Laura Day: Köszöntelek, válság!

Köszöntelek, válság!

„Laura Day erőt ad, hogy megismerjük önmagunkat és saját lehető-ségeinket, amikor a tisztánlátásra a leginkább szükség van – akkor, amikor életünk válságban van. Együttérző útmutatásait mindenkinek el kellene olvasnia, élete valamely fontos fordulópontjához érve.”

(Nicole Kidman) „A Köszöntelek, válság! katalizátorként arra ösztönöz, hogy a veszte-ség fájdalmát álmaink eléréséhez hajtóerőként használjuk fel. Az élet minden pillanata egy új lehetőség.”

(Sarah Ferguson, Yorki Hercegnő)

„Ez a jól összeállított és önmagunk megsegítését szolgáló kézikönyv sokak számára kétségtelenül felbecsülhetetlen értéket fog jelenteni… A kötetből áradó melegség és biztatás a napi gyakorlatok formájában egyfajta struktúrát ölt, de az alapvető feladat mindvégig megmarad: nekünk magunknak kell eldöntenünk, milyen irányba akarjuk fordí-tani életünk folyását, és magunknak kell megtennünk az ahhoz szük-séges lépéseket.”

(Sandy Amazon, MontersandCritics.com)

„Laura Day a gyakorlatok széles választékát mutatja be – például lis-ta összeállítása olyan személyekről, akikhez baj esetén fordulhatunk, vagy a személyes meggyőződéseink újrafogalmazása – ami az érzel-mileg nehéz időket átélő emberek segítségére lehet.”

(Publishers Weekly)

„Megnyerően könnyed, társalgó hangvételű kötetében Laura négy különböző válságtípust mutat be – a depressziót, az aggodalmat, a

Laura Day munkájának méltatása

koszontelek_valsag.indd 5koszontelek_valsag.indd 5 2010.01.15. 9:50:172010.01.15. 9:50:17

dühöt és a tagadást –, és megismerteti az olvasót azokkal a maga-tartási formákkal és reakciókkal, amelyek meggátolhatják egy adott válsághelyzet hatékony kezelését, feldolgozását.”

(Crystal Renfro, Library Journal)

„Laura Day tanácsot kínál arra, miképpen lelhetjük meg magunkban az erőt és bátorságot a kihívásokkal való szembenézéshez és újjászü-letett önmagunk felkarolásához.”

(Jennifer Parks, Edmonton Sun)

„Laura Day egy figyelemreméltó képességekkel rendelkező figyelem-reméltó hölgy, de számomra az a legfigyelemreméltóbb benne, ahogy engem megtanított hinni önmagamban és a saját ösztönös megérzé-seimben.”

(Demi Moore)

A szerzőről

LAURA DAY több mint húsz éve tanít egyéneket és vállalatokat a problémák intuitív megoldásainak kifejlesztésére és alkalmazására. Szerzője a Practical Intuition (Gyakorlati intuíció) és a The Circle (A kör) című nagysikerű könyveknek. Laura rendszeresen szerepel az Oprah és a The View című televíziós műsorokban, valamint sok más országos televíziós műsorban, illetve más médiákban. Az egész világra kiterjedő klientúrája ismert médiaszemélyiségekből, tudósok-ból, vállalati igazgatókból és sok más terület képviselőiből áll. Laura országszerte képez tanácsadókat és ingyenes nyitott képzést vezet New York Cityben. A www.practicalintuition.com internetes címen érhető el.)


Tartalom

Előszó ...................................................................................................8Köszöntelek, VÁLSÁG!.....................................................................13Bevezetés ............................................................................................141. fejezet – Ki is vagy valójában? ......................................................242. fejezet – Válságban van az életed? ................................................363. fejezet – Új élet vár ránk, ha sikerül feladnunk a régit ..............574. fejezet – Hogyan reagálsz a változásra? .......................................685. fejezet – Egy teljesen új világ: Az első lépések ............................866. fejezet – Találjuk meg önmagunk kezelésének módjait ...........1017. fejezet – Kerüljük el a három halálos csapdát: a töprengést, a vádaskodást és a megtorlást ........................................................1218. fejezet – A személyes mítosz átírása ..........................................1489. fejezet – Döntsd el, ki akarsz lenni! ...........................................16210. fejezet – Újbóli összekapcsolódás eredeti énünkkel ..............18111. fejezet – Osztozás az áldásokban .............................................19412. fejezet – Nincs válságoktól mentes élet – de elérhetjük, hogy életünk kevésbé legyen hajlamos a válságokra .............................208Köszönetnyilvánítás ........................................................................213



8

Előszó

Köszöntelek, válság?Már maga a gondolat, hogy egy válságnak esetleg pozitív

vonatkozásai lehetnek, minden bizonnyal lelketlen, kegyetlen dolognak hangzik. Az biztos, hogy a válságok fájdalmas, nehéz és fenyegető helyzetek. Senkinek nem kívánnám, hogy válságos helyzetbe kerüljön.

