Oláh András - mek.oszk.hu · az utolsó vacsora bevallom meglepett Jézus kijelentése miszerint...
Transcript of Oláh András - mek.oszk.hu · az utolsó vacsora bevallom meglepett Jézus kijelentése miszerint...
Oláh András
Szilánkok
(Versek)
2
TARTALOM
FOGLYOD VAGYOKOrpheus vagyok
esőbentavaszi etüd
aznapemlékekmelletted
foglyod vagyokszilánkok
megtisztulvaszétfújt nyomok
menedékmegőriztem
SZÁMVETÉSmióta esikszámvetésnem lehetvétlenek
veled maradunkfények és árnyékok
Esti záporfeljegyzésekrobinsonok
Szindbád halálapor és hamu
napfogyatkozáshajnaloktemess el
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁNaz utolsó vacsoraAmi meg van írva
imaCsőd
szavakkal kufárkodók...vagy...
az utolsó szó jogánszéljegyzetek Kempelen Farkas naplójából
Kasszandrakoncert
Nem viszik át
LÉLEKHARANGTörténelmi leckeMunkács eleste
magyar a magyarnakkönnyek és keresztek
hosszú csöndezredvégi ugar
ki értisírodat rázom
évszakoklélekharang
Kölcsey
3
Editnek, Attilának és Leventének
4
FOGLYOD VAGYOK
5
Orpheus vagyok
akváriumunk sápadt falaiközé visszakúsznaka régi dallamok
redőnyünköna szél zongorázik- tarkómon ujjaid
új ritmust zenéla rózsák illata
nyíló kelyhükbenajkad ismerős szomjúsága
lágy fuvallat ringatörök mámorba bódulok
álmomban Orpheus vagyoks hogy veled maradhassakelfelejtemfölébreszteni a napot
6
esőben
hozzám siettélmikor az alacsony égváratlan rád zuhants monoton sustorgássátorzította a hangokat
elnéptelenedett az utcaaz aszfalton szürke árhömpölygött-dagadtszaporán robbantaka rövid életű kráterek
füstölt az égfulladoztak a házfalakegy-egy redőnyös ablak felriadts a bádogcsatornák köpdöstékhabzó tajtékukat
egy kapualjban vacogtálarcodon isten könnye ragyogotts a neonreklámokhullámzó fénye csent rászikrázó szivárványokat
7
tavaszi etüd
a tavasz-meleg fűbente barnán ragyogtáls én szomjasanvibráló testedre fonódtam
a kigombolt ég alattmelleid kacér halmaiincselkedtek velem- tétova utazóval
megélénkült a földbogarak nyüzsögteks a fénylő fűszálaknéha testünkön paroláztak
8
aznap
szélcsend voltmadárcsicsergéssészakadozott a reggelmeglopott álmunkhintajátékra ébredta vonat vérünk ritmusátkottázta le s egy bolondkakukkal aznap huszon-kilencszer üzentél
9
emlékek
1.
kormos felhők morajahömpölyög a partona hirtelen lezúduló esőfüggönye mögül aléltlevelek fénye villana csattanást s a vad dörejritmusát egy kajla ág vezénylia sátrak nedves vacogásaátragad ránk isés az első tétova csókok utánvégre egymásba olvadügyetlen didergésünk
2.
a függöny mögött tekintetedlüktető bizonytalanságafölengednek az összezárt ajkaktested mágnesére tapadok mohónsóhajok harangját ízlelema lekaszált fű éden-zamatáts a hazatérés vöröslő bársonyábanmegtalált ritmus forróságát:az elomló hajnali zuhanást
3.
jeges sörényű szelekfésülik a fák dermedt ágait- bent penészes homály:elkékült szájak verejték-rügyekökölbe szorított jajgatásnyíló szemed tengerébenálmok hókristálya olvad: öledörvényéből fölszikrázó öröm...
10
melletted
magadhoz emeltéla bűnbe- melletted újrafeltámadok
11
foglyod vagyok
szemembenbarnán ragyog az őszfürtjeid közt avar ropogaranyló melleid alatta halványuló kontúrokatajkammal rajzolom továbbforró kelyhedbeizzó lüktetés sodor- foglyod vagyokte édes húsevő virág
12
szilánkok
ránk nyitjalila szembogarátaz éj
*
a gyertyafényarcodszivárványát őrzi
*
parázna a perc
nyakad íveperzseli ajkam
arcomtenyeredbe költözik
*
kezed bilincsétálmodom kezemre
hajad színéveltakarózom
13
megtisztulva
1.
