Növényrendszertan 12. előadás
description
Transcript of Növényrendszertan 12. előadás
Növényrendszertan
12. előadás
Dr. Bartha Dénes
April 21, 2023
Természetvédelem
A természetvédelem alapelvei
1. A biológiai egyensúly elve
2. Az indikátor elv
3. A génbank elv
4. Az élő múzeum elv
A természetvédelem tárgyai
1. Földtani értékek
2. Víztani értékek
3. Tájképi értékek
4. Kultúrtörténeti értékek
5. Állattani értékek
6. Növénytani értékek
A természetmegőrzés módjai
1. Területi védelem
1872 - Yellowstone Nemzeti Park
1939 - debreceni Nagyerdő részlete
2. Faji védelem
1971 - erdélyi (volgai) hérics
3. Élőhelyvédelem
4. Biodiverzitás-védelem
A. Passzív természetvédelem
B. Aktív természetvédelem
A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai
1. A fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága
• A faj filogenetikai elszigeteltsége
• Elterjedési területének nagysága (bennszülöttségi jelleg)
• Elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I.)
• Hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II.)
2. Veszélyeztetettség
3. Ritkaság
4. Tudományos jelentőség
5. A faj szépsége (dekorativitás, attraktivitás)
6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe”
7. A nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai
8. Ritka, veszélyeztetett rokonfajokkal való összetévesztés lehetősége
A növényvilág védelmének hazai története
1879 - az I. erdőtörvény véderdők
1909 - DEGEN ÁRPÁD javaslata 8 növényfaj védelmére (ciklámen, vetővirág,
kunsági bükköny, buglyos boglárka, cseh tyúktaréj, cselling, sárgaliliom,
kék szamárkenyér)
- KAÁN KÁROLY: Természeti emlékek fenntartása DARÁNYI IGNÁC
földmívelésügyi miniszter rendelete
1932 - KAÁN KÁROLY : Természetvédelem és természeti emlékek c. könyve
1934 - a Dunántúli Turista Egyesület soproni csoportja szabályrendelet-
tervezete: ZÜGN NÁNDOR: Egyes növények és virágok védelméről
(ciklámen, gyöngyvirág, nagylevelű és kislevelű hárs, madárberkenye,
hölgypáfrány, erdei pajzsika, papucskosbor) - meghiúsult kezdeményezés
1935 - a II. erdőtörvény (az erdőkről és a természetvédelemről)
1939 - debreceni Nagyerdő részletének (32 ha) védelme
1942 - a ciklámen védelme Sopron környékén
1961 - a III. erdőtörvény (az erdőkről és a vadgazdálkodásról)
1971 - erdélyi (volgai) hérics védelme
1976 - Dél-Dunántúlon 8 faj megyei védettsége (csillagos nárcisz, ciklámen,
kakasmandikó, kockásliliom, lónyelvű és szúrós csodabogyó,
sárgaliliom, illír sáfrány)
1981 - Zala megyében további védett fajok (téltemető, zergeboglár, henye
boroszlán, magasszárú kocsord, osztrák zergevirág)
védettség = jogszabályi kategória (védett és fokozottan védett)
1982 - a természetvédelemről szóló tvr. és OKTH rendelet
30 fokozottan védett edényes növényfaj (5.000 Ft)
291 védett edényes növényfaj (3.000, 2.000, 1.000 és
500 Ft)
19 védett mohafaj
„A védetté, ill. fokozottan védetté nyilvánított növényfaj védettségének
hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi részére (gumó,
hagyma, gyökér, hajtás, levél, virág, mag, stb.), bármely állapotára (élő
egyed, preparátum).”
1988 - KVM rendelet (további 75 védett növényfaj)
31 fokozottan védett edényes növényfaj
364 védett edényes növényfaj
20 védett mohafaj
1993 - KTM rendelet (további 86 védett növényfaj)
47 fokozottan védett edényes növényfaj (50.000 és
30.000 Ft)
433 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000
Ft)
20 védett mohafaj
"a védelem vonatkozik a védett fajok hibridjeire is"
1996 - „A természet védelméről” szóló törvény
- KTM rendelet (további 16 védett növényfaj)
52 fokozottan védett edényes növényfaj
444 védett edényes növényfaj
20 védett mohafaj
- IV. erdőtörvény (az erdőről és az erdő védelméről)
2001 - KöM rendelet
63 fokozottan védett edényes növényfaj (100.000,
50.000 és 30.000 Ft)
554 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000
Ft)
78 védett mohafaj
2005 - KvVM rendelet
63 fokozottan védett edényes növényfaj (250.000 és 100.000 Ft)
554 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)
78 védett mohafaj (10.000 és 5.000 Ft)
5 védett zuzmófaj (10.000 és 5.000 Ft)
35 védett gombafaj (10.000, 5.000 Ft és 2.000 Ft)
2008 - KvVM rendelet
71 fokozottan védett edényes növényfaj (250.000 és 100.000 Ft)
570 védett edényes növényfaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)
79 védett mohafaj (10.000 és 5.000 Ft)
8 védett zuzmófaj (10.000 és 5.000 Ft)
35 védett gombafaj (10.000, 5.000 és 2.000 Ft)
10 növényfaj bizonyos származéka kikerült a védelem alól.
Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények
1973 - Washingtoni Egyezmény (CITES): a veszélyeztetett vadon
élő növény- és állatfajok kereskedelmét szabályozó államközi
megállapodás (hazánk 1985-ben csatlakozott hozzá)
1979 - Berni Konvenció: az európai kontinens vadon élő növényei,
állatai és természetes élőhelyeik védelmére (hazánk 1990-ben
csatlakozott hozzá)
1992 - „Föld Csúcs” Rio de Janeiróban: biodiverzitás egyezmény
2004 – Natura 2000 kötelezettségek
A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők
A. A termőhelyet érintő veszélyeztető tényezők
1. Területi igénybevétel
2. Művelési ág megváltozása
• bányászat
• gyepek feltörése
• gyümölcsösök és szőlők telepítése
• sziklagyepek, láprétek, sztyepprétek beerdősítése
• halastavak létesítése
• „alullegeltetés” és „túllegeltetés”
• csatornázás, lecsapolás,
tőzegkitermelés
• erdők tarvágásos üzemmódja
• intenzív gyepgazdálkodás,
felülvetés
• karsztvíz- és talajvíz-kiemelés
• kaszálás, hasznosítás vagy kezelés
hiánya
• klimatikus változások
• környezetszennyezés
• libatartás és -legeltetés
• mű- és szervestrágyázás
• műtrágya- és vegyszerbemosódás,
vegyszerek elsodródása
• tájidegen fafajokkal végzett
erdősítés
• tájidegen növények és gyomok
terjedése
• tápanyag-feldúsulás (eutrofizáció)
• túlzott létszámú vadállomány
• tűz
• vágásterület tuskózása,
mélyszántása
3. A termőhelyi viszonyok megváltozása
4. A termőhely és a növényzet mechanikus károsítása
• intenzív turizmus
• katonai tevékenység
• járművek okozta taposás (motocross, mountain bike, etc.)
B. Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők
• virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem
• túlzott létszámú vadállomány
• elszaporodott rágcsálók kártétele
• beolvasztó (introgresszív) hibridizáció
• tudományos célú növénygyűjtés
• növényfényképezés
A növényvilág veszélyeztetettsége
Veszélyeztetettség = egy területegységen a populációk pillanatnyi állapota =
milyen messze van a faj a kipusztulástól, mekkora a kipusztulás valószínűsége
A növényfajok veszélyeztetettségét befolyásoló tényezők:
• a faj állományainak kiterjedése
• a populációk genetikai változatossága, egyedszáma
• a faj szaporodásbiológiai sajátossága
• a faj terjeszkedési-pusztulási tendenciája
• a faj degradációtűrése, alkalmazkodóképessége, élőhelyigénye
• a faj életmódja, specializáltsága
„Színes listák”
A vörös lista - mely a legnagyobb múltra tekint vissza, s a legismertebb a
listák közül - a taxonok veszélyeztetettségét (fenyegetettségét) mutatja be.
A rózsaszín lista - amit a vörös lista „előszobájának” lehet tekinteni - azokat a
taxonokat tartalmazza, amelyek rövid időn belül vélhetően veszélyeztetetté
válnak.
A kék lista azon taxonokat mutatja be, amelyeknél az elmúlt időszakban - az
aktív védelemnek köszönhetően - csökkent a veszélyeztetettség mértéke.
A zöld lista az állományaik számában és nagyságában nem, vagy
érzékelhetően nem változó fajokat sorolja fel, melyeket általában nem
teszünk közzé.
A fekete lista a flóraszennyezést okozó elvadult adventív fajokat mutatja be.
A szürke lista a flóraszennyezővé váló fajokat tartalmazza, a fekete lista
„előszobája”.
A korábbi nemzetközi veszélyeztetettségi kategóriák
(az IUCN korábbi kategóriái)
Ex - Extinct (kipusztult)
E - Endangered (kipusztulás közvetlen veszélyébe került)
V - Vulnerable (sebezhető)
R - Rare (ritka)
K - Insufficiently known (hiányosan ismert)
I - Indeterminate (meghatározatlan veszélyeztetettségű)
Vörös lista, vörös könyv
A magyarországi veszélyeztetettségi kategóriák (1989)
K - kipusztult és eltűnt
kipusztult = az utóbbi ötven évben - többszöri keresés ellenére -
sem került elő
eltűnt = az elmúlt tíz évben nem találták
KV - kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett
Egyetlen, önfennmaradásra képes populációja sincs (kis
egyedszám, elszigetelt populációk, erős visszaszorulás), illetve a
termőhelyeken állandó, nem vagy csak nagy költséggel kivédhető
veszélyforrások működnek.
AV - aktuálisan veszélyeztetett
Valamennyi állománya csökkenőben ill. eltűnőben van, majdnem
minden élőhelyét veszély fenyegeti, védelem nélkül a
kipusztulástól nem menthető meg.
