Montagh Imre Tiszta Beszed

Montágh Imre: Tiszta beszéd

Beszédtechnikai gyakorlatokCALIBRA K I A D Ó

Az elõszó elé: Montágh Imre Tiszta beszéd címû könyve többszöris megjelent változatlan utánnyomásban, ily módonmegtartva mind a sajtóhibákat, mind pedig az irodalmianyag pontatlanságait. A lehetõségekhez képest megpróbáltunk mindenanyagot az eredetivel egybevetni, s így kijavítani ahibákat - változatlanul hagyva a könyv egészét.Budapest, 1995.Andics Orsolya, Ságodi Gabriella, Vecsey KatalinMontágh Imre örököseiISBN 963 686 426 8Raktári szám: CM 024Kiadja a Calibra Kiadó, 1033 Budapest, Flórián tér 1.(Levélcím: 1033 Budapest, Polgár u. 8-10.)Telefon: 188-7789; fax: 250-0358Felelõs kiadó: Várhelyi IstvánFelelõs szerkesztõ: Kékes MáriaMûszaki vezetõ: Abonyi FerencBorítóterv: Biró MáriaKészült a Múzsák Nyomdában

Jól szólni dísz,derék dolog, de a dísztelencsak dadog. +mbár dadognidísztelen, olykor dicsõbb,mint díszesen.

WeöresSándor

ELâSZÓ

Ez a kötet régi adóssága a szerzõnek, kiadónak egyaránt.Elsõ tankönyvem 1962-ben jelent meg, s azóta jelentõsenmeggyûlt az ismeretanyag is, de fõként a gyakorlattár.Most, amikor rendelkezésre bocsátom gyakorló szövegeimet-melyek egy részét magam írtam, más részét a többévszázados magyar irodalomból válogattam s alakítottammondhatóvá -a Színmûvészeti Fõiskolás növendékeimen kívülaz amatõr színjátszókra gondolok, akik évek ótanélkülözik egy jól forgatható változatos anyagúgyakorlókönyv használatát. Rövid elmélet elõzi meg a gyakorlatokat -részletekbe nem bocsátkozom, akit bõvebb ismeretekérdekelnek, mélyedjen el az ajánlott szakirodalomban.Színészeknek, színjátszóknak fogalmaztam, s színpadibeszédrõl szólok, de a kötet egy-egy részét jól

használhatják logopédus kollégáim, óvónõk és tanítónõk,magyar szakos tanárok sõt fõiskolai, egyetemi oktatók is.A klasszikus szépségû beszédeket a szónokok figyelmébeajánlom.

1976 Montágh Imre

A BESZÉDRÕL

A beszéd a legtökéletesebb kifejezõ mozgás(kifejezõ mozgások még a gesztus és a mimika). Abeszéddel kapcsolatban általában csak a hallhatóságtényére gondolunk, s nem figyelünk arra, hogy a hangokatbeszédszervi mozgásokkal hozzuk létre. Beszédszervimozgásaink automatikusan zajlanak le, azt mondjuk, hogy abeszéd automatizmus (mint például a járás, egy idõ utánaz evezés, a biciklizés, autóvezetés), éppen ezértbeszédhibáinkról leszokni elkeserítõen nehéz, hiszen újautomatizmust kell kiépítenünk (ez nemegyszer egyáthelyezett villanykapcsolóval is csak hetek múltánsikerül - pedig az csak egy mozdulat, míg egy sz, c vagyr átállítása tizedmilliméteres, hangkapcsolatonkéntváltozó helyzetû mozdulatocska-komplexus átvezérlésétigényli, s a régit, közel két évtized alatt, aligkiirthatóan rögzítették az idegpályák). A beszédet nem örököljük, hanem a szüleinktõl,illetve gyermekkori környezetünktõl tanuljuk. Úgybeszélünk, ahogyan velünk beszéltek az elsõ négy-ötévben. Ha a környezetünk beszédhibás volt, mi is azzálettünk, ha a környezetünk tájszólásban beszélt, a mikiejtésünkön is érzõdik az íz. Beszédszerveinket viszont örököltük. A rosszhangadottság, a torz fognövés, sõt még a nyelvmozgásügyetlensége is öröklõdik, a fogékony hallással, alabilis beszédtempóval együtt. Veleszületett adottságainkat azonbanfejleszthetjük, s a színésznövendékek egy-két évestanulás után hamarosan szebben beszélnek a szüleiknél,hangadásuk megerõsödik, kiejtésük kitisztul, tempójukszabályosabb lesz, levetkõzik az otthoni hangsúlyhibákat. A beszéd többcsatornás kifejezõrendszer. A szavakáltalános tartalma gyakran megváltozik a hanglejtéstõl, ahangszíntõl, a hangsúlytól; a beszédtempó, a hangerõ, azartikuláció lágy vagy erõteljes volta a beszélõlelkiállapotáról árulkodik. A pontos szabályok szerintlétrejött beszéd üres, szpíkerszerû; a szabályokat nemtisztelõ henye beszéd olykor magyartalan, olykorérthetetlen vagy téves. Nehéz tehát azt a középutatmegtalálni, ami nem szürkíti ugyan a kifejezést, de

tökéletesen érthetõ, úgy tartja be a szabályokat, hogy azszinte észrevehetetlen, s az apró szabálytalanságok nemgátolják, hanem szolgálják a kifejezést. (Egy rövidenejtett "ugy!" mást fejez ki, mint egy "úgy", és mást az,hogy "eegen", mint az, hogy "igen" - de aki mindigröviden ejti az "úgy" szót, és rendszeresen "eegen"-tmond, az nem tud élni a szabálytalanság kifejezéstgazdagító eszközével.) Csak az lehet szabálytalan, akiszabályos: ismeri a szabályokat. A beszéd szabályaival a fonetika foglalkozik(Fónagy Iván, Laziczius Gyula, Vértes 0. András, BárcziGéza, Deme László, Subosits István, Molnár József alegfontosabb szerzõk). A szabályokra a szakkönyvekfelhívják a figyelmet, de a beszédet elméleti munkákalapján megtanulni lehetetlenség, mivel a beszédgyakorlat, és csak gyakorlattal lehet a beszédenváltoztatni, javítani. A beszéd a személyiség legfontosabbmegnyilatkozása, és bár olykor egy tehetséges tekintetbõlvagy fintorból többet értünk meg, mint hosszú-hosszúmondatokból, mégis beszéd-megnyilatkozásunk fejlesztésénnem munkálkodhatunk eleget, hogy élményeinkrõl élményeketkelthessünk, hogy lényünk visszhangot verhessen amásikban. Mindaz, ami a szavak tartalmán túli kifejezésterületére tartozik (hang, tempó, a beszédet kísérõmimika, gesztus, a lény beszéddel párhuzamosmegnyilatkozásai), a metakommunikáció témakörébe vág, ésgyakran lényegesebb, mint a pallérozott szövegejtés. Akibeszélni tanul, nagyon vigyázzon, hogy miközben fejlesztia szövegmondását, ne károsítsa a metakommunikációját,azaz engedje az ösztönös megnyilatkozásokat isérvényesülni, s ne hagyja, hogy a tudatos munka megöljeaz ihletet. Ezért szenteljünk sok idõt beszédkészségünkfejlesztésére, az oly fontos és késõbb gyümölcsözõenbeépülõ mechanikus gyakorolgatásra, de amikormûvészetünket gyakoroljuk, már nem szabad a formaielemekre fordítanunk a figyelem legerõsebb sugarát, merta tartalmi elemek sínylik meg. Beszédünk egész életünkön keresztül változik,alakul. A kezdeti fegyelmezetlenségek a tudat felügyeletealatt lassan-lassan irányított, taktikus beszéd-megnyilatkozásokká szelídülnek. Megtanuljuk uralni atempót, a hangot, és még a kiejtés lefolyását is.

A SZ+NPADI BESZÉDRÕL

A színpadi beszéd éppen abban tér el a köznapi beszédtõl,hogy bár nem köznapi beszéd, a köznapi beszéd látszatátkelti. Az, hogy a színpadról, kívülrõl megtanult szövegetúgy tudjuk elmondani, mintha az nem a színpadon, kívülrõlmegtanulva hangzana el,magában foglalja azt, hogy a színpadi beszéd szabályaitalkalmaztuk. Minél természetesebben hangzik a szó aszínész szájából játék közben, annál nagyobb a közönségelragadtatása, ugyanakkor, ha a közönség soraibólbotorkálna fel valaki a színpadra, s szokott természetesmódján igyekeznék ott megszólalni, az nem hatna a

természetes beszéd módján, hanem vagy érthetetlen lenne,vagy "csinált" vagy kifejezéstelen.

A színpadi megnyilatkozást zavarja a színész és anézõ közötti nagy távolság. Zavarja, hogy nem sajátgondolatainkat fogalmazzuk spontán, hanem a másokétmondjuk kiszámítottan. Zavarja, hogy beszéd-megnyilatkozásaink ritkán higgadtak, általábanfelfokozott idegállapotban hangzanak el, s jól tudjuk,hogy az érzelmi feszültség könnyen torzítja az érthetõbeszédet. A színpadi megnyilatkozás többnyire lényegesenmélyebb értelmi kifejezést tár föl, mint a köznapibeszélgetés tartalmi elemei (Németh László), bravúrosabbtempót, replikázást kíván, mint az élet (Shakespeare,Moliére), s nem egyszer veretesebb kifejezésmódot(görögök). A legnehezebb azonban az olyan játék (Shaw,Ibsen, Gorkij, Csehov), ahol a teljes természetességlátszatát kell kelteni egy egyáltalán nem természeteshelyzetben. Mindehhez járul az, hogy a színészjelöltekáltalában rakva vannak beszédhibákkal, hangadásizavarral, rosszul beidegzett hangsúlyokkal, hadarásihajlammal, ritmushibával, s maga a látottság, a nyilvánosjelenlét is zavarja õket. A színpadi beszéd jellege korszakonként változik.Korábban a nemzeti jelleg dominált. Az anyanyelviszínjátszás hazafias cselekedet volt. Késõbb a deklamációuralkodott, az illusztratív elõadásmód, a játékvállalása. Ezt követte a naturális beszéd, atermészetesség alapelve. Ma a hitelesség, a mûfajiegységesség, a sokszínûség, a jó értelemben vett bravúrés a személyesség határozzák meg a célt. A színpadi beszéd a köznyelv mûvészi változata, abeszélt szépirodalmi nyelv. A mindennapi köznyelvikiejtéstõl három vonatkozásban tér el: érthetõbb, szebb,és célirányosabb beszédszervi mozgásokon alapszik.Érthetõbb, mert nagy távolságról kell fontosinformációkat közvetítenie. Szebb, mert költõi szövegektolmácsolására való. Célirányosabb beszédszervimozgásokon alapszik, hogy elejét vegye a nagy hatásfokkalbeszélõ színész korai kifáradásának. "(Érthetõbbmivoltára példa a gondos szóvégejtés. Szépségét példázzafokozottan ritmikus jellege, azaz a hosszú-rövid hangokejtésének határozottabb elkülönülése. A célirányosabbbeszédszervi mozdulatok közül a kidolgozottlégzéstechnikát említjük.)" (M. I.: A magyar színpadibeszéd jellege és pedagógiája - 1974.) Ha rászánjuk magunkat a tanulásra, elõször is megkell tanulnunk hallani. Az elsõ idõben - ha már tudunkegy kicsit hallani - megdöbbent majd bennünket az asokféle beszédhiba és modorosság, ami környezetünkbenfellelhetõ, késõbb majd kezdjük észrevenni sajáthibáinkat is. (Ez azonban ritkán tesz bennünketbölcsebbeké mások megítélését illetõen.) Amikor kezdjüklátni a célt, s fölfedezzük a leküzdendõ hibákat, az elsõhónapok nagy munkával, lendülettel és eredménnyelköszöntenek be. Ezután némistagnálás következik, egy kicsit visszaesik az

érdeklõdésünk, mert felületes eredményeink nemvigasztalnak a makacs hibák megmaradásáért. Késõbbkezdjük látni az eredményt, ilyenkor már otthonikörnyezetünk is észleli a változást, többnyirefejcsóválva,hogy "kezdesz úgy beszélni, mint egy színész", meg"beszélj rendesen, mint régen", "ne mélyítsd a hangodat","régebben gyorsabban beszéltél"... de ennek a korholásnakmi õszintén örülünk, s azon kapjuk magunkat, hogy olykormár akkor is jól beszélünk, ha oda se figyelünk, s hogylám, veszekedés közben milyen "jól visz a hangunk". Akkoraztán többnyire leállunk, és visszaesünk. Ne legyen így!

A BESZÉDSZERVEK MÛKÖDÉSÉRÕL

A beszéd a belélegzéssel indul. A kilélegzés agégében hanggá alakul. A hang a szájban hangzóvá lesz. Ahangzók szavakat, mondatokat alkotnak, amelyeketdallamosan ejtve, szünetekkel tagolva, hangsúlyozva,értelmes közlésekké rendezünk. A beszédtevékenység folyamatos, és az, hogymilyen elemekbõl áll, tulajdonképpen a dadogóknálfigyelhetõ meg a legjobban, hiszen hol a lihegés, illetvea degeszre töltött tüdõ kirobbanása, hol a hang gégéberagadása, fel-felszakadása, hol az artikuláló nyelvgéppuskazaja, az ajkak pattogása okozza a folyamat meg-megszakadását. Mi, akik nem dadogunk, nemigen vesszükészre, hogy mi történik velünk beszéd közben. Nembeszélünk tudatosan. A szervezetünk spontán gondoskodikhosszabb mondandó elõtt nagyobb levegõrõl. Az indulat önkéntelenül emeli a hangot, fokozza atempót. A kiejtés is tudatlanul zajlik, s bizony milepõdünk meg a legjobban, ha a fonetikus megmondja, hogyennél vagy annál a hangnál hol van a nyelvünk. A színpadi beszéd tanulása megkívánja, hogykezdetben a tudatunk is erõteljesen részt vegyen amunkában. Meg kell figyelnünk, hogy egy-egy szövegben holvesszük a levegõt (hol mutatkoznak a szólamhatárok, azértelmi egységek); észre kell vennünk, hogy mi atermészetes, de hangos megszólalás magassága, s mi amódja a hangerõfokozás kevés fáradsággal járó, rekedtség-megelõzõ izom-tevékenységének; figyelnünk kell a tisztamagánhangzóejtésre (a széles, de nem túlzottartikulációra), a pontos szóvégekre, az erõteljes jósziszegõkre, az r hangokra; és végül meg kell tanulnunktudatosan hangsúlyozni. Hogy mennyi a tennivalónk, azt mindig a társainkbeszédén figyelhetjük meg: nincs elég levegõje,kifulladt, kellemetlenül kemény a hangja, vagy túlságosanfakó, "szorít", ha indulatosan beszél, zártszájú, vagypösze, nem halljuk a szó végét, hibásan hangsúlyoz stb.

A LÉGZÉSRÕL

A légzés is automatikus cselekvés. Nekünkátmenetileg tudati befolyásolás alá kell vetnünk, hogymegtanuljunk jól lélegezni. Jó hangadás, jó lélegzés

nélkül elképzelhetetlen. A jó beszéd alapja a biztonságoslégzés. Az élettan kétféle légzést különböztet meg: azéletfenntartáshoz szükséges élettani légzést és ahangadáshoz szükséges beszédlégzést (respiratio muta ésrespiratio phonatoria). A beszédlégzés gyorsabb ésmélyebb belégzéssel jár, és hosszabb kilégzéssel. Attól függõen, hogy mely izmok vesznek döntõenrészt a légzés munkájában (hiszen a tüdõ attól tágul,hogy vagy a mellkasunkat szélesítjük, vagy a vállunkatemeljük, vagy a tüdõ alatt boltozódó rekeszizmotdolgoztatjuk), megkülönböztetnek mellkasi légzést,vállövi légzést és rekeszlégzést. A rekeszizommalindított, de a bordakosár tágításával folytatottbelégzést nevezik kombinált légzésnek. (A rekeszlégzéstszokás hasilégzésnek is nevezni, mert ennél a légzésnél a hasfalelõredomborodik belégzéskor, és visszahorpadkilégzéskor.) A színészek, énekesek, szónokok évszázadokóta a rekeszizom mûködésén alapuló légzés automatikushasználatát alakítják ki. A helyes légzés megtanulása egyáltalán nemördöngösség, sõt egyike a beszédpedagógia legkönnyebbenmûvelhetõ területeinek. A hiba általában ott van, hogy amegtanult új formát nem gyakorolják a növendékek azautomatizmus kialakulásának szintjéig, s így bár tudnakhelyesen lélegezni, az öntudatlan helyes használat némelyhallgatónál elmarad. Pedig néhány hónapos rendszeresmunkával elvethetjük egy életre a gondját alégzéstanulásnak, s az erõteljes hangadás nem terhelimajd a gégénket, mert a munka nehezét a helyeslevegõadagolással könnyítjük. Ha kevés a levegõnk,önkéntelenül szorítani kezdünk, és ahelyett, hogy áradnabelõlünk a hang, préselõdik.

A HANGAD+SRÓL

A tüdõbõl kiáradó levegõ a gégében, egy zsilipenhatol keresztül (a hörgõkön és a légcsövön jut el odáig).A zsilip két fala a két hangszalag. Ha a hangszalagokatszéttárjuk, (lélegzõ állás), a levegõ hangtalanul haladkeresztül, ha a rést szûkítjük (h-állás) a h hangothozzuk létre - hallatszik a levegõ surranása - , ha aszalagokat lazán összezárjuk, és létrehozzuk a kiáradólevegõ közben a hangszalagrezgést (a rés nyílik-csukódikváltakozó sûrûséggel, s az áradó levegõ hosszantirezgésbe kezd) zönge-állás: hang keletkezik. Ismeretesmég a zár-állás (ez történik a köhögéskor), a fúvó-állás(ez szûkebb a lélegzõ állásnál, de hang vagy zörej mégitt sem keletkezik) és a suttogó-állás (ilyenkor aszalagok zárnak, csupán a porcok között nyílik rés, és aporcok közt préselõdõ levegõ kelti az éles zörejt). Ahangszalagok és a kannaporcok által közrefogott réstnevezzük glottisnak, itt zajlik a hang létrehozása, amelya száj- és orrüregben válik betûvel jelzett beszédhanggá. Minél szaporább a hangszalagok rezgése, annálmagasabb a hang, s minél nagyobb a kilengés, annálhangosabb a hang.

A hangszalagok által létrehozott hang csupán aforrás, amelyet a rezonáns üregek (mellüreg, arc- éskoponyaüreg) tesznek jól hallhatóvá, ezek színezikzengõvé, illetve csengõvé a jól képzett hangot. Attólfüggõen, hogy mely üregek dominálnak a rezonancialétrehozásában, beszélünk fejhangról és mellhangról; asípszerûen vékony, fejhang feletti hangadási módotfalzettnek hívjuk. A hangfekvés (tenor, basszus, szoprán stb.)részint a hangszalagok hosszától függ (a hosszú szalagokmélyebb hangot hoznak létre), részint a rezonálóüregektõl. Középhangsávnak nevezzük azt a hangterjedelmet,amelyen a jól hallható kényelmes beszéd zajlik. Ezt alegkönnyebb úgy megkeresni, hogy a legmélyebben kiadhatóhang fölött három hanggal kezdünk skálázni fölfelé addig,amíg a kényelmes mellhang tart. Ez némelyeknél egy kvint,másoknál egy oktáv. A középhangsávunk alatti három hangotpersze szintén használjuk a beszédben, de nem ezen zajlika beszédünk. (A "pontot" tesszük csak lent le, ameghittség, a bizalmas közlés, a bánat hangsávja aközéphangok alatti terület.) Ha valaki állandóan aközéphangsáv alatt beszél, halk és rekedtes lesz ahangja. Nagyon sok "privát" egész életén át így beszél. Aközéphangsáv fölötti területet is használjuk. Ittzajlanak a dühös indulatok, a kihirdetés, a kiáltáshangjai. A cirkuszi bohóc mindig a középhangja fölöttbeszél, ez évszázados hagyomány. A kabarétréfákat isgyakran mondják a középhangsáv fölött. Ez a területhamisan cseng a hitelesség szempontjából. A mélyebbfekvés az õszinteség, a magasabb inkább a hazugságterülete. (Gondoljunk az iskolai elõadások kiabálóbeszédmodorára a gyermekszínészek gyakran magasított,õszintétlenül ható hangvételére.) A színpadibeszédpedagógia elsõ célja a helyes légzés kialakítása, amásodik a középhangsáv felismertetése és kimunkálása.Mostanában Magyarországon szokássá lett a lehetõlegszûkebb hangterjedelmen beszélni (az érzelemmentesbeszédtõl és az eleven gondolkodás hiányától szûkül abeszédhang-terjedelem). Gyakran az "intellektuális"színészi magatartás póza a motyogás és a szûkhangterjedelem. A magyar beszéd pedig - bár többnyireereszkedõ dallamú - széles hangterjedelmû. Érdemesmegfigyelni ezt székely parasztokon vagy az Alföld, aDunántúl öreg magyarjain. A színésznek álladóan dolgozniakell a hangterjedelmén, hogy a középhangsávja minélszélesebb legyen, a mély fekvés is hallhatóvá váljék, ésa magasságokat is mellhangból legyen képes megoldani.Lányoknak nehezebb, mert õk könnyebben csuklanakfejhangba (néhány iskolázatlan beszédû nõ egész életén átfejhangon beszél, anélkül hogy tudna róla), de a fiúknakis meg kell tanulniuk a "szorításmentes" emelést. A "hangelõrehozás" szintén fontos célja aszínpadi beszédpedagógiának. +rásban nehezen magyarázhatómeg a cél. A száj- és arcüregi rezonancia fokozásáról vanszó, a fölösleges izomfeszültségek kioldásával, abeszédbiztonság megteremtésével. A feszes ember hangjagaratszínû, az oldott ember hangja nazo-orális, aszájüregen kívül az orrüreg is részt vesz - enyhén! - arezonanciában, a felhangsáv dúsabb, a hang teltebb,

kellemesebb, a beszéd modulációgazdagsága nagyobb. A hangadási hibák közül a legsúlyosabb, havalakinek "nem zárnak a hangszalagjai". Ez azt jelenti,hogy a korábban ismertetett zsilip hangadás közben egykicsit nyitva van, s a nyitott részen nem keletkezikhang, csak zörej. Ez bekövetkezhet a hang túlerõltetésekövetkeztében, kialakulhat "rossz szokásként", delehetséges az is, hogy szervi elégtelenség a torz képzésoka. A gégét gégetükörrel vizsgálja a gégész vagy afoniáter ("hanggyógyász" orvos), és ha netánhangszálcsomót lát, ami nem engedi a szalagok tökéletesösszesimulását (hangszalag-tyúkszem), mûtéti beavatkozástjavasol, ha a szalagok átmeneti hurutos vagy duzzadtállapotát tapasztalja, "némaságot" ír elõnéhány napra, esetleg ecsetel. A megfázás olykorkellemesen zengõvé teszi a beszédet, de ilyenkor vigyáznikell, mert ha túllépjük a gyönyörûen szóló szobahangot, ahangtalanságig berekedünk. A kiszáradó torkúak többetveszõdnek a hangadással, mint a boldog "sleimosok". Azaltok könnyebben beszélnek, mint a szopránok. A basszus,a bariton jól hallhatóan tud csevegni, de indulatábantöbbnyire szorít, a tenor általában nem meri használniszépen csengõ beszédhangját (a magyar közízlés ugyanisbaritonpárti-az angol nem), így aztán rekedtes, száraz hangon aközéphangsáv alatt beszél. A beszédhangnak állandóan úgy kell zengenie,illetve csengenie, mint amikor az ember mell-hangonénekel! De nem úgy kell beszélnie, mint ahogyan a képzetttorkú énekesek énekelnek, mert az túldíszített, rafinálthangadási mód, és a beszédben hiteltelen. Küzdeni kell az orrhangzósság ellen (adünnyögésre gondolunk, és nem a dús rezonanciára). Azorrsövénymûtétek ezen nem segítenek, mert akinek azorrával baj van, az náthás zártsággal beszél, azorrhangzós beszéd pedig éppen ellenkezõleg, általában aztjelenti, hogy az orrüreg (a helytelen lágyszájpadmunkakövetkeztében) túlságosan is részt vesz a beszédben. Öblösítésnek hívjuk a mélyítést; levegõsnek azt,ha valaki túl sok levegõvel beszél, és a levegõ egy részezörejessé teszi a hangot; szorít, aki a gégefölpréselésével hozza létre a kellemetlenül éles hangot(olykor vidéki kántorok).

A KIEJTÉSRÕL

A gégében tehát a tüdõbõl áradó levegõ hanggálesz, s ez a hang a szájüregben hangzóvá formálódik. Nemmindig hangból lesz azonban a hangzó (betûvel jelöltbeszédhang), hiszen a h ugyebár nem hangból lesz, hanemzörejbõl, és a zöngétlen mássalhangzók sem lesznekhangból. Ilyenkor kerül sor a glottisban a fúvó-állásra.A magánhangzók és a zöngés mássalhangzók hangból lesznek,a zöngétlen mássalhangzók zörejbõl. A magánhangzók úgy keletkeznek, hogy a gégébõláradó hang a szájüregben, az ajkak formálása, a nyelvelhelyezése következtében sajátos színt kap. Az u, ühangokat összecsucsorított szájjal képezzük, az é, i

hangokat szélesre húzott ajakkal. Ajakkerekítéseshangjaink: û, ü, ú, u, õ, ö, ó, o, a; ajakterpesztéseshangjaink: i, i, é, e, á. Ha csak az ajkak vennénekrészt a munkában, akkor az u-ü hangok között, vagy az o-öhangok között nem volna különbség, de a nyelv ismódosítja az üreget, kisebbvagy nagyobb teret biztosítva a rezonanciának. Magasnyelvállású hangjaink az i, u, ü, közepes az é, o, ö,mély az a, e, s a legmélyebb az á. (Az írásban nemjelölt, de a kiejtésben szívesen hallott zárt e rövidkiejtésû, é-szerû hang, amelynél a nyelvállás is, azajakállás is az e és az é közé esik. Mesterségesennemigen tanítható, hiszen ejtési helyei tájegységenkéntis változnak. Aki el akarja sajátítani ezt az ejtésmódot,áttekinthetetlenül sok szón kellene a kiejtéstgyakorolnia, figyelembe véve a ragozott formákat is. Jófülû ember azonban huzamosabb idõt töltve zárt e hangotis használó környezetben, képes az új ejtésmódotelsajátítani, mint ahogy a tájszólás is ragad némilegfelnõtt korban is. Ez a hang sajnos kopik a magyarból,mivel aligvan értelemmódosító szerepe. Az i, ü, é, ö, e hangokatelõl, a többit hátul képezzük

A magánhangzók ejtéshibája leggyakrabban azártszájúság. Ez gyakran összefügg az elsõ fogakcsúfságával, amit a beszélõ talán önkéntelenül takargatniigyekszik. Tájejtési jelleg is lehet, vagy gátlásosság. Aszínpadi beszédpedagógia fontos és jól elérhetõ célja aszáj kinyittatása. Erre szokták használni az állejtõgyakorlatokat. Fontos, hogy az állunkat ne görcsösenhúzzuk le, hanem oldottan nyissuk. A görcsösség elleniküzdelem egyébként általános törekvés aszínészpedagógiában. A görcsös ember tehetségtelen. Afeszült igyekvés megöli a spontán erõket. A sûrû,erõteljes, célra koncentráló igyekvés elûzi a segítõerõket, amelyek csak az erõteljes nyugalom, a lény szentösszpontosítása, a továbblátás bölcsessége idejénjelentkeznek. A másik leggyakoribb hiba a helytelen ritmusúmagánhangzóejtés. Az á és az é legyen mindig hosszú! Az aés az e pedig mindig rövid! A többi az ékezettõl függõenhosszú vagy rövid, hosszú szavakban is, szóvégen is, ésakkor is, ha az otthoni környezetben nem így szokás! Amássalhangzók akár zöngések (a gégében keletkezett hangalakul hangzóvá), akár zöngétlenek (a gégét elhagyóhangtalan levegõ alakul hangzóvá)- a h hang kivételével,amely csupán a gégében keletkezik - , a szájüregbenkeletkezõ zárlat, rés vagy pergés következtében jönneklétre. Zárpattanással keletkezik a p, b ajakhang, a t, dnyelvvel képzett fog-, illetve fogmederhang, a k, gnyelvközéppel pattintott szájpadláshang. Résalkotássalkeletkezik az f, v ajak-foghang, az sz, z fog-, illetvefogmederhang, az z, zs mélyebb fogmederhang, a jszájpadhang, és a gégében keletkezõ h. A kezdeti zárrésbe oldódik a c, dz-nél (az sz helyén), a cs, dzs, dzs-nél (az s helyén) és tz, gy-nél (a j helyén). A zár nembomlik fel, és orrhangot eredményez az m-nél (ajakhang),

az n-nél (fogmederhang) és az ny-nél (szájpadláshang).Nyelvhegyi pergetéssel jön létre az r. Nyelvhegyiemeléssel az l oldalréshang. A pöszeség azt jelenti, hogy valaki nem a magyarkiejtés szabályai szerint képezi a mássalhangzókat. Apöszeség megszüntetése a beszédhibák, beszédzavarokszakemberére tartozik, a logopédus tanárra, akidiplomáját a Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerzi.A beszédhibák leküzdése gyermekkorban többnyire egyszerû,felnõtt korban nemegyszer reménytelen az automatizmusmakacssága, a rögzült beszéd szervi elváltozás, azönmagát rosszul ellenõrzõ csökkent hallásfigyelem, sfõként a keveset gyakorló felnõtt lustasága miatt. A p hanggal ritkán van baj, törekedni kell afelpattanás erejére, s hogy szóvégen is határozottanejtsük. A b hang zöngéje legyen erõteljes.A t hang olykor hibás, ha túl hátul képezzük, ahogyanDebrecen körül szokás, s akkor angolosan levegõs lesz. Aszóvégi t-k gyakran elsikkadnak. Ez nagy hiba. Igen nagybaj a hosszú tt-k rövid ejtése, szóban, szóvégenegyaránt. A k kiejtése nem okoz gondot.A g legyen zöngés szóvégen is! Az f kiejtése nem okoz gondot. Vigyázzunk a v zöngéjére! Az sz a legkritikusabb hang a színpadibeszédben. A szobában hangzó tiszta kiejtés a színpadrólnem mindig mutat hasonló tisztaságot, mert ha kicsit istorzul az ejtés, azt a nagy távolság fölfokozza. Megesikaz is, hogy egy-egy sz hangra önkényesen rámondja valaki,hogy pöszén képzett, mert eltér a kiejtés a bírálókiejtésétõl; s a bíráló olykor maga is pösze, vagy abírált ejtésétõl elütõ, helyes variációt használ. Ahánybeszélõ, annyiféle sz ejtés, és az eltérés nem biztos,hogy hibás. Egy önállóan kiejtett szisszenésbõl a hátunkmögött - némi gyakorlat után - pontosan felismerjüktársunkat, annyira jellegzetes mindenkinek az sz hangja.Ez függ a szájtértõl, a fogazattól, de legdöntõbben anyelv elhelyezésétõl. Egy járatos ember le tudja utánozniegy iskolai osztály minden tagjának sziszegését, amegtévesztésig. Ebbõl következik, hogy a pösze beszédûekis képesek a helyes formát kiejteni, csak abeszédbeépítés okoz alig leküzdhetõ gondot. A szabályossz sem nem tompa, sem nem túlságosan vékony, füttyszerû.A helyesen képzett sz szélesen erõteljes, és minélöblösebb (anélkül, hogy s-szerû lenne), annálerõteljesebben hangzik a színpadról. A fiúk sz hangjávalritkán van baj, de a javíthatóság náluk általábanrosszabb. A lányok sziszegése aszínpad számára többnyire elégtelen, de õk könnyebbenszoktak javulni. Ha ugyanis megszûnik a pöntyögõnyafogás, megszûnik az sz-hiba is; a fiúknál azonban harossz az sz, kifejezett, gyermekkorban rögzült, stöbbnyire rossz állkapocs-zárlattal járó beszédhibávalállunk szemben. Ha a fogak zárlata torz (túlságosanmélyen van az áll, vagy túlságosan elõreáll), rosszultörik meg a kiáradó levegõ, s az sz hang eltompul. Az szhang javítása nagy türelmet és hozzáértést követel. Csakfokozatosan lehet haladni és a visszaesés gyakori.+ltalában úgy kapjuk a legkedvezõbb formát, ha a nyelv

hegye érinti az alsó fogmedret, a nyelv közepén vályúlatképzõdik, a fogakat szembehelyezzük, és a levegõt afogsor közepére, a fogélekre irányítjuk. Ha a fognövésszabálytalan vagy zizegõ korona van az egyes fogakon, ezokozhat olyan kis akusztikus eltérést, amely a köznapiélet során semmi gondot nem okoz, de a színész életétmegkeseríti. A durva hibák javítása (fog közé toltnyelvvel vagy fogélre helyezett nyelvvel, esetlegoldalozva képzett sz hang) mindig eredményes és örömteli.Egy nagy mozdulatot átállítani sokkal könnyebb, mint egyalig rögzíthetõ mozdulatocskát. A javítást a fülelsõdleges bevonásával kell végezni; az izomérzet és atükör ellenõrzése csak a munka elején fontos. A z hang ugyanannyi problémát okoz elvben, mintaz sz hang, de itt a hibát a laikus fül kevésbé vesziészre, mivel a zönge elnyomja a hibát, és a torzulatkevésbé hallható. Szinte szabályszerû, hogy mindenkiugyanúgy ejti a z hangját, mint az sz-t, s ha az szhibás, szinte minden esetben hibás a z is. (Egy-kétkivétellel találkoztam.) A z javítása azonban alig okozgondot, ha az sz-t rendbe tettük, mert a z spontánrendezõdik, vagy ha nem, akkor rövid gyakorlással az szhelyére áll. Az s hang a másik kritikus hangzó. Akkor szép, hakarakterisztikusan sötét, mély, erõteljes. A férfiak sejtése mélyebb, mint a nõké. Ezért ha egy férfinaktúlságosan világos az s hangja (homoszexuális férfiaknálgyakori ez: így is szokták õket csúfolni), érdemes asötétebb színt kigyakorolni. A lányoknál sem engedhetõazonban meg, hogy fütyüljenek az s-ek. A jó hangzású slétrehozható úgy is, mint az sz hang, csak mélyebbrehúzott nyelvvel és csücsörített ajkakkal, de kedvezõbb aza mód, amikor a nyelv a t hangnak megfelelõ felsõhelyzetbe kerül, s a t zárlatának óvatos felbontása utánmarad résalkotó helyzetben. Az elõrébb képzett svilágosabb, a hátrább képzett sötétebb. A zs és az s összefüggése azonos a z és az szösszefüggésével, ha az s rossz, rossz a zs is, hamegjavul, megjavul a zs is, illetve olykor kicsitgyakorolni kell stb.A j, a h kiejtése nemigen okoz problémát. Gond azonban ach-val jelzett idegen szavakban használatos "ich laut ésach laut" (technikus, bacchanália). Az elsõ esetben a jhangot kell súgni, hogy rájöjjünk a technikus ichlautjára, a második esetben hátul kell keresnünk alevegõt fúvó vízcsap hangját. A chang problémaköre megegyezik az sz, z gondjával. A cs hang problémaköre megegyezik az s, zsgondjaival. Olykor a c vagy a cs hibás ejtése hívja felaz sz, s (z, zs) hibáira a figyelmet. Gyakori azoldalazás, és ez meglehetõsen makacs kiejtéshiba. A ty, gy ejtés sohasem okoz gondot, többnyireproblémátlan az m, n, ny is. Az r hang a kritikus hangok közé tartozik.Találkoztam olyanokkal, akik többéves logopédiaisegítséggel sem tudták levetkõzni a raccsolást. R hibaesetén mindig meg kell nézni a nyelvféket, hogy nem túlrövid-e. Több növendékemnél vezetett a késõbbibeszédtanulás teljes sikerre, miután felvágattam anyelvféket. A lágyan ejtett r hangok általában jól

javíthatók, a hátsó pörgést mutató uvuláris r lényegesennehezebben. Ha az r-hiba semmiképpen sem küzdhetõ le(ritkábban fordul elõ, mint egy-egy makacs sz- zavarleküzdhetetlensége), d-szerû kiejtéssel el lehet lepleznia bajt. A szabályos r a t helyén erõteljesen pereg. Ezt apergést kellõ logopédiai szakértelemmel és rutinnal(hurkapálca alátámasztással, tükör elõtt) általábannéhány hónap alatt el lehet érni.Az l hang nemigen okoz problémát. A magyar írás fonetikus (tehát kiejtés szerinti,nem úgy, mint az angol), de mégsem szabad minden esetbenragaszkodnunk a betûk szabályos ejtéséhez - ez általánosiskolát végzett emberek elõtt nem szorul bõvebbmagyarázatra. Csak néhány lényegesdologra hívjuk fel a figyelmet. Az n hang a legváltozékonyabb kiejtést igényli:m, p, b elõtt m lesz belõle (szénmedence, szénpor,szénbõl); f, v elõtt az n hangot is ajak-fog zárralképezzük (honfi, konvektor); j elõtt nnz lesz belõle(kenje); ty, gy elõtt ny (negyven tyúk,kengyel); k, g elõtt hátul képezzük (inkább, angol); helõtt orrhangzós magánhangzót ejtünk. (huszonhárom).Az m hangot is ajak-fog zárlattal képezzük f, v elõtt(amfora). Az l hang j-be olvad j elõtt (éljen, teljesen,félj), és megnyúlik, de igekötõs kapcsolatban (eljött),valamint szóvég és szókezdet között (Pál jön) nem mindig. A j hang ny után nny lesz (anyjuk), gy után ggy(hagyjuk), ty után tty (atyjuk). A t, d hangok sz, z, c,s, zs, cs hangok elõtt elvesztik a tisztazárfelpattanást. Az sz, z, c, s, zs, cs hangok egymás mellékerülése a kiejtés módosulásával járnak. A zöngésség szerinti egymásra hatás közismert,ezen a téren szinte senki sem hibázik, a téma tehátbõvebb kifejtést nem érdemel. Ép beszédérzékkel többnyire mindenki maga rájön ahelyes ejtésmódra. Egy dologra azonban figyelnünk kell. Aszínpadi beszéd egyik fontos eleme a biztos érthetõség. Ahangkapcsolatokból származó ejtésmódosulás tehát csakakkor következhet be, ha nem gátolja a világosérthetõséget. Viszont ha nem gátolja, és az irodalminyelvben az ejtésmódosulás általános, akkor alkalmaznikell, különben beszédünk eltér az elfogadott normától,amelynek szolgálata a színész vagy szónok kötelessége. A tiszta kiejtés, a hangkapcsolatok megfelelõejtésmódja csak az alapja a színpadi artikulációnak. Ez akövetelmény minden hivatásos beszélõt (rádióbemondó,riporter, tanár, szónok stb.) kötelez. A színpadi beszédtöbbet kíván. Meg kell tanulni a követelményeknekmegfelelõen beszélni bravúros helyzetekben is. Tehát kikell alakítani a helyes kiejtést nagy tempójúszövegmondásban. (Ismeretes, hogy gyors beszéd közben aképzetlen beszédû emberek elnyelik a szótagokat - fõkénta hosszú, nehéz ritmusú szavakban: imperializmus,elszemtelenedett, tudatosítottad - , elkenik a hangokat,rossz ritmusban beszélnek, azaz röviden ejtik a hosszúhangzókat, nem mondják ki a szóvégeket stb.) Gyakorolnikell a pontos ejtést suttogás közben és nagy hangerõvel,különbözõ hangmagasságban és más-más hangszínben is.

Nincs annál szánalmasabb, mint amikor valakihibásan alkalmazza a tájszólást, hiteltelenül utánozza abeszédhibákat. Nem árt tehát, ha a színész gyakoroljamagát a karakterbeszéd területén is, és szándékosanutánozza mások sajátos kiejtését, hogy eddze ahallásfigyelmét, és szokják a tudatos beszédváltoztatástartós önfegyelméhez. Helyes, ha olyan formákgyakorolgatásán történik a dolog, amirõl az embernekmélyen beivódott élménye van, tehát volt vagy jelenlegitanáraink, régi vagy jelenlegi osztálytársaink beszéde, atáj nyelve, ahonnan származunk, vagy ahol nyaralniszoktunk.

