Dalí úton, útfélenRészletek a 8. oldalon!

radnótisokkA Radnóti Miklós Gimnázium hivatalos diáklapja.

2006. október

Ára: 40 FtKiadja: Radnóti DÖK

Így írunk miSUTTOGÓ, SUHOGÓ HANGOK

ÚJ NAPRA VIRRADUNKIrodalmi rovatunkat

a 6-7. oldalon találod!

SZÓRAKOZÁS

Negyvennyolc

és ötvenhat

cikk a 9. oldalon

3 5 É V S PA N Y O L O R S Z Á G B A NBeszámoló 12-13. oldalon!

CSANAKY ATTILA TANÁR ÚRRALRészletek a 8-9. oldalon!

Vincze István tanár úrralEGY ÉV BRÜSSZELBENBõvebben a 11-12. oldalon!

B E S Z É L G E T T Ü N K . . .

Egy kis ,,nem suli”Cikk a 14. oldalon

Mitõl Kísérleti a Radnóti?GIMNÁZIUMISMERET

Részletek a 14. oldalon!Nyertünk, de mégisvesztettünkCikk az 5. oldalon! IRODALOM

1956

MILYEN A MAGYAR ÉLET EGY BERLINI LÁNYNAKradnótisokk 2006. október

2. oldal

Németországi cserediák vagyok, és egy évetfogok itt, Magyarországon tölteni. Augusztus 16-án érkeztem Budapestre és augusztus 19. óta afogadócsaládomnál lakom Szegeden.

Szerintem Szeged gyönyörû város. Összeha-sonlítva Berlinnel, ahonnan jöttem, termé-szetesen kicsi, de nagyon tetszik a belváros arégies házaival és a terekkel, ahol sok ember aszökõkutaknál ül, és csak beszélget. Ezen kívülszeretem a Kárász utcát a kis boltokkal éskávézókkal, mert ha végigsétálok rajta egy nap-sütéses délutánon, vagy este a lámpák fényénél,kicsit olyan, mintha egy mediterrán városbanlennék. Berlinben nincs egy ehhez hasonlófõutcánk, hanem sok száz ilyen utca van, amimagába foglal elõnyöket és hátrányokategyaránt. Szegeden úgy tûnik, mintha mindenkiegy helyre járna: az emberek a Kerek Perecnéltalálkoznak, és a Sörkertbe vagy egy klubbamennek, és ott olyan, mintha mindenki ismernéegymást. Ellenben Berlinben minden nap újemberekkel lehet találkozni, és az utcán sétálvanéha-néha mindenféle nemzetiségû embertlátni. Nagyon szeretem, hogy Berlin ilyen nagyés multikulturális város, de másrészrõl jó lehetismerni mindenkit, akivel találkozol, mikorszórakozni mész a hétvégén. A tömegközlekedésilletõen azt kell hogy mondjam, hogy Berlintrészesítem elõnyben, mivel nálunk mindenféletömegközlekedési eszköz megtalálható, és éjjelis nagyon gyakran közlekednek. Ezért bárhovánagyon gyorsan el lehet jutni busszal, villa-mossal, metróval, földalattival vagy taxival, és ígyaz ember teljesen független. Ezzel szemben énitt, Szegeden nagyon messze lakom abelvárostól, és pl. reggel a vendéglátóimnakengem és a gyerekeket, akikkel együtt lakom, elkell vinnie autóval az iskolába. Ezen túl Berlinbensokkal többféle lehetõség van eltölteni a szaba-didõt. Minden sokkal nagyobb – óriási házak,utcák, parkok és terek, habár néhányuk neméppen a legszebb – és a város egyes részei na-gyon modernek. Más részek tele vannakklubokkal, bárokkal és kis kávézókkal: ezértnagyon jól lehet szórakozni éjjel.

Egy másik dolog, amit szeretek Magyar-

országon, hogy minden nagyon olcsó – ez kicsitfurán hangozhat, de gyakran csak a felét (v. mégkevesebbet) fizetek egy dologért, mint amennyitBerlinben. Annak ellenére, hogy még csak kéthónapja élek itt, nagyon sok fesztiválon, ünnep-ségen voltam már. Így pl. már ettem halászlevettöbb száz emberrel, és keresztülmentem azegész városon biciklivel és görkorival. Ezt nagyonnehéz lenne megszervezni Berlinben, mert óriásia forgalom, és több napig tartana keresztüljutnia városon (noha nagyon sok program van, denem lehet az összeset a belvárosra korlátozni)De itt, Szegeden úgy tûnik, mintha könnyû lennemegszervezni ezeket a kezdeményezéseket, aholmindenki egy helyen találkozik, és együtt ünne-pel, bulizik a többiekkel.

Ha választanom kéne, azt mondanám, hogya szegediek kicsit kedvesebbek, mint a berliniek,de igazából ezt nem lehet így kijelenteni, mertmindenhol van sokféle ember. Csak azt mond-hatom, hogy sokan, akikkel találkoztamSzegeden, nagyon kedvesek és segítõkészekvoltak, ám a berliniek mindig rohannak. És ezértgyakran kissé egoistáknak tûnnek, és ezzel nemis törõdnek. Majdnem mindennap tapasztalom,hogy általában a magyarok elég sokat esznek ésszeretik a hagyományos ételeiket (de más típusúételek is találhatók), mint ahogy megpróbáljáktartani a hagyományokat az életük mindenterületén, legalábbis ahogy én látom, ez pedig alegtöbb esetben nagyon jó szokás.

A magyar oktatási rendszert kicsit jobbanszeretem, mint a németet: nálunk az általánosiskola hat évig tart, azután 12 évesen el kellhatározni, milyen középiskolába akarsz járni,ami szerintem kicsit korai ahhoz, hogy az embereldöntse, mivel akar majd foglalkozni. Ha a gim-náziumot választod, hét évet fogsz ott tölteni, ésutána jelentkezhetsz egyetemre. Egy másikdolog, amit jobban szeretek Magyarországon,hogy korábban ki lehet választani, hogy milyenirányba akarsz specializálódni, és szerinem eznagyon jó, mert nagyon jól meg lehet tanulni azadott tárgyat. Németországban nagyonkeményen kell tanulni a jó jegyekért, ami tulaj-donképpen ugyanígy van Magyarországon is, de

VICTORIA CHARLOTT UHLICH BESZÁMOLÓJA

Avagy milyen a magyar élet egy berlini lánynak

INTERJÚ VINCZE ISTVÁNNALradnótisokk 2006. október

3. oldal

itt több emberen látszik, hogy tényleg törõdik ajegyeivel.

Szerintem a Radnóti nagyon szép iskola. Aziskolai élet szokásai azonban nagyon eltérnekattól, amelyek a mi iskolánkban vannak. Ezértvan az pl. hogy én mindig elfelejtek felállni azóra elején, mert nálunk nem kell így tenni. Ezen-kívül nekem, furcsa, hogy a folyosó egyik oldalánegymás mögött állva kell várnunk a tanárt, akiaztán beenged minket a terembe, és két tanuló-nak el kell mondania, hány diák van az osztály-ban, és ezt meg kell ismételniük egész nap –még akkor is, ha két óránk van egymás utánugyanazzal a tanárral. Nálunk a tanár csakmegkérdezi az elsõ órán, hogy ki hiányzik ésbeírja a naplóba. És csak pár ember van, akikimegy a szünetben egy kis friss levegõt szívni. Ami iskolánkban majdnem mindenki kimegy, deennek az is lehet az oka (mint Magyarországonis), hogy sok fiatal dohányzik, és ezt meg istehetik a szünetekben (amelyek egyébkénthosszabbak). Aztán a Radnótiban régi diákok

képe lóg majdnem minden falon. Ez szép szokás,de nálunk nincs ilyen. Tulajdonképpen az egésztanítás másképp zajlik: itt a tanár majdnem azegész órán beszél, és nekünk jegyzetelni kell.Németországban sokkal inkább részt kell ven-nünk az órán, pl. el kell mondanunk a miálláspontunkat, és hogy mit tudunk a témáról.Így majdnem egész órán jelentkeznünk kell,hogy jó szóbeli jegyeket kapjunk (ami ittMagyarországon nincs), mert ezek tulajdonkép-pen az év végi jegyek 40-50%-át teszik ki. Ezentúl azt hiszem, az egész magyar tanterv teljesenmás, és Magyarországon több diák van egyosztályban.

