s t e n n e k d i c s ő s é g ! E g y m á s n a k seg í t ség . A szatmár-németii tűzoltó-egylet zász­

lajának megiíldásakor. — B e s z é d a rabokhoz. Munkácson. — Val lá sos ság é s

S z e n t - I s t v á n koronája alatt egység . Szent-István király ünnepén. — N ő i zárda

megá ldásakor . Mármaros-Szigeten. — A papság teendőirő l . A váradi egyház­

megye papságához. — A katho l ikus e g y h á z befolyásáról . A váradi egyházmegye

híveihez. — A természe t i s természet fö löt t i erkölcsi tőke . Karácson ünnepén. —

A z e m b e r rende l t e té se . Az év utolsó estéjén. — Krisztus az erkölcs i v i lágnak

középpontja . Húsvét ünnepén. — M i l y e n az e g y h á z ? Pünkösd ünnepén.—

A korsze l l em é s a család. Bérmáláskor. — A b ű n és a b ű n h ő d é s . Bérmdláskor.

Ö t v e n év a zárdában. A nagyváradi Orsolya-szüzek fejedelemasszonyának jubi­

leuma alkalmával. — H i n n i é s tudni . A nagyváradi kir. jogakadémia jubi­

leuma alkalmával. — A szeretet é s gyűlö le t . Húsvét vasárnapján. A keresz­

t é n y s é g n i n c s v e s z é l y b e n . Pünkösd ünnepén. — H a l o t t a k es té jén .

H . K Ö T E T : A z a u t o n ó m i á r ó l . A magyar kath. egyház autonómiáját szer­

vező gyűlésnek 1871 márcz. 16-iki ülésén. — A n é p t a n í t ó k nyugdíjáról . A fő­

rendiháznak 1875 ápril 13 iki ülésén. — A nép i sko la i hatóságró l . A főrendi­

háznak 1876 május G-iki ülésén. — Az uzsora- törvényről . A főrendiháznak

1877 márcz. 2-iki ülésén. — A büntető törvényjavaslatról . A főrendiháznak

1878 február 18-iki ülésén. — A kihágásokról . A főrendiháznak 1879 június

7-iki ülésén. — S z e g e d újjáépítéséről . A főrendiháznak 1880 április 21-iki ülé­

sén. — A közoktatásró l . A főrendiháznak 1883 április 30-iki ülésén. — A pol­

gári házasságró l . A főrendiháznak 1883 deczember 10-iki ülésén. — A z á l landó

országháza épí tésérő l . A főrendiháznak 1884 május 15-iki ülésén. — Ü d v ö z l ő

beszéd Báró Vay Miklósnak, mint a főrendiház elnökének székfoglalásakor

1888 február 11-én. — A m ű v e l t s é g r ő l é s az a u t o n ó m i á r ó l . A főrendiháznak

1889 június 18-iki ülésén. — A S z e n t - L á s z l ó - T á r s u l a t czéljai. Elnöki megnyitó

beszéd ugyanazon társulatnak 1878 október 17-iki közgyűlésén. — K a t h o l i c i s -

m u s é s hazaszere te t . Elnöki megnyitó beszéd a Szent-László- Társulatnak 1879

nov. 6-ki közgyűlésén. — V a l l á s o s s á g é s t u d o m á n y o s s á g . Elnöki megnyitó beszéd

a Szent-László-Társulatnak 1880 szept. 30-iki közgyűlésén. — A m a g y a r o k

s e g e d e l m e z é s e K e l e t e n . Elnöki megnyitó beszéd a Szent-IAszló-Társulatnák

1881 szept. 27-iki közgyűlésén. — A m a g y a r o r s z á g i katho l ikus e g y h á z jogairó l ,

Elnöki megnyitó beszéd a Szent-László-Társulatnak 1882 okt. ő-ki közgyűlésén.

A bukov ina i é s c s á n g ó m a g y a r o k , é s a Szent -Lász ló -Társu la t fe ladata . Elnöki

megnyitó beszéd a Szent-László-Társulatnak 1883 szept. 27-iki közgyűlésén. —

Kibékí tése az e g y é n n e k é s csa ládnak a val lással , é s az á l l a m n a k az e g y h á z z a l .

