magyar „Homlokon lőhetnek, ha tetszik…”...

1MagyarNapló2012. február www.magyarnaplo.hu

A szer kesz tő ség cí me (Írott Szó Alapítvány)1092 Budapest, Ferenc krt. 14.

Le ve le zé si cím: 1450 Bu da pest, Pf. 77.Számlázási cím: 1062 Bp., Bajza u. 18.

Te le fon/fax: 413-6672; 413-6673Szer kesz tő sé gi mo bil: (70) 388-7034

Központi e-mail cím és előfizetés:[email protected]

Elérhetőségünk a világhálón:www.magyarnaplo.hu

www.facebook.com/magyarnaplomagyarnaplo.blog.hu

Ki ad ja az Írott Szó Ala pít vány(1092 Bp., Fe renc krt. 14.)

és a Ma gyar Nap ló Ki adó Kft.(1062 Bp., Baj za ut ca 18.).

Ter jesz ti a Magyar Lapterjesztő Zrt.(1097 Bp., Táblás u. 32.)

Elő fi ze tés ben ter jesz ti a Ma gyar Pos ta Zrt.Hír lap Üz let ága (1080 Bp., Or czy tér 1.)

Elő fi zet he tő va la men nyi pos tán,a kéz be sí tők nél, e-mailen

([email protected]), fa xon (303-3440) Egy év re 7390 Ft, fél év re 3870 Ft. To váb bi in for má ció: 06-80-444-444

Nyom da: Pannónia Print Kft. (1139 Bp., Frangepán u. 16.)

Elektronikus formában terjeszti a Digital books.hu Kft. www.digitalbooks.hu

A folyóirat kedvezményes áronmegrendelhető szerkesztőségünkben is:

• személyesen:1092 Budapest, Ferenc krt. 14. I/5.• levélben: 1450 Budapest, Pf.: 77.

• telefonon: 06-1-413-6672• e-mailen: [email protected]

Negyedéves előfizetés: 1650 Ft (3 szám)Féléves előfizetés: 3300 Ft (6 szám)

Egyéves előfizetés: 6600 Ft (12 szám)

Januári játékunk nyertesei:A Magyar Nemzeti Galéria Ferenczy Károlykiállítására 2 db jegyet nyert: Fazekas Béla,Dr. Heinisch Pál, Kárpátiné Kovács Edit,Mann Lajos, Treszlné Góczi Mária elő -fizetőnk. A Magyar Napló Kiadó könyvcsomagját nyerte:Horváth Jenő, Kincses Ernő előfizetőnk.Gratulálunk a nyerteseknek! Nyereményüketpostán kapják meg.

Februári nyereményjáték:Melyik költemény parafrázisa Makkai Ádám:Születésnapi variációk című műve? (A versetlásd a 16. oldalon.) A válaszokat az [email protected] e-mailcímre, vagy sms-ben a (70) 388-7034-esmobilszámra várjuk 2012. február 20-ig. A helyes megfejtők között Az ember tragédiájacímű animációs filmre belépőjegyeket sorso -lunk ki.

magyarnapló

A MagyarÍrószövetséglapjaMegjelenik havontaI S S N 0 8 6 5 2 9 1 0

„Homlokon lőhetnek, ha tetszik…”

Amikor egy kisgyermek gondolkozik a jövőről, úgy fogalmazza megönmagának, hogy minden más lesz, felnő, felesége lesz és gyermeke, autótvezet, nem paran csol neki senki. Úgy hiszi, hogy biztonsággal el fog igazodnia világban, sőt maga a világ is jobb és igazságosabb lesz. Amikor viszont egyfelnőtt gondolkozik a jövőről, többnyire úgy érzi, hogy minden ugyanolyanlesz, mint most. Ugyanúgy küszködni fog a jelzáloghitele visszafizetésével, afőnökével, a házastársával, a túlsúlyával, a vérnyomásával, mindazzal, ami ajelenét megkeseríti. Vagyis a jövőt a jelen fantáziátlan meghosszabbításának,és nem valami új minőségnek érzi.

Olykor azonban a felnőtteknek is megadatik, hogy merjenek nagyotgondolni a jövőről. Ilyen utoljára 1989–90-ben fordult elő, amikor igen sokanmertünk gyermekek lenni és a küszöbön álló jövőről úgy gondolkozni, mintők, vagyis hogy minden másként lesz, mint eddig volt. A rendszerváltásígéreteire sokan voltunk fogékonyak; volt, aki a jólétben reménykedett,mások emberi jogaik kiteljesedésében, egy igazságosabb világ eljövetelébenbíztak, vagy éppen az ország szuverenitásának visszaszerzésében,függetlenné válásában, amitől egyáltalán nem érezték idegennek az európaiintegráció gondolatát. Mi magyarok, történelmünk során mindig azt éreztük,hogy Európához, a nyugathoz tartozunk, és ennek a mélységes ragaszkodás-nak számtalan módon adtuk jelét is, nem számolva azzal, hogy ez milyenkövetkezményekkel jár emberéletben, anyagi javak pusztulásában. Mindezt aközös és egyéni emlékezet, irodalmi alkotások, szülők, nagyszülők fiakba,unokákba táplált történetei őrzik.

Hamar ki kellett azonban józanodnunk. Nem lehetett nem észrevenni,hogy nemzeti vagyonunk jelentős része gyakorlatilag ellenérték nélkülvándorolt át azok zsebébe, akiktől egyáltalán nem ezt, hanem sokkal inkábbpartneri kapcsolatokat, urambocsá, valami megbecsülést vártunk. A nemzetivagyon elvesztése mellett a mindnyájunkat, a jelenben és a jövőben élőmagyarokat terhelő adósság a többszörösére nőtt. A 2010-es kormányváltástkövetően egy kivéreztetett, többszörösen csalódott, de mégis reménykedőtársadalmat kellett arról meggyőzni, hogy tényleg van jövő, van miben biza-kodni. A bizalomhoz, a reménykedéshez szükség volt arra is, hogy nemcsaka nép, hanem a jelentős extraprofitot szerző gazdasági szereplők is hoz-zájáruljanak az ország talpon maradásához. Tény, hogy az új kormányzat nemcsupán ezt a gazdasági „szabadságharcot” vívta, hanem egy felfokozotttörvényalkotói tevékenységet is végzett, amelyben hibákat is elkövetett. Ezeka hibák azonban elsősorban arra voltak jók, hogy gazdasági érdeksérelmeimiatt a nemzetközi pénzvilág egy nem létező, ám jól kommunikálható erköl -csi magaslatra helyezkedve kíméletlen bosszút indítson Magyarország ellen.Ennyire brutális egyértelműséggel még sohasem demonstrálta önnönlétezését az, aminek a nemlétezésében amúgy muszáj hinnünk.

Ezen a ponton vissza kell kanyarodnom a kezdő gondolathoz, a jövőhözvaló viszonyhoz, és el kell döntenem, hogy gyermeknek vagy felnőttnek te -kintsem magam. Minden más lesz, vagy minden ugyanígy marad? És közbenreménykedem abban, hogy nem kell megtapasztalnom azt, amit a híresMetternich mondott: „Mindennek meg kell változnia, hogy minden ugyanazmaradjon.” Sokkal inkább abban reménykedem, amit Illyés Gyula írt, a Hazaa magasban című versében: „Ha új tatárhad, ha kufárhad / özönli el a tisztatájat, /ha útaink megcsavarodnak, /mint giliszta, ha rátapodnak: // te monddmagadban, behunyt szemmel, /csak mondd a szókat, miktől egy szer / futóhomokok, népek, házak / Magyarországgá összeálltak.”

Filip Tamás

2 MagyarNapló 2012. február www.magyarnaplo.hu

Filip Tamás: „Homlokon lőhetnek, ha tetszik…” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1

SZEMHATÁRVasadi Péter: Post-festa; 1956; Szerelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Óvás; Ahol állsz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4Lackfi János: Vegytiszta logika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

Helyben utazók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6Vártán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Majoros Sándor: Halhatatlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8Kaj Ádám: Otthonvágy; Gyarmatosító és tenger; Angyali üdvözlet . . . . 15Makkai Ádám: Születésnapi variációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16Báger Gusztáv: Föld; Evangélium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Kávé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Falusi Márton: Miénk az ég, a föld . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Miklóssy Endre: „Alusznak némán a faluk” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

MAGASLESKontra Ferenc: A Karassó mellől (Neumayer Ujlaki Kornél Dezső

novelláiról) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29Neumayer K. Dezső: Tomics Simon, az életmentő . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34

NYITOTT MŰHELYTóth László: Elmaradt köszöntő helyett; Háromszor a pámmal . . . . . . . 37

A külön-lét balladája; Költő fejfájára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38Pécsi Györgyi: Kettős létben hontalan (Beszélgetés Tóth Lászlóval) . . . 39

LŐTÉRUrbán Péter: Lemetaforázott szavak (Falusi Márton: Fagytak

poklaid) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60Sipos Lajos: „Az idő történelmet gyárt ma is…” (Báger Gusztáv:

Élőadás) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61Takács Tamás: Utazás a magyar mélylélekbe (Báger Gusztáv:

Hidegfront) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Szemes Péter: Ádám: itt vagy(ok) (Kaj Ádám: Magánevangéliumok) . . . . 64Oláh András: Perbeszéd az értékőrzés mellett (Ködöböcz Gábor:

Megtartó párbeszéd) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65

DOBÓHÁLÓ(Merítés a Magyar Nemzeti Bibliográfiából) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66

BETŰVETŐKáli Király István: Csakazértis még egy napot! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68

SZERZŐINK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70

Számunkat Duncsák Attila munkáival illusztráltuk.

Szer kesz tő bi zott ság: Jó kai An na (el nök),Báger Gusz táv, Cson tos Já nos, Hor váth An tal,Ka lász Már ton, Kő Pál, Nemes Attila,Sa la mon Kon rád, Szakály Sán dor, Vasy GézaFő szer kesz tő: Oláh Já nosE-mail: [email protected] bil: (70) 388-7035

A szerkesztőség tagjai:Bíró Gergely

(olvasószerkesztő, próza, Betűvető, Magasles)E-mail: [email protected]: (70) 388-7031

Cech Vilmosné (gazdasági ügyintéző)

Falusi Márton (szerkesztő)E-mail: [email protected]

Filip Tamás (vers)E-mail: [email protected]

Kelemen Lajos (dunántúli szerkesztő)E-mail: [email protected]

Molnár Csenge-Hajna (tördelőszerkesztő)E-mail: [email protected]

Réger Ádám (Lőtér, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Rosonczy Ildikó (tanulmány)E-mail: [email protected]

Szentmártoni Anikó(szerkesztőségi titkár, terjesztés, előfizetés)E-mail: [email protected]

Tornai Szabolcs (Figyelő, szerkesztő)E-mail: [email protected]

Urbán Péter (Nyitott Műhely)E-mail: [email protected]

Zsiga Kristóf (könyvkiadás)E-mail: [email protected]: (70) 388-7033

Borító: Zách Eszter és Árkossy IstvánA címlapon: Tóth László

Meg nem ren delt kéz ira tot nem őr zünk megés nem kül dünk vis sza. Min den fel bé lyeg zett,vá lasz bo rí ték kal el lá tott le vél re vá la szo lunk.Mu ta tó pél dány kér he tő a szer kesz tő ség ben.

A hónap akciós könyvei:2012. február 1-jétől február 29-ig

az alábbi köteteket 40%-os kedvezménnyelvásárolhatják meg szerkesztőségünkben

(1092 Budapest, Ferenc krt. 14.)Marosi Gyula: A nílusi krokodil

2499 Ft helyett: 1499 FtPiros a vér a pesti utcán

(Az 1956-os forradalom versei és gúnyiratai;szerk. Győri László)

2590 Ft helyett:1550 FtKő Pál: Csillagbojtár (Mesterekről,

pályatársakról, tanítványokról)3990 Ft helyett: 2390 Ft

SZEMHATÁR

VASADI PÉTER

Post-festa

Embersors

Mindenki titok.Egyetlen. Kivirágzik,elunja dicsőségét,a rontás tönkre veti,megnyaklik, gondja,szenvedélyei elsötétítikszépségét, idióta álmodozásaföldarabolja, minttűző Nap a sziket,gaz veri, s meghervadisteniségében; ember.Kifog rajta viszonta kegyelem. Fölpiszkáljaaz alomból, mint a rigóa sok telet átélt, s el-feketült dióhéjat,csőrébe veszi, s veleelhussan. Egy mennyeitöltekezőben elejti.


1956

Mert nem szabadott,éppen azért lobbantföl az ágyúval át-lőtt s háromszínűszerelem, ujjongás,elfojtva a csöndbehanyatló, szájsarkánvérrel átitatottnemzeti sóhajtással:...sikerült.

Szerelem

Eltitkolt csatornacsövönkúszva érkeznek a remények.Téged féltelek. Kanyarogjoncsak benned az az ének.Nekem majd hangtalanul,cikcakkban csaputolsó mosolyombas izzik az égi ostor;így rándul ijedtena patakvíz tükre,s te térdre eresz-kedve belekóstolsz.

Óvás

Ne áltasd magadat.Nem tört darabokramég az a csillag;mint római harciszekér kerekére szereltkaszaágú, átvágtata világon, különöshintónak álcázvamagát. Figyelj csak:hallani suhogását.

Ahol állsz

Egy forradalom füvesített,süttői kockakövesemlékparkja, tujákkal.Már az, hogy kettőbehasadt a világ – s egy park.Jó.Sétálunk. Szemlélődünk.De azért ezerszám sebek,nem a mécsesek égtek.És te ma hogy vagy,szórakozó Magyarország?Vér folyt szét a kövön,nem szökőkút csobogottcsillogó csöveken, vagyaz akárhány kőoroszlántorkából; s mi ma itt,föl-fölnevetve csevegőkültünkben ölelünk. Jó.S lesz még ünnepi tüzi-játék is. Akkor aSztálin-orgonák süvítvemuzsikáltak, s tompamorajjal összerogyottBudapest... Hirtelenállj meg, barátom, sétaközben járasd szemedet agondosan illesztett köveken.Elkaphat a sötét mámor.Szabad emberként,s tízezrek lehunytszemein állszfarmerban, tornacipőben.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

LACKFI JÁNOS

Vegytiszta logikaDávid Judithnak

Faltól falig élet az életem, az van benne,amit én akarok, s ha azt parancsolom,hogy egyik sarkában varázsütésre álljon egy régi zongora, hát majd ott áll kényem-kedvem szerint, mellette csavaros zongoraszék, mert úgy dukál, mit számít az, hogy nem tudok zongorázni, amennyittudtam is, rég elfelejtettem, igazad van, de mégsincs, mert nekem a lehetőség kell,a felhajtható billentyű-fedél alatt a hangrakész billenékenység, melyet értő érintés előhívhatna, a vakító fogsor bármely darabja kifogástalan hangminőséget és -magasságot produkál, mintha üvegharangot koccantanánk, rendszeresen hangoltatom, igen, ez hozzátartozik, neked talán csak porfogó, de nekem a némaságában is hatalmas zene,afféle házi tenger, mivégre benne a cetek,polipok, medúzák, tengeralattjárók, ugye, ha sosem látszanak, fényes és kemény cipős dobozaimmegléte is szálka a szemedben, pedig ha huszonöt,hát huszonöt, ha ötven, hát ötven van belőle,megannyi pár láb, múltam kiürült léptei,zsákutcák és függőfolyosók, kínpadok és színpadoklépcsői, sikátorok, sugárutak koptatták ela lábbeliket, s mennyi hasznos dolgot tárolhatokezekben a mini papírkoporsókban, ha kedvem szottyanegy szép napon, mely szerinted sosem jön el,ami pedig a fűszerhasználatot illeti, bazsalikomotés őrölt gyömbért, szerecsendiót és édes-savanyút, ez afféle pasi-dolog, a legmenőbb séfek egytől egyig férfiak, vegytiszta logika az egésznémi vad hímösztönnel keverve, női szeszélynek nincs helye. Ami az izéügyet illeti szóval, család, gyerek, házasság, miegyéb, kérlek, ne nyaggass, ne hidd, hogy nem szeretlek, szeretlek nagyon is, de épp ezért nem mindegy nekem a dolog, nem tesz ki az ember ilyesminek ukmukfukk olyat, akit szeret, a szüleimmel is beszélni kellene, felnőttem már, nem függök tőlük, de épp azért, bántó lenne, ha nem, és korai talán ilyen későn elkezdeni, bármások sokkal későbben vagy korábban,


ilyen egyszerű dolog hogy lehet ennyirekomplikált, a magad módján igazad van, a magam módján nekem is, ne halogassuk,de ne is siettessük, mindkettőt megbánnánkutóbb, csak várjunk vele kicsit, abból baj nem lehet.

Helyben utazókSzabadkai Annának

A kert miénk, a kert hatalmas,az ég a kert felettrepül, s az évszakok cirkalmaskárpitja hengereg.

Egy repülőt kellene venni,kimustrált vén dögöt,hogy fémrovarként töltse majd kiaz űrt a fák között.

A ház előtti tóra nézne,gyomrában két szoba,orrába konyha, függőágyakkoszlott szárnyaira.

Repülhetnénk helyben örökké(tóban vízatomok),alattunk föld és felettünk ég,bennünk élet robog.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

VártánPécsi Katalinnak


Lenni magyarnak. Lecke feladva!Tán lehetek más? Vagy fokozandó Lenne a jelző?Még magyarabb vagyLegmagyarabb is?Állok a vártán,Harcom a csendem,Bennem a tájak,Bennem az ízek,Bennem a versek,Bennem az ének,Mind idekötnek.S látom a társamTávolodóban,Messze sodorja Őt a folyó, melyMég eleinteGyenge patak volt.Furcsa legényekTánca körötte,Ők hujogatnak,Égre dobálják,Ez neki tetszik,Jár feketében,És aki más színtHord, gyanu tárgya.

Ősi nemességSurrog a vérben,Falra akasztvaHajdani címer,Ő, aki egykorTiszta, türelmes,Intelligens volt,Most bekeményít,Szép szeme villan,Szép szava fröccsen,Ám ha szelídenKérdezem erről,Földre letérdel,Két keze tarkón,Mintha talántánÉn fenyegetném.Íme bukásom.Mért ver az Isten?Hogyha hibáztam,Mit cselekedtem?Állok a vártán,Én tehetetlen,Harcom a csendem,Bennem a tájak,Bennem az ízek,Bennem a versek,Bennem az évek…Mind idekötnek.

MAJOROS SÁNDOR

Halhatatlanság

Mindenkinek megvan a maga halálos ágya, már úgyértve, hogy van egy fekhely az életében, amelyrőlegy napon nem bír majd felkelni. Kinek az otthoná-ban, kinek a kórházban, kinek az utcán, a fal tövé-ben adatik meg az, hogy elhagyhatja az anyagi vilá-got, és beléphet a végső megsemmisülésbe. Az utcais lehet halálos ágy, meg a csatatér is, ha úgy vesz-szük. Mifelénk, a Balkán-félsziget északi csücské-ben, a Vajdaságnak nevezett síkságon különösen azutóbbiból volt nagy a kínálat – ha egy nép valami-lyen hadsereggel idetévedt, a világért sem mulasz-totta volna el, hogy kiirtson bennünket –, mégsememlékszem, hogy az enyémek közül valaki is csata-téren halt volna meg. Megmaradt nekünk a rák, aszélütés meg a lassan, fokozatosan ölő szívbeteg-ség. A halálnemekben éppen akkora volt körülöt-tünk a választék, amekkora a jövőnket érintőbizonytalanság, de számomra sosem volt kétséges,hogy apám a halálos ágyán fekszik. Még valamikora hetvenes években, közös elhatározással száműz-tük őt a konyhába, mert annyira horkolt, hogy nemlehetett vele megmaradni egy légtérben. A döntésellen nem volt apelláta: apám birtokba vette a kony-hai sezlont, és megkezdte hosszú haldoklását. Télenegy jókora kartondobozban itt teleltettük a napos-csibéinket is – a doboz tetején egy léc feküdtkeresztben, erről lógott a csirkék fölé egy százasizzó –, amitől az egész konyha tömény szarszagbaburkolózott, de apámat ez nem zavarta. Nem mer-nék rá megesküdni, hogy bármit is változtatottvolna az álláspontján, ha valahonnét megtudja,hogy ez a fekhely ugyanúgy magába fogja szippan-tani, ahogy a fekete lyuk a csillagokat. A halál nemnagyon érdekelte, a helyzetével pedig megbékélt,elvégre nem alhat mindenki baldachinos ágyban.Nekem például gyerekkoromban az a sors jutott,hogy abban a támlás, szalmazsákos parasztágybanaludtam, amelyikben a dédnagyanyám kiszenvedett.Egyetlen sovány munkásfizetésre alapozva a szüle-im nem engedhették meg maguknak azt a fényűzést,hogy egy aránylag jó minőségű, épp hogy csak szú-rágta deszkaágyat azért kihajítsanak, mert véletlenülmeghalt benne valaki. Az pedig már teljesen az énmagánügyem volt, hogy a nagy nyári zivatarok ide-

jén mindig ennek a születésem előtt meghalt öreg-asszonynak a halálfélelmét éreztem. Ilyenkor meg-próbáltam még a csihipuhi kitörése előtt elaludni.Szorosan be kellett csukni a szemem, hogy ne lás-sam a spaletta résein bedöfködő villámokat, és apárna meg a dunna csücskével be kellett tömnöm afülem, hogy ne halljam a dörgést, amitől még a fali-óránk ketyegése is abbamaradt egy-egy pillanatra.Ezekben a vészjósló időkben mindig fölerősödöttbennem az a napközben elhanyagolt sejtés, hogyvalakinek a halálgödrében fekszem. Az élők és ahalottak között egy hártyavékony mészréteg húzottválasztóvonalat, bár ezt inkább csak hallomásbóltudtam, mármint, hogy ha valaki meghal, kötelező-en át kell meszelni a lakást. Nálunk is biztosanbetartották ezt a szabályt, de hogy az ággyal történt-evalami, azt nem tudhatom. A szalmazsákot bizto-san elégették, mert azon, amelyiken én feküdtem,nem látszott semmilyen folt, pedig ilyesminekmuszáj volt megjelennie egy olyan fekvőhelyen,amelyiken egy évek óta mozgásképtelen öregasz-szony meghalt. Főként ha ennek az öregasszonynakegy folyamatosan váladékozó, trombózisos seb volta bokáján – ezt anyámtól tudom. A szalmazsákrólviszont nem szólt egy szót sem, én pedig nem fag-gattam. Örültem, hogy az első szobában aludhatok,nem úgy, mint apám, akit a száműzöttek sorsára jut-tatott a horkolás. A sezlont direkt neki vásároltuk ahelyi bútorüzemben, gyári áron, éspedig kreditre.Ez a berendezés az évek során lassanként eggyé váltapámmal. Az egyébként sem csúcsminőségű, bos-nyák acélból készült rugók ugyanúgy viselkedtek,ahogy a nekik otthont biztosító föderatívJugoszlávia: a nyolcvanas évek közepére már csakrecsegtek és ropogtak, ahogy az önállósulásrólálmodozó tagköztársaságok. Nem lázadoztak, deúgy, ahogy voltak, testvériségben-egységben meg-adták magukat a rájuk nehezedő tömegnek, és egy-fajta koalícióban kialakították maguk között apámszáztíz kilós testének negatívját. Egy idő után másmár nem is fekhetett oda, mert rögtön megfájdult adereka, nem beszélve arról, hogy a konyha örökképárás levegője miatt azonnal rátapadt valami nyú-lós, ragadós izzadság. De apám nemcsak hogy megvolt elégedve ezzel a borzalommal, hanem szintebeleszeretett. Nem múlhatott el délután anélkül,hogy ne szundikált volna rajta egy órácskát, estepedig már kilenckor odahúzta a feje mellé a hoked-lit a vekkerrel, ami hétköznap, vasárnap egyformán

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

fél ötre volt beállítva. Még furcsább, hogy a jelen-ség szintjén is kőkeményen azonosult ezzel a takar-mányszagú párnákkal és foszladozó pokrócokkalfestőivé tett képződménnyel. Mint egy ócska tenge-ri szivacs, a sezlon elszívta belőle az erőt, az érdek-lődést, a vidámságot. Ha nagy nehezen bele is fogottvalamibe, azt képtelen volt befejezni. Mire nyugdíj-ba ment, a portánkon egymást érték a félbemaradt,torz emlékművek, de közülük is kimagasodott az újárnyékszék, amit nagy elánnal alakított ki az udvarvégében, ám arra már nem futotta az erejéből, hogya hulladéktéglából emelt építményt tisztességgel beis vakolja. A malterezés mindenfajta magyarázatnélkül megállt valahol derékmagasságban, olyasfélerejtélyt teremtve, amilyent a Húsvét-szigetek félbe-hagyott szobrai, azzal a cseppet sem elhanyagolhatókülönbséggel, hogy apámat tán meg lehetett volnakérdezni: az ő konkrét esetében mi ennek az oka.Nem mondom, hogy óvatosan, tapogatózva, az érzé-kenységét békén hagyva sosem próbálkoztunkilyesmivel, de akkoriban már olyan magas volt avérnyomása, hogy a legkisebb indulattól is megpat-tanhatott volna egy ér a fejében, úgyhogy ráhagy-tunk mindent. A vérnyomás egyébként sem tréfado-log, főként ha gyógyszerekkel sem megy le százhet-ven alá. Kiegyensúlyozottabb életperiódusaibanapám éppen azon a vacak sezlonon könyökölvevilágosított fel bennünket arról, hogy ha lejjebbereszkedne a vérnyomása, úgy megállna a szíve,mint a pinty. Ehhez nem tudtunk mit hozzátenni.Ösztönösen arra gondolunk, úristen, csak le ne men-jen a vérnyomása, mondjuk száznegyvenre, mertakkor vége lesz, mi pedig itt maradunk térdig abánatban. A rokonság már nem volt ennyire elnéző.Anti sógorunk például a fejére olvasta, hogy a nyug-díjas élet nem feltétlenül egyenlő a halálig tartópihenéssel, Amerikában az emberek ilyenkor irat-koznak be az egyetemre, vagy kezdenek el utazgat-ni. Be kell szedni azokat a kurva pirulákat, mert hanem, akkor csak a jóistenben lehet reménykedni.Anti sógorunk ismert egy ugyanilyen vérnyomásospasast, aki vallási alapon nem vett be semmilyenpirulát, de minden áldott reggel elrágicsált egygerezd fokhagymát és megivott hozzá egy stamped-li pálinkát. Apám erre csak mosolygott, mert a fok-hagymát akkor már szisztematikusan pusztította,lehetőség szerint kenyérrel és szalonnával, nyárvízidején meg paradicsommal, amit sosem felejtett elvastagon megsózni. Ami pedig a pálinkát illeti, föl

sem ébredt, amíg ki nem öblítette a torkát egy kupi-cával a tavalyi főzésből. Külön kultusza volt nála acefrének is, bár ebben nem volt sem jobb, sem rosz-szabb a cimboráinál. Azokban az időkben, amikor adédanyámtól örökölt ágyban aludtam, még egy kitudja honnét szerzett tölgyfadézsában tárolgatta azeperből, almából és magvaváló szilvából erjesztettmatériát, de a nyolcvanas évektől ő is átváltott a her-metikusan zárható, kék műanyaghordóra. Ezek aplasztiktartályok új távlatot nyitottak a pálinkagyár-tásban. Egyszerűen bele kellett zuttyantani a gyü-mölcsöt, és naponta egyszer megkevergetni egy léc-darabbal. Aztán csak arra kellett figyelni, hogy meg-álljon a cefre bugyborékolása, mert ez jelezte a fer-mentáció végét. Eztán már csak egyetlen teendőmaradt: az anyagot el kellett fuvarozni valamelyikiparűzési engedéllyel működő főzőbe, ahol minden-ki magas szintű szakmai segítséggel főzhette ki apálinkáját. Ez volt Jugoszlávia legfőbb vívmánya.Mi szabadon és nyíltan főzhettük ki a magunk inni-valóját, nem úgy, mint szerencsétlen magyarországirokonaink, akik lakótelepi konyhákban, kuktafazék-kal kénytelenkedtek. Magától értetődő volt az is,hogy ezekben a privát főzőkben a tűzrevalóról akuncsaftnak kellett gondoskodnia, de mert nálunk, aBácskában csak a kukoricaszár és a csutka jöhetszámításba, sokszor megesett, hogy régi bútorokdarabjai is a szertartás áldozatául estek. Egy réges-régi főzéskor ezen az úton végezte a dédnagyanyámapró darabokra fűrészelt ágya is, átadva helyét afrissen beköszöntő rekamié korszaknak, de azt azérthozzá kell tenni, hogy az öreg halálbútor sosem lettvolna elég az üdvözüléshez, ha nem egészítjük kinéhány kéve szárral. A kiváló parázstartásárólismert, egyenletes hőt adó csutkánkat mindig aredesztilláció második fázisára, a tisztázásnak mon-dott műveletre tartogattuk. Abban a boldog időszak-ban zajlott mindez, amikor még nem telepedett ráapámra az a sátáni horkolás, és mindazon túl, hogyvelünk alhatott az első szobában, magabiztosan jár-kált a világban. A baj istenigazából akkor érte utol,amikor az érelmeszesedése miatt leszázalékolták.Mi tagadás, ebben az életperiódusomban nagyonirigykedtem apámra, mert egy olyan misztikusbetegséggel, mint amilyen a magas vérnyomáskövetkeztében fellépő érszűkület, kijárta magának anyugdíjaztatást, miközben én majd megszakadtam avállalatban, azért a fizetésért, ami kevesebb volt,mint az ő nyugdíja. Az sem befolyásolt, hogy ezzel


a misztikus betegséggel néha riasztó kísérőjelensé-gek is jártak, így például apám gyakran megszédült,máskor meg kótyagossá változott, mintha nemlenne százas. A beszéd is egyre több gondot okozottneki, és ezt ő is tudta, mert miközben a haláloságyán heverészett, csak akkor szólt hozzánk, ha fel-tétlenül muszáj volt. Rövid válaszait akár a lényeg-re törés iskolapéldájaként is emlegethetném, ha nemlappangott volna mögötte a mindnyájunk számáraismert kórkép. Apám fejének bonyolult érhálózatá-ban olykor-olykor beragadt egy szelep, ami az őnézőpontjából alapvetően megváltoztatta a világot,de mi, akik körülötte lebzseltünk, csak azt láttuk,hogy egyre többet tehetetlenkedik. És az is nagyonigaz, hogy rá sima, mi több, egyszerű elmúlás lesel-kedett, miközben körülöttünk mindenki csúnyahalált halt. Ki balesetben, ki valamilyen förtelmesbetegségben, ki a saját keze által, ahogy azt a sorsszemélyre szabottan lediktálta. Mi megbújtunk akátránnyal vastagon bekent súlyos nagykapunkmögött, és azzal a jóleső közömbösséggel hallgattuka közelben arató kaszás suhintgatását, ahogy a vár-fal mögött lapító vitézek fülelik az ostromgépekhangját. Nekem ez a tevékenység sohasem okozottakkora örömöt, hogy beleéljem magam a halhatat-lanság képzetébe, meg az is igaz, hogy korán elke-rültem otthonról, és amikor már a saját utamat jár-tam, ezek az elvont képzelgések, az egymástól meg-örökölt, vagy a saját magunk által kialakított haláloságyak és a hozzájuk láncolódó elmúlás már nem isvoltak érdekesek. Azt viszont nagyon is jól tudtam,hogy apám menthetetlen. Nem hittem én sem a fok-hagymában, sem a pálinkában, mint ahogy a szóda-vízben sem, pedig a mendemondák szerint ez is rit-kítja a vért. A baj minden kétséget kizáróan az volt,hogy apám nem félt attól, amitől félni kell.Gyávának ugyan reménytelenül gyáva volt, de eznem egyenlíthető ki a félelemmel. Aki fél, óvintéz-kedéseket tesz, hogy a félelem forrása megszűnjön,ám a halálos ágyába, mint valami poshadt dagonyá-ba beletemetkező apám fittyet hányt az életétnagyon is fenyegető veszélyekre. Egyvalamihagyott csak nyomot benne, az a bizonyos figyel-meztetés, hogy igyon több pálinkát, bár könnyenmegeshet, hogy ebben a kötött formájában ez el semhangzott, vagy ha mégis, nem apám állapotárarímelt rá, hanem valaki máséra, talán egyenesen arraa habókos öregemberére, aki vallási fanatizmusbólezzel a módszerrel kúrálgatta magát. Az viszont

tény, hogy apám az egészségi állapotának romlásá-val egyenes arányban lett mind elkötelezettebb hívea pálinkafőzésnek. Majdnem ugyanaz a boldogizgalom lobogott benne, amelyet gyerekként én ismegtapasztaltam. A pálinkafőzőben töltött éjszaká-zásokból nekem a borzasztó cefreszag és a rozsdásvastartályokban gőzölgő meleg víz jutott eszembe,ugyanakkor lehetetlenség volt elfelejteni, hogyapám egészen kicserélődött ebben a közegben.Nyoma sem látszott rajta a tőle világéletében meg-szokott tunyaságnak, ehelyett vidáman cigarettázotta hordók között strázsáló ismerőseivel, miközbenanyám meg én idegőrlő rabszolgamunkával teker-gettük a nagykazán kurbliját. Ha ezeken a szeánszo-kon velem egykorú kölkökkel találkoztam, rögtönmegszűnt a kínlódásom. A várakozás ideje alattmeztelenre vetkőzve belemászhattunk a melegvizestartályokba, nem szólt ránk senki. Éjjel még kistüzet is égethettünk a sivatagnak tűnők pernyekú-pok között, és ha kivételesen nagy szerencsénk volt,a nyelvünk hegyét beledughattuk valamelyik erősenkapatos felnőtt önzetlenül felénk nyújtott pálinkás-poharába. Elég sokáig tartott, mire megtanultam,miként kell pirinyó kortyokban úgy lenyelni ezt aborzalmat, hogy ne öklendezzen tőle az ember, demire katonakorú lettem, már emiatt sem kellett szé-gyenkeznem. A nyolcvanas évek vége felé már aztis tudtam, miként kell bánni azokkal a házilag bar-kácsolt főzőalkalmatosságokkal, amelyeket azügyesebb géplakatosok gyártottak, és bérbe adták avállalkozóbb kedvűeknek, hogy otthon, a saját por-tájukon készítsék el a nedűt. Nem vonhattam két-ségbe viszont azt megtőzegesedett igazságot, hogy arégi, sorvárós, éjszakázós pálinkafőzések hangulatátnem pótolta semmi. A várakozás közbeni beszélge-tésekben apám is komoly, férfias részt vállalt, vagyha ez túlzás, akkor kimondható, hogy semmivel semvolt alávalóbb másoknál. Elképzelhető, hogy erre arégi egyenlőségre, fölemelkedettségre vágyott, deabban a rozoga, halállal parolázó állapotában szósem lehetett arról, hogy magammal vigyem valame-lyik privát főzőhöz. Nem azért, mert nem bírtavolna az éjszakázást, hanem mert valami nem stim-melt az egyensúlyközpontjával. Egy ideje már azutcára sem merészkedett ki, legfeljebb csak a nagy-kapuig, ahol lazán, szinte legényesen nekitámasz-kodhatott a félfának. Öreg biciklije elhagyottanrozsdásodott a kerítésnél, szakasztott olyan volt,mint az a versenyló, akit érdemei elismeréseként

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

halála után kitömet a gazdája, de aztán rájön, hogyez bizony kegyeletsértés, és diszkréten ottfelejti egyfélreeső zugban. Ez a futófűvel benőtt, a portól mega pókhálótól erősen kiszőrösödött bicaj mindenorvosi látleletnél szakszerűbben beszélt apám álla-potáról. Mi pedig úgy lestük őt, ahogy egy ritka,ijesztő természeti jelenséget szokás, éspedig azzalaz erőlködéssel, amellyel a sokkal érdekesebb,fontosabb és izgalmasabb jelenségről szokás elte-relni a figyelmet, ha a tisztelet, ez az erőszakos dögúgy kívánja. Akkoriban kisebb gondom is nagyobbvolt annál, mint hogy az idejét a halálos ágyán heve-részve múlató apámmal foglalkozzam. A kertünkvégében állt egy piros bélű körtefa, aminek valamimiatt állandóan megrohadt a termése. Kívül zöldekés fényesek voltak a körték, de belül mindegyiketmegette a rothadás. Ugyanez a betegség támadtameg az országot is: kívülről erősnek, egészségesneklátszott, de a határain belül majd megfulladtunk abomlás gázaitól. A baj csak az volt, hogy ezt a kép-ződményt nem főzhettük ki pálinkának, mint azt atemérdek szétposhadt, soha meg nem kóstolt pirosbélű körtét, amely legfeljebb a fán lehetett az, amilehullva azonnal átalakult köhögésre ingerlő cefré-vé. Ezt a matériát gyűjtögette apám a maga komó-tos, soha semmit be nem fejezős, ugyanakkor kitar-tó módján. Megcáfolhatatlan igazság, hogy a vécétnem fejezte be, de a körtét minden áldott nap össze-szedte és szakszerűen el is tárolta. Amikor végle-gessé vált, hogy a pálinkafőzés keserédes terhe alólnem húzhatom ki magam, már volt vagy száz literelsőrangú alapanyaga. Arról rengetegszer szól afáma, hogy itt és ott valaki vilmoskörtéből főzött, dehogy piros bélűből, az ritkábban fordult elő, mint atalajmenti fagy augusztusban. A körtefánk termésepálinkává alakulva megtölthetett egy tízliteresdemizsont, ami háborús körülmények között a leg-jobb fizetőeszköz. A bodzapálinkát állítólag meg isvásárolják a patikák, mert valamilyen fontos ható-anyag van benne, pedig ennél ocsmányabb, rosz-szabb ízű lőrét elképzelni sem lehet, a szaga megpontosan olyan, mint az orvosságé, úgyhogy bajmo-lódjon vele, akinek nincs más dolga. Ismertem egyszerb géplakatost, aki üres olajoshordóból hegesz-tett tűzteret a Szerbiából hozatott, százliteres rézka-zán alá, és ehhez volt még egy szintén olajoshordó-ból gyártott hűtőkondenzátora is, a hozzá tartozóspirál alakú csőrendszerrel. Az egész elfért egy tri-ciklin, de talicskával is csak kettőt kellett fordulni.

A maga módján valóságos műszaki csoda volt ez afőzőberendezés, telis-tele apró leleménnyel, és amia lényeg: néhány ezer dinárért bárki kölcsönvehette.Apám savószínű, félig megüvegesedett szemébemég a csillogás is visszaköltözött ettől a lehetőség-től, de ugyanilyen gyorsan le is higgadt, mert úgyemlékezett azokra a közös pálinkafőzéseinkre, hogymiközben ő fontos szakmai kérdésekről beszélgetvecigarettázott a barátaival, én nyakig merültem akondenzátor langymeleg vizébe, és ez a hozzáállásmost kétségessé tehette a végkifejletet. A pálinkanem gyerekjáték, vétkes könnyelműség azt feltéte-lezni, hogy ami kifolyik a tisztázóból, az már készital. Szó nincs erről, a főzőmester alkoholfokmérő-vel meg artézi vízzel állítja be a megfelelő keveré-ket, azt megelőzően pedig pontosan tudni kell,mikor érdemes megszakítani a lepárlást, nehogy anehezebb, savas összetevők is kicsapódjanak, mertakkor mehet az egész a ganéba. Velünk ez a malőrnem fordulhatott elő. Anyám azért – biztos, ami biz-tos alapon – figyelmeztetett, hogy ne bízzam elmagam túlságosan, és bánjak minél kíméletesebbenaz öreggel, mert néha, teljesen váratlanul kiszalad alábából az erő. Ilyenkor szabályosan összecsuklik,és van, hogy egy nap is elmúlik, mire újból lábra tudállni. A pálinkafőzés már csak emiatt is csak púpvolt a hátamon. Régen elkerültem otthonról, amagam útját jártam, és ez az út az országot nyomor-gató gazdasági válsággal volt kitéglázva. A dinárértéke a szárazjégnél is gyorsabban párolgott, oly-annyira, hogy már a boltokban is márkában számol-tak. Az öregek azt hajtogatták, ennek előbb-utóbbháború lesz a vége, de nem hitt nekik senki. A tüskeviszont bennünk maradt, mert bármibe fogtunk, bár-mit kezdeményeztünk, mindig föltámadt bennünk akétely, hogy tán nem is érdemes vesződni, ha tény-leg kitör a háború. Nekem pedig itt volt a nyakamona nagybeteg apám, a maga százvalahány liter első-rangú cefréjével. Hiába győzködtem, hogy bízza ráAnti sógorunkra, az öregem hallani sem akart erről.Az ő felfogása szerint világraszóló katasztrófa lettvolna, ha nem mossák ki rendesen a kazánt, és apiros bélű körtéből készült nedű parlagi módon szil-vaízűvé válik. Mindent mérlegre téve, pro és kontraaz otthoni főzés tűnt az egyetlen, üdvözítő megol-dásnak. Megígértem anyámnak, hogy semmilyenspeciális feladatot nem bízok rá az öregre. Majdtekergeti a kurblit. Ezt magas vérnyomással is meg-teheti, a többivel pedig magam is elboldogulok.