Összefoglalásul azt modhatom, hogy nagyonsok különbség van Magyarország ésNémetország között, legalábbis ahogy eddigtapasztaltam, még akkor is, ha ez csak sokapróság, amihez az ember hozzászokik a min-dennapi életben.

FORDÍTOTTA: ORBÁN RÉKA 12.B

A piros Daciától BrüsszeligAVAGY INTERJÚ VINCZE ISTVÁNNAL

Vincze István tanár úr matematika és fizikatanár, bár az elsõsök kivételével szerintem min-denki ismeri így, vagy úgy. Saját bevallásaszerint van, aki már a fiai révén. Az én osztá-lyomat is tanítja matematikából, de sajnosnemsokára meg kell válnunk tõle, ugyanisBrüsszelbe „költözik” egy évre, mivel ott fogtanítani. Ebbõl az apropóból (és mert még nemadott interjút a RadnótiSokknak) született ez azinterjú. Szerettem volna kicsit elrugaszkodni amegszokott tanárinterjúktól, próbáltam mástés máshogy kérdezni, mint a többiek.Remélem, sikerült. De persze a megszokottkérdések sem hiányoznak.

Hol született Tanár Úr és mikor?1960-ban születtem a Halak jegyében Tolna

megyében, egy kis faluban, Kölesden. Ez az utol-só kuruc gyõzelem helye. 1708. szeptember 2-án Béri Balog Ádám csapatai itt gyõzték le alabanc-rác seregeket. Én az utolsó olyannemzedék közé tartozom, akik nem kórházbanszülettek, hanem bába segített a világra.Általános iskolába szülõvárosomba jártam.

A gimnáziumot hol végezte el?Nagyon nehéz volt elszakadni otthonról, de

meg kellett tenni, hogy középiskolába járhassak.Vegyipari szakközépiskolába szerettem volnaelmenni, de akkor a jelentkezési lapon fel kelletttüntetni, hogy ki milyen orvosi leletekkel ren-delkezik. A szemészeti vizsgálatnál kiderült, hogyszíntévesztõ vagyok, ami ebben az iskolábankizáró ok volt. Akkor az általános iskolai igaz-gató, aki a fizika tanárom volt, ajánlotta, hogymenjek el Bonyhádra gimnáziumba. Afizikaeredményeim miatt felvettek. Végül rájöt-tem, hogy nagyon jó döntés volt. Természetesenkollégista voltam, egy nagyon szigorú kollégium-ban. Ott csak egyszer lehetett hazamenni havon-ta, de akkor is csak ha jól tanultunk. Nagyonszigorú napirend szerint éltünk, tanultunk.

Diákcsínyek mennyire voltak jellemzõek?Éppen a szigorú szabályok miatt volt érdekes a

dolog. Arra emlékszem, hogy a fiúk és a lányoknagyon szigorúan el voltak különítve. Ennek voltjó oldala is, mert ha valahogy mégis sikerültösszehozni, az teljesebbé tette a kapcsolatokat.

INTERJÚ VINCZE ISTVÁNNALradnótisokk 2006. október

4. oldal

Voltak különbözõ akciók. A diákok között nagyonjó kapcsolatok alakultak ki, amelyek a mai napigmegvannak. Nem is ötévente találkozunk,hanem évente. A gyerekeink is nagyon jólismerik egymást. Számomra ez a négy év nagy-on meghatározó volt.

Egyetemre Szegeden járt. Ez hogyan alakult így?Körülbelül ugyanaz a történet, mint a nyol-

cadik osztály utáni továbbtanulásnál. A MûszakiEgyetemre akartam menni a villamosmérnökikarra. Jártam felvételi elõkészítõ táborokba,megismertem a leendõ évfolyamtársaimat. Azutolsó pillanatban derült ki, hogy a szín-tévesztésem miatt nem mehetek oda. Úgy kellettdöntenem, hogy a fizika és a matematika meg-maradjon. Szerencsés helyzetben voltam, mertfizikából az OKTV elsõ tíz helyezettje közöttvoltam, így felvettek a szegedi egyetemrematematika és fizika szakra.

Miért döntött a tanítás mellett?Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok,

akik már viszonylag korán, a gimnázium elsõéveiben eldöntik, hogy tanárok szeretnéneklenni. Én is így voltam. Aztán rájöttem, hogy atanítás nem olyan rossz dolog, mint amennyire amásik oldalról látszik. Azt gondolom, hogy azegészben a legfontosabb dolog, hogy legyenmegfelelõ kontaktus a tanár és a diákok között.Ha ezt sikerül valahogy kialakítani, mert nemkönnyû, akkor utána már nyert ügye van azembernek, kellemessé lehet tenni minden egyesórát. Ezért az elején még meg kell küzdeni.

Mit vett az elsõ fizetésébõl?Ötödéves voltam, amikor az elsõ béremet

megkaptam. Semmi tartalmasat. Az úgy elment.Egyébként nemrég költöztünk, és elõkerültek arégi szerzõdések. Volt egy szerzõdés, amiben azigazgató úr utasítja a gazdasági irodát, hogyVincze István ötödéves egyetemi hallgatónak amegtartott foglalkozásokért óránként negyvenforintot fizessen ki.

Milyen volt az elsõ autója?Egy piros színû Dacia volt. Körülbelül 20 évvel

ezelõtt vettem. Késõbb eladtam. Egy székelyvette meg. Nagyon boldog volt, mert vigyáztamrá, így nagyon újszerû állapotban volt. Most vala-hol kinn lehet a Hargitán.

Lógás, puskázás... Tanár úr hogy áll hozzájuk?Elkövette-e és a diákoktól mennyire nézi el?

Bevallom töredelmesen, mindkettõt elkövet-tem. A lógás valószínûleg a szigorú kollégium

miatt volt. A puskázást is elkövettem. Nyelvekbõlnéha-néha nagyon küzdöttem. Az angol füzetemborítóját teleírtam szavakkal. Akkor volt problé-ma, ha a füzetet is be kellett adni. Volt olyan,hogy a tanárnõ ráírta, hogy most már jó lenneborítót cserélni. A puskázással tanárként úgyvagyok, hogy inkább megengedem, hogy adiákok használják a füzetet. Ha rendesenjegyzetelnek, akkor utána nincsen probléma.Ezzel a puskázás méregfogát húzzuk ki, ésrákényszerítem a diákot, hogy rendesenjegyzeteljen.

Melyik a kedvenc együttese?Egyértelmûen a Pink Floyd vezeti a listát. A leg-

nagyobb élményem az utóbbi években az, hogykétszer is voltam Roger Waters koncerten a na-gyobbik fiammal együtt. Az egyik itt voltMagyarországon, Budapesten, a másik júniuselején Berlinben.

Most melyik a kedvenc könyve?Több is van, de nagyon szeretem és nagyon

megfogott Boris Paszternáktól a Zsivágó doktorHogyan jött az ötlet, hogy kimenjen Brüsszelbe

tanítani?Teljesen véletlenszerû volt. Egy beszélgetés

kapcsán jött elõ, hogy keresnek valakit, aki eltudná vállalni, hogy egy éven keresztül mate-matikát és fizikát tanítson. Egy keddi napon hal-lottam elõször errõl, és délután már jött a telefonBrüsszelbõl, hogy ha úgy gondolom, hogy igen,akkor jó lenne, ha válaszolnék, mert szerdán márdöntenek is arról, hogy ki kapja meg az állást.Nagyon nem volt idõ arra, hogy gondolkodjakrajta, és még mindig nem vagyok túl azon, hogyezt teljes egészében feldolgozottnak tekintsem.De akkor azt mondtam, hogyha a feltételek nemelviselhetetlenek, akkor igent mondok, mert ilyenlehetõség valószínûleg sokszor nem adódik.