Elnöki megnyitó beszéd a Szent-László-Társulatnak 1884 nov. 27-iki közgyűlé­

sén. — E s z m é k a k ö z é p k o r kul turé le tébőL Elnöki megnyitó beszéd a Szent-

László-Társulatnak 1886 decz. 6-iki közgyűlésén. — A rabszo lga -kereskedés

Afrikában. Elnöki megnyitó beszéd a Szent-LászU-Társulatnak 1889 deczember

14-iki közgyűlésén. — A z E r z s é b e t - k ó r h á z m e g n y i t á s a . Budapesten 1884 okt.

19-én. — M e g n y i t ó b e s z é d a szatmánnegyei Széchenyi-Társulatnak 1885 szept.

12-ikén Xagy-Kárólyban tartott közgyűlésén.

íimiiimiimxxxxxmxxxxxm-miixiímxunáíüíii Hirdetések és előfizetések elfogadtatnak: a kiadóhiva­ta lban Budapesten, TV., Egyetem-utcza 4. szám alatt.

A Dr.Forti-féle sebtapaszról. e - Ezen ál talánosan kitűnőnek el­

ismert gyógytapasz rendkívüli Íryógyereje, oszlató, érlelő s ájdalmat csillapító ha tása által

legyorsahb, legbiztosabb 9 egy­szersmind gyökeres gyógyulást eszközöl különnemű bajokban. Ily bajok a torokgyuladás lég­csőhurut , bórkés barnaság, hár-tyás-gyik (Croup, Angina), min­dennemű megsér tések, ha rapás , szúrás , vágás v.égés által támad­ható s e b e s , megró rrázáSjdarázs-vagy méhszurások, bnjasenyves és egyéb konok fekélyek, zuza-

tások (contusiók) meglepő gyors fájdalomcsillapítással, — rügzött daga­na tok , gümŐk, tályogok (togtályog is), pokolvar (carbunculus, pustula maügna) , megkeményed esek, gennyedések, vérkelések, minden mirigy­betegségek, görvélyes fekélyek, fagydaganat , ujjféreg, körömfolyás, ko-römméreg , vadhús , tagszivacs, csontszú, kificzamitás és megrándulások, helyi csúz, továbbá a szülés utáni lábsebek és daganatok, fájós, féké-lyezet t vagy már gennyes nöi mell, — sok nő már csirában volt emlö-árktól — a különben elkerülhetet len életveszélyes sebészi műtét mel­lőzésével— egyedül ezen jeles sebtapasz használata ál tal menekül t meg. A fül-nyilalás, nemkülönben a torok-mondolák gyuladásánál ha tha tós szolgálatot tesz. — Holyag-tapasz vagy mustár lisztből, borogatások után használva, mél tán valóságos enyhszernek nevezhető, min thogy nem csupán enyhí tés t szerez, hanem mivel inkább a be teget kínos fájdal­maitól azonnal tökéletesen megszabadí t ja . Végre a t e s tbe teljesen bele­mélyed t bárminemű szálka, darázs vagy méh fulánkja csupán ezen ta­pasznak rövid idei használata folytán annyi ra előtűnik, hogy azután a tes tből közönségesen szabad kézzel, sebészi mű té t és fájdalom nélkül, könnyen kihozható, mire a seb gyógyulása gyorsan bekövetkezik. — Pióczák alkalmazása után, az olykor veszedelmet előidéző utánvérzés rög­töni beszünte tésére minden egyéb e czélra használa tban levő, de korán sem megfelelő módok mellőzésével, tanácsos ezen sebtapaszt , min t egyedüli s ikeres , gyors és legbiztosabban czélt érő szer t használni . Tétessék t . i. oly nagyságú sebtapaszszal beken t vászondarab, mely az összes pióczamarásokat födi s rakassék az tüs tén t a sebekre , miután azok előbb egy lap i tató-papírral avagy egy igen lágy kendővel gon­dosan töröl te t tek és a vér ily elbánás mellet t lehetőleg tökéletesen fel-szivaiot i . A vérzés ilyetén módon rögtőn eláll s a pióczamarások, seb­helyek há t rahagyása nélkül csakhamar begyógyulnak.

