Híd, 1957/10. szám

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám

http://slidepdf.com/reader/full/hid-195710-szam 1/104

lom m ű vészet társadalo п ntudprnánu irodalom m ű vésze t társada lomtudor lány i rodalom nrüvészei tá

й ®

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


h idTIRODAL.M2, ~MIIVES'ZETI,T A. R 6 A D A 'L O -TUDOMANYI FOLYбIRAT

XX1I. BVF. 1. SZ. ' 1957:

o хrt OHER

.6Z ER.KE!S ~ Z' Tо,BiIZОТТбAGAGS KAJROILY / FEHFR

FERENC / MAJOR NAN-

DOR / iSAFFER PAZ /

V F.S ,Е LLAJO61

VUKOVICS GЁ Z - АFELELOS SZЕR1K1E6ZT бMAJORNAND

ĐR

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


iк , ti } v ~т х~zt5 szАMлrrrжANYAGAB0 L

ADAM+ TJBаt : INDIAgALN' 6ЕМTC J ~ R T T ,ЁNNFJK MAR CSODAI{I

BOGDAINFI 15'A1NDOR.: С7i NіKUSV+ALI.OMA&OK; / B.OfR,BES.,Y J b -r T !ОЕ : TESPЛPГ:RІ G A ТЕМЕ-TOKAPU®AJ N / •BIURANY вЕ-LA VERSТл/A+L LASZI.бVЕR.SEI / KUS+ZAR ZOLTAuVEfR6EI / S. BOIRUS ERZSE-HET V+EIRSET / IVAN I'VАNJI:

ANEMETARоІIТЕKIГURA1195R-jBmN / iJiU~.S+Z GZА:К'ESERV EMBER / Еъ̀ RO ј V I

xAG+AfNOVSZKI iNOVELLAI/K+ONCZ ISTVAN VERSE / КО-РЕCZKY (LtŰ S i Z Q 'Аб : TIlZ‚RAT[QZ PERC / TODO+RМANOJ-LOVIC: AZ QFJU .ТцгНАјГL GYtTLA / VSZEVCyLO MEYER-FDOLD: A ISI7.ФNІA+Z UJJASZц-LET+FSE / VASxO iPOFA:ЈАтЁКОК/ tSJ.NiKO ERVIN:KAROLYI MEHAI.Y UTJA

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


GYÓNI GЁZA

Utolső fiánc

Most roppannak a roppant eresztékek;Most bomlanak a bárgyú babonák.Vágják már, vágják a szent г késоka zabalét, a zabollót.Retteg a hajcsár; megfordulta csorda;Papok, poétánk, fel az altárokra.Z4ngjen a völgy és mtinden bús halom:Forradalom.,Tcged szomjaztunk elerotbl fogva.

Tealád ágyaz iт i iriden vámcsatorna,Кónnysta árak, verejték-folyó;

Penészes gőg, úri ,tivornya,Pince-salak, ,nyamar-kohó;Tealád ágaz minden anaл г y-trágya,Vaiаhol gyű lik gyű lölt garmadába--Te +kelsz bel ő le f énnyс l gazdagon;Forradalom,NVorinonuzk és fénynek láng г hajú leampa.

Akit ti Ыelsx —elsáрad a zsarnok;Dúsak erében megdermed a vér.Tárnák mvélyén ihozsánna harsog:Trб njára .a nép visszatér.Bújikajcsár, ostort fog .a csorda;Ny к гnог és b őség rmost indwl birokra.Forr a haragmár minden kaUlanon,Forradalom,Te fűtöd, Isten égő sipkebakra.

Szent arcod elő tt leborulok térdre--Tiávoli m.ép bús, keserfi fia.Sri hеrék sok rab cselédijeJajgat bennem, mert rád kell vdi niа ;Rád, «kiit dly rég elnyomott az álam

(r ri beléеndek altatott és rrnákat)most ébredsz friasen .és fiataaonForradalom --

végigtáncolsz a vérszagú világon.

(Kraszд iojarsгk, 1917. március 22)

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


LĆ SRIQVC FЁrER

Vajdaságinemzetközi harcosok

Vajdaság rrпaga is szinte nemzetldizi kapcsolatokat te-remt népeinek tarka .összefonódottságában, együttm űködésé - .

ben, amiл thog szinte nemzetközi harcteret is tud terem-teni, ha népei, mint smár a ;multb:an tették, •irtáh њorúra in-dulnak egymás ellen. A munkй smnozCа ilam ~ bаn mégis aligakadt példa ily egymás-elleni ,h кiborúra, szinte állandó vыta különböző ennzetiségű mг unkások közös osztáhуharca, scsak egyes árulóvá. vedlett savén, csoportok próbáltálk néha-

néiha, az osztályharc közös frontjáról, Ia burzsoá nacionaliz-mus útjára tériteni.

Ezen ,a helyen és most nem err ő l a b у első neimziet'köziség-rő l óhajtok szálam , hanem •azakról a kapcsolatakról, ame-lyék rmindroy fE~r г nállo г ttak Vajdaság, Jugoszlávia munkásmoz-galma és ,a 'kii lif öldi ;mozgalmak között, azakról ,a htia.rcasok-ról, .akik egyként küzd.ttek itt г ragy másutt — Miagyaror-szágon vagy Oroszországban, Spanyolországban vagy Ame-rikában — rrnindenütt, ahol a forradalmi munkásság ntem-zetközi frorutj'áin, ,a nemzetközi munkásság közös hareábanegyúttal a mau иk népének, maguk luazáj~ínak forradalmi át-

alakrctásában is , közremű

ködhettelc.

V ele kezdem a sort, ő t teszem a nemzetközi harcosok élére,aki a harcban is mindig és mindenhol, bárhova vetette is

a küzdelem szeszélye, ott volt az els ők között. Nem is tudott volnahátramaradni, mert öntudata mellett, erre kényszerítette ő t lobogótemperamentuma, zubogó vére is. Tulajdonképpen nem volt vaj-dasági, nem innen indult ki nagyívű parabolikus pályája, amelynem tért vissza önmagába, de kiívelt a végtelenbe. Bátyja itt élt

;Kikindán, csendes szatócsi, kispolgári egzisztenciát teremtve .ma-

gának, 'habr együtt jöttek valamikor Debrecenb ő l, a civisvárosnyomornegyedéből. Akkoriban még Steiner Lajosnak hívtak éskis kamasz süvölvény, vizesnyolcas kisinas korabon, halott n ő -

vére ravatala fölött hannibálosan romantikus esküt esküdött,hogymindvégig harcol a szeretett kislány gyilkosai ellen --- a t őkés

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


világrend ellen. Mikor az els ő világháború éppen utolsó erejét adtaki, Lajos mint csillagtalan tű tér-közlegény Pancsován tartózko-dott a kaszárnyában ; egy hatalmasbajszú ő rmester szobájában!Ennek vágta le el ő ször is császári sapkarózsáját, kaucsukcsillagjátés azután, minta viharos fergeteg, végigszáguldott Dal-Bánát vá-rosain 'és falvain. Odahaza volt, a hátországban, — a többiekneka végehossza-nélküli frontokról kellett el ő bb hazamenteni a pusztaéletet és a fegyvert , tehát els ő nek jutott el hírviv ő nek, talpra-keltő nek mindenhová, levagdosva a gyű lölt sapkarózsákat, felso-rakoztatva a fegyveres frontharcosokat, az újabb harcra a békéért,földért, szocializmusért. Azután továbbszáguldott. Lobogott utánafekete göndör haja, lobogott elő tte delejestekintet ű , mélytű z .ű

ket szeme és a szavában is lobogott az új élet vágya-lángja. igykerült át Magyarországra és vett részt a harcokban odaát.

Erdélybe kellett utaznia, a proletárdiktatura idején, párt-küldetésben. Már ott volta románok között, amikor lebuktatták.Letartóztatása alkalmával — semmi írás nem volt nála — hirte-len ötlettel lefoтdította a nevét és a csend ő ri jelentésbe ismeret-len név került, a később nagyon ismertté vált Köves Lajos. Hatréfás kedvében volt, nagy mesteri volta gúnynak és öngúny-nak, hiszen író ember, költ ő volt xnár akkor, ha tréfás kedvébenvolt, kes ő bb is így mutatkozott be: Kövess — két s! Egy szónakejtve - kétes-nek — a két s bet ű t, jelezve, hogy a név, a 'két ss

betű is nagyon-nagyon kétes származású. Mert ebben az id őbenegy kis apály állt be pályáján, egy röpke pillanatra mtgakadtfergeteges száguldása. Romániában egy ideig — nem lévén össze-kötetése, sem megélhetése — kikapcsolódott a mozgalomból ésmesterségszerű en ű zte •aszuggesztió, a hipnózis tudománynak ta-nult, művészetté fejlesztett, de most sarlatánságnak érzett tech-nikáját. Asszonyálom-szépsége, észveszt ő zöld-tüzű szeme, hatat-•mas, színes költ ő i fantáziája, nagy kultúráltsága azzá tették a szín-padon, akinek a kislányok álmódták és ő — dühöngött, hogy mégmindig szüksége van a tudomány lealacsonyítására. Így járta be

Vajdaságot újra, így került el agy. akkori Szabadság-szigetre —Pécsre. Itt újra fellélegzett és csak azért nem dobta el kopott zsa-kettjét, mert hipnotiz ő r-ruháján kívül más öltöny nem, akadtszekrényében. Pécsett kapcsolódott be újra a mozgalomba, de nemsokáig tudott egy helyben maradni, Bécsen át Amerikába, az Álla-mokba költözött. Innen írta egy ideig leveleit; a ~zután megszű ntminden híradás. Talán megsz űnt élni s- gondoltuk idehaza, hiszenutolsó levelében már szörnyű életjelt adott magáról. Az amerikaimagyar pártlapnak, az Űj Előre-nek volt munkatársa, majd szer-kesztő je is hamarosan, de azután lebukott. Újra vonatra ült és —

mint egykor pillanatok alatt Steinerbő

l Kövessé — most KövesLájosból Alex Grey-vé, amerikai honpolgárrá vált. Clevelandban,az autógyárban Alex Greyt munka -közben szerencsétlenség érte:megszakadtak a hátizmai. Ez akkor volt, amikor polip is kínozta,

785

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


és kiújult, talán a nehéz testi munkában, a gyerekkori nyomor-tanyán szerzett tüd ő baja is. Talán már nem él, gondoltuk és elte-mettük gondolatban.

1936-ban Vajdaságban járt Bálint Imre, amerikai emigránsmа gyaг fró, bejárta városainkat és arról beszélt, hogy teg yünk félreminden г Ρ nás harcot, s minden erő t a Hitler elleni harcra kon-centráljunk. Mikor smár végigtárgyaltunk minden politikai proble-mát, félve tettem fel neki a kérdést: Ismert-e Amerikában vala-mikor valami Köves Lajost? azaz Alex Greyt?' Úgy nézett rám,mintha azt hinné, hogy ineghibbantam. Csak nézett rám kérd ő

szemekkel és azután megszólalt: Hogy ismertem-e? Hát van em-ber, aki munkás és Amerikában él és ne ismerné? Ot?! »Amerikameteórját!

É1? Szóval él?Talán él. Legalább is nem kaptam hírt még haláláról. Sza-

badságon van, a Krím-félszigeten, egy szanatóriumban. Mint ameteor futott végig Amerika egén. El ő szar a; párt magyar szek-ciójának, azután hamarosan magának a pártnak lett titkara. Еgett,lobogott, amíg volt benne ég ő anyag. Azután kiégett. Egész tüdejemár csupa eaüstcs ő . Hozta magával a labog0 temperamentumot, alárngész lobogását és a tüd ő vész csíráit: mind a nyomortanya pro-letáröröksége volt. Most utolsó tüdofoszlányain él ő sködik. Mikorezeket mondom, talán éppen utolsót lobban. Talán már nem is él.

Magyarországon, a magyar forradalomban, p г oletardiktaturá-ban sok vajdasági proletár vett részt. És sokan olyanok is, akiknem is voltak odaát, akik itt álltak ki, a mi talajunkon, a ma-gyar testvér-forradalomért. Ismierjük az eseшényeket, ismerjükaz embereket. Nem kívánok a többször megírt júliusi általánossztrájkról szólni, amely megakadályozta a nagyszerb burzsoáziát,hogy — csatlakozva a cseh és román burzsoáziához — maga is fel-vonuljon a magyar forradalom ellen; más ismert eseanényt semkívánok felemlíteni. Csak éppen böngész ő -kutató vágyamban nem

tudok ellenállnia belső

kényszernek, nem tudom át nem bön-gészni a vagy ezeroldalas гagyarországi ' feketelistát. Elvégre, havannak is benne hibák és kihagy is sok kommmunista-nevet éskomvmunistának nevez sok algat, akir ő l mi itt tudva tudjuk, hogysohasem volt az, mond ez a feketelista sok-sok érdekeset mind-annyiunknak. Vegyiг k először .a szerb neveket sorra: Vladimir Čo-pić , született 1891-ben, Senjben, hírlapíró, K — azaz kommunista.No, lámi Čapié, a jugoszláv központi partvezet ő ség tagja, üldö-zöttje a magyar Horthy-rend ő rségnek is! És itt van a zágrebi Ru-dolf Hercigonja, a beogг ádi Tri а KacleroviE ügyvéd, Született

1879-ben, KB. No, láan nem is csupán kommunista, hanem egye-nesen kommunista bűnös! »Cika Triša«, az élő lexikon, aki ott volta szerbiai szocialista párt születésénél, aki a háború alatt együtt-működött egy id ő ben Leninnel is, aki a 20-as években a bal-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


oldali pártfrakciót vezette. Еs ott következia .átána a jobboldalifrakció vezére, Sima Karkovi ć is, született l đ г t г 3-ban, Kraguje-vácon, képviselő , K. Azután szintén az »ym« betűnél itt van azegykori legendáshírű áruló, Miletics Péter-Petykó, azaz. PetkóMiletics, aki ellen a fegyháziban Mósa felvette a harcot és sikerültis lelepleznie. Еs hamarosan követi az » an« betű t a »p és ott ta-láljuk Mósa nevét is. Az adatok nem egészen pontosak, de nagy-jából megbízhatók: Pijáde Mózes, 1889, Beográd, újságíró-fest ő , K.

s a magyarok között ott vannak: Atlasz János és Basch And-rás, Bodnár Zsigmond és Bonyhhádi Ferenc, Csébi Lajos és CsókásMihály, Eszter Sándor, Fauszt Imre, FisCher Mihály, Flamrn, Jб -2sef, György Mátyás, Haraszti Sándor, a Mártoпék Crnyáról, Si-korszki Lajos, Sző nyi Mihály, Udvardi János, Ürge Sándor és any-

nyian másak — régi ismerő seink Vajdaságból. Elmélázunk a neve-ken, látjuk a nevek tükrében felbukkanó embereket: be sok sors,be sok különböző életút, a magyar rend ő rség feketelistájától mind-máig. Ki tud ma még valamit Atlaszékr ő l, apáról és fiúról, a szo-ciáldemokrata és a kommunistaharcosról. 1 s Bascohék, a férfi, amérnök és az asszony, hímző anyagfestő , vajon megvannak-e mégazóta, •hogy a manorehofasiszta diktatura idején émigrácl бbakényszerültek és Belgiumba távoztak!? Bodnár Zsigmond, a pécsitanfelügyel ő és Csébi Lajos, a mai magyar követ Beggrádban, tu-lajdonképpen baranyaiak. Onnan Jugoszláviába kerültek, itt har-

coltak a górtban, majd további emigrációs útjukon a Szovjetszö-vetségbe, Spanyolországba, Magyarországra is eljutottak, vagycsak eljutott újra? Mert Bodnárról azóta sem hallottunk hírt. Deitt van Bonyhádi Ferenc a listán .. .

Bonyhhádi Ferenc bánáti származású és — ki tudna a bánátiharcosokon eligazodni? — egyként beszélt németül és magyarul,akárcsak Heretál Jóska, és aт nyián mások. O tartotta néQnet nyel-ven 1920-bari, 1921ben, a vukovári kongresszus idején a pancso-vai párttanfolyamon az elő adásokat. Akkor már ismert harcosvolt két országban is, mert Bánátból, Kikindáról indult ki ugyan,

de a magyarországi harcokban is része volt. Az első világháborúelő tt Kikindán a pártvezető ség tagja volt és bekerült a torantál-

,mе gyei pártvezet ő ségbe is. A háború után közvetlenül Borsódmegyérbe került, és előbb a Károlyi-időkben, azután a proletár-diktatúra idején is, Miskolcon vezette a harcokat. Utána — haza-emigrált. lJs egy nagy és heveshangú pártértekezleten, talán amásodik kongresszus küldötteit választotta a 2000 tagot számlálópancsovii párt, csak feltűnt egy most éppen magyarul beszélő ,

hevesen gesztikuláló, középtermetű , kissé kopasz, jó-harmincasférfi: a magyarországi tisztibetyárokról beszélt és a hazai terror-

ró lёs mindannyian felfigyeltünk rá. Bonyhádi Ferenc volt, akiVukavár után vezető emiber volt mindaddig, amíg egy szép nap

Deutsch-csal, a szabómцnkással, azaz a csupa pártfunkcianárius-bб l álló szabószövetkezet egyik tagjával, meg nem jelent Pécsett,

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


ahol egyre többször néztek össze az erniberek: a magyarországiemigránsok mellé kezdenek felsorakoznia jugoszláv emigránsok

is. És mi kénytelenв

k vagyunk —Jugoszláviára támaszkodni, hogyát ne adjanak a Horthy-rezsimnek! El őbb-utóbb emigránsok le-szünk már magunk is és elvész, elmerül a tengerbe a Szabadság-sziget!

Részt vett a pécsi mozgalomban, azután Pécs kiürítése utántovábbvitte kis asszonykáját és három: fisát az örök forradalmárokútján: Németország volt akkor ki;zvetlen célja. Még itt-ott jöttróla 'hír, hogy ott is részt vesz .a mozgalomban. Azután ez is meg-s z ű nt, és talán élete is a fasiszták .uralomrajutása után.

Nem volt egyedül, sokan voltak a vajdasagiak, akik résztvettek a magyarországi mozgalmakban. Talán vagyunk még töb-ben, akik emlékszünk a két Fischer testvérre? A skrofulás Mí-hályra és a, tudóbajos költő re — Mikes Flórisra! Bocskai voltmindkett ő . Flóris ott nyugszik a zágrebi Mirogojban, és Mihály,aki egyszer regényt próbált írni a pesti diktatúra forró napjairólés Korvin Ottóról, a púpos diákról, vajon Miihálynak hol dombo-rul a sírja?! (5 is hazaemigrált Pestr ő l Korvin Ottó halála után, aHoffmann-testvérek lebukása után, a diktatúra bukása után, —vissza Bácskaba, Szuboticára, részt vett az ottani pártmozgalom-ban és amikor 1929 után, a monarchofasiszta diktatúra els ő nap-jaiban, sorra buktak le a pártvezet ő k Vajdaságban és Szuboticánis, akkor egy idő ben, Mihály volta helyi pártvezetőség titkára.Rövid ideig. Azután, mint annyi sok más forradalmárunkat, ő t is

átdobta a rend ő rség a 'hatáson, Horthy-országba, ahonnan emig-rált. Л ΡTyomaveszett, ki tudja él-e, hal-e, hol ütötték agyon a

• Horthy-pribékek?!Flamm József nem vajdasági, magyarországi ember volt és

jelent ő s része volt mind 1919-ben Pesten, mind 1921-ben Pécsetta pártmozgalomban. Csak azután került hozzánk, hogy itt élje azemigráns újságíró életét. De 'halála még inkább idef ű z i ő t: ott végezték ki 1942-ben Banyicán, annyi sok jugoszláv harcossal együttaz összefogó szerb, német és magyar fasiszták. Legendás híre ter-mett ennek a kivégzésnek. Mert már olasz területen volt, amikorráakadtak és visszahozták Beogradba, Banyicára. És hogy hogynem, — szól róla a legenda —, tudomást szerzett err ő l a magyarfasizmus is és egy rut-napon belépett hozzá egy pesti briganti:»Jöjjön át, haza, ,és azonnal képvisel ő lesz, hamarosan miniszteris!« -»'Olyan mélyre méb nem süllyedtem!« — mondta az egykoriproletár hadseregparancsnok és két nap múlva ott volta neve azaznapi kivégzend ők listájan. És vajon ki tud ma még Gvörgy Má-tyásról, a költ ő rő l, aki a szabadkai tanyáról Pestre ugrott át, mint

költő és mint forradalmi 'harcos?! És ki ismeri ma Udvardi Jánosnevét? És általában a szegedi vajdaságiak névsorát?! Mert Sze-geden akkoriban, 1919-ben sokan voltak, az élenállók között is, avajdaságiak. Hiszen szegednek különben is voltak 'kapcsolatai Vaj-

788

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


dasággal. Udvardiról nem sokat lehet már tudni. Már születésihelyéért is versengés folyik, akár Homeros vagy Krályevics Márkóvagy Szvetozár Markovics születéshelyéért. Épp ez a versengés f ű z i

össze a verseng ő ket. Zentán született-e vagy Szubotican, vagy ittsem, ott sem, és f él-bunyevác fél-magyar család fia-e: nem va-gyunk bizonyosak benne. De ő volt Szegeden a forradalmas id ő k-ben a kommunista p "art útkára, és ő volt a forradalmi háromtagúdirektórium legfő bb tagja is, ű direktórium egyetlen kommunistatagja. Azután lebukások kivetkeztek és Udvardit is lefogták afrancia gyarmati katonák, hogy hirtelen Baranyában t űnjön fel,mint kerületi párttitkár. Siklóson, Mohácson ágált é's ő is azokközött volt, akik szerettek volna fegyvert szerezni, hogy megvéd-jék .a Horthy-brigantik el ő l a Szadiság-szigetet. Azután vissza-

került Jugoszláviába és Beográdban volt egy ideig, hogy onnan, kitudja mért, ki tudja mikor, továbbmenni kényszerüljön. Azótanincs róla hír.

Szegeden ott volt нermál Jóska is, aki késő bb a jugoszlávpárt központi vezet ő ségébe és annak végrehajtó bizottságába isbejutott egyid ő re, és ott volt a másik legendáshír ű ember —Wallisch Kálmán is, »der Koloman«. Róla sem tudni ma még Pon-tosan hovávaló. Egyesek Versecr ő l származtatják, mások Kikindáról; a szegedi kutatók csak onnan ismerik, hogy már Lugoson, abánáti pártvezet ő ségben mű ködött. Szegeden a szociáldemokrata

párt titkára volt, nem volt még kommunista, de igaz ,proletárvolt és éppen ezért nem tudott már szilárdan megállnia szociál-demokrata talapzaton. Azután Ausztriába emigrált, ott valaholGraz és Bruck környékén, a stajer hegyekben, amikor 1934 febru-árjában megindult Bécsben a Marx-Hof ostroma, az elvetélt oszt-rák forradalom. Akkoriban napról-napra lélegzetfojtva lestük ahíreket: Bécs központja sorra sem került a harcok folyamán, abécsi periféria is lebukott már, csak a stájer hegyekben harcoltmég Koloman Wallisch vezérlete alatta párezer . válogatott prole-tár, hogy elhulljanak ő k is az egyenlő tlen harcokban egyként

küzdve az ingatag szociáldemokrata vezető ség és a kelő fasizmusfegyveres ereje ellen. Wallischt élve fogták el, s azután végezték

ki, amikor már minden elbukott.Sok volt Szegeden a debelyácsi harcos. Ki ne tudna Andorka

Avas Sándor szerepér ő l, hiszen róla is legendák keringenek Bánátfalvaiban, városaiban és itt-ott gimnáziumi érettségi vizsgák kihú-zandó céduláin is rajta van Andorka Sándor neve. Debelyácsi gye-rek és szegedi diák volt, unokája annak a Görbének, aki megszen-vedte azt, hogy honvédhadnagy volt 1848-bon. A р ј ának egy pöréremost akadtak rá a pancsovii levéltárban. Ez tul а jdonkép már San-

dor pöre volt, hiszen apját is azzal vádolták, 'hógy fiát rejtegette,amikor a francia gyarmati hadsereg kereste. Diák, hadapród voltaz első világháborúban és itt-ott érintkezésbe jutott forradalmioroszokkal is. Még a háború idején agitált amellett, hogy alakít-

78 9

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


sák át a háborút forradalommá, azután Debelyacsára került visz-sza, és igyekezett szervezett mederbe terelni a forradalmi erjedésfödlosztó-moizgalmát, az agrárforradalmat. O volta debelyácsi népvezére, amíg tovalépni nem kényszerült és el nem jutott Szegedre.Itt a forradalmi törvényszék élére került és élére egyúttal a for-radalmi propagandaszázadnak. Azután felléptek a francia csapa-tok Horthyék szövetségeseiként és Andorkát is lefogták. Elítéltékés vitték a francia büntet őgyarmatok felé. Sikerült megszöknieés egy napon bemutatkozott Pécsett mint — Avas Sándor. Hiába,akik Debelyácsról ismerték, azok tudták, hogy Andorkáról vanszó. Gaál Endre Szegedr ő l szóló könyvében Andorka Sándor névalatt szerepelteti, Hajdú Gyula Pécsr ő l írott könyvében Avas Sán-dort emleget, de az Avas név hamarosan csak úgy lekopott róla,

mint Köves Lajosról az Alex Grey név. Egy ideig Pécsett dolgo-zott a pártban, azután Vajszlóra került párttitkári min őségben ésegyike volt azoknak, akik a pécsi vidék munkásait mozgósítva ak-tfv harcot kezdtek Linderék politikája ellen. Azután Jugoszlávia,majd Bécs, újra Jugoszlávia, újra Szeged, ahol egész komoly párt-funkciója volt (1945), míg ki nem zárták Rákasiék. Azóta idehazavan — örökfiatalon terveket sz ő ve.

Csupa legenda, csupa romantika; annál sze гbb legenda, annálcsodásabb romantika, minél reálisabb valóságot tükröz.

Kit is említsünk még? Beszéljünk talán Hedrich Karesir5l,

akirő l szintén szбlanak már cikkek és könyvek tanulmányai ésaki szintén innen indult ki, a bácskai rónáról, Szabadkáról. Mint

annyian mások, ő is részt vett a magyar proletariátus forradalmiháborújában a ram,án burzsoázia ellenforradalmi betörése ellenés utána ő is közibénk — haza-emigrált, hogy itt folytassa küz-delmet, most mára jugoszláv burzsoázia ellen. Szerkeszt ő je voltegy id őben a Szervezett Munkásnak is ész tagja a vajdasági mun-káskamarának. Azután innen is kiutasították. Sikerült Párizsbajutnia ,és hamarosan nevet és el őkelő helyet vívott ki magának apárizsi kommunista mozgalonvban. Eljött a spanyol polgárháború

ideje. És Hedrich Karcsi — Diaz néven — hamarosan megalaki-totta a nemzetközi brigád jugoszláv-magyar századát és annakpolitikai biztosa, majd parancsnoka is lett. igy esett el Madridalatt 1936 đ szén. Romantika és valóság, véres megtörtént igaz le-genda. De hiszen nem csupán ő volt Spanyolországban, ott voltaka Jaksics testvérek és annyian mások is Vajdaságbál, hogy ne be-széljünk a sok száz, s ő t ezerre menő jugoszláv spanyol harcosról.

1Js 'hányan voltak vajon, akik részt vettek innen, sz űkebb ha-zánkból is, az orosz forradalomban?! Kell-e beszélni a ma is él đ

,Gruloviéról, aki hazajövetel után, több Oroszországot járt, orosz

forradalmat megvívott társával együtt, hozzáfogott a hazai, a vaj-dasági kommunista párt, a Pelagics-csoport megalakításához, vagytársáról Đraszországban és Vajdaságban is —házár Vúkicsevics-rő l, akinek egy időben szintén legendás híre volt, talán azért,

7 90

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


mert a szociálsovinis!ta Vitomir Korié denunciálta magában azideiglenes beográdi képvisel őházban is, rámutatva, hagy lám, eza forradalmár még szabadon sétál Noviszád utcáin?! Onnan,

Oroszországból küldték haza, hazai munkára a pancsevő

i Nikolá-jević -ot, a francfeldi Grosst is (nem szép t ő lem, de hiába, akár-hogy szeretem, becsülöm is őket, elvesztettem keresztnevüket és aGross neve mellé egyre a Georg neve kívánkozik, pedig a Georg va-lószínű leg csak a neves grafikus s nem a pancsovii oroszországi kül-dött neve is volt egyúttal), akit szegényt még 1920 nyarán — igen,akkor, amikor Danilб Tómint is agyonverték a rend őrségi pincé-ben — átdobták a magyar határon, Horthy-országba. Еs aki mégakkor is figyelt és értesítést küldött a Pártnak: kik vannak méga rendő rségi listán, kik a soronk б vetkezб áldozatjelöltek, Ládit,

a debelyácsi Ládit is onnan küldték, és ezt még 1929-es lebukása-kor is számon tartja a rend ő rség.Szóljunk talán a baranyai, somogyi Somagyi Pálról , aki —

akár Hatz Karcsi és mások — itt is benn volta mozgalomban sinnen is tovább emigrált és szintén harcolta Szovjetszövetségbenis, vagy Haraszti Sándorról, dr. Doktor Sándorról, Sikoг szki La-josról, akik egy idő ben szintén itt küzdöttek, és akik közül Si-korszki Lajos, — akinek felesége különben verseci volt, és szinténmegjárta Magyarországot, Kárpátaroszországot, Bécset, Pécset,--feleségével együtt elment partizánnak és mikor már felszabadult

hazánk éső

k a harcterekrő

l hazatértek — mindketten áldozatailettek egy dunai aknának, amelyre ráfutott a Beográdb б l indulóelső hajó .. .

Szóljunk az amerikai .harcosokról? Hiszen nem csupán KövesLajos folytatta ott is a harcot. Ott halt meg Horvátország, Vaj-daság és Pest kiváló forradalmára, Glúmác Milán is, aki még1906-bon volt itt a pártközlöny, a .»Narodni glas« szerkeszt đ je ;részt vett ott a mozgalomban a mi újvidéki Csáki Lajosunk is,aki 1921-ben bukott itt le, hogy 1936-bon haljon meg — gyanúskörülmények között? — a fegyházban és ott írt, küzdött, ágált

Hosszú éveken át a vén Milán Sztankovics is, akiл Ρtiár az 1890-esévekben is részt vett a délbánáti szervezkedésekiben és összeütk б - -

zésekben a csend ő rséggel, és aki 1904-ben Times vármegyét kép-viselte a szerb szocialisták vezet б sёgében mindaddig, aQníg egészkatonaságot vezettek ellene és faluja, Bavaniste ellen, és arrakényszerítették, hogy Kanadába tegye át munkásságának színte-rét. Kilencvenedik évéhez közeledik az öreg Sztankovics, hét be-tegség rágja szervezetét, vajon meddig bírja még ezt a végs ő har-cot?!

Mert a régi világban is nemzetközi volta vajdasági munkás-

ság. Vagy nem bánáti — katalini, kleki? — volt az a Gijám is, akihamarosan a magyarországi pártellenzék vezet ő je lett 1894-ben,hogy azután Bécsbe tegye át működésének színhelyét; vagy nemszerbiai volt-e az a Milorád Papovics, akinek megvan a maga

791

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


helye a szerbiai munkásmozgalom történetében is, aztán a magyarpártvezet ő séggel volt kapcsolatban, 1902-1904-ben pedig az itteniszerb szocialistákat szervezte. Milorád Popovics munkatársa, VászaS г tájics is részt vett a párizsi és leipzigi mozgalomban is egyetemii.allgató korában, és együttm űködött a magyar szocialistákkal ak-kor is, amikor a vajdasági nemzeti forradalom élére állott ésazért harcolt, hogy Vajdaságot a majd megalakuló jugoszláv köz-társaság részévé tegye (1912-1914). Sztájics bánáti, mokrini gye-rek volt és kis diák volt még, amikor egykori pásztortársait azelső bánáti pásztorsztrájkra megszervezte (1895). És bánáti a mégélő Mošorinski is, aki valamikor egyként harcolt 'a szerb szocialis-ták soraiban és a magyarországiak oldalán és a. magyar tanács-köztársaság képvisel ő je is volt 1919-ben. Iskruljev Krsta, a jase-novói .diák is a szerb szocialisták élén állott egy id őben, részt kí-vánt vinni a balkáni szocialisták 1910-es értekezletén. Pesti laká-sán szálltak meg az orosz emigráns szocialisták átutazóban Svájcba,Leninhez és Szabó Ervin legjobb munkatársa volt egy iddben.Tő le indult ki, Szabó Ervin állítása szerint, 1914-ig, minden for-radalmi szocialista 'kezdeményezés. 1914-ig, mert akkor halt megegy olaszországi kórházban.

Az újvidéki hatos honvédezred Pécsett megindította a magyarezredik lázadását éls felkelésrét a háború ellen 1918 májusában és,az újvidéki fiúk soraiban egyként voltak szerbek és magyarok,Vajda önkéntes és a kanizsai (?) Kovács János állattak az élén.A nagy szerb-magyar fest ő : Petar Dobrovics is belekapcsolódottebbe a mozgalomba. Ugyanaz, aki a Baranyai Szerb-Magyar Köz-társaság els ő és utolsó elnöke is volt 1921-ben. Kovács János vi-szont az aradi vár börtönébe került Pécs után; a forradalom sza-badította ki, hogy azután részt vegyen a szegedi mozgalorrLban,Andorka adjutánsa legyen a propaganda században, majd An-dorka lebukása utána szatymazi vörös ő rség parancsnoka is — míga forradalom el nem bukott és Kovács is, Horthyék akasztófájárajutott.

Vajon mikor fogunk pontos értesüléseket szerezni Zarecsnik-rő l? Gaál Endre többször emlegeti a szegedi mozgalomról szólókönyvében, de csak arról tud, hagy orosz hadifogoly volt, oroszforradalmár, a szegedi mozgalom egyik legf őbb alakja. Andorkaviszont úgy ismeri, mint pancsovai tanítót, még a régi háborúelő tti idđkbő l, aki azután — Trockij hadsegéde lett és mint ilyen,mint orosz forradalmár, került a szegedi mozgalombá. Mint An-dorkát, ő t is letartóztatták a franciák és neki is sikerült, ' bolgárelvtársak segítségével megszöknie. Ha Zarecsnikr ő l keveset tu-dunk, talán még titokzatosabb Matuzovi ć alakja. Részt vett a ma-gyar forradalomban, egyesek szerint Kún Béla titkára volt, de

feltétlenül jugoszlav származású és ismert ,a nemzetközi munkás-mozgalomban, különösen Bécsben.