Hol fog dolgozni?Egy nemzetközi gimnáziumban fogok tanítani,

ahova az Európai Unió különbözõ tagállamaibólérkezõ szülõk gyermekei tanulnak. Egy körül-belül százfõs magyar csoport van, akiket magyarnyelven fogok matematikára és fizikára tanítani.Úgy megyek ki, hogy egy év után mindenképpenvisszajövök. Végleg biztos, hogy nem maradnékkinn, mert fontos számomra maga az ország ésaz általa biztosított, bár néha-néha kellemesneknem is mondható környezet. Itthon csak itthonvan az ember.

NYERTÜNK, DE MÉGIS VESZTETTÜNKradnótisokk 2006. október

5. oldal

1956. Nemcsak a politikai és társadalmi élet-ben történtek fontos események, hanem asportban is. Ebben az évben Melbourne adottotthont az olimpiának.

Az elsõ nehézségek az olimpia megren-dezésével kapcsolatban már az odaítélés után 2évvel jelentkeztek. Az Ausztráliában érvénybenlévõ szigorú állatbeviteli törvények miatt a lovas-versenyek megrendezésének helyét Stock-holmba kellett áthelyezni. A legsúlyosabb prob-lémát azonban a Magyarországon kirobbantforradalom, illetve a szuezi válság jelentette. Amagyar néppel együttérzõ Spanyolország,Hollandia és Svájc (az utóbbi felhívására) ha-zarendelte a már Melbourne-ben lévõ sportolóit.Két svájci lap a magyarországi véres eseményekelleni tiltakozásként egy sort sem tudósított azolimpiai játékokról, ugyanezen ország olimpiaicsapatának tagjai kijelentették, az olimpiaiszereplés helyett Vöröskeresztes kisegítõkéntországunkba utaznak. A szuezi válság miattIrak, Egyiptom, Szíria és Kína is lemondta azolimpián való részvételt. Sokan a Szovjetunióvisszalépését is követelték.

A magyar csapat utazása a forradalmi idõk-ben nem volt egyszerû. Repülõgépük nem indul-hatott Ferihegyrõl, mivel azt a szovjet csapatokmegszállás alatt tartották, és nem engedé-lyezték a már megrendelt gépek leszállását. Arepülõket így Prágába irányították.Olimpikonjainknak így oda kellett utazniuk. Azolimpiai lobogókkal díszített autóbusz-karavántazonban nem engedték át a határon, így asportolóknak csehszlovák buszokra kellettátszállniuk a határon, amelyek Pozsonyba szállí-tották õket. Másnap indulhattak volna tovább,ám távirat érkezett: Prága nem fogadja õket.Ekkor kaptak egy Prága mellett fekvõ sport-telepen szállást. November harmadikán ideérkezett meg a felszereléseket szállító busz. Aszerelések között ott lapult a Kossuth-címereszászló is, ugyanis a már a forradalom kezdeteelõtt elinduló „szállás-csinálók” a forradalomhírére nem voltak hajlandók az olimpiai falubanfelhúzni a „sarló-kalapácsos” nemzeti lobogót.A rendezõk azonban csak errõl a zászlóról

tudtak, így úgy döntöttek, megvárják a csapatérkezését.

A magyar olimpikonokat szállító gépek végülnovember 6-án tudtak felszállni a Prágából.Többen vissza akartak fordulni, amikor meg-tudták, hogy szovjet csapatok november 4-énmegkezdték Budapest ostromát.

A sportolók elsõ csoportját november 10-énfekete karszalaggal, a himnuszt énekelve vártáka melbourne-i magyarok a repülõtéren.

Azokban a vérzivataros napokban, amikornem mûködtek a telefonok és a táviratok semmindig értek el a címzettekhez, sportolóink 9arany-, 10 ezüst- és 7 bronzérmet szereztek.

Az Urányi János-Fábián László kajakkettõsszerezte meg az elsõ olimpiai, és egyben a ma-gyar kajak-kenu sport elsõ aranyérmét. PappLászló harmadik olimpiai aranyérmét szerezteharmadik olimpiáján, kardcsapatunk isaranyérmet szerzett, egyéniben Kárpáti Rudolfdiadalmaskodott. Az olimpia magyar sztárjaKeleti Ágnes volt. Felemás korláton, talajon,valamint gerendán is a dobogó legfelsõ fokáigjutott, valamit tagja volt a gyõztes nõi kéziszer-csapatnak.

Az olimpia csúcseseménye, azt hiszem, mégisa vízilabdadöntõ volt. Válogatottunk a szovjetcsapattal csapott össze. A magyarok amellett,hogy olimpiát akartak nyerni, egy kicsit vissza isakartak adni abból, ami Magyarországontörtént. A szovjet játékosok semmirõl sem tehet-tek, jó barátságban voltak a magyar csapattal.De melegítõjükön mégiscsak ugyanaz a feliratszerepelt, mint az orosz tankokon. Az uszodamajd’ felrobbant a magyar szurkolótáborhangjától. A hangulat akkor hágott a tetõ-fokára, amikor Prokop a meccs vége feléközeledvén víz felett megütötte Zádor Ervint,úgy, hogy a magyar játékosnak a szeme alattcsúnyán felrepedt a bõr. Amikor a vérzõ játékoselvonult a tribün elõtt, a szurkolók között elsza-badultak az indulatok. A meccset végül 4:0-ásmagyar gyõzelemmel fújták le.

Sajnos a forradalom végeredménye más lett…

Nyertünk, de mégis vesztettünk1956. ÉVI OLIMPIA

IRODALOMradnótisokk 2006. október

6. oldal

ÚJ NAPRA VIRRADUNK…Új napra virradtunk,Csend van, magányos csend.A kihalt utca porábanRend van, szigorú rend.

ELBÛVÖLT A…Elbûvölt a hosszú táj,Ülök itt, bennem a MagányTalál társat, s én megosztomMagánnyal a magányomS majd meglátom, mi vár.S ha sokat várok, csend lesz,Az élet csöndje elvesz.

SUTTOGÓ, SUHOGÓ HANGOKAz iskola, az életem,hangok,Suttogó, suhogó, sasoló hangokSuttogva görnyedve,Meghalok könyörögve.Suttogó, suttogó hangok felém-Szaladnak, futnak felém…Suttogó, suhogó, sasoló hangokLesnek, s megölnek ha alszok,S suttogva, suttogva hallom,Meghalok, ha ez lenne sorsom.Búcsúzom az életemtõl,Suttogó, suttogó lelkemtõl,Suhogó, sasoló hangoktól,Minden szép baráti arctól.Suttogó, suhogó, sasoló hangok,Megölnek, ó megölnek, ha alszok.

BÉKETudom, sokan mondták már, mi a béke, s

mégsem érzi senki szükségét, csak a hiányát. Ahiányát, annyi háborúban, arra várva, mikor jönmár el. A hiányát, mikor katonák halnak meg afrontokon. A hiányát, ha csak egy csendesdélutánra vágyunk.

Tehát mi is a béke? A béke csodás szövedéke areménynek, nyugalomnak és az optimizmusnak,azoknak a dolgoknak, melyek biztonságotadnak, amitõl biztonságban érezzük magunkat.

De tényleg csak ennyi lenne? Tényleg csak errevágytunk, s vágyunk? Talán a választ nehézmegadni, s arra is, hogy mi a béke, hiszen olysok jelentése van, oly sok ember számára.