Nem vallottam be, de ebben az egészben azért voltegy kis bizsergető érzés: életember először, és min-den bizonnyal utoljára pálinkát főzhettem apámmal.Nem dölyfösködhetett körülöttünk senki a szakér-telmével, mert csak mi ketten voltunk a színen,éspedig úgy, hogy én voltam a mester, ő meg azinas. Megfordult a kocka, legalábbis ebben a tévhit-ben ringattam magam, mert nagyon hamar kiderült,hogy a fater nem éri be annyival, hogy a sámlinücsörögve wurlitzerként tekergeti a kurblit. Ennélsokkal többre, mégpedig spirituális élményrevágyott, de ez csak lassan, fokozatosan derült ki.A kölcsönberendezést aránylag könnyen összerak-tam: a samottal kipárnázott vashordót az udvar köze-pére állítottam, nehogy egy kipottyanó parázsdarabbegyújtsa a szalmakazlat, és én magam is furcsál-lottam, hogy a rézkazánt mindenfajta előképzésvagy szakmai gyakorlat nélkül, egyes egyedül rátudtam varázsolni a tetejére. Apám szigorú tekintetemellett precízen belevödröztem a réztartályba a kin-cset érő cefrét, aztán rátettem a hagymakúp alakúfedőrészt, amelynek csúcsába klappra becsatlako-zott a gőzelvezető rézcső. Ez az alkatrész egy spirálalakú csőrendszerhez illeszkedett, ami egy másik, atüzelőnél öblösebb vashordóban kapott helyet.A hordót a csapról odahúzott slaggal töltöttük fel,éspedig úgy, hogy a túlfolyón mindig csordogáljonegy ujjnyi vastag erecske. A hűtő alján, ahol a spirálvége előbukkant, egy vékony, srégre vágott csővég-nél készenlétben állt anyám legöblösebb edénye, ahatvanliteres, zománcozott bödön. Ebbe kellettbelefolynia a kissé kesernyés, ivásra még teljesenalkalmatlan vodkának, amelyet majdan megint átkellett terelgetni a cefre után gondosan kitisztított,szagtalanná tett desztillációs rendszeren. De holvoltunk még ettől! A főzésre köztudottan a délután alegalkalmasabb idő, ám ez a miénk olyan viseltesvolt, mint egy sublód aljából előhúzott, barnára töp-pedt fénykép. A nap fénye törött üvegzúzalék mód-jára pergett le a diófa leveleinek szabálytalan csiga-lépcsőjén. Ha nagyon füleltünk, talán még a szem-csék finom zizegését is hallottuk, bár abban aközegben csöndről szó sem lehetett. Ott lábatlan-kodtak körülöttünk a tyúkok, a kacsák szemérmetle-nül bugyborékoltak a túlfolyó vizéből lett soványpatakocskában, ami a kerítés alatt átbújva a kertbenterebélyesedett ki tócsává. Az udvar simára taposottföldjének sem fakószürke volt a színe, ahogy meg-szokhattunk, hanem valamelyest idomult a kazán

ajtajából kicsapó lángok rőtvöröséhez. A főzés kez-deti szakaszában apám egy kissé mereven forgatta akurblit, és arról áradozott, milyen pompás pálinkájavolt a hatvannégyes árvíz idején ringlóból. Rögtönmegértettem, hogy az öregemnek beszélgethetnékjetámadt. Ugyanúgy, ahogy régen, azokban az idők-ben, amikor én még a dézsák közt bújócskáztam,miközben ő a haverjaival a sportról, a katonaságrólmeg a vállalati ügyekről diskurált. Felőle akár beleis dögölhettem volna valamelyik túlméretezettmedencébe, mert mágnessel se lehetett volna elvon-tatni a haverjaitól. Most akár erről is lehetett volnabeszélgetni. Megkérdezhettem volna például, hogyemlékszik-e arra, amikor a dédmama ágyával tisz-táztuk a pálinkánkat, mert ez volt az a nap, amikorkiszabadultam a halál dunnákkal és párnákkal kör-bevett birodalmából. De ez a kérdés magában hor-dozta a választ: hát persze, hogy emlékszik. Lehet,hogy nem tudná megmondani, momentán ki aJSZSZK elnökségének elnöke, de hogy azon a bizo-nyos napon milyen idő volt, arra a halálos ágyán isemlékezni fog. Ezen a ponton majdnem elröhögtemmagam, pedig a helyzet közel sem volt ennyiremulatságos: amióta az eszemet tudom, sosem tud-tam értelmesen beszélgetni apámmal. És most ittfeszengtünk, nyakig merülve egy varázslásos han-gulatú közös tevékenységbe, amiről kiderült, hogynem az, aminek látszik, hanem egyfajta spiritisztaszeánsz. Apám gépiesen nyikorgatta a kurblit, én atüzet piszkáltam. Az izzó akácfahasábokon időnkéntfuvallatszerű borzongás futott végig, éppen úgy,mintha láztól dideregnének. A rézkazán alját dühöd-ten ostromolták a lángok, amire a lemez túloldalána forró cefre bugyborékolása válaszolt. De még ígyis, ezekkel a lángoló, füstölő berendezésekkel is abéke szigete volt az udvarunk, maga a megtestesültizoláció mindattól, ami körülvett bennünket. Felkellett volna készülnünk arra, amire egyébként nemlehet. Semmilyen balhét nem lehet megúszni úgy,hogy az ember bespájzol magának készletekből.Nem a vízre, a lisztre, a cukorra, és még csak nemis az áramra vagy a benzinre gondoltam, hanemarra, amit a szabad levegő beszívása meg az ilyenidilli pillanatok halmozása jelenthet. Apámnakmindez bőségesen megadatott. A szocializmussalegyütt nőtt fel, ennek a rendszernek volt a haszonél-vezője, és most ezzel együtt, szinte mosolyogvakészült lelépni a színről. Az a játék a halálos ágyá-val egyáltalán nem volt véletlen. Akár azt is mond-

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

hatta volna: én, kérem, teljes életet éltem, de azidőm lejárt, ti pedig boldoguljatok, ahogy tudtok.Nagyképű volt velünk, fiatalokkal, mert nekünkmég jócskán akadt számon kérni valónk a jövőt ille-tőleg. Nekem a hatvannyolcas diáklázadások idejénkezdett nyiladozni a csipám, mert azokban az elva-kult, de tiszta pillanatokban fölfogtam azt, amitapám generációja soha föl nem foghatott: a rendszermindig és mindenütt rendszer. Nem megváltó ésnem is abszolútum – bár ez a kettő lehet, hogy egyés ugyanaz –, csak egy átmeneti állapot. Hiába suly-kolták belénk, hogy a tökéletes társadalom felé vivőúton masírozunk, mi már tudjuk, hogy hatvannyolc-ban megbukott az utolsó nagyszabású kísérlet, ami avilág jobbá tételére irányult, és innentől kampec.És most, ezen az ingatag órán, miközben a pirosbélű körtéből érlelt cefre lassan átlényegült pálinká-vá, elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz, ahonnétsemmi sem kiszámítható. Apám annak idején ponto-san tudta, hogy a kreditre vásárolt sezlon nem fogjaveszélybe sodorni a családi költségvetést, de én, akierőm teljében vagyok, maholnap nem leszek képesegy szelet kenyeret és tíz deka párizsit venni regge-lire. Az öregem arcáról átsütött ez a kivonulós,ugyanakkor fölényes magabiztosság, én pedig nemtehettem semmit ellene, mert hatalmas előnye voltvelem szemben: kifelé ment ebből a hol gyorsabb,hol lassúbb összeomlásra ítélt világból. Talán ez afájdalommentes, lassú leépülést hozó betegsége is aszocializmus ajándéka volt, de a legtenyérbemá-szóbb mégis az, hogy éppen azt a szélcsendes, nyu-godt negyven évet fogta ki ebből az egész lázalom-szerű huszadik századból, amikor még lehetett hinnivalamiben. Az előző háborút azért úszta meg, mertmég kölyök volt, a soron következőt pedig már nemfogja megélni. Ha létezik másvilág, biztosan jótröhög majd ezen az egészen. Azon meg én röhög-nék, ha kiderülne, hogy gondviselés nincsen, csakörökkévalóság, és apám ebbe gabalyodna bele.Láthatatlan, de a maga dimenziójában nagyon isvalóságos szellemként szorongana az evilági idő-ben, és közben szép lassan kihalna mellőle minden-ki. A halhatatlanság nem tréfadolog, vagy legalább-is nem lehet kilépni belőle azzal az aranyköpéssel,hogy az én időm már lejárt. Aki benne ragad, annakki kéne tartania az idők végezetéig, és ez az, amihajmeresztő. Nem az évek múlását kéne számolgat-ni, hanem az évmilliókét, és még így sem volnaremény a változásra. Tűrni kéne, hogy kipusztul

körülöttünk minden élő, és hogy az egész bolygónkforró, vörös sivataggá alakul, de még ez sem lennea végállomás, mert a Nap néhány milliárd év múlvafölfúvódna és bekebelezné a Földet. Szinte látomapám halhatatlan lelkét, amint a kozmosz végtelené-ben lebeg, és mindezt azért, mert emberként hagytamagát sodródni egy olyan úton, ami nem vezetettsehová. Ám amikor a bödönt csaknem karimáigmegtöltő vodkát visszaöntöttem a slaggal kicsapa-tott és újból a tűztér fölé állított kazánba, már nemvoltam száz százalékig biztos abban, hogy apámmegérdemli ezt a kegyetlen sorsot. Könnyű nekemelégedetlenkedni egy olyan helyzetben, amikormásra nincs is lehetőség. Végső soron az is meges-het, hogy apámnak van igaza: fogadjuk el, amit asors felkínál, és igyekezzünk biztosítani magunknakegy aránylag kényelmes halálos ágyat, hogy ne azárokparton, rühes kutyaként kelljen kimúlnunk. Ez alegtöbb, amit emberként megtehetünk, mert a végel-számolásnál a legnagyobb császárok birodalma iscsak egy ilyen fekhellyé zsugorodik össze. Apámcsászársága a pálinkafőzésünk idején már meglehe-tősen rozoga volt, de a funkcióját azért betöltötte,nekem pedig, alig harminchárom évesen hovato-vább már ágyam sem volt, nemhogy halálos.Rosszabbik esetben az is megeshetett, hogy abban abizonyos végelszámoltatásban én leszek halhatat-lanságra kárhoztatva, mert annak idején, amikorerre alkalom kínálkozott, elszalasztottam a lehetősé-get, hogy kiszedjem apámból azt a bölcsességet,amit a sokéves halállal barátkozás közepette meg-szerzett magának. Szinte láttam magamat, amintsok-sok millió évvel az utolsó élőlény kipusztulásaután egyedül állok az elsivatagosodott föld hátán, ésmert minden létező gondolatra, ami egy emberelméjében megfordulhat, volna vagy százezer évem,már nem maradna bennem érdeklődés semmi iránt.Annak is van vagy kétszázmillió éve, hogy egygöröngyöt odébbrúgtam, ez a mai délután pedig,amikor a piros bélű körte cefréjéből a redesztilláltisteni nedű végül kicsordult a ferdére vágott cső síp-ján, és miután a fokmérővel meg egy kanna ártézivízzel barátságos erősségűre kalibráltuk, nos, enneka meghitt, közös kalandunknak a halhatatlanságbanmég a fakó lenyomata sem létezik. Amíg ezen gon-dolkodtam, a délutánból este lett, és mert – kártagadni – engem is elkapott a pálinkakészítés izgal-ma, egyre türelmetlenebbül zörögtem az idő múlá-sával szinte osztódással szaporodó edényekkel.


A nagy bödön mellé fazekak, különféle bögrék,lábosok meg vesszővel befont öblös demizsonokcsatlakoztak. A legnagyobbal egyfajta intermezzó-ként még az artézi kútra is elbicikliztem, mert a készmatéria elkészítéséhez kizárólag evvel szabadotthígítani az alapanyagot.De bármennyire is szapo-rodtak a teendők, a pálinkavégül mégiscsak elkészült.Kicsit furcsálltam, hogynem egy a tízhez jött ki azarány – egy liter anyaghoztíz liter cefre kell –, deabban maradtuk az öre-gemmel, hogy a piros bélűkörte magas cukortartalmatehet mindenről. Akárhogyis volt, nem győztük cso-dálni, szagolgatni a való-ban minden képzeletet fö -lülmúló végeredményt.Apámat ebben a percbennem fenyegette sem akárhozat, sem az örökké-valóság, ezért a mutatóuj-ját belemártva az ezüs -tösen csillogó folyadék-ba, csak úgy megszokás-ból elvégezte a cukorpró-bát. Az adott pillanatbanennek nem volt semmiértelme, de régen, azokon a grandiózus, esemény-számba menő főzéseken ezzel a trükkel igazoltákegymás előtt, hogy a cefréjükbe nem került kristály-cukor. Ha a pálinkába mártott mutatóujjhoz hozzá-nyomták a hüvelykujjukat, és a két ujjperecük ragadt,akkor tudták, hogy pacsmagolt lőréről van szó, demondom: apám csak beidegződésből méricskélt. Miakkor sem kevertünk volna kristálycukrot a cefrénk-be, ha késsel kényszerítenek rá, főként így, hogy azanyagot saját fogyasztásra szántuk, mert a kereske-delem az más kérdés. A halálos ágyamon is emlé-kezni fogok arra a kétségbeesett, elanyátlanodott,hitehagyott és nem kis mértékben elborzadt tekintet-re, amelyet apám arcán fölfedeztem. Nem szólt egyárva szót sem, de én rögtön tudtam, hogy nagy a baj.Rossz sejtéssel dugtam bele a mutatóujjamat a mégmindig langymeleg pálinkába, aztán, ahogy kell,hozzányomtam a hüvelykujjamhoz. Ragadt. Apám

káromkodott valami szublimátosat, én pedig kis híjánsírva fakadtam. A tönkretett pálinka szomorú valósá-ga egy szemvillanás alatt lerántott bennünket az éterimagasságokból és a hipotetikus évmilliárdokból akérlelhetetlen igazság talajára. Jó lett volna azt felté-

telezni, hogy valamelyikirigyünk, például Antisógorunk zúdított beleegy fél zsák kristálycuk-rot a cefrénkbe, hogylejárasson és nevetséges-sé tegyen bennünket, deabba a fészerbe, aholapám a hermetikusanzáródó műanyaghordóttárolta, nem lehetett csakúgy besétálni. A bűnös ittsertepertélt körülöttünk,éspedig hallótávolságonbelül. Megelőzvén a mégnagyobb tragédiát, bekia-báltam anyámnak a kony-hába, hogy árulja el,miért kellett akciózniazzal a szerencsétlen cef-rével. A hangom dühtőlés kétségbeeséstől reme-gett, de úgy látszik,anyám ezt nem vetteészre, mert olyan nyu-godtan válaszolt, ahogy

egy anya válaszolgat a gyerekének: csak pár kilótnyomtam bele, fiam, gondoltam, örülni fogtok, hajobban fizet. Nekem több se kellett. Azonnal rátá-madtam anyámra, hogy ez a partizánakció a háborúsbűnök kategóriájába tartozik, de aztán beláttam,hogy ami történt, azon már az atyaúristen sem képesváltoztatni. Apám hű maradt önmagához, mert nemavatkozott be a vitánkba. Mint egy tartalékállomány-ba helyezett, ormótlan krampusz, ücsörgött a kissámliján az immár masszívan sötétbe burkolt diófaalatt. Nem láttam belőle többet, csak az árnyképét,de ha megerőltettem a szemem, valami csillogásfélétis fölfedeztem az ölében. Beletelt egy kis időbe, mirerájöttem, hogy a kezében tartott pálinkásfityók lumi-neszkál, és ez a kis világosság mintha mozgottvolna: egy kicsit fölfelé, aztán meg vissza, lefelé.Az öregem lassú, akkurátus kortyokkal szabályoztaa vérnyomását.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

KAJ ÁDÁM

Otthonvágy

Nem tudom hova tenni ezt az idegenséget,Hogy az otthon nem ugyanaz, mint a haza,Hogy otthon csak ismerős vagyok,Hogy haza csak vendégként mehetek.

Zavar, idegesít és bosszant,Hogy a templom nem a templomom,Hogy az iskola nem az iskolám,Hogy amíg anyám az anya,És nővérem a testvér,Nem istenem az úr,És a szerető nem a szerelmesem.Nem tudom hova tenni ezt az idegenséget.


Gyarmatosító és tenger

1.A hajó lehorgonyzott.Néhány öregisten arcúmormotávalcsónakba szálltunk,és a király nevébenegy egész civilizációt vettünkbirtokunkba.

2.Ár-apályom Hozzád igazítom.Neked kerítem be az északi szigetet.Neked fullasztom meg a halászt.Neked nyelem el a csónakot.Neked háborgok, neked csendesedem:Végtelen is csak Veled vagyok.

Angyali üdvözlet

I.Görcs a Miatyánkban,Alázat a padban,Bolondság, hogy másnakIs szerelmet adtam.

II.Egyszer csak belém lopóztál.Úgy, hogy magad se tudhatsz róla.Cinkosom lettél: csodállak,Magunk előtt is titkolózva.

MAKKAI ÁDÁM

Születésnapi variációk

(1)

SZEMHATÁR


Hetvenöt éves lettem én:Trójai Faló e költemény?

Szamártanár

gunyoros ön-L.F.S.-e?Parancs? Álarcát vesse le?

No lámkomám,

ezen merengve kiderül,hogy pár vers csak, mi sikerül,

s az „sokk”ha sok.

Maradtam volna Pesten is,de sajgott a lelkem s a testem is:

nyugat-huzat

vonzott a zord határon át –így értem el szép Ausztriát

kopotts kapott

öltönyben, melyet jóatyámMexicóból testált reám:

csomaglovag! –

ki elhagyott mint gyerekets akit azóta kergetek

rokonfokon.1

Harvard után a Yale adottegy Ph.D-t, majd pár pofont,2

– enyésze vész –

s bár angol lett a nyelvezetmagyar maradt az ékezet:

öröm-üröm.

Negyven év tanítás utáncsak üldögélek nagy bután:

éleks félek.

(2)

Hetvenöt év? Hát kor ez is?Az idő fut, vén nemezis,

sötétölét

két század mérge ontja ránk:berozsdált szájharmonikánk

mekeg-s brekeg.

Lerobbant hippie drogon él,„ihlik” amikor elalél,

tudat-kutat

véletlenül sem ás soha,„mímelt mámornak” más oka

vagyonnagyon.

1 A szüleim elsőfokú unokatestvérek. (M. Á.)

2 Célzás anti-Chomskysta múltamra, mely nem csekély mértékben korlátozta USA-beli akadémiai pályafutásomat. (M. Á.)

SZEMHATÁR

Felszabadult a buzeráns − elvárja: erre rá se ránts −

hitedtied,

de ha te Istent említedő kezdi ki a te hited:

s vadulszapul.

Ki vénebb hát? Korunk vagy én?− erről nem szólhat költemény −

(piszoktitok!)

Lesz égrogyasztó ordítás:gyermek-gyilkos gondjain más

seregpereg.

Két hoszabb jégkorszak közöttlelkünk embernek öltözött –

(ez ám,Szezám!)

de: hányszor jöttem újra meg-születni, mint ti emberek?

Iszony,bizony.


(3)

Hetvenöt év elcammogotthurcolva ezt a csomagot

dőrénpőrén –

negyvenöt július elejéngyermekbénulást kaptam én:

szakít,hasít

még ma is bal comb, jobb bokagyógyulni már nincs jobb oka –

s ezér’felér

a rég-múlt inkvizícióítéletével: hinni jó,

erény =remény,

ha közben máglyán égsz is el,hisz’ ott áll majd ki képvisel,

s utatmutat.

Bár röstelem és fájlalomígy lett témám a fájdalom –

ne vessheves

ítéletet énrám ezért,hisz’ filozófiám beért:

okosfokos,

mely úgy ver fejbe, hogy az észtúlcsurran önmagán, s egész

teretteremt.

Apokaliptikus, vaják-os látomású holt Mayák,3

(bombagomba!)

engem nem tántorítnak el– meg is dögölhetek ha kell –

holtam:voltam.

3 A híres-hírhedett maya prófécia szerint 2012. december 21-én véget ér a világ, mivel ott megáll az ő kalendáriumuk, és a Föld a Nappal együttbeáll a Tejútrendszer kellős közepét uraló Feketelyuk irányába. Ez utóbbi asztronómiai tény, de egyesek szerint már öt éve megtörtént, és mégöt évig tart, tehát nincs olyan „szerencsénk”, hogy véget érne a világ. (M. Á.)

BÁGER GUSZTÁV

Föld

Valóban, érteni kezdi az embera teremtést, mikor látja a sarat,a járdán felgyűrődő agyagos földet.Kifarol a bokrok közül egy autó,rakománya zöldség és gabona,a kerékgumi barázdái köztföldet hoz a városba,egy maréknyi mezőt.Minden a földből lett,az erő, az akarat, a tudás,mi lefagyott tavasszal,ha túl korán bontja szirmait.Az érzelmek, a türelem,a szeretet, a józanság:a föld tanulsága, ereje, hite.„Legyen világosság!”És kiáradt a fényIsten lelkéből a földre.Az édesvizek is a földből bújtak elő,mint megannyi ezüst gyík.Az erec, a szentelt föld.Honnan az évek, a dal ered.Hogy a Teremtő a teremtéshallgatósága legyen.Ez a vers is földből született.

EvangéliumHubay Miklósnak

Mi a bölcsesség tehát?A szüntelen kíváncsiság?Az Istenkeresés?Mi hát a lét értelme?A harc, mit élvezni,a szeretet, amit bírni kell?

A csillagok csak nézik,az angyalok csak hallgatják,mit össze nem beszélünk itt a Földönarról, mi odaát evidencia.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

Miért nem látjuk a megoldást?Hiszen ott lebeg szemünk előtt az égbolt.A felhők. A gallyak. A fák és a Hold.Amikből kiolvashatók a lét válaszai.Elméleteket gyártunk és meghalunk hamar.

Tavasz, ősz: időben rügyeznek,időben hullnak a falevelek.A létezést művelik,ihletetten élnek.

Többnyire ezekrőlbeszélgettünk whisky mellettaz Alteregó Bár teraszán.Mért is keresnék egy élőta holtak közt.

Kávé

Még aludtam, amikor bejött valakiés letette a kávéscsészét az éjjeli szekrényre.Sokáig sötét volt: nem akart megvirradni,vagy csak magára húzta mint paplantbárányfelhőt a Nap,s az utcai lámpák egyenként kialudtak.Én meg fölriadtam hirtelen, mint egy borz,és keresni kezdtem a kijáratot.A digitális óra derengő fényénélmegpillantottam a kávéscsésze körvonalait.Ez volt a fogódzó, megragadtam a kávétés mohón inni kezdtem,mintha a sötétséget nyeltem volna le.Lelkembe folyt az éj, a titok, a lét és az évszakok. Eltűnődtem,ezt is a javamra fordítja az örökkévaló?Hogy mostantól érteni fogom az időt?A nyarat, amikor olyan édes és dúsa rét, a mező, mint a szeretkezés szaga?Megértettem a mókusok ugrálását,mint rituális táncot, láttam az angyalokat is.Láttam lélekben az őszt, a fáradt természetfoszló páncélzatát, a kérgeket. Láttam a telet,a jéggel körbenőtt házakat, a kunyhók füstjeit.Majd végül megláttam a tavaszt, a legszebbdrámát, mit valaha írtak, s ekkor döbbentem rá,milyen fontos mellékszereplő vagyok.


FALUSI MÁRTON

Miénk az ég, a föld

Kifeszíti a lengőajtót két igaz tanúnk,s mint ujján keresztül kabát, emléken át a múlt,kiszippan szellős templom.

Künn oltáron fenség hódol, locsolt virágcserép.Benn gyom fölverte rét az oltárteriték,mit böjt és fagy meg-megbont.

Becsapódnak bélletes, fehér cseresznyefáink.Kapuörvényt nem lehet mély lebegésre zárni,égi uszadékfákra.

Dűlőúton napoztat Máriát kehes erdő,szentképek alá boltból vett csokrot a teremtő.Hajunkat szél tépázza.

Fönn buszba tömött násznép, lenn urnába szórt ősök.Légydöngés neonja cikázik látómezőkön,kiég a keskeny szemsík.

Tavasz, szétpergő hamu, tisztáson elvirágzik.Áldozótálra hamvad, nyelvem nem jut a szádig,szavakká old, el-elhint.

Összeszedtük magunkat: testünk igévé váljék.Isten többségbe kerül, tengődjek én szórványkéntvérképben, esküvésben.

Uram, te Dávid-házi, mondd, hány ízig köszönjekivadékaidnak, rokoni csillagköröknek?Vérem nemes cuvée-e?

Meddig házam a házad, új otthonom az otthon?Honnantól szomszéd, kibe váratlan belébotlom,s illenék ráköszönnöm?

Ki él s mozog, fogadjuk fennkölt kívánságait.Bővítjük szemhatárunkat esthajnalcsillagig,hazánkat itt, e földön.

Összebújunk: környező országok határsávja,egymásba költözünk kisebbségi sorsra szánva.Sztrikt határrezsim zsibbad.

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

Te vasalsz, én a meccset nézem s vívom helyetted.Legyen, min megszólaljon, ha még akar, a Gyermek,s hogy nagyra nőjön, kispad.

Magyar szó gólt nem érhet. Rúgná Európára,határontúli csatár passzomért iszkol hátra:más nyelv futtatja lesre.

Csűröm-csavarom, minden szó leshelyzetből indul,labdánk pattan a pálya határvonalain túl.Meddig jut el szerelme?

Hangját gáncsolja nyelvem, szó szót nem követ, fogad,szabálytalanul szereli a gondolatokat.Betűhernyótalpvetés.

Gólemvilág áll közénk, nyelvet fejt, nyelvet ölt ránk.Lakásunk cirkójából a kékszakállú őrlángbádogdobszívünkbe ég.

Blank vers hónapos szobájára kölcsönt ki vesz föl?Arany árfolyamán nyújtott jelzáloghitelbőllakható be a porta.

Ha kert, a füredi kert. Ha ablak, Táltos utca.Ki nem lakoltat onnan új ábránd jogosultja,habár tégláig bontsa.

Álmom a Táltos utca kádjában fürdet téged,vevőink testnedvét ingerli szeretkezéshez,átüt zárcserélt ajtón.

Tudom, hol, hogyan s miért recseg a rossz parketta.Találat érte falát, be-beázik miatta,károsult maradandón.

Dédanyám szobájában csókoltalak pirulva,éjente visszajárok belédszeretni újra –közelebb s egyre följebb.

Szavamat ég beitta, voltam hát ismerős itt.Kupéból dohányfüstöt, Kárpátokból Petőfithuzat ki nem szellőztet.

Miénk az ég, a föld is, jussunk, az új: legősibb.Utolsó rönkig, görcsig oltárrá rendeződikrétünk, törött idősík.


MIKLÓSSY ENDRE

„Alusznak némán a faluk”

1956 decemberében a gyomai országúton nézelőd-tem, midőn egy lovasszekér érkezett, dugig megrak-va zománcozott lábasokkal. Mi volt ez? Nálunk márnem lehetett semmit kapni, úgy látszik, másutt sesok mindent, az idősebb nemzedék pedig, amelyneka pénzét már kétszer is elvitte az ördög infláció képé-ben, most valami értékállót akart szerezni a várhatóújabb infláció előtt. Nem volt ez légből kapott elgon-dolás, de ezúttal mégse vált be, mert Hruscsov szov-jet pártfőtitkár, hogy mihamarabb eltüntesse disznó-ságának a nyomait, jelentős anyagi segítséget adottMagyarországnak. (Két hónapnyi csaknem teljes ter-meléskiesés, nem is szólva a tönkre lőtt fővárosról.Nem tudom, mennyi lehetett a segély – néhány évti-zeddel később a Szolidaritás elnyomása úgy három-milliárd dollárba került nekik. Kevesebb a miénk selehetett.) Én meg többször tűnődtem aztán, vajon mitcsinált a jóember a töméntelen lábasával…

A pénz iránti efféle bizalmatlanság pedig végig-kísérte az egész elmúlt fél évszázadunkat. Ez azegyik oka a falukép átalakulásának. A falusiakugyanis a pénzüket a használati igényeiket messzemeghaladó hatalmas házakba ölték, mint „értékál-lókba”. És eközben nem vettek figyelembe néhányalaptényt. Azt, hogy az ország vezetésének már csakönérdekből is óvnia kell a pénz értékét, a forint nemomlik össze, legfeljebb akkor, hogyha mindenegyéb. Azt, hogy a ház forgalmi értéke összefügg afaluéval, amely, ha elveszíti a funkcióit, akkor elve-szíti vele együtt az anyagi értékét is. A jelenlegihelyzet például olyan, hogy a hitelbankok a magyartelepülések nyolcvan százalékában nem jegyeznekbe jelzálogot, mivel fizetőképes kereslet híján nemlátják annak érvényesítési lehetőségét. (Ki az ördögvásárolna drága pénzen házat egy haldokló faluban?)És a falvak lakói nem vették figyelembe azt sem,hogy jöhet még idő a pénz értelmes felhasználására.Annyi ugyanis tény, hogy a kommunizmus virágko-ra nem ilyen idő volt. Ideológiai okokból üldözték amagángazdaságot és ezzel együtt a termelőeszközökmagántulajdonát is. (A Szolidaritás évében például aszovjet Politikai Bizottság a legfenyegetőbb vesze-delemnek a lengyel kisparaszti gazdaságot tartotta.Azt, amelyik éppenséggel kihúzta az országot a gaz-

dasági és ellátási slamasztikából.) Logikus módonezért nem is gyártottak a kisüzem számára szükségeskis traktorokat vagy más kis kapacitású mezőgazda-sági gépeket sem. (Igaz, a fusizás időnként technikaicsodákat tudott produkálni, de azért ez mégiscsakelenyésző maradt.) A tsz-szervezésnek pedig az voltaz egyik következménye, hogy az így létrejött nagy-üzem nem használhatta a kisüzemek infrastruktúrá-ját, istállóit, magtárait, igáslovait, sőt azokat kifeje-zetten el akarta pusztítani, nehogy megint szét lehes-sen széledni a „közösből”, mint 1954-ben, NagyImre első miniszterelnöksége idején. (Akinek azellenségei meg azzal vetették a nyakába az ideoló-giai hurkot, hogy a marxizmus klasszikusai szerint„a kisparaszti gazdaság nem képes bővített újrater-melésre.” Még szerencse, hogy a dán gazdák nemolvasták Marxot.)

Mindazonáltal kialakult a hatvanas évek végére azúgynevezett „magyar agrárcsoda”. Azt hiszem, azvolt a nyitja, hogy az egyetlen kommunista országvoltunk, ahol legalább nem üldözték a mezőgazdasá-got, az agrárolló például húsz éven keresztül záró-dott. Ezzel együtt szemet hunytak az emberek gyara-podása fölött is. Ez a gyarapodás pedig jelentős volt.Az ország történetében még nem volt ekkora mérté-kű gazdagodás, húsz év alatt éppen a kétszeresérenőtt a reáljövedelem. Az se fordult még elő, hogy afalusiak jövedelme nagyobb legyen a városiakénál.(Megszokottá vált, hogy a városba került fiatalokútnak indítását, a lakásszerzést, a bútorozást a falunélő szülők finanszírozták a maguk jövedelméből.)De az ára mindennek nem csekély volt. A hetvenesévek végén az összehasonlító nemzetközi felmérésszerint Magyarországon dolgoztak a legtöbbetEurópa-szerte, napi 662 percet, a hét minden napjáravetítve, és ennek több mint a harmada magánmunkavolt. Meg is látszott ez sajnos a születési és a halálo-zási statisztikán, a családi élet gyengülésén, a helyitársasélet fokozódó enyészetén és a személyiség robotokozta lassú szétesésén. (Vannak olyan pszichiáterek,akik szerint a munka maga is bizonyos fajta droggáválhat, vagyis az eredeti értéktermelő funkciója hát-térbe szorul ahhoz képest, hogy eltereli a figyelmet amegoldhatatlannak ítélt életproblémákról. A mi ese-tünk mintha igazolná is ezt a megállapítást.)

A falusi családoknak ez a munkája és jövedelmehárom, egymással összefüggő alapra támaszkodott.Az egyik családtag a tsz-ben dolgozott, a másikpedig a közeli kisváros ipari telephelyén. Az ipar fej-

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

lesztése azidőtájt ugyanis úgy történt, hogy a főváro-si trösztök vidéki telephelyek sokaságát hozták létrealkatrész-gyártás és egyéb részfeladatok céljából, ésezek munkásgárdája a környező falvakból rekrutáló-dott, lényegében alacsonyan képzett, betanított mun-kás-szinten. Hétvégén azután az egész család a ház-tájiban dolgozott, jellemzően1 hold körüli területen, amit atsz-től kaptak művelésre. Ezektették ki összességükben a ter-mőterület 10%-át, viszont ateljes agrártermelés 40%-átszolgáltatták, egyes ágazatok-ban, mint a gyümölcs, zöldség,tojás, még ennél is jóval töb-bet. Ez azért is volt lehetséges,mert a tsz-től különféle ked-vezményeket kaptak a gépiművelésre, takarmányra stb.,és értékesítő szövetkezetekgondoskodtak a termékekpiacra jutásáról.

E három pillér miatt a falusikisgazdaság jó ideig sebezhe-tetlennek érezte magát, hiszenha az egyik válságba került,támaszkodni lehetett a többire.Mégis tévedett. Mindhárom pillér ugyanis szorosösszefüggésben volt az állami gazdaságpolitikairendszerrel, vele állt vagy bukott. És ez jóval erősebbfüggésnek bizonyult, mint hajdan a piaci konjunktú-ra-ingadozásoknak kitett kisparaszti gazdálkodásé.Hiszen hiányzott a gépesítés, a piaci kapcsolat, azátfogó szakértelem. Tulajdonképpen azt mondhatjuk,hogy alacsony szakképzettségű mezőgazdasági bér-munkás lett a hajdani gazdálkodó parasztemberből.

És hiányzott a valóságos helyi közösség. Az efféléta kommunizmus sehogy se szerette, mert nem érez-hette fölötte az ideológia monopóliumát. Azt, amitLenin ekképpen határozott meg: „Az elektro mosságát fogja venni Isten helyét. Hadd imádkozzon amuzsik ezentúl az elektromossághoz. Erősebbnekfogja érezni a központi hatóságok hatalmát, mintKrisztusét.” E mélyen szántó gondolat jegyében,amelyben észre kell vennünk a „központi hatóságok”kulcsszerepét, közhatalmi és eszmei harc is folyt apotenciális közösségszervezők, eme ideológiailag olynehezen befolyásolható tanult emberi lények ellen.Minden lehetőt megtettek a „nadrágos emberek”, a

papok, tanítók, orvosok tekintélycsökkentésére, de afalvakból lassan kivont funkciók – a megszüntetettiskola, felszámolt tanácsi önállóság, körzetesített tsz is– ebbe az irányba hatottak. Mintegy másfélezer tele-pülés funkciói csorbultak ekképpen. Elmentek a fiata-lok is a munkahely és közösség nélküli falvakból, iga-

zából csak az agrárdiplomásokmaradtak, és ennek idővel nagyjelentősége lett. Egészében vévea falu szellemi leépülésérőlbeszélhetünk annak ellenére,hogy az iskolázottsági szint sta-tisztikai értelemben jelentősennövekedett. Így érkeztünk el arendszerváltáshoz.

Hogy mit is jelent a közös-ségként létező falu, azt egy pél-dával kívánom szemléltetni.1920 februárjában országgyűlé-si választások voltak, történel-münkben először általános éstitkos lebonyolításban. Dr. KissIstvánnak, közigazgatásunk haj -dani nagy öregjének az édesapjaazidőtájt Csongrád-Bok rospar -ton volt tanyasi tanító, egyúttalafféle szellemi tekintély és tár-

sadalomszervező, és a gazdák tanácsot kértek tőle,tanító úr, hát kire szavazzunk? A fő jelölt HuszárKároly volt, a megbízott miniszterelnök, a tét pedig az,hogy ha megválasztják, akkor a győztes antant, a hely-zet ura továbbra is megbízik benne és hatalmon tartja.A tanító azonban azt mondta, őrá semmiképpen se,mert lévén a bankok embere, a földreform ügyébensemmi jóra nem számíthatunk tőle. És a miniszterelnökmegbukott a helyi választáson, s ezzel megtört politikaikarrierje. Így befolyásolta egy egyszerű tanító az orszá-gos nagypolitikát, mert emberek álltak mögötte. Perszeaz is igaz, hogy az ilyesmi nemigen tetszik a hatalom-nak, bárki légyen is az, tehát meg fogja kísérelni elle-ne azt, amit lehet. Az efféle közös akarat kialakulásátmindenesetre. A mi történetünk pedig azt tanúsítja,hogy a kommunista hatalom figyelemre méltó sikertért el a társadalom eme átalakításában.

*Minden épület hiteles képe az ember által beren-

dezni óhajtott világnak. E szemszögből érdemesmegnéznünk a falu képének átalakulását is. A ha gyo -mányos falu beépítésének a rendjét a porta használa-


ti rendje szabta meg, az esztétikai összhangot is ezbiztosította. Ekképpen került a keskeny telek egyikoldalára a ház, a telek hátsó része gazdasági funkciótkapott, és maga a ház is a kisgazdaság igényei szerinttagozódott. Alapformája, a „hosszú ház” gazdaságiépületekben folytatódott – istállók, pajta stb. –, a nye-regtetős padlás pedig magtárként szolgált.

Amikor azonban a kommunizmus hadat üzent akisgazdaságnak, szükségképpen le kellett romboljaennek az infrastruktúráját is. Az építésügynek ebbenkulcsszerepe volt, részint a szabályozás olyan újrendjével, amely például megkövetelte az oldalkertet,használhatatlanná téve ezáltal a keskeny telek elülsőrészét, részint pedig az építőanyag-ipari kínálattal, azelőregyártott vasbeton födémgerendák vagy a tető-szerkezet faanyagának méreteivel, amelyek elkerül-hetetlenné tették a „kockaházat”. Sátortetővel,amelynek nincsen többé magtárnak használható pad-lástere, és centrális alaprajzi elrendezéssel, amelynem teszi lehetővé a hosszirányú hozzátoldást. Ez aházforma aztán azonnal degenerálta a falusiak addigikonzervatív ízlését is, a falu egységes esztétikai képétszétrobbantotta. Az persze nyilvánvaló volt, hogy akockaház csak az igénytelenségnek felel meg, akicsak tehette, átépíteni igyekezett, de ehhez nem voltsemmiféle használható előkép. Jó ideig a hajdaniközéposztályok nyaralóépületei számítottak példa -adónak, miközben figyelmen kívül maradt, hogyazok egészen másféle telekosztásban épültek, aztánpedig a világ minden építészeti stílusa is példa lett,Tiroltól Japánig, egymás mellett vagy a legbizarrabbstíluskeveredésben. A szellemi zűrzavart és az ezzelösszefüggő társadalmi szétesettséget mindenesetrehíven megmutatja az átalakult falukép. Amit ebbenlátunk, az tulajdonképp nem más, mint az egyenlősí-tő igénytelenség meghaladási kísérlete. Illetőleg az,hogy megnyugtató kiutat mennyire nem sikerülttalálni belőle. A kommunista mű-társadalom alterna-tívájaképpen csak a mű-egyéniséghez jutottunk el.