ma újra kiloptadbelőlem a derűts én mégis hálásvagyok neked:amit tettélmagunk rontása ellentetted - ha fáj is
2.
gyertyákat gyújtunkarcunkba lobban a fényeegymás szemébenvergődünk félvakon- neked ismerősmagamnak idegen vagyok
3.
a morzsákat kevesled te isfáj ez az örökös sietségönkínzó aszkézisünknéma lüktetéseez a senkiföldi lebegésegymásba kortyolunkhát mohón s újraés újra meghalunk
14
szétfújt nyomok
patanyomok az ázott avarbanszavak párájaakad fönn a kajla ágakons vigyázza lépteinket
messzefutó árnyak közöttmagunkat kutatjukhajunk erdő-illatáthangunk avarzizzenését
látom: arcodra árnyék boruls a rozsdálló levelekközött éjszakávászigorodik tekinteted
menekülünkde ujjaid bizsergető melegétnem rabolhatja el tőlem senkicsak a falak csöndje
messzefutó árnyak közöttvigyázva lépünköröm párája aranylik arcodons nyomunk a rőt avarban
15
menedék
eltévedtünk megadtam magama csillagtalan éjszakánakarcom megrongált vonásaitátrajzolta a széls szemben a zúzmarás halállalszemed melege lett a menedék
16
megőriztem
azt a karácsonyta vibráló mondatokölében rejtőzőtmikor minden gondolatommaltéged simogattalakmikor a szavak tengelyigsüppedtek a hóbas a vakító fehérelfedte távoli arcodatazt a karácsonytaz elsőt nélküledmikor csak egy szánkótalpai rajzolták a hóbaa hozzád vezető térképeketmegőriztems most elküldöm neked
17
SZÁMVETÉS
„Minden elmúliks amit széthord a szélvagy kihűlten a föld alá bújikkár siratni.”
(Kassák Lajos: Végtelen utak)
18
mióta esik
- - - mióta esikvalami megváltozottidegen lettem:csöbörből csömörbealkudtam magamazóta hallgatokmagunkról hallgatoks csak néha sírokmiként fákonaz átfázott rügyek - - -
19
számvetés
kivetettmagából az ég- magam vagyok
20
nem lehet
gyalogolunk a semmi szélénvagyunk mindig félútonlépésenként születünklépésenként meg is halunkde megállni e gyilkos időbenmeztelen csöndben áradó sötétbenszemekben feszülő maroknyi miért köztnem lehet még nem lehet - - -
21
vétlenek
más útonmáshová igyekszünk
reményt sóvárgunkha bennünk összeér a csönd
árnyékunk ölelkezika porban hangtalanul
- vétlenek vagyunkés menthetetlenek - - -
22
veled maradunk
kifűrészelték az utolsódallamot is a zongorábólgúzsba kötötték szomorú arcodat- veled maradunk mégisrejtezünk vizek mélyérefrissen túrt barázdák torkábaholtak zsebének sötétjébemielőtt eldördülnek az ősz sortüzeis vasúti kocsik kerekei alámenekülnek az álmok
23
fények és árnyékok
- - - halk kopogás:csapdát állít a csönd ebbena faltól falig világban
arcod szétfújt rózsasziromszemedből kitörlődneka hazugságokkalösszedrótozott tegnapoktekintetedben összeéra magány a félelemüres az ég:csak fények és árnyékok
24
Esti zápor
Panaszkodik az ég. Sisterega gőzölgő aszfalt. Állunkvakon e sűrű zuhogásban- védve szigetnyi magányunk.
Néma tükrök: örökkévalóhelyett tócsányi jelenlét.Remegő kézzel törülgetjükarcunkról a tolvajló fényt.
Iszapbirkózás ez - rút halál.S mert tisztulást remélnek ott,a suhanó autók alábotorkálnak a dallamok.
25
feljegyzések
Pénzes Ottónak
felrepedt ajkakszikkadt köszönésekközött szétszóródunknapfoltoka hétköznapokgalaktikájában
*
feketén kondulnaka harangokarctalan élünkálmok nélkül
*
bezárt ajtók mögöttfájdalom lakik és hitszegés:védtelenek vagyunk
*
vakok lettünk- néha egymásracsodálkozunk
26
robinsonok
ránk szakadt árvaságunk
robinsonok vagyunk- a magány martalékai
*
emlékek hullámainelolvadnak a hangok
az ösvény ajkad szögleténpuha delfin-mosoly
*
menedék vagyunk- s fiatalok még azalázatra...