A béke jelentése rajtunk múlik, igazán, csakrajtunk, hogy mit tekintünk annak, hogy mitvárunk el tõle, a szótól, mely csak betûk, hangoksora, de jelentése óriási…

SEJTELMES ESTEFekete volt az este, csak a kandalló tüze adott

világot nekünk. Az ablakon besütött a Hold azerdõ tetejérõl. Sejtelmes árnyékot vetettek a fák,idelenn pedig a kanapé és a könyvespolc. Haegyedül lettem volna, a frász jött volna rám, dea bátyám mellettem olvasott. Az égõ fa patto-gott, meleget adott, odakint farkasok vonyítottakaz ég ezüsttányérjára. Felálltam, és az ablakhozsétáltam. Odakint a Hold ezüst sugarai adtakvilágot, ahogy visszaverõdtek a hófehér tájról.Sehol nem láttam mozgást, egy állat sem jártodakint, aki élelmet keresne a téli fagyban. Afák megmozdultak, a szél elkezdett fújni, s azegyik fáról lefújta a havat…átrázott a hideg, ésarra gondoltam, milyen jó, hogy én itt bentvagyok, ahol a kandalló meleget ad. Visszaültema kanapéra és a kandallóban táncoló lángo-cskákat figyeltem, ahogy meleget, fényt adtakebben a fagyos téli éjszakában.

Arra ébredtem, hogy fázom. A kandallóban amûsor abbamaradt, már csak kifáradt artistákparazsa látszott. Rajtam egy régi pokróc volt,valószínûleg elaludtam, bátyám sehol sem volt.Kitakartam magam, majd megpiszkáltam aparazsat és fáért nyúltam. Ekkor vettem észre,hogy nincs. Fogtam hát egy polcon lévõ vihar-lámpát, és gyufával meggyújtottam. Az óraszerint hajnali egy volt. Felvettem egy kabátot,egy csizmát, és elindultam fáért. A félmétereshóban lassan haladtam a farakások felé. Aneszek elhallgattak, talán a fényre, vagy a hócsikorgására. Csendes volt minden. Elfutottam afarakásig, fogtam egy ruhát, kiterítettem, éselkezdtem válogatni a fákat. Épp az ötödik na-gyobb darabot tettem, mikor megcsikordultmögöttem a hó. Teljesen megdermedtem azijedtségtõl. Ekkor visszatért az élet az éjszakába.

IrodalomÍGY ÍRUNK MI

IRODALOMradnótisokk 2006. október

7. oldal

A fák ágai nyikorogtak a feltámadó szélben, egybagoly huhogva átszállt a ház felett.Hátranéztem. Mögöttem nem állt senki.Gyorsan, immár válogatás nélkül dobáltam afákat a ruhára. Az éjszaka neszei erõsödtek, ésmegreccsent néha egy ág is. A szívem hevesenkalapált. Berontottam a házba, majd bezártamaz ajtót. Lerúgtam a lábamról a csizmát, ésledobtam a kabátot, majd a fát a parázshoz vit-tem. Tíz-tizenöt perc hosszú munkávalfelélesztettem a füzet, és ekkor nyugodtam meg,mert újra láttam a lángokat táncolni a kandallószínpadán.

A HALÁLTUSATeljes mértékben lehetetlen, nem lehet, pedig

biztos. Meg fogok halni. Érzem a zsigereimben,az ereimben, minden sejtemben. Pedig nem isvolt nagy a szúrás, pedig alig folyt vérem,pedig…Nem, nem lehet, lehetetlen, nem halha-tok meg! Most nem! Nem szabad, és kész.Szemeim már kápráznak, de ez semmit nemjelent, csak megszédültem. Belekapaszkodom afalba, majd még egy lépést teszek a kihalt, sötét,fekete utcán. Csillagokat látok, csillogógyémántok táncolnak szemeim elõtt. Fejemhasogat, de ez majd elmúlik, tudom elmúlik,minden elmúlik. Kezem végigsiklik a hasamon,majd megérzem azt a kiálló tárgyat, melyet nemrégen szúrtak belém. Egy kés markolatát fogom.Erõteljes mozdulattal kirántom, de ezzel érzem,minden erõm elfogy. Tudom, hogy itt a vég, denem adom fel. Nem adhatom fel. Három gyerekvár otthon, egy francos táska miatt nem halha-tok meg. Hiszen az a tolvaj csak azt akarta, csakazért szúrt le. Érzem, hogy a lábaim nem fogjáktovább bírni, lerogyok a betonra, miközben afalat fogom. Nem, nem lehet. Érzem, ahogy egykönnycsepp csurog végig az arcomon, nem hal-hatok meg, az nem lehet. A sebhez érek, ésérzem, ahogy folyik a vér a testembõl. Itt a vég.A szemem elködösödik, már nem hallom azautók zaját, nem hallok zenét szólni a fõút mel-lett. Vége,meghalok. Minden elsötétül.

Valaki beszél. Valaki hozzám szól, az Úr? AzIsten? Vagy csak az orvos. Kinyitom a szemem.Fölém hajolva, a szemembe világít, majd kijelen-ti, túlélem. Valaki, pontosan tudom ki, felsóhajt,felszabadult, boldog sóhajtással, mert szeret.Vége, vége a haláltusának, túlélem.

BOZÓKI VIKTÓRIA

ELVESZETT HANGJEGYUjjai leheletfinoman siklanak a billentyûkön,

majd egyik pillanatról a másikra õrült tempóbancikáznak az elefántcsontszín dallamok ter-mében. Hatvanöt négyzetméteres, kicsiségeellenére otthonos lakásban, a nappalipianínóján játszik elmélyülten az etûdök utánegy számomra ismeretlen barokk dallamot.Mögötte állok, idõnként lapozom a kottát.

Ahogy a halk melódia zsong a kis, függönnyelelsötétített, félhományos szobában, úgy válik õ isegyre átszellemültebbé. Csak figyelem a kezét,minden apró mozdulatát, kis rezdülését. Az ele-jén puhán kezdte, most pedig a számomra egyrezûrzavarosabbnak tetszõ kottafejek erdejébenolyan hihetetlen gyorsan nyomja le azokat a bil-lentyûket, mintha puhán simogatná õket, ésmégis feszülten, vibrálóan, arcán valami földön-túli, tisztázatlanul föl-fölvillanó fénnyel.

Követem az ujjait. Olyan gyorsak, olyanhihetetlenül gyorsak…”Amilyen csak az allabreve lehet…”-suttogja alig hallhatóan. Annyirará vagyok hangolódva, hogy még a tömörmelódiák ellenére is tisztán értem.- XIV. Lajosudvarában honosodott meg. Hallottál márróla?”

-Nem, de most már ezt is tudom. Egy zon-gorista mellett mindig tanul valamit az ember…-tûnõdöm félhangosan. A zene betölti a szobát,saroktól sarokig. Minden teljességében rámzú-dul, és elandalít. Annyira, hogy elfelejtek lapozni.Megteszi helyettem.

Lehunyom a szemem, és már nem a kis lakástlátom, hanem a hatalmas, barokk stílusbanberendezett szalont, kiváló akusztikával. A zeneott cseng minden egyes rejtett zugban, aszekrény is beleremeg, a kristálypoharak meg-csörrennek, és annyira mámorítóan, kellemesenpergõ, magával ragadó, hogy alig tudják ülvehallgatni, a közönség soraiban valaki felpattan,és táncolni kezd…

Pont most hagyja abba. Így nem érhet véget!„Elfáradtam, ma már negyedik órája próbálok.Ülj ide, játssz te is valamit!” –Én? -kérdemhitetlenkedve. A kérés zavarba ejtõ. Ezek utánhogyan is mernék bármit zongorázni?

Kezdem, s egyben zárom az egyetlen darabbal,amit ismerek: Für Elise. Próbálom felidézni, hogyis van pontosan, amíg kimegy az erkélyre. Lopva

DALÍ ÚTON, ÚTFÉLENradnótisokk 2006. október

8. oldal

Salvador Dalí… Kinek mi is jut eszébe errõl anévrõl? Van, akinek szürrealista filmje, Azandalúziai kutya vagy éppen az Aranykor, akadakiben remek képi alkotásai hagytak nyomot, ésfeltehetõleg van olyan is, akinek azonnal beugrika karakteres, bajuszos mûvész arcképe. Egy biz-tos, aki kicsit is nyitott szemmel vagy éppen fül-lel járt mostanában Szegeden, az valamilyen for-mában szembetalálkozott a bohém, spanyol-katalán figurával. Egy német gyûjtõ ereklyéibõlállt össze a szeptemberben megnyitott Dalí-tár-lat, amellyel a Fekete Ház büszkélkedhetett.

