Mikéntjárulhozzáacivilszféraa kultúramegõrzéséhez ... · tási mód, így költségvetési...
Transcript of Mikéntjárulhozzáacivilszféraa kultúramegõrzéséhez ... · tási mód, így költségvetési...
Miként járul hozzá a civil szféra akultúra megõrzéséhez, terjesztéséhez?Miként járul hozzá a civil szféra akultúra megõrzéséhez, terjesztéséhez?
V I . É V F O L Y A M , 2 . S Z Á M , 2 0 0 5 . Á P R I L I S – J Ú N I U S
VI.
/2.
Kötõ József:Pomogáts Béla:
Gaal György:
Potozky László:Bárdi Nándor:
VII. Civil Fórum konferencia 2005
A civil szféra lehetõségei a kulturális értékek megõrzésében
Megcáfoljuk Herder jóslatát
– A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában
A 120 éves EMKE a közmûvelõdés
szolgálatában
Civil
A romániai támogatási rendszer kérdõjelei
Kritikai és reformnézetek a határon túli magyarok
magyarországi támogatásáról
VitaFórum
civil fórum2
3. oldal
Kötő József: A civil szféra lehetőségei a kulturális
értékek megőrzésében
4. oldal
Csáki Rozália: A kényszerűség gazdagságában
5. oldal
Kiss Dénes: Az erdélyi magyar kulturális
intézményrendszerről
14. oldal
Pomogáts Béla: Megcáfoljuk Herder jóslatát
– A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csat-
lakozás folyamatában
18. oldal
Kelemen Kinga: A kulturális tárca civil szférát
érintő rendelkezései 2005-ben
– vita a függetlenekkel –
20. oldal
Hidvégi Mária: A nonprofit szektor
és a kulturális diplomácia
24. oldal
Kenéz András: Menedzsment a kultúrában
27. oldal
Tóth Nikoletta: Kulturális lehetőségek az Európai
Unióban
28. oldal
Gaal György: A 120 éves EMKE a közművelődés
szolgálatában
32. oldal
Lőrincz Ildikó: A művészet helyszíne tizedszerre is
35. oldal
Demeter László: A közösség, a kultúra szolgálatában
Erdővidéken
36. oldal
Száva Enikő: Artera – a valódi értékeinkért
38. oldal
Sipos Levente: Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövid-
film Fesztivál
40. oldal
Zágoni Balázs: FILM és TETT
41. oldal
Sorbán József: Új civil szervezet a közművelődés
szolgálatában – Székelyföldi Közművelődés-szervezők
Egyesülete (SZEME)
42. oldal
SUMMA ARTIUM
A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája
Civil VitaFórum
43. oldal
Potozky László: A romániai támogatási rendszer kérdőjelei
44. oldal
Bárdi Nándor: Kritikai és reformnézetek a határon túli
magyarok magyarországi támogatásáról
49. oldal
VII. Civil Fórum konferencia 2005
Beszámolók
57. oldal
Péter Orsolya: Együttműködési sikertörténet Kovászna
megyében
57. oldal
Fleisz János: AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA
NAGYVÁRADON – 2005
Kultúra és a civil szervezetek
58. oldal
Romhányi András: 5. Budakalászi Találkozó
Két csodálatos nap
59. oldal
Hírek, felhívások
Felelős kiadó: Egri István
Főszerkesztő: Csáki Rozália
Olvasószerkesztő: Szabó Attila
Grafikus: Könczey Elemér
Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz
Elérhetőségek:
postacím: 400364 Cluj-Napoca,
str. Pădurii nr. 11, jud. Cluj
telefon/fax: 0264–522401
e–mail: [email protected]
ISSN 15822–4004
Készült a Református Egyház Misztót-
falusi Kis Miklós Sajtóközpontjának
nyomdájában.
Megjelenik 1000 példányban.
Ára: 45 000 lej, a 2004-ben megjelenő
négy lapszám együttes megrendelése
kedvezményesen 120 000 lej.
c i v i l t á r s a d a l m i l a p
Kiadja az
Erdélyi Magyar Civil
Szervezetekért Alapítványc i v i l f ó r u m
T a r t a l o m j e g y z é k
A címlapfotó a Minimum Party Társaság archívumából származik.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 3
Aglobalizálódó és digitalizáló-
dó világunkban a kulturális
értékeket veszélyeztető ténye-
zők a következők:
a) áruvá válás nyomán a kultúra új-
ratermelését nem az érték, hanem a
piac törvényei szabályozzák, s ez
óhatatlanul értékvesztéshez vezet;
b) a „Gutenberg galaxis“ kulturális
szokásait felváltja a „papucs és fo-
tel“-kultúra, s ez is a tömegízlés szub-
kulturális trendjét támogatja;
c) összeomlik a kultúra hagyomá-
nyos intézményrendszere, az elit kul-
túra légüres térbe kerül, az állam
szerepvállalása egyre zsugorodik;
d) megindul a regionális kultúrák
identitásvesztése;
e) a kevésbé konszolidálódott de-
mokratikus intézményrendszerrel
rendelkező államok kulturális de-
valválódása felgyorsul, mivel nem
alakultak ki azok a rendszerek,
amelyek az állam kivonulása révén
felszabaduló közpénzeket vissza-
osztják pályázati rendszerben, köz-
alapítványok révén a kulturális ér-
tékrend megőrzését vállaló civil in-
tézményeknek.
A kulturális értékek megőrzését
veszélyeztető tényezőket tekintve fel-
merül a kérdés, hogy melyek egy ki-
sebbségben élő nemzeti közösség szá-
mára azok az eszközök, amelyek e
csapdahelyzet elkerülésében segíthet-
nek, hiszen azt is tudjuk, hogy az in-
tegrált Európában a közösségi önazo-
nosság egyenlő a kulturális önazonos-
sággal?
Bármennyire is szeretnénk a szak-
maiság határai között maradni, a kér-
désre adandó válasz nem kerülheti
meg a politikumot: az újraegyesülő
Európa alkotmánya európai értéknek
tekinti a kisebbségekhez tartozó sze-
mélyek jogainak tiszteletben tartását;
a szakirodalom pedig mára már elfo-
gadja a szubszidiaritás elvének kiter-
jesztését szubnacionális szintekre, s
ilyen értelemben az államalkotó, ön-
maga igazgatására képes közösségek
számára a politikai nemzet keretein
belül az autonómia vagy az önkor-
mányzat különféle változatainak meg-
valósítását ajánlja. Sajátos regionális
kultúránk megőrzésének feltétele a
kulturális autonómia formáinak köz-
jogi szavatolása. Valószínűleg hosszú
és kemény csatározások várnak ránk
ezen az úton, de reális jövőt csakis
ilyen elgondolásokra lehet és szabad
alapozni.
Úgy gondolom, a kulturális jö-
vőnk kérdéseit taglaló lapszámnak az
ilyen és ehhez hasonló gondolatsoron
belül kell válaszokat megfogalmazni.
Mi lehet ezen a gondolatkörön belül a
civil szféra szerepe a kulturális érté-
kek megőrzésében?
1) Tekintetbe véve a kultúra két alap-
rétegét, az elit- és közművelődési vo-
nulatát (nem tévesztendő össze a köz-
művelődés a szubkultúrát megeleve-
nítő tömegkultúrával), úgy vélem, két
irányba kell munkálkodnunk.
– Ellensúlyozandó az állami támo-
gatások csökkenő mértékét, a hi-
vatásos intézményrendszer, az
állam teljes kivonulását egyes
ágazatokból (pl. könyvkiadás és
terjesztés), erősítenünk kell az e-
zen ágazatokat segítő meglévő ci-
vil háttérintézményeket, illetve
újakat kellene létrehoznunk, a-
melyek értékközpontúan juttat-
ják el az anyaországi, európai és
belső forrásokat az elit kultúrát
termelő intézményekhez. Ezekre
annál is inkább szükség van és
főként lesz, mivel
eddig nemigen él-
tünk az uniós pá-
lyázatok lehető-
ségével, holott a
kulturális sokszí-
nűséget alapérté-
knek tekintő Eu-
rópában az ilyen
jellegű támogatá-
si rendszerek egy-
re bővülnek és hoz-
záférhetőbbekké
válnak. Csak le-
gyen rá fogadó-
készség. Márpe-
dig ezen a téren
nem jeleskedünk.
– A közművelődés a
kultúrának rendkí-
vül fontos vonulata: ez teszi köz-
kinccsé a megtermelt tudást, for-
málja versenyképessé a népcso-
portot, létrehozza a kiművelt fők
közösségét. Mindez pedig az é-
letminőség javításának egyik a-
lapfeltétele. A titok: egy közös-
ség önszerveződő képessége. Eb-
ben a vonatkozásban pedig jeles-
kedtünk. Megítélésem szerint
horizontális (országos hatókörű
szakmai szervezetek) és vertiká-
lis (alapítványok és egyesületek)
önszerveződésünk révén a kultú-
ra önkormányzatára képes rend-
szer, élő, működőképes közmű-
velődési rendszer alakult ki. A
váz áll, viszont tovább kell az
oszlopok közé beépíteni a fala-
kat. A „fehér folt“-mozgalmat a
művelődési egyesületek térképé-
nek feltöltésére tovább kell foly-
tatnunk. Ne legyen Erdélyben e-
gyetlen magyarok lakta település
sem, amelyben ne működne mű-
velődési egyesületünk vagy ala-
pítványunk. Ezeknek fel kell vál-
lalniuk a település művelődésé-
nek valamennyi infrastrukturá-
lis, működtetési, minőségi, kul-
túrateremtő gondját-baját. Pallé-
rozniuk kell a település népessé-
gének ízlését, értékítéletét, hogy
ne söpörjön el mindent az egye-
temes „konzerv-kultúra“; képes-
sé kell tenniük a helységben la-
kókat, hogy a globális kihívások
közepette ne adják fel lokális/re-
gionális értékeiket, va-
gyis alkalmassá kell
válniuk a glokalizá-
ción (saját lokális
kultúránk ötvözése a
globális művelődés
értékeivel) alapuló
stratégia művelésére.
2) Forrásbiztosítás –
Milyen források áll-
nak/állhatnak a civil
szervezetek rendelke-
zésére? – Közpénzek.
Már szóltunk ar-
ról, hogy az uniós pá-
lyázati rendszerekbe
nem igazán sikerült
bekapcsolódnunk.
Ez a jövő sürgető fel-
adata. Itthon nem
alakult ki a közalapítványi pályázta-
tási mód, így költségvetési alapok
nem emelhetők át a civil szférába,
pedig a hatékony, szakszerű, távla-
tokban gondolkodó civil önépítkezés
ezen alapulhatna. Törvénykezdemé-
nyezéssel kéne élnünk közalapít-
A civil szféra lehetõségei a kulturális
értékek megõrzésében
Sajátos regionális
kultúránk megőrzé-
sének feltétele a kul-
turális autonómia
formáinak közjogi
szavatolása. Valószí-
nűleg hosszú és ke-
mény csatározások
várnak ránk ezen az
úton, de reális jövőt
csakis ilyen elgon-
dolásokra lehet és
szabad alapozni.
civil fórum4
Hogy mennyire különböző és
mégis ugyanaz a világ, a-
melyben élünk – felismerés,
mely egyszerű élettapasztalatunk
része lehet, és amelyet e lapszámunk
szerkesztése során is alkalmam volt
megtapasztalni. A lapszám tematiká-
jának a megfogalmazása kapcsán u-
gyanis felmerült egyik kedves isme-
rősömben a kérdés, hogy milyen kul-
túráról is beszélgetünk itt? A kultúra
milyen megközelítésben kerül terí-
tékre? E jogos kérdésfelvetés arra
ösztönzött, hogy olvasóink, az Önök
számára is részletesebben szóljak ez
alkalommal a lapszámunk témájáról.
Talán nem tévedek, ha azt mon-
dom, hogy nem adható a kultúra
kifejezésre egyszerű és mindenki
számára elfogadható meghatározás.
Olyan fogalom ez, olyan jelentés-
összefüggéseket tartalmaz, mely szá-
mos és különböző környezetekben
teszi lehetővé az alkalmazását. Ilyen
érdekes összefüggésekről olvashat-
nak e lapszámunkban is a kultúra és
a diplomácia, illetve a kultúra és a
menedzsment összefüggéseiről, hogy
csak két példát emeljek ki. Pontosan
ezért szükséges az általunk válasz-
tott összefüggést, a civil szféra és a
kultúra összefüggését közérthetővé,
és szándékunkat e lapszámmal átlát-
hatóvá tennünk. A szójelentéstani és
filozófiai elemzéseket elkerülve –
hiszen erre itt nem áll módunkban
kitérni – a kultúráról, mint valamely
társadalom jellemzőjéről beszélünk,
és a fogalom két lénye-
ges értelmét emel-
ném ki, amelyeket
már az antikvitástól
magába foglal: meg-
művelés és nevelés. E
tekintetben és konk-
retizálva a fogalom je-
lentését: az erdélyi ma-
gyar kisebbség kul-
túrája felöleli min-
dazt a cselekvést, és
ezek alapjait, illetőleg
termékeit, azokat a
szokásokat, értékeket,
tudást, amelyeket ma-
ga az erdélyi magyar-
ság az eltelt évek so-
rán megtett, felhalmo-
zott, amely kifejezet-
ten rá jellemző. Azt is
mondhatjuk, hogy va-
lamely népet a kul-
túrája tesz azzá, ami.
Ilyen értelemben a kultúra az az
ismertetőjegyünk, és ezzel együtt az
a felmérhetetlen kincs, ami azzá tesz
bennünket, erdélyi magyarokat,
amik vagyunk. A kultúra része ilyen
értelemben a himnuszunk, de azok a
népdalok is, amelyeket a guzsalyos-
ban énekelnek az asszonyok, jeles
íróink és költőink, ze-
neszerzőink alkotá-
sai, a nyelv, amelyen
ezek megszületnek,
művészeink szobrai,
festményei, sajátos
néptáncaink, népha-
gyományaink, és foly-
tathatnám a sort. Ho-
gyan kerül mindez
összefüggésbe a civil
szférával, a civil ön-
szerveződéssel? Nem
titkolt sajátossága a
megfogalmazásnak,
hogy az erdélyi ma-
gyar civil szféra tag-
jaiként ebből a kör-
nyezetből tesszük fel
a kérdést, és válaszun-
kat, lapszámunk tar-
talmát is ez határozza
meg. E sajátos tár-
sadalmi státus ugya-
nis alapvetően határozza meg civil
szerveződéseinket is. Ha figyelme-
A kényszerûség gazdagságában
ványok létrehozása érdekében. Erő-
feszítéseket kell tennünk, hogy az 1
%-os adófelajánlás közösségi reflexé
váljon. Úgy vélem, létrehozható len-
ne végre egy olyan Művelődési Alap,
amelynek a számlájá-
ra ezek a felajánlások
átutalhatók lehetné-
nek. Az alapot kizáró-
lag a civil társadalom
képviselőiből álló ku-
ratórium kezelhetné,
és végre megvalósít-
hatók lennének na-
gyobb, stratégiai jel-
legű beruházások is.
Közpénzek kerül-
nek át a civil társada-
lom működtetésére a Communitas
Alapítvány révén is. Politikai csatáro-
zások tárgyává vált a civil társadalom
rendelkezésére álló összeg nagyság-
rendje és elosztási módja. Személyes
véleményem szerint a több száz könyv
megjelenésében, réteg-kiadványok,
folyóiratok működőképességének tá-
mogatásában, több ezer rendezvény
megszervezésében, kétszáznyi kuta-
tó, oktató, művész külföldi tovább-
képzésének segítésében, több száz
sport- és ifjúsági talál-
kozó megvalósításá-
ban, több tucatnyi ifjú
tehetség méltányos al-
kotói életkörülmény-
ének biztosításában
konkretizálódó jutta-
tás kultúrateremtő.
Hosszú távon pedig a
kisebbségi önkormány-
zat megteremtésével a
vita amúgy is tárgyta-
lanná válik. Jelentős-
nek érzem, hogy ez az alap is évről
évre bővül.
Végül szólnunk kell a helyi taná-
csok művelődési támogatásairól is.
Örömmel tapasztaljuk, hogy ezek
nagyságrendje nő, önkormányzata-
ink felelősségtudata egyre elkötele-
zettebbé válik. Jó kapcsolatrendszer
alakult ki a helyi közösségek vállal-
kozói rétegei és az egyesületek kö-
zött. Biztató hírek érkeznek a vállal-
kozói réteg társadalmi szerepvállalási
kedvének növekedéséről, s ez meg-
annyi rendezvényben, feljavított inf-
rastrukturális létesítményben konk-
retizálódik.
Szándékosan nem vitairatot szer-
kesztettem. Mikor sorsfordító idők
következnek, és a kultúrateremtéshez
való hozzájárulásról beszélünk, az
eredményes, hatékony, minőségte-
remtő munka terepét kell felmér-
nünk, a lehetséges és időszerű tenni-
valók leltárát kell elkészítenünk. Én
így látom a tennivalók sorát.
Kötő József
Tanügyi és Kutatási Minisztérium
– államtitkár
e-mail: [email protected]
Civil szféránk kény-
szerhelyzete ugya-
nis – melyet kisebb-
ségi közösségünk
társadalmi helyzete
határoz meg – gaz-
daggá tett bennün-
ket, hiszen a fenn-
maradásért való küz-
delem egyszersmind
a sajátosságainkat
felölelő kultúránk
megőrzése érdekében
ösztönözte cselek-
vésre a civil önszer-
veződést is.
Politikai csatározá-
sok tárgyává vált a
civil társadalom
rendelkezésére álló
összeg nagyság-
rendje és elosztási
módja.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 5
I. A kutatásról
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízá-
sából 2003 nyarán nagy horderejű kutatásra került sor a
Magyarországon kívüli magyar jellegű kulturális intéz-
ményrendszerről. A kutatás célja minél teljesebb statisz-
tikai képet kialakítani a szóban forgó intézményekről, át-
tekinthető és ellenőrizhető adatbázist létrehozni a magyar
támogatáspolitika számára. A Magyar Tudományos A-
kadémia Kisebbségkutató Intézete által koordinált kutatás
keretében további kilenc határon túli magyar kuta-
tóintézet közreműködésével öt Magyarországgal szom-
szédos országban került sor a kulturális intézmények
lekérdezésére. Erdélyben a kutatás megvalósításában a
Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont mel-
lett a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások
Központja vett részt. Az adatfelvételre 2003 június-júliusá-
ban került sor. A csíkszeredai műhely a Maros és Brassó
megyékre is kiterjesztett Székelyföldön, a MWTK a fenn-
maradó 11 megyében végezte a felmérést. Az alábbiakban
az ily módon feltárt, Székelyföld nélküli Erdély magyar
kulturális intézményrendszerének főbb jellemzőit mutat-
juk be. A egyszerűség kedvéért e térséget a továbbiakban
Erdélynek fogjuk nevezni.
Minden kisebbségi magyar intézmény-kutatás esetén
felmerül a vizsgálandó intézmények körének definiálási,
illetve behatárolási problémája. Esetünkben a „magyar“
jelleg tekintetében a kutatási koncepció inkluzív volt, ki-
terjesztve a kutatást olyan dominánsan nem magyar in-
tézményekre is, amelyek bizonyos mértékben a magyar
kultúrát is szolgálják (pl. magyar állománnyal is rendel-
kező, amúgy román állami könyvtárakra, múzeumokra
stb.). A kutatás kulturális intézményekre korlátozása a
kutatási koncepció sajátos újítása. Mint ismeretes, a romá-
niai magyar intézményrendszer kutatására az utóbbi 13
évben több ízben is sor került. E kutatások közös vonása
Az erdélyi magyar kulturális
intézményrendszerrõl
sebben utánanézünk, hogy melyek és
milyen szakterületen tevékenyked-
nek a legrégebbi civil szervezeteink,
akkor egyértelműen tárul elénk, hogy
a közművelődés az a terület, amelyen
a leghamarabb megalakultak a romá-
niai magyar kisebbségi civil szerve-
zetek. Bár furcsán hangzik, de a
kisebbségi lét a szabad önszervező-
désünknek is irányt szabott. A szá-
mos fennhatóság alatt élő magyar
nép számára a szabad önszerveződés
lehetősége a magyarsága, ezzel e-
gyütt kultúrája megőrzését lehetővé
tevő szerveződést hívott életre. És ez
a törekvés a kisebbségben élő ma-
gyarság számára ma is alapvetően
jellemző. Ezt a sajátosságot töreked-
tünk e lapszámunkkal megragadni,
konkrét példákkal tetten érni. Civil
szféránk kényszerhelyzete ugyanis –
melyet kisebbségi közösségünk tár-
sadalmi helyzete határoz meg –
gazdaggá tett bennünket, hiszen a
fennmaradásért való küzdelem egy-
szersmind a sajátosságainkat felölelő
kultúránk megőrzése érdekében ösz-
tönözte cselekvésre a civil önszerve-
ződést is. Ennek köszönhetjük, hogy
számos kulturális civil szervezetünk
van. Ezeknek a kulturális szerveze-
teknek a sajátosságairól olvashatnak
a három szociológus – Csata Zsom-
bor, Kiss Dénes, Kiss Tamás – tanul-
mányában, akik a kulturális szerve-
zetek körében végzett széleskörű
kutatás eredményéről számolnak be.
Bár törekedtünk arra, hogy a kul-
túra megőrzése, fejlődése érdekében
tevékenykedő számos típusú civil
szervezet és sajátos tevékenységi
forma helyet kapjon lapunkban, nem
sikerült az élő valóságot megszólal-
tatnunk. Sikerült azonban számos
nagyon szép kezdeményezés – a Gaál
Mózes Közművelődési Egyesület, a
Minimum Party összművészeti tábor,
a Filmtett kiadvány, a Székelyföldi
Művelődésszervezők Egyesülete stb.
– gazdáját elérnünk, soraikat ezúton
is ajánlom figyelmükbe.
A kultúra tágabb értelme és értel-
mezhetősége sem kerülte el figyel-
münket, bár e téren nem a teljeség i-
gényével léptünk fel. Ilyen összefüg-
gésben olvashatnak a már említett
menedzsmentről és diplomáciáról a
kultúrában, a kultúra révén. Továbbá
arról is szót ejtünk – mert hétköznap-
jaink része, és számunkra, erdélyi
magyarok számára is hangsúlyos
kérdés –, hogy az Európai Unió mi-
ként tekint a kultúrára, ennek védel-
mét milyen mechanizmusok révén tá-
mogatja, amennyiben egyáltalán tá-
mogatja.
Vitafórum mellékletünk ez alkalom-
mal is közérdekű kérdést, A romániai
támogatási rendszer kérdőjeleit he-
lyezi középpontba. Szeretnénk, ha az
itt megjelent írásokra Önök is reagál-
nának, akár írásban is. E mellékle-
tünk ugyanis nemcsak a mindany-
nyiunkat érintő és vitás kérdéseknek,
problémáknak kíván nyilvánosságot
teremteni, hanem egyszersmind, a-
hogy azt a neve is jelzi, fórum akar
lenni, ahol párbeszéd, ezáltal pedig
közös gondolkodás alakul ki ezekről,
hogy könnyebben találhassuk meg a
közakaratnak megfelelő előrelépés
módjait.
Csáki Rozália
főszerkesztő
e-mail: [email protected]
Az alábbiakban egy szociológiai kutatás eredményéből teszünk közzé. A teljes kutatás, melyet nem állt
módunkban itt leközölni, az alábbi helyen érhető el:
http://adatbank.transindex.ro/vendeg/belso.php?k=21&p=2596
civil fórum6
volt, hogy a kisebbségi intézményrendszert „civil“ intéz-
mények együtteseként képzelték el, feltehetően az emlé-
kezetekben még elevenen élő totális állami (azaz román)
intézményrendszerrel szemben. E kutatásokhoz képest je-
len kutatásunk lényeges újítása, hogy csak egy bizonyos
profilú (kulturális) intézmények felmérését tűzve ki célul
a magyar „civil“ szférának csak egy részére terjed ki, u-
gyanakkor kiterjed olyan intézményekre, amelyeket a
közelmúlt kutatási gyakorlata nem tekintett „magyar“
kutatási terepnek (magyar vonatkozású állami és önkor-
mányzati intézmények).
A kutatandó intézmények tevékenység-terület szerinti
behatárolása előre meghatározott tevékenység-kategóriák
segítségével történt. Ezek alapján a kutatás négy főbb intéz-
ménytípusra (valamint ezeken belül összesen további ti-
zenhat altípusra) terjedt ki: közgyűjteményekre (könyv-
tárak, levéltárak, múzeumok és egyéb gyűjtemények),
kiadókra, írott és elektronikus sajtóra (könyvkiadók,
sajtó, elektronikus média, internetes portálok), művészeti
intézményekre (színház-opera-bábszínház, zeneművé-
szeti csoportok, táncművészeti csoportok, irodalmi körök,
képző-, ipar-, fotó-, népművészeti alkotóműhelyek, film-
művészeti alkotóműhelyek, ismeretterjesztő, honis-
mereti/helytörténeti szervezetek), valamint komplex kul-
turális szervezetekre (több kulturális tevékenységet gon-
dozó szervezetek, mint kultúrházak, művelődési házak és
egyesületek, ifjúsági szervezetek, rendezvényszervezők).
Az egyházak, az RMDSZ helyi szervezetei, a közigaz-
gatási intézmények, a tudományos intézmények stb. tehát
nem kerültek be a kutatásba, két speciális helyzetet kivé-
ve, amennyiben intézményhiányos szórványtelepülése-
ken ezek valamelyike kulturális intézményi funkciót tölt
be, illetve amennyiben másodlagos tevékenységként a
fent felsorolt területekhez tartozó valamely tevékenységet
külön egységnek, alintézménynek tekinthető keretek kö-
zött lát el (pl. könyvtárműködtetést, folyóirat kiadást, stb.).
A fenti intézménybehatárolásoknak megfelelően a
kutatás első fázisában különböző intézmény-nyilván-
tartások felhasználásával egy listát állítottunk össze a
lekérdezendő intézményekről, kérdezőbiztosaink így
megadott címeken pontosan megnevezett intézményeket
kellett felkeressenek. Az adatfelvételre két ütemben ke-
rült sor. Az első megbízatás során a kérdezőbiztosok a
kérdőívek kitöltése mellett minden szervezettől további
szervezet-neveket és címeket kértek, a listáról esetleg
lemaradt intézmények felderítése céljából. A második
ütemben az első adatfelvételi periódusban fel nem kere-
sett vagy el nem ért szervezetekhez még egyszer kiküld-
tünk kérdező-biztosokat, ám ez alkalommal a listát kiegé-
szítettük az időközben feltárt intézménycímekkel. E mód-
szernek köszönhetően feltételezzük, hogy kutatási régiónk-
ban a lekérdezett kulturális intézmények száma megkö-
zelíti a létező intézmények számát. Mivel azonban e két
szám egymáshoz közelítése nagymértékben a kérdező-
biztosok felderítő képességén is múlott, az egyes kisebb
térségekben feltehetőleg változó mértékben maradtak fel
nem derített intézmények is. Legjobban felderített me-
gyékként kiemelhetjük Beszterce-Naszód és Arad megyé-
ket, a legkevésbé feltérképezett térségként pedig feltétle-
nül meg kell említenünk Gyulafehérvárt és környékét.
A továbbiakban az intézmények területi és tevékenység-
terület szerinti megoszlását, az intézményalapítások időbe-
li alakulását és az intézmények működésének főbb jellem-
zőit tekintjük át. Ez utóbbi fejezet keretében sort kerítünk a
működési forma, ingatlanhasználat, eszközellátottság,
személyzet és gazdálkodás kérdéseinek tárgyalására.
II. Az intézmények területi és tevé-
kenység-terület szerinti megoszlása
Az intézmények területi és telepü-
lés-típusonkénti megoszlása
A felkeresett intézmények megyék közti megoszlását néz-
ve megállapíthatjuk, hogy az egyes megyékben található
kulturális intézmények száma rendszerint arányos a me-
gyében élő magyar lakosság számával. Ez alól kivételt
csak Kolozs megye képez, amelyben a szervezetek aránya
messze meghaladja a vizsgált régió magyar lakosságának
megyére eső arányát (míg a magyarok 17,7%-a lakik a
megyében, az összes szervezetek 29,4%-a található itt. Ez
a magas arány természetesen nem annyira a megyére,
mint inkább az Erdély kulturális központját képező
Kolozsvárra jellemző, a megyén belüli szervezetek 78%-a
ugyanis Kolozsváron található (azaz Kolozsvárt leszámít-
va a megye egésze nem jobban ellátott mint más megyék).
[…]
Település-típusonként nézve azt a nem meglepő ered-
ményt találjuk, hogy városon sokkal magasabb az in-
tézményekkel való ellátottság: bár az erdélyi magyarság
47 százaléka él falun, a kulturális intézmények 69,5%-a
városon található. A városon található intézmények
nagymértékben a megyeközpontokban koncentrálódnak,
az összes intézményeknek is több mint fele (52%-a) talál-
ható a megyeközpontokban.
Településenként vizsgálva az intézmények megosz-
lását két kiugró centrumot láthatunk, melyek együtt az
összes intézmények 35%-át adják. A közép-erdélyi régió
központját képező Kolozsváron található az intézmények
23%-a (206 intézmény), a Partiumban hasonlóan kul-
turális centrumot képező Nagyváradon pedig az összes
intézmények 12,2%-a (109 intézmény). Szatmárnémeti,
Zilah, Beszterce, Nagybánya és Arad követik e két kul-
turális központot, összesen 15%-át tömörítve a belső erdé-
lyi intézményeknek. E második körből Szatmárnémeti
ugrik ki aránylag magasabb intézményszámmal (48
intézmény, 5,4%) a többiek mind 20 körüli intézménynek
adnak otthont. A fenti hat településen a belső-erdélyi tér-
ség kulturális intézményeinek pontosan a fele található.
Az intézmények tevékenység-terület szerinti
megoszlása
Az intézmények tevékenység-területének megállapítá-
sához és besorolásához ez esetben is az egységesen meg-
állapított kategóriákat használtuk, vagyis az egyes intéz-
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 7
mények négy tágabb intézménykategórián belül (köz-
gyűjtemények, kiadók-sajtó, művészeti intézmények és
csoportok, valamint komplex tevékenységű kulturális
intézmények) további típusokba voltak sorolhatók.
Amennyiben a komplex kulturális tevékenységű
szervezetek magas aránya az alacsony fokú specializáció
jelének tekinthető, a Székelyföld nélküli Erdély kulturális
intézményrendszerének legjellemzőbb vonása az alacsony
fokú szakosodottság, hiszen az itt található összes
intézmények 43,9%-át a komplex intézmények képezik. Ez
az arány magasabb a romániai átlagnál (azaz a széke-
lyföldinél), és magasabb a Kárpát-medencei magyar
intézmények átlagánál is (mely utóbbi 36,9%). A komplex
intézmények magas aránya másrészről természetesen a
szakosodott intézmények hiányát jelentik. Ezek körén belül
a romániai átlaghoz képest is igen alacsony Erdélyben az
„egyéb gyűjtemények“ (tájházak, stb.), a színházak és a
táncművészeti intézmények aránya (ez utóbbi romániai
átlaga a Kárpát-medencei átlagnál is magasabb). Az
ismeretterjesztő, honismereti, helytörténeti szervezetek
aránya belső-erdélyi és romániai szinten egyaránt messze
elmarad a Magyarországon kívüli Kárpát-medencei ma-
gyar kulturális intézmények (a továbbiakban csak Kárpát-
medencei) átlaga mögött. Egyetlen intézménytípus van,
amely esetében Belső-Erdély jelentősen megelőzi mind a
romániai, mind a Kárpát-medencei átlagot, az írott sajtó in-
tézményei, amelyek aránya 12,6% a Kárpát-medencei 9,7%-
hoz képest.
Település-típusonkénti bontásból az derül ki, hogy a
komplex intézmények inkább városokra jellemzőek, mint
falvakra. Magas viszont falun a közgyűjtemények aránya,
amit elsősorban a szép számban működő községi könyvtá-
rak eredményeznek. A művészeti intézmények kategóriájá-
ban a zene- és a táncművészeti csoportok azok, amelyek fa-
lun nagyobb arányban vannak jelen, mint városon. A kia-
dók és a sajtó viszont erősen városi intézménytípus, mi
több, kiadók kizárólag megyeközpontokban működnek.
A komplex intézmények az összes lekérdezett 43,9%-át
alkotják. E magas arány az illető intézmények besorolhatat-
lanságát jelzi a megadott intézménytípusokba, megpróbál-
ható azonban ezek további kategorizálása a tevékenység-
terület szabad megfogalmazása alapján. Ez utóbbi válaszok
elemzése alapján a komplex intézmények felét (49%-át) si-
került valamilyen gyakrabban előforduló típusba besorol-
ni. E másodlagos besorolás alapján a komplex intézmények
körében leggyakoribbak a nagyrészt falun található műve-
lődési otthonok. A diák- és ifjúsági szervezetek körébe a
központilag szervezett politikai kötődésű MADISZ, MI-
DESZ, MIÉRT szervezetek mellett a középiskolákban mű-
ködő diáktanácsokat is besoroltuk. A vallási ifjúsági szerve-
zetek csoportját a működésükben a történelmi egyházak
által ösztönzött, centralizáltan szervezett Ifjúsági Keresz-
tény Egyesület és Országos Dávid Ferenc Egyesület területi
szervezetei képezik, és szintén egyházi kötődésűek a kultu-
rális jelleg tekintetében leginkább határesetet képező nő-
szövetségek.
A települések komplex fejlesztésének érdekében létre-
hozott helyi hatósugarú egyesületek, melyeket „Pro-tele-
pülés“ típusnak neveztünk, az öszszes komplex intézmény
4,4%-át képezik (30 ilyen intézményt találtunk). A komplex
intézmények alcsoportjait képezik továbbá az EMKE
területi szervezetei (15 intézmény), a nagyrészt a partiumi
falvakra koncentrálódó Teleházak (15 teleház), valamint a
székelyföldi jellegzetességnek tekinthető kistérségi társulá-
sok (8 kistérségi társulás). Ezen altípusok mellett továbbra
is besorolatlanul maradt a komplex intézmények fele.
A városon található komplex intézmények magas a-
ránya megkérdőjelezi azt a korábbi feltételezésünket,
hogy a komplex intézmények a specializálódás folya-
matának egy kezdetibb fázisában állnának. Legalább
hipotézis szintjén fel kell vetnünk annak a gondolatát is,
hogy a komplexitás az intézmények fejlődésével nőhet,
azaz korábban egy tevékenység-területtel rendelkező
intézmények további (második, harmadik stb.) tevé-
kenység-területtel bővíthetik profiljukat. Pl. könyvtárt
alakíthatnak ki, kiadványokat adhatnak ki, stb. Ilyen-
szerű intézmények lehetnek (és egyúttal e hipotézist lát-
szanak alátámasztani) azok a komplex intézmények,
amelyek második tevékenységként ezeket a területeket
emelték ki (a komplex intézmények 12,8%-a).
Intézménytípusok száma és aránya Erdélyben, Romániában és a Kárpát -medencében
Erdély N
Erdély %
Románia %
Kárpát- medence (%)
Könyvtár 94 10.5 10.8 11.5 Levéltár 1 0.1 0.1 0.4 Múzeum 23 2.6 2.8 2.6 Egyéb gyûjtemény 4 0.4 1.9 2.2 Könyvkiadó 20 2.2 1.7 2.7 Sajtó 113 12.6 8.4 9.7 Elektronikus média (rádió-tévé)
14 1.6 1.7 1.8
Internetes honlapok 2 0.2 0.3 0.4 Színház 16 1.8 3.1 3.6 Zenemûvészet 91 10.2 11.0 10.7 Táncmûvészet 33 3.7 6.2 5.8 Irodalmi kör 9 1.0 1.3 1.2 Képzõ-, ipar-, fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek
8 0.9 1.8 2.2
Filmmûvészeti alkotómûhely
1 0.1 0.2 0.3
Ismeretterjesztõ, honismereti/ helytörténeti szervezetek
42 4.7 4.9 7.9
Komplex kulturális intézmények
423 47.3 43.9 36.9
Összesen 894 100 100 100
Komplex intézmények altípusa* Esetszám Százalék Mûvelõdési otthon 107 15,7 Diák-/ifjúsági szervezet 78 11,4 Vallási ifjúsági 47 6,9 Nõszövetség 34 5,0 Pro-település 30 4,4 EMKE 15 2,2 Teleház 15 2,2 Kistérségi társulás 8 1,2 Komplex intézmény 348 51,0 Összesen 682 100
*A táblázat az Erdély teljes területén talált komplex
intézményeket tartalmazza
civil fórum8
III. A kulturális intézmények
megalakulása és bejegyzése
A kulturális intézmények alapításait tekintve az erdélyi in-
tézményrendszer jellemző vonásaként az tűnik ki, hogy a
Kárpát-medencei magyar intézményrendszerhez viszo-
nyítva itt az intézmények jelentősen nagyobb arányban új
keletűek, az 1989-es rendszerváltás után alakultak. E sajá-
tosság oka, hogy a kommunista évtizedek Erdélyben
kevésbé kedveztek az intézményalapításnak mint más
országokban, kulturális intézményeinknek csak 16,4%-a
alakult ebben korban, szemben a Kárpát-medencei 26,8%-
os aránnyal. Az 1945 előtti korszakban alapított intéz-
mények aránya nagyjából megegyezik a Kárpát-meden-
ceivel (6,5, illetve 6,3%).
Típusonként vizsgálva az intézmények alapításának ko-
rát az derül ki, hogy 1945 előtti alapításúak legnagyobb a-
rányban a közgyűjtemények között találhatók, amelyek
majd 10%-a 1918 előtt alakult. Nagy arányban alakultak
továbbá közgyűjtemények 1945–89 között is, az összes köz-
gyűjtemények mintegy 44,4%-a. Ez az eredmény nem meg-
lepő, hisz e kategóriában a múzeumok mellett jelentős szám-
ban találunk csak részben magyar jellegű könyvtárakat is.
A művészeti intézmények képezik azt a másik intéz-
ménytípust, amelynek jelentős része (24,4 százaléka) a szo-
cialista évtizedekben alakult. A közgyűjteményekkel és
művészeti intézményekkel szemben a kiadók-sajtótermé-
kek és komplex intézmények nagy arányban a 90-es évek-
től kezdődően alakultak.
Település-típusonként vizsgálva az intézményalakulá-
sok korát azt találjuk, hogy míg az 1945 előtti alapítású in-
tézmények falun és városon egyaránt 4-5%-ban fordulnak
elő, az 1945-1989 közötti alapítású intézmények háromszor
nagyobb arányban találhatók falun, mint városon (29,1% a
10,3 és 11,6%-hoz képest). Ez az eredmény feltehetőleg
részben a községi művelődési házakat takarja, részben a
népművészeti (elsősorban tánc- és zeneművészeti) csopor-
tokat, amelyek létrejövését a kommunista hatalom nem a-
kadályozta. Összegezve tehát ez utóbbi két megállapítást
levonható az a következtetés, hogy az 1945-1989 közötti pe-
riódus leginkább a falusi művészeti intézmények létrejö-
vése számára kedvezett.
Falu Város Megyeközpont Összesen
1918-ig 4.1 4.5 4.7 4.5
1919-1944 2.9 1.3 1.8 2.0
1945-1989 29.1 10.3 11.6 16.4
1990-2003 63.9 83.9 81.9 77.1
Összesen 100 100 100 100
Az intézmény-alapítások szempontjából azonban a leg-
fontosabb korszak a rendszerváltás utáni, a kulturális intéz-
mények 77,1%-a jött létre 1990 után. Mint az a nemzetiségi
intézmények (és általában a civil intézmények) működésé-
nek több évtizedes korlátozása után várható volt, 1990-ben
nagy szervezetalakulási hullám következett be. Erdélyben
ebben az évben alapítják meg a ma létező összes kulturális
intézmény 11,4%-át – amely arány magasabb a romániai át-
lagnál (amely 9,8%) és lényegesen magasabb a teljes Kár-
pát-medencei magyar kulturális intézményrendszer 1990-
ben alapított szervezeteinek arányánál (amely csak 6,6%).
Az intézményalapítás nem mindig jár annak jogi beje-
gyzésével, az intézmény-alapítások gyakori forgatókönyve,
hogy a megalakult szervezet egy ideig nem bejegyzett szer-
vezetként működik, majd bizonyos idő elteltével (az intéz-
mény működésének állandósulása után) kerül sor valami-
lyen jogi státus igénylésére. Úgy tűnik, ez a forgatókönyv
jellemző a 90-es évekre is, amely évben az alapítások száma
meghaladja a bejegyzések számát. A szervezet-alapítások
további dinamikáját nézve azt látjuk, hogy a kezdeti
szervezet-alapítási hullám után az évenkénti alapítások
száma 1991-ben hirtelen csökken, ez évben az intézmények
bejegyzési aránya megelőzi az alapítások arányát. A be-
jegyzések ez évi magas aránya tehát azt jelzi, hogy ekkor
rendeződik az újonnan alakult, illetve a korábbi alapítású,
de a rendszerváltás után újra életre keltett intézményrend-
szer egy részének jogi helyzete. 1992-től az alapítások ará-
nya ismét enyhén nő, majd fokozatosan tovább csökken, é-
vente 4-6% között maradva. A hivatalos bejegyzések ará-
nya egészen 1995-ig az alakulások aránya alatt van, 1996-
tól kezdődően előzi meg ismét a bejegyzések arányát, és a
továbbiakban folyamatosan magasabb marad. A jogi
helyzet tisztázására irányuló igény fokozódásához valószí-
nűleg a magyarországi közalapítványok pályázati feltétele-
inek folyamatosan fokozódó formalizálódása, szigorodása
Alakulás korszaka intézmény -típusonként
Közgyûj-temények (N=108)
Kiadók, sajtó
(N=145)
Mûvészeti intézmények
(N=193)
Komplex intézmények
(N=402)
Összesen (N=848)
1918-ig 9.3 6.9 6.2 1.5 4.5 1919-1944 0.9 1.4 3.1 2.0 2.0 1945-1989 44.4 6.2 24.4 8.7 16.4 1990-2003 45.4 85.5 66.3 87.8 77.1 Összesen 100 100 100 100 100
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 9
is hozzájárult. Ez évtől kezdődően a bejegyzések aránya
máig az alapítások aránya fölött maradt, ami azt jelzi, hogy
az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer szereplői-
nek jogi helyzete fokozatosan rendeződik.
Figyelemre méltó, hogy az 1998-as mélypont után, 1999-
től kezdődően az intézményalapítások száma ismét nőni
kezd, és ez a növekedési trend máig tart. Sajátossága e pe-
riódusnak, hogy a 90-es évek kezdetétől eltérően a hivata-
losan bejegyzett intézmények aránya folyamatosan maga-
sabb a nem bejegyzettekénél, vagyis az intézményalapítás
90-es évek első felében domináns forgatókönyve mára
megváltozott, többségben vannak azok az alapítások, ame-
lyek közvetlenül a jogi bejegyzéssel kezdődnek. Ezt az is
elősegíti, hogy időközben a bejegyzés könnyítése irányába
módosult a nonprofit szervezetek bejegyzésére vonatkozó
törvénykezés is.
IV. Az intézmények működésének
általános jellemzői
Működési forma
Az állami költségvetéstől szervezetileg és gazdaságilag
független, „saját lábán“ álló intézmények nagy arányát
általában pozitívumként szoktuk emlegetni. Az önál-
lóság ára azonban másrészről a gazdasági bizonytalan-
ság, kiszolgáltatottság a sokszor távoli (rendszerint
anyaországi) pályázati rendszereknek, az azokat meg-
határozó személyi- és politikai konkjunktúráknak stb.,
amelyekhez viszonyítva a költségvetési működési
forma biztonsága akár kívánatos is lehet. Aligha tud-
nánk megmondani, hogy a kulturális intézményi szfé-
rán belül a költségvetési szervezetek milyen aránya vol-
na kívánatos, az azonban kiderül az eredményeinkből,
hogy a kulturális intézmények működési formája tekin-
tetében a közép- és nyugat-erdélyi régió egyik sajátossá-
ga a költségvetési szervezetek relatív alacsony aránya.
Ez az arány 10%-al marad el a teljes Kárpát-medencei
magyar intézményrendszer költségvetési intézményei-
nek 25,6%-os arányától, és ennél is többel, 12,5%-al a
székelyföldi költségvetési intézmények arányától. A
költségvetési formával ellentétben az alapítványi forma
nagyobb arányban fordul elő, mint általában a teljes
határon túli intézményrendszeren belül (az összes
intézmények 15,5%-a). Leggyakoribb az egyesületi
forma, az összes intézmény majd egyharmada ilyen for-
mában működik, legritkább a gazdasági szervezet for-
májában működő kulturális szervezet (az összes intéz-
mény 4,8%-a). Az elemzett intézmények egyharmada e
négy kategóriába besorolhatatlannak bizonyult, ezek az
„egyéb társadalmi szervezet“, illetve „be nem jegyzett
szervezet“ kategóriák között oszlanak meg. Ez utóbbi
válaszalternatívák esetén lehetőség volt szabad megfo-
galmazásban rögzíteni a helyzetet. Ezek elemzéséből az
derül ki, hogy az e gyűjtőkategóriákba sorolt szerveze-
tek nagy része valamilyen más, nagyobb szervezet
(egyházak, oktatási intézmények, RMDSZ, EMKE) mel-
lett vagy annak keretében működik, amely működését
tekintve önálló szervezetnek tekinthető (legalábbis
kérdezőbiztosaink így ítélték meg a helyzetet), jogilag
azonban vagy fiókszervezet, vagy más szervezet biztosít
jogi keretet működése számára (az egyéb társadalmi
szervezetek 52%-a része valamely más, kulturális
gyűjtőszervezetnek, míg a teljes erdélyi intézményrend-
szerre ez az arány csak 31,8%).
[…]
A közép- és nyugat-erdélyi régióban lekérdezett szer-
vezetek fele mondta, hogy jogi értelemben önmaga mű-
ködtetője, ez az arány igen közel áll mind a székelyföldi,
mind a teljes Kárpát-medencei magyar intézményrend-
szeren belüli arányhoz.
Régiónk sajátossága e kérdés esetében a helyi önkor-
mányzat által működtetett szervezetek alacsony aránya,
mind a székelyföldi, mind a teljes Kárpát-medencei ma-
gyar intézményrendszerhez viszonyítva (és bár kisebb
mértékben, de a megyei tanács működtette intézmények-
ről is ugyanez mondható el). Valószínűleg közvetlenül eb-
ből a sajátosságból fakad az a következő jellegzetesség,
hogy az önkormányzatok által működtetett szervezetek
alacsony aránya az egyházak által működtetett szerveze-
tek révén kompenzálódik.
Érdekes kép rajzolódik ki e kérdést illetően, ha a mű-
ködtetőket a települések magyar lakosságának aránya
szerint vizsgáljuk: a helyi önkormányzatok által működ-
tetett intézmények nagy arányban a nagyrészt magyar
lakosságú, vagy legalábbis magyar többségű települése-
ken működnek/működhetnek, de az egyházak által mű-
ködtetett intézmények is inkább a magyar többségű tele-
püléseken találhatók. Leghátrányosabb helyzetben a szór-
ványmagyarság lakta települések intézményei vannak,
amelyek körében az „önmagukat működtető“ (de semmi-
lyen stabilabb és nagyobb szervezet intézményesült támo-
gatását nem élvező) szervezetek a leggyakoribbak.
[…]
A működtetőkkel kapcsolatban tehát levonható az a
következtetés, hogy a közép- és nyugat-erdélyi régióban
a kulturális intézményrendszer feltételezhetően legsta-
civil fórum10
bilabb része főleg a magyar többségű falvakban találha-
tó, ahol a helyi önkormányzatoknak módjukban áll e
szervezetek működtetése.
Ingatlanhasználat
Egy intézmény folyamatos működésének biztonsága nagy-
mértékben függ egy kiszámíthatóan rendelkezésre álló
ingatlan lététűl. Legnagyobb biztonságot a saját tulaj-
donban levő ingatlan nyújt, amely mentesíti az intéz-
ményt a kiadások rendszerint tetemes részét képező lak-
bértől. Ugyancsak stabilitást nyújthat egy intézmény
működése számára, ha előnyösen jut használható helyi-
ség(ek)hez valamilyen állami vagy önkormányzati in-
gatlanban, de az egyház is hasonló stabilitást nyújthat.