PV - potenciálisan veszélyeztetett
Populációik általában gyengék, pillanatnyilag nem fenyegeti őket
ugyan a kipusztulás veszélye, de bármikor veszélybe kerülhetnek.
- létében egyelőre nem veszélyeztetetett
- ismeretlen veszélyeztetettségű
A jelenleg alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák(IUCN, 1994 módosítva IUCN/ SCC Criteria Review Working Group, 1999 alapján)
Kihalt (Extinct - EX)
Az a taxon kihalt, amelynek utolsó egyede is minden kétséget kizáróan
és bizonyítottan kiveszett.
Regionálisan kipusztult (Regionally Extinct - RE)
Egy taxon regionálisan kipusztultnak tekinthető, amennyiben nem
kétséges, hogy az utolsó, reprodukcióra képes egyede is kiveszett a
régión belül, vagy eltűnt a régióból.
Szabad természetből kipusztult (Extinct in the Wild - EW)
A szabad természetből kipusztult az olyan taxon, amely korábbi
természetes élőhelyén már nem él, csak tenyészetekben, fogságban
található, vagy honosított populációja (populációi) élnek a korábbi
előfordulási területén kívül. EW az olyan taxon, amelyet kihaltnak
vélnek, mert hosszabb ideje nem figyelték meg. A "hosszabb idő" a
taxon egy életciklusánál hosszabb kell, hogy legyen.
Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered - CR)
Egy taxon súlyosan veszélyeztetett akkor, ha a legközelebbi jövőben
természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy
valószínűséggel kitett.
Veszélyeztetett (Endangered - EN)
Veszélyeztetett az a taxon, amely nem súlyosan veszélyeztetett, de a
közeli jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy
valószínűséggel ki lesz téve.
Sebezhető (Vulnerable - VU)
Sebezhető az a taxon, amely ugyan nem súlyosan veszélyeztetett vagy
veszélyeztetett, de a közép-távoli jövőben természetes környezetében a
kihalás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve.
Kis veszélyeztetettségű (Lower risk - LR)
Egy taxon kis veszélyeztetettségű, ha az előző kategóriákba nem
sorolható. Az itt említendő taxonok további három alcsoportba
oszthatók:
• Védelemfüggő (Conservation dependent - cd): Védelemfüggő az a
taxon, amely érdekében folyamatosan taxon-specifikus, vagy
élőhely-specifikus védelmi programok működnek, amely
programok beszüntetése esetén a kérdéses taxont 5 év alatt a
veszélyeztetett kategóriák valamelyikébe át kellene sorolni.
• Fenyegetettség közeli (Near threatened - nt): Fenyegetettség közeli
az a taxon, amely nem védelemfüggő, de közel áll ahhoz,
hogy sebezhetőnek minősítsék.
• Legkevésbé veszélyeztetett (Least concern - lc): Legkevésbé
veszélyeztetett az a taxon, amely nem tartozik a kis
veszélyeztetettségű vagy sebezhető fajok kategóriájába.
Hiányos adat (Data deficient - DD)
Hiányos adatú az olyan taxon, amelynek elterjedéséről vagy populációinak
státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s
emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka.
Nem felmért (Not evaluated - NE)
Nem felmért az a taxon, amelyet még nem soroltak be a fenti kategóriák
egyikébe sem.
Rózsaszín Lista
Ebbe a csoportba azok a taxonok tartoznak, amelyek a vörös lista
kritériumai alapján nem sorozhatók egyik fenyegetettségi kategóriába
(CR, EN, VU) sem, de a tapasztalatok szerint a veszélyeztetettség felé
sodródnak, s várhatóan egy bizonyos időn belül veszélyeztetetté válnak.
Kategóriái:
nt = fenyegetettség közeli (near threatened)
lc = legkevésbé veszélyeztetett (least concern)
Kék lista
A kék lista azon vörös listás fajok jegyzéke, amelyeknél az adott
területen tartós állománystabilizálódást vagy -növekedést lehetett
tapasztalni. Ez a lista - mint információs bázis - most kezd a
természetvédelem eszköztárába bevonulni. Kifejlesztői (GIGON et
al., 1998, 1999) svájci területre alkalmazták először, növény- és
állatfajokra egyaránt.
A kék lista kategóriái
A természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhető.
A vörös listáról törölhető, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak
köszönhető.
A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés
tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendő.
Tartós állománynövekedés, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak
köszönhető, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendő.
= A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós
állománystabilizálódás tapasztalható.
= Tartós állománystabilizálódás, de ez nem a természetvédelmi
beavatkozásoknak köszönhető.
A természetvédelmi beavatkozások kategóriái
T+ A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj állomány-
gyarapodását előmozdította.
T= A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj megtartását
eredményezte.
T0 A természetvédelmi beavatkozás az adott területen eredménytelen
vagy negatív hatású.
(T) A természetvédelmi beavatkozás hatása az adott területen nem
megítélhető vagy nem ismert.
T! Hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen
nem került alkalmazásra.
T? Hathatós természetvédelmi beavatkozás nem ismert.
Fekete Lista
A fekete listába azokat az adventív fajokat sorozzuk be, amelyek
fellépésükkel biológiai környezetszennyezést (flóraszennyezést)
okoznak. Adventívnek tekintjük azokat a fajokat (taxonokat),
amelyek adott területen nem természetesen (nem őshonosan)
fordulnak elő. Az adventív kategóriába az elvaduló kultúrnövények
(hemerophyta = ergasiophyta) ill. a behurcolt és behozott növények
(xenophyta) tartoznak.
Az elvaduló taxonokat a meghódított terület nagysága, a szubspontán
terjedés sebessége, az egyedszám és növekedésének mértéke alapján négy
kategóriába lehet sorozni:
1. Nagyon gyakran elvaduló, agresszíven terjedő (invazív) faj, az országban
sok helyen és tömegesen lép fel, rövid idő alatt nagyobb területeket
hódíthat meg.
2. Gyakran elvaduló faj, sok helyen lép fel, de tömeges elszaporodásra és
gyors terjedésre (invázióra) nem képes.
3. Szórványosan, kis példányszámban elvaduló, tömegszaporodásra nem
képes faj.
4. Nagyon ritkán elvaduló faj, sokszor átmeneti megjelenésű (efemerofiton),
egy vagy csak nagyon kevés helyen lép fel.
Az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve (Habitat Directive) mellékleteiben (Annex II., IV., V.) feltüntetett és hazánkban is előforduló
növényfajainak áttekintése rendszertani csoportok szerint
Taxon
A faj magyarországi helyzete
VédettFokozottan
védettNem védett Összesen
Zuzmók 31 – – 3
Mohák 262 – – 26
Harasztok 63 – – 6
Nyitvatermők – – – –
Zárvatermők 144 245 16 39
Összesen 49 24 1 74
1 – 3 Cladonia faj 4 – ebből 7 fajt Magyarország javasolt
2 – ebből 20 tőzegmoha faj (Sphagnum spp.) 5 – ebből 17 fajt Magyarország javasolt
3 – ebből 5 korpafű faj (Lycopodium spp.) 6 – hóvirág (Galanthus nivalis)
Veszélyeztetett edényes növények a Föld flórájában(IUCN Red List of Threatened Plants, 1997)
Veszélyeztetettség Világ Magyarország
Kihalt (Ex) 380 1
Kipusztulással fenyegetett (Ex/E) 371 -
Veszélyeztetett (E) 6.522 3
Sebezhető (V) 7.951 7
Ritka (R) 14.504 16
Hiányosan ismert (I) 4.070 4
Összesen 33.798 31
Az összes faj arányában veszélyeztetett 12,5 % 1,4 %
A kipusztult fajok 96,5 %-a 1-1 országban
2,8 %-a 2-2 országban
0,7 %-a több mint 2 országban élt
A kipusztult és veszélyeztetett fajok megoszlása rendszertani csoportonként
Rendszertani csoport Kihalt VeszélyeztetettVeszélyeztetett/összes faj (%)
Harasztok 9 770 7,4
Nyitvatermők 4 477 59,2
Zárvatermők 367 32.170 13,9
Kétszikűek 272 25.524 15,3
Egyszikűek 95 6.646 10,4
Összesen 380 33.417 13,8
Veszélyeztetett fajok az egyes országokban (IUCN, 1997)
Ország KipusztultVeszélyeztetett
összesenVeszélyeztetett/összes faj (%)
St. Helena 11 68 41,2
Mauritius 47 294 39,2
Seychelles - 78 31,2
USA 22 4.669 29,0
Jamaica - 744 22,5
Törökország 10 1.876 21,7
Francia Polinézia 12 187 19,5
Spanyolország 3 985 19,5
Pitcairn - 14 18,4
Réunion 6 99 18,1
Ausztrália 71 2.245 14,4
Új Kaledónia 5 480 14,4
Sri Lanka 1 455 13,7
Kuba 23 888 13,6
Panama - 1.302 13,1
Japán 5 707 12,7
Görögország 6 571 11,4
Néhány ismertebb veszélyeztetett család a Föld flórájában (IUCN, 1997)
Család Veszélyeztetett/összes faj (%)
Összes faj (db)
Brunelliaceae 91,9 62
Araucariaceae 78,9 38
Taxaceae 75,0 20
Cephalotaxaceae 71,4 7
Taxodiaceae 62,5 16
Cycadaceae 57,1 35
Pinaceae 53,2 250
Ruscaceae 50,0 8
Cupressaceae 49,2 130
Corylaceae 45,5 22
Plumbaginaceae 45,0 400
Papaveraceae 42,0 200
Cactaceae 38,7 1.500
Paeoniaceae 36,7 30
Buxaceae 35,0 60
Liliaceae 32,4 460
Iridaceae 32,3 1.500
Colchicaceae 32,1 106
Kipusztult
Kipusztulással Aktuálisan Potenciálisan
Összesen
veszélyeztetett
Mohák 4 32 39 45 120
Harasztok 1 1 13 20 35
Nyitvatermők - - - 2 2
Zárvatermők 35 40 114 384 573
Összesen 40 73 166 451 730
A magyarországi flóra veszélyeztetettsége (1989)
Kipusztult
Kipusztulással Aktuálisan Potenciálisan
Összesen
veszélyeztetett
Mohák 4 32 39 45 120
Harasztok 3 10 6 18 37
Nyitvatermők - - - 2 2
Zárvatermők 44 105 156 421 726
Összesen 51 147 201 486 885
A magyarországi flóra veszélyeztetettsége (2007)
Gombák
A nagygombafajok veszélyeztetettsége néhány európai országban
OrszágNagygomba fajok
számaVeszélyeztetett fajok
száma
Németország 4.385 1.402
Franciaország (nem teljes ter.)
