„Aki még nem kapott be poloskát, aznem tudhatja, milyen” – mondja BorbélySzilárd regényének gyermek narrátora arróla múltbéli tapasztalatvilágról, amelyben amálnaevés és a szétharapott poloskák szer-kezetileg összetartoznak. A keserû, a fájdal-mas, a kínzó érzések csak azok számára iga-zán megismerhetõk, akik megtapasztaltákõket, de érvényt, formát, meghallgatást csaka kifejezés kísérletében találhatnak. Ilyenradikálisan átadhatatlan tapasztalatkéntképzõdik meg a regényben megidézett élet-forma: a Kádár-kori Magyarország egyik el-dugott falujában átélt mindennapi szegény-ség, kitaszítottság és állandósult szorongás„megoszthatatlan évei” – a nincstelenségvilágmeghatározó tapasztalata. De eme élet-formát sújtó némaság és tompaság ellené-ben Borbély Szilárdnak sikerül formába ön-tenie az átadhatatlant: saját erõteljes etikai-mûvészi parancsát követve szuverén nyelvi-képi világot teremtett a nincstelenség ábrá-zolására. Olyan regényvilágot, amely egy-szerre tudja a traumatikus emlékeket, érzé-seket kifejezni, illetve az ábrázolás fókuszaáltal felvetett társadalmi kérdéseket meg-vizsgálni és aktuálissá tenni.

A világteremtés folyamata természete-sen a nyelv birtokbavételével és a dolgokmegnevezésével kezdõdik, a regénybeli falusajátos univerzumát az emberek által hasz-nált hétköznapi, nyers beszédformák és ahelyszínek kódolt, múltidézõ, belterjes ne-vei keltik életre. Ám a problémátlan befoga-dói elképzelés igyekezetét minduntalanmegtörik az alkotott világ másságára és zárt-ságára emlékeztetõ narrátori figyelmezteté-sek: „mi úgy mondjuk, hogy…”. Mert ebbena világban, a legapróbb részletekig, mindentmásként neveznek, más hangsúllyal mon-danak és másként értenek: sáros helyett„pocsétás”, földhányás helyett „gorond”, aló helyett „lú”. A Köves út valójában aszfal-tozott, és a Gróferdején már rég nincs fa. Eztkiegészítve, a szöveg rövid, tömör, kijelen-tésszerû mondatokkal építi oldalról oldalra

a falut, és érzékelteti az élet ritmusát. A szenvtelen leírások egyszerre hozzák létreés jellemzik a falusi életforma egészét: ahelyszínek, a távolságok, a tárgyak, a testek,a szagok, a színek, a hõmérséklet és fõleg acsalád által belakott, nyomasztóan kis lakás-tér részletes bemutatásán keresztül lehetsé-ges csak az anya által emlegetett „kurvaélet” valóságát megformálni. Mindez pedigúgy jön létre, hogy a narrátori hang két, egy-mást kiegészítõ perspektívát érvényesít: agyermek, azaz a „pulya” belsõ látásmódját,amely alulnézetbõl, egy világmegismerõhelyzetbõl beszél, és a külsõ, visszatekintõelbeszélõ szólamát, aki már megtanulta adolgok „rendes” nevét. A két nézõpont ésnyelvhasználat szembesítésébõl, összjátéká-ból születik meg a következetesen feltárt, delényegileg leírhatatlan, megtapasztalhatat-lan világ ambivalenciája.

Ám a visszaemlékezésbõl származó el-idegenítõ mozzanatok korántsem csökken-tik az erõteljesen megalkotott nyelvi-képielemek és a naturalisztikus jelenetek hatá-sát. Éles, kegyetlenül õszinte fénybe vannakállítva az archaikus paraszti életmód és azehhez sokszor társuló mélyszegénység is-merõs toposzai: a kietlen életkörülmények,a munka fárasztó és kiüresítõ menete, arendszeres éhezés, az emberi testek és vi-szonyok durvasága, a közösségi hiedelmekirracionális brutalitása. A móriczi hagyo-mányhoz kapcsolódva, szó sincs itt már afalu idealizálásáról: a nyelvi összefüggésbenlétrejövõ „mi” egy pillanatig sem jelent tény-leges közösséget (az eszményi „communi-tast”), csupán a túlélésre kiélezett viszony-rendszert, amely a kötelezõ hierarchiákonés családi kapcsolatokon kívül nem ismeri a szolidaritást.