Az általunk felkeresett intézmények közel tíz száza-
léka (9,5%) van abban a szerencsés helyzetben, hogy sa-
ját tulajdonú ingatlannal rendelkezik. Ez az arány szinte
egybeesik a teljes Kárpát-medencei magyar intézmény-
rendszeren belüli hasonló aránnyal, amely 9,4%. A leg-
több intézmény működése számára valamilyen helyi
egyház biztosít helyet, helyiséget (32,8%). A helyi ön-
kormányzat a szervezetek 16,8%-a számára nyújt műkö-
dési teret, az állam 8,8%-uk számára.
Az ingatlanhasználatra vonatkozó kérdésre kapott
válaszok egynegyede azonban sajnálatos módon az
„egyéb“ kategóriába került. Ez az eredmény azt jelzi,
hogy gyakori tulajdonformák kimaradtak az általunk
felkínált válaszlehetőségek közül. Az „egyéb“ tulaj-
donosra vonatkozó nyílt kérdésre kapott válaszok
elemzéséből szerencsére részleges választ kaphatunk e
kérdésre, ezekből az derül ki, hogy Erdélyben az összes
kulturális intézmények 10,2%-a valamelyik szervezeti
vezető vagy tag magánlakásán működik. Ugyancsak
magánlakást bérel a működés számára további 2% – va-
gyis az összes szervezetek 12,2%-a magánlakásban mű-
ködik. Ugyancsak a nyílt kérdésekre kapott válaszokból
derül ki, hogy a szervezetek további 2%-a a helyi RMDSZ-
ek székházában kap otthont.
A feltett kérdés alapján sajnos nem kaphattunk választ
arra a kérdésre, hogy a szervezetek mekkora hányada bér-
li a működéséhez szükséges helyiséget, és mekkora há-
nyada használja ingyen.
Megvizsgálva, hogy a saját tulajdonú ingatlan melyik
intézménytípus körében gyakoribb azt találtuk, hogy a köz-
gyűjtemények és a sajtó intézményei működnek átlagon
felüli arányban saját tulajdonú ingatlanban, a művészeti
intézmények viszont a legkisebb arányban (amit magyaráz
az a tény, hogy ezek között van a legtöbb nem bejegyzett
intézmény). E kategórián belül az ide sorolt ismeretter-
jesztő-honismereti intézmények tulajdonában van a legtöbb
saját tulajdonú ingatlan. […]
Szintén fontos információ a működés szempontjából,
hogy az egyes intézmények egyedül, vagy másokkal kö-
zösen használják a rendelkezésére álló ingatlant. Eredmé-
nyeink szerint Erdélyben a megkérdezett intézmények
59,4%-a más intézményekkel közösen használja az ingat-
lant (ez persze még jelenthet külön helyiségeket). Az iro-
dalmi körök kivétel nélkül más intézmények mellett
működnek, de az elektronikus média és a színházak, vala-
mint a zene- és táncművészeti, valamint ismeretterjesztő
csoportok esetében is magas ez az arány. Alacsony vi-
szont a könyvkiadók körében (ezek nagyrészt gazdasági
egységek), valamint a két internetes honlap is önállóan
működik egy ingatlanban.
A felkeresett intézmények képviselőinek 21%-a gondol-
ja úgy, hogy az intézménye működésének helyet adó in-
gatlan műemlék-jellegű.
A működés helyéül szolgáló intézmények 32,7%-a igé-
nyelne nagyobb, 24,4%-a kisebb felújítást. 36%-a nem igé-
nyelne felújítást. A legtöbb intézmény (az összes intézmény
14,3%-a) 100 millió és 1 milliárd lej közötti összeget tart
szükségesnek a működéséül szolgáló intézmény felújí-
tásához, 7% 1 milliárd lejnél nagyobb összegből tudná fel-
újítani székházát, 5,7% viszont 100 millió lejnél kevesebből.
Eszközellátottság
Az alapvető eszközökkel való ellátottság az ingatlanhoz
hasonlóan fontos a működéshez. Ez esetben a kérdést úgy
tettük fel, hogy azt is rögzíteni tudjuk, ha egyes eszkö-
zöket a vizsgált szervezetek ugyan nem birtokolnak, de
sajátjukként használnak. A tapasztalat ugyanis azt mutat-
ja, hogy számos intézmény valamilyen állami vagy önkor-
mányzati intézmény tulajdonát képező eszközöket szaba-
don használ tevékenységeire. Ez esetekben tehát az eszköz-
ellátottságot illetően közelebb járunk a valósághoz, ha e
szervezeteket jól ellátottaknak tekintjük. A következő táb-
lázatok az egyes eszközök elterjedtségét tartalmazzák.
[…]
Elmondható tehát, hogy a legtöbb szervezet rendelkezik
egy telefonvonallal (87,3%) és egy számítógéppel (74,5%),
illetve majdnem ugyanennyien egy nyomtatóval (66,2%).
Ha azonban a tulajdonukban levő eszközöket nézzük, a
saját telefonvonallal rendelkezők a megkérdezettek mind-
össze 30%-át képezik (a többiek tehát valamilyen más in-
tézmény telefonját használják). A számítógépek esetében
ennél jobb az arány, a megkérdezett szervezetek 41,6%-a
saját számítógéppel rendelkezik, 34,6%-a saját nyomtató-
val (könnyebb tehát egy nyomtatót szerezni, mint saját te-
lefonvonalat igényelni).
Kinek a tulajdonát képezi az ingatlan, ahol a szervezet mûködik (%)
Intézmény saját tulajdona 9.5
Állam 8.8
Területi önkormányzat (megyei) 3
Helyi önkormányzat 16.8
Egyház 32.8
Alapítvány 2.6
Egyéb 24.9
Egyéb: vezetõ/tag magánlakása 10.2
Egyéb: bérelt magánlakás 2.3
Egyéb: RMDSZ 2
Osztozik-e valakivel az ingatlan használatán? igen nem összesen
Levéltár 100.0 100
Irodalmi kör 100.0 100
Elektronikus média (rádió-tévé) 75.0 25.0 100Színház 73.3 26.7 100Zenemûvészet 69.7 30.3 100Ismeretterjesztõ, honismereti szervezetek 67.5 32.5 100Táncmûvészet 66.7 33.3 100Könyvtár 62.6 37.4 100Sajtó 60.9 39.1 100Komplex kulturális intézmények 60.4 39.6 100Egyéb gyûjtemény 50.0 50.0 100Múzeum 47.8 52.2 100Képzõ-, ipar-, fotó- és népmûvészeti alkotómûhelyek 42.9 57.1 100Könyvkiadók 31.6 68.4 100Internetes honlapok 0.0 100.0 100Összes intézmény 59,4 36,7 96,1*
* 3,9% a hiányzó válaszok aránya
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 11
Legritkább eszközöknek a videoprojektor, videokame-
ra, digitális fényképezőgép és a saját szerver bizonyult.
Saját gépjárművel a szervezetek 14%-a rendelkezik. Vala-
milyen további, speciális szakmai eszközt az intézmények
19,5%-a birtokol. Internet kapcsolattal a kérdezettek 36,8
százaléka rendelkezik.
Munkatársak, tagság
A szervezetek „tagságára“ vonatkozó kérdés komoly ér-
telmezési problémákat vet fel. Szó szerint értelmezve a
kérdést csak az egyesületeknek van tagsága. A kérdésre
kapott válaszok elemzéséből azonban egyértelműen kide-
rül, hogy a kérdést a megkérdezett szervezeti vezetők
nem így értették. A szervezetek „működési formája“ (ami
alatt a jogi értelemben vett formát értették/értettük) ugya-
nis általában különbözik a valós működési formától. Így
például az előnyösebb bejegyzési feltételek miatt éveken
át alapítványként jegyeztek be egyesületként működő
szervezeteket, amelyek azonban továbbra is egyesület-
ként működtek. A nem bejegyzett szervezeteknek a kér-
dés feltett formája alapján nem lehet tagjuk, bár ezek je-
lentős része is gyakorlatilag egyesületként működik. De
maguknak a bejegyzett egyesületeknek is a hivatalosan
nyilvántartott tagsága általában az alapítókra korlátozó-
dik, miközben a valóságban a tagság száma időben válto-
zik, anélkül azonban, hogy ezt az egyesületek „hivatalosí-
tanák“ (ez a gyors változások miatt a legtöbbször nem is
volna ésszerű). Úgy tűnik, hogy a kérdezettek tagság alatt
azt a csoportot értették, amely révén az intézmény állandó
jellegű működése biztosított, az intézményhez kapcsoló-
dás módjától függetlenül. Feltételezhetően e csoportba be-
leértették az önkénteseket és alkalmazottakat is. Csak így
magyarázható az, hogy a kérdésre az intézmények nagy
része válaszolt, működési formától függetlenül. Úgy tűnik
tehát, hogy csak azok mondták, hogy nincs tagságuk, akik
úgy értelmezték, hogy intézményük esetében a tagsági
minőség értelmetlen. A továbbiakban mi is ezt az értelme-
zést használjuk, tagság alatt az intézményt alkotó szemé-
lyek összességét, az intézmény „méretét“ értve.
[…]
A magyar lakosság helyi aránya szerint vizsgálva az
intézményméret változását azt láthatjuk, hogy szórvány-
településeken (amelyeken tehát a magyar lakosság 20%-nál
kisebb arányban van jelen) a közepes méretű intézmények
dominálnak, míg az összes többi esetben a kis szervezetek
vannak nagyobb arányban. Ez az eredmény azt jelentheti,
hogy a szórvány-településeken működő kisebb számú
intézmény a lakosság nagyobb részét tömöríti, mint azokon
a településeken, ahol a magyar lakosság nagyobb arányban
van jelen. A tagság nélküli szervezetek (azaz a magyarnak
számító gazdasági és költségvetési intézmények) a magyar
többségű településeken találhatók nagyobb arányban.
Önkéntesek
Az önkéntesek fontos szerepet töltenek be a kulturális in-
tézmények működésében, különösen azokban az esetek-
ben, amelyekben az intézményeknek pénzhiány miatt nem
áll módjukban alkalmazottakat megfizetni. A teljes Kárpát-
medencei magyar intézményrendszerhez képest Erdélyben
nagyobb szerep jut az önkénteseknek: az önkéntesek nélkül
tevékenykedő intézmények aránya jelentősen kisebb,
12,8% a 19%-hoz képest. Ez az arány Románián belül is
alacsony, a Székelyföldön az önkéntesek nélkül működő
intézmények aránya 16%. Elmondható, hogy általában az
anyagi és emberi erőforrásokban rosszabbul ellátott szór-
vány-településeken nagyobb az önkéntesek száma (a 20%-
nál kevesebb magyar lakójú települések intézményeinek
csak 6,5%-ánál nincsenek önkéntesek). Település-típu-
sonként nézve Erdélyben a kisvárosok állnak e szempont-
ból jól (7,3%), ám tudjuk, hogy eltérően a Székelyföldtől, e
régióban a kisvárosok nagy része egyúttal szórványtele-
pülés is.
Minden intézménytípus esetében az 1-20 közötti önkén-
tessel dolgozó szervezetek vannak többségben. Ennél több
önkéntes legnagyobb arányban a művészeti intézmények-
nél fordul elő (31,9%), önkéntesek nélkül leginkább a köz-
gyűjtemények működnek, ezek 45,5%-ánál egy önkéntes
sincs, majd a kiadók-szerkesztőségek, amelyek 19,9%-ánál
nincsenek önkéntesek.
[…]
Alkalmazottak
A nyugat- és közép-erdélyi régióban levő kulturális intéz-
mények 32,6%-ának van legalább egy alkalmazottja
(N=862). Az alkalmazás formája és mértéke változó lehet,
ezt ugyanis a feltett kérdés nem részletezte, az útmutatás
szerint kérdezőbiztosaink alkalmazottnak azt a személyt
tekintették, aki (az alkalmazás módjától függetlenül) „rend-
szeres tevékenységet végez, és ezért fizetést kap“. Alkalma-
Rendelkezik-e internet kapcsolattal? N=894
%
nem 58.7igen 36.8teljes 32.2csak e-mail 4.6nincs válasz 4.5Összesen 100
civil fórum12
zottként került rögzítésre tehát a főállású szakszemélyzet-
től a munkáját esetleg csak havonta egyszer végző könyve-
lőig mindenki. Így értett módon a 275 alkalmazottat foglal-
koztató intézménynél összesen 3496 személy jut valami-
lyen rendszerességű jövedelemhez.
Nagyobbrészt kis jövedelmű intézményekről lévén szó
érthető, hogy legtöbbjük egy, legtöbb két alkalmazottat fog-
lalkoztat (az alkalmazottal rendelkező szervezetek 40%-a
egy, 13%-a kettőt). 20-nál több alkalmazottat az alkalmazot-
tal rendelkező szervezetek mindössze 13%-a foglalkoztat.
A kulturális intézmények alkalmazottainak végzettségét
vizsgálva megállapítható, hogy ezek főleg felső- és közép-
fokú végzettségűek: felsőfokú végzettségű alkalmazottja az
intézmények 68,7%-ának, középfokú az intézmények 62,8%-
ának van, ezzel szemben alapfokú végzettségű az intézmé-
nyek mindössze 13,3%-ának. A kulturális intézményi szféra
tehát elsősorban a felső- és középfokú végzettségűek szá-
mára nyújt megélhetést. Ez az eredmény érthető, hisz a szó-
ban forgó intézményeknek céljaik eléréséhez elsősorban va-
lamilyen kulturális „szakszemélyzetre“ van szükségük, a-
kik az esetek többségében feltehetően felsőfokú végzettsé-
gűek. Alacsonyabb képzettségű segédszemélyzet alkalma-
zására csak abban az esetben kerül sor, ha az intézmény a-
nyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik. A kulturális intézmé-
nyek így elsősorban a kulturális elit számára képeznek meg-
élhetési vagy jövedelem-kiegészítő forrást.
[…]
V. Gazdálkodás
A szervezetek gazdálkodására, bevételeire vonatkozó kér-
dések kapcsán számítottunk leginkább a gyakori válasz-
megtagadásokra. A tényleges válaszmegtagadások ará-
nya azonban megelégedésünkre Románia szinten ala-
csony: míg a teljes Kárpát-medencei magyar intézmény-
rendszer körében a szervezetek 27,2%-a utasította el a
válaszadást, ez az arány régiónkban 23,2% volt, a Szé-
kelyföldön pedig 22,2%. Ha a válaszolók száma a két tér-
ségben nagyjából megegyezik, a 2002-ben bevétellel is
rendelkezők aránya már eltérő, Erdélyben 58%, a Széke-
lyföldön viszont 65%. Fel kell hívnunk azonban a figyel-
met arra, hogy ez a különbség származhat a be nem
jegyzett intézmények nagyobb arányú lekérdezéséből,
hisz mint tudjuk, jogi státus nélkül jóval nehezebb támo-
gatásokhoz jutni.
A bevétellel rendelkező intézmények aránya maga-
sabb tehát a Székelyföldön, a kulturális intézményrendsz-
er össz-támogatásának sokkal nagyobb mennyisége jut
Közép-Nyugat-Erdélybe, mint a Székelyföldre. A románi-
ai magyar kulturális intézmények saját bevallásuk szerint
2002-ben összesen megközelítőleg 1005 milliárd lejből
gazdálkodtak (ez körülbelül 25 millió eurónak megfelelő
összeg volt), amely összegnek 83,1%-a erdélyi intézmé-
nyek bevétele volt. E nagynak tűnő aránytalanság indo-
kolható azzal, hogy bár a szervezetek száma a két kutatási
régióban megközelítőleg egyenlő (a lekérdezett szerveze-
tek 53%-a erdélyi, 47%-a székelyföldi, az erdélyi régió
mégis több mint kétszer annyi megyét foglal magába,
mint a székelyföldi, ez pedig több jobban támogatott vá-
rosi és megyeközponti intézményt jelent).
A bevételek forrásai
A bevételek forrásaira részletes kérdésblokk segítségével
kérdeztünk rá, amelynek segítségével a bevételek 31
különböző forrása volt rögzíthető. A bevételek forráson-
ként összeg formájában kerültek rögzítésre, ezek összesí-
tése alapján (amely végösszeg azonban már alig több
mint felét éri el az összbevételként mondott összegnek,
azaz a bevételek majdnem fele e részletező kérdésnél már
kimarad) az összes bevételek 11,7%-a származik saját for-
rásokból, 88,3%-a támogatásokból.
A valamilyen saját forrásból származó bevételek kö-
zött két forrás szerepel gyakrabban, a tagdíjak és saját
kulturális tevékenységek bevételei (22,9, illetve 21,4%).
Saját vállalkozói tevékenységből vagy ingatlan bérbe
adásából származó bevételeket már jóval ritkábban emlí-
tenek, a szervezetek 6,9, illetve 6,8%-a esetében.
A támogatásokból kapott bevételek nagyobb része ha-
zai forrásokból származik (a teljes összeg 64,5%-a), ezt a
magyarországi, és az egyéb külföldi támogatások követik
(26,3, illetve 9,1%-al).
[…]
A hazai és magyarországi bevételi források között a
legszembetűnőbb különbség, hogy míg a magyarországi
források döntően pályázati formában működnek, a hazai
források elosztási rendszere erőteljesen személyes kapcso-
latokra épül, amint azt az „egyéni adományok“, mint for-
rástípus leggyakoribb említése jelzi. Az egyéni adományo-
kat követő „egyéb támogatások“ részben szintén ilyen jel-
legű támogatásokat fedhetnek, akárcsak a nem pályázati
úton kapott önkormányzati támogatások. Ez utóbbi két
forrástípus másrészt feltehetően a költségvetési intézmé-
nyek hazai normatív támogatásait is tartalmazzák. A hazai
forrástípusok említési gyakoriságai azonban mindenkép-
pen a hazai pályázati rendszer fejletlenségét jelzik.
Saját források típusai Említés gyakorisága (%) N
Tagdíjak bevétele 22,9 647
Kulturális tevékenységek bevétele 21,4 645
Vállalkozási tevékenység 6,9 639
Ingatlan bérbeadásából 6,8 644
Egyéb bérleti díjak 1,7 641
Ingatlan értékesítése 0,2 641
Támogatások forrása % a teljes erdélyi bevételbõl hazai forrásokból 64,5% magyarországi forrásokból 26,3% más külföldi forrásokból 9,11%
Volt-e bevétele?
Belsõ-Erdély és Partium
Székelyföld Határon túli magyar intézményrendszer
Nem volt 18,8 12,8 13,9 Volt 58 65 58,9 Nem válaszol 23,2 22,2 27,2
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 13
A kismértékű külföldi (azaz nem hazai és nem is ma-
gyarországi) források körében szintén az egyéni adomá-
nyozások fordulnak elő leggyakrabban.
A bevételek nagyságrendje
Annak érdekében, hogy képet alkothassunk az egyes szer-
vezetek bevételeinek nagyságáról, a bevételeket négy
kategóriába csoportosítottuk. Nevezzük „szegény“ szer-
vezeteknek a 10 millió lej alatti éves bevételű szervezete-
ket, ezek az összes válaszoló szervezetek 21%-át alkotják.
10 és 100 millió közötti bevétellel rendelkezett a szerveze-
tek 32%-a (nevezzük ezeket „közepesen“ gazdag szerve-
zeteknek), 100 millió és 1 milliárd lej közötti bevétele volt
a szervezetek 16%-ának („gazdag“ szervezetek), 7%-uk
pedig több mint 1 milliárd lej fölötti bevétellel rendelke-
zett („dúsgazdag“ szervezetek).
A bevételek intézmény-típusonkénti megoszlása
A bevételek intézménytípusok közötti megoszlását két
módon is megvizsgáltuk. Egyrészt kiszámoltuk, hogy a
felmért intézmények teljes bevételének összege hogyan
oszlik meg a főbb intézménytípusok között. E módszerrel
számolva az derült ki, hogy a kulturális intézmények mű-
ködését szolgáló teljes bevételek összegének 81%-a a kom-
plex intézményekhez került, második helyen a kiadók-
sajtótermékek szerepelnek a bevételek összegének 9%-á-
val, majd a közgyűjtemények következnek 6, a művészeti
intézmények 4%-al.
A bevétel összetétele főbb intézménykategóriánként
Az önállóságot biztosító saját bevételek, mint az várható
volt, a legtöbb gazdasági szervezetet magába foglaló
kiadók-sajtó kategóriába tartozó intézmények esetében a
legmagasabbak, összes bevételük több mint háromne-
gyedét saját tevékenységből nyerik. A másik három típus-
nál e bevételi forma csak a teljes bevétel kiegészítésként
szerepel, és feltehetőleg kulturális tevékenység bevételei-
ből, illetve tagdíjakból állhat. A komplex intézmények e-
setében a saját tevékenységből származó bevételek lát-
szólag jelentéktelenek, a teljes bevételnek csak 1,5%-át ké-
pezik, ám a nagy intézményszám és az intézményrend-
szer komplex intézményekre eső része miatt ez is jelentős
összegre rúghat.
A támogatásból származó bevételek a közgyűjtemények
esetében majd teljes egészében (98,1%-ban) hazai források-
ból származnak (költségvetési intézmények). A kiadók-
sajtótermékek ezzel szemben támogatásaik több mint felét
Magyarországról szerzik (támogatásból szerzett bevételeik
55,9%-át), és az egyéb külföldi források megnyerése terén is
ők vezetnek (11,098%). A művészeti intézmények támo-
gatásból származó bevételeinek kétharmada hazai, egyötö-
de magyarországi és egytizede külföldi eredetű, ettől az
összetételtől a komplex intézményeké a magyarországi
bevételek némileg magasabb arányával tér el (28,1%).
Pályázati részvétel
A közép- és nyugat-erdélyi régió kulturális intézményei-
nek 41,8%-a nyújtott be pályázatot valamilyen támogatá-
sért 2002-ben. Ez az arány kevéssel alatta marad a teljes
romániai aránynak, amely 42,1% (azaz a székelyföldi ré-
gióban kevéssel magasabb a pályázó intézmények aránya,
mint Erdély egészében), és a teljes Kárpát-medencei ma-
gyar intézményrendszer pályázóinak arányánál is alacso-
nyabb (ez utóbbi 44%).
A kérdés esetében azonban igen magas a nem válaszo-
lók aránya. Ha csak az érvényes válaszokat vesszük figye-
lembe, a pályázók aránya 54,1%-ra emelkedik. Az érvé-
nyes válaszok körén belül az intézmények által leadott pá-
lyázatok száma a következőképpen néz ki:
Saját tevékenységbõl származó bevételek aránya
saját tevékenységbõl támogatásból összesen
Közgyûjtemények 22.6 77.4 100 Kiadók 77.2 22.8 100 Mûvészeti intézmények 12.8 87.2 100 Komplex intézmények 1.5 98.5 100
A támogatások megoszlása a forrás országa szerint
Hazai Magyarországi Egyébkülföldi
Összesen
Közgyûjtemények 98.1 1.7 0.1 100 Kiadók 32.2 55.9 11.9 100 Mûvészeti intézmények 69 21.9 9.1 100 Komplex intézmények 62 28.1 9.9 100
% % – a válaszolók körében
nem pályázott 35.5 45.9 pályázott 41.8 54.1 nem válaszolt 22.7 -összesen 100 100
civil fórum14
Egyáltalán nem nyújtott be tehát pályázatot a válaszo-
lók 45%-a, 12%-uk egy pályázatot adott le az év folyamán,
másik 12% kettőt, 8% hármat, a fennmaradó 23% pedig
négy vagy annál több pályázatot készített 2002 folyamán.
Ezek az értékek közel esnek a teljes Kárpát-medencei in-
tézményrendszer megfelelő értékeihez, sőt annál valami-
vel jobbak, amennyiben pozitívan értékeljük az intenzí-
vebben pályázó szervezetek néhány százalékkal maga-
sabb arányát (ezek esetében az egy vagy két pályázatot
benyújtó szervezetek aránya kisebb, a hármat vagy többet
benyújtók aránya viszont nagyobb.
A leadott pályázatok nagy részét (43 százaléka) Ma-
gyarországon nyújtották be, 34,4%-át Romániái országos
pályázati kiírásokra. Jóval kevesebb, csak 8,9%-át nyújtot-
ták be helyi pályáztatókhoz, és az összes leadott pályáza-
toknak csak 4,7%-a irányult Magyarországon kívüli, kül-
földi pályáztatókhoz.
Intézmény-típusonként vizsgálva a leadott pályázatok
számát aktívabb pályázóknak a kiadók-szerkesztőségek és
a komplex intézmények bizonyulnak, a legkevésbé aktív
pályázók pedig a közgyűjtemények. A fenti eredmény ma-
gyarázatául felhozható, hogy a közgyűjtemények jelentős
része költségvetési intézmény, amelyeket a pályázatkiírók
általában nem támogatják. Így ezek az intézmények számos
pályázati kiírás esetében eleve ki vannak zárva a pályázók
köréből. A művészeti intézmények szintén kevésbé inten-
zív pályázási gyakorlatát viszont az magyarázza, a körük-
ben gyakori nem bejegyzett szervezetek közvetlenül szin-
tén kevésbé pályázhatnak, mint más szervezetek. A kiadó-
sajtó kategória viszont következetesebb gazdálkodása
következtében pályázhat nagyobb arányban.
[…]
Pályáztatás, erőforrások újraelosztása
Elemzésünket egy olyan témával zárjuk, amely részben
gazdasági jellegű, részben azonban túlmutat az intéz-
ményrendszer gazdasági vonatkozásai. Az erőforrások
elosztásában/újraelosztásában vállalt szerep ugyanis
több mint gazdasági törekvés, az illető szereplők intéz-
ményrendszeren belüli funkcióváltását jelzik. Mint isme-
retes, a nonprofit szervezetekként működő intézmények
hatékonyságának egyik feltétele, hogy újraelosztó intéz-
mények közbeiktatása révén közelebb kerülnek a műkö-
désüket biztosító donorokhoz, miáltal támogató és szol-
gáltató intézmények között szorosabb, közvetlenebb,
azaz hatékonyabb visszacsatolásra nyílik lehetőség.
Régiónkban a szervezetek 10,4 százaléka osztott to-
vább valamilyen formában támogatást. Ez az újraosztás
elsősorban nem a fiókszervezetek fele irányul, és túlnyo-
mórészt pénzbeli támogatások formájában történik.
Intézmény-típusonként vizsgálva az újraelosztásokat,
az derül ki, hogy az újraelosztó szerepre törekvés elsősor-
ban a komplex szervezetekre jellemző.
Csata Zsombor – Kiss Dénes – Kiss Tamás
Max Weber Társadalomtudományi Kutatóközpont
* A tanulmány a VI. Civil Fórum konferencia plenáris ülésén, 2004. szeptember 10-én, Kolozsváron elhangzott előadás szerkesztett változata.
AKárpát-medencében élő ma-
gyarság az európai uniós csat-
lakozás lázában él. Igen sokan
ettől a csatlakozástól várják a husza-
dik századi magyar történelem hatal-
mas kudarcainak és veszteségeinek
jóvátételét, mások viszont – és ezek
sincsenek kevesen – attól tartanak,
hogy az uniós integráció veszélybe
fogja sodorni a magyar nyelvet és
nemzeti kultúrát, amely ha igen nagy
sérülések árán is, de túlélte a mögöt-
tünk lévő évszázad viszontagságait,
túlélte a háborús vereségeket, a levert
forradalmakat, a feldúlt reformkor-
szakot, túlélte a trianoni vesztesége-
ket és a következtükben keletkezett
közösségi traumákat, mentális zava-
rokat. Hadd valljam meg nyomban
előadásom kezdetén, magam inkább
a reménykedők közé tartozom, mint-
hogy – más európai kisnépek példá-
ján felbuzdulva – inkább kedvező for-
dulatokat várok az integrációtól,
mintsem további süllyedést, felbom-
lást és pusztulást, azt azonban én is jól
tudom, hogy az integráció lehetséges
Támogatást továbbosztó intézmények aránya (N=818)
pénzbeli támogatás
eszköz-támogatás
fiókszervezeteknek 1.7 0.7 egyéb szervezeteknek 4.3 2.5 összesen 6 3.2
Megcáfoljuk Herder jóslatát*
– A kulturális nemzet esélyei az európai
uniós csatlakozás folyamatában
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 15
jótékony következményeinek kiakná-
zását igen okos stratégiai tervezéssel,
bátor kezdeményező-készséggel és
rengeteg munkával lehet csak meg-
kezdeni. Már csak amiatt is, nehogy
éppen mi magunk segítsünk valóra
váltani ama baljós „herderi jóslatot“.
A mögöttünk álló nem könnyű
történelmi korszakban a magyar szel-
lemi élet vezető képviselői közül töb-
ben is figyelmeztettek a német felvi-
lágosodás nagyszerű filozófusának,
Johann Gottfried Herder-nek arra az
úgy nevezett „jóslatára“, amely igen
sötét képet rajzolt az abban az időben
valóban mostoha sorsot megért ma-
gyar nemzet jövőjéről. Mindenekelőtt
Illyés Gyula, aki a hetvenes évek vé-
gén Válasz Herdernek és Adynak cí-
mű vallomásos esszéjében (a Magyar
Nemzet 1977-ik évi utolsó és 1978-ik
évi első számában) az 1956-os ma-
gyar forradalom leverése után végre
ismét eszmélni kezdő magyar gon-
dolkodás egyik legfontosabb doku-
mentumát adta közre. De lássuk ma-
gának az 1791-ben kinyomtatott „jós-
latnak“ a szövegét: „A magyarok
vagy madzsarok az egyetlen népe en-
nek a törzsnek (a finn-ugornak),
amely a hódítók közé bejutott… Most
aztán szlávok, németek, vallachok és
más népek közt az ország lakosságá-
nak kisebbik részét alkotják, és évszá-
zadok múltán tán már nyelvükkel is
alig találkozunk.“
A német filozófusnak, Istennek
hála, nem lett igaza, Cs. Szabó László
egy nevezetes, emigrációban szálló-
igévé vált mondását idézhetem fel:
„még vagyunk“. Igen, még vagyunk:
Magyarországon, Erdélyben, Felvi-
déken, Kárpátalján, Vajdaságban,
Drávaszögben, Muravidéken, sőt a
nyugati világban is. Hogy Kányádi
Sándort idézzem: „Szabófalvától San
Franciscóig“. Herder nevezetes jósla-
tának megfogalmazása után, éppen a
II. József halálát követő nemzeti újjá-
születés áramában születtek meg
azok a törekvések, amelyek három-
négy évtizeddel később a magyar tör-
ténelem egyik legdicsőségesebb kor-
szakához, a reformkorhoz vezettek.
Majd a 19. század legnagyobb nem-
zeti katasztrófája, az 1848-1849-es
szabadságharc leverése után lassan-
ként megint magára talált a nemzeti
szellem, az újabb nagyszabású erőfe-
szítés vezetett az 1867-es kiegyezés-
hez, amely az európai mintájú ma-
gyar polgárosodás előtt nyitott utat.
Az első világháborús vereség és a tri-
anoni országcsonkítás után, a nemze-
ti történelem egy mélypontján a ma-
gyarság ismét fel tudja emelni fejét, és
az ezerkilencszázharmincas évek egy
„második reformkorszakot“ nyitot-
tak meg. Az újabb, esztelenül és min-
den felelősségtudat nélkül megindí-
tott háború, az újabb vereség, az
1947-es párizsi békeszerződéssel
szentesített „második Trianon“, majd
a több évtizedes kommunista uralom
(amelyet Erdélyben a nagyromán so-
viniszta diktatúra még inkább elvisel-
hetetlenné tett) ismét a „herderi jós-
lat“ rémképét idézhette fel. 1956-ban
mégis újra magára találhatott a ma-
gyar nemzet, és a nyolcvanas évek
végén bekövetkezett demokratikus
átalakulás megint csak megcáfolta a
sötét jövendölést. Mintha az utóbbi
kétszáz esztendő magyar történelmé-
re a „herderi jóslattal“ szemben ki-
bontakozó küzdelem nyomta volna
rá bélyegét: Erdélyben is.
Most pedig ott állunk, mint mond-
ják, Európa kapujá-
ban: Magyarország, a
szlovákiai és a szlové-
niai magyarság már
át is lépte a nevezetes
küszöböt, az erdélyi
és a vajdasági ma-
gyarság pedig remé-
nyeink szerint a most
következő évtized-
ben ugyancsak az
Unió keretei közé ke-
rül. (A legkevésbé ked-
vező helyzetben a
kárpátaljai magyar-
ság található: az uk-
rán államnak egyelő-
re nincs semmiféle
esélye arra, és újab-
ban szándéka sincs,
hogy az EU tagja le-
gyen.) Régi remények
válnak valóra ezáltal,
az európai integráció
világában a magyarság hosszú időre
érvényes otthonát keresi.
A közép-európai régió egy részé-
nek európai uniós csatlakozása és a
térség további országainak várható
európai integrációja felvet egy törté-
nelmi értelemben jelentékeny kihí-
vást, egyszersmind lehetőséget és fel-
adatot. A magyar kulturális nemzet
európai keretekben történő „újra-
egyesítésére“ gondolok. Ez az „újra-
egyesítés“, mint stratégiai kihívás, és
mint történelmi lehetőség, mint törté-
nelmi feladat mostanában rendre
megmozgatta szinte valamennyi ma-
gyarországi és határokon túli (erdé-
lyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki)
politikai erő és kulturális közösség
képzeletét. Lehet, hogy ami 1920-ban
Trianonnal és 1947-ben Párizzsal el-
veszett, és ami a második világhábo-
rú időszakában elért ideiglenes terü-
leti revíziókkal eleve nem sikerülhe-
tett, az most más módon, a politikai
tér egy másik dimenziójában talán si-
kerül? Nem az államterület, hanem a
kulturális nemzet újjáegyesítésére
gondolok.
A „kulturális nemzet“ fogalmá-
nak – szemben a „politikai nemzet“
fogalmával – a huszadik század ke-
serves történelme során számunkra,
magyarok számára mindig elsőrendű
(a trianoni sebeinkre vigaszt kínáló)
jelentése-jelentősége volt. Mindkét
nemzetfogalomnak vagy három év-
százados története van, mindkettő a
polgárosuló Európa szellemi műhe-
lyeiben jött létre, s mindkettőnek vol-
tak igen nagy eredményei és igen ká-
ros történelmi következményei. A
„politikai nemzet“ fogalmának böl-
cseleti és politológiai
kidolgozása időrend-
ben megelőzi a „kul-
turális nemzet“ fo-
galmának elterjedé-
sét. A „politikai“ nem-
zetfogalom elsősor-
ban a francia felvilá-
gosodás, a „kulturá-
lis“ nemzetfogalom
elsősorban a német
romantika szellemi
műhelyeinek termé-
ke volt.
A felvilágosodás
filozófusai az „állam-
nemzet“, illetve a
„politikai nemzet“
ideológiáját hirdet-
ték meg, azaz a nem-
zeti identitást az ál-
lampolgárság kritéri-
umával határozták
meg, és az erős köz-
ponti hatalom által akartak a nyelvi-
leg és etnikailag heterogén államala-
kulatokból egységes „nemzetálla-
mot“ és „politikai nemzetet“ létre-
hozni. Terveiket „klasszikus“ formá-
ban az erőteljesen, esetenként kö-
nyörtelenül központosító francia po-
litika hajtotta végre: az a francia ál-
lam, amely a 18. század elején még la-
kosságának közel felében nem franci-
ául beszélő etnikai csoportokból állt
(bretonokból, occitánokból, provan-
szálokból), a 19. század végére már
szinte csak a francia etnikumot ismer-
te (és ismerte el).
A „politikai nemzet“ ideológiáját
kívánta érvényesíteni az 1867-es ki-
egyezés utáni magyar politika, amely
a történelmi Magyarország vala-
mennyi polgárát (függetlenül attól,
A magyar nemzeti
integráció tekin-
tetében ez a helyzet
kifejezetten kedvező
lehet, minthogy az
európai integrációs
rendszer nagymér-
tékben csökkentheti
a magyar kisebbségi
közösségekre Tri-
anon óta folyama-
tosan ránehezedő
politikai, gazdasági,
kulturális – mond-
juk ki: asszimilációs
– nyomást...
civil fórum16
hogy milyen nyelven beszéltek) a
„magyar politikai nemzet“ részének
tekintette.
Ugyanezt a politikai gondolko-
dást érvényesítette és érvényesíti a
legtöbb közép- és kelet-európai ál-
lam, legerőteljesebben Románia:
nemcsak a másfél évtizede elsodort
sztálinista-fasiszta rezsimben, hanem
már a két világháború közötti idő-
szakban is. Hasonló törekvések fi-
gyelhetők meg a függetlenné vált má-
sodik Szlovák Köztársaságban, amely
a maga törvényhozásával, így nyelv-,
helységnév- és anyakönyvezési tör-
vényeivel a szlovák nyelvnek kívánt
uralkodó pozíciót adni, politikai gya-
korlatban pedig időnként még azokat
a határokat is túllépi, amelyeket az
„államnemzeti“ és „nemzetállami“
ideológia megjelölt.
A „politikai nemzet“ koncepciójá-
val szemben állt a német romantikus
bölcselők „kultúrnemzet“ fogalma.
Ez – már a német széttagoltság követ-
keztében is – azt hirdette, hogy vala-
mely nemzet összefo-
gó ereje nem a közös
állam, hanem a közös
nyelv, a közös etnikai
és történelmi tudat, a
közös kultúra és ha-
gyomány. Ez a felfo-
gás érvényesült több
közép-európai ország
vagy nemzet eseté-
ben, így a 19. századi
lengyel irodalomban,
amely a háromfelé
szakított lengyel nem-
zet közös identitását a
lengyel kultúrában ta-
lálta meg. A 19. szá-
zadban máskülönben
is általános jelenség-
nek számított, hogy a
nemzet fogalmát nem
a körülhatárolt állam-
terület vagy az intézményes állami
szuverenitás, hanem a közös nyelv és
kultúra határozta meg. Ebben az érte-
lemben alkottak nemzetet az olaszok
és a finnek is.
A magyar politikai gondolkodás
Trianon óta a „kulturális nemzet“ fo-
galmi rendjében próbálja meghaladni
a nemzeti egységet feldaraboló béke-
szerződés súlyos következményeit.
Ennek a ma egyetlen lehetséges nem-
zeti stratégiának igen kedvező körül-
ményeket teremthet az európai integ-
ráció. Az Európai Unióban érvénye-
sülő új, mondhatnám „posztmodern“
gondolkodás és stratégia értelmében
ugyanis mindenképpen veszíthet ha-
talmából az az intézményes beren-
dezkedés, amelynek központi kate-
góriáját az állam, illetve a „nemzetál-
lam“ fogalmi köre jelölte meg.
Annak a modern európai politiká-
nak, amely a 18. században (elsősor-
ban Franciaországban és Angliában)
kialakult, valóban az állam fogalma
szabta meg a karakterét. A nagy eu-
rópai nemzetállamok (majd az ameri-
kai államok) polgári modernizációja
egybeesett a korábbi feudális jellegű
tartományi, regionális hatalmi struk-
túrák beolvasztásával, az állami in-
tézményrendszer és centralizáció ki-
épülésével, egyszersmind a közép-
korban még eleven eszmeként ható
európai „keresztény köztársaság“, a
„civitas christiana“ rendjének fel-
bomlásával. Ennek a keresztény ál-
lameszmének vagy Európa-eszmé-
nek korábban összefogó szerepe volt
(lásd például a keresztény háborúkat
vezérlő ideológiát!). A polgári „nem-
zetállamok“ létrejöttével azonban
mind az európai regionalizmus, mint
az európai nemzetközösség intéz-
ményrendszere és fo-
galmi köre háttérbe
szorult, és szinte min-
den téren az állami, a
nemzetállami szuve-
renitás érvényesült.
Az előttünk lévő
európai integráció (a-
melyben a közép-eu-
rópai régió nemrég
még szovjet szatellit-
államai csak első lé-
péseiket teszik meg)
vélhetőleg nagyobb
mértékben csökken-
teni fogja az államok,
a nemzetállamok ha-
talmi súlyát és kizá-
rólagosságát, és is-
mét előtérbe helyezi
a korábbi történelmi
régiókat, illetve az ál-
lamok fölött elhelyezkedő európai
rendet és intézményeket. Egy három-
szintű rendszerre gondolok, amely-
nek középső szintjén a korábbinál jó-
val kevesebb hatalmi jogosultsággal
rendelkező állami struktúrák, alsó
szintjén történelmi régiók, felső szint-
jén az európai integráció intézményei
helyezkednek el. Korábban jószerével
csak az állami intézményrendszernek
volt hatalmi súlya, és ez a hatalom
időnként embertelen mértékben ne-
hezedett rá a társadalomra, különö-
sen a nemzeti kisebbségekre és kultú-
rákra. Az európai integráció keretei
között ez az állami intézményrend-
szer arra kényszerült, hogy jogosítvá-
nyainak, hatalmának, befolyásának
egy tekintélyes részét átadja az Unió
központi intézményeinek, illetve a re-
gionális intézményeknek.
A magyar nemzeti integráció te-
kintetében ez a helyzet kifejezetten
kedvező lehet, minthogy az európai
integrációs rendszer nagymértékben
csökkentheti a magyar kisebbségi kö-
zösségekre Trianon óta folyamatosan
ránehezedő politikai, gazdasági, kul-
turális – mondjuk ki: asszimilációs –
nyomást, másrészt a hagyományos
régiók újjáéledése megnövelheti ezen
kisebbségi közösségek politikai sú-
lyát, esélyt adhat az önkormányzati
rendszer kiépítésére, és keretet te-
remthet a magyar nemzeti integráció
számára. Számos nyugat-európai
(uniós) példa támasztja alá ennek a
feltételezésnek a jogosultságát, így a
dél-tiroli osztrákok, finnországi své-
dek, spanyolországi katalánok, korzi-
kai olaszok, angliai walesiek és skótok
regionális autonómiájának sikere,
vagy azoknak a korábban mindig vi-
tatott és nem egy esetben háborús tűz-
fészkekké vált tartományoknak, mint
amilyen a részben német lakosságú
francia Elzász jelenlegi megnyugtató
helyzete. Ezek a területek ma a nem-
zeteket és kultúrákat összekötő hidak
és műhelyek szerepét töltik be.
Hasonló szerepe lehet a jövőben
olyan magyarok által is lakott régiók-
nak, mint amilyen a Partium és Szé-
kelyföld, a délvidéki Vajdaság, Szlo-
vákia déli peremvidéke vagy Kárpát-
alja tiszai vidéke. Ezeket a területeket
1918–1920 között erőszakkal válasz-
tották le a történelmi magyar állam
testéről, és jól lehet, hogy az ott élő
magyarság a mögöttünk lévő több
mint nyolc évtized leforgása során
igen sokat veszített a maga korábbi
etnikai, gazdasági és politikai erejé-
ből, ma sem kívánja felszámolni azo-
kat a kötelékeket, amelyek a magyar
„kulturális nemzet“ egészéhez kötik.
Ezek a régiók az európai integráció
körülményei között egyszerre lehet-
nek a kívánatos magyar nemzeti in-
tegráció és az ugyancsak kívánatos
közép-európai integráció műhelyei.
A magyar kulturális nemzet újjáé-
pülésének ilyen módon igen nagy
esélyei vannak az európai integráció-
ban, az Európai Közösségen belül.
Természetes magyar nemzeti igény
és feladat, hogy ennek az integráció-
nak a trianoni határok által elszakí-
tott magyar nemzeti közösségekre: az
erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a
délvidéki magyarságra is ki kell ter-
jednie. Igaz, azt is tudjuk, hogy ez az
integrációs folyamat nem egyszerre
és nem gyorsan következhet be: a fel-
... új nemzeti (és
erdélyi) stratégiára
van szükségünk.
Ennek a stratégiá-
nak a fontosabb
követelményei már
régóta készen van-
nak, talán három
jelszóban lehetne
őket összegezni. Ez
a három jelszó így
hangzik: autonó-
mia, integráció,
szolidaritás.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 17
vidéki (szlovákiai) magyarság (és
mellette a muravidéki, a szlovéniai
magyarság) máris az integrációs fo-
lyamat része, és részben rajta, rész-
ben Magyarországon, részben az
uniós intézményeken fog múlni,
hogy ebben a folyamatban mikor ér-
nek el számottevő eredményeket, és
mikor állapíthatjuk meg azt, hogy
ezek a magyar közösségek nagyrészt
helyreállították a magyarországi
tömbmagyarsággal a Trianon által
megszakított kötelékeket. Az erdélyi
magyarság európai és magyar nem-
zeti integrációjára is közeli kilátások
vannak, szerencsés esetben négy esz-
tendő, kevésbé szerencsés esetben
(már tudniillik akkor, ha a romániai
demokratizálódás megtorpan, vagy
nem megfelelő módon halad előre)
hat esztendő múltán Románia és ve-
le az erdélyi és bánsági magyarság is
az uniós integráció része lehet. Hogy
a vajdasági és a kárpátaljai magyar-
ság mikor kerül ennek a folyamatnak
a medrébe, az egyelőre nem tudható.
De maradjunk egyelőre az erdélyi
magyarság integrációs esélyeinél, és
próbáljuk meg körvonalazni azokat a
feladatokat, amelyeket ez az integrá-
ció – a magyarországi és az erdélyi
magyarság számára – megjelöl. Ne-
künk, akik Magyarországról figyel-
jük elkötelezett rokonszenvvel az er-
délyi magyarság nehéz önvédő küz-
delmeit, és az erdélyi magyaroknak,
akiknek ezeket a küzdelmeket végül
is meg kell vívniuk, új nemzeti (és er-
délyi) stratégiára van szükségünk.
Ennek a stratégiának a fontosabb kö-
vetelményei már régóta készen van-
nak, talán három jelszóban lehetne
őket összegezni. Ez a három jelszó
így hangzik: autonómia, integráció,
szolidaritás.
Autonómia: mindenképpen kul-
turális, és ahol lehet, például Szé-
kelyföldön területi autonómia. Nagy
tévedés vagy éppen hazugság az a
bukaresti kormánykörök által han-
goztatott vélemény, miszerint az Eu-
rópai Unió berendezkedése nem is-
meri a kisebbségi autonómiákat. En-
nek éppen az ellenkezője igaz: a Dél-
Tirolban (vagyis az Olaszországban)
élő osztrákok (németek), a spanyol-
országi katalánok, a finnországi své-
dek (és folytathatnám tovább a pél-
dák felsorolását) valóságos, működő,
az általuk lakott terület igazgatására
is kiterjedő autonómiát élveznek.
A második vezérszó az integrá-
ció. Románia, vele együtt Erdély, és
benne az erdélyi, a székelyföldi ma-
gyarság európai uniós integrációja,
amelynek uniós keretekben kell elő-
segítenie az erdélyi magyarság és ál-
talában a Kárpát-medencében ki-
sebbségi sorsban élő magyarság
nemzeti integrációját a magyar kul-
turális nemzet egészén belül, és in-
tegrációját – a románokkal együtt –
az európai nemzetek együttesében.
Végül harmadik vezérszóként a
szolidaritás, amelyet mindenekelőtt
Magyarországnak, a magyarországi
társadalomnak, a politikai vezető ré-
tegnek, a kulturális intézményrend-
szernek, az egyházaknak és termé-
szetesen a mindenkori magyar kor-
mánynak kell tanúsítania, méghozzá
nem az általa kialakított politikai tak-
tika és retorika részeként, hanem
őszinte elkötelezettséggel, a kisebb-
ségi helyzetben élő magyarság, az er-
délyi magyarság iránt. Ennek az el-
kötelezett szolidaritásnak az intéz-
ményes következménye ölt alakot
abban a támogatási rendszerben,
amelynek a Magyar Köztársaság al-
kotmányos rendjének részeként kell
eszközöket szolgáltatni annak érde-
kében, hogy az elszakított magyar-
ság megőrizhesse, mi több, gazdagít-
hassa és fejleszthesse a maga nemze-
ti intézményrendszerét, nemzeti kul-
túráját és nemzeti önazonosságát.
Ez az erdélyi magyarság, közös
reményeink értelmében hamarosan
az európai integrációban élheti és fej-
lesztheti a maga életét. Megmaradá-
sának és fejlődésének több felelőse is
van: először is felelőséget visel ő ma-
ga, neki magénak kell küzdelmes erő-
feszítések árán hatékony önvédelem-
re berendezkednie és fejlődését meg-
alapoznia. Ha az erdélyi magyarság
nem képes vállalni ezt a küzdelmet,
akkor valóban nincs jövő. Másodszor:
felelősséget kell vállalnia Magyaror-
szágnak, minthogy a magyarországi
szolidaritás és támogatás nélkül az
erdélyi magyarság kiszolgáltatott
marad. Harmadszor felelősséget kell
vállalnia Európának, az Európai Uni-
ónak, amely a demokratikus jog-
egyenlőség és jogvédelem egyik leg-
nagyobb történelmi intézményeként
jött a világra, s ekként is kell működ-
nie. Az európai nemzetek között ter-
mészetesen közvetlen felelőséggel
tartozik a román állam is, minthogy a
román demokrácia, Románia európai
integrációja és fejlődése elsőrendűen
megköveteli a területén élő nemzeti
kisebbségek jogegyenlőségét, az er-
délyi magyarság nemzeti autonómiá-
jának létrehozását.
