Kemecsi Lajos a Hetfalusi Telek a Szabadteri Neprajzi Muzeum Erdelyi Epuletegyutteseben

8/19/2019 Kemecsi Lajos a Hetfalusi Telek a Szabadteri Neprajzi Muzeum Erdelyi Epuletegyutteseben

1/18

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum fejlesztési programjá-nak részeként tervezett erdélyi épületegyüttessel kap-csolatos1 az OTKA által is támogatott kutatás,2 eseten-ként még formálódó, egyre pontosabban körvonalazódókoncepciójának a kezdetektõl része egy hétfalusi csángó

telek. Az átalakuló szekeres életmódot az 1900-as évek elsõ harmadában bemutatni kívánó kiállításelõkészítéseként az épületek kiválasztása, illetve hiteles

berendezése érdekében több alkalommal folytattak aMúzeum munkatársai terepmunkát a helyszínen.3

Hétfalu településtörténete, néprajzi jellege

A Brassótól keletre fekvõ Hétfalu4 magyar lakosságát aszomszédos székelyek nevezik sajátos nyelvjárásuk és szo-kásaik miatt csángóknak.5 Így hívják összefoglalóan a többibarcasági magyar falu (Barcaújfalu, Krizba, Apáca), valaminta távolabbi Halmágy és Székelyzsombor lakóit is. A háromszéki székelyek különbözõségük hangsúlyozásávalcsúfolták a hétfalusiakat: „Hiétfaluba miég az iég is kiék”.6 A hétfalusi csángók nagy valószínûséggel a 11. századi, a Bar-

caságban gyepüt és a hágókat (például Tömösi-hágó) õrzõmagyarok és besenyõk leszármazottai.7 Az eredeti népes-ség a kora Árpád-korban a Dél-Erdélyben lakómagyarokból (székelyekbõl) gyarapodott, és alaprétege aszékelyek végsõ megtelepedését megelõzõen, vagy azzalegy idõben alakult ki (13. század elsõ fele).8 Hétfalu erede-

tileg királyi birtok volt. A 14–15. században kezdték bizo-nyos részeit adományozni, majd II. Ulászló Brassó városá-nak elzálogosította. A mohácsi csatavesztést követõ köz-ponti királyi hatalom összeomlás után nem történt meg a

visszaváltás, és Brassó az ellenkezés ellenére a 16. század-ra már jobbágysorba süllyesztette az egykor szabadalmasjogállású, határõrzõ Hétfalu lakosságát.9 A szász polgárságföldesurasága társadalmi, gazdasági és egyházi elnyomást is

jelentett, és a hétfalusi csángók kultúrájában jellegzetesnyomokat hagyott (például az evangélikus valláskövetését). A termõ területek nagy része a szászok kezérekerült, de az erdõket is fokozatos birtokba vette a szászelöljáróság, így a települések kezén csak minimálisföldterület maradt, ami igen csak szûkös megélhetést biz-

tosított lakóinak.10 A hétfalusi csángóknak kevés földjük lé- vén, a szomszédos szász községekben vállaltak munkát (fe-les bérleteket), és fakitermeléssel (Brassói-havasok és aCsukás erdõségei), valamint fuvarozással is foglalkoztak.11

195

Kemecsi Lajos

A HÉTFALUSI TELEK A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMERDÉLYI ÉPÜLETEGYÜTTESÉBEN

1. rajz. A hétfalusi szekér szerkezete(KOVÁCS Lehel István felvétele, 2005. 97.)

1. A koncepciók részleteit legutóbb megfogalmazó írások: BALASSA M. Iván 2007., illetve VASS Erika–BUZÁS MIKLÓS 2007a. és 2007b.; BALASSA M.Iván is szerepelteti az erdélyi tematikájú bemutatási lehetõséget összefoglaló tanulmányában a hétfalusi csángókat az árufuvarozásból élõ, kisebb keres-

kedelmi vállalkozásba is belefogó „szekeres portával”.; BALASSA M. Iván 2007. 102.2. Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19–21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdélyépületegyütteséhez címû OTKA kutatás (K 105556 sz.) Az elõzményekhez lásd: VASS Erika 2006.; KEMECSI Lajos 2006.

3. VASS Erika–BUZÁS Miklós 2007b. 255–256.; VASS Erika 2009. 11–12. A 2008 szeptemberében zajlott célzott terepmunkán folytattam kutatást Hétfa-luban. Vö. KEMECSI Lajos 2010a.; Az eredményes helyszíni kutatásokban kiemelkedõ segítséget jelentett VERES Emese Gyöngyvér, akinek vonatkozópublikációi is fontosak a hétfalusi kutatások szempontjából. VERES Emese Gyöngyvér 2002.; 2005.; 2007.; 2008.

4. A hét egykori különálló település közül négy (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) egyesült és gyorsan városiasodott Sacele (Szecsele) néven. Tat-rang, Zajzon és Pürkerec a hagyományõrzõbbnek tekintett „Háromfalu”.

5. A csángó megnevezés identitás szempontú elemzése nem célja tanulmányomnak, de jelzem, hogy a tájegységi koncepcióban okvetlenül indokoltértelmezõ bemutatása. Egyes feltételezések szerint a mozgékony hétfalusi székelyek szekeres voltuk miatt kapták a „csángó” elnevezést. Vö. MAGYAR Zoltán 2011. 285.; Más csángónak nevezett népcsoporttal szemben a hétfalusiak nem szégyellik, nem tagadják le, szemükben nem lekicsinylõ a csángómegjelölés.; HALÁSZ Péter 1993. 25.; Az önreprezentáció és a vonatkozó sztereotípiák elemzése KÖNCZEI Csilla 2009. 45–60.

6. HALÁSZ Péter 1993. 23. KOVÁCS Lehel István 2005.7. HALÁSZPéter 1993. 23.8. A hétfalusiak többre tartják magukat a közelben élõ székelyeknél, akik pedig elõszeretettel emlegetik, hogy „székely szarta a magyart”. A hétfalusiak

azonban a székelyeket is lebecsülik egy kicsit. HALÁSZ Péter 1993. 24–25.9. Az ezzel kapcsolatos elméletekhez lásd KÖNCZEI Csilla 2009. 34–37.

10. BUZÁS Miklós 2010. A hétfalusiak földmûvelésének korábban a kutatás tendenciózusan kevés figyelmet szentelt.; Ezt a helyzetet érdemben módosít-hatják a múzeumi épületegyüttessel kapcsolatos kutatások, így például KISS Nimród László 2011.11. A pürkereciek mészégetéssel és az égetett mész értékesítésével is foglalkoztak. HALÁSZ Péter 1993. 25.

12-kemecsi_01-HAZEMBER 23.qxd 2013.07.12. 12:06 Page 195


2/18

A hétfalusiak szekeres útvonalai behálózták egész Er-délyt, és áruszállító útjaikon rendszeresen jártak át a Kár-pátokon Bukarestig, Moldváig, Konstantinápolyig.12 Áru-

sításra szánt szekereket szétszedve is vittek magukkal. A közeli Brassó már a középkortól fogva Erdély, sõt szer-

teágazó kapcsolatai révén Erdélynél sokkal nagyobb te-rület legiparosultabb, legnagyobb kereskedõvárosa volt.

Az itt elõállított termékeket egészen a levantei kereske-delemhez kapcsolódó távolságokba is részben a közelihétfalusi szekeresek szállították.13 A Hétfalusiak 1848-bansikertelenül próbáltak csatlakozni Háromszékhez.14 A hétfalusi magyarok alapfoglalkozása a 20. századig aföldmûvelés volt. Ezzel összefüggésben a legnagyobbproblémát a földhiány jelentette. Fontos kiegészítõmegélhetést jelentett az erdõterületek kitermelése és ez-zel összefüggésben a fakereskedés. A kiegészítõ foglalko-

zások – iparos mesterségek, mészégetés – közülkiemelkedik jelentõségét tekintve a fuvarozás.15 A szeke-resek szerepe a magyar/székely – szász-román etnokul-

turális kapcsolatok formálásában alapvetõ jelentõségû.16

A 19. század második felében – különösen a vasutak megépülése után az 1870–80-as évektõl – Hétfalu ma-

gyar és román lakossága nagy arányban vándorolt ki Ó-Romániába, a belsõ, autochton migráció súlyos kénysze-rének engedve. A hétfalusi csángók különösen

Bukarestben alkottak erõs diaszpórát, ahol a városiszemélyfuvarozást (bérkocsi, késõbb taxi) az 1930-asévekig nagyrészt õk látták el, illetve cselédként vállaltak munkát.17 A hétfalusiak Budapest és Bukarestépítkezésein is számosan mûködtek. A megismert városiépítészeti megoldásokat, illetve díszítõ motívumokat azotthoni hétfalusi építkezéseiken is használták.18 A múze-umi kiállítás éppen a hétfalusiaknak a vasútvonal meg-épülésével és a brassói tradicionális kézmûvesipar átala-kulásával bekövetkezett életformaváltását választja kie-melt témájának.

A kulturális kisrégió jellegzetes kultúráját a néprajzi – történeti irodalom egyöntetûen megkülönböztethetõnek

és jellemzõnek tekinti.19 Az egész Kárpát-medence egyik legjelentõsebb szekeres központjaként tekint a szaktu-domány a hétfalusiakra. A múzeumi telepítési koncepcióelméleti megalapozásában kiemelt jelentõségûnek számí-

tott, hogy a hétfalusi kultúrát a román és az erõteljesszász hatások évszázadokon keresztül érték. Hétfalu

196

12. GRÁFIK Imre 1983. 1–35.13. DANKÓ Imre 1991. 363.14. MOHAY Tamás 2011. 834.15. KÖNCZEI Csilla 2009. 41.16. DUNÂRE, Nicolae 1978. 76.17. KÓSA László 1979. 532–533.; JAKAB András 2003. 80–81.18. SERES András 1976. 103.; DANKÓ Boglárka 2011. 195–202.19. Erre utal a közelmúltban megjelent legfrissebb három, a magyar népterület megoszlását összefoglaló munka is. Vö. MOHAY Tamás 2011. 834.; BOR-

SOS Balázs 2011.; MAGYAR Zoltán 2011. 284–286.

1. kép. Gumis szekér (Türkös, KEMECSI Lajos felvétele, 2008)



3/18

nyelvsziget jellegét hangsúlyozzák a vonatkozó kutatá-

sok.20

Különösen fontos az évszázadok során ért befolyá-soló hatások ellenére megmaradó hétfalusi csángóidentitás jellemzõinek feltárása.21 A szász evangélikusszervezetbe tartozás szász egyházi szokásokat és liturgi-át, illetve a 19. század közepéig német nyelvû istentiszte-letet, és nem utolsó sorban a szász társadalmi intézmé-nyek – így például az olvasóegyletek – hétfalusi megho-nosodását is jelentette. Brassó közelsége a gazdálkodásracionális megszervezésének a mintáit ismegismerhetõvé tette a hétfalusiak számára. A termékek és szolgáltatások piacaként kiemelt jelentõségû gazdasá-

gi hátteret is jelentett egyben.22 A hétfalusiakat hagyomá-nyos foglalkozásaik nyitottá tették a kulturális hatások és

divatok elsajátítására. Gyorsan polgárosuló kultúrájávalkapcsolatban a kutatók már korán hangsúlyozták, hogy egész Erdélyben a magyarok között itt volt a legmaga-sabb az írni-olvasni tudók aránya 1873-ban (80–90%).23

A pozitív és negatív hatások felmérése, illetve a közösségszámára a lehetõségek szerinti optimális kihasználásapéldaértékûnek ítélhetõ.

