magyar Az idõ csapdája napló Megjelenik havonta ISSN...

1

Szerkesztõbizottság: Jókai Anna (elnök),Báger Gusztáv, Bella István Csontos János, FehérBéla, Horváth Antal, Kalász Márton, Kõ Pál,Salamon Konrád, Szakály Sándor

Fõszerkesztõ: Oláh JánosE-mail: [email protected]

Olvasószerkesztõ, tanulmány: Rosonczy IldikóE-mail: [email protected] Mobil: (70) 388-7033

Vers, könyvkiadás: Szentmártoni JánosE-mail: [email protected]@magyarnaplo.hu Mobil: (70) 388-7032

Próza: Bíró GergelyE-mail: [email protected]@magyarnaplo.huMobil: (70) 388-7031

Nyitott Mûhely: Ekler AndreaE-mail: [email protected]

Európai Figyelõ: Jávorszky Béla (rovatvezetõ),Paizs Ábel (szerkesztõ)E-mail: [email protected]

Könyvszemle, lapterjesztés, rendezvények:Kondor PéterE-mail: [email protected]: (70) 388-7030

Tördelõszerkesztõ: Molnár Csenge-HajnaBorító: Zách EszterÜgyintézõk: Cech Vilmosné, Nagyné Paládi JuditTerjesztés: Zsiga Kristóf

E-mail: [email protected]

Regionális szerkesztõk:Csernák Árpád 7400 Kaposvár, Hegyalja u. 72. T.:

(82) 414-083Faludi Ádám 2800 Tatabánya, Madách u. 33.

T: (34) 311-146, e-mail: [email protected]ék Pál 8800 Nagykanizsa, Ady Endre út 12/BRott József 7332 Magyaregregy,Kossuth u. 71. T.: (72) 420-494Sarusi Mihály 8220 Balatonalmádi, Diófa utca 9.

T.: (30) 211-3082Határon túli szerkesztõk:Barabás Zoltán Románia, 3700 Nagyvárad,

str. Republicii 12., ap. 19. Jud. Bihore-mail: [email protected]

Æurkoviæ-Major Franciska Filozofski fakultetKatedra za hungarologiju, 10 000 Zagreb,Luèiæeva 3. Horvátország

Luka László Svájc CH–1205 Geneve, 11 Av.Henri-Dunant T/F: 022-329-4929

Nagy Zoltán Mihály Kárpátalja, Ukrajna 90221Csonkapapi, Mezõ u. 168.

Sulyok Vince Norvégia, Haslum, Oslo, EilifPeterssens vei 7.

Tari István Vajdaság, Szerbia-Montenegró 21200Óbecse-Becej, Dimitrije Tucovic u. 6.

A szerkesztõség címe: 1062 Bp., Bajza u. 18.Levelezési cím: 1406 Budapest, Pf. 15.Telefon/fax: 413-6672; 413-6673; 342 -8768Szerkesztõségi mobil: (70) 388-7034E-mail: [email protected]

[email protected]érhetõségünk a világhálón: www.magyarnaplo.hu

Meg nem rendelt kéziratot nem õrzünk meg és nemküldünk vissza. Minden felbélyegzett, válaszborí-tékkal ellátott levélre válaszolunk. Mutatópéldánykérhetõ, megrendelés leadható a szerkesztõségben.

A címlapon Bella István

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapja

Megjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

Az idõ csapdája

„Túl férfikorom delén egyetlen gyengeségem,hogy a messzi múltba mindegyre visszajárok.”Charles Lamb mintegy két századdal korábbiüzenete hozzám, mai olvasójához megvesztege-tõ egyszerûséggel talált utat. Manapság a hala-dás mámorától megszédült, jövõt lihegõ ko-runkban aligha mertem volna elõállni múlt irán-ti vonzalmammal, ha nem bújhatok az íróra va-ló hivatkozás köpönyege mögé. Azonban így istartozom talán némi megyarázattal.

Az irodalom az emlékezet mûvészete, leg-alábbis én mindig annak tartottam, talán ép-pen ezért kezdtem írni, hogy az akadozó emlékezet hézagait kitöltsem. Csapdá-ba kerültem hát, bármit sugall a korszellem, a szavak, a szavakkal, a nyelvvelvaló bíbelõdés, ha menekülnék is elõle, visszaránt a múltba. Mestereim, akik-hez hellyel-közzel tanácsért fordulhatnék, Veres Péter, Illyés Gyula, WeöresSándor, Nagy László, Tamási Lajos, Varga Domokos mind, mind a múltba tá-voztak. De nem csak õk, pályatársaim közül is egyre többen. Rózsa Bandi után,aki költõi indulásunk egykilencedét vitte magával, most Bella Pista is. Õ nemcsak ifjúkori barát, megbecsült pályatárs volt, a Magyar Napló versrovatvezetõ-jeként majd szerkesztõbizottsági tagjaként a lap életben tartásáért vívott küzde-lemben sorstársunk is. Vele a Magyar Napló tizenegy évének sok-sok mozzana-ta – viszontagságok, kudarcok, sikerek – amire csakis vele együtt lehetett emlé-kezni, végképp elmúlt.

Mindig azt éreztem, túl gazdag múltat örököltem ahhoz, hogy örömöt leljek afelejtésben, és kizárólag csak a jelennek és a jövõnek éljek. Aki a múltat felelõt-lenül és érzéketlenül megtagadja, miért viselkedne felelõsebben és megértõbbena jövõvel szemben?

Az igazi jövõ a múltban rejtõzik, ott kellene keresnünk. Milyen jövõ az, amelynem a múltból sarjad, nem arra épül?

A romantikus irodalom-felfogás az öröklétre kacsintva azt a látszatot igyekezettkelteni, a teljhatalmú idõ kijátszható, aztán a jövõt, jelent, múltat egyetlen dimenzió-ként értelmezõ relativitáselmélet is megpróbálta ugyanezt, azonban amikor az idõ ina-sa, a halál torkunkra teszi a kést, kiderül, minden gondolati cselvetés hiábavaló volt.

Ilyesmit éreztem, amikor Márta hangja megszólalt a telefonban, Bella Pistameghalt. Különben költõként már régóta készült a halálra. Isten halottkém-jelen-tésébõl címû versében így:

Eltûntél. Megtörténtél.Magadból ki se látszol.S nincs az a világtündér,aki visszavarázsol.

Azt is tudta – szabadon, de az õ szavait idézem megint –, aki megszületik, a ha-lálát kezdi el. Bár az áldozati Ábelrõl írta, a szavak most az õ fejére szállnak vissza:

…ahogy a napszél,csillagsuhogás a földre,úgy hullasz, por és hamu,õshumuszodba vissza,táplálni a Voltod, a Voltat.

Személyesre fordítva a szót, azzal, hogy átlépted a lét határát, most már a Voltattáplálod, a múltat gazdagítod, Pista, te is.

Ha a jövõt illetõ kételyeinkre választ keresünk a múltban, ebbõl a válaszból atöbbiekével együtt mostantól a te szavad is kihallik.

Amíg emlékezünk, élünk. Csak amikor sikerül a múltat végképp eltörölni, amikormár az emlékezet is a semmire nyílik, akkor halunk meg, de akkor mindannyian.

2

tartalom magyar napló

Oláh János: Az idõ csapdája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

LÁTHATÁRKiss Benedek: Meg egy kandúr; Március eleji esõ (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3Hárs Ernõ: Jóbot idézve; Visszfény (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Mezei András: Magánügy; Anamnézis (versek). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Határ Gyõzõ: A glória . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Czakó Gábor: Újabb rémmesék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Restár Sándor: gondolat-tömbök; csakazértis; követlek (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10Gere István: A kert és a város . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Vankó Gergely: Avartanya; Kik énekre nyitjátok a szátok (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Cseh Károly: Tollatépett szonett (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Bágyoni Szabó István: Fekete csizmaszárak (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15Pécsi Sándor: Emberréválás (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Csató László: Konzílium; Árnyjáték (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Böröndi Lajos: Planctus; Festmény (versek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17Kurucz György: Irodalmunk „jó embere” (Festetics György és a magyar felvilágosodás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18Kósa László: Erdélyország mindenese (Szabó Zsolt köszöntése) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

NYITOTT MÛHELYZsille Gábor: „Mindig is tudtam, hogy költõ vagyok” (Beszélgetés Bella Istvánnal) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

olvasói jegyzetNagy Gábor: Kis poétai kathalógus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38

KÖNYVSZEMLETüskés Tibor: Szemben a történelemmel (Albert Gábor: A lineáris ember) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Fodor Miklós: Az érintés szikrája (Czakó Gábor: Beavatás). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42Bollobás Enikõ: Magyar költészet – angolul (In Quest of the „Miracle Stag”. The poetry of Hungary). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44Zsille Gábor: „Itt Krakkó, gyere” (S³awomir Mro¿ek: Hazatérésem naplója) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

Európai figyelõRomán irodalmi mozaik – bemutatkozik a Tribuna (Kenéz Ferenc válogatása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49Claudiu Groza: Kritikusi tízparancsolat (Csiki László fordítása). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49ªtefan Manasia: Februári elégia (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

Amazon (Lövétei Lázár László fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Mihai Goþiu: Mozgó sírhantok. Levelek Adelának (Csiki László fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Cosmin Perþa: Megcsonkított költemény; Szertartás (versek, Fekete Vince fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57

Zorovavel csöndben cigarettázott (vers, Kenéz Ferenc fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57Alexandru Vakulovski: valahol máshol (vers, Fekete Vince fordítása). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

valami más (vers, Kenéz Ferenc fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59Alexandru Vlad: A telefon (Erõs Kinga fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Ioan-Pavel Azap: Szûz halál; Az öreg hölgy sétája (versek, Kenéz Ferenc fordításai) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Radu Tuculescu: Öreganyó meséi (Csiki László fordítása) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Ion Mureºan: Vers a költészetrõl; A nagy hangár építésérõl; Ablakból (versek, Kenéz Ferenc fordításai) . . . . . . . . . . . . . 65Matei Viºniec: Ma itt maradhatsz; Amikor a hideg vízbõl kilépek; A történelemrõl (versek, Csiki László fordításai) . . . . . 66

diákírók fórumaMolnár Károly: Ezer év pillám mögött (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67Mósa István: Margit néném és a babonák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68Balajthy Ágnes: Monológ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69Korpa Tamás: Sötét titok (vers) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69

Az Európai Figyelõ román irodalmi összeállításának megjelentetését a MOL csoport támogatta.

KISS BENEDEK

Meg egy kandúrLázár Ervinnek a 70.-re

Getõ, getõ!illeg-billeg egy barázda-billegetõtollait rázva.

Hu!horkan rá a derék uhu.

A büdösbankanevet csak rajta,remeg a tolla,indián-fejdíszét fölcsatolja.

Dirigó, dirigó!kántál tovább a nádirigó.

De a nagyszájú szarka hogy látja,ezt kiabálja:Ne rázd a rongyot, te garázdagaz barázda-billegetõ!

S a híres jómadárszégyenkezve elballigál.

Hu!ennyit szól még a vén uhu.

(Azt a kacska macska bajszát!)

Getõ, getõ!illeg-billeg egy újabb barázda-billegetõcsõrével karmolászva.

Hu!horkan rá a derék uhu.

A büdösbankanevet csak rajta,remeg a tolla,indián-fejdíszét szétcsatolja.

Dirigó, dirigó!kántál tovább a nádirigó.

De a nagyszájú szarka hogy látja,ezt kiabálja:Mit karmolászol te gaz garázdaújabb barázda-billegetõ!

S a híres jómadárszégyenkezveelballigál.

Hú!Ennyit szól még a vén uhu.

(Kacska macska farka föláll, foga madár-husira fáj,dödöm én, jól dödöm,megállj te,macskaköröm,lábaidatletöröm,bajusz leszszemöldököm!)

3

láthatármájus

DÖMDÖDÖM!

Március eleji esõ

Ázik a szívem.Ázik minden e még-nincs – tavaszban.A kormos tetõketkormos csepp pettyegteti halkan.

Mint mikor az elsõ hóhullott bátortalanul,úgy seprõzi a várostsunyi légár, hangtalanul.

Lapulnak még a hagymák a földben,mindenre készen!Bolondos rügyek,ti is várjatok még,de virágaitok ejtõernyõittartsátok készenlétben.

Várva várom, hogy borostás arcomcsecsemõ-sugarakba tartsam,s visszatért fecskeként nyargalásszonbennem a vér,mint mikor elõször fészket raktam.

S cirógasson májusi fény.

4

láthatár magyar napló

Ovidiu Petca: A Föld XLI

HÁRS ERNÕ

Jóbot idézve

Uram, te kinyitottad elõttem a világot,értelmet adva, hogy fokonként megragadjammindazt, amit örök törvényekbe sûrítvea földek, a vizek s az egek rejtenek,egészen a végsõ galaktikákig.

Érzõ szívet teremtettél belém,hogy megismerjem szeretetedet,és lángra gyúlva tõle, osztogassam tovább,családot melegítve nem hûlõ parázzsal,a körém fonódott embertársakat.

Nem lankadó kíváncsiságot adtál,mint térképet terítve kalandvágyam eléaz ember-szellem minden alkotását,a toll, vésõ, ecset s hangok fároszait,melyek kifényesítik a nemlét éjjelét.

Szemet adtál, hogy lássam a csodáid,fület, hogy halljam a végtelenség zenéjét,lábat, melyre a szépség függõkertjei vártak,s hogy selymes idomok édes áramütéserázzon meg minden rostomban – tapintást.

5

láthatármájus

Most, hogy kezed súlyát érzem, Uram,csak arra kérlek, adj elég erõt,átokszó nélkül, méltón elviselnem,hogy visszaveszel mindent, amit adtál.

Visszfény

Sosem az eredendõ, sosem a teljes,a szemtõl-szembe kimondott igazság,csak rejtély s töredék,rendhagyó folyosókon, szögeken át lopózóhidegre sápadt tükrözõdés.

Nap-gondolatok kihunyt parazsa,lidércfényként kísértõ kardpengevillanás,ha hang, ha kép, örökkécsak a valami által,közbeiktatott buktatók soránközvetített valóság.

Azt hisszük, élünk, szabadon, a földetjogosan érezve tulajdonunknak,pedig csak egy ormótlan piramissírkamrájában kaptunk lakhelyet,bebalzsamozott fáraók gyanánt,kikre titokzatos tükrök játéka folytánesik a kozmosz könyörületébõlfukar, csalóka visszfényaz igazi világból.

MEZEI ANDRÁS

Magánügy

Lelkemben a zsarátnoka már kihamvadt tûzbõl való,tökhéjba vágott tokban egyszál gyertyaégõ –,vájt üregbõl, mi kiváltott.

Hívnak testvéreima szõlõtõ mellé, hol a tövet még nem ültették el.Hívnak a fügefák alá, hol a zöld ágak a földbõlki se robbantak.

De, az árnyak már kéklenek. A híves szelek érzete erjedõ illat a már-már csöppenõ, izzó fénybenami megillet, javadalmam a köves és kopárdomboldal,

melyen a nem látható fû szálanként, fehér kecskenyájakat hizlal –A teremtésben, ki tudja, mi a gyér Uram, hakedvet találtál szavaimban.

Anamnézis

Körüljárom a lelki sérülteket, mint Jézus a Terebintus fát, mert mi édesebb, puhább és erjedtebb, mint az alma ütõdött oldala? – Ha már barna, de még mirigyes, akáraz ajak, az ízlelõ. Az õrültek szivárványhártyáin delelõ szûz hószikrázza, hogy az emberi aggyal vert bolygó értelme pusztulásánál hatalmasabb. A megállítható pillanat léte visszaszívódik idegeimbe.Törvénybe nem iktatott jogot nyakam verõerének belsõ falára égettették a bolondok. E mészlapocskákra kódolt pici kõtáblák alatt meghomályosodnak az ablakocskák. – Lelki sérültek gyógyítanak. Elhagyatottak meglátogatnak.Kegyelmet bennök lelek.

6


HATÁR GYÕZÕ

A glória

Nem isteni megvilágosulás sugallatára mondom, ami ittkövetkezik; és de még csak azt sem állíthatom, hogy ki-hallgattam ama kis ország maroknyi kisebbségének tit-kos belsõ monológját, amely már-már arról is letett,hogy ilyen és hasonló, eleve kicsorbult, haszontalangondolatoknál idõzzön: cui bono? Minek?

A néhai „szovjet béketábor” országaiban az az ener-gia, amit az érintettek arra pazarolnak, hogy érintettsé-güket eltussolják/eltüntessék, elegendõ volna egy-egyország közvilágítása évi áramszükségletének ellátására.A „szovjet béketábor” elpukkanása után másfél évtized-del az érintettek az eltagadott Közös Bûn esthajnalfé-nyében sütkéreznek. Hogy embertársainak ártott/nemártott, hogy gyûlöletesvagy bocsánatos besúgóvolt, ma már teljesenmindegy. Ám a tény,hogy az volt – valósá-gos glória:

azontúl akárhovámegy, akármit mondvagy tesz, az a glória ottlebeg a feje fölött;

e glorióla az átvilágí-tottság érzetét kelti, sjogilag több, mint a par-lamenti képviselõ men-telmi joga; oly glória,amelynek a személyesjövedelem, a közélés ésaz érvényesülés tõzsdé-jén magas árfolyamavan és a médiában vas-tag bankbetétre váltha-tó. Az érintettség glóri-ája („HA MAGAMNEM IS VOLTAM AZ,C S A L Á D O M B A NAKADT JELES BESÚ-GÓ”) magas kamatra,jól befektethetõ.

E gloriólák országos elszaporodásának meglehet avisszahatása. Mert mire bátoríthat fel e büntetlenségmindenkit, ha nem arra, hogy ha és amennyiben, bárholaz érintett országokban a liberális demokrácia a GeniusLoci szokásos szemfényvesztõ népnemzeti trükkjeinek

valamelyikével Délibábos Diktatúrára vedlik, a jó néprögtönrögvest tömegestül beáll a diktatúra zsoldjába,harsogja ideológiájának szólamait, vastapssal fogadja aképernyõn megjelenõ Vezérét, és milliószámra mindenaljas-piszkos munkát vállal. Immáron tudhatja: ha adiktatúra megbukik, semmi baja nem lesz

„a közös bûn nem bûn”a hajaszála meg nem görbül; viselt dolgai gondosan

eltussolva/elhallgatva, terhelõ dossziéi szecskává aprít-va- és elégetve

sõttön-sõt, ha másfél évtized után – akár átvilágítás-nál, akár önként jelentkezésnél – netán kiderül róla,hogy neki is Ugyanaz az Országos Vaj van a fején: hátmint a fõnyeremény – a glória is megjelenik a feje fö-lött. A notorietásból nemeslelkûség lesz, a félrelépések-bó1 bölcs elõrelátás. Amit tett, azt mint önfeláldozócsaládapa, nejéért/gyermekeikért tette. Besepri meg-írandó Apológiájára az elõleget, eladja a filmjogot, tit-

kárt fogad, hogymegszervezze kül-földi elõadókörútját:az országos glorióláktömkelege bevilágít-ja az országot és dacapo al fine: kezdõ-dik a kutyakomédiaelölrõl.

Végezetre az isbekövetkezik – azértékrend megfordí-tása. A hajthatatlan-ból, az egyenesge-rincûbõl, a tisztes-ségesbõl lesz a ba-lek, a hólyag, a hop-ponmaradt, a bam-bamálé, a szájtáti, ahülye

az együttmûködõ-bõl, a csúszómászómeghunyászkodó-ból, a stréber törtetõ-bõl lesz a sarkon-forgó, a gyorseszû, anépi mókamester, azennivaló zsivány, a

keljfeljancsi, a minden hájjal megkent mesehõs, a jóllappangó hazafi, a nejéért/gyermekeiért önfeláldozócsaládapa – Nemes és Nemzetes Tiborcunk jól elsán-colva, a szekértábor legközepén.

Hja: szemesnek áll a világ – vaknak az alamizsna.

7

láthatármájus

Ovidiu Petca: Furcsa üzenet

CZAKÓ GÁBOR

Újabb rémmesék

Paltyánok

Basa Gergõ aldunai székely vetõdött el Szépasszonyszalonjába. S ha már ott volt, mesélt is.

– A mi falunkban õsidõk óta viszálykodtak a Buko-vinából érkezett magyarok és a bulgár eredetû pal-tyánok, akiket állítólag azért neveznek így, mert haj-danában danában a mi pálos rendünk horvát ága kato-likussá térítette õket. Még lent Bulgáriában, de a törté-nelem viharzása egy helyre verte õket s minket. Béké-ben éltünk mindig, egészen az utolsó Balkán-háború-ig, amikor Jugoszlávia nem csak politikailag, lélekbenis szétesett.

– Mivel egy templomunk van, az elõzõ pap úgy re-mélte megoldani a nemzetiségi viszályt, hogy az egyikvasárnap a misének az elejét horvátul mondta, majd afölajánlás utáni részét magyarul, a másik vasárnap pe-dig éppen ellenkezõleg. Ennek az lett a következmé-nye, hogy hol a magyarok, hol a paltyánok mentek amisére félidõben, s távozott ugyanakkor az állítólagoshívõk másika. Aki pedig ott maradt, az konokul kus-solt, amikor a másik nemzet nyelvén hangzottak azimák, énekek, válaszok. A közös szentáldozatnakegyébként nyelvi akadálya nem lett volna, mert mind-annyian kicsi gyermekkorunk óta beszélünk horvátul,magyarul s a paltyánoknak az irodalmi bulgártól igen-csak elfajzott nyelvén.

– No, jött pár éve a faluba egy új plébános. Mint jópásztor, azonnal földerítette hívei gondjait-bajait.

– Eddig könnyû – dörmögte komoran Szõlõsgazda.– A plébános úr a teendõre is rájött: festett két csíkot

a kórus padlójára, s kihirdette, hogy a magyarok helyeezután a zöld csík mögött lesz, a paltyánok helye a pirosmögött, és szigorúan tilos kinek-kinek a másik nyelvénmegszólalnia mise közben, a templom kapuját pedigcsengetéskor bezáratta, és csak az áldás után nyittatta ki.

– És?– Amióta tilos, azóta paltyán és magyar együtt imád

– fejezte be történetét Basa Gergõ.

A törvény xe

Szépasszony társaságának legszûkebb körében választásidején sem folyt politikai vita, mivel mindenki az országérdekére szokott szavazni a multik ellenében, ráadásul

döntésében a jó ízlés is segítette. A téma mindazonáltalföl-fölbukkant, akár a történelem, az élet tanítómestere.

Rezesorrú Drámaíró boldogult úrfi korában jogothallgatott, midõn éppen virágkorát élte a szocialistarémállam.

– Történt, talán az 1962-es választás alkalmából…Szõlõsgazda süteményes tányérját egyetlen

almáspitével az asztal fölé nyújtotta:– Válasszatok!Mosolyok emlékeztek a népi és demokratikus vá-

lasztásokra. Rezesorrú Drámaíró folytatta.– Diákként többedmagammal beosztottak az egyik

választási bizottságba, amely a vasúti kocsmában mû-ködött. Feladatunk a mozgó urnák cipelésébõl állott,egyébként rexeztünk késõ éjszakáig, amikor a bizott-ság a megmaradt szavazócédulákat behajította a többiközé, és számolni kezdett. Rögtön kiderült, hogy fölös-legesen zaklattuk a távolmaradókat. Egyszer az elnökfölkiáltott: Idehallgassatok! Olvasta a szavazócédulát:Le vagytok szarva! Miután kiröhögték magukat, betet-ték az igenlõ szavazatok közé. – Harmadnap megkér-deztem a dologról államjog professzoromat. Õ így vá-laszolt: mivel a „le vagytok szarva” kifejezésben az xnem szerepel, a bizottság elnöke helyesen járt el, te-kintve, hogy a törvény szerint az számít nemleges sza-vazatnak, amelyen a jelölt neve alatti karikába a vá-lasztó x-et írt.

Becsület, az

Zsózsika néni gondnok vala az aggok házában, ahol ke-mény munkát végzett a reája szorult szegény idõsek szol-gálatában; még fájront után is nehéz szatyrokat cipelt ha-zafelé, esõben, hóban, fagyban, teli zsírral, liszttel, mosó-szerekkel. Egy családi összejövetelen közéleti nyilatkoza-tot tett: a politikában mindenki lop, csal, hazudik.

A hallgatóság feje billegett erre meg arra. Errõl Szõlõs-gazda szemtanúi vallomást tett Szépasszony szalonjában.

– Te, Zsózsikám, ilyent nem szoktál tenni? – kérdez-te Pali, az asszonyság ágyastársa ravaszul hunyorítva.

– Tudod jól, Palikám – emelte föl hangját Zózsika –,hogy én soha. Én soha életemben nem loptam, nemcsaltam, nem hazudtam!

Erre ittak, majd ettek, s megint ittak. Másra terelõdötta szó, nevezetesen arra, hogy Zsózsika néni elsejétõlnyugdíjba vonult, s nem sétáltathatta többé a dolgos nagyszatyrát az öregek otthonába oda, s leginkább vissza.Meg is kérdezte szomszédasszonyát:

– Mondd, Arankám, sokba kerül mostanában a vásár-lás a boltban?

8


Szajkó néni

Rezesorrú Drámaíró decsi szagoshoz jutott. Szaladt ve-le rögtön Szépasszonyhoz, s mutatta a finom ínyû társa-ságnak: föléledt egy ezer éves nagy bor, s megdõlt a go-nosz babona, miszerint az õsi honi borfajták nem valóka mai világ poharaiba.

A decsi szagos pedig aranylott, keringõzött, illatozotta kristálypoharakban.

Rezesorrú Drámaíró lelkében ezenközben fogócs-káztak a régi emlékek; alig tudott választani közöttük.

– Gyerekkoromban járt hozzánk Szajkó néni. Kedves,írástudatlan, komoly életet élõ cigányasszony, öt gyerme-két mind taníttatta. Némi ellenszolgáltatásért segített me-szelni, mosni, s elvágta a csirke nyakát. Édesanyámmal,aki fényképész volt, bizalmas viszonyt alakított ki;anyám az egyik Szajkó leánynak, Ilikének, a bérmake-resztanyaságát is elvállalta. Nos, ennek az atyafiságossávált kapcsolatnak a melegénél kérdezte meg egyszerSzajkó néni: mondja, Bözsikém, mit kell mondani a sö-tétkamrában, hogy elõjöjjön a kép? Anyám azt felelte:semmit. Válaszát Szajkó néni a súlyos bizalmatlanság je-lének minõsítette, és hosszú idõre elmaradt tõlünk.

Rémweöeres

Rezesorrú Drámaíró – többek közt – arról volt neve-zetes, hogy ifjúkorában is csak múló náthaként érin-tette meg a költhetnék szele. Meglehet persze, hogyveleszületett csapodársága nem engedte lehorgo-nyozni a verselés múzsái mellé; neki Kalliopé, Erato,Euterpé mellett a tánc, a zene, a történetírás, sõt acsillagászat ihletõ istennõje is kellett, s a díszeshölgykoszorú egészét a színpadon remélte meghódí-tani, s persze hódolni elõttük. Bármelyiküket érte tá-madás, azonnal fölhorkant.

Egy múzsátlan társaságból érkezett, holmi filozóf-összejövetelrõl, ahol a megjelent szakférfiak keményszavakkal illették a költészetet mint olyant, s különösena magyart, mondván, hogy József Attila, Ady, Babitscsupa butuska széplélek volt, semmi eredeti gondolatnem született a kobakjukban.

Rezesorrú Drámaíró erre hozzájuk vágta: ti nyelv-filozofáltok? Arany, Petõfi és Weöres Sándor egy egészországot tanít a mai napig értelmesen beszélni!Greifenstein Jóska legendás decsi kékfrankosából kel-lett erõt merítenie, hogy megnyugodjék.

– Mire jó ez nekik? – tudakolta Szépasszony.Rezesorrú Drámaíró poharát a ház úrnõjére emelte, s

belekezdett egy régi történetbe:

– Weöres Sándort hajdan megtámadta egy ifjú költõ ti-tán, s lenullázta egy folyóiratban. Nem sokkal az eset után,vagy harminc éve, Sanyikával nyilvános interjút készítet-tem Sebõ Ferencék táncházában, a Kassák-klubban. Meg-kérdeztem az esetrõl a költõt. A maga sajátos, csipogóhangján ezt válaszolta: Tudod, eddig néhányan ismerték azén nevemet, ezután majd ezét a fiúét is megismerik…

Dicsértessék a Szabadság!

A vénasszonyok októberi nyarán Õsz Hírlapíró SzentIstván dédunokájának, Skóciai Szent Kálmánnak nap-ján bácsikájára emlékezett. Kálmán bácsi, népszerû ne-vén Musszó, deklasszálódván villanyszerelõként azuralkodó osztályba került az 1948 utáni forgatagban.Öccse, Laci mélyebbre süllyedt nála: nevet változtatott,és a járási tanács elnöki székébe ülepedett.

– A szocializmus volt az elsõ olyan társadalom,amelyben mindenki elfele igyekezett az uralkodó osz-tályból – bölcselkedett Rezesorrú Drámaíró a hagyma-héj-teájának, mivel erõsen köhögött.

– Musszó tata élvezte a villanyszerelést, szeretett akampós lábvassal fölmászni a villanyoszlopokra – folytat-ta történetét Õsz Hírlapíró. – Amúgy hallgatag, egyesekszerint komor ember volt; legjobban cigarettája társaságá-ban múlatta az idõt. Tízet is elfüstölt, midõn a templomelõtt várta feleségét, és a szentmise végét. Történt, hogyegyszer a községházára vitte a számlát. Nem talált ügyin-tézõt sehol, mindenki a nagyteremben hallgatta a járásielvtársakat. Musszó belépett. Minden szem feléje fordult,az öklök magasba emelkedtek, ahogy akkor illett:

– Szabadság!Musszó végigmérte õket, s visszaköszönt:– Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Ki ez az õrült? – kérdezte a járási párttitkár.– A bátyám – felelte Laci bácsi.

Titok

– Az emberi lélekhez nem sokat értek, nagyságos asz-szonyom, pedig kora gyermekkorom óta tanulmányo-zom – jelentette ki a billencs sofõrje, miután a Szépasz-szony által rendelt kerti földet jármûvébõl a megfelelõhelyre bocsátotta. Nem adta magyarázatát hirtelen föl-szólamlásának. Vagy azért nem, mert a számla kiállítá-sával kezdett foglalatoskodni, vagy azért nem, mertenlelkébe sem látott bele.

A rigók, cinkék és verebek azonnal a friss földhalom-ra lebbentek, hogy megvizsgálják.

9

láthatármájus

Az amatõr lélekbúvár folytatta elõadását.– A minap egy piros Ford cikázott mellettem. Mint

utóbb kiderült, egy ugyanolyan színû hajú nõ vezette.Irányjelzés nélkül csapott az egyik sávból a másikba, akára pacsirta. Persze hiába remélte, hogy elõbbre jut: „a min-dig a másik sáv gyorsabb” törvény alapján végig a látótá-volságomon belül maradt. Itt tessék aláírni! – Az õsz általszorgalmasan küldött leveleket félresöpörte a kerti aszta-lon. A számlatömböt Szépasszony elé tolta, majd folytat-ta történetét. – Nos, a zebrához érve megállt a mellette ha-

ladó zöld Fiat, mire õ azonnal kivágott, és bizony elcsap-ta azt a kisfiút, akit a Fiat átengedett. A gyerek úgy repülta levegõben, akár egy nagykabát. Szerencsére forgott, ígyföldet érve nem lett belõle palacsinta, hanem továbbgu-rult. A piros Ford meg söpört volna tovább, de tíz méter-rel odébb már elakadt. Éppen a gyerek mellett, akihez ki-ugrált a többi sofõr, meg a járókelõk is rögtön odasereg-lettek. A nõ félig-meddig kimászott kocsija ablakán – ek-kor mindenki megcsodálhatta a haja színét – és úgy kia-bált: nem én voltam, nem én voltam!

10


RESTÁR SÁNDOR

gondolat-tömbök

1. rendszeressé teszemmaradék eszemfölfûzöm a gondolattömböket

2. kár hogy nem nagyobbez a szobamesszebbre is ülhetnénk egymástól

3. már megint egy értelmetlen napegy értelmetlen életszerves részeg-része

csakazértis

nem valaki ellenhanem valakiértszól a valamiszól a miért

szól a csakazértisamiben nincsen hameg – lehetett volnacsak a hit – csak a mégis

– ahol elférek én isa szív melegébenegyszerûbb az éden

követlekIbolyának

ötven év felett a szerelemmár nem hódítás ízûnem posvány-dagonyaahová bölcsõdbõl kiszorulvabecsörtetsz – mint vadkannem méz-ízû ragacss mégis leragadsznem tartozol sehovamégis maradszkövetlek

GERE ISTVÁN

A kert és a város

Biztosan azt hiszi, hogy engem érdekel, amirõl beszél.Mint mindent, ezt is félreérti. Mármint, hogy hallgatok.Hogy végighallgatom. Fel se merül benne, hogy untat afecsegése, hogy feltart, hogy ki nem állhatom, ha a nya-kamba lihegnek, amikor a homlokomról csurog a veríték,és éppen a mályvák tövébõl horolom a gazt. Nem tûnik felneki, hogy visszafogottan válaszolgatok, és az sem zavar-ja, ha hallgatásba merülök. Ha egyszer benne rekedne aszó, bizonyosan károsan hatna az egészségére; elkapná ésrémesen gyötörné valamiféle gyomorgörcs vagy csontigható, reumaszerû fájdalom. Már tapasztaltam, hogy sajátszája ízének, hangulatainak és fogalmazási készségénekmegfelelõen átalakítva, megnyirbáltan vagy lombosítvaadja tovább a híreket, bár ez utóbbiban nem nagyon tá-maszkodhat némileg hiányos, leegyszerûsítésre hajlamo-sító szókincsére. Mégis szereti cikornyázni, mert vágya-kozik az ékesszólásra nagyon. Húsz éve a szomszédom,úgyhogy már játszva lefordítom magamban, amit mond.Ha tömegeket említ, akkor tudom, hogy néhány habókos-ról van szó, akik mindenütt ott vannak, amikor az ég zeng,vagy amikor az égnek szerintük zengenie kéne. Ha aztmondja, hogy valamelyik politikus cáfolta a róla keringõpletykákat, az csupán azt jelenti, hogy az illetõ tagadta aterhére róttakat, tényekrõl szó sem esett. Igaz, hogy ezt atévébõl tanulhatta, ahol jobban is odafigyelhetnének azilyesmire, elvégre van, akinek ez a dolga...