A HANGSÚLYRÓL, A HANGLEJTÉSRÕL

Shaw azt mondta, hogy igent tízféleképpen tudunkmondani, nemet pedig százféleképpen. Pécsi Sándor Fónagy Iván kérésére harmincfélemódon kérdezte meg, hogy "hány óra?" A hangsúlyozás, a hanglejtés témaköre alighatározható meg tudományosan. Ez a beszédtevékenységlegvariábilisabb területe. A helyes hangsúlyozás és hanglejtés zeneiségenyelvenként változik. A magyar ereszkedõ dallam,Bernstein szerint ez Bartók zenéjébõl fülbeötlõenleolvasható, illetve Bartók zenéje követi a magyarbeszéddallamot. Az operák fordításakor súlyos gondotokoz, hogy a német vagy az olasz dallam alá nehéz amagyar szöveget fordítani, mivel a kérdés vagy azindulati kitörés dallamíve nyelvenként változik. A magyartalan hangsúlyforma, a magyartalanhanglejtés sérti a magyar nézõ fülét, idegessé, dühösséteszi a nyelvi konvenciótól való eltérés. Nem ritkán hallilyet az ember: "kinyílik a bicska a zsebemben, habeszélni hallom", pedig csupán az anyanyelvben megszokottformát nem tartja be az illetõ, s a hallgató úgy érzi,hogy õt személyében és nemzeti közösségében sérelem éri.Alig áthidalható ellenszenvet vált ki a rossza hangsúlyozás, az idegen beszéddallam. Tudnunk kellerrõl az érzékenységrõl, s nem szabad eleve ellenszenvetkelteni beszédünkkel, sem a színpadon, sem a szónokiemelvényen. Mielõttmegkísérelnénk a nemzeti beszédnorma hangsúlyozásban,hanglejtésben mutatkozó jellegzetességeit ismertetni,foglalkozzunk az általános, minden nyelvre vonatkozószínpadi hangsúlyozás, hanglejtés kérdéskörével.Két véglet okozza a feltétlenül elkerülendõ hibák zömét.Az agyonhangsúlyozás és a hangsúlytalan beszéd.Az agyonhangsúlyozók nem tudnak különbséget tenni afontos és a kevésbé fontos közlések között. Lekicsinylikhallgatóikat, és bosszantóan szájba rágnak mindent, sezzel elkenik a lényeget. A hangsúlytalan beszédûek beszéde érdektelen, amonotónia unalmas; modernkedõ, hamis beszéd az ilyen. Az elsõ hibát többnyire a dilettánsok követik el,az utóbbit a rossz útra került, blöffölõ színészek. A végletes hibákon kívül gyakori a téves

hangsúlyozás. Ez a mondanivaló félreértésébõl adódik,Saját gondolatainkat ritkán hangsúlyozzuk tévesen. Aszínész mások, gyakran igen-igen magvas gondolatáttolmácsolja. A köznapi beszéd produktív beszéd, aszínpadi beszéd reproduktív beszéd. Megeshet, hogy areprodukció téves. Egy-egy Shakespeare-szöveg (deemlegethetjük bátran a mi Németh Lászlónkat is) elsõolvasásra nem bomlik ki teljesen. A színésznek el kellmélyednie a szövegben, és úgy kell keresnie a hiteleshangsúlyokat, a kifejezõ hanglejtéseket, hogy a kifejezésgazdagítása érthetõbbé tegye az olvasmányt, különben anézõ többet kap a mûbõl, ha személyesen olvassa el.Megesik, hogy a hangszínváltások, hanglejtés-variációk, aszemfényvesztõ fokozás áldozataivá válunk, csak éppen amû kifejtése marad homályos, a beszédzsonglõr ugyanismaga sem érti, hogy mit beszél, és a formai elemekfölösleges felvonultatásával leplezi a mondanivalóbizonytalanságát. (Gondoljunk mai magyar költõk verseinekdilettáns elõadásaira.) A mondanivaló értelmezésenagyrészt rendezõi feladat. Az olvasópróbán, amikor arendezõ felolvassa a darabot, bármilyen tehetségtelenelõadó is, mivel õ érti a mûvet, a puszta felolvasásaáltal - gyakran minden magyarázat helyett - ahangsúlyokból, a hanglejtésbõl világossá válik a színészszámára a mondanivaló lényege, amelyet aztán õ elõadóitehetségével plasztikusabbá, átfûtöttebbé, csillogóbbátesz. Végül a negyedik hiba a hangsúlyozás, hanglejtésterén az anyanyelv szabályainak megsértése. A beszédkonvencionális jelrendszer, amely az egyéni mondanivalószubjektivitását az általános közlésformák keretei közötttolmácsolja. Ha eltérünk a nyelvi közösség kifejezésiszokásaitól, megnehezítjük, vagy lehetetlenné tesszük amegértést. A színpadon minden rezdülésnek tartalma éscélja van. Ha valaki a megszokottól eltérõ módonhangsúlyoz, vagy a hanglejtése idegenszerû, ez aszínpadon azt jelenti, hogy a megelevenítendõ személyidegenszerû, nem azonos a színpadi környezetével (azsidós, a svábos, a paraszti hanglejtés meghatározza aszínpadi figurát). Ugyanakkor az is fontos, hogy sajátszemélyes ízeinkkel gazdagítsuk anyanyelvünket, ne csakkapjunk tõle, adjunk is - hogy csak holtakról szóljak,emlékezzünk Domján Edit sajátosan hízelgõ, Pécsi Sándorönfeledt, Uray Tivadar elegáns, Ajtay Andor charmeos,Kiss Manyi megható, Salamon Béla mulatságos hanglejtésére- a személyesség ugyanis legalább olyan fontos tényezõ aszínpadon, mint az általános kifejezési formák pontosismerete. A nyelvészet a szünetek, a tempóváltozások, ahangszínváltozások, a magassági vagy dinamikai fokozásokés csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések kifejezéstgazdagító rendszerét mondatfonetikai eszközöknek nevezi. A kifejezés legkisebb egysége a szólam. Ez állhategy szóból, egy mondategységbõl, egy mondatból, vagykivételesen több mondatból. "Volt egy falu - nem tudom,hol, - Abba' lakott - mondjam-é, ki? - Se bajusza, seszakálla, - Egy szõrszála sem volt néki; -" Arany Jánosverssorai például így tagolódnak szólamokra. Vannakkétségtelen egységek: "Volt egy falu", ezt ugyebárlehetetlen tovább tagolni: "volt - egy - falu", így

megváltozik teljesen az értelem: az kap hangsúlyt, hogyvolt, s ma már nincs, meg az, hogy csak egy volt, s nemtöbb, végül hogy falu volt, s nem város. Vannak azonbanolyan szólamegységek is, amelyek további tagolásalehetséges, s ez nem hamisítja meg a mondanivalót: "Sebajusza, se szakálla" ez már elképzelhetõ két szólambanis, akkor az elõadás huncutabb, lassabban hömpölygõlenne. A szólamtagolás tehát egyrészt szorosabb függvényeaz értelmezésnek, de összefügg az elõadási stílussalértelmezõ, oktató beszéd sûrûbben tagol, mint a gazdagonáradó, érzelmi kitörést mutató szövegmondás) és aszemélyiség belsõ tempójával, illetve a darab rendezõáltal elképzelt menetével. A szólamtagolás régen sûrûbbvolt. A mai színjátszás kedveli a nagyobb lélegzetûszövegmondást, talán mert értõbb vagy legalábbisjártasabb a közönség (vagy csak türelmetlenebb?). Aszólamokat azonban nemcsak szünetekkel lehet egymástólelválasztani - ez a legegyszerûbb, s talán legprimitívebbmódszer. - Lehet hangmagasság-váltással (a közbevetésekmélyebben szólalnak meg, az indulat mind magasabbra,magasabbra lendíti a hangot, s a szólamok ejtésemagasabb, magasabb hangon, vagy a megnyugváskövetkeztében mélyebb, mélyebb hangon történik) vagytempó-, illetve hangszínváltással is érzékeltetni atagolást. A szünetek nagysága döntõ fontosságú a színpadibeszédben. A szüneteket azonban átfûtött jelenléttel kellkitölteni, különben a csönd modorossá vagy unalmassáválik. A szólamok tehát közlésegységek. A közlésttöbbnyire egy vagy két szó hordozza, a többi csakkiegészíti. A lényeges szavakat - illetve a magyarbanáltalában azok elsõ szótagját - emeltebb hangon mondjuk:nagyobb nyomatékkal vagy magasabb hangon,egyszóval hangsúlyt adunk a szónak. A hangsúlyozásösszefügg a szólamtagolással, mert a szólamoknakáltalában egy fõhangsúlyos és több mellékhangsúlyosszavuk van. (Azért ez a sok "többnyire" meg "általában",mert a beszéd eleven jelenség, és tudományosan éppolynehezen közelíthetõ meg, mint a szerelem vagy ahazafiság.) A szólam tehát a fõhangsúly köré csoportosul.A magyarban a fõhangsúly gyakran áll a szólam élén. Ezsajátos, megbízható, s a külföldiek szerint férfiasritmikát ad a nyelvünknek: Öregember- nem vén ember. Az, hogy egy mondatban mihangsúlyos és mi nem, csak a teljes szövegrészletelemzése után válik nyilvánvalóvá. Az elõadónak pontosantudnia kell, hogy ki mondja kinek, hol, mikor s milyenindítékból a szöveget, hogy megtalálja az aktuálisanhangsúlyozandó szót. A hangsúlyviszonyok pontosfelismerése a színészi tehetség egyik fontos ismérve. Ahangsúlyviszonyok árnyalt megelevenítése a szövegmondásta dilettáns felolvasástól vagy felmondástól az átéltmûvészi elõadás szintjére emeli. A légzés, a hangadás, akiejtés remekül tanítható, a hangsúlyozás csakelõsegíthetõ, s a színésznövendék empátiájától (átérzõ,beleélõ képességétõl) függ, hogy ezen a téren eléri-evalaha az ihletett mûvészek színvonalát, vagy megreked apontos, tanáros értelmezésnél. Az empátiakészség azonbanfokozható, szeretetteljes figyelemmel, a növendék iránttáplált bizalommal, a legjobb erõket mozgósító hiteles

tanári tekintéllyel, mert ez a képesség csak akkormozgósítható, ha a növendék ugyan fontosnak látja, hogylegelõnyösebb tehetségérõl gyõzze meg a tanárát, de neszorongjon a váratlan variációk kiválasztása közben. A jóhangsúlyozás alapja, hogy a mondanivalót megéltigazságként közvetítsük, és a betanultság ne érzõdjék sea kiszámítottság gondosságában, se a rögtönzéshenyeségében. Ha azonban valaki a szülõi házbanmagyartalan hangsúlyrendszert, hibás hanglejtés-variációkat sajátított el, az átélés hevületébenugyanezeket, a számára hitelesnek hitt formákat fogjafelmutatni. Bár - mint mondottuk - ahelyes hangsúlyozás a szabályok ismeretével alighasajátítható el, mert a számtalan variáció alig foglalhatószabályokba, néhány alapszabályt ismertetünk, hogycsökkentsük a hibalehetõségeket. A magyar beszéddallam alapformája az ereszkedõhanglejtés. Ez összefügg azzal, hogy a magyarbantöbbnyire a szavak elsõ szótagját hangsúlyozzuk (tehátitt emeljük a hangot, s ennek megfelelõen a továbbiszótagokat ereszkedõ jelleggel mondjuk), sa szólamon belül is - fõként ha a fõhangsúlyos szó aszólam elejére esik - általában ereszkedõ a hanglejtés. Amagyarban tehát a szóhangsúly is, a szólamhangsúly iselõrekívánkozik, s így a mellékhangsúlyos, kisebbdinamikájú szótagok (szavakban a páratlan szótagok) enyhelüktetést adnak az ereszkedésnek. Az ereszkedõ dallamcsak alapforma! Az egyszerû, érzelemmentes közlések és akérdõszót is tartalmazó kérdõ mondatok hanglejtéseereszkedõ. A kérdõszót nem tartalmazó kérdõ mondatok nemereszkedõ jellegûek (vesd össze: Hány óra van? Nyolc óravan? Nyolc óra van!) és nem ereszkedik a dallam azérzelemdús közlésekben sem (vesd össze: Ne hagyj itt. Nehagyj itt, te szemét, csirkefogó fráter, mertfölpofozlak!). Nyitva hagyjuk a dallamot, ha befejezetlen aközlés (Amint beléptem a szobába...), és lezárjuk, habefejezett (Beléptem a szobába...). Igen általános hiba,hogy valaki akkor is kérdõ dallamot használ - mint akisgyerekek - , ha van kérdõszó a mondatban és az, hogysoha nem fejezi be a szólamokat. Az babona, hogyvesszõnél mindig fel kell vinni a hangot, s pontnálleereszteni. Elõször is a vesszõ nem jelent föltétlenülszólamhatárt, másodszor egy-egy vesszõ jelölhetbefejezett közlésegységet is - nem csak a pont - , silyenkor illik levinni a hangot (figyeljétek meg aszpíkereket, minden vesszõnél "pontot tesznek", nagyonhelyesen, mert õk érzelemmentes, értelmezõ, egyszerûkijelentésekre nevelt beszélõk). Minél érzelemgazdagabb aszövegmondás,annál szélesebb és változatosabb a beszéddallam.(Figyeljétek a veszekedõket, riportereket, a drukkereket,a jóízû öreg paraszt mesélõket stb.). A hangsúlyszabályokközé tartozik az ellentétpár kiemelése, ez az úgynevezettpoláris hangsúly. (Nem kopasz,- hajas. Nem ittam, - ettem.) Ugyanilyen általánosszabály a közlés új elemeinek hangsúlyozása (Beléptem aszobába. Beléptem, és olvasni kezdtem. Egy új könyvettaláltam. A könyvet a Corvina adta ki.). A föltárthangsúlyszabályok közé tartozik a párhuzamos tagok

hangsúlyozása. (A konyhában sem, a szobában sem, akamrában sem találtam.) A színpadi beszéd alapvetõ mondatfonetikaieszköze a váltás. Lépten-nyomon elhangzik ez a szó arendezõ szájából: itt váltsál. Mit jelent a váltás? A"privát" ember gyakran a legizgalmasabb élményét ismonoton egyformaságban adja elõ, ugyanakkora társaság jópofája közömbös dolgokat is mulatságosanvagy izgalmasan beszél el. Egyrészt azért, mert averbális tehetség ért a mondanivaló szerkesztéséhez (nemterjengõs a bevezetés, jól idõzített a poén, figyeli ahallgatóság reagálását, s átsiet az érdektelen részekenstb.), másrészt mert a mondanivalóját váltásokkal tesziérdekessé. Megjegyzem, hogy a ripacs a váltásokból él! Aváltásokat tehát igen fontos alkalmazni, de módjával kellélni velük. A váltás újfajta beszédmód alkalmazása, a nagyobbegységek lehatárolására. A szólamokat kis szünetekkelvagy enyhébb hang-, tempóváltoztatással tagoljuk, anagyobb egységeket nagy szünetekkel vagy váltásokkal("itt nagyot válts!" - mondja a rendezõ, vagy "itt egycsöpp váltás kellene"). A váltás történhet úgy, hogy afeszült magasság rövid szünetközbevetéssel - esetleganélkül - oldottan a mélybe kerül, vagy a derûs hangrobbanásszerûen dühössé lesz, a nagy hangerõ suttogásravált, a monoton dallam gúnyos szélességbe csap, stb. Aváltás lebonyolítása igen nehéz, és csak akkor hiteles,ha a lélek is követi a beszédmód változását, egyszóval,ha a váltás töltött. Különben szánalmas üres hõbörgés azegész. A másik mindennapos színészi beszédeszköz- amely szintén a mondatfonetikai eszközök közé tartozik- a fokozás. A fokozás többnyire az indulati állapotsûrûsödésének, vagy az elbeszélés izgalomkeltõszándékának az eszköze. A váltás is, a fokozás is fontos beszédtechnikaifeladat. Mind a kettõnek a gyakorlása fontos, hogy adottesetben könnyen alkalmazható legyen. Ugyanígy fontos aváltozatos hanglejtés és a hangsúlyozás variációinakgyakorlása, mert ha valaki nem fejleszti a hangszerét,nem fog tudni szépen játszani.

A RITMUSRÓL

A magyar beszéd sajátos értéke fokozottanritmikus volta. A magyar artikulációs bázishozhozzátartozik az idõmértékes és a nyomatéki hullámzás.(Artikulációs bázisnak nevezzük azt a nyelvenkéntváltozó, tömören összefoglalt legfõbb sajátosságot,amely meghatározza egy-egy nyelv beszélt formájánakjellegét. A magyar artikulációs bázist, a sajátosritmuson kívül, jellemzi a pontos hangzóejtés - nemnyeljük el a hangsúlytalan szótagokat, mint példáulolykor a német - , a hangsúlyok nem túlságoskiemelkedése, a többnyire ereszkedõ beszéddallam, ahangsúlytól független idõmérték -a német nyújtja ahangsúlyos szótagot, a magyar nem - , a zöngés-zöngétlenelkülönülés határozott módja, az erõteljes nyelvhegyi r.A begyökerezett artikulációbázis okozza

azt, hogy a német kiejtésérõl is többnyire felismerhetõ,hogy lengyel, magyar vagy holland ember beszéli anémetet.) A ritmus nagyon fontos, a színpadi beszéd egyikalapeleme. A ritmustalan beszédben vagy minden szótagrövid lesz - ezt nevezzük pattogásnak - , vagy mindenszótag hosszú lesz - ez a leptetés. A pattogás a hadaróktulajdonsága, a leptetés fõként nõi beszédmodor, olykoregyütt jár az ajkak modoros túlartikulációjával és a hangmonotóniájával. A magyar beszédritmus kettõs gyökerû. Egyrésztékezettõl és mássalhangzók kettõzésétõl függõen olykortörvényszerûen hosszan ejtjük a hangokat, másrészt azelsõ szótag nyomatéka, és az a törekvés, hogy a szavakhosszúságát a kiejtés hosszú szavaknál kötelezõmeggyorsításával idõben rövidítjük, majdnem szabályosandobolhatóvá teszi nyelvünket. A színész az idõmérték pontos alkalmazásávalfokozza a beszéd esztétikai hatását. A jó ritmusú beszédönmagában is gyönyörködtet. A magyar költészet ésdrámairodalom - a fordított mûvekre is gondolunk -hemzseg az idõmértékes soroktól, s ezeketszabályosan illik ejteni. Fontos szabály azonban, hogy se a nyomatékiritmus (az elsõ szótagok hangsúlya), se az idõmértékesszótagejtés nem ölheti meg a sor tartalmát, nemkeresztezheti az értelmi hangsúlyt. Régen szokás voltskandálás közben a hosszú szótagokra indulatlannyomatékot adni, ez a szokás - igaz, hogy sajnos azidõmértékes versmondással együtt - már kiment az iskolaidivatból. Azt hiszem, alig szorul magyarázatra, hogy mikorhosszúak és mikor rövidek a szótagok (rövid: rövidmagánhangzó magában vagy egy rövid mássalhangzóval -hosszú: hosszú magánhangzó magában vagy mássalhangzóval,és rövid magánhangzó két vagy több mássalhangzóval,illetve hosszú mássalhangzóval).

A BESZÉDST+LUSRÓL

Sztanyiszlavszkij óva int bennünket attól, hogy aszínpadon bármi is "általában" történjék. Aszínpadi beszéd csak fõbb ismérveiben általánosítható. Azalapok tisztázása után fontos, hogy a színész gyakoroljamagát abban is, hogy különbözõ stílusoknak megfelelõen isképes legyen beszélni. Hozzá nem értõk részérõl gyakran hangzik el avád, hogy a fiatal színészek nem beszélnek elég szépen.Ez egyrészt nem igaz, mert igen sok a szépen beszélõszínész a fiatalok között, másrészt az úgynevezett szépbeszéd önmagában ma már nem használható. Jól kellbeszélni. Tisztán, világosan, ügyesen és legfõképpen aszemélyiségünknek megfelelõen. A magas hangú színészritkán vívja ki az elismerést a szép beszéd kutatóiközött, pedig neki igenis magas hangon - de technikailagfelkészülve és mellrezonanciával dúsítva - kellbeszélnie. A belsõ tempó is személyiségjegy. A szépbeszéd számonkérõi a lassú beszédet igénylik. A magyarbeszéd valóban lassabb, mint az olasz, de ha valakinek

gyors a belsõ tempója, annak - technikailag alaposanfelkészülve, tehát mindent hajszálpontosan ejtve -gyorsan kell beszélnie. Meg kell tehát keresnie mindenszínészjelöltnek - tanára segítségével - azt abeszédmódot, amely kitisztítva; megerõsítve, gazdagítvavalóban az õ kifejezési módja, s ha a figura vagy ajátékstílus megkívánja, akkor ettõl a saját beszédtõlkell eltérni a kívánt stílus felé.Minél nagyobb az eltérés saját beszédünk és a fölvettstílus között - furcsa paradoxon -, annál könnyebb amegvalósítás. (Ezért hasznos kezdeti idõkben archaikusszövegeken dolgozni, mert a szavak szokatlansága, aszámunkra új - valójában nagyon is régi - mondatfûzésveretes szépsége megkönnyíti a helyes és szép beszédrevaló koncentrálást. Megjegyzem, hogy ilyenkor igenisszépen kell beszélni, hiszen ezek a szövegek elsõsorbanesztétikai élményt nyújtanak.) A beszédstílus egyrészt követi az elõadásstílusát, másrészt alkalmazkodik a megelevenítendõ figurabeszédmodorához. A naturális beszédstílus a legnehezebb. Amikorúgy kell beszélnünk, mint ahogyan ma az életben szoktak,akkor állunk a legközelebb ahhoz a mélyen gyökerezettbeszédmódhoz, ami az otthoni és az iskolai életbenkialakult. Hadarni és motyogni kezdünk halkan (hiszen eztérezzük természetesnek), elharapjuk a szó végét, és nincsrezonanciánk. Ezt a fajta beszédmódot csak az érett,önmagukat át- meg átdolgozott színészek képesektökéletesen alkalmazni, akik már az életben sem beszélnekaz elõbb emlegetett pongyola módon, s akiknél már mélyenautomatizálódott az erõlködésmentesen is jól érthetõköznapi beszéd. A naturális beszéd kezdõknek akkorsikerül, ha a hang növelése nem jár magasítással (arezonánsság a fõ törekvés), és a kiejtés fõként a nyelvmunkájában, s nem az ajkak túlartikulálásában teremti mega tisztaságot. A romantikus beszéd sokkal könnyebb. Ilyenkorminden kicsit túlzott. Erõteljesebb a hangvétel,szélesebb az artikuláció, dallamosabb a beszéd.Romantikus drámák eljátszása igen jó beszédiskola.Különösen jó beszédnevelõ a romantikus elõadás, ha aszöveg versben van. Akkor aztán lehet csengeni-bongani,javul a beszédritmusérzék, biztosítva van a tempó. A brechti játék is kedvezõ beszédgyakorlat, merta kívül maradás, a gondolkodtató láttatás - másszempontból, mint a romantika - pontosságra szoktat,lehetõséget ad a harsányságra. Az a körülmény, hogy aszínészek nem élik át a mondanivalót, hanem csakfelidézik a helyzetet, nem teremt olyan indulati belsõfeszültséget, amely a beszédet végzetesen - vagy olykornagyon is magával ragadóan - megzavarná. A mesejáték sok színt kíván. Alkalmat ad ahangszínezés, a játékos ritmizálás, a daIlamos beszédgyakorlására. Ilyenkor minden plasztikusabb lesz. A bájostúlzások, a komikum és a tragikum átmeneti szélsõségeinagy beszédtechnikai jártasságot igényelnek. Shakespeare nem azért nehéz, mert kevéssé tér ela köznapi beszédtõl, hanem mert nagyon is eltér. Ez azeltérés már oly nagy, hogy technikai felkészültség nélkülegy-egy jelentõs Shakespeare-szerepet eljátszani

lehetetlen. Gondoljunk Othello áradó érzéseire, belsõfeszültségének fokozódásaira, hatalmas erejére éselveszejtõ gyengeségére; Jago sziporkáira, szuggesztívhatóerejére, a nézõ által tudott, de Othello által nem issejtett hazugságaira, amelynek bizony jelentkeznie kell ahangban is. Júlia gyermeki öröme hogyan vált át éretttragédiává. Mercutio beszédzsonglõr mutatványai. Hamletalig követhetõ belsõ gondolatainak hangos kivetítõdése, aSzentivánéji álom zeneisége a szövegben. Elég e néhánypélda, hogy a vállalkozó riadtan meneküljönbeszédgyakorlatai közé, hogy majdan felkészülttechnikával legyen képes a reá váró tirádákatvégiglélegezni, hanggal bírni, hangsúlyokkalmegvilágítani, beszédtempóval gyõzni. A bohózat alaphangja fényes, tempója gyors.Szükséges a biztos artikuláció, a ritmusérzék, akarakterizáló beszéd ízléses mértéktartása, a poentírozásbiztos szünetérzéke. A komikai elemek itt néha annyirahanghoz, beszédhez kötöttek, hogy a nézõ olykor évekigmásra sem emlékszik, csak egy különös hangszínre vagybeszéddallamra, amelyet valamelyik színész szájábólhallott, s olykor ez az élmény olyan nagy, hogy otthonévekig idézik a családban; s innen van néhány maiunokának élménye Rátkai Mártonról vagy RózsahegyíKálmánról. Saját stílusa van az értekezõ prózának (száraz,pontos), az anekdotának (széles, lassan hömpölygõ), atréfának (gyors, színes) és a mesének is (az utóbbijellegzetességeit Fónagy Iván tudományosan vizsgálta;lásd ajánlott irodalom). Másként hangzik el a vers költõnként, és máskéntmûfajonként. Csak neveket teszek egymás mellé: JózsefAttila - Kosztolányi Dezsõ, Vörösmarty Mihály - DsidaJenõ, Arany János - Ady Endre. A tájleíró versek alkalmat adnak a láttatásra, alassan hömpölygõ, kimért, szép beszédre. Az anekdotázó versek lehetõséget nyújtanak azapróbb váltásokra, olykor a megelevenítésre. A gyermekversek a beszédritmus, beszéddallamjátékos formáit segítik. A forradalmi versek a hangerõfokozás, az emeltbeszéd, a széles ívek megformálására adnak alkalmat. A lírai költészet egyike a legnehezebb anyagnak,mert a személyesség és a csöndesség nagybeszédfelkészültséget követel. (Halkan beszélni sokkalnehezebb, mint hangosan!) A balladák elmondása kívánja a legnagyobbfelkészültséget. A hiteles megszólalás a láttatás, afeszültség érzékeltetése, a fordulatok sodra éppúgyigénybe veszi a beszéd zeneiségét, mint az elõadószuggesztivitását. A karakterizálás (éppúgy, mint az elõadási vagy aversmondói stílus megragadása) nem nélkülözheti azösztönösséget. Az erre való hajlam egyéni adottság.Hevesitõl tudjuk, hogy más a mímes készség és más a líraialkat - néha szerencsésen találkozik a kettõ - vannakparodisták, akik kiváló imitátorok, de képtelenek egyverset belülrõl igazán elmondani, míg nagy líraitehetségek alkalmatlanok arra, hogy valakit hitelesenutánozzanak. Jelentõs színészi hatást lehet elérni a

gazdag személyiség szereptõl töltött, magával ragadófelmutatásával, de bámulatba ejtõ az a képesség is, havalaki egy jellegzetes embertípust a maga riasztó vagyszeretetteljes mivoltában pontosan megformál. A színészi önnevelésnek (s ezen belül abeszédnevelésnek) két úton kell járnia. +snia kellbefelé, és építkeznie kifelé. Egyfelõl meg kell teremteniazt a meg nem ismételhetõ embert, aki vagyok, hogyszemélyességem mind erõteljesebben kibontakozzon,másfelõl figyelnem kell a világot, hogy a látottakatmásoknak is felmutassam, s ezzel gazdagítsam õket. A karakter megragadásához nem árt, hapszichológiai jártasságunk van, ez módjával segíti azösztönösséget (nem módjával tönkreteszi). Tudnunk kell akét fõ típusról, az introvertáltról (befelé forduló,csöndes, elmélyedõ) és az extrovertáltról (kifeléforduló, színes, barátkozó). Mindkettõ felismerhetõ abeszédmódjáról. De felismerhetõ a szorongó és agátlástalan, az akarnok és a szerény, a ravasz és akorlátolt, az önimádó és az adni kész is. Persze tudjuk, hogy a karakter megnyilatkozásaikorántsem egyenletesek, hiszen befolyásol a partner, apillanatnyi lelkiállapot, a szituáció, a színész általtudott elõzmény és következmény.

HOGYAN GYAKOROLJUNK?

A beszédtevékenység összetett jelensége négy,viszonylag körülhatárolható egységre bontható: légzés,hangadás, kiejtés, kifejezés.Elõször a légzésünkkel kell foglalkoznunk, hogymegteremtsük a jó hangadás alapfeltételeit, azután ahangadással, hogy biztosítsuk kiejtésünk forrását, késõbba kiejtéssel, s végül a kifejezés gazdagításával. A légzõgyakorlatok célja a nagy kapacitásúrekeszlégzés kialakítása, és automatikussá tétele, Ahangtalan belégzés begyakoroltatása. A levegõbeosztásrekesz adagoló biztonságának kialakítása. A szünettartástudatosítása. Az egyenletes hangadáshoz- szükségeskilégzés szabályozása. A hangadó gyakorlatok célja a jól vivõközéphangsáv felismerése és kimunkálása. Az erõteljesmellhang erõlködésmentes kialakítása. A rekedtes vagylevegõs, öblösített vagy felszorított hangadásmegszüntetése. A hangelõrehozás. A hangterjedelemkiszélesítése: A görcsmentes hangerõfokozás megtanulása.A hangadás egyenletességének megteremtése a teljeshangterjedelemben. A kiejtésgyakorlatok célja az oldott szájnyitáskialakítása. A magánhangzók pontos színének kialakítása.A mássalhangzóejtés kitisztítása (sz, z, c, s, zs, cs, -r). A gondos szóvégejtés beidegeztetése. A pergõ, tisztaszövegmondás kialakítása. A szabályos beszédritmusmegteremtése. A hangkapcsolatok szabályos ejtésénekkialakítása. A kifejezõgyakorlatok célja a szólamegységekfelismertetése. A szövegértelmezés jártasságánakkialakítása. A hangsúlyviszonyok tanulmányozása. A

hanglejtés-variációk gyakoroltatása. A váltások ésfokozások megtanulása. A hangszíngyakorlatok kialakítása. A beszédtechnikai gyakorlatok voltaképpenszemélyiségnevelõ koncentrációs gyakorlatok. A színész aszínpadon állandóan többfelé koncentrál, de a beszédéremár nem, mert akkor nem tud játszani, csak "beszélni", sez a színpadi játék halála. A beszédtechnikai gyakorlatoksorán megtanulunk koncentrálni, és kialakítjuk azt abeszédet, amely késõbb ráfigyelés nélkül is szolgáljaszínpadi életünket.

GYAKORLATOK

LÉGZÕGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES LÉGZÕGYAKORLATOK

1. Hanyatt fekvés, lazítás-feszítés.2. Oldott hanyatt fekvés (relaxálás) önkéntelenrekeszlégzéssel.3. Relaxálás tudatos rekeszlégzéssel.4. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés fekve, rekesszel,tenyérellenõrzéssel.5. A kilégzés sz, s, f, h hangon történjék.6. Fölállás csípõre tett kézzel, belégzés, kilégzés akörkörös tágulás ellenõrzésével.7. "Vonatba állás;' a légzés ellenõrzése egymáson.8. Mély belégzés, elnyújtott kilégzés (kezek a csípõn); akilégzés sz, s, f, h hangon, a kilégzés elnyújtása 50-60mp-ig.9. Hangos számlálás 100-ig, húszankénti lélegzetvétellel.10. Ugyanez székadogatás vagy dobálás közben.11. Koncentrációs légzõgyakorlatok:- Tizenhárom óra az egy óra tizennégy óra az két óra tizenöt óra az három óra...- Egy óra az tizenhárom óra két óra az tizennégy óra három óra az tizenöt óra...- Hétfõn szõlõt eszem kedden cseresznyét szerdán szõlõt eszem csütörtökön cseresznyét...- Héttõn cseresznyét kedden szõlõt eszem szerdán cseresznyét csütörtökön szõlõt eszem...- Januárban itthon vagyok februárban vidéken márciusban itthon vagyok áprilisban vidéken...- Hétfõn te jössz énhozzám kedden én megyek tehozzád szerdán te jössz énhozzám... ...vasárnap együtt leszünk.- Egy mellett nem három áll kettõ mellett nem négy áll három mellett nem öt áll...- Nem 3, nem 6, nem 9, nem 12, nem 15, nem 18, nem 21, nem 24, nem 27, hanem 30.- Nem 9, nem 18, nem 27...

...hanem 90.- Kettõ meg kettõ az négy négy meg négy az nyolc, nyolc meg nyolc az tizenhat...

SZÖVEGES LÉGZÕGYAKORLATOK

1. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai(részlet): Azon az éjjel;azonos szólamok.2. József Attila: Mint a mezõn; növekvõ szólamok.3. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal; kél hatalmasszólam.4. Babits Mihály: Esti kérdés; váltakozó nagyságúszólamok.5. Mándy Stefánia: Csendítsd rá; játékos pergetés egylevegõre.6. Konrád György: A látogató {részletek); a helyes légzésalkalmazása. Az elsõ öt szövegben be kell tartani az elõírtszüneteket, a hatodik egységben meg kell keresni aszünettartás értelmileg, érzelmileg indokolt helyeit. A szövegek elsõsorban a jó légzést szolgálják, determészetesen törekedni kell a hangvétel tisztaságára(erõteljes, de nem erõltetett mellhang), a pontoskiejtésre (szóvégek, hangkapcsolatok, hosszú-rövidhangok) és a világos hangsúlyozásra, a hiteleshanglejtésre. Kezdetben csípõre tett kézzel gyakoroljunk, hogyellenõrizzük a rekeszlégzést. Késõbb vegyük el akezünket. Adogassunk széket, kössünk nyakkendõt, varrjunkfel gombot, labdázzunk, a szövegmondással egy idõbenírjunk fel nehéz szavakat. Addig kell mindent gyakorolni,amíg kívülrõl megy a dolog. Késõbb a hang-, illetvekiejtésgyakorlatok idején is vissza-vissza kell térni alégzõgyakorlatokhoz. Egy-egy légzõgyakorlatot (pl. a 3.-at vagy az 5 -et) használhatunk a pályán fellépés elõtt, részint azizgalom levezetésére, részint a jó légzés érzésénekfelkeltésére.

1. KOSZTOL+NYI DEZSâ: A szegény kisgyermek panaszai(részlet)

Azon az éjjelaz órák összevissza vertek. (-)-összevissza hosszú sz! -Azon az éjjel

holdfényben úsztak mind a kertek. (-)-úsztak hosszú ú! -Azon az éjjelkocsik robogtak a kapunk alatt. (-)-alatt szóvégi tt! -Azon az éjjelkönnyben vergõdtek a fülledt szavak. (-)-ben vergõdtek! -Azon az éjjelégett szobánkba gyertya, lámpa. (-)Azon az éjjelféltünk a borzadó homályba. (-)-féltünk hosszú é! -Azon az éjjelarcunk ijedt volt, halavány. (-)-ijedt rövid j! -Azon az éjjelhalt meg szegény, õsz nagyapám. (-) Azon a reggel csupa rokon jött, sirató nép. (-)-rokon jött! - Azon a reggel sürögtek az öreg mosónék. (-)-mosónék ritmusa! -Azon a reggel kendõvel kötötték fel gyönge állát. (-)-állát! -Azon a reggellassan vezettek a földúlt szobán át. (-)-földúlt!-Azon a reggel rozsdás pénzt tettek kék szemére. (-)-pénzt! -Azon a reggelriadtan bámultam feléje. (-)-riadtan bámultam! -Azon a reggelcsak hallgatott makacs ajakkal. (-)-hallgatott! - Azon a reggelolyan volt, mint egy néma angyal. (-)-olyan volt!

2. JÓZSEF ATTILA: Mint a mezõn

Mint a mezõn a kisfiút ha-kisfiút-eléri a vihar (-)s nincs tanya, anya, hova futnakapkodott lábaival, (-)a tömött, dühödt ég dörög,-tömött, dühödt-a tarlón szalmaszál pörög,õ mint az állat, nyöszörög, (-)-állat-zokogna, de a félelem-félelem-elveszi könnye melegét,sóhajtana, de hirtelen

reá lehel a hideg ég (-)s csak akkor, amikor soványtestén és arcán haloványborzongás villan, mint a villám-villan, villám-s fekete esõ dõl szakadva,-esõ dõl-az mintha belõle fakadna, (-)-belõle-mint mérhetetlen nagy sírás,amely fölgyûl a földeken,fénylõn csorog a zöldeken,árkot betölt és gödröt ás,hömpölyög a réten, az éren,-réten, éren-hömpölyög fönn a levegõben,-fönn-s a gyermek megindul a téren,útja van ebben az idõben -(-)-útja-így tört e vágy rám, ily veszetten-az így és-ily hirtelen, ily szilajon, (-)-az ily hangsúlyos-férfi létemre sírni kezdtem. (-)-sirni-S e könnyel ázott talajon, (-)-ázott talajon-hol nehezen emeli lábátaz ember, (-) ki pedig sietne -(-)megállok most. (-) A kívánságát-megállok, kívánságát-észre se venném, (-) ha szeretne.

3. DSIDA JENÕ: Arany és kék szavakkal

Miképpen boltíves,pókhálós vén teremzugában álmodóközépkori barát,ki lemosdotta réga földi vágy sarát,s már félig fent lebega tiszta étheren,ül roppant asztalánál,mely könyvekkel teli,s a nagybetûk közébekis képecskéket ékel,Madonnát fest örökkéarannyal s égi kékkel,mígnem szelíd mosollyallelkét kileheli -(-)úgy szeretnélek én islámpásom esteli,halavány fénye mellettmegörökítni, drágaarany és kék szavakkalcsak téged festeni,míg ujjam el nem szárad,mint romló fának ága,s le nem lankad fejema béke isteniölébe, én szerelmem,világ legszebb virága.

4. BABITS MIH+LY: Esti kérdés

Midõn az est, e lágyan takarófekete, sima bársonytakaró,melyet terít egy óriási dajka,a féltett földet lassan eltakarja (-)s oly óvatosan, hogy minden fûszállágy leple alatt egyenesen áll (-)és nem kap a virágok szirma ráncots a hímes lepke kényes, dupla szárnyánnem veszti a szivárványos zománcot (-)és úgy pihennek e lepelnek árnyán,e könnyû, sima, bársonyos lepelnek,hogy nem is érzik e lepelt tehernek: (-)olyankor bárhol járj a nagyvilágban,vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,vagy kávéházban bámészan vigyázd,hogy gyújtják sorban a napfényû gázt; (-)vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddelnézzed a lombon át a lusta holdat; (-)vagy országúton, melyet por lepett el,álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; (-)vagy a hajónak ingó padlatánszédülj, vagy a vonatnak pamlagán; (-)vagy idegen várost bolygván keresztülállj meg a sarkokon csodálni restüla távol utcák hosszú fonalát,az utcalángok kettõs vonalát; (-)vagy épp a vízi városban, a Riván,hol lángot apróz matt opáltükör,merengj a messze múltba visszaríván,melynek emléke édesen gyötör, (-)elmúlt korodba, mely miként a bûvöslámpának képe van is már, de nincs is,melynek emléke sohse lehet hûvös,melynek emléke teher is, de kincs is: (-)ott emlékektõl terhes fejedeta márványföldnek elcsüggesztheted: (-)csupa szépség közt és gyönyörben járvánmégis csak arra fogsz gondolni gyáván:ez a sok szépség mind mire való? (-)mégis csak arra fogsz gondolni árván:minek a selymes víz, a tarka márvány?minek az est, e szárnyas takaró?miért a dombok és miért a lomboks a tenger, melybe nem vet magvetõ? (-)minek az árok, minek az apályoks a felhõk, e bús Danaida-lányoks a nap, ez égõ szizifuszi kõ? (-)miért az emlékek, miért a múltak?miért a lámpák és miért a holdak?miért a végét nem lelõ idõ? (-)vagy vedd példának a piciny fûszálat: (-)miért nõ a fû, hogyha majd leszárad? (-)miért szárad le, hogyha újra nõ? (-)

5. M+NDY STEF+NIA: Csendítsd rá

Kis Magdafeldobja,röptetve,szöktetve,az apjaelfogja,pörgetve,görgetve,bokorbagurítja,magasbahajítja,feldobjaaz apja,elkapjaKis Magda- a labda.

Csillog is,villog is,hullik is,múlik is,a füstösháztetõna rücsköshegytetõn,ezüstösfény, ragyogó!Hûvös is,befed isvetésenmeleg isjó takaró- a hó

Mindennapmegteremkot-kot-kotkotkodács,hej minden reggelenszalma köztmeglelem,ha fehér,megeszem,ha tarka,elteszem,húsvétratiéd lesz,zöld mintás,kéktintás,színekkel ékes,szép pirosfestékes,kot-kot-kot-

kotkodácsde csinos,de csodás!- a tojás.

Füledenberepül,a szádonkirepül,ha nem vagyegyedül,elkapjapajtikád,issza is,vissza ishajítja,úgy röpül,mint aparittya,ha jó,- a szó.

Kurjant, rikkantkakas, jérce,zöld az erdõ,hegyek bérce,ágon alma,bokron málna,Palkó csak atóra járna,hogyha zuhog,aláállna,minden embermindig várja - néz azégrejanuárban,néz az égrefebruárban:mikor jön hát,mikor végre,amit mindigújra vár- a nyár.

Szájról járitt szájra,nincs szárnya,mégis száll,pagonybólvirányraröppenszép virága.Ég lányafakasztjabúsaknakvigaszra,föld fia

szakasztja,veled ismegosztja,dünnyögi,zümmögivéns fiatal- a dal.6. KONR+D GYÖRGY: A látogató a)

Ha íróasztalomnál ülve tenyeremet homlokomraszorítom, mert mögötte, ahogy beléptem a hivatal kapuján,jobb és bal felõl zakatolni kezdett egy-egyelnémíthatatlan, törpe írógép, szakadozott, kellemetlenmondatroncsokat dobálva figyelmem napról napra zsugorodómezejére, ha idegeimben elindul néhány korty pálinka, mintegy porlepte, kivénhedt televíziós készülékben avillanyáram, s ettõl egész zsibbadt agyvelõm sercegnikezd, s megszabadulva a tûrhetetlen kopácsolástól,elsötétített recehártyámon zajlani kezdenek a képek,várakozásteljes, gyermekkori torlódással elõbb, bicegõ,vonalas szerkezetekkel utóbb, ha nem szól senki, nem erõszakoskodik a telefon,nem hörög a fûtõtest, nem hív senkit sehová ahangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülkecsapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökkéhasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt aveszendõ lábbelik tétova és leselkedõ gazdáikkal az üvegmögött, ha kiejtettem lomkamrához mindinkább hasonlítóemlékezetembõl az öklüket rázó hadügyminiszterek, apuszta leheletnél is kevesebbet mondó illetékes szóvivõk,a bírósági üvegkalickában bóbiskoló tömeggyilkosok, ahalkan kicserélt mesterkémek, a barátaikat felköttetõ,újdonsült népvezérek, az emberevõ istenkirályok, aszoborleleplezõ, új kenyeret szegõ, hídavató, díszszázadelõtt ellépõ, virágcsokros kislányokat homlokon csókoló,üdvözlõ táviratokat küldõ és rendjeleket osztogató,katódsugarak hullámain minden szobába bemosolygóbuboréknagyságok tolakodó nevét, ha elõzõ este feleségemet átkarolva csendbenvégigjárjuk szokott sétautunkat a hegyoldalon, ha alakbért, villany- és telefonszámlát már kifizettem, smaradt pénz tejre, húsra, almára, kávéra, dohányra ésborra is, ha éjszaka sikerült hosszan ésájultan aludnom, majd, ha a keltõóra robbanásától a mosdóelé lökve idõben elvégeztem a fölkelés elhomályosulógondolatokkal központozott szertartásait, s a kávé frissgõzével fejemben, az autóbusz ablakánál ülõhelyet kapvabecsukódhattam felebarátaim füstesõ- és konyhaszagúkabátjai között, akkor, istenem, akkor is csak olyan lesz ez anap, mint a többi.

b)

Az embert kalodába vonja az idõ, / nem a világtérés a történelem láthatatlan, emberfölötti ideje, / nem a

gyulladt vagy kialvó eszmélet lüktetõ ideje, / hanem akeltõórában toporzékoló, ébredéstõl elalvásig rángató,kicsinyes, hasadozott és csaló hajcsáridõ, / az olcsónadható, drágán vehetõ idõ, / a kuporgatva iselveszíthetõ, a tékozolva is babusgatható, akivilágítható és elsötétíthetõ, a megszentelhetõ ésbemocskolható idõ, / a lépcsõn ziháltató, villamosraugrató, bélyegzõórával lepecsételt, gépekben zakatoló,mozdulatokat rövidítõ, egyforma teendõk kürtõinátvonszoló, társak mellett elcsúsztató, összecsavarodottkörpályákon vezérlõ, érintkezések, súrlódások,összefonódások, elválások forgalmát szabályozó, köznapiidõ, / ez a nyugodt és megvesztegethetetlen, néhakegyosztó és szeretetre méltó hatóság, / lehet elviselni,hozzásimulni, lehet kis kedvezményeket kialkudni tõle,lehet / - mert mindenkire súlyosul - / átmenetilegtudomást sem venni róla, / és lehet iszonyodva, / naponta/ beledögleni.

c)

A szürkülõ délután egykedvû hangjai becsobognakaz ablakon, teherautó oldaldeszkája csapódik, valaholleeresztenek egy redõnyt, ládákat dobálnak egymásra,locsolócsõ serceg, tolókocsi nyikorog, távolabb szenetlapátolnak a járdáról bizonyára a pinceablakon át, ahangosbemondó valamire figyelmezteti az árusokat, vödrökfeneke zörren élesen a járdán, alighanem avirágkereskedõké, kereplõ szól, nehézkesen, köhögvebeindul egy motor, söprõgép durrog az úttest szegélyén,vak ember botja kopog a ház falán, mozdony tolat sípolvaa közeli pályaudvaron, távolabb mentõkocsi szirénázik,kivágódik a mozi ajtósora, tetõcserép csusszan le aszomszéd házról, megakad az ereszcsatornában, a sarkikocsmából valakit kilökhettek, pohár csörömpöl akövezeten, zárás elõtt a trombitaárus portékájávalrikongat, béke van.

d)

Hódolat a vándorló anyagnak a terepszínûproletár-teherautók zörgõ rakterén, folyami kavics,homok, kohókoksz, kiásott törmelék, ócskavas,huzalgubancok lejtõs halmainak, a betonelemeknek, vas-,alumínium- és gumicsöveknek, deszka- és téglarakásoknak,kender- és gyapotbáláknak, eternit oxigénpalackoknak,forgácsba ágyazott kénsavballonoknak, kátránylemezeknekés bitumenhordóknak, autóköpenyeknekacéldróttekercseknek; hódolat a trapéz alakú, koporsóalakú, fektetett henger és hasáb alakú, négyzetes ésáramvonalas, hat-nyolc-tíz tonnás, három-négy-öt aknás,középen árkolt, domború hátú, létrával, híddal átívelt,rekeszes vagy egybenyitott, meggypiros, vajsárga,szilvakék, pisztrángezüst (a benyomott, lecsapott,elgömbölyített orrú vezetõfülkéveltömzsin összenõtt vagy tõle vékony csuklós nyakkalelválasztott) tartálykocsiknak, a közúti szállítás eformatervezett elõkelõségeinek, kiknek oldalán bizakodózománcbetûkkel áll kiváltságos rendeltetésük fölirata:"Tej", "Szesz", "Bor", "Szörp", "Benzin", "Kénsav"

"Kenõolaj", " Toluol", "Furfurol" (elnyújtott karcsúciszternák, vörös acélkeretben, "Tûzveszély!","Robbanásveszély!"); hódolat a fagykamrás, hófehérhússzállító kocsiknak, a sajtharang formájú, acélfonatúcementtartályvivõknek, a sátorkéntösszehajló házelemszállítóknak, az acéltornyukat roppantszarvként lebocsátó emelõdaru-kocsiknak, a csupaháromszögbõl összerótt, zömök dömpereknek, valószínûtlenkagylós, süveges és csöves felületeikkel a rohamnaszád ésa föld-levegõ rakétahordozóknak;némi kétséges, görcsös, de engedelmes bámulat a nagyketreckocsiknak, melyeknek léckamrájából tehenek és lovakemelik ki kötõfékkel rögzített tudós és elítélt fejüket,a kék-fehér csíkos, mennyezetes, oldalt ablakos ponyvávalelfüggönyzött rendõrbuszoknak, melyekben mozdulatlan ésnehéz arcú férfiak ülnek egymással szemben, egérszürkeöltözékben, térdük közé állított géppisztollyal; és végüla kegyelet csöndje azoknak az olajszürke, ablaktalanbádogládáknak, melyeknek középfolyosójáról hat kulcsrazárható, sötét állófülke nyílik, és mindegyikben egyember áll.

e)

A háztömbnyi telket tégla alakban keretezõ, ölesfalazatú épület, a vízszintes záródású emeleti ablaksorokalatt lemezborításos koszorúpárkánnyal körülfuttatottegykori laktanya, az eredetileg is szürkére festett, de akoromtól iszapszínûvé változott és csak a begipszeltlövésnyomok helyén fehér himlõhelyes kórház bal oldaliszárnyának földszintjén, az udvari sarokcsatlakozás utánmintegy nyolclépésnyire, a lebetonozott és bástyáspártázatú téglafallal körülzárt sétálótérség mögött, azelmebeteg férfiak két egymásba nyíló terembõl és egyoldalfolyosóból álló zárt osztályától, ahol az utca felõli ablakokat sûrû fonatú,porszakállas acéldrót sodrony borítja, s a termek melletthúzódó folyosó ablakai a betonburkolatú, öt-hat méterszéles sétálótérségre néznek, mert nyílásuk a cölöprácsonálló épület süllyedése és az udvar fokozatos feltöltõdésemiatt eléggé lealacsonyodott, és mert a bástyás pártázatúbelsõ kerítésfal szokatlanul magas, az ablakok a faltéglamintázatán és a mögötte boltozódó platánfák felsõkoronáján kívül egyéb látnivalót nem kínálnak, a zárt osztálytól, ahol termenként harmincasávaltartózkodnak három hete vagy huszonöt éve, szétfeslõ,gombja vesztett, gumija szakadt pizsamáikban, nadrágjukatcsípõjükhöz fogva, vagy belõle koronként kilépve, hosszú,alacsony padokon egymás mellett szorongva és kenyeretmajszolva, a folyosó régi, kilincstelen ajtó mögötttoporogva vagy a folyosóablakok orr- éshomloklenyomatoktól zsíros üvegén át a platánfalombtetejére kibámulva, a lecsonkított, arasznyi lábakonálló vaságyak matracán fejüket ingatva és tarkójukathanyatt verdesve, a ketrecágyak fenekén a háló zsinegétmarkolva, vagy az ajtó mögötti szabad területen tengely-vagy keresztirányú, esetleg hurokvonalú rituálissétájukon bolyongva az ápoltak, a zárt osztálytól, ahol siettetni lehet az idõtkártyával, ha az ápolók befogadják játszmájukba az

értelmesebb ápoltat, cigarettával, ha a hozzátartozókidõnként behoznak egy-két csomagot, vagy egy módosabbbetegtárs megajándékoz egy égõ csikkel, a bélhurutosagyalágyultak lemosogatásával, hosszú körmû lábujjakmorzsolgatásával, kenyérdarabkák koldulásával,tárolásával és számlálgatásával, elkülönülõ, páros vagycsoportos önkielégítéssel, papucsharapdálással, egésznapos, gyönyörûséggel teljes mosolygással, félóránkéntielaprózott vizeléssel, vihogó párnadobálással,ízeltlábúak rajzolásával, összenyálazott fényképekdugdosásával, felforgató üzenetek rejtjelezésével, afõorvos számára egy végül is mindig visszanyelt mondatfogalmazásával, az ablak alatt elforduló gépkocsikdörejének megvesztegethetetlen számontartásával,látomások öklözésével, rettegõ falhoz lapulással évekenát tartó némaságban, egy idõtlen sláger dallamával,legyõzhetetlenül, a nap bármely szakaszában, túl a szótárpusztulásán, túl az örökjátszó mozi záróráján, túl aszomszédok ámyékforgalmán, az elhárított nap és a kékrefestett villanyégõk légoltalmi világosságában,nagyvizitkor és a halottszállítás ünnepén, vízcsap alattés szájra tapasztott takaró alatt is, míg csak át nemvillámlik az agyvelõn az elektrostimulátor tízezer voltosfényrobbanása, a zártosztálytól, ahol befejezhetném, félek.

f)

+tmegyek az úttesten, elhúzok az egymásratornyozott ládák, a spárgával összecsomózott kosarak, atéglával rögzített ponyvák, nejlonlepedõkkel betakartcékla- és karalábéhalmok mellett, kikerülöm a ládákon,zsákokon szendergõ kofákat (térdüket felhúzva, arcukatszemben egymás mellé fektetve, alig azonosíthatóan rövidcsomagok, nem úgy, mint a hanyatt fekvõ, térdüketszemérmetlenül széttáró hordárok a tolókocsikon), aleleplezés derûjével nézem a bazáráruk nappal oly virágzóbódéit, deszkák, póznák, vasállványok, padok, kecskelábakgyatra alkatrészeire szétszerelve hevernek összeláncoltana négykerekû tolókocsikon, keresztülnyomulok alécketrecekben alvó tyúkok s az elfonnyadt káposztatámadó szagán, átlépem a négyzetes körútját rovó éjjeliõringó árnyékát, magam mögött hagyom az összehordott,szétosztályozott, külön raktárakban, pincékben ésalagutakban tárolt, erjedõ, lágyuló, szagos nedveketeresztõ táplálék szegfûvel, magnóliával és fehér halottikoszorúval búcsúzó, ünnepélyes sorfalát, hátat fordítokaz ütemes fogyasztás, a lüktetõ feltöltõdés és kiürülésholdfényben ázó arénájának, és a térrõl szétágazó utcáknyolc lehetõsége közül egyet szabadon kiválasztok.