792

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Ki ne ismerné az újvidéki Polgár Andrást, aki egyik vezet ő jevolt a helybeli és vajdasági kommunista mozgalomnak, s aki

1929-ben •a Szovjetszövetségbe emigrált, hogy onnan Csehországbakerüljön, majd Ausztriába térjen, mindenütt részt vegyen a har-cokban. és Hitler idején bukjon le Ausztriában. Ekkor, 1939-ben,a németek átteszik a jugoszláv határon és Polgár idehaza továbbrais részt vesz a párt antifasiszta harcaiban, mindaddig, míg a né-met megszálló fasiszták szolgái, a beográdi rend ő rség kopói felnem ismerik 1941-ben.

Fel kell sorolnunk mind, a sok magyar-szerb vagy né-met, talán szlovák, vagy isten tudja milyen nemzetiség ű vajda-sági harcost, akik úgy értelmezték a nemzetköziséget, ahogy

minden igaz marxista-leninista mindig is értelmezte, ahogy márMilorad Popovi ć is megírta Pesten a Narodna re č hasábjaiban(1902-1904), hogy az igaz nemzetköziség nem zárja ki a harcosta nemzeti szabadságért sem, de saját nemzetünkért, azaz sajátdolgozó népünkért nemcsak odahaza lehet harcolni, mert bármelyosztályfront egyúttal a hazai forradalom frontja is, ahogy a hazaiosztályfront egyúttal a nemzetközi forradalom frontja is.

793

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


LEONID iLEONOV

Kézaz ablakpárkányon

R Ё SZLЕ T

Itéletid ő volt, szibériai hideg...Szeг elvényünkkel tengert ő l-tengerig űztek .bennünket.

Tavaly történt ... Egyszercsak megjelent a politikai biztos: »Ren

dezze nő

ügyeit; akinek van — mondta — holnap itthagyjuk Volog-dát.« Tudod, a tengermelléken valami kelés tamadt, ki kellettvágni. .

Mozgó üteg voltunk. Reggel — ágyúkat el ő re, indulj! — acsontosodó fagyban indultunk az állomásra. Jó vasúti kocsit kap-tunk: az els ő felében lovak, a hátsó felében, mi, négy lovas. Kara-kán legények, különösen ha asszonyokröl, vagy ivásról volt szó —rámenő sek. Csak két nap és két éjjel ves.ztegeltünК az állomáson,aztán elnyelt bennünket a hósivatag....ecember tizennyolcadika volt, úgy emlékszem rá, mintha

ma történt volna. Vidáman kocsikáztunk, volt . kályhánk, pattogottbenne a t űz, kint pedig hó és hó. Nappal er ő s szél fújt — éjjel,pedig úgy tűnt, hogy a mező n csikorog a lég. De, természetesen,nők is_szépítették a katona-éjszakákat. M ndúntalan hozzánk sze-gődtek: .»Vegyenek fel, vegyenek« — kérték — megyek a férjem-hez, megyek búzáért ...« Mind a négyen az ajtóban voltunk:»Hát nini félsz szalonkocsinkban utazni? Hiszen négyen va-gyunk!!!« De az asszonynak csak egy válasza van: »Mit tehetek,testvér, nem búj+hatok ki a b ő römbő l. Ez az asszonyok sorsa.« —No, ha ez a sorsa, akkor bújj be!... —Természetes dolog, a ka-

tona a legnagyobb kondúr a világon, vagy a mi nyelvünkönmondva — szabadon él ő ember.Fagyos estén futottunk be az egyik .állomásra. Mintha dekára

mérték volna, úgy hullta hó — hol esett, hol elállt. A mozdonyelment vizet venni, közülünk kett đ pedig fát lopni, Felébredek,

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


az ajtóhoz botorkálok: »Milyen állomás ez?« — kérdem. Valamiolyasmit válaszoltak, hogy »Bultihaj«, álmos f ő vel nem hallottam

jбl. Közelebb vontattak bennünket, és akkor megrohanták a ko-csinkat znј ndeп féle ágrólszakadtak. Valami id ő sebb ember, ke-

mény fickó, majd hogy össze nem verekedett velünk: »Enged-jetek be« —ordított és botjával verte az ajtót. »Meleg vidékenakarok meghalni, jogom van rá, én is védtem a hazát« ... Hogymagyarázhatod meg a süketnek, hogy a szenteknek sincs jogukvonaton utazni! Valami Arisztarh nevű is volt köztünk — micsodatréfás ember! Odalép és rászól: »Távozz, öregem, különben meg-eszlek!« Az öreg csak meglebegteti szakállát: »Engem nem ehetszmeg« — orclitja. — Én a haza szolgafa vagyok. Három kit űnteté-

sem és egy keresztem van! « »Amit a hazáról mondasz, nem érde-kel bennünket« — válaszolta neki Arisztarh — »Ami viszont a ki-t űntetéseidet illeti, ha ezüstb ő l vannak, ad el ő ket, az árán pedigrúgj be az egészségünkre!«

Néhány öregasszony is odatörtetett. đket is ugyanúgy eltes-sékeltük, két kereszttel! Mi haszon van az öregasszonyokból? Hir-telen két nő jön felénk, olyan zsid б -forma. Az anya egy kicsitbajúszos, de szemrevaló asszony. A lánya — kisasszony, barnácska,nagyon jóképű , eleven, amint a higany. Az ő orrocskája is remeg.Akkor bukkant elő a hold, jól megfigyelhettem mindkett ő jüket.

És ami a fő

, nem cipelnek magukkal semmit, az anyánál kis batyuvan, a lánynál valami tik.»Megengedik-e, hogy elutazzunk az els ő állomásig?« — mond-

ják, és valami városnevét említenek. Én így állok ni, kaparászoka hónom alatt. Arisztarhnak, nyilván megtetszett a fiatalabbik.»Bújjanak be, jöjjenek« — mondja. — »Igaz, hogy b ű zlika lovak-tól, de viszont szalonunk megállás nélkül halad... és meleg van! «Szélesre tárja az ajtót, az egész meleget kiengedi. Hozzálépek:»Hagy intézkedsz tea saját szakálladra, senkit sem kérdezve?!Kollektív intézkedés, barátom!« Arisztarh rámkacsint: »Meg lesz-

tek elégedve. Ne ellenkezz! « O maga segítette fel 'ő ket a vagonba;a lányt gyengédebben, de az anya karját úgy megrántatta, hogy

a szegény asszony majd széthasadt ... Tréfás fickó volt Arisztarh.Alighogy befogadtuk őket, odafut egy fehérkabátos gimna-

zista, szóval valami tanuló, tizenhatéves legényke, a hátán kisebb-fajta zsák. Az ajtórésbe tolta a kezét, nem engedi, hogy becxuk-juk. Tessék, ez is búzáért utazik! Az anya, vagy a húga — márelfelejtettem — valahol éhen hal. Reszket, minta vízredabott pálca,vagy a megvert assszоny. »En-gedj e-nek! ... « Jót mulattunk rajta,milyen kis ügyes!

M ég tüzet sem rakhattunk, a vonat megindult.Kint ítéletidő , hó, a szél süvít, és mellé a holdsugár, míg ná-

lunk — igazi melegség. Világéletemben nem éreztem magam olyanj б l, ebben a vagonban. A lelkemben Pedig valahogy borongósan

7 95

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


is, kellemesen is! Az ablakhoz megyek: »A hold egészen megtelt«— mondom. — »Miért berzenkedik a bolond!« És akkor hirtelen

észreveszem: az ablakon, az üvegen kívül, egy kéz, kesztyűnél-kül, szürke kabátujjban, a gimnazista keze. Eszen ї bejutott: nem

állhatta meg a legényke, felkapaszkodott az .ajtó el ő tti korlátra éslóg. Ilyen volta mi vagonunk -- »krimi típus« -- ahogyan a fiúktréfásan nevezték. Tör ődünk is mi vele. Hadd lógjon, nincs is hon-nan elzavarni .. .

Karddal fát kezdek aprítani, Arisztarh azonnal átengedi fek-helyét -a mamácskának, leül a farakásra, a 1ang mellé, keresztbe-veti a lábát es beszédbe elegyedik: »Milyen családb ćl való, melyikvárosból, most igy — most úgy .. . mi a neve ... mi van abban a

dobozban, milyen tárgy, röviden?«A kisasszony eleinte gyakran az anyjára sandított, majd felmele-

gedett. Felnyitotta a tokot — hát heged ű van benne, hozzá hasonló— sovány, fitos, karcsú. »Szóval, heged ű ?« — mondja Arisztarhés hunyorít, minta kandúr. — '»Nagyon jó, valami románcot, pél-dául. A mi Petrovunk balalajkán cincog, ebb ő l nyilvánvaló a tu-datlanságunk!« — »Miféle tudatlanság?« — nevet a kisasszony. —»Most majd minden jó lesz: egyetemes képzés!« — »Nem, nem,,maguk ott könyvet olvasnak, :mi pedig uborkát eszünk!« — mondjaArisztarh. A heged ű s kisasszony csak kacag, zsebkend ő jével fito-

sát dörgöli.Miután így szívbő l elbeszélgetett vele, Arisztarh behúzódott a

sötétbe, a lovak jászlához és odahív bennünket. »Gyertek, húz-zunk gyufát, — mondja — ki lesz az. els ő . »Négy gyufaszálat be-dobtunk a sapkába. Iván húzott. Petruh.ának kedvezett a szeren-cse.

Petruhát mindjárta kisasszony .mellé ültettük, nehogy unat-kozzon a lánt'. Petruha, Persze alkalmatlan volta társalgásra,megkérte hát, hogy hegedüljön. Amint újra szerencsét* pr ć báltunka gyufákkal, — akkor nekem sikerült, — halljuk ám, hogy meg-

szólal a muzsika. Felugrom, zavarba jövök: a kisasszony hegedülés a kályhásba, az izzó szénbe т neresz.ti szemét. A muzsika egy-szerű finom; egészen magával ragad. beülök a! hasábfára, »meg-várjuk, míg befejezi« — gondolom. A türelmet még suttyó korunk-ban megszoktuk...

Mi nem volt itt! Az egyik pillanatban a szemekben rózsákfeslenek, érted, a másik pillanatban megint csak valami kellemes,gömbölyű . A bajúszus mama már horkoу is, ez meg, csak repes éslebeg. Kő vémeredten ülök, nem merem mégcsak a kezemet semmegmozdítani, bánt a lelkiismeret. A heged ű olyan törékeny,

ujjaiddal összeroppanthatnád, és micsoda hang! Egyszerre szédü-lés fog el, mindjárt elsírom magam. Felugrik helyemr ő l, Arisztarhfelé vetem magam, ő is olyan sápadtan ül, mint mikor fölrázodaz üvegcsét s kibuggyan a habja. Akkor haladtunk át a hídon, a

7 9 iő

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


híd dübörög. — »Ezt rólam, muzsikálja ...« -- súgja felém Arisz-

tarh, de én már nem is hallom, hiszen elő

ttem is minden arc tót-ágast áll. Hirtelen valami az ablakhoz húz. Odalépek, látom, avasfogantyú itt van, de a kéz nincs sehol ...

[gy hegedült nekünk egész úton. Társaim közül termnészete-sen nekem volt a legnehezebb ... Kinn a szél dühöngött, a repe-déseken át valósággal sütött .. .

7 а 7

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


VLAGYJuIR АЈАхОV~ KI;T

BeszélgetésLenin elvtárssal

Elnnent a nap,г táskájába tevén,

iiggeit, gg Ρ a c l j a i . t .Csend ,Lesz t а l с m.

Kettien vagyunk most:Lentin rm;eg én.

Lenin mint fényTuép

szob ám falán.Száját ha.rsány szóf esziti szk+t,

b~ajusxa merevenf І І felé auéz,

homloka ránc~ílbanaz emb eriseg,

h~atalma~s hamlok,hatalmas ész.

Alatta sokezerewrUber vonwl,

lobogók erdeje, Ј а ardk fű

száLai.Felcillok, arcoпwnaz l ö r r ö t т n tkigywl,

jelentéssel kell mostelébe állami:

Lenin elvtárs, haк &d szólakpйr kґ а rt,a sxót,

nerm szolgálaІ4Lag,~szivb&i csu гpán.

Len,in eLi г társ, +tuclja,pokoli +mód

rieг

héz, arrait mostvégzüm,k

egym ásutáEn.

Adrun,k már ruhát4 nruexfrtelenn ~ eJc,

tёb ~ b m ár а zén s az éгсez u,gye zёp7

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


De ph a d d nnom dja .wn . e l đтuп e k,

sok m~éд a szeniujés а •b п uta b ~esz+éd.

Mírg á2rág ~julk a r и a ~grunk пИ?ta,k i r r ъ eriiыnk.

(On néllküii sakan eLté г л e d i G é k nnár,ez ten a mi fö l+dünkön,

itt г köriцüyuks köröskörül

igen so k g axe r rn be r já r .Nincs rá ё g száг m ,

s wrinvcs ruevezet,

hogy hányan vannak4csirkefogák:

ku~lákák, szektánso'k,részege+k,

t,al,pnyalóks rmuvkahaLogiatók.

l tt járnak és gđ gitáidagad a Jceblürk,

tыo " r t o и jelvényp am .p ~ áz г ~ k a ,me l len .

Persze, 3тоуу

megbirkózunk v г

lük,di rémes wuehézа arc ezek

Leni.n elvtárs,

f üstös üzemг e á a u k l t i b e ns JuLV as t+arLdkon đ n itt van v г élünJc.Az Ön nevével

а szíué'velsxívi~ nJab en

e s7яnё l ünk ,léLekzün:k,

vereksxünk, élünk.Elment т ap,

táskájáíba tevénü,gyeM, gondjait.

Csend Lesz talán.KeLtern . vagyunk most:

L e n i n m v e g én .L e w u i г n mint féntљ kёP,

szobárrn falán.

GABOR Aиdor fondі tása

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


VLAGYIMIR MAJAKOVSZ KIJ

2. számú hadparancs•a művészefiek

seregéhez

Figyeljetek —TáLtáplált énekesek,aki,k14dáir tóL-Ёvótól máiamegremegtetitekа ám+eák és Jüliák

szereUm,i áriáliг

ralа zínház nev ű ebujok falát.

Figpel je.tєk —p'iktorak, ti, oly Ф esbesek,akár az orosz puszta nyargaló,nyerít ő zéCpsége — а 16,ti, mkik műtermeteikmélyébe büjtak; hogy fontolgatöecsette~l ma is kornyadóvrircígat~ skóv ~ér com lbot fe s te ,gness ~etв k.

Figyeljetek —fóliánsok fallő tt bús homlakotakráncoló misztikusokkis futuristák,imnagirц istí k,meg akmeisták,kik bogozzáltok a prím rtitkát.

Figyeljetek—kik lenyalt frizurátak'at

fы гzol tó. tоk és a falak-tápón helyett ma bocskort hordotok,proletkwltosak,kik a faokult pusIld 4i frakkazöv е tére rrr ziCi f altat varrt3 tdk.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Figyeljetek —összes dwdla ~ billeget ő ks rá léjteg+ető k,

víz-prédiJcálák,bort-i eklalmábók,kik a jövő túgy rajzaljátak r rnaga tokelé, mint aakadémikusórjásti hús-f ejadagot:ti számatakria van,— zseniálisan vagy nem zseniálisanszaviamnekem,ki nemlopomnapom,ki a Rosztának * dolgozom,hozzátok vajn. szavam elképp:elég!haagyjátók m bb а ; tm г Ρ , gw:alarm,ennyiteketa puskatus ki nem hajít.

Elég!egy szót se rá,fa,

köp je~

teka haulk rimekszé,pségére, az áriák,rа ,

а rózsafákra,‚meg a művészet arzе náljasak porlepettkellékére és .kac+atárra.

Kiket érdekel, kinek fáj ma,hogy: „Aф , az ámva,mint szereíett,

s mint epedett .. ."?Szlak ~ em ~berek,nekünk ina azok ,kellenék,s neon Ihosszúhajú prédikátorok!

Idehallgassatok!Ma a m o z d o n y + — pfheg,résen, repedésen át sisterega vágya:„Szenet, aióп i szenet!Gépészeket,szerelőket a fűtáházbxz!"

Falyákfelső vidékén partra dđ lt hajókf ullatag

1 8 0 1

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


эаја szGtа dbkJcak feté: „Obájat,

w H l a k n г bál!"

Mél ѓ eriszá.ntб vitán,katInbaguk aár

Я І ј akvákel, ánkkdb і tttra, hog►g:

„~ Ij f rrrцít adjaito?C.► "

Elmrúi,t az a vilá,g,m i ~ kor ;а zájtát ostobá9cь estёk „na І / mesterek" sxavát --

Ela л t б г rгskuk,úј mkétsxetet,

az iga z á l lь

ól,Olyat,crmeiц vtaatm u t a tа đ ztársaságnak a sámbá.t.

IШLYЁS GYULA, torditásгa

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


ВС}RIѕz P 1п2Y'АК

Belokonszkobirtok

I.

A nap sokáig nézegette a vendégszoba ablakait az üres бsziparkon keresztül. A steppe fölött az üres đszi csendben

károgó varjak lakodalmat ültek. — Ebben a házban töltötte egészéletét, most pedig el kell mennie, mindörökre: maga Ivan Kolo-turov elnök hozta az utolsó parancsot, a kany'hába pedig már be-kltöztek amazok, az idegenek.

Reggel a kéklő virradatdal kelt, a nap aranyosan, világosanvonult végiga végtelen kék égbolton; valaha falkavadászatot rén-deztek, nyulakra agarásztak ilyen napokon. A földeken most min-den puszta és meztelen, holt rozsszárak meredeznek, bizonyáramár farkasok is üvöltöznék. A f őbejáratnál még az este vörös fel-iratot szegeztek ki: »Belokonszkбi szegénybizottság«, és egész éj-szaka lármáztak a termekben. A vendégszabi még úgy áll mintazelő tt, a dolgozószobában az üveg mögött araég mindig ragyog akönyvek aranyozott fedele, — ó könyvek! hát elt űnik a bennetekrejlő rnбreg és gyönyör?

Prozorovszki herceg reggel a kéklő

virradattal kelt és a föi-dekre ment, egész nap bolyongott, ivott az utols б szi borból ésmeghallgatta a varjúlakodalmat: gyermekkorában ha ilyen mradár-vonulást látott, összecsapta tenyerét és éktelenül kiáltozott: »Hej,az én lakodalmamra jöjjetek! Hej, az én lakodalmamra j đ jjetek!«-- Saha nem ült lakodalmat, már számlálhatja napjait, a szere-lemnek élt, sok volta szerelem, volt fiájdalpm és megmaradt abnat. Megmérgezték a moszkvai Povarszka, a könyvek és a nő k-- szomorú volt Belokonszko ő sszel, az őszt mindig itt tölte t te.Bolyongott az úttalan puszta földeken, a völgyekben nyárfák vö-

röslöttek, a ritkuló park violaszín foltjai között a ház fehérlett.Mérhetetlenül távol voltak a kék kristályos messzeségek. Halán-téka már tar és ő sz, nincs anegáUás, nincs visszatérés.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


MAJIЁNYI MIHALY

Könyvhónap

m ég a háború el ő tt jóval — a huszas évek derekán — külö-nć s ankétláz járta be a világot. Feltették a kérdést: ha az

emberiségre valami kataklizma zúdulna s önt betessékelnék va-lami Noé_bárkába, milyen könyveket vinni magaval? Olyankönyveket, amelyek leginkább jellemzik a mai m űveltséget, ame-lyek a legkülönbek, legművész.iebbek és ön szerint a legismerteb-bek is.

Különös intellektuális játék volt ez. A körkérdést feltev ő új-ság rendszerint tíz vagy száz könyvre korlátozta a bárkára (vagyidágéipre) átmentendő könyvek szamát; volt kérdez ő , aki ném így

fogalmazta meg az ankétot, melyik mű

vet, hanem úgy, hogy me-lyik író rnűveit; (akadt kiadó, aki könyvalakban is helyet adottennek a »száz könyv« listájának a megfelel ő válasszal és indoko-lassal együtt, talán azért, nehogy készületlenül találja. a nyájasolvasót az ilyen kérdés ... s ez a könyv mint valamiféle memória-mankó került a könyvespolcra, hogy kit is érdemes szeretni ésmegmenteni a világirodalomból.) Mondom, az anketláz során akérdést feltették világhírű embereknek éppen úgy, mint az utca'egyszerű járókelő jének ... aztán a beérkezett válaszok alapjánpontozták is az írókat és a m űveket. A korszellemnek megfelel ő entermészetesen .a biblia vezetett akkor, az angolszász világban leg-alább is. Voltak, akik derű s fordulattal egy jó szakácskönyvre sza-vaztak, mások a villamosság egyszerű kézikönyvére, azzal az indo-kolással, hogy a legti',bb ember használja ugyan a villamosságot,de alapfogalmaival nincs tisztában ... s hogy akar aztán világí-tani a bárka kikötési helyén, az új Araráton? Bernard Shaw át-húzta a kilenc pontot és csak egyre válaszolt: egy komplett angollexikont kivánt magával vinni. Hadd lássuk — úigymond — az újkőbarlangban legalább a címszavait mindannak ... amit nem tu-dunk.

Jöttek aztán olyan éhek, amikor képг

ett tudósok és »nagy ko-ponyák« azoknak a könyveknek listáját készítették el, amelyeket— Noé bárkájára való átmentés helyett — könyvmáglyára kíván-tak vetni. Lehet, hоgу bben az id őben a Völkischer Beobachter

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


tett és Moszkvában, a kremli palotában is volt, majd a Vadkov-szki hercegekkel bejárta а Каukzust — vajon hányszor tik-takolt,amíg két évszázad elmúlt? Odaült az ablak ,mellé, nézte a ritkuló

parkot, .egy óra hosszat ült mozdulatlanul az ablak márványlap-jára támaszkodva, gondolkodott, emlékezett. Elmélkedését Kolo-turov szakította meg — két legénnyel jött, átmentek ,a dolgozó-szobába, szótlanul nekifeszültek az íróasztalnak, hogy felemeljék,valami döngött .

Felkelt, sietve fölvette b ő , szürke felölt ő jét, föltette nemez-kalapját, kiment a teraszon át, susogó faleveleken taposva végig-ment a gazdaságon, elhaladta lóistálló, a pálirnkafő z ő el tt, le-ereszkedett a völgybe, a másik végén újra felkapaszkodott, elá-radt és megállapította, hogy nem kell sietnie — huszonnégy versz-

tet kell mennie, életében elő

ször gyalogszerrel. Lényegében milyenegyszerű minden — és milyen szörnyű a maga egyszerű ségében.A nap 'már elbújta föld mögött, nyugat felé vörösen égett.

Az utolsó varjúlakodalom is elszállt fölette és ő szi csend terült ela steppén. Egyenletesen, frissen lépkedett a steppe puszta útján.Életében először ment így, ilyen lassan, minden nélkül, anélkül,hogy tudná, hová és miért. Valahol, nagyon messze, kutyák ugat-ták. Sötét lett, kemény fagyos, hallgatag ő szi éjszaka.

Nyolc versztet megtett frissen, éézrevétlenül, akkor megálltegy pillanatra — hogy megkösse cip ő fű z ő jét — és hirtelen mérhe-

tetlen fáradtságot érzett, úgy érezte, hogy lábai leszakadnak, —aznap már negyven versztet bolyongott. Mahnitka falu feküdtelő tte; ifjú karában, mint egyetemi hallgató, többször idehajtatotta faluba, egy katona feleségéhez és titokban náha, vele hált, —most nem megy el ihazzá, nem menne el semmiért a világon. Azóriási szalmakazlakkal körülvett falu a földhöz lapult, gabona éstrágyabű zt árasztott. Kutyaugatás fogadta, a kutyák, egész falkáravaló, mint sötét foltok gurultak el ő egészen a lábáig.

Bekopogott az els ő kalyiba ablakán — benn fáklya égett, pis-1 'akolt. Nem szóltak ki rögtön.

Ki az?Engedjétek meg, jó emberek, hogy megháljak.Ki vagy?Vándor.Várj, rögtan.

Rózsaszín gatyában, mezítláb, faklyával a kezében kijött aparaszt, rávilágított, végigné2te.

Fenséges herceg!? Befellegzett? No, gyere.Jбkora nyaláb szalmát terített a földre, tücsök ciripelt, korom

és trágya bű zlött.

--eküdj le herceg és aludj isten hírével.A paraszt megrakta a tüzet, felsóhajtott, az. asszony odasú-

gott neki valamit, a paraszt felmordult, majd hangosan így szólt:

8 05

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


806 I

— Herceg! Aludj, de reggel, virradat el ő tt tűnj el, hogy nelássanak. Magad is tudod, hogy viharos id őket élünk ... Mégiscsak úr vagy. Az uraskodásnak véget kell vetni. Az asszony majd

felkölt ... Te csak aludj.Tütwök ciripelt, a sarokban malacok röfögtek. Ruhástól lefe-küdt, kabátját a feje alá gy ű rte, a nyakálhoz kapott és mentenmegfogott egy csótányt. A süket steppén, búza- és szalmakazlakközött, tetves, bolhás, poloskás, cs бtányos, kormos, füstös, bű zöskalyibák között, amelyekben együtt él ember, borjú és disznó,puszta szalmán feküdt a herceg, forgol бdott a bolhák miatt és arragondolt, hogy néhány évszázad mulya az emberek olyan szeretet-tel, bánattal és gyöngédséggel írnak ezekr ől a napokról, mint azemberi szellem legnagyszerűbb, leggyönyörűbb megnyilvánulásá-

nák napjairól. Egy malac közeledett feléje, megszaglászta majdtovábbment. Egy alacsonyan ragyogó csillag bekandikált az abla-kon — végtelen ez a világ. A faluban kukorékolni kezdtek a kaka-sok.

l;szre sem vette, hogyan aludt el. Reggel az asszony felköl-tötte és kivezette a hátsó ajt бn. Kék, hideg hajnal volt, a fű reszürkéskék dér telepedett. Felgy ű rte felöltő je gallérját, botjávalhadonászva siet ő sen útnak indult. Az ég szerfölött mély és kékvolt. A vasútállomáson csempészekkel együtt befurakodott egy

tehervagonba a liszteszsákok közé és fehér lisztporosan a falhozlapulva elindult — Moszkva felé.

II.

Ivan Koloturov elnök húsz évig kapirgálta kis földjét, mindigvirradat elő tt kelt és dolgozott — kapált, boronált, csépelt, ácsolt,barkácsolt — nagy, kemény bütykös kezével mindig csak dolgo-rzott. Reggelente felszerelte magát krumplival és kenyérrel és el-ment a kalibából, hogy valamit csináljon — fával, k ővel, vassal,földdel, jószággal. Dolgos, becsületes, értelmes paraszt volt, Még905-ben megtudta a (a vasútról jövet felvett kocsijára egy kaputosmesterembert), hogy isten el ő tt mindenki egyenlő , hogy a föld azövék, a lparasztoké, a földesurak ellopták t ő lük, és hogy elkövet-kezik az id ő , amikor munkához kell látni. Ivan Koloturov nemnagyon értette, hogy mit kell tenni, de amikor bekövetkezett aforradalom és a steppéig is éljutott, els ő nek állt talpra, hagy mun-kához lásson. ls szomorú volt, bánatos. Mindent becsületesenakart végezni, — de csak két kezével tudott dolgozni, — kapálni,szántani, barkácsolni, — csak izmaival tudott dolgozni. Beválasz-tották a falu tanácsába — megszokta, hagy virradat el ő tt kel ésrögtön munkához lát, most kénytelen volt tíz óráig tétlenkedni,tfzkor elment a tanácsba és a legnagyobb igyekezettel papirosokatízt alá — de ez nem volt múnka, a papirosokat akarata nélkül

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


külсlöxgették, nem értette meg, csak aláírta őket. Dolgozni akart.Tavassra1 hazament — szántani. Összel a szegénybizottság elnö-kévé választották, odaköltözött a herceg birtokára, fölvette bátyja

katanaköpenyétes revolvert kötött az oldalára.Esténként, amikor 'hazatért, az asszony komoran fogadta, dü-hösen tett-vett, főzte a kását. A gyermekek a kemencepadkán ül-tek, a sarokban malacok röfögtek. A fáklya füstölgött.

Lá д n, az úri falatok után már enni sem akarsz velünk! Ürlettél.

Szótlanul ült a padkán az ikonok alatt.Nézd meg, kivel szűröd essze a levet? Csupa ellenség ver ő -

dött össze, egytő l-egyig ellenségek.

Hallgass, te ostoba. Nem értesz hozzá, hát hallgass.Szégyelsz engem, bujkálsz el ő lem.Gyere, éljünk együtt.Nem akarok.Ostoba.Már megtanultál ugatni ... Zabálj kását! Vagy az úri disz-

nóhús már elszoktatott t ő le ?Igaza van, már jóllakott és eltalálta — disznóhússal. Zihálva

kapkodott levegő után.Mégis csak ostoba vagy.

Azé'т t jött, hagy elbeszélgessen a gazdaságról, hogy szót vált-hasson valakivel. Elment minden nélkül. Az asszony éppen a leg-Eájdalmasabb pontján érte — minden tekintélyesebb paraszt félre-húzódott, a bizottságban csak azok jöttek össze, .akiknek nem voltvesztenivalójuk. Végigm.ent a falun, a parkon, a lóistállóban vilá-gosságott látott, betért, hagy lássa, kik vannak ott — legényekgyű ltek össze és játszottak, dohányoztak, egy ideig állt, majd ko-moran megszólalt:

Nem jól kezdtétek gyerekek. Még majd felgyújtjátok.Hát aztán. Mit óvod más vagyonát.Nem másé, a miénk.

Megfordult, elment. Háta mögül utána kiáltottak:Iván bácsi! Nálad van-e a pálinkaf ő ző pince kulcsa? Ott

van még szesz,a nem adod a kulcsot, betörjük az ajtót!A házban csend volt és sötétség, a herceg még a vendégszo-

bában lakott. Szörnyű és különös volta sok nagy szoba. Betért

az irodába, az egykori ebédlő

be és lámpát gyújtott. Mindig csaka tisztasággal törő dött -- a padlón csizmákról levált sárdarabokhevertek, sehogyan sem tudta megérteni, hogy az úri csizma mért

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


nem hagy nyomot. Letérdelt, összeszedegette a padlóról a sár-darabokat és kidobta az ablakon, sepr ő t hozott és felsöpört. Akonyhábament, ruhástól végigfeküdt egy padon, sokáig nem tu-

dott elaludni.Reggel felkelt, a többiek még aludtak, és elindult a birtokon.

A lóistállóban még mindig játszottak a legények.Miért nem alszol?Már kialudtain magam.

Felköltötte a marhapásztorokat. Szemjon marhapásztor kijöttaz istátállóból, megállt, vakarózott, éktelenül káromkodott, zúgo-lódott, hogy felköltötték és rámordult:

Ne törő dj más' dolgával. Magam is jól tudom, mikor kell

felkelni.Kék, derült fagyos hajnal volt. A vendégszobából világosságlátszott, látta, hogy a herceg végigment a teraszon és elindult asteppe felé.

Tíz órakor beült az irodába és a legkínosabb — véleményeszerint egyúttal a leghaszontalanabb — munkához látott; — listátállított össze, hogy melyik parasztnak mennyi a búzája, rozsfa, —haszontalan munka, mert a faluban mindenki betéve tudta, hogykinek mibő l mennyije van — és kínos azért, mert nagyon sokltkellett írni. A városból telefonáltak és megparancsolták, +hogy a

herceg költözködjék ki. Egy egész óra hosszat kocogott a gépen— parancsot írta hercegnek.Este elment a herceg. Taszigálni kezdték a bútort, az író-

asztalról letépték a furnirt. Az órát át akarták vinni az irodába,de valaki észrevette, h о gу csak egy mutatója van — senki semtudta, hpg'y Kuvaldin régi óráinak csak egy mutató kellett, amelyöt percenként mozdult, bizonyára azért, mert a régi id ő kben mégnem takarékoskodták a percekkel — valaki azt mondta, hogy ve-gyék ki az órát tokjából és Ivar Koloturov megparancsolta:

Vedd ki az órát a tokból. Mondd meg az asztalosnak, csi-

náljon bele polcokat, jó lesz irodaszekrénynek. De a lábatokkal,a lábato'k'kal ne döngjetek.Este elő futott az asszony. Esemény volta faluban: a mult éj-

szaka megerő szakoltak egy lányt — nem tudják helybeli vagymoszkvai volt-e, azok közül, akik lisztért jöttek. Az ásszony a bi-zottságbeliekre támadt. Az ablak alá állt és hangos szóval pocs-kondiázta őket. Ivan Koloturov nyakonragadta, elkergette, az asz-s z oвy sírva elment.

Már egészen besötétedett, a házban csend uralkodott, kint amarhapásztorok ordítva daloltak. Átment a dolgozószobába, a dí-

vánra ült, próbálgatta, milyen puha, rábukkant az ittfelejtett vil-lamos zseblámpára, játszadózott vele, megvilágította a falakat, avendégszoba padlóján megpillantotta az órát — mitev ő legyenvele? — elvitte és az árnyékszékbe dobta. A ház másik végén be-

808

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


rontottak a legények, valaki belecsapott a zongorába.. Ivan Kolo-turov el akarta kergetni ő ket, hogy ne csináljanak rendetlenséget.

Nem volt rá mersze. Hirtelen nagyon megsajnálta önmagát és fele-ségét, hazakívánkozott a kemence mellé.

Megkongatták a harangot — vacsorára. Lopva a pincébe osontszeszért, megtöltött egy kancsót, felhajtotta, sikerült bezárnia apinceajtót, de nem jutott hazáig, elterült a parkban, sokáig feküdt,hiábá igyekezett talpra állni, egyre csak beszélni akart, megma-gyarázni valamit — de elaludt. Fekete, keanény ő szi éjszaka terülta sivár, hideg, vad steppére.

Szaraíov, 1918 okíóber.

809

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


:ANTONSiJ ESAKĐ

VIĆЁ,.5 LFAнIDЫKOV

Afeksa DundićS C

Еi M A R I U V

И ~

R E 5 Z L E ?

