Áldott nyarat kívánunk olvasóinknak!

„…élô Igéket vett, hogy nekünk ad-ja.” (ApCsel 7,38)

Mózesrôl olvassuk, hogyIstentôl élô Igéket vett és to-vább adta a népnek. Külö-nös kifejezés ez, hogy:„élô Ige”. Sokszor hal-lottunk már arról, hogyIsten Igéjének milyennagy ereje van. Isten aszavával, Igéjével terem-tette a világot és mindent,ami benne van. Igéjével, sza-vával tartja fenn az életet. Azértolyan nagy kincs a Biblia, mert Isten sokszázezer Ige-magvat helyezett el benne. Ateremtô Igét Ô a Bibliában tárolja számunk-ra. Lehet ezeket az Ige-magvakat úgy olvas-ni, mint puszta szavakat, kultúrtörténetiemlékeket. De sokan meglepôdtek már,amikor ezek a „magvak” elkezdtek „dolgoz-ni” bennük. Nem hagyták nyugodni, meg-világították az állapotukat, vonzást éltek át,megindult egy élô folyamat a lelkükben.Mert ha Isten Szentlelkét adja ezekhez azIgékhez, akkor a tárolt magvak egyszerreúgy viselkednek, mint a földbe vetett ma-gocskák, és megjelenik érzékelhetôen, lát-hatóan is az élet.

Azt is megfigyelhetjük, hogy Istenteremtô munkájában a testi és lelki

folyamatok hasonlóan mennekvégbe. Ahogy a testi szüle-

tésünkhöz élô „magokra”,azaz két élô sejt megfo-ganására van szükség,úgy a lelki születésünk,újjászületésünk is élômag indító, megfoganó

valóságából bontakozik ki.A lelki születés indító magja

Isten élô Igéje. Így olvassuk ezta Bibliában: „… akik újonnan szü-

lettetek nem romlandó magból, de romolha-tatlanból, Istennek Igéje által, amely él ésmegmarad örökké.” (1Pét 1,23) – Ezért olyanfontos „élô Igét” vennünk. Ezt kérhetjükimádságban, amikor a Bibliához nyúlunk.„Uram! Elevenítsd meg számomra az Igét,hogy értsem azt és ereje legyen bennem vál-tozást, életet munkálni.” Ilyen nagy vára-kozással, Isten Igéje hatalmának tudatábannyúljunk a Bibliánkhoz. – Ilyen nagy vá-rakozással kérjük azt is, hogy az igehirdetôkne puszta emberi okoskodással, magyaráz-kodással adják tovább az Ige tanítását, hanem„élô Igéket vegyenek” az Úrtól, és azokatadják tovább a gyülekezetnek. Mert ebbôl

Élô Ige

A Budapest Fasori Református Egyházközség Hírmondója

2005. júniusÚjfolyam 29. szám

MAGVETÉS

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 32

LELKI HÁZUNK TÁJA

születik élet, és ebbôl növekedik tovább amegszületett élet.

Mert nemcsak a lelki születésünkhöznélkülözhetetlen az „élô Ige”, hanem a lelkinövekedésünkhöz is. Milyen sokan valljuk,hogy egy-egy Ige világosságot gyújt újra aszívünkben. Hiába mondják a bûneinket,nem fogadjuk el talán, de ha Igét kapunk alelkünkbe, amely ezen a téren mutat megvalamit az életünkben, egyszerre nyugtalan-ná leszünk a bûnünk miatt, vágyunk szaba-dulni tôle, és eljutunk oda, hogy megvalljukés elhagyjuk. Ehhez az Ige erejére van szük-ség. De az is tapasztalat, hogy nagy bána-tunkban, veszteségünkben, egyedüllétünk-ben Isten egy vigasztaló Igéje behull a lel-künkbe, és amit emberek kedves, vigasztalószava nem tudott elvégezni, egyszer csakbelülrôl indul meg olyan folyamat, amelynyomán átéljük, hogy Isten vigasztal megminket. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk,hogyan tovább, és alkalmas idôben kapottélô Ige úgy dolgozik bennünk, hogy elmoz-dul a tanácstalanságunk a holtpontról,megindul egy csendes folyamat bennünk, ésmeg tudjuk tenni a következô lépést. Mindeznem úgy megy, mintha az Igék varázsigéklennének és karikacsapásként sodornák azéletünket. Hanem ha benne élünk az Ige csen-des vonalában, imádságos szívvel olvassuk,hallgatjuk, hordozzuk, forgatjuk magunkban,akkor „dolgozik” bennünk, kifejti hatását. Pálapostol örömmel írja egyik frissen létrejöttgyülekezete tagjainak: „Mi is hálát adunk azIstennek szüntelenül, hogy ti befogadván azIstennek általunk hirdetett beszédét, nem úgyfogadtátok, mint emberek beszédét, hanemmint Isten beszédét (amint hogy valósággal azis), amely munkálkodik is bennetek, akikhisztek.” (1Thessz 2,13) Itt az a szó, hogymunkálkodik, az eredeti szövegben, görögülígy hangzik: „energein” – benne van az ener-

gia szó, azaz energiát fejt ki bennetek. Még-pedig nemcsak földi energiát, hanem mennyeienergiát hordoz, amely ha munkába veheti azéletünket, annak mindig földi vetülete van:megnyugszunk, új meglátásunk lesz, erôtkapunk, lecsendesedünk, „normálisabb”emberek leszünk, használhatóbb életünk lesza magunk és mások számára is.

Közeledik a nyár. Számos olyan hetethirdetünk gyermekeknek, ifjaknak, felnôt-teknek, amelyek célja pontosan az, hogygazdag, élô Igével teljen meg a lelkünk. Ilyenalkalmakon nyugodtabban járhatunk-kel-hetünk a „gabonaraktárban”, mert nem kell anapi itthoni dolgainkat végeznünk, a tábo-rokban megfôznek nekünk, elrendezik aszükségeseket, hogy szabadok lehessünk azIge hallgatására, megbeszélésére, csendben,sétálva a természetben, vagy beszélgetvevalakivel „dolgozhassuk fel” a hallottakat, ésépíthessük be az életünk mostani menetébe.Így „energiát fejthet ki” bennünk, megújít-hat, meggyógyíthat, kiemelhet a megrekedtállapotunkból, és feltöltekezve, a folytatásraalkalmassá téve hagyhatjuk el a tábort, ésérkezhetünk vissza oda, ahol így máskénthordozhatjuk a terheket, végezhetjük a feladatokat, örülhetünk az életnek.

Milyen nagy Isten szeretete, hogy nemcsak a csendesheteken megforduló, hanem akórházi betegágyon fekvô, vagy otthonhozkötött idôs, beteg testvérek életébe is küldi az„élô Igéket”. Dicsôítsük Istent, hogy nem-csak Mózesnek adta ezeket, hanem nekünk isadja. Azokat is, amelyeket Mózes kapott, demásokon keresztül is igen sok Igét megôr-zött, és hatalma van „élôvé tenni” a szá-munkra is. Ebbôl él és épül a gyülekezetünk!

Ilyen, „élô Igékben” gazdag nyarat kí-vánok szeretettel valamennyi Harangszótolvasó kedves Testvérünknek is:

Végh Tamás lelkipásztor

Itt a nyár, ismét készülôdhetünk Tahitót-faluba, Isten Táborába. Idén a készülôdésünkkicsit másmilyen, hiszen nyári táborainkateddig nagy részben Somogyi Péter és fele-sége, Krisztina szervezték. Ôk voltak, akik areménybeli résztvevôket hívogatták, a szol-gálók közösségeit összefogták, a hetek soro-zatát átlátták, mind lelki, mind szervezésbeli,anyagi ügyek dolgaiban. Isten úgy látta jó-nak, hogy ôket máshol állítja szolgálatba, ésígy Somogyi Péterék Kecskeméten építik azÔ országát. Nekünk pedig, akik pedig most aFasorban vagyunk, feladatul adta, hogy az Ôtáborának ügyeit intézzük, „hogy mindenekékesen és rendben menjenek”.

Régóta tart a hetekre való lelki felké-szülés mind az Igével szolgálók, mind a cso-portvezetôk, a gyermekmunkások részérôl.De folyik a külsô körülmények (fizikai rend,konyha stb.) biztosításában is a felkészülés.

Ebben az évben a nyári hetek vezetôirészben új személyek, akik már szolgáltakkorábbi heteken, de ezt nem vezetôkként tet-ték. Szükséges volt, hogy újból megfogalmaz-zuk a tábor mûködési rendjét, a jelentkezésszabályait, a részvételt, az egyes szolgálók,

személyek feladatait, felelôsségét is. Ezt többhónapon át, többek részvételével, megbeszé-léseken, imádságban tusakodva végezhettük.

Megszületett a tábor új „alapokmánya”és házirendje, amelyet a presbitérium megtár-gyalt, elfogadott. Az újrafogalmazás célja azvolt, hogy a nyár minden egyes hete, részt-vevôje ugyanazt a fôt, a Jézus Krisztust, egyakarattal, egy értelemmel szolgálja Isten üze-netének átadásában és átvételében.

Úgy érezzük, fontos, hogy a mûködésirend néhány alapvetô gondolatát a gyülekezetis megismerje. Hadd idézzünk belôle:

1. „Az adott hét lelki és anyagi szem-pontból egyszemélyi felelôse a hét megbízottlelki vezetôje. Ô felel a fegyelmi elôírásokbetartásáért és betartatásáért is.” – Imádkoz-zunk, hogy Végh Tamás, Pataki András, Dé-vai Józsa Gábor, Szilágyi Csaba az egyes he-tekre megkapják az Úrtól a hét lelki, igei üze-netét, és azt át tudják adni. Kérjük az Úrtól,hogy legyen bölcsességük – különösen a fia-talok között – a fegyelmezéssel való intéshez.