Az etnicitás gyökerei és rítusai felõl közelítve a min-dennapok kulturális gyakorlatához, az etnikus tudat léte-zésmódjához a mai európai kutatási paradigmák egyik leg-markánsabb elemét tárgyalja a muzeológiai kutatás.24 Nap-jainkban gyakorlatilag felértékelõdik, hogy a néprajz (vagy etnográfia, vagy európai etnológia) identitástudományként

értékelhetõ. A lokális, regionális, a felekezeti, a szociálisidentitás mind része az egyének, családok s tágabb közös-ségek önmeghatározásának.25 A vonatkozó kutatások alap-ján megállapítható, hogy a közösséget összetartó, szimbo-lizáló szokások ma is keletkeznek, korábbi hagyományok újraélednek, s munkál a hagyományteremtés igénye is.

Ezen folyamatoknak nem csupán dokumentálójaként,

hanem tevõleges formálójaként is szerepe lehet a szabad- téri néprajzi múzeumoknak.26

Hétfalu településének és építészetének általános jellemzõi

A kéziratos térképek régóta becses forrásai a telepü-léstörténeti, népi építészeti kutatásoknak. Az I. katonaifelmérés anyagát Eperjessy Kálmán szegedi fõiskolai ta-nár 1928-as publikációjától napjainkig elõszeretettel al-kalmazzák a kutatók.27 A hétfalusi településkép történeti

változásához az elsõ katonai felmérés vonatkozó 1769 és1773 között készült térképeit célszerû használni. A tér-

képen Tatrang, Pürkerec és Zajzon jellegzetes halmazosbeépítési formát mutat, a szabálytalan telkeken belül ál-

talában szabadon állóan elhelyezett lakóépületek mellettkisebb különálló gazdasági épületek ismegkülönböztethetõk. Mindhárom település egy-egy pa-

tak völgyében húzódik, és az erdõsülés határán létrejövõ völgy szélesedést kihasználva terjeszkedik. A magasabbhegyek lábánál futó út mentén települt Négyfalu (Bácsfa-lu, Türkös, Csernátfalu, Hosszúfalu) eredetileg halmazosjellegû volt. Fejlõdése során a forgalmas országút menténsoros, utcás beépítésûvé változott. Az elsõ katonai fel-mérés térképén ábrázolt telkeken az utcára merõlegesen

több lakóépület is elõkert nélküli beépítéssel szerepel.

Minden faluban áll egy (evangélikus) templom. A lakótelkeken túl a térkép jelentõs méretû gyümölcsösö-ket jelöl a községek síkság felõli részein.28

ORBÁN Balázs29 szerint az 1848-as forradalom és sza-badságharc éles határvonalat jelentett a falvak építészeté-ben. A változást a pusztítással és az azt követõ helyreállítá-

197

20. BORSOS Balázs 2011. 482.21. „ A csángó takarékos, munkás, a munkában még a szásznál is kitartóbb.” KOLUMBÁN Lajos 1903. 23.22. MAGYAR Zoltán 2011. 284–285.23. KÓSA László 1991. 361. idézi ORBÁN Balázs leírását.24. KEMECSI Lajos 2009. 272.25. BAUSINGER, Hermann 1983. 438.26. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2005.18.27. JUHÁSZ Antal 2011. 345.28. BUZÁS Miklós 2010. 268.29. ORBÁN Balázs 1871. 139.

2. kép. Gazda viasznyelû ostorával(Pürkerec, KEMECSI Lajos felvétele, 2008)

3. kép. Szekér kereket formázó szellõzõ(Türkös, KEMECSI Lajos felvétele, 2008)



4/18

sokkal indokolta, ugyanakkor elfelejtkezett a jobbágyfel-

szabadítás hatásáról. Leírása szerint a szabadságharcotmegelõzõ idõk jobbágyházai jellemzõen boronafalasak voltak, két, ritkábban három helyiséggel. Az utcára gyakranegy ablakkal nyíló lakószoba mögött helyezkedett el azeresz, amit fõzésre is használtak, a harmadik helyiség pe-dig a kamra volt. Az épületet két végét kontyolt tetõvelfedték. Ezek az épületek a sokban hasonlítottak a szom-szédos háromszéki falvak szegényeinek lakóházaihoz. A múzeum munkatársai terepmunkáik során azt tapasztalták,hogy ebbõl az épülettípusból már csak kivételesen lehetett

találni egyet-egyet. Miután a koncepció kerülni kívánta azarchaizálás esetenként a skanzenekre általában jellemzõ hi-báját, szándékoltan ennél a legkorábbi épülettípusnál mo-

dernebb kiválasztását célozta meg.30 Az 1869–73 között készült második katonai felmérés

térképei szerint Négyfaluban a korábbi gyümölcsösök he-lyén új utcákat nyitottak. A településekre jellemzõ beépítésiforma elsõdlegesen a fõ utat követi. A települések a déli

völgyek irányába is bõvültek. Az átalakulás Háromfalurakevésbé volt jellemzõ, itt az utcavonalra építés terjedt el a19. század végére. Ezeket az építészeti változásokat kiváló-an érzékeltették a millenniumi falu hétfalusi telkének jellemzõi, illetve MALONYAY Dezsõ építészeti adatai.31

A 19. század végére a háromhelyiséges lakórész váltáltalánossá a településeken. Az épület eresze megtartot-

ta a konyha funkciót, viszont az ételtárolásra szolgáló

kamra mérete a szoba nagyságához hasonlóra nõtt. A források alapján ismert épületekben az ereszben elhelye-zett, régebben általános kemence mellett már többesetben takaréktûzhely mûködik.

Ebben a periódusban vált gyakorivá a lakórész mögötta negyedik helyiség, a „színalj”, az udvar felõl nyitott tá-roló helyiség. A terepmunkán végzett kutatások alapjánfõutcák mentén a 20. század elejére a kõépítkezés válturalkodóvá. Ezzel párhuzamosan az épületek tetõformájais átalakult: a csonkakontyos nyeregtetõ lett általános.32

Szintén dokumentálható az utcai homlokzatok és orom-zatok vakolat díszítésének gyarapodása és közkedveltté

válása. Az 1900-as évek elején egyeduralkodóvá vált Hét-faluban a kétablakos homlokzat kialakítás. Brassó kvalitá-sos városi építészetének befolyásoló hatásaként akevésbé tehetõsebb családok fából készült, kisebb két-helyiséges lakóházainál is a szász mintát követõcsonkakontyos tetõ és deszkaoromzat vált általánossá.33

A négyfalusi csángó kapu alapvetõen különbözik máserdélyi vidékek faragott kapuitól.34 Az ún. galambdúcosszékely kapuval szemben a csángó kis kapu külön áll anagy kaputól, s a nagy kapu kettényílik.35 A kiskapuknak ez a típusa – melyet egyébként a tervezett hétfalusi ház-

nál be kívánunk mutatni – egészen a 20. század közepéigkedvelt volt.36

Hétfalu szekeres központ jellege szükségessé tette aspeciális funkciókhoz igazodó melléképületek építését –használatát. A szekerezéshez szükséges vonójószágok, il-letve a takarmány elhelyezését a portákon a nagyméretûcsûrõk, és a beltelkek kis mérete miatt a jellemzõ két-szintes tároló épületek révén vált megoldhatóvá.37

Az 1900-as években több olyan boronafalú épület iskészült, melynek utcai oromzatát már vakolva, a kõházak mintájára készítik. Ezeknél az épületeknél a hagyományoskeresztfejes borona falat a fecskefarkas lapolás, késõbb a

vázas szerkezetek váltják fel. A századfordulót követõen

ebben a térségben is megjelent a tornác, megszélesítveezzel az utcai homlokzatot. A szintkülönbségek miatt ez

gyakran a harmadik utcai ablak megjelenésével is társult.Több esetben elsõsorban Négyfaluban a telek szélességeazt is lehetõvé tette, hogy az 1910–20-as évektõl a kétutcai szobás alaprajzú házak épülhessenek.38 A polgáro-sodás folyamata olyan a hagyományos településképet ésépítkezést, életmódot formáló változásokban is tettenérhetõ, mint a 20. század legelején a sétatér kialakítása,

vagy a vízvezetékek terjedése.39

A 20. század elsõ harmadában a települések etnikai változása a települési struktúrában és az épületek jellegében is követhetõvé vált. A korábban csak a

települések egyes elkülönülõ részeire települt román la-kosság, részben átvette a helyi építészeti hagyományokat,egyes részleteiben a saját hagyományaihoz igazítva. Így

terjednek el az oromzatokon és a tetõ csúcsokon a ke-

198

30. BUZÁS Miklós 2010. 268.31. A hétfalusi ház kiválasztását nem JANKÓ János, hanem a „kiállítási igazgatóság közege önállóan” a „brassói m. kir. Államépítészeti hivatal” végezte.; JAN-

KÓ János 1897. 8., 69.; a telek és az épület, illetve a berendezés jellemzõi. JANKÓ János 1897. 68–71.; MALONYAY Dezsõ 1909. 119., 120., 134., 137.,221. ábra.

32. BUZÁS Miklós 2010. 269.33. SERES András 1976. 103.34. Vö. BALASSA M. Iván 2011.35. SERES András 1992. 99.36. A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban gyakorolt hiteles rekonstrukció megvalósításához elengedhetetlen ismereteket és a készítés munkafolyamatához, a

szükséges szerszámok összefoglalásához lásd SERES András 1992. 100.

37. BUZÁS Miklós 2010. 269.38. BUZÁS Miklós 2010. 270.39. KÓSA László 1991. 363.

2. rajz. Gazdasági épület homlokzata(SZNM MNÉA A-6166/10)



5/18

resztek. Az épületeken (például vakolatdíszek)elsõdlegesen egészen a 20. század közepéig a szász min-

ta és hatás maradt az irányadó. A szabadtéri múzeumibemutatásra alkalmas épületek kutatásakor figyeltünk fela hétfalusi épületek azon jellemzõ vakolatdíszeire, melyek közül a koncentrikus köröket párban formázóról azadatközlõk azt vélték, hogy az egykori fuvarosok portáitjelölték, a kerekekre emlékeztetve. Egy helyszínen a fu-

varos családból származó Papp Dezsõ istállójának egyértelmûen kocsikereket formázó szellõzõit is sikerültdokumentálni.40

Újabb jól dokumentálható építészeti fázis csak a helyi

és a Brassói ipar fejlõdésével meginduló életforma váltás-sal alakult ki. Az új épületeket általában a régiek lebontását követõen azok helyére, hanem a korábban benem épített településszéli területre építik, a gyarapodóüzemek szomszédságába. Az utóbbi két évtized egyre

gyorsuló architekturális kultúraváltást eredményezett. A hagyományosnak tekinthetõ építészeti kép rendkívül

gyorsan felszámolódik. Ez elsõsorban a gyorsan moder-nizálódó várossá alakult egykori Négyfalura jellemzõ. Há-romfalu építészetében is érzékelhetõek a változások, de

ezek intenzitása kevésbé dinamikus. Különösen gyorsanalakuló építészeti elemnek tekinthetõ a lakótelkek kapu-inak modernizálódása. A hagyományos faragott kapuk he-lyett az utóbbi két évtizedben egyre növekvõ számbanjelennek meg a szériára készülõ vaskapuk.41

Az épületegyüttes elõkészítésekor hangsúlyos a sze-repe az etnobotanikai kutatásoknak, melyek az egykori

telkek rekonstrukciójában alapvetõek. A hétfalusi házak-nál megjelent ugyan a zöldségeskert, de nem mint külön-álló egység, hanem leggyakrabban a gyümölcsös egyik ré-szében kialakítva. Ezért mérete ritkán haladta meg az 50négyzetmétert. Erre a vidékre csak a háztáji

zöldségtermesztés volt a jellemzõ, de bizonyosnövényeket a mezõre is elvetettek. A hétfalusi csángók-nál viszont nem létezett olyan ház, amihez ne tartozott

volna gyümölcsöskert. Ennek helye általában csûr mö- götti kertben helyezkedett el, de ha a telek elég széles volt, akkor az udvar azon oldalára is ültettek fákat, amely a szomszéd tûzfalával volt határos. Virágoskert is mindenháznál volt, de csak nagyon kis felületen. Leggyakoribbhelye az udvaron a ház és az utcára nézõ kerítés között,

vagy az udvar szélein.42

199

40. Az adatközlõ édesapja rendelte meg a kerékforma építményt, az egyébként a brassói és távolabbi építkezéseken is elismert vakolatdísz készítõ helybelikõmûvestõl. („ gipszestõl”) KEMECSI Lajos 2010a.