Az erdélyi magyarságnak ki kell
követelnie saját vezetőitől a bátor
helytállást, a kezdeményező-készsé-
get, az áldozatos cselekvést, a ma-
gyarországi értelmiségnek ki kell kö-
vetelnie saját politikai intézményei-
től a hiteles és hatékony szolidaritást
a Kárpát-medencében kisebbségi
sorsban élő magyarok iránt, és az
egész magyarságnak ki kell követel-
nie az európai intézményrendszertől
az erdélyi magyarok, a kisebbségi
magyarok jogegyenlőségének és ön-
igazgatásának állandó és gyakorlati
támogatását. Együtt talán orvosol-
hatjuk valamennyire azokat a törté-
nelmi sebeket, amelyeket a magyar
nemzet testén Trianon (és az egész
szörnyű huszadik század) okozott.
Pomogáts Béla
Illyés Közalapítvány – elnök
e-mail: [email protected]
Kö
ncz
ey
E
lem
ér ra
jza
Szöveg nélkül
2005 januárjában, nem sokkal
Mona Muscă kulturális és val-
lásügyi miniszter beiktatása és
első intézkedései nyomán heves vita
robbant ki a kulturális közintézmé-
nyek képviselői, az ún. „függetle-
nek“ és a szaktárca között.
A vita alapját az új kormány
szinte első lépései egyikeként elfo-
gadott 10/2005-ös számú kormány-
rendeletet képezte, amely többek
között az 1998-ban alapított, de nem
igazán funkcionális Nemzeti Kultu-
rális Alap (Fondul Cultural Naţio-
nal) működését szervezi újra és sza-
bályozza. A miniszter asszony elis-
merte, hogy a sürgősségi eljárással
kibocsátott jogszabály megszerkesz-
tése elhamarkodott volt, és anélkül
született, hogy a szaktárca az érin-
tett felekkel konzultált volna, vagy
megelőzte volna a törvénytervezete-
ket megszokott módon övező nyílt
vita. Ezt azzal magyarázta, hogy ha
nem a sürgősségi eljárás lehetőségét
kihasználva adta volna ki a kor-
mány e rendeletet, akkor megrekedt
volna a parlament valamelyik házá-
ban, és év végéig sem lett volna
törvény belőle. A sürgősségi eljárás-
sal született kormányrendelet vi-
szont a romániai törvénykezési gya-
korlatnak megfelelően visszakerül a
parlament elé, és a képviselőház
illetve a szenátus szavazata után a
köztársasági elnök aláírásával tör-
vényerőre emelkedik, de a folyamat
sokkal gyorsabb, mint a hagyomá-
nyos módon útjukra indított tör-
vénytervezetek esetében, és időköz-
ben szintén van lehetőség a módosí-
tásra. Ugyanakkor az érvénybelé-
pést követően záros határidőn belül
kötelező megszerkeszteni a törvény-
hez kapcsolódó alkalmazási ren-
delkezéseket, amelyben gyakorlati
szempontok szerint kerülnek értel-
mezésre a törvény rendelkezései, és
így, a már elfogadott kormányren-
deletről vitázni még mindig nem
késő. A vita lecsengésével, és a
szinte rekordidő alatt, 2005. május
17-én elfogadott, a 10-es számú ren-
deletet módosító 146-os számú
törvény láttán úgy tűnik, a minisz-
ter asszony stratégiája több mint
funkcionális volt.
De miről is van szó tulajdonkép-
pen? A 10/2005-ös számú kormány-
rendelet megannyi várt és kevésbé
várt módosítást tartalmaz, főként a
már említett Nemzeti Kulturális
Alap adminisztrálását, újraszerve-
zését, valamint az általa pályázta-
tott pénzek elosztási kritériumait
illetően. Újdonság például az eddig
érvényben levő jogszabályokhoz
képest, hogy a Nemzeti Kulturális
Alapot nem a minisztérium kezeli,
hanem egy külön intézmény, a
Nemzeti Kulturális Alap Ügykezelő
Szerve. Ez az új kor-
mány és a Kulturális
és Vallásügyi Minisz-
térium azon stratégi-
ájának gyakorlatba
ültetése, miszerint a
szaktárca ki akar vo-
nulni a kulturális élet-
ből, mint kulturális
események szervező-
je, illetve döntéshozó
szerv, és inkább az
adminisztrátori, illet-
ve ellenőrző szerepét
szeretné továbbvin-
ni1. Az Alap bevétele-
ire vonatkozóan a
rendelet nem hoz ú-
jat, jelentős változás
azonban, hogy fenn-
hatósága alá vonja a
minisztérium által pályáztatott, kul-
turális projektekre vonatkozó pén-
zalapot, amelyhez eddig kizárólag a
nonprofit kulturális szervezetek
férhettek hozzá. A rendelet értelmé-
ben most bármely jogi személy pá-
lyázhat, illetve részesülhet vissza
nem térítendő támogatásban, le-
gyen az alapítvány, egyesület, vagy
egyéb nonprofit szerveződési for-
ma, valamint akár közintézmény is
(ez utóbbi azzal a feltétellel, hogy
olyan programra, projektre, illetve
esemény megszervezésére pályázik,
amely nem tartozik az intézmény
vezetősége és a fenntartó által aláírt
menedzsment-szerződésben vállalt
programokhoz). Vagyis adott eset-
ben egy helyi tanács által fenntar-
tott színházi intézmény nem pá-
lyázhat a Nemzeti Kulturális Alap-
nál a szerződésben vállalt, mondjuk
5 bemutató előadás egyike létre-
hozásának támogatására, csupán az
ezen felüli bemutatókra, illetve o-
lyan rendezvények, események
megszervezésére, amelyek nem tar-
toznak a fenntartóval kötött szerző-
dés keretei közé.
Pontosan ez az újítás, vagyis a köz-
intézmények pályázók körébe való
felvétele volt a rendelet egyik olyan
pontja, amely köré a vita csoportosult,
mintegy felmutatva azt a – főként
mentalitásbeli – sza-
kadékot, amely a kul-
turális szektorban
működő civil szerve-
zetek és a közintéz-
mények között tátong.
Első lépésként, vá-
laszul a rendeletre,
egy civil szervezetek
képviselőiből álló
kezdeményező cso-
port levelet juttatott el
a miniszter asszony-
hoz, amelyben meg-
fogalmazta fenntartá-
sait a rendelettel kap-
csolatban, valamint
kérte a szaktárcát,
hogy olyan kulturális
stratégiát, és ehhez
kapcsolódó támoga-
tási rendszert dolgozzon ki, amelyben
a kortárs művészet, valamint a füg-
getlen művészek és kezdeményezé-
seik kiemelt helyet foglalnak el2. A
levél aláírói között koreográfusokat,
táncosokat, képzőművészeket talá-
lunk, többek között Cosmin Mano-
lescut, Vava Stefănescut, Rarita Sza-
kátsot és Bartha Józsefet.
A vita a civil szervezetek külön-
böző levelezőlistáin gyűrűzött to-
vább, így az Info-Culture.ro, az In-
cepem.ro, a Dans.ro levelezőlistán,
valamint a www.lucid.ro honlap, és
egyéb civil szervezetek honlapjainak
fórumain. Hamarosan kikerült az
írott sajtó hasábjaira is, a már említett
Dilema Veche mellett az Observator
civil fórum18
1Interjú Delia Mucica minisztériumi főtitkárral, IN Dilema Veche, Nr. 62, 2005.03.25-31.
2A levél teljes szövege itt: http://www.ecumest.ro/pdf/platforma_sector_indep_feb2005.pdf
A kulturális tárca civil szférát érintõ
rendelkezései 2005-ben
– vita a függetlenekkel –
A 10/2005-ös számú
kormányrendelet
megannyi várt és
kevésbé várt
módosítást tartal-
maz, főként a már
említett Nemzeti
Kulturális Alap
adminisztrálását,
újraszervezését,
valamint az általa
pályáztatott pénzek
elosztási kritériu-
mait illetően.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 19
Cultural3, a Ziua
4, a Gardianul
5és
számos más sajtótermék is foglalko-
zott vele. Az újságírók figyelme azt
követően irányult a témára, hogy a
vita mediálását és ezzel együtt medi-
atizálását a bukaresti székhelyű Ecu-
mest Egyesület vállalta fel. Az Ecu-
mest 1998-ban alakult, azzal a céllal,
hogy „a kulturális szektor fejlődésére
és szakmai megújulására irányuló te-
vékenységek kezdeményezője le-
gyen, jobbítva ezáltal azt a keretet,
amelyben ez a szektor működik, és
hozzájárulva e szektorban az állandó
szakmai együttműködések és nem-
zetközi közreműködések kialakulá-
sához“6. Az egyesület meghirdette a
„Piaţa de dezbateri“ nevű vitafórum-
sorozatát, amelynek során két talál-
kozót szervezett a minisztérium
képviselői és a kulturális szektor kü-
lönböző területein működő szakem-
berek között.
Az első találkozásra 2005. febru-
ár 25-én került sor Bukarestben, az
egyetemi könyvtár épületében, „Mi-
ért és hogyan támogatjuk a kultúrát.
Románia“ címmel7. A résztvevők
között közintézmények, illetve civil
szervezetek képviselőit, független
művészeket, valamint a szaktárca
képviselőit találjuk. Az esemény is-
merkedő, problémafeltáró jellegű,
indulatokkal teli találkozónak bizo-
nyult, amelyen szó esett a min-
isztérium prioritásairól (a jelenlevők
csalódottsága abból is adódott, hogy
a kortárs művészet nem tartozik
ezek közé), valamint a civil szféra
problémáiról, különös tekintettel a
kortárs táncművészek és a kortárs
képzőművészek égető gondjaira. A
találkozó során a 10-es kormányren-
delettel kapcsolatos nagyon konkrét
panaszok is elhangoztak. A civil
szervezetek többek között azt a
kifogást fogalmazták meg a ren-
delettel kapcsolatban, miszerint ez
egyenlő módon kezeli a nonprofit
szervezeteket és a közintézménye-
ket, miközben a közintézmények
egy kulturális program, projekt
vagy esemény megszervezése, le-
bonyolítása esetén behozhatatlan
előnyben vannak. Rendelkezésükre
áll ugyanis egy olyan személyi,
valamint adminisztratív háttér, a-
mely működtetheti az adott ren-
dezvényt anélkül, hogy az állandó
személyzet fizetésére, valamint a
telefon-, gáz-, és villanyszámlára,
vagyis az ún. működési költségekre
gondja lenne. És mivel az Alap által
nyújtott vissza nem térítendő támo-
gatás felhasználási megkötései ki-
zárják a működési költségeket,
részrehajlással vádolták a rendelet
kidolgozóit.
A közintézmények képviselői u-
gyanakkor a „független“ fogalmát
lovagolták meg, és azt kérdezték,
hogy a kulturális szektorban dolgo-
zó, magát függetlennek valló civil
szervezetek miért kérik ki maguk-
nak az állami támogatást, és miért
nem maradnak meg
függetlennek, azt ál-
lítva, hogy ha egy
szervezet közpénza-
lapból részesül támo-
gatásban, akkor elve-
szíti a függetlenségét.
A találkozó emelke-
dett hangulata azt je-
lezte, hogy alapvető
fogalmi kérdések tisz-
tázása nélkül érvé-
nyes és működőképes
kulturális stratégia ki-
dolgozása lehetetlen.
Ugyanakkor ez csakis
és kizárólag minden
érdekelt fél képvise-
lőinek a bevonásával
születhet meg.
Konkrét javasla-
tok is elhangzottak a
rendelet módosításá-
val kapcsolatban. A
civil szervezetek azt
kérték, hogy egy pro-
jekthez tartozó mű-
ködési költségek is elszámolhatóak
legyenek, hogy ne csak jogi szemé-
lyek, hanem fizikai személyek is pá-
lyázhassanak, valamint javaslat szü-
letett a Nemzeti Kulturális Alap
Igazgatótanácsának megválasztásá-
val kapcsolatban is.
A második találkozás, immár a
minisztérium kezdeményezésére,
március 15-én volt, célja a 10-es kor-
mányrendelethez kapcsolódó konk-
rét módosító javaslatok kidolgozása,
amelyet aztán a szaktárca képviselői
a képviselőház és a Kulturális és
Pénzügyi Bizottság elé terjesztettek.
A meghívottak között a civil szerve-
zetek képviselői, az Ecumest Egye-
sület programigazgatója, valamint a
minisztérium képviselői szerepel-
tek. A találkozás pontosította az első
vitafórumon elhangzottakat, és a 10-
es számú rendelethez kapcsolódó
konkrét, paragrafusonkénti módosí-
tó javaslatokat rögzítette. Ide tarto-
zik, hogy a már említett, 2005. május
17-én elfogadott 146-os számú
törvény ezeket a módosításokat már
tartalmazza.
A harmadik találkozásra – ismét
az Ecumest vitafórumának kereté-
ben – április 20-án került sor a Nem-
zeti Táncközpont épületében „Ki fél
a függetlenektől?“8
címmel. A szaktárca
képviselői mellett
több mint 30 résztve-
vő volt jelen a kultú-
rához tartozó civil
szervezetek képvise-
letében. A találkozó-
ról a sajtóban megje-
lent beszámolók is-
mét emelkedett hang-
vételű, indulatoktól
sem mentes esemény-
ről szóltak, de úgy
tűnik, hogy inkább
konzultatív jellegű
tanácskozás volt ez,
amelyben a felek e-
gyütt gondolkodtak,
nyitottan reagáltak
egymás javaslataira,
és a hangsúly az ujjal
mutogatás és vádas-
kodás helyett a kö-
zös, mindenki szá-
mára működő, hosz-
szú távú, főként kom-
munikációs stratégiák kidolgo-
zásán, valamint a konkrét megoldá-
sok keresésén volt. Ígéret hangzott
el a minisztérium képviselői részé-
ről a szponzortörvény módosítására
is oly módon, hogy a magánszféra
adókötelezettségek szempontjából
számára is előnyős támogatói stá-
tuszból tudjon az állam mellett a
kulturális szektor döntő tényezőjévé
válni. A minisztérium ugyanakkor
elfogadta azt a javaslatot, hogy egy
Mobilitás Alapot hozzon létre, a-
mely egyaránt elérhető művészek,
illetve kész kulturális termékek szá-
mára, és azok országon belüli, illetve
3Doru Mares írása az Observator Cultural 266-267. számában (2005. április 28.-május 11.)
4Adriana Gheorghe írásai a Ziua 2005. február 16, március 1-i számában
5Marius Stefănescu írásai a Gardianul február 4-i, 7-i, 16-i számában
6Forrás: www.ecumest.ro
7 De ce și cum finanţăm cultura. In Romania.
8 Cui e frică de sectorul cultural independent?
A civil szervezetek
többek között azt a
kifogást fogal-
mazták meg a ren-
delettel kapcsolat-
ban, miszerint ez
egyenlő módon
kezeli a nonprofit
szervezeteket és a
közintézményeket,
miközben a közin-
tézmények egy kul-
turális program,
projekt vagy
esemény megszer-
vezése, lebonyolítá-
sa esetén behozha-
tatlan előnyben
vannak.
civil fórum20
nemzetközi tapasztalatcseréjét, be-
mutatkozását és fejlődését segíti elő.
Úgy tűnik, járható stratégiát vá-
lasztott a kulturális szaktárca azzal,
hogy elismerten elhamarkodottan
elfogadtatta a kormánnyal a 10-es
számú rendeletet. Sikerült úgy fel-
bolygatni a kedélyeket, hogy egy
építő, minden érdekelt felet bevonó,
éles, indulatoktól sem mentes vita
nyomán rövid idő alatt elfogadásra
kerüljön egy olyan törvény, amely
bár nem hibátlan, tartalmazza a ne-
hezményezett rendelkezésekre vo-
natkozó módosításokat is. Meg-
teremtődött ugyanakkor a szaktárca
és az érdekelt felek között az e-
gyüttműködés régen áhított lehető-
sége. És ebből a kapcsolatból a felek
mindenképpen nyernek.
Kelemen Kinga
BBTE, Színházművészeti és Szín-
háztudományi Kar – tanársegéd
e-mail: [email protected]
* A cikk a szerző diplomamunkájának rövidített változata, mely a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Társadalomtu-
dományi Karán, Dr. Kiss J. László és Dr. Kuti Éva témavezetők segítségével, 2004-ben készült.
1Lásd. Nyusztay László [2000]: A kulturális diplomácia In: Szakdiplomáciai tanulmányok Külkereskedelmi Főiskola, Budapest
2Schrader, Lutz [2000 : NGO-s - eine neue Weltmacht? - Nichtregierungsorganisationen in der internationalen Politik – Internationale Probleme
und Perspektiven, 11. Brandenburgische Landeszentrale für politische Bildung, Potsdam
3Rostoványi Zsolt Kultúra és külpolitika a hidegháború utáni nemzetközi rendszerben 153. o. In: Éger György – Kiss J. László [2004]: Stratégia
és kultúra - Kulturális külpolitika az új kihívások tükrében, Teleki László Alapítvány, Budapest
1. Változások a nemzet-
közi kulturális kapcso-
latépítésben
A kulturális diplomácia1, mint a kü-
lönböző csoportok kultúrái közötti egy-
másra hatások, cserék, interakciók
központilag, tudatosan tervezett és
szervezett kormányzati tevékenysége
önálló és elismert diplomáciai ágazat-
tá a diplomáciai kapcsolatokról szóló
1961-es Bécsi Egyezménnyel vált,
mely a diplomácia feladatává tette a
baráti kapcsolatok előmozdítását a
küldő és fogadó országok között.
Az informatikai forradalom vív-
mányai adta lehetőségeket sikeresen
megragadó, gyakran óriási anyagi és
szellemi erőforrásokat mozgósítani
tudó nem-kormányzati szervezetek a
nemzetközi közvélemény kialakításá-
ban döntő szerepet játszanak, s az
államok partnerei a globalizálódó
világ kihívásaira való válaszadásban.
Ezzel párhuzamosan nyomásgyakor-
ló erejük is növekszik, aminek egyik
következménye, hogy a külpolitikai
döntések civil szereplők, mint a tár-
sadalom véleményformáló erői általi
elfogadása mind nagyobb jelentőség-
re tesz szert. A nonprofit szektorral
való együttműködés tehát a társadal-
mi konzultáció, a politikai és szakmai
érdekegyeztetés, esetenként a mun-
kamegosztás egyik
fontos formája lehet a
külpolitika koncepcio-
nálását és gyakorlati
végrehajtását meg-
valósító kormányok
számára.2
Ennek meg-
felelően előtérbe kerül
az állam és a nem-kor-
mányzati szereplők
külpolitikai együtt-
működésére építő ún.
public diplomacy (köz-
diplomácia), melynek
célja az adott ország
képviselete és népsze-
rűsítése a fogadó or-
szág legszélesebb köz-
véleménye előtt a lobbi-
zás és a „networking“,
a széles körű kapcso-
latrendszer kiépítése
(a civil társadalom valamennyi szeg-
mense, politikai pártok, gazdasági
érdekcsoportok, NGO-k, média és a
legkülönbözőbb kulturális közössé-
gek) az állandó közszereplés révén.3
Az állami céloktól, kezdeménye-
zéstől független civil kulturális kap-
csolatépítés nemzetközi színtéren a
hagyományos állami erőfeszítéseket
megsokszorozhatja.
A mind több határterülettel (pl.
válságmegelőzés) kibővülő tartalmú
kulturális kapcsolatépítés az ország-
kép formálásán keresztül az adott
ország politikai érdekérvényesítő
erejére, közvetlenül kulturális és tu-
dományos életének
vonzerejére, kultu-
rális iparára és tu-
rizmusára, közvetve
egész gazdasága ver-
senyképességére (és
társadalmi fejlődésé-
re) kihat. Egy ilyen
összetett jelenségnek
az ország javára for-
dítása sokrétű és táv-
latos építkezést kí-
ván, nem valósítható
meg csupán az álla-
mi diplomácia kere-
tein belül. Szükséges
a nonprofit szerveze-
tek hálózatára, tár-
sadalmi beágyazott-
ságára (társadalmi
visszajelzés lehetősé-
ge), innovativitására
és a rugalmasságára, és az általuk
mozgósítható forrásokra való tá-
maszkodás.
A nonprofit szek-
torral való együtt-
működés tehát a
társadalmi konzul-
táció, a politikai és
szakmai érdek-
egyeztetés, eseten-
ként a munkameg-
osztás egyik fontos
formája lehet a
külpolitika koncep-
cionálását és gya-
korlati végrehajtá-
sát megvalósító kor-
mányok számára.
A nonprofit szektor
és a kulturális diplomácia*
Jelen cikk a nonprofit szervezeteknek egy-egy ország kulturális külkap-
csolatainak formálásában betölthető szerepét, az állami kulturális
külpolitika számára a nem-kormányzati szervezetekkel való fokozott
együttműködés lehetőségeit kívánja bemutatni Magyarország külkap-
csolati rendszerének néhány vonatkozó példáján keresztül.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 21
4„A kulturális (kül)politika kifejezés többféle értelmezésben használható […] Általánosságban a külpolitika napirendjén szereplő s valamilyen
szempontból a kultúrával kapcsolatos kérdésekre vonatkozik. Alapvető jelentése […] egy adott ország „nemzeti“ kultúrájának […] „népszerűsíté-
se“ révén az ország nemzetközi presztízsének erősítése. […], másik értelmezésében […] a külpolitikának az adott közösség kultúrája általi befolyá-
soltságát jelenti.“ (Rostoványi 2004 ld. Lj. 5, 155. o.)
5A szűkebben értelmezett kulturális ágazat (művészet és közművelődés) részesedése a költségvetésből 1991-ben 1,4%, 1994-ben 1,2%, az 1996-os
előirányzat már csak 1,1% volt. A különféle célfeladatok, alapítványok és alapok támogatásának növelése ugyan kompenzálta a kulturális kiadások
nominális összegű csökkenését, az infláció hatását azonban nem, így 1991-től reálértékben 54 %-os romlás volt tapasztalható. Harsányi László
[1997]: A kultúra finanszírozása In: Vitányi Iván – Harsányi László – Hidy Péter [1997]: A magyar társadalom kulturális állapota – Az 1996-os
országos vizsgálat zárótanulmánya, MTA Szociológiai Intézet, Budapest
6Nonprofit Kutatócsoport 9. kiadványa, 2000
7Kulturális célú nonprofit szervezetek Magyarországon [1998]: KSH, Budapest
2. A magyar kulturális
külpolitika4
és a civil
szervezetek
A kultúra finanszírozása
Az 1990-es évek eleje óta csökken a
kultúra részesedése a nemzeti jö-
vedelemből (1991-ben a GDP 3,6 %-a,
1995-ben 3,2 %) és az állami költség-
vetésből5. A kieső bevételeket a kul-
turális intézmények árbevételük nö-
velésével és a nonprofit szektor be-
vonásával próbálták ellensúlyozni. A
kultúra finanszírozása elsősorban a
Nemzeti Kulturális Örökség Minisz-
tériumának feladata, de más minisz-
tériumi források, a költségvetésben
nevesített alapítványok (pl. Magyar
Mozgókép Alapítvány), a Nemzeti
Kulturális Alapprogram és az önkor-
mányzatok továbbra is rendkívüli
jelentősége mellett növekszik a civil
szervezetek részesedése. Az SZJA-
felajánlások (2000-ben az 1%-os fela-
jánlások 10,4 %-a6) révén az állampol-
gárok közvetlen kultúrafinanszíro-
zási-elosztási döntéseket hoznak. E
rendelkezések összege a Nemzeti
Civil Alapprogram keretében 2003-
tól megduplázásra kerül, mely 2004-
ben mintegy 6 milliárd forint pótlóla-
gos bevételt jelent a nonprofit szektor
egésze, s több mint félmilliárd forin-
tot a kulturális terület számára. A
kulturális célú nonprofit szervezetek
fejlődését (2000-re a nonprofit szerve-
zetek kb. 10 %-a), jelentőségét (1997-
ben a költségvetés kulturális kiadásai
60.738 milliárd, míg a nonprofit szek-
toré 30.496 milliárd Ft volt, miközben
a kulturális célú nonprofit szerveztek
állami támogatása alig haladta meg a
7,5 milliárd Ft-ot) és nehézségeit,
ellentmondásait (rendkívüli földrajzi
és bevételi koncentráció, ez utóbbi
szervezeti forma szerint is) megvilá-
gítja Kuti Éva tanulmánya7.
A kulturális külpolitika és a
nonprofit szektor
A kulturális külpolitika '90-es évek-
ben megfogalmazott (régi-) új priori-
tásai: 1. a kultúra a nemzeti önazo-
nosság alapvető és autonóm eleme,
melynek a külkapcsolatokban is érvé-
nyesülnie kell; ideológiai szempon-
tok mellőzése 2. a magyar és külföldi
kultúra jótékony egymásra hatásán
keresztül a társadalmi-gazdasági mo-
dernizáció elősegítése 3. a határon tú-
li magyarság kulturális identitásának
megőrzése, jószomszédi viszony a
környező országokkal, vagyis kie-
melten a kulturális politika, mint
nemzetpolitika alkalmazása.
Az említett prioritások az 1990 óta
hatalomra került valamennyi kor-
mány esetében irányadóak maradtak,
az egyes prioritások fontossági sor-
rendje, hangsúlyai között mutatkoz-
nak gyakorlati és retorikai különb-
ségek. A nonprofit szervezeteknek a
kulturális (kül)politika gyakorlatába
való bevonásának szükségességét is
valamennyi kormány elismerte. Az
1998–2002-es kormányzati periódus-
ban került kialakításra pl. a magyar
kulturális intézeteket illetően az a kon-
cepció, melynek fő célja az intézetek
tevékenységének aktívabbá tétele, tár-
sadalomba való beágyazottságának
növelése volt, hogy befogadóház jel-
leggel is működjenek, magyar civil
szervezeteknek is otthont adva külföl-
di tevékenységük során.
Ugyanebben az időszakban a min-
isztériumok, így a NKÖM és a KÜM
keretén belül is külön szervezeti egy-
ség jött létre a civil szervezetekkel va-
ló kapcsolatok koordinálására, s ek-
kor zajlott a Miniszterelnöki Hivatal-
ban a korábbi civil tanácsadói funkció
főosztállyá szervezése. A jelenlegi
kormány idején az Esélyegyenlőségi
Minisztériumhoz áthelyezett civil fő-
osztály szervezetileg megerősödött, s
a civil szféra nemzetközi kapcsolatai
bővítésének fontosságát felismerve az
újonnan létrehozott Nemzeti Civil
Alapprogramban is külön kollégium
szerveződött a nemzetközi kapcsola-
tok támogatására.
A KSH felmérése alapján 2000-ben
már mintegy 500 nonprofit szervezet
jelölte meg legfőbb tevékenységeként
a nemzetközi kulturális kapcsolatok
építését, s ez a szám valószínűleg
nem tükrözi a testvérvárosi kapcsola-
tok által a nemzetközi kulturális vér-
keringésbe bekerülő kisebb szerveze-
teket. E szervezetek egy része a ma-
gyar kulturális diplomáciai intézmény-
rendszerbe szervesen beépült, mint a
kulturális intézetek hálózatához kap-
csolódó szervezetek/intézmények,
pl. a washingtoni Kossuth Ház, mely
tagjai önkéntes hozzájárulásából mű-
ködtetett nonprofit kulturális intéz-
mény, vagy az egyes intézetekhez kap-
csolódó nonprofit szervezetek, így pl.
a Párizsi Magyar Intézet kezdemé-
nyezésére alakult három „pártoló“
Kö
ncz
ey
E
lem
ér ra
jza
Szöveg nélkül
nonprofit szervezet (Magyar Intézet
Baráti Köre, Association Jeunesse et
Culture Hongroise és Atelier Théâtre
de l'Institut Hongrois), vagy a közfe-
ladat ellátására szervezett, állami
alapítású nonprofit intézmények, pl.
Hungarofest kht., Tempus Közala-
pítvány, Illyés Közalapítvány.
A kulturális célú nonprofit szerve-
zetek esetében is megfigyelhető az a
jelenség, hogy az állami és a nonprofit
(és részben a for-profit) szektor közöt-
ti határok elmosódnak és változóak. A
különböző szektorok együttműködé-
sének (public-private-partnership) a
kulturális-tudományos külpolitika
szolgálatába állításának példája az
1991-ben több állam és magánszpon-
zor, német, svájci, amerikai alapítvá-
nyok támogatásával alakult Colle-
gium Budapest – Institute for Advan-
ced Study nemzetközi intézmény,
mely a Kelet- és Közép-Európával fog-
lalkozó tudományos kutatások széles
nemzetközi kontextusba helyezésére,
a nemzetközi tudóstársadalom figyel-
mének a különféle tudományágak
kiváló térségbeli képviselőire irányítá-
sára törekszik.
A magyar nonprofit szervezetek
együttműködése a nemzetközi
kapcsolatok alakítóival8
Bizonyos célkitűzések megvalósítása
érdekében operatív jellegű együttmű-
ködés az állami és a nonprofit szféra
között, tehermentesítve a kormányza-
tot. A külügyminisztérium fontos tár-
sadalmi kérdések, ese-
mények (pl. NATO-
csatlakozás, EU-csat-
lakozás) kommuni-
kálása céljából pályá-
zati úton programfi-
nanszírozást biztosít
nonprofit szervezetek
számára. Az eddigi
pályázatok alkalmá-
val kikristályosodott
egy kb. 50 szervezet-
ből álló csoport, mely
a külügyminisztéri-
ummal hosszú távon,
megbízhatóan képe-
sek együttműködni,
s igényli is ezt. E
szervezetek között kutatóközpontok,
alapítványok, értelmiségi tömörülé-
sek, ismeretterjesztő társulatok a
NATO- és EU-integráció elősegítésé-
re (Magyar Atlanti Tanács, TIT Had-
tudományi és Biztonságpolitikai Egye-
sület), nemzetközi kötelezettségválla-
lás teljesítése céljából létrehozott köz-
alapítvány (Szeged Biztonságpolitikai
Központ Közalapítvány); nonprofit
szolgáltató szervezetek (NIOK, Euró-
pa Ház), területi és ágazati ernyőszer-
vezetek (TÖOSZ, HÖOK, Magyar
Teleház Szövetség), karitatív és se-
gélyszervezetek (Magyar Máltai Sze-
retetszolgálat, Magyar Karitász), több-
nyire kétoldalú nemzetközi kapcsola-
tok fejlesztésének céljával alakult ba-
ráti társaságok, egyesületek (Magyar
– Bajor Baráti Társaság, Közép-Euró-
pa Klub) egyaránt találhatók.
A nonprofit szervezetek döntés-
előkészítési, stratégiaalkotási folya-
matba való bevonásának kezdeti lé-
pései is megfigyelhetők, a külpoliti-
ka-formálás korlátozottan nyilvános
jellegének megfelelően. Ennek a típu-
sú együttműködésnek a jól bevált for-
mája az ún. brain-storming, a szabad
együttgondolkodás stratégiai jelen-
tőségű kérdésekről. Pl. a transzatlanti
együttműködés terén a Magyar At-
lanti Tanács szakértelme nagy jelen-
tőségű a praktikus jellegű, de tudo-
mányos alapon lefolytatott értékelő-
elemző vitákban; a segélyezés, do-
nordiplomácia fontos partnerei az
előkészítésben és a végrehajtásban is
a fentebb példálózó jelleggel említett
karitatív szervezetek és a kelet- és
közép-európai Választási Megfigye-
lők Szövetsége.
A külpolitika alakítói és a non-
profit szervezetek közötti partnerség
a következő két, egymást feltételező
dimenzióban valósul
meg: általános érte-
lemben a nemzeti ér-
dek képviselete nem-
zetközi szakmai és
társadalmi fórumo-
kon, ill. konkrét témák-
ban való együttmű-
ködés. A magyar kül-
politika együttmű-
ködésre lehetőséget
adó, általánosan meg-
határozott területei,
mint az EU-integrá-
ció elősegítése, a
transzatlanti elköte-
lezettség erősítése,
regionális és szom-
szédságpolitika, nemzetpolitika, me-
nekültügyi és humanitárius kérdé-
sek, fejlesztési együttműködés stb.
implicit módon építenek a kulturális
szféra együttműködésére. Néhány
példa a nonprofit szervezetek szere-
péről az említett területeken:
– Az Európai Unióhoz való csatla-
kozás folyamatában 2004. május 1-
jétől a jogszabályok puszta átvétele
helyett az intézményi és társadalmi
integrációnak kell előtérbe kerülnie.
Intézményi szempontból rendkívüli
jelentőségű lesz a tanácsi munka-
csoportokban való hatékony érdek-
érvényesítés, mely átgondolt, a
hazai érdekcsoportokkal egyezte-
tett, egységesen képviselt magyar
álláspontokkal lehetséges. A társa-
dalmi integrációt megkönnyíti a kö-
zösségi döntésekben a civil társa-
dalmi szereplők ilyenformán való
részvétele. Nagy jelentőséggel bír
továbbá, hogy egy másik szinten, a
különféle integrációs szervezetek
mellett megnyíló döntéselőkészítési
folyamatokban való részvételi és ér-
dekérvényesítési lehetőségekkel a
magyar civil szervezetek hogyan
tudnak majd élni (pl. a Gazdasági és
Szociális Bizottság keretében).
– A magyar külpolitika bizonyos a-
lapkérdéseiről (pl. a határon túli
magyar közösségekkel való kap-
csolattartás, identitásuk megőrzé-
sében való támogatás szükségessé-
ge) elmondható, hogy egyetértés
van lényegüket tekintve a politikai
és társadalmi élet teljes palettáján,
bár a megközelítések különbözősé-
géből fakadóan a hogyan és a med-
dig kérdéseire adott válaszok rend-
kívül eltérőek. Ha ezen nemzeti
érdekek tekintetében tehát konszen-
zus alakult ki, akkor és csak akkor
élhet a kormányzat a civil szerveze-
tekkel való együttműködés lehető-
ségével. Különösen politikai szem-
pontból kényes kérdések esetén,
amikor a kormány fellépését gya-
nakvás kísérné, a civil szervezetek
hatékonyabban, észrevétlenebbül,
a politikai kötöttségektől mentesen
képviselhetik nemzeti érdekeinket.
Ennek kiváló példája az Európa
Tanács csángó jelentése (Doc. 9078
4 May 2001 Jelentés és 1521. (2001)
sz. Ajánlás A csángó kisebbségi kul-
túra Romániában címmel), mely e-
lőször mondta ki egy hivatalos nem-
zetközi dokumentumban, hogy a
csángók „nem-homogén, római ka-
tolikus, magyar származású nép“.
Az ET mellett konzultatív státust
nyert Európai Népcsoportok Föde-
rális Uniója egyik alelnöke, Joseph
von Komlossy az Európa Tanács
melletti hatékony koordinációs és
állhatatos kijáró munkája is hoz-
zájárult ahhoz, hogy az ET megbíz-
civil fórum22
A valódi regionális
együttműködéshez a
térség gazdasági fej-
lődésén túl a közös
érdekek és összetartó
értékek megteremté-
sére-megjelenítésére
képes civil társadalmi
együttműködés jelent-
het hosszú távon biz-
tos alapot.
8Ez a fejezet Püspök László úrral, a külügyminisztérium II. területi főosztályának főosztályvezető-helyettesével, volt civil koordinátorral készített
interjún elhangzottak figyelembevételével készült.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 23
ta az egykori finn kulturális minisz-
ter asszonyt, Tytti Isohookana-
Asunmaa-t egy csángókról készült
felmérés elkészítésével.
– Az integrációs szervezetekben való
regionális érdekérvényesítés igénye
gyakorlatilag végigkíséri a rend-
szerváltás óta eltelt évtized külpoli-
tikai gondolkodását. Ez azonban az
érdekek azonosságának hiányában,
a közép-európai országok kifelé
fordulásában (a donorországok
felé) a lehetőségektől messze elma-
rad. A valódi regionális együttmű-
ködéshez a térség gazdasági fejlő-
désén túl a közös érdekek és össze-
tartó értékek megteremtésére-meg-
jelenítésére képes civil társadalmi
együttműködés jelenthet hosszú
távon biztos alapot. Ennek megte-
remtése lassú folyamat lesz, amit
kormányzati segítséggel ösztönöz-
ni lehet. Ennek egyik fontos eszkö-
ze a Visegrádi Alap.
Nonprofit szervezetek egy
kisváros külkapcsolataiban9
Békés városában több mint 130 civil
szervezet működik. Az önkormány-
zat pályázatokon keresztül évente
kb. 4 millió forint közvetlen, műkö-
dési- és programtámogatást nyújt a
szervezeteknek, Nyugdíjasok Házát
és Civil Házat tart fenn. A 2004 janu-
árjában megalakult ún. Civil Kerek-
asztal hosszú távon javaslattévő, vé-
leménynyilvánító szerepet tölthet be
a helyi társadalmi életet jelentősen
befolyásoló kérdések esetén.
A város kulturális külkapcsolatai-
ból kiemelendő a hagyományos test-
vérvárosi kapcsolat az erdélyi Gyer-
gyószentmiklóssal. A kulturális kül-
kapcsolatok zöme az oktatási intéz-
ményekhez kapcsolódik, ahogyan ez
a kisebb települések esetében gyakor-
ta előfordul.
A kulturális élet nemzetközi vér-
keringésébe a Békés-tarhosi Zenei Na-
pok útján kapcsolódik be a város, s
az egyik szomszédos község. A Gu-
lyás György által alapított egykori
Tarhosi Énekiskola szellemiségére
építő rendezvénysorozat 1976 óta ke-
rül megrendezésre minden év júni-
us-júliusában egyre színesedő és egy-
re több művészi területet átfogó pro-
gramkínálattal. A programsorozat az
önkormányzat támogatásával és a
Művelődési Központ gazdasági-szer-
vezési közreműködésével jön létre,
de a kezdetektől aktív a volt Tarhosi
Énekiskola tanítványaiból alakult
Békés-tarhosi Baráti Kör. A kezdet-
ben „társadalmi társrendezői“, majd
1992-től rendes rendezői minőségben
szereplő civil szervezet a rendez-
vénysorozat alkalmával tartja éves
közgyűlését, főszerepet vállal a Szép
Magyar Beszéd tanári továbbképző
tanfolyam, a karnagyi továbbképzés
és a Kőrösi Nyári Akadémia Ének-
Zenei Szekciója keretében az ének-
tanítók továbbképzésében, s az Uno-
kák koncertje hagyományos rendez-
vények megszervezésében, tagjai ak-
tívan segédkeznek a külföldi kapcso-
latépítésben. A nagy hírű nemzetkö-
zi táborok, továbbképzések közül a
Vonószenekari Tábor a legrégebbi.
1976-tól kerül megrendezésre a Jeu-
nesses Musicales nemzetközi szerve-
zet rendezvényeinek keretében, mely-
nek köszönhetően tanárok és részt-
vevők, szólisták is minden évben
képviseltetik magukat a külországi
tagszervezetekből.
A Békési Művészetért Alapítvány
a Csuta György képzőművész által
szervezett nemzetközi alkotótáborok
megrendezését támogatja.10
A település kulturális külkapcso-
latainak bővítésének folyamatába a
város intézményes formában nem
vonja be civil szervezeteit, de a hagyo-
mányosan gyümölcsöző kapcsolatok
és a város vezetésének törekvése a
civil szervezetek képviselőinek a vá-
ros ügyeinek intézésébe való foko-
zott bevonására valószínűsíti azt a
feltételezést, hogy a gyakorlati lépé-
sek nem nélkülözik majd a civil szer-
vezetek nélkülözhetetlen segítségét.
Egy példamutató civil kultúr-
diplomáciai kezdeményezés
Kecskemétről: az Európa Jövője
Egyesület által szervezett Euró-
pa Jövője Nemzetközi Gyer-
mek- és Ifjúsági Találkozó11
Az Európa Jövője Egyesület (EJE)
1990. szeptember 29-én Kecskeméten
158 magányszemély részvételével
alakult, a politikai és ideológiai el-
vektől való függetlenség, semleges-
ség jegyében tevékenykedő egyesü-
let alakuláskor megfogalmazott „egy-
szerű“ célja a kecskeméti gyerekek
Európa más országainak gyermekei-
vel való megismertetése. A külföld-
ről érkező gyermekcsoportok a talál-
kozók idején magyar családoknál
laknak, s a következő évben a kecs-
kemétiek utaznak ki a vendégül lá-
tott gyerekekhez. A gyermekcsopor-
tok felé a vendéglátáson kívül az e-
gyetlen elvárás az, hogy valamely
nyelvi nehézségek nélkül átadható,
kultúrájuk megismertetésére alkal-
mas ajándékot hozzanak/vigyenek
magukkal (zene, tánc stb.).
A Farkas Gábor által elindított
kezdeményezés úttörő jellegéből kö-
vetkezően szinte mindenféle intéz-
ményi, infrastrukturális háttér nélkül
kezdte el működését. Mára az egye-
sület az 1994-ben kezdeményezésére
és önkormányzati támogatással lét-
rejött Civil Szervezetek Házában sa-
ját irodában működik, a Gyermek-
fesztivál állandó stábja 50-60 főre
nőtt, s finanszírozása is biztos alapo-
kon nyugszik, noha a támogatások
felkutatása, a pályázatírás továbbra
is állandó feladatot jelent. Az egyesü-
let tevékenységi köre folyamatosan
bővül, fontos szerepet játszik a város
társadalmi életében és a jövőjéről
szóló gondolkodásban, a lakosság tá-
jékoztatásában az európai uniós csat-
lakozás következményeiről.
Az egyesület titkára a következőkép-
pen mutatta be a szervezet bevételi
forrásait:
9A következő alfejezetben található adatok többségének forrása a 2004. március 31-én Sápi Andrással és Rostás Istvánnal, a Békés Város Pol-
gármesteri Hivatal Művelődési, Közoktatási és Sport Osztály munkatársaival készített interjú.
10Ez a kulturális külkapcsolati szál négy éve kikerült az önkormányzat látóköréből, teljesen civil alapon szerveződik, ui. az alapítvány vezetője
határidő után benyújtott pályázata nem nyert támogatást, s azóta megszakította a kapcsolatokat az önkormányzattal.
11 E fejezet a Deák Tamással, az Európa Jövője Egyesület titkárával 2004. április 26-án készült interjúra, s az általa rendelkezésemre bocsátott írásos
forrásokra, valamint Nagy Ágnes (szerk.) [1998]: Csiperó 1990-1997 – Hétévkönyv Európa Jövője Egyesület, Kecskemét írására támaszkodik.
Támogató A támogatás formája A támogatás nagyságrendje a
szervezet bevételeinek % -ában
Kecskemét Megyei
Jogú Város
Önkormányzata
Irodahelyiség (Civil Szervezetek Háza)
Működési és programtámogatás, 2002 -2006-ra
már pénzügyi és szakmai együttműködési
megállapodás
20-25
A hazai és EU, ET stb. forrásokhoz
való hozzájutás feltételének
számító önrész biztosítva!
NKÖM, NKA, OM stb. Programtámogatás 40
EU, ET, Európai
Ifjúsági Tanács,
Visegrádi Alap stb.
Programtámogatás 20
Helyi vállalkozók,
szponzorok
Pénzügyi támogatás, szolgáltatás 5-6
Magánszemélyek Önkéntes munka (gyermekek felkészítése a
partnercsoport nyelvéből, kultúrájából,
tolmácsolás, tanyaprogram – vendéglátás stb.)
Értéke pénzben nem kifejezhető,
jelzi, hogy a város magáénak érzi a
rendezvénysorozatot
civil fórum24
Szegeden a város egyik jelképe-
ként is szolgáló Dóm 81 méteres
tornyai előtt áll a Dömötör to-
rony. Szeged egyik legidősebb épít-
ménye. Alapja a XI. századból, a töb-
bi a XII-XIII. századból való. Különös
kettőst alkot a monumentális Dóm-
mal, a turisták kedvelt célpontja. Ma
mégsem lehet zavartalanul megtekin-
teni, mivel nem sokkal arrébb szor-
gos munkások dolgoznak: nézőtér é-
pül. Nem is kicsi, amikor kész lesz,
4000 fő befogadására lesz alkalmas. A
csodálatos építészeti alkotás mellett
az ide látogatók ma azt is láthatják,
hogyan épül fel az ország legnagyobb
befogadóképességű és legszebb nyári
színháza.
Amikor a színházra gondolunk,
elsősorban a művészet, a színészek,
az előadások jutnak eszünkbe. Ám ha
emellett még közgazdászok is va-
gyunk, akkor nemcsak a kulturális él-
mény nagyszerűsége ejthet ámulatba
minket, hanem a mögötte rejlő vállal-
kozás is. Elkezdhetjük számolni, va-
jon hány embert kell mozgatni ahhoz,
hogy ezek a remek előadások létrejö-
hessenek? Építők, biztonságiak, jegy-
szedők, statiszták, szervezők és még
ki tudja mennyien működnek közre
ebben. Mennyi tárgyalás előzheti
meg a legnagyobb művészek vendég-
A Magyarországon működő kül-
földi nagykövetségek, illetve a külügy-
minisztérium felé a kapcsolatfelvétel
támogatását érintő megkeresés hasz-
talan lévén, az első érkező csoportok
köre személyes kapcsolatok útján ala-
kult ki, s a személyes kapcsolatok a-
zóta is a Csiperó12
külföldi kapcso-
latainak alapját képezik.
Noha a szervezet
egyik alapelvének
(„minden gyermek
egyenlő“) jegyében a
szomszédos orszá-
gok többségi nemze-
téhez tartozó gyerme-
kek is részt vesznek
a fesztiválon, az e-
gyesület nagy hang-
súlyt helyez arra,
hogy a határon túli
magyar közösségek-
kel különleges kap-
csolat jöjjön létre. En-
nek jegyében ren-
dezik meg a határon
túli magyar óvónők
számára „Csillogó Sze-
mek Tábora“ címmel
egy továbbképzés, és 2000 óta a „Ma-
gyarország öröme“ címmel a határon
belül és azon túl élő magyar gyerekek
találkozóját.
Kecskemét városa (és Magyaror-
szág) számára számos pozitív hoza-
dékkal jár az Európában egyedülálló
rendezvény. Túl a fesztivál idején fel-
lendülő turizmusból származó köz-
vetlen bevételeken, a város nemzet-
közi hírének megalapozása tekin-
tetében is számottevő a rendezvény13
.
A gyermekfesztivál hatására nem-
csak a város testvérvárosi hálózata
bővült és hazai települési kulturális
kapcsolatai váltak sokszínűbbé14
, ha-
nem külgazdasági kapcsolatai fel-
lendüléséhez is hozzájárul a rendez-
vény. Pl. Szaratov (Oroszország) vá-
rosa visszatérő vendég a találkozón, s
az EJE segítette a két város vezetése
között a kapcsolatfel-
vételt, mely várható-
an hosszú távú élel-
miszeripai, gyógy-
szeripari stb. együtt-
működés kialakulá-
sához vezet.
A professzionali-
zálódás útjára lépett
szervezet továbbra
is a személyes kap-
csolatok hálójára, a
kecskeméti és má-
sutt élű személyek
lelkesedésére és ön-
kéntes munkájára kí-
vánja építeni jövő-
beni tevékenységét,
megőrizve civil jel-
legét. Az egyesület
tevékenységének, hiánypótló, távoli
kultúrákat-közösségeket összekap-
csoló szerepének legfűbb elismerése
véleményem szerint a Csiperó hatá-
sára és mintájára a határon túl meg-
szervezett mini-gyerekfesztiválok so-
ra (Galánta, Ungvár, Csíkszereda).