2.820 1.226
Hollandia 3.502 1.655
Finnország 3.000 325
Lengyelország 4.000 1.013
Svédország 4.000 528
Magyarország 1.4001 536
Megj.: 1 - Magyarországon még 1.500-1.600 - eddig fel nem tárt - faj fordulhat elő.
• Gombavilág Megőrzésének Európai Tanácsa (ECCF)
A nagygombafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RIMÓCZI, 1997)
KipusztultKipusztulással
fenyegetettErősen
veszélyeztetettVeszélyeztetett Ritka
30 77 181 184 64
•törvényesen védett 35 gombafajunk
A nagygombák visszahúzódásának okai
1. Természetes okok
a. Klímaváltozás
b. Aljzattípusok gyakoriságának változása
2. Antropogén okoka. Gombagyűjtésb. Építkezések, ipari tevékenységekc. Vízügyi intézkedésekd. Zöldterület-gazdálkodáse. Erdőgazdálkodás
- tájidegen fafajok telepítése- elegyfák visszaszorulása- pusztuló és elpusztult törzsek eltávolítása- túlgyérítés- túlzott erdőfeltárás- nagygépek talajtömörítése- tarvágások- talajelőkészítések (pl. rigolírozás)- (híg)trágyázás, meszezés- vegyszeres erdővédelem
f. Károsító anyagok felhalmozódása- vízszennyeződés- légszennyeződés
Veszélyeztetett, de gyakran gyűjtött és közismert nagygombafajok
• Császárgalóca (Amanita caesarea)
• Királyvargánya (Boletus regius)
• Sárgahúsú tinóru (Boletus appendiculatus)
• Pikkelyes tinóru (Strobilomyces floccopus)
• Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina)
• Sárga gerebengomba (Hydnum repandum)
• Sziki csiperke (Agaricus bernardii)
• Szekszárdi csiperke (Agaricus maskae)
• Akácpereszke (Armillaria rickenii)
• Kenyérgomba (Lactarius volemus)
• Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)
Mohák
A mohafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RAJCZY, 1989)
KipusztultKipusztulással
fenyegetettAktuálisan
veszélyeztetettPotenciálisan veszélyeztetett
Összesen
4 32 39 45 120
• a magyarországi bryoflóra ma 660 fajt számlál
• a Földön mintegy 23.000 mohafaj él
• törvényesen védett valamennyi tőzegmohafajunk (Sphagnum spp.) (20 faj),
továbbá 59 máj- illetve lombosmoha
• Európai Bizottság a Mohák Védelméért (ECCB)
Zuzmók
A zuzmófajok veszélyeztetettsége Magyarországon (LŐKÖS - TÓTH, 1997)
KipusztultKritikusan
veszélyeztetettVeszélyeztetett Sebezhető Összesen
30 24 44 45 133
• a magyarországi lichenoflóra mintegy 700 fajt számlál
• 260 fajt - az ismeretek hiánya miatt - nem tudtak besorozni a fenti kategóriákba
(ritkák)
• a Földön mintegy 18.000 zuzmófaj él
• törvényesen védett 8 zuzmófajunk
• Zuzmók Védelmének Nemzetközi Bizottsága (ICCL)
A mohák és zuzmók visszahúzódásának okai
a. légszennyezés, vízszennyezés
b. helytelen erdőművelés
c. gyűjtés (pl. dekoráció, táplálék-, gyógyszer-, parfümkészítés)
d. élőhely-megsemmisítés és -átalakítás
Növényi meghonosodások,
adventív növények
Fogalomtár
• Adventív faj / jövevény faj / idegen faj: a vizsgált területre
betelepítés, behurcolás vagy bevándorlás útján bekerült nem
őshonos faj.
• Őshonos faj: az északi mérséklet övben őshonosnak tekintjük
azokat a fajokat, amelyek a jégkorszakot helyben átvészelték,
vagy azt követően, az ember – közvetlen vagy közvetett –
közreműködése nélkül telepedtek vissza. (Neolitikum előtt is
előfordultak).
• Betelepítés: szándékos emberi tevékenység, amelynek során a
növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre
került.