2. „Jelentkezni csak a teljes hétre lehet,a részvételi díj 50 százalékának befizetésemellett.” – Imádkozzunk, hogy a jelentkezôk

Az Úr rendje Tahitótfaluban

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 5

LELKI HÁZUNK TÁJA

4

valóban az „élô víz, az Ige” utáni szomjúsá-gukban vágyjanak az Isten táborába, mert ke-resik az Urat.

3. „A résztvevôk regisztrálása a jelent-kezés sorrendjében történik. A részvételértköltségtérítést kell fizetni. A tábor maximum65 fô elhelyezésére alkalmas. E létszám fölötta jelentkezôk várakozólistára kerülnek. Avárakozólistáról a részvételi listára történôátkerülésrôl a lelkészi hivatal értesíti a jelent-kezôt. A jelentkezôk regisztrációkor átveszika tábor házirendjének egy példányát, melyetaláírásukkal igazoltan elfogadnak – jelentke-zésük így válik érvényessé. Önálló keresettelnem rendelkezô tanuló esetén szülôi aláírás isszükséges. A tábori héten a részvétel feltételea költségtérítésnek a teljes összegben valóbefizetése a hét kezdete elôtt.”

4. „A tábor területén és a táborozás idô-tartama alatt a résztvevôknek az alkohol fo-gyasztása tilos. A tábor területén tilos dohá-nyozni. A hét valamennyi alkalmán a részvé-tel kötelezô. A tábor területét elhagyni csak ahét felelôs lelki vezetôjének engedélyével le-het. A tábor területén a mobiltelefon hasz-nálata kerülendô. A tábor területére értéketmindenki csak saját felelôsségére hozhat.

A gyülekezeti hétre való megérkezés ésaz arról való távozás egyénileg, illetve a hétismertetôje, értesítôje alapján történik.” –Imádkozzunk, hogy a résztvevôk felismerjék,hogy Isten országában rend van, és így az Ôtáborában is csak a rendet elfogadó emberjuthat Ô hozzá közel.

5. „A táborba érkezéskor minden tábo-rozónak 4 napnál nem régebbi orvosi igazo-lást kell hoznia arról, hogy közösségbemehet. Felelôsségünk, hogy a hét lefolyásátbetegség behurcolásával nem zavarjuk meg.”

6. „A tábor tálalókonyhája az ÁNTSZelôírásai szerint mûködik, a költségtérítésalapján az 1. nap ebédjétôl a 6. nap reggeliéigteljes ellátást nyújt.” – Imádkozzunk, hogy akonyhai szolgálatot vállalók – akik közötttöbb 60 év fölötti is van – lélekben és testbenvégig bírják a munkát, valamint azért is, hogya tetterôs fiatal asszonyok észrevegyék, meg-hallják ezt a szolgálati lehetôséget, s a nyár-ban ne csak a nyaralási lehetôséget keressék.

Ez tehát az a néhány szabályzat, amitmost kiemelésre fontosnak tartottunk, s ame-lyek egyben imatémákat is nyújtanak közös-ségünknek.

A tahi nyári hetekre reménységben néz-hetünk elôre az Úr ígéreteinek tükrében:

„És tábort járok házam körül, mint asereg ellen, az ide-oda kóborlók ellen, és nemmegy át többé rajtok a sarczoló, mert mostszemmel tartom ôt.” (Zak 9,8); „Az Úr an-gyala tábort jár az Ôt félôk körül és kisza-badítja ôket.” (Zsolt 34,8).

A tábori hetekre készülôdésünk pedigmegvizsgál bennünket, hogy mi, akik most ittvagyunk, táborba szállunk-e az Úrért, ki-ki amegkapott szolgálatában, a gyülekezet egé-sze pedig imádságban?

Mit mondunk majd, ha Ô megkérdezbennünket, mentünk-e Vele a táborba?

Lux Ferenc

Gyermekszívemet hála járja át,

és köszöntök ma minden Nagymamát,

akik szeretve szolgálnak nekünk,

megértô szívvel örülnek velünk.

Minden örömünk megtízszerezik,

bánatunkat mind megfelezik.

Áldja meg az Úr nemes szívüket,

s jutalmazza szeretetüket.(Ismeretlen szerzô)

Gerzsenyi LászlóAnyám

Ajándékul adott téged Isten,Ahogy földnek adta a napot;

Aranynál is drágább vagy te nékem,Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tûzben vagy a fagyos télben,Nyomodban mindig virág fakad;

Nyugalmat találok közeledben,Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,Áldozatod nem felejtem el;

Átadom most e pár virágszállal,Átadom, mit szó se mondhat el.

Messze sodorhat tôled az élet,Mégis mindig gondolok reád;

Magammal hordom szent örökséged,Megôrizem arcod mosolyát.

Hálaadásaz édesanyákért

Május elsô vasárnapján az istentisztelet keretébennéhány kisgyermek szolgálatával az édesanyákat,nagymamákat köszöntöttük. Örömteli, hogy gyü-lekezetünkben egyre több kisgyermek születik –egyre több az édesanya. Ahogy hálát adhatunk azÚrnak gyermekeinkért, ugyanúgy hálásak lehe-tünk Neki szüleinkért. Ne csak anyák napján gon-doljunk erre imádságban!

Hetei Bakó Teodóra zongorázik

Gajdó Tamás,Babják Rékaés Albert Benjáminverset mond

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 7

LELKI HÁZUNK TÁJA

6

A vasárnapi igehirdetési rendben olvas-ható: Skót Misszió, 9 óra: X.Y., 11 óra angolnyelvû igehirdetés. Sokan kérdezik: milyennyelven szolgáltok? Kik járnak oda? Ez re-formátus alkalom? Mitôl misszió? Nos, a kö-vetkezôkben a Vörösmarty u. 51. szám homá-lyosnak tûnô kérdéseire szeretnék válaszolni.(Köszönöm dr. Kovács Ábrahám lelkipásztortestvéremnek, aki doktori dolgozatát e témá-ból írta, hogy szeptemberben megjelenô ta-nulmányának kéziratát rendelkezésemre bo-csátotta, hogy kutatási eredményeibôl is fel-használhassak adatokat a jelen sorokhoz.)

A Skót Egyház 1838-ban zsinati döntésthozott a zsidó nép keresztyén hitre térítésérôl.Ennek érdekében négytagú bizottság utazottPalesztinába tényfeltárás végett, melynek kétidôsebb tagja a Dunán visszahajózva megbe-tegedett, és Pest-Budán több hónapi kény-szerpihenôre itt rekedt. MegismerkedtekMária Dorottya aszszonnyal, József nádor ke-gyes életû feleségével, aki férje hallgatólagosbeleegyezésével segítette egy missziós állo-más létrehozását.

Az Úrnak gondja volt a további szolgá-latokra is. A szolgálatot segítette: Török Pálreformátus lelkész, a Lánchídat építô angol ésskót szakemberek, a reformkori politikusok,Kossuth Lajossal az élen. A misszió szolgála-

ta megerôsödött: igehirdetés, iskola és iratter-jesztés a Hold utcai központban.

A történelem viharai meg-megtépáztáka szolgálatot, de az egyház Ura mindig újéletre keltette. A kiegyezés után kapcsolatamegerôsödött más missziós társaságokkal,késôbb a nagy bibliatársaságokkal is. SzászKároly református püspök is az ügy melléállt, számos diák pedig Skóciában folytathat-ta tanulmányait. Az angol mellett az iskolá-ban német nyelvû oktatás is folyt (a zsidóság„anyanyelve” a német volt), ami a századfor-dulón váltott magyarra. A Hold utcából 1910-ben költözött át a Vörösmarty utcába azintézmény.

A világháború alatt szünetelt a skót irá-nyítás, majd Trianon után újjáéledt. RavaszLászló püspökön keresztül segített az Úr amásodik világégés idején: zsidó és skót egyaránt ellenség volt, így a magyar reformá-tusok vállalták a szolgálatokat. A kommu-nista diktatúra teljesen szét akarta rombolni amissziót, az épületet államosította, a skótlelkészeket kitiltotta. Az Úr csodájakéntmaradt egyházi tulajdonban az iskolakomp-lexum aljában levô Webster Hall, a ma istemplomként szolgáló gyönyörû terem.

A világháború utáni években Dobos Já-nos, majd Tamás Bertalan látta el a lelkésziteendôket. Errôl a korszakról, melyben a gyü-lekezeti tagok jórészt az iskola egykori nö-vendékei közül kerültek ki, Mezô Vilmosékés a Raffai család emlékezett nagy szeretettel,fényképekkel illusztrálva a pezsgô gyüleke-zeti életet. A Skót Egyház 1990-ben visszatérta misszióba. Jelenleg Kenneth McKenzie avezetô lelkész, zsinati segítôje Tarr Zoltánfôtanácsos. Sokféle tevékenységük közt a Bu-dapesten élô angol nyelvû protestánsok lelki-

gondozása a feladatuk, de vállalják a zsidó-missziót és az iráni menekültek (keresztyénhitre tértek) gondját is.