A kiállításra a vártnál sokkal többen látogattakel, felülmúlta a Chagall iránt való érdeklõdést, ésa spanyol lapok sem felejtették el megemlíteni arekordszámban elkelt jegyek mennyiségét. Anagy sikerre való tekintettel egy igen forgalmasutca még a Salvador Dalí ,,minõsítést” is amagáénak tudhatja.

Szerintem Dalí tehetsége és sokrétûségevitathatatlan, arra azonban nem mernék fogad-ni, hogy a tetszés foka ugyanolyan magas mér-cét ütött, mint a látogatottság. A képek témáiugyanis nem egyszer kompromittálóak, és

jellemzõ a nagyon egyéni, szélsõséges ábrá-zolásmód, amely hasonlóan szélsõséges pozitívilletve negatív kritikát váltott ki a nagyközönség-bõl. Ami összességében a legjobb, ami csaktörténhetett, mert célját elérte: nem közömbös.

A kiállítás vonzott mindenkit kortól, nemtõl,országtól, társadalmi hovatartozástól illetvevilágnézettõl függetlenül. A tárlat megtekin-tésekor találkoztam például nevetgélõ fia-talokkal, akiknek az arcán fellelhetõ volt a cinkosmosoly. Voltak párok, akik elégtétellelnyugtázták a pajzán megközelítést, de akadtakhüledezõk, akik erkölcsi moráljának határán túl-lépett a mûvész úr. Akadtak, akik fejük jobbra-balra forgatásával próbáltak rájönni, mi is az,amit más ért, õk pedig nem. Szóval voltak ottkicsik és nagyok, értõek és értetlenkedõkegyaránt.

Mindenképpen azt gondolom, sajnálhatja, akikihagyta a témában, formákban, technikában ésszínvilágban is roppant sokrétû képsorozatot,mert a szellemi táplálék akkor a legizgalmasabb,ha érdekes.

SÜ C I

Dalí úton, útfélen

rajzolok kicsi, alig látható számokat a billen-tyûkre - csak így fogom tudni. Körülnézek a mostüresnek ható szobában - mintha súlyos bûntkövetnék el, mintha percek múlva megtörnékvalamit, ami királyi és visszahozhatatlan.

Belép. Ujjaim lassan végigsimítják a törtfehérbillentyûket. Nem, még nem merem lenyomniõket: kevésnek érzem magam hozzá, elmond-hatatlanul kevésnek. Aztán mégis játszanikezdek. Hallgat. Egy ponton eltévesztem- fel-szisszen. Neki ez a darab szent; olyasvalami,amit csak hibátlanul lehet eljátszani.

Aztán összpontosítok, és belelendülök.Valamikor régen is így hangozhatott? Ekkorhirtelen kizökkenek a tempóból. Nem juteszembe egyetlen hangjegy, pontosan a darab

kétharmadánál. Megállok, tétovázom, majdlenyomok egy másik billetyût, amirõl pontosantudom, hogy nem az, amit keresek. Várom,hogy elõjöjjön valahonnan, a tudatom legmé-lyérõl, de ez nem történik meg. Teljes tanácsta-lanság - még ezt sem tudom eljátszani, pedigvalamikor még annyira szépen ment! Most mármegbántam ezerszer is, hogy nem követtem azutasításait, nem gyakoroltam eleget.

Ekkor lép mögém, és lenyomja a billentyût,eltalálja - pontosan azt, amelyiket kerestem, ésnélküle biztosan nem találtam volna meg egy-hamar, mert az évek során közös életünk kottá-ja is elkallódott valahol…

F. É.

NEGYVENNYOLC ÉS ÖTVENHATradnótisokk 2006. október

9. oldal

Egy okos történész egyszer azt írta, mindentörténeti munkában éppen annyira benne van aszerzõ kora, mint az a korszak, amelyrõl ír. Habárez az írás nem „történeti” szakírás, azért atörténelemrõl szól, így az elõbbi vélekedésértelmében (amellyel többé-kevésbé egyetértek)voltaképpen mentegetõzöm: nem lehet abszolútigazságokat írni egy mégoly jelentõs eseményrõlsem mindössze ötven év távlatából. Az objekti-vitást persze növeli, hogy nincsenek személyesélményeim 1956-ról (sõt, nem is éltem mégakkor), ugyanakkor tény, hogy a magyartörténelemnek ez az eseménye még mindig igenközeli: történelmi távlatban voltaképpen kortárseseménynek számít, hiszen számos szereplõjemég köztünk él. Ezzel persze korántsem értekegyet azzal a felfogással, hogy annyiféle 1956van, ahányan vagyunk. Ez egészen egyszerûenazért nem lehet így, mert a tények makacs dol-gok. Tény, hogy Magyarországon zajlott a kom-munizmus elleni elsõ népfelkelés, tény, hogyKádár János egy idegen, megszálló hatalomfegyveres segítségével lett az ország vezetõje, éstény, hogy Nagy Imrét, Magyarország törvényesminiszterelnökét kivégezték.

Megint mások (okosok) azt írták, a magyar népaz elmúlt fél évezred alatt minden évszázadbanvéghezvitt egy forradalmat. Ebben a tekintetbentalán érdemes egy rövid eszmefuttatásban össze-hasonlítani 1848 és 1956 forradalmait ésszabadságharcait. Nem tudom biztosan állítani,inkább csak sokszoros tapasztalat, hogy aközvélekedés 1848-at máig „nagyobb”eseménynek tekinti, mint 1956-ot. Az alapvetõprobléma persze az, hogy történelmieseményeket egyáltalán nem lehet mérlegretenni. Nem mérvadó, hogy melyik forradal-munkban mennyi a hõsi halottak száma, vagyhány embert akasztottak fel hazaárulásért. Nemmérvadó az sem, hogy milyen hosszú ideig tar-tott, talán csak a haditechnika fejlõdésénekköszönhetõ, hogy szabadságharcaink egyrerövidebbek Rákóczitól 1956-ig.

Mégis, az emberben kialakul valamiféle

magánvélemény, még ha történész, akkor is,legfeljebb nem teszi közkinccsé (mint én most,de egye fene!). Szerintem ugyanis 1848 és 1956között egyértelmûen az utóbbi felé billen a mér-leg, mégpedig a (csúnya kifejezések!) a „befek-tetés” és a „várható nyereség” tekintetében.Megint csak nem vagyok teljesen biztos benne,de tapasztalatom szerint történésztársaim több-sége a nagy Kossuth – Széchenyi vitában utób-binak ad igazat. Én is. Annak a Széchenyinek,aki nem akart sem forradalmat, sem szabad-ságharcot, mert nem hitt abban, hogy ez ajárható út. És végsõ soron neki lett igaza. Mindezpersze semmit sem von le az 1849-es vértanúkhõsiességébõl, és eszem ágában sincs megta-gadni tõlük a nekik méltán kijáró tiszteletet. Deképtelen vagyok elszakadni a gondolattól, hogyvan, aki felelõssé tehetõ a halálukért, és nemcsak az osztrák és orosz oldalon.

1956 merõben más. Elõször is, akkor valóbanspontán forradalom tört ki, ráadásul a dolognakvalódi, komoly kockázata volt (1848-ban a bécsiesemények gyakorlatilag kockázatmentessé tet-ték március 15-ét). Másodszor, 1956-ban nemvolt más megoldás, leszámítva azt, hogy nincsforradalom és marad a Rákosi-terror; de hátmennyire más ez, mint Széchenyi fontolva hal-adása! Azaz 1956-ban spontán népfelkelés törtki, mert nem volt más lehetõség.

Vannak persze közös pontok (magasztos pil-lanatok!), amikor például – 1848-ban és 1956-ban egyaránt – az idegen hatalom szolgálatábakényszerült magyar katona választott, hogymelyik oldalra álljon: „nyergelj, fordulj!”.