A legjobban talán az jelzi a világábrázo-lás erejét, hogy a specifikus helyszín részle-tekig menõ feltérképezése ellenére a falusiepizódok és helyzetek groteszk, kendõzet-len megjelenítése mégis megdöbbentõenhûen, univerzálisan festi le ezt a légkört.

téka

LÁSZLÓ SZABOLCS

SZÉTHARAPOTT POLOSKÁK Borbély Szilárd: Nincstelenek

SASSZÉ 117

Magvetõ, Bp., 2013.

A temetések komor, ám néhol tébolyba haj-ló rítusai; a részeg férfiak trágárságba, ag-resszióba fojtott frusztrációi; a végkimerülé-sig dolgozó anyák keserûsége és bosszúvá-gyó természete; az alapvetõ anyagi javak hi-ányából kiinduló irigységek és utálatok; arokonok és szomszédok között mûködõ fel-színes, sõt kínos kapcsolatok; a gyerekekkelvaló kegyetlen, szinte középkori bánásmódstb. – mindez ismerõs azok számára, akik él-tek valóságos kelet-európai falvakban, akikharaptak már poloskára a málnásban.

Hanem a falusi élet és a nincstelenségmegformálásában a valószerû hatás elérésé-nél sokkal fontosabb, hogy Borbély Szilárd-nak sikerült teljesen mellõzni az önsajnáló,lamentáló és giccses hangnemet, és a sze-génységet egy szigorú antropológiai pers-pektívából ábrázolja. Az éhség vagy az ag-resszió bemutatása ebben a szövegben a vi-lágalkotás építõeleme, és ezen mindennapigyakorlatoknak a megjelenített univerzu-mon belüli normalitása teszi az összképetmég inkább megrázóvá. Ezért zavaró, ami-kor a kritika a regénynek eme komoly mûvé-szi célkitûzését (és fegyelmezett megvalósí-tását) egy giccses moralizálás jegyében fél-reértelmezi: itt ugyanis nem a szegény kis-gyermek panaszairól van szó a kegyetlenfelnõtti világgal szemben, hanem annak a bátor és jelentõségteljes felmutatásáról,hogy ilyen világ ilyen körülményekkel igen-is létezett, s hogy ez volt az, amit – jobb híján – életnek neveztek a falusiak.

A regényben megjelenõ szereplõk, kü-lönbözõ formában és viszonyban, de mindszenvednek és szoronganak zárt világuk-ban, s ennek köszönhetõen kínozzák egy-mást és fõleg az állatokat. A könyv azt érzé-kelteti, hogy ezt emberileg elviselni meny-nyire iszonyatosan nehéz. De csak egy tájé-kozatlan, városi, középosztálybeli szem-pontból lehet mindezt leereszkedõ és eluta-sító módon „embertelennek, erõszakosnak,barbárnak, állatinak vagy lelki nihilnek” ne-vezni (mint pl. L. Zs.: Esélyek nélkül. Nép-szabadság, 2013. aug. 13.) – hiszen pont azaz elképesztõ, hogy minden, ami a könyv-ben megjelenik, nagyon is emberi.

A megrázó antropológiai tanulmányontúlmutatva a regény azt is remekül képesfeltárni, hogy milyen konfliktusos kölcsön-hatás jön létre a nagy léptékû történelem ésa falu mikrotársadalma között. Mindenek-elõtt a „magyar falu” homogenizáló mítoszá-val számol le azáltal, hogy a falusi családokszármazásának és önképének bizonytalan-ságát emeli ki: kibogozhatatlan módon ke-verednek a magyar, román, zsidó, cigány ésrutén (ruszin avagy hucul) ágak, s az ezek-kel járó szokások, vallási hagyományok.

Sõt, az egyik anekdotában szatirikus kika-csintást is találunk, ugyanis Wass Albert el-csépelt verssorát, a nagymagyarkodás köz-kedvelt szlogenjét egy román hazafi szájábólígy kapjuk vissza: „majd a Tiszánál leszNagyrománia határa. A víz szalad, a kõ ma-rad.” (176.)

Ám a természetes heterogenitás ellenéreaz elképzelt „magyar” közösségre épülõ több-ségi kirekesztés akadály nélkül, önkény és ér-dek függvényében ismételten meghúzza a„mi” és a lenézett „õk” közötti vonalat. Enneka kirekesztésnek a gyermek narrátor szûkebbcsaládja több szempontból is áldozata: mert„bekerülteknek” nevezi õket a falu; mert a ro-mán õsöknek köszönhetõen görög katolikusvallásúak; továbbá mert a nagyszülõket kulá-kokként kezeli a helybéli párt; s végül, mert a narrátor apját az elhurcolt zsidó boltos„fattyaként” tartják számon.