41. SERES András 1992. 99.42. Vö. MAGDÓ János (ifj.) 2008.

4. kép. A lakóház utcai homlokzata(Hosszúfalu, MAKKOS Veronika felvétele, 2008)



6/18

A hétfalusi telek építményeinek jellemzõi43

A múzeum munkatársai által folytatott terepbejárások, illetve kutató/felmérõ táborok gazdagépítészeti adatbázist eredményeztek. A helyi építészetijellemzõk alapján kiválasztásra került a tervezett telek épületállománya. Az általunk bemutatandó portán a lakóés kétszintes gazdasági épület-csûr megépítése által válik hitelesen bemutathatóvá a szekeres életforma kifutása,utolsó hulláma.

A lakóépület a Hosszúfalu 40. számú lakóház.44 Azépület jellegzetes megoldású oromfali datálása szerint1881-ben épült. Alapozása kõalap. Az elsõ utcai szobaalápincézett. A pincelejáró az épület második helyiségébõl, az ereszbõl nyílik. A 25 négyzetméterespince falaiban 4 keskeny falfülke van kialakítva. Fölötteháromosztatú alaprajzon (kb. 60 négyzetméter alapterületû) keresztfejes boronafalas épület. A négy-szögletesre bárdolt gerendákat ferde lécekkel sûrûn te-

leszegelték, hogy a tapasztást jól tartsa.45

Az elsõ nagyobbszoba födémgerendái jellegzetes vésetes díszítésûek. A gerendák között igényes megoldású kazettás deszkadí-szítés található. A mestergerendán vésett díszítésmegörökíti az építtetõket: „E HÁZAT ÉPITETTE PÁTERISTVÁN PÁRJÁVAL MIK(LÓS) ANAVAL AZ ÚRSEGEDELMÉVEL”. Az elsõ szobának 2–2 ablaka van az ut-cára, illetve az udvarra is. A hátsó, kisebb szoba (15 négy-zetméter) egyetlen udvarra nézõ ablakkal rendelkezett.

Az épület tetõszerkezete állószékes, ferde dúcokkal gyá-molított. Fedése a felmérés idõpontjában – és a múzeumimegvalósítás idõszakában is – kettõs hódfarkú cserép. Azudvari oldalhomlokzaton ablakkörüli vakolatdíszítések

maradtak fönn. Az épületnek a felméréskor sárga vakoltfelületképzése volt, az ablakok körül fehér festett kere-

tezés nyomai láthatók. A vakolatdíszek az utcai homlok-zaton lepusztultak, csak a homlokzaton maradtak megnyomai. A két padlásablak között keretben töredékesenaz építtetõk nevét külsején is megõrizte az épület: „É(pí-tette) Páter István, Párjával Miklós Ana(val)”. Pallótokosrendszerûek a hagyományos nyílászárók.

A telken felépíteni szándékozott gazdasági épületBácsfaluban a Lajos utca 15. szám alatt áll.46 Csûrrel egy-beépített kétszintes raktárépület (szintenként 85négyzetméter alapterülettel). A csûr fehérre vakolt

téglafalazatos építmény. A körítõ falak téglából vakoltak.

A középsõ osztást egy fa vázszerkezet oldja meg, melyrea tetõszerkezetet tartó állószékes szerkezet is terhel. Eza fa keretszerkezet biztosítja az épület szilárdságát. Ezértminden irányban erõsen merevített. Sajátos jellemzõje azépületnek a talpgerenda és az oszlopok közöttkövetkezetesen alkalmazott kettõs merevítõ megoldás.

A 168 négyzetméter alapterületû csûr rész eredetileg

hódfarkú kettõs fedéssel megoldott. A tetõ végein pót-

lásként betoncserép kiegészítést kapott, de ezt a múze-umi megvalósításkor nem mutatjuk be. A datált 1888-banépült csûr érdekessége, hogy 15 cm vastag oromfalainkét helyen jellegzetes téglaszellõzõket alakítottak ki,igazolva a fejlett kõmûves technikát.

A csûrre merõlegesen álló kétszintes gazdasági épületalsó szintje szintén téglából falazott. Eredetileg egy istállóból, nyitott színbõl és a színbõl nyíló harmadik, kamrafunkciójú helyiségbõl állt. Az épület második szintje favázasrendszerû, de külsõ körítõ falai 15 cm vastagra rakott tég-lára falazottak. Erre a vázszerkezetre kerül azasszimetrikusan elhelyezkedõ kétszékállásos tetõszerkezet,mely kettõshódfarkú cseréppel fedett. A második szint két

helyiségre osztott, és két külön ajtón át megközelíthetõ. Azistálló feletti részen két darab szénaledobó nyílás is találha-

tó a födémben. A falazaton alkalmazott téglák nagyméretûek. Jellemzõ a gazdasági épület datálása (1900)mely téglaszínûre festett vakolatdíszítés.

A telek kerítésére és kapujára szintén alapos helyszínikutatások alapján sikerült rábukkanni. A Hosszúfalu 334.számú házhoz tartozó kapu hagyományos fedett kiskapu-ból és mellette elhelyezett fedetlen nagykapuból állóegyüttes.47 Különös értéke, hogy hagyományos

tetõszerkezete is teljesen megmaradt. Szerkezetét jel-lemzi, hogy vasszegek helyett rejtett ácsmunka, betétesszerkesztésû kapu illetve ajtólapot alkalmaztak készítõi. Ez

az egyik utolsó megmaradt példánya a helybeli kapuknak.48

A tervezett kiállítás jellemzõi –a lakóépület berendezése

A hétfalusi kiállítás szándékoltan koncepcióorientáltnak tekinthetõ. A felépítendõ épület

200

43. A mûleírásokhoz nyújtott segítségét itt is köszönöm BUZÁS Miklós fõépítésznek.44. SZNM-MNÉA-6158.45. Vö. SABJÁN Tibor 2003. 23.46. SZNM-MNÉA-6153.47. SZNM-MNÉA-6162.48. Használható analógiaként számolunk még a Hosszúfalu 2. számú ház kapujával, amely hagyományos fedett kiskapuból és mellette elhelyezett fedetlen

nagykapuból álló együttes. A kiskapu fölötti eredeti fedése hiányos. Gazdagon és erõsen vasalt szerkezet. Kovácsoltvas szögek alkalmazásával készítették. A ház elõtt található alacsonyabb kerítésszakasz fûrészelt deszkamotívumot tartalmaz. SZNM-MNÉA-6155.

5. kép. A szobai födém jellemzõ részlete(Hosszúfalu, MAKKOS Veronika felvétele, 2008)



7/18

berendezésének kiválasztott idõpontját sajátos módon azelsõsorban alternatív bemutatási lehetõségkéntfelmerülõ, helyben gyakorolt borica szokás hitelesidõpontjához igazítjuk. A vonatkozó alapos kutatás sze-rint román hatósági betiltása elõtt utoljára 1933-ban gya-korolhatták a hétfalusi magyarok a szokást.49 Ennek azutolsó boricának a közvetlen elõzménye, tehát az 1933.

év karácsonyának második napja a bemutatás kiválasztottidõpontja. Az enteriõr a gazdag téli ünnepkör kitüntetettidõpontját mutatja be. A szoba berendezésében a borica

tánc jellegzetes kellékei is megjelennek a bútorok, hasz-nálati és dísztárgyak között.

A szabadtéri múzeumok kiállításainak megújításának több eszköze ismeretes: így például az élõvé tétel (em-

201

49. A tiltás egyébként a borica korai történetét is jellemezte az 1867 elõtti idõszakban. A román hatóságok tiltásairól a 20. század közepén lásd KÖNCZEICsilla 2009. 91–92.

3. rajz. A lakóház udvari homlokzata(SZNM MNÉA A-6158/5)

4. rajz. A csûr metszete(SZNM MNÉA A-6153/13)



8/18

berek segítségével), a szituációk rekonstrukciója, illetve akiállítások idõbeli és tematikai bõvítése vagy az attrakci-ós múzeum felé való elmozdulás. Ide tartozik ahagyományosnak tekinthetõ enteriõr kiállítások korszerûinterpretációs eszközökkel (a hagyományos zárt terû ki-állítások eszközkészletével) való kiegészítése.

Egy korábban a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Mú-zeumban még nem használt kiállítás- technikai eszköz al-kalmazását tervezzük a hétfalusi kiállításban. Alkalmaz-kodva a jelenben zajló – és várhatóan a késõbbiekben

sem lankadó intenzitású – információs és elektronikai fo-lyamatokhoz a QR kód adta lehetõségek kihasználásaindokolt.50 A kiállítási enteriõrök egyik évtizedes – ha nemévszázados! – problémáját jelenti, hogy a múzeum láto-

gató az elkészült berendezés statikus állapotával szem-besülve semmilyen érdemi háttér információra nem teszszert és valójában jó esetben is csak egy hangulat – be-nyomás váltódik ki csupán a gondosan megtervezett kiál-lítás láttán. Nyilvánvaló okokból hosszas magyarázó fel-iratok elhelyezésére nem nyílik lehetõség a hitelesnek szánt enteriõrökben. A részletek mögött meglévõ jelen-

tések megvilágításának módszertani korlátai miatt a sza-badtéri múzeumok kiállításai tehát inkább az azonosulás

élményével próbálják kárpótolni látogatóikat Értelmezésikísérletként értékelhetõ a skanzenek nemzetközi gya-korlata, mikor is film vagy hangzó anyagok elhelyezésévelsegítik a látogatót a põre enteriõr üzeneteinek felismeré-sében. Ennél közvetlenebb és hatásosabb üzenet-hordozói csatornát tesz lehetõvé a korszerû QR kód,melynek múzeumi alkalmazási kereteit a nemzetközi

trendek is jelenleg keresik. Akár az enteriõr tárgyain, akár egy alaprajzi vázlaton elhelyezve a kód nem zavarja azenteriõr hiteles állapotát. A látogató a jelenleg „okos te-

202

5. rajz. A telek kapuja kapu

(SZNM MNÉA A-615564)

6. kép. A boricatánc kelléke, az álarc(KÖNCZEI Csilla felvétele, 2009. 248.)