A kommunizmus mesterséges világrendszer volt,téves kiindulási alapon, de mindennek, ami létezik,mégiscsak van valamilyen összefüggése a valóság-gal. Ezért aztán részint nem maradt ránk ebből a kor-szakból semmiféle olyan helyzetértékelés, amelyrema hivatkozni lehetne, és nem is szoktak hivatkoznisemmire. (Van ebben jócskán a rossz lelkiismeretbőlfakadó ködösítés is, de ezzel nem foglalkozom.)Másrészt viszont sok minden olyan alakult ki, amireépíteni kellett volna. A száműzetésben New Yorkban

élő hajdani parasztpolitikus, Kovács Imre már 1968-ban úgy vélte, hogy most Magyarország elindult apolgári jólét útján, létrejön az emberek gazdaságiautonómiája, a nemzetközi kapcsolatok megerősöd-nek és mintákat szolgáltatnak, a kultúra nyugatiaso-dik-polgárosodik, „vége a nemzeti romantikának”.(A maga plebejus pragmatizmusával már annak ide-jén idehaza se látta életképesnek a népi kultúrát.) No,ez az utóbbi maradéktalanul be is jött, nem feltétlenülszerencsés módon, de a jóslat többi eleme kevésbé.Annyi mégis biztos, hogy az ország és benne a faluelindult egy sajátos „előpolgárosodás” útján, ami,minden fogyatékossága dacára, folytatható illetvekorszerűsíthető lett volna. Ilyen volt esetünkben min-denekelőtt a falusiak életlehetőségeit megszabó gaz-dasági formáció. Hogy ezzel mit kellett volna kezde-ni, annak a megközelítésére idézem Erdei Ferenc1935-ben leírt gondolatát: „Egy újszabású magyargazdaságpolitika útja tisztán és félreérthetetlenülkínálkozik. Tények feltételezése helyett ragadja mega magyar gazdasági élet tényeit, feltételezett értékelé-sek helyett támaszkodjék a magyar társadalom aktu-ális értékrendjére és úgy derítsen fényt a magyar sor-salakítás útjaira. Ilyen gazdaságpolitikának azonbansúlyos akadályai vannak. Nincs olyan tényismeret,amelyre felelősen építhetne a gazdaságpolitika, és amagyar társadalomban nincs olyan közösségi tarta-lom, amely irányul vehető értékrendet nyújthatna apolitikai cselekvés számára.”

Bibó István azt a nekrológot mondta ifjúkoribarátjáról, hogy „Feri oda hagyta a tudományt a poli-tika kedvéért. Ez nem tett jót a tudománynak, nemtett jót a politikának és nem tett jót a Ferinek sem.”Azt hiszem, az imént idézett gondolata igazolja isBibó ítéletét. A változtatás lehetőségének felbukka-násával igencsak jó lett volna gazdasági és társadal-mi tényismeretre szert tenni és közösséget teremteni,amely irányul vehető értékrendet nyújtott volna apolitikai cselekvés számára.

Az átmenetet nem az Erdei Ferenc által hajdanjavasolt tényismeret, hanem a „főáramú közgazda-ságtan” korszerűnek vélt elméleti tételei határoztákmeg: privatizáció, liberalizáció, dereguláció.(Magyarul talán úgy mondhatnánk: vagyonvesztés,piacvesztés, jogvesztés.) Eszembe ötlik itt a világegyik legszegényebb országában, Bangladeshbenszületett Mohamed Jaunusz, aki bár szintén ezttanulta a közgazdaságtan nyugati egyetemein, azon-ban odahaza a tényhelyzetből indult ki, ennek meg-

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

felelően kezdte el a rendkívül sikeresnek bizonyultmikrohitelezést, és kapott végül Nobel-díjat is szak-mai elismerésként.

Távol állt mindez az Ész hazai osztogatóitól.De talán nem is csupán értelmi probléma volt ez.Ami történt, azt legtalálóbban a fel nem ismert „osz-tályharc” fogalmával írhatjuk le. Ez marxista frázislévén, a rendszerváltáskor azonnal elátkozottnakminősült, rosszabbnak, mint bárminő trágárság.Káromkodni például szokásba jött a magyar parla-mentben, de ezt a szót húsz éven át senki se mondtaki. Nemcsak beszélni tilos róla, hanem még észre-venni is. Nem arról a forradalmi ostobaságról vanszó, amit a Kommunista Kiáltvány úgy mondott,hogy „a társadalom története az osztályharcok törté-netével azonos”, hanem arról, hogy bizonyos fordu-lópontokban ez a harc valóban része lehet a társada-lom életének. És az a pillanat, midőn fölmerül a kér-dés, hogy kié legyen a mindeddig kvázi osztatlanállami vagyon, rögvest fölmerül az eltérő érdekekmentén az eltérő érdekcsoportok küzdelme is. Enneka kimenetele pedig e csoportok szervezettségétőlfügg. Ezért vált például Zsille Zoltán a hetvenesévekben első számú ellenséggé a Hatalom számára,mert ezt már akkor felismerte, és megkísérelte ennekmegfelelően felvilágosítani az embereket is.

A társadalom alapjai a tulajdonviszonyokban van-nak, valahogy így töltötték a fejünkbe hajdan aziskolában, de ezek szerint hiába. A marxizmust kizá-rólag a nómenklatúra sajátította el megfelelően, ésvalóban példásan alkalmazta is a saját jól felfogottosztályérdekében. A kommunista rendszer egyik jel-legzetes belső ellentmondása, mondjuk inkábbhazugsága az volt, hogy mialatt minden szava az„osztály nélküli társadalomról” szólt, maga anómenklatúra igencsak öntudatos, bezárkózó osz-tályként viselkedett, mégpedig a kapitalizmustóleltérő feudális módon. A lengyel Szolidaritás-moz-galom egyik fordulópontján mondta például iránya-dó célzattal Andropov, a szovjet vezetés akkorikulcsembere, hogy náluk egyetlen munkás sincsen apolitikai vezetésben. És amikor kiderült, hogy ez azosztályszerkezet nem tartható fenn tovább pusztán apolitikai hatalom monopóliumával, akkor hozzálát-tak a hatalomgyakorlás marxista elvéből kiindulva,bár annak célját az ellenkezőjére fordítva, a „tőkésmagántulajdon” megszerzéséhez.

A döntési pozícióba került rendszerváltó értelmi-ség pedig lelkesen segédkezett a nomenklatúra eme

osztályharcában, szembefordulván a misera plebsszempontjaival mint a marxizmustól elszakadni kép-telen nézetekkel. „Vesszen Dózsa, éljen Zápolya!” –körülbelül így hangzott a kommunizmus leváltásá-nak félhivatalos jelszava, és tette tökéletesen zavaros-sá a választási lehetőségeket Dózsa népe számára.Hiszen fel se tűnt, hogy „Zápolya” immár éppenség-gel a kommunista nómenklatúrát jelentette.(Az öngyilkos kamikaze repülő ebben a csatában alig-ha a megfelelő hajót találta el.) A nómenklatúra tagja-inak pedig, mivel osztályérdekeik mögé a kellő hazaitámogatást leplezett osztályellenségüktől, a néptőlaligha bírták volna megszerezni, komprádor-burzsoá-ziává kellett változniuk, hogy a szükséges támogatástkívülről kapják meg. Ezek után a társadalom többsé-ge alig volt képes a fordulatot úgy értelmezni, mint„visszanyert szabadságot”. Annál kevésbé nem,mivel nemcsak az eddigi munkahelye veszett el,hanem az új ködfelhőben az a tájékozódási lehetősé-ge is, ami a szellemi szabadság előfeltétele.

A szocialista „kollektív tulajdon” felszámolása,amelynek végrehajtásából nemcsak a társadalmiigazságosság, hanem még a szereplők versenyhely-zete is hiányzott, szükségképpen nem annyira kapi-talista, mint inkább feudális viszonyokat eredménye-zett. Kiderült viszont, hogy más dolog a vagyontellopni, mint működtetni. Eltérő adottságok szüksé-gesek e kettőhöz, és miután ezeket nem sikerültegyesíteni, az új uralkodó osztály hamarosan válság-ba került. Ezt egy ideig el lehetett odázni az államtámogatási pénzeinek osztályérdekű elosztásával, devégül is kontraproduktivitása mélyen alulmúlta méga kommunista rendszerét is. Így került válságba a„rendszerváltás rendszere”, és ingott meg ezzelegyütt a régi-új uralkodó osztály visszanyert politi-kai hatalma is.

*A talán legjellemzőbb epizódja ennek az elrejtett-

letagadott osztályharcnak a termőföld ügye. A kiin-dulási pont az volt, hogy „Európa nem tűri a társastulajdont”, tehát az állami és szövetkezeti földeketmagántulajdonba kell adni. Erről szólt a „kárpótlás”nevezetű mutatvány, amelyben sikerült ezt az erőfor-rást eddig még soha nem látott mértékben elválasz-tani a falu népétől. A földtulajdont megszerezték akárpótlással olyanok, akiknek már semmi közük nemvolt a földhöz, nem is a faluban laktak, és eszük ágábansem volt gazdálkodni. A termőföld csaknem feleekképpen osztatlan magántulajdonba került, táblánként


néha sok száz tulajdonossal, és így természetszerű-leg csak egységben volt bérelhető tőlük, egy nagy-gazdaság által. A tulajdonosok kapnak érte egy fö -löttébb minimális bérleti díjat, a gazdálkodást pedigez a mintegy 2000, 300 hektár fölötti üzemméretűgazdaság folytatja. Ez a nagyüzem foglalja el ma ateljes termőterület 62%-át. (A háború előtti hírhedtmagyar nagybirtok-rendszerben ez az arány 32%volt.) A termőterület6%-án, 1 hektárnál ki -sebb földön pedig min-tegy 600 ezer gazdálko-dó egység osztozik, és jómásfél millió ember él amezőgazdaságból. A haj -dani közös tulajdonúgépeket-eszközöket pe -dig példás érdekérvénye-sítő stratégiával meg - szerezte a helyi agrárelit,mint ahogy, már az unióscsatlakozásunk után, az onnan érkező támogatásokatis. A termőföld elég tekintélyes része, talán többmint 1 millió hektár pedig bár nem tervezett, deszükségszerű módon külföldi gazdák és szervezetekhasználatába került, az esetek nagy részében valószí-nűleg zsebszerződések révén. (A dolog itt kissé meg-akadt, másfél évtized óta nem sikerült még a polgáritulajdonlás szabályai szerint legalizálni az országharmadának ilyesforma elvesztését. De ami késik,nem múlik?)

Az az értékesítő lánc, ami hajdan a kistermelőkpiacra jutását lehetővé tette, széthullott felvásárlómonopóliumokra, amelyek azután az árrést oly szé-lesre nyitották, hogy a kistermelőnek immár nemérte meg termelni, de szerencsére helyreállt azegyensúly, mivel ennyiért a vásárlónak sem értemeg vásárolni. Mert közben a belkereskedelemmultinacionális üzletláncok kezébe került, akik amaguk külföldi termékeit olcsóbban tudják adni.Bár egyébként is hajlamosak arra, hogy az itteni ter-mékeket mellőzzék, hiszen a fő dolguk a saját hazaitermékeik eladása.

Visszanézve egy pillanatra Dózsára, 1959-benmég a levert forradalom után is meglehetősen nehézvolt a paraszttól elszedni a földet. Mutassa ezt egy-kori viccünk! „Mondja, János bácsi, hogy vették rámagát arra, hogy a földjét bevigye a szövetkezetbe?– Hát ankéttal. – Miféle ankéttal? – An két pofont

kaptam, hogy utána mindjárt beléptem.” Most pedigsimán lenyelték az egészet, békésen várván még aztis, mikor rúgják ki őket a munkahelyükről. Pedigmost nem volt „ankét”, hiszen nem volt már semávó, sem pedig szovjet tankok. Viszont nem volt„tanyasi tanító”, aki tanácsot adhatott volna. Nemvolt önérzet, összetartás, kezdeményező szellemsem. A hajdani parasztok helyén már eltartottak éltek

– „eddig dolgoznunkkellett, hogy eltartsanak,eztán már azt se kell.Igaz, kevesebbet iskapunk, de hát miné-künk már annyi is elégerre a kis időre.”

Pedig a nagyja, aNagy Átverés lényegemég hátravan. Miutánránk ripakodtak, hogy atársas tulajdonlás nemkorszerű, és ezért fel

kellett számolnunk a termelőszövetkezeteket és pri-vatizálni a földet, kiderült, hogy tilos különbségettenni a tulajdonformák közt. Lehetővé kell tenni,hogy részvénytársaságok is földet szerezzenek!Márpedig akárhogy nézzük, ez is társas tulajdon.De mégis vannak különbségek. A szövetkezetben aszavazás darab-darab elven történik, a részvénytár-saságban meg felmutatom, hogy 51%, és nincs vita.A szövetkezet tagjainak megélhetése és haszna érde-kében dolgozik, a részvénytársaság meg a tőketulaj-donosok profitja érdekében. A szövetkezetben meg-termelt többletérték helyben marad, a részvénytársa-ságban megtermelt pedig rögvest elvándorol.

Figyelemre méltó az is, hogy a mai forgalmi értékmellett Magyarország teljes termőterülete megsze-rezhető volna 2500-3000 milliárd forintért, az országéves gazdasági teljesítményének tizedéért, annyipénzért, amennyi a félév alatt kifizetett összes hazaimunkabér. De akkor mit csinálunk majd a másodikfélévben?

*A gazdasági rendszerváltás, amelynek következ-

tében eltűnt több mint másfél millió munkahely,elsősorban a falusiakat sújtotta. Ezek a megszűntvidéki munkahelyek – tsz, ipari telephely – kevéssédifferenciált és piacképtelen termékeket gyártottak,hiányzott a szakértelmük és az üzleti kapcsolataikis. Felszámolásuk nem gazdaságpolitikai lépés volt,

SZEMHATÁR


SZEMHATÁR

a „majd csak lesz valahogy” elv alapján szüntettékmeg őket. Átmeneti intézkedésként született a segé-lyezés – szociális, családi, munkanélküli stb. –, ami-ről azt mondják, hogy megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok. Az ország gazdasági teherbíró képes-ségéhez elviselhetetlen, viszont a munkába állásterősen fékezi. Igaz, fékezi ezt a foglalkoztatást ter-helő 48%-nyi közteher is. Eltűnt egyúttal a tanuláseddigi motivációja, gyakorlatilag megszűnt a szak-munkás-képzés, és kísérteties a nyolc osztályt vég-zettek körében a 40%-os funkcionális analfa -bétizmus. A „kiművelt emberfők” igényét, mint ahajdani reformkor legfontosabb társadalmi célkitű-zését, amit azóta sem vont kétségbe egyetlen rend-szer sem, a neoliberálisnak mondott újkapitalizmushivatalosan is levette a napirendjéről az új oktatás-és társadalompolitikai koncepciók jegyében. (Egy„kiművelt emberfővel” sokkal nehezebb dolga van ahatalomgyakorlásnak.)

Közhatalmi oldalról nézve a rendszerváltás azaddigi tanácsi rendszer helyett, amelynek feladata aközponti akarat helyi szintű érvényesítése volt,helyreállította a falusi önkormányzatokat, amelyeksok „önkormányzati” jellegű feladatot kaptak, jóvaltöbbet, mint régen, de hát az élet is bonyolultabbávált. Viszont nem biztosították számukra a szüksé-ges feltételeket. Sem a szakmaiakat, sem pedig azanyagiakat. A sok feladat sok pénzbe kerül, a helyibevételek meg minimálisak, ezért mégiscsak meg-maradt a kiszolgáltatottság, mert a központi hata-lom döntésétől függ, hogy az önkormányzatokmennyi támogatást kapnak a feladatok ellátásához.Így aztán az önállóság gyakran névlegessé válhat.Jól mutatja ezt a kormány által néhány éve elkez-dett kisiskola-felszámolási program. Amihez a kor-mányzatnak jogköre ugyan nem volt, de a pénzügyicsapok elzárásával mégis ki tudta kényszeríteni.Alapjában véve a centralizáltság nem csökkentMagyarországon, csak az eszközei változtak meg.A vidék érdekképviselete pedig hiányzik a közpon-ti döntéshozásból.

Van ennek azután egy további, rendkívül hátrá-nyos következménye az ország irányításában.A köz ponti bürokráciának nincsenek információi avidék valóságos helyzetéről és igényeiről. Terveitnéhány makrogazdasági statisztikai mutatóratámaszkodva kénytelen kidolgozni anélkül, hogytudná, milyen hatással lesznek ezek a valóságra.Ezek a tervek így könnyen a különféle beruházási

érdekcsoportok szempontjai alapján állnak össze,érdemi gazdasági mérlegelés nélkül, viszont tágteret nyitva a korrupciónak. (Egy tavalyi felmérésszerint a hazai korrupciós ráta a közpénzek felhasz-nálásában 26%-os, amivel az 55. helyen álunk avilág 58 vizsgált országa között.)

Így épült ki nagy költségből egy kiterjedt regio-nális szennyvízcsatorna-hálózat, gázvezeték-háló-zat a munkanélküliek és fizetésképtelenek falvaiba,a túlméretezett autópálya-hálózat, miközben azalsóbbrendű utak sok helyütt szinte járhatatlanok.Lett digitális oktatótábla, miközben befolyik az esőa tanterembe, mert nincs pénz a tető megjavítására.Egészen groteszk eseteket is produkálhat ez a fej-lesztéstámogatás – például faluközpont-építést atelepüléshatáron kívül. (Ugyanis van már faluköz-pont, de a pályázati pénzt csak nem hagyjuk elvesz-ni!) Eközben a fő problémára, a foglalkoztatás javí-tására nem jut támogatás. Az Új MagyarországFejlesztési Tervben, amelynek alapján 2007 és2013 között mintegy 8000 milliárd Ft támogatástkapunk az Európai Uniótól, összesen 70 ezer mun-kahely létrejöttét tervezték hét év alatt (még ennyise jött be). Igaz, épült helyette autópálya-alagút asíkság közepén.

De lett pozitív oldala is az elnyert helyi önálló-ságnak. Az ország egyre szorultabb helyzetében,ahol is értelemszerűen a lépcső legalján lévő falunakjut a legkevesebb, egyes jól működő helyi önkor-mányzatok tudnak élni az önrendelkezéssel, és aminimális eszközeikkel is javítani képesek a megél-hetési esélyeket a helyi erőforrásokkal való gazdál-kodással, a helyi közösség megszervezésével.Bontakozófélben van az „önellátó falvak” mozga-lom. Azt láthatjuk itt, hogy a valóságos és felismer-hető problémák számbavételével a helyi társadalompróbálja kijavítani azt a rendszerátmenetkor elköve-tett alapvető hibát, hogy az annyira szükséges társa-dalom-újjászervezés helyébe a politikai szerveződéslépett a maga hatalom diktálta érdekeivel és érdekér-vényesítő módszereivel. Ennek az áldatlan helyzet-nek az orvoslása kezdődött meg egy sor falunkban,és jó volna, ha tanulnának másutt is belőle. A helyzetnyitja láthatólag a helyi érdekek meghatározása és azerre épülő cselekvési program.

*A falu egyébiránt az elmúlt három évszázad világ-

folyamatainak állandó nagy vesztese volt mindenütt,ennek végső oka pedig az alacsony érdekérvényesítő


képessége. A helyzetet mindenesetre félre szoktákmagyarázni azzal, hogy ezt a hiányt „elmaradottság-nak” tekintik, a falut gazdasági és társadalmi residu-umnak, hanyatlását pedig az általános „fejlődés”üdvözlendő következményének. Ebből származtak akommunizmus hajdani faluromboló programjai is.Látható viszont, hogy a„főáramú gazdaság” kori-feusai éppen úgy gondol-kodnak, mint a hajdaniPolitikai Bizottság, éppenúgy likvidálni akarják afalvakat az agrár-óriásbir-tokok érdekében. Annyikülönbség mégis van,hogy a hajdani kommunis-ták ipari bérmunkásokkáóhajtották tenni a falusiparasztokat, a jelenlegiglobalisták viszont nemmondják meg azt, hogymihez kezdjenek a földjü-ket vesztett falusiak.

Az átalakulás, amiturbanizációnak monda-nak, és úgy tekintenek,mint a Fejlődés legfonto-sabb össze tevőjét, két aggasztó következménnyel jár.Az egyik az, hogy a város fenntartásához fajlagosantöbb erőforrás szükséges, mint a faluéhoz, jóvalnagyobb az „ökológiai lábnyoma”, és ezért e városi-asodás a Földünket is egyre jobban igénybe veszi.

A másik pedig a demográfiai probléma.A „város” sok ezer év óta mindig negatív népese-désű, vagyis kevesebben születnek itt, mint ahá-nyan meghalnak, és folyamatos növekedését afalusiak folyamatos bevándorlásának köszönheti.Amikor viszont éppen ennek következtében visz-szaesik a falusi népesség aránya, akkor előáll azegyetemes demográfiai pangás. Így van ez azegész fejlettnek mondott világban, és e tekintetbenföl is zárkóztunk immár az élvonalba. (Azt hiszem,hogy a harmadik világbeli félelmetes arányúnépességrobbanást igen brutális módon ez a fajta„urbanizációnak” mondott negatív visszacsatolásfogja megállítani.) Minálunk mindenesetre az tör-tént, hogy a fiatalok sok évtizedes elvándorlásávala falvaink elöregedtek, és immár szintúgy fogyónépességűek, mint a városok. Ámbár a megfelelő

korcsoportokat összehasonlítva, a falvakban mégmindig több a gyerek, mint a városban, és ezzelnyilvánvaló összefüggésben a család felbomlásasem annyira előrehaladott. A helyi közösség általműködtethető önkormányzat mellett ez a másik olyanpotenciális előny, amivel a falu még rendelkezik.

A falu rossz érdekérvé-nyesítő képessége pedignagyrészt méret-prob lé -ma. A „kicsi” nem csakszép, ahogyan Schuh -macher mondja, hanemgyenge is. A moderntömegdemokrácia, amirőlazt állítják, hogy a „sokkicsi sokra megy” alapján,vagyis a szavazók érdekei-nek figyelembe vételévelsegít ezen a helyzeten,önmagában nem elegendő,hiszen a parlament éppúgycentralizált, mint a Po -litikai Bizottság. (A pél -dámban szereplő hajdaniminiszterelnököt is hiábabuktatták meg a tanyásgaz-dák a választáson.)

A falu jelenlegi, szinte vigasztalan helyzetét első-sorban a hiányzó tagolt helyi társadalom határozzameg, a hiányzó közös értékrendszerrel, érdekekkel,elfogadott tekintéllyel. Megoldásra vár tehát ez aprobléma. Szükség van olyan emberekre, akik a helyiközösséget szervezik, értéket közvetítenek és iránytmutatnak: „pap–pedagógus–polgármester–postás”,vagyis ahogy mondják, „humán PPP”. Ápolni kell aközös helyi hagyományokat, amelyek nélkül semmi-féle közösség nem létezhet. Szükség van az ország-nak az intézményi és működési rendjére, amiben köz-mondásunk átfordításával, „a kutyaugatás is elhallat-szik az égig”.

Selma Lagerlöf meseregényében a vadlibákkalvándorló elvarázsolt kisfiú egyszer a következőkethallja: „Mindannak, amit királyok, klastromlakók,földbirtokosok és városiak hoznak létre, tartalma csakegynéhány évre szól. De ha mindig lesznek becsvá-gyó és kitartó parasztok, akkor azt is tudom, hogy avidék megőrzi majd a régi hírnevét. Mert csak azoktudják a föld jólétét és becsületét megtartani, akik sza-kadatlan munkában a földre görnyedve járnak.”

SZEMHATÁR


KONTRA FERENC

A Karassó mellőlNeumayer Ujlaki Kornél Dezső novelláiról

Kibogozhatatlan rejtélyként állt előttem mindmáig,és korántsem biztos, hogy titkai megfejthetőek len-nének, mint ahogyan az sem, hogy mit milyen szán-dékkal tett vagy írt meg.

Kezdjük mindjárt a nevével.Ha pontosak akarunk lenni,akkor a teljes nevét így rakhat-juk össze: Neumayer UjlakiKornél Dezső. A teljes nevétazonban ilyen formában őmaga soha életében nem írta le.

Szinnyei József sem vetteészre, hogy ugyanarról a sze-mélyről van szó, mivel nagy-szabású lexikonjában, a Ma -gyar írók élete és munkáibanUjlaki Kornél Dezső ésNeumayer (Kornél) Dezső kétkülön szerzőként szerepel,különböző művekkel. A digitá-lis Katolikus lexikonban ígyvan jelen: Újlaki (1904-igNeumayer) Kornél Dezső.Ez tűnik a legadekvá tabbnak,csakhogy a szerző sosem írta lehosszú Ú-val a vezetéknevét.

Nevével kapcsolatban máig teljes a káosz, hiszeníróként maga is következetlenül használta négytagúnevének valamennyi lehetséges variánsát, még aköteteit sem azonos néven adta ki.

Neumayer Ujlaki Kornél Dezső 1866. április 26-ánszületett a drávaszögi Dályokon, ahol apja jegyző volt.

Gyerekkorát meghatározta, hogy gyakran vendé-geskedett nemesi származású nagybátyjánál, akikorán megismertette vele a színházat és az operát.Fiatalon megtanult németül, otthon, a családbanpedig eleve sokácul (a horvát egyik nyelvjárása),szerbül és magyarul beszéltek. Az iskola kórusábanénekelt, diákszíndarabokban szerepelt, ez bátorítottafel, hogy ifjúként előbb a pesti operában, majd a színi -tanodában próbáljon szerencsét. Ilyen arccal nemlehet Rómeót játszani, menjen inkább a túlsó sarok-ra, ott van a papnevelde – hallotta a lesújtó ítéletet,

amit végül is komolyan vett. Igaz, hogy nem a túlsósarokra, hanem Pécsre ment. Igaz, hogy nem lettoperaénekes, de a darázsi templomban operaelőadá-sokat rendezett a kitűnő hangú mároki kántorral,Szajkó Józseffel. Színészi tehetségét pedig későbbipályája során igencsak módjában állt kamatoztatni.

Tanulmányait a pécsi papnevelő intézetbenvégezte, 1888-ban Rácpetrén pappá szentelték,Berementen káplánkodott, végül 1899-től Darázsplébánosa és baranyavári esperes lett.

„Ünnepnapokon igen gyak-ran ő mondta a szentbeszédet apécsi székesegyházban mintaz egyházmegye tiszteletbelikano noka, s nem múlott elBudapesten egy katolikus arisz-tokratamenyegző, ahová nem adarázsi plébánost hívták megünnepi szónoknak. Tehetségesés bűbájosan eredeti modorá-nak köszönhette, hogy hetekigvolt különböző grófi kastélyokmegbecsült vendége” – írja rólaBaranyai Júlia Vízbe vesző nyo-mokon című könyvében.

Papírforma szerint azt vár-nánk, hogy a bohém életvitelűpap-íróban a kivilágos-kivir-radtig dzsentrijének virtusalakozik, a magyar regények

alapján ilyesmire gondolhatnánk,nem pedig arra, hogy vonósné-

gyest rendel Bécsből a születésnapjára, és bécsi klasz-szikusokat hallgat az ünneplő közönség az udvarán fel-állított, fából faragott gloriett körül. Ezen az udvaronnem szárnyasok szaladgáltak, hanem füvet nyírtak.

Korának jeles művészei vendégeskedtek parókiá-ján, többek között a helybeli sokác temetőt és a szín-pompás népviseletet megörökítő Csók István. Ebben abarokkos udvarházban festette meg a sokác lányokportréit. Nem a szérűn állította fel festőállványát,amerre a szekerek nyekeregnek és a lovak patái nyo-mán porfelhő támadt. Éveken át visszatért az újborünnepére, amikor még maradt egy kevés a nyárból, ésmég sokáig lehetett ingujjban festegetni és végigjárnia pincesort a csillagos éjszakában. Kevéssé ismertképein a darázsi emberek hétköznapjai, alkalmi port-réi is megjelennek. Lappangó képei ma is mároki szo-bák falát díszítik. Nyilván módjukban állt megvenni.


Neumayer Ujlaki Kornél Dezső

Mitől volt éppen az itteni sokácok viselete annyi-ra különleges? Mert sokkal gazdagabbak voltakészakabbi rokonaiknál. A tengerkék kabátok, a csé-cses főkötők, a sokácrózsaszín kendők – ma csakazt mondanánk erre a színre, hogy pink – olyan vil-lódzó forgatagot teremtettek, amit a világtól elzártvölgybe érkező vendégek egzotikusnak találtak.Természetes vasárnapi viselet volt a legények fehérbáránybőr rövid kabátja, aminek hátát egy tüköralakú, ezüst keretbe foglalt szív díszítette. Aki sze-rette volna elnyerni a legény szí-vét, annak a lánynak ebben kelletta saját arcát megpillantania. A nőinépviselet önmagában is értéke-sebb volt a dukátfüzérek miatt,szinte megfizethetetlen értéke voltakkor is, ma is.

Hogy megértsük, honnan szár-maztak a kincsek, nézzünk szét alöszdombokon: valaha itt álltak alimes végvárai. Nem kellenek külö-nösebb történelmi ismeretek hozzá,hogy rájöjjünk, honnan származnakazok az Alexandriában vert ara -nyak, melyek nagyobb esőzések-kor, ismeretlen katakombák beom-lásakor máig a felszínre kerülnek.Az aranypénzek másik forrása amohácsi vész, mely a falu határában zajlott. A törökseregek a darázsi dombokról követték a harci esemé-nyeket. Akkoriban az egész terület lápvidék volt. A víz-lecsapolással harci szekerek, szerszámok, ruhadíszek,fegyverek kerültek elő, és az ekék a felszínre hoznakmanapság is újabb leleteket, kincseket. Márok ésDarázs a lecsapolt csatatérre épült. A dukátfüzér be -épült a helyi népviseletbe. Ezért nemcsak Csók Istvánjárt a csodájára, hanem számos más neves művész ésközéleti személyiség is, akiknek első útja a parókiáravezetett. A pap-író pedig bármikor rögtönözni tudottakár egy busójárást, akár más helyi vigasságot.

Zichy Gyula gróf, a pécsi püspök rossz szemmelnézte a darázsi pap népszerűségét, német és magyarnyelvű publikációit, fejedelmi megjelenését, messzevisszhangzó anekdotáit. Fenyegetései azonban nemváltak valóra, mert Ujlakinak a Vatikán körül isakadtak barátai.

Életéről csak az első világháborúig találunk utalá-sokat, visszaemlékezéseket, leveleket. Mintha ittmegszakadna a film.

Ujlaki már súlyos beteg volt, amikor Aksimovićatya meghívására Đakovicára érkezett, éppen hogymegérte a karácsonyt, itt hunyt el 1924-ben.A đakovicai temetőben nyugszik paptársainaksorában, sírkövére a Desiderie Ujlaki nevet vésték;„haláláról egyedül Mesterházy Ambrus emlékezettmeg a Vajdasági Kultúra 1925. májusi számában.Koszorú egy magyar papköltő sírjára című írásá-ban azonban ő is csak a melegszívű, kedves ven-déglátótól búcsúzott, a nagy műveltségű egyházi

személytől, aki olykor elszomo-rodott a világi események láttán.Költészetének, írói munkásságá-nak értékelésére ő sem vállalko-zott, feltehetően köteteivel magasem találkozott” – írja Mák Ferenca Kilátó 2007. október 20–21-iszámában.

Vélhetően szülőfalujában kezd -te papírra vetni A Ka rassó mellőlcímű novelláskötet első változatát,amely Pécsett jelent meg 1897-ben, majd irodalmi sikerére valótekintettel új, némiképp módosítotttartalommal és lényegesen na -gyobb példányszámban Buda -pesten is, 1903 karácsonyára.

A kötet az egyetlen írásos forrás, amely aKarasicának magyarabbul hangzó nevet talál, aKarassót. Ki gondolná, hogy a kis patak kötetnyinovellát inspirált, és erejével egybefonta kanyarogvaa novellák füzérét, mindegyik a Karassó mentén ját-szódik, nagyon is hiteles helyszíneken. A történetek-be foglalt többi földrajzi név megfelel a mostani szó-használatnak.

A szereplők nagyrészt létező személyek voltak,akik a saját nevükön szerepelnek, ami hiteles forrá-sokkal bizonyítható. Az események szinte naprapontos időszerűséggel tudósítanak, írói bátorságravall, hogy emellett mégis meseszerű, kissé lebegte-tett stílusban ír, szövegei nem szociografikusak, nemis dokumentumszerűek, hanem koncentráltan irodal-miak. A párbeszédek ma is nagyon frissek, ne feled-jük: Ujlaki egy történelmi színművel kezdte és fejez-te be irodalmi pályáját.

Tudjuk, hogy személyesen ismerte TömörkényIstvánt és korának számos más íróját, mégsemhasonlít rájuk semmiben. Inkább a XIX. század


kortárs magyar és német írói hatottak rá, ahol mármegjelent a lélektani háttér, ami majd a ködlovagokprózájában bontakozik ki teljes pompájában. Ezenaz úton találjuk Ujlaki szövegeit (legemlékezete-sebb lélektani novellájában, a Két asszonyban azegyik nő elmezavara akkor fordul tragédiába, ami-kor megpillantja saját arcát a Karassó vizében),melyeknek retorikájára talán a papi beszéd és alkal-mi szónoklat hatott leginkább, amikor egy történe-tet úgy kellett elmesélni, hogy az írástudatlanok ismegértsék. Ettől olyan erőteljes a képi megjelenítőerő. Azért annyira egyszerű a novellák felütése,hogy egy pillanatra se kószáljon el a figyelmünk,minél könnyebben és gyorsabban legyünk otthonabban a térben, ahol a cselekmény játszódik.Közben az írónak a helybeli mesevilágot is az iro-dalomba emelő gesztusában szürrealisztikus voná-sokat fedezhetünk fel.

Bármi történjék a szereplőkkel, mi is ott állunkmellettük. Amihez igazi írói tehetség kell: hogy egy-szerre követjük kívülről a főhősök útját, ugyanakkora fejükbe látunk, minden tettüknek megvan a lélek-tani eredője. Az értékek mellé kell tennünk mégvalamit: nála színesebben aligha írt bárki is, olyanintenzitásuk van a színeknek, hogy megmozgatjaérzékszerveinket, anélkül, hogy a színeket folyton anevükön nevezné.

Ujlaki a modern magyar próza egyik előfutára, ésha a feledésbőlvégre az őt megil-lető helyre ke rül,az olvasók széle-sebb rétege is fel-fedezheti pá ratlantehetségét. Furcsa,hogy a maga korá-ban, a kiadások-ban is kizárólag„elbeszélés” a mű -faja a szövegei-nek, holott tanítanilehetne ezek alap-ján a novellát.

Ha belekez-dünk bármelyiknovellájába, máraz első mondatban alapvető eligazítást kapunk arról,hogy mikor, hol játszódik a történet vagy kik a sze-replői, a felütés egyúttal a kulcsmondat is olyan

szempontból, hogy rögtön leszögezi: miért kell feltét-lenül elolvasnunk. A Karas só mellől első kiadásábanolvashatjuk a Varga Bálint pénze című no vellát, azelső be kez dését idézem: „Három királyok napján tán akő is megrepedt. Sűrű köd ülte meg a völgyet. A csi-korgó hideg a Karassót fenékig megfagyasztotta.A kipusztult szőlőhegyeken egy pillanatra tavasztsejt a rászedett szem. Az árván álló meggyfák mint-ha teljes virágjukban pompáznának, olyan tömöttenfekszi meg valamennyit a csillogó zúzmara. Fölke -rekedik a metsző téli szél, megbontja a háztetőkújfonású szalmafedelét, talpra állítja a kicsépeltkalászt a gerincen és himbálja, mintha csak Péter-Pálkor alkonyi szellő hullámzanék köztük. VargaJózsef házikójába bedúdol, föltépi a konyhaajtót,végigzúg a fűtetlen szobán. Kiemeli a rozzantablaktáblát és hahotázva az utcára dobja. Még csakez hiányzott, hogy a nyomorúság teljes legyen.”A leíró vagy bevezető részek rendre elmaradnak.Az alapvetéssel indító novellák felvállalják annakkockázatát, hogy vajon fokozhatók-e, tudnak-eújabb tanulsággal szolgálni.

A kötet második kiadásának idézhetnénk vala-mennyi „első mondatát”: „Stokuća granicsár őrnagynéhány száz serezsánnal Bezdánnál átkelt a Dunán skikötött a baranyai parton.” „A vasas németek rettene-tes pusztítást vittek véghez hat óra alatt.” „A bellyeiuradalom rengetegjeiben erős csendőrjáratok cirkál-

tak.” És sorolhat-nánk tovább, kik acselekmény hor-dozói: a „vadráckovács”, az „őszszakállú zsidó bol-tos”, „Rózsa Sán -dor karikásai”, „acigány honvéd”, a„sokác menyasz-szony”, „az olaszvándorlegény”. Uj -laki nem beszélsem nyelvi tarka-ságról, sem multi-kulturalizmusról,sem népek kohó-járól, ilyesmiket

csak utólag magyarázhatnánk bele abba, ami termé-szetes együttélésnek számított Bara nyában. A nemze-tiségek olyan konzisztensen szerepelnek a novellák-


A Karassó Darázsnál

ban, mintha nagyon régtől fogva közös erővel kellettvolna megküzdeniük az elemekkel, a betegségekkel.De ünnepeiket is egymás mellett töltötték. Nem a jókés a rosszak oszlanak két táborra, hanem a szereplők-nek saját, többrétegű, személyes története az, amitfordulatos, olvasmányos novellákon keresztül isme-rünk meg. Egyet len történet sem szól nemzeti türel-metlenségről, gyűlöletszításról, megkülönböztetés-ről. Csakis utólag lehet összehasonlításokat tenni, ésel lehet töprengeni azon, mi minden veszett el azóta.A novellákban megörökített hat magyar falubólhárom eltűnt a Karassó mellől. A társadalom termé-szetes vérkeringése összekötötte azokat a területeket,melyeket egy határ elvágott.

A novellák még egy élhető világot örökítenekmeg, amikor öt vízimalom sorakozik a parton, ahegy vincellér családjai a borukat a Dunán és a vas-úton Bécsbe szállítják, a császár a tökösi erdőbe járvadászni, Mohács a közigazgatási központ.Nemcsak a magyarságot, hanem a sokácságot iskettészelte a határ. Csupán az Okos ember címűnovellában találkozunk olyan motivikus elemekkel,melyek egy egész erkölcsi világrend változásátjósolják meg: ,,Nincs többé engedelmesség.Ha egyik-másik megorrol valamit, kész a csetepaté.A ház feje hiába csitítja megvadult rokonságát,senki sem hajt a szavára. Megtörténik az osztozko-dás, földarabolják a birtokot. S kik együttesenjómódban, gazdagon éltek, csakhamar megismer-kednek az ínséggel és nyomorúsággal. Még nem isolyan régen, hej de más nap ragyogott az égen.Minden háznak megvolt a maga gulyája, ménese,nyája, csordája. A ládafiában lázsiások penészed-tek, a pincében óborok csillogtak. A ház véneintézkedett, szavát szentül fogadták. Azt sem tud-ták, honnan jön az áldás, úgy velük volt az Istenkegyelme. Stepánovicséknak is kijutott bőven aföld zsírjából, az ég harmatából.” Végső soron azirodalom nyelvén rögzített dokumentuma annak,milyen volt a Drávaszög, mielőtt levált Baranyamegye testéről. És ha már idáig jutottunk, akkorugyanezt mondhatjuk el Ujlakiról is. Az első világ-háború kitörésétől kezdve nem publikált semmit.Még tíz évig élt. Mivel nem írta le, nem is tudhat-juk, mi nem tetszett neki.

