Növények szaporodása

A szaporodás a faj fennmaradását és elterjedését szolgálja. A szaporodás során az élőlények önmagukhoz hasonló utódokat hoznak létre. A szülők és az utódok közötti hasonlóságnak az az oka, hogy az utódok a szüleiktől egy olyan molekulákba zárt programot kapnak egész életükre, amely által megszabott keretek között azután létezhetnek.

Sok egysejtű szervezet pl. a baktériumok kettéhasadással (amit leegyszerűsítve gyakran osztódásnak neveznek), az egysejtű moszatok kettéosztódással szaporodnak. A folyamat során a sejtmagba zárt programból általában egyforma adag jut mindkét utódsejtbe. A kettéosztódás ivartalan szaporodás, mert az utódnak csak egy szülője van.

A legtöbb soksejtű élőlény ivaros módon szaporodik, amihez két szülőre van szükség. Ezekben a szülőkben szaporítósejtek, ún. ivarsejtek keletkeznek, amelyeknek meg kell találniuk a párjukat ahhoz, hogy azzal összeolvadva utódot hozzanak létre.

A virágos növények ivarsejtjei a virágban jönnek létre.Ebben a megtermékenyítés folyamata a víztől függetlenné vált, aminek az éghajlat szárazabbá válásakor nagy jelentősége volt.

A hím ivarlevelek a porzók. A porzó részei a porzószál és az annak csúcsán elhelyezkedő portok. A portokban képződik a virágpor, amelyben a hímivarsejt jön létre.

A női ivarlevelek a termők. A termő részei az alsó, kiöblösödő magház, a magház csúcsán elhelyezkedő bibeszál és a bibeszál végén ülő bibe.

A magház belsejében vannak a magok kezdeményei (magkezdemények), amelyekben női ivarsejtek, más néven petesejtek fejlődnek.

Ahhoz, hogy a hímivarsejt és a petesejt egyesülhessen, és így a megtermékenyítés végbemehessen, a virágpornak el kell jutnia a termő bibéjére.

A leggyakrabban a termő nem ugyanannak a virágnak a virágporával, hanem egy másikéval porzódik be. A sikeres beporzás csak azonos fajhoz tartozó egyedek között lehetséges.

A virágport szél, víz, rovarok, vagy más állatok juttatják el a bibére.

A bibén megtapadó virágporszem csak szállítója azoknak a sejteknek, amelyek egyikéből a későbbiekben a hímivarsejtek kialakulnak. A virágpor a bibén egy tömlőt hajt, amelyben az általa szállított sejtek elindulnak a bibeszálon, majd a magház üregén keresztül a magkezdeményben meghúzódó petesejt felé.

A tömlőben előrenyomuló sejtek egyike kettéosztódik, létrehozva két hímivarsejtet. A tömlő egészen a magház belsejében lévő embrió- vagy csírazsákig halad, melyben 6 sejt társaságában foglal helyet a petesejt. Az egyik hímivarsejt a petesejttel, a másik pedig a központi sejt 2 magjával egyesül.

A virágos növények egyedfejlődése, életciklusa a zigóta kialakulásával kezdődik. A zigótából a magképzés során kifejlődik a csíra, amely gyökérkezdeményre (gyököcskére) és hajtáskezdeményre (rügyecskére) tagolódik. A következő fejlődési szakasz a csírázás, ezt követi a létfenntartó szervek, a gyökér és a hajtás kialakulása, majd a virág- és termésképzés.

A mag

Kialakulása után a mag legtöbbször nem kezd azonnal csírázni, hanem nyugalmi állapotba kerül, és vizet veszít. Ezalatt befejeződik a csíra érése. A termésfal vagy a maghéj gyakran csírázásgátló anyagot tartalmaz, ami megakadályozza, hogy a mag idő előtt, kedvezőtlen körülmények között, esetleg már a termésben fejlődésnek induljon.

A mag

A csírázás kezdetén a mag nagy mennyiségű vizet vesz fel (duzzadás), sejtjeiben felgyorsulnak az anyagcsere-folyamatok, megszűnik a nyugalmi állapot. A vízfelvétel miatt a mag térfogata hirtelen megnő.

A továbbiakban a maghéj felreped, ami könnyíti a sejtlégzéshez szükséges oxigén felvételét. A csírázás anyag- és energiaigényét a mag táplálószövetében tárolt tápanyagok lebontása fedezi. A csírázó növény a környezetéből vizet és oxigént vesz fel. A sejtlégzés a csírázás alatt a legerőteljesebb, hiszen a gyakori sejtosztódások, a gyors növekedés és fejlődés sok energiát igényelnek

A csírázás során először a gyököcske bújik elő, ezt követi a rügyecske kibukkanása. A lomblevelek megjelenése után a növényke már képes önálló fotoszintézisre, ilyenkor palántának nevezzük.

A virágos növények egy része ivartalanul, mag nélkül is szaporítható.A létfenntartó szervekkel történő szaporítást vegetatív szaporodásnak is nevezik.