A család hovatartozása és identitásaezért korántsem könnyû kérdés, és a narrá-tor mindvégig reménytelenül küzd a kohe-rens azonosságtörténet megfogalmazásáért.A kitaszítottság ténye mellett ennek megis-merésében leginkább a szülõk és a falusiakmakacs némasága akadályozza: az a gör-csös, szorongó hallgatás, amivel a múlt tör-ténéseit elfedik. Ehhez igazodik a regényegyik fõ metaforája, a vidék agyagos és ho-mokos talajszintje alatt vonuló „nagy fo-lyók” visszatérõ képe, amely talán utalás a falu múltjában lezajlott tragikus történe-tekre és az ezekbõl keletkezett lappangó kol-lektív traumákra. Az apák és anyák generá-ciója hallgat a bûnökrõl, az amnézia fenn-tartása érdekében nem beszélnek a zsidókdeportálásáról, a család bonyodalmas törté-netérõl, és késõbb nem beszélnek a kistest-vér haláláról, miközben az apa alkoholiz-musig, az anya pedig az õrületig jut el. Azemlékezés és az átörökítés feladata a nagy-apákra hárul, õk tehát mesék és anekdotákrévén adják át a múltból megmaradt töredé-keket. „Azért mesélem el, hogy te se feledd!”– hallja tõlük a gyermek narrátor, de a falués a szegénység miatt képtelen a védekezés-ben vagy önmegismerésben hasznosítani azöregektõl tanultakat. A szimbolikus generá-ciók központi motívuma teremti meg a kap-csolatot Nádas Péter korszakalkotó Egy csa-ládregény vége címû regényével, amelynekirodalmi hagyományával és problematikájá-val Borbély Szilárd könyve mindvégig pár-beszédben áll.

A regény kicsiben, sûrítve képezi le amásodik világháború utáni Magyarországviszonyrendszerét, melyben a zsidó identi-tás egyszerre jelenik meg a kirekesztés bé-lyegeként és a hagyományoktól, vallástól,közösségtõl elszakított önazonosság abszt-118

2013/12

rakt kategóriájaként. A falu lappangó és né-ha élesen megnyilvánuló antiszemita lég-körében a gyermek narrátor kezdetben nemtud mit kezdeni ezzel a megnevezéssel: „Azsidót nem lehet látni. A zsidó csak egy szó.Mindenütt ott van, mert mindig emlegetik,de láthatatlan.” (182.) Otthon sokáig tabuté-ma, magát a szót sem akarják kiejteni vagy ahiányát magyarázni. Végül a társadalmi ki-rekesztés hatására az anya és a két gyerekfokozatosan átértelmezi és birtokába veszi akívülrõl érkezõ besorolást, és védekezésülpozitív kategóriát teremt belõle, a falusi „pa-rasztok” ellenében: „Mert mindenki zsidó,aki nem ott hal meg, ahol született, aki nemolyan, mint õk, aki használja az eszét, akimást akar.” (154.) Így az identitás felvállalá-sa esélyt ad a kívülállás megfogalmazásáraés egyben a deportálás áldozataival, illetvetörténetükkel való azonosulásra: „Aztjátsszuk, hogy zsidók vagyunk.” (214.) Ezál-tal azonban némiképp részesülnek az áldo-zatok sorsában is: az apát elkergetik a kör-nyékrõl, testvérei kitagadják, a családnak pe-dig el kell hagynia a falut. Végül pedig a zsi-

dó ünnep sikertelen köszöntése, az elfelejtettima jelzi az emlékezet és az identitáskereséskudarcát: „Emlékeink ne legyenek az emlé-keink” – mondja az apa, és végképp felszá-mol a múlttal való bármiféle kapcsolatot.

Mint a mély hipnózisból vagy az erõtel-jes varázslat súlya alól, úgy ebbõl a regény-világból is szimbolikus gesztussal, hirtelennézõpontváltással kell hogy kivezessen aszerzõ. Az utolsó oldalak metaperspektivikusepizódjában a kamaszkorú narrátor, a múlt-szépítés csábításának engedve, be szeretnékeretezni a régi házuk egyszerû tervrajzát:az ideális sémát, a tökéletes házat. De azanyja tekintetébõl megérti, a steril rajzrólhiányzik a penész, a veszekedés és a keserû-ség, tehát hiányzik róla a család élete. Amúlt világát, a kínzó emlékek sokaságátnem lehet simán bekeretezni és letudni,azokat magunkban kell hordanunk mindvé-gig. Ugyanúgy, ahogy a nincstelenséget semlehet keretekkel, korlátokkal kényelmesenszámûzni a látóhatárról: minduntalan átfo-lyik az életünkbe, a jelenünkbe, mert világa-ink összefüggnek.