50. A QR-kód (mobilkód) egy kétdimenziós vonalkód, melyet a japán Denso Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Jelentése Quick Response, azaz gyors válasz. A QR-kód hibatûrõ képessége és széles adatformátum támogatottsága miatt vált hamar népszerûvé. http://qr-kod.hu/mi-az-a-qr-kod. (2012. febrruár 21.)Múzeumi alkalmazásához lásd például http://www.themobilists.com/2011/08/30/qr-codes-in-museums/, http://museumtwo.blogspot.com/2011/08/qr-codes-and-visitor-motivation-tell.html, http://www.museumnext.org/2010/blog/qr-codes-and-museums,



9/18

lefonnak” nevezett saját eszközeivel51 azonnal képes azinternetes felületen elhelyezett ismeretek leolvasására/le-

töltésére, azaz a kommunikációhoz köthetõ interaktív elemek alkalmazására.52

Amennyiben a puszta szöveges információ közlésnélkomplexebb formát választunk a kódokkal elérhetõ tarta-lom akár a berendezésben forgatott filmrészletek segítségével a készülék képernyõjén keresztülmegelevenedõ enteriõrt vetít a látogató szemei elé.53 Ezeneszköz segítségével a living history-nak (megelevenített

történelem) virtuális változata „csempészhetõ” a kiállítás-ba. A kapcsolódó internetes tartalmak nyilvánvalóanalkalmasak a többnyelvû tartalmak közvetítésére is, alkal-mazkodva a külföldi látogatók elvárásaihoz. Elõnye akorszerû technikai megoldásnak, hogy az intézmény meg-

takarítja a drága, érzékeny és rendszeres karbantartást –felügyeletet igénylõ lejátszó eszközök költségeitõl,54 illet-

ve a monitoroknak a hiteles enteriõrt zavaró látványától. Az interpretáció ezen dinamikus eszközének alkalmazásaszámos továbbfejleszthetõ – akár ma még fel sem mért

gazdagságú kapcsolatot szolgáltathat. Az etnikai és kulturális kölcsönhatás mechanizmusok

érzékeltetésére kiváló lehetõséget nyújt a hétfalusi épü-let 1933-as viszonyokat bemutató berendezése. A

bemutatásra kiválasztott idõszakban – különösen Há-romfaluban – a nemzetség intézményének eleven voltátigazolják a források. A borica, mint rituális összejövetel,egyik legfontosabb társadalmi szerepe éppen a nemzet-

ség/nagy család intézményének megerõsítése lehetett.55 A közel két évtizedes román állami fennhatóságra utaló tárgyak és dokumentumok (például naptár, újságok) amagyar-román-német nyelvismeret és használat össze-

tettségét igazolják. Az átalakuló életmód olyan szegmenseiben ismerhetõ

fel a komplex kultúraformálódás, mint a hétfalusi viselet. Az állandó kiállítás enteriõrjében megjelenik a már a 20.századra általánossá lett szász parasztpolgári viselet. A székelyek által „oláhosnak” minõsített 19. századi hétfa-lusi férfiviselet elhagyása kiválóan dokumentálható. A számos néprajzi szerzõ által is leírt festõi hétfalusi nõi vi-selet szintén a barcasági szász paraszti öltözködéssel áll

kapcsolatban.56 A viselet számos darabja közös más er-délyi magyar öltözetekkel, azonban olyan elemei is van-nak, melyeket ebben a formában más magyar viseletek-ben nem találunk meg. A férfiak általában nagy karimájúnemezkalapot hordtak, hidegben fekete vagy fehér prémkucsmát. Az álló gallérú hagyományos ing hosszú,kivetve viselték, alja szinte térdig ért, tüszü nevû bõröv, a

203

7. kép. Hétfalusi hagyományos nõi viselet(családi tulajdonban, Hosszúfalu)

51. Az audio guide kölcsönözhetõ eszközeként alkalmas telefonok bérlése megoldható a látogatók számára.52. BÁRD Edit–BATÁRI Zsuzsanna 2004. 43.53. Példa a hasonló filmek múzeumi alkalmazására:

http://www.youtube.com/watch?v=jZ6sXMVz4lM&feature=email (2012. február 21.)54. A multimédiás elemek költségesek, és a legjobb minõségû rendszerek alkalmazásakor is legfeljebb öt évig garantálható a használatuk, az eszközök cse-

réje a fenntartási költségeket terheli jelentõsen.

55. KÖNCZEI Csilla 2009. 40.56. Vö. például a különbözõ kösöntyûk, boglárok és övek jellemzõit. Felmerült a hétfalusi asszonyok hámos rokolyájának a torockói nõi viselethez kötõdéseis. MAGYAR Zoltán 2011. 285–286.



10/18


11/18

tó, az ajtó és az ablakra való zsalugáter is.66 A hétfalusi ha- gyományos festett bútor gyártásának leghosszabb ideigaktív központja Pürkerecen mûködött.67

Az 1900-as évektõl a férjhez menõ csángó leány már festett bútor helyett, az új divatú fényezett bútort vitte aháztartásba.68 A vaskályhával fûtött szobában már a mo-dernnek számító fényezett szekrényekben tárolták a ru-háikat. A padlót hagyományos rongyszõnyeg borította az1940-es évek végéig. Miközben a fennálló bútorokat fo-kozatosan modernizálták és kicserélték, a díszszobák ki-deszkázott falai egészen az 1980-as évekig megmaradtak.

A lakóházakban a ritkán használt elsõ szobában õrzõdtek meg ezek a bútorok.69

A lakóépület konyhájának és kamrájának berendezé-se szintén alkalmas tér a polgárosuló, a nagyvárosikonyhakultúrát megismerõ és azt otthonába közvetítõjelleg érzékeltetésére. Különösen az ünnepi étrendhezszükséges sütés-fõzés eszközkészlete válik bemutathatóvá. Mivel a bemutatási idõszakban a hétfalusi

nõk nem csak cselédként, hanem szakácsnõkként ismûködtek Bukarestben, így nyilvánvaló, hogy a korabeli városi polgári konyhakultúra is közvetítésükkel került ott-honaikba.70 A kamra mérete lehetõvé tette, hogy két-há-rom nagy gabonás-lisztes láda elfért benne, és egy nagyméretû asztal is, illetve tároló polcok.71

A tervezett tematikus tárlat tematikája – a közle-kedéskultúra

A hétfalusi telek kiemelt jelentõségû bemutatandó tematikája a jellemzõ hagyományos közlekedés ésjármûkultúra, illetve ennek társadalmi hatásai. Egyértelmû

célja a jelenleg is zajló néprajzi terepmunkára, könyvé-szeti és levéltári források bevonására épülõ kutatásnak a

történeti jellemzõk hiteles bemutatása mellett, a moder-nizációs folyamatok megismerése és bemutatása is.72 A 21. században a mobilitás, a közlekedés az egyes társa-dalmak közvetlen jellemzésén túl globális jelentéseket isközvetít. Az egyik leggyorsabban formálódó kulturálisszegmens és ezért is hangsúlyos jelentõségû a mában zaj-ló folyamatok valós értékeléséhez a történetiségbenmegismerhetõ tanulságok múzeumi feldolgozása és köz-zététele is.

Az állandó kiállítás tervezésekor meghatározójelentõségû a Szabadtéri Néprajzi Múzeum már megva-

lósult tájegységi állandó kiállításainak, illetve a kimunkáltkoncepcióban szereplõ elemeknek az összehangolása.Ennek megfelelõen az erdélyi épületegyüttes fizikailag

elkülönülõ állandó kiállításait is indokolt a Múzeum, akár évtizedekkel korábban megvalósított tárlataival össze-hangolni. A bemutatható tematikai változatosság és

gazdagság nyilvánvaló lehetõséget nyújt a kényszerû is-métlések esélyének minimalizálására. A Szabadtéri Nép-rajzi Múzeum tájegységekbe rendezett kiállításain a köz-lekedés, szállítás tematika nem jelenik megjelentõségéhez mért súllyal. A telkek, gazdasági udvarok bemutatási lehetõségei korántsem hasznosultak eléggé. Sbár az intézmény a hazai közgyûjtemények közül meny-nyiségét tekintve imponáló kollekcióval rendelkezik aparaszti fogatolt jármû kollekcióval, ezek többsége a lá-

togatók számára jelenleg nem látható.73 Ez is alátámaszt-ja az erdélyi épületegyüttes koncepciójában a hétfalusiszekeresközpont jellemzõinek bemutatására épülõkomplex tematikus tárlat létjogosultságát.

A Felföldi mezõváros és az Észak-magyarországi falu tájegységekben alkalmazott megoldásokhoz igazodva azún. „termes múzeumi” tematikus tárlatok és az

enteriõrök vegyes szerepeltetése valósul meg a hétfalusi telken is. A nagyméretû csûrben érintõképernyõs moni- torok segítségével egy interaktív – több korosztályiszintet is tartalmazó, tehát eltérõ nehézségi fokon készült– feleletválasztós kvízjáték segítségével tervezzük ahétfalusi szekereskultúra jellemzõ ismereteinek közvetítését.

A hagyományos jármûkultúra bemutatásának része-ként indokolt a jellegzetes hétfalusi általánosan használtszekér alkatrészeinek bemutatása. A téma mintaszerûfeldolgozását elkészítõ KÓS Károly alapján a hétfalusijármû: „…a nagy- vagy szekeres szekér 4 méter hosszú. Ré-szei: tengely a kerekekkel (kerékagy, 10 vagy 12 fentõ és ke-

rékfal), a tengelyen rögzítve a párna és ezen a derékszegkörül forogható fergettyû, melynek végére a lajtorjákat he-lyezik. A lajtorját elöl rendes lõcs támasztja, hátul pedig a

fergettyûbe vésett rókinca. A szekérelõhöz a hátsó tengelytaz ágassal odarögzített 3 méter hosszú nyújtó kapcsolja aderékszeggel. Az egész szekeret az elsõ tengelyhez rögzítetts ugyancsak ágasban végzõdõ lórúd vontatja. A rúd ágasárakeresztben felhécet tesznek, melynek végeit a vas felhéc-

pálca kapcsolja a tengelyvégekhez. A felhéchez kapcsolódikelöl a két hámfa is. E szekérre 2000 kiló terüt raknak fel.”74

Az utóbbi évtizedekben folytatott terepmunkán alapulókutatások segítségével még pontosabban és hitelesen be-mutathatóvá vált a híres hétfalusi szekeresek egykori

jellemzõ jármûve.75 A KÓS által leírt jármûtípus egy-egy példánya még a közelmúltban is fellelhetõ volt Hétfalu-ban. Igaz, hogy már nem használják, de egyes gazdák még

205

66. MOHAY Tamás 2011. 835.; CSILLÉRY Klára 1979. 530–532.67. SERES András kiváló tanulmányában a bútorfestõ generációkat – mestereket pontosan beazonosította, egészen a 20. század 40-es éveikig.; SERES And-

rás 1976. 104.68. Négyfaluban (Szecselevárosban) az 1970-es években a helyben mûködõ bútorgyár termékei váltak kedveltté.69. VASS Erika 2010. 2.70. DANKÓ Boglárka 2011. 195.71. VASS Erika 2010. 3.72. A célzott terepmunka elsõ részeredményeit összefoglaló tanulmány: KEMECSI Lajos 2010a.73. Jelenleg zajlik egy tematikus állandó kiállítás elõkészítése a kisalföldi csûrök adottságait felhasználva ezen tárgyak bemutatásának megoldására. Ez a ter-

vezett tárlat nem helyettesítheti a hagyományos szekeresközpontok kulturális hatásainak és a tematika komplex jelentéstartalmainak korszerû és hite-les bemutatását, amelynek megvalósítására a hétfalusi telek kiváló lehetõsége kínál.