Errõl meg az jut eszembe, hogy a közelmúltegy magyar politikusa 1956 kapcsán úgyvélekedett: „a barikádnak mindig két oldalavan”. Hát persze, de mindig választunk. Ki így, kiúgy. És aztán viseljük a következményeket. Ésnem degradáljuk frídomfájtör akcióhõsökké aszenvedõket.

SZÉLINGER BALÁZS

Negyvennyolc és ötvenhat

INTERJÚ CSANAKY ATTILA TANÁR ÚRRALradnótisokk 2006. október

10. oldal

Ha nem is az ebéd miatt, nemrégiben mégisérdemes volt ellátogatni a menzára annak, akimég nem látta Csanaky Attila tanár úr fotóit.Nem csak informatikát és fizikát tanít, sportol ésvérszomjas ebekkel (vagy diákokkal) küzd megtanárunk, hanem még szép fotókat is készít!

Elsõ kérdésem az lenne, hogy hol töltöttediákéveit, és hogyan terelõdött a reáltárgyakfelé?

Baján születtem, általános iskola után pedig aTóth Kálmán Szakközépiskolába jártam építõ-gépész szakra.

Mik voltak ekkor a kedvenc tantárgyai?Legjobban a tesit szerettem, de a tanulós tár-

gyak közül az irodalom és a fizika volt a kedvenc.Azért nem az irodalommal tanultam tovább,mert annak azt a részét szerettem, amit nemkérdeznek a felvételin, a lexikális dolgokat (pl.életrajzok) viszont nem. Így kerültem a JATEmatek-fizika szakára.

Követett el valamilyen diákcsínyt, vagyemlékezetes tettet a diákévei alatt?

Diákcsínyt nem igazán. Viszont kötelezõ voltköpenyt hordani a középiskolában, amit min-denki nagyon utált. Aztán az utolsó év végén azén indítványozásomra beszüntették a köpeny-használatot.

Hogyan jött a képbe az informatika?Negyedévben én és négy csoporttársam fel-

vettük levelezõn a programozó-matematikát. Azegyikük, Gugolya László tanított a Radnótiban is.

Hogyan került a tanári pályára egyetem után?Még ötödéven három hónapig tanítottam a

Textilipari Szakközépben, egy olyan osztályban,ahol csak lányok voltak, és egy fiú. Nagy élményvolt… Azután a Csonkában tanítottam matekotés számtechet szakközepeseknek. Az nem voltjó. Órán nagyon kezelhetetlenek voltak, mindenlehetséges rosszat elkövettek, amit csak lehetegy tanárral, semmiben nem voltak partnerek.Órán kívül már inkább. A Csonka után kerültema Radnótiba a már említett csoporttársam révén.

Milyen a radnótisok tanuláshoz való hozzáál-lása az elõzõkhöz képest?

Természetesen itt könnyebb dolga van egy

tanárnak. Azért szeretek a Radnótiban tanítani,mert ennek az iskolának van egy jó hírneve, éside olyan szülõk íratják be a gyerekeiket, akiknekcéljaik és elvárásaik vannak, akik törõdnek ajövõjükkel. Mellesleg a tanároknak is rangotjelent itt tanítani.

Sokan úgy gondolják, hogy egy humán beállí-tottságú osztályban nehezebb reáltárgyakat taní-tani (ami persze nem jelenti azt, hogy mindenkirelehet általánosítani!). Így van ez az informatiká-val is?

Csak a programozással, de szerintem ez is azérdeklõdés hiányának tudható be.

Az informatika mellett fizikát is tanít. Melyiktémakört kedveli a legkevésbé?

Az atomfizikát, mivel ez elég távol áll tõlem. Akémiai ismereteim hiányosak, így nehezebb

Interjú Csanaky Attila Tanár Úrral

INTERJÚ CSANAKY ATTILA TANÁR ÚRRALradnótisokk 2006. október

11. oldal

megérteni és elmagyarázni is.A tanár úr 8 éve tanít itt, és a 10. T-sek osztály-

fõnöke. Mit is jelent T-snek lenni, és mit jelent azosztályfõnöküknek lenni?

Osztályfõnökként sokkal többet látok. Ezt úgyértem, hogy így sokkal fontosabbnak találommagát a nevelést, a tanár és diák közti jó kap-csolat kialakítását. A T-sek többnyire vidékiek,mindenkinek kollégiumban kell laknia. Vanköztük olyan is, aki idõközben Szegedreköltözött, ennek ellenére nem lakhat otthon. Akollégiumot pedig azért nem tartom igazán jómegoldásnak, mert ilyen korban még a szülõkmellett van a gyerek helye. Ez is a nevelés szem-pontjából fontos. Persze a kollégiumban is vanegy osztályfõnökük, aki felügyel rájuk, de ez nempótolhatja a szülõket. Aztán nehéz az õ helyzetükazért is, mert vannak olyan diákok, akik másszemmel néznek rájuk, és ezt bizony észreveszikõk is! Kapnak bizonyos anyagi támogatásokat(pl. ECDL-vizsga, nyelvvizsga, kirándulások), deemiatt nem kell rájuk irigykedni, mert az anyagihelyzetük másképp nem engedné meg, hogy si-keresen tanulhassanak tovább. Egyébként megugyanolyan gyerekek, mint az A-sok, B-sek, C-sek stb. Van köztük rosszabb és jobb tanuló is,mint minden osztályban.

Mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?Nagyon szeretem a kutyákat. Baján van egy

dobermannom. Jártam vele kutyaiskolába is,ami késõbb hobbimmá vált. Néha Szegeden iseljárok, de nem vele, hanem más kutyákkalfoglalkozom. Amikor a kutyát arra tanítják, hogymegtámadjon vezényszóra egy embert, akkoregy megfelelõ védõruhába öltözött emberre rá-ugrik, és elkezdi marcangolni a karját. Ez vagyokén, és mi tagadás elég jól beletanultam ebbe aszerepbe.

Szeretek sportolni is. Régebben fociztam, de atérdem miatt abba kellett hagynom, ugyanígy akosarat is, most pingpongozok és teniszezek.

Végül megkérném, hogy mondjon néhány szóta fotózásról és a kiállításáról!

Azt szeretem lefényképezni, ami szép.Remélem, ez látszik a kiállított képeken is. Aképek többsége Szegeden (a füvészkertben) ésBaján készült, három pedig Erdélyben. Ahhoz,hogy szépet találjunk, nem kell messzire menni,csak jól ki kell nyitni a szemünket!

SÁRA-EREDMÉNYEK

KOSÁRLABDA:

9-10. ÉVFOLYAM:

LEÁNY: R - S 53:7FIÚ: R - S 29:20

11-12. ÉVFOLYAM:

LEÁNY: R - S 47:16FIÚ: R – S 35:31

ÚSZÁS: GYÕZTES: SÁGVÁRI

VÍZILABDA:

LEÁNY: R – S 6:2FIÚ: S – R 6:0TANÁRI: R – S 1:0

RÖPLABDA:

LEÁNY: R – S 45:3TANÁRI: S – R 40:28

KÉZILABDA:

LEÁNY: R – S 20:16FIÚ: S – R 40:14

FOCI:

FIÚ: 9. ÉVFOLYAM: S – R 3:2 10. ÉVFOLYAM: R – S 3:311. ÉVFOLYAM: S – R 3:212. ÉVFOLYAM: S – R 6:2

LEÁNY: R – S 1:1

TANÁRI: S – R 10:1

ÖSSZESÍTÉS: R – S 8:8

35 NAP SPANYOLORSZÁGBANradnótisokk 2006. október

12. oldal

Hogy az elején kezdjem, spanyolt tanulok,lassan 4 éve, és szüleim kitervelték, hogyelküldenek egy rokonunkhoz nyárra, nyelv-gyakorlás céljából. Ez a rokon elég távoli, azapai nagyanyámnak az unokatestvére.Egyébként Santanderben lakik lassan 30 éve.Santanderrõl annyit, hogy Észak-Spanyol-országban, Bilbaotól 100 km-re található.Nagyjából olyan nagy mint Szeged, de ebbennem vagyok teljesen biztos.