Egy református budapesti missziós érte-kezleten Simonfi Sándor esperes a fôvárosreformátus szempontból lefedetlen területeiközé sorolta a Podmaniczky utca környékét,és ez a mi gyülekezetünk gondja. Végh Tamáslelkipásztorral Isten elé vittük a kezdést. Afasori gyülekezet úgy vállalta a Skót Missziómagyar nyelvû istentiszteleteinek ügyét,hogy a vasárnap délelôtti 9 órai alkalom mel-

lett beindítottuk a szerda délután 5 órai bibli-aórákat. Ezeken csodákat éltünk át: emberekszíve nyílt meg Jézus Krisztus elôtt, elindult –egyelôre szerényen – az iratmisszió, és –reményünk szerint – egy új budapesti refor-mátus gyülekezet lehetôsége körvonala-zódik…

Két kéréssel fejezem be „válaszomat”:testvéreink hordozzák imádságos szívvel eközösség szolgálatát, és szeretettel várunkmindenkit a Vörösmarty u. 51-be.

Mezey Tibor lelkipásztor

Látogatás a Vörösmarty utca 51-ben

Mezey Tibor lelkipásztor hirdeti az Igét

Székely Tamás orgonál

Mitôl skót? Mitôl misszió?

LELKI HÁZUNK TÁJA

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 9

LELKI HÁZUNK TÁJA

8

– Hol szólítottameg az Úr?

– Pécsett szület-tem 1981-ben, ésPécsváradon nôttemfel, ahol azóta is él acsaládom. Két testvé-rem van, bátyám mársaját családjával Pé-csett él, két fiú gyer-meke van; öcsém 14éves. Édesapám épí-

tészmérnök, édesanyám gyermekorvos.Szüleim kiskorom óta vittek magukkal a he-lyi református gyülekezetbe, ott is konfirmál-tam. A gimnáziumot Pécsett végeztem. 16évesen a REFISZ balatonszárszói nyári tá-borában személyessé vált mindaz, amit addigaz evangéliumról tudtam. Itt szólított megIsten, és itt fogadtam el az Ô kegyelmét. Többnyáron is megerôsítették a hitemet ezek azifjúsági hetek. Érettségi elôtt bizonytalanvoltam, hogy merre tovább. Sok minden ér-dekelt. Felmerült bennem a családi példákhatására mind az építész, mind az orvosi pá-lya. Felvettek az ELTE fizikai-informatikaszakára, ám az egyetemet mégsem kezdtemel, mert úgy éreztem, egy év gondolkodásiidôre van szükségem ahhoz, hogy meglás-

sam, hol a helyem. Elvégeztem a Biblia Szö-vetség egyéves Bibliaiskoláját Pécelen, arragondolva, hogy az itt kapott hitbeli ismere-teknek hasznát veszem, bárhova is sodor azélet. Isten elé vittem az utamat, hiszen Ô tud-ja, hogy hol a helyem.

– Mikor érkezett meg a „válasz”?– Megerôsödött bennem, hogy min-

denképp emberekkel szeretnék foglalkozni –az örökkévalóság viszonylatában. Sok terüle-

ten lehet segíteni az embereknek, de a lelki-pásztor hivatása az, hogy az örök élet aján-dékát ismertesse meg velük, és ebbôl kiindul-va igyekezzen segítséget adni a mindenna-pokban. Megértettem, hogy Isten erre a szol-gálatra hív. A felismerést Isten azzal az Igévelpecsételte meg, amely a konfirmációi Igém isvolt: (Jn 15,16) „Nem ti választottatok ki en-gem, hanem én választottalak ki, és rendeltelektiteket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsötteremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon,hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben,megadja nektek.” Beadtam a jelentkezésem aKároli Gáspár Református Egyetem Hittudo-mányi Karára, teológus-lelkész szakra, ahol2000-ben megkezdtem tanulmányaimat.

– Hogyan teltek ezek az évek?– A teológiai évek alatt elkezdtem dol-

gozni a Baár-Madas Református Gim-náziumban, mint internátusi nevelôtanár. Amásod év alatt részmunkaidôben, azóta pedigmár fôállásban. Itt sok lehetôségem vanfoglalkozni a fiatalokkal áhítatok, személyesbeszélgetések és közös sportolások alkalmá-val. Úgy érzem, sikerült jó kapcsolatot kiala-kítanom velük.

– Hogy került „képbe” a Fasor? – Már a Bibliaiskola alatt a Fasorban

voltam gyakorlaton, gyermek és ifjúsági órá-kat tartottam. Segítôként vettem részt aKincskeresô táborban, majd a teológus évekalatt folyamatosan megmaradt ez a kapcsolat.Így volt lehetôségem bepillantani a gyüleke-zet életébe. Szeptembertôl itt fogok szolgálni,mint hatodéves teológus. Ez részben már nyá-ron megkezdôdik, mert részt veszek a Kincs-keresô és a konfirmandus heteken Tahiban.

– Milyen tervei vannak?

– Sokat tanulhatok itt mind a hitbeli dol-gok, mind a gyülekezetépítés tekintetében. Aszolgálat mellett szeptembertôl szeretnémmegkezdeni tanulmányaimat a Károli GáspárReformátus Egyetem kommunikáció szakánis, mert a gyülekezeten és az egyházon belüli,illetve a kifelé irányuló kommunikációt fon-tosnak tartom. Remélem, hogy megtalálom ahelyem a Fasor megfiatalodott szolgálói csa-patában, és a gyülekezet közösségében.

Egy tanulóév a keskeny útonTizenkét hónapig két fiatal segéd-, illetve beosztott lelkész szolgál a Fasorban

Két ifjú segítség, egy segédlelkész és egy beosztottlelkész kezdi meg a nyáron egy évre szólószolgálatát gyülekezetünkben: Szilágyi Csa-ba és Lôrinczi Hunor. Az alábbi rövid inter-júk azzal a céllal készültek, hogy testvéreinkismerjék meg ôket: honnan érkeztek hoz-zánk, Isten hogyan hívta el ôket a szolgálatra.

– Honnan érke-zett?

– Székelyudvar-helyen születtem, Cse-kefalván éltem, majd1990-ben szüleimmelés bátyámmal érkez-tem Magyarországra,így az általános iskolátmár Bicskén fejeztembe. A család azóta is ottél. Édesapám Erdély-

ben fémipari szakoktatóként dolgozott, deMagyarországon egy régi hobbija vált a mun-kájává, a család megélhetési forrásává: fara-gással díszített bútorokat készít. A családi vál-lalkozásban közösen dolgozik édesanyámmalés bátyámmal. Gondolkodásom alakulásátnagyban meghatározta az az egyszerû erdélyifalusi környezet, melyben gyermekkoromattöltöttem. Nagyszüleim templomlátogató,vallásos emberek. Szívesen emlékszem visz-sza azokra az idôkre, mikor hosszú téli esté-ken nagymamámmal a hétközi bibliaórákatlátogattuk. Gyülekezettel személyes kapcso-latba itt, Magyarországon, Bicskén kerültem,a konfirmációi elôkészítôn és az ifjúsági bib-liaórákon. Erdélybôl való áttelepülésünk ótameglehetôsen zárkózottá váltam, és igen so-

kat segített az az ifjúsági közösség, melyBicskén befogadott. Egyre nagyobb érdeklô-déssel voltam Isten és a Biblia iránt.

– Hogyan folytatódott az útja?– 1993-ban az újrainduló Lónyay utcai

Református Gimnázium tanulója lettem, ésbekapcsolódtam a bicskei gyülekezet mun-kájába. A három ifjúsági csoport egyikénekvoltam a társvezetôje. Környezetem biztatá-sára jött a gondolat, hogy a teológián tanuljaktovább. Ám annak ellenére, hogy már évek ótaszolgáltam Bicskén, és túl voltam a teológiaifelvételin, komoly lelki tusakodásaim voltak,nem volt bizonyosságom hitem élô voltáról.Isten látta ezt, és ezért is nem engedte, hogy ateológiai felvételim sikeres legyen. Mindeztpersze ma látom már ilyen tisztán. A felvételitkövetô nyáron tisztult ez ki elôttem, egyifjúsági táborban, mely meghatározó volt éle-temben. Isten csodálatos munkáját látom ab-ban is, ahogyan mind körülményekben, mindbelsô-lelkiképpen elôkészítette az alkalmat ésaz idôt, hogy egyértelmûen kinyilatkoztathas-sa magát nekem. Ézsaiás könyve 43.1. ver-sével szólított meg: „Ne félj, mert megváltot-talak, neveden szólítottalak téged, enyémvagy.” Ennek az igeversnek minden szavaIstennek a korábbi imádságaimra és tusako-dásaimra adott válaszaként érkezett hozzám.

Szilágyi Csaba Lôrinczi Hunor

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 1110

LELKI HÁZUNK TÁJA TÜKÖR

– Ezek után egyenes volt az út a teo-lógiára?

– Igen, mert másodjára is csak ide jelent-keztem.

– Máshol is találkoztunk…– A teológia harmadik évének befejezése

után elkezdtem a Kodolányi János Fôiskolaközgazdász–idegenforgalom szakát is. Elsôolvasásra talán összeegyeztethetetlennek tûnika teológiával, ám én ezt nem így látom. Mindigis érdekelt az utazás, más népek és kultúrákmegismerése, és szándékomban áll a jövôben areformátus egyház keretein belül szakszerûenlebonyolított utazások szervezése. Most szer-zem meg ehhez az idegenvezetôi képesítést.Jelenleg a hatodéves segédlelkészi szolgála-

tomat Bicskén végzem. Ennek befejeztévelkülföldi tanulást, tapasztalatszerzést tervez-tem, ám mindezt megváltoztatta a Fasor pres-bitériumának felkérése.