Nem mondom, hogy nem esik jól kicsinyég kinyújtóz-tatni a derekamat, és nem ártana kimosni a tenyerem élénkeletkezett sebet sem, mert újra és újra kiserken belõle avér, miközben már a gyomot tépkedem a kerítés mellettibazsarózsák közül, de illetlenség lenne faképnél hagynommost, miután a nyári orgonák közt átnyúlva kezet fogtunk.A kerítés túloldalán áll, azon a mezsgyén, amit a kutyájataposott ki õrjáratai közben. Visszaengedem az elhúzottágat, így csak a hangját hallom, az orgona dús lombja újraeltakarja az arcát. Eredetileg is azért telepítettem õket a ke-rítés mellé, hogy legalább felõlem elfedjék annak a roncs-telepnek a látványát, amit õ nagyvonalúan alkatrészraktár-nak nevez. Õsszel betakartam a tövüket, de ennek dacáraelfagytak, és már elsirattam õket, amikor nagy örömömremégiscsak felszökkentek az új hajtások, és egyszer csakkibomlottak a sötétkék szirmok. Látom elõre, hogy ezutánmajd másféle aggodalmak következnek. Ha olyan száraz-ság lesz, mint tavaly, akkor megjelenik – az ég tudja, hon-nan – az utálatos zöld tetvek serege, hogy szánalmas feke-te csutakká silányítsa a zsenge hajtásokat. Egyelõre azon-

ban nem látszik semmi ilyesmi. Idén jobban oda kell fi-gyelnem, mert tavaly késõn vettem észre a megjelenésü-ket, olyan késõn, hogy akkor már a hangyák is felmásztakmézgát zabálni a bokrok tetejére. A permetezést elvbõl ke-rülöm, s legalább annyira utálom, ha a szomszédtól áthord-ja a szél a permetet, mint nehézgépeinek dübörgését, pedigõ éjt nappallá téve bütyköli és püfögteti õket, hogy aztánfelszántsa velük az utcát munkába menet. Amikor ideköl-tözött, attól rettegtem, hogy disznókat vagy tyúkokat fogtartani, de ez se sokkal jobb.

Mint mondottam, az én szomszédom csekély edukált-sága ellenére is remek beszélõkével van megáldva.Nemcsak, hogy nehéz a szavába vágni, de távol áll tõleminden más személytõl származó gondolat igazságánakmég csak a mérlegelése is. Rendkívül határozott elkép-zelése van mindenrõl, és nem tûri el, hogy gondosan fel-épített gondolati rendszerét valaki értelmetlen közbeve-tésekkel bolygassa meg. Ebbõl a szempontból édesmindegy, mirõl van szó, a gulyáslevesbe kerülõ csipetketojástartalmáról vagy távoli népek minden normális em-bert – ezek mi vagyunk – elborzasztó szokásairól.

A múlt hónapban az volt a legfontosabb hír, hogy Cso-ki és Plútó, a két helyi õsellenség között megtörtént a vég-sõ összecsapás. Jól kiválasztották a helyet és idõpontot afellépéshez, mert ha a tanúkat utálják is, a közönségetazért szeretik. Menjen híre a dicsõségnek, a gyõztes nevecsengjen ércesen a fülekben. Ezért aztán jó kis cirkusztrendeztek szombaton délelõtt a központban, amikor a leg-nagyobb a nyüzsgés. Amíg Csoki lerobbant kocsijában ül-ve gyanútlanul várakozott a háztartási boltban vásárló,nem kevésbé lerobbant feleségére és egy doboz kibontottsört cirógatott az ölében, Plútó emberei mintegy vezény-szóra megjelentek a helyszínen; nyers erõszakkal kicibál-ták az ártatlant az ülésrõl, és a merõ véletlenségbõl a ná-luk lévõ – rendes körülmények között mezõgazdaságimunkákra használt – szerszámokkal alaposan agyba-fõbeverték. Az én szomszédom ismeretlen oknál fogva csakkésõn értesült az eseményekrõl, úgyhogy mire a tetthely-re ért, az érdemi események már lezajlottak. Csoki ugyanmég ott ült az úttesten, egy hatalmas vértócsa közepén, dea mentõsök már rátekertek egy kilométernyi gézt, egyestagjait pedig kimerevítették, amitõl úgy nézett ki a szeren-csétlen, mint valami elfuserált köztéri szobor gipszbõl.Szakmai nonszensz, amit a mentõsök mûveltek – vélte azén szomszédom. Sejthették volna, hogy ebben az állapo-tában aligha tudják majd betuszkolni a mentõautóba; megkell forgatniuk, aztán fejre állítva betolni, mint egy túlmé-retezett bútort. Csokiné közben reszelõs hangon halálosfenyegetéseket szórt a négy égtáj felé a háztartási boltelõl. Kilátásba helyezte, hogy orosz, albán és más nemzet-közi barátaik bosszúból kiirtják majd a falu egész népes-

11

láthatármájus

ségét, ami ugyan többször is elõfordult már a történe-lemben, de akkor a pestis és a tatárok, valamint az oda-vissza hullámzó 2. ukrán front végezték el a piszkosmunkát. Röpködõ átkait ugyan már kevesen hallgattákvégig, mert a rendõrök elkezdték feljegyezni a szemta-núk adatait, és ez a szándék a vízágyúk hatásfokával ve-tekedve oszlatta szét a tömeget. Annyi ideje nyilvánmindenkinek van, hogy egy pillanatra megálljon bá-mészkodni, ha az orra elõtt zajlanak ilyen szánalmasanbrutális, de mégse dublõrök által elõadott jelenetek, ámhogy valaki többször is beutazzon a városba, és keresz-tülküzdje magát a tárgyalóterem elõtt várakozó feldúltrokonságon, higgadtan nyilatkozzon valaki ellen vagyvalakinek az érdekében, azt épeszû, családját viszontlát-ni kívánó polgár mégse teheti meg.

A hónap elején aztán más mûsor következett. A hatósá-gok valamiféle régóta körözött prófétát fogtak, és rejté-lyes okokból mindenáron ki akarták nyuvasztani, de vé-gül el kellett engedniük, mert a bíróság kikacagta a vád-emelési javaslatot. Azt is a szomszédtól tudom, hogymindezek után az illetõt a sajtó is elkezdte piszkolni, el-mondták mindennek, szaftos pletykákat terjesztettek róla,végül – azt hiszem – a koma maga is belátta, hogy jobb,ha télakol, és meghúzza magát valahol. Azelõtt is hallot-tam már a nevét, de úgy gondoltam, hogy csak valamifé-le fantáziadús szélhámos, amilyenbõl már termett egyet-kettõt a magyar róna. Ha jól emlékszem, láttam is õt a té-vében – már ha egyáltalán õ az, akire gondolok, és nemkeverem össze valakivel –, távgyógyítás közben. Véletle-nül se röhögte el magát, pedig egy öregasszonynak, akiegy lakótelepi ház hatodik emeletén lakott, harminc négy-zetméteres lakásban, azt javasolta, hogy sürgõsen helyez-ze át az ágyát, mert sugárzó vízerek fölött fekszik, egymásikat pedig rezzenéstelen arccal biztosított róla, hogyaz elhunyt rokon akadálymentesen a mennyországba ju-tott, jól érzi magát, és szívélyes üdvözletét küldi.

Senki sem állíthatja, hogy nem vagyok fogékony azújra, a ráció mentõhálójához azonban egész életembenragaszkodtam. Volt már, hogy miután megjártam min-den jó nevû kórházat, és az orvosok egybehangzó véle-ménye szerint csöndesen bele kellett volna nyugodnomkripli állapotomba (hogy ezután már csak bottal járok,maximális sebességem a csigáéval lesz egyenlõ, és hapihenni akarok, akkor csak az ágyon fekve, a kissámlisegítségével, farban és térdben derékszögben meghajol-va nyugtathatom lábaim a levegõben), egy idõs falusiházaspár egyszerû köpölyözéssel mégis meggyógyított– áldom õket haló poraikban is –, csakhogy õk tapasz-talati úton tettek szert a tudományukra, nem rézpálcákatrezegtettek a levegõben, és igen határozottan elutasítot-ták, amikor pénzben szerettem volna kifejezni hálámat.

A hatóságokat – akik mindig akkor a legszorgalma-sabbak, amikor saját magukat kell megvédeniük – nyil-ván nem az izgatta fel, hogy a mi emberünk kézrátétel-lel bonyolult nyavalyákat gyógyít, hanem hogy vezetõelmeként viselkedik a lelkek birtoklásáért folyómostanában kiújult harcban. Amit a szomszéd elmondott– ennek a jóembernek a szavait idézve –, abból nem kö-vetkeztettem semmiféle vérlázító forradalmiságra, hi-szen amióta ember az ember, szakadatlanul keresi az életcélját, lázasan kutatja a boldogság forrásait, és inasza-kadtáig védelmezi, amit megszerzett. Ha ezekrõl vanszó, akkor nyilván mindenkinek lehetnek saját ötletei.Nem vagyok híres politikai éleslátásomról, de ha valakiazt hirdeti, hogy ne próbáld kikerülni mindenféle gyalá-zatos furfanggal az adófizetést, mert azzal a közösséged-nek okozol kárt; hogy ne azért tartsd be a törvényeket,mert megszegésükért esetleg kérdõre vonhatnak és meg-büntethetnek, hanem lelked tisztaságáért, hát én azt azembert nem nevezném rendbontónak vagy lázítónak.Nem kétlem ugyanakkor, hogy a hatóság erre szakoso-dott emberei ügyesebben olvasnak a sorok között, mintén. Valami nyilvánvalóan piszkálhatta a csõrüket. Ugye,az se mindig derül ki, hogy valaki milyen célból, mifélehomályban maradó szándékkal kapja elõ az Írást. A mikis falunkban már 1836-ban jegyzõkönyvbe vették elöl-járói határozatként, hogy „az olyanok, kik férjehagyottasszonyokat szállással pártolni és bujtokadni bátorkod-nak, mint orgazdák meg fognak büntetõdni”. A sokatemlegetett eredeti beszédben még csak házasságtörésvolt a vád, orgazdaságról nem szólt a fáma, de más tu-lajdonviszonyok között bizonyosan található összefüg-gés e fogalmak között. Akkoriban nyilván mindenki tud-ta, hogy kirõl van szó. Az én szomszédom biztosan elsõkézbõl értesült volna a részletekrõl.

El kéne hordanom a levágott gallyakat a betonplacc-ra, hogy alájuk gyújthassak, mielõtt újra felkerekedik aszél. Van ott egy nagy kupac száraz gaz is, amit még amúlt héten halmoztam fel. Nem akartam a kukákbagyömöszölni, mert már unom a közelharcot a szemete-sekkel. Viszont ha újra megsuhintja a zápor, akkor tere-gethetem szét megint, hogy szikkadjon.

– Simán fölakasztották – mondja a szomszéd, és át-kukucskál az orgonavirágok között, hogy láthassa sza-vai hatását. – Délelõtt kapták el a Lépcsõsnél, végighur-colták a Temetõ utcán, és felakasztották a régi piactérenegy kiszáradt fára. Egy óra se volt az egész, a szavazás-sal együtt. A déli harangszónál már lógott. Hihetetlen.Az ember csak áll, és nem hisz a szemének.

– A Csokit vagy a Plútót? – kérdem én megdöbben-ve. Sok jel utalt rá, hogy visszatértünk a tizenhetedikszázadba, de hogy az ókorba csússzunk vissza, azt ál-

12


momban se gondoltam volna, még ha nem is tápláltamtúlzott illúziókat atyámfiaival kapcsolatban.

– Dehogyis! A Jólbeszélõt! – legyint türelmetlenül aszomszéd, és ráripakodik a körülötte viháncoló kutyára,mire az lekushad, szégyenlõsen pislog, aztán a mancsátnyalogatja. – A Jólbeszélõt! Ember, gondolj bele! Fé-nyes nappal, mindenki szeme láttára! Ha nem látom,nem hiszem el.

Jólbeszélõnek hívták azt a sámánt vagy mágust vagyki a csodát.

A szomszédom sok filmet néz. Tudok róla. Ezmegint valami hülyeség. Petõfi Szabadszálláson. Ilyennincsen, legfeljebb Shakespeare költõi képzeletében, aCoriolanusban. De hát az az ember nem politikus. Le-het, hogy sokan, mint jómagam is, csodabogárnak tart-ják, de pontosan tudom, hogy a népek kedvelik. Mégvalaki parodizálta is. Trendi volt teljesen, ahogy az uno-kám mondaná; lépést tartott a korral; tetováltatta magát,és gyûrût hordott a fülében.

– Most ugratsz, vagy mi van? – kérdem én. Addig bi-rizgáltam az ujjamon a sebet, míg csurom vér lett a ke-zem. Meg kell mosnom. A kerti csap alól felrebben afürdõzõ rigó; letelepszik a mandulafára, és dühösen ráz-za szárnyairól a vízcseppeket. Bocsánat, tündérem.Csobog a víz, de azért hallom, amit a szomszéd mond.

– Próbáltalak felhívni, de nem vetted fel. Egy-kétszavazaton múlott az egész. Tényleg. Úgy tizenegy órakörül csörgettelek. Mi a túrónak van neked telefonod,ha állandóan ki van kapcsolva?

Ez a mániájuk. Ne kapcsold ki! Vidd magaddal a bu-dira is!

– Lehet, hogy a fûnyíró zajától nem hallottam. Késõnfogtam hozzá, mert nehezen száradt fel a harmat. Hanedves a fû, akkor kész gyötrelem… Azt akarod mon-dani, hogy azt a szerencsétlent egyszerûen meglincsel-ték? Itt, a mi falunkban?

– Igen, igen. Igen, illetve dehogy. Tökéletesen de-mokratikusan zajlott minden, mintha meg lett volna ír-va: forgatókönyv szerint, mint a túlélõ show-ban. Sza-vazás, szavazatszámlálás, bizottság, idióta javaslatok,hogy mi kerüljön bele a jegyzõkönyvbe, ujjongás ésköpködés. Sajnálhatod, hogy nem voltál ott. Éppenség-gel délután is lenyírhattad volna a füvet, láthatod, hogynem kaptál volna napszúrást. Most már cseszheted.Ilyesmi nem fordul elõ újra egyhamar. Meg voltam döb-benve, hogy mennyire elszabadultak a szenvedélyek.Az égig csaptak. Az égig! Azt látnod kellett volna, édes-apám. Akár a filmeken! Szerintem sokan hülye fejjel azthitték, hogy játékról van szó, csak mert kijött a körzetitévé is. Én rögtön tudtam, hogy komoly a balhé. Egyapa azt megérzi. Azért próbáltalak hívni, mert nem vol-

tunk elegen, pedig ha elegen vagyunk, akkor elkerülhet-tük volna ezt a szégyent. Én ellene szavaztam, illetvenem õ ellene, hanem az ellen, hogy ne akasszák fel, naegy frászt, szóval az ellen, hogy csak úgy, ukk mukkfukk kinyiffantsák, de nagyon körmönfontan tették fel akérdést, úgyhogy lehet, hogy az a sok primitív meg semértette. Ez az eredménye, ha az értelmesebbek kivonjákmagukat a politikából, és bezárkóznak a kertjükbe, mármeg ne haragudj, nem azért mondom, de ez az igazság.

Az értelmesebbek. Meg a politika. Végignéztem a kerten. A nagy fûzfa lombkoronája

tükrözõdött a medence vizén, s a sötétzöld tükörképalatt mintha ismeretlen mélységek rejtõztek volna, ame-lyeket a hosszú, napfényes évek alatt sem fedezett fel aszemem. Hiába tudtam, hogy nincsenek ott semmifélemélységek, csak egy véletlenül arra sodródó felhõ ta-karta el a napot pár pillanatra, hiába tudtam, hogy a me-dence pontosan két méter mély, és ha a vízen átsüt afény, akkor még az elsüllyedt mogyorófa-levelek ereze-te is látszik az alján, hiába tudtam mindezt, képtelenvoltam a szemem levenni róla.

– Ez lehetetlen – mondtam. – Ez…, ez nem normális.– Oké, ha nem hiszed, kapj fel a bringára, és nézd meg.

Szerintem még mindig ott lóg. Úgy látszik, már minden-ki tud róla, csak te nem. És hogy ne tévedjél nagyot; ottvoltak a rendõrök is. Kiszálltak a kocsiból szavazni.

A kutya felpattan a lábától, és elõrerohan az utcafrontirányába.

– Úgy látszik, csöngettek – mondja a szomszéd, és kel-letlenül elindul a kapu felé. – Te hallottad? Mert én nem.Megyek, megnézem, ki a bánat az. Még szerencse, hogyez a lüke jószág azonnal bejelez. Mindjárt visszajövök.

Leülök a nyugágyra a medence mellett, és fölteszema lábam, bár a cipõmre ragadt némi kosz, és a nyomaazonnal meg is látszik a csíkos vásznon. Le van tojva.

Pár percig mereven nézem a lábszomszéd kátrányfeketedeszkakerítését, és megpróbálom kiüríteni az agyam, aho-gyan az esti tábortûzbe bámulva szoktam tenni, amíg azasszony a házban, sorban, egytõl egyig, kivétel nélkül meg-tekinti a híradókat. Kár volt levágni azt az utolsó nagy mo-gyoróágat, amit elleptek a hernyók, mert most idelátszik atévéantenna a szomszéd házának tetejérõl. Egyenként kel-lett volna leszedegetni róla azokat az apró kis dögöket, ésbehajigálni a tûzbe, hogy sercegjenek. Amit meg kell tenni,azt nem lehet megúszni. Nem lehet megúszni.

Kikecmergek a nyugágyból, s közben majdnem bele-fordulok a vízbe. Az erõfeszítéstõl sebesebben kezdverni a szívem. Ha három lenne, mint a polipnak, minda három egyszerre fájna.

Beletelik pár percbe, míg rászánom magam a felállás-ra, de aztán elõreballagok azért az istenverte telefonért.

13

láthatármájus

VANKÓ GERGELY

Avartanya

Gézengúz csillagaitelõcsalja az ég, s mint avartanyána bujdosó:becézi kedvesét.

Áldozatulföldre borul a nap,s dalt fakaszt versünkág-bogánegy fülemüle csapat.

Kik énekre nyitjátok a szátok

Kik énekrenyitjátok a szátok,fürödjetek a csöndnekpatakjában.

Dalotok hallható lesz,bármilyen nagykörötteteka lárma.

14


CSEH KÁROLY

Tollatépett szonettSzülõfalum templomtornyára,K. G-nek

mint dérperzselt hegyûhervadozó fûszálolyan sárga-szürkeott már az a torony

halkulva és csengvehintázik a szélbenesti harangszavamint a hullámokon

mintha vízen járóhajósokért szólna

fémkongássá hûlhethangja egyszer bennem

s akkor mire hívnaakkor mitõl óvna?

BÁGYONI SZABÓ ISTVÁN

Fekete csizmaszárak(sorstánc két lépésben)

A) Nézz a tükörbe foncsorul mindenOdalett szép legénységünkBugyborog iszap szerelmeinkbenTáncálmok házában égünk

Tûnnek fel csizmák kések a napbanÁtkok egy parázsló szájbólMaradék borcsepp szívnyi kulacsbanNyomok az álom-uszályból

Villám riasztgat bár villám sincsenFény itt már a foncsor-vakság…Csûrökbe nem hív hogy kisegítsenToporgás lopja a voksát

Arra lódul ma arra iramlikVégtagunk és tagos végünkAhonnan egy-két fitying áramlik

S éj nyeli szép reménységünk…

Érkezne saru? Holt csizmaszár azVonagló béna szegényes Sátáni dúrok Á-húrja fárasztNem moccant nem hajt nem éleszt

Magunkban forgunk és ha csak ennyi…Vásárba dobtuk jóapák kacrát Új tulaj’ kezdi felszeletelniElárult táncunk térképkacatját

Nézz a tükörbe az égi csûrbeMi az mi beránt bokát lábszáratEbbe a görbe végtelen ûrbeAhol a csizmák lelke kiszárad?

Hol üres csûr döng ezredek óta…

Hogy belénk fúl a moccanás lelke

Miért e nóta? Minek e nóta?És ki rendelte?!

B) Hajdan-tánc Jóapám járja Rezeg katonacsizma-száraEzerszer méretett léptékSüllyedõ csillagtérkép

15

láthatármájus

PÉCSI SÁNDOR

Emberréválás

Júgák, kalpák…itt fekszem kristálylap alatt,összecsiszolt, roppant gránitkövek mélyén mozdulatlanul.

Orromból csövek, fejembõl vezetékek lógnak.Hány lépcsõ, hány folyosó vezet föl?

Van még odafönn világ?Lassan visszatérnek emlékeim…rémült vigyorú, vad nép.

Királyotok lehettem, vagy valami idegen rabszolga?Miért hagytátok itt ezt a halott várost az égbenyúló csúcsokon?

Miért repültetek el a csillagokba, szitakötõ-szárnyú csillagszél-vitorlásaitokon?Emlékszem a nagy felvonulásokra, a véres áldozatokra.Emlékszem a csípõs illatokra, a kiszürcsölt agyvelõkre.

Szent harci táncokra, boldog aratóünnepekre…Vajban, vérben, sörben fürdõ részeg istenekre emlékezem…

Csak arra nem tudok visszaemlékezni, mi volt az én munkám közöttetek?Olyan kifinomult volt minden mozdulatotok.

Így kell bocskort fonni, így kell ellenséget nyúzni…Mindig mindent úgy tettetek, mint eleitek.

Miért zuhantatok ki az idõbe, a feneketlen csillagtérbe?Már érzem a vér lüktetését, lassan dobogni kezd a szívem.

Összerezzenek, fejemmel ütöm, ütöm…és most áttöröm a kristálylapot.Szörnyû erõfeszítéssel föltápászkodom.

Kirántom orromból a csöveket, kitépem agyamból a vezetékeket.Vérzik, fáj…csodálatos, elfelejtett érzések: éhség, fájdalom, félelem, hideg…

És kíváncsiság: odakinn mi lehet?Négykézláb kúszom fölfelé a meredek gránitlépcsõkön.

Emlékszem a szóra, vékony, rekedt, alig hallható hangon üvöltöm: ember…!Lassan nyílik a gránitkapu.

16


CSATÓ LÁSZLÓ

Konzílium

Kettõkor konzíliumHalhat-e már az élõÉljen-e még a holt

Szabad-e gyümölcsoltóNagyboldogasszonyt várniHa késre vár a bél

Kikeletkor a faVajon rügyezik-eVagy a fagyra játszik.

Árnyjáték

Barlang világossága ezGyertya imbolyogvaVeti árnyékunkat falra

Csak az árnyék él. A falonLelkek kapaszkodnakLátszó önmagukba

Amíg a gyertya futjaAmíg imbolyogvaVeti árnyékunkat falra.

BÖRÖNDI LAJOS

Planctus(Március sirató)

Március, apáink vére folyt,Hol sírjaink, hazádnak rendületlenül.158 éve hirtelen tavasz lett,majd minden összedûlt.

S ma 2006-ban 1848tükrébe nézni ki mer?Európa csendes, újra csendes,hülye gyereke játszik csecsebecséivel.

Hazádnak rendületlenüllégy híve, oh magyar,bölcsõd az, majdan sírod is,kit érdekel, hogy hol takar!

Új tavasz, új levelek a fákon,új hitek, a régiek sehol.Berzsenyi lepke után kapdos, Petõfitfölgyújtotta az alkohol.

17

láthatármájus

Március, apáink vére, 158 évennyi csak?Elönt bennünket virágaival,gyászol? Az új tavasz.

Festmény

Hó tömi el a halászkunyhóhoz vezetõ utatFehéren ég a rengeteg hó a képenNincs ember sehol mint az üveg a levegõJég alatt alszik a hal a víz is befagy egészen

Varjúkárogás veri fel a csendet majd elhalZsákmány után szimatol a rókaLába nyoma csupa kriksz-kraksz ahogyanJeleket ír a hóba

Befagyott ég befagyott víz síkosÜveg veri vissza a fényt a tájrólÉg a hó ahogyan felkel a NapA horizont is vörösen lángol

Aztán végigballag egy csizma a képenEmber van benne vállán hosszú csövû puskaRiadalom támad nyomában s félelemA kicsorduló vért a vászon lassan beissza

30

nyitott mûhely magyar napló

– Úgy terveztem, kezdetnek agyerekkorodról faggatlak…

– Vágjunk mindjárt a dolgok kö-zepébe! Itt van elõttem egy megma-radt diákkori füzetem, az 1956–57-es tanévbõl. Benne pedig egynyolcsoros vers, amelyet a keltezéstanúsága szerint 1956. december11-én írtam, a középiskolai kollégi-um egyik tanulószobájában, a dél-utáni szilencium idején. A versneknincs címe, szövege így szól:

Fél öt,kint oroszok menetelnek,az élõkrabjai lettek a rendnek,sóhajt,s a falról a lepke-csönd rebben,s egy sóhajtfojt el az ész a szívemben.Ez így természetesen nem jelen-

hetett meg nyomtatásban. Elõszörcsak a Tudsz-e még világul? címû,összegyûjtött verseimet tartalmazókötetemben látott napvilágot, 1999-ben. S mert hat évvel ezelõtt mégnem került elõ ez a sokat hányódottdiákkori füzetem, a vers szövegétemlékezetbõl állítottam helyre. Alegtöbb versemet kívülrõl tudom.

E nyolcsoros megírásának han-gulatára, perceire ma is jól emlék-szem. Az elsõ két sorral kapcsolat-ban pedig akad egy külön érdekes-ség. Amikor 1999-ben megpróbál-tam felidézni a verset, arra gondol-tam, hogy a szokásos óvatosságommiatt a forradalom bukása után va-

lószínûleg nem mertem leírni a fü-zetembe azt, hogy „oroszok mene-telnek”. Az idõ tájt, amikor hol jár-tunk a gimnáziumba, hol nem – aszékesfehérvári József Attila Gim-náziumról van szó, a cisztercitaszerzetesek egykori rendházáról,ami akkor nekünk a kollégiumunk isvolt, ma múzeum mûködik benne –,a karhatalmisták november elejétõlegészen karácsonyig rendszeresenházkutatásokat tartottak. Ezért felté-teleztem a tizenhat esztendõs önma-gamról, hogy nem mertem leírni az„oroszok” szót a füzetembe. Úgyvéltem, a némileg veszélytelenebb„katonák” szót használhattam. Így, a„katonák menetelnek” változatbanjelentettem meg a kötetben. Most,amikor néhány héttel ezelõtt, várat-lan ajándékként elõkerült ez az isko-lai füzet, láttam, hogy kamaszfejjelbizony nem voltam különösebbenóvatos. Sõt, közvetlenül e nyolcso-ros alatt egy másik versem is szere-pel, egy Arany János-parafrázis,amely mindennél többet mond:

Kádár János, megélünk mirend nélkül,kívánjuk a szabadságotkend nélkül.

(Régi dal, új nóta,ad notam Arany János)

– 1956 decemberében nem elõ-ször láttál orosz katonákat menetel-ni az utcán. 1940 augusztusábanszületvén átélhetted a második vi-lágháború végóráit…

– Nagyon sok emlékem van azok-ról az évekrõl. Ahogy „idõsödtem” –kétévesbõl hároméves lettem, majdnégy –, egyre több pillanat égett be-lém. Az egyik ilyen hároméves ko-romban rögzült, méghozzá húsvét-kor: kis nyalánkságok után kutatok akertünkben. Azért bizonyos, hogy ezhúsvétkor történt, mert a húsvétinyuszi a sárkeresztúri házunk virá-goskertjének közepén húzódó lugas-ba és a kisebb bokrokba rejtette el azajándékait. És azért gondolom, hogyez 1943-ban esett, mert 1944 tava-szán már meg kellett ásnunk a ker-tünkben a légvédelmi bunkert. Ezegyébként nevetségesen fölöslegesfeladat volt, mert ugyan miféle bun-kert lehet ásni egy falusi portán? Egynáddal és pallókkal kibélelt gödröt,amelybe légiriadó esetén lecsúszhat-tunk. Nyilvánvaló, hogy ez még egytüzérségi lövedéktõl vagy egy komo-lyabb aknától sem védett volna meg,nemhogy egy bombától.

– Ki adta parancsba a bunkerekásását?

– A magyar kormány. Minden fa-lusi családnak meg kellett ásnia vagyásatnia a maga bunkerét. Hû és enge-delmes állampolgárokként szüleimmindjárt a rendelet kibocsátásakornekiláttak a munkának. Apám akkorotthon volt, még nem hívták be.

– Kérlek, beszélj édesapád sor-sáról! Tudom, hogy ez fájdalmas té-ma – ám a költészetedben is fontosmotívum…

– Hatvanöt éves koromra ez a fáj-dalom már elcsitult. Nem tudom pon-tosan meghatározni, minek köszön-hetõ az én végtelen szeretetem apámiránt – inkább csak gyanítom, hogy azõ szüntelen hiányának. Négyévesenláttam utoljára, számos emlékképetõrzök róla, amelyek túlnyomórésztboldogságosak. Római katolikus kán-tortanító volt a szülõfalumban,Sárkeresztúron, gyönyörû hangonénekelt. Az egyik eleven emlékké-pem az, hogy éppen a templomban

„Mindig is tudtam, hogy költõ vagyok”Beszélgetés Bella Istvánnal

Bella István Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas költõ a Ma-gyar Írószövetség Költõi Szakosztályának volt elnöke, tíz verseskönyvemellett gyerekeknek szóló kötetek szerzõje. Szerkesztette az Élet és Iro-dalom, majd a Magyar Napló versrovatát. Mûfordítóként számtalanszálon kötõdött a lengyel irodalomhoz és a finn-ugor népköltészethez.Ez a beszélgetés 2005 augusztusában készült azzal, hogy lesz folytatása.Sajnos erre már nem kerülhetett sor. A költõ hosszan tartó betegségután 2006. április 19-én elhunyt.

orgonál, és én oldalról, az orgona do-bogója mellõl nézem õt. Egy másikemlékképemen kettesben megyünkegy virágos réten a határbanálló malom felé, és a lépteinkzajára valamelyik bokorbólfelriad egy fürjcsalád, a fió-kák szanaszét rohannak… Sha már az orosz katonákkalkezdtük: 1944 nyaráról meg-maradt bennem a jelenet,amikor az úgynevezett kis-szobában szüleim rádiót hall-gattak – nyilván hadijelenté-seket ismertettek –, és apámazt mondta anyámnak: „Csakaz oroszok be ne jöjjenek.”Azokban a hetekben máranyai nagyanyám is nálunklakott, ugyanis a székesfehér-vári otthonukat lebombázták.Késõbb, amikor Szálasi ide-jén be kellett szolgáltatni arádiókészülékeket, édes-anyám ugyanolyan engedel-mesen beadta azt a nagy, vi-lágító szemû rádiónkat, mintamilyen szófogadóan megás-ták a bunkert.

– Édesapád miként tûntel a háború forgatagában?

– Nem sokkal a behívása után,Kisújszállás közelében hadifogságbaesett. 1944 nyarának végén hívták be– emlékszem a jelenetre, amikor egyverõfényes napon a postásunk meg-hozta a SAS-behívót. Apámnakelõbb a járási székhelyre, Sárbogárd-ra kellett mennie, ahol orvosi vizsgá-laton esett át. A vizsgálat után nagy-anyám apám szemére vetette, ugyanmiért nem mondta az alkalmasságotigazoló tisztiorvosnak a következõ-ket: „Doktor úr, nekem két kisgyere-kem van. Három szép hízó áll azólomban, jöjjön el, válasszon közü-lük, vagy akár vigye el mindhármat.”Apám e szemrehányásra azt felelte:„Tisztességes ember ilyet nemmond.” Így történt, hogy apám alkal-masnak nyilvánítva bevonult, és soha

többé nem érkezett haza, valahol el-nyelte õt a háború pokla. Ami pedig ahárom szép disznónkat illeti: 1945 ja-

nuárjában láttam õket kiterítve a ha-von, mert amikor az oroszok elsõ al-kalommal bevonultak a falunkba(összesen négyszer vonultak be),mindhármat lelõtték és felfalták.

Arról, hogy apám hadifogolykénthová került és végül hol halt meg, so-ha semmilyen hivatalos értesítést nemkaptunk. Azt, hogy Kisújszálláson fog-ták el, csupán onnan tudom, hogyapám teleírt három tábori levelezõla-pot, és valahol kidobta õket a vagon-ból, amelyben fogságba hurcolták.Egy jólelkû asszony megtalálta azokatés elküldte nekünk. E három levelezõ-lap egészen 1973-ig a birtokombanvolt. Akkor az történt, hogy az elsõ ba-latonfüredi nemzetközi költõkong-resszusra kellett utaznom. A kelenföldialbérletembõl taxival rohantam, hogyelérjem az Írószövetség Bajza utcai

székháza elõl induló buszt. A taxi hát-só ülésén felejtettem az aktatáskámat –benne néhány piperecikkel és a felnõtt

korom óta örökösen ma-gammal hordott tábori leve-lezõlapokkal. Hiába keres-tem égen-földön, nem ke-rült elõ. A levelekbõl csaknéhány mondatra emlék-szem: „Pityémet nem fél-tem, kemény kölyök” – írtapéldául rólam. Évekkel azeltûnése után, egy túlélõ fo-golytársától úgy értesül-tünk, hogy apám valaholKijev közelében halt meg ahadifoglyokat szállító vona-ton. Talán így volt.

– Mi volt édesapád ke-resztneve?

– István. Eszerint én if-jabb Bella István vagyok,pontosabban ifjabb-ifjabb-ifjabb. Családunk-ban az 1850-es évektõl,Bella Ferenc molnármes-ter õsöm óta töretlen ha-gyomány, hogy az elsõ-szülött fiú mindig az Ist-ván nevet kapta.

– Hányan voltatok testvérek?– Összesen hárman. 1939-ben szü-

letett egy testvérem, aki a bába mûhi-bája miatt csak néhány órát élt. Ezértén 1940-ben a székesfehérvári, ké-sõbb lebombázott Juhász-féle klini-kán születtem, akárcsak Ilona húgom.Õ 1945 februárjában tífuszban haltmeg. Ami a háború végóráit illeti,1944. december 6. és 1945. március19. között Sárkeresztúr összesen hét-szer cserélt gazdát: folyamatos har-cok dúltak, a Székesfehérvár alatt hú-zódó front hónapokig állt. Az oroszoknégyszer foglalták el a falut, a néme-tek pedig háromszor vették vissza.Megesett, hogy a fõutca egyik végénaz oroszok, a másikon pedig a néme-tek állomásoztak. Mindennél többetmond a tény, hogy Sárkeresztúrnaktöbb polgári halottja volt, mint hõsi

31

nyitott mûhelymájus

Apja és fia (1974. Balla Demeter felvétele)

katonai áldozata: kilencvenöt katonaés hadifogoly mellett kilencvenhét ci-vil halt meg. Egy alig háromezer la-kosú község esetében ez iszonyatosanmagas szám, a lakosság közel tíz szá-zaléka. Az én Ili babának becézett hú-gom is közéjük tartozott, akinek a ha-lálára és a temetésére is jól emlék-szem. Versben is megírtam.