téka

119

NÉZZÜNK PORNÓT – AVAGY SZABADSÁGOT A NÕKNEK?Mérõ Vera: Pornográcia: Pornó és nõi szexualitás

Mi a baj a pornóval? Egyesek szerint sem-mi (ún. „liberális” nézõpont), mások szerintminden (ún. „konzervatív” nézõpont), ésvannak olyanok is, akik az említésébe is be-lepirulnak (ún. „prûd” emberek). A kép ter-mészetesen sokkal árnyaltabb annál, mint-sem hogy ilyen sematikus kategóriákba le-hetne sorolni a pornóhoz való viszonyulást,éppen ezért ígérkeznék izgalmas témánakennek tárgyalása. Fölmerül például a kérdés,hogy mi a pornó, s méginkább, hogy ki mitért alatta. A két leggyakrabban tárgyaltszempont minden bizonnyal a pornó mintmûfaj, és a pornó mint a szexualitáshoz valóviszony. Az elsõt nyugodtan tekinthetjükegy társadalmilag érzéketlen, steril értelme-zési mezõnek, amely a mûfaji sajátosságokataz esztétika világán belül tárgyalja, így ítéle-teit is tisztán esztétikainak kell tekintenünk.A második szempont a pornó és az egyén(nem csak a pornófogyasztó vagy rendszere-sen pornót fogyasztó egyén), tágabb értelem-

ben a pornó és a társadalom kapcsolatát fir-tathatja: milyen lenyomatokat képez (vagyképez-e egyáltalán?) a mûfaj az emberi kap-csolatokban, és ennek milyen egyéb, a témá-hoz szorosan (vagy látszólag) nem kapcsoló-dó következményei vannak/lehetnek. Köz-napi diskurzusaink, még ha sokszor tudatta-lanul is, ehhez a második szemponthoz kö-tõdnek (amelybe persze belevegyülnek bizo-nyos esztétikai ítéletek is).

Manapság – hozzávetõlegesen a Szex ésNew York (Sex and the City) címû, a kilenc-venes években a (nem csak fiatal) nõk köré-ben hatalmas sikert aratott filmsorozat óta –a köznapi, fõleg „felvilágosult” nõk általfolytatott diskurzusokban (cikkek, könyvek,riportok stb.) sajátos, véleményem szerintnegatív kicsengésû egyveleget alkotnak aszabadság, a „szabad nõ”, és a „szabadosszexualitás” fogalmai. A mintaként tekinthe-tõ amerikai filmsorozat négy fõszereplõjeNew York városában él, mind egyedülálló,

Kalligram, Pozsony, 2012.

30–40-es nõk, tanultak, jó anyagi és szociá-lis háttérrel rendelkeznek, és mind imádjáka szexet. Nem csupán mûvelni, hanem be-szélni róla, véleményeket cserélni „megtör-tént” vagy fiktív szexuális helyzetekrõl, ta-pasztalatokról. Ha Michel Foucault még éltvolna a kilencvenes években, konstatálhattavolna, hogy miként bõvül a 20. század for-dulójának általa elemzett jelensége – misze-rint a társadalomban egyre nagyobb terethódító, az élet minden szférájára kiterjedõszexualitásról szóló „felszabadító” diskur-zusok valójában egyfajta felügyeleti, szabá-lyozó feladatot látnak el (A szexualitás törté-nete I.) – még egy érdekes csavarral a 21.század fordulóján. Ez a csavar abban áll,hogy nõként „leplezetlenül” beszélni a szex-rõl a nõi egyenjogúság fokmérõje lett, vagyisegyesek szerint egyfajta „feminista” dolog.A probléma, úgy gondolom, az, hogy ez a faj-ta „egyenjogúság” egy pusztán derivált jelen-ség, úgyszólván, egy „férfi-diskurzus” máso-lása. Ha a társadalom uralkodó narratíváinagyban az efféle „férfi-diskurzusokra” épül-nek, vagy ezekben állnak, akkor ezeknek anõk által történõ kritikátlan másolása csakisvalamiféle álegyenjogúságot feltételezhet.Ebben az esetben a nõk egy olyan férfikarak-tert alakítanak, amelynek megnyilvánulásaitkorábban – vagy még mindig – joggal talál-hatták lealacsonyítónak: egy szexista, az em-bert ösztönlénnyé csupaszító, az ellenkezõnemet tárgyiasító, pusztán a szexuális vágyobjektumaként tekintõ karaktert másolnak.Így ez a jelenség csak igen nagy felületesség-gel nevezhetõ feministának.