– Mire szól a felkérés?– Ez egy egy évre szóló beosztott lelkészi

szolgálat. Lehetôség egy tapasztalt vezetô mel-letti tanulásra, a gyülekezeti szolgálat végzé-sére oly módon, hogy már sem fôiskola, semtanfolyamok nem osztják meg a figyelmemet.Tisztában vagyok azzal, hogy ez teljes embertigénylô szolgálat lesz, és remélem, hogy Istenfog adni minden helyzetben bölcsességet éserôt ahhoz, hogy munkámat az Ô dicsôségéreés a gyülekezet épülésére végezzem.

Bánhidai Csilla

A makett

Régóta tervezgetjük a gyüle-kezeti terem felújítását. A közös gondolkodásmegkezdôdött, s hogy már a tervezést is megkönnyítse,Szilágyi Szabolcs testvérünkelkészítette a terem miniatûrváltozatát papírból – egy fantasztikus aprólékossággalkidolgozott makettet. Ha ilyen szép lesz a termünka valóságban is, hálátadhatunk érte Istennek!

Ma képtelenségnek tûnik, hogy bárkitvagy bármelyik hitvallást abszolútnak lehetnetekinteni. A történelem során bekövetkezettvallásháborúkból és üldözésekbôl néha azt akövetkeztetést vonjuk le, hogy semmit semszabad kizárólagosnak tekinteni. Sokszor hal-lottuk már: számodra az az igazság, amiben tehiszel, számomra az, amiben én hiszek. Egyaz Isten, Ôt keressük, mindannyian Ôhozzáfohászkodunk, csak különbözô utakon köze-lítjük meg Ôt.

Egész életszemléletünket és a missziórólalkotott felfogásunkat az határozza meg,hogy: kicsoda nekünk, nekem, Jézus Krisz-tus? Ahhoz, hogy választ kapjunk kérdé-sünkre, lapozzuk fel Bibliánkat, Isten kijelen-tését önmagáról. Az ember sok istenképetképzel el és alkot, de mind hamis, ha nem aBiblia szemszögébôl születik az istenkép, hi-szen Istent az Ô Igéjébôl lehet megismerni.Eltéved az, aki saját elképzeléseinek istenétakarja tisztelni, követni. Istenismeretünk ésigazságismeretünk nem tapasztalatunkonvagy elképzeléseinken alapszik, hanem azon,amit Isten Jézus Krisztusban jelentett ki ma-gáról. „Minekutána az Isten sok rendben éssokféleképen szólott hajdan az atyáknak apróféták által, az utolsó idôkben szólott ne-künk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé,aki által a világot is teremtette, aki az Ô di-csôségének visszatükrözôdése, aki minket bû-neinktôl megtisztítván üle a Felségnek jobb-jára a magasságban.” (Zsid 1,1-2). A Bibli-ában láthatjuk, hogy Jézus személye egyszer-re vonzza és zavarja az embereket. Vonzza aszegényeket, betegeket, bénákat, kitaszítot-takat, akik elvesztették a reményüket, méltó-ságukat. De zavarja a gazdagokat, farizeu-

sokat, a hatalmas embert, aki nem tud és nemis akar megváltozni, „megtérni”. Ezt nap-jainkban is tapasztalhatjuk.

Pedig Jézus személye oly csodálatos,hogy nem hasonlítható senkihez. Aki Ôt meg-ismerte, tudja, hogy valóságos Úr Ô. Aho-gyan C. H. Spurgeon vallja: „A Krisztussalvaló közösség folt nélküli Nap, fogyatkozásnélküli Hold, apály nélküli óceán, folyam,amely állandóan folyik, egész mennyországés teljes boldogság.”

Lássuk, hogy mit mond Jézus önma-gáról a Bibliában, János evangéliuma alapján.

„Én vagyok az életnek kenyere.” (Ján 6,48)

Az éhezô embernek kenyérre van szük-sége. Az éhezô lélek Jézusban mennyei keny-eret talál, és örökké él, ha eszi a mennyei ke-nyeret. A mennybôl szállott le, miként a man-na, amellyel táplálta Isten az ô népét a pusz-tai vándorlás idején, és aki Ôt magába veszi,az örökké él általa. Jézus a mennybôl szállottalá, mint mennyei kenyér, de nem csupán Iz-rael népét táplálta. Ô az egész világ számáraadatott, Ôbenne örök életet vehetünk ma-gunkba, ha befogadjuk az életünkbe.

„Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat

a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(János 8,12)

Mózes törvénye világosság volt bizo-nyos tekintetben a zsidó nép számára, de azÚr Jézus teljes világosság az egész világ szá-mára. Akinek az életében felragyog Jézus, az

„Ti... kinek mondtok engem?”Jézus Krisztus senkihez sem hasonlítható

FASORI HARANGSZÓ12 FASORI HARANGSZÓ 13

LELKI HÁZUNK TÁJATÜKÖR

rájön, hogy eddig teljes sötétségben járt ah-hoz a világossághoz képest, amit Jézusbankapott. Az élet világosságában találja magát.„Ti pedig választott nemzetség, királyi pap-ság, szent nemzet, megtartásra való nép vagy-tok, hogy hirdessétek Annak dolgait, aki a sö-tétségbôl az ô csodálatos világosságára hí-vott el titeket.” (1Pét 2,9). Ha Jézus nyomdo-kaiban járunk, biztosak lehetünk, hogy nemtévedünk el ebben a sötét, buktatókkal teli vi-lágban, hiszen Ô maga ígérte, hogyha valakiÔt követi, nem járhat sötétségben, hanem övélesz az életnek világossága.

„Én vagyok a juhoknak ajtaja.” (Ján 10,7)

Aki Ôrajta keresztül megy az Atyához,az az Ô juha. Ha nem az Úr Jézuson, mint ka-pun megyünk Istenhez, eltévedünk. Az ajtószerepe, hogy rajta keresztül bemegyünk va-lahova. Így lehet Jézus az életünkben az az aj-tó, amelyen keresztül bejuthatunk Isten orszá-gába. Az ajtó védelmet is nyújt, hiszen akibemegy ezen az ajtón, megtartatik, és bejár éskijár, és legelôt talál. Nincs más lehetôség,mint az Úr Jézuson keresztül megközelíteniaz Atyát.

„Én vagyok a jó pásztor!” (Ján 10,14)

Sok akol van ezen a világon, ahonnanJézus kiszabadítja a juhokat, és „lészen egynyáj és egy pásztor”. Ahogyan a HeidelbergiKáté, református hitvallásunk 54. kérdésére akövetkezô felelet hangzik: „Hiszem, hogy Is-ten Fia, a világ kezdetétôl fogva a világ vége-zetéig, az egész emberi nemzetségbôl, Szent-lelke és Igéje által az igaz hit egyességébenmagának egy kiválasztott gyülekezetet gyûjtegybe, azt oltalmazza és megôrzi, és hiszem,hogy annak én is élô tagja vagyok, és mind-örökké az maradok.” Jézus ismeri az övéit, és

az övéi is ismerik a pásztort. Ismerik az Ôhangját, és követik Ôt, hiszen terelgeti az ônyáját. Az igazi juhok sajátosságairól is be-szél Jézus:

• az én juhaim hallják az én szómat• én ismerem ôket, ôk követnek engem• én örök életet adok nekik• soha örökké el nem vesznek• senki ki nem ragadhatja ôket az én ke-

zembôl

„Én vagyok a feltámadás és az élet:aki hisz énbennem, ha meghal is, él."

(Ján 11,25)Jézus úr a halál fölött, a biológiai halál

fölött, de úr a lelki halál fölött is. Mind-annyian lelki halálba születünk, és Ô képeskihozni bennünket abból. A halál félelmeminden ember szívét átjárja. Senki és semmiel nem veheti ezt a félelmet, egyedül JézusKrisztus, aki Ôt elfogadja, azt megszabadítjaa haláltól való félelem rabságából. „Annakokáért mondja: Serkenj föl, aki aluszol éstámadj fel a halálból, és felragyog tenéked aKrisztus.” (Ef 5,14)

„Én vagyok az út, az igazság és azélet; senki sem mehet az Atyához,

hanemha énáltalam.” (Ján 14,6)

Jézus Krisztus kizárólagosan saját magátállítja annak az útnak, amely az Atyáhozvezet, annak az igazságnak, amely az Istenítélôszéke elôtt megállhat, annak az életnek,mely teljes a földön és teljes az örökké-valóságban. „Én vagyok az Alfa és az Omega,kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van, és akivala és aki eljövendô a Mindenható.” (Jel 1,8)

„Én vagyok az igazi szôlôtô, és az énAtyám a szôlômûves. Mindenszôlôvesszôt, amely énbennem

gyümölcsöt nem terem, lemetsz;mindazt pedig, amely gyümölcsöt

terem, megtisztítja, hogy többgyümölcsöt teremjen.”

(János 15,1–2)

Jézus a szôlôtô, akiben az újjászületésáltal beoltattunk, Ô hordoz bennünket, Ô tartmeg bennünket és Ôáltala teremhetjük a lélekgyümölcsét. Az Újszövetség népének is szük-sége van metszésre, tisztogatásra, hogy agyümölcs megjelenhessen az életén. Egymódon lehetséges ez: „ha énbennem marad-tok” – mondja Jézus.

Ez a hét hasonlat Jézusról úgy teljes, haaz egész Biblia fényében vizsgáljuk, kutatjuka mi Urunk életét, és igazat adunk Isten Igé-jének. Minél nagyobb egy ember életében Jé-zus, annál világosabban látja, érti és követiMegváltóját.