27
Szindbád halála
még láttáka mólón kucorogni- a világítótoronyzáporos fényétlopta íriszed elhagyotttengerzugábahonnan hajójánutolszor futott kisohasemvolttávoli kikötők felé - - -
28
por és hamu
harang kondul
messzi hegyek mögül szívk(utak) - - - ének öbl szelíd mormolása
eml(éked) kutatom
nevetésed
sza/VAK/ba r(ejtett) álmaim v /SZÍV/ár - ányait mde látom: ját/ÉKSZERE/k vagyunk
isten /POR/táján
ÉS HAMU - - -
29
napfogyatkozás
karodban rémült bizsergésa véred dadogva lüktetszél kergeti a szemetetszavaid kötélen függnek
agyad lyukas cipőjébencikáznak képtelen képekszuggerálnak hogy engedd kia behúzva tartott féket
hajód léket kapott süllyedcápák úsznak át az égentekinteted fönnakad minthunyó nap a jegenyéken
30
hajnalok
1.
fehér hajú a csöndköveti a madarak röptéthangtalanul matatálmaid morzsái közt
2.
jeges kéz markolja éjszakáidatlovak patái dübörögnekvalaki érkezik valaki elmegy
3.
eggyé olvadnak a hangokmint vadászatonaz állatok a hajtók a kürts a fegyverdörrenés- a rózsálló fényben üres szívűkopjafák a jegenyék
31
temess el
temess hóesésbevarjú hangú szélbejégcsap-rügyek közétemess engem élve
fehér gyapjúsziromlegyen az otthonomhósapkás bércekenszél fújja szét porom
fenyő alá temesssátram tűlomb-nemezzajló tavasz fogytánzöld tobozban keress
32
AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
33
az utolsó vacsora
bevallom meglepett Jézus kijelentésemiszerint utolszor ülünk itt együtthisz semmi jel nem mutatott arrahogy utazni készülnemagyarázatát sem igen hallottammert közben Péter ráncigálta a köntösömetvalamit mondani akart (ráadásul csámcsogott ishiába pisszegtem rá keményen)annyi mindenesetre világossá válthogy a Tanító csak három nap múlva tér visszaPéter tiszteletlen viselkedésepersze szemet szúrt Jézusnaks nyomban rá is pirítottszelíden mentegetőzött volna amazde tele szájjal nemigen jutott szóhoz Jézus mellettakivel egyébként sem igen ellenkezhettünkPéter teljesen magába roskadtde a názáreti máris fordított fegyverénezúttal Júdás lett a célpont(nem értettem a Mestert:miért bántja hisz jóravaló fiú)Jézus máskor meleg tekintete most minthaelborult volna: hűvösen siklott végig a szobáns amikor a serleget az ajkához emeltejeges borzongás futott végig rajtamúgy éreztem, mintha holtak ölelnénekel is határoztam hogy reggelmegkérem a názáretitadja magyarázatát eme érzetnekmitől a bor íze is megkeserült a számban
34
Ami meg van írva
Miért Jézus vérétszomjazza a tömeg?Pilátus nem értette.Állt az árkádok alattösszehúzott szemmel figyelvea vadul üvöltözőket.Ördögi terve, hogy konculdobja a Tanítót a csőcseléknek,bevált. Mégis kétség mardosta,hogy jól döntött-e:„Mártírt csinálunk a názáretiből,a legendák pedig olykorveszélyesebbek, mint a fegyver.”De főtisztjének cinikus válaszanémiképp megnyugtatta:„Csak bevégezzük,ami meg van írva.”...ami meg van írva... - csengettvissza fülében a mondat,s a derűs eget fürkészvevégül ő is felnevetett.
35
ima
uram sivatagbatemettük a szóta kiszikkadt álmoks a porló hit melléhisz úgysem értjükmár egymást régen
mégis szavak nélkülis maradj velünkhisz vakok vagyunkmindannyian: tükrünkkettétört s már nem látunkmagunkban téged
36
Csőd
1.
- - - Inunkszakadtából...(Fecskék kergetőznek így.)Valami nincs rendjén.Lüktet a bizonytalanság.Rettegés gomolyfelhői azégen. Kétségbeesett keresés.Vadul jár az agy. Cikázika tekintet. Csak a csodasegít... Már az sem.
2.
- - - Menekülnél. Félszárnyúlepke. Az éjszakából el.Hunyorgó fény. Kocsma-asztal. Üres pohár. Áldásravárva. Lázasan.
3.
- - - Alvók magánya.Lehajtott fej. Elnyomottcigaretta. Mozdulatlanálmok...