g)

Az este megadja magát az éjszakának, az utca ahazatérés órájának. A délutáni mûszak elereszti afodrászlányokat, a kávéfõzõnõket, a pénztáros- éstakarító-, a tekercselõ- és bútorfényezõ-, a kémcsõfúvó-és gépkönyvelõ-, a jelmezvarró- és jegyszedõ-, akristálycukor-csomagoló és mosogatónõket. Kopognak vasalt

sarkukon csattognak térdig pántos saruban, rugóznak puhabocskorban, rázökkennek magas szárú fûzõs cipõikre, snyomukba erednek gumitalpakon, zsebrádióval és összegyûrtmozimûsorral, mogorván és elszántan, a lakatosok éstetõfedõk, anyagraktárosok és darukezelõk, úthenger- ésitalboltvezetõk, tûzifalehordók és kocsimosók,elõresietnek, hátranéznek, várakoznak, érdektelenkirakatok elõtt toporognak, lemaradnak és nekilódulnak,egyik járdától a másikig, egyik mellékutcától a másikigsodródnak, rágyújtanak és továbbiramodnak, mennekötlépésnyi távolságban, tulajdonjogukat a többieknekjelezve, mennek a perecet rágcsáló, kirakatot nézõ,hajukat igazgató, dúdolgató, fonott hálóban kenyeret,felvágottat és hajmosószert cipelõ, fáradt arcú ésrosszul kifestett nõk után, vastag és vékony, szõrös éscsupasz lábikrák után, figyelik a fehérnemûszegélyekkidomborodását tapadó szoknyákon és pulóvereken át, íves,hosszú hátakon és rövid, húsos hátakon, száraz, könnyûcombokon és visszeres, laza combokon, majd hirtelenfelzárkóznak, ha körülöttük szabad tér nyílik, valamitmondanak, és már egy vonalban haladnak tovább, vagynéhány mondat után oldalt kanyarodnak, körülkémlelnek,téveteg gõggel irányt változtatnak, s már menetelnek egymásik alak után, bal kezüket nadrágzsebükbe gyûrve,lemerevedett arcukon az eredménytelen kóválygásüledékével, valami gyors és sikeres megoldás egyrezsugorodóbb reményével, készen már mindennek azelfogadására, mert vége a napnak, és még nem történtsemmi, mert minden lehetséges történés közül már csak ezaz egyetlen, amiben meg lehet kapaszkodni, mennek irtózvaa kapuzárás közeledõ percétõl, az izzadt albérletiéjszakától egy túlontúl ismerõs láb nyirkos érintésétõl,mennek a kicsúszó gombok, a szétváló kapcsok, a kételõretartott karon lecsúszó melltartó, a térd alágöngyölõdõ harisnyák, a gyerekfej nagyságú emlõk, akamaszlegendákkal kárpitozott far, a fullasztó nyakgödör,mennek egy megkülönböztethetetlen ágyék kettéolvadó ajkaifelé, mennek egy mindent elfelhõzõ nászéjszaka, a hús, abõr, a szõr tüdõig-torkig érõ torlódása, mennek egyégetõ, szobrászi pillanatkép felé, mennek egy betonozottmosókonyha, egy hátsó udvari szükséglakás, egy áporodottalkóv, egy bádogredõnnyel elsötétített üzlethelyiség, egyvisszhangos pincelejárat, egy olajos hordókkalkörülrakott gödör, két összeillesztett kútgyûrû felé,mennek, amíg sajgó talpuk, szúró gerincük egy névtelenútkeresztezõdésnél hírül nem adja, hogy már csak aludnilenne jó.

h)

Krisztus csavarja égre a szemét, rózsás arcú,cseresznyeszájú megváltó egy képkeretezõ kirakatában,selymes szõke, ondolált haján erdõnyi tüskével, és ahárom elmaradhatatlan mackó ott játszik alatta a megdõltfenyõtörzsön, - arcom is belép egy aranyrámás,levéldíszekkel telecsiszolt, koporsó alaprajzú tükörbe,fekete patak lopakodik át a zúzmarás erdõn egybaracklekvár-színû hajnalon, és körös-körül cilinderes,frakkos, csokornyakkendõs kutyák ácsorognaklovaglókorbáccsal kezükben és szemüveggel az orrukon,

menyasszonyi fátylas oroszlán negédeskedik csepp gázlámpaalatt, kis, aranysüveges robotember szaxofonozikûrhajója mellett, és itt van a romolhatatlanszületésnapi torta is, tetején sapkás nyúlfej, táncolókacsa és álcukordísszel pingált köszöntõ versike,felpumpált arcú slágerénekesek, középcsatárok ésvilágsztárok és többemeletes koponyájával, öklömnyijáromcsontjaival a stilizált Lenin. Nem tudom levenni aszemem a bazári hadfölszerelésrõl, a távirányítható piroscsengettyûs tankról, a villogni és kerepelni tudógéppisztolyról, a nyolckerekû teherautócskára szerelttaktikai gumirakétáról, a kis, sárga plasztikkatonákról,amint épp kézigránátjukat készülnek elhajítani, vagyódivatú szuronyos puskával hasba szúrnak egy sötétkékplasztikkatonát. Az újrafelismerés ámulatával nézemrévületünk és földi bájunk, ünnepi perceink éssóvárgásunk, mindentudásunk és harci lázunk jelvényeit,és miközben mûfogsorkészítõk és foltozószabók, sérv-kötõárusok és töltõtolljavítók, lábápolók és gázszerelõk,parókakészítõk és szõrmepapucsárusok, mûvirágtermelõk éslúdtalpbetétárusok, sírkõfaragók és jelmezkölcsönzõk kismûhelyei, boltjai mellett visz el az utam, kiegészítem ateljesedõ látomást a lámpafényes, földszinti ablakokjóvoltából a félmeztelen Máriával, kívül hordott szívénekkis tûzcsóváival, egy fölemelt lábú, csipkeszoknyás,kárminbugyis kánkántáncosnõvel a szekrény tetején kétmeggybefõtt között, egy üvegfüggõcskékkel teleaggatottálvelencei csillár hat karján hat érintetlenül lógó,mézszínû légyfogó tekerccsel s alattuk egy hófehérhajkoronával, egy zöldesen derengõ akváriumhoztámasztott, bõrözött végû mankóval, kinagyított családicsoportképpel (a földön törökülésben a gyerekek, aszékeken egyenes derékkal a nagyszülõk, mögöttükkalaposan vagy hajadonfõtt állva a szülõk, a folytonosságoszlopai), egy elmocskolódott fallal, amelyen egymásmellett sorakoznak a rajzszöggel felerõsítettgyásztáviratok és a tulipános ingaórával, melyneknemzetiszínû faköpenyébõl kivonult, de visszatérnimár nem tudott a felemelt lábú, kék csákós huszár. +gy,cukrászbarokk játszadozásban az ordas anyaggal, magunkhozédesgetve a lakatlan jövõt, a megszállatlan síkokat, egyparadicsomi állatkert csacsogó ábráival megengesztelvefalainkat, ezeket a mészkukacos, de bennünket túlélõ,köznapi szégyenektõl, selejtes álmoktól és lõtt sebektõlragadós falakat, férfimaggal és paranoiás üdvösséggelnemzõ apáink üres szemû maszkja alatt talán csakugyanélhetõbb az élet. Alig kifejtve magam e látomásból,melynek egyik csücskébe magam is odaillek, baktatoktovább a térrõl nyíló nyolc egyforma utca valamelyikén azirgalmatlan és testvéri megértéstõl, mit mondjak,szívósan.

i)

A falusi vasútállomáson mindössze fél percreállott meg a gyorsvonat, öten-hatan szálltak csak leróla, mégis érdemes volt kimenni elé. Kiemeltem az ablakmögül egy arcot, elkísértem talányos úti céljához.Utaztam már vonaton, tudtam, hogyan néz

a félrehajtott fejû utas két bágyadt szemhunyás között azelinaló távírópóznákra és az állomások elõtt ácsorgóhelybeliekre. Nézem most magam egy tetszõleges arccal,mely homlokát a nemzetközi expressz kék világúablaküvegéhez támasztja. Beletöröl az ósdi fedett csarnokelhanyagolt falába, utasok és búcsúztatók mûviholdfénnyel elúsztatott sokadalmába, õ, a távozó, rólam,a helyben maradóról, mindent tud, amit egyáltalában tudniérdemes. Holnapután reggelig összecsukódik mögötte néhányországhatár fényképes ûrlapokkal, érvényespecsétablakokkal különbözõ formájú tányérsapkáktisztelgésére szerzett jogot. Elnézi a fekete tehenet, afehérre mosott székesegyházat, az autóban telefonálóvezérigazgatót, a motorozó néger apácát, a helikopterrõlrányitott országúti kocsiforgalmat, a kétszázhuszon-hatmelltartós próbabábut egy nagyáruház teljes emeletén, avillanybiliárdtól elrángatott kurvát és a porosanmenetelõ, bajuszos cserkésznõt, az undorodó rendõrcipõelõtt vinnyogó hímnõ koldust és a kocsmában józanoniddogáló munkásokat, ahogy elmesélik egymásnak, mit etteknyári vakációjuk alatt, õ is megkedveli a tengeri pókot,a langusztát, a homárt, a bambuszos kacsát és a borbanfõtt kakastaréjt, s egy õsz eleji kora délután soha eddignem ismert nyugalommal hajtja hátra tarkóját az óceánpartkavicsfövenyén, túl a vízköpõ szörnyek csordáin, túlnéhány pirosra, kékre, ezüstre festett nukleárisipartelepen, s a körözõ sirályok alatt, egy sótólszemcsés, partra vetett szalmakalap mellett, a zsebébõlelõhúzott banán héjával csapkodva a köveket, mikor így,fektében egy bárhová behelyettesíthetõ kéz megérinti aszemhéját, és egy már otthonossá vált hang idegen nyelvenmegkérdezi, mire gondol éppen, voltaképpen nem gondolsemmire, legföljebb arra, hogy milyen fura: mögötte vanez az összeszabdalt földrész, itt is hagyhatná talán, denéhány napig még elüldögél a tengerparti városkafogadójában, aztán megunja a vizet, a kagylót és ahalászokat, az örökké fürdeni vágyó svéd lányokat, még avörösbort és a hagymalevest is, a nyirkos, szélverteablakok mögött, és visszamegy, valamivel beljebb akontinensre, és amikor már a helyi híreket kezdi elõszörolvasni az újságban, és naponta mérgelõdik a drágulásmiatt, amikor a térkép már a fiókjában hever, éskérdezõsködés nélkül hazatalál, amikor a szoba márátvette bõrének, dohányának, mosdószereinek szagát, ésamikor a földalatti-állomáson már harmadszor nyomja beegy vak kínai pénzét a narancsszörp-automatába, amikorengedelmesen sorba áll egy boltíves sötét hivatalifolyosón, és nem mer szólni a pipázó és fülét kapargálótisztviselõnek, hogy már túlságosan régen várakozik errea pecsétre, akkor, azt hiszem, nincsen már sok különbségköztünk, akkor talán már mindegy, hogy hol van, voltaképpa bõrömben is lehetne, itt a pályaudvar indulási oldalán,az ósdi fedett csarnok ritkuló tömegében, késõn este,kevéssel éjfél elõtt, egy, a többi közül alig kiemelkedõ,csak valamivel fárasztóbb nap után, az összeszabdaltföldrész egyik városában, amelyhez -túl életünknek afelén -már igencsak hozzáköt az érdes megszokás.

j)

Közben azonban várom ügyfeleimet. Jöjjenek el vizsgáztatóink, a gyerekek, melegkezükkel és illatos koponyájukkal, öröklétben ingázófûzõs cipõjükkel és elõszivárgó mosolyuk érdemrendjével,õskori aggodalmukkal és rémületes tanulékonyságukkal,akarnok mániáikkal és furakodó hízelgésükkel,elkábíthatatlan önzésükkel és kísértõ gyengeségükkel,alkalmazkodásuk sérelmeivel és hitványságunk kajánlenyomatával, jöjjenek a gyerekek, hozzák ide akórházban, bölcsõdében, orvosi várószobában, idegenekkarjában, sétatéri padon, szemetesvödörben hagyottcsecsemõket, a lehûlõ testû, vizeletben ázó, kiszáradó,párna alatt fuldokló, széngázból kimentett, falhoznyomott, földre ejtett, üvegcserép és krumplihéj közöttótvarosan fekvõ csecsemõket, ezeket a hívattan ésbosszúálló ellenfeleket, jöjjenek számozottfehémemûjükben és elforduló szemükkel az intézetigyerekek, az, aki hiába vár a rács mögött, mert senki semjön hozzá, akinek rimánkodó leveleire soha sem érkezikválasz, akit be kell mutatni börtönbõl szabadultanyjának, aki láujja közt égõ papírral rugdalózik, éseltakarja tintával befeketített nemi szervét, akit örökbefogadnak, hogy napközben vigyázzon a kutyára, és felhozzaa boltból a tejet, aki örül, mert várja karácsonykor egyfélkegyelmû öregasszony hájat szeletelve egyetlenszobájában, nagy halom iszapszén és faforgács között,jöjjenek erdei avarban, gyóntatófülkében, gyapotszállítóuszályban, homoktároló ládában, lakatlan sertésólbantöltött éjszakáik után az elfogott csavargók, a fiú, akiengesztelhetetlen, mert anyja az ágyból leköltöztette aföldre, hogy melléje az új élettárs fekhessen, a lány,aki izzó piszkavassal akarta kiszúrni féltestvére szemét,de az utolsó pillanatban elejtette, és kifutott ajtón, akamasz, akit késsel üldözött a körfolyosón az apja, s mármajdnem utolérte, egy bibliás özvegyasszony kidugott lábaelé egy seprûnyelet; bevonszolta a fiút, és sírva-nevetvecsókolgatta a kezét, amíg õ evett és elaludt, s a másik,akit félõrülten keres egy öreg házaspár értelmetlensejtések után kószálva az utcán, s a többiek, akiketselyemcukorral, könnyel és lendkerekes tûzoltókocsivalsem lehet otthon tartani, mert kimásznak az ablakon, ésbedobják iskolástáskájukat egy pincébe, éscipõtalpbélésük alá rejtik a lopott pénzt,felfegyverkeznek iránytûvel, konyhakéssel, papírálarccal, zseblámpával, és elindulnak a határra, nevelõszándékú pofonok felé, és elmennének tengerentúlra,idegen bolygókra is, míg a sötétzárkába nem kerülnek,ahol csak másodnaponként kapnak enni, és fejbe rúgják abesúgót, meglátogatjákanyjukat, és leütik a pénzesfiók kulcsáért, ésmegbilincselt kézzel kiugranak a vonatból, és atárgyalóterem elõtt áttörnek a nyugdíjas kíváncsiskodókgyûrûjén, és sarkukban a loholó fegyõrrel felugranak egyinduló teherautóra, és átkúsznak a rabgazdaság letöretlenkukoricatábláján, csíkos ruhájukat egy árokbankicserélve, és kibontják a cellájuk falát, és átvetikmagukat a kõkerítésen, de aztán mindig megkerülnek,nádasban vacogva, feltört ajtajú nyaralókban,tehervagonok cukorrépahalmán, rendõrségre surranó

szerelmük albérleti ágyában, míg végre bekerülnek anagyidõsök közé, s már egyedül ülnek õszen, kopaszon afegyház lovas kocsijának bakján, keveset szólnak,motozáskor nincs mit elvenni tõlük, és elsírják magukatszabadulásuk napján, mikor a nevelõtiszt kezet fog velük,és minden jót kíván; és jöjjenek szabadalmaikkal, rémverseikkel,divatlapokból és pornóképekbõl összevágott collage-aikkal, cipõkrémes dobozba rejtett rövidhullámú adóikkal,elektromos maszturbálószerkezeteikkel, mérgezettbaracklekváros-üvegekkel, gombostûvel, jancsiszöggel éshalszálkával megtöltött süteményükkel, csecsemõjükfejébõl kipiszkált légypetéikkel, hüvelyükben elrejtettaranyláncaikkal, s egyéb agyafúrt bûnjeleikkel, jöjjeneka forgó szemûek, a fekete fogú vacogók, az ujjukatszopók, a tenyerüket kaparók, a kucsmájukba nyöszörgõk, avízipisztolyból vitriolt fecskendõk, a tudósszékrõllefordulók, a tetovált fejûek, a szappanbuborékotköpködõk, akik olajfestékkel kenik be ablakukat, nehogy aszomszéd benézzen hozzájuk, akik vizesdézsát tesznek azajtó elé, nehogy a házmester megerõszakolja õket, akikesténként tûvel, cérnával bevarrják a zsebüket, nehogy afeleségük belenyúlhasson, akik egymás után többször iskülönbözõ álneveken mutatkoznak be, nehogy rájukismerjenek, akik névtelen feljelentõ leveleket írnakönmaguk ellen, hogy eltereljék a nyomozószervekfigyelmét, akik a konyhaasztalra kötözik gyermeküket,vizet forralnak, és kést köszörülnek, hogy kimessékhasából egy vörös hajú zsidó ószeres gyerekét, akik majdmegtanulnak színes papírokat ragasztani, akik havontaegyszer végignézhetnek majd egy bábelõadást, akik hosszanvárakoznak majd a csak kívülrõl nyitható, fehér ajtómögött, hogy egy belépõnek kezet nyújthassanak, akikgyógyhatású virágcserepek és hímzett terítõk közöttteljesíthetik majdcsíkos hálóköntösükben, mindig ugyanazokra a kõkockákralépve, sivatagi ingajáratukat, míg el nem jöhetnek értükvagy kötött kabátjukért és jegygyûrûjükért a szívópapírrasokszorosított levélben értesített hozzátartozók; és jöjjenek az önzés egyeduralkodói, rögeszméikpapagájketrecében, elrákosodott tárgyatlan ésmegnevezhetetlen sérelmeikkel, ezek a dühös telefonálók,akik sohasem kapnak vonalat, a mentegetõzés részegei,ezek a titkos fõügyészek, akik sohasem tudjákvégérvényesen felmenteni magukat, ezek az emelt fejûvértanúk, akik végül is vígjátéki félreértésekbe halnakbele, jöjjenek a szeretet piócái és hörcsögei, ezek afázékony kitaszítottak, ezek a bélpoklosok, akiknekmindig elfelejtik a születésnapját, akik, ha elõlrõlölelik õket, hátul már magányosak, akiknek gyémántfélkrajcárját végül is mindig ellopja a kiskakas; és jöjjenek a mindig alulmaradók, akiknekbordáját éveken át nyomja egy acélrugó, akik hitvesiszeretetbõl soha nem tudnak igazán kinyújtózni, akikneksosem jutott még annyi tér sem, mint egy civilizáltbörtön fegyencének, akik az ámyékszéken isvisszafojtott lélegzettel párosodnak, akikpinceablakukból évszámra csak a cipõjét látjákembertársaiknak, akik csak a negyedosztályú koporsóbanmaradnak elõször magukra, akik körül a vas rozsdás, a

mész kukacos, a fa szuvas, a szövet fényes, az ablakviszont repedt és homályos, minden tárgy elhasznált,öreg, és szertelazul a megfordíthatatlan entrópiaelõrehaladott és valószínû állapotában, akiknekotthonából néha megindul a látványos és szertelenprocesszió (vonul kifelé az ünneplõ ruha, a dunnahuzatés a párnahaj, télen a nyári ruha, nyáron a télikabát, afalról lelép Mária, elszaladnak a porcelánkutyák,kihátrál a rádió, utánarepül a terítõ, megkönnyebbülnek apolcok, levet-kõznek a lószõr matracok, a vezetékbõlkifut az áram, és lomha ütközésekkel megindulnak abútorok), akiknek ingét, lepedõjét úgy fogja meg azálogházi becsüs, mint egy húgyos pelenkát, a kacataikkalszembesülésnek ezek a leforrázott vádlottai, azátrendezkedésnek,, új viszonylatok fölállításának ezek aszürke ujjú hõsei; jöjjenek el az élhetetlenek, szerepük tuskókezûmûszerészei, akik alkatrészeik limlomából sosem tudjákösszeállítani magukat, akiknek csak egy inggomb, egytelefonérme, egy aszpirintabletta hiányzik ahhoz, hogymegvalósuljanak, ezek a mellõzöttek, akik soha semmit semkaptak ingyen, ezek a sereghajtók, akik álmukban semjutnak elõbbre az utolsó elõtti helynél, ezek ahátmegvetõk, búvóhelykeresõk, akik két karju-kat márelõre arcuk elé emelik, akik abban sem lehetnek biztosak,hogy anyjuk másnapmegismeri õket, ezek a lábukat váltogató ácsorgók, akikvégül is úgy döntenek, hogy ezúttal sem csöngetnek be azajtón, ezek a remegõszájúak, akik elõl a többiek valamitmindig eltitkolnak, akik végül is azért nem írják meg azta bizonyos levelet, mert nem tudják eldönteni, hogyanszólítsák meg a címzettet, akiket az iskolaudvaron egyikcsapatkapitány sem választott be a csapatába, akiknekráülnek a kalapjára, és befokhagymázzák a gallérját, akikcukorkát és feleséget mindig a maradékból választanak,akik minden hulló köpésnek, égõ cigarettavégnek,almacsutkának alásétálnak, akik hetenként egyszerletudják a fürdést, a cipõpucolást és a közösülést,akiknek mindig egy elúszó arc érdeklõdik a hogylétefelõl, akik gyakran sírnak a tükör elõtt, akik aszékesegyházak ezüstangyalait látják a napsütötte gangfalán, akik az undor és az érzéketlen otthonosság között,egy felfokozott és gyengéd órán meggyújtják a meszkalinosráismerés karácsonyi csillagszóróját, és törvénybeiktatják semmiségük tapasztalata fölött aletartóztathatatlan szemlélet szabadságát; Jöjjön el mindenki, aki akar, egyikünk beszél,másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk.

HANGGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES HANGGYAKORLATOK

1. Erõteljesen kitartott á, a, e hangok.2. Az á magánhangzó fölsiklatása és kitartása fönn.3. Ugyanez a többi magánhangzóval is.4. A kitartott á majd a, illetve e hangok szirénázó fel-,illetve lesiklatása.5. Az elõzõ gyakorlat megismétlése o, ö, é hangokkal.6. Szirénázás u, ü, i hangokon.7. Az áae - áae - áae - hangok egymás után ejtegetésefolyamatosan egy-egy magasságban, anélkül hogyészrevehetõ volna, mikor oldódik egyik magánhangzó amásikba.

8. Ugyanez az oöé-vel.9. Ugyanez az iuü-vel. - A gyakorlatok a zongora kitartott hangjairatörténjenek, a középhangsáv megállapításával ésrögzítésével.10. Hangelõrehozó gyakorlat a mamama, mámámá, mememe,momomo stb.hangsorokon.11. Ugyanez a nanana, nánáná, nenene, nonono, nönönö,nénéné stb. hangsorokon.12. mánámanamene...jálájalajele...nálánalanele....stb.hangsorokon.13. Gyakorolgatás szavakon: málna, malom, mellé, nálam,liliom, unalom, nulla stb. szavak mondogatása "elõl", különbözõ magasságon.14. A tagok körbeállnak s egyikük "nem" jére a másik"igen" je, vagy "de igen" je felel. Azonoshangmagasságon, és fokozva az erõt és magasságot.15. Az elõzõ játék a következõ mondatpárokkal: Te voltál - Nem én voltam Mondd meg neki - Mondd meg te Nem voltál ott - De ott voltam Ne kiabálj - De kiabálok Engedd meg - Nem engedem Vállald el - Nem vállalom Maradj - Nem maradokMegmondtam neked hétfõn, hogy hozd be nekem szombatra, deneked hiába beszél az ember!Megmondtam neked hétfõn, hogy nem tudom behozniszombatra, de te nem értesz a szóból!

SZÖVEGES HANGGYAKORLATOK

1. Weöres Sándor: Magyar etûdök 26.; középhanggyakorlat.2. Tóth árpád: Láng; középhangsávskála:3. Bõsz Jenõ: Favágók; hangelõrehozás.4. Nem, nem, nem (népdal); hangelõrehozás.5. Orbán Ottó: A bálna; hangelõrehozás.6. Thomas Mann (Jékely Zoltán ford.): Ki harangoz?;hangelõrehozás.7. József Attila: Tömeg; hangerõgyakorlat.8. +brányi Emil: Magyar nyelv; hangszíngyakorlat.9. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan; hangszíngyakorlat.10. Kosztolányi Dezsõ: Ilona; hangszingyakorlat.11. Paul Verlaine (Tóth árpád ford.): Õszi chanson;hangszíngyakorlat.12. Weöres Sándor: Dob és tánc; hangszíngyakorlat.13. IV. Béla levele a Pápához; csöndes erõ.14. Dózsa György ceglédi beszéde; váltások, fokozások.15. Pázmány Péter: A halálrúl; erõteljes középhang.16. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart; széles fokozás,váltás.17. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa; váltások.18. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez; összetetthanggyakorlat.19. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata; váltások.

A gyakorlatok lényege a jó hangvétel, de ahogy alégzõgyakorlatoknál vigyázzunk a jó kiejtésre, itt is

gondot fordítunk a nagyszerû légzésre és a kiválóértelmezésre, mert a 13. gyakorlattól kezdõdõen aszövegek nyilvánvalóan hangsúlygyakorlatok is.

1. WEÖRÖS S+NDOR: Magyar etûdök

26.Sándor napján megszakad a tél,József napján megszûnik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget,nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:minden kislány férjhez adatik, szõkék legelébb, aztán feketék,végül barnák és a maradék.

2. TÓTH +RP+D: Láng

- Eldobtam egy gyufát, s legottHetyke lobogásba fogott,- Lábhegyre állt a kis nyúlánk,Hegyes sipkájú sárga láng,- Vígat nyújtózott, furcsa törpe,Izgett-mozgott, elõre, körbe,- Lengett, táncolt, a zöldbe mart,Nyilván pompás tûzvészt akart,- Piros csodát, izzó leget,Égõ erdõt, kigyúlt eget;- De gõggel álltak fenn a fák,És mosolygott minden virág,- Nem rezzent senki fel a vészre,A száraz fû se vette észre,- S a lázas törpe láng lehûlt,Élfáradt, és a földre ült,- Lobbant még egy-kettõt szegény,S meghalt a moha szõnyegén.- Nem látta senki más, csak én.

3. BÕSZ JENÕ: Favágók

Csim-bum,csim-bum,mi dönög adombon?Két fejsze, hamondom.Ide üt,oda vág, .törik a faderekát.

Csim-bum,csim-bum,tekeredika gyökér,-hó rukkrajta,délutánrateli lesz apajta!

4. NEM, NEM, NEM (népdal)

Nem, nem, nemnem, nem, nemnem megyünk mi innen el,míg a gazda, házigazda,bunkós bottal ki nem ver.Bunkós bottal, fejszenyéllel,majd beszélünk a fejével,nem, nem, nemnem, nem, nemnem megyünk mi innen el,míg a gazda, házigazdabunkós bottal ki nem ver.

5. ORB+N OTTÓ. A bálna

A bálna, a bálnatenger tehene,hasa csupasz,feje kopasz,a füle fekete.

A bálna, a bálna,folyton zabálnahallevest reggelizik,tengervizet iszika bálna, a bálna.

A bálna, a bálna,hét tenger csodája!Pléhtábla a víz alatt,ez van rápingálva:"Vigyázz, ha jön a bálna!"

6. THOMAS MANN: Ki harangoz?

Harangszó, harang-ár supra urbem, az egész városfelett, kongástól terhes levegõ-egében! Harangok,harangok, lengenek-hintáznak, ringnak-rengetõznek, megmeglódulva gerendáikon, lábaikon, százhangúan, bábeli

összevisszaságban. Súlyosan, gyorsan csendülnek-bondulnak- nincs itt se ritmus, sem összhang, egyszerre beszélnek,egymás szavába vágva, és önnön szavukba: harangnyelv-kongatással, idõt hagyván a zaklatott ércnek magátkikongani, máris lendülnek a túlsó peremhez,önkongásukba, hogy mikor zeng még az "In te Dominesperavi", zeng már a "Beati, quorum tecta sunt peccata",sõt élesen belecsilingel kisebb helyekrõl is, minthaministráns-fiú rázná meg a misecsengõt. (Jékely Zoltán ford.)7. JÓZSEF ATTILA: Tömeg

Munkát! kenyeret!Munkát! kenyeret!Jön a tömeg, a tömeg!Mint a megriadt legyekröpülnek róla a kövek.Szálló szikla apró szikra,mint ki a szemét kinyitja,ha vasdorong ütötte meg.A tömegjáró erdõ rengeteg,ha megáll, vér a gyökere.Termõföld talpa, tenyereSzázezer hegy a kenyere,itala nem féme ködneks a ködök bár hegyet födnek,a tömegnek nincs kenyere.Kenyértésztaként dobódik,hánykolódik, dagasztódika tömeg.Tömény õssejt, püffetegtapogatóit kibontja,nyúlik, válik amõbaként,más dudorait bevonja.

Világ, bekap a tömeg!Felleget fú orralika,odvas fogabérkaszárnyák görbe sora.Kapkod, nyúl, ahová ér,csûrért, gyárért, boglyáért,hétórai munkáért,a Göncölért, Fiastyúkért,bõvizû alföldi kútért -

Nyirkos, görbedõ atyáim,édes, sovány leánykáima tömeg.Körötte füstölgõ csövek.Folyót piszkál a szalmaszál,-ni, kapja, viszi már az ár!és sodorja a padokat,a kiszniket, a kocsikat,a csákókat, a lovakat,a fölmutatott kardokat.-

Óh!Minden más hiábavaló,

az alku, az átok, a csönd, a szó!Õaz épület s az építõlenn alapkõ és fönn tetõ,a dolgozó, a tervezõ -Éljen a munkásság, parasztság,nem fogja polgári ravaszság,fölrúgja milliónyi láb, -hú! tömegek, tovább, tovább!

8. +BR+NYI EMIL: Magyar nyelv

Ó szép magyar nyelv! Aki egyszer téged Ajkára võn, többé nem dobhat el!Szentség gyanánt hogy befogadja éked, Õrzõ oltárrá válik a kebel.

Pajzán, derûs vagy, mint nõink szeme, S erõs, szilárd, mint hõsök jelleme!Gyöngéd vagy és lágy, mint mennybolti kék, S dörögni úgy tudsz, mint villámos ég!

Minden, mi fejben vagy szívben fakad, Tõled nyer pompát, színdús szavakat.Nagy eszme, érzés oly ragyogva hord, Mint egy király az ünneplõ bíbort!

Bír-e más nyelv úgy epedni,Annyi bájjal, annyi kéjjelOlvadóbb, mint lant zenéjeHoldvilágos, langyos éjjel,Mely virágot s dalt terem,Mikor ébren semmi sincs más,Csak a fák sötét bogán:Hangos, boldog csalogányS boldog, néma szerelem...

Hát a csapongóGyorsszavu tréfákJátszi szökését,Festi-e más nyelvOly remekül?Pattog a víg éle,+m sebe nem fáj,Mert csak enyelgés,Tarka bohóságVolt az egész!...

Magasztos gyásznak bánat-dúlta hangjaÚgy zendül benne, mint egyház harangjaMely messze hinti mély, komor szavát.Búg, mint a gyászdal, mint sír-fáklya lobban,S mint súlyos léptek kripta-csarnokokban,Úgy döng minden szó a kedélyen át!...

Ciklops pörölye, hogyha csatát fest,Csatakürtök bõsz riadása!Halld! Halld!

Száguldva, vihogva, kapálvaDölyfös paripák robbannak elõ.Százak keze vág, százak keze lõ.Nem szárnyal a vér-ködös égre más,Csak ágyúdörej, szitok és zuhanás!Rázkódik a föld, iszonyodva reng,Amerre a kartács vad tánca kereng!...Dúl a szilaj kéz, csattog a kard,Sebet osztva süvölti: ne bántsd a magyart!

Hatalmas, szép nyelv,Magyarnak nyelve!Maradj örökkéNagy és virágzó!Kísérjen áldás,Amíg világ áll!S legyen megáldottAz is, ki tégedAjkára vesz majd:Elsõt rebegveVégsõt sóhajtva!

9, ORB+N OTTÓ: +llatok innen-onnan

Krokodil

Krokodil, krokodil,hétpróbás,bõrpikkelyes, sárbundás.Krokodil, krokodil,kipislogsz a nádból,krokodil, krokodil,a szemed sem áll jól!

Tigris

Tigris, tigris,ritkán mosdasz,inkább piszkosbundát hordasz.Erdõben,mezõbenudvarolsz jó erõben:"Én vagyok aszörnyû Tigris,nálam szörnyebbtigris nincs is!"

Hattyú

Hess hattyú,lengeteg!Tündérszoknyád

lengeted.

Folyó vizeaddig tükröz,szerelemtõlelapad.

Hess hattyú,táncosnõ,felhõtokbandrágakõ!

Vízre hajtodnyakadat,vízben nézedmagadat. Oroszlán

Kisoroszlán, gömbölyded,boldog, mikor bömbölhet.

Nagyoroszlán kevéssel,beéri húsevéssel.

Kisoroszlán, Nagyoroszlán,hol rohangál, hol poroszkál.

Kutyaszán

Csin, csini, csin,fut a kutyaszán

Fut a kutya,fut a kutya,vele fut a szán.

Csin, csini, csin,kutya-kutyaszán

Egy kutya,két kutya,három kutya,négy kutya.

Csin, csini, csin,csuda kutyaszán

Csuda szán,csuda száncsuda kutyaszán.

Vadliba

Vadliba,liba, liba, liba,vadliba, huss!

Itt van acsuda, csuda, csuda-szép május.

Itt a tavasz, aranyos,erdõ, mezõ csatakos,harmatos,a cseresznye tûzpiros.

Vadliba,liba, liba, liba,vadliba, huss!Itt van acsuda, csuda, csuda-szép május.

10. KOSZTOL+NYI DEZSÕ: IlonaLenge lány,aki szõ,holdvilágmosolya:ezt mondjaa neved,Ilona,Ilona.Lelkembehallgatagdalolom,lallala,dajkáloma nevedlallázva,Ilona.

Minthogyhaa fülemszellõkethallana,sellõket,lelkeketlengeni,Ilona.

Müezzinzümmög így:"La illahil Allah",mint ahogyzengem énIlonaIlona.

Arra, holfeltûn éseltûn afény hona,fény felé,éj felé,

Ilona,Ilona.

Balgatagálmaimelziláltlim-loma,távoli,szellemilant-zene,Ilona.

Ó az ikelleme,ó az ldallama,mint ódonballada,úgy sóhajt,Ilona.Csupa lcsupa i,csupa o,csupa a,csupa tej,csupa kéj,csupa jaj,Ilona.

És nekemszín is ez,haloványkék-lila,haloványanilin,ibolyaIlona.

Vigasság,fájdalom,nem múlikel soha,s balzsam ismennyeilanolin,Ilona.

Elmúlóéletemhajnala,alkonya,halkuló,nem múlóhallali,Ilona.

Lankatagangyalokalélósikolya.

Ilona,Ilona,Ilona,Ilona.

11. PAUL VERLAINE: Õszi chanson

Õsz húrja zsong,Jajong, búsongA tájon,S ont monotonBút konokonÉs fájón.

S én csüggeteg,Halvány beteg,Míg éjfélKong, csak sírok,S elém a sokTûnt kéj kél.Óh, múlni már,Õsz! hullni márEresszél!Mint holt avart,Mit felkavartA rossz szél... (Tóth +rpád ford.)

12. WEÖRÖS S+NDOR: Dob és tánc

csöndbékecsöndbékefénycsönd fényebéke csöndjefény békéje csöndfényes csönd békecsönd béke fénybéke csöndes fényefény csöndjecsönd csöndje fény fénye békecsönd fény

lombban kõcsönd kövekövön fény csöndjekõben csönd békekõ békéje béke köve lombbancsönd fényes békekõ lombban fény

kút csöndje fûkútra hajló béke csöndkút békéje inda

fû inda kõlomb hintája kútonfény ingája kútbancsönd dajkája csepp cseppkút cseppjecseppek csengõ csöndjecsönd cseppje fénykút habja kõ lombjafény csöndje békeszél víz földkis patak iramafény halmaiföld kebleikút karjaikõ lábaivíztüdejû széllombtorkú csöndfûruhájú fénykõarcú béke

reggeldélesteéjhajnal karéjadél sziklájaalkony karéjaéj sziklájacsöndbékefény hímzésehab szövéseszél fonásafüst rovásatûz írásaörökös szálak verejtékesóorsókoporsó kop kopharkályóriási csönd órájasok külön kis csönd ingájakövön gyíkfénylõ néma bálványbéke veledszeretõd lappangvirágzó ág rejtekébenpárod rejlikminden kapu hajlatábanrendünnepbékerend köveünnep lombja

csönd füvebéke kútjaszállj békés lomb csöndjefényes ünnep ága lengjima iramaunalom fényecsönd ünnep béke rend szálljima fény ünnep lengj békefény csöndbékecsöndcsöndbékebéke

13. IV BÉLA levele a Pápához

Minthogy Magyarországot a tatárok pestise nagyobbrészben pusztasággá változtatta, s mint a juhakolt akerítés, úgy veszik körül a hitetlen népek, egyedülnyugatról a németektõl, mint azonos hitet vallóktólkellene országunknak a segítség némi gyümölcsét vennie,de innen is nem gyümölcsöt, hanem a villongás töviseitkell éreznünk, amikor az ország javát váratlanrablótámadásokkal ragadozzák el. Napról napra jönnekhozzánk a hírek a tatárokról, hogy nem csak ellenünkkészülõdnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkoracsapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden másnemzet, amely ellen erejüket megmutatták: Oroszország,Kúnország, Bulgária, mind adófizetõik lettek, hanem azegész kereszténység ellen, egész Európa ellen töméntelenhadat indítanak. Amit a gyakorlati tapasztalat harcikészségünkbõlmegmutathat, azt már megmutattuk, amikor magunkat és amieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének.Hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert amikor a tatárokországunkban harcoltak ellenünk,megkerestük az egész kereszténység három legfõbb udvarát,de mindezektõl semmiféle vigaszt, vagy segítséget nemkaptunk, csak szavakat. Abban állapodtunk meg, hogy aDunát várakkal erõsítjük, mert ez az ellenállás vize. Ittálltunk tíz hónapon át ellen a tatároknak. Ha ezt - amitávol legyen - a tatárok egyszer birtokba veszik, nyitvaáll a kapu számukra a többi katolikus keresztény országfelé is. +me tehát most valóban fenyegetni látszik a nagyszükség. Nyissátok meg az atyai szívet a hit védelmében aköz javára az üldöztetésnek emez idején.

14. DÓZSA GYÖRGY ceglédi beszéde

Magyar férfiak! Mi sem utálatosabb isten elõtt, mint ha asemmirevaló ember hatalmaskodik embertársai felett. Nincsen is nagyobb bûn, mintha emberek,hatalmukkal visszaélve, szolgaságban tartják önnönnemzetük tagjait. Polgártársai vagytok a magyar nemességnek, de nemparasztként, hanem rabszolgául tart titeket.Amit hoz az ugar a ti fáradságotok által, amit barmaitokadnak: minden a nemesség prédája. Nekik szántjátok aföldet, nekik ültettek szõlõt, nekik neveltek nyájat éscsordát: nektek csak szolgaság és ínség marad. Minden ember tudja Magyarországon, minõnyomorúság minden napotok. Ha a nemes házat épít, hanõsül, ha leányát adja férjhez, ha vendéget fogad, haszületik, ha meghal, ha a királyhoz megy a maga dolgában- titeket fejnek: bármit tesz, a ti rovásotokra megy adolog. Meddig tûritek még ezt a gyalázatot magyarok? Kövessétek istent, ki összegyûjtött benneteket,és fegyvert adott kezetekbe! Rajta hát, támadjatok ellenségeitekre! Oktalan félelem ne csökkentse bátorságotokat! Ne gondoljátok, hogy én elkerülöm a bajt, ha tiveszedelembe kerültök. +gérem, hogy szabadságotokvisszaszerzésében vezéretek leszek s - ha szándékunkatisten segíti- visszaszerzem azt; fáradalmak köztveszedelmekben bátor leszek és hûséges! S haoltalmazótokul vezérré tesztek a hatalmamat javatokrahasználom és ellenségeink megtörésére.

15. P+ZM+NY PÉTER: A halálrúl

Se bölcsesség és szentség, sem erõ és szépség,sem kincs és gazdagság, sem uraság és birodalom, semifjúság és hatalom senkit a halál nyilaitúl el nemrejthetett; fullánkjátúl meg nem menthetett. És hogy régi dolgokrúl ne szóljunk; akik ezelõttszáz esztendõvel; mit száz esztendõvel? húsz vagy harmincesztendõvel ebben a várasban laktak; ezeken az utcákonjártak; ezekben a házakban éltek; gazdagságokatgyõjtöttek; vígan ettek, ittak: mindnyájan megholtak.Valakik most itt jelen vagytok, rövid üdõ forgásábanegytûl egyig meghaltok: úgyhogy legfeljebb negyven vagytalán csak harminc esztendõ után, egy sem él közületek:száz esztendõ múlva pedig azt sem tudják az utánunkvalók, ha voltunk-e e világon? Sõt akik most ismérnekholtunk után úgy emlékeznek rólunk, mint álomban látottdologrúl. Amely házakban most laktok, amely szépségetmost bírtok, amely tiszteket most viseltek, azok mindmásokra szállanak: kik tirólatok annyit gondolkodnak,mennyit ti gondolkodtok azokról, kik ezeket a házakatépítették, és száz esztendõ elõtt bírták; azaz csak

neveteket sem tudják, és mintha soha nem éltetek volna,feledékenységben lesztek. Akarjátok-e érteni, mit tészen az, hogy meg kellhalnunk? Annyit tészen; hogy valamit bírunk, valamitremélünk e földön, azt mind el kell hagynunk. Annyittészen; hogy minden pompáktúl és gyönyörûségektûl, mindentisztektûl és méltóságoktúl, minden atyánkfiaitúl ésbarátinktúl, minden jószágunktúl és gazdagságinktúl elkell szakadnunk. Annyit tészen; hogy a léleknek a testbûlki kell menni, e világot el kell hagyni: oly útra, olyországba kell lépni, melyben azelõtt nem volt, és nemtudja, ki lészen angyal-é vagy ördög? Annyit tészen; hogyez a test, elsõben egészségtûl és erejétûl azután mindenérzékenységtûl, minden világi édességektûl megfosztatik:föld alá tétetik, férgektûl megemésztetik. Annyit tészen;hogy Isten ítélõszéki eleiben kell menni. Oda pedig semszolgánk és barátunk, sem kincsünk és gazdagságunk nemkésérhet: hanem csak cselekedetink jõnek utánunk, és azokérdeme szerént vesszük jutalmat. Ez a halál, melyen által kell mennünk; ennekemlékezetit kell szívünkbe oltanunk, ha szentül akarunkélni.

16. ZRINYI MIKLÓS. Ne bántsd a magyart

Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed,hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden, hogysenkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon, hogy senkiutolsó, halállal való küszködéseden egy biztató szót nemondjon? Egyedül legyek-e én õrállód, vigyázód, kimegjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatalnékem de ha az isten az hazámhoz való szeretetet reámtette, imé kiáltok, imé üvöltök: halj meg engem, élõmagyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztõ tûz! Magyarok, tinéktek szólok! Ez a rettenetessárkány a török, Váradot tõlünk elvette, sok ezer magyarlelket rabságba vitt, sokat a kardnak élivel emésztettmeg; Erdélyt, koronánknak egy legszebbik boglárátelprédálta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket,országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szõlõt.Kik dicsõséges magyar vérnek maradéki vagyunk, az miatyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért,gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is,ha kévántatik mennünk, mégis legalább bosszút ezen adühödt eben állanunk. Fegyver, fegyver, fegyverkévántatik, és jó vitézi elszántság! Vagy nem azoktul a vitéz magyaroktul szármáztunk-e mi, kik kevés néppel számtalan sok ezer pogányokatkergettek? Nincsen-e istennek hatalmában Hunyadigyõzedelmeit, Mátyás király dicsõségeit kezünkben ismégújonnan megvirágoztatni? De úgy, ha mindnyájan egyszívvel, egy lélekkel, segítségül híván istennek szentnevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához, és fáradunk,vigyázunk, tusakodunk az mi életünkért.

17. II. R+KÓCZI FERENC kiáltványa

Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, anemzet szabadságának annyiszor mostohán kezeltsebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjailassú sorvadása közben az ausztriai uralkodó ház végzetesuralma alatt az egészséges törzset is a végsõ halálospusztulásba dönti, s azt követeli, hogy karddal vágjukki. Ó kegyetlen, szabad népnek tûrhetetlen szolgaság Katonai kényszer uralkodik, a börtönöket és abotozást alkalmazzák, ellentmondó törvények, felújítottperek, egymást érõ rablások, a hatalmasok önkénye, árvákelnyomása, özvegyek kifosztása. Elég soká ûzöttmár gúnyt belõlünk a nagyravágyó osztrák kormányzatkiterjesztett vitorlájú hajója, elég soká pompáztak akárunkra, hogy végre az isteni bosszúállás igazságosörvénye végzetes árjával elnyelje õket. Hadd lássa meg a világ jogosan megragadottfegyvereinket! Életünket, javainkat és utolsó csepp vérünketszabad akaratunkból édes hazánknak szenteljük. Akeresztény világ elõtt tiszta lélekkel kinyilatkoztatjuk,hogy a fegyverfogásra nem az uralom, nem a nyereség, nema személyes dicsõség vágya késztetett. Kelt munkácsi várunkban, az úr 1703.esztendejében, június hó hetedik napján.