Ezek után kihez hasonlítható Jézus?Talán Mohamedhez vagy Buddhához?Nem, Ô nem hasonlítható senkihez,

mert nem adatott más név, amely által üdvö-zülhetnénk, egyedül JÉZUS. Ahogyan Péteris megvallja a fôtanács elôtt: „Ez ama kô, me-lyet ti építôk megvetettetek, mely lett a szeg-letnek fejévé. És nincsen senkiben másbanüdvösség: mert nem is adatott emberek közöttaz ég alatt más név, amely által kellene ne-künk megtartatnunk.” (ApCsel 4,11–12)

„Ti… kinek mondtok engem?”Füle Lajossal együtt vallom:

Nemcsak mondom, írom, kiáltom:MEGVÁLTÓM VAGY, URAM, KIRÁLYOM!Testvérem és Barátom itt, most,S igaz Bírám a mennyben, KRISZTUSOM!

Albert Péterné Piroska

A legutóbbi Harangszó óta történt• Április 9.: Végh Tamás lelkipásztor a sárospa-

taki teológusnapon szolgált• Április 10.:. Zenés áhítat / 41–50. zsoltárok –

Mezey Tibor lelkipásztor szolgálatával• Április 16.: Király Csaba orgonamûvész kon-

certje• Április 26.: A filmklubban Bergman A hetedik

pecsét címû filmjét vetítettük• Április 29.: a Julianna iskola anyák napi isten-

tisztelete• Április 30.: Tábori munkanap• Április 30.: Hangverseny / Carmine Celebrat

Kórus, vezényelt: Zimányi István, orgona: Pálúr János

• Május 1: Anyák napi istentisztelet• Május 5.:. Délelôtt és délután istentiszteletet

Urunk mennybemenetelének ünnepén• Május 5.: Egyházmegyei vizitáció• Május 8.: Konfirmációi fogadalomtétel / 21

fiatal, 16 felnôtt• Május 8.: Zenés áhítat / 51–60. zsoltárok –

Pataki András lelkipásztor szolgálatával• Május 10–13.: Pünkösdi elôkészítô – evangé-

lizáció Ablonczy Zsolt kispest-központi lel-kipásztorral

• Május 15.: Pünkösd vasárnapján vettek elôszörúrvacsorát idei konfirmandusaink

• Május 16.: Pünkösd hétfôjén Torbágyon vettrészt országos ifjúsági találkozón fiataljainkegy csoportja

• Május 21.: A Zeneakadémia hallgatóinakhangversenye templomunkban

• Május 29.: Gyôrfi Mihály nyírszöllôsi evangé-likus lelkipásztornak és gyülekezetének szol-gálata a Fasorban

• Május 31.: A filmklubban Roland Jaffe Misz-szió címû alkotása

• Június 4.: Tábori munkanap• Június 6–11.: Gyülekezeti felnôtt hét a kecs-

keméti gyülekezettel, Végh Tamás és SomogyiPéter szolgálatával az Emmaus-házban

• Június 12.: Zenés áhítat• Június 17.: A Julianna tanévzáró istentisztelete• Június 19.: Gyülekezeti tanévzáró istentisztelet

– tábornyitó nap Tahiban

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 15

FÓKUSZ

14

151. ZSOLTÁRAz evangélium dicsôítése

Hallod-e, hallod-e az evangéliumot?Meggyógyít, felemel, magaslatokra hoz,Úr Jézust szolgálod, megkapod jutalmad,Hogyha reménységgel benne van bizamad.

Látod-e, látod-e tombol már a gonosz,Nem tudja elvenni, mit Úr elédbe hoz,Légy erôs, gyôzd le ôt – türelme egyre fogy,Nem fog támadni rád, míg nálad hit-pajzsod.

Érzed-e, érzed-e, világ béklyója fogy,Lerázod, elhagyod, mint bûnös ballasztot,Megerôsödve állsz, kôsziklán a lábad,Bûneid eltûntek – elvette bocsánat.

Tudod-e, tudod-e, ez már végállomás,Kezedet kezébôl nem veheti ki más,Jézuson tartsd szemed, jutalmad öröklét,Végtelen látással nézhetsz majd le onnét.

(Süli Attila, 2005., a konfirmációja napján)

Konfirmációünnepén

2005. május 8-án együtt konfirmált, együtt konfirmációi fogadalmat tett a fasori református gyülekezetben tizen-hat felnôtt és huszonegy fiatal testvérünk. A felnôttek az ôsztôl tavaszig tartó bibliaismereti tanfolyamon készül-tek fel Végh Tamás lelkipásztor vezetésével arra, hogy gyülekezetünk elôtt vallást tegyenek az Úr Jézusba vetetthitükrôl. A fiatalok felkészítését tavaly Somogyi Péter lelkipásztor kezdte el. Ôk Mezey Tibor lelkipásztorralfejezték be kétéves konfirmációi elôkészítôjüket. Nagy hála van a szívünkben konfirmált testvéreinkbizonyságtételéért, gyülekezetünk gyarapodásáért! Vigyük imádságunkban ôket is Urunk elé!

FASORI HARANGSZÓ FASORI HARANGSZÓ 17

BIZONYSÁGTÉTEL

16

BIYONYSÁGTÉTEL

Tagok„Nincs Isten kívülem, Én gyógyítok!”

(5Móz 32,39)

A térdHarmincéves koromban az Úr tanított

arra, hogy mire való a térd. Sok gyaloglássaljárt a munkám, és hétvégeken még a család-dal is el-eljártunk kirándulni. Egyszer csakmegfájdult a térdem. Nem akartam törôdnivele – majd elmúlik! De nem szûnt a fájás,inkább erôsödött. Két hét múlva, ahogy men-tem, a könnyem kicsordult, úgy hasított, min-

den lépésnél. Tanított az Úr. Akkornem értettem, de ma ezt jelenti:

Állj meg! Térdelj le Elôttem!Adj hálát az életért, a ke-

gyelemért, a szerettei-dért, az eddigi egész-ségért, a munkádért,mindenért! Amikorbelsô szobámban, le-

térdelve, végiggondo-lom, hogy mibôl szaba-dított már meg az Úr Jé-zus, és meglátom Krisz-tus-ölô bûneimet, meg-

tapasztalom az élô Jézus megbocsátó, meg-váltó, megtartó, bölcsen igazgató, vigasztaló,üdvözítô kegyelmét, és nem bírom elfojtanikönnyeimet, nemcsak a könnycsatornám tisz-tul, hanem én magam is jobban engedek neki,és görcsösen szorított, stresszben szerzett ba-jaimat elveheti.

Rám szakadt, hogy ilyen fiatalon, csa-ládfôként ezzel a betegséggel hogyan to-vább? Injekciókúra? Mûtét? Nem! Kegyel-met kaptam. Orvosok, kezelések, gyógyu-lás, de a legfôbb gyógyítóm az Úr, aki nemcsak a tünetek kezelését végzi, kívülrôl be-felé, hanem a lélekkel kezdi belülrôl kifelé.

Ma, ha be-teg leszek, tu-dom, hogy az Úrhív, mert szeret,felém nyúl, hogyadjam át összegyûj-tött szennyesemet.Ha már üres mindkétkezem, telerakja áldásaival, az Ônekem szánt túlélô készletével.

Most, huszonkét évvel késôbb újra ke-res hosszútûrô Uram. A bal térdem sajog.Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Hát nem tudod? Írd meg! Köszönöm, Uram!

A kar1. Az Úr szereti a teremtményeit. A

macskákat, cicákat is.Jókora friss hó hullott az éjjel. Az iro-

dámtól úgy harminc méterre egy macska má-szott át a kerítésen, hogy céltáblámul szol-gáljon. A kórház, ahol dolgoztam, sok macs-kát tartott el. Ez a magányos préda bizonyáraunta az intézeti koszt egyhangúságát, és némiváltozatosság reményében vagy kalandvágy-ból vadászatra indult a közeli erdôbe. Sietvehógolyót gyúrtam, és mint a világ legtermé-szetesebb dolga, elhajítottam a cica felé. Nemjelentettem nagyobb veszélyt szegényre, minta suhanó felhô az égen. Rögtönzött dobógya-korlatom azonban majdnem félbe szakadt. Agyúrás jól sikerült, nemkülönben az elôké-szület, a lendületvétel. Maga a dobás jó nyolcméterrel a jószág elôtt véget ért. A magas fe-hérségben oly nesztelenül merült el rögtön-zött fegyverem, hogy a célpontnak eszébesem jutott, hogy lépteit szaporázza. Hanem akezem úgy maradt. Felemelt, kissé elôretoltkarral – nem jószántamból – tisztelegtem azártatlan teremtmény elôtt. A szaggató fájda-lom lassan, csak egy perc múlva engedte újra

magam mellé a jobb karomat, remélem, hogymutatványomat senki sem látta, bár a máso-dik része, a lassított mozdulat némi derültség-re adhatott volna okot. Nemúgy nekem. Nemmúlt el a fájdalom. Minden mozdulatnál em-lékeztetett az Úr arra, hogy milyen gyilkosindulattal közelítettem kedves teremtmé-nyéhez. Megvizsgálta a szívem, indulatomatle kellett tennem golgotai keresztje alá.

„Mert az Istennek beszéde élô és ható,és élesebb minden kétélû fegyvernél, és el-hat a szívnek és léleknek, az ízeknek és avelôknek megoszlásáig, és megítéli a gondo-latokat és a szívnek indulatait.

És nincsen oly teremtmény,a mely nyilvánvaló nem volnaelôtte, sôt mindenek meztele-nek és leplezetlenek annakszemei elôtt, a kirôl mi be-szélünk.