Neumayer K. Dezső életművének legegysége-sebb kötete Budapesten jelent meg A Karassó mel-lől címmel. Az előző kötetet Pécsett adták ki, azo-nos címmel, de csak részben azonos tartalommal.

Viszont ebben található a szerző életművének egye-dülálló alkotása, kicsit el is üt a többitől, aPattantyúsék malma. Azt is mondhatnánk, hogyvalahol a reneszánsz és a szecesszió között helyez-hető el, olyan, mint egy pazar festmény. A szerzőebben egy darázsi legendát dolgoz fel, amely aHolt-Dunához kapcsolódik. A legapróbb részletei iserről árulkodnak: az óarany, a bíbor bársony, amélykék alapon vörös rózsák kifejezetten metafizi-kus jelképiségre utalnak.

Sokat gondolkodtam azon, hogy egyik legjobbnovelláját, a Pattantyúsék malmát miért nem vettefel a budapesti, második kiadásba, és egyébkéntis: miért kellett ennyit módosítania a kötet tartal-mán? Elhagyni további, egészen kitűnő szövege-ket, és hozzátenni olyasmit, ami nem erősíti akönyvet. Elhagyni az ajánlást is, ami így szólt:„Édesapámnak, tekintetes Neumayer Mik lósúrnak ajánlom azon édes hitben, hogy gyötrelmeskínjai közt némi lelki örömre deríti majd engedel-mes fiának e szerény gyermeke.” Elhagyni ahumort és iróniát, helyébe a szakmai fegyelmetállítani. Az egybecsiszoltság kétségtelenül irodal-mi ambíciókra vall. Nem véletlen, hogy a kiadó, abudapesti Szent István Társulat Családi regénytárcím alatt új vállalkozásba kezd, mely a maganemében egyedülálló a hazai irodalomban – ez asorozat fülszövegében olvasható.

A változtatások lehetséges megfejtésére csak akét kötet párhuzamos egybeolvasása révén lehetrájönni: az új és egyben utolsó változat szorosab-ban kötődik a Karasicához, úgy kanyarog a cselek-mény a falvakon a folyócska és a történelmi ese-mények mentén, mintha a térképen követnénkvégig, egészen addig, amíg a Dunába nem torkol-lik, itt olvashatjuk a finálét Ne vígy a kísértetbe!címmel, ahol már maga a történet is belevész avásári sokadalomba, egy nagyobb egészbe, itt márelmosódik a korábbi példabeszédjelleg, már nem ishősöket alkot, hanem inkább szintézist teremt, elő-ször általánosít, majd összegzi egyetlen szövegfo-lyamban mindazt, ami erre a vidékre leginkább jel-lemző. A kötet szerkesztettsége tehát bravúros, aregényekére emlékeztet: fokozatossága (Vasszeg ésfakard), íve (Testvériesen), fordulatai (Az erdő böl-cse) és gyorsuló folyása (A vadorzó) van. A legna-gyobb írói teljesítmény természetesen az, hogyminden novellának köze van a Karassóhoz, és ez ajelentéktelen folyócska nemcsak alibiként szolgál,


hanem minden történetben váratlan, sorsfordító,mágikus szerepet kap.

A Karassó mellől első változata a térséget tágab-ban értelmezte, és a térkép szigorúságától is elte-kintett. Kötetnek egyébként semmivel sem rosz-szabb emiatt, hiszen aki nem járt még aKarasicánál, annak kevésbé fontos, hogy aPattantyúsék malma című novella térben öt kilomé-ternyire eltávolodik a Karasicától. A malom ugyan-is a Duna partján állt.

Végül arról is beszámolok, miért vált személyeselőképpé Ujlaki, akinek viszonylag későn, háromprózakötetem után szegődtem a nyomába. Darázsonszülettem, ahol még éltek a bohém papról szóló anek-doták, melyeket először ő írt bele az irodalomba.

A szintén darázsi születésű Baranyai-BosnyákIstván (aki az Új Symposion első főszerkesztőjevolt) említi, hogy első könyve, amit édesapja a kezé-be adott, egy piros fedelű Petőfi-kötet volt, „a bohémÚjlaki Kornél Dezső papköltő és novellista félke-gyelmű házvezetőnője által potom áron elkótyave-tyélt könyvtárából”.

Ettől kezdve töprengtem el a saját történeteimen,melyek a Drávaszögi keresztekben szerepelnek,ugyanott játszódik a regény, és akár A Karassó mel-lől is lehetne a címe, mert úgy érzem, mintha ottfolytattam volna, ahol Ujlaki letette a tollát. A felis-merés katartikus volt: korábban sosem jöttem volnará, végtelenül tudománytalannak tartottam volna,hogy a mondatfűzésnek, a szóhasználatnak is lehetgenetikai háttere, tükröződhet a tudattalanban,miként darázsi nagyapám mondta: örökölni fogod ami félelmeinket is, ahogyan a szemed színét.Lehetnek közös emlékeink is? Még alkalmam volthallani azokat az embereket, akik a plébánost sze-mélyesen ismerték. Tomics, az életmentő valóbanlétezett, ott fekszik a darázsiak és a márokiak közöstemetőjében.

Ujlaki életműve összefonódott azzal az aranykor-ral, amelyet a ferencjóskás tányérok, a romba dőltcsaládi házak és elhagyott pincék felidéznek, ésőrzik azoknak az éveknek az emlékét, amikor aKarassó mentén még voltak ünnepek.


Darázs télen

NEUMAYER K. DEZSŐ

Tomics Simon, az életmentő

Az öreg Tomics Simon unokájával, a szálas Peróvalegyre feljebb terelte a birkanyáját. Folyton a Karassómentén haladtak, utóbb a forrásig vergődtek, a pécs-váradi hegyek közé.

A főerdész szinte tárt karokkal fogadta, szíves-örömest megengedte, hogy a fenyves alján szár -nyékot csináljon, és a trágya ellenében kiteleljen.Az öreg nem mondatta kétszer, hanem kapva kapottaz alkalmon, hogy a sarjú patikai ára mellett úgy-szólván krajcár nélkül teleltesse ki a nyájat.

Nádat a darázsi szigetből vittek utána, amennyicsak kellett, a szárnyék tőszomszédságában bővenfutotta a tágas kunyhóra is. A tél már Szent Andráshetében kimutatta a foga fehérjét, az öregnek voltesze, amikor ellátta magát két hónapra való eleség-gel. Valahányszor télapó kissé lecsillapodott – örök-ké csak nem csikorgathatja a fogát –, kivált éjsza-kánként, szünet nélkül szakadt a hó. Hajnaltól déligvolt mit lapátolniuk kettőjüknek a szárnyék körül.Tanyájukról ki nem mozdulhattak, mert a vágástbefútta derékig. Bánták is ők, mikor benn a kunyhópadkáján bőven fehérlett a liszt, s a hátsó térből nagybögyösen nyújtogatta potrohát egy akós hordó.Nincs is oka a szégyenkezésre, mert színültig vanfeketébe játszó kisfaludi vörös borral.

Esténként Peró előszedte a szűr ujjából a tilinkót,s valahányszor egy-egy Mária-ének sírt föl rajta, azöreg Simon reszketeg hangjával kísérte.

Egy este is így volt. Hirtelen kísérteties vonításüvöltött közbe a szent éneknek, s csaknem ugyanab-ban a pillanatban fölhangzott a juhászkomondorokdühös csaholása.

– Hallod, fiam, ezek farkasok. Jól ismerem ahangjukat. Legénykoromban sokat viaskodtamvelük a darázsi rétségben.

– Én megtöltöm a puskát.– Sose bántsd, fiam, gyáva féreg az, míg a kutyá-

ink be nem rekednek, nem kapsz belőlük puskavég-re egyet sem. Inkább éhen pusztul.

– Ez lövés volt! – ugrott fel Peró.– Csendesen, hátha cserfa pattant kétfelé a ned-

vességtől.– Újból lövés, tisztán hallom.– Nagyon messze lehet. Talán bent a faluban

köszöntik pisztolydurrogással a közeledő kará-csonyt. Mikor is lesz?

– Holnapután.– Akkor ülj le szaporán, fiam. Szedd elő az imád-

ságos könyvedet. Misére bajosan jutunk be, hátkezdjük az ünneplést előbb egy nappal, kezdd rá:Pásztorok, pásztorok…

A kunyhóban fölharsant az ének, a szárnyékbólbehallatszott egy-egy didergő bárány elnyújtottbégetése.

*A mohácsi karácsonyi hetivásáron a dályoki fuva-

rosok esküdözve beszéltek a farkasokról. Tulajdonszemükkel látták, hogyan csörtettek át a Duna jegén,s mint ügettek az országúton keresztül Pécsvárad felé.

A városi darabant füleit pedig farkasbunda védte,mindent hallott, s fitymálóan szólt oda a csoportnak.

– Ez az utolsó farkas bőre – rajtam. Ennek a faj-zatnak úgy magja veszett, mint a hétfejű sárkánynak.

A dályoki mesemondó megorrolta ezt a hetyke hely-reigazítást, és nem maradt adósa a város emberének:

– Ha én nem láttam farkast, akkor ez a bunda semfarkasbunda, darabant úr.

– Farkas – nevetett a darabant –, lehet úgy, hogyfarka van; de akkor a lovad is farkas – és nevetveütögette össze bokáit.

– Jó kedve van – hangzott a háta mögött a csen-dőrjárat megjegyzése.

– Bizony én ma úgy táncolok, ahogy ez a szélfütyörész, csendőr uraim – feleli a darabant.

– Semmi újság? – kérdi az idősebb.– A dályokiak olyant tudnak, hogyha igaz lenne,

megérne tíz pengőt.– Miről beszélnek?– Farkast láttak.Egy harmadik csendőr futva közeledett feléjük.– Épp az imént beszéltem a mecseki főerdésszel,

bajtársak, aki újságolta, hogy ma reggel három far-kast látott Kéménd felé loholni. A hadnagy úr meg-hagyta, hogy tartsuk szemmel a határt, ha bevonu-lunk. S mihelyt valaki gyanús nyomot vesz észre,azonnal jelentse neki – Pécsre.

A darabant eloldalgott:– Beszélhettek nekem, akár a részeg zsidónak. Én

hurcolom a bőrét az utolsónak.Alkonyattájon még haragosabb szél szántott a

havon.Két csendőr gyors menetelésben igyekezett előle.

A szél tombolva nyargalt a Zengőre, hogy onnan


ádáz dühvel csapjon le a síkra. Tán a fehérségbántja, tán a halotti csend nincs ínyére, hogy mind-untalan fel-felordít és tört ágat, kidőlt fákat szór ahóra, a gyolcs szemfedőre.

Az út mentén a semfűsemfa kerítésen szomorúansipog az éhes veréb, mintha alamizsnát kérne szag-gatott jajszóval. A csendőrök visszahőkölnek, tisztánkivehető a farkascsapás.

– Ezt hajszoljuk. Az erdőbe vette magát a gyilkospárája. Megvacsorálunk, aztán elmegyünk jó estétköszönteni nekik, egy kicsit hangosan, de jól.

– Nagyon jól beszélsz. Az öreg Simont is útba ejt-jük. November elején jártunk náluk, hátha azótabajuk esett.

A telihold ki-kibújik szürke takarója alól; de aszélvész arcába csap hideg fagyával és hirtelen visz-szahúzza a fejét. A két csendőr is el-elfordítja tekin-tetét az ádáz csapkodás elől, és megy fáradhatatlanulfeljebb-feljebb.

A hegy gerincén orkán dühöng, megragadja aropogósra keményített halotti leplet, lerántja aszunnyadó anyaföldről s viszi a magasba, zúgva,tombolva, akár csak óriás kísértet erőlködnék, hogyaz égbe kapaszkodjék.

A csendőrök lába alatt bántó ropogással csikorog ahó; de járásuk még rugalmas, jókedvük nincs távozó-ban. Középtermetű barna fiú az egyik, finom úriasvonásokkal. Tartása délceg. A másik hirtelenszőke, her-kulesi alak, ölnél magasabb. Hosszú, vastag bajuszábajégcsapok csimpaszkodnak bele, hogy szigorú tekinte-tét még félelmetesebbé tegyék. Az arc keménységétszinte lággyá olvasztja kék szemének tiszta derűje.

Széltében-hosszában a mérhetetlen erdőségbenkívülük sehol eleven lélek. A mély, bokán felül érősüppedékben egyre lazult az ifjú izmok acélja.Lélegzetük szaggatottabbá válik; de azért egyik semnyitja panaszra ajkát.

Az orkán kitombolta magát, s a hó kezdett szálin-gózni. A mennyei mécseket nem akasztották ki azangyalok az ég selyemsátorára, bizton bízvást, mertnékik is szükségük van rájuk belül, amíg a másvilágihattyúk tollát fosztogatják.

Valamelyik csintalanul, édesen kacagva közibe fúj-hatott, s az kavarog a magasságból nagy pelyhekbenalá. A barna csendőr előtt úgy rémlik, hogy ilyesféléthallott dajkájától.

Toll lesz, hiszen egyre jobban kívánkozik oda a feje,önkéntelenül lebben el ajkáról:

– Csak el ne tévedjünk.

Az elöl haladó óriás anélkül, hogy hátranézne, szi-lárd hangon bátorítja:

– Szó sincs róla. Behunyt szemmel is oda találnék;tán csak nem fújta be az utakat a hó.

– Mit szólsz hozzá, nem fordulnánk inkább vissza.– Azt mondom, én százszor mondom, de nem ám.

Hátunk mögött a halál s az öreg Simon előttünk, hogycsaknem az orrom hegyével érem. Utánam, Emil, aza becsületes sokác a nyakunkba borul örömében.

Emilt már inkább az erős akarat tartotta lábon.Tüdejét az éles levegő késként hasogatta, bágyadtansusogta:

– Szilveszter, én leülök, elfáradtam.Az óriás Szilveszter megtántorodott ijedtében:– Az Istenért, hova gondolsz, hogy elpusztulj.

Még tíz perc.– Lélegzetem elszorult és lábam reszket, mint a

kocsonya.– Föl, föl, Emil, halál ólálkodik e takaró alatt,

csak utánam.Emilt a halál gondolata fölkelésre nógatta; félig

öntudatlanul vonszolta eltikkadt tagjait.Szilveszter lábai alatt hirtelen megindult a hó, s a

csukódó pillákkal nyomában tántorgó Emil utánazuhant a mélységbe. Ahol a Karassó zuhatagotképez, s az esővíz mély medencét vájt, oda találtakbotorkálni a sötétben. A patak fenékig megfagyvafüggött a sziklán, mint valami elhomályosult tükör.

Szilveszter puskájáról, köpönyegéről a havatrázta, majd felordított:

– Eltévedtünk.A fenyők feje fölött gúnyosan rázták koronáju-

kat, s a tükörben tisztán látszott, hogyan hajladoz-nak, csúfondárosan hajlongnak, tán még ismétlik is:

– Eltévedtünk, eltévedtünk.Emil egy darabig nézte a fák hajlongását, pár pil-

lanatig küszködött a halálos bágyadtsággal; demikor Szilveszter kimondta az útitervet: Vissza!Egyet perdült, s végigvágódott a patak hosszában.

Szilveszter másodszor is bődült, puskáját eldob-va odaugrott eszméletlen bajtársához:

– Emil, Emil, ébredj, mindjárt a célnál leszünk.Ébredj, különben veled halok – és kicsordult becsüle-tes szeméből a könny, s végiggurult Emil kékülő arcán.

– Hagyj magamra – suttogta Emil –, gondolj amagad megmentésére.

– Nem hagylak, csak még öt percre állj talpra.– De ha nem lehet.– Idd ki ezt a kevés szíverősítőt – s ajkához tapasz-


totta vadászkulacsát –, ettől megmozdul a véred. Ígyni. Most csak utánam. Még öt perc az egész.

És megindult az óriás az övig érő hóban. Emilelőtt úgy seperte a havat, mint a gőzkotró. A havazásis megszűnt. A szemkör egyre tágult, egyre bővült.Kapaszkodóhoz értek. Meredek oldalán boróka lapulta kökény bokra mellé, hogy eldugja bogyóit az éhescsíz elől.

– Itt fölmászunk, aztán akár odakiálthatunk a kuny-hóhoz, várnak ott ránk! – beszélt vidáman Szilveszter.

Bokorról bokorra hágva, kezét a kesztyűn át ismegvérezte a kökény tüskés ága, de azért víg fütty-szóval iparkodott a magasba.

Ott fent már várták. A farkasok útját állták.Szilveszter nyugodtan kapta fegyverét arcához. A far-kasok a kiegyenesedő óriás láttára meghorkantak slassan hátra-hátrafaraltak, villogó szemüket le nemvéve Szilveszterről.

– Miért nem jöttök közelebb? – gúnyolódottSzilveszter.

S eldördült az első lövés. A legnagyobbra fogta.Az kettőt fordult a sarkán és beleharapott a hóba.

– Ez se gondolt soha ilyen hideg pecsenyére, Emil– élcelődött a vadász.

A másik kettő annál undokabban csattogtattafogát, farkával a havat csapkodva.

– Jut nektek is, csak ne türelmetlenkedjetek.S új durranás verte föl a rengeteg csöndjét.

A második farkas irtóztató vonítással hömpölygöttföl-alá. Mindkét jobb lábát tőben roncsolta össze a jólirányzott golyó.

A harmadik egészen közel merészkedett.– Ide, ide, téged villára tűzlek! – csikorgatta most

már Szilveszter is a fogát, és feléje szúrt.A farkas félreugrott; de Szilveszter gyors mozdu-

lattal újból oly szerencsésen döfte oldalba, hogy apuska csövéig szaladt belé a háromélű vas.

Majd a levegőben meglóbálta, és Emil feje fölött amélységbe hajította.

– Emil pajtás, bátran jöhetsz, tisztára söpörtemelőtted az utat.

Emil azonban minduntalan visszacsúszott. Ezen abajon is segített Szilveszter. Lebocsátotta a zsinegbé-kót, s úgy húzta föl szép óvatosan bajtársát.

– Add meg e nyomorult bestiának a kegyelemlö-vést – könyörgött Emil a vergődő farkasra mutatva.

– Golyót nem érdemel, majd furkós bottal veremagyon, s holnap eljövünk a bőrükért.

Ezzel nekivágtak a fenyvesnek. Emil ösztönszerűen

emelgette lábait, mint a holdkóros. A borzasztó mély-ségű hó most már Szilvesztert is kezdte csalogatni,hívogatni fehér ágyára. Megijedt a tulajdon gondolata-itól, s csak hogy elűzze e sötét hollókat, minden egyébok nélkül nevén szólította bajtársát.

De Emil nem válaszolt. Pár ölnyire mögötte, pus-káját ölébe fogva aludt édesdeden, mint aki illatosszobában, fehér párnák közt gyönyörű álmot lát söntudatlanul mosolyog hozzá.

Szilveszter szaladva indult a keresésére, egyfenyőfa alatt talált rá.

– Pompás kriszkindli lenne farkas úréknak ez aszép baba itt a karácsonyfa alatt… Emil, ébredj, itt-hon vagyunk! Kelj föl, Emil, kelj föl, Emil.

Az csak mosolygott.Az óriás levette kakastollas kalapját, keresztet

vetett és égnek emelt szemekkel imádkozott:– Uram Isten, áldj meg, mint Sámsont.Vállára emelte eszméletlen társát, s futni kezdett

vele. Egy tisztásra ért. Lábai meg-megrogytak a ket-tős teher alatt, halántéka lüktetett, majd hogy be nemszakadt, nyakán, homlokán kidagadtak az erek,szeme előtt vérvörös színben karikázott a hó, kétkarja reszketett, mint az inaszakadtaké.

A juhászkomondorok neszét vették, dühösen csa-holtak.

– Emil, hallod ezt a muzsikát? – kérdezteSzilveszter vérző szájjal.

Az öt komondor egyre ugatott. Az öreg Simonkitekintett s rámordult a kuvaszokra.

– A holdvilágot ugatjátok, nem hagyjátok mind-járt abba!

De bizony azok nem hajlottak a szavára.Szilveszter észrevette az öreget, s minden erejétösszeszedve odakiáltott:

– Simon, segíts! – aztán összeesett. – Ne félj,Emil, nem hagylak…

*Mikor Simon Peróval egyenkint kunyhójába vitte

őket, homloka redői elsimultak, halkan azt súgtaunokájának:

– Vágd le azt a karácsonyi bárányt, ha majd esz-méletre térnek, legyen mivel megkínálni őket.

Éjféltájon Peró készen volt a pecsenyével. ElőbbSzilveszter nyitotta föl a szemét, csakhamar reá Emilis eszméletre tért, s míg jóízűen falatoztak s a pom-pás vörösből hatalmasakat kortyolgattak, az öreg atüzet élesztgette, ajkán a szent karácsonyi énekkel:

– Dicsőség mennyben az Istennek!


Nyitott mûhely

TÓTH LÁSZLÓ

Elmaradt köszöntő helyett Szakolczay Lajosnak

„Fürdök az óraketyegésben”Babits Mihály: Indulás az öregkorba

Fürdetik arcunk a percekmosdatják kezünk és lábunküres bőrzsákok lifegnek rajtunk minden tagunk egyszerre ernyedheverünk az éjszaka kertjébenszétvetve kezünk és lábunk mélázunk ezernyi imbolygó árnyonúj létre készülünk lomhánúj nyelvet tanulunk – a csendetmint halottmosó asszonyokmosdatják testünk a percek

Háromszor a pámmal


1. A pám majd hatvan

A pám már majd hatvan éve halott.A pám már fű se, virág se.Kő alatti üreg semmije talán még.A pám behunyt szememben az ég. Behunyt szememben csillag a pám.Behunyt szememben hold, nap.Ha pillám felnyitom – nincs sehol,kő alatti üreg semmije szememben.

2. Neveltem a pám

A pámnak akár apja is lehetnék,s nemcsak lehetnék – az lettem. S ha ő nem kaphatott kellő időt rám,magamban én fölneveltem.Fölneveltem tavasznak, nyárnak,álomban fogant valóságnak,sziklakőt hímző virágnak –fölneveltem egyetlen fia fiának.

3. Dobol a pám

Új év megint, január kilenc,reggelre megteltem a pámmal. belehallgatok nincsébe –kitölt a hiánya.Nemcsak kitölt – kikurjant belőlem,telezengi a kozmoszt köröttem:pa-pam--pa-pam--pa-pám--pa-pám----danáz agyamban vadul a pám…

A külön-lét balladája

Tulajdonképpen nem sok közünk van már egymáshoz.Kihűlt kávéscsészénkben kavargatjuk a semmit.Szemünkben egymásnak láthatatlanok vagyunk,fülünk süket a másikunk szavára, s szót érteni egymással – nem érdekünk már.Ha kettő meg kettőt mondasz, kétszer kettőt én,ami neked tizenkilenc, egy híján húsz nekem. Kezünk folyton eltéveszti az irányt a másikunk felé,lábunk nem egymáshoz visz.Gyermekünk labdáját az egyikünk kapja el,s a másikunk dobja vissza, és ha kezünk fogva sétálgat kettőnk között,mintha két külön időben tenné, s mi nem halljuk, amit a másikunknak mond.Simogató szellő voltunk valaha egymásnak,külön-világunkban is egymás otthona,mára közös lakásunk lett külön-létünk színtere már.Nincs már sok közünk tulajdonképpen egymáshoz,s eszünkbe is csak ritkán jut a másikunk.Kik a másikunkban éltük egykor a magunk életét,ellebbenő árny vagyunk csak immár az övében.Esténként ha le-lefekszünk közös ágyunkba,akár ha külön-külön csillagon tennénk.S ha álmunkban a másikunkhoz érünk öntudatlan,riadtan kapjuk vissza róla eltévedt karunk, lábunk,mintha a múlt dermedt teteme mellett feküdnénk.Zavartan motyog elnézve minket a teremtő űrben Istenünk,hatalmas műve kudarcát látva kettőnkben,még ő sem tud immár mit kezdeni velünk.S mi sem szidjuk, mi sem átkozzuk magunkért őt már,megbocsátva neki a másik utáni csendet is magunkban.Az űr lett a másikunk ölünkben, tenyerünkben,egymáshoz tulajdonképpen már nem sok közünk van.

Költő fejfájára

életem csak pár viadal volts metaforákban ért a halál

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

– Több folyóiratnál, könyvkia-dónál is dolgoztál az elmúlt negy-ven évben. Arra kérlek, készíts egygyors leltárt a munkahelyeidről,vállalkozásaidról!

Az úgynevezett értelmiségibeosztásaimban nagyon sok min-dent végigcsináltam, ami a lap- éskönyvkészítés valamennyi szintjétátfogta, legalsóbbtól a legmagasab-big, a „Szaladj ide, szaladj oda!”slapajtól a főszerkesztésig, kiadó-igazgatásig. Mondanom sem kell,mindez rendkívül hasznomra vált.Kedvenc idevágó példám életem-nek az az időszaka, az 1990-esévek elején, amikor – négy-öthelyen dolgozván egyszerre – azegyik helyen kiadóigazgató vol-tam, a másikon egy vidéki hetilapfőszerkesztője, a harmadikon egykéthetenként megjelenő fővárosikulturális-közéleti szemle rovatve-zetője, a negyediken egy vidékiirodalmi folyóirat főmunkatársa, azötödiken egy határon túli irodalmilap budapesti összekötője. Ez egy

meglehetősen széles, öt létrafokotis átfogó terpesszel egyidejűlegjelentett különböző kompetenciá-kat és felelősségeket is, amelyekettermészetesen soha egyetlen pilla-natra sem keverhettem össze, segyik redakcióból a másikba átro-hanva mindig pontosan tudnomkellett, hol vagyok, s azt is, hogy„hány az óra” (ahol mezei szer-kesztő voltam, nem viselkedhettemfőszerkesztőként, mert akkornekem annyi; ahol meg igazgató,nem háríthattam át a felelősségetmásokra, mert ez esetben is annyi).Ezek voltak hát az „én egyeteme-im” (ez Gorkij, ugye), s jó iskolá-nak bizonyultak a számomra.

Álljon itt eddigi munkahelyeim,tevékenységeim rövid katalógusa,kezdve a csehszlovákiai résszel.A szerkesztősködést egy gyerek-lapnál kezdtem, Kis Építő volt acíme, egy kétnyelvű, szlo vák–magyar járási hetilapnál folytat-tam, ezután jött az Irodalmi SzemlePozsony ban, azután külsősként a

Nő irodalmi rovata, majd dra -matur goskodás a Magyar TerületiSzín háznál (ma: Ko má romi JókaiSzínház) Komáromban és Kassán(Kmeczkó Mihály protezsálására).Ezután, már Magyar oszágon, visz-szaköltözve, archívumrendezéskövetkezett a Zöld Ferenc igazgattaMagyar Könyvkiadók és Könyv -terjesztők Egyesületénél, külsőskö-dés a Magyar Nemzet kulturálisrovatánál; majdnem tíz év Monos -tori Imre mellett a tatabányai ÚjForrásnál, azután a kiadóvezetésBudapesten a Mezey Katalin alapí-totta Széphalom Könyvműhelynél.Dolgoztam az Új Magyarországegyik rovatánál; rovatvezető vol-tam a Világszövetségnél (ez aCsoóri Sándor elnökölte MagyarokVilágszövetségének lapkezdemé-nye volt). Majd a pozsonyi Napkövetkezett, azután féléves főszer-kesztősködés a dunaszerdahelyiCsallóköz – Žitný ostrovnál, a buda-pesti munkatársi státus a GrendelLajos főszerkesztette pozsonyi


„A Tóth László nevéhez újabban társított toposz szinte már köz-

hely: ő az a (cseh)szlovákiai magyar költő (művelődéstörténész et

cetera), aki Magyarországon született, s legtermékenyebb két évti-

zedét ugyancsak ott, szülővárosában, Budapesten töltötte, ma pedig

(ismét) Szlovákiában él – de magyar állampolgárként” – így kezdi

Filep Tamás Gusztáv tavaly tavasszal megjelent Tóth Lászlóról

szóló kismonográfiáját. Hogy alkotói pályáján hányféle területen és

formában – eszmetörténet, irodalomtörténet, esszéírás, költészet,

folyóirat- és könyvszerkesztés, műfordítás – és milyen munkahelye-

ken foglalkozott irodalommal Tóth László, nagyon nehéz lenne

egyetlen összetett mondatba beleszorítani. Akkor maradjon a rövid

meghatározás: Tóth László a tágabb értelemben vett szlovákiai

magyar irodalom mindenese. Ugyan folyamatos mozgásban telt

eddigi pályája és élete, de minden egy irányba mutatott: a saját köl-

tői életmű megépítése mellett a szlovákiai magyar irodalom érté -

keinek föltárása, közvetítése és elismertetése felé.

Kettős létben hontalan

Kalligramnál. Olvasó szerkesztővoltam a budapesti Iskolakultúránáltöbb mint fél évtizeden keresztül, aViláglapnál szintén.

Mindezeket az ISTER megalapí-tása és Szigeti László megbízásábóla Pesti Kalligram infrastruktúrájá-nak kiépítése és a kiadó ügyvezeté-se követte. Végül, visszatérveSzlovákiába az összmagyar hatókö-rű Hungaricum pozsonyi munkatár-si szerepe jött, majd szerkesztőskö-dés az Opusnál Dunaszerdahelyen,és visszatérés az Irodalmi Szem -léhez Po zsonyba…

Elég tarka a lista, igaz? S kitudja, az utolsónál tartok-e már,vagy lesz-e, lehet-e itt valami isutolsó?

Persze, ezen kívül is volt még,részben önként vállalt, részbenrám testált vagy testálódott mun-kám bőven, amit itt most nemsorolnék. Nem szeretném, ha afentiek hallatán azt gondolnád,hogy nagy személyes ambíciókfűtöttek mindeközben, s el voltamtelve a saját dicsőségemmel.A fenét! Én csavar voltam minde-nütt, s ennél a csavar-létnél nem isvágytam sose többre. Őszinténmondom, mindig is utáltamfőszerkesztő, igazgató, elnök,ilyesmi lenni, sehol nem állt jólnekem a dirigálás, s minden ilyenhelyről igyekeztem az első adandóalkalommal megszabadulni. Az énigazi, leginkább testhezálló mun-kaformám ugyanis a beosztotti lét,azaz legjobb tudásom és felelős-ségérzetem szerint elvégezni a rámosztott feladatot, és menni haza.

– Kérlek, vegyük át a családileltárt is!

– Azt szoktam mondani, hogy –a sors különleges kegye folytán,vagy kegyetlensége révén (eztnem akarnám eldönteni) az énéletemben a lehető legegyszerűbb

kérdésekre sincsenek egyszerűválaszok. Például nekem szülőhe-lyemből is kettő van. Először,ugye, a szülővárosom: Budapest, svan a szülőföldem, a fölnevelőszülőtájam: a Komárom mellettiIzsa. (Illetve a Duna mentének ez a

szakasza, Karváig, de Pathig,Zsitvatőig, Dunaradványig, Duna -mocsig mindenképpen, s széles-ségben még Hetény ésMarcellháza is belefér). Amikorazonban 1985–1986-ban visszate-lepültem szülőhazám fővárosába,míg a legelső, lakhatási engedélytis jelentő ideiglenes személyiokmányom „Szülőhelye” rovatbantermészetesen az szerepelt: Bu -dapest, az „Állampolgársága” ro -vatban már az: hontalan. Kérdemén, van-e rajtam kívül valaki, akielmondhatja, hogy a saját szülővá-rosában volt hivatalosan – s nem-csak képletesen – hontalan, éserről bumázskája is volt a zsebé-ben. De apámból is kettő van: azötéves koromban elhunyt édes-apám, és a tízéves koromban hoz-zánk került nevelőapám, aki ötévvel később – amikor mármagam dönthettem a dologról és

saját elhatározásomból mondhat-tam rá igent – örökbe fogadott.Így, ebből (is) következően, nevemis kettő lett. S jóllehet VargaLászlóként láttam meg a napvilá-got, és az izsai általános iskolaitablónkon még ezen a néven szere-pelek, a komáromi gimnáziumbaugyanazon év szeptemberébenmár Tóth Lászlóként kerültem föl.Így történt, hogy már idestovaemberöltő óta erre a névre hallga-tok és nem a Vargára, illetve ezen anéven vagyok önazonos, s nemVargaként. De van itt még valami.

Miközben életem első öt évé-ben természetesen nekem is voltédesapám, szinte semmilyen emlé-kem, élményem nem maradt róla;illetőleg, más oldalról árva is úgyvoltam, hogy közben volt apám.Ezek után, gondolom, az már ter-mészetes is, hogy egy időben a vir-tuális kétnejűséget is volt szeren-csém megélni. Az 1980-as évektestvéri szocialista táborárólugyanis köztudott, hogy annakországaiból csak emigrálássalvagy hivatalos házasságkötéssel –családegyesítés címén – lehetettszabadulni egy másik országba.Amikor tehát a husáki Cseh -szlovákiában rám jött a mehetnék,egyre jobban fulladozva az ittenilevegőtlenségtől, csak úgy költöz-hettem vissza szülőhazámba,Magyarországra, ha ott házasságotkötök valakivel – formálisan per-sze, hiszen idehaza még megvolt asaját családom, a feleségem, akivelkét kiskorú gyermekünk is volt. Azegyik magyarországi barátnőm ját-szotta el tehát magyarhoni nejemszerepét, amíg meg nem szereztema magyar állampolgárságot (tudni-illik a csehszlovákról, mihelytMedvénél elhagytam volna azország területét, le kellett monda-nom). Vagyis ezután vidáman

Nyitott mûhely


Anyai dédszüleim, 1905

Nyitott mûhely

ingáztam a két feleségem között,vagy az igazi jött hozzánk virtuálisfeleségemékhez a két gyerekkel,vagy én mentem hétvégeken hoz-zájuk, s mondanom sem kell, a kétnő már korábbról is jó baráti kap-csolatban volt egymással. S mond-hatom tovább. Az ország, melynekszocializálódásomat, illetve identi-tásomnak a nagy részét köszönhe-tem, Csehszlovákia, már tíz évenem létezik, jóllehet a reflexeimmég mindig csehszlovákiai erede-tüket viselik magukon.

És még tovább: mindig büszkevoltam arra, hogy a magyar fővá-rosban születtem, miközben Bud a -pest mai XVII. kerülete születé-sem idején még vagy három hóna-pig, 1950. január 1-jéig Rákos -keresztúr néven, magyar–sváb–tótvegyes lakosságú önálló községvolt (bár nem tudom, a svábokat1947-ben nem telepítették-e kionnan), ahol a századelőn BartókBéla, tudtommal, még szlováknépdalokat (is) gyűjtött.

Végül, de nem is utolsóként, bárgyermekkorom első helyszínének,Rákoskeresztúrnak még falusi jel-lege volt, Izsára kerülve azonnal„pesti” lettem (van, aki még ma isPesti Lacinak szólít). S miközbenéletem egyik legnagyobb szeren-cséjének és tudatbővítő, ismeret-gazdagító és emberi tartást adóvalóságának tartom, hogy mégelcsíphettem a klasszikus falusi-paraszti társadalom végóráit, vala-mi megmagyarázhatatlan, homá-lyos sejtések löktek-vonzottak avárosi, polgári létforma felé, jólle-het a városban is vidéki, jöttmentmaradtam mindvégig. (Minden hol:Komáromban, Dunaszerda helyen,Pozsonyban, Budapesten, aholeddig élnem adatott.) De ugyanígy,határon túliként, mindig is egytizenötmilliós nemzet- és nyelvi-

kulturális közösség részének tud-tam magam, miközben a magyarfővárosban élve sem veszítettem el– Csehszlovákia széthullásávalsem – csehszlovákiai magyar iden-titásomat, most pedig, legszűkebbcsaládomat tekintve: anyaországi-ként vagyok határon túli magyar, afeleségem szlovák állampolgár, alegújabb kislányom meg kettős:szlovák is, magyar is.

Hát így. Mondd, Györgyi, össze lehet

ezt még jobban kutyulni? – 1954-ben magyarországi, bu -

da pesti gyerekből hirtelen falusiés kisebbségi helyzetbe kerültél.Nagyon érzékeny korban történtveled ez a kettős váltás. Budapestvagy Izsa – és persze, tágabb érte-lemben Magyarország vagy acsehszlovákiai Felvidék játszottakkor és később meghatározóbbszerepet az identitásodban?Mennyire kénytelen az embermagánemberként és íróként ketté-választani azt, ami egybetartozik?

– A tény, hogy Budapesten szü-lettem, alapvetően meghatároztaaz életemet. Miként az is, hogy bárBudapesten – noha erről még nemvolt szó, és sokáig nem is tudatosí-tottam –, a sors akarata és azemberi lélek kiszámíthatatlanságafolytán, a magyar fővárosban isizsainak. Ez most már számomravégképp eldőlt, jóllehet életemeddigi hatvankét évéből tulajdon-képpen csak igen keveset, mind-össze tizenötöt éltem közvetlenülIzsán. A szüleim ugyanis izsaiakvoltak – izsaiak a magyar főváros-ban –, miként tudomásom szerintifelmenőim is – anyai ágon kivételnélkül, édesapám ágán fele részt,apai nagyapám révén – tősgyöke-res izsaiak. Szüleimet a történelemhullámverése lökte a magyar fővá-rosba – édesapámat a második

világháború éveiben, amikor „újramagyarok lettünk”, a munkakere-sés, édesanyámat közvetlenül aháború után a csehszlovákiaimagyarokat sújtó magyarüldözé-sek vitték oda, amikor már „me -gint csehszlovákok voltunk”.Magam ötéves koromban kerültemIzsára édesanyámmal, aki édes-apám halála után jobbnak láttavisszaköltözni itteni szüleihez. AzIzsán megélt másfél évtized tehátmindent meghatározott mindab-ból, aki később lettem, lenni tud-tam. A falu számomra olyan biztostudás-, élet-, élmény- és ismeret-anyag, olyan valóságbirodalom ésemberi környezet, amelyre későb-bi életem különféle és meglehető-sen ingatag helyzeteiben – adottesetekben a kilátástalanokban – isbizton építhettem, s amelyhezgyermekeim nevelésében is min-dig megbízható, távlatos – ésmorálisan is szilárd alapokonnyugvó – mintákért fordulhattam.

– A világ közepe című – szerin-tem világirodalmi rangú – esszéd-ben a családi sírokat keresed fel.Mikortól lett ennyire fontos szá-modra az eredet számontartása,megbecsülése? Illetve hogyanemlékszel: folytonos volt a köté-sekre való figyelem, vagy neked isvoltak lázadó, elszakadó, netán azeredetet megtagadó korszakaid?

– Világirodalmi rangú? Kár,hogy a világ(irodalom) nem tuderről… Illetve, ha kár, miért lenneaz én károm? Bánja csak avilág(irodalom), ha nem tud vala-miről, különben is, ezt az egészet afene bánja. De félretéve a tréfát,amelynek általában a fele sem az,így most sem, meglehet, nem is azén számomra fontos az eredet,hanem ez esetben is ő jött utánam,mert kíváncsi lett arra, hova, mibetorkollott, hol s mi lett belőle.


Vagyis megmutatta magát nekemazon a bizonyos esszékezdemé-nyemben emlegetett temetői padon,mert mondanom sem kell, hogy aföltárásnak még messze nem jutot-tam a végére, s lényegében csak abevezető részletét tettem közzé.Szóval, az eredetem kezdett el fir-tatni engem. S ebből a számomrateljesen új és váratlan helyzetbőlkeletkezett az a feszültség, melynekkisülései azután A világ közepénekszinte egyetlen lendületre világrajött bevezető képei, fejezetei lettek,amelyeknek eltemetett alakjai,árnyai azóta is várják a számukrafelszabadítható időmet, hogy szem-besülhessenek velem, s bennem ésáltalam újból az eleven világ része-ivé válhassanak. Fontos-e tehát szá-momra az eredet számontartása? –kérded. Gyanítom, korántsem úgy,ahogyan egy könyv, egy emlék, egymegszokott, kedves kis limlomfontos lehet az emberfiának.Azt ugyanis nem úgy szereztük,mint emezeket, mert míg az a vég-telen idővel köt össze bennünket,ezek a múló idő egy darabját rögzí-tik számunkra.