Mi köze van mindennek a pornóhoz?Erre a kérdésre Mérõ Vera Pornográcia címûkönyve szolgáltathat választ. A könyv alap-tétele, hogy a nõk is néznek pornót, sõt él-vezik is azt, és ez remek. Az ötlet, hogy ve-gyük górcsõ alá a mai magyar pornónézésiszokásokat, különös tekintettel a nõkre, vé-leményem szerint érdekes. Probléma a kivi-telezéssel adódhat. A fentebb említettekbõlkifolyólag, úgy vélem, érthetõ, hogy problé-más a Szex és New York fõszereplõit a femi-nizmus harmadik hullámával (amely akönyvben nagyjából egyfajta „felvilágosult”feminizmust kíván jelenteni), vagy egyálta-lán bármifajta komolyan vehetõ feminiz-mussal azonosítani, majd példaértékûnekállítani. A könyv szerzõje mégis ezt teszi(30.), az azonosulás ellenpontjait pedig a„radikális feministák”1 és evolúciós pszi-chológusok képezik. Az író egyrészt azt azevolúciós pszichológiai álláspontot igyek-szik cáfolni, hogy a nõk nem élvezhetik apornót, másrészt a „radikális feministák”azon álláspontját, hogy a pornó a nõk elnyo-másának médiuma. (11–12.)

Amellett, hogy a könyv mindvégig ma-gán viseli a már tárgyalt „Szex és New York-feminizmus” (vagy ha tetszik, „Cosmopoli-tan-feminizmus”) jellegzetességeit – mindnézõpontjában, mind szóhasználatában (pl.„egy jó kis pornó” [12.]) –, igen felületesenértelmezi az alátámasztásul használt vagycáfolni kívánt álláspontokat. A felületesség-rõl tulajdonképpen már a könyv felépítéseis árulkodik kissé, melynek elsõ fele egyfaj-ta elméleti megalapozása lenne a könyv ál-lításainak, a második rész pedig – meglehe-tõsen reflektálatlanul hagyott – interjúkbóláll. Nem csak az interjúalanyok háttere és apornóhoz állítható szakmai kapcsolatuk, deaz elméleti rész is meglehetõsen széttartó,amely egy hozzávetõlegesen kétszáz oldalaskönyv esetében ritkán szerencsés. Kellemes,és egyben kellemetlen érzés a teoretikusrész olvasása, mivel a szerzõ tulajdonkép-pen rengeteg érdekes szempontot és nevetvet föl a pornó lehetséges tárgyalásához –úgy, mint a tekintet problémája, nõi por-nó, feminizmus, vagy Foucault, Beauvoir és Freud –, de ezeket jóformán érintetlenülhagyja. Bármilyen óvatosan is rémlenek fölazonban egy-egy fél mondat erejéig az emlí-tettek, így is számos kérdõjel fészkeli be ma-gát a fejünkbe, ugyanis néha nem érthetõigazán, hogy hogyan illik az érvelésbe egyadott hivatkozási pont. (Lásd pl. a Foucault-féle „orvosi tekintet”, 126.)

A kilencvenes évek kétségtelenül meg-történt, ám kétes kicsengésû szexuális forra-dalma és a tudományos felületesség egy ér-dekes keveréke például, ahogyan a szerzõCatherine MacKinnon és Andrea Dworkinradikális feminizmusát tárgyalja. A szerzõkülönösebben mélyre nem hatol abban, mités miért mondott a két elméletíró, inkábbcsak õket mint egyfajta radikális pornóelle-nesség koronázatlan királynõit veszi célba,amely meglátás helyességéhez persze kétségsem férhet. Pornóellenességük valódi moti-vációja és mibenléte azonban föltáratlanmarad. Említi a munkásságukhoz szorosankapcsolódó „erõszak” fogalmát, a nemek kö-zötti egyenlõtlenség és a pornó leginkább éslegelõször általuk kibontott kapcsolatát, ámaz igazi téteket egy ellenséges hangvételû,tabudöntögetõnek szánt (ám mivel a kilenc-venes évek már régen elhaladtak, ezek a ta-buk le voltak már döntve egy ideje), a két ra-dikális feministát nevetségessé tenni kívánónéhány oldal oltárán áldozza föl. Figyelmenkívül marad minden, ami érthetõbbé tehet-né MacKinnon és Dworkin radikális állítá-sait. Olyan felismerésekre gondolok, mintamilyen például Leo Bersanié, aki szerintMacKinnon és Dworkin nem tesz mást,mint gyakorlati szintre viszi azt, ami egy120