74. KÓS Károly 1976. 87.75. Például IDU, Petre 1972.; ALBERT Ernõ 1991.; SUBA László 1994.; NAGY Balázs 1995.; FÁBIÁN Margit 1996.; BERKES Katalin 2005.; KEMECSI Lajos

2010a.



12/18

õrzik a használaton kívüli szekeret. Így pontosítható voltaz egyes alkatrészek mérete is.76

A hétfalusiak fuvarozásra épülõ életmódja szabályoz- ta, hogy a szállítmányok jellegéhez igazodtak a jármûvek oldalai („lajtorja”) is. Szintén a rakomány határozta megszekéroldal lezárásának megoldásait. Általánosan elter-jedt az enyhén ívelt formájú, lánccal szabályozott dõlésûsaroglya. Fontos kitérni a szekéroldal idõszakos magasí-

tásának megoldásaira, melyeket szálastakarmány szállítá-sánál alkalmaztak.77 A szénahordó jármûvek között ma-radt meg legtovább a fatengely használata. A hétfalusiakrajellemzõ jármûvek fontos kiegészítõje volt a szekérkas.

Az elterjedt, nyírfa vesszõbõl font kádhoz hasonló for-májú, fenék résszel is rendelkezõ típus mellett, ismert

volt a szekéroldal sûrû fonása is.78 Szintén jellegzeteskiegészítõje volt a fuvaros jármûveknek a bükkfa abron-csos, gyertyán vagy mogyoró vesszõbõl készített kóber(ekhó vagy fedél).79 A használat, a funkció befolyásolta ahétfalusi jármûvek kiegészítõit is. Így például a „ piacra já-

ró” szekéren volt kényelmes rugós „bõrülés”, míg a „hor-dó szekéren” csak keresztben „ahogy az Isten adta”, egy deszka szolgált ülésre. A piacos jármûvek rendszeres

tartozéka volt a visszaemlékezõk szerint az ülés mögé„beépített szekér láda, a fedelén erre is ülhetett két-háromszemély”. Igen jelentõs volt a különbség a nehéz fuvarosjármûvek teherbírása (akár 1500 kg) és a könnyebb, pi-acra járó szekér (300 kg) között.80

A hétfalusi csángók távolsági szekerezésének vissza-szorulását már a kortársak is a vasút megjelenésével(1870–80-as évek) magyarázták. A helyi fuvarosok a 20.század elsõ évtizedeitõl kezdve a rövidebb távú, homok,fa, sóder szállítmányok szállításával foglalkoztak. A terve-

zett állandó kiállítás ennek az idõszaknak a hiteles bemu- tatását célozza meg. Nyilvánvaló, hogy a szállítandó árués a fuvarok jellege befolyásolta az általuk használtjármûvek jellemzõit is. A második világháborút követõen

már csak kivételképpen emlegették az egykori „Regátba”járást, mint a távolsági fuvarok egyikét.81 A 20. századutolsó három évtizedétõl lezajlott motorizáció, a teher-

gépkocsik terjedése gyakorlatilag a rövidebb távú fuvaro-zást is felszámolta napjainkra.

Nem vizsgálták részletesen korábban a kutatók ajármûvek, fogatok használatánál felismerhetõmegkülönböztetõ például etnikai különbségeket mutatójeleket. Ezek a magyarországi különbözõjármûkörzeteknél megfigyelhetõek, esetenként egy-egy

település jármûveinek jellemzõiként is emlékeznek rá azadatközlõk, források. Hétfalusi csángó adatközlõ emlé-kezett úgy, hogy „a románok zöldre festették szekerei-ket”.82 Mivel az etnikai és identitás jelzõ kulturális elemek hiteles bemutatása kiemelt jelentõségû a tervezett tá-jegységi állandó kiállításban, így az ilyen irányú adatok nyilvánvalóan fontossággal bírnak.

A kerekes jármûvek mellett indokolt kitérni acsúszójármûvek jellemzõire is, viszont terjedelmi okok

miatt csak érzékeltetem a korábban ismert adatok és a terepen még felkutatható eszközök összevetésének jelentõségét, illetve a kiállításban történõ megjelenteté-sét. A téli közlekedés meghatározó jármûveiként, illetveaz erdei munkákhoz használták még Hétfaluban is azutóbbi évtizedekig a különbözõ szánokat.83 A téli munkák mellett a legények által kezdeményezett szánkózás vidámalkalmait is idézték az adatközlõk.

A szállítás és közlekedés témájú hazai kutatás egyik leg-nagyobb hiányosságának a változásvizsgálattal összekap-csolt jelenkutatást tarthatjuk.84 A szekerek használatát ta-lán leginkább módosító találmány, a forgózsámolyos lovaskocsi elterjedését és használatát kutató tanulmány nem ké-

szült az erdélyi területre vonatkozóan sem. A gépesítés terjedésének és a korszerû közlekedési eszközöknek a ha- gyományos munkarendet megváltoztató hatását sem vizs- gálták megnyugtató mélységben napjainkig a kutatók.85 S

206

76. A szekér 10 fentõs (küllõ) 5 talpból álló elsõ kerekei 74 cm, a 12 fentõs 6 talpas hátsók 92 cm átmérõjûek. A talp szélessége 6 cm-es. A talpak vastagsá- ga 6,5 cm. Az általam megismert könnyû szekerek „ farhéce” 160 cm hosszú. A farhécen három akasztó kampó szolgál a kettes, illetve az egyes lófoga- tok hámfáinak csatlakoztatására. Az oldala 4 méter hosszú és 52 cm magas. A „rokinca” hossza 78 cm és a 71 cm-es hosszúságú ívelt forma erõsen vasaltlõcs kapcsolódik hozzá. Az elsõ lõcs hossza 102 cm. A „ fürgetõ ” hossza 98 cm. Elõl négy, hátul hat „cugpánt” fogja össze a szekér elejét illetve hátsó ré-szeit. A hátsó ágas és a nyújtó csatlakozása is erõsen vasalt. Az elsõ-hátsó saroglyák („sorokja”) enyhén ívelõ formájúak. Egy, illetve két keresztfával, há-rom illetve a hátsó nagyobb saroglya esetében öt záppal készültek. Alsó-felsõ fái vaslemezzel erõsítettek és két vaspálca is erõsítette a szerkezetüket.Szélesebb felsõ fája az elsõ saroglyának 86 cm hosszú, az alsó 80 cm, az összekötõ oldalfa 49 cm hosszú. A hámfa („kesefa”) vastagsága 8 cm, míg hossza72 cm. A jármûvek fenékdeszkái kb. 5 cm vastag 60 cm széles fenyõ deszkák voltak. A pürkereci Csiki J. és Székely L. jármûveinek adatai alapján.

77. A hordó oldalakon „lajtorjákban” 25 cm-enként voltak fogak, hiszen számított az alkatrész súlya is. A szálastakarmány rögzítését nyomórúddal és csigá-

val oldották meg Erdély más vidékeihez hasonlóan, a jármû tengelyéhez rögzítve a kötelet. Vö. MNA III. 203–205.78. A „ piacra járó kocsiszekér” felszereléséhez tartozott a cigányok által fonott kas. Ismert volt az oldalak (lajtorja) fonását kiegészítõ külön fonott elsõ- éshátsó saroglya alkalmazása is. KEMECSI Lajos 2010a; A kasok elterjedésére vonatkozóan: MNA III. 200., illetve BERKES Katalin 2005. 127.; NAGY Ba-lázs 1995. 33.

79. Leggyakrabban a „katlang”, a mészkemence termékeit szállítók szerelték fel ilyen kóborral, „rogozinának” nevezett gyékénnyel borítva. Fehér S. Tanul-ságos a modern anyagok megjelenése, amelyre NAGY Balázs is felhívja a figyelmet. A gyékényt helyettesítették nylonnal és tartó szerkezet készülhetettmûanyagból (!) is. NAGY Balázs 1995. 45; KEMECSI Lajos 2010a. A Brassó környéki kortos szekér megnevezést PALÁDI-KOVÁCS Attila is említi.; PA-LÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 52–53.

80. KEMECSI Lajos 2010a.81. PAPP Dezsõ.82. CSÍKI Gyula.83. A juharfából készült 3 méter hosszú, vasalt talpú szánok mellett gyakran használták a két részbõl álló (elsõ 2 méteres, hátsó rövidebb, 1 méteres)

rönkszállító szánokat. Az elsõ szán lehetett rövidebb (1 méteres csúszó résszel és 60 cm-es íves felhajló elejével), a lábak magassága 33 cm. Az eplények 97 cm hosszúak és az elõre nyúló „orcok” hossza 85 cm. Az erdei munkáknál hátsó szán elnevezése, a „bakonta” volt, így nevezték a kb. 2 méteres csú-szófákat. A rakomány rögzítésére a talpakba erõsített „rókincák” szolgáltak. Elõszán („bakszán” és a hozzákapcsolt 3 méter hosszú csúszórúd pár a szé-nahordás eszközeként volt ismeretes. A hétfalusiak által személyszállításra használt „kocsiszán” festése rendszerint zöld volt. A vasalt talp hossza 2 mé- ter volt. PALÁDI-KOVÁCS Attila 2003b. 206.; NAGY Balázs 1995. 7.; KEMECSI Lajos 2010a.

84. Az egyes településeken végbemenõ gyors átalakulásra – vastengelyes, gumikerekû jármûvek használata moldvai falvakban – hívja fel a figyelmet 2001-es adatokat említve BERKES Katalin 2005. 129.; Háromszék falvaiban lezajlott változáshoz lásd NAGY Balázs 1995.85. Vö. SZILÁGYI Miklós 2009. 28–29.



13/18

miközben éppen Kós Károly munkáiból ismeretes a történeti változás, a jármûkultúra periodizációja a korábbiidõszakokban, az utóbbi évtizedekben a szinte anéprajzkutatók orra elõtt történt változások dokumentá-lása/elemzése elmaradt. Részben ennek pótlását issegítheti a „modernizált gumikerekû” és a fergettyût(„ fürgetõ ”) felváltó forgózsámolyos szerkezetû lovasfogatolású hétfalusi jármûvek adatainak ismertetése és ajármûkultúrát jellemzõ tárgyak bemutatása a tematikus tár-lat részeként.

Az útviszonyok változása egyértelmûen befolyásolta afuvarozás jellemzõit.86 A távolsági fuvarok idõtartama ésa fogatok mérete is elsõrendûen függött az utak minõségétõl. Ezzel magyarázták a kutatók 19. századi le-

gendás hétfalusi 10–12 lovas fogatokat is. Az úthálózatlegutóbbi modernizálása, az ún. „köves út” kiépítése1955-ben történt, ezt követõen gyorsan megjelentek a

gyorsabb és könnyebb gumikerekes jármûvek Hétfalubanis.87 A gumiabroncsos kerekek ARO terepjárók használt

kerekei vagy traktorok elsõ kerekei voltak eredetileg. A gumis kerék megjelenése önmagában nem módosította aszekér méreteit, viszont alapvetõen befolyásolta akerekes mesterséget.