• Behurcolás: nem szándékos emberi tevékenység, amelynek során a
növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre
került.
• Bevándorlás: az a folyamat, amelynek során az élőlény közvetlen
emberi közreműködés nélkül addigi areáján kívüli területen is
megjelenik.
• Meghonosodott faj: egy tájegységben a faj meghonosodottnak tekinthető,
ha van legalább egy olyan populációja, amely a populáción kivűlről
származó propagulumok rendszeres beáramlása nélkül is képes
fennmaradni.
• Inváziós faj / özönnövény (invazív faj): olyan nem őshonos faj, amelynek
elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken
adott területen az adott tér és időskálán monoton módon növekszik.
• Átalakító faj: olyan özönnövény, amelynek inváziója során a meghódított
közösség vagy táj jellemző sajátosságait – szerkezetét vagy működését -
jelentősen megváltoztatja.
Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint
Archeofitonok:• Amerika felfedezéséig (1492-ig, de durván 1500 előtt) behurcolt ill.
betelepített növények.• Megjelenésük a neolitikumi mezőgazdaság kialakulásával egyidős.• Megtelepülésüket elősegítette: erdőirtás, kereskedelem, település-
szerveződés, népvándorlás, háború.
Neofitonok:• Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények.• A vasút megjelenésével terjedésük jelentősen felgyorsult.
A rendszerbe való besorolás problémás:• Ha az eredeti és a nem őshonos area összeér.• Ha az első előfordulás idejének és helyének meghatározása pontatlan.• Ha egy növény az ország egyes részein neofitonként, másutt
őshonosként lép fel.
Németországban meghonosodott fajok első megjelenési adatai,
ill. a kihalt fajok száma.
Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai. A nyilak
vastagsága a fajszámot szimbolizálja.
Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint
Származási területPáfrányok,
fenyőkEgyszikűek Kétszikűek Összesen
Észak-Amerika 0,5% 5,7% 21,6% 27,8%
Ázsia 0,2% 3,4% 18,6% 22,2%
Dél-Amerika 0,3% 3,6% 15,0% 19,0%
Dél-Afrika - 3,4% 4,5% 7,9%
Afrika többi része - 0,9% 1,4% 2,2%
Ausztrália - - 2,2% 2,2%
Új-Zéland - 0,3% 1,2% 1,6%
Amerika 0,2% 0,5% 2,8% 3,4%
Észak-Amerika és Ázsia 0,2% 0,5% 0,9% 1,6%
Trópusi területek 0,2% 1,7% 1,0% 2,9%
Egyéb 0,3% 2,9% 5,9% 9,1%
Az európai exóta (Európán kívül őshonosak, betelepítettek vagy behurcoltak) növények száma a származási terület szerint csoportosítva. Az egyéb csoportba azok a növények kerültek, melyek eredete nem azonosítható, bizonytalan vagy
az előző kategóriák kombinációja. A százalékos értékek az exóta növények összfajszámára (580) vonatkoznak.
• Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak eloszlása a következő képet mutatja: a fajok közül 64,3 % amerikai, 17,9 % dél-európai és 14,3 % ázsiai eredetű (TAMÁS 1999).
A magyarországi vasútvonalak és az adventív növények közötti
összefüggés (PRISZTER nyomán).
A szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum L.) terjedését az 1948/49-es szabadságharc lovainak és a Bécsbe lábon hajtott délvidéki
disznócsordáknak köszönhette.
A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint
WILIAMSON és FITTER (1996) elmélete szerint egy adott területre
érkező fajok 10 %-a fordul elő ideiglenesen vadon, ebből 10 % tud
tartósan megtelepedni, és ezen fajoknak is csupán 10 %-a terjed el olyan
mértékben, hogy gazdasági károkat okoz.
1000 → 100 → 10 → 1
Országok Area (km2) Idegen fajok Exotikus fajokExotikus fajok %-os aránya
Albánia 28 748 56 45 80,4
Ausztria 83 849 293 138 47,1
Dánia 43 069 239 64 26,8
Finnország 337 032 171 41 24,0
Franciaország 543 998 479 301 62,8
Németország 356 330 339 148 43,7
Görögország 131 986 85 74 87,1
Magyarország 93 030 208 109 52,4
Olaszország 301 262 294 217 73,8
Norvégia 324 219 194 58 29,9
Portugália 88 500 244 178 73,0
Románia 237 500 203 126 62,1
Spanyolország 504 750 250 187 74,8
Svédország 449 964 217 53 24,4
Svájc 41 288 280 116 41,3
Hollandia 41 160 265 93 35,1
Idegen fajok száma Európa országaiban
SUKOPP (1995) a naturalizáció mértéke szerint öt csoportot különít el:
• Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek, emberi ápolás nélkül nem tudnak fennmaradni. Egyáltalán nem honosodnak meg.
• Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben, pl.: nem télállóak vagy nem szaporodóképesek (nem érlelnek magot). Ide tartoznak az árukísérők, madáreledelmagok, szobanövények.