A válságok sajnos életünk elkerülhetetlen velejárói, ezért nagyon fontos készségnek számít megfelelő kezelésük megtanulása. És mivel nem tudunk minden válságot elkerülni, miért ne nézhetnénk szem-be velük és vehetnénk kézbe őket? Miként hamarosan látni fogjuk, a válságok kikényszerítik belőlünk életünk régóta esedékes változá-sait, és a katalizátor szerepét tölthetik be a jelentős pozitív átalaku-lások terén.

Már amennyiben hagyjuk, hogy betöltsék e szerepüket.A kötetben olvasható meglátások és javaslatok azon saját megfi-

gyeléseimen és tapasztalataimon alapulnak, amelyeket személyek és szervezetek válságkezelésének elősegítése során tettem, illetve sze-reztem. Módszerem néhány fontos elemét mások munkája is alá-támasztja. Selye János például a stressz tanulmányozása alkalmával megfigyelte, hogy a pozitív események épp akkora stresszt okozhat-nak, mint a negatívak. Csíkszentmihályi Mihály az ember optimális funkcionálásának terén végzett vizsgálatokat, az ő megfigyelései sze-rint akkor érezzük leginkább élénknek magunkat, amikor képessé-geinket a kihívások, feladatok teljesen lekötik. A szociológus Charles Fritz pedig a katasztrófák, szerencsétlenségek során tanúsított embe-ri magatartás témakörében végzett kutatásokat.


9

Előszó

Fritz katasztrófákkal és szerencsétlenségekkel kapcsolatos nagy horderejű megfigyelései megkapó betekintést engednek abba, miként kellene kezelnünk személyes válságainkat. Ha egy válság rossz, akkor egy katasztrófának még annál is rosszabbnak kell lennie. És mégis, mint ahogy Fritz rámutatott, a katasztrófák pozitív igazságokat tár-nak fel az emberi magatartásról, mivel a válságok és a katasztrófák emberi és társadalmi lényünk legjobb tulajdonságainak sokaságát hozzák felszínre. Saját válságaink ugyancsak képesek erre.

Katasztrófák az elmúlt évben is szerepeltek a hírekben. Közülük a leginkább megrendítő az a pusztítás volt, amivel a Katrina nevű hurrikán sújtotta New Orleans városát. Otthonomhoz közelebb én is szemtanúja voltam a szomszédságomban lezajlódó másmilyen katasztrófáknak. New York Cityben élek, mindössze néhány utcá-nyira attól a helytől, ahol korábban a Világkereskedelmi Központ épületei álltak.

Így tehát saját személyes tapasztalataim alapján beszélek, amikor azt mondom – és biztos vagyok benne, te is tapasztaltad már olyan szerencsétlenség alkalmával, amelynek közeli szemtanúja voltál –, hogy a szerencsétlenségek nemhogy káoszhoz vagy súlyosabb hely-zethez nem vezetnek, hanem ellenkezőleg, gyakran éppen a legjobbat hozzák ki az emberekből. Mindnyájan olvashattunk hírbeszámolókat fosztogatásokról és az ilyen esetekben előforduló, a szerencsétlensé-get más aljas, harácsoló módon kihasználó cselekményekről. Amel-lett, hogy ezek a cselekmények táptalaját jelentik a bulvársajtóban megjelenő cikkeknek, sokkal inkább kivételnek, semmint általá-nos normának számítanak. A szerencsétlenségek alkalmával a leg-több ember együttérzéssel cselekszik, önzetlenül és fáradhatatlanul együttműködve annak érdekében, hogy segítsen a katasztrófa által érintett személyeken.