Ami pedig kérdésed másodikrészét illeti, én tizennyolc éveskoromban tudatosan „cuccoltam”el Izsáról, dacból, s tudatosan nemtértem vissza húszéves korom utánsem, a szüleim – főképpen édes-anyám – azon akarata elleni tilta-kozásból, amellyel a falut, affélecsaládi hagyományból, a helyiértékrendeknek és életsratégiák-nak megfelelve, mintegy rám akar-ta tukmálni. S egy időben még agondolatától is ideges lettem, hogyén voltaképpen Izsáról jövök.Miközben észre sem vettem, hogybárhova is mentem, a falum min-denhova velem jött, mindenholvelem volt, mert – bennem van.Gyanítom a belső lázongások,

lázadások arra valók, hogy azember tudatosítsa, mitől nem tudmegszabadulni, mitől lehet az, amilehetne, hogy legyen. Nagyon fon-tos élettani s mentalitásbeli funkci-ójuk van tehát, amellett, hogy alegtöbbször kiderül: semmit semtehetünk az ellen, ami ellen láza-dunk. De kevesebbek lennénkmégis, ha megúsznánk ezeket alázadásokat. Vagyis nemcsak alázadásoknak van énképző szere-pük, hanem annak is, hogy elmúl-tukkal az ember kény- s célszerűenmegbéküljön.

– 1965-ban kerültél Komárom -ba, ekkor hirtelen kitágult számod-ra a világ. Akkor már tudtad, hogy„kisebbségi” meg „cseszkó” vagy?

– Nem tudom, hogy s hol kez-dődnek ezek a dolgok. Nem hin-ném, hogy van elejük, azazhogykezdődnek valahol. Az embernek amagyarsága sem kezdődik sehol –persze ha nem tudatosan válasz-tott, fölvett magyarságról van szó,hanem amennyiben úgy kapjavalaki, a szülei révén, egyszerűenbeleszületünk, a világ legtermé-szetesebb és legmegragadhatatla-nabb módján – az egyszer csak vannekünk, és kész. És az ember nemrágódik rajta – magyarnak tudjamagát, ennyi. A baj akkor kezdő-dik, amikor mások kezdenek elfilozofálni rajta, ha másoknakkezd gondot jelenteni a magyarsá-gom. S ami addig szinte nem istudatosodott bennem, egyszer csakkipattan, alakot ölt, előzményt störténetet kap, öntudatra ébred.Igazából számomra nem is annyiraIzsán meg Komáromban lett ügy anemzetiségem (akkoriban ezek ahelyek szinte még a színtisztamagyar világ, a magyar glóbuszrészei voltak), hanem amikor aközépiskolából fölkerültem Po -zsonyba, a főiskolára. Az én bor-

zalmas szlovák nyelvtudásommal.Meg se kellett szólalnom, hogyleríjon rólam – az 1968-ra ismétteret nyert szlovák nacionalizmus-sovinizmus fenyegető közegében– a magyar voltom. Amikor együttmentem tüntetni a demokratiku-sabb államberendezkedésért és anagyobb emberi szabadságjogo-kért a szlovák kollégáimmal, avelem együtt demonstrálók egy-szeriben soviniszta jelszavakatkezdtek skandálni, s a magyarokatordibálva utasították a Duna túlol-dalára. Amikor azt vettem észremagamon, hogy az újságárustól,Pozsonyban, Vasárnapi Új Szótkérve, szlovák hangsúllyal ejtet-tem ki e kitűnő, s ma már sajnála-tosan régóta nem létező hetilapcímét, valahogy így: „Proszím sziVäsärnäpi Uj Szo.”

Azzal meg, hogy „cseszkó”vagyok, s erre is tucatjával lehetnesorolni a példákat, éppen Ma -gyarországon leptek meg, ott megezt sulykolták belém. Szóval,mondanám Bábi Tiborral, „hídvoltam, híd lettem magam is”?Idehaza a Duna túloldalára kíván-tak engem bőszen, odahaza vissza-parancsoltak Cseszkóba… Vagyis,„idehaza” és „odahaza” között énvoltam a belga. „Hol hát honom,hol a hazám?” – kérdezgethettemén, balga, anno a cseh himnusszal,miközben a Tátra fölött – aktuálishazám másik himnuszában, a szlo-vákban – dörgött az ég s villámokcsapkodtak („Nad Tatrou sa blýska,hromy divo bijú…” szól a szövege,ugye), s tulajdonképpen ezek a kér-dések ma – formálisan az EurópaiUnióban – sem vesztettek idősze-rűségükből, sőt. Ame lyeken én úgytettem túl magam, hogy nem törő-döm velük, pontosabban sem azok-kal nem törődöm, akik túlságosantörődnek a magyarságommal vagy

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

a szlovákiaiságommal, sem azok-kal, akik sértő módon figyelmenkívül hagyják azt. Egyszerűen azvan, hogy bár nem tudom, miértvagyok az, aki s ami, de az vagyok,és kész. Ezen nemkell többet filózni,ez így szép, s kerekegész. Punktum,mondaná Varganagyapám.

– Komárom utánPozsony életed kö -vetkező állomása.A legkedvezőbbidőben, nagyon ins -piratív légkörbenindulhattál. A hat-vanas évek máso-dik fele a II. világ-háború és a rend-szerváltozás köztikor politikailag legenyhültebb sza-kasza volt Csehszlovákia történe-tének, s egy pezsgő, világra nyitottirodalmi, szellemi vérkeringésbekerültél. Dobos Lászlóék, TőzsérÁrpádék, Koncsol Lászóék Iro -dalmi Szemléje ekkortájt éli világ -idejét, fogékonyak az újabb költé-szeti áramlatokra, elsősorban aközép-európai avantgárdra. És fo -gékonyak a borzas fiatalok irányá-ba is, elindul a Szemle fiatalokatpályára segítő rovata, a Vetés,1970-ben megjelenik a csehszlová-kai magyar fiatal költők, íróklegendás, nagy vihart keltettEgyszemű éjszaka, majd két évvelkésőbb Fekete szél című antológi-ája – majd innentől, illetve a 68-asPrágai Tavasz leverése után egyegészen más történet kezdődik.De maradjunk egyelőre ’68 előtt.Mennyire volt rálátásotok (és kap-csolatotok) a modern kortárs nyu-gat- és közép-európai költészetre?Azt mondtad, hogy akkortájt a kor-társ cseh és szlovák irodalmi lapok

izgalmasak, érdekesek voltak, abudapesti Nagyvilág viszont meg-lehetősen poros.

– Ha az előbb életem egyik nagyszerencséjének neveztem, hogy

még elcsíphettem a klasszikusparaszti társadalom, faluközösségiéletforma utolsó óráit, a másik nagykegy, mellyel sorsom kitüntetett, azvolt, hogy 1967–1968-ban – tizen-nyolc-tizenkilenc évesen – Po -zsonyban élhettem, illetve, hogyezekben az években lehettem itt fia-tal, pontosabban abban az életkor-ban, amikor az embernek alapvető-en kezd kialakulni a személyisége,kezdenek sajátlagosakká válni a –szellemi – reflexei, amikor a legér-zékenyebben tud reagálni a körülöt-te történő eseményekre, amikor azérzékenysége még tökéletesenműködik, amikor a legnagyobb amozgásigénye és a legtöbbet képesbefogadni magába a világból.Többször, több helyütt beszéltemmár arról a dinamikáról, amely aszóban forgó évtized derekától azegész csehszlovák társadalmat jel-lemezte, s számos tekintetben szer-kezeti változásokat is hozva, teljesegészében áthatotta az ország éle -tének valamennyi összetevőjét.

Hogy mást ne mondjak, s erreis többször utaltam már, elégösszevetni a cseh és a szlovákvilágirodalmi folyóiratok (Svĕ továliteratúra, Revue svetovej litera-

túry) akkori évfo-lyamait a Nagy -világéival, vagy azakkori cseh és szlo-vák fordításirodal-mat a magyarral, alengyel költészetközvetlen ismereté-ről már nem isbeszélve. Hogy mástne mondjak, könyv -táramban már ebbőlaz időszakból akadszlovák Herbert-vagy Szymborska-kötet (ez utóbbi1966-os! – magya-

rul mikor is kapott önálló kötetetakár egyikük, akár másikuk?Szymborska például – nem szé-gyen ez? – csupán 1988-ban), sőtTymoteus Kar po wicz- megStanislaw Grocho wiak-kötetem isvan, mindketten kitűnő, izgalmasköltők, Gro chowiak ráadásul aXX. század második felének leg-nagyobbjai közé tartozik, aki máighozzáférhetetlen magyarul (egy-két antológiabeli versét leszámítva– a csehektől már 1965-ben önállókötetet kapott, 1990-ben pedigimpozáns életmű-válogatássaltisztelegtek a költészete előtt).

Lengyel Herbertem már 1970-ből meg 1973-ból is van, dekönyvtáram egyik fontos – rongy-gyá olvasott – darabja a varsóiCzytelnik 1974-es, virágmintákkaldíszített pirostáblás, első kiadásúPan Cogitoja is, miközben magya-rul előbb jelent meg esszékötete, aBarbár a kertben, mint az 1979-eslegelső magyar nyelvű versváloga-tása, Az angyal kihallgatása. Vagy,


Meseterek között, 1973 – Tőzsér Árpáddal, Csoóri Sándorral

mondjak mást is: a csehek már1962-ben és 1964-ben előhoza-kodtak egy-egy Ferlinghetti-kötet-tel, 1984-ben pedig áttekintő élet-mű-válogatást szenteltek neki,ugyanabban a sorozatban, mintkésőbb Grochowiaknak, magyarulviszont az 1977-es pengevékonyeurópás kötetkéjén kívül máignincs valamirevaló válogatása,amelyből kiderülhetne, hogy nem-csak a beatmozgalom egyik vezér-képviselőjéről van szó, hanem aXX. századi költészet egyik legje-lentősebb költői teljesítménye azövé. Persze, az igazság azzal együttigazság, hogy Peter Handke rám snéhányunkra szintén a revelációerejével ható, „egy férfi és egy nőibeszélőre” írt beszéd-játékát, azÖnbecsmérlést azért a Nagy -világban olvastam, olvastuk (azthiszem, az 1969-es évfolyam vala-melyik számában), s a pozsonyiJózsef Attila Ifjúsági Klub színpa-dán rögtön színre is vittük VargaImrével, rendhagyó módon, üresszínpadon (a szöveget a két oldal-kulissza mögül mondta két közre-működőnk: Kulcsár Ferenc és MitsKlára, afféle térbe kihelyezetthangjátékként megkoreografálva).

Ami engem illet, még jóformánszlovákul és csehül sem tudtamrendesen, amikor már a két nyelvsegítségével lengyel, orosz, bulgár,szerb versekkel gyötörtem magam.Például a belső emigráns, hazájá-ban tiltott, orosz VlagyimirBuricsot 1975-ben, gondolom,elsőként fordítottam magyarra, sőtazóta sem tudok több magyar for-dításáról, míg szlovák válogatásatermészetesen neki is van. De,mondjuk, Vasco Popát is előbbolvashattam Ján Ondruš 1966-osfordításában szlovákul, mintWeöres 1968-as átültetésébenmagyarul (később, már 1971-ben,

délvidéki levelező barátom ésnemzedéktársam, Fülöp Gáboradta postára nekem Popa két legú-jabb szerb nyelvű kötetét, amelyekazonban soha nem érkeztek megekkorra már mind „szigorúbbanellenőrzött” országunkba). Szóval,ez az előnye is megvolt akkorivilágunknak, s ezért sem adnámezeket a tapasztalataimat, ismere-teimet semmiért.

– Igaz, ami igaz, de Ma gyar -országon a hatvanas években mégbőven az ötvenhatos megtorlásutórezgései korlátozzák az irodal-mat is, csak a hetvenes évekbenindul el az úgynevezett modernizá-ciós fordulat. Viszont itt is szület-nek progresszív művek; TandoriDezsőre, Weöres Sándorra, OrbánOttóra gondolok – a névsor perszenem esetleges, leginkább az ő köl-tői útkeresésükkel rokon a te indu-lásod.

– Persze, azonnal rá is kapcsol-tunk mindenre, ami csak megjelentaz ún. költői-poétikai progresszió-ból. De ebből azért, gondolj csakvissza, Magyarország határain kívül(túl?) volt a több; a magyarból is.Persze, Weöres rögtön a pópánk lett,de még mielőtt a Merülő Saturnus1968-ban Budapesten zöld utatkapott volna, mi már 1967-ben kéz-ről kézre adtuk 1964-ben Párizsbanmegjelent, a magyar műhelyes PappTiboréknak köszönhető Tűzkútját. SSzentkuthy Miklós korszakos jelen-tőségéről is már akkor meggyőzöttbennünket a párizsiak Szentkuthy-különszáma, amikor Magyar -országon még csak az életrajzi regé-nyei – szerepjátékai – voltak hozzá-férhetők. Vagy, ugye, többé-kevésbéKassákkal, a költő Füst Milánnalmajdnem ugyanez a helyzet, sőt, aMagyar Műhely a Nemes NagyÁgnes-recepcióba is besegített. S avilág és a nyelv két ellentétes − ám

egyszerre, egy mással párhuza -mosan − érvényes pólusát jelentetteszámomra akkoriban A SzentTűzözön regéinek Juhász Ference,és hát a Töredék HamletnekTandorija. De ne feledkezzem megkét olyan, a nyelvi-költői kifejezőeszközök tekintetében hasonlókép-pen egymással ellentétes kísérletrőlsem ez időből, amelyeket bár nememlítettél, de ugyancsak alkalmasakvoltak bensőnk s a középiskolábanbelénk sulykolt költészetképünkátrendezésére, poétikafelfogásunkalakítására, nyelvtudatosságunkrétegzettebbé tételére, ezek pedig aMagyarázatok M. számára Petritőls a Héj Oravecz Imrétől. És e név-sort többekkel is folytathatnám, aki-ket valamilyen módon magambaabszorbeáltam, például CsoóriSándorral, akinek a Menekülés amagányból és a Második születésemcímű köteteiből máig sorokat, teljesszakaszokat fújok, amelyekkel pár-huzamosan a költészetről, népkölté-szetről, illetve a magyar történelem-ről szóló esszéi is egyre nagyobbsúlyt kaptak a gondolkodásomban,és ekkor a filmjeit még nem is emlí-tettem. Így, ilyen érintettség mellettnem csodálható, hogy már 1973-ban meghívtam hozzánk, Duna -szerdahelyre előadni.

Tornai József szintén erős befo-lyásolóim közé tartozik ebből azidőből, mindenekelőtt egy úttörőmagyarításkötettel, a primitív tör-zsi népköltészetből válogatóBoldog látomásokkal, s be kell val-lanom, páratlanul rétegzett és kiter-jedt ismeretanyagokból építkező,gondolkodást stimuláló és szem-nyitogató, láthatártágító esszéihezmáig visszanyúlok töltekezni.Valószínűleg a mítoszi távlat, azidőtlenség tengermélyének vonzá-sa nyitotta meg számomra ugyanezidő tájt Rákos Sándor költészetét

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

(a Gilgamesszel természetesen az őfordításában küzdöttem meghúszéves koromban; az 1969-esKiáltásnyi csönd elmevillanásai ésútkereső, szemléletpróbálgató poé-tikai konstrukciói korábbi köteteitis a kezembe adták, de újabb jelent-kezéseit is évtizedig figyeltemmég.) Végül pedig −persze nem utol só sor -ban − említeném még amegint csak másféleutat járó újholdas RábaGyörgyöt és Férfi hang -ra című kötetét 1969-ből, akitől a nyelv szi-kárságát tanultam, akifejezés, a versbéli lát-vány kemény, puritánkontúrozását, s a szintegeometrikus képszer-kesztést. És Kormos Ist -vánt tudnám megemlí-teni még a már fiatal -koromban sejtjeimbehatoló költők közül, akit −Csoórihoz hasonlóan − már húszé-ves korom táján személyesen isismerhettem, s aki verset, versfor-dítást is ígért 1970-es évek elejialternatív lapkezdeményembe, aPárbeszédbe, amelynek kinyomta-tására a legutolsó pillanatban végülmégsem kaptuk meg az engedélyt.

− A hatvanas években a Ma -gyarország határain túl születőmagyar irodalom összességébenizgalmasabb volt, mint az itthoni.1961-62-ben indul Romániában azelső Forrás nemzedék (SzilágyiDomokos, Lászlóffy Aladár), 1961-ben Jugoszláviában a Symposionmelléklettel fórumhoz jut egy igenerőteljes új nemzedék (DomonkosIstván, Ladik Katalin, Tolnai Ottó),majd ennek betiltása után, 1964-ben elindul az Új Symposion. Aromániai és a jugoszláviai fiatalmagyar írók is az avantgárd felé

tájékozódtak, egy lényeges pontonazonban különböztek: az erdélyiekfölvállalták a költő közösségi fele-lősségének az éthoszát, a vajdasá-giak elvitatták, illetve tagadták. Te,illetve talán mondhatom, „Ti”mintha a kettő között jelöltétekvolna ki önmeghatározásotokat –

már indulásotok pillanatában (saztán ez a „közöttség” mindvégigmegmaradt).

− Nem jelöltem én ki semmit,hidd el, legalábbis tudatosan, sfőleg „között” nem, illetve, ha mára köztességet említed, akkor sok-kal inkább Nemes Nagy ÁgnesKözöttjének tömbösített transzcen-denciája, a „fent” és „lent” közészorult „függőlegesek tűrhetetlen /feszültségei” voltak rám megren-dítő, szellem- és gondolkodásala-kító hatással, semmint egyfajtatudatos esztétikaközöttiség. Amirecélzol, arról inkább azt gondol-nám, hogy nem az én tudatosválasztásom volt sem az egyik,sem a másik irány, hanem ők szó-lítottak meg engem, egy időben,egyforma erővel, mindkettő másés más szellemi-gondolati és for-mai energiákat mozgósított ben-nem. Elsősorban az Új Symposion

s a körülötte rajzó társaság volt az,amely azon erők és hatások, azonutak legfontosabbjai közé tarto-zott, amelyek gyökeresen megvál-toztatták világképünket. Első -sorban Tolnai Ottó (aki későbbvalamelyik versébe is belevette anevem, bár akkor még személye-

sen nem is ismertükegymást) és DomokosIstván: előbbitől a Si -rálymellcsontot ron -gyos ra olvastam, mi -ként eléggé szakadozottvolt már az Agyonvertcsipke is, amikor eltűnta könyvtáramból, aRovar ház meg a Gogolhalála a közvetlen kör-nyezetünkben születőprózatermés túlnyomórészét tette fáddá szá-munkra, miként A ki -tömött madár is − ezmár, ugye, Domokos

Istváné, miként a Doreen, aKontrapunkt s a többi elhíresültversmanifesztuma is a berögződöttnyelvet, formát, gondolkodásimechanizmust szabadította megbennünk sablonjaitól, nyűgeitől (aKormányeltörésben, amellyelaztán annyi részeg éjszakát gajdol-tunk át barátaimmal dunaszer da -helyi panelünkben − lakó szom -szédaink örömére − az 1970-esévek derekán). S persze szólnomkellett volna a két „mester” közösmutatványairól, a Híd melléklete-ként megjelent Mao-poeről vagyaz Új Symposiontól mellékletetkapott Valóban mi lesz velünkrőlis. De van itt még valami, amitnem említettél: a párizsi MagyarMűhely egyes számai és kötetei,amelyek az akkoriban Párizsbanélő Cselényi László révén kerültekhozzánk s jártak kézről kézre köz-tünk, és landolt közülük néhány a


Ez itt nem Kersko… Bohumil Hraballal Blaha Lujza téri lakásomban 1988-ban (Hrapka Tibor felvétele)

könyvtáramban. A Magyar Mű -hely(esek) szemre vonzó füzeteiegy, az addig minket elözönlőkönyvszokványtól eltérő szöveg-látványt és tipográfiát testesítettekmeg számomra, amelyeken időn-ként még ma is jó, csak úgy, célta-lanul, az olvasás szándéka nélkülvégighordoznom a szemem, s haTolnaiék a szavakba sűrített kép s afolyó beszéd dinamikus nyelvénekkettősét mutatták meg, a párizsiaka képpé, látvánnyá tett szöveg, avizualitás tartalom- és mondandó-szervező, eszmerendező lehetősé-gét nyitották fel előttem.

Másfelől viszont, máig zsigerivagy még inkább idegrendszerem-ben elraktározódott élményem,amikor talán 1969 késő nyaránOláh János véletlen szállóvendége-ként kezembe akadtak lakásukbanSzilágyi Domokos verseskönyvei,különösen a Búcsú a trópusoktól, sreggelig azt olvastam fennhangon,huszonötödször is, az első betűtőlaz utolsóig. De ha korábbi indulá-suk révén Lászlóffy Aladárnak,Hervay Gizellának csak a máso-dik-harmadik kötetét értem el1968−1969-ben, a már szélesebbértelemben vett nemzedéktársaimelső Forrás-köteteit rögtön amegjelenésük után beszereztem −főleg Csiki Lász lóé ra (Esőt kaszá-ló, 1969), azután Kenéz Ferencére(Fekete hanglemezek, 1968), meg avelem egyidős Balla Zsófiáéra(A dolgok emlékezete, 1968) gon-dolok most. Amikor pedig az 1970-es évek derekán Szőcs Gézánakmegjelentek az első kötetei (a Tementél át a vízen?, de főleg aKilátótorony és környéke), illetveszínre lépett a kolozsvári Echinoxcsoport, vilá gossá vált, hogy ez az1960−1970/1975 közti időszak az,amikor a magyar irodalom széleielőbb találtak egymásra, átnyúlva a

határok fölött, s előbb voltak egy-másra megtermékenyítő hatással,mint ahogy az anyaországi iroda-lom, irodalmi közélet rájuk talált.(Abszurd a példa, de igaz, hogyéletemben először – és nagyon úgynéz ki, utoljára – akkor voltamvilágirodalmi szerző, amikor vala-melyik magyarországi lap irodalmirovata az 1970-es évek elejénVilágirodalom felcímmel adotthelyt néhányunknak, határon kívü-lieknek, olyan távol esett ekkormég az elcsatolt területek magyarirodalma a hivatalos magyar iroda-lomtól, irodalompolitikától, hogy –üsse kő! – inkább világirodalom-nak vettek bennünket, mint a sajátrészüknek.) Mindez bizonyostematikus és motívumazonosságo-kat tekintve is érvényes, például –Zalabai Zsigmond észrevételéretámaszkodva – a bibliai Jób alak -jának és szenvedéstörténeténekszinte egyidejű megjelenése az1970-es évek elején az erdélyiSzilágyi Domokosnál (Meštrović:Jób), a szlovákiai Tőzsér Árpádemlékezetes versében (Szülőföldtőlszülőföldig; az eredeti címe IvanMeštrović Jób-szobra előtt volt) ésa délvidéki Tóth Ferenc Jób-drá-májában.

Velük, sorsomnak köszönhetőenvalamennyiükkel jó viszonyt, em -beri-baráti kapcsolatot alakíthattamki, miként később SomlyóGyörggyel és Mészöly Miklóssalis, nemzedéktársaimról − OláhJánosról, Mezey Katalinról, UtassyJózsefről, de akár, egy másik olda-lon, Verbőczy Antalról nem is szól-va. Szakolczay Lajossal is gyakranösszejöttünk (ő, ha jól tudom,1968-ban járt először csehszlová-kiai magyarirodalom-nézőben Po -zsonyban, de amikor 1968. augusz-tus 21-én Csehszlovákia szovjetmegszállása miatt a magyar fővá-

rosban rekedtem, ahová előző napSzent István napi tűzijáték-nézőbeugrottam át, már ő vezetett be abudapesti szerkesztőségek világá-ba). De jártam Szőcs GézánálKolozsváron, s nem egyszeri ven-dég volt nálunk DunaszerdahelyenMarkó Béla vagy Hervay Gizella,bejáratos lehettem a régi (az első)Mozgó Világba, nem maradtam el akülönböző magyarországi rendez-vényekről, fiatal írók részére szer-vezett tanácskozásokról. Kevéskivétellel rendszeresen jelen voltama legfontosabb magyarországi iro-dalmi lapok oldalain, s rendkívüljóleső érzés volt, már WeöresSándor halála után, a vele készültbeszélgetéseket összegyűjtő kötet-ben olvasni, hogy az egyik, az újvi-déki Magyar Szónak 1974-benadott interjújában a kérdésre, hogymit kíván a hatvanadik életévétbetöltve, azt válaszolta, hogy sze-retné, „ha a magyar irodalom ésköltészet fiataljai, vagy már nemolyan fiataljai, minél inkább előtér-be kerülnének”, s példaként TolnaiOttó, Tandori Dezső, Szepesi Attilaés Dobai Péter mellett az énnevemet − a „szlovákiai Tóth Lász -lót” − említette. Ehhez csak annyittennék hozzá, hogy akkor még csu-pán az első kötetem jelent meg,amelyet el sem küldtem neki, s sze-mélyesen nem is ismertem őt.Mindennek abból a szempontbólvan némi jelentősége, hogy amagyar irodalom egybetarto -zásának, egy-voltának − s nemegységének! − a kérdése tudati szin-ten, az egyes emberek, alkotók, iro-dalomszervezők, szerkesztők tuda-tában előbb eldőlt, mintsem annakpolitikai-közéleti-hivatali feltételeimegteremtődtek volna.

− A II. világháború utáni cseh -szlovákiai magyar irodalomban tivoltatok az első nemzedék, amelyik

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

már nem a falut, hanem a városténekelte meg. Varga Imrével ti vol-tatok a beat-költők… Azt írtaTőzsér Árpád: „A 60/70-es évekfordulóján Szlovákiában egy této-va, szemüveges költőnemzedékjelentkezett. Verseikben olvasott-ság, jelentős irodalmi műveltség sa szűk nemzetivel és nemzetiségi-vel szemben az általános emberiigénye érződött.” Nemcsak azelőző nemzedékkel fordultatokszembe, de általában azzal ahagyománnyal, amely a csehszlo-vákiai magyar irodalom fél évszá-zados múltjának fogalmához tár-sult. De persze a dilemma nemilyen egyszerű: az elutasítás mel-lett a hagyomány újrakijelölését iselvégeztétek, amelybe a régió szer-zői közül is nem kevesen bele -fértek.

− Hogy már nem a falut, hanema várost? Nem tudom… Szerintema várost sem igazán, hiszen arrólegyáltalán nem tud(hat)tunk sem-mit. Hiszen mi is valamennyien −az egyedüli Aich Pétert leszámítva,aki tősgyökeres pozsonyi volt −faluról jöttünk, s csak nem sokkalindulásunk előtt kerültünk fel néhá-nyan Pozsonyba (s nem is vala-mennyien, hiszen KmeczkóMihály, Szitási Ferenc, a prózaírókközül Bereck József, MészárosKároly, Wurczell Gábor továbbra isfalun, vidéken maradt). Talánleginkább − ha nem egyedüli példa -ként − az akkor már néhány évePozsonyban újságíróskodó KeszeliFerenc verseinek egy részébenlehet a várost mint élményt, mintélményt adó közeget, életteret, élet-tapasztalatot kimutatni. Sőt, mon-dok mást is. Míg Tőzsérék nemze-déke, s az előttük járóké, az 1950-esévekben falulról följötteké mégnagy számban megtelepedett ésmáig meg is maradt Pozsonyban, az

enyém, az Egyszemű éjszaka és aFekete szél szerzői közül még aki-ket kezdetben föl is vitt a lendület saz írói-szerkesztői-művelődésszer-vezői munkahelyek vonzereje aszlovák fővárosba, lassan-lassanmind egyi künk − Kulcsár Ferenc,Zalabai Zsigmond, Kovács Magda,sőt Keszeli Ferenc is − mi több, azutánunk érkezők legtöbbje − isvidékre húzódott vissza. Ma már azegyedüli Grendel Lajoson kívülegyikünk sem maradt meg pozso-nyinak (igaz, Mikola Anikó mégakként halt meg másfél évtizede),mi több Aich Péter is elköltözött avárosból. Egészében véve el lehetmondani, hogy a szlovák főváros-nak mint magyar kulturális köz-pontnak a szerepe és ereje máraszinte teljesen megszűnt, s hamaradt is itt egy-egy intézmény (aMagyar Tanszék, a Kalligram),annak alkalmazottai is a környezővidékről járnak föl a fővárosba, sinkább kisebb-nagyobb területi kul-turális központok alakultak kihelyette (Dunaszerdahelyen, Komá -romban, újabban Érsekújvárban).

Visszatérve a kérdésedhez, mitalán sokkal inkább a saját idegen-ségérzetünkkel és idegenségélmé-nyünkkel, kivetettségélményünk-kel, sehova sem tartozásunkkal,lelki kínjainkkal, talajtalanságunk-kal voltunk elfoglalva, mint akorábbi nemzedékekből jövők, ésa falu nekünk már nem úgy voltélményünk, ahogy nekik (az őklasszikus vagy idilli falujuk márfelbomlóban volt, a mi falusi gyer-mekkorunkat pedig inkább az erő-szakos kollektivizálás, a parasztilétforma talajtalanná válása, s akuláklisták árnyékolták be). Ezazonban nem jelent önmagátólvárosiasságot, nem jelenti a városismeretét és vonzását, inkább azt,hogy az akkor már egyre inkább

Janus-arcú, kettősképű falut márnem éreztük szellemi-művészitörekvéseink, formálódó világké-pünk szempontjából megfelelőterepnek, a város meg vagy nemfogadott be bennünket, vagy túlnagy volt nekünk. Ez is egy érde-kes konfrontáció volt, legalábbisszámomra, hogy az otthoni kör-nyezet épp állandósultságával, apozsonyi közeg pedig, ellenkező-leg, ismeretlenségével, idegensé-gével taszított (nem sok idő múlvamagam is leköltöztem előbbKomáromba, majd Dunaszerda -helyre), vagyis a kettő között kel-lett megtalálnunk, megterveznünk,kialakítanunk magunkat, s megte-remtenünk ilyképpeni Kentaur-létünk számára megfelelő ottho-nunkat. Úgy persze természetesenigaz, amit mondasz, hogy – ÁcsMargitot parafrazeálva („Nemvitás, hogy köztem és Tolnai Ottóközött van valami disszonancia”) –köztünk és az előttünk járók nagytöbbsége között volt valami vitat-hatatlan disszonancia, s önazonos-ságunk egyik arcát, lehetőségét –az utat önmagunkhoz – mi éppenhogy Tolnai Ottóék segítségéveltaláltuk meg. De amit ugyancsakegyik korabeli idolunk, DomonkosIstván egy nem régi interjújábanmegfogalmazott a symposionistákindulásával kapcsolatban, azthiszem, ránk is érvényes volt,vagyis – mint mondja – „Tervünknem volt, de volt bennünk egy fan-tasztikus vágy arra, hogy süssönránk a nap”.

Az említett idegenségérzetbőlpedig közvetlenül következett alázadás gesztusa, s ehhez a lázadás-hoz találtunk néhányan alkat salkalom szerinti ihletést és nyelveta beatköltészetben, kifejeződést abeatnik életformában, életérzésben,de nemcsak abban, a – lásd megint:


Tolnaiékat – gerilladalokban, egy-fajta gerilla-magatar tásban is.Pedig hol voltunk mi − s hol voltaka taglejtéseink, a lehetőségeink, aszándékaink − a beatnik mintáink-tól, hol a mi szellemi gerillahar-cunk Che-ék dzsungel-világától. Sha erős engedményekkel bízvástlehetne harcnak is becézni ösztö-nös, ám annál inkábbönérzetes vagdalko-zásainkat, azt a legki-sebb mértékben semholmi szent társadal-mi, közösségi vagyforradalmi célokértvívtuk, hanem ön -azonosságunkért, sajátnyelvünk, világunk,arcvonásaink kialakí-tásáért küzdöttünk.

– 1970-ben, kétévvel a „prágaitavasz” leverése utánjelent meg az Egy -szemű éjszaka című antológiátok,a következő évben A hangok után-zata címmel az első versesköteted.Nagyon ellentmondásos ez az évti-zed: fiatalon szerkesztője lehetszaz Irodalmi Szemlének, TőzsérÁrpádot viszont menesztik, az évti-zed végére pedig „lehúzzák aredőnyt”. Mennyire lehetett meg-őrizni az integritást?

– Nemzedékem talán valóbanviszonylag szerencsésnek mondha-tó. Először is abban, hogy az 1968augusztusát követő át-, illetve visz-szarendeződés két fő szakaszbanzajlott le, s ebből az első1971–1972-re tehető (ez a politikai-gazdasági-társadalmi struktúráklegfontosabb bázisai közvetlenvisszafoglalásának és átszervezésé-nek, az átigazolásoknak, a kü -lönböző büntetéseknek és szankci-óknak, az 1968-cért bűnbakká kiki-áltott emberek félreállításának és

elszigetelésének az időszaka).Második lépcsőben viszont egészenaz évtized derekáig, második feléigelhúzódott, amikor is a konszolidá-torokat eléggé lefoglalta a cseh és aszlovák térfél „normalizálásának”teendője, és a nemzetiségi szellemiélet már csak az évtized másodikfelében került újra reflektorfénybe,

amikor már írókként, szerkesztők-ként, szelle mi közmun kásokként −ezt-azt még az 1968-as eszmények-ből és értékekből is átmentve −nagyjából kifuthattuk első formán-kat, elérhettük első eredményein-ket, s az 1980-as évek levegőtlensé-géhez már viszonylag tág volt atüdőnk, több oxigént visszatarthat-tunk benne, kifejlődhetett a szelle-mi-morális immunrendszerünk,magyarán: többé-kevésbé némivédettséget is biztosító, integráns ésintrazingens személyiségekké sike-rült kinőnünk magunkat. Amihez,furcsa módon az is hozzájárult,hogy versantológiánknak még amegjelenése előtt többen nekimen-tek (a legvehemensebben, ugye,Szalatnai Rezső és a kassaiBatsányi Kör, de bizony MácsJózsef is a fejünkre nyomott néhányideológiai barackot a Hétben –hamarosan viszont sorra került ő is,

és rá is lecsapott a „munkásosztály”vasökle), sőt még Gál Sándornak isvolt szava ellenünk. Magyar -országon pedig a Szalatnai-félekioktatósdi ottani felhangjai mellettaz is szerencsés módon ránk irányí-totta a figyelmet, hogy az Egyszeműéjszakát még a megjelenése más-napján kivonták a forgalomból.

Hogy mi célból? −erre valószínűleg aklasszikus válaszérvényes: aczélból –,mindenesetre máigsem tudni pontosan,ám a fáma szerint abudapesti Fehér Ház -ban, azaz a pártköz-pontban némely elv-társak a NémethIstván antológiabeliversének utcájábabetévedő rinocérosz-ban a Cseh szlovákiátvé gig szántó szovjet −

vagy magyar? − tankokat véltékfölfedezni, s úgy gondolták, ez aszerényke ötsoros erősen sértenécsehszlovák kollégáik érzékenysé-gét (vagy a magukét sértetteinkább?), s a zúzdába küldték akötet mind az ezernyolcszáz példá-nyát, amely a Magyar Népköz -társaság és a Csehszlovák Szo -cialista Köztársaság közös könyv-kiadási egyezményének keretébenaz országba bekerült.

– A nyolcvanas évek elejérenyilvánvaló, hogy nem életképes akommunizmus, de összeroppanásaelőtt a döglődő oroszlán még egy-szer támad és hatalmasat mar –általános bekeményítés zajlik aközép-európai országokban. Szin -te egyszerre számolják föl a régiószellemi műhelyeit, az újvidéki ÚjSymposiont, a budapesti MozgóVilágot, kolozsvári Echinox-ot,Csehszlovákiára teljes husáki sötét

Nyitott mûhely


Mestereim, barátaim – Domonkos Istvánnal, Benes Józseffel, Baráth Ferenccel és Tolnai Ottóval 1999-ben (Dormán László felvétele)

Nyitott mûhely

korszak borul, Te pedig 86-ban„visszatelepedsz” Magyar ország -ra. Látható, érezhető volt, hogynem elszigetelt jelenségekről voltszó, hanem valószínűleg Moszkvá -ból vezényelték a folyamatokat?

− Nem szeretnék utólag a min-dentudó szerepében tetszelegni. Sutólagos ismereteket, tapasztalato-kat sem visszavetíteni a múltba.Csinálhatnék magamból mártírt,forradalmárt, persze − mint aho-gyan annyian tették 1989 után.Bevallom azonban, nem emlék-szem rá, hogy nyilvánvaló lettvolna számomra, már az 1980-asévek elején, hogy „nem életképes akommunizmus”. Nincs erről a felis-merésről tanúskodó levelem, napló-feljegyzésem, mozdulatom, emlék-képem. A „viselt dolgairól” perszeannál több, de a dolgokat, esemé-nyeket nem így, nem ezzel a tuda-tossággal, s még kevésbé nem ezzelaz elvi vagy gyakorlati ellenzéki-séggel éltem meg. Való színűlegnem is volt bennem kimondottellenzékiség, tudatos társadalomel-lenesség vagy a rendszer ellenimegfoghatóbb lázadási hajlam. Sőtmég azt se lehet mondani, hogynem fogadtam volna el az adottkereteket, korlátokat: inkább – amegváltoztathatatlan tudomásulvételével – beletörődtem, hogynekünk ez jutott, ezen belül kellélnünk. Ekkor még fel sem merültbennem, hogy a sorsom nincsCsehszlovákiához kötve, s más utatis választhatnék, választhatnánk.De mivel az élethez hozzátartoznakbizonyos belső normák, legalábbisa számomra, illetve nem tagadha-tom meg bizonyos alkati vagyöröklött, esetleg kialakult tulajdon-ságaimat, igyekeztem az adott lehe-tőségeken belül tartalmasan, értel-mesen élni, igényesnek maradnimagammal s másokkal szemben, s

főleg a munkámban ragaszkodtambizonyos alapvető eszményekhezés értékekhez. Mindössze élni, dol-gozni akartam, s nem csupán meg-élni és meglenni valahogy.Egyszerűen nem tudtam megen-gedni magamnak, hogy ha valamimehetett volna jól (jobban, mintahogy ment), miattam ne menjenjól (jobban), hogy szemrebbenésnélkül támogassam a középszert, azigénytelenséget, hogy szerkesztő-ként – horribile dictu – ne javítsakki egy vaskos nyelvtani-helyesírási-stilisztikai hibát olyan valakinek akéziratában, aki attól kezdve a rend-szer ellenségének tekintett.

Mert így ment ez akkoriban,magyarán: a minőségelv, azethosz, a mozgásvágy már magá-ban lázadásnak számított. AzIrodalmi Szemlének az 1977-esvagy az 1978-as évfolyama voltaz, amelynek évi tíz számábólnyolcat följelentettek. S természe-tesen nem a följelentőnek, nem avádnak kellett bizonyítania, hanema följelentettnek, a vádlottnak.A főszerkesztőm akkor szinte inga-járatban közlekedett a hatalmaspártközpont és kicsinyke redakci-ónk között. Persze, nem is igazánlehetett tudni, hogy az illetők mitnem értenek a nehezményezettanyagokban; okként egyik kifogássem állta meg a helyét, mindegyikcsak ürügy volt arra, hogy a hata-lom a tudtunkra adja: ki az úr aháznál. De hogy lehetett volnaengedni a minőségiből, az értékes-ből, a távlatosnak látszóból?

Igaz, azért tudtunk a lengyel„repülő” egyetemekről, barátaimrévén Budapesten is részt vettemnéhány magán-összejövetelen, ahola társadalom s a kultúra helyzetérőlhangzottak el nem hivatalos állás-pontok, előadások, beszámolók.Pozsonyban is megjelent köztünk az

akkor már erősen formálódómagyarországi ellenzék egyik-másik jeles képviselője. Ahogy lehe-tett s ahogy tudtuk, természetesensegítettük a formálódó Iródia-moz-galmat; máig meghatározó jelentő-ségű számomra, hogy a betiltott(régi) Mozgó Világ szerzői gárdájá-hoz tartozhattam. Szóval, szerfölötteleven és impulzív, ingergazdag esz-tendők voltak ezek az életemben.