– Költõi nemzedékedben több ha-diárva, illetve félárva is található…

– Igen, például Utassy József. Egykisgyerek életében rettenetes ûr a há-borúban nyomtalanul eltûnt édesapahiánya. Ezért is utálom olyan nagyona háborút. Ábel elsõ levele Káinnakcímû versem így indul: „Kik akarnakháborút? / Csak a hülyék, a gyõze-lem-buzik.” Apám hiányát mostan-ság inkább már arról az oldalról él-tem meg, hogy milyen jó lenne, haIlona húgom ma is élne. Hatvanontúl járna, akárcsak én, és remekül el-beszélgethetnénk egymással, lenné-nek közös titkaink. Vele kapcsolatosfájdalmam mindannak a fájdalma,ami a mostani életembõl hiányzik.

– Félárván volt-e kibe,mibe kapaszkodnod?

– Kántortanító apám ésédesanyám vallásosságá-nak köszönhetõen hitbennevelkedtem. Olyannyira,hogy 1948-ban, vagyisnyolcévesen az egyház-község kántora lettem. Afalunkban lakott egy zon-goramûvésznõ, dr. FarkasElemérné, a jóságos Sárinéni, aki orvos férje ked-véért feladta a mûvészipályáját. Mondhatni a falupatrónája volt: hatalmasházi könyvtárukat köz-könyvtárrá tették, Bösendorfer zon-goráján pedig nyolc-tíz helybéli gye-reket tanított zenélni. Hatévesen a ta-nítványa lettem, és megismertem azongorázás örömét. Például emlék-szem annak gyönyörûségére, amikorhatévesen elõször hallottam tõle

Chopin egyik impromptujét: úgyéreztem, belehalok az örömbe. Ígytörténhetett, hogy két évvel késõbbmár kántorkodtam. Mivel a templo-munk orgonáját a háború során szét-lõtték, egy öregecske harmóniumonjátszottam. Emellett „temettem”, „es-kettem”: a legkülönfélébb szertartá-sokon énekeltem.

– Mi történt az édesapád halálá-tól 1948-ig szolgáló kántorral?

– 1948 õszén válaszút elé állítottáka kántortanítókat: el kellett dönteniük,csak tanítók lesznek-e, vagy csak kán-torok. Több mint kilencven százalé-kuk a tanítást választotta, köztük asárkeresztúri kántor is. Laczó Alajosplébánosnak ekkor jutott eszébe, hogyrám, az állandó ministránsára bízza akántori teendõket. Szolgálatom elsõidõszaka 1949 júniusáig tartott: az úr-napi körmeneten még én voltam akántor. A nyár elején a plébániánkrakerült egy apáca, akinek a szerzetes-rendek feloszlatása miatt el kelletthagynia a közösségét – õ lett a kántor,egészen 1952 legvégéig, amikor

kényszerûen el kellett költöznieSárkeresztúrról. Akkor visszaszálltrám a kántori munka. Ennek az idõ-szaknak az vetett véget, hogy az isko-lánk igazgatója – aki egyébként tisz-tességes ember volt – 1953 májusánakvégén behívott az irodájába és figyel-

meztetett: ha továbbra is kántor mara-dok, azt bele kell írnia a gimnáziumijelentkezésemhez készülõ jellemzés-be, és akkor bizonyos, hogy egyetlengimnáziumba sem vesznek fel.

Egyébként a kántori munkámszörnyû kínokkal is járt. Fõként1948-ban, mert akkor már nyolcévesvoltam, és pénzünk nem lévén to-vábbra is a négyéves koromban ka-pott cipõmben jártam. Decemberelején, hajnali hatkor, az adventi ro-ráté misék elõtt a fagytól püffedt láb-fejemre felhúzni, ráadásul abban azidõben még elég vastag harisnyákvoltak… Amíg a lábujjak valami-képpen meg nem találták a helyüketabban a két számmal kisebb cipõben,valóságos kínszenvedést éltem át.

– Középiskolás éveidet tehát Szé-kesfehérvárott, a cisztercita rendtõlelkobzott kollégiumban töltötted.Megmaradt-e az épület falai közötta ciszterci szellemiség?

– Hála Istennek, nem csupán aszellemiség maradt meg, de néhánycisztercita szerzetestanár is. Akadt

közöttük, aki a hatósá-gok elõírta látszat ked-véért levetette a szer-zetesi öltözéket, ám et-tõl függetlenül tovább-ra is papként szolgált.Ugyanakkor olyancisztercita tanárunk isvolt, aki valóban meg-vált a rendi ruhától éskésõbb családot alapí-tott. Mindannyian ha-talmas tudású emberekvoltak, és sejteni lehe-tett róluk: bár engedel-meskednek a történe-lem kényszerének, iga-

zából jottányit sem változtak. KeszeiPista bácsit, aki nem volt paptanár,ám szintén a cisztercita tanári gárdá-ból maradt hátra, név szerint megem-lítem, ugyanis õ az 1957-ben a belgi-umi Leuvenbe menekült költõnk,Keszei István édesapja volt. Keszeit

32


A két Balázs és Anna (1976, Rákoskeresztúr)

bizonyos értelemben ma is a költõimesteremnek tartom, jóllehet alignégy évvel volt idõsebb nálam.

– Mestereid és lelki kötõdéseidkapcsán tegyünk egy kis kitérõt!Egyik korábbi magánbeszélgeté-sünkben utaltál rá: kedves emlékekfûznek a katolikus sajtóhoz…

– Édesanyám szinte kezdettõl, va-gyis 1945 végétõl elõfizetõje volt azÚj Ember címû hetilapnak. Nem tu-dom, mibõl tellett rá, ugyanis végte-lenül szegények voltunk. Édes-anyám szinte a bigottságig menõenvallásos volt. Cseppet sem véletlen,hogy bérmakeresztapámul MerényiJános katolikus papot kérte fel.

Egyszóval a lap gyermekkorom ótaott volt a lakásunkban, hétrõl hétre. Se szoros kötõdésem késõbb is megma-radt, hiszen több költõ barátom a szer-kesztõség tagja volt, például az 1999-ben elhunyt Parancs János. A legne-vesebb szerkesztõvel, Pilinszky Já-nossal korábban, még egyetemistaéveimben ismerkedtem meg, 1960-ban. Találkozásaink színhelye a böl-csészkarral szemközti Nárcisz presszóvolt. Mivel Pilinszky a közelben la-kott, rendszeresen be-járt oda a barátaival.Többek között a költõÁgh István, a szinténnagyon közel, a Petõ-fi Sándor utcában la-kó festõ, Kondor Bé-la, illetve a jelenleg aMiskolci Egyetementanító irodalomtörté-nész, Ferenczi Lászlóis közéjük tartozott.Emlékezetem szerintéppen Ágh Istvánmutatott be engem Pi-linszkynek. Melegnyári napokon aNagymezõ utcai Operett presszó tera-szán is nagyon sokat beszélgettem –hadd nevezzem csak így – Jánossal,mivel ez a helyszín nagyon közel esettaz õ Hajós utcai lakásához. Viszony-

lag korán, az ötvenes évek másodikfelében megismertem a költészetét,eleinte csak antológiák révén. Végte-lenül tiszteltem és szerettem õt, és –úgy hiszem, bár ez nagyképûségnektûnhet – õ is kedvelt engem.

– Konkrét tanácsokkal is ellátotta verseidet illetõen?

– Igen, jóllehet e tanácsait csakrészben fogadtam meg. Ugyanis eltérõköltõi „fázisban” voltunk: én fiatal köl-tõként a mindent kimondás idõszaká-ban jártam – õ pedig már az elhallga-tás, a Szálkák idõszakára készülõdött.

– Akkor most térjünk vissza az idõ-beli sorrendhez, és beszéljünk arról,hogy 1966-ban napvilágot látott elsõverseskönyved, a Szaggatott világ!

– Életem során elég sok csodábanvolt részem – közülük a legnagyobbaz, hogy a világra születtem. Jó lenne,ha egyszer az összes ilyen csodát feltudnám sorolni, mi több, meg tudnámírni. Most azt szeretném elmondani,amely az elsõ kötetem kapcsán történtvelem. Amikor 1966 nyarán, az Ün-nepi Könyvhétre megjelent a Szagga-tott világ, akkor Isten tudja, miért, dea Nagykanizsai Városi Könyvtár

meghívott egy szerzõi estre. PestrõlKanizsára tartva megálltam Székesfe-hérvárott, és meglátogattam édes-anyámat. Amikor a vele lakó nagy-anyám meghallotta, hogy hová tartok,

a lelkemre kötötte: el ne mulasszakelmenni a Kanizsához közeli Nagy-bakónakra, az õ szülõfalujába. Így hátmegkértem a könyvtárosokat, hogyaz est másnapján vigyenek el engemNagybakónakra. Ez egy egészen ki-csike, gyönyörû fekvésû falu. Emlék-szem, hogy éppen annál a végénél ér-keztünk meg, ahol a temetõ van.Megállíttattam a kocsit, bementem, ésmegtaláltam a dédapám virágokkalborított sírját. Nem nagyon értettem,vajon ki tarthatja ilyen szép rendben.Csak amikor bementünk a falu köz-pontjába, derült ki, hogy lakik ott egyidõs tanítónõ, aki nagyon szerette ami családunkat, és õ ápolta a déd-apám sírját. Meglátogattam. Amikorelmondtam neki, hogy ki és mi vagyok,akkor bement a másik szobába, kiho-zott egy selyempapírba csomagolt tár-gyat, és letette elém az asztalra, a pogá-csák és a barackpálinka mellé. Kibon-tottam és láttam, hogy a dédapámporcelán fényképe az õ sírkövérõl.1945-ben egy gellert kapott golyó el-találta, és öt-hat darabra tört. Ez a ta-nítónõ összeszedte, becsomagolta ésgondosan megõrizte, most pedig hu-

szonegy év elteltévelátadta nekem. Kis hí-ján elsírtam magam.Megkérdeztem, mégismiért szedte össze azo-kat a cserepeket. Aztfelelte: azért, mert tud-ta, hogy egyszer majdvalaki eljön értük.

– Ez a történet na-gyon szépen rímel azelsõ köteted címére:Szaggatott világ – öt-hat cserépre szagga-tott világ… A könyv aMagvetõ Kiadó ÚjTermés-sorozatában

jelent meg, és ez máris bizonyos köl-tõi rangot szerezhetett számodra.Milyen elõzményei voltak ennek?

– Tizenhárom éves koromtól írok,és egy évre rá már rendszeresen meg-

33


Több évig tartottak a szigligeti sakkcsaták Aczél Gézával

jelentek az írásaim nyomtatásban, aFejér Megyei Hírlapban. Ott sokan apártfogásukba vettek, például KönczölImre, a Városi Könyvtár igazgatója,akit 1956 után bebörtönöztek. CsoóriSándor szintén, akit Fejér megyei lé-vén idõrõl idõre vendégszerepelni hív-tak – Zámolyba is, Fehérvárra is. Ké-sõbb megtiltották neki, hogy Fehérvárterületén költõként szerepeljen… Ti-zenkilenc-húszéves fejjel kis híján ab-bahagytam az írást. Hanem akkor, az1960-as évek kezdetén az egyetemi al-kotókörben egymásra leltünk KoczkásSándorral. Õ bátorított a folytatásra.Meg persze az is, hogy 1961-ben létre-jött az Új Írás címû folyóirat, és mind-járt a második számában megjelentegy versem. Abban az idõben egy-egyvers publikálása felért egy mai verses-kötet jelentõségével – értékét, rangjáttekintve. Még az is nagy dicsõségnekszámított, ha valaki a Nõk Lapjábanközölhetett. Illyés Gyula mondta egy-szer, hogy õ szívesebben jelenik meg aNõk Lapjában az ételreceptek között,mint egy olyan irodalmi folyóiratban,ahol nem tudja, kikkel sorolja egy ka-lap alá a szerkesztõ válogatása. Egyéb-ként a Nõk Lapja már csak azért is ran-got jelentett, mert irodalmi rovatát ak-kortájt Galsai Pongrác szerkesztette.Az úgynevezett „szakma” nagyon fi-gyelt a megjelenésekre. Például, ami-kor az én elsõ verseim lejöttek az ÚjÍrásban, legnagyobb megdöbbenésem-re kaptam egy táviratot Devecseri Gá-bortól, amelyben gratulált, és találko-zóra hívott a New York kávéházba,amelyet akkoriban Hungária presszó-nak neveztek.

– Idõsebb költõtársaim gyakranfelidézik, hogy akkortájt egy-egy el-fogadott verseskötet kéziratának ki-nyomtatására három-négy évet kel-lett várni…

– Igen, ez igaz, bár a Szaggatottvilág esetében én magam voltam avárakozás oka. Koczkás Sándor már1964-ben beindította volna az elsõkötetem megjelentetését – amely

persze még egy másik, ko-rábbi kötet lett volna, nem aSzaggatott világ –, de énvisszavettem a kéziratot,mert elégedetlen voltam vele.

– E köteted második verseígy indul: „Apám elúszottészrevétlen, / nyújtott testtel,mint a szarvasok”…

– Ez a vers jelent meg azÚj Írás második számában,ennek hatására táviratozottDevecseri Gábor.

– …és egy Koczkás Sán-dornak ajánlott verssel zá-rul, a Tékozló meztelenségcímûvel.

– Nem véletlenül, hiszenKoczkás Sándornak nagyonnagy szerepe van abban, hogyegyáltalán elhittem magam-ról, hogy költõ vagyok. Az ÚjÍrás szerkesztõi, vagyis Váczi Mihály,Farkas László és Illés Lajos mellettKoczkás Sándor indított el az irodal-mi pályán. Egész életemben, úgyszól-ván már csecsemõként is tudtam,hogy költõ vagyok, de sohasem mer-tem elhinni.

– A Szaggatott világ után jött sor-ban a többi verseskönyved: 1969-benAz ifjúság múzeuma, majd hosszabbszünet következett, és 1975-ben A he-tedik kavics, 1977-ben az Igék ésigák, 1982-ben az Emberi délkörön,1988-ban Az arcom visszakérem,1991-ben az Arccal a földnek, 1998-ban pedig az Ábel a sivatagban. Ösz-szességében elmondhatjuk, hogy átla-gosan öt-hat évente jelentkeztél újabbkötettel. Igaz a megállapítás, hogy ezBella István alkotói ritmusa?

– Igaz, amennyiben a költõi lusta-ság alkotói ritmusnak nevezhetõ… Aritkább megjelenésekben az én embe-ri gyengeségeim is közrejátszottak.Világéletemben csak költõ maradtam.Ezzel arra gondolok, hogy egy próza-író úgyszólván köteles naponta, meg-szokott idõpontokban leülni és órá-kon keresztül írni, mert különben az

életmûve egész egyszerûen nem kere-kedik ki. Regényt, szépprózát csakisnapi penzumokkal, állandó nekivesel-kedéssel lehet írni – legalábbis ígyképzelem. A vers szerencsére más-képpen születik: nincs kötelezõ da-rabszám. (Bár néha arra gondolok,hogy nem ártana, ha lenne.) Az én lel-ki alkatomnak jobban megfelel a versmint írásmû. Elsõsorban azért, mertalkalmatlan vagyok a rendszeres íróimunkára. Ugyanakkor nem arról vanszó, hogy irtóznék a tisztességesmunkától – hiszen végigdolgoztam azéletemet könyvtárosként, újságíró-ként, szerkesztõként, és mindannyi-szor meglehetõsen betartottam a já-tékszabályokat.

Az írás valamiképpen szent tevé-kenység. Olyan, mint a vasárnapimise: hat napnak el kell telnie, hogya hívõ ismét ünnepi szertartásra me-hessen. A versírás során az ember ki-harap, megízlel egy darabkát Istentestébõl. Úgy gondolom, rengetegfelesleges vers született a világban –tudatosan nem a világirodalom szóthasználom, mert az egészen másszint. Nem árt, ha az ember mérték-

34


A szigligeti focipályán 1978-ban

35


letes és csak azokat a verseit írjameg, amelyeket végtelenül szüksé-gesnek érez; amelyeket ha nem írnameg, abba úgymond belehalna.

– A szépprózával sohasem kacér-kodtál?

– Prózai kötetem nem jelentmeg. Írtam egy tárcanovellát, amelyvéleményem szerint elég szép, de atovábbi novellaírás-tól visszariadtam.Ebben az is közre-játszik, hogy azéletkörülményeim-bõl adódóan évtize-deken keresztül éj-szakai költõ voltam.Ötvenöt éves koro-mig, vagyis a leszá-zalékolásomig sohanem engedhettemmeg magamnak,hogy kizárólag azírásnak és az írásbóléljek. Olyan erköl-csi és családi köte-lezettségeim voltak, amelyeket nemlehetett a „vagy van, vagy nincs ho-norárium” gyakorlatára alapozni.

– Újságíróként, illetve szerkesz-tõként mely lapoknál dolgoztál?

– Már József Attila-díjas költõkéntlettem üzemi újságíró, 1971-ben. Kü-lönféle üzemi lapokba írtam cikkeket,tudósításokat, riportokat, fõként acsepeli székhelyû Papíripari VállalatMagyar Papír címû újságjába,amelynek összesen hét évig voltam amunkatársa. Onnan kerültem az Életés Irodalom címû hetilaphoz, ahol ti-zenhárom évig szerkesztettem a vers-rovatot. Utána egy évi munkanélkülisegély következett, majd 1992 és1995 között a Fehérvári Városi Tele-vízió fõszerkesztõje voltam. Mind-máig rejtély számomra, hogy miértpont rám esett az ottaniak választása –talán azért, mert fehérvári gyökerûvolnék… 1995-ben azonban különfé-le betegségeim támadtak, végül leszá-zalékoltak, és voltaképpen azóta va-

gyok írói létformájú költõ. Talán sok-kal kellemesebb lett volna, ha ezt alétformát harmincévesen kezdhetemmeg, de ez persze csak utólagos böl-cselkedés.

– Kérlek, beszélj a díjakról, ame-lyek végigkísérték költõi pályádat!

– A díjakat elsõsorban adják, éscsak másodsorban kapják. Nekem

elég sok díjat adtak. Kétszer jutal-maztak József Attila-díjjal, 1970-benés 1986-ban. 1988-ban Déry Tibor-díjat és Év Könyve-díjat, 1992-benMagyar Mûvészetért Díjat, 1994-bena Magyar Köztársasági ÉrdemrendTisztikeresztjét, 2001-ben pedig Kos-suth-díjat kaptam. Ez utóbbi nekemítélésekor talán a mûfordítói munkás-ságomat és a gyerekkönyveimet isszámításba vették, nem csupán a köl-tészetemet. És van egy olyan díj is,amelyet a hivatalos lexikonbéli szó-cikkekben nem szoktak felsorolni,bár számomra a legkedvesebb. A Szé-kelyföld címû, Csíkszeredában szer-kesztett folyóirat Bicska-díja, amelyet2004 októberében adományoztak ne-kem, és azóta is nagy becsben tartok.Megjelent náluk egy elbeszélõ jellegûkölteményem, A költõ esteli védõbe-széde hitvese színe elõtt címmel, és alap munkatársai titkos szavazással eztválasztották az év legjobb, általuk kö-zölt versének. A kitüntetés pedig egy

valódi bicska. Nagyon szép darab, apengéje valódi mestermunka. Azértszeretem annyira, mert az összes léte-zõ irodalmi díj közül ez az egyetlen,amely valami normális dologra hasz-nálható: lehet vele faragni és enni.

– Kamaszkorom egyik meghatáro-zó olvasmányélménye, és ezt egészenõszintén mondom, Az arcom vissza-

kérem címû, 1988-ban kiadott verseskö-teted volt. Személyszerint úgy gondolom,és ezt idõközben többirodalmár ismerõsömis alátámasztotta,hogy ez a kötet egészköltõi munkásságodcsúcspontja. Egyetér-tesz ezzel?

– E kötetben csak-ugyan számos olyanvers található, amelyköltõi munkásságomlényeges része. Ilyenpéldául a József Atti-

la címû nagyobb lélegzetû vers, azIllyés Gyulának írt Hármas Oltár,vagy A levegõbe írt zene, amelyet adrága Vujicsics Tihamér emlékénekajánlottam. Ám a Nagy Lászlóról írtversem, illetve vogul átiratom és cik-lusnyi Áni Máni-versem is ebbenszerepel. Való igaz, hogy én is átla-gon fölül szeretem ezt a könyvemet.A címe pedig nem pusztán egy költõijáték, de különös történelmi rím –1988-ban azt mondtam, hogy „az ar-com visszakérem”, és két éven belülaz egész ország, az egész magyarságvisszakérte az arcát. És valamelyestvissza is kapta. Könyvem borítójánvalami olyasmit kértem, ami egy-kettõre társadalmi szinten is megva-lósulhatott.

– E kötet középsõ ciklusában szere-pel Költõk, mi címû, csupán sóhajtás-nyi versed: „Nyomjuk, mint süket acsöngõt, / a szöveget, / költõk, mi: em-beriség-köldök- / kölöncök. // Mond-juk, / mint aki holnap született.” És er-

2005 húsvétján feleségével

re rímel egy másik sóhajod, amelynyilvánvalóan több egy átlagos szó-viccnél: „I. N. R. I.? / Í. R. N. I.!” Mais úgy látod, hogy keresztre kell feszül-nöd, ha írni akarsz?

– Igen. Számomra az írás folya-mata elég nagy kín, akár testi érte-lemben is. Fõleg akkor, ha meg aka-rok írni egy konkrét témát, és valamimiatt nem megy. A fiatalság hatalmasadománya, hogy olyankor szintenyomdakészen pattan ki a fejünkbõlegy-egy vers. Az öregségnek pedigaz a nagy nehézsége, hogy az emberminden egyes verssor papírra vetésé-vel tanul, elles valamicskét a költé-szet lényegébõl – s ahogy ezek a fel-gyûlõ tapasztalatok besûrûsödnek, azírás egyre nehezebbé válik, lefékezõ-dik. Nem véletlen, hogy nagy-szabású Toldi-mûvei után, életealkonyán Arany János is csu-pán Õszikéket írt. Személyessorsa, lánya megrendítõ halálamellett ez a felhalmozott tudásindíthatta arra, hogy végülnégy, hat és nyolc sorokba tö-mörítette a mondandóját.

– Túlságosan merész társításlenne Pilinszky költészetének„elszálkásodását” is ide kap-csolni?

– Könnyen lehet, hogy Pi-linszkyben is hasonló folyamatzajlott le. Igaz, õ soha nem írteposzi méretû mûveket – ám aSzálkák kötet két-háromsorosminiatúráihoz képest az Apokrifvagy A francia fogoly valósá-gos eposznak minõsül. Tény,hogy utolsó éveiben õ is egyrehallgatagabb, szûkszavúbb lett.

– Mielõtt áttérnénk a mûfordítá-saidra, átvezetésként hallhatnánkvalamit Lengyelországhoz fûzõdõviszonyodról?

– Személyes okokból mentemVarsóba, alkotói ösztöndíjasként:mondhatni menekülni próbáltam egynõ, egy megromlott párkapcsolatelõl. Egy lengyel barátomnak kö-

szönhetõen kicsit mélyebben is bele-kóstoltam a lengyel költészetbe. Ter-mészetesen a lengyelek iránt érzett,mondhatni örökölt rokonszenv is ve-zérelt. Máig bánom, hogy mindösszefél évet töltöttem náluk, 1969. októ-ber 26-ával kezdõdõen. Legnagyobbvarsói ajándékom, hogy Lázár Er-vinnel egy idõben lehettem ott, aki-vel életre szóló barátságot kötöttünk.

A lengyel egyetemisták körébenakkoriban a Krakkóban élõKonstanty Ildefons Ga³czyñski volt alegnépszerûbb költõ. Általuk ismer-tem meg az õ verseit, és elhatároz-tam, hogy magyarra fordítom õket.Ám ezt a tervemet csak sokkal ké-sõbb, a nyolcvanas-kilencvenesévekben valósítottam meg, és 1995-

ben jelent meg a kötet, Búcsú az ut-calámpáktól címmel. Sajnos megle-hetõsen visszhangtalan maradt, pedigcsodálatosan szép verseket tartalmaz,és a fordítással is elégedett vagyok.Persze minden fordításról elmondha-tó, hogy a fordító örökösen talál rajtavalamilyen javítani valót, akár a szö-veghûség, akár a ritmus tekintetében.

– Eddigi kétségtelenül legnagyobbmûfordítói teljesítményed a nagy-nagy klasszikus, Adam MickiewiczÕsök címû drámájának magyarrafordítása.

– 1977-ben kezdtem el a fordítását,majd anyagi okokból félbeszakítottam.Ez a munka teljes embert kívánt ésévekig tartott volna, nekem viszontgondoskodnom kellett a családomról.Éjszakai virrasztások árán lefordítot-tam körülbelül nyolcszáz sort, majdfélretettem. Csak akkor folytattam,amikor a szívpanaszaim miatt leszáza-lékoltak, és a rokkantsági nyugdíj ré-vén állandó jövedelemhez jutottam, agyerekeim pedig már kiröpültek a fé-szekbõl. 1999-ben sikerült befejez-nem, és egy évvel késõbb megjelent

kötetben. Szerencsére óriási segít-séget nyújtott két remek mûfordí-tó: Szenyán Erzsébet és Kovács Ist-ván – utóbbi a szöveghûséget el-lenõrizte, és számos jó tanácsotadott. Érdekes, hogy ezzel a mun-kámmal már kevésbé vagyok elé-gedett: utólag elég sok pontosítanivalót találtam benne. Remélem,egyszer majd sikerül megjelentet-nem egy javított kiadást.

– Nem félek kijelenteni, hogye munkáddal felbecsülhetetlenkulturális szolgálatot tettél. Ésmiként kerültél kapcsolatba afinn-ugor költészettel?

– Elõrebocsátom, hogy mégbotcsinálta finn-ugor szakértõsem vagyok… Késõn, negyven-éves fejjel jutottam el a finn-ugornépek költészetéhez, amikor egy-re inkább élvezni kezdtem a szó-fejtést, a szótári kutakodást. Érde-

kes, hogy egyetemistaként cseppetsem kedveltem a nyelvészetet. Ké-sõbb felismertem, hogy a szavak tör-ténete telis-tele van költõi lehetõsé-gekkel. Valamelyest beleástam ma-gam a finn-ugor kultúrába, és ezen azúton jutottam el a vogul és osztjákmondavilághoz. Csaknem olyankényszert éreztem a magyarra fordítá-

36


A kedvenc unoka, Bella Zsófia

37


sukra, mint a versírásra. Munkám so-rán óriási segítségemre voltak a nyel-vészek, például Zsirai Miklós, akik el-készítették e teremtésénekek nyers-fordítás értékû prózai értelmezését. Emagyarázó szövegek – amelyek je-lentõs része német nyelvû – révén el-kezdhettem a költõi fordítást, anélkül,hogy ismerném az osztják vagy vogulnyelvet. Fordításaimgyûjteménye Hú-péri-hú öreg címmel jelentmeg, 1996-ban.

– Bibliográfiádbólkiderül: két verses-könyved között rend-szerint megjelent egy-egy gyerekverseket tar-talmazó kötet is.

– Soha nem írok tu-datosan gyerekverset –csak éppen megszületikegy írás, amelyrõl kide-rül, hogy gyerekvers.Váratlanul és véletlenülazzá válik. Fõszereplõ-jük Áni Máni, aki való-jában Anna lányom.Várakozik a fiókomban egy teljesenkész Áni Máni-kötet, amely egyhosszabb, mintegy hatszáz soros el-beszélõ költeményt jelent. Arról szól,hogy Áni Máni riporter lesz. Jó lennemegjelentetni. Lányom idõközbenfelnõtt, de ez persze nem gátolja azújabb, róla szóló versek születését.Például készülõben van egy elbeszélõversem, Áni Máni boltba megy cím-mel. A mostani állás szerint négyrészbõl áll: elõhangból és hároménekbõl. Még két énekkel tervezembõvíteni. Továbbá kötetnyi (körülbe-lül negyven) gyerekverset fordítottamJulian Tuwim lengyel költõtõl – ezegyelõre szintén kiadatlan.

A fiatal költõkkel ellentétben én so-ha nem vágytam veszekedetten a mi-nél több publikációra. Nemrégibendöbbentem rá: az elsõ kötetemben, aSzaggatott világban szereplõ versekalig egyötöde jelent meg folyóiratok-

ban. Ennek legfontosabb oka az, hogyszámomra mindig a vers megírása volta lényeges. S hogy utána mi történt ve-le, az már kevésbé foglalkoztatott.

– Dolgozószobádba lépve szinteazonnal megpillantottam egy kinyi-tott Bibliát a dohányzóasztalon. Eza mindennapok szokott kelléke,vagy netán a beszélgetésünk kedvé-

ért készítetted ki, mert valamilyenfontos mottót kerestél benne?

– Szinte minden este kézbe ve-szem a Bibliát, és találomra fel-ütöm. Sajátos játékot játszom –vagy azt kérdezem magamban: mi-lyen volt a mai napom?, vagy azt:milyen lesz a holnapi. Mielõtt felüt-ném, meghatározom, a páros vagy apáratlan oldalt nézem-e majd meg,illetve melyik hasáb hányadik be-kezdését. Ezután kinyitom a köny-vek könyvét, és az elém kerülõ sza-kaszból megtudom, mit gondol Is-ten a mindennapjaimról.

Bámulatos és iszonyatos válaszo-kat is szoktam így kapni az esti kérdé-seimre. Például tegnap este Ezékielpróféta könyvénél nyíltak ki a lapok,és sorai olvastán borzasztó bûnökkelterhes emberré váltam. Isten haragvá-sáról számol be, s úgy éreztem, az Úrvalójában ellenem vagy fölöttem ha-

ragszik. Annyi mentséget találtam amagam számára, hogy Ezékiel meg-lehetõsen keményszavú próféta – ta-lán mégsem vagyok én annyira gyar-ló lélek, mint ahogy õ azt éppen akkortudtomra adta…

– A tény, hogy a Biblia napi szelle-mi táplálékodul szolgál, persze a köl-tészeteden is érzõdik. Elég csupán ar-

ra utalnunk, hogy 1998-ban megjelent Ábel a si-vatagban címû köteted-ben egész versciklustszentelsz Káin és Ábeltörténetének.

– Régi irodalmi ter-vem-adósságom, hogyszeretnék egy verses-könyvet írni olyasfélecímmel: Káin próféta le-velei a Cainus-bélieknek.Úgy gondolom, ebbennagy költõi lehetõségekbújnak. Nem tudom, si-kerül-e megírnom, s haigen, akkor méltó le-szek-e arra.

– Nagyon érdekesgondolat, hogy Káin prófétáról be-szélsz, és nem Ábel prófétáról. Mi-féle próféta lehet a gyilkos Káin?

– Igen, ez nagy kérdés. Talán nemhangzik nagyképû válasznak, ha aztfelelem: a szerepek olykor fölcserél-hetõk. Csak a bárány címû verseméppen errõl szól: „Káin és Ábelügyében / eddig / a bárányról / mégsenki sem beszélt. // Maga az Úrsem! / A Bírák Bírája! // Pedig õ lát-ta az esetet / s tanúsíthatná, / hogyKáin és Ábel fölcserélhetõ. / MertKáin lehet Ábel. / És Ábel lehet Ká-in. // Csak a bárány, / aki mindigugyanaz. // Meg az áldozati füst. //Az áldozat nem ítélhet!” Hogy me-lyik változat valósul meg: Ábel vá-lik-e Káinná, vagy Káinból leszÁbel, az nem Isten zsarnoki döntése,hanem végsõ soron a szabad emberiakarat választása.

Zsille Gábor

Igazi koszorús költõ (1983 Sepsibesenyõ)

38

olvasói jegyzet magyar napló

NAGY GÁBOR

Kis poétai kathalógus

Midõn recensens Lackfi János lyrai munkáiról itélniakar, némi félelemmel lép a’ publicumnak elébe, nemmintha rec. természet szerént rettegõ volna, hanem mi-vel nem tudja, hogy azon tisztelet, mellyel mind a’ köl-tõnek, mind a’ kritikai mû közlésére vállalkozó folyó-iratnak tartozik, nem látszik-e beszélye irályát a’ szük-ségesnél jobban befolyásolni. Azon aesthetikus, kiLackfiról a’ Magyar Naplóban szól, kénytelen a’ na-gyobb publicum értelmével megvívni; azonban ha állí-tásai a’ tisztább ízlésnek reguláival ellenkezni nem fog-nak, nem leszen oka, hogy akárki elõtt is megpirúljon.

Minden poéták közt, kiket rec. ismer ‘s kik a’ fiatal nem-zedékhez számíthatnak, Lackfi az egyik legsokoldalúbbegyszersmind a’ legtermékenyebb. Könyveiben ép hetesszámra rúg a’ lyrai mûfajú, sõt egy nyolczadik francziául,vallon földön láta napvilágot, jelentek meg beszélyei és kis-dedeknek szóló munkái, ‘s vagy másfél tuczat kötetbenmûfordításai az idegen irodalmakból, franczia nyelvbõl.Kölcsey óta banalitás a’ kérdés: nem túl sok-e a’ sok?

De túl sok-é, mit Weöres Sándor reánk hagyakozott,sokallhatjuk-é a’költõi képzelet kibontakozásának azt a’pá-ratlan gazdagságát, mely egyazon hevülettel ontá a’ ritmus-játékok kaleidoscopikus özönjét ‘s a’ széles sodrású költõibeszélyek egymásba is átalömlõ folyamit? Miközben minda’fordításban, mind a’ játékszíni mûvekben remeket csinált.Sok út van veretve a’ pályán, mely mind a’ czélhoz viszen,de kevésnek adta a’ sors, hogy mindenik útat megfuthassa,és aki csak egyet is dicsõséggel megfutott, méltó a’ koszo-rúra. Embereink közt nagyon elhatalmazott azon hiúság,hogy magokat ‘s kedveltjeiket pankratiastáknak véljék, ‘snem elég nekik egyben nagyoknak ismerjük õket; mindentakarnak vagy semmit sem. Hogy Lackfi mely fajában a’ li-teratúrának fog örök emléket hagyni, bizonyossággal mégnem láthatni; rec. úgy véli, legerõsb a’ lyra nemében, akársaját, akár idegen mûveket olvashatunk signójával.

Ám csak lyrai alkotásai is sok százra tehetõk: vajh’mind azonrangú ‘s publicálásra megérett-e? És várhat-nók-e egyáltalában illy számú mûveknél a’ styl és tonusazon magasban tartását?