A csûrben tervezett tematikus kiállításbanmesszemenõen indokolt a megváltozott jármûkultúrajellemzõ tárgyi emlékét bemutatni. Ennek hitelességétsegíti az „utolsó türkösi fuvaros” Partin András általhasznált gumikerekes jármû fõbb adatainak amegismerése.88

A közlekedéssel, jármûvekkel foglalkozó kiállítás nemmellõzheti a jármûveket készítõ iparosok – a „kerekesek”,kovácsok – munkájának kutatását és részleges bemutatá-

sát sem. A hétfalusi iparosok és a vevõkörzetükben élõparasztság közösen alakították ki a jellegzetesjármûtípusokat. A hétfalusi adatközlõk is fontosnak tar-

tották megjegyezni egy-egy jármû készítõjének a nevét,mintegy a kézjegyeinek jelzéseként utalva egy-egy alkat-rész megoldására. A helyi fuvarosok ismereteit, igényeit

és a kézmûvesek tudását is formálták a hétfalusiak nagy- városi közlekedési tapasztalatai is. A bérkocsisként dol- gozók („birzsár”) – s nem csak a bukaresti, hanem a bu-dapestiek (!) is – közvetítettek technikai újításokat ahazatérésüket követõen Hétfaluba.89 Az utóbbiévtizedekben felgyorsult az idõállóbb fém alkatrészek alkalmazása a jármûveken. A gyári tengely és a gumi ke-rekek után a többi alkatrész pótlása is egyszerûbb ahagyományos kézmûves technikát igénylõ hagyományosanyagú alkatrészek helyett a különbözõ fémbõl készültelemekkel. Ezáltal esztergályosok, lakatosok,autószerelõk egyaránt közremûködnek a jármûvek javításában.

Szintén jellemzõi a hétfalusi jármûveknek az alkatré-szek nyersanyagául szolgáló fafajták. Ezek bemutatása alátogatók számára hasznos információként interaktív ele-mek alkalmazásával válik lehetõvé, hasonlóan a MúzeumFelföldi mezõváros tájegységében látható tállyaicsizmadiamûhely megoldásához.90

A különbözõ jármûvek vontatásának kutatása, a fo- gatolás kiterjedt s önmagában is könyvtárnyiirodalmához kötõdik. A nemzetközi szakirodalom isáltalában a jármûvekkel közösen tárgyalja a fogatoláskérdését, miként KÓS Károly is alapvetõ tanulmányábanrészletesen ismerteti a hétfalusi jellemzõket.91 A Szabad-

téri Néprajzi Múzeum jelenlegi állandó kiállításaibanugyan szerepelnek a fogatolás eszközkészletébe tartozó

tárgyak az enteriõrök részeiként, de alkalmazásuk,használatuk jellemzõi nem kerülnek bemutatásra és a lá-

togatók ismeretei már nem kapcsolódnak a tárgyakhoz.Nem számíthatunk az évtizedekkel korábban mégmûködõ ún. AHA reakció92 kiváltódására a fogatolás esz-

közeivel kapcsolatosan. Az igásló állomány gyors csök-kenése adatolható Hétfaluban93 éppúgy, mint más erdé-lyi, moldvai településeken, illetve Magyarországon.94 A fogatolás témaköréhez tartozik a vonójószág patkolásá-nak ismeretanyaga is. A hétfalusi fuvarosok által használt

téli patkók, patkósarkok is jellemzõek, éppúgy, mint a

207

86. IMREH István 1980. 75–76.87. Az úthálózat változásánál is komolyabb befolyása volt a „kollektív” megalakulásának 1960-ban. Például Bálint Sára visszaemlékezése szerint az addig: „2

lóval, 2 ökörrel, 6 fejõs tehénnel és borjakkal, 40 báránnyal és 3–5 disznóval, tyúkokkal, kacsákkal és pulykákkal, 13 hektár földön gazdálkodó apjának 2 sze-kerét, rostáját, vejével közös cséplõgépét, kapáló ekéjét, és vetõgépét is be kellett adnia”. A kollektivizálás szekerességre való hatásához SUBA László 1994.125. vagy NAGY Balázs 1995. 6.

88. Az egyenes deszka oldalak hossza 405 cm, magassága 67 cm. Az elsõ kerék 69 cm átmérõjû, míg a hátsó 80 cm. Az oldalakat tartó erõsen vasalt rakoncák hossza elõl-hátul egyformán 74 cm. A ferhéc hossza 162 cm, míg a hámfa hossza 73 cm. A nyújtó 4 méteres. Ez a jármû 3 tonna teherbírású, elsõsorban

a gyári tengelyeknek és a gumikerekeknek köszönhetõen. A nagyobb, akár 5 tonnát (!) is bíró forgózsámolyos jármû egyenes oldalainak hossza 494 cm,magassága 58 cm. Az oldalak két egyenes deszkából állnak. Az elsõ kerekek 89 cm-es, míg a hátsók 95 cm átmérõjûek. A hosszú oldalakat nem csak elöl, hátul is tartják merevítõ rakoncák, hanem a raktér közepén is állnak az aljdeszkához rögzített vasfülekbe állított egyenes 165–174 cm hosszú farudak. A jármû elsõsorban homok és sóder szállítására alkalmas, a rakomány ürítése a kocsiszekrény zárásának meghatározója. A rakteret elöl lezáróelsõ súbert alkotó deszkákból összeállított lap egyben a háttámlája az ülésnek. Egy felnyitható tetejû kocsiláda az ülés. A láda hossza 106 cm, szélessé- ge 48 cm, mélysége pedig 52 cm. KEMECSI Lajos 2010a.

89. Bálint Sára A gyári technikai megoldások helyi megismerésének eszközei voltak a közösség által beszerzett tûzoltó kocsik. Pürkerecen sikerült megta-lálni az 1892-ben Budapesten készült tûzoltó kocsit. A gyári termékként készült – s nemzetközi szinten is értékelt – magyarországi kocsigyárak (példáuéKölber) jármûvei közvetlenül mutatták a vidéki jármûkészítõk és fuvarosok számára a legmodernebb technikai megoldásokat. Ezek hatása fontos területea jármûkultúrát elemzõ kutatásoknak, miként a különbözõ kocsigyárak termékeinek elterjedését is érdemes figyelembe vennie a kutatóknak. Vö. BÍRÓDonát 1992.

90. BATÁRI Zsuzsanna muzeológus rendezte a mûhely kiállítását ötvözve az enteriõr és az interaktív elemeket tartalmazó tematikus tárlatot. KEMECSI La-jos 2008. 75.

91. KÓS Károly 1976. 85–86.92. BERECZKI Ibolya 2010a. 6., illetve 2010b. 378.93. Egyöntetû vélemény 2008-ban, hogy egyetlen magyar lovas fuvaros mûködik Hétfaluban, a türkösi Partin András, és megfelelõ lova is csak neki van. A

koporsó készítõ, temetkezési vállalkozó Fabich Aranka õriz egy hagyományos lovas gyászkocsit, melyet egyre többen rendelnek meg a temetési szer-

tartás díszének emelésére. A kocsit 1930 körül hozatták Bécsbõl! (A jármû megmaradásának története is tanulságos.) A szükséges karbantartás, az el-engedhetetlen javítások a helyi kovácsok és kerékgyártók feladata volt, s ezt igen jó minõségben végezték el. Fabich A.94. Például BENEDEK H. János 1997. 217.; HALÁSZ Péter 1994.



14/18

fogat hajtásánál használt ostor jellege. A tárgyiemlékanyag gyors eltûnése is indokolja a tervezett

tematikus kiállításon történõ értõ bemutatását a látoga- tók számára.95 Az egykori hétköznapi tudás elemei közüla lóirányító szavak, a jellemzõ állatnevek, a betanításfogásai mára gyakorlatilag eltûntek. A tematikus kiállítás– hangsúlyozva a nyelvi és etnikai környezet jellemzõit –szintén alkalmas ennek a tudásanyagnak a korszerûközvetítésére.

A csûrben bemutatásra kerülõ mûtárgyak mellettkiemelt szerepe lesz a hiteles mûtárgymásolatkéntkészülõ tárgyaknak is. Ezek az interaktivitást szem elõtt

tartva az „életnagyságú szekér puzzle” részeként akönnyû típusba tartozó jármû szét- illetve összeszerelé-sét bemutató fotók/leírás, esetleg film segítségével a lá-

togatók számára is kipróbálhatóvá teszik az összeállítást.96

Alternatív bemutatási lehetõség – a borica

A múzeumi hasznosítás szempontjából elengedhetet-len a közvetlenül bemutatásra kerülõ tematikán kívüli kul- turális jegyek feltárása és ismerete. A hétfalusiak gazdagnépköltészeti hagyományaira a szaktudomány már koránfigyelmet fordított.97 A kiállítással kapcsolatos múzeumibemutatók, alternatív programok, múzeumpedagógiai

témák szintén gazdag elõismeretekre építhetnek.98 A hét-falusi csángók nyelvjárása, mesevilága, gyermekjátékaik ésdalkincsük értékes sajátosságokat hordoz, s viszonylagoselzártsága miatt a magyar népi mûveltség régies elemeitõrizték meg. Népszokásaikról, mint a Gergely-járás, azöldfaállítás, a búzakoszorú vivés részletes leírásokat is-merünk.99