37
szavakkal kufárkodók
szerelem nélküli bordélybanszülettek verseinkhol parázna tekintetekvetkőztették meztelenrea hibátlan szavakats kéjes gőggel defloráltákvagy dobták azagyonhallgatás taigetosábaszerelem nélküli bordélyokmocsarából bugyogtak szavainkhol új szüzek mindig akadtaka pezsgő is kitartott reggeligcsak a kárpit... igena kárpit szennyezett...
38
...vagy...
sört vedel ClaudiusHamlet meg biliárdozikveszít mindegyre veszít- a fél kocsmának tartozik
a sarokban Laertész- részeg a felbérelt kölyök -hergeli Ophéliátki ruhátlan táncol s röhög
izzadt síkos orcájavágytól és kéjtől remegde Hamlet kése gyors- s a céda földön hempereg
asztal és szék fölborula csapos rendőrért kiáltösszerezzen Gertrud éskilöttyen a méregpohár
39
az utolsó szó jogán
hozzá kellett volna tennia szavakhoz valamitegy fintort egy gúnyosajkbiggyesztést sajnálkozómosolyt megvető tekintetethogy hitelesítsük jelentésüket -morfondírozott Giordanomiközben a füst már a szemétcsípte a torkát mardostade mikor a fölcsapólángnyelvek köztegy pillanatra föltűnta máglya fényében gyönyörködőkelégedett vigyorahirtelen rádöbbent:szavak sem kellenekaz igazság nem a szavakbankeresendő - rá van azaz arcokra írva - - -
40
széljegyzetek Kempelen Farkas naplójából
1. a szelekcióról amikor II. József rendeletileg eltörölte a halálbüntetést
csak visszatérünka természetes szelekcióhoz- végül is egy tőről fakadunkhisz bölcsőben ringtaka gyilkosok ismiként mi mindannyian- most annyi változik csupánhogy taigetosunkon újraelszaporodnak a farkasok
2. a halhatatlanságról XVI. Lajos kivégzéséről értesülve
az én játékomnakmegvan az a hallatlan előnyehogy koronás főtsohasem lehet „leütni”
3. a halálról a megbékélés pillanatában
a szeretet olyan méregmely összezavarja az érzékeketígy nemesül borrá a lőregabonává az ocsús szerető fiúvá a tékozlóde semmiképp se keseregjünk ezenmert az élet is csak játéka halál pedig csupánegy matt az életnek
41
Kasszandra
hidd el apám ez itt a végez az eufóriaa csapraütött hordókbólönvérünk folyiknagyot tévedtünk:innen már nincs hovakezdetét vettea máglyák tébolyas mire semmivé égez az elrongyolódott éjszakatrójánk füstölgő fáklya leszs a győzteseklányaink parázsló ölébenfürdenek - - -
42
koncert
fekete madarakhangversenye készül
a vasúti töltés mellettszikár jegenye vezényel
szétmorzsolt szavakszaggatott dallamok rebbennekaz ősz hangjegyfüzetéből
ti-tá-ti-tá ha-lál-ma-dár- vasúti kocsik szívverésea síneken
száraz füvek sikolya halliks a gerinc roppanásaa nevetéssé szakadozó szélben
43
Nem viszik át
Megnyílt a kirekesztettszavak arborétuma.Nem hiába vetkezetta céda! Az csak duma,
hogy szeplőtelen maradt!Eladatott az igaz,a tiszta hang elapadt.Nincs rá ír és nincs vigasz.
Zokog Arany és Babits,káromkodik Nagy László:hangjuk porba fúlt kavics
- romokban áll Karthagó.S túlpart, ha van, csak mocsár- tört fogakat visz az ár...
44
LÉLEKHARANG
45
Történelmi lecke
A múlt színes üveggolyómit a Pásztorok koboztak ela Múzeum-kertbenhol Petőfi s Jókai színlegösszebékült s Vasvárisem gondolt Iancuvalmert nem tudta méghogy einstand a mi egésztörténelmünk
A Mindenható Nemecseketküldte a vörösingesekhezde meg van írva: háromszorkell megfürödni a tisztuláshozMi mégsem tisztulunk- bár (be)fürödtünkmár többször is - - -
46
Munkács eleste
Ilona húst szeletelt éppens az első morajlásramibe az ablaktábla beleremegettahogy volt (fehér köténybenbárddal a kezében) rohant a falakraMár ott tolongtak a várbeliek„Caprara döntő rohamra készül”vetett fészket szemükben a rémületDe akkor már süvítettek a golyóks a becsapódás nyomán a véres sikolyfüstölgő romokba temetkezettIlona elszántan készültsisakot vértet vett hamarde fehér kötényébemit magáról sebtiben levetettbelekapott a bolond széls az már ott lobogott a magasbanfönnakadva egy félrecsúszott gerendánIlona először nem értettemiért hallgattak el túlnan a fegyverekcsak azt láttahogy a várbelieksápadt tekintettel borulnak eléA pap lépett melléjes a zászlórúddá avanzsált gerendára mutatott:„Ne sírj lányom... Az ott Isten ujja...”De Ilona sírt mert látta: Isten ujja halott...