1 .

sz. Október vége. Vidéki kisváros Ukrajnában.A városka fő tere: hepehupás kövezet, kopott falak; min-

denütt, a kirakatokban, a kerftéseken, a villaПyoszlapokо n jelsza-vak és kiáltványok, az ideiglenes kormány idejéb ő l való pártok —

az eszerek, bolsevikek, kadétok -- kiáltványai.Jelszavak, fenyeget ő kiáltások, nótaszó, éljenzés, ígérgetés ésfogadkózás keveredik egymással és zúg, morajlika kisváros f ő -terén.

Különböző farú emberekbő l összeverődött csoportok halad-nak el.

Kadettdalok, forradalmi dalok, ső t csibésznóták is hallatsza-nak.

Valaki megáll és egy kiáltványt olvas.Egy munkás kátránnyal átfesti a cári címert, mások diadal-

kiáltások közben leszedik az állami égületekr ő l az önkenyurа lmatképviselő sast.Fiatalemberek krétával sebtében jelszavakat írnak a. keríté-

sekre és falakra.Ordítozó rikkancsok szenzációkat kürtölnek szét: frontjelen-

téseket és jelentéseket Pétervárról, a f ő városból.

3.

Kaszárnyaudvar: hosszú fekete barakkok el ő tt a szerb ön-kéntes hadosztály katonái lovat csutakolnak, fegyvert tisztogat-nak; egy katona tűzifát osztogat, egy másika padon ülve gombotvarr a zubbonyára. Az udvaron szétszórt, összetaposott szalma.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Néhány katona vödrökben vizet hord. A katonák lustán, lomhán,egykedvű en mozognak.

Távolabb, az udvar mélyen egy csoport katona látható, be-szélgetésük moraja egyre Jobban hallható.

Négy füstölgő gulyáságyúban étel rotyog. A mellettii°k állókatona lerakja csajkáját és .a többiek felé indul az, udvar mélyébe.Sak katona kilép a sorból, a sor alaposan megritkul.

Az udvar mélyén több katona csoportosult Pali ć körül. Pali ćegy kő re áll, úgyhogy egész fejjel kiemelkedik a többi közül. Be-szélni kezd. Halkan, fojtott hangon, de hevesen beszél, nyomaté=kot ad minden szavának.

Katonatestvéreim, bajtársaim. Еlelmezésünk gyenge, .. .kétségbeejtő en pocsék. De ezt nem is kell mondanom, hiszen mind-annyian jól tudjátok ... A tisztek pedig... azoka férgek .. .

-- Vérszopók! — kiáltja közbe valaki a csoportból.Igen, verszopók. Ellopják járandóságunkat! Vernek ben-

nünket! Egy tiszt elverte Zs.árkбt, az els ő századból.Melyik tiszt?' — vág közbe a csoport szélén álló katona.Ne szakítsd félbe! — figyelmezteti a mellette álló.Az a sző kebajúszos?' — kérdi egy harmadik.

Palić folytatja:y- Igen, bajtársaim, az a sárgabajúszos. Arn akármilyen a ba-

júszuk, mind egyformák! Bajtársaim, miért ragadtunk újra fegy-vert? Azért-e, hogy tisztjeink így nyúzzanak bennünket, vagype-dig azért, hogy elő segítsük Szerbia és minden délszláv felszabadí-tását? De a vén tábornok egészen mást gondol. Figyeljetek arra,amit most mondok. ,Bajtársaink, akik a híradós köbpontban dol-goznak azt hallották, hogy hadosztályunkat felhasználják az oroszmunkások ellen. Nem szabad az ideiglenes kormány csend ő reivéválnunk. Meg kell választanunk küldötteinket a katonatanácsba .. .

A tábornok két tiszt, Dundi ć és Hodži ć kíséretében kilép a pa-rancsnoksági épületbő l. Mara lépcső rő l észreveszi, hogy a kazán

elő tt megritkulta katonák sora. A szakácsok vigyázz állásban tehe-tetlenül vonogatják a vállukat. Az udvar mélyéb ő l odahallatszik akatonák moraja és a tábornok rögtön megérti a helyzetet. Dundiéés Hodži ć kíséretében, erélyes léptekkel a csoportok felé indul. Еsahogy a tábornok feléjük közeledik, Pali ć körül egyre nagyabb,egyre sű rűbb csoport tömörül. A szétszórt csoportocskák a f őcsoportfelé közelednek és. lassan, lépésr ől lépésre az udvar magas faláhozhúzódnak. Igy, mintha .a tábornok közeledésének hatására történne,tömör katonatömeg zárkózik fel a fal el ő tt.

Két katona lemarad, már nincs idejük .a többiekhez csatlakozni,

kissé oldalt megállnak. A tábornak egész a közelükbe lép és szigo-rúan végigméri őket. Tekintetével akarja arra kényszeríteni đ ket,hogy vigyázzba álljanak. Mind a két katona ingadozik. A tábornakmegáll, látszik erélyes tekintete. Az egyik katona nehezen elszánjamagát és elő frásos vigyázz állásba merevedik. A másik még inga-

81 1

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


dozik. ,Félszregen a fal el ő tt álló bajtársaira n é z . ik figyel ő tekintet-tel kísérik minden mozdulatát.

A tábornok még mindig ott allt, és kitartóan figyeli a katonát.A katona ekkor általános meglepetésre cigarettát vesz el ő sap-

kájából és lassan a többiek felé indul.A tábornokokosan felfogja a helyzetet és miközben a csopor-

tosult katonák felé, indul, arca gondterhelt, jóindulatú kifejezéstölt. Űgy fordul a katonákhoz, mint egy családf ő :

Katonatestvéreim, m i ez? Ti katonák vagytok, s a háborúbanlegfontosabba fegyelem. A szerb katona mindig példásan bátor ésengedelmes volt, ezért is tekintik az egyik legjobb katonának aföldkerekségen.

A tömegbő l zúgolódás, moraj hallatszik.Semmit sem értek. Hát ez a rend? Bizonyára van valami

kívánságtok. Eddig mindenkit fogadtam és mindig kész voltamarra, hogy meghallgassam kívánságaitokat. De nem így .. .

Valaki a tömegb ő l:Megválasztottuk delegátusainkat.

— .Milyen delegátusokat?Akik elmennek magához -- mondja valaki a tömegbő l.

A tábornok elgondolkozik, de gyorsan válaszol:• — Rendben van, jelentkezzenek rögtön rapportra. Meghall-

gatom őket. Hallani akarom kívánságtokit. Apátok vagyok. Mostpedig oszoljatok. Mindenki az egységébe!

A kotonok szétoszolnak.

4.

A tábornak parancsnoki irodájában: ,hosszú asztal, az asztalelő tt négy katona áll vigyázz állásban rapporton. A tábornokon,kívül még egy ezredes és két tiszt: Dundi ć és Hodži ć van a szí-

nen. A jelenet az első

katona szavaival kezdődik:Milija Pali ć , .a harmadik század els ő szakaszának közkato-

nája jelentkezem és panaszt emelik Klaji ć fhadnagy eljárásaellen. Veri a katonákat.

A tábornok félbeszakítja Pali ć ot és Hodži ć felé fordul:--Kiezatiszt?Hodžić egy mozdulattal értéséire adja, hogy nem ismeri.

Na mindegy, jegyezze fel.A tábornoka katonára néz. A katona folytatja:-- Az élelmezés gyatra.

A tábornok Hodži ćhoz:Jegyezze fel, hogy a fő intendáns jelentkezzék nálam. Maga

pedig tartson konyhainspekciót.--a r a n csá r a ! — m o n d j a H o d ž i ć .

ais

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


A Vörös H~ads Іreig pán ~ aélkocs,ija 1913- ~ hen, а fronton. (Egy ~k Cri :iilmhiradából.)

A képe ~ kl e ~t a Jugos2láv Filmtártól szereztük be.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


A hises lépcső jelenet Eisenstein Patycrnkin cirkáló cimü filmjÉb ő l

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Ta.tlin üvegttc rп У

• 1Via már f:'eiг reérthete ~ tl,eni.iltisztázódott, hogy az orosz mit-v&szat sgy szint étikus kifejezé2ifarmár•а+ .töreiksz_k. Ez a fo mis

az .épirtészet lesz s n`ncs kétsé-gem az i rány-ban, hogy t ё ~ r téne.-mi sгem.pomtbál az ui orosz е • -

redmlényeket a konstruktivistamiávészet fabjia iaz utákor ésholnapi Ешпора réгё re legti.sz-táb!b•an magő rizná ез dakumen-цádni."

'KASSÁK LiAJOS, D!o ~ kumrm-tum, 1927 j ~ ainuár.

lialevics festménye

Lisitz,ky: Szónoki emelvény

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


A tábornok még mindig Hodži ć felé fordítja fejét, amikor Pa-lić azt mondja:

Katonaküldötteket követelünk.Á tábornok szinte nem akar hinni a fülének. Lassan felemeli

fejét és vontatottan, de szigorúan így szí.l:Micsodaaaa?Katonaküldötteket — ismétli határozottan Pali ć .

A tábornok öklével az asztalra csap, fékezi magát, de mégisizgatottan szól:

-- Ez lázadás. Ti összeesküvő k vagytok.A tábornokot felháborítja, hogy .a katonák nyugodtan és hig-

gadtan tekintenek rá és elordítja magát:

Összeesküvés! Le kell tartóztatni benneteket ... És ti? Timit kívántok?!

A másik három katona egyszerre mondja:Katonaküldötteket.Mars kifelé!

Rašović :Tábornok úr, mi már megválasztottuk a katonaküldötteket.Hátra arc! Kifelé! Egyenesen a zárkaba velük! Azonnal

összehívnia rögtönítél ő bíróságot, ítélkezzen fölöttük! Azonnal!Hodžić kimegy, két fegyveres őrt hív be. Azok bekísérik a

négy katonát.A tábornok elgondolkodva ül az asztal mellett, körülötte a

két tiszt és az ezredes.Hodžić :

Tábornok úr, azt hiszem minden rendbejön.A tábornok a'bba'hagyja a dobolgatást az asztalon és. Hadr Ρ iéra

pillant. Hodži ć gyorsan hozzáfű z i:Azt hiszem, ha a rögtönítél ő bíróság gyorsan és határozot-

tan dönt, akkor minden rendbejön.A tábornok fejét vakargatja és az ablak felé néz. Megszólal

az ezredes:Tábornok úr bátorkodom közölni, hogy egyre több a szö-kevényünk.

Persze, Persze... Egységeinkben megkezd ő dött a forrada-lom.

A tisztek felé fordul és más hangnemben folytatja:Uraim, tisztában kell lennünk: a forradalmat csírájában

kell elfojtani, egyebként kés ő lesz.Aztán hirtelen feláll.

5.

Alkonyat. Az üres kaszárnyaudvaron a barakk falához tá-maszkodva csak néhány katona üldögél. Egyikük halkan, egészen

91 3

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


halkan szomorú szebb dalt furulyál. A katonák halkan zümmögvekísérik a dallamot.

A kaszárnya minden ablaka sötét, csak az épület jobb sarkán,a legfelső emeleti ablakon látszik világosság. A katonák feje avilágos ablak felé fordul. A dallam megszakad. Az egyik katonaelgondolkozva megszólal:

Ítélkeznek ... Sokáig tárgyal a rögtönítét ő bíróság .. .Köp egyet, széttapossa. A dallam még halkabban, újra fel-

hangzik.Az egyik barakkablakban feltűnik két katona, ák is a kivilágí-

tott ablak felé néznek. Az egyik halkan megkérdezi társát:Mit gondolsz, el kell készüljünk a legrosszabbra?

Társa nem válaszol, csak elnyomja cigarettájának végét azablakpárkányon. Mindketten elgondolkodva az ablaknál marad-nak.

Elő térben a kaszárnya fekete homlokzata — mintha valami-lyen sötét hatalmat jelképezne — a sarokban a fehéren világítóablak.

Trombitaszó hangzik, takarodót fújnak.Katonaágyak a barakkban; a katonák ébren, elgondolkodva

fekszenek ágyukon. Mindenkinek a rögtönítél ő bíróság jár azeszében.

Еgу idő

sebb katona felül az ágyán és halkan megkérdezi:Nézd csak meg Péró, tart-e még a tárgyalás.Egy fiatalabb katona felkel, kinéz az ablakon. Látja a sötét

kaszárnyát a kivilágított ablakkal. Visszatér ágyába és igy szól:Még tart a tárgyalás.

Az idđ sebb katona felsóhajt, Ssszekuporodik ágyában,Látszik az egész gyengén megvilágított katonaszoba.

7 .

A tábornak irodája. A tábornok .az asztal mellett ül és mi-közben beszél, Dundi č az ablak felé fordul.

Tudja-e, miért hivattam?Nem, tábornok úr.

A tábornok most egyenesen Dundi ć szemébe néz és hivataloshangon közli vele:

A rögtönítél ő bíróság meghorzta ftéletét. A legszigorúbb íté-letet: kivégzés. Err ő l senkinek egy szót sem ... Parancsom, hogyvegye át annak a szakasznak a parancsnokságát, ammely holnappontosan hat órakor végrehajtja az ítéletet. Megértette?

Parancsára, tábornok úr — válaszalja Dundi ć némi szünetután.

Távozhat.Dundić elhagyja az irodát. Végigmegy a hosszú fehér folyo-

8 14

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


són. Arca kétségbeesett kifejezést ölt, látszik, hogy szörny űnektartja a Parancs teljesítését. Kezét tö т deli és a folyosó végén márszinte futva megy végig.

Dundić a sötét kaszárnyaudvaron. Két katonára bukkan, akikegy 16 körül bíbelő dnek. Amikor Dundi ć odaér hozzájuk, vigyárzzbaállnak. Dundi ć fáradtan megkérdezi ő ket:

Miért nem alusztok?A katonák vállukat vanagatják és az egyik azt mondja:

Föhadnagy úr, jelentem, ezt el kellett végeznünk.Egy ideig állnak és egymást nézik. Az egyik katona újra meg-

szólal:Főhadnagy úr, megenged egy kér dést?

Dundić bólint.Azok ott befejezték. Tudjuk-e már a... — a katona fejé-

vel az ablak felé mutat, amely mögött a rögtönítél ő bíróság ítél-kezett.

Dundić hallgat, nézi a kataná.kat. A másik katona megszólal:Tudnivaló, — mondja és megveregeti a lá nyakát.Tudnivaló — ismétli társa. — Semmi sem tudható! Lehet,

hogy nem lesz semmi.Az is lehet, hogy nem, lesz semmi ... — mondja Dundi ć in-

kább csak magának, mint valami felfedezést, és .amikor észre-veszi, hogy a katonák nézik, gyorsan hozzáf ű z i:

Menjetek aludni.A katonák elmennek. Dundi ć egyedül marad a kaszárnya ud-

varon. Nézi a sötét kaszárnyát. Majd megfordul és gyors léptek-kel a barakkok felé indul.

Dundić a legénységi szobában. Megérti és megérzi, hogy a ka-tonák nem alusznak. Feri, az ablak mellett fekv ő fiatal katonakinyitja elő bb egyik, majd másik szemét és Dundiéra néz. Dundi ć

elindul, ágytól ágyig megy, nézi a katonákat, a katonák meg ő t.Minden arc gondterhelt, aggodalmasa maga módján. Еs miköz-

ben Dundi ć így elhalad az ágyak el ő tt, a zene halkan megismétliaz előbbi dallamot. Amikor az id ős katona ágyához ér, Dundi ć

megáll. Az idős katona nem állja Dundi ć tekintetét, hanem kisséfelemelkedik ágyában és bátran megkérdezi:

Fő hadnagy úr, tudják-e már mit határozott a rögtönítél ő

bíróság? —. Felkönyököl ágyában és úgy várja a választ. Némiszünet után Duncli ć megszólal:

Még nem tudni.Főhadnagy úr, igazat mondott?

A többi katona kibújik a takaró: alól. Dundi ć végignéz a szo-

bán, végignéz az ágyakban felemelked ő parasztokon, munkáso-kon és fájdalmas hangon megszólal:Aludjatok .. . ne féljetek. Rendben lesz minden.

Gyors léptekkel elhagyja a legénységi szobát.

8 15

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


5ZESRGЕJ JiES(Z

ТNYIN

Oroszország

megint rdlalalnak a dobogó kerekek,A völgyeik fuitnak, elröpül a rengeteg,A termrpldmok arannyal hintenek meg

a ferde sírkќ vak utánam integetnek.

mzegint beteg vag Ρ оk, elönt a forróMert illatozna jón felém І a zabvetés,A tornyakon a mész ragyogó fénye reszket,

s mint a gyermek, úgy vetek kereszitet.

Jаj, Oroszország, földi-eper illatod vanrKicsordulsz kék színekkel minden tdvolok:b а т L ,

,én boldogan •és szamnorún ,szerettemSzomorú ,arcod atavakban és a tengereikben.

Akartad, hogy sokat szenvedjek érrted,Fölbuktam rés a kínt fieje'mт e mérted,Szereteti foglak m г égis mindhaláligÉs hiszek neked szívem szakadtáig.

A láncodat letépni nem íudo'm, benő tt sontarcig,De .mintacsendül ő faháisz, úgy csönget és panaszkodik,

az álmot is, ha lehetne, levetném,De kiborult a puszták végtelenjén.

HORVÁTH BIÉIA fordítása

szenvedés,

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


S7IERGEJ JESiZENYPN

Szovjetoroszország

A vihar elvonult. Kevesen értük végét.Bakunk múr nem felei h£vó bara ~ti szóra.Járom szülőfalum elárvuló vidékételőször nyalt esztend ő óba.

Kihez kidltsok? Annak, hagy még , élek,kivel asszam wn'eg Borús örórm,ét?Itt még a moalom xs, szárnyszegett, ,árva délek,csüggedten álldogál s .lehúnуja fél szemét.

Se ismer ős, se jóbarát.Kik emlegették, •elfeledtek régen.

hal hajdanán a sziiilőházam állt,gernVe, útszéli por szállong a könlnyű zélben.

gaz élet megy ,tavábib.Körittem elm iberek.Vén arcok, ifjak, reimlik, ismer ősek.Kalaplevéve mégsines kit Jcöszöntsek,senki , szemGében attlhont nem lelek.

Forró fejemiben gondalatdk égnek.Mi a haza?Talán csak álmadom .. .Vándornak néznek itt, magorva remetének,ki senkivel e tájon nem rokon.

rám négynek £g,rám, a falu fiára!A faluban, ame ly+nek majd így +hюlljd+k hírét:elgtj parasztasszony itt hozta világraaz Orosz föld r oss zahárrű gricét.

De sz£vemneVc а Đxan ész felel:„Mit kívánsz? Senki meg nem sértett.Az idő meg nem áll, csak nem f eledtedJ el?iI j f én, télit ú j neinzedéket.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


A te virágos аd fonnyadó,Más ifjak zengenek újmáli éneket.Frissebib az 6 daIluik, szebbhangú, meglehet,

anyjuk nem egy falu: a fQldgolyó!"Szül őfаlum! De szarv aD mas rvagyak!Beesett arcomon folt gyúl a láztóZ.

A falunb:éli szó idegenül dadog,vigy hallgatom, m ih г t messzefыdi vándor.

Vasárnáposparasztok yülekeznek,mint temnplo г mPcertben rég, а tanácsiház elióttt.Mozdulnalk a yösbeszéd ,ű nyе l г v е k,rrne,ghánynak-vetnek édetet, jöv ő t.

Marr .alkony fröccsent olvadt aranylávátszürke ,mez őkre, pő r. e jegenУére,!me'ly árakpa!rton megveti a Lábát,mint nyurga borjú, kapujához érve.

Vöröskaüana, álmosarcú, sánta,beszél — emlékezőn ráncaLva hamldkát —Bugyonruijrál, meg arról, hagya:n muenteJc csatábaPe!reikopnál a vöröskartonák.

„Osztón mi ott... ellbántunik derе

kaso!nOtt a Кrimen ... a .burzsujjal ... az álm!".Egy z дld juharfaág ráubólint a 'magasban,lent bámész asszonyok csüggnek szaván.

Paraszt*amszamal +tódul ki a гrё tre,és Gyemmjan Bealnvj vig dalai л al' l m аrag'juk kibommlik, száll az égrie,har•mant'ikájrulk boldoghan rivall.

Ez aU g1~an mi a f enének

ikiáLtozíam: népemumel egy va+gya7t?, Kdlal is a versemn itt a népneak!М4ат г e ke+ll ё k. Jabb, :ha hallgatok.

Ég áldjon ,hált,jo-ldem, sziil őfalг um !Valarmi,t tettemé .én is — +k•vánlha tnétk-e többet?Ha únt zene is 'tájatlan dalom:én érг ekebtem akkor, mikor lázák gyötörtek.

Nem zúgaládomn.

Sorsara elveszem.Kész vagyok járnti taposott vitán,ok' tó ► bert, májust І e І k І 'm ь 5 І iszemde Lantom nem adom.

81 8

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Azt nenn adom idegen kézlbe,se a n y á m a k , se tew sbvérne+ k, s e társna k .Mert szára csak az éп kezem ig+ézte,

csalk nékerm sugt,a titkdt, soha mг

ásna,k.

I f j о k, virubjon éUetetek Rója!Új napokat új dalok xerugj е п е Ј с .

L n csdnc Đ ben elmegyсk emzbeт -nem-járta tájra,sxíláj lebk е і m r e zabolát vetek.

De ott is, akkor is,ha inaijd a f&ld színén.kiv ё sz a gyű 'lölet,а &izugság ѓ s a bánat —n п íg lesz egj с sölprp erórn,csak ő t dicsér І r n . én ,а öld egyhatodát,or osz háza ima t .

RAB ZSU7IјA foaк Э itása

81 9

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


SZERGEJ J+ESZEIVIN

Levél anyámtól

Mit mondjak?Mit írjak leszomorú, .halványbetű kkel legelébb? .. .Csak nézem, nézemgaz asztal sarkcin,ibálgán,az Іanydm levelét.

Azt irja:Fiam,

ah a teheted,gyere haza,az ünruepekre.Ne légy+ markacs ez egyszer!Kérni nem mnereik,de hozhatnál nekemkendő t, apádncukalesó bekecset, —rninálunk minden elkel.

Sakmt 'bánkódom,?hogy ~ kыtő Tett belaled,hogy 'a .gonosz dicső sé glett a társad.Maradtál volnaszántóvet őnek,most lelke m г öggöttjírnád a barázdákat.

Bizony, ;meg!5regedtem,nehezeimre esik a nutnka.Ha itt volnál,mindien jó le Уmе :

'a ház körilla s s z o n y k a tenne-venne,s unoka jutnaaz ölemube.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


De te szétszórtadfiaidat a nagyvilágban;asszonyaid

az éjek viszik-~

hoz z&k;és most társtalan,hajléktalan, 'hazaљаn,elnyeltek az acsrm.ány+szomjas kocsmálk .

Anyád sze rm efénye ,fiacskám, mni bánt?Emléks z eme , szende voltál,az esti órák muása.đ römn volt nézni ;ád:

micsoda kedves gyereJcez a Jeszenyin Szása.

Cserberuhagytad,a reményeinket.A földön mindenmeósképpen vesz ei.Apád esténkéntígy bontja az asztalt:a verseiddelsok pénzt keresel.

De ,én sejteni,hogy nem igy van,s aha ígц is volna,+mi haszon:sohase .gondю tiszaz otthonodra,csak Ülsz és töprengsz

,magadon.

Sokat bánkódom.,

hagy kdltő Lett belő led,hogy a gonosz idicsáséglett a társad.Maradtál volnaszántávetőnék,most e'ki mögbttjárnád ,a barázdákat.

Mi itt rbengđ dri.i,nk,sokan dirigálnaJc.A •lavunkat elvitték.

Ha te itt volnál— amilyen jórmadár t»a.gy —az IszpoZkamebanlehetnél eirn&k is még.

821

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Az r o аlл г а c s c u k élet,ujjab se nyпclnának hozzá+пk,~;f eledn éd,

іюgу fajt a wnagány füstje:а hdzlhozmen?eюs,ké,thoznánk,

én is,a ( ' J á K đ isz z öreg rpadгkán elübdё5élnénkvénségdinkre.

*Eltépeiг г . anyám Qevelét,Jtqgy is те sírjon,

zkt d bálrи

atígy elá.raszit?

De most ne Uфe.n,g гj, szegény agyarm,m~*' késđbb пeg г íram.,

b4ztos ruag írorm

а ~álaszt.

AaS KАаQLY foтсlíbása

8 22

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


LATAK I'sTVAN

A nagy forradalomegyik katonája

RESZL !ET

Szuboticán a városvégi homokon, a régi gyárak és avasutas kolónia mögött is házak, utcák sorakoznak, benyúl-nak egészen a sz ő l őkig. Ez a kiertváros legszéle. Itt, Mé-hecske utca 1. alatt Győke Lajos egyszerű ertfalú ћ áza.Külsőben meglehetősen viharivart, .(vagy húsz éve tapasz-tatlan), de belül elég magas, napfényes épület. Valami kis

örökség fölhasználásával »ragasztották« sok sanyarúság kö-zepette a régi Jugoszláviában. A padlozásig nem jutot-tak el.

Itt él hatvanhat évével egyedül a nyugdíjas öreg har-cos.

Falusi kovácsinas,, majorsági műhelyekben segéd,majd városi üzemek vasmunkása, vasúti kazánkovács. Ёs atörténelem viharában három forradalomnak részese . . .

Mintegy három révtizedes ismerettségünk alatt többszörelbeszélgettünk. Legutóbb Októberr ő l. Еn inkább csak kér-deztem, ő mesélt .. .

. Azután az orosz frontra vetették át ezredünket. Ott jobbankellett a lovasság, mert nagy baj volta fronton. Tizennégyaktбberében a nagy orosz frontáttöréskor szétke т gettek ben-nünket. Beleágyúztak a lavaink közé. A lovak egy része el-pusztult, más résтe szétfutott. Magunk is szétszóródtunk. Deösszeszedtek bennünket és unás ilyen szétszórt katonákkalegyütt gyalogosan újra t ű zibe vetettek. Vonalunkat megintteljesen szétverték az oroszak, és töibbedmaganиnal fogságbaestem. Еppen egyéves katona voltam akkor. Micsoda kava-rodás volt az! Ide-ada kísé тgettek, végre vagy ezerötszázun-kat összetereltek útnak indítattak. Bukat gyalogoltunk éséheztünk az úton, míg egyszer vonatra raktak, és el őbb Ki-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


evbe, aztán nagy utazás után a Káspi-tengeren túl, Turkesz-tánba vittek bennünket .

A taskendi nagy kozák-kaszárnyában kaptunk elhelye-zést. A kaszt elég t ű rhető volt. .Szabadon járkáltunk az ud-varban. Tizenöt tavaszáig semmit sem csináltunk. Akkor aszakmwnkanélküli faglyok egy részét kivitték a gyapotföl-dekre dolgozni. Nehéz munka volt, mesélték. Minket iparimunkásokat nemsokára Auletbe vittek, vasútépítéshez. Otta szakrnunkanélküliek talajmunkát meg az anyagszállítástvégezték, a vasasok és melléjük beosztva a többi ipari mun-kás pedig a vasútvonal és az állomások építését. Nagyonnehéz, fárasztó munka volt, sokan kid ő ltek .. .--Milyen az a vidék, Gyöke bácsi?

Hát Taskend már egészen keleties város. Volt ugyaneurópaias ház is, de sok minden elüt benne a mi városainktól.Aulet jelentéktelen település volt. Az utakon tevék, meg so-vány, apró lovak.Namád kirgizek jártak be a városba, mega településekre. Egész mongolos, ázsiai az arcuk. .Meg olyankalmük-félék. Nyáron át sátrakban laktak és ide-oda ván-doroltak a nyájaikkal. Asszonyaikat rettenetesen féltették afoglyoktól, meg az orosz katonáktól. Ennivaló, 'élet egész

más arrafelé, nem jó volt ott nekünk.

(Megnézem a lexikont: a u 1 kirgiz nyelven falut jelent. Né-zem a térképeket, Aulije-Ata folyócskát látom apróbet ű senTaskenden túl. Les 'm*ég arrább Alma-Ata várast. Erre vala-hol építették a vasútat?)

Emlékszem, Auletnek ejtették ki az orosz kotonok akis település nevét, ahonnan vezettük .a vasútat. Kutya ne-héz meló volt. Ott dolgoztunk 1916 júniusáig. Akkora Don-

kerületbe szállították át nagyrészünket. A Donszkaj-oblaszt-ban Péter-Pálkor egy majorságba, valami Korolyka nevű

hatvanezerholdas birtokoshoz adtak ki minket munkára. lJncséplőgéphez kerültem, mások meg az ,aratáshoz.

Ott sem sokáig maradtunk, ugyanis összet űzés támadt azúr és a foglyok között. Ez: a Karol Уka csak a vállára ütöttkorbácsával a nála dolgozó parasztasszonyok közül valame-lyiknek: »Gyere be este a tanyára«. Azel ő tt szó nélkül mentvolna. Most rnár lázadozott ellene a lb:gtöbbje. A feleségeakkoriban szült a földesúrnak, mindennap kellett volna neki

valamelyik asszony vagy lány. Az egyik ilyen kutyaarádonmegszólított nđ megtagadta az úr követelését. Sfrt és kese-rűen kifakadt. A faglyok biztatták, hogy ne menjen. A gazdaföldühödött az ellenálláson és korbacsávval megverte az asz-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


szonyt. A fogoly munkások tiltakoztak a barbárság ellen.Erre a birtokos rendőröket hozatott ki a faluból, és bottal

huszonötöt veretett a tiltakozó fogly k fenekére. Csakhogyvoltak ott cseh foglyok is. Egy káplárjuk jól tudott oroszul,levélben jelentette a Vöröskeresztnek, meg a katonai pa-rancsnokságnak a botozást.

Nagy vizsgálat indult. Kijött a katonai parancsnokkalegy bizottság, sorba állítottak és :megkérdeztek bennünket:— Megvertek-e? — Nem, engem nem — mondtam én. A má-sik azt felelte: Igen — nem. — Megvertek — nem vertekmeg...

Az összes fogoly munkásokat elvették Korolykotól a leg-nagyobb mezei munkák idején. A birtokos majdnem sírvakönyörgött, ihogy ne vegyék el t ő le a mwnkaer ő t. De a pa-rancsnok leszidta és nem változtatott elhatározásán. Hogykapott-e aztán más foglyokat a gazda, nem tudom.

Kevés volta földeken a munkaer ő , a termést alig volt,aki leszedje és elcsépelje. Ezért egyre több foglyot adtak kimunkára. Ipari munkások is kellettek volna mindenfelé.Igen nagy becsületünk volt nekünk, ipari munkásoknak azorosz vidéki nép el ő tt, mégha ausztricoknak és vengereknekhívtak is minket. Eleinte nagyon féltek t ő

lünk a falusiak,mert a papáik mindenféle zagyvasággal és rémmesével tömték meg a fejüket. Avval ijesztgették ő ket, hogy mi az ördögfiai vagyunk. De aztán, mikor dolgozni láttak, nagyon meg-tetszettünk. Egy gazdasszony például az egyik foglyot na-gyon félelmesnek találta, s nem akarta elvinni, bár hozzáosztották be munkára. Másikat akart volna. A tiszt, aki ki-írta, rámordult: »Most félsz t ő le, nem tetszik, két hónapmulya meg vele alszol, az anyád lelkit! ...«

(Többször is félbeszakítorr egy-két szóba szorított kérdések-kel. Az öreg nem áll meg, nem zavartatja magát, csak a ki-térő ket is beszövi. Pontosan kérdezek, mint egy detektív, denyugtalanul, ide-oda csapong az érdeklő désem, mivelhogyíró vagyok, s nem csupán a fogság krónikájára vagyok kí-váncsi. A mult pontos tényei között a röpdös ő lelket is ke-resem.)

— Aztán a Kubánvidékre, Veliki Knjazsicskára . adott kibennünket a katonai kommandó. Valami Bezuglov nevű

földesúr birtokára. Ennek már kétszázezer hold földje volt.Hétezer lova, tizenhétezer birkája és elég sok tehene. Sajátcséplőgépe volt kettő , két személyautója ,és szép kastélya.Nagy kutyának tartották. De akadtak a környékben hatszáz-ezerholdas földesurak is. Nagyszer ű földek mind. Csakhogy

925

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


nem ért ott annyit a birtdk akkor, mint nalunk idehaza,mert se munkáskéz elég, fölszántott és bevetett föld se 'sok,

se szállítóeszköz elegendő . De azért borzasztó gazdag volt azaz úr ... Mégis szegényesen etette a munkásait.

-- Hogy folyt az élet/ a birtokon?

— Sokat dolgoztunk, de mégis jobb volt kinta birtokon,minta fogolytáborban. A szakmanélküliek különösen nehézparaszti munkát végeztek, mégse cseréltek volna a táboriélettel. Mégis csak jobban ettek, mert ahogy a háború el ő re-haladt, a táborokban egyre rosszabb lett az ellátás. Itt a

birtokon a munkások élete nem volt olyan unalmas és keve-sebb tetű isakadt. Néha még asszonyhoz is jutottak. Azipari munkásak még kerestek is, valami fizetés járt nekik,meg több mozgási lehо t ő ség és érdemesebb koszt. Nagy szük-ség volt rájuk a földbirtokosdknál meg a. gazdag kozákokmajorságaiban. Еs kinta falvakban is. Messzir ő l odahordtakjavitani különféle holmit. Еn gépészkedtem Bezuglovnál.Még civil ruhát, nyakkend ő t is vettem keresetemből...

Jó hosszú időt ihúztunk ki Bezuglovnál. Persze nyáronvolta legjobb. Lóhúzós csépl ő gépen dolgoztam, . szalmával

kellett fű

teni a gépet. Egy lány segített fű

teni. Egész naprakta. Azzal a lánnyal ősszebarátkozturik és úgy éltünk nem-sokára, akár a házastársak. Sudárnövés ű , kedvesfképű lányvolt. Nevet ő s. Rendesen együtt aludtunk kinta fészerben,nem ment be .a többi közé az istállóba. Féltékeny volt, hamás nő vel csak tréfáltam is. Egyszer összeverekedett egymásik lánnyal, mert az véletlenül leült mellém a szalmára,ahol pihenten. Nagyon rendes, dolgos és értelmes lány voltkülönben. Csak ő sszel elkerültek onnan, messze vlahavá, afalujukba...

Iránta és a többiek iránt egyre jobban kifejl ődött ben-nünk az együvé tartozás érzése; Számkivetett kutyák vol-tunk, ő k mégis embert láttak bennünk. Azt hiszem, a fog-lyok közül sokan pajtá.*оdtak a birtokra szeg ődött paraszt-n&kkel. Ismerkedésre ezer alkalom is volt: munkaközben,vagy pihenés alkalmával, meg ünnepnap, amikor tánc is ke-rekedett. Férfinép évek áta alig volta környéken. A für-désnél meg különösen megtetszhettek egymásnak.