Egy katasztrófa legfontosabb szempontja, ami csökkenti az oko-zott kárt, s ösztönzi és nemesíti a hétköznapi embereket, az átélt



10

élmény közös mivolta. A Katrina hurrikán hatása pontosan azért volt olyan rettenetes, mert maga az árvíz meggátolta az embereket abban, hogy közösségként cselekedjenek, és megfosztotta őket annak lehetőségétől, hogy megosszák egymással a katasztrófa érzelmi, lelki, fizikai és egyéb terheit.

A válságok és szerencsétlenségek rettenetesnek tűnnek, és való-ban azok is. Mindennapi életünk ezzel szemben prózainak és idilli-nek látszik. Ha azonban becsületesek vagyunk magunkhoz, életünk tüzetesebb vizsgálata egy másfajta valóságot tár fel. Rutinszerű min-dennapi életünk tele van konfliktusokkal, stresszel és csalódásokkal. Még ha nem gyötörnek is minket jelentéktelen aggodalmak és kötele-zettségek, életünk ritkán igényli, hogy teljes mértékben kihasználjuk képességeinket; többnyire egyszerűen rutinszerűen végezzük tevé-kenységeinket. Ráadásul, eltekintve családunktól és a közeli barátok-tól, és kisebb mértékben a szomszédainktól, egy atomizált, széttöre-dezett társadalomban élünk: csak igen laza kölcsönhatásban állunk a körülöttünk élőkkel. Ebben a vonatkozásban a lényeges szempont az, hogy szöges ellentétben a tömegeket érintő szerencsétlenségek közösen megélt élményével, saját mindennapi válságainkat jól elrejtjük mások elől, néha még a legközelebbi barátaink és szeretteink elől is.

Mi az, amit az egyes személyek által a katasztrófák idején tanú-sított felemelő hősiességből és hatékonyságból tanulhatunk, és amit aztán a saját személyes életünkben előforduló válságok kezelésében alkalmazhatunk? Vizsgáljuk meg a katasztrófák jellegzetességeit, és figyeljük meg, mennyiben vágnak egybe saját személyes válságaink jellemzőivel, illetve mennyiben térnek el azoktól!

Egy katasztrófa esetén az érintett személyek életében minden más dolog eltörpül. Egy katasztrófa leegyszerűsíti és racionalizálja életün-ket. Katasztrófa, szerencsétlenség idején a legégetőbb szükségletek egyértelmű, konkrét formát öltenek, és minden olyan egyéb igényt, amely az elvégzendő valódi munkáktól elvonná a figyelmet, lényeg-


11

Előszó

telen tényezőként a háttérbe szorítanak. Figyeljük meg, hogy szeren-csétlenség esetén kevesen vannak annyira rossz helyzetben, mint a szerencsétlenség által leginkább sújtott emberek. Mindenki a rosz-szabb helyzetben lévők sorsára figyel, és az egész közösség összefog, hogy részt vegyen a mentési munkákban.

Kialakul a „mindnyájan együtt vagyunk a bajban” hozzáállás, és létrejön a szerencsétlenség által érintettekből álló új közösség a legsürgetőbb szükségletek kielégítésére. Mindenki beleveti magát a munkába, hogy segíthessen, és mindenkinél kialakul egyfajta külde-téstudat egy, a saját személyükön túlmutató, nagyobb cél érdekében. A szerencsétlenség sújtotta közösség ekként létrejövő szoros kötelé-kű szociális összetartása pedig bámulatos.

Mivel a katasztrófát valamilyen külső ok idézte elő, az emberek a szerencsétlenségükért nem egymást okolják vagy másokat hibáztat-nak, és bűntudata vagy szégyenkeznivalója sincs senkinek. Mindenki úgy érzi, szabadon megnyílhat és szabadon kommunikálhat mások-kal a szerencsétlenség sújtotta közösségen belül, kölcsönös fizikai és érzelmi támogatást nyújtva ezzel. A szerencsétlenség okozta veszte-ségek miatti gyász és szomorkodás, a szenvedés és a nélkülözés nagy, de mindebben sokan osztoznak.

A katasztrófa következményeinek elhárításában fontos szerepet játszó tényezők közül kettő már a fentiekből is látható: a nehézsé-gek másokkal való lehető legnagyobb mértékű megosztásának és a tennivalók szem előtt tartásának fontossága. Állítsuk szembe ezt a tömegkatasztrófa nyomán kialakuló hatékony hozzáállást azzal a hatástalan kezelési móddal, amellyel legtöbben a saját személyes válságainkat próbáljuk kézben tartani. A legtöbben hajlamosak vagyunk önmagunkban tartani válságainkat, gyakran merő szégyen-érzetből. Hagyjuk, hogy a válság felülkerekedjen azon képességün-kön, amellyel világi, mindennapi kötelezettségeinket teljesíthetjük.