18. KOSSUTH LAJOS: Kiáltvány a néphez

Atyámfiai! Véreim! Polgártársaim! Az örökkévaló istennek nevében ki az igazságotvédi, és megbünteti az árulást, fegyverre szólítom fel anemzetet: szegény magyar hazánk megvédésére. A magyar nemzet háromszáz esztendõn át sokatszenvedett. Török és tatár dúlta édes hazánk kebelét, ésa királyok idegen gonosz tanácsosai és a hazánakháládatlan fiai sokszor elárulták e szegény nemzetet, demióta isten e világot megteremtette, soha még oly ocsmányárulást nem hallott az embernek fia, mint aminõvel mosthazánkat meg akarják ölni a hitszegõk. Ha most a magyar nemzetnek minden fia, aki csakkarját bírja, fel nem kél hazáját védeni, akkor kiirtanaksaját hazádból, szegény magyar nép! Országodat, mit õseidvérrel szereztek, árulással szétdarabolják. A magyarföldet, mit véres verejték közt miveltél , s mit a magyarnemesség, a király gonosz tanácsosai daczára, szabaddátett, rácz rablók és illyr pártütõk közt osztják ki, stéged, szegény elárult magyar nép, ki fognak irtani azélõ nemzetek sorából, hogy szegény hazádnak még csak nevese maradjon fenn. Nem! Ezt az örökkévaló isten nem engedheti. Amagyar nemzet, melynek hûségéért, hosszas, türelmes

szenvedéséért most ily alávaló hitszegéssel, ily rúthálátlansággal fizetnek, nem lehet oly gyáva, hogyvédtelenül hajoljon meg a gyilkosok elõtt, és vesznihagyja szegény hazáját, zsákmányul a hitvány árulóknak. Még a nyomorult féreg sem tûri, ha lábbaltapodják. A magyar nép nem leszen, nem lehet gyávább aféregnél. Aki nem akar hontalan vándor koldussá lenni,akinek szívében a becsületnek, a hazafiságnak legkisebbszikrája ég, aki nem akarja a szolgaságnak keservesbilincsét hordozni, akinek nõje, gyermeke van, aki nemakarja apái sírját megfertõztetni, aki nem akarja, hogygyermekei megátkozzák, aki szabadságot kíván e földön, südvösséget vár a másvilágon: az fel fog kelni isten és ahaza nevében, a rablókat, pártütõket semmivé tenni ésmegbosszulni a hitszegést, és Magyarország függetlenségétés a magyar nép törvényes szabadságát megvédeni. Atyámfiai, hallgassátok meg szavaimat! Én a nép javáért éltem, szenvedtem, cselekedtemegész életemben. És nektek igazat szólok, mintha istenelõtt állanék. A magyar nemzet 300 esztendõ elõtt ilyfeltétel alatt választott királyt, a most is uralkodóházból: hogy Magyarországot, mint szabad és függetlenországot, saját törvényei szerint kormányoztatja. Ilyen feltétel alatt engedte meg a magyar nemzetazt, hogy a királyság firól fira örökségül szálljon. Ily feltétel alatt szállott a korona a mostanuralkodó királyra is. Tizennégy király megesküdött az örökkévalóistenre, hogy az ország szabadságát, az ország törvényeitmeg fogja tartani. De nekünk a királyi eskü semmit sem használt.Mert a királyok - esküvel fogadott számtalan ígéreteikellenére -mindig külföldön laktak, ott idegentanácsosokkal vették magukat körül, akik hazánkat nemszerették, a népet sanyargatták, törvényeinket lábbaltaposták, s Magyarországot minden szabadságábólkivetkõztették. A nép fizette a terhes adót, tartotta az idegenkatonát, ki miatt a szegény népnek saját házában sem voltsoha egy pillanatnyi nyugodalma. De a keservesen fizetettadóból a nép javára soha egy fillér sem fordíttatott.Soha a nép adójáról a király számot nem adatott.Legnagyobb részét a népnek elnyomása végett tartottidegen katona emésztette fel, a többit pedig kiküldtékBécsbe, ott költötték el, s a népnek örökös ínséggelkellett küzdeni. A ti fiaitokat, testvéreiteket elvittékkatonának; de nem avégett, hogy szegény hazánkat azellenségtõl megoltalmazzák, hanem avégett, hogy másnemzeteket a karjaitok közül kiragadott magyar katonákáltal járomban tartsanak és sanyargassanak, éppúgy, minttiteket idegen katonák által járomban tartottak éssanyargattak. És a nemzetnek soha senki számot nem adott, hogyhová fecsérelték a magyar vitézeknek, a ti fiaitoknakvérét. Idegen országokban vesztek el legnagyobb részben-s azon országok népeinek átka kísérte õket sírjokba,akik pedig sok esztendõ múlva hazakerültek, koldusokgyanánt tértek meg helységeikbe s nem volt aki õket

szenvedéseikért megjutalmazza, aki nekik egy keservesdarab kenyeret adjon. Tirobotoztatok, dézsmát adtatok, úri székeknek voltatokalávetve, a föld, melyet véres verejtékkel míveltetek,nem nektek jövedelmezett, szolgák voltatok, mint szolgavolt a föld, melyet míveltetek. De a nemességnek igazságos része fel akarttiteket törvény által szabadítani. Én is egyike voltam azoknak, kik szabadságtokértküzdöttek sok esztendõk óta. De a király idegen gonosz tanácsosaiellentállottak szabadságotoknak, sõt sokakat közölünküldöztek, sanyargattak, amiért bátran és hangosan mertünkszólani. És mivel eszerint a nép maga ki volt rekesztve aszabadságból, mi nem lehettünk elég erõsek szegény hazánkszabadságát oltalmazni. És szegény elárult hazánk minden szabadságábólkivetkõztetett. Olyan volt mint egy fejõstehén, amelyet akülföldi gonosz tanácsosok számára hitszegõ magyarokvérig fejtenek. Szegény magyar hazánk ínség, nyomorúság,szolgaság tanyájává lett. Ez volt a régi, keserves állapot, atyámfiai! Végre az örökkévaló isten megsokallottaszenvedéseiteket, megszánta szegény magyar hazánkszenvedéseit. A múlt országgyûlésen még csak a nemesség hozotttörvényeket, de a nemesség követei és a mágnások közöttszámosan valánk a magyar népnek igaz barátai.Elhatároztuk: szegény árva hazánk szabadságátvisszaszerezni; de visszaszerezni nemcsak egyedül anemesség számára, de az egész népnek számára. A nagylelkû nemesség elhatározá a néppel mindenszabadságát megosztani és a nép minden terheibenmegosztozni. És semmit sem kívánt a néptõl egyebet, mintazt, hogy szeresse magyar hazánkat és segítsen az árulókés zsarnokok ellen megvédelmezni. Isten megáldotta igazságos küzdelmeinket. Magyarország, Erdély, Horvát, Tótország népeitszabaddá tettük. Robotot, dézsmát eltöröItük. Azadófizetés terheiben megoztoztunk. Az ország védelménekkötelességében megosztoztunk. És a népet mindenalkotmányos szabadságnak részeseivé tettük. Hogy pedig a népnek, az országnak ezenszabadságát idegen gonosz zsarnokok meg ne ronthassák,felelõs minisztériumot alkottunk, valóságos nemzetikormányt, mely oly emberekbõl álljon, kik a nemzettöbbségének bizodalmát bírják, kik a népnek barátai, kikannakjavát szabadságát szívbõl, lélekbõl elõmozdítsák. És ezen nemzeti kormányt felelõssé tettük, hogy anép, s az ország szabadságát szentül megõrizze; a népadóját a nép javára fordítsa: arról a nemzetnek számotadjon, s a nemzet vérét nem másra, mint az országvédelmére fordítsa. És hogy ezen felelõs kormány hazafiuikötelességének becsületesen megfeleljen, a népnek azonhatalmat adtuk hogy válasszon képviselõket, kik akormánytól számot vegyenek, s a nép javára törvényekethozzanak, melyek szerint a minisztérium az országotkormányozni tartozzék.

Ezt tettük a múlt országgyûlésen: ilyentörvényeket alkotánk. A királynak elibe terjesztettük ésa király e törvényeket megerõsítette és királyi esküjéreszentül fogadta, hogy örökre meg fogja tartani. Tette ezt a király szabad akaratból, tetteesküvel erõsített kötelessége szerint. A szerencse ezen igazságos kívánatainkat csakannyiban segítette elõ, hogy ekkoron a királyt nem vettékkörül hajdani gonosz tanácsnokai, mert azokat a türelmétvesztett bécsi nép akkoron elkergeté. De alig múlt el néhány hét, a magyarnak halálosellenségei, mint a kígyók, ismét összeseregeltek a királykörül és összeesküdtek szegény magyar hazánk ellen,öszszeesküdtek a magyar nép szabadsága ellen. És ezen árulóknak az összeesküvés borzasztóansikerült. Mert a király e nyáron megbetegedvén, maga-magával annyira tehetetlenné lett, hogy szegény hazánkata hitszegõ tanácsosok a király nevében gyilkolnák meg. Tudjátok hazám fiai! Szegény hazánkat minõirtózatos szerencsétlenségbe sodorta immár az árulás. Avad ráczokat, a rabló szerbeket a király nevébenlázították fel, a magyar nép kiirtására. És irtják amagyar népet. Gyilkolják a férfiút, asszonyt, gyermeket.Porrá égetik a magyar falukat, s el akarják a magyar népföldét foglalni. A király nevében esküdött össze ellenünka hazánkban tanyázó idegen katonaság, melyet véresverejtékkel fizettetek és tápláltatok. A király nevében választották ki Jellasichotvezéréül a szegény magyar nép ellen intézendõ irtóháborúnak. A király nevében lázították fel a horvátokat,akik velünk az ország minden közös szabadságaibanmegosztoztak, kiket mi, magyarok, testvéreinkül fogadánk,akiknek még több szabadságot adtunk, mint amennyivelmaguk a magyarok bírtanak. Õk csak félannyi adót fizetnek, mint a magyarok,katonát nem tartanak, az õ földükrõl a kálvinista éslutheránus magyar vallása ki van rekesztve, mintbélpoklos; nekik külön országgyûlésük is van, és sajátnyelvükön szabadon intézik beldolgaikat. Mindezenjótéteményeket pedig azzal hálálják meg, hogy a pártütõJellasich vezérlete alatt mint vad ellenség rohanták megországunkat, s rabolják, pusztítják a magyar népet. Akirály nevében lázították fel a magyar ellen az oláhokat,s a király nevébenrohantak be a felföldre fegyveres cseh rablók, a tótnépet fellázítani. Szóval a király nevében van hazánkvérrel és lánggal minden oldalról elborítva. És tódul asok fegyveres rabló, a sok háládatlan áruló mindenoldalról beljebb és beljebb a magyar népre, hogy õtetkipusztítsa a föld hátáról.

19. BAJCSZY-ZSILINSZKY ENDRE emlékirata

Ne lelkesedjünk okvetlenül, amikor káromkodnunk,vagy sírnunk kellene és ne erõszakoljuk magatartásunkönkéntességét, amikor kényszer alatt cselekszünk. Aszabadság nemzete nem keresheti a maga boldogulásátegyedül a mindenáron való könnyû alkalmazkodásban és a

természetes kockázatok mindenáron való kerülésében.

Egy kis levegõt kérünk, ha mást nem, hát legalábba börtön vagy az internálótábor levegõjét, a magunktörhetetlen és logikailag verhetetlen külpolitikaiellenzékisége számára, hogy egy újabb szörnyû omlásidején hitele lehessen szavunknak. Meremmondani és vállalom a felelõsséget minden mai ésjövendõbeli fórum elõtt, hogy a magyar nemzet nagytöbbsége a mi ellenzékiségünk táborában van. Micsodaigazság az, hogy quislingek, akik mögött sem magyar múlt,sem magyar érdek, sem magyar hagyomány, sem magyar nagyoknincsenek, csak az idegen érdekekhez való olcsóalkalmazkodás, Rákóczi és Kossuth helyett Haynau és Bachszelleme, szabadon kínálkozhatnak idegen hatalmasoknak -s nekem és mindazoknak, akik hozzám hasonlóangondolkodnak, a nemzet igazi elitje tekintélyes részéneka magyar parasztság és munkásság zömének hallgatnunkkell?! El kell hallgatnunk panaszainkat is,aggodalmainkat is, legfõképpen pedig évezredesigazságainkat. Szabadabb szellemi légzést kérünk, nem a magunkérdekében, hanem nemzetünk, történelmi hivatásunk sállamunk függetlensége, Magyarország és a magyarfüggetlenség jövendõ megmentése érdekében.

KIEJTÉSGYAKORLATOK

SZÖVEGMENTES KIEJTÉSGYAKORLATOK

1. Ajakkerekítés-terpesztés tükör elõtt alkalmanként50-szer, zárt fogsorral.2. Nyelvkörzés a fogakon kívül, az ajkakon belülnyitott szájjal -mindkét irányban.3. Alsófogmedri nyelvhegytámasz, nyelvközépemelgetéssel.4. Erõteljes szájnyitás, lágyszájpad emelgetés tükörelõtt.5. Papírszelet pöccintés kézfejrõl p, t, kmássalhangzókkal.6. B, d, g, illetve mb, nd, ng ciklizálás az erõszönge-megszólaltatás érdekében.7. F, v, f, v gyakorlat a zöngés-zöngétlenérzékeltetésére.8. Sz felismerés hátmögötti szisszentéssel.9. Sz variációk gyakorlása.10. S felismerés hátmögötti susogással.11. S variációk gyakorolgatása.12. Sz, c, z gyakorlatok.13. A j hang, az ich laut és az ach laut gyakorolgatása.14. L gyakorlatok mozdulatlan állal.15. Nálánálánálá, nalanalanala, nelenelenele nagyranyitott szájjal, mozdulatlan állal.16. Jálájálájálá, jalajalajala, jelejelejele ugyanígy.17. R gyakorlatok légzõgyakorlatként, pergetés, ameddiga levegõ tart.18. R skála.19. A hangkapcsolatok tanulmányozása bármilyen írottszövegen.20. A ritmus ledobolása bármilyen írott szövegen.21. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatosnyelvmozdítással.22. A magánhangzók színének tanulmányozása óvatosajakmozdítással.23. Magánhangzó gyakorlatok: áaou, áeéi, áaoöuü.

SZÖVEGES KIEJTÉSGYAKORLATOK

1. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás2, Weöres Sándor: Kínai templom; gondos magánhangzóejtés

3. Babits Mihály: Theosophikus ének; ajaktorna4. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk; pontos mássalhangzóejtés5. Papp Tibor: Nevek; gyors, pontos beszéd, egylevegõre6. Babits Mihály: Fekete ország; gyors, pontos beszéd,egy levegõre7. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek: 9, 48);pontos ejtés8. Kiss Dénes: Gyárlátogatás; hosszú mássalhangzók9. Petõfi Sándor: Orbán; r-hangok10. Sz gyakorlatok pöszéknek11. C gyakorlatok pöszéknek12. Z gyakorlatok pöszéknek13. S gyakorlatok pöszéknek14. Cs gyakorlatok pöszéknek15. Zs gyakorlatok pöszéknek16. Ismétlõ gyakorlatok pöszéknek17. R gyakorlatok raccsolóknak18. Tamkó Sirató Károly: Országjárás; a helyes kiejtésalkalmazása19. Csukás István: Gilice-síp; a helyes kiejtésalkalmazása20. Tarján Iza: Ungon-berken; a helyes kiejtésalkalmazása

A pontos kiejtés anyaga következik. Ne elégedjünk meg agyors mondogatással, követeljük meg magunktól a pontos,gyors mondogatást. A pöszék számára akkora anyagotállítottam itt össze, amekkora magyarul még nem jelentmeg. A menet szisztematikus tessék betartani, és tessékrendbe jönni, ne bosszantsuk egymást! A pöszék anyagát anem pöszék is haszonnal gyakorolhatják. A raccsolókanyaga mindenki számára hasznos, mert az r hangokmostanában nagyon lágyak, és a színpad erõteljes pergéstkíván!

1. SZÓGYAKORLATOK, A HELYES KIEJTÉS RÖGZ+TÉSE, NYIT+S

márbárpárvárfájzárszárcármarbajpadvarfajzabszabcakkmer

begyperverfejzeng szercentmórborpórvonFótzordszórcombmérbérpékvérfélzészéncélmöbõrpörvõfölzöldszögcömígbizpírviszfiszzimszívcikkmúltbúrpultvufúr zugszúrcuccmázsátbábátpápátvázátfájátzárátszájátcápátmagyarbadarpanaszvasalfalat

zavarszavalcaplatmegyekberekperekveszekfelekzeneszelekcementmórokborokpórokvonokFótonzokogszórokcolosmérésbéléspénzétvérétfélétzéjétszélétcégérmögöttbõrökpörögvörösfõzökzörögszõlõcölöpmirigybízikpirítvízifityiszziziszínicívismúltunkbúsulpuhulvuvufúrunkzúdulszúrunkcucumázsájátbábájátpápájátvázájátfájánálzárásátszájánálcápájátmadarat

babahajparazsatvadakatfalakatzabszalmaszavakatcapcarapmelegetberekedpereketvezekelfelemelzenezeng szerepelcementtelmóroktólboroktólpóroktólvonótólfokokbólzokogokszóródócombokrólmérésétbélésétpénzénélvétkénélfészkénélzéjénél szélénélcégérétmömömöbõrökrõlpörökrõlvörösökfõnökötzörömbölszövõnõcölöpökmit iszikbízik ispirít isvirít isfityfirityzizit isszívni iscívis ismázsájánálbábájánálpápájánálvázájánálfáklyájánálzárásánálszállásánálcápájánálmadarakatbabahajatparazsakatvasalatlan

fakanalatzavartalan szakadatlancapcarapcapmelegeketberekesztettperelgetettvezekeljenfelekezetzenezengettszerecsenekcementmellettmámabábapápavázafájazáraszájacápamamámbabámpapámvagányfalásZalánszakácsCabánmáma márbábatálpávalábvágatásfáradászáratásszáradáscápaszájmamávalbabávalpapávalvattávalfalássalZalánnalszamárralCabánnalnádlábrágdántájzsáksárcsápnaplapragdaltagzsa

sakkcsapnemlenrenddetengzsebsebcseppnolombrontdombtollzsongsorcsontnéplétrétdéltélzsésérvcsépnõlõrönkdöngtönkzsösörcsöndnincslisztringdisztízzsírsircsípnulúgrúgdúltúrzsuppsúgcsuknádjátlátjákrántjákdánjáttátjákzsákjátsáljátcsápjátnagyjalantja

rakjadajkatatjaZsazsasandacsaljanemelengerendjedeletengerzsengesejtjecsendjenonolopottrovottdobotttoboztzsongottsodrottcsorgottnépétlététrészétdéréttéjétzséjétsérvétcsészétnövöklövökrönkökdöngöktönkökzsözsösörökcsöngökniniLidi rikítdíszítTibizsizsiksivítcsitítnull-nulllúdjukrúgjunkdúlunktúrunkzsúrunksúgunkcsukunknálánállábánálRábánáldámánáltájánálzsályánálSáránál

császárnálnagyapalakatlanragasztjadarabkatagadja zsazsazsasavakkalcsak azzalne tedd elleventeremetedelentetengelyezsengelyesebhelyecsemegenononolópokrócrobotoldobogótolongottzsongódott sodródottcsókot lopnénjénéllépésétrészénéldédététépésétzsécsézésérvénélcsészéjétnõttön nõlövõkrõlrögökrõldörömböltönkökrõlzsözsözsösörökrõlcsömörrõlnininiLidi sírribizlidíszítiTibit iszsizsizsisivít iscsitít isnáthájánálládájánálrázásánáldámájánáltámlájánálzsályájánálSárájánálcsászáránálnanananalakatalattragasztva van

dagasztatlantapasztalatzsazsazsazsasalaktalancsapat alattnemteleneklehetetlenrendetlenekde szeretedtehetetlenzsebembe teddsebhely mellettcsemege lettnálalábarájadámatámlazsályaSáracsárdanaszádlakásrakásdagálytalánZsadánysajátcsapásnászdalátlázadásrángatásdámaságtálalászsályaszársárgaságcsámpaságnagyjábanlantjávalrabjávaldajkávaltaláltamZsazsával sajátjacsaládja

2. WEÖRES S+NDOR: Kínai templom

Szentkert,bõlomb:tártzöldszárny,fönnlenn

tágéjjõkékárny.

Négyfémcseng:Szép,Jó,Hír,Rang.

3. BABITS MIH+LY: Theosophikus ének (részlet)

A fény alatt, az ég alatt, a lég alatt,a fény alatt, a lég alatt, a jég alatt,a fény alatt, a kék alatt, a zöld alatt,a fény alatt, az ég alatt, a föld alatt,a fény alatt, az árny alatt, a láng alatt

4. VIDOR MIKLÓS: Nyelvgyötrõk

Roppant bottalkoppantottam,szöcském csacskánszökkent,papnadrágbankappant fogtam,macskám fecskéthökkent.

Derengett,borongott,merengett,szorongott,kerengettdorong ottde nem vetkorongot.

Körbe pörg egörbe körte,hat gödörbe,vak tükörbe,fürge ürgesürg e zûrbeõt gyötörd, terõt ökörke.

Szakállassakál,ha választ,csak áll.S e nóta

dacáraspenót aszakálla.

Szegénylegény e vén cserényalatt,elél, evén szerény lepény-halat,szeszély fején e szép keménykalap!De félek én, mesém henyénhalad,s felén e rémlegény belémharap.Zabra zebra, zsebre zabra,habra rebbents, hebrencs babra,ugra-bugra, zsupsz a sutra,pulyka-húzta pudva-dudva,lukba rugva fúlt a kútba.

5. PAPP TIBOR: Nevek

Marci, Berci, Karcsi, Tercsi,Ancsa, Jancsi, Bence, Jenci,Ince, Vince, Lonci, Manci,Lóri, Flóri, Frici, Franci,Dani, Dini, Samu, Simi,Lilla, Nelli, Ami, Imi,Piri, Pali, Ili, Ali,Lali, Lili, Vili, Vali,Mári, Sári, Klári, Máli,Mici, Maca, Zoli, Záli,Misi, Masa, Emmi, Mimi,Tibi, Tóbi, Tóni, Tini,Ibi, Robi, Gabi, Giza,Rozi, Rézi, Gazsi, Zsiga,Margó, Gergõ, Eszti, Kriszta,Jóska, Pista, Böske, Miska,Bori, Biri, Dóri, Kari,Teri, Feri, Gyuri, Mari,Panni, Fanni, Muki, Miki,Sanyi, Manyi, Vica, Viki,Józsi, Mózsi, Médi, Magdi,Helga, Matyi, Tünde, Andi.

6. BABITS MIH+LY: Fekete ország (részlet)

Fekete országot álmodtam én ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velõig fekete, fekete,

fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kõ és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nõ és fekete, fekete, fekete világ.( Mond el fehérrel, pirossal, csíkossal, kockással, deelmondhatod úgy is - ha embere vagy -, hogy imperialista,szocialista, fasiszta vagy kuklukszklán.)

7. WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök (részletek)

9.Csipp,csepp,egy csepp,öt csepp, .meg tíz:olvad a jégcsap,csepereg a víz.

48.Tó vize, tó vize csupa nádszálegy kacsa két kacsa oda-császkál,sárban ezer kacsa bogarászik,reszket a tó vize, ki se látszik.

8. KISS DÉNES: Gyárlátogatás

Csitteg-csattog,pitteg-pattog,dibben-dobban,kippen-koppan,rippen-roppanez a gyár,hol a sok gép,a sok ember,fúr, farag, vág,kalapál.

Kunkorodikgöndör forgács,gõzkalapácshubbanik,

csitteg-csattog,pitteg-pattog,dibben-dobban,kippen-koppan,rippen-roppan,jól halad amunka itt.

9. PETÕFI S+NDOR: Orbán

Komor, mogorva férfiúVolt Orbán,Bár oly vidám hajnal pirultAz orrán.De hisz mogorva ép azértVolt Orbán,Mert oly vidám hajnal pirultAz orrán.Oka egyébiránt magaVolt Orbán,Hogy oly vidám hajnal pirultAz orrán.Temérdek borfélét ivottMeg Orbán,Vidám hajnal azért pirultAz orrán.

10. SZ GYAKORLATOK

szhiszhészheszhászhaszhoszhöszhuszhü

sziszészeszászaszoszöszuszü

iszészeszászaszoszöszuszüsz

issziésszéesszeásszáasszaosszoösszöusszuüsszü

ejsziejszéejszeejszáejszaejszoejszöejszuejszü

eksziekszéekszeekszáekszaekszoekszöekszuekszü

etyszietyszéetyszeetyszáetyszaetyszoetyszöetyszuetyszü

elszielszéelszeelszáelszaelszoelszöelszuelszü

erszierszéerszeerszáerszaerszoerszöerszuerszü

epsziepszéepszeepszáepszaepszoepszöepszuepszü

s-sz (9-szer)

süszisöszésoszesaszásászaseszosészösiszusöszü

es-szies-szées-szees-száes-szaes-szoes-szö

es-szues-szüecs-sziecs-széecs-szeecs-száecs-szaecs-szoecs-szöecs-szuecs-szü

ec-sziec-széec-szeec-száec-szaec-szoec-szöec-szuec-szü

szívszínsziromszínesszékszélszélesszemszedszeleburdiszelenceszájszámszárszámításszalagszavalszarkaszamócaszobaszódaszórszóviccszõnyegszögletszörpszöcskeSzudánszúrszúnyogosszülõszûrõszükség

szíjszid

szigorúszínházszénszépszélcsendesszegszegyszenderegszemezszántszállszárítszállításszaladszabadszamárszavazszoknyaszokottszorítszódavízszövetszögelszõrmeszövetkezetszunnyadszurkolszuvasszületikszürkeszülõház

szikszítszivarszivacsszétszéfszétcincálszentszeletszerényszelesszánkószámítszáradSzásaszakadszavakSzaharaszakácsszólSzobszomorúszólásszõlõszövegszõrszövésszuffita

szuronyszusszantásszûnikszürkületszületésnap

szilvasziklaSzíriaSzicíliaszénaszéleszépségesszelepszelelszemeregszecskaszáguldszállítszámáraszázszappanszakállszamovárszabásszólítszokikszorgalomszocializmusszögSzõdSzõregszövetségszúnyogszúratszuszszûkszüretszüzesség

szigetszipogszivárványszilvásszédülszépítSzéchenyiSzegedszegényszederszegecsSzávaszádaszárcsaszázadosszalámiszabályszardíniaszavazásszójabab

szovjetszorongszókincsszövõnõszövedékszögmérõszövegezésszultánszurkálszultánságszûkölszûrszületés

SzilviaszigonyszirtszívességszéjjelszégyenszétzengettszelvényszedegetszeretszerencseszámolszájalszárátszázasszandálszablyaszarkalábszalmazsákSzovátaszondaszótárszociálisszõkeszökõkútszörnyûszõrözésszundítszurokszundításszûkülszûrömszüzsé

viszészsebésztengerészveszhalászkamaszgonoszõszhúsz

iszik

készételmesszemásszálkaszaoszoljússzunk

hiszékenyfészekleszállvadászataszályasszonyviszekTiszánvisszaviszonteszikbeszakadúszik

tejszínegy szívfeksziklépsznem szidelszíveperszínmás színûvörös szalagPécs szélénláncszem

hiszkészcipészrégészteszvadásztavaszkoszbõsztúsz

viszikmészégetõeszemkászálódikaszalosszontúszunk

kiszédülmûvészekbeszámolhalászatnaszádhaszonhiszekkiszámít

kiszabiszomveszikleszakítkúszik

fejszékegy székmegszédüllopsznem szépelszédülerszényhússzínûfriss szódakalácsszeletkötszer

ápiszmészzenészmerészleszfogászmamlaszhosszlõszhumusz

hiszikmésszéteszemházszámmasszafosszonbuszunk

déli szélügyészekbeszántszabászatkaszáltavaszonkiszednyiszálkiszaladkiszólítteszikbeszabadulnyuszi

fejszeegy szemmegszedkapsznem szedelszedperszekevés székvasszög

kavicsszemmetszett

fityiszvészcsempészrészrepeszkalászkopaszoroszszöszautóbusz

díszítnézz szétveszemrászállmaszatolnyoszolyabambuszunk

régi székbûvészekbeszámítfogászatkaszálókopaszonpiszekiszállTiszaviszonyítmesszileszabalkuszik

hajszálegy szájmegszánköpsznem szállelszálleperszárvéres szemhess szúnyogbocsszájharmincszor

ciszegészcsibészkérészreteszlovászkuvaszporoszjösszkókusz

vízszint

részétmeszelõrászántavasszalkoszolkaktuszunk

piszékvegyészekbeszállítborászatNaszályakasszondíszelegiszákkiszabadítiszonyveszítbeszaladalamuszi

hajszaegy szalagmegszabtépsznem szabelszaladvérszagkisszerûpiros szûrkapocsszöghatszor

teniszpenészszínészerdészeresztoklásztapaszrossznõszfókusz

kiszívvészétvesszengyászátkamasszalgonoszokgyûszû

visszérszínészekleszáradhadászatHasszánmamlaszokszisszenisszák

isszakiszólfeszítleszakadpuszi

hajszolegy szobamegszólbabszemnem szólelszólbérszolgapiros szájvarázsszembocsszõrötször

A szitával szitálunk. - A szél szétfújja aszénát. - Szedegeti a galamb a szemet. - Száguld aszánkó. - Szandálban szalad a fiú. - A szoknya a szobábanvan. - A szövõnõ szövetet szõ. - A szúnyog nem hagyszundikálni. - A szünidõben a szüleimmel vagyok. Szilvia szõlõt eszik a szobában. - Esztike hosszúszoknyában szaladgál. - Guszti szépen szaval a negyedikosztályban. - A kígyó kúszik-mászik a szikla szélén. - Ahalászok a Tiszán halásznak. - Szépen meszelik a házfalát. - Õsszel szedik a szõlõt. - Szövetbõl szabja aszabó a szoknyát. - A lisztet meg szokták szitálni. Szil szál szalmaszál. - Szuszi-muszi nyuszika. -Hiszi a piszi. - Eszem iszom szuszogok. - Teszek-veszekmotoszkálok. - Isze-pisze Esztike. - Kesze-kusza háló. -Szisszen-szusszan szöszmötöl. - Össze-vissza szaladok. A színjátszók egy része nem tud szépen beszélni.Pöszén beszélnek. Szilvia szeretett szavalni, de rosszulmondta az sz hangot. Pösze volt. Szomorú volt, hiszentudta, szépen szavalni pöszén lehetetlen. Eszerintszegény kénytelen volt beszédtanárral veszõdni, hogy szhangjai szépek legyenek. Legelõször Szilvia megtanulta anyelve hegyét lent a foga alá illeszteni. Szembe hozta afogait. Sziszegett. Elõször föl-fölszaladt a nyelve, deelõbb-utóbb megszokta azt, hogy a nyelvét nem szabad arégi megszokott helyére engedni. Amikor a sziszegõket márjól ejtette, szótagokat mondtak:sziszészeszászaszoszöszuszü. Eztán jöttek a szavak:szitakötõ, szilvafa, szõlõszem, teniszlabda disznófalkatavaszi szél. Mondatokat mondtak, amelyekben az sz hangtöbbször szerepelt. Próbálkoztak szavalattal de hamarészrevették, hogy Szilvia vagyszépen beszél, de rosszul szaval, vagy szépen szaval, derosszul beszél. Tovább kellett sziszegni. Amikor Szilviamár beszélgetve jól ejtette az sz hangot, újból kezdtekszavalni. Egyszer jól ejtette a sziszegõket, egyszerrosszul, de már többször jól. Tíz hónapi munkába került,míg kialakultak az sz hangok, de még aztán tovább kellettfigyelni egy darabig, hogy el ne tévessze a sziszegõket.Több mint egy év után szûnta pösze beszéd.

Szép a szemem.

Szép a szájam.Szép a szoba.Szép a szõnyeg...

Eszik Szilvia.Eszik Gusztáv. Eszik a nyuszi.Eszik a disznó...

Széket viszek. Szénát viszek.Szalmát viszek.Asztalt viszek...

Szilvát eszem.Szõlõt eszem.Tésztát eszem.Káposztát eszem...

Hosszú szalag.Hosszú meszelõ.Hosszú vesszõ.Hosszú piszkafa...

Köszön a vadász.Köszön a halász.Köszön a bûvész.Köszön a színész...

Szánom bánom, -színe-java, -egy a haszna, -nesze neked, -bánja a szösz. - szõ-fon, tesz-vesz, -székely támad,székely bánja, -tisztelet a kivételnek, - anyámasszonykatonája, -majd felfalja a szemével, -ne szólj szám nemfáj fejem.

szil-szál-szalmaszállengõ hinta messze száll

jön a vadász fúj a szélnyuszi iszkol szalad fél

eszem-iszom dínom-dánomszõlõ szilva van a tálon

ingó-bingó hosszú fûszálfúvó szélben lepkét hintál

itt a hajnal kél a szellõszáll a légben könnyû felhõ

Szilvi hosszút sziszegett,Eszti néni nevetett:jól van Szilvi, nagyon jó volt,jól szisszentél, messze szólót.Mondjad: sziszészeszásza,iszi észé esze ásza.Jöhetnek a szavak szintén,szépen mondjad, épp úgy mint én:

szívem, székem, szemem, szám,szellõ, szõlõ, szünet, szán,iszom, eszem, sziszegek,teszek, veszek, piszegek,hosszú szoknya keszkenõpiszkafa meg meszelõ.Szépen szól a Szilvi szája,büszke nagyon a mamája.

A halász a Tiszán halászott, hosszan ült hasztalanul.Bosszankodott. Hopsz, lesz valami a hálóban. Húzta,húzta, húzta, nem tudta kiszedni. Jaj-jaj a hal húztavissza a halászt. Egészen a szigetig úszott vele. Szegényhalász ott kászálódott ki. A hal aztán büszkén mutattauszonyaival a keszegeknek: ilyen hosszú halászt fogtam.

Sok szilva.Sok szék.Sok szem.Sok szánkó.Sok szappan.Sok szó.Sok szõlõ.Sok szúnyog.Sok szülõ.

Csupa szív.Csupa szén.Csapa szem.Csupa széj.Csupa szalag.Csupa szó.Csupa szög.Csupa szú.Csupa szünet.

Zsuzsi szitál.Zsuzsi szédül.Zsuzsi szemtelen.Zsuzsi számol.Zsuzsi szalad.Zsuzsi szól.Zsuzsi szõke.Zsuzsi szundít.Zsuzsi születésnapja.

Színes szivacs.Széles zászló.Szeles utca.Szalagos mackócska.Szájas kisasszony.Szomjas cicuska.Szõnyeges szobácska.Szûkös csészécske.

A zizi színes.Zenél a díszdoboz.Sündisznócska mozog a bozótban.

A faház meszes.Hízik a disznó.+zlik a szilvásgombóc.A szalmazsákban zizeg a szalma.Finom a mazsolás kalácsszelet.

ILLYÉS GYULA: Mozdony

S-sz, behsok súly!Meg semozdul!Friss sze-net, habekapok:messze,messzeszaladok,szaladok...

NEMES NAGY +GNES: Mi van a szobában? (részlet)

A szobában van az asztal,leterítve szép damaszttal.

A szobában van a szék.Nem mondom, hogy csodaszép.

FAZEKAS ANNA: Fûrész, fejsze, kalapács

Fûrész fejszekalapács, kalapács,fészert eszkábál az ács.Fúró vasszögreszelõ, reszelõdolgozik a szerelõ.

Köszöntõ anyák napjára (népköltés)

Már megjöttünk ez helyre,anyánk köszöntésére.Anyám, légy reménységben,Köszöntlek egészségben.

Amennyi a zöld fûszál,égen ahány csillag jár,májusban a szép virág:annyi áldás szálljon rád.

GAZDAG ERZSI: Hófarsang

Északi szél, mit csinálsz?A dudádon mit dudálsz?- Du-du, mindig ezt fújod.Azt várom, míg elunod.

Most meg szederfánkra ülsz,s szederfánkon hegedülsz.Táncra hívod a havatodakint a fa alatt.

Hófarsang van. Itt a tél.Azért dudál ez a szél.Egy szál zenész magábansípol, dudál a bálban.

TÉNAGY S+NDOR: Bolondos mondóka

Héttõn egy szem makkot leltem,kedden délben földbe tettem,szerdán este vödröt vettem,csütörtökön megöntöztem,pénteken csak nézegettem,szombaton már büszkélkedtem, s akár hiszed, akár nem:vasárnap az én tölgyfámról,annak mind a tíz ágáról száz szem makkot leszedtem.

BUDA FERENC: Messzi nyargal

Messzi nyargal a zivatar,elrepül a szelek szárnyán,zeng a mezõ, pendül a dal,fennen fénylik a szivárvány.

FEKETE GYULA: Vonatosdi

Pszüh... pszüh...-szisszen a pára:indul a gõzösnemsokára.Szuh... szuh...-szusszan a mozdony:áll a bakter már a poszton.

Klitt... klatt...- kattog a váltó:szabad a pálya!-lobog a zászló.Aki velemnem utazik,gyalog mehetRakamazig...

Csattog a vas...hull a szikra hull...Hallod-e, most...nekiszaba- dul,...hogy zakatol?...Egyre csak azt...ziki-zaka- tolja:a vas- utaspotya- utas...potya- utasa vas- utas,jól van néki dolga!

Egy szög miatt (angol gyermekvers)

Egy szög miatt a patkó elveszett,a patkó miatt a ló elveszett,a ló miatt a lovas elveszett,a lovas miatt a csata elveszetta csata miatt az ország elveszett -máskor verd be jól a patkószeget! (Károlyi Amy átdolgozása)

KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai(részlet)

Este, este...

+rnyak ingnak,és bezárjuk ajtainkat,figyelünk a kósza neszre,egy vonatfütty messze-messze.És a csend jõ.

Alszik a homályos éjbekünn a csengõ.A díván elbújik félve.Szundít a karosszék.+lmos a poros kép.Alszanak a csengettyûk.Alszanak már mindenütt.A játékok, a karikahajtók,a szegény tükör is hallgatag lóg.Ó, a néma csengettyûk.Az óránk is félve üt.Alszik a cicánk s a vén szelindek,föl ne keltsük -csitt -e sok-sok alvót.Alszanak a régi réz-kilincseks alszanak a fáradt, barna ajtók.

RADNÓTI MIKLÓS: Éjszaka

Alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom,alszik a pókháló közelében a légy a falon;csönd van a házban, az éber egér se kapargál,alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,kasban a méh, rózsában a rózsabogár,alszik a pergõ búzaszemekben a nyár;alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;fölkel az õsz és lopni lopakszik az éjben.

A három selyp (népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egyasszony, s annak három lánya. Szépek voltak, szelídek,szerények, szemrevalók, de mind a három olyan pösze volt,mintha csak egy foguk se lett volna. Már itt lett volna aférjhez menés ideje, de ha megszólaltak, minden legénynekelment tõlük a kedve. Egyszer egy idegen legény toppantbe hozzájuk. Nosza az asszony mindjárt kávét tesz föl,hogy majd szépen megkínálja vele a legényt, de alányoknak megtiltotta, hogy egyetlen szót is szóljanak,beszél majd õ helyettük is. Hallgattak is szépen, míg elnem kezdett futni a tej. Akkor aztán a nagyobb elkiáltjamagát: Put a té, put a té! A középsõ meg: Ne folj te, nemfabad befélni! A legkisebb is megszólal persze: De drágaa té, péndér addák! Nosza elszaladt a legény. Szaladt,szaladt, még a kávét sem várta meg.Osztán még most is házasodik, ha eddig meg nemházasodott.

KOSZTOL+NYI DEZSÕ: A szegény kisgyermek panaszai(részlet)

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelete tintával írnék egy kisleánynak,egy kisleánynak, akit szeretek.Krikszkrakszokat, japán betûket írnék,s egy kacskaringós, kedves madarat.És akarok még sok más színû tintát,bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,és kellene még sok száz és ezer,és kellene még aztán millió:tréfás-lila, bor-színû, néma-szürke,szemérmetes, szerelmes, rikító,és kellene szomorú-violaés téglabarna és kék is, de halvány,akár a színes kapuablak árnyaaugusztusi délkor a kapualján.És akarok még égõ-pirosat,vérszínût, mint a mérges alkonyatés akkor írnék, mindig-mindig írnék.Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:arany-imát írnék az én anyámnak,arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.És el nem unnám, egyre-egyre írnékegy vén toronyba, szünes-szüntelen.Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

11. C gyakorlatok:

cicécecácacocöcucü

icécecácacocöcucüc

iciécéeceácáacaocoöcöucuücü

etycietycéetyceetycáetycaetycoetycöetycuetycü

ekciekcéekceekcáekcaekcoekcöekcuekcü

elcielcéelceelcá

elcaelcoelcöelcuelcü

sziciszécészeceszácászacaszocoszöcöszucuszücü

cs-c (9-szer)

csücicsöcécsocecsacácsácacsecocsécöcsicücsicü

ecs-ciecs-céecs-ceecs-cáecs-caecs-coecs-cöecs-cuecs-cü

esz-ciesz-céesz-ceesz-cáesz-caesz-coesz-cöesz-cuesz-cü

címciáncitromcímezcélcégércélkitûzéscementcentenáriumcápacombcucli

cicacinkcifracinkoscédulacérnacékláscenticeremóniacáfolcopfcuppan

cipõcinkecirógatcímzéscégtáblacélratörõcélzatoscellacentercárizmuscobolycudar

cimbalomcipelciripelcímszócélpontcérnászacskócélozcentceruzacáfolatcolcukrász

ciklámencicomacirokcincogáscégcélrepüléscédulázásCeglédcenzúracammogcövekcukrászda

cikcakkCilicímercímescéhcégjelzéscédrusCecília

cenzorcafrangcölöpcukorka

cincivilcirkacicáscéllövõcéduláscégéresCelsiuscezúracakkosZürichcumi

vicclécneccpácdackóckötszfutsz

bíbicvigécvetszVácBugacmócRegõcluc

tanítszszanitécmetszlátszadszbohócteknõcdúc

sliccvétszheccakáckukacpalócbefödsztudsz

skiccéc-péc-kapulécec-pec-kimehetszrác

akadszkanócütszstrucc

lassítszRegécketrecsrácmalacvadócfutszhazudsz

vadítszvédszjegecsokácsápadszdaróchûtszkuruc

javítszsílécperecjátssztapadsztanoncsütszBucz

MicilécétecetfácánkacatpocokdöcögLacideci

picivécémetszetjátsszálvacakbohócokpöcökkaticafoci

biciklipévécébecenévrácáfolMacamócok

teknõcökbociBéci

kicipelábécédecemberfácánospacalkocogröcögtetbucianyuci

icipicirécétjegecespálcátvacakolmocorogröcögökIcahoci

LicijércétneccettálcátkacagkócosötszögTecakoccan

megcirógatláncelcammogkis cicalesz címfércel

megcéloztáncelcipelkis céllesz cégmérce

megcáfolsáncalcímkis cementlesz centitercel

megcukrozráncpolckis cárlesz cápa

arc

lakkcipõkancafilckis cöveklesz combérc

megcímezboncoltöltszkis cucclesz cicadurcás

Cili a cicával játszik. - A cipõbolt cégtáblájáncé betû van. - A cementet Cegléden vettük. - A cápanagyon nagy állat. - Cammog a medve. - Finom a libacomb.- A cövek, a cölöp fából van. - Cumival cuppog a picibaba.

Cipõt pucol Micike. - Kocog a paci, döcög ahintó. - Laci viccet mond. - Teca kacag. - Ici-piciMicike. - Vicik-vacak hitvány kacat. - Diceg-döcög akoca. - Bice-bóca bocika. - Inci-finci malacka. - Kuc-kuc, ne köhögj. - Maci Laci tévé maci. - Kacag-kuncog abohóc. Cilike picike cicája meghûlt. Hapci, hapci,hapci-ci. Talán picit hideg volt a tej, vagy éjjel a falmellett vacogott, ott hideg volt a hely. Hapci, hapci,hapci-ci. Köhögött a cica, hiába nyalogatta, pucolgatta,melengette a mamája. Mici cica nem gyógyult meg a picike.Cilike tejet melegített, egy pici tálba öntötte, egyicike-picike tablettát tett a tejbe. Két nap múlva acicuka meggyógyult, nem hallatszott a hapci, hapci,hapci-ci.

Micike nem tudott tanulni a pici Lacikától, meg anyávogó pici cicától. Bejött a mamájuk, cumit adottLacikának. Lacika elhallgatott, de Micike picike cicájatovább nyávogott. Micike elvette a cumit a mélyen alvóLacikától, odaadta Micu cicának,nyugodtan tanulhatta tovább a leckéjét.

Pici cica.Pici cipõ.Pici cinke.Pici cédula...

Játszik Cili.Játszik Laci.Játszik Mici.Játszik a cica...

Vacak polc.Vacak cimbalom.Vacak cipõ.

Vacak cégtábla...

Cili hívja cicáját,ici-pici cilukáját,hívogatja: ci-ci-ci,ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci-ci.Laci játszik a kuckóbankockával meg macival,Ica, Vica képet bámul,a képen egy boci van.

Mondok kilenc állatot,cé betû van benne,mondjad velem hibátlanul,mintha könnyû lenne:cápa, fácán, boci, paci,cinege, meg katica,koca, cinke, pici maci,mondd utánam Lacika.

Szép cipõ.Szép cégtábla.Szép Cegléd.Szép cápa...

Húsz cinke.Húsz cica.Húsz cédula.Húsz centi...

Csendes cincogás.Csendes ciripelés.Csendes cuppantás.Csendes kacagás...

A pákosztos cicácska tejesköcsögöt talált a táIcán, atálca a polcon volt, -A koszos koca kilenc malacával apocsolyában cammogott. -A lusta mackó téli álmát alusszaa kuckójában. - A pettyes katicácska pici fûszálacskánmászik. - A hatalmas cápa a Csendes-óceánban ficánkol. -Afácánkakas pompás színes tollaival délcegen lépked. -Lacika mackóban van, Micike pedig kockás szoknyácskában.-A kacsacombot ecetes céklával esszük. -Kilencvenkilenc,egy híján száz. -Az asztalos colstokkal méri a deszkákat,ha polcot szab.

SEBÕK ÉVA: Cinegenóta

A borókaligetben, hol a fáktörzse mazsolabarna,élt egy cinege,cin-cin-cinege,szép tolla tarkabarka,

valódi tarkabarka.

A borókaligetben, hol a bokrokzöldek, akár a körte,szállt az a cinege,cin-cin-cinege,röpdösött körbe-körbe,folyton csak körbe-körbe.

A borókaligetben, hol a gombákkalapja barackos sárga,gyûjtögetett acin-cin-cinegeezüst dalt ezüst kosárba,ezüst dalt ezüst kosárba.

TARBAY EDE: Félnótás nóta

Volt egy legény, Cibere, volt néki egy szekere, hej, Cibere, Cibere, hiányzott egy kereke.

Volt egy leány, Dilinkó, muzsikája tilinkó nem volt, csak fél kótája, félig szólt a nótája.

Nótáztak és döcögtek, leszálltak, meg fölültek, amerre csak kocogtak,a népek mind kacagtak.

CS+NYI GYÖNGYI: Kéregetõ

- Plim-plim,.cin-cin! -Picinkeciteráját a cinkekertek alján pengeti,verkliként nyekergeti.

- Cin-cin! Téli, picinkekéregetõ a cinke, citeráját pengeti, rezegteti, zengeti.

TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: ÓcÓc,póc,galambóc,fekete gombóc.

Óc,póc,babakóc,fülem mellettvan egy kis póc.

Ecki,becki,tengerecki,Tengerecki Pál!