2013/12

absztraktabb szinten – példaként itt Foucaultegy interjúszereplését hozza Bersani – egysokkal ünnepeltebb állításnak bizonyult:„ami a nõt izgatja, az saját testének egy fal-likus parancsoló által leigázott ideája”.2 Ezaz alapgondolat vezeti odáig MacKinnont ésDworkint, hogy magával a szexszel, a szexu-ális aktussal van probléma, amely általunkismert – és a pornófilmekben kicsúcsosodó– formájában a legelemibb erõszakba öntveközvetíti és konzerválja a nemek közöttiegyenlõtlenséget. Dworkin így fogalmaz: „A férfihatalom – a pénisz hatalmának – vi-lágában a dugás a hatalom, a tekintély és a birtoklás lényegi szexuális élménye; dugáshalandó férfiakkal, hétköznapi srácokkal.”3

Ennek a tételnek – akár pro, akár kontra aka-runk érvelni – a tárgyalása véleményem sze-rint semmiképp sem lehet pusztán egy fel-sõbbrendû, „felvilágosult” kacaj, mert eb-ben az esetben a puska a másik végén lát-szik elsülni.

Szintén szemléletes példa az elméletirészbõl, amikor a szerzõ a „férfitekintet”problémáját azzal a problémával azonosítja,vajon meg kell-e sértõdni azon vagy sem, habámulnak az utcán (a jó válasz természete-sen a nem). Ha a pornó kapcsán a tekintetproblémája merül föl (joggal), akkor érde-mesebb lenne azzal foglalkozni, hogy avágynak van alanya és tárgya (ez a distink-ció persze önmagában nem rejt kizárólagos-ságot, vagyis nem jelenti azt, hogy valaki nelehetne tárgy és alany egyszerre, sõt). A het-venes-nyolcvanas évek feminista filmelmé-lete – amely sokat foglalkozott a (férfi)tekin-tettel – sem arról szólt, hogy egy nõnek megkell-e sértõdnie, ha egy férfi pofátlanul stí-

röli az utcán – ahogy azt a szerzõ sugallja.(127.) Sokkal inkább arról, hogy a kameramint a tekintet hordozója az esetek túlnyo-mó többségében férfi nézõpontot jelenítmeg, így igen kevés kivétellel a nõ tárgy, míga férfi alany lesz, ezzel többek között fenn-tartva a passzív nõ, aktív férfi distinkciót, a nézõnek pedig eközben egy egyoldalú fér-fiszempontú azonosulást kínálva. Ehhez az-tán a Szex és New York szexuális forradalommegpróbál – egyébként sikerrel – egy egyol-dalú nõszempontú nézõpontot hozzáadni,amely azonban szigorúan a férfiéból vanszármaztatva – a könyv írója például elveti anõi pornó gondolatát. Tulajdonképpen tehátazt sugallja, hogy a férfitekintet a szabad em-ber semleges szexualitásának egy eleme,ezért hát ahhoz, hogy a nõk szabadok lehes-senek, nem kell mást tenniük, mint ezt má-solni, és szabadon, érzelemmentesen marko-lászni ismeretlen férfiak fenekét szex köz-ben, majd elmesélni a „csajoknak”, milyenvolt rajta a fogás. Az efféle derivatívák pedigalapvetõen az uralkodó hatalmi diskurzuso-kat szolgálják ki (állhatatosan fenntartva arendszer alapvetõ logikáját).

Mérõ Vera könyvében a leginkább za-varba ejtõ talán az, hogy a szerzõ minthanem tudná eldönteni, hogy egy a széles kö-zönséghez szóló, könnyed könyvecskétakar-e írni a pornóról, vagy egy valóban kö-rültekintõ, a fontosabb elméleti mérföldkö-veket figyelembe vevõ és azokra érdembenreflektáló munkát. Bármelyik választás jo-gosnak tûnhetne, a kettõ közötti vacillálásazonban egy meglehetõsen érthetetlen, sze-rencsétlen végkifejletet eredményez.