12

Orvosi családból származom, és egész felnőtt életemben intuitív gyógyító voltam. A gyógyítás területén a válság vagy krízis szónak meghatározott jelentése van: egy betegség lefolyása során azt a hir-telen fellépő stádiumot jelenti, amikor a betegség vagy erőteljesen súlyosbodik, vagy ellenkező irányú változás áll be, és a beteg állapota erőteljesen javul. Mindennapi válságaink hasonló elágazási pontokat képviselnek, amelyeknél életünk a megtett lépéseinktől függően erő-teljesen rosszabb vagy erőteljesen jobb fordulatot vehet. Könyvemet segítségként írtam annak érdekében, hogy olvasóim a válságból kive-zető utat pozitívan és lelkileg gazdagodva élhessék meg.


Köszöntelek, VÁLSÁG!



14

Bevezetés

Sokan azok közül, akik kézbe veszik ezt a könyvet, úgy érzik, nagy változásra van szükségük akár önmagukon, akár életükön belül.

Vannak olvasók, akik, bár úgy gondolják, életükben minden nagy-szerűen megy, mégis azt érzik, hogy valami nem működik, és valami hiányzik.

Ki az, aki rendes körülmények között intuitív gyógyítóhoz, lelki tera-peutához fordul? Egy lelki gyógyítóval való konzultáció nem olyan, mintha fizikai állapotunk ellenőrzése céljából egyszerűen orvoshoz mennénk. Az emberek azért kérik ki a tanácsomat, mert az életük van válságban.

Az emberek válsághelyzetekből való kivezetése önmagában nem felel meg annak, amit végzek – tulajdonképpen annak felel meg, aki vagyok. Ez a személy vagyok már gyermekkorom óta, amikor is bele-kerültem abba a szerepkörbe, hogy átsegítsem anyámat a válságain.

Azóta a válságba került emberek számára egyfajta irányfényként, ösztönös képességeimet használva segítek új életet és új önazonossá-got találni, illetve ösztönös képességeik kifejlesztésében, hogy ők is képesek legyenek mások bölcsességéből meríteni.


15

Bevezetés

Első, Gyakorlati intuíció (Practical Intuition) című könyvemben felvázoltam egy folyamatot, amelyet bárki felhasználhat a fontos információk intuitív, vagyis ösztönös, megérzés révén való össze-gyűjtésére. Legutóbbi könyvem (A kör: hogyan képes egyetlen kíván-ság ereje megváltoztatni életünket)1 pedig feltárja a tudatos teremtés módszerét, vagyis azt, hogyan valósíthatunk meg bármilyen célt az ösztönös megérzés (intuíció), az intellektus és a magatartás összpon-tosított használatával.

A jelen kötet a korábbi könyveim bármelyikének ismerete nél-kül is egy megbízható térképet ad, s használóját átsegíti az életben tapasztalható bármilyen veszteségen vagy változáson. Megtanulhat-juk a személyes fejlődés módját, és azt, hogy miként teremthetjük meg szenvedélyesen és hatékonyan az új életünket.

A Köszöntelek, válság! című kötet célja annak elősegítése, hogy éle-tünkben kézben tudjuk tartani a különféle változásokat; azokat, ame-lyeket szándékosan akarunk végrehajtani, és azokat, amelyek körül-ményeink folytán következnek be. A könyv tehát útmutatóként szolgál-hat az életutunk során. Feltárom benne az egyes életfázisokban meg-jelenő kihívásokat, és megmutatom, hogyan navigálhatunk keresztül sikeresen azon a sok életcikluson, amelyeket meg fogunk tapasztalni.

Könyvem gyakorlati jellegű, célja, hogy elősegítse életünkben a pozi-tív változás megteremtését. A siker érdekében minden gyakorlatot lelkiismeretesen el kell végezni. Javaslom olvasóimnak, kezdjenek naplót vezetni a jegyzeteik számára, és minden munkát tartsanak egy 1 Th e Circle: How the power of a single wish can change your life



16

helyen; sok gyakorlat a korábbiakra épül, ezért minden „önmagun-kon végzett munkát” ajánlatos kéznél tartanunk.