A rendkívül gazdag hétfalusi szokáshagyomány legis-mertebb és jellegzetes eleme a borica. Ez a táncos szo-kás csak Hétfaluból ismeretes. „Boriczának nevezték azonkörtáncot mely régi eredeténél és ritkaságánál fogva a népmulatságának fénypontját képezte és annak különös

jellemzõ színt kölcsönzött.”100 Négyfaluban a szokás a 19.század közepén kiment a gyakorlatból és csak a Brassótól

távolabb fekvõ Háromfaluban maradt meg.101 A téli nap-

forduló ünnepkörébe tartozó termékenységvarázsló rí- tust régebben egész farsangban, 1870-es évektõl már csak karácsony másnapján vagy aprószentek napján jár-

ták. A szokásban csak férfiak vehettek részt. A borica ésa településeken mûködõ legénytársaságok az életkoricsoportkohézióval, a helyi társadalom jellemzõivel köz-

vetlen viszonyrendszerben álltak.102

A szalagokkal, csörgõkkel, csörgõs sarkantyúkkalfelszerelkezett borica táncosok felszereléséhez tarto-zott a fából készült „lapocka”. A négy álarcos „kuka”kelléke volt a derekukra erõsített kolomp és fakard, il-letve egy korbács. A boricások vonulásakor az élen ha-ladó „tebetartó” vitte a „tebét”, amely egy aranyozott

gyümölcsökben végzõdõ fenyõfa volt , utánuk követ-keztek a cigányzenészek. A menetet a borica táncosok zárták. Házról, házra járva az udvarokon mutatták bejellegzetes négy részre tagolódó kötött körtáncukat. A kukák tréfáik közben igyekeztek elemelni valamit a há-ziaktól, amit a gazda pénzzel vagy étellel válthatott

vissza. A borica járás végeztével a résztvevõk mulatsá- got tartottak.103 A szokást a román hatóságok betiltot- ták és újraélesztésére csak több lépcsõben végleg az1980-as években nyílt lehetõség.104 Az enteriõr értelmezését segítõ korszerû QR kód az alternatív be-rendezésben is lényegi szerepet kaphat. Az ismert ar-chív felvételek felhasználásával a látogatók akár az épü-let udvarán virtuálisan megelevenedõ borica járást ismegismerhetik, miként a szokáscselekményre vonat-kozó olyan háttér információkat is, melyek a közösségiidentitás õrzésében betöltött szerepét igazolják.Mintaértékû esettanulmányként tekinthetünk a hétfa-lusi borica járásra, mint a magyar szellemi örökség

megõrzésének sajátos és esetenként konkrét politikai tartalmakat és tanulságokat is magába foglaló komplexjelenségére.105 A nonverbális médiumként értékelhetõrituális kommunikáció – a borica – bonyolult és össze-

tett jelenségcsoport.106 Így múzeumi bemutatása érde-mi kihívást jelent a számunkra. Nyilvánvaló, hogy az in-

terpretációs megoldások komplex alka lmazására leszszükség.107

208

95. A napjainkban használt fuvaros lószerszám részei az adatközlõk szerint az alábbiak: „ fejfék zabolával, kantár, elõhám: mellyszijú, nyakszíj, hátszijú. Nyújtószijuk a farhámhoz tartozik. Tartószijú, húzó. A lánc rágja a testit a lónak, de erõsebb, mint a bõr.” Az ismertebb lovas fogatok mellett, ki kell térnünk a szarvasmarha fogatolásának bemutatására is. A tatrangiak elõszeretettel tartottak ökröket, a rövidebb, erdei fuvarok céljára. 50 éve még gyakori látvány volt5–6 ökrösszekér lassú vonulása egymás mögött a tatrangi határban. A hétfalusi kettes járom jellemzõ méretei az alábbiak: a „ járomfej” 137 cm hosszú,aljfa 124 cm, a járompálca 68 cm, bélfa 66 cm hosszú. A tehénre is használt egyes járom 143 cm aljfa, és 136 cm a járomfej. A bélfa hossza 52 cm. KE-MECSI Lajos 2010a.

96. Hasonló projektet valósított meg a Néprajzi Múzeum a Mûvészetek Völgye programsorozat részeként 2010-ben Kapolcson. http://old.magyarmuzeu-mok.hu/latogato/index.php?IDNW=831

97. Vö. HERRMANN Antal 1901.; KOLUMBÁN Lajos 1903.; HORGER Antal 1908.; különösen gazdag és kiválóan használható anyagot gyûjtött SERES And-rás 1984.

98. Így például az esztendõ ünnepi szokásairól, a felnõtté válásról önálló köteteket publikált VERES Emese Gyöngyvér 2002.; 2005.; 2007.99. Seres András 1984. 355–481.100.ORBÁN Balázs 1871. 148.101.KÖNCZEI Csilla 2009. 84.102.KÖNCZEI Csilla 2009. 78–79.103.MAGYAR Zoltán 2011. 286.104.KÖNCZEI Csilla 2009. 92–94.105.A Múzeum Szellemi Örökség Igazgatósága az UNESCO listával kapcsolatos szakmai feladatok koordinálójaként közvetlenül kapcsolódik a hasonló ma-

gyar szellemi örökségvédelmi feladatokhoz. Ennek az áldozatos és nemzetpolitikai szempontból is kiemelten fontos identitásõrzõ tevékenységnek a kap-csolódási pontjait is alkalmas a hétfalusi kiállítás jelezni.

106.Részletes elemzése szétfeszítené a tanulmány kereteit. Így csupán utalunk a borica tánc egyes elemeinek nyilvánvaló erotikus, szexuális üzeneteire (pél-dául veregetés lapickával – bikacsökkel).; KÖNCZEI Csilla 2009. 98–100.

107.Ebben kiemelt szerepe lesz a borica rituális eszközeinek értelmezésének.



15/18

Összegzés

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi épületegyüt- tesének részeként tervezett hétfalusi állandó tárlat meg- valósításához intenzív és komplex célzott muzeológiai –néprajzkutatói tevékenység szükséges az elkövetkezõidõszakban.108 Ennek a kutatásnak a szervezési feladataitaz Erdélyben érzékelhetõ rendkívül gyors kulturálisátalakulás alapvetõen befolyásolja.

Elengedhetetlen, hogy a kiállításon bemutatott kultu-rális jelenségekhez hozzáférést kell a látogatók számárabiztosítani, s ezzel párhuzamosan a múzeumunkbanõrzött és bemutatott gyûjteményekhez az értelmezésenkeresztül kell a hozzáférést megadni számára. A hétfalu-si kutatás nyilvánvaló tárgyát képezik az egykori életvilá-

gok, hiszen komplexitásukban hitelesen vallanak azokrólaz elemekrõl, melyek látogatóinkat érdeklik. A tervezettkiállítás nem a statikus tudás-átadás helyszíne és eszköze,hanem dinamikus, a vonatkozó ismeretekre vonatkozó

diskurzus lehetõségét teremti meg. A közlekedés tematika mentén a hétfalusi kultúra be-mutatása alkalmas arra, hogy olyan aktuális kérdésekre ishiteles válaszokat adjon a Múzeum, mint a multietnikus

környezetben õrzõdõ identitás, vagy a diaszpórában109 isfennmaradó saját kulturális jegyek, jelenünkben eseten-ként súlyos konfliktusokat110 is hordozó jellemzõi. A hét-falusi borica, mint társadalmi reprezentáció és mint non-

verbális médium további érdemi üzeneteket is hordoz.111

Különös jelentõséget eredményez Hétfalu jellemzõ föld-rajzi és társadalmi helyzete. A kutatott települések ugyanis nem egyszerûen különbözõ etnikumok és ezek kultúrájának határán fekszenek, hanem lényegesen mé-lyebb törésvonalon. Gyakorlatilag a nyugati civilizáció éskereszténység, illetve az ortodoxia közötti határvonal egy kitüntetett pontjaként értékelhetõ Hétfalu helyzete.112 Eza kulturális kisrégió Európa és a Nyugat határaként ismûködött évszázadokon keresztül és a politikai döntések eredményeként kialakított új európai közösségi formáci-ós folyamatok sem teszik érdektelenné a tradicionális ke-reteket.113 A civilizációk s ezáltal a kulturális entitások kö-zötti törésvonalak mentén jellemzõ konfliktusok

tanulságainak jelentõségét nem lehet eléggé hangsúlyoz-

ni. A hétfalusi magyarok évszázadok alatt adott válaszai akörnyezetükhöz való viszonyra vonatkozó kérdésekre, tehát tágabb, európai összefüggésekben is relevánsnak ésadekvátnak értékelhetõek.

209

108.Csak felsorolás szerûen sorrendiséget nem jelezve: épület kiválasztások, bontások, újjáépítési javaslatok elkészítése, helyi néprajzi gyûjtések,közgyûjtemények anyagainak megismerése, levéltári-könyvészeti kutatás, berendezési tervek készítése, kiállítási tématervek majd forgatókönyvek ki-dolgozása, interpretációs terv készítése, mûtárgymásolatok készíttetése, restaurálási tevékenység, etnobotanikai kutató és tervezõmunka.

109.Ennek tekintve a tömeges bukaresti munkavállalást.110.Vö. VERES Emese Gyöngyvér 2008.; KEMECSI Lajos 2010b.111.KÖNCZEI Csilla 2009.112.A szekerezõ hétfalusiak közvetlen és eredményes évszázados kapcsolatokat mûködtettek az iszlám civilizációhoz kapcsolódó területekkel is.113.Vö. HUNTINGTON, Samuel P. 2008. 257–262.

Balázs Gyula szül. 1986.Barti Ilona szül. 1929.Bálint Sára szül 1927.Benedek István szül. 1934.Bibó Hajnalka szül. 1953.Bibó János szül. 1952.Csíki Gyula szül. 1924.Csiki János szül. 1938.Csiki Károly szül. 1958.

Fabich Aranka szül. 1936.Fehér Sándor szül. 1928.Fejér Árpád szül. 1932.

Lõrinc Mihály szül. 1925.Lukács Mihály szül. 1963.Mátyás Lajos szül. 1950.Partin András szül. 1948.Partin Andrásné szül. 1951.Papp Dezsõ szül. 1922.Serény András szül. 1949.Sós Berta szül. 1951.Székely Levente szül. 1954.

Türkösi Sándor szül. 1956. Vaszi János szül. 1951.

ADATKÖZLÕK



16/18

ALBERT Ernõ1991 Adatok a ditrói tutajozás és szekeresség tör-

ténetéhez. In: A Duna menti népek hagyományos mûveltsége (szerk.: HA-LÁSZ Péter). 385–392. Budapest

BALASSA M. Iván2007 A szomszédos országok magyarságának

bemutatási lehetõségei a Szabadtéri Néprajzi.Múzeumban Ethnographia 2007/1 85–104.

2011 A székelykapu. BudapestBAUSINGER, Hermann

1983 A folklorizmus fogalmához. Ethnographia, XCIV. 434–440.BÁRD Edit–BATÁRI Zsuzsanna

2004 Interaktivitás – egy konferencia tapasztala-tai. Téka 2004/2. 42–44. Szentendre

BENEDEK H. János1997 Egy moldvai parasztcsalád gazdálkodása.Kriza Já-

nos Néprajzi Társaság Évkönyve 5. 210–223.BERECZKI Ibolya

2010a A múzeum küldetése és a múzeumi imázs.In: Múzeumi kommunikáció az oktatásszolgálatában. Múzeumiskola 7. 3–11.385–392.

2010b A múzeum küldetése és a múzeumi imázs.Ethnographia 121. évf. 2010/4. 372–385.

BERKES Katalin2005 Szekér-karuca-huluba, moldvai adalékok a sze-

kerek táji típusainak kérdéséhez In: Paraszté-let, kultúra, adaptáció (szerk.: BÁTI Ani-kó–BERKES Katalin–ELTER András–NOBI-LIS Júlia). 121–138. Budapest

BÍRÓ Donát1992 A szászrégeni lovaskocsi-gyártás. Mûvelõdés

2. sz. 32., 33.BORSOS Balázs

2011 A magyar népi kultúra regionális struktúrája

I-II. BudapestBUZÁS Miklós

2010 Hétfalu átalakulásai. In: A táj változásai aKárpát-medencében. Tájhasználat és táját-alakulás a 18–20. században (szerk.:FÜLEKY György). 267–271. Gödöllõ

CSILLÉRY Klára1979 hétfalusi csángó bútor. In: Magyar Néprajzi

Lexikon 2. 530–532. BudapestDANKÓ Boglárka

2011 Hétfalusi csángó cselédek Bukarestben. Házés Ember 23. 195–202. Szentendre

DANKÓ Imre1991 A brassói posztó útja. In: A Duna menti népek

hagyományos mûveltsége. Tanulmányok Andrásfalvy Bertalan tiszteletére (szerk.: HA-LÁSZ Péter). 363–372. Budapest

DUNÃRE, Nicolae1978 Román – magyar – szász etnokulturális kap-

csolatok. Korunk Évkönyv. 75–80. Kolozsvár FÁBIÁN Margit

1996 Andrásfalvi fuvarosok. Néprajzi Látóhatár 1–2. sz. 222–234.

FÉL Edit–HOFER Tamás1979 Hétfalusi csángó viselet. In: Magyar NéprajziLexikon 2. 533–534. Budapest

GRÁFIK Imre1983 Az áru útja a szállítás forradalma elõtt. Eth-

nographia 1–35.HALÁSZ Péter

1993 A barcasági magyarok.Honismeret 1993/2. 22–27.1994 A ló és a szarvasmarha gazdasági jelentõsége a mold-

vai magyaroknál. Studia Comitatensia 24. 25–35.HERRMANN Antal (ifj.)