Kormos Nikolett

téka

121

JEGYZETEK1. Radikális feministáknak nevezhetnénk az olyan gondolkodókat, akik nem a meglévõ társadalom –tág értelemben vett – intézményrendszerein belül, a már meglévõ intézményekbe integrálódva kép-zelik el a nõk helyzetének bárminemû javítását, hanem a rendszert magát szeretnék valamilyen mó-don megváltoztatni. A szerzõ azonban nem tér ki arra, mit ért radikális feminizmuson, így tulajdon-képpen csak egyfajta negatív definíciót kapunk ezt illetõ elképzeléseirõl.2. Leo Bersani: Is the Rectum a Grave? In: Uõ: Is the Rectum a Grave? and Other Essays. TheUniversity of Chicago Press, Chicago és London, 2010. 19, 21.3. Andrea Dworkin: Intercourse. The Free Press, New York, 1987. 79.

Legújabb könyvében Almási Miklós ké-nyes-kétes témát feszeget. Nem azért „ké-nyes” a téma, mert nem illik róla beszélni –a ma társadalmában szinte mindenrõl lehetszó, a tabuk köre mára meglehetõsen leszû-kült –, inkább azért „kétes”, mert hát mirõlis beszélünk szerelemrõl szólván?! Hogyanlehetne azt a valamit, amirõl többé-kevésbémindenkinek van némi fogalma, meghatá-rozni, illetõleg ezeket az óhatatlanul széttar-tó definíciókat közös nevezõre hozni? Mertegy értekezõ szándékú esszékötetnek, ugye,bármilyen közérthetõ, olvasmányos hangotüt is meg, mégiscsak ez volna a feltétele.

Almási késlekedik is a meghatározással– vagy inkább felcsigázza várakozásunkat.Könyve elején inkább a szerelem jelen ko-runkból való eltûnése felett sajnálkozik – te-szem hozzá: ez a lamentáló hangvétel, igaz,humorba oltottan, néhol a szlenget is belop-va enyhül –, de a könyv egészét belengi ahumán értelmiséginek egy alapvetõ emberiérték fölötti panasza. A könyv onnan kezdigazán érdekessé válni, amikortól kitûnik,mit is sajnálunk. Hogy mi az a valami, amifokozatosan kikopik korunk társadalmából –amit szerelemnek lehet nevezni. Almási tud-ja, hogy erre a kérdésre csakis kontextus-függõ válasz adható: önmagában nem, csakismûvek, mintaadó emberi sorsok közvetítésé-vel mutatkozhat meg valahogyan. Azokat aparadigmatikus mûveket és (nõi) sorsokatveszi tehát számba, amelyekben a szerelemtermészetrajza kitapintható. Érdekes kettõs-ség mutatkozik meg ezáltal. Az tudniillik,hogy a jelen meglehetõsen sivár, titok nél-küli világában valamiféle elveszett üdvös-ségként visszavágyott szerelem mélyen pa-radox természetû – ahogy a szerzõ fogalmaz:„egzisztenciális krízisállapot”. A Carmen-mítosz s a Rómeó és Júlia történet – ame-lyeknek a szerzõ egy-egy rövid fejezetetszentel – mélyen a „vágy és vér” képeihezkapcsolódnak.

Persze, mondhatjuk, a szerzõ önkénye-sen válogat; miért is kellene a boldogtalanszerelmeseknek mintaadó hõsökké válniuk?Hol vannak a boldog, beérkezett szerelemrõlbeszélõ mûvek? Miért a boldogtalan szerel-mesek vannak többen? Nem érdektelen kér-dések ezek, és nemcsak a szerelem, hanem

az emberi lét alapkérdéseiig vezetnek. Ná-das Péternek az Égi és földi szerelemrõl címûszövegét tudnám itt idézni, amelyben a szer-zõ mélyen eltöpreng azon, hol vannak az iro-dalomból a boldog szerelmesek. Nádas sze-rint az egyik válasz „a test nyelvének” és atársadalom elsajátított nyelvének kettõsségé-ben, meg nem felelésében keresendõ. A test-nek nincs nyelve, illetve olyan sajátos nyel-ve van, amely nincs összhangban a „mentá-lis kultúra” (Nádas így nevezi) ránk hagyo-mányozott, kötelezõen elõírt nyelvével.