Icinke-picinke (népmese)

Volt a világon egy icinke-picinke asszony. Annakaz icinke-picinke asszonynak volt egy icinke-picinketehene. Azt az icinke-picinke tehenet megfejte egyicinke-picinke sajtárba. Abból az icinke-picinke sajtárból azt az icinke-picinke tejet beleszûrte egy icinke-picinke szûrõn egyicinke-picinke fazékba. Azt az icinke-picinke fazekatrátette egy icinke-picinke padra, s befedte egy icinke-picinke fedõvel. Volt annak az icinke-picinke asszonynak egyicinke-picinke cicája. Az az icinke-picinke cica odamentaz icinke-picinke fazékhoz, felborította az icinke-picinke tejet. Ezért nagyon megharagudott az icinke-picinke asszony. Felkapott egy icinke-picinke nyújtófát,és úgy megütötte vele az icinke-picinke cicát, hogymindjárt elszaladt. Ha az icinke-picinke cica el nem szaladt volna,talán az én icinke-picinke mesém is tovább tartott volna.

MÓRICZ ZSIGMOND: Iciri-piciri

Ajaj, hol volthol nem...Volt egyszer egyiciripiciriházacska;ott lakott egy iciripiciri kis macska.

Volt annak kéticiripicirikis ökre,rákaptak egyiciripicirikis tökre.

Csizmát húz aziciripicirikis macska,

hová lett aziciripiciribarmocska.

Bejárja aziciripicirikis erdõt,s nem leli aziciripiciritekergõt.

Bejárja aziciripicirikaszálót,s nem látja aziciripicirikószálót.

Rátalál egyiciripicirikis tökre,bánatábaniciripiciritmeglökte.

Felfordult aziciripiciritököcske,benne a kéticiripiciriökröcske.

Megörült kéticiripiciriökrének:Vége van aziciripicirimesének!

12. Z GYAKORLATOK

zizézezázazozö

zuzü

izézezázazozözuzüz

izziézzéezzeázzáazzaozzoözzöuzzuüzzü

emziemzéemzeemzáemzaemzoemzöemzuemzü

egziegzéegzeegzáegzaegzoegzöegzuegzü

elzielzéelzeelzáelzaelzoelzöelzuelzü

erzierzéerzeerzáerzaerzoerzö

erzuerzü

sziziszézészezeszázázsazazsozoszözöszuzuszüzü

sziciziszécézészecezeszécázászacazaszocozoszöcözöszucuzuszücüzü

zsüzizsözézsozezsözázsazazsázözsezozsézuzsizü

edziedzéedzeedzáedzaedzoedzöedzuedzü

ziziZénózendülzálogzabzoknizöldzuhanyzümmög

zigótazérózengzárzakó

zokogzömökzúgzüllött

zihálzéruszebrazáporzablaZoltánzöngezubbonyzûrzavar

ziláltzé betûzergezávárzakatolZójazökkenzuhanzûr

zizegzenezengészárvazabálzongorazömzuhogzümmögés

zivatarzekezenészzárkazajzordzörögzúzmarazüllik

ízmézevezmázazhozõzhúzûz

vízgéznemezgázgaz

dobozköznyúzfûz

tízkézlemezvázhalmaztobozötvözkalauztûz

hízznézztegezmegalázfalazkobozgyõzblúzbûz

Alizindonézfelezmagázkanalaznyomozidõzztunguzbetûz

remízréznevezádázRakamazfokozfõzgrúzgyûrûz

híziknézzékezzelvázátazzalózonözönhúzzukûzzük

izzikmézzévezetházátgazzal

hozzongyõzzönnyúzzuktûzünk

tízigidézéskezetlázátkazalpózolfõzzönblúzunktûzzük

vizitelnézéslemezekLázárbazaltbozótözönölkalauzunkgüzü

Gizimézédeserezetrázáshazabozontközönmegkoszorúzzukfûzzük

bízikigézésrezetgázálarclazadolgozzonelõzzönnyúzzukbetûzzük ki

Lizirézzérendezzenfázáslábazatrozogagõzösgrúzunkszüzük

izémézzelevezés

vázalazítdolgozikhuzat

vizethézagbezármázolazértRozinyúzza

vízállásnézzükbezavarázikvazelinhozzábúza

izzadGézámbezörgetfázikhazámhozzadugóhúzó

izomRézilezuhanlázítazótamoziduzzog

kizöldüllézengkezünkrázúdítlazánjózanbuzog

ízületkézzelmezõrázendíthazudikrozzanthúzok

nem zizeglagzielzengi

nemzetmegzendülelzárkózik

nem zármegzápulelzavar

nem zakatolmegzavarelzongorázza

nem zokoglegzordabbfelzörög

nem zöldmegzörgetelzúg

nem zúgmegzúzódottelzüllik

A zizi zizeg. -A zé betû nehéz betû. -Zene zeng.- Nagy zajjal zakatol a vonat. - Zoltán zokog. -Zúg azuhany. -A mezõ zöld. -A víz eloltja a tüzet. -Az õzikenézegeti magát a vízben. -A kazánban ég a tûz. -A zümmögõméhek mézet gyûjtenek. -A ház mellett zöldell a fû. Izeg-mozog Zolika. -Tûzzel-vízzel vigyázzál. -Azom-fázom, nem izzadok. -Kézen-közön eltûnt. - Ezzel-azzal-amazzal. - Zimmeg-zümmög a mezõ. - Vigyázz, ha jöna vonat! Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Miközbenlegelt, nézegetett ide-oda vigyázott, fülelt, nehogy avadász jöjjön a közelébe. A közeli bozótban megmozdultvalami. Az õz mozdulatlanul állt néhány pillanatig, aztánfelszökkent, tagjait elnyújtva szinte úszott a mezõfölött. A bozótból a vadász odalõtt. Az õzike azonbaneltûnt a fák között. A hegyek zengve visszhangoztak azajtól. Aztán nem hangzott egyéb, pusztán a mezõzümmögött halkan.Zoli vizet hoz.Zoli mézet hoz.Zoli hozza a vázát.Zoli hozza az evezõt...Zenél Elza.Zenél Zoltán.Zenél Lizi.Zenél Gizi...

Tíz doboz.Tíz toboz.Tíz zokni.Tizennégy ház...

VARGA KATALIN: Gyermekversek

Ez itt a kék kannám.Ez a violám.Vízzel töltöm kannámat.Öntözöm violámat.

Ez itt a kék tálam.Ez meg a tyúkom.Vízzel töltöm tálamat.Itatom a tyúkomat.

Tûz, tûz, tûz!Ott a tûz !Eloltanám,de nem teszem.Mivé lennea két kezem?Ó mint tûz!

Méz, méz, méz!Itt a méz !Üvegtálateletöltöm,illatozómézzel töltöm.Itt a méz!

Víz, víz, víz!Ott a víz !Túl a mezõnkéken villan.Kék vizén aladik illan.Ó kék víz!

Szilvia zizit eszik.Széna zizeg a kazalban.Szegeden zene szól.Százan száz zászlót visznek.Szabja a zakót a szabó.Szól a zongora.Szövõgép zörög a gyárban.Szúnyog zümmög a szobában

Zsuzsi zenél.A dézsában víz van.A mazsola mézízû.A vizsla belegázolt a vízbe.Mázsálják a zabot.A zsebemben zizi van.Bözsi moziba ment.Dezsõ zongorázik.

Zoli és Zsolti a tûzõ napon pici zsömlécskéket csinálnak

vizes homokból. -Zenélnek, muzsikálnak a széles utcán afölcicomázott lakodalmasok. -A tûzoltók sebesenszáguldanak a tûzesethez. - Száz meg száz az éppenkétszáz. -A zsömle zizeg a zacskóban. -Géza és Dezsõhazafutnak a zuhogó esõben. -A vizeskancsó nem mázasedény. -A pici õzike csetlik-botlik, sehogy sem áll alábán. -Zakatol a füstös vonat, sebesen száguld.

VARGA KATALIN: Gyermekversek

Tüzet vittem elejtettem,tûzbe majdnem beleestem,tüzes volt a lapátom is,meggyulladt a kabátom is. Tûz! Tûz! Tûz! Ne játssz vele, lásd, hogy tûzVízbõl mertem, vizet mertem,víztõl én is vizes lettem,mert a vízbe beleestem,vízre többé nem mehettem. Víz! Víz! Víz! Jaj de hideg a mély víz!

Házasodik a manó.Van-e ház itt, eladó?Nincsen itt más eladó,csak egy csizma, lakható.

Erdõn, mezõn aki van,ma még táncolni akar.Nosza fogjuk a csizmát,építsük be a tisztást.

LELKES MIKLÓS: Vitorláson

1 x 10 az tíz.Csobog kéklõ víz.2 x 10 az húsz.Szellõ-csikó húz.3 x 10 az harminc.Amíg húz, hát baj nincs.4 x 10 az negyven.Csuda jó a kedvem!5 x 10 az ötven.A túlsó part ködben.6 x 10 az hatvan.Bodri reánk vakkan.7 x 10 az hetven.Büszke sirály rebben.8 x 10 az nyolcvan.A mentõv hol van?

9 x 10 kilencven.Ha kell, vízbõl kimentsen!10 x 10 az éppen száz.Vízbe ne ess, kis pajtás!

ILLYÉS GYULA: Munka

Az elsõ megrázó élményem a kerék-abroncsozáslett. Harapófogókkal ragadták meg a segédek a hatalmasszéntûzben izzó vaskarikát. +gy futottak vele afakerékhez .Az egyik inas a nagykalapácsot tartotta, amásik a vödröket. A vaskarikát, amely fehérenizzóállapotban tágult, a kerékre helyezték. Apámvillámgyorsan kezelte a kalapácsot. Közben vezényelt. Afa tüzet vetett. Odazuhintottak egy félkanna vizet. Akerék gõzt s füstöt lökött. Újból tûz lobbant. Újra víz.Aztán az utolsó gõz-bokor is szétlebbent.

Az õzike a zöld mezõn legelgetett. Zizzent a bozót. Az õzodanézett, mi az a zaj? Valami izeg-mozog a bozótban.Géza ült ott fényképezõgéppel a kezében. A hiú õz azonnalmozdulatlan pózba vágta magát.

13. S GYAKORLATOK

s-us-üs-os-ös-as-ás-es-és-i

susüsosösasásesési

usüsosösasásesésis

ussuüssüossoössöassaássáesseésséissi

ut-suüt-süot-soöt-söat-saát-sáet-seét-séit-siulsuülsüolsoölsöalsaálsáelseélséilsiursuürsüorsoörsöarsaársáerseérséirsi

uksuüksüoksoöksöaksaáksáekseékséiksi

sz-s (9-szer)

szisüszésöszesuszásüszasaszosászöseszusészüsi

isz-suisz-süisz-soisz-söisz-saisz-sáisz-seisz-séisz-si

ucs-suucs-süucs-soucs-söucs-saucs-sáucs-seucs-séucs-si

ic-suic-süic-soic-söic-saic-sáic-seic-séic-si

súly, suba, suttog, suhan, súg, sunyi, súgó, suhint,sugár, súrol, surran, sudár, súrlódás, súrolókefe,surrog,sugdolódzás, suhanc, súlyemelés, súlyosbít, súlyzó,

sütemény, sült, süket, süt, sül, sütõ, süveg, süllyed,sûrû, sügér, sürgés-forgás, sürget, sürgöny, sündörög,süketség, sündisznó, sütõkemence, süllyesztõ,

só sólyom, sovány, sonka, sok, soha, sólet, som,sor sorompó, sodrófa, sógor, sorrend, sorvad, sótartó,soros,sokszor, sorozat, sorakozás, sorszám, sorsjegy,sósborszesz,

sövény, sõt sötét söprû, söpör, sör, sörény, sömör,söntés, sötétség, sörözõ, söröskancsó, sötétzöld,

sajt, saláta, sakál, sakk, salak, satu, savanyú, sapka,sarok, saroglya, sajtár, sarkantyú, saru, Sarolta,sakkozás, sajátságos, sajtószabadság, sarjadzás,

sál, sámli, sánta, sáv, sámfa, sápadt, sás, sáska,sár, sátor, sárkány, sárga, sárgarépa, Sári, Sándor,sápadság, sárcipõ, sárgabarack, sárgaréz, Sárospatak,

semmi, segéd, senki, selyem, selejt, seb, segít,seper, selyemhernyó, semerre, sereg, seregély, serény,

sebész, sebláz, segédeszköz, segédszemélyzet, segítség,séta, sétahajó, sétabot, sétány, sérült, sérteget, sérv,

síp, sí, siet, sima, simogat, sík, sikál, sikít,sír, sirály, Simontomya, siker, sikátor, sintér, sivár,sietség, sípszó, sízik, sincs, sípcsont, síléc, sikkaszt,

hús, tus, Etus, mókus, kapus, bús, fuss, koldus,Rókus, trópus, borús, darus, árus, pszichológus, bacilus,

hûs, üss, kisbetûs, hegedûs, gyûrûs, becsüs,

hatos, kalapos, lakatos, alapos, fokos, okos, dolgos,gyalogos,aranyos, darabos, akaratos, takaros, traktoros, haragos,kormos,szalagos, zajos, maszatos, piszkos, mocskos, dacos,csapos,

ötös, õs, öblös, hõs, tejfölös, felelõs, ijedõs, büdös,erõs, rögös, vörös, Kõrös, sörös, pörös, bõröndös,szellõs, szöszös, közös, közömbös, szõrös, göcsörtös,csõrös,

kakas, magas, has, vas, talpas, vajas, havas, kas,farkas, garas, hármas, bogaras, agyaras, Fogaras,tarajas,fazekas, hazafias, húszas, harcias, szorgalmas, mocsaras,

ás, lakás, más, bontás, pompás, lopás, vágás, állás,rakás, akarás, vakarás, takarás, harapás, nyaralás,aratás,szabás, csapás, csodás, szántás, kaszálás, kúszás, úszás,

leves, les, kedves, hetes, hentes, egyes, begyes,veres, egres, keres, deres, eres, epres, repes,hitves, csendes, kezes, ecetes, zsebes, cserepes,zengzetes,

kés, és, bélés, kevés, ülés, üdülés, kiütés, fütyülés,kerítés, terítés, erõdítés, fürdés, gyûrés, tûrés,sûrítés, rés, derítés,csípés, zizegés, zsindelyezés, szigetelés, bicegés,színezés,

kis, Pilis, Julis, hamis, Maris, kõris, tigris, Boris,

búsul, fussunk, húsunk, kapusunk, logopédusunk, jussunk,oson, kalaposok, lakatosok, bolondosok, hatosok,kösöntyû, ötvösök, õsök, hõsök, kössön, felelõsök,hasam, Kassa, lassan, magasan, tilalmasan, vasal, hasal,ássál, kását, lássák, állását, hallását, látását,vallását,mese, Emese, esemény, keselyû, vese, begyesen,késés, vésés, egészség, készség, vitézség, ügyészség,Misi, kisiklott, kisiet, hamisít, kisimít, visít,tusa, búsan, fussak, USA, öttusa, gyanúsan, juhsajt,falusi, dúsít, búsít, gyanúsít, árusít, trópusi,óvatosan, alaposan, mosat, hangosan, okosan,

vasárnap, hasát, magasság, nyakasság, hazafiasság,lassít, hasít magasít, havasi, vasipar, alkalmasint,ásó, vásott lakások, szántáson, másol, kopások,ásít fásít megmásít alásimul, rásiklik, rásípol,esély, besétál, tessék, etessél, vessél, lesérül,vésõ, késõbb elésöpör, késõn, felésöpör, vésõk,

elsuttog, felsüvít, felsóhajt, elsõ, belsõ, elseje,korsó, borsó, harsog, Varsó, harsány, versek, társít,hárs, mars,legsudárabb, megsült, legsoványabb, megsajnál, megsegít,20 sütemény, 20 suba, 20 sonka, 20 sajt, 20 sétabot.

Súg a súgó. -Sütik a süteményt. -Sós a sonka. -Sötét a sövény. -Savanyú a saláta. -Sárga a sál. -Semmisem. -Sétabottal sétálunk. -Síppal sípolunk.

A sikló siklik a sásban. -A süni oson a keskenyösvényen. -Annuska mesét olvas. -Tessék sóssütemény. -Asóval ássák a földet. -A vasalóval vasalnak. - Finom ahúsvéti sonka. -Havas esõ esik. -Keskeny a vasúti sín. -Festékkel festi a kifestõkönyvet a kislány. .-Mesekönyvbõl olvassák a mesét. -Fésûvel fésülködnek.

Mese-mese meskete. - Tessék-lássék. - Sebbel-lobbal. - Selát, se hall. - Véges végig. -Meg se kottyan. -Idesüss. -Üsse kõ. -Aki nem siet, elkésik. -Ahogy esik, úgy puffan.-Esõ után köpönyeg. -Ami késik, nem múlik. -Végestelenvégig. -Lassabban a testtel. -Oda se neki. -Ez se jó, azse jó. -Ha te úgy, én is úgy.

Annuska és Sanyika keskeny úton sétálgattak.Melegen sütött a nap. Július volt. A kislány és a kisfiúleültek a hûvösbe egy fa alá. Sanyi ijedten pattant fel:tüskébe ültem. Nem tüske, nevetett Annuska: süni. A kisállat félelmes tüskéi, mint hegyes tövisek védték asünike testét. Jó lenne magunkkal vinni, mondta Annus.Hogyisne, meg se lehet fogni, felelte Sanyika, te még nemtudod, milyen hegyesek a süni tüskéi! Különben siessünk,esni fog! Valóban, pillanatok alatt sötét felhõk gyûltekfölöttük. Helyes, fussunk mondta Annus, és otthagyva akis sünit, sebesen futottak fedél alá. Másnap ismét végigsétáltak az ösvényen. Megintott volt a kis süni, de beteg volt. Betették a sünit atáskába, és siettek vele, hogy segíthessenek. A táskát akonyhába, a sámli mellé tették, és a veteményesbe menteksalátát tépni a süninek. Lompos kutya beosont a konyhába.A sámli mellé settenkedett. Gondolta, kilopja a táskából,ami benne van. Sajtot, sonkát sejtett benne. Óvatosanbedugta a fejét: ki sem tudott gabalyodni. Táskával afején vágtatott a veteményesbe.

Széles suba.Széles sütõ.Széles sonka.Széles sövény.Széles sajt.Széles sál.Széles selyem.

Széles sétahajóSzéles sítalp.

Vicces süveg.Vicces sapka.Vicces sétabot.Vicces mese.Kilenc sütemény.Kilenc sólyom.Kilenc sakk.Kilenc sajt.Kilenc sámfa.

Vizes salak.Vizes sás.Vizes sín.Vizes lakás.Vizes kés.Vizes mosóteknõ.Vizes mosogatótál.Vizes ásó.Vizes táska.

Zsuzsi csomagjában sajt van.A zsákban csokoládét hozott a Mikulás.A dézsában pancsol Annuska.Zsolti ecsettel fest.Dezsõ bácsi mesélA zsemlét elcsente a kiskutya.A zsebemben nincsen semmi.Mazsolás kalácsot sütött Emese.A vizsla csontot és húst eszik.Zsóka locsolja a muskátlit.

VARGA KATALIN: Süt a mama

Süt a mama, süt.Süt a mama, süt.Sárikának,Marikának,süt a mama süt.

Süt a mama, süt.Süt a mama, süt.Túrós rétest,mákos rétest,süt a mama süt.

Rétest ettem kettõt,Te is ettél kettõt,Kis KelemenZakariásevett tizenkettõt.

DONASZY MAGDA: Itt a kifli

ltt a kifli: ropogós!Kicsit édes, kicsit sós!Kakastejjel sütötték:a kemence meg a pék.

ORB+N OTTÓ: Napkérlelõ

Süss ide, süss ide,édes nap,addig jó, mígfényes vagy!

Népi mondóka

Süssünk, süssünk valamit,azt is megmondom, hogy mit:lisztbõl legyen kerekes,töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,túróval bélelve,csigabiga rétes,kerekes és édes.

Súlyos suba.Súlyos sín.Súlyos vas.Súlyos ásó...

Keskeny sál.Keskeny kés.Keskeny vasút.Keskeny ösvény...

Vastag sütemény.Vastag sonka.Vastag bélés.Vastag vésõ...

+sít Annus.+sít Pista.+sít Jóska.+sít Misi...

Sanyi mesél.Édesanya mesél.

Böske néni mesél.Jánoska mesél...

Sós a sütemény.Sós a sonka.Sós a hús.Sós a leves...

Süt a nap, süt a nap,nagyon süt a nap,Annus, Sanyi sétálnaka hûs fák alatt.

Esik esõ, nem süt a nap,Annus, Sanyi otthon vannak,okos kislány most nem sétál,otthon ül, vagy ablakban áll.

Este, este, késõ este,elpihen a baba teste,álmos a kis Jánoska,jólesik a vánkoska.

Ess esõ hevesen,nõjön a fû kedvesen,fényesedjen a faág,mosolyogjon a világ.

A kis kakas ásott, ásott,fölásta a fél világot,sóskát vetett a földbe,leste, leste megnõ-e.

Esõ esett, sütött a nap,nõtt a sóska napok altt,boldog volt a kis kakas,tele is lett négy nagy kas.

Süss fel nap,fényes nap,a kis libák, hûs fûben,megfagynak.TARBAY EDE: Macskazene (részlet)

Síp, síp,nádsípfújd a végit,felvisít.

DON+SZY MAGDA nyomán: Mókusgondok

-Makkos mókus! Fenn a fán,

Mi a bajod kis komám?-Hej! Egyedem-begyedem,Tanakodom: mit egyem?Seje-huja! Lombos ág,Bekapom a mandulát,Nekiesem sebesen,Hej! Egyedem-begyedem.

KORMOS ISTV+N: Mese Vackorról

A csavargás

Volt egy boglyos,lompos,loncsos,és bozontos,Vackor nevûkicsi medve,nem is medve,csak egy apró,lompos,loncsosés bozontos,piszén pisze kölyökmackó.Az volt ám csak nagy csavargó,egész nap járta az erdõt -hiába kereste anyja,bömbölt utána apja.

Addig,addig,míg elérte,el az este.Este,este,csöndes estesötét a távola messzesötét a hegyés az erdõ.Fenn az égbolt elsötétül,a kék sötétebbre kékülsötét dunyha:száll a felhõ.Fél is ám a kicsi medve,mert elmosta,el az este,elmosta az árkot-bokrot,amin általlompos,loncsosés bozontos,piszén pisze kölyökmackóaz otthonát megkeresse.És bánatában,vigasztalan búsultábanszíve majdhogy megszakad.

Hát az apjamit csinál?Sûrû erdõn csatangolhat,barlangokban barangolhat,míg egy fa alatt meglátja,ölbe kapja csöpp fiát:És apjával akkorhazasétál Vackor.

Reggel

Másnap reggela napocskasugarát özönnel ontja:rásüt a kerek világra,Vackorék hûs barlangjába,és a barlanghûvös mélyénama alvókölyökmackóhíres,neves,nevezetes,piszén pisze xsöpp orrára.Hanem bizonykettõt ásít,óriásit,s fordul szépen a hasára.Apja így szól:Kelj föl, Vackor,hogyha én elnáspángollak,istenesen elporollak,sajogni fog ám a bunda!

Erre Vackorszökik talpra,két mancsával elfésülikerek kobakján a boglyos,lompos,loncsosés loboncos,híres,neves,nevezetesnagy bozontját.Reggelije:tejeskávé,kávé melléédes málé.Hívja apja:induljunk az óvodába.És elindult akkoróvodába Vackor.Hej óvodaóvoda,de fényes az ablaka, zsibong a sok

gyerek benne;olyan, mint egy kacsalábonforgó, ékes palota.

KORMOS ISTV+N: A kevély kiskakas

Hol volt,hol nem volt,volt egy kevélykiskakas,tarka tollas,tarajas,piros lábú,piros csõrû,begyeskedõkiskakas.Ejhaj, csibekas!Kevély volt a kiskakas.Ez a kevélykiskakas,tarka tollas,tarajas,talált egy szemgyöngyöcskét -csillogó,villogó,kényes,fényesgyöngyöcskét.Ejhaj, csibekas!Megörült a kiskakas.Hát a kevélykiskakas,tarka tollas,tarajas,kitátottacsõröcskéjét,s hamm!bekaptagyöngyöcskéjét.Csõriben agyöngyöcskével,kényeskével,fényeskével,ide szállt,oda szállt,az udvaronszaladgálta kis kevély kakaska.

Ejhaj csibekas!Szaladgált a kiskakas.Meglátta egytyúkocska,s kérve-kérte:"Kakaska!Add ide agyöngyöcskét,hadd játszódjakkicsinykét."

De a kevélykakaskaa gyöngyöcskétnem adta.Szaladt,szaladtmesszire,gyöngyöcskévelcsõribe',meg se állt aTiszáig,Tisza szélsõpartjáig.A víz fölé hajolvamit látott a habokba?Egy kevélykiskakast,tarka tollast,tarajast,kényes,fényesgyöngyöcskeragyogott acsõribe.Egy garas,két garas!Elámult akiskakas!Piros csõrreltátogatott,gyöngyöcskéhezodakapott.Mikor csõrétkitátotta,gyöngyét vízbepottyantotta.Volt, nincs,hova lett?A gyöngyöcskeoda lett!Kukurikú, csibekas!Megjárta a kiskakas.

JÓZSEF ATTILA: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,se istenem, se hazám,se bölcsõm, se szemfedõm,se csókom, se szeretõm.

Harmadnapja nem eszek,se sokat, se keveset.Húsz esztendõm hatalom,húsz esztendõm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,hát az ördög veszi meg.Tiszta szívvel betörök,ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,áldott földdel elfödneks halált hozó fû teremgyönyörû szép szívemen.

ADY ENDRE: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog õse,Sem rokona, sem ismerõseNem vagyok senkinek, ,Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,Észak-fok, titok, idegenség,Lidérces, messze fény,Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok így maradni,szeretném magam megmutatni,Hogy látva lássanak,Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:Szeretném, hogyha szeretnénekSlennék valakié,Lennék valakié.

ILLYÉS GYULA: Gyermekkorom zivatarai

Az esõ, az országos is, illetõleg fõleg az,másutt cammogás, egyhelyt-topogás - lassú helybenfutás,reménytelenül elsárosodó országutakkal. A hegyifalvakban, ami az én gyermekkoromban még Ozora is volt,az esõk úgy jöttek, mint a lakodalmak. Hirtelenül, mégisszertartásosan. Mindenkinek dolgot és élményt adva. Éleskezdetük volt, éles végük, de még azután is rengeteg

utóeseményük. Úgy jöttek, mint a gyorsvonatok. Az égboltegyik felén még dühöngõ fénnyel uralkodik a nap. Aböglyök élesebb csípése, a hangya-karavánok vágtatásajelez ugyan valami sorsszerû sürgetést, de a kövéren,ritkásan, gyémántos szikrázással leforgó elsõ cseppolyan, mintha egyben az utolsó volna. Mi ez a tikácsolás? Az enyhén-lejtõs fõutca közepén végehosszatlanulhúzódó bokrokból a delelõ tyúk haza iszkol. A bokor-sormegrezzen. Alatta a mély, a lovasembert elrejteni képespatakágy egyszerre fölhördül. Fehérsörényes fõ emelkedikki belõle, aztán piszkossárga hosszú test. Örült szörnyekvágtatnak már, a bokrokat maguk alá gyûrve, a házankéntfölállított kis gyalogjáróhidakat magasbavetve. Amagyarázat: kint a felsõ határ cukorsüvegként meredõhegyeiben már húsz perce zuhog a zápor; a rohanvaösszegyûlt vízelõbb ért ide, mint maga a borulás; ez a falu fölött csakmost rántja el a villámot, majd csörrenti össze amennydörgés közeli cintányérjait. De megesik, hogy aszörnyeteg a szabályosan lefolyt esõ végén vagy annakelmúltával tör be; ilyenkor a felhõk ellenkezõ iránybanhaladtak.

14. CS GYAKORLATOK

csucsücsocsöcsacsácsecsécsi

ucsücsocsöcsacsácsecsécsics

ucsuücsüocso

öcsöacsaácsáecseécséicsi

urcsuürcsüorcsoörcsöarcsaárcsáercseércséircsi

sucsusücsüsocsosöcsösacsasácsásecsesécsésicsi

c-cs (9-szer)as-csuas-csüas-csoas-csöas-csaas-csáas-cseas-cséas-csiic-csuic-csüic-csoic-csöic-csaic-csáic-cseic-cséic-csi

cicsücécsucecsocácsöcacsacacsácöcsecucsécücsi

csuka, csutka, csúnya, csúf, csuma, csúfol, csuha,csupán,

csúcs, csuk, csupa, csuklya, csukló, csuklik, csurran,csúszik,csupasz, csúz, csúszós, csúzli, csúszás, csúszómászó,csúzda,

csülök, csüng, csücsül, csütörtök, csûr, csûrcsavar,csüng

csomag, csont, csónak, csobog, csoda, csók, csóka,csókol,csokoládé, csomagol, csodálat, csóvál,Csongrád, csokréta, csorda, csokor, csorog, Csongor,csoszog, csomóz, Csobánc, csodás, Csóványos, csomagolás,

csöngõ, csõ, csönd, csöpög, csökken, Csöpi, csöpp, csõd,csõr, csörög, csörömpöl, csömör, csöröge, csörgõ, csöbör,csõsz, csöndes, csöves, csövezés, csökönyös, csöpögés,

csap, család, csalán, csak, csapat, csal, csajka, csak,csat, csahol, csakhogy, csalafinta, csalogány, csata,csalfa,csapás, csalás, csatázás, csatlakozás, csapszék,csapszeg,

csákó, csákány, csábít csámcsog, csáp, csácsog, csángó,császkál, csábítás, csámcsogás, császár, csárdás,csámpás,

csengõ, cseh, csekély, csekk, csel, csepp, cseléd,cserép, cseber, csepereg, csermely, cserje, cser,cserény,csempész, csenevész, cselekvés, csengetés, cselédség,csekélység,

cséve, cséplõgép, csépel, csésze, csészealj, cséplés,csiga, csillag, csikó, csibe, csintalan, csinál, csipog,csíz, csípõs, csizmadia, csikós, csillagász, csilingelés,

papucs, kukucs, fuccs, Inárcs-Kakucs, fûts, hûts,bocs, kapocs, locs-pocs, Mágocs, öcs,pamacs, makacs, ács, kalapács, fakopács, Lukács,meccs, bekecs, Pécs, Bécs, mécs,kavics, javíts, indíts, Babits, taníts, lendíts,kocsonya, locsog, bocsok, locsoló, locsol, köcsög,kacsa, facsavar, acsarog, facsar, rácsát, kalácsát,ecset, mecset, fecseg, kecses, becses, vétség,bécsi, kocsi, vacsora, tócsa, loccsan, látcsõ,

felcsap, elcsábít, felcser, tölcsér, kulcs, váltson,karcsú, Marcsa, Borcsa, Tercsi, harcsa, vércse,lencse, kancsó, háncs, bogáncs, mancs, narancs,megcsuklik, megcsókol, megcsap, legcsendesebb, megcsíp,kis csuka, kis csülök, kis csónak, kis csöngõ, kis csap,kis csákó, kis csempe, kis cséve, kis csikó, vascsõ,20 csutka, 20 csóka, 20 csöpp, 20 csikó, rosszcsont.

Csúfolódni csúnya dolog. -A csüggedt ember

lecsüggeszti a fejét. - A csomagban csokoládé van. -Csönga csöngõ. -Csattog a csalogány. -Cseppen a csepp.-Csépela cséplõgép. -Csillog a csillag. -A bácsi tolja a kicsikocsit. -A kicsi fiú pancsol a tócsában. Csitteg-csattog. -Csurran-cseppen. -Liccsen-loccsan. -Csip-csepp-cseppecske.-Csiga-biga. -Kicsikacsa. -Kecske-fecske. -Csip-csip-csóka.-Encsem-bencsem.

Csúnya csutka.Csúnya csomag.Csúnya csõ.Csúnya csat...

Csillogó csöngõ.Csillogó csajka.Csillogó csap.Csillogó csillag...

Csinálom a csónakot.Csinálom a csákányt.Csinálom a cséplõgépet.Csinálom a csizmát...

A csacsi csuda igénytelen állat, elég neki acsalán, a bogáncs. Ha csínján bánunk vele, nemmakacskodik, kicsiket lépkedve vidáman üget a kicsi kocsielõtt, vagy csomaggal a hátán csöndben bandukol. De hamegmakacsolja magát, csökönyösen megáll,hiába csapkodjuk, vagy csalogatjuk, el nem indul. A kicsicsacsi nyakába csengõt kötnek. Ott csetlik-botlik amamája mellett csilingelve. A tócsákban, csobogópatakokban megcsodálja csodás füleit, csóválgatjafejecskéjét, belecsobban a pocsolyába, megcsendülcsengõje, vidáman szökdécsel tovább.

Itt a kecske,ott a fecske, kecske, fecske,két fejecske.

Kicsi kacsa kacsácskabecsobbant a tócsába,pancsolt, locsbolt, tocsogott,a tavacska csobogott.

OIvad a jégcsapcsöppen a cseppcsöpög a hólécsip-csep-csipi-csep

Sok csuka.Sok csont.Sok csokoládé.Sok család...

Szép család.

Szép csapat.Szép csákó.Szép csikó...

Pici csónak.Pici csomg.Pici csõ.Pici csibe...

A kecses kecske vidáman szökdécsel az akácosbozótban. -A csinos köcsögben méz illatozik a polcszélén. -A fecskék a fészek építéséhezszalmaszálacskákat, zöld fûszálat cipelnek. -Mocskoscsészébõl még a macska sem issza meg a tejecskét. -Akocsis az anyakanca mellett szoktatja a kocsihoz a picicsikót. -A száncsengõ kedvesen csilingel szánkózás közbena diccenõ-döccenõ úton.

VÉGH GYÖRGY: Dalocska

Legszebb város Piripócs,ott lakik egy medvebocs: piripócsi medvebocs.

Ha nem volna Piripócs,nem lenne a medvebocs: piripócsi medvebocs!

Csip-csip csóka (népköltés)

Csip-csip csókavak varjúcska,jó volt-e akisfiúcska?Ha jó volt akisfiúcska,ne csípd meg õt,vak varjúcska!

TÓTFALUSI ISTV+N: Soroló

Jégcsap,csepegõ,füsti fecske, csevegõ,csiga-biga, csoszogó,kicsi kacsa, totyogó.

Csicsijja (népköltés)

Csijja, csicsijja,álmos a baba,aludj, kicsikém,

csijja, kiscsibém.

KÉPES GÉZA: Jancsika meg a libák

Ihol baktat a csacsi, hátán ül a kis Jancsi. Papírcsákó a fején, azért olyan nagylegény.

Odafutnak a libák, csapnak is nagy galibát: csacsi orrát csipkedik, Jancsi lábát tépkedik.

Bõg a csacsi, rúgkapál,Jancsi vadul kiabál.Sír Jancsika, könnye hull,leszállott a csacsirul.

A csákója leesett,a kardja meg elveszett.A csacsira nem ül már,ezután csak gyalog jár.

DAR+ZS ENDRE: Csupa sár

Most az utcaCsupa sár, csupa sár,Sári néniKiabál, kiabál.

"Hallottad-eTe macska, te macska,VigyázzálA talpadra, talpadra."+m a macska,Hiába, hiába:Beugrott aSzobába, szobába.

Sári néniKiabál, kiabál:"juj a szobámCsupa sár, csupa sár."

VARGA KATALIN: Cirmos és Csóri

Cirmos cica s Csóri csókacsütörtökön este,csendben osont a pincénkbe;egy kis egérlesre. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!

csörrent a kulcs, nyílt a pince,s a két barát ámult.Csodálatos, jó lakomavolt mi elé tárult. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!-Cirmos, nézd, egy csupor tejfel! -súgta Csóri csóka.-Csurratott méz az üvegbens jó bor a hordóba! Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!

Csórikám, e kerek sajtot -súgta a kis macska -kóstoljuk meg. Csípj belõle,ne hagyd itt, te csacska! Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!

Csupor tejfelt mind kinyalták,a mézet befalták,s nagyapó kis bicskájávala sajtot felvágták. Csóri mondta: -Csak csendben! Cirmos mondta: -Cikcakkban!

Csakhamar a hordók mellettcsücsült Xsóri csóka.- Csapoljuk meg, kedves macskám,ez lesz ám a móka! Csóri mondta: - Csak csapra! Cirmos mondta: - Csurrantva!

Csapra verték, kicsurgattákbizony mind a hármat,mind megitták, táncra keltek,csûrdöngölõt jártak. Csóri mondta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban!

Csattant a zár, s Cili nénémfutott le a zajra,csihi-puhi a seprûvelmindkettõt elrakta. Csórit verte csak csendben,Cirmost verte cikcakkban!

Csend lett végre a pincénkben,nem szólt már a nóta.Csapzott hátát nyalogattacica s szegény csóka. Csóri súgta: - Csak csendben! Cirmos mondta: - Cikcakkban!

VARGA KATALIN: Mosó Masa mosodája

Mosó Masa a szorgos medve egy nagy táblára pirosbetûket festett: MINDEN MOCSKOS BUND+T TISZTARA MOS MOSÓMASA. -Ez lesz csak igazi mulatság! -rikkantott acsuklyás majom. -Segítsek? -Van már segítségem -felelte Masa. Elõkerült MosóMasa kis öccse, Misu is. -Gyûjts rõzsét -reccsent a sok ág. -Mit segítsek még? -Gyújts tüzet a katlan alá! Segíts a dézsábavizet önteni! Készíts kötelet is! Feszítsük ki két faközé!Miközben Masa és Misu sürgött-forgott, egymás utánmegérkeztek a megrendelõk.Elsõnek a kényes hermelin érkezett:-Tisztíts ki, kérlek.Loccsant a víz, habzott a szappan. Megérkezett a feketemedve:-Tisztíts ki engem is, kedves rokon!A kedves rokon másfél óráig csutakolta a medvét. Hanemahogy feltette a kötélre száradni, az egyik fa nagyotreccsent, és az összes kimosott állat letoccsant a fûre.Hû micsoda kavarodás támadt. A zergére ráesett a csíkostapírkölyök. A róka a puma alatt nyögdécselt. -Ez ám az igazi mulatság! -rikkantott a csuklyásmajom, s jókedvûen tocsogott a kidûlt vízben. -Kezdhetjük elõlrõl az egészet! -sóhajtott MosóMisu. -Készíts, Misu, új fürdõt a vendégeknek!

15, ZS GYAKORLATOK

zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi

uzsüzsozsözsazsázsezsézsizsuzsuüzsüozsoözsöazsaázsáezseézséizsiulzsuülzsüolzsoölzsöalzsaálzsáelzseélzsé

ilzsi

urzsuürzsüorzsoörzsöarzsaárzsáerzseérzséirzsiuvzsuüczsüovzsoövzsöavzsaávzsáevzseévzséivzsiugzsuügzsüogzsoögzsöagzsaágzsáegzseégzséigzsi

suzsusüzsüsozsosözsösazsasázsásezsesézsésizsi

sucsuzsusücsüzsüsocsozsosöcsözsösacsazsasácsázsásecsezsesécsézsésicsizsizizsüzézsuzezsozázsözazsazozsázözsezuzsézizsi

udzsu

üdzsüodzsoödzsöadzsaádzsáedzseédzséidzsi

zsúp, Zsuzsi, zsúfolt, zsugori, zsugorodik, zsupsz,Zsófia, zsold, zsombék, zsolozsma, zsömle, zsöllye,zsalu, zsakett, zsarnok, zsarol, zsarnokság, zsaluzás,zsák, zsálya, zsámoly, zsákbamacska, Zsámbék,zseb, zsebkendõ, zsemle, zsenge, zseni,zsibbadt, zsibong, zsilett, zsindely, zsivaj, zsivány,zsír, zsinór, zsiger, zsiráf, zsiradék, zsibáru,

gúzs, rúzs, rozs, darázs, Balázs, garázs,

uzsonna, guzsaly, Dózsa, mozsár, rózsa, Bözsi,mazsola, lazsál, Gazsi, mázsa, +zsia, Rezsõ, dézsa,pizsama, hátizsák, Izsák, muzsika, pázsit, pezseg,Pozsony,

morzsa, morzsol, Erzsi, torzsa, Börzsöny, horzsol,dörzsöl,törzs, perzsel, Berzsenyi, torzsalkodik, bõrzsák. Zsuzsanna babáját Zsuzsinak hívják. -A zsoldoskatonák zsoldot kapnak. -A zsalu fából van.-A zsákot azsámoly mellé tették. -A zsebemben zsebkés van. -Zsibonganak a tanulók a zsibongóban. A pizsama zsebében zsebkendõ van. -A zsákbanmazsola van. -Balázs uzsonnája vajas zsömle.-Zsipp-zsupp.-Kis zsák, nagy zsák, hátizsák. -Zsákbamacskát ne vegyél!-Muzsikál a Zsuzsika. -Zsong a méh a pázsiton. Zsuzsi, Józsi Dezsõ Gazsi Bözsi és kis Balázshátizsákkal a hátukon elindultak a hegyekbe. Mentekmendegélték a pázsiton, hát egy nagy vizsla toppanteléjük. Zsuzsi és Józsi nem ijedt meg, de Dezsõ, Gazsi ésBözsike ijedtükben elfutottak, a vizsla meg utánuk. KisBalázs lekapta a hátizsákját, és elõvett egy sonkászsemlét, a vizsla elé dobta. A zsivány vizsla abban apillanatban békében hagyta Dezsõt, Gazsit, Bözsikét, ésfölkapva a finom uzsonnát elinalt. Látjátok, mondtaJózsika, ha féltek a kutyától, meg kell állni, aki elfut,annak a kutya utánaveti magát. A ti butaságotok miattodalett kis Balázs uzsonnája. Odaadom Balázsnak a sonkászsemlémet, mondta bûnbánóan Gazsi, én pedig mazsolát adoka zsebembõl, toldotta meg Bözsike, és vidáman folytattákútjukat.

Zsolti muzsikál.Zsolti lazsál.Zsolti zsákol...

A dézsában pizsama van.A dézsában zsebkendõ van.

A dézsában hátizsák van...

1 zsák zsömle.1 zsák mazsola.1 zsák zsebkendõ...

Zsuzsika, Zsuzsikakell-e a muzsika:Nem kell a muzsika,kiáltja Zsuzsika.

Fusson Józsi, fusson Rózsi,Gazsi, Bazsi, Zsuzsóka,vajas kalács mazsolával, itt a finom uzsonna!

Sok zsák.Sok zsebkendõ.Sok mazsola.Sok pizsama...

Csíkos zsalu.Csíkos zsák.Csíkos zsebkendõ.Csíkos pizsama...

Zöld zsombék.Zöld zsálya.Zöld pázsit.Zöld hátizsák...

A dézsában habzik a szappanos víz, mossák azsebkendõket. - Pici cseppek csillognak a most öntözöttpázsiton. -Zsonganak, zsibonganak a méhecskék a kasban,féltik a mézet. -A zsúpfedeles házikó könnyen tüzet fog,vigyázni kell! -Az ételes dobozta hátizsákba teszik, a vizet meg a kulacsba. -Pici kacsákúszkálnak a zsombékos vízben.

Zsipp, zsupp (népköltés)

Zsipp, zsupp kenderzsupp,ha megázik, kidobjuk, -zsupsz.

VIDOR MIKLÓS: Szalonnapirítás

Szedd a rõzsét halomba,halomba,

úgy sül meg a szalonna,szalonna!

Pattog a tûz, ficánkol,ficánkol,szalonna sül parázson, parázson!

A muzsikus macska (angol gyerekvers)

A muzsikus macskakertünkbe szaladt,Két duda nyekergetta hóna alatt.Dönö-dön a nóta,nála sose más,lakodalmat ül maegér és darázs.Fújd, cica, fújd,járd, kis egérpördülj, darázs, fordulj,hogyha táncra kér. (Tótfalusi István ford.)

Cini-cini muzsika (népköltés)

Cini-cini muzsika,táncol a kis Zsuzsika,jobbra dül, meg balra dül,cigánykoma hegedül.

Virág Erzsi (népköltés)

Láttál-e már valahaCsipkebokor-rózsát,Csipkebokor-rózsa köztKét szál majoránnát?

Az egyik majoránnaMintha Erzsi lenne,A másik majoránnaMintha István lenne.

Nézd, mama... (francia népköltés)

Nézd, mama,megy a zsiki-zsiki-zsiki,megy a zsuku-zsuku-zsuku,megy a masina.Én vagyok a masiniszta,megy a zsiki-zsiki-zsiki,megy a zsuku-zsuku-zsuku,

megy a masina. (Weöres Sándor ford.)

TARBAY EDE: Réges-régi vadászének

Parázs pattog, szikra táncol,füst fut a csillagos égre,nyárson vad sül, zsírja lángol,dalol a sátrak népe.

FAZEKAS L+SZLÓ: A rózsa

A rózsa, rózsa fénylik estelig,és illatával a kert megtelik.Ha szárnyra, szárnyra kap az éjszaka,emlékké lesz a rózsa illata.

A zsák

A zsák szállításra és tárolásra való. Zsákbanszállítják a lisztet és a burgonyát, de zsákban tartják acementet is. Régebben a zsákok zsákvászonból voltak,újabban elterjedtek a mûanyagzsákok is. A turistákhátizsákot és kenyérzsákot (vagy oldalzsákot) használnak.Egy nagyméretû zsákba közel egy mázsa liszt fér, acementzsákok félmázsásak. A mozsár

A régi háziasszonyok mozsarakban törték a diót, aborsot, s olykor a cukrot is. A mozsarak többnyire rézbõlkészültek, de voltak vasmozsarak is. A mozsárban amozsártörõvel mindent apró morzsákra lehetett törni. Aszépen kitisztított mozsarak mamár csak díszei a konyhának.

A dézsa

A dézsa víztároló edény. A dézsát fából készítik,és vassal abroncsolják. Faluhelyen gyakran dézsát tesznekki a gyerekeknek pancsolásra. A tûzõ napon ilyenkorvidáman zsivajognak a Zsuzsik, Erzsik, Zsoltikák a dézsakörül.

A zsámoly

Ritkán használjuk ezt a szót: zsámoly. Gyakrabbanmondunk a zsámoly helyett sámlit. A kis zsámolynemegyszer kerek és inkább a lábunkat tesszük rá, nemigenszoktunk a zsámolyon ülni. A papok gyakran imazsámolyra

térdepelnek, s azon imádkoznak.

A zsinór

A zsinórt sodorják. Zsinórt használnak afüggönyökhöz, zsinórral kötik meg a díszes zsákocskákat,zsinórral díszítik a zsinóros ruhát. A zsinórokszínesek., sokszor fényesek, olykor aranyozottak.

A mázsa

A mázsa többjelentésû szó. Jelent súlymértéket:száz kiló egy mázsa, és jelent mérlegfajlát is; a többmázsát mérni tudó óriásmérleget mázsának hívjuk. A hízottdisznókat kisebb mázsán, a teherautó-rakományt nagyobbmázsán mázsálják.