Rec.-nek alkalma volt Lackfi költõi pályáját indulásátólfigyelemmel kísérhetni. Mit a’ kezdetben hiányolt, az ed-digi út felénél teljes virágában nyílt ki: a’ prosai, Új Holdasfogantatású szürke nyelvezet bár nem csekély értékkel bírta’ mindennapi kicsiségek és a’ magasb eszményeköszvekapcsolásában, a’ mértéknek hiánya vagy iambikusazonhangúsága csökkenté az olvasó gyönyörérzetét; azon-

ban az Illesztékek és az Öt seb már megcsillantottak vala-mennyit Lackfi költõi képzelmének erejébõl, a’ ma ollygyakor megszólt metafora originális felélesztésével. E’megújult tonus juta teljes diadalra a’ részben még mindigmérték nélküli, prosai lejtésû formára szabott verseiben azElképzelhetõ czímû könyvnek, mely annak is szép példá-nya, mikép lesz tágasabb az érett férfi universuma ‘s dúsít-ja a’ versbe vett világot most már nem csupán verticálisan,de horizontálisan is. Ám már itt van vagy két cyclus-nyidarab, mely Lackfi lyrájának prosodiai megújhodását elõ-legezi. Nem elsõsorban a’ csonka szonettkoszorú értendõezalatt, mely a’ forma erõszakának ‘s az oxymoronra kihe-gyezett hangnak engedvén illy kevésbbé szerencsés pro-ductumokba futa ki: „A lehetséges bontsa hajzatát, / Borot-vaél gyanánt megpeddze tarkód”, „képed lett a meddõ /Rács”, „Gyertya szemez, szenes a biztosíték”, „a torz /Csatornának csiszálod piszkos ívét”. Itt még a’ játékos ke-dély is túlzásba fog, mint e’ játszi bugyuta mozaikrímben:„Légy késdobáló, kaucsukbaba, / De sose fázz fel, au,csukd be a / Kisablakot” – hát ki emberfia – pláne csepû-rágó – kiált au-t, ha a’ felfázás veszélyére reádöbben?! Si-kerültebb a’ rímekben, a’virtuos prosodia játékában a’Gu-mimaszkok cyclusa, melyben a’ parafrasis ihlete adja a’költõ tollának a’ lendûletet. A’parafrasis adja keretét a’Hó-fogók kötetnek is, egy-egy Kosztolányit, illetve Vörösmar-tyt idézõ költeményben. Bár nem mindig ura a’mértéknek,hanem a’ mérték úr õfelette ‘s ilyenkor sutább sorok is ki-szaladnak a’ tolla alól – „Posta a ládám tölti kuszán” –, a’Lavina-dal méltó nyitánya a’könyvnek. (Csak sajnálhatni,hogy a’ sokkal kezesebb daktilusba teszi át Kosztolányiédes-bús anapesztusait.) A’ Hófogókban is váltakozik a’prosai menetû, epikaibb vers a’ játékosabb dalokkal, e’ket-tõben jelölvén ki immáron az érett Lackfi-vers fõ irályát.A’ költõ imitatiós kedélye még magasbra hág, a’ nyelv-genie Határ Gyõzõvel is állja a’ lépést, madrigált ír ‘s nemátall – díjat is kap érte, méltán – Vörösmarty Gondolatok-jával versenyre kelni, a’ grottesque-et olly érzelmes zárlat-ba folyatva, mely már-már naivitásnak hat: „ha szólok,lüktet a mese / mézga-folyás szájherpesze, / izzik a régi na-pihír, / jobban, mint mit a lap ma ír: // a világ sehová se vitt,/ de a könyv a fájdalomig.”

Új kötete, a’Hõveszteség egyik erénye a’versmérték to-vábbi gazdagodása: a’ classicai ütemet a’ népi dalainkbólolly igen ismerõs ütemezéssel vegyíti vagy fel is váltja. A’felezõ nyolczast az Érés a’ iambusszal, a’ Befejezetlen al-ma a’ trocheusszal teszi szimultán; a’ Fogyó háromütemûkilenczesei egészen magukkal ragadozzák az olvasót –kár, hogy a’ zárlat szokványosba szalad ki a’ magafeledthumor hullámzási után („Fut a sok dekagramm szép sor-ban: / Leszek újra, ki még nem voltam”). A’Mamusz is sod-ró lendülettel rajzol portrét egy öreganyóról, a’ 4/3–4/2-es

ütemek is hibátlan folynak („Leszedi a baracot, / kiszedi arépát, / leöli a malacot, / csibenyakat elvág. // Eteti a csibeõt, / eteti a csirkét, / odabujik a kutya, / dögönyözi csülkét”)– de miért kezdé keresztrímekkel, ha késõbb csak fél-rímekre futja? Mindazáltal a’ ritmus változtatása máskorpoeticailag indokolt: A mantovai herceg a színfalak mögülaz asszonyi csáb ezer szinét énekli, felezõ hatosokban,satyricus hangon: „Az asszony göngyöleg, / Disznóknakgyöngy-lelet, / Friss hús vagy õsz-öreg, / Agyadban görge-teg. (…) Az asszony testület, / Ringó mell, rest ülep, / Ki-sírja esküdet, / S kacagva elsiet.” E’ponton, mintegy a’két-ségbe esés fokán, a’ franczia couplék tonusát imitálván váltát ötös ütemekre, ‘s a’ hév jeleként a’ rímek rendezete ismegbomlik: „Ne higgy a nõnek! / Villamos rája! / Legyintscsak rája, / Már nincs is gond.”

Lackfi verseinek másik szembeszökõ jegye, mely szin-tén a’ legújabb könyvben kap erõteljesb szinezetet, azadiectiós, isocolon alakzatok iránti hajlam. A’ halmozottmondatrészek közti antithesis erõt kölcsönöz a’ kifejezés-nek, szárnyat ad a’ képzeletnek. Ám ez ellentétezõ halmo-zás olly gyakor eset, ‘s az egy versen belüli tobzódása ollynyakló nélkül való, hogy az összpontosított erõk a’ darabvégére egymást kioltják, ‘s a’ megnyergelt fantázia iscsudálkozva hõköl vissza: mire fel vala e’nagy vágta? Mertmicsoda is Lackfi szerént A költõ? „Mindenség tévékészü-lékében percegõ dióda / Rögeszme rácsait rángató idióta /Aszfaltra pottyant nyershússzín fióka / Tintás kesernyésmagzatburok rátapadva dióra / Unt élet-kabátot himbáló fo-gas: bitófa / Két idegen test billegtette libikóka / Vad fû köztlihegõ ciróka-maróka” és így tovább, a’szellemdús point-ig:„Kölcsönvérbõl dagadtra felhízott pióca”. A’vers melléren-delõ alakjából, melyet a’ majdnem végig sikerült i–ó–abokorrímek kísérnek, következnék, hogy mindez a’ poéta‘s még több. ‘S még több: ha rec. hiányérzése abból fakad,hogy a’ sequentia tovább folytatható vég nélkül (ha csak elnem fogyának az i–ó–a rímek), vádolható-e kicsinyesség-gel? A’ részletek, az egyes sorok helyenkint geniálisak(hogy a’ dió burka tintás, ahhoz vajmi kevés oknak érzik a’környûlmény, miszerint itt költõ szóla); a’ képek olly origi-nális képzelményei a’ mûvésznek, hogy ha nem volna rec.botkezû, pingálni jönne rá kedve; idegennek feltûnõ requi-situmokat úgy vona egybe Lackfi, hogy a’ kicsinyben isuniversum, a’ közeliben globus méretû távlat sejtetik.Azonban az egész nem ada többet e’ tarkaságnál, a’ halmo-zó egységek nem válhatnak megragadható egésszé. Min-den marad töredék csupán, ha ki kedvét leli a’ cserépenmegvillanó fényben, jó helyt keresi e’ könyv lapjain.

A’ Hõveszteség már a’ harmadik kötet, hol Lackfi pro-log és epilog verssel keretezé a’ többit. Hozzá még megis-métli az Elképzelhetõben próba alá vett metódust, ars poe-ticus költeményeket alkalmazván. A’ prologus (Ki) versé-

rõl már szólottam; súlyosabb, hibátlan darab engedi Be azolvasót a’ poétai univerzumba. Az Elektromos remekbe si-került allegoria. Az erre következõ cyclus Saját dalokkalnyûgözi az olvasót, telt hangzatú, játszi kedélyû darabok-kal. A’Magam magamban a’2/3/3/3-as ütemezést hibátlandolgozza ki (csak a’ „sótlan és lúgtalan lenne az ered-mény” botlik meg a’ felütésben). A’ sequentiák itt is a’ hal-mozás szerént következének egymásra, ezúttal érzik azon-ban valamelyes gradatiós haladvány, legalább a’ zárlatban,ahol a’ felsorolás valóban lezárul: „magam magamban ta-nulok nem hinni / úgy megszorultam mint falban a tipli”.Talán az elõtte való szakban érezni csak a’ képzelet némi-nemû erõltetését: „magam magamat venném a hátamra /holtig ölelném zsibbasztó gázkamra”, ahol nem tudhatni, õmaga-e vagy az ölelés a’ gázkamra, de egyik sem köny-nyen lehetõ, ha nem csak olvasni: látni is akarnók.

Miként más verseiben is, Lackfi örömmel játszik a’magyar szavak etymológiájával az Érésben: „Senki nemkotrat nem fogat / Velem medret vagy madarat” – hangzika’ szokványosabb változat, „Holtág, amely holtig tanul” –ez az extrem variatio. Szereti a’különös, az idegeket boly-gató szókat, ilyen a’ Gubóban ’nindzsa, bandzsa, dobó-csillag, anakonda’ szava, ‘s nagy erénye, hogy ez exoticusszármazékok belesimulnak verse szövetébe. Úgy átaljá-ban alig van ma költõnk, aki a’ traditionalis verset illy si-kerrel frissíté fel nyelvében ‘s metaphoricájában.

Már nem is játék: bolondozás, mit a’ Fura dalok ver-sei mívelnek. Van köztük alkalminak tekinthetõ darab,mint a’ Skoda-dal, friss, de múló örömöt szerzõ, mint a’Fogyó, de itt olvashatni a’ kötet egyik remekét Bubo-rék-súly czímmel, melynek a’ zárlata is mint a’ kitartotthang, remeg tovább a’ lélekben. Bagatell, de emlékeze-tes a’ Templomok, kocsmák leleménye: „Nyitva a temp-lomok s a kocsmák, / a túlvilágra ablakocskák.”

A’ Kisreál cyclus nyitó darabja (Hõvesztés) adja a’ kul-csot a’ könyvczím rejtélyéhez, az ember mindennaposténykedésiben látva meg az evidentiát: „a lélegzés semegyéb, / mint hõveszteség”, amibõl nagyon szép követke-zéshez jut: „Pótolni kell evés, ivás, / fûtött szobák, ölelések/ hevével, tûnõdve, / merre tarthat most a világ / hõ-lánco-latában / a belõlünk ezerfelé szökött / kölcsön-meleg.” A’versbeszéd önkéntelen folyása hinni engedi, a’ poéta köny-nyeden, csekély hõveszteséggel rótta e’ sorait. Profán a’situatio a’ Szintekben, de ki tagadná, hogy a’ végsõ kérdé-sek nemegyszer az árnyékszéken lepik meg a’ meglett em-bert? A’ Foghíj inkább csak ötlet: nem bölcselem, inkábbcsak bölcselmény a’ bölcsességfog ürügyén, de kárpótolrögtön a’ Billentyûk életképe, újabb kis remeke a’ könyv-nek. Röpke pillantatból veszi tárgyát a’Nénivers, de amit a’czím eltakar: igazi philosophia: „mi fontosabb, / a részvétvagy a tevékeny részvétel”, e’ kérdés megtalálása, körül-

39

olvasói jegyzetmájus

ékesítése és lecsupaszítása, veretes poesis prosai mezben.Az Égig ér fel jó ürügy a’ rec.-nek, hogy rámutasson Lackfiegyik nagy képességére: a’ pontos, részletezõ látásra, mint-ha lupe alatt nézné a’ világot: „Nézném macskák hemper-gését / amint hátukra fordulva bokszolják az eget / Hallgat-nám hogy bóbiskol a kerti csap / álmában nyála cseppen”.Szép a’ Szerelmes délután, aprólékos részleteibõl is magas-ba leng a’ képzelet: „Bodobácsok szeretkeznek rohanva, /percre se hagyják abba / milyen lusta hozzájuk képest / méggyönyörkeresésben is / az ember”. Csak a’ zárlat egy külö-nös képe – „redõnyszilák mögött” – nem indokolható azelõzményekbõl, pedig másutt e’ metaphora igen eleven:„padlásablak iromba / félig-nyílt bálna-szája / varas spalet-talécek / fényt metélõ szilája” – kezdé a’ Padlást, illy gon-dolatok szédületébe ragadozva az olvasót: „a fábanmikrochipek / vad kalligráfiája / percegõ lét-gubanc egy /halott életbe vájva”. Vajh’ a’ „ki kisalibizálja” pleonastikapartikulázása nem lett volna-e kikerülhetõ?

A’ Régi-új dalok nyitánya már a’ czímmel: Régi-új, al-kalmat ad Lackfi kedvencz játékára, a’ halmozó adiec-tiókkal való játszadozásra. A’ befejezés is nem egy classi-cusunk versébõl visszhangzik – mégis tetszetõs mind dal-lama, mind a’ régit ‘s újat százféleképp megnevezõ lele-ménye. Görög szobrászokat idéz az Amor, a’ testi szerel-met formázva meg; a’ Bibliából kölcsönzi bûvös hangjátaz Énekek éneklõje, a’ mottóban megidézett Weöres Sán-dor is bizonyost kedvét lelné benne.

Az Égi létra öt foka tematikájában rokon a’ korábbi Ötseb czímû kötettel; ám nem az obiectiv lyra hangján, ha-nem a’ pogány regölõk ekstasisában szól, népi dalainkkedvelt hatosát variálva helyenkint hetessel; a’ létra öt fo-kán felfele hágva megmártogattatunk hidegben-melegben,„maró vad trágya-gõzben” ‘s „halotti lepedõben” (Betle-hem). De itt nem az antitheticus halmozó indulat vezérel,a’ versek metaphorikus szövete epikai vázat takar, ‘s any-nyiban növekszik érdekük, a’ mennyiben a’ történésekszálkái szinte váratlan meredeznek elõ. Szép a’ Templom-ban elveszítik zárlata, ‘s himnikus magaslatba szökken azutolsó darab (A sírnál) befejezése: „az élõben a holtban /mindenholban seholban / kovászod lelke ott van”.

Igen mai ‘s contrastot képez az elõzõvel az Esteli kapa-tosság; két vers a’költõtársakat szólítá meg, de legszebb a’Kosztolányit megidézõ Hogy fájjon, a’ Hajnali részegségparafrasisa, mely rímekben ‘s a’ gondolat kibontásábanegyként ügyesen elegyíte frivol játékosságot és bölcselmimélységet. A’ Nemzedék századunk panopticuma: Lackfiitt is megfigyel ‘s kathalogizál, nem nyûgözi sem tra-gicum, sem komicum, mosolya kesernyés, szeme száraz,alkata majd ironicus, majd skepticus, mintha nem a’ nõrõl,hanem haragról ‘s örömrõl mondaná: „nem ízleljük soha,így aztán meg sem / keseredhet szánkban az íze”.

Elõbb következék a’ könyvben, annak mintegy arany-metszéspontján, súlya miatt mégis a’ végire hagyá rec.a’ Belsõ emigráns czímû verset, mely Lackfi lírájábanritka vendég: politicus vers, a’ haza témáját énekli meg.Ez is a’ mellérendelõ szerkezetek zuhatagjaként halad,a’ hazát fellelve ollykor egészen lapos környûlmények-ben: „hát van haza az ízben / van a tûzben a vízben / agrízben és a kvízben / hamiskás fürelízben / s a várfokutca tízben”, ollykor az otthonosság átszellemült képei-ben: „apám izzadt szagában / mellette kalapáltam / szö-geket egyenesre / rozsdásan tekeregve / mint kukacokkupacban / néha ujjamra csaptam”, megint máskor a’rímjátékokkal serkentett fantasia genie-jét csillogtatva:„beszakította körmöd / a hártya-bõrt kifröcskölt / az er-jedt lé ecetje / szutykos méh-zsongta cefre / penészpety-tyes ökölnyi / gumi-gumókat lelni / ráncos pergamen-barna / körte szent jobb aszalva”. És mert ritka hely itt,ahol a’ költõi erõ lankad, ‘s a’ java olly sûrû poesis, rec.hajlik jelentõsnek nevezni e’ verset. Talán az egyetlendarab, hol a’ halmozás burjánzása – talán a’ tudatosbselectio folytán – nem az esetlegest, a’ kicserélhetõt je-lenti elsõbben, hanem a’ költõ azon meggyõzõdését hi-vatott kifejezni, hogy a’ hazát mindenestül: érdemeivel‘s esendõségeivel együtt kell tekintetbe venni annak, akiegyáltalán hajlandó erre.

A’ czím, Belsõ emigráns, költõi önreflexióként ishelytálló. ‘S talán ez, ami recensens számára kérdésesLackfi költészetében. Mert hogy mind poétaként, mindversificatorként elsõrangú; a költõi képzelet szárnyalá-siban magával ragadó, a bölcselmi hajlam szerént iselismerésre méltó: ezek tisztán állanak rec. elõtt. ’S hatragicai mélységet, komorságot hiányol, ha kevesebbfelsorolást ’s több döntést, állásfoglalást szeretne, netánnémi közéleti elfogultságot – talán nincsen is igaza:nem olyast kíván-e, ami Lackfi poetai characterétõl ide-gen? Megírta-e valahol valaki, hogy a’ kathalogus (õsimûfaj már az aegyptomiaknál) mint szerkesztési elvalsóbb rendû a’ selectiónál? Nem a’ saját ízlését erõl-teté-e? – ’s teljesen hiábavalóan: Lackfi egész költé-szete ’s az Édes Anyanyelvünk pályázatán méltán jutal-mazott Hõveszteség czímû könyve is nem a sokféleségszabadságát hirdeti-e? Nemigen láthatni elõre, LackfiJános elérte-e már azon pontot, melyet nehezen fog töb-bé felülmúlni; hiszen azt sem látni, virágzásában van-eliteratúránk, mely feltétele volna a’ tehetségeseknekolly messzire haladni, amire talentumuk predestináljaõket. Hogy így legyen, ahhoz rec. csak kedvezõbbkörnyûlményeket kívánhat Lackfinak, olyan hazát,mely mind a’ nemzeti hagyományok hívebb ápolása,mind a’ literatúra tisztesebb megbecsûlése terén segéd-kezet nyújthat érdemesb alkotóinknak.

40

olvasói jegyzet magyar napló

Közvetlenül a háború befejezése után, 1945-ben indultel az az esszé-sorozat, amelyet Hamvas Béla – akkormég a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár könyvtárosa –szerkesztett. A sorozatban négy év alatt, 1945 és 1948között mintegy harminc füzet jelent meg az EgyetemiNyomda kiadásában. Ezekben a két-három ív terjedel-mû, puhatáblás füzetekben a kor külföldi – és ritkábbanhazai – szellemi kiválóságai szólaltak meg. Csupán pél-daként említem Martin Heidegger (Mi a metafizika?),Lev Tolsztoj (Az újkor vége) és egy magyar, Baránszky-Jób László (A modern ízlés) nevét.

Nos, ennek a füzetsorozatnak a darabjaira emlékez-tetett engem Albert Gábor mintegy kétíves, kartonfede-lû, három esszét magába foglaló, a Pont Kiadó gondo-zásában megjelent új munkája: fölvillanyozó, gondol-kodásra, töprengésre, meditációra késztetõ, egy ültõhelyben elolvasható kötet.

A három esszé szerves egységet alkot, egymásraépül: fokozatosan szûkülõ körben pásztázza a terepet,közelíti meg témáját. A tárgyilagos könyvszemlétõl azönéletrajzi vallomásig, a történelem folyamatának értel-mezésétõl a hazai közélet legidõszerûbb problémájánaka vizsgálatáig jut el. Elõadásmódja meditatív, módszerea Német László-i kísérletezõ emberé, stílusára nem aközlõ, a didaktikus, az ellentmondást nem tûrõ kijelen-tõ mondat a jellemzõ, hanem a kérdezõ, a kételkedõ at-titûd. Pozíciójára jellemzõ, ahogy egyik tanulmányátígy indítja: „Ahogy telnek az évek, adósságom csakegyre növekszik: az el nem végzett munka, a végig nemgondolt gondolatok.”

Most viszont alkalma van néhány gondolatot végig-gondolni.

A kötet elsõ, címadó tanulmánya, A lineáris emberFrancis Fukuyama, az amerikai születésû japán politoló-gus könyvéhez, A történelem vége és az utolsó ember cí-mû, magyarul 1994-ben megjelent munkájához kapcso-lódik. A vizsgálódásba bevonja Fukuyama egyik fõ for-rását, az orosz-francia filozófus, Alexandre Kojeve írá-sait is, amelyek – Albert Gábor szerint – mintegy filozó-fiai alapul szolgálnak Fukuyama munkájához. AlbertGábor Fukuyama alapvetõen pesszimista történelem-szemléletét bírálja: „Az õ embere szánalmasan lineáris,az õ embere csak a történelmet (a vita activát) és az úgy-nevezett történelmen túli világot ismeri, annak is csakpolitikai vonatkozását”. A szerzõ szemére veti, hogy„sommás diagnózisa szerint a történelem egyértelmûenbefejezõdött”; a politikatörténetet az egész történelem-

mel azonosítja; a kultúra nemzeti jellegével nem tud mitkezdeni; említésre sem érdemesíti a magyar 1956-ot,ami pedig „megrengette” egész Kelet-Európát; és nemhajlandó tudomásul venni azt a változást, amelyet „a ha-talmas iszlám világ jelenléte” hozott. „De milyen is ez atörténelemtõl megszabadult, a történelmen túli világ?” –fogalmazza meg kérdésbe öltöztetett kritikáját AlbertGábor. Válasza: „Ha Fukuyamának igaza lesz, és nem-csak mi, de a történelem is komolyan veszi a megjósol-takat, akkor Isten legyen irgalmas hozzánk.” Azaz: Al-bert Gábor hisz a történelem folytatásában és folytatha-tóságában, a nemzeti kultúrák életképességében, az ér-telmes emberi életben, abban, hogy holnap ne a céltalanélet korszaka következzen el.

A történelemrõl alkotható kép és a világ helyzeténekvizsgálata után a figyelõ fókusza szûkül: az új esszé, aVajúdó Európa tárgya Európa jelene és jövõje. A tram-bulin, ahonnét ellendül, ismét egy könyv, ChristopherDawson mûve, az Európa születése. Mielõtt azonbantárgyára térne, zárójelben két olyan problémára hívjaföl a figyelmet, amelyet itt nem kíván részletesen vizs-gálni, ám létük szerinte döntõ fontosságú lesz Európaközeljövõjében. Az egyik az ökológiai katasztrófa ve-szélye, a másik a demográfiai helyzet alakulásábólszármazó veszély.

Európa és az Európa-gondolat jövõjét, valamint azEurópai Unió sorsát elsõsorban a globalizáció szem-pontjából, valamint Európának a Birodalomhoz, azAmerikai Egyesült Államokhoz való viszonyában vizs-gálja. Két szempontot állít szembe egymással: a piac ésaz egyén, az egységesülés és a sokféleség, a globalizá-ció és a sajátszerûség megõrzésének az értékét. Az Eu-rópai Unió válságban van, mondja Albert Gábor, mert„A világtendenciák nem kedveznek az Európa-gondo-latnak”. Más az Egyesült Államok, és ismét más az Eu-rópai Unió érdeke. „Nem szeretnék napi politikai s kü-lönösen gazdasági-anyagi kérdésekbe bonyolódni” –védekezik, ám nem hallgatja el kritikáját: az EgyesültÁllamok a világuralom és (Irakban) a háború oldaláraállt, holott Európa érdeke a béke lenne, és ebben a vá-lasztásban (az iraki kérdésben) a dezertáló stratégiát kö-vettük, „a háború oldalára álltunk”. E tanulmány is aszerzõ reményével ér véget: „Megvallom, én magamis… az álmodók közé tartozom… Az erõs és öntudatosEurópai Unió léte még a Birodalmat is rákényszeríthet-né azokra az önkorlátozó intézkedésekre, amelyek nél-kül az egész emberi nem fennmaradása is veszélybenforog.” De nem adja föl az esszéíró pozícióját, a kérde-zõ, a kételkedõ ember attitûdjét. Kételyét az esszé vé-gén kérdésekben fogalmazza meg: „hihetjük-e, hogyEurópa keresi a feladatát: Jelenlegi formájában és szel-

41

könyvszemlemájus

Szemben a történelemmel

Albert Gábor:A lineáris emberPont Kiadó, Bp., 2006.

lemében tud-e, akar-e védekezni a neoliberális Biroda-lom küldetéstudata ellen? Belátja-e rövid idõn belül,hogy tulajdon sikere érdekében a visszariasztó dezertá-ló stratégiát kooperációra kell változtatni?”

A harmadik esszé – És most jöjjenek a… – közelít ahazai élet egyik legaktuálisabb kérdéséhez: ez az írás aHitel címû folyóirat körkérdésére adott válasz a rend-szerváltozás megítélésérõl. Albert Gábor az esszé mûfa-ján is szûkít: az önéletrajzi vallomás formáját választja.Vagyis arról beszél, hogy az elmúlt ötven évet „optimis-ta aszkézissel” élte meg. Elítéli a diktatúra évtizedeit, abesúgó rendszert, de hitét nem tudták elvenni. „És vár-tam. Reménykedtem. Bíztam, hittem az igazság hatal-mában.” Csupán céloz, de nem tér ki (másutt részlete-sen megírta) az Új Magyarország címû lappal kapcsola-tos szerepére. A tévedéseket, saját tévedéseit is számbaveszi. „Értelmiségi vétek volt – ha nem is árulás – a sza-vak, az igazság kimondásának túlértékelése.” És a túl-zott hit miatt lelkiismeretfurdalását sem rejti el: túlbe-csülte az igazság kimondásának gyógyító hatását.„1986-ban el nem tudtam volna képzelni”, hogy leszidõ, amikor „Magyarország lakóinak többsége visszakí-vánja, visszaszavazza a letûnt rendszer képviselõit.”

Ha nemcsak a jó esszé, hanem az esszérõl való gon-dolkodás is a kérdezés, a kísérletezés mûfaja, akkor azolvasót (így önmagunkat is) arra kell inteni, hogy AlbertGábor könyve nem fejezõdhet be azzal, hogy visszahe-lyezzük a polcra. A három esszé az olvasóját is töpren-gésre, további gondolkodásra, egyetértésre vagy cáfo-latra készteti. És talán épp ez az írások együttes kiadá-sának a legfõbb haszna.

Tüskés Tibor

A címlapon Michelanghelo híres freskójára utaló grafi-ka látható: Isten megteremti saját képmását. Kezük egy-más felé nyúl, épp hogy össze nem ér, közük villámlik.Vallásos felfogás szerint a mindenkori újjászületésnekaz a feltétele, hogy a két fél egymás felé közelítsen. Azérintés szikrája talán az a katartikus pillanat, amikor abeavatás grádicsain a lélek maga se tudja, pontosan ho-gyan, de eggyel feljebb lép…

Vegyük szemügyre Czakó Gábor írói beállító-dottságának alapszavát: beavatás. Valaki beavat, valakibeavatódik. Aki beavat, oly tudás birtokosa, mellyel abeavatatlan még nem rendelkezik. A beavató közvetítiaz igazságot a valóságról. Beszéde abba a hagyomány-ba illeszkedik, mely ismeri az igét, a beszéd által meg-nyíló szentet. Czakó Gábor a legtöbbször két ilyen ha-gyományegységre utal: elsõsorban a jézusi életesz-ményt õrzõ és világba oltó kereszténységre, másrészt aHamvas Bélán keresztül látott õs-hagyományra. Nem amaga nevében, a maga igazát erõlteti tehát – csupán en-gedi, hogy a manapság kifinomult hatalmi eszközökkeleljelentéktelenített természetes emberi tudás szóhozjusson a kor viszonyai között.

A jelenkorban a beavató õsi szerepe ellenzékben van.A jelent a gazdaság-szempontú értékteremtés, a gazda-ság-érdekû világkép uralja. E kor vezércsillaga a nyere-ség (profit, haszon, verseny stb.) – minden levezethetõe szóból. Sikeres az, aki nyereséget termel. Fejlõdik az,ami egyre több nyereséget hoz a konyhára. Mûvészi ér-téket képez az, ami… stb. Gazdaságkorban élünk. E kora szentség-vezérelte idõk maga alá gyûrésével keletke-zett. E gyõzelem – Czakó Gábor felfogásában – a leg-szorosabb kapcsolatban áll azzal a kettõs bûnnel, melyelhazudja az igazságot és meghamisítja a valóságot.Gazdaságkor olyan dolgokat és ideológiákat termel,melyek nem illeszthetõk a földi lét egész-ségébe. Aglobalizációt (a „gazdaságrákot”) Gaia, a Földbolygóellenében erõszakolja.

Aki ma a legyûrt kor eszménye – a szentség – nevé-ben és érdekében szól, szemben áll azzal a megfogha-tatlan hatalmi elittel, vagy talán inkább személytelenülés gépszerûen mûködõ rendszerrel, melyet a nyereség(nyersebben fogalmazva: a pénzéhség) vezérelte korépít ki. Korunk a virtualitás, a szentség viszont a való-ság talaján áll. A valóság az a teljesség és arányosság –beleértve a természet, lélek, Isten, közösség, kulturális

42

könyvszemle magyar napló

Az érintés szikrája Czakó Gábor:Beavatás– Az ideák nyelveCz. Simon Bt. Bp., 2005.

2006. április 14-énelhunyt Mátis Líviaa Kortárs Kiadó igaz-gatója, a MagyarSzemle szerkesztõje.Az irodalmi élet az1960-as évektõl aSzépirodalmi Kiadóigényes munkatár-saként ismerte. A

Kortárs Kiadót 1995-ben vette át és a mai magyarszépirodalom egyik meghatározó mûhelyévé tette.Temetésére 2005. május 5-én kerül sor a Deák tériEvangélikus Templomban, délután két órakor.

javak és a beszéd tereit –, mely az egyéneket a nagyEgészben elrendezi. A szentség forrásából kinövõ emberCzakó Gábor fogalomhasználatában személy, a sokszoridézett Hamvas Béláéban „normális”. A beavatás értelmeebben az összefüggésben az volna, hogy a „szabad egyén-né” (értsd: fogyasztó-termelõ, dolgok-uralta, mechanikus-sá nyomorított, agyonmanipulált „barbivá”) lefokozottteremtménybõl – újra – elõhívja a személyiséget.

Minden ember lelkében istenkép rejtezik. A nagy éskis vallások, legfõképpen pedig a kereszténység õrizteJézus-történés Czakó – Coomaraswamy, Chesterton,Hamvas Béla és mások – meglátása szerint, ha különb skülönb nyelvhasználattal és szimbolikus cselekvésso-rokkal, de ugyanerrõl a tudásról szólnak. Elindulni avallások által sugallt lelki úton azt is jelenti: beavatód-ni. Csak a beavatódott ember képes arra, hogy életmód-ját, emberi, dologi viszonyait az istenkép által engedjeelrendezõdni. A kép szavunkból képeztük a képes sza-vunkat. Akiben az istenkép eleven, képes teremteni.

A magyar nyelv a hajdan normális (az isteni törvénytkövetõ) emberi élet ismeretének lenyomata – az „ideáknyelve”. Akkor keletkezett, amikor még nem tudtunkhazudni – ahogy a delfinek sem tudnak, véli Czakó Var-ga Csaba nyelvelmélete alapján. Gazdaságkor nyelveazonban szakadatlan hazugságmonológ. Annak, aki be-avató szándékkal beszél, fel kell hasítania a hamisítá-sokból, ferdítésekbõl, megbélyegzésekbõl szõtt világ-hálót. Fel kell tárnia és nyomatékosítania kell a nem tu-domásul vett vészjósló tényeket, le kell lepleznie a korlegfõbb eszményeit, az „egyéni szabadságot”, a „de-mokráciát”, a „sajtószabadságot”, a „fejlõdést”, a „gaz-dasági növekedést”, a „jótékony piaci hatásokat” és atöbbit. Láttatnia kell azokat, akik ebbõl hasznot húznak,és azokat is, akiknek a rovására.

Gazdaságkort a létezés lényegének meghamisításaélteti: azt teszi kívánatossá, ami a szentség talaján ál-ló kultúrákban bûnnek számított. „Add el a lelkedetazoknak, akik-amik ezt a rendszert építik és fenntart-ják, fordítsd meg az áldozat irányát!” – tanítja, „Add acsászárnak, ami Istené!” – sugallja minden tömegbe-folyásolásra kiokosított és felbérelt közmédium: reklá-mok, kereskedelmi „cloacák”. Ha nem vigyázol, ha akor parancsa szerint élsz, menthetetlenül megkötöd ezta „mefisztóinak” nevezhetõ alkut, bár lehet, nem istudsz róla. Ebbe az alkuba a lélek – elõbb, mint utóbb– belepusztul, vele együtt a nyugati civilizáció is ösz-szeomlik, ami viszont könnyen magával ránthatja azösszes többit is. S ha ez utóbbit nem tenné is, a Föld,mint élõ, önszabályozó rendszer hosszú távú mûködé-se kerül a nyugati ember életmódja és civilizációsrendszere miatt végveszélybe.

Van válasz az adott – Czakó Gábor szemüvegén ke-resztül siralmasnak látott – helyzetre. A „boldogság for-radalma”, a „harmadik” azaz „belsõ út”. Ám ez csak ab-ban az esetben nõhet globális válasszá, ha az út vége, azisteni létben való részesedés boldogsága nem maradmagánügy. Czakó Gábor úgy látja: ahol az isteni törvé-nyeket nem „érvényesítik (…), ott nem érvényesülnek”.E logika szerint arra volna szükség, hogy Gazdaságkorhatalmi – és démoni, hiszen az áldozat megfordításábólél – agyközpontját demokratikusan leváltsuk, és vissza-helyezzük eredeti helyére a szentséget. Ám erre nemigen nyílik esély, mert e kor talán legnagyobb hazugsá-ga maga a demokrácia. A nyugati típusú társadalmi be-rendezkedés, Czakó szerint, valójában diktatúra. Ebben arendszerben a pénz birtokosai kerültek hatalmi pozíció-ba. A pénzhatalom legfõbb szempontja saját érdekeinekérvényesítése. A pénznek az az érdeke, hogy egyre többlegyen, mert birtokában a „barbikban” nõttön-nõ avágyteljesülés hamis szabadsága és hamis éden-ígérete.Amennyiben pénz befolyásolja a törvényhozást és egyország irányítását, a pénzhalmozó, mesterséges képzõd-mények felértékelõdnek. A multinacionális cégek ésbankok vezetõit viszont sehol sem demokratikusan vá-lasztják. Ebbõl következõen nem demokratikusan vá-lasztott hatalmi szervezetek uralják – manipulálják – avéleményt, az ízlést, a világkép és életeszmény-alaku-lását és sajnos, egyre inkább az oktatást és a nevelést is.