Lévén annakokáért nagyfôpapunk, a ki áthatolt azegeken, Jézus, az IstennekFia, ragaszkodjunk vallá-sunkhoz.

Mert nem oly fôpapunk van, a ki nemtudna megindulni gyarlóságainkon, hanema ki megkísértetett mindenekben, hozzánkhasonlóan, kivéve a bûnt.

Járuljunk azért bizodalommal a ke-gyelem királyi székéhez, hogy irgalmassá-got nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkal-mas idôben való segítségül.” (Zsid 4 12–16)

Ámen.

2. Egyszer lehetôséget kaptam épít-kezésen szolgálni. Sohasem voltam erôs fizi-kumú, nem gondoltam, hogy én építem a há-zat, de egy csendes hét után lelkesen segítet-tem. Egész nap betonoztunk. Meglett az ered-ménye. Az alapok elkészültek, és estére én is.A vacsoránál már a villa is ólomból volt. Azerôs fáradtságért mégis hálás voltam. Gon-

doltam egy hét múlva nyoma sem lesz azizomlázamnak, békességgel, odaszánással vi-seltem. Nem múlt el. A második hét végére ajobb karom, egészen a válltól lefelé szinte fo-lyamatosan fájt. Az izomláz lassan átalakultközepes, tartós fájdalommá. Még mindignem eszméltem. Majd elmúlik – gondoltam–, oda se neki. A harmadik hét ugyanúgy telt.Négy hét múlva kezdtem kérdezni: Mitakarsz ezzel, Uram? Ekkor már tudtam a tér-demet mire használni. Leborultam. Rám sza-kadtak a kezeimmel, különösen a jobb ke-zemmel elkövetett vétkeim. Iszonyatosanszorongatott, hogy ezekkel én is csak szögetvertem az Úr testébe, növeltem szenvedését,és halálát okoztam. És akkor rávilágított egyIgére, a Máté 5,29–30-ra. „Ha a jobb szemedvisz bûnre, vájd ki, és dobd el magadtól,

mert jobb neked, ha egy vész el tag-jaid közül, mintha egész testedvettetik a gyehennára. Ha pedigjobb kezed visz bûnre, vágd le,és dobd el magadtól, mert jobb

neked, ha egy vész el tagjaid kö-zül, mintha egész tested vettetik a gyehenná-ra.” Igen, Uram. A karom már nem az enyém.Én csak fájdalmat okoztam vele. Mi legyen?A karomat akarod? Nem állítom, hogy bûn-bánatomban, teljes odaszánással, örömmelfelajánlottam a jobb karomat az Úrnak. Énnem vagyok Ábrahám, aki hittel az oltárra tet-te a fiát. De nagyon hangsúlyossá lett ez azIge számomra. A karom többé nem volt azenyém, és én sem voltam ugyanaz. Ô kö-nyörült rajtam. Megkegyelmezett. Nem kel-lett neki a karom, hisz az Övé volt, csak ígyhozta tudtomra, hogy ameddig bûnnel teli,nem tudja használni.

Orvos, kezelések, gyógyulás. Egy hétmúlva a fájdalmam nagyja elmúlt, de gyak-ran érzem Uram szeretô kezét a vállamon.Hálás a szívem érte. Révay József

FASORI HARANGSZÓ 19

FÓKUSZ

FASORI HARANGSZÓ18

FÓKUSZ

Bizalom és befogadás

Tömeg van. Forróság. Mérges tekinte-tek. Zsörtölôdô hangfoszlányok. Egy nô kö-zelít felém. Mosolyog. Most mit tegyek? Fél-jek? Örüljek? Mellénk szegôdik. Gyermeke-imet nézi. Nem szól semmit, csak mosolyog.Megnyugodtam. Haragszom magamra. Mi-ért, mitôl féltem? Atyám, a Te akaratodat el-fogadó békében akarok élni minden percben.Már nem félek. Megáll a busz. A nô felémfordul. Megérint, megsimogatja a vállamat. Agyermekeimre mutat: „Látszik rajtuk, hogyáldottak” – suttogja, majd leszáll a buszról.Atyám, köszönöm, hogy megbánt bûnömelsô percében ajándékot adtál nekem!

És eszünkbe jut a tanítás, amelyet tavalynyáron Isten Táborában adott számunkra azÚr. A szeretethimnusz (1Kor 13) kapcsán,hogy a „szeretet mindent hisz” kijelentés„hit” szava eredeti jelentésében magában fog-lalja a bizalom igei alakját is. Ez arra utal,hogy Jézusnak bizalma van mindannyiunkiránt. Ô, a testté lett Ige hisz a mi Szentlélek-tôl jövô megváltozásunkban! Az Úrtól valószeretetbôl fakadó hit tehát bizalommal teljes.

Ennek feltétele azonban az Úrban való hitmegélése és gyakorlása, ahogy Márk evangé-liuma elénk tárja: „Minden lehetséges annak,aki hisz” (Mk 9,23). Szintén itt olvashatjuk:„Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mond-ja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesdmagadat tengerbe! – és nem kételkedik szívé-ben, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtör-ténik –, annak meg is adatik az” (Mk 11,23).Az Úrban való hit és a bizalom egybeforródá-sát legkonkrétabban a Zsidókhoz írt levél fo-galmazza meg: „A hit pedig a remélt dolgok-ban való bizalom, és a nem látható dolgok lé-térôl való meggyôzôdés” (Zsid 11,1).

A hit bizalma egybeszerkesztve Istenszeretetével a jövôre irányul. A többi emberreis így lehet bizalommal tekinteni és szeretni amásikat, a még bûn alatt élô embert, hiszen Ôis így tesz, akit keresztre feszítettek az embe-rek. Ez a hit éppen ezért nem az emberekbôltáplálkozik, ez a hit a „nem látható dolgok lé-térôl való meggyôzôdés”, annak tudása, hogy„Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26).

Így, ezt megtapasztalva, hittel követvelehetünk képesek arra, hogy ne féljünk em-bertársainktól, hanem fogadjuk be ôket. Hi-szen az Úr is így tesz annak ellenére, hogymi, az övéi voltunk azok, akik nem fogadtákbe Ôt. Akik viszont Istentôl újjászülettek, te-hát akik befogadták Ôt, „azokat felhatalmaz-ta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (Jn1,10–13). Isten tehát rajtunk, gyermekeinkeresztül is szeretô ölelését tárja ki a világfelé: embertársaink befogadása, Krisztus be-fogadásának a következménye.

Félelmünk néha „jogos”, mert az embe-rektôl gyakran semmi jót nem várhatunk, deaz Úrba vetett bizalom legyôzi félelmeinket,ezáltal erônkön fölül lehetünk képesek Istenszeretetének továbbadására, a közöttünk la-kozó jeges ûr kiolvasztására, árvaságunkbólvaló hazatalálásra. Papp Richárd

Tán fáj a csillagoknak a magány,A térbe szétszórt milljom árvaság?S hogy össze nem találunk már sohaA jégen, éjen, messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz? Messzebb te se vagy,mint egymástól itt a földi szivek!A Sziriusz van tôlem távolabbVagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!Ó, jaj, az út lélektôl lélekig!Küldözzük a szem csüggedt sugarát,S köztünk a roppant jeges ûr lakik!

(Tóth Árpád: Lélektôl lélekig)

„Íme az ajtó elôtt állok és zörgetek, havalaki meghallja az én szómat, és megnyitjaaz ajtót, bemegyek hozzá, és vele vacsorálokés ô énvelem.” (Jel 3,20) – Ez a kulcs, amelyajtót nyit az ima szent és áldott birodalmába.Imádkozni annyit jelent, mint Jézust been-gedni a szívünkbe. A fenti Ige arra tanít, hogynem a mi imánk indítja meg Jézust, hanemJézus ösztönöz minket imára: Ô zörget ná-lunk. Így új fényt kap az ószövetségi Ige: „Mi-elôtt kiáltanának, én felelek, ôk még beszélnekés én már meghallgattam.” (Ézs 65,24) Azima a lélek lélegzetvétele. Az a levegô, mely-

re lelkünknek szüksége van, mindenkor kö-rülvesz minket, nem más, mint Isten Krisz-tusban minket átölelô kegyelme. Amilyencsendben hatol belénk belégzéskor a levegôés végzi munkáját a tüdônkben, épp ilyencsendesen lép szívünkbe Jézus, és végzi ál-dott szolgálatát. Az Atya az imádságot jelölteki, mint a legmeghittebb és legünnepélyesebbegyüttlétet Isten és ember között. Imádságunknyomán Jézust fogadjuk be nyomorúságunk-ba, alkalmat adunk Neki, hogy hatalmávalmegdicsôítse nevét szükségeinkben. Eredmé-nye független az imádkozó erejétôl. Megnyíl-ni Jézus elôtt nem erô, hanem akarat kérdése.Az ima nem más, mint kérô tekintetünketfelemelni a Megváltóra, amely mélyebbrehatol, mint bármely szavunk, a lélekben él.

Szívünk állapota: lelkiállapot, egy bizo-nyos szívbeli magatartás Istennel szemben.Vizsgáljuk meg, milyen az a szívbeli állapot,magatartás, amit az Úr imádságnak fogad el?