A nonprofit szektor tehát az ál-
lamtól teljesen függetlenül is folytat
nemzetközi kulturális kapcsolatépí-
tést, mely a társadalom alapszöve-
teire hatva, az egyéneket, helyi kö-
zösségeket megszólítva szélesebb
körben, mélyrehatóbban játszik közre
az országkép formálásában, mint arra
az általában csak a fővárosokra és a
nagyobb városokra, ill. egy-egy nagy-
rendezvényre korlátozódó, többnyire
egy szűk elitréteget megszólító állami
kulturális diplomácia képes lehet. Az
állam bekapcsolódhat ebbe a folya-
matba. Rendkívüli jelentűségét elis-
merve-felismerve – a civil szerveze-
tek függetlenségének tiszteletben tar-
tása mellett – támogathatja, ösztönöz-
heti információszolgáltatással, pénz-
ügyi támogatással stb., kiegészítve és
hatékonyabbá téve a hivatalos diplo-
maták tevékenységét, mely mindkét
fél számára hasznos lehet. A nonpro-
fit szervezeteknek a kulturális kül-
kapcsolatok állami rendszerébe való
bekapcsolásának a jogi szabályozás
korszerűsítésén túl alapvetű feltétele,
hogy az állam belföldön megteremtse
a lehetűséget és a forrásokat a non-
profit szektor szabad, biztonságos
működéséhez, belpolitikai ügyekben
is állandósuljon, magától értetődővé
váljon a civil szervezetek döntéselő-
készítő folyamatba való bevonása,
mert csak erős, stabil pénzügyi hát-
térrel és állami elismertséggel bíró
szervezetek külföldi munkájára lehet
tartósan építeni.
Hidvégi Mária
Lipcsei Egyetem – doktorandusz
e-mail: [email protected]
A nonprofit szerveze-
teknek a kulturális
külkapcsolatok állami
rendszerébe való be-
kapcsolásának a jogi
szabályozás korszerű-
sítésén túl alapvető
feltétele, hogy az állam
belföldön megteremt-
se a lehetőséget és a
forrásokat a nonprofit
szektor szabad, bizton-
ságos működéséhez...
12A Gyermektalálkozó kabalamadara, mely a várakozásoknak megfelelően a rendezvény emblémájává vált, e néven emlegetik világszerte.
13A 2000. évi találkozón már Európa 20 országából, valamint az Egyesült Államokból és Dél-Koreából érkeztek csapatok, s indiai és kanadai
megkeresés érkezett a szervezők felé.
14A gyermekek fogadásában immár nemcsak a Kecskemét környéki települések, hanem Nagykőrös is közreműködik, de Bajával is formálódik a
szorosabb kulturális együttműködés.
Menedzsment a kultúrában
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 25
játékait? És vajon minderre honnan
van a pénz? Szponzorok, támogatá-
sok, nézők – mindahány egy külön
feladat a vállalkozás számára. Kik és
miért támogatják a színházat? Kik a
látogatók? Nem kevés kérdés merül-
het fel – mind jól ismert kérdések. A
versenyszférában hasonló problémák-
kal kell megküzdeniük a vállalkozá-
soknak, mégis, ott mintha másként
néznénk a vállalkozások felépítését,
szerveződését. A versenyszférában
szinte természetesnek vesszük a kor-
szerű menedzsment-ismeretek alkal-
mazását. Ám ha odafigyelünk, észre-
vehetjük, hogy sikeres vállalkozás ma
már nem működhet ezek nélkül a
nonprofit szférában sem.
Sem az intézményesített módon, tar-
tósan működő kulturális intézmé-
nyek, sem az ideiglenesen működő
kulturális rendezvények nem hagy-
hatják figyelmen kívül a hatékony-
ságnak, a gazdaságos működésnek,
az értékteremtésnek a menedzsment-
tudományokban fejlődő irányelveit.
Azért, mert egy vállalkozás nem a
versenyszférában működik, még nem
kell rosszul működnie. Korunk sike-
res kulturális vállalkozásai ezt már
felismerték. Hiába a művészeti, kul-
turális érték, ha azt nem tudjuk átad-
ni, közvetíteni. Nem elég művésznek
lenni, a projektet végig is kell csinál-
ni: a kultúrában dolgozóknak is tisz-
tában kell lenniük a menedzsment-
tudományok alapjaival.
1. Nyereségérdekeltség
A menedzsment-szemlélet egyik fon-
tos alapelve a nyereségérdekeltség.
Ma már a kultúrában is sok profitori-
entált vállalkozás működik, náluk en-
nek az elvnek az érvényesülését na-
gyon kemény gazdasági érdek kény-
szeríti ki: amennyiben nem termelik
meg az elvárt nyereséget, úgy a vál-
lalkozást be kell zárni, a befektetett
tőkét máshová kell vinni a gazdaság
logikája szerint.
Ám a nyereségérdekeltség a non-
profit szektorban is fontos vezérelv
kell, hogy legyen. Pusztán attól, hogy
a vállalkozás elsődleges célja nem az
(anyagi) nyereség elérése, még nem
herdálhatjuk el a pénzeket, nem lehe-
tünk veszteségesek. Egyrészt tehát a
vállalkozásnak a pénzügyi eredmé-
nyében is minél sikeresebbnek kell
lennie. Másrészt a vállalkozás „nye-
resége“ lehet nem anyagi jellegű
eredmény is, ebben az esetben azt
kell minél hatékonyabban teljesíteni.
Tehát még a nonprofit vállalkozás-
nak is világosan megfogalmazott, le-
hetőleg valahogyan mérhető, a tevé-
kenységnek megfelelő céllal kell ren-
delkeznie. Ezt a célt pedig minél haté-
konyabban kell elérnie. Már csak
azért is, mert a finanszírozók ezt az
eredményt fogják vizsgálni a további
források biztosításának elbírálásakor.
2. Stratégiai gondolkodás
A stratégiai gondolkodás tervszerű-
séget, a környezet és a lehetőségek e-
lemzését tételezi fel. A stratégiai gon-
dolkodás mindig hosszú távú: ami az
egyszeri kulturális rendezvények és
az intézmények által szervezett eseti
projektek esetében legalább a projekt
végéig, míg a rendszeres rendezvé-
nyek és a kulturális intézmények ese-
tében akár többéves távlatra is kiter-
jedhet! A környezet, a vállalkozás, a
potenciális vevők, a finanszírozási
források megismerése és elemzése a
stratégiai gondolkodás kiindulópont-
ja. A kulturális vállalkozások ugyan-
azokkal a módszerekkel elemezhe-
tők, mint minden más vállalkozás. Az
elemzés alapján fel kell ismerni a le-
hetőségeket és a veszélyeket, majd
stratégiai célokat kell kitűzni magunk
elé. Ezek a célok akár többéves távla-
túak is lehetnek, nem ritka, hogy egy
rendezvény, kiadvány vagy intéz-
mény csak néhány év múlva lesz iga-
zán sikeres. Cselekedeteinket pedig
ezen célok alapján kell tervezni, és el-
végezni.
3. Marketingszemlélet
A marketing nem csak eszközrend-
szer, hanem vezetési szemlélet is, a-
mely azt mondja, hogy a vállalkozás-
nak a vevői igényeket kell kielégíte-
nie. Meg kell ismerni
a lehetséges közönsé-
get, az elvárásait, az
igényeit. Ki kell vá-
lasztani, kihez aka-
runk szólni, nem fel-
tétlenül kell mindig
mindenkire tekintet-
tel lenni, de minden-
képpen tudni kell fó-
kuszálni a potenciális
„vásárlók“ egy meg-
határozott csoportjá-
ra. A marketingszem-
léletű vezetés tehát
vevőorientált.
Amennyiben meg-
értjük a vevők szük-
ségleteit és viselke-
dését, úgy a vállalko-
zásunkat úgy tudjuk
megszervezni, hogy
a döntéseink a vevők minél nagyobb
megelégedésére szolgáljanak. Márpe-
dig az elégedett vevők általában a si-
ker zálogai. A Kossuth Kiadó, mielőtt
a Magyar Kódex kiadásába kezdett,
országos reprezentatív piackutatást
végzett, hogy lenne-e igény egy ilyen
kiadványra, és csak ezután mertek
belevágni a projektbe. Vásárlók nél-
kül nem nagyon lett volna érdemes.
A vevő a marketingorientált vál-
lalkozás számára az a szereplő, aki-
nek az igényeit az adott termék vagy
szolgáltatás kielégíti, ezért hajlandó
megfizetni azt. Ebből a szempontból
a kulturális vállalkozás számára sok-
szor nemcsak a közönség, a nézők
számítanak vevőnek, hanem a támo-
gatók (pl. önkormányzat, intézmé-
nyek, támogatók, szponzorok) is, hi-
szen ők is fizetnek a „szükségleteik“
kielégítéséért. Ahhoz, hogy egy tá-
mogatást elnyerjünk, meg kell felelni
a pályázatkiíró elképzeléseinek, el
kell érnünk bizonyos célokat, amiket
sokszor a finanszírozó határoz meg.
4. Erőforrás-menedzsment
A kultúrában tevékenykedő vállalko-
zás számára is égetően fontos, hogy
megtalálja a megfelelő finanszírozási
forrásokat, kialakítsa a megfelelő
technikai feltételeket és helyszínt, és a
megfelelő emberekkel a megfelelő
módon dolgozzon együtt. Vagyis a
vállalkozásnak meg kell tanulnia ha-
tékonyan menedzselni az erőforrása-
it. Még a legjobban menő vállalkozá-
sok sem lehetnek biztosak abban,
hogy a következő évben minden u-
gyanúgy lesz: az önkormányzat nem
csökkenti a támogatást, a látogatók
száma nem esik vissza valamilyen
váratlan esemény kapcsán stb.
A pénz előte-
remtése, a források-
hoz való hozzájutás
az egyik legnehe-
zebb feladat. Ha a-
zonban képesek va-
gyunk komoly pénz-
ügyi tervet készíte-
ni, és be tudjuk bi-
zonyítani, hogy a
pénzzel bánni is tu-
dunk, egyszerűbb
dolgunk lehet. O-
lyan árat kell kiala-
kítanunk, amely a
lehető legnagyobb
forrást biztosítja úgy,
hogy nem riasztja el
a látogatókat, meg-
fizethető a célcso-
port számára akkor
is, ha az nem a leg-
gazdagabb réteg. A kiegészítő szol-
gáltatások árát is irányítanunk kell,
sőt: árusíthatunk emléktárgyakat, ki-
Sem az intézményesí-
tett módon, tartósan
működő kulturális in-
tézmények, sem az
ideiglenesen működő
kulturális rendezvé-
nyek nem hagyhatják
figyelmen kívül a ha-
tékonyságnak, a gaz-
daságos működésnek,
az értékteremtésnek a
menedzsment-tudo-
mányokban fejlődő
irányelveit.
civil fórum26
egészítőket is. Ahhoz, hogy a külön-
böző támogatókat, szponzorokat, il-
letve a hiteleket magunk mögé tud-
juk állítani, a vállalkozás célját, elő-
nyeit meg kell tudnunk fogalmazni.
A kulturális vállalkozás feladata,
hogy a különböző szereplőknek
megfelelő érvrendszert és tárgyalási
metódust dolgozzon ki, és megfele-
lően tudjon elszámolni. A pénz, a tő-
ke általában a legszűkösebben ren-
delkezésre álló erőforrás. A finanszí-
rozás kérdéskörben is elég sok min-
dent át lehet venni a versenyszférá-
ból. Meg kell tanulni megtalálni a
potenciális pénzforrásokat, informá-
ciót gyűjteni róluk. Meg kell tanulni
pályázni, tárgyalni. És meg kell ta-
nulni tervezni a pénzügyeinket a
projekt előtt, és értékelni, ellenőrizni
a felhasznált forrásokat. A Magyar
Mezőgazdasági Múzeum esetében
például a felügyeleti szervtől érke-
zett támogatás csupán kétharmadát,
a Budapesti Tavaszi Fesztivál költ-
ségvetésében az állami támogatás
csak 50% teszi ki a teljes költségve-
tésnek. Emellett szükség van a saját
bevételekre (belépők és bérleti dí-
jak), pályázatokra és egyéb források
felkutatására.
Az önkéntesek, az időszaki be-
dolgozók, a művészekkel való együtt-
működés miatt a sze-
mélyügyi kérdések
szempontjából a kul-
turális vállalkozások
talán még kényesebb
helyzetben is van-
nak, mint a verseny-
szféra vállalkozásai.
Azt mondják, a jó ve-
zető ért az emberek-
hez is: irányítani,
motiválni tudja őket,
beszél a nyelvükön,
képes együttműköd-
ni. Jól tudja, hogy ke-
vés döntést kell a sa-
ját kezében tartania,
a legtöbbet megbíz-
ható, szakértő kollé-
gáinak oszthatja le.
Ma már komoly, ta-
nulható, alkalmazha-
tó tudományos elmé-
letek segítik a me-
nedzsment munkáját a személyügyi
kérdésekben. A vállalkozásnál dol-
gozó emberek ugyanolyan fontos
(ha nem fontosabb) erőforrásait je-
lentik a vállalkozásnak, mint az e-
gyéb piaci erőforrások: a pénz, a
technikai feltételek, a külső szolgál-
tatások. Meg kell tanulni bánni ve-
lük, és a hatékonyság megsokszoro-
zódhat: a Budapesti Tavaszi Feszti-
vál például 9 főállású alkalmazottal
közel 200 eseményt bonyolít le.
5. PR és kommunikáció
Egy kulturális vállalkozásnak sokfelé
kell üzeneteket küldenie, kommuni-
kálni. A közönség számára meg kell
mutatni magát, hiszen amiről nem
tudnak, azon biztosan nem vesznek
részt. De ez nem elég: meg kell győzni
őket, hogy jöjjenek el: áldozzanak időt,
pénzt ránk. A legnépszerűbb rendez-
vények sem jutnak el automatikusan a
célcsoporthoz. A Sziget Fesztivál is
minden évben feltűnik a rádiók és té-
vék műsoraiban és reklámblokkjai-
ban, butaság lenne azt hinni, hogy az
évek óta népszerű programot már
úgyis mindenki epedve várja, és „jó
bornak nem kell cégér“.
A szponzoroknak el kell monda-
nunk, miért éri meg nekik támogatni
bennünket, hiszen ne felejtsük el, ez
nem irracionális jótékonykodás, ha-
nem a cserébe nyert publicitás és i-
mázs révén komoly üzleti érdek is a
szponzorálónak. Ha el tudjuk mon-
dani, mit nyer azzal, hogy minket
szponzorál, kizárólag akkor lehet esé-
lyünk. Ha a Budapesti Tavaszi Feszti-
vál szervezői elképzelés és érvek nél-
kül mennek tárgyalni a Siemenshez,
akkor csak a szeren-
cséjükben bízhatnak,
aminél sokkal többet
ér, ha be tudják mu-
tatni, mit gondolnak
az emberek a feszti-
válról, kik a látoga-
tók, és mekkora mé-
diavisszhangot ger-
jesztenek általában,
vagyis miért érde-
mes megjelenni a
cégnek a támogatók
között.
De a kommuniká-
ciós és PR-tevékeny-
ségünk célközönsége
a teljes lakosság is: a
vállalkozói szféra
szereplőit akkor tud-
juk magunk mögé ál-
lítani, ha a vállalko-
zás a szponzor vásár-
lói számára érték-
ként, pozitív dologként jelenik meg,
ezáltal a cég támogatását is kedvező-
en fogják megítélni. Szintén fontos,
hogy a lakosság a kulturális ese-
ményt ne élje meg zavaró tényező-
ként, és ne „utálja ki“ az adott terület-
ről (gondoljunk például a Sziget
Fesztivál által okozott zajra, ami mi-
att a III. kerület lakosai sokáig ellen-
zői voltak a fesztiválnak).
A PR-tevékenységnek ki kell ter-
jedni a média irányába is. A médiá-
nak is érdeke, feladata hogy beszá-
moljon a történésekről, de a kulturá-
lis vállalkozásnak igazán fontos a
megjelenés. A reklámozás költséges
mulatság, a helyi és országos sajtóval
való kapcsolattartás, jó viszony kiépí-
tése viszont nem annyira.
És akkor még nem beszéltünk a
belső kommunikáció és PR szerepé-
ről (hogyan beszéljünk, mit mond-
junk saját munkatársainknak, segítő-
inknek), az önkormányzattal, szakha-
tósággal folytatott kommunikációról,
az egyéb szervezetekkel kialakított
kapcsolatokról. A vállalkozás számá-
ra a kapcsolatok kialakítása és mű-
ködtetése lényeges kérdés. És ennek
is kidolgozott, tanulható elmélete
van, aminek ismerete még jobbá tehe-
ti a menedzsment tevékenységét.
Nem véletlen, hogy a világ legna-
gyobb kulturális rendezvényei a ver-
senyszférához hasonlóan szakértő
marketingeseket, kommunikációs
szakembereket alkalmaznak, de ma
már a kicsiknek is elengedhetetlen ez
a tudás: ha a külső szakembert nem
tudják megfizetni, akkor a vezetők fe-
jében legyen meg.
A Modern Üzleti Tudományok
Főiskolája budapesti tagozatán elin-
dította a kulturális vállalkozásszerve-
ző másoddiplomás képzést. A nép-
művelők, művelődésszervezők, fel-
nőttképzési menedzserek, animáto-
rok hivatalos rendezvényszervezői
munkáján túl ilyen feladatokat a fő-
hatóságok, önkormányzatok, intéz-
mények, vállalkozások, egyházak,
nonprofit szervezetek számos mun-
katársa végez. A képzést a Hollandia
Külügyminisztériuma a MATRA
program keretében támogatja.
Az oktatás hasznos segédeszkö-
ze, de minden érdeklődő számára iz-
galmas olvasmány a 2004-ben meg-
jelent Menedzsment a kultúrában cí-
mű kötet, amely a témáról elméleti
tanulmányokat és esettanulmányo-
kat is tartalmaz. Az elmélet bemuta-
tása mellett tehát lehetőség van
konkrét kulturális projektek, intéz-
mények életébe, problémáiba is bete-
kinteni.
Kenéz András
Modern Üzleti Tudományok Főisko-
lája, Magyarország – tanársegéd
e-mail: [email protected]
A legnépszerűbb
rendezvények sem
jutnak el automati-
kusan a célcsoport-
hoz. A Sziget Feszti-
vál is minden évben
feltűnik a rádiók és
tévék műsoraiban és
reklámblokkjaiban,
butaság lenne azt
hinni, hogy az évek
óta népszerű progra-
mot már úgyis min-
denki epedve várja,
és „jó bornak nem
kell cégér“.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 27
„Nem országokat egyesítünk,
hanem népeket“ – idézik
napjainkban egyre gyakrab-
ban Jean Monnet mondását az európai
egységfolyamatról. A népekhez, nem-
zetiségekhez pedig megkerülhetetle-
nül kapcsolódik a kultúra fogalma.
Az európai közösségek kialakításá-
nak kezdetén a döntéshozókat csupán
a gazdasági és politikai szempontok
foglalkoztatták: az 1957-ben megkö-
tött Római Szerződésben a kultúrát
nem, az oktatást pedig csak a szakkép-
zéssel összefüggésben említették. Ez a
szemlélet a hetvenes évek második fe-
létől kezdett megváltozni, és először a
Maastrichti Szerződésben, majd az
Amszterdami Szerződésben kapott
helyet a kultúra is (151. cikk; lásd kere-
tes szöveg). Az EU gazdaság területé-
től eltérően, a kultúrában nem érvé-
nyesül egységes közösségi szabályo-
zás, a kulturális politika egyértelműen
a tagállamok szintjén marad. Az alap-
szerződés cikkelye a Közösség hozzá-
járulásáról, a kulturális sokszínűség
tiszteletben tartásáról, a kulturális ö-
rökség előtérbe helyezéséről szól, kö-
telezettségeket nem említ.
A kulturális kezdeményezésekhez
közösségi szinten először a Kaleidos-
cope, Raphael és Ariane programok
nyújtottak anyagi támogatást, az elő-
adóművészetek, a kulturális örökség
és a műfordítás területén, az 1990-es
évek második felében. 1999-ben szü-
letett az Európai Tanács határozata
egy egységes kulturális keretprog-
ram, a Kultúra 2000 létrehozásáról. A
keretprogram a 2000. és 2006. közötti
időszakra szól, összesen 236,5 millió
euró költségvetéssel. Utóda, a 2007.
és 2013. közötti időszakra tervezett,
egyelőre Kultúra 2007 munkacímen
futó program most alakul, az eddigi
tapasztalatok figyelembevételével.
Az iskolai rendszerű oktatás és az au-
diovizuális terület pályázatai külön a
Socrates/Leonardo, illetve a MEDIA
keretprogramokhoz tartoznak.
A Kultúra 2000
A Kultúra 2000 négy nagy kulturális
területet támogat: az előadóművésze-
teket, a vizuális művészeteket, a kul-
turális örökséget és a könyvek, olva-
sáskultúra népszerűsítése, műfordítás
témakört. A keretprogramban 30 or-
szág vesz részt1, pályá-
zatot az ezekben be-
jegyzett szervezetek
adhatnak be. Pályázó,
illetve társszervező bár-
mely, jogi személyi-
séggel rendelkező kul-
turális szervezet lehet
(tehát magánszemély
nem vehet részt a pá-
lyázatban). A tagjelölt
országok esetében kü-
lön kikötés, hogy leg-
alább egy európai u-
niós országból is le-
gyen társszervezőjük.
Támogatásra pályázni nemzetközi
összefogásban megvalósuló ötletek-
kel lehet (legalább 3-5 ország kulturá-
lis szervezeteit kell ehhez mozgósíta-
ni); az egyes pályázatok összköltség-
vetése 100 000 euró és 1 500 000 euró
között mozoghat. Típustól függően
40-50%-os önrész szükséges a részvé-
telhez, ezt az egy pályázatban részt
vevő szervezetek közösen teremtik
elő. Az Európai Uniónak nem célja
akár anyagilag beleavatkozni az
egyes tagállamok kulturális támoga-
tási rendszerébe, ezért nem lehet csu-
pán egy-két országot érintő, vagy egy
bizonyos nagyság alatt maradó prog-
ramokkal pályázni.
A pályázatokon nyertes magyar és
határon túli magyar szervezetek 2003
óta a Nemzeti Kulturális Alapprog-
ram meghívásos pályázatán kiegészí-
tő támogatást is igényelhetnek.2
Évente egy Kultúra 2000 pályázati
kiírás jelenik meg, általában nyáron, a
beadási határidő pedig október köze-
pe-vége. Az értékelésben nemzetközi
szakértői bizottság, az EU Oktatási és
Kulturális Főigazgatósága hivatalno-
kai, az egyes Kultúra 2000 tagország-
ok képviselői és az Európai Parlament
egyaránt részt vesznek, az eljárás a tá-
mogatási szerződések megkötéséig
legalább kilenc hónapot vesz igénybe.
Egyéb kulturális kezdeményezések
A konkrét anyagi támogatást nyújtó
keretprogramon túl az Európai Unió
számos kulturális kezdeményezést fel-
karolt azok szimbolikus jelentősége mi-
att. Ilyen pl. az Európai Kulturális Fő-
város elnevezésű ak-
ciósorozat, mely éven-
te más-más európai
városoknak ad meg-
mutatkozási lehetősé-
get a szélesebb euró-
pai publikum előtt.
Az Európai Unió
Ifjúsági Zenekara 1978
óta működik, az EU
tagállamaiból válo-
gatja 14 és 24 év kö-
zötti korú fiatal ze-
nészeit. Költségveté-
se közösségi támoga-
tásból, a tagállamok befizetéseiből és
szponzori támogatásokból áll.
1985 óta működik (1989 óta az Eu-
Az EU gazdaság te-
rületétől eltérően a
kultúrában nem ér-
vényesül egységes
közösségi szabályo-
zás, a kulturális poli-
tika egyértelműen a
tagállamok szintjén
marad.
Kulturális lehetõségek az Európai Unióban
1A 25 EU-tagállam (Ausztria, Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország,
Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország,
Svédország, Szlovákia, Szlovénia), a három EFTA-ország (Norvégia, Liechtenstein, Izland) és a tagjelölt államok (Bulgária, Románia).
2A részletekről a www.nka.hu honlapon vagy a H – 1388 Budapest, Pf. 82. postacímen kérhető felvilágosítás.
Amszterdami Szerződés, 151. cikk
(korábbi 128. cikk)
(1) A Közösség hozzájárul a tagállamok
kultúrájának virágzásához, tiszteletben tart-
va nemzeti és regionális sokszínűségüket,
ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kul-
turális örökséget.
(2) A Közösség fellépésének célja a tagál-
lamok közötti együttműködés előmozdítása
és szükség esetén tevékenységük támo-
gatása és kiegészítése a következő
területeken:
– az európai népek kultúrája és történelme
ismeretének és terjesztésének javítása;
– az európai jelentőségű kulturális örökség
megőrzése és védelme;
– nem kereskedelmi jellegű kulturális cserék;
– művészeti és irodalmi alkotás, beleértve
az audiovizuális szektort is.
(3) A Közösség és a tagállamok erősítik az
együttműködést harmadik országokkal és a
kultúra területén hatáskörrel rendelkező
nemzetközi szervezetekkel, különösen az
Európa Tanáccsal.
(4) A Közösség az e szerződés egyéb ren-
delkezései alá tartozó tevékenysége során,
különösen kultúrái sokszínűségének tiszte-
letben tartása és támogatása érdekében, fi-
gyelembe veszi a kulturális szempontokat.
(5) Annak érdekében, hogy hozzájáruljon az
e cikkben említett célkitűzések eléréséhez, a
Tanács:
– a 251. cikkben megállapított eljárásnak
megfelelően a Régiók Bizottságával folytatott
konzultációt követően ösztönző intézkedése-
ket fogad el, kizárva azonban a tagállamok
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendel-
kezéseinek bármilyen összehangolását. A Ta-
nács a 251. cikkben megállapított eljárás so-
rán mindvégig egyhangúlag határoz;
– a Bizottság javaslata alapján, egyhangú-
lag ajánlásokat fogad el.
rópai Parlament anyagi támogatásá-
val) az Európai Barokk Zenekar, me-
lyet a három nagy barokk zeneszerző,
Bach, Handel és Scarlatti születésé-
nek 300. évfordulójára hoztak létre.
A Mies van der Rohe-díjat a kor-
társ építészet területén figyelemre
méltót alkotók elismerésére hozta lét-
re 1987-ben a barcelonai Mies van der
Rohe Alapítvány, az Európai Bizott-
ság és az Európai Parlament. A díjat
2001 óta kétévente ítélik oda.
Az Európai Irodalmi és Műfordí-
tói Díjat a két terület jelentőségének
hangsúlyozására alapították 1989-
ben, évente osztják ki.
A KultúrPont Iroda
2000 tavaszán kezdte meg működését
a 30 országot felölelő információs há-
lózat magyar tagja, a KultúrPont Iro-
da. Célunk ellátni a magyar kulturá-
lis szervezeteket a Kultúra 2000 keret-
programban való részvételhez szük-
séges információkkal. Telefonos és sze-
mélyes ügyfélszolgálat, kéthetente
megjelenő elektronikus hírlevél, rend-
szeresen frissített internetes honlap
áll az érdeklődők rendelkezésére. Az
iroda információi jelenleg kb. 6000
kulturális szervezethez jutnak el.
Rendszeresen tartunk előadásokat
az Európai Unió és a kultúra kapcso-
latáról konferenciákon, szakmai és la-
kossági fórumokon, egyetemek, főis-
kolák szemináriumain.
Újdonság a szolgáltatások köré-
ben irodánk két, kulturális szakembe-
rek számára kidolgozott, akkreditált
kurzusa3
(Kultúra és az Európai Unió,
illetve Pályázatíró tréning).
Foglalkozunk továbbá a struktu-
rális alapok kulturális felhasználha-
tóságához kapcsolódó adatok gyűjté-
sével és továbbadásával, kiadványo-
kat jelentetünk meg a kultúra és Eu-
rópa témakörében, illetve viszontela-
dóként a bolti árnál kedvezőbben kí-
nálunk egyes, a kulturális szerveze-
tek számára hasznos könyveket.
Tóth Nikoletta
KultúrPont Iroda – munkatárs
e-mail: [email protected]
1075 Budapest, Kazinczy u. 24-26.
telefon: 413-7565 fax: 413-7574
www.kulturpont.hu
A KultúrPont Iroda az Európai Unió
Kultúra 2000 programjának hivatalos
magyarországi koordinátora, működésének
támogatói az Európai Bizottság Oktatási és
Kulturális Főigazgatósága és a Nemzeti
Kulturális Örökség Minisztériuma.
civil fórum28
Az 1867-es kiegyezést követően
a magyar állam jó ideig nem
tudta magára vállalni a köz-
művelődés terjesztését, az alsóbb fokú
iskolahálózat kiépítését, a peremvidé-
ken szórványhelyzetbe került ma-
gyarság megerősítését. A nemzetisé-
gek viszont szervezkedtek, egyesüle-
tekbe tömörültek. Szervezettségük
folytán elősegítették az ottani magyar-
ság asszimilációját. Az 1880-as évek-
ben több vidéken is felelősen gondol-
kodó, a jövőt szem előtt tartó férfiak
felismerték, hogy a magyarságnak is
társadalmi úton kell szervezkednie,
egyesületekbe tömörülnie kultúrája,
néhol anyanyelve megtartásáért.
A tényleges kezdeményezés Ko-
lozsvár legjelesebb polgármestere,
Haller Károly jogászprofesszor nevé-
hez fűződik. Ő 1884 decemberében
felhívást tett közzé a napilapokban
egy „kolozsvári magyar közművelő-
dési egyesület“ létrehozására, s érte-
kezletet hívott össze december 27-re a
városháza tanácstermébe. Az össze-
gyűlt több mint félszáz férfiú egy 27
tagú előkészítő bizottságot választott,
elnöke Haller lett. A bizottság elhatá-
rozza, hogy ne csak megyei, hanem
Erdélyrészi Magyar
K ö z m ű v e l ő d é s i
Egyesületet alapítsa-
nak. Kidolgozzák az
alapszabály-terveze-
tet s elkezdik a tagto-
borzást. A tényleges
alakuló közgyűlést
1885. április 12-re hív-
ják össze a kolozsvá-
ri vigadó, a Redut
nagytermébe. Ezen
elfogadják az alap-
szabály szövegét, lét-
rehoznak egy ideig-
lenes választmányt.
A legnagyobb feltű-
nést Kossuth Lajos
helyeslő távirata kel-
ti, melyben azt is be-
jelenti, hogy 100 fo-
rinttal az alapító ta-
gok közé lép.
Az alapszabályt
még májusban jóváhagyja a magyar
kormány, s nyomtatásban is közzéte-
szi a választmány. Eszerint 16 erdélyi
megyére terjed ki az egyesület műkö-
dési köre, székhelye
Kolozsvár. „Az egye-
sület célja működési
körében a hazafias-
ságnak fejlesztése nem-
zeti irányú művelő-
dés által“ szögezik le,
majd az „eszközök“
felsorolásánál konk-
rét célkitűzésekre is
rámutatnak: egyhá-
zak, óvodák, iskolák
segélyezése, esetleg
létesítése, népkönyv-
tárak és olvasókö-
rök alapítása, kiadvá-
nyok terjesztése, köz-
ponti és vidéki pénz-
intézetek, közgazda-
sági egyletek alakítá-
sa, támogatása, más
egyesületekkel való
kölcsönös együttmű-
ködés. A tagokat a
befizetendő összeg, díj alapján tiszte-
leti, örökös, alapító, rendes, pártoló és
A 120 éves EMKE a közmûvelõdés
szolgálatában
A tényleges kezde-
ményezés Kolozsvár
legjelesebb polgár-
mestere, Haller Ká-
roly jogászprofesz-
szor nevéhez fűződik.
Ő 1884 decemberében
felhívást tett közzé a
napilapokban egy
„kolozsvári magyar
közművelődési egye-
sület“ létrehozására,
s értekezletet hívott
össze december 27-re
a városháza tanács-
termébe.
3Bővebben honlapunkon írunk róluk: http://www.kulturpont.hu/szolg_tovabb.php
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 29
gyámolító kategóriákba sorolják, az
első három csoport tagjai az igazgató
választmányban is szavazati joggal
bírnak. Ebbe a testületbe a tisztségvi-
selőkön kívül még 32 tagot választa-
nak. Ezek havonta üléseznek, évente
összehívják a közgyűlést. Az egyesü-
let felduzzadása miatt az alapszabályt
1898-ban módosítják, 1914-ben új
alapszabályt dolgoznak ki.
A szervezkedő közgyűlésre 1885.
augusztus 31-én kerül sor, szintén a
Redut nagytermében. Ekkor már az
EMKE a maga 6303 tagjával, 47 fiók-
jával, 122 000 K vagyonával az ország
legnagyobb egyesülete. A közgyűlé-
sen képviselteti magát az Akadémia,
a Kisfaludy és a Petőfi Társaság is. Az
egész város zászlódísszel köszönti a
vendégeket, este színházi díszelő-
adást tartanak. E közgyűlésen dőlt el,
kik kerülnek az egyesület tisztikará-
ba. Az elnök csak arisztokrata lehe-
tett, végül gróf Bethlen Gábor Kis- és
Nagy-Küküllő megyei főispánra esett
a választás. Gróf Kún Kocsárdot tisz-
teletbeli elnökké, Haller Károlyt,
Bánffy Ádámot, Teleki Domokost és
Bartha Miklóst alelnökké, Sándor Jó-
zsefet titkárrá választották. Az utób-
bit a szervezés körül szerzett érdeme-
iért külön is jutalmazták. Az ügyve-
zetésben ezután egy alelnök (ekkori-
ban Haller Károly) helyettesíti a vidé-
ken élő elnököt. Utóbb szakosztályo-
kat is létesítenek: közművelődési,
közgazdasági, irodalmi, székely,
gyűjtő, pénzügyi. A gróf Kuun Géza
vezette irodalmi szakosztály 1888-
ban Erdélyi Irodalmi Társaságként
önállósul.
Az EMKE történetének legdinami-
kusabb fejlődési szakasza az első évti-
zed. Ekkor tölt be igazán történelmi
szerepet, alapszabályai is az ekkori
helyzethez szabottak. Sándor József
pedig teljes lendülettel az egyesület
megerősítésén munkálkodik. Az éven-
kénti közgyűléseket más-más város-
ban tartják, lehetőleg valamilyen helyi
eseményhez kapcsolják, s az egész me-
gye ünnepévé teszik. Az 1887-es köz-
gyűlést Sepsiszentgyörgyön és Előpa-
takon rendezik ipari-mezőgazdasági
kiállítással összekötve, az 1888-ast
Brassóban a Szent István napi ünnep-
ségek jegyében. Ezen választják gróf
Béldi Ákos kolozsvári főispánt alel-
nökké. A két közgyűlés között, 1888.
február 10-én a fővárosi operaházban
EMKE-bált rendeznek, melyen a trón-
örökös főherceg és felesége is megjele-
nik. Ez olyan szenzáció volt, amelyről
minden lap beszámolt, s egyben jelez-
te, hogy a legmagasabb körökben is el-
ismeréssel kezelik az EMKÉ-t.
Az 1889-es szamosújvári közgyű-
lésen jelentik be, hogy Kún Kocsárd
algyógyi kastélyát és 1800 holdas bir-
tokát az EMKÉ-nek ajánlotta fel föld-
művesiskola létesítésére. Ugyancsak
e gyűlésen fogadják el Haller Károly
lemondását az alelnökségről, helyette
Béldi Ákos lesz az ügyvezető. Ezzel a
tényleges vezetés Sándor József kezé-
be összpontosul. Az 1890-es dévai
közgyűlés Sándort élethossziglani fő-
titkárrá választja. 1891 elején az EM-
KE védnöksége alatt megalakul a
népismeretet és turisztikát elősegítő
Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE), s az
algyógyi alapítványi birtokot 40 évre
bérbe adják a magyar államnak, hogy
az létesítsen ott földművesiskolát. Ek-
kor jelenik meg Sándor József szer-
kesztésében egy hézagpótló kiad-
vány: EMKE úti-kalauz Magyaror-
szág erdélyi részébe.
Az 1891-es fürdőügyi kongresz-
szussal összekötött marosvásárhelyi
közgyűlésen Sándor Józsefet tiszteleti
alelnökké választják.
Ez év őszén költözik a
főtitkári hivatal a
Trencsin (most Av-
ram Iancu) tér sarkán
felhúzott kétemeletes
EMKE-palotába. Ezt a
MÁV veszi bérbe 15
évre. Az 1892-es köz-
gyűlésre a fővárosban
kerül sor, Ferenc Jó-
zsef megkoronázásá-
nak negyedszázados
évfordulóját ünnep-
lik. Az 1893-as dési
közgyűlés hoz határo-
zatot az EMKE – Az
egyesület hivatalos ér-
tesítője megindításá-
ról. Ez 1894-1918 kö-
zött jelenik meg Sán-
dor József szerkesztésében, eleinte évi
12, utóbb csak 4 számmal. Az 1894-es
tordai gyűlésen Jósika Miklós születési
centenáriumát ünneplik, s táblával je-
lölik meg szülőházát.
Az első évtizedet lezáró tizedik,
ünnepi közgyűlést 1895. június 4-én
Székelyudvarhelyen tartják. Sándor
József összefoglaló jelentését már elő-
re kinyomatja Visszapillantás az
EMKE alakulása és fejlődése történe-
tére címmel. Ebben büszkén állapítja
meg, hogy kétmillió koronán felüli
vagyonuk évi 125 000 koronás elkölt-
hető jövedelmet biztosít. Erdélyen kí-
vül már Budapesten, Debrecenben,
Aradon és Szentesen is van fiókegye-
sületük.
A következő tizenöt évet a lassú
fejlődés, majd inkább stagnálás jel-
lemzi. Az EMKE igen sokoldalú tevé-
kenységének minden szála Sándor
József kezében fut össze. Mikor őt
1896 őszén Kovásznán szabadelvű
párti programmal képviselővé vá-
lasztják, többen szóvá teszik, hogy
ezután nem fog tudni eleget az egye-
sület ügyeivel foglalkozni.
Az 1896 szeptemberében tartott
millenniumi közgyűlést a közműve-
lődési egyesületek kongresszusával
és kiállításával kapcsolták össze.
Ezen 34 egyesület és 7 irodalmi társa-
ság képviseltette magát. Erre az alka-
lomra jelentette meg Sándor József A
magyar közművelődési egyesületek
című 41 egyesület adatait felsorakoz-
tató füzetét. Az 1897-es kolozsvári
gyűlésen az elhunyt Bethlen Gábor
helyébe Béldi Ákos grófot választot-
ták elnökké, Kuun Gézát pedig a tisz-
teleti elnökök sorába emelték. Némi-
leg kudarcként hat, hogy az EMKE-
palota bérletére vonatkozóan nem si-
kerül a MÁV-val egyezségre jutni,
kénytelenek azt 1906-
ban a MÁV-nak elad-
ni, a főtitkári hivatal
1907 októberében át-
költözik a református
egyház átellenben lé-
vő sarokházába. Az
utolsó vidéki köz-
gyűlést 1908-ban Ma-
rosújváron tartják.
A negyedszáza-
dos jubileumot egy
év késéssel, 1911. szep-
tember 8-án ünneplik
Kolozsvárt a sétatéri
színkörben. Ugyan-
akkor kerül sor az or-
szágos Közművelő-
dési Kongresszusra.
Az elnöki megnyitó
és az üdvözletek u-
tán Sándor János olvassa fel a ne-
gyedszázados működést összefoglaló
jelentését. Az ünnepi alkalomra Sán-
dor összeállít egy 594 lapos albumot
is Az EMKE megalapítása és negyed-
százados működése 1885-1910 cím-
mel. Kétségtelenül mind a kötet,
mind pedig a tükrözött tevékenység
impozáns.
A jubileummal lezárul az egyesü-
let aranykora. Az EMKE elérte azt,
amit célul tűzött ki: mindenekelőtt
megerősítette a szórványban élő ma-
gyarságot, lelassította asszimilálódá-
sát. E kérdéskörre felhívta a közvéle-
mény és a kormány figyelmét. S en-
nek az lett az eredménye, hogy az
1890-es évek végére, különösen a
Bánffy-kormány idején az EMKE cél-
kitűzései a kormánypolitika szintjére
... jubileummal lezá-
rul az egyesület a-
ranykora. Az EMKE
elérte azt, amit célul
tűzött ki: mindenek-
előtt megerősítette a
szórványban élő
magyarságot, lelassí-
totta asszimilálódá-
sát. E kérdéskörre
felhívta a közvéle-
mény és a kormány
figyelmét.
emelkedtek. Úgyhogy az EMKE né-
hány területről visszavonulhatott.
Így 1902-ben kérte iskolái államosítá-
sát. Az ipart is már csak erkölcsileg
igyekezett támogatni: a tiszta ma-
gyar termékek esetében engedélyez-
te az EMKE-védjegy viselését. Elő-
ször a temesvári gyufagyár kapta
meg ezt a jogot 1898-ban.
Ahogy ez már lenni szokott: a dí-
szes jubileum után felszínre kerültek
az ellentétek, belső viszály bénította
meg az EMKÉ-t. Dózsa Endre alis-
pán új irányt javasol az egyesületnek:
főleg közgazdasági és földbirtok-po-
litikai kérdésekkel foglalkozzanak.
Ez Dózsa és Sándor közt személyes-
kedő vitához vezet, mindkét fél tá-
mogatókat keres. Az egyesületen kí-
vül, a sajtóban, röpiratokban is foly-
nak a kölcsönös vádaskodások. Köz-
ben az új alapszabály összeállításán
is dolgoznak, ennek megvitatására
1914 áprilisában rendkívüli közgyű-
lést tartanak. Ezen elfogadják
Szádeczky Lajos javaslatát, s a hiva-
talos elnevezést Erdélyi Magyar Köz-
művelődési Egyesületre változtatják.
A továbbiakban a háború árnyékolja
be az egyesület munkásságát, köz-
gyűlései is el-elmaradnak. Segélyt
nyújtanak a Vörös Kereszt Egyesü-
letnek és a Vörös Félholdnak.
Az 1918-as közhatalom-változást
követően, romániai viszonyok közt az
EMKE tevékenysége jóformán a lét-
küzdelemre korlátozódik. Elnöke,
Béldi Ákos Budapes-
ten maradt, magyar
állampolgárságért
optált, egyetlen mű-
ködő vezetője Sándor
József. Neki most
nagy előnyére válik,
hogy emigráns szülők
gyermekeként Buka-
restben született, s jól
ismeri a román nyel-
vet, mentalitást. 1920
őszéig az ostromálla-
pot minden szervez-
kedést lehetetlenné
tesz. Akkor az Ellen-
zék felelős szerkesz-
tője felveti a gondola-
tot, hogy az EMKE út-
ján kellene megszer-
vezni a magyar társa-
dalmat, idővel repre-
zentatív politikai szervvé, párttá le-
hetne átalakítani. Ez kiváltja a román
sajtó támadását. Sok utánjárással
1921. július 3-ra hívják össze az első
közgyűlést. Ezen Béldi elnök nem je-
lenik meg, utódja személyében sem
sikerül megegyezni. A főtitkár körül
ismét vita bontakozik ki: vállalhat-e
politikai szerepet? Sándor főtitkári je-
lentése felsorolja mindazokat az atro-
citásokat, amelyek az EMKÉ-t és in-
tézményeit, birtokait érték. Részben
módosítják az alapszabályt. Ebben az
egyesület célját így határozzák meg:
„A magyarság közművelődési és köz-
gazdasági megerősítése“. Ekkor jelen-
tik be, hogy Csíktaplocai Lázár László
fejedelmi adományt tett az egyesület
részére, elismerésként örökös tisztele-
ti taggá választják. Új alelnököket és
más tisztségviselőket választanak.
Mint az várható volt, Sándor József
1922-ben a pótválasztásokon Sepsi-
szentgyörgy képviselőjeként bejutott
a román parlamentbe, majd 1926-tól
szenátorrá választották, s 1939-ig tag-
ja maradt a felsőháznak. Sokáig ő volt
az egyetlen magyar, aki a román tör-
vényhozásban fel tudott szólalni. Ez-
zel részben tekintélyt adott az EMKÉ-
nek, másrészt viszont nem tudott ele-
get foglalkozni az egyesület ügyeivel.
Újabb, a tényekkel szembenéző
közgyűlésre 1923. július 15-én kerül
sor. Új elnököt választanak gróf Béldi
Kálmán zsibói nagybirtokos szemé-
lyében, s megpróbálják az alapsza-
bályt módosítani a román elvárások-
nak megfelelően. Ezután éveken át
húzódik az alapszabály jóváhagyása,
hol a törvényszéken, hol pedig a mi-
nisztériumban kötnek bele. Úgy tű-
nik, tudatosan el akarták altatni az e-
gyesületet. Mikor már a magyarság
napirendre tért el-
vesztése felett, 1935
elején a belügymi-
nisztérium váratla-
nul elfogadta a több-
ször is átírt alapsza-
bályt. Az 1935. októ-
ber 17-re összehívott
közgyűlés 17 eszten-
dei tetszhalálnak vet
véget. Ezen tudomá-
sul veszik, hogy az
egyesületnek a hata-
lomváltozáskor 350
millió lejt kitevő va-
gyonából három és
fél milliónyi érték
maradt meg épület-
ben, földben és pénz-
letétben. A magyar
állammal kötött szer-
ződés lejárta után,
1930-ban az algyógyi földművesisko-
la földjeit, épületeit egyszerűen álla-
mosították. Átszervezik a tisztikart, a
létesített ügyvezető alelnöki tisztsé-
get Sándor József kapja. A közgyűlés
jubileumi is lehetett volna, mert fél
százada alapították az egyesületet.
Erről Sándor József a Jó estét 1935 ka-
rácsonyi számában közölt terjedel-
mes visszatekintő cikkében szólt, s
vázolta terveit is. Ezekből azonban
nem lett semmi, mert 1938. február
11-én ostromállapotot rendeltek el az
országban, s rövidesen minden pár-
tot, egyesületet feloszlattak.
Az Észak-Erdélyt újra Magyaror-
szághoz kapcsoló 1940. augusztus
30-i bécsi döntés teljes passzivitásban
találta az EMKÉ-t, a társadalom meg-
feledkezett róla. Egyetlen működő
tisztségviselője, a 90. évéhez közele-
dő Sándor József sem kezdeménye-
zett közgyűlést. Március 15-e köze-
ledtével a Balogh Edgár és Nagy Ist-
ván vezette baloldali erők az ünnep-
ségek megszervezéséhez Sándor Jó-
zsef segítségét kérték. Ő ugyanis a vi-
lágháború előtti Március 15-i Állan-
dó Bizottság elnöke is volt, sőt a bi-
zottság által létrehozott 1848-as Erek-
lyemúzeum ládákba csomagolt tár-
gyait, dokumentumait is ő őrizte.
Sándor lelkesen bekapcsolódott az
ünnepség szervezésébe, s azon a bal-
oldallal szimpatizáló beszédet mon-
dott. E gyűlés nyomán a hatalom is
felfigyelt Sándor Józsefre és az
EMKÉ-re. Június 22-re összehívatták
a közgyűlést. Ezen kiderült, hogy az
egyesület 4 millió 600 ezer lejt kitevő
vagyonának 90%-a Dél-Erdélyben
maradt. Béldi elnök indítványozta,
hogy a sok érdemet szerzett főtitkárt
nyugdíjazzák. Sándor felháborodott
tiltakozása, távozása ellenére meg-
szavazták július 1-jétől történő nyu-
galomba helyezését, s tiszteletbeli el-
nökké választották.
A tényleges átszervezésre a szep-
tember 8-i választmányi ülésen ke-
rült sor. Ezen jelentették be, hogy
Péterfi Dénes unitárius lelkész özve-
gye 60 holdas birtokot hagyott az
EMKÉ-re. Új ügyvezető alelnökül
Szathmáry Lajos jogászt választják,
az adminisztráció élére titkárként
Walter Gyula író-szerkesztőt. Két
szakosztályt létesítenek: a közműve-
lődési osztály elnöke László Dezső
lelkész, titkára Nagy Géza tanár; a
társadalmi és népjóléti osztály élén
Kovrig Béla közgazdászprofesszor és
Jancsó Béla orvos-író áll. Ezt a felállí-
tást az 1941. október 18-i közgyűlés is
jóváhagyja. Itt még két alelnököt vá-
lasztanak Tavaszy Sándor reformá-
tus püspökhelyettes és Bartók Györ-
gy egyetemi rektor személyében. Jó-
váhagyják a módosított alapszabá-
lyokat, melyek rövidesen megkapják
a belügyminiszteri láttamozást. Bein-
dul a tagtoborzás. Az új vezetőség el-
ső kiszállásán Szamosfalvát keresi
civil fórum30
A kultuszminisztéri-
umtól ajándékba
kapott népművelési
szerelvénnyel sorra
járja a falvakat. Ez a
„szerelvény“ egy
autóbusz volt... [...]
