Kreativitás a csoportos

hangképzésben a 7-10 éves

korosztályban

Kovács Katalin

ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Budapest

2018.12.10.

Beéneklés-”edzés-bemelegítés” ?!

Miért szükséges már kisgyermekkorban a hangképzéssel foglalkozni, mi az oka, hogy olyan sok gyermek hangadása – első sorban nagy városokban - már kis korban károsodik (zajártalom, média káros hatása, felnőttek rossz mintaadása, stressz)?

A magánének oktatás módszereit nem lehet alkalmazni gyermekeknél, de speciális, játékos hangképző mondókákkal, gyakorlatokkal, azok kreatív alkalmazásával – figyelembe véve az adott gyermekcsoport életkorát – ugyanolyan, élettanilag tökéletes állapotba lehet hozni a hangképző szerveket, amilyenbe egy jó magánének óra hozza a felnőtt énekest.

Beéneklés felépítése

Koncentráció

(Kovács-módszer gyakorlatok:

kéz-láb-törzs-frissítő mozgás,

légzés serkentő,

nyugtató gyakorlatsor)

Légzés

Hasi légzés megéreztetése –

„alvás közbeni” levegővétellel.

(gyermekek hanyatt fekszenek

a padon)

A felnőtt légzés tudatosítása helyett a

megtapasztalás a fontos.

Feltehetőleg az lesz a jótékony

következménye, hogy éneklésük

hasfali indítással fog indulni.

Légző gyakorlatok:

„Kívánság” –hmn hangzót mondanak ki

együttesen. Létrejön a puha indítás, a

hang levegővel való indítása.

„Susogó szellő” – „s” hangzó egyenletes

tartása.

„Sziszegő kígyó” – „sz” hangzó

egyenletes tartása (karmozdulat

szabályozza a LASSÚ levegővételt és

annak kifújását).

„Kígyócsípés” – „rekeszizom”

megéreztetése.

Gyakorlatok: „Rigó”

rezonancia,

magasság,

mély-közép fekvés

A gyakorlatnak kettős célja van:

egyik, hogy könnyedén feljussunk a

magasba,másrészt, hogy a jól képzett

magas pozíciót lehozzuk közép hangra.

A gyerekek általában torkolni, erőltetni

szoktak mély, ill. mély-közép fekvésben,

mivel ez egy „mindenki számára”

kényelmes fekvés, ami aztán igen

könnyen hamissá válik, kemény, éles.

A rigó gyakorlat segítségével viszont

így egy nem torkolt, csengő mélyközép

fekvésű hangot kapunk.

Az „r” hangzó pörgetése egy szabadon

választott hangmagasságban szól

(esetleg követi a tanár kézmozdulatát, a

röpülés irányát), majd tetszőleges időben,

esetleg tanár irányításával a szó

kimondása következik.

Az „r” hangzó gégelazító hatása

hozzásegít a jó helyen lévő magas pozíció

létrehozásához/eléréséhez, az „i” hangzó

biztosítja a magas regiszter csengését,

(tudvalevőleg az olaszok „i”-vel skáláznak

fölfelé). Az „r” hangzó arról is

gondoskodik, hogy az „i” jó helyen legyen.

A szó kimondása következtében az „ó”-ra,

mint ajakkerekítéses hangzóra való váltás

is szintén gégelazító hatású.

„Bubó doktor”

hang előre hozása,

„i” hangzó mélyen

Dallama s-s-m-m- d-d- d, ismételve;

szövege:

Bubó doktor meggyógyít, röpdös szerte

széjjel!

Fontos, hogy zengjenek a szavak, egyik

mássalhangzó se sikkadjon el, minden

ajakkerekítéses magánhangzónál

megtörténjen a csücsörítés, és mind a két

dallamsor lefelé radikálisan halkuljon.

(pl. Virág Erzsi…)

Minthogy természetesen gyerekeknél

nem alkalmazunk konkrét hangképzési

instrukciókat, csupán kézmozdulattal

kérhetjük a hangsúlyos kezdést, (a „b”

hangzó felnagyított lesz), az „u” kerekítése

szintén nem felszólításra történik, hanem

a tanári szuggesztív bemutatás által

tevődik át, egyedül a halkítást lehet kérni,

ahogy jön lefele a dallam.

A cél tehát hasonló az előző

gyakorlathoz, az elhalkítás során

megmarad a rezonancia- rezonanciával

rendelkező fejhang, nem esik le a hang és

a mély fekvés nem lesz torkos. Nagyon

alkalmas egy „i” hangzóval

mélyen/középen induló dallam

előkészítésére.

„Ubul”

Ismert logopédiai gyakorlat a „bub”, „bububb”. A „b” hangzó előre

hozza a hangot, növeli a rezonanciát és az „u” hangzó lévén lazítja a

gégét. Ehhez külön gyakorlat az „Ubul” nevű bagoly.

(Hu-hu-hu-hu-huúúúúú-hu-hu-hu-hu-huúúúúúúúúúúú)

„hinni-inni-enni-menni-jó”

/1 lágy hangindítás,

rezonancia gazdagítás,

„ó” hangzó magasan,

magasan kezdődő dal indításának előkészítése

A gyakorlat szintén kvint

hangterjedelmű,

d- d--r- r--m- m--f- f—s,

szöveges gyakorlat.