Mesterséges tó volta birtokon lóúsztatósra, birkaúszta-tásra, ő sszel kenderáгtatásra. De tavasszal, nyáron sokszorhetekig egészen tiszta volt a vize. Abban fürdött a birtoknépe. Nekem eleinte nagyon furcsa volt, hagy anyaszült mez-telenül fürdött apraja, nagyja. Má.hol, a folyókban is ígyfürödtek ott. A nők, még a fiatal lányok is. lJn rösteltemközéjük menni. Nagyon kinevettek, akkor megembereltem

826

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


L 2 7magam és belenyugodtam a népszokásba, fürödtünk együtt.Fürdés közben is nyíltak, természetesek voltak a n ők, alap-jában nem szabadosabbak, mint nálunk. Ha játszottak is avízben a fiatalok, csakugy ikeríílgették egymást, mint ná-lunk. Illetlenség volt elvonulni azoknak, akik nem tartoztakegyurnáshoz. De már evek óta tartotta háború, s az idegenfogoly legény sem hiába szemezett a kiválasztott lánnyal ...

Mikor került el onnan? — siettetem tovább az öreget.

Tizenhét májusában lehetett. Megelégeltük a soványellátást Bezuglovnál. Hátizsákba szedtük a cókmókunkat, ci-

vil ruhát, meg a kis fchéт neműnket, s egy gépész fagolytár-sam гmal, Vég Sándor debreceni autómechanikussal gyalogútrakeltünk. Vittünk magunkkal valami falni valót, amitösszespóroltunk, elgyalogoltunk a 96 kilométerre lev ő leg-közelebbi vasútállomásra, s ott megvártuk az els ő vonatot.Egy tehervagonban a szállított deszkák köré bújtunk és vitta vonat, magunk sem tudtuk, hová. Rosztovban állt meg.Néhány napot ott töltöttünk, mivel lágerba nem akartunkvissza menni, tovább utaztunk Azov városába .. .

-- Nem állították meg in а gг ukat sehol sem? Milyen ruhábanutaztak? Ellenő rrés nem volt?

Valami civil- és fogolyruha keverékben jártunk. Másfoglyok is utaztak így. Azt is gondolhatták, hogy átvezényel-tek minket más birtokra. Nem igazaltatott senki. Nem, tör đ d-tek már velünk.

Mit csináltak Azonban?

Egy zsidó gazda olajütő malmában vállaltunk gépészimunkát Vég Sándorral együtt. Ott kihúztunk vagy két hó-napot. Aztán megismerkedtünk három vasutassal, háromegytestvérrel, akik сséplő géptulajdonosak voltak. Mindhár-muknak volt csépl ő gépe. Csak azért álltak be a vasúthoz,hogy ne vigyék őket katonának. Az ő cséplőgépeikhez sze-gő dtünk el aztán nyáron. Vég Sándor eleinte nem ć б rtett acséplőgépekhez, autómeеhanikus volt, de Bezuglovnál vala-mennyire beletanult mellettem. Oszig a vasutasok gépeivelcsépeltünk Azov környékén. Azov táján a paraszti élet sok-

ban hasonlított az itthonihoz. Jól éreztük magunkat. Kés ő

bba tulajdonosok megikértek, hogy egy ismer ő sükhöz szegđ djekát gépésznek, valami birtokoshoz. Igy kerültem Kulisavkába,ura egy olajütő malomba. Ez a kis helység Azov és Rosztovközött feküdt, úgy tizenháтam kilométerre Rosztovtól.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Azovban és Kulisovkában. mint teljesen szabad munkásszeg ő dött el?

A háb:arú még folyt, de az ismer ős helyeken mi márotthonosan mozogtunk és szabadon. Nem volt ugyan semi-lyen hivatalos papirunk, vissza is vihettek volna valamelyiktáborba, rha rendetlenkedünk, de mi dolgoztunk, nem voltbajuk velünk a :munkaadóknak. Már azért is rendesen vi-selkedett a legtöbb fogoly, hogy vissza ne kerüljön valahogya táborba, mert ott egyre kevesebbet tör ődtek a foglyok-kal...

Kúlisovkában töltöttem el az ő sz végét és a tél egy

részét. Most már mint szabad munkán a saját fejem utánigazodtam. A fogolyéletben szerzett élmények hozzájárultak,hogy osztályérzésünk jobban kifejl ő djön. Megtanultuk meg-vetni és gyű lölni a nagybirtokosokat és más hatalmaskodó-kat.

Minden jel arra mutatott már, hogy Oroszországban kü-lönös helyzet érik. Politizálni kezdtek a munkások a birto-kokon. Az urak is észrevették és szerették volna tudni, med-dig hatolt ,a népbe a nyugtalanság. Kulisovkában a birtokosúr, a malom gazdája nálanti is tapagatádzott. Kerdezte, hogy

jártam-e munkás szindikátusba odahaza. Mondtam, hogyjártam. Aztán megkérdezte, hogy szocialista vagyok-e? Erreis igennel válaszoltam. Mondta, hogy ő is szociálforradalmár.De tudom-e, hogy nvi a bolsevizmus? Mondtam, hogy aztnem tudom. Erre vidámabban mondta, hogy az jó. Nyilvánazt vette ki ebb ől, hogy ínég keveset tudunk a politikából.

Most már jól ismertem, az egyszer ű orosz népet. Szegény,elnyomott, de jó emberek voltak, nagyon nyiltak, ő szinték,közlékenyek. Tű rhet ő en beszéltem mára nyelvüket és ezközelhozott bennünket.

Aztan megismertem többféle kozákfajtát. Láttam kubá-niakat, amikor Bezuglovhoz utaztunk, meg Tichoreckája kór-nyéken. De ezek nekem nem tetszettek úgy, minta dohvidé-keik. A doni kozákok arca és viselete is szebb volt. Asszo-nyaik egész nagyasszonyos viseletben jártak. Kevés volt akozákok közt a: szegény, s lenézték a parasztokat, különösenaz ukrán parasztokat. Еs nagyon szerettek parancsolgatni ahadifoglyoknak.

Mit gondoltak maguk akkor a világ eseményeir ő l?

A vidéki birtokokon keveset hallottunk a nagyvilág-röl. De oda is eljutott egy-egy hír. Sok mindenr ő l suttogtak.A čár elkergetése után pedig ott is hangosabban kezdtek azurak ellen beszélni. Emlegetni kezdték a földosztást .. .

828

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


A tél közepén a forradalmárok bevették Rosztovot.Kezdtek menekülni a gazdag polgárok Rosztovból. Mi itt

Kulisovkában a ház el ő tt állva néztük, hogy menekülnek azurak kocsikon, fiákérokon, autókon, asszonyostul, gyerekes-tül. Voltak, akik a papagájukat vagy a kutyájukat is maguk-kal vitték a kocsin. Mentek lovasok is, civilek és tisztek ke-verve. Napokig vonultak át Kulisovkán. A kocsikon tömöttkofferok, kosarak, batyuba kötött holmi. És biztosan tömöttbugyellárisuk. A mi környékünkr ő l is menekülni kezdtek aföldbirtokosok. Szép kocsikon, jó lovakkal utaztak. Némtielyiknagyobb úr automobilon. Olyan régifajta autók voltak azok,de gyorsabban jártak, mint a kocsik. Szöktek éjjel-nappal.

A kulisov'kai cselédek, béresek, munkások egy része márgyű lölettel nézte, más része sajnálta az urakat. »Menekül-nek« — suttogták egymás között. — »De hová?«

Vitték szép bundáikat a gazdagok, pénzüket, aranyukat,meg az ékszerüket, és a ja parádés lovakat. Csak a meg-bizottaikat hagyták otthon, vagy a kisebb urak közül egye-sek .a feleségüket, családjukat. Mentek délre, Azovba. Megúgy hallottuk, hogy kelet felé Novocserkaszkba is mennekazok, akik harcolni akarnak a forradalom ellen. Oda indulta mi olajüt ő nk gazdija is. Hatszázholdas birtokos volt ő is,

és azon a környéken sokat érnek a földek. Feleségét otthonhagyta. Hát erre, hogy az urak menekülését látták, a kuli-sovkai parasztok nekimentek a gazdám malmának és a nagyolajraktárit teljesen kifosztották. Az utolsó literig elvitték azétolajat. A gépeket is kerülgették, le akarták szaggatni acsöveket, de ém lebeszéltem ő ket. Mondtam, hogy úgy seretudják mire ,használni. tgy a berendezés épen maradt.

tу res lett a malom, elfagyott a munka. A gazda fele-sége ugyan váltig mondta, hogy maradjak, enni kapok, majdelválik aztán, hogy mi lesz. De nekem nagyon bizonytalan-

nak látszott az egész állapot. Mit kerestem volna tovább Ku-lisovkában? Hatizsákba kötöttem a holmimat, begyalogoltamRosztovba .. .

(Az öreg sz ű kszavú ember. Illetve nem is a s zló kevés nála,hanem sokszor rideg a megnyilatkozási módja. Száraz ténye-ket, lezárt tanulságot sorol fel, én pedig személyes élményekután kutatok. De most talán már fölbukkan az elbeszélés f oly-dogálóbb ere. Nem szakítani félbe kérdésekkel...)

— Rasztov zajos nagy váras volt már akkor is. Telistelekatonákkal, félig civil, félig egyenruhás hadifoglyokkal. Men-tem köztük én is keverék öltözékemben, de ilyen járókel ő sokakadt, senki se figyelt rám. Matrózok és hosszúköpenyegesgyalogos frontkatonák, bekecses civilek, mindenütt zajongó,

829

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


gyű lésező , seftelő , itt-ott ittasan daloló népség. Nyugtalanhangyaboly volt egész Rosztov. Az emberek kettesével-hárma-

šával, vagy nagyobb csoportokban az eserrLényeket tárgyalták.Rögtönzött gyű lések néhol. Pályaudvaron, kaszárnyák el ő ttnyüzsgés. Egy helyen néhány magyar beszélgetett, valahá-nyan katonai egyenrwhában. Köztük egy kucsmás, szép feketeférfi. Megkérdeztem ő ket, hogy van az, hogy orosz egyenruhátviselnek, amikor nyilván hadifoglyok, 'mert magyarul beszél-nek. Rámutattak sapkájukon a vörös csillagra: »Vörösgárdis-ták vagyunk« — mondták, mintha ez olyan természetes lettvolna. —Magyar vörösgárdisták? — kérdeztenn csadálkazva.»Azok bizony« — szólt vidáman az a szép fekete, értelmes

szemű ember. Később megtudtam, Ihogy civilben papirkeres-kedősegéd volt Pesten. Régi szocialista. A nevére már nememlékszem, hamarosan elsodródtunk egymás közeléb ő l. Kezetfogott velem és beszélgetni kezdtünk. Megkérdezte, hogy énmit csinálok. Mondtam, hagy birtokon dolgoztam eddig, mosteljbttem, hogy lássam, mi újság. Elfogyott a munka. »Nemenj te vissza, bajtárs« — ütött a vállamra — »beborult mára nagybirtokosaknak. Szocializmust csinál a forradalom.Győztek .a bolsevikok. Az új uralom védelmére önkéntes vö-rösgárdák alakultak. Allj be te is közérak.« —Jól agitált: —

»А bolsevizmus békét akar. Véget vet a háborúnak!«Nem értettem, mi az a bolsevizmus. Akkor elmondta,hogy az orosz munkásmozgalomban ők jutottak többségbe aszocialisták között, mert ők igazán forradalmi mádon akarjákmegváltoztatni egész Oroszországot. , »A bolsevisták kom-munizmust akarnak. A gyárakat 'és a földeket a munk ás о kállama elveszi a kizsákmányolóktól.« — sorolta a pesti baj-társ.

Kommunizmusról sem hallottam addig. Törtem egyre afejemet, •hogy megértsem. Csak a párizsi kommünárokról ol-

vastam egyszer valamit .. »Az az«, — kapaszkodott bele apapirkeresked ő elvtárs, -- »a komnnünárok is azt próbáltakcsinálni, amit a bolsevisták. Csak még nem voltak olyan er ő -sek« — magyarázta tüzesen. — »A munkásmozgalom becsü-letes harcosai a bolsevikok. Ik vezetik a vörösgárdát.«

Nem sokat tanakodtam. Otthon is szervezkedtünk a sze-gény nép ügyéért. Itt is a munkások szervezkednek és har-colnak, hogy a régi rossz világot legyő zzék és békét csinálj a-nak. Valami fölgyulladt bennem. Eleget ű ztek mások. Miótamundérba öltöztettek, mindig odamentem, ,ahová másak akar-

ták. Most választhatok. Most odamegyek, ahová akarok, ahováa nép tart. Vonzódtam hozzájuk. A munkásember ösztÜnévelmegéreztem, hagy köztük a helyem. Fölcsaptam. Mindjárt ki-anentünk a vasútállomásra. Ott volta vörösgárda kommandójaegy vonatszerelvény egyik kocsijában. Bekopogtunk. Bent

830

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


egy jóképű , barnahajú, mwnkásarcú ember ült. »A parancs-nok« — súgta a papírkeresked ő és Sarovna'k, Saroginnak vagy

ilyesvalaminek mondta a nevét. A parancsnok szívesen foga-dott. Mikor megtudta, hogy vasas vagyok, barna bajúsza szét-húzódott szép fogairól és nevetve megveregette a vállam.Egész csomó cigarettát öntött a markomba és alaposan kikér-dezett. Hol dolgoztam, mint fogoly, voltam-e szervezett mun-kás ... — és így sorjában. Kérdezte, akarok-e a vörösgárdá-ban szolgálni? Százhetven rwbel fizetés, rwha, élelmezés, do-hány, egyszóval teljes ellátás. Beleegyeztem, és aláírtam alistát, amibe bevezette a nevemet. Akkor fölállt és újra kezetfogott velem. Nem volt magas, de izmos, vállas. Szelídhullámú

hajának néhány fürtje mindig a homlokába esett. Arca hatá-rozott, kemény embert árult el. De jóízű t tudott nevetni.Ennyibő l állta sorozás. Aki jelentkezett, fölvették és be-

öltöztették. De aztán együtt kellett járni csoportosan a többi-ekkel. Külön egyikünk, se kóborolhatott. Beosztottak a tizen-hetes salon-ba. A mi atrad-unk, vagyis 'különítményünk le-génysége egy vonatszerelvényen lakott. Az egyik vagonbanhelyei mutattak, ott letettem a hátizsákomat és kis kézibatyu-mat. Burruagát, egy keskeny, hosszúkás írást állították ki a leg-szükségesebb adataimmal, ha a várasban az ő rség igazoltatna.

Orosz katonaruhábač

,ltöztem. Elmondtam a parancsnoknak,hogy lovas voltam, ezért el őbb a lovasokhoz tettek. De kétnap múlva átkéredzkedtem a gyalogosokhoz, azzal, hogy nemvagyók valami jó lovas. Ez igaz volt, de volt egy másik ok is.Tartottam t ő le, hagy a lóról könnyebben lepuffanthatnak azellenforradalunárak. A gyalogos katona harc közben könnyeb-ben fedezi magát.

Sokféle népségbő l állta vörösgárda. Oroszok, lettek, azosztrák-magyar ármádia hadifoglyaiiból többféle nemzetiség,és egy kevés német. De az oroszok után legtöbb volt a ma-

gyar hadifogoly. Az oroszok közt nő

k is akadtak. A szanitéc-munkát orosz diáklányok végezték. Ott láttam azt az Annát,akirő l Soholav olyan felejthetetlenül beszél a Csendes Don-ban. Soványas, feketeszemű , nagyhajú nő volt. Valami szürkekendő a kontyán. Csizntiában, .katonaköpenyben járt. A dere-kán szíj volt és revolvertáska. És láttam Rosztovban Buncsu-kot, a gépfegyveresek vezet ő jét. Tipikus oroszarcú, rövidorrúmunkásember volt, megnyerő arcú, élénkszemű . Abrsap-káját sose vette le, csak hátralökte néha a fején.

Gyalogságból, 'kevés lovasságból és tüzérségb ő l állta kü-

lönítményünk. Egy darabig Rasztavban maradtunk, aztánészaknak vezényeltek bennünket. Hol itt, ihol ott esett ki-kisebb-nagyabb csetepaté. Néha nagyobb ütközet is. Еn a had-mű veleteket nem ismertem, csak a parancs szerint végeztema föladatom. A bejárt vidékr ől sincs áttekintésem. Néha na-

831

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


pakig úton voltunk, aztán vonatunk beállt valamelyik mel-lékvágáfiyra, ott vesztegeltünk egy ideig. Mozdonyunk pán-

célos volt, ágyúkkal és gépfegyverekkel fölszerelve.. Néhollekapcsolták a szerelvényr ő l, elő re ment tapogatózni, leadottnéhány lövést. Ha feleltek rá, visszafutott. Aztán kiszállástparancsoltak. Be kellett vonulnia k к,zségbe vagy városkábamegpucolni az ellenforradalmároktól. Bekerítettük ő ket. Meg-szólalt az ütegünk. Néha elég volta fölvonulás, az ellenségszétfutott vagy megadta magát. De voltak mérgesebb össze-csapások, amikor nem úsztuk meg olcsón. A sokféle kis hely-ség nevére már nem emlékszem. Ahol gyorsan végeztünk, rifemhallottuk a nevét sem a községnek. Egyes helyeken a bekerí-

tett zavargók nagyobb része megtévesztett ember volt. Ezekverekedés nélkül megadták magukat. Csak vezet ő iket fogtukle, meg a fölbujtókat. Utánunk jött a forradalmi törvényszék,az kihallgatta ő ket. A kivizsgálás után halálos ítéletek is kö-vetkeztek, de err ő l csak úgy kutyafuttában hallottunk.

Hadműveleteinket Persze nem tudom olyan szépen elmon-dani, mint ahogy Solohov ír róluk. Csak az én szakaszomontörtént dolgokat figyelhettem meg, azt is futólag, mert vonul-tunk, fedezéket keresve tüzeltünk, vagy pedig tartalékbanálltunk és ő rködtünk. Alexe] Tolsztoj is ír ezekr ő l a harcok-

ról a Kálváriá-ban. Deő

is csak egy-egy részletet ír meg ab-ból, ami velünk és a hozzánk hasonlókkal történt.Elég az hozzá, hogy sok büntet ő eжpedíciót végeztünk,

csatároztunk a havas télben. Mert ahogy északabbra halad-tunk, egyre hidegebb lett. Arra Roszt ~v tájékán még köny-nyebb volt a tél, már január végén megereszkedett a fagy solvadt. A Don körül hamarabb jön a tavasz, mint föntKurszknál vagy Orelnél.

Néha minket szorítottak vissza. Habára nép nagyobbrésze velünk volt, akadt mindenfajta ellenfelünk. Néha kü-

lönféle mensevik-csoportaokba ütköztünk, azok munkásokatis magukkal rántottak. Most már tudtam, hogy a mensevi-kek .a munkások félrevezet ő i. A kisebb parancsnokok poli-tikai beszédeket tartottak köztünk. Hallottuk, hagy azokatis összehívták néha, hogy el ő készítsék őket az agitációra.Néha egyszerű vitatkozással megoldódott az összeütközés,de gyakran véresen összet ű ztünk valami tisztikülönítmény-nyel vagy más hasonló alakulattal. Sokan megsebesültek agárdánkból, jópáran el is estek. Én valahogy megúsztam ésép maradtam.

Mindig kisebb mellékállomásokra kellett letérnünk afő vonalról. A nagyobb városokban er ő s volta munkássag éskezében tartotta a hatalmat. De a kisebb helyeken a kislét-számú munkásság nem volt biztos a dolgában. A sokféle-képpen próbálkozó felhérek összeszedel ő zködtek, szétzavarták

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


a szovjeteket, és visszaállították a régi hatalom helyi szer-veit. Ilyenkor aztán közbe kellett lépnünk. Ha már kiszállást

vezényeltek, akkor tudtuk, hogy súrüsödik a levegő

.. .Hetekig nem volt néha megállásunk, nagyon kimerül-tünk a sok csatározasban és folytonos vonulásban.

Nagyszerű parancsnokunk mind ~.g elő ljárt, a harcokban.Vakmerő eц тber volt. Azt mondták, vasmunkás volt ő is az-elő tt. De talán tiszt vagy önkéntes lehetett már a cári had-seregben is, mert értett a tiszti dolgokhoz, s határozottanvezényelt.

Bejártuk a Donvidék egy részét is. Közelebbr ő l láttamotthona kozak népet. Díszes házaik voltak, jómaguk szép

emberek, büs -,:p ~ , szálasak. Az asszonyaik viselete tán leg-szebb Oroszországban. Urasan éltek. Nehéz dolgunk volt ve-lük, sok volt köztük az ellenforradalmár. Nem nyugodtakbele, hagy másokkal egyenrangúak legyenek, a parasztok-kal egy sorba kerüljenek.

Elő fordultak azért könnyebb napok is a sok utazgatás-ban. Egyes helyeken, ahol mozi is volt, kiszálltunk és úgycsoportosan elmentünk filmel őadásokat nézni. A fegyvertpersze vittük magunkkal. Vásároltunk is néha egyetmást.

:Еs fürödtünk, ha lehetett. Szépek voltak ezek a nyugodtabb

napok, amikor sétáltunk és szórakozhattunk. Fiatalok vol-tunk, jó kosztunk, fizetésünk és jó ruhánk. Bizakodóbbaklettünk ilyenkor.

Kacskaringókkal, kitérésekkel, de mindig följebb halad-tunk, észak felé. Kilencszáztizennyolc március tizenegyedi-kén Orelbe érkeztünk. Ott kivagonírozták az egész különít-ményt. Egy szép nagy kaszárnyába kerültünk. Mindenkinekmeg kellett tisztálkodnia. Ruhánkat és alsóneműnket fer-tő tlenítő be vitték, másikat kaptunk helyettük. Hárman-né-gyen valahogy lekéstünk a közös nagy fürd ő zésrő l. Amikor

beléptünk a . kaszárnya folyosójára, nélhány vöröskeresztesápolónő vér csípett el bennünket. Ránk szóltak, hogy tegyükegy sarokba a holminkat, és fürdeni indítottak. Betessékel-tek egyenként egy-egy fürd ő szobába. Kád is volt, meg víz-csap és meleg víz. Engem is bekísért az egyik ápolón ő vér aszobába. Az ajtót nyitva hagyta. Beszélgetni kezdtünk, köz-ben sürgetett, hogy vetk ő zzek. Еn beszélgetéssel húztam azidő t, hátha kimegy, és egyre szerettem volna becsukni azajtót. De ő csak intett, hogy bátran vetk ő zzek le egészen,majd ő megfürdet. Kissé röstelkedve mentem a vízbe, még

furcsább volt ez, mint mikor kinta szabadban mindenkiegyütt fürdött. De nem sok id ő t hagyott gondolkodni, hanemúgy megsúrolt, a hátamat, a hajamat úgy megmosta, hogymég az édesanyám se olyan keményen gyerekkaromban:

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Aztán mondta, hogy folytassam a mosakodást, és tiszta hol-mit hozott, hogy felöltözzek.

Tiszta ágyat is kaptunk. Minden fertő

tlenítve volt.Olyan jól aludtunk, ahogy nzár hónapok áta nem, én meg azegész fogság alatt sem.

Orelben új .parancsnokot kaptunk, egy fiatal litván tisz-tet. Hogy hová távozott .régi parancsnokunk, nem tudtamcm:eg. Pár napig tétlen kaszárnya-élet következett. A n ővért,aki olyan kegyetlenül megsúrolt, többször is láttam.. Ott dol-goztak a nagy folyosó végében, az ambulancián, egy orvosmellett. Tréfálkozva többször szóbaálltam vele. Nem gbg ő s-ködött, barátsagosan felelt. Egyszercsak a városban is talál-

koztunk. Elkísértem. Akkor sokáig beszélgettünk.Ű

jra talál-rkoztunk. lgy kezdő dött az ismeretség, és lassan egész ko-nloly viszonnyá fejlődött. O huszonegy-két éves: volt. Еn hu-szonöt. Csinos, érdekes nő volt, ha nem is olyan szép mintaz a parasztlány a kubáni vidéken. Megtudtam, !hags férjesasszony, a férje hadifagely Magyarországon, Esztergomban.O mára cári hadseregben is ápolón ő sködött. Igy maradt itttovábbszolgálni a kaszárnyában. Kint lakott mé ssze a városvégén. Előbb nappal jártam, aztán ott is aludtam. De a pa-rancsnokunk megtiltotta, hogy kimaradjak. Hiába ígértemén, hogy rе ggel ötkor jelentkezik pontosan. Azt mondta,riadó lehet, bent kell lenni mindenkinek a kaszárnyában.Aztán megint csak akkor jártam hozzá, amikor délután nemvolt szolgálatban.

kmig az én kis szerelmi regényem folyt, valóban sor ke-rült éjjeli riadóra. Valamilyen ezred érkezett haza a front-ról, egy egész szerelvény katona. Azok éjjel megtámadták avörösgárdistákat. Az állomás felő l elő nyomultak, lel ő tték aző rségünket, kinyitották a raktárunkat, ahol harckacsijainkvoltak, s gépfegyverrel, harcikacsikkal és sok gyalogságifegyverrel ellátva a belváros felé törték. Orelen keresztülfolyik a Donec folyó. Annak a hídjánál foglaltak állást a mie-ink. Kézigránátokkal tartatták vissza őket, arciga tűzér-ütegünk fölvonult.

Engem tíz ember élén az üteg fedezésére ,küldtek. L ő t-tünk a sötét utcák felé, nehogy lhátbakapják a t ű zéteket.A tűzétek veretni kezdték az állam ő s környékét, ez használt,hamarosan megtorpantak a fehérek. Kapualjakban, falszög-letekben meg{húzádva lopakodtak el ő re és lő ttek felénk aránktámadt katonák. Mi csak l ő ttünk és lő ttünk rájuk heve-nyészett fedezékünk mögül.. A revolveremet kézben tartva

wigyáztarrn, hogy a tizedünk meg ne hátráljon. íjjel féltizen-egytő l majdnem hajnalig tartotta tapogatózó lövöldözés.Ropogott az ágyú, kattogtak a gépfegyverek és pattogott akézi fegyverek sortüze. Robbantak a kézigránátok is. Külö-

834

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


nősen a mieinknél. Mi jobban el voltunk látva. Szerencséreа ránktámadt katonaságnak nem voltak ágyúi.

A fütyülő golyók tüzében járták be az ütközet szfnhe-

lyét az utcákon a vöröskeresztes karszalagos diáklányok,unint szanitécek. Bátran szedték össze a sebesülteket, és be-kötözték őket ágyúzás és gépfegyvert ű z közben. Az üteghezis odaszaladtak meghajolva, és kérdezgették az embereket:»Van-e sebesült? Kell-e kötözés?« — Volt egy-két könnyebbsebesülés nálunk is.

Egyszercsak hirtelen parancsot kaptunk: tüzet sz űntess!Az ellenfél is tüzet sz ű ntetett. Hajnalban visszamenteink akaszárnyába.

Nagy vizsgálat kezdódtitt. Egész délel ő tt a kaszárnyá-

ban kellett maradnunk, teljes készültségben. Ott tudtuk megapránként, hogy egy frántról hazatért bolsevista érzelm ű

ezredet ugrasztottak nekünk azzal a hamis hírrel, hogy a vá-rosban ellenforradalmi katonaság van. Ellenségnek hittekminket, s megtámadták különítményünket. A hídnál közel-harcokba keveredtek ,a mieinkkel, és ott magyar beszédet éskárorrnkodást hallottak. Akkor rájöttek, hogy becsapták ő ket,magyarok nem álltak be az ellenforradalmárokhoz. Tüzetszűntettek, tárgyalásokat kezdtek, és akkor kiderült, hogynem vagyunk ellenségek. De akkorra már volt egy csomó

halott és sok sebesült is. A fehérek játéka sikerült. Egy cso-т nó tisztet rögtön letartóztattak, ,és bezárták ő ket a mi ka-szárnyánkba. Néhány civil is volt velük. Valahogy min-denki gyanús lett.

Velünk is lerakatták fegyvereinket és töltényeinket azágyra. Nyilván ki akarták próbálni, hogy engedelmeske-dünk-e a forradalmi vizsgálóbizottságnak. Egy szálig fegyel-¢nezetten végrehajtottuk a parancsot. Az ágyaktól el kellettmenni, kint a folyosókon várakoztunk, hogy mi lesz. Egyfélóra mulya újra fölvehettük fegyvereinket és töltényein-ket.

Igen magasrangú vörös parancsnok jött, mint kiküldött,néhány más tiszttel. Köztük volt a mi parancsnokunk is.Másodmagammal magukhoz intettek, hogy kísérjük őket atiszti foglyokkal telt szobába. Kinyitott revolver táskával,kezünk a revolveren, úgy léptünk be a nagy szobába. Ottültek, álltak, feküdtek a foglyok. Kérdezgették és igazoltat-ták ő ket sorban. Aki nem tudott megfelel ő választ adni, aztvitték a forradalmmј törvényszék elé. Az pedig, ahogq hal-lottuk, nem tréfált, a tárgyalás és az ítélet végrehajtásagyorsan ment.

Néztem a letartóztatottakat. Ezek a tisztek bujtatták föla 'helyben hAzzájuk csatlakozott fehér tisztekkel és civilek-

8 3 6

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


kel együtt a hazatérő ezredet. Ha nincsenek ágyúink, szét-vernek bennünket biztosan, mert sokkal többen voltak, mintmi.

Gyorsan folyt az igazoltatás. Egy idő

s tábornak is sza-badult. Megkönnyebbülésében elkapta a vörös komesszárkezét és megcsókolta. Az élete hajszálon lógott, úgy lehet.

Délutánra rend volta városban, csak meger ősített ő rsé-gek cirkáltak. Kimenő t is kaptunk. Elmentem az ápolón ő -höz. De a nagy kimerültségt ő l elaludtam, a karjain. Meg, issért ődött, hogy csak úgy alszik mellette, minta tuskó. Fur-csa nő volt. Egyre a régi szép Oroszországot siratta. Nemtetszett neki a forradalom.

Ekkoriban megtudtuk, hogy megalakult .a Vörös Had-

sereg és mindenfelé szervezik a rendes vörös sorkatonasá-got. A különítményeket pedig föloszlatják. Nálunk is ismer-tették az új helyzetet, és fölszólították a vörösgárdistákat,hagy lépjenek át a VörGS Hadseregbe. De egyel ő re gondol-kozási id ő t adtak.

Néhányad magammal a salonunkból tanfolyamra kezd-tünk járni. Összesen huszonnyolcan jártunk kiképzésre. For-radalmi katonai munkára iktattak bennünket, vörös szakasz-parancsnokokká képeztek ki, hogy a munkásosztálynak hasz-nára lehessünk. Fölvonulás, támadás, védelem, visszavonu-

lás, szervező

és fegyelmező

módszerek, politikai elmélet vol-tak a tantárgyak. Egy igen tanult magyar tiszt iktatott ben-nünket. A nevét nem közölték velünk. Ma sem tudom, kivolt, de nagyszer ű katonának, igen okos embernek láttam.

A tanfolyam után megkérdezték, ki akar átlépni a Vö-rös Hadseregbe, vagy ki akar hazamenni? Csoportunknakegy része úgy határozott, hogy átlép a vörös sorkatonákközé, másik része hazaindulásra szánta el magát. Nem befo-lyásoltak bennünket. Еn is úgy gondoltam, hazamegyek. Párnap mulya, tizennyolc április 4-én — a dátumra ma is jól

emlékszem — négyen egy csoportban útnak is indultunkKiev felé.Az ápolónő , akihez a tanfolyam idején is eljártam, de

nem beszéltem neki dolgainkról, megsúgta, hogy szinténhaza akar utazni. Úgy mondta, egy darabig velünk utazik,Ma már csodálkozom, hogy is mertem kijárni hozzá, néhamég ott is aludni nála, amikor egyre a régi, nagy és boldogOroszországot siratta. rTgy látszik, ő boldog volt benne. Na-cionalista volt, nem rokonszenvezett a forradalommal. Ésahogy az ország egyre jobban belemerült a forradalomba, anő egyre türelmetlenebbül vágyott el Orelból. A kaszárnyá-tól jó messze lakott, valahol a külvárosban. Könnyen elin-tézhetett volna, mint vörös bakát .. .

Orelben a tanfolyamon megmondták, hogy azért kell

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


több tudással fölkészülnünk, mert a k č ►zponti hatalmak el-

vesztik a háborút, ё s ott is hasonló események jöhetnekmajd. Megmutatták a térképet is, hogy fog szétesni a Mo-

narchia. Kicsit hitetlenül néztünk rájuk eleinte, de aztán rá-jöttünk, hogy tudják, mit beszélnek.

Amikor útrakeltünk, egy kis írást kaptunk, hogy átme-hessünk a vörös arcvonalon. De figyelmeztettek, ahogy át-érünk, rögtön tépjük össze és szórjuk el, mert túlnan mégáll a háború. Arról, hogy vörösgárdisták voltunk, hallgas-sunk, mert bajunk lehet bel ő le a katonaságnál.

Reggel indultunk Orelból. Estefelé Vorozsbába érkez-tünk vonaton, minden baj nélkül. Az ápolón ő is velünk uta-zott a családjához Vorozsbába. Ő engedély nélkül távozott,

papírja nem volt. Ha igazoltatták volna, bajba kerül, mertelhagyta szolgálati helyét. De vöröskeresztes karszalag ésfejkendő lévén rajta, senki sem hederített rá. Ránk sem. Afront nagyon bizonytalan volt. Egyébként sem ő , sem másmitsem tudott arról, hogy mi valamilyen megbízást vagyutasítást kaptunk volna. Egyszerű en hazatér ő k voltunk.

Az ápolónő szülei házánál megaludtunk mind a négyen.Éjjel a németek el ő renyomultak, és körülfogták Vorozsbát.Hajnal felé ágyúzás is volt. Én az úttól kifáradva úgy alud-tam, :hagy semmit sem hallottam bel ő le. Csak a nő mesélte

reggel: A vörösek visszavonultak, lelkendezett. Egészen el-idegenedtem t ő le. Délelő tt sok német katona vonult be a vá-roskába. A nő örült neki, féltette jómódú családja vagyonát.Azért is ment haza, hagy távolabb legyen a vörösökt ő l. Enniadott, és mi négyen tovább mentünk Kievbe. Gyalogaltunka vasútvonal mentén, mert vonat már nem volt. A németeknem sokat hederítettek ránk, amikor mondtuk, hogy haza-térő hadifoglyok vagyunk.