Ezen sebtapasz tonr is táknak is föltétlenül szükséges, min thogy azok a legkülönfélébb megsértések avagy megsebesít éseknek ki vannak téve és gyak ran lábaikon t ámad t legcsekélyebb bŐrfeldörzsölés mia t t utjok I beszünte tésére vannak kényszerí tve. Ezen megbecsUlbétlen gyógyszer, melynek jelensége leghi telesebb egyének számos és különös kívánatra bá rmikor fe lmuta tható bizonyítványai á l ta l már régen legfényesebben e l i smer te te t t — rendkívül i , s legkülnnnemübb esetekben megpróbált ha t á sáná l és feltűnő s ikerdus eredményeinél fogva, melyek általa még elavult bajokban is eléretnek, jól megállapítot t és el ter jedt hirét két-ségbevonhat lanul igazolja, minélfogva, a szenvedő ember iség javára mél tán legjobb ajánlást é r d e m e t A c s o m a g - o l r á r a a l e g k i s e b b e k é 3 5 k r . , a k ö z é p n a g y s á g n a k é 5 0 k r . , a l e g - n a g - y o b b a k é 1 f r t , használa t i utasítással együ t t . — Kisebb megrendelések legczélszerübben postauta lvány nyal eszközöltetnek. Postán küldve, ha a megrendel t seb­tapaszér t j á ró ár előlegesen beküldve vagy utalványozva van, 20 krral t ö b b ; mig utánvétel mellet t i küldéseknél a megrendelőt azonkívül a posta­v i te lbér is t e rhe l i . Posta utján csak nagyobb csomagok megrendelhetők .

A száz meg száz köszönőlevé közül közlünk egyet , mindenki meg­í té lhe t i , hogy ez nem afféle gyár to t t reklámlevél , amilyeneket gyakran olvashat az ember . Tekintetes Ür l Mélyen t isztelt férfiul Ön nagybe­csű és a szenvedő emberiségnek oly kiszámithat lan előnyt biztosított t apaszá t megkaptam, sietek Önt tuda tn i , mikép Práger Béla nagy-ka­nizsai gyógyszerész úrral a tapasz árulása véget t ér tekeztem, ki is ha j ­landónak nyilatkozott a bizományosságot elvállalni, szerintem lehetsé­ges volna az t neki azonnal küldeni és vele Üzleti Összeköttetést nyitni . — Ezt annál is inkább kívánom, mer t ott — hiszem, hogy nagyobb kelendőségnek fog örvendeni , mer t igazán megvallva, e tapasz raegbe-csülhet len oly házi kincs, melyet mint nélkülözhet)ent, mindenki háznál t a r t h a t , én már számosak baján ennek segélyével, segí te t tem, a számo­sak közül csak ezt emlí tem fel.

Az eszteregnyei biróné alig 3 he tes csecsemőjét a halál e l ragadta , a különben jól táplál t anya emlőiben a tej gyuladást idézvén elő, már e szegény anya negyed napra oly lázas állapotba jöt t , hogy sem éjjel, sem nappal egy perczet sem volt képes nyugodni , már -már a kétségbe­esés örvényének széléu ál l t , midőn esetlegesen a sors házához vit t , hol é r tesü l tem e borzasztó fájdalomról, szóval e kínos állapotról meggyőződ­t e m ; eszembe jö t t ö n n e k tapasza, férjével azonnal Kanizsára rándul tam, a szenvedő asszony részére a tapaszt megvet tem, azt rögtön kiküldöt­t e m , utas í tásom folytán azt felrakták és képzelje el a hallatlan ered­m é n y t , a nő még azon éjjel több óráig a lud t s ha rmadnapra már csak az anyai emlőn a gyuladásnak homályos jelet lá t ta t tak , így e szegény nő az Ön ki tűnő tapasza folytán nemcsak a borzasztó szenvedéstől, de a t tó l i s , hogy a női kellem egyik ékességét képező emlője kifakadastól, ezzel a kisebbedéstül megmente te t t .

Volt eset egy igen t isztelt és becsült ur ihácnál , hol szinte a nő bal kezén sérülés t kapot t , — a gyuladást az orvosi segély nemhogy elosz­la t ta volna, sőt az a seb tovaterjedése és erŐsebb gyuladása által min­dig nagyobb és nagyobb aggodalmat idézett elő, mig végre az ö n ta­pasza i t t is a legha tha tósban működött , a gyuladást , ezzel a lázt is eloszlat ta . Nálam igen természetes , hogy folyton a háznál készen van, mihe ly t elfogy, azonnal más rendel te t ik , természetes , hogy többnyire csak a szenvedők közt osztatik ki, mig nem tudják elegenaőleg a jóté­konyságot megköszönni . Tisztelettel maradván a tekinte tes urnák kész szolgája, Nagy-Kanizsa, jún ius 17-én, 1876. K o v á c s s z o l g a b í r ó , s. k.