Kritériumai:1.Tehetetlenség (a belsô magatartás

egyik oldala). A tehetetlen ember végsô me-nedéke, utolsó kivezetô útja. Csak a tehetetle-nek tudnak imádkozni, mert sokkal jobbankiált ez az ember szívébôl az Isten szívéhez.Ô hall téged mai tehetetlenséged elsô pillana-tától kezdve, és azonnal kész arra, hogy segít-sen. Az ima a tehetetlen bûnös számára van,aki végre magáll Isten elôtt, kezdi beismernibûneit, szíve szennyét, hidegségét, közöm-

A lélek lélegzetvétele Tanuljunk imádkozni! (1.)

Kedves Testvérek! Gyülekezeti újságunk néhány következô számában sorozatotolvashatnak az imádságról O. Hallesby professzor (1879–1961) mûve alapján. A soro-zatban az imádság lényegérôl, nehézségeirôl, az imával történô visszaélésrôl, Isten di-csôítésérôl, ennek módjáról, titkairól, iskolájáról, az ima lelkérôl lesz szó.

Ha végigtekintünk a XVII.századbeli protestáns közmû-velõdés fejlõdésén Magyaror-szágon, örömmel gyõzõdhe-tünk meg afelõl, hogy az a korszínvonalán állott. A sok szen-vedés, amelyet reformátor elõ-deink az akkori pártharcok ésvallási villongások miatt kény-telenek voltak eltûrni, nem volthiábavaló. A nevelést-tanítástvállaló férfiak egész seregeküzdött akkor lelkesen a hazaiközmûvelõdésért, a keresztyén lélek megúj-hodásáért. Különös, hogy a magyar tanároksorában éppen azok sürgették leglelkesebbena magyar tannyelv bevezetését, akik a legtöbbidõt töltötték külföldön. Közülük emelkedettki vasszorgalmával és tudásával Apáczai Cse-re János, aki Istentõl nyert tálentumaival azonmunkálkodott, hogy a tudomány segítségévelfelemelje nemzetünket a fejlett Nyugat szín-vonalára. A nemzeti mûvelõdés alapjainak le-rakásáért, a presbitériumok felállításáért foly-tatott küzdelem élharcosa volt: a legdrámaibbharcot õ maga vívta. A földi létben töltött 34évére emlékezve írta róla György Antal: ez atragikus élet úgy tûnt föl, mint egy üstökös, ésúgy tûnt el szemünk elõl, mint egy hullócsil-lag. Eszméi azonban máig világítanak.

Apáczai Csere János (1625–1659) sze-gény kisnemes székely család elsõ gyermeke-ként született Apácán. Iskoláit szülõfalujábankezdte, majd a kolozsvári református kol-légiumban folytatta. A felsõ osztályokat agyulafehérvári fõiskolán végezte el. Az isko-la professzorának, Alstediusnak a hétkötetesnehézveretû Encyklopédiáját – noha teste-

lelke abba belefáradt – tövirõlhegyire áttanulmányozta. Te-hetségére Geleji Katona Istvánpüspök figyelt föl, õ küldte né-metalföldi egyetemekre. A 22éves teológust a holland egye-temeken mint fenomént fogad-ták. Megfordult Franekerben,Leidenben, de legjobban az ut-rechti egyetem vonzotta. Itt ahíres teológus, Gisbert Voetiusa barátságába fogadta. „Neki-estem az írásnak, és igyekez-

tem minden tudományból magyarra tenni va-lamit, de a nyelv parlagi és szegény volta mi-att szinte félbehagyám”– írta. Székely észjá-rása és tüzes magyar lelke azonban átsegítet-te a nehézségeken. Közel kétezer szónak adottmagyar nevet. 1650-ben kiadta elsõ könyvét.

Apáczai lett a frissen alapított harder-wijki egyetem elsõ teológiai doktora. Felesé-gül vette az egyik gazdag utrechti polgár lá-nyát, Alette van der Maetot, aki teljes szívvelvállalta férjének küzdelmét. Apáczai öt évettöltött Hollandiában – világpolitikailag moz-galmas idõben. Az angol puritanizmus ekkorvívta legnagyobb csatáit. Ez vallásos meg-újhodási mozgalom volt: az anglikán egyház-nak a római katolikus elemektõl való meg-tisztítására törekedett – a kálvini elvek alap-ján. Apáczaira elsõsorban a puritán erköl-csiség és a mozgalom mûvelõdési programjahatott. „Fuss mindentõl – írta –, valami azembert kényelmessé teheti... Hálj örömestszáraz deszkán, avagy kemény kövön, mintlágy párnán... Soha tudományi fegyvereketkezedbõl le ne tedd...” Ugyancsak akkor ter-jedtek el Descartes eszméi, aki a kételkedést,

FASORI HARANGSZÓ 21FASORI HARANGSZÓ20

A tudós üstökösApáczai Csere János emlékezete

FÓKUSZ MÚLTIDÉZÔ

bösségét, lázadását. Sokszor nem értjük,hogy miért nem felel Jézus imáinkra? Ô felel,csak még gyakran nem értjük a választ, mertmi mindig határozott választ várunk. Türel-metlenek vagyunk, és azt szeretnénk, ha vala-mi mást mondana vagy tenne, mint Péter is alábmosásnál. Jézus mondja: „Amit én cselek-szem, azt te most nem érted, de késôbb majdmegérted.” (Jn 13,7.) Ezért ne aggasszon a te-hetetlenséged, inkább adj hálát érte az Úrnak.Általában hívô életünk elején dominál a leg-erôsebben érzelmeinkre a tehetetlenség. Ek-kor hajlít meg az Úr, és töri meg keményszívünket. (Ézs 57,15) Szétzúzza magabiz-tosságunkat és önbizalmunkat. Sok mindentel tudunk viselni, ha szenvedéseink célját ésértelmét felismerjük, de a megfoghatatlan,ami elôttünk könnyen értelmetlenné válik,nyugtalanít minket és lázadásra késztet. Istenfelfoghatatlansága botránkoztat meg minket alegjobban. Jézus ezt mondja: „Boldog aki én-bennem meg nem botránkozik.” (Mt 11,6). Abûnbánó szív tudja, hogy Isten elôtt semmiresem képes. Naponta el kell mondanunk tehe-tetlenségünket Istennek. Az ima annál haté-konyabb, ha felismerjük, hogy természetünk-tôl fogva mennyire képtelenek vagyunkszeretni, szolgálni, áldozatot hozni, szenved-ni, Bibliát olvasni, imádkozni, bûnös vágya-ink ellen harcolni. Jézus mondja: „...nálamnélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)

2. Hit (a belsô magatartás másik oldala.)„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetsze-ni.” (Zsid 11,6) Csak a hittel egyesült tehetet-lenségbôl fakad ima. Jézus mondja ezeket:„Nem megmondtam neked, ha hiszel, meglá-tod majd az Isten dicsôségét. (Jn 11,40.) „Le-gyen neked a te hited szerint.” (Mt 8,13.)„...ha van hitetek és nem kételkedtek, nem-csak azt cselekszitek, ami a fügefán esett, ha-nem ha azt mondjátok ennek a hegynek: keljfel és vesd magad a tengerbe, meglesz. És

mindent, amit imádságban kértek, meg is kap-játok, ha hisztek.” (Mt 21,21–22.) Ôszinténimádkozni hit nélkül képtelenség, hiszen azIge azt mondja: „de kérje hittel, semmit semkételkedve.” (Jak 1,6) Nincs annál fájdalma-sabb, mint kételkedni az ima elôtt, alatt ésutána. Az ilyen embert az Írás így jellemzi:„…a kétszínû a minden útjában állhatatlanember.” A hit nélküli imádságot Isten nemhallgathatja meg. Mi a hit? Krisztushoz men-ni. Abban mutatkozik meg, hogy a bûnös Is-ten elôli menekülés helyett minden bûnévelés nyomorúságával Krisztus világosságábalép. Jézus így szól: „Aki énhozzám jön, azt énsemmiképpen ki nem vetem.” (Jn. 6,37) „Hamegvalljuk bûneinket, hû és igaz ô, hogy meg-bocsássa bûneinket és megtisztítson minketminden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) Az az ember,aki Jézushoz megy, annak Ô ezt mondja: „Ate hited megtartott téged.” Ha kétségbeesé-sünkkor Jézushoz fordulunk, elégséges a hi-tünk. Az imához ez a hit elég. Vigyázzunkazonban arra, hogy a kételkedést és a hitetlen-séget ne mossuk egybe. A hitetlenség akaratiállapot és abból áll, hogy valaki nem akarjanyomorúságát beismerni. A kételkedés aggo-dalmaskodás, gyengeség, amely ideiglenesena hit fölé kerekedik. Más néven kishitûség-nek, gyötrôdô, ínséges hitnek is nevezzük,felismerjük, mint szenvedést, amely meglepminket. (A kételkedô hit tipikus példáját ta-láljuk a Márk 9,14–30-ban.) Imánk alattgyakran kételkedés és hit között ingadozunk:nem vagyunk bizonyosak afelôl, vajon kérhe-tünk-e valamit. Úgy érezzük, hogy ilyen lé-lekkel imádkozni szinte az Isten kigúnyolása.Ilyenkor azzal kezdhetjük imánkat, hogyelmondjuk Jézusnak kételyeinket. Ne gyötör-jük magunkat, ne próbáljuk magunkra erôl-tetni a hitet és kiûzni szívünkbôl a kétkedést.

(Folytatjuk)Hartman László

FASORI HARANGSZÓ 23

GYEREKKUCKÓ

FASORI HARANGSZÓ22

2. Melyik a tiéd?

A megterhelt szív: „Olynehéz a terhem, oly fáradtvagyok. Bárcsak elvennévalaki gondjaimnak ésbûneimnek egy részét!”