Kievben az osztrák-magyar parancsnokságon barátság-talan közömbösséggel fogadtak az altisztek. Olyasmit olvas-

tunk le az arcukról, hagy minek jöttünk haza. Gondolták ta-lán, hogy velünk is tovább tart a háború .. .Kievben sok hadifogoly ver ő dött össze, a vasutasok va-

lahogy összeállítottak egy teherszerelvényt, ráírták az olda-lára, hogy »Heimkherer«, hazatér ő vonat. A vagonok tetejénutaztunk, mert máshol már nem jutott számunkra hely. Azorosz határ közelében aztán ez a szerelvény is leállt. Gyalogmentünk be Golubiába, az els ő lengyel városkába. Itt márosztrák közigazgatás volt. Összeszedtek bennünket és karan-tinba tettek. Egyenként hallgattak ki, hagy hol jártunk, mitcsináltunk orosz földin. Egy ő rmester vezette a jegyz őköny-vet. A vesztegzár után aztán írásbeli parancsot kaptunk,hogy kinél jelentkezzünk a hadtestparancsnokságon. Bentaz országban új jegyz ő könyvet csináltak és a régit is el đ -

837

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


szedték, hogy egyeztessék. Еn a vörösgárdában töltött há-rom hónapomat elhallgattam. Jelentkezés után szabadságotkaptunk.

Odahaza a faluban nagy fejcsóválással fogadták a sza-vaimat, amikor elmondtam, amit a kurzuson hallottam aközponti hatalmakról. »Hisz mindenfelé idegen földön van-nak, győ zelemre állnak« — hitetlenkedtek egyesek, — »hogyomolhatnának össze? ...«

De az események az én értesüléseimet igazolták. Еnnem vesztettem el a fejemet, mert az oroszországi esemé-nyek valamennyire el ő készítettek. A Magyar Tanácsköztár-saság harcaiban, utána pedig szül ő földemen, Jugoszláviábankönnyebben megbaláltam a helyenvet, mert a nagy Októberi

Forradalomban szereztem az első

komoly tapasztalatokat...

3 3 8

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


MAJOR NÁNDOR

Októberihervadt vir6gok

A napsütéses, de nagyon sze-les októberi délelő ttön fá-

zósan jártuk ;Zrenyan,in utcáit.Már hetek óta az a negyven évelő tti október járt eszemben, akései unokák kiváncsi:sága ű zött,s egy napon azt mondtam 'bará-tomnak:

Szemtanúkkal szeretnék be-szélgetni, egyszerű emberekkel.Itt élnek falvainkban és váro-sainkban, részt vettek azokban anagy eseményekben, éGs én sohaegyet sem is nertem meg köz г ülük...

Jó, — mondta a barátom. —Ёn ismertem néhányat, de márrég hallottam ifelőližk .. .

Igy kerültünk e napsütéses, denagyon szeles októberi délelő t tönZrenyanin utrá Іira, s mig ifázósannyomoztunk Október élő tanúi

után, útba igazítottak bю

nnünket:Igen, ott lakik !Benák bácsinоst is, húsz éve ott lakik, —világosított fel bennünket csizmás,mi is, gyűrött hangú fiatalem-ber. — Biztosan otthon találjá-tok, mert már révek óta nem dol-gozik...

Tő le tudtuk meg, hogy akit ke-restünk, —Benák István volt ura-dalmi bérest, azé Osztrák-{MagyarMonarchia so г katonáját, a Vörös

Hadsereg tisztjét, kr ајd ismétnarpszárnost, vasrúti munkást, ta-nyáról-tanyára és gazdától gazdáigvándorló bérest,majd végül: a

pékség kbcnilsát (aih:ol húsa esz-tendeig dolgozott) — vagy öt év-vel ezelőtt, innen, a kocsisságból,nagyfokú reurnáj a, isiásza s rnásefféle baja miatt nyugdíjazták.Fgy év rrnúlva a fölülvizstgtálatoncsak öten ;százalékos+ munkaképte-lenséget .állapítottak meg, ennekfejében kétezer valahányszáz di-nár rokkantdijat kap, egyben

azonban könnyű mznkára utalták.Ámde könnyű munkát azóta semtudott szerezni neki a munkaköz-vetítő , így tehát Benák iIstvánminden hétІrv jelentkezik, azokpedig szorgalmasan nyilvántart-ják a munkanéцküliék listáján. Anyugdíjazáshoz sziiksiéges éveketnem tudja igazolni, most tehát aztvárja, hagy m вegérje hatvanötö-dik életévét, amikor igazolt szol-

gálati éveivel arámyos nyш

gdíjbanrészesiil. De addig .még öt eszten-dő van hátra.

A tizenegy lakásos tföldsr ј ntesbérkaszárnyában az udvar mé-lyén megtaláltazk Benák Istvánszabakоnyhás lakását is.

— Nem, nincs, ittй І om, — mondtaa felesége. — Az egyik fiatal föld-mérv k isiagyon szereti, aztán szóltneki, gyünne el máma kerítéstcsinálni a házához, amit nemrégépített. De üljane ~k le, dél van

már, legkésőbb tél egyre mindigpontosan meg szokott jönni.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Mindig ,pontosan fél egyre?kérdeztem.

Fél egyre mindig, már évek

óta, ameyirе

Qs'ak lemlékгzem,válaszolta a .felesége.

Kettđ re sem érkezett meg, tehátestére +halasztottuk a látogatást,beszélgetést. Akkor tudtuk meg,hogy ki akarták 'hasz`nálni a szépidő t, és a munkát nem szakítot-ták meg ebédid őre sem. A szo-báсskaban ülti nk s bеszélgettünk.Az ágyak mellett, paraszti szakásszerint, Eszékek sorako2na'k. A ifalon családi képek. Egy katona-

képrđl könnyen ráismerni BenákIstvánra, az uradalmi béresle-

gényre. A másik képrő l dús, sötét-hajú, kisbajúszas magabiztos éshatározott tekialtetű szép férfi.néz ránk, 'a melletti lévő rő l pedigcsinos fiiatalasszony.

Odakinn, a konyhában népdalo-kat és magyarnótákat közvetít arádió, asszonyok beszélgetnekBenák bácsi özvegyember öccsével,a hajóár sal. (Zrenyanin egyik

üzemében dolgozik), akivel egyháztartásban és egy fedél alatt él-nek valamennyi ideje.

Benák bácsi, ez az alacsony,csontos, ősülő és ritkuló hajú,szemüveges, halkszavú, páratlanultürelmes, de nagyon határozottember, ,annak az embernek amódján, akiinek a körzlé(kienységecsak a puszta tények elmondá-sáig terjed, az egyéni élményt mé-lyen elássa magában, úgysszólvámSeYnm'ibaveszi, -- nos, unsZOlá-sunkra az ilyen ember módjáramondotta el, hagy a reumát ésefféle bajokat nem volt nehézmegszereznie. (Megtudtuk, hagymár tizennyolc éves korában front-szolgálatot teljesített az osztrák-magyar hadseregben, g ;persze, azorosz fronton, hetekig-h&iapokigis térdigérđ sárban mászkáltak, smegesett nem egyszer, hogy féligvízzel telt lövészárokban gubbasz-tottak. Tizenkilenc éves volt, ami-kor fogságba esett, s azt semmondhatni, hogy Szibériában ki-mélték volna đket. Akkor már

meg is volt a reumája. Іúsz éveskorában 11t be vörös katonának,s mint ilyen, éрр a reumájával

került egyszer kórh'azba, s pontannak köszönhette, hogy faglyul-esett a fe ~ hére+khez • Nem bárt men-ni, hát nem budott visavonulniaz egys"egével. A kórházból ugyankikecniergett, Kolcsák féhérelmint lézengő magyar hadifoglyotfogták el.

( „ А t~bb;rb!an aeanzetiség szerinat sora.kostalbІ 1k fe(1 a floglyok.at: n:émetek,csehek, leч vgyeLek, szerbek, hnvá•tok,тга ,ууад•ok . . . A szl'ávdkait átöltöztetikfehkrgárdisbának, emt mind г annyflаn tud-tuk, s per'sse, sokan akadtak, aikik ezte11 akartiáik kerüд sui. Nem ott sArakoz-tak hát, а г н а l kele,tit volna nekik. Aszlokndl albig-alltg sonakaztak, а niiэ-gyarakn'áfl meg reegetegie voitunk. Afdinér tiszt d hegsivuJit. Me,gálüt e' l őt-tünk: — 5гбиаl, ea mind тадуагг , ugye?H át тагјд m d7 vdljárt t m eglUálti j uk — mond-ta és elment. Ekkor sokan megijedtek,hogy а magya гraknt mind elviszik ki-végezni. Ijedttében egy szlavkn kiállt asarból: — Fn nemvgyok mragy a(r! —manidtla. Alktkiar azt feilszálirta'trták; hagymп x!talss'a meg azokaá, akik sz!Lávok ; és а

magyasokhaz soлakaztlaik. A szlo+vénvégigmenit és sanna námu г baitdtt ,az егт -

b+enekre: ez daъ

mált, e2 bosn.y4'.k, ezszerb, ez hbinvált, ez szlaиén . . . 0ssze-szedték őket és тгáв п д а г р éresme vervekerül!tek viss5a. — Meag г taigadltiátok aszl•ávaág.at, disznók! — ordd•tozták гá-jruk. Niezx tudom, mfl lett velük aznц tán.A х г м agyarođ Đ ait sem vég,ezbёk ki, hanemelиittiéJk еду nagy fartel ~gpre, пгаду erd;á-ség közepére . . .")itt, a hegytetđn hónapszámra

irtották а fát, lefagyott végtagok-kal, naponta egyszer ettek vala-mi löttyöt, deszkából összetákolt,hézagos barakkban, pokróc nél-

kiil háltak,з míg Benák Isbvánbeszélt, képzeletem világában for-

mát öltött

A Н1U5ZONNYоL CC SO ~ NTVAZROL

szOLO тг~R гЁмЕт

Ahó с в г lkorog, a tar f ák dgaipattognak a szé'lben. A fehér tisztmaga elé néz, ott, a 'letaposott 7 г } а -von , +b ő r d imrm bc+kba bugyюk lva е к т у

iáb, s еду ag~kék're fa,gyott ujjkandikál eRő . Szeme ' г л é . g t i ~ gifu.t abakon, rartgyok, rongyok, véфgrfuta teiste6cen, rnan,gyюk, r o rugyok, dró-

840

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


talákal, І n a a д dza,gogal és Ў a l h á nс csalösszekötve, +végф gfut az -a,rcdkon,

csak mél п~enüllő, kif ejezéstelen sze-mek és semmi más, sz ő rrel-benő tt

piszkos arcdk, s ezek az arcć k, ar-cok. ..

Mind fiatal, — dörmögi a2i.szt. —Te hány éves va:gy? — ki-áltja.

HuszaneglJ, — tör fel mélyb ő lhang.

Huszonegy! Nem is leszeltöbb! Hullák! Mit akartok? Csi-korognak már а csontjaitok, mint

cigány kocsija!S csak ,áilltak szátlxznw.l ő k, hu-

szonnyolcan, fiatal c.sontvázak,akik föllázadta'k, mert nehezelbbvolt már a fejsze jámagukn&l; sze-mükben а tifuszt hardták, s fülük-ben farkasok vonítása visszhang-zott hán.+apok áta.

Val+ahal tű z van, honnan ez afüst? ►

A barakk mnögött, — mu,taatott

keletre az egnyik kozál,k ésе !lvág л tá-zot t.

Mars! Hullák, ,ládutTaltak +tü-zet taposni, hurrá, sneiegedjetek!

S haszonnyalc csontváz táncal а

parázson, f üstbenг ; üszök és hamuszáiül körw lötti6k а ijalcsfehér hára.

Fussatok, hullák, larra le, avöLgynek! — rikoltotta a tisxlt, sV юozák lavasak fogtak közre hu-sxonnyalc if jú zör:g ő santvázat,néma íutjukat óъ álkodó farkasok+követlt~k az allkonyat!ban, s ferit a.h ~gyent száz és sxáz él ő h +culabt nézte,miv el nem .tű ntek a darrvlтhaњat-nal. Akkor szátllanu!l .batérufer оg-tek a bara!kkakb+a, s itlkon m:egsac-саlták, ki min-ad reggelre fakhe-+lyén háltan, kit visznek ki a Lat-i-ina mögé a varjaknak és más ra-garlоzáknmk.

De a kérp még sakárц g embékeze-ti д nkhen m+aradt: hus•szonm gok p6-

re fiata;l csontváz száübanul bandnL-kolt a hasigérő hában az а likonycat-tal, csak az a ,tiszt már nem voltsehdl, amikar elnyellte ő lcet a haj-?lat, ott lenn, .a ьefagjatt pabak-nál. . .

... Az erdđ irtásakon fellázadtak,srzbrájkot kezdtek. Amikor kijött

elleniik a különátmÉny és a fehértiszt azt mondta: — Menjenekfélre azok, akik rnéigás akarnakdolgozni, — akkor fđ lеhajtvaegyenként félrementek az embe-rek, csak huszonnyolcan maradtakmozdulatlanul. LІkј э ё т tёк ket afű résztelQpre, s ki akarták végeznimindannyiukat. A fíxrésztelep ve-zetđ j e, egy öregebb, szalkállas, . fi-nom úriemberféle ott állt a tor-nácoп és nézte đket. »4lyanok

már, minta halál. 1s mind fiatal!Hagyjátok đket!« — Nagy ;befo-lyású ember lehetett, — mondjaBenők bácsi, — így kerültünkvissza, most már nem az :irtásra,hanem a fogolytáborba. Többénem láttam ezt .az embert. Messzekerültünk. A mieink, a vörösökhamarosan elfoglalták ezt a terü-letet, s hagy aztán mi lett ezzelaz öreg fehér úrral, nem tudom.De akik fönnmaradtak az erdđ ir-

táson, azok közül sem találkoztamsoha senkivel. Ahogy ott éltek,mind elhullhattak, mind egy 'szálig,vagy megfagytak, vagy ehenlhal-tak, vagy elvitte đket valamikór .. . Reumával olcsón úszta megaz ember...

hhalállal itt is, ott is talál-koztak a forradalom évei-

ben. Benő

k Iзván el is mondtaegy szö гmyű élményét.

Az a vörös tiszti ► skola, ahovavezényelték, s ahol maggamulfolyt az aktatós, Omszkban kezdteműködését, Monzkváb .an folytatta,s Bakuban végezte — a kadétokitt már egyben frontszolgálatot isteljesítetteik.

(„Хеdе `kе lе tál megszökve ismvé+t vö•rös nцagyfsir egységben szo1gáltani,Omszkba kerültem, ott egy nagy bör-tönbzn vaLtum ik őrségen egy m+agyair,rneg egy dava7 szám a+d. On niaB vezémye'1-tek a tiszti .islko ъ á+ba. Mialgywir tisztekvoLtalk ,az el őadáimk s késűbb, Bakuban,nva:gyarwl is sizagáztuank, csak a ta&tikaelméleti nhszélból vizsgáztunk orosz tá-bornokok elbtt. 1 D a y y Iš+aиáasomy vэ gYK a р ai Lány n levewtü, adig+han esn kecake-

841

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


m'éti вт~а ю l a z l I L s u е ( l đ ia(d6 bismtiink otegy tkiCSlt ptUt6 tett. Gyo г sllr.ást, meg

mёg

иailatmát adott e16. Az vitt az ea-képzelése, hogy а m,algy±air aláklulato-

1 д а lt e,gY'slé,geб nalgyar piainaaiesnolkság,f~manasaioksáig а1 а 11 е4 уІпли . Ez1 gy nemzeti allalpon фёves , g:o¢ nd aLait volt,meslt mint k(iilön vörös haldseregeft más-k (ер s f i o i g ( a ~didtlt vOlna benд lümtkЁ it a n:épmümidiemf,elé, meg nesz politdad жбvet-кеаnъепуе1dke1 jámt válna. кfalráasonyszixvizkedietit, a m i iskioi:k~nkban is meg-nfYer г t néhány fiut. Anikotr feletteaeiтеgtt'udtá(k, bar,encleltálk Masztkválbarasppor t r ,a , Nem mex %t ё 1¢nenml, hanemfбbetlő iUbe m к U g (а't . Т ! á иeklebt а г г ember,hát fđ lbé is 1 б ltbe magtt. Pedig, azt hi-stie¢n, nem kiellЦ e l t a t voLnla nelki. КIdto 'bták

volna a frarffi1а , е > ss am It t,évedleit ~

t, hely-reho¢l'ц á f t~tal válnla. МІnt bábar emberv ( o d l t . Nem Is 'vitt nelki s e m m i t te¢nietehse.Ёpip gyaЁоЛ lait0R1 vo l ф u п Lk, asmIkor el-vibbéкme!l+Leф tümlk а ktolpoт s б ( ј áht, m',etg-'ánlrounk hát egY pemare, aanág elhatl'ад -tak. S,a~áhbuK is , memt k öm!beln sze-г etltti;k. Aztán ,gylaR~arlaltowbunk tovább.Azt hiszem, hn iazlbhahn tö(xtbént ez.")

Bená•1i István tökeletesen beszélt«9 írt oroszul, fiát orosг igység-be osztották be tisztnek. Georgiá-bа ат , font a Kaukázwsban a felvé-rek nag.yan kirabolták a népet,szömyű inség volt, s nem egyszeré(henhalt emberekre is Italáitak.Ott j átszádott 1е

A K NоO IВOп'C501N'ТОкTÚ(RT ~I N i E T E

A ф iatal tiszt futálla(g иé ј (gruézettа iaszott, szutykas ötr~elken, az-tán е (Uke.ri.LLte tekintetiLket, félrre-fordult, !levágatt еду vessxi$t cs

gyér lrakarbál, jiarrLcskáuta,тиајд

becsattintotta bicskáját. Ezek az.örege'k most n'ет flennének itt, ha6 f él órával e z e l U ő tt nerm szábt rval-na Igomnak.

— Igor, néztzél Iclsak .kör7al, te is-mered a vidéket!

Igor id nikor tkracsint egijet, az-rtám leesapja a fejét, s fé(l 5iгdn be-(liZl megáélenik а tehénuruel, ъ irká-vál, barjúkkal vagykecs'kévё l. S а

fiatal tiszt ellő re tudja, hagy ha-

inarasan megjellenilk gmj dep2utá.,cióis (efféle (kiaszott öregekb ől. Vala-hányszor Igort e+UküLdri, már készülis váл'ni ёket. Mintlig mindegyrik-nek csak utgyanazt m гondhat;ja,most is:

Elv~ társic>Ák, mLegkaprtátok a bu-mas(kát, a szovjetálilam kifizeti nek-

te;k azt ,а ehénikét.Jóuram, mindannyiunk ;tehén-

Ј с éј е volt az az aszott jбszálg, és hami éhen halumlk is, a gijerrekecskék-nék jutott egџ-Juétt csepp tejees-ke... Az egész falu tehénkéj voltez.. .

A fiatal tiszt :su,hagtatj+a a pál-cát, s átnéz a twl+só hege, ahol— њl láutja -- azok ott сsapadörsz-szevaná~sdkat végezneJc. HirteVen

ibal'yaszagat érez. Máraly régó(ta

vdrta ezt, gyorsan tkörülnéz. NennLátja sóhal.

Tudjátok, ho,gy tegn г a a p az ik,rrnegszalasztottak +benmüniket — j ~o r r -du1 az áregekluez. — Katon(ár'unkmár két napja ál i g esznek. A z ik

esznek: ilrtgagl~r г Ρ ~autlanull ellkszed m еktőletelk rm.iт н dent. Mi elűzzi.i.k ő ke't,arródl а hegyről is. De az én Ikato-náim már kléit napjanteгm esznek,lbatylv~skák, hát bírjuk májid?

Széttamjla 'a :kezét s taev(icsthLainswlnéry az örе gekre. Mirrat három nap-Ial ezelő ttr azon a másitk hegijen,más öregekre. Egij héttelt ezelő tt,harrnwd,ilk hegyien, haгrm , u d i t k ~akrra.Egij н о о г а р ј а , tkett ő , a tizedik, hu-szadik hegyen, harirtincadikokra.

A prolletárfarradalom nehézdolog, brntljuskák...Ёs atthagyja az örelgelklet, nl a ' • d -

rágját veregetve a г л esszővei r v r i a s z -

szamegr ц század ( h~oz.

Igor — szó'lа

г л - ösképű

ka-íonánatk. -- Eztán wnи a n x L e п u b ó 1 l ket-tő t hozz, ho .gy az egyiket Vissza-adjuk nekik, hadd ёrüljenek.

Igar kacsint egijet, aztáln újra le-csapja a fejét.

Kwtyá'k óilál~kodm,ak а környé-ken. Kettőt LeLőttek la katoná~k.Sosem tudni, m e?ly'iц k aveszett.

Déllaben ott üL'e гk a telvyérni tnüsz-tásont. Csajk&ф ukbóa ј о г г ,llllatú é'telgő 'zöLgёtt, szapován kanalazták. A

szakácsok gijnagy e'dényben ki-hozták а isontokat és krirvetették.MegсfLevenedtek a bakrdk, г kutylákrohantak e'lő , a csontotkra vetettéikmagukat. Mege!leven•edtek a lbdk-rok, aszott emiberek ,rahantákélíi

842

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


batd>dkatl, uzdbe nették a kutgáidшts a csontokra ,rоеtették m iaagшkat.

A fаta`l tisztnek megalkaclt a tar-kán, a falait. Fdldhözvert a к Ρ saj-kájáut, kifordnzilt bellő le az étel, sfart nagy arаsznуit a IUéjtő n. Fdl-ugrorC.t és Tnállh г Ρ u z с tt.

A dé4ti t к Ρ íni iátik+özet ~b е n Igar J~ő sihalált halt.... eorgiá'ban, ahol az a nagy-

nagy ínség volt, mégis, amikor afehérek utolsó erejiiket összeszed-ve megnyomtálk a vörös csapatokat,az éhengyöbört 1akоsság apraja-

nagyja: a vörösök lövészárkaibahúzódott; vili 'avas, kakával, bot-tal kuksoltak ott, q tlürelmesenvárták, thogy ha netalán ökölrekerülne sor, legyenglült testi ket6k is neki'feszitsék .azoknak, akikolyan csunyán kifosztották őket.Nemi elvekrő l volt ,szó. A pusz-ta életrő l. A Ibetevő falatról.

sok ennyit említettünk meg:az orosz forradalomrólírott könyvek. Nekem els őnek JoihnReed vilagrengetö tíz napja jutotteszembe, Lenin beszédei, cikkei,Solohov, Babelv, Pilnyák, Leonov,Fegyin felejthetetlen alakjai aforradalomról szóló regényekben,novelláikban. Benők bácsi ezzelszemben elmondta, hogy AzSzK(b)P rövid történetében felfi-gyelt arra a részre, amelyik azt

írja le, miért sikerült a UörösHadseregnek olyan gyorsan el ő re-törnie a keleti tartományokbanés Szibériában. Benők bácsd közöl-te velünk észrevételét, 11 .agy' aztpontosan írta megl az SzK(b)P rö-vid története, mert azokban aharcokban ő is kivette reszét, sszemélyesen me•ggyđződött, hogy.pontosan úgy volt, ahogy a könyv-ben találta. Benők bácsi szerint akönyvben az áll, hagy a vörösök-

nek nagyon kedvezett, hagy akomlmunisták behúzódtak Kol с sákcsatpataiba, és a frontja mögött is(bomlasztatták a rendet, lézItottak.Benők bácsi elmondja, hagy azerdő irtástól megszabadulván Kol-

csók egyik hadifogolytáborábantengette életét, •ám amikor már

komiszabb idő fordult Kolákék-ra, sorra beosztották őket a fagyveres egységekhez, fegyvert perszenem kaptak, hanem konyhára,csicskásnak, kocsisnak, meg rak-tárnokak mellé állították őket dol-gozni. Így kerültek kapcsolatba afeher katо n:áikikal, s egyikna!kКe 1 l -mё sikukkal baг átságot is kötöttek.

(„Voltiak ottati alylan ellesett swegényemberek, hogy sеhagy se értettad meg,miiértt vlalnmtak a feth ~ ér gándáblaai. хd-zö bGiik fangolóidáumk, s kii l önösen ami-

kor már larrauvt a rtend náluk, merteгđ ~aen vereték еket a vötnösök, egyikeh-másikat meglszólatbotttbuk: — Pocsemu vo-juJela? — I.egltőblbljük vomggalbba a' vá1-lát, kmtetlenül nézє ib t ¢ i з á х k: — Nye zná-ju, nye znátu, о~ ic iг za Ρ á ot ... —moпvdlCátk és a tisztek fellé inteiGek. Ak-kor már tudtuk, melyikkel hányakL'ánállunk. lila ti neon budtok mdéstt hatr-coLtak, hanem csak a tisztek tudry•ák,akkor rendben van, desz még beldđ étekvörös. Neon is nlalgуon fia tatltwk vauika dolgot, csak szláknonitatnt•olttbutk đkett.Egyszer aтbán, egy nagy m ulafbás után,reggelre a tisztik mind swétszöktek,csak a¢ altisztek maradtak a heglénység-gel. Akkor már köлnyü volt szökni.бs zesze ddteün jegy csoportot ilyen em-berekbed és .áitxnenbem velük a• vörö-sökthöz. Igaz, ∎ awbán kis hóján ,aQоk aklatr-tak kimеgezmi. Az emlbenedm áIlybak e-l:ébem és mentettek meg, akált mieg-szervezbamn. hába г uls idđ+ben, faxmaida- -lomban nehéz ,a tuagya а dis ...”)

Benők bácsit egy Szasa nevezet űraktároshoz osztatták be. Jószívű

fiatal fiü volt, alighogy érettsegi-zett, a frontra került, egyidő sekvoltak Benők Istvánnal. Szasa

bátyja, szá'zadasi rangban, annak afehér egу ségnek a parancsnokavolt, ahol ,szolgáltak. Aktív tiszt.1ppen öccsÉnek ellentéte: rabusz-tui, nyers és kegyetlen. Szása ke-délyes, társalkodó, jdkedvű fiúvolt. — 1Vliért nem mentél már ha-za? Már rég hazamehettél volna —mondta Benők ,Istvánnak, de azcsak 'a vállát vonogatta. Tudomén, miért nem mentél haza. Vörösvagy — mondta halkan és п Ρ La-

gyot nevetett. Mindenhova cipeltemagával az ügyes, okos fiatalfoglyot. A tisztek közé is, aholSzasa, a parancsnok öc оse külö-nös elő jogokat élvezett. Sohasemértettek egyet a bátyjával, de 5

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


mindig 'határtalanul szerette báty-.ját. Amikor már nagyon rosszul

menta fehérek sara és a fegyelercnis z illött, a tisztek egy éjszakaszörnyű nagy mulatozástcsaptakegy rassz •deszkab ,ódébаn, és Sza-sa oda is magával vitte BenákIstváalt. Azon a szörnyű éjszakánkáromkodva vágtázott el keletreiSzasa bátyja, a parancsinak, s reg-gelre a tisztek is mind 'sт étszdk-tek. Jó egy hét múlva, amikor aközlegények egy csоportj óval Be-«k István átszökött a vörösök-

höz, ,s amikor ismét beöltözött vö-rös katonának, és jelentkezett azegységénél, ahová beosztatták, egyvörös közlegény borulta nyakóba:Szasa volt. Kis ideig szolgáltakegyütt, de sok ütközetet megvív-tak. Benák bácsi elmondja, hagySZasa páratlanul bátor, elkesere-dett vörös katona volt. De pihe-nőn behúzódott egy hózba vagyszobácskába Benák Istvánnal,mindenkit kizavart, az asztalraborult é's zokogott.

Keservesen siratta a báty-ját, aki fehér tiszt volt, s eltűntazon .a szörnyű éjszakám. Sohatöbbé nem is látta. Ott ültenmellette, szótlanul aiézel ő dfiem aszobában s megvártam, Hogy le-csillapodjon.

Végre megtudtam hát

A SWRNYO 1JSZAKATС RTЁ N ! ЕТЕТ

Az ő r leszakított az egцik f enyő -~ g ic д Ρ llyrál néhány tűlevelet ás a szá-jába tömte, a (hó rráhulllott a ,gatilyrál, szerette a fenyó1levei е k keserr-nyés, de ј drotő ízét, jaj, de nagy eza hald, ina szép vila~gas van, amottbandurkol viallaki, ez is a bádelbamegy, ahol a tisztek m г и latmak azéjjel, (most nyelik a bádé ajtaja,

azőr fülét egy percecskére 'er

ő

seb-~ben megüti a hammonikaszó, ré-szeig Háta és zsivaj), ezen az éjje-len mw latrnicak a tisztek, ki tuabja,ki másajkát rott,att vagу amott, —eh, aha sokan jönnek egyszerre, az

cmegiátszik, tapsikdl t egy ig azőr és bokázott, a hó csikorgott

alatta.Ma éjjel mulatnaik a tisztek, két

hónapja rnár csak visszavoruwlás,visszavonulás, és fele az ezred, f e -1e a század, fele a szakasz, fele a

tisztikar, nincs utк inpótlás, nincsvsszekö б ttetés, mindenütt kifosztottraktárauk, délre átvágva sz út,északra eilváugva az zÁt, minden útkeletre vezet, ma rrruwlatnaJc a tisz-tek, messze 'YuaQ7 л ,к a ricsájozás.

Nincsen apóm, se anyám, m stlányс lkаt keillene idehozni, fiúk,mert holnap meghalunk, a'djarbakvodkát, harcaljon ajki akar, Ivarno ~v.Ivanov, most már І е n і f г І hatоd aszakáDbad, ,hiába hasoп llítasz a 1cáratyuskára, halnap maghabunk, milesz veled, anyáw ъ k, Oraszorszátq,Volkov, te még sokra viheted, miin-dig ikesztyű s kézzel bántála vбrö-sökkel, hahaha, de azс ј k nem sze-retik .a kesztyűs kezeket, ott ;le 'kellvetned a 'kesztyű t, harmonikás, ezthúzd! álég ebből a vodkáabó!l, dö-фjön meg ciki akar, Szassa, mt

bámwbs7 ott az ablaknál, g r y г ereide vodkát ide!

iSzasa intett annalk a fiatal, 'tar-kaegijenruahás lkatonának, aki akálцh~a mellett ült és egész éjjelügy'ellt a tű zre, s akibe vdónként ré-szeg tiszték vezeklésb ő l be<leerrő -szakaltark egy-egy pahdar zradkárt, afiatal katona ajz ablakhoz ment, ott

Szasa aъ х illára csapatit,

aztmond-

ta: „Nézd, mit csinál a bátyám

odakint!", aztán visszament a tólb-bi közé, gaz asztalhoz tiiJlt és veszet-ten daalalt, míg ,fdlytt az idoli. Azablakrésen !twl 'hófödte haldvilágоstáj szürkült, s vagy tíz lépésregéppuskát áiblitott fel egy , ember,csöve a bódémFak szögezve, mellettekapar egy 16. A géppuska mindjártzakatol, szaimpla deszka csak ez abádlé, a tisztikar részeg és m~uilat,

a fiatal katona kitámályag, meg-csapja a jeges bev, e tgő és józan,mint a puskalpor, megáll a ,géppus-ka elő tt.—Jó lesz ez így? — kérdi egy-

ikedvű en, halkan, s agyina egy mo-

844

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


845

busztus nagy ember egyenesedikfel elő tte.

Mit keresd te 1;tt? — kérdivészesen s rpisztalyához kap. —Mitkeresel te itt?

Engem ikönny ű . lelőni, mertnekem nincs fegyverem — mondjahalkan a fiatal katona. — éket iskönnyű ,mert mind részeg. De énnem tudom, jó Nesz-e ez i Lgy . ..

— Disznó árulók! Dögöiljetek megegyrakásan! — tájtékzott és ha-donászott pisztolyával.

A bódé .ajtaja nyíllk, Szasa sző -

ke hajáru hvi li К a fény, az ajtócsapódik és szátlanul Ott áJll a fiú.

A robusztus ember áll egy per-с е с skét, aztán nagyot ordít, pisz-tolyát fdldJhözvágajia, lovára veti mra.-gxát, szitkok özöne zúdwl, fehér por-felhő t verve ,elvágtáz messze, arrak eLetnk.

A fiataJl katona feltilöki a géppus-kát. Átkarolja a szoborrá meredtSzarát, bе w у it a bódé rozoga ajta-

ján s habkan mondja:Elment a bátуád...Itbhagyatt bennünket a pa-

rancsnokunik... — mondja Szasa,s óvatosan ibeteszi a bódé ajtaját.

Benn veszettiil nyekergett a har-manika s folyat, egyre faly č a vod-ka...

Benők Istvánt hamarosan ma-gyar egységbe vezényelték. Elvált

Szasától. Omszkba került egynagy börtönben ő rségre. InneanVezényelték át az croszki tisztiiskolába. Egyszer valami állomá-soa egészen váratlanul találkoz-tak Szasával. —Hagy vagy, hagyvagy? — Mi másik frontra me-gyünk. Én tiszti iskolában va-gyok. —Harasó, harasó, — nevet-gélt Szasa. — Az egyikünk csapa-ta erre ment, ,a mАsikunké arra —mondja Bénák bácsi —, össDeölel-

keztünk hát és soha többé nemláttam Szarát. Nem tudom mirevitte, él-e még, i hа él, hát hol?Soha többé nem láttam Szarát,pedig olyan volt, mint a testvé-xem .

abár a7za1 az eltökéltség-gel indultam útinak, ho г gy

ezúttal csakis a szigorúan vetttények, nyers és száraz adatikérdekelnek, abból is csak ,az, ésúgy, amit és ahogy a forradalomegy meghatározott részvevő je, ez-esetben Beciák István, meghatáro-zott napon, pontosan meghatáraz-ható ha аgulatban furatosnak tart el-mondani, (talán csupán ötletszerűválogatásban) egy tegnapi istne-retlerri emberinek, aki a7za1 a ha-

tározatlanul (s éppen ezért bal-gá+n) megfogalmazott kéréssel állelébe, hogy meséljen a forrada-lomról. ELhatároztarrn ugyan, demár az első percekben lemond-tam róla, ' bár Benák bá с sј eleintevalóban csupán adatszer űem közöl-te emlékeit. A rhallott élmény-any.ag azonbaг а ellenállhatatlanerővel fölébresztette bennem azírót, aki egyrészt ellen őrizni akar-ja az e tárgykörbe vágó olvasaná-

nyait, másrészt meghatározott él-ményanyag után; kutat. Ann.akide-jÉrZ elsőnek Bábelv, Pilnyák, So-holav ismertették meg velem azoktóberi forradalom h é t k ő z a a-p i valóságas világát, életét, a miforradalmunk hétköznapjait pedigelsőnek CosiĆ és Isakovié, s csakkésőbb fedeztem föl elragadtatvaa paplókat s másakat. Az emlí-tett írók művei köziil nagyonmegragadtak a novellák, a pilla-

natképek, amelyek nem töreked-tek az élet s a mozgalom egészé-nek leírására vagy ábrázal+ására,de az e g é s z r đ l alkotott törté-nelmi, hagy ugy mondjam »tudo-mányos« ismereteimet, az egészrrolvaló képemet, hitemet sohasemmódosntották, még csak ki semegészítették, hanem ' egyszerwe ~nbeleilleszkedtek abba, az éle tjelzésével. Különösen megkaptak,lebilincseltek e novellákban a for-

radalom tragédiái, pontosabbanazok, melyekre azt mondhatjuk: aforradalom néha felfalja 9aj átfiait is. Száжвоmra jelentettékezek a legnagyobb heroizmust, segyben a legnagyobb emberi tra-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


gédiát. S .amikor felébredt be!n-nem az író, еzirányban kutattam.