16. ISMÉTLÕ GYAKORLATOK

sziszészeszászaszoszöszuszü, sziszészeszászaszoszöszuszü,...cicécecácacocöcucü,cicécecácacocöcucü,...zizézezázazozözuzü,zizézezázazozözuzü,...

susüsosösasásesési,susüsosösasásesési,...csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,csucsücsocsöcsacsácsecsécsi,...zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi, zsuzsüzsozsözsazsázsezsézsi,...

sziciziszécézészecezeszácázászacazaszocozoszöcözöszucuzuszücüzü

sücsüzsüsucsuzsusöcsözsösocsozsosacsazsasácsázsásecsezsesécsézsésicsizsi

szívszékszemszájszalagszódaszõlõszúnyogcímcélcentcammogcombcövekcumiZürichzizizérózenezárzabZoli

zöldzuhanyviszmészveszászkamaszrosszõszhúszvicclécvetszVácadszmóckötszütszvízmézevezházazhozõzhúziszikkészételeszemmásszálkaszaoszolköszönúszunkMicilécétecetfácánkacatkocogdöcöguccuizziknézzékezzelázzálazzalhozzonözönhúzzuk

Mit sütszkis szûcs?Tán sós húst sütsz,kis szûcs?

Kilencöles

köleskazal.

százhuszonegy-kilenckilencszázkilencvenegy-kilenctízezeregy-kilencezerkilencszázhúsz-kilenc

VARGA KATALIN: Ezt, azt, meg amazt...

Ezt a szoknyát készítettem.Látod? Szépen kihímeztem.Cérna végét megcsomóztam,s itt a szélén körbehúztam.Tûbe új cérnát befûztem,szoknyaalját jól feltûztem.Szívem mégis marja a bú,mert a szoknya így is hosszú.Ezt, azt meg amazt,vágj le róla egy araszt!

Azt az asztalt idetettem.Ezt a kisteknõt rátettem.Babaruhám beáztattam,végig jól beszappanoztam.Elszaladtam, visszatértem.Hol van a víz? - nagyot néztem!Teknõben cseppet sem leltem,kifolyt, mire felfedeztem.Azt, ezt meg emezt,ez a teknõ már nem ereszt!

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg (részlet) 147.

Keskeny út,Széles út,Kettõ közt egy csorba kút.Ha benézel, jól vigyázz,Rése száz és odva száz,Ha sokáig kandikálsz,Virradóra megtalálsz.

Kis dió,Nagy dió,Kettõ közt egy mogyoró.Épült benn egy cifra ház,Terme száz és tornya száz,Ha sokáig benne jársz,Esztendõre megtalálsz.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet)43

Megy a kocsi, fut a kocsi: Patkó dobogás.Megy a vonat, fut a vonat: Zúgó robogás.Vajon hova fut a kocsi? Három falun át!Vajon hova fut a vonat? Völgyön, hegyen át!

Zim, zim, megy a gép, megy a gép, Fut a sinen a kerék,Forog a kerék.Zum. Zum, nagy az út, nagy az út, Fekete az alagút, A masina fut.

WEÖRES S+NDOR: Csalóka Péter (részlet)

Megy az úton a katona,zúg a vihar, fuj a szél,zúg-búg, fuj a szél,a katona sose fél.

Hogyha támad az ellenség,gonoszoknak odavág,dirr-durr, odavág,sose bántsák a hazát.

KOSZTOLANYI DEZSâ: Akarsz-e játszani

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,akarsz-e mindig, mindig játszani,akarsz-e együtt a sötétbe menni,gyerekszívvel fontosnak látszani,nagykomolyan az asztalfõre ülni,borból-vízbõl mértékkel tölteni,gyöngyöt dobálni, semminek örülni,sóhajtva rossz ruhákat ölteni?Akarsz-e játszani mindent, mi élet,havas telet és hosszu-hosszu õszt,lehet-e némán teát inni véled,rubin-teát és sárga páragõzt?Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,hallgatni hosszan, néha-néha félni,hogy a körúton járkál a november,az utcaseprõ, szegény, beteg ember,ki fütyürész az ablakunk alatt?Akarsz játszani kígyót, madarat,hosszú utazást, vonatot, hajót,karácsonyt, álmot, mindenféle jót?Akarsz játszani boldog szeretõt,színlelni sírást, cifra temetõt?Akarsz-e élni, élni mindörökkön,játékban élni, mely valóra vált?Virágok közt feküdni lenn a földön,s akarsz, akarsz-e játszani halált?

17. R GYAKORLATOK

drádradredrodrödrédrudrüdri

srásrasresrosrösrésrusrüsri

árráarraerreorroörröérréurruürrüirri

rák, ránt, ráz, rág, ráma, rája, rács, Rába,rak, rab, rag, ragad, razzia, rajkó, rabló, ragya,rend, reggel, rejt, rebben, repül, repülõ, rest, regény,ront, robot, robog, rokkant, rohan, rozs, rossz, romlik,rózsa,rövid, röhög, röntgen, rõzse, römi, röstell, rönk, rög,régi, rékli, rét, rém, rémes, révész, rév, réz,rúg, ,rum, ruha, rúzs, rúd, Rudi, rusnya, rugó,rügy, rüh, rühös, rüszt, rühell, rühatta, rühes, rücskös,rím, rigó, rizs, rikkant, ringló, rivalda, ritka, ripacs,vár, jár, sár, gyár, bár, zár, kár, tanár,var, kar, akar, hamar, tar, zavar, hadar, badar,ver, mer, eper, jer, hever, kever, teper, veder,kor, tor, sor, gyomor, kóbor, szobor, fodor,bõr, szõr, sömör, vödör, ökör, gyötör, gyönyör,mér, bér, kér, vér, gyér, egér, fehér, kenyér,

úr, búr, húr, szúr, gyúr, hadúr, kandúr,ûr, zûr, tûr, kûr, gyûr, manikûr, pedikûr, Walkûr,ír, hír, kefír, papír, tapír, szatír, manír,sárrá, várrá, gyárrá, zárrá, cárrá, tanárrá, járrá,párrá,arra, varrat, karra, Navarra, udvarra, amarra, magyarra,csavarra,erre, merre, vederre, emerre, mederre, eperre, perre,Egerre,orrom, borról, torról, mórról, korról, gyomorról, sorról,porról,Gyõrrõl, bõrrõl, tõrrõl, csõrrõl, körrõl, vödörrõl,Gömörrõl, ökörrõl,vérré, dérré, térré, ledérré, kövérré, vezérré, egérré,fehérré,

járás, zárás, várás, kárász, párás, bárány, párák,gyárát,arat, garat, nyarat, akarat, madarat, szamarat, sarat,agarat,keret, teret, szeret, szerelem, terelem, eret, kerevet,egeret,torok, sorok, korok, mórok, porok, dórok, korog,tõrök, török, körök, görög, sörök, pörök, zörög, csörög,kérés, bérét, vérét, vezérét, testvérét, mérés, letérés,érés,urunk, túrunk, fúrunk, gyúrunk, szúrunk, húrunk, gurul,zsúrunk,ürü, gyûrû, tûrünk, szûrünk, zûrünk, gyûrünk, ürügy,ürül,pirít, virít, kirí, mirigy, irigy, Iringó, Irinyi, írisz,

várat, járat, gyárat, zárat, varázs, parázs, darázs,báró, járó, káró, záró, korán, borát, torát,várunk, járunk, kárunk, zárunk, búrát, kúrát, túrán,virág, bírák, sírás, király, máris, szárít, Párizs,sirat, kirak, irat, virrad, Maris, tarisznya, karika,bíró, síró, író, nyíró, Boris, borít, nyomorít,írunk, sírunk, bírunk, nyírunk, muris, turista, Gyuri,

drága, dráma, dragonyos, drapp, drót, drogéria, drukk,trafik, traccsol, trón, tréfa, tréner, trubadúr, trikó,srác, sramli, sróf, másra, hasra, õsre, húsra,próba, prés, apród, epret, talpra, képre, kaprot,megrág, megrak, megremeg, megró, megrövidít, megrémít,megrúg,elrág, elrak, elrepít, elront, elrökönyödik, elrémül,elrúg,

Rágom a rágógumit.Rabol a rabló.Rendezkedik a rendõr.Rohan a robogó.Rövid a rönk.Rémes a rém.Rúg a rugó.A rüh rühességet okoz.Rikkant a rigó.

Drága a drágakõ.

Tréfás traktoros.Srófol a srác.Présel a prés.Arra a karra.Erre a perre.sorról sorra.Sörrõl borra.Körrõl körre.

Korán reggel harmatos gyepre heveredtem. - Ráronta török a görögre. -Gyorsan forog a kerek korong. -Februárban gyakran korog a róka gyomra. -A párom várvavárom. - Hurrá itt a nyár! - Forog a körhinta, röpülnek agyerekek. - Forrón jó a forraltbor. -Pörrõl pörre, bajról bajra. -Pergõ nyelvvelropogtatjuk az erret.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etüdök (részlet) 105.

Három görbe legényke, róka rege róka,tojást lopott ebédre, róka rege róka,lett belõle rántotta, róka rege róka,a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,másik meg a fajtáját, róka rege róka,harmadik az ükapját, róka rege róka,hozzá vágta kalapját, róka rege róka.

Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs,Ritka kislány, aki takaros. (népdal)

Répa, retek, mogyoró, korán reggel ritkán rikkant a rigó.

Görbe bögre, sárga bögre.

Jó nyár jár rája.

Kerek utca szegeletJártam arra elegetHa még egyszer ott járokA rózsámra találok (népdal)

JÓZSEF ATTILA: Regös ének

Komororrú bikát fejtem, rege, róka, rejtem,sorsot nézni bikatejben,

rege, róka, rejtem.Hét csöböröm jó vasában, rege, róka, rejtem,lobot vetött habosában, rege, róka, rejtem.Lángos csöbörim befödni, rege, róka, rejtem,szertefuttam rózsaszedni, rege, róka, rejtem.Nép rozsa ring a rózsában, rege, róka, ejtem,kasznár szíve káposztában, rege, róka, ejtem.Keni urát oly kenõccsel, rege, róka, ejtem,fizeti a népet lõccsel, rege, róka, ejtem.Váljon szénájuk szalmává, rege, róka, ejtem,tányér tészta piócává, rege, róka, ejtem.Láng legyen kecskéjük szarva, rege, róka, ejtem,böködjön a paplanukba! Rege, róka, ejtem.

18. TAMKÓ SIRATÓ K+ROLY: Országjárás

ELINDULTUNK

Balátára malátáért,Galántára palántáért,Rabirázra paprikáért,Soroksárra salátáért,

Mocsoládra kocsonyáért,Kocsonyádra mazsoláért,Cserenyésre cseresznyéért,Szerencs-érre szerencséért,Pécelre mézértMézeskútra pénzért.

JÖTTÜNK-MENTÜNK

Nagylaposon -hegyesen,Homoródon -begyesen,Hétrongyoson -feszesen,Lassú-réten -sebesen.

BE IS ÉRTÜNK

Verebesre -seregestül,Seregesre -verebestül,Fenekesre fenekestül,

Csolnakosra csolnakon,

Lovas-szirtre jó lovon,Szombathelyre szombaton,

Hangosvölgybe -daltalan,Dalos-zúgba -hangtalan,Zajgóvárra -zajtalan,

Szomjúhelyre szomjasan,Gyopárosra párosan,Boldogkõre, Bársonyosrabársonyban és boldogan!

19. CSUK+S ISTV+N: Gilice-síp

Gyalókára gyalog mentünk,Vencsellõre elcsellengtünk,Görgetegen átgörögtünk,Tiszasülyön elsüllyedtünk

Gyónon gyóntunk,Nyõgéren nyögtünk,Dadon dadogtunk,Bujon bújtunk,Duzson dúskáltunk,Dõrön dörmögtünk,Acsán acsarogtunk,-szemünk, szánk tátva,így értünk Tátras bedugtak, mert nem köszöntünk,Zsákán egy zsákba.

Bicsérden a bicsérdistákránkolvasták a bûnlistát.

Mecsekszakálra mekegvekecskepatákon mentünk be,sem aranyért, sem bagóértnem tatáltunk egy jó bordélyt

Orfûn fû nõtt az orrunkból,kaszát fentek irgalomból.

Sósvertikén vertikáliscíncsatorrna, menny-kanális,lüktetõ, nagy isten-erekkint a ház falán függenek.

+sványrárón a föld alattnyihognak az ásványlovak,- szemük éjjel fölparázslik -egy sem pókos, egy sem sántít.

Gigén eékérték gigánkat,s rajt egy búsat trombitáltak,aki hallotta gigánkat,

szeme lassan könnybe lábadt.

Kömlõn tömlõbe,Süttõn sütõbe,Ölbõn bõ ölbe,Kámon kámzsába,Bödén bödönbe,Zsibriken ibrikbe,Pátrohán potrohába,Penyigénzöldültünk vén venyigén.

Bõsárkányon szappannalmosdik a szárnyas, körmös hal,míg az apja kövérenszunyókál a fõtérens rámordul: "Még ezer év,s igen híres lesz e név!"

Etesen etessél,Pátyon pátyoljál,Imolán szeressél.

Ukkon egy mukkot,Kosdon egy kost,Küngösön egy inget,Epölön kölest,Látrányon kátrányt,Uppogon puttonyt,Méhkeréken lépes mézet,Apcon, Pencen szövõszéket.

A horizonton gurul Görömböly,álmod pinceajtaján dörömbölj!

20. TARJ+N IZA: Ungon-berken

Inárcs-Kakucs, Kehidakehes lett a kis gida!Neszele legelõjén eszel-e?Ne szeleskedj, nesze te!...Menjünk tovább, vándorútra,gyógyírt keresni a bajra!

Messze vagyunk Váradoktólpedig ott már vár a doktor.Sárvár, Váradok,addig el is fáradok,Maglócán megpihenünk,Mártélyon kvártélyra lelünk.Écs, Csécs, Vámospércs,Encsen, Pécsen ég a mécs...

Hejõbába! Hol a tejet fejõ bába?!

Elment Perbálba, perdülni a bálba.Ilocskán Ilonka csacskántejet loccsant ócska rocskán.

Eszterágon Eszter, +gihív hintázni.Velemér -Jössz-e velem, Elemér?

Bú ért Buzsákon:kilukadt a búzás zsákom!Alsótoldon toldják,Fóton megfoltozzák,Varsádon a szád bevarrják.Vác, Cece, Becefa,virágzik az ecetfa!

Sirokon sírok: merre van SzomorSzomorún kordul a gyomor.Kányaváron kánya vár rám,Várdán dárdás áll a vártán,Makkoshotykán hetyke potyka,Nagytilajon tilalomfa.Szõregen öreg bõregér,szõrbundában az egen mendegél...Acsa, Pacsa, Töröcske,csíp a neved, Pölöske!

Halmajugra:majonézes hal ugrik a tálunkra.Bánkon bánkódtunk,Viden vidámodtunk,Selypen a pösze pék arra kért,fussunk Szulokra szurokért.

Bakon átbaktattunk,Hegyfalu falára másztunk,ipi-apacs Ipacsfa,nem megyünk Nyakvágóra!

Ránk borult Palkonyapalakék alkonya...Tokod, Bokod, Berhida:meggyógyult a kis gida!S hogy elértünk Kecskemétrebukfencezve fut a rétre,Öcsöd, Bátya, Szalatnakmind utána szaladnak!...

HANGSÚLYGYAKORLATOK

1. Mondatgyakorlatok: hangsúly-hanglejtés próbálgatás.2, Arany János: A fülemile -Hevesi Sándor jelölésével3. Arany János: A bajusz; szólamkeresés, hangsúlybejelölés.4. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza: Elõszó(részlet);5. A Képes Krónikából; szép beszéd.6. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség; ízes beszéd.1, Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem -Az olvasónak;veretes beszéd8. Vitéz hadnagy; veretes beszéd9. Bethlen Miklós: Önéletírás; anekdotázó beszéd.10. Mikes Kelemen leveleibõl; közvetlen beszéd.

Fõként archaikus anyaggal foglalkozunk, mertannak nagy nevelõ hatást tulajdonítunk, meg aztán nagyonelhanyagoljuk mostanában a régieket, legalább ebben akönyvben jussanak szóhoz. A versmondás nem beszédtechnikai feladat, s aszavalat beszédtechnikai megközelítése éppen olyanelhibázott dolog, mint a színpadi szerep beszédtechnikaielemzése. A versmondásban is, a színjátszásban is csakalkalmazni szabad a technikát, és nem megtanulni.Megeshet, hogy egy-egy szerep eljátszása, vagy egy verselszavalása föltárja a technikai nehézségeket, akkor semszabad a mûvészi anyagot technikai feladatnak tekinteni,mert ez éppen azt a közeget rontja, amely a mûvészitöbbletet adja a színészi magatartáshoz. Más dolog, hogya mûvészet helyes gyakorlata közben önkéntelenül javul atechnika.

1. Mondatgyakorlatok

Kimegyek az udvarra, járok egyet - Nem bírokbent maradni!Ma tûrhetõ az idõ - Jaj, deszörnyû pocsék idõ volt a múltkor!Szeretem a magyar irodalmat - Ademagógiát is, a giccset is utálom!Régen voltam színházban - De jó volnatehetségesnek lenni!József Attila nagy költõ - Mitszenvedett a drága József Attila!Iskolába nem szívesen járok - Néhányórát nagyon szeretek!Sokat kell még nekem tanulnom - Te, énjóformán semmit se tudok!Szeretem a gyerekeket - Te, olyanhülye felnõttek vannak, hogymegáll az eszem!

A matematikához nincs sok érzékem - Nekínozzatok!Jó dolog a tavasz - Tudodmilyen télen cipõ nélkül?

Hány óra van? - Nyolc óra van?Meddig voltál fönn tegnap? -Tizenegyig olvastál?Kivel beszéltél ma? - Jánossalbeszéltél?Miért nem tornázol minden reggel? - Szoktálte tornázni?Mennyi pénzed van? - Húszforintod sincs?Hol dolgoznak a szüleid? - Nemdolgoznak a szüleid?Ki vezeti a csoportot? - Nálatoknincs vezetõ?Hová mész vasárnap? - Otthondöglesz egész nap?Mit olvastál utoljára? - Te csakponyvát olvasol?Merre jártál külföldön? - Nem jutottál mégki?

Igen. -Igen! -Igen? -Igen... -Igen, -"Igen"-Igen: -Igen;Nem -De -Talán -Jól van -Szép -Jól láttad -Kérem -Te Elhoztad nekem a könyvet.!?,:;-"

Veled nem lehet beszélni - "Már egy

hete csak a mamára gondolok"Tõled kérek tanácsot - "Itt ülökcsillámló sziklafalon"Folyton csak várok rád - "A rakodópartalsó kövén ültem"Neked semmi sem tetszik - "Elmondanámnéked, ha nem unnád"Jaj istenem mit csináljak - "NemPesten történt amit hallotok"Sokat tudsz beszélni - "Egészúton hazafelé, azon gondolkodám"Ezt nem hittem volna rólad - "Miótakészülök, hogy elmondjam neked"Segítettél neki - Felmagasodni nembírhatsz, de lobogszNe vágj a szavamba még, szélkaszabolta magyar nyelv"

2. ARANY J+NOS: A fülemile

Hajdanában, amikor még+gy beszélt a magyar ember:Ha per, úgymond hadd legyen per!(Ami nem volt épen oly rég) -Valahol a TiszahátonÉlt egy gazda: Pál barátom,S Péter, annak tõszomszédja;Rólok szól e rövid példa.

Péter és Pál (tudjuk) nyárbanÖsszeférnek a naptárban,Könnyû nekik ott szerényenMegárulni egy gyékényen;Hanem a mi Péter-PálunkHáza körül mást találunk:Zenebonát, örök patvart,Majd felfordítják az udvart;Rossz szomszédság: török átok,S õk nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl,Péter attól mindjár' tüszköl;Ellenben a Péter tyúkjaHa kapargálA szegény PálHáza falát majd kirúgja;Ebbõl aztán lesz hadd-el-hadd,Mely a kert alá is elhat!Ez sem enged, az se hagyja,S a két ház kicsinye, nagyja,Összehorgolnak keményen,Mint kutyájok a sövényenInnen és túl összeugatS eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek,Emberemlékezet óta+llott egy magas diófa,

Díszéül a Pál kertjének.A szomszédba nyúlt egy ága,Melyet Péter, minthogy rólaA dió is odahulla,Bölcsen eltûrt, le nem vága.Történt pedig egy vasárnap,Hogy a fentírt fülemileÉp' a közös gallyra üle,Azt szemelvén ki oltárnak,Honnan Istent jókor reggelMagasztalja szép énekkel:Megköszönve a napot,Melyre, im felvirradott.A sugárt és harmatot,A szellõt és illatot;A fát, melynek lombja zöld,A fészket, hol párja költ,Az örömet, mely teliSzivecskéjét elteli;Szóval, ami benne élS mit körében lát, szemlél,Azt a pompát, fényt és színt,Mely dicsõség- Semmi kétség -õérteJött létreCsupán õ érette mind!Elannyira, hogy Pál gazda,Ki gyönyörrel ott hallgatta,+gy kiáltott örömében:"Istenem uram,Beh szépenFütyül ez az én madaram!""Kendé bizony az árnyéka!Mert olyat mondok, hogy még a ..."Hangzik átal a sövényenEgy goromba szó keményen."Hát kié - pattogja Pál -Mikor az én fámra száll?""De az én portámon zengett:Hogy illetné a fütty kendet!"Pál nem hagyja: õtet uccse!Péter ordít: õ meg úgyse!Többrûl többre, szórul szóra,Majd szitokra, majd karóra,Majd mogorván+tugorvánÖlre mennek, hajba kapnak;Örömére a szent napnakEgymást ugyan vérbe-fagyva, -Hanem a jusst mégsem hagyva.

Pál azonban bosszút forral,És ahogy van, véres orralMegy panaszra, bírót búsít,S melyet a vérszenny tanúsítA bántalmat elõadja.Jogát, úgymond õ nem hagyja,Inkább fölmegy a királyigTérden csúszva: de a füttyöt,

Mely az õs diófáról jött,Nem engedi, nem! halálig.Nyomatékul egy tallért dobAz igazság mérlegébe,Mit a bíró csúsztat a jobbOldalon lévõ zsebébe.

Pétert sem hagyá pihenniA nagy ártatlan igazság:Nem rest a bíróhoz menniHogy panaszát meghallgassák.+gy s úgy történt, - elbeszéli,Övé a fütty, õ azt véli:Nincs vármegye,Ki elvegye,Nincsen törvény, nem lehet per,Hisz azt látja Isten, ember! -De, hogy a beszédet összeAnnál jobb rendben illessze,Az ütlegbõl sokat elveszÉs a joghoz egy tallért tesz,Mely is a bírói zsebbenBal felõl, a szív iránt,Meghúzódik a legszebben.

Felderûle a kívántNap, mely a vitát eldöntse,Hogy a fülemile-pörbenKinek szolgál a szerencse.+mde a bírót most cserbenHagyja minden tudománya,És ámbátorKét prókátorMinden könyvét összehányja,S minden írást széjjel túr is:Ilyen ügyrõl,Madárfüttyrõl,Mit sem tud a corpus juris;Mígnem a bíró, haraggalRáütvén a két zsebéreS rámutatván a két félre,Törvényt monda e szavakkalA szegény fülemilére:Hallja kendtek!Se ide nem, se oda nemFütyöl a madárka, hanem(Jobbfelõl üt) nekem fütyöl,(Bal felõl üt) s nekem fütyöl:Elmehetnek.

*Milyen szép dolog, hogy már maNem történik ilyes lárma,Össze a szomszéd se zördül,A rokonság

Csupa jóság,Magyar ember fél a pörtül ...Nincsen osztály, nincs egyezségHogy szépszóval meg ne essék,A testvérekÖsszeférnek,FelebarátMind jó barát:Semmiségért megpörölni,Vagy megenni vagy megölniEgymást korántsem akarja.De hol akadna ügyvédKi a fülemile füttyétMai napság felvállalja!?3. ARANY J+NOS: A bajusz

Volt egy falu - nem tudom, hol,Abba' lakott - mondjam-é, ki?Se bajusza,Se szakálla,Egy szõrszálaSem volt néki;Annálfogva helységébenNem is hítták egyéb néven:Kopasz-szájú Szûcs György bátya;E volt az õ titulája.No mert (közbe legyen mondva)Azt az egyet meg kell adni,Hogy a Szûcs György falujábanKönnyû volt eligazodni:Mivel ottan minden emberNévhez jutott olcsó szerrelAzon felül, mit az apjaAdott neki, meg a papja.Nem tudom, ha más vidékenMegvan-é e szép szokás,Nem tudom; de nagy kár lenne,Ha divatból úgy kimenne,Mint például - hogy többet neMondjak... a káromkodás!

Egyébiránt Szûcs György gazdaSemmit is el nem mulaszta,Hogy bajuszát megnövelje,Meglévén ... a puszta helye. -Kente, fente õ azt írral,Kígyóhájjal, medvezsírral,Ebkaporral, kutyatéjjel;Meg is nõtt az minden éjjel- Tudniillik: álmában;S ha fölébredt, mennyi kéjjelTapogatta ... hiában!

Ami pedig Szûcs György gazdátMáskülönben illeti:Nem bolond ember volt ám õ:Ládájába' pénz, egy bögre,Azonkívül juha, ökreÉs - szamara volt neki.Sõt, az is szent, hogy már régen

Ott ülne a bírószéken,Hasa, hája, kéknadrága ...Minden kész e méltóságra:De mit ér, ha nincs bajusz!Ily anyám-asszonyos képpelSosem választá a nép el;Szavazott rá tíz vagy húsz.

Ott ti, kiket a természetBajusz-áldással tetézett,Ti nem is gondolhatjátok,A csupasz száj mily nagy átok!Ti, midõn a szúrós serteSima állatok kiverte,Minden szentet sorra szedtekS a beretvától sziszegtek!Ti, ha egyszer hébe-korba'Beleér levesbe, borbaSzegény ártatlan bajusz; vagyTélen át rá jégcsap, zúz fagy:Már az olyan nagy sor nektek!Már ollót mit emlegettek,Nem tudván, e szõr mily drága,Becsesebb a drága gyöngynél:E hiányzott csak Szûcs Györgynél,S lám! hiányzott boldogsága.Mily irigyen nézte másnak,A legutolsó kapásnak,Hogy mohos a szája-széle:Bezzeg, cserélt volna véle!De mi haszna! mindhiába!Nincs orvosság patikába,Széles mezõn, drága kertben,Vagy más helyen,Ami neki szõrt neveljen!S már a bajszot úgy gyûlölte,Hogy legott a méreg ölte,Látva, hogy nõ más embernek,Vagy korommal fest a gyermek;Sõt csupán ezér' a macskátSem tûrhette udvarában, -S bajuszt kapván áldott nõje,Elkergette, vén korában.

Történt, hogy oláhcigányok,(Tudvalevõ nagy zsiványok)Kóborlának a vidéken,S megszálltak a faluvégen.Nosza mindjár' sátort ütnek,Tüzet rakva, fõznek, sütnekAbból, amit valahonnanMás faluból idehoztak,Minthogy onnanÉhen-szomjanBúcsú nélkül eltávoztak.Meghíják a rokonságot,A helybeli cigányságotÉs ezeket tõrül hegyreKivallatják mindenképpen:Mi van? hogy' van a helységben?

S a hallottat szedik begyre.Épen mint a jó vezér,Ha az ellenséghez ér,Minden bokrot és fatörzsöt,Minden zegzugat kikémel;Lassan mozdul seregével,Küld vigyázót, elõõrsöt,Puhatolja, merre gyengébb,Hol erõsebb az ellenség;Nem siet, de csupa szemfül,S mikor aztán ütközetreMegy a dolog: gyors a tettre,Veri a vasat, míg meg nem hûl.Nemkülönben a bölcs vajdaHaditervet kohol mindjárt:Nincsen egy ház, nincs egy pajta,Hogy ne tudná csínyja-bínját:Hol lakik dús özvegy asszony,Kit jó móddal megkopasszon?Melyik háznál van eladóSári, Panni, Zsuzsi, Kató,Ki legény után bolondul?Mert az a jövendöléstMegfizeti ám bolondul!Kinek esett holmi káraS van szüksége prófétára,Hogy nyomába ne jöhessen,Sõt, ami több, ráfizessen?Ki szeretne gazdagodni,Könnyû módon pénzhez jutni:+sni onnan, hova nem tett,Vagy ha tett is,A letett kincsIdõközben elszelentett?Mindez a vén vajda gondja,Ki nem adná egy vak lóért,Hogy a magyar kész bolondja.

Nem kerülte el figyelmétSzûcs György uram nyavalyája,Gondolván, hogy õ kigyelmétEgy kissé megberetválja.Nem kell ahhoz néki szappan,Anekül is mester abban:Szõrmentibe vagy visszáraBeretválni nincsen párja.Kivált most, hogy az idõS alkalom oly kedvezõ:Ripeg-ropogA sarló fog,Munkától ég a mezõ;Nincsen otthon,Csak az asszony,Hogy megfõzzön,Vagy dagasszon;Vagy ha néhol egy betegSzalmaágyon fentereg;Vagy a seprû, házõrzõnekFelállítva küszöbre;De ha Isten meg nem õrzi,

Ott lehet az örökre.

Egyedül van Szûcs György gazda,Egy lélek sincs udvarában:Hát im! a furfangos vajdaBeköszön a pitvarában."Ejnye gazduram, a kõbe!Mi dolog az, hogy kigyelmedBajuszát levágja tõbe?Magyar ember-é kigyelmed?"Milyen szemmel nézett rájaSzûcs György gazda, képzelhetni:A vasvillát sem lehetneMérgesebben odavetni;De a cigány gyõzte szóval,Hízelgõvel, úsztatóval:Míg György el nem panaszolta,Hogy' áll a dolog mivolta.

"Szent Pilátus! minõ szégyen!Hát miér' nem mondta régen?Sohasem volt? nem is termett?Hát miért nem mondta kelmed?Nagy bajusza volna régen:Hisz ez az én mesterségem!"

Megörüle György a szónak,Hogy bajusza lesz maholnap,S mintha nõne a szép sörte,Már a helyét is pödörte.Sonka, sódar,Füstös oldal,Liszt, szalonna,Fõzelék,Van elég;Ráadásul jó ozsonna,S valamit a vajda kére,Megalkudva, megígérve.Nosza, tüzet rak legottan,Lobog a láng, bõg a katlan,Száll a szikra, fojt a füst,Fõ a fürdõ, forr az üst,Benne mindenféle gyimgyom,Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy,Ami úton, útfelenElhányódik vagy terem.E bûbájos fürdõlébenNõ meg a György bajsza szépen;S ha hibáznék egy kicsi:A babona ráviszi.

Kész immár a bornyomó kád:Szûcs György jó remény fejébe,Nyakig ül a szennyes lébe,istennek ajánlva dolgát.A cigány sereg azonbanBeszivárog alattomban;Jön elébb egy, aztán kettõ,Mintha csak úgy történetbõl:

Szerencsére a vajdánakÉpen jó, hogy bebotlának!Egy tüzet rak, más vizet mer,Másik fát hoz ... kell az ember;Úgy szaladnak! úgy segítnek!Dolgot ád a vajda mindnek.

Hogy pedig a hasznos páraSzûcs uram fejét megjárja:Elõvesznek egy nagy ponyvátÉs a fürdõkádra vonják;S a kád mellett körbe-körbeTánc kezdõdik, fürge, pörge;Kalapácstól dong a donga,"Tiktak, tiktak" foly a munka,S egy bûvös dalÜmmög halkal: "Bajusza lesz Szûcs Györgynek, Igen biz a szegénynek."S míg a ponyvát sietõsenJóerõsenApró szeggel odaszegzi,A cigányhad újrakezdi: "Bajusza van Szûcs Györgynek, Ne irigyeld szegénynek!"

Ezalatt a pénzes bögreBúcsujárni ment örökre,Követé a füstös oldal,A szalonna, meg a sódar,Az ágynemû, fehérnemû,A vasféle, meg a rézmû.Szóval, ami könnyen mozdult,Lába kelvén, mind elpusztult,Mert a gazda - "tiktak, tiktak" -Nem hallá, hogy zárat nyitnak.

Meddig üle György a kádbanLepedõvel leszögezve,Nincs megírva krónikámban.Csak annyi van följegyezve,Hogy mihelyt abból kilépe,Tükröt vevén kezébe,Hogy bajuszát felsodorja:Nem tehette, mert nincsen mit!Mert bajusza nem nõtt semmit,De igen a füle s orra!

4. B+RCZI GÉZA: A magyar nyelv életrajza

Elõszó(részlet)

Az emberi elme nagyszerû alkotásai között alighavan még egy, mely alapvetõ fontosságban vetekedhetnék anyelvvel. A nyelv, gondolataink, érzelmeinkkicserélésének ez a mindennapi használatú eszközemindennemû emberi fejlõdésnek egyik legfõbb tényezõje,

sõt föltétele. Neki köszönhetõ legnagyobbrészt, hogy azegymást felváltó nemzedékek tapasztalatai halmozódhatnak,s az utódokra átszállhatnak; hogy a természet közömbösvagy éppen ellenséges erõi ellen való harcot nem kellminden egyes generációnak elõlrõl kezdenie, sõt mindenegyes embernek külön, elszigetelten megvívnia. Valóbanemberinek mondható társadalmat még kezdetleges fokon semlehet valamelyes nyelv nélkül elképzelni. Kétségtelen,hogy a tagolt, hajlékony emberi nyelv az emberiséglegnagyszerûbb vívmánya, melyet mai változataiban anemzedékek végeláthatatlan sorainak állandó erõfeszítéseteremtett meg; olyan eszköz, melyet sohasem tudunknélkülözni, s mely az embert attól fogva, hogy zsengekorában eszmélni kezd, egész életén át kíséri ésszolgálja. S "a nyelv" mindenki számára elsõsorban azanyanyelv. Idegen nyelvet meg lehet tanulni, sõt esetlegkivételesen igen jól is lehet tudni, de szinte sohasemúgy, mint az anyanyelvet, melynek minden elemét ezer megezer emlék színezi és tölti meg tartalommal, mely egésznevelkedésünket, fejlõdésünket kíséri, sõt bizonyos fokiggondolkodásunk formáit is meghatározza. A nyelv mint eszköz a legbonyolultabb gépezet.Ezt a gépezetet mûködésében tanulmányozni, alkatrészeirebontani, e részek szerepét, egymásba illeszkedésükmódjait vizsgálni, titkait megfejteni maga is,bonyolultságában olykor fárasztónak tetszõ,de a belemélyülõ számára végtelenül érdekes és soha végetnem érõ tanulmány, +mde ez a gépezet, úgy ahogy mamindennapi mûködésében, változatos felhasználásábanmegfigyelhetõ, nem egyszeri alkotás, melyet valahamegteremtettek, s azóta jól-rosszul jár, hanemszakadatlanul alakuló, fejlõdõ valami, melyet egy egésznép évezredek, sõt évtízezredek óta szakadatlanul formál,tökéletesít, a változó és rendszerint sokasodószükségletekhez idomít. (Ennyiben sántít a gépezethezvaló hasonlítás.) A nyelv tehát történelmi produktum, ésmég mai szerkezetének sajátosságait, bonyolult titkait iscsak úgy lehet igazán megismerni és megérteni, hamegismerkedünk a hosszú-hosszú fejlõdés, alakulásfolyamatával. Nyelvtörténeti háttér nélkül nincs igazi,mélyebb, tudatosnyelvismeret, márpedig a gondolkodó ember nem elégszikmeg az ösztönszerûvel, hanem tudatos ismeretekretörekszik. A nyelvtani szabályokat a mai nyelv alapjánföl lehet állítani (sok megmagyarázhatatlan kivételt,látszólagos logikátlanságot tudomásul véve), meg is lehete szabályokat tanulni, mint a matematikai képleteket, dea miértet és a hogyant, a levezetést, mely a képlettulaidonképpeni meqértéséhez vezet, a nyelv esetében anyelv élettörténetének, fejlõdése törvényeinek feltárásaadhatja csak meg. S e történet, melyet határozotttörvényszerûségek irányítanak, nemcsak a nyelvi rendszeralaposabb megértéséhez és értékeléséhez segít hozzá, segy életen át halmozódó nyelvismeretünket bõvíti ki elõzõkorok nyelvi színeivel, de önmagában is, részleteiben isszínes, vonzó stúdium, mely egyszersmind a nyelvetbeszélõ nép gondolkodásának fejlõdésére, e fejlõdéssajátos vonásaira is világot vet, sõt általa egyes nyelvitényekben, mintegy megõrzött kövületekben elénk tárul anép viszontagságos történetének, elmúlt gazdasági és

társadalmi rendszereinek, egykori mûveltségének számosemléke, a nép ködbe veszõ múltja.

5. A Képes Krónikából

Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatta mongolok vagyis a tatárok ötszázezer fegyveresseltörtek be Magyarországba. Béla király a Sajó folyónálhadakozott eIlenük, de legyõzték. Békeszeretõ ember volt,hadakban, csatákban nem volt szerencséje. SzinteMagyarország egész vitézi népe odaveszett. A tatárokhárom esztendeig maradtak Magyarországon, és miután amagyarok abban az idõben nem vethettek, ezért amazokkivonulása után sokkal többen haltak éhen, mint ahányanfogságba estek vagy kard alatt haltak. A király az Úr1270. évében halt meg, május harmadikán, pénteken, aszent kereszt megtalálásának napján a budai szigeten;testét Esztergomban temették el a minorita testvérekegyházában, ott nyugszik boldogan Mária nevû feleségével,akirályné asszonnyal, a görög császár leányával éslegkedvesebb fiával, Bélával együtt. Virtusokkal teljesférfiú volt akinek emlékezete minden magyaroknak és sokmás nemzetbelieknek szájában édes, mint a méz mainapiglan.

"Mária-oltáron, nézd,nyugszik a sírban a három: Béla, neje s herceg -örvendjenek õk az egeknek!" "Míg lehetett, ült trónjafelett a király hatalomban: Csalfa lapult, szent békevirult, becsület vala ottan."

6. MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS: Mentség (részlet)

Aki a tengerbe esik vagy megissza mind, vagykiúsz; másként belehal. Ebben én benne vagyok, és hatovább hallgatok, látom, hogy vesznem kell. Sokan vannakellenem. Nékem Belgiumban olyan állapotom volt, hogy hapénzgyûjtésben gyönyörködtem volna, és célul nem töttemvolna azt, hogy hazámat, valamint lehet, segítsem, annyiidõ alatt könnyen 40000 vagy talán 50000 forintot isgyûjthettem volna, és ha eddig ottmaradtam volna, aztmerem mondani, kevés erdélyi úr volna, akivel cserélnékpénz dolgából. Ha pedig ott a házasságra vöttem volnamagamat, amelyet el nem távoztathattam volna semmiképpen,ha mégis tovább ottmaradtam volna, akkor is kínáltakengemet olyan leánnyal, akivel 60 000 forintot adtanakvolna, mert észrevették, hogy néha targoncával tolták apénzt szállásomra. Ilyen gazdag jövedelmemet pedigkönnyen elpazarolhattam volna én ott, a testnek mindengyönyörûségi között, ha a más jó mesterembereketkövettem volna, akik többnyire azt cselekszik, hogy amit

egynapi munkájokkal keresnek, nem nyugosznak addig, mígazt korcsomákon és egyéb hitván helyeken el nemtékozolják; én pedig csak azt is kárnak tartottam annyikeresetem mellett, amit kenyérre kellett költenemnyavalyás testemnek táplálására. Néha egy holnapig isbizony bort nem ittam; és minél alábbvaló s olcsóbbeledellel lehetett, olyannal éltem. Sokszor úgy kiadtam apénzemet a könyvnyomtatóknak, hogy kenyérvételreegy poltrám sem maradt. Micsoda munkát töttünk azon a biblián, úgy, amintvolt, kinyomtatni. Nem sajnállottam ily drága idõmet errea munkára fordítani. Merek dicsekedni minden jólelkiismeret elõtt, hogy soha a magyar reformátusok ilyenmegjavított bibliát nem láttanak. Jóllehet pedig mindeztén jó lelkiisméret szerint cselekedvén, úgy tetszett,hogy dicséretes dolgot cselekedtem. Az irégy szívekkiváltképpen, látván, hogy egyébként sem árthatnak,magyarázták balra, hogy én országgal akarok vetekedni,oly dolgot kezdvén, mely országot illetett volna. Másokazt mondták, hogy nagy fába vágtam a fejszét. De én nemhogy elcsüggedtem volna, hanem még inkább megvetettemlábomat, és a biblia nyomtatását elvégezvén, kinyomtatámaz Új Testamentumot is. Azzal sem elégedvén meg, mind ekönyveimet békötettém még pedig többnyire aranyosan,úgyhogy néha dolgozott én számomra húsz ember is. Gondolkodóba esvén azért én (méltán, ha eszemvolt), ha ugyan odahagyjam-é olyan zsíros állapotomat, -mondék magamban -hacsak külsõkép pen kellene, itt örökkéboldogul elélhetnék, mert hovatovább inkább kiterjednehírem, és vagy akarnám, vagy nem. el kellene élnem. Demeggondolván, mivégre fogtam istenem elõtt mindezekhez,hogy nemzetemnek használhatnék vélek, sok jóigyekezetimnek jutalmául töttem fel én azt, hogy könnyenmegnyerem - mondok - azt, amit a külsõ gazdagságnálnagyobbnak tartok, istenem és nemzetem elõtt valókedvességet.

Az uraim azon vannak valósággal, hogy tõlem avevõket elidegenítsék. A szegény ember azért idegenkediksokszor gyermekének taníttatásától, hogy látja, mely sokesztendeig kínoznak a skólákban majd mindeneket a deáknyelvvel. De ha csak a maga nyelvén való olvasást tennéfel célul, kevés idõ kellene arra, és kevés volna olyanszegény ember, akitõl annyi költség ki nem sülne. Azt forgatták ellenem nagy hévvel, hogy az urakonnagy szemtelenséget követtem el és sokszor úgy bántamvelük, amint nem illett volna. Õnagyságoknak, s õkegyelmeknek azt írtam, hogy anemzet hasonló a kenyérkérõ gyermekhez, akinek eztfelelvén az apja: "Fiam, se búzám, sem lisztem nincsen,"- õ azt feleli: "Hiszem nem kérek én sem búzát, semlisztet, és nem kívánom, hogy ekével, sarlóval, cséppel,malommal stb. bébelõdjék, én csak kenyeret kérek."- Tõlemis csak azt kívánják, hogy nyomtassak szépen, azonban azahhoz való készületet ingyen sem fizetik meg." Hogy méltóságos gubernátor uramnak ezt írtam,hagy adni kellene inkább, mint elvenni tõlem. Méltánszólhatok így: - Mit várom mégis tovább a nagyságtokaudienciáját? Ennyi ideig itt-tekergésemmel nem tudék

egyebet elérni, hanem hogy az urak közül egyik a másikhozigazit, mint egy bolondot! Mint egy regalistának mindenországgyûlésben ott kell nékem lötyögnöm, fityegnem, sugyan példabeszéddé lõttem már ezért az embereknél.Mintha tõlem az szinte úgy meglehetne, mint mástól,akinek vagy hivatalahozza, vagy valami érdeke van benne, holott én minthatövisen ülnék mindenkor, midõn otthon két betûöntõ ésnyomtató mûhelyem az én jelenlétemet (jól akarvándolgozni) igen megkívánják. Ahhoz kell nyúlnom: sok nyavalyáimból valóegyszeri kimenekedésemre, hogy úgy veszessem magamat,mint Sámson, közönséges romlással. Hazamenvén, mindazt,valamit ennyi esztendõk alatt annyi költségemmel és véresverítékemmel a haza hasznára készítettem, mindöszverontván, még a port is leverjem lábamról, mondván:Nem méltó ez az hely énhozzám! Bujdosásra indulván,valahol járok Európában, teli torokból harsogjam: ígynyomorították meg a haza javára teljes lélekkel igyekezõszegénylegényt!

7. ZR+NYI MIKLÓS: Szigeti veszedelem

Az olvasónak

Homerus 100 esztendõvel az trojai veszedelem utánírta historiáját; énnékem is 100 esztendõvel az utántörtént irnom Szigeti veszedelmet. Virgilius 10esztendeig írta Aeneidost; énnékem penig egy esztendõben,sõt egy télben történt véghez vinnemmunkámat. Eggyikhez is nem hasonlítom pennámat; de avvalõ elõttök kérkedhetem, hogy az én mesterségem nem azpoesis, hanem nagyobb s jobb országunk szolgálatjáraannál: az kit írtam mulatságért írtam, semmi jutalmat nemvárok érette. Õnekik más gondjoknem volt nékem ez legutolsó volt. +rtam, az mint tudtam,noha némely helyen jobban is tudtam volna, ha többmunkámat nem szántam volna vesztegetni. Vagyonfogyatkozás verseimben, de vagyon mind az holdban, mindaz napban. Bizony szégyen nélkül szemlélhetem csorbáimat,igazsággal mondom, hogy soha meg nem corrigáltammunkámat, mert üdõm nem volt hozzá, hanem elsõ szüléseelmémnek. Fabulákkal kevertem az historiát; de úgytanultam mind Homerustul, mind Virgiliustul, az ki azokatolvasta, megesmerheti eggyiket az másiktul. Török,horvát, deák szókat kevertem verseimben, mert szebbnek isgondoltam úgy, osztán szegény az magyar nyelv: az kihistoriát ír, elhiszi szómat.

8. ZRINYI MIKLÓS: Vitéz hadnagy - Dedicatio

Magyar vitézeknek dicsõséggel földben temetettcsontjai és azok nagy lelkei nem hadnak nékem alunnom,mikor kévánnám, sem henyélnem, ha akarnám is. Igenszeretõje vagyok az õ dicsõségeknek, hogy én elmúlassamaz õ intéseket, kiket nemcsak nappalbéli elmélkedésemben

juttatnak (eszembe), de még éjtszakabéli elmémben iselõmben tüntetnek, mondván: ne aludjál, ne keresd agyönyörûséget. Látod-e romlott hazánkat, melyet mi annyivérontással, verésekkel és untalan való fáradsággalnyertünk, oltalmaztunk, és sok száz esztendeigmegtartottunk. Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szándfáradságodat, ne szánd véredet, ne szánd életedet.Ezekkel az ösztönökkel serkentgetnek engemetnyugodalmomban. De szerencsétlen én, hogy nem lehet az énmentségem oly nyilvánõnálok, mint az õ rettenetes vitézségek ésszámlálhatatlan érdemek énnálam, mert bizonnyal okkalpanaszolkodhatnám nékik a szerencsére. Nem azért, hogyegyszer hazánkat magasan felvitte, most mind alább-alábbszállítja; azért nincs mit panaszolkodnunk, tudván, hogyez a világi törvény, hogy aki benne születtetett, annakhalála is következzék, és ez az istennek akaratja. Sokáigvolt dicsõséggel a szerencsének felsõ kerekén a magyarfátum, ha most alább szállott, nem szokatlan dologtörtént rajta ebben az világban. Hanem azonpanaszolkodnám a szerencsére, hogy evvel a tehetséggel,evvel az hazám szolgálatjához való készséggel, végezetreevvel a jó igyekezettel, ebben a magyar romlásánakévszázadába helyeztetett engemet, és nem azokban adicséretes idõkben, melyekben az isten kegyelemmel volt amagyarokhoz, és nem fordította volt orcáját õtõlök, hanemrettenetessé tette volt azoknak, akik most unalommalnéznek reánk, és csúfsággal említenek bennünket. Találtvolna talám akkor ez a lélek, ki bennem vagyon, magahajlama szerint dicsõséges foglalatosságokat. De mirevaló leszen az most, hogy ne aludjam, hogy ne henyéljek?talám inkább ez az idõ olyat kéván. Mire való hogy neszánjam véremet, ne szánjam életemet? Miért kévánjamtehát halálomat? Kit váltok s kit szabadítok meg véle?Kevés az én életem ilyen nagy csorbát felépíteni, de mégkevesebb halálom. Hát mit tegyek? Mit csináljak tehát, hanem aluszom? Ebben a békességes században (ha annak kellmondani a török rablásit) nekifogtam históriákolvasására. Én senkit tanítani nem kévánok, hanem magamtanulni. Azért olvasó barátom, ha tetszik, olvasd ésaszerint munkálkodjál hazánknak hasznára és magadbecsületire.

9. BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás I.

Bölcsõ- és igen kicsiny koromról nincs mit írnom,bolondság is volna. Hallottam az anyámtól, hogyrettenetes síró voltam, annyira, hogy életemrõl iskételkedtek miatta; hihetõ, has- vagy valami egyéb tagomfájdalmától lehetett, mert elmétõl vagyszomorúságtól, amint olyan még ész használata nélkül valóéletkorban az nem származhatott. De akármitõl volt, ebizonyos, hogy én midõn felnevekedtem, sem a has- vagygyomorfájásra, sem másképen akármi, még nagyszomorúságért való sírásra is hajlandó nem voItam, sõtmikor üdeje, helye, oka volt is, nehezen tudtam sírni;mikor elkeseredtem is nagy nyomorúság és szomorúságimban,gyakrabban vagy torkommal nyeltem, vagy orromon fújtam

ki, vagy mély keserves sóhajtásokkal, mely sírás éskönnyhullatásnál sokkal nehezebb volt. Vagy néhaelmorgottam, haragudtam amely vétkes dolog volt. Sokszorbizony talán pénzen is megvettem volna a sírást, mert azkönnyebb lett volna. Nevetséges, hiábavalóság és játékra,mint akármely gyermek és ifjú, felettébb hajlandó, sõtvásott és a játékban telhetetlen s fáradhatatlan volt azén gyermekségem és felserdült ifjúságom; de nem vesztegülõ, mint a kocka, kártya, hanem a testnek ingatásávaljáró játékokban gyönyörködtem, mint a labda, forgattyú,parittya, teke, kézzel való hajigálás, vitéz játék,versfutás, küzdés, ugrás, melyek miatt néha meg isvertek, nyíllal való lövöldözés és madarászás. Mikorosztán nagyobbat nõvén, lóra, puskára, kutyára kaptamlövöldözés hosszú puskával, pisztollyal, nyargalódás,fürjészés, magam kezemmel való rákászás, halászás voltakigen a mulatságim. Mindazonáltal, mikor osztán agyermekségbõl kikelvén, eszemnek, házasságomnak ésemberségnek esztendeire jutottam, az én mulatságim nemmulatták el énvélem a szükségesebb és hasznosabbdolgokat, mint a könyvek olvasása, házi gazdaságom ésközönséges tisztem s hivatalomban való eljárást. Úgy hallottam, hogy mihelyt a hetedik esztendõbefordultam, mindjárt tanítani kezdettek az abc-ére mintgyermeket játékkal. Elsõ mesterem volt Naményi Mihálynevû, aki annakutána híres prédikátor volt. Másodikmesterem volt Fogarasi Mihály, ki nemrégen még él valaszép nagy vénségben és esperességben. Ez initiált a deáknyelvbe, dirigáltatván Keresztúri Pál által. EgyszerKeresztúri Pál Búnra jöve az atyámhoz, akkortájban azatyám s mesterem olyan rendet szabtak vala nékem, hogyebéd s vacsora elõtt tanuljak öt-hat szót, és amikorinnya akarok, mondjak el abból egyet deákul s magyarul,és úgy adnak innom, de ha nem tudom, nem adnak. Ott ülvénmár asztalnál, én elõpattanék nagy felszóval, (mert úgykellett mondanom nagyon,) egy deák szóval, s innomadának. Hallván azt Keresztúri, végére méne, s meghagyáaz atyámnak, hogy az napságtól fogva hagyják el azt arendet, hadd ehessem bátran asztalnál s vígan, mert az azegynéhány szó nem éri fel azt a kárt, amelyet bátorságom,elmém és egészségemben tesznek véle, mely bizonyos is.Elhagyák azért énnékem nagy örömömre, mert bizony nagyiga volt rajtam, oly móddal nem is ehettem jól, csak avocabulákat mammogtam magamban; ha nékem Keresztúri Pálakkori eszemmel, amint voltam, egy falut ajándékozottvolna, nem vettem volna kedvesebben tõle, meg isszerettem, dicsértem, hogy micsoda jó vén ember az, mégaz apámnál is jobb. Amely is osztán a keze alatt valótanulásomra sokat használt volt igen, mert siettem kezealá és örömmel tanultam tõle, annál inkább, hogy ez aFogarasi rettenetes rútul vert, henyéltetett, amint eztszokták mondani vagy nevezni; mert hanyattán fektetett aföldre, fejemet, két kezemet, lábomat feltartatta vélem,hol egyik, hol másik talpamat csapta lapockával, holfejemet a háromágúlapos korbáccsal, hol féllábra állított kõre, mire,egyszóval igen rútul és bolondul bánt vélem, elannyira,hogy osztán az atyámnak panaszoltam, s megmondottam, hogybizony nem tanulok. Ezt pedig nem az én tanulásomért vagylatorságomért, hanem maga bolondságából cselekedte csak,

melyet tovább nem terjesztek, kedvezvén emlékezetének,minthogy azután tisztességes, tudós deák, és osztánprédikátor lett belõle, de az bizonyos, úgyelkedvetlenített volt a tanulástól, hogy ha keze alól kinem vettek volna, bizony nem tanultam volna, azért isosztán elbocsáták.

BETHLEN MIKLÓS: Önéletírás II.

Németújvárból mentünk Zrínyi Miklóshoz. Nagyszerencsétlenségemre csak öt nap lehete véleismérkedésem, s oda lön. Magáról hogy írjak, nincsen erõms üdüm reá, csak azt írhatom: igen tudós, vitéz, nagytanácsú, nemzetéhez buzgó, vallásában nem babonás,mindent igen megbecsülõ, nemes, adakozó, józan életû, azolyanokat és az igazmondókat szeretõ, részegest, hazugot,félénket gyûlölõ, nagy és szép termetû, lelkû és ábrázatúszóval: akkor magyar híres ember hozzá hasonló nem volt,sõt az én vékonyítíletem szerént máig sem, sõt talán ezután sem lészen,noha az Isten titka és tárháza véghetetlen. Szép õszi üdõjárván, elmenénk vadászni. Õ maga puskával béméne, ésszokása szerént csak egyedül búkálván, löve egy nagy emsedisznót, s vége lõn a vadászatnak. Azonban odahozá afátum egy Póka nevû vadászt, ki mondá horvátul: én egykant sebesítettem, mentem a vérin, ha utána mennénk,elveszthetnõk. Az úr mindjárt mondá nékünk, kegyelmetekcsak maradjon itt: mindjárt visszajövök. Csak bocskorbanlóra kapa, stuc kezében, Póka után elnyargala: mü ott ahintónál beszélgeténk. Egyszer csak nyargal Guzics,mondja a bátyjának: hamar a hintót, oda az úr. Menénkamint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sûrûbe.Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úrarccal a földön, s a kan a hátán: õ hozzá lõ, elfut akan, az úr felkél s mondja: rútul bánék vélem a disznó,de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott)sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igenjó. Eléggé próbálták véle, de híjába, csak elfolyt avére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni, végre csakmeg kelle halni. Rettenetes sírás lön az erdõben. Otthon fejérbársony dolmányba öltöztették, és osztán eresztették afeleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. +gy lõnvége Zrínyi Miklósnak.

10. MIKES KELEMEN leveleibõl I.

Édes néném, hálá légyen az Istennek, miideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15.Septembris indultunk meg. A fejedelmünknek, Istennekhálá, jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsútakarna tõlle venni; de reméljük, hogy itt a

török levegõ elûzi. Édes néném, mi jó a földön járni. Látja kéd, mégSz. Péter is megijedt volt, mikor a vízben sipadoztak alábai; hát mi bûnösök, hogyne félnénk, amidõn a hajónkolyan nagy habok között fordult egyik oldaláról amásikára, mint az erdélyi nagy hegyek - némelykor azoknaka tetején mentünk el, némelykor pedig olyan nagy völgybenestünk, hogy már csak azt vártuk, hogy reánk omoljanakazok a vízhegyek; de mégis olyan emberségesek voltanak,hogy többet nem adtak innunk, mintsem kellett volna. Eléga, hogy itt vagyunk egészségben; mert a tengeren ismegbetegszik az ember, nem csak a földön, - és ott, ha ahintó megrázza, elfárad, és jobb egyepetyéje vagyon azételre; de a halyóban az a szûntelen való rengetés,hánykódás a fõt elbódítja, a gyomrot felkeveri, és úgykell tenni, valamint a részeg embernek, aki a bort megnem emésztheti. A szegény gyomromnak is olyan nyavalyábankelletett lenni vagy két elsõ nap, de azután úgy kellettennem, valamint a farkasnak. Itt a fejedelemnek jó szállást adtak, de mi ebülvagyunk szállva, de mégis jobban szeretek itt lenni,mintsem a hajóban. Édes néném minthogy egynehány száz mérfölddelközelebb vagyunk egymáshoz, úgy tetszik, hogy már inkábbis kell kédnek engemet szeretni: én pedig, ha igenszeretem is kédet, de többet nem írhatok; mert úgytetszik, mintha a ház keringene velem, mintha most is ahajóban volnék.

XXVII.

Édes néném igen-igen szükséges kédnek egy hírtmegtudni, azért, hogy bolhák ne csípjék kédet.Tudniillik, hogy két gyorgyiánus fejedelmet az atyafiaiaz országból kiûzvén, segítséget jöttek ide kérni acsászártól. Aki is segítséget adván nekik, a méltóságosfejedelmek idejöttenek, hogy innét hajón a segítséggel aFekete-tengeren vissza menjenek. Õméltóságok pedig egynyomorult korcsmára szállottanak. Cselédjök elég vagyon,de az udvari nép nem ruhásabb a mi cigányinknál. Aztpedig ne gondolja kéd, hogy õméltóságoknak pénzek nevolna; mert valamég a cselédekben tart, addig pénzek islészen, mert amidõn a pénzek elfogy, kettõt vagy hármataz udvariak közül eladnak és így a pénz elfogyván, azudvariak is elfogynak. Azt írta volt kéd a minap, hogy már értfranciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, hogy , idegennyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogyidegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket, de az olyanállapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásraés az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyhacsak azoknak nem volna arra kedvek -azt a két dolgotpedig egy nemes leánynak nem csak illik, de szükségestudni. Erre azt felelik némely csúfos rövideszû anyák,hogy nem jó egy leánynak,hogy írni tudjon: azért hogy a szeretõinek ne írhasson.Oh! mely okos beszédek ezek! mintha az írás okozná aroszat és nem a rosz az írást. Nem akkor történik meg a

tilalmas dolog, mikor egymásnak írnak, hanem, akkor,amikor egymással vannak, és nincsenszükségek az írásra. Akár tudjon a kéz írni, akár netudjon, de a szív eljár a maga dolgában. Nekem úgytetszik, hogy nemcsak azért írok kédnek, hogy írni tudok,hanem azért, hogy a hajlandóság viszen reá. Mind ezekbõlazt hozom ki, hogy az ilyen anyák nem okosangondolkodnak. Akármely szép legyen a gyémánt, de ha rútulvagyon metszve, nem becsülik. Mindezekre, tudom, aztfogja kéd mondani, hogy még házas nem vagyok, mégis azasszonyoknak akarok leckét adni. Nem akarok, édes néném,nem akarok, tudom, hogy kéd is velem egy gondolatbanvagyon eziránt. Isten adjon olyan feleséget, aki írni ésolvasni tudjon, de ha nem tudna is azon lennék hogymegtanyítanám, ha több esze nem volna is, mint egymacskának. Édes néném, szeret-é kéd úgy, mint a macska azegeret? Vagyon-é kédnek jó egészsége? Mikor látjuk megegymást? Ma talám nem, mert már tizenegy az óra és lekell fekünni; de, ha lefekszem, úgy tetszik, mint haferedném, mert a tenger habja egészen bécsapván a házamalá, sokszor azt gondolom, hogy az ágyamban locsog a víz.

XXXII.

Micsoda szép állapot az: tegnap ebédet +zsiábanettem, vacsorát pedig Európában -ide pedig nem alevegõégben hoztak, hanem a vízen. Mindezekbõl megüsmérikéd, hogy ide visszájöttünk, és a táborozást elvégeztük.Az bizonyos, hogy nem az ellenség elõl jöttünk el, hanema sok essõ elõl, amelyet el nem lehetett ûzni, noha kétgenerális vagyon velünk. A mindennapi mulatság már ittabból fog állani, hogy vagy Bercsényi uram jõ mihozzánk,vagy mi megyünk hozzája. -A vadászat sem múlik el, de azsem múlik el, hogy ellenünk ne vadásszanak a portán; merta német követ legtöbbet azon elmélkedik, hogy nekünkárthasson; mi pedig legkisebben sem ártunk néki. És nemtudom, mi végre kívánja üldözni ezeket a szegény bújdosómagyarokat, akik itt a tengerparton csak dohányoznaksuhajtozással. A talám tudva nincsen kédnél, hogy mi most isabban a szándékban vagyunk, hogy Franciaországbanvisszámenjünk, és hacsak a mi akaratunkon állana, maindulnánk meg; de csak az akarat áll mirajtunk, atehetség pedig máson. Meg nem kell, édes néném, az ígéretet másolni. Anemes vér, amit fogad, megtartja. Ha magyarországi volnakéd, tartanék valamitõl; de erdélyi lévén, ott a nemesasszonyoknak a szavok olyan állandó, valamint a brassaihavas -tartsa meg hát kéd ígéretit, és három vagy négyholnapját a télnek töltse el kéd itt a magyarasszonyokkal. Való, hogy kéd lesz egyedûl erdélyi; de egyerdélyi asszony nem ér-e annyit, mint tíz magyarországi?A rózsa többet ér a kórónál -a nap fényesebb a holdnál.Mikor Magyarországon fogyatkozás vagyon a napban, csakegy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elégfényességet ád. E nem dícséret, hanem igazmondás. Ha azIsten õket szebbnek teremtette másoknál, ki tehet arról?

Arról sem tehet senki is, ha lefekszem, mert tizenegy azóra. Ha a szerencsén nem fekszem is, csak jól alugyam -jobb az egészség annál. Ezután csak azt nézem, mikor fogkéd ideérkezni, de minden pereputyástól kell ide jönni.

XXXVI I.

Már mi itt derék házastüzes emberek vagyunk, ésúgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetemZágont. De tréfa nélkül, édes néném, mi itt igen szépkies helyt vagyunk. A város elég nagy és elég szép, atengerparton lévõ kies és tágas oldalon fekszik. Az isvaló, hogy Európának éppen a szélyén vagyunk. Lóhátoninnét Constancinápolyban két nap könnyen el lehet menni;tengeren pedig egy nap. A bizonyos, hogy suhult afejedelemnek jobb lakóhelyt nem adhattak volna. A város felõl azt mondhatom, hogy ezen a földönelmondhatní egy szép városnak, amely nem olyan szélyes,mint hosszú. De akármely szép házak legyenek itt avárosokon, nem tetszhetnek szépeknek; mivel az utcára nemhadnak ablakokot, kivált a törõkök azért, hogy afeleségek ki ne láthassanak -micsoda szép dolog azirígység! Itt az idegen senki házához nem mehet. Kivált azörmények inkább féltik feleségeket, mintsem a törökök.Még nem láthattam a szomszéd asszonyomot. Napjábantízszer is a kapuja elõtt kell elmennem, és, ha a kapubantalál lenni, úgy szalad tõllem, mint az ördögtõl, ésbézárja a kapuját. Török urak vannak, de unadalmas dologtörököt látogatni: egyik a, hogy törökül nem tudok; másika, hogy ha az ember hozzájok megyen, elsõben: no, ülj le- azután egy pipa dohányt ád, egy findzsa kávét -hatot,vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig iselhallgatna, ha az ember azt elvárná. Õk abeszéllgetéshez, nyájassághoz éppen nem tudnak.

Mind ezekbõl megláthatja kéd, hogy micsodavárosban telepítettenek le bennünket; annak micsodáslakosi vannak micsoda környéke. De azt még meg nemmondottam kédnek, hogy én micsodás szokást tartok. Az énszokásom a, hogy tíz órakor lefekszem, ésszemeimet bézárom, és rend szerént azokot fel nem nyitommás nap hatodfél óráig. Ezt a dicséretes szokást mindtélben, mind nyárban megtartom. Azért ez a levélolyan hosszú, hogy már tíz az óra, alugyunk hát, édesnéném. De az egészségre kell vigyázni, ha azt akarja kéd,hogy gyakran írjak. Más-szor többet, vagy kevesebbet.Ihon azt majd elfelejtettem megími, hogy az a veszettköszvény az urunkra jött alkalmatlankodni.

LXII.

Édes néném, jó némelykor megbátorítani az embert,mert sokan vannak olyanok, akik szégyenlik világosságratenni gondolatjokot, noha jobban gondolkodnak sokszor,

mint azok, akik aztot csak bátran kipökik. Arról igen okosan gondolkodik kéd, hogy úgyszeretné neveltetni a fiát és leányát, valamint ottPárisban nevelik a franciák. Mert ugyanis nézzük el, hogyneveltetnek nálunk az iffiak közönségesen? Legalább tízvagy tizenegy esztendõs koráig a faluból ki nem megyen.Tizenkét vagy tizenhárom esztendõs korában valamelycollégyiumban béplántálják, ahonnét huszonnégy vagyhuszonöt esztendõs korában szabadul ki. Legelsõben is ami deákunk azon igyekszik, hogy cifra köntöse és paripájalégyen, aztán faluról-falura béjárja az atyjafiait.Asztalnál nagy gyalázatnak tartaná ha jól nem innék. Ebédután az asszony vagy a leányok házában bontja ki, amitVrgiliusból vagy Ovidiusból olvasott. De hogy aziskoláról való emlékezetet is tellyességgel elfelejtse,szükségesnek gondolja lenni, hogy a szolgálók közülkettõt vagy hármat szeretéinek fogadjon. Egynéhányrészegség után megmosván torkát a deák szótól és aziskolai portól, ismét haza iromtat s legnagyobb gondja isa lesz, hogy az apja vendégit megrészegítse, és azapjától is azért dicséretet vegyen másnap. E szerént töltel két vagy három esztendõt vagy a vadászatban, vagy azitalban, vagy a Vénus udvarában, és amit egynehányesztendõkig tanult, azt egy kevés idõ alatt csaknem mindelfelejti. Errõl többet nem írok és többet nem írhattamvolna, ha szinte fiam volna is: de nincsen, és azt bánom.De azt is bánom, hogy ma ismét sátorok alá jöttünk lakni;mert a napokban visszámentünk volt a városban. Itt kell avászon alatt perkelõdni, és úgy süt a nap itt minket,valamint a kolduslábat sütik a tûznél. Édes néném, azegészségre vigyázzunk, és mondjon el kéd egy olvasótérettem, mert a sok fülbenmászóval tele a sátorom.

CXII.

Amitõl tartottunk, abban már benne vagyunk. AzIsten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk ami édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Kisem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserûség vagyonitt miközöttünk. UtoIsó levelemet az elmúlt holnapnak 25-diknapján írtam vala. Azután szegény mind nagybágyadtságokot érzett. Igen keveset, de másként mindent aszokás szerint vitt végben. Abban a gyengeségiben is azesztergában dolgozott elsõ Aprilisig. Vrágvasárnap nemmehetett a templomban, hanem a közel való házbólhallgatta a misét. Hetfûn jobbacskán volt, keddenhasonlóképpen, még a dohánt is megkívánta és dohányozott.De azt csudálta mindenikünk benne, hogy õ semmit halálaórájáig a háznál való rendbenel nem múlatott se meg nem engedte, hogy õérette valamitelmúlassanak. Mindennap szokott órában felöltözött,ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgymegtartotta a rendet, mint egészséges korában. Szeredándélután nagyobb gyengeségben esett,és csak mindenkor aludt. Csütörtökön, igen közel levénutolsó végihez, elnehezedék és az Urat magához vette nagybuzgósággal. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájanmellette voltunk. Végtire szegény ma három óra után

reggel, az Istennek adván lelkét elaluvék -mivel úgy holtmeg, mint egy gyermek. Õ szegény árvaságra hagyabennünket ezen az idegen földön. Az Isten vigasztaljonmeg minket!

RITMUSGYAKORLATOK

1. Weöres Sándor versei; idõmértékes szövegmondás.2. Horváth János: Versritrnusú szólások a kötetlenbeszédben; nyomatéki hangsúlyritrnus.3. O Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások;nyomatéki hangsúlyritmus.4. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; nemzetiverselés.5. Weöres Sándor: Robogó szekerek; idõmértékes verselés.6. Babits Mihály: Új leoninusok; idõmértékes verselés.7. Kalevala (Vikár Béla ford.); nemzeti verselés.8. Ovidius (Devecseri Gábor ford.): +tváltozások(részletek) Philemon és Baucis; idõmértékes mese. Daedalus és Icarus; idõmértékes mese. Pyramus és Thisbe; idõmértékes mese. Pygmalion; idõmértékes mese.9. Papp Tibor: Pogány istentisztelet; összetettritmusgyakorlat.

A ritmusgyakorlatként átnyújtott anyag alkalmatad a beszédesztétikai elemek gyakorlására. A gyûjteményminden darabja a szép beszédet szolgálja. Ahangsúlygyakorlatok inkább az értelmezõ beszéd összetettgyakorlatai voltak, ezek pedig a szép beszéd gyakorlatai. Jó lenne a magyar beszéd ritmusát föltámasztani.Kár lenne Európa egyik veszendõ értékét a minden másnyelvtõl elütõ magyar beszédritmust a szomszédnyelvekhatására elpusztulni hagyni. Figyelmes füllel hallgatvatragikus a folyamat, amely a magyar beszédritmustfenyegeti. A színész sokat tehet a nyelvi kincsekmegõrzéséért. Ne feledjük, Mesofanti a múlt században méga harmadik helyen emlegette a magyar nyelvet ritmikusságdolgában - az olasz és a görög után (a nagynevû nyelvésztöbb mint száz nyelvet ismert).

1. WEÖRES S+NDOR: A tündér

Bóbita Bóbita táncolkörben az angyalok ülnek,béka-hadak fuvoláznak,sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita Bóbita épít,hajnali köd-fal a vára,termeiben sok a vendég,törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita játszik,szárnyat igéz a malacra,ráül, ígér neki csókot,röpteti és kikacagja.

Bóbita Bóbita álmos,elpihen õszi levélen,két csiga õrzi az álmát,szunnyad az ág sûrûjében.

WEÖRES S+NDOR: Magyar etûdök 46.

Paripám csodaszép pejkó,ide lép, oda lép, hejhó!Hegyen át, vízen át vágtat,nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,odanéz valahány csillag,Amikor paripám táncol,odanéz a nap is százszor.

103.

Reggel süt a pék, süt a pék gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó beveti a vánkost.

Reggel nagy a hó, nagy a jég, belepi a várost. Taligán tol a pék gezemice-lángost.

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg 91.

Ha viharjõ a magasból, ne bocsáss el, kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám.

Falu végén van a házunk,a bozótból ki sem látszik,de a cinke, ha leröppen,küszöbünkön vacsorázik.


+rnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sûrû raj az fákon. Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! torony üregében érc-hang pihen el az éjben.

Csillag süt a szeder ágra.Lassan jön a pásztor álma.Rezgõ fû a feje-alja.Nyár-éj ege betakarja

Bim-bam! torony üregébenérc-hang pihen el az éjben.

56.

Jön a kocsi, most érkeztünk,alaposan eltévedtünk,derekasan áztunk-fáztunk,no de kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,odaül az ázott holló,teregeti csapzott tollát,keserüli holló-voltát.

54.

Égicsikón léptet a nyár,tarka idõ ünnepe jár,táncra való, fürdeni jó,nagy hegy alatt hûsöl a tó.

Hogyha kijössz, messzire mégy,hogyha maradsz, csipdes a légy.Habzik az ég, mint tele tál,tarka idõ szõttese száll.

57. (részlet)

Van-e szoknya eladó,tarkabarka suhogó,a derékra simuló, nyárba-télbe jó?

Nincsen szoknya vehetõ,csak egy régi lepedõ,ráncos, rojtos, repedõ, üsse meg a kõ.

99.

Kürtõs pogácsa, füstölt szalonnaitt van rakásra, díszlik halomba.

minden kopasznak jut hajnövesztõ,minden ravasznak egy nyírfavesszõ.

Minden leánynak füstös kemence,minden legénynek tág-öblû pince.

Minden leánynak szép rózsa, szegfûminden legénynek hátára seprû.

61.

Sej-haj, folyóbasok a hal valóba,Dunába, Tiszába,se-szeri se-száma.

Sej-haj, vadonbakivirít a gombakeményre, kerekre,ha bolond, ne szedd le.

Sej-haj fonóbasok a lány valóba,ki barna, ki szõke,sose fuss elõle. 91.

Éren-nádon sikló kúszik,kicsi patak-ágyon vízicsibe úszik.

Hajló nád közt kotlós zizzen,vízicsibe-népét tereli a vízben.

Ér tükrében látszik az ég is,fejetetején a vízicsibe-nép is.

Siklók, békák, pókok látjákvízicsibe-pásztor vízicsibe-nyáját.

53.

Erdõt járunk, árkot lépünk,bükkfa lábunk, venyige-térdünk,szél se tudja merre térünk,jegenye-sudaras utakon élünk.

Zsong a kis szél, zúg a nagy szél,bokrot bolygat, bele ne essél.Néha nyár jön, néha nagy tél,ha üres a szatyor, elegett ettél.

WEÖRES S+NDOR: Rongyszõnyeg 31.

Szállnak az alkonyi felhõk, mint halovány-hajú lányok, tûz-színû csillag az ékük, libben a fátyol utánok.

Mennyei õzre vadásznak,nincs nyoma égi vadaknak.Lassan a hegyre hanyatlóHold poharába zokognak.

72.

Duna mellett kopár fa,rászállott a madárka,rászállott a madárka,vízre hajló ágára.

Kettõnket, te madárka,csak elbír a kopár fa,ráülünk az ágára,fütyülünk a világra.

99.

Õszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.

Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold ráfátylat ereszt:lánnyá válik,sírni kezd.

Õszi éjjelizzik a galagonyaizzik a galagonyaruhája.

WEÖRES S+NDOR: Szarvasok

Legel a kis falu gulyája,

nyugtalan a gulyás kutyája. Idegen szagot sejt, a fejét fölvágja, szimatol a nedves szél sodrába.

Szárnya kél a fehér homoknak,a völgyben szarvasok robognak.Jönnek a szél-árka völgybõl egyre többen,száz, meg mégtöbb nyargal egy-seregben.

A szittyós itatón megállnak,szarvaik kék eget kuszálnak.Egy vén bika szétnéz, beleront a porbaés nyomában dübörög a horda.


+rok mellettüszkös a fadereka,üszkös a fadereka,kikorhadt.Felhõ-cápaúszik az egeken átûzi a hegyeken áta holdat.

Egyszer égigfölmásznék,mennyei cápáthorgásznék,Föl ne mássz, mertüszkös a faderekaüszkös a fadereka kikorhadt.

2. HORV+TH J+NOS: Versritmusú szólások a kötetlenbeszédben

billeg-ballagötöl-hatolhébe-hóbaéjjel-nappaltélen-nyárongirbe-gurbalári-fáriákom-bákomelõl-hátuldínom-dánomegytõl-egyigüti, veritérül-fordul

okkal-móddalétlen-szomjantárva-nyitvajobbra-balranyakra-fõremende-mondakörbe-körbeimitt-amotthegyin, hátánkutya baja!élve-halvakékült, zöldültkipked-kapkod

ritka, mint a fehér hollóöregember nem vénembernem nõnek a fák az égigköd elõtte, köd utánamaga alatt vágja a fátláttam én már karón varjútIlla berek, nádak ereka jó bornak nem kell cégérholtomiglan, holtodiglanapád-anyád ide jöjjönhamu alatt lappang a tûzlegyen neki könnyû a föld!ide vele, ha van nyele!nem mind arany, ami fénylikfelkopik az állaellátta a bajátvan bõr a pofájánkivágta a rezetattul döglik a légyvisszafelé sült elaki bírja, marjaki ad többet érte?madárlátta kenyérvégét járja, szegény!egy csapásra kettõtbelészorult a szószakasztott az apja!egy bordába szõttékha nem csurran, cseppenszéna-e vagy szalma?nem sül ki a szemed?

minden lében kanálvak vezet világtalantahány ház, annyi szokásáll, mint a Sion hegyene szólj szám, nem fáj fejempénz beszél, kutya ugatember kell a gátra!csínján bánik velejön-megy, mint a szûcstûeltûnt, mint a kámforkitették a szûrétszoknya mellett nõtt feljöttem, láttam, gyõztemvégestelen végigmegadta a módjátrossz fát tett a tûzreigaza van bennenem kerget a tatár!tavasz akar lennilassabban a testtel!nem fenékig tejfel!süket, mint az ágyútente baba , tente

szólj igazat, betörik a fejedeltalálta szarva közt a tõgyitegyet mondok, kettõ lesz belõlesíppal, dobbal, nádi hegedûvel

kénytelen-kelletlense ide, se odaez se jó, az se jóhányódik-vetõdikúj seprû jól seper

adtál uram esõt nincs köszönet benneki mint veti ágyát, úgy alussza álmát

amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapraamit veszt a réven, megnyeri a vámon

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó

Bort, búzát, békességet, mákot, makkot, mogyorót

3. O. NAGY G+BOR: Magyar szólások és közmondások

Ne állj itt úgy, mint egy + betû.Aki á-t mond, bé-t is mondjon.Elmegyünk Abára, a bornak javára.Bizonytalan, mint az abai vacsora.Ért hozzá, mint tyúk az ábécéhez.

Az ábécét se tudja, mégis papolni akar.Nem együtt tanultuk az ábécét!Az ablakon kérik, az ajtón nem viszik.Örül, mint az ablakos, mikor hanyatt esik.Ne akkor abrakolj, mikor indulni kell!+brázatnak rossz, pofának megjárja.Vastag abrosz, vékony ebéd.Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs.Könnyû azt adni, ami nem kell.Jobb egy adok, mint száz kérek.+gyba kicsi, bölcsõbe nagy.+ldás, kegyelem, ezt a kis bort lenyelem.Angyal a szava, de ördög a szíve.Ahol nyájas az anya, kényes a leánya.Nincs aratás munka nélkül.Repedt az árboc, megállott a gálya.Beszélhet annak az arkangyal is.Itt az árok, most ugorj!Ha van baj, ha nincs jaj, mindig panaszkodik.Nem egész világ Baranya, laknak Somogyban is.Egy jó barát a szomonúságban, felér százzal avigasságban.Új barátért el ne hagyd a régit!Nehezebb a barátságot fenntartani, mint megkötni.Bársony mellény, üres has.Aki mást becsap, magát csapja be.Kialudná a törököt Belgrádból.Ne nevesd a bénát, ha te sánta vagy.Inkább bendõ szakadjon, minthogy étel maradjon.Iszik, mint a berényi török.Rágódik, mint Berkes ökre.

4. JÓZSEF ATTILA: Ülni, állni, ölni, halni

Ezt a széket odább tolni,vonat elé leguggolni,óvatosan hegyre mászni,zsákomat a völgybe rázni,vén pókomnak méhet adni,öregasszonyt cirógatni,jóízû bablevest enni,sár van, lábujjhegyen menni,kalapom a sínre tenni,a tavat csak megkerülni,fenekén ruhástul ülni,csengõ habok közt pirulni,napraforgók közt virulni -vagy csak szépet sóhajtani,csak egy legyet elhajtani,

poros könyvem letörülni, -tükröm közepébe köpni,elleneimmel békülni,hosszú késsel mind megölni,vizsgálni, a vér hogy csordul,nézni, hogy egy kislány fordul -vagy csak így megülni veszteg -fölgyújtani Budapestet,morzsámra madarat várni,rossz kenyerem földhöz vágni,jó szeretõm megríkatni,kicsi húgát ölbekapnis ha világ a számadásom,úgy itt hagyni sose lásson -

Ó köttetõ, oldoztató,most e verset megírató,nevettetõ, zokogtató,életem, te választató!

5. WEÖRES S+NDOR: Robogó szekerek

Mennek a fuvarosok, a fekete dobosok a kerekekenéjszaka-a tanyai kutyaugatásokon át, tova! s a falusi zárt kapukálmainát, tova! az úton a kétfele meredeken árny-hegyûjegenyesor innenis onnan is árkai mentén. A gyerekek alszanak, elviszi õket a fuvalom azégbe, hol érika csillag, e gömbölyû, de tövises alma, s a hold-felekanyaroga hintafa bársonya, cifra szalagja, de virrad, a kicsiöcsik és húgokálmai hajnali légcsiga fonatain újra le, földre pörögnek. Súlyos muraközi ló dobog, a kövön a pata kopog, aparipa föl-nyihog -a falon a ló feje, hó-színen a fekete, tovasuhan-ablakonés puha keszekusza mennyei álmokon átfut az árnyék. Mennek a fuvarosok, aluszik a köpönyegük, õkmaguk éberek -az úton a kikeleti lombokon a szekerek erezete iramodik -ágybana kisfiú és húga mennyei hintafa ágain ezer üvegizmú,salátabo-káju, kakukfejü tarka lovat lát.

6. BABITS MIH+LY: Új leoninusok (részlet)

Kékek az alkonyi dombok, elülnek a szürke galambok, hallgat az esteli táj, ballag a kései nyáj.

Villám; távoli dörgés; a faluban kocsizörgés, gyûl a vihar serege; még lila s már fekete.Éjre csukódnak az aklok, jönnek az éjjeli baglyok, csöndben a törpe tanyák, félnek az édesanyák.Sápad a kék hegytábor, fátyola távoli zápor; szél jön; csattan az ég; porban a puszta vidék.Szép est a szerelemre: jövel kegyesem kebelemre; sír és fél a világ; jer velem árva virág.Mikor ölembe kaplak, zörren az üveges ablak! Hajtsd a szívemre fejed; künn az esõ megered.Sûrûn csillan a villám; bús szemed isteni csillám. Míg künn csattan az ég, csókom az ajkadon ég.Ó, bár gyújtana minket, egy hamuvá teteminket a villám, a vihar; boldog az, így aki hal.

7. KALEVALA (részlet)

"Haj húgocskám, menyasszonyka,Aranyalma, gyöngyömadta,Hallj ide, míg én beszélek,Más módon amíg mesélek!Szép virág, ím indulsz innen,Messze mégy, szamóca, menten,Posztó-pelyhes elporoszkálsz,Bársonybõrû bizony elszállszE híres-neves hazából,E szépséges szép tanyáról;Ihol másik házba röppensz,Idegen családba csöppensz,Más világ van másik házban,Idegenben, más hazában,Lépegetni gondolkodva,Cselekedni fontolgatva,Nem ahogy apád terein,Avagy édsanyád mezein:Hegyen-völgyön danolászni,Úton-útfélen hújazni." "Ha majd elhagyod e házat,Végy eszedbe minden egy s mást,Hadd csak itthon ezt a hármat:A napfényes hosszú álmot,Szülédnek szíves szavait,Köpüléskor a vajosztást." "Végy eszedbe minden holmit,+lomtáskádat felejtsd itt,Hagyd hazádbeli szüzekre,A kemencesutba vetve,Dalaid lócavégre vessed,Ablakba te vidám versed,Leányságod seprütõre,Vesd vadságod lepedõre,Padkára te rosszaságod,Pallóra te lomhaságod,Vagy nyoszolyódnak unszoljad,Nyoszolyód kezébe nyomjad,Nyoszolyód vigye harasztba,Hangafüves helyre hordja." "Új erkölcsöt kell követned,Az elõbbit elfeledned,

Atyád irgalmát tagadnod,Ipad irgalmát fogadnod,Mélyebben kell meghajolnod,Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned,Az elõbbit elfeledned,Szülõd irgalmát tagadnod,Napad irgalmát fogadnod,Mélyebben kell meghajolnod,Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned,Az elõbbit elfeledned,Bátyád irgalmát tagadnod,Süved irgalmát fogadnod,Mélyebben kell meghajolnod,Ráadásul jó szót adnod." "Új erkölcsöt kell követned,Az elõbbit elfeledned,Húgod irgalmát tagadnod,+ngyod irgalmát fogadnod,Mélyebben kell meghajolnod,Ráadásul jó szót adnod." "Míg világ világul lészen,Míg arany hold süt az égen,Szokatlan ne házasodjék,Járatlan ne menjen férjhöz!Minden ház szokásra oktat,Jó ház is szokásra szoktat;Férj a kedvet megkísérti,Kedvedet a legjobb férfi;Ott van szükség szemfülesre,Hol hibás a ház szokása,Ott szorulnak az ügyesre,Hol haszontalan az ember." "Võlegényke te szegényke,Ne bántsd ám kis asszonyodat,Ne fogd rá rabostorodat,Bõrostorral meg ne bégesd,Virgács végivel ne ríkasd,Fészer sutjába ne síkasd!Eddig apjánál se szoktákBántani a kis asszonykát,A rabostort rá nem fogták,Bõrostorral nem bégették,Virgácsvéggel nem ríkatták,Fészersutba nem síkatták." "Falmódra elõtte állvánMaradj, mint a kapubálvány,Ne engedd, hogy napa verje,Ipa korholgatni merje,Idegen szégyenbe keverje,Szomszéd háznép becsmérelje.Családod ha kér, hogy csapd meg,Rokon rád esik, hogy rakd meg,Csak nincs képed a kis árvát,Lelked bántani, a drágát,Akit három évig vártál,Kit kecsegtetve kívántál."

"Võlegény, a nõcskét szoktasd,Arany almácskádat oktasd,Neveld ágyadon a kis nõt,Az ajtó megett tanítsd õt,Mind a két helyt egy esztendõt,Egy kis évig szád szavával,Másik évig szemjárással,Harmadikban toppantással!" "Ha még erre sem hajolna, Szófogadó mégsem volna, Hozz a nádasból egy nádszált, Mezõrõl suhogó surlót, A lányt avval engeszteljed, Negyedik évben nõd neveljed, A surlófûvel suhintsd meg A sásosnak szélén intsd meg, Ne nyúlj hozzá ostornyéllel, Ne verd meg a lányt kötéllel!" "Süve nyomban kérdezhetné, Ipja fontolóra venné, Falut járók észre vennék, A falusi nõk nevetnék: Ez csatában csörtetett-e, Ütközetben ügetett-e, Vagy toportyánféreg marta, Erdõ medvéjének marka, Avagy farkas-e a párja, Medve a kenyeres társa?" (Vikár Béla fordítása)

8. OVIDIUS: +tváltozások Philemon és Baucis (részlet)

...hárs mellett tölgyfa magaslikphryg halmok közepett, közepes kõfal körülöttük:Nem távol tó áll, tó most, hajdanta lakott föld,most szárcsák, vöcskök, vízityúkok lakhelye, posvány.Arra halandó képében Jupiter s vele pálcásgyermeke jött, Atlantiades, de levetve a szárnyát.Kértek ezer házban pihenõt és éjjeli szállást,zártak ezer házat reteszek; hanem egy befogadtamégis a két istent, csak sásfedeles kicsi kunyhó,ám jó Baucis anyó s vele egykorú férje Philemonházasok ott lettek még ífjan, s ott öregedtekegyütt, és a szegénységet megvallva viseltékkönnyen e kunyhóban, sose lázadt ellene lelkük;ott urat és szolgát, vendég, be hiába keresnél:õk az egész háznép, s a parancsot az adja, ki kapja.Hát hogy az égilakók e szerény kicsi házhoz elértek,és fejüket hajtván alacsony kapuján bekerültek,már elibük széket hoz az agg, le is ülteti õket;rá a serény Baucis takarót tesz, durvaszövésût,tûzhelye langyosodott hamuját tovasöpri, föléleszttegnapi csöpp parazsat, táplálja levéllel a lángots száraz kéreggel; lobbantja öreg lehelettel;fölszelt mézgafenyõt, padlásról hozza a rõzsét,tördeli szét, s a kis üstnek alá odarakja serényen.Majd, a locsolt kertbõl ami zöldséget hoz a férje,

fosztja levéltõl mind; azután kormos fatetõrõlágas villával leemel füstlepte szalonnát,mit be soká õrzött, darabocskát szel le belõle,és a tûzön buzgó vízben megfõzi puhára.Múlatják az idõt közben, csalják csevegéssel,várakozásuk könnyû legyen. S ama bükkfa-medencét,falbaütött szögrõl mely függött görbe fülével,langyosodott vízzel töltik, fürdetni a lábuk;állt a középen egy ágy, raknak rá nádbuzogánynakpelyhével töltött vánkost; fûzbõl keret és láb.Nádbuzogány-pelyhes vánkost tesznek kerevetre,rendezik el buzgón; fûzbõl kerevet-keret és láb;rá takarót tesznek, mit egyébkor elõ sose vesznek,csak szent ünnepeken; de bizony hogy ez is csak öreg voltés foszlott, illõ mindenhogy a fûz-kerevethez.Dõlt le a két isten. Nekitûrõzködve, remegveasztalt ád az anyó: de a háromból rövidebb voltegy láb: tettek alá cserepet, s eltûnt a különbség,már egyenes; lapját zöld ménta sikálja simára.Tiszta Minervának kétszínû bogyója kerül rá,s õsszel termõ som borseprõ-óvta gyümölcse;répa, cikória is, sajttá sürüdötten aludttej,s véle tojás, langyos hamuban forgatva kifõzött,mindez agyagtálban. S keverõ, ami éppoly ezüstbõlvolt vésett, vele meg faragott poharak, valamennyibükkfából, sárgállt vájt öblük szõke viasszal;csöpp kis idõ: s melegen küldött nekik étket a tûzhely,végül a nem nagy idõn át vénült bor jön utána,s második asztalnak mindez hamar ad helyet aztán:ott a dió, füge, ott az aszalt datolyák meg a szilva,majd remek illatú alma kerül kereköblû kosárba,s bíborosult vesszõ leszedett friss fürtje, a szõlõ.Ott közepütt, a fehér lépes méz; és ami legfõbb:jóakaró orcák, sose rest, sose szûkös igyekvés. Közben a kancsóról látják, hogy megtelik újramindig, amint kiürül, s hogy a bor megemelkedik önként,megrémülnek, a furcsa csodán, tenyerét fölemelveBaucis anyó könyörög s vele félénk férje Philemon,rögtönzött kicsiny étkeikért a bocsánatuk esdve.Volt egy lúdjuk, a kis kunyhó õrzõje, egyetlen,ezt a lakók le akarták vágni az égilakóknak;fürge a lúd, repdes, fárasztja a két öregembert,játssza ki õket igen hosszan, s fut az égilakókhozvégül is oltalomért: mire õk tiltják leölését."Égbõl érkeztünk, bûnhõdni fog itt a sok ádázszomszéd, érdeme díjában; de ti", szólnak, "a vészbõlmegmenekültök, igen; de ki kell most lépnetek innen,s nyomdokaink kísérve, a hegy meredek tetejéremennetek!" +gy is tesz mindkettõ, botrahajolvalépdelnek föl a domb derekán igyekezve a vének. Annyira voltak csak, mint nyíl tud szállni, acsúcstól,s vissza amint néznek, látják, hogy lent az egész tájmélyre, mocsárba merült, csak az õ kicsiny otthonuk állmég;sírnak a szomszédok sorsán, s ámulnak az aggok;s ím az a kettõjüknek is oly kicsi ócska lakocskatemplommá válik: cölöp állott, most csupa oszlop,sárgul a zsupp, s a tetõ tündöklik sárga arannyal,díszes az ajtófél, márványból rakva a padlat.

Satumus fia most szelíden megkérdezi tõlük:"Mondd, te igazságos vénember s hû feleségeennek a jó férjnek, mire vágytok?" Csak keveset szólBaucisszal, s közösen vele már ezt kéri Philemon:

"Itt mi a papjaitok, szentélyetek õrei légyünk,s mert egyetértésben töltöttük az életet együtt,egy legyen elhívó óránk, sose lássam a sírjátén feleségemnek, ne temessen el õ soha engem." Teljesedik vágyuk: hív õrei voltak a szentelthelynek, míg éltek; s mikor õket az aggkor, az évekmegtörték, s mikor épp ama lépcsõn állva, az elmúltdolgokról szóltak, hát Baucis látja: PhilemonIombosodik, s Baucist leveledzeni látja Philemon.Már mindkettõnek kezdett arcára a lombcsúcsnõni, mikor míg még lehetett, "Isten veled, édeshitvesem!" ezt mondták, egyszerre, s az ágak is ekkorés egyszerre belepték ajkuk: a thynosi tájonazt az iker két fát a lakos mutogatja ma is még.Ezt szavanemjátszó sok vén (nem volt oka csalni)mondta el énnékem: magam is láttam koszorúkatfüggni az ágakon ott, s szóltam, magam is, koszonúzva:Égi legyen, kit az ég kedvel, s tisztelt, aki tisztel!"

(Devecseri Gábor ford.)

Daedalus és Icarus

Meggyûlölte ezenközben Krétát, meg a hosszúszámkivetést, mert vágyakozott haza Daedalus immár-s foglya a tengernek. "Minos elzárta a földetés el a tengert," szól, "de az ég csak nyitva; gyerünkhát:mindenen úr lehet õ, de a tágas lég nem övé még."Szólt, s új mûvészet, mire most szíve-lelke törekszik:s újul a természet. Tollat sûrû rendbe rakosgat,kezdi a kurtákon, melléjük rakja a hosszút,mint lejtõsen ahogy nõnének: hajdan a pásztorsípja ekép magasult nem-egyenlõ nád-darabokból;majd közepütt szállal, köti lentebb össze viasszal,és az egész toll-sort kicsikét görbére konyítja,mint a valódi madár szárnyát. Fia, Icarus ott áll,s hogy maga vesztével játszik, nem sejti sehogysem:hol, mosolyogva, a szél-felfelfúdosta pihékértkapdos, hol meg a szõke viaszt lágyítja hüvelykkel,s apja csodás mûvét késlelteti játszadozással.És hogy a legvégsõ simítást megkapta a munka,két kifeszült szárnyán egyensúlyt ér el a mûvész,és levegõt rezzent s ott leng, levegõ magasán fent.Oktatgatja fiát: "Közepütt szállj," adja tanácsát,"Icarus, erre vigyázz, nehogy aztán, hogyha alantszállsz,víz nehezítse a tollaidat, s tûz marja, ha túlfönt:szállj csak a kettõ közt! S intlek: ne figyeld a Bootest,sem Helicét, sem az Orion kardját, a kivontat:szállj, ahogy én vezetek!" S míg így repülésre tanítja,már a szokatlan két szárnyat vállára szorítja.