A könyvben szereplő gyakorlatok, még a legrövidebbek is, lehe-tővé teszik gondolkodásunk, érzéseink és választásaink átrendezését vagy átprogramozását. Végezzük el ezeket rendszeresen és alkalom-szerűen, a mindennapi tevékenységünk szerves részeként. Végül be-leprogramozódnak majd a tudatalattinkba, és így támaszkodhatunk rájuk olyan esetekben, amikor visszasüppednénk a régi, esetenként önpusztító reakciókba. A gyakorlatok elvégzése révén új választási lehetőséget adhatunk magunknak az új életünk megteremtése felé vezető úton.

Nem kérek senkit arra, hogy a hittel kapcsolatban mindent elfogad-jon, amit ebben a könyvben olvas. Amikor válságot élünk át, néhá-nyunk szkepticizmusa jelentősen megerősödik.

Ez rendben is van. Csupán azt kérem olvasóimtól, hogy szelle-mileg nyitottan közelítsenek az egyes koncepciókhoz, és ugyanilyen hozzáállással végezzék el a gyakorlatokat is. Még csak el sem kell hin-ni semmit abból, amit mondok.

Niels Bohr, dán fizikus, a huszadik századi tudományos élet egyik titánja egy alkalommal egy újságírót fogadott vidéken lévő rusztikus otthonában. Házának ajtaja fölé egy lópatkó volt szögezve, a jósze-rencse eljövetelének népi jelképe.

Az újságíró értetlenül állt a nagy tudós házának küszöbén a babona eme tanúbizonysága láttán, s megjegyezte: „Dr. Bohr, megle-pődve látom, hogy Ön hisz a lópatkók varázserejében! – Ó, dehogy – válaszolta Bohr. – Nem hiszek a lópatkókban. De tisztában vagyok vele, hogy hat a varázserejük, függetlenül attól, hisz-e bennük az em-ber, vagy sem.”


17

Bevezetés

Az univerzum törvényei pontosan ugyanilyenek: a működésük-höz nem igénylik a bennük való hitet. A gravitáció ereje a föld felé húz mindenkit, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, a gra-vitációban való hitnek pedig még kevésbé van jelentősége. Ehhez hasonlóan, az ebben a könyvben felvázolt út összhangban van az uni-verzum törvényeivel, és ugyanúgy működni fog most is, ahogy az elmúlt húsz év folyamán számtalanszor működött a válságba került embereknél – mint ahogy az én esetemben is.

Én is voltam nehéz helyzetben.Amikor harminchárom éves voltam, megszületett a fiam – a házas-

ságom pedig véget ért. Emlékszem arra a pillanatra, amikor tudato-sult bennem, hogy a válás nem lesz egyszerű dolog. Csekkek már nem érkeztek a férjemtől, és laknom sem volt hol.

A férjem családja, amelyet saját családomnak tekintettem már tizenhat éves korom óta, nem csak hogy beszüntette a velem való szóbeli érintkezést, de puszta létezésemben is aktívan akadályozni próbáltak. Az ügyvédem, a könyvelőm és a befektetési tanácsadó-im mind a férjem oldalára álltak, mert tőle jött a pénz. Mindössze a gyermekem és néhány barátom maradt.

Amikor férjhez mentem, minden pénzügyi igényemről gondos-kodtak, ezért nem kellett dolgoznom. A különválásom után semmim nem volt – sőt, még a semminél is kevesebb, mert költséges jogi csa-tározás állt előttem. Korábban soha nem volt szükségem arra, hogy magamnak megélhetést teremtsek, vagy akárcsak a világ dolgaival bármilyen gyakorlati formában foglalkozzam, most pedig hirtelen el kellett tartanom magamat és a gyermekemet is. Régebben soha nem kerestem évi tizenötezer dollárnál többet, és ez az összeg csupán az



18

intuíció és a gyógyítás terén végezett pro bono2 munkám mellékter-méke volt.

Gyermekem életének első évében mindketten egy futonon3 alud-tunk a padlón egy barátom lakásának nappali szobájában. A férjem-mel tizenhat éves koromban találkoztam; fogalmam sem volt arról, ki vagyok nélküle a nagyvilágban. Egyetlen vigaszom a gyönyörű, csodálatos kisbabám volt. A gyermekemben lelt örömöm jelentősen csökkentette új körülményeim szörnyűségét és kuszaságait.