• Epökophyta: kultúrafüggők. Antropogén társulások tagjai, pl.: szántóföldi gyomok, ruderális termőhelyek növényei, de a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Az emberi beavatkozás elhagyásával megszűnnek termőhelyeik, és eltűnnek a vegetációból.
• Agriophyta: először emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszűnése után is fenn tudtak maradni. Bár az eredeti vegetációnak nem tagjai, de mára már a természetközeli és/vagy a természetes vegetációban is meghonosodtak.
• Őshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg.
A bevándorlás és elterjedés típusai
PRISZTER (1960) az elterjedési típusok tárgyalása során három megjelenítési formát különít el:
1. Zonális típus. Ez a legszembetűnőbb: a meghonosodó faj zárt, széles frontban terjed valamely égtáj irányában. Hazánkban ilyen pl.: az parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a Dunántúlon.
2. Diszperz típus. Egyszerre vagy rövid évek alatt sok, de egymástól távol eső ponton bukkan fel. Tipikus esete a vetőmaggal széthurcolt adventíveknek. Pl.: hazánkban terjedése kezdetén a mezei aranka (Cuscuta campestris).
3. Diszjunkt típus. A szélsőségeket képviselő előbbi két típus között áll, ez a leggyakoribb. Több kisebb előfordulási területről mint centrumból előtörve, gyakran vízgyűrűkhöz hasonló koncentrikus körökben történő tovaterjedés, melynél később az areák lassan összeérnek, és összefolyó kontinuus areává lesznek. A bevándorlási centrumok jórészt a főváros, nagyobb iparvárosok, közlekedési csomópontok stb.
Zonális típus: az Ambrosia
artemisiifolia L. terjedésének
fázisai a Dunántúlon.
Dispers típus: a Cuscuta campesris YUNCK.
Előfordulásai a Középduna-medencében
1898 és 1916 között.
Az elterjedés sebessége
SUKOPP (1962) az elterjedés sebességét tekintve négy csoportba sorolja a
növényeket:
1. Egyre erőteljesebben, visszaesés nélkül terjednek, pl.: Lactuca tatarica.
2. A kezdeti erőteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet
mutatnak, pl.: Anacharis canadensis.
3. Változatlan mértékben terjedő fajok, pl.: Acorus calamus.
4. Egyre csökkenő mértékben terjedő fajok, pl.: Azola caroliniana
Hollandiában.
Az elterjedést elősegítő belső tényezők
• Filogenetikailag fiatalabb fajok, amelyek azonban hosszabb időn keresztül
együtt fejlődtek a mezőgazdasággal és a városiasodással.
• Generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás, kleisztogámia.
• Genetikai alkalmazkodóképesség következtében progresszív endemizmusok
is kialakulhatnak, pl.: a Xanthium albinum az Észak-Amerikából behurcolt
Xanthium saccharatum-ból keletkezett viszonylag rövid idő alatt. Az
Európában előforduló több, mint tizenöt Oenothera-fajból csupán csak kettő
őshonos Amerikában, a többi e két szülőfajból keletkezett a 350 évvel ezelőtt
történt behurcolás óta. Az Acorus calamus esetében sem az eredetileg
behurcolt maláji genotípus terjedt el, hanem a belőle kialakult triploid.
• Kedvező reprodukciós ráta: magas magprodukció lehetővé teszi a távolabbi
élőhelyekre való eljutást.
• A diaspórák jó terjedési képessége: pl.: széllel messzire eljut. Legelőnyösebb
a vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja, pl.: a Solidago esetében.
• Csírázás széles ökológiai tartományban.
• Elnyújtott csírázási spektrum.
• Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés: pl.: Lipcse adventív-
flórájának 65%-a egy- vagy kétéves.
• Raktározó szervek jelenléte.
• Magasság.
• Kedvező morfológiai jellemzők.
• Erős vegetatív terjedőképesség.
• Mechanikai ápolással szembeni tűrőképesség.
• Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához.
• Allelopatikus hatás.
• Herbicidrezisztencia, herbicidtolerancia.
• Nagy ökológiai tűrőképesség. Az Európában meghonosodott Asteraceae
családba tartozó fajok mindegyike Amerikában is kiterjedt areával
rendelkezik.
• Variabilitás a térben: a behurcolt növény teljesen új konkurencia-,
tápanyag- és termőhelyi viszonyok közé kerül, károsítói, parazitái nélkül.
Eközben megváltozhat a környezeti tényezőkkel való kapcsolata, mint pl.
az Ailanthus altissima és az Echinochloa cruss-galli esetén is.
• Variabilitás az időben: azaz idővel megváltozhat egy növény terjedési
esélye. Egy kis populáció könnyebben esik áldozatul egy termőhelyi vagy
klímaváltozásnak. A populációméret nem csak az első megjelenés
függvénye, hanem függ a populáció kontinuitásától, minőségétől, helyi
eloszlásától, pl.: az Impatiens parviflora terjedése.
Variabilitás az időbenA kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora) karrierje
TREPL (1984) adatai alapján.