Június 29 -tõl augusztus 2-áig voltam kinn. Azodafele utam elég zavaros, úgyhogy azt hiszemerrõl a részrõl röviden annyit hogy Budapest-Milano-Bilbao helyett az utam Budapest-Milano-Madrid-Bilbao lett, azaz közel 12 órát késtem, acsomagomat meg elvesztették Milanóban.

Az elsõ napok jól teltek a történtek kialvásaután, beiratkoztam a nyári egyetemre, ismer-kedtem a család tagjaival. Annyit tudni kell hogya spanyol elitnek nem telke, meg nyaralója vanmint itt Magyarországon, hanem malma.Általában minden hónapban egyszer-kétszer ott

gyûlik össze a család meg az ismerõsök ,barátokgrilleznek, beszélgetnek, pihennek. Én, aholvoltam, a malom bele volt építve a XVIII századiépületbe. Számomra ez volt a tipikus spanyolház. Kétszintes, lapos tetõs, kovácsolt ráccsal azablakon és temérdek virággal a házfalon.Gyönyörû volt!

Csütörtökön érkeztem, és a nyári egyetem hét-fõn kezdõdött. Ez egy nemzetközi egyetem,rövidítése UIMP (Universidad InternacionalMenéndez Pelayo). Nyári nyelvtanfolyamokattartanak,2-3 illetve 4 heteseket. Az oktatás abbóláll, hogy délelõtt 9-tõl 12-ig nyelvtani órák ésbeszélgetés folyik, tudás szerint 12 fõs csopor-tokra bontva, majd pedig választhatóan -Spanyolország - kultúrájáról ,gazdaságáról ,poli-tikájáról és mûvészetérõl szóló tanfolyam óráikövetkeznek. Lehet még tanulni a spanyol fõzés-rõl, illletve táncot is oktatnak .Ezenkívül mindenhétvégén, szombaton és vasárnap is szerveznekkirándulásokat a környék látványosságaihoz.Egyik héten a Santillana del Mar nevû várostnéztem meg, majd Nyugat-Európa legrégebbibarlangjába látogattunk el, az Altamirába. Lehetmég szörfölni és vitorlázni is tanulni, amire kiválóhelyet biztosít a 3 kilóméteres tengerpart. Azegyetemen pedig vannak „házi bajnokságok”.Lehet focizni, röplabdázni , teniszezni. Errõl anemzetköziségrõl még annyit, hogy az egyetemdiákjainak 70%-a amerikai, 10%-a német, 5%angol, 5% francia és a fennmaradó 10%-ba min-den más nemzetiségû beletartozik. A 16 évestõlegészen az 55 évesig mindenki megtalálható itt.Van, aki azt se tudja, hol van Magyarország

35 nap Spanyolországban

35 NAP SPANYOLORSZÁGBANradnótisokk 2006. október

13. oldal

(franciák, amerikaiak), van olyan is, aki azt hiszi,mi itt, kis népek, szerbek, románok, csehek mindmegértjük hogy mit mond a másik (olaszok), éstalálható olyan is, aki azt is tudja, hogyMagyarország 2004 május 1-jénlépett be az Európai Unióba (néme-tek). A városról még annyit, hogyvan itt világítótorony, Casino, állat-kert, egy elég híres katedrális , egypalota, ami még a mostani királyévolt., a neve Palacio de Magdalena.Most itt laknak az egyetem diákjai,ezt Residencia-nak nevezik, illetveitt rendeztek minden héten bulit adiákoknak, és akad itt még elég sokkiállítás is. Minden hétfõn voltkomolyzenei koncert, illetve tanulókáltal összeállított színházi darab is.

Az emberek nagyon kedvesek,mindenhol képesek megszólítani ésbeszélgetést kezdeményezni. Kicsit hangosakugyan, de azt meg lehet szokni. A fiúk elégrámenõsek, a lányok meg mind 160 körüli ma-gasak. Mindenki puszit ad mindenkinek. Azéjszakai élet általában 10 körül kezdõdik, és tartegészen reggelig, fõleg a Semana Grande idõ-tartalma (július utolsó hete, a város védõszent-jének ünnepe) alatt, amikor is minden este vantüzijáték és programok, mind a tengerparton,mind a belvárosban. Nagy élményt jelentett mégszámomra, elõször láttam igazi spanyol flamen-co-t.

A spanyol konyháról kell még említést tennem,ami számomra kész rémálom volt. Mindenholúszott az olajban a hús, a hal vagy akármilyenétel, a salátát meg nem értették miért eszemnatúran. A rákok, kagylók nem tartoznak a ked-venc ételeim közé, és nem igazán ízlett a helynevezetessége, a Chocolate con Churros sem.

Santandertõl 30 km-re található még egy igaziszafari is. Autóval kellett végigmenni rajta, hatal-mas, nekünk, mondhatni sietve, tartott egynapig. Kaptunk a belépõhöz egy CD-t, amin ren-des idegenvezetés volt, állomásról állomásra.Volt itt még hüllõház, és medence is a fókáknak,láttam bemutatót is.

Aki teheti, mindenképpen menjen ki külföldre,és lásson világot, mert felejthetetlen élmény volt.Más szokásokkal, teljesen idegen emberekkeltalálkozni, és majdnem teljesen idegen nyelven

megértetni magad, úgy hogy csakmagadra számíthatsz.

Nagyon sok emberrel megis-merkedtem, hoztam haza sok jó ésrossz élményt is, de akármit is veszünk,tanulságos élményt jelentett számom-ra ez az egy hónap távollét. Azt hiszimajd mindenki, hogy milyen sok idõ,pedig nem az. A honvággyal persze énis sokat küszködtem, de ha belegondo-lok, most lett csak vége a sulinak, ésmáris október eleje van. Gyorsan elteltez a nyár is.

ALTORJAY REBEKA 12.A

SZÓL A RÁDIÓ?!

Ha szeretnél részt venni az RMGhamarosan induló igazi rádiómûsorá-

nak készítésében, akkor itt a nagylehetõség! A szegedi RÁDIÓ MI nevûadó mûsoridõt biztosított számunkra!

A mûsor hetente egyszer lesz hall-ható Szeged belvárosában az FM 89.9

hullámhosszon, illetve interneten awww.radiomi.hu honlapon.

Az adás ideje: hétfõnként este 7-tõl8-ig. Ahhoz, hogy az adást minél

hamarabb megkezdhessük,SZÜKSÉGÜNK VAN:

MûsorvezetõkreHírszerkesztõkre és hírolvasókra

Zenei szerkesztõkreRiporterekre

...és mindenkire, akinek egyhangyányi ötlete és ambíciója vanújságírás és kommunkiáció terén!

GIMNÁZIUMISMERETradnótisokk 2006. október

14. oldal

Nap mint nap használjuk gimnáziumunknevét, az ellenõrzõnkön is rajta van, az ország-ban is sokan ismerik, de mi vajon ismerjük-e?Érdeklõdésünket felkeltette a kérdés: miértszerepel a gimnázium nevében a kísérleti szó.Mielõtt közölnénk a kutatásunk után napvilágrajutott igazságot, íme néhány vélemény diákjaink-tól, tanárainktól.

KURGYIS ESZTERT (11. M) a szünetben kaptam elés szegeztem neki a kérdést. Válasza a fantá-ziám határait feszegette:

Szerintem kísérleteznek benne azemberekkel… Na jó, nem. Úgy gondolom, hogykülönbözõ tanulmányi kísérletek elvégzésétteszik lehetõvé a gimnáziumban. Vagy nem?

FABULYA ANDREA TANÁRNÕ szívélyesen felelt:

Véleményem szerint a matematikai osztálymiatt került be ez a szó gimnáziumunk nevébe.

VARGA ANDRÁS (10. C) a büfé közelében sétált,mikor tollvégre kaptuk:

Most ez kérdés??? Szerintem az állam pénzt ad– mivel szerepel a névben a kísérleti szó-, hogykülönbözõ szakokat tudjanak támogatni.