A nép a buszt
„meseautónak“
nevezte. Összesen
vagy 70 falu – gyak-
ran szórvány- – ma-
gyarságát rázták fel
ilyen látogatással.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 31
fel, ott ismertetik az egyesület múlt-
ját, célkitűzéseit. Újjáalakítják a Már-
cius 15-i Állandó Bizottságot, mely-
nek díszelnöke lesz Sándor József,
tényleges elnöke Béldi Kálmán, s
tisztikara azonos az EMKÉ-ével. Ők
vállalják az 1942-es március 15-i ün-
nepség megszervezését. Akkora tö-
megeket megmozgató, sok helyszí-
nen zajló ünnepséget sem azelőtt,
sem azóta nem rendeztek ezen a na-
pon. 1942 őszéig az EMKE alig-alig
hallat magáról. Vezetői április elején
felkeresik Csík és Háromszék várme-
gyéket, fiókszervezetek megalakítá-
sát ösztönzik. Júniusban Magyar-
macskáson rendeznek EMKE-napot,
október 11-ére megszervezik a
Kőrösi Csoma Sándor emlékkiállítást
a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban.
1942-re és 1943-ra EMKE- könyvnap-
tárat jelentetnek meg.
Az 1942. november 28-i – az ösz-
szeomlást megelőző utolsó – köz-
gyűlés a lemondott Nagy Géza he-
lyére Unghváry Sándor tanárt vá-
lasztja meg osztálytitkárul. Ő az
egyetlen, aki még életet tud vinni az
egyesületbe. A kultuszminisztérium-
tól ajándékba kapott népművelési
szerelvénnyel sorra járja a falvakat.
Ez a „szerelvény“ egy autóbusz volt,
melybe áramfejlesztőt, nagy hange-
rősítőjű gramofont, valamint filmve-
títőgépet szereltek, s gazdag lemez-
és filmtár járult az akkor modernnek
számító eszközökhöz. A busszal ha-
vonta egy-két faluba kiszálltak EM-
KE-napot tartani. Magukkal vittek
írókat (többnyire a Termés folyóirat
köréből), színészeket, szakelőadókat.
Rendszerint az illető megye elöljáró-
it, politikusait is meghívták e találko-
zókra. Ha az idő lehetővé tette, a sza-
badban vagy az iskola, egyházköz-
ség legnagyobb termében gyűlt össze
a falu magyar lakossága. Egy beveze-
tő köszöntő után népdaléneklés kö-
vetkezett, majd egy társadalmi, nem-
zetpolitikai vonatkozású előadás kö-
vetkezett. Aztán írók olvastak fel
műveikből. Levetítettek egy magyar
játékfilmet, meghallgattak néhány
magyar népzenei hanglemezt. Végül
a helyi képviselő mondott pár köszö-
nő szót. Gyakran megalakították az
EMKE helyi tagozatát, s könyvtárat
kapott az illető helység. A nép a
buszt „meseautónak“ nevezte. Ösz-
szesen vagy 70 falu – gyakran szór-
vány- – magyarságát rázták fel ilyen
látogatással.
Az újabb közhatalomváltozást, a
„felszabadulást“ követően a 91 éves
Sándor József hozzálátott az EMKE
átmentéséhez. 1941. március 15-i sze-
repe, majd félreállíttatása olyan sze-
méllyé tették, akire az új rendszer is
tisztelettel nézhetett. 1944. december
10-re hívott össze újjászervező meg-
beszélést a főtitkári hivatalba, ezen
elítélték a németekkel
eltakarodott fasiszta
vezetőket, s vállalták
a „népi alapon nyug-
vó demokrácia“ szol-
gálatát. Ezek az akkor
kötelező kinyilatkoz-
tatások lehetővé tet-
ték az egyesület utol-
só, december 27-ére
összehívott közgyű-
lésének a megtartását.
Ezen új tisztikart vá-
lasztottak. Az elnök
Sándor József, alelnö-
kök Tavaszy Sándor
és Nagy István lesz-
nek. Az ügyvezető al-
elnöki székbe Aszta-
los Sándort, a főtitká-
riba Kiss Jenőt ültetik.
Három szakosztály-
elnököt is választa-
nak: Balogh Edgár
( k ö z m ű v e l ő d é s i ) ,
Puskás Lajos (társa-
dalmi), Rajthy Tiva-
dar (közgazdasági).
Balogh Edgár mond programbeszé-
det. Könyveket szándékoznak kiad-
ni, népakadémiát indítanak, újjászer-
vezik az 1848-as Ereklyemúzeumot.
Az első „szabad“ március 15-én is
szerephez jut az EMKE: az Egyetemi
Könyvtárban megnyitják az ereklye-
múzeum kiállítását, Sándor József is-
merteti a gyűjtemény történetét. Ek-
kor jelenik meg az egyesület első ki-
adványa is: Erdély szabadságharca
1848-49 a hivatalos iratok és hírlapok
tükrében (szerkesztette Bözödi György).
1945 júniusában meghal Sándor
József, a Farkas utcai templomból ren-
dezett díszes temetésével jóformán az
EMKÉ-t is elparentálják. Még két
könyv jelenik meg égisze alatt: Nagy
István Özönvíz előtt című színdarabja
és az öt egyfelvonásost tartalmazó
Műkedvelők színháza. Csak 1947 ja-
nuárjában veszik elő váratlanul az
EMKÉ-t, melynek már megint csak
egyetlen tisztségviselője működik,
Kiss Jenő főtitkár. Az egyesület sze-
rephez juttatásának fő oka, hogy szét-
szórt vagyonát (néhány épület, földte-
rület) sikerüljön nyilvántartásba ven-
ni, átmenteni a Magyar Népi Szövet-
ség részére. Egy országos könyvtárbi-
zottság létesítését és a népfőiskolai
mozgalom megszervezését bízzák az
egyesületre. Ez utóbbi téren szerény
eredmények is születnek. Aztán 1947
júniusában sajtóhadjárattal megindul
a tisztogatás a magyar intézmények-
ben. Az EMKE megbélyegzését éppen
Balogh Edgárra (Világosság, 1947.
jún. 23.) bízzák, aki –
a demokrácia törek-
véseivel szembenál-
ló levitézlett elemek
– gyülekezetének mi-
nősíti az egyesületet.
Az aznapi Igazság
aláíratlan cikke le is
szögezi: Az EMKÉ-
nek nincs helye a de-
mokratikus Románi-
ában. Ezzel lényegé-
ben kimondták a ha-
lálos ítéletet. 1947.
július 1-jével a főtit-
kár, Kiss Jenő mun-
kaviszonya is meg-
szűnik.
Az EMKE egyik
első betűszavunkká
vált, a XX. század e-
lején már „kultúre-
gyesület“ értelemben
kezdték használni.
Az 1989-es változá-
sok után az erdélyi
magyarság politikai
vezetői méltán talál-
ták időszerűnek a nagy múltú és jó
hangzású EMKE felújítását. Igaz, kis-
sé módosított szerepet juttattak neki:
a romániai magyar közművelődés
ösztönzését és összefogását. Ernyő-
szerű csúcsszerv lett, mely figyeli és
összehangolja az önálló jogi szemé-
lyiséggel rendelkező magyar jellegű
romániai kulturális-irodalmi egyesü-
letek és társaságok munkáját.
Az alakuló közgyűlést a Románi-
ai Magyar Demokrata Szövetség ve-
zetősége 1991. április 20-ra Brassóba
hívta össze. Ezen elfogadták a 34 pa-
ragrafusos alapszabályt, s megvá-
lasztották a vezetőséget: Dávid Gyu-
la – elnök, Sylvester Lajos – ügyve-
zető elnök, Kötő József – főjegyző.
Még négy területi alelnök kijelölésé-
re is sor került. Az egyesületet 1991
júliusában a kolozsvári törvényszék
határozatával sikerült jogi személy-
ként bejegyeztetni. Azóta évenként
közgyűlést tart az EMKE, meghall-
gatja a beszámolókat, megvitatja az
időszerű, felmerülő kérdéseket. 1992
óta ilyenkor osztják ki az egyesület
több mint tíz díját a közművelődés-
ben és művészetekben élenjáró sze-
mélyiségeknek. 1995-ben az egyesü-
let megünnepelte fennállása 110.
évfordulóját, s erre az alkalomra
EMKE 1885-1995 címmel egy, a múl-
Az EMKE egyik első
betűszavunkká vált,
a XX. század elején
már „kultúregyesü-
let“ értelemben
kezdték használni.
Az 1989-es változá-
sok után az erdélyi
magyarság politikai
vezetői méltán talál-
ták időszerűnek a
nagy múltú és jó
hangzású EMKE fel-
újítását. Igaz, kissé
módosított szerepet
juttattak neki: a ro-
mániai magyar köz-
művelődés ösztönzé-
sét és összefogását.
civil fórum32
Művészet a természetben vagy
természet a művészetben?
Mindkét irányból közelíthe-
tünk, hisz az élménygazdag termé-
szetes környezet tág lehetőséget te-
remt a felfedezésre, de ez a fajta ke-
resgélés még nem meríti ki mindazt,
ami az elmúlt tíz év során történt a
Minimum Party alkotótáborban. Több
mindenről szól már a Minimum
Party Társaság kezdeményezése: az
alkotómunka helyszínének egyéni
keresgélésén túl itt a közösségépítés
sajátos formája is megvalósul. A civil
kezdeményezések között egy olyan
speciális helyet foglal el, amely nem
szűkíthető le egyik vagy másik mű-
vészeti ág vagy irányzat, illetve az el-
méletek, a kutatás, a kísérletezés, az
oktatás, az alkotóképesség fejlesztése
vagy a természetvédelem bármelyi-
kére, hanem mindezen területek át-
járhatóságát és összehangolását pró-
bálja megvalósítani az évek során.
A rendkívül asszociatív kontextu-
sokba kerülő alkotótábori résztvevők
évről évre egy bizonyos időre össze-
verődve, a közös alkotófolyamat so-
rán valami olyasmivel találkoznak, a-
mivel a primitív kultúrák közössége:
az ember, a természet és az élő világ-
egyetem egymásra utalt életközössé-
gével. Immár régóta beigazolódott,
hogy a művészet egyik fontos kon-
textusának a természet látszik, kap-
csolódva a civilizáció azon akut kér-
déséhez is, hogy lehet-e még otthona
az embernek a természet, és hogyan.
A művészet úgy találhat otthont a
természetben, ahogy az emberiség-
nek is kéne, hogy a kultúrát és a ter-
mészetet gazdagítsa, a művészeti- és
természetbarát nevelés segítségével.
Létezik egy sokak által használt is-
meretelméleti modell, mely szerint ah-
hoz, hogy megállapíthassuk egy mű-
vészeti kezdeményezés hozott-e gon-
dolatokban vagy művészi eszközök-
ben maradandót, szükséges egy törté-
nelmi távlat, amelynek birtokában
ítélkezhetünk. Az immár tizedik alko-
tótábor szervezésénél tartó Minimum
Party Társaság az utóbbi több mint öt
évben az alkotótábor megszervezése
mellett folyamatosan arra törekedett,
hogy megteremtse az utókor számára
azt a minimális dokumentációt, ami
elengedhetetlen feltétele az utólagos
megítélésnek. Eddig összesen négy
katalógus áll készen, amit kiegészít a
Társaság archívumában felgyűlt gaz-
dag fotó- és filmes dokumentáció, va-
lamint a társaság honlapja.
Köztudott, hogy nagyon is a kez-
deténél tartunk az elmúlt 50 év hazai
művészeti eseményeinek dokumentá-
lása, megfelelő feltérképezése és rend-
szerezése terén. A hiátust tovább nö-
veli ezen művészeti eseményeket
szakszerűen feldolgozó művészettör-
ténészek, kortárs művészetelmélettel
és kritikával foglalkozó szakemberek
hiánya. A Minimum Party tábor meg-
próbálja minden olyan területre kiter-
jeszteni a figyelmet, amely valami-
lyen módon kapcsolódhat az alkotó-
munkához, ám szakszerű művelése
elhanyagolódik, a hivatalos oktatás
nem tér ki rá. Az összművészeti tábor
műhelyeiben folyó alkotómunka mel-
lett oktató/nevelő tevékenységre is
sor kerül az úgynevezett szakmai fó-
rum keretében, ahol a legaktuálisabb
művészetelméleti és kritikai kérdések
is terítékre kerülnek. Lényeges szem-
pont itt az, hogy a művészetet befoga-
dó közönség alakítására is hangsúly
tevődik, ami egyedivé teszi ezt a kez-
deményezést. Nem elegendő ugyanis
az alkotó tevékenység felkarolása, ez-
zel karöltve kell haladjon a befogadók
esztétikai és médiaművészeti tájéko-
zottságának alakítása. Az 1996-os tá-
bor vizuális műhelyének vezetője,
Újvárossy László képzőművész a tá-
bor érdekességének azt tartotta, hogy
nemcsak képzőművészek vesznek
részt, hanem különféle fakultásokról
jönnek a diákok. Az eltérő érdeklődé-
sű tábori résztvevők új előadásfor-
mákkal, más-más alkotói attitűddel és
a természet adta, minimális eszköz-
használattal találkozhatnak.
A táborok meghirdetésére, a pla-
kátok elkészítésére kezdettől fogva
külön gondot fordítanak a szervezők.
Az évek során sajátos arculatú plaká-
tat és a jelent bemutató emlékfüzetet
jelentetett meg.
Legutóbb az 1999. november 27-i
közgyűlésen került sor az EMKE-
vezetőség megújítására és az alapsza-
bály módosítására. Dávid Gyula –
tiszteletbeli elnöki címmel kitüntetve
– visszavonult az egyesület éléről. El-
nökké Kötő Józsefet, ügyvezető alel-
nökké Sebesi Karen Attilát, titkárrá
Dáné Tibor Kálmánt választották. Ti-
zenkét bel- és külföldi személyt tisz-
teleti tagságra méltattak. Jelenleg az
EMKE több mint száz önálló szak-
mai, tudományos és közművelődési
egyesületet tömörít, emlékházakat,
könyvtárakat, magyar művelődési
központokat működtet.
Dr. Gaal György
Kelemen Lajos Műemlékvédő
Társaság – elnök
A mûvészet helyszíne tizedszerre is
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 33
1A Minimum Party Társaság arculattervezője 1996 óta Molnár István fizikus és amatőr grafikus, ő készítette mindeddig a plakátokat, szórólapokat
és a katalógusokat.
2A Minimum Party Társaság KIÁLTVÁNYA
1. A művészet, hasonlóan a tudományhoz az emberi alkotókészségből ered és ugyanebből táplálkozik.
2. Definíció: Műnek nevezzük az olyan alkotottat, ami által a művészet megvalósul, és ami tárgyát, célját, értelmét vagy egyszerűen csak
lehetőségét képezi a művészetnek.
3. Mivelhogy a fenti meghatározás nem dönti el, milyen műben valósul meg a művészet, a Minimum Party Társaság az értékhierarchiák közös
elemének az alkotófolyamatot tartja, és a hangsúlyt is erre helyezi.
4. Táborunk az a hely, ahol nem a művészetet próbáljuk meghatározni, nem a Művet próbáljuk létrehozni, hanem ahol a létrehozást (alkotást)
próbáljuk tetten érni.
5. A Minimum Party alkotótábor magát az alkotótábor fogalmát értelmezi újra. (Közzétéve a Minimum Party táborok katalógus 8. oldalán;
Kolozsvár, 2000.)
tokon, szórólapokon, illetve honla-
pon (www.minimumparty.cjb.net)
folyt a népszerűsítés. Kezdetben a
konstruktivista ábrázolásmód és a
mértani figurák a grafikai elemek já-
téka volt jellemző, ahol minden sza-
bályosságra utaló részt valamilyen
módon megtör egy játékos elem, egy-
egy vonaltörés, ami talán utalás a tá-
bor hangulatára is. Mostanára már
konceptuálisabb arculat jellemzi a
Minimum Party rendezvényeit. A tá-
bori reklámnál, a plakátoknál marad-
va, érdemes elidőzni az 1998-as pél-
dáknál. Ezek technikai és nyelvi esz-
köztára az előző év plakát-koncepció-
jától teljesen eltérő. E példák ugyan-
akkor arra engednek következtetni,
hogy a Minimum Party alkotótábo-
rok reklámjai az itt megvalósuló mű-
vészet részeként tekinthetők, és a pla-
kátkészítés is a kísérletezés részének
tekinthető.1
A reklámoldalak, avagy a
Minimum Party-plakátok gazdag
technikai és nyelvi eszköztára a tábo-
ri hangulat felidézését szolgálja. A
képkollázsoknak, a számítógépes kép-
feldolgozásnak vagy számítógépes
formaalkotásának, a szlogen-költé-
szetnek, az eredeti környezetükből
kiragadott szövegrészek, a betű-for-
mai ötletek kimeríthetetlen tárházá-
nak szerencsés találkozásai ezek a
plakátok. Egyik legjellemzőbb példa
a 2000 évi alkotótábort dokumentáló
katalógusban megjelent Play it again
Sam, amely a Minimum Party alkotó-
tábor zeneműhelyének egyik pillana-
tát ragadta ki, s az improvizatív zenét
játszók felnagyításán túl, a sötét hát-
térben a még inkább felnagyított szö-
veggel (egy filmklasszikusbeli idé-
zet), az előtér természeti környezete a
háttér mesterséges atmoszférájával
szemben – megannyi alkotói parado-
xon felállításainak kísérlete.
Egy civil kezdeményezésnél, fő-
ként ha az művészeti célok megvalósí-
tására törekszik, igen fontos szerepe
van a reklámok kivitelezésének. A Mi-
nimum Party-rendezvényeket hirdető
plakátok és katalógus-illusztrációk
képszerkesztésére sok esetben a kol-
lázs-technika volt jellemző. Az első 50
oldalas fekete-fehér nyomtatásban ki-
adott katalógus kétharmada képoldal,
amelyek a különféle műhelyek rek-
lámjai, azzal a jól meghatározott céllal,
hogy a tábori műhelyek létét hirdes-
sék. E katalógusban jelent meg a Mini-
mum Party Társaság Kiáltványa2, egy
a művészettel, művel, az alkotással és
az alkotótáborral kapcsolatos állásfog-
lalás öt pontban. Amint e Kiáltvány is
hangsúlyozza, a Minimum Party Tár-
saság számára mindinkább fontossá
vált a művészi tevé-
kenység/alkotás köz-
ponti helye. A problé-
ma elsőként úgy tevő-
dött fel, hogy próbál-
ták meghatározni a
tábor jellegét, azt a
vonást, amely meg-
különbözteti a Mini-
mum Party-t más ha-
sonló felállású tábo-
roktól. Az egyik lehet-
séges válasz szinte
egyértelműnek tűnik:
összművészeti jellege.
A kezdeti években
sok esetben az egy-
más mellett, egymás-
sal párhuzamosan
működő műhelyek-
nek meglett volna a
lehetőségük több kö-
zös produkció létre-
hozására, ez nem
mindig valósult meg,
és így – néhány pél-
dától eltekintve – az
összművészeti kísér-
let csupán szervezői szándék maradt.
E probléma tudatosítása a táborszer-
vezőket arra késztette, hogy teljesen
újragondolják az alkotótábor megszer-
vezésének kritériumait. A 2000–2004
évi példákat tekintve elmondható,
hogy bár a különféle művészeti ágaza-
tokban induló műhelyek külön-külön
működtek, a műhelyek közötti együtt-
működésre több kísérlet történt: a ze-
nészek együttműködtek a mozgás-
színház műhellyel, és képzőművészek
készítették a közös produkció díszle-
tét. 2001-ben és 2002-ben a fotó és a kí-
sérleti színház műhely működött
együtt, olyan multimédia-munkát
hozva létre, amelyhez rövidfilm is tar-
tozott, s ebbe a rövidfilmbe beépítet-
ték a tábor területén fellelhető képző-
művészeti alkotásokat is. 2003–2004-
ben már a filmes kísérletek felé toló-
dott el az érdeklődés, és az itt születő
kísérleti filmek már igazi össz-
művészeti produkciókként is kezelhe-
tők, ami arra enged következtetni,
hogy ezzel még továbbra is érdemes
kísérletezni.
Ha a tábort más
alkotótáborokkal pró-
báljuk összevetni, leg-
először az derül ki,
hogy nem sok példát
találunk összművé-
szeti alkotótáborra. A
Minimum Party tá-
borokhoz legköze-
lebb azok a képzőmű-
vészeti alkotótáborok
kerülnek, amelyeket
világszerte szervez-
nek natur art vagy
installáció műfajok-
ban. Lehetetlen lenne
ezek mindenikét itt
felsorolni, analógia-
ként csupán egy kö-
zelibb, magyarországi
rendezvényt említek.
A budapesti MAMŰ
Társaság és a Túlsó
P'art Csoport Tihany-
ban évente megszer-
vezi a Túlsó P'art ne-
vű nemzetközi alko-
tótábort. Keretében
különböző karakterű művészek dol-
goznak együtt azért, hogy a közös ki-
állítás lehetősége dinamikus formát
teremtsen számukra ahhoz, hogy be-
mutassák kortárs művészettel kap-
csolatos állásfoglalásukat. Az utóbbi
években tárlataikon a művészek kü-
lönböző médiumokat használtak, jel-
lemző volt rájuk a szándék, hogy a
műalkotás fogalmának kiterjesztését
is lehetővé tegyék kísérleti megnyil-
vánulásokkal. Így gyakoriak voltak az
installációk és performance-ok, ame-
lyek élő „térként“ és „képként“ be-
szélnek a művészet mibenlétéről. Az
eltérő médiumhasználattal való kísér-
A civil kezdeménye-
zések között egy o-
lyan speciális helyet
foglal el, amely nem
szűkíthető le egyik
vagy másik művé-
szeti ág vagy irány-
zat, illetve az elmé-
letek, a kutatás, a kí-
sérletezés, az okta-
tás, az alkotóképes-
ség fejlesztése vagy
a természetvédelem
bármelyikére, ha-
nem mindezen terü-
letek átjárhatóságát
és összehangolását
próbálja megvalósí-
tani az évek során.
civil fórum34
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
letezés közös a két alkotótáborban, s e
törekvések alapján a Túlsó P'art-ot a
Minimum Party analógiájának tekint-
hetjük, mégis a magyarországi példa
különbözik az erdélyitől, mivel a Mi-
nimum Party táborokban a kísérlete-
zés a képzőművészeteken kívül a ze-
ne, a színház, a fotó, a film, sőt újab-
ban még az irodalom, a filozófia és a
kritika területein is folyik.
Több művészeti ágazatot felölelő
rendezvények, fesztiválok még vol-
tak és vannak. A Szent Anna-tónál
szervezett Ann Art fesztivál a képző-
művészek mellett a zenészeket és a
kísérleti színház képviselőit is szíve-
sen látta. A győri Mediawave vagy a
marosvásárhelyi Alter-Native film-
fesztiválok, az egyre népszerűbb Mű-
vészetek Völgyében zajló találkozók,
illetve a kolozsvári Tranzit Házban
sorra kerülő rendezvények szintén
összművészeti jellegűek, ugyanis a
filmes programokat koncertek és ki-
állítások egészítik ki. A pécsi Közelí-
tés Művészeti Egyesület Ét-vágy kor-
társ művészeti rendezvények nem-
zetközi gasztronómiai és összművé-
szeti fesztivált szervez. E program
célja is – akár a Minimum Party alko-
tótáboroké – alapvetően a következő
felismerésből táplálkozik: a kortárs
művészetet a közönség nagy része ér-
tetlenül, olykor idegenkedéssel fo-
gadja, az emberek nem járnak kiállí-
tásokra, nem igénylik, és főként nem
érthetik a modernitás hagyományai-
ból eredeztethető kortárs művészetet.
Mindeme példák esetében azonban a
művészek egy már előzetesen elké-
szült művet, projektet állítanak ki
vagy mutatnak be, ezért e rendezvé-
nyek megmaradnak a fesztivál-jelleg-
nél. Összművészeti alkotótáborra
azonban nem található egyetlen ana-
lógia sem a környékünkön.
Azon túl, hogy egymás mellett
több különböző típusú művészet
(művészeti ág, műfaj) képviselteti
magát, szükségessé vált az is, hogy
éppen erre a mindenféleségre álljon
itt egy motiváció. Ily módon vált fon-
tossá, hogy a tábor helyszínén és ide-
jén felmutatható legyen az eltérő he-
lyekről érkező értékrendek és tren-
dek közös nevezője. Ez a közös neve-
ző lett tehát az alkotás, pontosabban
az alkotás folyamatának/történésé-
nek immanens értékként, sőt alapér-
tékként való fel- és elismerése, és erre
tevődik a hangsúly az említett Minim
Party Kiáltványban is. A táborok
után fennmaradó dokumentáción, a
„tárgyi emlékeztetőkön“ túl tehát
maga az alkotás folyamata az, ami
kutatási témává válhat, ez kerül elő-
térbe. E folyamat több szinten és több
szempontból való áttekintését tette
céljává a Minimum Party Társaság a
fenti kiáltvánnyal, az évente meg-
szervezett alkotótáborral, illetve az
ezt ismertető katalógusokkal.
2000 óta a Minimum Party Társa-
ságot hivatalosan bejegyezték, mint
művészeti célokkal működő egyesü-
letet. A szervezők a fenti kiáltvány
megfogalmazásán kívül ezúttal a be-
jegyzéshez szükséges alapító okirat-
ban céljaikat is meg kellett fogalmaz-
zák. Ezek a következők: a kortárs mű-
vészetekkel foglakozó fiatal művé-
szek érdekeinek támogatása, egy fó-
rum létrehozása az alternatív, akadé-
mikustól eltérő, kísérleti jellegű
összművészeti próbálkozások meg-
valósítására, az erdélyi kortárs művé-
szek közösségének kialakításához,
művészcsoportok alakulásához való
hozzájárulás, és az erdélyi kortárs
művészeti értékek népszerűsítése az
ország határain túl.
A művészetre vonatkozó hazai in-
formációhiány következménye az a
tény, hogy a művészi tevékenység a
köztudatban a szakirányú végzett-
séggel rendelkezők kiváltsága. Ezzel
szemben a Minimum Party Társaság
a fenti célok értelmében, olyan művé-
szeti, kísérletező fórumokat próbál
létrehozni, amelyekben az intézmé-
nyes keretekből kiszoruló művészeti
megnyilvánulások is teret kapnak.
Ugyanakkor, amint a fenti, gyakorla-
ti célokból kitűnik, a Minimum Party
Társaság olyan művészeti igényeket
próbál kialakítani és kielégíteni, ame-
lyek a nagyvilág művészeti mozgal-
maihoz való felzárkózást, bekapcso-
lódást is elősegítik. Azzal, hogy a Mi-
nimum Party Társaság az alkotótá-
borban vállalkozik a művészi értékek
hazai felkutatására, a kreatív munka
ösztönzésére, és az alkotók kataló-
gusban történő bemutatására, nem-
csak az erdélyi közösség számára
fontos, hanem a világ művészeti tér-
képén is értékes színfolttá válhat a
külföldi (nem magyar ajkú) tábori
résztvevők révén.
Végezetül összegezném azokat a
legfőbb vonásokat, amelyek a Mini-
mum Party alkotótáborokban folyó
kísérletező alkotó tevékenységet jel-
lemzik:
– improvizatív játékosság,
– humorosság, a meditativitás, prob-
lémaérzékenység,
– a természeti környezet beépítése az
alkotásokba,
– a különféle művészeti ágazatok és
műfajok szinkretizmusa,
– a kreativitás felértékelése,
– interdiszciplináris és interetnikus jelleg.
A Minimum Party Társaság az össz-
művészetben találta meg szellemi
mozgásterét, és nyitott mindennemű
művészeti elképzelésre. Történik ez
főként azért, mert a kísérletező atti-
tűd a művészetben nem szűkíthető le
egyetlen stílusirányra vagy művésze-
ti ágazatra. Ezen kívül a Minimum
Party alkotótáborokban elmosódnak
a művészek és nem-művészek közöt-
ti határok is. Anch'io sono pittore! (Én
is művész vagyok!) – jelige hirdeti a
tizedik alkotótábort, azt a rendez-
vényt, amely Romániában egyedülál-
ló módon, és 1996 óta folyamatosan
felvállal egy sajátos kulturális irány-
elvet: a művészet helyszínének a civi-
lizációtól távol eső természetben való
kijelölését.
Lőrincz Ildikó
Minimum Party Társaság
– rendezvényszervező
e-mail: [email protected]
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 35
AGaál Mózes Közművelődési
Egyesület 1990-ben alakult,
névadójának szellemében tö-
rekszik kifejteni tevékenységét: „A
nemes és önképző munkában egy-
máshoz szokott baráti frigyben
együtt felserdült ifjúság az a funda-
mentum, melyre egy-egy nemzet jö-
vendőjét fel lehet építeni“. Ezt a gon-
dolatot tűzte zászlajára az Egyesület
célkitűzéseinek alapszabályzatba
foglalásakor. Ezek a következők:
nemzeti kultúránk fejlesztése, hagyo-
mányaink újjáélesztése és ápolása,
tárgyi emlékeink gyűjtése, megőrzése
és helyreállítása, műemlékvédelem.
Egyesületünk tiszteletbeli elnöke
a Kolozsváron élő dr. Egyed Ákos
akadémikus-történész, tiszteletbeli
alelnöke pedig a baróti származású,
jelenleg Budapesten élő Kászoni Zol-
tán biológus.
Egyesületünk 1992 novemberében
első ízben szervezte meg (a baróti Mű-
velődési Házzal közösen) az Erdővi-
déki Közművelődési Napokat, ez az-
óta is az egyesület évente ismétlődő
legrangosabb rendezvényének számít.
Az időközben megalakult szak-
osztályok (művészeti, könyvtár, tör-
ténettudományi, népfőiskolai, ifjúsá-
gi) előadásokat, vitadélutánokat, könyv-
bemutatókat, kiállításokat, kirándu-
lásokat, bálokat szerveztek az érdek-
lődőknek. Az 1996-os év folyamán a
népfőiskolai szakosztály a honfogla-
lás 1100. évfordulója tiszteletére elő-
adássorozatot jelentkezett.
Az egyesület keretében működik
a Kájoni Consort régizene-együttes,
amely felvállalta a reneszánsz zene-
kultúra terjesztését. Ebből a meggon-
dolásból szervezte meg 1995-ben a
Reneszánsz Napok című rendez-
vény-sorozatot is, amelynek kereté-
ben tudományos előadásokra, hang-
versenyekre, színházi előadásra és re-
neszánsz táncházra került sor. Az
együttes közel 200 alkalommal képvi-
selte a várost hazai és külföldi kon-
certek, turnék, rendezvények, régize-
ne-fesztiválok alkalmával.
Szintén az egyesülethez tartozik a
Rozmaring kórus, amely a 130 éves
baróti dalárdamozgalom zászlóvivője.
A kórus rendszeresen vesz részt kó-
rustalálkozókon, valamint számos fel-
lépése volt úgy itthon, mint külföldön.
Az egyesület kezdeményezésére
került megrendezésre 1994-ben és
1999-ben Barót első írásos említésé-
nek 770., illetve 775. évfordulója, ame-
lyet az egyesület a helyi önkormány-
zattal, valamint a város fontosabb
közintézményeivel karöltve szerve-
zett meg. A 775. évforduló jegyében
adtuk közre az Adalékok Barót törté-
netéhez című tanulmánykötetet,
melyben olyan neves szerzők írásait
közli, mint Egyed Ákos, Hermann
Róbert, Ferenczi István, Egyed Emese
és mások.
2000 nyarán a népfőiskola szak-
osztály – a városi Művelődési Házzal
közösen – tábort szervezett színját-
szók számára, amit 2001-ben, 2003-
ban és 2004-ben megismételt. 2001-
ben megszervezte a Cimborák kéz-
művestáborát.
2000 szeptemberében az egyesület
társszervezője volt az első alkalom-
mal megrendezett Barót Napoknak.
Ebből az alkalomból bemutattuk a
háromhavonta megjelenő Erdővidéki
Lapok című helytörténeti, helyrajzi és
néprajzi folyóirat első számát. Azóta
tizenhét lapszám jelent meg.
2000 novemberében – a magyar ál-
lamalapítás millenniumának jegyé-
ben – első ízben erdővidéki falvakban
működő civil szervezetekkel, ponto-
sabban a nagybaconi Benedek Elek
Művelődési Egyesülettel és a nagyaj-
tai Kriza János Alapítvánnyal karölt-
ve szervezte meg a
VIII. Erdővidéki Köz-
művelődési Napokat,
amelynek alkalmával
nemcsak Baróton, ha-
nem az említett fal-
vakban is sor került
rendezvényekre. Ez a
kezdeményezés oly
sikeresnek bizonyult,
hogy 2001-ben öt,
2002-ben, 2003-ban
hat, 2004-ben pedig
már tíz erdővidéki te-
lepülésen zajlottak a
Napok rendezvényei.
Az egyesület a Románia és Ma-
gyarország államközi műemlékfel-
újító egyezménye révén a magyar ál-
lamtól kapott támogatás segítségével
a 2000. év folyamán elkészíttette a
bodvaji vashámor felújításának ter-
vét, valamint felvállalta a kivitelezés-
sel kapcsolatos ügyek lebonyolítását
is. (Ebben a vashámorban öntötte Gá-
bor Áron 1848-ban a Háromszék ön-
védelmi harcának első két ágyúját.)
2002 májusában az egyesület Kos-
suth Lajos születésének 200. évfordu-
lója alkalmából Barót főterén álló
egykori Korona Szálló falán emlék-
táblát leplezett le, és rangos előadók
(Dr. Egyed Ákos kolozsvári törté-
nész, Dr. Csikány Tamás budapesti
történész és Kónya Ádám sepsiszent-
györgyi ny. múzeumigazgató) rész-
vételével tudományos ülésszak kere-
tében emlékezett meg a nagy állam-
férfi életéről és munkásságáról. A
konferencia anyagát közzétettük az
Erdővidéki Történeti és Természettu-
dományi Tár első kötetében, mely
egyben egy tudományos periodika-
sorozat első kötete. A második kötet
jelenleg sajtó alatt van, Máthé János:
A magyarhermányi református egy-
házközség története című művét tar-
talmazza.
Az egyesületnek (több év próbál-
kozás után) sikerült elnyernie az Ily-
lyés Közalapítványhoz benyújtott pá-
lyázat során egy jelentősebb összeget,
amelyből megvásárolta a Baróti Sza-
bó Dávid szülőháza helyén épült in-
gatlant az Erdővidék Múzeum meg-
alapítása céljából. Ezt követően a sep-
siszentgyörgyi Székely Nemzeti Mú-
zeum – Kovászna megye tanácsának
támogatásával – meg-
vásárolta az ingatlan-
hoz tartozó telket. Az
említett intézmény,
valamint Barót város
tanácsa és a Gaál Mó-
zes Közművelődési
Egyesület között lét-
rejött szerződés értel-
mében a szerződő fe-
lek közösen fogják
felújítani, majd mű-
ködtetni az alakuló-
ban levő múzeumot.
Az egyesület jelenle-
gi legfőbb célja tehát
az Erdővidék Múzeum megalapítása,
amely részben utóda lesz a '80-as
években működött baróti helytörté-
neti múzeumnak.
Egyesületünk 2004-ben házigaz-
dája volt a nagy hagyományokkal
Az egyesület jelen-
legi legfőbb célja
tehát az Erdővidék
Múzeum megalapí-
tása, amely részben
utóda lesz a '80-as
években működött
baróti helytörténeti
múzeumnak.
A közösség, a kultúra szolgálatában
Erdõvidéken
civil fórum36
Anya, apa és sok gyermek. Ez
esetben négy leánygyermek.
Ennyi kellett az Artera Alapít-
vány létrehozásához. Na meg egy kis
kultúraéhség és némi vállalkozó szel-
lem. A rendszerváltás után tíz évvel –
amikor a demokráciát még nem értő
tömegek jócskán belefáradtak a pénz-
hajszába – érezte úgy a székelyud-
varhelyi Lőrinc család, hogy tenni
kell valamit a valódi értékekért is.
Azt is mondhatnánk, e néhány év
alatt a cél érdekében létrehozott
Artera Alapítvány átértékelte, helye-
sebben újraértékelte a család fogal-
mát. Úgy ápolja az erdélyi népművé-
szet és a sajátos mesterségek hagyo-
mányait, hogy közben az időhiánnyal
küszködő, az egymásra figyelésről
már-már megfeledkező családok tag-
jait egymás mellé tereli, közös játékra
ösztönzi. Saját példájukkal állítanak
mintát elénk: a határon innen és túl
szétszórtan élő nagycsalád apraja-
nagyja nyaranta összegyűl, és együtt
végzi a szervezés sokszor emberfelet-
tinek tűnő munkáját. Rendezvényei-
ken valóban a nagymamától tanul a
kisunoka: együtt alkot, együtt táncol
és énekel a hajlott korú, háborút látott
ember a mindenre kíváncsi kisóvo-
dással. Az Artera így ünnepi játékok,
alkotótáborok, sokadalmak szervezé-
sével népszerűsíti elődeink értékeit,
és új tehetségek felkutatásával bizto-
sítja ezek folytonosságát.
Az Artera egyetlen évszakban sem
pihen. Virágvasárnapkor az Artera Ház
a húsvéti néphagyományok színteré-
vé válik azzal a céllal, hogy az idelá-
togatók a húsvéti ünnepek előtti ké-
szülődést néphagyományaink tárhá-
zával gazdagítsák, hogy felidézzék és
megteremtsék az ünnep sajátos han-
gulatát. Játékos népművészeti-előa-
dóművészeti alkotótábor várja Máré-
falván, a székelykapuk otthonában a
kicsiket-nagyokat, főként a családo-
kat, akik itt beavatást nyerhetnek a
hagyományos mesterségek titkaiba,
lehetőség van színjátszásra, sütés-fő-
zésre, vetélkedőkre és főként kirán-
dulásokra. A falusi gyerekekkel való
közös táborozás megmutatja a gyere-
keknek, hogyan lehet tanulva játszani
és játszva tanulni, nagymértékben
hozzájárul a gyerekek szépérzékének
fejlesztéséhez, erősíti kézügyességü-
ket, önbizalmukat. Ráébreszti a gye-
rekeket és szülőket egyaránt, hogy
rendelkező Erdélyi Múzeum Egyesü-
let Történettudományi Szakosztálya
vándorgyűlésének, mely rendezvé-
nyen tizennégy jeles szakember vett
részt előadásával.
2005 elejétől www.erdovidek.ro
címmel honlapot indítottunk, mely-
nek segítségével törekszünk bemu-
tatni Erdővidéket a
nagyvilág számára a
világhálón. Akciónk
mottója: Ablak Erdő-
vidékre.
A Gaál Mózes Köz-
művelődési Egyesü-
let mindezen tevé-
kenysége 15 évi mun-
ka eredménye, és cé-
lunk továbbra is az,
hogy töretlenül foly-
tassuk a megkezdett
és egyre sokrétűbbé
váló munkát. Az el-
múlt időszakban rend-
kívül sok akadályba ütközött az egye-
sület, ami persze nem csak a mi egye-
sületünk nehézsége, hanem az egész
romániai civil társadalomra jellemző.
Mindeddig a tevékenységünkhöz
szükséges anyagiakat pályázatok út-
ján sikerült összegyűjtenünk, továbbá
támogatók segítségét is igénybe vet-
tük. Bár kisebb arányú összeget jelent,
de legalább annyira fontos a tagdíjak-
ból származó bevétel is.
Tizenötéves tapasztalatunk, hogy
több programot partnerek bevonásá-
val sokkal hatékonyabban le tudunk
bonyolítani, mint egymagunkban.
Éveken keresztül a baróti Művelődési
Házzal közösen szerveztük az Erdővi-
déki Közművelődési Napokat. A Mű-
velődési Ház biztosította az infrast-
ruktúrát, az egyesület pedig megpá-
lyázta a szükséges összegeket a ren-
dezvény lebonyolítá-
sára. Erdővidék Mú-
zeumának létrehozá-
sa érdekében példaér-
tékű partneri szerző-
dést sikerült létrehoz-
nunk a sepsiszent-
györgyi Székely Nem-
zeti Múzeum, a baróti
önkormányzat és az
egyesület között. A
szerződés értelmében
a három fél közösen
hozza létre és tartja
fenn az intézményt.
Idén a Kovászna Me-
gyei Művelődési Központtal partner-
ségben sikerült megszervezni a há-
romszéki „Művelődési szakemberek
képzése“ tanfolyamot. Úgy vélem,
mindez igazolja, hogy mennyire fon-
tos különféle programok és projektek
megszervezése érdekében a partneri
viszony kialakítása.
Mindig arra törekedtünk, hogy
hozzájáruljunk a helyi igények kielé-
gítéséhez, ugyanakkor tevékenysé-
günk népfőiskola jellegű, nevelő
szándékú, ízlésformáló is. Fontos a
tudományművelés és az ismeretter-
jesztés, mely kiadványaink és rendez-
vényeink révén egyaránt megvalósul.
Tudatában vagyunk annak is, hogy
az ilyen jellegű munka többszörösére
volna szükség Erdővidéken, ehhez
azonban megfelelő infrastruktúrára
és fizetett alkalmazottakra volna
szükséges, hisz ingyenesen, szabad-
időben végezve nem lehet hatéko-
nyabb munkát végezni. Munka pedig
volna bőven. Úgy gondoljuk, hogy
Erdővidék kultúrájának tolmácsolá-
sával hozzájárulhatunk a vidék gaz-
dasági felemelkedéséhez, főleg a tu-
rizmus fejlődése okán. A bodvaji vas-
hámor felújítása, az Erdővidék Múze-
um megalapítása és kiadványaink
egyaránt ezt szolgálják.
Idén egyesületünk megalakulásá-
nak 15. éves évfordulóját ünnepeljük.
Az ünnep egyben a számadás ideje is
kell legyen, továbbá mérlegelnünk
kell, hogy meg tudunk-e felelni a vál-
tozó világ követelményeinek. Az eu-
rópai uniós csatlakozás küszöbén or-
szágunkban is átértékelődnek a civil
szervezetek, az ezzel járó lehetősége-
ket és buktatókat mindannyian meg
kell tanulnunk, hogy munkánkat to-
vább folytathassunk.
Demeter László
Gaál Mózes Közművelődési
Egyesület – ügyvezető igazgató
e-mail: [email protected]
Mindig arra töre-
kedtünk, hogy hoz-
zájáruljunk a helyi
igények kielégítésé-
hez, ugyanakkor te-
vékenységünk nép-
főiskola jellegű, ne-
velő szándékú, ízlés-
formáló is.
Artera – a valódi értékeinkért
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 37
egy darabka fából vagy kőből, kis
kézügyességgel és fantáziával el lehet
készíteni, amit csak megálmodik az
ember. Itt mindenki
elfelejtheti a televízi-
ót, a videojátékokat,
az elektromos mű-
anyag játékokat, és
megtanulhat egymás-
sal játszani.
Az Artera Alapít-
vány legfontosabb ren-
dezvénye a Székely-
udvarhelyi Ünnepi
Játékok programsoro-
zat, melynek időtarta-
ma hét nap, helyszíne
pedig Székelyudvar-
hely és környéke, e-
zen belül a város és
környéke kulturális,
valamint turisztikai
szempontból kulcsfon-
tosságú helyei: Szé-
kely Támadt Vár, Jé-
zus Szíve Kápolna,
belső udvarok, terek,
múzeumok, képtárak.
Tematikus napok strukturálják a ren-
dezvényt, melynek összeállításában
regionális és műfaji sokszínűségre tö-
rekednek a szervezők: képzőművésze-
ti, színházi, irodalmi, táncművészeti
műsorok fognak zajlani a város külön-
böző pontjain. A program összeállítása
azt az igyekezetet tükrözi, hogy a ren-
dezvény egyrészt az erdélyi magyar
kultúra reprezentatív fórumaként je-
lenjék meg, másrészt pedig a régió más
nemzetiségei kulturális értékeinek
népszerűsítésére is vállalkozik. A ren-
dezvény lehetőséget ad a helyi alkotó-
nak és előadóművésznek a bemutatko-
zásra, ugyanakkor az udvarhelyi és a
vidéki közönségnek, hogy számos
nemzetközi vagy országos hírnevű
művészt megismerhessen.
Az Ünnepi Játékok egyik fő ren-
dezvénye a Míves Emberek Sokadal-
ma, egy népművészeti mesterség-be-
mutatóval egybekötött vásár. A régi
kézműves-mesterségek munkamód-
szereikben és technikájukban sok
olyan mozzanatot tartalmaznak, a-
melyek aktuálisak egy olyan világ-
ban, amely újra érdeklődéssel fordul
minden felé, ami természetes. Éppen
ezért nagyon fontos szempont e soka-
dalom szervezésében, hogy az érdek-
lődők megismerkedjenek vidékünk
kézműves mesterembereivel, kultu-
rális értékeivel.
A színjátszás támogatása a széke-
lyudvarhelyi Artera Alapítvány e-
gyik fontos tevékenységi területe: a
Míves Emberek Sokadalma keretén
belül évről évre megrendezik „A Szí-
nészet is Mesterség“ vetélkedőt,
amely jelenleg Erdélyben az egyetlen
olyan fórum, ahol fia-
tal pályakezdők be-
mutathatják tudásu-
kat a közönségnek és
a szakmának.
A kommunista dik-
tatúra, amely a közös-
ségek szétverésén fá-
radozott Máréfalvára
is rányomta bélyegét.
Az Artera Alapítvány
felmérte a közösségi
élet erősítésének, a las-
san feledésbe merülő
népszokások feleleve-
nítésének fontosságát.
Munkájával nagymér-
tékben hozzájárult a
falu gazdasági fellen-
dítéséhez is, hiszen
napjainkban a nép-
művészeti értékek, a
hagyományos életvi-
tel turistacsalogatóvá
vált. Az alapítvány a
Miraculum 2004 program keretében
közösen eltöltött ünnepnapokkal és
közös foglalkozásokkal próbálta erősí-
teni a faluközösséget. A késő őszi és té-
li estéken kukoricafosztásra, fonóba
hívta a falu népét. Az advent és a kará-
csony időszaka kántálással és a nép-
szokások felelevenítésével telt, majd a
téli ünnepkör záróren-
dezvényeként farsan-
gi bálon mulathatott a
falu apraja-nagyja.
Az Artera Alapít-
vány a néprajzi, mű-
velődési, turisztikai-
gazdasági szempont-
ok elemzéséből kiin-
dulva arra a követ-
keztetésre jutott, hogy
szükség van egy ed-
dig még előzmény
nélküli hagyomány-
őrző előadásra, a-
mely bemutatja a táj
és embere lelkületét,
ugyanakkor izgalmas
és szórakoztató is. Így
született meg a csoda:
a Máréfalvi Miráku-
lum. Erdély a tájai és
emberei által, a múlt
és a jelen sajátos ötvö-
ződésével Európában
mindmáig szinte e-
gyedülálló „csodát“
képvisel. Az előadás ötletének gazdái
ebből a csodából merítették a Máré-
falvi Mirákulum nevét és eszmeisé-
gét. Ezt a csodavilágot mutatja be a
rendezvény minden esztendőben
Szent István nap környékén, a máré-
falvi Kőlik előtti szabadtéren, a köz-
ség és környéke lakosainak, a Hargi-
ta-alja embereinek előadásában. Az
előadás a székely múlt történeteire,
népszokásaira, a székely kultúra ha-
gyományos, máig élő elemeire épül.
A bemutatót nemzetközileg elismert
alkotócsoport (zeneszerző: Horváth
Károly, térképzés-jelmez: Lőrincz
Melinda, szöveg: Tömöry Péter, ren-
dező: Szabó K. István és Tömöry Pé-
ter) készítette elő.
A Máréfalvi Mirákulum című elő-
adás kettős szerkezetű: egyfelől egy
művészemberek által kreált, spek-
takuláris jellegű darab (megírt szö-
vegkönyv, költő által megírt versekre
szerzett folkzene, tervezett jelmezek),
másfelől pedig a falu embereinek élő
hagyományaiból átvett szövegek, rig-
musok, szokásszerkezetek, ruhák,
népdalok.
Egy olyan laza szerkezetű színda-
rab ez, amelynek alapját a faluban
élő, a tatárdúlás időszakából szárma-
zó legenda képezte. Ennek a tervezet-
nek pilléreiként épült fel az előadás
tíz dalszövege, amelynek alapján el-
készültek a dalbetétek is.