De, visszatérve a kérdésedhez,az általad említett három „ügy”mellett – mint te is nagyon jóltudod – volt még odahaza ÚjForrás-ügy meg Tiszatáj-ügy(Nagy Gáspár egy-egy versemiatt), volt Forrás-ügy (a lap szo-ciográfiái, meg Csoóri Sándor-esszéje miatt) – ezeknek a lapok-nak szintén állandó szerzője lehet-tem, amiért idehaza meg is kaptamszeretett kiadói direktoromtól aminősítést, miszerint a magyarliberális demokrácia „meg hosszab -bított keze” lennék néhány itt -honi társammal együtt, akikkel ter - mészetes igényünk volt részt vennia tágabb magyar irodalmi folya-matokban, szerveződésekben, ese-ményekben, s akiket nem elégítettki a csehszlovákiai írók megféke-zésére összeeszkábált „csehszlo-vák irodalmi kontextus” karámja.S volt idehaza Irodalmi Szemle-ügy is, amelynek Varga Imrével miketten lehettünk kitüntetett szenve-dő alanyai. S hogy mindezeket afolyamatokat Moszkvából vezé-nyelték-e? Nem tudom, s bármagam is írtam később, már 1990-ben egy esszét arról (Napló éstöredék: nyolcvanas évek), hogymennyire egy rugóra jártak ezek azesemények, a történések idején,legalábbis számomra, nem látszot-tak tisztán a köztük levő, maiszemmel nézve kétségtelenül meg-lévő összefüggések. Termé sze -


tesen azonban nem lehetett vélet-len, hogy mindenbe és mindenkibebelekötöttek felülről (vagy ideha-za, Csehszlovákiában, vagy oda-haza, Magyarországon, vagyRomániában, vagy Jugosz láviá -ban, Sziveri János Új Sympójába,ugye), ahol és akikkel jól éreztemmagam, akikre ezért-azért figyelnitudtam, akiktől jó volt tanulnom.

– Írói ellehetetlenítésed talán1980-ban kezdődött, ma már vic-cesnek hangzik, de a casus bellit aFeljegyzések egy én-ontológiáhozcímű többtételes kompozíciódbanelőforduló „pina” szó robbantottaki. A vers az Irodalmi Szemle1980/10. számában jelent meg,„közszeméremsértő kifejezés” miatta szerkesztőséget pénzbírságra isítélték. De persze nem az inkrimi-nált szó miatt lett a vers az év iro-dalmi eseménye. Valójában mi irri-tálta a hatalmat meg a környezetet?

– Egész pontosan már 1978-banelkezdődött. Akkor került ugyanis,beszéltem már erről is, a közvetle-nül 1968 utáni, 1969–1970-esgyorstisztogatásokat követőenújból a figyelem középpontjába acsehszlovákiai magyarság, annakszellemi és közélete, oktatásügye,mire a szlovák közéletet, szellemi-művészeti életet már sikerült teljesmértékben „konszolidálni”, ellapo-sítani, központi irányítás alá venni.A ’fordulat éve’ meglátásom sze-rint 1978, amikor újból megerősö-dött és a magyar tanítási nyelvűiskolák elleni támadással ismét lát-hatóvá és erősen érzékelhetővé válta szlovák nacionalizmus (ekkorszületett meg a kisiskolák eltűntétjelentő iskolakörzetesítési terv;konkrét lépések történtek a magyaroktatás és pedagógusképzés, illetvetankönyvkiadás visszafogására;hivatalos ideológiává vált a kisebb-ségi magyar oktatásban meglehető-

sen nagy veszélyeket jelentőbilingvizmus elmélete; a magyariskolákban ekkor tervezték elsőízben bevezetni, hogy a magyarnyelven és irodalmon, illetve a tör-ténelmen kívül minden tantárgyoktatása szlovák nyelven folyjék).Ekkor indult oktalan és durva tá -madás a csehszlovákiai magyarság1945–1948 közti üldöztetésénekkörülményeit és igazi céljait feltáróJanics Kálmán ellen is (akinek szó-ban forgó műve, A hontalanságévei végül Svájcban jelent megIllyés Gyula előszavával). Ekkorjelentette be megalakulását a nyil-vánosság előtt a Duray Miklós kép-viselte Csehszlovákiai Magyar Ki -sebbség Jogvédő Bizottsága. Új fő -szerkesztők és kiadóigazgató szín -re léptetésével ez idő tájt gleischal-tolta a párt s a hatalom a lehetőlegteljesebb mértékben a csehszlo-vákiai ma gyar irodalom és közírásszíntereit; ekkor rendezte át a szer-kesztő bizottságokat, tanácsadótestületeket, lehetőség szerint kipa-terolva azokból az értékképvisele-tet, a saját érdekeit és a magukérdekeit védő személyekkel helyet-tesítve annak megtestesítőit. 1980-ban mindössze csak láthatóvá válta vízfelszín alatt már elterpeszke-dett jéghegy. Dívni kezdett a névte-len levelek s a feljelentések műfaja,mindennapossá váltak a raportok,egész intézményrendszere és min-dent magában foglaló struktúrájaalakult ki a megfélemlítésnek, azarra ítélt személyek elbizonytalaní-tásának, sakkban tartásának.

Az általad idézett történet a dol-goknak mondhatni már csak ahumorosabb része, és szélesebbkörben ismert, egész kis irodalmatámadt (többek közt Grendel Lajos,Koncsol László, Tőzsér Árpád,Karol Wlachovský Karol is gon-doskodott a visszhangjáról, s a

kulisszák mögött tudtommal olyanjelentős szlovák irodalmárok is avédelmemre szegődtek, mintMiroslav Válek, aki akkoriban éppkulturális miniszter volt, de a párt-központ nagyhatalmú és -hangúpárttitkára ellenében neki sem lehe-tett szava, továbbá Vojtech Kondrótvagy Ľubomír Feldek), s a szer-kesztőségre, pontosabban a főszer-kesztőre kirótt pénzbüntetés is kel-lőképpen figyelmeztető és fegyel-mező erejű volt (az időben nagyjá-ból egy évi főszerkesztői fizetésnekfelelt meg az a legendás harminc -ezer korona). De nemcsak Jarmilkanővér ama bizonyos rejtett bozótjá-nak néven nevezését rótták fel a(zakkor még) háromrészes verskom-pozícióm bűnéül, hanem a szocia-lizmus elleni támadásnak vették ahatalom személyiség-uniformizáci-ós törekvéseire reflektáló „varia-kaktusz variabútor variaember”-tidéző passzust, s a béketábortfenyegetőnek a „rendezni kéne /rendezni végre // közös dolgaimat”József Attila-parafrázisában megfo-galmazódó személyes elszánáso-mat. Nevet séges, ugye? S mindhá-rom kifogás az, nem? Nem is lehe-tett ezen már a maga idejében semmást, mint kacagni, csakhogy…közben vérre ment a játék.

Az 1980 decemberében megje-lent vers körüli, csupán egy hónap-pal később, a rákövetkező év janu-árjában gerjesztett csinnadrattapersze hivatalosan azt a látszatotkeltette, hogy nekem emiatt azerkölcstelen és egészében félresi-került publikáció miatt kelletttávoznom az Irodalmi Szemléből.Pedig nem erről volt szó. Ugyanisekkor már 1979-től módszeresenfolyt ellenem a párközpontból hoz-zánk szalasztott kiadóigazgatónkaknamunkája, fogáskeresési kísér-lete, hogy valamilyen, a nyilvános-

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

ság előtt is megokolható, szalon-képes magyarázattal kipenderít-hessenek a redakcióból, s ha eznem megy, olyan légkört teremtse-nek körülöttem, hogy magam dob-jam be a törülközőt. Végül is eztörtént, közel másfélévnyi előtör-ténet után, mely idő alatt egymástkövették az Irodalmi Szemlébőlvaló el- s a csehszlo-vákiai magyar iroda-lom és irodalmi életakkori jelenéneklényeges történései-ből való kipaterolá-somra tett egyre erő-teljesebb kísérletek.Sokaknak szúrta aszemét például néhá-nyunk napról napraerősödő magyarorszá-gi recepciója és egyreérezhetőbb jelenléteés részvétele a tágabbmagyar irodalmi folyamatokban,amit idehazulról egyre kevésbélehetett ellenőrizni és befolyásolni,s mind nehezebbnek bizonyultbezárva tartani bennünket abban akarámban, amelyben még irányít-hatók és megfélemlíthetők voltunk.Belém s Varga Imrébe azzal lehe-tett a legkönnyebben belekötni,hogy mivel nincs felsőfokú vég-zettségünk, így nem maradhatunkaz Irodalmi Szemlénél, tehát vagyrövid úton szerzünk egy diplomát,bármilyet, vagy távozunk onnan.Az más kérdés – s ebből is látszik,mennyire csak ürügyet kerestekkettőnk elmozdításához –, hogy afőszerkesztőnknek sem volt, ám őtminden további nélkül felmentet-ték ezen előírás hatálya alól. Nembeszélve arról, hogy megelőzőenmár negyedik-ötödik éve voltam azIrodalmi Szemlénél főiskolai-egyetemi diploma nélkül, s ez sohaegyetlen pillanatig sem volt gond,

sőt fizetésemeléseket is gond nél-kül kaphattam, és az sem jelentettgondot, hogy a főszerkesztőm többmint féléves alkotószabadsága alattmegbízzanak a helyettesítésével.

Végül decemberben aztánbedobtam a törülközőt, s januárvégi hatállyal beadtam a felmondá-somat. Inkriminált versem tehát

csak ekkor, a hónap közepe feléjelent meg, benne az utólag kifogá-solt passzusokkal, s már csupánjanuárban csináltak belőle ügyet,vagyis a botrány akkor tört ki körü -lötte, amikor a felmondásom márhetekkel korábban a főszerkesztőm,illetve a kiadóigazgatóm asztalánvolt. Világos tehát, hogy valami-lyen ürüggyel azt a látszatot kellettkelteni – amit mások megfélemlíté-sére is ki lehetett használni, ezenkí-vül sokakat a személyemmel és írá-saimmal kapcsolatban is óvatossátett –, hogy a vers miatt kelletttávoznom a Szemléből. Az egyikkislányom négy-, a másik kétévesvolt ekkor; gondolhatod, hogy nemvolt könnyű. De végül is nembánom, s akkor sem bántam, hogyígy történt, és életem egyik legfon-tosabb – semmi mással nem pótol-ható, sok emberi-lelki, sőt, filozó-fiai tapasztalatot, felismerést hozó,embert próbáló terhekkel teli – kor-

szakának tartom a kérdéses három-négy esztendőt. Szórakoztató, nem?Utólag magam is csodálkozomazon, hogy mennyi energiát fekte-tett belém a hatalom, jóllehet nem istartoztam az egyre nyíltabb ellenzé-kéhez; kis porszem voltam csupán agépezetben, amely más porszemek-kel együtt akadályozta annak zavar-

talan működését, ezértengem is el kelletttávolítani onnan. Per -sze olyanok is voltakkörülöttem, akik kitar-tottak mellettem, vagyakik épp a bajban áll-tak mellém, mint pél-dául Kmeczkó Mi -hály, akinek 1983-bansikerült keresztülvin-nie igazgatójánál,hogy fölvegyenek akomáromi színházhozdramaturgnak. És hát

Magyarországon is sokat publikál-tam, ami valamelyest egyensúlybantartotta a családi kasszát, bár akko-riban hoztak egy rendelkezést –csak a csehszlovákiai írókra érvé-nyesen –, hogy a Szerzői JogvédőHivatalban egy meghatározott cse-kély összeget vehettünk csak felkápéban. De menni még mindiglehetett, ahányszor csak akart azember, könyvért, hangversenyre,kiállításra, színházba, filmet nézni,s én jártam is szaporán… Aztán ezis megszűnt, a csehszlovák államévi két alkalomra korlátozta állam-polgárai Magyarországra utazha-tásának a számát. Érted, miért (is)kellett gyorsan keresnem valakitBudapesten, akivel formálisanházasságot köthetek, azaz házas-sági csalást követhetek el?! Végülaz is sokat nyomott végső dönté-semnél a latba, hogy szerettemvolna új közegben, más terepen ésviszonyok között is kipróbálni,


Barátaimmal, Pécsi Györgyivel és Szigeti Lászlóval, hatvanadik születésnapomon a dunaszerdahelyi Budapest Kávézóban 2009-ben

megmérni magam; akkor még azúj és új feladatok izgattak minden-nél jobban.

– Van egy nagyon jellemző kép-versed, amelyik a Vers/ziókban ismegjelent, a Mi történik a homo-kóra nyakában? Szerintem ez fejeziki legérzékletesebben a költőikarakteredet: szétszedni és össze-rakni, lebontani és újrarendezni.Úgy tűnik, mintha folyton a homok -óra nyakában lennél. Már az elsőköteted egyik ciklusa is „Lexikon”a világ enciklopédikus birtokbavételére, a lezárhatóságra utal, a75-ös köteted címe IthatkábólIthakába, a 77-esé Átkelés, ezekpedig a folyamatok lezárhatatlan-ságára. Szintézisre való törekvésannak belátásával, hogy lehetetlena szintézis?

– Már hogyne létezne szinté-zis?! Bár igaz, hogy nem gondola-ti szinten (bár rész-szintézisekazért ott is vannak), de ha körülné-zünk magunk körül, az egész ter-mészet, az egész világ egy nagyszintézis körülöttünk, amelybenminden egyetlen egységes rend-szerré szerveződik össze, aholminden kiegyenlítődik, harmóniá-ba kerül egymással (legalábbis ígyvolt ez mindaddig, amíg az embermeg nem bontotta ezt az egységet,vissza nem bontotta tézisre megantitézisre). Azt gondolom, hogy atermészet bennünk is, velünk isszintézisre törekszik, akármit isteszünk ellene. A képvers-kísérletegyébként mint műfaj csak addigérdekelt, míg meg nem bizonyo-sodtam róla, hogy ilyet is tudnék,ha akarnék, akár szakmányban is,ahogy sokan tették s teszik ma is,de ennyire azért nem érdekelt. Azegésznek szintén kisebbfajta iro-dalma támadt: az 1982-ben indultJAK-füzetek e nevezetes, KulcsárSzabó Ernő és Zalán Tibor összeál-

lította második darabjáról írt kriti-kájukban – Berkes ErzsébettőlSzegedy-Maszák Mihályig – töb-beket megállított az opus. BerkesErzsébet, aki bár jó tollú írástudóvolt, végső soron a hivatalos kur-zust képviselte, egy korábbi, amotívum „lényegesen jobb verzió-jának” titulált Kaján Tibor-karika-túra parafrázisát vagy még inkább:utánzását látta vállalkozásomban.A kritikus hölgyet végül isSzakolczay Lajos szellemes ésérzékeny kommentárja tette helyre.

A Mi történik…? két darabjá-ban sincs másról szó, mint egy-részt arról az egyszerű életvalóság-ról, hogy mire az ember elemeiből– a világ számára adott elemeiből– megépítené önmagát, addigra leis pereg az élete, illetve, másrészt,közösségi/társadalmi értelembenarról, hogy a töprengés, a kételke-dés, ha nem vigyázunk, mintmehet át direktívába, egy adottponton mint torzulhat el az emberiszemélyiség. S azt hiszem,elmondható, hogy tulajdonképpena személyiségképzés és személyi-ségmegőrzés kérdése körül mozogegész (eddigi?) költészetem. Adiktatúrák egyedüli ellenpontja, azértéknivelláció egyedüli ellenszereaz autonóm személyiség lehet; leg-alábbis ez számomra a XX. századegyik legnagyobb tanulsága. S úgylátom, ez a piac és a pénz diktatú-rájára is vonatkozik, mellyel aXXI. század – most már másodikévtizedével is – ránk köszöntött.A kor és a társadalom, amelybenmost élek, szintén nagyon jó anya-got s tapasztalatokat kínálhat –hadd ne részletezzem – Istentelenszínjátékom folytatásához, illetveÁdámom ajkán is még keserűbb,még torzabb lett a mosoly. Lehet,hogy ezt s őt kellene továbbra isfolytatnom, lehet, mást kellene

kezdenem, de az sem lehetetlen,hogy nincs, nem lehet már adekvátfolytatása versben nálam ennek azóhatatlan identitásküzdelemnek.Igen – s jöjjenek hát a nagy közhe-lyek – az élet örök küzdelem, foly-tonos újrakezdés, minduntalan föl-le, le-föl, de mi van, ha én márcsak arra várok, hogy a homokórát– melynek az imént a nyakábahelyeztél –, a homokórámat az abizonyos láthatatlan kéz ne fordít-sa már meg többször…?

– „Határsértő kompozíciók”-nak nevezte Zalán Tibor azokat anagykompozícióidat – mint példá-ul az Istentelen színjáték –, ame-lyek epikus, drámai és lírai szöve-gekből épülnek. A formabontás-nak, formakeresésnek ez a módjainkább az avantgárd örökség egy-fajta „továbbfejlesztett” változata,az avantgárd értelemellenességé-vel szemben azonban a Te verseidvégső soron mindig valamifélerendezettség, értelmes rendezett-ség felé törekszenek. A világ bir-tokba vételének létbölcseleti ren-dezettsége felé.

– Tibort kedvelem, becsülöm, sigazán érzékenyen tud írni a ver-sekről, és a verseimről is, de, sze-rintem, fordított a helyzet: nem azegyes kompozíciók sértik azokat abizonyos „határokat”, hanem e„határok” kijelölői babrálnak beleaz egységes kompozíciókba, sbontják meg azokat. Mondok egypéldát, bár a költészettől messzeesőt, ám az életemet keményenmeghatározót. Említettem volt,hogy egész eddigi életem aBudapest és Pozsony – a történetiMagyarország két fővárosa –közötti kétszáz kilométer hosszú, smintegy ötven kilométer szélessávban telt el, s most már ez, úgylátszik, így is marad. E vidék har-minc évvel az én születésem előtt

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

még földrajzilag, politikailag, gaz-daságilag, kulturálisan és nyelvilegtöbbé-kevésbé egyöntetű, történeti-leg kialakult területnek, egységes„kompozíciónak” számított, ame-lyet csak a Duna szelt ketté, deállamhatár nem, ám amelynekegyes részei ilyen-olyan hatalmiérdekek következményeként 1919-ben odakerültek, ahova, bizonyosértelemben beletenyerelve így ter-mészetes és egységes identitástu-datomba is, alapjában véve ketté-hasítva azt. Na mármost én sértet-tem határokat, amikor mindvégigragaszkodtam ehhez a valamikoritermészetes és egységes identitá-somhoz, vagy engem sértettek ahatáraikkal a határmegvonók?

Így az is meggyőződésem – ősipéldák utalnak rá –, hogy bizonyosirodalmi műnemek, műfajok közöttsosem voltak olyan élesek a hatá-rok, s ha voltak is valaminők, azokmindig is átjárhatóbbak voltak,mint amit erről az irodalom- ésműfajelméleti és -történeti tanköny-veinkből, esetleg a különböző iro-dalomtudományi szakmunkákbóltanulhattunk. Mi több, az egymás-sal szomszédos művészeti ágakközött is jóval természetesebb azátjárás, jóval több ezek között, amiaz egység – egységes indíttatás –irányába mutat, mint ami bennükezen lényegi egység ellen hat.Magam – Páskándi Géza nyomán –már az 1977-es Átkelés című ver-seskötetemmel is egyfajta regény-szerűséget, regényjelleget hirdet-tem, tőle véve kötetem mottóját. Őírta a Tű foka című, 1972-es, mégkolozsvári kötete címlapjára akövetkező, engem igencsak elgon-dolkodtató és új belátásokra ösztön-ző mondatot: „Ez a verseskönyvtulajdonképpen regény: egy indu-lat, egy látomás regénye.”Továbbmenve, következő, ám hét

évvel későbbi verseskönyvemet, azIstentelen színjátékot már tudatosanés egyértelműen regénynek, illetve„regény”-nek neveztem, mivelannak, ugyanúgy, mint a regények-nek általában, megvan a cselekmé-nye („körüljárni ember és szerepmeglehetősen bonyolult kérdéskö-rét”), a „központi alakja” („a külön-böző kalandokba, élethelyzetekbe,történelmi és társadalmi konfliktu-sokba keveredő »lírai« szubjek-tum”), megvannak a mellékalakjai(„akik segítik a hősnek alighanevezhető főalakot, vagy éppenség-gel ellenkeznek vele”), van „cselek-ménye – annak központi ága ésmellékszálai, ideje és tere stb.” Sőt,itt sem álltam meg: a regényszerűverseskötetet-komponálást az ez -után következő Ötödik emelet,avagy Egy éden bugyrai című köte-temben és a Hármaskönyv címűkötetem A vetkőzés, avagy Vál -tozatok a teremtésre című „elsőkönyvé”-ben is folytattam, afféleverskötetregény-trilógiává kiszéle-sítve műnemszintetizáló kísérlete-met. Ráadásul tudatosítva az ún.tiszta műfajok, műnemek egyrenagyobb fokú ellehetetlenülését,eltűnését, az Istentelen színjátékbana lírát, az epikát és a drámát is igye-keztem egyforma erejű kötetszerve-ző, kötetépítő szerepbe hozni, ígypróbálkozásom többszörösen iskísérleti jellegű volt.

– Nagyon sok, igen különneműidézet, vendégszöveg jelenik megmár a korai verseidben is. Annakidején ezt egyöntetűen avantgárdmontázstechnikának tekintették.Aztán eljövendett a posztmodern,és kiderült, hogy a vendégszövege-ket végtelen módon föl lehet hasz-nálni, sőt, hogy az irodalom mind-össze már létező szövegek újraren-dezése. (Érdekes, hogy a hatvanasévekben pl. Szilágyi Domokos köl-

tészetében is hasonlóan erőteljes avendégszövegek alkalmazása.)Ebből a technikából tehát szerves,vagy okszerű a posztmodernbevaló átmenet?

– Meggyőződésem, hogy min-den egy, s minden mindennel vala-miképpen összefügg. Persze, aztnem tudnám megmondani, ponto-san hol kezdődik mindez bennem;beszéltem már a minden addigitmegmozgató és átrendező elsőtalálkozásomról a Búcsú a trópu-soktól Szilágyi Domokosával vala-mikor 1969 második felébenBudapesten, Oláh Jánosék lakásá -ban; lehet, hogy ott. De a különbö-ző technikák – s nemcsak az iro-dalmon kívüli, hanem más művé-szeti ágak (a film, a képzőművé-szet, a színház, a zene) technikai-műfaji megoldásai, a különbözőművészi hatások, illetve egyeskorok, filozófiák is – egymásbamontírozódhatnak egyetlen vers-ben is, mint ahogy egymásba ismontírozódtak már a legelső szöve-geimben is. S ki tudná megmondani,hogy egy-egy mondat, mondattöre-dék, szövegrész honnan van ben-nünk, kié volt előttünk, kiből jött átbelénk? Az idézetek, mottók, ven-dégszövegek sem puszta idézetek-ként, mottókként, vendégszövegek-ként kerültek a versembe, hanemmások által szavakba, formákbaöntött enyéimként, tehát szervesegységben, énem másokbani kifeje-ződéseként, másoknál azonosítottrészeiként. S ha ezek történetesenidegen nyelven (csehül, szlovákul,lengyelül, angolul, németül, franciá-ul, latinul) bukkannak föl a szövege-imben, akkor sem pusztán keresetttechnikai-formai megoldásokról vanszó, hanem legsajátabb énem, érzel-meim, gondolataim idegen nyelvenvaló megnyilvánulásairól, mégakkor is, ha angolul, németül, fran-


ciául, latinul tulajdonképpen nem istudok. Bevallom – bár lehet, nemlátszik rajtam – magam is nem egy,nem tíz, hanem több tucatnyi igaziszellemi izgalmat, új felismeréseketés nyelvi tapasztalatokat hozó órátköszönhetek Gadamernek, Ricouer -nek, Habermasnak, Rortynak,Derridának, Foucault-nak, Barthes-nek vagy Baudrillard-nak, némelyi-küket – idézve tőlük ezt-azt – man-kónak is használtam egy-egy műmagamévá olvasásának az útján,tehát van sejtésem arról, mi fánteremnek s miben lehetnek szem-nyitók és nyelvgazdagítók, gondo-latárnyalók a számomra, sőt abecserkészésükre fordítható időmeta jövőben sem kívánom csökkente-ni. Mégsem hiszem, hogy mostan-tól „posztmodernnek kell lennimindenestül”, hogy mostantólennek kell majd elvinnie időmnagy részét. Számomra ugyanisbőven elég, ha egyszerűen csakmodern, azaz korunkbeli tudnékmaradni.

– Zbigniew Herbert Cogitóurat, Kálnoky László HomálynokySzaniszlót, Tőzsér Árpád MittelÁrmint tette meg egyik versvonula-tának központi alakjává, te pedigaz abszolút sírásót. A kifejezésszintén avantgárd örökség: Azabszolút sírásó Nezval 1938-as,szürrealisztikus kötetének volt acíme. Erotikus, álomszerű víziókjellemzik Nezval, illetve a harmin-cas évek cseh poetizmusát. Nezvalmellett nagy hatással volt rádVladimír Holan gnómikus költé-szete is – Holan válogatott verseifordításodban, illetve szerkeszté-sedben jelent meg. Ki ez az abszo-lút sírásó?

– A valóban Nezval-ihlette (-szül-te) abszolút sírásó inkább csak rap-szodikusan fölbukkanó, de – iga-zad van – valóban fontos jelentés-

tartalmakat megtestesítő (vissza -térő) figurája a korábbi verseim-nek. Központi alaknak mégsemnevezhető a költészetemben, neve-sített, illetve külön meg nem neve-zett versbéli alteregóim közül mégÁdámnak, Istentelen színjáték-tri-lógiám harmadik darabja, A vetkő-zés… főalakjának is nagyobb asúlya nála. Ádám előképe, ősere-detije egyébként tényleg PanCogito volt, akire még ZbigniewHerbertnek az ő nevét viselő 1974-es könyvében találtam rá (amely-ből az első fordításom, a Hogykivezethessük a tárgyakat [Żebywywieść przedmioty] már 1976-ban megjelent a Vasárnapi ÚjSzóban. S persze, a reveláció ere-jével hatott rám az öregkorára tel-jesen megújult – újjászületett? –Kálnoky László HomálynokySzaniszlója az 1970–1980-as évekfordulóján a költészetet a prózábólelvezető – vagy inkább a prózábabevezető – Egy hiéna utóéletéből,akit, bevallása szerint, magát ismeglepte az Egy magánzó emlék-irataiból című, 1978-ban váratla-nul és minden előkészület nélkülelindult versciklusának visszhan-gos fogadtatása.

Érdekes viszont, hogy Nezvalés a poetizmusa, s általában a kétvilágháború közötti cseh moder-nizmus nem igazán fogott meg (azabszolút sírásó „örökbe fogadása”ellenére sem), a második világhá-ború utáni időkből azonban annáltöbben magukhoz ragadtak, s nem-csak az 1956 után meglovasodot-tak, hanem a még 1945 előtt indu-ló, de jobb formájukat már csak aháború után kifutók is: a sor elejéntermészetesen Vladimír Holannal,Jan Zahradníčekkel, sőt JiříKolářzsal, de még Ivan Blatnývalis – ők tényleg nagy formátumú,európai, ha nem világköltészeti

rangú jelenségek. Az 1956 utániak– itt most az 1956. évi szovjet párt-kongresszusnak a cseh társadalmi,illetve köz- és művészeti életben isnyomon követhető felszabadítóhatására új lendületre kapókatvagy az ezután indulókat,fórum(ok)hoz jutókat emelném ki– közül mindenekelőtt az orvosiNobel-díjra is többször jelölt kuta-tóbiológus, Miroslav Holub költé-szetét tartottam a magam számáraútjelzőnek (Interferon, avagyA színházról címmel tőle is kiad-tunk egy válogatást VörösIstvánnal a boldog emlékezetűDeák László Orpheusánál). Nemmindenre kiterjeszthetően, de azértösszefoglalóan, míg költői eszmé-lésem idején, pályám kezdeténalkotói magatartásomat abban aparadoxonban lehetne megragad-ni, amit Gintli Tibor és ScheinGábor irodalomtörténete úgyfogalmazott meg (Grendel iroda-lomtörténetéből idézem), hogy „Ahagyomány folytatásának módjaaz elárulás, a másképpen-értés” islehet. Ennek értelmében korabeliverseimet elsősorban a symposio-nista Tolnai Ottó(ék) nyomán egy-felől a „mű autonómiájának”,„konkrét, önmagára utaló teljessé-gének”, „a kép, az írás és a hangegyüttműködésének” (GörömbeiAndrás kifejezései), másfelőlpedig az amerikai beatköltészetvilággá tágult, a világot maga alárendelő szubjektumának, a világotmagával sodró önmondásának akettőssége határozta meg. Később,a lengyel ún. „háborús nemzedék-től”, Różewiczéktól, Herbertéktől,Grochowiakéktól – de még Śliwia-kot is idevehetem (ő sem ismertmagyar nyelven és körökben) és„A mindennapok költészete” csehparadigmaváltóitól elsősorban afelülnézetet, az ironikus történe-

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

lem-, társadalom- és önszemléletetépítettem magamba, míg Holantóla versbéli csendek, kihagyások, anyelvtani-stilisztikai szabálytalan-ságok, nyelvszerkezeti módosítá-sok dramaturgiai szerepét, dráma-és nyelvszervező erejét tanultam el.

– Persze, nemcsak Holant fordí-tottad, de a szlovák költők antoló-giáját is szerkesztetted. Mi az, amitmásként látnak, tudnak a fordítá-said általad közvetített cseh, szlo-vák és lengyel költők?

– Az 1945 utáni cseh költészet-hez egy, a szlovák költészethez kéttöbbszerzős versgyűjteménnyelnyúltam eddig. Szeretnék még egyátfogó válogatást kiadni a XX.század második fele cseh és szlo-vák költőiből készült fordításaim-ból, amelyhez függelékként a len-gyel költőimet, s talán mégBuricsot is hozzá lehetne illeszte-ni, de e vágyálmomnak ez idáigegyetlen általam megkeresettkiadó fogadókészségével semsikerült találkoznia. Egyébként azelső ilyen vállalkozásom az 1985-ös Gyújtópont volt harmincháromszlovák költő verseiből, amelyetkorán elhalt barátom, EndrődiSzabó Ernő a meglepetés hangjánés a felfedezés gesztusával recen-zált meg. Értékelésének a sokat-mondó, Európa a szomszédbanvan címet adta – a rákövetkezőévben, amivel nemcsak a kortársszlovák költészet (általános) érté-keire utalt, hanem ilyen értelme-zése is lehetett: a modern költé-szetet nézve Európa nem nálunk,Magyarországon, hanem a szom-szédban, Szlová kiában van.

De hogy valóban mi az, amibena fent emlegetett cseh, szlovák éslengyel költők mások voltak, mintmagyar társaik? Talán mindenek-előtt abban – s ez számomra külö-nösen rokonszenves volt –, hogy

az élő és továbbörökíthető avant-gárdnak sokkal szélesebb spektru-mát képviselték, mint az 1960-asévek magyar lírája, de a kozmikusmagányával birkózó, s a történe-lem és a társadalom által is meg-csalt és magára hagyott, a diktatú-rák szorításában végletes légszom-jával küzdő, második világháborúutáni modern személyiség létérzé-sének és létérzékelésének megra-gadására általában is alkalmasabbés érzékenyebb, adekvátabb poéti-kai eszközöket és módszereket,költészetfilozófiai meggondoláso-kat mozgósítottak. Vegyük csak aszlovák költészetet: MiroslavVálek, majd utána Ján Stacho,Ľubomír Feldek metaforaiskolája,Ivan Štrpka magánmitológiája,vagy egy másik végleten ŠtefanStrážay szinte teljesen eszközte-len, tudatosan alulretorizált, civilköltészete, Ján Ondruš külön-nyel-ve, Štefan Moravčík mesterkedőlírája, továbbá Ivan Mojík nadrea-lizmusa (szürrealizmusa), vala-mint, például Ján Buzássy vagyPeter Lipka mitologizmusa olyanpoétikai lehetőségeket, nyelvkeze-lési és szerkezetalakító technikákatképviseltek, amelyeknek a kormagyar költészetében nem voltpandanjuk, s lényegében ma sincs.Štrpkát, vagy – s főleg – Ondruštmég csak fordítani sem lehet(pedig az ő átültetésükre is tettemnéhány elkeseredett kísérletet),mert az általuk patentírozott szlo-vák versnyelvet egyszerűen lehe-tetlen megközelíteni a kodifikáltszlovák nyelv ismeretén alapulónyelvtudásunkkal, egyszerűenolyan magyar versnyelvet kellenehozzájuk megteremtenünk, amelymegteremtésére a magyar nyelvfeltehetően alkalmatlan (én megaztán pláne). Természetesen amagyar költészetnek is lehetne

olyan szegmenseit találni, amelyeka szlovákból hiányoznak – JuhászFerencet is nehéz lenne szlovákfordításban elképzelnem például –,de most nem ez volt a kérdés.

Az 1960–1970-es évek cseh ésa lengyel költészete kapcsán emlí-tettem már a felülnézetet, az ironi-kus történelem- és valóság-, illetveönszemléletet, amely az intellektu-ális – sőt, Kiss Szemán Róbert sze-rint metafizikai – indíttatású, filo-zófiai ihletettségű, a valóságot anyelvvel nem leírni, hanem nyelvivalóságként, a nyelvvel s a nyelv-ben meg-, illetve újjáteremtettvalóságként értelmező, az „emberiélet esetlegességeit” a „transzcen-dencia erőterében” megjelenítőköltészetnek megint csak olyancsatornáit nyitották meg, melyekrea korabeli magyar költészet szin-tén nem adott mintát, talán csak aMagyarázatok M. számára fiatalPetrije indult el hasonló irányba. Saz elmondottakat kiegészítve azévtized román és szerb, illetvejugoszláv modernjével is, mindezbelejátszhatott abba, amit Grendelegyenesen irodalomtörténeti jelen-tőségűnek vél, jelesül, hogy – minthangsúlyozza: a „magyar irodalomtörténete során először” – „azújító-kezdeményező szerep nem aközponté (Budapesté vagyMagyarországé), hanem a periféri-áké”, s abba – továbbra is Grendeltidézve –, hogy „Az ún. határon túlimagyar irodalmak a hatvanas éshetvenes években szabadulnakmeg először a Budapestről rájukaggatott szerepsztereotípiák és ide-ológiai elvárások nyűgeitől”. Teháta környező országok irodalmaihozképest ez időben Budapest még„túlságosan hagyománytisztelő”volt, s aki ettől eltért, az is hama-rabb talált otthonra a határokon túl(Délvidéken, Párizsban, Pozsony -


ban: említettem már Weöres, Füst,Szentkuthy, Tandori példáját),mint a magyar fővárosi vagy vidé-ki irodalmi lapokban, a kiadókrólmár nem is beszélve. De példáulPáskándi is, aki alig szabadult oda-haza, Romániában a börtönből, salig jutott túl az első államhazaikönyvein, már az 1960-as évekmásodik felétől fel-felbukkan aneve – ilyen-olyan összefüggésben– az Irodalmi Szemlében, példáula máig hatalmas újkori luciferiá-dája, Az örömrontó Angyal is ittjelent meg 1969-ben, ekkor még„a hasonló című regény első feje-zeteként”. Tehát, összefoglalva akérdésedre adható s többfelé elka-landozó válaszom, amit ezek a for-dításaim által „közvetített cseh,szlovák és lengyel költők” tudtak,tudta nem egy magyar költő is,akik azonban általában határonkívüliek voltak, mint SzilágyiDomokos vagy Páskándi GézaKolozsváron és Bukarestben, eset-leg Tolnai Ottóék Újvidéken, akikpedig a magyarországiak közülszintén tudták ugyanezt, eleinteugyancsak a határon kívülre kény-szerültek eme tudásukkal.

– „Keresem a szubjektum helyéta történelemben és az időben” –írtad fiatalkori ars poeticádban.A valóság irodalma helyett az iro-dalom valóságát (Tőzsér Árpádkifejezése) próbáltad megragadni.Aztán 1986-os hazatelepülésedután különös dolog történt: minthaa valóság irodalma szólított volnameg. A jogfosztottság, „hontalan-ság éveinek” a fölkutatásával, for-rásainak összegyűjtésével, közrea-dásával kezdtél nagyon intenzívenfoglalkozni. A rendszerváltozássalelőbb a Széphalom Könyvmű -helyben, majd a KalligramKiadóban szerzőként és szerkesz-tőként könyvek tucatját segítetted

napvilágra. Aztán megalapítottadaz Ister Kiadót, hogy a (cseh)szlo-vákiai magyar irodalom, illetve a(cseh)szlovákiai magyarság kálvá-riájáról való ismeretek fehér folt-jait fölszámold. Kiadtad a „Mintfészkéből kizavart madár…” címűgyűjteményt, Filep Tamás Gusz -távval, Szarka Lászlóval ésMolnár Imrével elindítottad aRegio című, máig létező, megjele-nő kisebbségtudományi szemlét,jelentősen hozzájárultál PeéryRezső, Szalatnai Rezső rehabilitá-lásához. Sőt, a rendszerváltozáskörüli években még a civil szerve-ződésekben is részt vettél. Meglepővolt az a történészi, szaktörténészi,filológusi aprómunka egy olyanköltőtől, aki előtte az automatikusszöveggel meg az experimentaliz-mussal kísérletezett.

– Ó, de nagyon régi, fiatalosannagyképű, hebrencs mondatomatolvasod most a fejemre, Györgyi!Nem mintha a tartalmát nem vál-lalhatnám ma is, csak ma már sze-rényebben (fáradtabban?) fogal-maznék. Miről is van itt szó? Aszubjektum, ugye, leírható a határ-talannal is – miközben a történe-lem adott; az idő, ugye, végtelen, aszubjektum ehhez képest viszontvéges. És tulajdonképpen ma isezek az egymástól elhatárolhatat-lan, elválaszthatatlan kettősségekirányítják lépteimet, reflexeimet,gondolataimat. De túl a kettőssé-geken, nemcsak azok vonzottak,hanem – mint már szintén utaltamrá – minden, amit korábban nem,vagy nem eléggé ismertem; bármihadba tudott vinni, s tulajdonkép-pen tud – így, az öregkor küszö-bén, bár már csak módjával, egyreinkább tudatosítva fennmaradtidőm végességét-szűkösségét –még ma is. Ugyanígy voltam a hiá-nyokkal is. Ha valamire szüksé-

gem lett volna, vagy kíváncsi let-tem volna rá, de nem volt, bárlehetett volna, egyszerűen nemértettem, hogy miért nincs még,miért nem születetett – miért nemcsinálódott – meg eddig. Ténykéntkell kezelnem, hogy kíván -csi(skodó) szubjektumként, ma -gán személyként tulajdonképpenmindig is nagyon konkrét társadal-mi-történelmi valóságokba ütköz-tem, tehát igazából nincs remény-telenebb kísérlet, mint elválasztaniegymástól a bentit a kintitől, aszubjektumot az objektumtól, aszemélyest a közösségitől, az én„személyesemet” bárki másnak a„személyesétől”.