K ö z p o n t i k ü l d e m é n y e s ő r a k t á r B u d a p e s t e n : T ö r ő k J ó z s e f g - y ó g - y s z e r é s z u r n á i , k i r á l y - u t o x a 1 2 . a z . T o v á b b á T a l l m a y e r é s S e i t z , K o c h m e i s t e r F r i g - y e s u t ó d a i ó s N e r u d N á n d o r u r a k n á l , v i d é k e n m i n d e n n a g y o b b v á r o s g ~ y ó g * y s z c r t á r á b a n .

Ezen kitűnő hatása, nem eléggé ajánlható gyógyszer készítője FORTI LÁSZLÓ. Lak: Budapest, L k., Vár, Nándor-utexa 1. sz.

a hová közvetlen megrendelések czimzendők.

Dr. Lengiel Frigyes

„nyír-balzsama" Már maga a növényi nedv, mely a nyírfából folyik, ha annak

törzsét megfúrjuk: ember emlékezet óta a legkitűnőbb szépítő-szernek van elismerve; ha pedig e nedv a föltaláló ntas-.tasa szerint, vegyi úton balzsammá alakíttatik, nyer még igazán csodás hatásában.

Ha este az arcz vagy más testfelület azzal bekenetik, már a következő reggel a l ig észrevehető pikkelyek vál ­nak l e a bőrről, mely ezáltal vakító fehér és gyön­géd lesz. H balzsam az arezon képződött ránezoknt és liimlö-helyeket kisimítja, 6 fiatalos kinézést kölcsönöz; a bőrt fehérré, gyöngéddé és frissé teszi; szeplöt, májfoltokat, anyajegyet, orrvörösséget, bőratkát s a bőr minden más tisztátalanságát a legrövidebb idő alatt megszünteti. Egy korsóval, haszná­lati utasítással együtt, 1 frt 5 0 kr.

Dr. Lengiel ,,benzoe-szappaD"-ja a legczélszerübb gyógyszappan, mely » bőrt, gyöngéddé és fehérré teszi, s hivatva van e balzsam jó hatását fokozni. 1 db 6 0 kr. — Fő le té t Magyarország részére: Tőrük József gyógyszertára Budapest, kiraly-utíza 11 sz. a.

Kapható továbbá Aradon Ring gyógyszertárában. Debre-czen Bothschneck gyógyszert. Eszék Dienes gyógyszert. Nagy-Becskerek Menczer gyógyszert. Nagyszeben Mor-scher gyógyszert. Kolozsvár í)r. Ember gyógyszgrt. Brassó Kugler gyógyszert. Pozsony Érdy István gyógyszert. Szeged Barcsay gyógyszert. Temesvár jahner gyógyszart, s minden kiválóbb gyógyszertárban, illatszer- és gyógyfü-kereskedésben.

Legjobb és Legbirnevesebb Pipere Hölgypor

VÍ^SA* Különleges Riispor SMUTTAL VEGYÍTVE

ILLATSZERÉSZ, PARIS — 9 , rue de la Pa ix . 9 — PARIS .

'A KI NEM TUDJA, | hogy a sok hirdetett gyógyszer közül 'melyik felelne meg leginkább betegségé­

inek, az kérje azonnal levelező-lapon Richter1

/kiadóintézetétöl Lipcsében, a képekkel ellátotti f„A Betegbarát" czímfi könyvecskét. A hozzál [nyomtatott hálairatok bizonyítják, hogy a mfi-i vecskében foglaltja tanácsok követése által, nem J tcsak ezren-meg-ezren elkerülték a haszontalan,i

.pénzkiadást, hanem még a vágyva-vágyott. gyógyulást is hamar megtalálták. JkM

könyv ingyen küldetik meg.

A Franklin-Társulat kiadásában megjelent és minden könyvkereskedésben kapható:

Az

Regény.

Csiky Gergelytől .

Ara flizve 2 forint

BUDAPEST TÖRTÉNETE A MAGYAR NÉP ÉS IFJÚSÁG SZÁMÁRA.

A budapesti (budai) tanitóegylet megbízásából irta

D r . G Ö O Z J Ó Z S E F .

Második kiadás. Ara fűzve 50 kr.

t F R A N K L X N - T A B S T J L A T . kiadásában Buda­pesten megjelent és minden könyvárusnál kapha tó :

UNITÁRIUS EGYHÁZI TÖRVÉNY

A H Á Z A S S Á G I JOGRÓL. Megállíttatott az unitárius vallásközönség egyházi főtanácsának 1889. évi márczius havában tartott rendkivüli ülésében. Életbelépett 1889 szept. 1.