Amikor egyértelmű lett, hogy a férjem és én elválunk egymástól, a férjem harcot indított ellenem a gyermekünk felügyeletéért, akit saját erőmből én neveltem a megszületése óta. Ekkorra már csaknem tel-jesen kimerültek a tartalékaim, és az ügyvédem felvilágosított, hogy egy bírósági hercehurca egymillió dollárba, vagy akár annál is töb-be kerülne. A férjem óriási vagyonnal rendelkezett, így a pénz nem jelentett neki problémát. Egymillió dollár azért, hogy nálam marad-hasson a gyermekem – ez úgy hangzott, mintha azt mondták volna: egymillió dollárba kerül, hogy a szívem tovább doboghasson!

Csaknem minden megsemmisült, amiben az élettel kapcsolatosan hittem, és ami kedves volt számomra – a körülöttem lévő emberek, a családom, a szerelmem, az önmagamról kialakult kép. A barátaim, akik korábban szabad szellemként, jómódú, gazdag feleségként és sikeres intuitív tanácsadóként és gyógyítóként ismertek, most együtt-érzéssel, ha nem éppen sajnálattal tekintettek rám. Az egyéniségemet meghatározó és nagy becsben tartott tulajdonságaim – a kiváló intuí-cióm, ösztönös megérzésem, a mások gyógyítására való képességem, másokban bízó naivitásom – közül többet is felhasználtak ellenem a bíróságon, hogy az anyai szerepre alkalmatlannak nyilvánítsanak.

2 Pro bono (publico) – latin kifejezés, jelentése: a közjóért (a ford.)3 Futon – fakeretes japán ülő- és fekvőalkalmatosság, amely egyszerű ülőbútorrá csukható össze, illetve matracszerű fekvőhellyé hajtható szét (a ford.)


19

Bevezetés

Én magam ezt gondoltam: „Ha annyira jók az ösztönös megérzéseim, hogyan kerülhettem ebbe a felfordulásba?” (Erre a kérdésre a vála-szokat A kör4 című könyvemben a belső blokkokról szóló fejezetben adtam meg.)

Annyira elbizonytalanodtam magamban, és mindenben, ami körülöttem volt, hogy amikor a férjem oldaláról azzal vádoltak, hogy őrült vagyok, pszichológushoz fordultam vizsgálat céljából, csak hogy meggyőződhessem a vád igazáról. Azt feltételeztem, hogy amennyiben valóban őrült vagyok, én lennék az utolsó, aki tudna róla. Nem tudtam, ki is vagyok valójában – vagy, aki voltam, az már nem létezett többé.

A régi világom és az erőforrásaim, amelyekben bíztam, szintén megsemmisültek. Saját énem – szokott környezetétől immár meg-fosztva – idegennek tűnt számomra. Áldozatul estem minden tanácsnak, minden lelkiismeretlen hivatásos szakértőnek; belesétál-tam minden, számomra felállított csapdába. Rettegtem attól, hogy valamilyen lépésre szánjam el magam, de attól is, hogy továbbra is tehetetlen maradjak. Ott volt a gyermekem, akit óvnom kellett, így a megadás szóba sem jöhetett – viszont teljességgel híján voltam mindennek, ami a küzdelemhez kellett volna. Annyira lefogytam, hogy azok, akik nem ismerték a körülményeimet, arra gondoltak, sú-lyos beteg vagyok. Résztvevője lettem a Válási Játéknak, de úgy tűnt, én vagyok az egyetlen játékos, aki nem ismeri a szabályokat.

Ébredés után minden reggel a nappali ablakánál ültem, és kétség-beesetten próbáltam valamilyen megoldást találni. Egyik alkalommal megtettem azt a két dolgot, amire még mindig képes voltam: megjó-solni a jövőbeli eseményeket (kivéve, természetesen, a saját magam számára), és írni (amit nagyon szerettem). Leültem a számítógépem-hez, és lejegyeztem minden ötletemet és emlékemet, ami eszembe jutott. Amikorra a kisfiam felébredt, már nyolc oldalt írtam azokról

4 Th e Circle



20

az intuitív kísérletekről, amelyeket korábban tudósok egy csoportjá-val végeztem.