Az éleslátó, olykor metszõ korkritikus bírálatával, alelkeket kívánja gyógyítani. Azt is mondhatnám, olyanõ, mint Illés, amikor a Karmel hegyi történetben válasz-tásra szólítja a jelenlevõket és az egész népet. Kérdésema így hangzik: Barbi vagy Jézus? A választás csak lát-szatra triviális egy olyan korban, ahol a jézusi eszmé-nyek sok esetben a „vallási fundamentalizmus” vagyegyszerûen csak az „elmaradott” bélyegeit viselik, míga „barbiság” mint „józan racionalitás”, „embertársi sze-retet”, „szabad önmegvalósítás” állíttatik be.

Fodor Miklós

43

könyvszemlemájus

A csodaszarvas nyomában címen jelent meg MakkaiÁdám magyar költészet-antológiája, mely majd 2400oldal terjedelemben, körültekintõ válogatásban, jobbnáljobb angol fordításokban mutatja be költészetünk legja-vát, nyomon követve az allegorikus csodaszarvast ûzõmagyar költõk kereséslíráját és ihletett látomásait. Azévszázadok folyamán fel-felbukkanó csodaszarvas-mo-tívum lesz a két kötetnyi magyar vers egyik visszatérõtoposza, mely hol a nemzeti, hol a személyes identitás-keresést, hol a nagy átváltozások végérvényességét, hola külsõ természeti, hol a vad belsõ erõktõl való mene-külést hivatott fölidézni (mint például Határ GyõzõtõlAz éjszaka szarvasa, melyet Makkai Ádámnak dedikált).Szinte halljuk a sorok mögött Bartók Béla szavait: „Voltnéki, volt néki kilenc szép szál fia ...” Makkai kötetei-ben a kilenc fiú (és a valamivel kevesebb leány) számosútja és metamorfózisa megjelenik.

Makkai Ádám a Chicagói Egyetem poliglott nyel-vészprofesszora, aki a magyaron kívül angolul, németülés franciául tud anyanyelvi szinten, emellett ír és beszéloroszul, olaszul, spanyolul, románul, portugálul, lati-nul, malájul és indonézül, s mint nyelvész tanult ógörö-gül, szanszkritul, ószlávul, valamint elemezte a japán, avietnámi, a thai és az egyik kenyai nyelvet is. Szótáríró,egy tucat nyelvészeti monográfia és több tucat tudomá-nyos tanulmány szerzõje, mindemellett költõ (nyolcnyelven), mûfordító és antológiaszerkesztõ. A tudomá-nyokban és a mûvészetekben való otthonosság, vala-mint a többnyelvûség e különleges konstellációja való-ban kivételes munkát eredményez.

Ezt a kanonikus tágasságot mondanám az antológiahárom nagy erénye egyikének. A magyar költészettörté-net klasszikusait imponáló számban és meggyõzõen kép-viselik legfontosabb szövegeik (pl. Csokonai: 11, Köl-csey: 10, Vörösmarty: 16, Arany: 20, Petõfi: 30, Ady: 38,Babits: 13, Kosztolányi: 28, Tóth Árpád: 12, Kassák: 9,József Attila: 36, Radnóti: 21, Weöres: 27, Pilinszky: 20,Nagy László: 9), ugyanakkor az antológia a különbözõcsoportok és hagyományok elfogulatlan bemutatásával amai költészet belsõ dinamikáját is megjeleníti. A máso-dik kötetben ekként kapnak reprezentatív válogatást töb-bek között az olyan, egymástól egyébként markánsan el-térõ szellemiséget és érzékenységet képviselõ költõink,

mint Somlyó György és Kormos István, Görgey Gáborés Kányádi Sándor, Csoóri Sándor és Mezei András, Tor-nai József és Eörsi István, Károlyi Amy és Hervay Gizel-la, Gömöri György és Kalász Márton, Orbán Ottó ésLászlóffy Aladár, Tolnai Ottó és Petri György, KodolányiGyula és Várady Szabolcs, Balla Zsófia és RakovszkyZsuzsa, Szõcs Géza és Ferencz Gyõzõ. Más antológiák-ban fel nem lelhetõ gazdagságban vannak jelen a nõi ha-gyomány képviselõi, így Petrõczy Kata Szidónia, KaffkaMargit, Várnai Zseni, Mikes Margit, Hajnal Anna, Ne-mes Nagy Ágnes, Szécsi Margit, Károlyi Amy, CsikyÁgnes Mária, Saáry Éva, Makay Ida, Gergely Ágnes,Hervay Gizella, Tóth Judit, Székely Magda, Forrai Esz-ter, Takács Zsuzsa, Kiss Anna, Tóth Éva, Dedinszky Eri-ka, Gutai Magda, Mezey Katalin, Pardi Anna, PinczésiJudit, Balla Zsófia, Rakovszky Zsuzsa, Petrõczi Éva,Simándi Ágnes, Szennay Ilona és Mesterházi Mónika.

A szerkesztõi tágkeblûséget dicsérve három erényreutaltam: a kánon említett sokszínûsége mellett mégszólni kell a fordítások magas színvonaláról és a ma-gyar költészet nemzetközi kontextualizációjáról (utóbbia kitûnõ bevezetõ tanulmányokban jelenik meg).

Elég belelapozni a kötetekbe, hogy föltûnjön a száz for-dító keze nyomát magán viselõ fordítások egyenletes szín-vonala. Csakugyan: nincs a kötetben egyetlen gyengébbfordítás sem, csak jó és még jobb. Talán valóban az alkal-mazott Gara-módszer miatt van ez így. Mint a szerkesztõa bevezetõben elmondja, a magyar költészetet franciárafordító Gara László nevéhez fûzõdõ fordítási módszertöbblépcsõs folyamatban ülteti át a verset: elõbb az egyesszavakat fordítja le (az eredmény egyféle tört [Pidgin]francia), majd nyersfordítást és hangzásátültetést készít,végül a hangzó versszövegre figyelve a legkiválóbb nyelv-mesterekkel készítteti el a fordítást. Az 1962-es francianyelvû antológia sikerén felbuzdulva (melynek fordításá-ban többek között Aragon és Éluard is részt vett), Gara rá-beszélt néhány londoni emigráns írót, hogy hozzanak ösz-sze egy hasonló magyar költészeti antológiát angolul. Tá-bori Pál és Kabdebó Tamás több száz magyar vers kevertés nyersfordítását készítette el, majd azok angol átültetésé-hez olyan kiváló angol költõket nyert meg, mintW. H. Auden, Ted Hughes, Alan Dixon és VernonWatkins. Négy évvel késõbb, 1966-ban hívták megMakkai Ádámot, aki több évtizeden át társszerkesztõkéntés fordítóként vett részt e különleges csapat kitartó munká-jában. Miután Tábori 1975-ben meghalt, majd Kabdebó1993-ban kilépett a vállalkozásból, Makkaira hárult a leg-nehezebb feladat: a sok ezer kézirat-oldalból egységes –reprezentatív merítésû és egységes színvonalú – kötetetkellett szerkeszteni. Az elsõ kötet végül 1996-ra, a magyarmillecentenárium évére és az ötvenhatos forradalom negy-

44


Magyar költészet– angolul

In Quest of the „MiracleStag”: The Poetry ofHungaryChicago: Atlantis-Centaur,I. köt. 1996, 2000.II. köt. 2003.

venedik évfordulójára készült el, melyet 2000-ben újabbkiadás, majd 2003-ban a második kötet követett. A két kö-tet így ível a népköltészettõl és a a Halotti beszédtõl a XX.század nagy nemzedékein át a mai kortárs költészetig,mégpedig úgy, hogy közben az olvasónak nem is jut eszé-be, hogy eredetileg nem angol nyelven írt verseket olvas.

Külön tanulmányt érdemelne a fordításvariánsokösszevetése. Hiszen az Ómagyar Mária-siralom négyváltozatban is olvasható (például Chaucer közép-angol-jában), Janus Pannonius De Frando naufragója kettõben,Balassi Bálint több verse két, ill. három változatban, Ber-zsenyitõl A magyarokhoz kettõben, Arany Ágnes asszo-nya szintén kettõben, és hasonlóképp több variánst kapszámos Ady-, Tóth Árpád-, Illyés-, József Attila-, Radnó-ti-, Nemes Nagy-költemény. József Attila Születésna-pomra címû verse hat fordításban szerepel, ezek közülPeter Zollman oldja meg a „tani-tani” végzõdést a leg-szellemesebben. A fordítások szépek és hitelesek – nemkis részben valószínûleg azért, mert a fordítók tartózkod-nak bármiféle modoros archaizálástól, s inkább egysze-rûsítenek – inkább áttetszõvé, mint láthatóvá téve a nyel-vet. Ez persze nem volna lehetséges a magyar költészetazon sajátossága nélkül, melyet az elsõ kötet végén kö-zölt Cs. Szabó László-esszé (Egy nemzet és költészete)fogalmaz meg. A magyar költõk között, írja, jóval több aVictor Hugo, mint a Mallarmé. Azaz a magyar költészet-ben viszonylag ritka a többértelmûséget és szemantikaibizonytalanságot elõhívó formai kísérletezés, ahol anyelv nem a gondolat áttetszõ közvetítõje, hanem magaaz üzenet. A legjobb fordítások között említhetõ Berzse-nyitõl A magyarokhoz és a Napoleonra, (Makkai Ádám),Petõfi Nemzeti dala (Makkai Ádám), Kiss Józseftõl az Ó,mért oly késõn (Peter Zollman), Adytól az Elbocsátó,szép üzenet (Edwin Morgan) és az Õrizem a szemed(Makkai Ádám), Babitstól a Jónás imája (PeterZollman), Kosztolányi Hajnali részegsége (PeterZollman), Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja (George Szir-tes), Radnóti razglednicái (George Gömöri, CliveWilmer, Peter Zollman), Sinkától az Anyám balladát tán-col (Makkai Ádám), Pilinszky Ravensbrücki passiója,Juhász Ferenctõl A szarvassá változott fiú kiáltozása atitkok kapujából (David Wevill), Somlyó Györgytõl a Me-se a/az ról/rõl (Daniel Hoffman), Csoóritól a Hó emléke(William Jay Smith) és a Jóslás a te idõdrõl (George Szir-tes), Hervay Gizellától A számûzött szivárvány (NicholasKolumban), Oláh Jánostól a Gazdátlan mérleg (PaulSohar), Várady Szabolcstól a Petri sírjánál (David Hill),Rakovszky Zsuzsától a Többé már (Clive Wilmer, GeorgeGömöri) és a Narkomán (George Szirtes), Szõcs Gézátólaz Ez már a feltámadás (Len Roberts) és Ferencz Gyõzõ-tõl az Álom s feledés (George Szirtes).

Végül az antológia harmadik erényérõl kell szólnom.Az egyes fejezeteket és költõket bemutató frappánsportrékban és korrajzokban, valamint a nagy ismeret-anyagot mozgósító lábjegyzetekben a szerkesztõ nemegyszerûen adatokat közöl, kritikai értékelést ad és ma-gyaráz, de a jelenséget, a költõi munkásságot vagy azeseményt világirodalmi kontextusba helyezi. Így kerülegymás mellé – a külföldi olvasó nagy örömére – Ba-lassi és Cellini; Rousseau, Mozart, Herrick, Burns,Pope és Csokonai; Shakespeare és Vörösmarty;Robertson, Monod, Parker és Tompa; Mickiewicz, Pus-kin, Lermontov, Heine, Burns és Petõfi; Verlaine,Baudelaire és Ady; Katherine Mansfield és Kaffka Mar-git; Whitman, Apollinaire, Georg Kaiser és Kassák; Ro-binson Jeffers és Füst Milán; a sámánénekek, Edgar LeeMasters és Sinka István; a keresztény misztikusok,Georg Trakl és Dsida Jenõ; Ted Hughes és Pilinszky;Emily Dickinson és Károlyi Amy; Robert Graves ésDevecseri Gábor; Samuel Beckett, Thomas Bernhard ésTandori Dezsõ. Különös, új perspektívába kerül ezzel amagyar költészet: kiderül, hogy a „legmagyarabbnak”vagy legkülönösebbnek hitt alkotóknak is fellelhetõklelki-mûvészi rokonaik a világlírában. Ez a kontextua-lizáció kétszeresen is hasznos: egyrészt az angol és azamerikai olvasóban olyan olvasásélményeket idéz, me-lyek a számára ismeretlen költészet befogadásában se-gítik, másrészt a nyelvi elszigeteltségébõl adódó isme-retlenséget folyamatosan megélõ magyar költõt termé-szetesen helyezi tágabb közegébe, a világirodalomba.

Az angol és amerikai olvasó persze hozzá van szok-va az irodalom antologizálásához. Akár a nagy nemzetiirodalmakat, akár a személyes identitáskategóriákszerint kifejlõdött hagyományokat (pl. nõirodalom,afro-amerikai vagy meleg irodalom) kívánja egy-kétkötetben tanulmányozni, csak le kell vennie a polcról azismert Heath-, Norton-, Prentice Hall- vagy egyéb anto-lógiákat, melyeket, fõként az egyetemi oktatást kiszol-gálandó, az elmúlt évtizedekben meglehetõsen nagyszámban adtak ki. A magyar olvasó sajnos nincs ilyenszerencsés helyzetben, hiszen a magyar könyvkiadásmég saját nemzeti irodalmát sem igen tálalja fel nekiegy- vagy kétkötetes reprezentatív szöveggyûjtemé-nyekben. Csak néhány kivételt találhatunk, köztükFerencz Gyõzõ kiváló és tetszetõs antológiáját (Osiris,2003), mely két tekintetben tér el a Makkai Ádám szer-kesztette válogatástól: egyrészt csak holt költõkbõl vá-logat (emiatt azután a mai kortárs költészet sokszínûsé-ge mindenestül elvész), másrészt egy markáns perspek-tívát alkalmazva a különbözõ költészeti hagyományo-kat nem azonos figyelemmel mutatja be (míg például aNyugat második nemzedéke, ill. az újholdas költõcso-

45

könyvszemlemájus

port túlreprezentáltnak tûnik, addig a határon túli, azemigráns, a nõi vagy a cigány költõk mintha alulrepre-zentáltak maradnának).

Makkai Ádám antológiája nemcsak a nagy amerikaiés angol antológiák sorában állja meg tökéletesen a he-lyét, de kanonizációs gesztusa révén modellként szol-gálhat költészetünk jövõbeli nagy magyar nyelvû anto-lógiáihoz is. Igen, a két Makkai-féle kötet alapján elké-szíthetõ volna a magyar költészettörténet valóban repre-zentatív szöveggyûjteménye – még a fordításokkal semkellene bajlódni.

Bollobás Enikõ

A mai lengyel szépirodalom Magyarországon legismer-tebb szerzõje a dráma- és tárcaíró S³awomir Mro¿ek –ezt bátran kijelenthetjük. Az irodalmi sors különös fin-tora ez, teszem máris hozzá, hiszen a legutóbbi évtize-dekben két lengyel alkotó is Nobel-díjat kapott: a 2004-ben elhunyt Czes³aw Mi³osz 1981-ben, a jelenleg is élõWis³awa Szymborska pedig 1996-ban. És mégis: õk ket-ten együttvéve sem kerültek be annyira a magyar értel-miségi köztudatba, mint Mro¿ek. Igaz, Szymborska ki-zárólag verseket ír, ráadásul legendásan keveset, Mi³oszpedig költõ és esszéíró volt.

És hazánkban az a zseniális szerzõ is elmarad Mro¿ekismertsége mögött, aki soha nem kapott Nobel-díjat, bárminden józan szempont alapján nyugodtan kaphatottvolna: Witold Gombrowicz. (Senki ne ijedjen meg: nemcsapongok, mindvégig a megadott témáról beszélek.)Igen, az 1969-ben elhunyt regény- és drámaíró, a gro-teszk és az abszurd nagymestere, aki emigránsként hosz-szú idõt töltött Párizsban, majd a latin-amerikai Argentí-nában talált menedékre. Gombrowicz mûveibõl nálunkszíndarabjai a legismertebbek, közülük is az idõrõl idõ-re színpadra állított Yvonne, burgundi hercegnõ. Viszont1953 és 1966 között írt háromkötetes Naplója, amely akortárs irodalom egyik legkiemelkedõbb teljesítményeés egyenesen Márai Sándor naplóival vetekszik, magya-rul javarészt kiadatlan: csupán az elsõ kötete jelent meg(Pályi András fordításában).

Az 1930-ban született S³awomir Mro¿ek, a groteszkés az abszurd mai nagymestere harminchárom évesenhagyta el Lengyelországot. Olaszországi és nyugat-ber-lini megszakításokkal évtizedeken keresztül Párizsban

élt. 1989-ben aztán ráunt a francia fõvárosra és Európá-ra, ahol „nagyon kényelmes, nagyon szép, de pokolianunalmas”. Mexikói születésû második feleségével,Susanával úgy döntött: életük hátralévõ részét Latin-Amerikában, az asszony szülõhazájában töltik. Hosszaselõkészületeket követõen megvásároltak egy kisnemesiudvarházat, vagyis ranchót, Mexikóvárostól egy órányikocsiútra, és 1989 karácsonyának elsõ napján beköltöz-tek. Hat és fél éven át, 1996 júliusáig laktak ott. A köz-tes idõszak egybeesett Mexikó gazdasági csodaként el-könyvelt fellendülésével, amely százezrek könnyûmeggazdagodását eredményezte. 1994 második felébenazután kipukkant a léggömb: a karizmatikus vezetõnekhitt elnökrõl bebizonyosodott, hogy közönséges szélhá-mos, aki csillagászati összegû adósságokba vezette azországot. A csoda egyik napról a másikra eltûnt, s he-lyébe példátlan bûnözési hullám lépett, rablógyilkossá-gokkal, országúti banditizmussal és valószerûtlen mére-tû korrupcióval. A vagyonos – vagy csupán annak hitt –külföldiek sorra estek emberrablók fogságába: „a milli-árdostól a borbélyig bárkit elrabolhatnak.” (14. old.)Mro¿ekék, akik Mexikó Svájchoz hasonlított vidékénlaktak, mindezt csak hónapokkal késõbb tapasztaltákmeg, de akkor nagyon is. Végül ráuntak a szüntelen fé-lelemre, a virrasztással töltött éjszakákra, az egész re-ménytelen küzdelemre, és úgy döntöttek, hogy Mro¿ekfiatalságának helyszínére, Krakkóba költöznek.

E váltásról: a mexikói lét felszámolásáról és a krak-kói beilleszkedésrõl szól a Hazatérésem naplója címûkötet, Murányi Beatrix mûfordításában. Elsõ hatvan ol-dala a mexikói búcsú naplója, 1996 áprilisától júliusig –második, terjedelmesebb része pedig a már Krakkóbanírt tárcák gyûjteménye, 1997 januárja és 1999 szeptem-bere közöttrõl. Az elsõ rész, az elutazás naplója szelle-mes olvasmány, sokszínû kultúrbeszámoló egy távoli vi-dék mindennapjairól, ugyanakkor egy elkerülhetetlendramaturgiai nehézséget hordoz. Ugyanis Mro¿ek mind-járt az elsõ oldalon bejelenti a Krakkóba költözés kész té-nyét, ám a költözés négy hónapig várat magára, és ilyenhosszú idõn keresztül fölöttébb bajos fenntartani az indu-lás készenlétét, lelki feszültségét. Egyszóval naplóját itt-ott meglegyinti a vontatottság, a na, mi lesz már? sürge-tése. Talán az átlapozás veszélye is. Maga Mro¿ek is tisz-tában van ezzel, és a tõle megszokott gúnnyal így fogal-maz: „Eleinte azért akartam megszólalni, mert úgy érez-tem magam, mint Hófehérke (nem mintha olyan széplennék), amikor eltévedt a rémes erdõben, én is kiáltaniakartam: Hé, van ott valaki? Kiáltottam, és kiderült,hogy van, hallottam a választ: Itt Krakkó, gyere! – s et-tõl erõre kaptam. De múlik az idõ, hazatérésem dátumatöbbé-kevésbé eldõlt, és meddig lehet még az emberek-

46


„Itt Krakkó,gyere!”

S³awomir Mro¿ek:Hazatérésem naplójaEurópa Kiadó, Bp., 2004.

nek, akár barátoknak, megragadni a hajtókáját vagy akabátgombját, és azt ismételgetni: Megyek már! Figye-lem, jövök! Ide nézzetek, már majdnem ott vagyok! Méga békára is felfigyelnek, ha váratlanul felvartyog, de atöbbi már csak brekegés.” (48. old.)

E ponton feltétlenül hivatkoznunk kell Jacek ¯akows-ki lengyel újságíró Mro¿ek címû könyvére, amely ma-gyar nyelven 1998-ban jelent meg a Palatinus Kiadónál,Kálmán Judit tolmácsolásában. E rendhagyó monográ-fia alcíme szerint Horrorisztikus életrajz a Mexikóbantöltött évekrõl – vagyis a Mro¿ek házaspár hat éven áttartó mexikói kalandját mutatja be részletesen, egészena Krakkóba költözés pillanatáig. Mindaz, ami korábbantörtént: az ifjú Mro¿ek pályakezdése, hivatalosan 1968-ban, de gyakorlatilag 1963-ban kezdõdött emigráns léte,elsõ feleségének korai halála csak futólag, az érthetõségés az összefüggések kedvéért nyer említést.

¯akowski a maga krónikáját nyilvánvalóan Mro¿ekmexikói naplójára építette. Ám a szövegek gondosegybevetésébõl kiderül, hogy számtalan vonatkozás-ban kiegészítette e naplót, méghozzá Mro¿ek és felesé-ge szóbeli közlései, visszaemlékezései alapján. Ez an-nál a részletnél is kiválóan megfigyelhetõ, amely a Ha-zatérésem naplója indítása és egyben az egész mûmegalapozása: a Mro¿ek házaspár megbeszéli, hovámeneküljenek a felbolydult Mexikóból – a korábbi kö-zös lakhelyüket jelentõ Párizsba, vagy a férj szellemibölcsõjét ringató Krakkóba?

„Rancho La Epifania, 1996. április 13.Három nappal ezelõtt, reggelizés közben Susana el-

mesélte, hogyan is volt az pontosabban, amikor elõzõnap Mexikóvárosba látogatott.

– Ha akarod – mondom erre –, visszamegyünk Euró-pába. Párizs vagy Krakkó, válassz.

– Krakkó – felelte gondolkodás nélkül.És ilyen egyszerûen, egy pillanat alatt eldõlt a továb-

bi sorsunk. Fõleg az enyém.” (7. old.)¯akowski könyvében (amelyben e jelenet értelem-

szerûen az utolsó oldalon, a mexikói hányattatások le-zárásaként szerepel) viszont azt tapasztaljuk, hogyMro¿ek nem a feleségével beszélget e kérdésrõl, hanema benne lakozó Rémmel, aki/amely évtizedek óta zar-gatja õt ide-oda a világban, a nyughatatlanság szellemétcsöpögtetve a lelkébe:

„– Hogyan tovább? – tette fel a Rém az ellenõrzõkérdést.

– Krakkóba!– És aztán? – faggatózott tovább, mert biztos akart

lenni a dolgában.– Krakkó és még egyszer Krakkó!” (¯akowski, 111.

old.)

Persze nem Mro¿ek az egyetlen, aki számára sorsfor-dító dilemmát jelentett Párizs és Krakkó szembeállítása.Az 1945-ben született, szintén Krakkóban élõ költõ ésesszéíró, Adam Zagajewski is hasonló cipõben járt. (Õ akövetkezõ lengyel irodalmi Nobel-díj elsõ számú váro-mányosa...) Friss emigránsként 1983 kezdetén telepe-dett le Párizsban, és csaknem húsz év elteltével költö-zött vissza Krakkóba. Egy alkalommal lehetõségemnyílt személyesen faggatni e döntése hátterérõl, és a kö-vetkezõket mondta:

„– Nos, szempontjaim határozottan személyesek. Fo-galmazzunk úgy, hogy családi körülményeim változásalehetõvé tette számomra a visszatérést. Mindamellett az isa költözés mellett szólt, hogy oly sok évvel a kommunis-ta diktatúra után az emigrációs lét egyszerûen értelmét ve-szítette. Az elsõ pillanattól természetes volt, hogy felesé-gemmel Krakkó mellett döntünk: ez egyetemista éveimszínhelye, szeretjük ezt a várost, rengeteg barátunk él itt.

Zs. G.: – Egyik esszéjében azt írja: „1983-ra megis-mertem az arrogáns francia közönyt, és már gyanítot-tam, hogy Franciaország soha nem lesz a másodikanyám”…

A. Z.: – Franciaország szép, ám rendkívül különös.Olyan ország, amelyhez nem fûznek bensõséges érzelmiszálak – ellentétben a számtalan, legkülönfélébb nemze-tekbõl Párizsba érkezett költõvel-íróval, akik mind ma-kacsul hittek a város mítoszában. Csodálattal adózom afrancia kultúrának, de jelenlegi világa (a maga steril pro-fizmusával) a legkevésbé sem érdekel, és a kortárs fran-cia költészet is idegen számomra. Húsz év alatt megta-nultam: a francia társadalom soha nem fogad be engemteljesen. Párizsban élve az ember mindig csak emigránsmarad, egy kedves idegen. Állandó hûvösség lengi körül:a híres francia kimértség. Végtére is, milyen hosszan le-het az ember szemlélõdõ turista Párizsban?”

A krakkói vonatot (amely valójában a Cracovia nem-zetközi gyorsvonat) 1974-ben kiadott, Levél nõvérem-nek címû lemezén megéneklõ Cseh Tamás is nyilatko-zott e kérdésrõl, méghozzá az ezredfordulón:

„Párizs nagyszerû város, de valahányszor ott jártam,mindig nagyon nagy árat fizettetett velem. (...) Párizsegy dögös csaj, Krakkó viszont egy mosolygós, kedveslány. Úgyhogy ha választani kell, én inkább Krakkótválasztanám.”

Valóban, a Párizs vagy Krakkó? dilemmájára adottválaszt bízvást tekinthetjük jelképesnek. Hol szeretneélni, señor Mro¿ek? A jómódú, mindennel megáldottnyugaton, a gazdasági stabilitás földjén, vagy a mérték-tartó szülõhazában, ahol minden küzdelmesebb, de a le-vegõ is az anyanyelvünkön vibrál? A felelet: „Krakkó-ban és még egyszer Krakkóban!”

47

könyvszemlemájus

A Hazatérésem naplója második része, vagyis a krak-kói tárcák sorozata már arról tudósít, miként sikerültMro¿ek írói hazatérése, a házaspár beilleszkedése. Nemmellékesen az már önmagában érdekes, hogy miértKrakkó a régi-új helyszín, és nem Varsó. Hiszen Mro¿ekhuszonkilenc évesen Krakkóból Varsóba költözött,mondván: „Varsó a fõváros, egy ifjú reménységnek ittkellett elindítania szédületes karrierjét.” (¯akowski, 9.old.) És négy évvel késõbb onnan, Varsóból ment azemigrációba. Ám aki behatóbban ismeri a lengyel törté-nelmet, pontosabban kultúrtörténetet, az tudja, milyentréfás-komoly rivalizálás folyik Krakkó és Varsó közötta fõvárosnak járó tekintélyért. Azt általában maguk avarsóiak is elismerik, hogy Krakkó a lengyel kultúra éshagyományok fõvárosa – Varsó ellenben a gazdaságiélet és a politika központja. Egy önironikus varsói mon-dás szerint „a pénzt Varsóban jó megkeresni, és Krakkó-ban jó elkölteni.” Krakkót amúgy nemzetközileg is aNobel-díjasok és a mûvészek városaként tartják szá-mon. A két Nobel-díjas, Szymborska és Mi³osz mellettolyan nagyságok lakják jelenleg is, mint az Oscar-díjasAndrzej Wajda, vagy a zeneszerzõ KrzysztofPenderecki. Itt élt a sci-fi koronázatlan királyának szá-mító Stanis³aw Lem is, aki a közelmúltben hunyt el.Eme névsor ismeretében egészen természetesnek tû-nik, hogy Mro¿ek is Krakkó mellett tette le a garast(azaz a groszyt). No és persze az is nyomhatott vala-micskét a latban, ahogyan 1990-ben a hatvanadik szü-letésnapját ünnepelte Krakkó városa. Ugyanis tacskó-felvonulást rendeztek a tiszteletére a hatalmas fõtéren.Majd egy életnagyságú falóra ültették, amelyet traktor-ral vontattak véges-végig az óváros macskaköves ut-cácskáin – az ujjongó helybéliek díszsorfala között.Este pedig kezdetét vette az ünnepi színházi Mro¿ek-fesztivál, illetve a Jagelló Egyetemen megrendezett tu-dományos ülésszak az õ munkásságáról... Ha létezik avilágon egy város, ahol így köszöntik az embert, akkorugyan lehetséges-e máshová költözni???

Krakkóban élve persze magam is megtapasztalhattam,miként sikerült a Mro¿ek házaspár számára a beilleszke-dés. Legalábbis eljutott hozzám néhány pletyka. Példáularról, hogy Susana asszony hamar kiismerte a lengyelkonyha fortélyait. A népi ételnek számító pirog házi re-ceptjét magától Stanis³aw Lem feleségétõl kapta. De ma-gával hozott tudását is kamatoztatta: mexikói szakács-könyvet írt, amely meg is jelent az egyik krakkói kiadó-nál. A helyi színházak, fõként a legendás hírû Stary Teatr,rendszeresen bemutatják Mro¿ek drámáit. A legismerteb-bek (Emigránsok, Sztriptíz, Tangó) mellett néhány újab-bat is. Ami a könyveit illeti, megjelent a tucatnyi kötetbõlálló életmû-sorozata, és frissebb munkái is sûrûn látnak

napvilágot. 2004-ben például két könyve: barátjával, az1931-ben született Jan B³oñski irodalomtörténésszel foly-tatott levelezése (Levelek 1963–1996), továbbá egy ön-életrajzi munkája, Miként lettem filmkészítõ? címmel. Va-lóban, Mro¿ek életének egyik kevésbé ismert fejezete,hogy a hetvenes években filmes forgatókönyveket írt anémet és a francia televíziónak.

A Hazatérésem naplója tárcáiban ott lebeg mind-ezeknek a légköre – fõként pedig a rendszerváltás utánilengyel társadalom száz jelensége, vélt vagy valós el-lentmondása, a hivatásos koldusoktól a munkaundorig.Mro¿ek az új lengyel valóság látleletét nyújtja – bár alengyel jelzõ számos egyéb nemzetével helyettesíthetõ:„Az erény ma nem ugyanazt jelenti, mint tegnap, de to-vábbra is jól megy sora, úgy értve: a közvélemény mel-lette áll, csak ami régebben erénynek számított, ma nemfeltétlenül számít annak, sõt esetleg bûn lett.” (173.old.) A hatvanas évek elején Jan B³oñskihoz írt soraiváltozatlanul érvényesek: „Lehet, hogy nagyon gyere-kesen hangzik, de én súlyos, kínzó betegségként élemmeg azt a helyzetet, hogy nem állhatok ki az utcára, ésnem kiabálhatok el néhány, távolról sem új vagy felka-varó, viszont valóban átérzett dolgot – persze az utcántörténõ kiabálás csak metafora...”

Bebizonyosodik, hogy a tárcaíró Mro¿ek szellemes-sége mit sem kopott. Futószalagon írja elénk az efféleaforizmákat: „Én nem térek el az igazságtól. Az igazságtér el tõlem.” „Könnyebb húzni, ha valaki tolja.” „Bol-ha ugrál a forró serpenyõn. De vajon a serpenyõ hûl,vagy a bolhának gyengül a lába?” (218. old.) Személye-sen csupán egy ízben találkoztam Mro¿ekkel: öt-hatpercet beszélgettünk egy krakkói dedikálása során.Meglepõen visszafogott, átlagos, sõt száraz volt – írásaialapján valami humorosat, eredetit vártam volna tõle,ám semmi ilyesmivel nem rukkolt elõ. Késõbb megem-lítettem ezt egy nagyszerû krakkói írónak, az idõközbensajnos elhunyt Jan Józef Szczepañskinak, akivel egyházban laktam. Azt felelte, hogy nincs min csodálkoz-nom: az abszurd irodalom nagy szerzõi a magánéletbenmindig átlagosak és komolyak. Ugyanis az összes hasz-nálható ötletüket és poénjukat a mûveikhez tartogatják.

Még néhány szót a fordító dicséretére. Murányi Beat-rix munkájának magas színvonaláról kiváltképp meg-gyõzõdhetünk, ha szembeállítjuk vele Jacek ¯akowskikönyvének magyar szövegét. A Hazatérésem naplójábannemigen találni pongyola, magyartalan megfogalmazá-sokat, ragtévesztéseket, a fordító vallási tájékozatlansá-gát hirdetõ hibákat – ellentétben a másik könyvvel. Ez amû gondozott, szép szöveg, jólesõ mro¿eki lubickolás.

Zsille Gábor

48


CLAUDIU GROZA

Kritikusi tízparancsolat(Szélsõségesen szubjektív kiáltvány)

I.Úgy fél évvel ezelõtt találkoztam egy barátommal, egy

pályáját kezdõ költõvel. Csodás nyári délután volt, bará-tom pedig öröm és aggodalom közt tétovázva egy irodal-mi folyóiratot szorongatott a hóna alatt, abban egy recen-ziót a kötetérõl. Szó szót követett, és végül megkért, for-dítsam le neki a kritikát. A papírlapon neologizmusok ka-varogtak, szinonimák öklelték egymást, lompos farkúmodorosságok sündörögtek. Röviden és velõsen: igaziBábel. Az olvasás végeztével az ember kimerültnek, ká-bának érezte magát, és úgy nézett a környezetében lévõk-re, mintha testet öltött DEX-ek lennének, komoran és ci-nikusan, és máris gúnyolódásra készen, ha csak nyomok-ban is felfedezné az akadémikus szellem legártatlanabb éslegtisztességesebb jelenéseit. Hidegrázásom múltán har-sányan kacagtam. Csakhogy megkönnyebbüljek.