Dolgozik és oktat, s öreg arcán könnyei folynak,két keze is reszket. Csókot nyom a gyermeki arcra,mit többé soha már, s szárnyán fölemelkedik, úgy száll,kísérõjét féltve, elõl, valamint a madár, hazsenge fiókáját fészekbõl légbe vezérli;szállani hívja tovább, vészes tudományra tanítja,lengeti két szárnyát, néz vissza, figyelve fiáét.

Lent a halász, remegõ nádszárral míg halakat fog,botra hajolt pásztor, s ekevasra hajolva a szántó,látja, meg is döbben, s azt véli: kik útjuk a légbenígy veszik, égilakók. Õk meg balkéz fele hagytákJuno szent Samosát (Paroson túl, Deloson is túl),jobbra Lebinthus esett tõlük s dúsmézû Calymne;ekkor a gyermek kezd a szilaj röpülésnek örülni,és vezetõje fölé száguld, vágy vonja az égbe,tör magasabbra utat. Lágyítja közelben a hõ Naptollai illatozó viaszát, körítõ kötelékét;olvad a könnyû viasz: csupaszon csap-csapkod a karja,s már evezõtelenül nem fog vele csöpp levegõt sem,ajka kiált, apját szólítja, de elnyeli ekkoráradatába a kék tenger, mely róla nevet nyer.Ekkor a bús apa - már nem is az! - szól: "Icarus!" ígyszól,"Icarusom, hol vagy? Nyomodat hol-merre kutassam?""Icarus!" így harsan: s meglátja a tollat a habban;már átkozza találmányát, teszi sírba a testet,s kapta nevét az egész tájék amaz ott-nyugovóról.

(Devecseri Gáborford.)

Pyramus és Thisbe

"Pyramus és Thisbe, legszebb fiú volt amaz egyik,másik Napkeleten legszebb volt mind a leány közt,s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszkevárost téglával körítette Semiramis egykor.Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük:ez meg idõveL nõtt; vágyták is a hitvesi fáklyát,s tiltották a szülõk. De amit megtiltani meddõ:egymásért azonos lobogással lángol a szívük.S errõl senki se tud; szavuk intés, titkon-adott jel;rejtegetik tüzüket, s lobog az csak méghevesebben.Keskeny kis hasadék támadt még kezdetidõbenépítéskor amott, hol a két ház közfala állott.Észre olyan sok századon át e hibát ki se vette,s (mit meg nem sejtesz, szerelem?) szeretõk, szemetekbetûnik: s ösvényt lel szavatok; gyöngéd susogássalszáll a becézõ szó egymáshoz biztosan által.Gyakran, ahogy Thisbe itt állt és Pyramus ott túl,s egymás ajkának leheletjét érzeni tudták,"Jaj", szóltak "te irigy fal, mért állsz két szeretõközt?Oly sok-e engedned, hogy a testünk egybefonódjék?Vagy legalább addig nyílnál, hogy csókokat adjunk.

Vedd mégis hálánk: mert meg kell vallani, nékedjár köszönet, hogy jószavaink egymáshoz elérnek."Hasztalanul miután, kétoldalt, így keseregtek,éj közeledtével búcsúztak, csókot is adtakkét külön oldalon õk, túlsó oldalra nem érõt.Tûnt fel, az éj tüzeit tüstént tovaûzve, a Hajnal,és a mezõk dérlepte füvét szárítva, az új nap,s õk a szokott helyen ott voltak. Hol gyönge panasz-szótsuttogtak hosszan, s döntöttek: az éjszaka-csöndbenrászedik õreiket, s ha lehet, kiosonnak a házból,és ha az otthonuk elhagyták, el a házakat is mind,messze mezõn nehogy eltévedjenek, össze Ninusnaksírjánál jönnek, s fa tövénél búva, bevárjákegymásnak jöttét. A szederfát, rakva fehérlõszedreivel, tudják: hûs forrás partja növelte.Tetszik a terv. Lassan látszott tovatûnni a napfény,végre a vízbe szakadt, s a vizekbõl éjszaka támadt.

Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón,rászedi háznépét, fátylával rejti a képét,surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához.Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme, oroszlánjön, vértõl-habosult szájjal, barmot csak imént ölt,szomszéd forrásnál kívánja eloltani szomját.Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbeezt meglátja, rohan remegõn barlangi homályba.S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltvánbõ vízzel szomját, míg lépdel a véres oroszlánvissza az erdõségbe, üres leplére találva,vériszamos szájjal széttépi a lenge ruhákat.Késõbb ér oda, és a nyomát jól látja a vadnakPyramus ott a homok sürüjén, s elsápad az arca;majd, hogy a véráztatta lepelt is megleli, így szól:"Minket, a két szeretõt, egy éjszaka küld a halálba.Bár - méltó volt rá - a leány élt volna sokáig!Bûnös az én lelkem: te szegény, én hoztam a veszted,én, ki e félelmes vad helyre kicsaltalak éjjel,és nem jöttem elõbb. Tépjétek szerte a testem,és vétkes szívemet faljátok vad harapással,mind, ti oroszlánok, lakozói e szikla-vidéknek!Gyáva, ki csak kíván meghalni." Fel is veszi leplétThisbének, s kijelölt fájukhoz, az árnyba ragadja,könnyel a jólismert leplet s csókkal telehinti,s "Vedd", ezt mondja, "az én vérem, lepel, ebben is ázzhát!"És tõrét, mely övén díszlett, bemeríti hasába,s késedelem nélkül kiragadja, halódva, a sebbõl.Hullt le a földre hanyatt, s magasan fröccsent föl avére,nem másképp, valamint ha csöveknek megreped ónja,és sziszegõ kicsi nyílásból szökken ki a víz-ár,s oszlopként a magas levegõt hasogatja sugára.Annak a fának most, vérrel telehintve, gyümölcseelfeketül, s a gyökér, melyhez lehatolt a sötét vér,bíborosult színnel tarkázza a fenti gyümölcsöt.Most, noha még retteg, nem akarja becsapni a kedvest,s megtér már a leány, a fiút szeme, szíve kutatja,s hogy mily nagy vészbõl menekült, el akarja mesélni.Eljut a helyhez, a fához is ér, föl is ismeri lombját,ám a gyümölcs színe más, töpreng hát, vajjon ez-é az.

Még kételkedik, ám veri ott vonagolva a véresföldet, látja, a test; hátrál, belesápad az arca,s borzadozik, valamint tengernek sós vize, hogyhasík színén lebegõ szellõ fuvallatja megy és jõ.És amikor már látta, hogy ez nem más: szeretõje,ártatlan karját verdeste goromba ütéssel,tépte a fürtjeit és karjába karolva a kedvestestet, s könnyeivel sebeit telehintve, kevertevéréhez könnyét; hideg arcát csókja borítja,s "Pyramus!" így sír fel, "tõlem, te szegény, mi raboltel?Pyramusom, no felelj; Thisbe, szeretõd, aki szólít;halld meg a szóm, drágám, lehanyatlott arcod emeld rám!"Haldokoló szemeit Thisbéje nevére kinyitjaPyramus egyszer még, ránéz, s így hunyja le újra.

Néz a ruhára s a tõrnek puszta ivor hüvelyére,s szól a leány: "A magad keze volt, s a szerelmedirántam,mely a halálod hozta, szegény! De merész kezem erres van nekem is szívem: s ad erõt, sebet ütni, szerelmem.+me, követlek, holt; oka voltam, mondja a hír majd,holtodnak s követõje; halál volt, más se, mi tõlemtépni tudott téged: s a halál sem tép tova tõlem.

Mégis, hozzátok kettõnk kérõ szava szálljon,ó, ti szegény szüleim, s ti szülõi az én szeretõmnek,hogy, kiket ennyire hû szerelem s végóra köt össze,már irigyelni ne kívánjátok tõlük az egy-sírt.És, fa, mely itt most egy nyomorult holttestre teríted,s nem sok idõ múltán kettõre az ágaid árnyát,hordd az ölés jeleit mindig, s illõen e gyászhoz,hirdessék a gyümölcseid is feketén a halálunk."Mondta, s utána a tõrt mellének szegzi, belédõlabba a vasba, mi még vérnedves volt az öléstõl.Égbeliekhez elér, a szülõkhöz is elhat az óhaj:mert a szeder feketén csillog mindig ha megérik,és mi a két máglyán maradott, egy urna nyugosztja.

(Devecseri Gábor ford.)

Pygmalion

Pygmalion, látván, hogy ezek mily vétkesen élnek,elborzadt buja bûnüktõl, mit az asszonyi szívneknyújt bõvebben a természet, nem vett maga melléasszonyt, nõtelen élt, nõtlen volt ágya sokáig.Nagy mûvészettel készített szobrot eközbenhó elefántcsontból, amilyen szép nõ a világranem születik sohasem; s a saját mûvébe bolondult.Élõ szép szûznek vélhetnéd könnyen e szobrot;tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;mûvészet fedi el, hogy csak mûvészet. Az ámultPygmalion az utánzott testtõl gyúl szerelemre.

Ujjaival mûvét tapogatja: ha emberi test-evagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának.Csókokat ad, s hiszi: kap; szól hozzá, tartja ölében,és hiszi: ujjai lágy testébe nyomódnak a lánynak,s fél, hogy kék folt kél a leányon, ahol tapogatta.Mond gyöngéd szavakat, s azután ami kedves ajándékmindig a lánynak, elé viszi: kagylót, sima kövecskét,gyönge madárkákat, sok ezer színû, tarka virágot,szép liliomszálat, festett labdákat, a fákrólHeliasok könnyét; testére ruhákat is aggat;ujjait ékkõvel s a nyakát csinosítja nyakékkel;gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyû:mind illik neki ez; s nem csúnyább meztelenül sem.Sidoni bíborral készült kerevetre teríti,hitvesnek hívogatja, pihés párnára nyugosztjavégre nyakát, valamintha csak érezhetne akármit. Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindigigenszent,és, szarvuk körülöntve arannyal, hullnak a tulkokáldozatul, hószín nyakukat bárd metszi keresztül,füstöl a sok tömjén; s õ, mint kell, áldozat-advaáll meg az oltárnál, s félénk szava szól: "Ha ti mindent,égiek, adhattok, vágyom feleségemül..." Azt nemmerte kimondani: "Õt", pusztán: "... egy olyant, kihasonló."Csakhogy arany Venus átértette (hisz ünnepi napjánott volt), hogy mire áhítozik; s hogy kedvez e vágynak,égig háromszor lobogó lánggal kimutatta.Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné,ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik;ajkát nyomja reá ismét, mellére az ujját:s lám az ivor lágyul, s már nem mereven, benyomódikvágyó ujja alatt, valamint a hymetti viasz, hanap heve éri, puhul, ha hüvelyk meggyúrja, igen sokmás alakot vesz föl, használják, hasznos eképp lesz.+mul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik,most a szerelmes, a vágyott lányt érinti meg újra.Élõ test! Ereit már vetni tapintja hüvelyke.Most azután a Paphos-beli hõs szívbéli szavakkaladja Venusnak a háláját; és ajkait immárnyomja a nem hazudott ajkakra; a szûz meg a csókotérzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.Eljön az istennõ is, mit megadott, ama nászhoz,és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,jõ a világra Paphos, nevet õ ad majd a szigetnek. (Devecseri Gábor ford.)

9. PAPP TIBOR: Pogány ritmusok Az ötven éves Weöres Sándornak

tiszta az ünnepi tisztáskard-hegye éles hold fákon lóg a sötétségkör közepén a tûz (-)

*

zene zúg zene bõg / tûz ég puha tûzvad zene zúg bõg / dob - - -dob - - - / dob dob dob zenedob - - - / kürt szól dudaszólsíp szól duda szól / duda szól kürtszólsíp szól húr peng / bong zsong bujahangbõgõ zene búg / tûz ég puha tûzharsona harsog / dob pergésbenének kórus / zeng - - -üst-dob kong bong / peng - - -kong peng bong zsong / cseng - - -síp szava siklik / s tûz ég fû köztdob szó kürt szó / csík száll égigrozsdás égig / föl csak csíkbanafüst - - - / dob dob dob zeneüsd - - - duda / dob dob dob dudadob duda dob duda / üsd - - -

*

- - - / fut a lova fut alovadob tõr tánc tûz / tíz - - -dob tõr tánc tûz / tíz tûz tánc tõrdob - - - / dob - - -dob doboló zene / dob - - -bõr duda duda szól / dob - - -fényes doboló / dob - - -síp szava kürt szava / csattog a ló pataordít a bömböl a / duda duda dudadudasíp szava kürt szava / duda duda dudadudakét kéz két kés / duda duda duda dudakét kupa négy kupa / duda duda dudadudadob - - - / dob tõr tánc tûztíz tûz tánc tõr / vér völgy víz várfüst-csík tûz-csõr / dob - - -doboló fényes / dob - - -duda zene zene duda / dob duda dob dudadob - - - / - - - -

*

- - - - / ide oda fut alova

tíz tíz tíz lova / csattog alópatafutnak a vad pari- / pák - - -ide oda fut a lova / síp szava kürtszavahívja a várja a / dob tõr tánc tûztíz tûz tánc tõr / fûszál vas-vízkõ-kút tûz-csõr / dob - - -dob duda duda dob / dob - - -szép szügye fényes-e / éles a kés hegyeszõre sötét feje / csupa hab csupadérfuj a szél köp a vér / míg a tõr sxivetérsíp szava kürt szava / duda duda dobdudaharsog a harsona / duda duda dobdudaduda duda dob duda / duda duda dobdudatûzbe a lópata / bõr szaga bûzlik aréten a nádas ö- / lén - - -

*hajlik az ünnepi táncostáncol a kör közepén (-)

föld víz nap hold föld (-)föld hold nap víz tûz (-)szél fák fû víz hal (-)tûz tánc fül láb kar (-)zöld szem két szem zöld (-)föld víz nap hold föld (-)

tûzbõl futhat az árnyaktûz közepébõl a füst (-)hajlik az ünnepi táncosszél fúj dob pereg üsd (-)

dob dob dob duda / duda duda dobdudadob zene dob dob / duda duda dob dobduda - - - / dob duda dudadudadob zene zene dob / dob - - -dob dob duda dob / dob dob duda dobdob dob duda duda / üsd - - - ÖSSZEFOGLAL+S

1. A hiteles színpadi beszéd alapja az automatikusbiztonságú szövegtudás. Az ezredszer kimondott mondatotis úgy kell felszínre hoznunk, mintha most mondanánk kielõször. Nagyon kell értenünk azt, amit beszélünk. Aszöveg érzelmi színeit nem szabad erõltetni, mert ígyhazugság születik. Hagyjuk, hogy hasson ránk a kimondottgondolat és az átélt helyzet, s az érzelmi töltöttségmagától létrejön.2. A helyes légzés mély, halk és önkéntelen. Nemazért tartunk szüneteket, hogy lélegezzünk, hanem hogytagoljuk a gondolatokat, s közben lélegezzünk. A szünetek

sokszor fontosabbak a kimondott szavaknál. A tagolásbiztonsága a beszéd biztonságát mutatja. A túl rövid,kapkodó szünetek többnyire a szöveg üres felmondásátjelzik, A túlzott szünetek modorosak. A szünet addigtartson, ameddig tartalmas.3. A jó hangadás erõlködés nélkül erõs. Ne atorkunkat terheljük, a rezonanciát fokozzuk. Szintemindig mellhangon kell beszélnünk. Az egészséges hangtisztán cseng. Se a hangmagasság fokozása, se azerõnövelés ne járjon görcsös izommunkával. A szélesközéphangsáv megteremti a moduláció biztonságát. A hang.akkor szól elõl, ha nagy hangerõ mellett is úgy érezzük,hogy a gégénk alig vesz részt a munkában.4. A pontos kiejtés az érthetõség alapja. Ejtsükszélesen az á-a-e hangokat. Vigyázzunk a szóvégi k, thangokra. Az sz-z-c hangok gondatlan kiejtése aszínpadról pöszeségnek hangzik. Ami jó a szobában, nem jóa színpadon. Az r hang peregjen erõsen.Kerüljük a tájejtést. Ügyeljünk a ritmusra: figyeljük azékezeteket. A hosszú szavakat ejtsük gondosan, mert gyorstempó esetén gyakran elmosódik egy-egy szótag.5. Ügyeljünk a helyes hangsúlyra, de nehangsúlyozzunk minden körülmények között föltétlenülszabályszerûen. Egy kis szabálytalanság, olykortartalmasabb a szabályosnál. Ne bízzunk azonban az átélésbiztonságában, mert megszokott hangsúlyhibáink ilyenkorjelentkeznek leginkább. Föltétlenül tudnunk kell, hogykinek, mit, miért mondunk. Legyen bennünk eleven a közlésereje.6. Vigyázzunk hanglejtés-kaptafáinkra. Majdnemmindenki mindig ugyanabban a dallamban beszél. Ahanglejtés-variációk tarkasága a színészi képességrangját jelzi. A lúlzás azonban ugyanolyan baj, mint aszürkeség. A hanglejtés a színpadi beszéd legkényesebbterülete. Minél tehetségesebb valaki, annál találóbbhanglejtéssel beszél. A ripacsság többnyire hanglejtés-karikatúrákat használ.7. A legkönnyebb érzelemmentes közlõ prózát mondani.Ilyenkor tartjuk be leginkább a beszédszabályokat.Irodalmi szövegek közül az epika könnyebb a líránál. Alírai közlés mélysége megronthatja a beszédet: a hangsokszor alig hallhatóvá halkul, a kiejtés olykor motyogólesz. A drámai dialógusok megkövetelik, hogy ne csak asaját beszédünkre figyeljünk, hanem halljuk megpartnerünket is.8. A stilizált beszéd annál könnyebb, minél távolabbáll saját ejtésmódunktól. A naturális színpadi beszéd alegnehezebb, az archaikus a legkönnyebb. A klasszikusszövegek segítik a beszédszabályok betartását. Azerõteljes játékmodor beszédfeladatai könnyebbek, mint acsevegõ, társalgó stílus oldottsága. A játék segíti abeszédet, az intimitás mélysége nehezíti.9. A karakterbeszéd jó hallást, erõteljesemberismeretet kíván. Magunkba kell inni a figurát, hogya nyelvén megszólalhassunk. A színészek többsége egyetlenbeszédmodorban játssza végig a szerepek százait. Mindenember másképp beszél. Minden szituációban másképpbeszélünk. Tudnunk kell, hogy: milyen ki? mikor? hol?milyen kivel? beszél.10. Ismernünk kell anyanyelvünket. Föl kell tárnunk

beszédfogyatékosságainkat. Tudnunk kell az irányt és acélt, amerre elindulunk. Tudomásul kell vennünk, hogylehetõségeink korlátozottak, ne a meglevõ hibákkeserítsenek, hanem az elért apró eredményeklelkesítsenek. Az eltúlzott beszédmûvelés rontja amûvészet eleven erõit, a beszédgyakorlatok elhanyagolásadilettantizmushoz vezet.

RÉSZLETEK A SZAKIRODALOMBÓL

HEVESI S+NDOR: Az elõadás mûvészete (részletek)

+rásjelünk összesen 10 van, míg a zene alegkülönfélébb és legkisebb színezeteket is jelzi. Alegsûrûbb írásjelzés sem tudja az élõ beszéd mindentagolásbeli árnyalatát visszaadni. Ha a verseket azeredeti interpunkció szerint mondjuk el, s mindenvesszõnek egyenlõ értéket tulajdonítunk, vagyis mindegyikután egyforma nagy szünetet tartunk, elõadásunk semvilágos, sem értelmes nem lehet. Az író nemcsak kevesebbszünetjelet használ, mint amennyi szünet van a beszédben,hanem akárhányszor a legfontosabb szüneteket sem jelzi, silyenkor az elõadó feladata, hogy az értelem fonalánmegállapítsa a szüneteket. Miben áll a jó hangsúlyozás?Lehetetlen szabályba foglalni. A helyes hangsúlyozáshozaz szükséges, hogy a szöveg értelmét öntudatossá tegyükmagunkban, hogy szétboncoljuk az egyes mondatokat, s azt,amit ösztönünk súgott, megvizsgáljuk, ellenõrizzük, scsak a kritikai munka után hagyjuk jóvá. Az ösztön úgyisnagyon kényelmes, szeret tört csapáson járni, s könnyenenged a megszokott szórend és fõképpen a ritmuscsábításának. Mennél finomabb hangsúlyokat talál azelõadó egy költeményben, annál finomabb az értelmezése. Mindenki tudja, hogy a zenedarabok elõadásábanmily fontos szerepe van a tempónak. A költeményektempóját nem szokták meghatározni, ámbár a tempó itt ismajdnem olyan fontos, mint a zenei elõadásban. Ahelytelen tempó ugyanazt árulja el, mint a hibás hangsúlyés a rossz interpunkció, hogy tudniillik az elõadó nemérti, amit elõad. Egyazon költemény keretén belül istöbbféle lehet a tempó, tehát míg egyrészt mindenkölteménynek megvan a maga sajátos tempója, e tempónbelül tömérdek változás lehetséges. Tudnivaló dolog, hogya beszéd tempója jellemzi az embereket is, s nemcsakkülönbözõ érzéseknek, hanem a különbözõ karaktereknek ismegvan a saját külön tempójuk. Ha valaki át tudja érezni azt, amit mondaniakell, akkor ez az érzés a hangjában is jelentkezni fog.Minden. érzelem vagy indulat kifejezéséhez csak annyihangot használjunk, amennyi okvetlenül szükséges, mert amûvészetben mindaz, ami felesleges, már hibás isegyúttal. Beszélni mindenki csak a maga természetes hangjántud, amelyet folyton modulálni kell, de nem kiforgatniigazi mivoltából.

FÓNAGY IV+N-MAGDICS KL+RA; A magyar beszéd dallama(részletek)

A hangmagasság is, a hangterjedelem is szorosanösszefügg a közlés módjával, jellegével, céljával.Érthetõ, hogy egy hosszabb mondat világos tagolásáhoznagyobb hangterjedelem kell, ahogyan nagyobb térre lenneszükségünk ahhoz is, hogy a hosszú mondat rétegezõdését,hierarchiáját papiroson érzékeltessük. A spontán elõadáserõtejesebb, élénkebb, a felolvasás kimértebb,fegyelmezettebb. Lágy hangvétel, enyhébb nyomatékokkalösszefogott enyhén ereszkedõ dallamívek jellemzik azelbeszélõ hangját. Az enyhén ereszkedõ dallamívek azelbeszéléstõl a meséhez vezetnek. A mesén keresztül pedigmintha a zene felé vinne ez az út. A beszéd ritmusaszabályosabbá válik, a szólamok szinte zenei ütemekkészervezõdnek. A mese jellegzetes dallamformái ahétköznapi beszédbõl emelkednek ki, egyes köznapihanglejtésformák zenei megfogalmazásai. De várja éselvárja ezeket a motívumokat a hallgató is, s talán nemis tekintené mesének az olyan mesét, melyet nem ahagyományos mese-hanglejtés zenéje kísér. A harag okozta dallammódosulásból kiindulva aztmondhatjuk, hogy az esetek jó részében a mondathangfekvése feljebb tolódik, és a hang a mondat végén semszáll le az alapszintre. Egyúttal fokozódik a mondatdinamikája, a tempó lényegesen meggyorsul. A szorongás minden esetben szûkíti ahangterjedelmet, a hangfekvés magasabb, a hang nem esikle az alapszintre. A közönyösen odavetett mondatoknak is viszonylagszûk a hangterjedelme. A dallammenet azonban sohasememelkedõ, enyhén ereszkedik szólamonként. A hangfekvésközépmély. A lelkendezõ örömnek jellegzetesen élénk adallama. A hangterjedelem jelentékenyen megnõ, ahangfekvés középmagas, a hangszín világos. A reménytelen szomorúság hangja középmélyhangfekvésbõl mintegy tercet esik. A panaszos szomorúság dallama középmély szintenhullámzik szûk hangterjedelemben. A tempó minden esetbenlassabb az átlagos beszédsebességnél. A váratlan esemény bekövetkeztekor magasba szökikés hirtelen leesik a hang, akárcsak a zavaróbizonytalanságot vagy nyomasztó nyugtalanságot követõhirtelen megkönnyebbülés hatására. A gyengéd hangvételre elsõsorban a lágyartikuláció, az enyhe nyomaték és telt zönge jellemzõ.Szélesen, "lágyan" ívelõ a dallam is. Nem mindig ilyen naivan szembeszökõ, szintegyanúsan szabályos a megfelelés a belsõ magatartás és ahangos kifejezés közt. A színész elõadásában a szövegmegelevenedik, az eredeti közlemény bõvül, gazdagodik, amûvészi közvetítésben növekszik a szöveg hírértéke.

DR. FRINT TIBOR: A hangképzés és zavarai (részletek)

A hangképzés egyik elõfeltétele a kilégzéslevegõáramlása. A hang tartama, intenzitásafolyamatossága és szabályossága a légzõmozgásokfüggvénye. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy hibáslégzésmechanizmus esetén is egy ideig kifogástalan lehetolykor a hangképzés, jóllehet a hangképzõ izmoktúlfeszített munkára kényszerülnek. Egy idõ múlva azonbana hangképzõ izmok kifáradása, eleinte múló, késõbbvégleges hangképzési zavarokat idézhet elõ. Köztudomású,hogy a hangképzési zavarok legnagyobb részénekkiindulópontja a hangtúlerõltetés. Nem ritka az sem, hogya keletkezett hangképzési zavar a hangszerv organikuselváltozását okozza (hangszalagcsomó). A különbözõfunkciók (légzés, hangadás, artikuláció, rezonancia)kapcsolatban vannak egymással, és egymást kiegészítik.Bármelyik résznek természetellenes vagy erõltetettmûködése átterjed az egész hangképzõ apparátusra, éskialakul a hangképzés zavara. A "rossz szokás" eleintenem tudatos, mivel fülünk köztudomásúan igen pontatlanmércéje hangképességeinknek. Késõbb annyira rögzül ahibás hangképzés, hogy a beteg nem tekinti kórosállapotnak, vagy ha mégis, akkor nem tud leszokni róla. Próbáljuk kifejleszteni és ellenõrizni azállkapocs ellazított mozgását, a pontos artikulációt, alágy hangindítást, a nyakizomzat lazaságát, a légzéstermészetességét, a helyes hangeffektust (a hangtisztaságát és csengõ jellegét). A hangbetegségek kezelésének eredményei néha igenjók, máskor azonban csak javulásra számíthatunk, vagypedig a beteg állapota változatlan marad. A hangadás azegyén személyiségkivetítésének egyik módja, s ígyelõfordul, hogy a személyiségzavar a hangképzés zavarábannyilvánul meg. A neuraszténia jellemzõ tünete azidegrendszer ingerlékenysége és fáradékonysága. Ahisztéria lényegében fejletlen lelki alkat, amelyben azidegrendszer õsibb rétegei: az érzelmek, indulatok,ösztönök határozzák meg az egyén magatartását. Apszichaszténia kórképébe tartozik a kényszer-, aszorongási, a félelmi és várakozási neurózis. Az ilyenegyén bár értelmileg fejlett, hiányzik belõle azönbizalom, tele van kétkedéssel, szorongással. A meg nem értés és a közöny elkedvetleníti abeteget, és gátlólag hat a beszédtanulásra. A megértés, atámogatás, a bíztatás elõmozdítja a munkát.

SZTANYISZLAVSZKIJ: A színész munkája (részletek)

A legtöbb helyen durva és erõszakos hatásvadászatfolyik, s ez menthetetlenül kisiklások felé taszítja aszínészt. Ha a színész nem áll azon a szilárd alapon,amelyet csak az átélés adhat meg, eltévelyedik éselveszti azokat a jellegzetességeketamelyek színessé teszik. Csak az átéléssel telítettszínmûvészet tudja érzékeltetni a szerep szintemegfoghatatlan árnyalatait és mélységeit. Csak az ilyenjáték ragadja úgy meg a nézõt,hogy megértse, de legfõképpen át is élje a színpadontörténteket.

A természetnek szüksége van a jól kimûveltpszichotechnika segítségére. Az "ösztönös" színészek nemismerik el a technika létjogosultságát. Az ilyenszínészek játékukban csak az ihletre számíthatnak. Haazonban az ihlet elmarad, nem tudják mivelkitölteni az üres, át nem élt szövegrészekben mutatkozóhézagokat. Tanácstalanul botorkálnak a felemelõpillanatok és a mûkedvelõi modorosság között. Egyszerepet át lehet élni minden egyes alkalommal, de átlehet élni csupán egyszer vagy többször abbóla célból, hogy megfigyeljük a természetes érzés külsõmegnyilatkozásait, és megtanuljuk azokat gépiesenmegismételni. Ez: a szerep illusztrálása. Az embermegcsodálja ezt a mûvészetet, de nem hisz benne. Azillusztrálás mûvészetével nem minden fejezhetõki. A kontárkodás ott kezdõdik, ahol az alkotó átélés,vagy az annak eredményeképpen jelentkezõ mûvésziillusztrálás végzõdik. A kontár színész arcjáték, hang éstaglejtések segítségével csupán azokat a külsõségessablonokat tálalja a nézõ elé, amik állítólag az emberlelki életét fejezik ki. Nem létezõ érzések halottimaszkját nyújtja valóság helyett. A ripacskodáselnyomorítja és rossz útra viszi a színészi tehetséget. Akontár színész elõre kidolgozott sablonok alkalmazásávalkészül fel a valóságos érzések helyettesítésére, amûkedvelõ válogatás nélkül, a keze ügyébe esõ "általános"emberi, ki nem csiszolt sablonokhoz folyamodik. Azonban sohasem szabad eltúlozni az igazsággalszemben támasztott követelményeket sem, mert az azigazság túljátszásához vezet, ez pedig a színpadihazugságok legrosszabbja. A hazugságtól való mértéktelenfélelem viszont félszeg óvatosságot eredményez. Mindkéthajlandóság ellen higgadtan, izgalom nélkül éstermészetes határozottsággal kell küzdenünk.

FERENCZY GÉZA: Hangképzési hibák

Igaz, van, aki ösztönszerûen is általábanhelyesen mûködteti beszélõszerveit; de még az ilyenneksem árt, ha tervszerûen végez hangképzõ gyakorlatokat,így tudatosítja, fejleszti készségét. Olyan ez neki, minthangszeres zenésznek az ujjgyakorlat. Akár a zenében, abeszélésben is könnyû észrevenni a különbséget azösztönös és a mûvészi képzésû közt. Nyelvünknek jellemzõ sajátossága, hogy akárhangsúlyos egy szótag, akár hangsúlytalan, egyformatökéletességgel kell képeznünk benne a beszédhangokat,Még a mûveltek között is sokan vannak, akik úgy képzelika tökéletes kiejtést, hogy pontosan az írás szerint kellbeszélnünk. A háztól, házhoz szóalakban nem z-t, hanemsz-et ejtünk. Helytelen és mûveletlen a látja, útjakiejtés! Eresszük szabadjára mondatunk hangsorát,hassanak egymásra szabad természetességgel a szomszédosmássalhangzók. Az egyszót hosszú gy-vel egymagában, származékaiban és velealkotott összetett szókban, ha magánhangzó következik agy után: egy-egy, mintegy, egyalakú, egyáltalában,egyaránt, egyelõre, egyenként, egyes, egyesület,

egyetért, egyik. Olykor szükségtelenül megnyújtják arövid mássalhangzót: heggeszt, köppeny, bakkancs, jappán.

Igen sok a hiba a kérdõ mondatok hanglejtésében."Ki volt itt?" "Hova ment?" Az ilyen kérdõmondatokhanglejtése ereszkedõ, olyan, mint a kijelentõ mondatoké.Más az eldöntendõ kérdés: "Megkaptad a levelemet?"Ilyenkor a hanglejtés középfekvésbenkezdõdik, az utolsó elõtti szótag magasra szökik, azutolsó pedig a mélybe zuhan. Ha ugyanezt a mondatot kérdõ-e szócskával szerkesztem meg, akkor megintvisszatérhetek a szokásos ereszkedõ hangmenethez:"Megkaptad-e a levelemet?" Annak idején Kosztolányi Dezsõ így panaszkodott:nálunk újabban szeretik az igét elválasztani azigekötõtõl "el-viselhetetlen, el-mentem hozzá és meg-tudtam tõle, hogy vér-mérgezése van". Azóta sem változotta helyzet, ha ugyan nem rosszabbodott. Ezt halljuk napnap után: leg-nagyobb, leg-erõsebb, leg-célratörõbb, leg-csúnyább, sõt legesleg-csúnyább. A hangsúly és ahanglejtés szorosan összefonódik. Ha helytelen ahangsúly, helytelenné válik a hanglejtés, a mondathangmenete, dallama is.

ZOLNAI BÉLA: Nyelv és hangulat (részletek)

Minden logikai jelentéstartalomtól függetlenülmaga a beszélõ hangja is rengeteg variációját kelthetiföl bennünk a hangulatoknak. Ez a hang mindenekelõtt abeszélõszervek, az orgánum milyenségén alapul, és amodulációk végtelen skálájával rendelkezhetik. Alegbanálisabb tartalmú vers is, megzenésítve vagyelszavalva, nagy hatást gyakorolhat. Az operaszöveg, mintolvasmány, ritkán tartozik a magasabb rendû költészetkörébe. Az emberi hang önmagában is, értelem nélkülhathat az idegekre, A gyermekeket monoton dallal,verssel, mesével altatják. Az érzelem elváltoztatja, anormálistól eltéríti a hangot és dallamot, ha ugyan agyakorlatban van ilyen desztilláltan "normális" hang ésdallam. VIII. Edward angol király lemondása a trónról -egy szerelmi regény történelmi pillanata - erõsenfoglalkoztatta a sajtót és gazdag anyagot szolgáltatott abeszéd fonetizmusának tanulmányozói számára. A Reggelírta a király rádiószózatáról (1936.március 2.): "Akirály hangja eleinte kissé elfogódott volt és halk, deaz elsõ mondat ulán megerõsödött és tisztán, világosan,érthetõen csengett. Kissé szomorú, bánatos,fályolozott hang, de férfias, rokonszenves és közvetlen.A finom angol hangsúly a gondolat és érzés mindenárnyalatát éreztette." Shaw Johannájának berlini elõadásaalkalmából az egyik kritikus a fõszereplõ hanglejtésétjellemezte: "Ez a hang nem szárnyal, csak meleg, õszinteés fõleg tiszta. Csodálatosan tiszta." Zenei elemek nélkül nincs semmiféle beszéd. Azeneiség igénye persze korszakonként változó. Hogymennyire fontos eleme a nyelvnek a melódia, mutatja az a

tény, hogy a hanglejtés önmagában is a megértés.eszközelehet. Egy olasz színész a számokategytõl százig úgy tudta elszavalni, hogy a szavak eredetijelentése teljesen háttérbe szorult, és a hangsúly-melódia, gesztus-mimika vette át az értelem, érzelemkife-jezését: a produkáló egy gyilkos lelki összeomlásátábrázolta, a könnyekig megindult közönség elõtt. Egészdráma sûrûsödhetik össze egyetlen szóba. A beszéd életteljességérõl Bajor Gizi ígynyilatkozott: "minden azon múlik, hogyan hangsúlyozunk. Akiejtés a legfontosabb, a mód, ahogyan beszélünk. Nemsietek, kihasználom az egyes szavakban rejlõlehetõségeket. Alkalmazkodni kell a hanggal ahhoz, akivelbeszélünk. Sohasem szabad hadarni, sem elnyújtani aszavakat. Minden szavunk olyan legyen, mint egy szem, amibelenéz a másik lelkébe. Van egy szabály: nem szabadsenkit utánozni. A kedvesség, a közvetlenség a nõi beszédlegszebb alkatrészei,a nyávogás viszont, vagy a szavak elnyelése és a locsogása szexepil legnagyobb ellenségei."

MOLN+R IMRE: Eufonetika (részletek)

Mi tanítható, - mi tanulható? Megfelelõ, módszeres eljárással, sok mindentanítható és tanulható. Elsõsorban a mesterségbelikészség, a technika, majd ennek alkalmazása. Mód van rá,hogy bizonyos rendszerességre, önfegyelemre, mûvészilelkiismeretességre, megbízhatóságra neveljünk, segítsüka növendéket határozott mûvészi világnézetekialakításában, csak egy nem várható, mert az nem adható:a mûvészi tehetség. Bizonyos megbízható mesterségbelitudáshoz minden ép érzékû ember eljuthat, de ami ezenfölül a mûvészi színvonalonkövetkeznék, az már a tehetség dolga. Ha ez hiányzik,vagy fogyatékos, csak az utánzásig juthat el az elõadó. A technika nem öncél, de nélkülözhetetlen eszköz.Ha megszerzi az ösztönös elõadói tehetség, nincs elõttenehézség. De ha csak fogyatékosan van birtokában, rnéggátlásnevelõ tényezõvé is válhat. Ha beidegzõdött egyhiba, alig tudunk szabadulni tõle, mert az elsõ beidegzéskísértetiesen vissza-visszatér. Nyesegessük az ösztöntúlzásait, szabadítsuk fel esetleges bátortalanságait,vezessük rá egymást arra, ami minden vonatkozásban alegnehezebb: tudniillik megtalálni az eleget. A legkisebbmerevség darabossá, nehézkessé teszi a mozgásfolyamatot,pedig a szép ott kezdõdik, ahol az erõlködés megszûnik.

IRODALOM

Aderhold, E.: Sprecherziehung des SchauspielersHenschelverlag, Berlin -1963.Ascher O.: BeszédmûvészetSzínpad K. -1937.Bárczi G.: Anyanyelvûek magyarságaAkadémiai K. -1956.

Buda B.: A közvetlen emberi kommunikációszabályszerûségeiMRT -1974.Büky B.: A beszédtanítás pszichológiájaTankönyv K. -1973.Csûry B.: A szamosháti nyelvjárás hanglejtésformáiBp. -1925.Deme L.: Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünetA mai magyar nyelv rendszere. Akadémiai K. -1970.Deme L.: Szónokok, elõadók kézíkönyveKossuth K. -1974.Fischer S.: BeszédtechnikaMûvelt Nép K. -1955.Fischer S.: A beszéd mûvészeteGondolat K. -1966.Fónagy I.: Füst Milán: Öregség -dallamfejtésAkadémiai K. -1974.Fónagy I.: Érzelmek kifejezõ mozgása a gége szintjénMagyar Pszichológiai Szemle XX. 2. -1963.Fónagy -Magdics: A magyar beszéd dallamaAkadémiaí K. -1967.Fnnt-Surján: A hangképzés és zavaraiMedicina K. -1969.Grétsy L. (szerk.): Helyes kiejtés, szép magyar beszédTankönyv K. -1967.Hevesi S.: Az elõadás mûvészeteGondolat K. -1963.Horváth J. Versritmusú szólások a köteben beszédbenA magyar nyelvtud. társ. -1958.Jánosek, J.: Társadalmi kommunikációKözgazdasági K. -1972.Jakobson, R.: Hang -Jel -VersGondolat K. -1972.Kálmán B.: NyelvjárásainkTankönyv K. -1966.Kanizsai D.: A beszédhibák javításaTankönyv K. -1954.Kepich -Overbeck: Die Kunst des SprechensHenschelverlag, - 1953.Kerényi M. Gy.: Az éneklés mûvészete és pedagógiájaZenemû K. -1959.Knyébel M.: A színészi szóSzínháztud. Int. K. -1962.Laziczius Gy.: FonetikaTankönyv K. -1963.Lotz J.: Szonettkoszorú a nyelvrõlGondolat K. -1967.Magdics K.: A magyar beszédhangok akusztikai szerkezeteAkadémiai K. -1965.Molnár I.: EufonetikaZenemûkiadó -1966.Molnár J.: A magyar beszédhangok atlaszaTankönyv K. -1970.

Montágh I.: Beszédtechnikai ismeretekNépmûvelési Int. -1962.Montágh I.: A magyar színpadi beszéd jellege éspedagógiájaAlt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974.Montágh I.: Gyermekszínjátszók beszédnevelõ könyve

Népmûvelési Intézet. -1977.Montágh I.: A helyes hangadás kialakításának módszertanaTanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969.Montágh I.: Az artikulációs zavarok logopédiaikezelésérõlTanulmányok a logopédia körébõl. Tankönyv K. -1969.Montágh I.: A hivatásos beszéd oktatásárólA Beszédjavító Intézet évkönyve. -1975.Montágh I.: A pöszeség terápiájaLogopédiai jegyzet (szerk.: Kovács Emõke) Tankönyv K. -1970.Montágh I.: Beszédpedagógiai észrevételek a SzínmûvészetiFõiskolánAz anyanyelvi oktatás korszerûsítéséért. (szerk.: SzépeGy.)Tankönyv K. -1976.Montágh I.: A logopédia helyzete hazánkbanElõadások a beszédkutatás területérõl. Tankönyv K. -1976.Nagy J. B.: Köznyelvi kiejtésünkMagyar Nyelvtud. Társ. -1941.Rónai -Kerekes: Nyelvmûvelés és beszédtechnikaTankönyv K. -1974.Seper -Montágh -Vinczéné: A gyakori beszédhibákTankönyv K. -1970.Subosits I.: Bevezetés a beszédpedagógiábaTankönyv K. -1965.Subosits I.: A nyelvi közlés alapjaiTankönyv K. -1976.Szaricseva, J.: A színpadi beszéd technikájaMagyar Színház és Filmmûvészeti Szövetség. -1954.Szende T.: A beszédfolyamat alaptényezõiAkadémiai K. -1976.Terestyéni F. (szerk.): Nyelvtan, stílus, szónoklásKossuth K. -1960.Tóth B.: Beszéd, jellem, személyiségAll. Gyermeklélekt. Int. -1948.Vámos L.: A beszédoktatás problémáiSzázéves a színésziskola. Magvetõ K. -1964.Vértes O. A.: Bevezetés a fonetikábaTankönyv K. -1952.Wacha I.: A bemondói beszéd akusztikumánakstílusgondjairólArádióbemondó beszéde. MRT.-1973.Wacha I.: Az elhangzó beszéd fõbb stíluskategóriáirólAlt. Nyelv. Tan. X. Akadémiai K. -1974.Zolnai B.: Nyelv és hangulatGondolat K. -1964.Zsolnai J.: Beszédmûvelés kisiskoláskorbanFõv. Ped. Int. 1977.

TARTALOMJEGYZÉK

Elõszó - - - - - - -- 1A beszédrõl - - - - - -- - 2A színpadi beszédrõl - - - - -- - 2A beszédszervek mûködésérõl - - - -- - 3A légzésrõl - - - - - -- - 4A hangadásról - - - - - -- 4A kiejtésrõl - - - - - -- - 5A hangsúlyról, a hanglejtésrõl - - - -- - 8A ritmusról - - - - - -- - 10A beszédstílusról - - - - -- - 11Hogyan gyakoroljunk? - - - - -- 12GYAKORLATOKLégzõgyakorlatok - - - - -- - 13Szövegmentes légzõgyakorlatok - - - -- 13Szöveges légzõgyakorlatok - - - -- - 141. Kosztolányi Dezsõ: A szegény kisgyermek panaszai(részlet) - - 142. József Attila: Mint a mezõn - - - -- - 153. Dsida Jenõ: Arany és kék szavakkal - - -- - 164. Babits Mihály: Esti kérdés - - - -- - 175. Mándy Stefánia: Csendítsd rá - - - -- 186. Konrád György: A látogató - - - -- - 20Hanggyakorlatok - - - - - -- 26Szövegmentes hanggyakorlatok - - - -- 26Szöveges hanggyakorlatok - - - -- - 261. Weöres Sándor: Magyar etûdök - - - -- 272.Tóth árpád: Láng - - - - -- - 273. Bõsz Jenõ: Favágók - - - - -- - 274. Nem, nem, nem (népdal) - - - -- - 285. Orbán Ottó: A bálna - - - - -

- 286.Thomas Mann: Ki harangoz? - - - -- - 287. József Attila: Tömeg - - - - -- 298. +brányi Emil: Magyar nyelv - - - -- - 309. Orbán Ottó: +llatok innen-onnan - - -- - 3110. Kosztolányi Dezsõ: Ilona - - - -- - 3311. Paul Verlaine: Õszi chanson - - - -- - 3412. Weöres Sándor: Dob és tánc - - - -- 3513. IV. Béla levele a Pápához - - - -- - 3714. Dózsa György ceglédi beszéde - - -- - 3715. Pázmány Péter: A halálrúl - - - -- - 3716. Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart - - -- - 3817. II. Rákóczi Ferenc kiáltványa - - -- - 3818. Kossuth Lajos: Kiáltvány a néphez - - -- - 3919. Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékirata - - -- - 40Kiejtésgyakorlatok - - - - -- - 42Szövegmentes kiejtésgyakorlatok - - - -- 42Szöveges kiejtésgyakorlatok - - - -- - 421. Szógyakorlatok, a helyes kiejtés rögzítése, nyitás -- - 432. Weöres Sándor: Kínai templom - - - -- 513. Babits Mihály: Theosophikus ének (részlet) - -- - 514. Vidor Miklós: Nyelvgyötrõk - - - -- - 515. Papp Tibor: Nevek - - - - -- - 526. Babits Mihály: Fekete ország (részlet) - -- - - 537. Weöres Sándor: Magyar etûdök (részletek) - -- - 538. Kiss Dénes: Gyárlátogatás - - - -- - 539. Petõfi Sándor: Orbán - - - - -- 5410. Sz gyakorlatok - - - - -- - 5511. C gyakorlatok - - - - -- - 7212. Z gyakorlatok - - - - -- - 8313. S gyakorlatok - - - - -

- - 9214. CS gyakorlatok - - - - -- - 10415. ZS gyakorlatok - - - - -- - 11116. Ismétlõ gyakorlatok - - - - -- 11717. R gyakorlatok - - - - -- - 12218. Tamkó Sirató Károly: Országjárás - - -- - 12419. Csukás István: Gilice-síp - - - -- - 12520. Tarján Iza: Ungon-berken - - - -- - 127Hangsúlygyakorlatok - - - - -- - 1291. Mondatgyakorlatok - - - - -- - 1292. Arany János: A fülemile - - - -- - 1303. Arany János: A bajusz - - - -- - 1334. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza - -- - - 1375. A Képes Krónikából - - - -- - 1386. Misztótfalusi Kis Miklós: Mentség (részlet) - -- - 1387. Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem - - -- - 1398. Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy - - - -- - 1399. Bethlen Miklós: Önéletírás - - - -- - 14010. Mikes Kelemen leveleibõl - - - -- - 141Ritmusgyakorlatok - - - - -- - 1441. Weöres Sándor: A tündér - - - -- - 1442. Horváth János: Versritmusú szólások a kötetlenbeszédben - - 1493. O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások -- - 1514. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni - -- - - 1525. Weöres Sándor: Robogó szekerek - - -- - 1526. Babits Mihály: Új leoninusok (részlet) - -- - - 1537. Kalevala (részlet) - - - - -- - 1538. Ovidius: +tváltozások - - - -- - 1559. Papp Tibor: Pogány ritmusok - - -- - 161Összefoglalás - - - - - -- - 163Részletek szakirodalomból - - - -

- - 163Irodalom - - - - - -- - 167Tartalomjegyzék - - - - - -- 169

182

Montagh Imre Tiszta Beszed

Documents

Transcript of Montagh Imre Tiszta Beszed