A kisfiam délelőtti szunyókálása alatt felhívtam egy pénzügyi alap igazgatóját, akit ismertem. Merészen elmondtam neki, aznap miként fog alakulni a pénzügyi piac, és munkát kértem tőle. Annak a nap-nak a végén megkaptam a kért munkát: feladatom a pénzügyi pia-cok alakulásának előrejelzése lett. Ezt a munkát telefonon keresztül is elláthattam, napi fél órát vett igénybe, fizetést és egészségbiztosítást kaptam érte.

Néhány nappal később, amikor egy gyerekeknek szervezett ját-szóprogramra mentem a kisfiammal, magammal vittem a jegyzete-imet. Dolgozni akartam a szövegen, miközben Samson a barátjával játszott, és homokot próbált enni. Egy másik anyuka kérte, hogy mu-tassam meg, min dolgozom, majd az oldalakat látva ezt mondta: „Ez itt egy kész könyv.”

Udvariasan fogadtam ezt a bókot, és nem is gondoltam rá töb-bet egészen addig, amíg a hölgy nem adott egy névjegykártyát. Egy vezető New York-i könyvügynök volt. Ha a labda egyszer elkezd gurulni, hamar felgyorsul. Abban az évben annyi bevételre tettem szert, hogy fedezni tudtam a költségeimet, és be tudtam íratni a kisfiamat egy magánbölcsődébe. Néhány éven belül csaknem négy-millió dollárt kerestem – ennek nagy része a véget nem érő bírósági csatározásokra ment el. Harcoltam, és végül megkaptam a fiam fel-ügyeleti jogát, megtaláltam a hangom a világban, szerelmes lettem egy írótársamba, új könyveket írtam, visszavásároltam a lakásomat a volt férjemtől, és tagja lettem egy közösségnek, amelyet szeretek és nagyra becsülök.

A régi „én” már nem létezett, és az a világ sem volt már sehol, amelyben egykor élt. Még nem voltak új készségeim vagy újfajta vi-lágképem a régiek helyett. Talán mindannyian voltunk már hasonló szorult helyzetben, esetleg nem is egyszer. Számomra megadatott a


21

Bevezetés

lehetőség: volt valami, amit fel tudtam kínálni a világnak. És mindez abból az egyetlen legsötétebb pillanatból alakult ki, amikor arra gon-doltam, hogy el fogom veszíteni drága kisfiamat.

Az átalakulásom nem valami csoda révén ment végbe. Az ebben a könyvben leírt leckéket szenvedések árán tanultam meg. Olvasóim-nak már könnyebb dolga lesz. Én is voltam nehéz helyzetben. Téged pedig végigvezetlek az úton.

Mindannyian rendelkezünk azzal a képességgel, hogy pozitív, tar-tós változást hozzunk létre életünkben – most azonnal, ebben a pil-lanatban elhatározhatjuk, milyen lesz a jövőnk. A saját sorsunkkal kapcsolatos folyamatos döntések ijesztő felelősségnek tűnhetnek, de ha a mostani pillanatot elszúrjuk, és a rossz megoldást választjuk, a következő pillanatban újra eldönthetjük, kik akarunk lenni. Minden csak tőlünk függ.

Ha válságban vagy, talán nehezen fogadod el a gondolatot, hogy képes lehetsz a helyzeted megváltoztatására. Még ha esetleg úgy ér-zed is, hogy életednek vége, legalább azt engedd meg, hogy lépésről lépésre elvezesselek egy jobb jövőbe, ahol boldog lehetsz.

Célom, hogy ráébresszelek a válság dinamikájának tudatára, és hogy támogassam és elviselhetővé tegyem ennek folyamatát. Az éle-tünkben bekövetkező veszteségeket nem tudjuk megakadályozni, de a tudatos élet lehetővé teszi bármilyen válság pozitív és az átalakulást elősegítő módokon való kihasználását.

A válság kihívás és egyben lehetőség is, hogy feltárjuk a számunkra értékes dolgokat, megint felfedezzük mindazt, amire szükségünk



22

van, újrafogalmazzuk örömforrásainkat, újból tartalmas életet teremtsünk, és átrendezzük énünk benső szerkezetét. Egy válság rákényszerít minket arra, hogy lehatoljunk önmagunk mélysége-ibe, ahol felfedezhetjük énünk értékes, erőteljes, elfeledett részeit, amelyeket réges-régen még önmagunk elől is elrejtettünk. A lét eme kincses ládájának felnyitása után olyan életet teremthetünk magunk-nak, amely nemcsak a vágyainkat, de még a képzeletünket is meg-haladja.