Engem a sorsom azzal vert –vagy azáltal tett szerencséssé? –,hogy mindig olyan akadályok felévitte az utam, amelyeket nem lehe-tett egyszerűen megkerülnöm,hanem amelyekkel – belső indítta-tásból – szembe kellett néznem.Mire gondolok? Többször, többhelyen és alkalommal elmondtammár, hogy engem mindig az lököttelőre, nekem mindig az adott a leg-többet, ami az adott pillanatbannem volt (vagy legalábbis magya-rul – ennek költői, poétikai vetüle-ténél beszélgetésünkben már több-ször is elidőztem). Leegy sze -rűsítve, mindez úgy történt, hogyszerettem volna például egy inter-júkötetet olvasni csehszlovákiaimagyar írókkal – elkészítettem háta Vita és vallomás beszélgetéseit.Amikor arra voltam kíváncsi,milyen is volt a (cseh)szlovákiaimagyar gyermekirodalom 1948–1985 között, abból kellett előkutat-nom egy közepes terjedelmű anto-lógiára valót. Kezdett egyre feltű-nőbb és egyre kórosabb lenni, az1980-as évek elején, amikor máralig volt levegő körülöttünk, hogymennyire nincs utánpótlása a

Nyitott mûhely


Nyitott mûhely

(cseh)szlovákiai magyar irodalom-nak. Tartva attól, hogy valaki akonszolidátorok közül veszi kézbea dolgokat, egyúttal az ideológiai-politikai irányítást is magáhozragadva az esetleges jelentkezőkfölött, s az Írószövetség magyarszekciójának volt is terve erre,sikerült a Nőnél keresztülvinnemkét olyan, pályakezdők részére hir-detett irodalmi pályázatot (1981-ben és 1982-ben), amelyeken elő-ször kapott hangot s fórumot akésőbbi – 1983-tól szerveződő –iródiások vezérhadának zöme(Hodossy Gyulától, Krausz Ti -vadartól, Hizs nyai Zoltántól kezd-ve Talamon Alfonzig, FarnbauerGáborig, Czakó Józsefig, SzásziZoltánig, Csepécz Szilviáig, N. TóthAnikóig, másokig). A moz gal -mukat azután 1986-ra természete-sen már szintén felszámolták, smég az évben megjelent antológiá-juk címe sem utalhatott a nevükre,hanem az eufemisztikus Próbaútrakellett felcserélniük azt. Kíváncsivoltam, hogyan vélekednek ugyan-azokról a dolgokról a csehszlová-kiai magyar és a szlovák írók –1989-ben, még a magyarországi ésa csehszlovákiai fordulat előtt –,felvettem hát újabb interjúkötetem,a Hat szem közt anyagát. Az 1990-esévek dereka táján, amikor amagyar írók egyre ritkábban ültekle egymás asztalához, pontosabbanamikor a magyar irodalom márkezdett láthatóan két táborra sza-kadni, kíváncsi lettem, hogyanültethetném őket újból egy asztal-hoz – mondjuk egy beszélgető-könyv virtuális asztalához, és ÚjForrás-beli interjúsorozatombanegy csapatba tereltem tizenegyolyan költőt, akik már nemigenkívánták egy csapathoz tartozónaktudni magukat. S amikor annakidején Esterházy János gróf, a

második világháború alatti szlová-kiai magyarság emblematikus poli-tikusa életének, tevékenységénekföltárásába is be kellett még segíte-ni – lap-, illetve kiadói szerkesztő-ként különböző anyagokat helyez-tem el róla, cikkgyűjteményt állít-tattam össze az írásaiból, s rólaszóló monográfiára biztosítottamlehetőséget Molnár Imrének.Amikor pedig vitathatatlan jelentő-ségük ellenére senkinek sem jutotteszébe Magyar országon, hogyválogatást jelentessen meg az erdé-lyi filozófus, Bretter György vagy aSvédországba szakadt délvidékiköltő, Domonkos István munkáiból– kiadtam tőlük egyet-egyet én.

Mára divattá lett a nőirodalom, skülön elmélete támadt, és egymástkövetik a nőírók különféle szem-pontú és célú antológiái – nézd meg,1996-ig, az S. Sárdi Margittalközös, Magyar költőnők antológiá-ja című vállalkozásunkig mi jelentmeg e tekintetben. Szerettem volnabehatóbban megismerni PeéryRezső elérhetetlen írásait – mi másttehettem volna, mint hogy FilepTamás Gusztáv barátommalelkezdtük felkutatni, majd egyháromkötetes életmű-válogatásbanis kiadtuk őket. Az általad is emlí-tett szépirodalmi válogatás mellettfeltártam, összeszedtem és kiadtamaz 1945–1948 közötti, addig isme-retlen csehszlovákiai magyar értel-miségi ellenállás dokumentumait(Hívebb emlékezésül…). Előkerültegy ismeretlen Fábry-napló – ter-mészetesen azonnal elkezdtem dol-gozni ennek megjelentetésén, sbevezető tanulmányt is írtam hozzá.Hiányoztak az olyan vers- és próza-antológiák, amelyek a (cseh)szlo-vákiai ma gyar költészetet vagynovellairodalmat folyamatában,összefüggéseiben, s nem egyes„virágzásaiban” mutatják be (ahogy

mifelénk mondani szokták) – mind-kettőt megcsináltam. S ugye, bármindenki kisebbségekről, határonkívüli magyarokról beszélt Bu -dapesten, másutt, kisebbségtudo-mányi lap mégsem volt Magyar -országon (más magyar tájakonsem), azt is kellett hát csinálniegyet. Filep Tamással és néhánymagyarországi és szlovákiai bará-tunkkal és Mezey Katalin nélkülöz-hetetlen segítségével, mellénk állá-sával neki is veselkedtünk rögtön aRegio előkészítésének, amelyet ele-inte elsősorban csehszlovákiaimagyar érdeklődésű és érdekeltsé-gű lapként képzeltünk el, mert acsehszlovákiai magyar tudomá-nyosságnak sem volt még szócsöves szervezője annak idején. Aztánszinte lehetetlen volt együtt látninyolc évtized (cseh)szlovákiaimagyar művelődésének történetét –erre is rögvest szövetkeztünkFileppel, s egy-egy terület össze-foglalására máris felkértük azokismert kutatóit.

Olyan ez, akár a folyó, amelykis érként indul a forrásvidéken,aztán anélkül, hogy befolyásolnitudnánk, egyre csak duzzad és duz-zad, míg a végén a tengerig ér. Az1990-es évek közepére már csak-nem teljesen elborítottak az újabb-nál újabb feladatok, s még most ismeg-megtalálnak ilyenek, jóllehetegyre jobban kezd idegesíteni,hogy inkább írhatnék helyettük,mert már igazán ideje lenne tető aláhoznom három-négy tisztességessaját könyvet is, ami még hátra van(hátra lehet), s amit más nem írhatmeg helyettem, hiszen egyre köze-lebb az idő, amikor – tetszik, nemtetszik – végérvényesen bezár abazár. Egyébként nem mondhatom,hogy csak vesztettem ezzel a sok-féle érdeklődéssel, sokféle érde-keltséggel, mert bizonyára – ha


már így nézzük, szatócsszemmel –nyertem is (meg aztán a lelkiisme-retem is nyugodtabb, ha ezt hite-tem el magammal). S ha már foly-ton kényszerű kettősségeimetemlegetem, Ken taur-létem újabbjegye, hogy a költők közt talán nemis vagyok a legrosszabb (művelő-dés- és színház)történész, a(művelődés- és színház)tör-ténészek között pedig, gon-dolom, nem is olyan csap-nivaló költő. Igazából nem-csak íróként nem tartozomegyetlen istállóhoz sem,hanem e tekintetben sincshelyem sehol, vagyis sem atörténészek, sem a művelő-déstörténészek, sem a szín-háztörténészek nem vettekbe a maguk kasztjába,kasztjaiba. Na most döntsdel, Györgyi, hogy ezt kese-rűen mondom-e, vagy vidá-man?!

– Magányos alkotónaklátszol, afféle szellemi par-tizánnak. Holott alig isme-rek költőt, szépírót, aki ennyireigényelné a közös munkát, mint Te.Nem a kiadói, folyóiratbéli szer-kesztői munkára gondolok, hanema közös alkotói munkára. VargaImrével annak idején versdialó-gust írtál, Molnár Imrével akisebbségtörténetben, Vörös Ist -vánnal a költészetfordításban,Filep Tamás Gusztávval pedigszinte mindenben együtt tudsz dol-gozni, ami (cseh)szlovákiai ma -gyarság szellemiséghez kapcsol-ható, de van a közíró-kritikusBodnár Gyulával vagy a történész-tankönyvíró Kovács Lászlóvalközösen jegyzett könyved, szer-kesztésed is, készítettél antológiáta régi magyar irodalom kutatójá-val, S. Sárdi Margittal, sőt említettkorai képverseid némelyikénél a

képzőművész Kopócs Tibort tüntet-ted föl társszerzőként.

– Mindig is független alkotónakálmodtam magam, s életem nagyrészében – nem mondom, hogyminden pillanatban – sikerült isúgy-ahogy hűnek maradnom ehhezaz álmomhoz, még akkor is, ha

ilyen-olyan indíttatásból én is meg-kötöttem a magam kompromisszu-mait és bizonyára megkötöm oly-kor még ma is, de nagy árulásokbaés önáltatásokba nem mentem belesoha, s a lelki békémhez és alap -identitásomhoz lehetőség szerintigyekeztem mindig is ragaszkodni.S az is bizonyos, hogy kompro-misszumaim sohasem az egyénielőrehaladásom vagy anyagi bol-dogulásom érdekeit szolgálták ésszolgálják (és ezt nem büszkeség-ből mondom, mert nem vagyok rábüszke), hanem valamelyik jónak,fontosnak, szükségesnek vélt ter-vemet; meg aztán, szerintem, akompromisszumkészség nem is afüggőség jele, hanem a céltudatos-ságé. S hogy magányos vagyok-e?Abban az értelemben igen, hogy

tudatosan nem kötöttem odamagam kizárólagosan egyik vályú-hoz sem, s mint ilyet, nem igazántekint használhatónak egyetlenérdekközösség vagy kaszt sem, deén sem vágyom különösebbenolyan helyre, ahol tagsági díjat kellfizetni. Ám ha valamit mégis,

akkor az értékközösségeketmindig is kerestem, az ilye-nek azonban egyre ritkáb-bak, legalábbis a környeze-temben – vagy csak az énoptikámmal? – nemigenlátni ilyet. És hát meg isszenvedem ezt a helyzetet,főképpen anyagi értelem-ben, mert nemigen zargat-nak sem az egyik, sem amásik, sem a harmadik,sem a ki tudja, hányadikoldalról megrendelésekkel,szerződésekkel, meg- éskihívásokkal, s ha mégis,akkor legtöbbször megalá-zó feltételekkel.

Ami a közös munkákat,közös vállalásokat illeti,

egyszerű az okuk. Engem mindig aszükségesnek, megvalósíthatónakvagy távlatosnak tekintett plánu-mok hajtottak, és ezekhez keres-tem – akár alkotóként, akár szer-kesztőként, akár szervezőként –ésszerű szövetségeket, vállalhatószövetségeseket, legfőképpenolyanokat, akikben ugyanúgyvagy hasonlóképpen rezonáltakugyanazok a dolgok, mint ben-nem. Bizonyos szabályok kölcsö-nös betartása mellett én szinte bár-kivel együtt tudok dolgozni, bárakiket nevükön neveztél, azoképpenséggel a barátaim, vagyéppen a közös munkánk során ala-kult ki köztünk barátság, mintmondjuk a nálam másfél évtized-del fiatalabb Vörös Istvánnal.Filep Tamás barátságát meg a szü-

Nyitott mûhely


Apám 86 évesen, unokáimmal s legkisebb lányommal, Annával (balról jobbra: Dóra, Anna, Zsófi, Ricsi, Rita), 2009-ben

Nyitott mûhely

leitől örököltem meg, akikkelelőbb kerültem baráti viszonyba,mint vele, lévén ő még akkorhúszéves sem volt, de azutánnagyon hamar kiderült, hogymilyen sok ponton rokon az érdek-lődésünk és az értékrendünk.

De van itt még valami. Mindigazt tartottam legfontosabbnak,hogy tisztában legyek az ismerete-im korlátaival és a kompetenciá-immal. Vagyis sosem okozott gon-dot látnom, hogy az engem foglal-koztató dolgokat illetően hol van-nak a határaim, illetve ki tud nálamtöbbet vagy mást valamiről, amireaz adott plánumon belül nekem isszükségem lehet. S akikkel azeddigiekben ily módon egy-egyközös munkára szövetkeztem,azokról feltétel nélkül úgy gondol-tam, hogy több lehettem általuk, éstalán – legalábbis remélem –nekem is sikerült hozzájuk tennemvalamit, illetve akikkel – illő sze-rénységgel mondva – kölcsönösenkiegészíthettük egymást. S ezáltal,gondolom, nemcsak mi nyertünk,hanem nyert a munkánk is.

– 1975-től, 26 évesen már a po -zsonyi szintén legendás IrodalmiSzemle munkatársa voltál – aztánjöttek a nagy kanyarok, s most 2011januárjától az Irodalmi Szemlefőszerkesztője lettél. Tehát ugyan-oda jutottál, ahonnan elindultál.Úgy sejtem, hogy most, végre 62évesen a helyedre kerültél.

– Végső soron mindig az tettszerencséssé, amitől folyton sze-rencsétlennek éreztem magam.

Pontosabban, nem sokat lamen-táltam én soha semmin. Fatalistalennék? Ama diderot-i figura:Mindenmindegy Jakab? Nemtudom. Tulajdonképpen soha nemtértem ki előle, ha a sorsom akartvalamit velem. S ha valamibe nemtudtam belenyugodni, azt is a sor-

som akarta, azzal is magasabbrendű, rajtam kívül – vagy méginkább – fölöttem levő erőt követ-tem. Az embernek mindig azt kellcsinálnia, amit csinálnia kell, nem?Hogy most aztán a „helyemen”vagyok-e? Nem tudom. Tény,hogy újból élvezem a szerkesztést,miközben megadatott a lehetőség,hogy – immár főszerkesztők,egyéb kiadói direktívák, máselképzelésekkel való konfrontá -ciók nélkül – végre összegezhes-sem mindazt, amit a szerkesztésrőleddig megtanultam, s amit egy ele-ven, dinamikus, sokfelé nyitott,minden elemében organikus egy-ségként működő irodalmi folyó-iratról elképzeltem.

Ennél is fontosabb azonban,hogy a lapnak – az ötvennegyedikévfolyamát nyitottuk januárban –minden egyes eddigi számával, alegelsővel kezdve, személyesviszonyom alakult ki. A Szemlevolt az első irodalmi folyóirat,amely tizennyolc éves korombanközölte a verseimet, az első meg-határozó szerkesztőségélményema laphoz köt, ahol olyan kiemel-kedő szerkesztőegyéniségeketismerhettem meg, mint amilyenDobos László, Tőzsér Árpád ésKoncsol László, később ZalabaiZsigmond volt, akinek ajánlásáramagam is széket, asztalt kaptam aredakcióban, s azt is itt tanultammeg „keselylábú csikókoromban”(ez, ugye, Cselényi László koraiverseskötetének címe), mit jelent-het egy pályakezdő számára egytekintélyes irodalmi folyóiratműhelyéhez tartozni. Emelletteddigi legfontosabb olvasmányél-ményeim és felismeréseim közülis nagyon sok ehhez a laphoz köt,vagyis azt is mondhatnám, hogyéletemben a legfontosabb iskolámmind ez ideig az Irodalmi Szemle

volt. S látod, most megint vissza-jöttem tanulni hozzá.

Egyébként rögtön az elején, sőt,még mielőtt elvállaltam volna adolgot, fel kellett tennem magam-nak a kérdést, hogyan is látom én aSzemle helyzetét a szlovákiaimagyar irodalmi lapok között,hiszen velünk együtt négy-öt is vanbelőlük: rajtunk kívül a Kalligram,a nemrég indult Opus, továbbá aSzőrös Kő és az irodalomtudomá-nyi periodika, a Partitúra. Aztángyorsan rájöttem, hogy ennek ponta fordítottja igaz. Az IrodalmiSzemle évtizedekkel az említettlapok előtt alakult – a napjainkbanmegjelenő magyar irodalmi folyó-iratok között sincs sok nála régeb-bi –, s lényegében azóta is a maga,már a kezdet-kezdetén választottútját járja (igaz, nem mindig azonoslendülettel), amiből az következik,hogy az utána indulóknak kelletthozzá viszonyítottan kijelölniük amaguk útját, feladatait. Ráadásulnem is az tulajdonképpeni kérdés,hogy ezeknek a Szlovákiábankészülő magyar irodalmi lapoknakmilyen a viszonyuk egymáshoz,hanem az, hogy miként tudnak(akarnak) beilleszkedni a magyarkultúra (folyóiratkultúra) egészébe,s azon belül meg tudják-e találni amaguk helyét, szerepét, létjogosult-ságát. Egyvalami biztos: azIrodalmi Szemle mindig is láthatótudott lenni a magyar irodalmilapok – igaz, 1989 előtt nem túl szí-nes – palettáján, s azt tapasztalom,hogy a mai mezőnyben is képesészrevehető és kereshető maradni.És ehhez nem is kell túl sok, hiszenaz Irodalmi Szemlét igazából nemkellett „újraálmodnom”, újból kita-lálnom. Ugyanis lapunk múltjábanbenne van a jövője is.

Pécsi Györgyi


LõTÉR


Falusi verseiben olyan logika működik, ami az olvasóta legmagasabb szintű gondolkodásra sarkallja, folya-matos ébrenlétet, odafigyelést követel, de meg is jutal-mazzák döbbenetes gondolatfutamaikkal e művek azaktív értelmezőt. A legváratlanabb hasonlatokkal, szó-kapcsolatokkal, félelmetes asszociációkkal találko-zunk a kötetben, mindezt kiérlelt, tudatosan felépítettversnyelvbe ágyazva. „Pumpálván tüdejét tágra /tévedhet letarolt tájra, / szaknyelvi benzingőzbe, / ki amennyboltot egyszer / líráig letüdőzte?” Ez a költészeta nyelvet, mint valóságalkotó, már-már kézzelfogható„tényt” tekinti, a szó, a mondat nem elvont fogalmak,hanem a létező aktív részesei, általuk közelíthető mega világ, a világ feletti és alatti is. „Kisiklott acél rímpá-rok / vakvágányai pengenek” a szövegekben. És „csi-korog a nyelv, nyivákol”, vagy éppen „távolodva /közeledek a vershez”, máshol „elvész a vers pénzen-közön / (holmi közpénz), ám a közöny / belülről mál-lasztó rozsda.” Vannak olyanok is, akik „Képzeletükresrófolnak betűláncszem-strófákat, / szemtengelyrecsörlőzik föl...” Tehát a költő nem csupán a világra(valóságra) reflektál folyamatosan, hanem az általaleírtakra, a szóra is, úgy tekintve az írást, mint tárgyat,amit kézbe vehetünk, körbeforgathatunk, lemérhetünk,és megállapíthatjuk értékét.

Asszociációi mindig több lépést ugranak át, ezzelsűrűvé és súlyossá téve a szöveget, könnyed szórako-zást itt ne keressünk. Lényegkutató versek ezek, ame-lyek a világ értelméhez akarnak eljutni, ám a létezőabszurditásával kénytelen szembekerülni a versbéli Én:„Összenyitott sötétzárkákból / ömlik, zubog a fény, /ám kinek ellensége sincs, / az barátra sem lel, / akóválygó tükörtermek / minden folyósóba bevilágíta-nak.” Keresés és tapasztalás, kutatás és rátalálás léptei-vel mozog itt a líra, olyan életesemények, mint a balla-gás, szerelem vagy „férfi nő között működő kapcsolat-ban” lét, utazás vagy a thai masszázsszalon helyszíneicsupán ködös háttérképek, szüzsék, amelyek maguk-ban nem értelemhordozók, hanem az általuk felkeltettgondolatok, érzések számítanak. Egyetlen téma vagytárgy sem válik igazi főszereplőjévé a verseknek, a fon-tos mindig az a gondolatfutam, ami a témákat, tárgya-kat kíséri, amit róluk el lehet mondani, illetve az a mód,amellyel az örökkévalóságba be lehet őket emelni.

A versgondolatok áramlá-sát néhol megakasztják atávoli asszociációk, az erő-teljesen sűrített szöveg, ámbármikor képes a szár-nyalásra is: „Ha olynagyon szeretlek, mél-tatlan hogyan kisért /koszos hanoi üzlet,szipogó, csúf, vidéki /lány, ki kucsaftját cudrin csent cente-kért igézi?” Máshol az ismert Petőfi vers dallamára:„Most nyúlnak a hölgyön a sztreccs boreászok, / allérakepesztet erős feneket, / félnapnyi magány elején bepa-rázok: / én tettem-e életemért eleget?” De Falusi sosemmerül el a játékban, egyetlen öncélú sort sem engedmeg magának, nem keres szellemességeket, „cifradíszt”, koncentrált adagokban kapjuk világát lírábaöntve. Jó példa analitikus szövegszervező módjára aVers, magyarázattal. A szivárvány leszakad-e a rajtaátmasírozók alatt, teszi fel a kérdést hét sorban, majdnégy magyarázó versszak következik, ötször hosszabbterjedelemben, mint a gondolatfölvető alap. A máso-dikban „Csak az olvassa versemet”, / ki elől pofont rej-teget. / Ilyen verset ki élni rest, / addig jó, míg nem értimeg.” A vers, mint megtapasztalandó, megélhető való-ság létezik, a szöveg valósággá válik ismét.

A Föl kell áldoznom ciklusban nagy elődöket szólítmeg a poéta, közben a legmagvasabb igazságokat írjale. Alkaiosz tanácsa a vers mindenhatóságáról szól:„Lázmérőt rázz le, üstökösük hevét, / Holdról lekap-csold szent temetőiket! / Kuksoljanak csak kozmikus-ban – / nincs magyarázat örökre. Vers van.” NagyLászló költészetét is summázza a maga számára: „Mitbeszélek, Magasságos, hisz eleven halott vagy! / S mintünneplő társaság egy szem pogácsát ha ott hagy, / mitelvenni nem illik, s az est végére kiszárad, / lírád vaksenkiföldjén így hagytál hátra – hiánynak.” Az Eretnekimában Csoóri dedikációját állítja elénk s adja útrava-lóul: „magyar költőnek kell lennie mindenáron”.

A kötet címadó versében így figyelmeztet: „isz-kolj, ha félsz a szótól, / kiúttalan mondatok / melyikzugában hagy ott / ihletem”. Eszünkbe jut a Dante-i„Ki itt belépsz...”, és elfog a rettegés. E versekbenvaló bolyongáshoz hűs fej és látó szem kell, ha belé-pünk Falusi Márton világába, akkor Ariadné fonál-ként logikánkat használjuk. Megéri, a labirintus ittkincsekkel terhes sorokból épült.

Urbán Péter

Lemetaforázott szavak

Falusi Márton:Fagytak poklaid,Magyar Napló, 2010.

LõTÉR


Báger Gusztáv két urat szolgál. Végzettsége szerintközgazdász, aki volt egyetemi tanársegéd, adjunk-tus, docens, jelenleg egyetemi tanár, közben dolgo-zott az Országos Tervhivatalban, az ÁllamiSzámvevőszéknél és több nemzetközi testületben.Ugyanakkor költő is, aki – a Nekifutások című verseszerint – egy-egy versötletet azonnal lejegyez, aztántovábbírja, esetleg elkészíti „az első hét sor töredé-ké”-t, majd megfeledkezik róla, ha pedig megleli az„összegyűrt papír cetlit”, nekilát, „kisimít”-ja a szö-veg ráncait, s a hét sorból egy idő múlva „vers” lesz.1996-tól évente, kétévente, háromévente jelennekmeg kötetei. Az első könyv címét kölcsönözve „örökpárbeszéd” minden munkája az irodalommal, a kul-túrával, a körülötte lévő élettel.

Báger Gusztáv a posztmodern korszak másodikhullámában lép be a magyar irodalomba. Zajlottakaz irodalomelméleti viták arról, hogy a költő vagyíró népben-nemzetben gondolkozzék-e, ahogyanazt a romantikától Veres Péterig, Illyés Gyuláigtöbb generáció természetesnek tekintette, vagyalanyban és állítmányban, amint azt a posztmodernköltők általában kívánták, hiszen az irodalmi műnem valamilyen eszme vagy üzenet nyelvi burka, anyelv minden esetben metaforikus, a poétikaifunkció az elsődleges, ennek „felsőbbsége” azon-ban „nem szünteti meg magát a referenciát, hanemcsupán több értelművé teszi” (mondták WilhemHumboldt, Schleiermacher, Nietzsche és RomanJakobson). De nemcsak ezek a viták zajlottak: újraés újra felmerült az irodalmi kánon újraértelmezé-sének gondolata is. Nem úgy, ahogyan WeöresSándor tette a Három veréb hat szemmel címűgyűjteményében, nevezetesen, hogy felmutatott arendszerbe foglalt múlttal szemben egy másikat akimaradt alkotók műveiből. Az új kánon, írtaBáger Gusztáv A fenséges és fennkölt védelmében,„hátrafelé tekinget”-ett, nem fűlt a foga „a klasszi-kus értékekhez”, erőltetni akarta „a neoavangárdrasztereit, a rokokó új grundjait”. Ebben a ma issokszor „vagy-vagy”-nak gondolt helyzetbenBáger Gusztáv kötetével nem az egyik vagy másiknézettel való szakítás mellett érvel, hanem vers- és

beszédmód-érvekkel doku-mentálja: a kizárólagosságratörekvés nemcsak öncson -kítás, hanem önmagábanlehetetlen és értelmetlentörekvés.

Az Élőadás kötet ugyan-is akár példa lehet a nyelvijátékra, az önelvűségre, aszövegen belül létre-hozható teljességre, arra –Richard Rortyval szólva –, hogy a szótárbennünk, a nyelvalkotó emberben van. Már a cím-mel, a ciklusokkal is játszik a szerző. A félkövér nagy-betűt (verzál, fett) és a normál nagybetűt (verzál, kur-rens) váltogatja a könyv és a részek címében. A ver-seskötet borítóján a világosabb és a sötétebb mezőhatárán olvasható verzállal szedve az ÉLŐADÁS. Azelső ciklus címe ÉLŐBESZÉD ÉLŐADÁS, amásodiké ÉLŐBESZÉD ELŐADÁS, a harmadikéELŐBESZÉD ÉLŐADÁS, a negyediké ELŐ -BESZÉD ÉLŐADÁS. A tartalomjegyzékben mindezegyszerűsödik. Ott verzállal és kurrenssel szedve akövetkező belső címek olvashatók: ELŐBESZÉD,ELŐADÁS, ÉLŐBESZÉD, ÉLŐADÁS.

A szövegekben a szerző nyelv- és műfajteremtőgesztussal újra próbál régi alakzatokat. Írt aXVI–XVII. században divatos képverset, de nemszakrális jelet vagy köszöntő virágot formázót,hanem a lap közepére helyezett, egyforma hosszúsá-gú sorokból álló oszlopverset, mint Arany János. Írta reformáció- ellenreformáció korát egyformánidéző szöveget Ima az országért címmel az ország-ban való sok romlás ellen. Írt, helyenként TamkóSirató Károly játékos verseit felidéző költeményt,két-két szótagos tiszta rímekkel, kergetőző asszo-náncokkal (Eső Szolnokon). Írt Aragon, Eluard általmeghonosított írásjel nélküli verset, mégpedig vala-milyen rendszerbe iktatva őket az első ciklusban, atovábbiakban pedig látszólagos következetlenség-gel. Az ilyen alkotás alapjellegzetessége a többféleolvashatóság, mint ama XIII. századi főpap szöve-géé, aki leírta „a királynét megölni nem kell félnetekjó lesz” stb. szöveget. Báger Gusztáv könyvébenazonban a mondat tagolás nélküli, sokféleképpenértelmezhető versekben is érvényesül a szöveg befo-gadására vonatkozó határozott ajánlás. A sorvégekmondat-szintű gondolati zárása szinte automatikusankínál egyféle olvasatot (Az Egyetlen könyv), vagy a

„Az idő történelmet gyárt ma is…”

Báger Gusztáv:ÉlőadásTiszatáj könyvek,Szeged, 2010.

LõTÉR


szöveg nagy részében nem marad kétség a befoga-dóban afelől, hova kerülhetnének a szerzői szándé-kot közvetítő írásjelek (Végállomás). És írt verspró-zát, prózaverset, szabad verset is.

Az Élőadás című kötet meghatározó újdonsága akülönböző színtű és retorizáltságú szövegek, szö-vegalkotási módok, formák és a történelmi, közgaz-daságtudományi, politológiai gondolkodást ésbeszédmódot versben, versprózában, esszében érvé-nyesítő szövegalkotás. Ezekben a művekben a szer-ző és a beszélő tapasztalata egybeesik. A szerző szá-mára nem a prímér természetes személyes tudás adöntő, hanem a történelemből, művészettörténetből,napjaink tapasztalatából megszerezhető ismeretek(Sors: kapu és oltár), napjaink technikai újdonsága-iból levonható, az ember sokszoros kiszolgáltatott-ságát szavakba foglaló tudás (Drasztikus változá-sok). Még fontosabb a tudományokkal behatóanfoglalkozó közgazdász gondolkodásmódja, aminemcsak „belefér” az irodalmi szövegbe, hanem akonvencionálisnál kétségbe ejtőbb helyzetbe állítjaa vershőst (Alexis de Tocquille, ha ma élne …).A közgondolkodói és szépírói beszédmód egymásmellettisége, egymásba átfolyása, esetleges ütközé-se még érdekesebb az olyan szövegekben, amelyek-ben a könyv megjelenésének ideje, a 2010. év kife-jezései bukkannak fel. Szó van itt „konvergenciaprogram”-ról, „liberális nevelés”-ről (Konven ciókhálója, Liberal Club, London, Tűnődés, Időjárás),az APEH-ről (Illúziók), „legitimációs deficit”-ről(És az angyal így szólt). Ezek a szövegdarabok nemteszik irodalmiatlanná a művet. Egyrészt a kontextusa kultúra legmagasabb régióiban tartja őket: a görö-gök, a rómaiak, az egyiptomiak világában, Haydn,Godard, Pasolini, a Biblia, a Szent Márk templom ésShakespeare szellemi vonzásában. Másrészt nemválik soha uralkodóvá a közgazdasági-politikaibeszédmódban a reménytelenség szólama. Az időrétegei című versben az emberi élet, ha a kérdezésformájában is, de a transzcendens távlat lesz a meg-határozó.

A vers és a világ harcából az első kerül ki diadal-masan. Mindenféle „digitalizálás”, „printelés” elle-nére a „vers vers marad” (Realizmus); a Portugálszerzője több, mint Eusebio, Pelé, Rivolino. „Az idő[ugyan] történelmet gyárt ma is”, „Haydn zenéjétől[azonban] az ég [ma is] meghasad”.

És ez a fontos.Sipos Lajos

A költő mindig önmagánakáll modellt. A lírikus nyíltanvetkőzteti le lelkét az olvasóelőtt. Báger Gusztáv kitá-rulkozása nem szemér-metlenség, hanem szép-ség. Költőként nemannyira élvezője, in -kább szemlélője az életnek.Nem a színpadon jelenik meg, mint aszínész, hanem a karzatról kommentálja az élet játé-kát. Báger Gusztáv rácsodálkozik a körülötte lévő,mások számára hétköznapi és banális dolgokra. Újnézőpontból, mohó kíváncsisággal és mélységesmeglepetéssel szemléli azt, ami körülötte végbe-megy. Életét a közgazdaság és a költészet kettőssé-ge határozza meg, hiszen elismert pénzügyi szak-ember, közgazdász, a Pázmány Péter KatolikusEgyetem professzora. Alkotásaiból kitűnik, hogynem csak számok nyelvén írható le a világ. Versíróimagatartását jelentős mértékben meghatározza agroteszk iránti fogékonyság, a tudományok irántinem mindennapi affinitás.

A 80. ünnepi könyvhétre jelent meg Hidegfrontcímű kötete. Előző könyvének (Míg leírom, felébre-dek) gazdagabb a tematikája, hiszen az ottani hattalszemben e művében nyolc csokorba szedte BágerGusztáv a verseit.

A „klasszikus” és a „modern” közötti hajszálvé-kony mezsgyén jár, aki ezt a könyvet forgatja.2009-es kötetében a válsággal foglalkozó írásaitgyűjtötte össze. Az ember és ember, ember ésállam, állam és világ közötti viszony lehetőségeitvonultatja fel verseiben. A válsággal folyamatosanfoglalkozik, és nemcsak a „profán” világban,hanem a költészet eszközeivel: alakzataival, topo-szaival keresi a probléma feloldását. Az első cik-lus a Panaszmentes övezet, ahol a nagypéldaképnek, T. D.-nek íródott egy hosszú elégia,a Sorolások. Előtte pedig a moszkvai és budapestiemlékek ihletései. Báger Gusztáv hasonlóanKrúdyhoz, minden negatívuma ellenére szereti afővárost, ugyanis élhető, színes forgataga feledteti

Utazás a magyar mélylélekbe

Báger Gusztáv:Hidegfront,Tiszatáj könyvek,Szeged, 2009.

LõTÉR


tragikus lepusztultságát. A ciklus legmarkánsabbgondolatát a lakás helyiségeinek leírásakor olvas-hatjuk, a költő a legeldugottabb helyeken is megta-lálja a témát. „A penészes pöszméte és tsa. / Jóregény, Goncourt-díjasnak tűnhet itt / meg a beal-gásodott szörpök / rongyok kardigánok a partvison/ de szavam ne felejtsem / JÓ AZ ÉLET” – szól aFürdőszoba című költeményében. Az egész kötetrejellemző, hogy az alkotó folyamatosan vitában állönmagával, meditatív belső monológokat mond.Verseiben erősen érzékivé teszi a fogalmakat,ugyanakkor racionalizálja a költői képet is.

Memoriter helyett címmel ír filozofikus ódát aszótárhoz, hiszen a szavak a költészet építőkövei:„A szótár egy vers. Kész remek.” Összeköti a ver-seket a rácsodálkozás és az öröm. Az Olimpia olyandarab, amely felejthetetlen képeivel mozgásbahozza a befogadó fantáziáját: „A székre dobott csí-kos nadrág éjjel / száz méter mellen Európa csúcsotúszott / a trikóm az atléta gátfutásban lett bajnok /frenetikusan vette a lavórt mint akadályt / a varró-gépen is átszökkent majd a kaktuszon / az akváriumfelett tapsolt / a kád felett szaltózott és úgy vágó-dott a célba / mintha a mosógépbe indult volnaázni”. E felsorolásos versek mellett találhatunklátomásos alkotást is, vagy épp olyat, amely a költőédesanyjának állít emléket. A világos kifejezésmódés az elmélyült gondolatiság kettősségét nevezhet-jük költészete sajátjának. Erre példa a hatodik kötetemlékezetes verse, a Kezdések: „megint a szemednézem, néha nyitva hagyod, amikor álmodsz, néhakibukik a szembogaradon valami fény, árnyékbacsomagolva, mint a hold, mint egy aranyrög a ten-ger közepén. Lágy kenyér a hallgatás éjszaka, azelme pihen, a szemhéj alatt elernyed a szemgolyó,a pillanatok összetorlódnak, sorban állnak a tudatajtaja előtt”.

Báger kijelenti, hogy „az ige és a vallás kettő”.A kinyilatkoztatásból elnyert ige az, amelyet bemu-tat jelen kötetében. Viszont ez a kinyilatkoztatás nemegyértelmű. Mindenkinek magának kell megtalálniaa versek által az ige igazát. Alkotásaiban felsejlik a

nemlét felé tűnődés élménye. Nem cinizmussaltekint a jövendőbe, az elmúlás utánra, hanem Istenbárányának diadalára összpontosít.

A Gyomorország ciklusban találkozunk azokkala szörnyűséggel, amelyek miatt keserű és nehéz azéletünk. „Kidobták a fürdővízzel együtt a gyereket,/ a babonák letiltásával együtt, ami helyes volt,/száműzték az igaz Isten tiszteletét is / a tudományttették vallássá” – szól a Helyzetjelentés panasza.A Válság-show, a Tanítás, a Névtelen falánkoktalálkozója című költemények világképe megmutat-ja a világban, hogy mely dolgokon illene változtat-ni. Báger Gusztáv üzen olvasóinak, hogy a maiköltő is foglalkozik a világ és a haza ügyeivel,problémáival. Az utat tévesztett embereknek nyújtfogódzót, hiszen minden szétesőben van körülöt-tünk. Ezt támasztják alá a versek címei: Kés do bá -lók, Vég kiárusítás, Végítélet és a kötetcím, a Hideg -front is. A kötet hangvételéből azonban kitűnik,hogy a szerző reménykedik a nem is oly távoli fel-emelkedésben. Ebben a művében is fellelhetők aBágerre oly jellemző csiszolt metaforák, amelyekvégtelen mélységű mozaiklapocskákként kohéziósegységgé forrnak össze ebben a műben is.

Tandori Dezső írta róla egyik művében: „Bágeraz érzékien, érzékletes gondolatisággal rácsodál-kozó, filozóf-gazdaságtudó gyermek, a költészet-nek megörülő felnőtt és annyi X-es ismeretlenség-gel teli…” Báger Gusztáv bravúrosan jeleníti megműveiben a közgazdász gondolatmorzsáit. Ezzelazonban nem írja ki magát az irodalmi világból(szövegből), inkább egyedivé válik, ugyanakkorharmonikussá is, hiszen a „két én” plusz értelmetad a szövegnek. Az egymás mellett létező kétbeszédmód akkor kerül igazán középpontba, ami-kor a mai kor kifejezései jelennek meg. Olyan sza-vakat használ, mint az „APEH”, illetve a „legiti-mációs deficit”.

Művészetével kísérletekre sarkall, új utakra vezet.A Hidegfront utazás a magyar mélylélekbe…

Takács Tamás

LõTÉR


Minden reménybeli író, költő pályájának alakulásátmeghatározza az első kötet minősége, hiszen az iro-dalmi nyilvánosság előtt nemcsak ezzel debütál, deaz olvasók és természetesen a kritika szükségszerű-en ehhez viszonyítva követi nyomon/vizsgálja akésőbbi teljesítményt is. E tekintetben Kaj Ádám,fiatal zalai alkotó Magánevangéliumok című verses-könyve (benne Leskó Róbert kiváló fotóival) üdeszínfoltot jelent a mérsékelt tehetségek és a „dalhóhérai” számolatlanul áradó kiadványtömegénekaszfaltszürkeségében. S noha néhol a költemény-egészbe nem illeszkedő elemet választ, vagy túlgyorsan (és rosszul) dönt a szöveg továbbszövésétilletően, számos érett, sőt meglepően jó megoldástis találunk verseiben. Ami pedig a legfontosabb: azegyes költemények és ciklusok rendje közérthető ésszinte mérnöki precizitással megkomponált – ez azismérv bizonyosan a szerző dramatikus törekvései-vel összhangban alakult (főként Magasugrás című,még kéziratban lévő darabjára gondolunk).

A Magánevangéliumok egészét szervező elvként ahit, az Istennel való személyes kapcsolat tapasztalásahatja át, hozzárendelve a teremtett világ jelenségei-nek megtapasztalásából származó élményt. Így aszakrális minőség dominanciája mellett a profán ismegjelenik a korpusz darabjaiban, az egyes ciklusokpedig a középkori világképet idézve épülnek egy-másra: a Test evangéliumától jut el a Lélek és a Világevangéliumán át a Mindenség evangéliumához aszerző, végig megtartva a jelzett kettősséget.A különböző egységek gondolatvilága természet -szerűleg egy-egy középponti eszme köré szerveződik.

A nyitórész szerelmes verseket tartalmaz. Az égiés földi szerelem, a magasból áldó módon befedőfény és a ragadozó testiség-éhség (Szerelmes) elkü-lönbözősége, a korábban volt idegenek csókjainak,érintésének tudata a kedves ismerős testtájékain, amegelőzöttséggel szembenézés (Szeplő, Azonosság),a hirtelen lecsapó, távolság vagy éppen kötelesség -érzés miatt kielégítetlen vágy (Levél a soproni mes-siásnak, Szerelem vizsgák idején) egyaránt jelen vanezekben a költeményekben. S a társ ideállá emelésea Vers-Virág-Csokor zárlatában: „Hozzád siet / az

ébredés, / téged akar / látnia rög, / amit a párnán /alvó fejem hagyott, /neked akarok / értelmetnyerni / a napban /magamért, / egy moso-lyért, / amiből / boldog-ságomat / kiolvashatja bárki. / Ígynem vagy már titok! / mégis hét pecséttel / őrzöm/ nevetésed, / mintha az isten / utolsó műve volna, /ami megmaradt / tökéletesnek.”