CSANAKY ATTILA TANÁR ÚR gyorsnyilatkozása atanári elõtt:

A matematikai osztály miatt! Valamint szerin-tem újfajta tanítási eszközöket is kipróbálhatnaka kollégák…

IFJ. LÁNG IMRE TANÁR ÚR kifejtése:

Még nem vették ki a nevébõl? Érdekes, azt hit-tem már nem szerepel benne ez a név. Úgy gon-dolom, hogy ez egy jelzõ, ami utalhat arra, hogyiskola pályázati célokat tûz ki maga elé. Másrésztjelenheti az is, hogy nem mindenben kell követ-ni a hagyományokat, lehetõség kell az új megis-merésére.

HORNYÁK SIMONYIK NOÉMI (11. D) egyik kezébentúrósbuktával, másik kezében kávéval állt egyablaknál, mikor meglepetésszerûen meg-kérdeztem, s az õ elgondolása szerint a kávéau-tomatából figyelnek minket (hogy férnek odabe?) és kísérleteznek velünk. Én ezt is elfogad-hatónak gondolom.

VÁRHIDI GYULA TANÁR ÚR, mint ahogyan azt vár-tam, tudta a választ (ugye???), így az õ nyi-latkozatát fellelhetitek az igazságban amit alábbolvashattok...

MEZÕ TAMÁS TANÁR URAT kérdeztük meg leg-elõször, és ezzel együtt kalandvágyunk is alább-hagyott, mivel a tanár úr pontos választ adott akérdésre. Így utánajárásunk végeredményét az õszavaival közöljük:

A kérdésre a válasz még a történelem elõttiidõkben lelhetõ fel, ugyanis még Bánfalvi igaz-gató úr idején kapta gimnáziumunk ezt amegkülönböztetõ jelzõt. Oktatási kísérletekzajlottak az országban, és fõleg itt, azazSzegeden végeztek sokat, különbözõ tagozatokjöhettek létre, bõvítve a már így is széles körûoktatási rendszert.

Így oly sok éven át iskolánk nevében maradt eza szó, bár mára már befejezõdött ez a kísérletiidõszak. Szerintem a kísérleti idõszak jelezte azoktatásirányítási rendszer meglazulását.

Tehát ez az igazság, ha nem is végtelen pon-tosságában, legalább tényekben. Ezentúl havalaki megkérdezi, mit jelent részletesen a gim-náziumunk neve, talán tudunk neki válaszolni…

BARTHA ÉVA LILI ÉS PAPP DÓRA

GIMNÁZIUMISMERET

Avagy mitõl kísérleti a Radnóti?

EGY KIS NEM SULIradnótisokk 2006. október

15. oldal

Igaz, még süt a nap, de napról naprabágyadtabban kelünk, minden reggelsötétebb, és egyre inkább észrevehetjük, hogya virágültetvényeket leváltják a lassan, devészjóslóan hulló falevelek. Tapasztalataimszerint mindenki arcára kiül a fáradtság, ésmegpecsételi hétköznapjainkat a monoto-nitás. Ezért is gondoltam, hogy összegezemegy kicsit az idõjárás változása ellenére semcsökkenõ érdekes programok sokaságát.Röviden: (majdnem) minden, ami ebben ahónapban vár ránk!

A hónap talán legszélesebb választékátkínáló programsorozata az október1-tõl 31-igmegrendezett 11. Õszi Kulturális Fesztivál,amely rengeteg helyen és még ennél is többprogrammal várja az érdeklõdõket. Szegedszinte összes ismert közösségi helye részt veszaz eseménysorozatban. Az Ifjúsági Házpéldául október 10-én, kedden a Cotton ClubSingers és a Hot Jazz Band közös koncertjétajánlja. Akiket azonban a fiatalabb generációjobban érdekel, október 19-én látogasson elugyanide, ugyanis Egyetemi ZenekarokFesztiválja várható.

Aki úgy érzi, tudásvágyát nem elégíti ki min-daz, amit a suli biztosít nekünk, akkor bõvít-heti látáskörét a Mindentudás Egyetemeelõadássorozatán.

A JATE klubban mindenki a saját stílusánakmegfelelõ bulikon vehet részt. Lesz többekközött Belga és NEO koncert is.

Ha kicsit elkalandoznátok, akkor min-denképp menjetek moziba, mert olyan remekfilmek várnak rátok, mint a Volver, amely anagyszerû rendezõ, Almodóvar aktuálisanfutó filmje. Októberben szintén a Belvárosimozi mûsorán megy a Velencei kalmár, amelyShakespeare drámájának vígjátéki elemekkelfûszerezett képi változata.

Persze, ha már október, nem szabadmegfeledkeznünk az ’56-os forradalomrólsem, melynek okán ’56 Szeged címen doku-mentumfilmet láthattok a Belvárosi moziban.

Természetesen az amerikai sikerfilmek semmaradhatnak ki a felsorolásból, amelyeknagy számban megtalálhatóak a Cinema Cityrepertoárján. Ilyen pl. a Karib-tenger kalózai2. része vagy éppen Meryl Streep újdonsága,Az ördög Pradát visel címû film.

A Grand Café is széles választékot kínál,legyen szó az okt. 21-i Portréfilmek vetí-tésérõl, vagy éppen a 28-án játszódó FeketeDoboz filmekrõl.

Megkezdõdött a színházi évad is. A SzegediNemzeti Színház remek színészek játékávalkápráztat el mindenkit. A mûsoron megtalál-ható a Dzsungel könyve mindazoknak, akikszívesen nosztalgiáznak egy kicsit. Perszekomolyabb mûvek is vannak a palettán, mintpl. a Don Giovanni vagy a Hamlet.

Kiállítások sokasága is szórakoztatja anagyérdemût: a Kisszínházban Kárpáti Tiborgrafikusmûvész kiállítása tekinthetõ meg, mígaz IH Mandala üvegfestményeket teszközszemlére.

Nem árt azonban nem csak szellemileg, defizikailag is fittnek lenni. Szeged szerencséreazokat sem hagyja unatkozni, akik ilyenkaliberû kimozdulásra vágynak. A MÁV kol-légiumban rendszeres táncoktatáson vehettekrészt, olyanokon, mint flamenco, hastánc,vagy épp hip-hop. Aki inkább egyedül vagyismerõseivel mozogna kicsit, az használja ki ajó idõt, és menjen el kocogni, vagy csobban-jon egyet valamelyik uszodában.

A számítógép elõtt üldögélõk figyelmébeajánlom a www.est.hu oldalt, amelyen rész-letesebb programajánlót találhattok bármi-lyen érdeklõdési körnek megfelelõen.

Szóval én azt mondom, ne hagyjuk, hogy azújra beinduló magolás-tanulás effektus elve-gye a kedvünket bármitõl is, amit kár lennekihagyni.

Egy kis ,,nem suli”

REJTVÉNYradnótisokk 2006. október

utolsó oldal

Felelõs kiadó: Gál BélaSegítõ tanár: Plugor MagorFõszerkesztõ: Balázs Brigitta, Mezei AdriennTördelõszerkesztõ: Török BalázsGrafikus: Filep ÁgnesSzerkesztõk: Balogh Balázs, Bartha Éva Lili,Bognár Zsófia, Borda Nikolett, Fazekas Éva,Flaisz Barbara, Gillich Petra, Radics Bence,Orbán Réka, Papp Dóra, Schmél Nóra,Weisz HannaKülsõ munkatárs: Riener Ferenc tanár úr

IMPRESSZUM

Radnótisokk 2006. októberElérhetõségeink:wwwwww..ddookkkkeennoo..ttkkrraaddnnoottiissookkkk@@ffrreeeemmaaiill..hhuuHa véleményed vagy kérésed van,nyugodtan írj nekünk!

designbynetmano (peter.hu)© design netmano@peter.hu

© balazs@toeroek.hu© tartalom www.dokkento.tk