„Értékeinket vásító világunkban,
politikai dulakodásaink közepette, a
megélhetésért folytatott mindennapi
munkás-küzdelemben szinte elfelej-
tettük, hogy a játék,
amely gyermekko-
runkban pajtás-szö-
vetségeket hívott –
életre szólóan – létre,
hasznos és felette
szükséges része éle-
tünknek. Az, amely-
nek során nem csu-
pán a színtéren el-
hangzó párbeszéd
szavai érkeznek el
őszintén, embertől
emberig, hanem kö-
zelebb kerül egymás-
hoz sok emberi lélek,
az érzések nemes
áramában felpompá-
zik, csoda gyanánt,
mindünk emberi mi-
voltának egyedülálló
szépsége: egymásért
valóságunk méltósá-
ga“ – írja Tömöry Pé-
ter rendező.
Advent utolsó he-
tében jó alkalommal
szolgál a Betlehemes Találkozó arra,
hogy a karácsonyi készülődést meg-
hittebbé tegye. És ugyanakkor lehető-
Rendezvényeiken
valóban a nagyma-
mától tanul a kisu-
noka: együtt alkot,
együtt táncol és éne-
kel a hajlott korú,
háborút látott ember
a mindenre kíváncsi
kisóvodással. Az Ar-
tera így ünnepi játé-
kok, alkotótáborok,
sokadalmak szerve-
zésével népszerűsíti
elődeink értékeit, és
új tehetségek felku-
tatásával biztosítja
ezek folytonosságát.
Az Artera Alapít-
vány a néprajzi, mű-
velődési, turisztikai-
gazdasági szempon-
tok elemzéséből ki-
indulva arra a követ-
keztetésre jutott,
hogy szükség van
egy eddig még előz-
mény nélküli hagyo-
mányőrző előadásra,
amely bemutatja a
táj és embere lelkü-
letét, ugyanakkor
izgalmas és szóra-
koztató is. Így szüle-
tett meg a csoda: a
Máréfalvi Mirákulum.
civil fórum38
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
ség van meglesni azt a műhelymun-
kát, amely során elkészülnek az ün-
nep tárgyi kellékei. Az ünnep előtti
kézműves-vásáron a látogatók talál-
kozhatnak a betlehemi jászol készítői-
vel és a karácsonyfadíszek alkotóival.
Az Artera Alapítvány idén nép-
művészeti továbbképzési programo-
kat is indított Hargita és Maros me-
gyében. Erdély több városában szer-
vez a székelyföldihez hasonló ren-
dezvényeket, és egyre több külföldi
meghívásnak tesz eleget. Az alapít-
ványt mára már a civil szféra is egyre
több elismerésben részesíti. 2004-ben
például elnyerte a Közép-európai
Örökség-díjat. Idén tagjává fogadta a
magyarországi Népművészeti Egye-
sületek Szövetsége. Ha a támogatók
keresése már teljesen felemésztette a
munkatársak erejét, a hasonló elisme-
rések tovább ösztönzik őket. Mert
fontos tudniuk, hogy jó úton halad-
nak, és munkájuk mérhetetlen hiányt
pótol.
Száva Enikő
Artera Alapítvány – sajtóreferens
e-mail: [email protected]
AMaros megyei MADISZ egyik
kiemelkedő tevékenysége az
immár tizenharmadik éve sor-
ra kerülő Alter-Native Nemzetközi
Rövidfilm Fesztivál. A minden év
őszén megrendezendő filmfesztivál
színhelye a marosvásárhelyi Kultúr-
palota. A fesztivál – a győri Media-
wave Alapítvány hathatós támogatá-
sával – 1993-ban „Sors és Képzelet“ cí-
men magyar filmszemleként indult,
amelynek elsődleges célja az elmúlt 50
év magyar filmtermésének bemutatá-
sa volt. Fikció, non-fikció, animáció és
kísérleti kategóriákban összesen 137
filmet vetítettek le.
1994-ben a filmszemle
kiszélesítette témakö-
rét és ALTER-NATI-
VE, illetve „Más-Vi-
rág“ címen nemzetkö-
zi rövidfilm-fesztivál-
lá alakult, amelynek
keretében 16 ország-
ból érkezett több mint
100 film. Amíg az első
rendezvénynek kifeje-
zetten nemzetiségi jel-
lege volt, hiszen csak
a magyar filmkultúra
bemutatására töreke-
dett, ebben az évben a
cél már az volt, hogy
különböző nemzetiségű alkotók mű-
veit ismerhesse meg a marosvásárhe-
lyi és erdélyi közönség, hogy a film-
művészet segítségével bizonyítsuk,
hogy bár mindannyian mások, külön-
bözőek vagyunk, azért az ebből faka-
dó nehézségek legyőzhetőek, s megta-
lálható a közös nyelv. Ettől az évtől
kezdődően a program gerincét a rö-
vidfilmek jelentik. Az 1994-es rendez-
vény címe megmaradt a fesztivál ál-
landó nevének, védjegyének, ugyanis
az általános hiedelemtől eltérően a
fesztivál nem a hagyományos értelem-
ben vett „alternatív“ művészet, ha-
nem a „másság“, a sajátos szemlélet-
módok, egyéni stílusok bemutatására
törekszik. Ugyanakkor a fesztivál
megőrizte a korábbi közönségtalálko-
zók hagyományát és versenyprogra-
mon kívül hosszú játékfilmeket is be-
épített programjába.
Az ALTER-NATIVE Nemzetközi
Rövidfilm Fesztivál az utóbbi 12 év-
ben nemcsak a szűkebb régiókban,
hanem egész Európában, valamint a
világ más tájain élő
filmalkotók számára
is bemutatkozási alka-
lommá vált. Termé-
szetes módon tekint
egyaránt érvényesnek
és hitelesnek egymás-
tól gyökeresen eltérő
filmfajtákat és filmes
gondolkodásmódo-
kat. Az ALTER-NATI-
VE egyedülálló mind
a térség kisebbségi
magyar kultúrájában,
mind pedig követke-
zetesen képviselt in-
terkulturális nyitott-
ságában. Egyszerre je-
lent generációk és kultúrák közötti ta-
lálkozást és színvonalas művelődési,
szórakozási lehetőséget. Célja a ki-
sebbségi magyar filmkultúra nemzet-
közi elismertetése, a határon túli ma-
gyar filmművészet színvonalának
emelése, a művelődési tömegtermé-
kektől eltérő stílusú filmalkotások
népszerűsítése a fiatalok körében.
Ugyanakkor a fesztivál lehetőséget
nyújt a különböző régiókból érkező
filmalkotók közötti tapasztalatcserére
a független önkifejezések felfedezésé-
re a filmművészetben, a művelődési
tömegtermékektől eltérő stílusú film-
alkotások népszerűsítésére, támogat-
va a független önkifejezést, a média-
piac tömegtermékeivel szemben az
egyéni alternatívákat.
A témaválasztás és a műfaj szinte
teljesen szabad. A fesztiválra bene-
vezhetők az utóbbi öt évben készült
film/videóalkotások (fikció, non-fik-
ció, animáció, kísérleti és televíziós),
melyeknek időtartama nem haladja
meg a 30 percet. A fesztiválnak nincs
benevezési díja. A beérkezett filmek
megtekintése után előzsűri dönt a ka-
tegóriáktól független versenyprog-
ramban való részvételről, vagy a ki-
egészítő programban való bemuta-
tásról. A beválogatott alkotások leve-
títésére videoprojektort (VHS, SVHS
és BETA rendszerben), illetve DV és
DVD lejátszót, valamint 35 és 16 mm-
es vetítőgépet biztosítunk. A verseny-
programból kimaradt alkotásokat ké-
résre (a la carte rendszerben) bárki
megtekintheti. A résztvevők számára
fülhallgatós szinkronfordítást biztosí-
tottunk (magyar, román és angol
nyelvre). A versenyben résztvevő fil-
meket nemzetközi zsűri bírálja el.
A fesztivál egyre növekvő ismert-
ségét jelzi, hogy 2004-ben 34 ország-
ból 444 nevezés érkezett, többségük
Romániából és Magyarországról, de
képviseltette magát, az Amerikai
Egyesült Államok, Ausztrália, Azer-
bajdzsán Köztársaság, Belgium, Bra-
zília, Dánia, Dél-Afrikai Köztársaság,
Finnország, Franciaország, Hollan-
dia, Horvátország, India, Indonézia,
Írország, Izland, Izrael, Japán, Kana-
da, Kazahsztán, Kína, Lengyelország,
... az általános
hiedelemtől eltérő-
en a fesztivál nem a
hagyományos érte-
lemben vett „alter-
natív“ művészet,
hanem a „másság“,
a sajátos szemlélet-
módok, egyéni
stílusok bemutatá-
sára törekszik.
Az ALTER-NATIVE Nemzetközi Rövidfilm
Fesztivál
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 39
Nagy-Britannia, Németország, Olasz-
ország, Oroszország, Portugália, Spa-
nyolország, Svájc, Svédország, Szer-
bia és Montenegró, Szingapúr és Tö-
rökország is.
A fesztivál benevezőlapját, plakát-
ját és minden szóróanyagot eljutta-
tunk különböző filmes főiskolákhoz,
filmklubokhoz, filmes alkotótáborok-
hoz, valamint nemzetközi filmfeszti-
válokhoz, annak érdekében, hogy a
fiatal filmalkotók körében minél is-
mertebbé tegyük a rendezvényt. A fi-
atal filmeseket hivatott támogatni a
szervezők által felajánlott Simó Sán-
dor-emlékdíj, amellyel a legjobb di-
ák- vagy első filmest jutalmazzuk.
A rendezvény a kezdetektől egyik
fő feladatának tekintette a romániai és
a magyarországi filmalkotók szakmai
találkozását. A fesztivál eddigi részt-
vevőinek koprodukciós alkotásai azt
mutatják, hogy rendezvényünk ezen
a téren is sikeresnek bizonyult.
Különleges eredménynek tekint-
hető, hogy a fesztivál nagy sikernek
örvend minden korosztály, de főként
az ifjúság körében. Ez elsősorban a
bőséges kínálatnak köszönhető, hi-
szen a versenyprogram levetítése
mellett a fesztivál programját közön-
ségtalálkozók, kerekasztal-jellegű meg-
beszélések – a szerzők, a közönség és
a média képviselői részvételével –, a
legújabb magyar és román filmekből
válogatott alkotások bemutatása,
képzőművészeti kiállítások, koncer-
tek, különböző filmfesztiválok és fil-
mes főiskolák bemutatkozó műsorai
teszik változatossá. A fesztivál egyre
inkább közel áll annak a kezdettől
fogva követett célnak a megvalósítá-
sához, hogy a világ, s ezen belül külö-
nösen Kelet-Európa friss alkotásai-
nak biztosítson fórumot.
Igyekeztünk minden évben a be-
mutatott hosszú filmek alkotóit meg-
hívni Marosvásárhelyre. Így sikerült
tartalmas kerekasztal-beszélgetése-
ket, közönségtalálkozókat szervezni
olyan alkotókkal, mint: Bódy Gábor,
Buglya Sándor, Buzás Mihály, Cs.
Nagy Sándor, Csáki László, Czabán
György, Durst György, Enyedi Ildi-
kó, Erdélyi János, Fábri Zoltán, Fonyó
Gergely, Gulyás Gyula, Gulyás János,
Győri Csilla, Hartyándi Jenő, Igor és
Iván Buharov, Kisfaludy András,
Komár István, Kotnyek István, Nyol-
czas Iván, Pálos György, Salamon
András, Sára Sándor, Simó Sándor,
Szász János, Szilágyi Varga Zoltán,
Szőke András, Szolnoki József, Szom-
jas György, Vivi Drăgan Vasile, vala-
mint Xantus Gábor. Műhelybeszélge-
tésekre is sor került: Quo vadis erdé-
lyi filmgyártás? címmel a szaksajtó
képviselőinek részvételével az erdé-
lyi filmgyártás múltjáról és jövőjéről,
a filmes oktatásról pedig művészeti,
kommunikáció és média tagozatos
egyetemek, középiskolák, filmklu-
bok, filmes alkotótáborok képviselői-
nek részvételével. 2004-ben levetítet-
tük Fischer István – eddig Romániá-
ban még soha be nem mutatott, 1972-
ben Páskándi Géza novellájából ké-
szült – Legalább Európát... című já-
tékfilmjét. A film lejátszása után mű-
helybeszélgetésre került sor a szerző-
vel Fejezetek az erdélyi magyar já-
tékfilm történetéből címmel.
A kiegészítő programok a fesztivál
idején gazdagon színe-
sítik a versenyben sze-
replő vizuális műveket:
médiaművészeti kiállí-
tások (PRESEnT – 1997,
Projekció – 1998, Clo-
sing Time – 1999, Un-
plugged – 2000, Gene-
ral Survay – 2001, Cou-
leur Locale – 2002, Bor-
sec-Project – 2004), fo-
tókiállítások (Sára Sán-
dor – Indiai útiképek,
Bartha László – Atyha
1999 – egy filmforgatás
képei, az ALTER-NA-
TIVE első kilenc évé-
nek eseményeit meg-
örökítő fényképek -
2002, a magyarországi
Zone 8 fényképkiállítá-
sa a borszéki fotós tá-
borban készült képekből – 2004),
videoprojekciók (Folyóméter – 2003),
plakátkiállítások (Az ALTER-NATIVE
Filmfesztivál plakátjai – 2002, Román
filmek – lengyel plakátok – 2003, Cseh
filmplakátok a XX. században – 2004)
voltak megtekinthetők az évek során.
Ugyancsak a fesztivál kiegészítő
rendezvényeként évente válogatást
mutattunk be különböző filmfesztivá-
lok – mint a bukaresti DaKino Film-
fesztivál, a győri Nemzetközi Vizuális
Művészeti Fesztivál, a prágai One
World Nemzetközi Dokumentumfilm
Fesztivál és a krakkói ETIUDA Nem-
zetközi Rövidfilm Fesztivál filmjeiből –
alkotásaiból, de bemutatásra kerültek
a Duna Műhely és a Filmtett árkosi al-
kotótáborában készült filmek, a maros-
vásárhelyi Pentaton Stúdió és a kolozs-
vári Video-Pontes Filmstúdió filmjei,
illetve helyet adtunk a különböző fil-
mes főiskolák diákjainak alkotásaiból
összeválogatott műsoroknak is.
A vizuális művészetek mellett a ze-
ne is helyet kapott a fesztiválprogram
keretében. Fellépett a magyarországi
Grencsó Kollektíva, a Pop Iván Group,
a Szászcsávási Cigányzenekar, a Sán-
kér együttes, a Dél-alföldi Szaxofon-
együttes, a szabadkai, szerbiai és mon-
tenegrói fiatalokból álló Paniks együt-
tes, a marosvásárhelyi After Midnight,
a magyarországi Nobles együttes, illet-
ve hangversenyezett a Marosvásárhe-
lyi Állami Filharmónia, sor került a
székelyföldi László B. Attila és Shou-
mah Emil ütőhangszeres koncertjére és
a romániai Man Alexandru, Nagy
Zsolt, Cristian Soleanu és Cătălin Răs-
van művészek, valamint a magyaror-
szági Grencsó Trió jazzkoncertjére is.
Zene-tánc improvizációval Dóra Atti-
la, Gál Eszter, Tóth Gábor, Széphegyi
Szilvi magyarországi
művészek léptek fel,
de vendégünk volt a
szekszárdi fiatalokból
álló Art Contact Moz-
gásszínház Honnan?
Hová?, valamint a ro-
mániai Ada Milea,
Dorina Chiriac, Radu
Bînzaru Apolodor cí-
mű előadásával is.
Amennyiben a be-
küldött filmek lehető-
vé teszik, a fesztivál
műsorában külön sze-
repel gyerekeknek
szánt program, ame-
lyet a rendezvény u-
tolsó napján, vasár-
nap délelőtt muta-
tunk be (rajz- és ifjú-
sági filmeket).
2003-tól a fesztivál nagyobb teret
biztosít egy-egy ország kultúrájának
bemutatására. Ennek értelmében elő-
ször Lengyelország, majd a Cseh Köz-
társaság kapott hangsúlyosabb szere-
pet úgy a legújabb filmek bemutatásá-
ban, mint különböző kiállítások,
könyvbemutatók révén. A tervek sze-
rint idei fesztiválunk – amelyet no-
vember 2–6 között rendezünk – dísz-
vendége Franciaország lesz.
A sajtóvisszhangok és a közönség
állandó, nagyszámú részvétele az el-
sőszámú visszajelzések számunkra,
amelyek bizonyítják fesztiválunk si-
kerét. A filmművészet kedvelői az el-
múlt 12 év alatt évente átlagosan 60-
70 filmet láthattak Marosvásárhe-
lyen, közel ugyanennyi rendező,
operatőr, producer számára bizonyo-
sodott be újra meg újra, hogy mun-
káját figyelemmel kísérik és méltá-
nyolják. Eddigi fesztiváljainkon alko-
tók és alkotások nemzeti hovatarto-
zástól függetlenül, a politikamentes
művészet égisze alatt adtak egymás-
nak találkozót.
A filmművészet
kedvelői az elmúlt
12 év alatt évente
átlagosan 60-70 fil-
met láthattak Ma-
rosvásárhelyen, kö-
zel ugyanennyi ren-
dező, operatőr, pro-
ducer számára bizo-
nyosodott be újra
meg újra, hogy
munkáját figyelem-
mel kísérik és mél-
tányolják.
civil fórum40
Úgy érezzük, a nagyszámú kö-
zönség, a beküldött filmek mennyisé-
ge, a sajtó kiemelt érdeklődése köte-
lez bennünket a folytatásra. Hogy
mennyire aktuálisak céljaink, meny-
nyire szükség van erre a rendezvény-
re, az nemrégiben újra bebizonyoso-
dott számunkra. Amikor egy buka-
resti kereskedelmi tévécsatorna „hí-
res-hírhedt“ műsorvezetője a Can-
nes-ban idén díjazott Cristi Puiu ren-
dezőnek kijelenti, hogy szerinte a rö-
vidfilm nem is film, akkor újra meg-
erősödik bennünk az a meggyőződés,
hogy kötelességünk a filmkedvelő
közönségnek, a filmmel még csak is-
merkedő fiataloknak megmutatni a
„másságot“, megismertetni velük a
művészi értékeket és nem a kereske-
delmi hasznot előtérbe helyező film-
művészetet.
Sipos Levente
Marosvásárhelyi MADISZ –
fesztiváligazgató
e-mail: [email protected]
Ötéves a Kolozsváron megjele-
nő FILMTETT mozgóképes
havilap. Jó alkalom egy röpke
számvetésre: miért, honnan, hová?
Az, hogy a FILMTETT nevű moz-
góképes havilapot egy nonprofit e-
gyesület „üzemelteti“, abból az őrült-
ségből fakad, amelyből maga a lap is
megszületett. Nem hiszem, hogy bár-
mely felelős romániai kulturális
szerv, legyen az minisztérium vagy
önkormányzati intézmény 2000 tava-
szán önerőből elindított volna egy fil-
mes folyóiratot. Ráadásul egy kisebb-
ség nyelvén, egy olyan régióban, ahol
nemhogy rendes filmgyártás, de még
filmes oktatás sincs (azóta már van:
lásd Sapientia – Fotóművészet, Film-
művészet, Média szak!)
Talán mi se hittük igazán, hogy
sikerülhet a dolog. Hogy ezt az ör-
dögi kört (lásd: ha nincs oktatás, kik-
kel lenne filmgyártás?; ha nincs film-
gyártás, minek az oktatás?; ha pedig
egyik sincs, akkor miről is lehetne
filmes lapot csinálni?) meg lehet tör-
ni. Amint az is, hogy egy ilyen folyó-
irat éppenséggel megalapozhatja a
filmes oktatást, és talán serkentheti,
bátoríthatja a filmgyártást is. De er-
ről kicsit később.
Mivel egyetlen filmes lap voltunk
a még nem létező piacon, egyszerre
próbáltunk minden igényt kielégíte-
ni: elméleti jellegű filmes lapként
publikálási lehetőséget nyújtani diá-
koknak, igényes magazinként reagál-
ni a legfrissebb filmbemutatókra, ki-
tapintani a filmes élet pulzusát a két
hozzánk közeli központban, Buka-
restben és Budapesten, vagy akár tá-
volabb is, és filmes szaklapként kielé-
gíteni a kevés, szakmában dolgozó és
a lényegesen több, szakmába kíván-
kozó olvasó igényét. A Sapientia E-
gyetem Filmszakának beindultával a
feladatunk most már inkább a két
utóbbi területre koncentrálódik.
A folyóirathoz elég hamar egyéb
tevékenységek is hozzánőttek. 2001-
ben először szerveztük meg a lapunk
születésnapi fesztiválját, a Film-
tettfesztet, amely mindig a korábbi év
magyar filmterméséből, nagyjáték-,
kisjáték- és dokumentumfilmjeiből
nyújt ízelítőt a kolozsvári közönség-
nek. 2002-től pedig nyaranta a Duna
Műhellyel közösen filmes alkotótá-
bort szervezünk különböző erdélyi
helyszíneken (Györgyfalva, Árkos,
Borszék, Jegenye), ahol különböző
csoportokban filmrendezést, operatő-
ri, vágói, hangmérnöki munkát, film-
színészkedést, animációt, gyártásve-
zetést, illetve produceri ismereteket,
és végül, de nem utolsósorban filmes
újságírást tanulhatnak az érdeklődők.
E két tevékenység, a lap meg a
fesztivál elválaszthatatlanul hozzá-
nőtt a FILMTETThez, mintha csak a
lapunk nevének „TETT“ utótagját
lenne hivatott motiválni.
Mostanság azzal szembesülünk,
hogy nem elég igényes kulturális ter-
méket létrehozni (legalábbis remél-
jük, hogy olvasóink annak tartják a
lapunkat), hanem el is kell csábítani
az olvasót, meg kell birkózni kegyei-
ért. Ezt célozza születésnapunk alkal-
mából elindított minden vásárlónk-
nak szóló ajándék mozijegy és előfi-
zetőinknek szóló ajándék DVD-film
akciónk.
Vágyunk, hogy Erdély ismét visz-
szakapja a múlt századelőn a filmes
életben betöltött fontos szerepét, már
nem tűnik megvalósíthatatlan álom-
nak. Van már négy nemzetközi film-
fesztiválunk (Kolozsvár – TIFF, Ma-
rosvásárhely – ALTER-NATIVE, Sze-
ben – ASTRA, Sepsiszentgyörgy –
FILM.DOK), filmes egyetemünk és
filmes-televíziós műhelyeink. Vala-
mint filmes lapunk.
Az úttörő esztendők lassan véget
érnek, következnek a professzionali-
zálódás évei.
Zágoni Balázs
FILMTETT – főszerkesztő
e-mail: [email protected]
Kö
ncz
ey
E
lem
ér ra
jza
Szöveg nélkül
FILM és TETT
Ö
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 41
Az előzmények
Erdélyben, s ezen belül Székelyföldön
a magyar nyelvű közművelődés-szer-
vező szakképzésnek nemigen volt ha-
gyománya. Pedig lett volna rá igény,
mert a tenni akaró kultúrigazgatók-
nak, amatőr csoportok vezetőinek a
munkája a legnagyobb jóindulatuk és
lelkesedésük mellett sokszor kudarc-
ba fulladt a szakmaiság hiányában.
Első ízben 1995-ben került sor egy
vidéki kultúrigazgatókat és tenni
akaró embereket megcélzó képzésre,
a Magyar Kollégium és a Humán Re-
form Alapítvány szervezésében. A
résztvevők kommunikációs, rendez-
vény-szervezői, műkedvelő csoport-
vezetői alapismereteket sajátíthattak
el. Hasonló jellegű képzésre még a
Hargita Megyei Kulturális Központ
szervezésében került sor 2001–2002-
ben. Ezek a képzések, bár magas
szintű szakmai ismereteket nyújtot-
tak, akkreditáló okmányt nem tudtak
biztosítani a résztvevőknek, amely a
közművelődés-szervező szakmát el-
ismertebbé tehette volna.
Egy újabb fejezet 2003-ban kezdő-
dött, amikor a Magyar Művelődési
Intézet és a Humán Reform Alapít-
vány meghirdette a Közművelődési
szakemberképzés Erdélyben nevű
programot. Ez a képzés kulturális
(közművelődési) programigazgató
szakmára szólt. A résztvevők kom-
munikációs, kultúrtörténeti, közös-
ségfejlesztői, rendezvény-szervezői,
vezetői, menedzsment, szociológiai
ismereteket sajátíthattak el. A képzés
2003. októberétől 2004. júniusáig tar-
tott minden második hétvégén, bent-
lakásos módszerrel. Hivatalos ok-
mányt a Román Művelődési Minisz-
térium állított ki egy, a Busteni-i kép-
zőközpontban lezajlott vizsga alap-
ján. Akkreditálást a szervezőknek
nem sikerült beszerezni, mivel ennek
a szakmának Romániában még nem
létezett megfelelője.
A képzés alatt a résztvevők egy
csapattá kovácsolódtak össze. Voltak
közöttük kultúrotthon, művelődési
ház vezetők, de a résztvevők zömét
civil szervezetekben tevékenykedők
tették ki. A programot eredetileg 25
személyre tervezték. 28-an iratkoz-
tak be, 20-an sikeresen be is fejezték a
képzést. Amikor felmerült a „hogyan
tovább?“ kérdése, ezek az emberek
úgy döntöttek, hogy továbbra is
együtt fognak dolgozni egy Székely-
föld-szintű civil szervezet keretében.
Az indulás
Az alakuló ülés 2004. június 10-én a
szovátai Teleki Okta-
tási Központban volt.
Itt dolgoztuk ki és fo-
gadtuk el az egyesület
alapszabályzatát. E
szerint egyesületünk
küldetése a székely-
földi közművelődési
élet fejlesztése.
Fő célunk kialakí-
tani a közművelődési
szakemberek Székely-
föld-szintű kapcsolat-
rendszerét a közmű-
velődési élet megter-
vezése és koordinálá-
sa céljából, együttmű-
ködve a potenciális
partnerekkel.
További célkitűzéseink:
– együttműködés a közművelődési
élet megszervezésében, különösen
a nonprofit szervezetekkel;
– kölcsönös szakmai segítségnyújtás;
– közös akciók, események, tevé-
kenységek megszervezése;
– tapasztalatcserék;
– a szakmai érdekek képviselete;
– szakmai konferenciák kezdemé-
nyezése és megszervezése;
– állandó szakmai fórum létrehozása;
– szakmai érdekérvényesítés;
– szakmai képzések, önképzések meg-
szervezése;
– a közművelődésben érdekeltek szá-
mára képzések biztosítása;
– hozzájárulni a közművelődés inf-
rastruktúrájának fejlesztéséhez;
– a közművelődési mozgalom mi-
nőségének biztosítása;
– szakmai lapok kiadása;
– szakmai adatbázis és információs
hálózat kialakítása;
– a kulturális turizmus generálása és
népszerűsítése.
A 22 alapító tag ezekkel a célokkal
indult útnak. Tarsolyunkban voltak a
képzésen szerzett, valamint a koráb-
bi tevékenységekből származó ta-
pasztalatok, és az a tudat, hogy nem
vagyunk egyedül. Vannak sorstársa-
ink, akikre számíthatunk.
„Édes hazám, Székelyföld…“
Honismereti Vetélkedő
A SZEME első nagyobb tevékenysé-
ge az „Édes hazám,
Székelyföld…“ Hon-
ismereti Vetélkedő
volt. Ezt a VII–VIII.
osztályos iskolások-
nak szóló megméret-
tetést 2004. őszén hir-
dette meg. A kiírás
célja közvetlen kör-
nyezetünk, települé-
sünk, illetve tágabb
otthonunk, Székely-
föld jobb megismeré-
se, pusztuló öröksé-
günk védelme.
A kiírásra 21 jelent-
kezés érkezett Szé-
kelyföld különböző
régióiból: Gyergyó, Csík, Udvarhely,
Keresztúr és Háromszék. A 21 csapat
közül a megadott határidőre 17 küld-
te be pályamunkáit. A benevezett 17
csapat mindegyike elkészített egy-
egy értékkatalógust, azaz összeírt 10
értéket a saját településéből, amelye-
ket fontosnak tart. Ezután egy kivá-
lasztott érték megmentésének érde-
kében mentőakciót kellett véghez-
vinniük. A harmadik feladat egy
S.O.S.-projekt készítése volt, egy
olyan érték megmentésére, amelynek
megvalósítása meghaladja az illető
csapat erejét.
A benevezett csapatok által össze-
állított igényes pályamunkákat 5 ta-
gú zsűri bírálta el, akik jórészt a SZE-
ME tagjaiból kerültek ki (Szász
Judith, Kiss László, Balla Zoltán, Sor-
bán József), valamint Nagy Eszter
magyar szakos tanárnő Szentegyhá-
záról.
A pályamunkák elbírálása után a
döntőbe 7 csapat került be:
– „Borvízforrás“ – Szentegyháza
– „Nárcisz“ – Szentegyháza
– „A Lázárok“ – Szárhegy
– „Borsika“ – Gyergyócsomafalva
Fő célunk kialakí-
tani a közművelő-
dési szakemberek
Székelyföld-szintű
kapcsolatrendszerét
a közművelődési
élet megtervezése
és koordinálása
céljából, együttmű-
ködve a potenciális
partnerekkel.
Új civil szervezet a közmûvelõdés
szolgálatában – Székelyföldi
Közmûvelõdés-szervezõk Egyesülete (SZEME)
civil fórum42
ASumma Artium Kht.-t a Ma-
gyar Soros Alapítvány alapí-
totta 2003 decemberében az-
zal a céllal, hogy két évtizedes kultú-
ra- és művészettámogató tevékeny-
ségének befejeztét követően a Sum-
ma elősegítse az üzleti és magánszfé-
rából a kultúra felé irányuló támoga-
tások növekedését. Az évi ötszázmil-
lió és közel egymilliárd forint között
váltakozó összeg kiesése a szigorúan
vett magas kultúra minőségalapú tá-
mogatásából ugyanis éreztetné hatá-
sát, ezért döntött úgy a kuratórium,
hogy létrehoz egy szervezetet, amely
Nyugat-Európában és az Egyesült
Államokban már bevált módszerek
hazai adaptációjával elősegíti az üz-
leti és magán eredetű támogatások
növekedését.
A szervezet küldetése, legfőbb cél-
ja, hogy a kultúrára fordított üzleti
szponzoráció évről évre növekedjék.
Közelebb kívánja hozni egymáshoz a
kulturális és az üzleti világot. Meg-
győződése, hogy a kulturális szpon-
zoráció területén több nyíltságra, bi-
zalomra és méltányosságra, valamint
szilárdabb szerződéses fegyelemre
van szükség. A szervezet törekvése,
hogy az üzleti szférát a tartósabb és
hosszabb távú támogatásra sarkallja
– így növekedhet a szponzorok sza-
vahihetősége, s a támogatottak egy
kicsivel tovább tervezhetnek előre.
A kultúra támogatottságának növe-
lése érdekében a lobbytevékenységet, a
hasonló érdekeltségű vállalkozók, szer-
vezetek együttműködésének a szorgal-
mazását is felvállalja a szervezet.
A Summa tevékenységét csak az
üzleti élet adományaiból tudja fedez-
ni. Önerejéből nem támogat projekte-
ket – erre nincsenek eszközei.
A Summa Artium a CEREC nevű
brüsszeli központú nemzetközi szer-
vezet tagja.
A szervezetet 2004 februárjában,
kiemelkedően közhasznú minősítés-
sel jegyezte be a Cégbíróság.
ELÉRHETŐSÉGÜK
Summa Artium Kht.
1052 Budapest-Belváros
Deák Ferenc utca 10. V. emelet 509.
Tel./Fax: 318-3938
e-mail: [email protected]
honlap: www. summa-artium.hu
– „Szentmártoniak“ – Csíkszentmárton
– „Mártonffyak“ – Csíkkarcfalva
– „Székely határőrök“ – Gyergyóremete
A vetélkedő döntőjére 2005. április 2-
án került sor Szentegyházán, ahol a 7
résztvevő csapatra a következő felada-
tok vártak:
1. Bemutatkozás, megvalósítások
és tervek ismertetése;
2. Egy, a csapat által kiválasztott,
településetekhez kötődő népdal
előadása;
3. Történelmi kérdések, téma: Szé-
kelyföld 1940-45;
4. Népmese, legenda, helyi monda
előadása;
5. Irodalmi kérdések, téma: Nyirő
József élete és munkássága;
6. Egy, a településekre jellemző, ott
gyűjtött népi játék bemutatása
csapatban.
A döntőben négytagú zsűri előtt kel-
lett a csapatok számot adjanak felké-
szültségükről. A zsűri tagjai: Egyed
Mária magyar-történelem szakos ta-
nárnő, Szász Judit népművész, Cser-
gő Tibor András, a gyergyószentmik-
lósi Tarisznyás Márton Múzeum
igazgatója és Haáz Sándor zenetanár,
a zsűri elnöke.
A csapatok nagy izgalommal és
lelkesedéssel fogtak a próbák teljesíté-
séhez. A bemutatkozásokat követték
a népdalok. A történelmi kérdések so-
rán négy elméleti feladat mellett egy-
egy beszámolóra is sor került, amely-
ben a csapatok egy-egy tagja az adott
időszakban a saját településén történt
legfontosabb eseményekről kellett
hírt adjon. A legnagyobb különbségek
a csapatok között talán ebben a fel-
adatsorban adódtak. A következő fel-
adat a csapatok nagyszülő tagjainak
adott munkát, ők kellett bemutassa-
nak egy-egy, a vidékükre jellemző
mesét vagy mondát. Ezt követték az
irodalmi kérdések. A csapatoknak
Nyirő József munkáinak, írásainak is-
meretéről kellett számot adni. Nagy
örömünkre szinte minden kérdésre
helyes válaszokat adtak a résztvevők.
Különleges élmény volt az úgyneve-
zett „képzelt riport“ Nyirő Józseffel,
hiszen ezt a feladatot minden csapat
kiválóan oldotta meg, talpraesettség-
ben és felkészültségben a profikat is
megszégyenítő riportokat készítettek
a diákok. Az utolsó feladat, a népi já-
ték bemutatása már igazi felszabadult
szórakozás volt. Nagyon szépen elő-
készített, igényes módon bemutatott
játékokat láthattunk, amelyek során
nem egy esetben a csapatok egymást
is segítették.
A pályázatok alapján hozott és a
vetélkedőben szerzett pontok össze-
sítése után alakult ki a végső sorrend.
A harmadik helyezést a Borvízforrás
csapat szerezte meg Szentegyházáról,
második helyre a Lázárok kerültek,
Gyergyószárhegyről, a vetélkedő
győztese pedig a Nárcisz csapat lett,
Szentegyházáról.
A vetélkedő nyertes csapatának
díja egy nyári alkotótábor. Ebben a
táborban a 7 döntőbe került csapat
vesz részt, és a diákok segíteni fog-
nak a nyertes csapat S. O. S.-projekt-
jének a megvalósításában. A tábor
helyszíne Szentegyháza, időpontja
2005. augusztus 2–6. Az S.O.S-projekt,
amiben a többi csapatok segíteni fog-
nak, a Bartók Béla Művelődési Ház
rendbetétele, pontosabban kisebb ja-
vításokat fognak elvégezni rajta.
Ezt a vetélkedőt minden évben
meg szeretnénk szervezni, több más
rendezvénnyel együtt, hiszen van
még mit javítani a székelyföldi köz-
művelődés helyzetén.
Sorbán József
Székelyföldi Közművelődés-szervezők
Egyesülete – egyesületi titkár
e-mail: [email protected]
SUMMA ARTIUM
A kultúra támogatása – a támogatás kultúrája
Az alábbiakban a kultúra felkarolása, támogatása érdekében sajátosan
fellépő, a vállalkozói szférával együttműködő szervezet rövid bemutatá-
sát példaadóként ajánlom figyelmükbe.
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 43
Az 1989-es fordulat Romániá-
ban is, akárcsak a többi régi-
ónkbeli posztkommunista ál-
lamban lehetőséget teremtett a civil
szervezetek létrehozására. Romániá-
ban a civil szféra kialakulása és fejlő-
dése bizonyos értelemben kevésbé
volt sikeres és hatékony, ha viszonyí-
tási alapként például a visegrádi né-
gyek civil társadalmainak fejlődését
nézzük. Ha a román civil szférán be-
lül az erdélyi magyar civil szférát, en-
nek fejlődési görbéjének alakulását
vizsgáljuk az elmúlt 15 évben, érde-
kes következtetéseket vonhatunk le.
Első fázisként több száz erdélyi ma-
gyar civil szervezet megalakulásának
voltunk tanúi már a rendszerváltás
első évével kezdődően. Azt lehet
mondani, hogy ezen szervezetek vol-
tak a romániai civil szektor úttörői,
mivel a románság bizonyos időbeni
lemaradással indult el a civil szerve-
zetek létrehozásának útján. Elvileg ez
azt jelentette, hogy potenciálisan
megvolt az esély arra, hogy Románia
szintjén az erdélyi magyar civil szer-
vezetek legyenek úgymond a zászló-
vivők, a civil etalonok. Minden esély
megvolt erre, nem beszélve az anya-
ország felől érkező mindennemű asz-
szisztencia által képviselt fejlesztési
potenciálról.
Ennek ellenére a mai kép azt mu-
tatja, hogy összességében nézve az er-
délyi magyar civil szektor fejlődése
valahol a kilencvenes évek második
felében megtorpant, sőt bizonyos
szempontok szerint visszaesett koráb-
bi szintjéhez képest. Természetesen ez
nem azt jelenti, hogy nem alakultak új
szervezetek, hogy nem ültetődtek élet-
be látványos projektek, ellenben a
szakmaiság, a szervezeti kultúra, a
fenntarthatóság, a humán erőforrások
fejlettsége, a kifelé való nyitás és e-
gyüttműködés, egyszóval a szekto-
riális fejlődés szempontjából nem kö-
vetkezett be a várható előrelépés, sőt
észrevehető, hogy a román civil szféra
kezdeti lemaradása ellenére úgymond
lekörözte az erdélyi
magyar nonprofit szfé-
rát. Ennek több oka
van, számtalanszor
szóba is kerültek kü-
lönböző fórumok al-
kalmával, ellenben en-
nek ellenére a várt
változások, melyek jó
irányban terelhették
volna az egész ügyet,
nem következtek be.
Nem térnék ki több
okozati tényező elem-
zésére, inkább csak az
általam legfontosabb-
nak tartott tényező-
vel, az erdélyi magyar
civil szervezetek szin-
te kizárólag anyaországi vagy az
RMDSZ által kezelt alapokból történő
finanszírozásával kapcsolatosan vá-
zolnék fel néhány gondolatot.
Miért is tartom ezt a legfontosabb
tényezőnek?
Elsősorban azért, mert paradoxá-
lis módon a fentiek tükrében ahelyett,
hogy szektorfejlesztő hatása lett vol-
na, inkább sok esetben gátolta a fejlő-
dést, sőt, amint már említettem, visz-
szaesést okozott. Félreértés ne essék,
nem az alapokkal volt és van a baj,
még csak nem is ezek méreteivel, ha-
nem a leosztási, fejlesztési stratégiá-
kat, valamint az átláthatóságot (transz-
parenciát) nélkülöző jellegével. Mi
történt és történik valójában?
1.Az elmúlt 15 évben szervezeteink
hozzászoktak a könnyen lehívha-
tó, aránylag egyszerű követel-
ményrendszert igénylő magyaror-
szági vagy a Com-
munitas Alapítvány
által kezelt források-
hoz, ezáltal egy füg-
gőség kialakulásá-
hoz járulva hozzá,
ami bizonyos méretű
izolációhoz, „elké-
nyelmesedéshez“ ve-
zetett. Az erdélyi ma-
gyar szervezetek zö-
me a mai napig nem
próbálkozik uniós,
avagy más független
hazai, vagy nemzet-
közi szervezetekhez
pályázni. Ez hosszú
távon még inkább a
lemaradásukhoz fog
vezetni.
2.Az erdélyi magyar civil szféra és a
politikum (RMDSZ) viszonya ré-
gen túllépte a normalitás határát,
ami tulajdonképpen egy függősé-
gi viszony kialakulásához veze-
tett, azáltal, hogy mind a román
kormány, mind az anyaország (fő-
leg az Illyés Alapítványon keresz-
tül) az RMDSZ-re bízta többek kö-
zött a civileknek szánt pénzalapok
kezelését, megpályáztatását. Ez
melléklet
Hogyan tovább? VI. évfolyam, 2. szám, 2005. április–június
civil fórumvi
ta
A romániai támogatási rendszer
kérdõjelei
... a mai kép azt
mutatja, hogy ösz-
szességében nézve
az erdélyi magyar
civil szektor fejlődé-
se valahol a kilenc-
venes évek második
felében megtorpant,
sőt bizonyos szem-
pontok szerint visz-
szaesett korábbi
szintjéhez képest.
civil fórum44
egymagában még talán nem is lett
volna annyira rossz hatású, ha
legalább a nemzetközileg is elfo-
gadott finanszírozási gyakorlat,
etika és transzparencia szabályai
érvényesültek volna.
3.A hiányosságokhoz társult az is,
hogy az előbb említett pénzalapok-
ból kimondottan csak projekt-támo-
gatások valósultak meg, nem létez-
tek intézményfejlesztési, avagy álta-
lános támogatások, melyek a szer-
vezetek megerősödéséhez, fenntart-
hatóságához vezettek volna.
A felsorolást tovább lehetne folytatni,
ellenben az a kérdés, mit lehet és kell
tenni az elkövetkezőkben azért, hogy
előrelépés szülessen ezen a téren is,
hogy másfél évvel az EU-csatlakozás
előtt felrázódjon a szféra:
A) Az erdélyi magyar civil szférá-
nak szánt pénzalapokat ki kell
vonni a politikum befolyása alól,
és kezelésüket független, finanszí-
rozói tapasztalattal rendelkező,
vagy a magyarországi Nemzeti
Civil Alap keretében létrehozott
pályázatelbíráló struktúrákhoz és
testületekhez hasonló entitásokra
kell bízni.
B) Új stratégiákra van szükség,
melyek elsősorban az erdélyi civil
szféra fejlődését, valamint fenn-
tarthatóságát szolgálják, olyan tá-
mogatási mechanizmusok kidol-
gozására, melyek lehetővé teszik a
pályázó szervezetek számára,
hogy a szervezetük általános fej-
lesztését is elő tudják irányozni,
működésük ne kimondottan pro-
jekt-támogatásokon alapuljon.
C) A civil szférának szánt pénze-
ket kimondottan csak erre a célra
kell felhasználni, alkalmazva a
maximális átláthatóság és elszá-
moltathatóság elvét.
Potozky László
Polgár-Társ Alapítvány – igazgató
e-mail: [email protected]
Kritikai és reformnézetek a határon túli
magyarok magyarországi támogatásáról
1. Miért most tem-
atizálódik ez a kérdés,
és miért éppen ebben a
körben?
A budapesti magyarságpolitika –
mint szakpolitika – három tevékeny-
ségi területre bontható: a magyar-ma-
gyar kapcsolatok, illetve kapcsolat-
tartás, a nemzetközi kisebbségvéde-
lem és a támogatás-politika. A ma-
gyar-magyar kapcsolatok – az utóbbi
két-három év eseményei folytán –
nem pusztán a határon túliak és a
magyarországiak kapcsolattartási
problémáit jelentik, hanem magának
a kérdésnek az „eladását“ a magyar-
országi közvélemény előtt. Ugyanek-
kor a határon túli magyar közvéle-
ménynek szembesülnie kellett a ma-
gyarországi pártpolitikai és az állam-
politikai megfontolásokkal. De egyre
inkább azzal is, hogy a magyar ki-
sebbségi elitek használta – hagyomá-
nyos közösségi, szimbólumokra, el-
várások és kényszerhelyzetek igazo-
lására építő, az egyéni érdekérvénye-
sítést eltakaró – beszédmód használ-
hatatlan. A nemzetközi kisebbségvé-
delem alapadottsága, hogy az EU-
nak nincs külön kisebbségpolitikája,
pontosabban eddig a status quo meg-
őrzésének rendelték alá ezt a kérdést.
Az alapkérdés pedig az, hogy erősza-
kos konfliktus nélkül, hogy lehetsé-
ges konszociális hatalommegosztási
modellt (nemzeti autonómiát) létre-
hozni. A következőkben a harmadik,
támogatás-politikai elemmel kapcso-
latos problémákról lesz szó.
1.1. A támogatás-politika
szakaszai 1990 után
Ebben az időszakban négy szakaszt
különíthetünk el:
a) 1989-1994 között a magyar kor-
mányzat is kiépítette az intézmé-
nyeit (HTMH, Illyés Alapítvány,
Kézfogás Alapítvány, Mocsáry Ala-
pítvány, OM Határon Túli Főosztá-
lya), de sokkal fontosabb, hogy a
határokon túl is beindult a roha-
mos, extenzív intézményépítés. Ezt
lehet revitalizációnak és új intéz-
ményteremtésnek is tekinteni –
döntően ezek vitték el a forrásokat.
Világos volt, hogy a határon túli
magyarság nem rendelkezik olyan
infrastruktúrával és anyagi forrá-
sokkal, hogy ezt az intézményrend-
szert önállóan felépítse. Akkor még
az intézményépítők mind az állam-
ország, mind a saját társadalom tá-
mogatásában bizakodtak. (Azóta
kiderült, hogy a kilencvenes évek-
ben kiépült intézményrendszert a
kisebbségi világok nem tudják fenn-
tartani. Eltérő mértékben, de alap-
vetően a nyelvország és az állam-
ország támogatásától függ az intéz-
ményrendszer működtetése.) A tá-
mogatás-politikát az intézményépí-
téssel együtt a személyes és bizalmi
viszonyok – és nem intézményközi
együttműködések – határozták meg.
Ide köthetők a '90-es évek elejének
nagy botrányai: a Hódi Sándor-,
Szőcs Géza-ügyek. Ugyanekkor ala-
kult ki a budapesti kijárások rend-
szere és a határon túli elitek döntő-
en ebbe az érdekérvényesítő szerke-
zetben szocializálódnak a mai na-
pig. Vetési László részletesen érte-
kezett erről: gyakorlatilag semmit
nem értek volna el, ha nincsenek
meg a személyes alkuk a '90-es évek
első felében. Abban az időben rög-
zült ez a budapesti kijárás-stratégia,
A jelenlegi támogatás-politika Magyarországon is hagy maga után kívánnivalót. Az alábbi írás a – Hidvégi Mikó
Imre Alapítvány és az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet által 2005. május 11-én szervezett – Határon
túli támogatás-politika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül tematikájú műhelykonferencián elhangzott
egyik előadás. A műhelymunka teljes anyaga a következő helyen érhető el:
http://www.hidvegimiko.hu/eloadasok/index.html
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 45
mert akkor még nem lehetett más-
hova menni ebben az ügyben.
b) 1994-től (már a Boros-kormány-
zat alatt – annak érdekében, hogy
ha baloldali kormányzat győz, ne
tudják elvinni a pénzeket) megin-
dul a támogatás-politikai dönté-
sek kihelyezése, egyfajta társadal-
masítása. Ide sorolható a határon
túli alkuratóriumok, illetve szak-
értők bevonása, kb. 300 főről van
szó. Ezzel együtt járt az, hogy
mind Magyarországon, mind a
határokon túl az egyes pártok po-
litikusai és bizalmasai lesznek
döntéshozó és forráselosztó hely-
zetben. Pontosabban a döntési
helyzetbe kerülőknek ezekhez a
pártpolitikai viszonyokhoz kellett
igazodniuk, különben kiestek a
rendszerből. Támogatáshoz pedig
alapvetően azok juthatnak, akik
eleve bekerültek ebbe a rendszer-
be. Ez a hálózat 1994-1997 között
teljesen kiépül.
c) 1998 után: egyrészt a stratégiai
programok megjelenése és a tá-
mogatási összegek jelentős növe-
kedése volt a meghatározó, más-
részt pedig a kedvezménytörvény
létrejöttével új támogatási formák
alakultak ki. A határon túli felső-
oktatás fejlesztés Beregszászon,
Nagyváradon, Kolozsvárt, Ma-
rosvásárhelyen, Csíkszeredában,
Komáromban új egzisztenciájá-
ban is teljesen a magyar költség-
vetéshez kötődő intézményeket
hozott létre, 2-3 ezer diákkal, ok-
tatókkal. Ennél sokkal szélesebb
kört ér el az oktatási-nevelési tá-
mogatás. Ugyanekkor létrejött
egy a maga nemében teljesen
egyedülálló (magyar kisebbségi)
adminisztrációs közigazgatási há-
lózat (a kedvezménytörvény-a-
jánló irodák, IKA-irodák, Agora-
irodák, ITD Hungary-irodák) Kö-
zép-Európában, ami sokféle infor-
mációs, tudásbeviteli, közvetítő-
szolgáltató, forrásallokáló és el-
osztó programhoz használható,
vagy használható volna.
d) A 2002 utáni időszakot a szinten
tartás szándéka mellett az hatá-
rozta meg, hogy a magyarországi
fél nagyobb beleszólást biztosít az
adott kisebbségi eliteknek a prog-
ramokban és a forráselosztásban.