1901 A hétfalusi csángók. BudapestHORGER Antal

1908 Hétfalusi csángó-mesék. (NépköltésiGyûjtemény, X.) Budapest

HUNTINGTON, Samuel P.2008 A civilizációk összecsapása és a világrend át-

alakulása. BudapestIDU, Petre

1972 Mijloace traditionale de transport. In:Nicolae DUNÃRE (red): Tara Birsei.360–373. Bucuresti

IMREH István1980 Utak, utazások, szállítások Erdélyben.

Mûvelõdés 8–9. sz. 74–76. JAKAB András

2003 Hétfalu és csángó-magyar népe. Budapest JANKÓ János

1897 Az ezredéves országos kiállítás néprajzi faluja.Budapest

JUHÁSZ Antal2011 A kéziratos térképek szerepe a településku-

tatásban. In: Párbeszéd a hagyománnyal. A néprajzi kutatás múltja és jelene (szerk.:

VARGYAS Gábor). 345–362. PécsKEMECSI Lajos

2006 Erdélyi épületegyüttes a szentendrei Szabadtéri Nép-rajzi Múzeumban. 27–29.Néprajzi Hírek2006/1–2.

210

IRODALOM



17/18

2008 A Felföldi mezõváros tájegység megvalósításaa Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Ethnog-raphia 119. 1. sz. 55–78.

2009 A tudományos kutatás a magyar szabadtérinéprajzi múzeumokban. Ház és Ember 21.265–271. Szentendre

2010a Adatok a hétfalusi közlekedéskultúrához. In: Inde Aurum – Inde Vinum – Inde Salutem. Paládi-Ko- vács Attila 70. születésnapjára (szerk.: BALI Já-nos–BÁTIAnikó–KISSRéka. 324–344. Budapest

2010b A barcasági csángók kálváriája. Könyvismertetés: VERES Emese Gyöngyvér: „Mikor Oláhországháborút izene…” Korunk XXI/4. 115–117.

KISS Nimród László2011 A burgonyatermesztés Hétfaluban. Ház és

Ember 23. 179–93. SzentendreKOLUMBÁN Lajos

1903 A hétfalusi csángók a múltban és a jelenben. BrassóKÓS Károly

1976 Hétfalusi szekeresség. In: Tájak, falvak, ha- gyományok 80–02.KÓSA László

1979 Hétfalusi csángók. In: Magyar Néprajzi Le- xikon 2. 532–533. Budapest

1991 Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megosz-lása Magyarországon (1880–1920). Debrecen

KOVÁCS Lehel István2005 Hétfalusi csángó tájszógyûjtemény. Kolozsvár

KÖNCZEI Csilla2009 A borica. Kulturális identitás, rítus és reprezen-

táció a Brassó megyei Háromfaluban.Kolozsvár MAGDÓ János (ifj.)

2008 Pár szóban a hétfalusi kertkultúráról.SZNM-MNÉA A-5347 Magyar Néprajzi

Atlasz III. (szerk. BARABÁS Jenõ 191–205.lapok (Paládi-Kovács Attila)

MAGYAR Zoltán2011 A magyar népi kultúra régiói 2. Felföld, Er-

dély, Moldva. BudapestMALONYAY Dezsõ

1909 A magyar nép mûvészete II. BudapestMOHAY Tamás

2011 Hétfalu. In: Magyar Néprajz I. 1. Táj, nép, történelem (fõszerk.: PALÁDI-KOVÁCS Attila). 834. Budapest

NAGY Balázs1995 Régi parasztjármûvek Háromszéken. Szak-

dolgozat ELTE BTK Tárgyi Néprajz Tan-szék (kézirat). Budapest

ORBÁN Balázs1871 Hétfalu. In: Székelyföld leírása történelmi,

régészeti, természetrajzi s népismei szem-pontból. Barcaság VI. kötet. 86–145. Pest

PALÁDI-KOVÁCS Attila1973 A magyar parasztság kerekes jármûveinek

történeti és táji rendszerezéséhez. NéprajziKözlemények XVIII: 5–79.

2003 Szánfélék és szánrészek nevei. In: Szekerek,szánok, fogatok a Kárpát-medencében.197–209. Szentendre

2005 Merre tart az Európai néprajztudomány? Székfoglalók a Magyar Tudományos Aka-démián. Budapest

SABJÁN Tibor 2003 Boronafal. In: Hagyományos falak (szerk.:

SABJÁN Tibor–BUZÁS Miklós). 14–25.Budapest

SERES András1970 Hétfalusi szekeresség. Falvak Dolgozó

Népe XXVI. évf. 35. sz. 7.1976 Hétfalusi „csángó bútor”. In: Népismereti

Dolgozatok (szerk.: KÓS Károly).103–107. Bukarest

1984 Barcasági magyar népköltészet és népszoká-sok. Bukarest

1992 Hétfalusi faragott kapuk. Honismeret

1992/4. 99–100.SUBA László1994 A makfalvi szekeresség. Néprajzi Látóhatár

III. 3–4. sz. 119–138.SZILÁGYI Miklós

2009 A közlekedés és szállítás modernizációjánakhatása a paraszti életmódra. Paraszti hagyo-mány és modernizáció. 28–41. Budapest

VASS Erika2006 Tájegység születik? Erdély és Partium a Sza-

badtéri Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Hí-rek 35. 39–40.

2009 A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épü-

letegyüttesének 2008. évi munkálatai. Nép-rajzi Hírek 2009/3. 9–13.

2010 Hétfalusi lakóházak berendezése. SZNM-MNÉA-A-6250

VASS Erika–BUZÁS Miklós2007a Az Erdélyi épületegyüttes a Szabadtéri Nép-

rajzi Múzeumban (Telepítési koncepció,2006 november). Ház és Ember 20.227–268. Szentendre

2007b A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdélyépületegyüttesének elõzetes telepítési kon-cepciója. Ethnographia 2007/2–3. 227–270.

VERES Emese Gyöngyvér

2002 Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és je-les napok a barcasági csángóknál. Hétfalu

2005 Ma leszek elõször házadban vendéged. Felnõttéválás a barcasági csángóknál. Budapest

2007 Magyarvár, csángó szobor, Kossuth Lajosszemfedõje. A szabadságharc emlékezeteHétfaluban. In: Folklór és történelem(szerk.: SZEMERKÉNYI Ágnes). Budapest

2008 „Mikor Oláhország háborút izene…” A bar-casági csángók kálváriája. Budapest

2009 Néhány gondolat a barcasági csángók anyagikultúrájához. SZNM-MNÉA-A-5359.

211



18/18

212

Die in den Ausstellungen vorgeführten Kulturtraditio-nen müssen für Besucher zugänglich sein, und sie brauchenHilfe in der Deutung der Ausstellungen. Die damalige Le-bensweise und die Welt der Einwohner waren wichtigeThemen in der Forschung über die Gemeindegruppe, zu-sammen Hétfalu (Siebendörfer) genannt. Die Themen der Forschung berichten in ihrer Ganzheit über Elemente, dieunsere Besucher besonders interessieren können. Die ge-plante Ausstellung soll nicht der Vermittlung von statischenKenntnissen dienen, sondern die Gelegenheit bieten, diebestehenden Kenntnisse in einem dynamischen Dialog zuerweitern.

Die Vorstellung der Kultur von Hétfalu eignet sich zur Beantwortung von jüngsten Fragen, wie die Bewahrungder Identität in einer multiethnischen Umgebung oder dieKulturelemente, die sogar in Diaspora aufrechterhalten

werden, und die heutzutage ernsthafte Konflikte verursa-chen können. Der Tanz ‘Borica’ als soziale Erscheinungund nonverbales Medium trägt weitere wichtige Botschaf-

ten. Wegen seiner charakteristischen geographischen undsozialen Stellung hat Hétfalu eine besondere Bedeutung.Die Dörfer liegen nicht nur an der Grenzlinie von mehre-ren Ethnien und ihrer Kultur, sondern an einer viel wichti-

geren Bruchlinie. Hétfalu ist ein hervorragender Punkt ander Grenze, die die westliche Zivilisation und das Chri-stentum und die orthodoxe Religion voneinander trennt.Diese kulturelle Kleinregion stellte während Jahrhunder-

ten die Grenze von Europa und des Westens dar. Die alsErgebnis von politischen Entscheidungen die neue Eu-ropäische Gemeinschaft formende Prozesse machen die

traditionellen Rahmen äußerst interessant. Es ist besonders wichtig, die Lehren hervorzuheben, die aus den besonde-ren Konflikten an diesen Bruchlinien zwischen Zivilisatio-nen und somit auch zwischen kulturellen Bereichen zu zie-hen sind. Die Antworten, die die Einwohner von Hétfaluauf die Fragen über ihre Beziehungen mit ihrer Umgebung

gegeben haben, sind in einem breiteren Europäischen Hin- tergrund besonders wichtig.

It is indispensable to provide access for visitors to thecultural traditions displayed in the exhibition and to help

them have access to the collections via the means of in- terpretation. The then life styles and worlds are obvious topics of the research on Hétfalu as in their complexity they faithfully showcase the elements our visitors are in- terested in. The planned exhibition is not the scene and tool of transmission of static knowledge, but it provides the opportunity of a dynamic discourse relating to exist-ing knowledge.

Along the topic of traffic the presentation of the culture of Hétfalu is appropriate to answer recent questions

such as identity preserved in a multi-ethnical environ-ment or the cultural marks sustained even in a diaspora which, in our present day, can carry serious conflicts.Borica in Hétfalu as social representation and non-verbalmedium carries further relevant messages. The charac-

teristic geographical and social position of Hétfalu resultsin a peculiar importance. The researched villages lie notonly on the borderline between several ethnicities and

their culture, but on a lot more significant line of fracture.Hétfalu is an outstanding point on the borderline be-

tween western civilisation and Christianity and the or- thodox religion. This small cultural region used to be theborderline between Europe and the West for centuriesand the new European community forming processes asa result of political decisions make the traditional framesinteresting. It is especially important to emphasise the im-portance of the lessons of the conflicts peculiar to the

fracture lines between civilisations and thus cultural enti- ties. The answers that the people in Hétfalu gave toquestions concerning their relation with the environmentare regarded relevant and adequate in a broader Euro-pean background.

Lajos Kemecsi

DER HOF VON HÉTFALU

Lajos Kemecsi

THE FARM OF HÉTFALU


Kemecsi Lajos a Hetfalusi Telek a Szabadteri Neprajzi Muzeum Erdelyi Epuletegyutteseben

Documents

Transcript of Kemecsi Lajos a Hetfalusi Telek a Szabadteri Neprajzi Muzeum Erdelyi Epuletegyutteseben