47
magyar a magyarnak
magyar a magyarnaka szemét kivájjaelhullott elveszettsehol sincs hazája
veszteg ül Tomorinem megy el MohácsraZrínyi sem önkéntesbiztos pusztulásba
ekként lőn Thökölyország mostohájaRákóczi így maradmint apja volt: gyáva
Kossuth zugprókátortolvajok barátjaa színész PetrovicsTellt németül játssza
Görgei ószeresnaphosszat csak kántálDeák és Telekiudvaronc a cárnál
nincs már Magyarországnincsenek magyarokönrontó tengerenelnyelték a habok
48
könnyek és keresztek
lesújtanak vernekkígyómérgű szavaksírhalommá dermedtlerombolt kőfalak
könnyek és keresztek- irgalmatlan isten -az orgyilkos esteszorít a bilincsen
kormos viharlámpáklobbanó fohászabitóvá nőtt hársfákfeljajduló átka
kísér mint az árnyékmint hozzád nőtt kereszt- jaj hiába szándék -többé el nem ereszt
49
hosszú csönd
redőnyök pikkelye mögöttelhagyott temetők gyásza:trianon-csönd nőtte bemezítlábas reményeinket
jöttek az agymosóka gondolat-inkvizítorokdédelgetett senkik - bábáia tisztára söpört éternek
születtek hamis himnuszokfekélyes sebünk fölfakadts fojtott szitkunk osontcsillagszuronyaik nyomába
50
ezredvégi ugar
dudva muhar és dúlt hitekte átokverte kis szigetkáromlásból katedrálisPusztaszertől Segesvárig
te őrült te szent te drágaféltésünk folyamnyi ágaütöttek beléd vasszögetástak néma sírgödröket
Endre Attila s te Sándorszavatok mindegyre vádolkompországunk levetkezettégtájak rongya: céda lett
világosítsd fel gyermekeda börtönrács is vétkezettés kígyóméreg járja áta szabadságunk himnuszát
51
ki érti
csalatva élünk egy nagy csalásbanmagunk vagyunk a bűvészkalapripacskodunk egy komédiábans lopunk a tapsból mit más arat
magyarnak látszunk egy maszkabálbantarkónkra festve a célkeresztcédává züllünk egy rongy hazábanugyan mondjátok: ki érti ezt...
52
sírodat rázom
Utassy József versére
szemfedőlapod bárki ha lerántjatekints le Petőfi felboncolt hazádra
mit neked - írtad - zord Kárpátok bérce(visszacseng Trianon lidérces szikéje)
mit neked cenzúra - kék szalag sem kell -melleden tüdővész-égette rendjel
a jognak nincs asztala - nincs ami gátol -vért köhögsz fuldokolsz mégis a mától
nincs bőség (kosár sincs: ellopták régenés ne hidd hogy arcukat égeti szégyen)
sírodat Petőfi hiába rázomsírod sincs s eszméd is elvetélt álom
53
évszakok
tavaszaink tisztákvértelenek
nyarunk bizakodó
de az ősz jobbáramérgezett: csalássalárulással teli
s többször van télmint kellene
54
lélekharang
ürülék szenny és mocsokmegannyi gyilkos szuronya harangszó fölzokogsír a Szent István torony
térdre rogynak a füzeka sebes Zazar partjánáldoznak új és új szüzeta megváltót siratván
nincs Szilágyi-palotasem minorita templompereg a vakolata- az öreg fogadó: rom
az ég kormot könnyezika hegyek sárt böfögnekegy város temetkeziks fönn keselyűk köröznek
55
Kölcsey
Kísérősorok Bíró Lajos szobrához
ma roskatag ősöreg fákorgonáján játszik a széla rőt homok arcunkba vágs gyászleplébe csavar az éj
gőgös árkádok romjaiközt egy vándor pihenni térarcának izzó árkaikérdezik: merengni mit ér
barátja mérföldes magánya jégcsillag szívébe szúr:kompországunk kőpamlagán
véres csík a Tisza s a Túr- s bántanak vele bár ebülszent hona - hiszi - fényre derül