Az elterjedést elősegítő külső tényezők
• Melegebb lokálklíma kialakulása: főként nagyvárosokra és iparvidékekre
jellemző, Berlin ruderális területein élő növények 3/5-e melegebb éghajlatú
vidékékről származik.
• Más mezőgazdasági eljárás bevezetése: pl.: a dél-amerikai atracinnel kezelt
kukoricaültetvényeken a Thladiantha dubia olyan mértékben elszaporodott,
hogy akár 70%-os hozamkiesést is okozhat.
• Az ápolás megszüntetése: a mecklenburgi kastélyparkban az ápolás
megszüntetése után a Telekia speciosa erősen elterjedt.
• A természetes élőhelyek átalakítása, bolygatás.
• Tápanyagdús, jó vízellátottságú, nyitott vagy időszakosan nyitott
élőhelyek jelenléte.
• Kórokozó és fogyasztó szervezetek hiánya.
A keleti szarkaláb (Consolida orientalis (GAY.) SCHRÖD.) hazai elterjedése, összefüggésben a hőklímával. A bevonalkázott terület és a pontok a faj areája; a
pontozott vonal a 3100 C° tenyészidőszakbeli hőösszeg vonala; a szaggatott vonal a tenyészidő 17C°-os izotermája.
Összegzésében SUKOPP (1962!) a következőket jegyzi meg:
• Közép-Európa természetes társulásaiban 100 magasabbrendű növényfaj jelenik
meg neofitonként, de ebből csak 16 fordul elő nagyobb területen ill. nagyobb
egyedszámban.
• Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhető
meg.
• Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott
területeken, ezek között sok a kultúrszökevény.
• Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsőséges klímájú és/vagy
termőhelyi adottságokkal rendelkező élőhelyek közt találunk.
• Nyitott vagy időszakosan nyitott társulások kedvező feltételeket teremtenek a
neofitonok megtelepedéséhez.
• A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben
sokkal kisebb.
• A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeiről
érkezik, de jelentősek a progresszív endemizmusok is.
• Csak néhány faj képes önálló társulás (Spartinetum, Impatienti-Solidaginetum)
alkotására.
Az adventív növények meghonosodásának hatása az
ökoszisztémára
Azzal kapcsolatban, hogy egy adott esetben az adventív növény veszélyezteti,
netán kiszorítja a honos növényfajokat, illetve diverzitáscsökkenést okoz az
ott élő faunában, a kutatók álláspontja sem mindig egységes. Abban azonban
egyetértenek, hogy ily módon leginkább a szűktűrésű, kis, ill. diszjunkt
areával rendelkező specialisták, endemikus és reliktum fajok
veszélyeztetettek. Ugyancsak veszélyben vannak a szigetek kevésbé
versenyképes fajai.
A flórára és a vegetációra gyakorolt hatás:
• Beilleszkedés a társulásba
• Őshonos növényfajok kiszorítása
• Kórokozók behurcolása
• A honos növények génkészletének befolyásolása
Az állatvilágra gyakorolt hatás:
• A növény-állat interakciók (fogyasztók, fészkelők, stb.)
számának csökkenése
• A növény-állat interakciók számának növekedése
• Az interakciók száma közel azonos marad
A termőhelyi tényezőkre gyakorolt hatás:
• A talaj nitrogéntartalmának feldúsulása
• Az avar- és humuszképződés felgyorsulása
• A talaj vízgazdálkodásának megváltozása
Az emberre gyakorolt közvetlen hatás:
• Allergén hatás
• Fito-fotodermatitisz (bőrgyulladás)
• Karcinogén (rákkeltő) hatás
• Mérgező hatás
Az adventívek kontrollálásának lehetőségei
Az adventív növények negatív hatásainak megítéléséhez hasonlóan,
kontrollálásuk, visszaszorításuk megítélésében is megoszlanak a vélemények:
JOSEPH H. REICHHOLF: „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!”
RÜDIGER DISKO: „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!”
Prevenció:
• Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása, a behozott növény
megtelepedési képességének, lehetséges negatív hatásainak tesztelése.
• Természetes és természetközeli növénytársulások megalapozásának elősegítése.
• A kezelések szükségességének mérlegelése és a hatás tesztelése.
• Természettel összeegyeztethető eljárások alkalmazása, például ügyelni kell a
hatás szelektivitására.
• A kivitelezés gondos végrehajtása, és a hatás folyamatos figyelemmel követése.
Fizikai kontroll:
• Mechanikai ápolás különböző fajtái, pl.: sarlózás, kaszálás
• Égetés
• Elöntés, lecsapolás
• Letakarás
Biológiai kontroll:
• Legeltetés
• Fogyasztók és kórokozók behozatala
Kémiai kontroll:
• A herbicidek alkalmazása
• Allelopatikus növények alkalmazása
„Ami természeti, nem jó az immáron,Emberkéznek szennye fűvön, fán, virágon,
Mi hajdanta termett, most úgy van csinálva,Rabbilincsbe verve istenek munkája!
Vajda János