II.Nem hiszek a szívélyes, a homályos, a száraz, a ko-

mor, az arrogáns, a modoros, a kioktató kritikában, amelya sarokba térdepeltet. Éppúgy nem hiszek a hivalkodó,magamutogató, önelégült, elitista, csendõrpertus (elné-zést a barbarizmusért), a technicista, a frusztrált kritiká-ban sem, amelyben a diadalmas, lelkiismeretes és fádneologizmusok fakérge alatt rémséges és titokzatos fe-nyegetés rejlik. Túlságosan is hasonlít az efféle kritikaahhoz a könyvtármélyen, verejtékezve írt, alázatos ésgöthös papneveldei dolgozathoz, amellyel holmi közö-nyös oktató jóindulatát akarják magukra vonni a nebu-lók. A kritikusi beszédmódban (a tudósítóiban, ha úgytetszik) hitem szerint ugyanannyi metaforának kellenelennie, mint az általa értelmezett prózában vagy költe-ményben. (A védbeszéd kedvéért túlzok, nyilván.)

III.Egyesek fogcsikorgatása, zörömbölése az alkalman-

ként szemem elé kerülõ cikkekben arra késztet, hogyúgy gondoljak szerzõikre, mint holmi fortélyos szófa-

csarókra: azokra a koszos, foltos és kikopott könyökûkezeslábasban sündörgõ, svájcisapkás alakokra, akikkínkeservesen táncikálnak a nevenincs vasalkatrészekközött. (Még vazelin-szagot is orrontok.)

IV.Véleményem szerint a kritikus: causeur. Párbeszédké-

pes, ám diszkrét egyén, aki fesztelenül beszél franciául,anélkül, hogy elfelejtené õsi nyelve zamatos szavait (tudják,melyikét!). Egy olyan egyén, akibõl látszólag hiányzik aszenvedély, akinek nincsenek elõítéletei, aki egy doktori ér-tekezés közben, ugyanabban a szikár elõadói hangnembenelmond egy disznó viccet. Egy olyan egyén, aki élményeitcsak a meghitt otthonosság félhomályában éli ki.

V.Bizonyos fajta alkati „vadság”, valamint a szakmai ta-

pasztalat fémjelzi kritikusi módszeremet. Mindenekelõttszínháztudományi kiképzésem. Az állandó kapcsolat egyrendkívül dinamikus és az irodalomhoz képest az irányza-toktól vagy kánonoktól sokkalta függetlenebb, egy össze-tett mûvészettel, amelyben többfajta kifejezésmód találko-zik, és amely megadta nekem (vagy megkövetelte tõlem) amobilitást, az éleslátást, az érzékenységet, és ezeken felül ajátékos szellemet. Színházi krónikásként én magam is akar-va-akaratlanul komédiás vagyok. Tudósításom színekkel,gesztusokkal, hangokkal szembesülve születik. Ahhoz,hogy egy elõadás életképes legyen – és ne feledjük, az elõ-adás mindig, de mindig történik – részvétel, érzékenység,életerõ szükséges. Mondjuk, ha zakóban megyek be egyelõadásra, harlekin-ruhában kell kijönnöm onnan. A legob-jektívabb kritikát ebben a ruhában fogom megírni.

VI.A második tapasztalat, amely kialakította beszédmó-

dom öntõformáját, a napi sajtóban végzett munkám volt.Háládatlan szerep ez egy kritikusnak egy mindentudó új-ságírókkal teli országban. Az örökös harc a fõszerkesztõk-kel, a sajtófelügyelettel, a korrektorokkal és a tördelõkkelmegtanított, hogy röviden, világosan fogalmazzak, meg-gyõzõ, ironikus, pikáns, metaforikus, természetes legyek.Úgy írjak egy elõadásról, mintha csak kávéházban mesél-nék róla. (Nincs ebben semmi lekicsinylés vagy megaláz-

49

európai figyelõ

Román irodalmi mozaik – bemutatkozik a Tribuna A Tribuna Kolozsváron jelenik meg kéthetente, a Kolozsvári Városi Tanács lapja, amelyet a teljes román nyelvterületen terjesztenek. A múltévben a Magyar Napló szerzõit is bemutatta több számában. A két szerkesztõség közötti együttmûködés eredményeként 2005. október 25–26-án a Tribuna munkatársai közül Ovidiu Petca és ªtefan Manasia Budapestre látogatott. Mostani összeállításunkat Kenéz Ferenc válogatta el-sõsorban a Tribuna szerzõinek mûveibõl. Számunkat Ovidiu Petca mûveivel illusztráltuk.

tatás. Feltéve, hogy hivatásos marad az ember.) Azt hi-szem, egy hónap a napi sajtóban, annak minden kiszolgál-tatottságával és elégtételével, csak hasznára válhatna bár-mely ifjú kritikusnak. Úgy, ahogy egy strange interlude.

VII.Amikor kibújok a kritikusi bõrömbõl és úgymond a szín-

házi szakemberét vagy az irodalmárét, az elméletíróét vagya kutatóét öltöm magamra, nyilván visszafogom kritikusifauvizmusomat, vadságomat. A végtermék azonban ugyan-csak egy párbeszédre hívó – ha úgy tetszik, epikus – esszélesz, és nem egy sivár akadémiai beszámoló. A kritikus ma-ga is alkotó, akár a prózaíró vagy a költõ. Elemzése nemmerül ki a szótagok vagy az alliterációk számlálgatásában,hanem, hitem szerint, belsõ kutakodás, a saját bensõségesélményeinek kiaknázása. Nem hiszek az olyan kritikusban,akit olvasmányai nem viselnek meg a lelke mélyén. Én nemaz ellenõrzõ-felvigyázó, hanem a reaktív kritikában hiszek.

VIII.A legmeggyõzõbb (ám legkevésbé õszinte) kritiku-

sok a költõk. Mivelhogy képeket és nem körmönfontszavakat használnak.

IX.A posztmodernek számára a kritikus egy papír-istenség

papja. Prédikációja tehát csakis nemes szavakból áll, ame-lyek tiszták is, mivel eddig nem használták õket. A poszt-modernek (poszt-gyáriparosok szerintem) számára azon-ban a kritikus számtalan alakot ölthet, akár egy fénykép aszámítógép hasában: lehet utcasarki szemetes, szeleburdiháziasszony a földszintrõl, éber nyugdíjas a ház elõtt, is-merõs, szóbõ vízszerelõ. A kritikus tulajdonképpen újraönmaga lesz így: egy elbeszélõ, a fikció kotnyeles és töb-bé-kevésbé irigy, ám esendõ, ám õszinte, ám elszántraisonneur-e. A fikció azonban – ugyebár? – nem létezik.Egyedül az a valóság létezik, amelyet te magad ismersz.

X.A kánon: nézz, érezz, ítélj. De csakis ebben a sor-

rendben!Csiki László fordítása

50

európai figyelõ magyar napló

ªTEFAN MANASIA

Februári elégia

Ki néz mikor vaszsaluk mögébújva alszol?ki alszik feledve mindentde elõbb vázolva álmait?kitõl a hatalomhogy a hajóroncs fényébenalgák és halak közt is lélegezni tudsz?ki rejtõzik a vaszsaluk mögötta falba falazva?Ki idézi meg kávéscsészékbõla reggelt?ki matat a hajábana mészfoltos ablakban?ki csókol szájon mikor alszolmint egy hangyajárta száraz orchidea?és ki csiklandja lábujjaidat?ki feni élesre lila karmait a gerendákon?Ki a hibás azért hogy te a barátság Akropoliszáróla mindent romba döntõ óriás gipszmadársarkantyújáról álmodszszénné égetve a dió húsát is?ki tesz diót a nyelvedreamíg szájadban a levegõ olyan savanyú nemleszmint egy rozsdás vaslemez?Ki néz mikor alszol?ki feni élesre lila karmait a gerendákon?és ki parancsol ki téged a fényre?

ªTEFAN MANASIA

Amazonszomorú, de igaz történet Csillának

1aztán a kutya szûkölni kezdett. úgy nézett a pórázra,

mint valami elnyûhetetlen, precíz szondára, ami addigfog kutakodni a vénáiban, míg rá nem talál a lélekre

a kutya-lélek végül beadta a kulcsot

mintha sejtette volna is a halál módját azon a sivár reg-gelen, mikor manasia aggódva araszolt át az iszapon, ame-lyen mint holmi uszály, ott ringatózott a Vasutasok Klubja

ha író akarsz lenni, gondolta manasia, keménycsontúnakkell lenned, de ha élni akarsz, akkor a lelked csontjai legye-nek erõsek, mint a futballistáké vagy a marháké. a Klubegyre közeledett. sárgalevelû, bûzlõ hársfa volt a Klub

a szeméthalmok közt elmaradozott a mocsár. mintegy falánk amazon, összekuszálta a híd pilléreit, és ébe-ren figyelt

a híd egyik végén horgonyzott a Vasutasok Klubja, amásikon manasia töprengett a metszõ, történelmi fényben:ha író akarsz lenni, passzold félre a hidat, kerüld el a bó-dító hársfát, kerüld el a gazdáját pórázon rángató kutyát,és mindezeken felül, mikor belépsz a kapun, légy elragadó!

durva, becsületes kezeivel egy paraszt úgy marko-lászta a pórázt, mint egy horgonykötelet, talán hogyszorgalmáról biztosítson valakit a hídon, és manasia,fölriadva töprengésébõl, megörült:

fölriadt töprengésébõl, és megörült. átvágott a pillérekközt koszos szalagként tekergõzõ, nyöszörgõ mocsáron

manasia a híd fémvázának repedéseit kerülgetve lé-pegetett elõre, s fejét enyhén félre fordítva kérdezte:uram, miben lehetek szolgálatára?

2a napok tovatûnnek, s a látomás ajatollahja is egyre

távolodik mitõlünk. tovatûnnek a napok. a napok, mintholmi fölösleges és unalmas diáklányok

tovatûnnek a napok, és velük együtt a látomás ajatol-lahja s a hamvas, nagyzoló kamaszkor szentsége is,hogy már azt kérdezem, nem lenne-e jobb

ha markunkba szódát töltenénk, s lenyelve a fehér,jótékony port imát mormolnánk a magunk módján, anagy bûnösökhöz hasonlóan, akik tudják, hogy nincsvesztenivalójuk, hogy annál, amiben õk fetrengenek,csak jobb következhet

s ha elvétjük az adagot – nemtörõdömség vagy va-gánykodás miatt – újrakezdhetjük az egészet, markunk-ba szódát töltünk, imát mormolunk a magunk módján

egy olyan nagy és tiszta Istenhez, hogy olyan mamég nincs is

tovatûnnek a napok, és gyomrom lepke-szomorúsá-gon kérõdzik

korareggel megérkezik a kommunikáció ajatollahja,s poharamat teletölti szódával: véremmel fizetek neki akéslekedésért

3egy idõ után manasia megismételte a kérdést, mintha

kígyót bûvölne: uram, miben lehetek szolgálatára?

abban a pillanatban, mikor a kutya lelke beadta a kul-csot, mikor a nyugodt, ravasz paraszt, mint szentáldo-zás után, beismerte, hogy nehezen boldogul, de egyedülis boldogul, így köll ennek lenni

ráhurkolta a pórázt a kutya fehér nyakára, majd meg-rántotta azt, hogy elég erõs-e. aztán a póráz másik végéta huncut apóka huncut módon egy hátizsákhoz kötözte

manasiának eszébe jutott camus Közönyébõl egyrészlet, és mindenbe belenyugodott. úgy döntött, hogy akerekdombi parasztoknak joguk van oda kötni a koszoskutyájukat, ahová akarják

(ez még akkor volt, mikor a látomás ajatollahjánakhelyét nem orozta el bãsescu kapitány, a hajók és tömb-házak még ott ringatóztak kábultan a rakodópartokmentén, és ezres kutyafalkák lustálkodtak a grundokonegymásba gabalyodva)

a paraszt kígyóként sziszegett. a kutya szûkölni kez-dett. manasia átkelt a hídon, követte a Klubból kiszivár-gó illatokat, mint pilóta a leszállópálya fényjeleit

a Klub ott horgonyzott az iszapban, mint egy anyahajó,csillogott a sivár reggeli fényben, furcsa, bódító melegetsugározva az újonnan érkezõre, hogy az megtalálja a he-

51

európai figyelõmájus

lyes utat a neonként foszforeszkáló svábbogárpeték, a ha-marosan kihajózó vasutasok narancsszínû köpenyei között

manasia akkor még nem döntötte el, hogy belépjen-ea kapun vagy sem. tudós, einsteini pofát erõltetett ma-gára, hogy félelmet, megbecsülést, gyöngédséget éb-resszen – nincs az a portás a világon, aki ezek után ki nenyitná elõtte a kaput: igenis, uram, igenis!

4mikor az elsõ vasutas kilépett a büdöszokni-szagú le-

vegõre, úgy üdvözölve manasiát, mint régi ismerõsét,majd nem lévén több mondanivalója – elhallgatott, mertköszönése napfényre hívott egy világot, amely most ottgravitált mellette

nem tévesztve szem elõl ezt a világot, manasia elnézett avasutas mellett, majd mély átéléssel köszönt õ is, míg a ke-rek, szivárványszínû szappanbuborék-világ szét nem pattant

és csámcsogás és csontvázzörgés hangjai töltöttékmeg a levegõt, mikor manasia és az elsõ vasutas tekin-tete találkozott, mint a kígyónyelvek

a paraszt közelebb óvakodott a párbajozókhoz

mögöttük a mocsár halkan fortyogott

egy láthatatlan kéz csábította víz alá a kutyát. a kutyaelnyüszítette neki bánatát a szeméthalmok és páfrányokközt forgolódva. hullámokban ömlött a sár. a sörös- ésCoca Cola-hordók úgy csillogtak, mint megannyi fre-gatt, a halál képét vetítve a sáros áradatra

a kutya még mindig forgott, nyakát a víz fölé emel-ve, mikor a paraszt sziszegve otthagyta a párbajozókat

egy aprócska, tehetetlen isten szívta az életet kávé-színû pupillájából, de a vak kutya, nyüszítve bár, demég mindig úszott

a boldog, istenült mocsáron enyhén fodrozott a hul-lám, a szorítás is lazult, mintha el akarta volna engedni,halk „sziá!”-t suttogva neki, ahogy csecsemõknek és öl-ebeknek szokás búcsúzóul „sziá!”-t mondani

5egy fehér kutya az emlékezet piszkosszürke szöveté-

be burkolva, amint kóbor kutyaként bolyong a lélek út-vesztõiben. megáll, vizel & szarik

egy fehér kutya az emlékezet piszkosszürke szöveté-be burkolva, amint kóbor kutyaként bolyong a lélek út-vesztõiben. egy pillangószemû mártírkutya, amint egygerinctelen, szentségeitõl megfosztott test állkapcsaitartják fogva

egy fehér kutya az emlékezet szövetébe burkolva átvágéjszaka a kerteden, boldogan nyalja meg a kezedet. nemgyógyír-e ez a lelkednek? a te kõpiramis-lelkednek?

egy fehér kutya az emlékezet szövetébe burkolva apiacon felejtett rothadt virágok közt szaglászik. úgy lépa kispárnára, mintha az alvó kislány arcát simogatná. dea kislány nem alszik, látja õt, magához hívja, betakarjaesõköpenyével. magával viszi egy telefonfülkébe

s a dühös amazon szeme láttára a fülke az égbe emel-kedik, végig a kivilágított Tejúton

boldogan emlegetik azóta is a kutya mítoszát. a fehérkutyáét

Lövétei Lázár László fordításai

52


CLAUDIU GROZA (1972, Kolozsvár) esszéíró, kritikus, színházi szak-ember, a Tribuna, az Apostrof és a ManInFest folyóiratok szerkesztõje.Elsõ, a Computerul cu bibliografi (Számítógép életrajzokkal) címû esz-szé- és kritikakötete 2004-ben jelent meg. Ugyanebben az évben kultu-rális újságírói munkásságáért a Freedom House Alapítvány díját kapta.

ªTEFAN MANASIA (1977, Piteºti) költõ, kritikus, a Tribuna szerkesz-tõje. 2003-ban megjelent elsõ, Amazon ºi alte poeme (Amazon és másköltemények) címû kötetét a „Mihai Eminescu” Nemzeti KöltészetiDíjra javasolták, és elnyerte a Kolozsvári Írók Egyesületének Díját. AzEchinox, a Tiuk!, a Vatra, a Familia és a Ziua literarã címû folyóiratokmunkatársa.

MIHAI GOÞIU (1973, Ilia-Marosillye, Hunyad megye) költõ, író,eddig megjelent kötetei: Povestea unui poem discursiv (Egy szaka-dozott költemény meséje, versek, 2001), Senzationala evadare a luiMihai Goþiu povestita chiar de el (Mihai Goþiu szenzációs szökése,saját elõadásában, regény, 2002).

COSMIN PERÞA (1982, Viºeul de Sus-Felsõvisó, Máramaros-megye),a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem bölcsész hallgatója.

2002-ben jelent meg Zorovavel címû verseskötete. Verseivel, iroda-lomkritikáival, esszéivel rendszeresen jelen van a Familia, Poesis,Tribuna, Echinox és a Convorbiri literara hasábjain.

RADU TUCULESCU (1949, Marosvásárhely), író, elsõ, Portocale ºicascadori (Narancsok és kaszkadõrök) címû kispróza-kötete 1978-ban jelent meg. További kötetei: Gradina suspendata (Függõkert,1982), Vanzatorul de aripi (A szárnyárus, regény, 1982), Ora pajan-jenului (A pók órája, regény, 1984), Cuptorul cu microunde (Mikro-hullámú sütõ, kispróza, 1995) stb.

MATEI VIºNIEC (1956, Radauþ, Suceava megye) nemzedéke egyik leg-jelentõsebb költõje, történelem-filozófia szakon végzett. Még 1989 elõttPárizsba távozott. Dramaturgiai munkája és színházi sikerei tették ismert-té. Ezek a versek a három kötetébõl összeállított válogatásból valók.

ION MUREºAN (1955, Vultureni-Borsújfalu, Kolozs megye) költõ,a nyolcvanas években indult nemzedék meghatározó egyénisége. Akolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófiaszakán szerzett diplomát. Elsõ verseskönyve 1981-ben jelent megCartea de iarna (Téli könyv) címmel.

MIHAI GOÞIU

Mozgó sírhantok.Levelek Adelának

Az emberiség egy nõ combjai közt születik és hal meg.Az emberiség egyik fele arról álmodozik, arra sóvárog,hogy visszatérhessen egy nõ combjai közé. A másik fe-lének nõi combja van.

Egy felbuzgó zene elsõ akkordjai a lábikra ívekbe haj-ló ütemeibõl indulnak ki, egy pillanatra a térdben rezo-nálnak, majd hasogatóan felkúsznak a combokba. A pul-zus robban, a tüdõbõl kifut a levegõ, amitõl az összelap-pad, és egy októberi reggel tejes köde lepi el a retinát.

Amint a zene a lábikrák közül elindul a combok felé,hiábavaló minden küzdelem. Eleget kell tenned kíván-ságainak, még akkor is, ha emiatt a legundorítóbb meg-aláztatásokat viseled el. Mit meg nem tesz a fél világ,hogy a másik fél combjai közé jusson!

Nektár és méreg egyszerre, az egyetlen nõ rezgõcombjaiból kiszakadt zene irányítja az életünket…

37 fokos a meleg. Celsiusban. Tekintetem ráolvad,ráragad a hõmérõre. A higany egy vonással sem adjaalább. Szürkén, ólmosan verdes ugyanannál a kijelzés-nél. 37 fok. Celsius. Egyedül az óramutatóknak sikerülvégigvonszolódniuk a címerlapon. Tik-tak! Tik-tak! Félóra múlva éjfél, de a városi levegõ továbbra is izzó zsa-rátnok. A hõmérõ tokjába dermedt a higany. A vadcse-resznye levelei is megdermedtek az ablak elõtt. A fa ismintha ámulna az égbõl folyó lávától. Csak egy rigócsivitel vidáman, a fekete, zamatos gyümölcsben tob-zódva. Szárnyverése túl gyenge ahhoz, hogy akár pi-ciny szellõt verjen, amely eljut a szobába is.

Egy hete már, hogy a város a forróságba vész. A gép-kocsik kerekei surrognak az aszfalton, fekete, égett gu-mi szagú nyomokat hagyva maguk után. A járókelõkelõbb bokáig, majd szárközépig, végül térdig süpped-nek az izzó kemencébe. A járás hovatovább olyan lesz,mint a vonszolódás a mocsárban. Fortyogó, hatalmasbitumen-mocsár. Kénes kísértetek, égett húsból, per-zselt hajból való látományok szállnak fel a levegõbe.Fantomszerû, már-már anyagtalan emberek próbálnakeljutni úticéljukhoz.

Adela megmozdul a lepedõn. Ámulva nyitja fel bar-na szemét. Ugyan, mi ébresztette? Egy szösz nem reb-bent a forró szobában. Talán álmodott valamit. Próbá-lom becsapni. „Jó reggelt!” Mosolyog. Ráharapott. „Jóreggelt majd késõbb köszönök!” Lehunyja a szemét,visszaalszik. Álmában tovább mosolyog.

Még a rigó is elcsitult az ágak közén. Egy fél cse-resznyeszemmel a csõre hegyén dermedt meg. A gyü-mölcs levének egy csöppje lecsurgott, de megállt félút-ján a csõrön. Egyedül a másodpercmutató folytatja za-vartalan útját. Tik-tak!

Selymes szõke haja a vállára csúszott. A paplan féloldal-ra vetve lóg, szabadon hagyva a hátát. Bal lapockája alatt abarna anyajegy csábosan lüktet, a légzés ütemére.

Szélesre tárom a szoba, a konyha, a fürdõ ablakát, azerkélyajtót. A levegõ azonban nem hagyja provokálnimagát. A járdai lámpaoszlopra eresztem le tekintetem.Egy muslinca-raj röptében megállt a fényénél. Olyan,mint a Szaturnusz körül megdermedt holdak képe egyasztronómiai laboratórium térképén.

Megpróbálok kifogni az alváson. Kávét fõzök. Bög-rében. Erõset. Illata egy pillanatra szétárad a lakásban.Birtokba veszi a konyhát, majd a szobát és a könyves-polcokat. Átáramlik a köznapi poron és Adela álmán.Kéjesen betölti az orrlikamat. Amúgy mellékesen meg-nyitom a csapot, és a vízsugár alá tartom a fejem. Nemsokat ér. A víz inkább langyos, nem hideg.

Még a földszinti szomszéd kandúrjai is kõvé váltak. Azegyik, Rat, koromfekete, a másiknak fehér a hasa, hétszí-nû a háta, és Grigorénak hívják. Ratnak valahogy a leve-gõben maradt a kis fekete mancsocskája, Grigore eközbenoldalt dõlve hever, egyetlen mozdulatra sem képes a kör-nyezõ forróságban. Együtt olvadnak bele a fûbe.

Borral teszek kísérletet. Van a hûtõmben egy üveg trami-ni rozé. Pukkan a dugó az éji csendben. Ijedten pillantokAdela felé. Egyre alszik. Nem hallotta meg. A pohársebtiben bepárásodik, és néhány csepp az abroszra hull. Akávé illatára rátelepedik a bor rózsaillata. Magamhoz téreknémileg. A forró kávé, a jeges borral együtt megteszi hatá-sát. Újra asztalhoz ülök, és mielõtt írásba fognék, az óráranézek. Maradt még pár perc éjfélig…

Az asztal remeg. A tinta maga is hullámos hurkokatvet. Az alumíniumredõnyök kidagadnak, egymást zörge-tik. A rigó vígan csacsog, Rat és Grigore viszont egy ide-vetõdött aszfaltbetyár elõtt hempereg a fûben. Az kiköp,mire ezek eltûnnek az alagsori szellõzõk kis ablakain át.Eltûntek a muslincák is a lámpa fénykörébõl. Helyükönegy „halálfejes” lepke lebeg fenségesen. Már-már érzemszárnya pihéit, amint az orrcimpámat csiklandják. Nembírom visszatartani a tüsszögést. A pillangó megijed, hir-telen összevonja barna szárnyait a potroha mellé, majdéppoly váratlanul széttárja. A higany, mintha csak levert-ségébõl ocsúdna a lepke szárnycsapásaitól, alább száll atokjában, egyik vonásról a másikra.

Ez a csapás felriasztja álmából Adelát. „Nem feküd-tél le?” „Nem, még elüldögélek egy darabig.” Túl ál-mos ahhoz, hogy további részleteket kívánjon. „Reggel

53


látjuk egymást?” „Nem, reggel a Nyugati-Kárpátokbamegyek. Van ott egy különleges témám. Elvitték he-lyükrõl a sírokat.” Elhûlve néz. A „halálfejes” pillangó-ról mesélek neki. Nem fogja fel. Barna szeme kérdõntétováz erre-arra. Nincs több mondanivalóm. Õ feladja.„Jó éjszakát. Majd írok. Jó éjszakát…”

Az emberek azért tanulnak meg beszélni, mert félnek.Az emberek azért tanulnak meg írni, hogy kiszabadulja-nak a gyerekkorukból, mivel az emberek számára tilosgyereknek maradni, mivel rémséges félelem fogja elõket arra gondolva, hogy gyerekek maradnak.

Az emberek félelembõl tanulnak meg beszélni, írni.Az emberek azért tanulnak meg beszélni és írni, hogyszeretni tudjanak, mintha csak a szerelemben szükséglenne szavakra, õk azonban makacsul, sõt megátalko-dottan meg akarják tanulni a szeretetet.

Amikor aztán az emberek megtanulták az összes szóta világon, már nem félnek és meghalnak…

Szerencsésen eljutottam Verespatakra. Szállodát,panziót hiába kerestem. Szóba sem jöhetnek. Az embe-reknek máson sem jár az eszük, mint a távozáson. Adjaki a pénzt a Cég, s õk elpucolnak. Nem értik, mi miértártjuk magunkat az életükbe. Miért akad állandóan vala-ki, aki atyáskodik velük, mintha gyerekek lennének. Az-tán felszedett a kocsmából az Õrnagy. Ez az Õrnagy iskész mese. Megjárta a frontot az oroszokkal, el Odesszá-ig, ahol fejre állítottuk õket, aztán a németekkel, el egé-szen a Tátráig. Mesés meséi vannak. A Kaszpi-tengernélmajd’ egy hónapig élt csak görögdinnyén és cigarettán.A Tátrában a békekötés után még egy héten át harcolt.Alig néhány fogcsonk van már a szájában, de azért mégmegfordul a fehérnépek után. Azok meg mind tudják,hogy herélt csõdör már, de ez õt nem gátolja abban,hogy rájuk kacsintgasson, és illetlen szavakkal parity-tyázza õket. Nevethetsz, de bejön neki.

Rengeteget tud mesélni a huligánokról is, ahogy õ azaranytolvajokat nevezi. Aszondja, a háború és az álla-mosítás elõtt összegyûltek tízen-tizenöten, automatafegyverük, dinamitjuk is volt, éjszaka meg lövöldöztek,ügyet se vetve a csendõrökre. Ki az aranyat szedte ösz-sze, ki a bánya bejáratát vigyázta. A hatóság békénhagyta õket. Volt itt arany mindenkinek. Az emberektudtak róluk, de tartották a szájukat. Egy-egy ilyen sike-res fogás után az egész falu mulatott. Szekérszám hoz-ták a bort meg a zenészt Abrudról vagy Campenibõl.Egy hétig is eltartott a hacacáré.

Ma már nincsenek huligánok. Szenzációs betörésekrõlviszont vannak történetek, csak senki nem akar rájuk val-

lani. Szerintem az Õrnagy is egy huligán. Ismeri a hegyet,akár a tenyerét. De nem akar egy szót se szólni errõl. Fõ-leg, hogy manapság mindenütt ott siserélnek a rendõrök,csendõrök. A Cég raktárából eltûnt pár zsák dinamit, alignéhány napja meg egy Ciuciuletének nevezett fickót hol-tan találtak. A hivatalos változat szerint balesetet szenve-dett. Leesett volna a hegyrõl. A falubeliek azonban nemigazán hisznek ebben a mesében. Azt tartják, hogy tõlenem messze ráakadtak egy csuda kõre, aminek RészegesSpongi a neve, s a leggazdagabb arany telérekhez vezet el.S ennek a részegesnek nincsen lába, nem járhat magában.

„A tavasz a fákra levél-csibéit kirakja.”Az emberek azért mennek be a munkahelyre, mert külön-

ben otthon csak veszekednének: futballmeccset vagy folyta-tásos teleregényt nézzenek-e? Amikor meg az emberek ve-szekednek, õsz jön, a vándormadarak sértõdötten más or-szágok felé indulnak. Amikor meg a vándormadarak el-mennek, havazni kezd, s az emberek a tél miatt veszeksze-nek. Tavasszal az emberek levél-csibéket raknak a fákra, ésa vándormadarak sértettségük múltán hazatérnek.

Ha nagy leszek, vándormadár leszek.

Azt hiszem, Ciuciuletérõl kezdtem el mesélni neked.Arról a holtan talált falusiról. Abban maradtak, hogy bal-eset történt, noha az ügyészek, rendõrök véleményéértegy petákot sem adna senki. Mindannyian azt mondják, aCég keze van az ügyben. Meg hogy ez a Ciuciulete magais huligán lett volna. S hogy rá akarták venni, mondja el,hol találhatók a legvastagabb telérek. Hogy nem tudtakszót érteni vele és végül eltakarították. Tegnap este berú-gattam az Õrnagyot, és elismerte hogy léteznek méghuligánok. De azt mégse akarta kimondani, hogy õ is egyközülük. Viszont mesélt a Részeges Spongiról. Ez volt azegyik leggazdagabb telér, aminek mentén a verespatakibányászok haladtak, úgy száz évvel ezelõtt. Azóta mond-ják, hogy a részeges a legvastagabb teléreknek valamifé-le hírhozója. Egy kõ, színtiszta arany gallérral, amiben ró-zsaszín kristályok vannak. Azt is mondják az öregek,hogy a részeges képes a szívekbe látni, és hogy az Isten-nel együtt kell aranyat keresni, mert ha nem az Úrral mû-ködsz együtt, akkor már csak az ördöggel lehet.

Ciuciuletérõl kezdtem el beszélni. Összegyûltek a falu-siak polgármesterestül, s a megyétõl is jöttek, hogy meg-beszéljék a rokonsággal s döntsenek, hova temessék. Ki afalu régi temetõjébe rekkentette volna el, ki abba, amelyikaz új Verespataknál lesz. Mert hogy itt semmi nem marad.Csak cián-tavak. Mivel ezek a Cégtõl meg akarják venniaz egész területet s az összes házat. Csillagászati árat ad-nak érte, s egy másik települést is építenek nekik, hogyaztán lerombolhassák a falut s kiszedjék alóla az aranyat.

54


A halott viszont problémás. A régi temetõbe tegyék-e,amelyikbõl egy-két év múlva úgyis kiássák, vagy egy új-ba. Végül a második változatot választották. Felfogod?Egy halálra ítélt faluból elsõként a holtakat költöztetik el?

„Kicsi vagyok, naggyá tégy / gyönge vagyok, tégyerõssé.”

Az angyalok felnõtt emberek, akik megmaradtak gye-reknek. Az angyaloknak azért van szárnyuk, mert annyi-ra megöregedtek, hogy a lábuk már nem tartja meg õketmentükben.

Hajdanán az angyalok a felnõtt emberek között éltek,egész nap a lábaik körül sündörögtek meg játszadoztak,akkoriban nem volt szárnyuk és a gyerekekre se gond-juk, mivel nem tudták, hogy õk már nem gyerekek.

Egyszer, ugyancsak hajdanán, egy angyal rúgta lab-da bezúzta egy felnõtt ember ablakát. Az meg haragjá-ban arcul ütötte az angyalt. Amikor meg az angyal el-sírta magát, az illetõ megrettent, mert a saját apját is-merte fel benne. Olyan kiáltozásba fogott, az egész ut-canép talpra szökkent tõle. Megrémültek õk is ettõl acsodától, s az illetõ szomszédai fejveszetten husángok-kal rontottak az angyalokra, s kiverték õket a városból.

Az angyalok elõtt minden csapásra felrémlett egy-egy hópehely. Amikor meg az angyalok annyira meg-öregedtek, hogy a lábuk sem segítette õket a járásban,a hópelyhek tollpihékké változtak, s akkor az angyalokszárnyra keltek.

Azóta az angyalok nem állnak szóba az emberekkelés vigyáznak a gyerekekre. Bosszúból segítenek nekik,hogy felnõtté váljanak.

– Kész, elég!Az Õrnagy úgy csapta le poharát az asztalra, hogy

szilánkra tört. A tenyerébõl vékonyka vércsík eredt.Egyik cseppje az üvegcserepekre hullt. Aztán egy má-sik is, meg egy újabb. Egyre sûrûbben.

– Ez már túlmegy mindenen! – mennydörgöttmegint, Matei hadnagy irányában.

A gyilkossági csoport fiatal tisztje hátrált egy lépést.Fejjel magasabb volt az Õrnagynál, kétszerte szélesebba háta, s még pisztolya is volt, de az öregember dühévelszemben nem tehetett egyebet, mint hogy hátrál és da-dogva érvel.

– Nem tudhattuk, hogy a Cégtõl voltak-e. Mit keres-nének egy hullán? Nem logikus. Majd kivizsgáljuk…

– Az anyádat vizsgáld ki! Semmirekellõ! Mi van, azthiszed, hülyék vagyunk vagy tudatlan újszülöttek, snem jövünk rá, miért egy ilyen taknyost küldtek ide,akinek fogalma sincs semmirõl, de biztosan tudják,hogy a nyakad szeged? Hogy semmit nem nyomozol ki.

Töketlenje, ha kiszagolsz valamit, el is mondod? Taka-rodj el az útról, nem szeretnék bûnt elkövetni! Itt már aholtaknak sem jut hely, az anyja Krisztusát!

Matei hadnagy elsõre a pisztolyáért nyúlt, de meggon-dolta magát. A vénembernek tulajdonképpen igaza van.Kinek a fejében fordult volna meg, hogy kiszedje sírjábólés szétszabdalja Ciuciuletét? Mi járhatott a fejében? Hogymegtalál valami térképet, amit ez lenyelt? Vagy csak a fa-lusiakra akarta ráhozni a frászt? Nem, nem, hétszentség.Ennyire hülyék mégsem lehetnek. Legkevésbé egy bot-rány hiányzik nekik. Nem, semmiképpen sem lehetnek aCégtõl valók, akik szétkaszabolták Ciuciuletét. Nem ész-szerû. Nem mintha volna itt valami ésszerûség. A napot iselátkozta, amelyiken felajánlotta, hogy átveszi aCiuciulete-ügyet. Mi a fenére gondolhatott? Hogy meg-hatja a fõnökeit? Hogy elõléptetik? Hogy hanyatt esik ne-ki Mariana, amikor megtudja, hogy Verespatakra megy,olyan helyre, ahonnan a kollégái úgy menekültek, mintördög a tömjénfüsttõl? Akárhogy is, csak annyit ért el,hogy felbosszantotta a nõt, közölve, hogy hova készül…

Tennie kellett valamit, mégiscsak. Az Õrnagy, akocsmai közönséggel a nyomában elindult a Cég szék-háza felé. Matei a nyomukba eredt. Odaérve azt látta,hogy a fél falu a Cég elõtt áll a kerítésnél. Feldühödve,baltával, husánggal a kézben. A polgármester el akarmagyarázni nekik valamit, de nem sok sikert arat.