Ahogy már többször említettem, a

gyerekeknek nem lehet felnőtt

magánénekesi instrukciókat adni, ezért jön

elő itt is a kreativitás. A szavak jelentését

elmagyarázom, kézjelekkel mutatom, tehát

a kezdeti „hinn-ni” szó jelentésének

érzelmi töltete segítség a finom indítás

létrejöttéhez.

A magasság eléréséhez ismét az

„i” hangzó segít, a sok „n” hangzó pedig,

ha jó helyen van, akkor a rezonanciát

építi. A gyerekeknél ezt a „hosszan

nyaralni” szóval lehet a legjobban

érzékeltetni. Majd felérünk az „ó”-ra, a sok

„n” hatására jó helyre fog kerülni, és az

ajakkerekítés következtében gégelazítás

is jön létre, nem feszülés, és egy

rezonancia dús,

tiszta „ó” hangzót fogunk kapni.

„hinni-inni-enni-menni-jó”

/2pl. Volt nekem egy kecském… Cél: A fent említettek (puha

indítás, az „i”-vel a magasság

fejlesztése, majd az „ó” magas

fekvésben való jó helye)

következtében a gyakorlat kiváló

segítség a magas hangon

kezdődő dalokhoz, és az „ó”

hangzóval kezdődő dalokhoz.

„zengő-bongó-zongora”

„z” hangzó szerepe a rezonancia

fejlesztésében,

„ng” szerepe s magánhangzók minőségében

Szintén kvint terjedelmet jár be,

szöveges gyakorlat. d-r-m-f-s—m—d.

A „z” hangzó intenzív, a „zengő”

legyen szép csengésű, majd a „ongora”

elhalkul. Mind az „ő”, mind az „ó” hangzó

ajakkerekítése tökéletes kell legyen.

A felső regiszterben keletkezett jó

rezonanciadús hangot levihetjük a

mély-közép fekvésbe.

Az elérendő cél, hogy a lágyszájpad

emelés (gyerekeknél ásítás) és az „ng”

hangzó együttes képzése során létrejövő

mozdulattal, a magánhangzók is

tartalmazzanak rezonanciát.

Adorján Ilona, akire Bruckner Adrienne is

sokszor hivatkozik, ezt nazoorális

csengésnek nevezte. Előnye tehát, hogy

szépíti a magánhangzókat, az „ng” pontos

ejtése rendkívül jó hatással van a hangra,

és emellett a „z” hangzó ejtése közben

keletkező fogzár mindig pihentet.

Konklúzió

Az ilyen beénekeltetés után a gyerekek könnyedén énekelnek, tisztán, intonációs

probléma nélkül. Mindegyik gyakorlat a kreativitásból adódó ötletek révén játékos és nem

fárasztja őket.

Tehát az aznapi zaklatottságból, fáradtságból, zajártalomból, levegőtlenségből, ami

körülveszi a gyerekeket, kilendülnek, s a kívánt tisztaság és stílus, formálás

követelményeinek könnyebben tudnak megfelelni, kevesebb kudarc éri őket az éneklés

révén. A tiszta éneklést csak jó hangképzéssel lehet elérni,

intonációs probléma=hangképzési hiba. A másik dolog pedig az, ha nem tudnak

magasságokat énekelni, akkor számukra nem élvezet az óra. Ehhez természetesen a

tanár önképzése, hangegészsége is elengedhetetlen.

(Mivel az órákon a beszéd/ének igen megterhelő.)

A végső cél az, hogy a zenélés öröme megszülessen, s ennek az iskolában, a

kórusban a szép hang (=jó éneklés) az eszköze. A szép hangot, a jó éneklést viszont a jó

hangképzéssel tudjuk elővarázsolni.

Milyen hozadéka lenne?

Egy bizonyos szint elérése után, - természetesen tovább folytatva a

rendszerességet - több időt és energiát lehet az érdemi (zenei)

munkára fordítani, mely magasabb színvonalú is lesz.

Az órák elején hangképzésre szánt idő busásan megtérül, mert már

nem kell örökké leállni intonációs hibák javítása miatt.

Célravezető volna, ha ebbe nőnének bele a gyerekek. Meggyőződésem,

hogy egy vidám, változatos, aktivitásra késztető zeneóra, melynek során a

gyerekek azt hiszik, hogy játszanak, közben igazából természetes, jó

hangképzés felé teszik meg korosztályuknak megfelelő első lépéseket, a

hangzó eredmény tekintetében az óra végére feltisztult hangzás, csengő

hangon éneklő csoport, amelyben minden gyerek szeret énekelni képét

mutatják. (S nem mellesleg, további eredménynek tekinthető, hogy ez a fajta

hangképző munka jó hatással van a hétköznapi beszéd-artikulációra is,

hozzájárulva az anyanyelvi neveléshez.)

Ajánlott irodalom

Felhasznált irodalom

Adorján Ilona: Hangképzés, ének tanítás (1996 Eötvös Kiadó, Bp.)

dr. Bruckner Adrienne: A csoportos énekhangképzés módszertana (doktori disszertáció 2007 LFZE, Bp.)

Bruckner Adrienne: Énekelni jó(l)!

(1999 Kodály Intézet, Kecskemét)

Kovács Katalin: ELTE Művészetpedagógiai Konferencia (2018)

Előadás:

Kreativitás a csoportos hangképzésben a 7-10 éves korosztályban

Négyesi Anna: 20 mozgáspihenő (2015 Kovács-Módszer Stúdió, Bp.)

Dr. Pásztor Zsuzsa: 10 rövid mozgáslecke (2016 Kovács-Módszer Stúdió, Bp.)

Köszönöm a figyelmet!