Nádasról azért szóltam, mert ehhez a gondolatkörhöz – noha bevallatlanul –Almási könyve is kapcsolódik. (Hozzá kelltennünk: a könyv záró fejezete értelmezi isNádast, amikor a Párhuzamos történeteketkorunk „hideg társadalmának” pontos képe-ként olvassa.) Ideje tehát rátérnünk a könyvszerkezetére: ugyanis az kétféle oldalról közelít ahhoz a kérdéshez, amit a szerelemnehézségének, kissé drámaian szólva elér-hetetlenségének lehetne nevezni. Az egyikoldal tehát a társadalom szerkezetébõl, be-lénk oltott szokásaiból származik. Olyanproblémák tartoznak ide, mint a privátszfé-ra gyarmatosítása, a személyiség titkának el-tûnése, illetve a titkok megoszthatósága (lásda közösségi oldalakat), megvásárolhatósága,az idõhiány, a férfi-nõ hatalmi viszonyok, a társadalmi ellenõrzõ rendszerek jelenléte.A szerelem nehézségének másik oldala im-már magából a szerelem természetébõl adó-dik, úgymint: a szerelem nyelvnélkülisége,tükrözõ(dõ) jellege: vagyis az énnek a má-sikban való megpillantása, sajátosan mértideje, a képzelet megtermékenyítõ ereje, atávolság jelenléte. A könyv ekkortól kezd elmélyre ásni, ugyanis a felvetett problémákegytõl egyig krízistényezõk is. A szerelemlegmélyebb tapasztalatként kimondhatat-lan, mégis beszélni kell róla valahogy. Mígtükrös struktúrája az énnek a másikban va-ló feloldódását keresi, szemben találja ma-gát egyfelõl az én elvesztésének félelmével,másfelõl a birtoklás, a legyõzés ösztönével.A szerelemnek sajátos ideje van: a pillanat,a vágy, az álom, a remény virtuális ideje.Azaz nem mérhetõ idõben él, nem is idõbentalán. Ráadásul az idõ (de nem csak az)aszimmetrikus viszonyokat eredményez,

122

2013/12 LEHETETLEN-E A SZERELEM?Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége

Kalligram, Pozsony, 2012.

amiben a szerelemnek kell alulmaradnia. A mérhetõ idõ erõsebb.

Miért van tehát szükségünk arra a vál-ságtényezõre, amit a szerelem jelent? Miértnem érjük be azzal, amit a környezõ társa-dalom sugall: a gyors, problémamentes kap-csolatok, az önmegvalósítás, a „pörgés” bó-dító pótlékával? Kétségkívül elõbbi a nehe-zebb út: az Asszony-legendák címû fejezet –jelezve, hogy a szerelemrõl minden idõbena nõk tudhattak többet – olyan nõi sorsokatvonultat fel, akik/amelyek a szerelemben,bár nagyon eltérõ utakon, de messzire jutot-tak. Igaz, Lou Salomé esete inkább csak azerotikának – ami Almási szerint közvetítõelem szexualitás és szerelem között –, azaza vágy felkeltésének volt zseniális mûvelõje.Ebben viszont teljesen õ maga volt. Még ak-kor is, ha menekült. A finoman értelmezettnõi sorsokban a szerelemnek transzcenden-ciája van, nem tudni, hova visz – boldogcsaládi idillhez egyik esetben sem –, viszontmélyen választás. Nem két lehetõség között:ez ugyanis a hétköznapok jóval kisszerûbblatolgatása, hogy tudniillik melyik „éri meg”jobban –, hanem, Almási kedves szerzõjé-

vel, Sartre-ral szólva, önmagunk választása.A variációk végtelenek. Hannah Arendt,Simone de Beauvoir megélt kapcsolataik fe-lõl is értelmezhetõk és értelmezendõk, nemvéletlen, hogy mind a mai napig könyveksora foglalkozik szerelmi történeteik külö-nös jellegével.

Így ér össze a szerelem a mûvel, a mû-vészettel. Élet-mû. Ennek negatív megfogal-mazása, immár Almásit idézve: „Érzelmigazdagság nélkül nem értjük Mozart muzsi-káját, Shelley verseit, Rodin szobrait […],észre se vesszük, hogyan zár ki bennünket amûvészetek szférájából ez a ránk oktrojálthabitus. […] De köztudott, hogy egy üzletitárgyalás akkor sikeres, ha nem játszanakbenne közre az érzelmek. A polgári kultúraezt a habitust általánosítja. A szerelem elle-hetetlenülése ennek a tágabban értelmezettkultúrtörténeti fordulatnak a példázata:megtaláljuk benne mindazt, ami teljes em-berlétünkbõl fokozatosan eltûnik.”

Almási könyvének „tanulsága” talán ab-ban áll, hogy a titok még mindig legmélyebbértékünk.

Fleisz Katalin

téka

123