A Lélek evangéliuma a hagyományhoz való viszonytobjektiválja. Noha vérségi kötelék fűzi őket össze,mégis a család minden tagjától eltér valamiben – nemgondoskodott édesanyjáról, nem vette át az apaiműhelyt, nagyanyjával ellentétben elfelejti az imát, nemkívánja követni nővére útját és bátyjától eltérően nemmegnősülni, szerelmes szeretne lenni (Kontraszt) –,gyermekkori fekete-fehér képén pedig ma már a kékszemet hiányolja (Arckép). Másfajta az irodalmi örök-séghez, az alkotó elődökhöz fűző kapocs. Atyai meste-reit (Bágyoni Szabó Istvánt, Pásztó Andrást, PéntekImrét) már a kötet ajánlásában megnevezi, míg itt azOdüsszeusz-mítosz kortárs reminiszcenciája (a görög-római neveket elegyítő Dorogi Ulyssesben) és egy-egyOvidiust/Babitsot (Levél Tomiból – a kötet talán leg-jobb verse), illetve Verlaine-t (Verlaine zsoltára) meg-örökítő szövege is helyet kapott.

A harmadik egység három, a világ változatosságátdemonstráló mikrociklusra bomlik. A Tapasztalásdarabjai közül a Vázlatok hétfőről impressziói alegérettebbek, s ezekben már a személyek, dolgokhiánya mellett a nyelvi készlet fogyatékossága isartikulálódik:

„… ahogy beállt a gondolat csöndje,Az üresen hagyott tér helyénEgy óceán készült megszületni,És úgy álltam ott a mostohaanyanyelvben,Mint az a New York-i magyarA rekettyés előtt:Az illatod már ismertem korábbról,Csak szavakat nem találtam hozzád.”

A Játék formai és rímes bűvészmutatványai mel-lett az Óda egy görög csontvázához című vers emel-kedik ki, a babitsos finomságú sorai mellé csempé-szett humoros ellenpontokkal. A Mesteréveket pedigrövid gondolattársítások alkotják.

Ádám: itt vagy(ok) Kaj Ádám:Magánevangéliumok,Pannon Írók Társasága,2010.

LõTÉR


A Mindenség evangéliumában koncentráltan, ámsokszor félkomolyan jelenik meg a kötetegészt átszö-vő – fentebb már említett – Istenhez való viszony.Az itt közreadott versekben ábrázolt Teremtő, ennekmegfelelően, nem szigorú és büntető Úr, sokkalinkább emberi, szerethető Atya. A Szolidaritás azÚrral című írásban a szerző szomorúságát fejezi ki,hogy a hitetlenek a templom lomtárába űzték a leg-főbb lényt, az Ádám: itt vagyok bújócskát ajánl, aMessiások a nevetés, a Szavait kereső ima a nyelvisteni voltát hangsúlyozza, a Nagycsütörtök a szentnap történéseit rögzíti naplószerűen, míg a Keresztölőa Golgotán a gabonatermés elősegítésére messiásokelvetését javasolja.

Úgy véljük, a különböző művészeti műhelyek-ben, szerkesztőségekben ehhez a játékos vetéshezhasonlóan kell elhinteni a tehetséges fiatalokban azirodalmi alkotómunkára, közegteremtésre elhiva-tottság magjait. Kaj Ádám első könyve azt igazolja,hogy esetében a mag termékeny talajra hullott,minden lehetőség adott rá, hogy mielőbb szárbaszökkenjen, e kis, karcsú kötet pedig – Péntek Imrefülszövegbeli szavait idézve – „egy ígéretes pályanyitánya” legyen.

Szemes Péter

Csupa „korszerűtlen” dolgotművel legújabb könyvébenKödöböcz Gábor – leg-alábbis a jelenkori divatosáramlatok szerint. Már acím is jelzésértékű: maiegymás mellett elbe-szélő világunkbanolyan diskurzusra hívja azolvasót, amelynek célja az értékkutatás,értékfelmutatás, értékmentés. Vagyis a megtalálás és amegtartás. Szerencsére a szerzőt nem befolyásolják adivat-hóbortok, mércéjéből jottányit sem enged, és jóérzékkel irányítja figyelmünket az időt álló teljesítmé-nyekre, a némelyek által már gyakran avíttnak, korsze-rűtlennek kikiáltott alkotók és alkotások valódi értékeire.

Az első fejezet nagy lélegzetű tanulmányai a célbavett alkotók életművének egy-egy részelemére fóku-szálnak. Ráadásul – két kivétellel – ezek az alkotók márlezárt életművet hagytak maguk mögött, és hatalmasméretű szakirodalma van mindegyiküknek. Merészvállalkozás tehát „hozzájuk nyúlni”. Ködöböcz Gáborazonban fölismerte, hogy Ady, Juhász Gyula, JózsefAttila és Nagy László megidézése egy-egy motívumkapcsán új kapaszkodót jelenthet az érintett szerzőkéletművének mélyebb megismeréséhez. E tanulmá-nyok azért is fontosak, mert a magát modernnek neve-ző jelenkori irodalomtörténet bizony olykor félrekeze-li, félremagyarázza a fent említett klasszikusokat (is).Pedig – Nagy Lászlót idézve – „A költői vakmerőség-nek nincs köze máig sem a divathoz…”

A megítélésbeli különbség legszembetűnőbbenegyébként talán éppen Nagy László esetében jelent-kezik, akit Ködöböcz rendkívül érzékletesen a hatva-nas-hetvenes évek „költő-Hamlet”-jeként aposztrofál,s aki „…értéktudatát, egész esztétikai magatartását aközösségi-nemzeti horizont és az emberi létezésminőségéért vállalt írástudói felelősség”-nek rendeltealá, miközben maga is szembesülni kényszerült a föl-vállalt eszmény és a valóság tragikus hasadásával.A kortárs irodalomtörténet és kritika megközelítésé-nek azon tévedésével szemben, amely avíttnak éspatetikusnak ítéli a Nagy László-i kísérletet, s amely apátoszt az üres emelkedettséggel azonosítja, és veleszemben az iróniát tekinti az egyetlen lehetségesválasznak, Ködöböcz arra helyezi a hangsúlyt, hogytisztázza: „…az irónia a világ értéknélküliségérőlszól, a pátosz pedig az értékek valóságnélküliségérőlbeszél. Az ironikus az értékhiányos valóságra figyel-meztet, míg a pátosszal fogalmazó a valósághiányosértékekre hívja föl a figyelmet.”

Hasonlóan izgalmas témát vet föl az a tanulmányis, amely a József Attila-kutatás disszonanciáit érintvea „szabadság és rend motívumát” teszi vizsgálata tár-gyává a költő életművében.

Külön tanulmány foglalkozik az időközben elhunytUtassy Józseffel, aki 13-szori jelölés után végreKossuth-díjat kapott, s aki Nagy Gáspárhoz hasonlószókimondásával vetett szelet annak idején, amikor köz-zétette a Zúg Március című versét. A fejezet záró tanul-mányai két erdélyi kötődésű alkotót, Kányádi Sándortés Csender Leventét mutatják be. Az utóbbi szerző azértis fontos, mert egy rendkívül tehetséges fiatal íróról vanszó, akiről Ködöböcz Gábor kijelenti: „Tar Sándor utánvégre megint van egy vérbeli novellista”.

Perbeszéd azértékőrzés mellett

Ködöböcz Gábor:Megtartó párbeszéd,FelsőmagyarországKiadó, Miskolc, 2009.

LõTÉR


A Kányádiról szóló írás azért is érdekes, mert a szer-ző korábban egy egész tanulmánykötettel (Ha gyo mányés hitújítás Kányádi Sándor költészetében) tisztelgett akiváló erdélyi költő életműve előtt, másrészt mertKányádi azon alkotók közé tartozik, akiknek a művésze-tében a tradíció és a modernség, a hagyomány és a meg-újulás egyként van jelen. Népszerűségének (a Valaki jára fák hegyén című kötete 40 ezer példányban kelt el) ésa mások tekintetében oly megosztott kortárs kritika egy-behangzó elismerésének is ez lehet a magyarázata.„A költő rendkívül tudatosan keresi a megfelelő nyelvi-formai megoldásokat […]. Miközben a tárgynyelvetmetanyelvvé változtatja, aközben a Kányádi-versek szö-vegalanya kommunikációképesség és korszerűség köve-telményeit egyaránt teljesíti” – állapítja meg Ködöböcz.

A második fejezet recenziókat, kritikákat tartalmazolyan alkotók műveiről, akik az irodalomkritikus-iroda-lomtörténész szerző számára nyilvánvalóan fontosak.Ekként az ismertetésre kiválasztott művek (és szerzők)egyértelműen eligazítják az olvasót Ködöböcz Gáborízlésvilága felől. Örömmel tapasztaltam, hogy egyebekmellett Görömbei András Csoóri-monográfiáját, BerthaZoltán és Szakolczay Lajos erdélyi irodalomról szólómunkáit, két miskolci költő: Serfőző Simon és FecskeCsaba köteteit, Léka Géza regényét veszi górcső alá.

Görömbei András Csoóri-monográfiájáról szólva akönyv egyik legfőbb erényének azt tekinti, hogyannak lapjain nem csupán egy művészi-emberi portrételjesedik ki, hanem „a befogadó is megszólítottá,kikérdezetté vá lik”. Ugyanakkor megerősítést nyer az„értéktudatos cselekvés pótolhatatlansága” és a „tisz-tának a tisztát őrizzük meg” Nagy László-i testamen-tuma. A monográfia legfontosabb tanulságaként pedigarra a következtetésre jut, hogy Csoóri életműve asokféle szerepvállalás és műfajilag is rendkívül válto-zatos kifejezésmód ellenére is hallatlanul koherens,egylényegű, és a teljességet célozza meg.

Látható és érezhető rokonszenvvel figyeli a szerzőa pályatárs Bertha Zoltán és Szakolczay Lajos erdélyikultúrmisszióját, akik Ködöböczhöz hasonlóan rend-kívül sokat tettek azért, hogy a határon túli magyarirodalom a hazai érdeklődés homlokterébe kerüljön.

A könyv utolsó része is bőven tartogat szellemiizgalmat. Az itt olvasható beszélgetések (TőzsérÁrpáddal, Csiki Lászlóval, Serfőző Simonnal,Szakolczay La jos sal, Ferenczes Istvánnal, KonczekJózseffel és Nagy Gáspárral) mintegy lezárásai akorábban felvetett kérdéseknek, fejtegetett gondolat-soroknak. Nyilván nem vé let len, hogy a korábbi írá-

sokból megismert alkotók kö zül hárman is „visszakö-szönnek” ebben a fejezetben. Ködöböcz Gábor nem-csak szóra bírja beszélgetőtársait, hanem valóban fon-tos gondolatok nyomába ered. A – hol komoly-fájdal-mas, hol ízes-magyaros, hol anekdotázós-derűs –beszélgetések megerősítik Nagy Gáspár Witt gen stein-parafrázisának érvényességét: „Amiről általában nemlehet beszélni, nagyon konkrétan csak arról érdemes”.

Az itt közölt írások – egy kivétellel – a MagyarNapló népszerű „Nyitott műhely” sorozatában láttaknapvilágot. A beszélgetésekből pedig nem csupán egy-egy írói portré bontakozik ki, hanem egy olyan erőtér,egy olyan aura, ami csak a legnagyobbak sajátja.

Hála Ködöböcz igényességének, felkészültségének,és olykor szelíden provokatív, de mindig a lényeget kuta-tó kérdéseinek, rendkívüli szellemi izgalmat jelentenekezek a beszélgetések, amelyek egyúttal a hétköznapiolvasó természetes kíváncsiságát, a sztorikra való fogé-konyságát is kielégítik. Különös érdekességeket tartal-maznak a rendszerváltás előtti korszakra vonatkozó visz-szatekintések. „Nem voltam bátor, csak nem mertemfélni” – értékelte Nagy Gáspár a saját költői bátorságát anyolcvanas években írt „botrányversei” kapcsán. Erreszinte rímel Farkas Árpád verse: „költő nem voltam, éncsupán féltem… / énekeltem csak félelemből a rettenetellen”, s aki elmesélte a ma már tragikomikusnak hatótörténetet; hogyan metszette ki a cenzúra a „féltem” szóf-jét, s lett a nyomtatott szövegben helyette „éltem”.

Izgalmas kérdés a költővé válás folyamata is. NagyGáspár szerint nem kell különleges titkokat keresni.„Megtörténtek velem a versek” – mondja. FerenczesIstván a költői szerepről szólva megemlíti: „Magamatsem tudtam, hát hogyan tudnék én bárkit, világotmegváltani.” Annak az álláspontjának is hangot ad,miszerint „metafora nélkül nincs igaz költészet”.

A kötetbe válogatott darabok az elmúlt 6-7 év ter-mései. Üzenetei azonban ma is érvényesek, mert nem-csak feleselnek a ma divatos kánon képviselőinek anemzeti és közösségi tradíciókhoz kötődő szerzőket,alkotásokat korszerűtlennek minősítő téziseivel, hanemolyan – esztétikai szempontból vitathatatlan – értékeketmutatnak fel, amelyek bizonyítják (mint azt BeretiGábor e könyvről szóló írásában kifejti), hogy „a világ-irodalomban a nemzeti nem elvész, hanem a korszerű-ség részévé válik”. Ezért vélem úgy, hogy KödöböczGábor munkája nem csupán egy – néhol jelképes, más-hol valóságos – párbeszédbe vonja be az olvasót,hanem egyúttal perbeszéd is az értékőrzés mellett.

Oláh András

DOBÓHÁLÓ

Történettudomány, művelődéstörténet, néprajz

Acta Rákócziana. A Károlyi levéltár Rákóczi-kori iratai,CD-ROM, szerk. LACZLAVIK György, MagyarOrszágos Levéltár, Arcanum – MOL, 2011.

BAKAY Kornél: Somogyvár, Szent Egyed-monostor. Asomogyvári bencés apátság és védműveinek régé-szeti feltárása, 1972–2009, Műemlékek NemzetiGondnoksága, 2011.

BÁNÓ Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történe-lemből, Budapest, Athenaeum, 2011.

BERTÉNYI Iván: Anjou-királyaink és Zsigmond kora,Officina, 2011.

DUGONICS András: A’ magyaroknak uradalmaik, minda’ régi, mind a’ mostani üdökben, Amor Librorum,hasonmás kiad., Kossuth, 2011.

GYARMATI György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltófordulatok évtizede Magyarországon, 1945–1956,Rubicon, 2011.

Keresztény közéleti személyiségek a XX. században, szerk.FÖLDESI Margit – SZERENCSÉS Károly, Kairosz, 2011.

Magyarország a második világháborúban, szerk.ROMSICS Ignác – DOMBRÁDY Lóránd [et al.],Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Kossuth, 2011.

Összekötnek az évezredek, szerk. J. ÚJVÁRY Zsuzsanna,Pázmány Történelmi Műhely, Szent István Társulat,2011.

SKULTÉTY Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rá dió?Egy szerkesztő visszaemlékezései, He likon, 2011.

STEFANIAK, Piotr: Árpád-házi Boldog Jolán OSC,1244–1304. Magyar királylány és lengyel hercegnő,Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munka közösség– Historia Ecclesiastica Hungarica Ala pítvány, 2011.

VÉCSEY Aurél: Erdélyország aranykora. Transyl vaniakeserű elvesztése, Kecskemét, Vagabund, 2011.

Irodalomtudomány, a világirodalom története

JANKOVICS Mária: A fordítás elméletének és gyakorla-tának orosz–magyar vonatkozásai, Szombat hely,NYME–SEK Szláv Filológiai Intézet, 2011.

PATARICZA Dóra: Kísértethistóriák és egyéb csodák.Phlegón Csodálatos történetei, Gondolat, 2011.

Magyar irodalomtörténet

FINTA Gábor: Modernitás és modernizáció. Tanul mányoka modern magyar próza és kritikai gondolkodás téma-köréből, Szombathely, Savaria Univ. Press, 2011.

Kassák! A Kassák Múzeum állandó kiállítása, a kiállítástrend. SASVÁRI Edit, CSATLÓS Judit, tanulm. ANDRÁSI

Gábor, K. HORVÁTH Zsolt, STANDEISKY Éva, PetőfiIrodalmi Múzeum – Kassák Múzeum, 2011.

Ki viszi át a Szerelmet. A Veszprémben, Ajkán ésIszkázon 2010. szeptember 24-26-án rendezett Kiviszi át a Szerelmet-konferencia szerkesztett és bőví-tett anyaga, alkotó szerk. FŰZFA Balázs, Szombat -hely, Savaria Univ. Press, 2011.

Kocsi-út az éjszakában. A Nagykárolyban, Érmind-szenten és Nagyváradon 2010. május 6-8-án rende-zett Kocsi-út az éjszakában-konferencia szerkesztettés bővített anyaga, alkotó szerk. FŰZFA Balázs,Szombathely, Savaria Univ. Press, 2011

SZŰCS Gábor: Petőfi halála. Fehéregyháza, 1849. július31., Corvina, 2011.

TORNAI József: Európa már kevés. Interjú, versek,fotók, riporter JÁNOSI Zoltán, Magyar Napló, 2011.

Magyar szépirodalom

BALÁZSOVICS Mihály: Szoborparancsolat. Versek,Bozóthegyi K., 2011.

BÉKÉS Pál: Nyelvlecke. Két elfeledett Virágh a magyarpagonyból, Szombathely, Savaria Univ. Press, 2011.

BODOR Ádám: Verhovina madarai. Változatok végna-pokra, Magvető, 2011.

CZIGÁNY György: 80 nyár, Szent István Társulat, 2011.DSIDA Jenő: Dsida Jenő összegyűjtött versei, összeáll. és

szerk. LÁNG Gusztáv – URBÁN László, Szombathely,Savaria Univ. Press, 2011.

GÁNGOLY Attila: Zsír Balázs olajra lép. Egy csúfosan bu -kott diák hihetetlen kalandjairól, kóborlásairól és ko -miszságairól s ezenközbeni elmélkedéseiről szerzett szépkis história (csavargóregény), Győr, Tarandus, 2011.

HÁRS Ernő: Odüsszeusz visszanéz. Válogatott versek ésműfordítások, az utószót írta Zsille Gábor, SzentIstván Társulat, 2011.

HORKAY HÖRCHER Ferenc: A Dante-paradoxon.Versek, Írott Szó Alapítvány – Magyar Napló, 2011.

MADÁCH Imre: Az ember tragédiája, ill. JANKOVICS Mar cellanimációs filmváltozatának képeivel, Akad. K., 2011.

MÁRAI Sándor: A nagyság átka. Publicisztika,1937–1939, Helikon, 2011.

NYIRŐ József: Isten igájában, az utószót írta LAKATOS

Mihály, Szeged, Lazi, 2011. NYIRŐ József: Kopjafák, az utószót írta LAKATOS

Mihály, Szeged, Lazi, 2011. TERSÁNSZKY J. Jenő: A rejtelmes bábu, ill. PÁSZTOHY

Panka grafikáival, Holnap, 2011.PILINSZKY János: Keresztről keresztre, Vigilia, 2011.


Merítés a Magyar Nemzeti Bibliográfia 16. évfolyamának 1. és 2. számából

KönyvajánlóA hónap könyvei

BETûVETõ


Csakazértis még egy

napot!

A marosvásárhelyi Mentor Kiadót 1992-ben alapítottuk kilencen, azzal a céllal,hogy intézményes keretet biztosítson aLátó című szépirodalmi folyóirat meg -jelenéséhez, amelytől a Romániai Írók

Szövetsége 1991 végén megvonta a támo-gatást. A szükség szülte tehát a hiva -talosan bejegyzett kiadóvállalatot, amely -nek első „részvényesei” a Látó akkoribelső munkatársai voltak.

A könyvkiadás ötlete, miután a folyói-rat a megyei önkormányzatban új támo-gatóra talált, menet közben vetődött fel:döbbenten tapasztaltuk, hogy arendszerváltozás elkeserítő szervezetlen-séget okozott az erdélyi magyar könyvki-adásban, mindenki csak a gazdagodástkereste, a szerző és műve, a könyv mintértékhordozó másodlagossá vált. Létezettegy, a folyóirat szellemiségét felvállalóalkotói csoport, amelyről feltételezhetővolt, hogy van kiadásra váró megírt ésmegírásra váró, majdan kiadható műve,és adott volt egy kiváló, kiadóban mégnem foglalkoztatott, de a kézirattól aszöveg megjelenéséig szükségesműveletek elvégzésében már igen nagytapasztalatot szerzett közösség.

Kezdetben csak a szépirodalom megje-lenítése volt a célunk. A kiadandóművekről is az a Kiadói Tanács döntött,amelyet a mindenkori Látó-szerkesztőkalkottak. Az első négy-öt évben jobbáraszépirodalmi műveket adtunk ki. Ebbenaz időszakban a megjelentetett művekszáma évről évre nőtt, 1998-ban értük elaz évi 40–50 címet. Hogy e szintet

tarthassuk, kénytelenek voltunk elkalan-dozni más, „tudósabb” területekre is.Szerencsénkre, létezett néhány igen nagytudású és szorgalmas erdélyi értelmiségicsoport – például a történelem és anéprajz tudósai –, akik lehetőséget ke -restek a közlésre, hiszen az erdélyi ma -gyar kultúra megjelenítését illetően éppenez a két terület volt tabu a fél évszázadnyidiktatúra éveiben és általában Trianonóta, sok volt tehát a pótolnivaló a kutatásieredmények közzétételét illetően.

Ezt tesszük tulajdonképpen már közeltizenkilenc éve. Ha azt vesszük figyelembe,hogy a semmiből indultunk, és az elmúltévekben folyton azzal az erőt őrlő tudattalkellett együtt élnünk, hogy magunknak kellelőteremtenünk mindent a léthez és a foly-tatáshoz, akkor az a hétszázötven könyv,amit jegyzünk, akár sikertörténetnek istűnhet. De nem az. Főleg nem egydiadalmenet szüleménye. Időközben több-ször is átalakult a Kiadói Tanács, mert tagjaiközött volt olyan, aki kizárólag az érték-szempontot tartotta fontosnak, nem számol-va azzal, hogy egy folyamatos működésreítélt gazdasági társaság esetében, különösena kiszámíthatatlan vadkapitalizmus kereteiközött, figyelembe kell venni, hogy azintézményes létnek nem egy, hanem kétfontos oldala van: a kiadás és a bevétel.

A Mentor Kiadó pillanatnyi összetétele –a 2010 novemberében megszenvedettkényszerű elbocsátásokat követően – egyfőállású és két bedolgozó szerkesztő, akikkorrektorok is egyben, három bedolgozótördelőszerkesztő, és van még egy kisnyomdánk, egy könyvesboltunk Maros -vásárhelyen. Így is közel húsz emberből állaz a csapat, amelyet most is egyetlen

szempont vezérel: hogy a szerző leadottkéziratából a lehető legjobb, legteljesebb,legszebb könyv legyen. Legtöbbször azzal

kell számolnunk, hogy a kiadás költségeibenem igazán fér bele az ezért esedékestisztességes honorárium. Szerencsére sokbarátunk tekinti még ma is a munkánkatannak, ami – közszolgálatnak, és nem azanyagiakat tartják elsődlegesnek.

Az utóbbi időben sok olyan művetjelentettünk meg, amelyek 200 év múltánis hiteles forrásként használhatók majd, ésezeket csak a feltételezett tökély jegyébenérdemes útjukra bocsátani. Éppen ezérttekintem a vélt sikereink zálogának – nohaszépirodalmi kiadóként indultunk – atényirodalmi jellegű könyveinket. Azokat,amelyek két igen fontos sorozatunk – azErdély Emlékezete című történelmi és aKriza János Néprajzi Társaság Könyvtáracímű néprajzi művek – darabjai. Ezekszinte mindenike egy-egy szakmai siker,mert bár külön-külön egységek, részeiannak a teljességnek, amelyre egyik vagymásik szakma törekszik. Az illetőtudományág már nevessé lett kiválóságai –pédául Egyed Ákos, Pál-Antal Sándor,Tüdős S. Kinga, Keszeg Vilmos – és azévek során a szakmájukban feltörekvőlegjobbak – Gagyi József, Szikszai Mária,Ungvári Zrínyi Ildikó – írták, ezek a leg-munkaigényesebb kiadványaink, ezekretekint úgy a tudóstársadalom egy része,hogy a Mentor nélkül talán nemléteznének. Megjelenésükhöz azonbanszükségünk volt az olyan viszonylagoskereskedelmi sikerkönyvekre is, mintamilyen 1998-tól kezdődően 2006-ig aWass Albert életmű-sorozat is volt, amely -nek nyereségét forgattuk be az egyéb,önmagukat eltartani nem tudó könyvekkiadásába. De voltak olyan kiadványainkis, amelyek képesek voltak eltartani

BETûVETõ


önmagukat, mint például a gyer-mekkönyv-sorozatunk néhány darabja,Sebestyén Mihálynak az erdélyifejedelmekről, vagy az erdélyi zsidóságtörténetéről szóló kötete, a Marton Józsefírta kereszténységtörténet négy kötete, azugyancsak általa szerkesztett Márton Áronhagyatékának eddig megjelent hét kötete.

Ezeken kívül természetesen ott vanegy egész sor – háromszáznál több –szépirodalmi kiadvány – Bogdán László,Egyed Emese, Jánosházy György,Sebestyén Mihály, Nagy Attila, SimonfyJózsef könyvei –, de 18 elsőkötetest iskiadtunk – nálunk indult Molnár Vilmos,Vida Gábor, Sebestyén Mihály, KirályKinga Júlia, Szabó Róbert Csaba és mégsok tehetséges fiatal szépíró –, szer -zőink között volt Kovács AndrásFerenc, Láng Zsolt, Lászlóffy Aladár,Király László, Lászlóffy Csaba, MózesAttila, Vári Attila, Nemess László, vagy apantheonból visszanézők, többek közöttTamási Áron, Németh László, MolterKároly, Székely János, Balázs Ferenc.

Úgyszintén igen fontosnak tartom aMentor Művészeti Monográfiák soroza-tot, amelyben az erdélyi magyarképzőművészekről készült, színes repro-dukciókkal illusztrált kismonográfiákatadjuk közre.

Számunkra a legnagyobb gondot azamúgy is kicsi és nehezen befoghatóerdélyi piac folyamatos beszűkülésejelenti. Általában nem kell a könyv, ésfőleg nem az a fajta köny, amire mi„vetemedtünk”. A rendszerváltozás előttaz írott szöveg tartotta az emberekben alelket, egy-egy mű több ezres, de többtízezres példányban is elkelt. Közvetlenüla fordulat után még megmaradt vala -mennyi az olvasáséhségből – a kezde-

tekkor Egyed Emese több verseskötetepéldául 1000-1000 példányban is elfo -gyott –, de ezt az elektronikus médiahozzáférhetősége fokozatosan elapasztot-ta, az élet- és szokásrend is megváltozott.A kultúra egyfajta leépülési jellege, ten-denciája nyilvánvaló. Ez csak úgykerülhető el, ha a kisgyermekeket a bili -vel együtt elkezdjük ismét a könyvre isrá szoktatni. Mi is felzárkozhatnánk atucat olvasmányt gyártó iparhoz, de aMentor soha nem volt nyereségre éheskiadó, és az sem biztos, hogy akár egy jólirányzott váltással is szinten tudnánkmaradni, túl messze van tőlünk atényleges befogadó, a magyarországipiac. Ott is élet-halál harc folyik, ésszomorúan kellett tapasztalnunk, hogyérdektelen, amit ajánlunk: egy szinteáttörhetetlen üvegfalon át nézzüksóvárogva azt a piacot, ahova nem hogyegyenlő félként befogadnának, de sokszorúgy tűnik, hogy odaátról még fityiszt ismutatnak nekünk. Ahhoz pedig nincs elégerőnk, hogy a hatékony reklámba befek-tessünk. Így aztán még az olyan kiválószerzők regényeinek, egyéb műveineksincs keletjük, mint például a JózsefAttila- és Márai-díjas Bogdán László.

A magyar könyvpiaccal kapcsolatosmegjegyzésem nem ilyen egyértelmű,hiszen a maga idejében volt érdeklődésMagyarországon is például Wass Albertművei iránt annak ellenére, hogy a ma -gyar igazságszolgáltatás melléfogásanéhány évig kizárt belőle. Az utóbbihárom évben sikerült más kiadványainkrévén is kapcsolatba kerülni a ma -gyarországi forgalmazókkal, de a bizo -mányba átadott könyvek havi érté -kesítése alig haladja meg, vagy olykor elsem éri a félmillió forintot, ami azt jelen-ti, hogy a könyveinknek körülbelül

10–20%-a talál vevőre Magyarországon.Sokan javasolták, hogy próbálkozzunk aközvetlen forgalmazással, de most,

amikor a kisboltok elsorvadásánakvagyunk tanúi, egy ilyen próbálkozáscsak újabb veszteségeket termelhetne.

Az utóbbi időben itthon megpróbálunkházalni a kiadványainkkal. A baj az, hogyezek nem filléres könyvek. Az olyan mégvevőre talál házalással is. A miénk több-ségében szolgálat-könyv, nem annyira egy-egy vásárlót, mint inkább hozzáfér -hetőséget igényel. De a könyvtáraknaknem volt eddig elég keretük állomány -fejlesztésre, legalábbis úgy tűnt, a mi kiad-ványaink ebbe alig-alig férnek bele.

Márpedig a jelenlegi kiadvány -szerkezetünk ilyen. S ha ezt veszemfigyelembe, nyilvánvalóan esélyünk sincsprofit-orientáltan működni, azaz meg -teremteni azt a visszaforgatható jövedel-met, ami az új könyvek kiadásáhoznélkülözhetetlen. A mindennapos mun -kánk, tevékenységünk közvetlen céljaegyelőre tehát a puszta lét, a túlélés. Merttisztában vagyunk azzal, hogy ha nem leszolyan intézmény, amely teret biztosít azátszerveződött, feltörekvő, szorgalmas ésnagy tudású fiatal erdélyi magyarértelmiségi rétegnek, elkedvetlenedhetnek,és ez az erdélyi magyarság jövőjét is veszé-lyeztetheti. Közvetve pedig – de talánközvetlenül is – az egész magyarságét.A magyar kultúráét mindenképpen.

Még mindig bízom abban, hogy lesz aközeljövőben egy jól átgondolt magyarkultúrstratégia, amelynek mentén felso-rakozhatnak azok, akik még hiszik, hogyérdemes a valós értékek szolgálatába állni.Addig marad az eddig is nélkülözhetetlenbelső hajtóerő: csakazértis még egy napot,még egy nélkülözhetetlen könyvet!

Káli Király István

Báger Gusztáv (1938,Csörötnek) költő, a köz - gazdaságtudomány kan di -dátusa, egyetemi tanár. AzÁl lami Számvevőszék Ku -tató Inté zetének főigaz -gatója. Leg utóbbi verses -kötetei: Míg leírom, felébre-

dek (2008), Hidegfront (2009), Élőadás (2010).

Duncsák Attila (1940,Ungvár) festőművész,a Szent pétervári Ipar mű -vészeti Főiskolán végzett1967-ben. 1982-ben csa-ládjával Kassára költözött.A Szlovákiai Magyar Kép -zőművészek Társa ságának

tagja. 1997 -ben a Nemzetközi MűvésztelepekKiállításán I. díjat nyert, 2000-ben a SzlovákiaiMagyar Képzőművészek Társaságának nívódí-ját kapta meg. A róla szóló monográfia 2010-ben, Kassán látott napvilágot.

Falusi Márton (1983,Budapest) költő. Az ELTEjogi karán végzett 2007-ben. A Hitel fo lyó irat szer-kesztője. 2009-től a Köny -ves Szö vetség elnöke.Gérecz Attila- (2004) ésJunior Prima-díjas (2008).

Legutóbbi kötetei: Rád nyitva ablak, ajtó(2007), Fagytak poklaid (2010).

Filip Tamás (1960, Buda -pest) költő, közjegyző, aMagyar Nap ló vers ro va -tának szerkesztője. Verses -kötetei: Fé kezett habzás(1986), Füg gőhíd (1998),Amin most utazol (2001),A harmadik szem (2003),

Mentés másképpen (naplójegyzetek, versek,2005), Rejtett ikonok (2006), Saját erőd (2008).

Kaj Ádám (1988, Zala -egerszeg) a Károli GáspárReformátus Egyetem szín-háztudomány szakán tanul.A Pannon Tükör és Cam -pus Online szerkesztője,Örkény István drámaíróiösztöndíjas (2009). Kötete:

Magánevangéliumok (2010).

Káli Király István (1947,Marosvásárhely) mérnöka Temesvári MűszakiEgye tem VegyészmérnökiKa rán végzett 1970-ben.1992-től a Mentor Kiadóvezetője. Legutóbbi köte-te: Helyzetábécé (versek,

Csíkszereda, 2007).

Kontra Ferenc (1958,Darázs) író. A szegediJózsef Attila Tu domány -egyetemen végzett 1982-ben. Az újvidéki MagyarSzó irodalmi mellékletét, aKilátót szer keszti. Mun -káit több nyelvre lefordí-

tották. Többek között Szirmai- (1992) ésArtisjus-díjas (1995). Legtóbbi kötete: Horvát -ország magyar irodalma (2011).

Lackfi János (1971, Bu -dapest) költő, író, mű for -dító. Az ELTE ma -gyar–francia szakán vég-zett 1996-ban. A Nagy -világ és a DOKK interne -tes iro dalmi fórum szer -kesztője. A Pázmány Péter

Kato likus Egyetemen tanít. Gérecz Attila-(1992) és József Attila-díjas (2001). Legutóbbikötete: Élő hal (versek 2004–2010) (2011).

Majoros Sándor (1956,Bácskossuthfalva): író.1976-tól 1991-ig Bács -kossuthfalván elektrotech-nikusként dolgozott, 1991óta Budapesten él. JózsefAttila-díjas (2004). Leg -utóbbi kötete: Tranzit -

szálló (két kisregény, 2009).

Makkai Ádám (1935,Budapest) költő, nyelvész-professzor, 1956-tól azEgyesült Államokban él. AForum Linguisticum fo -lyóirat megalapítója. 1996-ban látott napvilágot amagyar költészetből válo-

gatott és fordított antológiája. Legutóbbi köte-te: Kutyapest (2010). Kossuth-díjas (2011).

Miklóssy Endre (Bercel,1942), építész-urbanista.Tervezőként, kutatóként,köztisztviselőként dolgo-zott, jelenleg oktató aBudapesti Corvinus Egye -temen. Az elrejtett magyargondolkodói hagyomá-

nyok felkutatásával foglalkozik. Legutóbbikötete: A másik ember keresése (2009).

Oláh András (1959, Haj -dúnánás) költő, drá maíró,a nyíregyházi Bes senyeiGyörgy Tanár képző Főis -kolán és a deb receni Kos -suth Lajos Tudomány egye -temen végzett. Legutóbbikötetei: Átokverte (drámák,

2006), Gyalogáldozat (versek, 2007).

Pécsi Györgyi (1958,Zalaszentgrót) irodalom -törté nész. Az Új Könyv -piac főszerkesztője. ProLiteratura- (2000), Köl -csey- (2002), József Attila-(2005) és Irodalmi Jelen-díjas (2007).

Sipos Lajos (1939, Kassa)irodalomtörténész, a PPKEIrodalomtudományi Inté - zetének egyetemi tanára.A Magyar Köztársasági Ér -demrend Lovag ke reszt jé vel(2007) és Tamási Áron-díj-jal (2008) tün tették ki.

Legutóbbi kötete: Tamási Áron útja Far kas -lakától Farkaslakáig (2008).

Szemes Péter (1979,Zalaegerszeg) kritikus,esz t éta. A Pannon Tükörkulturális folyóirat fő szer -kesztő-helyettese, ta nul -mány-kritika rovatánakvezetője, a Pannon ÍrókTársaságának alelnöke.

Takács Tamás (1982,Székesfehérvár) irodalom-történész. A PázmányPéter Katolikus Egye -temen végzett. Régi-, éskortárs magyar irodalom-mal foglalkozik.

Tóth László (1949) költő,művelődéstörténész, mű -fordító. 1986-tól Buda -pesten él. Volt a MagyarNemzet külső munkatársa,a Régió és az Új Forrásszerkesztője, a SzéphalomKöny műhely igazgatója.

Többek között József Attila-díjas (1994).

Urbán Péter (1979, Bu -da pest) újságíró, jelenleg aMagyar Napló szer -kesztője. A Páz mány PéterKatolikus Egyetem Dok -tori Iskolá jának hall gatója.Köte te: Ki írta? Irodalmiművek névlexikona (2004).

Vasadi Péter (1926, Bu da -pest) költő, író. JózsefAttila-, Füst Milán-, AranyJános-, Stepha nus- és DéryTibor-díjas. 2001-ben aMagyar Köz társaság AranyÉrdemkeresztjével tüntet-ték ki. Legutóbbi kötetei:

Válogatott versei (2009), Opál beszéd (2010).



ÍRÓISKOLA

A Magyar Írószövetség a nagy érdeklődésre való tekintettel keresztfélévethirdet Íróiskolájában 2012 februárjától.

A hallgatók a soron következő félévben betekintést nyernek többek közta gyermekirodalom, a filmforgatókönyv-írás, az esszéirodalom, az irodalmiinterjú világába. Előadásokat hallgathatnak például Szabó Lőrinc, Kós

Károly, Füst Milán, Bánffy Miklós, Illyés Gyula és Márai Sándor művészetéről.

Jelentkezési határidő: 2012. február 15.

Részletes információ: Honlap: www.iroszovetseg.hu/iroiskola • E-mail: [email protected]

PÁLYÁZATI KIÍRÁSAz Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium

és Sárvár Város Önkormányzata 2012. április 3-6-igSárvár városában megrendezi a magyar nyelvű Kárpát-medencei diákírók, diákköltők

35. irodalmi pályázatának táborát.

A pályázatot vers-, próza és tanulmány kategóriában hirdetjük meg, és várjuk minden 14–18 évközötti középiskolás diák magyar nyelven írt írásait. A pályázatok maximális terjedelme 15, írógép-pel, számítógéppel (14 pontos betűnagysággal), vagy kézzel írt kéziratoldal.

A pályázatok beérkezésének határideje: 2012. március 2. Kérjük, hogy a pályázók postán, egy, jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra

kívülről írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (így: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „tanul-mány-pályázat”). Tehát, aki két kategóriában is pályázik, két borítékban küldje írásait.

A pályázatokat a következő – új – címünkre várjuk: Írók Alapítványa, 1097 Budapest, Lónyay utca 43. fsz. 1. Fontos: E-mailen beérkező pályamunkákat – az esetleges technikai problémák miatt – nem nyom-

tatunk ki és nem veszünk figyelembe!Kérünk mindenkit, hogy tüntesse fel pályázata belső címoldalán a saját nevét és címét, iskolája nevét

és címét, továbbá a saját, ill. az iskolája e-mail címét, telefonszámát. A pályázat nem jeligés.A legjobb ötven pályázat szerzője meghívást kap a 2012. április 3–6-ig megrendezésre kerülő sárvá-

ri irodalmi táborba, ahol kiértékeljük a pályamunkákat, és sor kerül a díjkiosztó ünnepségre is.A beérkezett írások visszaküldésére, a várható nagyszámú pályázatra való tekintettel, nem vállalkozha-

tunk. A neves költőkből, írókból álló zsűri által kiválasztott legjobb 50 pályázónak 2012. március 22-igmeghívót küldünk saját vagy iskolai e-mail címére, esetleg postai úton értesítjük. A táborban csak a meg-hívottak részvételét tudjuk biztosítani, számukra a rendezvény díjmentes. (Szükség esetén a pályázó úti-költségét is megtérítjük.)

Budapest, 2012. január 20.A rendezők nevében minden érdekeltnek jó munkát és sikeres pályázatot kíván: Mezey Katalin

sk.

magyar „Homlokon lőhetnek, ha tetszik…”...

Documents

Transcript of magyar „Homlokon lőhetnek, ha tetszik…”...