Ismerteti és bírálja

SZTEHLO KORNÉL. Ára fűzve 30 kr., postán bérmentve megküldve 35 kr.

A legrjobb a r e z p o r o k

Leichner 4051

. • s zsirpora

Leichner hernielinpora. E jeles gyártmányok a legmagasabb körökben s a leg­első művésznőktől előszeretettel használtatnak; az arez-nak fiatalosan szép viruló külsőt adnak. — Kaphatók a gyárban : B e r l i n , S c h ü t z e n s t r a s s e 3 1 , valamint minden illatszerésznél. Valódilag csak zárt szelenczék-ben, melyeknek fenekére czég és védjegy van belevésve.

L. Leichner, Berlin Parfümerie-Chemiker, k. k. Hoftheater-Lieferant.

Bevonul a zord téli idő hosszas es té ivel ; ki ne ta lálua i lyenkor kellemes szóra­kozást a z e n é b e n ? És bármely ünne­pélyes a lkalomra, kinek nem volna az a legkedvesebb meglepetése, ha szeret tei től egy czélszerű hangszer t kap ? Hangszer- ipar te lepem, mely hazánkban a legnagyobb képességű vállalat , nemcsak zenészek és mű­vészeknek szolgál legczélszerübb bevásár lás i forrásul , hanem felada­tul tűz tem ki magamnak, hogy mű­kedvelők és olyanok, kik ezen idény

a la t t valamely hangszer t maguknak elsaját í tani k ívánnak ezt könnyen és csekély áldozatok á rán meg tehes ­sék, sőt olyanok számára is gondoskodva van, k iknek épenséggel nincs módjukban, valamely hangsze r t megtanu ln i . Kinek semmi zenei ké­pessége sincsen mechanika i hangszere im segélyével élvezetteljes esté­k e t szerezhet magának. Bővebb felvilágosítások képes hangszerka ta -logusomban ta lá lha tók .

Mindennemű hangszerek és zenélőmüvek javí tása szakszerű pon­tossággal elvégeztetik és ócska hangszerek cserébe is e lfogadtatnak.

Kívánatra nagy képes hangszerkatalogusom ingyen éa bérmentve megküldetik. — PtS~ Harmonikáról külön árjegyzék jelont meg. ~VQ|

S T E R N B E B G - Á R M I N legnagyobb képességű hangszerkészitési ipartelepe

Budapest, VH. ker., kerepeai ut 36. szám.

A «Franklin-Tarsulat» kiadásában Budapesten megjelent és min­den könyvárusnál kapható:

A Szaharában. Útirajzok és tanulmányok.

Irta

Alvincy Sándor. Ara fűzve 1 frt 60 kr. 3 5 k é p p e l .

Tartalom: E könyvnek szelleméről. — Az arabs ozivilizáozió. — Algéria. — Az arabs. — Az arabok az európaiakról. — A nők jogi és társa­dalmi állapota. — A iHurik«. — Nevelés. — A • Zauja»-k. — A költészet. — Arabs troubadour. — A Szahara. — A Sott-ok. — A homokbuezkák. — Az oázok. — Sátor alatt. — Társadalmi rend. Vendégszeretet. — ünnepélyek és közmulatozások. — Vadászat. — Az arabs ló. — Babszolgák. — A rabszolgakereskedés Szudán­ban. — A karaván. — Egy rabszolgakaraván útja Szudánba. —

Az iszlám és a papság. — Hitfényes nemzeti jövőben.

A "Franklin-Társulat» kiadásában Budapesten megjelent és minden könyvárusnál kapható:

GÖRÖG ÉS LATIN REMEKÍRÓK KIADJA A H. TUD. AKAD. CLASSICA-PHILOLOGIAI BIZOTTSÁGA.

PUBLIUS VERGILIUS MARÓ. /ENEISE.

F O R D Í T O T T A S J E G Y Z E T E K K E L K Í S É R T E

Dr. BARNA IGNÁCZ a m a g y a r t u d o m á n y o s a k a d é m i a tagja.

BEVEZETÉSSEL ELLÁTA Dr. N É M E T H Y IGNÁCZ.

Ara fűzve 2 frt.

Latinul és magyarul — ára fűzve 3 forint.