A hallott éІmények azonban bi-zony kurták, hézag:osak és kisséridegek. Bárlhagy formálam isőket, — érdekesék иууаи , hitele-siek is lehetnek — megmaradnaknyersnek, ziláltn.ak. Pontasan

оlyannak, amilyen maga a kor, saz emlékek. Ez j árt eszemben,amint Benák Istvá!n idevágó el-bes!zélését hallgattam.

„~Mreigesattt, hagy biapiunk tám!aidt а г г

anaІ х hisitákkal. Moln к llhlatoim, hcд gy le.g-töbibjük páraltlarcvud bátar к к з

lbо п з а olt;

ami,n:ek azok nekinъ en!tek, atlt г ю csegatft-ropa,go гtt minden, а¢ biiцGols. A hardb!atnhát bátxrak vollak, di ulgye, — azltán Isratьa1tak, gylLUkdltak, fо в г г !t о g!attták а n!е-pet. Hát wgyie, az r ~etm magy . . . ! Ezeknem valtak. iga rт л lbф lsevirtl.lk. Aüanchis-ták voütGk. Szávall, a¢ am~rahIstákialt k+iis végeгatük, ha r takalptuk đket . . .Ilyesmi is aldáddtt."

Szavaib6l érződik: azok is résztvettek ugyan a forradalomban,di nem tartoztak a forradalorЂ, -hoz, nem voltak annak a forrada-lamna!k igazi fiai, nem voltak igazivörösölk, bolsevikoik, ha teháit a for-rad:alomról beszélünk, őket hagy-juk ki. BerLák I.stván át is csa-pott mi történetbe.

„А ? p a i f g ! á i n h á ! b o i r w végefe!1е Ј ártuaцk дnár,amikсr beasztoftltlak а száгaduíllcba kétfi э ttail ;koz!ákat. Ја1 maglvoiudwnk, hanemamцiíkar е lőszdr kiet1 e!tt tdi тJb e menni,niegbGlga!dLák sz eingledalmesslégelt. EgYkis szávtádltáls bánnaldt, s néhátny elmlbc-rünik тáт nwl!t Is .at putsloátj.áléirit és töl-tö1Ut. A lalonlon olly!an nincs, hngy mlaOdki-k'i а saljált feji szenlrt m+e!gy. Akinem ennglede!1m kedik, mit leJlöviik. S гó-

va1, eunlbetreinn Ici akarták végezni akét kozákat. Mondom nekik: lassan,elv,ttiássak, kdivége¢а ц г könnyü dobog, vár-juxik csulk . . . Мegkéгdeztem, miértnesz aka!rnak har ц .ib;a!szá'llrи. lilát а 1о -vak miiatit. Hogy 61k Ló né'lktil nemmennek. нáн akkor szerezweitek lovat!szereztek iis. Mentek aztán a kozákbk,mint а syékиész. Рах~е , nesz velünk, avon,::.!lbaln, hainem asarlcés¢ni, fsideritö-nek . . . Cse!.~l n g i d e ( 1 r i , кearü:itlek-fb#rdul-tak, s máir vissza is jöttek. Annak akét kiozálkn!ak иlagy ~ on naigY halsznátvettilk, ment snindlg az eglésd könnyé-keit fölkutallUák, s azutáni so!ha senkisem iirthetett ratjltunvk.• Hát iigy volt:

helyén kelllelUt lenni sz em:Uer esz~

énsk,mert kivég.eznii könnyü dolog . . ."S mig tűnő dRre formálgattam

magamban az elmondott esemény

alakjait е a térképen — elképze-lésern szerint — odahelye2fiem az

eseményt a iKaukázus aljába,Benák Bácsi méig egy iđevágó tör-

ténetbe kezdett. ,„Fagy nap iagys+égünk т!agka!pta a

ра>rlarncsort, hogy m(áisrnalp déLel б trt tizen-e,gyre ell kell foiglia!laviia egy kбzséget, а

fiehémek ерУ те!g!letnat бsen er& fésтlkét.Erre mi nagyrgn karám ha'jnalbian megis indп xltun!k, wgy számibva, hagy gya-lagság vagyunk, mini ю!daiérünk széplalssaax tne:gvdvusik, meig lesz a 11 óna.Nem tudtunk róla, hoigy a f!elsđ ;b!b pa-rancsmoksátg wgyamlalkilс or egy lovasez-rednek is kiadta a parannsdt, hagy 11-

re fagliafljia el u~gyfahva¢rt a helységet. ,Ko -rán odЁéп tü7 цk, de a felhiéxtepc m ёg azéjjel kivonxuidba:k, nuelm volt hált antt isа-

tázni, haniem mindtint bji iis , vonul-tunk. Elsziállá~alt,wnik, megszerveztük,amvt keltett, s a falu .rvégléxle бrökdt 11-bitottuink. Valilamtvel bizeüegy elóitt kétюvas kdzeliedett. Az бr beиáxbal бket,áLlijit 1ai.rálltdtt, emr,e. а két lovas egy szemр111!ant!ás !allatt visssaltordlbtotta lovát és_usgyi! Ha sгöknvek, nem vörёsök, —ganddl.ta тüп ц с s .utánuk bбtt. Azokmeg biztaslaln аг ' hittek: Kii min áldl̀ it-hat mag benшlünket а falu e1đ Ut, lalm г hmeg kel tám!adnnuиk, mint a fehér đ .т -szem, lс ivál!t ha 16 is! Egysze г csak ria-dót jelentenek. Rahanunilk is falu vé-g r i ~re. Eőtbünk kсlröstklörwl a szélessztye!plpe. Arra messze agy szebid domb,

rajta fi.ir,glén mloizgб fekete pontok. Tuo-иа l s _ ) з g. Robognak fellénk. Јаиаа ituibbnekLábszaüak nállluuyk, de та ljdresak leszvalahogy, — gyorsan beásttuk magun-kat. Anin;t rézzdilk a docnbolt, egysz:erasia!k f:ö.L'biukklam miég egy asapla!t. Any-nyizin, hagy reпugetieig. Az eldb!biiek csakaz elбcsatpat volt. Am'ik,ar fđ ilfejl ~ &ditekés közeil intek, beszAltttk a •1órб1, gya-log indultak in đk is bieáslbák magukat.Ugy twdták, erds fe;héir fés<z! е!k . .. MárldvIidtiznit kezdtünlk, di иalahnit fur-csá!l1dttunk. Nem szldtálk a vöirös iste-rünke:t. A panancsnolklunk nalgyon fi-gyEiSt, fülerlt, is egyszetraslak valami vб- -

гоэ ron!gyat kért. Pws!kLir.a kötót!dük,

ugy dugink ki. Nem 1'átték, s egysz ег -csak látjuk, đ1k is vömöset dugnak kd.нáн akkor elkezd'б,dd6t t а támgyalás. Ne-gyed ога mulya mindiannУi r a г n еlбтаѕі-twnk lyukaiinк kbód . . ."

4puszta — csak olyan, ami-lyet itt Vajdaságban is le-

het még találni — az én gyere еk-korom legrégibb világa. Els ő él-mnyeim is, rrnelyeket szárnotn tu-

dok tartani, a pusztához fű

ző

d-nek, a tanyáklhoz, •ahol magam isfölcseperedtem. Az orosz siztyep-pét, a számomra е !veken át olytitokzatosat, igen balgán, mindig Ipusz!tlhbz igyekeztem: а ' І asolnlítani,

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


de midin igyekezetem ellenéresem tudtam sohasem elképzeldli.

Jeszenyin felejthetetlen költésze-tében villamt fel elő ttem elő szörolyam • ismerő snek, ik+özelinek azossz paraSzti élet, a falu, s vél-tem: a •sztyeppe is. A magy oroszpuszta, mégpedig éрреn a magyforradalom elő tt, alatt és közvet-len utána, aduit Jeszenyin, a pusztatragikus sorsú költője ,oly szépenmegémekelb ... A hatalmas, moz-dulatlannak tűnő puszta, melybenugyan rohamos változásnak indult

az élet, de amely mindent konzer-vál; ,ahol a legények természetesátérzéssel dalolják még a kétszáz-ötvem .év elő tti esemé+nуеket éseszméket is, s amint iránymutatócsillagot: Sztyenka Rázint; aholaz élet csupa mese, legendás Ihő -sökk.el. A puszta: fű - és meseter-mő vidék. Nálumk (azom a puszta-féléin is, ahol én nő ttem) : RózsaSándor, Bogár Imre, Sabri Jóska..S mikor ebbe a világiba belerob-

ban az új világot hozd förgeteg,miniden esе mÉmnyel új abb és újabbmesék .százai születnek .és bambabékességgel férnek meg az újak arégisik mellett. Mesék vagy legem.-dák?

Sztyeppérő l beszéltünk, s BenákIsbván ,elmomddott egy történetet,mely valamikor talán bejárta azorosz ,sztyeppét, s eljutott Rosiz-tovig is; a magyar vörös katonákúgy mesélték, mimbha ketségtelenül

m gtörtECí;t volna, sőt nem egyakadt, aki meg is+ eskiidme., tudja,

látta, jelen volt, amikor lejátszó-dott

A VІN!ATPARANC ѕN0KRdLÉS SZÜRIKE GEBÉ Ј ÉRÖL

SZбL бMESE

Daliás szőke ember vált, bátor ,fiatal vörös katona. Vanatp+arancs-nak vett valahol a szty+eppé!ken.Kuzrг у ecavnak hívták, de tán nerпis annak, h + a r n e m K o х lovnuak, demég így se, nemi tudta annak azigazi nevét senki. iEggsz г e r befutotteg i / s z e r eUvén у + az б лU о incúsra, aтnе -

lyen Kuznijecov vonata vesztegeLt,s benne csapatai. Az új vom..a г dbta.n'

d alaltak amagi#ar fidk, vidám ésszamarú hazai datldka;t fújnak, ésKuznyetcov од + а !ment hozzájuk éssakáí,g szótlanul !htц l l lgattк т ket.Ualtlgatta őket, azstan egi)szeresakazt mondba:

— Jaj , de szép+en diataUtok, etrv-társak, jaj, di szépen dadaDtok , i-í lk!Мeglcpődtek a fiúk, el Is akadt ahangjuk: 7ruagyarull szótt Kuznye-cov. Köri.úlventák és faggatt б J c hát,

di v csa lk rm aso lг~gott. Na

ўtyon gaz-

dag magyar fő úri család legkisebbfia volt. Fд ldjük ezerhold-számra.Kicsi vitt meg, indriis ki szödkёtt а

kasteZ иJból а zegénygyerekсk kö-zé játszani. FiatadlAca volt még, dlföllázadt a z к ц lг ј ,а ellen, merit nem.bírta látni, hagy sanyargatja a sze-gényeket. Ki tagad tcák és e + lű zte1k,el Is bújdosatt. Ő, a csadád t + e l g -kiseb'b fi. gy jutott ide, ,ahola z o k e llen harcot a nép, akik ő t is

kitagadták. Веá l!~tа fellkeZők lközé,

s mert I h ő s és bá+to гr katona volt,híres huudvez ёr Lett, reszkettek (Lburzsujok, iha 0neveit hailottdk,már akkor is.

De az igazi nuevét m г as7t selm árul-ta el, csak masal гjgoг tt és od бbb sé-t jt. Mert &kkariwban igyadogose~njár.t . Volt neki e,gly sxiirke gebéje,— gelbe, di hп .égse érte 1 be sohae-g г~etlen Zó sem — , éppen akkori-banazonban áLveisztette. Ug tö+r-

tént; hagy e,gyszer vára~ tlanu'l m e ; g -támad.ták dlait a f eihér +kozáko>k.Е'ppen lavát pucal,gatta Kuzny,e-,cov, •amikor a szerеlvény, annelykataruasćugá и u a d k : m o zg ó báabo ra vo t il t,hirtelen jiékezaett és megбllt. Mi-kar kinéz , lá,tja ám , fг agj kö г rös-

köriil anr u г ~i a kozák , muim .t a sá,б ka.Mazdu,ln i sem Uehet tдlük, s úgyszedik ,ti a 'katonáit a vonatról,н о д и Ј mukkam,ni se jut Ideje egyik-nek sem. O mueg u ~ gy, ahogy vitt,

ben -nad ráag i ba rn , kiugrott a г к о хá-kaak közé, s f a , g бt vicsor!gatva б uar-sogtк a : „Na , г rö гёskék, lélpre menti-tik ugye? Lépre bizony tubieáiim?N a , ' mozgás! Majd szdrao lnsnk!" s

8 47

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


a legmаgasalbibrangú kozák tiszt-hez fordult: „Mind kó~ töiztesd meg

és úgy vigyázz rájuk, hagy mtind-egyzkért személy е sс n felelsz!" Ka-tonáiban megdermedt a vér, deegy szót se szóltak, ugy tettek,mnintha• nem is isrruernék, mert va-lami turpisságat sejtettek. A kozá-kok sem ismг erték meg, zavarruk-ban valamii nagy-nagy f dlöttesük-nek hiatték, aki valami nagy hő sri-ességet vitt most itt végbe, hát

úgy meglepő dtek, hagy szinte pat-tantcLk a szavára. De orrár ment is

Kuznyecav egy kozák tisztihez, leparancsolta a lóról, maga pattant anyeregbe ,é4shátraszólt: „A Itavábbiparancsig ebibe és ebbe a f ctlwbavtigyéitek őket!" S már , e~l is vágtá-zott, csak úgy, ,egy ingben, haja-donfő tt, s pillanatok 'alatt •elw г yeltea sztyeppe. Így csapott fel Kuznyte-cov fehér k о zákm а Ј k. De nem csa-pott ő fel f eihér ,kozáknak, hanemaddig meg se állt, míg egy er ő svörös csapathoz nem ért. Ott el-mondta, ahogy-rrnint járt, s mondta,rögvest menjenek a falwba, .ame-~lviket a Ikozákoknak megnevezerbt,rmert ő biztos abban, hogy téh г yflegodahajtottaik katonáit s várják atovábbi parancsot. Űgy is volt. Föl-kerelkedtek ihát, s még ,azon .az éj-szakán elmentek a f alп јbа , rajta-iitöttek a kazákokon, f oglywl is cj-

~ tetté+k ő ket mind. igy szalbadítottaki Kuznyecov a katonáit mind egyszálrig. A sziLrike ,geb e 'azonban el-tűnt a keveredésben. Kereste ő avonatban is, ahol hagyta, de ottsem találta. Kereste mirudenwtt, desehol sem akadt a nyomára. Sző -rin-szálán eltű nt. Naagyon bántkó-datt utána, alуan nagyon bánkó-dott utána, hagy másiik 16 nem iskellett neki, hiába mutattak nekiszebbnéil-szebbet. Azáta járt gya-

log az a daliás, szőke, fiatal vörös

parancsnok, akit Kuznijecovnakhiutok, de tán nem is annak, ha-v г Ρ em Kozlovn.ak, de még így se;nem tudja arcnak ,az igazi nevétsenki se,

s ezen a szeles októberi ké-ső éjszakán, ebben a kis szobács-

kában, ezen a négy fallal határoltszivgetecskén, ahol felidéztük egyrégi, negryven év elő tti október em-lékeit, míg a konyhá'bó1 beszűrő -dő rádiámiuzsika halkan zsongotta fiülerr>ben, elrnorforldíroztam: amagyar vágy az orosz pusztaszülte-e ezt a sorépséges mesét?

Mő snap szép, napos, de csí-

pő

s vasárnapra virradtumk..A város forgalmas utcáit járti ј k,újságot . vettünk a sarki traifikos-nál, a fő téren meginéztük a mo-toros vitorlázó-modellezők tarto-mányi ,szérnléjét, versenyét, azügyesed, hasznosan szórakozó fia-talokat; ott álltunk mi is a tömeg-ben, hallgattuk a harigs гóró recse-gését, ismét sétáltunk, de Tifliszutcáit jártuk már, Tiflisz utcáit,a forradalom, polgárháború évei-

ben. A fehér csapatok végső

meg-semmisítése, utolsó mentsváránakbevétele. Benő k Isván vörös ka-dét iskolába jár és közben front-szolgálatot teljesít. A Tiflisz el-leni támadásban is részt vett, samikor bevették a várost, a pár-napos pihenő t fölhasználta, éhagyvégigbarangolja a város érdekesutcit.

(„Zti.fltszlbem egy délutbám Bula Gyö гgybarátomtm~ al, aki airaidl flu vdt, ellmzen-tünk rnoztbia. Kevesen voltak a terem-

ben. Mi éppem akkarbđ

ljt k!auk a vö-rös hadsereg wjtalbb szabásu egy е nrulтá-j á t, fitatalLok voltunk, huszom.háiro¢n éve-sek, jbvágásu, jóképii, de mégis csen-des, nуugadt kaclétюk. Elđфtünk két kđ s-asszоny ült, nagykallapos ki а ss zomyok.Hangosam beszéUbdk, ugy hogy mi isértsiivk; +rólunk beszéltek, hagy igy akatdét e< vtásrsiak, ugy a kadét elvtár-sak; össлdkumnс оgtak, hátra-ihá ~ ttra fox-dultak, mtim г dh:a néantének vatlatrnit. Mimeg adtuk .a nagyot, u,gY tretttttink, mimnt-ha nem ért е inénk, muimbha észtre semvemnémk lket. ük araszul beszéltek, mimagyarua. Ik firаnоiѓuQ kendtek, minémetül. Ik nénveJbtill, mri akkor ara-szul. De csak m а г gunkbam, r б Ρ buk és ve-liúk egy szбt se. Pisakállhatta đket, hogynem akarjuk észreи enmf i đket, hát afilm utáni, mikor ktmenbünk, beirbakbennünket, ismét kikerültek, megintbevártak, nagyokat kuncogtak... vetta feni elefltđ l Fogva, s egyre non italnг д

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


ia koпnámnak, уee -üavk e1 vedüls. De akoanám csak elnevette magát és zneg-rázt љa a fejét. Nem akaxit semmi pén-zért. Hát ugye ... P&eg azért, mertpár nаpp а elдblb az egeik ka к Ρíéáttáraumke1 г Gii+nt. Јауеn gasztpс igyi , askákkal 1 itUákullо1 Ј ј áaa:. Ne¢n keriiwt el б soha bыbbé.")Tiflisznek n-agyon érdekes az ut-cái, s baráti óval barangolás• köz-ben mindig találtak valami érde-kes látnivalót. Tartózkodók voltak,csendesek. A fehérek kiverése utá-ni első napok voltak ezek. A vá-rost nem ismerték. A lakosságotsem. Volt, aki lelkesedéssel fogad-ta őket, volt aki hű vös kitéréssel.Ott, ezeken az utcákon pattant ki

A T 1 ~ F L U S Z 1 I ВAZAROS

T 'ORT N E T E

K• t fiabál vörös katona álla ba-zár el>ő trt, s hal az e!nм serrubencsewrг -rrг el felt kirakatot nézik, hol a iba-zár ajtajára akasztott ikalit>ká•ba;nrikácsoló papagájt. Hosszan és szót-laruul néznek mirudent. Aráér

ember kíváncsiságávаl, aki jóltudja ugyan, hagy

nem veszsem-

mit, mégis aprólékosaan, ám ugyan-aktian- hanycugul nézél ődik. Az ut-с án bithúzott nyakú s г Ρc • e t ő polgártik.Menetelő ikatonák. Három 'kozákr u c u g г~hangon, lóhátról alkuszik va-lamir•e egy emberrel. Az egyikneka lova a járdán áll. Valahol egygramofon bömb öli és serceg.

A ,két fiatál vörös katona figyel-mét leköti a papagáj. A kalitka eléállnak. Egyszerc s а k megered a

nyelvink.Tóm ezt is árulják.Lehet.Láttam egyszer egy papagájt

egy pdanétás embernél. Csak aznagyabb volt. Meg cifrább. Nekemis húzott plaw г і étát.

Népbutítás. lcska népbutítás.Annak is véget vetilri:k.

Amaz egy Pillanatra elhcullgat éselgondolkozva mégijabban szem-

úлѓne veszi a papagájt.

Az - mondja edrru@lázva. —Népbutítás. — Majd mintha hirte-len felébrednie, azt mondja:

De tudja csuda. Van, akrunekm.egman к Ρ lta az igazat.-- Mondom, .hogy butítás. Mi

meg az ellen •küzdünk.Az ellen.Itt elhaZlagcutnuaJc.

Elvtársak, — szálaAt meg va-laki mögöttük és nyújtott, színte-lEn. hangon folytatta. — Elvtársak,rr,.iért futottak meg tegnapelőtt avörös kadétok a fehér !ka•détokt б l...

Ránéztek. Fényesarcú, kissé kö-véredő , közepestermetú ember. Abazáros. Az utcán áll, latzárja eaött.Rárи éztek, aztán zavartan , egymás-

ra pillantottak. Tegnapelőtt: ro-ham a váras elfoglalásáért. A vö-rösök támadnak. Еszakról, kelet-rő l, délrő l. A lovasság északról, asíkon. Amarról а vörös kad•étak,föd a hegynék. A városban, a várasszélén a fehérek beáasva. A vöröskadétokkcUl szemben fehér kadé-tok. A vörösök t& m а dnak, hegy-nek föl. Megakadnak. Rdhernramennek. Megakadnak. A fehér ka-détolk ellentámnadds ~ban. Farolnak

lefelé. A vörös kadétok megfutnak.Nagyon meigfutn ak. Vissza, elglé-szen az első állásaltiba. A havasokmég aznap be гtörnelk, s elvágjáknyugat felé az utat. Most rruár min-den oldalráf vörösök. Е szakrál, dél-rő l, keletrő l, nyugatról. A váras-ban a fehérek ;között pбmik. Min-den út elvágva. A i л örös kaadétokrö'citön rdhanr о znak. ,Mén az é~~т e l l .Kegyetlen harcok. Les pánik. Ne-kiszoriticik a felhéreket a lovasság-

nak. Kész. Sak a fogoly. A várostelf ogla'bták.

El vtársak, miért futottak megtegnapel&tt a vörös kadétok a fe-hér Кc i léttik ei ő l?

N /újtott, monoton hantig. Csend.Honnan tudja azt m~uga, hagy

megfutottak?Tudom.

A két fiatal vörinskatona össze-néz. Aztán e г lfordulnak egywn,áastб l.

Tán maga is ott volta lövész-árkolč ban?Nem.Marnn tán burzsuj?

SzPmrebbenés se. Kifejezéstelen

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


sima arc. Mozdulatlan arc, mozdu-+latlan mber. Eggylkeldvű lhang.

— tn? Nem. Nem va'g І Ј dk bur

zsuj. Ёn vörös vagп~

ek. — Еlnyúj-tott, egykedv ű hang. Granolf anmonoton bömibgölése. Lépésiek egy-haiugú, siiket kopagása. — Ёs fi-lcein faújt, Iho,gy а örös kad!étdktegnapelött nnegfv:tattcuk а ehérkadétok elő l.

Kifejezéshelen sirrrua а 7 1 с . Szemг -szöglet, száj'szög!let: Igúnзjasmo-soly? Rezzenés 7uél'kјы .

A két fiatal v ё ј röskatana össze-néz. Aztán ,lágyan, fürkészve szem -

nјre vesziJkа

öг

rér.kés, mazdu-lat+lan е m ц bert. нos'szan nézik. Szé-,pen , ' U a s ~ sam, észrelvehető en, szem-szög%etükben г , szá szöglatüikiben: éle-sen metsz ő únyas ;rnasály . Rezze-mlés nélkiil. Egy percecske, 'keht ő .Aztán megfordulnak és szép las-san, terrpóslan, lépést tartva, szónё tiküll ellballagnak.

Vatidhol gramofonг örrubiill és ser-ceg. A раpа lдá eszétvesztve rilkol-t o z .

. . . S Tif1'iszből. tovább vezetettaz útjuk а Kaukázusba, Gruziálbaés đrm.ényországba, ahol csupa ve-remla>kásra leltek, s а nélp mindszétmenekkült elб lük а hegyeikbe,erd ,őkbe. De ekkor már hadnagyirangban egy 'arosy egység parancs-no'kává. nevezték ki Ben.ák Ist п ránt.

( ,,щt, Jermemliábam а századlpananCsmo-kumk is miagyar volt. Нá н vele hol dgy,lioS ugy be!smélglettünk, di leg tđ .bbsL3rmagyarwl. Eszrelvettülk, hagy egy fialtalоптéп г у önkémites mindig ott süngdörögkii+rülattünik„ figyel nagyon, ?de soseszól semпnt, дмг lк ha+l1)rgart. E ~ gys¢er ci-p&szálд iitm,ám:ylt .kalpltlunik, uij cyipőgk.et, dikevюlseldbelt, m'/ t ahánylат voltunk,nem juthaltoltt тilk гтndeinek. Kegyetle-nüll szakald!t а dilpö а 'т~clKlbam а hgyek-ben. Az elasztásróll m;einflcynld! ~ rozga•tftunknт agwnklbгm mlirnd a! kkltten. Eigyszerm,egifardul:dk, h+át az aw ö ~rmény öтКел-tes m:egiц•it ott álllkad~ k. véggn~zekrajta és а zaldpa(І1ahncjnolkihoz frк u-1ak: — Néz1d, mflglyeт n јо balkiandsa vanа fi.unak! — A s¢áz,adas is ránéz~t б ssz&t,banuIl vi.iпszalfordwlit. Ezt таг nem

győmte

а

fiu,hanem

mgelgszlóUalt: — Tu-dom én magy~arul. Alt mpn.dcjátok.hegy nekem ijó а ciipđ ,m, 1 l3tt jó i5 azén dipбm ! . . . — NЛ а(j,dnean fédrelérteArteа fiu. Megmondtnxk neki, hagy kevé5v1:p8rt lealptunik és bajos az elasztás. А!k -

kor fölemg,edieitlt és ednevette malgát. Ne-ki nem kell, mondta, mert az оие jб .

Azitám persze ј о Cirnlbanák lettünk. AztткапдФа.: — Pesten tanuiY,tam én тагууа -

ru11. Hitrom éиig fogdly voltam. — Esnagy hatsznunk volt a aimlbomából, ment

nlagyon ismerte n!élpét, szakásaiik ~ atit, s haüres faluba értünik — mondtam m•ás,hogy l.egtđ 'bbnydre veremházsk vo г Ptiakerrefe4.é —, akkor a md ai.m.baránk félára alatt elök•eiri,te•tte ta nlé;pet.")

fgy is fejezte be Benák István a

forradalmat .és polgárQzáborút 1921-ben, huszonnégy éves korálban,hadnagyi rangban.

4 kkor kenült másodszor isMoszkvába. a fiatal vörös

tiszt, ki annakidején, első itt-

tartózkodása alatt a kadétok so-raiban menetelt el Lenin el ő tt együnn.epség alkalmával. A fiatal vü-rös tiszt, aki Kun Bélával is ta-1 "alkozatt odakinn, amikor a ma-gyar kommn.inisták vezére meglá-togatta a tiszti iskolát.

~ Q , Kun В,é1 а1 dLébüink állLt és azt mbnd-

ta: — L1yen kaltanák kililettdk va' таadahaza! Akkor Otthon is gyđztd.inkvollm,a!" — De imd egy szót se szóllltumlk,meg se mozdultuink. Nelm akantunk be-sz'éflni. Fi-altal,ok voivtunk, és hát egy ki-csit meggondodiatlianotk, hetvké,k. Ne-hezteiLtünk az oltth!апП gár,dáraг, azéntnem karltumlk beszéRm г i. Sok miimdenthélУbelemiit'ettünk. Emvllélklszem, egYdk а

sok közii:l az volt, hagy nem tudtakmgit as`inlidiъ i sz dszltálye.Llervs~é,gglel. Far-ró11 jut eszembe, hogy monidjuk, Omszkbam, a1ho1 s nagy bbgntön бnségéhe¢ tar-toztam, a farг ongó naipdklbaln ös'ze-szedtiinK mllrndenkiit, add c5t гk számbajölhetett, .mi т rt a i+omna,da4bm ellenség°.A börtömfbem tantagttuk đ lke г t, mi,grsakaRiaposam meg nem sziaánduRtumlk. Feneb;aju'k se volt, 1á1tog2ltába jártak hbzziá-juk a rdkanok, Ш sxrue гrб sđk, idmként,mondjuk hctente, ők is •hazalábг ,g ~ltbakkét órára, egy egy иIt г о в к3т kd~slére''éъem .S:aaem fe1е ! ј ltelтel, mdkor éт az egyikilyen embert ha¢allĐ isérteim. Mw n lка lие 'zetávolt la rгelótt az egyik ;gyбrbam. Ut-köxben meg akartam algitlá]7íi. M!onld-tem neki, hagy 6 is nmunktsember, akokasalbb, ügy;esbb, sok tekdntetbem rlá-tenmelttebb nál]lumak, md so1k181t tanu П hat-nánk tő le, eneg is beasii;Lnбnk, m!i afene Köti őket ta Iburzsuljoikhoz? Csak

nevetett. Fiatal gyegnek voltalm, 6 megközepes korru e+mlbeт . Fiatal bánátki ue'a-daimi béres, đ meg áxalali, jvлbérlLah,oг niszki gyáт +vezető . Hált eъib űl az agltá-cióból nem leltt semmi. A két ára 1 е -teZtével aztám v3ssmakiséntem . . .")

8 4 5 0

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Ott volt Benák István Tiflisz ut-cáin., а kaг hata(lmmi egységben, ami-kor Moszkvába menet Tifliszbeérkezett Kemál pasa elsб követe;Törökország ismerte el elsё nek а

szovjet kezitársaságot, az elsđ hi-vatalos külföldi követ volt ez.

(,‚Az uticákoц i sok nkp voL t , а

n(árdaszélén slafalLatt áLltunik, s már e~g!ész kö -zel voltak az aurbálk, aam dk ar egy ktisifiuн д т н е lгп ktugtrotlt közlünk és a t u 1 L ' s óoldal fealé fwwtottlt. Az ed z đ и г н о atgvcnta-posta. 1VleagálBt, di már nem lehetettsegflbeni. бrt éves 1elhetelit a gyerek.Kiés đ lab kdtünt, hagy sz uљda tulsó fe-ién ntiegláttta а z ia!pját, aenlikoe tintettneikt.i. A,t okairt fultnd hb¢z,á ...")A há

+ború,bef~eztével Moszk.váЬa

került tehát Benák István, s ottmindegyiküknek feltették а kér-dést: hazamész, vagy maradsz?Aki maradt, további tiszti iskolába

,küklték, aki pedig ment, f.ölké-szült.

(„Viigyázz rnaagyon, m,andttiák nekeon,vigylázz, mert nálatlak nyi!LvánrG . э mt`á? г

а vöráз ötk ё t. SетгтШк é а р р е п el nie árnz'!dmagad. A д nd t d r t t с iná'ttál, atnráll епуsz&t se sz)lj. Szenveldél у e.i,d n ie le+gye-nek, sz i•de,gdid .rendben lelgyeneak, afk-ko+r talán та l ј d sikerül... Az a dyl-god, hogy mindent letag э ldj, s ahovacsak lehet, b а férkđzz, i.igyellj, figyelj,magad tglazodj, t kюzádlj , és ü,gyesennerv г e l + j olyan embereket, akikre szük-séae иап m wn !kásságnla!k. H ~ árt i.gy еé-tern, ne on Is fünklésze.tt kd ingem semak~ .CsaSádom rnin:as. Solkatkalt prélbáltatnugy neiиe3nd, alh,wgy gondo2' н а д п , o Q уa + nет-berré, di csak tkevelse!t sikerült. Azunotkaöcsémfly đ l taa 3áz s d'ketrüllt ј а pro!lle-tárem!bar't fair аgrni„ittdagozik kint,az egyi•k ытtotkan . . .")

Leningrádon szálltak hajóra 1 9 21

végén, s ide fűződik

A 'HAZAT'Ё RЁ S

Ё S EG Y 6ML Ё K

T~R T ~Ё N !ЕТЕ

Hajók szirénáj г a i zu,gatt.A kiköttőben népelk swr$gteak-,fo-

rotgta'k, а dokkon rctkddárnuwukásakszorgoskodtak vagy álldagáltak.

A hajákorQkí'tra könyldk г~Dte'm,

тíéztem а ávolade partot. Nékewn

nem integetett senki. Néztem a д г а -volodó partit, észre 51 vettehn ésmegeredt a könnryenn. Fiatail vdl-t awn , huszonnaé ~gy éves.

M г ír csak IgIJ keskeny csíak jelezte a partit, annikar etgészen hal-kan, szeni л telenrül megszálalt inni-tettem vatla:ki.

Te is trvtárs? Te is?Félrсўordultam, di nem mozdul-

~ta7n. Egy sz ő ke ember állt + m a e d -

dettem, ugyanúg а korlátra kö-ny'ökыve mint én. Halkan beszél-getti.ln г lk, egymásra se nézve. .Tán7t percecsk ё t. Berlini patikus volt.A nenл ét nem jegy'eztern meg. O isT г azafelé ment. A forradalomnakvége.

F.l2'társ, а haj+ó tele v'n spic-likkel és kémekkel. Ha találko-zurvk is, legföljc bb а szemTtnkJcálköszöntsü'k е ! g ,ц mást...

i s elment. iJ:n ott maradtam, akо rlátnaP,c dő lve.