Matei a Cég ablakaira pillant. A leengedett függö-nyök mögött érzi azért a hadnagy az odabenti nyugta-lankodást. Tudja, hiszen néhány napja járt ott, hogyfegyvereik vannak. Látta is, már-már hivalkodóan ki-rakták. Vadászpuskák, magyarázták neki a Cég vezetõi,felmutatva az engedélyüket. Egy franc, hogy vadászat!S hol a francba vannak a csendõrök? Tegnap még ottnyüzsögtek minden sarokban, most meg egyet se látni.A vér édeskés-sós szaga úszik a levegõben.

Mariana képe bukkan fel az eszében. Éppen kilépett azuhanyrózsa alól, és szõke, nedves hajfürtjei a hátáracsúsztak, le egészen a jobb lapockája alatti anyajegyig.Azt õ hosszasan csókolgatja, ajakkal, nyelvheggyel. Az-tán berohan a tömegbe, amelyik már a kaput döntené…

Mit mondhatnék még, szerelmem… Szép vagy, tetszelnekem, szeretlek… Igenis, örökre akarlak, jóban,rosszban…

Milyen szép ez a gyerek, a szeme a tied, az enyémvagy a nagyapjáé… Döntsék el a rokonok és a barátok,miután befejezték vitájukat az euro-dollárról, aSteaua–Dinamo meccsrõl és az AIDS-rõl.

Igen, jól megvagyunk egymással, és hogy te milyenjó paszulylevest tudsz fõzni… Tele a kamra savanyúság-gal, édes befõttel, paradicsomlével… Nézzük az Angol

55


beteget, a Stiinta–Rapid meccset vagy a Superbing-show-t… Megtelt a fürdõkád, te mész elõbb vagy én…Meleg már a tej a gyereknek…

Ahogy kijött a közköltségi és a villanyszámla… Elültemmagam egy sörnél a barátokkal, jaj, anyu, nem fordul elõtöbbé… Igen, szeretlek, te vagy életem szerelme…

Hétvégére hegyre megyünk vagy Petresti-re, hogymegint hallgassam Ionescuné ostobaságait… Jelest ka-pott számtanból a gyerek, több idõdet kellene ránkszánnod, s átvenni vele aszorzótáblát, pár óranyelvtan sem ártana…

Megint nem mosta ki azoknimat, a pulóveremet,amivel szolgálatba járok,ez tetszik, azzal, amit azanyád adott, nem megyek,nem látod, hogy nézek kibenne, mintha negyvenéveslennék, s akkor mi van, haannyi is vagyok…

Látott téged a Ionescunéegy szõkeséggel, marhaság,hiszen tudod, hogy csak té-ged szeretlek, öngyilkossá-got is elkövetnék érted…

Andrei elveszi Ionescuéklányát, sose tudunk szaba-dulni tõlük… Milyen szépszeme van az unokának,olyan, mint az enyém, atiéd…

Igen, aranyom, mind-örökre enyém vagy, jóban,rosszban…

A kocsma teraszáról nézem Verespatak vizeit, habo-sak és iszamosak, szilikát-oxidokat visznek a Körös fe-lé. Mérgezett vizek, nincs bennük élet. Csak a halál ter-jed lefelé a völgyben. Elátkozott vizek ezek. Amint a fa-lu és a lakói, és mindenki, aki idejut. A friss meszelésszagától derûs fehér házak nem egyebek illúziónál.Reklám-látványok, de nincs bennük semmi legbelül…Nemsokára semmi nem marad belõlük. A verespatakiátok máris rongálja a tetõcserepeket…

Sörömbe kortyolok. Oá! Meglangyosult. Megbugy-gyant. Méreg… A forróság meg tovább folyik az égbõl,hullámokban, le a kocsma teraszára. Magam marad-tam… A falusiak, a rendõrök, a csendõrök, a riporterekés más hasonszõrûek mind a Céghez mentek, hogymegtegyék, amit még lehet…

… A Nyugati-Kárpátok egyik falujában a parasztokszázadok óta aranyhegyen alszanak. Egy nemzetközicég megszerezte a koncessziót, hogy kitermelhesse. Aheggyel együtt eltûnik a térképrõl egy kis falu, és ciá-nos tó lesz a helyén. A falusiak nyugalmát durván felza-varják a Cég milliárdjai, a rendõrök, a politikusok, akörnyezetvédõ szervezetek és a szenzációra áhító újság-írók. Az a riporter, akit egy ember fura halálának felku-tatásra küldtek, észvesztõ következtetésre jutott. A falu

már halott. Most egy sírhe-lyet keres tétován…

Megállok itt. Ugyan, kitis akartam én becsapni? Né-zem az üres sörösüveget. ACég felõl kiabálás hallat-szik. Ez mi volt? Puskatûz?Nem, csak annak hangzott.Na, tessék, már halluciná-lok. Miért jöttem ide? A fa-lumeséért, vagy az emberei-ért, esetleg egy kõkeményújságcikk miatt? Fogalmamsincs. Amikor meg nyomta-tásban napvilágot lát, mi ahaszon benne? Hírnév?Pénz? Egy fenét. Csakújabb haladék az újabb ke-mény riport elõtt. És a pilla-natnyi szünet ugyan mirejó? Ördögöm legyen, hamindebben nincs némikiábrándulás…

Felkelek az asztal mel-lõl, és kiszolgálom magamegy sörrel a hûtõbõl. Nincs

más, aki megkínálna vele. A kocsmárosné is már a Cé-gé. Otthagyom a kellõ pénzt és egy kis borravalót a pul-ton. Az aranyszín folyadék – na, tessék, itt még a sör isaranyos – lecsúszik a torkomon. Bizony, semmi nemfogható a hideg sörhöz egy olyan napon, amikor úgy ér-zed, szétolvadsz… Ó, nem, hibáztam, s milyen hibákravagyok még képes! Semmi nem fogható a te combjaid-hoz…

Uram, Istenem, ennyi volt! Mosolygok. Rátaláltam.Tudom, miért kell nekem a haladék. Hogy combjaid kö-zé jussak…

A többi csak mese…

Csiki László fordítása

56


Ovidiu Petca: Amazon I.

COSMIN PERÞA

Megcsonkított költemény

Figyelj és tanulj drága barátom:a gyümölcsösök széle ugyanúgymegszakítva, mint a kép a sántarigók retináján,kis inoxbögrékben szûköl a vérmialatt a szürke szoba függönyeiestérõl estére átváltoznak.Figyelj és tanulj: a mohamedánokkoszos pocakjai közöttkövér viaszbogarak kúsznakegészen a vigyázva vénáidbaépített agyagbazilika csonkacsúcsáig.Szögesdrótok vonva a térdekköré. Szögesdrótokés én nagy gonddalkerekded füstöket rajzolok.

Szertartás

Egyre kevesebb dolog bukkan fel azemlékeinkben:a hosszú kukoricatáblaés a sziámi babák mûanyagkoponyái a nyers kukoricacsöveknedves selymén,a vaddisznók idõnként megvillanórozsdás orra az éjszakában,a fûben felejtett fejsze élérevigyázva rárakódó rozsda.

Egy szertartás szertartás maradaz elsõ kakasszóig.Egy, kettõ, három.Már egy hete vastag porfelhõnehezíti mozdulataim.

Fekete Vince fordításai

57


Zorovavel csöndben cigarettázott

a csótánnyal s vodkával teli szobában. A füst belopakodott minden falrepedésbe, mint a nyüvek a friss koponyába.Furcsa elõérzete támadt: a fonnyadt füvek becsapják az idõt,nagypapa tetvei széthordjáka begyûjtött emlékeket,a kék csempe elönti a fürdõszobát.Nem moccan semmi körülötte,csak a befogott ló hisztérikusnyerítése a láthatáron,mint levágott ujjegy kopott bõrkesztyûben.

Kenéz Ferenc fordítása

ALEXANDRU VAKULOVSKI

valahol máshol

ó, igen, és persze máshol

ezer köszönet mindenkinekVlagyimir IljicsnekFélix EdmundovicsGorbacsovnakanyámnak a kék szemekértapámnak (remélem egyszer majdvisszaadom pár ezer dollárját)és természetesen az MTV-nek

és köszönöm neked Moldáv Köztársaság hogya Szovjetunió pokla voltáls hogy most nyíltan az egyetlen kommunistaország vagy itt keletenés köszönöm Romániának másik Hazámnakaz ötven rongy havi ösztöndíjatés köszönet a XVI-os bentlakásnaka bölcsészkarnaka román testvéreknek és bla-bla(Banán: asszem nem szívesen lennél velem testvér, hé!)kösz a virághídérts hogy az ujjaidon mutattad:öt hónap egy idegen országban!kösz a Music Pub-ban elcseszett napokért és éjszakákért

de most érzemhogy vizelnem kellbocsánat(az aszfalton a trikolór – kinyitom a sliccem,ó, a rendõrség megint)

értem persze hogy mindenki csak a javamat akarjamindannyian nagyon kedvesek vagytokés pénzesekés pénztelenek, de, most,most vége,

valahol máshol(úszom egy ciszternában, a földalól, a Földrõl a Holdra)ó bárcsak azt érezhetném hogy kitörtem a gettóbólés köszönöm neked MTV!Hellooooow!

Fekete Vince fordítása

58


valami más

némiképp román vagyoknémiképp orosznémiképp zsidónémiképp lengyel némiképp ukráns valami más is talán

a legdicsõbb országban születtema Szovjet Szocialista Köztársaságban és büszke voltam erreés büszke voltam arra ishogy sikerült kirobbantanunk az 1917-es forradalmathogy megvertük a hitleristákat fasisztákathogy a pionírok között is voltak olyhõsök mint a komszomolistáknál Borisz Kosevoj

ma a Moldáv Köztársaság állampolgára vagyokés nem vagyok büszke erre miképpen arra sem hogy Romániában élek

lassacskán megtanultam gyûlölniez bátorságot s erõt adott ahhozhogy ne törõdjem vele

Amerika Románia a Szovjetunió s a többi trágyadomb hülyét akar faragni belõled

egyre kevesebb dolgot érdemes gyûlölniegyre kevesebbet szeretnihagyd a francba a költészetet,mondja Mihnea, mire jutsz vele,ó, költészet, hogy gyûlölöm a mûvészeket, mondja Cata,és igaza van

néhány embert még szereteks ez komoly ok lehet a depresszióra mint ahogy ok lehet mindazamire egykor olyannyira büszke voltam

egyre kevesebbszer szólok jövõ idõbena zsidók gyûlölik a zsidókataz oroszok gyûlölik az oroszokataz ukránok gyûlölik az ukránokata lengyelek a lengyeleketgyûlölködik az egész világ

idegen vagyok a saját hazámbannaponta riadtan gondolok arrahogy faluból faluba ûzve egyszer majd kiutasítanak

hát inkább dobjatok ki egybõlha kérhetem csak fel a vonatra mint egykoron és meg ne engedjétek soha többéhogy betegyem ide a lábam

betegesen félek a kommunista élettértõl nem nem akarok én kapitalizmust sem csupán annyit akarok ha felébredek az éjszaka kellõs közepénihassak egy kávétrácsöröghessek barátaimra és eltévelygett

szerelmemres aztán nyomás a koncertrehátizsákomban semmi más csupán egy mikrofon(Cata: én vagyok a rocksztár, Ombladon!),a poharak már várnak a pulton, lesz egy liter vodka,hozzá sör és kóla,egy cigi,s Waters meg a Luna Amara dallamai

hányingerem van undorodomutálom magams mintha lenne mégvalami más is.

Kenéz Ferenc fordítása

59


ALEXANDRU VLAD

A telefon

Még a jól induló nap is pocsékká válhat egy apró bal-eset következtében, éppen csak azért, hogy felborítsakilátásaidat.

Biztos voltam benne, hogy jó napom lesz. Tiszta éshideg õszi reggel, ködfoltokkal, melyek azt a benyo-mást keltik, hogy éppen egy kísérletezgetõ fotográfuslaboratóriumában születnek. Az irodában minden rend-ben volt, még az igazgatót is jókedvûnek találtam. Ez-zel fogadott: „Van egy kérésem”. Nem tett említéstsemmilyen közeli rendezvényrõl, sem valami elõadás-ról, amit egy értekezletre kellene elõkészíteni, sem másdologról, amire a „van egy kérésem” vonatkozhatna.Óhaja olyannak látszott, amely megtör minden ellenál-lást. Csupa figyelemmé és gondoskodássá váltam.„Menj el – mondta – a könyvkiadó igazgatójához, ésmondd meg neki, kérem, küldjön nekem hetedik osztá-lyos tankönyveket. A kölyköm most megy hetedikbe.”

Igen, elkezdte az iskolát. Indult a tankönyvszezon,úgy, mint mikor azt mondod, érik a birsalma. Az igaz-gató engem küldött, hiszen ismerte a könyvek iránti lel-kesedésemet. Megemlítettem neki, hogy esetleg szük-ség lenne egy elõzetes telefonra. Mert egy igazgatókközti telefon csodákra képes. Legyintett a kezével: éve-kig dolgoztál a Központi Kiadónál, több mint valószí-nû, hogy õk is megbecsülnek, legalább annyira, mintén. Hagyjuk ezeket a telefonos praktikákat!

Megérkeztem a Könyvkiadó Központjába, a Doszto-jevszkij utcába (lehetséges, hogy ez az intézet Kolozs-vár egy másik utcájában volt?), és ez az esemény egy-fajta lelkesedéssel töltött el, amiként bárkit, aki viszont-látja volt munkahelyét és régi fõnökeit.

Megérkeztem az új épülethez, mely magas és csú-nya, pici ablakai, mint egy silóé, úgy látszik, a könyve-ket védik így a túl erõs fénytõl.

Megtaláltam az igazgatót is, igaz nem az irodájában, ha-nem ott, ahol lennie kell egy aktív igazgatónak, a kereskedel-mi irodában. Mondjuk, Aurel Ileának hívták. Egy jól válasz-tott név mindig meggyõzõbbé teszi a személyiséget, aki ko-rábban is igazgatóként szerzett tapasztalatokat az ABC háló-zatnál. Egy jól választott ember tesz róla, hogy a dolgok min-denütt jobban menjenek. Tolmácsoltam neki, amit az énigazgatóm (az õ kollégája!) mondott, megemlítettem, hogy ahetedik osztályról van szó, és mosolyogtam. „Nem adok kétfillért se a maga szavára. Hívjon fel õ telefonon” – mondta.

Irodalmi becsvágyam nem tette lehetõvé a nyers vissza-vágást. Mosolyom ebben a pillanatban nem volt a fentiek-kel összhangban. Azonnal felismertem, hogy az én egysze-

rû fizikai jelenlétem nem pótolja a telefonos kérelmet.Ugyanakkor már harmincéves voltam, szakmailag megbe-csült, három évig dolgoztam irányítása alatt a kiadóveze-tésben, és ebben az idõszakban megtettem mindent, hogykiválóan beilleszkedjek. Elmenetelemkor éppen vele be-szélgethettem õszintén, szívélyesen, sõt meghatóan. Demost nyomoréknak éreztem magam elõtte, és arra gondol-tam: hány évig fog még így beszélni? Idõs, sok mindent lá-tott, én fiatal vagyok, és valószínûleg még többet fogoklátni, talán megérem azt a pillanatot, amikor az olyanok,mint õ, eltûnnek, és mások jönnek, akik majd másképp be-szélnek az egész világgal. Lassan levegõt vettem, köszön-tem és kijöttem.

Megtettem jelenlegi igazgatómnak azt a szívességet,hogy közvetlenül a könyvesboltból, saját költségemenmegvásároltam a hetedik osztályos tankönyveket.

Útközben jelenlegi intézetem felé arra gondoltam: azaz ember olyan könyveket is kiad, amelyeknek magamvagyok a szerzõje, és ha nem ad semmit a szavamra,mennyire jelentõs számára az, amit írok? Ily módonadósa vagy lekötelezettje vagyok? Vajon hány „fillért”adna arra a telefonra, amit az én igazgatómtól kapna? Õktulajdonképpen azért hívogatják egymást, hogy ne költ-sék a pénzüket. Pénz csak azoknak kell, akiknek nincsfunkciójuk, a szegényeknek. A pénzzel, az olyanok mintén, akkor fizetnek, amikor valamilyen okból nem mûkö-dik a rendszer. Azért, hogy önmagunkról alkotott véle-ményünk nehogy olyanná váljék, hogy egész napunkattönkretegye.

Erõs Kinga fordítása

60


ALEXANDRU VAKULOVSKI (1978, Antoneºti, Moldáv Köztársa-ság), költõ, író, eddig megjelent mûveibõl: Pizdeþ ºi Letopizdeþ(Fehér kaktuszok a kedvesemnek, regény) Oedip regele mamei luiFreud (Oidipusz király Freud anyjához, versek) és Ruperea (Aszakítás, dráma). A Tiuk! nevû elektronikus újság alapító tagja.Írásait közli a Steaua, a Tribuna stb.

IOAN-PAVEL AZAP (1967, Ticvaniul-Mic-Kistikvány, Krassó-Szörény megye) költõ, a Tribuna szerkesztõje. Eddig megjelentkötetei: Autoportret cu mascã (Önarckép maszkban, versek,1993), Funigei (Ökörnyál, versek, 1997), Poeme de cinci stele(Öt csillag versei, 2002; a kötet a XXIX. MáramarosszigetiNemzetközi Versfesztiválon a kolozsvári televízió díjában része-sült), Bãrbi (epigrammák, 2002), Traveling (interjúk románfilmrendezõkkel, 2003).

ALEXANDRU VLAD (1950, Suceagu-Szucság, Kolozs megye)író, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem román-angolszakán végzett. Elsõ kötete 1985-ben jelent meg Drumul sprePolul Sud (A Déli sarkra vezetõ út, elbeszélések) címmel. Leg-utóbbi kötetének címe: Sticla de lampã (Lámpabura, 2002 )

OVIDIU PETCA (1958, Déva) képzõmûvész, a kolozsvári IonAndreescu Képzõmûvészeti Akadémián végzett 1988-ban. AKolozs-vári Nemzetközi Grafikai Biennále Alapítvány elnöke. 1987-tõl sze-repel egyéni és csoportos kiállításokon. A kolozsvári Tribuna mûvé-szeti szerkesztõje. Munkásságát közel ötven alkalommal díjazták.Önálló kiállítása volt többek között Kolozsvárott, Bukarestben, Var-sóban, Krakkóban, Tokióban és Budapesten.

61


IOAN-PAVEL AZAP

Szûz halál

Olyan volt a halál, mintha vénlány lenne.(Szóval szûz halál volt, már ha ilyen lenne.)

Bogaras volt mindig, örökké hisztizett,Ádáz magányától nap mint nap szenvedett,

Olcsó cigit szívott, büdös kapadohányt,Hörgõi rekedten fújták az adományt,

Csont és bõr karjai szinte-szinte lógtak A vastag ruhákban, mit magukon hordtak.

Naplót írogatott, nap mint nap, gondosan: Ki az, aki meghalt, s ki jön hamarosan.

Van ám neki, vélte, írói vénája (Merthogy a mû-írást írásmûnek látta).

Buzgalomra fogta a felismerése: Eposzt is írhatna, hát ugyan miért ne?

(El is fújta rögtön a legelsõ strófát: „A halálban tehetséget csak a bolond nem lát !”)

Addig gyakorolta ezt a mesterséget,Míg aztán már enyhe bûntudatot érzett.

Egyébként, mint mondtam, büdös bagót szívott, háromnegyedig,S káromkodott, mint a kocsis, ha a pánt a kerekérõl leesik.

Az öreg hölgy sétája

Az öreg hölgy reggelente fogta a kutyust és sétálni mentA gyermekek nem köszöntik, a szomszéd szõnyeget porol odalent.

A járda nedves, döcögve megjön a villamos,Nem kéri senki, ám jegyet venni csak az öreg hölgy hajlamos.

Tele a vagon, foglaltak (mind) az ülõhelyek!Szemét az ablakra tapasztja, hátát megcsapja a hideg.

A ligethez érve az öreg hölgy lassan kiszáll, megvárja, Míg a lépcsõrõl leugró kutyusnak földet ér a lába.

Késõbb majd visszatér s indul csendesen,Oda, ahonnan jött, vissza egyenesen.

Kenéz Ferenc fordításai

RADU TUCULESCU

Öreganyó meséi

Házasulásakor Ivan még szûz legény volt. Nem ismertnõt, amíg Toldievával nem találkozott. Jó kiállású le-gény volt amúgy, amilyen jó férfiúi adottságokkal,ugyanolyan félénkséggel és bátortalansággal felszer-számozva. Céklavörös lett, ha netán egy lány hozzáért.Ha pedig az a mellbimbójával is megbökte, dadognikezdett, és elfogta a remegés. Toldieva kinézte az eré-nyeit és a gyöngéit. Tapasztalt, aprócska és bejáratott nõvolt. Férfit csinált belõle, és kénye-kedve szerint alakí-totta. Ivan megadó volt, ugyanakkor elbûvölt és büszke,amint felfedezte saját potenciáját, a képességét, amivelkielégíthet egy özvegyet. Követte, akár egy kiskutya,szülei bánatára, akik azzal fenyegetõztek, hogy kizárjákaz örökségbõl. Toldieva a képükbe kacagott. Neki egyderekas férfi, és nem a vagyona kellett, amire ügyet semvetett, megvolt neki mindene. A földet meg kell mûvel-ni. A gazdaságban pedig rengeteg a munka, a lánya máralig bírja. Könnyebb lesz az, Ivánnal az oldalán.

Amikor megtudta, mit mondott párja a kocsmában(…Margolilinek én még a talpát is megnyalnám…),Toldievának kiguvadt a szeme, és szinte megszakadt aszíve. Életében ennél nagyobb sértés nem érte. – Össze-basztatok? – kérdezte sikítva, miközben sodrófával ver-te a fejét. – Felébredt benned hirtelen a kakas?! S mijétnyaltad még annak a kurvának, ha most a talpáról álmo-dozol? – Ivan rémesen dadogott az ütések záporában, súgy próbálta elmondani, hogy az csak amolyan italos,oktalan szabadszájúság volt, hogy a nyavalyába érhetnea méhész nejéhez? – Megmutatom én, hogyan! – és az-zal Toldieva egy hétre kitette a férjét, hagyta a tornáconhálni. Egy hétig gondolkodott, mi hogyan történhetett:betér Ivan Roberthez, mint különben a többi falusfél is.Robert évente idõrõl-idõre elmegy a méhkasokkal. Né-ha hetekig nincs otthon. A felesége magára marad, Ivanmeg… Amint elképzelte, hogy Ivan álló szerszámávalnekiesik Margolilinek, Toldievából kitört a kacagás.Elég jól ismerte ehhez a férjét. Hacsak nem ez az ördögpiszkálta seggû Margolili sejtette meg a férfiasságát, s õerõszakolta meg, a provokáló idomaival csábítvamagához… Toldieva elfintorodott. Ez a változat semigazán áll meg a lábán. Margolili az anyósával lakott,hova csábíthatta volna be az õ Ivanját? A csûr mögé…A Méhész Robertrõl vajmi keveset tudtak a faluban.Némi pletyka azért járta, hogy Margolili fél tõle, akár-milyen hallgatagnak és szelídnek mutatja magát. Annyicsak, hogy ennek a hülyének felállt az izéje a kocsmá-

ban, vonta le a következtetést Toldieva, amint a többiitkányos meséjét is meghallgatta, s akkor ez meg szin-tén mondott valamit, csakhogy egy sorba kerüljön ve-lük, kakaskodhasson. Ámbár, ki tudja… Margolili azördöggel cimborál!

A történetbõl végül is Toldieva került ki a legjobban.Ivan, csakhogy visszafogadják a szeretett családba (alány az anyja pártját fogta), esküvel fogadta, hogy halá-láig kimossa a szennyes ruhát és a koszos edényt, miu-tán végzett a mezei munkával, a marhákkal, disznókkal,majorsággal… Toldieva fõzött, foltozta a ruhát, s ebbena lánya is segítségére volt, természetesen. Úgy, hogyIván majd megszakadt, a nõ meg ifjodott…

„Én továbbra is állítom, hogy Margolili, miután egy-bekeltek, nem csalta meg a méhészt”, mondja öreganyóolyan hangon, amiben szerintem van egy kis bizonyta-lanság, egy kissé tétován remeg is, s ezt elõször veszemészre rajta. Az is lehet, hogy a gépkocsizaj is vétkesezért. „Meglehet, hogy a mese az orosz nõrõl… Én isláttam párszor, véletlenül, az ablakból, ahogy az udva-ron ölelgetik az irkutszki ház lépcsején. Amikor együttvoltak, ragyogtak egyszerûen. Néha kibontották a haju-kat és egymást fésülték, de úgy, mintha egy elvarázsolthangszeren játszanának. Boszorkányok lettek volna?Akkor akár meztelenül is járhattak volna, felülhettekvolna a seprû vagy valami más szerszám, villa, kapa,fejsze nyelére… és repülés… Demitri meg, ebben biz-tos vagyok, a felsõ szobából nézte õket, de mi errõl so-ha nem beszéltünk…”

Két törpe kutya ugat ránk vékonyan, egy ideje a nyo-munkba szegõdtek. Az autó kettes járatban morog a fõ-utcán. Az út egyenetlen, két-három nagy kõ bukkan felegymás mellett, ahol legkevésbé várná az ember. Vi-szont a szelíd sebesség, amire a gépet fogtam, felment atúlbuzgó érzelmektõl. Óvatos haladásunk reggeli sétá-hoz hasonlít, még akkor is, ha öreganyó vizenyõsen da-gadt lába miatt indultunk útra, és egy orvosi rendelõ avégcél… Napos, forró, kába napnak nézünk elébe. Azég fémesen kék boltozat, makulátlan. Az utolsó harmat-cseppek is elszállnak nemsokára. Alig múlt kilenc óra,a falu néptelen, az összes kacsa- és libacsapat kin bók-lász már a sáncok martján, kerge tyúkok állják el utun-kat. Az elmenõben látott két alak, Hermantibi ésToldieva balkézrõl való lánya, szintén koros személy,elrontja a néptelen falu keltette benyomásaimat, s mégén sem tudom igazán, miért. Talán mert ismerem a la-kosság átlagéletkorát, s hogy jó ideje nem született ittgyerek, tudom, hányan haltak meg anélkül, hogy bárkiis elfoglalta volna a helyüket… De újabb fura benyo-más ér…. Azt hiszem, hogy sok ház maga üldözte el la-kóit, nem azok hagyták el otthonaikat. A házak, ennyi

62


élettõl megfáradva, gõgös magányba merültek, néme-lyiket magas fû, pókháló, darázsfészek lepi el… Meg-elégelték gazdáik kimarjult, torz, zaklatott életét… Demég a zajos mulatságokat, a felhabzó egészséges kaca-gásokat is, és nem vágytak már másra, csakis acsendre… Csend van ebben a dombok közt feledett fa-luban, amelyben nincs se telefon, se orvos, de felkava-rodik a por az úton, ha egy tyúk megrázza magát, vagyha én éppen erre járok, gépkocsin… Van azért még né-hány fekete bivaly, és egy kis konda, amit még mindigGatipista hajt ki a faluszélre, noha már õ is elmúltnyolcvan. Halála után nincs ki a helyére álljon. Lehet,hogy kondásra nem is lesz szükség.

Vidám színekkel meszelt ház vonja magára figyel-memet. Egy udvar, virágokkal telten, némelyikük a ke-rítés fölé nõtt. A példás tisztaság benyomását kelti…

„Itt Galana lakik”, mondja öreganyó, majd kuncogmagában. „Habókos ez a Galana. Kántor, ahogy mármondtam. És most, az õ korában, a templomban orgonál,és õ adja meg a hangot a karnak. Megöl a kacagás a sipí-tó hangjától, de ki mást találna helyébe Totianos? Senkinem jön, pedig õt is le kellene váltani. Csak egy bolondtelepedne ide! Galana olyan nõ, aki egész életében füligérõ szájjal nevetett, hogy a füle már hátrább is csúszott atarkójára… Még mindig kerek az arca. Már attól elka-cagja magát, ha jobban megnézed. A templomban nehe-zen türtõzteti magát. A markába kacag. Szorgos nõ, a ho-zománya nagy. Egy szem gyerek, a szülei úgy vigyáztakrá, mint a szemük világára. Láttátok, mekkora háza van,pont olyan, mint évtizedekkel ezelõtt. Energikus, kaca-gós, sürgõ-forgó fehérnép. Háromszor ment férjhez.”

Öreganyó színpadias szünetet tart, s én ezt rögtönfelfogom. A kérdésemet várja, és én készségesen fel-adom. „Meghaltak a férjei, vagy kiûzte õket a hetykeházából?”

„Sem ez, sem az”, kuncog öreganyó. „Mindhárom-szor ugyanahhoz a férfihoz ment férjhez.” Ez meglepe-tésszerû válasz, az elvárt hatással.

„A kántor asszony férje olyan magas és sovány volt,amilyent másutt még nem láttam, akármerre jártam a vi-lágban. Mindig le kellett hajolnia, ha valahova belépett.Hosszú volt és göbös, mint egy több darabból összebo-gozott kötél, hallgatag volt, ritkán kacagott, leginkábbcsak mosolygott, amikor az õ kicsi, gömbölyded felesé-gét nézte, amint az fülig érõ szájjal nevet. Spárgát, köte-let, istrángot font, amire szükségük van a népeknek. Másfaluban is árulta. Janinak szólították ezt a hórihorgast, azivósok meg a kocsmában, ahová nyilván õ is szeretett el-járni, Kötél Janinak hívták. Õ úgy tett, mintha megorrol-na ezért, s mintha elõször hallaná a gúnynevét, ésbosszúságában… rendelt még egy pálinkát. Madárijesz-

tõ Janinak is nevezték. Úgy is nézett ki, mint egy madár-ijesztõ, vagy mint egy kötél. Csak úgy lógott a ruha azona csont-bõr testén, és a kalapja állandóan lecsúszott aszemére… Galana etette rendesen, de hát ez ilyen fajtavolt. Ezzel a küllemmel együtt mégiscsak derekas férfi,meg se nyekkent, nem fintorgott, amikor a zsákokat ci-pelte. Hallgatag és nyugodt, a héjától félig eltakart sze-mével mintha végtelen álmosságba lett volna süppedve.Az egyedüli nagy bánata az volt, hogy nincsen gyere-kük. Galanát ez a hiány cseppet sem zavarta. Semhogyfogyatékos vagy hülye gyereked legyen, szokta voltmondani, kacagva persze, olyan gyereked, aki csak gon-dot okoz még akkor is, amikor már elment a háztól, ésmarhaságokat mûvel a városban, akkor inkább egy se. Ameglévõ vagyonát meg szét lehet osztani… a szélrózsaminden irányában, mit számít az a halál után?! Valame-lyik házasfél képtelen volt a gyereknemzésre. Nem tud-ni, melyikük, orvoshoz pedig nem mentek, mi oldódikmeg attól, ha megtudják? Alighanem a nõ volt meddõ,különben viselõs marad valaki mástól… Így pletykáltukezt mi akkoriban. Nem volt Galana templomi szent, mégha a templomhoz is volt köze!”

A Kötél, vagyis Madárijesztõ Jani, ez a hórihorgas éscsendes férfi háromszor verte el a feleségét, s ehhez vé-kony, göbmentes, vizes kötelet használt. Mindannyiszorkeményen megütötte, de csak kétszer-háromszor, a hátát,a karját, a csípejét vagy a combját. Galana olyan élesenvisított, a cserép is beleremegett a háztetõn. Mint egyhisztérikus kacagás… Ezután elverte a háztól a párját.Hadd menjen vissza a szüleihez a faluvégre, a két szilva-fából, egy ribizkebokorból álló gyümölcsösbe, csókoljameg a seggüket, õket okítsa a kötelével, ne õt, a nyomo-rultja! A többi itteni, petrai párral ellentétben, akik egy-más szemét kaparták ki, de azért együtt maradtak, Galanaazon nyomban elvált. Ebben Totianos pap is segített,mert neki voltak ismeretségei ott, ahol kellett, s a házas-ságot gyorsan felbontották. A papra volt féltékeny Jani,mert látta a feleségét vele csókolózni a hatalmas diófaalatt a templomkertben. Úgy fented magad a paphoz,mint disznó a kerítéshez, kiabálta Jani, s a kötelet forgat-ta a feje fölött közben. Hülye vagy, feleselt Galana, és vi-dám nevetés tört ki belõle, és akkor Jani mérgesen ütnikezdte, ahol érte, csak a kacagós arcát kímélte neki. A nõhamar szabadult. Futásnak eredt, és visszanyelte a feltö-rõ kacagását. Jani meg ott maradt. Kezében a kötélleldermedten állt, és álmélkodott azon, amit mûvelt, meg-döbbent attól, ami a száján kifért. Úgy nézett ki, mint akiegyszeriben rémálomból ébredt.