Tudom, talán nehezen hihető, de a jelenlegi válságod akár a leg-jobb dolog lehet, ami veled valaha is történt. Valójában meg is bizonyosodhatsz minderről, még ha most úgy tűnik is, hogy mindent elvesztettél. Érezheted úgy, hogy hibákat követtél el, amikért most gyűlölöd önmagad, hogy minden jót leromboltál az életedben, és hogy minden, amit szerettél, vagy amire szükséged volt, elveszett.

Én is voltam nehéz helyzetben – ahogy a legtöbb ember. A válság-nak ebben a pillanatában teljességgel felfedezheted mindazt, amire szükséged van egy minden korábbi elképzelésedet meghaladó élet megteremtésére. Az adottságok, vágyak és személyes tulajdonságok kincses ládája – amit eddig a világtól, sőt, saját magad elől is elzárva tartottál, mert még túl fiatal voltál, hogy emlékezhess rájuk – csakis arra vár, hogy most, immár felnőttként, felnyisd. A válság feldolgozá-sának során rá fogsz találni önmagadra és a kulcsra, s egy nagyszerű jövőbeli élet ajtaja nyílhat meg előtted. A válság a sorompók ledön-tésére és új lehetőségek elfogadására kényszerít – olyan lehetőségek elfogadására, amelyek furcsának tűnhetnek bár, mégis régebbiek és hitelesebbek, mint bármi, amit a mai napig megéltél.

Ezeket a témákat a későbbiekben részletesen megtárgyaljuk. Egy-előre egyszerűen csak figyeld meg, mely gondolatod, érzésed, álmod, reakciód vagy létformád okoz meglepetést. Egyszerűen csak figyeld meg, anélkül, hogy ítéletet alkotnál vele kapcsolatban. Ha életedben első alkalommal dühös leszel, ez az első lépést jelentheti a valódi


23

Bevezetés

szenvedély és kreativitás felé. A depresszió érzése, amennyiben az szokatlan állapot a számodra, talán elvezethet igazi igényeid megis-meréséhez és egy örömteli élet megteremtéséhez.

Volt az utóbbi időben bármilyen szokatlan érzésed?

Az utóbbi időben viselkedtél vagy reagáltál a szokásostól elté- rően?

Észrevettél bármilyen új dolgot önmagadban vagy másokban?

Amikor embereket veszel észre magad körül, mi az, ami a fi gyel- medet vonzza? Kit irigyelsz?

Napközben rendszeresen tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. A feladatod most abban áll, hogy a válságnál érdekesebbé tedd magad saját magad számára! Ismerkedj meg önmagaddal – az új önmagaddal – úgy, mintha egy új baráttal ismerkednél. Légy kíván-csi! Ne feltételezz semmit. Te most arra készülsz, hogy életedben egy ragyogó, nagyszerű új fejezetet nyiss – nem a válság ellenére, hanem a válság miatt!



24

1. fejezet

Ki is vagy valójában?

Egy állandóan visszatérő, elgondolkodtató kérdés

Ki is vagy valójában? Ez az egyszerű kérdés jóval összetettebb, mint első ránézésre gondolnánk. Sokan a foglalkozásuk alapján

(jogász, ács, laboratóriumi technikus, NASCAR-autóvezető), vagy kapcsolataik jellege (feleség, anya, legjobb barát) szerint jellemzik magukat.

Hamarosan felismered majd: önmagunk meghatározásának módja nem csak arra van hatással nagymértékben, hogy a környeze-tünk, a világ miként lát bennünket, hanem arra is, hogy saját magunk mennyire vagyunk hatékonyak, illetve sikeresek ezen a környezeten belül.

Ez pedig elvezet minket az első gyakorlathoz.

Gyakorlat: Ki is vagy valójában?

Anélkül, hogy bármilyen konkrét elvárásokat ébresztenék benned, szeretném, ha az alábbi kérdések mindegyikére egy-egy mondattal válaszolnál: Ki is vagy valójában? Ki voltál a legutolsó válságod előtt? Kiléteddel kapcsolatban milyen félelmed van? Ki szeretnél lenni?

A következő napokban, hetekben, sőt években talán szükséged lesz rá, hogy felidézd a fenti kérdésekre adott válaszaidat, ezért jegyezd le őket a naplódba.


Laura Day: Köszöntelek, válság!

Documents

Transcript of Laura Day: Köszöntelek, válság!