Napankérut talDálkazta гm veleahajón. Szátlanul mentünk 'ál egy-más m:dllett • Hajón u'taztun(k, vo-naton utazatunk, kihallgattak ben-htiinket neтe.gyszer, aztá.n haza-értelm. đ valaihol Lernaradlt, szótQta-nul e'l!vállt, nem tudomhal. Nem

isrп

ertük egymást. Becskereik'enszáц ltam Ф е а vanatrб l. Tudkttlan kisbéres,gyerekkérut mentem ál a pusz-tai urc гdalamrói, tizennyolc év'e!s

+ koromban, a nagij monardhia lhan-,gas hadsemegével, huszonnégytéveskarom!ban m;ár vtilsszajöttem, die.gy , б s má,s rne,gtörtént velem ezidő aaarCt. Egy бs тгáв a világgtal is.Hol keressem a családomaa't? .Mer-r lehetnek?Csak ál lta7rг tehetet-tlenül az áílQlamá~on, idelgeniiwl, +sen-

kit sem ismerve. Az utasok mármind szétszéledtek. Odtogalttá'k avillanyo kat. Nagty lo г n hideg voiDt,• ia!gyos id ő . Sivár dUormds. Ёn álilokа orDátnaik d'ё i roe, amott fе 'ljeabbegij vasutas sőpör. Se+ho!l senkim.ás.

A vasutas :hozzám balala>g. Kezé-гben vödör.

1V 1 esszir ő l jött ё l?Messzirő l, tatár, —mondtam

halkan.

N2ncs hov ~ a menned?Nincsen, tatdin.Honnan. юв!sz?Oraszországbál, tatám.

85 1

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Nézegetett eg+y +küesit, aztán in-tett, :hagy mennyek utána. Mentem.A másodas7tályú váróterermbe vitt.Mondta, csendben le'gyek és alud-jak. Regg ~ e'l négykor eljön értem ésivezet. Rémzárta az ajtót. Hajnal-

~ ban jött is rés elvezetett ki, a kül-várasba. . .

igy érkeztem haza. Napszámos-emrber voi.taim , erre is dolgoztam,arra is . Hol engem dobtak ki, holén hagytam ott a gazdámat. Múl-tak az , évek, keserves éveik, egyremúltak.

Aztán, biztosan emlélkeznak ar-

ra az eseményre, nagy port vertfel a7c'kar: Franciaországban aGPUemabюre elkackáuzott valami hatall-rnas ősszeget, tán párszázezer ru-+bélt. A szovjetek visszrarandeiltékMosykvá6 а, de ő nem mert vissza-menni,mert tudta, mi rvár rá. Hátimlkáb ~b a frаnciа kémelhárító ölé-be futott. Aztán йtа z 1 оt,t e+gy listát,amely 7 К en felsorolta, már akiketudott, hogy hál ikicsoda még a

GFU embere. А z újsбg iközölte is

a ,leg lUentő

seb6еk nevét. Egy egészsort. Kinn szeles id ő vбk, esett az, es ő , itt últem a 'konyhában és 01 -vastara az újságot. A f etisoroQ itakközt tcnláaltam: X. Y ., ismert .berli-ni ,gI/ágyszerészt... Ezt a nevet iselfelejtettem rnár. Megdtltаm, icsaknéztem az úysáag оot. O volna az?Felviro jant elő ttem a leningrádi kép.Aztáг n Berlin, .a wvalgy világváros, lésg a z éve+k, az , évek, — mi mindentörtént vele azóta? Е itt intem,

ebben a konryháb,an, kint esett azeső , néztem ki az abrlakan, el ő ttermez •a kietlen rudvar. O volna az?

Napokig lestem az újságokat és.h rnllg+attam a rádiót, egyre ,halllgait-. tam. Azon az estién i+s esett az es ő ,és +bő rig ázva érkeztem, a narp-számból, amikor megtaláltam amásik sh:iradást az újságbian: egyetse fogtak el az elárultak közül,mindnek nyomaveszett, mindnekegytő l egyig...

Sakaiq üldögéltem ajkkor itt akonulid;оan, az asztalra könyököl-ve, késő éjszakáig , és e+ltűnódtem arégi és új napokon. Csöndes, fi-

gyelő , kissé titokzatos ember vol-tam, magambatemettem mind ent,amit t ~ cdtam. Megmenekült? Ta, lárn. . .

De ezek a napok is régenta+k. Csak az , emlék él , bennem ar-rát az emberrő l? akivel öt percecs-

két beszélgetteam messze fdidön.,azután egyiakünk erre ment, mási-kunk arra, a nagy.vi láyb•a. Azt setudom, ki volt. Azt se, él-e ,még,s ha igen, hal. Mit csinál, merrejár, én itt vagyok. Nélha szeretnémmegölelni. Hwszannégy éves vol-tam. Nem tudom, mi lett vele, m г Ρ ert

nagy a világ, és negiyven év alattsdk minden történt. De iha úgy iúl-dögéle+k itt az ,aszta!lnál, eltűnő dökés nézeik ki , az ablakon, ott kinn azudvaron , elém á:ll nagy, s z ő ke alak-jа szemг ével rámkőszönt. Lehet,hogy nnár a nyarasa sincsen ezen aszéles ncugy világon, ide itt él méig,ebben a kis konyhában, s néha azob'lakon rámkapog. Ma este is, mígezt mesélem...

les múltak az évek, a kon-spiráю ió nehéz évei. Benő k Istvánhallgatott, minta sír. Maga csinál-ta számadását a világgal. Magá:ba-temetett mindent. Páratlan fegye-lemmel hallgatott Benők István.Meghalt az apja is, és sohasemtudta meg, hogy fia vörös tisztvolt, s végigverekedte azt a nagyforradalmat, amiről oly sok szóesett, .s azért maradt el oly soká a

fogságban.

4 liunk a bérkaszárnya udva-rán, szép napos, szeles, va-

sárnap délel ő tt, őszi udvar, her-vadt virágok. Oktáber.

Ott hátul, az udvar végén háromember falaz. Szótlannzl illesztgetikegymásra a vályogot, rLŐ a fal.:

— Egy szobát. építenek. A városi

kommunális tanács nem akartaengedélyezni az építést, de mi so-kat szaladgáltunk utána a házi-tanács részérő l. A végén megen-

8 52

val-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


gedték. Egy család lakott ott szo-ba-konyhában, dehát feln ő tt mára két gyerek is és megnő sült. Nem

tudnak lakáshoz jutni, hazahoztákaz asszonyt. igy most három csa-lád lakik a szoba-konyhában.Azért építenek araég egy szabót.Hát így majd jobban meglesznek.Azért szorgalmaztuk mi is ezt azépítést. lgy is elég pénzükbe jönnekik.

Nézem a három szótlanul szor-goskodó embert. Két fiatal, egyidősebb. Apa és két fia. A fal egy-re mő kezük nyomán. Ablakukalatt hervadt virágok.

Emitt, az egyik ajtón magas, fe-kete, közepes+korú férfi l бp ki. Le-kezelünk és néhány szót váltunk.Nézelődünk. Nagy a lakásínség

Ez tiszt. Nemrég nyugdíjaz-ták, hazajött, most hivatalnok.Ezek is heten . laknak szoba-kony-hában, — mondja Benő k bácsi.

Hiten?Heten. És kommunisták is he-

ten vagyunk ebben az udvarban.Benők bácsi a házitanács elnöke.A falazók megállnak egy kicsit,

tanakodnak.Szép napos id ő , őszi udvar, her-

vadt virágok.Október.Indulunk az állomásra.

Ott, az indulásrakész vonatnál

állva estiernbeötlött még:három generáció 611 itt. Három vi-lág. Három ember. Az egyik a vi-lág első győztes szocialista forra-dalmát vívta meg, ott kinn, Szov-

jenunióban. Benők István. A másika mi forradalmunkból, s utána azúj élet megszervezéséb ő l vette ki

részét. A barátom. A harmadiknakmár nem jutott a h ő si korszakok-ból, — foradalmunk után, az új vi-lágban nő yt fel. len, aki alig kétévecskével vagyok idősebb, mintBenők István volt, amikor a for-radalomból hazajött. Mindegyi-künk más-más korszakban gyöke-rezik, más-шás korszak más-másszellemével, örökségével, tapaszta-lataival, perdöntő élményanyágá-val indult s él. Amikor a már

mozgó vonatnál kezet ráztunk, ezjárt eszemben: három kommu-nista nemzedék áll itt; egyénisé-günkben viseljük nemzedékünktársadalmi gyökerekből kialakultjellemző vonásait is, jól tudom, miaz, ami elszakíthatatlanul egybe-fűzött bennünket eddig is, e pilla-natban is, és ezután is, de érzemazt is, ami halványan,, de világo-san elválaszt bennünket egymastól.

Akkor döbbentem rá, amikor min-den kétség nélkül meg kellett álla-pítanom, mirndhármunknak mástjelent egyazon esemény, a nagyOktóberi Forradalom. Nemzedék-probléma? Nem. Ami egybekötbennünket, sokkal erősebb, mintbármi más ezen a világon. Mégis,az útról hazajövet egy új, izgal-mas téma foglalkoztatott: a jel-lemző különbségek megfigyelése,felkutatása és feltárása, új utazá-

sok tehát, melyek ismét új prab-lémákat vetnek fel, s még újabbutazásokat hoznak magukkal...

A vonat már mozgott, amikorkezet ráztunk.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


MAJZ'IЁNYI MIHÁLY

Kđnyvhónap

m ég a háború elő

tt jб

val — a huszas évek derekán, — külö-n~s ankétláz járta be a világot. Feltették a kérdést: ha azemberiségre valami kataklizma zúdulna s önt betessékelnék va-lami Noé-bárkába, milyen könyveket vinne magaval? Olyankönyveket, amelyek leginkább jellemzik a mai m űveltséget, ame-lyek a legkülönbek, legművész.iebbek és ön szerint a legismerteb-bek is.

Különös intelle еktuális játék volt ez. A körkérdést feltevő új-ság rendszerint tíz vagy száz könyvre korlátozta a bárkára (vagyidágépp т e) átmentend ő könyvek szamát; volt kérdező , aki nem így

fogalmazta meg az ankétot, melyik mű

vet, hanem úgy, hogy me-lyik író anűveit; (akadt kiadó, ajki könyvalakban is helyet adottennek a »száz könyv« listájának a megfelel ő válasszal és indoko-lással együtt, talán azért, nehogy készületleniil találja. a nyájasolvasót az ilyen kérdés ... s ez a könyv mint valamiféle memória-mankó került a könyvespolcra, hogy kit is érdemes szeretni ésmegmenteni a világirodalomból.) Mondom, az ankétláz során akérdést feltették világhírű . embereknek éppen úgy, mint az utcaegyszerű járókelő jének ... aztán a beérkezett válaszok alapjánpontozták is az írókat és .a műveket. A korszellemnek ,megfelel ő entermészetesen .a biblia vezetett .akkor, az angolszász világban leg-alább is. Voltak, akik derű s fordulattal egy jó szakacskönyvre sza-vaztak, mosok a villamosság egyszerű kézikönyvére, azzal .az indo-kolással, hogy a legt č bb ember használja ugyan a villamosságot,de alapfogalmaival nincs tisztában ... s hogy akar aztán világí-tani a bárka kikötési helyén, az új Araráton? Bernard Shaw át-húzta a kilenc pontot és csak egyre válaszolt: .egy komplett angollexikont kivárt magával vinni. Hadd lássuk — úigymond — az újkőbarlangban legalább a címszavait mindannak ... amit nem tu-dunk.

Jöttek aztán olyan elvek, amikor képzett tudósok és »nagy ko-ponyák« azoknak a könyveknek listáját készítették el, amelyeket— Noé bárkájára való átmentés helyett — könyvmáglyára kíván-tak vetni. Lehet, hogy ebben az .id őben a Völkischer Beobachter

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


ugyanilyen ankétot végzett, a kis- és nagyn őcik gyakorlati tárno-gatását kérve a könyvéget ő apparátus számára. Hátha kifelejtet-tek valakit a világ végtelen könyvesházából, ,akinek m űvei feltét-

lenül tűzbedobandók a városok és falvak főterein, az elő írt könyv-égető szertartás összes részleteinek betartásával.

A könyvnek, az emberi élete legnagyobb kísér ő zenéjénekszinte öncélúvá vált élete van. S a legkisebb könyvtár — az egy-kötetes kalendárium — egy éven át megbecsült tárgya házban,amíg a házigazda az újabb naptárt be nem, szerzi. A nagyvárosokmilliós könyvtáraitól egészen addig a csavargóig, akinek hátizsák-jában egyetlen rongyoslevelü régi könyvet találtak ... a kÜnyv-táralapítás azonos törekvése él.

A könyv megbecsülésének — ugyanakkor propagandájának —új ünnepe a könyvnap, amely most nálunk minta könyvnapokegész sorozata, mint könyvhónap öltött testet. Valahogy visszá-j ára fordult az intellektuális játék, amely tíz vagy száz könyvrekorlátozva kívánta megcsillogtatni az emberi m űvelődést. A mű -velő dés tényleges erejének felmérésével — a »legszélesebb alap«érvényesítésével — az új jelszó: az egy könyv mellé még kilencetáragy kilencvenkilencet odavarázsolni, (ami nyelvünkön, minthogyvarázslat nincs: kiadni és eladni), hogy aztán annyiból válogas-sunk.

A könyvhónap többféleképpen ünnepe a könyvnek. Vissza-cseng benne az eredmények egész ' büszkesége. Ahogy dr. Alek-szandar Belics a І - eográdi népegyetemen megtartott és a könyv-hónap megindulását jelző elő adáson mondotta: »A könyv jelent ő -

sége sokkal nagyobb, semmint szavakkal kifejezhetnénk. A köny-vekben van lefektetve az emberiség, minden id ő k és minden népszellemi kincse... lelki tehetség és találékonysága kultúrális fej-lődés ókorától a legkarszer űbb eszmékig. S mindez mélyen, szé-pen és ő szintén. Megtalálhatók bennük a filozófikus gondolkodáselső jelei egész a legösszetettebb elméletekig á világ és az emberkeletkezésérő l... a legmodernebb anyagelvű ségig. Megtalálhatókbennük az ég és a fald felé forduló ember egész lelkivilága, azegyszerű népballadától a lírai költeményig és Homéroszig, Shakes-peare-ig, Moliére-ig, Goethéig, Tolsztojig. S mindez az ember-nek van szánva, az ember munkájának.«

Gyakorlati lépcs ő fokon a könyvkiadás feladata egy-egy népirodalmában — a fentiek alapján — minél többet és minél válo-gatottabban nyújtani ebb ő l a hatalmas anyagból. A könyvünnepazonban nemcsak seregszemle, hanem egyben akció is. Nem eléga felsorolás, a könyv kiadass — a könyvnek oda kell masírozniaz olvasó elé, akár úgy, hogy elhelyezik a könyvtárak polcain ésigy teszik hozzáférhet ő vé, akár úgy, {hogy az olvasó megvásárolja.Еs ennél a szónál álljunk csak meg egy pillanatra. Egy könyv-

855

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


árus magyarázta nekem egyszer, hogy a könyveket nem vásárol-ják, hanem (a'.egtöbb esetben) ... eladják. Kicsit kétkedve néz-tem rá: hát ez nem ugyanaz? Aztán elgondolkoztam: talán nem.

Ha eladáson pusztán az er ő sebb propagandát, a hirdetést, a szépkirakatokat, a részletfizetési kedvezményt stb. értjük, akkor márisnem ugyanaz. Hatha még arra a szuggesztívebb rábeszélésre gon-dolunk, amellyel például egy könyvügynök keresi meg minden-napi kenyerét, úgyhogy a könyvet (még inkábba könyvsorozatot)eladja. A »magánkönyvtárak« alakulásának legtöbb esetben éppenez az ügynöki rábeszélés volt ' az alap] án, Š így lett egy negatí-vum .. pozitívummá. Talán nem ünneprontás, ha a könyv ünne-pén ezt is szóvá tesszük.

Könyvkiállítások, könyvvásár, a nyilvános könyvtárak szer-vezeti és könyvállománybeli meger ő sítése, irodalmi el ő adások, íróiestek rendezése ... talán ezek a könyvhónap legláthatóbb, küls ő

jelei. Senki se higgye, persze, hagy mindezek tökéletesen elérikmajd, amit maguk elé tűztek. A könyvkiállítás, minta könyv-kiadás erőpróbája, feltárja majd a hiányosságokat is. A könyv-vásáron fokozott törekvés lesz ugyan a könyvek eladására ... delényegében ott is inkábba »vásárlókat várják majd« (olyan érte-lemben, ahogy a két fogalom — mint mondottuk — elválik egy-mástól). A közkönyvtárak, mint a könyvnapi rendezsnények leg-

aktívabb hordozói, minden t ő lük telhet ő t megtesznek majd ... deazért bizоnyosan majd marad elég helység, ahol továbbra is pók-háló szövi be a könyveket vagy a könyvek helyét a polcokon.Marad elég könyvtár, ahol nem indul akció újabb beszerzésekrevagy a könyvtári tagok számának növelésére. És néhány sikeresrendezményen túl, irodalmi előadásokat, élő újságokat csak immel-ámmal tartanak majd. Bizony lesz elég helység, ahol éppen semminyontiát nem látjuk majd ,a könyvnapnak!

A könyvhónapot mindezek ellenére olyan fejl ő dő , erő s akció-nak tartjuk, amely — esztend ő nként megismételve — divatját te-

remti majd valamiféle versengésnek a könyv körül ... és talán di-vatját az olvasásnak is. Ne becsüljük le ezt a szót, mint ahogy avásár szótól se riadjunk vissza, habár nem egyszer ű árucikkrő l,hanem szellemi termékrő l, tartalmas szép könyvr ő l van szó. Adivat szükségletet teremt (a könyvolvasásét ez esetben) és elve-zet a könyv csodálatos biradalm.ába. S aki egyszer odatévedt .. .rászokik s rendszerint híve is marad a bet űnek.

Misztótfalusi Kiss István írja önéletrajzában: Sokszor úgy ki-adtam a pénzemet a könyvnyomtatóknak, hog з т kenyérvételre egypolturám sem maradt« (Kés ő bb ő maga is »könyvnyomtató« lett,

híres magyar könyvnyomdász, bár a pénz ne rn vetette fel akkorsem ... úgy látszik ő ihozzá kevesen hordták utolsó polturájukat.)rJgy kiadtam ,a pénzemet könyvekre, hogy kenyérre nem ma-radt ... milyen kegyetlen mondás id ő tlen idő k óta annak, aki vá-

856

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


gyódik a könyvre. Mert aki nem vágyódik, így mondja: kiadtama pгnzemet másra ... könyvvásárlásra már nem maradt.

Persze: minden pénz a könyvekre éppen olyan túlzás, mints e m m i pénz .. A könyv hangosan kopogtat ezekben az októberinapokban: kopogtat ablakunkon, bebocsátást kér. (Morzsát kércsak — mondom. Elég nagy morzsát — válas.zolod erre a maikönyvárakra gondolva.) A könyvíhónap megcsillantat egy szót, ér-telme azonban nemcsak az a párszáz lap, az a fű zött vagy kötöttkönyvpéldány, amely a polcokon és a könyvkirakatokban fek-szik. Hanem az a lépés is, amelyet ... nekünk kell megtenni fe-léje.

857

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


BIRIт ~

Mн

,E

Szabó Lőrinc

(1900-1957)

Ady Endrével a .magyar líra csúcsra futott. Ady a nagy be-tető z ő volt, és araég az olyan ellentétes hajlamú és termé-

szetű emberek is mint Babits, azt érezték, hogy a líra meghalt, aköltészetben új korszak !kezd ődik. Az úgynevezett régi Magyar-ország minden kérdésével és minden társadalmi átkával teljes or-

kesztraclбban Ady Endre költészetében zúg fel utoljára. Azőút-ját követni nem lehetett annak, aki a nagy költészet igényével in-

dult. Ez természetésen nemcsak a költészet formai, költészeti je-~gyeire vonatkozik. A magyar forradalom leverésével, az ellenfor-radalom győ zelemével, a világ új arculatával, amelyen a legéke-sebb jegy a szocialista forradalomból gy ő ztesen kikerül ő friss éslendületes szovjet .állam léte volt, az egész emberi élet, társadalmiproblematika új szempontjai villannak fel, az élet új megfogalma-zást nyert általában és külön ,a fehér terror Magyarországában.Ez az új kor nemcsak más erkölcsi költ ő t követelt ,de hígabb is

volt, minta forradalom sizelét fúvó ,és Adyt körüllengő

levegő

.Első sorban .a választás kérdése merült fel. Csak három út állt azíró el ő tt: a dzsentris úri, a nyugatias polgári és a proletársors éseszmevilág vállalása. Minden frissen jelentkező költő e három kö-zött választhatott akkor.

Szabб Lő rinc, aki irodalmi csodagyerekként robban bele azirodalomba, nem is verseivel, hanem mű fordításaival, az aranyközépszer útját választotta és Babits Mihályt mesteréül, Az iparimunkáscsalád sarja a majdnem legkisebb ellenállás vonalát vál-lalta, a polgárit. , Eiz az út volt aránylag a legveszélytelenebb a

huszas évek kezdetén és a legtöbbet ígérő is. Ez volta kor költé-

szete és meg olyan ember is a hatása alá került, mint József At-tila, aki sorsa és származása adta immunitásbanelte le életét. Nemkell tehhát csodálkoznunk, hagy a fiatal Szabó L ő rinc első verses-könyvében a klasszikus palgáxi témák bukkannak fel, els ő sorban

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


a természeté. S ő t, ez még tiltakozás is a kor uralkodó rendszereellen, annál is inkább, mert a magyar polgári irodalom legjobb

képviselő iben szemben állt az uralkodó kurzussal (Babits, Tóth Ar-pátJ és Juhász Gyula is ide tartozik). Az »ember ehelyett termé-szet elv Szabó Lőrinc költészetének uralkodó elvévé vált e kor-ban: Mintha légüres, társadalomnélküli,embernélküli világbanvolna, amelyben csak fák, virágok, napfény és évszakok élnek éshely legfeljebb két ember számára van csak. Ez a fiatal pogány-kodás még valóságos társadalmi élményeket takar. Elég csak atermészet patyolatából kivillanó néhány megállapításra gondolni:

Valamikor azt hittem, hogy sokatfogok használni, sokat ártani, --ina már látom, a sorvasztó id ő

túlgyorsan .arcomra öregedetts máris kikezdte szemem erejét.

— mert mondd, barátom: ér-e valamitegyik napról másikba halva lassan+megérni s észrevétlen elrohadni?

(Tétlen jávendő )

... gyötrelemöntudatra ébredni: nincs seholvalóságos cél, hitre érdemes.

... Nekemüres a lélek s a test alacsony: sohanem +fogok igazán örülni, mertantik romok s modern ígéretekközött a beteg századok fölészivárványhidat ípítve szavamhitetlenség szava s gondolatoma halál csiráival születik.

(A halál csiráival ...)

s ha ezekhez hozzávesszük még néhány hasonló felkiáltását —(Nem értem a világot; azt hiszem nincs célja; — miért is volna?),és az országon ülö rémület frappans megfogalmazását Rutilius le-velében:

... Ittnem sárkányfogak, de a butaság

magvauból kikelt nép most az úr;most karddal s t ő rrel leskel a bozót,,most veszett farkasok tanyáznak .afaluk alatt és partjaik közöttvonaglanak a megrémült folyók.

859

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


860

valamint végs ő következtetésként a tanulságot: »A legjobb sem-mit se várni«, — akkor el ő ttünk álla költő i ígéretes a költő va-

lóságos útja, további fejl ődésének dönt ő jellegzetessége is. A re-Qignáció, amely kicsap már ebbő l az életörömb ő l is, pontosan jelzia költ ő következő állomásait: magábafordulá:st, a társadalmi té-

• arák mellő zését vagy olyan tág és általánosított kezelését, hogyelveszítve minden valóságos kapcsolatot a konkrét társadalmi és,az ebbő l következő emberi pillanattal, általános emberivé válnak.Szabó Lő rinc ekkor válik végérvényesen polgárrá, a városi lét-forma költ ő jévé, érzésvilágának megszólaltatójává, ekkor burko-lózik bele a nyugati kultúrának, úgylátszik, mindent ő l védő pa-lástjába és a társadalmi ember elsorvad és elsatnyul benne. Ek-

kor válik költészete, ha magas síkon is, de átlagköltészete, sza-bállyá, iskolapéldájává annak, hogy a költ ő nemcsak elítélheti arossz társadalmat akkor, amikor elfordul t ő le, de hallgatólagosananegnyugvást is takar, kibékülést vele.

Szabó Lő rinc azonban tudatos kelt ő , aki nemcsak ösztöneivelaz, hanem minden pillanatban, minden idegszálával emlékezikkétezer év költ ő i hagyományaira is. Szabályos és pontos versekszületnek keze nyomán, de ki ne venné észre ezekben a hibátlanés sebezhetetlen versekben a fogyó életet a költ ő körül? Az elzár-kózás csak pillanatnyi mentség lehet, ha tovább tart, mérgeit szét-

futtatja az egész költő

i természetben: sorvaszt. Ilyen perspektívá-ból valóban megdöbbent ő en hat tragikus akcentusaival sóhaja:

Könnyű volt élni, amikor mégcsak föld meg erd ő érdekelt.Most, mintha a rabszolgája volnék,a pénz és a város vasra vert.

(Elveszett vigasz)

A nagy lehető ségek, a nagy költészet temet ő je ez a hangulat.

Hiába a találat pontossága: »Vaskorban élünk, nincs mit men-teni« ,és kérdése: »emberek vagyunk még?« a költ ő Szabó Lő rincmindinkábba különféle békét és nyugalmat ígér ő útján halad.Csak a maga szívverése dobban fel verseiben, az emberek, a tájnémán élnek körülötte. Fojtogató a magánya? Önmaga húzott fa-lat maga körül. A magáramaradt ember visszhangtalan hangjacsendül meg: »Úgy kéne már, hogy enyhüljön bennem ez a szo-morú és bizalmatlan, örök társtalanság, de mindenkit ő l féltem ma-gamat, szabadságomat, nem tudok örülni fenntartás nélkül, és ígyszületik meg az önzésb ő l a lelkifúrdalás« (Nem nyúlok hozzád ...).

Pontosan jellemzi költő

i állapotát, amikor azt mondja, hogy csaka maga kis muzsikáját hallja a teljes zenekar id ő tlen zúgásában,igaza van és h ű en festi helyzetét, amikor maga körül »értelmet-len világok« úszását látja »kék tereiben az id ő nek«. A költ ő ön-körébe zárul, a magának épített falat a világ felé már nem tudja

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


szétrobbantani. Az animális lét az ihlet ő je és a nagyobb emberivilág helyett csak a »bels ő végtelenben parányi szellemünk riad-

tan széttekint«, csak »most már mi világítunk magunknak« és a»győ ztes vereséget« emleget, a pirrhuszit. Önmagát megteremtette,de egész világot veszített el cserébe. A korral különbékét köt ő

költő elkerülhetetlen áldozata ez. Mert egy embertelen társada-lommal nem lehet békét kötni. Igaz, nemugy képzelte el a békét,ahogy a valóságban élni kényszerülte, de ez ina már, a valóságosút és életmű ismeretében, más jellegzetességekben mutatkozik.Akkor jellemző szimbóluma volt létének a szamártövis.

Lilabóbitás útszéli gyom,

árokpart árva éke,talpig fegyverbe öltözöl,pedig lelked csupa béke.Neved gúnyolva mondja: szamár!s gyű lölve mondja: tövis!Pedig te csak élni akarsz, ha hazád

mostoha is.

Nekem szép vagy, dacos virág,sivatag utak éke;

hol az élet mást megöl, te megállsz,talpig fegyverben a béke;és mintha tudnál valamit,barátságtalan, bús virág,amit nem tudnak, csak sasok

és katonák.Mozdulatlan katona vagy:befelé ő r, ő re magadnak!

(Szamártövis)

Pedig a költő

t a halál kísérte immár.Е

s a testté.Еs megindula nagy költ ő k igazi útjának ellentéteként: visszafelé, a különbéke

útján. Az élet igazi sodrában, ha még annyira tragikus is az, ésegyéni életünkre a halál kikerülhetetlenségének, a meggyilkolt-ságnak sötét árnya borul is, a költ ő k legmagasabbra emelkedhet-nek fel emberségben es költészetben egyaránt. József Attila, majdRadnóti Miklós életútja beszédesen példázzák ezt az igazi utat.Szabó Lő rinc költészete éppen ebben az id őben, a harmincas évekderekától kezd sekélyesedni, leveg ő tlenné válni, szürkülni. Mígamazok az ember gazdag tartalmaival gazdagodtak állandóan és a

halál, amelynek víziójában Szabó Lő

rinc is él, nem a szavak, nemaz egy ember problémája náluk, hanem az a fasiszta pusztítás,amely fekete felh ő ivel éppen abban az id őben fedi be egész Euró-pát és gyilkolja a költ ő ket, szedi az áldozatokat. Az ekkor mármindinkább jdbbra csúszó Szabó Lőrinc nem érthette meg a kor

861

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


valódi szavát és nem látta meg, hol a :valódi igazság, hol a költ őhelye ebben a küzdelemben. Már csak az ember él, de nem a költ ő

is, vagy legalább is nem az a költ ő , akinek szimpatikus arca els ő

köteteübő l nézett felénk. Ime a példa:

idézlek bíró! ... S hiába. idézlek:nem láttam én, mi a jövő , az élet!nem látom ma se!... Ma sincs sehol ablak...Vakon vágok éveknek és utaknaks mire kiderül, mit és miért tettem,már idő tlen kísértet lesz bel ő lem.

(Kísértet)

Ez az életérzés termeszetes következménye és logikus befejezéseéletútjának. Aki csak önmagának és önmagáért beszél, az a kez-dő dő világégésben is iránytalanul tétovázik. Jellemző a magatar-tására: »alkudj meg és élj, ez is elég« (Fiatalokhoz) és ez azutánemberi és költ ő i magatartásának legfő bb jellege lesz. Két, álta-lunk még ismert kötete, a Harc az ünnepért és a Régen és most(1943), már ezt a válságot jelzik. Szív nélkül szólnak szavai és mi-kor népe és az egész világ központi kérdése a lét vagy a nem lét,a szabadság vagy a fasiszta rabság alternatívája volt, ő t a szere-

lem másodvirágzása köti le. Olyankor volt ez, amelyben a pusztalét volta kérdés, minden más mondvacsináltnak t űnik. Szabó Lő -rincben ekkor mar csak a rutin dolgozik tovább, de nem a valódivilág küldi vele üzeneteit az olvasóhoz. A költ ő önkörébe zárult.

Költő volt Szabó Lő rinc, a XX. századé. Éppen az ő költésze-tében látszik meg a magyar irodalomnak és külön a polgárinak,az a magas szintje, .ahová a Nyugat-nemzedék felvitte. A városköltő je volt, a városi polgár problematikáját boncolta könnyen he-vülőn, gyors kifejez ő készséggel, nagy megjelenít ő erő vel. Egészköltő i pályája pedig példája annak az egyszer ű ténynek, hogy kü-

lönbékében élni egy rossz társadalommal nem lehet büntetlenül.Fő leg nem lehet írni .a nagy költészet igényével. Szabó L ő rinc ígyáldozata is korának, Önmagát tálalta fel a rossz isteneknek.

Most, hogy meghalt, hogy emberi élete is végére ért, talánnem hangzanak keményen ezek a smár régebben halott költ ő t jel-lemző sorok. Nagy ígérete volt a magyar költészetnek. Aki húszéves karában nagy invencióval a saját költészete helyett OmarKhayyam, Coleridge és Shakespeare hivatott tolmácsoi6ja volt,mire negyvenéves lett, .megtörten és csalódottan alig talált valódiköltő i szavakat saját léte aneghatározásáihaz és er ő t saját életeigazi eléréséhez.

És ez a költő i halál szomorúbb és lever őbb, mint az árralszembeúszóké, a Radnóti Miklósoké, Goran Kovacsevicsoké, GarciaLorcaké. Gazdag terméséb ől az id s a jövő nemzedékekmegő rzik majd, amit érdemesnek találnak. Hitünk szerint a fiatal

862

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


Szabó tő rinc 41 majd legtováaьb és a mwfо rdító, aki hatalmas mű -veltségével, nagy költ ő i intuícióval múlt korok halott költ ő it szó-

laltatta meg magyar nyelven.Vеgezetül pedig iktassuk ide két sarát, amit mottónak szán-

tunk ez írás elé, s amel уnben egész :költészetének összefoglalásátlátjuk:

»Reggeltő l estig menekültünkés nem jutottunk sehhova.«

(Rabok)1957 októberében.

Biri Imre

8 03

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


LÁNYI rsTVAN

A szovjet film útja

EGY MŰVÉSZI ALKOTÁS,akár képző művészeti, akár irodalmimű , csak akkor lesz igazán nagy-,gyá, ha tartalmi- és formai szem-pantbód egyaránt a kor kifejező je,tükre. A vulgarizáló, persze., aztállíthatná most, hogy akkor vég-eredményben minden művészimunka ilyen, mert hisz alkotójanem képes kilépni saját lénye és

kora adottságainak és szelleménekhatáraiból. Igy hát araég a legindi-vidualisztikusabb önmarcangolásés önleírás is kora levegő jét árasztja magából, az emberi társadalomlétformáinak ész idő szerű problé-máinak bármiféle szemszögb ől tör-ténő megvilágítása is kordokumen-tum...

A maga látszölagos ésszerű sé-gében ez az állítás csakugyan

igaznak tűnhet. Ezek a tényekazonban még nem emelnek minden

művet a nagy alkotások közé.Mert a nagyság egyik legalapve-tőbb attribubuma a haladás elő -mozdítása is. Ha abban a mű alko-tásban nincs olyasmi, ami felemel,ami meggyújtja az emberben aszépség szeretetének és az alkotóbuzgalomnak nyugtalanságát, aminemesebbé és egyetemesen embe-

ribbé teszi értelmét és érzelmeit,—az ilyen mű lehet ugyan kor

dokumentum, tükör is, de — sem-miesetre sem nagy mű . Nem

olyan, amely előbbreviszi az em-

beriséget, amely megihleti a jö-vendő nemzedékeket.