Kedves gyerekek!Jön a nyár, és jönnek a táborok – remélhetôleg sokan eljuttok idén is a Kincskeresô tábor-ba, vagy más hasonló helyre, ahol sokat hallhattok, tanulhattok Istenrôl és Istentôl. Olyan„feladatokat” kaptok most, amelyekrôl ezekben a táborokban, és egész nyáron gondolkod-hattok, beszélgethettek. Kívánom, hogy minél többen kapjatok új szívet ezen a nyáron, ésezzel az új szívvel kapcsolódhassatok be Ti is Isten országa építésébe.

Jó pihenést, áldott nyarat kívánok: Zsó néni

Itt láthattál egy egész sor szívet. Hasonlítsd össze ôket! Van köztük vidám, de másokat sajnálni kell.Miért? Ôk maguk mondják meg. Azokat a szíveket, amelyek jó példát adnak, fesd ki pirosra, és kérdMegváltódat, hogy adjon neked ilyen szívet. A többiekhez, gondolom, legjobban a fekete vagy aszürke szín illik, mert olyan szomorú látványt nyújtanak.

A kemény szív: „Nem akarok többé ezekrôl a dol-gokról hallani. Még mintgyermek elhittem volna,de most már hiába.”

Új szív: „Büszke szív volta nevem, de Isten segítsé-gemre jött. Bocsánatot kér-tem bûneimért, és Ô egyszebb nevet adott nekem.”

A nyitott szív: „Én is bol-dogtalan voltam, de felfi-gyeltem és szélesre tártamaz ajtót az Úr Jézus elôtt,és Ô betért hozzám.”

MÚLTIDÉZÔ

1. Szívek építik a szívet.Színezzétek ki a képet, és gondolkodjatok el, hogy vajon mit jelenthet. Beszélgessetek rólabarátaitokkal, szüleitekkel!

az addigi tudományos eredmények felülvizs-gálatát tette a tudományok alapjává. Apáczaihíve volt mindkettõnek: a modern tudomá-nyos világképnek és a vallásos puritanizmus-nak. 1653-ban hazahívták õt a gyulafehérvárifejedelmi akadémia gimnáziumi tagozatárapoétika tanárnak. Csak nyáron indult el csa-ládjával. A várakozás idején 416 lapnyi, készlatin nyelvû Encyklopédiáját magyar nyelvrefordította. E könyv az akkori tudomány min-den ágát felölelte (emiatt tanult meg németül,angolul, franciául, hollandul, görögül és lati-nul – de bírta a bibliai és egyéb keleti nyelve-ket, a hébert, a szírt, az arabot, az arámot, akáldot, és az ún. rabbinusi nyelvet). „Szilár-dan elhatároztam magamban – írta –, ha a fel-séges Isten életem folyását még néhány esz-tendõre megnyújtja, nem halok meg addig,amíg a magyaroknak minden tudománytmagyarul nem közvetítek.”

Apáczai Csere János a gyulafehérvárikollégiumban A bölcsesség tanulásáról címûszékfoglaló beszédében fogalmazta meg pe-dagógiai reformtörekvéseit. Elvei közé tarto-zott: „...a tanítóban, hogy tisztiben hasznosanjárhasson el, megkívántatik, hogy tanításáhozillendõ életet éljen, és tanítványainak jó ésdicséretes példát adjon; ...hogy tanítványait,mint atyjok, úgy szeresse; hogy õket vilá-gosan, röviden és teljességesen tanítsa; hogyõket Isten elõtt való könyörgésében megem-lítse; hogy ne legyen ajándékon kapdosó; ta-nítványainak erkölcsüket és nyelvüket igye-kezze leginkább újítani...”

Az akadémia vezetõ professzora, IsacBasire, a kivégzett I. Károly egykori udvaripapja nem nyugodott addig, amíg két évvelkésõbb a fejedelemmel el nem mozdíttattaállásából Apáczait. A sok zaklatás és izgalomágyba döntötte a tudóst. Aletta türelemmel ésszeretettel ápolta és biztatta. Lorántffy Zsu-zsanna, I. Rákóczi György özvegye hiába állt

a tudós mellé, nem vihette magához Sáros-patakra. Pártfogásával mindössze azt sikerültelérnie, hogy II. Rákóczi György kinevezte akolozsvári alacsonyabb szintû iskola veze-tõjévé. Ekkor vált ország-világ elõtt nyilván-valóvá népszerûsége: diákjainak nagy részekövette õt Kolozsvárra. Ez elégtétel volt a soksérelemért, megaláztatásért. Öröme azért vál-hatott teljessé, mert nem sokkal korábban(1655-ben) Utrechtben megjelent fõ mûve, aMagyar Encyclopaedia. Kolozsvári szék-foglalóját Az iskolák felette szükséges vol-táról címmel tartotta; kemény szavakkal fedd-te meg népét: „Ideje felébredned, te álmos, temámoros, te hályogos szemû magyar nép!...”Az egyszerû polgárok melléálltak – így fél évalatt rendbe tette, bõvítette és majdnem agyulafehérvéri fõiskola szintjére emelte a ko-lozsvári iskolát. Mûvei közül figyelemreméltó még Barcsai Ákos fejedelemnek cím-zett Akadémiai tervezete, amely az elsõ teljesmagyar egyetem programja. „Ami a testnek aszem, az egy országnak az akadémia; s ami azemberben az értelem, ugyanaz bármelyhazában a tudós férfiak közössége” – írta.Utolsó szavai végrendeletszerûen hangzottak:„Az iskolát, ne hagyjátok a magyar nyelvûiskolát!...”

Apáczai mûvelõdéstörténeti jelentõségeelsõsorban oktatási reformkísérleteiben éstankönyveiben keresendõ. Stílusa tetszetõs,világos és magyaros. Praktikus szemléletével,európai mûveltségével õ volt a magyar puritángondolkodók polgári irányú mûvelõdési prog-ramjának leghatásosabb képviselõje. Em-berfeletti küzdelme számos írót ihletett meg.

Ki volt Apáczai? Kürtszó – sõt riadó:Ébredjetek, õrállók!

„Ébredj föl, aki aluszol, és támadj fel ahalálból, és felragyog tenéked a Krisztus”(Galata 5,14).

Összegyûjtötte: Dévai-Józsa Gábor

FASORI HARANGSZÓ24

FASORI HARANGSZÓA Budapest Fasori Református Egyházközség

idôszakos kiadványa.Felelôs szerkesztô: Devich Márton

Címünk: 1071 Budapest, Városligeti fasor 7.Tel.: 342-7311

e-mail: harangszo@fasor.hu, weboldal: www.fasor.hu

A MEGÚJULÁS LEHETÔSÉGEI

Szeretettel ajánljuknyári gyülekezeti heteinket!

VI. 27–VII. 2.Kincskeresõ gyermekhét

(leendô elsôsöktôl 5. osztályig)Tahitótfalu, Isten Tábora

VII. 17–24.Honismereti tábor – Eszék, Horvátország

VII. 18–23.Családos gyülekezeti csendeshét

Tahitótfalu, Isten Tábora

VII. 25–30.Kisifi-hét – Tahitótfalu, Isten Tábora

VIII. 1–6.Konfirmandus hét – Tahitótfalu, Isten Tábora

VIII. 8–14.Házassággondozó családos hét – Nagybörzsöny

VIII. 12–17.Nagyifi-hét – Tahitótfalu, Isten Tábora

Június 19., vasárnap de. 10 óra: tanévzáró istentisztelet, családos délután Isten táborában

A fazekas szakkör munkáiból június 19-tôl26-ig látható kiállítás a gyülekezeti teremben.

EGYÉB ALKALMAINK

– A pároskör a nyári hónapokban nem tartalkalmat.

– Az anyakör a nyári gyülekezeti hetek és aszabadságok miatt legközelebb szeptember-ben tartja alkalmát.

– A nôi kör július-augusztus hónapokban nemtart alkalmat.

– Kedd délelôtt 10 órai bibliaóránk július-augusztus hónapokban szünetel.

–A férfi bibliaóra következô alkalma ugyan-csak szeptemberben lesz.

Kedves Testvérek!Köszönjük leveleiket, postaládánkba, e-mail címünk-re várjuk a további javaslatokat. Következô számunkszeptemberben jelenik meg (lapzárta: augusztus 20.).

A szerkesztõbizottság

Szeptember 4-én 10 órakorgyülekezeti tanévnyitó istentisztelet lesz

templomunkban. Ezt követôen alakítjuk ki hittanóráink

és a konfirmációi elôkészítôk idôpontjait.Készüljünk közösen gyermekeink között

végzendô szolgálatunkra!

Kedves Gyerekek!

Idén is lesz Kincskeresô tábor. A hét soránkeresünk sok kincset Isten Igéjében ésmagunkban, egymásban is. Sokat fogunk játszani, énekelni, alkotni (rajzolni, ragasztani,agyagozni), lesz sportverseny, kirándulás, akadályverseny és sok-sok meglepetés. Ha van kedved velünk jönni, kérjél jelentkezési lapot a lelkészi hivatalban, vagy Emôke nénitôl, illetve Gábor bácsitól.Jelentkezésedet mielôbb add le,hogy valóban velünk jöhess! Várunk!

Zsó néni

ÁLLANDÓ NYÁRI ALKALMAINKVasárnap de. 10 óra istentisztelet

de. 10 órakor istentisztelet gyer-mekeknek 1 összevont csoportban

Szerda du. 6 óra bibliai közösségi óraCsütörtök du. 6 óra bibliaóraPéntek du. 6 óra összevont ifjúsági óra