Elsõ alkalommal, hogy ilyen történt, nyomban meg-próbált bocsánatot kérni, kiengesztelni Galanát, de ettõla helyzet csak súlyosbodott. Galana egy forróvizes kan-

63


nát vágott a fejéhez, amelyik a plattenen melegedett anyári konyhában, ahova õ bemenekült. Ha nem annyiramagas, leforrázza az arcát, egy életre megnyomorítja.Így csak pár hosszúkás égésheg maradt a nyakán. Válásután Jani elkezdett mindenféle, komikus-komoly ezt-azt kitalálni, amivel kiengeszteli Galanát, és rávette vé-gül, hogy visszafogadja. Az meg fogadta is, de feltéte-leket szabott. Keljenek egybe újra, de mennyegzõ is le-gyen, s a két lakodalom egyikét a férfi nyomorult szüleiállják. Így aztán Galana kétszeresen állt bosszút. És új-ra összeházasodtak, annak rendje-módja szerinti eskü-võvel, a templomban, Totianos atya áldásával…

Legutoljára mit talált ki Jani, hogy bocsánatot nyer-jen? Újabb elûzetése után pár nappal, egy reggel Janiúgy jelent meg, mint maga a szerencsétlenség, vagyis aveszett szél. Galana kiment a pitvarba, és már-már nemhitt a szemének. A hajdani férje, aki harmadszorra ver-te el, és ugyanazokat a szavakat mondta, pap, diófa,koca… a csûr tetején volt! Akkora csûr az, mint egykétemeletes ház. Kötél Janipont a csúcson találtatott,ott, ahol a két cserepes lej-tés összeér. Olyan egyene-sen állt, mint egy gerendá-ról lógó kötél. Csakhogy Ja-ni semmin nem lógott, sem-minek nem támaszkodott.Igencsak kényes egyensúlyaz ilyen, fõleg hogy a szél iserõsen fújt. Egy szál nad-rágban, ingben állt, fedetlenfõvel, széttárt karokkal.Madárijesztõnek nézettki… Gyere le onnét, hogy anyavalya törne ki, kiáltott ráa volt anyósa, ha nálunkhalsz meg, ránk hozod abajt! Jani ezt erõteljes fej-mozgással visszautasította.A volt-lesz anyós tudta,hogy egyedül Galana képesleszedni a tetõrõl, miutánmegígéri neki, hogy meg-bocsát és újra a házába fo-gadja. Férj képiben! A falu-siak is összesereglettek, s néztek, mint a cirkuszban,harsány megjegyzéseket tettek, és gunyoros mondatok-kal bombázták fent Janit. Meg is voltak ijedve ugyanak-kor, mert mi lesz, ha ez az õrült megcsúszik és egyene-sen a fejére esik, ki a fene fon nekik ezután kötelet,spárgát és mindenféle zsineget? Ott állj magadnak, ma-

dárijesztõnek, életed végéig, a nyavalyába. Így kiabáltGalana, aztán fuldoklott a kacagástól. Mindörökre meg-szabadulunk a varjaktól, meg sem közelítik a mezein-ket, ha téged messzirõl észrevesznek, szörnyethalnakijedtükben. Úgy nézel ki, mint maga az ördög! A szélmegélénkült, Jani nadrágszára fenyegetõen lobogott. Õmaga azonban csökönyösen ragaszkodott az elhatározá-sához. Vagy ott vész el a tetõn, vagy megbocsát Galanaés feleségül megy hozzá. Idõ múltán a falusiak kérlelnikezdték a kántor asszonyt. A francba, ígérd meg, hogymegbocsátsz, mondták neki, fogadd be a házba, merthanem leveri onnan a szél, és mostanában nincs ked-vünk temetni. Jani erõteljes férfi, jó munkás, és egygazdaságba kell is egy ember. A kántor végül hagytameggyõzni magát. Befogadja, amennyiben az emberekelõtt megesküszik, hogy ebben az életben nem emel ke-zet rá, bármi történjen, bármilyen képzete támadjonis… Száradjon le a nyelve, fakadjon ki a lépe, a mája,adja be a kulcsot, ha nem tartja meg az esküjét. Ezt meg

odafentrõl kiáltsa le ide on-nét, ahova hülye mód felhá-gott! Jani azonmód megtet-te, mennydörgõ hangon,amely a tetõcserepeket fe-nyegetõ szél zaját is túlhar-sogta. Ennek végeztével Ja-ni megkérte falusfeleit, se-gítenék le odafentrõl. Re-meg a térde, rogyadozik alába, egy lépést se bír tenni.A fenébe, ereszkedj négy-kézlábra, és indulj el a szélefelé, tanácsolta Demitri, ésazzal a faluban fellelhetõleghosszabb létra után sza-lasztott valakit. Azt azonbansenki nem tudta megfejteni,hogy jutott Jani oda fel. En-nél fontosabb volt, hogyépen, egyben lejusson on-nét. És lejutott…

„Galana valóban csókoló-zott Totianossal?” – kérde-zem. „Persze”, feleli habo-zás nélkül öreganyó. „Úgy

közlöttek, mint a nyulak, még akkortól, amikor senki-nek nem volt tudomása, hogy Jani létezik a földtekén!Jani csak azt a csókot látta, amelyikrõl végül is abbansem volt biztos, hogy megesett…”

Csiki László fordítása

64


Ovidiu Petca: A Föld XXXVI

65


ION MUREºAN

Vers a költészetrõl

Madárijesztõhöz gyûjtöttem a rongyot egész életemben.El nem felejtem az ágy alá bújva töltött napokat ahol mûvemet tökélyre vittem,az ócska cipõk kupacát melyneknekivetettem fejem ha elnyomott az álomám most hogy bevégeztema fényt kioltva éjrõl éjre csupán a gondolattól hogy ott vanüvölteni kezdek félelmemben.

A nagy hangár építésérõl

Ezüst karosszékben mélázok reggelentea sárgás fal tövén gyöngéden beszélek rólatoks mondom: felejtsétek el a fekete bort amit ígértem.

Ezüst karosszékben mélázok reggelentes majdhogynem arra gondolok, egy poros évszak teljébenbarátom kertjei a vizek mélyére szálltak ?Majd arra: üggyel-bajjal járó dolog lesz megépíteniaz óriás hangárt az óceán partján.

Ablakból

Ha a Városba eljutunk egyszer, valahára, látod majd te is, miként csapódnak szét a zsalugátereks mint szórják utcára az asszonyoka vacsoraasztaltól megmaradt angyalszárnyat.

Kenéz Ferenc fordításai

66


MATEI VIºNIEC

Ma itt maradhatsz

Ma itthon maradhatsz mondta apámrád is rádfér a pihenéscsak fogd a sánta lovatjártasd meg te is az erdõn vidd el valahovaeressz te is egy golyót a fejébe

ma nem kell kijönnöd gyakorlatramondta a tizedes itt maradhatszpróbálj meg üzletelnicsak fogd a sánta lovatjártasd meg te is az erdõn vidd el valahovaeressz te is egy golyót a fejébe

most a tied leszek búgta a kedveshallod a tied leszekde fogd a sánta lovatjártasd meg te is az erdõn vidd el valahovaés eressz te is egy golyót a fejébe

Amikor a hideg vízbõl kilépek

Amikor kilépek a hideg fekete vízbõlki kiált reám?a fekete manó aki ott éldel a hideg fekete vízbenki vagy? mit mûvelsz?kérdi nagy pofávalfogatlanul nyelvetlenülszavatlanul

ki vagy? mit mûvelsz? hova mész?kérdezi a fekete manó akia fekete vízben éldelés számtalan karjával a mélybe rántmélybe húz ragacsos mosolyávalki vagy? mit mûvelsz? hova mész miért?jó ideje kérdezem ezt de teegyre csak felkapaszkodni felkapaszkodni akarsz

A történelemrõl

Az ablaknál állok elszívok még egy cigarettátA történelem elmegy mellettemfelfogja közben tenyerével emleita gépkocsik egyszerre leállnaklángra lobban tõlük az autósztrádaaz üzletek hirtelen kiürülneka hentesboltokban egyszeriben csend lesz

testvérem a béna lábúa család egyetlen tornázójamellém vonszolja magátmi van mi van kérdezisemmi semmi mondom éncsak halad a történelem

Csiki László fordításai

Román összeállításunk fordítását a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma támogatta.

MOLNÁR KÁROLY (Sárvár)

Ezer év pillám mögött1Pillám mögött messze lég,Téged rejt a messzeség.Égõ tûzben olajág:Te és én és magas fák.

Pillám mögött pille száll,Bûvös tánca holdsugár.Vízcsepp csillan, forró vér,tánca hozzád útlevél.

Pillám mögött tenger vér,Bíbor tenger, hajóm él;vulkán oldal – homokvár:ráfúj a szél, s messze száll.

Pillám mögött sivatag,szomjam megöl, hol maradsz?sírom nyirkos bálteremmegnyugvásom nem lelem:

67

diákírók fórumamájus

pillám mögött maszkabál,ezer álarc körbejár,ismeretlen csillám-hõs,tán fiatal, tán idõs.

2Nem szûnik a tarka tánc,Ezernyi szín, híg románc.Halott szemem táncra kél,Távol pereg… elvetél…

3Vaksötét és holt vagyok,Szemed fénye hol ragyog?Halott lelkem nem lazsál,Melléd fekszik, rád talál.

Álmod útja túl rögösZöld és kék és rút vörös.Értem szusszansz, értem lépsz,S vigaszt lassan nem remélsz.

Álmod szövöm, reményt kapsz,Fény ajándék, erõt ad.Ébredésed borzadályRáeszmélsz, hogy rád mi vár.

Csizmát húzol. Segítek.Veled vagyok – nem érzed…Lelkem kísér utadon,Töltsön el kis nyugalom!

Ezeréves vándorút.Elûzöm a rontó bút.Undok sárkány nem fenyít,’Sz Veled vagyok, tán segít.

Utadban egy bálterem,Sírom elhúz kedvesem.Forgó, bolygó maszkabál,Ezer álarc körbejár.

A maszkomat letéped, S újra látok, csak téged…Millió csók: éltetõ,Életadó õserõ.

4Bíboralkony pereménEggyé leszünk Te és én.Minket rejt a messzeség,Pillám mögött messze lég.

Pillám mögött messze lég,Minket rejt a messzeség.Égõ tûzben olajág:Te és én egy élten át.

MÓSA ISTVÁN (Székelyudvarhely)

Margit néném és a babonák(nah, Maga hogy van?)

Tévhitek. Ezek alapján élnek a falvak lakói. Senkit nemzavart egy ideig, aztán hirtelen, valahogyan senkineksem kezdtek tetszeni. Így megy ez nálunk. Amit igazánszeretünk, azt csakhamar kiirtjuk, hogy legyen valami,amit úgy igazán lehet siratni. Ilyenek lesznek hamaro-san a népi hiedelmek is.

S minthogy Románia is igen-igen be akart jutni a Bal-kánt szétosztó új közösségbe, így nem volt más választá-sa: be kell engedni a telekommunikációt a kis falvakba.Ennek köszönhetõen az országos telefontársaság el is he-lyezett egy kis telefonfülkét az egykori Magyarország ésRománia észak-erdélyi határfalujában. Oda lett téve az öt-száz lelkes falucska központjába, hogy mindenki könnye-dén elérhesse. Milyen furcsa! Annyian sem laknak abbana faluban, mint az iskolámban, és mégis milyen jól meg-értik egymást. Egy ekkora székely faluban a központottermészetesen a kocsma és az élelmiszerbolt övezi, perszeez csak ez egyik, ugyanis a falunak vannak még kereske-delmi pontjai – itt is érezteti magát a piacgazdaság – tehátnem nagy érdeklõdés övezte a telefonfülkét, mivel a ré-szeg, egykori kollektív munkásokat nem különösebbenérdeklik az újítások. Tehát magában árválkodott a telefon-fülke – nem kellett senkinek.

Tánti fenn lakott a kis falu Csorgó nevezetû utcájá-ban, egy szép házban, lehet mondani róluk, hogy módosgazdáknak számítottak és mióta az eszemet tudom, is-merem õt. Igazi poéngyáros hírében állt az öregasz-szony, tehát sosem vettem komolyan – mindig a halálátvárta, már többször is lett volna esélye rá, de valahogya Kaszás mindig meghátrált. Rajta láttam vérnyomás-mérõ karkötõt elõször – mondanom se kell, hogy nagybenyomást gyakorolt az életem eddigi részére. Mármintnem a karkötõ, hanem Margit nénje.

Egy hétköznapi délutánon történ meg az, hogy eresz-kedtem befele a felszegbõl a központba. Hirtelen meglepõdolgot tapasztaltam. Ott ált a telefonfülke elõtt Tánti ésmár-már láttam, megtört a jég, van a faluban egy európaiember. Igen, õ az. Mikor leértem, megszólított:

– Fiam, ha megkérhetlek szépen, akkor segítenél ne-kem egy kicsit, mert nem igazán értem ezt az egészet,és az én drága unokám a tegnap befejezte az érettségités fel szeretném hívni, hogy lássam, hogyan is sikere-dett neki a vizsgája. Látod, fiam: vettem egy százezerlejes kártyát és fel kellene használjam.

Elmagyaráztam neki az egész folyamatot, amit je-lenlétemben igen-igen jól is csinált, megtudta, hogy azõ kis unokájának nagyon jól sikeredett az érettségivizsgája. Ekkor augusztus volt. Megmutatta a falunak,hogy az újdonságokra kell a hangsúlyt fektetni és azt,hogy attól még, hogy valakinek tehene és lova van,egész nyugodtan részesülhet a telefon nyújtotta örö-mökbõl is. Talán az internethez is lett volna kedve ne-kifogni az öregasszonynak, megnézhette volna a leg-újabb fejõgépre járó európai támogatásokat.

Aztán már csak novemberben találkoztam vele. So-kan összegyûltünk a köszöntésére. Én már az ünnepelõtt egy nappal megérkeztem. Elég csend volt a portakörnyékén. Bementem a házba, erre András bátyám utá-nam szaladt:

– Takard le a tükröket, fiam, nehogy találkozzon asaját szellemével, mert megijedhet tõle.

Mosolyogva letakartam Tánti körül a tükröket, majdkifele menet levettem a kezérõl a vérnyomásmérõt éskinn a konyhában a kártya mellé tettem. Valószínûleg õis nagyon élvezte a helyzetet és jókat kacagott rajtunk.

A temetésen a pap behozta Margit néném európaiszemléletmódját, majd az unió fontosságáról beszélt.Közben nézegettem a temetõ mellett a nemzetközi útonelhaladó szekereket, meg a lovat, ami pont abban a pil-lanatban ürített az aszfaltra. A szekéren a gazda azÖrömódát fütyörészte. Jövünk, Európa!

Nagyanyám korosztálya az utolsó magyar társadalmiréteg, akik még fejkendõt viselnek és még valamennyi-re megfelelnek a Monarchia-idei parasztságnak. Ezérttörténhetett meg, hogy sosem láttam például, milyenszínû az anyám falujának asszonyi haja, ami pedig igen-igen érdekelt volna. Ki ne haljanak a daloló népek, hi-szen õk képezik az élõ történelmi kiállítást errefele, en-nek is az ellentéte volt Tánti, a maga paraszti haladómódján, neki tudom: fekete haja volt. Mégis letakartama tükröket.

68

diákírók fóruma magyar napló

Internetes honlapunkon olyan írói, költõi mû-helyt hoztunk létre, amelynek keretében véle-ményt mondunk a középiskolás tanulók hoz-zánk eljuttatott írásairól.

Sem tagsági díjat, sem regisztrációs adato-kat nem kérünk. Fõként a pályakezdõ, huszadikéletévüket még be nem töltött fiatalok mun-káit várjuk a [email protected]

e-mail címre. Postacímünk: Magyar Napló,1406 Budapest, Pf. 15. A borítékra írják rá:Diákírók Fóruma.

Az írások elemzését kizárólag a www.magyarnaplo.hu világhálós portál fórumában

tesszük közzé, az érintettek neve nélkül.Ugyanitt, a Magyar Napló weboldalának Di-ákíró Mûhely menüpontja alatt jelentetjükmeg a figyelemre érdemes pályamunkákat.Az elemzéseket Majoros Sándor, Oláh János,Szentmártoni János és Kondor Péter végzik.

A legsikeresebb írások szerzõi könyvjuta-lomban részesülnek.

Diákírók Fórumaaz interneten

BALAJTHY ÁGNES (Kistokaj)

Monológ

Este van sötét legyújtották a villanyt hallom hogy odalentbezárul az ajtó Anya már megint elmegy mint minden es-te sétálni megyek Attila bácsival kiált fel és itthagy a sötét-ben pedig tudja hogy félek már ezerszer elmondtam neki õmeg csak int hogy túl nagy vagyok nem baj kibírom nemfogok félni jövõre harmadikos leszek és akkor talán kapnifogok egy telefont és bárhova elmehetek ahogy Anya anyaegy nagy ribanc azt mondta Apa és igaza van mert Anyanem marad velem hanem Attila bácsival kocog csak tud-nám mért pont Attila bácsival aki sokkal fiatalabb nála éskonditerembe jár szóval izmos Apa nem izmos Apa egybüdös alkoholista Anya szerint pedig nem is az csak vanegy kicsi sörpocakja nekem is lesz nagykoromban mármost is van és anya kiabál miatta pedig régen nem kiabáltés hülye müzliket kéne ennem meg joghurtot aminekmosóporíze van és chipset is csak a kártya miatt veszi megnekem és azt ideadja de nem vehetek a zacskóból mertegészséges táplálkozás a kóla is rossz pedig én azt szeret-tem mindig de a kártyák jól jönnek nekem van a legtöbbaz osztályból Ábelnek egy sincs de neki az anyja nem ri-banc kövér és szoknyában jár és tud sütit sütni de én leg-alább nagy harcos vagyok és mindenkit megölök minden-ki fél tõlem varázsoló kardom van meg mérgezõ nyílvesz-szõm százas erõm van engem senki sem tud legyõzni mertén vagyok a legvéresebb harcos sárkány fia aki tiszta egye-dül van tiszta egyedül egy vulkánban lakik a tûzben félekfélek tiszta egyedül ó teljesen egyedül túl nagy ez a szobade a takaró alatt majd megfulladok és nem értem nincse-

nek sárkányok de a tévé meg a gépen a játékok tele van-nak velük miért ha nem is léteznek talán bezárták õket ésõk csak ott ülnek és nem láthatják a világot és harcolniukkell egymás ellen de ez nem lehetséges a gép az gép de mivan ha egyszer majd kijönnek és széttörik a monitort és ak-kor tényleg harcolniuk kell az embereknek és akkor õklesznek a csúnyák és hiába izmosak kikapnak ki mind en-gem talán nem bántanak mert én egy kicsit kövér vagyokde Anyáékat megölik és én egyedül leszek tiszta egyedülnem lesz senkim se senkim Anya gyere már gyere meg-eszik a szörnyek emberhúst esznek akkor megeszik a zsírtis ez király fogyókúra ez vicces de tényleg talán még To-minak is tetszeni fog legutóbb bevett a focicsapatba énmeg vettem neki denevérfogas rágót az új fajtát olyat õmég nem evett és majd veszek neki nyelvfestõ nyalókát iscsak szedek ki pénz Anya tárcájából egy kétszázast úgy-sem vesz észre csupa lóvé ha gazdag lennék én mindentfelvásárolnék az egész kisbolt az enyém lenne és akkormeglenne az összes kártyám és amibõl több van azt oda-adom Tominak és akkor lesz egy csomó barátom és vissza-adom a kocsit Apának nekem lesz új és mindig felgyújtoma villanyt és kicsi szobákat építek nagyon kicsiket elbújnivisszabújni mert az csak egy gép egy gép egy gépház de asárkányok kibújnak belõle és kiszabadulnak és õk gyõznekolyan sokan repülnek majd hogy elsötétítik az eget és azárnyékuk az sötét nagyon sötét csak sötét és denevérszárnyvulkántûzpiros kiterjesztett szárny és véres pikkely és fel-robbant autó és levágott fej és egy boszorkány aki megakarja enni a zsíromat és konditerem és kínzóterem hosszúvasrudak a sárkányok gyõznek a sárkányok szabadok ésengem nem vesznek észre mert én kicsire összekuporodoka takaró alatt egyre kisebbre már semmit se látok az árnya-kat se sötét sötét Anya segíts!

69

diákírók fórumamájus

KORPA TAMÁS (Szendrõ)

Sötét titok(Nagy Lászlónak)

Elcsúszott a Gím a havonMárvány égen patkó napomLiliom bércek fonákjaHalántékon buggyadó sorsom

Jaj hogyha már virág voltamTûz emésztett meg is holtamErdõ hazám csalán népeSzüntelenül nevet rajtam

Sóhajban élek megfeszítveFeltekintek a szív hegyéreAngyal szárnyat morzsol karom – Sötét idõk iszonyodom

Nyitott Mûhely

2003 június Ajpin, Jeremej • júliusRott József • augusztus Nagy

Zoltán Mihály • szeptember KörmendiLajos • október Csender Levente • novem-ber Jókai Anna • december Marsall László

2004 január Kalász Márton •február Határ Gyõzõ • már-

cius Daczó Árpád Lukács • április NagyGábor • május Penckófer János • júniusLázár Ervin • július Buda Ferenc • augusz-tus Kiss Benedek • szeptember KovácsIstván • október Nagy Gáspár • novemberMezey Katalin • december Ágh István

2005 január Léka Géza • februárGörömbei András • március

Dobozi Eszter • április Csoóri Sándor •május Szentmártoni János • június CsikiLászló • augusztus Farkas Árpád • szeptem-ber Bodor Ádám • október Tõzsér Árpád •november Szörényi László • decemberVasadi Péter

2006 január Méhes György • februárSzakonyi Károly • március

Ferenczes István • április Tornai József

Európaiés Világirodalmi Figyelõ

1995 június szlovák (Kis SzemánRóbert); augusztus horvát

(Kiss Gy. Csaba); szeptember ír (GergelyÁgnes); október holland (Gera Judit); no-vember belga (Lackfi János); decemberfinn (Jávorszky Béla)

1996 január francia (Lackfi János);február mazúriai lengyel

(Kovács István); március frankofón hét; áp-rilis norvég (Masát András); május-júniusflamand (Gera Judit); július–augusztusszlovén (Reiman Judit); szeptember ameri-kai (Bollobás Enikõ); október csecsen (KunMiklós); november európai cigány (BariKároly); december svéd (Jávorszky Béla)

1997 január belga (Lackfi János);február cseh (Kis Szemán Ró-

bert); április szerb (Milosevits Péter); má-jus–június amerikai magyar (Gábor Ró-bert és Lauer Edit); július–augusztus ro-mán (Demény Péter); szeptember lengyelesszék (Kovács István); október portugál(Pál Ferenc); november svájci (Ódor Lász-ló); december észt (Jávorszky Béla)

1998 január orosz (Bratka László);február amerikai nõírók

(Bollobás Enikõ); március svájci francia(Alain Bagnoud); április ír (Kabdebó Tamás);május izraeli (Kiszely Gábor); június 1848 akörnyezõ népek szemével; július norvég(Kováts Ferenc és Sulyok Vince); augusztusPrága 1968; szeptember finn (Jávorszky Bé-la); október török (Tasnádi Edit); novemberolasz (Szénási Ferenc); december albán(Schütz István)

1999 január bolgár (Juhász Péter);február német (Simon László);

március dán (Kertész Judit); április közép-ke-let-európai abszurd (Margittai Gábor); má-

70

hírek magyar napló

VERS KATEGÓRIAArany oklevelet nyert:Getto Ferenc (Ciszterci Nagy Lajos Gim-názium, Pécs)Korpa Tamás (Szendrõ, Hermann Ottó Gim-názium, Miskolc)Ezüst oklevelet nyert:Nagy Gergely (Mûvészeti Szakközépiskola,Pécs)Bronz oklevelet nyert:Áldozó Krisztián (Ciszterci Nagy Lajos Gim-názium, Pécs)Kis Orsolya (Dunakeszi, Németh LászlóGimnázium, Budapest)Dicséretben részesült:Balázs Zoltán (Gyergyószentmiklós, KanizsaiDorottya Gimnázium, Budapest)Donáti Flóra Lili (Berzsenyi Dániel Gimnázi-um, Budapest)Horváth Krisztina (Eötvös József Gimnázi-um, Tata)Molnár Károly (Tinódi Gimnázium, Sárvár)Szilahi Csilla (Gábor Dénes Gimnázium,Szeged)Szokoly János (Bencés Gimnázium, Pannon-halma)Sárvár város önkormányzatának különdíja:Molnár Károly (Tinódi Gimnázium, Sárvár)A Tinódi Sebestyén Gimnázium különdíja:Zilahi Anna (Táncsics Mihály Gimnázium,Orosháza)A pályázók díja:Nagy Gergely (Mûvészeti Szakközépiskola,Pécs)

PRÓZA KATEGÓRIAArany oklevelet nyert:Serestély Zalán (Mikes Kelemen Fõgimnázi-um, Sepsiszentgyörgy, Románia)Ezüst oklevelet nyert:Balajthy Ágnes (Kistokaj, Révay József Re-formátus Gimnázium, Miskolc)

Bronz oklevelet nyert:Mikó Edit (Letenye, Batthyány Lajos Gimná-zium, Nagykanizsa)Mikó Vera (Letenye, Batthyány Lajos Gimná-zium, Nagykanizsa)Dicséretben részesült:Csönge Tamás (Pécs, Bencés Gimnázium,Pannonhalma)Kandikó Péter (Zrínyi Miklós Gimnázium,Zalaegerszeg)Kõszegi Tamás (Radnóti Miklós Gimnázium,Budapest)Makai Péter Kristóf (Szent László Gimnázi-um, Budapest)Smiló Dávid (Veress Pálné Gimnázium, Bu-dapest)A Sylvester János Könyvtár, Sárvárkülöndíja:Csorba Csaba (Nemeskolta, Bólyai Gimnázi-um, Szombathely)A pályázók díja:Smiló Dávid (Veress Pálné Gimnázium, Bu-dapest)

TANULMÁNY KATEGÓRIAArany oklevelet nyert:Balajthy Ágnes (Kistokaj, Révay József Re-formátus Gimnázium, Miskolc)

***A díjak átadására 2006. április 13-án a sárvá-ri Tinódi Gimnáziumban került sor.A zsûri tagjai voltak: Földes Györgyi, MezeyKatalin, Kemény István, Majoros Sándor,Papp András, Papp Márió.A pályázatot és tábort rendezte: az Írók Szak-szervezete, az Írók Alapítványa, a sárvári Ti-nódi Gimnázium, Sárvár Város Önkormány-zata a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztéri-uma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és aVas-megyei Közoktatási Közalapítvány támo-gatásával.

A XXIX. Kárpát-medencei magyar tannyelvûközépiskolák irodalmi pályázatának díjazottjai

2006. április 11–13. Sárvár

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot ..................példányban.Név: ..................................................................................................................Iskolám neve: ..................................................................................................Kézbesítési cím: ..............................................................................................E-mail cím: ......................................................................................................Elõfizetés kezdete: ..........................................................................................Telefonszám: .................................... Aláírás: ...........................................

Megrendelheted a Magyar Naplót akár e-mailben is, a fenti adataid megadásával!

Magyar Napló Kiadó Kft. 1062 Bp., Bajza u. 18. Levelezési cím: 1406 Bp., Pf. 15. • Tel/fax: 342–8768

E-mail: [email protected]érhetõségünk a világhálón: www.magyarnaplo.hu

! ! ! C S A K D I Á K O K N A K ! ! !KEDVEZMÉNYES NEGYEDÉVES ELÕFIZETÉS 2016 Ft helyett 1200 Ft

71

hirdetésmájus

jus szlovák (Bolemant Éva és Forgács Ildikó);június quebec-i francia (Martonyi Éva); au-gusztus amerikai multikulturalizmus(Bollobás Enikõ); szeptember fjörszk (MervelFerenc); október katalán (Déri Balázs és Fa-luba Kálmán); november japán (Vihar Judit);december spanyol (Pávai Patak Márta)

2000 január-február-március erdé-lyi német (Schuller Anger);

április-május-június Krakkó (Szenyán Er-zsébet); július-augusztus-szeptember brazil(Pál Ferenc); október-november-decemberizlandi (Mervel Ferenc); szárd (SzénásiFerenc és Stefano De Bartolo)

2001 január-február-március német(Nemeskürty Harriet); április-

május-június portugál (Pál Ferenc); július-augusztus-szeptember finn-észt (FehérváriGyõzõ, Jávorszky Béla); október-novem-ber-december török (Tasnádi Edit)

2002 január szibériai finnugorok(Nagy Katalin); február

baden-württembergi német (Imre Török,Nagy Gábor); március kárpátaljai ruszin(S. Benedek András); június kínai(Zombory Klára); július amerikai (AndrewSinger); augusztus finnugor (Domokos Pé-ter); október japán (Vihar Judit)

2003 január svéd (Mervel Ferenc);február görög (Caruha

Vangelió); április finnugor (Domokos Pé-ter); október amerikai (Sohár Pál); novem-ber galego (Pál Ferenc)

2004 január lett (Jávorszky Béla);február dán (Kovács katáng Fe-

renc és Sulyok Vince); március portugál (PálFerenc); április osztrák (Ircsik Vilmos); májusnamuri belga (Lackfi János); június lengyel(Zsille Gábor); július francia (Szávai János);augusztus finn (Jávorszky Béla); szeptembernorvég (Sulyok Vince) október szlovák (ŽilkaTibor és Rédey Zoltán) november cseh (BekeMárton); december litván (Jávorszky Béla)

2005 január északír (Kurdi Mária);február lengyel (Zsille Gábor);

május holland-indiák (Pusztai Gábor); júliussvájci olasz (Andó Gabriella, Szénási Ferenc);augusztus sziléziai (Zsille Gábor); szeptemberNDK (Ircsik Vilmos); október szlovák (KarolWlachovský); december cseh (Beke Márton)

2006 január svéd (Jávorszky Béla);február japán (Vihar Judit);

március Kárpáti cigányok (Zsille Gábor)

REGÉNYPÁLYÁZATA Magyar Napló szerkesztõsége és az Írott Szó Alapítvány regény-pályázatot hirdet, amelyen minden magyar író részt vehet, állam-polgárságától függetlenül. A pályázat tárgya olyan regény vagy kis-regény (legalább száz oldal, azaz százötvenezer betûhely), amelyhõseinek sorsában és a társadalmi élet jelenségeiben megmutatjaaz 1989–90-es rendszerváltozás és az azóta eltelt idõszak társadal-mi változásait, kulturális, morális tendenciáit. Az ábrázolás hiteles-sége mellett a zsûri elvárja és méltányolja az írói nyelv példás ma-gyarosságát, stiláris biztonságát, szépségét.

A zsûri József Attila esztétikai elvét tekinti irányadónak: „Szép szómagyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent.A szép szó nem csak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társa-dalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyõzés, az embe-ri érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság esz-mélete érvényesül.” Magától értetõdõen ez nem stilisztikai vagy bármi-lyen szellemi áramlathoz kötött elõírást jelent, hanem igazmondást ésfelelõsséget, egyszóval tehetséget.

Pályadíjak: I. díj: 400 000 forint II. díj: 200 000 forint III. díj: 100 000 forint

A zsûri a beérkezett pályamûvek színvonalától teszi függõvé, hogy ki-adja-e az elsõ díjat. Fenntartja annak lehetõségét is, hogy az elsõ díjösszegét további 100 000 forinttal emelje. A díjazott mûveket a MagyarNapló Könyvkiadó a késõbbi megállapodás szerint megjelentetheti.A pályázat jeligés – a jeligét kérjük a kéziraton feltüntetni. A pályázó akézirathoz mellékelt zárt, jeligés borítékban adja meg nevét és címét.

Beküldési határidõ: 2007. március 15.Eredményhirdetés: 2007-es Könyvhét, Magyar Napló-hajó.

A pályamûvet A/4-es papírra, lehetõleg számítógéppel kinyomtatva vagyírógéppel írva, jól olvasható formában, 2 példányban kérjük beküldeni aMagyar Napló szerkesztõségébe.A helyezés nélküli kéziratokat az eredményhirdetés után egy hónapigõrizzük meg, és személyesen adjuk vissza szerzõjüknek.

Németh László szobrának avatására aNémeth László Alapítvány kezdemé-nyezésére 2006. április 28-án került sor.Beszédet tartott Csoóri Sándor, MádlFerenc, Monostori Imre és Olasz Sán-dor. Nagy Gáspár Németh Lászlónakajánlott versét mondta el, a szobrot Sza-bó István, a Dunamelléki ReformátusEgyházkerület püspöke áldotta meg.Csíkszentmihályi Róbert alkotása,amely Budán, a II. kerületben a Pasaré-ti út és a Radna utca találkozásánál áll,az író elsõ egész alakos szobra.

Esszépályázat

Az Új Forrás Szerkesztõsége esszé-pályázatot hirdet a XX. századi ma-gyar irodalom, mûvészet és társada-lomtudomány olyan alkotói életmû-veinek feltárására, illetve feldolgozá-sára, amelyeket feledés övez. Pályáz-ni eddig nyilvános fórumon nem sze-repelt, meg nem jelent esszékkel le-het. A legjobb pályamûveket az ÚjForrás 2006. decemberi és 2007. éviszámaiban adja közre. A pályázat

ösztöndíjazására 400 000 forint állrendelkezésre. A pályamûveket, ame-lyeknek terjedelme maximum 40 000karakter (1 szerzõi ív) lehet, két, szá-mítógéppel írt és kinyomtatott pél-dányban (a szöveget CD-n, illetvefloppyn is mellékelve) a szerkesztõ-ség címére kell küldeni: Új ForrásSzerkesztõsége, 2806 Tatabánya,Pf. 1231. A borítékra, kérjük, írják rá:esszépályázat. Beérkezési határidõ:2006. szeptember 1. Eredményhirde-tés 2006 decemberében.

72

hirdetés magyar napló

2006. márciusi számunk rejtvényének megfejtése: „Hõsiesség rendesen a veszélyfantázia hiányából adódik.” (Füst Milán)Nyertes: Gazdag Jószefné (Budapest)

Egy lappal az irodalom elõtt!MAGYARNAPLÓa Magyar Írószövetség lapja

Megrendelem a Magyar Napló havi folyóiratot............... példányban.Név: ....................................................................................Kézbesítési cím:..........................................................................................................................................................................................Telefonszám: .....................................................................E-mail cím: .......................................................................Számlázási cím: .............................................................................................................................................................Adószám a számlázáshoz: ...............................................Elõfizetés kezdete: ............................................................Kedvezményes elõfizetõi ár:

fél évre 3864 Ft egy évre 7392 Ft

Aláírás: .....................................................................

Magyar Napló Kiadó Kft. 1062 Bp., Bajza u. 18. Levelezési cím: 1406 Bp., Pf. 15.

Tel/fax: 342–8768 • E-mail: [email protected]

E L Õ F I Z E T Õ I S Z E LV É N Y

Láthatár – magyar irodalom határok nélkülEurópai figyelõ – szemelvények nemzetek

kortárs irodalmábólNyitott mûhely – a mai magyar irodalom

kiemelkedõ alkotói

Kiadja a Magyar Napló Kiadó Kft. (1062 Bp., Bajza utca 18.) Ter-jeszti a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt. és a regionális részvénytár-saságok. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága(1008 Budapest, Orczy tér 1.) Elõfizethetõ valamennyi postán,kézbesítõknél, emailen ([email protected]), faxon (303-3440) 1 évre 7392 Ft, fél évre 3864 Ft. További információ: 06-80-444-444 Külföldi elõfizetés: a szerkesztõség címén. Az elõfizetési díj1 évre postaköltséggel együtt 60 USD vagy 50 EURO, mely átutal-ható a HVB-Bank Hungary Rt. (1065 Bp., Nagymezõ utca 44.)10918001-00000421-10290001 számú számlára, vagy bankcsekkenelküldhetõ a szerkesztõség címére. Nyomda: TIMP KFT. Felelõs ve-zetõ: Cseh Tibor ügyvezetõ igazgató. www.timp.hu

A Magyar Napló Kiadó könyveit megvásárolhatja

internetes könyváruházunkban is, a világhálón!

Internetes rendelés esetén a postaköltséget kiadónk állja.

www.magyarnaplo.hu

magyar Az idõ csapdája napló Megjelenik havonta ISSN...

Documents

Transcript of magyar Az idõ csapdája napló Megjelenik havonta ISSN...