De ezzel párhuzamosan – kivált-
képpen 2004. december 5-e után,
amikor nyilvánvalóvá vált a tá-
mogatás-politika magyarországi
támogatottságának törékenysége
– kialakult egy olyan ígérvény-
rendszer, amelyben a szűkülő
magyarországi forrásokért külön
budapesti kijárás is szükséges, il-
letve a közalapítványok komoly
adminisztrációs nehézségekkel
küzdenek a kései költségvetési
döntések/utalások/átszervezé-
sek miatt.
A támogatás-politikai szerkezet meg-
újítására 1995–1997-től történtek kí-
sérletek. Tabajdi Csaba, Törzsök Eri-
ka, Lábodi László nevéhez köthető
teljesítménykövetelő, a társadalmi
modernizációt középpontba helyező
reformtörekvések egyrészt a határon
túli politikai elitek – forráselosztó
szerepvesztésükből adódó – ellenér-
dekeltségén buktak meg. Másrészt a-
zon, hogy a magyarságpolitikai reto-
rikához hozzárendelt
(15 év alatt kb. 40 km
autópálya építési költ-
ségének megfelelő)
költségvetési támoga-
tás csak a szinten tar-
táshoz és a politikai
prezentációhoz ele-
gendő. Ezen a helyze-
ten Németh Zsolt, a
FIDESZ szakpolitiku-
sa a Budapestről irá-
nyított stratégiai ala-
pok jelentős növelésé-
vel és új központi pro-
jektekkel próbált vál-
toztatni. 2002 után lé-
nyegében olyan poli-
tikai erőközpont sem
igen működött, amely
egy reformot képes
volna beindítani.
A támogatás-poli-
tika tudományos igé-
nyű vizsgálata igazá-
ból alig kezdődött el.
Törzsök Erika és inté-
zete (EÖKKI) a gazdaság- és régiófej-
lesztést vizsgálta, és policy anyagok-
kal bombázza a kormányzatot. A fel-
sőoktatási és tudományos támogatá-
sok vizsgálatát a Berényi Dénes-
Egyed Albert vezette munkacsoport
végezte el.
A magyarországi politikai retori-
ka hamisságát (pl. a szülőföldön va-
ló maradás/boldogulás) a HTMH
volt és jelenlegi vezetői is elismerték
(a 2005 májusi, nagyváradi kerekasz-
tal beszélgetésükön) abban a vonat-
kozásban, hogy a magyarságpoliti-
kában meghirdetett célok megvaló-
sításához elégtelen költségvetési for-
rás áll rendelkezésre. Regionális ösz-
szehasonlításban pedig a támogatá-
sok súlya még jobban érzékelhető,
ha pl. a dunaszerdahelyi járás vagy
Hargita megye költségvetésével, il-
letve Szabadka önkormányzati veze-
tőinek pénzügyi tranzakciói volume-
nével vetjük össze ezeket az összege-
ket. Az általam ismert szakmai és
politikai beszélgetésekből az szűrhe-
tő le, hogy kb. 60 milliárd Ft-ra tehe-
tő a célprogramok forrásszükséglete,
amely a jelenlegi támogatások négy-
szerese, a magyar állami költségve-
tésnek pedig közel 1%-a. Számomra
azonban kétséges, hogy egy ilyen
összeg hatékony felhasználására ké-
pesek-e a jelenlegi kisebbségi intéz-
ményhálózatok?
1.2. Miért itt, miért most?
Annak, hogy ez a kérdés most tem-
atizálódik, alapvetően három oka van:
a) Markó Béla és Ko-
vács László 2002
s z e p t e m b e r é b e n
megállapodtak ar-
ról, hogy a határon
túli támogatások el-
osztása döntő mér-
tékben a határon tú-
liak prioritásai sze-
rint történik. Azt
mondhatnánk, hogy
ezzel az ügy „rende-
ződött“. Ez azonban
nem így történt. A
határon túli politi-
kusok a magyar kor-
mányzati apparátus
ügyeiben véleményt
mondhattak és sze-
mélyi javaslatokat
tehettek, de a kincs-
tári és elszámolási
szabályzatokat, a
magyarországi nyil-
vánosság-minimu-
mokat már nem le-
hetett felülírni. (Itt
egy komoly mentális problémáról
is szó van, hisz a magyar kisebbsé-
gi politikusok a szerb, román, uk-
rán, szlovák közpénzkezelési me-
tódusokat csak korlátozottan al-
kalmazhatták a magyarországi
adminisztrációban.) De talán en-
nél meghatározóbb probléma a
magyarországi forrásszűkösség és
az, hogy az MSZP nem rendelke-
zett a kérdésben megfelelő szakér-
tői apparátussal. Mindez a HTMH
és az OM, NKÖM vonatkozó osz-
tályai közigazgatási súlyának
gyengülését hozta magával. Eb-
ben a helyzetben a már említett
ígérvényrendszer – megterhelve a
2004 decemberi pártpolitikai csa-
tával, amely a határon túli elit szá-
mára emancipációs vereséget je-
A magyarországi po-
litikai retorika ha-
misságát (pl. a szülő-
földön való mara-
dás/boldogulás) a
HTMH volt és jelen-
legi vezetői is elis-
merték (a 2005 máju-
si, nagyváradi kerek-
asztal beszélgetésü-
kön) abban a vonat-
kozásban, hogy a
magyarságpolitiká-
ban meghirdetett cé-
lok megvalósításá-
hoz elégtelen költ-
ségvetési forrás áll
rendelkezésre.
civil fórum46
lentett – az MSZP és a magyar ki-
sebbségi politikai elitek között po-
litikailag hiszterizált, rossz vi-
szony alakult ki. Állandósult az
elégedetlenség Magyarországgal
és a magyarországi kormányzattal
szemben. A kapcsolattartási kér-
déseken túl a támogatás-politika
lett ennek a viszonynak a harci te-
repe. Ezt bizonyos értelemben
mérsékli, hogy a két legnagyobb
politikai elit Pozsonyban és Buka-
restben kormányzati pozícióhoz
jutott, gyakorlatilag jóval nagyobb
összegekkel rendelkezik, mint a
magyarországi támogatás-politi-
ka. Ha nagyon durván akarnám
ezt a helyzetet összefoglalni: a po-
litikai elit szemszögéből ez a ma-
gyarországi támogatás-politika
egyre inkább a civil társadalom
homokozója. Azt azonban nem
engedheti meg magának, hogy a
kisebbségi társadalom alrendsze-
reinek működtetése felett ne gya-
koroljon ellenőrzést, mert ebben
az esetben a civil szférában, illetve
a nyilvánosságban politikai legiti-
mitását gyengítő projektek és a
„közjó“ újrafogalmazása követ-
kezhet be.
b) Jelentős dolog a kedvezménytör-
vény részkérdése, az oktatási-ne-
velési támogatás. Az ez iránti i-
gény az idén is növekszik. Ha ezt
az oktatási-nevelési támogatást
egy tömbbe állítják be a magyar-
országi támogatásokkal a támoga-
tás-politikában, azaz a Szülőföld-
programba, akkor ez a feszített
költségvetésben leszoríthatja a
többi támogatás összegét. Igazá-
ból nem tudni a Szülőföld-prog-
ram és a Szülőföld Alap stratégiai
céljait. Egyelőre csak egy elosztás-
alku ígérvény látszik.
2004 decemberében a kor-
mányzat részéről végig működött
egyfajta „nemzeti felelősség“-pro-
paganda. Ennek a mércéje, hogy
milyen szakpolitikai háttérrel, mit
tud megvalósítani. Az utóbbi fél
évben kiderült, hogy nincsenek új,
a nemzeti felelősség/társadalmi
felelősség retorikát igazoló szak-
politikai elképzelések. Ezzel a
tényleges szakmai felelősség, a ra-
cionális belátás, önkorlátozás esé-
lye is erodálódik.
Mindazok pedig, akik kor-
mányzati tisztviselőként, a köz-
alapítványok munkatársaiként,
elemzőként ezzel a kérdéssel fog-
lalkoznak, egyre inkább érzékelik
a támogatás-politikai szerkezet
üzemzavarait – lásd az előbbi két
pontban – és a változtatások szük-
ségességét.
c) A szakpolitikai közeg – kb. 60 sze-
mély – hangulatán túl a jelenlegi
tematizáció előzménye a Magyar
Kisebbség c. folyóirat vitája, az
Illyés Közalapítvány ankétja és
Ríz Ádám-Horváth Tamás EU-
iratának visszhangja. Ami még
szintén a mostani tematizációt ins-
pirálja, hogy készül a Nemzeti Fej-
lesztési Terv, és mindenki látja,
hogy a következő évek, vagy a
2007 utáni időszak fejlesztéseit
alapvetően az fogja meghatározni,
hogy mi kerül ebbe a fejlesztési
tervbe. 15 év alatt kialakult Ma-
gyarországon egy kormányzati,
szakértői réteg, amely a szakpoli-
tikai vákuumban várakozik, de ér-
vényesíteni szeretné elképzeléseit.
Ugyanekkor a pártprogramok is
készülnek a 2006-os választások-
ra, és az előbb említett szakember
csoportnak elemi érdeke, hogy
megfontolásait a programkészítők
is figyelembe vegyék.
2. Az Illyés Közalapít-
vány ankétja
2.1. Az Illyés Közalapítvány 2005.
márciusában 10 kérdésből álló anké-
tot kezdeményezett. 133 – a budapes-
ti kormányzatok támogatáspolitikájá-
ban érintett – személyt kértek fel vá-
laszadásra. A megkérdezettek egy-
harmada fejtette ki a véleményét (Ro –
38 megkeresett közül /14-en válaszol-
tak; Mo – 33/9; Sk – 21/7; Szerbia és
Montenegró – 16/6; Uk – 11/3; Slo –
7/3; Au – 5/-; Ho – 2/1). Sajnálatos je-
lenség, hogy Magyarországon a köz-
igazgatás részéről egyetlen válasz ér-
kezett. Az apparátus gyakorlatilag el-
hárította az ankétot. Amikor szemé-
lyesen kérdeztem rá ezeknél az embe-
reknél, hogy miért nem válaszoltak, a
legtöbb személy arra hivatkozott,
hogy „ő csak egy köztisztviselő“, ha
van politikai szándék, akkor részt
vesz a rendszer átalakításában, ha
nincs, akkor meg miért is erőlködni?
2.2. A 43 válasz alapján alapvetően
három domináns nézőpontot különít-
hetünk el:
A legáltalánosabb séma a politi-
ka-központúságból indul ki. Ebben
több dolog keveredhet. Egyrészt az,
hogy a támogatás-politikát a pártpo-
litikai „túlhatalom“ és a politikai ér-
dekek határozzák meg. Másrészt,
hogy mindenféle változtatáshoz el-
sősorban politikai belátás és szán-
dék szükséges, amely jelenleg hi-
ányzik. Harmadrész az az elem is
megjelent, hogy a politikai szándé-
kok megvalósításához eleve elégte-
len forrást rendeltek a döntéshozók.
A válaszolók egy másik csoportjá-
nak nézőpontját a döntési, elosztási
mechanizmusok határozzák meg. Itt
jelenik meg a kuratóriumokhoz való
viszony. Ezen belül a legproblemati-
kusabb a kuratóriumokhoz való vi-
szony. Ezek tevékenységével kapcso-
latban három működési mechaniz-
mus merült fel: az ígérvényrendszer
(a kurátor megígér valamit a kijárók-
nak, hálózatának, és azt neki ki is kell
alkudnia a döntéshozó társaival); a
teljesítményigény (a pályázatok kü-
lön-külön kiértékelése és sorrend
megállapítása a döntés előtt); a straté-
giai gondolkodás (amikor a kuratóri-
um célprogram-prioritások szerint
hoz döntéseket).
Kö
ncz
ey
E
lem
ér ra
jza
Szöveg nélkül
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 47
A döntés/elosztás felől közelítők
számára fontos, hogy hol hozzák a
döntéseket, Budapesten vagy az adott
régióban. Ki dönti el a prioritásokat?
Mennyiben szólhat bele a támogatásba
az adományozó és az adományozott?
Ebből a nézőpontból a harmadik
kulcskérdés, hogy hova, mennyi tá-
mogatás jut. Itt a szórvány/tömb, fa-
lu/város, fejlett/fejletlen régiók közti
különbségek jöttek elő.
A harmadik nézőpont a szakpoli-
tikai és a stratégiai igény megfogal-
mazása. Ezek a szakemberek azt gon-
dolják, hogy létezhet egy szakpoliti-
kai logika, és az egész támogatáspoli-
tikát egy modernizációs stratégiába
lehetne elhelyezni. Pár kiemelt meg-
fogalmazás:
A „hivatásos magyarok nyelve“, a
projektek és a közösségi küldetéstu-
dat nyelvvel szemben a kisebb(ren-
dű)ségi azonosságból a dolgok nevén
nevezésével, önértékükön való keze-
lésével lehet kilépni. Patetikusan
ugyanerről az attitűdről: A magyar-
ság sorskérdései helyett az emberek
problémáinak kezelése (© Szilágyi N.
Sándor); A napi cselekvés mozgatója
nem az elit konstruálta „nemzettu-
dat“, hanem a közösségben kialakult
rutinok és szokások elvárásrendszere
(© Lőrincz D. József); Népszolgálat
helyett szolgáltatás, nem mint hiva-
tás, hanem mint társadalmi elvárás.
A magyarországi és a határon túli
válaszadók megközelítésében – ame-
lyet ilyen kis elemszám esetében nem
lehet általánosítani – abban lehet kü-
lönbséget tenni, hogy míg az előbbiek
inkább a politikai szándékok hiányá-
ból vagy a szakpolitikai és stratégiai
elvárásokból indultak ki, addig a ha-
táron túli magyar válaszadók inkább
a forráselosztásra és a döntési mecha-
nizmusokra koncentráltak.
2.3. A támogatás-politika erősségei-
re rákérdezve szinte egyöntetű volt,
hogy a támogatási rendszer létezését
emelték ki. Az Illyés Közalapítvány
érdemeként említették az intéz-
ményteremtés támogatását és a de-
centralizáltságot is. Néhányan az
Apáczai Közalapítvány szigorú me-
chanizmusait mint pozitív szociali-
zációt emelték ki.
2.4. Sokkal részletesebb képet ka-
punk azonban a támogatás-politika
gyengeségeiről.
a) A politika és támogatások elosz-
tásának viszonya: a válaszolók
kétharmadánál felmerült, hogy a
politikai pártok szerepe a buda-
pesti és a helyi forráselosztásban
egyrészt azzal jár, hogy négyéven-
te személyi csere van az appará-
tusban, állandóan változnak az il-
letékesek, így nincs a rendszerben
számonkérhető folyamatosság.
Másrészt a pártpolitika és hálóza-
tainak következtében nem a szak-
mai szempontok a meghatározók
a forráselosztásban, hanem a poli-
tikai alkurendszer.
Ugyanitt az összeférhetetlen-
ség kérdése is felmerül. A kisebb-
ségi társadalom örök dilemmája,
hogy kicsi a közeg, minden vi-
szony perszonális, és mindenki
egyszerre egy-egy testületben/
kuratóriumban egyben „támoga-
tó“ és támogatott is lehet. Egymás
megítélése ebben a közegben ne-
hezen különíthető el a személyes
élettörténetektől.
A politikai háttér kapcsán je-
lentkezett a válaszokban a kor-
mányzati irányító-egyeztető tevé-
kenység és a stratégia hiánya is.
A 2004-es költségvetésben több
mint húsz tételbe, fél tucat feje-
zethez van beosztva az a költség-
vetési forrásrendszer, amit úgy
nevezünk, hogy magyarságpoliti-
kai támogatás. Ezek között nincs
horizontális kommunikáció. Te-
hát nemcsak az a probléma, hogy
nincs hatékony erő-
központ, ami meg-
határozza a támo-
gatáspolitikát – a
HTMH-t sem tart-
ják ilyennek a meg-
kérdezettek –, ha-
nem egymással sem
egyeztetnek a for-
ráselosztó intéz-
mények.
b) A forráselosztás
területén a legsú-
lyosabb gond a
működtetés finan-
szírozásának kér-
dése. Mivel sem az
adott kisebbségi
közösségek, sem az
adott állam nem
tudja teljes mértékben biztosítani
a kilencvenes évek intézményépí-
tési rohamában létrehozott szer-
vezetek fenntartási költségeit,
ezek időszakos tevékenységre
rendezkednek be, bújtatott ren-
dezvényeket szerveznek, újabb és
újabb fejlesztésekre, terjeszkedés-
re kérnek pénzt, amivel a fennma-
radásukat is képesek biztosítani.
Mindez egyben gátja a hosszú tá-
vú intézményépítésnek is. A hatá-
ron túlról egyre inkább elvárt nor-
matív támogatással kapcsolatban
több alapkérdés fogalmazódik
meg: hogyan lehet mérni és szá-
monkérni ezen intézmények telje-
sítményét, mi alapján lehet kiala-
kítani az így támogatandó intéz-
ményi kört, ténylegesen mennyi
és milyen normatív támogatásra
volna szükség?
Szintén a forráselosztáshoz tar-
tozik a támogatások sokak által bí-
rált felaprózódása. Sokaknak ke-
vés jut, s ezzel csak kárenyhítést,
nem pedig problémakezelést vagy
valós intézmény/társadalomépí-
tést lehet elérni. Ugyanakkor –
mint már említettem – hosszú pro-
jekteket sem lehet előre tervezni és
felépíteni.
c) A támogatási rendszer működte-
tése kapcsán majdnem minden
hozzászóló felvetette a koheren-
cia, az egyeztetés, illetve a moni-
torizálás hiányát. A rendszer mű-
ködéséhez tartozik az adózás és a
járulékrendszer kérdése. Hiszen
munkavégzés esetén ezt is ki kell
fizetni – épp annak az állami költ-
ségvetésnek, amely forráshiánya
miatt erre a külföldi támogatásra
szükség van. Ha pedig adó-,
vám-, illetékmegkerülés történik,
az állandó csapdahelyzetet hoz
magával.
Szintén komoly
gond, hogy a pá-
lyázatok kiírása ké-
sik, április, május,
amikor igazából ki-
írják a pályázato-
kat. Mire az átuta-
lások megtörtén-
nek, már ősz van,
és gyakorlatilag két-
három hónapos fu-
tamidejű progra-
mokról van szó,
amit alig-alig lehet
teljesíteni. Újabb al-
kuk, kamu-teljesí-
tések következhet-
nek. (Szakzsargon-
ban: a lepapírozás.)
Kialakulnak a kiskapuk: módosí-
táskérések, kétfelé elszámolt szám-
lák, többfelé pályázás ugyanazon
projekttel. Ettől kezdve nagyon
nehéz számon kérni és átlátni a
valós teljesítéseket.
d) Elkényelmesedés és intézményi
deformáció: a jelenlegi támoga-
tás-politikai elosztásban az in-
tézmények – ha a kisebbségpoli-
tikai hálózatok révén bekerülnek
egy bizonyos rendszeresen tá-
mogatott körbe – az évi rendez-
A támogatás-politi-
ka erősségeire rákér-
dezve szinte egyön-
tetű volt, hogy a tá-
mogatási rendszer
létezését emelték ki.
Az Illyés Közalapít-
vány érdemeként
említették az intéz-
ményteremtés támo-
gatását és a decentra-
lizáltságot is.
civil fórum48
vényeiket, a prezentációs tevé-
kenységet képesek fenntartani.
Ez azzal jár, hogy tartalékalapo-
kat nem képeznek. Tehát tényle-
ges önrészt igénylő (transznacio-
nális) pályázatokon nem vehet-
nek részt, és az utófinanszírozás
sem működik. A budapesti tá-
mogatáspolitikán belül a NKÖM
műemlékfelújítási programja mű-
ködik utófinanszírozással. (Az
első évben a határon túli partne-
rek tiltakoztak, eljártak ennek al-
kalmazásával szemben, majd
amikor kiderült, hogy a minisz-
térium nem enged ebben a kér-
désben, mégis elindultak a mun-
kák. Évek alatt egy ellenőrzött
teljesítményeket felmutató, jól
működő program épült ki.) Ez az
elkényelmesedés egyben azzal is
jár, hogy a kisebbségi magyar ci-
vil/pályázati szféra hatékonysá-
ga a kilencvenes évek elejéhez
képest rohamosan lemaradt a ro-
mán, szlovák, szerb konkurens
intézményekhez képest. Ez arra
vezethető vissza, hogy hiányzott
az önrészesedéshez szükséges
tartalékalap, gyérek az országos
és a transznacionális kapcsola-
tok, harmadrészt pedig a ma-
gyar kisebbségi szférában nem
alakult ki a jól képzett, nagy szá-
mú helyi pályázatíró és lebonyo-
lító apparátus.
3. A lehetséges
szerkezeti re-
formról
Milyen módon lehet
egy intézményi re-
formot elindítani? En-
nek két oldala van.
Az egyik a politikai,
amely nem az én
szintem. Azt gondo-
lom, hogy csak a mi-
niszterelnök kezde-
ményezésére kor-
mányzati munkacso-
porton keresztül, a
Nemzeti Fejlesztési
Tervet és a MÁÉRT-
ot megcélozva lehet
ebben az ügyben vál-
tozásokat elérni.
A másik oldal, a
szakpolitikai teen-
dők ügye azonban
megkerülhetetlen.
(Ezzel kapcsolatban részletesen ki-
fejtettem a véleményemet a Tény és
való című könyvben, majd 2004. de-
cember 5-e után a Mumusok és a kék
madár című interjúban. Legutóbb a
Tartalomfejlesztés, mint régiófejlesz-
tés című írásomban gondoltam újra
néhány részkérdést.)
3.1. Konszenzus van abban, hogy a
határon túli magyarság jövőjének a
kulcsa a munkaerőpiaci pozíciója.
Mindenféle más, kulturális, hagyo-
mányőrző vonatkozás is létezik, de
perspektivikusan az előbbi adottság a
meghatározó. Ehhez pedig a jelenlegi
elvándorlás, falusiasodás, a funkcio-
nális analfabetizmus, alulfoglalkozta-
tottság és alulképzettség sújtotta, te-
hát pauperizálódó magyar kisebbségi
életvilágokba a leghatékonyabb segít-
séget a tudásbeviteli programok
nyújthatnak. A határon túli magyar-
ság körében a gazdaságfejlesztési
programoknak is csak a képzések te-
kintetében látom értelmét. (Az eddigi
magyar állami tőkeadomány-kivitel
sorsa követhetetlen.)
Kívülről úgy tűnik, hogy lezárha-
tó a magyar támogatás-politika és ki-
sebbségi intézményfejlesztés exten-
zív, az infrastruktúrára koncentráló
korszaka, és a jövőben, az új EU-s kö-
rülmények között döntően a humán
erőforrásokra, a képzésre és az intéz-
ményi hatékonyság növelésére lehet-
ne törekedni.
3.2. A támogatási rendszer elemei
A támogatási rendszeren belül alap-
vetően szétválasztandó a határon
túli intézmények működtetése,
(nemzetközi normák
szerinti akkreditáció
és az egyes szakte-
rületek belső straté-
giája nyomán) és a
fejlesztéspolitika. A
támogatás-politika
(és segélyezés) he-
lyébe a határon túli
magyar intézmények
regionális integráci-
óját és működteté-
sét, illetve fejlesztés-
politikáját lehetne
helyezni.
A szükséges forrá-
sok tekintetében négy
területet lehet elkülö-
níteni: a magyaror-
szági támogatások, az
adott állam támoga-
tásai, az adott helyi
források és a transz-
nacionális források.
Ebből a magyarországi támogatá-
sok terén öt szint különíthető el:
a) Regionális alapok: ide a források
az a része tartozhat, amelyből a ki-
sebb pályázatok, a helyi rendezvé-
nyek, a teljesen speciális napi akci-
ók finanszírozása oldható meg. E-
zek helyi döntést igényelnek. A
továbbosztást le lehet adni haté-
konyan működő és multiplikációt
is felmutató helyi alapítványok-
nak, amelyek a saját társadalmuk
igényei szerint működnek.
b) Léteznek olyan bázisintézmé-
nyek a határokon túl, amelyek-
nek a működését részben az adott
állam vagy a kisebbségi társada-
lom finanszírozza. Ha létrejön
egy akkreditált bázisintézményi
rendszer (pl. oktatási központok,
közművelődési-, könyvtári mód-
szertani központok, magyar há-
zak, stb.), amelyben tisztázzák,
hogy mit is tesz az adott intéz-
mény és a hálózata, annak prog-
ramjait és személyi költségeit
normatív alapon, hosszabb távra
a budapesti forrásokból lehetne
biztosítani. Ez lehetővé tenné a
transznacionális és az EU-s forrá-
sok bevonását is.
c)A nagy fejlesztési programok: a
határon túli magyar felsőoktatás-
fejlesztésben a működési normatí-
vát és a fejlesztési beruházásokat
szintén el kellene különíteni. Ezzel
egyfajta hosszabb távú normalizá-
lást, állandó oktató kart lehetne
biztosítani. Az oktatási piacon pe-
dig az expanziós (szakindítási és
beruházási) törekvéseket lehetne
visszafogni.
d) Az oktatási-nevelési támogatás
több éves hatását még nem lát-
juk. Nem tudjuk, hogy milyen
növekedési dinamikáig jut el, s
ennek milyen hatása lesz a ki-
sebbségi társadalmakra és a Ma-
gyarország-kép alakulására. U-
gyanígy kérdéses, hogy a követ-
kező kormányzatok mennyiben
kívánják tovább bővíteni a ma-
gyarigazolványhoz kapcsolható
kedvezményeket.
e)A közalapítványok működési te-
rületét célprogramokba lehet szer-
vezni. Ezeket pedig a regionális
prioritások mentén, egyeztetve le-
hetne működtetni.
Bárdi Nándor
Teleki László Intézet – főmunkatárs
e-mail: [email protected]
A forráselosztás te-
rületén a legsúlyo-
sabb gond a működ-
tetés finanszírozásá-
nak kérdése. Mivel
sem az adott kisebb-
ségi közösségek,
sem az adott állam
nem tudja teljes
mértékben biztosí-
tani a kilencvenes
évek intézményépí-
tési rohamában lét-
rehozott szervezetek
fenntartási költségeit...
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez?
Programtervezet
Szeptember 9., péntek – PLENÁRIS ÜLÉS
07.00–09.00 Regisztráció
09.00–09.30 Megnyitó, köszöntő
09.30–13.00 A konferencia fő témájával kapcsolatos szakmai előadások:
Dr. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője, Brüsszel
Közösségi önrendelkezés az EU-ban
Ion Olteanu, a Centras igazgatója, Temesvár
Civil szervezetek az EU-ban
Dr. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke, Székelyudvarhely
Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés
Dr. Papp Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, Csíkszereda
Civil szféra és kulturális önazonosságunk a globalizálódó Európában
13.00–14.30 Ebéd
15.00–17.30 Vitafórum
A délelőtt elhangzott előadásokkal kapcsolatos kérdések, felvetések közös megvitatására kerül sor.
19.00–20.00 Vacsora
20.00– Civil Bál (nem csak civileknek)
Szeptember 10., szombat – SZEKCIÓTANÁCSKOZÁSOK
08.30–12.00 Szakmai szekciók munkálatai
12.00–14.00 Ebéd
14.30–17.30 Tematikus tanácskozás: Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben
17.30–18.00 Szünet
18.00–20.00 Szekciómunkálatok plénum előtti kiértékelése
20.00–21.00 Vacsora
A rendezvény teljes időtartama alatt a résztvevő szervezetek kiállításon népszerűsíthetik tevékenységeiket, programjaikat.
49
VII. CIVIL FÓRUM 2005
Ahol a civilek összefognak2005. szeptember 9-10., Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ
Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés
az EU-s csatlakozás folyamatában
civil fórum50
Az egyházi szekció témájának le-
író kifejtése a különböző egy-
házak autonómia-értelmezése
szempontjából, a különböző autonó-
mia-értelmezések összehasonlítása, a
tanulságok felmutatása és alkalmazá-
sa a közösségi (nemzeti, regionális és
kulturális) önrendelkezés megfogal-
mazása érdekében.
Az egyházi szekció címében meg-
fogalmazott témáról olyan bevezető
előadásnak kell elhangzania, amely
megpróbál fogalmi és rendszeres átte-
kintést nyújtani az autonómia külön-
böző vallási, teológiai, egyháztörténeti
és egyházszervezeti kérdéseiről. A fő
témán belül, szabadon választható
címmel és altémával további 4-5 rövid,
20-25 perces előadást szeretnék kérni,
különböző felekezetű egyháztörté-
nész, morálteológus és egyházszoci-
ológus szakembertől. Az előadások
olyan konkrét kérdésekhez is kapcso-
lódhatnak, mint (a 2004. jubileumi év-
ben méltatlanul keveset emlegetett)
Immanuel Kant tanítása az erkölcsi
autonómiáról, a 16. századi vallássza-
badság-törvények és azok hatása Er-
délyben, a történelmi egyházak és a
szabadegyházak autonómia-struktú-
rái, a magyar nyelvű egyházak felelős-
ségvállalása a Trianon utáni kisebbsé-
gi önrendelkezés ügyében stb.
Eszmecsere végett is hasznos meg-
ismerni a különböző egyházak etikai
és szervezeti autonómiával kapcsola-
tos felfogását, hiszen minden egyház
ilyen vagy olyan formában, de ismeri
és gyakorolja az autonómiát. Az egy-
házi autonómia ezen túl példákkal is
szolgálhat a nemzeti, kisebbségi vagy
regionális önrendelkezés mai elképze-
léseihez és elvárásaihoz.
Az előadásoknak, a vitában el-
hangzottaknak esti kiértékelése és
összegzése világossá (vagy legalább
árnyaltabbá) teheti mind az egyházak
autonómia-képét (akár azok deficitjét
is!), mind a közösségi önrendelkezés-
ről alkotott elképzeléseinket.
EGYHÁZI SZEKCIÓ
Önrendelkezõ kisebbség – autonóm egyház
Szervező: Dr. Juhász Tamás egyetemi tanár, Protestáns Teológiai Intézet
Cím: Kolozsvár, Bocskai tér 13
Tel: +40-264-591368
e-mail: [email protected]
ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGVÉDELEM SZEKCIÓ
Veszélyeztetett építészeti örökség Erdélyben
Szervező: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány programigazgatója
Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. I., C.P. 379
Tel/fax: +40-264-435489
Mobil: +40-744-636353
e-mail: [email protected]
Programtervezet:
Dr. Juhász Tamás, egyetemi tanár, a Protestáns Teológiai Intézet rektora,
Kolozsvár
Önrendelkező kisebbség – autonóm egyház
Orbán Szabolcs, teológiai tanár, Gyulafehérvár
A kisebbségi kérdés – római katolikus szemmel
Varga László, református lelkipásztor, Marosvásárhely
A református kollégium mint az autonómia modellje
Szabó László, unitárius lelkipásztor, Kolozsvár
Az Unitárius Egyház történeti és szervezeti propriuma
Dr. Goldner Gábor, egyetemi tanár, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke,
Kolozsvár
Önszerveződés a kolozsvári Zsidó Hitközség életrendjében
Dr. Puskás Attila, vikárius, Gyergyószentmiklós
Szabadság és integráció. Az örménység, erdélyi otthonában
Vita. Kérdések, hozzászólások.
Moderátor: Raff Róbert, református segédlelkész, Kolozsvár
Az Europa Nostra páneurópai
szövetség patronátusa alatt a
Transylvania Trust Alapít-
vány felhívást tett közzé a legveszé-
lyeztetettebb romániai műemlékek
jegyzékének elkészítésére. A tervek
szerint évente egyszer, a műemlék-
védelem világnapján – április 18-án
– közzétételre kerülő lista célja a fi-
gyelemfelkeltés, a közvélemény ér-
zékenységének fokozása, annak a
ténynek a tudatosítása, hogy az ez-
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 51
Szervezők:
Ciotlăuș Judit, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság ügyvezető titkára
Cím: 400440 Kolozsvár, Aurel Suciu u. 12 sz.
Tel/fax: +40-264-431488
e-mail: [email protected]
Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezetének elnöke
Cím: 540342 Marosvásárhely, Lăpușna u. 23. sz.
Tel/fax: +40-265-268125
Mobil: +40-740-371211
e-mail: [email protected]
redforduló Romániájában a gazdasá-
gi és társadalmi átalakulás folyama-
tában a műemlékvédelem sokszoro-
san hátrányos helyzetben van, és en-
nek eredménye a műemlékállomány
és az építészeti örökség értékeinek
jelentős károsodása. Mindez hatvá-
nyozott ott, ahol még csak társadal-
mi igény sincs az építészeti értékek
védelmére.
A lista összeállításában a Transyl-
vania Trust Alapítvány a romániai
szakmai civil szervezetek és szakem-
berek aktív közreműködésére számít.
A listára jelöltethető bármilyen té-
nyező által veszélyeztetett, az építé-
szeti örökség bármely kategóriájához
tartozó, különálló épület, épület-
együttes, vagy valamilyen közös vo-
nással rendelkező, egymástól jelentős
távolságra levő épületekből álló cso-
port, történeti település, régészeti
övezet, történeti kert vagy kultúrtáj.
A veszélyeztetettség meghatározásá-
nál figyelembe lehet venni a legválto-
zatosabb tényezőket, legyenek azok,
fizikaiak, társadalmiak, politikaiak
vagy gazdaságiak. Egy erre a célra
összehívott szakember-zsűri a bekül-
dött jelöléseket elemzi, majd összeál-
lítja a nyilvánosságra hozandó listát.
A szekció keretében kerekasztal
beszélgetést tervezünk, melynek cél-
ja a fenti kezdeményezés megvitatá-
sa az erdélyi magyar szakmai civil
szervezetek képviselőivel. A fóru-
mon szó lesz a kezdeményezés fon-
tosságáról, értelméről, ugyanakkor
megvitatásra kerülnek azok a szak-
mai paraméterek, kritériumok, ame-
lyeket a lista összeállításánál alkal-
mazni fognak. Nem utolsósorban je-
löléseket lehet majd tenni a szakmai
zsűri összeállítására vonatkozóan is.
Programtervezet:
Vitaindítót tart: Furu Árpád, a Transylvania Trust Alapítvány program-
igazgatója, Kolozsvár
Az eddigi munkáról beszámolnak:
Mihály Zita, a Csíki Műemlékvédelmi Egyesület elnöke, Csíkszereda
Hlavathy Izabella, Kovászna Megye műemlékvédelmi felügyelője, Sep-
siszentgyörgy
Emödi Tamás, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület műszaki
referense
Benczédi Sándor, Keöpeczi Sebestyén József Műemékvédelmi Társaság
alelnöke, Sepsiszentgyörgy
Mihály Ferenc, szakember
Meghívott szakemberek: Szabó Bálint, Kirizsán Imola, Hegedüs Csilla,
David Baxter, Weis Attila, Gaál György, Maksay Ádám, Albert Hommonai
Márton, Dukrét Géza, Keresztes Géza, Kovács Zsolt, Csortán Ferenc
GAZDASÁGI SZEKCIÓ
Az erdélyi magyarság megmaradásának
gazdasági minimumai
Az erdélyi magyar közösség
megmaradásának kulcskér-
dése az identitásvédelem,
amelynek keretében megemlíthet-
jük az oktatást, művelődést, hagyo-
mányőrzést, a szülőföldön maradás
kérdése azonban gazdasági priori-
tásnak számít.
A gazdasági prioritás kihívásai
közé tartozik a versenyképesség,
különösen a felzárkózási időszak-
ban. Az erdélyi magyar közösség
gazdasági helyzete nem teljesen is-
mert, nincsenek felmérések, elem-
zések, az ismert azonban, hogy a
csatlakozás alkalmából a gazdasági
szereplők nagy veszélynek vannak
kitéve.
A kis- és középvállalkozások az
adott versenyhelyzetben tőke és a
megfelelő technológia hiányában
nagy veszélynek vannak kitéve, de
ennél nagyobb veszélyeket rejt ma-
gába a mai agrárgazdasági helyzet.
civil fórum52
AKárpát-medencében működő
magyar ifjúsági szervezetek
kisebb-nagyobb mértékben
tudnak egymásról, hallottak egymás
programjairól. Ám ennél valami
többre, egyfajta együttműködésre,
közös gondolkodásra és cselekvésre
jóval kevesebben vállalkoztak az el-
múlt több mint tizenöt évben. A ma-
gyarországi volt Ifjúsági és Sportmi-
nisztérium által 1999-ben létrehívott
Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK)
egyfajta „ifjúsági-MÁÉRT“ szerepé-
ben biztosít találkozási alkalmat a
Kárpát-medencei magyar ifjúsági
szervezeteknek. Ez azonban nem
elég. Szükség van arra, hogy az emlí-
tett szervezetek egymás közt minél
hatékonyabb kapcsolatrendszert épít-
senek ki, és közösen dolgozzanak, fő-
képp, ha erre van lehetőség nemcsak
magyarországi, hanem európai uniós
források igénybevételével is. Idén a
Civil Fórum Ifjúsági Szekciójának
meghívottai lesznek a Kárpát-meden-
ce különböző magyar ifjúsági szerve-
zeteinek képviselői, akikkel közösen
átbeszéljük a vázolt együttműködé-
sek lehetőségeit és esélyeit. Elvárjuk
erre a tanácskozásra mindazokat az
erdélyi ifjúsági szervezeteket, ame-
lyek hasonló együttműködésekre
nyitottak, avagy már tapasztalatok-
kal rendelkeznek e téren. A szekció
keretében sor kerül a már megvaló-
sult, sikeres együttműködési progra-
mok bemutatására is.
Köztudott, hogy Erdélyben a ma-
gyar ifjúsági és diákszervezetek dön-
tő többsége tartós anyagi gondokkal
küszködve fejti ki tevékenységét. Az
ifjúsági szervezetek ilyen irányú
fenntarthatósága ennélfogva megle-
hetősen törékeny. A többé-kevésbé
népszerű alapítványok, illetve mi-
nisztériumok pályázatai mellett idén
elsősorban olyan források bemutatá-
sára kerül sor, amelyeket törvény
szabályoz, és amelyek felhasználtsá-
ga, ismertsége az ifjúsági szervezetek
körében egyelőre viszonylag ala-
csony fokkal bír. A szekció második
témájának célja e források megismer-
tetése, ezt követően a részletekre ki-
terjedő kérdések szakmai megvála-
szolása sem marad el.
IFJÚSÁGI SZEKCIÓ
Kárpát-medencei ifjúsági együttmûködési lehetõségek.
Az ifjúsági szervezetek fenntarthatósága
Szervező: Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke
Cím: 400083 Kolozsvár, Avram Iancu u. 27. sz.
Tel./fax: +40-264-590718
e-mail: [email protected]
Programtervezet:
Kátai Gábor, a Mobilitás hálózati igazgatója, Budapest
A magyarországi és az európai uniós források felhasználása
Sikeres együttműködési programok bemutatása:
Bővízi László, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke
Cserkészek határok nélkül
Kovács Zsolt, a Trívium programvezetője, Miskolc
Trívium
Péter Orsolya, a Kovászna Megyei Művelődési Központ referense, Sep-
siszentgyörgy
Öcsi József, a Közép-Dunántúli Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda vezető-
je, Veszprém
Félúton – a Székelyföld, Közép-Dunántúl és a Csallóköz (Felvidék) ré-
gióiban tevékenykedő ifjúsági vagy ifjúsági szolgáltató civil szervezetek
együttműködése
A vidék, a falu az elmaradott gaz-
dálkodási módszereivel képtelen az
európai uniós felzárkózás feltételei-
nek eleget tenni. Egy gyors változás
nélkül a falusi parcellás-gazdálko-
dás pusztulásra van ítélve. Egyetlen
kiút a társadalmi összefogás, a vi-
dék mentalitásának megváltoztatá-
sa, szolidaritási szellem kialakítása,
vagyonosítás, tőkeerő összefogás,
szövetkezetesítés.
Programtervezet:
Somai József, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnöke, Kolozsvár
Gazdasági esélyek az erdélyi magyar közösség számára
Dr. Ángyán József, Szent István Egyetem, Környezet és Tájgazdálkodási
Intézet, egyetemi tanár, intézeti igazgató
Agrár környezet-gazdálkodás és vidékfejlesztés az Európai
Unióban
Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke
A civil szervezetek és a vidékfejlesztés
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 53
Az utóbbi tizenöt esztendőben
robbanásszerűen megnőtt a
civil szervezetek (lásd ala-
pítványok, egyesületek, stb.) száma.
Ugyanakkor a szokványosnak is
nevezhető területek mellett – mint
például a népi kultúra ápolása, iro-
dalmi-művészeti mozgalmak támo-
gatása, a települések hagyomány-
őrzése, a környezetvédelem, és ter-
mészetesen a fogyatékosok, rászorul-
tak megsegítése – megjelentek a
nagyon kis csoportot vagy réteget
mozgósító kezdeményezések is. Ez a
gazdag és színes kínálat nem egy
esetben zavaró is lehet. Esetenként
Programtervezet:
Ambrus Attila, a MÚRE elnöke
Miért nehéz, ami könnyű? A kommunikációt tanulni kell
Cristi Teodorescu, a CJI (Független Újságíróközpont) szakértője
Civil kezdeményezésből
kormányhatározat
Bellai László, az e-M@sa főszerkesztője
Miként kommunikálnak az újságírók, ha civilek?
MÉDIA SZEKCIÓ
Miként segíti a média a civil szervezeteket
céljaik megvalósításában?
Szervező: Karácsonyi Zsigmond, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének
ügyvezetője
Cím: 540027 Marosvásárhely, Tusnád u. 5. sz.
Tel/fax: +40-265-268688
Mobil: +40-740-038670
e-mail: [email protected]
Atavalyi környezetvédelmi szek-
cióülés témája a romániai kör-
nyezetvédelmi civil szféra
helyzetét tárgyalta az EU-s csatlako-
zás előtt és után. Itt született meg az
a határozott igény, hogy az erdélyi
magyar környezetvédőknek elsősor-
ban önszerveződésre és érdekképvi-
seletre van szükségük. Legvitatot-
tabb dilemmánk volt, hogy lehet-e e-
gyáltalán romániai magyar környe-
zetvédelmi civil szféráról beszélni,
elkülöníthető-e a magyarság és a ro-
mánság a környezetvédelemben? A
Civil Fórum jellegéhez igazodva vé-
gül a romániai magyar hatalmi szfé-
rák irányába történő érdekképvise-
letről beszéltünk. Ugyanakkor a ta-
valyi szekcióülés már nem adott le-
hetőséget arra, hogy kidolgozzuk en-
nek az érdekérvényesítési igénynek a
kielégítéséhez szükséges lépéseket.
Az idei környezetvédelmi szekció-
ülés ezt pótolni kívánja.
Célunk a romániai magyar hatal-
mi szférák felé irányuló érdekképvi-
seleti rendszer kiépítésének megter-
vezése, az eddigi eredmények és pró-
bálkozások kiértékelése, továbbá
fontos szerepet szánunk az erdélyi
civil szervezetek önszerveződésének
előmozdítására, hiszen az önszerve-
ződés és az érdekérvényesítés elvá-
laszthatatlan kiegészítői egymásnak.
KÖRNYEZETVÉDELMI SZEKCIÓ
A romániai környezetvédelmi civil szféra
önszervezõdése és érdekérvényesítése
Szervező: Kovács Zoltán Csongor, a Zöld Erdély Egyesület elnöke
Cím: 400750 Kolozsvár, O.P. 1, C.P. 1154
Mobil: +40-744-603930
e-mail: [email protected], [email protected]
Programtervezet:
Potozky László, a Polgár-Társ Alapítvány igazgatója, Csíkszereda
A Környezetvédelmi Civil Szervezetek rendszerváltás utáni
eredményei Romániában
Korodi Attila, államtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium,
Bukarest
Az állami és civil szféra kapcsolata és együttműködési lehetőségei
Romániában
civil fórum54
egymás konkurensei, sőt gáncsosko-
dói is lehetnek (lásd a környezetvédő
csoportok harcát Marosvásárhelyen).
Ilyen körülmények közt nehéz pon-
tosan artikulálni a civil szervezetek
célját és eredményeit. Ráadásul a
médiában dolgozók sem felkészültek
ezen a területen. Így a civilekről szóló
tudósítások többsége felszínes beszá-
moló valamely rendezvényről. A
megnyitók, avatóünnepségek és po-
hárköszöntők tömkelege a médiában
eltereli a figyelmet az orvoslásra váró
gondokról. Ezért fontos, hogy a civil
szervezeteknek legyen médiastraté-
giájuk, hatékony együttműködésük a
területükön jelen levő sajtóter-
mékekkel. Nem kell mindig, min-
denáron szerepelni, csak amikor van
kommunikálni való. Kell ismerni a
médiumok sajátosságait, esetenként
tudatosan kell élni ezekkel a speci-
fikumokkal.
MÛVELÕDÉS SZEKCIÓ
Közmûvelõdési élet a kulturális autonómiában
Szervező: Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület
ügyvezető elnöke és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság
elnöke
Cím: 400183 Kolozsvár, Gheorghe Lazăr u. 30. sz.
Tel/fax: +40-264-434110
Mobil: +40-742-085406
e-mail: [email protected]
OKTATÁSI SZEKCIÓ
Mûködõ iskolaszékek és az iskolák alapítványainak
helyzete, az EU-s csatlakozás kínálta lehetõségek
Szervező: Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke
Cím: 400037 Kolozsvár, Decebal u. 72. sz.
Tel/fax: +40-264-434148
e-mail: [email protected]
Moderátor: Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely
Az autonómia kérdése az erdélyi
magyarság központi problémá-
jává vált. Egyértelmű, hogy a
különböző autonómia-formák megte-
remtése, mely közösségünk teljes ön-
rendelkezéséhez kell vezessen, egy vi-
szonylag lassú folyamat eredménye lesz.
Hisz mindenekelőtt azokat az intéz-
ményeket kell megteremteni, amelyek
majd a teljes körű autonómia műkö-
dését lehetővé teszik. Romániában a
jelenlegi politikai helyezet jó lehetősé-
get teremt ennek a hosszú folyamatnak
a határozottabb beindítására. Az első
lépés a kulturális autonómia megterem-
tése kell legyen, amely mint tudjuk, be-
épült a kisebbségi törvénytervezetbe is.
Az előadó a következő kérdéskö-
röket fogja érinteni:
– milyen változásokat hozhat ez az
autonómia-forma a romániai magyar
művelődési életet fenntartó civil szer-
vezetek működésében, és az új hely-
zetben hogyan tevékenykedjenek
majd az identitásuk megőrzéséhez;
– hogyan kapcsolódhatnak majd a
kulturális autonómia jegyében a mű-
velődési civil szervezetek a román a
társadalomhoz;
– mit jelenthet majd a romániai ma-
gyarok kulturális autonómiája az a-
nyaország számára, és ez hogyan csa-
pódhat le a művelődési életünkben;
– hogyan viszonyulhatnak majd a
kulturális a civil szervezeteink az au-
tonómia jegyében az európai kultúr-
körhöz, hisz az EU a kulturális sokszí-
nűség megteremtésére törekszik.
Az előadás után kibontakozó be-
szélgetésen lehetőséget akarunk te-
remteni arra, hogy a résztvevők a saját
civil szervezeteik szemszögéből érté-
keljék a hallottakat.