ENNEK A MEGFOGALMAZÁS-NAK talán túlságosan szabály-ízevan, s némileg a doktrinrák merevkorlátaina emlékeztethetné az o1-vasót. Mégis, szükségesnek tartot-tam előre bocsátani, mert a szov-jet filmművészetnől kfvá:nok szólni,amely olyan történelemformáló

nágy esemény ihletadó nedveibő ltáplálkozott, amilyen az Októberi

Forradalom volt, még sem tudottazzá lenni, amit e művészet kedve-l ő i elvártak volna t ő ley A kezdetinagy fellángalásak, lágyas újat ke-reső és 'teremtб esztendők idđ sza-ka után, a Forradalom kimeríthe-tetlenül gazdag poétikus h ő siessé-gének és új, magáratalált embertformáló, tüzes lendületet árasztó

•nagyszerű

ségének megörökítésehelyett, a szovjet filmművészet be-leragadt a napi politika pragma-tizmusának kátyujáiba, s e korszaklélekcsúfító torzításainak követ-kezményeit még sokáig nem fogjatudni levetkezni magáról. Ezért ál-lítottam cikkem elé ezt a talántúlságosan is mereven -hangzó megfogalmazást. Mert a csaknem negy-venéves szovjet film művei közötticsak azok lettek i.gazán naggyá,amelyek híven tükrözik a korsza-kot alkotó nagy napok emberei-nek és eseményeinek képét, ame-lyekben ott lobog a szocialista

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


ember széles humanizmusánakmelege, s amelyek mind e tulaj-donságok folytán ihlet ő ivé lehet-

tek a szovjet haza és más orszá-gok új távlatok felé vágyó és me-netelő nemzedékeinek.

Kár, !hogy ez ünnepi napokbana szovjet filmművészetről szólva,nem írhatunk csupa dicsér ő jelzđ -bđl álló méltatást, kár, hogy e mű -vészet nem lett azzá, amivé len-nie kellett volna: — a nagy For-radalom csodálatos szépségeinekés felelmetesen megrázó nagy vi-harának tükre. ..

A CÁRI OROSZ FILMGYAR-TAS rövidéletű hagyományainépült fel a szovjet filmművészetalapja. 1896 tavaszán egy oroszújságíró beszámolt alapjának arról,khogyan hatott rá els ő találkozása afilmmel, a párizsi Aumond-kabaré-ban. — »Ennek a találmánynapforradalmi jelentősége leltet« —írja cikkében — »de fél ő , hogy ahelyett, hogy a tudomány és az

emberi társadalom. el ő rehaladásá-nak ügyét szolgálná, a vásári tö-megek •szórakoztatását t űzi majdki céljául« . . .

E cikk írója később a szovjetfilmművészet egyik nagy patrö-nusa lett. Ű,gy hívták: MaximGorkij.

Tíz érvvel é cikk megjelenéseután Alexej Drankav már megala-pította az els ő orosz filmgyárat

Szentpétervárott. 1907-ben el iskészült az első , 285 :méter hosszúorosz művészfilm: Borisz Godu-nov. A következő évben Drankovmegfilmesíti a .Sztenyka Rázinrólszóló legendát. E fi+lrnek nagy si-kere más vállalkozókat is e m űfajápolására serkentett. Még egy vál-lalat létesiil Petersaburgban, Vla-dimir Gancsaravé, akinek els ő

filmjét a Pokoritelj Sibiri-t (Szi-béria meghódítója) 1909-ben mru-tatták be. Egy évvel kés őbb elké-szül a Szevasztopolszkaja abaróna(Sz І vasztopo+l ostroma), amelyneknagy hatása volt a Forradalom el-

ső filmjeire. Esz a film, amelynekkülső felvételeit a cselekményszínhelyén készítették, s amelyben

közel négyszáz statiszta vett részt,már 2000 méter . hosszú. Ugyan-ilyen nagyra méretezték filгjüketJurij Protazonov és Vladimir Gar-din Tolsztoj Háború és béke c. re-génye alapján 1915-ben.

Az orosz filmgyártás igen nagyfejlődésnek indult az I. világhábo-rú idején. Ennek legvilágosabb bi-zonyítéka az, hogy évente nemkevesebb mint 5Đ 0 művészfilm ké-szült a pétervári és moszkvai mű

termekben. E korszak utolsó alko-tása a Tolsztoj-mű ből készültSzergej atya c. film volt (1917),amelyet Ivan Masjukin főszerep-lésével Vólkov rendezett. A filmegyik teljesen megőrzött példányaa .lugoszláv Filmtápban is meg-van.

LENIN GYAKRAN HANGSÚ-LYOZTA a film roppant fontosszerepét a néipnevelés és a szocia-

lizmus eszméinek propagálása te-rén. Az ő kezdeményezésére aszovjethatalom már egy évvel aforradalom kitörése után, ' amikormég országszerte véres harcokfolytak és más, fontosabb szük-ségleteknek is híján volta fiatalköztársaság, nagy pénzeszközöketutalt ki a filmgyártás felújítására.Ugyancsak ő volt az, aki e+berszemmel ügyelt arra, hogy a meg-újuló filmgyártás űj szellembenis induljon meg.

Ez, persze, nehéz volt. A szovjetfilmnek hosszú évekig a régi ká-derekre kellett támaszkodnia, akikparazita-+módra költötték a nagydotációkat és csak ímmel-ámmalvoltak hajlandók az új rendszer-nek dolgozni. Ezért az 1919 nya-rán nac:onаlizált váцalataknakújra megengedték az üzleti hasz-not is hozó munkát, 2ehet đ vé tet-ték a magánkezdeményezést is, demikor ez az új szellem már any-nyira elhatalmasodott és olyanvisszataszító formákat kezdett ö ~ ,

865

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


teni, hogy a közvéleményt is meg-bolygatta, 1924-ben megalakult azegész filmgyártást felölel đ állami,

egységes »Szovkino г < vállalat . Idő -kömben kialakult a fiatal, mar-xista gondolkodású káder is.

A SZOVJET FILM ELSŐÚT-TđRŐJE ugyan nem volt már fia-tal. Lev Kulesоv már a cári id đk-ben is rendezett. A »rendezett« fo-galmát nem kell tévesen értelmez-nünk. Abban az időben — és mégsokáig azután -- ezek a filmek in-kább csak megfilmesített színi el б -

adásak voltak, mint a szó igazi ér-telmében vett filmek. Kulesov voltaz elsđ , aki némileg filmszerűbbmüve'ket kezdett alkotni és eszméit(amelyek abban az idaben y Orosz-ország számára valóban újszerű ekvoltak) néhány elméleti brosurá-bam is kifejtette. Ő vezette be ahíradókat, amelyek leginkább azújjáépítés eseményeit mutatták beés művészfilmteoriájában is erő-telј sen követeli a dokumentáriséletvalóságot. Amennyire merev éskáros volta filmszeríiség szem-pontjáiból az a Kulesovi-elv, any-nyira hasznos Is volt, mert valójá-ban nem volt más, mint homályosmenekülési vágy a festett klulisz-szák közt poshadó színpadi áb-ránd-világból az egészséges realiz-mus felé!

De e •teóriák még igen gezdetle-gesek voltak és Kulisov els б je-

lentOseblb művésztfilmfje, a Pali-kuska (1922), amelyben a moszk-vai Művész=Színház el ő adását örö-kítette meg, még mindig csakfilmszalagra vett színi el ő adásvolt. Második filrrij,ében már job-ban érzodmek az új felfagásоk. Ezaz 1924-ben készluft Neabicsajnijeprikljucsenija Misztera Veszte vsztranje balbsevikov (Mr. Westkülönös kalandjai a Szavjetunió-tan). Le1'kei lcávet ő

re találtak Ku-lesov »életigazság keresđ« kísérle-tei Dzi.ga Vertov személyében, aki1929-eben elkészíti Ember a felve-vbgép mögött (Cselavjek sz kinó-

aparaturom) 'c. montázs-kfsérletek-kel telt, szürrealista asszociációk-ra épített dokumentum-ifilmjét,

melynek tárgya ugyancsak az új-jáépítés lendülete volft. A Kulesovés Vertorv köré csoportosult m ű -vészek legfőbb célja az volt, hogykiszorítsák a színpadiasságot aszovjet filmekiből, s műveiket té-májuk és formájuk tekintetébenegyaránt közelebb hozzák a valóélethez és filszerűbbé tegyék.

AZ ÚJ IRÁNYZAT IGAZINAGYMESTERÉT azonban mégis

a színház adta a szovjet filmnek:,Szergej Eisensteint, aki a Vertováltal megjelölt csapáson indultugyan el, de a maga zsenialitásá-ból eljutott azokig a csúcsokig,ahonnan példát mutathatott a ké-sđbibi film-művészek egész sorá-nak, — tanutójukká és eszmé-nyükké válva. Minta híreiц Me-yerhold tanítványa,leinte amoszkvairoletkult-színhámiban

rendevő

. Ez a színház a kísérlete-zđ avangárdisták menedékQielyevolt. Klasszikus tragédiák'at ját-szottak itt kubista díszletekben ésa 'kollektivizmus erejét kifejez đ

szavalókórusok léptek fel a. leg-hihetetlenejbb jelmezben és világí-tásban. Minden begyepesedett for-mának hadat üzenve ,a nagyon isszó szerint vett művészi forradal-mat ápolta ez a színfiáz. A mayer-holdi absztrakciók és Vertorv ve-

rista » életíz«-teoriái sehogyan sevoltak közös nevező re hozhatók.És mégis: — Eisenstein megvaló-sítja ezt a szintézist. Még Ј р edigmár elsđ filrrvjében, a Potyomkin-cirkáldban (1925), :amelyben .a cárihadihajón 1905-ben kitört lázadástdolgozta fel mindmáig utolérhe-tetlen kifejezđ ervel. Ez a mű

szerzett tekintélyt világszerte aszovjet filmnek és .a szovjet rend-

szernek általában. Berlinben egy-szerre 90 mozi j átszotta, a cenzuramegnyirbálta, megn:yomorította, demég így sem tudta ,belble kigyom-lálni a forradalomra szító ellenáll-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


hatatlan erđt. Ohaplin azt mondtará, hogy »a világ legjobb fi:l г ґ в ј e«.Híres »Odesszai lép к sők« néven is-

mert jelenetében a világ mindenrendez đ je tanulta a montázs ör-döngs đsségeit. A népeket pedig,

osztálykülönbség n,élkü1 mély, fi-gyelő gondolkodásra késztette. Ezvolt az a film, amelyr đ l Lenin ál-modott, de amelyet már nem lát-hatott.

EISENSTEIN VAт .AENNYIFILMJE magán viselte az erő tel-jes alkotó-zseni egyéni bélyegét.Ott volt a Harc_ a földért (Gene-ralnaја linija 1929) a forradalom10. évfordulójára készült Ok-tóber, Alekszandr Nyevszki (1938)és a Rettenetes Iván cárról készültbefejerг etlen film-trilógia. A láng-es zű filmalkató lelkes szíve doboga Mexiycóban és Mexicóról . készültugyancsak trilógiának tervezettQue viva Mexioó anyagában is(1931).

De Eisenstein sehogyan sem tu-

dott belenyugodnia szovjet művé-szekre a sztal'ini idők folyamán rá-

kényszerített konformizmusba,nyugtaian szelleme nem tudott be-leilleszkedni a napi politika szük-ségletei által megszabostt merevkeretekbe. ó a szocializmus és aForradalom propagálását aráskéntfogta fel. Nem tudta mi az a »szo-cialista realizmus«, képtelen voltennek az irányzatnak a szellemé-ben dolgozni. Ezért hosszú évekenát háttérbe volt szorítva. Sztalinnem mzenvedlhe ► tte. A világtekin-télyt élvező és otthon is istenítettmű vész és Sztalin néma birkózásaegészen Eisenstein ,haláláig tartott.Sztalin betiltotta a Rettenetes Ivántrilógia második részét, a Potyam-kin pedig, mint »elavult« mű alko-tás a filmtárak porában enyészett.,Eisenstein pedig csaknem kilenc

évig nem dolgozott.Sztalin meghalt, de a Potemkin-cirkáló még ara is az Októberi for-radalom szimbóluma .. .

A SZTÁLINI KOR a szovjetfilmművészet csaknem teljes visz-szaesésének szoborit időszaka volt.

Megszületett a »szocialista-realiz-mus« fogalma, amelyet a zsdanovipropaganda túllbuzgó prófétái úgymagyaráztak, hogy a szovjet em-ber nem lehet se rossz, se inga-dozó, hibái ks jellembeli fogyaté-kоsságai csak a hatalmuktól meg-fosztott osztályok képvisel đ ineklehetnek. A szovjet élet rózsaszín,a kulákiak feketék. Minden leg-alább tízszer úgy van, ahogyannincs.

A szocialista realizmusnak er-ről a vzlgarizált fogaцnáról asztaL`ni id őkben közszájon forgott(persze titokban) az alá Л ybi anek-dóta: Volt egyszer egy önkényúr,púpos és .banclzsal, egyik keze sor-vadástól rövid és tehetetlen, egyiklábára pedig béna. Nos, ez az ural-kadó kihirdette, hogy le akarjafestetni magát. De feltételei elfo-gadhatatlanok voltak, mert azt ké-

vetelte, hogy a kése élethű

is le-gyem, de szép is. Mikor már vagytíz fémtő .életével és számű zetésselfizetett kísérletezéseiért, jelent-kezett egy, akit nem rettentett elelődei sorsa. Kivezette a diktátortaz erdőbe, és lefestette mint va-dászt. Egy fa mögé állította, hogyn e látsszék a púpja, p u іskát adotta kezébe, ,hogy ne látszék a kézbetegsége, célzás céljából egyikszemével hunyorítania kellett, sígy nem látszott, nagy bandzsít, leis kellett térdelnie, tehát sántasá-gát is sikerült álcázni. A portrésikerült, és még ma is azt mesé-lik e nagyérdemű mű vészrő l, hogyő volt az első »szocialista realista«festő ! ...

Ahogyan ezek a vulgarizálók a»szovjet valóságot« bemutatták,nem volt más, mint e valóság meg-

hamisítás+a. Nem volt sem DzigaVertov életval ~ásága, se Kulesovábránd-világa. Hanem mindkettő -

ből csak annyi, hogy meg ne árt-

867

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


son a propagandának ... Az a ke-vés •poézis, .az az elenyészően ke-vés igaz humanizmus, ami belo-

g5zhatott e fihneklbe, kevés voltahhoz, hogy a kilógó lólábat elta-karja. Еs a világ, amely eleinte re-mélte, hogy ez csak átmeneti .be-tegség, kezdte unni, majd lassanbo jkoixtaál lni i s az egy 1 ka 'pta ~fára ké-szült filmeket. Ami tekintélyt va-laha Eisenstein, Pudovkin és Dov-zsenko szereztek a szovjet film-nek, azt a pragmatizmus koránaksikerült lerombolnia. E szomorúkorszaknak voltak ugyan nagy

rendező i és nagy filmjei, de vala-mennyire letöröllhetetlenül rá-ütötte bélyegét a ,»legbölcsebb ve-zeta« szeszélye.

MEG KELL MÉGIS EMLITE-NÜNK néhányat a nagy művekközül. Itt van, Vszevolod Pudov-kin-nak a Gorkij-regényből ké-szült Anya c. filmje (1926), a Vi-har Azsia felett c. anűve (1929) ésDovzs.enko Föid c. filmje (1930). A

legátütő

bb világsikert Nikaláj EkkrJt az életbe c. pompás műve arat-ta (1931), amely a fiatalkorú bű nö-ző k átnevelésével foglalkozik. Ittvan taváibbá a Vasziljev testvérekCsapajev c. filmje (1934), továbbáDzigan A kronstadtiak c. remek-műve (1936) és végül Mark Don-szkoj Gorkij-trilógiája (Gyermek-korom 1936, Emeberek között 1939és Egyetemeim 1940).

Voltak eanlítésreméltó filmek aNagy Honvédő háború idején is, aszovjet envberek önfeláldozásárólés ihősi harcáról, készült néhánytörténelmi tárgyú és az Októberiforradalmat bemutaitó félig doku-mentum, félig művész-film is, dea nagy filmek kora lezárul 1936-tal, amikor a sztalini diktatúra tel-jesen uralomra jutott. Majd húszesztendő t vesztett ezzel a szovjetfilmművészet. Еs ami még rosz-

saa+bb, elvesztette azt a tekintélytis, amit úttörői, első nagy mes-terei szereztek neki.

A XX. PARTKONGRESSZUS ésa szovjet szellemi életiben megin-dult általános megújhodás termé-

szetesen a filmművészet terén isérezteti hatását. A még mindig

igen nagy számban jelentkező régiszellemű szovjet film mellett, itt-ott felbukkan néhány olyan m

am el.yh ő l arra lehet xöve.,kez-tetni, hogy a szovjet film újramegtalálja magát, s őt tartalmi ésformai szemгpontból is minőségielő rehaladást mutat majd felnemsokára. Ez a folyamat, persze,nem lehet s nem is °lesz túl gyors.A régi és az új birkózása a szov-jet közéletben és а művészetben isigen hosszú és bonyolult folya-mat. De már eddig is kétségtele-nül megmutatkozott, hogy a szov-jet emberek kezdenek ébredezni eszomorú emlékmű két évtized lidérces ködéletéből, hogy új erő i kserkennek bennük, 'hogy szélesebblendülettel ölelik magukhoz azéleteit, hogy csak most fedezik azt

fel igazán. A szocializmus csodá-latos erőket bonthat ki az embe-reltben, a Forradalom nagy nap-jainak felelevenítése új tüzeketgyújthat bennük, józanít és ugyanakkor a lendület mámorával ré-szegítő az új távlatok felé szár-nyaló emberi lelket. Talán rájön-nek majd a szovjet m űvészek isarra, hogy az élet hősi patétikájátnem kell mindig iküls ő leg is pate-tikus nagy események véráztattabarikádjain, lengő zászlók alattkeresni, hanem ott, ahol a forra-dalom s,zületik,, s ahol legmélyebb-re hatol tüze: — a kisemberekmindennapi, bens ő életében. ANegyvennegyedik c. film hírnökeennek az új felfogásnak, amely azemberi lélekre akar leszállni, s a

hőst nem jelszó-puffogtatásban ke-resi, hanem énje legibenső}ab tüzé-ben.HA ALTALAKOS ЕRTЕKE-

LЕST Is akarnánk e nagy vona-lakban felvázolt tanulmány-félé-hez fűzni, akkor leszögezhetnénk a

888

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


szovjet filmek néhány alapvet đ pozitív és negatív szakmai tulajdon-ságát is. Első megjegyzésünk az

volna, ,hogy a szovjet filmek zömenem eléggé modern. Még ina, csak-nem- negyven év után, a cinemas-cope-technika bevezetése után sem.Alig van film ,amelyben ne jelent-keznék а sо І Іkmё nуІn kívül álló,magyarázó, anesélő szpíker, a né-mafilm-időkbe tartozó magyarázófeliratok; a szovjet filmek kép-kompozíciói falvak, (mintha Eisen-stein soha esem élrt volna!) a sminkrossz, színpadiasan feltűnő ée a

színek is geraszimovian plakát-szerű ek.

Ezzel szemben talán a világegyetlen filmművészete sem te-remtette meg a népbő l származóhús-vér emberalakok olyan sok-színű plasztikus arcképcsarnokát,

mint éppen a szovjet film. Ezеk azemberek hamisítatlanul talajos tí-pusok, sajártos értékei a szovjet

filmeknek. Ha majd a szovjet mű-vészek mélyebben is elmerülnek

e kiapadhatatlanul gazdag ember-anyagba, akkor lesz e művészetcsak igazán naggyá. Mert mindenművészet alfája és omegája: azember. Az, aki az eseményeketformálja, s aki maga is formáló-dik ez események üllő jén. l pp egazdag emberábrázoló készség alegbiztatóbb đlapja a szovjet filmmegújhodásánaik. Van ott sok újeisensteini erej ű mváse, jó ésőszinte marxista, aki fülé nem kellleckéztet ő t tor, csak fel kell sza-badítani a bennük szunnyadó alko-tó-erőket. S akkor meglesz újra aza fölfelé ívelő vonal, amely aPotyomkin-cirkálóval indult.

86 8

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


SZ. Ј .

A zentai festőtelephatodik tárlata

Egy pillantás elég, hogy lás-sam: a tárlatról kell itt beszélni,nem a képekr ő l. Mert nem a ké-pek ,a tárlat, hanem az, amit ez atizenegy festő negyvenöt képeegyütt jelent. Az egyéni stílus-alkotás, az eltéгđ kvalitások elle-nére is valami közöset vélek leol-vasni a képekről, ami az összetar-

tozásnak különös hangját csendítiki. Valami közös kávetkeztetésr е

jutottak a fest ők: ez az elksđ be-nyomásom, ahogy átfutok már-már a mű csarnok előkelő és elkö-telező nevével új kiállítási teremparavánriai között. Zoran Petr'ovi ć

perszo п Ρiilkált gépei, Sáfrány kósóinak misztikuma, Acs újszer űnyitott és világos felületei, Konjo-

vić zédítő erejű vásznai aztmondják, hogy az alkotóknakmindinkább sikerül rnegszabadul-niok a tényeiben adott világtólanélkül azonban, hogy végletesenelvonttá válnának. Ezen a tárla-ton nem az utánzás ösztönre, ha-nem a terуmtés öröme jut kifeje-zésre. Zoran Petravi ć és Sáfrány

a hatodik tárlat forradalmáraieljutottak ennek a felfogásnak

végső következtetéséig. De hogymilyen merészen ível a fejl ődés

vonala nemcsak náluk, hanem j б -részt a többieknél is, mi sem lát-tatja jobban, mint az, hogy nem-rég rnég a táj fest ő i lehető ségeit

kutatták, a helyi színeket, a kurió-zumokat keresték az épületekbenés más objektumokban, most vi-szont az itt lejegyzett anyagot ál-talánossá teszik, egyenletesebb fes-tői nyelven szólaltatják meg. Ot-hat éve a tárlatlátogató is még aztvizsgálta, hogyan fogalmazta mega festő az ő szűk világát, tereit és

utcáit, s örült, ha a vásznon felis-mert egy ismerő s szögletet, házat ;utсбt. Élénlс in emlékszünik az elsőtárlat képeire, amelyeken — sok-kal inkább, mint ezeken — a tár-gyi valóság adokvát képe rajzoló-dott ki :a tiszaparti nagymalom, ahídfeljáró romos épületei, a Máriautca zegzugos vonala a maguk fi-zikailag meghatározott alakjuk-ban és térbeliségükiben. A na-gyobb merészségek közé tartozott,ha a képen a nagytemplomról le-maradt a toronyára. A hatodik tár-lat neon nyújt ilyen naiv örömö-ket, de a tárlatlátogató ma márnem is ezt keresi.. Azt hiszem, eza legnagyabb ered І Т ' ny, amit a te-lep eddig elért a tömegek festé-szeti kultúrájának fejlesztésében.Akár számokkal is érvelhetünk: amegnyitó táxsadalrmi esemény-számba ment. A kétszáznál is többérdоklđdđ megjelenése azt bizo-nyitja, hogy a tárlata kultúréletjelentős mozzanatává n ő tt a tisza-menti kisvárosban. Ennyire gyara-

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


podótt a komoly m űbarátok szá-ma, akik szigorúan szamontart ј áka mozgalomnak és festő iknek fejlő -

dését. Ez annál is öxtvendetesóbb,mert egypár évvel ezelő tt mégígy kellett írnunk ugyanerről aközönségről: »A telepnek ezidő -szerint' még 'két fronton kell har-colnia. Tanúi vagyunk ugyanis egyérdekes, de természetes jelenség-nek: annak, hogy milyen távolrólkövetitársadalmi fejlődésünket azideológiai felkészültség. A képbe-mutatók közönségének fórésze még

ma is a polgári kor esztetikajá-nak és idealizáló ,hajlamainak adakaratlanul is kifejezést, amikorproblémátlan, mindenki számáraérthető festő i forr а nyelvet köve-tel a művésztő l. Ezt pedig obibóla polgári kényelemszeretetb ő l te-szi, amely borzong a nem mindigkényélmes, haranonikus vagy idil-likus valóságtól. Ez az egyik front.

A másikon azok állrnak, akik ép-pen a fent említett eszményekkeltévesztik össze a szocialista művé-

szet feladatait, akik a festő tő

lnem a valóság művészi és egyénimegragadását, feloldasát és kive-titését követelik, hanem magát avalóságat szeretnék a képen ábrá-zolva látni.«

Az első tárlat kisszerű , kisvona-lú tájfestészetéről a hatodik tárla-tig nagy az út, s lemérhet ő a sej-lődés eredménye. A festő elkanya-rodott hat évvel ezel őtt hirdetett

felfogásától, új vi1agot teremt ma-gának, elkerülve a tárgyilagos áb-rázolást, inkább intuíciókat éb-resztget, a tényeket újjárendezi,formailag erősen átértékeli. Mind-ez els sorban azoknál szembetűnő ,

akik már hat évvel ezel őtt is ittvoltak. Ez ;bizonyítja leginkább aművésztelep elhiиatattságát az újpiktúra kialakításálóan.

8 7 1 1

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


M E G H A L T JAN цвЕL 1 и5

Еlt 91 évet. Helsinkiben, Berliniben, majd Bécsben ta-nult zenét. Zeneszerz ő i munkásságának els ő szakaszábanbámulatos tehetséggel és rendkívüli tudással régi finn nép-mesékre 'kom+ponál zenei illusztrációt. Hamar kit ű nik afinn kolklór+hoz nagyon közelálló eredeti stilúsávai. Gyö-nyörű szimfonikus poérnái, melyekhez az »ezer tó országá-nak« sajátos hangulata és fest đ i tájai, lángoló hazaszeretete

és a nemzeti mítosz adtak ihletet, a finn zene új stílusakialakulásának kezdetét jelentik. Alkotásának második sza-kaszában mindinkább eltér a programatikus zenét ől, mű -vészete elrrrélyül, bafelé 'orientálódik, m űveiben a tisztainstrumentalitás domborodik ki. Komponál kamarazenét,instrumentális szerzeményeke, Lg ъ óló-éneket; 'kardalokat,szirrnfóniákat, valamint zenét több drámához. Roppant mé-retű és örökértékű zenei munkásságával kiérdemli »BszakBeethovene« elnevezést.

A finn zene Jan Sibelius szerzeméanyeivel az európaizenekultúra alkotórésszé lett. Hazájában a zenéjének szen-

telt fesztiválok néрiinnepéllyé nttek, s alighanem azokis maradnak.

EGY 0J OPERA, AMELY VILT ► G S C K ЕRRE sZ ~đ мттн T

Az idei salzburgi Y7,nnepi Játékokon mutatták be Euró-pásban első írben Rolf Liebermann »A nők iskolája« című

új operáját. Ezt a háromfelvonášos vígoperát legelđ

ször azamerikai Louisville-:ben (Kentucky állam) hozták színrekét évvel ezel ő tt, az európa`inal valamivel rövidebb válto-zatban.

Több zeneszakért đ véleménye szerint Rolf Lieberman-nak ez a rrvűve Ferrueio .Busoni „Arlec ć hino"-ja, Rave „L'Heure Espagnole«-j a, Sztravinszkij »Mavrá«-ja y Puccini »Gianni Schicci -je .mellé, vagyns korunk legérték е ѕ ebb vígoperáikđ vé sorolható. Azt mondják: világsiikerre szátrn:ítlhat.

»A nбk iskolájá«-nak librettóját Heinrich Strobel írtaMoliére azonos című vígjátéka alapján. Liebermann ezelđ tt két operát írt (»Leonora 40/45« és »Penelope«).Еrdekem, hogy a zeneszerz ők az utóbbi időben, operá-ikhoz leginkább a drámairodalomiból merítenek témtiát.Ennek, többek szerint, az a magyarázata, hogy a mai köl-tők nemigen írnak operának alkalmas szöveget.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


AZ 0H RI'DI LEGENDA SIKERE

Szerbiа Kultúrtanácsa egyik szeptemrilberi ülésén elvbenjóvábаgyta azt a javaslatot, hogy dotalja Stevan Hristié»Ohridi legenda« című balettje partitúrájának kiadását.Ez a zenéi alkotás nemcsak nálumk, hanem sok külföldiszínpadon i 's népszerűvé vált. Nagy sikerrel adtak elő azedinburghi, a wiesbadeni és az athéni nenizetkbzi feszti-válon, valamint Zürichben, Bécsben, Grácban, Genfben,Triesztben, Genuában, Plzenben és Lengyelországban. Ha-marosan a moszkvai Neшirovics-Dаncsenkó Színház is be-mutatja.

HiR.ES IROK RAJZAI Ё 5 FESTMЁ N Y ' Е 1

Az UNESCO »Futár« című folyóiratának szeptemberiszáma azokkal a világhír ű irákkal és klötő kkel foglalkozik,akik éppúgy szerettek rajzolni és festeni, mint írni. ,A fo-lyóirat fölsorol ezek közül mintegy hetven m űvészt, s 130

reprodukciót közöl alkotásaikból. A képek alatt ott talál-juк L. Tolsztoj, Victor Hugo, Rabindranat Tagore, Goethe,Fréderico Carc:.a Lorca, Zlhackerey, H. G. Wells, Clí. Baude-laire, Mark Ttivain , Edgar Allan Poe, Puskin, Gogol, Rim-baoud, Charlotte Brantö, George Sand, Musset, PierreLotti, Gacteau és más világhírű írók :nevét.

A »Futár«-nak ebből a számából sok érdekességet tu-dunk meg a képzőművész-írókról. Ime néíhány. Rabindra-nat Tagore 67 éves korában kezdett rajzolni és festeni,amikor már irodalmi tevékenységéért Nobel-díjat kapott.Ezután mind kevesebbet írt, s egyre többet foglalkozott

festő

művészettel. Több mint kétezer értékes festményt ésrajzot hagyott +hátra. L. Tolsztoj egy egész sor eredeti i цuszt-

rác:ót készített Jules Verni »80 naр [alatt a föld körül« című

regényétek orosz kiadásához. Goethe az íras méllett egész,életében festett és rajzolt is. Bawdelaira rendkívül .gyorsantudott karikatúrákat rajzolni.

кoRaNíÁк TANŰ JA

A Les Nouп т elles Littéraires utóbbi számavban igen ér-dekes és időszerű irodalmi körkérdést indított, s folytatála-gosan közli a válaszokat. A nemcsak ismert tráknak és m ű -

8 7 3

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


vészeknek, hani аn sok egyszeríí olvasónak is tfö!ltett kérdésa következe: Sziikséges-e, hogy . a regénytinó tanuja legyen

korának? Ahetilap eddig Rolai d Dorgeles, Félicien Mar-- :еаu, André Maurois, André Fran9aislPonoet, Raul Guth,Gérard - Bauer és René ,C1aire ilmrendezб válaszát közölte.

ÉRDEKES AJNTOLOGIA

,Claude Aveline legujalb+b könyvёnek („Végszó") különöstárgyat választott: az emberiség nagy íróihlak, m г wvészeinek,

gondolkadóina'k végszavához fűz meditációkat. — ,A végszóegq-egy beszéd és írás végen is a cfénypant, — mondja e1ö-szavábaл — hogyne lenni háta legjellemz&bb, a legmruta-tióbib, a leglényegesebb az egész életút сsattanópa, az utolsószó g a z ember ajkán. — Jean Cassou a könyvr ő l írt bírálatá-ban ezt mondja: — Ezerben a végszavakban nem a halálrólvan szó, hanem, az életről. ,Ez a könyv, a haláslоs ágyon szü-letett végszavak gyii ј ternénу , valóságos Ihimmusza az életnek. A l gél+vezetesebb és leghasznosalbb aintológia a t űnđszázadaktból.

ZENEI LARaU'ssE

A Larousse, ez az ismert 1?rancia szótár- rés lexikogr.átiaiintézet, enс ikloiédikus kiadványait egy (1,ј +bb igen hasznoskönyvvel gazdagította: egy kétkötetes zenei lexikonnal (La-rousse de la Musique). A világ legismertebb m+uzikalógusai,zenetörténészei, esztétái és Zeneszerzđ i állútották össze. Ti-zeavkétezer cáraszó alatt tfoglal össze minden lelhet ő isme-retet a zenei terminológia, a hangszerek és zenei і о mákfs&rtémete, a népzeme és nemzeti zene területér ől, a nagyzenészek életrajzágat és rf ő műveivel e+gYiitt. Brdekes újításaz, hogy harmadik kötete lemlezgyüjitemény a zenei іarm,ákszemléltetésére. B6 b Đbliográfia és 800 metszet egészíti ki azértékes művet.

8 7 4

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


TARTAI.OM1ViUTAT6

Gyóni Géza / Utolsó tánc873

Lđrinc Péter / Vajdasági nemzetközi harcosok84

Leonid Leonov /Kéz az ablakpárkányon —94

Vlagyimir Majakovszkij versei798

Borisz Pilnyák / Belokonszko birtok 0 3

Antonije Isakovi ć és Leonid Lukov / Aleksa Dundi ć — 810

Szergej Jeszenyin versei816

Laték István / A nagy forradalom egyik katonája — 823

Major Nándor /Októberi hervadt virágok — 839

Hajtényi Mihály /Könyvhónap854

Biri Imre / Szabó Lőrinc858

Lányi István / A szovjet film útja864

Sz. I. / A zentai fest ő telep hatodik tárlata 870

KRONIKA872

A rajzakat B. SZABб YČSRGY készite te .

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


h i dIRUDALMŰ , мцVЕЭZЕпз,mAJAА2АтцгциамА-NYI .FOLYaIRAT, i1195g OIKTTOBiDR. — КФАДЈА A MA-GYAR &Z0 LAIPK:LADb VАјLдп .дТ. — SZERKESZ-

TбSEG ES KIADбIfLIIVATAL: N0VI S + A D , VOJ•VODEMZŠQбA i1. — .QSEKхZAtMlLA: и iф 0 - ~I' - 1ö9. — ELŐ-FЛZETESI DZJ: EGY rEVR.E 1 5 0 0 , FEIIЈEЛгАЕ GYESSZAm2 AiRA DLNAR. —'KFyZJ1RAT•ОКАТ NEM ÜOR-ZÜNiK MEG ESNEM .ADZЛNK 'VQS'OSZA. — KESZYJLTA NDVIIS•ZADI M A G Y A R S 20 NYOIMDAJABAN.

7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


7/28/2019 Híd, 1957/10. szám


,sze t tá rsada lomtudom t ~ n r U irodаоm m íívĆ Szet társr+dalom tudo rnt з ny irod alom m iívészet társadalom

Híd, 1957/10. szám

Documents

Transcript of Híd, 1957/10. szám