4M •5559 I i

T^MAPT 4 SZÁM. 1890. BUDAPEST, JANUÁR 26. XXXVII. ÉVFOLYAM. Előfizetési feltételek : VASÁRNAPI UJSÁG és | egész évre 1 2 í r t

POLITIKAI ÚJDONSÁGOK eeyütt: í fél évre _ 6 « Csupán a VASÁRNAPI UJSÁG

| egész évre 8 frt l félévre _ 4 • Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK J egész évre Ö frt

i félévre _ 3 • Külföldi előfizetésekhez a postai!*.* meghatározott viteldíj is csatolandó

Dr. A N T A L G É Z A 1846—18S9.

AMTJLT év nem búcsúzott el s az új nem kö­szöntött be a nélkül, hogy ismét szomorú

. veszteségeket ne okoztak volna közéle­tünknek. Ezúttal különösen azon jeleseink sorát látszottak kiszemelni, a kik a tudományok kü­lönböző szakainak ápolásában és müvelésében szereztek magoknak maradandó érdemeket. Ezek közül is feltűnően leginkább azokat válo­gatta ki, a kiknek aránylagíatal kora még érzé­kenyebbnek tüntethette föl veszteségünket, mert férfikoruk legszebb szakában ragadta el kö­rünkből a halál, mintegy a mellől a munka mellől, melynek még ezután következtek volna nagyobb eredményei. Megdöbbentőleg gyors egymásután­ban vesztettük el Pesty Frigyest, a történelmi források páratlan szorgalmú búvárát, Apáthy Istvánt, a kitűnő jogtudóst, Hunyady Jenőt, az első rangú mathematikust, Visi Imrét, a buzgó zsurnalisztát, Ábel Jenőt, a klasszika-filológiai tudományok alapos mivelőjét, Petschachert, a jeles műépítészt, Ligeti Antalt, a nagyhírű táj -képfestőt. Főiskoláinkról, tudományos és műinté-zeteinkről alig vették le az egyik gyászlobogót, már ki kellett tűzni a másikat.

A hazai orvosi tudomány sem zárhatta le a múlt esztendőt érzékeny veszteség nélkül. Egyik legtehetségesebb művelőjét gyászolja dr. Antal Gézában, kit szintén legszebb férfikorában kellett elvesztenie. Ö annak a tudományos körnek volt egyik legbuzgóbb bajnoka, melynek tagjai a hetvenes évek elején megindult orvosi reformok kezdetén Balogh Kálmán köré csopor­tosulva, önálló búvárlataikkal, kitartó szorga­lommal igyekeztek fölemelni az elmaradt hazai orvostudomány egyes ágait az előhaladt orvosi kultúra mai színvonalára. A saját szakmájában a tiszta tudomány terén is számot tevő helyet foglalt el, mint a kinek tudományos dolgozatai nemcsak itthon nyertek elismerést, hanem a külföldön iajBkrívták a méltánylatot.

De az orvosi tanítás ügye is méltán gyászol­hatja benne úgy a jeles előadót, mint a kitűnő műtőt. Előadásai már korán kitűntek eleven­ségükkel, világos logikájukkal; szabatos indiká-cziók alapján végzett operáczióit mesterkéltség nélküli eleganczia, könnyedség, biztosság, a be­tegek iránti gyöngédség jellemezte. Ezek az orvosi operácziók híresek voltak már nemcsak a szakkörökben, hanem a nagy közönség előtt is, mert kivitelükben gyorsak, módszereikben

mesteriek voltak, nem volt bennök sietség, nem elhamarkodás, zavar, s mindig gondja volt rá, hogy a tanítványok előtt ne maradjon elrejtve semmi, a mi észlelni való. Országokra szóló hirü tanára lett volna a sebészetnek, ha a gondviselés életének kedvez.

Mint gyakorló orvos a legismertebbeknek és legnépszerűbbeknek volt egyike, kinek folyton növekedő hírneve elhatolt a legmagasabb körökig s az igazi haladásért való lelkesedése kedvessé

tette a szaktársak körében is. Róla is el lehetett mondani, a mit Listonról, hogy keze, a mely kemény volt, mint a vas, és biztos, mint az aczel, a midőn a mütevő asztalon operált, gyöngéddé és bársonypuhává változott akkor, ha a szenvedő ereit tapintotta vagy baráti kézszorításra nyáj -totta. Tekintélyszámba ment túl a haza határán is s megtörtént nem egyszer, hogy a kik idegen nagyhírű speczialistákhoz folyamodtak segély­ért, ezektől ilyen választ kaptak: «Menjen

Hirsch Nelli rajza.

A N T A L G É Z A .