Programtervezet:
Kötő József, államtitkár, Tanügyi és Kutatási Minisztérium – Vitaindító előadás
Az állami oktatási rendszer és a
civil szféra kapcsolódási pont-
jaiként is említhetjük az isko-
lák mellett kialakult civil szervezete-
ket, a régebben kialakult iskolaszé-
kek hálózatát. Ezek a szervezetek,
szerveződések az oktatók, az egyes
iskolák, a tanulók számára olyan le-
hetőségeket nyit(hat)nak meg, ame-
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 55
Bármely civil szervezet, amely
nem kommunikál környezeté-
vel, figyelmen kívül hagyja a
nyilvánosság jelzéseit, rövid életre
van ítélve. Különösen érvényes ez a
szociális szervezetekre, mivel leg-
több esetben jövedelmük bizonyos
részét bel- és külföldi adakozók biz-
tosítják. De a kommunikáció nem
csak a már működő és a potenciális
pénzforrások gazdái felé kell megva-
lósuljon. Kommunikálni kell a szer-
vezet célcsoportjával/célcsoportjai-
val is. Visszajelzéseik igazolják, hogy
hűek maradtunk-e célkitűzéseink-
hez, hivatásunkhoz. Ugyanakkor
kommunikálni kell a nagy nyilvá-
nossággal is többek között azzal a
nem véka alá rejtett szándékkal,
hogy az idea követőkre találjon, és
hogy az összefogás a civil társada-
lom felnőtté válását (is) szolgálja.
A kommunikáció szolgál jó ala-
pul a szervezetek egy másik életbe-
vágóan fontos tevékenységéhez is, a
manapság sokat emlegetett lobbi-
munkához. A lobbi nem más, mint a
politikum befolyásolása céljaink
megvalósulását segítő döntések
meghozatalára, legyen ez helyi ható-
ságok, központi kormányzat vagy
törvényhozás szintje, vagy az egyre
aktuálisabbá váló európai intézmé-
nyeké. Egy kissé talán nehezen hihe-
tőnek tűnik, hogy akár Csíkszeredá-
ból is lehet befolyásolni egy brüssze-
li döntést, de a Nyugat-Európában
dolgozó kisebb-nagyobb szervezetek
már nem tartják ezt lehetetlennek.
Tudatosan építkeznek, kisebb, majd
mind nagyobb szakmai hálózatok-
hoz csatlakoznak, amelyek mintegy
csatornaként juttatják el az üzenetei-
ket az európai uniós döntéshozók
asztalára.
Hogyan tesszük mi és mások ezt
helyi és kormányzati szinten, milyen
lépéseket kell megtegyünk, hogy
hangunk egyre erősebbé váljon? –
ezek a kérdések, amelyekre együtt
fogjuk keresni a válaszokat a szociá-
lis szekció keretében.
SZOCIÁLIS SZEKCIÓ
A szociális civil szervezetek nyilvánossága és lobbia
az EU-s csatlakozás folyamatában
Szervezők:
Elekes Zoltán, a Gyulafehérvári CARITAS csíkszeredai kirendeltségének
ügyvezető igazgatója
Cím: 4100 Csíkszereda, Szék u. 147. sz.
Tel: +40-266-315521
Mobil: +40-744-697770
e-mail: [email protected]
Knecht Tamás, a Caritas-médiairoda médiareferense
Cím: 400384 Kolozsvár, Sesului u. 2/11.
Tel/fax: 307056; Mobil: 0744-784850
e-mail: [email protected]
Programtervezet:
Szabó István, az Asociaţia pentru Relaţii Comunitare programfelelőse,
Kolozsvár
Az érdekérvényesítés fontossága a romániai civil szférában
Patrick De Bucquois, az Európa Caritas szociálpolitikai tanácsadója, Belgium
Lobbi az európai intézményeknél
Andreia Moraru, a Fundaţia Transilvania Alpha programfelelőse,
Marosvásárhely
Nyilvánosság és lobbi, akár együtt is
lyek az állam által biztosított ellátás
mellett szükségként jelentkeznek. De
kihasználjuk-e ezeket a lehetősége-
ket? Mivel foglalkozik, foglalkozhat
egy-egy ilyen szervezet? Milyen sze-
repük lehet(ne) az iskolaszékeknek?
Ezekkel a kérdésekkel szeretnénk e
szekció alkalmával alaposabban fog-
lalkozni. Az iskolaszékek jelenlegi
helyzetének és a működésüket sza-
bályozó, lehetővé tevő szabályozá-
sok számbavétele, továbbá ezek is-
meretében a pozitív előrelépés lehe-
tőségei lesznek közös beszélgetésünk
témái. A fenntarthatóság kérdése u-
gyanolyan súlypontos, mint a szer-
veződés maga, ezért azokat a létező
támogatási rendszereket, lehetősége-
ket is számba vesszük ez alkalom-
mal, amelyekre alapozni lehet az elő-
remozdulással.
Programtervezet:
Bajcsi Ildikó, a Bod Péter Tanítóképző igazgatója, Kézdivásárhely
Hogyan segítik a civil szervezetek az oktatást?
Demeter Miklós, a Váradi József Általános Iskola igazgatója, Sepsiszentgyörgy
Iskolaszékeink helyzete – betöltendő szerepük
Ákos Zoltán, a főtanfelügyelő-helyettes, Nagyvárad
Korodi Hajnalka, a Kovászna megyei RMPSZ elnöke, Sepsiszentgyörgy
Milyen támogatási lehetőségek állnak rendelkezésére
az oktatási intézményeknek és civil szervezeteiknek?
civil fórum56
Tematikus tanácskozás
Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben
Meghívottak:
Markó Béla, az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriumának elnöke
Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke
Moderátor: Sebestyén István, civil társadalmi kutató (Budapest, a Civil Szemle
foszerkesztője)
Atematikus tanácskozás célja, hogy a Communitas Ala-
pítvány és az Illyés Közalapítvány Romániai Alkura-
tóriuma által kezelt támogatási összegek elosztásának
közérdekű módozatait feltárja a civil szféra képviselői szá-
mára. Ennek megfelelően a tanácskozás meghívottjai az em-
lített alapítványok kuratóriumának elnökei. A tanácskozás
célja lehetőséget teremteni a támogatási rendszert meghatá-
rozó működési elvek és szabályok minél szélesebb körben
történő megbeszélésére az alábbi témakörök mentén:
1. A támogatási rendszer általános szabályzata. A pá-
lyázati kiírások keretösszegeinek szaktestületenkénti meg-
állapítása.
2. A szaktestületi tagok kijelölésének módja. Ki számít
szakértőnek az adott területen?
3. A pályázati kiírások témáinak meghatározása.
4. Az elbírálási szempontok: melyek ezek, és milyen elvek
és szabályok szerint történik az értékelés?
Meghívottainkat a fentiekben ismertetett kérdések meg-
válaszolására kérjük fel, amelyeket a jelenlevő civil szférá-
ban dolgozó szereplők kérdései és hozzászólásai követnek.
SZÓRVÁNY SZEKCIÓ
Önrendelkezési perspektívák a szórványmagyarság
vonatkozásában
Szervező: Bálint Róbert-Zoltán, unitárius lelkész
Cím: 332015 Petrozsény, Temesvár út. 14. sz.
Mobil: 0740-173729
e-mail: [email protected]
Az EU-s csatlakozásunk folya-
matában szükségszerű és ak-
tuális az önrendelkezés kér-
désének boncolgatása, hiszen létjogo-
sultsága megkérdőjelezhetetlen kö-
zösségünk szempontjából. Az önren-
delkezés lehetőségei eddig főként po-
litikai és társadalmi diskurzusokban
jutottak kifejezésre. A kézzelfogható
cselekvés bár időszerű, mégsem való-
sult még meg. Az autonómia megma-
radásunk záloga. A szórványban élő
magyarság számára a kulturális au-
tonómia alapfeltételeinek megterem-
tése, az oktatási intézmények, az inf-
rastruktúra kiépítése még komoly
problémaként jelentkezik. Etnikailag
elszigetelt környezetükben az anya-
nyelv használata – és ezáltal magyar
közösségként való megmaradásuk –
az oktatási intézmények kiépítése ré-
vén válik lehetségessé.
A Civil Fórum konferencia szór-
vány szekciója ez alkalommal az ön-
rendelkezés kérdéskörét az alábbi al-
témák megvitatása révén célozza meg:
1. A civil szervezetek alapvető jo-
ga az önrendelkezésre az EU-s
csatlakozás perspektívájából (ön-
rendelkezés – szórványszervezetek
– anyagi források)
2. Önrendelkezés – az anyanyelv
hasznossága (kulturális autonómia
– anyanyelvi oktatásunk kiépítése
– kulturális önazonosság)
3. Önrendelkezés – a szórványma-
gyarság megmaradásának feltéte-
le a demográfiai tények tükrében.
A szórvány szekció célja az önren-
delkezés által megteremthető közös-
ségi rehabilitáció, az anyanyelv hasz-
nosságának felvázolása, mindez a ci-
vil szervezetek szerepvállalása ré-
vén. Szekciónk keretében arra kere-
sünk választ, hogy a szórványban lé-
vő civil szervezetek önrendelkezési
perspektívái miként teszik lehetővé
peremhelyzetük csökkentését, a
tömbmagyarság és szórványvidék
kapcsolathálójának dinamikus, infor-
máció-orientált kiszélesítését.
Szekciónk vitaindító előadásait
követően a résztvevők is bekapcso-
lódhatnak hozzászólásaikkal.
Programtervezet:
Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója,
Kolozsvár
Dr. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszékének előadó tanára, Kolozsvár
A szórványosodás demográfiai mutatói az erdélyi magyarság körében
Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke, Temesvár
Önrendelkezés és szórványhelyzet
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 57
Egy demokratikus társadalom
kialakulásához szükséges an-
nak minden rétegében az ön-
szerveződő civil szervezetek mun-
kája. Az elmúlt évtizedben Kovász-
na megyében, akárcsak egész Er-
délyben erősítve a helyi civil akara-
tot gomba módra szaporodtak a ci-
vil szervezetek. Számos példa, siker-
történet igazolja a civil szféra szere-
pét a kultúra fejlődésében, terjeszté-
sében. Természetesen ez az út néha
göröngyös, akadályokba ütközik, de
a civil szerveződések esetében a len-
dület, az önkéntes lelkesedés és a ki-
tartás mindig eredményhez vezet.
A közösségi értékeink tudatosí-
tása, szakismereteink bővítése és ta-
pasztalatainak összegyűjtése lendü-
letet kell adjon a közösségi tevé-
kenységnek. A „Közművelődési szak-
emberek képzésé“-nek ötlete is ha-
sonló meggondolásból született.
Bár a Kovászna megyei Művelődési
Központ és a Gaál Mózes Közműve-
lődési Egyesület szakmai együtt-
működése már évek óta tart, a társ-
szervezőség 2005 januárjától jegyez-
hető, a fent említett képzés kapcsán.
Szándékunk egy rövid képzés
megszervezése volt, amely gyakor-
latias és hatékony szakmai informá-
ciókat nyújt a megye településein, a
közművelődés területén dolgozó
embereknek. Noha elsősorban az
aktív művelődésszervezőknek kí-
vántunk segítséget nyújtani, fontos-
nak tartottuk bevonni a szakma
iránt érdeklődő fiatalokat is.
Az öt alkalom öt témakör köré
szerveződött, amelyek az alapfogal-
mak tisztázásától a rendezvény-
szervezésen át az anyagi alapok elő-
teremtési módjáig ölelték fel a mű-
velődésszervezők hétköznapjainak
problémáit. A résztvevők a megye
különböző településeiről (Cserná-
ton, Réty, Bodok, Barót, Torja, Bö-
lön, Kökös, Zabola, Erdőfüle, Ár-
kos, Zágon, Sepsiszentgyörgy), az
intézményes és a civil szférából
egyaránt érkeztek, ezért a bentlaká-
sos hangulat összeforrt csapatot és
életképes projektterveket szült. A
meghívott előadók közül dr. Papp
Kincses Emese, a Sapientia Erdélyi
Magyar Tudományegyetem előadó-
ja Köznapok és ünnepek címmel
tartott művelődéstörténeti előadást,
Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügy-
vezető elnöke a Népfőiskolák törté-
netéről beszélt, Kolumbán Gábor, a
Civitas Alapítvány elnöke, a Sa-
pientia Erdélyi Magyar Tudomány-
egyetem előadója Marketingfogá-
sok művelődésszervezőknek cím-
mel tartott gyakorlattal egybekötött
előadást.
A képzést követően – amelynek is-
métlését az őszre tervezzük – Ko-
vászna megyében a művelődés terén
újabb lendületet nyert a civil és intéz-
ményes szféra közötti kommunikáció,
információcsere és együttműködés.
Elmondható, hogy vannak tele-
pülések, ahol az önkormányzatok
mellett a már múlttal rendelkező ci-
vil szervezetek nemcsak a pénzfor-
rások felkutatásában nyújtanak se-
gítséget, hanem adott esetben a mű-
velődési programok fő- vagy társ-
szervezőivé váltak.
Igencsak ajánlott az intézményes
szféra részéről a segítségnyújtás,
mert a civilek minden esetben a kö-
zösségi akaratot tartják szem előtt,
és is azon munkálkodnak, hogy to-
vább hagyományozódjanak azok a
szellemi és tárgyi értékek, amelyek
az európai egységben mássá teszik
nemzetünket, és ez által is biztosít-
ják megmaradásunkat.
Péter Orsolya
Kovászna Megyei Művelődési
Központ – kulturális turizmus és
PR-felelős
e-mail: [email protected]
AFestum Varadinum 2005 ün-
nepségsorozat keretében 2005.
április 26. és 28. között került
sor Nagyváradon az immár hagyomá-
nyossá vált rendezvényre. Az utóbbi
időszak legfontosabb nagyváradi civil
találkozójának fő céljai voltak: meg-
erősíteni a civil szervezetek közötti
kapcsolatokat és az együttműködést,
ismertetni a szakmai tapasztalatokat,
megbeszélni a civil szervezetek és a
kulturális intézmények jövőjét érintő
főbb kérdéseket. A Bihar Megyei és
Nagyváradi Civil Szervezetek Szövet-
sége (BINCISZ) égisze alatt sorra ke-
Együttmûködési sikertörténet
Kovászna megyében
Beszámoló
AZ V. CIVIL TÁRSADALOM NAPJA
NAGYVÁRADON – 2005
Kultúra és a civil szervezetek
civil fórum58
rült rendezvény a civil szervezetek
összefogása által jött létre, ezek közül
az egyik fő szerepet a Sapientia Vara-
diensis Alapítvány játszotta.
Az Ady Endre Líceum könyvtár-
termében megtartott találkozót dr.
Fleisz János történész, a BINCISZ elnö-
ke nyitotta meg. Beszédében kifejtette,
hogy a civil szféra fejlődésében újabb
korszakhatárhoz érkezett, és szüksé-
ges a magyar civil szerveződések kér-
dését a jelenlegi helyzethez igazítva
tárgyalni. A meghívott vendégek kö-
zül először dr. Pomogáts Béla iroda-
lomtörténész, az Illyés Közalapítvány
kuratóriumának elnöke üdvözölte a
tanácskozás részvevőit. Előadásának
címe Civil szervezetek, kultúra és az
európai integráció volt. Ebben kifejtet-
te, hogy a fejlett nyugati társadalmak-
ban a gazdaság, a politika és a civil
szerveződések között egyensúly ala-
kult ki. A kelet-európai társadalmak-
ban az előadó szerint csak az EU-inte-
gráció hozhatja meg az egyensúlyt e
három szféra között. Ezt követően Biró
Rozália, Nagyvárad alpolgármestere
köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve az
önkormányzat és a civil szervezetek
közötti partneri kapcsolat szükséges-
ségét és a város évről évre növekvő
kulturális támogatását. Fodor József
római katolikus általános helynök be-
szédében a civil szervezetek és az egy-
ház közötti együttműködés fontossá-
gát hangsúlyozta, és felhívta a figyel-
met a kulturális értékek iránti nyitott-
ság jelentőségére. Bodó Barna, a ko-
lozsvári Erdélyi Magyar Civil Szerve-
zetek Szövetségének alelnöke az erdé-
lyi magyar civil szféra érdekvédelme
és képviselete problémái mellett a ki-
sebbségi törvénynek a civil szerveze-
tekre vonatkozó kitételeit ismertette.
Romhányi András, a Magyar Kollégi-
um elnöke (Budapest) A civil szerveze-
tek jelene és jövője változó világunk-
ban, Porkoláb Lajos, a Nadányi Zoltán
Művelődési Központ igazgatója (Be-
rettyóújfalu) A kulturális intézmények
és a civil szervezetek együttműködése,
Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyve-
zető elnöke (Kolozsvár) a Kulturális
érdekvédelem és kulturális autonómia
címmel értekezett.
Délután a rendezvény szakmai
tanácskozással folytatódott, amely-
nek címe A civil szervezetek és a ma-
gyar kulturális intézményrendszer
volt. Meghívott előadók: Egyed Al-
bert (Budapest), Muzsnay Árpád
(Szatmárnémeti), Meleg Vilmos, dr.
Sarkady Zsolt, Meleg Attila (Nagy-
várad). A tanácskozást megtisztelte
jelenlétével Tőkés László református
püspök, aki az egyház és a civil szer-
vezetek közötti jó együttműködés
szükségességét emelte ki.
Kritikus hangnemben igyekeztek a
társadalmat és a magyar közösséget
érintő gondok feltárása mellett a meg-
oldásokat is körvonalazni. A tanácsko-
záson több fontos kérdés is napirendre
került, a kiselőadások és hozzászólá-
sok elsősorban a civil kulturális straté-
gia elemeit, a fejlődési lehetőségeket
tárgyalták. Szó esett a szervezetek te-
vékenységének pozitív és negatív ta-
pasztalatairól, az önszerveződés ne-
hézségeiről, a különböző kihívásokkal
való mind nehezebb szembesülésről is.
A konferencia egyik fő jellemzője volt,
hogy a jelenlévők igyekeztek az előre-
lépés módozatait és lehetőségeit meg-
fogalmazni. A tárgyalt témák ismét
aláhúzták a civil szervezetek sokféle-
ségét, a fejlesztési koncepciók bonyo-
lultságát.
Dr. Fleisz János a főszervező
BINCISZ és Sapientia Varadiensis
Alapítvány nevében megköszönte
mind a meghívottak, mind a résztve-
vők, szervezők, támogatók hozzájá-
rulását. Kiemelte: a találkozó elérte
célját, tanulságos volt, és megalapoz-
ta az előrelépést. Bebizonyosodott,
hogy hasonló találkozókra a jövőben
is szükség lesz.
Dr. Fleisz János
BINCISZ – elnök
e-mail: [email protected]
AMagyar Kollégium és a Ma-
gyar Művelődési Intézet
szervezésében, a Nemzeti
Kulturális Alapprogram támogatá-
sával 2005. június 17. és 19. között
immár ötödik alkalommal gyűltek
össze a Budakalászi Faluházban a
határon túli magyar kulturális civil
szervezetek képviselői. A 8 ország-
ból (Bosznia-Hercegovina, Csehor-
szág, Horvátország, Románia, Szer-
bia és Montenegró, Szlovákia, Szlo-
vénia, Ukrajna) érkezett 90 küldött
110 szervezetet képviselt. Mind
mennyiségében, mind minőségében
ez volt az eddigi legsikeresebb Bu-
dakalászi Találkozó.
A tanácskozáson tájékoztatót tar-
tott dr. Avarkeszi Dezső kormány-
megbízott a Szülőföld programról, a
Szülőföld Alap törvényről, valamint
a határon kívül élő magyarok anya-
országba utazásának, itt-tartózko-
dásának, illetve honosításának mél-
tányosabbá tétele érdekében – az ál-
lampolgársági és az idegenrendé-
szeti törvény módosítására – előter-
jesztett javaslatokról. A résztvevők
fórumon kaptak választ kérdéseikre
Lakatos Mihály főosztályvezetőtől
(Nemzeti Kulturális Örökség Mi-
nisztériuma), C. Tóth János osztály-
vezetőtől (Határon Túli Magyarok
Hivatala) és Egyed Albert titkárság-
vezetőtől (Magyar Művelődési Inté-
zet). Három szekcióban (Civil szféra
– politika, Ifjúság, Kitörési stratégi-
ák) folyt az időszerű kérdések fel-
dolgozása.
A küldöttek a tanácskozás végén
egy nyilatkozatot fogadtak el; egy-
ben elhatározták, szövetséggé ala-
kulnak, hogy érdekeiket hatéko-
nyabban tudják érvényesíteni.
A krónikához hozzátartozik még
az is, hogy a tanácskozás második
estéjén a résztvevők együtt fogyasz-
tották el a közös Kárpát-medencei
kenyeret, amit a magukkal hozott
lisztből, kovászból és sóból sütött a
Faluház népművelője.
Két csodálatos nap
5. Budakalászi Találkozó –
A HATÁRON TÚLI KULTURÁLIS SZERVEZETEK FÓRUMA
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 59
Az 5. Kárpát-medencei Kisebb-
ségi Magyar Közművelődési
Civil Szervezetek Fórumának
Zárónyilatkozata
A Budakalászi Találkozón résztvevő
110 – romániai, szlovákiai, szerbia-
montenegrói, horvátországi, bosz-
nia-hercegovinai, ukrajnai, cseh- és
morvaországi, szlovéniai – civil szer-
vezet képviselői, a 2005. június 17-19.
között tartott tanácskozás eredmé-
nyeként kinyilatkoztatja:
1. Az 5. Kárpát-medencei Kisebbsé-
gi Magyar Közművelődési Civil
Szervezetek Fóruma létrehozza a
Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar
Közművelődési Civil Szervezetek
Szövetségét, melynek ügyvezetői te-
endőinek elvégzésével megbízza
Romhányi Andrást, a Magyar Kollé-
gium Kulturális Egyesület elnökét és
Halász Pétert, a Honismereti Szövet-
ség elnökét.
2. Létfontosságúnak tartjuk, hogy e
Szövetség a 6. Budakalászi Találko-
zón jogi státuszt nyerjen, melynek
feltételeit a csatlakozni szándékozó
civil szervezetek teremtik meg.
3. Szükségesnek tartjuk, hogy a kö-
zép-kelet-európai régióban élő ma-
gyarság értékteremtő jelenlétéről
mostani jogi és társadalmi helyzeté-
ről, a kívánatos jövőképéről a térség
egészében megfelelő információkat
közvetítsen.
4. Nyomatékosan kérjük a támoga-
tások elosztási rendszerének reform-
ját, biztosítva ezáltal a civil szerveze-
tek igényének és véleményének fi-
gyelembevételét a döntéshozatalban.
5. Továbbra is ragaszkodunk az
egységes magyar nemzethez való
tartozás jogához, ezért felkérjük a
mindenkori magyar kormányt,
hogy mihamarabb találja meg a ha-
táron túli és határon belüli magya-
rokat egyformán megnyugtató erre
vonatkozó megoldást, megadva át-
telepedés nélkül a magyar állampol-
gárságot.
6. Kérjük a magyar kormányt a ha-
táron túli magyarság autonómia-tö-
rekvéseinek diplomáciai eszközök-
kel való hatékony támogatására, a te-
rületi, kulturális és személyi elvű au-
tonómiaformák helyzetenkénti alkal-
mazásához.
7. Nehezményezzük az írott és
elektronikus sajtó közömbösségét,
távolmaradását.
8. Örömmel üdvözöljük az ifjúság
szerepvállalását, melynek bizonyíté-
ka az ifjúsági civil szervezetek hang-
súlyos jelenléte a Fórumon.
9. Egyetértve a NKÖM felkérésé-
vel, sürgetjük a Kárpát-medence épí-
tett magyar örökség regiszterének el-
készítését, melyben az illetékes kor-
mányzati szervek és civil szervezetek
kölcsönösen partnerekké válnak.
10. A 2004. december 5-e után is
bennünket a magyar identitástudat
megőrzése és erősítése, a magyar
nemzeti érzés ápolása, a keresztény
értékrend fokozottabb érvényesítésé-
nek elve vezérel.
Tisztelettel köszönetet mondunk
a Fórum szervezőinek és támogatói-
nak az 5. mérföldkő elérésének lehe-
tőségéért.
Romhányi András
Magyar Kollégium – igazgató
e-mail: [email protected]
Hírek és felhívások
A civil társadalom fej-
lesztésének támogatása
A CREST Forrásközpont – a
FORNETTI ROMANIA kereskedelmi
társaság támogatásával létrejött „CI-
VIL TÁRSADALOM FEJLESZTÉSE –
2005“ programot kivitelező egység
minőségében felhívja az észak-nyuga-
ti és nyugati régióban működő non-
profit szervezetek figyelmét, tegye-
nek le pályázati kéréseket a fent emlí-
tett program keretében, vissza nem
térítendő támogatás elnyerésére.
A program célja hogy fejlessze a
nonprofit szervezetek intézményi
kapacitását, megerősítse és kiterjesz-
sze tevékenységeiket, sokszorosítsa
tapasztalataikat.
A program első fázisa 2005-ben
zajlik az észak-nyugati régió megyéi-
ben (Bihar, Beszetrce-Naszód, Kolozs,
Szilágy, Szatmár, Máramaros), illetve
a nyugati régióban (Arad, Krassó-
Szörény, Hunyad, Temes megyék-
ben), majd 2006-tól a lefedettség na-
gyobb területet ölel fel. Pályázni a kö-
vetkező szakterületeken lehet: szociá-
lis, egészségügyi, kultúra, oktatás,
sport, ifjúság, ökológia, európai csa-
tlakozás, határon túli együttműködés,
közösségfejlesztés.
A program keretén belül kiosztás-
ra szánt összeg 2 milliárd lej (200 000
erős lej), az egy projektre szánt vissza
nem térítendő összeg pedig 180 mil-
lió lej (18 000 erős lej). A projektek
időtartama nem haladhatja meg a 6
hónapot, ám különleges esetekben,
ahol a projekt szerkezete nem oldha-
tó meg másként, a finanszírozó és a
felhasználó között létrejött egyez-
mény alapján ez az időszak meghosz-
szabbítható 9 hónapra.
A pályázással kapcsolatos infor-
mációk részletes leírása megtalálható
a TÁMOGATÁSI CSOMAGban, a-
mely a következő honlapokról tölthe-
tő le: www.crest.ro vagy www.fornet-
ti.ro. További információért fordulja-
nak Sabina Chirvai-hoz (jogász,
programkoordinátor, CREST): tele-
fon: 0261-706736, 706737, 714580, fax
0261-714580, e-mail: [email protected];
hétfőtől péntekig 09.00-13.00 és
15.00-19.00 óra között, legkésőbb
2005. július 28-ig.
Leadási határidő a CREST szék-
helyén: 2005. augusztus 11., 18:00 óra.
Cím: Centrul de Resurse CREST
440014 – Satu Mare, P-ţa Libertăţii nr. 14
Postacím: 440014 – Satu Mare, Str.
Gavril Lazar nr. 25/4
Telefon: +40-(0)261-706 736, 706 737
Telefon/Fax/Robot:+40-(0)261-714 580
Mobil: +40-(0)722-950 157
e-mail: [email protected]
web: http://www.crest.rom,
http://www.telecentru.ro
civil fórum60
MIT-kezdeményezés a
támogatási struktúrák
megreformálására
A MIT elnöksége 2005. június 13-án
átadta a Magyar Civil Szervezetek Er-
délyi Szövetsége (MaCiSZESZ) Igazga-
tó Tanácsának a hazai és magyarorszá-
gi támogatási rendszerek átalakítására
kidolgozott és további vitaanyagnak
szánt tervezetét. A MIT elnöksége fel-
kérte az erdélyi civil ernyőszervezet ve-
zetőségi tagjait, hogy a továbbiakban
vállalják és képviseljék az ügyet. A to-
vábbiakban – megfelelő társadalmi vi-
tát kezdeményezve – a MaCiSZESZ fe-
lelőssége egy olyan támogatási rend-
szer kidolgozása, mely biztosítja, hogy
az erdélyi magyar civil szféra pártállás-
tól függetlenül részesülhet az Illyés
Közalapítvány és a Communitas Ala-
pítvány támogatásaiban. Ebben a már
többször elkezdett folyamatban az első
vitaanyagnak számít a MIT tervezete.
Forrás: ermacisz levelezőlista
Megrendelhető a mold-
vai magyar iskola építé-
sét segítő téglajegy-CD
„Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó
testvéreink folytatnak legelkeseredet-
tebb harcot a megmaradásukért. Áll-
junk ki melléjük, vállaljunk szolidari-
tást velük!“ (Böjthe Csaba)
„Meg kell teremtenünk szülőföld-
jükön a lehetőséget, hogy magyarul ta-
nulhassanak tovább. Nagy és szép fe-
ladat ez, olyan munka, amelyet eddigi
tapasztalatunk, legjobb tudásunk, aka-
ratunk és hitünk segédletével – és nem
utolsósorban az Önök hozzájárulásá-
val, a téglajegyekkel – meg fogunk
valósítani.“ (Hegyeli Attila, a Moldvai
Csángómagyarok Szövetségének okta-
tási felelőse)
Most már az internet révén is meg-
rendelhető a moldvai magyar iskola-
központ építését támogató téglajegy-
CD. A „Regina Pacis“ csángóföldi is-
kolaközpont Rekecsinben épül majd
fel, Bákó városától 25 km távolságra. A
Moldvai Csángómagyar Szövetséget
iskolaépítési szándékában az Erdélyi
Magyar Könyvklub is támogatja: a
Szövetség céljainak ismertetése mellett
felvállalják a téglajegyek katalógusuk-
ban való meghirdetését és az adomá-
nyok gyűjtését.
Rendelje meg Ön is a „téglajegyet“,
és járuljon hozzá a csángómagyar isko-
la építéséhez. Az adományozónak a
Moldvai Csángómagyarok Szövetsége
részéről a téglajegyekkel együtt egy
másik CD-t is küldenek ajándékba. Ez
a lemez a Szövetség tevékenységét is-
mertető szöveg- és képanyag mellett
tartalmazza a 2004-es Szeret-menti
Gyermek Énekverseny gyűzteseinek
énekeit is. Egy „téglajegy“ ára 150 000
lej (15 új lej). Megrendelni, postai után-
véttel, a pontos cím megadásával, a
[email protected] e-postacímen lehet.
A legveszélyeztetettebb
romániai műemlékek
jegyzéke
Az Europa Nostra páneurópai szö-
vetség védnöksége alatt a Transylva-
nia Trust Alapítvány felhívást hirdet a
legveszélyeztetettebb romániai mű-
emlékek jegyzékének elkészítésére. A
tervek szerint az évente egyszer, a
műemlékvédelem világnapján – ápri-
lis 18-án – közzéteendő lista célja a fi-
gyelemfelkeltés, a közvélemény érzé-
kenységének fokozása, annak a tény-
nek a tudatosítása, hogy az ezredfor-
duló Romániájában a gazdasági és
társadalmi átalakulás folyamatában a
műemlékvédelem sokszorosan hátrá-
nyos helyzetben van, és ennek követ-
kezménye a műemlékállomány és az
építészeti örökség értékeinek jelentős
károsodása. Mindez hatványozottan
történhet ott, ahol még csak társadal-
mi igény sincs az építészeti értékek
védelmére. A lista összeállításában a
Transylvania Trust Alapítvány a ro-
mániai szakmai civil szervezetek és
szakemberek aktív közreműködésére
számít.
A listára jelöltethető bármilyen té-
nyező által veszélyeztetett, az építé-
szeti örökség bármely kategóriájához
tartozó különálló épület, épület-
együttes, vagy valamilyen közös vo-
nással rendelkező, egymástól jelentős
távolságra levő épületekből álló cso-
port, történeti település, régészeti
övezet, történeti kert vagy kultúrtáj.
A veszélyeztetettség meghatározásá-
nál figyelembe lehet venni a legválto-
zatosabb tényezőket, legyenek azok
fizikaiak, társadalmiak, politikaiak
vagy gazdaságiak. A tulajdonképpe-
ni listának tartalmaznia kell az objek-
tum lényeges adatait, azaz a műem-
lék nevét, helyét és keletkezésének
korát, a veszélyeztető tényezők leírá-
sát, valamint 1-3 digitalizált felvételt.
Jelöléseket beküldhet bárki, mű-
emlék-tulajdonos, szakember vagy a
műemlékek sorsát szívén viselő pol-
gár. A jelölések határideje 2005. de-
cember 31. Egy erre a célra összehí-
vott szakember-zsűri a beküldött je-
löléseket elemzi, majd a nyilvános-
ságra hozandó listát összeállítja.
A zsűri törekedni fog a műemléktí-
pusok és veszélyeztető tényezők sze-
rinti változatosságra, a földrajzi szó-
rásra és kiegyensúlyozottságra. A jelö-
léseket a www.transylvaniatrust.ro
honlapról letölthető űrlapon az sos@
transylvaniatrust.ro e-mail címre, vagy
az alapítvány postacímére (Fundaţia
Transylvania Trust, OP I CP 379, CLUJ
NAPOCA) várjuk. A kezdeményezés
példával való illusztrálására a szerve-
zők elkészítettek egy Erdély 11 me-
gyéjét átfogó veszélyeztetett műemlék
jegyzéket.
Forrás: Erdélyi Napló
ZÖLD LÉPÉSEK a
biodiverzitás megőrzésére
Az Olt völgyének mocsaras vidé-
kén, a Csomát-Bálványos mikrorégió
észak-nyugati oldalán 2005. június 15-
től az ACCENT GeoÖkológiai Társa-
ság projektet indított „a biodiverzitás
megőrzésére az Olt völgyének mocsa-
ras vidékén, a Csomát-Bálványos mik-
rorégió észak-nyugati oldalán“ cím-
mel. A projekt célja az említett régió
„Natura 2000“ elnevezésű természeti
rezervátummá nyilvánítása, a közös-
ség bevonása konkrét növényzet- és
állatállomány-megőrzési tevékenysé-
gekbe úgy, hogy a helyi közösség (föld-
birtokosok) hosszú távon használhas-
sa a természeti kincseket.
A projekt társszerzői a tusnádi
községháza, a tusnádi Ökoturisztikai
Információs Központ, a Kárpát Ala-
pítvány, a Csomád-Bálványos Egye-
sület, a csíkszeredai Környezetvédel-
mi Ügynökség és a Tusnádi Társtulaj-
donosok.
A projekt anyagi támogatója az
ENSZ Fejlesztési Program – Globális
Környezetvédelmi Alap – Kis Projektek
Románia-szekciója.
További információk:
PILBÁTH G. Attila
projektvezető
ACCENT GeoÖkológiai Társaság
Tel./Fax: 0268 412 397, 0723 357 650
e-mail: [email protected]
Honlap: www.ogaccent.ro
Miként járul hozzá a civil szféra a kultúra megőrzéséhez, terjesztéséhez? 61
„SÓLYOMSZÁRNYON“
Nemzetközi ifjúsági tábor
Püspökladány –
2005. július 25-31.
A debreceni „Segítsd a gyer-
meket“ Alapítvány és a Hangfogó
Kulturális Egyesület az idén nyáron
ismét megrendezi nemzetközi
ifjúsági táborát határainkon túli
magyar származású, illetve magyar-
országi fiatalok részvételével.
A táborokba olyan 12-18 éves fia-
talok jelentkezését várják, akik sze-
retnék angol, német, illetve magyar
nyelvtudásukat fejleszteni, érdeklőd-
nek népünk történelme, kultúrája és
hagyományai iránt, szeretnek spor-
tolni, szórakozni, vagyis a nyári szü-
nidő egy részét hasznosan és kelle-
mesen akarják eltölteni.
Hazánkban ez a legnagyobb olyan
tábor, ahol immár 15 éve találkoznak
egymással magyar származású fiata-
lok, szerte a nagyvilágból.
A tábor központjában lévő uszo-
da, lovas pálya és evezőstó, kiváló
feltételekkel és egészséges környe-
zettel várja a fiatalokat.
A tábor rövid programja:
– napi 3 óra angol, német vagy
magyar nyelvoktatás /kezdők
és haladók/
– sportágak: lovaglás, úszás, ma-
gyar íjászat, kajak-kenu
/alapfokú oktatás/
– előadások: népünk történelme,
kultúrája, hagyományaink
– természetvédelem, egészséges
táplálkozás
– egyéb programok: magyar
táncház, daltanulás,
filmvetítések
– sportversenyek, vetélkedők,
debreceni kirándulás.
Jelentkezési lap és részletes informá-
ció kérhető:
Villányi Erzsébet
Cím: Nagyvárad, Delavrancea u. 10.
Tel: 0743-405178
E-mail: [email protected]
Mesefalu
A Székelyudvarhelyen működő
Artera Alapítvány szervezésében
idén is sor kerül a Mesefalu megszer-
vezésére. Ha az alkotótábor szellemi-
ségét kívánjuk kifejezni, akkor a szer-
vezők megfogalmazása találóan ra-
gadja ezt meg: hagyományőrzés ér-
tékteremtéssel.
A szórakoztató alkotótábor pro-
gramjában helyet kap a kézműves
mesterségoktatás, a hagyományos
táncok, népdalok tanítása, a mese-
mondás. Szabadidős tevékenységek-
ként sor kerül majd kirándulásokra,
betekintésre az erdőn tevékenykedő
emberek életébe.
Az estéket beszélgetések, tánc,
ének, népi játékok, tábortüzek tarkít-
ják majd.
A táborba a szervezők elsősorban
6 éven felüli gyerekeket várnak. Cél-
juk ugyanis tudatosítani bennük a
hagyományőrzés fontosságát, hogy
abban rejlik megmaradásunk.
A rendezvény szervezésében az
alapítvány partnere a Zetelaki Pol-
gármesteri Hivatal.
A rendezvény helyszíne: Zetelaka
Időpontja: 2005. augusztus 19-25.
További információk:
Artera Alapítvány
Tel: +40-266-210682
E-mail: [email protected]
Honlap: www.artera.ro
I. Nemzetközi Ökológi-
ai Építész és Tájépítész
alkotótábor
A Kaláka Kör szervezésében idén
első alkalommal kerül sor az alkotó-
tábor megszervezésére.
Szívügyünk a határon túli (Felvi-
dék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság)
élő honfitársainkkal való szoros
együttműködés. Ezért magyarkúti
táborainkat, velük együtt gondol-
kodva, szervezve szeretnénk náluk is
meghirdetni.
Jobb gyertyát gyújtani, mint át-
kozni a sötétséget.
Időpont:
2005. augusztus 12–23. Érkezés:
augusztus 12-én péntek délutántól.
Helyszín:
Dunakanyar, Verőce, Magyarkút
(Térképet és menetrendet később
találsz a honlapon.)
Szállás:
Saját magunkkal hozott sátrakban.
Étek: közösen főzünk, vegetáriánus
ételeket.
Részvételi díj:
15.000.- Ft (háromszori étkezéssel)
(Határontúliaknak: 5.000 Ft)
Jelentkezési határidő:
2005. július 30-ig.
A tábor befogadóképessége: 50 fő.
Program
Reggel: kedved szerint hatha-jóga
vagy tai-chi és chi-kung reggeli.
Délelőtt: tereprendezés, fa, vessző és
vályogtechnikával készülő kunyhó
illetve kemence építés.
Délután: ebéd, pihenés, munka ki-
rándulás a Börzsönyben, tóban, fo-
lyóban pancsolás.
Este: vacsora előadások, beszélgeté-
sek tábortűz mellett dia és filmvetí-
tés, zenés előadások.
Érdeklődés, jelentkezés:
Nemeskéri Péter
Tel: +36-1-3379551
Mobil: +36-30-2921386
E-mail: [email protected]
Bővebben: http://okotabor.uw.hu
Innen töltheted le a plakátot:
http://okotabor.uw.hu/plakat.pdf
SzénaFesztivál Veres-
patakon
A Mentsétek Meg Verespatakot
Egyesület (olyan magánszemélyek és
civil szervezetek /Alburnus Maior
Egyesület, Rebel Music, Greenpeace
CEE, Mindbomb, Efectul Fluture,
Havasi Gyopár Környezetvédelmi
Egyesület, Zöld Erdély Egyesület/
szövetsége, amelyek Verespatak fenn-
tartható fejlődéséért küzdenek) idén
másodjára szervezi meg a verespata-
ki SzénaFesztivált. A fesztivál válto-
zatos és egyedi programja dinami-
kus, kalandvágyó embereknek szól,
akik egyaránt szeretik a zenét és a
természetet. A rendezvény augusz-
tus 26. és 28. között zajlik, három nap
és három éjjel. Helyszíne ezer méter
magasan fekvő, költői fennsík az er-
délyi aranyháromszögben található
Verespatakon.
A SzénaFesztivál egyedi rendez-
vény Erdélyben és Romániában: a
változatos zene és hegyvidéki kör-
nyezet mellett a programot széna-
jumping, vízágyúk, mászófalak, graf-
fiti-verseny és kiállítás, környezetvé-
delemről szóló előadások és vetíté-
sek, illetve a helyiek életmódjának,
hagyományos mesterségeinek és
kultúrájának bemutatása színesíti.
Fellépnek a következő együtte-
sek: Zdob și Zdub, Shukar Collec-
tive, Sensor, Bitza, Viţa De Vie, Luna
Amară, Unu&Firma, Phane Buton,
Pacha Man, K-gula, Ada Milea,
B.TON, Romano (G-Force Sound –
Germania), Anexa 1, Target, Aria
Urbana, Dahood, Implant pentru
Refuz, Grasu XXL, DJ Paul, CTC,
Butch, Coma, H8, Altar, Silent Strike.
civil fórum62
A résztvevők várható létszáma 15
000, elsősorban fiatalok. Az elszállá-
solás a fennsíkon létrehozott kem-
pingben történik, a személyszállítást
– Gyulafehérvárról és Kolozsvárról –
külön buszjáratok biztosítják.
Honlap táborozási le-
hetőségekről
Jelenleg már mintegy 60 különbö-
ző táborozási lehetőségről ad részle-
tes információt a Magyar Ifjúsági Ér-
tekezlet Nyár 2005 programja. A
szervezet célja, hogy a fiatalok minél
több lehetőségből válasszák ki idei
vakációjuk programját – hangzott el
a programot megnyitó sajtótájékoz-
tatón.
A www.nyar2005.miert.ro honlap
fórum jellegű, tehát nem csupán tá-
borozni vágyók látogathatják, hanem
táborszervezők is feltehetik rendez-
vényük részleteit a webhelyre.
Jelenleg a lehető legkülönbözőbb
programú és tematikájú táborokról
és szabadegyetemekről lehet olvasni,
kezdve a gyerektáboroktól, az ön-
kéntes munkalehetőségeken vagy az
alkotótáborokon át a különböző fesz-
tiválokig.
Megszületett az észak-
erdélyi magyarok
állampolgárság-igénylő
űrlapja
A Magyarok Világszövetsége –
nemzetközi jogászok véleményezése
nyomán – azon erdélyi magyaroknak
és leszármazottaiknak, akik 1940 és
1947 között magyar állampolgárság-
gal rendelkeztek azt javasolta, nyilat-
kozatban kérjék állampolgárságuk
visszaadását. Időközben elkészült az
az űrlap, amelyet kitöltve a Magyar
Köztársaság hivatalban lévő elnöké-
hez lehet fordulni az ügyben. Az űrlap
nem egy kormányhivatali dokumen-
tum, de kitöltésével és elküldésével
kifejezhetjük határozott igényünket.
Mindez nem vonatkozik azokra,
akik 1947. február 10-e után szület-
tek, mert ők már román állampol-
gárokként láttak meg a napvilágot.
Ők majd az állampolgárság megörö-
kölhetőségének jogán igényelhetik,
amennyiben előzőleg a szülő már
megkapta azt.
A dokumentum innen tölthető le:
http://www.erdely.ma/uploaded/do
cuments/allampolgarsagot_vissza.doc
A postai küldeményt ide kell címezni:
Dr. Mádl Ferenc
a Magyar Köztársaság Elnöke részére
Köztársasági Elnöki Hivatal
1014 Budapest, Szent György tér 1-2.
Karnyújtásnyira az
Európai Unió: új
tájékoztató szolgálat
2005. május 1-jétől az EU-ról tájé-
kozódni kívánók az Europe Direct
nevű információs hálózat szerveihez
is fordulhatnak. Az Unió egész
területét átfogó hálózat irodáitól az
állampolgárok telefonon és e-mail-
ben kapnak választ kérdéseikre az
EU bármelyik hivatalos nyelvén.
Bővebb információ:
Europe Direct
http://europa.eu.int/europedirect
Forrás: KultúrPont Hírlevél
2006: a Munkavállalók
Mobilitásának Éve
Európában
Az Európai Bizottság 2006-ot a
Munkavállalók Mobilitása Évének
nyilvánította Európában. Ennek ke-
retében számos eseményt rendeznek,
tanulmányt készítenek, hogy felhív-
ják az emberek figyelmét a munka-
vállalók mobilitásának kérdéseire, le-
hetőségeire és előnyeire.
Bővebb információ:
http://www.on-the-move.org/doc-
uments/European_Year_of_Work-
ers_Mobility.doc
Forrás: KultúrPont Hírlevél
Kommüniké a bolognai
folyamatról
A bolognai folyamatban részt vevő
45 ország oktatásért felelős minisz-
tere és az Európai Bizottság képvi-
selői 2005. május 20-án a norvégiai
Bergenben tartott kétnapos konfer-
encia végén kommünikét jelentettek
meg a bolognai folyamat (az európai
képzési rendszerek és diplomák ösz-
szehangolása) jelenlegi állapotáról.
Bővebb információ:
Európai Bizottság,
http://www.bologna-bergen2005.no
Forrás: KultúrPont Hírlevél
Ifjúsági Világkon-
gresszus
A Peace Child International szer-
vezet 700 partnerszervezetével együtt
megszervezi a 3. Ifjúsági Világkong-
resszust Skóciában, melyre jelentke-
zőket vár. Téma: fiatalok egy fenntart-
ható világközösségért.
Időpont: 2005. július 30–augusztus 8.
Forrás:
http://www.nonprofit.hu/hirek/
egyhir/504276.html
A pályázat odaát van!
Civil szervezetek gazdálkodása és fenntartható fejlődése 63
Köszönjük
a támogatást, amelyet nyújt jelen lapszámunk kiadásához az Illyés Közala-
pítvány, a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériuma, a Communitas Alapítvány, Kolozsvár Városi Tanácsa (Con-
siliul Local al Municipiului Cluj–Napoca), a TransIndex, a Református Egy-
ház Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontja, a COMATIM TRANS Kft.
(Kolozsvár), a Kopiernicus Kft. (Kolozsvár), a Palrom Kft. (Kolozsvár).
ERMACISZ
erdélyi magyar civil szervezetek levelezõlistája
Az ermacisz lista célja olyan fórumot teremteni, amely lehetőséget ad egymás tá-
jékoztatására és civil társadalmunkat érintő kérdések megvitatására.
Feliratkozni az ermacisz–[email protected], lemondani pedig
az ermacisz–[email protected] címre küldött üres levéllel lehet.
Kérjük a levelezőlistára szánt leveleket az [email protected]
e–mail címre küldeni. A listagazdának szánt levelet az
ermacisz–[email protected] címre várjuk.
ERMASZOCI
erdélyi magyar szociális civil szervezetek levelezõlistája
Az erdélyi magyar szociális szervezetek tapasztalatcseréjének és együttműködé-
sének elősegítése céljával az ERMACISZA létrehozta és működteti az ermaszoci
levelezőlistát. Feliratkozni az ermaszoci–[email protected] címre kül-
dött üres levéllel lehet.
A listára szánt leveleket az [email protected] címre kell küldeni.
Magyarországon:
tel.: 06–1–3032887
tel./fax: 06–1–3624079
mobil: 06–30–2218057
COMATIM TRANS Kft.
Menetrendszerinti járat
Esztergom – Kolozsvár
(szlovák határ)
menet–jövet,
budapesti útvonalon
légkondicionált kisbuszokkal
Indulás
A kisbuszok mobil elérhetőségei:
0040–722–416134, 06–30–2935766
Magyarországról:
hétfőn,
szerdán,
szombaton
Esztergomból: 6:00
Budapestről: 7:15
Kolozsvárról:
kedden,
pénteken,
vasárnap
6:00
Romániában:
tel.: 0040–264–441410,
0040–264–441413
mobil: 0040–722–260137
Kolozsvár Városi Tanácsa (Consili-
ul Local
al Municipiului Cluj–Napoca)
civilC
IV
IL
TÁ
RS
AD
AL
MI
LA
P
Legyen Ön is lapunk h séges olvasója!ű
témakínálatunk
2005-ös
1. Civil szervezetekés önkormányzatok együttm ködése
2. Miként járul hozzá a civil szféraa kultúra meg rzéséhez, terjesztéséhez?
3. Miként hat egymásra a politikumés a civil szféra?
4. Szakmai továbbképzés –a civil szféra jöv jének záloga
ő
ő
ő
VI. évf. 1. szám, 2005. január–március
VI. évf. 2. szám, 2005. április–június
VI. évf. 3. szám, 2005. július–szeptember
VI. évf. 4. szám, 2005. október–december